Négy „fegyver-hordozót” tüntettek ki április 3-án az erdélyi magyar közművelődés ünnepén Marosvásárhelyen. Az EMKE Maros megyei szervezetének rendezvényén Nagy László marosvásárhelyi unitárius lelkész-esperes, a megyeszékhely és Marosszentgyörgy zenei kultúráját, kórusmozgalmát fellendítő Hajdó Károly karnagy, Papp György kultúrigazgató, a holtmarosi Gyöngykoszorúk kezdeményezője és Sinkó András pedagógus, népzenész, a Cinige és a Picinige ifjúsági és gyermek népi zenekarok megalapítója, irányítója részesült oklevélben. Ezt az elismerést az idei Gyöngykoszorú-találkozón Holtmaros faluközössége is átveheti. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke az 1991 tavaszán újjászülető szervezet megvalósításairól beszélt. – Rájöttem, hogy mindennek, amit csinálok, csak itthon van értelme – mondta a Németországból hazatelepült fiatal P. Dávid Tünde, a megnyitott kiállítás fotóinak, a Krónikás képeknek az alkotója. 2008-ban a Székelykeresztúri Kistérség Szövetség egy népszerűsítő programba kezdett, melynek során digitális katalógus, prospektus, inter-aktív CD készült 48 településről. Ennek a projektnek a része ez a kiállítás is. A fotókon Székelykeresztúr, Románandrásfalva, Újszékely, Szentábrahám, Etéd, Székelyderzs, Kányád, Siménfalva és Galambfalva mindennapjait örökítette meg. /Nagy Székely Ildikó: Csoda mégis… = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

Három nagyszabású ifjúsági rendezvény volt a hét végén Sepsiszentgyörgyön. A Székely Mikó Kollégium Diáktanácsa által szervezett Művészetek hétvégéje a tehetséges diákoknak jelentett bemutatkozási lehetőséget, az Erdélyi Magyar Ifjak szervezte Diákegyüttesek Találkozója az élőzene igazi ünnepe volt, a Szentgyörgyi Ifjúsági Klub rendezvényére, az Ifjúsági napokra pedig több településről is érkeztek résztvevők. A Székely Mikó Kollégium Diáktanácsa immár második alkalommal szervezte meg a Művészetek hétvégéjét. /Farcádi Botond: Fiatalok hétvégéje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./

A Békés Megyei Jókai Színház meghívására Békéscsabán a Rudolf Hess tízparancsolata című előadást játszotta az Aradi Kamaraszínház április 4-én a Jókai Színház stúdiószínpadán, Tapasztó Ernő rendezésében. /Békéscsabán vendégszerepel az Aradi Kamaraszínház. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./

A Csíki Székely Múzeum április 4-én köszöntötte a Tatárjárás című kiállítás 15 ezredik látogatóját, a brassói Rab Zoltánt, a Brassói Turista Egyesület tagját. A múzeum továbbra is várja a látogatókat a május 3-ig nyitva tartó kiállításra. /Tizenötezredik látogató. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Két könyvbemutatót is tartottak április 3-án Nagyváradon. A dunaszerdahelyi magyar írónő, Nagy Erika az Illyés Gyula Református Könyvesboltba vitte Zsákutca című kötetét, mely humoros írásokat, rövidprózai alkotásokat tartalmaz. A kiadványt Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője méltatta. Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója megemlítette néhány váradi újságíró nevét, akik a kilencvenes évek elején véleményműfajban dolgoztak: Tőke Csaba, Implon Irén, Fábián Imre nyitja az illusztris névsort, de nem szabad elfeledkezni Szilágyi Aladárról és Gittai Istvánról sem, akik mai napig rendszeresen publikálnak. Nagy Erika elmondta: a Szlovákiai Magyar Írók Társasága rendszeresen szervez összejöveteleket a fiatal íróknak, s úgy érzi, a foglalkozások által nőtt az alkotókedv az ifjakban. A Magyar Autonóm Tartományról 1959-ben egy alkotói csoport tervezett könyvet megjelentetni, amelynek elkészültét Keszy-Harmath Sándor koordinálta. Az írásban huszonöt szakember vett részt, adatok ezrei révén nyújtottak képet az akkor még létező tartományról. A kötet azonban soha nem jelent meg. Mire nyomdába került volna, „kitört a botrány” – mesélte Nagy Béla, a néhai Keszy-Harmath veje, akinek most sikerült valóban kiadatnia a monográfiát, Volt egyszer egy autonómia címmel. A szerzőket meghurcolták, épphogy sikerült megúszniuk a börtönbüntetést, az összes fellelhető kéziratot elkobozta az államhatóság. Miután Keszy-Harmath 1991-ben elhunyt, leánya és annak férje, Nagy Béla találta meg a monográfia egyetlen fellelhető kéziratát. A Nagy Béla gondozásában a budapesti Szabad Tér Kiadónál megjelent dokumentumkötetet Nagyváradon mutatták be. /Nagy Orsolya: Új könyvek hétvégéje Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

