Cifra nyomorúság
Elégedettnek és bizakodónak kellene lenni a jövőre, vagy legalább idénre nézve, ha tekintettel vagyunk és el is hisszük azokat a bejelentéseket, amelyek a különféle bérek növeléséről szólnak, és emellett megnyugtatnak, hogy nem terhelnek újabb adókkal. A kormányt alakító szociáldemokraták pártemberei egyelőre igyekeznek tartani magukat a választási ígéreteikhez, és Adótörvénykönyv módosítással, kormányhatározattal meg sürgősségi kormányrendelettel növelték (többek között) a közigazgatásban dolgozók bérét, a nyugdíjakat, a nyugdíjpont értékét (júliustól ezer lejre), a minimálbér pedig már februártól kétszáz lejjel lesz több.
Nagyobb jövedelemnek csak örvendeni kellene, de mégis: van már annyira tapasztalt a lakosság, hogy tudja, adakozni csak úgy lehet, ha van miből, illetve ahonnan kivesznek, oda vissza is kell tenni ahhoz, hogy ki ne ürüljön – adott esetben az államkassza. Az osztogatás pedig úgy kezdődött már év elején, hogy egyelőre az sem világos, miből és hogyan áll össze a költségvetés. Tisztségbe lépése óta Sorin Grindeanu miniszterelnök hétfőn beszélt először az idei költségvetési tervekről, és három napos egyeztetés után a miniszterekkel, elárult néhány adatot is: a kormány ugyan több kiadással (277 milliárd lej) számol, mint bevétellel (253 milliárd lej), de tartják majd magukat a betervezett költségvetési hiány (három százalék alatt) arányaihoz meg természetesen a megígért osztogatásokhoz. A kormányfő mindezt bizakodva jelentette ki, holott egyszerű konyhai terminusokban gondolkodva érthetetlen, vagy legalábbis kérdéses, hogyan lehet többet költeni a kevesebből.
Na de ne firtassuk ilyen aprópénzre menően a globális helyzetet, inkább nézzük, miben reménykednek kormányszinten: a gazdasági növekedésben. Ez is egy újabb általános megfogalmazás, ráadásul ezen a téren eltérnek a jövendölések attól függően, hogy ki mondja őket. A leginkább optimista természetesen a kormány, és – amint gazdasági elemzők meg is állapították már – az idei, alapos késésben levő költségvetési terv eddigi egyetlen összetevője az optimizmus. A hivatalos álláspont tehát egy öt százalékot meghaladó éves gazdasági növekedésről szól, a Világbank azonban már lejjebb hagyta a prognózissal négy százalék alá, egy nemzetközi pénzügyi elemző csoport pedig inkább a három százalék közelében számol az ország idei gazdasági növekedésében. Amit mindebből leszűrhetünk, az, hogy a pénzosztáshoz mégiscsak valahonnan bevétel is szükségeltetik, és erre már a Nemzeti Bank tanácsosa állapította meg, hogy várhatóan a kormány év közben kevésbé népszerű intézkedésekre fog kényszerülni. Egyik plusz bevételi forrásra éppenséggel a jótékonynak tűnő adakozásból számítanak, mégpedig a minimálbér növeléséből. Februártól ugyanis kétszáz lejjel lesz több az országos bruttó minimálbér, ami ismételten ellentmondásosan hat az érintett felekre. A kormány valószínűleg büszke, hogy ígéretet teljesít, és talán még el is hiszi, hogy ezzel életszínvonalat növel, elvégre a statisztikai táblázatban ez egy felfele mutató nyíl lesz. A minimálbérért alkalmazottak ellenben joggal érzik úgy, hogy havi kiadásaikhoz meg a tisztességes megélhetéshez szükséges anyagiakhoz viszonyítva szinte éhbérért dolgoznak, főleg, ha a havi ezer lejből még családot is fenn kell tartani, vagy jövőt szeretnének tervezni. Az adatok pedig arról árulkodnak, hogy a minimálbéren alkalmazottak nagy többsége Romániában a magánszektorban dolgozik, tehát az intézkedéssel, a minimálbér szintjének növelésével ismételten a magánvállalkozókat, a cégeket hozzák nehezebb helyzetbe. Hiszen a béremeléssel egyenes arányban növekednek a munkáltatókat terhelő kiadások, amelyek amúgy a legmagasabbak közé tartoznak uniós szinten is. A gazdasági növekedéssel számolni képtelen vállalkozó pedig, vagy alkalmazottainak létszámcsökkentésére kényszerül, vagy más megoldást keres a munkatörvénykönyv keretein belül, hogy ne kelljen növelnie személyzeti kiadásait. De erről a dicső kormánystatisztika már nem fog adatokkal szolgálni. Amúgy szintén februártól módosították, vagyis növelték általában véve a „munkadíjakat”, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy legyen honnan fedezni a kiadásokat, a bérek növelését például. Míg eddig a nyugdíjalapba a társadalombiztosítási járulékot legtöbb öt átlagbérre számolhatták, mostantól ezt a szintkorlátozást megszüntették. Ez természetesen a nagy jövedelemmel rendelkezőkre hat hátrányosan, meg munkaadóikra, hiszen ezentúl a teljes fizetésre (és nem csak az átlagbér ötszörösének megfelelő összegre) fel kell számolniuk a járulékot, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy azért arányosan nagyobb nyugdíjat kell(ene) majd folyósítani – kérdéses persze, hogy változatlan marad-e a nyugdíjrendszer és törvénykezése. És hasonló elképzeléssel számolják februártól az egészségbiztosítási járulékot is: szintén a teljes bérre, és nem csupán az átlagbér ötszörösének megfelelő összegre.
A kormányfő ígérete, vagy talán inkább reménye szerint január végére a parlament elé kerülhet az idei év költségvetési tervezete. Abban már pontos számoknak kell lenniük, hogy legalább az illúzióját teremtsék meg annak, hogy nem csak a semmit osztjuk sokáig.
Újvári Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)

Előtérbe kerültek a fiatalok – a múlt évet összegezte a MIÉRT
Két választáson, kampányokon, fontos rendezvényeken van túl a Magyar Ifjúsági Értekezlet. A tavalyi évet a MIÉRT elnöke, az RMDSZ Máramaros megyei képviselője és ifjúságért felelős alelnöke értékelte kedden Kolozsváron.
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke elmondta, 12 települést látogattak meg a múlt év elején, hogy felmérjék a tagszervezetek állapotát és igényeit. Ekkor készültek el az ifjúsági törvényt érintő javaslataikat is. Februárban a területi RMDSZ-elnökökkel találkoztak, hogy lobbizzanak az ifjúsági jelöltekért az önkormányzati választásokat megelőzően. Az ifjúsági törvényről szóló módosításaikkal március elején jártak a parlamentben, abban a hónapban megtartották rendes küldöttgyűlésüket is az "500 fiatalt a közösségért" szlogennel.
Áprilisban indították el a Rólad szól! konzultációs karavánt, összesen 1566 résztvevővel, 13 megyét, 30 települést látogatva meg. Ebben a hónapban indultak el az önkormányzati választásokkal, urbanisztikai, közbeszerzési, költségvetési kérdésekkel kapcsolatos képzések is Székelyföldön, a Partiumban és Közép-Erdélyben. A Civil Információs Centrumok elindítását májusban jelentették be.
Júniusban zárult a kampány, a MIÉRT több polgármestert, megyei tanács-alelnököt, városi és megyei tanácsost juttatott be az önkormányzati választásokon. „Azt gondolom, hogy az erdélyi magyar fiatalok rácáfoltak arra a közhellyé vált kijelentésekre, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika” – fogalmazott Antal.
Júliusban szervezték meg az ötnapos EU Tábort, amelyre meghívták többek között Nagy-Britannia bukaresti nagykövetét is, aki a brexit utáni kérdéseket taglalta. Augusztusban a Kolozsvári Magyar Napokon jelentkeztek ifjúsági pavilonnal a tagszervezetek és egyházi ifjúsági szervezetek részvételével.
Ősszel újrakezdték a Róla szól! kampányt, Antal Lóránt részt vett az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (YEP) találkozóján, ahol a fiatalok ingyenes vasúti utazását szorgalmazta. Eközben gyakornokokat toboroztak Winkler Gyula EP-képviselő irodájába. Az országos választásokon öt jelöltet indítottak, erős kampányt folytatva – hangzott el a sajtótájékoztatón. Antal szerint olyan témákat ragadtak meg, amelyekkel az új kormány is aktívan foglalkozik.
Tavaly vállalkozói konferenciát is szerveztek a magyarországi IKSZ-szel közösen, erdélyi és magyarországi fiatalokat ismertetve meg egymással. A rendezvény második megállóját valószínűleg február végén, Kolozsváron szervezik meg. Szorgalmazzák fiatal vállalkozók kereskedelmi kamarájának elindítását is. A MIÉRT két kiadványt jelentetett meg 2016.ban: az önkormányzati kisokost és egy a pályázati lehetőségeket összegző kiadványt. 15 pályázatot nyertek az év folyamán.
Több teret kapott az ifjúság
Az IT-bizottság, illetve a védelmi és közrendészeti bizottság tagja lett a parlamentben Apjok Norbert. Az RMDSZ Máramaros megyei képviselője elmondta, az egynapos cégbeíratás, a szakoktatás támogatása, a vidékfejlesztés különböző területei fontosak számára, emellett az adócsökkentés munkatapasztalattal nem rendelkező fiatalokat alkalmazó cégek számára, illetve a vidéki internet-hozzáférés és IT-hálózat lefedettségének javulása. Probléma szerinte, hogy kevés a magyarul tudó rendőr magyar többségű településeken, így ennek az aránynak a javítása is cél.
Geréd Imre, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke arról beszélt, a fiatalok folyamatosan előtérbe kerültek a kampányok alatt. A máramarosi jelölt kampányának vezetőjeként elmondta, szűkös térben mozoghattak, de Apjok Norbertnek sikerült bejutnia a parlamentbe.
A Rólad szól! koordinátoraként Geréd Imre elmondta, egy nem túlpolitizált, nem megszokott projektet akartak elindítani. Egy felmérés során kiderült, a középiskolások különösen érdeklődnek a Rólad szól! iránt, ezért is szervezték meg két ízben is tavaly ezt a kampányt.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

A DNA főügyésze tagadja Sebastian Ghiță vádjait, és nem mond le
Tagadta kedden a korrupcióellenes ügyészség vezetője a szökésben lévő Sebastian Ghiță üzletember vádjait.  Laura Codruţa Kövesi közölte, hogy nem fog lemondani.
„Nem vettem részt privát mulatságokon Sebastian Ghiță üzletemberrel, nem írtam neki emaileket és soha nem beszéltem vele telefonon” – jelentette kedden a ziare.com portálnak adott interjúban Laura Codruţa Kövesi. A korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetője leszögezte: a jelenleg szökésben lévő volt képviselővel csak hivatalos eseményeken találkozott.
Kövesi a négy bűnvádi eljárás alatt lévő üzletember videóüzenet-sorozatában elhangzó vádakra reagált. Képtelenségnek nevezte Sebastian Ghițának azt a – hétfőn este elhangzó – állítását is, hogy a DNA főügyésze az egyik külföldi titkosszolgálat ügynöke.
Kövesi kedden interjút adott az Agerpres hírügynökségnek is, amelyben leszögezte: nem fog lemondani posztjáról csak azért, mert „zavarja a vádlottakat”.  Ezzel a Sebastian Ghiță elleni bűnvádi eljárásokra utalt. A DNA vezetője úgy véli: azt a munkát végzi, amellyel megbízták és amelyért fizetését kapja. 
„Miért nyújtanám be lemondásomat? Mert a munkámat végzem? Mert zavarom a vádlottakat? Nem, nem nyújtom be lemondásomat. Azért neveztek ki a DNA főügyészének, hogy a munkámat végezzem. És a DNA feladata az, hogy a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben nyomozzon. Én ezt tettem. Ezért fizetnek” - válaszolta arra a kérdésre, hogy az utóbbi idők botrányai után szándékában áll-e benyújtani lemondását. 
"Az egész rendszert póbálják meg lejáratni"
Kövesi szerint a DNA célkeresztjében lévő személyek némelyike azt is megengedheti magának, hogy cégeket alkalmazzon emberek megfélemlítésére. „Vagyonukból zaklatással, megfélemlítéssel foglakozó cégeket alkalmazhatnak vagy lobbycéget fizethetnek meg, amelyek nyomást gyakorolnak a hatóságokra, intézményekre, hogy mindenféle jelentéseket állítsanak össze, vagy nyomást gyakorolnak az ügyészekre és bírókra, az igazságszolgáltatási rendszerre” - tette hozzá. 
A DNA vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az ellene irányuló „támadások” a teljes igazságszolgáltatási rendszert érintik. „Amikor valakik valótlanul azt állítják, hogy dossziékat fabrikálunk bizonyos személyek ellen, olyan körülmények között, hogy a bűnvádi perekben az igazságszolgáltatás különböző szintjei, különböző bírói testületek mondanak ítéletet, akkor azt mondhatjuk, hogy a teljes igazságszolgáltatási rendszerre nyomást gyakorolnak. Kinek érdeke destabilizálni az igazságszolgáltatási rendszert?” – tette fel a kérdést.
maszol.ro

Verestóy a Coldea-ügyről: a titoktartás leple alatt visszaélések is történhetnek a SRI-ben
A jelenlegi törvények nem alkalmasak arra, hogy a parlament valós ellenőrzés alatt tudja tartani a titkosszolgálatokat, így ezekben az intézményekben visszaélések is történhetnek – jelentette ki kedden a Maszolnak Verestóy Attila.
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság titkárát annak kapcsán kérdeztük, hogy a testület egy hét múlva a SRI teljes vezérkarát behívta az ülésére tisztázni Florian Coldea tábornok tartalékállományba helyezésének hátterét. A politikus nagyon sok reményt nem fűz ehhez a meghallgatáshoz.
„Ez egy sokkal bonyolultabb helyzet, mint amit tisztázni lehetne egy bizottsági meghallgatáson. A jelenlegi törvényes keret sem segít abban, hogy a civil szféra betekintést nyerjen az erőszakszervezetek belső életébe” – fogalmazott a szenátor.
Verestóy elmondta, el tudja fogadni azt, hogy bizonyos szintű óvatosságra és titoktartásra szükség van minden államban a hírszerző szolgálatok tevékenységével kapcsolatban. „Csak sajnos alapos a gyanú, hogy Romániában a titoktartásnak és a bezárkózásnak a leple alatt visszaélések is történnek, törvényellenes cselekedetek is elrejtőzhetnek” – fogalmazott a szenátor.
A politikus szerint a civil – parlamenti – ellenőrzésnek éppen az lenne a feladata, hogy ezeket a visszaéléseket megelőzze, leleplezze. „Ez a rendszer jelenleg most önmagát ellenőrzi. Ez nem jelenti azt, hogy meg is tudja gyógyítani magát” – jelentette ki arra utalva, hogy Florian Coldeát a SRI-n belül megalakított bizottság tisztázta Sebastian Ghiță üzletember vádjai alól.
Erős, de nem részrehajló ellenőrzést kell gyakorolnia a parlamentnek a hírszerző szolgálatok fölött - jelentette ki a Coldea-ügy kapcsán kedden Klaus Johannis. Az államfő kifejtette: szerinte "legalább két vörös vonalat" kell meghúzni ahhoz, hogy a titkosszolgálatok és a politikusok megfelelően végezzék feladataikat. Johannis nem tartja jónak, hogy a titkosszolgálatok beavatkozzanak a politikába, másrészt azt is meg kell szerinte szabni, hogy a politikusok milyen mértékben avatkozhatnak bele a titkosszolgálatok dolgába.
Ilyen körülmények között Verestóy Attila szerint a parlamenti bizottság hatásköre a jelenlegi törvény adta lehetőségekre korlátozódik. Így például elkérhetik azokat a dokumentumokat, amelyekre alapozza a Florian Coldea ügyében vizsgálódó bizottság a tábornok ártatlanságát. Emellett a törvény kötelezi a titkosszolgálatokat arra, hogy a testület rendelkezésére bocsássák az általuk felhasznált közpénzek rendeltetését igazoló dokumentumokat.
A politikus elmondta, fontosnak tartja, hogy a jövő heti meghallgatáson „legalább a beszélgetés mélyreható legyen”. Emlékeztetett: a Coldea-ügyet vizsgáló bizottság a közvéleményhez csak egy rövid állásfoglalást juttathatott el, ám a parlamenti testület tagjai már a jelentésük részleteibe is betekinthetnek. Kérdésünkre hozzátette: amíg ezeket a részleteket nem ismeri, nem tud véleményt alkotni arról, hogy Florian Coldea követett-e el törvény- és szabályszegést.
Készül az új nemzetbiztonsági törvénycsomag
Arra a kérdésünkre, hogy miként lehetne javítani a titkosszolgálatok parlamenti ellenőrzésének hatékonyságán, a szenátor azt mondta: a nyugat-európai országokban működő modelleket kellene alkalmazni Romániában is. „Angliában, Németországban, Franciaországban a civileknek valóban van hatalmuk az erőszakszervezetek felett” – jegyezte meg.
Verestóy tájékoztatása szerint az ellenőrzés hatékonyságát növelő módosításokat a készülő nemzetbiztonsági törvénycsomagba lehet majd foglalni. Emlékeztetett: a hazai titkosszolgálatok tevékenységét szabályozó törvények még a kilencvenes években születtek. „Az az egyik legnagyobb baj, hogy ezek a jogszabályok meghaladottak. A kilencvenes években Románia teljesen más helyzetben volt, nem volt a NATO és az EU tagja sem” – magyarázta a SRI tevékenységét ellenőrző bizottság titkára.
Cseke Péter Tamás
maszo.ro

