Kulcsárné Mészáros Kinga történelemtanár tudományos igénnyel írt Hadad művészettörténeti emlékei /Szatmárnémeti/ című munkája az Otthonom Szatmár megye helytörténeti sorozat 28. darabja. Nemcsak falu és egyháztörténet, hanem egy egész tájegység, a Tövishát története is. 1963-1980 között 480 család költözött el Hadadról a lehetetlen megélhetési körülmények miatt. A szerző kimutatást készített a hadadi református lelkipásztorokról is. Bemutatta a templomot, a Wesselényi- és a Degenfeld-kastélyt. /Csirák Csaba: Hadad művészettörténeti emlékei. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 31./

Elkészült az első könyv Székelybőről, a 675 éves jubileum tiszteletére. Számosan előkeresték a ládafiából féltve őrzött régi családi fényképeiket, előkeresték a régi szőtteseket, edényeket, és megírták emlékeiket. Így született meg Papp Enikő és Szente Kinga Székelybő című monográfiája. Nem tudományos munka, de összegyűjtöttek mindent, amit tudtak. Nagy jelentősége volt augusztus 4-én a falutalálkozó megrendezésének. A kis faluban rendbe hozták a kultúrotthont, emlékművet állítottak a két világháború hősi halottainak. Omladozik a műemléktemplom, meg kellene menteni a teljes pusztulástól. A nemzeti zászlót Érd küldte Székelybő lakóinak. A településnek 1567-ben több volt a lakója – szám szerint 150 – mint 2007-ben. Székelybőnek gazdag a múltja, közel 300 éves református a felekezeti iskolája, a római katolikus ennél is régebbi. Mindez a múlté. Jelenleg akis település hat kicsi iskolás gyermeke jár naponta gyalog a közeli falu román iskolájába, Magyar gyermekekről van szó. Iskolabuszra lenne szükség, ami behordhatná naponta őket Csíkszeredába, magyar iskolába. /Tófalvi Zoltán: A Székelybői Falutalálkozó, könyvbemutató, emlékműállítás. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. október/

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság 2007. augusztus 31– szeptember 2. között tartotta XIII. Partiumi Honismereti Konferenciáját Szatmárnémetiben. A konferencia központi témái: II. Rákóczi Ferenc Erdélyben, Pusztuló műemlékeink, Településeink arculata, A 20. század öröksége. Dukrét Géza, a PBMET elnöke köszöntötte a részvevőket. A Fényes Elek-díjat az idén a következők kapták meg: Dánielisz Endre Nagyszalontáról, Jósa Piroska Nagyváradról, Kovács Rozália Érmihályfalváról. A különdíjat Bognár Levente, Arad alpolgármestere kapta, példamutató hagyományőrző és hagyományteremtő tevékenységéért. A konferencia hagyományosan a helytörténeti előadásokkal kezdődött: Mandula Tibor Szatmárnémeti, a Szamos-parti város történetét ismertette, Kónya László főinspektor helyettes Bethlen Gábor és Szatmár megye kapcsolatait boncolgatta a levelezések, feljegyzések alapján, Bura László Szatmárnémeti felsőoktatásáról értekezett. Fazekas Lóránd, szatmári tanár elmesélte, hogyan mentett meg egy pusztulóban levő Petőfi-szobrot, amelyet ebben a teremben állítottak fel. Sípos Miklós esperes ismertette a Németi Református Egyházközség történetét, gyülekezeti életét. Másnap a műemlékvédelemé volt a szó: Starmüller Géza (Kolozsvár) Szatmár várát, Ujj János (Arad) az aradi főtér kialakulásának történetét, Péter I. Zoltán (Nagyvárad) Nagyvárad központjának kialakulását, Jancsó Árpád (Temesvár) a temesvári nagyállomás történetét, Nagy Mária (Nagyvárad) Várad-ősi római katolikus templomát ismertette. Ezután évfordulós személyiségekről volt szó. Dukrét Géza (Nagyvárad): A honismeret atyja, Fényes Elek születésének 200. évfordulója, Tóthpál Tamás (Kolozsvár): Száz éve halt meg Hegyesi Márton, az 1848–49-es szabadságharc kutatója, Bara István (Szatmárnémeti): 130 éve született Kelemen Lajos, Erdély nagy levéltárosa, Csanádi János (Kisjenő): Dr. Balogh Ernő geológus, barlangkutató, természetfotós (1882–1969), Pávai Gyula (Arad): Egy aradi tanító a két világháború között, Bokor Irén (Érmihályfalva): „Megtettem mindent, amit megtehettem”. Száz éve született Dsida Jenő. Antal Béla (Nagyvárad) Biharpüspöki névörökségének alakulásáról értekezett, Krestyán Ilona (Temesvár) emléktöredékeket ismertetett a zsilvásári internálótábor foglyairól, Szendrő Dénes (Isaszeg) Isaszeg emlékműveit mutatta be, majd Széphegyi László (Hódmezővásárhely) a Kárpát-medence szélmalmairól vetített képeket. A konferencia közgyűléssel végződött. /Dukrét Géza: XIII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. október/

