Magyar–román iskolai „összeférhetetlenség” Marosvásárhelyen
Az Oktatási Minisztérium ellenőrző bizottsága vizsgálja Marosvásárhelyen a tavaly önállósult római katolikus gimnázium alapító okiratait – közölte az Agerpres. A szaktárca azt követően lépett, hogy a magyar tannyelvű felekezeti iskola teremhasználati vitába keveredett az egyházi épületen vele osztozó, román tannyelvű Unirea főgimnáziummal, mely korábban egyedül használta az időközben a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott ingatlant.
Az Agerpres szerint korábban Maros megye prefektusa is közvetíteni próbált a két iskola között kialakult „feszült helyzetben”, mert a felekezeti iskola és az RMDSZ több politikusa az „eredeti egyezséget figyelmen kívül hagyva” osztálytermek felszabadítására szólította fel az Unirea főgimnáziumot. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség parancsnoka – aki a Marosvásárhelyi önkormányzatot képviseli az iskola igazgatótanácsában – a hírügynökségnek azt mondta: a tanfelügyelőség jogtalanul adta át az Unirea több osztályát a katolikus iskolának, hogy annak gyereklétszámát 300 fölé „nyomja”. A magyar ügyekben nem először gáncsoskodó Bretfelean szerint emiatt az – egyébként az egyik legrangosabb vásárhelyi román iskolának számító – Unirea gimnázium léte került veszélybe.
Nem tartanak a vizsgálattól
A kommunizmus idején államosított épületegyüttest 2004-ben szolgáltatták vissza a római katolikus egyháznak. Marosvásárhelyen ugyanabban az évben a magyar tannyelvű Bolyai Farkas Gimnázium termeiben indult be a katolikus oktatás. Az intézmény a 2015–2016-os tanév elejétől költözhetett be az egyházi épületbe, miután az önkormányzat 2015 januárjában egy önálló római katolikus gimnázium megalapításáról hozott tanácsi határozatot.
Az Unirea a katolikus iskola felszámolásától reméli a teremvita megoldását, ezért küldött a minisztériumhoz az egyházi iskola létjogosultságát megkérdőjelező feljelentést – magyarázta az MTI-nek Tamási Zsolt, a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium (RKTL) igazgatója, hozzátéve, hogy nem tart a vizsgálattól. Felidézte: az egyház azzal a feltétellel adta bérbe épületeit a városnak, hogy azokban jogilag önálló felekezeti iskolát is működtet.
Románokat hoznának a magyarok helyébe
Az egyháznak egyébként 2009-ben lejárt az a törvényi kötelezettsége, hogy a visszaszolgáltatott épületben helyet adjon az ott működő állami iskolának. A 2014-ben húsz évre aláírt új bérleti szerződés mellett az egyház egy 2019-ig szóló felhasználási szerződést is kötött a várossal, amelyben éves bontásban szabályozzák, hogyan osztják el a tantermeket az Unirea és a katolikus tanintézet között. Ezt a megállapodást az borította fel, hogy az Unirea lemondott magyar tannyelvű alsó és felső tagozatos osztályairól, és magyar középiskolai osztályairól, amelyeket viszont – a tantermekkel együtt – a felekezeti iskola vett át. Ezek helyett az Unirea további román osztályok indításával igyekezett megtartani, sőt növelni gyereklétszámát, és ezért támadt a teremhiány, magyarázta Tamási Zsolt. Így néhány éven belül kifutnak a magyar osztályok és megszűnik a kétnyelvű oktatás az Unireában, de „ezt a döntést ők hozták, annak ellenére, hogy a médiában multikulturális iskolaként reklámozzák magukat” – hangsúlyozta a hírügynökségnek a katolikus igazgatója.
Korábban Marius Paşcan Nemzeti Liberális Párti szenátor azt szorgalmazta, hogy az Unirea főgimnázium költözzön el a katolikusok ingatlanából, még mielőtt lejár az önkormányzattal megkötött szerződés. A politikus szerint új otthont kell keresni a város egyik legjobb iskolájának, és erre több megoldást is javasolt. Szerinte a főgimnázium a Ion Vlasiu faipari vagy a Constantin Brâncuşi építészeti szakközépiskola épületébe költözhetne, vagy megkaphatná a ligeti kaszárnya hathektáros területét, ahova az önkormányzat új iskolát építhetne az unireásoknak.
MTI
Erdély.ma

Bemutatják a képeslapos könyvet
Csütörtökön délután 6 órától, a Csíkszeredai Városnapok keretében, a Csíkszeredai polgármesteri hivatal gyűléstermében mutatják be Erőss Vilmos Mesélő régi csíki képeslapok című kötetét. A kötetben a szerző értékes gyűjteményéből 242 csíki képeslap kapott helyet, 24 esetében az érdekesnek tűnő címzési oldalt is bemutatja.
– Keveset tud önről az olvasó, írásai alapján helytörténészként ismerjük. Mióta gyűjti a képeslapokat?
– Csíkszeredában születtem 1950. június 30-án. Középiskolai tanulmányaimat 1961–1969 között a Csíkszeredai (mai Márton Áron) gimnáziumban végeztem, itt érettségiztem. 1971-ben végeztem el az építészeti technikumot, és még abban az évben a Hargita megyei Tervezőhivatalnál kaptam munkahelyet. Szabadidőmben előbb bélyeggyűjtéssel foglalkoztam, 1986-ban rájöttem, hogy Csíkszeredai képeslapokat érdemes gyűjteni. Előbb Hargita megyei településekről, de pénzügyi okokból később csak csíki vonatkozású képeslapokat vásároltam.
– Több sorozata jelent meg a Csíki Hírlapban. Milyen visszajelzéseket kapott?