Meglátni a lehetőségeket Alfaluban
Kevés hírt vert nagydobra az elmúlt évben az alfalvi községvezetés. A polgármester úgy tartotta, nem kell kérkedni a megvalósítással. A tavalyról és idei kilátásokról adott számot a Gyergyói Hírlapnak Gáll Szabolcs polgármester.
– Gáll Szabolcs polgármesteri tevékenységében változatosságot hozott a tavalyi választási időszak. Mennyire bolygatta meg ez a községlakókat, voltak-e klikkesedések, egymással szembefordulások?
– Mi maximálisan arra törekedtünk, hogy a megosztás, mint fogalom, ne kerüljön be a kampányba, úgy próbáltuk megszervezni, hogy a nézőpontkülönbségek csak akkora sáncot képezzenek az emberek között, amelyet könnyedén át lehet lépni, ne legyen szükség később pallók lerakására, felszedésére. Tanulság volt a négy évvel ezelőtti időszak, akkor nagyon rossz közhangulat alakult ki, ezt akartuk elkerülni. Akár azzal is, hogy meghirdettük, bárki jelentkezhet tanácsosnak, és hogy előválasztást is tartottunk. Így senki sem maradt ki és a közösség dönthetett, kit, mennyire támogat szándékában.
– Az embereknek újévi fogadalmaik szoktak lenni. A polgármesternek volt-e mandátumkezdeti fogadalma?
– Igen, és az volt, hogy folytatom, amit elkezdtem. Amikor négy éve polgármesternek választottak, elmondtam, közép- és hosszú távú terveim vannak. Ezeknek a kivitelezését folytatom, és bízom benne, hogy sikerül. Persze, ez sok mindentől függ, mert a nagyobb terveket uniós pályázatokból lehet megvalósítani, és azok elég jól meg vannak késve.
– Az új mandátumban történtek közül mire büszke Gáll Szabolcs Alfaluban, Borzonton?
– Mi folyamatosan a pályázati lehetőségek kiaknázására koncentrálunk. Minden aláírt finanszírozási szerződés, ami az infrastruktúra fejlesztését szolgálja, egy sikertörténetként csapódik le bennem. Úgy néz ki, hogy aszfaltozáshoz láthatunk, a község még aszfaltozatlan utcáit is burkolni szeretnénk. Már a közbeszerzési eljárásnál tartunk. A szennyvízhálózat bővítésének kapcsán is lehetőség nyílik a régi vezetékek kicserélésére. Nagyon fontos ez, hiszen a kilencvenes években lefektetett vezetékeken nagy a beszivárgás, így esős időben feltelnek, a szennyvizet nem tudják befogadni, ami folyamatosan elárasztja a mezőt, a mellékvezetékekben pedig gyakoriak e miatt a dugulások. Most a csőcsere mellett mosatóautót is fogunk vásárolni a vissza nem térítendő támogatásból. Sikertörténet az is, hogy a központi óvodánkat hamarosan korszerűsíteni tudjuk, így meg fog felelni a közegészségügyi működési elvárásoknak. De szívesen említem azt is, hogy a művelődési ház egyik nagy hiányosságát sikerült pótolni korszerű illemhelyekkel. És van újabb letett pályázat is a kultúrházban előadóterem, színpad és nézőtér kialakítására is egyebek mellett.
– Mi okozott bosszúságot önnek az elmúlt időszakban?
– Nagy nehézség még mindig a birtokviszonyok rendezése. A földterületek kimérésével sehogy sem tudunk előre haladni, az utolsó tíz százaléknyi terület kérdése megoldatlan. Nem elég, hogy a tisztázás önmagában is bonyolult, még a törvénykezés sem ad neki lendületet. Szeretném, hogy a végére járjunk ennek, és a gazdák is elkezdhessék a fejlesztést, a területek tagosítását. Ennek is elengedhetetlen feltétele a telekkönyveztetés, mint ahogy a támogatásigénylés kapcsán is. Ez egy országos probléma, ember, pénz, idő és jóindulat kell hozzá fentről.
– Mire céloz a jóindulatot említve?
– Nem tapasztalok segítőkészséget ebben az állam részéről. Tavaly ősszel például megjelent a kormányprogram, azt ígérték, fedezik a telekkönyvezési költségeket azokra a területekre, amelyekre parcellázási terv van összeállítva. Olyan kicsi összeget szabtak meg ezekre a munkálatokra, ötven lejt hektáronként, hogy azt földmérő szakember nem vállalta. Tizenhat cégnek küldtünk felkérést, mindenki visszautasított. Gondoltunk arra, saját költségvetésből különítünk erre pénzt, de akkora összegekről van szó 15-16 ezer hektárnál, hogy megbénítaná az egyéb fejlesztéseket.
– Az Általános Rendezési Terv elfogadásával is problémák adódtak...
– Minden szakhatósági láttamozás megvan hozzá, a Transelectrica jóváhagyása hiányzik. Pert kellett indítsunk. A Bucsin-tetőn lévő meteorológiai állomás egy része az Electrica védelmi zónáján belül van. 25 méteres sávszélességben semmilyen építmény nem szabadna legyen, még kerítés sem. Az állomás viszont ott volt, és ma is ott van. Az Electrica azt mondja, el kell költöztetni, a meteorológiai állomás erre akkor hajlandó, ha az önkormányzat egy ugyanolyan feltételekkel ellátott épületet tud biztosítani. Így elakadt a község Általános Rendezési Tervének (PUG) a véglegesítése, és ez gátolja a villanyhálózat-fejlesztési elképzeléseinket is. Mert ott is változtak a szabályok, a kéréscsomagban benne kell legyen a PUG is.
– A külső nehézségek ellensúlyozásaként belső, helyi kezdeményezés indult útjára ezelőtt három esztendővel. Mi van az önkormányzat feketeribiszke-ültetvényével?
– Azt mondhatom, a legtöbb reményem a feketeribizliben van. Annak ellenére, hogy még nem sikerült szüretelnünk, a tavalyi termést elvitte a fagy, meggyámbászta az árvíz is, de nagy terveink vannak, újabb hektárokat szeretnénk beültetni, a kombájnt is megvásárolni a szüretig. Egyelőre még várjuk a lehetőséget, hogy pályázhassunk feldolgozóra, de addig is van, ahová fordulni feldolgozás érdekében. Utánanéztünk annak is, milyen feldolgozás lenne az igazi, kiderült, nem a pasztörizálás, mert a magas hőfok nem kedvez minden elemnek, hanem van egy újabb, az ultrahangos csírátlanítás. Ebben is, akárcsak a kombájn beszerzésében testvértelepülés nyújt segítséget. Én hiszem azt, hogy ez olyan beruházás tud lenni, amelyik tényleg megtermi gyümölcsét a jövőre nézve, és meghozza a fiatalok kedvét, hogy beruházzanak, gazdálkodjanak, inkább ezt az útját válasszák a jövőjüknek, mint az elvándorlást. Azt látom, türelemre van szükség, időre, amíg az elképzelésből megvalósítás lesz. Példa erre a Kultúrcentrum története is, amely az elején úgy működött, hogy a hivatal alkalmazottai ebédeltek ott, a széle hosszát alig ütötte. Mára annyi rendezvény van, hogy az elmúlt évet 60 ezer lejes nyereséggel zárta, és nyolc alkalmazottja van az önkormányzati cégnek.
– Többféle gyümölcsöt is szüretelnek idén, amint a beszélgetésből kiderül. Mit kér a polgármester a lakosságtól, hogy miben „kalákázzanak”?
– Arra vágyom, hogy lássák meg a lehetőségeket. És most a feketeribizli-termesztésre gondolok. Az önkormányzat visszahozta, igazolni akarjuk, hogy ezen a vidéken teremni tud, komoly jövedelmet adhat. Szeretném, ha az emberek ráhangolódnának arra, hogy ha megvan bennünk az akarat, és e mellé kitartás társul, akkor ennek meglesz a hozadéka. Nem kell egyszerre akarni mindent, csak higgyenek abban, hogy képesek rá, hogy érdemes célokat kitűzniük maguk elé. Ha ez a lendület meglesz a lakosságban, ez lehetne a község motorja. Mi megteremtjük azokat az infrastrukturális feltételeket, melyek szükségesek egy vállalkozás beindításához, működtetéséhez, de annak örvendenénk, ha hozzá vállalkozói kedv is társulna a lakosság részéről. Én nem vagyok annak híve, hogy munkahelyet teremtsek, inkább a megélhetési lehetőség alapját kell adjuk, és mindenki arra építse a kicsi, saját vállalkozását, ahol ő a saját főnöke és alkalmazottja is. Ebben látom a jövőt, itthon, az alfalvi fiatalság számára.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Lecserélné Horváth Annát a PSD
A kolozsvári önkormányzat szociáldemokrata párti (PSD), valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetségét (ALDE) képviselő tanácsosai azt kérik az RMDSZ-től és a nemzeti liberális párti (PNL) városatyáktól, nevezzenek ki más személyt az alpolgármesteri tisztségbe Horváth Anna helyett, aki ellen befolyással való üzérkedés miatt vádat emelt az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). 
Dan Morar, a kolozsvári tanács PSD–ALDE-frakciójának vezetője keddi sajtóközleményében azzal érvel, hogy a polgármesteri hivatalban három hónapja kettő helyett egy alpolgármester dolgozik, ami akadályozza az intézményt a feladatok ellátásában. Dan Morar szerint ugyanakkor nem tesz jót a városháza megítélésének, hogy a DNA által bíróság elé állított, hatósági felügyelet alatt álló alpolgármester töltse be ezt a tisztséget. Az ALDE-t képviselő Adrian Mureşan megerősítette: a polgármesteri hivatal egészséges működése érdekében támogatják, hogy az önkormányzati képviselőtestület más személyt nevezzen ki Horváth Anna helyett az alpolgármesteri tisztségbe.
Kolozsvár alpolgármestere, Horváth Anna ellen befolyással való üzérkedés és pénzmosás miatt emelt vádat a DNA december 20-án. Az alpolgármester hatósági felügyelet alatt van, és nem láthatja el tisztségével járó feladatait. Ugyanebben az ügyben befolyás megvásárlása és pénzmosás vádjával bíróság elé állították Fodor Zsolt üzletembert is, aki szabadlábon védekezhet. Horváth Anna október 13-án jelentette be, hogy fizetés nélküli szabadságot vesz ki mindaddig, amíg eljárás folyik ellene, mivel nem tartja korrektnek, hogy úgy vegye fel fizetését, hogy közben nem dolgozik.
A vádhatóság szerint Horváth Anna alpolgármesterként ez év februárja és májusa között befolyását felhasználval közbenjárt a kolozsvári önkormányzat alkalmazottjainál annak érdekében, hogy sürgessék meg a másik vádlott, Fodor Zsolt egyik ingatlanprojektjével kapcsolatos engedélyek és jóváhagyások kibocsátását. A DNA szerint Horváth Anna szolgálataiért cserébe két fesztiválra szóló 60 bérletet kért, összesen 20 ezer lej értékben. A belépőket a helyhatósági választás kampányában tevékenykedő önkéntesek között osztotta szét az alpolgármester. Az ügyészek szerint a vádlottak a Fodor Zsolt által vezetett egyik cég, illetve egy Horváth Anna által megjelölt társaság közötti támogatási szerződéssel próbálták a törvényesség látszatát kelteni. A közleménye arra is rámutat, hogy a DNA zár alá vett egy, az alpolgármester tulajdonában levő kolozsvári ingatlant.
kronika.ro
Erdély.ma