A romániai totalitarista rendszerben nem alakulhatott ki a demokratikus politikai ellenzék, a szamizdat reménytelen vállalkozásnak tűnt. Ennek ellenére Nagyváradon 1982 elején megjelent az Ellenpont, az első szamizdat Romániában. 1982-ben nyolc száma jelent meg Nagyváradon, majd a Magyarországra átcsempészett anyagokból még egy lapszámot adtak ki. Az Ellenpontok a kommunista rendszerek politikája ellen tiltakozó mozgalmak részeként lépett fel; célja az volt, hogy ismertesse a kelet-európai jogfosztottságot s ezen belül az erdélyi magyarság politikai, kulturális és gazdasági elnyomását. A Szabad Európa Rádió 1982 augusztusában ismertette az első három szám tartalmát, majd októberben Hanák Tibor Nyitott szemmel című műsorában olvasott fel jegyzetet a kiadványról. 1982. novemberében letartóztatták a szerkesztőket, Ara-Kovács Attila, Tóth Károly Antal és Szőcs Géza egyetemlegesen vállalták a felelősséget az illegális kiadvány megjelentetésével és terjesztésével kapcsolatban. 1983 májusában a vizsgáló szervek lezárták a szamizdat ügyét, és arra kényszerítették a szerkesztőket, hogy elhagyják az országot. 1988-ban Balázs Sándor kezdeményezésére született meg az Erdélyben szerkesztett, viszont biztonsági okokból Magyarországon sokszorosított Kiáltó Szó. A Kiáltó Szó szamizdat célja a párbeszéd kialakítása, az elszigeteltség feloldása, a magyarság helyzetének ismertetése és a román demokratikus erőkkel való szövetkezés volt. A szamizdat történetéről első ízben Balázs Sándor írt a Korunk 1990. évi első számában. /Győrffy Gábor: Két erdélyi szamizdat kiadványról. = Korunk (Kolozsvár), 10. sz. /

November 1-jétől átlagban 225 lejjel növekednek a nyugdíjak. A kormány döntése értelmében november 1-től a nyugdíjpont értéke 30 százalékkal nő. Mintegy ötmillió nyugdíjas részesül nyugdíjemelésben. A nyugdíjasok nagy része, akiket majd megillet ez az intézkedés, jelenleg 501 és 750 lej havi járandóságban részesül. Továbbra is a mezőgazdaságban dolgozóknak lesz a legalacsonyabb a nyugdíjuk. Országos szinten több mint 13 ezer ember van, akik 40 lejes nyugdíjból próbálnak megélni. A hatóságok újabb nyugdíjemelést helyeztek kilátásba 2008. januárjában, amikor egy nyugdíjpont értéke 7,5 százalékkal emelkedik majd, azaz 541 lejről 581,3 lejre. /Mától nőnek a nyugdíjak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Nemzetbiztonsági okok miatt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) még mindig százezer szekuritátés aktát tart lakat alatt, mondta Florin Pintilie, a SRI Központi Levéltár vezetője. A SRI a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsággal (CNSAS) rendszeresen közös üléseket tart, s itt döntik el, hogy a százezer akta közül melyik nem veszélyezteti a nemzetbiztonságot. A Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) úgy döntött, hogy a SRI-nek át kell adnia a forradalom előtti hivatalos levelekről készült fénymásolatokat is a CNSAS-nak. /Százezer szekus dosszié lakat alatt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Az európai parlamenti (EP) választások utánra halaszthatják a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet szaktestületi vitáját. A halasztást a szociáldemokrata Anghel Stanciu javasolta. Stanciu szerint nem lehet a kisebbségi törvény tervezetében szereplő kulturális autonómiáról vitázni, ha Markó Béla RMDSZ-elnök a kampányban területi autonómiáról beszél, a Nagy-Románia Párt pedig az RMDSZ betiltására tesz javaslatot. /Fall Sándor: Eredménytelen jogalkotás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

