Megjelent Fazakas István kolozsvári kutató Erdély nagy pedagógusai című antológiája /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ Bibliotheca Transsylvanica művelődéstörténeti sorozat 54. köteteként. Kereszturi Pállal kezdve, Brassai Sámuelig, hét tudós életművének bemutatásával, az 1600-tól 1900-ig terjedő háromszáz évet fogja át. /Barabás István: Örök leckék. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 15./

Három évtized után ismét a maga szépségében áll a miklósvári egyházközséghez tartozó Nagyajta római katolikus kápolnája. Az alig 40 lelket számláló kis katolikus közösség önerőből újította fel a lepusztult kápolnát. A felújított Isten hajlékát Hajdu János kerületi főesperes áldja meg. /(Keresztes Zoltán)? Újba öltözött nagyajtai kápolna. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 16./

Elhunyt Zita nővér (1926–2007), augusztus 13-án helyezték örök nyugalomra Nagyváradon. „Évtizedekkel ezelőtt nem volt Karitász, de segélyszolgálat nálam, a lakásomon mindig. Így ismertek meg Várad szegényei, akik már úgy hívtak: Jézus ócskása… Ha csengettek, ha kopogtak, ha egy rászoruló kérni jött, adtam. Jézus kopogtatott, neki adtam…” – emlékezett a kezdetekre. A nagyváradi Caritas Catolica hivatalosan 1990 tavaszán alakult. Egyik alapító tagja Zita nővér volt, aki az intézmény kinevezett igazgatóhelyettese lett. A város szegényeit jól ismerte, látogatta és felkarolta, így lettek mind többen a Szent Márton öregotthon lakói. /Hegedűs Ilona, Nagy Andrea: A világban éltem, de nem a világgal, szabadon jártam, de nem éltem a szabadságommal… Zita nővér – Jézus ócskása (1926–2007). = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 16./

Újabb Markó Béla és Tőkés László közötti találkozóra tett javaslatot a hét végén Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselő-listájának második helyezettjeAz ÚMSZ kérdésére, hogy Tőkés püspök és az őt támogató hat szervezet miért él fenntartással jelöltségét illetően, a szenátor azt mondta: jelölését Tőkésék ez év januárjában elfogadták volna, amikor még nem volt számukra összegyűjtve a 143 ezer aláírás. A politikus felhívására mindeddig nem reagáltak a felek. /Lokodi Imre: Újabb Markó-Tőkés? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Megvan a veszélye annak, hogy sem az RMDSZ jelöltjei, sem a függetlenként induló Tőkés László nem jut be az Európai Parlamentbe – nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke Budapesten. A szövetségi elnök a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán vett részt a magyar fővárosban. /Nagy B. István: EP-választás RMDSZ-szemmel. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

Borbély László, az RMDSZ alelnöke cáfolta, hogy a szövetség érdekelt lenne abban, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) a kormánykoalíció tagjává váljék. Borbély az RMDSZ és a legnagyobb ellenzéki párt közötti egyeztetések körüli találgatásokra reagált. Az alelnök szerint semmi furcsaság nincs abban, hogy a két politikai párt tárgyalásokat folytat olyan témakörökben, mint a jövő évi állami költségvetés vagy a nyugdíjemelés. /Nagy B. István: Az RMDSZ nem kíván kormányozni a PSD-vel. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

A következő választási ciklus reménybeli önkormányzati tisztségviselőinek felkészítését szolgálta az a képzéssorozat, amelynek Homoródfürdő adott otthont az elmúlt hét végén. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) és a Demokrata Magyar Ifjak Szövetsége (DMISZ) szervezésében zajló képzésen mintegy félszáz – elsősorban székelyföldi – önkormányzatis (polgármester, alpolgármester és képviselő), illetve ifjúsági szervezeti vezető vett részt. A jelenlévőknek Korodi Attila környezetvédelmi miniszter, Tánczos Barna államtitkár, Klárik László SAPARD-elnök, Jakab István vezérigazgató és Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke tartott előadást. /Csinta Samu: Képzés pénzteremtésre. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

