Tamás Sándor, Kovászna megyei tanácselnök etnikai tisztogatással vádolja Codrin Munteanut, a megye prefektusát, mivel rendelete nyomán etnikai meggondolásból megváltoztatták két megyei bizottság összetételét, az utcaneveket adó és módosító bizottságról és a heraldikai bizottságról van szó. /Etnikai tisztogatással vádolja a prefektust a Kovászna megyei tanácselnök. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./

Horváth Levente Arad megyei alprefektust leváltották. Kormányfelügyelővé nevezték ki, de még nem tudja, hogy ebben az új munkakörben mi lesz a feladata. /Irházi János: /Mától nincs magyar alprefektus Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

Sürgősségi kormányrendelettel felmentették a Maros Vízügyi Igazgatóság vezérigazgatói tisztségéből Dávid Csabát. Dávid Csaba nem ismeri a felmentés indoklását, úgy értesült hogy szakvégzettségének megfelelő állást ajánlanak számára továbbra is az intézmény keretében. – Ha ez nekem is és az RMDSZ-nek is megfelel, elfogadom, ha nem, a további lépésekről később lesz döntés – fejtette ki Dávid, aki a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciójának, és az RMDSZ városi szervezetének is az elnöke. /Felmentették Dávid Csabát a vízügyi igazgatóság éléről. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./

Miközben egyre több székelyföldi kisvárosban indul be saját tévéadás, Sepsiszentgyörgyön bő fél éve ismét megszűnt a már többször nulláról újraélesztett stúdió munkája. Pár héten belül a csíkszeredai Székely TV fennhatósága alatt kezdődik új fejezet a háromszéki képernyőkön. Van egy társaság, amely hat alapítványból áll ― ezek a Horizont, Kóréh Endre, Mikes Kelemen, Pro Georgio Sancto, Asimcov és Kereszténydemokrata Egyesület neveket viselő civil szervezetek ―, és amelynek volt sugárzási joga. Mivel a román törvények szerint tévét csak kereskedelmi társaság működtethet, létrehoztak egy részvénytársaságot egyenlő jogú tulajdonosokként, és ezt bérbe adták. Ez volt a Media 3 és az Aktív TV. Működött is évekig, de nem volt hozzá elég pénz, és végül csődbe ment ― vázolta a helyzetet Ördög Lajos, aki a megyei tanács által létrehozott Horizont Alapítvány képviselőjeként megpróbált embereket verbuválni az újrainduláshoz. Nem járt sikerrel, ezért a tágabb környéken keresett érdeklődőket. Így talált rá a Csíkszeredában működő Székely TV-re. Albert Álmos szenátor, volt polgármester is megerősítette, hogy több próbálkozásuk is volt az elmúlt esztendőkben. Az Aktív TV-nek Kereskényi Áron volt a vezetője. Elmondta, hogy a stúdió 2006 februárjától 2008 júniusáig működött, és pénzhiány miatt szűnt meg. Kézdivásárhelyen a kábeltévé tartja el a műsort, Székelyudvarhelyen is kemény vállalkozói háttér van. A kolozsvári román tévéproducer, Bogdan Eduard elmondta, hogyan lett belőle a Székely TV tulajdonosa. Megpályázott minden szabad frekvenciát. A kolozsvárit a polgármester embere nyerte, neki az üresen maradt csíkszeredai jutott. A székelyekről ugyan vajmi keveset tudott, de belevágott. A Székely TV. 2007 decemberében kezdett. Bogdan Eduard igazi székely tévét akar csinálni, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy mellé bevonja Gyergyószentmiklóst és Székelyudvarhelyt, már megegyezett velük. Mindezt Kolozsváron is lehet majd fogni, mert ott alig két magyar nyelvű tévécsatorna van. Napi 24 órára tervez, sok saját műsorral, az istentiszteletek közvetítésétől kezdve a helyi politikusokkal való beszélgetésekig. Van egyedi ütőkártyája: a kolozsvári Magyar Opera összes előadásáról van felvételük, 1990-től errefelé. /Demeter J. Ildikó: Külső kézbe kerül a sepsiszentgyörgyi tévézés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

A partiumi Szilágycsehben rendezik meg a régóta tervezett összmagyar színjátszó konferenciát azzal a céllal, hogy a részt vevő színjátszók, rendezők, szervezők, állami és civil tisztségviselők hosszú távú együttműködési formákat alakítsanak ki, rendezvényeiket és képzési programjaikat összehangolják. A Magyar Színjátékos Szövetség a konferencia megszervezésével igyekszik segíteni a szervezetileg széthullott romániai magyar színjátszók újraszerveződését. A február 26-án kezdődő konferenciára az amatőr színjátszás iránt felelősséget érző, nem hivatásos magyarországi, szlovákiai és romániai színházi emberek, színikritikusok, fesztiválok, színjátszótáborok szervezői kaptak meghívást. /Összmagyar találkozó az együttműködésért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

