Újabb múzeum Petrozsényban
A Zsil-völgyiek kommunizmus alatti életét mutatja be
Újabb múzeummal gazdagodott Petrozsény, miután a városvezetés egyezségre jutott Ioan Barbu karikaturista alapítványával. A szokatlan múzeum a „román szerelő múzeuma”, angolul „the Romanian Plumber Museum” a Zsil-völgyiek kommunizmus alatti életét mutatja be, Ioan Barbu immár közismert humoros szemlélete szerint. Egyszerű használati tárgyak és kommunista szlogenek ötvözése, hogy a nyugati turista is lássa, milyen volt az 1989 előtti élet, a belföldi látogatók pedig emlékezzenek az „aranykorra”.
A szomszédos Petrilláról származó és országos hírnevet szerző művész nem feledkezett meg Zsil-völgyi gyökereiről. Éveken keresztül szülővárosában minden nyáron megszervezte a „Rossz ember” című humoros fesztivált, melyben a társadalom rossz szokásait, beidegződéseit vette villára. Az utóbbi években viszont megromlott a viszonya Petrillával, újabb kezdeményezését Petrozsényban indította el, immár állandó kiállítás formájában, melyben ugyanolyan humorral figurázza ki a társadalmi problémákat. A múzeumot Ioan Barbu alapítványa szerelte fel, főleg magánadományokból származó tárgyakkal. A petrozsényi önkormányzat csupán a helyszínt biztosította, nevezetesen a Dragalina utcában, az egyetemisták művelődési központja mögött található ingatlant bocsátotta a művész rendelkezésére.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Egyeseknek nagyobb résznyugdíj
A nyugdíjtörvény (2010/263. számú törvény) legutóbbi módosítása (2016/142. törvénnyel) bizonyos esetekben kedvezményesebb helyzetbe hozza a jogosultakat, de nem általánosan mindenkit.
A Hivatalos Közlöny 528-as számában, július 14-én megjelent jogszabály három lényegesebb változást ír elő az előnyugdíjazás, a köznyugdíjrendszerhez tartozó biztosított kategóriák, valamint a nyugdíjazási életkor tekintetében. Az, akit ezután előnyugdíjaznak, nagyobb résznyugdíjra számíthat, mivel figyelembe veszik a plusz munkaéveket. A 142-es törvény a megjelenését követően, három nap után, tehát már július 17-én hatályba lépett, vagyis akkortól érvényesek az előírásai. Szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy az említett módosító jogszabály nem visszamenőleges hatályú, ezért csak azokra nézve érvényes, akik a hatályba lépési dátum után teljesítik a törvényben előírt feltételek, illetve kerülnek kedvezményezett helyzetbe. Emiatt sokan, elsősorban a már régebbtől előnyugdíjas személyek kerülnek hátrányos helyzetbe, ami jogászok szerint törvénytelen diszkriminációnak minősül.
Szabadság (Kolozsvár)

Veszélyben a jövő évi adócsökkentések
Bizonytalanná vált, hogy folytatható-e jövő évben az adócsökkentés, amit a Ponta-kormány kezdett el 2014-ben, majd 2015-ben folytatott hangsúlyozottan. Mint ismert, a jövő évi adócsökkentésekről már döntés született, ezek szerepelnek az adótörvénykönyvben, de Dacian Cioloş tárgyalni akar a pártokkal, mert, mint fogalmazott, nagy nyomás nehezedik az államháztartásra.
A kormányfő erről tegnap nyilatkozott. Kijelentette, hogy a január 1-től betervezett adócsökkentések miatt fennáll annak a veszélye, hogy az államháztartási hiány meghaladja az Európai Unió által maximális felső határként elfogadott és engedélyezett GDP-arányos 3 százalékot. A miniszterelnök szerint azért kell tárgyalnia a pártokkal, mert nem az a lényeg, hogy mit vállal a mostani, korlátozott mandátummal rendelkező szakértői kormány, hanem hogy mit vállal hosszú távra az ország vezetősége.
Szabadság (Kolozsvár)

Meditáció és vastaps
Boldizsár Katalin koncertje a Farkas utcai templomban
evallom, nem kis kíváncsisággal ültem be augusztus 3-án, szerdán a Farkas utcai református templomban megtartott orgonahangversenyre, amelynek szólistája Boldizsár Katalin volt. Ennek oka főleg annak tudható be, hogy meg akartam győződni arról, miképpen teljesít egy egykor szép reményű, még ma is nagyon fiatal előadó, aki pár évvel ezelőtt pályát módosított.
Boldizsár Katalin – akit legutoljára 2012-ben volt alkalmam meghallgatni szintén egy nyári templomi hangversenysorozat keretében – nem okozott csalódást.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

21. Minimum Party: zene, fotó, irodalom, filozófia
Vasárnap zárul a 21. Minimum Party alkotótábor, amely az idő ciklusainak megfigyelését tűzte zászlajára. Amint azt a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben írják a szervezők, a július 27-e és augusztus 7-e között zajló tábor számos alkotóműhellyel és szakmai fórummal tette élménydússá a kortárs művészetek iránt érdeklődők nyári időtöltését a Tiszás folyó torkolatánál, Kászonaltíz község közelében.
A vizuális műhely – a Londonból érkezett Simon Gabriella irányításával – a résztvevőket saját terek kiválasztására ösztönözte, megfigyelve mindazt, ami a jelent kitölti a tábor helyszíneként szolgáló kászoni természeti környezetben. A fotóműhelyt vezető Marosvásárhelyi Fekete Zsolt azt vallja: régies technikával az új képek „visszamennek” az időben, lyukkamerával, cianotípiával kísérletezve avatja be az érdeklődőket a fényképezés művészetébe. A filmes műhelyben a Budapesti Fogarasi Gergellyel próbálták megragadni az időt, kísérletezve a filmen belüli idővel is.
Szabadság (Kolozsvár)

„Úgy szeretlek benneteket, ahogy vagytok!”
Egy hatvanéves, Kolozsvári véndiák találkozó margójára
A nyár sok iskolában a véndiák találkozók időszaka. Kolozsváron hajdanán még több magyar iskola volt. Akkor még létezett a Petőfi utcai 2-es, majd 1-es számú Tízosztályos Magyar Fiúközépiskola is.
Ma másképpen hívják és a magyar szó is eltűnt a falak közül, de a külső falon is más feliratok vannak. Mi 1956-ban végeztünk. Az ötvenéves találkozón beengedtek a főépületbe, most az utcán gyülekeztünk: a tanárok versenyvizsgájának fellebbezési időszaka miatt nem léphettünk be az épületbe. Végül a Vár felőli kapun juthattunk be a volt orvosi rendelőbe berendezett terembe, ahol sor került a „öregfiúk” baráti beszélgetésére. Áthaladtunk a játszótéren, amely annak idején nagy fejmeccsek, néha verekedések színtere volt, most egy kis park díszeleg ott a régi fákkal. A mi időnk után a hatalmas sportpályát beépítették. A találkozóra a két osztály (A és B) 74 tanulójából 26-on tudtak eljönni. Az ötvenévesen az akkori szervezőnk azzal búcsúzott, hogy valószínűleg nem lesznek további találkozók, mivel a társaság fele sem tud majd eljönni. Igaza lett, de aki ott volt, érdemesnek találta azt, hogy még egyszer együtt lehessünk és emlékezzünk.
Kész csoda, hogy az osztályfőnöki órán az idő vasfoga ellenére az osztályfőnök is jelen volt Tellmann Jenő fizikatanár személyében, aki ezúttal mindkét osztályt képviselte. Ritka, talán egyedi eset, hogy 88 éves korában eljöhet és találkozik volt tanítványaival. Több mint fél évszázad után sok minden megváltozott bennünk és körülöttünk. Osztályfőnökünk, népszerű nevén Csocsó a régi csinos alkatú ember mAradt, aki a meghívásra egészségügyi gondjai ellenére azonnal azt válaszolta a szervezőknek: „fiúk, hozzátok elcsoszogok valahogy.” Persze a fiúk segítettek abban, hogy az eljutás zökkenőmentes legyen. Az iskolaépület előtti fényképezésen középen osztályfőnökünk áll. Hozzáöregedtünk, szinte nem is látszik a korkülönbség.
Bakó Botond
Szabadság (Kolozsvár)

Életfa Tábor a Madarasi Hargitán: kukujzafüggőség, csillagvadászat
Algyógyon két éve, Lókodon a tavaly, idén pedig a Madarasi Hargitán volt „magas szintű élményben” részük azoknak a gyerekeknek és kísérőiknek, akik részt vettek az Életfa Családsegítő Egyesület által szervezett táborban. A Madarasi Menedékház szolgált a „családos tábor menedékéül” augusztus 1. és 5. között, és az öt nap feledhetetlen élményeiről az Életfa Tábor honlapján vezetett blog és fényképek tanúskodnak. Ezekből a bejegyzésekből válogattunk részleteket.
A tinédzser medvebocs
Az út zökkenőmentessége és az úton kószáló medve-tinédzser jó reménnyel töltötte el hétfő délután a Madarasi Menedékházba érkező táborozókat. Ugyan sokat vártunk (de csakis a mi naivitásunk miatt, hisz kérhettük volna) a vacsorára, a délután nagyon jól telt mindenki számára. Az esti ismerkedés hangulatát megadta az a három kis gyertyaláng, ami a megszakításokkal teli áramszünet alatt világított rendületlenül. A szomszédos hegyen csücsülő felhő ugyanis úgy döntött, hogy a Madarasi Menedékháznál akarja kitombolni magát. Függetlenül a kint zajló égiháborútól, a négy fal között felnőttek gyermekek elleni küzdelme folyt, az utóbbiak győzelmével… Az éjjel egy része csillagvadászattal telt el, amíg meg nem jöttek fehérvári tábortársaink. Még egy pillantás az égre, csomaghordozás, a dinnye beszállítása a házba, majd vissza a kocsiba, majd megint a házba, aztán megint a kocsiba, aztán kitudja mi lett a dinnyével…
Vörös cipellő
Egész Erdéllyel ellentétben mi itt, fent a csúcs közelében, verőfényes napsütésre ébredtünk. Viszont nem fürödhettünk sokáig a nap fényében, a reggeli után következő agyagozás már szemerkélő eső társaságában folyt. Dánél Sándor fazekasmesterrel egy képzeletbeli utazásra indultunk, ahol végignéztük egy agyagedény fejlődését, a születéstől a doktori disszertációig. Ezek után két csoportra oszolva hol agyagoztunk, hol pedig társasoztunk. Persze, egy gyerekek miatt mozgó asztalon kicsit nehéz marokkózni…
Kerekes Ákos
Szabadság (Kolozsvár)

Hétpróbás magyar napok a hétszáz éves városban
Különleges év az idei, hiszen a mesében is a hetedik próba a legnehezebb, de a mi történetünk remélhetőleg nem ér véget a legnehezebb próbatétellel – fogalmazott tegnap sajtótájékoztatón Gergely Balázs, a 7. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) főszervezője, aki a Szentegyház utcai olimpiai udvarban köszöntötte a sajtót, ahol immár követni lehet az olimpia eseményeit.
A szervezők természetesen nagy hangsúlyt fektetnek az idén 700 éves város megünneplésére, ennek érdekében számos ünnepi pillanatot időzítettek augusztus 19-re, de nemcsak ezen az egy napon várhatók a kerek évfordulóhoz kapcsolódó események. – Augusztus 19-én a város életében először Kolozsvár múltját és jelenét idéző, a Szent Mihály-templom falára vetített videomapping is látható lesz, amely egyedi élményt nyújt a Főtérre látogatóknak. Hogy mi is a videomapping lényege, azt magától az alkotótól, a Brassói születésű Bordó Zsolttól tudhatják meg az érdeklődők augusztus 16-án.
Szabadság (Kolozsvár)