Lendvai Ildikót választották meg az MSZP elnökévé a párt rendkívüli kongresszusán április 5-én – jelentette be Gyurcsány Ferenc. Lendvai Ildikót 91 százalékos többséggel választották pártelnökké. Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségére szavaztak a küldöttek, így nincs akadálya, hogy ezzel a módszerrel cseréljen kormányfőt az MSZP. /Lendvai lett az MSZP elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./ Lendvai Ildikó 1974-től a KISZ központi bizottsága kulturális osztályán dolgozott, majd 1984-től az MSZMP központi bizottsága kulturális alosztályának munkatársa, később osztályvezető-helyettes. Lendvai a KISZ és az MSZMP kulturális osztályain gyakorlatilag cenzorként dolgozott, korlátozta a rendszer által veszélyesnek tartott műveket és előadókat. /Lokodi Imre: Lendvai és a remény programja. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) jelvényével ellátott piros-fehér-zöld színű sálakkal vonultak április 6-án a Központi Választási Irodába (BEC) a két szervezet politikusai, akik 290 ezer aláírás kíséretében hivatalosan is regisztrálták a választási hatóságnál a júniusi európai parlamenti választásokon résztvevő jelöltek nevét tartalmazó Magyar Összefogás Listáját. Az RMDSZ majdnem százezerrel több aláírást nyújtott be a törvény által szabályozott minimális 200 ezerhez képest. Az ünnepélyes eseményen Tőkés László nem tudott részt venni. Tőkés tagja az Európai Parlament dél-kelet európai delegációjának, amely éppen ezekben a napokban szervezi az elmúlt másfél év legfontosabb kiszállását. Az EP-küldöttség Koszovóba látogatott. /B. T. : EP-listaleadás listavezető nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Crin Antonescu, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt elnöke után most Mircea Geoana, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetője támadta Basescu államfőt családja gyanúsnak vélt ingatlanügyletei miatt. Mircea Geoana arra kérte a Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA), hogy hivatalból indítson vizsgálatot az elnök testvére, Mircea Basescu és az államfő lánya, Ioana Basescu ellen. Az államfő testvére állami intézménnyel társult, amelyben az intézmény biztosította a telket. Mircea Geoana arra is kíváncsi, honnan volt az államfő idősebbik leányának egymillió eurója arra, hogy luxuslakást vásároljon. /Basescu családját támadja Geoana. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Gáti István RMDSZ-es alprefektust is menesztette tisztségéből a kormány, így 12 év után először fordul elő, hogy Szatmár megye magyar kormánybiztosi képviselet nélkül marad. A menesztett alprefektus kormányzati felügyelőként dolgozhat tovább. Tavaly még Beszterce-Naszód, Kovászna és Máramaros megyében magyar prefektusok dolgoztak, a kormányváltás óta azonban egyik sem maradt meg tisztségében. Míg tavaly tizenkét megyében (Arad, Bihar, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Krassó-Szörény, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Temes) összesen tizenhárom magyar alprefektus tevékenykedett, mára csak György Ervin maradt, Kovászna megye egykori magyar prefektusa, aki jelenleg alprefektusi tisztséget tölt be /Végh Balázs: Szatmár: Gátinak is mennie kellett. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

