Lutri, lelkesedés, vastaps – avagy Légy jó mindhalálig
Számos gyermeket és fiatalt vonultatott fel a produkció
Megérte keményen dolgozni és hinni abban, hogy minden a legjobb úton halad a Légy jó mindhalálig című musical próbafolyamata során: perceken át tartó vastapssal honorálta a közönség a végeredményt szombaton este a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Olyan előadást láthattunk, amely helyenként mulatságos, máskor szomorkás vagy éppen szívszorongató, de kétségkívül tanulságos pillanatokat szerez gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, amelyekből elraktározhatunk a hétköznapokra. A Nyilas Misit játszó Ábrahám Gellért mellett a 28 gyermek és fiatal is remekült helyt állt, ugyanakkor a színészek teljesítményében is láthattunk emlékezetes alakításokat. Büszke lehet a teljes alkotócsapat – köztük Béres László rendező, Jakab Melinda koreográfus és Horváth Zoltán korrepetitor –, hogy „megcsinálták, sikerült”, remélhetőleg a bemutató után is sokan kíváncsiak lesznek az előadásra. Március végéig öt alkalommal tekinthető meg. (Fotók: Biró István)
– A történet olyan üzenetet fogalmaz meg nekünk, felnőtteknek, ami miatt talán nehezebb ünnepelni önmagunkat. Azért vagyunk itt, hogy a gyerekeket ünnepeljük, akik nagyon szép munkát végeztek – hangsúlyozta a bemutató után, az emeleti előcsarnokban tartott fogadáson Visky András, a színház művészeti vezetője. Elsőként a szülőknek mondott köszönetet, akiknek a támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a próbafolyamat: elhozták gyerekeiket a szereplőválogatásra, bizalommal tették ezt, és a gyerekeknek bizonyos értelemben otthona lehetett a színház a felkészülés során. Ugyanakkor az iskolaigazgatóknak, tanítóknak, tanároknak is megköszönte, amiért „nagyvonalúan elnézték, hogy a gyerekek olykor talán jobban szeretik a színházat, mint az iskolát”, valamint a színészeknek, akik nagy szeretettel és odafigyeléssel dolgoztak együtt a társasággal.
Visky hozzáfűzte: a műszak és a teljes színházi stáb érdeme is, hogy minden a legnagyobb rendben zajlott a felkészülés idején, és a gyerekek örömüket lelhetik mindabban, ami az elmúlt három hónap kemény munkájának eredményeként létrejött. Béres László rendező mellett, aki nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel foglalkozott a kis tehetségekkel, Jakab Melinda koreográfus, Horváth Zoltán korrepetitor, Veres Emőke rendezőasszisztens, Ledenják Andrea jelmeztervező és Csíki Csaba díszlettervező érdeme is, hogy megszületett az előadás – szakmai tudásukat megköszönve azt tanácsolta a gyerekeknek: „vigyétek el az élményeket, örüljetek a szüleitekkel és az egész várossal együtt, ahogyan mi is örülünk annak, amit láthattunk a teljes csapattól a színpadon”.
Béres László felidézte, hogy amikor még a folyamat elején találkozott a szülőkkel, úgy fogalmazott: nem szeretné, ha az aranyos jelzőt társítanák az előadáshoz, amiért gyerekek szerepelnek benne; inkább arra törekszik, „hogy mindenki attól döbbenjen meg, hogy ezek a gyerekek mire képesek. Bízom abban, hogy beváltottam ezt az ígéretemet, és azt kérem a csapattól, hogy mindig ezt tartsák szem előtt”.
Ábrahám Gellért lapunknak elárulta, hogy az előadás elején ugyan kicsit még izgult, de aztán nagyon hamar elmúlt ez az izgalom. A végén, amikor mindenki sírt, nevetett, jó érzéssel töltötte el, hogy „megcsináltuk, sikerült”.
Laczkó Vass Róbert színművész verssel kedveskedett barátjának, amelyet egy órával a bemutató előtt tett közzé a Facebookon, Gellért csak akkor szerzett tudomást az ajándékról, amikor leültünk beszélgetni. Először négy évvel ezelőtt, a Kolozsvári Magyar OperaValahol Európában című musicalében dolgoztak együtt, majd tavaly A kétbalkezes varázslóban láthattuk őket Fitzhuber Dongóként és Éliás Tóbiásként. A színésznek ezúttal egy erőteljesen negatív szereplőt, Gyéres tanár urat kellett megformálnia, a kettejük közötti barátság viszont korántsem gyengült emiatt. A darab összefüggésében Laczkó Vass Róbert kifejtette: nem hiszi, hogy napjainkban a gyerekek élete olyan zavartalan és laza, „gyerünk a jégre” történet lenne, mint annak idején, az egy sokkal szebb időszak volt. – Ma már annyi furcsa behatás éri őket minden területről, iskolából, moziból és egyéb helyekről, hogy az érettségi fokuk teljesen másmilyen, mint száz esztendővel ezelőtt. Talán ezért is van az, hogy ennyire lazán és könnyedén tudják a színpadon kibontani, holott ez egy kegyetlen, embertelen történet. Kellemetlen is lehetett volna számukra, mint ahogy az Európa története is, de a munkamódszer révén sikerült beléjük csöpögtetni a történet lényegét. Megértik, és a maguk 21. századi lazaságával tudják ezt megfelelő módon tálalni – magyarázta a színész.
Büszkén nyugtázták Ábrahám Gellért szülei, hogy kisfiuk ezúttal is remekelt. Édesanyja, Gizella megjegyezte: ismerték ugyan ezt a fajta, Nyilas Misiéhez hasonlatos lelkületét, viszont nem gondolták volna, hogy ez ennyire meghatja a közönséget. – Meglepődtünk, amikor láttuk, hogy mit hozott ki magából. Egy évvel ezelőtt még azt mondtuk, hogy A kétbalkezes varázslóban minden tökéletes, a mostani alkalom viszont még azt is felülmúlta – tette hozzá az édesapa, Ábrahám Tibor. Szerencsésnek tartja, hogy – akárcsak aValahol Európában – a gyerekek mellett a felnőtteket is arra ösztönzi a produkció, hogy időről időre visszatérjenek a színházba, jó ennyi gyereket látni egyszerre a színpadon.
Kántor Melinda (Viola) arról beszélt, hogy mindannyian nagyon szeretni valóak, egytől egyig komolyan, elszántan, becsülettel végezték a dolgukat, a színészek számára is öröm volt ezt megtapasztalni. Ábrahám Gellért tehetsége mellett a két Doroghy Sanyikára is kitért: Rancea Alex-Krisztián és Bodor Kristóf is telitalálat a szerepre: „nyilván, nem ennyire felnagyítva, de valahol mindketten Doroghy Sanyikák, olyan vitalitás, egészséges csintalanság van bennük, amit nagyon jól lehetett használni. Még hasonlítanak is egymásra, ügyesek, egymástól is sokat tanultak”.
Ezt a gondolatot fűzte tovább Dimény Áron (Igazgató): a színpadi munkához való hozzáállás, öröm, vidámság és végtelen sok energia tekintetében is sokat lehet tanulni a gyerekektől, emberként és színészként egyaránt. – Nagyon megérintett sokszor az, ahogyan a gyerekek dolgoznak, sokszor a profikat megszégyenítő koncentrációval, jelenléttel, fegyelemmel tudnak jelen lenni – mondta.
Az előadás legközelebb január 21-én, szombaton este 7 órától nézhető meg, majd a továbbiakban január 28-án, február 18-án, valamint március 5-én és 26-án is látható.
Ferencz Zsolt
Szabadság (Kolozsvár)

