Szövőszék és bábafog
Beszélgetés Szentimrei Judit néprajzkutatóval
Kászoni székely népművészet, Szilágysági magyar népművészet vagy Moldvai csángó népművészet – sokunk polcán sorakoznak ezek a harminc-negyven évvel ezelőtt kiadott kötetek, melyeknek egyik szerzője Szentimrei Judit iparművész, néprajzkutató. A 91 éves dédnagymamával kolozsvári lakásán beszélgettünk múltról, hazáról, családról, a munka és a tudás szeretetéről.
– Mit jelent önnek Erdély?
– Az egyszerű otthonnál sokkal többet. Ahogy a szász himnusz mondja: „Siebenbürgen, Land des Segens, Land der Fülle und der Kraft”. Az áldás földje. Szász elemit végeztem, mert édesapám úgy tartotta, mindhárom nyelvet ismernünk kell. – Kolozsváron végezte tanulmányait, Budapesten Györffy István, a magyar néprajztudomány egyik első jeles személyisége tanítványként folytatta, és már fiatalon megfordult Finnországban is. Hogyan határozta meg mindez az életét? – Tizenkét évesen Müller Hermannétól tanultam francia és svéd gobelint szőni. Később Nagy Imre festőművész azt mondta, hogy a leánykának szőni kell. Tizenöt éves voltam, akkor ismertem meg az uramat. 1938-ban kerültem Pestre, bejártam Györffy István óráira, ő pedig azt mondta: akit ennyire érdekel a népművészet, annak mindenképpen Finnországban a helye. Ösztöndíjat senki nem adott, de kaptam tőle két levelet. 1939-ben egyedül indultam el Finnországba. Helsinkiben a Tellervo nevű népi textilműhelyben és a néprajzi múzeumban dolgoztam. Enni és aludni itthon is lehet. Reggeltől délutánig szőttem a műhelyben, este és éjszaka pedig gyöngyöt fűztem. De nem csak a fővárosban voltam, bár a 18. születésnapomat épp ott ünnepeltem. Különböző családokat ismertem meg. Amikor például finn levelezőtársnőm falujából távoztam, kigyűlt a lakosság, és énekkel búcsúztattak. Apámmal lefordítottuk a szövegét magyarra: „Apád házánál kisleány, széppé serdültél már, oly széppé, mint a kis virág, előtted a világ…” Érdekes volt a viseletük is, mert a székely csíkos szoknya – melyet a lengyeleknél is viszontláttam, természetesen az ő színvilágukkal – ott volt a finneknél is északi színösszetétellel.
– Mi volt az első munkája? – Készítettem egy falvédőt, amin a család szerepelt. Ezt a gyermekszőnyeget itt a szoba közepén épp nem én szőttem, de a terveim alapján készítették 1957-ben. Több generáció felnőtt már rajta. A szőnyegen éppen azt táncolják, hogy „Most viszik, most viszik Danikáné lányát”, ott pedig, hogy „Dombon törik a diót, a diót / Rajta vissza mogyorót, mogyorót”. Éneklik is a gyermekek, négykézláb. 1957-ben rendeztük az első iparművészeti kiállítást is, korábban Kolozsváron ilyen nem volt, de még az országban sem nagyon. Volt itt egy uruguayi grafikus, akinek megtetszett az egyik szőnyeg. Kérdezte, mit fizessen érte. Mondtam, vigye el emlékbe. A legnagyobb dicséretet az ő nyolcéves fiától kaptam. Az édesapa levelében megírta, hogy a gyermeke azt kérdezte: „Milyen szép országban jártál, édesapám, ahol ilyen szépeket szőnek? Milyen jók lehetnek ott az emberek…” – Szőni, írni, kutatni vagy tanítani szeretett jobban? – Mindegyik egészen más. Dr. Kós Károly vezetésével – Nagy Jenővel és velem – 1952-ben megalakult a magyar népművészet-kutató csoport. Mindig vittünk magunkkal diákokat, nagyon élvezték, dolgoztak is rendesen. Nagyon szerettem tanítani, nálunk ez valószínűleg családi vonás. A terepmunka alatt pedig feltöltődtem. A Kárpátokat keresztbe-kasul gyalog jártuk be. Nem úgy van az, hogy az ember sző, vagy alkot. Dolgozik. Tudja, mit jelent naponta két órát aludni? Én akkor feküdtem le, amikor az uram fél hatkor felkelt. Ő rendezte a reggelit, a fiaim tejet hordtak reggel öt és hét között. Olyan szép élet volt nálunk fenn a Majális utcában. Egymást neveltük a családban. Nem csak én neveltem őket, hanem ők is egymást. Gyulu fiam például nyolcévesen kijelentette, hogy nincs megelégedve a szüleivel, mert nem nézik át otthon a leckéjét, mint másnak. Mert ahol átnézik, ott kiteszik a vesszőt, és tízest kap a gyermek, míg ő csak kilencest, mert van egy vesszőhibája. Nem én szóltam bele, hanem a hét évvel idősebb bátyja: „Azt a tízest a szülő kapja. Nézd át te, s akkor te kapod!” Én voltam a „kapitány” a családban, a „legénységem” pedig az uram és a négy fiam. Neveltük és segítettük egymást. – A Zsuzsi-baba és az Andris-baba című népviseletvarró pályázat is egy ilyen közös munka eredménye? – Igen, Zsolt a Jóbarát című ifjúsági lapnál dolgozott. Megkért, hogy segítsek, így ’70-ben én vezettem a lap Zsuzsi-baba-sorozatát. Három díjat hirdettünk meg, aztán 163-at kellett kiosztanunk. Ezt követte ’71-ben az Andris-baba. Amikor Nagy Jenő kollégám megnyitotta a pályamunkákból készült kiállítást, azt mondta: amit nekünk nem sikerült húsz év alatt felgyűjtenünk, azt a gyerekek három hónap alatt elvégezték. Nem a „magyaros” piros-fehér-zöld ruhákból van hiány, hanem a különböző vidékek viseletéből. Ma Kézdivásárhelyen tekinthető meg a babakiállítás. A Dolgozó Nő című folyóiratnál a Kati-baba rovatot vezettem, ami a csecsemőöltözetről és a bölcsődalokról szólt. Gyönyörű volt, ahogy beküldték a kicsi múmiákat. – A Kós-Szentimrei-Nagy szerzőhármas fogalommá vált Erdélyben. Közös munkáik mai napig számtalan család polcain megtalálhatók. Minek tulajdonítja a nagy sikert, és vajon miért nem ennyire népszerűek manapság a hasonló kiadványok? – A közös munkák nagyon szépek voltak. Először a székelyföldi Kászonba mentünk 1952-ben, másodjára – 1953-ban – Moldvába, majd ’54-ben Szilágyságba, rá egy évre pedig a Kis-Küküllő mentére. Ezek után azt mondták, hogy mi már felkutattuk az egész erdélyi magyarságot, nincs tovább. Pénzt nem kaptunk, de azért még mentünk. Az ötvenes években gyűjtött anyagok húsz évvel később jelentek meg. Ma egészen más az élet. A világháló és a televízió révén minden információ bejön a lakásba. De az is igaz, hogy mi igyekeztünk a hétköznapi ember nyelvén írni. Magyarországon nagyon csodálkoztak, hogy a Kis-Küküllő című kötet ekkora példányszámban jelenhetett meg: itthoni eladásra tizenötezer darabot nyomtak, külföldre pedig még tizenötezret. Azt mondták, ez hihetetlen, soha néprajzi kiadvány ilyen mennyiségben nem fogyott. Hallgattam ott egy előadást, s megállapítottam: ha mi azon a nyelven írnánk, mi magunk sem értenénk, és senki sem venné meg.
– A kutatást és a családot hogyan tudta összeegyeztetni? – A fiaimat hurcoltam magammal, mint kutya a tollseprűt. Ők azt mondják, óriási élmény volt számukra. Széken például Víg Gyuriéknál laktunk, akik eredetileg kecskepásztorok voltak. Az uram viszont ’47-48-ban megalakította Széken a második tagozatot, a kecskepásztort pedig feleségestől bevitte iskolaszolgának. Nem volt kis feladat tisztán tartani az iskolát, Szék ugyanis rettenetesen sáros volt, falábon jártak a gyerekek iskolába. Zsolt például a Víg-fiúkkal bivalyt őrzött, az erdőre járt fáért, és megtanulta, hogy az ágat nem úgy kell hazavinni az erdőről, hogy összerakod és húzod, hanem a legnagyobb ágat teszed legalul, arra rakod a többit, a nagyot fogod meg, és azt húzod. Így megy veled az erdő. – Vélhetően a gyermekeket is jobban érdekelte a körülöttük lévő természet és kultúra, mint manapság. – A Néprajzi dolgozatok című sorozatban külön rovatban hozták le a gyermekek gyűjtéseit. Állandóan foglalkoztak velük. De aztán valahogy ez is kimaradt. Az iskolák is másképp foglalkoznak a gyermekekkel. A generációk közti kapcsolat is más. Nálunk természetes volt, hogy ha gyermek született a családban, akkor én ott voltam. Az is igaz, hogy magam is a családi fészekben maradtam, ott voltak nekem a szüleim, és ha valamit kérdeztem apámtól, akkor azt mondta, hogy „abban a könyvben nézz utána”. – A motívumok világa nagyon összetett jelrendszer. Hogyan lehet eligazodni benne? – Nem csak a minta érdekes, hanem az ember, és különösen az asszony. Tudod-e, hogy mikor alszik? Egy öregasszony mondta a Küküllő mentén a régi öregekről: „Este, mikor lefeküdtünk, nagyanyám a tűz lángja mellett font, reggel, mikor felébredtünk, ugyanúgy a tűz lángja mellett pergette orsóját. Mikor aludt, nem tudom. Nem láttam.” Erről van szó. A népmesében is kiderül, hogy valójában mennyit dolgozik a fehérnép. Mikor a moldvai csángókról szóló kötet megjelent, Kányádi Sándor azt mondta: egyetlen szónak sem szabad elvesznie. Tudod, hogy mi a bábafog, és mitől véd? A gonosztól, a pletykától – mert a falusi pletyka öl. Az nem volt gyerekjáték. A csicshím például az anyatejet védte. Ezek nem játékszerek vagy viccek, nagyon is komoly dolgok.
Szentimrei Judit
Iparművész, néprajzkutató. 1921. május 19-én született Kolozsváron. Édesapja Szentimrei Jenő költő, prózaíró, publicista, színházigazgató. Édesanyja Ferenczy Erzsébet, Zsizsi balladaénekes-nő. Férje Szabó Gyula középiskolai tanár, gyermekeik: Bálint (1944) építész, egyetemi tanár, Zsolt (1946) újságíró, egyetemi tanár, Bojta (1947) építészvállalkozó és Gyula (1951) szerkesztő. 1940-től számos hazai és külföldi kiállításon vett részt saját textíliáival. 1950-től 1974-es nyugdíjazásáig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textil tanszékének tanára, 1952 és ’69 között a Román Tudományos Akadémia magyar és román néprajzi csoportjainak tudományos kutatója. Ezernél több ismeretterjesztő cikke, tanulmánya jelent meg. Kötetei: Székely festékesek (1958), Kászoni székely népművészet (Kós Károllyal és Nagy Jenővel, 1972), Szilágysági magyar népművészet (Kós Károllyal és Nagy Jenővel, 1974), Kis-Küküllő vidéki magyar népművészet (Kós Károllyal és Nagy Jenővel, 1978), Moldvai csángó népművészet (Kós Károllyal és Nagy Jenővel, 1981), Széki iratosok (1982), Torockói varrottasok (F. Halay Hajnallal, 1997), Torockói népművészet (Kós Károllyal, Nagy Jenővel, illetve Furu Árpáddal, 2006).
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Komolytalan próbálkozás az RMDSZ-től
Huszonhét választókerületben kell jelöltet állítani az országos listához
Nem olyan egyszerű a magyarországi választásokon való részvétel, mint ahogy azt a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) elképzelik. A választási törvényt elemezve komolytalannak tűnik a felvetés, hogy elindulnának a magyarországi választásokon.
„Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!” – vetette fel Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke a múlt hét végén. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk” – finomított később Markó Béla tiszteletbeli RMDSZ-elnök. A távirati iroda megkeresésére tegnap mind az MKP, mind a Most-Híd illetékese közölte, a felvidéki magyar pártok egyelőre nem tervezik magyarországi „fiókpártok” bejegyeztetését.
Az RMDSZ-ben, úgy tűnik, nincsenek tisztában azzal, milyen kritériumoknak kellene megfelelni ahhoz, hogy hivatalosan is elindulhassanak a magyarországi választásokon. Önmagában a pártalapítás egyébként még nem is lenne gond, a hatályos párttörvény alapján ugyanis csupán tíz alapító tag, illetve bejelentés és bíróság általi nyilvántartásba vétel szükséges hozzá. Ha viszont ez az „RMDSZ testvérpárt” a következő parlamenti választásokon el akarna indulni, már komoly előkészületek szükségesek.
Az új választási törvény szerint ugyanis országos listát csak az a párt állíthat, amely legalább kilenc megyében és a fővárosban, összesen huszonhét egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított. A tervezett párt egyéni indulóinak e választókerületekben ezer érvényes ajánlószelvényt kellene összegyűjteniük, hogy hivatalosan is a startvonalhoz állhassanak. Mivel 2014-től kétszáz fős parlament alakul, a következő választásokon az eddigi 176 helyett már csak 106 egyéni választókerület lesz. Egy-egy kerületben átlagosan nyolcvanezer választó járulhat az urnákhoz, így nem lesz kis munka a kopogtatócédulák összegyűjtése, hiszen azokat más, itthon már ismert pártok elől kell elhalászni. Ha ez sikerül is, ahhoz, hogy a parlamentbe bekerüljön, az országos listájának minimum ötszázalékos eredményt kell elérnie.
Viszonyításképpen: 2006-ban 64 százalékos részvétel mellett az MDF csaknem 273 ezer szavazatot szerzett, ez 5,04 százalékos végeredményt jelentett. A felvetett pártképződménynek 2014-ben ennyi szavazatra biztosan szüksége lenne a parlamentbe jutáshoz. A legutolsó, tavaszi adatok szerint két év alatt 157 ezer kettős állampolgár tette le az állampolgársági esküt. Ha ez 2014-ig megduplázódna, akkor lehetne reménye az RMDSZ-nek, de szakértők szerint esélytelen, hogy 270-300 ezer külhoni – nem csak erdélyi – magyar egy irányba szavazna a következő magyarországi választáson.
Pindroch Tamás
Magyar Hírlap

Tabajdi: A magyar-román kapcsolatokban a legfőbb mérce az erdélyi magyarság helyzete - Tőkés László megint bort iszik és vizet prédikál Budapest, 2012. július 5., csütörtök (OS) - "Tőkés László nem lépett fel az erdélyi magyarság érdekében az Európai Parlamentben akkor, amikor erre lehetősége lett volna. Nem jelent meg az Európai Parlament Nemzeti Kisebbségügyi Frakcióközi munkacsoportjának június 14-i ülésén, amelyen az RMDSZ kezdeményezésére az európai parlamenti képviselők a romániai magyarság helyzetét vitatták meg. A munkacsoport felhívta a román kormányt, hogy folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a magyar közösség valódi, a választók által legitimált politikai vezetőivel. Az európai parlamenti nyomásgyakorlásnak köszönhetően új lendületet kapott ez a párbeszéd az elmúlt hetekben, és ennek köszönhetően több, az erdélyi magyarság számára kedvező lépés történt" - reagált Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti delegációvezetője Tőkés László nyílt levelére. "Tőkés László érezhetően frusztrálttá vált, miután pártja súlyos vereséget szenvedett a júniusi romániai helyhatósági választásokon. Az erdélyi magyarság érdekeinek képviselete helyett sajnos továbbra is minden erejét a Fidesz kiszolgálása köti le" - fűzte hozzá Tabajdi. A delegációvezető hangsúlyozta: "a baloldali francia külügyminiszter, Laurent Fabius csütörtökön tett nyilatkozata jelzi, hogy az európai baloldal, ahogy az Orbán kormány, úgy a jelenlegi román kormány esetében is figyelemmel kíséri az eseményeket, és ha szükséges szót emel az európai alapértékek, az alkotmányosság és a demokratikus intézmények védelmében. A magyar politikai erők, benne a demokratikus baloldal számára azonban Románia vonatkozásában a legfontosabbnak az erdélyi magyarság helyzete, a kisebbségi jogok biztosítása számít." Kiadó: Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációja
os.mti.hu