„Senkitől, a pártok képviselőitől sem fogadunk el olyan megnyilvánulást, mint a PD-L képviselőjétől, aki azt mondta egy televíziós adásban, hogy lehet magyar vezető funkcióban, de nem RMDSZ-es. ” „A sajtóban úgy jelent meg, hogy nincs tétje ennek a tisztújító közgyűlésnek: valóban, 17 kerületben egyetlen jelölt voltam, Marosvásárhelyen volt ellenjelölt. Kacérkodtam a fiatalítás gondolatával, de azt mondták, hogy most akarom cserbenhagyni az RMDSZ-t, amikor „bajban van”, ezért, gondoltam, úgy etikus, ha vállalom az újabb jelöltséget” – mondta egyebek között dr. Kelemen Atilla április 3-án, a Maros megyei tisztújító közgyűlésen. Papp Mária a 6-os körzetből azt tette szóvá, hogy a megyei RMDSZ elejét kellett volna vegye bizonyos feszültségeknek. Egyesek „diverziókat csaptak, egyik körzetből vándoroltak a másikba, mindenhol akarták jelöltetni magukat”. Cáfolta Kelemen kijelentését, miszerint mindenkinek van helye az RMDSZ-ben. „Tudják meg, aki nagyszájú, és megmondja az igazat, annak nincs helye. Az utolsó szó jogán sem adnak neki lehetőséget, inkább kiebrudalják az RMDSZ-ből... ” Nagy Géza, a 13-as körzet küldötte, amelynek 19 éve elnöke vagy alelnöke volt, 15 éven keresztül a városi választmány és a TKT tagja is: „Most jöttem rá, hogy az RMDSZ-ben egy senki vagyok”, jelentette ki, hozzátéve, csak az vigasztalja, hogy nincs egyedül. Viszont, „több mint 15 éve ugyanazok a valakik ülnek az első sorokban. Ők képviselnek minket, azért választottuk, mert ők a legjobbak, a legprofibbak, a legrátermettebbek, nincs senki városunkban, megyénkben, Erdélyben, de még a világon sem, aki őket helyettesíteni tudná, amíg ők élnek”. A továbbiakban azt állította, úgy intézik mindig, hogy „csak ők maradjanak továbbra is valakik”. Osváth Csaba, Ákosfalva polgármestere nem akarta dr. Kelemen Atillát felelősségre vonni, „még azért sem, hogy falusiakról beszélt”. Kelemen Atilla megköszönte a méltatásokat. Reagált az indulat diktálta szavakra, és mindenkit megkövetett: „az RMDSZ-ben nincsenek bandák” – jelentette ki. Nem szégyellte, „hogy az első sorban ül”. (...) „Lehet Frundát, Markót, Kelement, Borbélyt, esetleg Kerekest szidni az utcasarkon, csak tessék megnézni mindazt, amit ezek az emberek e mellé a vállalás mellé odatettek”. Ezek után még a szavazás előtt Kelemen megnevezte az ügyvezető elnököt, és előre elkészített listáról olvasta fel a megszavazandó bizottsági elnökök és tagok listáját. /Mózes Edith: Tisztesség, becsület – állatorvosiasan. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