„Aki megtöri a diót, talál benne finomat”
INTERJÚ – Kocsis Tünde drámapedagógus a színházoktatásról, bibliodrámáról és arról, hogy nem kell félteni a fiatalokat.
– Már harmadik alkalommal, illetve évadban szervezi meg a Kolozsvári Állami Magyar Színház az ESziK vagy isszák? elnevezésű projektet, amelynek keretében különböző korosztályba tartozó csoportoknak tartanak színházi különórákat. Miben tér el az aktuális kiadás a korábbiaktól?
– Úgy döntöttünk, hogy ezúttal középiskolásokat, egész osztályközösségeket szólítunk meg, mivel a korábbi alkalmakkor nehezen tudtuk mozgósítani ezt a korosztályt azokon a fórumokon, amelyeken meghirdettük. Próbáljuk ugyanakkor sajátos formában megvalósítani a tevékenységet, mégpedig az osztályfőnöki órákkal összhangban. Vannak osztályfőnökök, akik nem tudják, esetleg nem akarják tartalmasan kitölteni ezt a tanórát, holott az oktatási minisztérium számos, a középiskolásokat érintő témát javasol, amelyet különböző módon ki lehet bontani a diákokkal. Persze a projekt nemcsak nekik szól, hanem azoknak a pedagógusoknak is, akik fontosnak tartják, hogy diákjaik a színház világából is gazdagodjanak.
Az ajánlott témák átnézése után – sorra vettük a kolozsvári színház előadásait, és felkínáljuk az osztályfőnököknek a lehetőséget, hogy egy-egy ilyen tanórát ezzel a tevékenységgel töltsenek ki. Sok múlik a pedagógusokon, hiszen ők kezdeményezik a projektet a szülők és a tanulók számára. A szülők úgy jönnek a képbe, hogy a színházi különóracsomaghoz ugyan kedvezményesen lehet hozzájutni, hiszen a tevékenységekért nem kell fizetni, de a színházi előadás jegyét ki kell váltaniuk a résztvevőknek. A foglalkozás szerkezete egyébként nem változott: egy felkészítővel kezdünk, majd megnézzük az előadást, és tartunk egy feldolgozó találkozót – mindezt a közösen kiválasztott téma mentén.
Kocsis Tünde
1983-ban született Marosvásárhelyen, az Unirea Főgimnáziumban érettségizett. Elvégezte a kolozsváriBabeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz–magyar nyelv és irodalom szakát, 2010-ben a vásárhelyi Művészeti Egyetem színházrendezői szakán is oklevelet szerzett. Drámapedagógusi és bibliodráma-vezetői képesítéssel is rendelkezik. 2016 elejétől a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának irodalmi titkára, 2015-től pedig drámapedagógusi tevékenységeket vezet a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Magyartanárként is dolgozott, bibliodráma-csoportokat vezetett, 2010-ben pedig ŐszinTe versszínház néven alapított társulatot. Írásokat közölt a Korunk, a Művelődés, a Székelyföld és a Látó folyóiratban, recenziókat és kritikákat írt a Játéktérnek, illetve fesztiválriportot az Art Limes művészeti lapnak.
– Mekkora az érdeklődés a diákok részéről?
– A kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium és a Báthory István Gimnázium volt nagyon nyitott, de amikor a korábbi évadokban gyerekekkel is foglalkoztunk, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumból érkeztek a legtöbben. Változó, hogy éppen kik érdeklődnek.
A pedagógusok mozgósítóereje azért is fontos, mert a legutolsó projekt során például csak olyan középiskolások jelentkeztek, akik a korábbi években már részt vettek a tevékenységben. Ezért gondoltuk úgy, hogy most egész osztályközösségeket szólítunk meg (a programot a napokban hirdette meg a Kolozsvári Állami Magyar Színház – szerk. megj.), így nem teljesen önkéntes alapon működik, hanem mondjuk választhatóan kötelező színezetet kap.
Vagyis ha a csapat többsége igent mond, mindenkinek jönnie kell, ami azért is jó, mert így olyanok is eljutnak színházba, akik számára ez a világ még idegen.
– Hogyan zajlanak ezek a foglalkozások?
– Sok technikát vegyítek, összeadódnak az évek során szerzett képzettségeim, és mindig próbálok alkalmazkodni az előadáshoz, az adott korosztályhoz és a közösen meghatározott témához. Különféle drámapedagógiai eszközöket variálok, néha önismereti irányba is elkanyarodunk, de nem merülünk el túlságosan, mert egyszerűen nincs hozzá elég idő. A másfél óra csak annyira elég, hogy – jó hangulatban – megnyíljunk egymás felé, egy téma kapcsán játsszunk és beszélgessünk. Az már nem annyira rajtam és a kollégáimon múlik, hogy egyesek a játék élményével, mások a kibontott témával kapcsolatban vagy az előadást érintő gondolatok némelyikével maradnak, esetleg saját magukkal kapcsolatban fogalmaznak meg valamit.
Mi inkább a keretét biztosítjuk annak, hogy ki-ki a saját módján közelítse meg a témát, és a saját nyelvén bontsa ki a látott színházi előadást. Ha van is a beszélgetéseknek önismereti jellege, csak akkora mértékben, amennyire a résztvevők belemennek. A felkészítőkön, amiket én vezetek, inkább a játék a fontos, majd erről a közös játékról beszélünk – arról, hogy mi történt, hogy érezték magukat, mit gondolnak, miért történt valami úgy, ahogy. A résztvevők összefüggéseket, magyarázatokat keresnek saját megnyilvánulásaikra, és saját élethelyzeteket hoznak kapcsolatba a témával. Előfordul az is, hogy egymásra reagálnak, visszajeleznek, de én inkább azt szeretem, amikor közösen játszanak ugyan, de mindenki csak a saját dolgaira reflektál. Így amikor reagálunk a történtekre, látottakra, akkor senki sem okosabb a másiknál, és ami elhangzik, az az illető személy önmagára érvényes és hiteles véleménye. Ezért van, illetve lehet önismereti hozadéka is ennek a tevékenységnek.
– Mennyire nyitottak a középiskolások az ilyen közös színházi foglalkozásokon?
– Rendkívül nyitottak, de őszintén szólva nincs olyan korosztály, amellyel ne lehetne jól dolgozni. A kisgyerekekkel olyan szempontból nehezebb, hogy az energiájukat úgy kell irányítani, a játékokat úgy kell beosztani, hogy mozgósítva is legyenek, de amikor leülünk beszélgetni, akkor már ne pörögjenek, és legyen türelmük figyelmesen meghallgatni egymást. Tanulják meg, hogy a társakkal nemcsak versengeni lehet, hanem mindenkitől lehet valamit tanulni is, vagy rácsodálkozni egyik ismert kollégára, hogy egy szokatlan helyzetben milyen érdekesen reagált. Nekem inkább ez jelent nehézséget, megtalálni az elemi iskolások és a még kisebbek dinamikáját. Most egyébként a Légy jó mindhalálig című előadás kapcsán ennek a korosztálynak is hirdetünk foglalkozást.
A kisgyerekekkel minimális mértékben kanyarodunk az önismeret felé, számukra főként a játék és az élmény a fontos. De arra azért törekszünk, hogy próbáljanak meg kicsit tudatosabban tekinteni egy előadásra. Ez mondjuk, a felnőttek esetében is igaz, hiszen hajlamosak vagyunk megnézni a produkciót, és nyomban el is engedni. Pedig nem kell sok erőfeszítés ahhoz, hogy egy, akár számunkra nem tetsző előadásnak pozitív hozadéka legyen. Melyek azok a jelenetek, szereplők, amelyek és akik nagyobb hatással voltak rám, vagy amiket ki nem állhattam, milyen típusú üzeneteket találtam, miért pont ezek jutnak el hozzám? − és így tovább, rengeteg kérdést tehetünk fel magunknak. Ez a kisgyerekek számára még túl sok, de bennük is el lehet indítani valamilyen nézőtudatosító „folyamatocskákat”, illetve már az is eredmény, ha meg tudják fogalmazni a véleményüket, tudnak érvelni mellette.
– Ezek a foglalkozások, noha most valamilyen szinten kapcsolódnak az oktatási rendszerhez, nem működnek intézményesített formában, és talán nincs is esély arra, hogy ez egyhamar változni fog, hogy a színházi nevelésnek valahogyan teret engednek a tantervben.
– Nagyon sajnálom, hogy a közoktatás nem ad intézményesített keretet, nem honorálja az ilyen típusú foglalkozásokat. Holott nagy szükség lenne rá. Például úgy tudom, hogy a színművész szakos hallgatók pedagógusi képzettséget is szerezhetnek, tehát azok a végzett fiatalok, akik nem kapnak állást egy színházban, tudnának drámaórákat tartani, előadásokat létrehozni a tanulókkal. Tudom, hogy vannak olyanok, akik ezt szívesen végeznék, de nincs kitalálva ennek a formája, nem lehet alaposan megszervezni. Én is a tanügyben kezdtem ezt a fajta tevékenységet, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban Solymosi Zsolt aligazgató kérésére a diákokkal megrendeztük előbb Háy János A Gézagyerek című drámáját, majd egy kortárs lengyel drámát vittünk színre, ezért viszont a szülők fizettek. Megvolna ennek a törvényes módja is, de annyira bonyolult és meg nem fizetett, hogy annak, aki hivatásszerűen csinálná, nem éri meg.
Mindez azért van, mert az ilyen jellegű oktatásnak nincs meg a státusa, és az is nehézséget jelent, hogy ugyanazoknak a kritériumoknak kellene megfelelni, mint egy hagyományos tantárgy esetében, például egy padokkal túlzsúfolt osztályteremben egy személynek 30 diákkal kellene dolgoznia ötven percen keresztül. Ez így nem működik, legalábbis az én elképzeléseim szerint. Holott úgy érzem, óriási igény lenne erre a diákok részéről, mert egész személyiségüket mozgósítja ez, a hagyományos iskolaitól eltérő tevékenység, amely, mivel egyfajta kreatív tanulás, kiegészíthetné a jelenlegi minimális művészeti oktatást.
Mindez nem is föltétlenül egy előadás létrehozásáról szól. Sokkal fontosabb a közös, felszabadult játék és annak a tudata, hogy ezen a helyen mindenki egyenlő mértékben kap lehetőséget saját véleménye megfogalmazására. Ezek a foglalkozások nagyon sokrétűen fejleszthetik az embert, például az érzékelést, az expresszív kifejezésmódokat, a mozgáskoordinációt vagy az egymásra figyelést. A színházi oktatás ugyanakkor sok mindenhez köthető, kiindulhatunk irodalmi művekből, konkrét személyekből, filmekből, majdnem bármiből, és a legkeményebb témákat is megközelíthetjük.
– Mit gondolsz, valós az előítélet, miszerint a fiatalokat ma már nem vonzza a színház, csak a mozgókép képes lekötni őket?
– Úgy gondolom, hogy a fiatalokat nem kell félteni, nincs velük semmi különösebb probléma, pontosabban a helyükben mi sem lennénk ügyesebbek, jobbak. Adekvátan reagálnak a mai kor kihívásaira és problémáira. Aki pedig megérzi, megtapasztalja a színház – nem akarom azt mondani, hogy katartikus erejét, mert az túl nagy szó, de – lényegét, azt hogy a színpadon is rólunk, akár az egész emberiségről vagy személyesen róla van szó, az előbb-utóbb visszatér. Inkább az a lényeges, hogy egy előadás, lehetőleg az első, amivel a színházban találkoznak, megfogja őket, ezért tartom nagyon fontosnak a jó gyerekelőadásokat.
Nekem is életem egyik legelső színházi élménye tizenhárom évesen egy Légy jó mindhalálig előadás volt Marosvásárhelyen, emlékszem, sírva rohantam haza, hogy milyen kegyetlen és szép az élet. Nehezen lehet kiszámítani, hogy egy gyerek mennyire nyitott vagy érett egy-egy színházi előadásra, de ha a szülők vagy a pedagógusok évente egyszer-kétszer elhozzák őket, nagy valószínűség szerint középiskolásként, majd felnőttként vissza fognak térni.
– A térségben azért elég hiánycikknek számítanak a gyermek- és ifjúsági előadások.
– Valóban, Kolozsváron nagyon sok felnőtteknek szánt, kemény tartalmú előadást rendeznek, viszont ezek az alkalmak pont azt teszik lehetővé, hogy beszéljünk a felvetett nehéz témákról, és feldolgozzuk ezeket. A kimondottan gyermekeknek, illetve fiataloknak szánt produkciók terén nagy űr van, mint ahogy a musicalek szempontjából is, de most éppen úgy látom, hogy mind a kolozsvári opera, mind a színház évente legalább egy-két produkció erejéig kezdi komolyan venni ezt a korosztályt is. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy egy tizenegyedikes, tizenkettedikes fiatal már olyan szinten van, hogy a legdurvább tartalmakat is be tudja olyan mértékben fogadni, hogy ne legyen rá veszélyes.
– Tehát a szülőknek, pedagógusoknak nem kell félteniük a tinédzsereket a komolyabb tartalmaktól?
– Már az interneten is ugyanilyen vagy még durvább tartalmak jönnek szembe velük, gondoljunk csak az aleppói harcokkal kapcsolatos megosztásokra. Csak kinyitjuk a szemünket, és már áradnak felénk a borzasztó képek, az pedig a realitás. A színház ugyan a való életből táplálkozik, de azért fikcióról beszélünk. Úgyhogy én nem féltem őket a színháztól ebből a szempontból. Aki megtöri a diót, talál benne finomat és táplálót. Én különben is inkább vagyok híve annak, hogy beszéljünk komoly dolgokról, aztán kacagjunk, minthogy rózsaszín felhőket eregessünk. De nem a komédiák ellen beszélek, a jó kortárs komédia is hiánycikk, egy pár kivételtől eltekintve. Lenne igény arra is, hogy komoly drámákat komédiaként vigyenek színre, Csehov- vagy Ionesco-darabokat például. A remek rendezők mind a mai napig a kemény drámákat is humorosan tálalják.
– Mi a helyzet a bábszínházzal? Lassan egy éve dolgozol a kolozsvári Puck Bábszínház magyar tagozatának irodalmi titkáraként, tapasztalataid szerint van igény az ilyen előadástípusra?
– A bábszínház fontos lépcsője és módja a nevelésnek mind esztétikai, mind a nézővé válás szempontjából. Igény is van rá, de a szülők nagyon megválogatják, hogy hová viszik gyermekeiket, a kincses városban pedig rengeteg lehetőség, alternatíva adott. A 2016-os év folyamán a magyar tagozat fele lecserélődött, új világosító, hangosító, díszletmunkások, közönségszervező és tagozatvezető, valamint két új színész került a csapatba, és én is tavaly januártól vagyok bábszínházas. Úgyhogy most egy jó, friss, lelkes csapat dolgozik, igyekszünk építkezni, pályázati forrásokra is támaszkodni, frissíteni mind arculati, mind tartalmi szempontból.
Nekem is vannak terveim és persze kötelezettségeim, például egy félszobányi archívum vár arra, hogy valaki lajstromolja, rendszerezze, digitalizálja. Nagyon szeretném látni azt is, hogy a bábszínházi kritikaírás beindul Erdélyben, ennek érdekében lépéseket is tettünk, és azon vagyunk, hogy egyre több gyermek- és bábelőadásról szülessenek írások. Fontos, hogy némiképp rálátást nyerjünk arra, hogy a különböző helyszíneken, Erdély-szerte milyenek a mai bábszínházi előadások.
– Erdélyben és a Partiumban hol működik magyar bábszínház?
– Nagyváradon ott van a Lilliput Társulat, Temesváron a színház keretében működik egy külön bábszínházi csapat, Marosvásárhelyen működik az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, Sepsiszentgyörgyön pedig a Cimborák Bábszínház. Emellett rengeteg magántársulat van, például Gyergyószentmiklóson, Szatmárnémetiben, de Kolozsváron is legalább 4–5 magyar magánbábos alkot rendszeresen, ezek általában egy-két személyes társulatok. Ők többnyire turnéznak, kiszemelnek egy szórványvidéket, megszervezik, körbejárják a településeket. Magánemberként nagyon örülök annak, hogy léteznek, hisz a konkurencia a minőség javára válik, és a bábszínházi paletta is színesebb a sokféle stílusnak és játékmódnak köszönhetően.
– Foglalkoztál versszínházzal is, rövid videókat rendeztél, ez a projekt hogy áll most? És pontosan hogyan kell elképzelni egy ilyen produkciót?
– A koncepció az, hogy valaki mond egy verset, de a néző nem az előadót látja – az a klasszikus versfilm –, hanem asszociatív képeket, amelyek kapcsolódnak az elmondottakhoz, de nem ábrázolják azt. Inkább hangulatokat jelenítünk meg, de az is megtörténik, hogy ellenpontozunk. Adott például egy nagyon szerelmes vers, közben a képeken húst vágnak és potyolnak. A néző elgondolkodhat azon, hogy mi is tulajdonképpen egy kapcsolat, milyen más, árnyékoltabb vetületei vannak a szerelemnek. Az értelmezési sík tágul, teljesebb lesz a kép. A csapattal, amely különböző végzettségű versmondó fiatalokból, verskedvelő színisekből, illetve színészekből áll, eddig 12-13 alkotást hoztunk össze. Sajnos nincs időnk rendszeresen foglalkozni ezzel, mindenkinek sok munkája, családja, akár gyerekei vannak.
Az elején egyébként sokat hibáztunk: vagy nagyon konkrétan ábrázoltuk a verset, vagy túlságosan eltávolodtunk attól. De lassan megtaláltuk a hangunkat. A produkciók többsége egyelőre nem nyilvános, mert terveztük, hogy elküldjük ilyen-olyan fesztiválokra, de azt tapasztaltuk, hogy a szervezők nem igazán tudják hova tenni ezeket a két-három perces felvételeket. Tartottunk viszont egy versfilmes estet Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban, és nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, nemcsak pozitív, hanem építő kritikát is. Egy tanárnő azt is megjegyezte, jó lenne eljuttatni pedagógusokhoz ezeket a felvételeket, hogy lássák: így is meg lehet közelíteni az irodalmat.
Az egyik legközelebbi tervünk tehát az, hogy a videókat feltöltsük az internetre, és oktatási fórumokon jelezzük a tanároknak, hogy létezik ilyesmi, illetve nyitottak vagyunk, mi, név szerint az ŐszinTE versszínház többféle együttműködésre is. Az elmúlt hetekben egy versszínházi előadás terve is megfogant ben

A PKE diákszervezetét és Lászlófy Pált is kitüntették
Újév-köszöntő ünnepséget tartott NagyváradonTőkés Lászó európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. 
A szombati eseményen átadták a Közjó Szolgálatában Díjat, amelyet ezúttal a Partiumi Keresztény Egyetem diákszervezete érdemelt ki, Lászlófy Pált, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnökét pedig az EMNT Kós Károly-díjával tüntették ki.
Tőkés beszédében előbb a közjó és a közszolgálat fogalmáról és jelentőségéről beszélt, majd visszatekintve a 2016-os évre, kegyelettel adózott azok emlékének, „akik a közjó szolgálatában égették el életüket, és akik a minden élők útján távoztak el közülünk”. A 2017-es évre vonatkozóan Isten áldását kérte ahhoz, hogy „erősítsük meg azt a nemes és szent elhatározásunkat, hogy »jó és balszerencse közt« töretlenül folytatjuk a köz javára vállalt szolgálatunkat”.
A Barabás Balázs által szerkesztett műsor Zákonyi Botond történésszel, Magyarország bukaresti nagykövetével forgatott az Ilfov megyei községben. Az 1956-os magyar forradalom leverése után itt tartották őrizetben Nagy Imrét és társait. Mivel a helyszín a román belügyminisztérium felügyelete alá tartozik, a román hatóságok ritkán adnak engedélyt ott filmezni, így valószínűleg a Digi 24 az első, amely 1956 témájában forgathatott tévés anyagot.
A műsorban Zákonyi Botond többek között 1956-ról és Nagy Imréék elhurcolásáról beszél, felidézi az akkori események romániai visszhangját. Mint ismeretes, annak idején több ezer embert tartóztattak le, mert támogatta a magyarországi forradalmat, néhányukat ki is végezték. Az 1956-tal és Nagy Imréék snagovi fogságával foglalkozó Diplomata útlevél című műsort szombaton 22.30 órától sugározza a Digi 24 hírtelevízió.
Krónika (Kolozsvár)

Stratégia készül a Kolozs megyei magyar oktatás számára
Szakemberek bevonásával, az egyházak, az RMDSZ és a tanfelügyelők segítségével testületet hoznak létre, amely stratégiát dolgoz ki az elkövetkező öt évre biztosítani, hogy minden magyar gyermek anyanyelvű oktatásban részesülhessen Kolozs megyében.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete vezetőségének pénteki sajtótájékoztatóján Csoma Botond területi elnök elmondta, megközelítőleg 100 gyerekkel van kevesebb a 4. és a 8. osztályokban a megyében.
„A mostani állást tekintve vidéken a kisebb létszámú iskolákban is indulnak ötödik osztályok és a zeneiskolában is indul kevesebb létszámmal osztály, hisz ezekre nincs más alternatíva. Jó hír viszont az, hogy miközben tavaly nem indult Désen kilencedik osztály, mert nem volt meg a megfelelő gyereklétszám, idén szeptembertől szerencsére 21 diákkal beindul az osztály" – idézte Csoma Botondot a szövetség közleménye.
Az osztályok számának csökkenése leginkább a kolozsvári iskolákat érinti. Csoma Botond elmondta, nem engedheti meg magának a magyar közösség, hogy továbbra is „tűzoltó módszerekkel", minden évben pontszerűen, rövid idő alatt kell dönteni osztályok, gyerekek helyzetéről. Közölte, fenntartható stratégiára van szükség, éppen ezért olyan testületet hoznak létre az iskolaigazgatókkal, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével (RMPSZ) és az egyházak képviselőivel közösen, amely előrelátható, tervezhető megoldást kínál.
Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes a sajtótájékoztatón kifejtette: három beiskolázási terv kidolgozásán vett részt és sajnos évről évre csökken a diákok száma. Az első évben megközelítőleg 600 diák volt a 9. osztályokban megyei szinten, idén ez a szám 500-ra csökkent. Ennek következményeképpen nem áll mód megtartani azt a 23 osztályt, amit 2016-ban sikerült beindítani
„Az iskolavezetőkkel folytatott múlt pénteki tárgyaláson sajnos nem jutottunk előre. Mindenkinek a saját iskolája a legfontosabb és ez természetes. A főtanfelügyelő elmondta, a jövő héten lesz vezetőtanácsi ülés és a testület hozza meg a döntést, hogy melyik iskolában lesz kevesebb osztály. Szomorú ez a helyzet, de most úgy körvanalozik, hogy két 9. osztállyal lesz kevesebb. A negyedik osztályokban is 100 diákkal van kevesebb az előző évekhez képest. Pozitívum, hogy a jelenlegi állás szerint ahol 9. osztályt szüntetnek meg, ott nem szűnik meg egy 5. osztály sem és ez fordítva is érvényes" – számolt be a főtanfelügyelő-helyettes.
„Sajnos általában tűzoltó módban dolgoztunk, mert mindig reménykedtünk. Minden egyes magyar intézmény egyedi eset; az iskolákat nem lehet egy egységes kritériumnak alávetni. Nagy szükségünk van arra, hogy a politikum támogatását megkapjunk. Egy olyan törvénymódosítást javasolunk, amely a pozitív diszkrimináció elvén a kisebbségi osztályok létszámát alacsonyabb küszöbértékben határozná meg." – jelentette ki Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Kolozs megyei elnöke. Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke szerint a vidéki iskolákat meg kell tartani egész addig, amíg legalább a minimális létszámot el lehet érni.
Krónika (Kolozsvár)

'56-tal és Nagy Imréék snagovi fogságával foglalkozik a Digi 24
Rendhagyó adással jelentkezik szombaton este a bukarestiDigi 24 hírtelevízió Diplomata útlevél (Pașaport Diplomatic) című műsora, amely Nagy Imre volt kormányfő snagovi fogva tartásának helyszínét járja be.
A Barabás Balázs által szerkesztett műsor Zákonyi Botond történésszel, Magyarország bukaresti nagykövetével forgatott az Ilfov megyei községben. Az 1956-os magyar forradalom leverése után itt tartották őrizetben Nagy Imrét és társait. Mivel a helyszín a román belügyminisztérium felügyelete alá tartozik, a román hatóságok ritkán adnak engedélyt ott filmezni, így valószínűleg a Digi 24 az első, amely 1956 témájában forgathatott tévés anyagot.
A műsorban Zákonyi Botond többek között 1956-ról és Nagy Imréék elhurcolásáról beszél, felidézi az akkori események romániai visszhangját. Mint ismeretes, annak idején több ezer embert tartóztattak le, mert támogatta a magyarországi forradalmat, néhányukat ki is végezték. Az 1956-tal és Nagy Imréék snagovi fogságával foglalkozó Diplomata útlevél című műsort szombaton 22.30 órától sugározza a Digi 24 hírtelevízió.
Krónika (Kolozsvár)