– Hasznos volt bemutatni a Csíki Hírlapban a régi képeslapokat. Számos visszajelzést kaptam. Íme, egy példa. A lap 2013. június 12-ei számában jelent meg a Főúti villák című cikk, és nem sokkal később egyik volt munkatársam, Ferencz Imre felhívta a figyelmemet, hogy a cikkben szereplő villa tulajdonosa nem Gaál Endre, hanem Gaál Elek volt. A tábla feliratán csak GAÁL E. szerepelt. Megmutatta a Gaál Elek csíkpálfalvi plébános villájával kapcsolatos dokumentumokat, meglepetésemre ott láttam egy Tusnádfürdő központjáról készült kataszteri térképmásolatot, helyrajzi számokkal. Bár a Csíkszeredai kataszteri hivatalnál átnéztem két kötetnyi tusnádi kataszteri térképet, ez a Tusnádfürdői térkép nem volt közöttük. Elkértem, lemásoltam, és ez könnyítette a kutatói munkámat.
– Hogyan lett könyv a képeslapokból, illetve a hozzájuk fűződő kis történetekből?
– Rég tervezem az évek során általam felvásárolt képeslapok kiadását, közkinccsé tételét. Tavaly az egyik barátommal érdeklődni mentem a megyei tanácshoz, ahol furcsa választ kaptunk, ezért más megoldást kerestünk. Próbáltam magyarországi támogatást szerezni, de olvastam a Krónika május 5-ei számában megjelent Egyelőre nincs több pénz a Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA) című cikket, melyből megtudtam, hogy 9 ezerről 13 ezerre nőtt az NKA címére érkezett pályázatok száma. Benevezési díjat is kell fizetni, ezért erről lemondtam. Május végén tudomást szereztem arról, hogy a megyei tanács már szeptember 25-én továbbküldte a kérésemet a Hargita Kiadóhoz, ahonnan, sajnos, a mai napig nem válaszoltak. Utolsó tervem az volt, megkérem a Tipographic nyomdát, készítsen egy mesterpéldányt. Hamarosan elkészült, és megmutattam a barátaimnak. Listára került a megrendelők neve, és a nyomda vezetősége elrendelte 500 példány kinyomását. Június végére elkészültek a könyvek. Július elsején üzenetet adtam fel a világhálóra az alábbi szöveggel: „Tegnap, születésnapomra, készen lettek a könyvek. Mától szétosztom”. Óriási siker lett, rövid idő alatt szinte az egész elkelt, de félretettem 50 kötetet a könyvbemutatóra. Minden jó, ha a vége jó – tartja a közmondás. A Hargita Kiadó helyett én nevetek, mert támogatás nélkül megjelentek a könyvek.
– Nem olcsó mulatság régi képeslapokat vásárolni. Megérte?
– Valóban nem olcsó. Fizetésem, illetve ma a nyugdíjam egy részét erre költöttem, költöm. Egy példa: a 216-os számú képeslapért ötven eurót kért egy Râmnicu Vâlcea-i eladó. A könyv borítójára került szép Tusnádfürdői képeslap még ennél is drágább volt. Elmondhatom, a Csíkban megjelent könyvek közül a képeslapos könyv megjelenéséért én fizettem saját zsebemből a legtöbbet. A siker titka, hogy a könyveket sikerült eladni, szerintem abban rejlik, hogy pazar a nyomdai kivitelezés, és sok olyan kép van benne, amelyek korábban más kiadványokban nem jelentek meg.
Kiknek szól a könyv?
Ez a könyv elsősorban azokhoz szól, akik Csíkszéken születtek, itt éltek vagy élnek, beleszerettek ezekbe a tájakba, és nosztalgiával emlékeznek vissza a képek láttán a régi utcákra, házakra, villákra. Ezek közül számos épület már nem létezik, az utcarészek pedig átalakultak. Erőss Vilmosnál 1987-ben Budapesten az orvosok agysérülést diagnosztizáltak, ez 2/3-os hallásveszteséggel jár. A hallássérült és nehezen beszélő szerzőnek írásban tettük fel a kérdéseket.
Dobos László
Székelyhon.ro

Népzenei műhelymunkát szerveznek Csernátonban
Lehet jelentkezni a hatodik Mozsika Népzenei Műhelymunkára, amelyet az elmúlt évekhez hasonlóan idén is Csernátonban szervez meg a Kovászna megyei Művelődési Központ és Kovászna Megye Tanácsa.
A műhelymunkát idén augusztus 21-27. között tartják a csernátoni Hanna panzióban, az eseményre augusztus 13-ig jelentkezhetnek az érdeklődők. A résztvevők kétféle tevékenység közül választhatnak, így népdaltanulás és népzeneoktatás is. A rendezvény hosszú távú célja a magyar népzene, néptánc és népszokások ápolása, megőrzése, éltetése és népszerűsítése. Rövid távú célként a népzene-ápolást, a népzenei együttesek kialakulásának elősegítését, illetve népi hangszereink megszerettetését tűzték ki a szervezők.
A hangszereket tekintve hegedűn, brácsán, nagybőgőn és cimbalmon tanulhatnak a résztvevők. A népdaloktatás kiscsoportokban történik, míg a népzeneoktatás esetében a jelentkezők a műhelymunka első napjaiban egyesével, vagy hangszerenként elosztott kiscsoportokban, az oktatók szakmai irányítása mellett tanulnak népzenét.
A műhelymunka további napjaiban egy népi zenekar felépítése szerint gyakorolják a csoportban való zenélést. A kezdők sóvidéki népzenét, a haladók vajdaszentiványi népzenét tanulnak. A hangszereken történő oktatást a Sepsiszentgyörgyi Heveder Zenekar tagjai tarják: Fazakas Levente – hegedű, Szilágyi László – brácsa, Bajna György – nagybőgő, Fazakas Albert – cimbalom és Román Hunor – hegedű. A népdalokat István Ildikó, a Sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola ének- és tánctanára oktatja. Kiegészítő programpontként a résztvevők népi játékokon is részt vesznek.
