Autonómiatanács: három kisebbségi jogi javaslat
Három, a kisebbségi jogokról szóló javaslatot kíván benyújtani az Európai Bizottsághoz (EB) a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT). Erről döntöttek a testület pénteki, budapesti ülésén, amelyen 12 tagúra bővült a szervezet, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) felvételével.
Javaslatot készített az EMNP mellett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Székely Nemzeti Tanács. A dokumentumok benyújtására az európai polgári kezdeményezésről szóló uniós rendelet ad lehetőséget, április 1-je óta.
Tőkés László, a KMAT elnöke a tanács ülését követő sajtótájékoztatóján elmondta, hogy előkészítési folyamat után nyújtják majd be a dokumentumokat az EB-hez.
A bizottság befogadásról szóló döntése után a KMAT tagszervezetei egyöntetűen támogatják majd az EB által befogadott javaslatokat vagy javaslatot, és együttműködnek majd a hét unós tagországból a szükséges egymillió aláírás összegyűjtésében – magyarázta a KMAT elnöke.
A támogató aláírások azért szükségesek, hogy a javaslatok további európai fórumok elé kerülhessenek. Tőkés László megjegyezte, hogy a három javaslatról előzetes szakértői véleményt kért a KMAT. Ebből kiderült, hogy nem jelezhető előre, miként értékeli majd az EB a javaslatokat, befogadja-e, ezért mindegyiket érdemes benyújtani. „Égető szükséglet, hogy az Európai Unió kötelező érvényű keretet hozzon létre a kisebbségvédelem céljából" – hangsúlyozta a KMAT elnöke.
A kisebbségi jogokat más-más szempontból megközelítő javaslatokról elmondta, hogy a SZNT a regionális önrendelkezést hangsúlyozó kezdeményezést készített, míg az EMNP és RMDSZ javaslatai – mint fogalmazott – a szórványban élőknek lenne hasznos.
Mindegyik javaslat foglalkozik az anyanyelvi oktatással, az anyanyelv és a közösség kultúrájának megőrzésével és a diszkriminációmentességgel.
A KMAT legutóbbi ülését február 3-án tartotta Budapesten, szintén a Parlamentben.
A Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvések segítésére 2004-ben létrehozott KMAT-nak határon túli magyar politikai és civil szervezetek a tagjai. Jelenlegi elnöke Tőkés László, akit tavaly választottak meg újabb két évre.
MTI
Erdély.ma

Restitúció ellenszélben
A rendszerváltás után két évtizeddel is hiányzik az akarat az államosított épületek visszaszolgáltatásának megoldásához - jelentette ki a Krónikának adott interjúban Böcskei László, a nagyváradi római katolikus egyházmegye püspöke. Az egyházfő elmondta, benyújtott visszaigénylési kérelmük mintegy hatvan százalékában született döntés eddig, sok épület tulajdonjogát pedig visszaszerezték ugyan, de a használati jog továbbra is az abban működő állami intézményeké.
– Huszonkét év telt el a rendszerváltás óta, de a tulajdonjognak történelmi perspektívából nézve is kielégítő és egyértelmű tisztázása még mindig várat magára. Mi a katolikus egyház véleménye az e téren alkalmazott kettős, sőt többszörös mérce alkalmazásáról?
– A huszonkét évvel ezelőtti események olyan folyamatot indítottak el, amely a korábbi évtizedek visszaéléseit és azok következményeit volt hivatott orvosolni. A kivívott szabadság, a visszaszerzett jogok látszólag megalapozták azokat az eljárásokat, amelyek az egyéni és közösségi tulajdonjog érvényesítését célozták meg az új demokráciában, azonban elég rövid időn belül rá kellett jönnünk arra, hogy hiányzott az akarat, amely a visszaélések és törvénytelenségek helyrehozását eredményezhette volna. Elindult tehát a visszaigénylések folyamata, belső szinten az egyházak közötti konzultáció, a visszaigénylések megfogalmazása, benyújtása. Majd következtek a prioritási listák, amiket az illetékes állami hivatalok kértek, hogy ezekben nevezzük meg a legfontosabb visszaigényelt objektumokat. Időközben a helyi hatóságok felé is elindult a visszaigénylés, hiszen egy visszaszolgáltatási törvény megjelenésére nem számíthattak a károsultak. Meg kell említenünk azt is, hogy a politikum támogatásával sikerült a sürgősségi kormányrendeletek révén legalább papíron érvényesíteni egyes épületeink felett a tulajdonjogot. Összegezve: egy eléggé fárasztó és sokszor kilátástalannak tűnő hercehurca követte az 1989. decemberi változásokat. Amikor megjelent az 501/2002-es restitúciós törvény, ismét megerősödtünk reményeinkben, hogy törvényes keretek között könnyebben tudjuk majd visszaszerezni elkobzott egyházi javaink felett a tulajdonjogot. Nagy lendület jellemezte tevékenységünket a törvény megjelenése után, a visszaigénylések összeállítása nem kis munkával járt. Azonban még most is elég sok olyan kérelmünk van, amelyre nem született döntés. Ahol pedig született, ott is megtapasztaltuk, hogy sokszor nagyon akadékoskodóan kezelték ügyeinket, vagy egyszerűen félretették azokat. Mindezek arról tanúskodnak, amit már fentebb hangsúlyoztam, vagyis hogy hiányzik az akarat az államosított épületek visszaszolgáltatásának megoldásához. Minden sürgetés dacára ezt jelenleg fokozottabban tapasztaljuk.
– A huszonkét évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva azért ma már nagyon sok téren megtörtént a teljes vagy részleges visszaszolgáltatás. Mi volt a legnehezebb és éppen ezért a leginkább „visszhangos” siker?
– A már említett törvény szerint visszaigényelhető minden elkobzott egyházi ingatlan, amely fölött bizonyítani tudjuk egykori tulajdonjogunkat. Ezért nem is olyan könnyű prioritási listát felállítani, hiszen az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatása minden esetben kiemelt fontossággal bír. Gondolhatunk itt a kisebb egyházközségek tulajdonára, de éppen úgy a szerzetesi közösségek elkobzott javaira is, vagy éppen a püspökség épületeire. A fő törekvés az, hogy az elkobzott javak visszakerüljenek egykori tulajdonosukhoz. Természetesen voltak, és még vannak olyan visszaigénylések, amelyek jelentősebb ingatlanokra vonatkoznak, és amelyeknek értéke felülmúlja a kisebb közösségek javait – és itt nemcsak anyagi értékre gondolunk. Nagyváradi viszonylatban a püspöki palota visszaszerzése jelentette a legnagyobb eredményt, de nem szabad elfelejteni a szerzetesi közösségek visszakapott javait és az egykori iskolák épületeit sem.
– Említette a püspök úr a szerzetesrendeket: tulajdonképpen milyen viszony van a püspökségi tulajdon és a különböző szerzetesrendek vagyona között? Az eltelt évek alatt voltak-e összehangolt akcióik, vagy egymástól függetlenül indították a visszaigényléseket?
– A szerzetesi közösségek saját tulajdonnal rendelkeznek, ami azonban nem azt jelenti, hogy a visszaigénylések folyamatában az egyházmegyei központok, a püspökségek nem támogatták a szerzetesi közösségeket. Éltünk a törvény adta lehetőségekkel, és nagyon sok esetben a püspökség a szerzetesrenddel együtt vagy annak megbízásából járt el a visszaigénylések ügyében.
– Megmagyarázható, helyesebben megérthető, átérezhető-e az egyházi, különösképpen a katolikus felekezet vagyonával szembeni, mai napig meglévő ellenérzés? Vagyis mivel magyarázható az egyszerű emberektől a döntéshozásban érintettekig oly sokszor hallott „kérdés”, miszerint miért van szüksége az egyháznak anyagi javakra?
– Részben azzal magyarázható, hogy az emberek nem ismerik az előzményeket, a múltat és azt, hogy az egyház 1948 előtt tevékeny részt vállalt a társadalmi életben. Voltak iskolái, kórházai, kulturális és szociális jellegű intézményei, illetve az ezek rendeltetésszerű működéséhez elengedhetetlenül szükséges struktúrák, aminek az „aranyfedezete” az egyházi vagyon volt. Egy másik szempont az is lehet, hogy sokan nem tudják elfogadni: az egyház ma is szerepet vállal a nevelésben, a betegek gondozásában, a szociális gondok megoldásában. Ezért is van szüksége az anyagi háttérre. És talán még azt is meg kell említenünk, hogy különösen amikor az egyházi javakról van szó – és most kimondottan a katolikus egyházra gondolok – mesterségesen táplált egyházellenes hangulatot tapasztalhatunk. Történik ez sokszor az igazság elhallgatásával vagy éppen félretájékoztatással.
– Jelen pillanatban van-e még tisztázatlan helyzetű egyházi vagyon, azaz visszakapták-e az államosítással elvett tulajdonaikat? Ha nem, milyen mértékű a még kérdéses, esetleg bírósági úton visszaperelendő tulajdon?
– A benyújtott visszaigénylési kérelmek körülbelül hatvan százalékában született döntés.
– Mennyire sikerül kellőképpen adminisztrálnia a püspökségnek a visszakapott tulajdonokat? Van-e a rendbe hozásukhoz elegendő anyagi keretük, illetve a felújításhoz-kezeléshez szükséges szakembergárdájuk?
– Nem kis feladatot jelent a visszaszolgáltatott épületek kezelése, lévén ezek állaga nagyon rossz, ami szintén a sok huzavona eredménye, hisz több mint egy évtizeden keresztül a használói már nem törődnek a visszaszolgáltatásra váró épületekkel. Így elég nagy gondot jelent azok kezelése, csakúgy, mint azoké az épületeké, amelyek tulajdonjogát visszaszereztük ugyan, de a használati jog továbbra is az abban működő állami intézményeké. Ezekben az esetekben is eléggé nehézkes az együttműködés az épületek állagának a megőrzése érdekében.
– A 90-es évek elején beindított restitúciós kérelmek eleinte szélmalomharcnak tűntek, olyan nagy volt a társadalmi ellenállás. Bár már említette a más felekezetekkel, illetve a politikummal való együttműködést, ha lehet, térjünk erre még vissza röviden.
– Mindjárt a kezdetekben a történelmi egyházak összefogtak, és létrejött egy hálózat, amelynek célja éppen az volt, hogy közös erőfeszítéssel érvényesítsük jogainkat és egymás tapasztalatából tanulva segítsünk egymáson. Egy ilyen összefogásnak egészen speciális megnyilatkozása volt például, amikor itt, Nagyváradon a katolikusokon kívül más felekezetű testvéreink is nyilvános imaalkalmakon támogatták a püspöki palota visszaszolgáltatásának az ügyét. A politikum támogatásáról – gondolok itt azokra, akik az egyházak ügyeinek képviseletét is felvállalták – elmondhatjuk, hogy nagyon sok irányban nyilvánult meg: a törvényes keret előkészítésében vagy a módszerek kidolgozásában csakúgy, mint nagyon sokszor az egyes esetek előrevitelében és megoldásában is, központi vagy helyi szinten.
– Körülbelül mikorra tehető a katolikus vagyon visszaszerzésének végső határideje? Amikor majd föltétel nélkül kijelenthetik, hogy minden, ami egykor a miénk volt, most ismét az lett.
– Tudjuk, hogy az alagút végén ott van a fény. Ezt én még nem látom, és ezért nem tudnám megmondani, hogy mikor érhetjük el ennek a folyamatnak a végét. Azonban kitartóan tovább kell harcolnunk jogaink megvédése érdekében. Adja Isten, hogy kitartó munkánknak eredménye legyen!
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Visszaadják a gyalui kastélyt
Visszaszolgáltatja jogos tulajdonosainak a gyalui kastélyt a Kolozs megyei önkormányzat – döntött csütörtöki ülésén a testület.
Vákár István alelnök a Krónikának elmondta, óriási lépés a gyalui kastély viszszaszolgáltatása ügyében, hogy az önkormányzat a közvagyonából a magánvagyonába utalta át az ingatlant.
Mint részletezte, első ránézésre úgy tűnhet, jelentéktelen határozatról van szó, azonban a törvény értelmében a megyei tanács csak a magánvagyonában található ingatlanokat szolgáltathatja vissza, így a csütörtöki döntés nélkülözhetetlen a restitúcióhoz. Vákár ugyanakkor az RMDSZ sikereként értékelte, hogy a 2014–2020-as uniós költségvetési ciklusra kiadott megyei fejlesztési stratégia háromnyelvű, a fontosabb fejlesztési tervek a román és az angol nyelv mellett magyarul is olvashatók. Hozzáfűzte, a fontosabb tennivalók közé bekerült a bonchidai Bánffy-kastély rehabilitálása, a széki tavak értékesítése, valamint a megye etnikai térképének elkészítése.
Az ülésen Horia Uioreanu tanácselnök bejelentette: hamarosan újra működhet a mócsi kórház. Az egészségügyi miniszter ugyanis megígérte, hogy támogatja a megyei tanács tervét. A testület korábban úgy döntött: átveszi a tavaly bezárt kórház épületét a helyi önkormányzattól, és a minisztérium engedélyét kéri, hogy gyógyításra használhassa azt.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Elismert jogtiprás
Ha valaki még hitt volna abban, hogy Victor Ponta kormányfő és Crin Antonescu ügyvivő államfő, illetve az általuk irányított balliberális USL pártszövetség utóbbi tíz napban elkövetett tettei – a házelnöki és az ombudsmani tisztség puccsszerű lenyúlása, a Hivatalos Közlöny körüli trükközés és főleg az alkotmánybíróság jogköreinek korlátozása egyetlen cél: az amúgy legkevésbé sem makulátlan Traian Băsescu államfő mihamarabbi kiiktatása érdekében – minden kritikán felül állnak, annak most át kell értékelnie a véleményét.
Aki nem az USL hithű szimpatizánsa, nem ostoba vagy – ami még rosszabb – elvakult, a tények tiszteletét fölösleges luxusnak tekintő balliberális megmondóember, annak Ponta brüsszeli fogadtatása, illetve az ott folytatott tárgyalásai utáni pálfordulása láttán be kell látnia: az uniós vezetők is úgy értékelik, hogy a bukaresti kormány támadást intézett a jogállami intézmények ellen annak érdekében, hogy teljhatalomra tegyen szert, ezért akár szankciók kilátásba helyezésével is megkísérelték rászorítani az európai alapelvek tiszteletben tartására.
Bár Ponta korábban megpróbálta úgy beállítani a helyzetet, mintha csak a jobboldali politikusok bírálnák a kormányt, a vele azonos pártcsaládba tartozó szocialista Martin Schulz EP-elnök nyilatkozatai egyértelművé tették: a kritika nem egyoldalú. Miután a vele folytatott tárgyalást követően Ponta pártja korábbi álláspontját felülírva ígéretet tett arra, hogy az államfő leváltásáról szóló népszavazáson tiszteletben tartják az Alkotmánybíróság érvényességi küszöbre vonatkozó ítéletét, biztosak lehetünk abban, hogy a megbeszélés a legkevésbé sem kedélyes, elvtársias légkörben zajlott. Úgyhogy mindazoknak, akik az EU-szervek Magyarországgal szembeni eljárásainak hangosan tapsikoltak, most, ha következetesek, a brüsszeli fellépést látva el kell ismerniük: Pontáék bizony tilosban járnak.
Persze ebben semmi örvendetes nincs, sőt. A legkevésbé sem jó hír, ha hivatalos megerősítést nyer, hogy az ország vezetői felrúgják a jogállamiság alapelveit. A kérdés az, megpróbálnak-e tovább trükközni, illetve hogy elnyerik-e érte méltó büntetésüket. Ha mástól nem, legalább a polgároktól a legközelebbi választáson.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Felszentelték a csíkszeredai unitárius templomot
Ünnepélyes keretek között szentelték fel vasárnap a csíkszeredai unitárius egyházközség újonnan megépült templomát. A jelentős esemény alkalmával az istenháza zsúfolásig megtelt hívekkel, egyházi és világi elöljárókkal.
Elsőként Dombi Gyula, a csíkszeredai unitárius egyházközség gondnoka köszöntötte a megjelenteket, valamint Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspököt. Az egyházi elöljáró beszédében hangsúlyozta: a templom az a hely, ahol megerősödhet bennünk a hit, a felebaráti szeretet, ahol találkozik a földi világ a mennyeivel.
„Azért imádkozunk, hogy a templom teljen meg Istenben bízó emberekkel, akik Jézus tanításának szellemét akarják tovább hirdetni” – fogalmazott a püspök. A prédikációt az egyházközség kórusának előadása követte. A 2010-ben alakult, magát Csudakórusnak nevező dalkör egyházi énekeket adott elő, ezáltal köszöntötték az Amerikai Egyesült Államokból érkezett testvérgyülekezetük idelátogató tagjait is. A 2009-ben, a csíkszeredai unitárius közösség élére került Solymosi Alpár lelkész beszédében a templomépítés történetét vázolta fel, megemlítve a nehézségeket, amikkel találkoztak, ugyanakkor szólt a lelkes és önzetlen támogatókról is, megköszönve a szeretetből jövő segítséget. Solymosi rámutatott: „Isten eme hajléka erőssége a közösségnek.” Krizbai Béla, a csíkszeredai unitárius egyházközség előző lelkésze a vándorlás végéhez hasonlította a templomszentelés történelmi pillanatát. „A vándorlásnak vége van. Az út végén oázist talált a nép. Kőből épült házban dicsérhetjük a teremtőt” – fogalmazott a lelkész.
A templomszentelési ünnep alkalmával a gyülekezet előtt felszólalt Paul Johnson, a Shelter Rock – Long Island Unitarian Universalist testvérgyülekezet vezető lelkésze, Ned Whigte, a templomépítést támogató Margaret Weath Alapítvány elnöke, aki a szeretet házának nevezte a felszentelt hajlékot, Simó Sándor, a székelyudvarhelyi egyházkör esperese, valamint Nagy László püspökhelyettes, a magyar unitárius egyház főjegyzője. A testvérfelekezetek részéről Boros Károly csíktaplocai római katolikus főesperes-plébános és Szatmári Szilárd református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket.
Világi meghívottként Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök rövid felszólalásában az erdélyi magyarság sorsához hasonlította a templomépítést. Kiemelte: ha egy közösségnek van hite, akkor nincs számára lehetetlen. Tövissy Zsolt műépítész, a templom tervezője az istenháza építészeti formavilágát ismertette. A templomszentelési ünnepség úrvacsoraosztással ért véget.
Létai Tibor
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ: Tőkés félretájékoztatja az Európai Néppártot
Tőkés László független európai parlamenti képviselő több ízben is megtévesztő szándékú leveleket tett közzé az RMDSZ-ről és a szervezet politikai cselekedeteiről – írta Kelemen Hunor szövetségi elnök abban a pénteki levélben, amelyben a romániai belpolitikai helyzetről és az RMDSZ álláspontjáról tájékoztatja Wilfried Martenst, az Európai Néppárt (EPP) elnökét, Joseph Daul frakcióvezetőt és Antonio Lopez-Isturiz főtitkárt.
Kelemen közlése szerint az RMDSZ „az Európai Néppárt által képviselt politikai értékek mentén cselekszik”. Emlékezteti az EPP vezetőit arra, hogy szövetség képviselői és szenátorai tartózkodtak a képviselőház és a szenátus elnökeinek leváltásáról szóló szavazáson, ugyanígy tettek a nép ügyvédjének a leváltásakor is. Utal arra, hogy a szavazáshoz szükséges többség az RMDSZ jelenléte nélkül is megvolt, ezt a kormánypárt képviselői és szenátorai biztosították.
„Ami pedig a Traian Băsescu államelnök leváltását célzó parlamenti szavazást illeti, az RMDSZ Szövetségi Elnöksége, valamint a frakciókkal való hosszas egyeztetés után kiderült, nem lehetséges egységes álláspontot kialakítani. Ezért az RMDSZ képviselői és szenátorai lelkiismeretük szerint szavaztak” – írja a szövetségi elnök. Tájékoztatása szerint a romániai magyar közösségen belül is megoszlanak a vélemények Băsescu államelnökről, de nem a klasszikus jobb- és balodali poltikai nézetek szerint. „A felfüggesztett államfőnek hívei is, ellenzői is vannak a közösségben, attól függően, hogy ki ennyire ért egyet a Băsescu elnök vezetési stílusával és az elnöki intézmény súlyával Romániában” – fogalmaz levelében a politikus.
Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyar emberek képesek racionálisan dönteni ebben a kérdésben, ezért mindenkit arra fog biztatni, hogy a lelkiismerete szerint szavazzon a népszavazáson. Leszögezi, az RMDSZ továbbra is a jogállamiság mellett száll síkra, és soha nem fog olyan döntést támogatni, amely gyengíteni az állam alapintézményeit, ugyanakkor aggodalommal szemléli Románia hitelvesztését az Európai Unióban és a nemzetközi politikai életben.
Kelemen Hunor arról is tájékoztatja az Európai Néppárt vezetőit, hogy a hét elején konstruktív párbeszédet folytatott Orbán Viktor magyar kormányfővel, a beszélgetés egyik témája szintén a romániai belpolitikai helyzet és az RMDSZ álláspontja volt. „Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Tőkés László független parlamenti képviselő az elmúlt napokban mindent megtett annak érdekében, hogy az önkormányzati választásokon csúfos vereséget szenvedett pártjának rövidtávú politikai nyereséget szerezzen, annak ellenére, hogy az erdélyi magyar emberek szavazatukkal egyértelműen kinyilvánították a Romániai Magyar Demokrata Szövetségbe vetett bizalmukat” – hangsúlyozza Kelemen Hunor.
Tőkés László független európai parlamenti képviselő egy korábbi nyilatkozatában azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy parlamenti tartózkodásával „hallgatólagosan támogatta a lopakodó vörös diktatúra visszatértét”.
Maszol.ro