In Memoriam Németh László (†2016)
Rég történt, de ma is elevenen él bennem a kép, ahogy többedmagával „villámlátogatást” tett nálam. Röviden üdvözölt és néhány udvariassági gesztus után, míg én a többiekkel csevegtem, ő a könyvespolcomat böngészte.
Leemelt egy könyvet, majd magától értetődő természetességgel közölte, hogy neki az kell. S nehogy félreértés essék, hozzátette: te majd veszel magadnak másikat. Hajlandó vagyok sok mindenről lemondani, de a könyveimről nem! Mégsem tiltakoztam a furcsa „könyvkölcsönzés” ellen. Valami azt súgta, itt többről van szó. Noha egyértelműen látszott, hogy ismeri már, nem elolvasni akarja, egyszerűen csak maga mellett tudni, a közelében, karnyújtásnyira, hogy bármikor elérhesse, ha szükség lenne rá. Úgy szorította magához, mintha valaki el akarná venni tőle. Pascal Gondolatainak egyik kiadásáról volt szó és ekkoriban még nem tudtam, milyen sokat jelent ez számára.
Évekkel később a Posticum padlásszobájában két alacsony fotelba süppedünk. Már betegeskedett. Örömmel vette, ha meglátogatták. Sokszor, sok mindenről beszélgettünk, sőt vitatkoztunk. Aktuális politikai helyzetről, az egyházról, filozófiai kérdésekről és nem utolsósorban könyvekről, épp aktuális olvasmányainkról. Sok kedvence volt, de valahogy mindig Pascalra terelődött a szó. Ilyenkor nagy nehezen felállt, odacsoszogott a könyvespolchoz és leemelt egy régi kötésű könyvet. Nem, nem azt, amelyet tőlem „kölcsönzött” (soha nem kérdeztem később, mi lett a könyv sorsa). Pascal gondolataiból összeállított szöveggyűjtemény volt. A lapjai sárgák, egy-egy oldalakon szinte minden sor ceruzával aláhúzva, lapozgatott és kereste a megfelelő idézetet. Noha szinte már kívülről tudta, mégis szerette pontosan idézni: „Mert végre is mi az ember a természetben? Semmi a végtelenséghez, minden a semmihez viszonyítva, közép a semmi és a minden között”. Tudtam, hogy ezúttal hosszabbra nyúlik a látogatás. Felolvasott egy-egy részt, elmerengett és sokáig hallgattunk, pedig szeretett beszélni. És az egyik kedvenc része: „Nádszál az ember…; de gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje. De még ha eltaposná a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal”.
Nem beszélt róla, miért ennyire fontos neki ez a francia gondolkodó, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha a közös „pascali” tapasztalatban keressük a választ. Ateistaként, az öngyilkosság gondolatát fontolgatta, amikor neki is hasonló megtérés-élményben volt része, mit Pascalnak 1654-ben. Ismerjük a híres szavakat: „Tűz. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene nem a filozófusok és tudósok Istene. Bizonyosság. Bizonyosság. Tapasztalat. Öröm. Békesség. Jézus Krisztus Istene. Az én Istenem és a te Istened. A te Istened az én Istenem. Megfeledkezni a világról és mindenről, Istent kivéve.” Akár az ő megtérésének dokumentuma is lehetne, s ahogy Pascal e szöveget ruhájának bélésébe varrva hordta haláláig, ő Pascalt hordta magával, talán mert életének erre a fordulópontjára emlékeztette. Az ő alaptapasztalata is ugyanabban a meggyőződésből gyökerezett: „Minden ember szívében van egy Isten alkotta űr, amelyet semmilyen teremtett dolog nem képes betölteni…” Ehhez tartotta magát – olykor gyötrelmes kételyek és megszenvedett kétségek „sötét éjszakái” közepette is – élete végéig.
Most megroppant a gondolkodó nádszál, s az Abszolút Igazság, amelyet fiatalkora óta olyan szenvedélyesen keresett és Jézus Krisztusban talált meg, fellebbenti a fátylat minden kétségéről. „Jézus haláltusája a világ végéig tart – hogyan alhatnánk alatta? ” – figyelmeztet Pascal. Igen, mi még nem aludhatunk, de te, kedves Laci, nyugodjál békében!
Bruncsák István
Magyar Kurír
Elhunyt Németh László
A Nagyváradi megyéspüspök és az egyházmegye papsága Isten akaratában megnyugodva, szomorú szívvel tudatja, hogy augusztus 4-én, csütörtökön Németh László tiszteletbeli kanonok, nyugalmazott plébános, életének 72., papságának 34. évében, szentségekkel ellátva elhunyt.
Németh László 1944. november 19-én született Aradon. Jakab Antal püspök szentelte pappá 1983. június 19-én Gyulafehérváron. Segédlelkész volt Margittán, majd plébános Érkeserűben, Tasnádszántón, Hegyköztótteleken és Köröstarjánban. 2008-ban történt nyugdíjazását követően a Nagyváradi Posticumba vonult vissza, a Szent Erzsébet kápolnában és a Szent Márton Öregotthonban teljesítve lelkipásztori szolgálatot. Az utóbbi hónapokban, betegségére való tekintettel a Nagyváradi Szent Márton Öregotthonban ápolták.
Németh László földi mAradványait augusztus 9-én 10.00 órakor ravatalozzák fel a Nagyvárad-újvárosi plébániatemplomban, 11.00 órakor szentmisét mutatnak be lelki üdvéért, majd a Nagyváradi Rulikowski temetőbe kísérik, és ott helyezik örök nyugalomra.
Forrás: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye
erdon.ro

Ismeretekkel épülhet a hitünk…
Több mint húsz gyermek látogatott el e hét során nap mint nap a Nagyvárad-újvárosi bibliahétre. A gyerekek játékosan, interaktív módon tanultak a Szentírásról, s egyéb programok is voltak.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület programjain belüli bibliahét hétfőn kezdődött, s a gyerekek a vasárnapi istentisztelet után egy kis program keretében mutatják majd be, milyen énekeket, jelenteket tanultak az öt nap leforgása alatt. Amint Herdeán Gyöngyi, a várad-újvárosi református egyházközség parókus lelkésze elmondta, a bibliahetet az egyházkerület minden gyülekezete megszervezi, mindenütt máskor zajlik, van, ahol már véget is ért, hogy a gyerekek akár több ilyen rendezvényen is részt vehessenek.
Kell az ismeret
A program minden nap rövid áhítattal kezdődött, melyet Herdeán Gyöngyi, vagy Sándor Lajos tiszteletes tartott, majd a gyerekek tanultak, játszottak, tizenegy órakor pedig uzsonnát kaptak – ezt a gyülekezet Nőszövetségének tagjai biztosították és ők gondoskodtak arról is, hogy a szendvics mellé mindig valami meglepetés is kerüljön, édesség, gyümölcs, egyéb. A gyülekezetépítés és a közösségi összetartozás szempontjából nagyon fontos már kiskoruktól Isten szeretetére, tiszteletére tanítani a gyerekeket, fejtette ki a parókus lelkész. Lényeges a bibliai történetek megismerése, hiszen a hit megéléséhez és megerősödéséhez, amint az a Szentírásból tudjuk, ismeretre is szükség van. „Mi hiszünk abban, hogy az Úristen Szent Lelke a kora gyermekkorban megszerzett ismeretek alapján is munkálni fogja a hitüket” – mondta a parókus lelkész. Egyúttal a bibliahétnek nyelvőrző szerepe is van, tette hozzá, hiszen vegyes családokból származó gyerekek is jönnek, mint ahogy olyanok is, akik nem magyar tannyelvű iskolába járnak. A vallásos énekek mellett népdalokat is tanulnak, úgyhogy jó alkalom ez arra, hogy az édes anyanyelvüket gyakorolják, megismerjék hagyományainkat.
Isten eszközei
A gyerekek hétfőn a fák királyválasztásáról tanultak a Bírák könyve alapján, kedden Saul megtéréséről, szerdán Dávid bujdosásáról és Saul életének megkíméléséről, csütörtökön az ötezer ember megvendégeléséről, pénteken pedig a tanítás arról szól, hogyan gyógyított Krisztus a Genezáret tavánál. Minden napnak külön bibliai üzenete volt – a csütörtöki arról szólt: legyünk Isten eszközei. Mindez egy kerettörténeten belül zajlott, melyet a KET-módszer alapján a gyerekek által alkotott, kendőkből, gyapjúból kialakított padlóképekkel, valamint vetítéssel tettek izgalmasabbá. Minden nap zajlott kézműves foglalkozás, melyen belül az aznapi történethez kapcsolódó tárgyakat készítettek a gyerekek, s az énektanulás is minden nap fontos részét képezte a programnak. A bibliahét anyagát a KREK nyári gyermekmissziós programja című könyv biztosította, tudtuk meg Pap Anikó vallástanártól. Rajta kívül Bere Zsuzsanna vallástanár és Erdődi Enikő pedagógus is közreműködött a gyerekprogramok lebonyolításában.
Neumann Andrea
erdon.ro

Sződemeteren emlékeztek Kölcsey Ferenc születésére
Augusztus 5-én a költő szülőfalujában, a Kölcsey-szobornál tartottak megemlékezést.
Pénteken, augusztus 5-én tartották az immár hagyományos Kölcsey-megemlékezést a Himnusz költőjének szülőfalujában, a Szatmár megyei Sződemeteren. Az eseményt immáron 27. alkalommal tartották meg, a helyszín most is a település református templomának szomszédságában található Kölcsey-szobor volt.
Az ünnepség keretében felszólalt Pataki Csaba, a rendezvényt támogató Szatmár Megyei Tanács elnöke, a főszervező Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa, a Kölcsey nevét viselő Szatmárnémeti főgimnázium igazgatója, Pataki Enikő, de a beszélők között volt Sződemeter polgármestere, Gheorghe Marian is.
Az ünnepségre távolabbról is érkeztek résztvevők: Kónya Melinda a Hollandiai Magyar Szövetség képviseletében szólalt fel, Ungurean Vladimir pedig a Moldvai Magyarok Egyesületének elnökeként tette tiszteletét az eseményen. Érdekesség, hogy az MME tagjai alig beszélik a magyar nyelvet, ám ennek ellenére magyarnak tartják magukat. A küldöttséggel érkező egyik szavaló a Himnuszt is román nyelven adta elő.
Az esemény üde színfoltja volt a mátészalkai Dancs Lajos Népdalkör fellépése - ennek tagjai olyan dalokkal érkeztek, amelyeket Kölcsey Ferenc is ismerhetett.
A megemlékezést a Kölcsey-szobor megkoszorúzásával és a Himnusz eléneklésével zárult.
szilagy.ro

Három helyet követel az MPP az RMDSZ parlamenti listáján
A felajánlott kettő helyett a Magyar Polgári Párt (MPP) három biztos bejutónak tekinthető helyre tart igényt az RMDSZ választási listáin – közölte szombaton az RMDSZ-el való egyeztetéseket követően a az MPP.
Az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt tárgyalódelegációi Csíkszeredában találkoztak szombaton. A felek megerősítették együttműködési szándékukat az őszi parlamenti választás tekintetében. A találkozót követően az RMDSZ közleményben tudatta: két biztos befutó helyet ajánl az MPP-nek az őszi parlamenti választásokra.
Az egyeztetéseken ugyanakkor szó esett egy közös választási program kidolgozásáról, a kampány-előkészületekről beleértve az induláshoz szükséges aláírásgyűjtési folyamatot, illetve a külföldön tartózkodó magyar nemzetiségű román állampolgárok választási regisztrációra való buzdításáról – áll az MPP közleményében.
A Biró Zsolt vezette szervezet úgy fogalmaz: a felelős politika jegyében kívánják folytatni a tárgyalásokat, világos célokat követve, ugyanakkor „garanciákat várnak a párt identitásának és entitásának megőrzése tekintetében, mert csak így fogadható el az RMDSZ lista, mint összmagyar lista”.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke a napokban azt nyilatkozta: az MPP egyik jelöltje várhatóan Háromszéken kap bejutó helyet az RMDSZ listáján, a másik befutó helyet Udvarhelyszékről vagy Maros megyeben kapja a polgári párt.
maszol.ro