Magas katonai rangokat szereztek RMDSZ-politikusok
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ezredesi, Cseke Attila alezredesi, Verestóy Attila ezredesi rangot szerzett a hadseregben.
Magas katonai rangokat szereztek az elmúlt években a román hadseregben – más, román politikusok mellett – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) meghatározó politikusai – derítette ki az Evenimentul Zilei.
A napilap szerint minden párt képviselői, szenátorok, miniszterek, de még miniszterelnökök (a jelenlegi kormányfő Victor Ponta vagy Theodor Stolojan) is szereztek az elmúlt huszonkét esztendőben katonai váll-lapokat, holott ezzel semmilyen juttatás nem jár Romániában. Ráadásul az újdonsült tiszteket soron kívül, bármiféle katonai érdem nélkül léptették elő, s a váll-lapokat nem utasították vissza a nemzeti kisebbségek politikusai sem. Így lett 2011-ben Kelemen Hunor RMDSZ-elnökből ezredes, Cseke Attila egészségügyi miniszterből, jelenleg bihari szenátorból 2008-ban alezredes, s az erdélyi magyar oligarchák közé tartozó Verestóy Attila szenátorból 2010-ben ugyancsak ezredes. Mint kiderült, a legtöbb kitüntetést akkor adományozták, amikor a pártok valamelyike kormányon volt, és éppen az ő irányításuk alá tartozott a honvédelmi tárca. Kételyeket támaszt az is, hogy a román politikusok némelyike még Nicolae Ceauşescu kommunista diktatúrája idején, vagyis 1989 előtt szerzett katonatiszti váll-lapot.
A sors fintora, hogy vasárnap az RMDSZ kisparlamentjének tekintett szövetségi képviselők tanácsában többen is felvetették egy határon túli párt magyarországi bejegyzését válaszul arra, hogy a Fidesz több politikusa is részt vett a közelmúltban a romániai önkormányzati választási kampányban. A felvetést helyeselte Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke, de elsődlegesnek az őszi parlamenti választásokat nevezte. Később Kelemen cáfolta ugyan a javaslat komolyságát, ezzel együtt azonban mégis kijelenthető: a román hadsereg tisztjei alapítottak volna politikai pártot Magyarországon. Az üggyel kapcsolatban lapunk tegnap megkereste Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, de telefonján asszisztense válaszolt, aki visszahívást ígért. Lapzártáig sem Kelemen Hunor, sem munkatársai nem hívták szerkesztőségünket.
Traian Basescu nem méltó az államfői tisztségre – jelentette ki Victor Ponta román kormányfő, válaszul Basescu tegnapi ironikus megjegyzéseire. Basescu a parlament rendkívüli ülésszakán szólalt fel, miután a kormánypárt ismertette az államfő felfüggesztéséről szóló határozati indítványát. Az elnök szerint az ellene irányuló akció egyik célja, hogy elterelje a figyelmet Ponta kormányfő plágium-botrányáról. „Mindannyian úgy tudtuk, hogy a kormányfő Cataniaban szerzett mesteri fokozatot, de a szerdai lapok azt írták, sosem volt mesterképzésen a Cataniai Egyetemen” – hangoztatta Basescu. „Elnök létére pletykákkal és rágalmakkal foglalkozik. Ezzel is azt bizonyítja, hogy nem méltó tisztségére” – vágott vissza Ponta egyeteme rektorának hivatalos, és állítása szerint őt igazoló levelére hivatkozva. A plénum, amelyben a kormánynak kényelmes többsége van, ma szavazhat a felfüggesztésről, tegnap pedig megszavazták a népszavazási törvény módosításáról szóló rendeletet, mely Basescu eltávolítását könnyíti meg. Este több ezren tüntettek Bukarestben az államfő mellett.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap
Erdély.ma

Méltányos elosztást! – Nyílt levél az RMDSZ elnökségének és a Communitas Alapítvány kuratóriumának
„Ami pedig a Communitast illeti, az folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyre rakható. Meg kell szüntetni a Communitast. Amit RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért” – írja Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke honlapján. (Amit ma 5 percben nem tudtam volna az RMDSZ SZKT-ülésén elmondani – 2012. július 1.)
Alulírott, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) írott sajtóért felelő alelnökeként nyilvánosan szólok hozzá a témához, ugyanis nagy szomorúsággal állapítottam meg, hogy a sajtótámogatást az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány önkényesen osztotta el.
A romániai magyar közösségnek szánt 17 178 000 lejből mindössze 3 500 000 lejt tettek megpályázhatóvá az idén. Ebből a sajtószaktestület rendelkezésére 725 000 lejt bocsátottak. Nem kívánom elemezni a teljes összeg felhasználását – habár az is megérne egy misét –, csupán a sajtónak szánt hányad elosztásáról szólok.
Égbekiáltó az elosztás módja. Nem azt kifogásolom, hogy X lap miért kapott akkora összeget, amekkorát, hanem azt, hogy Y újság miért nem kapott hasonló mértékben! Lássunk néhány példát! Az általános sajtócsomagban egy pártkatona által vezetett regionális kulturális lap 25 000 lej támogatásban részesült, míg egy országszerte terjesztett, hatvanöt évfolyamot megért művelődési folyóirat csupán 5000-et. Az Erdélyi Riport hetilap 27 000 lej támogatást kapott, míg a szórványban küszködő Bányavidéki Új Szó, illetve Besztercei Híradó csupán 4000-et. De nézzük a napilapok csoportját! Ott még szembetűnőbb az aránytalanság! A kiírás alapján a napilapok művelődési, művészeti, irodalmi, tudományos, ismeretterjesztő, gyermek- és ifjúsági mellékletei előállítási költségeinek támogatására lehetett pályázni. Ezzel szemben az eredmény azt mutatja, olyan lap is elnyert támogatást, melynek egyáltalán nincs ilyen melléklete. Viszont egy három melléklettel is pályázó újság – kerethiányra hivatkozva – nem kapott semmit. Pedig egyik havi melléklete a romák társadalmi elfogadtatását hivatott elősegíteni, s a pénzt elosztó jogszabály világosan fogalmaz: „a nemzetiségek közötti kapcsolatokat erősítő, az intolerancia lebontására irányuló programokat és tevékenységeket” kell támogatni. Megállapítható, hogy az elosztásnál egyetlen kritérium érvényesült: az RMDSZ-szel ápolt jó viszony. A kritikus hangnemet megütő lapok pályázatait egyszerűen lesöpörték az asztalról. Így döntött az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter által elnökölt szaktestület. (Az nem jelenthet mentséget, hogy a bizottságban helyet kapott a MÚRE elnöke is!) Az eddigi legdemokratikusabb elosztást tavaly eszközölték. Akkor a MÚRE ügyvezető tanácsát kérték fel a napilapoknak szánt összeg elosztására. Persze, akkor is megfejelték a testületet egy RMDSZ-küldöttel, s megvoltak a kötelező penzumok, de legalább lehetett vitázni, és a pályázatokat is figyelembe lehetett venni, nem csak a pályázót.
A pénzt a jogszabály szerint „a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteinek támogatására” osztja le a román állam az éves költségvetésben. A Kisebbségi Tanács az RMDSZ-t jelölte ki a magyar közösségnek szánt összeg elosztására. A szövetség az általa létrehozott Communitas Alapítványt bízta meg a feladattal. Borboly Csaba szerint teljesen fölösleges e közbeékelt intézmény, ossza el a pénzt maga az RMDSZ, s az elosztás átláthatóságáért vállalja a felelősséget. Támogatom a javaslatot. De a jövőben akár az RMDSZ rendelkezik a magyar közösségnek szánt összegről, akár továbbra is a Communitas Alapítvány pályáztatja meg azt, arra kérem, a sajtótámogatás elosztásával bízza meg a legilletékesebbet, a MÚRE Igazgatótanácsát.
Sepsiszentgyörgy, 2012. július 5.
Szekeres Attila
a MÚRE alelnöke
Erdély.ma

Újraöntik Borsos Tamás ellopott szobrát
Bár csütörtökön múlt két hónapja, hogy egy éjszaka újra ellopták Borsos Tamás szobrát a marosvásárhelyi vár Kapubástyája közeléből, a rendőrség szóvivőjének tájékoztatása szerint a nyomozásnak nincsen kézzelfogható eredménye, amit a nyilvánosság tudomására hozhatnának. A 2000-es városnapokon felavatott szobornak, amely Kiss Levente szobrászművész alkotása, mostoha sors jutott. Dorin Florea első választási győzelme után randalírozó futballdrukkerek gyújtották fel a szobrot takaró leplet. A mészkő installáció közepébe elhelyezett mellszobrot, amely a marosvásárhelyi vár építését kezdeményező egykori főbírónak, fejedelmi követnek és Marosvásárhely krónikásának állít emléket, 2010-ben színesfémgyűjtők lopták el a választások előtt, akárcsak az idén. Két évvel ezelőtt a bűnügyi nyomozók megtalálták a szobrot, amit visszahelyeztek a mészkő keretbe. Az esetből tanulva, valószínűleg jobban kellett volna rögzíteni. Kérdésünkre Kiss Levente szobrászművész elmondta, hogy ez őt is foglalkoztatta, de már kész tények elé állították, amikor értesítették, hogy alkotása visszakerült a helyére.
Nem szeretnék rosszhiszemű lenni, de elvártuk volna, hogy a bűnügyisek ezúttal is eredményesen nyomozzanak. Ha ugyanis valamelyik román személyiség szobrának kelt volna lába, akkor mai napig attól lenne hangos a sajtó, s már régen megtalálták volna a tettest is. Magyar vonatkozású szobrok eltüntetésére Marosvásárhelyen a XX. század egy egész sor precedenst teremtett. Egy éjszaka alatt döntötték le 1919-ben Kossuth Lajos, Bem József és II. Rákóczi Ferenc főtéri szobrát. Hogy Borsos Tamás – akinek városvezetői és krónikaírói munkássága mellett a várat köszönhetjük – mellszobra kit zavart, nos, az is lehet, hogy a színesfémgyűjtők vitték el ezúttal is, csak a korábbi esetből tanulva sokkal körültekintőbben.
Mivel Csegzi Sándor alpolgármesterként azt nyilatkozta, hogy a város újraönteti Borsos Tamás szobrát, amit Vályi Gyula szobrának avatásakor Dorin Florea polgármester is megígért, Balog Józseftől érdeklődtünk. A marosvásárhelyi öntőmester közölte, hogy már kézhez kapta a polgármesteri hivataltól a megrendelést, s augusztusra valószínűleg elkészül a szobor. Ezúttal remélhetőleg úgy odaerősítik a talapzathoz, hogy ne tudják a következő választások előtt újra ellopni. e-nepujsag.ro
Erdély.ma

A „harag napja” a parlamentben
Ma délután öt előtt pár perccel a képviselőház elnöke fogadta Traian Băsescut a parlamentben, és ezúttal majdnem pontosan meg is kezdődött az az ülés, amelynek határoznia kell(ett) az államfő felfüggesztésének ügyében.
Az ülést Ponta miniszterelnök külföld felé intézett, általában a romániai demokrácia védelmét ígérő nyilatkozata és az Alkotmánybíróság döntése előzte meg. Dodonai vélemény
Az Alkotmánybíróság, amelyet a Parlament felkért, hogy mondjon véleményt a Traian Băsescu államelnök ellen az USL által megfogalmazott vádra, amolyan dodonai jóslathoz hasonló véleményt nyilvánított, amelyet a két ellenfél – az USL és a PDL – úgy értelmez, ahogy érdeke megkívánja.
Az alkotmánybírák mind a hét vádpontot külön véleményezték, a következőképpen: 1. Băsescu nem gyakorolta maximális hatékonysággal közvetítő szerepét, azaz csinálhatta volna jobban is. Ami viszont nem alkotmányellenes. 2. Az államelnök nyilvánosan vállalta bizonyos gazdasági-szociális intézkedések kezdeményezését, mielőtt azokat a kormány elfogadta volna. Ez úgy fogható fel, mint a miniszterelnök szerepének és hatáskörének csökkentése. 3. Az alapvető jogok – mint a munkához és a nyugdíjhoz való jog – megsértésének vádja nem fogható fel az említett jogok megsértéseként. A fizetések és nyugdíjak csökkentését a kormány határozta el, Traian Băsescunak a romaközösségekre tett megjegyzéseiről a Parlamentnek kell határoznia. 4. Nem mutatható ki, hogy az államelnök ismételten megszegte a hatalom megosztásának elvét – az általa megfogalmazott bírálatok nem voltak olyan természetűek, hogy a bírák ne gyakorolják alkotmányos hatáskörüket. 5. Băsescu nyilatkozatai az Alkotmánybíróságról nem érintette a bírák függetlenségét. 6. Egy USL-s miniszterelnök ki nem nevezéséről szóló vád nem helytálló, hiszen a miniszterelnök az USL (társ)elnöke.
Egy USL-s politikus szerint 3-4 vádpont „beigazolódott”, egy PDL-s szerint viszont világos, hogy az elnököt nincs miért felfüggeszteni.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Felfüggesztették tisztségéből Traian Băsescu államfőt
A parlament felfüggesztette tisztségéből Traian Basescu államfőt, leváltásáról népszavazáson döntenek majd az állampolgárok – közölték a román hírtelevíziók.
A szükséges 217 vokshoz képest 256 szavazattal fogadta el pénteken este a bukaresti parlament két háza a Traian Băsescu elnök tisztségéből történő felfüggesztését célzó határozatot, a román balliberális kormánykoalíció által összehívott rendkívüli ülésszak keretében. Az államfőnek először 2004-ben megválasztott Băsescut immár másodjára próbálja leváltani a törvényhozás: 2007-ben, első mandátuma idején a parlament ugyancsak felfüggesztette posztjáról, az ügyben kiírt ügydöntő népszavazáson azonban a választópolgárok visszajuttatták az elnöki hivatalba.
Basescu leváltási eljárását most a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) kezdeményezte, amely szerint az államfő megsértette az alkotmányt.
Az Alkotmánybíróság pénteken véleményezte a felfüggesztési indítványt, de nem adott egyértelmű választ arra, hogy valóban megsértette-e az elnök az alaptörvényt, vagy sem. Ez a véleményezés azonban nem kötelező érvényű.
MTI
Erdély.ma

Antal Árpád: a magyar közösség szövetségese a jól működő demokrácia
A magyar közösség szövetségese „az a demokrácia, amely jól működik” – jelentette ki csütörtökön Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke.
Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke, aki a város polgármestere is, csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a romániai demokrácia bármilyen deficitje „pofont” jelent a közösség számára.
„És ez látszott az elmúlt 22 évben. Emiatt úgy vélem, hogy a magyar közösség fő szövetségese a jól működő demokrácia” – mondta Antal. Az elmúlt években, sajnos, nagyon sok olyan politikai döntés született, melyek „kicsorbították” a demokrácia alapintézményeit – mutatott rá Antal.
Az elmúlt napok politikai eseményei, például, a két házelnök leváltása kapcsán Antal kifejtette, „nem szerencsés dolog”, hogy ilyen dolgok állandósulnak, és emlékeztetett arra, hogy néhány évvel ezelőtt hasonló módon váltották le Adrian Năstasét a képviselőház elnöki tisztségéből.
„Az én véleményem az, hogy, amikor hatalmon vagy, olyan szabályokat hozz be, és úgy viselkedj, hogy jól érezd majd magad akkor is, ha ellenzékbe kerülsz. Ha akkor, amikor hatalmon vagy, nem tartasz be bizonyos szabályokat, akkor mások sem veszik számba ezeket a szabályokat, amikor te ellenzékbe kerülsz. Azt hiszem, jelenleg ez a román állam legnagyobb gondja” – szögezte le az RMDSZ-es vezető.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Markó: új alkotmány kell a választások után
Okvetlenül szükséges lenne a parlamenti választások után új alkotmány kidolgozása, mert Romániának a teljes intézményrendszerét újra kell gondolnia – mondta Markó Béla szenátor, az RMDSZ korábbi elnöke tegnap, az EU-táborban tartott, Európai értékek, erdélyi érdekek című beszélgetés alkalmával. A szenátor ugyanakkor kételkedik abban, hogy a pártoknak lesz ereje minderre.
A beszélgetés az Európai Unióval (EU) szembeni elvárások témája köré épült. Az erdélyi Európa-képpel kapcsolatban Markó elmondta: „Szkeptikusabb vagyok, mint néhány évvel ezelőtt voltam, mert megtapasztalhattuk, hogy mennyire törékenyek az értékeink, és mennyire recseg-ropog a demokrácia. Nemcsak itthon, hanem az egész kelet-közép-európai térségben”. A szenátor szerint a nyugati berendezkedéstől elvárt jólét nem valósult meg, a demokráciai értékrend (mint a szabad közlekedés, vagy bizonyos értelemben a munkavállalás) azonban nálunk is „meghonosodott” kisebb-nagyobb mértékben.
Markó Béla emlékeztetett az 1993-ban az RMDSZ által benyújtott memorandumra, amely azt szorgalmazta, hogy Romániát csak akkor vegyék fel az EU-ba, amikor teljesítette a kisebbségekkel szembeni kötelezettségeit. Jelenleg azért döcög ennek a követelésnek a széles körű gyakorlatba ültetése, mert maga az EU is dilemmában van a nemzetállamokhoz való viszonyulás tekintetében – mondta Markó. A szenátor szerint az EU beleütközött a bevándorló kisebbségek ügyébe, és egyelőre nem tudja kezelni ezt a kérdést sem.
Ami az erdélyi magyarság legstabilabb erejét jelenti manapság, az az önkormányzati jelenlét – vallja a szenátor: „Nem nevezném a legerősebbnek – mert ez a parlamenti jelenlétet is feltételezi –, de mindenképpen a legstabilabb erőnk az önkormányzatiság”.
Markó szerint hiba volt úgy feltenni a kérdést, hogy „Nyugat eszi meg Keletet, vagy Kelet eszi meg Nyugatot”, ehelyett kölcsönhatásokban kellett volna gondolkodni. Hozzátette, a sajátosságokra nagyobb figyelmet kellett volna szentelni. „Nem volt rendben, hogy Brüsszel is és mi is úgy gondoltuk, hogy képesek leszünk átvenni Franciaország, Németország vagy bármely más nyugati állam intézményrendszerét. Máig nem sikerült eldöntenünk, hogy milyen rendszert akarunk: államfőit vagy parlamentit” – közölte a szenátor, aki a parlamenti rendszert pártolja, mert az elnöki kevésbé befolyásolható magyar részről.
Markó szerint ki kell tartanunk az EU mellett – és nincs is más alternatívánk –, de az EU-nak nem a nemzetállamokra, hanem a kisebb közösségek sajátosságaira kellene alapoznia.
A beszélgetés meghívottja volt Winkler Gyula, az Európai Parlament képviselője is, aki közölte: „A jövő EU-jának a régiók és közösségek uniójának kell lennie” – közölte. Az EP szembeszállhat az egyes országok kormányával, és mivel közösségek képviselik magukat az EP-ben, ezért a nemzetállamok kormányai nem hallgathatnak el semmit Európa elől.
Amint az ugyancsak meghívott Tomi Huhtanen, az Európai Tanulmányok Központja (CES) finn igazgatója jelezte: a szolidaritást hirdető néppárti törekvésekért fel kell adni részben a szuverenitást. De mint Winkler fogalmazott: az EP-ben 27 szuverenitás letétele történik, amely ilyen szinten nem vész el. „Brüsszel felé minden erdélyi magyarnak szolidáris üzenete kell hogy legyen” – mondta az EP-képviselő.
K. H. I.
Szabadság (Kolozsvár)