A templomba járás helyett a munkát választják vasárnaponként a csekelaki reformátusok, és a magyar nyelvű oktatás visszaállítását sem tartják fontosnak. Így fennáll a veszély, hogy a Maros megyei falu lakossága hamarosan nem ért majd saját anyanyelvén. Csekelaka 450 lakosból valamivel többen mint háromszázan vallják magukat magyarnak. Nagy részük református, közel tíz százalékuk pünkösdista. Ambrus András református lelkész elmondta, a templomlátogatók aránya tíz százalék körüli. „A csekelakiak szinte megállás nélkül dolgoznak. Mindegyre azt mondják, hogy a szénának, szalmának nincs vasárnapja. Nagyon szorgalmas emberek, ami meg is látszik házaikon, gazdaságaikon, de a szellemiek iránt, néhány falubeli kivételével, nem sok érdeklődést mutatnak” – panaszolja a lelkész. Ambrus András meghirdette, hogy minden falubelinek ingyen kölcsönöz könyvet, de csak egy-két személy jelentkezett. „Oda jutottunk, hogy ünnepekkor szinte nem találunk fiatalt, aki szépen fel tudna olvasni” – mondta. Az elemiben az anyanyelvi oktatás biztosított, ötödik osztálytól azonban csak román nyelven tanulhatnak a kisdiákok. Magyar diákok teszik ki a román osztályok felét, indokolt volna az anyanyelvű oktatás visszaállítása. Ehelyett naponta iskolába viszik és hozzák gyermeküket a 14 kilométerre lévő Marosludasra. /Szucher Ervin: Az önként vállalt elrománosodás fenyeget Csekelakán. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

A Collegium együttes az ország egyik legrégibb aktív régizene-együttese: 1977 óta működik Nagykárolyban. A Deák Endre zenetanár irányításával működő, képzett zenészekből és műkedvelő muzsikusokból álló hattagú nagykárolyi csapat korhű hangszereken szólaltatja meg a középkori és reneszánsz Európa zenéjét. „Külön hangsúlyt fektetünk az erdélyi vonatkozású művekre. Ezek legnagyobb része saját kutatásunk eredménye, különböző kéziratokból és kódexekből sikerült felkutatnunk őket – részletezte Deák. – Műsorainkba az évek folyamán a gyulafehérvári, marosvásárhelyi és brassói kéziratokban lejegyzett művek jó részét beépítették. Számukra fontos a brassói születésű Bakfark Bálint (Valentin Bakfark) életművének kutatása is – ő ugyanis kora, a 16. század egyik nagy nemzetközi tekintélynek örvendő lantművésze volt” – mutatott rá Deák. Az együttes 1980 óta rendszeresen részt vesz a csíkszeredai régizene-fesztiválon, de állandó vendégek a szatmári sváb napokon is. /Végh Balázs: Letűnt korok hangjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

Gyergyószentmiklóson engedélyezett fakivágás zajlik a Csiky-kert dendrológiai parkban, elöregedett fákat vágnak ki a lakott területek melletti zöld övezetekben, közben parkosítást célzó pályázatokat nyújtanak be. A kivágott fák értékesítéséből tennék rendbe a Babes–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatának épületéig vezető utat. Gyergyószentmiklóson a BBTE gyergyói karára bízta nemrég az egykor Csiky Dénes által létesített kert gondozását. Az egyetem tervezi a dendrológiai park eredeti állapotába való visszaállítását. /Barabás Cs. Márti: Gyergyó: fairtás vagy fásítás? A lakótelepi zöldövezetek fáinak eltűnésétől tart a lakosság. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Dr. Hecser László /sz. Székelyudvarhely, 1940. okt. 27./ marosvásárhelyi igazságügyi és kórbonctani szakorvos, a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Intézet vezetője, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem igazságügyi orvostani katedráját vezeti. Több szakkönyvet írt, és számtalan tudományos dolgozatot tett közzé. Fő kutatási területe a hirtelen halál, az öngyilkosság, a szívrendszeri halál kauzisztikája. Az orvostudományok doktora Apja Székelyudvarhelyen élt, mégis a jászvásári egyetemen szerzett diplomát. Az egyetemet Kolozsváron kezdte, de ott egy román professzorral nézeteltérésbe keveredett. Ezért ment át Jászvásárra. Dr. Hecser Lászlót a marosvásárhelyi egyetemről származása miatt eltanácsolták. Nem mondott le arról, hogy orvosi diplomát szerezzen. Végül a bukaresti orvosi egyetemen végzett. Szakorvosi képesítést akart szerezni. Amikor 1974-ben egy tanársegéd külföldre távozott, Gyergyai professzor kérte, hogy Hecsert vegyék fel az egyetemre tanársegédnek, de az akkori rektor leszögezte: magyar származása miatt erről szó sem lehet. Visszahívták a székelyudvarhelyi kórházba, egy ideig újra ott dolgozott. 1979-ben a Román Akadémia meghirdette a bukaresti Igazságügyi Orvostani Intézet vidéki munkatársi állásait. A versenyvizsgán Hecser érte el a legjobb eredményt, akkor választhatott, Marosvásárhelyén jött, így lett akadémiai kutató a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Intézetben. Később bekerült az orvosi egyetemre, 1991-ben felkérték, vegye át az igazságügyi orvostani tanszék vezetését. /Máthé Éva: Kutatási témaköre: a hirtelen halál. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