A kormány október 31-én technikai okokból elhalasztotta a politikai ítéletek hatálytalanításáról szóló törvénytervezet vitáját. A Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Vizsgáló Intézet (IICCR), a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, valamint az Igazságügyi Minisztérium volt vezetője, Monica Macovei kezdeményezésére létrejött közös tervezet augusztusban került a kormány asztalára. Ekkor Macovei utóda, Tudor Chiuariu kijelentette: „A volt politikai foglyok rehabilitálása és a kommunista diktatúrával szembenállók elleni bűntetteket elkövetők felelősségre vonása a sürgős teendők közé tartozik”. Az 1989. decemberi rendszerváltozás óta Romániában ez az első kísérlet arra, hogy a politikai alapon elítéltek az anyagi kárpótlás mellett az ítéletek megsemmisítése révén erkölcsi jóvátételt is kapjanak. A kormány törvénytervezete szerint az 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között kihirdetett valamennyi politikai ítélet alanyi jogon semmis, továbbá megsemmisül minden olyan politikai jellegű hatósági eljárás, amelynek során embereket telepítettek ki, utaltak kényszerlakhelyre, internáltak munkatáborokba vagy más intézményekbe. A törvénytervezet azok morális és anyagi jóvátételét is célozza, akiket politikai megfontolásból, de közbűntények elkövetése vádjával ítéltek el. Az ilyen esetek közé tartozik például az 1980-as évek elején a rendszert nyíltan bíráló sepsiszentgyörgyi Visky Árpád színművész politikai indíttatású, de az ítélet szerint közjogi elítélése; és idetartozik a 1987. november 15-i brassói zendülés résztvevői közül az a 61 személy is, akiket rendszerellenességük miatt politikai okokból ugyan, de az ítélet szerint közjogi vád, azaz huliganizmus miatt ítéltek el. /Benkő Levente: Késik, de nem múlik a jóvátétel. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Romániában csak az érdekes, hogy ki volt besúgó. De hogy mi van azokkal, akik áldozatai voltak a kommunista rendszernek, az nem elég érdekes. Nincs empátia az áldozatokkal szemben, ezt mutatja az, ahogyan a posztkommunista Közép-Kelet-Európában a jogi és erkölcsi rehabilitáció végbement. Romániában az 1989 előtti politikai ítéletek megsemmisítése, az egykori áldozatok vagy hozzátartozóik kárpótlása továbbra is kétséges. A civil társadalom passzivitása érezhető. A lakosság negyedét nem érdekli a volt politikai foglyok rehabilitálásának kérdése. /Salamon Márton László: Együttérzés vagy bosszú? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

A politika általában a pillanatnyi pártérdekek szempontjai szerint pocskondiázta vagy, ritkábban, dicsérte a munkát – állapították meg Marosvásárhelyen a Tismaneanu-jelentés szakemberei. Fiatal történészek voltak a marosvásárhelyi Belvárosi szerdák rendezvénysorozat októberi estjének meghívottjai. László Márton, Lázok Klára és Novák Csaba Zoltán tagjai lehettek annak a szakértői csoportnak, amely elkészítette a kommunista rendszer bűntetteit fellajstromozó Tismaneanu-jelentést. Markó Enikő moderátorként örömének adott hangot, amiért a három fiatal szakember egyaránt Marosvásárhelyen talált magának munkát: László Márton az Állami Levéltár Maros megyei fiókjának levéltárosa, Lázok Klára a Teleki Téka kutatója, Novák Csaba Zoltán pedig a Román Akadémia Társadalomkutató Intézete vásárhelyi fiókjának munkatársa, mindhárman doktoranduszok. Kutatási területük is megegyezik: a jelenkorral foglalkoznak. 2006 áprilisában alakult meg még a Tismaneanu-bizottság. Magyar részről Salat Leventét, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzorát kérték fel a részvételre, neki köszönhetően kapcsolódhatott be az a történészcsoport, amelynek a három fiatal kutató is tagja. A magyar rész megírását két hónapnyi kemény kutatómunka előzte meg, amelynek során minden levéltári anyaghoz hozzáférhettek, munkájuk elé sehol sem gördítettek akadályokat. A decemberre elkészült hatszáz oldalas kötetből mindössze huszonöt oldal jutott a magyar vonatkozásoknak. A kutatók igyekeztek, már amennyire a terjedelmi megkötések engedték, mindenről szólni, ami fontos. /Tismaneanu-jelentés elemzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