Katonai rangjáról faggatják Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt
Katonai rangjának és előléptetésének tisztázására szólította fel Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt Boros Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke.
Az elmúlt időszakban több tucat parlamenti képviselő és szenátor, miniszter, államtitkár, polgármester és újságíró kapott különböző katonai rangot. Az előléptetéseket még az áprilisban megbukott jobbközép Ungureanu-kormány védelmi minisztere, Gabriel Oprea hagyta jóvá, utódja, Corneliu Dobriţoiu pedig elrendelte a rendeletek jogosságának kivizsgálását.
A politikus-főtisztek listáján Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő és Crin Antonescu, a szenátus liberális elnöke századosi ranggal szerepel, de magasra „kúsztak” a katonai ranglétrán a magyar politikusok is. Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét tavaly a román hadsereg ezredesévé léptették elő, ugyanilyen katonai rangja van Cseke Attila és Verestóy Attila szenátornak, míg Antal István képviselő százados.
Sokan már a kommunizmusban megszerezték a főtiszti rangot: Markó Béla szenátor, volt RMDSZ-elnök és Frunda György szenátor 1980 óta, míg Fekete Szabó András szenátusi frakcióvezető 1982 óta hadnagyi rangban tartalékosa a román hadseregnek.
Az Evenimentul zilei napilap szerint az előléptetések gyakran soron kívül, bármiféle katonai érdem nélkül történtek az elmúlt 22 év során. Boros Zoltán, a román közszolgálati televízió magyar adásának volt főszerkesztője, az EMNT médiapolitikai bizottságának elnöke nyílt levelében azt firtatta Kelemen Hunortól, hogy miközben az Afganisztánban meggyilkolt katonák post mortem egyetlen fokozatot kapnak, az RMDSZ elnöke milyen különleges katonai cselekedetekkel érdemelte ki a több rangfokozatot átugró rendkívüli előléptetést.
„Milyen meggondolásból fogadtad el azt a helyzetet, hogy az RMDSZ elnöke egy román fegyveres testület tartalékos ezredese legyen, aki honvédelmi miniszternek van békében és háborúban alárendelve, és esetleges vétségeiért akár a katonai törvényszék elé is kerülhet?” – tudakolta Boros, érdeklődve afelől is: ki javasolta, hogy az RMDSZ-ből kit léptessenek elő?
Rostás Szabolcs

Tisztelt Kelemen Hunor ezredes úr!
Tisztelt Kelemen Hunor ezredes úr, Stimate domnule colonel Hunor Chelemen! Ezt a rosszízű, abszurd, transzközép avagy balkánközép játékot, a te kinevezésedet valamely eddig nem bevallott román fegyveres testület ezredesévé, csak akkor lehetne tisztán látni, ha nyilvánosságra hozod legalább a következőket:
1. Milyen különleges katonai cselekedetekkel érdemelted ki ezt a több rangfokozatot átugró rendkívüli előléptetést? Az Afganisztánban meggyilkolt katonák post mortem egyetlen fokozatot kapnak. Ők az életüket áldozták. Te, kedves Kelemen Hunor, mit áldoztál, ami többet ér egy ember életénél? Csak azt ne mondd, hogy semmit se tettél, semmit se ígértél, s csak hozott egy levelet a posta, hogy ezredes lett belőled.
2. Milyen meggondolásból fogadtad el azt a helyzetet, hogy az RMDSZ elnöke egy román fegyveres testület tartalékos ezredese legyen, aki a honvédelmi miniszternek vagy ki tudja melyik parancsnokságnak van békében és háborúban alárendelve és esetleges vétségeiért akár a katonai törvényszék elé is kerülhet?
3. 1989-ben a román hadsereg 235.000 aktív katonából állt, beleértve a tiszteket. 2007-re ez a szám 75.000-re csökkent. - 1989-ben volt 55.000 tiszt, - 1998-ban 36.500 tiszt, - 2003-ban 14.252 tiszt, - 2009-ben már csak 11.250 tiszt. Valaki kiszámította, hogy az utóbbi 20 évben minden napra 7 katonatiszt elbocsátása vagy tartalékba helyezése jutott. Miért volt mégis a ti szolgálatokra (tartalékosként a készenlétetekre) akkora szükség, hogy különleges előléptetésekben részesülhettetek és növelhettétek a tisztek számát?
4. Ki javasolta, hogy az RMDSZ-ből kit léptessenek elő? Markó Béla? Történhetett-e volna ez az ő tudta és beleegyezése nélkül?
Ha érdekel az erdélyi magyar közélet tisztasága, ha szeretnéd, hogy a valódi tevékenységed alapján ítéljenek meg az emberek, ezeket a kérdéseket tisztáznod kell. Válaszodat várva, jó egészséget kívánok!
Boros Zoltán
Krónika (Kolozsvár)

Tóparti Tóparty – avagy készülünk a 4. fiERD Táborba
Három különböző színpaddal és megnövekedett táborterülettel vár idén a 4. fiERD Tábor. A Fiatalok Erdélyért (fiERD) egyesület idén is igazi Tópartyt szervez augusztus 2-5. között, a Bözödi-tó partján ugyanis "a legendák újra élnek" majd.
A fiERD egyesület 2009. augusztus 28-30. között szervezte meg először az akkor még szűk körű, helyi együtteseket felvonultató diáktáborát, a rendezvény azonban 2010-re már jóval nagyobb méreteket öltött: erdélyi és magyarországi együttesek, énekesek váltották egymást négy napig a színpadon, a rendezvényen pedig 15 ezer ember fordult meg. A 2011-es hasonló kaliberű volt, a szervezők azonban idén újra fejleszteni szeretnék. Éppen ezért augusztus 2-5. között már három színpaddal, a legkülönbözőbb stílusú zenével és tartalmas nappali programmal várja a kikapcsolódni vágyó fiatalokat.
A három színpad nevet is kapott: a nagy színpad a szokásos helyen maradt, de a Rockstage nevet viseli idén, ugyanis a magyar rockbandák legjava lép fel ott. A fiERD Táborban lép fel majd a Kárpát-medence egyik legnépszerűbb metálbandája, a Nevergreen, amely a Vajdaságból érkezik hozzánk. De a Rockstage fellépője lesz a nagy rajongótáborral rendelkező Pokolgép, Budapestről érkezik a Leander. A Queen Unplugged Project Queen-dalokat játszik majd, de úgy, ahogy még sosem hallotta senki. A 4. fiERD Tábor rockszínpadának igazi különlegessége lesz a televízióból megismert Rocktenors. Az X- Faktor 2011-ben felbukkanó zenekarának különc figurái valami igazán újat hoznak a tábor koncertkínálatába is.
A nagy színpad mellett helyet kap a táborban a Lecsó és Művészsátor, amely igazi zenei kavalkádot ígér, klasszikus zenét, népzenét és paródiazenét is. Utóbbit a csíkszeredai Open Stage szolgáltatja majd, míg a gyergyószentmiklósi Damned népdalokat ad elő metálos feldolgozásban, de a Lecsó fellépője lesz a marosvásárhelyi Tiberius vonósnégyes is. Ugyanebben a sátorban esténként táncház is lesz.
A harmadik, a Colosseum tent az elektronikus zene kedvelőinek terepe lesz, számos népszerű lemezlovas szolgáltatja majd ott a zenét. A Colosseum tent lesz a helyszíne ugyanakkor az egyre divatosabbá váló Becherovka Silent Dance-nek. Aki nem ismerné: a Silent Partyn a zenét drót nélküli fülhallgatón kapod, és több típusú zenéből válogathatsz, így mindig arra a zenére táncolhatsz, amihez kedved van. A fiERD Tábor csendes partiján DJ Andre és DJ A-tesz keveri az elektronikus zenét, aki pedig Bocókát választja, az a "szülők zenéjére", vagyis a ’80-as, ’90-es és 2000-es évek változó rockpalettájára rázhatja.
A program folyamatosan bővül, részletekért érdemes a www.fierd.ro oldalra látogatni. A honlapon már a jegyvásárlásról is lehet információt találni: a 4 napos bérletet július 15-ig kedvezményesen 60 lejért lehet megvásárolni, július 15-től a fesztivál végéig 70 lej lesz majd. A napijegy kedvezményesen 30 lejbe kerül július 15-ig, majd a fesztivál végéig 35 lejt kóstál.
A jegyek és bérletek a www.eventim.ro oldalon, illetve az Eventim jegyterjesztő hálózatában szerezhetők be Románia és Magyarország területén, valamint nemsokára a fiERD saját jegyterjesztő hálózatában egész Erdély-szerte.
Kapcsolat: Szász Emese, tel.: 0742-553-177. Vargancsik Tekla, tel.: 0740-504-977.
E-mail: press@fierd.ro
Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés László együttműködést javasol az ortodox egyházat vezető Dániel pátriárkának
Levélben közölte a román ortodox egyházat vezető Dániel pátriárkával Tőkés László, elejét szeretné venni annak, hogy a politikum ingatlanügyekben hozott hibás döntései ismét feszültséget gerjesszenek a romániai egyházak és etnikumok között.
A Tőkés László sajtóirodája által jegyzett közlemény szerint Tőkés László kifejtette az ortodox egyház fejének írt levélben, hogy bizonyos ingatlanügyek „rossz fényt vetnek a romániai egyházak ökumenikus együttműködésére”. A volt püspök levelében a Román Nemzeti Bank korábbi sepsiszentgyörgyi székháza esetére hívta fel a pátriárka figyelmét. Az ingatlant 2005-ben az ortodox egyháznak juttatta a leköszönő Năstase-kormány. Az azóta folyó pereket immár jogerősen elveszítette a Kovászna megyei önkormányzat, az ingatlan telekkönyv szerinti tulajdonosa.
Tőkés László levelében rámutatott, az ügy „súlyosan sérti az egyházi és kisebbségi közösségek méltóságát”, hiszen az államhatalom egy tömbmagyar településen újabb nagy értékű ingatlant juttat a román ortodox egyháznak, miközben a magyar történelmi egyházak immáron több mint két évtizede a saját ingatlanaik visszaszerzését sem tudják elérni. Tőkés példaként említette a szintén sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének ügyét, amelynek tulajdonjogát a román hatóságok továbbra is elvitatják a református egyháztól, sőt az épületet visszaszolgáltató bizottság tagjait „börtönbe akarják csukatni” tettükért.
Az EP-képviselő nehezményezte, hogy az érvényes törvények, kormányrendeletek, és azok számtalan lejárt végrehajtási határideje ellenére az erdélyi magyar történelmi egyházak mind ez ideig jogos tulajdonaiknak csupán mintegy felét vehették birtokba. Tőkés László azt kérte Daniel pátriárkától, foglaljon állást e kérdésben.
Úgy vélte, hasznos lenne, „ha nem a világi hatóságok kényszerítenének az egyházakra egy tulajdonjogi diktátumot, hanem az egyházak maguk között tudnák rendezni vitás kérdéseiket”. Tőkés szerint az együttműködés a népek és a vallási közösségek javát, a kapcsolataik épülését és javítását eredményezné.
Krónika (Kolozsvár)