Művészetek találkozása – Megannyi rendezvény a magyar kultúra napja alkalmából
Erdély- és Partium-szerte, valamint a Bukaresti Magyar Intézetben is szerveznek rendezvényeket a héten a magyar kultúra napja alkalmából. Idén is együtt ünnepli a jeles napot Nagyvárad, Berettyóújfalu, Debrecen és Margitta.
Erdély- és Partium-szerte, és a Bukaresti Magyar Intézetben is szerveznek rendezvényeket a héten a magyar kultúra napján, amelyet 1989 óta ünnepelnek meg január 22-én annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt.
Fotóművészet, irodalom Bukarestben
A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet a magyar kultúra napjához kapcsolódóan január 17. és 23. között több eseményt szervez. Az idei rendezvények fókuszában a diaszpóra áll, ehhez kapcsolódva fotóművészeti performanszra, irodalmi estekre, zenei programra és filmes eseményekre kerül sor. Az intézmény közleménye rámutat, a rendezvények keretében olyan kultúrateremtő emberekre összpontosítanak, illetve művészeket, irodalmárokat hívnak meg, akiknek tevékenysége valamilyen formában a diaszpóra magyarságához köthető.
Kedden 19 órától kettős eseményre kerül sor a fotóművészet napjához kapcsolódóan, mely egyben a magyar kultúra napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat nyitóeseménye is: Schupler Alfredbukaresti operatőr, fotográfus gyűjteményéből régi fényképezőgépeket állítanak ki, illetve ezen gépek szerkezetéről készített fotókat mutatnak be. A kiállításmegnyitó keretében Igazság Radu képzőművész, fotográfus, animációs rendező, egyetemi tanár vezetésével vakufotó performanszot tartanak arról, hogy milyen az egykori vakuval fényképező gépek interakciója. A projekt vizualizálja a fényképezőgép pályáját a művészetalkotó, reprodukáló tárgytól a fényképezőgép mint műalkotásig. Szerdán 19 órától Égi-földi párbeszédek címmel Szonda Szabolcs költő, műfordító beszélget Dan Lunguval, a kortárs román irodalom egyik legkedveltebb és legsikeresebb szenélyiségével.
Január 19-én, csütörtökön 18.00 órától az évtizedeken át Bukarestben élő és alkotó Horváth Andor esszéíró, műfordító, szerkesztő Névjegykártya, amelyben a szerző elmeséli, hogyan lett magyarrá címmel román nyelven (Carte de vizită. În care autorul povesteşte cum a devenit maghiar) publikált kötetét Andrei Pleşu író, esztéta és művészettörténész mutatja be a szerző jelenlétében. Január 20-án, pénteken 19 órától a bukaresti magyarság egy másik jelentős kulturális személyiségére, Bács Lajos karmesterre, pedagógusra és zeneszerzőre emlékeznek, akinek munkássága rányomta bélyegét a román zenetörténet utolsó félévszázadára, kimagasló egyénisége meghatározó módon befolyásolta a bukaresti magyar közösség szellemi életét is.
Dokfilmek Udvarhelyen
Székelyudvarhelyen a magyar kultúra napja megünneplésére szervezett rendezvénysorozat keretében a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont dokumentumfilmek vetítését, képzőművészeti kiállítást, zenés előadást és új kiadványok bemutatóját ajánlja a közönség figyelmébe január 16–22. között. A forrásközpont és a Hargita Megye Tanácsa által pályázati úton támogatott, 2015–2016-ban készült, a néprajzi, történelmi, földrajzi, gazdasági és turisztikai értékeket dokumentáló filmeket a Harmónia cukrászdában mutatják be. Látható lesz többek közt Bálint Arthur Babonák, Fábián Kornélia Tájak, beszélő házak – tájházak Hargita megyében, Fecső Zoltán Fűrészmalmok, Bocskor Salló Lilla „Orczád verítékével” – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője című alkotása.
Szerdán 17 órától festészeti kiállítás nyílik Nagy-Imecs Zsuzsánna alkotásaiból a Forrásközpont székhelyén, a kiállításmegnyitón közreműködik Filtner Tünde zongorán és Sófalvi Emese hegedűn. Csütörtökön 17 órától a forrásközpont új kiadványait mutatják be az intézmény székhelyén. Január 22-én, vasárnap 18 órától átadják az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat, az esemény meghívottja a Fölszállott a páva tehetségkutató verseny díjazottja, a Cickom Énekegyüttes.
Együtt ünnepel Berettyóújfalu, Nagyvárad, Debrecen és Margitta
Idén is együtt ünnepli a magyar kultúra napját Nagyvárad, Berettyóújfalu, Debrecen és Margitta. Az első programok már január 17-én elkezdődnek. Mint a programokat beharangozó múlt heti sajtótájékoztatón felidézték, Nagyvárad és Berettyóújfalu már 16. alkalommal ünnepli együtt a magyar kultúra napját, Debrecen és Margitta tavaly csatlakozott a programsorozathoz. Papp Csaba, Debrecen magyar–román határon átnyúló kapcsolataiért, a testvérvárosi együttműködésért felelős tanácsnoka felidézte, hogy Debrecen pályázik a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa címre, és kiemelte, hogy ebbe bevonják Nagyváradot is.
Szabó Ödön, az RMDSZBihar megyei ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő a nagyváradi programokat ismertetve hangsúlyozta: mint mindig, most is igyekeznek minél több fiatalt bevonni az ünneplésbe. Január 19-én a Szacsvay Imre Általános Iskola diákjai Skype-on élőben beszélgethetnek Szacsvay László színművésszel. Másnap a két világháború közti nagyváradi magyar irodalmi életről rendeznek vetítést és előadást. Január 21-én nyílik meg a világban élő román és magyar fotóművészek 11. Nemzetközi Szalonja, másnap pedig a berettyóújfalui Dombi Géza festőművész alkotásaiból nyílik tárlat a Tibor Ernő Galériában. A magyar kultúra napján a Szigligeti Színházban rendeznek ünnepi gálaestet, amelyen beszédet mond Halász János magyar országgyűlési képviselő és Cseke Attila szenátor, átadják a Magyar Kultúráért díjakat, és Füst Milán Máli néni című vígjátékát adja elő a társulat.
Január 23-án hétfőn közösen szavalják el a Himnuszt a debreceni Szoboszlói Úti Általános Iskola és a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola diákjai. A margittai rendezvények január 19-én könyvbemutatóval kezdődnek, majd másnap bihari népmesékből összeállított vetélkedővel folytatódnak. Lesz plakátkiállítás, kézművesműhely, ökumenikus istentisztelet, közös Himnusz-éneklés és közös szavalás is. A magyar kultúra ünnepét közösen szervező négy település rendezvénysorozatának fővédnöke Halász János magyarországi országgyűlési képviselő és Kelemen Hunor parlamenti képviselő, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

MOGYE-ügy: Szilágyiék feljelentést tettek a DNA-nál
Feljelentést tett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél (DNA) a romániai egyetemeket akkreditáló Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége ellen. 
A panaszosok szerint visszaéltek a hivatali hatalmukkal, és előnyhöz juttatták a MOGYE román tagozatát a magyar tagozattal szemben. Az ügyészségi kereset hasonlít ahhoz, amely alapján a marosvásárhelyiRómai Katolikus Gimnázium létrehozása ügyében indított eljárást a DNA.
A döntésről Kincses Előd, a panaszosok ügyvédje számolt be egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. Elmondta: álláspontja szerint a MOGYE szenátusa egy 2010-ben elfogadott ARACIS-határozatra hivatkozva döntött úgy, hogy az orvosi egyetemeken a gyakorlati oktatás kizárólag román nyelvű legyen. Szerinte ezt a – magyarok számára kedvezőtlen – rendelkezést hatálytalanította a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, mely teljes körű anyanyelvi oktatást biztosít a kisebbségeknek, és hatályon kívül helyezett a jogszabállyal ellenkező minden rendelkezést.
Kincses Előd emlékeztetett rá, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen jelentkező magyar jogsérelmet az ennek alapját képező rendelkezés, és az ez alapján elfogadott egyetemi charta hatályon kívül helyezésével próbálták elérni, de kereseteiket jogerősen elutasították. A sajtótájékoztatón részt vevő Szilágyi Zsolt EMNP-elnök kijelentette: a bukaresti kormányt a parlamentben támogató RMDSZ politikai megoldást eszközölhetne ki a MOGYE magyar tagozata ügyében. Ennek hiányában az ellenzéki szervezetek peres úton kénytelenek eljárni.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és a magyar tagozat elsorvasztására törekednek.
A panaszosok szerint visszaéltek a hivatali hatalmukkal, és előnyhöz juttatták a MOGYE román tagozatát a magyar tagozattal szemben. Az ügyészségi kereset hasonlít ahhoz, amely alapján a marosvásárhelyiRómai Katolikus Gimnázium létrehozása ügyében indított eljárást a DNA.
A döntésről Kincses Előd, a panaszosok ügyvédje számolt be egy hétfői nagyváradi sajtótájékoztatón. Elmondta: álláspontja szerint a MOGYE szenátusa egy 2010-ben elfogadott ARACIS-határozatra hivatkozva döntött úgy, hogy az orvosi egyetemeken a gyakorlati oktatás kizárólag román nyelvű legyen. Szerinte ezt a – magyarok számára kedvezőtlen – rendelkezést hatálytalanította a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, mely teljes körű anyanyelvi oktatást biztosít a kisebbségeknek, és hatályon kívül helyezett a jogszabállyal ellenkező minden rendelkezést.
Kincses Előd emlékeztetett rá, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemen jelentkező magyar jogsérelmet az ennek alapját képező rendelkezés, és az ez alapján elfogadott egyetemi charta hatályon kívül helyezésével próbálták elérni, de kereseteiket jogerősen elutasították. A sajtótájékoztatón részt vevő Szilágyi Zsolt EMNP-elnök kijelentette: a bukaresti kormányt a parlamentben támogató RMDSZ politikai megoldást eszközölhetne ki a MOGYE magyar tagozata ügyében. Ennek hiányában az ellenzéki szervezetek peres úton kénytelenek eljárni.
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben. Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és a magyar tagozat elsorvasztására törekednek.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Ügyészek és titkosszolgák veszedelmes viszonyára deríthet fényt a Coldea-dosszié
Nemcsak a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tekintélyét ássa alá, hanem a bűnüldözést és a korrupcióellenes harcot is alapjaiban megrengetheti Florian Coldea igazgatóhelyettes kompromittálódása.
Milyen mértékben befolyásolják a titkosszolgálatok az igazságszolgáltatás tevékenységét; indult-e bűnvádi eljárás politikusok, magas rangú állami tisztségviselők ellen politikai megfontolásból, a hírszerzés és a nyomozó hatóság közötti összefonódás eredményeképpen? A fenti kérdéseket nem a kommunista diktatúrában alkalmazott módszerek, hanem éppen napjaink különös esetei kapcsán teszik fel sokan Romániában. Éspedig a részben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatóhelyettesét övező botrány apropóján, amely miatt felfüggesztették tisztségéből, és belső vizsgálatot indítottak a titkosszolgálat katonai vezetője ellen.
Florian Coldea altábornagynak az okozta a vesztét, hogy – mint az elmúlt napokban kiderült – szoros kapcsolatot ápolt egy jelenleg nemzetközi körözés alatt álló, megannyi bűncselekménnyel gyanúsított üzletember-politikussal. Azzal a Sebastian Ghiță volt parlamenti képviselővel, aki több mint félszáz vállalkozásán keresztül az elmúlt években több száz millió euró közpénzhez jutott az állammal kötött szerződések révén, és aki nem mellesleg a tavaly decemberi választásokig a bukaresti parlament titkosszolgálatokat felügyelő bizottságában tevékenykedett. Széles körű politikai kapcsolatain – Ghiță egyebek mellett Victor Ponta volt kormányfő barátja – kívül a hírtelevíziót is működtető politikus ügyészeket és főrendőröket rángatott madzagon, nem hivatalos információk szerint hatalmát a titkosszolgálathoz fűződő viszonyának köszönhette.
Ennek ellenére az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) tavaly négy bűnvádi eljárást indított ellene, mire Ghiță reakciója az volt, hogy december közepén ismeretlen helyre menekült, majd szappanoperaszerűen nekifogott kitálalni. A tulajdonában lévő România hírtévében közzétett videoüzeneteiben például azt állította, Coldea és a DNA vezető ügyésze, Laura Kövesi túllépett a hírszerzés és az ügyészség közti intézményes együttműködés törvényes keretein, és kényük-kedvük szerint fabrikáltak dossziékat politikusok, közméltóságok, üzletemberek ellen. Ghiță szerint a Coldea–Kövesi-tandem nevéhez ártatlan emberek elítélése fűződik, ugyanakkor felesége, Carmen állítólagos dossziéján keresztül sakkban tartják Klaus Johannis államfőt is. Állításai alátámasztására a szökésben lévő exhonatya olyan felvételeket tett közzé, amelyek szerint Coldea az otthonában is meglátogatta, sőt együtt nyaraltak a Seychelles-szigeteken és Toszkánában.
A bukaresti sajtóban „007-es ügynökként” is emlegetett, a 2005-ben Irakban elrabolt román újságírók kiszabadítását személyesen levezénylő Coldea felfüggesztéséről a közös kirándulásokról szóló bizonyítékok nyilvánosságra kerülése után született döntés. Mégpedig a legmagasabb szinten, csütörtökön ugyanis Johannis négyszemközti beszélgetésen fogadta az SRI volt operatív vezetőjét.
A hírszerzés csütörtök esti közleménye szerint a sajtóban Coldeáról megjelent információk alapján Eduard Hellvig, a SRI igazgatója elrendelte egy rendkívüli belső vizsgálóbizottság felállítását, amelynek ellenőriznie kell, hogy Coldea megsértette-e a szakmai szabályokat. Miközben sokan úgy látják, Ghiță a kegyvesztetté válása miatt tálal ki, Coldea kompromittálódása nemcsak a hírszerzés tekintélyét ássa alá, hanem a romániai bűnüldözést és a korrupcióellenes harcot is alapjaiban megrengetheti. A botrány közepette egymás után állnak a nyilvánosság elé az igazságszolgáltatás célkeresztjébe került politikusok – köztük Ponta, Elena Udrea volt miniszter és a börtönbüntetését töltő Dan Voiculescu médiamágnás –, azt állítva: az ellenük indított bűnvádi eljárás, bírósági ítélet koholmány, és – szerintük – bebizonyosodott az ártatlanságuk.
Krónika (Kolozsvár)