Egy hoppon túl, jöhet a folytatás (Év eleji beszélgetés dr. Antal Álmos kórházigazgatóval)
„Van egy közmondás: építkezni alulról felfelé kell, tisztogatni fentről le és bentről ki. Ez az egészségügyre is érvényes. Ami pedig a megyei kórházat illeti, 2016-ban történtek előrelépések, de az intézmény még nem felel meg annak, amit szeretnénk. Ha folytatódik a felzárkózás, ha az országos egészségpolitika is segít, és a kórház összes alkalmazottja elkötelezett, hogy segíteni akar a betegen, és részt vesz ebben, akkor jó úton vagyunk” – így gondolja dr. Antal Álmos, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház igazgatója, akivel az elmúlt esztendő megvalósításairól, a jelenlegi hiányosságokról és jövőbeni tervekről beszélgettünk.
Az 580 ágyas megyei kórházban tavaly 19 185 bennfekvő beteget jegyeztek, közel annyit, mint egy évvel korábban, az egynapos beutalások száma 5800, hasonlóan 2015-höz. A járóbeteg-rendelőben tavalyelőtthöz képest ezerrel kevesebben fordultak meg: 93 100-an jelentkeztek szakorvosnál, illetve laboratóriumban, amelynek a sok költöztetés is az oka lehet – véli a kórházvezető. Növekvőben a kórházon belüli elhalálozások száma, mert megváltoztak a szokások, a családok nem ragaszkodnak már annyira, hogy a végstádiumban lévő hozzátartozójuk otthon haljon meg, inkább a kórházat választják – mondta az igazgató. Tavaly 525-en hunytak el a kórházban, öttel többen, mint egy évvel korábban.  „Ezt vállaljuk, ez főleg az intenzív terápián dolgozó orvosoknak jelent pszichés megterhelést. Nagyon sok esetben agyi inundációról van szó vagy végstádiumban levő onkológiai betegekről. Hiányzik egy krónikus betegek kórháza, ahol az ilyen eseteket kellene ellátni, ez nem a sürgősségi kórház feladata, de ha a család nem tudja vállalni, nem utasíthatjuk el...”
A tavalyi megvalósítások közé tartozik, hogy befejeződött az uniós támogatásból finanszírozott felújítás, korszerűsítés, vége a tíz éve tartó munkatelepnek, de az osztályok visszaköltöztetése és működésbe helyezése még hátravan, ez év során folyamatosan történik.
Krónikus orvoshiány
A legsúlyosabb a helyzet a hematológián, ahol hónapok óta nincs szakorvos, az igazgató abban bízik, hogy a hematológiát választó sepsiszentgyörgyi jelenlegi rezidens a szakvizsga után hazatér. Az onkológián egyetlen szakember dolgozik, a sürgősségen négy szakorvos végez szolgálatot, kilátásban van egy sürgősségi orvos alkalmazása Hargita megyéből. 2016-ban hét új szakorvos érkezett a megyei kórházhoz, és elmentek négyen. Alkalmaztak egy-egy kardiológust, labororvost, radiológust, gyermekpszichiátert, gyermekgyógyászt és két ortopédet. Nemsokára munkába áll egy fiatal endokrinológus és egy bőrgyógyász, akik a kórház rezidensei voltak, most kapták meg a szakorvosi pecsétet.
A múlt héten két nyugdíjba vonuló volt kórházigazgatót, osztályvezető főorvost búcsúztattak: dr. Sándor Józsefet és dr. Albert Istvánt.  De a kórház orvosai és bedolgozói között még vannak nyugdíjkorhatárosok, az ő helyükre is meg kell találni a megfelelő szakembereket – közölte Antal Álmos. Súlyosnak tartja az elöregedést a családorvosok körében is, az alig több, mint száz háromszéki családorvosból huszonketten nyugdíjkorhatárosok, többen betegek, de nincs, akinek átadják praxisukat. Szerinte ez érinti a kórházat is, mert ha hiányos az alapellátás, az tovább gyűrűzik, de egyelőre nem látja, hogy lenne megyei, illetve országos stratégia ennek megoldására. Ami régen működött, jelenleg akadozik
Az országos egészségügyi informatikai rendszer bizonytalan működése, az egészségügyikártya-leolvasó hálózat gyakori kiesése, a folyamatos jogszabály-módosítás mellett a védőoltások hiánya, a kórházak közötti együttműködési szándék csökkenése, a bérek és ügyeleti díjak emelése miatti pénzügyi káosz nehezítette a kórházak helyzetét. Ez alól nem kivétel a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház sem. Antal Álmos szerint, ha nem működik a széles körű alapellátás és a megelőzés, a védőoltások rendszere, akkor nagy baj van. „A védőoltások folytonos biztosítása az állam feladata, amíg ez nincs rendben, addig ne is beszéljünk oltási törvényről, oltási kötelezettségről. Tavaly  gyakran vissza kellett hívni az újszülöttet, mert nem volt oltóanyag, a kórházak jelenleg is folyton kölcsönkérnek egymástól védőoltást. Múlt évben hol ez hiányzott, hol az, csak közbenjárással, személyes kapcsolatok révén lehetett beszerezni tetanusz és veszettség elleni szérumot.”
Az igazgató óriási gondnak tartja, hogy a betegek útja, a klinikák közötti transzfer nem működik úgy, mint korábban. „Most számítógépes rendszer van, millió nyomtatvány, és amikor felhívjuk az adott klinikát, hogy küldenénk egy súlyos beteget, egyszerűen visszautasítanak. Ez megtörténik Brassóval, Marosvásárhellyel. Amit meg tudunk oldani, az legtöbb esetben személyes kapcsolat igénybevételével történik. Ha ismered az adott professzort, ha eléred telefonon, talán van esélyed, hogy küldheted a beteget, ha nem, akkor nem teheted útra, mert nem fogadják. Igyekszünk megoldani minden esetet, de ha százból kétszer nem működik, annak a két páciensnek lehet, hogy végzetes. Tehát százszázalékosan kell működnie a rendszernek. Amikor nagyon elkeseredünk, felhívjuk Arafat államtitkárt, ha felveszi a telefont, esetleg közbenjár, hogy meg tudjunk oldani egy esetet, de ennek nem így kellene működnie.” Antal Álmos szerint kiveszett a régi kollegialitás, a fiatalok már másként gondolkodnak, mindenki egyénileg oldja meg a gondokat, aminek a betegek a legnagyobb vesztesei. Legsúlyosabb helyzetben az onkológiai betegek vannak, őket járatják egyik kórházból a másikba, kevesen tehetik meg, hogy Kolozsvárra mennek, ahol az onkológiai intézetben minden kezelés egy helyen van.
Javítani a minőségen
Antal Álmos elmondta: igaz, hogy az ellátás minőségének biztosítása a kórház elsővonalbeli vezetősége és az osztályvezetők feladata, de minden egyes orvosnak és a pácienseknek is tenniük kell ezért. A gördülékenyebb járóbeteg-ellátás érdekében a betegeknek meg kell szokniuk, hogy tartsák be az előjegyzést, ha valakinek délelőtt tíztől van időpontja, ne üljön oda már reggel nyolckor, mert úgyis csak tízkor kerül sorra – mondotta. Elismeri, hogy olykor előfordul csúszás, ez is az orvoshiánynak köszönhető, mert a szakorvosok a kórházi osztályokon is dolgoznak, emiatt néha késnek a járóbeteg-rendelőből. Azt is meg kell érteniük a pácienseknek, hogy a legtöbb szakmában óránként négy vizsgálatot végezhetnek el a szakorvosok, ennyit fizet ki az egészségbiztosító pénztár – hangsúlyozta az igazgató.Kérdésünkre, hogy a kórház felújításával, modernizálásával együtt járó műszerpark-bővítés milyen mértékben járul hozzá az orvosi ellátás minőségének javulásához, Antal Álmos elmondta, ez önmagában nem elegendő, élni kell a korszerű felszerelés használatának lehetőségével, ez pedig még több tudást igényel az orvosok részéről. „A cél az, hogy legalább az átlagos elvárásoknak megfeleljen a kórház. Ez minőségi politikát jelent, nem csúcsteljesítményekre kell törekedni, hanem minden szakmában szükség van előrelépésre. Ezen a téren még vannak hiányosságok. A minimális invazív beavatkozásokat, endoszkópos kivizsgálásokat és terápiát el kell tudni végezni, hogy ne kelljen a beteget utaztatni. Nem helyes, hogy felállítunk egy endoszkópos vizsgálattal végzett diagnózist, és utána elmondjuk a betegnek, hogy hol végzik el a beavatkozást. Sajnos, e tekintetben nem állunk jól, és kényszeríteni sem lehet senkit, hogy tehetségén túl vállaljon valamit, de a kórház vezetősége mégis ebbe az irányba kíván lépni, mert ez elvárható egy megyei kórháztól. A jó működéshez három dolog szükséges: épület, műszer, orvos. Fontos a tudás, a megfelelő műszerhasználat, vagyis alkalmazása a technikának. Nagy előrelépés, hogy a sebészeten és a nőgyógyászaton már vannak endoszkópos beavatkozások, lépnünk kell a pneumológia, a gasztroenterológia irányában is.”
TervekMagnetorezionanciás készülék beszerzését tervezi a megyei kórház, erről már egyeztetett az intézményt fenntartó megyei önkormányzattal és az egészségügyi minisztériummal, valamint állami finanszírozással szeretnék megépíteni az új sürgősségi osztály épületét a főépülethez csatolva. Tervezik a régi kórház teljes felújítását és új tüdőkórház építését is. Antal Álmos hiányolja a pénzügyi stabilitást, jelenleg folyamatos kiegészítésekből fedezik a fizetésemelésekkel és az ügyeleti díjak növelésével járó kiesést, amit havonta folyósít a minisztérium, és rengeteg idegességgel, bizonytalansággal jár. Adósság mindig van, a hiány egyre nő, a fizetésalap lassan eléri a havi egymillió eurót –  közölte az igazgató. Elmondta, anyagi szempontból a minél nagyobb ágykihasználás a jó, de fontos, hogy mindig legyenek üres ágyak, ez biztonságot jelent, és kényelmi szempontból is jobb, mintha a kórtermek teljesen tele vannak. „Azt szeretnénk, hogy ne csak a működést biztosítsuk, hanem az ellátás minőségét is, és az az érzésem, minél több dolgot oldunk meg, annál több keletkezik.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szeku örök
Politikai thrillerekbe, Keresztapa-szerű gengszterfilmekbe illő kémtörténet tartja lázban immár napok óta Romániát. Nem hiányzik semmi, ami egy ilyen sztori kelléke: kémek, ügyészek, rendőrök, magas rangú, nyakig sáros politikusok, megvesztegetett újságírók, kifürkészhetetlen hatalmi játszmák, tömérdek pénz, feljelentések, váratlan fordulatok, szökés, üldözés, kiszivárogtatás, zsarolás, árulás. Csak a remény hiányzik, hogy egyszer mégiscsak élhető, normális ország lesz Romániából, olyan, ahol valóban azok vezetik az államot, akiket demokratikus választás révén a lakosság erre felhatalmaz.
Sebastian Ghiţă tündöklése és bukása olyan autentikus romániai történet, amelyet a világ normálisabb felén fikciónak, fantazmagóriának minősítenének. Már az üzletember felemelkedése körül is sok a kérdés: vélhetően titkosszolgálati háttér kellett ahhoz, hogy az amúgy tehetséges fiatalemberből oly zsenge korban Románia egyik leggazdagabb üzletembere legyen, aki mindvégig állami szervekkel, önkormányzattal, hírszerző szolgálatokkal üzletelt. Bukása azonban még érdekesebb: vélhetően valamiféle titkosszolgálati belháború során Ghiţă kegyvesztetté válhatott, a korrupcióellenes ügyészség és a hatóságok célkeresztjébe kerülvén pedig hiába remélt védelmet, így aztán fogta magát, és lelépett, megszökött. Azóta sem tudni, hol tartózkodik, viszont eltökéltnek látszik, hogy mindenkit bemártson. Saját tévécsatornájában naponta jelentkezik egy-egy leleplező anyaggal. Ezekben arról mesél, hogyan nyaralt együtt Florian Coldeával, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) operatív igazgatójával és Laura Codruţa Kövesivel, miként irányítja az országot egymással karöltve a RHSZ és a korrupcióellenes ügyészség, mivel zsarolta meg Florian Coldea hírszerzési operatív igazgató Victor Ponta volt miniszterelnököt, hogy Laura Codruţa Kövesit nevezze ki főügyésznek, miként tartják a kezükben Klaus Iohannis államelnököt stb. S bár egynémely állításáról kiderült, hogy nem igaz, szavait pedig sokan kétségbe vonják és igyekeznek cáfolni – de vajon kinek, kiknek hihetünk, ha a titkosszolgálatok tartják kezükben a román sajtó jelentős részét is?! –, a videofelvételek mégsem maradtak hatás nélkül. Coldeát előbb felfüggesztették, aztán belső vizsgálatot kezdeményezett a hírszerző szolgálat, melynek eredményét tegnap hozták nyilvánosságra, s melyben – minő meglepetés! – megállapítják, hogy főnökük sem törvényt, sem belső szabályzatot nem sértett, de állítólag maga kérte felmentését, így aztán tartalékba helyezték.A rendkívül kusza történetben a kérdések és rejtélyek sora napról napra sokasodik. Egyszerű halandókként, akiknek nincs bepillantása a legmagasabb szinten zajló hatalmi játszmákba, csak kapkodjuk fejünket. De ha csak egy százaléka igaz annak, amit a szökevény Ghiţă állít, már az bőségesen elég, hogy keserűen summázzuk: Romániában a titkosszolgálatok jócskán túllépik hatáskörüket, a politikai, gazdasági és médiaelitbe beszivárogva őrzik és mentik át hatalmukat. A szeku örök.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felújítanák a Székely Katonaneveldét (Kézdivásárhely)
A céhes város legjelentősebb világi műemlékei közt tartják számon az egykori  Székely Katonaneveldét. Az ingatlan mind építészeti értéke, mind történelmi nevezetessége miatt régóta szerepel a műemlékek országos listáján. Ma általában mindenki „nagy kaszárnyaként” emlegeti, megkülönböztetve a Mária Terézia idején épült kaszárnyáktól. Az 1822 szeptemberében átadott épület állaga évről évre romlik, a rendszerváltás óta eltelt időszakban csupán a tetőszerkezetét sikerült kijavítani és újracserepezni.
A múlt év őszén Kézdivásárhely önkormányzata két pályázatot nyújtott be Gyulafehérvárra a Központi Fejlesztési Ügynökséghez európai uniós alapokra számítva, az egyik a kantai minorita rendház, a másik pedig a Székely Katonanevelde épületének teljes felújítását célozta. Bokor Tibor polgármester arról tájékoztatott, hogy az első pályázatukat formai okokra hivatkozva elutasították, és mivel úgy érzik, hogy az illetékesek nem jártak el tisztességesen a pályázat elbírálásakor, a döntést megfellebbezték, amire választ várnak. Az indoklás az volt, hogy nem csatolták az iratcsomóhoz a római katolikus egyház alapító okiratát, hiszen a magyar történelmi egyház létét papírokkal igazolni több mint nevetséges. Az elöljáró szerint ez egy rosszindulatú hozzáállás volt a  Központi Fejlesztési Ügynökség részéről. Az egykori Székely Katonanevelde esetében a polgármester jó hírrel szolgált, a pályázat az első szűrőn túljutott, a dosszié formai átvizsgálásán már túl vannak, következik a továbbjutott pályázatok pontozása. Negyvennégy pályázat maradt versenyben. Bokor Tibor abban reménykedik, hogy megkapják azt a pontszámot, amely nyomán a finanszírozási szerződés aláírására is sor kerülhet. Ha ez sikerül, a felújítás után az Incze László Céhtörténeti Múzeum költözne át a műemlék épületbe.
 Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Coldeát tartalékba helyezték
Florian Coldea altábornagynak, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) 
igazgatóhelyettesének tartalékos állományba helyezését kérte az államfőtől tegnap Eduard Hellvig, az RHSZ  igazgatója, miután a tisztséget csaknem 12 éve betöltő Coldea maga kérte felmentését a személyével kapcsolatos híresztelések miatt.
A román hírszerzés „szürke eminenciásaként” emlegetett Coldeáról a december közepe óta szökésben lévő, korrupciós ügyekben vádlottként szereplő Sebastian Ghiţă médiamágnás, volt SZDP-s képviselő tett közzé kompromittáló információkat, amelyek hitelességéről élénk vita alakult ki a román sajtóban. A rejtélyes módon eltűnt, immár nemzetközi körözés alatt álló üzletember a tulajdonában lévő hírtelevízióhoz videoüzenetek sorát juttatta el, amelyekben azt állította, hogy szoros barátság fűzte Coldeához és Laura Codruţa Kövesihez, a korrupcióellenes ügyészség főügyészéhez (utóbbi ezt határozottan cáfolta, elmondása szerint csak hivatalból ismeri a volt politikust). Ghiţă szerint Coldea és Kövesi egy külföldi szövetséges titkosszolgálat ügynökeiként, politikai megrendelésre, befolyásukkal visszaélve döntenek arról, hogy ki ellen induljon bűnvádi eljárás Romániában. Az RHSZ a múlt héten belső vizsgálatot rendelt el az ügyben, amelynek idejére felfüggesztette tisztségéből Coldeát. A szolgálat tegnapi közleménye szerint a vizsgálóbizottság megállapította, hogy az igazgatóhelyettes semmilyen törvényt vagy belső szabályzatot nem sértett meg, ezért a vezetőtanács visszahelyezte őt hivatalába. Az altábornagy azonban katonai méltóságára és a szolgálat hitelét fenyegető súlyos veszélyre hivatkozva felmentését kérte. Ezt Klaus Iohannis államfő tegnap alá is írta. Sebastian Ghiţă tavaly decemberig tagja volt a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti szakbizottságnak, és az RHSZ-hez fűződő kapcsolatai is szerepet játszhattak abban, hogy informatikai cégei futószalagon nyertek nemzetbiztonsági jellegű, eurómilliós állami megbízásokat. A Ghiţă által kiszivárogtatott bizalmas információk ügyében január elején a legfőbb ügyészség hivatalból vizsgálatot indított. Ez ügyben tegnap Traian Băsescu volt államfőt is kihallgatták tanúként, aki azt nyilatkozta, hogy azt a felvételt, amelyet neki tulajdonítanak, Ghiţă készítette. Romániában sokan úgy vélik, hogy a titkosszolgálatok befolyásolják a korrupcióellenes kampányt, ám a korrupcióellenes ügyészség  legutóbbi tevékenységi jelentése szerint a 2015-ben lefolytatott csaknem 11 ezer eljárás közül csak 90 indult az RHSZ-től érkezett jelentés alapján.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összeveszett az európai jobb- és baloldal (Elnököt választ az EP )
Tegnap választott új elnököt az Európai Parlament a német nemzeti politikába visszavonuló mostani elnök, Martin Schulz helyére, lapzártáig azonban nem dőlt el, ki vezeti a következő négy évben az Európai Unió törvényhozó testületét.
A nap izgalmait az okozza, hogy összerúgta a port a két legnagyobb frakció, a keresztény-konzervatív Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D). Évek óta nagykoalícióban irányította a két csoport az Európai Unió közvetlenül választott testületét, de most úgy tűnik, ennek az együttműködésnek vége. Azon vesztek össze, hogy egy tizenkét éve működő háttérmegegyezés értelmében a szocialista Martin Schulz után egy néppárti jelöltön lett volna a sor, hogy az EP élére álljon. Ha ez így alakul, akkor viszont az EU mindhárom fontos vezető pozíciójába néppárti politikus került volna. Az EU „kormányát”, az Európai Bizottságot a luxemburgi konzervatív Jean-Claude Juncker vezeti, a miniszterelnökök és a külügyekkel foglalkozó államfők tanácsát a lengyel polgári platformos Donald Tusk elnökli. 
A verseny nyílttá vált, és hét parlamenti frakció állított jelöltet az EP-elnökségre. A liberálisok (ALDE) Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnököt indították harcba. Percekkel az első szavazási kör után azonban Verhofstadt visszalépett a néppárti jelölt, az olasz Antonio Tajani javára. Parlamenti források szerint visszalépésének az ára az volt, hogy az ALDE a már meglévő három mellé még egy alelnökséget kapjon az EP-ben, és fontosabb szerep jusson nekik a szakbizottságok vezetésében.
A két frakciónak azonban összesen nincs annyi szavazata, ahánnyal meg tudnák nyerni a választást. Az egyik fő kérdés az volt, hogy brit konzervatívokat és a lengyel Jog és Igazságosság pártot is a sorai között tudó Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakció beáll-e az újonnan alakult jobboldali–liberális koalícióba.
A szavazáson legfeljebb négy kört tartanak, és addig tart, amíg az egyik jelölt megszerzi a leadott érvényes voksok legalább felét. Az első három körben az összes jelölt indulhat, a negyedik, késő estére kiírt voksoláson azonban csak a két legjobban szereplő jelölt: Antonio Tajani (EPP, Olaszország) és Gianni Pittella (S&D, Olaszország).
Az Európai Parlamentnek 750 tagja van. Ha mindenki szavaz, és mindenki érvényesen, 376 szavazat kell a győzelemhez.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adótörvénykönyv-módosítástól a munkaerőhiányig (Visszapillantó)
Szokásunknak megfelelően, idén is visszapillantunk az elmúlt esztendő legfontosabb gazdasági eseményeire, amely szintén az adótörvénykönyv jelentős módosításával kezdődött, majd az év folyamán egyre inkább a képzett munkaerő hiányára panaszkodtak a vállalkozók.
JanuárAdótörvénykönyv. Már az év első napjától érvénybe lépett az új adótörvény, amely nagyon sok változást hozott a cégek, illetve jogi személyiséggel rendelkező egyéni vállalkozások tekintetében. Számszerűen több mint száz olyan módosítás szerepelt a 2015/227-es törvény által jóváhagyott hatalmas terjedelmű jogszabályban, amely az adók és illetékek rendszerét átírta. A legfontosabb módosításokat Benkő Pál adószakértő segítségével ismertettük.Repülőtér. Év végére elkészül a vidombáki repülőtér – nyilatkozta a Brassó megyei tanács alelnöke. Claudiu Coman leszögezte, hogy ötmillió eurós kölcsönt vettek fel, aktualizálni kell a megvalósíthatósági tanulmányt, egymillió euróba kerül a még szükséges területek kisajátítása és előkészítése, megkapták a villamos áram vezetéséhez szükséges engedélyeket. Továbbra is függőben a kifutópálya területének átvétele, a vitatott 200 hektár sorsát újabb kormányrendelettel rendezik – szögezte le Coman. Mint ismeretes, eddig csupán a repülőtér 2,85 kilométeres, 45 méter széles kifutópályája épült meg, amelyet 2014 őszén adtak át. Ma már tudjuk, az igéretből nem lett valóság.
Közel a hamburgerhez. „A vendéglátóipar úgy jött képbe, hogy míg az építőszakmában dolgoztam, gyakran ebédeltem a városban, mindig rohanni kellett, és nem találtam egy igazi gyorséttermet – nyilatkozta lapunknak Bunta Álmos. – Fontos volt számomra, hogy valami új legyen és kézműves termék, amit helyben állítunk elő. Így esett a választás a hamburgerre” – mondta a fiatal vállalkozó, aki néhány évvel korábban építőmérnöki diplomával érkezett haza Debrecenből. FebruárAkarunk dolgozni. A foglalkoztatottsági aránynál (az alkalmazottak aránya az aktív lakosság körében) Kovászna megye 55,8 százalékkal országos szinten a 9. helyen áll – közölte Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az Európai Unió pedig célként határozta meg, hogy 2020-ig az arány érje el a 70 százalékot (Románia esetében a cél 60 százalék). Mindebből az látszik, hogy az itt lakók akarnak dolgozni, és dolgoznak is, még ha kevés pénzért teszik is ezt – mondotta a polgármester.Húsz év. „Szervezkedni, társulni nem kötelező, de megéri. Lehet dolgozni egyedül is, de egy sor lehetőség miatt érdemes társulni, együttműködni, kapcsolati hálót építeni” – nyilatkozta Bagoly Miklós, a húszéves Asimcov, vagyis a Kovászna Megyei Vállalkozók Szövetségének elnöke.Rugalmasabb pályázás. Miközben a régi ciklusban, függetlenül a támogatás intenzitásától, a vállalkozónak teljes mértékben kellett finanszíroznia a beruházást, és visszaigénylési kérelemmel tudta lehívni a megfelelő pénzeket (utófinanszírozásos rendszer), most előre le lehet hívni akár ötven százalékban is az elnyert összegeket – közölte az új költségvetési ciklus uniós pályázatai kapcsán lapunk kérdésére Bartis Botond, a Goodwill Consulting tanácsadó és pályázatíró cég  értékesítési igazgatója. 
Szalmaláng. A maksaiDeszke János és felesége, DalmaSzékelyföldön elsőként kezdett szalmából fűtőanyagot készíteni. A D&D szalmabrikettgyár bemutatásakor a fiatal vállalkozók elmondták: a sikeres pályázathoz vakmerőség, kitartás és persze szülői támogatás kell.MárciusAz újrakezdő. Három évvel ezelőtt még teljes kiárusításon gondolkozott, ma egy lassan, de biztosan épülő vállalkozást vezet – írtuk Dónáth Lajosról, a kökösi Gulyás csárda tulajdonosáról. A lassú építkezés hívének korábbi vállalkozói próbálkozásait a válság kettébe törte, de sikerült felállnia. 
Képzés. Harmadik szakaszához érkezett a kézműveseknek szánt üzleti képzés. A  KézMűvész Egyesület szervezésében 2015 tavaszán indult a tematikus felkészítő, ekkor 34 kézműves nyert bepillantást a marketing és design alapjaiba. 
Bemutatkoztak a fővárosban. Háromszéki fiatal vállalkozók is bemutatkoztak a Bukarestben szervezett üzleti konferencián. A Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) társszervezésében zajló eseményen a startup-szimuláció keretében egyebek mellett egyedi kerékpárokat, újszerű bútordarabokat, online áruházat mutattak be. A húszéves Roby sajt. Sok munka, kitartás kellett, hogy az egyre nehezebb körülmények között működő tejtermékpiacon megmaradjon az étfalvi kis üzemben készített sajt. Csutka Attila tulajdonost nem hátráltatták meg a nehézségek, fejlesztette vállalkozását, ma már négyféle, kézműves minőségű, hagyományos termékként bejegyzett sajtot forgalmaz. Munkájában Róbert fia segíti, a könyvelést felesége, Mária Magdolna végzi. Igazi családi vállalkozásról beszélhetünk – mutattuk be a két évtizedes vállalkozást.SzékelyföldBudapesten. Székelyföld-stand is jelen volt a március 3–6-a között Budapesten megszervezett Utazás Kiállítás, 2016 turisztikai expón, amelyen 28 ország 350 kiállítója vett részt. Háromszéket a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, A borvíz útja programot az Aquasic Egyesület képviselte, Hargita megyét a Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás, továbbá Udvarhelyszéket a Szinfotour, Csíkszeredát a Csíkinfo Iroda, Gyergyószéket Gyergyószentmiklós önkormányzata.Verseny. A szolgáltatási elképzelések voltak túlsúlyban a sepsiszentgyörgyi Junior Bussiness Club által hatodik alkalommal megszervezett Üzleti Tervek Versenyén. A színes palettán zeneipari közvetítő vállalkozástól játszóterek korszerűvé tételén át, az energiafelhasználás optimizálását célzó üzleti terven keresztül egészen a turisztikai szolgáltatásokra irányuló pályamunkáig sok minden megtalálható volt, de olyan kevésbé elterjedt elképzelést is bemutattak, mint a hálózatépítés.
ÁprilisKülhoni vállalkozók éve. A magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága koordinálta, a külhoni vállalkozók felkarolását célzó program keretében mentorok segítségével célirányos fejlesztési konzultációk zajlottak Sepsiszentgyörgyön. A tematikus év részeként a program keretösszege 750 millió forint, 525 millió forintot pályázati célra fordítanak, 3–6 millió forint támogatást kaphatnak a vállalkozások.Díjeső. Három díjjal tért vissza a legjelentősebb országos pék- és cukrászipari kiállításról és versenyről, a Gastropanról Diószegi László és csapata. A sepsiszentgyörgyiek kenyere, péksüteménye a második, illetve harmadik helyre volt elegendő, Farkas Ferenc ételszobrászati remeke viszont kategóriájában kiérdemelte a zsűri legmagasabb elismerését.Pálinkadíj. A Potio Nobilis brand újabb nemzetközi sikereket ért el Európa talán legrangosabb seregszemléjén, a Destillatán, amelyen 11 ország 129 főzdéje vett részt.  A főzde megkapta a Höchste Qualitat minősítést, 4,25 pontot érve el a maximális 5-ből. A különböző kategóriákban a sepsiszentgyörgyi pálinkakülönlegességeket nem kevesebb, mint 14 éremmel jutalmazták.MájusMinimálbér. A hónap első napjától 1,1 millió hazai alkalmazott bruttó bére 1050 lejről 1250 lejre nőtt.
Egységár a vendéglőben. Berszány Tibor, egyebek mellett a Bertis üzletek tulajdonosa a Szent György Napokra időzítette a Central vendéglő megnyitását. Az új vendéglátóipari egység érdekessége az úgynevezett egységáras büféasztal. „Nekem az az elméletem, hogy mindig egyet lépjünk előre, mert a megállás már lejtmenet egyben” –  mondta a vállalkozó.Astra-csőd. A Bukaresti Táblabíróság jogerősen elrendelte a csődbe jutott Astra biztosító felszámolását. A biztosítási garanciaalap (FGA) közölte, hogy ezzel teljesültek a kárigények kifizetésének jogi feltételei. A Hotnews szerint a garanciaalap 60 ezer káraktát vett át az Astrától mintegy 650 millió lej értékben. A felszámolást elrendelő jogerős végzéstől számítva a károsultaknak még 90 nap állt rendelkezésükre, hogy kérjék a kártalanítást.Parafa dugó. Romániában három cég vezeti a parafa dugók és egyéb -termékek piacát. Egyikük székhelye Kovásznán van, a RobyCom Kft.-t tulajdonosa, Augustin Sasu mutatta be.Turisztikai klaszter. Miután Kovászna, Hargita és Maros megye huszonöt turisztikai érdekeltségű szervezetének nem sikerült bejegyeztetni a Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetséget, a kezdeményezők, intézmények, civil szervezetek, vállalkozók új megoldásként klaszterbe tömörültek, hogy a térség turisztikai vonzerejét szakszerűbben használhassák ki – számolt be Albert Zoltán megbízott vezető.JúniusÉdler folytathatja. Újabb négy évre Édler Andrást választották a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparakamara élére. Ugyanakkor megválasztották a 17 tagú vezetőtanács tagjait is.Fejlesztés. Nagyjából ötmillió eurós beruházást zár a német tulajdonú, négy háromszéki nadrággyárat működtető Ready Garment Technology Kft. A befektetéseket, a hétéves bevezetést kívánó új üzleti modellt, a jövőbeni terveket Dieter Bock, a németországi anyavállalat többségi részvényese mutatta be. Kiderült egyebek mellett, hogy az egyik legnagyobb kihívásuk az egyre hangsúlyosabb munkaerőhiány. Több pénz a civileknek. Az elmúlt hat évben folyamatosan nőtt a személyi jövedelemadó két százalékáról rendelkezők száma – közölte a pénzügy. 2004 és 2010 között a felajánlható összeg abszolút értékben csaknem négy és félszer lett nagyobb, míg az adófizetők több mint tízszer akkora összeget utaltak át 2010-ben, mint 2004-ben. A 2011. évi adóból átirányított összeg először haladta meg az egymillió lejt Háromszéken, ahol a következő három esztendőben a befizetők száma gyakorlatilag nem változott, míg az összeg kismértékben növekedett 2014-ig, amikor több mint négyszeresére, valamivel 5,6 millió lej fölé ugrott. Mindez olyan körülmények között, hogy az adófizetők mintegy fele él ezzel a lehetőséggel.(folytatjuk)
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bolgárok fogságában Csertőn (A szentkatolnai Szigeti Gyárfás emlékezik)
Az általunk tíz esztendő alatt felkutatott mintegy ötven felső-háromszéki egykori hadifogoly közül – mára már alig tucatnyian élnek – a szentkatolnai kilencvenkét éves Szigeti Gyárfás az egyetlen, aki nem szovjet és nem nyugati, hanem bolgár hadifogságban volt. A 3. Ukrán Front alárendeltségében harcoló és a Dél-Dunántúlt ellenőrző 1. Bolgár Hadsereg 1944 decemberében és 1945 januárjában három gyűjtőtábort hozott létre: Pécsen a Ferencz József-laktanyán, Kaposváron a Baross-laktanyán és Szigetvártól északra 2,5 km-re, Csertőn (Csertő-pusztán), gróf Festetics Domonkos uradalmán. Szigeti Gyárfásnak nagy szerencséje volt, hogy a bolgárok nem adták át a szovjeteknek, így nem került Szibériába.
Pisztoly a kenyérben
Gyafi bácsi, ahogy a faluban ismerik és szólítják, 1924. október elsején született Szentkatolnán. Tizenhét évesen sorozták be a magyar hadseregbe, akkor került az árkászokhoz Sepsiszentgyörgyre. Rövid kiképzés után a frontra vezényelték, előbb Sósmezőn harcolt a szovjetek ellen, majd onnan visszavonultak Torján keresztül. Erdélyből Csáktornyára, az ottani csapattesthez került hat erdélyi bajtársával együtt. Csáktornyán partizánok őrzésével bízták meg őket, huszonnégy órás szolgálatot teljesítettek. 
– Egyszer én voltam szolgálatban ott, ahol a partizánokat őriztük. Jött egy néni és egy bácsi. Odajöttek az ablakhoz, köszöntek és megkérdezték tőlem, hogy ismerem-e ezt és ezt a fehérnépet. Egy huszonnyolc éves tanárnő volt az illető, az ő lányuk. Mondtam, hogy ismerem, mire arra kértek, hogy küldjem ki. Mondtam nekik, hogy tiltja a szabály. Erre fel arra kértek, hogy adjak át egy csomagot és mondjam meg neki, hogy a legközelebbi viszontlátásra. Bevittem a csomagot és mondtam az őrmesternek, hogy nekem nem tetszik ez a csomag. Egy nagy, domború kenyér volt benne. Azt javasoltam az őrmesternek, hogy vágjuk kétfelé. Az őrmester azt mondta nekem, menj el te székely góbé, ilyesmit miért akarsz csinálni? Ragaszkodtam hozzá, hogy szeljük meg a kenyeret. Az őrmester elővette a kést, és nekifogott kétfelé vágni, de a kés éle valamibe megakadt. Megfordítottuk a kenyeret, és próbáltuk a másik felét elvágni. Ott is kemény valamibe akadt a kés éle. Amikor kétfelé törtük, akkor láttuk, hogy pisztolyt rejtettek el a kenyérben. Mondtam az őrmesternek: lássa, hogy jó volt az elővigyázatosság, mert az első golyó a magáé lett volna, majd szerre lőttek volna le minket, és a partizánok mind elmenekültek volna. Akkor értettem meg igazán, miért üzente a lányának, hogy a legközelebbi viszontlátásra.
Ez volt az első tettem. A második szintén Csáktornyán történt. Bombáztak minket a szovjet repülők. Az egyik földet ért, de nem robbant fel. Az ezredes azt mondta nekünk, hogy a bombát valaki vigye el onnan, és a lejtő mellett eressze bé. Senki nem jelentkezett önkéntesen. Én jelentkeztem egyedül, hogy elviszem. Felvettem a vállamra, elvittem és beeresztettem. Amikor visszaértem a csapatomhoz, negyven méterre tőlünk felrobbant a bomba. Az egyik szilánk a sapkámat vitte le a fejemről, de szerencsére nem sebesültem meg. Az ezredes nem győzött dicsérni, hogy hányan haltunk volna meg, ha én nem viszem el onnan a bombát.
Csokoládé a repülőről
− Szigetvárra vezényeltek át. Ott folyt a Dráva. Szigetvárhoz nagyon közel, Csertőre Festetics gróf birtokára vittek bennünket. Ott is huszonnégy órás szolgálatra osztottak be Nyáguly Béla falumbelivel. Volt még velem egy csegődi fiú és az őrvezető. A motorcsónak keresztülvitt minket a Dráván, és egy óra tájt megérkeztünk a horvát határ mellé. Átjött hozzánk négy horvát. A falu a határtól tíz méterre volt. Mondták nekünk, hogy menjünk velük és ebédeljünk. Bementünk egy csárdába, ahol két asztalt összehúztunk, az egyik felén ültek a horvátok, a másik felén mi. Kipakoltuk az asztalra, ami nálunk volt. A horvátok kértek egy-egy deci rumot. Azt megittuk, majd ellegettünk, és mi is kértünk két liter bort. Nyolcan azt is megittuk. Ekkor már öt óra felé járt az idő. Elbúcsúztunk egymástól, ők jöttek a román határ felé, mi pedig mentünk visszafelé. Közben pihenőket tartottunk, de mentünk tovább. Már tíz óra lehetett, amikor a fejünk fölött három repülőgép cirkált. Kértem a társamtól egy piros rakétát, amit fellőttem. Erre a repülőgépek megtértek, és alacsonyra leereszkedve ejtőernyőkkel kezdték kidobigálni a repülőkről mindazt, amit magukkal hoztak. Egy láda egy nagyobb csutakra hullott és szétesett. Tábla csokoládék voltak a csomagban. Egyet-egyet mi is elvettünk. Kérdezte tőlünk az őrvezető, hogy melyikünk megy jelenteni az ügyet. Mondtam neki, hogy én és Nyáguly lemegyünk. El is mentünk. Úgy tizenegy óra lehetett akkor. Kiabáltunk át a Dráván, hogy költsék fel a motorcsónakost, jöjjön utánunk, és vigyen át minket a folyón. Felköltötték, és át is szállított minket. A nálam levő csokoládét átnyújtottam a csónakosnak, hogy adja oda a gyermekeknek, Nyáguly Béla pedig a cimboráinak adta.
A törzsőrmester volt éppen szolgálatban. Beszámoltam neki a történtekről. A törzsőrmester azonnal felhívta Csáktornyát, hogy küldjenek három autót, és legyen minden járművön nyolc katona. Megrakodva jöttek vissza, de a felét sem tudták felrakni a kocsikra. A törzsőrmester ismét felhívta Csáktornyát, és azt kérte, hogy most már négy járművet küldjenek. Azokra már sikerült felrakni a repülőkből ledobott élelmet. Megérkezett Csáktornyáról az ezredes. Azt mondta nekem a törzsőrmester: na, Szigeti, te most meséld el az ezredes úrnak, hogy történt, mi történt. El is mondtam neki mindent. Megdicsért és azt mondta, hogy másnap jön a szabó és tiszta új ruhát kapunk mind a négyen, az őrvezetőt előléptetik őrmesterré, belőlem szakaszvezető lesz, a másik kettő pedig tizedes. 1945-ben húsvét napján lesz a vitézzé avatás – mondotta az ezredes. Eljött húsvét napja, de a vitézzé avatásunk elmaradt, akkor éjszaka megszálltak minket a bolgárok.
Bolgárok fogságában
− A bolgár katonák összeszedtek vagy ötvenünket, és elvittek Csertőre, a grófi uradalomra. A bolgár hadifogságot ott töltöttem le. Volt négy nagy istálló, mi, a foglyok a padláson háltunk. Volt közöttünk tanár, ügyvéd stb. és mindenféle mesterember. Jó életünk volt, nem panaszkodhatom. Minden napra a hús megvolt, aki szivarazott, az napjára kapott tíz darab cigarettát dobozkákban. Nyáguly Béla nem volt dohányos, de ajánlottam neki, mondja azt, hogy ő is szivarazik, így nekem minden napra húsz cigaretta jutott. Szóval, jó életünk volt a bolgár fogságban, amikor hazakerültem, kilencvenöt kilogrammos voltam.
1945 októberében érkezett a táborba egy szovjet komisszió, felmérték, hogy hány fogoly van, mert azt mondták, hogy pénteken visszajönnek és visznek minket a Szovjetunióba. Húsvéttól októberig voltam bolgár fogságban. Amikor elmentek a szovjetek, fel kellett sorakozzunk. A bolgár kapitány nagyon rendes ember volt. Tolmács segítségével ismertette, a szovjetek mit akarnak velünk, el akarnak vinni Szibériába, de ő úgy döntött, hogy elenged minket. Azt kérte, hogy mindenki mondja meg a pontos címét. Heten voltunk háromszékiek. Ez volt kedden, szerdán reggel ismét sorakozni kellett. A bolgár kapitány tartott egy szép beszédet, majd felolvasta a nevünket sorra. Amikor elébe mentünk, a bal kezét a bal vállunkra tette, a másikkal kezet fogott és sok szerencsét kívánt. Azt tanácsolta tolmács által, hogy vigyázzunk magunkra, és ha szovjet katonát látunk, meneküljünk el, mert ha elfognak, lágerbe kerülünk. 11 órakor egy nagy hajrát kiáltottunk, megnyitották a lágerkaput, és mindenki elindult hazafelé. A csertői lágerből egy emléktárgyat is őrzök, a zabolai Kozma Dénes bajtársam egy fa fokost készített számomra, aminek az egyik oldalára a „Sz. Gy. 1945. VI. 15.”-t, nevem kezdőbetűit és egy dátumot, a másik felére pedig „A csertői táborból” feliratot véste. 
Román katonaság
– Bementünk Szigetvárra, ahol vonatra szálltunk, és Budapestig utaztunk. Pesten sok orosz volt, féltünk, hogy ismét fogságba esünk. Egy szerelvény Dédára indult. Arra felültünk, aztán Dédán szálltunk le. Este tíz óra körül jött egy vonat, amelyik Sepsiszentgyörgyre és Brassóba ment. Felültünk arra a szerelvényre. Amikor eljöttünk Málnásig, ellenőrt kaptunk. Heten voltunk a fülkében, és mindegyikünknek egyforma papírja. Az ellenőrök azt kifogásolták, miért nem mentünk a magyar hatóságokhoz, hogy adjanak más igazolványt. Leszállítottak a vonatról, és jegyzőkönyvet írtak. Délután folytattuk az utunkat hazafelé egy másik vonattal. Falumbeli, Luka Sanyi bácsi, akivel Málnáson véletlenül összetalálkoztunk, és ő előttünk hazaért, hírt adott az érkezésünkről, ezért nagyon sokan vártak a szentkatolnai állomáson. Az udvaron is sokan voltak. Mondtam édesanyámnak, adjon tiszta ruhát és mosdóvizet, hogy feküdjek le. Jól esett végre vetett ágyban pihenni.
1946-ban román katona is voltam Bukarestben. Az én korosztályomat akkor hívták be katonának, de az nem volt jó élet. Nem volt, mit enni. Csak az élt jobban, akinek pénze volt. A román fehérnépek árulták a málépitánt, amiből megvettünk egy darabot, és azt ettük. Amikor a román hadseregből leszereltem, már nem kilencvenöt, hanem csak hatvanhét kilós voltam. 1949-ben megnősültem, három lányunk született, azokat férjhez adtuk. Sajnos, csak a jobb szememmel látok, a ballal semmit, még az ujjaimat sem. Vitéz sem lett belőlem azóta sem. Veteránpénzt csak havi 120 lejt kapok, össze-vissza a rokkantsági nyugdíjjal együtt 458 lejt hoz a postás. Akikkel együtt voltam bolgár fogságban, már mind elhunytak, csak egyedül én élek.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elsődleges a nyelvhasználat és szimbólumaink használata Biró Zsolt képviselő sajtótájékoztatója
A Magyar Polgári Párt (MPP) februári kongresszusának előkészítéséről, az együttmű- ködésről, a parlament prioritásairól tartott tegnap sajtótájékoztatót Biró Zsolt parlamenti képviselő, az MPP elnöke.
Új időszak következik az MPP életében Elmondta, a múlt hét végén Székelyudvarhelyen tartott bővített elnökségi ülésen döntöttek arról, hogy a párt ötödik kongresszusát február 11-én tartják Szatmárnémetiben. Az elnök szerint új időszak következik az MPP életében, „ki- lenc év után elérkezett az idő, hogy újratervezzünk bizonyos dolgokat, úgyhogy a kongresszuson alapszabályzat-módosításra is sor kerül, bizonyos tekintetben program- módosításra is, az MPP keretprogramja, amely a célokat megfogalmazza, továbbra is változatlan” – jelentette ki Biró Zsolt, utalva arra, hogy megváltozott a helyzet, mert a 2016-os esztendőt úgy zárhatták le, hogy „a Magyar Polgári Párt immár elmondhatja, parlamenti képviselettel rendelkezik, növekedtünk az önkormányzatok szintjén is, ami új helyzetet eredményez a párt szempontjából, és ehhez kell igazítanunk a terveinket, a programot, az alapszabályzatot, hogy egy olyan új struktúránk legyen, amely adott esetben operatívan és hatékonyan tudja kezelni a felmerülő kérdéseket”. Ezért tervezik választmány létrehozását, mert eddig csupán elnökség létezett, a kongresszus és az elnökség között nem volt olyan testület, amelynek döntéshozó hatásköre lenne. Ugyanakkor tisztújításra is sor kerül. A Népújság kérdésére, hogy indul-e egy újabb mandátumért, illetve van-e kihívója, Biró Zsolt kijelentette: indulok egy újabb mandátumért, egyelőre nincs tudomásom arról, hogy más jelentkező is lenne az elnöki tisztségre, de február 11-ig még majdnem egy hónap van… Egyébként a kérdést megbeszéltük az országos bővített elnökségen, és a kollégáim, munkatársaim támogattak. Elfogadhatatlanok a katolikus gimnázium körüli „maszatolások” A továbbiakban a parlamenti munkáról beszélt a képviselő. Örömmel jelentette be, hogy az MPP-nek Marosvásárhelyen is lesz parlamenti irodája, a volt városháza épületében, a 82-es irodában. Reményei szerint február elsejéig sikerül elkezdeni a fogadóórákat is. A párt törvényhozási prioritásairól szólva mondta, hogy minél jobb eredményeket szeretnének elérni a nyelvhasználat terén. „Az RMDSZszel közösen megfogalmazott választási programunk célként tűzi ki, hogy a 20%-os nyelvhasználati küszöböt lejjebb szorítsuk a 10-15%-os határra. Ennél is fontosabb szimbólumaink használata, ez elsődleges kell legyen, mert látjuk, hogy ebből adódik a legtöbb probléma, büntetés, peres eljárás, úgyhogy ebben a kérdésben mielőbb eredményt szeretnénk elérni.” Örömmel nyugtázta, hogy azok- nak a szakbizottságoknak a tagjai lettek, amelyeknek szerettek volna: Kulcsár Terza József a jogi és emberjogi bizottság tagja, ami nagyon fontos a nemzeti és kisebbségi ügyek szempontjából, ő maga az oktatási bizottságban tevékenykedik, ami „akár a marosvásárhelyi római katolikus iskola körüli helyzet kapcsán is rendkívül fontos”. A miniszterjelöltek meghallgatásáról is beszélt, illetve arról, hogy Pavel Năstasénak feltette a kérdést: amennyiben a kormány prioritásként kezeli az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, illetve tételesen megjelenik a kormányprogramban a felekezeti oktatás támogatása, tekinthetik-e úgy, hogy az oktatási tárca elsőrendű feladatai közé is bekerül ez a kérdés, tételesen utalva a marosvásárhelyi katolikus iskola helyzetére, mert, mint mondta, a gyakorlat nem azt mutatja, hogy ezt bárki prioritásként kezelné. Kijelentette: „Egyértelművé kell tenni, és egyértelművé tesszük folyamatosan, ameddig a megnyugtató meg- oldást el nem érjük, hogy azok a maszatolások, amelyek például a hétfői, a polgármester által szervezett zárt ajtós megbeszélésen elhangzottak mint megoldási javaslatok, számunkra teljes mértékben elfogadhatatlanok. Véleménye szerint önálló intézményrendszerre van szükség, és a római katolikus iskola önálló státusát kell elérni Marosvásárhelyen. – Mit tud tenni konkrétan a katolikus iskola érdekében? – Világos az álláspontunk: én folyamatosan tartom a kapcsolatot a szülőkkel, a kérdésről Jakubinyi György érsek úrral is beszélgettem. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan csak miniszteri szinten tudjuk rendezni, hiszen látjuk, itt egyfajta labdázás folyik: a minisztérium azt mondja, hogy ebben a kérdésben nem illetékes, próbálja a megyére hárítani a felelősséget, a megyében pedig azt látjuk, hogy gazdátlan a probléma, illetve, akik potenciálisan foglalkozhattak volna vele, ideiglenes mandátummal rendelkeztek, a másik pedig az, hogy a beiskolázási terv körül kialakult problémák csak arra jók, hogy tovább ködösítsék ezt az ügyet. Hiszen ha nincs új terv, akkor automatikusan a tavalyi beiskolázási számok érvényesek, és a katolikus iskolának működnie kell a továbbiakban. A jövő zenéje, hogy jogilag hogyan tudjuk a helyzetet rendezni. Itt és most nem tudom a megoldást, de mindent megteszünk az ügy előrevitele érdekében, hogy a Katolikus Státus birtokba vehesse az épületet – nyilatkozta Biró Zsolt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