Trianon árvái
Milyen etnikai változásokat indított el az első világháború Magyarországon? Kik voltak a vagonlakók? Hogyan próbálták megjeleníteni az elveszített hazát a háborús menekültek? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is válaszol a trianoni békeszerződés hatásait és következményeit az Akadémia támogatásával kutató történész szerző cikke. Ablonczy Balázs írása az mta.hu-nak.
Lineáris történelemszemléletünk miatt, a jelenből visszatekintve, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egyének és csoportok mobilitása a modern korok vívmánya, és minél inkább közeledünk a mához, annál többen élvezik az előnyeit, illetve szenvednek a kártételeitől. Holott már az 1914 előtti magyar társadalom sem volt az a mozdulatlan massza, aminek sokan szeretik láttatni. Az időszakos mobilitás a kötelező katonai szolgálat, a vasúti tarifarendszer átalakítása nyomán a mindennapok része lett.
Túl az Óperencián
Az 1880-as évektől meginduló tengerentúli kivándorlás kapcsán széles paraszti közösségeknek lett – közvetve vagy közvetlenül – alapélménye a személyek többé-kevésbé szabad mozgása. Ráadásul a kivándorlás nem mindig volt végleges: a Pennsylvaniában bányászként vagy gyári munkásként elhelyezkedő parasztember sok esetben hazatért, ha elegendő pénzt gyűjtött össze, vagy egy családi esemény erre kényszerítette. Aztán a hazai állapotok megtapasztalása után vagy a pénz elfogytával ismét útra kelt.
Voltak, akik öt-hatszor vagy még többször keltek át az óceánon.
Pálvölgyi Balázs és mások kutatásaiból tudjuk, hogy a magyar kormányzat válasza legalábbis ambivalens volt: miközben kezdetben próbálta szabályozni a nagy hajótársaságok szorításában az általuk mozgatott kivándorlási ügynökök tevékenységét, a szabad mozgás korlátozására nem gondolhatott, ugyanakkor a nemzetiségi területekről folytatott kivándorlást tűrte (még ha a hazatért, nemzetiségi öntudattal telített „pánszláv izgatók” tevékenységétől tartott is), és évtizedek után jutott arra a felismerésre, hogy a tengerentúlon mAradt magyar honosok szerveződéseivel, lelki gondozásával is törődnie kell. E kontextusban sokszor csak a tengerentúlra figyelünk, és elsikkad például a romániai kivándorlás vagy a Szlavónia-Bosznia irányába tartó belső migráció jelensége, amellyel kevesen foglalkoztak eddig, a legtöbbet talán Makkai Béla. Az, hogy az országban – nem csak a városokban – emberek elmennek, visszajönnek, új szemléletet, árukat, tárgyakat visznek a közösségükbe, számos vidéken a modernizáció szükséges hozadéka volt.
Az ellentétes irányú mozgás – tehát az, hogy nagyobb tömegben menekültek, országon belüli vagy azon kívüli migránsok jelennek meg egyes településeken – ugyan nem volt feltétlenül és mindenütt a mindennapok része, de teljesen szokatlannak sem lehetett tekinteni.
Háborús hullámverésben
A rohamosan modernizálódó nagyvárosok jelentős nemzetiségi tömegeket szippantottak fel, nemcsak a szlovák munkások tízezreit igénylő Budapest, de olyan gyorsan növekvő vidéki centrumok is, mint Temesvár vagy Győr.
A hadi vagy egyéb okokból Magyarországra érkező külföldiekről is találunk példát: az 1912–13-as Balkán-háborúk következtében nagyobb török katonai kontingensek szorultak az Osztrák–Magyar Monarchia területére, amelyeket különböző kisebb városokba – így Magyarországon például Miskolcra, Lőcsére, Ungvárra és Kaposvárra – osztottak szét az ellenségeskedések lezárultáig és a hazatérésükig. Bár előfordultak súrlódások, a helyi társadalmak jobbára rokonszenvvel fogadták a török legénységet és tiszteket, akiknek lehetővé tették saját vallási előírásaik betartását a mindennapi életben, sőt több esetben házasságra is sor került török tisztek és a helyi középosztály leányai között – tudhatjuk meg Balla Tibor hadtörténész 1997-es tanulmányából.
Az első világháború alatt az orosz hadsereg váratlanul sikeres galíciai, majd kárpáti betörése miatt már 1914 szeptemberétől menekültek tízezrei jelentek meg az ország belső területein. A menekültek között volt számos ortodox galíciai zsidó, akiknek a megjelenése ürügye lett a háború alatti és utáni antiszemita hangulatkeltésnek, kiutasításuk (vagy annak a követelése) pedig 1919 után megágyazott a második világháborús eseményeknek, így a kamenyec-podolszki deportálásnak is. De a háborús hullámverésben kerültek Magyarországra a népirtás elől menekülő örmények, az ország délnyugati részein pedig az olasz hadüzenet után olasz és szlovén menekültek jelentek meg.
Az összeomlás után
A magyar menekültügy nagy próbája – és bizonyos értelemben a 1918–1924 közötti menekülés előjátéka – az 1916. augusztusi román betörés nyomán elindult menekülthullám volt Erdély déli és keleti határ menti területeiről. Az utóbbi időben számos munka született az erdélyi menekültek helyi befogadásáról, így Csóti Csabáé, L. Juhász Ilonáé vagy Buczkó Józsefé. Több mint 200 ezer ember menekült Magyarország belső területeire, és mivel a magyar közigazgatás nem bírta a nyomást, a menekülőkből jutott a Dunántúlra is. Az „asszonyok futásaként” aposztrofált menekülés alakította ki a hasonló helyzetek kezelésének módját, legyen szó segélyezésről, gyermekvédelemről, a menekültek felvételi körzeteiről (Csíkszereda és Csík megye számára például Debrecent, a város környékét és Hajdú vármegyét jelölte ki a kormányzat) vagy az elhelyezésről.
Alig zárult le azonban az erdélyi menekültek visszatelepítése, amikor 1918 őszén, a világháborús összeomlás miatt immár nemcsak Erdélyből, hanem a megszállás alá került területek csaknem minden részéből elkezdtek özönleni a menekültek az ország belső részeibe. Ez a menekülés kezdetben spontánul indult (például a sorsdöntő december 1-jei román nagygyűlésnek helyet adó Gyulafehérvárról már novemberben elmenekült a városi tisztikar, így a település irányítását már a bevonulás előtt a helyi román értelmiség vette át). Amennyire a harci cselekmények vagy a határzár engedte, a menekülés a proletárdiktatúra idején is folytatódott. A hivatalos statisztikák szerint 1918 utolsó két hónapjában 57 ezer ember menekült az ország belső területeire, 1919-ben számuk csaknem megduplázódott (110 ezer fő), és a békeszerződés aláírásának évében, 1920-ban tetőzött, 121 ezer fővel.
1924-ig az 1920-ban felállított Országos Menekültügyi Hivatal szerint mintegy 350 ezer ember menekült át a trianoni Magyarországra.
Számukat a magyar kormányzat 1921-től adminisztratív eszközökkel is igyekezett csökkenteni. A kérdéssel monografikus szinten eddig egyedül foglalkozó amerikai-magyar történész, Istvan Mocsy ennél nagyobb számot adott meg 1983-ban született munkájában: 420-425 ezer menekültről írt. A hivatalos statisztikák szerint a 350 ezer menekült között több mint 104 ezer kereső volt, köztük egyaránt csaknem 20-20 ezres tömeget képeztek az állami és városi/községi, illetve a vasúti alkalmazottak.
Tévképzetek
Ezzel a tömeggel kapcsolatban érdemes két, viszonylag széles körben elterjedt, sztereotipizált képet cáfolni: egyrészt a menekültek többsége nem az államtól függő egzisztencia volt (persze arányuk lényegesen magasabb volt, mint a közszolgálati alkalmazottaké az ország teljes népességén belül), és egyelőre nem tudni, hogy milyen arányban voltak azok, akik követték a hivatalukat, amelyeket kiutasítottak az utódállami hatóságok, és mennyien azok, akik egyszerűen eljöttek.
Másrészt nem minden menekült volt egyúttal vagonlakó. A vagonlakók – bár nyilván a menekülthullámnak a közvélemény számára legjobban megjeleníthető részét alkották –mindig is kisebbséget képeztek ebben a 350 ezres tömegben. Egyes becslések szerint nagyából 40-50 ezer fő fordult meg közülük a vagonokban, és 16 ezer főnél több egyszerre sosem élt ezeken a rendező pályaudvarokon, mellékvágányokra félretolt vasúti kocsikban. A többiek más tömegszállásokon, hamar rosszhírűvé váló külvárosi barakktelepeken, volt kaszárnyákban helyezkedtek el. Részükre az 1920-as évek első felében állami támogatással beinduló telep- és házépítések jelentettek segítséget. Mivel a háborús pusztulás és a román megszálló erők rekvirálásai miatt a MÁV-nak állandó gördülőanyag-problémája volt, bizonyos esetekben a magyar kormányzat maga zárta le a határt a menekülők előtt, hogy a nyári betakarítás vagonszükségletét fedezni tudja.
A vagonlakók szociológiájához még két megjegyzés kívánkozik: egyrészt körükben a keresők és eltartottak aránya lényegesen különbözött az országos átlagtól (sokkal több volt körükben az eltartott), kiugróan alacsony volt köztük a földművelésből élők aránya (vagyis az ország lakosságának többségét kitevő agrárlakosság csoportjukban a keresőknek alig a tizedét alkotta), másrészt pedig – ugyan e tekintetben csak részkutatásokra hagyatkozhatunk – bár a közvélemény a „keresztény Magyarország” szenvedéseinek allegóriájaként írt és beszélt a menekültekről, úgy tűnik, hogy a zsidók aránya is számottevő volt köztük. Még akkor is, ha a zsidó sajtó egy része is feltűnően szemérmesen nyilatkozott róluk, nyilván tartva attól, hogy ügyüket összemossák a világháborús galíciai menekültekével.
A kormányzatnak arra is volt gondja, hogy Budapestet, a menekültek többségének célpontját valamiképpen tehermentesítse. Már a határ menti nagyvárosokban igyekezett megállítani a kocsikat, és ott kezelni a menekültek helyzetét. Így lassan elenyészett Budapest aránytalanul nagy szerepe a vagonlakók letelepítésében: 1924 nyarán már alig 300 vagonlakót számoltak össze Budapesten, országosan a számuk viszont még ekkor is 3000 körül volt. Az ügyük kezelésére életre hívott Országos Menekültügyi Hivatal nemcsak a számbavételükkel foglalkozott, hanem az állásközvetítéstől kezdve a diáksegélyeken és házépítéseken át egy sor tevékenységgel igyekezett közreműködni a menekültek beilleszkedésében, akiknek megítélése a magyar társadalomban nem volt mindig egyértelmű.
Hiányzó történet
A menekültek közül számosan létrehozták a maguk egyesületeit, amelyek különböző kiadványok, emlékművek, ünnepi rítusok segítségével igyekeztek megjeleníteni az elveszített hazát. Általánosságban azt lehet mondani, hogy önmagában csak az elűzetés élményére adott válasz nem volt elegendő: az ilyen egyesületeknél az emlékezés hamarosan kiüresedett, a tagok elfogytak, az emlékezés rítusai néhány ember nosztalgikus múltidézését vagy presztízsőrzését szolgálták. Az elveszített haza emlékének megőrzése, ápolása akkor bizonyult tartósnak, ha egy hosszabb távú mobilitási folyamatba illeszkedett, ha támaszkodhatott valamiféle etnoregionális tudatra (klasszikusan ilyen a magyarországi szepesi vagy székely diaszpóra esete), és ha a kapcsolat a szülőfölddel eleven mAradt, akár utazások, akár gyereknyaraltatás vagy egyéb eszközök révén.
Szűts István Gergely és mások tanulmányaiból egyre többet tudunk e tömeg társadalmi és politikai opcióiról, beilleszkedéséről, de a velük történtek nagy része még ma is elmondatlan, hiányzó történet.
Ablonczy Balázs az Az MTA Lendület Trianon 100 kutatócsoport közösségi oldala MTA Lendület Trianon 100 kutatócsoport vezetője. A trianoni békeszerződés 100. évfordulójára készülve olyan új, friss és érvényes művek publikálását tűzte ki célul, amelyek a szélesebb közvélemény számára is orientációs pontot jelenthetnek. A kutatócsoport törekvése, hogy ezáltal lerója a magyar történetírás adósságait a magyar és a nemzetközi szakmai közönséggel és a szélesebb közvéleménnyel szemben, illetve megjelenítse és érthetően bemutassa az így létrehozott és rendszerezett tudást. Eredményeikről az mta.hu a jövőben rendszeresen beszámol.
mta.hu/mta-hirei