A kalapács nyele – határon túli paradigmák
„Ennyi most a határon túli magyar politika alternatívája szerintem: egyenlő partnerségen alapuló együttműködés a határon túli magyarokkal, vagy pedig keservesen kiküzdött önállóságuk felszámolása, ami viszont előbb-utóbb a széthulláshoz vezet.” Markó Béla írása az Erdélyi Riport 2012/24. számából.
Az idén március 3-án Iaşi-ban (Jászvásáron, ahogy archaikusabb szájtartású kollégáim nyilvánosan emlegetni szokták) sor került az első román–moldáv kormányülésre, amelyen miniszterelnök-helyettesként én is részt vettem. Őszintén szólva, rendkívül kíváncsi voltam, hogy milyen külsőségekkel, milyen retorikával zajlik majd ez a tanácskozás. Ráadásul olyan pikáns tények is fűszerezték az együttlétet, mint az például, hogy mindkét miniszterelnök, Mihai-Răzvan Ungureanu és Vlad Filat is nagyjából egy időben, a kilencvenes években azon a nagy múltú egyetemen végzett, amely ennek az eseménynek helyet adott. Semmiképpen sem mindennapi dolog egy ilyen román–román találkozó. Viharos érzelmekre, sőt, érzelgősségre számíthat az ember, és bár mint mondottam, természetesen nagyon érdekelt, ugyanakkor tartottam is attól, hogy folyik majd mindenütt a ragacsos nemzeti szirup, és előkelő „idegenként”, faarccal kell majd végigszlalomoznom egy szappanopera díszletei között, amíg a végére érünk. Nos, meg fognak lepődni: semmi! Mármint semmi fölösleges szimbolika, semmi könnyes-romantikus egymásra borulás, amit mi, rafinált közép-európai szerepében tetszelgő magyarok olyan könnyedén elhiszünk balkáninak tartott szomszédainkról. Ellenkezőleg, racionális, precíz, célratörő tárgyalásokon vettem részt, ahol nem érzelmekről, hanem közös programokról, nem a véres-verejtékes múltról, hanem a közeljövő stratégiai együttmunkálkodásáról volt szó. Mint akik tudják, mit kell tenniük, ismerik a célt, és biztosak benne, hogy meg fogják valósítani. Ha akadályok merülnek fel, lassabban, hogyha nem, gyorsabban. Óhatatlanul eszembe jutott egy közkeletű román szólásmondás, amelynek talán nem véletlenül nincsen magyar megfelelője: tace şi face. Hevenyészett fordításban: hallgat és csinálja, vagy némileg átigazítva: nem mondja, hanem teszi. Sallangmentesen, a kötelező minimális ceremóniára szorítkozva ment minden. Mintha nem is az a politikai élet lenne, amit a televíziókból ismer a köznapi ember. Csak legutóbb is a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körüli irtózatos hangzavart, az egyik legnagyobb román író, Ion Luca Caragiale vitriolos tollára méltó televíziós vitákat figyelve, egészen más benyomásunk lehet a román politika természetéről. Pedig amit látunk, csak a színház, a cirkusz, amely talán éppen arra jó, hogy elfedje a lényeget. Azt is kénytelen voltam ott Iaşi-ban elképzelni, hogy hasonló helyzetben hogyan viselkednénk mi, és általában is hogyan nézünk ki különböző magyar–magyar találkozókon. Tele vitézkötéssel, pitykével, rovásírással, néha valóságosan is, nem csak képletesen, és közben szentistvánozva, kossuthozva lépten-nyomon. Vérmérséklet kérdése? Dehogy. Mondtam már: céltudatosságé! Ki a jelennek illegeti-billegeti magát, ki a jövőnek él. És attól tartok, ebben az összehasonlításban mi vagyunk az illegetők-billegetők, nálunk a csinnadratta, nálunk az égigérő piros-fehér-zöld zászlók, nálunk van fenn az ernyő, nálunk nincs alatta kas. A románok is bevezették a kettős állampolgárságot, de milyen csendben, mindenféle felhajtás nélkül zajlott és zajlik mindez, és talán: mennyire más okból és célból! Tudom, nem mindenkinek tetszik, amit mondok, de lassan itt lenne az ideje, hogy a lényegében végignosztalgiázott és elhepciáskodott huszadik századi történelmünkből kigyógyuljunk, és tanuljunk valamit a szomszédoktól. Igen, a románoktól és a szlovákoktól is. Amit mi elvesztettünk, ők nyerték meg, hát akkor nem győzöm ismételgetni, hogy meg kellene nézni, miképpen sikerült ez nekik. Nem akarom én most az említett román–moldáv kormányülést rózsaszínűvé édesíteni, hiszen ez a viszony nem volt végig felhőtlen az elmúlt két évtizedben, elég, ha Tiraszpolra és a háttérben dörmögő orosz medvére gondolunk, de mégsem hagyhatok ki még legalább egy fontos, általunk is megszívlelendő konklúziót. Ezúttal a viszony természetéről. Úgy tűnt nekem, és azt hiszem, nem tévedek, hogy a mindenképpen sokkal nagyobb és egyébként is uniós tag Románia képviselői kényesen ügyeltek arra, nehogy éreztessék vélt vagy valós fölényüket Moldáviával szemben. Egyenlő partnerek tárgyaltak egymással a közös asztalnál. És ez a lényeg. Két közelmúltbéli – látszólag nem egyforma súlyú – eseménnyel szeretném érzékeltetni, hogy magyar–magyar viszonylatban ez mennyire nem így van, és hogy éppen ez a határon túli magyarsággal kapcsolatos magyarországi kormánypolitika legfőbb nyavalyája. Nemcsak ma egyébként, hanem változó erővel ugyan, de az 1989 óta eltelt majdnem két és fél évtizedben mindig is jelen volt ez a koncepciós hiba, amely mostanára viszont teljesen általánossá vált, hibából bűnné terebélyesedett. Az egyenlő partnerségre gondolok, illetve az egyenlő partnerség hiányára, más szóval az önállóság kérdésére, és ez jól meglátszott abban, ahogyan a felvidéki magyarság sorsába beleszóltak Magyarországról az utóbbi években, és abban is, ahogyan nagy hirtelen zavarossá, már-már áttekinthetetlenné vált a csángókkal kapcsolatos kormányálláspont. (Apropó: Moldva és Moldávia, ami történelmileg ugyanaz: íme, nekünk is van moldvai – ha nem is moldáviai – gondunk!) Vegyük talán először az utóbbit, a csángó ügyet. Amennyit megértettem a vitákból, ezek arról szólnak, hogy a romániai Moldvában, tehát a csángók szülőföldjén működő, ottani székhellyel bejegyzett Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a pénzügyi támogatást folyósító magyarországi hivatal szerint nem megfelelően bánt a pénzzel, és ez a vád egy adott pillanatban nem is nagyon burkolt tolvajozássá fajult. Sem csángó, sem más hasonló támogatási kérdésekkel már rég nem foglalkozom, nincs módom erről véleményt mondani, de a vehemenciából, ahogyan a csángó gyermekek magyar nyelvtudásának ügyét egy budapesti grémiumra akarják bízni, azt sejtem, hogy itt elsősorban nem hanyag pénzkezelésről lehet szó, mert ha volt ilyen, annak minden bizonnyal másképpen is véget lehetett volna vetni, hanem arról, hogy ki a dudás a csárdában. Megjegyzem, hogy aki a pénzt adja, annak joga van természetesen feltételeket szabni, csakhogy a határon túli magyar ügyekben ez sokkal bonyolultabb: önálló közösségeket akarunk építeni, vagy távirányítóval véljük megoldani a helyzetüket? Azt hiszem, mindenki tudja, mi az én válaszom erre. De úgy látom, a csángóké is ugyanaz. Egyébként szintén nagy tévedés lenne azt hinni, hogy velük Budapesten valakinek azért volt baja, mert túl közel álltak az RMDSZ-hez. Szó sincs erről. Egy időben mi is elkövettük ugyanazt a hibát – bizony a politikusok esze járása eléggé hasonló tud lenni –, irányítgatni próbáltuk őket, amit elég irritáltan utasítottak vissza. A különbség az, hogy nekünk volt annyi eszünk – tapasztalatunk, félelmünk, bölcsességünk? –, hogy rögtön hátrébb léptünk, és partneri viszonyt építettünk ki velük. Az RMDSZ még a kétezres évek első felében elérte, hogy a Csángóföldön számos állami iskolában, állami pénzből magyar nyelvet oktatnak az azt igénylő gyermekeknek. Viszont a csángó vezetőkön múlott, hogy meggyőzzék a szülőket, igényeljék a magyar nyelv tanítását, és míg 2003-ban végül is 19 gyerekkel indult ez a folyamat, ma több mint ezren vannak. Miközben az MCSMSZ ezzel egyidejűleg tovább folytatta magyarországi támogatással az iskolán kívüli magyartanítást számos gyermeknek, és sokszor ugyanaz a tanár mindkét oktatási folyamatban részt vett. De ez csak úgy működött, hogy nekünk magunknak is meg kellett tanulni: a csángók önállóságát, saját döntéseiket tiszteletben kell tartani. Én úgy látom, az egész drámai szembefeszülés Bákó és Budapest között most ugyanerről szól, csak jóval kevesebb empátiával, mint a mi esetünkben. Mintha a mai Budapest nem viselné el maga körül az önállóságot, és mintha ma már azt is jobban tudnák a Duna bal partján, valahol a Margit-híd és Erzsébet-híd között, hogy Külsőrekecsinben, Lészpeden vagy Pusztinán kinek mi fáj. Végül is ez a konfliktus fő oka, emellett persze lehettek és lehetnek mindenféle működtetési anomáliák, de akkor azokat meg kellett volna oldani, nem pedig szétverni a csángók önálló – és mi tagadás, elég törékeny – döntési mechanizmusait. De mit beszélek? Hiszen ez volt a baj az RMDSZ-szel is (és ma is ez). Persze, megkérdezhetné valaki: miért nem jó, ha Budapesten döntenek arról, hogy mi legyen egyik vagy másik határon túli közösséggel? A mindenfajta „érintettség” okán én most egy pillanatra eltekintenék a jelen időtől, és arra biztatnám magunkat, nézzünk vissza a legutóbbi száz esztendő magyar külpolitikájára, amely koronként addig ágaskodott, amíg lerántotta az egész berendezést: néhányszor már ránk dőlt a Kárpát-medence és fél Európa. Mellesleg, ahogy értettem, most már visszatérve a jelen időhöz, a mai magyar külpolitika lényege éppenséggel az önállóság. Akkor viszont mi a gond a határon túli szervezetek önállóságával? Ők sem renitensebbek Budapesttel szemben, mint amilyen renitens éppen Budapest Brüsszel irányában. Quod licet Jovi, non licet bovi? Hagyjuk az analógiákat! S hagyjuk az iróniát is, mert nekünk bizony keserves dolog, hogy Magyarország folyamatosan veszít az 1989–1990 környékén megszerzett presztízséből, hiszen nagy szükségünk lenne erre a tekintélyre. Nem örülhetünk a „segíts magadon, s az Isten is megsegít” sovány vigaszának. Kellene Magyarország segítsége Brüsszelben is, másutt is. Például a kétoldalú kapcsolatokban. Hiszen a szlovákiai példa jól mutatja, hogyan válik szinte kezelhetetlenné a probléma, hogyan lesz egy hatalmas horderejű kérdésre egyedüli válasz az eddig azért ritkán tapasztalt magyar „sumák”. Vagyis: vegyétek fel a magyar állampolgárságot, és tagadjátok le, hogy ne fosszanak meg titeket a szlovák állampolgárságotoktól. Én azt most nem minősítem, hogy milyen súlyos jogsértés, mennyire nem európai eljárás valakit megfosztani az állampolgárságától, ha közben felvesz egy másikat, de ugyancsak nem európai eljárás azzal intézni el az ügyet, hogy: vegyétek fel, és hallgassatok! Nem akarok illetéktelenül belekotyogni egy másik magyar közösség dolgaiba, de úgy gondolom, ez is visszaütött a szlovákiai választásokon. És még valamit fontosnak tartanék hangsúlyozni. Divatos ma liberális oldalról azt bizonygatni, amiben én nem nagyon hiszek, hogy tulajdonképpen a párton belüli magyar–szlovák együttműködés vitte be a Hidat a parlamentbe, és hogy ez a jövő. Jobboldalról egyelőre még nincsen egy hasonlóan egységes és sommás magyarázat, de ott meg részvételi arányokkal, ilyen-olyan százalékokkal dobálóznak, illetve szidják a kettős állampolgársággal megajándékozott választók hálátlanságát. Ezelőtt két évvel magam is őszintén kampányoltam Csáky Páléknak, több kampányrendezvényen is felszólaltam (látható, mekkora eredménnyel), most viszont azt kell mondanom, ebből a történetből senki sem okult igazán. Mert ahogy én látom, nem az a lényeg, hogy etnikailag vegyes pártra adta a magyarok nagyobb része a szavazatát, hanem hogy ezáltal olyan szervezetre voksoltak, amely (kénytelen-kelletlen) önálló maradt, saját politikát folytatott, míg az MKP a parlamenten kívül rekedvén, kétségbeesetten kapaszkodott, amibe tudott, és így kiszolgáltatottá vált. A végeredmény viszont nem egy győzelem (Híd) és vereség (MKP), hanem végül is egy hatalmas közös veszteség: nagyjából feleannyi képviselő, mint amennyi lehetett volna, és minden, ami még ezzel jár. Készséggel elismerem, hogy nem önzetlenül elmélkedem mindezekről a dolgokról. Ősszel Romániában is parlamenti választások lesznek, és itt is gőzerővel folyik a megosztás, működik éjjel-nappal a távirányító. Természetesen csak eddig tart az analógia, minden egyéb másképpen van, az ideológiai különbségek, a szervezetek múltja, jelene, és hátha a jövője is. De ebben az esetben itt is ugyanaz az alapvető dilemma: egyenlő partnerség vagy alárendeltség? És nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez csak a politikusok szánalmas tipródása. Már Kós Károly fölismerte: önálló politika nélkül nincs önálló közösség. Önállóság nélkül viszont éppen az a cél nem fog megvalósulni, amely amúgy ki nem fogy egyesek szájából: a szülőföldjükön megmaradó, a kettős állampolgárságot kivándorlásra fel nem használó erős, távlatos magyar közösségek. Ennyi most a határon túli magyar politika alternatívája szerintem: egyenlő partnerségen alapuló együttműködés a határon túli magyarokkal, vagy pedig keservesen kiküzdött önállóságuk felszámolása, ami viszont előbb-utóbb a széthulláshoz vezet. Ennek az első jelei máris tapasztalhatók egyébként, ha a magyarországi vastüdővel életben tartott határon túli műpártok egyre hangosabb és kétségbeesettebb lélegzetvételét hallgatjuk. Mire jó mindez? Mire volt jó a régebb egyetlen célravezető eszköznek kikiáltott brüsszeli kalapács nyelét rendszeresen és szertartásosan (majdnem azt mondtam, rituálisan, csakhogy ez a kifejezés már foglalt) összemaszatolni? Mint ahogy romániai viszonylatban is egyetlen kalapácsunk van ebben a pillanatban: az RMDSZ. Arról aztán már nem is beszélek, hogy ennek a régebb még Borson túl is jól kézügyben levő nyele hogyan néz ki az utóbbi időben. Moldáv példával kezdtem, azzal fejezem be. Háromévi huzavona után – ott sem fenékig tejfel minden – végre államelnököt választottak a kisinyovi parlamentben. Az új államfő, Nicolae Timofti mondott egy olyasmit, azt sem tudom, az ő leleménye-e, de fontos üzenet: „a nagy országok nagypolitikát csinálnak, a kis országok arra vannak ítélve, hogy okos politikát műveljenek.”
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Az erdélyi magyar érettségizők negyede tanul tovább magyar egyetemen
Az erdélyi magyarság a számarányánál kisebb mértékben vesz részt a romániai felsőoktatásban, és a magyarul érettségiző fiataloknak csak negyedrésze tanul magyar nyelven tovább – ismertette Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja a marosfői EU-táborban.
Az EU-tábor oktatáspolitikai pódiumbeszélgetésén a Transindex portál tudósítása szerint Tonk Márton elmondta: míg a magyarság Románia lakosságának a 6,5 százalékát teszi ki, a romániai egyetemeken tanuló diákoknak csak 5 százaléka magyar. Tonk szerint évente mintegy nyolcezer diák érettségizik magyar nyelven Romániában, közülük csak minden negyedik tanul tovább magyar nyelvű egyetemen. A magyar érettségizőknek mintegy fele iratkozik be valamely felsőoktatási intézménybe, a továbbtanulók fele pedig román nyelven folytatja tanulmányait.
Tonk Márton úgy vélte, hogy a kedvezőtlen adatok ellenére irracionális lenne a kommunista hatalom által 1959-ben megszüntetett önálló, állami, magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem visszaállítása. Szerinte ehelyett inkább a hat magyar képzést is nyújtó romániai felsőoktatási intézményt kellene különböző alkuk és együttműködések kialakítása nyomán egy egyetemi konzorciummá szervezni. Tonk Márton azt is megemlítette, hogy ezen álláspontja miatt sok fejmosást kap mostanában.
A Sapientia kolozsvári karának dékánja a felsőoktatás legégetőbb problémái közt az eltömegesedett, inkább mennyiségi, mint minőségi oktatást, az elértéktelenedett okleveleket és az “elefántcsonttorony-szindrómát”, vagyis az elhidegedett oktató-hallgató viszonyt említette.
A beszélgetésen Szőcs Domokos, az oktatási, kutatási, ifjúsági és sportminisztérium főigazgatója szerint az egy éve elfogadott oktatási törvény forradalmi változásokat vezetett be, de az akadémiai közösség, a politika és a társadalom még mindig várakozó álláspontot képvisel a törvény alkalmazása tekintetében, mintha nem rajtuk állna az oktatás megváltoztatásának ügye. Szőcs Domokos szerint az oktatási rendszer átalakítása már csak azért is szükséges, mert a szakképzett munkások lassan eltűnnek a munkaerőpiacról.
erdon.ro

Világfaluval zárul a nyolc napja zajló Magyar Világtalálkozó programja
A Világfalu elnevezésű rendezvénnyel zárul a hét végén a budapesti Syma-rendezvényközpontban a nyolc napja zajló Magyar Világtalálkozó programsorozata.
A csarnokban felépített Világfaluban minden korosztály számára színes programokkal készülnek a szervezők szombaton és vasárnap egyaránt. A kisebbeket egyebek mellett mesesátorral, babakészítéssel és Ki mit tud? vetélkedővel is várják. A gyerekek kipróbálhatják a különféle népi hagyományokat és a korábban meghirdetett gyermekrajzpályázat díjátadójára is sor kerül - tájékoztatták a szervezők az MTI-t.
Az eseményen megelevenedik a középkor: a bejáratnál egy történelmi várnegyed várja a látogatókat, akik középkori páncélokat és fegyvereket próbálhatnak ki és a várudvari kaszinóban a szerencséjüket is próbára tehetik.
A nagyszínpadon este fél nyolcig több mint száz fellépő szórakoztatja majd a vendégeket, a nap zárásaként pedig bárki táncra perdülhet magyar, dél-amerikai, afrikai és indiai dallamokra.
A Magyarok a nagyvilágban nevet viselő előadóteremben a két napon át összesen harminchárom előadáson több mint száz magyar előadóval lehet megismerkedni, akik bemutatják többek között a Kárpát-medence, Európa, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália, Afrika és Ázsia különböző országaiban élő magyarság munkásságát.
Vasárnap délelőtt sportmérkőzésre, a színészek és újságírók futballmeccsére kerül sor, a színészek csapatát Nemcsák Károly, az újságírók csapatát Kovács János vezeti. A Világtalálkozó és a Tornaválogatott együttesébe a Kárpát-medence valamennyi magyar lakta területeiről, valamint a távoli országokból egyaránt érkeznek játékosok.
Az eseményen jótékonysági gyűjtést is rendeznek rászoruló gyermekek javára: a látogatók által elhozott ajándékokat a kárpátaljai szegény gyerekekhez juttatják el a szervezők.
MTI

Molnár József Károly könyvbemutatója Nagyváradon
Molnár József Károly ny. lelkipásztor két legutóbb megjelent kötetét ismertették a nagyváradi Lorántffy Egyházi Központ múzeumtermében, június 7-én délután. A népes közönség előtt a szerző Felsőmisztótfalu című könyvét Csűry István püspök, míg a Magyarherepei emlékkönyv című kötetét Veres Kovács Attila lelkipásztor, az est házigazdája ismertette. Harangszó (Nagyvárad)