500 éves a reformáció A magyar unitárius egyház
Az unitarizmus a reformáció radikális ágaként alakult ki Erdélyben. Reformátora és egyházalapítója Dávid Ferenc, aki nyugati tanulmányútjairól hazatérve kiváló elméjével, teológiai és egyházszervezési felkészültségével az erdélyi reformáció szolgálatába szegődött. Reformátori tevékenysége beilleszkedik az erdélyi reformáció fejlődéstörténetébe. Erdélyben először a lutheri reformáció vert gyökeret az 1540-es években, melyhez a szász közösség csatlakozott. 1557-ben Dávid Ferencet a magyar lutheránusok püspökévé választották. Az 1550-es évek végén a lutherinél radikálisabb helvét – sacramentarius – reformáció jelentkezett, a magyarság többsége a hitújulásnak ezt a formáját fogadta el. Ennek lett püspöke 1564-ben Dávid Ferenc. Az új vallási helyzetet fejezte ki az 1557. és 1564. évi tordai országgyűlés, midőn a reformáció lutheri és helvét irányát bevett vallásnak nyilvánította és követőinek szabad vallásgyakorlatot biztosított. Dávid Ferenc dogma- és egyházkritikájában a „semper reformada” – az állandó reformáció – elvét hirdette. A hitújítást nem tekintette befejezettnek a lutheri és helvét iránnyal, az általuk elért reformokat elégtelennek tartotta. A reformációt kívánta folytatni, midőn a Biblia alapján, az értelem segítségével vizsgálta a keresztény vallás dogmáit és tanításait. Ezekből csak azokat tartotta meg, amelyeknek bibliai alapjuk van, és az értelem által elfogadhatók, így a lényegében és személyében egy Isten lesz reformációjának alapállása és ismertetője. Dávid Ferenc tevékenységét a kolozsvári szószéken, hitvitákon, a gyulafehérvári fejedelmi udvarban és kiadványai útján fejtette ki. Nevéhez fűződik az 1568. évi híres erdélyi országgyűlési határozat előkészítése, amely a világon először addig sehol nem ismert mértékben foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot, pontosabban fogalmazva, a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást. Az 1568. január 6-13. között, Tordán tartott országgyűlés vallásügyi határozata: „Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezött, azonképpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyögessön az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.” Mindez az egyetlen erdélyi alapítású magyar történelmi egyház állami elismeréséhez vezetett, ugyanakkor e törvénynek köszönhetően Erdély a korabeli vallásszabadság és felekezeti türelem földjévé vált, menedéket nyújtva az akkori Európa türelmetlenebb országaiból eretnekség vádjával elüldözötteknek is. A türelem hirdetése és gyakorlása azóta is kulcsfontosságú az unitáriusok számára. Az erdélyi ellenreformáció hajnalán az országgyűlés Dávid Ferencet hitújítás vádjával elítélte, és meghatározatlan idejű várfogságra ítélte. 1579 novemberében a dévai várbörtönben halt meg. Az 1570-es évek elejére Erdély legtöbb magyarok lakta falujában és városában otthonra talált az unitárius vallás. Az új hit Magyarországra is kisugárzott, nevezetesen az Alföldre, a Partiumra és Baranyára. Az erdélyi protestáns egyházszervezeti formát átvéve kormányzatunk zsinat-konzisztóriumi jellegű, ami azt jelenti, hogy az egyház kormányzása az 1579-ben megszervezett s 24 tagból álló consistorium feladata volt, élén a püspökkel. A Radecky Bálint püspök és munkatársai által 1626-ban összeállított első Egyházi rendtartás (Disciplina Ecclesiastica) szerint már intézményes formát öltött a Sancta Synodus Generalis, vagyis a Zsinat és a Generale Consistorium, azaz a Főtanács. A 18. század első felében ebből alakult ki az unitárius egyház mai központjának a csírája. Ez a központ az egész egyház ügyeinek az intézésével foglalkozik mind a mai napig, és élén egy vezető testület áll, amelynek Egyházi Képviselő Tanács a neve. Az ellenreformáció súlyos csapást mért a protestáns felekezetekre, különösen az unitárius egyházra. A kolozsvári unitárius egyházközség például elvesztette templomát (1716), iskoláját (1718) és más természetű javait. Mindez arra indította az unitárius főurakat, hogy az egyház jövőjének a biztosítása érdekében éppen ezt az egyházközséget erősítsék meg. Mivel a kolozsvári városi tanácsban az unitáriusok háttérbe szorultak, a kolozsvári unitárius egyházközség vette át az iskolai nevelés szellemi és anyagi támogatását. Amint már említettük, kulcsfontosságú volt ennek az egyházközségnek a megerősítése. Az unitárius főurak 1718-ban felhívást bocsátottak ki, amelyben adakozásra szólították fel az egyház híveit. Ennek a lépésnek egyházszervezeti jelentősége is volt: korábban az egyház kormányzásában a világiak nem vettek részt, ettől kezdve azonban az esperesek mellé világi felügyelő gondnokokat, a püspök mellé pedig két világi főgondnokot választottak. Ezzel az egyház belső szervezete megerősödött, és a kor viszonyainak megfelelően alakult. Mindennek ellenére a rekatolizáció következtében az unitárius egyházközségek és a hívek száma tovább csökkent. Ezek a támadások az egyház befelé fordulását eredményezték. A papság és a tanítók szorosabbra fűzték híveikkel a kapcsolatot, és a lelkigondozás korábban példátlan módon megerősödött. Az egyház továbbra is fenntartotta és táplálta a művelődési igényét. Ezt igazolja például az iskolák fejlesztése és a tehetséges ifjaknak továbbra is külföldi egyetemekre küldése. II. József uralkodása és az 1781- ben kiadott türelmi rendelet következtében egyházunk történetében a megújulás és a fejlődés korszaka kezdődött el. A cenzúra enyhülésével, 150 éves kényszerhallgatás után, 1778-ban végre megjelenhetett az első unitárius könyv Szentábrahámi Mihály: Summa Universae Theologiae Christianae Secundum Unitarius címmel. A hívek áldozatkészségéből mintegy 50 templom és iskola épült. A nagy építkezések mozgatója Lázár István püspök és Petrichevich Horváth Ferenc főgondnok volt. A kolozsvári főiskola mellett a 16. században alakult iskolák közül csak a tordai középfokú iskola és torockói partikula maradt fenn. Az egyház ama régi törekvése, hogy a Székelyföldön is létesítsenek középfokú iskolát, 1793-ban valósult meg, amikor a Homoródalmáson tartott zsinat elhatározta egy középfokú iskola felállítását Székelykeresztúron. A tordai és székelykeresztúri iskolák tehetséges tanulói Kolozsváron folytatták tanulmányaikat. Népiskola minden egyházközségben működött. Az 1785. évi Főtanács elrendelte, hogy minden egyházközségben keblitanácsot, azaz presbitériumot szervezzenek. Ez a világiakból álló testület a gyülekezet vezető és igazgató szerve lett. A 19. század elején egyre sürgetőbbé vált az oktatás megreformálása is. A tanügyi reformok Brassai Sámuel nevéhez fűződnek. Reformtervezetét az 1841-ben Korondon tartott zsinat elfogadta. Ennek értelmében az oktatás addigi latin nyelve helyett a magyart vezette be, az osztályrendszert a szakrendszerrel cserélték fel. Ezzel párhuzamosan felállították a nevelésügyi bizottságot is, amely szerv mind a mai napig működik. Ekkor kezdődik el az önálló intézményes lelkészképzés megszervezése is. 1845-ben a Főtanács elrendelte kétéves teológiai tanfolyam bevezetését azok számára, akik lelkészi pályára készülnek. Kriza János vezetésével 1847-ben indult a teológiai tanfolyam, amely a főiskola keretében a filozófiai kurzus elvégzése után következett. 1859-ben a kétéves teológiai tanfolyam időtartama három év lett. Egyházunk történetében fontos mozzanat volt az angol unitáriusokkal való kapcsolat felvétele 1821-ben, amely levelezéssel kezdődött, majd a kölcsönös látogatások megerősítették. Erre az időszakra tehető az amerikai unitáriusokkal való kapcsolatfelvétel is, amelyet Bölöni Farkas Sándor kezdeményezett 1831-ben, amikor az „új világban” járt. Európa történetében a 19. század eleje a forradalmak ideje. A magyar szabadságharc vívmányai közé sorolhatjuk a vallásügy korszerű rendezését és ezen belül az unitárius vallás törvényessé nyilvánítását Magyarországon. Ez a jog addig csak az erdélyi unitáriusokra korlátozódott. A szabadságharc leverését követően 12 évig tartó küzdelem kezdődött az abszolutizmussal szemben. AranyosrákosiSzékely Sándor püspök halála után, 1852-től a bécsi kormány kilenc évig nem engedte meg a püspökválasztó zsinat összehívását. Az egyház vezetését akkor Káli Nagy Elek főgondnok, Székely Mózes főjegyző-püspökhelyettes, Mikó Lőrincz főiskolai jogtanár és Fejér Márton ügyvéd vette át. Az abszolutizmus hanyatlását kihasználva az unitárius egyház 1861-ben Tordára püspökválasztó zsinatot hívott össze, amelyen Kriza Jánost választották meg főpásztornak. A kiegyezést követően hat évtizednyi szabad korszak következett egyházunkra, melyben az állam és az egyház közötti viszony megerősödött és egyházunk állami támogatást kapott. Kedvező körülmények között indulhatott meg az alkotómunka. 1861-ben Nagy Lajos tanár kezdeményezésére teológiai folyóiratot alapítottunk Keresztény Magvető címmel, amely az első ilyen jellegű vállalkozás volt Erdélyben. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig megjelenik a folyóirat. Egyházunk 1868-ban ünnepelte fennállásának 300. évfordulóját, és ez volt az első alkalom, hogy megemlékeztek az 1568-as tordai országgyűlésről és Dávid Ferenc egyházalapítóról. 1876-ban, Kriza halála után Ferencz Józsefet választották püspöknek. Az ő élete és munkássága összefonódott az egyház háromnegyed százados történetével. Püspöksége idején és közreműködésével alkották meg 1899, 1902 és 1904-ben az egyház zsinatpresbiteri rendszerű új szervezeti szabályzatát, és alakult át az egyházközségeiben és hívei adakozásából élő decentralizált egyházunk erős központi egyházzá. Ez az időszak kedvezett az unitárius eszmék szabad terjedésének. Ennek eredményeképpen több egyházközség alakult, főleg városon, Brassóban, Székelyudvarhelyen, Fogarason, Petrozsényban, Lupényban, Sepsiszentgyörgyön, Segesváron, Nagyenyeden. A budapesti egyházközség mellett más Királyhágón túli területeken is szerveződtek egyházközségek: Hódmező- vásárhelyen, Orosházán, Füzesgyarmaton, Dévaványán, Polgárdiban, Mezőberényben. Ezekből az egyházközségekből 1902-ben megalakult a Duna-Tiszamenti egyházkör.
Bálint Benczédi Ferenc püspök
(Folytatása következik)
Népújság (Marosvásárhely)