Csíki Kamarazenekar: az a plusz, hogy van benne lélek
Fennállásának tizenötödik évfordulóját ünnepli a Csíki Kamarazenekar a hagyományos városnapi hangversenyen, amelyet vasárnap este 8 órától tartanak a Szent Ágoston templomban.
A zenekar két alapító tagja, Kovács László és Adorján Csaba mesélt a kezdetekről.
A Csíki Kamarazenekar 2001-ben alakult zeneszakos egyetemi hallgatókból és lelkes, fiatal hangszertanárokból. Az első koncert még saját erőből jött létre Szőnyi Zoltán Marosvásárhelyi karmester vezényletével.
„Kilencvenben indult a művészeti iskola, Kovács Laciék voltak az első generáció, mi a második, akik ott végeztünk zeneszakon. És ez a társaság, amiután elvégezte az egyetemet, visszajött Csíkba. És felvetődött egy zenekar ötlete, mert nem volt korábban ilyen fajta kezdeményezés itt. Egyszerűen akartunk valamit csinálni” – emlékezett vissza Adorján Csaba. „A rendszerváltás után ritkán volt zenekari hangverseny Csíkszeredában, megszűnt a filharmóniáknak az idelátogatása, szinte tíz évig volt egy vákuum ilyen téren” – fűzte hozzá Kovács László.
A zenekari koncertek fogadtatása már az elején jó volt, és ez azóta is így van. Szinte mindig telt házas koncerteket adnak. „Van egy bizonyos réteg Csíkszeredában, akire mindig lehet számítani. Kétszáz-kétszázötven ember rendszeresen bejön a koncertjeinkre. A Csíki Mozi ilyen szempontból is – és akusztikailag is – ideális hely koncertezni” – mutatott rá Adorján. ,
Az évek folyamán a Csíki Kamarazenekar komoly résztvevőjévé vált Székelyföld kulturális életének. A klasszikus repertoár mellett a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon a Csíki Kamarazenekar tagjai historikus barokkzenekari projektben is részt vesznek korabeli hangszertípusokkal, valamint korabeli hangolásban, de ugyanakkor más zenei stílusok fele is nyitottak.
A zenekar tagjai elmondták, már eleitől fogva segítette őket a városvezetés, év elején benyújtanak egy tervezetet – hat-hét hangversenyt tervezve – és kapnak egy bizonyos összeget, amiből egész évben gazdálkodhatnak. Ugyanakkor jó kapcsolatban vannak a megyei tanáccsal is. A zenekar alapját a vonósok teszik ki, vendégfellépőként szoktak fúvósokat is hívni.
A zenekari életről érdeklődve elmondták, a szervezés emészti fel sok energiájukat. Magához a munkafolyamathoz, ami a szakmai felét illeti, hozzá vannak szokva. Egy-egy koncert előtt három-négy napig délelőtt és délután is próbálnak. Az évadot úgy próbálják összeállítani, hogy mindenik koncert különleges legyen. Közönségbarát is legyen, és egyben stílusokban változatos.
„Sokat változott az életvitele a társaságnak, pont abból kifolyólag, hogy amikor elkezdtük, mindenki frissen végzett volt, természetes volt, hogy megváltjuk a világot. A lelkesedés, a lendület nem változott, de átrendeződött az életünk azáltal, hogy családot alapítottunk, a prioritások mások. Nem minden áron akarja az ember a művészetével megváltani a világot” – fogalmazott Adorján.
Kovács László rámutatott, úgy látják, hogy mindenféle szempontból megérett az idő arra, hogy az intézményesedés útjára lépjenek a közeljövőben, hisz így tudják megtartani a jó szakembereket. „Nagyon fontos a zenekarban, hogy egyetértés legyen. Az a különbség a Csíki Kamarazenekar és más szimfonikus zenekarok között, hogy szakmailag rendben vannak, de emberileg nem mindig van egyetértés. Ismerünk filharmóniákat, ahol elég komoly viszálykodás van. Mi arra törekszünk, hogy ha összeülünk, akkor legyen jó hangulat. Ez is szempont a szakmaiságon kívül” – magyarázta Kovács. Adorján hozzátette: „egy zenekar megszólal így is, úgy is, az a plusz, hogy van benne élet, lélek.”
Városnapi hangverseny
„Minden évben a városnapi hangverseny a legfontosabb koncertünk. Most a vonóskart bővítettük ki, mert átlagban húsz tagú szokott lenni, most harmincan lesznek, és ehhez jönnek még a fúvósok. Csajkovszkij egyik legimpozánsabb hegedűversenyét játsszuk. Nagyon különleges koncert lesz” – ajánlja Kovács László.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Felújítás előtt áll Kolozsvár ékessége
Uniós forrásokból tervezik felújítani Kolozsvár egyik fő látványosságát, a főtéri Szent Mihály-templomot – számol be Kiss Előd-Gergely a kronika.ro-n. Gondot okoz azonban, hogy a hazai törvényi előírások miatt a műemléképület restaurálásához szükséges 8–10 millió eurónak csupán a felét tudják lehívni az EU-s alapokból – közölte a Krónikával Kovács Sándor főesperes, kanonok, a Szent Mihály-plébánia vezetője.
Az egyházi elöljáró elmondta: másfél-két éve határozták el, hogy felújítják a római katolikus templomot. Mivel komoly restaurálást szerettek volna, először Mezős Tamással, a Budapesti Műszaki Egyetem professzorával beszéltek, aki nekilátott a munkának. Ő azonban nem romániai, ezért sok nehézségbe ütköztek, hosszú bürokratikus eljárás kellett volna ahhoz, hogy a hatóságok elfogadják a magyarországi szakember terveit. Ezért a főesperes úgy döntött, nem küzdenek tovább a bürokráciával és a Kolozsvári Maksay Ádám műépítészt kérte fel a munkára.
„Már korábban ismertem, és nagyon tiszteltem a munkáját, hozzáállását, hiszen amit mond, úgy is tesz. Amikor felkértem, megtiszteltetésnek vette, hogy ő foglalkozhat a Szent Mihály-templommal, igaz, megjegyezte: számítani kell arra, hogy sok irigyünk lesz. Azt válaszoltam: nem számít, ezt le lehet győzni, hiszen az a fontos, hogy a templom restaurálása jó irányba haladjon" – emlékezett vissza a kezdeti időszakra a főesperes. Hozzáfűzte, akiket Maksay Ádám munkatársként kiválasztott a feladatra, kivétel nélkül kiváló szakemberek.
Zajlik a régészeti feltárás
A római katolikus templomban jelenleg régészeti feltárás zajlik, a régészek hétvégéig befejezik a munkát, és közzéteszik az eredményeket összegző írásos beszámolót. A szakemberek négy helyen végeztek ásatásokat a műemlék épületben. Kovács Sándor arra is kitért, hogy bár a templom történetét megírták, az korántsem teljes, így a régészeti feltárás új információkkal szolgálhat. Például még mindig vita folyik arról, hogy hol volt az első templom a mai műemlék helyén.
Bonyolult procedúrák
Kovács Sándor szerint uniós forrásokból szeretnék finanszírozni a műemlék templom felújítását, azonban gondot jelent, hogy a romániai törvények szerint legfeljebb ötmillió euró uniós támogatást kaphatnak a célra. „Ötmillió euró kevés ehhez a templomhoz, a szakemberek szerint a teljes restauráláshoz 8–10 millió euróra lenne szükség" – magyarázta a főesperes. Az istenháza jelenlegi állapotáról elmondta: a Maksay Ádámék által végzett felmérések azt mutatják, hogy gondok vannak például az oszlopokkal, amelyek elcsúsztak vagy elferdültek. De a mennyezet és a tetőtér is javításra szorul. „Egy A kategóriába sorolt műemlék templom restaurálását nem egyszerű véghezvinni" – magyarázta. Felvetésünkre, hogy tervezték-e, hogy esetleg magyarországi alapoktól is kérnek támogatást, elmondta: nagyon ravaszul fogalmazták meg a hazai törvényeket, azok ugyanis előírják, hogy ha nyernek az uniós pályázaton, akkor más forrásokból, alapítványoktól nem kérhetnek támogatást. Sőt ha elfogy az uniós pénz, nem folytathatják azonnal a restaurálást. Legalább három évet kell várniuk, amíg más forrásokat felhasználva folytathatják a munkálatokat, ellenkező esetben vissza kell fizetniük az EU-s támogatást.
A főesperes elmondta: augusztus 25-én nyújtják be az uniós pályázatot, a tervek szerint a templom belsejét 2018-ban kezdenék el restaurálni, és 2020-ig szeretnék befejezni a munkát. „Azt mondták a szakemberek, hogy 2020 karácsonyán meg lehetne tartani a belül teljesen felújított templom megáldását. Ezért az első ötmillió euróból a legsürgősebb, legfontosabb munkálatokat végezzük el" – részletezte Kovács Sándor. Elmondta, abban bíznak, hogy a közbeszerzési eljárás zökkenőmentes lesz, és nem veszítenek időt azzal, hogy a versenytárgyalás vesztesei megóvják a döntést – írja a kronika.ro.
erdély.ma

Pityókafesztivál és dínomdánom Csíkszeredában
A krumplis ételek számtalan variációját sorakoztatták fel a résztvevők szombaton a tizenhatodik Csíkszeredai pityókafesztiválon, amely idén is a városnapok keretében zajlott – számol be Péter Beáta a kronika.ro-n.
A hétvégi rendezvénysorozat népszerű gasztronómiai vetélkedőjére ezúttal hatvan csapat nevezett be. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a megnyitón a városnapok legrangosabb, építő jellegű rendezvényének nevezete a fesztivált, s mint mondta, a közösségek, baráti társaságok ezáltal összekovácsolódnak, megerősödnek és „együtt építhetjük tovább családjainkat, intézményeinket, közösségeinket és Csíkszeredát”.
Míg a vetélkedő résztvevői ízletes krumpli-alapú készítményeikkel foglalkoztak, a szabadtéri színpadon nótaénekesek és néptánccsoportok szórakoztatták a közönséget, a gyerekek és felnőttek nagy örömére pedig a Budakeszi Bab Társulat óriásbábos utcaszínházi produkcióját is elhozta. Mint minden évben, fellépett a Kosz Szilveszter néptánccsoport is, ők már az első fesztiválon is jelen voltak. A rendezvény egyik legemlékezetesebb pillanata a Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapat bemutatkozója volt. Szikszai Tamás, a szurkolók egyesületének az elnöke elmondta, a pityókafesztivál megfelelő helyszínt biztosít ahhoz, hogy tovább építsék a kapcsolatot a vezetőség, a csapat és a szurkolók között.
„A hokicsapat menedzserével kitaláltuk az egész folyamatot, létrehoztunk egy hokis sarkot, ahol a gyerekek is játszhatnak, a szurkolók is elbeszélgethetnek az új edzővel, a csapatmenedzserrel. Akkor jött az ötlet, hogy mutassuk be hivatalosan, ünnepélyes keretek között a csapatot. Cél volt az is, hogy a régi szurkolókat is visszacsalogassuk a csapat háza tájára” – magyarázta.
Erdély.ma