Basescu államfő fogadta a Cotroceni-palotában Norbert Lammertet, a Bundestag elnökét, akivel többek között a Fekete-tenger ügyében történő együttműködésről beszélt. /Basescu–Lammert megbeszélések. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

Csökkentik a hadsereg állományát, többek között erről döntött ülésén a Legfelsőbb Védelmi Tanács. Jövő év végéig mintegy 1500 főtiszttel és 1800 polgári alkalmazottal kevesebben lesznek a kötelékben. Ugyanakkor kiegészítik a hadsereg különleges alakulatainak felszerelésére előirányzott összeget – jelentette be Traian Basescu államfő a testület ülése után. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Befejeződött a külső határellenőrzések értékelése az Európai Unió belső határok nélkül működő, úgynevezett schengeni övezetéhez csatlakozni szándékozó országokban, köztük Magyarországon, így ezek csatlakozása a tervezett időben, december 21-én megtörténhet, már csak az Európai Parlament hozzájárulására van szükség ehhez. A szóban forgó kilenc ország (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Málta, Lettország, Litvánia, Észtország, Szlovákia, Szlovénia) szárazföldi és vízi határainak megnyitásáról a döntés hivatalossá decemberben, az EP-szavazás utáni újabb ülésen válik. /Kilenc új tagország időben csatlakozhat a schengeni övezethez. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

Nézeteltérés alakult ki az RMDSZ csúcsvezetősége és az RMDSZ európai parlamenti jelöltlistájának második helyén szereplő Sógor Csaba szenátor között az Erdélyben kampányoló Orbán Viktor miatt. Sógor a Krónikának nyilatkozva kijelentette, elhatárolódik a Kelemen Hunor és Frunda György által megfogalmazott, a volt magyar kormányfő személye ellen irányuló bírálatoktól. Az RMDSZ-szenátor elmondta: annak ellenére, hogy az RMDSZ vezető politikusai tiltakoznak Orbán Viktornak a függetlenként induló Tőkés László korteshadjáratában történő jelenléte ellen, őt személy szerint egyáltalán nem zavarják a Fidesz-elnök erdélyi látogatásai. „Nem értek egyet kollégáimmal. Velük ellentétben én nem találom cinikusnak vagy tisztességtelennek Orbán Viktor Erdélyben elhangzott kijelentéseit, és nem is aggódom amiatt, hogy Magyarország egykori miniszterelnöke a független jelöltnek kampányol” – fogalmazott. Sógor szerint Orbánnak igaza volt, amikor kijelentette: voksoláskor nemcsak ésszel, hanem szívvel is kell dönteni. „Rendkívül értékelem, hogy a volt miniszterelnök nekünk is kampányolt. Magam is azok közé a politikusok közé tartozom, akik nemcsak az eszükkel, hanem a szívükkel is tudnak dönteni, ahogy azt a Fidesz elnöke megfogalmazta” – hangsúlyozta az RMDSZ-es politikus. Előzőleg az RMDSZ vezetőinek Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor ügyvezető elnök kijelentette, a szövetség elfogadhatatlannak tartja, hogy magyarországi pártok beavatkozzanak az erdélyi magyar belügyekbe. „Az elmúlt 17 év során nem hallottam cinikusabb megjegyzést magyarországi politikus szájából” – kommentálta az ügyvezető elnök Orbán Viktor Fidesz-elnök megjegyzését, miszerint nem neki, hanem a romániai magyar szavazóknak kell lelkiismeret-furdalásuk legyen, ha európai parlamenti képviselet nélkül marad a közösség, mert nem megy el voksolni, vagy nem jól szavaz november 25-én. Frunda György, a szövetség EP-listavezetője a sajtótájékoztatón elmondta, az RMDSZ elvárja, hogy a magyar politikusok ne avatkozzanak be az erdélyi magyarság képviseletébe, ugyanakkor elfogadhatatlannak nevezte, hogy a Fidesz az RMDSZ ellenében indult független jelöltet, Tőkés Lászlót támogatja. Sógor Csaba és Frunda György az RMDSZ-es EP-jelöltek napokban zajló kampánykörútjának egyik állomásán, a kőrösfői lakossági fórumon is összeszólalkozott. A közönségtalálkozón Antal János helyi polgármester felszólalásában arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy voltak idők, amikor a választásokon az RMDSZ több mint egymillió szavazatot gyűjtött be, mire Frunda György kijelentette: a szervezet ennyi voksot egyetlen alkalommal sem kapott. Sógor Csaba azonban kijavította Frundát, mondván, hogy az 1990 májusában megszervezett parlamenti választásokon az RMDSZ egymilliónál több szavazatot tudhatott magáénak. Az RMDSZ vezetőinek Orbánt bíráló kijelentéseit Szilágyi Zsolt, Tőkés László kampányfőnöke is elmarasztalta. Szilágyi elmondta, természetesnek tartja egy európai politikus jelenlétét az EP-választás kampányában. „Korábban az MSZP és az SZDSZ is világossá tette, hogy az RMDSZ-t támogatja a megmérettetésen, és nem lepődnék meg, ha Gyurcsány Ferenc vagy Eörsi Mátyás megjelenne Erdélyben. Persze megtörténhet, hogy Markó Béla szégyelli barátságát Magyarország miniszterelnökével” – jegyezte meg a kampányfőnök. /Gyergyai Csaba: Hajba kaptak Orbán miatt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Markó Béla RMDSZ-elnök meghívására valamennyi uniós tagállam nagykövetségének képviselője részt vett azon a találkozón, amelyen az RMDSZ bel- és külpolitikai prioritásait, európai parlamenti választási kampányát, Európa jövőjére vonatkozó elképzeléseit, valamint a gazdaságfejlesztési régiók átszervezésére vonatkozó koncepciót ismertették. /EU-nagykövetekkel találkoztak RMDSZ-tisztségviselők. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