Magyar magiszteri képzések a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara a gazdaság különböző területeit lefedő magyar magiszteri képzések által friss diplomásoknak és újra tanulni vágyóknak minőségi továbbképzési lehetőséget kínál.
2012-2013-as tanév
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara a gazdaság különböző területeit lefedő magyar magiszteri képzések által friss diplomásoknak és újra tanulni vágyóknak minőségi továbbképzési lehetőséget kínál. A diák státusz előnyeit élvezve, a jelentkezők államilag támogatott helyen tanulhatnak tovább a három magyar magiszteri szakirányon: Marketing stratégiák és politikák, Vállalkozásmenedzsment, Vállalati pénzügyek. A képzések a munkaerőpiac igényeinek megfelelően vannak kialakítva és biztosítják a magyar, román és egy vagy több nemzetközi szaknyelv elsajátítását. A három szakirányon 85 államilag támogatott hely várja a jelentkezőket július 16-tól.
Transindex.ro

Elindult a Székely Vágta – 37 csapat mérte össze erejét
Lónyerítéstől, patadobogástól volt újra hangos a maksai Óriáspince-tető – a Székely Vágta 2012-es kiadásán a tét változatlan: az első három helyezett Székelyföldet képviselik majd Budapesten, a Nemzeti Vágtán.
A megnyitó napján, július 14-én, szombaton verőfényes napsütés fogadta a nézőket, versenyzőket – a lovasok szerint ideális körülmények közt indulhattak neki a megmérettetéseknek.
A vágtát szervező önkormányzatok részéről elsőként Antal Árpád András Sepsiszentgyörgy polgármestere szólalt fel: „Innen, az Óriáspince-tetőről, erről az ősrégi rituális dombról látni fél Háromszéket, Székelyföld egy részét, annak a földnek a részét, amiért élünk, dolgozunk, meghalunk. Jó itt lenni, jó a lovak patájának dobogását hallani, érezni a levegőben a versenyzők izgalmát. Ezt az érzést és ezt a hangulatot, nem veheti el senki sem tőlünk. Még azok sem, akiket zavar, hogy mi ilyen rendezvényeket szervezünk.”
Tamás SÁndor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke a székelyek lovas hagyományaira összpontosított köszöntőjében: „A történelem azt igazolja, hogy lovas, katonanemzet vagyunk. Kassai Lajos lovászíjász világbajnok szavaival élve: »Ne őseinket kövessük, hanem azt, amit őseink követtek«. Az a legfontosabb, hogy azokat az értékeket kövessük, amit elődeink is követtek: hit, becsület, hazaszeretet. A Székely Vágta célkitűzéseit, üzenetét tekintve nem csupán lovasverseny, hanem hagyományőrző történelmi bemutató, Székelyföld önmagába vetett hitének, erejének, összetartozásának képviselője.”
Horváth László miniszterelnöki megbízott, a Nemzeti Lovas Stratégia koordinátora Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üdvözletét tolmácsolta. A megbízott beszédében hangsúlyozta: a környező nemzetekkel ellentétben a magyarok nem csupán lóhasználók, hanem lovasok. A kormány ennek érdekében olyan projektet indított, amely kiemelten foglalkozik a lovak, lovas sportok hagyományának ápolásával, ez a Kincsem Nemzeti Lovas Program.
A megmérettetések sorát díjugratással kezdték: a lovasok közt feltűnően sok volt a hölgy, ők talán még nagyobb lelkesedéssel hajtották paripáikat, mint férfitársaik. A látvány magért beszél: az akadályok fölött szárnyaló állatok nyomában kavargott a por, miközben a közönség a napernyők védelme alatt követte a történéseket.
A versenyszámok közti szünetek sem teltek unalmasan: a lacikonyhák mellett számos helyi és kézműves terméket lehetett a hagyományos vásárban találni, az érdeklődőkre kiállítás és játszóház is várt.
A versenyen két 3. díjazott is volt Márton Gréta, Orson nevű lován, valamint Imre Katalin, Katovice hátán. A dobogó második lépcsőjére a Darius nyergében ülő Tamás Anita került, az első díjat Keresztély Beáta és Herceg nevű lova szerezték meg.
Erdély.ma

Ex lex chartá(k)?
Nem tudni pontosan, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem melyik chartájára gondolt az egyetem rektora, amikor a román nyelvű sajtóban azt nyilatkozta, a tanintézet alapdokumentumát jóváhagyta az oktatásügyi tárca. A régire, amelynek alapján a választások zajlottak? Arra, amelynek margójára a volt tanügyminiszter módosításokat javasolt, melyeket az egyetem figyelmen kívül hagyott? Az utolsó, tavaly decemberi változatra?
A szóban forgó cikkben a MOGYE rektora egyrészt kijelenti, hogy jelenleg az egyetem chartája az oktatási minisztérium által jóvá van hagyva. Arra hivatkozik, a közigazgatási bíróságon született ítélet kötelezi a szaktárcát, hogy rábólintson az egyetem működését biztosító alapdokumentumra, márpedig "egy jogállamban be kell tartani a bírósági határozatokat". (Jogállamról beszél annak az intézetnek a zavaros körülmények közt helyzetbe jutott rektora, amelynek vezetése az elmúlt év során semmibe vette a tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó részeit, pereket indított a jogtalanság védelmében, és azon sajnálkozik, hogy ügyködései megrontották az emberi kapcsolatokat).
A chartára visszatérve, a rektori kijelentés után pár sorral lennebb dr. Leonard Azamfirei már azzal folytatja, hogy "úgy vélik, a charta érvényes", majd azt mondja, hogy "a MOGYE chartája érvényes és funkcionális, ennek alapján működik az egyetem a jóváhagyás pillanatától kezdve". Ekkor már arra az alapdokumentumra utal, amelyet 2011 decemberében elfogadott a szenátus és amely azóta sem módosult. Következik a sirám, hogy az új- jelenlegi kormány nem tartotta be ígéretét és nem nyilvánította semmissé a magyar főtanszék létrehozását elrendelő kormányhatározatot, pedig megígérte és erkölcsi-jogi kötelessége lett volna megtenni. Elégtétellel nyugtázza viszont, hogy a tanügyminiszter visszavonta a szóban forgó jogszabálynak a Marosvásárhelyi Táblabíróság általi felfüggesztése ellen benyújtott fellebbezést.
Van(nak) tehát chartá(k), csak nem tudni, melyik, mikor kapott jóváhagyást – már ha van ilyen. A rektor úr "vélekedése" nem helyettesíti a minisztériumi jóváhagyást tartalmazó átirat számát, erről pedig nincs tudomásunk, hogy létezne. Egyelőre egy biztos: minden maradt a régiben, a rektor szerint olajozottan működnek az egyetem dolgai, "a MOGYE-nak jól szervezett és funkcionális magyar tagozata van", ahol a gyakorlatot kivéve mindent magyarul lehet tanulni, az a tény pedig, hogy "mindannyian egyetlen egyetemi struktúrához tartozunk, amelynek minden szintjén van magyar és román képviselet", a rektor szerint fölöslegessé teszi a különálló adminisztrációt. A minden szinten-képviseletről jut eszembe: az idei felvételi vizsgát összehangoló tíztagú bizottságnak egyetlen magyar tagja van – egy diák! Szép kis képviselet!
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Felújítják Erdély egyetlen magyar világörökség-templomát
Az UNESCO világörökség-listáján 189 ország 962 védett értéke szerepel. Ebből 745 kulturális, 188 természeti, 29 vegyes. Romániát 6 kulturális- és 1 természeti világörökségkincs képviseli. 1999-ben az erdélyi vártemplomos falvak csoportban szász vártemplomokkal együtt került védettségi listára a székelyderzsi unitárius vártemplom. Azóta is egyedül jeleníti meg az erdélyi magyarok értékeit.
A teljes felújításához szükséges engedélyek beszerzésére és a felújítási tervek elkészítésére egy évtizednyi időre volt szükség. Ezek anyagi hátterét a román Kulturális Minisztérium és Hargita Megye Tanácsa támogatta.
A vártemplom felújítási tervét Tövissi Zsolt műépítész készítette. A terv az épületegyüttes négy síkon történő helyreállítását tartalmazza: tereprendezési munkálatok; nedvességmentesítés, vízelvezetés; szerkezeti megerősítés; villanyszerelési munkálatok.
Megvalósítására az országos restaurálási program keretében a minisztérium közbeszerzési eljárást indított. A pályázat nyertese, a Rustic Kft. már megkezdte a helyreállítási munkálatokat.
Demeter Sándor Lóránd lelkész
Népújság (Marosvásárhely)