Falutalálkozóra gyűltek össze a homoródkarácsonyfalviak
Aki csak tízévente, a falutalálkozóra érkezett szülőfalujába, alaposan rácsodálkozhatott szombaton Karácsonyfalvára. Értékes a külcsín, jövőbe mutató a belbecs. A helytörténetet a fotókiállítások, a történelmi múltat a ’48-asok új emlékműve idézi fel, a falufüzetek 3. kötetéből a hagyományos népi orvoslás helyi ismeretei köszönnek vissza.
Homoródkarácsonyfalva restaurált unitárius templomának környékén már az ökumenikus istentisztelet előtt szívmelengető találkozások hangoltak az ünnepre. A helybéli, Magyarzsákodon szolgáló Balázs Sándor unitárius lelkész közös örömeikről beszélt. Csiby László római katolikus lelkész, aki papi életének majd’ két évtizedét töltötte a helyi közösségben, Csíkszentdomokosról érkezve szólt a gyülekezethez.
A templom kerítőfalán kívül több százan állták körül a Béla Albert által faragott kopjás emlékjelet. A harmadik falutalálkozón egy perc csenddel adóztak azoknak, akik már nem lehetnek jelen a fenyves és szelídgesztenyés alján fekvő szülőhelyen. Ahol kézzelfogható a jövő – világlott ki Cseke Miklós polgármester beszédéből. Ahol kitapintható a múlt megbecsülése – érezhettük meg a Homoród menti Hannover huszárok nevében Béla Albert rímeiből. Azok a gyermekek, akik tíz éve mezei táborba jártak, most otthon élő fiatal felnőttekként becsülik meg a falubeli létet, és az egyetemistákkal énekelnek-táncolnak. Édesapja által az olasz frontról hozott verset tolmácsolt Barabás Józsi bácsi. Kelemen Delinke és Benedek Ágnes a szülőhelyszeretetről szavalt.
A közbirtokosság régóta tervezte az emlékműállítást – mondta el Orbán Csaba mérnök. Arról pedig, hogy a két Homoród mentén milyen események zajlottak 1848–49-ben, Mihály János, az NSKI kutatási referense beszélt. Benedek Mihály unitárius lelkész és Tamás Huba plébános kért áldást az emlékműre, és imádkoztak, hogy az ősök jósága, hűsége, bátorsága lehessen a mindenkoriak értéke. A himnuszt és a koszorúzást kísérő katonadalokat a rezesbanda fújta.
A Dungó Kulturális Egyesület (DKE), a közbirtokosság és a két egyházközség szervezte falutalálkozó másik csúcspontja a tárlatokon volt: Barabás Géza Elődeinktől örökölt című, házakat, embereket bemutató fotókiállításán ki-ki saját emlékeit osztotta meg, hasonlóképpen a Múltidéző régi fotográfiák láttán is. Aki pedig fellapozza dr. Pap Nóra, a Pécsi Tudományegyetem munkatársának Ezt nagyon tartották édesanyámék, nagyanyámék című könyvét, betekinthet a népi orvoslás tárházába. A bált a helyi fiatalok műsora nyitotta meg, és vasárnap mindkét templomban énekelt a DKE kórusa.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Tizenkét éve áll a kereszt a Pricskén
Gyakran mondjuk, de hisszük is, hogy jó nekünk itt lenni? – tette fel a kérdést Kémenes Lóránt plébános a Gyergyói-havasok legtetején, a Pricskén. A búcsús szentmise és az azt követő közös ebéd alkalmat adott a kérdés megválaszolására.
Urunk színeváltozásának ünnepét 2004-től a Pricske-tetőn is megülik a gyergyóiak. Érkeznek Szentmiklósról, a környező falvakból, távolabbi településekről vendégként, de az sem ritka, hogy itt nyaraló pestiek túralehetőséget keresve a búcsún kötnek ki.
„A kereszténység egy nagyon sportszerető vallás, mert a templomot mindig a dombtetőre építik, a zarándokhelyet pedig a hegyre. Hogy aki oda akar menni, annak meg kelljen mozdulnia. De van ennek egy jelképes üzenete is: miközben a testünket felfelé mozgatjuk, hiszem, hogy a lelkünk is megmozdul. A liturgia is erre buzdít: emeljük fel szívünket. És amikor a szívem fent van, akkor tudok igazán meghajolni, és hálát adni Urunknak” – kezdte prédikációját több száz ember jelenlétében az ünnepi szónok.
„Tizenkét éve a mi szent hegyünkön áll egy kereszt. És ki tudja, azóta hányan, hányszor mondták már el az idejövők közül, hogy nekünk milyen jó itt lennünk. (...) Tényleg jó nekünk itt lenni, vagy csak ezt mondjuk, mert így illik? Jó Gyergyóban élni? Akkor miért van tele egyre több gyergyóinak a szíve zúgolódással, pletykával, miért csak a rosszat kezdtük el meglátni egymásban, de magunkban nem. Ha jó nekünk itt lenni, miért könnyebb gyergyói fiatalokkal London utcáin találkozni, mint a Csobothegy utcában?” – szembesített a plébános, emlékezve Hajdó István főesperesre, aki számtalanszor hangoztatta: őszintén kell kimondani, és annak jelét adni, hogy jó nekünk itt lenni.
„Pricske hegye nagyon jó hely, hogy válaszra találjunk. A hegy az Istennel való találkozás helyévé válhat. Egy lehetőséggé. Felemeljük tekintetünket, amikor ide, a hegyre jövünk, és felemelkedünk a mindennapjaink fölé, elcsendesednek a harcok. Innen, felülről egy másik rálátásunk lesz arra a helyre, ahol élnünk és halnunk jó” – fűzte hozzá Kémenes Lóránt.
A szentmise végén Sajgó Balázs főcelebráns nem biztatta a híveket, hogy hamar hagyják el a hegyet, mert nem ért véget az együttlét. Ezer adagnyi eledelt főzött Benedek Árpád a Békény-forrás közelében. Székelyesen mondta hozzávalóit: van benne sertés- és disznóhús, birka és bárány, valamint növendék. A fűszerezése is székelyes volt, paprikával, sóval, borssal, köménnyel bolondítva. Hozzá járt kenyér, káposzta és kalács – igazi fejedelmi lakoma, amelyből lehetett még repetázni is. A telehas hozta a jókedvet, a traktor a harmonikást, így a déli miséről estefelé indult haza a résztvevők zöme.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Van még tennivaló a turisták „megtartásánál” Udvarhelyen
Továbbra is Magyarországról érkezik a legtöbb turista Udvarhelyre, de idén olaszok, franciák és németek is szép számban jöttek. A „kötelező” látványosságokon túl az aktív kikapcsolódási programok érdeklik az idelátogatókat, de kíváncsiak a hagyományos mesterségekre is. Kiderült az is, hogy félnek a medvéktől, ezért csak a bátrabbak túráznak, nagy hiányosság viszont, hogy nincsenek kempingek a környéken. Nagy az érdeklődés a Székely Támadt-vár iránt is, ám idegenvezetés nincs, és a műemlék is csak korlátozott időben látogatható.
Az Udvarhelyre látogató turisták főként átutazók, ám ha elidőznek a városban, szívesen felkeresik a kulturális célpontokat is. Az utóbbi években tapasztalható fejlődés a helyi turizmusban, de még hosszú az út ahhoz, hogy a tranzitváros úti céllá váljon.
„Székelyudvarhelynek örökös problémája volt, hogy az ide érkező vendégek viszonylag kevés időt töltenek el a városban. Valóban tranzitturizmusról beszélhetünk Udvarhely esetében, hiszen e tekintetben a környező települések falusi turizmusa sokkal nagyobb erővel bír, mint maga a város. Ezt az állapotot nem lehet napok alatt megváltoztatni, egy stratégia szükséges ahhoz, hogy minőségi változást lehessen elérni a kínálat terén” – fogalmazott Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója.
A központi szoborpark szomszédságában található információs pontnál is megkérdeztük, mi iránt érdeklődnek az Udvarhelyre érkezők. Toró Noémitől kaphatnak – akár több nyelven is – információkat az érdeklődők főszezonban, azaz májustól szeptemberig. Az ide érkezők leginkább az eseményekre, aktív kikapcsolódási lehetőségekre, programokra kíváncsiak, kánikula idején a strandolási lehetőségekre is. Legtöbben Magyarországról jönnek, de idén szép számban voltak olaszok, franciák és németek is. Érdeklődnek a hagyományos mesterségek felől, keresettek a tájházak. Sokan kíváncsiskodnak, hogy a környéken biztonságos-e a túrázás a medvék miatt. Szervezett körülmények között viszont szívesen járnak sóvidéki medvelesre.
Nagyon népszerűek a szejkefürdői székely kapuk és a Székely Kálvária is. Ami a foghíjas programkínálat mellett hiánycikknek bizonyul, az a kempingezési lehetőség – osztotta meg tapasztalatait Toró Noémi. Az aktív kikapcsolódási lehetőségek kínálata viszont bővül, egy alternatívaként mától kísérleti jelleggel biciklit is lehet bérelni a Kossuth utca 42. szám alatt – tudtuk meg Orbán Melinda irodavezetőtől. Ezenkívül számos hiánypótló szolgáltatásban gondolkodnak a jövő szezonra, ezért idén nyáron a szállásadókkal kérdőíves felméréseket végeznek a turisták körében, hogy kiderítsék, mire lenne valós igény.
A szoborpark melletti információs pont naponta 10 és 18 óra között van nyitva, a hétvégéken pedig 9-től 13 óráig. A Kossuth utcai főirodában ugyanakkor naponta 8-tól 16 óráig fogadják a látogatókat. Találunk telefonszámot is kifüggesztve, és állandó jelleggel vihető el négynyelvű tájékoztató füzetecske.
Vonzó a környezet
„Nagyon szeretjük itt” – mondta Megyesi Edina, aki férjével és gyermekeivel már tizenegy éve visszatérő vendégek Udvarhelyszéken. Magyarországon Debrecen mellett laknak, ám mára már számos barátságot kötöttek a környéken. A múzeumok és kulturális látnivalók a két kisgyermek miatt nem igazán potenciális célpontok számukra, de a túrahelyeket előszeretettel látogatják. A táj szépsége ragadta meg őket leginkább, szeretnek a természetben barangolni, így a Békás-szoros mellett Ivó és Gagy is kedvenceik közé tartozik. Amióta idejárnak, azt vették észre, hogy rengeteget fejlődött turisztikai szempontból is a vidék. „És nagyon kedvesek itt az emberek, akármerre megyünk” – tette hozzá Edina. Ő egyébként azt is megfigyelte, hogy Magyarországhoz képest itt sokkal jobb az intézmények és boltok nyitásrendje is.
Találkoztunk egy kisebb turistacsoporttal is, a Szabó és Molnár család apraja-nagyja a szoborpark környékén fényképezkedett. Ők szintén Magyarországról érkeztek Székelyudvarhelyre, még keveset láttak a városból, de máris megtetszett nekik. A következő napokban fogják körbejárni a vidéket, ehhez vettek magukhoz az infópontnál található brosúrákból.
Amit Székelyudvarhelyen fel lehet keresni
A turisták körében népszerű fő udvarhelyi látványosságoknak, célpontoknak számítanak a városközpont szobrai, a templomok, a múzeum, a képtár, a Jézus-kápolna, a Székely Támadt-vár. Utóbbi nagyon kedvelt célpont lenne, de egyelőre nincs lehetőség idegenvezetésre, és jelenleg restaurálás folyik a műemlék területén. Az iskola titkárságán azt az információt kaptuk, hogy amíg a munkások a helyszínen dolgoznak, a turisták is nézelődhetnek.
Turistabarát nyitásrend
Megnéztük azt is, mennyire turistabarát a város kulturális intézményeinek nyitásrendje. A nyár folyamán az új múzeumépület hétfő kivételével 9 és 18 óra között látogatható, ilyenkor tárlatvezetés is igényelhető. Múzeumpedagógiai foglakozás igénylése esetén előre be kell jelentkezni – tudtuk meg az intézmény igazgatójától. A Képtár épülete továbbra is a Kossuth Lajos utca 42. szám alatti ingatlanban található, a költözés miatt viszont ebben a hónapban előzetesen itt is be kell jelentkezni. A Jézus-kápolna hétköznapokon 10 és 17, hétvégeken 10 és 14 óra között látogatható. A szejkefürdői Borvízmúzeum hétvégi nyitásrendje megegyezik a kápolnáéval, hétfőkön mindkettő zárva tart. A Művelődési Ház naponta reggel 8-tól este 7–8 óráig látogatható. Az intézmény mindig is bővelkedett Időszakos kiállításokban, ez alól az augusztusi hónap sem lesz kivétel – tájékoztatott Elekes Gyula igazgató, hozzátéve, hogy a nyári főszezonban naponta harminc és száz közötti látogatójuk van.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro

Kezdődik a Sic Feszt Székelyföldi Szabadegyetem
Csütörtökön startol Csomakőrösön a Sic Feszt Székelyföldi Szabadegyetem, amelyen a szórakoztatás mellett a szervezők az aktuális közéleti témákra is hangsúlyt fektetnek.
A fesztiválozókat változatos programkínálattal várják, többek között a Székelyföldi turizmusról, fesztiváldivatról, közösségi médiáról tartanak előadásokat a meghívott előadók. A rendezvény hivatalos megnyitója pénteken, 10 órától lesz, ahol többek között felszólal Kelemen Szilárd Péter, a rendezvény főszervezője, Oltean Csongor, a Hárit elnöke, Gyerő József, Kovászna város polgármestere, valamint Fejér László Ödön parlamenti képviselő.
Szombaton lesz a családi nap, több mint ötvenféle játékkal, rajzpályázat-kiértékelővel. Ezen a napon lépnek fel a Kelekótya, valamint az Evilági együttesek. A rendezvény ugyanakkor diákolimpiának is otthont ad, melynek célja, hogy a fiatalok a szórakozás mellett a csapatmunkát is megtapasztalják. A győztes csapat nyereménye egy Brüsszeli tanulmányút lesz.
A fesztivál zenei felhozatala idén is változatos, hiszen a fellépők között megtalálható a Bagossy Brothers Company, a Wellhello, az Intim Torna Illegál, az Ocho Macho, de helyi tehetségeknek is biztosítanak fellépési lehetőséget. Az éjszakába nyúló koncerteket lemezlovasok fellépése követi, a csütörtök éjszaka hangulatfelelősei Nick Havsen és Dj Dewil lesznek.
Kakasy Orsolya
Székelyhon.ro