Aránytalanul keveset foglalkoznak a határon túli magyar médiumok a más-más országokba szakadt magyarság társadalmi-politikai helyzetének megismertetésével, a szomszédos és „baráti” demokráciák magyarellenes jelenségeinek elemzésével. Továbbra is számolni kell a kisantanti logikával, amellyel a többségi nemzetek igyekeznek a magyar kisebbségeiket elszigetelni, ellehetetleníteni, végső soron asszimilálni őket. Öt évvel ezelőtt a felvidékiek ugyanazzal a választási kényszerrel szembesültek, mint a romániai magyarság az ezredfordulón, amikor a kisebbik rossz ürügyén tömegesen szavazták a hatalomba Ion Iliescut Vadim Tudorral szemben. Ivan Gasparovic ellenjelöltje 2004-ben az a Vladimir Meciar volt, aki kormányfőként is inkább magyarellenes retorikájával vált közismertté, semmint kormányzati teljesítménye miatt. Azután kiderült, hogy a magyarfaló Meciar nem a szélsőségesség legalja Pozsonyban. Jan Slota már Magyarországra szabadítandó tankokkal, turul-ijesztő kettős keresztekkel és szentistváni bóhóckodással sértette vérig a Kárpát-medence magyarságát. Az idei, szlovákiai elnökválasztási kampány hangulatát mi sem jellemzi jobban, mint ennek a diplomáciai pengeváltásokat is provokáló politikusnak a sommás megjegyzése, miszerint az új szlovák államfőnek az a feladata, hogy „helyesen viszonyuljon” a szlovák nemzethez és a szlovák államhoz. „Ez sajnos csak az egyik jelölt esetében lehetséges, mert a másiknak, a nőnemű jelöltnek ez a viszonya kissé zavaros” – állította. Iveta Radicova volt ugyanis az a bizonyos „nőnemű jelölt”, aki magyarajkú választóit – Szlovákia választásra jogosult állampolgárainak egytizedét – anyanyelvükön is megszólította. Nyilván képletesen, hiszen a több nyelven is folyékonyan beszélő, publikáló Radcova magyarul nem tud. A választási kampány idején is képes volt az elhíresült tankönyv-vitában a magyarság álláspontját megvédeni. Gasparovic és támogatói sikeresen tematizálták a közbeszédet Radicova ellenében, és ennek eredményeképpen Radicova nem túl nagy különbséggel ugyan, de végül alulmaradt a második fordulóban. A magyarok mozgósításával pedig egyértelművé válhat a mindenkori szlovák politika számára, hogy a választópolgárok egytizedének a bizalmát egyszerűen tisztességes politizálással is meg lehet szerezni. /Laczkó Vass Róbert: Körmagyar analógiák. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Ami a diadalmas Vörös Hadseregnek nem sikerült, azt Moszkva a jelek szerint most megvalósítja. Ha már Közép- és Kelet-Európát nem tudta fegyverekkel megtartani, akkor egy sokkal alattomosabb eszközt, az állami irányítás alatt álló energetikai vállalatokat bevetve kísérel meg döntő befolyást szerezni az érintett térség gazdasága és ezáltal politikai vezetése fölött. Ennek legújabb fejleménye a MOL több mint húszszázaléknyi részvénycsomagjának megszerzése, amelyet a moszkvai stratégák gondosan, a legkisebb részletre is ügyelve dolgoztak ki a színfalak mögött, ebben segített az osztrák OMV. Most hozzáfogtak Európa bekerítéséhez az Északi és a Déli Áramlat nevű kőolajvezetékekkel, valamint a szerb kőolajcég megvásárlásával, illetve a magyarországi – természetesen orosz földgázzal föltöltendő – gáztározó megépítésének szorgalmazásával. /Balogh Levente: Moszkva fegyvere. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Váratlan fordulat következett be a székelyudvarhelyi tanácsnál. Zilahi Imre alpolgármestertől – aki a Zöld Párt színeiben nyert tanácsosi mandátumot – alakulata megvonta párttagságát, melynek következtében a tanácsosi tisztségét, illetve alpolgármesteri tisztségét is elveszítette volna. Így a jelöltlistán következő zöld párti tanácsos igazolásáig patthelyzet alakult ki a városi tanácsban: kilenc RMDSZ-es tanácsos kontra nyolc MPP-s plusz egy zöld párti. Az RMDSZ tanácsosi frakciója a patthelyzetet azzal próbálta feloldani, hogy a testület újraválasztására új helyhatósági választások kiírását szorgalmazta. Április 6-án a polgármester rendes havi tanácsülést hívott össze, ahol az RMDSZ-es tanácsosok ugyan nem jelentek meg, de a zöld párti tagságát időközben visszakapott Zilahival kiegészülve két zöld párti és nyolc MPP-s tanácsos elégséges létszámot alkotott az ülés megtartására. Zilahi Imre elmondta, pártja kizáró határozatát visszavonta április 4-i dátummal, és így teljes jogú tagja maradt a testületnek, illetve maradhat alpolgármesterként az önkormányzatban. /Bágyi Bencze Jakab: Székelyudvarhely: megmarad a helyi tanács? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Hosszú távon fontos, és Székelyföld másságát hangsúlyozza az a tény, hogy Sólyom László ellátogatott a térségbe – vélte Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Megtiszteltetés volt számára, hogy elmehetett Budapestre, a Sándor-palotába és folytathatták Sólyom László államfővel a tavaly októberben, Csíkszeredában elkezdett együttgondolkodást. A budapesti találkozás megerősítette benne azt a hitet, hogy Sólyom Lászlót őszintén, minden politikai, választási érdektől mentesen érdekli a székelyföldi, illetve az erdélyi magyarok jövője. Antal Árpád várja a kormányváltást Magyarországon, hogy az anyaországnak legyen egy erős és nagy parlamenti támogatottsággal rendelkező kormánya, amely felvállalja a határon túli ügyeket is. A Székelyföldi Szeretetszolgálat tervezett beindításáról csak tájékoztatták a magyar államfőt. Annak működését önállóan meg tudják oldani. A Székelyföld-monográfia megírásában kértek segítséget, szükségük van arra a szaktudásra, amivel a magyar akadémikusok rendelkeznek. Ezért szeretnék, ha megalakulna a Magyar Tudományos Akadémia székelyföldi fiókja. – Óriási diplomáciai hibát követett el a román állam a magyar köztársasági elnök március 15-i látogatása alkalmával. Ez egyfajta bizalmi válságot okozott a két ország között. /Bíró Blanka: Beszélgetés Antal Árpád szentgyörgyi polgármesterrel. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

A Zernye Kistérségi Egyesület meghívására – melyet 2007 elején Gelence, Szentkatolna és Zabola alapított –több mint negyven Békés megyei polgár látogatott Felső-Háromszékre. A népes csoportot Domokos László, a Békés megyei közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő is elkísérte. Albert Zoltán, a Háromszéki Panziók Egyesületének alelnöke, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület turisztikai menedzsere vetített képes előadáson mutatta be a Békés megyeieknek a gelencei Szent Imre-műemlék templomot, majd bemutatkozott a két kistérségi társulás. /Iochom István: Kistérségi társulások találkozója Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