A műhelymunka során elsajátított ismereteket a rendezvény végén, augusztus 26-án, pénteken 18 órától a Kézdivásárhelyi Borudvarban gálaest keretében mutatják be. Jelentkezni és érdeklődni a Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 2-es szám alatt található Kovászna megyei Művelődési Központ székhelyén, illetve a 0267-351 648-as és a 0742-148 687-es telefonszámokon, vagy az istvan_magori@yahoo.com elektronikus postacímen lehet.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Nemzetstratégiáról és erdélyi jövőképről az EMI-táborban
Merre tovább erdélyi magyarság? címmel tartanak politikai kerekasztal-beszélgetést augusztus 12-én, pénteken 12 órától az EMI-táborban. A szervezők mind az RMDSZ, mind a Magyar Polgári Párt, mind pedig az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőjét meghívták.
„A meghívókat Kelemen Hunor, az RMDSZ, Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt, valamint Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt országos elnökéhez juttattuk el, arra pedig, hogy jelen lesznek-e rendezvényünkön, későbbiekben kapunk választ” – fogalmazott Sorbán Attila Örs, az augusztus 10-14. között sorra kerülő 12. EMI-tábor főszervezője. Mint mondta, az EMI kiemelt fontossággal kezeli a romániai magyar közélet történéseit, ennek megfelelően az elmúlt évekhez hasonlóan idén is igyekeznek a táborban részt vevő fiatalokhoz közel hozni az erdélyi magyar politika szereplőit.
A szervezők célja egy olyan kerekasztal-beszélgetés megszervezése, melyet a romániai magyar közösség jövőjének minden szempontját felvonultató értekezésként tarthatnak számon. „Az EMI, illetve az EMI-tábor pártoktól függetlenül működő szervezet és rendezvény, ám fontos, hogy a fiatalok ismerjék és érdekeltek legyenek az erdélyi politikában” – hangsúlyozta a főszervező, aki úgy vélekedik: ehhez elengedhetetlen, hogy ne csak egy erdélyi magyar párt, hanem mindhárom nemzetstratégiai álláspontját megismerhessék.
Sorbán elmondta, a politikai alakulatok vezetőitől még várják a visszajelzéseket. Hozzátette, arra biztatja ugyanakkor az érintett személyeket, amennyiben az időpont nem felel meg számukra, küldjék el a párt egy másik tagját az eseményre, hiszen az elmúlt időszak történései következtében 2016-ban igencsak aktuális nemzetstratégiáról és jövőképről beszélni.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Elkészült a Nagyajtát Apácával összekötő híd
Felavatták csütörtökön az erdővidéki Nagyajtát a Brassó megyei Apácával összekötő, több mint hatszázezer euróból megépült Olt-hidat.
Az új átkelő megépítése már évekkel ezelőtt esedékessé vált, hiszen a régi hidat hat évvel ezelőtt balesetveszélyessé nyilvánították és lezárták, azonban a két falu lakói nem törődtek a tiltással. Aztán a régi pallót lebontották, így a Nagyajtáról Brassóba ingázók és a Brassó megyei Apácáról a nagyajtai magyar iskolába beiratkozott kisdiákok több kilométeres kerülőre kényszerültek.
„A régi – 1927-ben épített –, rossz híd helyett a község lakói visszakapták azt, ami megilleti őket: a gyerekek gond nélkül eljuthatnak az iskolába, a helybeliek dolgozni járhatnak, a gazdák pedig könnyebben meg tudják közelíteni a földjeiket” – fogalmazott a hídavatón Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke.
Bihari Edömér, Nagyajta polgármestere emlékeztetett, a tiltó tábla ellenére is mindennapos volt a forgalom az átkelőn. „Jogosan mondhatjuk, hogy a híd Erdővidék ki- és bejárata, Erdővidék kapuja” – mondta az elöljáró. Apáca polgármestere, Bölöni László rámutatott, az Olt szabályozása miatt több mint 200 hektár termőföld Nagyajta adminisztratív területéhez csatolódott, így a gazdák közel húsz kilométeres kerülőre kényszerültek. Ezt az új híd használatba helyezése megoldotta. Erdővidéken korábban több mint 30 kilométer utat aszfaltoztak le a Hídvég–Miklósvár- és a Hatod–Barót- szakaszon, a közeljövőben újjáépítik a Nagyajta központjában található hidat is, és további 55 kilométer megyei úthálózat tervezése folyamatban van.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Filmtett-műhely Árkoson
Mondhatni, minifilmgyár helyszíne az árkosi oktatási központ: itt zajlik a Filmtett Egyesület 15. alkotótábora, a Filmtett Workshop. Jártak még itt a filmtettesek, 2003-ban a második tábor is itt zajlott, akkor szerényebb körülmények között. Ezenkívül még szerveztek két műhelyt Háromszéken: Sepsibesenyőn 2011-ben és 2012-ben.
Az első filmes műhelyt képzéspótló szándékkal szervezték meg 2002-ben. A még mozgóképes havilapként indult Filmtettet kiadó szervezet partnere éveken át a Duna Műhely volt. Az alkotótáborok lehetőséget biztosítottak fiatal tehetségeknek, hogy csoportokba szerveződve kipróbálják a filmkészítés különböző területeit. A tábor jellege az évek során módosult, ma már egyszerre tehetségkutató és továbbképző. A cél szakmai ismeretek átadása és bővítése, fesztiválokon bemutatható filmek elkészítése és a táborozók közötti szakmai kapcsolatok kialakítása későbbi együttműködésük reményében.
Az idei táborozáson pályázat útján 42 ifjú vesz részt, 18-an erdélyiek, 23-an magyarországiak, egy felvidéki. Háromszékről Dávid Gulácsi Zsuzsanna, Dávid Attila Péter és Kovács Kati színész, valamint Bede Kincső Hilda vágó, a szervezők munkáját erősíti a Sepsiszentgyörgyi Jakab-Benke Nándor és Tóth-Gödri Iringó.