Tánc mint örökség
Ötödik kiadásához ért a gyergyói táncok tábora. Frontembere Farkas Tamás, aki gyűjtötte, tanulta és Berecz Andrással hazakísérte a gyergyói tánclépéseket. Az első tábor 60–70 fővel indult, most 150–160 gyerek volt.
Egy hét táborozás Gyergyóremetén a népdalok és néptánc jegyében, a gyergyói figurák éltetéséért – így jellemezhető a szombat este gálaműsorral véget ért V. Gyergyói Tánc- és Zenetábor. A népes jelentkezés alapos programbeosztást igényelt, tudtuk meg a program koordinátorától, Bakai Ádámtól.
Négy helyszínen folyt az oktatás. Farkas Tamás és Gál Nóra a haladóknak, Ivácson László és Tekeres Gizella a középhaladóknak, Laczkó-Benedek Tünde és Balogh Szabolcs a kezdőknek tanította a gyergyói táncokat. Újdonsült tánctanárukkal, Rigmány Lajossal és Kingával gyimesi táncokat tanult a remetei Sirülő néptánccsoport, akik az elmúlt négy tábor alatt, és azon kívül is a gyergyói tánclépéseket gyakorolták. De volt további helyszíne is a tábornak: az ötödik helyen folyt a hangszeres oktatás Vizeli Balázzsal, hét hegedűssel és egy brácsással, Erőssné Sándor Judit feladata volt a népdaloktatás csoportokban és közösen. Mindezek mellett esténként adatközlők fellépését nézhették meg – táncház előtt – a táborlakók. Majd minden gyergyói településről érkeztek idős táncosok, hogy tudásukat megosszák.
András Gabriella iskolapszichológus ezúttal szülőként és kísérőként volt jelen a gyergyói táborban. „A Hóvirág néptánccsoport képviselőit kísértem ebbe a táborba. Már vakáció előtt meg volt hirdetve, tavaly is részt vettünk, igaz, akkor többen. Most ért véget a hóvirágos tábor, sokaknak más programjuk adódott, így idén kevesebben jöttünk. A Hóvirág szervezte, Nagy Zsuzsa gondoskodott arról, hogy minden nap legyen, aki szállítsa és kísérje a gyerekeket, szülőket vont be segítségképpen” – ismertette a tényeket András Gabriella. Elmondta, a gyergyószentmiklósi néptánccsoport vezetősége nagy figyelmet fordít arra, hogy minél változatosabb táncoktatásban legyen részük a gyerekeknek, minél több vidék táncát megismerjék.
Gyakori, hogy a gyerek, ha távol is kerül születési helyétől, szívesen visszatanulja a táncot? – érdeklődtünk Farkas Tamástól. „Mindenki a gyökerei miatt kíváncsi a múltra, az ősökre, azok származására, a kultúrájára, életre, táncra. Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben az is megtörténjen, hogy Amerikába hívnak gyergyói táncot oktatni. És nem szeretnénk visszautasítani” – neveti el magát a táncoktató.
Van kitől tanulni, és van, akinek átadni. De még bővítésre is lenne mód, hisz indulhatna cimbalomoktatás, a tánc és énekpróbák közötti szabadidőben népi foglalkozásokba is belekóstolhatnának a gyerekek. Csak javukat szolgálná, ha megismernék a bútorfestést, nemezelést vagy akár a fafaragást.
Szombaton este gálaműsorral mutatták meg a táborozók a nagyközönségnek, mivel töltötték az idejüket egy hétig. Lassan nem lesz olyan gyergyószéki ember, aki ne hallana erről a visszaidézett tudásról. Sőt, határokon is túlment a híre, főleg mióta a Művészetek Palotájában is megízleltették a figurákat. A szervezők nem akarnak ennek határt szabni. Jövőre újabb tábort terveznek, lehetőséget kínálnak a tánctanulásra. És hogy az akarat is érzékelhető legyen, íme egy tény: az idei táborban a remeteiek ingyen vettek részt, hogy pénzhiány miatt távol ne mAradjon egyetlen csemete sem. Sőt, ingyen kapták az ebédet és vacsorát. Utóbbit azért is, hogy le ne mAradjanak az azt követő táncházról. De kedvezményt kaptak a Gyergyószék valahány településéről érkezők is, a legfontosabb, hogy ők ismerjék saját táncaikat. Ugyanakkor nyitott mAradt a rendezvény, így nyílt mód arra, hogy az udvarhelyiek vagy éppen a svájciak, magyarországiak is csatlakozhassanak.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Sikeres falunapok Kommandón
Kisebb incidens zavarta meg vasárnap a Kommandói Napok eseménysorát. Szíriai fagylaltos furgonokba bújt migránsok érkeztek a falu határába, áttörték a Grenzkommando vámot. A szolgálatos határőrök végül sikeresen megállították az illegális fuvarozókat, előállították a határt törvénytelenül átlépő szíriaiakat. Azok spontán tüntetésbe kezdtek, eurót, Németországot és nőket követelve. A hatóságok azonban kitartottak, feltoloncolták őket a kommandói gőzös szerelvényére, és elküldték „Merkel nagymamájukhoz”.
A kommandói fiatalok által megrendezett paródia több mint kétszáz érdeklődőt vonzott, vígan nézték az eseményeket, és nemcsak eme „incidensnek”, de nagy sikere volt a kétnapos faluünnep majd minden műsorszámának Kommandón. A szervezők mindenre és mindenkire gondoltak, senki nem mAradt szórakozás, kikapcsolódás nélkül. Látogatóban nem volt hiány, másfél ezernél is többen vettek részt a falunapokon, sokan jöttek a környező településekről és a kovásznai fürdővendégek közül is. Fúvósok, könnyűzenei előadók, néptáncosok és -dalosok, humoristák biztosították a jó hangulatot, volt lovasíjász-bemutató, ügyességi tűzoltóverseny, focimérkőzés, és „összecsaptak” a favágók is. Vasárnap második alkalommal szervezték meg a vasutas-találkozót. Tavaly 60–70 személy vett részt az eseményen, idén kéttucatnyian sem voltak. A találkozóból mégis hagyományt kívánnak teremteni, jövőben és a következő években is megszervezik, addig, míg meghívó nélkül is szép számban összegyűlnek az egykori vasutasok, családjaik – mondta el érdeklődésünkre Kocsis Béla polgármester. A találkozót a helytörténeti múzeumban tartották, és egyúttal megemlékeztek a kommandói famunkások 1936-os sztrájkjáról is. Az akkori eseményekről Szabó (Biloklávek) Mária múzeumvezető tartott érdekes előadást. A sanyarú körülmények miatt szenvedő munkások szakszervezeti mozgalmat kezdeményeztek, megtorlásul a gyár vezetősége indok nélkül elbocsátotta az alapításban részt vevő 28 munkást. Szolidaritásból 780 kommandói munkás kezdett általános sztrájkba 1936. június 30-án. Csak július 6-án kezdtek újból dolgozni, látványos eredményeket nem értek el, de történtek változások, amelyek kihatottak Kommandó életére. Többek között abban az évben emelték községi rangra a települést – mesélte Szabó Mária. A sztrájk emlékére még a kommunista rendszer idején emléktáblát helyeztek el az egykori nagy iroda falán. A tegnapi találkozó résztvevői a táblánál koszorúzással emlékeztek elődeikre.
A találkozóval párhuzamosan a Sikló Egyesület vasutas játékokkal szórakoztatta a gyerekeket. Az összejövetel legöregebb résztvevője, Szabó-Schuller Dionisie felelevenítette, hogy egykor virágzó település volt Kommandó, de mára elszigetelődött, rosszak az oda vezető utak. „Úgy élünk, ahogyan tudunk” – vonta le a következtetést. Fazakas Gyula volt iskolaigazgató úgy értékelte, a fakitermelés terén sok változás nincs, még mindig aprópénzért, sokszor munkaszerződés nélkül kell dolgozniuk a kommandóiaknak. Kocsis Béla szerint valóban vannak gondok a bérekkel, de azért jó dolgok is történnek a községben. Nem a zöld arany kitermelésében van a település jövője, hanem a turizmusban – szögezte le. Jó előjel, hogy egyre többen építenek hétvégi házat a környéken. Azonban azt is tudni kell, hogy a Kommandó körüli telkek nem tartoznak mind a község adminisztratív területéhez, így ott az engedélyeket, területrendezési terveket más önkormányzatok bocsátják ki – hangoztatta. A természeti tényezők mellett a sípálya és a kisvasút lehet a kommandói turizmus húzóereje. Jó hír: a megyei tanács támogatja, hogy a Brafor vagyonából megmAradt sínrendszer, a vasúti szerelvények kerüljenek kommandói tulajdonba – ismertette.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