A pátriárka-választás nem csak az ortodox egyházat osztotta meg, hanem a volt politikai rendőrség leleplezésére létrehozott tanácsot /CNSAS/ is. A CNSAS helyes döntést hozott, amikor megtiltotta a vizsgált személyekre vonatkozó adatok előzetes kiadását. Sokan igyekeznek lejáratni a tanácsot, hogy azután felróják az eredménytelenségét. Nincsenek könnyű helyzetben a Diszkriminációellenes Tanács tagjai sem, amikor Basescu elnök kijelentéseit vizsgálják. /Ágoston Hugó: Az ólálkodó ördög. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Elfogadta a Szili Katalin által előterjesztett nemzetpolitikai stratégiát és az erről szóló nyilatkozatot a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) hét végi budapesti ülésén. Mint a házelnök elmondta, az ülésen elfogadott stratégia alapja lehet egy törvénynek, amely létrehoz egy intézményrendszert, és hosszú távon kiszámíthatóvá teszi a támogatási és finanszírozási kérdéseket. Markó Béla szövetségi elnök úgy értékelte: sikerült kidolgozni egy olyan nemzetstratégiai dokumentumot, amely közös nevezőre juttatja a határon túli közösségeket. Az Országgyűlés elnökét, Szili Katalint a KMKF tavalyi plenáris ülése kérte fel egy olyan stratégiai vitaanyag kidolgozására, amely áttekinti, hogy az európai integráció milyen, eddig kihasználatlan lehetőségeket rejt a magyar–magyar kapcsolatok további erősítésére és a közös érdekek hatékonyabb érvényesítésére. Ezt a nem nyilvános dokumentumot a KMKF albizottságai és az állandó bizottsága már megvitatták. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a kettős állampolgárság egyéni kérelem alapján történő megadását tartaná a legfontosabb megoldásnak. /Lokodi Imre: Szili új nemzetpolitikája. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Magyarországon tüntetéssorozattal emlékeznek arra, hogy egy évvel ezelőtt került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elhíresült őszödi beszéde. Sólyom László köztársasági elnöknek az Országgyűlés őszi ülésszakának megnyitóján mondott beszéde ismét megosztotta a társadalmat, írta a Simon Judit, a lap munkatársa, magyarországi elemzőkre hivatkozva. Az ellenzék a demokráciát védelmező megszólalásnak minősítette a felszólalást, a kormányoldal viszont úgy vélte, a köztársasági elnök nem ítélte el kellő erélyességgel a szélsőjobboldali, neonáci megmozdulásokat. A balliberális elemzők szerint Sólyom László felszólalásában elsősorban a rendőrök felelősségre vonását kérte számon, és nem a tavaly októberben az utcákon randalírozók megbüntetését. Az elnök félelemkeltőknek minősítette azokat, akik a neonáci veszélyre hívják fel a figyelmet, és szinte egyenlőségjelet tett egyfelől a kormánypártokat elítélő, másfelől a szélsőségesek megnyilvánulásai között. „A frakciótársaknak szóló miniszterelnöki beszéd ismertté válása mélységesen megrázta Magyarországot. A felháborodás jogos volt. Az országszerte kialakuló békés tüntetések számomra az emberek egészséges erkölcsi érzékét bizonyították. A katarzis, a megtisztulás azonban elmaradt. (...) A miniszterelnök folyamatosan kitér az alapkérdés tisztázása elől. Nem ismeri el, hogy megengedhetetlen eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa és azután fogjon hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez” – fogalmazott tavaly, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után a köztársasági elnök. A szélsőjobboldal elégedetlen a köztársasági elnök beszédével. Simon Judit elítélte Sólyom Lászlót, mert előzőleg nem fogott kezet minden Kossuth-díjjal kitüntetettel és megakadályozta Horn Gyula volt kormányfő kitüntetését. Az újságíró szerint Sólyom Lászlót a határon túli magyarsággal kapcsolatosan is közel áll az ellenzék álláspontjához. /Simon Judit: Tűzoltó vagy gyújtogató a magyar elnök? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Csegzi Sándor és Borbély László vitája már több esélyt biztosít a Marosvásárhely jövőjével kapcsolatos kérdések megvitatására. Most az a polgármester-jelölt győzhet, aki a saját nyelvi közösségének támogatása mellett a másik etnikai közösségből is szerez szavazatokat. Mind Csegzi, mind Borbély eddig inkább csak fejlesztésről beszélt. Dönteni kell, milyen centrumszerepet szán önmagának Marosvásárhely Észak-Erdélyben. Dél-Erdélyben eldőlni látszik a kérdés: Brassó és Nagyszeben a két vezető, régiókonstituáló központ – az egyik a nyugati, a másik a délkeleti kapu. Észak-Erdélyben a centrumszerepek még nem rajzolódtak ki ennyire világosan: bár Kolozsvár egyértelműen Erdély fővárosa, az erdélyi magyarság jövője szempontjából oly fontos Kolozsvár–Marosvásárhely centrumkettősben a szerepmegosztás még nem tisztult le. Marosvásárhelynek döntenie kell: Székelyföld felé tekint inkább, avagy kiegészítő centrumként várakozik Kolozsvár árnyékában. Borbély és Csegzi vitájának erről is szólnia kell. /Bakk Miklós: Fejlesztés és hivatás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának a vallásszabadságról szóló 2007-es, frissen megjelent jelentése szerint túl jelentős a bukaresti kormány hatásköre vallásügyekben. Románia alkotmánya garantálja a vallásszabadságot, a különböző felekezetek, csoportok bejegyzésének eljárása igencsak körülményes, a kisebbségi egyházak állami elismerése pedig komoly akadályokba ütközik. Romániában továbbra is kevés a hivatalosan elismert felekezet. Múlt év végén összesen 18 volt az elismert felekezetek száma, míg másokat egyesületekként vagy alapítványokként tartanak nyilván, amelyek státusa jóval alacsonyabb szintű, mint a vallási csoportoké. A felekezeti törvény meghatározásai miatt – vélik az amerikai külügyminisztérium szakértői – több csoport is hátrányos helyzetben van. A törvény legfrissebb, 2006 decemberében hatályba lépett változata a felekezetek mellett jogi személyiség nélküli vallási csoportokról rendelkezik. Utóbbiak nem részesülnek a felekezetekre jellemző adókedvezményben vagy állami támogatásban. Mindössze a templomok és imaházakként szolgáló ingatlanok adómentesek. A dokumentum megemlítette a felekezeti ingatlanok visszaadásának elhúzódását is. Sok vallási kisebbségnek nem sikerült még visszaszereznie a kommunizmus idején elvesztett ingatlanjait. A görög katolikus egyház templomait jelenleg is az ortodoxok birtokolják. A történelmi magyar egyházak (mind a római katolikus, mind a protestánsak) mindössze egy részét kapták vissza egykori ingatlanjaiknak, és ezek nyolcvan százaléka ráadásul középület. A jelentés kitért a hivatalos államvallással, az ortodoxiával szemben a többi felekezet által megfogalmazott sérelmekre. Ezek szerint a görögkeleti egyház képviselői sokszor szándékosan akadályozzák más felekezetek, csoportok szabad vallásgyakorlását. A jelentés kitért a politikusok és a média részéről tapasztalható antiszemita, idegengyűlölő megnyilvánulásokra is. /Nagy B. István: Washington egyházügyben bírál. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