500 éves a reformáció A magyar unitárius egyház (II. rész)
Boros György tanár kezdeményezésére a rohamosan teret hódító materializmus mérséklésére, a valláserkölcsi élet fejlesztésére 1885-ben létrehozták a Dávid Ferenc Egyletet, nőszövetségi és ifjúsági tagozattal. Az egylet első elnökéül Brassai Sámuelt választották, aki 12 évig töltötte be ezt a tisztséget. Az egylet kiadásában jelent meg Kolozsváron 1888-ban az Unitárius Közlöny című havilap, amely a vallásos élet és művelődés céljait szolgálta. Boros György sokat küzdött a teológiai oktatás fejlesztéséért is, és mai színvonalra emelésében tekintélyes része volt. Az 1896-97-es tanévben az unitárius egyház megalkotta a Papnevelő Intézet első önálló szervezetét és rendszabályait. A teológiát 1915-ben akadémia rangjára emelték, és 1948-ig az Unitárius Teológiai Akadémián folyt a lelkészképzés. A kolozsvári Belső Magyar utcai, 1806-ban épített főiskola a 19. század végén már szűknek bizonyult, és 1899-ben hozzáfogtak Pákei Lajos tervei alapján az új, immár negyedik főiskola építéséhez, amelyet 1901-ben fejeztek be. Ez a mai János Zsigmond Unitárius Kollégium. 1914-re felépült az új székelykeresztúri iskola is, a mai Berde Mózes Unitárius Gimnázium, a régi épületet pedig bentlakássá alakították át. A tordai unitárius algimnáziumból 1878-ban állami polgári fiúiskola lett, majd 27 év eltelte után 1905-ben újból visszaállították az algimnáziumot. Miután a magyar állam főgimnáziumot létesített a városban, 1907-ben az algimnázium működése ideiglenesen szünetelt. 1919-ben újra megkezdődött az oktatás, de csak 1922-ig folyt, mivel akkor a román állami hatóságok be- szüntették. A 19–20. század fordulóján, 1900-ban Bostonban megalakult az Unitárius és Szabadelvű Vallások és Egyházak Világszövetsége. Eme világszövetség egyik kigondolója Boros György volt, aki személye- sen részt vett az alakuló gyűlésen, és alapítóként a Magyarországi Unitárius Egyházat képviselte. Az I. világháború után a vesztesek oldalán levő Erdélyt 1918. december 1-jén Romániához csatolták. Az új politikai viszonyok között meg kellett tanulnunk a többi erdélyi magyar történelmi felekezettel, hogy mit jelent kisebbségben élni. Egyházunknak kétszeresen is nehéz helyzete volt, mert nemcsak nemzetiségként, hanem egyházként is kisebbségben volt. Ez a kettős kisebbségi lét azóta is jellemzi egyházi életünket. Az erdélyi magyarságnak és vele együtt az Unitárius Egyháznak – a területileg Magyarországon maradt Duna-Tiszamenti Egyházkör kivételével – kis megszakítással a román állam keretében kellett és kell élnie és harcolnia megmaradásáért. 1918-ig az erdélyi magyarságnak nem volt érdekvédelmi szervezete, ezért az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetői már 1918. november 15-én püspöki találkozót szerveztek, amelyen az egyetértés és az összefogás jegyében tanácskoztak. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a négy történelmi egyház közötti három és fél évszázados ellenségeskedés után 1918 végére Erdély olyan helyzetbe került, amikor magyar egyházainak főméltóságai első ízben „együttesen bocsátották ki a nehéz és sorsdöntő napokban és napok által ténnyé vált testvéri szeretetnek egy szép bizonyítékát: a közös pásztorlevelet”. Az összefogás még szorosabb lett, és Ferencz József unitárius püspök kezdeményezésére 1920. július 24-én megalakult az Erdélyi Magyar Egyházak Felekezetközi Központi Tanácsa, amely egybehangolta és irányította egyházaink közös fellépését jogaink védelmében. Az új állam kereteibe való beilleszkedés erdélyi magyar egyházaink szervezeti életében is változásokat idézett elő. Világi híveink mellett több egyházi vezetőnket is igen könnyen „beinternálták” és börtönbe juttatták a hadbíróságok. Egyleteink működését beszüntették, gyülekezési jog híján egyházi összejöveteleink elmaradtak. Megkezdődött az unitárius egyház jövedelmét biztosító alapítványi birtokok kisajátítása, melyeket majd a II. világháború utáni „kollektivizálással” a teljes egyházi vagyon államosítása követett. A nehéz anyagi körülmények miatt 1922-ben az iskolák megmentésére egyházunk a többi felekezettel együtt bevezette az egyetemes adót, és a szegénység ellenére a hívek lehetőségeikhez képest teljesítették az egyház kérését. Ennek eredményeként az 1930-as években 36 elemi, két középiskolát, a Teológiai Akadémiát és egy leányotthont, valamint egy diákbentlakást mű- ködtetett az egyház. Ezek mellett Székelykeresztúron 1932-ben megalapítottuk a Téli Gazdasági Iskolát. A két világháború között intenzív belmissziói munka indult meg. Fellendült a tevékenység az újjászervezett Dávid Ferenc Egyletben, a Nőszövetségben, az Ifjúsági Egyletben. Széles körű munka indult meg ugyanakkor a nép művelése érdeké- ben: olvasókörök és népkönyvtárak létesültek, Balázs Ferenc mészkői lelkész a 30-as években népfőiskolát szervezett. Gazdasági téren különböző szövetkezeteket létesítettek, hogy a falu gazdasági helyzetén segítsenek. A Nőszövetség szociális feladatok ellátását vállalta magára, és szegény, árva, öreg, testi fogyatékos embereket gondozott. Megerősödött a szórványban élő hívek pasztorálása. Az unitárius egyházi irodalom és sajtó is fejlődésnek indult. Több munka jelent meg a gyakorlati teológia, egyház- és jogtörténet köréből. 1921-ben megalakult az Unitárius Irodalmi Társaság az egyházi irodalom támogatása és könyvkiadás céljából. Létrejött a Sajtó és Iratterjesztő Iroda, amely vallásos témájú munkákat jelentetett meg és terjesztett. Ebben az időben a lelkészek, a tanítók és a tanárok figyelemre méltó tehetségmentési munkát végeztek. Felkutatták a tehetséges szegény gyermekeket, és továbbtanulásukat biztosították. A háború miatt megszakadt külföldi kapcsolatokat egyházunk már 1919-ben felelevenítette. Angol és amerikai unitáriusok látogatták meg Erdélyt, hogy személyesen is tájékozódjanak az itteni körülményekről, és segítségünkre legyenek. 1924-ben minden erdélyi unitárius egyházközséget testvéregyházközséggé fogadott egy-egy amerikai unitárius gyülekezet, hogy erkölcsi és anyagi támogatásban részesítse. Az egyház újból lelkészjelölteket küldhetett az angol és amerikai unitárius teológiai intézetekbe. A második bécsi döntés értelmében 1940-ben Magyarországhoz került Erdély északi része 65 unitárius egyházközséggel, kb. 60.000 lélekszámmal, az iskolahálózatból pedig 33 elemi, két közép- és egy gazdasági iskola, valamint a Teológiai Akadémia. Dél-Erdélyben 53 unitárius egyházközség maradt 10 elemi iskolával, de a román állami hatóságok diszkriminációs intézkedései megbénították azok működését. A dél-erdélyi egyházközségek vezetését Gál Miklós főgondnok mint világi elnök és Árkosi Tamás esperes mint egyházi elnök irányításával az ottani tagokból alakult Egyházi Képviselő Tanács vette át. A II. világháborút lezáró békeszerződés értelmében visszaadták Romániának Észak-Erdélyt, ezzel a dél-erdélyi egyházközségek újból bekapcsolódtak az Unitárius Egyház szervezetébe. A Duna-Tiszamenti Egyházkör önálló intézményként élt tovább, majd 1971-ben püspöki szervezetté alakult át, létrehozva a Magyarországi Unitárius Egyházat. 1945 után az Unitárius Egyház minden téren arra törekedett, hogy hagyományaihoz híven folytassa tevékenységét. A háborúban megrongálódott templomokat és iskolákat felújítottuk. 1945-ben az Unitárius Egyház Ipari Leány Líceumot alapított, amely egyedülálló volt a romániai magyar iskolahálózatban. 1947-ben a királyság felszámolásával és a népköztársaság kikiáltásával kezdetét vette a román szocializmus építése. A román állam megfosztotta az Unitárius Egyházat is anyagi alapjaitól. Iskolahálózatunkat a tanügyi reform keretében számolták fel. 36 elemi, három középiskolát, egy gazdasági iskolát, egy leányotthont, egy diákbentlakást, valamint művelődési (kultúrházak) és népjóléti (árvaház, aggmenház, napközi otthon) intézményeinket kártalanítás nélkül államosították. Ezzel párhuzamosan az Unitárius Teológiai Akadémia és a Református Teológiai Fakultás egyesítéséből létrehozták az Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézetet református, unitárius és evangélikus tagozattal. 1959-ben az állam a tagozatokat megszüntette, hogy az új, „egységes” intézetben még hatékonyabban ellenőrizhesse a lelkészképzést. A teológiai hallgatók létszámának állandó csökkentésével az állam nagyfokú lelkészhiányt idézett elő. Könyvtárainkat, levéltárainkat államosították, anyakönyveinket elkobozták, kiadói munkánkat korlátozták, az iskolai vallásoktatást megszüntették, a hitéletet a templom falai közé szorították vissza. Emellett erősödő nyomás nehezedett valamennyi magyar egyházra, így az unitáriusra is, az anyanyelv, kultúra és népünk azonosságtudatának megőrzésében betöltött szerepünk miatt. Mindezek ellenére egyházunk élt, jelen volt az országban és szolgálta híveit és népünket, ahogy lehetett. Kiss Elek és Kovács Lajos püspökök látogatták a gyülekezeteket, új egyházközségek szerveződtek, a templomokat, egyházi épületeinket igyekeztünk meg- őrizni, karbantartani. 1968-ban, a kolozsvár-tordai zsinaton megünnepeltük az Unitárius Egyház fennállásának 400. évfordulóját, majd 1979-ben egyházalapító püspökünk, Dávid Ferenc halálának 400. évfordulójáról emlékeztünk meg. Az 1989-es forradalom után kialakuló helyzetben egyházunk életében új feladatok és lehetőségek jelentkeztek. Újraindítottuk az 1948-ban megszüntetett Nőszövetséget, a Dávid Ferenc Egyletet, az Ifjúsági Egyletet, majd egyházunk szeretetszolgálati feladatának betöltésére létrehoztuk a Gondviselés segélyszervezetet. A Keresztény Magvető mellett megjelentetjük az Unitárius Közlöny című havilapot és különböző egyházi kiadványokat. 2012. június 28-án az Erdélyi Unitárius Egyház és a Magyarországi Unitárius Egyház egyesülésével újraalakult a Magyar Unitárius Egyház. A Magyar Unitárius Egyháznak jelenleg a hat erdélyi egyházkörben, illetve a magyarországi egyházkerületben 127 anyaegyházközsége, 41 leányegyházközsége és 26 szórványa van. Unitárius egyháztagjaink száma kb. 60.000, melyet 136 lelkész gondoz gyülekezeti lelkészi, valamint más minőségben (kórházlelkész, ifjúsági lelkész, vallástanár). A lelkészképzésünk a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben folyik, ahol jelenleg az unitárius teológiai hallgatók száma a hat évfolyamon összesen 28. Egyházunk főhatóságainak, püspöki hivatalának, egyháztársadalmi szervezeteinek, valamint belső intézményei nagy részének székhelye Kolozsváron van. Honlapcímünk: www.unitarius.org. Egyházunk hivatása Isten és ember szolgálata. A Magyar Unitárius Egyház hirdeti Isten egységét, Jézus példájának és tanításainak kö- vetését, a teremtett világ, az élet és a család tiszteletét, az ember eredendő jóravalóságát, egyéni felelősségét és a jellem általi üdvözülését, az örök életet, a hit, az értelem és a lelkiismeret fontosságát. Hirdeti és gyakorolja a lelkiismereti és vallásszabadságot, a vallási és világnézeti különbözőségek megismerése iránti nyitottságot, valamint a felekezetközi türelmet és a társadalmi igazságosságot. Ezt a hivatást kívánjuk betölteni unitáriusként, magyarként, jézusi tanítványként hitünkből fakadó cselekedetekkel, elődeink példájából merített erővel és Atyánk gondviselő szeretetében nyugvó reménységgel.
Bálint Benczédi Ferenc püspök
Népújság (Marosvásárhely)