Megújulhat a hatszáz éves Szent Mihály-hegyi templom
Európai uniós forrásokból újulhat meg a Szent Mihály-hegyi római katolikus barokk műemlék templom és épületegyüttes – Lemhény és Kézdialmás önkormányzata közösen pályázott.
Támogatható a felsőháromszéki Szent Mihály-hegyi római katolikus barokk műemlék templom és épületegyüttes felújítása – jelezte vissza a pályázóknak a központi fejlesztési régió ügynöksége. Felső-Háromszék egyik legértékesebb barokk műemlék épülete felújítására a lemhényi és kézdialmási önkormányzat, valamint a két település római katolikus plébániája tavaly közösen nyújtották be a pályázatot.
Molnár István, Kézdialmás polgármestere a Krónika megkeresésére elmondta, a templom a két egyházközség tulajdona, a konzorciumban a lemhényi önkormányzat 55 százalékkal, a kézdialmási 45 százalékkal vesz részt, a vezető pályázó a lemhényi önkormányzat. „Lukács Róbert lemhényi polgármesterrel vállvetve végezzük a munkát. Már azzal is megelégszünk, ha a pontozás után pótlistára kerülünk, mert általában maradnak meg pénzek, azokat átcsoportosítják, hogy ne küldjék vissza az Európai Uniónak, és akkor a mi templomunk felújítására is jut. Szent Mihály hatszáz évig vigyázott a templomunkra, ezután is fog” – mondta a polgármester.
A konzorcium összesen 1,5 millió eurót hívna le az A kategóriás műemlék épületegyüttes felújítására, ebből az összegből kívül-belül lehetne restaurálni a templomot, a harangtornyot, várfalakat, a bástyákat. Elvégeznék a teljes strukturális megerősítést, ahol nincs meg a másfél méteres alap, ott beöntik, jelenleg vasoszlop óvja a gótikus boltozatot a beomlástól, ezt kivennék, más, korszerűbb megoldást alkalmaznának, megoldanák a vízelvezetést, belül felújítanák a padlót, az oltárt, restaurálnák a nyílászárókat, sőt egy 3500 eurós áramfejlesztő vásárlása is szerepel a tervben, részletezte Molnár István.
A pályázat értékének 5 százalékát lehet kérni útjavításra, ebből kockakövekkel raknák ki a másfél kilométeres odavezető utat, és parkolót is kialakítanának. A polgármester rámutatott, utoljára 1984-ben volt nagyobb lélegzetű állagmegőrzés, aztán hat évvel ezelőtt megforgatták a tetőcserepeket, de szükség van az átfogó felújításra. A folyamat tulajdonképpen 2011-ben indult be, akkor Kelemen Hunor volt a művelődési miniszter, és 200 ezer lejt hagyott jóvá a tervek elkészítésére. Egy évvel később a tervek megvoltak, a lemhényi polgármesteri hivatal kiállította az építkezési engedélyt, és elvégezték a régészeti feltárásokat. A kormányforrások aztán elapadtak, de tavaly aktualizálták a terveket, és benyújtották a pályázatot.
A templomvárat 1332-ben Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. A templom diadalívén feltüntetett dátum: „Olim erat seriptum 1510” újítást jelölhet. A templomot 1777-ben barokk stílusban átépítették, védőfalai 17. századiak két bástyával és egy kaputoronnyal, amely harangtorony is egyben. Az egyhajós, torony nélküli templom ovális, magas várfallal övezett udvar közepén áll, harangtornya barokk hagymakupolával fedett. Orgonája nem működik, mert a fémsípok a világháborúban megsemmisültek. A legenda szerint a két falu megegyezett, hogy elcserélnek két kutyát, egyszerre hazaindítják őket, és ahol találkoznak, oda építik a templomot, az almásiak megverték a lemhényi kutyát, ezért az nem tudott szaladni, ezért van a templom Almáshoz közelebb.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Beszélgetés Dr. Borsodi L. László tanárral – Olvasás nélkül lehetetlen irodalmat tanítani
Kötelező házi olvasmányok helyett a tanárok által ajánlott irodalmat olvasnak az általános és középiskolai diákok. A könyvcímeket a pedagógusok határozzák meg, iskolánként, osztályonként változik, hogy mit olvasnak a diákok. Több kérdés felmerül tehát: a „kötelező” feloldásával többet és szívesebben olvasnak-e a fiatalok? Milyen műveket ajánlanak a tanárok? – többek között ezekről beszélgettünk dr. Borsodi L. László magyar nyelv és irodalom szakos tanárral.
– Az oktatási minisztériumnak a 2006-ban jóváhagyott magyar nyelv és irodalom oktatását szabályozó tanterve a tanuló készség- és képességfejlesztését helyezi előtérbe. A szövegelvű irodalom befogadására összpontosít: eltörli a kötelező házi olvasmányokat, helyette a tanár ízlésére és szakmai érveire alapoz, megengedi, hogy a pedagógusok kortárs szövegeket, ajánlott olvasmányokat emeljenek be a munkatervbe. Ezek ismeretében Ön milyen művek olvasását követeli meg a diákjaitól?
– Az, hogy a tanár határozhatja meg, milyen művek elolvasását kéri, nem új keletű, és csak részben igaz, hiszen a kialakítandó képességekhez, illetve a már meglévők fejlesztéséhez a tanterv tartalmaz egy javasolt minimumot, amelyet nem érdemes, nem szabad figyelmen kívül hagyni, és amelynek a követése jótáll azért, hogy alapművek ne maradjanak ki a diákok úgynevezett általános műveltségéből. Tekintettel arra, hogy – meglátásom szerint – a tanterv által biztosított szaktanári szabadságot jelentős mértékben ellehetetleníti a kimeneti követelmény, ezért igyekszem úgy összeállítani a házi olvasmányt képező, illetve a tanóra keretében közösen elolvasandó művek listáját, hogy abban klasszikus és kortárs művek egyaránt helyet kapjanak. Az otthonra felhagyott olvasmánylistát (tizedik osztálytól kezdve) két részre tagolom: van azoknak a műveknek a listája, amely – mert nem szabad kötelezőnek nevezni – szigorúan ajánlott, hiszen minimális olvasás nélkül lehetetlen irodalmat tanítani és irodalmi műveltségre szert tenni, és van egy olyan lista, amely a szó szoros értelmében ajánlott. Abból azok olvasnak, akik kedvet éreznek hozzá, illetve akik rászorulnak, mert például jobb jegyet szeretnének.
Törekszem arra, hogy a klasszikus művek mellett kortárs művek is megjelenjenek a palettán – és itt nincs lehetőség, de érdemes lenne tisztázni a kortárs fogalmának különböző jelentéseit –, de legalább ekkora kihívást látok abban, hogy a klasszikusokban felfedeztessem tanítványaimmal azokat a kérdéseket, amelyek rokonságot mutatnak az övékéivel, vagy azokat a válaszokat, amelyeket (ha eljutunk idáig) ezek a művek tettek fel nekik. Az is célom, hogy a klasszikus művek által felismertessem és elfogadtassam – nevezzük toleranciára való nevelésnek – a régi és a mai, a klasszikusnak mondott és a kortárs közti különbséget, azt, hogy más értékrendeknek is van létjogosultságuk a sajáton kívül (ha egyáltalán meg lehet határozni ezt a sajátot).
– Egyetért azzal, hogy az irodalom megértésének kulcsa a művekkel való személyes találkozás, ugyanakkor tanári tapasztalata azt mondatja önnel, hogy a diákok többségén egyre inkább eluralkodó vásárlói szemlélet elszólítja a fiatalokat a könyv mellől. Mennyit olvasnak a diákok?
– A mai diákok olvasás szempontjából nem mindenevők, ma már nem sok olyan diák van, akik válogatás nélkül falnák a könyveket, főként a szépirodalmat. Az utóbbi évtizedek digitális technikai vívmányainak, eredményeinek köszönhetően sokuknak nem a könyv az elsődleges információszerzési forrás, nem a szépirodalom olvasása a(z) (szabad)idő kitöltésének fő formája. Ehhez még hozzájön az, hogy – enyhén szólva – kevesen látnak jó példát otthon vagy a tágabb környezetükben, hiszen most nőtt fel egy olyan szülőgeneráció, amelynek jelentős része szintén nem olvas, tehát nem olvastat, és így nem is áll jogában olvastatni.Annak ellenére, hogy az én diákjaim is az imént körvonalazott világ fiai, leányai, sokan vannak, akik olvasó lények. Egy részük olyan környezetből jön, ahol az olvasásnak hagyománya van, ezért maguk is gyakorlott olvasók, akik iskolait is, mást is vagy csak mást olvasnak, ami egyáltalán nem baj. Másik részük az általam alkalmazott módszerek (pl. közös megbeszélés, előzetesen megadott szempontok alapján a diákok által tartott kiselőadás formájában történő interpretáció stb.) hatására kezdenek el rendszeres(ebb)en olvasni, kezdetben kisebb-nagyobb félreértésekkel, szövegértési nehézségekkel küszködve, de sok akarattal, odafigyeléssel és jó szándékkal elindulnak a fejlődés útján, és látványos eredményt érnek el a négy év végére. És vannak olyanok, akik úgy járják végig a középiskolát, hogy ügyeskedéssel, internetes tartalmak segítségével hallomáskultúrára tesznek szert, már most, fiatalon életelvvé avatva a sine nobilitate magatartást.
Világos, hogy nincs hatékony irodalomoktatás a diákok olvasása nélkül. Szükség van tehát a tanulói hozzáállásra és nyitottságra, az akarásra, ennek ébren tartásában pedig a szülői segítségre. Ugyanakkor körülmények ide, követelmények oda, az olvasóvá nevelésben a felelősség jelentős része a tanítóké és tanítónőké, illetve a miénk, irodalom- és nyelvtanároké.
– A tanterv megengedő az ajánlott olvasmányok számával, a pedagógus maga dönti el, hogy hány és milyen művek olvasását követeli meg a tanítványaitól. Ön hogyan jár el ebben, hány könyv elolvasását hagyja fel a középiskolásoknak?
– Kilencedik osztályban három regényt és két drámát kell elolvasniuk a diákoknak, de ebben nincsenek benne a részletek, a rövidebb terjedelmű epikai alkotások, és ez vonatkozik mind a négy tanévre. Tizedik osztályban négy regényt és három drámát, tizenegyedik osztályban öt regényt és egy drámát, tizenkettedikben pedig három regényt és egy-két drámát kérek a tanítványaimtól. Ez a felsorolás – az elmúlt évek követelményeihez képest – egy minimumot tartalmaz, amit a diákok teherbírásának csökkenése és szövegértési képességük romlása, tehát a szövegolvasás tempójának lassulása magyaráz. A mennyiségi szempont helyett tehát sokkal inkább az a célom, hogy kevesebb művel és lassú olvasással neveljem értő irodalomolvasóvá a rám bízottakat. Aki meg többet szeretne olvasni, annak van lehetősége: ott az ajánlott lista és a korlátlan lehetőségeket ezen a téren is nyújtó nagyvilág.
– Tanóráin a kortárs művekkel is ismerkedhetnek a tanulók…
– A kortárs művek felsorolásába a költőkét is belevenném, mert az olvasóvá nevelésben ugyanolyan szerepük van a lírai szövegek értelmezésének, mint az otthon elolvasott művek interpretációjának. Íme, néhány szerző (a teljesség igénye nélkül), akivel foglalkozunk: Baka István versei, Bodor Ádám: Sinistra körzet, Verhovina madarai, novellák, Dobai Bálint versei, Esterházy Péter Esti, Pápai vizeken ne kalózkodj!, Garaczi László: Arc és hátraarc, Kertész Imre: Sorstalanság, Kaddis a meg nem született gyermekért, Kovács András Ferenc versei, Ottlik Géza: Iskola a határon, Székely János versei, Szilágyi Domokos versei, Tánczos Vilmos: Elejtett szavak stb. A felsoroltakon kívül a kortárs fogalmát tágabban értve Franz Kafka-, Albert Camus- és Örkény István-műveket, illetve József Attila-, Pilinszky János-költeményeket is értelmezünk órán.
A tanórákon kívül a Márton Áron Főgimnáziumban az irodalomtanárok munkaközössége időről időre rendhagyó irodalomórákat és írókkal, költőkkel való közönségtalálkozókat is szervez. Az utóbbi egy-két tanévben tanulóink így találkozhattak Fekete Vince és Lövétei Lázár László költőkkel, Lőrincz Csongor irodalomtudóssal, Balázs K. Attila, Zsidó Ferenc írókkal és Bálint Tamás költővel, valamint Tompa Andrea íróval, a Fejtől s lábtól szerzőjével.Meggyőződésem, hogy az olvasóvá nevelésben a klasszikus művek olvasásának éppúgy szerepük van, mint a kortárs műveknek, a napi munkának éppúgy, mint a rendhagyó kereteknek. Ha ezzel a belátással, sok türelemmel és a szakma iránti alázattal végezzük teendőnket, talán értő fülekre és szívekre talál a diákoknál az, hogy miről is beszélnek az irodalomtanárok, és főként, hogy mi az irodalom célja és értelme ezen a Földön.
Pál Bíborka
Hargita Népe (Csíkszereda)

Csökken a hírszerző szolgálatok, a szenátus, a képviselőház költségvetése
A tavalyi évhez képest 19-20%-kal kisebb költségvetése lesz idén a képviselőháznak, szenátusnak, a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI), a Külföldi Hírszerző Szolgálatnak (SIE), a Számvevőszéknek - jelentette ki Liviu Dragnea, a képviselőház elnöke egy vasárnapi esti tévéműsorban.
Az Antena 3 műsorában Dragnea azt mondta: 18-20 intézménynek, többek közt az elnöki hivatalnak, a képviselőháznak, a szenátusnak, a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI), a Külföldi Hírszerző Szolgálatnak (SIE) és a Számvevőszéknek is 19-20%-kal csökken a büdzséje. Az alsóház költségvetése már meg is található az interneten, és 19,7%-kal kisebb a tavalyhoz képest - tette hozzá Dragnea.
szatmar.ro