A műhely csoportjai a filmalkotás különböző területeit gyakorolják: rendező, operatőr, vágó, hangmérnök, gyártásvezető, rendezőasszisztens, színész és animációsfilm-készítő. Négy fiatal rendező saját forgatókönyvéhez válogatta ki a színészeket, stábot és keresett helyszínt. Buzogány Klára, a Filmtett – Erdélyi Filmes Portál főszerkesztője a csoportvezetőket ekként mutatta be: a színész csoportot a Liza, a rókatündér rendezője és főszereplője, Ujj-Mészáros Károly és Balsai Móni vezeti, az operatőr csoportot Pálos György és Bántó Csaba, a hangmérnök csoportot két sikeres fiatal hangmérnök, Lukács Péter Benjámin (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Symphony no. 42, A nyalintás nesze) és Székely Tamás, a Saul fia egyik hangmestere. A csapatot egy fiatal erdélyi hangmérnök, Iszlai József erősíti. Az animációs csoportot Vácz Péter, a Nyuszi és őz című, nemzetközi sikerű animációs film rendezője, valamint Vezsenyi Tamás irányítja, a rendezőasszisztensek és a gyártásvezetők Durst György Aranypálma-díjas producertől, valamint a gyártásvezetéstől a filmforgalmazásig és rendezvényszervezésig rengeteg területen jártas Boros Melindától tanulhatnak. A vágó csoportot Lemhényi Réka vezeti, aki többek közt Pálfi György Hölgyeim és uraim! című, bravúros szkeccsfilmjén és Tudor Giurgiu De ce eu? című múltidéző drámáján is dolgozott. Jobbkeze egy fiatal vágó, Kővári Szabolcs.
Durst György lapunknak elmondta, a filmkészítés teljes volumenét modellálják a forgatókönyvírástól a filmfesztiváloztatásig. Az elmúlt években volt kritikusi csoport is, idén ez elmAradt. A producer csoport vezetésében társával, Boros Melindával igyekeznek megtanítani, hogy van a színművészet és van a film – ez utóbbi csapatjáték, az első rendezőtől az utolsó világosítóig mindenki ugyanolyan fontos, figyelni kell egymásra, a munka érdekében egyensúlyt kell teremteni, hogy a filmek el is készüljenek. Kiemelte: a helybeliek sokat segítettek, érzik, hogy a filmeseknek megvan még a respektje, megnyílnak a szívek és a kapuk előttük. Nemcsak árkosi, hanem Sepsiszentgyörgyi helyszíneken is forgattak, lakásokban, a kórházban, és Sepsiszentgyörgyi színészeket is felkértek a közreműködésre. A cél az is, hogy a színészek megszokják, más a színházi szerep és más, ha egy filmben kell szerepelni, hisz sem itt, sem Magyarországon nincs külön filmszínészképzés. A Balázs Béla-díjas producer reményét fejezte ki, ezek a táborok elérik majd azt a célt, hogy olyan embereket képezzenek, akik filmet tudnak készíteni. Munkájukban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem partner, tette hozzá.
Buzogány Klára lapunknak elmondta, a tábor után önálló életre kel minden film, hazai és nemzetközi fesztiválokra nevezik be. Eddig több mint 200 film született, és örülnek annak, hogy nagyon sok díjat szereztek. Vannak olyan fesztiválok, amelyek az összes filmet egy blokként befogadják. Idén négy rövidfilm és öt animációs film készült a táborban. Ezeket ma este szemlézik az oktatási központban.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Moldova megkapja
Jóváhagyta a Moldovai Köztársaságnak ígért 150 millió eurós visszatérítendő hitel első, 60 millió eurós részletének folyósítását tegnapi ülésén a kormány.
Bukarest tavaly októberben kötött hitelszerződést a nehéz gazdasági helyzetbe került Moldova kormányával, hogy segítsen átvészelni azt az időszakot, amíg az országnak sikerül a Nemzetközi Valutaalappal megállapodnia. Bukarest a korrupció visszaszorításához, az igazságszolgáltatás megerősítéséhez, független és feddhetetlen jegybanki vezető kinevezéséhez és egy gazdaságélénkítő csomag elfogadásához kötötte a hitel folyósítását. Miután a hitelszerződésről szóló módosított törvényt Klaus Iohannis államfő májusban kihirdette, a kormány döntésén múlt, mikor értékeli úgy, hogy teljesültek a feltételek. A most felszabadított 60 millió eurós hitelrészletet Moldova várhatóan augusztus végén hívhatja le.

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyanús levelek Árpád öcsémtől (Egy megfigyelt család, 17.)
Nem tudom eldönteni, hogy a Securitate működése alatt elképesztően gyanakvó, netalán legendaépítő volt, vagy csak fontosságukat akarták bizonygatni. Töprengésem magyarázatául az alábbi példák is szolgálnak.
1972. augusztus 30-án Árpád öcsém levelet írt nekem Kolozsvárról Sepsiszentgyörgyre. A levél szövegéből idézek: „Kedves Bátyám! Legelőször is a küldeményt átadtam, mondhatnám, nem a legszívesebben. Nem szeretem az ilyen postásszerepet. Hogy mi volt a tartalomban, nem tudom, de a nagy titokzatosság valamennyit megmagyaráz. Remélem, nem kell megismételnem. Kényelmetlen. Különben megkérdezte, hogy várok-e választ, de mivel erre nem tértél ki, s gondolván, hogy ott, az üzletben úgysem ajánlatos kibontani – mondtam, hogy nem kaptam erre üzenetet.” A levelet még aznap elolvassa a belügyminisztérium Kolozsvári igazgatóságának VI. ügyosztálya (612. szám), a TF (levélcenzúra) 0642-es iktatószámmal fordításban tartja nyilván a teljes szöveget. Egy példányt átutal a III. igazgatóságnak (belföldi elhárítás) további eljárás végett. E levéllel kapcsolatban, öcsém kihallgatása során, az érdekelte a Securitatét, hogy ki az a személy, akinek átadta a levelet? „Én – állítja öcsém –, akárhogy is erőltettem az emlékezetemet, már elfelejtettem, és ezt mondtam a tisztnek is.” Ezután minden levelét felbontják, és egy következő még erősíti is a gyanújukat. Ami az idézett levelet illeti, korántsem politikai összeesküvést rejt. Egyszerűen – akkor már első feleségemtől külön laktam, de még nem váltunk el – egy hölgy ismerősömmel nem volt alkalmam hazautazásom előtt találkozni, és levelet küldtem neki. Tudtam, hogy hol dolgozik, s öcsémet kértem meg a levél átadására. Öcsém azonban valóban tartózkodott minden homályos, számára fel nem fedett ügyben részt venni.