Lapozó
Végül, de nem utolsósorban az USA és a Nyugat morális vezető szerepe komoly csorbát szenvedett, mert a vasfüggönyön innen élők csak azt érzékelhették, hogy az emberi jogok deklarációja és a tiltakozások ellenére a hatalom birtokosai büntetlenül megsérthetik a vallásszabadságot, semmibe vehetik a közvéleményt, lábbal tiporhatják a szabadságjogokat. Mindszentyre vitathatatlanul könyörtelenül és igazságtalanul lesújtott Rákosi és elvbarátai bosszúvágya, holott biztos, hogy a bíboros nem Washington és nem a Vatikán utasítására vállalta föl a politikai oppozíció szerepét, akármennyire is igyekezett a vád képviselője ennek ellenkezőjét alátámasztani abszurd túlzásokkal és kreált bizonyítékokkal. Mindszenty mindezt a maga konoknak is nevezhető meggyőződésével tette, egy világpolitikai fordulat reményében. (Balogh Margit). A Római Katolikus Teológiai Intézet könyvtáraként működő Batthyaneumba kerültek az egyházmegyei gyűjteménybe sorolt műkincsek (pl. a szászfenesi oltárka), továbbá többek között a székesegyháznak a Pósta Béla vezette ásatásaiból előkerült, máig feldolgozatlan régészeti anyag is, de az államosítás során ott ragadtak a gyűjteményektől teljesen független értékek, köztük Márton Áron püspök iratai, levelezése, sőt... asztali készlete is. Az államosítók nem törődtek olyan apróságokkal, hogy 1948-ig a könyvtár a teológiai intézet szerves része, tanárainak munka- és lakóhelye volt. (Kovács András). Így vezetlek be a vers/világába, erre, kérlek,/kicsit zsúfolt tér ez itt, a/határok csak sejthetők,/a vakablakok mögött, látod,/hóvihar lehet vagy köd,/talán szimpla ragyogás://"Mióta várom már, hogy/elmondjad meséjét..."/ – mert beláthatatlan kívülről/ez a burkon túli tér – /"meséjét a benső télnek" (Visky Zsolt). A másik történetem 1990 tavaszán kezdődik. Egy éjszaka a buzaui székhelyű II. Hadsereg főorvosa, dr. Mihai Augustin (a Központi Katonai Kórház későbbi parancsnoka, majd a fogorvosi kar dékánja) ébresztett, néhány katonatiszt kíséretében. Két üzenetet adtak át, amit személyesen Ion Iliescu elnöknek kellett tolmácsolnom. Az első: ha Militaru tábornokot (aki már nem volt miniszter) nem helyezik tartalékba, akkor a II. Hadsereg katonái nem szavaznak Iliescura. A második: Stefan Gusa tábornokot, a II. Hadsereg akkoriban kinevezett parancsnokát csak az alárendeltjei és a bajtársai, azaz katonái és tisztjei holttestén keresztül lehet tisztségéből eltávolítani. "Ágyúval lövünk még a légyre is, ha zavarja a parancsnokunkat" – üzenték. Lám, ilyen hangulat uralta akkoriban a román hadsereg egy részét. (Horváth Andor beszélgetése Boda József egyetemi tanárral). IV. Luxemburgi Károly önéletrajza a középkori európai irodalom egyedülálló műve, amelyet teljes egészében most olvashatunk először magyar nyelven. Az önéletrajz tükrözi a császár életét születésétől egészen német királlyá választásáig. A mű magyar szempontból is jelentős, mivel beszámol magyarországi utazásairól és az Anjoukhoz fűződő családi kapcsolatairól. (Vincze- Pál Éva). Korunk, 2012. július. Peres ügyek.
Népújság (Marosvásárhely)

Ha Ponta dolgozata plágium, felszámolhatják a doktori iskolát
Ecaterina Andronescu tanügyminiszter pénteken azt mondta, amennyiben az Országos Etikai Tanács megállapítja, hogy Victor Ponta doktori dolgozata plágium, a doktori iskola felszámolása is szóba jöhet.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit tesz, ha az Országos Etikai Tanács megállapítja, Victor Ponta miniszterelnök doktori dolgozata esetében plágiumról van szó, azt mondta, úgy fog eljárni, miként azt a törvény előírja.
“Intézkedni fogunk, még a doktori iskola felszámolásáig is eljuthatunk” – mondta a tanügyminiszter.
Egyedül az Országos Etikai Tanács illetékes intézményesen ítélkezni a tisztségviselők szabálysértése esetében, ilyen összefüggésben fogja elemezni Victor Ponta kormányfő folyamodványát is, hogy tisztázódjék a plágiumgyanú – közölte szerdán az Országos Tudományos Kutatási Hatóság (ANCS), amelynek keretében az etikai tanács működik.
A pontosítást annak nyomán hozták, hogy Victor Ponta kormányfő doktori dolgozatát elemezte az Egyetemi Okleveleket, Diplomákat és Bizonyítványokat Hitelesítő Országos Tanács (CNATDCU), és megtárgyalja a bukaresti egyetem etikai bizottsága.
Az Országos Etikai Tanácsot Ponta kérte fel az ellene felhozott vádak tisztázására a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló doktori disszertációja kapcsán. A szakértőkkel folytatott tanácskozást követően mondja ki döntését az Országos Etikai Tanács.
Június 29-i ülésén az Egyetemi Okleveleket, Diplomákat és Bizonyítványokat Hitelesítő Országos Tanács megállapította, hogy Victor Ponta miniszterelnök doktori dolgozata plágium, és javasolták a tanügyminisztériumnak doktori címe visszavonását.
Marius Andruh, a CNATDCU elnöke akkor azt nyilatkozta, lapról lapra elemezték a 307 oldalas dolgozatot, és megállapították, 85 oldal forrásmegjelölés nélküli másolás.
Ponta doktori disszertációjának könyvészetét illetően pedig a dolgozat közel 40 oldala esetében nem jelölte meg a forrást – állítja a CNATDCU.
Liviu Pop, ideiglenes tárcavezető a június 29-i ülés előtt elrendelte a CNATDCU átszervezését, és azt állította, hogy ez a testület nem illetékes a Ponta doktori dolgozatával kapcsolatos döntéshozatalban. Popa azt mondta, hogy a plágiumügyekkel az Országos Etikai Tanács foglalkozik, ez az egyedüli illetékes testület a kormányfő esetleges plágiumügyének megoldásában.
A vádak elhangzásakor Ponta azt mondta, le fog mondani doktori címéről, ha a tanügyminisztérium szakbizottsága megállapítja, hogy tévedett, amikor doktori dolgozata végén, nem pedig a lapok alján tüntette fel az idézett szerzőket.
A kormányfő az Országos Tudományos Kutatási Hatósághoz fordult a 2009-ban készült doktori dolgozata elemzését kérve.
Július 2-án Victor Ponta kijelentette, hogy a doktori dolgozatát plágiumnak minősítő CNATDCU-tagok a PDL nevében szövetkeztek „maffiaszerű leszámolásra”, és soha nem tanulmányoztak ehhez hasonló dolgozatot. Ugyanakkor megjegyezte, hogy nem fog lemondani doktori címéről, miként kormányfői tisztségéről sem.
A kormányfő a Nature című folyóirat szerint plágiummal vádolható, mivel a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló doktori dolgozata – névtelenül jelentkező személy által bemutatott dokumentumok szerint – másolt szövegeket tartalmaz.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Az egyetlen női lovas vitte el a pálmát a Székely Vágtán
Csernáton, Csíkdelne és Gidófalva lovasa jutott a második Székely Vágta döntőjébe. A szotyori versenyző a döntő előtti állatorvosi vizsgálaton nem ment át, így mind a szervezők, mind a versenybíróság, mind a versenyző maga úgy döntött, visszalépteti a lovat a versenyből. A nap folyamán többször hallani lehetett, hogy sokan a Vágta egyetlen női versenyzője mellett teszik le voksukat, ami a döntőfutamban be is igazolódott. A 19 éves csíkdelnei lány, Keresztély Beáta és Herceg lova vitte el a pálmát.
Fölényes előnnyel győzött a fiatal csíkdelnei lány a 2012-es Székely Vágtán. Keresztély Beáta már szombaton megmutatta, hogy teljes összhangban van lovával, hiszen a délelőtti díjugrató versenyt is ő nyerte meg. Az előfutamokban és a középfutamban egyaránt nagyon jól futott, ezért sokan megelőlegezték neki a győzelmet. Bár nem hazai pályán volt, magabiztosan és elegánsan győzte le hazai ellenfeleit, a gidófalvi Fazakas Jánost és a csernátoni Ugron Attilát. A döntőben egyébként második lett a 19 éves Fazakas János és Pali lova, harmadikként futott be Ugron Attila és Villám lova.
A budapesti Nemzeti Vágtán mindhárom lovas részt vehet, és a Nemzeti Vágta szervezőinek döntése alapján Sepsiszentgyörgy is képviselheti Székelyföldet, direkt benevezőként.
Keresztély Beáta gyergyószentmiklósi, lovas családból származik, édesapja fogathajtásban román bajnok, de ő maga is kiskora óta ül a nyeregben. Díjugratásban edzője, Balázs Sándor segítségével számos román díjugrató versenyen vett részt, jó eredménnyel. Másfél éve a delnei Huszár Sportklub lovasa. A verseny után Beáta elmondta: egy hétig intenzíven készült a galoppversenyre, előtte a díjugratásra összpontosított, mert azt is meg szerette volna nyerni. „Álmomban sem gondoltam volna, hogy megnyerem a Székely Vágtát is, de most már nagy reményekkel készülök a Nemzeti Vágtára” – tudtuk meg Beátától. A fiatal versenyző azt is hozzátette, hogy különösebb stratégiát nem alkalmazott, a középfutamban viszont kihasználta a helyzetet, amikor lehetősége volt rá, és a számítása bejött.
A Székely Vágta fődíja a budapesti Nemzeti Vágtára való kijutás, amit mindhárom lovasnak biztosítanak, emellett az első helyezett 2000 lejt, a második 1500 lejt, a harmadik lovas 1000 lejt vihet haza, és természetesen a győztes serlegeket. A díjakat Tamás SÁndor megyei elnök, Antal Árpád András polgármester és Horváth László kormánymegbízott adta át Székely Tibor Vágtafőkapitány jelenlétében. A rangos lovaseseményen részt vett Füzes Oszkárné Bajtay Erzsébet nagykövetné asszony, és képviseltette magát a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusa is. lapszemle.ro
Erdély.ma

Mi történik tulajdonképpen Románia és az EU viszonyában?
Az elmúlt napokban nagyon sokat hallhattunk a médiában arról, hogy Brüsszel nem támogatja a Ponta vezette kormány intézkedéseit. Talán sokak számára zavarosnak tűnhet, egyáltalán milyen beleszólása lehet az EU-nak a romániai államvezetésbe, belügyekbe. Éppen ezért az alábbiakban világosan és érthetően szeretnénk rávilágítani arra, hogy mely hatáskörök ruházzák fel az EU meghatározott szerveit arra, hogy ajánlásokat fogalmazzanak meg a romániai jogállamiság védelme érdekében, és hogy milyen következményekkel járhat, ha Románia nem lép fel a demokratikus értékek helyreállításáért.
Az Európai Bizottság ajánlásokat fogalmazott meg Románia számára a demokratikus értékek, a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének védelme érdekében. Az Európai Unióról szóló szerződés alapján az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában. Ezekre az általános értékekre hivatkozva az Európai Bizottság többek között azt kéri most Romániától, hogy: állítsa vissza az Alkotmánybíróság jogköreit úgy, hogy az a parlamenti határozatok alkotmányosságát is vizsgálhassa; állítsa vissza a részvételi küszöböt a népszavazás esetében; a kormány az ideiglenesen kinevezett államfő hivatali ideje alatt ne nevezhessen ki új főügyészt, és ne válthassa le az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság vezetőjét, illetve, hogy az ideiglenesen kinevezett államfő hivatali ideje alatt senkit se lehessen elnöki kegyelemben részesíteni.
Miért az Európai Bizottság?
Az Európai Bizottság a Szerződések őre, hatáskörébe tartozik annak ellenőrzése, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák az uniós jogot, tiszteletben tartják az EU alapértékeit.
Éppen ezért, a jogállamiság sérülésének veszélye késztette a Bizottságot arra, hogy felszólítsa Romániát a demokrácia és az igazságszolgáltatás függetlenségének tiszteletben tartására, illetve arra, hogy megtegye a megfelelő lépéseket, hogy visszaszerezze az állami vezetés hitelességét és az állampolgárok bizalmát. A Bizottság Románia számára megfogalmazott ajánlásai nem kötelező erejűek, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy, amennyiben az ország nem teszi meg a megfelelő lépéseket a jogállam visszaállítása érdekében, az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezései alapján súlyos szankcióval kell szembenéznie. Abban az esetben, ha egy tagállam súlyosan megsérti az EU értékeit, és figyelmen kívül hagyva az erre vonatkozó ajánlásokat, nem lép fel a helyzet megoldása érdekében, a Tanács úgy határozhat, hogy a kérdéses tagállamnak a Szerződések alkalmazásából származó egyes jogait felfüggeszti, beleértve az e tagállam kormányának képviselőjét a Miniszterek Tanácsában (Európai Unió Tanácsa) megillető szavazati jogokat, mindaddig, amíg a körülményekben változás következik be.
A politikai csatározások és nyilatkozatháborúk közepette talán ezeket az előírásokat sem kellene figyelmen kívül hagyni…
Hegyi Noémi
kolozsvaros.ro
Erdély.ma

Száz kötetesre tervezik a Székely Könyvtár könyvsorozatot
Megjelent a Székely Könyvtár első öt kötete, a következő öt novemberre kerül ki a nyomdából. A Székelyföldről szóló vagy székely szerzők által írt kötetekből álló sorozat száz kiadványát tíz év alatt jelentetik meg.
Az első öt kötetet a június 7. és 10. közötti kolozsvári Ünnepi Könyvhéten is kézbe vehették az olvasók – mondta Lövétei Lázár László, a könyvsorozat kiadását kezdeményező csíkszeredai Székelyföld folyóirat főszerkesztője valamint a Hargita Kiadó vezetője.
Már megjelent a Mikes Kelemen törökországi levelet tartalmazó kötet, a Székely népballadák, Kányádi Sándor Válogatott versei, továbbá Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye és Bözödi György Székely bánja című műve.
A következő öt kötet Apor Péter történetírásai, Benedek Elek székely népmeséi, Zsögödi Nagy Imre feljegyzései, továbbá Tamási Áron regénytrilógiájának második része, az Ábel az országban és Farkas Árpád Válogatott versei lesznek.
A Hargita Kiadó által a Hargita Megyei Tanács támogatásával elindított sorozatról Lövétei Lázár László elmondta, hogy nincs végleges listájuk, várják a javaslatokat a székelység írott kultúrájának alapművei sorába.
A kiadó szándéka az, hogy a szépirodalom és a társadalomtudományok köréből válogatott, Székelyföldről szóló vagy székely szerzők által írt száz könyv „szellemi minimumként" legyen forgatható. Lövétei Lázár László a két világháború közötti Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadói vállalkozásához hasonlította a mostani sorozatot.
A székleykonyvtár honlapja.
Kultúra.hu
Erdély.ma