Angol nyelven Csíkszeredáról, a város nevezetességeiről, szálláshelyeiről kevés információ van az interneten. Ezért a Soros Oktatási Központ a fiatalok számára blogversenyt írt ki. Azoknak, akik nem ismerik a blogkészítés fortélyait, ingyenes felkészítőt (weblapkészítő tanfolyamot) tartanak a Soros Oktatási Központnál. Bátorítják a pozitív tartalmú írásokat, de kellenek kritikák is. /Takács Éva: Blogverseny fiataloknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 7./

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) a hétvégén Kolozsváron tartotta éves közgyűlését, amelyen három évre megválasztották a szervezet vezetőségét, és új tagok felvételéről is döntöttek. A kolozsvári Bulgakov kávéházban könyvbemutató volt: a liga új tagja, Jancsó Noémi, a tavalyi Méhes György- debütdíjas szerző Emotikon című kötetét Szőcs Géza méltatta. Elnöki beszámolójában Orbán János Dénes az utóbbi három év pozitívumai közé sorolta, hogy az E-MIL több mint száz rendezvényt szervezett, elindította az Irodalmat a vidéknek projektet. Az elnök hiányosságként könyvelte el, hogy nem jegyezték még be a Hargita–Kovászna–Maros megyei fiókszervezeteket, amelyek révén a Liga hangsúlyosabban jelen lehetne e megyékben. Orbán János Dénest újraválasztották az E-MIL elnökévé. A régi választmányi tagok is megőrizték pozíciójukat, kivéve a funkciót vállalni nem kívánó Márkus Barbarossa Jánost, akinek helyét Ármos Lóránd tölti be. Király Zoltán maradt az ügyvezető elnök, Böszörményi Zoltán az uniós kapcsolatokért felel és az Európai Írókongresszusban (European Writers’ Congress) képviseli az E-MIL-t, László Noémi Bukarestben, Ármos Lóránd pedig Budapesten tevékenykedik a szervezet érdekében. Négy új taggal bővült az E-MIL: Aniszi Kálmán, Egyed Péter, Jancsó Noémi és Szenkovics Enikő nyert felvételt. /Tervek a kortárs irodalom népszerűsítésére. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Mit álmodsz? címmel Csiki László emlékestnek adott otthont április 3-án a Kolozsvár Társaság székhelye. Csiki rengeteg írásában tárgyalta, burkoltan vagy nyíltan Erdélyhez való tartozását, az itt élő kisebbségbe kényszerített magyarok hányadtatásait. „ Csiki László tíz év alatt körülbelül száz kötetet szerkesztett, egészen addig, míg át nem került az Utunkhoz. – Ő az az író volt, aki ténylegesen az írás mesterségének élt, nem csak beszélt róla – emlékezett Egyed Emese. Csiki László szerkesztőként a sebes munkatempó mellett a legalaposabb munkát végezte. Szilágyi István elmondta, hogy a Kő hull apadó kútba című regénye kéziratához Csiki körülbelül ezerötszáz megjegyzést fűzött. /Potozky László: „Aki az írás mesterségének élt”. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

Van egy falu Székelyföld peremén, Székelyderzs, ahol az emberek a szalonnát, a sonkát a templomerődben tárolják. Ezt a szokást dolgozta fel Fazakas Szabolcs filmje, amely turistacsalogatónak is beillik. Fazakas Szabolcs egy évig dolgozott, amíg elkészült a film – forgatott télen, a disznóvágások idején, tavasszal, nyáron és ősszel. Székelyföld peremén többnyire ma is úgy élnek az emberek, mint őseik 500 évvel ezelőtt. Csak most reklámszatyorba csomagolják a szalonnát, és úgy viszik felakasztani a szegre, illetve onnan haza a családnak. /Antal Erika: Székelyderzs éléskamrája. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./