Egyre kevesebben tanulnak meg magyarul Erdélyben a nem magyar ajkúak közül. Igaz, a magyarok között is akadnak jó néhányan, akik a szülők hanyagsága miatt végleg elszakadnak az anyanyelvtől. Kevesen (alig) választják a magyar nyelvet az egyetemi oktatáson kívül. A magyar azok számára vonzó, akik Magyarországon vállalnak munkát, vagy ott él- és csapatsportolnak. A magyar lakosság szervilisen azonnal románra vált, amint valaki zavartan vagy hatalmi pozícióból jelzi, hogy nem érti, nem beszéli, nem szenvedheti a magyart. A színmagyar vidéken a bolti eladó már nem veszi a fáradságot, hogy a vásárló nyelvén is tudjon. Történészek nem ismerik a források nyelvét, idegenvezetők nem tudnak idegent vezetni magyarul, útbaigazító informátorok nem informálhatnak stb. /Sebestyén Mihály: Vonzóvá lenni... ? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Az 1989-es rendszerváltó temesvári forradalom első mártírjára, Újvárossy Ernő építészre emlékeztek szeptember 16-án, vasárnap a Belvárosi Református Egyházközségben. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a gyülekezet akkori lelkésze, az áldozat lelki barátja hirdetett igét. Újvárossy Ernő (1934–1989) amiatt esett a hatalmi önkény áldozatául, mert aktív szerepet vállalt a gyülekezetben, és Tőkés híve, követője volt. 18 esztendeje, szeptember derekán találtak holttestére a Vadászerdőben. Halálának körülményei tisztázatlanok, a püspök szerint erkölcsi kötelesség kideríteni a történelmi igazságot. A püspök azzal a nem titkolt szándékkal (is) jött Temesvárra, hogy a gyülekezet támogatását kérje a november 25-i európai parlamenti választásokon, amelyen független jelöltként indul az egyik brüsszeli képviselői mandátumért. Szerinte a romániai magyarságnak biztosított ilyen-olyan jogok, tisztségek, bársonyszékek csak porhintés, mert a temesvári Magyar Házat, a nagyváradi református iskola sportpályáját nem sikerült visszaszerezni, a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját hátráltatják, az önálló állami magyar egyetem vagy az autonómia biztosításáról nem is beszélve. “Aprópénzzel kifizetnek bennünket. Azért vagyunk kormányon, hogy szentesítsük ezt? – tette fel a kérdést. – Sem Bukarestre, sem Budapestre nem számíthatunk ebben, ezért Európában kell szövetségeseket keresnünk. Trianon óta először lehet a romániai magyarságnak külképviselete, és ehhez kérem a segítséget. Teszem bátran, mert jó ügyhöz kérem, hiszen RMDSZ-eseket és RMDSZ-en kívülállókat is képviselni fogok. ” A gyülekezet az erzsébetvárosi temetőbe vonult, ahol Gazda István, az Új Ezredév Református Egyházközség lelkésze méltatta Újvárossy Ernő tevékenységét. /Pataky Lehel Zsolt: Újvárossy-megemlékezés és Tőkés-kampány. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./