Hiteles magyarságkép a szomszédos országokban
Kanadában élő Magyaródy Szabolcs nevéhez számos, a magyarságkép külföldi alakítását hasznosan szolgáló könyv kiadása fűződik.
Jelentőségében azonban kiemelkedik az a történelmi zsebkönyv sorozat, amelyet a szomszédos országok nyelvén is megjelentetett, hogy végre a valóságos közös történelmet ismerjék meg a szerb, román, ukrán, szlovák történelemoktatáson nevelkedett nemzedékek.
Nemrég újabb könyvét mutatták be a budai Várban, a Magyarság Házában. Címe: „Hungary and the Hungarians”. Magyaródy Szabolccsal Cservenka Judit beszélgetett.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Ahol a dicsértessék egyenlő a jónapottal
Mindig a magyarság és a katolikus öntudat őrzője volt a szilágysági Kárásztelek. Egyfajta „székely” falu a Partiumban, amely a kommunista időkben is megmaradt tisztán magyarnak. A község polgármesterével, a nagy többséggel újraválasztott FALUVÉGI FERENCcel D. Mészáros Elek beszélgetett.
A kárásztelkiekről köztudott, hogy messze földre eljártak dolgozni, lakóhelyet változtattak, de öregségükre többnyire visszaköltöztek szülőfalujúkba, aminek hagyományait mindvégig megőrizték. - Ön is beállt ebbe a sorba?
- Mindez inkább régente volt jellemző, hisz mostanság már idehaza is vannak munkahelyek. De hogy a kérdésnél maradjak, én mérnöki végzettségem okán kényszerültem időlegesen lakóhelyváltásra, a forradalmi változások Nagykárolyban értek. Egyre rosszabbul ment a vállalat, sorozatos leépítések követték egymást, így 1993-ban a családommal elhatároztuk, hogy hazaköltözünk szülőfalumba. Akkor még nem gondoltam arra, hogy polgármester leszek, saját vállalkozásba kezdtem. Három év után, 1996-ban ellenjelölt nélkül lettem elöljáró. Ezt a bizalmat mindmáig megszavazta nekem a lakosság. Egyébként úgy érzem, hogy az első négy év volt a legrizikósabb, már ami az újraválasztást illeti, hisz egy ciklus alatt az elöljárói tisztség „ábécéjét” lehet csak megtanulni. Komolyabb eredményeket is nehéz felmutatni egy választási ciklus alatt, hisz csak egy pályázat kifutási ideje is gyakran hosszabb ennél.
- Mikor belecsapott a politizálásba, illetve a polgármesterségbe, melyek voltak azok a legégetőbb teendői, amelyeket meg kellett oldania?
- 1996-ban még egészen más világot éltünk errefelé, bár a modern élet alapjai már kialakulóban voltak. Hogy az utcák akkori állapotát ecseteljem, még egy követ is nehéz lett volna találni, amivel egy kutyát meg lehetett volna hajítani. Itt nincs sem folyó, sem patakmeder, ahonnan sódert, kavicsot lehet hozni. Az őszi esőzések beálltával lehetetlenné vált a falu utcáin való közlekedés, és ez a település utjainak kilencven százalékára igaz volt. Miután hazaköltöztünk a faluba vásároltam egy platós Arót, amivel elmentem a sarmasági szénbányához beszerezni a téli tüzelőt. Az utcánkba már nem tudtam behajtani. Képzelheti, milyen volt az út állapota, ha nem találtam egy lovas gazdát, aki bevontatott volna. Mindenki azt mondta, ez kész merénylet lenne az állat ellen. Jelenleg minden utca kövezett, amire egy vékony bitumenes réteget öntöttünk, így védekezünk a por ellen. Az ivóvíz volt a másik gond, akkoriban csak ásott kutak voltak, nagy keménységű, nem túl jó tartalommal. Szennyezettség tekintetében jók a vizeink. Adódott egy világbankos pályázat, ami öt megyében zajlott, megyénként húsz-húsz településsel. A szomszédos Kémer községgel egy közös projekt keretében nekivágtunk a vízvezeték építésének. Kémer akkor már egy háromszáz méter mély, kitűnő vizű ártézi kúttal rendelkezett. Nálunk 11,5 km csövet fektettünk, amit 2007-ben fejeztünk be. Talán ez volt a lakosság részéről a leginkább értékelt beruházás.
A település utcáinak rendbetétele mellett, Kémer irányába is elkészült az új út, amit sokan Szabó Ödön útjaként is emlegetnek, hisz a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke is közbenjárt az út megépítéséért, aki szintén kárásztelki születésű.
Ez az út nagyon fontos számunkra, hisz megnyílt, illetve lerövidült az út Nagyvárad irányába. Sajnos, ennek jelentőségére a kamionosok is ráéreztek, egy időben csak úgy dübörögtek át a falun, aminek meg is lett az eredménye, a könnyűszerkezetű műút jócskán megrongálódott. Azóta megszélesítettük a közlekedési felületet, most már egy új aszfaltozásra lesz szükség, még annak árán is, hogy a forgalom meg fog növekedni. Tudni kell, hogy eleddig úgy Kárásztelek, mint Kémer zsáktelepülések voltak.
- Közintézmények terén hogyan állnak, itt sikerült-e kihasználni az adódó lehetőségeket?
- Mi nagyban tiszteljük az elődök munkáját, tudjuk, hogy izzadsággal valósítottak meg mindent. Éppen ezért az öröklött épületeinkre mindig is különösképpen vigyáztunk, de emellett a modernizálás sem maradt el. Ma már elmondható, hogy a falu nyolcosztályos iskolája, és egyéb létesítmények is a legmodernebb eszközökkel felszereltek.
- A kárásztelki emberekről az a hír járja, hogy elvándorolnak messze a nagyvilágba, majd végleg hazatérnek szülőfalujukba. Ma is érvényes ez a sajátosság?
- A kárásztelki ember mindig is kitekintő volt, akár a világvégére is elment családja boldogulásáért. Talán ma már ez nem mondható el ilyen határozottsággal, hisz idehaza is adottak a munkalehetőségek. Egyre több fiatal fogott gyümölcsös telepítésbe, az állattartás felfutóban van. Emellett nagyberuházók is megjelentek a faluban, pezsgőgyár épül nálunk, amihez egy huszonhét hektáros újtelepítésű szőlős is társul. Műanyagot újrahasznosító kisüzem működik a faluban, ez szintén több család megélhetését biztosítja. Egy helyi testvérpár malmot és pékséget nyitott a közeli Sarmaságon, ott naponta hatvan embernek akad munka. A vállalkozó szellemű kárásztelkiek sora itt még nem merült ki, van egy vízszintes fúrást végző társaság, egy ipari csarnokok építésére szakosodott építkezési vállalkozó, aki naponta szülőfalujából szállítja a munkásai egy részét. Mindent összevetve, Kárásztelken csak az nem talál munkát, aki nem akar, és a fizetések is jóval méltányosabbak, mint ami az olasz érdekeltségű könnyűipari cégeknél tapasztalt.
- Beszéljünk egy kicsit a község lakossági összetételéről, hány ember ügyes-bajos gondja hárul a polgármesterre?
- Kárásztelek a községközpont mintegy ezer, magyar ajkú, szinte teljesen katolikus közösség lakja, ide tartozik még az ötvenhét lelket számláló, románok lakta Domoszló.
Kárásztelek egy kissé archaikus falunak tűnik, ez az ősiség a kemény diktatúra idején a közeli román települések sűrűjében is megőrizte az itt élőket kompakt magyar közösségként.
- Milyen valójában a kárásztelki ember?
- A kárásztelki ember mindazon túl, hogy szerencséjét megkeresni könnyen elindul a világba, nagyon konzervatív. A római katolikus vallás az itteniek számára az egyedül elfogadott, kizárólagos. Mivel a románok között kevés a római katolikus, ezért a keveredés a két nemzetiség között szinte kizárt, vagy legalábbis ritka, emellett a faluban ragadottak könnyen belegabalyodnak a román beszédbe. A férfiak többsége annyival maradt, amit a katonaságnál megtanult. Míg a szomszéd faluban, a már említett Kémeren hét felekezet híveket talált, addig nálunk mindig féltve őrizték az ősök vallási felfogását. Van is erről egy mendemonda. A református vallás térhódítása idején, amikor meghallották, hogy feléjük is jönnek a hittérítők, küldöttséget menesztettek elébük a falu határáig. Fogadták őket illendően, majd megkérdezték tőlük van-e náluk rózsafüzér és tisztelik-e Szűz Máriát, mert ha nem, akkor jobb, ha sarkon fordulnak. A karakánság még mindig érték, a becsületszó is kötelez, s az utcán végig menve az emberek zöme még mindig „dicsértessék”-kel köszöntik egymást.
erdelyiriport.ro

Bemocskolnak
Baráti viszonyt ápolnak olyanokkal, akikkel a tárgyalás lehetőségét is meg kellett volna szüntetniük. Hadat üzennek azokkal szemben, akik a mi mindenkori anyaországi védnökeink kellene legyenek, mintha nem egy nemzethez tartoznánk. Lépten-nyomon megszegik a jóérzés határát. Itthon azt nyilatkozzák, hogy „majd megmutatják nekik, nem szövetkeznek az ellenséggel, és megharcolnak az érdekeinkért”. Aztán az erdélyi magyar pártsajtó mély hallgatása mellett, különféle hírforrásokból megtudhatjuk, hogy bizony mégsem mutattak meg nekik semmit, mégis szövetkeztek azokkal, akikkel eddig harcban álltak, és feladták az érdekeinket az olcsó hatalmi pozíciók megszerzéséért. Mindehhez pedig egy olyan politikai köntöst öltöttek, amelyről az álszentség és az alantas kétszínűség sugárzik. Soha nem volt, és remélhetőleg soha nem is lesz ilyen „elismerésben” részünk, mint amilyent a mi képviselőink szereztek az utóbbi években. Feladták az elveiket, meghazudtolták önmagukat, koalíciót kötöttek a partnereik ellenfeleivel, illetve az ellenfeleik partnereivel, és nem jutott más magyarázat minderre, csupán az, hogy „ilyen a politika”. Olcsó és átlátszó indoklás ez a választók számára, de jobb alternatíva hiányában ők mégis úgy vélték, hogy az RMDSZ érdemli meg leginkább a bizalmukat. Ez az eredmény felelősséggel jár, amivel nem kellene megint visszaélniük az alakulat vezetőinek, a követendő politikai irányvonal meghatározóinak. Az elemzések talán rávilágítanak arra is, hogy itt nem valakiknek a sikeréről van szó, hanem a kétségbeesés irányította a szavazókat arra, hogy jobb lehetőség hiányában megint a hatalomközeli párt mellett álljanak ki.
Azon túlmenően, hogy a kormányzati szerepvállalás távolról sem hozta meg az elvárt eredményeket, az öncélú és rövidlátó politizálás súlyos erkölcsi károkat okozott a mi megítélésünkben is. Elveszítettük a Kárpátokon kívül valamikor még – a gerincességünk, illetve szavahihetőségünk okán – minket megillető tiszteletet. Egyértelművé vált, hogy a magyarok is bármire képesek a hatalom megszerzéséért. Néhány év „kemény” munkájával eljátszották az elődeink által, több évszázados verejtékezéssel megszerzett becsületünket. És hogy teljes legyen a kép, ezt az imázsrombolást nemcsak a román nemzet felé hajtották végre, hanem az anyaországgal szemben is. Valakik számára nagyon fontos volt, hogy minél ellenségesebb üzeneteket küldjenek a mindenkori magyar kormány felé, hatékonyan rombolják az erdélyi magyarok megítélését Magyarországon, a történelmi hátteret mellőző és az aktuálpolitikából táplálkozó magyar-magyar viszályt gerjesszenek. Mindehhez kitűnő alanynak bizonyult az egyeduralom bűvkörében élő erdélyi magyar érdekképviselet. És ha még maradt egy cseppnyi becsületünk, vagy egy távoli hely a világon, ahova még nem jutott el a mi „jó hírnevünk”, erre is kapóra jött a parlamenti képviseletünk hallgatólagos – és szavazatokkal alátámasztott – beleegyezése abba a nemzetközi hírű politikai cselszövésbe, amely a teljes körű hatalomátjátszást tűzte ki céljául a balliberális, magyarellenes erők kezére. Lehet még ennél is mocskosabban?
Ferencz Zsombor
kozpont.ro
Erdély.ma