Egy fordulat fölöttébb szükséges voltáról I.
Leírtam ugyan az ellenkezőjét is, de most mégis úgy látom: rossz idők jártak a székelységre az utóbbi negyedszázadban. Úgy jutottam e következtetésre, hogy a rendszerváltáshoz fűződő elvárásainkat összevetettem a jelennel, és úgy találom, az adósság és a kudarchalmaz nagyobb nem is lehetne. Mondom ezt annak tudatában, hogy a korábbi rendszer etnikailag fellazítani és aztán kisebbségbe taszítani kívánta népünket a maga szülőföldjén, majd nyilván a beolvasztás és elüldözés rendjén a homogén nemzetállamba sorolta volna be azt, ami maradt, felszámolva ezer év minden kollektív alkotását, amit a magyar nép és nemzet oldalán, az erdélyi népek közösségének együttesében őseink megépítettek és éltettek egészen az első világháborúig, sőt a mai napig.
Ennek ellenére, ha mérleget vonunk, nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a fenti egyneműsítő célok megvalósítása közül nem egy ma sem szünetel, hogy minden társadalomépítő igyekezetünk és pozitív fejlemény dacára, a székely önvédelem minden sikere ellenére az önépítésben, a kollektív és egyéni kibontakozás nagy üggyel-bajjal halad, ha egyáltalán beszélhetünk haladásról, s nem kimondott egy helyben topogásról van szó. 27 év alatt sokkal többet elérhettünk volna, sokkal egyértelműbben billenthettük volna javunkra az idők mérlegét, ha az ország valóban és kétséget kizáróan a nyugat-európai integrációra törekedne, ha az ottani, kisebbségvédelmileg jogállaminak nevezhető példákat követné, magyarán: ha nem az lenne, aminek száz éve szinte egyfolytában tudjuk és érezzük.
De vajon magunkban és nemzeti lehetőségeink kiaknázásában nem találhatunk semmilyen hibát? Bizony, belső korlátaink megtetézik a külsők hatását, s ezekkel számot kell vetnünk. Furcsa, átmeneti időszak közeledik a végéhez. Hitem szerint érdekvédelmi szervezetünk belső revízió és pályamódosítás előtt áll pontosan a nemzetépítés dolgában, mert változnak az idők és a körülmények, és ezek feladják neki is a leckét.
Erről bővebben legközelebb. 
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Marosvásárhelyen főként a boldogító da-t lehet kimondani
Nem lehet minden hétvégén magyarul is kimondani a boldogító igent a Marosvásárhelyen tartandó polgári esküvőkön, mert a polgármesteri hivatal nem tud ehhez magyar vagy magyarul is beszélő hivatalnokot biztosítani. Arra biztatják a jegyeseket, hogy módosítsanak az időponton, ha magyarul is kérik a szertartást. Körbejártuk a témát.
Az év eleje a tervezések és ügyintézések ideje. A marosvásárhelyi városházán nagy a sürgés-forgás az anyakönyvi hivatalban is, hiszen azok, akik idén tervezik a polgári esküvőket, igyekeznek időpontot kérni. Legtöbben hétvégén tartják az egyházi szertartást, így aznap vagy egy nappal korábban szeretnék az állam képviselője előtt is kimondani a boldogító igent.
A szerkesztőségünket felkereső panaszostól megtudtuk: hidegzuhanyként érte őket az anyakönyvi hivatalban, hogy nem minden hétvégén lehet magyarul is elmondani a polgári eskü szövegét. Azt mondták a fiatal párnak, hogy a kért időpontban nem tudnak magyar vagy magyarul is beszélő hivatalnokot biztosítani, így ha magyarul is szeretnék a szertartást, akkor válasszanak más időpontot. Az anyakönyvi hivatalban ugyanis csak egy magyar alkalmazott van, és ő nem vállalja minden hétvégén a polgári esküvők megtartását. „Van, aki ennek hatására módosít a rég leszögezett időponton, van, aki lemond a magyar polgári esküvőről. Mi még tanácstalanok vagyunk, reméljük, hogy nyárig a városháza megoldja ezt a helyzetet, s biztosítani tud magyar hivatalnokot a polgári esküvőnkre” – fogalmazott a házasulandó fiatal.
Diszkriminációnak minősülő nyelvtudás
A marosvásárhelyi városháza sajtószóvivője, Cosmin Blaga a Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére elmondta, az anyakönyvi hivatalban a napokban alkalmaztak egy magyar anyanyelvű személyt, de ez nem oldja meg általunk jelzett problémát, hiszen a másik magyar alkalmazott felmondott.
„Diszkriminációnak minősül, ha az álláshirdetésben a magyar nyelv ismeretéhez kötjük a jelentkezők alkalmazását. Most szerencsére magyar személyt alkalmaztunk. Amennyiben az anyakönyvi hivatal vezetője úgy látja, hogy nem tudja a kéréseket megfelelően ellátni, és szükségesnek tartja, hogy újabb személyt alkalmazzunk, akkor a hivatal megteszi, de nincs garancia arra, hogy az magyar lesz. Ismétlem, ha a hivatal vezetője szükségesnek tartja, s kéri. Ellenkező esetben a meglevő alkalmazottakkal oldjuk meg a munkát, a lehetőségek függvényében” – mondta a sajtószóvivő.
A pénteki rendkívüli tanácsülésen az RMDSZ frakcióvezetője, Csiki Zsolt a napirend előtti felszólalásában többek között kitért a magyar fiatalokat érő diszkriminációra is. „A polgármesteri hivatalnak biztosítania kell az állampolgárai számára, hogy anyanyelvükön mondhassák ki a boldogító igent. 2017-ben képtelen a város polgármestere és az illetékes osztályvezetők biztosítani ezt a törvény által szavatolt jogot, hogy fiataljaink anyanyelvükön tehessenek fogadalmat?” – tette fel a kérdést Csiki Zsolt, akitől megkérdeztük, hogy a hivatalos felszólaláson kívül mit tesz az RMDSZ az ügyben. Az RMDSZ frakcióvezetője elmondta: reméli, hogy a felszólalás nyomán megoldódik a kérdés, ők továbbra is figyelemmel kísérik a helyzetet.
Feljelentést tesz a CEMO
A Civil Elkötelezettségi Mozgalom (CEMO) vezetője, Szigeti Enikő szerint a magyar fiataloknak alkotmányos joga, hogy anyanyelvükön is lebonyolítható legyen polgári esküvőjük, így a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban senki nem hivatkozhat személyzethiányra, s nem tagadhatja meg tőlük ezt a jogot. „Az anyakönyvi hivatal vezetője tudja, hogy hány alkalmazottja van, hányra van még szüksége, hogy az állampolgárok jogait biztosíthassa. Kérnie kell újabb személyek alkalmazását, ha ebből hiány van, s addig kell versenyvizsgát szerveznie, amíg megtalálja a megfelelő személyt. Valóban nem lehet beírni az álláshirdetésbe, hogy magyarul is tudnia kell beszélni, de ennek ellenére nem hiszem, hogy egy ekkora városban ne találjanak megfelelő személyt. A hivatalnak kötelessége ezt megtenni, és ez számonkérhető” – mondta Szigeti Enikő. Az aktivistától megtudtuk, hogy elsősorban az érintett magyar fiatalok kell beadvánnyal forduljanak a a hivatalhoz, hogy oldják meg a felmerülő problémát, s biztosítsanak a kért időpontban magyar hivatalnokot. A CEMO segít a beadvány megírásában, ahogy ezt már számtalanszor megtette. Amennyiben a fiatalok ezt valamiért nem teszik meg, a napokban a CEMO fogja beadványban kérni, hogy biztosítsák az állampolgárok jogait, ne diszkriminálják a marosvásárhelyi magyar fiatalokat.
Szigeti Enikő azt is elmondta, hogy a CEMO-nak volt már hasonló beadványa, amiben azt kérte, hogy a marosvásárhelyi városháza közönségszolgálati irodájába alkalmazzanak a meglevő egy mellé több magyar vagy magyarul is beszélő alkalmazottat. Ezt hosszas levelezés és feljelentések sorozata után sikerült elérni, jelenleg három magyarul is beszélő személy dolgozik ott, így nyugodtan lehet magyarul is kérdezni, ügyet intézni.
Székelyhon.ro

Magyar megyei tanácselnökök találkoztak Váradon
Öt megyei tanács RMDSZ-es elnöke találkozott az elmúlt héten Nagyváradon: Péter Ferenc (Maros megye), Borboly Csaba (Hargita), Tamás Sándor (Kovászna), Pásztor Sándor (Bihar) és Pataki Csaba (Szatmár). A közös csütörtök délutáni sajtótájékoztatón Cseke Attila, a Bihar megyei RMDSZ elnöke volt a házigazda.
Történelmi lépésnek nevezte Cseke Attila, hogy ilyen felállásban öt megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke tart sajtótájékoztatót, továbbá hangsúlyozta, hogy a politikai színpadon Romániában az RMDSZ a harmadik legerősebb csapat, hiszen a szociáldemokrata és a liberális párt után az RMDSZ-nek van a legtöbb megyei tanácselnöke. Hozzátette, hogy háromnapos találkozójuk alkalmával kiszállásaik lesznek a megyében. A cél a tapasztalatcsere. „Sok minden van, ami közös, hiszen ugyanolyan megyei önkormányzati struktúránk van, de azért vannak sajátos kihívások is, és vannak olyan pályázatok, amelyekben mi úgy gondoljuk, hogy jó egymás tapasztalatait megosztani, sőt vannak olyan projektek is, amelyek más megyében kezdődtek, és itt Biharban folytatódtak, illetve fordítva” – tette hozzá Cseke.
A sajtótájékoztatón minden megyei elnök szót kapott. Egy-két olyan témát vezettek fel, amely megyéjük sajátossága, de azért „összerdélyi”, magyar közösségi téma, és amelyekből mindannyiuknak van tanulnivalójuk.
Tamás Sándor, aki a ’90-es években másfél évig Nagyváradon is élt, elmondta, hogy végre politikai döntéshozóként Erdélyt egészében látva tehetnek az erdélyiekért, és ez alatt nem csak a magyarságot értette. Kiemelte a decentralizációt, hangsúlyozta, hogy Romániában jelenleg nem decentralizáció, hanem recentralizáció zajlik, melyet az új kormány folytat. „Azt remélem, reméljük, hogy vissza fog térni a decentralizáció” – fogalmazott, hozzátéve, hogy egyetlen pozitív példája volt ennek, amikor Cseke Attila egészségügyi miniszterként elérte, amit egy miniszter és egy kormány sem tett meg, hogy több mint 370 kórház decentralizációját valósította meg. „Jobb gazdái vagyunk a megyei és városi kórházaknak gazdasági és döntéshozási téren, mint valamikor az állam volt” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy 2010 óta jobban működnek a kórházak. „Naponta látjuk, mit és hogyan lehetne jobban csinálni, de a lehetőségeink be vannak határolva, mert azokat Bukarestben korlátozzák” – figyelmeztetett.
Borboly Csaba kifejtette, hogy akkor tudunk fiataljaink számára alternatívát nyújtani, ha egy jó közigazgatási rendszer mentén, akár a kisebb ajánlatok megpályázása révén segíteni tudjuk a vidékieket, lehetőséget teremtve fiataljaink számára a kisgazdaságok fejlesztésével, a gazdasági élet serkentésével, továbbá a vidékfejlesztéshez szükséges a korszerű tömegközlekedés fejlesztése is. „Ha öt megyének van egy közös érdeke, akkor több lehetőség van céljaink elérésére” – fogalmazott.
Péter Ferenc az autópálya-építés fontosságát hangsúlyozta, továbbá kifejtette, mit jelent, ha egy megye – jelen esetben Maros – körbe van véve gazdaságilag erős megyékkel, amelyek a gyengébbet „megfojtják”. Éppen ezért úgy véli, fontos a régiók átszervezése, hogy Erdélyben minden megye lehetőséget kapjon a fejlődésre. „Tudunk közösen hatni a területfejlesztési koncepciók átszervezésére” – vélte.
Pataki Csaba Szatmár megyét az ország nyugati „zsákmegyéjének” nevezte. Több határon átnyúló programban is benne vannak (Magyarországgal, az ukránokkal és a szlovákokkal). Biharral az Érmellék is közös. Arra is kitért, hogy Magyarország, amennyiben elkészül az észak-erdélyi autópálya, csatlakozni fognak hozzá. Jelenleg viszont csak a magyar oldalon, Szatmár megye határáig van kész a sztráda. Azt is elmondta, hogy sok Szatmár megyei költözött át Magyarországra, és ingázik haza dolgozni. Úgy véli továbbá, hogy a decentralizáció gazdasági fejlődést hozna, a központosítást pedig ellenzi, mert ez az ügyintézést – pénzügyek, építkezési engedélyek stb. – ellehetetleníti.
Pásztor Sándor azt hangsúlyozta, hogy az elkövetkező négy évben az ország észak-nyugati régiójának fejlesztését tervezik. Olyan projekteket szeretnének elnyerni, amelyek érintik Bihar és Szatmár megyét is. Hozzátette, hogy e három nap alatt a tapasztalatcserén túl megvitatják terveiket, problémáikat, továbbá találkoznak polgármesterekkel, magyarországi miniszterekkel, hidat építve ahhoz, hogy a hangjuk eljusson Budapesttől Bukarestig.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A Maros és a Duna táncosai is Udvarhelyre látogatnak
Az Udvarhely Néptáncműhely meghívására a Maros és a Duna Művészegyüttes is fellép a Művelődési Házban.
Január végén, illetve február elején két táncelőadás is lesz Székelyudvarhelyen. A Maros Művészegyüttes Most múlik előadását január 26-án, csütörtökön 19 órától tekintheti meg a közönség. A budapesti Duna Művészegyüttes pedig mely február 5-én, vasárnapMemento című táncszínházi előadását mutatja be a Művelődési Ház színpadán. Az Udvarhely Néptáncműhely új bemutatója a Könczei Árpád által rendezett Apám tánca, február 16-án lesz.
A jegyek megvásárolhatók a Művelődési Ház pénztáránál.
uh.ro

Románra fordított magyar művek a román kultúra napján
A Studium–Prospero Alapítvány harmadik alkalommal szervezett felolvasómaratont a román kultúra napja tiszteletére. Az idén a 12 óra alatt hatvanan olvastak fel, vagyis kevesebben, mint a legutóbbi alkalommal, – igaz fele annyi idő alatt, – tette hozzá Kali István szervező.
A román nemzetiségűek mellett számos magyar is jelentkezett a Zanza kávézóban szervezett január 15-i felolvasómaratonra. A feltétel az volt, hogy marosvásárhelyi, vagy Marosvásárhelyhez kötődő szerzők műveiből olvassanak fel, illetve azoktól a román íróktól, akiknek valamilyen évfordulóját ünneplik az idén, illetve a teljes magyar irodalom román nyelvre átültetett alkotásaiból.
A felolvasók – újságírók, színészek, orvosok, tanárok, gimnazisták és egyetemisták, irodalmárok – közül a román szerzők közül legtöbben Eminescu-műveket olvastak fel, illetve Ion Creangă, Alexandru Cistelecan, Lucian Boia, Laurențiu Blaga, Petru Istrate, Romeo Soare, Romulus Guga, vagy a néhány éve fiatalon elhunyt, rádiós újságíró Sorina Bota írásaiból hangzottak el részletek.
A román nyelvre lefordított magyar irodalomból Jókai MórAranyember című regényéből, Ady Endre Minden titkok könyve című kötetéből, Petőfi Sándor verseiből, Fodor Sándor Csipike, az óriás törpe című meseregényéből, Dragomán György Máglya című regényéből olvastak fel, valamint Marius Tabacu fordításában Bodor Ádám Sinistra körzet című regényéből hangzott el részlet, ahogyan Bartis Attila Nyugalom című művéből Anamaria Pop fordítotásában, vagy az Adela Sălăgianu által fordított Székely János Soó Péter bánata című művéből. A magyar írók közül Márai Sándor bizonyult a legnépszerűbbnek A gyertyák csonkig égnek kötetével.
A vasárnapi felolvasás délben 12 órakor kezdődött és éjfélkor ért véget, eltérően az eddigiektől, amelyek 24 órát tartottak. Délután kerekasztal-beszélgetésre is sor került, ahol a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulatának művészeti vezetői és színészei, illetve újságírók, magyar színészek, közéleti személyiségek beszélgettek a kortárs művészetekről és színházról, illetve közéleti témákról.
A szervezők elégedettek a rendezvénnyel, amelyet több ezren követtek élőben az interneten. Máris készülnek a január 22-i, magyar kultúra napi felolvasómaratonra, ahol hasonlóképpen Marosvásárhelyi szerzők műveit, illetve évfordulós magyar írók, költők alkotásaiból várják, hogy felolvassanak a jelentkezők. Az olvasást ez alkalommal is élőben lehet követni az esemény Facebook-oldalán.
Antal Erika
maszol.ro

Magyar filmtörténeti vetítés-sorozat indul a Partiumi Keresztény Egyetemen
A Balassi Intézet jóvoltából 10 alkalmas ingyenes vetítés-sorozat indul útjára január 23-án, hétfőn, délután 5 órától a Partiumi Keresztény Egyetemen, közölte az intézmény.
A rendezvénysorozat apropója, hogy 2016-ban volt az évfordulója annak, hogy 120 éve vetítették az első filmet Budapesten, illetve megnyílt az első mozi és nem utolsó sorban, hogy a Millenniumi Ünnepségek alkalmával készült el az első mozgókép Magyarországon.
A hétfői eseményt Kósa András László, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatója fogja megnyitni. Házigazda: a Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi Keresztény Egyetem.
Az első két film Uher Ödön: Mire megvénülünk (1916, néma, 64 perc) élő zongorakísérettel és Janovics Jenő: Az utolsó éjszaka (1917, néma, 40 perc) szintén élő zenével. A vetítéssorozat programja az egyetem internetes oldalán található.
maszol.ro

Verestóy lett a parlament SRI-bizottságának titkára
Együttes ülésén döntött kedden a képviselőház és a szenátus plénuma a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság összetételéről. Verestóy Attila szenátor titkári teendőket lát majd el.
A testület elnökévé a Szociáldemokrata Párt (PSD) által jelölt Adrian Ţuţuianu szenátort választották 366 támogató és 2 ellenszavazattal. A bizottság alelnöke a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) által javasolt Marian Gheorghe Cupşa képviselő lett, a testület titkári tisztségét pedig az RMDSZ által jelölt Verestóy Attila szenátor töltheti be.
A SRI tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság további tagjai: Doina Federovici, Radu Băbuş, Gabriel Nasra (mindhárman a PSD részéről), Cezar Preda és Ioan Cristian Chirteş (mindketten a Nemzeti Liberális Párt képviseletében), valamint Manuel Costescu (USR). Megválasztása után Adrian Ţuţuianu bejelentette: a bizottság levélben fogja kérni Eduard Hellviget, a SRI igazgatóját, hogy számoljon be a bizottságnak a Coldea-ügyről. A bizottsági elnök szerint az ügyet mihamarabb tisztázni kell és a testület eldönti azt is, hogy meghallgassák-e a tisztségéből felfügesztett Florian Coldeát is.
Egyébként a bukaresti parlament két házának hétfői együttes ülésén elhalasztották a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) tevékenységét felügyelő bizottság megalakítását. A halasztást Eugen Nicolicea, a képviselőház jogi bizottságának elnöke javasolta amiatt, hogy a pártok csak képviselőket javasoltak, holott ott az öttagú testület összetételében három képviselő és két szenátor szerepel. Különben a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom Párt (PMP) képviselői kivonultak a törvényhozás plenáris üléséről, mert az alakulat egyetlen képviselője sem kapott helyet a SRI és a SIE tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottságokban.kronika.ro
Erdély.ma