Amint már említettem, számtalan levelezőtársa volt, részben rokonok, részben képeslapcsere alapján szerzett ismerősök. Egyik szatmári rokonunknak, V. É.-nak küldött hosszú levelében egy rejtvény megoldására kéri a válaszban (1. dokumentum). Ez a levél románra fordítva a „rejtett üzenet” dekódolására a Bukaresti szakintézetbe került, a készülő „összeesküvést” leleplezendő. Nem tudom, Éva megfejtette-e, vagy csak a Bukaresti szakemberek álla esett le a megfejtés után. A mellékelt szakértői válaszban törölve van az adott válasz (2. dokumentum). Lehetséges, hogy jót nevettek a gyanakvó szekustársaikon.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Indul az országos kataszterezési program
Igényelhető a finanszírozás
Június végén sürgősségi kormányrendelettel elfogadták a mezőgazdasági
területek telekkönyvezésének módszertanát, amelynek értelmében a külterületek telekelését az Országos Kataszteri és Ingatlan-nyilvántartó Hivatal finanszírozza. A polgármesteri hivatalok már igényelhetik az ingyenes telekkönyvezés finanszírozását.
Azok az önkormányzatok, amelyeknek tulajdonában belterületek vannak, azokat is telekelhetik az országos program révén – áll a közleményben, mely szerint a közigazgatási egységek legtöbb 132.000 lejben részesülnek, az összköltségvetés pedig 90,7 millió lej. A kormány a sürgősségi rendelet elfogadását a 2015–2020 között megpályázandó uniós alapok lehívásához elengedhetetlen telekkönyvek elkészítésének fontosságával magyarázta. Az Országos Kataszteri és Ingatlan- nyilvántartó Hivatal által megjelentetett útmutató az önkormányzatok által igényelt finanszírozási eljárás szakaszait ismerteti. A tájékoztató szerint az országos kataszteri hivatal az önkormányzatok kasszájába utalja a pénzösszeget a munkálatok átvételével, és a telekkönyvezés befejeztét követően. A kormányrendelet értelmében azok a polgármesteri hivatalok is, amelyek saját költségvetésből már elvégezték bizonyos területek telekelését, részesülhetnek utólagos finanszírozásban. A kormány abban reménykedik, hogy Űaz ingyenes program révén 2023-ig minden ingatlan bekerül az országos kataszteri nyilvántartásba.
A tavalyi év végén indított program révén ez idáig országszerte 18 területi közigazgatási egységben végezték el a telekkönyvezési munkálatokat, ami 175.000 ingatlant jelent. A kataszterezési program értéke 1,2 milliárd euró.
György Sándor földmérő szakembert arról kérdeztük, miként látja az országos kataszterezési program megvalósításának lehetőségét? Amint a szakember kifejtette, a jelek szerint alul van finanszírozva a támogatás, ugyanis egy parcellára 60 lejt szánt a kormány, ekkora összegért nem lehet elvégezni egy telekelést. A különbözetet valószínűleg a helyi önkormányzatok kell állják. Az önkormányzatok kiválaszthatják a kivitelezőt, elég nagy mozgásteret biztosít számukra a szabályozás. A hasonló országos, illetve uniós programokra kiírt versenytárgyalásokat azonban általában a nagy cégek nyerik el, amelyek leosztják alvállalkozóknak a földterületek, ingatlanok felmérését, megkapják a pénzt, és az utólag felmerülő hiányosságok miatt az esetleges félkész munkálatokért senkit sem lehet felelősségre vonni. Ugyanakkor korlátozottak a lehetőségek, mert a földmérő cégek irányában komoly megkötések vannak, melyeknek eleget kell tenni. Amint a szakember kifejtette, az ingyenes kataszterezési program révén a tisztázatlan tulajdonjogi gondok még nem oldódnak meg. Megtörténhet, hogy még jobban összekuszálódnak a jelenleg is bonyolult területi tulajdonjogok. Műszakilag kivitelezhető, fél év alatt ugyanis egy település felmérését meg lehet oldani, jogilag azonban kell két-három év. A program keretében felhasználják majd az uniós támogatást, felmutatják az elvégzett munkát, ám amikor a tulajdonosok elkezdik azonosítani a területeiket, megtörténhet, hogy a nyilvántartás és a valóság eltérő lesz, semmi sem talál majd, a területek egymásra fekvését esetleg évekig kell tisztázni. Úgy gondolom, hogy az ingyenes kataszterezési program befejezését követően rengeteg tennivaló lesz még – fűzte hozzá a szakember.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Nemzeti gyásznap augusztus 13.
Elfogadta szerdai ülésén a kormány azt a határozatot, amelynek értelmében nemzeti gyásznappá nyilvánítják Anna román királyné temetésének napját. „Nem lesz állami temetés, nem is lehet. Anna királyné nem volt román állampolgár, csak brit és francia állampolgársága volt. Nem merült fel ennek a lehetősége, csak augusztus 13. nemzeti gyásznappá való nyilvánítása” – mondták el kormányon belüli források a Mediafaxnak.
A román királyi család már közölte Anna temetésének hivatalos programját. A koporsót augusztus 9-én hozzák az országba, az Otopeni repülőtérre, majd ugyanaznap szállítják a Peleș-kastélyba, 11-én pedig a Bukaresti királyi palotába.
Szombaton, augusztus 13-án 10 óra 55 perckor ravatalozzák fel Anna királyné koporsóját a királyi palota előtti téren. Ott kerül majd sor az egyházi szertartásra. A gyászolók szabadon bemehetnek a téren kifejezetten erre a célra kialakított övezetekbe. A temetésre 15 órakor kerül sor Curtea de Argeș új katedrálisában.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

V. Aradi Magyar Könyvnapok
Nők és múzsák
Ahogyan azt a reklámban már láthatták kedves olvasóink, kedd délután a Jelen Ház éttermében beszélgetett Réhon József és meghívott vendége, Magyari Sára, egy korábbi affér ügyén. A közönség nyilván vitára készült, ez azonban elmAradt. A beszélgetés eleji vélemény-ütköztetés fél óra múlva békülő hangnemű, de továbbra is érdekes beszélgetésbe torkollott, és a két fél már majdnem közös nevezőre is jutott.