Óriáspince-tető, a lovas zarándokhely (II. Székely Vágta)
Akár egy zarándokhely, úgy festett az elmúlt hét végén a Maksa szomszédságában emelkedő Óráspince-tető, ahová több ezren látogattak ki a Székely Vágta második rendezvénysorozatára.
Az igényes programkínálat, illetve a lovasbemutatók, megmérettetések mellett az ünnep látogatottságát emelte az is, hogy a szervezők fohásza idén meghallgatásra talált, a domboldalon gyalogolók pedig gyakran emlegették is: itt aztán nem lehet fázni… Szombat délelőtt verőfényes napsütésben az immár kétnaposra bővült Székely Vágta ünnepi megnyitóján Tamás SÁndor, a megyei önkormányzat elnöke, valamint Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszöntötte a látogatókat, Orbán Viktor magyar kormányfő üdvözletét Horváth László miniszterelnöki megbízott tolmácsolta. Díjugratással indult a lovas esemény első napja, a pályán gyergyószentmiklósi, csíkdelnei, csíkszeredai versenyzők, köztük meglepően sok hölgy vette sorra az akadályokat lóháton, a nézők elismerő tapsa a nap folyamán nem csupán nekik, de a puszta ötös és csikós bemutató résztvevőinek, a díjlovaglóknak és a díjugratóknak is szólt. Sokan szurkoltak szombaton Kézdivásárhely ifjú versenyzőjének, az alig hat és fél éves Botondnak is, aki fogathajtásban indult.
Székely vágta harapnivaló
Tűző napsütésben igencsak nehéz volt egy-egy bemutatót, versenyszámot a nézőtérről végig követni, így sokan a domboldalon felállított három jurtához tartozó sátrak alatt kerestek menedéket. Szomjoltóként főként csapolt sört, üdítőt, vizet kínáltak a megfáradt, bágyadt közönségnek, s a bátrabbaknak egy jól ismert, mínusz húsz fokosra hűtött szeszes italból kupicányit is mértek. Harapnivalóból volt választék, aki a kánikula ellenére is enni tudott, rostonsültek, bográcsban készült ételek közül választhatott, egy óriási üstben hatalmas adag babgulyás rotyogott, hozzávalóit – a szakács pólóját díszítő felirat szerint – székely vágta, fűszerezte, sütötte-főzte. Kürtőskaláccsal, lángossal is csábították az éhes látogatókat, a maksai fiatalok pedig hatalmas fonott kosarukkal járták a sátrakat, frissen sült fánkot kínálva.
Vásárfia mindenkinek
Kézművesek munkájuk legjavát ajánlgatták a vágta egyik legsikeresebb rendezvényén, a népművészeti és lovastermékek vásárán. A székelyföldi termékmustrán székelyszenterzsébeti szíjgyártó, kőrispataki szalmafonó, nagykárolyi kötélfonó, szovátai ostorkészítő, sepsiszentgyörgyi nyeregkészítő, valamint rézműves is bemutatkozott. Ismerkedhettünk a tojáspatkolás türelmet próbáló munkafolyamatával, egy szomszédos asztalon pedig sepsiszentgyörgyi cipész kifényesített csizmái mellett sorakoztak a zetelaki szűcs, egy Fancsalról érkező kádár, illetve bodosi mézeskalácsos és viseletkészítők portékái egyaránt. Gyepre terített szőnyegen és asztalok mellett fehér, fekete és sárga lovacskák készültek az Ispiláng Egyesület sátrában, a gyermekeknek szánt foglalkozáson Péter Kinga nagy türelemmel igazította a kicsik mozdulatait, így rövid idő alatt életre keltek a lobogó sörényű bot-lovak. A Bodvaj Egyesület sátrában arcfestéssel, lovagi játékokkal várták a gyerekeket, a Sikló Egyesületnél puhakönyves meséket olvastak, a csernátoni Csiporkázó Játszóházasok ostor- és körmön-fonást, ügyességi játékokat tanítottak. Sokan ellátogattak a Székely Vágta vasárnapi kulturális kísérő rendezvényére, a Székely Székek találkozójára is. A történelmi székek szellemi, tárgyi és gasztronómiai hagyományainak seregszemléjén mások mellett a Sóvidék, Csíkszék, Gyergyó- és Kászonszék, Orbaiszék, Kézdiszék, valamint Erdővidék is bemutatkozott. Lovak szerelmesei
Bármerre fordultunk, mindig megakadt a szemünk egy-egy paripán az Óriáspince-tetőn, a sátrak közt árnyékot keresve pillantottunk meg egy póniló hátán érkező kislányt. A tizenegy éves Babos Edina magabiztosan szállt le a nyeregből, s ahogy azt illik, kikötötte lovát egy közeli bokorhoz. Szendvicsmajszolás közben mesélte: hat éve lovagol már, két éve lovas iskolába jár, Sári nevű lovát pedig öt éve kapta édesapjától, aki megjegyzi: lányának babája nem volt soha, mindig a lovak érdekelték. Hozzá hasonlóan lovak iránt vonzódó gyerekek tucatjai fordultak meg hét végén a Székely Vágta rendezvényein. Sűrűn váltották egymást a lovak kísérői az árkosi Barabás Lovarda számára kijelölt pályán, ahová – a kánikula ellenére – folyamatosan érkeztek lovagolni kicsik és nagyok egyaránt. Szombaton kora délutánig már több mint százan rótták a köröket lóháton náluk – mesélte Berde Orsolya, aki évek óta rendszeres látogatója a lovardának. Fiatal kora ellenére tapasztalt lovasnak számít, társaival együtt komolyan kivette részét a hét végi munkában is: jegyet vágott, kobakot osztott, vizet hordott az állatoknak, s közben megszállottan mesélt Barabásék kettőről 27 fősre gyarapodott lóállományáról is. S bár nem mondta ki, így is meggyőzött: amit a lovak iránt érez, az több, mint szeretet…
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lehallgatások, magyarázkodások, becsület
Az elmúlt napok egymásra futó, egymást magyarázó, egymásnak ellentmondó eseményei mutatták, hogy mi is vár ránk a kánikula mellett Băsescu kampányában.
Az első hírek arról szólottak, hogy a korrupcióellenes ügyészség lehallgatott két ügyészt, akit hatalommal való üzérkedéssel vádoltak. Mielőtt közölték volna a lehallgatások jegyzőkönyveit, ahogyan azt Victor Ponta miniszterelnök követelte – akivel szintén beszéltek az ügyészek, és akinek szavait szintén rögzítették –, bizonyos lapokban már megjelentek azok. A kiszivárogtatás a Korrupcióellenes Ügyészség fő eszköze, a lehallgatások meg állandósultak. Mindenkit lehallgathatnak, és akiket kell, le is hallgatnak, mindez egy negatív utópia dermesztő világát idézi, s a szovjet kommunista diktatúra mindennapjaira emlékeztet. Az ügyészek lejáratása meg szeretné gátolni vélt kinevezésüket a Legfelsőbb Ügyészség és a Korrupcióellenes Ügyészég élére. Ezek vezetőinek, Laura Codruţa Kövesinek és Daniel Morarnak a megbízatása ugyanis lejárt. Az viszont, hogy Bălan ügyész miért fordult protekcióért Victor Pontához, még márciusban, amikor még nem volt miniszterelnök, több kérdést is felvet. Előre látta volna a jövőt?
Közben a miniszterelnök Brüsszelben magyarázta bizonyítványát, az unió csúcsvezetősége ugyanis az elmúlt napokban élesen bírálta Romániát a szocialista-liberális koalíció tisztogatásai és Băsescu elnök felfüggesztése miatt. Aztán maga az elnök is megszólalt, hivatalosan is elkezdve kampányát. Elmondta: nem a székéért, hanem az országáért harcol, a törvényességért, amit megteremtett, s az intézményekért, amelyek a jogállam alapjai, és veszélyben vannak. Az egymást leköröző lehallgatások önmagukban is bizonyítják: az intézmények nem függetlenek, magának a volt államfőnek állanak a szolgálatában, s valahogy mindég Băsescu ellenfeleinek köreiben lelik fel a korrupció rothadó posványát, melyben az elnök ellenségei tapicskolnak. Băsescu nem túl hosszú nyilatkozatában huszonöt-harmincszor említette a becsületet. Kedves, szép szokása szerint ismét megosztotta hős népét becsületesekre és nem becsületesekre. Azon az elnök jellemének és praktikáinak ismeretében nem csodálkozhatunk, hogy ő becsületes, hívei is azok, a harcos Monica Macovei volt igazságügyi miniszterrel az élen, ellenségei, a liberálisok, a szocialisták, a mogulok bértollnokai és tévékommentátorai viszont nem becsületesek. Nem kell Freudhoz vagy Junghoz folyamodnunk, nyilván azért beszél ennyit a becsületről a pozícióját veszélyeztetve látó Traian Băsescu, mert sóvárog utána. Mindenkinek mindég az hiányzik, aminek nincsen birtokában. A lehallgatások pedig folynak tovább, hiszen a Korrupcióellenes Ügyészég egyelőre még nem lett hűtlen a főnökhöz, s szorgalmasan gyűjtögeti a lejárató anyagot ellenfeleiről. Hogy ezek után milyen eredménnyel zárul majd a Băsescu további politikai karrierjét eldöntő népszavazás, nem tudni. Mindenre el lehetünk készülve ebben a kampányban, az egy jón kívül.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
DEMOKRÁCIA NÉLKÜL NINCS HATÉKONY MEGOLDÁS. Megtorló helycsereváltás címmel közölt cikket a romániai belpolitikai helyzetről a Washington Post szombati száma.
A konszenzus gyors kopásáról és a hatalmi egyensúly vészes megbomlásáról ír az újság, valamint a baloldali kormány vezetőjének ama szándékáról, hogy mindenféle ellenőrzést kiiktasson. E célt szolgálja az államelnök eltávolításának szándéka. A lap szerint a románoknak is előbb-utóbb rá kell jönniük, hogy nincs gyors és hatékony megoldás a gazdasági gondok orvoslására, főként, ha azok a demokrácia rövidzárlatát okozzák. VÉGE AZ AGGLEGÉNYÉLETNEK. Megnősült az RMDSZ szövetségi elnöke, Kelemen Hunor. Felesége, Czézár Éva székelykeresztúri, 25 éves, előbb az RMDSZ csúcsvezetésében, később az előző kormány főtitkárságán foglalkoztatták. Alapképzése szerint szociológus. A polgári esküvőt július elején Kelemen szülőfalujában, Csíkkarcfalván tartották, szombaton a kolozsvári Szent Mihály-templomban római katolikus szertartás szerint, a család és barátok, köztük az RMDSZ vezérkarának jelenlétében adták össze őket. (Adevărul) SZOBROK ÉS SZOBORTERVEK MAROSVÁSÁRHELYEN. Június 4-éről 5-ére virradó éjszaka ismeretlen tettesek elvitték Borsos Tamás szobrának bronzból készült részét. A városháza már megrendelte Balogh József öntőmestertől Kiss Levente szobrászművész alkotásának újraöntését. Csegzi Sándor e jó hír mellett azt is elmondta, hogy ősszel Sütő Andrásnak is szobrot állítanak Marosvásárhelyen. (Székelyhon) KEVESEBB SZAVAZÓKÖZPONT LESZ KÜLFÖLDÖN. A külhoni román szervezetek európai szövetsége alkotmánysértésért szándékszik beperelni a román kormányt, mivel az 80 százalékkal csökkentette az ország határain kívüli szavazókörzetek számát. A kormány arra hivatkozik: kénytelen volt a nem biztonságos választási központokat bezárni, hogy megelőzze a 2009-es elnökválasztásokon tapasztalt csalásokat. (Ziare.com) NEM ALKUDOZIK, MEGY. Egy tévéinterjúban Crin Antonescu megerősítette ama korábbi kijelentését, miszerint, ha Traian Băsescu győztesen kerül ki a július 29-re kiírt népszavazásból, úgy ő nem tárgyal senkivel, nem alkudozik, hanem elmegy. A politikai életből. (Jurnalul Naţional)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Mégis volna Európa?
Románia attól fél a legjobban, hogy az európai testületek újfent megfigyelés alá helyezik, mert akkor nem csupán az derülhet ki, hogy micsoda alkotmányellenes visszaéléseket követtek el a közelmúlt kormányzói – itt elsősorban Victor Pontára gondolhatunk –, hanem az is, mennyi mindent összefüllentgettek az elődök, elnök, miniszterelnök, állami főhivatalnok, miniszterek és egyéb válogatott cigánylegények. A tét nagy, mert nemcsak Schengen úszik, de kipattanhat a csóré valóság, hogy az európai pénzek javát elcsaklizták. Akkor pedig fizetni kell, pontosabban visszafizetni, mert ha pénzről vagyon szó, Brüsszelben nem ismernek tréfát. Ha meg nem fizetnénk? Akkor le is út, fel is út, s már nem csak a schengeni övezetbe nem tesszük a lábunkat, de Brüsszelbe sem. Persze, ez a lehető legdrámaibb forgatókönyv, de nem mi találtuk ki, hanem éppen Brüsszelben mondta valami német…
A helyzet az, hogy „vigyázó szemét” mireánk vetette Európa, s talán ideje is volt, mert a szabályszegéseket sárga vagy piros lapokkal szokás büntetni, tehát akár kiállítással is. Politikusaink pedig annyit faultoltak az utóbbi hetekben, hogy az még a Románia iránt eddig igen elnéző brüsszeli bíróknak is soknak bizonyult. Bezzeg soha nem voltak ilyen elnézőek Magyarországgal!
Most viszont hirtelen ráébredtek, hogy az eddig kegyelt román politikai elit olyasmiket enged meg magának, ami a grundfoci laza törvényei alá is lealjasul: menet közben ír át törvényeket, szabályokat, érvényben lévő megegyezéseket. Pontáék most viszont öngólt lőttek, s nem csupán Angela Merkel német kancellár vonta össze szemöldökét, hanem Amerika is, az olaszok is, a velencei mindentudók is, sőt a brüsszeli nagyokosok is.
Szaladt is Victorka Brüsszelbe bizonyítványt magyarázgatni, de nem lelt túl nagy megértésre és lelkesedésre, s eléggé leforrázottan tért haza, sőt itthon sem tud nagy diadalmakról beszámolni a nyári szenzációkra éhező újságíróknak. Az a helyzet, hogy még a saját európai szocialista cimborái sem ölelték a keblükre, mert a tábora által elkövetett szélhámosságokra még ők sem vevők.
Vissza kell hát táncolni a további hatalomharácsolás meneteléséből, s lehet, hogy a visszaélések árát is súlyosan meg kell fizetni. Nekünk, adófizetőknek.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Románok is tiltakoznak a vásárhelyi ’89-es magyar tábláért
Számos ígéret, egyezség és döntés ellenére a mai napig sem helyezték ki Marosvásárhely egykori városházának a falára azt a magyar nyelvű márványtáblát, amellyel a ’89-es forradalom hőseinek állítottak volna emléket. Míg a román szöveg ott áll évek óta a jelenleg a Maros megyei önkormányzat és a prefektúra által használt egykori városháza főbejáratánál, a rég elkészült magyar márványtáblát összetörve, az épület egyik folyosóján találtuk meg. A Krónika a tavasz folyamán számolt be annak a magyar nyelvű márványtáblának a mostoha sorsáról, amelyet Marosvásárhely ’89-es forradalmárjai a román nyelvű szöveg alá vagy mellé szeretnének elhelyezni.
A hercehurca, ígérgetések, egyezségek hiábavaló megkötése több mint tíz éve tart.
„A magyar tábla kálváriája több mint egy évtizedes múltra tekint viszsza – idézte fel megkeresésünkre Vasile Ilcu, a Memorial ’89 Egyesület elnöke. – Annak ellenére, hogy 1989-ben 21 Maros megyei személy vesztette életét, aki közül hatot éppen Marosvásárhely főterén lőttek le, 1996 végén huszonhárom napig voltam kénytelen éhségsztrájkolni a December 21. Egyesület székháza előtt azért, hogy meg tudjam győzni a helyi hatóságokat, illene egy valamiféle táblát meg a jelenleginél tartósabb oszlopot állítani az áldozatok emlékére. Dorin Florea akkori prefektus és a város 2000 előtti polgármestere, Fodor Imre alá is írtak hirtelenjében egy megállapodást, de fütyültek betartani. Szinte egy év múlva, 1997 októberében újból éhségsztrájkba kezdtem, ezúttal Bukarestben. Erre már a megyei tanács vezetősége is felfigyelt, és Ioan Togănel akkori elnök révén ígéretet tett a márványtábla megrendelésére.”
Homlokzat helyett a szekrény mélyére
Miután a tábla elkészült, a forradalmárok egy ugyanakkora, magyar nyelvű szöveggel ellátott emlékművet is kértek, amire az önkormányzat elnöke rá is bólintott. „Togănel akkoriban azt mondta, hogy most feltesszük a román nyelvű táblát, mert arra már megvan az építkezési engedély, aztán utólag melléje helyezzük a magyart is. A magyar tábla 2000-re el is készült, de nem került ki az épület homlokzatára, hanem a prefektus tanácsosának, Ioan Iacobnak a szekrényébe tették” – emlékszik vissza Ilcu.
Az első, aki nyíltan nemet mondott a „Köszönet és hála az 1989. decemberi román forradalom harcosainak, örök dicsőség 1989. december 21. mártírjainak” szöveget tartalmazó felirat felállítására, a polgármester-választásra készülő akkori prefektus, Dorin Florea volt. Egy év múlva a város főterén elesett Bodoni Sándor, Hegyi Lajos, Pajka Károly és Tamás Ernő hozzátartozói írásban kérvényezték a tábla kihelyezését.
Markó személyes közbenjárást ígért
„Teltek-múltak az évek, és nem történt semmi. Amikor a megyei tanács élére Lokodi Edit Emőke került, gondoltam, végre megoldódik a helyzet. De az elnök aszszony 2005. augusztus 12-én adott válaszában azt írta, hogy nem tartja indokoltnak az újabb táblák elhelyezését. Ekkor azzal az ötlettel jöttem, hogy ha nem kell két tábla, tegyünk egyet, amin mindkét nyelven szerepel a szöveg. Vagy akár németül is. Kérésemet elküldtem az RMDSZ politikusainak, Markó Bélának, Frunda Györgynek és Kelemen Atillának is, akik közül csak az előbbi válaszolt” – idézi fel a 2005-ös év történéseit a ’89-es eseményekben meglőtt harcos.
„Támogatom javaslatukat, és személyesen is közben fogok járni az ügy mihamarabbi, az Önök kérésének megfelelő megoldásához” – olvasható az RMDSZ volt szövetségi elnökének 2005. november 21-én keltezett 22456-os válaszlevelében. Alig néhány héten belül Pokorny László megyei önkormányzati képviselő egy, a magyar nyelvű felirat sorsáról rendelkező határozattervezettel rukkolt elő, azonban Lokodi Edit Emőke nem volt hajlandó napirendre tűzni. „Arra hivatkozva, hogy van ott már márványtábla elég, túl sok is, az elnöknő hallani sem akart újabbról. Ennek ellenére a határozattervezetet napirendre kellett volna tűznie, legalábbis ezt diktálta volna a törvény és a jóérzés” – jegyzi meg Vasile Ilcu, aki jó fél év múlva, 2006 augusztusában ismét levelet írt Lokodinak, amire a mai napig sem kapott választ.
A megyei önkormányzat volt RMDSZ-es vezetője többször is kifejtette, hogy az összes márványtáblát el kellene tüntetni a régi városháza bejárata mellől. Az évek során Lokodi meg is próbálta felszámolni az egyébként többnyire építkezési engedély nélkül felaggatott magyarellenes feliratokat, azonban a román nemzetiségű prefektusok sorra megakadályozták az eredeti homlokzat hű viszszaállítását.
Széttört tábla, széttört remények
Újabb hat esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a táblaügyet fel lehessen melegíteni. A Krónika újságírója tavasszal teljesen véletlenül, a régi városháza szecessziós épületének egyik zugában talált rá a magyar márványtáblára. Ekkor már kettőbe törve, a lépcsőfordulóba eldugott seprű, szemétlapát és a szemeteskosár mellett várt az elszállításra. Cikkünk nyomán Hamar Alpár Benjámin, egy másik forradalmárszervezet, a December 21. Mártírváros Egyesület vezetője az irodájába menekítette a megcsúfolt táblát.
„A mai napig is ott van, és nagyon remélem, hogy az új tanácselnök, Ciprian Dobre lehetővé teszi, hogy végre a főbejárat mellé, az épület homlokzatára kerüljön” – reménykedik Hamar. Egyébként a ’89-es események résztvevői közül többen is feltették a kérdést, mikor és ki törte össze az évekig egy irodai szekrényben porosodó táblát. Május 31-én írt levelében Lokodi Edit Emőke azt válaszolta, hogy semmiféle információja nincs a tábla tönkretételéről. Két hét múlva, június 12-én a leköszönőben lévő elnöknő arról tájékoztatja a forradalmárokat, hogy sem a márványlap felszerelése, sem annak megőrzése nem volt a megyei önkormányzat feladata, mi több, még csak az intézmény leltárában sem található.
„Ez mese, hisz annak idején éppen a megyei tanács urbanisztikai igazgatósága állította össze a tábla felszereléséhez szükséges dokumentációt. Az okirat szerint a tervező a megyei önkormányzat, a megrendelő pedig az önkormányzat és a prefektúra” – teregeti ki az asztalra a dokumentumokat Ilcu.
A románok nem hagynák veszni
Felháborítónak tartja a magyar márványtáblával szemben tanúsított ellenállást Sorin Moldovan, a Román Forradalom Identitása – ’89 Decembere nevet viselő szervezet vezetője is. „Én is azok közé tartozom, akik már több mint tíz éve kérik a magyar, és ha lehet, a német nyelvű táblák kihelyezését – azonban mindhiába. Nem adom fel, mert annak ott, a falon a helye” – nyomatékosít Moldovan. A ’89 Decembere Egyesület vezetője, Vasile Fărcaş sem tartja helyénvalónak a magyar és a német nyelvű szöveg lemaradását. „Már startból két vagy három nyelven kellett volna elkészíteni a táblát. Remélem, hogy azok, akik rosszul indították a dolgokat, vagy eddig ellenezték a csorba kiküszöbölését, jobb belátásra térnek, hisz Maros megyében a forradalomnak magyar és szász áldozatai is voltak” – véli Fărcaş.
Kérdésünkre, hogy közel másfél évtizedes hiábavaló harc után félig román emberként van-e még ereje egy magyar emlékmű állításáért harcolni, Vasile Ilcu is határozott igennel válaszolt. Mint mondja, újraindítja az eljárást, és Sorin Vintilă Meşter, a forradalmárok ügyeiért felelős államtitkár segítségét kéri. „Van türelmem; megvárom az új megyei vezetők válaszait, ha netalán az övéké is nemleges lesz, újrakezdem a tiltakozó akciókat, esetleg ismét éhségsztrájkolni fogok” – állítja.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Antonescu: Románia elnökének senki sem parancsol
Románia törvényeit a román parlament hozza és Románia elnökének senki sem parancsol - szögezte le Crin Antonescu ideiglenes államfő.
Antonescu szerint a román sajtóban sokan félrevezető módon tudósítottak Victor Ponta miniszterelnök brüsszeli látogatásáról, azt állítva, hogy az Európai Bizottság valamiféle „tízparancsolatot” adott volna át a román kormányfőnek.
Az ideiglenes államfő kijelentette, hogy ilyesmi nem történt, és elképzelhetetlen lett volna, hogy az Európai Bizottság elnöke utasításokat adjon az unió valamely tagállamának.
Antonescu szerint az új bukaresti hatalom minden cselekedete alkotmányos volt, az egyedüli, aki alkotmányt sértett Romániában, az Traian Băsescu államfő, akit éppen emiatt felfüggesztett tisztségéből a román parlament.
Az ideiglenes államfő szerint az alkotmánybíróság határozatai is azt igazolták, hogy sem a házelnökök leváltása, sem az ombudsman menesztése, sem Traian Băsescu felfüggesztése nem volt alaptörvénybe ütköző. Akik mégis a román „államcsínnyel” riogatták Európát, azok mérhetetlen károkat okoztak Romániának - vélekedett Antonescu.
Antonescu rámutatott, hogy Victor Ponta miniszterelnök a félreértések tisztázása és az európai partnerek aggodalmainak eloszlatása végett utazott Brüsszelbe. Látogatásával kapcsolatban azonban szerinte félrevezető információk jelentek meg a román médiában.
Crin Antonescu szükségesnek ítélte tisztázni: a román törvényeket a román parlamentben hozzák, nem az alkotmánybíróságban és a jogszabályok tartalma nem alku tárgya.
Azt is félreértésnek nevezte, hogy az Európai Unió állítólag megfigyelőket küldene a népszavazásra Romániába, "mint valami távoli, harmadik világbeli országba". Antonescu szerint csak arról lehetet szó, hogy az unió figyelemmel kíséri a referendummal kapcsolatos romániai történéseket.
Crin Antonescu a referendum jogi szabályozásával kapcsolatban rámutatott, hogy jelenleg a kormány által kiadott sürgősségi rendelet van érvényben, ugyanakkor az a törvénymódosítás is kihirdetésre vár, amelyet a héten az alkotmánybíróság véleményezett, ugyanis a taláros testület nem állította azt, hogy alkotmányellenes, csak kifejtette álláspontját, milyen körülmények között tartja érvényesnek a voksolást.
Az alkotmánybíróság ennek a törvénytervezetnek a kapcsán állapította meg, hogy a referendum csak akkor tekinthető érvényesnek, ha azon a választók többsége részt vesz.
Antonescu közölte: mérlegelnie kell, hogy kihirdeti ezt a törvényt, vagy visszaküldi a parlamentnek.
A parlamentet jövő hétre rendkívüli ülésszakra hívták össze, hogy - Victor Ponta brüsszeli ígéretéhez híven – „összhangba hozza” a referendum megszervezésével kapcsolatos törvénykezést az alkotmánybíróság határozatával.
Krónika (Kolozsvár)