El kellett távolítani a székely zászlókat (Kézdivásárhely)
A Brassói táblabíróság május 26-i jogerős ítélete értelmében Bokor Tibornak, Kézdivásárhely polgármesterének a múlt hét végén el kellett távolíttatnia azt a két székely zászlót, amelyeket 2014. július 26-án Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Zsigmond Barna Pál Csíkszeredai főkonzul jelenlétében vontak fel a céhes város egykori katonaneveldéje előtti téren, a Hősök emlékműve mellett. A zászlórudak egyelőre a helyükön mAradtak.
Emlékeztetjük olvasóinkat: 2015. május 30-án jogerős bírósági ítélettel kötelezték a város polgármesterét arra, hogy a Gábor Áron térről vonja be a 2013. március 15-én felhúzott székely zászlókat. Dan Tanasă szolgálatos feljelentő álma teljesült, végleges és visszavonhatatlan bírósági ítélettel másodszor is el kellett távolítani a köztérről a székelység szimbólumát. A város vezetősége még keresi azt a magán- vagy egyházi területet, ahová ismét fel lehetne vonni a román hatalom által eltávolíttatott székely zászlókat. Szombaton még a helyén volt, de hamarosan ugyancsak Dan Tanasănak „köszönhetően” a városzászlót is el kell távolítani a polgármesteri hivatal homlokzatáról és a tanácskozóteremből.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hangsúly a helyi értékeken (Falunapok Bardocon)
Zene, foci, néptánc, állatkiállítás és sok jókedv – néhány szóban így lehetne összefoglalni a hétvégén zajlott bardoci falunapokat. Ez alkalommal is megemlékeztek a labdarúgócsapat egyik legjelentősebb támogatójáról, a bardoci születésű néhai kovásznai polgármesterről, Lőrincz Zsigmondról.
Szombat délelőtt a Cserey-kertben tartották a hagyományos állatkiállítást. A gazdák büszkén vonultatták fel a mindennapokban oly sok hasznot hajtó szép állataikat. A legszebb lóért járó elismerő oklevelet Székely Attila vihette haza, a legszebb szarvasmarhát Tókos Zsolt vonultatta fel, a mintegy húsz kutya közül a legszebb nagy testűnek a Dénes Vilmosét, a kis termetűek közül a Fazakas Tündéét választották, a legszebb szárnyas pedig Tókos Kinga tulajdona. A versenyt követően az állataikat megmutatókat és a jószágokra kíváncsiakat a közbirtokosság vendégelte meg vaddisznótokánnyal. A délutáni órákban a Prima Sportegyesület labdarúgópályája előtt álló emlékműnél Lőrincz Zsigmondra emlékeztek tisztelői: bár Kovásznán élt, de nem feledte szülőföldjét, segített és támogatott minden nemes kezdeményezést – hangzott el méltatóitól.
A Csala kürtje fúvószenekar játékát követően a Dobó és Hajnalcsillag néptánccsoport mutatta be közös műsorát, majd a baróti Mozaik tánccsoport és a bardoci IKE Csodacsapat lépett fel. Az esti órákban Syntia, a Másnaposok és meghívottjaik szórakoztattak, végezetül utcabált tartottak. Tegnap a helybeli Farkas Laura, a baróti Syncron tánccsoport, a Kormos néptánccsoport, Bardoc testvértelepülése, Geszt néptáncosai, a mulatós zenét játszó Mohácsi Brigi lépett fel, az eseményt záró tűzijáték előtt a Party Szerviz tartott szabadtéri bulit.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
ROMÁNOK, HAZA! Román állampolgárok is célpontjai voltak az utóbbi időszakban a zömmel az Európai Unióból való kilépésre szavazó dél-nyugat-angliai Cornwall megyében történt rasszista támadásoknak – írja a Nagy-Britanniában szerkesztett Ziarulromanesc.net román nyelvű portál. Az egyik ilyen incidens egy camborne-i bevásárlóközpontban történt, egy férfi rákiabált két személyre, egy szír és egy román állampolgárra: „Miért vagytok itt? Arra szavaztunk, hogy távozzatok, tűnjetek a pokolba innen!” Ugyanott egy román párt is hasonlóan inzultáltak. Hasonló incidensek történtek Truro és St. Austell településeken is, minden esetben a kiabálók azt sérelmezték, hogy a túl sok bevándorló elveszi az angolok munkáját. A portál emlékeztet, hogy a kelet-angliai Norwich-ban Molotov-koktélos támadás ért egy román boltot nem sokkal a brexit-referendum után. (Főtér)
CSODABUSZ TURISTÁKNAK. Az elmúlt napokban, az Untold zenei fesztivál ideje alatt debütált, de amíg jó idő van, rendszeresen járja Kolozsvárt az emeletes városnéző busz. A nagyobb turistaforgalmat lebonyolító nyugati városokban – és nem csak Londonban – a mindennapok természetes részévé váltak a piros színű városnéző buszok, amelyeket elsősorban a turisták vesznek igénybe, hogy minél kevesebb fáradsággal járhassák körbe úti céljuk nevezetességeit. A busz ötven férőhellyel rendelkezik az emeleten, de további helyekkel kiegészíthető a földszinten, ahol étel- és italrendelésre is lehetőség van. Az első járat szombaton 11 órakor indult, és megállt például a Fellegvárban, a falumúzeumnál és a vízmúzeumnál is. Egy utazás 70 lejbe kerül egy személynek és 125 lejbe egy párnak. Az ár tartalmazza a buszon elfogyasztott étel/ital árát és a múzeumok belépőit is. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mocskos és tiszta mancsok?
El a politika mocskos mancsaival (magyarán: el a kezekkel) az Unirea Nemzeti Kollégiumról! – tette le a garast Marius Pascan, a liberális párt szenátora, a polgármester volt tanácsadója, a "törvényesség" fölött őrködő volt prefektus abban a katolikus egyház- és magyarellenes kampányban, amelynek "irodalma" egy hónap alatt immár kötetekre rúg. Miközben a tótágasra állított tények hátterében feljelentések tömkelege bombázza az iskolák működtetésében és fenntartásában érintett intézmények mellett a korrupcióellenes ügyészséget is, nincs az a magyargyűlöletéről elhíresült személy, aki ne mondta volna el a véleményét a "feszült, sőt robbanás előtti helyzetről", ami "a román tanulók üldöztetése és az iskolából való elűzése" miatt alakult ki – fogalmaz például az Evenimentul zilei újságírója.
A valós helyzet annyira egyszerű, hogy rendkívül bonyolultnak is fel lehet fogni. A katolikus egyház 2004-ben kapta vissza jogos tulajdonát, a volt katolikus főgimnázium épületét, ami a kukacoskodások miatt a Legfelsőbb Törvényszék elé került, ahol döntést hoztak. Ennek ellenére az időközben beinduló magyar tannyelvű katolikus osztályoknak nem volt helye az épületben, ahol azóta is az Unirea Nemzeti Kollégium fészkel. Ennek vezetői az évek során hallani sem akartak arról, hogy a tulajdonost is beengedjék, holott 2009-ben lejárt a türelmi idő, s ezzel együtt az egyháznak az a kötelezettsége is, hogy helyet adjon a saját épületben működő iskolának. Miközben az Egyesülés középiskola évekig szerződés nélkül, jogtalanul székelt az épületben – kíváncsi vagyok, melyik magyar iskolának nézték volna el ezt –, 2014-ben az iskolaügyekért felelős Katolikus Státus szerződést kötött az iskolafenntartó polgármesteri hivatallal, hogy húsz évig bérbe adja az épületet, azzal a feltétellel, hogy az egyik melléképületbe beköltözik a Római Katolikus Teológiai Líceum. A bérleti szerződés mellett egy 2019-ig szóló egyezséget is aláírtak a termek felhasználásáról. Akkor még nem lehetett tudni, hogy az Egyesülés kollégium magyar osztályai, kettő kivételével, átkérik magukat a katolikus iskolába, és a líceum fogja meghirdetni az induló kilencedik osztályokat is, amelyhez két tanteremre van szükségük. A szóban forgó termekkel rendelkezett volna a főbérlő, ha a távozó magyar osztályok helyett nem indít újabb román tannyelvű osztályokat, ami felborította a kényes egyensúlyt, és a B épületben működő két magyar tannyelvű osztálynak nem mAradt hely az iskola által használt főépületben. A tulajdonos pedig, amely ahelyett, hogy már kezdettől fogva a birtokában levő főépület legszebb osztályait igényelte volna, egy melléképületben húzza meg magát, s eltűri, hogy ne adjanak kulcsot az egyház által felújított díszteremhez sem, a gyűlöletbeszéd és egy minisztériumi vizsgálóbizottság kereszttüzében kellett igazolja a bizonyítványát. Marius Pascan szenátor újból elérte a célját, ahogy a hazugságokkal feltupírozott koronkai iskola ügyében is. Ott a folyamatos jelentgetések, interpellációk nyomán átlátszó csalással buktatták meg és váltották le az iskola igazgatónőjét, s nevezték ki helyébe azt, aki az igazgatóra hárított hibát elkövette. Bár teljesítette a szenátor és koronkai barátjának kívánságát, Marius Pascan teljes hévvel Somesan Stefan főtanfelügyelő ellen fordult, aki, véleménye szerint, szociáldemokrata politikusként Borbély László RMDSZ-es képviselővel együtt a politika mocskos mancsait képviseli. Gyűlölködésre ösztönző beszéde és a szenátusban hangoztatott valótlan állításai alapján vajon ő a "tiszta mancsúak" közé sorolja magát?
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Holtmarosi Gyöngykoszorú
"Összehoz minket a tánc"
Virágos szoknyás és székely ruhás lányok, fekete csizmát, kalapot viselő kis és nagy legények tűntek fel vasárnap délelőtt Holtmaros utcáin. A 21. alkalommal megszervezett Gyöngykoszorú találkozóra éppen 21 néptánccsoport érkezett, nemcsak a környékbeli településekről, hanem Érmihályfalváról és a magyarországi Soltról is jöttek Maros menti barátokkal találkozni és persze táncolni vágyók.
A hagyományos felvonulás előtt Papp György, a találkozó főszervezője avatott be a részletekbe. – A magyarói Polgármesteri Hivatal, a helyi kulturális egyesület, illetve a faluközösség együttműködésével szervezett néptánctalálkozót nem első alkalommal kapcsolták össze a szombaton zajlott falunappal, amikor nótaestre, könnyűzene-koncertekre, illetve tűzijátékra is sor került. Szintén ekkor lépett először közönség elé a solti testvértelepülés Aranykulcs nevű mazsorettcsoportja – tudtuk meg a főszervezőtől. Papp György azt is elmondta, hogy a holtmarosi Gyöngykoszorúnak évek óta díszvendége is van, a múlt évben a Maros Művészegyüttest, idén a Bekecset hívták meg. A Maros megyei települések – Mezőbergenye, Erdőcsinád, Marosvécs, Disznajó, Marosfelfalu, Szabéd, Vajdaszentivány, Csittszentiván, Mezőbánd, Kisfülpös, Szentgerice, Marosszentkirály és Szászrégen – mellett távolabbi vidékről, a Bihar megyei Érmihályfalváról is érkeztek táncosok, ugyanakkor a jeddi és Marosvásárhelyi citerások is eljöttek zenélni Holtmarosra.
– Ez nem egy egyszerű seregszemle, nem fesztivál, sokkal inkább népi vigadalom. Ilyenkor az elszármazottak is hazajönnek, a hagyományápolás mellett ez a Gyöngykoszorú fontos hozadéka – tette hozzá Papp György.
Táncosból szervező
A folyamatosan érkező néptánccsoportok vezetői egy szép arcú székely ruhás lánynál, a holtmarosi Zsigmond Aliznál jelentkeztek be, aki szabad perceiben szívesen beszélgetett velünk.
– Elsős koromtól 14 éven át táncoltam az itteni néptánccsoportban. Négy éve Kolozsvárra járok egyetemre, de egy-két évvel ezelőtt, amíg nem kezdtem el a tanulás mellett dolgozni, még rendszeresen hazajártam a táncpróbákra – mondta Aliz, majd azt is elárulta, hogy a kalotaszegi tánc a kedvence.
– A Gyöngykoszorú találkozók mindig nagy élményt jelentettek számomra. Összehoz, összekovácsol minket a tánc, sok barátság szövődik ilyenkor. Az érmihályfalvi Nyíló Akác tánccsoport áll hozzánk legközelebb, ők most huszadik alkalommal jöttek Holtmarosra, és mi is mindig visszajárunk hozzájuk – tette hozzá a huszonéves lány, aki ezúttal nem lépett fel a táncosokkal, a helybéli fiatalok szervező csapatában viszont fontos szerepet vállalt.
A holtmarosi fiatalok a rendezvény előtti héten végigjárták a falut, kihirdették a találkozót, és adományt – élelmiszert, pénzt – gyűjtöttek, majd a rendezvény további előkészületeiben, például a konyhán segédkeztek, végül a vendégek fogadásából is kivették a részüket.
Belenőttek a táncba
Papp Györgytől megtudtuk, hogy az 1992-ben alakult holtmarosi néptáncegyüttesnek régebb 60-65 tagja is volt, és a táncosok három korcsoportra oszlottak. Mára egyetlen, 20 fős csoport mAradt, 16 és 27 év közötti táncosok alkotják.
– A jelenlegi csoport óvodáskortól táncol, gyakorlatilag belenőttek a táncba – tette hozzá a Gyöngykoszorú főszervezője.
A találkozón a tinédzserek mellett szép számban akadtak kisiskolások is. Marosvécsről Gorbai Mária Melinda és Tóth Pál Melinda csoportvezető két csapatot hozott, a tizenévesekből álló lánycsoportot, illetve a középcsoportot, amelybe második osztálytól járnak a gyerekek.
– A lányok dunántúli ugróst, a középcsoport mezőségi táncokat ad elő, Gorbai Eszter pedig énekel – tudtuk meg az oktatóktól, akik egyetértettek abban, hogy a kisebb gyerekek is felismerték a hagyományápolás fontosságát, a szünidőben is örömmel járnak próbákra, fellépésekre, és annak is örülnek, ha új táncot tanulhatnak.
A harmadik osztályt végzett Zalán és barátja, Szilárd öt éve táncol a vécsi csoportban. Megszokták a fellépéseket, nem is igen izgulnak. Zalán szerint a nyárádmenti táncok a legjobbak, a mezőségiek pedig a legérdekesebbek.
Népdal mamától és a netről
Bíró Anita Disznajóról érkezett. Három éve táncol a helyi néptánccsoportban, de ezúttal énekkel készült.
– A Hej, most kezdtem selyemkendőt viselni című népdalt nagymamámtól tanultam, az Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen kezdetűt pedig az interneten találtam – árulta el a székely ruhás kislány, aki Nyárádremetén készült gyönyörű viseletét unokatestvérétől örökölte.
Távolról jött barátok
Míg a legtöbb táncos a Gyöngykoszorú napján érkezett a faluba, az érmihályfalviak korábban jöttek. Szálláshelyükön, egy 150 éves ház környékén igazi fesztiválhangulat uralkodott.
– 62 táncosunk van, de most csak hat pár táncol. Felcsíki és dél-alföldi táncokat mutatunk be – mondta Borbély Simon Csaba csoportvezető, akitől azt is megtudtuk, hogy a Bihar megyei településen 3 éves kortól táncolnak a gyermekek, a legkisebbek csoportját 12 pár alkotja. Arra a kérdésre, hogy milyen Holtmarosra jönni, a fehér ingek előkészítésével foglalatoskodó, illetve az árnyékban pihenő fiatalok egyhangúlag kiáltották, hogy "mindig jó". Egy fiatalember pedig azt is megjegyezte, hogy nagyon finom a víz errefelé.
Örömünnep forgatagában
Kora délután felvonuláshoz sorakoztak a táncosok, aztán lovasok kíséretében, a solti mazsorettcsoporttal az élen elindult a menet végig a falun. A futballpályán felállított szabadtéri színpadon körülbelül egy óra múlva kezdődött a műsor. Ezt megelőzően Bartha József holtmarosi lelkipásztor hirdetett igét, és áldotta meg az örömünnepnek nevezett együttlétet, majd a Solt várost képviselő Németh István üdvözölte az egybegyűlteket. A testvértelepülés küldötte jelképesen egy lámpást nyújtott át Kristóf József polgármesternek. A községgazda a továbbiakban a találkozó jelentőségéről szólt. Nemsokára aztán az Üver zenekar játékára elkezdődött a színes, gazdag műsor, amelyben számos vidék táncrendje, egyebek mellett a mezőmadarasi, vajdaszentiványi, felcsíki, domokosi, bihari táncok képviseltettek. Az együttlét a hagyományhoz híven táncházzal zárult.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