Kovács Albert lázári kőfaragómester műhelyében már elkészült az a Petőfi-szobor, amelyet március 15-én Sárközújlakon az iskola előtti parkban fognak felavatni. A nemrég megalakult Petőfi Sándor Alapítvány által meghirdetett adománygyűjtési akció sikeresnek mutatkozik. Az adománygyűjtésbe az egyházközségek is bekapcsolódtak, külön perselyt helyeztek ki az istentiszteletekről-miséről távozók számára. Kovács Albert lázári kőfaragó 1991-ben kezdte tevékenységét: elsősorban szobortalapzatokat és emléktáblákat készített az elmúlt időszakban. Az első munkálat, amit készített, az a nagysomkúti Szilágyi Domokos-emléktábla volt, de a szatmárnémeti Kossuth-emléksír is az ő keze munkáját dicséri. Immár a második Petőfi-szobrot mintázta meg, miután Lázáriban három éve felavatták a költő mellszobrát. A szóban forgó szobor műmárványból készült. /Fodor István: Gyűl a pénz a Petőfi-szoborra. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 27./

A XVII. Mátyás-napok alkalmából február 25-én reneszánsz táncházat rendeztek Kolozsváron a Tranzit házban, a Passeggio Historikus Együttes közreműködésével. A táncházat történelmi vetélkedő előzte meg. A Passeggio nem csupán bemutatta a táncokat, de oktatta is azokat. Másnap a Phoenix könyvesbolt adott otthont a rendezvény folytatásának: gyermekzsivajtól volt hangos az üzlet. A gyermekek megtekinthették a kiállított, Mátyás királyról, a Mátyás-szoborról és Kolozsvárról szóló, szebbnél szebb könyveket és albumokat, majd meghallgatták Pop Erzsébet rövid ismertetőjét a legműveltebb és leghumanistább magyar királyról. /B. T., S. B. Á. : Reneszánsz táncház és Mátyás-könyvek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

A kommunista hatalom fél évszázaddal ezelőtt erőszakos kampányt indított a kolozsvári magyar nyelvű egyetem felszámolására, melynek következményeként jött létre a mai Babes–Bolyai Tudományegyetem. A Bolyai Egyetem vezetőségének 1959. február 23-ára összehívott gyűlésén Takács Lajos rektor bejelentette, hogy a prorektor bizalmas előterjesztést fog tenni tudomásulvétel végett. Eszerint a diákság kérésére, a párt és a minisztérium döntése alapján a kolozsvári román és magyar egyetemet egyesíteni fogják. Az eseményről Brüsszelben is megemlékeztek: Sógor Csaba RMDSZ-es és Gál Kinga Fidesz-es európai parlamenti (EP) képviselő közös szervezésében, Memento 1959 címmel szerveztek nemrég ünnepi konferenciát, amelynek keretében levetítették Páskándiné Sebők Anna Memento 1959 című emlékfilmjét is. /A kolozsvári önálló magyar egyetem felszámolása. Ötven éve történt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

A Bolyai Egyetem tízéves évfordulójának látványos megünneplése, az ebből az alkalomból az Állami Tanügyi és Pedagógiai Kiadó által kiadott emlékkönyv, melyet minden külföldi delegációnak átadtak, a Babes Egyetemmel közösen rendezett tudományos konferenciák, mind azt sugallták, hogy végleg elfogadott a két egyetem létezése Kolozsvárt. 1956-tal kapcsolatban diákok, tanársegédek letartóztatása (Dávid Gyula, Páskándi Géza, Bartis Ferenc pere), nem mutatott nyíltan arra, hogy valójában a Bolyai Egyetem elleni akció-sorozatról van szó. Az oktatás rendben folyt, a diákok vizsgáztak, hűségnyilatkozatok is elhangzottak, néhány szembenállót, mint Várhegyi István, lekapcsoltak, a kizárások is megtörténtek, mint a többi egyetemen. 1958 január elején az Előrében megjelent Takács Lajos rektor cikke Tudományos munkánk új sikerei felé címmel, melyből azt lehetett gondolni, hogy a Bolyai Egyetem ígéretes jövőnek néz elébe. Nem keltett feltűnést két román szerző 1959. február 7-én az Előrében megjelent írása, melynek címe: „A kolozsvári Babes és Bolyai Egyetemek testvéri együttműködése”. Csak később lehetett észrevenni, hogy ez a cikk is az előkészítő taktika része volt. Február 13-án kezdődött a „bolyaisták” pere Kolozsvárt, Varró János és Lakó Elemér, valamint néhány diák ügyét – a szokásos forgatókönyv szerint – közös perben hozták össze, mint a Bolyai Egyetemen működő, nacionalista csoportosulásként tárgyalható ügyeket. A per célja a Bolyai Egyetemen működő „nacionalista” csoportok „leleplezése” volt. 1959. február 15-én cikk jelent meg a bukaresti Előrében „A diákság ideológiai-politikai nevelése a Bolyai Egyetemen” címmel. Szerzője Sztranyiczky Gábor, az egyetem tanársegéde kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem ifjúsága ki van téve a burzsoá-nacionalista ideológia állandó befolyásának. Február 19-én szintén „véletlenül” nyilvános tárgyaláson mondták ki az ítéletet a bolyaisták perében, ezen a napon kezdődött Bukarestben az RNK Diákszövetségének konferenciája, melyen a legmagasabb rangú román pártvezetők vettek részt, Gh. Gheorghiu-Dej főtitkárral az élen. A konferencián a főtitkár elítélt minden nemzeti elkülönülést. Idézte a lenini tételt, hogy a különböző nemzetiségű tanulókat egy iskolába kell tömöríteni, hogy ne szigetelődjenek el. Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke (a Ceausescu utáni első államfő!) méltatta az RMP bölcs politikáját a „nemzeti” kérdésben, melynek eredménye a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvéri barátsága, és kifejtette, hogy a román és a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákságnak együttes munkával, tanulással közös szakmai, tudományos, kulturális akciók szervezésével még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket. Az oktatásügyi miniszter helyeselte az iskolák egyesítésének gondolatát. Ilyen bevezető szövegek után nem maradhatott el a Diákszövetség magyar küldötteinek egyetértő felszólalása. A kijelölt felszólaló nem térhetett ki a feladat elől. A felszólaló bolyaisták, köztük Koszti István, teljesen egyetértettek a leadott szövegekkel. A marosvásárhelyi orvosi egyetem küldöttje azt kérte, hogy a végzett magyar orvosokat küldjék az ország bármely tartományába dolgozni (később az lett a gyakorlat, hogy a magyar végzetteket, orvosokat, tanárokat, olyan Kárpátokon túli félreeső területekre helyezték, ahova a románok sem akartak menni, a román végzetteket pedig főleg magyar városokba, körzetekbe nevezték ki). Mindez hozzátartozott az asszimilációs politikához és a magyar értelmiség szétveréséhez. /A Bolyai egyetem és a Babes egyetem kényszerházassága 1959-ben – Részlet Katona Szabó István A nagy hazugságok kora (1948–1968) című készülő önéletrajzi kötetéből. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