Tábor fogyatékosoknak
Tizedik alkalommal szervezte meg a héten a Kárpát-medencei Mozgássérült Fiatalok Táborát a Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szervezete. Tischler Ferenc, a szolgálat országos ifjúsági szervezetének vezetője elmondta, 47 fogyatékost és a kísérőiket, összesen mintegy száz személyt látnak vendégül a Sepsiszentgyörgy melletti Benedekmezőn. Kovászna, Hargita, Kolozs és Bihar megye mellett Magyarországról és Kárpátaljáról is érkeztek táborozók
A sepsiszentgyörgyi szervezet pápai felhívásra válaszolt a rendezvény megszervezésével: amikor 2002-ben II. János Pál pápa meghirdette, hogy 2003 a fogyatékkal élők éve lesz, a Máltai Segélyszolgálat sepsiszentgyörgyi önkéntesei is eldöntötték, megtartják az első országos mozgássérülttábort. Az elmúlt tíz évben a jól bejáratott forgatókönyv szerint szervezték meg az együttlétet, a fogyatékkal élők számára már az is felüdülést jelent, hogy egy hétig az erdő szélén, faházikókban laknak. Tischler Ferenc elmondta, az elmúlt napokban kirándultak a Szent Anna-tóhoz, csónakáztak, és – mivel idén olimpiai év van – nagy hangsúlyt fektetnek a sporttevékenységekre is. A pénteki sportnapon lesznek asztali sportok, kerekes székes gyorsasági verseny, kosárlabdameccs, íjászverseny, és lovagolni is lehet. Hargita megyéből egy kerekes székes tánccsoport különböző népek táncait tanítja meg a táborozóknak. Józsa Csaba csíkszeredai mozgássérült lapunknak elmondta, a Székelyföldön Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában oldották meg leginkább az akadálymentesítést, elsősorban az utcai közlekedés gördülékenyebb. Az intézményekben még mindig vannak hiányosságok, és a közszállítást sem tudják igénybe venni kerekes székkel, mert nincsenek lezárók, hogy fékezéskor is biztonságban lehessen a mozgássérült. A tábor egyik előnye, hogy a mozgássérültek megoszthatják tapasztalataikat, gondjaikat. A családot is tehermentesíteni próbálják a szervezők, akik arra bíztatják a fogyatékosokat, hogy barátjukkal vegyenek részt a rendezvényen.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Játszótereket építenek a keresztyén külföldi fiatalok
Hat kalotaszegi település gyermekeit ajándékozták meg
A Magyargyerőmonostori Általános Iskola udvara a tanévzárás előtt nem csupán a szünetben fogócskázó gyerekek hangját visszhangozta, hanem különös munkaeszközök zaja is megtörte az órák csendjét. Az iskola épülete március óta felújítás alatt áll. Egy fiatalokból alakult nemzetközi csoport játszótérről is gondoskodott. Az iskolaudvar eddig üresen álló hátsó részén, az óvoda épülete előtt fából készült játszóteret építettek fel június végén, alig egy hét alatt. A hetvenes létszámú csoport mintegy hatvan fiatalból és az őket elkísérő felnőttekből állt, akik az elmúlt évek során már öt romániai településen (Egeres gyártelep/Aghires Fabrici, Kajántó/Chinteni, Kisbács/Baciu, Magyarkapus/Căpuşu Mare, Magyarszentpál/Sânpaul) építettek játszóteret.
Az evangélikus, illetve protestáns fiatalokból álló nemzetközi csoport, a Youth for Christ idén többek között a magyargyerőmonostori iskolát szemelte ki, hogy ott játszóteret építsen, alig egy hét alatt. A csoport vezetője, a 27 éves Josiah Walcott szerint, a világ különböző egyetemein tanuló fiatalok saját anyagi forrásból fedezik az útjukat, és a játszótér elkészítéséhez szükséges építőanyagokat. A vezetők a napi munka elvégzése után körbejárták a falut is, hogy megismerkedjenek a településsel. Meglátogatták a több mint nyolcszáz éves református templomot is. Az ősi templom és az egyházközség tulajdonában levő tájház nagy benyomást gyakorolt a külföldi látogatókra. Jonathan Hill, egy oklahomai evangélikus közösség lelkipásztora lelkesen próbálta fel a kalotaszegi szűrt, ami nagyon megtetszett az afroamerikai prédikátornak.
A vezetők arra is engedélyt kértek, hogy másnap a fiatalokkal a református templomban tarthassák meg a reggeli áhítatot. Az áhítat előtt az ifjak végighallgatták a templom történetét, majd néhány keresztyén ifjúsági dalt énekeltek, gitárkísérettel. A gitáron játszó fiatalember ezután felolvasott egy igét a bibliából, majd személyes történetet elmesélve hívta fel társai figyelmét: mennyire fontos a szeretetet is átadni a gyerekeknek, azon kívül, hogy játszóteret építenek nekik.
A monostori gyerekek izgatottan figyelték az órák közötti szünetekben a játszótérépítés folyamatát. Nagy érdeklődéssel nézték, ahogy a munkások egyik elemet a másik után illesztgetik össze, míg az udvar sarkában lepakolt halom igazi játszótérré alakul. Maguk az építők is nagy élvezettel vették kezükbe a lapátot, kalapácsot, fúrógépet, s figyelmesen követték az építésvezető utasításait. A rengeteg munkás között bizony nem mindig jutott tennivaló mind a hatvan fiatalnak, de akik épp nem kaptak feladatot, azok a bámészkodó gyerekeket vonták be valamilyen játékba. Együtt labdáztak, fogócskáztak, vagy épp erőpróbát gyakoroltak a kicsikkel.
Délben abbamaradt a munka. A fúrás, faragás zaja elcsendesült, az ifjak ilyenkor kizárólag az iskolásokkal foglalkoztak. A tevékenységek során a szervezet romániai tagjai segítettek az angol nyelven beszélő fiataloknak a kommunikációban. A foglalkozásokon bibliai történeteket meséltek a gyerekeknek, majd közösen elkészítették a szemléltető eszközöket. Péter elhívásának a történetét papírtányérokból készült hallal illusztrálták, amelynek a hátuljára ráírták az aznapi aranymondást: „Kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok.” (Mt 1, 17)
Amikor a csoportvezető arról mesélt nekik, hogy Jézus miként gyógyította meg a születésétől fogva vak embert, aki így Jézusnak köszönhetően végre megláthatta Isten csodálatos teremtményeit, akkor ennek illusztrálására ruhacsipesz és színes szalvéta segítségével készítettek pillangót. A kézimunkákat a gyerekek hazavitték, s elmesélték a szülőknek, hogy a hétköznapi tárgyakból készült leleményes szemléltetők miként kötődnek a bibliai történetekhez.
A pénteki napot mindenki izgatottan várta, mert a szervezők rengeteg játékkal, vetélkedővel, no meg persze sok édességgel tették emlékezetessé a játszótér ünnepélyes átadását. Erre az alkalomra már a szüleikkel érkeztek a gyerekek, hogy végre birtokba vehessék a számukra felépített birodalmat. A jelenlevőket Iepure Daniela iskolaigazgató köszöntötte, megköszönve a külföldi fiataloknak a fáradtságot és odaadást, amivel a játszóteret felépítették, és hogy emellett még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak. Coldea Radu, a település alpolgármestere is megköszönte a nemzetközi szervezet tagjainak a munkáját, és egyúttal meghívta a jelenlevőket a közös ebédre, amelyet a polgármesteri hivatal és az iskola vezetősége készített elő. A magyargyerőmonostori ortodox lelkipásztor, Gheorghe Les ünnepélyes egyházi ceremónia keretében felszentelte a teret. Az amerikai és nyugat-európai országokból idelátogatott fiatalok érdeklődéssel figyelték a számukra ismeretlen szertartást, amelynek a végén mindenki a maga nyelvén mondta el az Úr imádságát.
A szertartás után a gyerekek végre birtokba vehették a felségterületüket, és alig tudták eldönteni, hogy a mászókát, a hintát próbálják ki előbb, vagy az ügyességi játékokon vegyenek részt. A vetélkedőkön többek között hulahopp karikákból font hálón kellett keresztüldobni egy frízbit, kettesével összekötött cipőfűzővel lefutni az ellenfelet, vagy egy rudat karikákkal megcélozni. Aki elegendő pontszámot gyűjtött össze, az jutalmul cukorkát, rágót vagy játékot kapott.
A nap csúcseseményének mégis a pinjata szétütése számított. Egy rögbilabdát formázó papírdobozt a külföldi diákok megtöltöttek mindenféle édességgel. A gyerekek egy ütő segítségével próbálták meg eltalálni, és lehetőleg széttörni a kifeszített labdát. A pinjata széttörése nem sikerült résmentesen, de amint a doboz megadta magát, eláradt a cukorkaeső, és minden gyerek édességgel tömhette meg a zsebeit. A falu kultúrotthonában rendezett vendégség után a fiatalok visszatértek a Gyalu melletti főhadiszállásukra, hogy közös beszámolón megoszthassák tapasztalataikat a többi játszótérépítő csapattal. A játszótér már aznap megtelt gyerekzsivajjal, amire a szülők is kíváncsiak voltak, sőt egy-egy labdajátékba még ők is bekapcsolódtak.
HOVER ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

A marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar világsikere
Első helyezést ért el a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar Bécsben, a Summa Cum Laude zenei fesztiválon.
Az erdélyi magyar kórus magas szoprán kategóriában vehette át az elismerést múlt kedden a bécsi világversenyen, megosztva azt az új-zélandi Cantala leánykórussal – olvasható a fesztivál közleményében.
A 6. alkalommal megrendezett fesztiválon öt kontinens 19 országának 36 együttese lépett fel, köztük Ausztráliából, Kanadából, Japánból, Dél-Afrikából érkezett fiatalokkal.
A fesztivál keretében mintegy száz koncertet tartottak Ausztriában, valamint Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban. A bécsi koncertek helyszínei többek között a Szent István-székesegyház (Stephansdom), a Konzerthaus és a Schönbrunn-palota voltak. A verseny a Musikverein színpadán zajlott, ahonnan a közismert új évi hangversenyeket közvetítik. A fesztivált a győztesek gálakoncertje zárta a neves Konzerthaus Aranytermében.
A marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkart 2005-ben hozta létre Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera, a Boldogasszony Iskolanővérek rend magyarországi tartományának önkéntesei.
Mindketten 2004 óta tartanak hagyományőrző, zenepedagógiai foglalkozásokat Szovátán és a Felső-Nyárádmente falvaiban.
Népújság (Marosvásárhely)

"Össze kellene kapnunk magunkat"
Marosvásárhelyre vándorolt a KITÁSZ
Első alkalommal adott otthont Marosvásárhely a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ) éves vándorgyűlésének. A 21. találkozót a szentendrei székhelyű szervezet a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesülettel közösen hozta létre. A kétnapos, előadásokban gazdag rendezvénysorozatról, az idei KITÁSZ-közgyűlésről, illetve a Kárpát-medencei irodalmi társaságok helyzetéről dr. Medvigy Endre irodalomtörténésszel, a szövetség leköszönt elnökével, jelenlegi tiszteletbeli elnökével és Molnár Péterné ügyvezető elnökkel beszélgettünk szombat este, Kilyén Ilka színművésznő műsora, a Bod Péter Diakóniai Központban zajló vándorgyűlés zárómozzanata előtt.
– Nyújtsunk át olvasóinknak egy KITÁSZ- névjegykártyát.
– A Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége a rendszerváltás után, 1992-ben alakult meg Irodalmi Társaságok Szövetsége néven. Varga Domokos író alapította a Kárpát-medencei összefogás, az egységes magyar nemzet, magyar kultúra jegyében, ő volt a KITÁSZ első elnöke. A szövetség elsőszámú tevékenysége az éves irodalmi vándorgyűlés megszervezése. Ezekre a tapasztalatcserékre mindig más-más helyszínen kerül sor, minden alkalommal a választott település múltjára, jelenére, irodalmi, történelmi értékeire összpontosítunk.
– Járt már Erdélyben a szövetség?
– Gyergyószentmiklóson tartottunk korábban vándorgyűlést, de találkoztunk már a Partiumban is, Aradon, Nagyváradon, Nagyszalontán.
– Milyennek értékeli a marosvásárhelyi együttlétet?
– Színvonalas előadások hangzottak el az idei vándorgyűlésen is. Érdekes színfoltnak számított Gazda József A harmadik ág című könyvének bemutatója. A mű rávilágít arra, hogy a világban szétszóródott magyarok mindenhol megállják a helyüket, kivívják a világ megbecsülését. Ez az üzenet derűlátásra ad okot, azt sugallja, hogy idehaza, a Kárpát-medencében is meg tudunk maradni.
– Hogyan alakult az elmúlt időszakban a KITÁSZ létszáma?
– Sajnálatos módon jelenleg kevesebb tagszervezetünk van, mint korábban. Volt idő, amikor 60-70 szervezet is tartozott hozzánk, most mindössze 25-30-an alkotják a KITÁSZ-t. Egyes tagszervezetek elöregedtek, megszűntek, vagy bizonyos okokból elmaradtak tőlünk. De szándékunkban áll építkezni, fiatalítani a szövetséget.
– Vannak-e közös vonások a térségben működő irodalmi társaságok helyzetét illetően?
– Sajnos, a Kárpát-medencei magyar társadalmat az elöregedés jellemzi. A magyar kultúra sorsa azon áll vagy bukik, hogy megvan-e az a közösség, amelyre épülhet. A kulturális értékek terjesztéséhez dinamikus közösség szükséges. Össze kellene kapnunk magunkat. Meg kellene változtatni a népesedési szokásokat, az egykézés helyett 3-4 gyermek vállalására lenne szükség. Ez elhatározás és nemzeti öntudat kérdése. Időben kellene ezt meggondolni, amíg még van visszaút. A tudatosításban nagy felelősség hárul az értelmiségiekre, a politikusokra, a magyar nagy családok anyagi hátterét biztosítani hivatott gazdaságpolitikára.
– Az idei KITÁSZ-közgyűlésen tiszteletbeli elnöknek választották.
– 15 évig a szövetség elnöke voltam, tavaly mondtam le erről a tisztségről, helyemet Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész vette át. Ami a tiszteletbeli elnökséget illeti, úgy gondolom, hogy van rálátásom a szövetség több mint két évtizedére, szellemiségére. Áttanulmányoztam a Kárpát-medencei magyarság irodalmának ága-bogát, elfelejtett szerzők felkutatásával foglalkoztam. Mindezen tapasztalatok birtokában új minőségemben is segíteni tudom a KITÁSZ munkáját.
– Születtek-e más jellegű döntések is a közgyűlésen?
– Elhangzottak javaslatok arra vonatkozóan, hogy a nagy távolságok miatt ezután a trianoni határokon belül kellene megtartani a vándorgyűlést. Ennek a rendezvénysorozatnak viszont éppen az a jellegzetessége, hogy a Duna-tájon ide-oda kirándulunk, tapasztalatot cserélünk. Szerencsére az említett javaslatot nem fogadta el a közgyűlés.
– Hogyan ítéli meg, hogy a jelenlegi elnök nem vett részt a vándorgyűlésen?
– Nem ismerjük távolmaradásának okát, mindenesetre nem biztató, hogy nem jött el. Én a továbbiakban is megadnám neki a lehetőséget, hogy bizonyítson.
– Lehet-e már tudni, hogy hol találkoznak jövőben a KITÁSZ tagszervezetei?
– Várhatóan Sárospatak tájékán lesz a soron következő vándorgyűlés.
– Molnár Péterné egy éve látja el az ügyvezető elnöki teendőket a szövetségben. A közgyűlés résztvevőinek a KITÁSZ fiatalítására vonatkozó javaslatairól, illetve személyes vásárhelyi benyomásairól kérdeztük.
– Az ifjúság bevonása kapcsán felmerült a táborszervezés gondolata, és az is, hogy pályázatot lehetne kiírni a fiatalok számára, a nyerteseket pedig magunkkal vihetnénk a következő vándorgyűlésre. Ami az idei helyszínt illeti, úgy gondolom, Marosvásárhely nagyon jó választás volt. Kiváló előadásokat hallhattunk, esti sétánk során mindannyiunkat lenyűgözött a város. A Bod Péter Diakóniai Központban pedig kifogástalan vendéglátásban volt részünk.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

2012-2013-AS TANÉV
Magyar magiszteri képzések a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara a gazdaság különböző területeit lefedő magyar magiszteri képzések által friss diplomásoknak és újra tanulni vágyóknak minőségi továbbképzési lehetőséget kínál.
2012-2013-as tanév
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara a gazdaság különböző területeit lefedő magyar magiszteri képzések által friss diplomásoknak és újra tanulni vágyóknak minőségi továbbképzési lehetőséget kínál.
A diák státusz előnyeit élvezve, a jelentkezők államilag támogatott helyen tanulhatnak tovább a három magyar magiszteri szakirányon: Marketing stratégiák és politikák, Vállalkozásmenedzsment, Vállalati pénzügyek. A képzések a munkaerőpiac igényeinek megfelelően vannak kialakítva és biztosítják a magyar, román és egy vagy több nemzetközi szaknyelv elsajátítását.
A három szakirányon 85 államilag támogatott hely várja a jelentkezőket július 16-tól.
Marketing stratégiák és politikák – nappali képzés – 25 államilag támogatott hely
A program célja olyan szakemberek képzése, akiknek feladata a marketing stratégia tervezése és megvalósítása az üzleti vagy akár a non-profit szférában. Az itt képzett szakemberek képesek lesznek a valós üzleti környezetet elemezni, a piaci lehetőségeket felismerni, az ennek megfelelő kínálatot kialakítani, kommunikálni és eljuttatni a fogyasztókhoz. Kapcsolat: dr. Alt Mónika Anetta, egyetemi adjunktus, monika.alt@econ.ubbcluj.ro
Vállalkozásmenedzsment – nappali képzés – 35 államilag támogatott hely
A Vállalkozásmenedzsment mesteri program célja olyan szakemberek képzése, akik képesek a vállalkozások szervezési-vezetési gyakorlati kérdéseinek elemzésére és megválaszolására a dinamikusan változó piaci környezet és verseny feltételei közepette. A mesteri képzés nagyvállalati stratégiai és funkcionális ismereteket, valamint kisvállalati menedzsment ismereteket egyaránt biztosít. Kapcsolat: dr. Györfy Lehel-Zoltán, egyetemi adjunktus, lehel.gyorfy@econ.ubbcluj.ro
Vállalati pénzügyi menedzsment – nappali képzések – 25 államilag támogatott hely
A vállalati pénzügyi menedzsment magiszteri képzés célja pénzügyi szakemberek képzése mind a vállalati, mind a makrogazdasági szféra számára. A magiszteri képzés ezt a célt hivatott szolgálni olyan tantárgyak tanulmányozása keretében, amelyek egyrészt a konkrét vállalati pénzügyi döntések korrekt megalapozására készítik fel a hallgatókat, másrészt azokkal a módszertani eszközökkel látják el a hallgatókat, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalatok mindennapi pénzügyi menedzsmentjében és hosszú távú stratégiai pénzügyi döntéseiben. Kapcsolat: dr. Nagy Bálint Zsolt, egyetemi adjunktus, balint.nagy@econ.ubbcluj.ro
Mindhárom magiszteri képzés lehetőséget nyújt a tanulmányok folytatására a doktori képzésben. A 2012-es magiszteri felvételi ütemterve:
Tevékenység Szeptemberi felvételi
Beiratkozás Szeptember 10-13.
Beiratkozottak névsorának és az írásbeli vizsga
terembeosztásának kifüggesztése Szeptember 14.
Idegen nyelv vizsga Szeptember 15.
Felvételi vizsgák 9:00 órától
Felvételi vizsgák 14:00 órától
(csak azok számára, akik két mesterire felvételiznek) Szeptember 16.
Eredményhirdetés Szeptember 17.
Az elfoglalt helyek visszaigazolása Szeptember 18-20.
Felvételi végleges eredményhirdetése Szeptember 21.
A beiratkozás és a felvételi részletei
Beiratkozáskor a jelentkezőnek ki kell töltenie egy Beiratkozási űrlapot, és egy Opciók listáját is, melyben a jelentkező saját aláírásával igazolja az űrlapon kitöltött adatok hitelességét. A két űrlapon megadott információk és a felvételi vizsga eredménye alapján történik a helyek elosztása.
Beiratkozási feltétel egy nyelvvizsga bizonyítvány.
Felvételi kritériumok
- 50% a licensz vizsga átlaga; - 50% írásbeli vizsga eredménye a megadott tematikából. A hely elfogadásának visszaigazolása személyesen történik következő iratokat tartalmazó dosszié leadásával: a) eredeti egyetemi oklevél vagy ennek megfelelő (az Oktatási Minisztérium által elismert) eredeti okirat; b) eredeti egyetemi anyakönyvi lap (románul - foaia matricolă); c) eredeti érettségi bizonyítvány; d) születési bizonyítvány hitelesített másolata; e) házassági anyakönyvi kivonat egyszerű másolata (ahol indokolt); f) három darab, színes, 3x4-es, fénykép (a fénykép hátára fel kell tüntetni nyomtatott betűkkel a teljes nevet az édesapa keresztnevének kezdőbetűjével); g) szabványos orvosi igazolás; h) az első tandíj kifizetéséről szóló bizonylat (ahol indokolt); i) Személyazonossági bizonyítvány egyszerű másolata; j) Az ALPHA vagy LINGUA Idegen Nyelv Központok által kibocsátott idegen nyelv ismeretét igazoló okirat eredetije és másolata.
A részletes felvételi tematika és az irodalomjegyzék megtalálható elektronikus formátumban az egyes szakok kapcsolattartóinál.
Transindex.ro