Tőkés László egy-két ezer voksot vehet el Arad megyében, jelentette ki október 31-én Aradon Király András képviselő, az Arad megyei RMDSZ elnöke, aki Bognár Levente alpolgármesterrel együtt beszélt a kampányról. “Bízunk a jó eredményben, Tőkés Lászlóval pedig nem foglalkozunk” – mondta a képviselő. /(Irházi): “Tőkés egy-két ezer voksot vehet el a megyében”. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

November első felében, a működési szabályzat véglegesítése után kezdeményezik a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) pártként való bejegyzését – jelentette ki Szász Jenő, a szervezet elnöke. A szervezet bejegyzésének időpontját korábban október végére időzítették. Az MPSZ 2005 novemberében kezdte el a pártbejegyzéshez szükséges aláírások gyűjtését. Az idei nyár elején a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor végét, július 22-ét határozták meg az aláírások begyűjtésének céldátumaként. Akkor az MPSZ vezérkara elhatározta, ha július közepéig nem sikerül összegyűjteni a pártbejegyzéshez szükséges aláírásokat, testületileg lemondanak. A döntést időközben elvetették, majd a bejegyzésre vonatkozó határidőt augusztusi, később szeptemberi dátumra módosították, mivel a többségében román lakosságú megyékben nem sikerült összegyűjteni a szükséges aláírásokat. /Gyergyai Csaba: Elnapolták az MPP bejegyzését. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Székelyföld megye létrehozását kezdeményezi Gyergyószentmiklós Székely Tanácsa. „Kezdeményezzük a Székelyföld megye létrehozását, amely a jelenleg hatályos jogszabályok alapján jönne létre, Kovászna és Hargita megyéből és a Maros megyéhez tartozó történelmi Marosszékből, avagy azokból a településekből állna, amelyeket a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetének függeléke Székelyföld településeiként megjelöl, nyitva hagyva a csatlakozás lehetőségét más települések számára is” – áll a testület október 31-i állásfoglalásában. /Hargita megye: Székelyföld megyét kérnek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Csibi Barna (az SZNT volt csíkszéki ideiglenes elnöke) civil szervezetként kívánja hivatalosan is bejegyezni a Székely Gárdát, Székely Csapat, azaz Echipa Secuiasca néven. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke szerint Csibi Barna már nem tagja a szervezetüknek, csalódottan távozott az EMI-ből, minden kapcsolatot megszakított velük. Soós Sándor szerint Székely Gárdára nincs szükség Erdélyben. A Székely Nemzeti Tanács elhatárolja magát a hivatalos véleménynyilvánítástól. Ferencz Csaba kifejtette, az SZNT-nek nincsenek úgynevezett „tagjai”, akik tagsági díjat fizetnének, Csibi Barna nem volt tagja a tanácsnak. /Horváth István: Nincs vevő a Székely Gárdára. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