Vádat emeltek Ion Iliescu ellen
Ion Iliescu volt államfő megtagadta, hogy nyilatkozatot adjon hétfőn a bukaresti főügyészségen, ahová a bányászjárás-ügyben idézték be a katonai ügyészek abból a célból, hogy tudomására hozzák: emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésével vádolják.
A főügyészség épületébe való belépése előtt Iliescu úgy nyilatkozott az újságíróknak: nem érzi magát bűnösnek azért, ami 1990 júniusában történt – számolt be az Agerpres. Múlt héten a katonai ügyészek több gyanúsítottat kihallgattak ugyanezen ügy kapcsán: Gelu VoicanVoiculescut, Miron Cozmát és Adrian Sârbut, valamint tanúként többek közt Andrei Pleşu írót is.Ion Iliescu körülbelül egy órát töltött a főügyészségen, kijövetelekor nem nyilatkozott a sajtónak. Ügyvédje, Andrei Georgescu azt mondta: a volt államfő nem tett vallomást a bányászjárás-ügyben. „Elkezdődött a bűnvádi eljárás ellene. Új minőséget kapott, vádlott lett. A következőkben előkészítjük a védelmet. Ezt az ügyet 2014-ben nyitották újra az akkori főügyész rendeletére. Meg kell vizsgálnunk, fel kell mérnünk, mit tartalmaz ennek a dossziénak az anyaga" – mondta Iliescu ügyvédje, hozzátéve: a volt román államfő „nagyon jól" reagált az ügyészek arra vonatkozó kijelentésére, hogy vádlotti minőségben folyik a továbbiakban ellene az eljárás.
A „Mineriada” (bányászjárás) nevet viselő ügyiratcsomóban bűnügyi eljárás folyik többek közt Ion Iliescu volt államfő, Petre Roman volt miniszterelnök, Virgil Măgureanu, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt elnöke, Nicolae Dumitru, a Nemzeti Megmentési Front (FSN) első alelnöke, Mugurel Cristian Florescu tartalékos tábornok, Románia főügyészének helyettese és a Katonai Ügyészségek Igazgatóságának vezetője ellen.
A katonai ügyészek szerint 1990. június 11-e és 15-e között a gyanúsítottak „általános és szisztematikus támadást" szerveztek meg és vezettek le a civil lakosság, a bukaresti Egyetem téren tüntető tömeg, illetve a főváros lakossága ellen, bevonva a támadásba a belügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a SRI erőit, illetve több mint 10 ezer bányászt és az ország különböző pontjairól érkezett más munkásokat.
kronika.ro
Erdély.ma

Eredménytelen tárgyalás a marosvásárhelyi iskolaügyben
Nem sikerült kimozdítani a holtpontról a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium ügyét, melyről hétfő délben Dorin Florea irodájában tárgyalt több érdekelt fél – számol be Szucher Ervin a krónika.ro-n. A zártkörű megbeszélésen a polgármester megoldást próbált találni a kényes helyzetbe sodort iskola fenntartására, a megye volt és jelenlegi főtanfelügyelője, Dumitru Matei és Nadia Raţă viszont más álláspontra helyezkedett.
A liberális párt kötelékéből kikerült két vezető pedagógus különböző megoldásokat javasolt, az előbbi például azt, hogy az egy évvel ezelőtt létrehozott iskola tagolódjon vissza az Unirea Főgimnáziumba vagy a Református Kollégiumba. „Az RMDSZ szemszögéből csak egyetlen megoldás létezik, éspedig az, hogy az iskola tovább éljen és működjék” – szögezte le Csíki Zsolt helyi tanácsos. A szövetség frakcióvezetője lapunknak is felsorakoztatta az RMDSZ jogászainak érveit, miszerint a tanintézet a mai napig is törvényesen működik.
Florea csitítaná a kedélyeket
Bár többször is méltányolta Florea hozzáállását, Csíki nem érti, hogy a polgármester miért hagyta ki az egyeztetésből Illés Ildikót, a magyar nyelvű oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettest. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy sem a szülők képviselője, sem az önkormányzat negyedik politikai alakulata, a Szabad Emberek Pártja nem lehetett jelen a megbeszélésen. Kérdésünkre, hogy a polgármesteri hivatal a város elöljárója és az iskolákért felelős igazgató révén támogatja-e a katolikus iskola ügyét, vagy csak udvariaskodni próbál, netán csitítani kívánja a kedélyeket, Csíki Zsolt elmondta: „Egyértelmű választ akkor adhatnék, ha a szóban megnyilvánuló jó szándék mellett papírokat is látnék”.
Hétfő délután Dorin Florea közleményt juttatott el a Krónika szerkesztőségébe, amelyben emlékeztet, hogy ő még december folyamán arra figyelmeztette az oktatásügyi minisztériumot, hogy amennyiben nem sikerül megoldást találni a felekezeti iskola számára, Marosvásárhely feszültségek elé nézhet. „Az ügy túlpolitizálása károkat és félreértéseket okozhat, úgy ahogy történt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel kapcsolatban vagy más esetekben is” – jelentette ki a polgármester.
A Krónika a tárgyalás első részében részt vevő Székely Szilárd véleményére is kíváncsi lett volna, az iskola megbízott szószólója azonban elzárkózott a választól. Bár a pedagógusok közül egyedül képviselte a tanintézetet, leszögezte, hogy csak kollégáival közösen nyilatkozhat.
Kirekesztett szülők, semmibe vett POL-osok
Míg az RMDSZ, a Nemzeti Liberális Párt, illetve a Szociáldemokrata Párt képviselői besétálhattak Dorin Florea irodájába, a POL három tanácsosa a folyosón rekedt. „Felháborító, hogy azok után, hogy pénteken a tanácsülésen elhangzik, hogy hétfőn egyeztetünk az iskola helyzetéről, hétfőn azzal tagadják meg a részvételünket, hogy mi nem kaptunk meghívást” – fakadt ki Radu Bălaş. Az alakulat önkormányzati képviselője azt is furcsállotta, hogy a megbeszélést miért a polgármester irodájában szervezik, és nem a protokollteremben, ahol minden elő volt már készítve. A szintén kint rekedt szülők óriásplakáttal és egyenpólókkal tüntettek a városháza folyosóján – írja a krónika.ro.
Erdély.ma