Magyari Sára 21 éve dolgozik a tanügyben, és tanítónőtől kezdve egyetemi professzorig minden volt. Lakott már Kolozsváron, Nagyváradon (ahol most is tanít), Aradon, jelenleg Temesváron él. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének rovatszerkesztője. Réhon József tanár úrral a nők szerepének ürügyén került vitába.
A beszélgetés elején a Nagyváradi múzsákról esett szó. Itt szögezte le Magyari Sára (akit a tanár úr következetesen Sárikának hívott a korkülönbségre és egyéb dolgokra hivatkozva), hogy nem szokott pletykálni. Valakiről vagy jót mond, vagy inkább semmit. Nem szabad azonban elzárkózni a tényektől, amiket viszont ki lehet, ki kell mondani. Ilyen tény az, hogy az ember kategóriákat állapít meg, dobozolja az információt, mert így működik a megismerési folyamat. A múzsa fogalma is ilyen doboz, bár felettébb kellemetlen a nők számára. És jöttek a példák és ellenpéldák, melyekből csak párat emelnénk ki: Brüll Adél, azaz Léda különös alázattal viselte múzsaságát, az Adyval való szakítás után is, míg Sárvári Anna nem tudott mit kezdeni Juhász Gyula verseivel, mert azokban csak szőkeségét és kék szemét méltatta, anélkül, hogy személyisége felkeltette volna a költő érdeklődését.
Ezen megállapítások után kijelenthetjük: az ember csak akkor tud boldog párkapcsolatban élni, ha önmagával is békében van, és tud egyedül is boldog lenni. Pont ez az egyik szempont, ami alapján Sára megnevezte kedvenc női alakjait a magyar irodalomból. Szám szerint hármat: a Csongor és Tündéből Tünde és Mirigy, valamint Móricz Barbárok című elbeszéléséből a meg nem nevezett Bodri juhász felesége. Őket a hozott áldozatért és az erőteljes jellemért szereti, és az sem mellékes, hogy bennük látja az igazi társat.
A beszélgetésen kívül azonban mással is kedveskedtek a vendégeknek: Grosz László verseivel nyitották meg a délutánt, majd következett a már ismertetett beszélgetés. Ezután Móré-Sághi Annamária osztott meg néhány gondolatot Letűnt idők, letűnt lányok – „No de hol a tavalyi hó?” című tárlatáról, majd ismét két vers következett. Az egyik Villon Ballada múlt idők szép asszonyairól Szabó Lőrinc fordításában, melyet Gál Zoltán szavalt el, a másik a szavaló saját szerzeménye volt. Ezután Fritz Mihály is bemutatta érmegyűjteményét, melynek darabjai, Móré-Sághi Annamária képeihez hasonlóan, nőket ábrázolnak, különböző formában és számos szögből.
(-l, -n)
Nyugati Jelen (Arad)

Mai rege – diákok előadásai
Gyergyószentmiklóson második alkalommal kerül megszervezésre a Zakuszka diákszínjátszó tábor, melynek célja olyan fiatalokból álló alkotói csapat létrehozása, amely meg tudja szólítani saját korosztályát az aktuális problémákkal kapcsolatban. A projekt minden évben egy előadás által szeretne eljutni a régió és a vidék fiataljaihoz.
A tábor vezetői, egyben a Forr.alt Egyesület tagjai: Bilibók Attila, Faragó Zénó, Fodor Alain Leonard és Moșu Norbert-László színművészek. Az idei csapatot tíz fiatal alkotja, a gyergyószentmiklósi részvevők mellett Marosvásárhelyi és Aradi diákok is érkeztek a táborba. A jelenleg már készülő előadást, a Mai regét, Faragó Zénó jegyzi rendezőként, szerzője Moșu Norbert-László.
A produkció előbemutatójára augusztus 4-én, csütörtökön kerül sor Szentgericén, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által szervezett diákszínjátszó fesztiválon. Az előadás gyergyószentmiklósi bemutatójának időpontja augusztus 5 (péntek) este 7 óra, helyszíne a Figura Stúdió Színház nagyterme. A produkcióra a belépés ingyenes.
A bemutatót követően a Zakuszka Színjátszó Csapat turnéra indul, a Mai rege című előadás bemutatásra kerül még a következő Székelyföldi helyszíneken: Gyergyóremete, Csíkszentdomokos, Csíkcsicsó, Csíkrákos, Marosvásárhely és Csernakeresztúr. Arad megyében Kisiratosra, Kisperegre, Nagyiratosra, Zimándújfalura, Pécskára és Aradra látogatnak el a fiatalok.
A darab szerzője, Moșu Norbert-László szerint a Mai regeegy modern népmese, melyben egy fiatal fiú elindul a nagyvilágba szerencsét próbálni, de útja során nem tündérekkel és sárkányokkal találkozik, hanem egyszerű emberekkel. A kérdés ugyanaz: hogyan találhatjuk meg a királykisasszonyt, és mi is a fele királyság? Az előadás mesei motívumokra épülő történet, melyben aktuális társadalmi kérdések fogalmazódnak meg.
A Mai rege című előadás Hargita megye Tanácsa, Gyergyószentmiklós Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Ifitéka, Gyergyószentmiklós Művelődési Központ, Aradi Kölcsey Egyesület, Kisiratosi Polgármesteri Hivatal, Nagyiratosi Polgármesteri Hivatal és az Arad Megyei RMDSZ támogatásával jön létre.