Nem árt visszatekinteni a kezdetre. 1990. őszén volt a gyergyószárhegyi magyar–román értelmiségi találkozó. A megbeszélés budapesti majd bukaresti eszmecseréket folytatott, romániai magyar és román értelmiségiek keresték a kiutat a marosvásárhelyi véres események után. A beszélgetések a román–magyar irodalmi fordítások jegyében kezdődtek. Az eddigi irodalmi fordításokat kellene kiszélesíteni, eszmetörténeti sorozatokat létrehozni. Többen egy román nyelvű magyar újság létrehozása mellett törtek lándzsát, illetve gyakoribb magyar tévérészvétellel szerették volna ellensúlyozni a bukaresti közszolgálati tévében elhangzó magyarellenes nézeteket. A nyitottság, a rugalmasság még mindig jobb tanácsadó, mint a bezárkózás, köldöknézés és önmarcangolás. /Székedi Ferenc: Tizenhét év. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

Október 31-én tartották Szatmárnémetiben, a Szamosnegyedi református templomban a reformáció emlékünnepe alkalmából az istentisztelet, Tőkés László püspök igehirdetésével. Ünnepi köszöntőket mondott Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere és Schönberger Jenő, szatmári római katolikus megyés püspök is. „Bethlen Gábor iskolaalapító nagyfejedelem” címmel előadást tartott Kónya László főtanfelügyelő-helyettes, a nemrégiben megalakult Bethlen Gábor Társaság elnöke. Az előadásokat ünnepi műsor követte több kórus fellépésével. Az ünnepség a templomkertben folytatódott Bethlen Gábor szobrának leleplezésével. Az ünneplőkhöz szólt Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke, Kereskényi Gábor, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke, valamint Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója. Az ünnepség végén leleplezték, megáldották és megkoszorúzták a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor mellszobrát. /Márkus Mónika: Ünnepélyes szoboravató a reformáció emlékünnepén. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 1./ „Miért állítottunk szobrot Bethlen Gábornak? Túl azon, amit az egész magyarságért, különösen az erdélyiekért tett, azért is, mert személye nagyon szorosan kapcsolódik Szatmárnémetihez és vidékéhez. A szatmári református iskolát és kórházat több adománnyal támogatta” – fogalmazott avató beszédében Kónya László tanár, a szatmári Bethlen Gábor Társaság elnöke. A szobor állítását a fejedelemről elnevezett civil szervezet és a Szamos-negyedi református egyházközség, élén Bogya Kiss Ferenc lelkésszel kezdeményezte, főtámogatója pedig a helyi RMDSZ, a kivitelezéséhez szükséges összeget jobbára közadakozásból teremtették elő. Alkotója Erdei István szatmári szobrászművész. Bartha Sándor fideszes képviselő, Budapest V. kerülete beszédében az RMDSZ-t támadta. Ekkor többen kivonultak a templomból, köztük Schönberger Jenő katolikus püspök és Ilyés Gyula polgármester is. /Sike Lajos: Bethlen óvja Szatmárt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

Esterházy János /Nyitraújlak, 1901. márc. 14. – Mirov, börtön, 1957. márc. 8./ hamvait Prágában, egy, a kommunizmus mártírjainak szentelt tömegsírban találták meg. Sírhelyét halálának ötvenedik évfordulóján fedezték fel, s ez már önmagában is egy jövőbe mutató szimbólum: az igazságnak előbb vagy utóbb győznie kell. Esterházy János prágai, majd pozsonyi tevékenysége során a csehszlovákiai magyar kisebbség identitása megőrzéséért szállt síkra. A magyar népcsoport jogegyenlőségéért folytatott küzdelme az emberi jogvédelem körébe tartozott, éppúgy, mint a lengyel menekültek magyarországi befogadása ügyében tett lépései, vagy a zsidóellenes törvény egyedüliként való elutasítása 1942-ben a pozsonyi parlamentben. Nem az itt élő népek, hanem az azokat megnyomorító ideológiák, a nácizmus és a bolsevizmus ellensége volt. Krisztusnak szentelt életű, hívő politikusként másképp nem is cselekedhetett volna. Hamvai megtalálása és tiszteletének lehetővé tétele alkalmat ad a Prága és Budapest közötti kézfogásra, s remélem azt is, hogy e kézfogáshoz Esterházy szűkebb hazájának fővárosa, Pozsony is csatlakozni fog egyszer, írta a mártírhalált halt Esterházy lánya. /Esterházy Alice: Megtalálták Esterházy János földi maradványait. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./ Esterházy Jánost Szlovákiában a mai napig nem rehabilitálták.