NAGY KIHÍVÁS
Országvédelem Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között
A semmiből szervezte meg a Honvéd Vezérkar a partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területek védelmét.
Nagy kihívás elé állította a Magyar Honvéd Vezérkart a második bécsi döntés eredményeként visszakapott partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területeknek az ország védelmébe történő betagolása. A katonaföldrajzi szempontból igen változatos országrész katonai megszervezése a korlátozott lehetőségekkel rendelkező Honvédség szervei számára igen
megterhelő szervezőmunkát és anyagi áldozatot jelentett.
A továbbra is feszült viszony miatt a Román Királysággal szembeni határ biztosítása mellett ugyanis fő szempont egy új – sorban a IX. – hadtest felállítása volt. Az új seregtest a katonai közigazgatás megszűnése után, az Erdélyben véglegesen elhelyezett csapattestek működését fogta össze. A katonai szervezés irányítását a Honvéd Vezérkar főnöke megbízásából a Nagy Vilmos gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló 1. hadsereg-parancsnokság végezte. Az első lépésben meghatározott területbiztosító feladatokkal a VI., a VII. és a gyorshadtestet, illetve a hadsereg-parancsnokságnak közvetlenül alárendelt 1. és 2. gépkocsizó dandárt bízták meg.
Feladatuk az Erdélybe települő és ott végleg berendezkedő katonai alakulatok és szervek felvonulásának, az erdélyi területeken tevékenykedő Erődleszerelő Parancsnokság és a különböző építő és karbantartó műszaki alakulatok működésének biztosítása volt. A határvédelem megszervezését Nagy Vilmos gyalogsági tábornoknak 1940. október 26-án és 29-én kiadott rendeletei szabályozták.
A passzív határvédelem biztosítása érdekében
a VI. hadtestet (Kolozsvár) a pécsi 4. határvadász-dandárral, a VII. hadtestet (Marosvásárhely) pedig a beregszászi 7., a komáromi 2. és a sátoraljaújhelyi 3. határvadász-dandárral erősítették meg.
Szükség esetén a seregtestek saját – stratégiailag fontos helyeken elhelyezett – alegységeiket is igénybe vehették. A fent említett seregtesteken kívül a közel 1000 km-es határvonal közvetlen védelmében és őrzésében 19, az erdélyi bevonulásban részt vett határvadász-zászlóalj is közreműködött. Új hadtest születik
Az új „erdélyi” csapattestek megalakulásával az 1. hadsereg-parancsnokság és a neki alárendelt seregtestek tevékenysége november végén lezárult, úgyhogy azok visszatérhettek békehelyőrségeikbe. Feladatkörüket a IX. hadtestparancsnokság vette át, mely a Budai Várban alakult meg az I. hadtestparancsnokság támogatásával.
A Stirlig László altábornagy irányítása alatt álló új seregtest november 20-án kezdte meg működését Kolozsvárott. Az új hadrend szerint a hadtest három gyalogdandár-parancsnoksággal (25. – Nagyvárad, 26. – Dés és a 27. – Marosvásárhely), illetve a nekik alárendelt alosztályokkal rendelkezett volna.
A három seregtestből, ember és anyagi korlátok miatt, csupán kettőt sikerült hadrendbe állítani. A dandárok állományát 18 megszüntetett határvadász-zászlóalj átszervezett állománya adta. A dandárok egy-egy gyalogezrede és tüzérosztálya mozgósítás esetén ikreződött.
Az ezredek tényleges állományukat megosztva és tartalékosokkal feltöltve létrehozták a harminccal magasabb hadrendi számú ikerezredüket. A tüzérosztályok hadrendi számukat megtartva két osztályos tüzérezreddé alakultak át.
A dandárok alárendeltségében lévő gyalogezredek egy-egy zászlóalját (nagyváradi 25/I., a kolozsvári 26/I. és a sepsiszentgyörgyi 27/I. zászlóaljat) különleges határvédelmi feladatokkal bízták meg, s ezért magasabb állományon tartották őket. Ezt a lépést elsősorban a Román Királysággal szemben húzódó, sokkal sebezhetőbb dél-nyugati határvonal tette szükségessé.
Annak ellenére, hogy a Román Királysággal való katonai konfliktus veszélye egy időre elhárult, az ország határainak védelme a Honvéd Vezérkar számára továbbra is elsődleges célt jelentett. A védelmi feladatok ellátása elsősorban a véglegesen Erdélybe helyezett határvadász-csapatokra hárult.
1940 végétől tehát a IX. hadtest kiegészítési területén, Váradlestől a Borsai-hágóig hét határvadász-zászlóalj (a 2., 21., 22., 23., 24., 32. és a 33.) és három határvadász portyázó osztály (59., 61., és a 60.) tevékenykedett.
A magas fekvésű, nehéz terepviszonyok között védő zászlóaljakat (21., 32. és 33. hv. zlj.) hegyi felszereléssel látták el és a könnyebb irányíthatóság miatt a 24. határvadász-zászlóaljjal együtt, a Gyergyószentmiklósra települt sátoraljaújhelyi 9. határvadász-dandár parancsnokság (pk. Lánghy Emil gyalogsági tábornok) alárendeltségébe helyezték. A nem hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljakat pedig a Marosvásárhelyen megalakult 69. határvadászezred-parancsnokság alá vonták.
A fent említett alakulatokon kívül ugyanakkor számos hadtest közvetlen tüzér-, műszaki-, híradós-, illetve gyors- és vonatalosztálya, illetve néhány önálló műszaki alosztálya is Erdély területén nyert elhelyezést. A továbbiakban a két Fővezérség-közvetelen csapattesten kívül (101. híradóezred II. zászlóalja és a 105. légvédelmi tüzérosztály) a munkácsi 1. hegyidandár parancsnokság Máramarosra, a magyar Királyi Honvéd Légierő három repülőszázada pedig Szamosfalvára települt. Hadiállapotban A Honvédség alakulatainak erdélyi berendezkedését követő békeidőszak rövid életű volt. A német csapatok Jugoszlávia ellen megindított hadműveletébe 1941. április 12-től a magyar Honvédség is bekapcsolódott. A Délvidéki magyarlakta területek birtokbavételében, az a néhány erdélyi helyőrségű csapattest is részt vállalt, amelyek az 1. lovasdandár alárendeltségében tevékenykedtek. Az erdélyi csapatok feladata főleg folyammegfigyelésben és a csetnik gócpontok felszámolásában merült ki.
A magyar katonai vezetés számára sokkal nagyobb problémát jelentett azonban a német-szovjet viszony várható alakulása, amely további álláspontját is jelentős mértékben befolyásolta. A Románia elleni konfliktus lehetőségét 1941 tavaszán egy, a Szovjetunió elleni támadás eshetősége váltotta fel.
A Szovjetunió elleni katonai részvétel mellett – az eddig elért revíziós eredmények megtartása, illetve újak elérése érdekében – kardoskodó Werth Henrik, a Honvéd Vezérkar főnöke elképzeléseit a magyar politikai vezetés nem osztotta és ebben a kérdésben óvatosságra intett.
A magyar politika ezen álláspontját a június 26-i kassai és rahói támadás azonban keresztbe húzta. Az események hatására a Kormányzó élt az 1920. évi XVII. tc. 2. paragrafusának 2. bekezdésében biztosított jogával. Ennek megfelelően a felelős kormány és az országgyűlés utólagos hozzájárulását kikérve elrendelte a honvédségnek a határon túl történő harcba vetését és a hadiállapot kimondását.
A Szovjetunióval szemben 1941 júniusában beállt hadiállapot következtében a m. kir. Honvédség keleti hadszíntéren bevetett seregtesteinek kötelékében a hadműveltek két éve alatt számos erdélyi helyőrségű csapattest teljesített szolgálatot.
Így pl. a Gyorshadtest kötelékében a 13. és 14. kerékpáros-zászlóalj, a tragikus sorsú 2. hadsereg kötelékében a 25/2. és a 27/2. könnyű ágyús üteg, a 9. élelmező oszlop, a Megszálló Erők kötelékében pedig a zilahi 55/II. gyalogzászlóalj vett részt a harcokban.
Ez az időszak azonban hátországban maradt csapatok számára sem volt eseménymentes, hiszen a magyar-román határon 1943. november 20-ig a források 74, sok esetben tragikus kimenetelű határincidenst jegyeztek, amelyek a két fél közötti feszült viszonyt bizonyították.
A keleti hadszíntér eseményeiben bekövetkezett fordulat a magyar katonai felsőbb vezetés figyelmét a keleti határrész, illetve az Erdély területén állomásozó erők megerősítésére fordította. A keleti határrész egyik alapvető – nem összefüggő rendszert képező – elemének, az Árpád-vonal erdélyi szakaszának építése már 1940-ben kezdetét vette.
Az Országos Erődítési Parancsnokság kirendeltségének felügyelete alatt hatalmas anyagi és emberáldozatokkal készült vasbeton védelmi rendszert, amely a Keleti Kárpátok hágóit és szorosait volt hivatott lezárni, az 1941 októberétől fokozatosan hadrendbe állított erődszázadok szállták meg.
A 13 erődszázadot, amely a felállító határvadász-zászlóalj hadrendi számát viselte, 1942. október 1-jétől a 9. határvadász-dandárnak rendelték alá és annak a védelmi rendszerébe vonták. A gyengén – általában zsákmányanyaggal felszerelt – erődszázadok mellet Erdély délkelti határszakaszának védelmét, a 27 határőr-zászlóaljból álló Székely Határvédelmi Erők Parancsnoksága egészítette ki.
A régi székely határvédelmi hagyományokat felelevenítő milícia rendszerű szervezet alapjait Kozma István vezérőrnagy felügyelete alatt 1942. március 1-jén fektették le. Parancsnoksága 1943. május 1-jén kezdte meg működését. Az eredeti elképzelés szerint 28 zászlóaljat terveztek felállítani, amelyek személyi állományát idősebb korosztályok képviselték volna.
Békeidőben csak a keretekkel létező alakulatok alosztályait a székely városok, falvak állították volna fel. A honvédek harcképességét meghatározott idejű fegyvergyakorlattal kívánták tökéletesíteni. A zászlóaljak szervezésében és kiképzésében szinte a teljes székelyföldi katonai-, kiegészítő- és leventeparancsnokság részt vállalt.
A zászlóaljak állománya később annyiban módosult, hogy az öreg honvédek mellé a legfiatalabb korosztályokat is beosztották, tehát apa fiával együtt vett részt szülőföldje védelmében. A határőr-zászlóaljakon kívül a Határvédelmi Erők parancsnokságának a 9. határvadász-dandár és a 69. határvadász-ezred is alárendeltségébe lépett.
Hadrendi változások
Az Erdélyben állomásozó seregtestek szervezetében az 1943. október 1-jén életbelépő ún. Szabolcs-hadrend is jelentős változásokat eredményezett. Jelentősebb lépésként a 25. könnyű hadosztályt gyaloghadosztállyá szervezték, míg a jobb vezetés érdekében Székely Határvédelmi Erők keretén belül határvadászcsoport-parancsnokságokat hoztak létre: a 65.-et Gyergyószentmiklóson, a 70.-et Csíkszeredán, a 67.-et Sepsiszentgyörgyön, a 68.-at Székelyudvarhelyen, a 69.-et pedig Marosvásárhelyen. A határvadász-zászlóaljak ütegeit pedig két hegyitüzérosztály-parancsnokság alá vonták. Az 1. tüzérosztály parancsnoksága Csíkszeredán, a 2. osztályé pedig Marosvásárhelyen székelt.
Továbbá a 68. határvadászcsoport-parancsnokságának alárendeltségébe helyezték a Nagybereznáról Sepsiszentgyörgyre irányított 26. határvadász-zászlóaljat és ugyancsak itt felállították a X. hadrendi számmal ellátott utász- és híradó-zászlóaljat. A X. székely vonatosztályt Csíkszeredában szervezték meg. A X. szám a Határvédelmi Erők parancsnoksága átszervezésével tervbe vett új hadtest számát jelentette, ami a hadiesemények miatt nem valósult meg. A folyamatos átszervezések és fejlesztések ellenére az erdélyi határvédelem igen törékenynek bizonyult.
A román határvédelem szempontjából főleg a Székelyföld védelme hagyott kívánnivalót maga után. A „Kosnai nyak” okozta előnytelen védekezési lehetőségek miatt körkörösen védhető zászlóaljtámpontokat alakítottak ki Kézdivásárhely, Barót, Sepsiszentgyörgy, illetve Parajd térségében. A magyar katonai vezetés terve szerint az R (román) határvédelem keretén belül öt határvadász-csoport védett volna, amelyekhez észak-nyugaton a Borgói-hágótól Máramarosig az 1. hegyidandár egységei csatlakoztak. A hadvezetés a Székelyföld védelmében a 27. székely könnyű hadosztály egységeivel is számolt. A nyugati határszak megszállását pedig az ország belterületéről átirányított csapattestekkel oldották volna meg. Ezek a tervek az 1944 tavaszán bekövetkezett katona-politikai események miatt nem valósultak meg.
Két tűz között
Magyarország 1944. március 19-i megszállása, illetve a szovjet csapatoknak, az ország keleti határaihoz való gyors közeledése a magyar hadvezetést tervei megváltoztatására késztette. Az román határvédelem mellett fel kellett készülni az O (orosz) határvédelemre is.
A magyar politikai és katonai vezetés nem számolt azzal, hogy az orosz csapatok szükségesnek tartják majd a Kárpátok erődített vonalának áttörését, ennek ellenére azonban az északkelti határ védelmét megfelelő körültekintéssel kezelték. A megszállást követően életbe lépő mozgósítás a IX. hadtest csapatait is érintette.
Közülük 1944. április elején a 25. gyalog- és a 27. könnyű hadosztály a galíciai hadszíntérre vonult. A délkeleti határvonal védelme így tehát a Székely Határvédelmi Erők 1944. március 22-én mozgósított csapataira hárult. A Keleti Kárpátokba felvonult parancsnokságok és csapattestek 1944 tavaszán-nyarán erődítési munkálatokat, illetve kiképzési gyakorlatokat végeztek, harci tevékenységre azonban nem került sor. Románia 1944. augusztus 23-i átállásával a magyar határok védelme lényegesen átértékelődött.
A két ország között beállt hadiállapot miatt a magyar katonai és politikai vezetés figyelme, a Déli Kárpátok hágóinak lezárása érdekében, Dél-Erdély felé irányult. A dél-erdélyi hadműveletekkel egy időben, a magyar hadvezetés a teljes román-magyar határ lezárását is elhatározta. Ennek megvalósítását a rendelkezésre álló határvadász-csoportokra bízta.
A rendelkezés értelmében az Ojtozi-szorostól a Borgói-hágóig terjedő határszakaszt négy (67., 70., 65., és 69.) határvadász-csoport szállta meg, amelyeket a Határvédelmi Erők parancsnoksága fogott össze, míg a tőlük északra, Felsővisóig védekező határszakaszon két (71. és 72.) határvadász-csoport védett. Utóbbiak fölött a 9. székely határvadász-dandár rendelkezett.
A határvédelemben szerepet vállalt csapatoknak tilos volt a határt átlépniük, azonban román részről sokszor érte őket támadás. Ez azonban elenyészőnek bizonyult azokhoz a harci eseményekhez képest, amelyek a Székelyföld és Erdély hadműveleti területté válása váltott ki.
Berekméri Árpád-Róbert
1974-ben született Gernyeszegen. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas elméleti líceumban végezte, majd Kolozsvárott, a BBTE-en történelemtanári diplomát szerzett. 2003-tól az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltárának levéltárosa. Főbb érdeklődési területe a Horthy-kor katonatörténete, illetve a helytörténet.
Fontosabb munkái:
Fegyver alatt (A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikara, 1940-1945). (Under the weaponry. The officer corps of the royal Hungarian 27th secler light division of Marosvásárhely, 1940–1945) Marosvásárhely, Mentor kiadó, 2008. 289 p. és 32 old. képmelléklet. (ISBN: 978-973-599-301-6)
A marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály története megalakulásától 1944 szeptemberéig. (The history of the 27th székely light division from its formation to September 1944) = Hadtörténelmi Közlemények. 118 (2005). 1–2. sz. 152–184; Székelyföld. 9 (2005). 11. sz. 77–96, 12. sz. 60–86.
Berekméri Róbert
Transindex.ro