Megalakult a Jobbközép Polgári Kezdeményezés
Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnök pénteken bejelentette a Jobbközép Polgári Kezdeményezés (ICCD) nevű ernyőszervezet megalakulását, amelyet a román jobboldal egyesítése reményében hozott létre.
Az új civil szervezet bemutatkozásán több alapító vett részt, közöttük Monica Macovei európai parlamenti képviselő, volt igazságügy-miniszter, Cristian Preda, a Demokrata Liberális Párt (PDL) elnökhelyettese és Teodor Baconschi volt külügyminiszter.
"Az ICCD ellentéte mindannak, ami ma történik Romániában, elítéli a Szociál-Liberális Szövetséget (USL), amely kisajátította az intézményeket, tönkretette a jogállamot és még az alkotmányt is a szemétkosárba dobta" – jelentette ki Ungureanu.
A volt kormányfő közölte: a kezdeményezés ősszel választási szövetséggé alakulhat, amely részt vesz a parlamenti választásokon.
"Itt az ideje, hogy egyesítsük erőinket. Az ICCD azokat akarja összefogni, akiknek fontos a jogállam, az erkölcs, a becsület, akik karrierjüket saját tehetségükre és érdemeikre alapozva építették" – mondta a kezdeményezés bemutatkozása alkalmával Ungureanu.
Hozzátette, véletlen egybeesés, hogy aznap bocsátják útjára a jobbközép ernyőszervezetet, amikor Basescu államfő felfüggesztéséről szavaz a parlament, de ha már így alakult, azt üzenik az USL-nek, hogy nem fogják többé szótlanul tűrni "az ország kisajátítását".
Ungureanu április elején, még miniszterelnökként beszélt először a nyilvánosság előtt arról, hogy a jobboldal hitelének visszaszerzését egy új mozgalomban, a politikusokban csalódott jobboldali érzelmű emberek mozgósításában látja, amelyben az őszi választásokig megtestesülhet a jobboldali összefogás. A PDL-ben sokan benne látták a súlyos népszerűségvesztéssel küzdő párt talpra állásának, tiszta lappal való újjászervezésének reményét, de Ungureanu nem kérte felvételét a PDL-be, amely az önkormányzati választások után Vasile Blagát választotta elnökévé.
A PDL a jelek szerint partner abban az elképzelésben, hogy az ICCD egyesítse a román jobboldalt: csütörtökön a PDL tüntetésén, amelyet az USL-kormányzat ellen és a jogállam védelmének a jelszavával rendeztek, Ungureanu is a szónokok között volt, Vasile Blaga és Monica Macovei társaságában.
Ungureanu a külföldi titkosszolgálat éléről került februárban a kormány élére, és azóta egyre többen a jobboldal lehetséges államfőjelöltjeként emlegetik.
Népújság (Marosvásárhely)

"a szertesürgő pillanat Sziszüphosza"
Újra egy szép könyv, Markó Béla Boldog Sziszüphosza. Haikuk 2011-ből. Százhuszonkilenc háromsoros, bennük az egész világ. Makro- és mikrokozmosz, ég és föld, ember és Isten, élet és halál, mítosz és valóság, fény és árnyék, értelem és érzelem, pillanat és örökkévalóság, amilyennek a költő látja, érzékeli, láttatja az év- és napszakok egymást követő, megállíthatatlan folyamatában, tizenhét szótagba tömörítve. Ha korábban a szonett, mostanság ez a különös, miniatűr versforma cáfol rá a látszatra, a formai kötöttségek nem korlátozzák, ellenkezőleg, szárnyalni engedik Markó lírai énjét. A lét legapróbb jelei is filozófiai magasságokba röpíthetik, egy hétköznapi semmiség is festői képeket sugallhat e haikukönyv tanúsága szerint. A tavasz-nyár- ősz-tél egymásba folyó négyese az embert övező természet minden arcát felmutatja, s a létszakaszok is ezt képezik le valamiképpen születéstől a halálig. Ehhez igazodva a négy fejezetre osztott versgyűjtemény a megújulás, kiteljesedés, beteljesülés, elmúlás kérdéskörét is felkínálja az olvasónak. Mélyen, frappánsan, tüneményesen, sok-sok empátiával és azokkal az egyéni jegyekkel, amelyeket a szerző költészetének kedvelői már olyan jól ismernek. Érthető, hogy borongós hangulattal is találkozunk a kötetben, a mai világban elkerülhetetlen a rezignáció, de több a könyvben a derű, a költő a megnyugvás ösvényeit járja. Olykor még Sziszüphosz is boldog lehet.
A könyv mintegy ajándékként még egy külön méltatandó ráadással lep meg. A hátsó fedőlapon a szerkesztő költőtárs, Kovács András Ferenc a szerzőnek dedikált verssel ajánlja be a közönségnek a válogatást. Ez is bravúr: Markó Béla lírai teljesítményének lényegét hét haikuba sűríti, s ezek remek, öntörvényű költeménnyé állnak össze.
Hangsúlyoztam, mint általában a Bookart kiadványai, ez a kötet is szép kivitelezésű. Ami jelentős mértékben köszönhető a könyvművészetben mind több elismerést gyűjtő fiatal grafikusnak, Részegh Botondnak, aki nemcsak a témához, műfajhoz illő borítót tervezett, tizenkét ihletett grafikai lapjával azt is igazolta, milyen érzékenyen képes ráhangolódni a lírai anyagra.
N.M.K.
*Kovács András Ferenc verssora
Népújság (Marosvásárhely)

„Plakátokkal nem lehet választást nyerni”
A 9. EU Tábor pénteki napjának megnyitó előadásán Tamás SÁndor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az idei választásokról, eredményekről, valamint időszerű politikai témákról folytattak beszélgetést. Tamás Sándor a politikai gondolkodás és a kampányok műhelytitkait fedte fel a hallgatóság előtt: „Ma már nem lehet egy választást plakáttal és szlogennel megnyerni, ehhez több kell. Sokkal fontosabb a rendszerben való gondolkodás és a közösségépítés” – fejtette ki.
A későbbiekben a választásokra visszatérve Antal Árpád az RMDSZ sepsiszentgyörgyi kampánystratégiáját is ismertette röviden: „Senki nem hitte volna, hogy az amerikai modell beválik, még jómagam sem. Az embereknek már nem elég három szó és egy plakát. A hitelesség az, amire építettünk, és úgy látszik a szavazókkal való folyamatos kapcsolattartás bevált.”
A területi és gazdasági autonómia kérdése is felmerült, amely során Antal Árpád buzdítóan szólította meg a hallgatóságot: „Fiatalok, viszonyuljatok bulisan az autonómia kérdéséhez! Amíg nem hiszünk a székely autonómiában, addig az, nem is fog megvalósulni. Egy csodálatos Székelyföldet mondhatunk magunkénak, és nem tudunk élni vele.”
A témakör folytatásaként Tamás Sándor végezetül kiemelte: „Románia semmit sem veszíthet abból, ha Székelyföldnek autonómiája lesz. Igaz, hogy két-háromgenerációnyi politikusra van szükség, aki feláldozza magát az ügy érdekében, de a harmadik nemzedék idejére meglesz. A mi feladatunk az, hogy a politikai elitet olyan helyzetbe hozzuk, hogy ezt elfogadja”.
Szabadság (Kolozsvár)