A szervezők
Nyugati Jelen (Arad)

Illúziók kora, és ami utána jön
Gondolatok a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről és jövőjéről
Megjelent a Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen 1945–1959 című kötetünk.* A kötetben szigorúan csak a címben jelzett tárgyat vizsgáltuk, de a kötet megírása, szerkesztése közben bennem több általános, a kötet szűken vett témájához nem kapcsolódó, a romániai magyar felsőoktatás múltját, helyzetét és jövőjét illető gondolat is megfogalmazódott. Ezeket a gondolatokat próbálom most röviden, vázlatosan összefoglalni.
A második világháborút követő években kétségtelen, hogy a baloldali erdélyi magyarok nagyobb része hitt abban, hogy itt végre, a baloldali szolidaritás talaján, a nemzetiségi kérdés is megnyugtató megoldást nyer. Ez nemcsak egyszerű illúzió volt, hanem ezt az álláspontot – legalábbis az illúziót erősítendő – számos külső jel is igazolta. Ide tartozott a Nemzetiségi Statútum, amely a kisebbségi jogok széles körét biztosította, a Magyar Autonóm Tartomány 1952-es létrehozása és mindenekelőtt az egyetemi kérdés rendezése is, Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem, Marosvásárhelyen az Orvostudományi Egyetem formájában.
Az, hogy ezek a megoldások hosszú távú rendezését biztosítják a kisebbségi kérdésnek, ténylegesen illúziónak bizonyult. Hithű magyar kommunisták, mint Demeter János jogászprofesszor bebörtönzése és meghurcolása, a Magyar Népi Szövetség más vezetőivel együtt, már az ötvenes évek legelején elkezdődött. A visszalépés, a visszafejlődés az 1956-os magyar szabadságharc és forradalom leverését követően pedig felgyorsult. 1959-ben a Bolyai Tudományegyetemet a Kolozsvári Victor Babeş román egyetemmel történő, pártvonalon eldöntött és kikényszerített egyesítés formájában felszámolták. A Magyar Autonóm Tartományt 1960-ban átszervezték, majd 1968-ban végleg megszüntették. A magyar baloldali elit által vizionált erdélyi internacionalista „pAradicsom” összeomlott.
* Veress Előd-Kokoly Zsolt: Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen (1945-1959)
Szabadság (Kolozsvár)

Felvinc Napok sütikiállítással, előadásokkal
Tizenegyedik alkalommal szervez Felvinc Napokat augusztus 6–7-én a Felvinc Egyesület, ezúttal az értékek, a település történetének és hagyatékának megismertetése a cél. Szombaton a gyülekezeti házban 10 órától a felvinci és marosújvári gyerekek Szeretsz-e engem? című előadása nyitja a programot, majd kézműves foglalkozásokon az írásos öltés (Szegedi Mária, Nagy Erzsébet), a horgolás (Nagy Ilonka) és a gombvarrás (Timár Melinda) kulisszatitkai kerülnek terítékre. Winchtől .... Unireáig címmel 11 órától Szacsvai Kinga tart vetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadást, majd a polgármesteri hivatalba, Felvinc volt börtönébe, a Vigadóba, a római katolikus és a református templomba kalauzolják az érdeklődőket.
Szabadság (Kolozsvár)

Több mint 300-an vettek részt az EU-tábor különböző programjain
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Wilfried Martens Centre for European Studies idén 13. alkalommal szervezte meg az EU Tábort. A július 27-31. között megszervezett tábor vasárnap HE Paul Brummell Nagy-Britannia Bukaresti nagykövetének „Brexit – A hivatalos történet” című előadásával zárult - olvasható a szervezők mai sajtóközleményénen.
A tábor újult helyszínnel jelentkezett, a rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park adott otthont. Az EU Tábor minden évben azokkal a legaktuálisabb politikai és közéleti témákkal foglalkozik, amik a fiatalokat leginkább érdeklik és érintik, ez idén sem történt másként. A tábor fő témái a Brexitre és az idei önkormányzati választásokra éleződtek ki, de a tavalyi évben elkezdett és nagy népszerűségnek örvendő Tabusarok sem mAradhatott ki a tábor programjából. A 2016-os önkormányzati választások különös hangsúlyt kaptak a tábor programjában, hiszen az idén az RMDSZ jelöltlistán megjelenő MIÉRT-es fiatalok közül 12 fiatal polgármester, 16 megyei tanácsos, 3 megyei tanács alelnök és több száz helyi tanácsos képviselheti a fiatalokat helyi és megyei szinten egyaránt - olvasható a dokumentumban.
„Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy az idei önkormányzati választásokon a fiatalok bebizonyították, hogy igenis komolyan gondolják a közéleti szerepvállalást. Sok okos talpraesett fiatal van Erdély-szerte, aki szeretne tenni a közösségért és biztosak lehetünk benne, hogy ez a közelgő parlamenti választásokon sem lesz másként.” – fogalmazott Antal Lóránt a MIÉRT elnöke.
A tábornak több mint 150 állandó lakója volt, az 5 nap során pedig több mint 300-an vettek részt a tábor különböző programjain.
Szabadság (Kolozsvár)

Gondot okoz a gyerekhiány Kolozs megyeben
Szeptember elején dől el a Kolozs megyei magyar iskolák sorsa. Ekkor tartanak ugyanis körzeti megbeszéléseket Tordán, Szamosújváron és Kolozsváron az iskolák vezetőivel, azzal a céllal, hogy lehetőleg egyetlen tanintézet se kerüljön bajba – közölte lapunkkal Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes.
Hozzáfűzte: múlt héten részt vett azon a megbeszélésen, amelyen a várfalvi és a tordaszentmihályi iskola vezetői arra panaszkodtak, hogy a tordai Jósika Miklós Gimnázium a falusi iskolák rovására orvosolná a kis diáklétszámból fakadó problémáit, veszélyeztetve a községekben a magyar oktatást. Elmondása szerint a vidéki iskolák vezetői azt állítják, Várfalván és Tordaszentmihályon szülőket kerestek meg a tordai iskolától, hogy írassák a városi tanintézetbe a gyerekeket. A Jósika Miklós Gimnázium igazgatója nem lehetett jelen a megbeszélésen, ugyanis korábban lemondott, az új igazgatót pedig csak szeptember elsejétől lehet kinevezni.