XI. Fazekasvarsándi Magyar Napok
Idén a polgármesteri hivatal is besegített
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelni az idei Fazekasvarsándi Magyar Napok kétnapos rendezvénysorozatából, az minden bizonnyal az lenne, hogy idén a helyi polgármesteri hivatal is támogatta megrendezését. Az idei választásokon ugyanis leváltották a régi, hosszú ideje „uralkodó” polgármestert, az új pedig minden jel szerint másként áll a helyi magyarság (és remélhetőleg az egész község) ügyéhez. Ezt részben az bizonyította, hogy maga is jelen volt – elöljáróként, ugyanakkor a rendezvényen fellépő helyi román folklóregyüttes, tánccsoport irányítójaként – a vasárnap délutáni „hivatalos” megnyitón.
A rendezvények már szombaton megkezdődtek, a helyi Délibáb magyar civilszervezet nevében Manguci Erzsébet fő szervező, állandó munkatársaival együtt – köztük van Gyurkócza Tünde, Szász Mihály és jó néhány, a terep előkészítésén, beszerzésben, konyhán közreműködő helybeli asszony, lány, elismerés nekik – igyekezett változatos, minden korosztályhoz szóló programot biztosítani. Szombaton volt kézműves foglalkozás kicsinyeknek (annak a sajnos kevésnek, aki van), gyermekműsor, ifjúságnak-veteránoknak focivetélkedő, hogy aztán a napot a Keleti Front nagysikerű koncertje, majd a Roller zenekar közreműködésével „utcabál” zárja. A legnagyobb közönséget azonban, a délelőtti istentisztelet után, a vasárnap délutáni műsor vonzotta, ahol a helybeli magyarságon kívül jelentős számban vettek részt a falu román, roma lakosai is. Mindenkinek nem is jutott ülőhely a kihelyezett székeken, sokan állva, a (szerencsére nem túl forrón tűző) napon nézték végig a műsort (leginkább sörös vagy üdítős pohárral a kezükben). Aki idejében „lefoglalta” az asztalokat, padokat, valamivel jobban járt, pedig a délelőtti szél felborogatta az asztalok, padok fölé kifeszített sátortetők jó részét, újbóli felállításukra már nem volt idő. Panasz azonban, tudomásom szerint, egy szem se érkezett, az egész rendezvény igen jó hangulatban zajlott.
Ne feledjem: volt mindenféle árus, étel-ital bőséggel.
A vasárnap délutáni műsort a zimándújfalusi magyar táncosok nyitották meg (helyi magyar „művészi produkcióra”, sajnos, már nem telik), majd a helybeli román Marinela Graţiela elnevezésű folklóregyüttes gyermekcsoportja lépett fel. (Nevét a jelenlegi polgármester tavaly autóbalesetben elhunyt lánya nevéről kapta, az édesapa így kívánja ápolni szeretett gyermekének emlékét.) A kisiratosi (férfikarnak indult, utóbb nőkkel kiegészült) Szalbek vegyes kórus, majd a helybeli román csoport „nagyjai” táncosainak, énekesek fellépésével folytatódott a közönség által nagy elismeréssel fogadott műsor, hogy aztán a 11. magyar napok diszkóval zárja az idei rendezvényt Fazekasvarsándon.
Közben a „magyar kultúrház” nagytermében asztaliteniszezők versengtek, este nyolckor kihúzták a nyertes tombolajegyeket (a fődíj egy kerékpár volt). És nem feledkeztek meg a falu sok-sok legifjabb nemzedékét elindító magyar óvónőjéről, a most elhunyt, ravatalon fekvő Kalmár Máriáról, akiről egyperces néma felállással emlékeztek meg.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

A X. Kisjenői Városnapok sikere
Színes szórakoztató programok, vidámság
Amint azt előzetesen meghirdettük, a Kisjenői Polgármesteri Hivatal és a Városi Tanács szombaton és vasárnap X. alkalommal szervezte meg a Kisjenői Városnapokat. A rendezvénysorozat 11 órakor, a zsúfolásig megtelt városháza dísztermében ünnepélyes megnyitóval indult. Az állami himnuszt követően, a középen ülő Gheorghe Burdan polgármester köszöntötte a nagyszámú egybegyűltet, majd bemutatta a prezídiumban ülő vendégeket: Kovács Sándor csanádpalotai polgármestert, Ionel Ciupe megyei ALDE-elnököt, Gianina Ignuţa PSD-megyei nőszervezeti elnököt, Florin Remeţeant, a Népi Mozgalom Párt megyei elnökét, Kalcsó Istvánné kétegyházi polgármestert, Florentina Horgea alprefektust, Ioan Tripa alpolgármestert, Elisabeta Bondor iskolaigazgatót, Eugen Gagea városi tanácsost és Bianca Cotrăut, az óvoda igazgatóját. Ugyanakkor köszöntötte a nézőtéren helyet foglaló magas rangú vendégeket, név szerint megemlítve Andrei Anghelinát, a Vasile Goldiş Egyetem prorektorát, Ramona Lilét, az Aurel Vlaicu Egyetem rektorát, Ioan Crişan Marint, a Román Patronátus elnökét, Emil Moţiut, a kisjenői rendőrség parancsnokát, Dan Ilariét, a Kisjenői Törvényszék főügyészét, valamint a jelen volt városi és megyei tanácsosokat.
Értékelés, előretekintés
Gheorghe Burdan polgármester miután a város polgárainak megköszönte a legutóbbi önkormányzati választásokon magának és csapatának szavazott bizalmat, a Kisjenői Városnapokat olyan ünnepi alkalomnak nevezte, amikor érdemes visszatekinteni a tavaly óta megtett útra, de a jövőbeli munkát is vázolni kell. Az elmúlt időszak egyik legnagyobb megvalósítása a szennyvízhálózatnak Erdőhegyen, 11 kilométer hosszan történt lefektetése, illetve a városi ülepítőtelep megépítése volt. Ugyanakkor kibővítették, korszerűsítették az Avram Iancu téren lévő óvodaépületet, utcákat aszfaltoztak Kisjenőben, Erdőhegyen és Nadabon, felújították a kisjenői, az erdőhegyi és a nadabi artézi kutakat, játszóteret építettek a sportcsarnok mellé, a vízüzem számára további három kutat fúrtak a vízhozam növelésére, korszerűsítették a Gyermekek Klubjához vezető 4 kilométeres utat, felújították a nadabi kultúrotthont, valamint az ottani iskolaépület fedelét, jelzőlámpákat szereltek fel a városközpont gyalogátkelőihez. Folyamatban van a városi vízvezeték-hálózat felújítása, javítják az erdőhegyi és a nadabi óvodaépületet, ugyancsak folyamatban van a kisjenői, illetve a hozzá tartozó települések közvilágításának a felújítása. A következő évben további járdákat kívánnak térkővel burkolni, tervezik a panellakások hőszigetelését, EU-pályázati támogatással hévízfürdő építését magyarországi testvértelepüléssel, közművelődési és szórakoztató-komplexum építését, a volt mentőállomás épületének a felújításával, átalakításával nőgyógyászati központ létrehozását tervezik. Folytatják a közbenjárást a város körgyűrűjének a megépítéséhez, esővíz-elevezető csatornákat építenek Kisjenő-Erdőhegyen – sommázta az új városvezetés terveit Gheorghe Burdan polgármester, aki kijelentette: maga és csapata továbbra is a kisjenői, vagyis a város polgárainak az érdekeit szolgáló politikát folytatja, ami azt is jelenti, hogy itt 1 köbméter víz 2 lejbe kerül, míg a megyeközpontban kétszer annyiba. A városban ismeretlen a munkanélküliség, sőt munkaerőhiány van, az ott megtelepedett nagyvállalatok bővítenék a tevékenységüket, amihez azonban nem találnak munkaerőt. Köszönetet mondott a Kisjenői Városnapok megszervezéséhez kapott támogatásért a Kromberg&Schubert Ramania, a Per Ecologic, a Guala Pack, az Universal Criş, a Havitas, a Maschio Gaspardo Romania, a Nouva Atelmec, az EKR Electrocontact, a Sapa Profiles, az Aniz Kft., az Izolta, a Baby Blue Gass, a Soc Coop Consum, a Terapeutica GT, a Soc Profesional Notar Cioara, az Arcatim Gyógyszertár, a Kisjenői Agromec, az Izaura, a Kézművesek Szövetkezete, az SW MING DA FU ZHUANG, a Gazda Agricola, a Pro Met Riv, illetve B-Alex cégeknek.
Ezt követően a prezídiumban ülők közül Kovács Sándor csanádpalotai polgármester magyarul, Florentina Horgea, Ionel Ciupe, Florin Reneţean, Gianina Ignuţa, Andrei Anghelina, Ioan-Martin Crişan románul gratulált a polgármesternek és csapatának az elért eredményekhez, további sok sikert kívánva. Mindenki meglepetésére, Kalcsó Istvánné kétegyházi polgármester folyékony román beszéddel köszöntötte a jelenlévőket, illetve az új városvezetést, reményét kifejezve a további együttműködésben. Felszólalása vastapsot kapott.
Színes parádé, majd program
Az ünnepélyes megnyitó végén mindnyájan az utcára vonultak, ahol rendőrautó biztosításával, a Sunetul Aradului fúvószenekar felvezetésével, pomponosok, moderntáncosok, népviseletbe öltözött táncosok, mesefigurák részvételével, három társzekér, illetve egy hintó kíséretében vonult a színes menet. A zenekar a városháza előtt felsorakozott vezetőség és vendégek előtt tisztelgett, tust húzott, majd hetykén vonult tovább a Fehér-Körös hídja irányába. Ezt követően Gheorghe Burdan polgármester a városi tanács nevében ebédre hívta az ünnepélyes megnyitó vendégeit és meghívottjait.
Ezzel párhuzamosan a városi stadionban 14 órától beindult a Szórakoztatópark, amelynek a programjában fellépett a kerülősi Moştenitorii néptánccsoport, majd 17.20 órakor a csanádpalotai (Magyarország), utánuk a kétegyházi (Magyarország) néptánccsoport magyar táncait tapsolta meg az egyre gyülekező közönség.
Vasárnap ugyancsak a városi stadionban 14 órakor indult a Szórakoztatópark. A kétnapos sikeres programért köszönet jár a szervezőknek, a közreműködőknek és a támogatóknak egyaránt!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Először rendeznek Kárpát-medencei székely, csángó és magyarörmény művészeti fesztivált
Kiállítások, koncertek, táncház és előadások is várják az érdeklődőket az első Kárpát-medencei Székely, Csángó és Magyarörmény Művészeti Fesztiválon augusztus 12. és 14. között Gyimesbükkön.
A fesztiválon Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó önálló estet ad, az Artashat Örmény Színház társulata Csiky Gergely A vasember című művét mutatja be, fellép Vaszi Levente csángó énekes, a közmédia Fölszállott a páva című tehetségkutató műsorának közönségdíjasa. A látogatók betekintést nyerhetnek egy hagyományos csángó lagziba, megtekinthetik A Lovasíjász című filmet, kiállítást láthatnak többek között Márton Áron püspök életéről és meghallgathatják a keleties zenét játszó Örmény Trió koncertjét is.
Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesüle elnöke az erdélyi, avagy magyarörmény identitásról, Bogos Mária kutató a szépvízi örményekről, Halász Péter néprajzkutató a csángókról, Páll Ágoston a korondi kerámia motívumrendszeréről, Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes Márton Áron erdélyi püspökről tart előadást.
A Budapesti Fővárosi Örmény Önkormányzat, a Csíkkörzeti Magyar-Örmény Szentháromság Alapítvány és a Gyimesbükkért Egyesület rendezésében hagyományteremtő jelleggel megvalósuló esemény elsősorban magyar identitást erősítő összejövetel a Gyimesben - mondta el Esztergály Zsófia Zita, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnöke az MTI-nek.
Hozzátette: a rendezvényen indítják útjára az Egyél jót, tegyél jót! jótékonysági mozgalmat is, amelynek bevételéből az ezeréves magyar határnál található Rákóczi-vár felújításához járulnak majd hozzá. A tradicionális gasztronómiára támaszkodva székely, csángó, magyarörmény és magyarországi ételeket, valamint éttermeket vonnak be a mozgalomba, és az ételek eladásából befolyt összeggel is segítik a vár felújítását. A mozgalom fővédnöke Pataky Attila, védnöke Berecz András, aki részt vesz a gyimesbükki eseményen is. Az elnök hangsúlyozta: a mozgalom lényege, hogy összefogás eredményeként valósul meg.
A művészeti fesztiválon látható lesz Páll Ágoston kerámiakiállítása és Kabdebó János fotóművész tárlata is, lesz fáklyás körmenet a Keresztúton, fegyverbemutató, máglyarakás és csángó táncház.
A látogatók tradicionális ételeket, többek között gombapaprikást puliszkával, örményragut, borjúpörköltet juhtúrós puliszkával, erdélyi csorbát, muszakát és borjúbográcsot kóstolhatnak - ismertette a részleteket Esztergály Zsófia Zita, hozzáfűzve: a látványos gyimesbükki fesztiválnak négy helyszín ad otthont, amelyek között csángólovasokkal és lovaskocsival lehet majd közlekedni.
Szabadság (Kolozsvár)