Körkép a végekről
Adásaink szerdán 11 óra 30 perctől láthatóak a TVR3-as csatornán. A műsorok rövidített verziói megtekinthetők hétfőn és csütörtökön 19 óra 30 perctől a Temesvári RTV csatornán is. Január 18-án a temesvári hajléktalanszállókról lesz szó, ugyanis az elmúlt napokban életveszélyben voltak mindazok, akik fedél nélkül élnek. Kik veszik igénybe a szolgáltatásokat? Mivel tudnak segíteni a rászorulókon? Utána egy jótékonysági gyűjtésről számolunk be a kisiratosi Pio Atya Gyermekotthon számára.
Január 25-én a Mobil Stúdióból jelentkezünk. Autónkba ezúttal Andrásy József ült be. Beszélgettünk az írásairól, a temesvári írók helyzetéről és természetesen a készülőben levő könyvéről, melyből fel is olvasott egy részletet. Utána Tapasztó Ernő rendezővel láthatnak egy riportot az idén tízéves Aradi Kamaraszínház tevékenységéről.
A bánsági magyar adást, azaz a Körkép a végekről című műsort a közszolgálati televízió temesvári stúdiója készíti. Felelős szerkesztő: Keresztes Péter. A műsor visszanézhető online a tvrplus.ro oldalon a „Toți împreună” cím alatt.
Nyugati Jelen (Arad)

A Magyar Kultúra Napja
A Kölcsey Egyesület idei díjazottjai: Cziszter Kálmán és a Piroska házaspár
A magyar kultúra napját1989 óta ünnepeljük meg január 22-én.
1823-ban Kölcsey Ferenc ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Ezen a napon szakadt fel lelkéből az a fohász, a nemzet megmaradásáért, melyet végül is a nemzet akarata tett nemzeti himnuszunkká, nemzeti imánkká.
Aradon immár sokadik alkalommal e napot az aradi Kölcsey Egyesület és az Arad megyeiRMDSZ közös rendezvényével ünnepeljük meg.
Az évfordulóval kapcsolatos ünnepségek alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredeshagyományainknak, gyökereinknek, nemzetitudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A kultúra napja akkor válik igazi ünneppé, ha ilyenkor számvetést készítünk, hogy milyen módon őrizzük a ránk hagyott kulturális örökségünket, melyet tovább kell adnunk az utánunk következő nemzedéknek. Ez a kultúra nemcsak tudást, műveltséget hordoz, hanem erkölcsöt is. Ilyenkor főhajtással emlékezhetünk meg legfontosabb közös kincsünkről, amely egy kicsit megkülönböztet bennünket más népektől. Nem különb és nem több mint más nemzetek kultúrája, de mégis különös töltettel bír: Nemzetmegtartó erővel, amely összeköt bennünket SoprontólBrassóig, BudapesttőlPozsonyig, Európa szívétől a különböző földrészeken át szerte a nagyvilágban.
2004 óta az aradi Kölcsey Egyesület ezen a napon adja át díjait, amit olyan személyek vagy intézmények kaphatnak, akik tevékenységükkel hozzájárulnak az aradi magyarság identitásának megőrzéséhez, gyarapításához, szellemi és épített örökségének megőrzéséhez, kisközösségek építéséhez, illetve, akik az egyesületet támogatják ebbéli munkájában.
Az idei ünnepség és díjátadás vasárnap, 2017. január 22-én 18 órakor lesz a Kamaraszínház termében, az aradi Bábszínházban.
Az aradi Kölcsey Egyesület elnökségének határozata értelmében Kölcsey-díjban részesülnek:
• Cziszter Kálmán műépítész Arad épített örökségének védelmében és a Kölcsey Egyesület támogatásában kifejtett szerepéért és  
• a Piroska házaspár (Katalin és István) Arad színháztörténetének kutatásában kifejtett munkájukért (melynek igen értékes eredménye az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelent meg).
A díjazottak laudációit Ujj János, illetve Réhon József tartja. Az esten közreműködik a Vox Angelicusvonósnégyes.
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. A belépés díjtalan.
Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke
Nyugati Jelen (Arad)

Gulág-sorsokat idéz M. Lovász Noémi kiállítása
M. Lovász Noémi képzőművész Gulág-sorsokat idéző alkotásaiból nyílt tárlat Magyarország kolozsvári főkonzulátusának rendezvénytermében. A kiállítást megnyitotta Újvári Dorottya művészettörténész, a korszakot bemutatta Murádin János Kristóf történész. A zenei műsorban közreműködött Potyó István, Gere Edit és Willing Boglárka. A vendégeket Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntötte. A tárlat február 16-ig tekinthető meg (hétfő-csütörtök: 8–16, pénteken 8–13 óra között).
Egyszerre volt komoly, bensőséges és emberközeli az a tárlatmegnyitóval egybekötött rendezvény, amelyet hétfőn délután tartottak Magyarország kolozsvári főkonzulátusának zsúfolásig megtelt rendezvénytermében, a Gulág-emlékév lezárásaként. A Szovjetunióba a második világháború után elhurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából tavaly számos rendezvényt tartottak. A programok az emlékezést szolgálták, az emlékév célja pedig a figyelemfelkeltés volt.
Az ismeretanyag a munkatáborokról, az elhurcoltakról hiányos – mondta a rendezvény megnyitóján Mile Lajos főkonzul: hihetetlen történések voltak, a megdöbbentő adatokra az utókor is elszörnyülködve tekint, elég, ha csak a Kolozsvárról elhurcolt körülbelül ötezer személyre gondolunk, akik közül nagyon sokan már nem tértek vissza. Az emlékezéssel nemcsak az utókornak, hanem önmagunknak is tartozunk, hogy önismeretünk ne torzuljon – összegzett a főkonzul.
Murádin János Kristóf történész szintén az emlékezés fontosságára hívta fel a hallgatóság figyelmét, hiszen negyven évig nem volt szabad beszélni a korszakról. Történész szemmel igyekezett rövid áttekintést nyújtani arról, hogyan érezhettek az ide érkező oroszok, akiket szintén megviselt emberileg a világháború. Talán érthető volt a fogolyszedés orosz szemszögből, ami viszont elfogadhatatlan, az a civilekkel való bánásmód: részükről a megszállás több volt, mint bosszú, inkább példát akartak statuálni.
M. Lovász Noémi képzőművész Gulág-sorsokat bemutató festményeit Újvári Dorottya művészettörténész méltatta. Mielőtt látta volna a sorozat képeit, úgy képzelte, monokróm munkák lesznek, és ezt talán azért, mert abból az időszakból főként fekete-fehér fényképeket láthatunk: a világháborúban készült katonaportrék, a csoportképek, a bevonulások vagy kivonulások, a parádék képei nem színesek. Majd meglepetésszerűen hatottak az erős, nagyon expresszív színek és az ebből fakadó merészség.
„Első látásra a színek dominanciája az, ami leköt: a sárgák és narancssárgák árnyalatai, a vörösek és a kékek. Ha nem adunk időt magunknak és a képeknek, csak a szokásos 4-5 másodpercet időzve előttük, a munkák tartalma nem fog megnyílni, és csak a színekkel maradunk.
Megpróbálva befogadni a festményeket rá kellett jönnöm, hogy nem akarok részese lenni annak a világnak, amit lehatárolnak a szögesdrótok – legyen bármennyire színes is. A vonatok itt nem a 19. század pozitív vívmányaként jelennek meg, amelyek városokat, helyeket kötnek össze, és nem az utazást jelenítik meg, amely a világ felfedezésén keresztüli tanulást teszi sokak számára elérhetővé és sokkal gyorsabbá, hanem az elszakítást jelentik az elhurcoltak számára a családtól, a helytől, amelyet ismertek, az addigi életüktől. A sínek számomra nem a végtelen felé haladnak, amely magában hordozhatja egy pozitív jövő lehetőségét is, hanem körbe visznek. Visszavisznek mindenkit arra a helyre, amely itt már az emlékezés helye is lehet, ahol az elhurcolt nők és férfiak az egész életüket leélték: mert akármennyi időt is töltött valaki egy táborban, annak az elszakított időnek a történései meghatározóak maradtak. Ez a tapasztalat pedig egyszerre lesz partikuláris, személyes és univerzális, ahogyan az emberi alakok is Murádin Lovász Noémi képein, akik többször is visszatérnek, de soha nem válnak megszemélyesítetté.
Lezárásként újra visszatérek a színekhez: számomra ezek jelentik a belépést a képekbe – tompítják a szörnyűséget és lekötnek az emlékezés, megemlékezés helyére. Azt nem látjuk, csak tudjuk, például Kelemen Istvánkolozsvári lakos visszaemlékezéseiből, hogy a vagonokban a halottak »a sarokba voltak téve a túlsó ajtóhoz. A többiek már leszedték a ruhákat róluk. (...) és a legalsó már olyan lapos volt.«
Az itt látható munkák megkímélnek attól a látványtól, amelyben csak azoknak lehetett része, akik megtapasztalták a munkatáborokat, de az alól nem adnak feloldozást, hogy szembenézzünk a 20. század történelmével, annak is azzal az eseményével, amelynek feldolgozása éppen csak elkezdődött.”
Újvári Ildikó
Szabadság (Kolozsvár)

Maffiaállam
Számítani lehetett arra, hogy Florian Coldea nem kerül vissza a hazai hírszerzés élére. Az altábornagy volt a második embere, lényegében az operatív vezetője a belföldi titkosszolgálatnak. Pozíciójából a múlt héten függesztették fel, miután a megszökött Sebastian Ghiţă üzletember Coldea számára szakmai szempontból kevésbé kecsegtető információkat hozott nyilvánosságra kettőjük kapcsolatáról. Szinte lehetetlen rámutatni, hogy mely információk igazak, melyek részigazságok, illetve mi hazugság abból a halmazból, amit Ghiţă szappanopera stílusban kipakolt. De tény, hogy ha csak részben bizonyulnak igaznak az elhangzottak, akkor is alapos oka volt az államfőnek, hogy kérje a 2005-ben elrabolt román újságírók kiszabadításában érdemeket szerzett, és ezért titkosszolgálati vezetőnek megtett altábornagy leváltását.
Formailag lemondásról beszélhetünk, miután a titkosszolgálat a belső vizsgálat során tisztára mosta Coldeát, aki ezért cserében felmentését kérte. Ez olyan kiegyezés szagú forgatókönyvet sejtet, amivel a felek elegánsan akarták lezárni a titkosszolgálat számára kényelmetlenné vált Coldea-Ghiţă történetet.
Hírszerzés belügyeibe igen kevés betekintést lehet nyerni, ezért csak feltételezésekre alapozhatunk. Az viszont elég egyértelműen látszik, hogy Ghiţă és Coldea viszonya csak félig-meddig volt „szakmaiatlan”, hiszen a megszökött üzletember is minden jel szerint a titkosszolgálat kötelékébe tartozott.
Borbély Tamás
Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi Krónika – ahol visszaköszön a múlt
A világpolitikát és hazai közéletünket vezető kortárs politikusaink és közéleti személyiségeink szinte minden egyes beszédük alkalmával felidézik a múltat, történelmi analógiákkal igyekszenek hatásosabbá tenni érvrendszerüket és nemegyszer egész doktrínákat és politikai programokat tudnak vagy akarnak a történelem bizonyos epizódjaival példálózni. De jelen van a történelem és a múlt az utcán is, épületeink és tárgyi emlékeink által, ahogy ott van a reklámokban és az összes létező média-forrásban is. A múlt magyarán velünk él és sajnos sokan kényük-kedvük szerint használják fel saját céljaikra és újfajta történelmet írnak.
Ezzel a káros tendenciával szemben jött létre Erdély talán eddigi legváltozatosabb és interaktív ismeretterjesztő honlapja, az Erdélyi Krónika (erdelyikronika.net). A kolozsváriak által előadásai és helytörténeti kutatásai révén már ismert fiatal történész, Fazakas László által kezdeményezett honlap az erdélyi történészeknek szeretne olyan szakmai fórumot biztosítani, ahol már megjelent vagy külön, ennek a honlapnak írt ismeretterjesztő írásaikat, kistanulmányaikat közölhetik kizárólag Erdély történetére összpontosítva. A honlap eredetileg Kolozsvár helytörténetével kapcsolatos tanulmányokat és cikkeket közölt, ám később a szerkesztőcsapat bővülésével és egy lelkes, fiatal történész-gárda összefogásának köszönhetően kinőtte urbánus jellegét és egész Erdély történetére vonatkozó írásokkal igyekszik a nagyközönség számára a lehető legváltozatosabb ókori, középkori, újkori és jelenkori témákkal szakmai tájékoztatást folytatni. A négy nagy történelmi korszak írásain túl, a honlapon az erdélyi múlt iránt érdeklődő nagyközönség olvashat történelmi biográfiákat és portrékat, szakmai tekintélyekkel készült interjúkat, recenziókat, valamint gazdag forrásanyagot talál Kolozsvárról (térképek, fotók, könyvek) és Marosvásárhelyről is.  A honlapon ugyanakkor megtaláljuk a főszerkesztő előző blogját, a Kolozsvári Krónikát is, valamint egy Fórumot, ahol változatos történelmi témák és közéleti vitákról szóló írások jelennek meg. A honlap ugyanakkor szemlézi az erdélyi magyar sajtót és tudományos közélet főbb eseményeit is, így az érdeklődő innen első kézből értesülhet történelmi vetélkedőkről, tudományos eseményekről és hírekről.
Az Erdélyi Krónika egy olyan időszakban jött létre, amikor a fiatalok döntő többségének olvasmányélménye kimerül a rövid, telegrafikus, alig néhány soros Facebook-sajtó és az egyre súlyosabb problémát jelentő álhírek világának böngészésében. Ugyanakkor, a virtuális világ telve van több száz magyar nyelvű ismeretterjesztő bloggal, amelyek szövevényes világában már az olyan hagyományosnak tekinthető és egykor óriási népszerűségnek örvendő történelmi ismeretterjesztő fórumok, mint a Rubicon vagy a Múltkor is alig tudja fenntartani magát. Mégis, ezekkel szemben az Erdélyi Krónika a maga ízléses honlapja, fiatalos lendülete és Facebookon is jól működő marketingje miatt sikerült közel kétezer követőre találnia, amely a virtuális világban indított megszámlálhatatlan mennyiségű kezdeményezések körében nagy sikernek mondható. Előnye és egyedisége nemcsak az ízléses és átlátható honlapjában rejlik, hanem témájában magában: Erdélyről szól magyarul, erdélyieknek. Erdély múltját viszont nem az elefántcsonttoronyba szorult és a nagyközönséggel jóformán már nem is kommunikáló történészek szaknyelvén, hanem a tudományos ismeretterjesztés klasszikus normái szerint teszi. Mindezt pedig egy fiatalos és dinamikus csapat révén, melynek hitelét elsősorban a szerkesztők és munkatársak felkészültsége és szakmai tevékenysége adja. Egy olyan korban nyújt Erdély történetéről élő, csemegézhető és könnyen érthető forrást, amikor a román értelmiség és különösen a romániai sajtó az elkövetkező időszakban a harmincas évek nacionalizmusa óta nem látott módon igyekszik majd monokróm etnosz-történelemmel és pátosszal beszélni Erdély történetéről.  Az Erdélyi Krónika fontossága tehát nemcsak abban rejlik, hogy az első történelmi ismeretterjesztő honlap, ami Erdély múltját hozza testközelbe vagy ha kell, mobilközelbe, hanem alternatívát nyújt az olvasónak, hogy a régió történetét ne csak az ismét túlburjánzó nacionalizmus szemüvegén értelmezze.
Reméljük, hogy a lelkes csapat és ez a ritka kezdeményezés sokáig folytatja majd a tudományos-ismeretterjesztés nemes munkáját, melyre nagy szükség van az információdömping és a felgyorsult társadalom korában. A honlapot jelenleg üzemelteti és szerkeszti Fazakas László főszerkesztő-alapító, Ferenczi Szilárd, dr. Fodor János szerkesztők valamint Gál Zsófia, Markaly Aranka, Olosz Levente, T. Szabó Csaba, Tőtős Áron munkatársak. A honlap kellemes külleméért Gyéresi Andrea Éva és Péter Emőke grafikus felel. (Sz. Cs.)
Szabadság (Kolozsvár)