Belvárosi elemi iskolát alapítanának (Sepsiszentgyörgyi oktatás)
A sepsiszentgyörgyiKós Károly Szakközépiskola jelenlegi épületében új belvárosi elemi iskolát hozna létre a helyi önkormányzat, ez azt jelentené, hogy a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum 2018 őszétől feladná a szóban forgó osztályait, és az új létesítményben indulnának a kezdő osztályok. Ezt tegnap Antal Árpád polgármester jelentette be az érintett két iskola több mint harminc tanítójának jelenlétében tartott találkozón.
A pedagógusok egyetértettek a jelenleginél jobb körülmények kialakítása miatt hozott döntéssel, de nem mondanának le a nevezett iskolákhoz tartozásról, ragaszkodnak a Székely Mikó és a Mikes Kelemen név szellemiségéhez, ugyanakkor féltik a katedrájukat, tartanak az őket érintő bizonytalanságtól.
A polgármesteri hivatal gyűléstermében tartott találkozón Szőcs Levente, a megyei nevelési és erőforrásközpont vezetője és Brassai László, a megyei nevelési tanácsadó központ igazgatója ismertette a nemrég készített felmérés eredményét, miszerint a megkérdezett sepsiszentgyörgyi diákok, szülők és pedagógusok egyformán negatívnak értékelték a belvárosi iskolák szűkös udvarát, tornatermét, a nagy létszámú osztályokat, legtöbben a jelenlegi helyzet változtatása mellett tették le voksukat. Keresztély Irma korábbi főtanfelügyelő, a találkozó moderátora elmondta, a helyi önkormányzat nem saját fejétől javasol változtatást a helyi oktatási rendszerben, hanem szakemberektől kért vélemények alapján.
Antal Árpád polgármester hat pontban foglalta össze a javaslat pozitívumait: ha az érintett két iskolának nem lenne elemi tagozata, akkor tarthatna felvételit az V. osztályba, ami azt jelentené, hogy felvehetne olyan gyermekeket is, akik korábban nem voltak az iskola tanulói, és faluról is bejuthatnak a jól felkészült diákok; a jelenleginél jobb körülményeket tudnak biztosítani a gyermekeknek, tágasabb tantermeket és udvart; az érintett két iskolában felszabadult termekben laboratóriumokat tudnak berendezni; nem lesznek összezárva a 6 és a 18 éves gyermekek egy intézményben, ami főként a mellékhelyiségek használatánál fontos; könnyebb a megközelíthetősége a park fölötti iskolának, mint a jelenlegieknek, és több a parkolási lehetőség; az összevont elemi iskola vezetésében tanítók vennének részt, ami pozitívan hatna ki az egész intézményre. A városvezető azt javasolja, az átalakítást 2018 őszén kezdjék, amikortól nem indítanának elemi kezdő osztályokat a nevezett két iskolában, és az új intézmény viselné a Kós Károly Belvárosi Elemi Iskola nevet.
A jelen lévő tanítók aggályaira, kérdéseire válaszolva Antal Árpád elmondta: a szóban forgó épületet az igényeknek megfelelően alakítanák át, a harminchárom osztályból, amennyi jelenleg működik a két iskola elemi tagozatán, annyi maradna meg, amennyire igény van, de arra gondot fordítanának, hogy mindenképpen 300 fölött legyen a diáklétszám, hogy önálló iskolaként működhessen. A városvezető arról biztosította az érintett pedagógusokat, az átszervezés miatt senkit nem ér veszteség, ha van elegendő gyermek, ugyanannyi előkészítő osztály indulhat az új iskolában, mint a jelenlegi kettőben együttvéve.
A tanítók többsége nem értett egyet azzal, hogy új elemi iskola jöjjön létre a jelenlegi felállás helyett, mert féltik a presztízsüket, szerintük nem mindegy a szülőknek, hová íratják a gyermekeiket, és a tanítóknak is fontos, hogy milyen iskolanévvel vesznek részt a versenyeken. Sokan attól tartanak, az összevonás leépítéssel is járhat, azt pedig többen vallották, túl korai a gyermekeket a IV. osztály végén felvételiztetni, mások azt vetették fel, a szóban forgó átalakítás miatt a szülők jó hányada már kezdettől a város egy másik I–VIII. osztályos iskolájába íratná gyermekét, hogy a folytonosság biztosított legyen legalább nyolcadik végéig.Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatója azt hangsúlyozta: minden gyermek fontos, minden gyermeknek meg kell adni az esélyt, hogy V. osztálytól a Székely Mikó Kollégiumban vagy egy másik neves iskolában tanulhasson, ezért támogatja a felvételit elemi után. Már István, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum igazgatója jelen lévő pedagóguskollégáihoz hasonlóan  ragaszkodna a Mikes-iskola önállóságához előkészítőtől tizenkettedikig, de a tantestület azt nem tartaná rossz ötletnek, hogy az egyik városközponti nagy iskola elemi tagozata átköltözzön a Kós Károly tervezte épületbe, a másiknak pedig tágasabb tér maradna a jelenlegi épületen belül és kívül.Sem az érzelmi megközelítés, sem az a javaslat, hogy – önállóságukat megtartva – a két iskola elemi osztályai költözzenek a jelenlegi Kós Károly Szakközépiskola helyére, nem életképes, mert nem működhet két intézmény egy födél alatt – szögezték le a városvezetés jelen lévő tagjai, a polgármester ellenben megígérte, legközelebb a helyszínen mutatja be az átszervezés konkrét lehetőségeit, előnyeit.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A mellettünk élő értékteremtő (Búcsú László Attilától)
Alig másfél évvel ezelőtt, amikor az általa alakított Cantus Firmus vegyes kar fennállásának harmincötödik évét ünnepeltük, e hasábokon megjelent bő interjú elején magyarázkodnom kellett: miért is nem a KARNAGY (így, nagybetűvel) születésnapján köszöntjük László Attilát, a mestert?
Most, amikor csendben távozol közülünk, döbbenek rá, hogy az sem történt véletlenül. Hiszen legtöbbször épp a mellettünk, velünk együtt élő és alkotó egyéniségek válnak oly mértékben minden- és ünnepnapjaink részévé, hogy észre sem vesszük: kondult egyet az idő órája felettük. Pedig ők azok, akik elöl járnak, elöl állnak. Az „elöl állásnak” minden hozadékával. Márpedig László Attila egész aktív életében szó szerint elöl állt, az általa (is) teremtett közösségek előtt. Közösségeket, és nem kórusokat írok, mert ő már kora ifjúsága óta tudta, hogy az együtt éneklés nem csupán az éneklők, hanem a hallgatók között is láthatatlan hálót fon, közösséget teremt. Még akkor is, ha a kötelező penzum miatt a lélek óhajától messze eső repertoár kényszerét elkerülni nem lehet.
Most, amikor Attila bácsi fölött a végső földi óra kondult, mi is tudjuk: ez csak a tanár, a szervező, a karnagy, a zeneszerző termékeny életútjának a vége, ami ebből fakadt és fakad, nem földi idővel mérhető. Leginkább az általa vezetett kórusokban él tovább a „vezérdallam”, de minden olyan együttesben is, amely – közvetve vagy közvetetten – az ő szervező- és művészi munkájából (is) fakad. Hiszen abban, hogy Háromszék és jelesen Sepsiszentgyörgy talán – bár ilyen statisztikát bizonyára nem vezetnek – a négyzetméterre eső kórusok tekintetében világelső, László Attila úttörő szerepe meghatározó. 
Így most nem csupán az általad évtizedekig irányított Magyar Férfidalárda és az általad alapított Cantus Firmus közössége búcsúzik, hanem mindenki, aki a kóruséneklés vírusától „megfertőződött” szűkebb és tágabb pátriánkban. Isten nyugtasson minden, általad is búcsúztatott dalos társaddal együtt. 
Bár e nyugalom is viszonylagos, hiszen bizonyára az égi mezőkön is tovább éneklitek a Jeligét...
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Iskolagond Kolozsváron is
Törvénytelenül járt el és diszkriminált a Kolozs megyei tanfelügyelőség, amikor visszautasította az Apáczai Csere János Líceum kérelmét a 16 fős 5. osztály beindítására a 2016–2017-es tanévben – állítja huszonhat apáczais szülő, akik feljelentést is tettek az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. A szülők jogi tanácsadását a kolozsvári AGFI csoport (Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért/Advocacy Group for Freedom of Identity) vállalta.
A szülők közleménye kiemeli, hogy az oktatási törvény szerint minimum 12 tanuló szükséges egy új osztály indításához. A 2016–2017-es tanévre a Romulus Ladea Képzőművészeti Líceumban két ötödik osztályt hagytak jóvá 17 és 18 tanulóval, az Octavian Stroia Líceumban egy induló 4. osztályt pedig 12 tanulóval. A szülők szerint Valentin Claudiu Cuibus megyei főtanfelügyelő rosszhiszeműsége egyértelmű, hiszen magánbeszélgetéseken többször kifejtette, hogy a magyar tanulók nyugodtan jelentkezhetnek a román tannyelvű Romulus Ladeába is. 2016-ban az iskolakezdés után kellett felszámolni az ötödikes képzőművészeti osztályt az Apáczaiban, miután a szóbeli ígérgetések ellenére mégsem hagyták jóvá a csoportot. Az Apáczai a 2017–2018-as tanévre fél képzőművészeti 5. osztály beindítását kéri. A tanfelügyelőség jövő héten bírálja el a kéréseket. (Maszol)
DRAGNEA BÖRTÖNBE KÉSZÜL. „A legfrissebb híresztelések szerint azt tervezik, hogy idén áprilisban vagy májusban börtönbe zárnak” – jelentette ki Liviu DragneaSZDP-elnök az Antena3 hírtelevízióban. A politikus nem említette, hogy kik tervezik ezt, de célzott arra, hogy a döntés a legmagasabb szinteken történik. Dragneát 2015 áprilisában két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a Traian Băsescu államfői tisztségből való felfüggesztésére kiírt 2012-es népszavazáson elkövetett választási csalás miatt, de egy másik ügyben is bűnvádi eljárás indult ellene, ebben azzal vádolják, hogy még a Teleorman megyei tanács elnökeként közbenjárt két alkalmazott munkaviszonyának meghosszabbításáért. (Főtér.ro)
KIUTASÍTOTT LÁTÁSSÉRÜLT. Egy látássérült lányt kitessékeltek egy kolozsvári pékségből, mert vakvezető kutyájával együtt ment be. Az esetre szemtanú hívta fel a figyelmet, aki az Ochiulclujean portálnak azt mondta, hogy amint a lány belépett az üzletbe, a három elárusító azonnal ráförmedt, hogy nem szabad kutyát bevinni, az ajtóra ki van téve a jel, amely felhívja erre a figyelmet. A lány azonnal elhagyta az üzletet, de volt vele még egy ember, aki elkérte a panaszkönyvet. A vonatkozó törvény szerint a vakvezető kutyákat be kell engedni minden nyilvános térbe, és a közszállításban sem kell viteldíjat fizetni értük. (Transindex)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely címer éve (Kétéves az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület)
A székely címer éveként értékeli a 2016-os esztendőt a hivatalos bejegyzésének második évfordulóját január 16-án ünneplő Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület, ugyanis a sepsiszentgyörgyi székhelyű szervezet elnöke, dr. Szekeres Attila István heraldikus 2016-ban a világ és az ország szakembereivel is megosztotta a székely címer történetét.
Az év legkiemelkedőbb eseménye a skóciai Glasgow-ban 2016. augusztus 10–13-a között rendezett 32. Genealógiai és Heraldikai Világkongresszuson való részvétel. Az egyesület elnöke A székely közösség címerének alakulása annak megjelenésétől addig, amíg a legnagyobb romániai nemzeti kisebbségi közösség, a magyarság autonómiaharcának jelképévé vált címmel tartott gazdagon illusztrált angol nyelvű előadást. Ennek magyar változatát bemutatta a VII. Székelyföld Napok keretében október 20-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban. A székely közösség címereiről értekezett az elnök a május 12–14-e között Jászvásáron megrendezett 17. Országos Genealógiai és Heraldikai Kongresszuson. Ugyanott Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) heraldikusról is előadást tartott. Ez alkalommal tartották Szekeres Attila István Kovászna megye címerkincsét feldolgozó, gazdagon illusztrált, az árkosi Tinta Kiadónál román nyelven megjelent könyvének – Patrimoniul heraldic al județului Covasna – „ősbemutatóját”. A kötetet Tudor R. Tiron bukaresti heraldikus méltatta. A nap és a holdsarló a székely heraldikában címmel tartott előadást Szekeres Attila István a Fogarasföld Múzeuma által szeptember 22–23. között szervezett éves nemzetközi tudományos ülésszakon. Ugyanott bemutatta a Háromszék címerkincsét feldolgozó könyvét, melyet Constantin Ittu nagyszebeni heraldikus méltatott. 
És hogy a székely címer témájának körüljárása teljessé váljék, a Székely Nemzeti Múzeum tavaly megjelent legfrissebb évkönyve, az Acta Siculica 2014–2015-ös kötete tartalmazza Szekeres Attila István 2013. november 22–24-e között Kijevben tartott 4. Nemzetközi Pecséttani Konferencián bemutatott, A nap és a holdsarló a székely közösség pecsétjében című angol nyelvű előadásának szerkesztett változatát. Ugyanabban a kötetben jelent meg a szerző Gödri Ferenc szerepe Sepsiszentgyörgy címerének alakulásában című tanulmánya is. Székely jelképek Románia 20. századi heraldikájában címmel tartott előadást Szekeres Attila István február 16-án Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban a Székely jelképek pecséten, címerben című tanulmánykötet bemutatóján, február 29-én Csíkszeredában a Kájoni János Megyei Könyvtárban, március 1-jén Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeum Képtárában, április 12-én Marosvásárhelyen a Bernády-házban. 
A fentiek után méltán tekintik a székely címer évének a tavalyi esztendőt – áll az egyesületnek az évforduló alkalmából tegnap kiadott közleményében.
Címerek a marosvécsi református templomban címmel tartott előadást az egyesület elnöke Marosvásárhelyen november 26-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület által meghirdetett, Magyar Tudomány Napja Erdélyben 15. fórumán. A kerelőszentpáli Mária-kápolna síremlékeinek címereiről az október 6–9. között Jászvásáron megszervezett 18. Műemlék – hagyomány és jövő című nemzetközi műemlékvédelmi konferencián beszélt. Címeres emlékek Marosszentgyörgyön címmel a heraldikus július 12-én Marosszentgyörgyön az Öreg tölgyfák árnyékában című tanulmánykötet bemutatóján tartott előadást.Szekeres Attila István két helyszínen két nyelven mutatta be a Háromszék címerkincsét feldolgozó könyvét Sepsiszentgyörgyön: magyar nyelven a Székely Nemzeti Múzeumban június 13-án, valamint román nyelven az Árkosi Kulturális Központban június 23-án. Keöpeczi Sebestyén József, a címerművész című kötetét Csíkszeredában a Kájoni János Megyei Könyvtárban február 9-én mutatta be.
A kétéves évforduló előestéjéig a Facebook közösségi oldalon az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület magyar nyelvű profilját 764-en, a románt (Asociația de Heraldică și Vexilologie din Transilvania) 845-en, az angolt (Transylvanian Heraldic and Vexillological Association) 604-en kedvelték.
(M. I.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ora et labora
Fagyban-hóban Szentivánlaborfalván
Hiányát érezzük olykor helység- és helyneveink hiteles etimológiai magyarázatának. Elmúltak már azok az idők, amikor egy történet, monda vagy éppen legenda alapján kibékültünk egy-egy falunév 
eredetértelmezésével. Az egy dolog, hogy Árkos első lakói a településnek helyet adó árokról nevezték el falujukat, de hogy Albis neve valóban német eredetű-e, miként bihari névrokonának, az már ködösebb. Szentiván helyzete talán könnyebb, segít régi templomának védőszentje, Laborfalváé kérdésesebb, nevét a latin munka (labor) szóból származtatják, ami szintén régi időkre utal. A magyarázat érdekli a helybelieket is, mert azt senki sem állíthatja, hogy a falut nem dolgos nép lakja.
Imádkozzál és dolgozzál!
A latin kifejezés az egykori Szent Benedek-rend, közismertebb nevükön a Bencés-rend szerzeteseinek jelmondata. Hogy a falu régi katolikus templomának valamikor lehetett-e köze ehhez a rendhez, az még talány, de a zömében protestánsok által lakott Laborfalva névmagyarázatára hihetőbbet nem találtunk. Van ugyan egy leleményes mondai változat is rá, miszerint „ott, ahol ma Laborfalva fekszik, éppen a szomszédos komollói vár építői, dolgos munkás-rabszolgái laktak”. Komollón valóban volt egy római katonai tábor, amelyet Nagyvár és Kisvár néven ma is bárkinek megmutatnak  a helybeliek. – Az imádságról annyit, hogy falunkban négy felekezetnek van lelkésze és temploma, ami pedig a dolgot, a munkát illeti, abból valóban nincsen hiány Szentivánlaborfalván – hangsúlyozták az ikertelepülés falufelelősei, Bordás Csaba Lajos és Tomos József.  Hidat kell építeni a Feketeügyre, amely a falu vízen túli mezőrészének megközelítését biztosítja, be kell indítani az elkészült ivóvíz- és szennyvízhálózatot, gyalogjárókat építeni az itt áthaladó nemzetközi műút mindkét oldalára, mert az egyre növekvő forgalom veszélyezteti a lakosság biztonságát – sorolta Tomos. Elfogadható állapotba kell hoznunk a körorvosi rendelő épületét, hogy egy héten legalább egyszer legyen orvosi ellátás azok számára, akik nehezen mozognak, nem rendelkeznek személygépkocsival, valamilyen oknál fogva nincs lehetőségük igénybe venni a tömegszállítási eszközöket. 
– A felsorolt tennivalók valóban szükségesek – emelte ki Ráduly István polgármester –, de azt is tudni kell, hogy a három objektum értéke vetekedik Uzon község sokévi költségvetésével. A járdaépítésre hamarosan megkapjuk az építkezési engedélyt. A munkálatnak három év alatt kellene elkészülnie, értéke 1,2 millió  lej. Már ebben az évben megkezdjük, olyan sorrendben, ahogy a falugyűlésen megszavazták: első évben a település központi szakaszán, az utána következőkben pedig a két bejárati részen fogjuk megépíttetni. A víz- és csatornahálózat működtetését a sepsiszentgyörgyi közüzemek vállalta, de a tervezett határidőket nem tudták betartani, megkéstek, így ígéretük szerint tavasszal csatlakoztatják rá a falut a községközpont kettős hálózatára – részletezte a polgármester. Az árvizek rongálta hídon lezárták a közlekedést,  mert életveszélyes állapotban van, nyá-ron is csak saját felelősségükre használhatták a gazdák. A szakemberek véleménye szerint új hidat kell építeni, de annak költségeivel a község nem tud megbirkózni. Hogy pályázni lehessen, úgy határoztak, községi úttá minősíttetik a Sepsimagyarós felé tartó Béldi-féle régi útszakaszt. Szerződést kötöttek egy topográfus céggel, amely vállalta a szükséges felméréseket. Tervezetet készítettek, mellyel pályáznak, ha lesz erre kiírás vagy pedig kormányprogram. „Négy éve folyik ez a küzdelem. Évente tartalékoltunk erre a célra megtakarított pénzt, összegyűlt 50 ezer lej, de nem találtunk olyan céget, amely ennyiért vállalta volna a híd javítását” – mondta a községvezető.  Kell a munka, az ima, de a pénz is az ez évi tervek kivitelezéséhez – bíznak benne a szentivánlaborfalviak. A lakosság mindenről tud, hiszen tavaly év végén részletesen tájékozódhattak az Uzoni Hírlap és a Cronica de Ozun XII. évi utolsó számából. „Persze voltak és lesznek ezentúl is kudarcok, de ezek nemcsak a pénzhiányon múltak – írta Ráduly István polgármester a lapban. – Sajnálatos módon, több próbálkozás és tárgyalás ellenére sem tudtuk meggyőzni a sepsiszentgyörgyi Közművek vezetőségét, hogy a 300 köbméteres, tűzoltáskor használatos víztartály hiányában is kezdje el az ivóvíz- és a szennyvízszolgáltatás működtetését Szentivánlaborfalván.”
Kéz a kézbenalakulnak az ikerfaluban a közművelődés és kultúra eseményei is. A civil közösségek és a három történelmi magyar egyház említésre méltó dolgokat valósít meg. Az unitárius templomban közösen ünnepeltek a helybeliek az utolsó Berde Mózsa-jubileumon és a Székely István Dalkör negyedszázados évfordulóján. A lélekszámában fogyó dalkör minden alkalmat megragad, hogy igazi magyaros, rusztikus dalösszeállítással örvendeztesse meg közönségét.– Nálunk már sok éve hagyományos módon január utolsó szombatján nyitjuk meg a helybeli farsangot – tájékoztatott Kelemen Alpár mérnök-karnagy, aki azt is elmondta, ebben az évben is megszervezik a szentiványi kórusbált. „Tavaly a régi betyárvilágot énekeltük meg, ebben az évben dalban mutatjuk be a két világégés krónikáját, szomorú eseményei ellenére is mosolyt és életkedvet sugárzó nótacsokorral. A zenét a székelyudvarhelyi báli zenekar szolgáltatja. Lehangol, hogy a fiatalok nem kívánkoznak közénk, pedig – emlékezve a letűnt idők körülményeire – a mi dalaink most szabadon szárnyalnak hét határon át” –  mondotta a karnagy.Ráduly István polgármester beszámolt, hogy Berde Mózsa negyvennyolcas kormánybiztos ez évi, sepsiszentgyörgyi szoboravatóját követően a szülőfalu is emléktábla-állítással tiszteleg jeles szülötte előtt, ez része lesz a Szentivánlaborfalvi Napok ünnepségsorozatnak, amelyet Szent Iván napján tartanak. Hogy a helybeli fiatalok mennyiben csatlakoznak az ünnepséghez, azt még nem tudni, az azonban bizonyos, hogy a falunapokon minden évben ott voltak, sőt, úgy is volt, hogy ők pályáztak és szervezték a műsorokat. Buzogány-Csoma István unitárius lelkész elmondta, hogy Szentivánlaborfalván működik az IKE, amelyben vegyes felekezetű ifjak tevékenykednek, irányítói között van a Komollóról beszolgáló Bartos Károly református lelkipásztor is, gyakran bekapcsolódnak a komollói fiatalok is. Színdarabot, énekeket tanulnak, és csatlakoznak a Gondviselés Egyesület gyűjtőmunkájához is. 
Szentivánlaborfalván nemcsak az ének, hanem a zene is összetartó erő. A helybeli zenekedvelőkből verbuválódott Feketeügy Zenekar összetétele is erről tanúskodik. Előadásaikkal mindig az alkalomhoz igazodnak, van úgy, hogy népi zenekarrá alakulnak, máskor világi vagy éppen könnyűzenét szolgáltatnak, vagy kísérik a Székely István Dalkört. Arról is szó esett, hogy a sok településből álló községben megemlékeznek minden jeles személyiségről. Nem marad ki a sorból Laborfalva tudós személyisége, Berde Áron akadémikus, a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem első rektora sem, ugyanis két év múlva lesz születésének 200. évfordulója.
Fazakas Sándor csontfaragó mesternél
Ez év júniusában Rétyen tart országos táborozást az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE), amikor Uzon községgel és Szentivánlaborfalvával is ismerkednek a csoportok. Az épített örökség mellett látni akarják a csontfaragó Fazakas Sándort is. Mint látogatásunkkor elmondta: már gyerekkorától foglalkoztatta a faragás mestersége, de a könnyebbnek tűnő fafaragásról átnyergelt a csont- és a szarudíszítésre. Több elismerésben is részesült. Legsikeresebb alkotása a Lehel kürtje, mely 150 éves hortobágyi szürkemarha-szarvból készült közel féléves munka eredményeként. A kürt nemzetközi népművészeti kiállításokon minden alkalommal igazi sikert arat. A mester részt vett a törcsvári, de több népművészeti kiállításon, utóbb a Székely Nemzeti Múzeum és az uzoni önkormányzat részesítette elismerő oklevélben. Mesterségét oktatta is az uzoni iskolában, s mint mondta, szívesen folytatná, ha felkérik. 
Örömmel újságolta, hogy a magyar palócföldi Kazáron lakó lánya, Henrietta folytatja a családi hagyományt. Dísztárgykészítő-kézműves szakon végzett 1996-ban a sepsiszentgyörgyiPerspektíva Szakközépiskolában. A fa- és csontfaragást édesapjától sajátította el. 2012-ben sótartójával, 2014-ben csontékszer termékcsaládjával elnyerte a Magyar Kézműves Remeke díjat. Rendszeresen részt vesz kézművesvásárokon, -fesztiválokon és -kiállításokon. Készít különböző használati tárgyakat, egyedi ékszereket, papírvágó késeket, gombokat, pásztorkürtöket, ivópoharakat, valamint egyedi megrendeléseket is vállal – mesélte az édesapa.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A parlament mindkét háza elfogadta az idei költségvetést
A képviselőház plénuma idén az elmúlt évhez képest 17,9%-kal kisebb, 245.617.000 lejes költségvetést hagyott jóvá. 221 képviselő támogatta, 19 honatya ellenezte az erről szóló tervezetet. Mircea Drăghici alsóházi kvesztor szerint a legnagyobb tételt, 222.615.000 lejt folyó kiadásokra különítettek el. Ebből az összegből 177.320.000 lejt szánnak a személyi jellegű ráfordításokra, 44.035.000 lejt a javakkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadásokra, 1.260.000 lejt pedig a különféle hozzájárulásokra, tagsági díjakra különítettek el. Tőkeköltségekre 11.494.000 lejt szánnak. 
A szenátus 121.576.000 lejből gazdálkodhat 2017-ben. Ebből 115.829.000 lejt tesznek ki a folyó kiadások, amiből 93.594.000 lejt a személyi jellegű költségekre, 17.241.000 lejt a javakkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadásokra, hozzávetőlegesen 985.000 lejt pedig egyéb költségekre különítettek el. Tőkeköltségekre 5.747.000 lejt fordítanak.
Népújság (Marosvásárhely)