Február 25-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székházában Hegyi Géza doktorandusz a honfoglalás és az államalapítás erdélyi vonatkozásainak vitás kérdéseiről tartott előadást. Ez volt az erdélyi magyarság történetét bemutató előadás-sorozat nyitó rendezvénye. Hegyi Géza jelenleg a kolozsvári és a debreceni egyetem vallástanár szakán doktorál, a középkor erdélyi vonatkozásai érdeklik. Hegyi Géza az elbeszélő források közül kiemelte többek között Bíborban született Konstantinosz császár A birodalom kormányzása című művét és a fuldai évkönyveket, a nyelvészeti források kapcsán pedig a helységnevekről és a honfoglalás kori erdélyi nyelvjárásokról beszélt bővebben. Az előadó a XI. századi Gesta Hungarorumnak nevezett őskrónikában szereplő szövegrészt értékelte: „Mind átkeltek a havasokon és egy bizonyos tartományba értek, ahol megszámlálhatatlanul sok sast láttak. Ott azok miatt a sasok miatt nem volt maradásuk, mivel a sasok úgy röpködtek a fákról, mint a legyek, és fölfalva fölélték nyájaikat és lovaikat”. Hegyi Géza így fogalmazott: a régi magyar nyelvben a sas neve bese volt, ebben az értelmezésben pedig a szövegrész a magyarok besenyők elől való menekülésére utal. /Ferencz Zsolt: Még egyszer az erdélyi honfoglalásról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

Február 24-én zajlott Aradon a Kölcsey Egyesület második tisztújító ülése. Az első, január 22-én nem tudott dűlőre jutni, mert nem akadt jelentkező az egyesület új elnökének tisztségére. Új elnökre azért volt szükség, mert az eddigi, Pávai Gyula tanár Marosvásárhelyre költözött. Berecz Gábor titkár beszámolójából kiderült: az egyesület az 1990-es évek elején 115 tagú volt, a tavaly kibocsátott új tagsági könyveket 34-en vették át. Elmondta azt is, mit kellene a továbbiakban tenni: folytatni a színjátszó tevékenységet, megjelentetni a Havi Szemlét, tovább vinni a könyvkiadást a helytörténetet, irodalomtörténetet felkaroló Fecskés könyvekkel (ezek gondozására később a tiszteletbeli elnököt kérték fel), valamint aradi vagy Aradhoz közelálló szerzők könyveinek megjelentetésével, kiosztani továbbra is a Kölcsey-díjakat. Berecz Gábor elnöknek a jogi végzettségű Jankó András ny. rendőrtisztet javasolta, aki egy évre vállalta a megbízatást, s elmondta terveit, amelyek között szerepel a Kölcsey képzőművészeti és zenei tevékenységének beindítása kiállításokkal, kórustalálkozóval. Megválasztották a Kölcsey Egyesület elnökének Jankó Andrást, alelnöknek pedig Ruja Ildikó tanárnőt. /Jámbor Gyula: Jankó András a Kölcsey Egyesület elnöke. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