Születésnapi beszélgetés Albert Ernő néprajzkutatóval
Csak a fiatalok látnak öregnek
Néhány nappal ezelőtt, január 14-én ünnepelte 85. születésnapját Albert Ernő tanár, néprajzkutató, nyugalmazott iskolaigazgató. Csíkdánfalván született, az egyetem elvégzése óta Sepiszentgyörgyön él. Munkássága Csíkhoz és Háromszékhez egyaránt kötődik. Albert Ernő e-mailen válaszolt kérdéseimre.
– 85 év – sok vagy kevés? Elégedett, ha visszatekint?
– Ha a számot nézem, azt mondom, sok. Ha visszatekintek eddigi életemre, terveimre, megvalósításaimra, akkor kevésnek tartom. Azért tartom kevésnek, mert végzős diákként, kezdő tanárként bőven jelöltem meg magamnak feladatokat, de abból keveset tudtam megvalósítani. Pedig igyekeztem. Amikor Konsza Samu, az iskola volt tanára és igazgatója, egyben néprajzkutató 80. születésnapját ünnepeltük tanárokkal és diákokkal együtt, akkor 35 éves voltam, és azt gondoltam: tanárként, kutatóként mily eredményesen dolgozott, dicsőséget szerzett az iskolának, a megyének, illő méltó módon köszönteni – bár sem tanítványa, sem tanártársa nem voltam. Azt is megállapítottuk: milyen szép kort élt meg, megérdemli a pihenést, hisz öregember. Aztán karjába vett az idő, gyors léptekkel száguldott velünk is, s amikor bekopogtunk a 80 évesek ajtaján, azt mondtuk, mi nem is vagyunk olyan öregek, mint akit akkor ünnepeltünk. S még ráadatott most újabb öt év, s most is azt mondom – bizonyára a fiatalok látnak öregnek, magunkat nem érezzük annak.
– Minden interjúalanyomtól megkérdezem: honnan az indíttatás? Milyen családban született? Mi határozta meg csíkdánfalvi gyermekéveit?
– Édesapám nagycsaládban született, tizenketten voltak testvérek, kilencen hetven éven felüli életkort éltek meg. Nagyanyám gyakran siratta a három korán elhalt gyermekét. Amikor 74 éves korában, 1947-ben nagyapámat temettük, a rokonok, a barátok, az ismerősök mellett ötvenkét unokája és dédunokája kísérte az utolsó útra. Az elemi iskolában, a mi osztályunkban hárman tanultunk unokatestvérekként. Amikor csépléskor a rokonság összegyűlt nagyapóék udvarán, nagy ricsajt csaptunk, szaladgáltunk, kicsi volt számunkra a nagy udvar. Nagyobb unokatestvéreim sok mindenre megtanítottak. Szüleim iparosok voltak, közvetlenül nem éltem a földműves emberek életét, annál inkább tetszett, amikor megismertem a kialakított szokások törvényeit. Mert Dánfalván, és a többi felcsíki községben is, kialakított életforma szerint éltek az emberek, s annak betartását egymástól is megkövetelték. Dánfalvától soha nem szakadtam el teljesen, a mindennapjait mindig is követtem. Most elszomorít a népesség csökkenése: 1977 és 1992 között a község lakossága 212 fővel lett kevesebb.
– Ön többször, több helyen is vallott életéről, ezért minden életszakaszáról nem kérdezek most részleteket, de a gimnáziumi éveiből – ha tegyük fel, öt mondatban kellene megfogalmaznia, mit emelne ki?
– Csíkszereda s a gimnázium számomra a város megismerését jelentette. Dánfalván petróleumlámpa fényénél tanultunk, a bentlakásban eleinte rácsodálkoztunk a villany fényére. Aztán a nagy épület titkaiba is bepillanthattunk. Később a nagyobb diákoktól hallottunk a népi írókról, magunk is egymásnak adtuk azokat a könyveket, amelyeket városi osztálytársainktól kaphattunk. E könyvek hatására egyszerre másként kezdtünk látni a világba. Utolsó éveinkben szerveztük az iskola kultúréletét: soktagú tánccsoportunkat Kovács Dénes tanár úr tanította. Színdarabokat tanultunk be, külön magyar és külön világirodalmi kört alakítottunk. Irodalmi törvényszéken ismertettünk ifjúsági regényt. Magunkkal viaskodtunk a hirtelen jött átalakulási folyamatokban. De mindenképpen alkotni, tenni akartunk. 1950-ben úgy búcsúztunk az iskolától, hogy senki azt sem mondta: fél kalap! Régi, úri, elavult szokásnak tekintették a kicsengetési ünnepséget, pedig előző évben még szépen búcsúztak a diákok, mi is nagyon készültünk rá. Nem számoltam meg az öt mondatot. De legalább még néhány ezer hátravan, ha mindent el kellene mondani arról, mit jelentett számomra Csíkszereda s a gimnázium.
– Kacérkodott az újságírással is, végül magyartanár lett, testvére, Albert Antal viszont újságíró volt. Az Önök ifjúkorában, az 1950-es években nem az volt az újságírás, mint korábban, vagy mint mondjuk 1968 vagy 1990 után. Mi az, ami vonzhatta vagy eltántoríthatta a fiatalt?
– Érettségi után újságírónak készültem. Felvételi jellegű cikk után értesítettek, hogy induljak Bukarestbe, a Magyar Szó szerkesztőségébe. A reggeli vonattal Szeredáig utaztam, onnan a késői gyorssal számítottam Bukarestbe jutni. Alig szálltam fel a vontara Dánfalván, levél érkezett a bátyámtól, amiben azt írta, hogy jobbnak látná, ha egyetemen tanulnék, állásban van, ő is tud segíteni. Édesanyám, hogy megakadályozza továbbutazásomat, gyalog indult utánam a 20 kilométeres távolságból, s amikor Szeredában megtalált, mutatta bátyám levelét. Nem akartam szószegő lenni, de édesanyám annyira sírt, hogy nem engedhettem egymagára haza, így a Dánfalva felé induló vonaton melléje ültem. A további körülményekre most nem térek ki. Egy hét múlva indultam Kolozsvárra felvételizni a magyar szakra. Az egyetemen új világ tárult elénk. Az előző év hallgatói határozott új ifjúságnak mutatkoztak be, mindent tudtak az új világról, mi pedig nem találtuk helyünket. Közben céduláztam a nyelvészeti katedrán a moldvai nyelvjárást Domokos Pál Péter A moldvai magyarság 1941-ben kiadott könyve felhasználásával. Négy éven át pénzt is kaptam érte. Néptáncok, népköltészet gyűjtésébe is bekapcsolódtunk, az egyetem tánccsoportját szerveztem. Közben éjjelenként vagonokból áruk kirakására vállalkoztunk. A bentlakási szobánk kis szemináriumi estéket jelentett. Egy szobában laktunk Szabó Gyulával, Kányádi Sándorral. Viták vitákat értek: bíráltunk, elégedetlenkedtünk, lázadoztunk. Az egyetem elvégzésekor Faragó József ajánlására felvettek volna a Folklór Intézetbe, de én tanítani akartam. Szívem szerint a moldvai csángómagyarokhoz mentem volna, de ott éppen akkor, 1954-ben szüntették meg a magyar iskolákat, így végül Sepsiszentgyörgy mellett döntöttem.
– Mit jelentett az Ön számára a tanítás?
– Az első pillanattól kezdve örömet találtam az irodalmi, nyelvtani órákban. Tanárságom során végig arra törekedtem, hogy térjek el a kialakított sablonoktól, a kérdező, a felelő, a jegyadó, az összefoglaló mozzanatoktól. Arra törekedtem, hogy tanulóim önálló feladatok elvégzésére vállalkozzanak. Lehetett látni, hogy nekik is örömet jelent az ilyen kihívás. Bevezettük, hogy mindegyik tanuló készítsen nagyobb lélegzetű dolgozatot kedvelt írójáról, vagy írja meg a szülőfalujában látottakat, szokásokat. A feladatot év elején beszéltük meg, a dolgozatnak év végére kellett elkészülnie. Dolgozat született ily módon például Háromszék várairól és vártemplomairól. Két tanulóm végigkerékpározta a megyét, fényképeket, rajzokat készítettek, a várak történetéhez adatokat gyűjtöttek, két év alatt négy kötetben mutatták be alkotásukat. Egy másik tanuló Bethlen Gáborgyergyószárhegyi gyermekkoráról készített dolgozatot. Jó alkalomnak kínálkozott a város utcáinak névadói című dolgozat készítése arra, hogy egyrészt a tanulók megismerjék jelentős személyiségek életét, róluk fényképeket keressenek, és a város térképét is elkészítsék. Bár hosszú időn át egy vagy két osztályban tanítottam, az évek során közel ezer dolgozat készült el. A jelenkori írókról szóló dolgozatok készítői íróktól kértek segítséget írásaik elkészítéséhez. Az írók pedig szívesen írták életrajzukat, tanácsaikat. Fokozatosan mintegy száz ilyen levél gyűlt össze, amely jelentős dokumentuma a XX. századi irodalomnak. Közöttük található Illyés Gyula, Passuth László, a L’Umanité egyik szerkesztője, Kós Károly, Horváth István, Sütő András, Kányádi Sándor és még sok író és művész levele. Gyakran emlegettük az iskola diákfolyóiratát, a Gyökereket. Ez a folyóirat 1966-ban jelent meg, és 1980-ban a 47. szám után betiltották. Jó lehetőséget kínált a tanulók önálló megnyilatkozásaira, mindennapi életük bemutatására.
– Hosszú ideig volt – kisebb megszakítással – az 1-es számú Líceum (Székely Mikó Kollégium) igazgatója. Hogyan jutott ideje a kutatásra, a gyűjtésre?
– Elsősorban tanárnak, majd igazgatónak kellett lennem. De már egyetemi hallgató koromban hozzákezdtem szülőfalum népköltészetének összegyűjtéséhez. A gyűjtőmunkát Sepsiszentgyörgyre érkezésemtől kezdve folytattam, és ebben segítettek tanulóim is. Amikor az iskolának az ötvenes évek végén sikerült magnetofont szereznünk, azzal végeztük a gyűjtést. Hatalmas népköltészeti anyag gyűlt össze. Mintegy háromezer felvételünk található hangszalagon. Ezt Budapesten 150 CD-re másolták át. Sikernek tekinthetjük a Háromszéki népballadák és A halálra táncoltatott leány című köteteket, az Édesanyám sok szép szava címűt, Albert Mátyás és Tamás Katalin gyimesi csángók életrajzát, meséit, hiedelemmondáit, a Dánfalváról és Felcsíkról szóló három kötetet, az 1848-as forradalomról és a madéfalvi veszedelemről szólót. Készítettem két szöveggyűjteményt is a középiskolák magyar irodalmának tanításához. Összesen huszonöt kötetem, mintegy százötven tanulmányom és számos kisebb írásom jelent meg.
– Van kedvenc balladája?
– A Kőmíves Kelemen balladát kedvelem a leginkább, még ha nehéz is választani. Talán azért emelném ki, mert gyűjtéseink során azt tudtuk gazdagítani a leginkább, és új elemek létezését is be tudtuk mutatni. 1902-ben Horger Antal azt írta, hogy Csíkban senki nem ismeri. Öt év múlva Bartók Béla több új változatát vette fonográfra, lejegyezte Kodály Zoltán is. Magam egészen 1971-ig folyamatosan kutattam hollétét, ekkor Ditróban csodálatos szépségű változatára bukkantam. Később Háromszéken a cigányok őrizte változatokkal lehetett bővíteni ismereteinket. A részletek kerülésével azt írom le csupán, hogy míg 1973-ig a népköltészeti kutatás az egész magyar nyelvterületen 46 változatát ismerte, amelyek között Csíkból 13, Háromszékről két szöveget és dallamot jegyeztek le, addig napjainkban Csíkból 22-t, Háromszékről 30-at ismerünk. Így tehát 2016-ra a változatok ismeretének száma 99-re emelkedett, nagyrészt a csíki és háromszéki gyűjtések eredményeként. Két eddig ismeretlen motívumra is sikerült rátalálnunk: az egyik háromszéki szöveg szerint a kőművesek bécsi tornyot építenek, néhány változatban pedig az építők kardot húznak, és úgy esküsznek, hogy kinek felesége hamarabb érkezik, feláldozzák.
– Hogyan telnek nyugdíjaséként a napjai?
– Folytatom a kutatásokat. Ehhez ma már a számítógép kezelése nélkülözhetetlen. Amíg korábban napok elteltek, amíg például Daczó Katalinnal közös dolgainkról beszélgethettünk, addig az üzenet két perc alatt megérkezik, s a következő két percben már a válasz is szállhat Csíkszereda felé. De ugyanez mondható mondjuk Kanadáról. Ott folyóiratot szerkesztő volt tanítványom, ha cikket kér, még aznap lebonyolítható, ő pedig amikor megjelenik az írás, azonnal postázza a világhálón. Vagy: a nyolcvanas években, ha szükségem volt valamely itt nem található könyvre, Kolozsvárra kellett utaznom, hogy jegyzeteljek. De az 1940-es években megjelent nyelvészeti folyóiratot még az egyetemi könyvtárban sem adták a kezünkbe – az évszám nem tetszett. Mostanság, ha valamit el kell olvasnom, a világhálón megkereshetem. Hajnalonként a számítógép segítségével elolvasom a háromszéki, csíki, kolozsvári, magyarországi újságokat. Gyakran dühöngök, amikor pert indítanak például a székely zászlóért, a kétnyelvű hivatalos iratok kibocsátásáért is vagy a községházáért. Talán azért is, hogy tudjanak rólunk, mostanság gyakran leírom: Székelyország. Ha megrettennek az autonómia hangoztatásától, akkor idézhetjük az 1506-os évet, amikor Székelyországnak nevezték területünket. Vagy arról nem hallottak, hogy 27 000 lakosú terület külön országként szerepel? De más teendőm is van. Feleségem három éve eltörte a lábát, azóta a bevásárlás rám vár. Addig azt sem tudtam, merre van az üzlet, most már az elárusítók mind ismernek…
– Min dolgozik most?
– Szeretném megjelentetni a Gyergyóditróban gyűjtött népköltészetet – külön kötetben, valamint a madéfalvi veszedelemhez kapcsolódó, eddig ismeretlen, közel száz levéltári iratot. Naponta dolgozom egyik kedves emléket idéző könyvön, amelyben az 1694-es tatárbetörést szeretném megörökíteni. Amikor a tatárok megtámadták Csíkot, és fel akarták gyújtani a csíksomlyói templomot és scholát is, mintegy 200 csíki diák élet-halál harcra vállalkozott. Ők a lakossággal közösen sikerrel akadályozták meg ezt. Ezt szeretném megírni.
Daczó Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)

Johannis keresztbetett a kormány közkegyelemtervének
MTI - Klaus Johannis államfő is megjelent január 18-án, szerdán a bukaresti szociálliberális kormány rendes ülésén, elmondása szerint azért, hogy a kabinet ne tűzzön közvita nélkül napirendre közkegyelemről rendelkező vagy a büntető törvénykönyvet módosító sürgősségi rendeletet.
Az elnök korábban arra figyelmeztette a január elején hivatalba lépett kormányt, hogy tisztsége teljes súlyával szembe fog szállni minden olyan próbálkozással, amely az igazságszolgáltatás eszközeinek megnyirbálását, a korrupt politikusok „tisztára mosását” célozza – emlékeztet az MTI.
Miután a jobboldali sajtó régóta azzal vádolta a szociálliberális kormánytöbbséget, hogy amnesztiáról és közkegyelemről szóló kormányrendeletekkel készül mentőövet dobni korrupcióval gyanúsított, bűnvádi eljárás alatt lévő politikusainak, kedden Florin Iordache igazságügyi miniszter úgy nyilatkozott: amnesztiát (a büntetett előéletet is eltörlő bűnfeledést) nem terveznek, de elképzelhető, hogy közkegyelmi jogszabállyal próbálnak majd enyhíteni a börtönök túlzsúfoltságán.
Bár a szerdai kormányülést megelőzően – évek óta először – semmit sem közöltek hivatalosan a sajtóval az ülés napirendjéről, az ellenzéki sajtó tudni vélte, hogy a kormány két sürgősségi rendeletet akar szerdán elfogadni, az egyikben közkegyelmet hirdetne bizonyos bűncselekmények elkövetőinek, a másikban pedig megváltoztatná a hivatali visszaélés és más bűncselekmények meghatározását.
Johannis a kormányülés elején a sajtó jelenlétében leszögezte: megállapodott Sorin Grindeanu kormányfővel, hogy a két tervezetet nem veszik fel szerdán a kormányülés kiegészítő napirendjére, és azokról csak társadalmi vita után döntenek. Az elnök szerint Grindeanu azt ígérte neki, hogy a büntetőjogot érintő esetleges döntéseket csak a tervezetek nyilvánosságra hozatala után, a szakmai szervezetekkel egyeztetve hozzák meg.
A 2014 óta hivatalban lévő Johannis első ízben élt azon alkotmányos jogával, hogy maga elnököljön egy kormányülésen. A kormányülés után Grindeanu sajtóértekezletén azt állította, hogy Johannis jelenléte nélkül sem került volna napirendre a két büntetőjogi tervezet. Szavaiból kiderült: csak akkor értesült Johannis érkezéséről, amikor az elnök már úton volt a kormánypalota felé. Az igazságügyi miniszter azt ígérte, hogy a minisztérium honlapján szerdán nyilvánosságra hozzák a tervezett módosításokat.
A román alkotmány szerint a kormány kivételes esetekben avatkozhat be azonnal hatályba lépő sürgősségi rendeletekkel a törvényalkotásba, amelyeket később a parlament is megvitat – és adott esetben megerősíti, módosítja, vagy elveti azokat. Laura Codruța Kövesi korrupcióellenes főügyész szerint azonban hiába vonnának utólag vissza vagy támadnának meg az alkotmánybíróságon egy közkegyelmi rendeletet, ha egyetlen óráig is hatályba lép, az – a kedvezőbb jog elve alapján – visszavonhatatlan jogi következményekkel járna. A vádhatóság vezetője egy kedd esti interjújában arra is felhívta a figyelmet, hogy a DNA ügyeinek egyharmadában hivatali visszaélés a gyanú, és amennyiben ezt törölnék a btk-ból, nemcsak gyanúsítottak százai úsznák meg a felelősségre vonást, hanem a társadalomnak sem lennének már eszközei arra, hogy behajtsa az általuk okozott kárt.
Az öt évet meg nem haladó börtönnel sújtottak remélhetnek közkegyelmet
A legfeljebb ötéves börtönbüntetésre ítélt személyek részesülhetnek közkegyelemben –derül ki az igazságügyi minisztérium által szerdán közvitára bocsátott sürgősségi kormányrendelet tervezetéből.
kronika.ro