Aradon a Kultúrpalota mellett felavatták a Kommunizmus Áldozatainak emlékművét szeptember 15-én, a Politikai Foglyok Szövetségének javaslatára. A fekete márványból készült táblára mintegy 120 név került: az Arad megyei áldozatok neve, azoké, akik börtönt szenvedtek vagy ott haltak meg, elestek a Szekuritáté ellen vívott fegyveres harcban, vagy az 1949-es parasztfelkelés során lőtték agyon őket. Nem minden aradi áldozat neve kerül fel az emléktáblára: az ún. Szoboszlay-per áldozatai közül mindössze ketten szerepelnek, holott jóval többen voltak, az egyik nevére (a pécskai Lukácsról van szó), nehezen lehet ráismerni, mert elírták. Vasile Ciubancan, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének aradi elnöke emlékeztetett arra, hogy Romániában mintegy 19 ezer áldozata volt a kommunista rendszernek. /Jámbor Gyula: Emlékmű az áldozatoknak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./

Szeptember 13-án Temes megyében Zsombolyán megnyitották a sajtómúzeumot. Nyomdagépek a 18. századból, írógépek, román, magyar, német, szerb nyelvű újságpéldányok az 1800-as és az 1900-as évekből, régi kalendáriumok, szerkesztők és riporterek névjegykártyái sorakoznak. Ez Románia, sőt Kelet-Közép-Európa első ilyen közgyűjteménye, Kaba Gábor polgármester szerint a térség országaiban sehol nincs ilyen, és erre akkor jöttek rá, amikor kerestek egy olyan sajtómúzeumot, amelynek mintájára, vagy amelynek tapasztalatai alapján letehetnék a zsombolyai alapjait. “Lassan minden bánsági nemzetiség sajtója fellelhető lesz itt – reméli Kaba Gábor. Egyelőre megtekinthető a 18–19. századi bánsági német, magyar, szerb és román sajtó. Zsombolyán 1883-ban jelent meg újság, és azóta 14 különböző sajtótermék látott napvilágot. A második világháborúig két nyomdája volt a városnak. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke felajánlotta együttműködését a zsombolyai sajtómúzeumnak, aminek a gyümölcse akár egy romániai magyar sajtómúzeum is lehet, merthogy “a kisebbségi sajtó emlékeivel adósak vagyunk”. /P. L. Zs. : Egyedülálló sajtómúzeum Zsombolyán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./

Én, a Sapientia–EMTE csíkszeredai karainak hallgatójaként fogadom, hogy az egyetem törvényeit tiszteletben tartom. Nemzeti hagyományainkat, szellemi értékeinket megőrzöm és továbbviszem. Minden tehetségemmel és szorgalmammal arra törekszem, hogy az egyetem jó hírnevét, szakmám becsületét gyarapítsam – hangzott el szeptember 16-án Csíkszeredán az első évesek esküje a tanévnyitó ünnepségen. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke a kisebbségbe került magyarságnak küzdelmét vázolta fel. Dr. Dávid László rektor a közösségteremtés fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy érdemes tudományosságot teremteni, hiszen ez emeli fel Székelyföldet. A tanévnyitó alkalmával a Műszaki Társadalomtudományok Kar részéről Bíró A. Zoltán kari kancellár, a Gazdaság- és Humántudományok Kar részéről dr. Szabó Árpád köszöntötte a diákokat. Dr. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Alapítvány nevében Árpád fejedelem-díjat adományozott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek. /Takács Éva: Tanévnyitó a Sapientia egyetemen. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./ Hetedik alkalommal fogadta be elsőéves hallgatóit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Csíkszeredában a tanévnyitón Kató Béla rámutatott: „Ha meg akarunk maradni abban, amit évszázadok óta eleink összegyűjtöttek, hátrahagytak, azt a szellemi örökséget és a kincset meg akarjuk őrizni, akkor szükségünk van intézményekre. ” /Rédai Botond: Hetedik tanévnyitó a Sapientián. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 17./

Az idén tavasszal megalakult Márciusi Charta aláíróinak egy része szeptember 14-én zártkörű tanácskozást tartott. Megvitatta Pozsgay Imre előterjesztését arról, hogy a szervezeten belül milyen műhelyeket kellene létrehozni a megbetegített nemzet életének megjavítására. Járai Zsigmond egy gazdasági és pénzügyi műhely megalakítását javasolta, amely föltárja a nemzeti vagyon széthordásának követhető és eleddig követhetetlen útjait. A jelenlévők abban is megállapodtak, hogy az 1956-os forradalom kirobbanásának emléknapján, október 23-án felhívással fordulnak a hazai, a Kárpát-medencei és a világban szétszóródott magyarokhoz: Milyen legyen Magyarország? Szó esett a Márciusi Charta Alkotmánybírósághoz benyújtott első beadványáról. A szervezet jogászai és orvosai bíznak abban, hogy az elmúlt hónapokban kidolgozott, egészségügyhöz kapcsolódó és az azt kiegészítő beadványukkal az alkotmánybíróság már az ősz folyamán foglalkozik. Csoóri Sándor a tanácskozáson bejelentette, hogy amennyiben az alapító tagok úgy határoznak, találkozót kezdeményez a Márciusi Charta Sólyom László köztársasági elnökkel a civil társadalom egyre inkább elmérgesedő viszonyáról. /Milyen legyen Magyarország? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./; Előzmény: Márciusi Charta néven új civil értelmiségi mozgalom alapításáról döntött május 5-én Budapesten több mint száz közéleti személyiség. A mozgalom zászlóbontását Csoóri Sándor író kezdeményezte, akinek márciusban írt leveléhez számos író, művész, tanár, közgazdász, tudós, egyházi személyiség csatlakozott. /Megalakult a Márciusi Charta. = Népszabadság, máj. 7./