Száll, száll a füst, mintha egy ország / Télvégi lehellete szállna – / Valaki verset ír helyettem / egy temető fehér falára. (Csoóri Sándor: Száll, száll a füst – Czine Mihálynak). Most lenne nyolcvanéves, de immár tíz éve nem él. Czine Mihály (1929. április 5. – 1999. január 21.) irodalomtudósra emlékezett egy 1999-ben készült film újravetítésével a Duna Televízió. „Isten virágos zsoldosa, tizenötmillió magyar vándorprédikátora”, az irodalomtudós, a professzor egyszerre tudott lenyűgözően szólni akár a sörgyári irodalomest közönségéhez, akár az Akadémián, pengeélesen érvelni a magyar irodalom jussaiért; Veres Péter, Németh László, Sütő András és a maga igazáért. Értékét, nagyságát, pótolhatatlanságát a tanítványok, a hallgatók felismerték, és rajongtak érte, de a hivatalos irodalmi és politikai élet mostohán bánt vele. Életéről, munkásságáról beszéltek, akik igen jól ismerték és tisztelték: többek között Görömbei András, Püski Sándor, Csoóri Sándor, Sütő András, idézték a róla szóló emlékeket Illyés Gyulától, Németh Lászlótól, Nagy Gáspártól, irodalmunk más jeleseitől, és róla szóló, hozzá írt verseket hallhattak. Az egyetemi előadások után Czine Mihály a legkisebb településre is elkísérte annak idején Nagy Lászlót, Berek Katalint. Megjelenésével, értő szavú bevezetőjével a legegyszerűbb emberek szívébe is belopta az irodalom, a versek szeretetét. Az irodalom, a magyar szó vándorprédikátora volt – Csoóri Sándor szerint „Isten virágos prédikátora” – Farkaslakától Clevelandig. (Isten virágos zsoldosa, magyar dokumentumfilm, 1999, rendező: Olasz Ferenc, forgatókönyv: Pálfy G. István, operatőr: Halász Gyula) /B. D. : A Kárpát-medence vándorprédikátora. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

Vajda Ferenc fotóművésznek az Árkosi Kulturális Központban Anno Domini 2009 címmel kiállított képei a Tulcea megyei Malcoci elhagyott katolikus templomában készültek. Az épület teteje beomlott, az épen maradt karzaton varjak ültek, az elhagyatott istenházában fű nőtt. A kőkeresztre rézdróttal kötötték fel a Krisztus-szobrot. A művész a pusztulás kontextusában ragadta meg a műalkotásértékkel bíró épületet. A kiállítás alcíme: Mi marad utánunk? Ma már ez az egyetlen épület, amely őrzi a falu egykori lakosainak emlékét. Malcoci volt az első német katolikus település Dobrudzsában: 1843-ban alapította huszonöt Németországból kivándorolt család. 1940-ben azonban több mint ezerszáz személyt erőszakkal visszatelepítettek a náci Németországba. 2002-ben a falu egykori lakói őseik emlékére márványtáblát helyeztek el az omladozó templomban. /Bonczidai Éva: Vajda Ferenc fotókiállítás Árkoson. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Fastus József Németországból hazatelepült festőművész tárlata nyitotta meg a hétvégén a nagykárolyi kávéház-kiállítótermet. A művész 2004-ben szerzett diplomát a mannheimi főiskola ipari formatervezés szakán. Műveinek alaptémája a nő, a nőiesség, amit a figuratív megoldások segítségével tesz szemléletesé, mondta a nagykárolyi születésű festő. A régi mesterek mára kissé háttérbe szorult viasztechnikáját alkalmazza, ami meglehetősen időigényes, de számára a vászon előkészítése is az alkotási folyamat fontos része. /Végh Balázs: Szürrealista festmények Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

Megjelent a sepsiszentgyörgyi Alteris Multikulturális Egyesület legfrissebb, de még tavalyra keltezett évkönyve. A hazai magyar és román szerzők mellett franciaországi és besszarábiai szakemberek is jegyeznek tanulmányt. A nagyszebeni Techno Media Kiadó gondozásában készült kötetben angol összegzés kíséretében magyar és román nyelvű tanulmányok kaptak helyet. Az évkönyvet Victor Sibianu és Brassai László, a szervezet elnöke, illetve titkára mutatta be. Elmondták, kizárólag tudományos munkákat válogattak a felkérésre beküldött tanulmányokból. Brassai László elmondta, fő céljuk, hogy fórumot teremtsenek a szakembereknek. Az Alteris kétéves tevékenysége alatt tudományos ülésszakot szervezett a multikulturalitás értékeiről, majd ugyanezen témakörben nemzetközi szimpóziumot Árkoson, multikulturális tábort Sepsiszentkirályban, Kommandón, a zabolai Csipkésben. Utóbbiban tizenhárom hazai nemzeti kisebbség képviselői vettek részt. A szervezet idén is megtartja táborát, továbbá nagyszabású projekt keretében magyar, szász és román szellemi értékek megmentésére törekszik, mint népszokások, kihalófélben levő mesterségek felélesztése. /Szekeres Attila: Szakkönyv a multikulturalitásról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