Tăriceanu: az államfő külpolitikai, védelmi vagy közrendészeti témák kapcsán vehetne részt a kormány ülésén
Az államfő akkor vehet részt a kormány ülésein, hogyha meghívja a miniszterelnök, vagy ha a napirenden külpolitikai, védelmi, vagy közrendészeti témák szerepelnek, máskülönben a jelenléte "túllépi az alkotmányos kereteket" - jelentette ki szerdán Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke. "Az Alkotmány nagyon világosan fogalmaz e tekintetben: lehetővé teszi, hogy az elnök részt vegyen a kormányülésen, hogyha a napirenden külpolitikai, védelmi, vagy közrendészeti témák szerepelnek. Amúgy, az államfő akkor vehet részt a kormányülésen, ha meghívást kap a miniszterelnöktől. Szóval, ha az elnök ma azért ment a kormányhoz, mert erről a három témáról beszéltek, akkor semmi gond, nyilván, minimális udvariasság lett volna a részéről, hogyha értesíti erről a szándékáról a kormányfőt. Gyanítom, hogy a kormányfő nem állít be, amikor úri kedve úgy tartja a Cotrocenibe, és előre szól legalább telefonon. Ha azonban ez a három téma nem szerepelt a napirenden, akkor az államfő jelenléte túllépi az alkotmányos kereteket" - jelentette ki Călin Popescu-Tăriceanu a szenátusban. Johannis szerdán Sorin Grindeanu miniszterelnökkel tárgyalt a Victoria-palotában és elnökölt a kormányülésen. Az ülés végén Grindeanu miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy az őrségtől tudta meg, hogy az elnök jön a kormányhoz. (agerpres)
Transindex.ro

Antonio Tajani az Európai Parlament új elnöke
A néppárti Antonio Tajanit választották meg kedden az Európai Parlament (EP) elnökének.
MTI - Az olasz jelöltet a szavazás negyedik és egyben utolsó fordulójában választották meg a képviselői szavazatok 55,4 százalékával. A 751 képviselő közül 663 adta le a szavazatát érvényesen. Tajani 351 voksot kapott, riválisa, a szociáldemokrata Gianni Pittella 282-őt. Az abszolút többséghez minimum 317 szavazatra volt szükség.
Egy parlamenti ciklus öt évig tart, az elnökök, az alelnökök, a quaestorok és a szakbizottsági elnökök mandátuma azonban mindössze két és fél évre szól. Tajani megbízatása ennek megfelelően csak a 2014-2019-es európai parlamenti ciklus második felére szól.
A szavazatszámlálás után Martin Schulz, az EP leköszönő elnöke mellett a frakciók vezetői is gratuláltak Tajaninak. Az első három körben még hat elnökjelöltre szavazhattak a képviselők, a szabályok értelmében azonban amennyiben ezekben a fordulókban egyik jelölt sem szerzi meg az abszolút többséget, akkor a negyedik körben az előzőleg legtöbb szavazatot kapó két jelölt között dől el a verseny.
Pártközi megállapodások alapján eddig hagyományosan a néppárti és a szociáldemokrata frakció soraiból felváltva választották az EP elnökét, Martin Schulzot azonban egymás után kétszer is megválasztották. Tajani győzelmével viszont az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökségét is a néppárti politikus foglalja el, felborítva a politikai erők eddigi viszonylagos egyensúlyát.
Az elnök felügyeli az Európai Parlament és szerveinek munkáját, illetve a plenáris vitákat. Ő képviseli az EP-t az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozói előtt, ő írja alá az Európai Unió végleges költségvetését, és az Európai Tanács elnökével közösen szignálja az elfogadott jogszabályokat.
maszol.ro

Megszüntetett magyar osztály: a pedagógusok szövetsége felajánlotta a segítségét
Aggodalommal kísérte figyelemmel a Romániai Magyar Pegadógusok Szövetségének (RMPSZ) országos elnöksége a kolozsváriApáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti osztályának sorsát - olvasható az RMPSZ szerdai állásfoglalásában. A szövetség emlékeztet, hogy a líceum hiánypótló tevékenységet folytatott az elmúlt 16 évben, ami a tehetséges gyermekek kreativitásának fejlesztését illeti.
A tavaly, az iskolakezdés után megszüntetett ötödik osztály kapcsán az RMPSZ feleleveníti, hogy a pedagógusszövetség 2013-ban a tanügyminisztériumba eljuttatott állásfoglalásában már figyelmeztetett: súlyos hiba az oktatási rendszert teljes mértékben pénzügyi szempontoknak alávetni. "A beiskolázási módszertan előírásai hatványozottan kihatnak a kisebbségi oktatásra. A kisebbségi oktatás finanszírozására vonatkozó korrekciós mutató nem nyújt védelmet a kis létszámból származó fenntartási gondokra. A fejkvóta-rendszer bevezetése óta minden évben az ilyen létszámú oktatási intézmények, tagozatok, illetve osztályok/csoportok fennmaradása és működése külön procedúra, külön alku tárgyát képezi, amely esetenként akár diszkriminatív megoldásokat is hozhat" - olvasható a közleményben.
Mint arról már beszámoltunk, az ötödik osztály beindítását a Kolozs megyei főtanfelügyelőhelyettes kezdetben is azzal utasította vissza, hogy nem elegendő a létszám. Az osztályt viszont azt követően sem hagyták jóvá, hogy elegendő gyermeket sikerült toborozni. Éppen ezért 26 apáczais szülő úgy döntött, a diszkriminációellenes tanácshoz fordul az ügyben.
Az RMPSZ javaslataival kész segíteni a kolozsvári magyar képzőművészeti oktatás újraindítását - olvasható a Burus-Siklódi Botond elnök kézjegyével ellátott dokumentumban.
maszol.ro

Megtörte a csendet Florian Coldea, a SRI volt operatív vezetője
Agerpress - Florin Coldea tartalékos altábornagy, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt operatív vezetője exkluzív nyilatkozatot adott szerdán az Agerpresnek, többek között reagálva azokra a vádakra, amelyeket az utóbbi napokban felhozott ellene Sebastian Ghiță szökésben lévő üzletember.
Az altábornagy emlékeztet, 25 éves karrierjéből 22 évet a SRI kötelékében töltött, 12 évet volt operatív vezető, és ezalatt odaadással látta el feladatait. Az utóbbi időben ellene megfogalmazott vádakkal kapcsolatban kifejtette: a SRI-nél belső vizsgálat indult, amely alól „beosztástól és rangtól függetlenül” senki sem tudja kivonni magát.
Coldea szerint a legapróbb részletekre is kiterjedő és szigorú ellenőrzési procedúrának vetették alá, amely során minden tekintetben együttműködött. Emlékeztetett: a vizsgálóbizottságegyértelműen megállapította, hogy minden kielemzett esetben betartotta a törvényeket.
Az altábornagy felidézte: az ellenőrzést követően visszanyerte a SRI igazgatóhelyettesi tisztségét. Szerinte az ellene irányuló támadások, a lejárató kampány veszélyezteti a SRI jó hírnevét, és negatívan befolyásolhatja működését, ezért kérte felmentését az igazgatóhelyettesi tisztségből és áthelyezését a rendelkezési állományba.
Véleménye szerint az, hogy tartalékállományba helyezték, nem akadályozza meg abban, hogy továbbra is a hazát szolgálja. Mint fogalmaz: „az egyenruhával járó kötöttségek nélkül” ezután szabadabban beszélhet nyilvánosan, és hozzájárulhat egy „biztonsági kultúra kialakításához”.
„Mandátumon végén jelentem a román állampolgároknak, hogy megtisztelő volt a hazámat szolgálni egy román hírszerző tiszt által elérhető legmagasabb beosztásban, és kivételes lehetőség volt számomra, hogy hozzájárulhattam a legfontosabb stratégiai küldetés teljesítéséhez, hogy Románia egy biztos, stabil ország legyen, amelyet sikeresen megvédtünk az állandó biztonsági kockázatoktól és fenyegetésektől. A hazámat szolgálom” – zárja állásfoglalását Florian Coldea.
maszol.ro

Az ártatlanság vélelmét kéri számon az RMDSZHorváth Anna ügyében
A kolozsvári tanács szociáldemokrata párti (PSD), valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetségét (ALDE) képviselő tanácsosai azt kérik az RMDSZ-től és a nemzeti liberális párti városatyáktól, nevezzenek ki más személyt az alpolgármesteri tisztségbe Horváth Anna helyett, aki ellen befolyással való üzérkedés miatt vádat emelt az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA). 
FRISSÍTÉS: "Nem jár el tisztességesen ebben az ügyben a szociáldemokrata párt. Amennyiben Lia Olguţa Vasilescu miniszteri posztot tölthet be a kormányban, vele szemben működik tehát az ártatlanság vélelme, akkor ez érvényes kell legyen Horváth Annával szemben is" – közölte a Maszollal Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerdán.
Dan Morar, a kolozsvári tanács PSD+ALDE frakciójának vezetője keddi sajtóközleményében azzal érvel: az önkormányzat három hónapja egyik alpolgármester hiányában működik, ami akadályozza az intézményt feladatai ellátásában. Dan Morar szerint ugyanakkor nem tesz jót a városháza megítélésének, hogy a DNA által bíróság elé állított, hatósági felügyelet alatt álló alpolgármester töltse be ezt a tisztséget. 
Az ALDE-t képviselő Adrian Mureşan szintén azt nyilatkozta, hogy "a polgármesteri hivatal működése érdekében" alakulata támogatja azt az indítványt, hogy mást személyt nevezzenek ki az alpolgármesteri tisztségbe Horváth Anna helyett.
Horváth Anna nem láthatja el tisztségével járó feladatait
Kolozsvár alpolgármestere, Horváth Anna ellen befolyással való üzérkedés és pénzmosás miatt emelt vádat a DNA december 20-án. Az alpolgármester hatósági felügyelet alatt áll, és nem láthatja el tisztségével járó feladatait. Ugyanebben az ügyben befolyás megvásárlása és pénzmosás vádjával bíróság elé állították Fodor Zsolt üzletembert is, aki szabadlábon védekezhet. 
Horváth Anna október 13-án jelentette be, hogy fizetés nélküli szabadságot vesz ki mindaddig, amíg eljárás folyik ellene, mivel nem tartja korrektnek, hogy úgy vegye fel fizetését, hogy közben nem dolgozik. 
A vádhatóság szerint Horváth Anna alpolgármesterként 2016 februárja és májusa között befolyását felhasználva közbenjárt a kolozsvári önkormányzat alkalmazottjainál annak érdekében, hogy sürgessék meg a másik vádlott, Fodor Zsolt egyik ingatlanprojektjével kapcsolatos engedélyek és jóváhagyások kibocsátását. A DNA szerint Horváth Anna szolgálataiért cserébe két fesztiválra szóló, 60 bérletet kért, összesen 20 ezer lej értékben.
A belépőket az önkormányzati választás kampányában tevékenykedő önkéntesek között osztotta szét az alpolgármester - állítja a DNA. Az ügyészek szerint a vádlottak a Fodor Zsolt által vezetett egyik cég, illetve egy Horváth Anna által megjelölt vállalat közötti támogatási szerződéssel próbálták a törvényesség látszatát kelteni.
maszol.ro

Jubileumokra készülnek Erdőszentgyörgyön
Irodalom, színjátszás, lapkiadás és megannyi más fogalom is köthető a Bodor Péter Művelődési Egyesület (BPME) nevéhez. A szervezet idén jubileumi programokkal (is) készül meglepni a kisváros és térsége lakosságát – derült ki a szervezet elnöke, Kovrig Magdolna nyugalmazott tanárnő által készített tervekből.
Tevékenységével az egyesület idén is a város művelődési életét kívánja szolgálni, színesebbé tenni. Fő céljuk az egyetemes magyar kultúra népszerűsítése, valamint a térség hagyományos és jelenkori kulturális értékeinek felmutatása, mindezek beépítése a köztudatba. Törekednek megtalálni és felhasználni azokat a csatornákat, amelyek biztosíthatják az anyanyelv megőrzését, ápolását. Ezen célok szellemében tervezték meg idei tevékenységeiket.
Fontosnak tartják megemlékezni a magyar kultúra és történelem jelentős évfordulóiról, ünnepeiről, mint a Magyar Kultúra, a Magyar Költészet, a Magyar Nyelv Napja, vagy március 15-éről, október 6-áról, 23-áról, illetve felkészülni a városnapi ünnepségekre. Szinte évente adódik a magyar művelődési életnek egy-egy olyan évfordulója, amelyről meg kell emlékezni. Ebben az évben Arany János születésének 200. évfordulója, amely alkalomból több rendezvényt is terveztek: a helyi diákok alkotói versenyét, emlékműsort, vetélkedőt, balladamondó versenyt, maratoni felolvasást. Megemlékeznek Szabó Magda 100., Sütő András 90. születési évfordulójáról, Tamási Áron születésének évfordulójára a színjátszó kör színművel készül. Szűkebb környezetük jelenkori értékeit könyvbemutatókkal, író-olvasó találkozókkal, kiállításokkal igyekeznek megismertetni a város közönségével. Ezzel a céllal szerkesztik immár 15. éve helyi lapjukat, az Erdőszentgyörgyi Figyelőt is.
Negyedszázados az erdőszentgyörgyi műkedvelő színjátszás
Az egyesület tevékenységének egyik jelentős, hagyományokkal rendelkező területe a műkedvelő színjátszás, mint az anyanyelv és az anyanyelvű műveltség ápolásának, terjesztésének egyik jelentős lehetősége. A színjátszás már a kezdetekkor otthonra lelt Erdély városaiban, falvaiban, a település egykori birtokosa, gróf Rhédey László kolozsvári palotájának báltermét nyitotta meg az első erdélyi színtársulat előtt 1792-ben. Így természetes, hogy a színházpártoló Rhédeyek ősi vidéki hajlékában, Szentgyörgyön is virágozzon a műkedvelő színjátszás. A BPME tevékenységében jelentős szerepet kapott a színjátszás, számukra fontos a műkedvelő színjátszás szakmaiságának előmozdítása is, ennek érdekében idén már tizenharmadszor szervezik meg a kőrispataki nyári színjátszó tábort. Az itt folyó munka egyben felkészülés az őszi Színpad Fesztiválra, amelyet az egyesület 1992-ben Hatos Gyöngyvér tanárnő kezdeményezésére indított útjára, és ez év novemberében már a 25. fesztiválra kerül sor.
A jubileumi évforduló alkalmával az elmúlt negyedszázad eseményeiről terveznek kiállítást, de színházzal kapcsolatos képzőművészeti és jelmezkiállítást, illetve könyvvásárt is, valamint koncerteket, előadóesteket. A fesztiválra meghívják azokat a színjátszókat is, akik tagjai voltak a helyi színkörnek vagy munkáját segítették, és azokat a színészeket, akik valaha itt végezték a középiskolát vagy a színkör tagjai voltak. És azon együttesek képviselői is meghívást kapnak, akik a 25 év alatt felléptek a fesztiválon. Magyarországi és hazai szakemberek részvételével terveznek kerekasztal megbeszélést a műkedvelő színjátszás szerepéről, helyéről, helyzetéről, létjogosultságáról a jelen társadalmában. A háromnapos rendezvényen természetesen fellépnek műkedvelő színjátszó csoportok, majd egy hivatásos együttes előadására is sor kerül.
A 25. Színpad Fesztivált abban a reményben szervezik meg, hogy ennek a hagyománynak lesz folytatása, nem vész ki a játékkedv a város lakóinak szívéből, és lesz, aki összefogja, szervezze ezt a szép és hasznos időtöltést – hangsúlyozta Kovrig Magdolna.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

A doni veszteséget ma sem heverte ki a nemzet
Előadással, vetítéssel, hagyományőrző jelenetekkel, verses felolvasóesttel emlékezett kedden a Don-kanyari offenzíva áldozataira az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE)Maros megyei szervezete a vármúzeum előadótermében.
Az EMKE szervezésében 2003-ban emlékeztek meg első alkalommal a Don-kanyari áldozatokra, akkor sikerült hét túlélőt is felkutatni, akik közül ma már senki nincs életben – foglalta össze az elmúlt évek eseményeit Ábrám Zoltán, az egyesület alelnöke. Ugyanabban az évben kezdeményezték a római katolikus temetőben az emlékműállítást is. Bocskai Vince alkotásánál minden évben összegyűltek, az idén a nagy hidegre való tekintettel szervezték első alkalommal zárt helyiségben a rendezvényt – tette hozzá az alelnök.
„A történelmünk egyik legtragikusabb eseményének számító Don-kanyari offenzíva 74. évfordulójára egy új kezdeményezéssel, fiatalosabb megemlékezéssel készültünk” – mutatott rá Ábrám Zoltán, aki szervező társaival, a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport tagjaival együtt a fiatalok érdeklődését szerette volna felhívni a múlt eseményeire, ennek jegyében vonta be a Slam Poetry Marosvásárhely csoportot is, amelynek tagjai versekkel készültek, írásaikkal idézték mindazt, amit a harcteret megjárt, vagy ott elesett katonák megéltek.
A megemlékezésen jelen volt Csige Sándor, Magyarország csíkszeredai konzulja is, aki „a poklokat megjárt” honvédekre emlékezett, azokra a katonákra, akik emberségből, hazaszeretetből példát mutattak és „akik megérdemlik, hogy békében nyugodjanak”. Végezetül azt javasolta a konzul a fiataloknak, hogy tanulmányozzák a történelmet.
Sokan nem tudják, hogy a magyar nemzet e tragédiát a mai napig sem heverte ki – mutatott rá eladásában Benkő József történész doktorandusz, aki számszerűsítette a 74 évvel ezelőtti eseményeket. Mintegy 200 kilométeres szakaszon 90 ezer magyar katona harcolt úgy, hogy sem megfelelő fegyverzete, sem ruházata, sem élelme nem volt. Fiatal, erejük teljében levő férfiak vesztek oda, amely óriási veszteséget okozott a nemzet további gyarapodása szempontjából is – hívta fel a figyelmet a következményekre a történész.
A verses összeállítás és a túlélőkkel készített interjúk levetítése után a megemlékezés résztvevői a várból a római katolikus temetőbe vonultak, ahol az emlékműnél gyújtottak gyertyát.
Antal Erika
Székelyhon.ro