A Zsil-völgyében lassan már csak az egyház az egyedüli, amely életben tudja tartani a magyar nyelvű oktatást. A vidék lelkészeinek, papjainak nincs könnyű dolga: meg kell győznie azt a kevés magyar szülőt, aki még a környéken lakik, mennyire fontos, hogy magyar óvodába, majd iskolába írassa gyermekét. Ha ötven magyar összegyűl a szórványvidéken, az már öröm. Ha száznál is többen vannak, ünnep. A Zsil-völgyében szeptember 17-én örömünnepet ültek, amikor a lupényi református templomban a vidék magyar gyerekserege gyűlt össze, hogy köszöntse az új tanévet. Szüleik pedig megnézték, mit is tanultak csemetéik az utóbbi négy nap alatt zajló Bibliahéten. – Les Zoltán fiatal petrillai református lelkész az egyik mozgatórugója a vidék magyar közösségi életének. Máté Márta Hunyad megyei főtanfelügyelő-helyettes közölte, az egész vidéken négy helységben működik összevont elemi osztály, két helységben pedig egy-egy V-VIII. -os magyar osztály működik. /Mihály László: Szórvány, nyelvi botlásokkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Erdély öt településén avattak új iskolaépületet a hét végén: a Maros megyei Ákosfalván és Marosszentgyörgyön, a Szilágy megyei Szilágycsehben, valamint a Bihar megyei Monospetriben és Micskén; a Kovászna megyei Kézdivásárhelyen most adják át a Petőfi Sándor Általános Iskolát. Ákosfalván a helybeliek „Az ígéretet megvalósítottuk” felirattal és RMDSZ-logóval ellátott transzparenst helyeztek el az újonnan elkészült iskolaépületen, amelyet azonban Mircea Prozan Maros megyei főtanfelügyelő túlzásnak tartott. Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette, a felirat nem maradhat az iskolaépületen, de az ünnepség alkalmával helyet kaphat a szövetség munkájának eredményességét hirdető felirat. „Az RMDSZ a kormánnyal együtt jól végezte a dolgát” – fogalmazott Markó. Szilágycsehben ötven éve indult újra az önálló magyar nyelvű oktatás. A helységben eddig vegyes tannyelvű iskola működött, az épület kibővítésével helyet kapott az önálló magyar intézmény is. /Iskolaavató kampánnyal. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

Kilenc hónap alatt építettek új iskolát a Bihar megyei Monospetriben. A szeptember 16-án tartott átadási ünnepségen Cseke Attila államtitkár, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke hangsúlyozta: egy évvel ezelőtt még senki nem gondolta volna, hogy a következő tanévet már új, kilenc tantermes iskolaépületben kezdi majd a több mint 180 kisdiák. Az 1,7 millió lej értékű beruházás költségeinek felét fedezték kormánytámogatásból. Az idén átadott művelődési ház után, teljesen felújított iskolát avattak a Bihar megyei Micskén is. A község több mint egymillió lej kormánytámogatást kapott a felújítási munkálatokra. /Új iskolák Biharban is. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

A Maros megyei Ákosfalva 1,2 millió, Szilágycseh 150 ezer lej értékű támogatásban részesült új tanintézmény létesítésére – mindkét épületet a hét végén avatták. /Magyar iskola Szilágycsehen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

A több mint 17 éve elkezdett 24 tantermes iskola építése Kézdivásárhelyen a ‘90-es években megtorpant. Hét éve az önkormányzatnak köszönhetően a kormány több mint 3,8 millió lejt különített el a kézdivásárhelyi tanintézet számára, amelyet szeptember 17-én avatnak fel. Gyergyóalfaluban rendkívüli ünnepséggel kezdik a tanévet: Sövér Elek szobrot avatnak a róla elnevezett iskola udvarán. /Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