Teremtsünk hitközösséget és nyelvi otthont a fiatalok számára
Beszélgetés Vetési László lelkipásztorral, szórványügyi előadóval
– Az 1989 előtti erőszakos asszimilációs törekvéseket a rendszerváltozás után ennek egyféle „rejtett” formája váltotta fel, amelynek sajnos megvan a maga romboló hatása, még akkor is, ha nem olyan mértékű, mint korábban. Úgy tűnik azonban, hogy az erdélyi magyar közösséget jelenleg sokkal inkább egyfajta „önkéntes beolvadás” veszélye fenyegeti. Mi a véleménye erről?
– Alapvetően ez így történt, a kérdés azonban árnyaltabb. Erőszakos asszimilációs jelenségekről, 1989 után is beszélhetünk. Jelentősen kifinomult az eszköztár, egy alattomos lélektani hadviselés zajlik: a kisebbségi nyelv hatalom általi megbélyegzése, a folyamatos etnikai sértegetések, a nyelvhasználat visszaszorítása a magánszférába, jogfosztottság fenntartása, a „másodrangú állampolgár” pszichózisa. Ezek mind az erőszakos asszimilálás kategóriájába tartoznak. Ennek nyitánya volt, mintegy hatalmi beintésre a marosvásárhelyi fekete március, ahol egyszerre érvényesült a félelemkeltés, megbélyegzés és elüldözés szándéka. A természetes asszimilációt a szabadság is szülte. Felszámolódtak az etnikumokat elválasztó, sajátosságaikat kijelölő évszázados határok, kiegyenlítődtek az etnikai-, nyelvi és regionális különbségek, sérültek a szabályok és a belső tiltások is. Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy aranyosszéki vagy kalotaszegi magyar havasi vagy mócvidéki románnal házasodjon. Most viszont mindent és mindenkit hasonló szintre emelt (vagy süllyesztett) az azonos munkahely, a közös külföldi munkavállalás, itthon a közös munkaasztal, a közös élettér, a szórakozáskultúra, és a fiatalok nagyrészt vegyes környezetben szocializálódnak.
– Nemrég látott napvilágot a nagybányai és bányavidéki magyarság képviselőinek kétségbeesett felhívása a helyi magyar közösségekhez – elsősorban pedagógusokhoz, szülőkhöz, fiatalokhoz – amelyben az önkéntes beolvadás ellen emelik fel szavukat, az egyik veszélyt pedig éppen a vegyes házasságokban látják.
– A nagybányai nyilatkozat szép, felelős személyek felelősségteljes megnyilatkozása a régiójukat és az egész erdélyi magyarságot érintő kérdésekről. Az eredményekre és a hatására vonatkozólag azonban, sajnos, már több kérdőjel vetődik fel bennem. Követi-e összefogás, cselekvés? Nem biztos, hogy a magyarság jelentős tömegei mozgósíthatóak a kiáltó szókkal. Ha ez a dokumentum cselekvésre ösztönzi azt a régiót, amelynek szánták, akkor az nagyon jó lesz. Nagybánya környéke van olyan fontos az erdélyi-partiumi és az egyetemes magyarság számára, hogy komoly helyi és országos összefogás szülessen az oktatásért, a művelődésszervezésért, iskolafejlesztésért, gyermekprogramokért, és nem utolsó sorban az egyházak közösségépítő szolgálatáért. A történelmi Kővár-Máramaros két vidékéről van szó, amelyeket szintén utolértek a XXI. századi kisebbségi magyar sors nagy gondjai és kérdései. Azért is jellegzetes területek, mert két nagyvárosában (Nagybányán és Máramarosszigeten) − a nagy többségi beözönlések mellett − az utóbbi fél évszázadban egy hagyományos, történelmi, magyar polgári réteg mellé egy új, gyári munkás magyar népesség is telepedett. Ezeknek sokarcú és változó az önazonosság megőrző igénye. A városok mellett jelentős, életképes szigetfalvak (Koltó, Magyarberkesz, Szinérváralja, Domokos, Aknasugatag, Hosszúmező) is megmaradtak. Igen nehéz a sorsuk azonban a fogyó magyar népességű, nemrég még virágzó bányatelepüléseknek, a kis szórványoknak, amelyek kemény küzdelmet folytatnak az asszimiláció ellen (Felsőbánya, Miszbánya, Erzsébetbánya, Visó és Borsa). Ezekben a folyamatokban a magyarságnak sikerült olyan jelentős eredményeket is felmutatni, mint például a Németh László és a Leövey Klára nevét viselő nagybányai, valamint máramarosszigeti középiskolák, illetve a nagybányai Teleki Ház. Ezen megvalósítások és sikerek ellenére bárki észreveheti a nagy magyar közösségi gondokat, amelyek az említett Új Kiáltó Szó megfogalmazásához vezettek.
– Melyek ezek a konkrét gondok?
– Hosszú lenne a felsorolás, és ezek országos kisebbségi gondok. A városokat és falvakat egyaránt érintő, felgyorsuló, hihetetlen méreteket öltő vegyes házasság, nyelvromlás, nyelvi kényelem – ez utóbbi szinte eléri a nyelvi igénytelenséget – az anyanyelvi oktatás és az anyanyelvi közösség iránti igény lanyhulása, és általában minden kisebbségi etnikumhoz kapcsolódó értékőrzésről való lemondás. A kiterjedt „anyanyelvi oktatássérült” és „anyanyelvi írástudatlan” magyar réteg kialakulása és jelentős számbeli növekedése.
A mai Máramaros megyének érdekes és rendkívül értékes színfoltja az a néhány szigetfalu, amely elszánt küzdelmet folytat a magyarság megőrzéséért, a közösségi élet fennmaradásáért. Köztük Koltó a legismertebb helység és emlékhely, amely Petőfi-zarándoklatok központjaként ismert, ám ez erőt is ad a helyi közösségnek további túlélési cselekvésekre is. Koltó szomszédságában levő, Katalin névre hallgató – nemrég majdnem színmagyar – településnek már nehezebb a helyzete, mert Nagybánya román kertvárosává kezd alakulni. Magyarlápos és Domokos – előbbi város, a másik magyar falu a Lápos völgyében – szintén együtt küzd meg a többségi környezet asszimiláló hatásával. A Tisza mentén az egyetlen majdnem színmagyar település Hosszúmező, amely a máramarosszigeti Leövey Klára Gimnázium diákutánpótlását nagyrészt biztosítja. Mindenütt egyre nehezebb megharcolni a többség nyelvi agressziójával, a „nem érdemes magyarul beszélni”, „a román iskolában jobban érvényesül” jelenséggel.
– Beszélhetünk-e arról, hogy 1990-től kezdődően felgyorsult ez a folyamat?
– Az asszimilációs folyamatok nem egységesek, egyirányúak, hanem különböző változó vonulatokat mutatnak Erdélyben. Erről a kisebbségkutatók konkrét adatokkal tudnak szolgálni. A városi asszimiláció, a vegyes házasság mértéke mögött pontosan nyomon követhető a magyar etnikai csoport erőteljes elszigetelődése, elmagányosodása, vagy a régi otthonhoz, az „elhagyott szülőfalu”-hoz való kötődése, e kötődés foka is. Különösen akkor, ha ezt a kapcsolatot továbbra is folyamatosan ápolja az illető: hazajár családtagjaihoz, egyfajta agrárturizmusi kapcsolatot valósít meg. Így gazdagodik és épül az anyanyelvi közösség- és otthonélménye is. Hasonló kapcsolat volt megfigyelhető az 1990-es években, a nagy intenzitású magyarországi munkavállalások idején. Azok a bányavidéki, partiumi magyarok, akik a jelzett időszakban nagyobbrészt Magyarországon vállaltak munkát, javult nyelvi kifejezésmódjuk, gazdagodott szókészletük, és egyértelművé vált a magyarsághoz tartozásuk értéke. Úgy tűnik, ez lassan a múlté. Különösen Máramarosban ezt legalább egy évtizede felváltotta a helyi román, ukrán, ruszin többséggel együtt zajló spanyol-olasz munkavállalás hisztériája, amely egyértelműen más irányba vezeti magyarjainkat.
– Melyik tényező a legaggasztóbb a romániai magyarság „önkéntes” beolvadását illetően?
– Kettő különösen aggasztó méreteket öltött: sokan azért választják a román nyelvű oktatást, mert azt feltételezik, hogy akkor jobban érvényesül a gyermek. Ez egyébként nem csak erdélyi és csak magyar jelenség: ugyanerről panaszkodnak Felvidéken és Délvidéken is, de ugyanezekkel a tévhitekkel kell megküzdenie minden kisebbségi vezetőnek, a magyarországi szórványromán oktatásnak is pl. Méhkeréken. Ez afféle hóbort, divat szórványban. Egyik, erről szóló vidékjáró előadásomban így fogalmaztam, hogy „abban a tévhitben élünk, hogy az érvényesülés, a siker, a pénz többségfüggő kategória, hogy ezt csak románul lehet elérni úgy, hogy gyermekeink útjából eltakarítunk minden magyar értéket, mert az akadály.” Évek óta próbáljuk meggyőzni a közösségeket, a szülőket és magukat a gyermekeket, hogy a „jobban érvényesülés” tévhit. Másfél éve szinte egy időben jelent meg Péntek János nyelvészprofesszor értekezése arra vonatkozólag, hogy gyermekeinknek miért érdemes magyar iskolát választani; illetve Varga László marosvásárhelyi lelkész nyílt levele ugyanerről. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány szervezésében Fehér megye valamennyi jelentős települését végigjártuk a dicsőszentmártoni Kökényes táncegyüttessel nevelni, oktatni és művészi élményt is nyújtani. „Minden magyar gyermeket magyar iskolába” mottóval előadások, beszámolók hangzottak el. A hatását még nem tudjuk pontosan lemérni.
A másik nagy gond a rendkívüli méreteket öltő vegyes házasság. Ami ezt illeti: nem csak az erdélyi, hagyományosan magyar jellegűnek érzett nagyvárosokban, hanem a szigetfalvainkban is nagy gondot jelent. Ennek hátterében a férfi és nő kapcsolatának teljes átalakulása, a régi társadalmi – közösségi szabályozások megszűnése áll elsősorban, továbbá az etnikai határok összemosódása és az etnikai másság elértéktelenedése. Tudjuk, a párválasztás bölcsője az ifjak közösségi életének színtere: iskola, baráti kör, egyház, szórakozás, hobbitevékenységek. Nagyon sok szülő elfelejti, hogy az iskola nyelvének kiválasztásával nagyrészt kijelöljük a gyermek teljes pár- és etnikumválasztását is. Évek múltával hiába jövünk kétségbeesve, hogy „hát én nem ezt akartam”! Azt azonban nagyon sok példa mutatja, hogy azokon a településeken, ahol a fiatalságnak szervezett anyanyelvi közösségi életet biztosít az egyház, egy-egy művelődési csoport vagy alapítvány, a vegyes házasság folyamata jelentősen lassítható. Mi mindenütt azt szorgalmazzuk a gyülekezeti munka megszervezésében, a fiatalokkal való foglalkozásban: tessék közösséget teremteni a fiatalok számára, mely nem csak hitközösség, hanem nyelvi otthon is. Példaként említeném a sok-sok gyülekezeti ifi csoportot, tábort, közös programot. A szamosújvári Téka tánccsoportot, amelynek fiataljai már nem csak együtt táncolnak, hanem szabadidejüket többnyire ebben a baráti közösségben töltik. Ez pedig a párválasztás bölcsője is lehet. Ezt és sok, ehhez hasonló példát kell Erdély-szerte népszerűsítenünk, szorgalmaznunk és segítenünk, de elvárnunk és megkövetelnünk is. Pontosan nyomon követhető, hogy ahol különösen magasra emelkedik a vegyes házasságok száma, ott nagyon nagy mulasztások érhetők tetten a közösségi élet szervezésében és az egyház ifjúsági munkájában is.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Lelkészeket szenteltek a Farkas utcai templomban
Húsz lelkészt szenteltek fel csütörtök délután a Farkas utcai református templomban. Igehirdetésében Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke Pál apostolnak a Zsidókhoz írt leveléből idézett. – Isten áldásával bocsátjuk útjukra azokat a fiatalokat, akik már eredményeket tudnak maguk mögött. Azt kívánom: Isten szolgáiként érkezzenek célba és győzzenek, hiszen életük során sokféle akadályba ütköznek, sőt esetenként valóságos akadályversenyt kell rohanniuk. Aki rászánta magát erre a pályára, annak sok mindent félre kell tennie. A most felszentelés előtt álló lelkészeket arra buzdítom, hogy mondjanak nemet a világ kísértéseire, és ne forduljanak vissza az első akadálynál. Legyenek kitartóak, hiszen akik az Úrban bíznak, erejük megújul – összegzett a püspök.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Szabó Vilmos: Aki nincs velük, az nincs
A határon túli magyarság problematikájának kérdése a rendszerváltás óta a magyar-magyar belharc egyik kiemelt területe. Olyan kérdés, amelyet sem lenyelni, sem kiköpni nem tudott mindmáig a magyar politikai elit. A Fidesz kommunikációja révén azóta uralja a területet, amióta a liberális térfélről átlépve a jobboldalon ráérzett ennek népszerűségnövelő ízére.
A második Orbán-kormány viszont hibák sorozatát követi el, aminek köszönhetően kezd kicsúszni lába alól ez a biztosnak hitt talaj. Az orbáni nemzetpolitika elmúlt két évéről Szabó Vilmos volt nemzetpolitikát felügyelő államtitkárt, az MSZP szakpolitikusát kérdeztük.
- Az MSZP sokat bírálta az átalakított nemzetpolitikai-támogatási rendszert. Mi az alapvető gondjuk: maga az átalakítás ténye vagy az annak nyomán kialakult rendszer?
- Egy mondatban azt mondanám, hogy ugyanaz a problémánk vele, mint az Orbán-kormány bel- és külpolitikájával: ez egy egypárti, hatalomkoncentráló politika, amely nem keresi a megegyezést, a kompromisszumokat, nem is szólva a konszenzusra törekvésről. A nemzetpolitikában a jelenlegi kormányciklus indulásakor kialakult egy konszenzus a kettős állampolgárság, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) megtartása és a MÁÉRT újraindítása kapcsán. Olyan kérdések voltak, amelyekben különböző vérmérséklettel fogalmaztunk az előző időszakról, de abban egyetértettünk, hogy ezeket az intézményeket működtetni kell. Ám a konszenzus tulajdonképpen az állampolgársági törvény megszavazásának pillanatáig tartott. Hatása és a kérdés kezelése kapcsán már nem tudtunk egyetérteni. A 2010-es júniusi szlovákiai választások során megmutatkozott, hogy a miniszterelnök és a nemzetpolitikai vezetés számára nemcsak a magyarországi politikai aréna szereplőinek az álláspontja nem számít, amennyiben az ellentétes a kormányzati felfogással, hanem a határon túliaké sem.
- A kezdeti konszenzus minek köszönhető? Volt egy referendum, amelyen gyökeresen más álláspontot képviselt az MSZP a kettős állampolgárság kérdésében.
- Részben más álláspontot képviseltünk, részben meg nem. Ennek nyilvánvalóan van kritikai eleme is. Sokfajta tanulságot kellett levonnunk a választások után, hát, ez is köztük volt. De ez nem egy fekete-fehér kérdés, nem hiszem, hogy nekünk most meg kellene tépnünk a ruháinkat. Különben is, 2004. december 5-e után számos olyan kormányzati intézkedés született, amely egészen egyszerűvé tette a honosítást. Egyetlen lépéssel bővült tovább a rendszer - annyival, hogy magyarországi lakhely nélkül is lehetséges az állampolgárság megszerzése. E kérdés kapcsán Kövér László egyik KMKF ülésen elhangzott állítását idézném: az elmúlt 20 év nemzetpolitikája a magyar politikai elit közös felelőssége. Persze, nagyon eltér abban a véleményünk, hogy mi volt a jó és a rossz irány, kinek milyen mértékű a felelőssége, de tény, hogy azt a népszavazást együtt hozta össze a magyar politikai elit. A szereplőknek ebben az ügyben is le kellene ülniük végre egy tényleges értékelésre, és mindenkinek a saját felelősségét vállalnia kellene. Az MSZP, amikor 2010-ben igennel szavazott a saját felelősségéből vállalt és korrigált. Különben a Fidesznek is többször változott az álláspontja e tekintetben az évek során. Volt, amikor tiltotta, volt, amikor nem találta időszerűnek a felvetését, volt, amikor a mai külügyminiszter levelet írt a Velencei Bizottságnak, jelezvén, hogy a státustörvény a kettős állampolgárság kiváltására született. Mint ahogy a 2004 december 5-i népszavazásban is megvan a Fidesz megkerülhetetlen felelőssége. Mi tudomásul vesszük, hogy a kommunikációban, a határon túli közösségekben ezt a szocialista pártra terhelték, de szerintem ma már sokan látják másképpen. Látják, hogy a Fidesz összetartozást hirdető nemzetpolitikája valójában gyengíti a szülőföldön maradást, károsan beavatkozik a kisebbségi közösségek életébe, a politikai-anyagi támogatást arra használja, hogy a kormányzatnak szimpatikus szervezeteket hozzon létre és egymás ellen fordítson közösségeket.
- Bizonyára nem tőlem hallja először, hogy az MSZP azért nem támogatja a szavazati jog kiterjesztését, mert tudja, nem ő a kedvenc határon túl. Vagyis belpolitikai szempontok vezérlik, azért, hogy a Fidesz onnan jövő plusz szavazatait megakadályozza.
- A magyarországi pártok külhoni támogatottságának aránya - azt gondolom - bármikor módosulhat, nem egy választásra szól a törvény. Mi egyszerűen nem szeretnénk ezt belpolitikai kérdéssé tenni. Igaz a törvény életbe lépett, így mindenki erre kényszerül. Tudomásul kellene venni, hogy ezek a közösségek Magyarországon kívül, kisebbségi helyzetben élnek és a magyarországi belpolitikai életbe való beleszólásuk a választások révén, azokat a célokat, mindenekelőtt a szülőföldön való megmaradást, veszélyeztetheti, amelyek hosszú távon megőrizhetik őket. Meg kell említenem mindezek mellett azt is, hogy az összes közvélemény kutatási felmérés azt mutatja, hogy ebben a magyarországi polgárok többségi álláspontja a mienkkel egyezik szinte a teljes politikai térfélen. - Említette, hogy tudatában vannak annak, hogy e kérdés minden vetületét a Fidesz kommunikáció az MSZP-re terhelte. Ennek egyik eleme az, hogy az MSZP a nemzetpolitikát a szomszédságpolitikának rendelte alá. Ebben a viszonyrendszerben mi minek rendelődik alá?
- Ilyen egyértelmű kijelentést nem lehet tenni. Az mindig helyzetfüggő, hogy a szomszédságpolitika rendelődik alá a kisebbségpolitikának vagy fordítva, ahogyan a nemzeti érdekek alapján a reálpolitika megkívánja. Az MSZP ellenzéki és kormányzati időszakában, mindkettőre volt példa. A rendszerváltás után mi azt mondtuk, kell egy kétoldalú keret, amely világosan kimondja: egyetlen ország sem tekintheti belügyének, ami a kisebbségekkel történik.
- És ezt kimondják az alapszerződések?
- Igen. És ezt nem is a Horn, hanem már az Antal kormány kezdte el az ukrán-magyar alapszerződés megkötésével. Mi akkor, bár kis frakció voltunk, támogattuk ebben a miniszterelnököt, a Horn-kabinet pedig folytatta. Ez vitát is okozott a külhoni szervezetekkel, de ma már nyilvánvaló, hogy ezt a keretet meg kellett teremteni, létre kellett hozni azt az infrastruktúrát, például a kisebbségi vegyesbizottsági rendszert, amely lehetőséget ad a vitás kérdések rendezésére. Például a szlovák kormány a kedvezménytörvényt sem abban a formában nem akceptálta, ahogyan az Orbán-kormány megalkotta, sem úgy, ahogyan a Medgyessy-kabinet módosította azt az európai standardeknek megfelelően. Akkor az alapszerződésre építve külön kétoldalú megállapodást lehetett kötni, amely gyakorlatilag ugyanazokat a tartalmi elemeket foglalta magába, csak nem nevezte kedvezménytörvénynek. - Ezt rúgta fel az Orbán-kormány, amikor a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelés támogatások kezelésére kijelölt szervezetet megkerülve a Pedagógus Szövetséget bízta meg a lebonyolítással? - Igen, ezt, és nem csak Szlovákiában, hanem Romániában is. Tudniillik akkor a Medgyessy-kormány úgy vette át a kormányzást, hogy a végrehajtási rendeletek nem voltak kidolgozva. Meg kellett kötni ezeket a kétoldalú megállapodásokat, és ezekben konkrétan nevesítve voltak a kedvezmények lebonyolításával megbízott szervezetek. Ezért most ez is nyitott kérdés a szomszédságpolitikában -van egy egyezmény, amelyet az egyik fél nem tart tiszteletben... De, mint mondtam, vannak helyzetek, amikor a kisebbségpolitika felülírja a szomszédságpolitikát. Ilyen volt az, amikor Délvidéken a magyarokat fizikai bántalmazások érték, vagy amikor az előző Fico kormány meghozta a nyelvtörvényt és más a kisebbségi jogokat korlátozó lépéseket tett. A Fidesz mindig a kisebbségpolitikát tekinti elsőbb- és felsőbbrendűnek, és a gyakorlatban is ennek megfelelően cselekszik - az egyeztetési kötelezettséget maximum tájékoztatásra korlátozza, sokszor arra sem. Csakhogy ezzel nem csupán a kétoldalú kapcsolatoknak árt, hanem az adott kisebbségi közösségnek is azáltal, hogy romlik a kisebbségi-többségi viszony, romlanak az esélyek a hatékony érdekérvényesítésre. -Például? - Mind a státus-, mind az állampolgársági törvény meghozatalakor a tájékoztatást egyeztetésként kommunikálták. Azóta is számtalan ilyen lépés volt, legutóbb a nemzeti összetartozás bizottságának révkomáromi ülése. Elemi kérdés, hogy a partnert tájékoztatom, ha oda kívánok látogatni, jelzem a lebonyolításra szánt programot. És ha probléma van, leülök és megbeszélem.. Ha a partnerbizottság felveti, hogy igényelne egy konzultációt a program keretében, megteszem. Az, hogy ezt eddig a sem a román, sem a szerb kormány nem kifogásolta, az lehet véletlen, de valójában udvariatlan lépésről van szó.. A szomszédságpolitika- nemzetpolitika viszonya is olyan kérdés, amelynek a konszenzusos témák közé kellene tartoznia, amelyben folyamatos egyeztetésre lenne szükség kormány-ellenzék - külhoni magyar szervezetek között. Gyengíti a magyar érdeket, ha a felek bármelyike arra kényszerül, hogy egyet nem értését kell kifejeznie. Ide tartozik szerintem az RMDSZ felvetése, hogy a külhoni magyar szervezetek, állampolgárok jegyezzenek be egy pártot, és ezzel induljanak a választásokon....
- Egy párt bejegyzéséhez elegendő, ha összegyűl a szükséges aláírás, ám működtetéséhez, ahhoz, hogy részt vegyen a választásokon, viszont pénz kell. Ezt honnan tudnák előteremteni, mert mindaddig, míg ez nem adott, felvetés marad. Visszafeleselés, fenyegetés, maximum, és azt a felvetők is tudják.
- Eddig nem kívánok elmenni, csak jelezném, meddig lehet eljutni, ha nincs konszenzus, nincs egyeztetés és a kormányzat beáll valamely párt mögé határon túl, sőt részt vesz egy párt alapításában, mint tette azt a Tőkés László égisze alatt létrejött párt esetében. Így nem csoda, ha a határon túliak saját érdekeik képviseletét úgy tartják legjobban képviselhetőnek a magyar parlamentben, hogy saját jelölteket állítanak. Ez a felvetés is azt jelzi, hogy ebben a formában a nemzetpolitika nem egy nemzetmegtartó, egységesítő erő, hanem épp a szembenállást, megosztottságot mélyíti.
- A nemzetpolitika egyik legfontosabb és legismertebb vetülete a támogatáspolitika. Az ígért támogatási keretnövelés nem történt meg, viszont megjelent két új elem. Olyan korábban nem volt, hogy bizonyos körhöz tartozó szervezetek támogatását teljesen lenullázzák. Most van. A másik pedig a nyilvánosságtól való félelem. Korábban a Szülőföld Alapnak éves beszámolási kötelezettsége volt a külügyi és határon túli magyarok bizottságában. Most a Bethlen Gábor Alapkezelő 11 milliárdjára kinek van egyáltalán rálátása?
- A BGA-nak május végéig törvényes kötelezettsége lett volna beszámolni a bizottság előtt. Most júliusban vagyunk, két hete nyújtották be a beszámolót, amelyet várhatóan szeptemberben tárgyal a Magyar Országgyűlés. Az alap tehát nyilvánvaló törvénysértést követett el. Kezdettől az volt az alapvető bajunk az Alappal, hogy három ember kezébe adták döntés jogát. Felrúgták a korábbi eljárási rendet, amely meghatározta, hogy az alap döntő részét kötelezően pályázati úton kellett elosztani, az elosztásról pedig szakbizottságok döntenek, amelyekben a helyismeretekkel rendelkező határon túliak is képviselve vannak. Ezek a szakbizottságok közösen és nyilvánosan döntöttek a prioritásokról, az adott összeg területi leosztásáról, arról, hogy például oktatásra, kultúrára, médiatámogatásra, stb mekkora keret használható. A javaslattételi szereppel felruházott Kollégium pedig csak a nyílt pályázatok esetében illetékes. Most ez a Szentháromság dönti el évente, mennyit pályáztatnak és mennyit nem, és a kiíráson belül csak utólag derül ki, hogy mely területre mennyit szánnak. Így a támogatáspolitikát nemcsak teljes bizonytalanság és átláthatatlanság uralja, hanem feszültség, bizalmatlanság és egyfajta félelem attól, hogy aki szembemegy a kormányzati szándékokkal, annak lenullázódhat a támogatása.
- Jogilag rendben van az, hogy egy 11-13 milliárdos közpénz keretet Zrt működtessen illetve az, hogy tavaly ennyiből 1,2 milliárdot, idén meg 600 milliót írtak ki csupán nyílt pályázatra?
- Politikailag nem fogadható el. Jogilag azért vagyok óvatos, mert ez a kormány a jogot úgy alakítja, hogy megfelelő legyen a napi gyakorlata számára. Ha valahol kiderül, hogy ütközik a hatályos szabályozással, pillanatok múlva megjelenik egy egyéni képviselő indítvány, bármilyen más témához hozzátéve, és máris "rendbe teszik". De ez is jól mutatja, hogy nincs rendben. Kiszámíthatóságra, átláthatóságra és az érintettek bevonására volna szükség, mert feszültség amúgy is van, hiszen a pénz mindig kevesebb, mint az igény és a valós szükséglet.
- Következik Tusványos, a nagy bejelentések színhelye és alkalma. Vár fordulatot a nemzetpolitikában? - Nem, bár Orbán Viktor tényleg itt szokott bejelenteni akár hosszabb távon is érvényesülő nemzetpolitikai irányelveket. Ahogyan én most meg tudom ítélni a mai helyzetet, nem valószínűsítem, hogy ezúttal az RMDSZ meghatározó politikusaival és érdemi egyeztetés kezdődik. De azt sem hiszem, hogy a magyar ellenzék meghívást kapna. Sőt, azt sem, hogy román kormányzati szereplők lesznek jelen, és abban is kételkedem, hogy a román ellenzék jeles személyiségei megjelennének. Nem hiszek tehát egy ilyen fordulatban.
- Nem várható, hogy a romániai helyhatósági választások után a miniszterelnök levonja a szükséges következtetéseket? - Cáfoljon meg az élet, és adja Isten, hogy Orbán Viktor Kelemen Hunorral parolázzon, és azt jelentse be, hogy a novemberi parlamenti választásokon a magyar kormány az erdélyi magyar összefogást támogatja.
- Most is azt mondja.
- Persze, miközben az egyik legfontosabb politikusa, a házelnök, az egyik szervezet, a másik, a külügyi államtitkár pedig a másik szervezet mellett kampányol, amelyek miközben egymásnak is ellenfelei, közös nevezőjük az, hogy az RMDSZ ellen jöttek létre Fidesz segítséggel. Lepjen meg minket a miniszterelnök és én készségesen elismerem majd a nyilvánosság előtt is hogy túl pesszimistán ítéltem meg a helyzetet. A miniszterelnöknek az egész két éves hatalomkoncentráló általános politikájához való csökönyös ragaszkodása az alapja a kételkedésemnek. Orbán Viktor Brüsszelből hazatérve hétfőn bejelentette, hogy az elmúlt két év politikájáról bebizonyosodott, győzelem volt és ennek a győzelemnek egyik legfontosabb alakja a tündérmeséket népszerűsítő Matolcsy György. Miért pont a nemzetpolitikában vonná le a szükséges következtetéseket? Azt gondolom, hogy az idei Tusványos a "sikeres volt az elmúlt két év" kommunikációnak a nemzetpolitikára kivetített folytatása lesz, a szimbolikus lépések - állampolgárság, szavazati jog, összetartozás napja, stb - zászlóra tűzésével.
Az elmúlt 22 év legfontosabb nemzetpolitikai momentumai:
- az alapszerződések megkötése - a kedvezménytörvény életbelépése - a magyar állampolgárság lakhely nélküli kiterjesztése - a magyar szavazati jog biztosítása a külhoni magyar állampolgárokra Az elmúlt két év legnagyobb nemzet- és szomszédságpolitikai botrányai:
- az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség megvádolása, kivizsgálás elrendelése, az eredmény titkosítása, az UMDSZ nemzetpolitikai jogosítványainak megvonása, támogatása lenullázása - a Bugár Béla vezette szlovákiai Híd-Most kizárása a magyar-magyar együttműködés rendszeréből - új erdélyi magyar párt, Tőkés László néppártja létrehozásának kormányzati támogatása a honosítást elősegítő ún. Demokrácia Központok révén - az RMDSZ "megfenyegetése" Pelczné Gál Ildikó révén a tisztújító kongresszus során - beavatkozás a szlovákiai, ukrajnai és romániai választási kampányba, esetenként a szomszédos ország kifejezett tiltakozása mellett is (Nyirő újratemetés, Kövér László kampánykörútjai ....) - magyarországi intézmények rendezvényei szomszédos országban, az adott ország kormányának tudta vagy engedélye nélkül (Nyirő-újratemetés, révkomáromi parlamenti bizottsági ülés)
Gál Mária / Népszava
Népszava