Városon lakó fiatalok kevésbé vagy egyáltalán nem ismerik a szűkebb környék helyneveit sem. Nem állnak sokkal jobban falusi gyermekeink sem. Több, sokkal több helynevet ismernek, de édeskevés ahhoz, amit tudnia kell egy mai fiatalnak szülőfalujáról, szülőföldjéről. Sepsiszentgyörgy helyneveit Kisgyörgy Zoltán gyűjtötte össze Györbíró Pállal és dr. Imreh Barnával közösen Szabó T. Attila leírt szabályai szerint, a történeti helynevek egy részét pedig Bogáts Dénes adta ki még 1929-ben. Tucatnyi háromszéki falu helynévanyagát jegyezték már fel. 2008 végén 220 oldalas, nagy formátumú nyelvtudományi tanulmány jelent meg, Péter Sándor munkája: Térszínformanevek és vízrajzi köznevek a felső-háromszéki helynevekben /Proserved Cathedra Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ címmel. Péter Sándor nyelvszakos sepsiszentgyörgyi tanár doktori disszertációja tizenkét felső-háromszéki település történeti és jelenkori helynévanyagát összesíti a névtudomány mai elvárásainak szabályai szerint. /Kisgyörgy Zoltán: Beszél-e a föld? Beszél-e a táj? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

Hantz Péter, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) volt oktatója április 6-án sajtótájékoztatón ismertette azokat az iratokat, amelyek bizonyítékként szolgálhatnak arra vonatkozólag, hogy Szamosközi Istvánnak, a BBTE egyik jelenlegi rektor-helyettesének a doktori disszertációjában három olyan oldal található – a forrás megnevezése és a szerzőktől a közlésre vonatkozó engedély kérése nélkül –, amelyeket eredetileg egy svájci kutató tett közzé évekkel ezelőtt. Fredi Büchel, a Svájcban megjelent könyv szerkesztője, a genfi egyetem tiszteletbeli professzora a Hantz Péternek küldött levélben azt írja: hasonló esetért hazájában a plágiumot elkövető személyt megfosztják doktori címétől és megbüntetik. „Akkor, amikor Bodó Barna felvetette a plágium eshetőségét, az egyetemen bizottság vizsgálta ki az ügyet – amelynek egyik tagja maga Szamosközi volt. Szamosközi akkor azt nyilatkozta, hogy a svájci szerzők könyvét soha nem látta. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem történt plágium. A BBTE tehát igyekezett eltussolni az ügyet. Ezt követően pedig Szamosközi a felsőoktatás minőségét vizsgáló szakbizottság, az ARACIS tagja lett, s ugyanakkor Andrei Marga kinevezte rektor-helyettesnek, habár Szamosközi nem élvezte a magyar kollégák bizalmát. Szamosközi István rektor-helyettes kijelentette: „Nagyon sajnálom, hogy félreértés miatt a dolgozat szerkesztésekor eltűnt a J. L. Paour dolgozatára való hivatkozás. Ugyanakkor felelősséget vállalok a kialakult helyzetért, erre pedig az interneten található könyvészet a bizonyíték. A kétségek eloszlatása végett már elkezdtem könyvem új kiadásának munkálatait, ezt ugyanis már rég kérték diákjaim, mesteri tagozatos hallgatóim, a doktorandusok, pszichológusok. A nemzetközi kritériumok életbe léptetésére vonatkozó magyarázatadásra készen állok. Elítélem viszont egyes személyek azon erőfeszítését, hogy eltorzítsák a dolgokat, s azokat önkényesen értelmezzék egy olyan műszaki hiányosság miatt, amelyekért vállalom a felelősséget” – zárta közleményét a rektor-helyettes. /Nagy-Hintós Diana: Fordulat a Szamosközi nevéhez fűződő plágium botrányban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./ „Őrület, bosszúállás, rosszakarat” – reagált a vádakra Szamosközi István rektor-helyettes, azt állítva, Hantz Péter őt okolja azért, amiért kirúgták az egyetemről, emiatt folytat bosszúhadjáratot ellene. Szamosközi szerint a doktori disszertációjában kifogásolt három oldal olyan, „kétszer kettő, az négy” jellegű alapparadigmákat tartalmaz, amelyek forrását nem kell megjelölni. „Ki fogom adni még egyszer a dolgozatomat, és forrásként fel fogom tüntetni Paour professzort, hogy legyen boldog Hantz” – ígérte Szamosközi. /Pengő Zoltán: Svájci állásfoglalás Szamosközi István plágiumügyében. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./ Emlékezetes, amikor 2007-ben először nyilvánosságot kapott a plágiumügy, Szamosközi István, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese tagadta, hogy felhasználta volna a szóban forgó munkát, sőt kijelentette, soha nem látta a francia kötetet, nem vett át abból semmit, és nem is vehetett, mert nem olvas franciául. /Szamosközi István: technikai hiba történt. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