Nehéz eldönteni, hogy Marius Tabacu kolozsvári filmes szakember hivatása műfordító, zenész vagy filmrendező, hiszen egy tévéstúdió megalapítása, néhány jelentős műfordítás, filmek, zongoraművészi pálya rejtelmei, valamint egy zenés intézmény vezetése áll a háta mögött. Előtte pedig a feladat: jól vezetni a kolozsvári Transilvania Filharmóniát. „Attól tartok, nehéz eldöntenem, hogy zenész, műfordító avagy filmes vagyok. Amit éppen csinálok, az a legfontosabb számomra, most a filharmóniát igazgatom” – jelentette ki. Zongoratanárból úgy lett filmrendező, televíziós szakember, hogy 1990-ben Csép Sándorral összetalálkozott az utcán, aki javasolta neki: csináljanak tévét. Marius Tabacu elfogadta a meghívást, három évig dolgozott a Román Rádió- és Televíziótársaságnál, a televízió akkor indult el Kolozsváron. Három év után szétváltak útjaik, Tabacu létrehozta Maksay Ágnessel a Videopontes stúdiót, amely a mai napig létezik és működik, abból éltek egészen addig, Tabacu a filharmónia igazgatója lett. Marius Tabacu (1952) zeneiskolát végzett Temesváron, majd a kolozsvári zeneakadémia zongora tanszékének hallgatója lett. Később zongoratanár a kolozsvári zenelíceumban, majd a kolozsvári televízió magyar szerkesztőségének munkatársa. 2002-től a kolozsvári Video-pontes Alapítvány elnöke. Fontosabb filmjei: Élő-ítéletek (1993), A lélek iskolája (1994), Kőbe faragott tanú (1995), Címerek golgotája I-II (1996), Művészet, hatalom (Miklóssy Gábor emlékére, 1998), A nap napja (1998), Máramaros körzet (1999), Antal István, a csángó festő (2001), A Sapientia Egyetem története (2002), Kolozsvár arcai (2003). Lefordította románra Székely János A nyugati hadtest c. regényét, Lászlóffy Aladár novelláiból és Tamás Gáspár Miklós tanulmányaiból is tolmácsolt. /Varga Melinda: Egy zenei tradíció vezére. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Összesen több mint ezer gyermek vett részt az Erdélyi Magyar Ifjak és az Egyesült Magyar Ifjúság szervezésében megvalósult mesejáték turnén. Erdély tizenegy településén várták a legkisebbek a délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház mesejátékát, mely Wass Albert Erdők könyve című műve alapján készült. /Wass-turné erdélyi gyerekeknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 27./

Tormay Cécile írói hagyatéka, 90 esztendei agyonhallgatás után, ismét felfedezésre vár. Tormay Cécile-re, a századforduló legnagyobb magyar írónőjére emlékeztek Budapesten, a Pilinszky János Irodalmi Kávézóban. Oberfrank Pál rámutatott: „Tormay Cécile életútját meg kell tisztítanunk a hamis vádaktól, helyére kell tennünk irodalmunk történetében. Az állandó hazugságok és tiltás következtében ugyanis nem ismerhettük meg őt méltóképpen. ” „Éppen kilencven esztendeje üldözik a kitűnő írónőt, korának krónikását, aki megvesztegethetetlen ember hírében állt” – kezdte méltató beszédét Jobbágy Éva újságíró, a Tormay Kör alapítója és vezetője, aki rámutatott: „A vele kapcsolatos tények ma is zavarják a kommunistákat, holott ő az egyik legnagyobb írónk. Nem hátrált meg sem rágalmazásra, sem ellene indított koncepciós perre. 1945-ben Faludy György költő döntötte le szobrát, amikor betiltották műveit. ” Tormay Cécile 1876. október 8-án született Budapesten. Csodagyermekként tartották számon, aki négy nyelven folyékonyan beszélt, öt nyelven írta novelláit. Anatole France író páratlan jövőt jósolt az írónőnek. Az első világháború kitörésekor a világ számos pontján várták, biztosították neki a védelmet, ő azonban itthon maradt, mert a harctérről hazatérő sebesült katonáknak kellett a segítség. Tormay felismerte a kommunizmus igazi arcát, 1919-ben a kommunisták halállistájának élén szerepelt. Akkori meneküléséről írt Bujdosó könyv /1921-22/ című művében. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter felkérésére alapította a Napkelet folyóiratot. A Napkeletben kezdte pályafutását Pilinszky János, Németh László, de a lap állandó szerzői között szerepelt Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Reményik Sándor, Kodály Zoltán, Herczeg Ferenc és Tamási Áron. Hamvas Béla állandó kritikai rovattal jelentkezett. 1936-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, 1937. április 2-án halt meg, Mátraházán. /Frigyesy Ágnes: A szellemi honfoglalás ideje. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 27. febr. 28.