Ponta: Romániában csak Tőkés gyakorolt nyomást az igazságszolgáltatásra
Victor Ponta miniszterelnök szerint Romániában senki sem próbált beavatkozni az igazságszolgáltatás működésébe Tőkés László európai parlamenti képviselő kivételével.
Ponta péntek este sajtóértekezleten beszélt arról, hogy kormánya tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás függetlenségét, miután a parlament felfüggesztette hivatalából Traian Basescu államfőt.
Az elnök többször hangsúlyozta: a Bukarestben kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) az ő eltávolításával az igazságszolgáltatást akarja befolyása alá vonni, hogy megmentse korrupt politikusait.
Victor Ponta az elnökhöz közel álló politikusok aljas rágalomhadjáratának tulajdonítja a román jogállamisággal kapcsolatos európai aggodalmakat, és azt mondta, kész az ország külföldi partnereit személyesen is megnyugtatni, hogy kormánya betartja az Európai Unió alapelveit.
"Mindenkinek azt mondtam: küldjenek szakértőket, hogy semlegesítsük ezeket a hazugságokat. Senki sem gyakorolt nyomást a bíróságokra, és ezután sem fog. Egyetlen eset sincs, amikor valaki megpróbált volna beavatkozni egy perbe, egyetlen figyelemre méltó kivételtől eltekintve: amikor Tőkés László európai parlamenti képviselő azt mondta a buzaui bíróság ítéletéről, amely egy magyar nemzetiségű államtitkárt marasztalt el, hogy a román igazságszolgáltatás a románoké, és a magyarok ellen van. Ez nagyon súlyos kijelentés, de Tőkés úr, Macovei asszonnyal együtt (Monica Macovei az ellenzéki Demokrata Liberális Párt EP-képviselője), a felelőtlenek kategóriájához tartozik" - mondta Victor Ponta.
A miniszterelnök megjegyzésében arra utalt, hogy a buzaui bíróság három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte annak az állami restitúciós bizottságnak a tagjait - köztük Markó Attila államtitkárt, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjét -, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatta a református egyháznak.
Tőkés László EP-képviselő már a vádemelés után felhívta Viviane Reding EU-biztos figyelmét az esetre. Tőkés szerint a Mikó-per az egyházi ingatlanok visszaállamosítására tett kísérlet. Az EP-képviselő az ítélethirdetés után a Ponta-kabinet "balliberális erődemonstrációját" bíráló július 4-ei állásfoglalásában tért ki a Mikó-ügyre.
"Romániában a posztkommunista visszarendeződés új szakaszába lépett. A kormány bukását követően hatalomra került romániai balliberális erők »nyitányként« magyarellenes intézkedések sorozatát indították útjukra. Ennek egyenes folytatásaképpen a román igazságszolgáltatás magántulajdon elleni merényletet követett el akkor, amikor a református egyháznak visszaszolgáltatott sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében letöltendő börtönbüntetésre ítélte a restitúciós bizottság magyar nemzetiségű tagjait" - fogalmazott az EP-képviselő július 4-ei nyilatkozatában.
Július elsején a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is szolidaritást vállalt a Mikó-per elítéltjeivel. Borbély László, a szövetség politikai alelnöke az RMDSZ döntéshozó fórumán politikai koncepciós perről beszélt. "Ez nem jogállam, ez vályogállam" - jelentette ki. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere vérlázítónak találta, hogy miközben Sepsiszentgyörgyön az állam ingatlanokat ajándékoz az ortodox egyháznak, a magyar egyházak nem kapták vissza ingatlanjaikat, és meghurcolják a visszaszolgáltatókat. Az elöljáró úgy vélte, ha elveszik az egyháztól a kollégium épületét, holnap ugyanezt megtehetik az egyháznak visszaszolgáltatott más ingatlanokkal is.
Július 2-án a magyar kormány Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna, a területért felelős helyettes államtitkár, valamint Németh Zsolt külügyi államtitkár aláírásával adott ki állásfoglalás a Mikó-ügyben. A dokumentum szerint a magyar kormány - bár elismeri, tiszteletben tartja a román igazságszolgáltatás függetlenségét - értetlenül áll a Székely Mikó Kollégium ügyében született ítélet előtt, szolidaritást vállal az elítéltekkel, egyben mindent megtesz, hogy a per ügye a legfontosabb nemzetközi fórumokig eljusson.
Baranyi László
MTI

Répás: a külhoni magyar civil szervezetekkel közösen lehet csak sikeres a jogvédelem
A külhoni magyar civil szervezetekkel együttműködve lehet csak sikeres jogvédelmet megvalósítani - erről Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár beszélt szombaton a X. Vajdasági Nyári Szabadegyetemen tartott előadása után az MTI-nek.
A politikus emlékeztetett, hogy a közelmúltban létrejött a kisebbségi jogvédő intézet és alapítvány, amely ezt a tevékenységet hivatott segíteni.
Ugyanakkor - folytatta - a jogvédelem a külhoni magyar civil szervezetekkel együttműködve lehet csak sikeres, csak akkor, ha "egyszerre és egy irányba mozdulunk."
Szerdától vasárnapig tart a közéleti témákkal foglalkozó és kulturális programokat kínáló X. Vajdasági Szabadegyetem a délvidéki Kishegyes (Mali Idos) melletti Kátai tanyán.
Répás Zsuzsanna szombaton tartott előadásában beszámolt a nemzetpolitika elmúlt két évéről, az új kormányzati struktúráról. Kifejtette: a nemzetpolitika az őt megillető helyére került, kiemelték háttérbe szorított helyzetéből.
Szólt továbbá a szabadegyetemen résztvevő fiatalok előtt az oktatási intézmények kiemelt támogatásáról, valamint a külhoni magyar óvodák éve programról, amely érintette a Vajdaságot is. A programot idén indították és e célra összesen százmillió forintot különítettek el a költségvetésben.
A helyettes államtitkár nagyon fontosnak tartja a nyári szabadegyetemeket, egy olyan lehetőségnek a találkozásra, a fiatalok közötti párbeszédre, amit nem szabad kihagyni. A vajdasági rendezvényre a Kárpát-medence minden régiójából érkeztek fiatalok - jegyezte meg.
MTI

Referendum - Borboly: ez nem a mi ügyünk; a magyarok inkább maradjanak otthon!
Jobb lenne, ha a magyarság otthon maradna a Traian Băsescu felfüggesztéséről szóló népszavazáson, mert ehhez a politikai harchoz nekik nincs közük – jelentette ki Borboly Csaba.
„Úgy gondolom, hogy ez nem a magyar politikai osztály harca volt, ebben a harcban az RMDSZ nem vett részt, ezért jobb ha a referendum napján otthon maradunk” – fogalmazott a Hargita Megyei Tanács elnöke. Borboly úgy vélte, a román pártok harca semmi jót nem hozhat a magyar közösség számára. „Akik meghozták ezt a döntést, biztosan meggyőződésből tették, de ebben a harcban nekünk nem kell részt vennünk, hisz amikor a román elitek a magyarságot akarják felhasználni egymás legyűréséhez, az számunkra semmi jót nem jelent” – szögezte le Borboly. transindex
Mediatica.ro

Teljesült Domokos Pál Péterék álma
Idén is hűen követték a hagyományokat az Ezer Székely Leány Napja szervezői, főleg az imára, a népviseletre, a népdalra, a néptáncra, illetve a népi mesterségekre helyezve a hangsúlyt. Szombaton több mint ezer népviseletes leány, asszony vett részt a Csíkszeredában és Csíksomlyón tartott egész napos rendezvényen.
A népünnepély ezúttal téravató is volt, az összegyűltek, székely ruhások szombaton délelőtt 9 órától közös tánccal vették használatba a felújított Szabadság teret. Szép gesztus volt ez a szervező városi és a megyei önkormányzatok részéről. Sokkal fennköltebb, mégis közvetlenebb volt a hangulat, mintha politikai beszédekkel, illetve szalagvágással került volna sor a tér birtokbavételére.
„Azt gondolom, hogy ennél nem is kell szebb látvány, mint ennyi székely ruhába öltözött leány, hogy a fiataljaink felveszik őseink viseletét. Ez nem is látvány, hanem csoda, amit évről évre a csíkszeredai önkormányzat, a Hargita együttes és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány megszervez nekünk” – mondta a téren Borboly Csaba, a megyei önkormányzat képviselő-testületének elnöke. A Kovászna megyei önkormányzat képviselő-testületének alelnöke, Nagy József is üdvözölte a jelenlévőket, köztük a nagy számban részt vevő háromszékieket, és meghívott mindenkit a hamarosan sorra kerülő Székely Vágtára.
A közös tánc után a szekerek, lovasok és gyalogosok a csíksomlyói kegytemplomhoz vonultak, ahol a szentmisét Böjte Csaba atya celebrálta. A ferences szerzetes a gyermekvállalásra buzdította a fiatalokat. Amint megjegyezte, a szentcsaládnak is könnyebb lett volna Egyiptomban maradni, ahol József mesterségét nagyon megbecsülték. Mégis vállalták a nehézségeket, a gyermekáldást, sőt haza is tértek szülőföldjükre, Heródes országába, pedig ott csak üldöztetésben lehetett részük. Manapság nincs üldöztetés, mégis a karriert vadássza mindenki, általában külföldön és nem szülőföldjén, pedig a szónok szerint itthon is lehet boldogulni. Továbbá, ahogy kiemelte, az élet vállalásánál és gondozásánál nincs szebb és magasztosabb dolog ezen a világon.
A csíksomlyói Hármashalom-oltárnál beigazolódott: teljesült a több mint nyolcvan éve a rendezvényt útjára indító szervezők, a szociális testvérek, illetve Domokos Pál Péter álma. Most már biztosan kimondható, hogy kigyűlt az ezer székely leány, ugyanis a szervezők ezúttal nyilvántartásba vették azokat, akik jelentkeztek az iktatónál. Cserébe a népviseletet felöltők emlékkártyát vihettek haza, amely igazolta, hogy 2012-ben részt vettek a népünnepélyen. Rengetegen jelentkeztek az iktatónál, habár arról volt szó, hogy csak a délutáni órákban veszik nyilvántartásba a személyeket, még este is akadt munka. Ottjártunkkor, este hét óra tájt már 1200 népviseletes lányt, asszonyt és 481 fiút, férfit számoltak.
A települések közül ezúttal Csíkrákosból jöttek – az összlakossághoz viszonyítva – a legtöbben székely ruhában. Pontosan 7,28%-os volt ez az arány, ők vihették haza az esketőszékeket, és lapunk is közülük sorsolta ki az iktatócédulák alapján azt a nőt és férfit, akik egy-egy féléves előfizetést nyertek. Bálint Anitát és András Lászlót a hét folyamán várjuk a szerkesztőségünkbe, hogy iktatókártyájukkal nyereményüket átvegyék.
„Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk” – ezzel a jeligével indították útjára egykor a népünnepélyt. A megnyitón felszólaló csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert szerint nem elég csak a népviseletet és a népi kultúrát becsben tartani, hanem a népszámláláskor a székelységünket is vállalnunk kell. Az elöljáró szerint, ha nem valljuk magunkat székelyeknek, az autonómia útjába is akadályokat gördítünk.
Nemcsak a mennyiségi mutatók emelték a rendezvény színvonalát, évről évre nehezebb a dolga az eredeti népviseletet vizsgáló zsűrinek. Egyre több értékes népviselet kerül elő, idén lövétei, gyergyóalfalvi, csíkkozmási és szentdomokosi női székely ruhákat díjaztak, többen is elérték az eredeti szőttes anyag, a kézi varrás és az autentikus öltözeti kellékekért járó maximális pontszámot.
Másfelől, ezúttal egy nagyobb Székelyföldet is sikerült „megmozgatni”, a bukovinai székelyeket Kóka Rozália néprajzkutató, mesemondó, a diószénieket meg Petrás Mária képviselte. Ők voltak az idei tiszteletbeli meghívottak.
Kóka Rozália egy kiállításon keresztül tolmácsolta a bukovinai székelyeket ért tragédiát, 1941-ben ugyanis Bácskába telepítették őket. A fotók elindulásuk előtt készültek, a családok a kényszerből elhagyandó szülői ház előtt álltak a masina elé. Később a különböző állomásokon jól fogadták őket az anyaországiak, de vajdasági tartózkodásuk tragédiába fulladt. Az 1944 októberében visszaköltöző szerbek véres merényletekkel, pogrommal menekülésre kényszerítik őket. 1945 márciusában a Völgységben, egy kis, ezerlelkes, németek lakta faluban, Felsőnánán telepítik le őket. Kóka Rozália, aki ízes népi mesékkel is elkápráztatta a csíksomlyói nyeregben a hallgatóságot, honlapunknak elmondta, csíkzsögödi gyökerekkel is rendelkezik. Amúgy a történetek, illetve az általa hordott népviselet is igazolta, hogy a bukovinai székelyekkel közösek kulturális gyökereink.
Petrás Mária szintén a valamikor menekült, elcsángált székelyeket, a diószénieket képviselte. Egyfelől közszemlére tárta kerámiáit, amelyet a csángó szenteknek ajánlott, másfelől a gyönyörű népdalokkal adott ízelítőt ebből a kultúrából. „Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni” – vallja az alkotó.
Különben több népi mester termékét is láthattuk, mint az előző években, megcsodálhattuk a díszkovács, fafaragó, gyöngyfűző termékeit és a szőtteseket, beleértve a népviseleteket, ugyanakkor két népi hangszer készítője is kirakódott. Ezúttal furulyát, fidulát, gardont és kobzát is lehetett szemlélni, vásárolni.
Kitettek magukért a táncosok is, jóformán minden csíki településről érkezett csoport, ugyanakkor a Gyergyói-medence, illetve Udvarhelyszék és Háromszék is képviseltette magát. Eső is esett, de ezt is csak égi áldásként könyvelte el a résztvevők többsége. A műsor másfél órával tolódott ugyan, de a közönség nagy része megvárta a rendezvénysorozatot záró előadást, a Hargita együttes Ördöngösök Füzesen című folklórműsorát.
Különben az identitásőrző népünnepélyt jó példaként is felajánlották, a csíkszentkirályi önkormányzat ugyanis az Ezer Székely Leány Napjára időzítette a testvértelepülésekkel tartott találkozóját. „Immár a harmadik testvértelepülés-találkozót szerveztük meg Csíkszentkirályon. Ennek köszönhetően az anyaországból Berekfürdőről, Zalakomárból, Igarból, továbbá Szlovákiából Krasznahorkáról, illetve Kárpátaljáról Iszapéterfalváról fogadtunk vendégeket. A legutóbbiakkal pénteken írtuk alá a testvértelepülési szerződést. Emellett a martonvásári Villő tánccsoportot is vendégül láttuk, ők fel is léptek a népünnepélyen. Korábban mindig a csíksomlyói pünkösdi búcsúra hívtuk testvértelepüléseinket. Most arra gondoltunk, hogy ne csak az egyházi értékeinket ismerjék meg, hanem a kulturális identitásunkat őrző rendezvényeinkből is ízelítőt kapjanak, ezért a küldöttségeket hintókon kivittük a csíksomlyói nyeregbe. Reméljük, hogy ez a népünnepély példaértékű lesz számukra, és a hagyományőrzés őket is arra fogja ösztönözni, hogy otthon indítsanak el hasonló folyamatokat” ‒ mondta honlapunknak Gál Mária csíkszentkirályi kultúrigazgató.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