A kormányzás megszerzése, a szocdemekkel való koalíció sok jót sem Demokrata-Liberális Pártnak, sem Basescu elnöknek nem hozott. Az igazság bajnokaként számon tartott államfő tekintélye dőlt rövid idő alatt romba. Valószínűleg a hatalom mértéktelenné és elővigyázatlanná tette, családja a fejére nőtt, luxuslakást vásárló lánya, politikai pályára vágyó kisebbik csemetéje, sikeres, de gátlástalan öccse és unokaöccsei, pártjának pénzéhes üzletemberei mintha elveszítették volna a mértéket. Váratlanul megszólalt társa a kormányzásban és ellenfele az elnöki székért folytatott harcban, Mircea Geoana, a szocdemek elnöke: ügyészségi kivizsgálást követel a Basescu család vagyonosodása kapcsán. /Simó Erzsébet: Lejtőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

Emil Boc miniszterelnök cáfolta azokat a sajtóértesüléseket, hogy törölni készül a kormány a javadalmazási formák közül a szerzői jogi szerződés szerinti juttatásokat. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke szerint mindenképp veszíteni fog az újságíró szakma, ha a kiiktatnák a szerzői jogi szerződések szerinti kifizetéseket. /F. H. : Fellélegezhet a sajtó? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Tavalyhoz képest jelentősen nőtt az RMDSZ támogatottsága, az összefogás listája viszont nem összesítené teljesen a szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szavazati opcióit. Ez derül ki a Kvantum Research felméréséből. A kutatás adatai szerint az RMDSZ politizálása 2004–2008 között volt a legsikeresebb; az eredményekkel a magyarok 57 százaléka elégedett. Az RMDSZ kormányzati szereplése 68 százalék szerint segítette a romániai magyar közösség fejlődését, és 61 százalék szerint hozzájárult az ország általános problémáinak megoldásához. Az a tény, hogy az RMDSZ nem tagja a kormánynak, a megkérdezettek 46,5 százaléka szerint rontja a román–magyar viszonyt. Frunda György a legbizalomgerjesztőbb politikus – 70 százalékkal –, majd Markó Béla és Tőkés László következik 66 és 67 százalékkal. A román politikusoknál a Traian Basescuba vetett bizalom 60-ról 47 százalékra csappant tavaly április óta. Az elnökválasztáson az államfőre 12,4 százalék voksolna, 75 százalék pedig úgy véli, az RMDSZ-nek saját jelöltet kell állítania. Ha jövő vasárnap választások lennének, 60 százalék biztosan elmenne szavazni. Közülük 83,3 százalék az RMDSZ jelöltjeire szavazna, a Magyar Polgári Pártot (MPP) 7,7 százalék támogatná. Tavaly óta az RMDSZ támogatottsága nyolc százalékkal nőtt, az MPP-é ugyanilyen arányban csökkent. Az európai parlamenti választásokon 72,9 százalék az RMDSZ-re, 16 százalék Tőkés Lászlóra szavazna, a közös listára viszont 86,9 százalék adná voksát. Az MPP támogatottsága 4,8 százalék, noha 31,5 százalék úgy véli, a magyaroknak lehetőséget kell adni, hogy több párt közül válasszanak. Kovászna megyében a megkérdezettek 52 százaléka negatívumként éli meg magyarságát, a Partiumban pedig ez az arány még nagyobb, 54 százalék. Ehhez képest Közép-Erdélyben, ahol jóval kisebb számú magyar közösségek élnek, közel tíz százalékkal nagyobb arányban tekintik pozitívumnak a magyarságot. /Sz. L. : Kellene, de nincs alternatíva. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Nem fogadta el az RMDSZ szabályzatmódosító bizottsága azt a korábbi javaslatot, hogy vonják egybe a területi szervezeteket. Jelenleg Kovászna megyében kettő, Hargita megyében három, Máramaros megyében két területi szervezet tevékenykedik. Ezek az adott megyék történelmi régiói szerint alakultak meg. /RMDSZ: nem lesz összevonás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Tüntetők rohamozták meg a Moldovai Köztársaságban az elnöki hivatal és a parlament épületét. A tízezres tömeg csalással vádolja a hétvégi választást megnyerő kommunistákat. Az ellenzék szerint csak így magyarázható, hogy abszolút többséget szereztek a törvényhozásban a kommunisták. /Csalással vádolják a kommunistákat, megrohamozták az elnöki hivatalt. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 8./