Az ötéves bérleti szerződés lejártával kérdésessé vált, folytathatja-e működését a csíkszeredai KO. KE. M – Kortárs Művészeti Múzeum és Galéria a helyi önkormányzat tulajdonában levő Kossuth utcai ingatlanban. A legutóbbi tanácsülésen napirendre tűzték a kérdést, döntés azonban nem született. A Nyitott Műhely Egyesület keretében, Berszán Zsolt és Jánosi Antal vezetésével működő KO. KE. M számára a városi tanács évek óta ingyen biztosít helyiséget kiállítások, filmvetítések szervezésére. A szerződés esetleges felbontását részben az indokolja, hogy a központi fekvésű helyiséget gazdasági szempontból jobban hasznosíthatná az önkormányzat, hiszen az évi bérleti díj akár a 150 ezer lejes összeget is elérheti. Berszán Zsolt, a KO. KE. M egyik vezetője kifejtette, egy kortárs művészeti intézményt nem lehet gazdasági szempontok szerint megítélni. A tanácsülésen „esztétikai” jellegű észrevételek is elhangzottak. Benkő Sándor tanácsos szerint amellett, hogy a KO. KE. M vezetői nem méltányolják kellőképpen a városi tanács segítségét, sőt, „szemtelenül viselkednek”, még közbotrányt is keltettek egyik kiállításukkal. A tanácsos arra a 2004-es kiállításra utalt, amelyen egy meztelenül végzett performansz és több, szakrális konnotációkra alkalmat adó, sokak által indecensnek tartott kép botránkoztatta meg a látogatókat. „Csíkszereda katolikus város, konzervatívabb, és ehhez a KO. KE. M vezetőinek is alkalmazkodniuk kell” – jelentette ki Ráduly Róbert polgármester. /Székely Zita: Kifogásolt performansz. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Az István, a király című rockopera bemutatásának 25. évfordulója alkalmából Társulat címmel augusztusban szereposztó show-műsor-sorozat indult a Magyar Televízióban azzal a céllal, hogy megtalálják azokat a fiatal énekeseket, akik először 2008. június 18-án a Budapest Sportarénában, majd augusztus 20-án a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán bemutatják a darabot. A csaknem kétezer jelentkező közül öten a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházból voltak, akik idén tavasszal a Temesváron is színre vitt rockoperában játszottak: Balázs Attila, Borbély B. Emília, Éder Enikő, Kiss Attila és Molnos András Csaba. Az aradi illetőségű, Sarolt szerepére pályázó Éder Enikő a többlépcsős vetélkedő döntőjébe jutott (egyedüliként a Magyarország határain kívülről jelentkezők közül. /(pataky): Éder Enikő a Társulat döntőjében. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Október 30-án Székelyudvarhelyen megalakította a Székelyföldi Kézművesek Egyesületét a harminckét alapító tag. Az érdekvédelmi egyesületbe zömmel Hargita és Kovászna megyei személyek, egyesületek kapcsolódtak be, de Maros megyei kézművesek is érdeklődtek az új egyesület iránt. A szervezet létrejöttét kezdeményező Lőrincz Zsuzsánna, az Artera Alapítvány elnöke elmondta, többnyire érdeklődőként vettek részt az alakuló ülésre érkezettek, de azzal a meggyőződéssel távozhattak, hogy életképes egyesület születik, amely képes lesz partnerségi kapcsolatot létesíteni a különböző népi művészetekkel foglalkozó személyek, csoportok között. Hargita Megye Tanácsa is jelezte, alapító tagként kívánná támogatni a kezdeményezést. A november 23-i máréfalvi Népművészeti Akadémián tartanák az első közgyűlést. /Antal Ildikó: Kézművesek új egyesülete. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Gyergyószárhegyen egyezett meg az újságíró a Pallas–Akadémia Kiadó főszerkesztőjével, Kozma Máriával, illetve igazgatójával, Tőzsér Józseffel, hogy feledtetni fogják Banner Zoltánnal a kellemetlen gyergyói élményt, ami épp abban a községben érte, ahol hajdanán hajnalig nem lankadt előadás után a jókedve, ahol kakasszóig énekeltek önfeledten olyan időkben, amikor mondhatni csak a vers és az ének tartotta bennük a lelket. Most nyáron viszont fél tucat ember sem jött össze Gyergyószentmiklóson, hogy meghallgassa Banner Zoltán előadóművészt. A 75 éves Banner Zoltán többkötetes költő is lehetne, de mást tartott fontosnak. Művészettörténészként a kortárs erdélyi képzőművészet legmegbízhatóbb ismerője, lett, több könyvében foglalta össze az erdélyi magyar képzőművészetet, melynek ma is krónikása. /Bajna György: Aki fölött megállt az idő. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Novellárium címmel új sorozatot indít a magyarországi Magvető Kiadó, amelyben kortárs magyar írók kisprózáit adja közre. A Novellárium sorozat négy könyvvel rajtol, köztük két erdélyi szerző, Vida Gábor Nem szabad és nem királyi és Nagy Koppány Zsolt Nagyapám tudott repülni, valamint Bánki Éva Magyar Dekameron és Erdős Virág Eurüdiké című köteteivel. /Novellárium erdélyi szerzőkkel. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Október 31-én Aradon, az arad-belvárosi református gyülekezet termében tartották a dr. Zakar Péter szegedi történész, egyetemi tanár által sajtó alá rendezett könyvritkaság, Sujánszky György Euszták Az aradi rendház naplója (1847–1851) /METEM, Budapest, 2007/ című kötetének bemutatóját. A minorita szerzetes kézirata teljes terjedelmében most jelent meg először. Zakar Péter magyarázó lábjegyzetei kiegészítik az írást. A kéziratot az aradi Megyei Könyvtár őrzi. Zombori István elmondta, a Historia Ecclesiastica Hungarica (magyar egyháztörténeti) Alapítvány – a kötet kiadója a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösséggel /METEM/ közösen 17 év alatt több mint 120 kötetet jelentetett meg. Sujánszky naplójának gerincét az 1848–49-es aradi események teszik ki, ezen belül is a vértanúk utolsó órái. Ujj János aradi történész-tanár néhány részletet felolvasott Sujánszky naplójából. A kötetből kiderül, milyen eredményes volt Aradon a város vezetősége és a minoriták összefogása a Bach-korszak elején a minorita gimnázium megmentéséért, ahol magyar nyelven is folyhatott a tanítás. /Kiss Károly: Az aradi rendház naplója (1847–1851) = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Október 29-én mutatták be Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Irodalmi Kör Találkozások című második közös kötetét. A kötet szerkesztői: Bajna György, Bákai Magdolna, Burján Emil, illetve Gál Éva Emese, aki illusztrálta is a könyvet. /Baricz-Tamás Imola: Találkozások másodszorra. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), nov. 1. – 44. sz. /

A pénzügyminiszter ellenkezése miatt a kormány elhalasztotta a semmisségi törvény tervezetének elfogadását. Magyarországon – ahol a politikai ítéleteket még a kilencvenes években megsemmisítették –, az életüktől és a szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról külön törvények rendelkeztek, figyelembe véve a társadalmi lehetőségeket is. „Emberéleteket bármilyen módon kárpótolni vagy akár csak azt megkísérelni is annyi, mint a lehetetlenre vállalkozni, és ha ezt így tekintjük, akkor már nem is kell ahhoz további indoklást fűzni – úgy gondolom –, hogy miért egyösszegű, azonnali és nagyobb összegű, egymillió forintos kárpótlást javasolunk ezekre az esetekre” – szólt Balsai István egykori igazságügy-miniszter indoklása 1992-ben, a politikai elítéltek kárpótlásáról rendelkező törvényjavaslat általános vitáján. A kárpótlás összege az évek során többször változott, de végül messze elmaradt a Balsai által javasolt szinttől. /A pénzügy késlelteti a jóvátételt. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./