Oktatási, egészségügyi és idegenforgalmi infrastrukturális fejlesztésekről tárgyaltak a kormány miniszterei a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatok vezetőivel február 27-én. A múlt héten a fejlesztési, a közlekedési, valamint az ifjúsági- és sportminiszter látogatott Csíkszeredába, most Ecaterina Andronescu oktatási, Ion Bazac egészségügyi és Elena Udrea idegenforgalmi miniszterek utaztak Sepsiszentgyörgyre. A három tárcavezetőt a Kovászna és a Hargita megyei önkormányzat vezetői, Tamás Sándor és Borboly Csaba fogadták. Ők, valamint a három ágazat helyi szakemberei a korábbi kormányzati ciklusban elkezdett infrastrukturális beruházások folytatását igényelték. Az önkormányzati vezetők sípályák építéséhez kérték a jogi procedúrák megkönnyítését, valamint gyógyfürdők fejlesztésének támogatását igényelték. Elena Udrea bejelentette: az általa vezetett tárca négy projekt támogatásának finanszírozását vállalja. Kovászna fürdővárosban turisztikai tájékoztatási pontok kialakítását, és a település központjában lévő források, valamint utak rehabilitálását finanszírozzák, Hargita megyében pedig Tusnádfürdőn és Parajdon gyógyfürdőhely létrehozását támogatják. Ion Bazac bejelentette, hogy a szintén Kovászna fürdővárosban működő szívkórház korszerűsítésére 3 millió eurót utal ki, a sepsiszentgyörgyi megyei sürgősségi kórház felújításának befejezését pedig körülbelül 1 millió euróval támogatják. Ecaterina Andronescu arra az újságírói kérdésre válaszolva, miszerint szükségesnek tartja-e, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek sajátos tankönyvekből tanulják a román nyelvet, kifejtette: nyitott erre a megoldásra, ha a romániai magyar gyerekek számára a román nyelv elsajátításához ez a legcélravezetőbb út. /Újabb fejlesztési ígéreteket kapott Székelyföld. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Tőkés László EP-képviselő szeretné, ha a temesvári események huszadik évfordulóját idén Sólyom László magyar köztársasági elnök és Traian Basescu román államfő védnöksége alatt tartanák. Tőkés László február 27-én Bukarestben tartózkodott, sajnálatát fejezte ki, hogy nem tudott találkozni a román államfővel, bár lépéseket tett ez irányba. Elmondta, hogy javaslatát megteszi mindkét államelnöknek. Ugyanakkor elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy EP-képviselőként nem tudott megfelelő módon együttműködni az általa képviselt ország intézményeivel. /Nem sikerült Basescuval találkoznia Tőkésnek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Tőkés László püspök, EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Nagyváradon, február 27-én kiadott állásfoglalásában emlékeztetett, az elmúlt napokban publicisztikák, elemzések sora mutatta be az erdélyi nemzeti-polgári oldal politikai kimúlását. Többen egyenesen őt tették felelőssé mindezért. Nincs két Erdély, mint ahogyan nincs két Anyaország. „…azoknak a társadalmaknak, amelyek elhanyagolják a múltat, nincs jövőjük…” – idézték a 2008-as Prágai Nyilatkozatot a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én. „A közel félmilliárd lakosú Európai Unióban csakis akkor van esélyünk kollektív jogaink érvényesítésére, ha nem romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai, horvátországi magyarokról beszélünk külön-külön, hanem a magyar ügyet mutatjuk fel” – hangsúlyozta a püspök. Összefogás szükséges, így gondolta az RMDSZ-szel kötött megegyezés aláírásakor. / Tőkés: „nincs két Erdély” – Állásfoglalás. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

A parlament külügyi bizottságának elnöki és parlamenti képviselői minőségében tartott sajtókonferenciát Borbély László. Kijelentette: kezdeményezni fogja a román katonák visszavonását Irakból, ugyanakkor bírálta Marius Pascan Maros prefektust, amiért túllépi hatáskörét. Dávid Csabának, a vízügyi igazgatóság vezetőjének a leváltásával kapcsolatban Borbély László kijelentette: azért váltanak le intézményvezetőket, mert magyarok. Borbély bízik abban, hogy a kormánypártok belátják, Maros megyében, ahol 40% a magyarság aránya, a magyarságot képviselni kell a közintézményekben. Borbély szerint a polgármesteri hivatal rossz irányba halad, amikor tanácsi határozatok hiányában fákat vágat ki Marosvásárhelyen. /Antalfi Imola: Borbély László a prefektust bírálta. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./

Hivatalosan március 1-jétől végre elfoglalhatják a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban helyeiket azok a civil szervezetek, amelyek pályáztatás útján jogot nyertek a műemlék épületben. Tizenkét szervezet – Alpinsport Egyesület, Közösségért Egyesület, Nyugdíjasok Sugás Érdekvédelmi Egyesülete, Etna Alapítvány, Háromszéki Ifjúsági Tanács, Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Egyesület, Mihai Viteazul Egyesület, Cimbora Alapítvány, Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesület, Romániai Magyar Cserkészszövetség, Pro Nobis Egyesület, Romániai Magyar Közgazdászok Egyesülete – nyert jogot a beköltözésre. /Váry O. Péter: Benépesül a Lábas Ház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 28./

„Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni, és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem” – ígérte püspökké szentelésének napján Márton Áron. Február 12-én hetven éve annak, hogy Márton Áront püspökké szentelték a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az évforduló tiszteletére február 28-án Kolozsváron, a 660 éves plébániatemplom kertjében felavatják és megszentelik Bocskai Vince szobrászművésznek a püspökről készült alkotását. A Szabadság napilap több írással állított emléket Márton Áronnak. /”Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni” Márton Áron püspök szobrát leplezik le ma a templomkertben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ a/ Márton Áron az erdélyi magyarság talán egyetlen olyan alakja, akire egyöntetűen felnéz mindenki. Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28. – Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ mélyen vallásos földműves család gyerekeként született. A Trianon utáni években munkát keresett Brassóban, majd a papi szemináriumba jelentkezett. A gyulafehérvári tanári jellemzés szerint Márton Áron „Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem. ” 1932-ben került Kolozsvárra, mint egyetemi, ifjúsági lelkipásztor, a Katolikus Népszövetség igazgatója, majd a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosa. A kisebbségek iskoláit veszélyeztető Anghelescu-törvények hatására Az Erdélyi Iskola néven népnevelő és kulturális, politikamentes folyóiratot indított. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront kinevezte a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe. Jelmondata: Non recuso laborem – nem vonakodom a munkától. 1940-ben Gyulafehérváron maradt, a Dél-Erdélyben élő hívei mellett, mert vallotta: „Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk… Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat”. 1944-ben akkor érkezett Kolozsvárra, amikor elkezdődtek a zsidóellenes intézkedések. Május 18-án a Szent Mihály-templomban jelentette ki: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát…” A kommunista diktatúra visszaélései ellen többféleképpen küzdött. Körlevélben tiltakozott a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Papjainak és híveinek megtiltotta, hogy részt vegyenek a kommunista párt gyűlésein. Megpróbálták a püspököt lejáratni, tekintélyét megtörni. 1949. június 21-én letartóztatták. Ellene fordították 1944-es tevékenységét, amikor azért érvelt, hogy a párizsi béketárgyalásokon ne ismétlődjön meg Trianon igazságtalansága. Hazaárulással vádolták és 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Fogolyként is apostol volt. 1955-ben szabadlábra helyezték, azonnal átvette az egyházmegye irányítását. Nagylelkűen megbocsátott a békepapi mozgalomban résztvevőknek, visszaállította az egyház egységét. Két évig szabadon mozoghatott, azután házi őrizetre kényszerítették. Csak a székesegyházba mehetett át. Minden elképzelhető módon megpróbálták ellehetetleníteni, lejáratni, de tisztelete egyre nőtt. Lehallgatták, kutyáit megmérgezték, megpróbálták rávenni, hogy a házi őrizet feloldása fejében kössön kompromisszumot, de hajthatatlan maradt. 1967-ben is csak úgy fogadta el, hogy részt vesz a Franz König bíboros látogatásával fémjelzett ortodox állami ünnepségeken, ha „feltétel nélkül feloldják a házi őrizet alól; cenzúra nélkül érintkezhet a Szentszékkel, külfölddel, a papokkal és a hívekkel; körleveleket adhat ki cenzúra nélkül; biztosítják a hitoktatás szabadságát, és az ordináriusi jurisdikciót a kormány nem korlátozza”. Ezek után szabadon mozoghatott, három alkalommal Rómába is eljutott, bérmaútjai pedig Erdélyszerte diadalmenetté váltak. 1968-ban Ceausescu államfői fogadásra rendelte az egyházfőket, Márton Áront pedig maga mellé ültette. Erről szóló jegyzetében megemlékezik arról a pillanatról, amikor a diktátor beszéde után jött a kötelező taps: „A többiek helyeselték s tapsoltak, s mivel nem csatlakoztam az örvendezőkhöz, az Elnök Úr kérdően nézett rám, de nem szóltam semmit. Gondoltam megvárom, amíg többet tudok. ” A hetvenes években fokozatosan gyengült, romlott az egészségi állapota. II. János Pál pápa 1980-ban felmentette az egyházmegye kormányzása alól. Ugyanabban az évben elhunyt. A már életében szentnek tartott püspök szentté avatási pere 1992-ben kezdődött el. b/ 1944. november 14-én Márton Áron római katolikus püspök, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke és Nagy Ferenc református püspök-helyettes levelet írt Constantin Sanatescu miniszterelnökhöz az erdélyi magyarság sérelmeiről. „A Romániában élő magyarság – kezdve az 1918-as gyulafehérvári határozatokon – többször kapott ígéretet, hogy az ország többi állampolgárával egyenlő állampolgárként fog kezeltetni. Ezeknek az ígéreteknek a beváltására, sajnos a gyakorlatban nem került sor. Ellenkezőleg: a magyarság mind politikai jogaiban, mind gazdasági és kulturális téren olyan korlátozásokat szenvedett el, amelyek következtében élete fokozatosan egyre nehezebb lett, 1940 óta pedig, az Antonescu-diktatúra évei alatt elviselhetetlenné súlyosodott. ” Ezeknek a rendelkezéseknek „egész sorozata ma is teljes érvényben van, sőt augusztus 23-a óta újabb diszkriminatív – bizalmas és sehol közzé nem tett – rendeletekkel gyarapodott. ” A levélben felsorolták a magyarság sérelmeit. Kérték a kormányt, hogy vizsgálják meg a magyarság helyzetét és a sérelmek orvoslására foganatosítanak intézkedéseket. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ c/ Már 1945-ben felmerült Márton Áron politikai szerepvállalásának a szorgalmazása. A politikai színtéren való nyílt szerepvállalást a püspök visszautasította, egyházi hivatalával nem tartotta összeegyeztethetőnek. Körleveleiben, a szószékről elhangzott beszédeiben már 1945 elejétől elítélte a véleményszabadság korlátozását, a kierőszakolt tekintélyt. Abban reménykedett, hogy az első világháborút lezáró békeszerződésektől eltérően az új béketerveket az igazságosság és méltányosság elvére fogják alapozni. A marosvásárhelyi gyűlésen az Magyar Népi Szövetség vezetői 1945. november 18-án egy olyan politikai nyilatkozat elfogadását erőszakolták ki, amelyben az MNSZ az erdélyi magyarság nevében lényegében lemondott a határkiigazításáról. „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának, a határok feloldásának kérdése. ” Márton Áron a román miniszterelnökhöz, Petru Grozához 1946 januárjában intézett levelében (a levelet megküldte az MNSZ vezetőségének is) tiltakozását fejezte ki az MNSZ marosvásárhelyi nyilatkozatával szemben. Meglátása szerint ez a nyilatkozat nem tükrözte az erdélyi magyarság álláspontját. „Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni. […] Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreimnek sorsa és sorsának alakulása miatt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt. ” – olvasható a püspök levelében. Márton Áron társaival 1946. április 29-én memorandummal fordult a magyar kormányhoz, amelyben a magyarság nevében kifejezték, hogy az erdélyi magyarság „saját államban, saját fajtestvéreivel együtt, saját életfelfogása szerint kíván élni. ” Egyúttal felkérték Teleki Gézát, a volt miniszterelnök Teleki Pál fiát, hogy a béketárgyalásokon képviselje az erdélyi magyarságot. A memorandum nem került a párizsi béketárgyalások asztalára. /Nagy Mihály történész: Márton Áron és az erdélyi határkérdés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Nemzetközi szinten is jelentősnek számító, neves külföldi kiadóknál megjelent kötetekkel bővült nemrégiben a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár kínálata. A tavaly megvásárolt, mintegy ezer közgazdaságtudományi, jogi, történelmi, filozófiai, szociológiai, pszichológiai, antropológiai és teológiai jellegű szakkönyvet a Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetőségétől kapott egymillió euróból sikerült beszerezni. A könyvtár hivatalos honlapján (www.bcucluj.ro) az elmúlt időszakban végzett újítások között a virtuális katalógus létrehozása kiemelkedik. /F. Zs. : Új részleg az egyetemi könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Pávai Gyula tanár 18 évig, a rendszerváltás utáni 1990-es újraalakulástól napjainkig fenntartotta a Kölcsey Egyesületet, irányította a Kölcsey Színpad munkáját. Sok embernek egész további életét befolyásolta az a pár év, amit a színpadon töltöttek, például Faragó Zénó életét, aki színész lett. Pávai tanár elköltözése óta Faragó Zénó a Temesvári Állami Színház jelenlegi, a Kölcsey Színpad régi tagja tanította be a darabokat. Jankó András, a Kölcsey Egyesület új elnöke felkérte Pávai Gyulát, szedje össze a színpaddal adatokat, hogy azokat kiadhassák egy kis kötetben. /Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke: Bemutató a Kölcsey Színpadon. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