A Kallós Alapítvány által létrehozott válaszúti szórványkollégiumba negyvenhat gyermeket várnak, akik a huszonkét helyi gyermekekkel együtt kezdik el a tanévet az iskolában. „Az eddig összegyűlt támogatások nem fedik a gyermekek ellátásához szükséges teljes évi költségvetésünket” – mondta Balázs Bécsi Gyöngyi, az alapítvány elnöke. A hetven gyermek befogadására alkalmas, márciusban felavatott új kollégiumépületbe most költöztek be először. A román állami támogatás híján minden hozzájuk hasonló intézménynek anyagi gondjai vannak. „A gyerekek által befizetett összeg minimális vagy semmi, nekünk kell előteremtenünk a pénzt. Egy bentlakó gyermek egy hónapban 250 lejbe kerül” – jelezte Balázs Bécsi Gyöngyi. Az alapítvány napi ötszöri étkezést, ruhákat, tanszereket, orvosi ellátást biztosít a Kis-szamos-völgyi elszegényedett falvakból érkező magyar gyermekeknek. A hétvégi ingáztatás költségeit is ők állják. „Tavaly decemberben kezdtük el a keresztszülő programunkat, azóta körülbelül tizenöt gyermeknek találtunk mecénásokat. De a keresztszülő és a család személyes kapcsolta mindennél többet jelent” – részletezte az elnök. A keresztszülők többsége magyarországi. A gyermekek eddigi szálláshelyét, a Kallós-kúriát néprajzi múzeummá építik át, egyelőre az átalakítások felmérésénél tartanak. Itt Kallós Zoltán néprajzkutató kivételes gazdagságú gyűjteményét állítanák ki. /Stanik Bence: Válaszúti válasz szórványproblémákra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

A Gyimes völgyében megközelítőleg ezerkétszáz magyarul tanuló diák kezdi meg az iskolai évet: gyimesi csángók, bákói csángók és székelyek. A régió egyetlen magyar középiskolája a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum, amely 1994-ben fogadta első tanulóit. „Katonaság, majd javítóintézet állt itt eredetileg, én meg úgy gondoltam, jobb lenne gyerekeket a jóra nevelni ebben az épületben. Sok szegény gyerekről tudunk abban gondoskodni, hogy az érettségiig eljuttatjuk” – emlékezett Berszán Lajos, volt iskolaigazgató. Ma közel négyszázan tanulnak az intézményben. A völgyben, mely a három települést: Gyimesfelsőlokot, Gyimesközéplokot Gyimesbükköt foglalja magába, 8-10 általános iskola működik. Gyimes völgyében nincsenek magyartanár, magyar tankönyv-aggályok. „Én, mint az iskola vezetője, nem éreztem, hogy diszkriminálnák az iskolát, a hivatalok is méltósággal állnak hozzá a dolgokhoz. Minden alkalmazott a neki járó állami fizetést megkapja. Egy gond van csak: kellene még egy tornaterem az iskolának” – mondta Berszán. Pusztinából tavaly hat diák érettségizett itt. A Gyimesfelsőloktól nyolcvan kilométerre található településen csupán hetente egy-két magyar órát tartanak, reggel héttől, iskolakezdés előtt. A helyi identitástudat ma is erős: a gyimesi csángók nagy része tudja, honnan csángáltak ide. „El kell mondanom, hogy ebbe az iskolába mi nem hívtunk senkit. De nagy szeretettel fogadjuk azokat, akik szeretettel jönnek. Ha egy gyimesi gyerek azt mondja, hogy elmenne Csíkba a művészetibe, mehet, mert az itteni iskolába lesz elég jelentkező” – szögezte le a volt vezető. /Barabás Márti: Nem csángálnak el a diákok. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Több gyülekezetben, közösségben volt a nyáron Bibliahét. Demeter Irén, a KOEN (Keresztény Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alap) Alapítvány elnöke elmondta, hogy az alapítvány központja Marosvásárhelyen van. Szervezetük elsősorban a Bibliahét tartalmi és jogi keretét biztosítja. A programot ebben az évben a holland alapítvány munkatársai, szakemberei állították össze. Jövőre önálló, saját tevékenységi keret összeállítására készülnek, amelyet majd több egyházkerületi központban is bemutatnak mindazok számára, akik bekapcsolódnak a Bibliahét szervezésébe. Témája mindig az Evangélium, formája változó: tábor, templomi tevékenységek, parókián tartott pár napos foglalkozások. Református kezdeményezés, de más felekezetek is sajátjuknak érzik. Ebben az évben 50 ezer gyerek számára szerveztek foglalkozásokat, ebből 30 ezren 403 csoportban Romániából. Célországai még Magyarország, Kárpátalja, Horvátország, Szerbia. /A Bibliahétről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 17./

