1877 és 1901 között Déván szerkesztett "vegyes tartalmú megyei hetiközlöny". Réthi Lajos (1840–1912) alapította 1877. április 17-én, első évfolyamát viszont alig élte túl. 1878 január 9-én szerkesztőségében kibővülve, egy új mutatványszámmal jelentkezett és onnan kezdve 1901 év végéig szünet nélkül hetente megjelent. Szerkesztője volt az évek során Hollaky Imre, László Zsigmond, Szitás János, Kun Róbert, Réthi Gyula, Kolumbán Samu, lapkiadó Hirsch Adolf (aki a Hunyad megszűnte után 1902-től a Hunyadvármegye c. hetilapot adta ki).  

Utolsó, 1901. december 28-ikai lapszámában Kuun Géza gróf így értékelte a Hunyad 25 éves tevékenységét: "A laptulajdonos, megyénk nagyérdemű tanfelügyelője Réthi Lajos igen jól tudta, hogy mi az ilyen megyei lapnak a főczélja, s a főczél jól ismert volt azok előtt is, kik szerkesztői minőségükben egymást felváltották b. e. Szitás J. óta a jelenlegi szerkesztőig. A vidéki lapban az ember az illető vidéki életnek változó mozzanatait keresi, keresi benne a közhasznú törekedések s tények méltatását, az eszmékért folytatott viták részrehajtlan tárgyalását, a javaslatok helyes mérlegre való tételét, a közvélemény helyes tájékoztatását úgy a megyei mint országos dolgokról, mindezeknek tárgyilagos kifejtését menten párt szempontoktól, sine ira et studio. A „Hunyad“ cz. heti közlöny „A nagyvilágból" feliratú első czikkében a lényegest s jelentékenyt kellőképpen kiemelve az olvasót röviden értesíti a hazában s a nagyvilágban történtekről, mindenkor a legfontosabbakra szorítkozva s a hét történetét mintegy öszszegezve. A „Hunyad“ tárczája számos ismeretterjesztő czikkeket s oly elbeszéléseket s verseket tett közzé, melyek az érdeklődést ébren tartották. A személyeskedést a „Hunyad" szántszándékosan kerülte, igyekezett a súrlódások élét elvenni, tartózkodott a sértő megjegyzésektől, nemzetiségi, vallásfelekezeti izgalmaktól távol tartotta magát, az irodalom és művészet jeles terményeire figyelmeztetett s ezek iránt igyekezett olvasói körében érdeklődést kelteni, a vallás és erkölcs iránt tartozó
tiszteletet gondosan ápolta s a hazaszeretet szent tüzét teljes igyekezettel élesztette s éleszteni meg nem szűnt. Ilyeténképen a „Hunyad" betöltötte hivatását, megnyerte nemcsak a megyebeli közönség elismerését, de az erdélyrészi sajtó rokonszenvét is." Hunyad, XXV. évf. 53. sz. 1901. dec. 28., 2.

A Hunyad a Kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár katalógusában H 179 jelzettel érhető el.