A Barabás Miklós Céh országos kiállítása
A Kolozs Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó Kolozsvári Művészeti Múzeum, a Barabás Miklós Céhhel és a Minerva Kulturális Egyesülettel közösen, meghívja Önöket a Barabás Miklós Céh országos képzőművészeti kiállításának megnyitójára, amelyre  január 20-án, pénteken 17 órától kerül sor a Művészeti Múzeum időszaki kiállítóterében (földszint). 
Az erdélyi magyar képzőművészek Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával, valamint Bánffy Miklós támogatásával 1929-ben hozták létre érdek- és értékvédelmi szervezetüket, a Barabás Miklós Céhet, amely a kor legjelesebb festőinek, grafikusainak, szobrászainak és iparművészeinek biztosított megnyilatkozási lehetőséget, és rangos kiállítások tömkelegével bizonyította életképességét. Az 1944 utáni kedvezőtlen történelmi-társadalmi változások nyomán a szervezet kénytelen volt tevékenységét felfüggeszteni, hogy aztán 1994-ben Abodi Nagy Béla festőművész, nyugalmazott egyetemi tanár és Kós András szobrászművész, nyugalmazott egyetemi tanár kezdeményezésére alakuljon újjá.
A szervezet célja az érdekvédelem mellett továbbra is az etnikum szülte gondolkodás- és ízlésbeli sajátosságok felszínre hozatalának elősegítése és kibontakoztatása, a régió sajátosságainak érzékeltetése, a világviszonylatban is legkorszerűbb kifejezési formák iránti nyitottság szorgalmazása, a minőség elsődleges szerepének a hangsúlyozása.
A kezdetben mintegy félszáz művész részvételével újjáalakult, Kolozsvár-központú országos szervezet taglétszáma mára másfél százra növekedett, és tevékenységének eredményességét igazolják tagjainak hazai, valamint külföldi elismerései, a sikeres egyéni és csoportos tárlatok, tematikus rendezvények, kerekasztal-beszélgetések, az elhunyt céhtagok emlékének megőrzése és ápolása. 
Kitartó, hosszas próbálkozás és rangos hazai és külföldi szereplések után a Barabás Miklós Céh most először mutatkozik be a Kolozsvári Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota) is. A kiállítás megnyitóján felszólal majd dr. Lucian Nastasă-Kovács, a Kolozsvári Művészeti Múzeum menedzsere; Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke; Kolozsi Tibor, a Barabás Miklós Céh elnöke; dr. Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke; Németh Júlia műkritikus és dr. Bordás Beáta, a kiállítás kurátora.
Népújság (Marosvásárhely)

Nagy Zsolt falugazdász jobbító elképzelései
Újszerű szolgáltatás az Arad megyei gazdáknak
Amint már a lapunkban előre jeleztük, Arad megye történetében első alkalommal, falugazdász tevékenykedik Nagy Zsolt arad-gáji fiatalember személyében. A január 1-jétől hivatalba lépett falugazdásszal elbeszélgettünk.
– Gratulálok az újszerű hivatásához! Hogyan kezdődött a munkaköre?
– Először Gáll Tamás Mihály mérnök úrral közösen készítettünk egy pályázatot, melynek során elmondtam, hogy Debrecenben járok az Agrármérnöki Egyetemre, amit tavaly decemberben sikeresen be is fejeztem. Tőle szereztem tudomást a lehetséges falugazdász állásról, amit esetleg megpályázhatnék…
– Az egyetemen részesült-e ilyen irányú szakképzésben?
– Magyarországon bevált módszernek számít a falugazdászok képzése, a mezőgazdaság fellendítésében való közreműködése. Természetesen, az ottani módszereket itthon nem lehet egy az egyben alkalmazni, hiszen nálunk másfajta törvényes keretben, más feltételek között kell működnünk. Nálunk most kezdtük, tehát egyelőre elbeszélgetünk a gazdákkal, akiknek segíteni próbálunk…
– Egy falugazdász miben tud segíteni a gazdáknak?
– Példának okáért, az adott pályázatokkal kapcsolatos információknak az átadásában. Vagyis, milyen feltételek között vehetnek részt rajtuk, milyen dokumentumokra van szükségük. Ugyanakkor az uniós támogatások igénylésével kapcsolatos információk átadásával: a földalapú támogatásokhoz mikor kell benyújtani a kérvényeket. Jelenleg a mezőgazdaságban elhasznált gázolaj ártámogatásának az igénylése aktuális, amit legújabban meghosszabbítottak január 31-ig. Ugyanakkor technológiai ismeretekkel is el lehet látni a gazdákat, akikkel el kell beszélgetni a munkamódszereikről, illetve a termelési struktúrájukról. Ezeknek a tudatában tanácsot lehet adni a fejlődésük, a munkájuk hatékonyságának a növelése érdekében. Ugyanakkor a vetőmagok és a műtrágyák beszerzésének a területén, a különféle piacokon való megjelenés kérdésében is hasznos tanácsokkal szolgálhatok. Ugyanakkor kertészeti pályázatokkal kapcsolatban is segíthetek.
– Nem árt viszont tudni, hogy nem a pályázat elkészítése okozza a legnagyobb gondot, hanem az elnyert pénzzel történő helyes, időben megtett elszámolás. Éppen ezért, a fiatal gazdák támogatását célzó pályázatoktól is azért ódzkodnak a kedvezményezettek, mert félnek az elszámolástól. Ha ez nem történik meg az elvárások szerint, időben, vissza kell fizetniük az elnyert támogatásokat. Ilyen téren is segíteni tud?
– Igen, akár úgy is, hogy megosztom velük a saját tapasztalataimat…
– Mekkora területen gazdálkodik?
– Magam, jogi személyként 20 hektáron, amiből 3 hektár vetemény, de az apám is további 25 hektáron gazdálkodik…
– Három hektár vetemény komoly dolog, mit termeszt rajta?
– Vöröshagymát, a jövőben akár foghagymát is…
– Van-e piaca a vörös-, illetve foghagymának?
– Mindkettő eladható, de legbiztosabb szerződéses alapon. A falugazdász abban is segíthet, hogy a gazdának biztos piacot keres, előre rögzített felvásárlási áron. Az is fontos lehet a gazdálkodók számára, ha folyamatosan tájékoztatják őket a tevékenységükkel kapcsolatos törvényváltozásokról.
– Milyen távlati tervei vannak?
– Azt szeretném, ha Arad megyében feldolgozó üzemet hoznánk létre, ahol a feldolgozott termékeknek biztos piacot tudnánk keresni. Ezt egy nagy beruházó közreműködésével képzelném el, aki felvásárolná a zöldségtermesztőknek a terményeit, amelyeket egy konzervgyárban feldolgozna, majd késztermékként itthon vagy külföldön értékesítene.
– Lát-e komoly esélyt egy ilyen hatalmas beruházás megvalósulására?
– Hogyne, EU-pályázattal bármilyen elképzelés kivitelezhető. Aradon látnám rá a legnagyobb esélyt, oda a környékbeli településekről is beszállíthatnák feldolgozás céljából a zöldségféléket. A biotermékek külön kategóriát képezhetnének a kínálatunkban. Ha biztos felvásárló rögzített árakon venné át a zöldségféléket, az sokkal kedvezőbb lenne a kistermelőknek is a piacon történő bizonytalan értékesítésnél. Akár úgy is működhetne, hogy a szabad piacon el nem adott zöldségféléket beviszik a nagybani felvásárló hűtőházába. A konzervgyár számos, földterülettel rendelkező, vidéki fiatalt is otthon tarthatna, nem kellene naponta igáznia valamelyik kábelgyárba.
– Hol lehet rendszeresen megtalálni az Arad megyei falugazdászt?
– Aradon, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének a Püspökség utca 32. szám alatti székhelyén, ahol naponta 9–14 óra között várom a gazdálkodókat személyesen vagy a 0751/212-816-os telefonszámon. Szükség esetén akár helyszínre is mehetek.
– Az újszerű szolgáltatáshoz sok sikert kívánok, köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Szilágyi Aladár újra a Jelen Házban
Irodalmi est múltunkról és jelenünkről
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. január 25-én, szerdán 17 órakor a Jelen Ház nagytermében  A számontartott nemzet címmel könyvbemutatóval egybekötött irodalmi estet rendez.
Szilágyi Aladár két újabb riportkötetét: A számontartott ország –Kényszerek és lehetőségek a magyar történelemben és az Etnosz-sorozat új válogatását, Besztercétől a Bánságig Réhon József nyugalmazott tanár mutatja be, majd Szűcs László, a Várad irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztője beszélget a szerzővel.
Az est házigazdája: Murvai Miklós.
Sok szeretettel várunk minden könyvbarátot és népünk múltja és jelene iránt érdeklődőt. 
Az est szerzőjéről:
SZILÁGYI ALADÁR, helytörténész, publicista, szerkesztő, alig hogy elkezdte középiskolai tanulmányait az aradi Magyar Vegyes Líceumban, apját, Szilágyi Sándor református lelkészt letartóztatták, és húsz évre ítélték államellenes összeesküvés és rendszerellenes felforgató tevékenység vádjával. Apja a református kegyességi mozgalom tagja volt. Erős hitének köszönhetően nem büntetésként, hanem küldetésként élte meg azt a 6 és fél évet, amit előbb börtönökben, majd a Duna-delta kényszermunkatáboraiban töltött. Kiszabadulása után Boldog rabságom címmel megírta emlékiratait, amit azóta 25 nyelvre fordítottak le.
A rendszerváltásig megbélyegzettként hordozta apja „billogát”. négyszer felvételizett különböző szakokra „reuşit fără loc” eredménnyel. Megbízhatatlanként csákánnyal, útépítőként védte a hazát. Előbb erősáramú technikumban, végül a Babeş–Bolyai Egyetem filozófia szakán szerzett diplomát. Közben megházasodott, két kislánya született.
1989 előtt nem volt hajlandó a családjától egy távoli helységben marxizmust tanítani, és mivel a bélyeg nem kopott le a homlokáról – bár elkezdett novellákat közölni különböző lapokban – egyetlen szerkesztőség, vagy kulturális intézmény ajtaja se nyílt meg előtte.
Végül 1990 januárjában léphetett be a sajtó világába. Előbb a Bihari Napló napilap munkatársa volt, rövidesen a Kelet-Nyugat irodalmi-művészeti hetilap egyik alapítója, majd négy hónap elteltével főszerkesztője lett. Számos közéleti funkciót is elvállalt, nyolc évig volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főgondnoka és 1996–2000 között a MURE alelnöke.
2008-ban az EMKE  Spectator-díjával, 2012-ben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének Sütő András-díjával tüntették ki, 2015-ben megkapta a Magyar Újságírók Szövetsége Életműdíját.
Jelenleg a Várad irodalmi-művészeti folyóirat szerkesztője, 2017-ig a megszüntetett Erdélyi Riportnak is munkatársa volt. Könyvkiadással is foglalkozott, az utóbbi 11 évben 12 saját kötete látott napvilágot.
Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar Kultúra Napja – rendezvények a bukaresti Balassi Intézet háza táján
Különböző eseményeket szervez a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet január 17-e és 23-a között, a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva. A rendezvények fókuszában a diszpóra áll, ehhez igazodva fotóművészeti performanszt, irodalmi esteket, zenei és filmes programot is tartanak – derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből. Olyan kultúrateremtő személyekre fókuszálnak, illetve művészeket, irodalmárokat hívnak meg, akik valamilyen formában kötődnek a diaszpóra magyarságához.
A naptári év első eseménye idén is Szathmáry Pap Károly fényképész, festőművész, címerfestő, az első fotoriporterek egyikének születésnapjához kapcsolódik a Balassi Intézetnél. Ma, január 17-én, kedden este 7 órától kettős esemény zajlik a Fotóművészet Napjához igazodva, amely egyben a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat nyitóeseménye is. Alfred Schupler bukaresti operatőr, fotográfus gyűjteményéből régi fényképezőgépeket állítanak ki, és a gépek szerkezetéről készített fotókat mutatják be. A tárlatmegnyitón Radu Igazság képzőművész, fotográfus, animációs rendező, egyetemi tanár vezetésével vakufotó-performansznak lehetnek tanúi a résztvevők: kiderül majd, hogy milyen az egyidőben vakuval fényképező gépek interakciója. A projekt Duschamp ready-made koncepciójából indul ki, és vizualizálja a fényképezőgép pályáját a művészetalkotó, reprodukáló tárgytól a fényképezőgép műalkotás jellegéig. Az esemény a fényképezőgép kettős állapotát hivatott kiemelni, a tárgy és gyakorlati funkciójának különválasztására fektetve a hangsúlyt. A kiállított fotók a fényképezőgép belsejének dinamikáját ábrázolják, a játékot, ahogyan a gép eltávolodik a tárgyaktól és a jelenségektől, hogy megfigyelhető jelenség-tárggyá váljon.
Január 18-án, szerdán este 7 órától Égi-földi párbeszédek címmel Szonda Szabolcs költő, műfordító beszélget Dan Lunguval, a kortárs román irodalom egyik legkedveltebb és legsikeresebb írójával. ATyúkok a mennyben (Raiul găinilor) című regény négy hónapig vezette a francia Jacqueline Chambon Kiadó eladási listáját, a Hónap Könyve volt Németországban, több kiadást megért. Szlovénul, olaszul, lengyelül, spanyolul, bolgárul, illetve Szonda Szabolcs fordításában, a Pont Kiadó gondozásában magyarul is olvasható.
Január 19-én, csütörtökön délután 6 órától az évtizedeken át Bukarestben élő és alkotó Horváth Andor esszéíró, műfordító, szerkesztő kötetét ismerhetik meg az érdeklődők. A Carte de vizită. În care autorul povesteşte cum a devenit maghiar (Névjegykártya. Amelyben a szerző elmeséli, hogyan lett magyarrá) címmel publikált kötetét Andrei Pleşu író, esztéta és művészettörténész mutatja be a szerző jelenlétében.
Január 20-án, pénteken este 7-től a bukaresti magyarság egy másik jelentős kulturális személyiségére, Bács Lajos karmesterre, pedagógusra és zeneszerzőre emlékezhet, akinek a munkássága rányomta bélyegét a román zenetörténelem utolsó félévszázadára, kimagasló egyénisége meghatározó módon befolyásolta a bukaresti magyar közösség szellemi életét is. Az emlékkoncert Bács Lajos Adagio című művével indul, majd a Kodály-év felvezetéseként Bács Lajos egyik kedvenc zeneszerzője, Kodály Zoltán műveit játssza Andrei Kivu gordonkaművész és Verona Maier zongoraművész, vendégmeghívottak közreműködésével.
Az események helyszíne: Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet székhelye, Bukarest, Gina Patrichi u. 8 szám).
Több romániai városban nagy sikernek örvendett tavaly a Balassi Intézet filmtörténeti vetítéssorozata, amelyet azzal a céllal indítottak el Bukarestben, hogy az éppen 120 éves magyar filmművészet kiemelkedő alkotásaira felhívják a figyelmet. A sorozatot idén további erdélyi városokba is elviszik. A Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva, a Híd Kulturális Egyesülettel partnerségben január 20-án és 21-én vetítik az első három filmet a nagyszebeni Habitus Könyvesboltban: Uher Ödön Mire megvénülünk (1916), Janovics Jenő: Az utolsó éjszaka (1917), Korda Sándor Aranyember (1918) című alkotását nézheti meg a közönség. Január 23-án, hétfőn Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen látható Uher Ödön és Janovics Jenő filmje, és közben folytatódnak a vetítések Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen.
Szabadság (Kolozsvár)