Fogathajtók, menettáncosok, néptáncosok, fúvószenekarok színesítették a Szilágy megyei Kraszna utcáit a 10. Krasznai Napokon. Átadták az elektronikus könyvtárat, a közel ezer diákkal működő Cserey–Goga Iskolacsoportban. A könyvtár a lakosság részére is elérhető lesz. Század eleji bútorokkal és használati tárgyakkal ellátott falumúzeumot adtak át. Zoltán Erika és Dancs Annamari koncertje még az időseket is előcsalta. /Püsök Annamária: Új intézmények Krasznán. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./

Szeptember 16-án felavatták a falumúzeumot Marossárpatakon. Öt évvel ezelőtt javasolta Berekméri Edmond helyi tanító, hogy jó lenne összegyűjteni a faluban fellelhető tárgyi értékeket. Az újonnan létrehozott helyiségekben a vidéki élet szinte összes kellékével találkozik az ember. Barabás László, a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskola igazgatója az EMKE és a Kriza János Társaság nevében díjazta a kezdeményezést. /Menyhárt Borbála: Életre kelt a múlt. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./

Kettős ünnepet ült a hét végén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Ekkor tartották a Kós Károly tervezte Székely Nemzeti Múzeum Napját, ezenkívül az Európa-szerte ünnepelt Kulturális Örökség Napjaihoz is csatlakoztak. Ekkor megnyílnak az intézmények kapui a látogatók előtt: ingyenesen bejárhatták az épületet Boér Hunor szakszerű vezetésével. /Erdős Zsófia: Kós székely labirintusa. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

A sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban megnyílt a Maybe2 című tárlat. A kiállított művek javarészt a verbalitáson alapszanak. „Mára már nincsenek híreink” – hirdeti magát az egyik művész. Az első Maybe kiállításra 2002-ben került sor, akkor 24 fiatal alkotó mutatkozott be. „A Maybe-generáció tulajdonképpen a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceumban végzett képzőművészekből áll” – magyarázta Szabó Ágnes Evelin, a Maybe egyik szervezője. A kiállított munkák egy része közös alkotás, így a 23 kiállító közül többen is dolgoztak egy-egy munkán. Olyan műveket bocsátottak közszemlére, amelyek még nem voltak kivitelezve, és nem is lesznek, ezért is adták az idei Maybe-nek a Terv-Művek megnevezést. Tanácskoztak a térség kortárs művészetének problematikájáról, Ütő Gusztáv képzőművész, az Etna Alapítvány elnökének moderálásában. Felszólalt többek között Damokos Csaba, akinek nevéhez a Járda fesztivál fűződik. A meghívottak közt jelen volt Kerezsi Nemere, a Köztes Terek Hordozható Múzeumának képviselője, Toró Attila, aki a Képvidék fotóstáborok alapembere, Péter Alpár, az Art Station Megálló rendezvény képviselője, illetve a kézdivásárhelyi Vetró Barnabás, az UdvarTér kortárs művészeti mozgalom felelőse. /Illyés Judit: Szentgyörgyi Terv-Művek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./