A rivális pártoknak is köszönhető az RMDSZ fölényes győzelme
Szombaton, a marosfői EU-tábor zárónapján az önkormányzati választások abszolút győztesei kaptak főszerepet. A két meghívott, Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere és Tóth Sándor, Nyárádszereda elöljárója egybehangzóan azt vallotta, hogy a konkurens pártok mocskolódásai és tisztességtelen kampányfogásai is jelentősen hozzájárultak a sikereikhez.
„Az igazi győzelem az, hogy sikerült meggyőzni a közösséget az elmúlt mandátumunk munkáival” – mondta Bunta, hozzátéve, hogy ha az RMDSZ nem tudott volna tisztességes kampánnyal a választópolgárok elé állni, akkor inkább lemondott volna a jelöltségről. „Láttam már kampánybulit és -koncertet, de kampánytemetést még nem. Tanulságosak voltak a Nyírő-ügyben folytatott tárgyalások, amelyek során direkt megkérdeztem a hozzám érkező küldöttségtől, hogy tudnak-e olyan negatív dologról az íróval kapcsolatban – mivel köztudott, hogy viharos időkben politizált –, amit a román állam esetleg kifogásolni fog. Ebből az lett, hogy az általam megfogalmazott kérdéseket és elmondottakat felnagyítva, elmásítva tárták a közvélemény elé. Ennek ellenére én még reménykedem abban, hogy a politika nem kell feltétlenül mocskos legyen” – tette hozzá a székelyudvarhelyi elöljáró, elismerve, hogy voltak időszakok, amikor nagymértékben esett a népszerűsége – többek között a sokat szellőztetett temetési igazolás visszavonása és a riválisok ingyenkazán-ígéretei miatt. „A mi malmunkra hajtotta a vizet, hogy az MPP nagyon mocskolódó, magánéleti dolgokat kiteregető stratégiát folytatott, ráadásul ezeket hetente megjelenő újságokban tették. Azt gondolom, hogy – erkölcsi értelemben is – ők az igazi vesztesei a választásoknak. Mi a kampányunkat a munkára építettük, rengeteg előadást tartottunk a megvalósításainkról, mert tudtuk, hogy az embereket tájákoztatni kell a jelöltek tevékenységéről. A megvalósítások sajnos könnyen elfelejtődnek, de ha bármilyen apró hibát követünk el, az sokáig megmarad az emberekben” – nyilatkozta Tóth Sándor. „Én inkább a közösségi munkát választottam politizálás helyett, ezzel is sok embert magam mellé tudtam állítani” – tette hozzá. A következő négy év új helyzetet és új kihívásokat jelent mindkét polgármesternek. Bunta olyan modern, európai közigazgatást szeretne, amely megalapozná a város hosszú távú fejlődését, ennek érdekében szükségesnek tartja egy fiatalítási folyamat elindítását is. „A fontos pozíciókat betöltő politikusok sokszor úgy alakítják a dolgokat, hogy még párton belül se legyen konkurenciájuk. Én a versenyben hiszek, ezért lehetőséget akarok biztosítani új, fiatal, jó szakembereknek, legyen egyfajta versengés közöttük.” Tóth Sándor szerint, aki tíz-húsz évet stagnál a politikában, arra nem biztos, hogy szükség van. „Azokat, akik hosszú időn keresztül nem tettek semmi érdemlegeset, le kell cserélni, mert csupán három-négy – odaadóan dolgozó – ember nem oldhat meg mindent. Nehéz lesz, de meg kell beszélni az idősebbekkel, hogy vagy felzárkóznak a lendületes, fiatalos csapathoz, vagy át kell adniuk a helyüket.
Pinti Attila
Székelyhon.ro

A Partiumról a IX. Partiumi Írótáborban
Július 5-7. között a nagyváradi Góbé csárdában zajlott le a IX. Partiumi Írótábor, melyen számos érdekes előadás hangzott el és több könyv bemutatására került sor.
Az eseménysorozat csütörtökön délután kezdődött a hivatalos megnyitóval, majd Kisteleki Ibolya zenei vonatkozású ex libris gyűjteményének tárlatnyitójára került sor. Ezt követően dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész tartott előadást Nagyvárad irodalmi életéről. Az irodalomtörténész a város történetét felidézve beszélt Nagyvárad irodalmi nagyságairól, a jelentősebb irodalmi teljesítményekről. Elhangzott, hogy a város jelentős kulturális központja volt Magyarországnak, először Vitéz János idejében érte el ragyogásának csúcspontját, amikor is reneszánsz művelődési központ volt. Ugyancsak virágkorát élte a város a magyar reformkor idején, de talán a város kiemelkedőbb korszaka XIX. és XX. század fordulóján volt, amikor az Ady Endre nevével fémjelzett irodalmi élet a magyar irodalom egyik legjelentősebb momentumát képezi, mint ahogy korszakos jelentőségű volt a Holnap Antológia megjelenése is. Az impériumváltás után elkezdődött Várad hanyatlása, hiszen központi helyzetűből határvárossá vált, és elkezdődött a magyar lakosság visszaszorulása a román ajkú lakossághoz viszonyítva. Ez a folyamat 1920-ban kezdődött, Nagyvárad az 1970-es években vált román többségű várossá. A 80-as években a bukaresti zsarnokság ellenhatásaképpen jelent meg Nagyváradon az Ellenpontok folyóirat, de általános jellemzője ennek a korszaknak bárminemű magyar irodalmi kezdeményezés elsorvasztása, ami nem a pártcélokat szolgálta. 1990-től ismét gazdag helyi magyar sajtóélet kezdődött el, és a helyi irodalmi életet gazdagítja a kilenc évvel ezelőtt útjára indított partiumi írótábor is, mondta Pomogáts Béla. Az első napon előadást tartott még dr. Major Enikő, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára, majd bemutatkozott a Pallas Akadémia könyvkiadó, bemutatták továbbá Pataki István (Éreosz egén heten meg én) valamint Tóth János és Péter I. Zoltán kötetét (Egy kis séta), és a jelenlevők szemelvényeket hallhattak kortárs partiumi magyar költők román nyelvre fordított műveiből.
A második nap
Másnap, pénteken is több előadás és könyvbemutató színesítette a műsort. Ennek a napnak az egyik legkiemelkedőbb programja a kerekasztal-megbeszélés volt a 21. századi partiumi magyar irodalom ismertségéről. Már a kerekasztal megbeszélés előtt polémia alakult ki annak kapcsán, hogy Papp Für Lajos költő előadásában elárulta, hogy a Poet.hu irodalmi portálon évente huszonhárom ezer vers jelenik meg. Több jelenlevőt megdöbbentett ez a szám, Szakolczay Lajos műkritikus kifejtette, hogy ekkora mennyiségű vers nyilvánvalóan nem képezhet minőséget, ez a versdömping oda vezet, hogy a költészethez nem értő közönség a gagyit olvassa a jó versek helyett. „Az olvasót a jó irodalom felé kell terelni”, szögezte le. Papp Für Lajos válaszában kiemelte, hogy a honlap segített abban, hogy igényesebb irodalmi portálok látogatottsága is megnőjön, ugyanakkor ez a honlap segített abban is, hogy valóban tehetséges költőket fedezzenek fel. A kerekasztal beszélgetésen Pomogáts Béla kifejtette, hogy a magyar irodalom általában, ezen belül a költészet különösképpen nem tudja ellátni azt a feladatot, amit hosszú éveken át betöltött. A magyar költészet mint intézmény belterjessé vált, nagyon sok költő magának ír. A korábban említett 23 ezer megjelenő vers is a költészet lényegtelenné válását bizonyítja. A költészet korábbi közvéleményformáló szerepe az utóbbi húsz évben teljesen erodálódott, de a magyar szellemi élet nem vet számot ezzel a jelenséggel, pedig rá kellene döbbenni a költészet szerepvesztésére, és ezt a nem kedvező irodalmi helyzetet valahogy meg kellene változtatni – figyelmeztetett Pomogáts Béla.
Magyar és európai kultúrpolitika
Július 7-én szombaton délelőtt Tőkés László EP-képviselő tartott előadást Kulturális politikánk az Európai Unióban címmel. Azzal a gondolattal kezdte beszédét, hogy a globalizmus, a »maradék« internacionalizmus és az erősödő kozmopolitizmus korszakában tudatában kell lennünk regionális értékeinknek, vagyis a sajátosság méltóságát kell megélnünk és megőriznünk. Beszédében hangsúlyozta az európai esélyegyenlőség gondolatát. Az Ukrajnában elfogadott nyelvtörvény, mely lehetővé teszi azt, hogy Kárpátalján a magyar hivatalos nyelvvé váljon, megmutatja azt az irányt amerre haladnunk kell – fejtette ki. Tőkés László a továbbiakban elmondta: „Elismeréssel szólhatok az európai soknyelvűség stratégiájáról, amelynek kidolgozásában Leonard Orban román biztosnak is jelentős része volt. Sajnálatos, hogy ő maga nem tudja a saját maga által meghirdetett nyelvi alapelveket például a Babes Bolyai Tudományegyetem esetében alkalmazni.” Tőkés László a kulturális sokszínűséget támogató európai intézményekről beszélt a továbbiakban, kiemelve többek között az Európai Fordítói és Tolmács Szolgálatot, és az Európai Kultúra Fővárosa intézményt. Majd rátért saját tevékenységének ismertetésére az Európai Parlament intézményén belül. Mint elmondta: „Az EP alelnökeként a vallási, egyházi párbeszéd intézményesítésével foglalkoztam. Ezzel kapcsolatban fogadtunk el az Európai Parlament elnökségében egy fontos határozatot, amely beillesztette az egyházakat az európai politika struktúráiba, és alanyi jogot biztosít az egyházaknak, a vallási közösségeknek, sőt, a nem vallási világnézeti közösségeknek is az európai politika alakításában.” Kiemelte, hogy a magyar európai elnökség kiváló alkalom volt arra, hogy a magyar kulturális művelődési politika és az európai művelődési politika terén kihangsúlyozódjon.
Magyarok Európában
Beszéde utolsó harmadában a különböző nemzeti türelmetlenségek veszélyeire hívta fel a figyelmet az előadó, kiemelve többek között azt, hogy a 250 ezres lélekszámú moldvai csángó magyar közösség ellen, kivált az első világháborút lezáró trianoni békediktátum óta vértelen genocídium folyik, melynek következtében a magyarság egyik legősibb kultúráját hordozó közösségének nyelve és identitása tűnik el. „Mindezeket meghaladva beszélhetünk egy olyan kontinentális békeprojektről, amelynek megvalósulásán fáradozik az Európai Unió, szembeállíthatjuk ezt a békeprojektet a békeszereződéseknek a lesújtó hatásával.” Tőkés László kiemelte, hogy az Európai Unióban meg lehet valósítani a magyar uniót, vagyis most a magyar érdek és az európai érdek egybeesik. „Ebben a közegben, az Európai Unióban keressük felemelkedésünk módját” – zárta előadását Tőkés László.
Díjazott
Tőkés László előadást követően Oláh József költő beszélt az érmelléki, vagy onnan származó költőkről. Majd maga Szakolczay Lajos kritikus mutatta be Vasy Géza Versvilág című, verselemzéseket tartalmazó kötetét. F. Márton Erzsébet színművésznő Régi váradi dalok gyűjtőcím alatt szavalt Váradról szóló, Váradhoz köthető verseket. A IX. partiumi Írótábor zárásaképpen és immár nemes hagyományt követve kiosztották a Partiumi Írótábor díját, melyet ez alkalommal Oláh János költő, a Magyar Napló főszerkesztője kapott meg. A laudációt dr. Kösöböcz Gábor fogalmazta meg és olvasta fel. Többek között elmondta: „Oláh János mindhárom műnemben maradandót alkotó, változatos élmény- és érzékenységformákat tárgyiasító, sokoldalú szerző.” A méltató kiemelte Oláh Jánosnak nem csak írói, hanem szerkesztői munkáját is: Oláh János az utóbbi két évtizedben szerkesztőként, kiadóként és irodalomszervezőként több ember munkáját végezte el. „A Magyar Napló című folyóiratot 1994 óta főszerkesztőként irányító Oláh János a kortárs irodalom egyik legrangosabb, széles körben ismert és megbecsült orgánumává, úgymond a magyar irodalom zászlóshajójává tette.” A kitüntetett Tőkés Lászlótól vette át az oklevelet és az emlékplakettet.
Pap István
Erdon.ro

Tiltakozik a református egyház a Székely Mikó Kollégium ügyében hozott ítélet ellen
Az Erdélyi Református Egyházkerület a történteket „visszaállamosítási kísérletként" értelmezi.
Állásfoglalásban tiltakozott az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése az ellen a bírósági határozat ellen, amely megsemmisítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását, és amely börtönbüntetésre ítélte a visszaszolgáltatásról szóló döntést meghozó személyeket. A Pap Géza püspök és Geréb Péter főgondnok által aláírt dokumentum szerint a Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlését „mélyen megdöbbentette és fölháborította" a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében június 29-én hozott bírósági ítélet.
Az Erdélyi Református Egyházkerület „anyagi és erkölcsi megkárosítását" eredményező döntést az egyházkerület „az igazságosság és a jogosság megcsúfolásának" tekinti, a történteket pedig „visszaállamosítási kísérletként" értelmezi. A közgyűlés az ellen is felemelte szavát, hogy a bíróság a visszaszolgáltató bizottság tagjait – Marosán Tamást, Markó Attilát és Silviu Climet – három-három évi szabadságvesztésre ítélte.
Az egyházkerületi közgyűlés leszögezte: az érvényben lévő törvények világossá teszik, hogy az államosított épületeket az egykori tulajdonosnak kell visszaszolgáltatni. Az 1948-as államosítási törvényben pedig az áll, hogy az épületegyüttest a református egyháztól vették el. Az egyház álláspontját erősíti az a tény is, hogy a Brassói Táblabíróság 2006-ban már jogerős ítéletben megállapította: a kollégium épületei az egyház tulajdonát képezik.
Az egyházkerület azt is sérelmezi, hogy a bíróság az „államnak okozott 1,13 millió lejes (76 millió forintos) kár" megtérítésére kötelezte. Hangsúlyozta: az egyházkerület az épület javítására, a benne folyó oktatás korszerűsítésére saját alapból 2,9 millió lejt (195 millió forintot) fektetett be.
„Az egyházunk és a visszaszolgáltató bizottság tagjai ellen kezdeményezett eljárás olyan koncepciós per, amely az erdélyi magyarság elleni támadás félreérthetetlen jele, és amely precedens-értékével kezdetét jelentheti egy küszöbönálló visszaállamosítási folyamatnak" – áll az állásfoglalásban. Az egyházkerület leszögezi, hogy az ítélethozatal megrendítette bizalmát a romániai igazságszolgáltatásban, ez pedig indokolttá teszi a romániai igazságszolgáltatás és a visszaszolgáltatási folyamat nemzetközi megfigyelését.
A buzaui bíróság június 29-én hozott ítéletében úgy ítélte meg, hogy jogtalanul szolgáltatták vissza a református egyháznak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ingatlanait, ezek ugyanis a bíróság szerint nem az egyház pénzéből, hanem nagyobb részben közadakozásból épültek. MTI
Erdély.ma