Az alig háromszáz lelket számláló Imecsfalva egyik legfontosabb idegenforgalmi látnivalója a XVIII. századi Cserey-kúria, a Székely Nemzeti Múzeum bölcsőhelye. Tizenöt évvel ezelőtt id. Turóczy Árpád nyugalmazott tanító kezdeményezésére alakult meg a múzeumalapító nagyasszony, Cserey Jánosné Zathureczky Emília emlékét megőrizni és ápolni hivatott baráti társaság. Ennek tagjai önerőből 1997-ben márvány emléklapot és a múzeumalapítót ábrázoló, Vetró András által készített domborművet helyeztek el az épület falán. /(Iochom): Tizenöt éves a Cserey Jánosné Baráti Társaság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 28./

Újszentesi és temesvári hagyományőrzők is részt vettek a Szivárvány népdaléneklő verseny megyei szakszán, amelyre február 25-én került sor a szentesi (Csongrád megye) Petőfi Sándor Általános Iskolában. Kiss Rácz Antalné, a vetélkedő főszervezője elmondta: csaknem 30 éve szervezik meg évről évre az egyre népszerűbb Szivárvány népdaléneklő versenyt. Az újszentesi iskolával, Dénes Ildikó tanítónővel már évek óta tart a gyümölcsöző kapcsolat, részt vesznek egymás kulturális rendezvényein Közel 120 évvel ezelőtt 133 szentesi család települt a Bánságba, ahol először Vadászerdő néven létrehozták a későbbi Újszentest. Az 1989-es rendszerváltás óta szoros együttműködés jött létre Szentes és Újszentes települések között. /Pataki Zoltán: Bánsági hagyományőrzők népdaléneklő versenyen. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

Az írószövetség temesvári székházában tollforgató barátai – bánsági írók és költők – emlékeztek a hét elején elhunyt Anavi Ádám költőre. Pongrácz Mária, dr. Bárányi Ferenc és a többi írótársa sok szeretettel idézték fel jellegzetesen „anavis” élményeiket, felejthetetlen találkozásaikat a költővel. A centenáriumi ünnepségnek tervezett eseményre elkészült Varga Luigi István szobrászművész alkotása, az Anavi Ádámot ábrázoló centenáriumi emlékérem, amelyet Cornel Ungureanu elnök a költő helyett immár leányának, Pálinkás (Frucht) Olgának adott át. A Második Matyi című előadásnak a centenáriumra elkészült nagyszínpadi bemutatójáért Anavi emlékérmet vehetett át Balázs Attila, a Csiky Gergely Színház igazgatója. /Pataki Zoltán: Anavi Ádámra emlékeztek írótársai. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

Temesváron a Csiky Gergely Színházban február 26-án tartották Anavi Ádám: Második Matyi című történelmi komédiájának bemutatóját. Az előadás előtt a közönség néma felállással emlékezett a néhány órával korábban eltemetett szerzőre. A tavalyi felolvasó előadásból Dukász Péter irányításával nagyszínpadi produkcióvá nőtt történelmi komédia szereplői felszabadultan komédiáztak, méltó előadással búcsúzva Anavi Ádámtól. Az előcsarnokban, Aurel Gh. Ardeleanu Anavi-szobra előtt, gyertyagyújtással és néma főhajtással emlékezett meg a közönség a tragikus hirtelenséggel eltávozott szerzőről. /Pataki Zoltán: Vastaps és gyertyás megemlékezés Második Matyi bemutató. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./