„Tulajdonképpen szeptember elsején tudjuk meg, hogy igaz-e, hogy Tordára csábították a gyerekeket, vagy sem. Az biztos, hogy Tordán kevés gyerek van előkészítő osztályban, hat diák iratkozott be, és ez a szám sajnos nem lesz elegendő ahhoz, hogy önállóan tudjon működni az osztály” – magyarázta Török Zoltán. Mint mondta, szintén szeptember elején derül ki az is, hogy sikerült-e meggyőzniük a román tagozatra beiratkozott magyar gyerekeket, hogy iratkozzanak át, vagy lesz-e olyan szülő a környékbeli községből, akit rá tudnak venni arra, hogy Tordára járassa gyermekét. Az érintett iskolák vezetőinek közös megbeszélésén igyekeznek majd olyan megoldást találni, hogy egyik iskola se kerüljön ki vesztesként, ígérte az illetékes.
„Támogatom, hogy az elemi oktatás feltétel nélkül megmAradjon a községekben akkor is, ha összevont osztályokról van szó. Mert ha nincs elemi oktatás, annak a községnek nincs jövője. Ötödik osztálytól pedig mindent meg kell tenni azért, hogy valamennyi gyerek az anyanyelvén tanulhasson tovább” – fejtette ki álláspontját a főtanfelügyelő-helyettes. Török Zoltán szerint az alacsony gyereklétszám még Désen okoz problémát, ahol csak négy gyerek iratkozott be a magyar kilencedik osztályba, és azóta már át is iratkoztak más iskolába. „A gyereklétszám apad, ezt tudom, mindenki tudja, megpróbálunk mindent, a célunk az, hogy ahol csak lehet, anyanyelvükön tanuljanak a magyar gyerekek” – szögezte le a főtanfelügyelő-helyettes.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

IV. Érmelléki Kézműves Napok
Már az első délutánon mintegy száz gyerek vett részt a negyedik alkalommal megrendezett IV.Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napok tevékenységein, Érmihályfalván.
Ezen a héten, szerdától szombatig tartanak Érmihályfalván a IV. Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napok, a helyszín ezúttal is a Gödör rendezvényház. A rövid megnyitóra szerdán délután került sor, amikor Csomortányi István az egyik támogató, az Érmelléki Gazdák Egyesületének elnöki minőségében köszöntötte a megjelenteket: gyerekeket, pedagógusokat. A negyedik alkalom azt jelenti, hogy sikerült hagyományt teremteni a rendezvényből és évről évre több a résztvevő, mondta. A megnyitó idején a regisztrációs lapok szerint már mintegy 100 gyerek volt jelen, nem csak helyi, de a környező településekről is. Csomortányi István hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a vakáció idején sikerül értelmes, hasznos elfoglaltságot biztosítani a gyerekeknek, ugyanakkor megköszönte az ebben partner pedagógusok közreműködését, illetve a helyi Érintő Egyesület szervezői munkáját, továbbá a támogatást a Bethlen Gábor Alapnak, az EMNT-nek és a már említett gazdaegyesületnek.
Mindenki mindent
A továbbiakban Jakó Jolán óvónő vette át a szót, a gyakorlati részre térve máris sorolta, hogy milyen tevékenységekben lehet részt venni. Mint fogalmazott: mindenki mindent kipróbálhat, ám, hogy ne legyen sorállás, alakítsanak csoportokat (ez értelemszerűen minden napra vonatkozik). Az első délutánon a korongozást, a magyar írásos varrást és a papírfonást lehetett kipróbálni, a további napok “kínálata”: csütörtök – mézeskalácssütés, nemezelés, lapító alapszínfestés; péntek – üvegfestés, lapító festés népi motívumokkal; szombat – agyagedényfestés és díszítés, szalmafonás.
Rencz Csaba
erdon.ro

Hadadi Kézműves és Néptánc-Tábor, immár huszadszor
„Csak boldog emberből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország", vallotta Kodály Zoltán. Köztudott a zene jótékony és fejlesztő hatása a társas kapcsolatokra. Éppen ezért a Szatmár megyei Tanács és a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ és a Szatmárnémeti Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége (MADISZ) augusztus 8-14. között immár 20. alkalommal szervezi meg Hadadon a Kézműves és Néptánc-Tábort.
A személyiségfejlesztés és esztétikai nevelés különlegesen gazdag lehetőségéről nem lenne szabad lemondani. Sajnos a mi oktatási rendszerünk - összehasonlításképp egy nyugatival - mellőzi a komoly alapokon nyugvó zenei nevelést. Magyarországon rengeteg zenei vagy művészeti iskola van. Kodály Zoltán a zenei iskolatípusról így vall: „Ez az első iskola, amely szervesen beépíti a zenét az általános emberi műveltségbe. Itt tanítják arra a tanulókat, hogy aki zenével indul az életbe, az ezzel bearanyozza minden későbbi tevékenységét. Ezekben az iskolákban minden tárgyból jobban haladnak. Jobban beszélnek, jobban írnak, jobban olvasnak." Lélektani tanulmányokból ismert számos kísérlet, mely azt bizonyítja, hogy növekszik agyunk endorfin termelése (örömérzetet okoz) zenehallgatáskor, közös éneklés és tánc során. A közösségben egyidejűleg átélt öröm-érzés erős kötődést, összetartozás-érzést hoz lére, a szociális kohézió erősebb.
Tudatos szülői magatartásra van szükség ahhoz, hogy elveszőben lévő magyarságtudatunk miatt megtanítsuk a gyermekeket énekes és táncos anyanyelvükre. Az XX. Kézműves és Néptánc-Táborban az egy hétig tartó napi néptánc oktatás egy életre szóló néptánc, népzene melletti elkötelezettséget eredményezhet.
A tábor hivatalos megnyitó hétfőn 8-án 11 órától lesz a Wesselényi kastélyban. Ott lesz a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ igazgatója és a projekt igazgatója, Nagy Orbán is.
A tábornak a hadadi Degenfeld kastély ad otthont. A táborban mindennap oktatnak szatmári néptáncot, népdalokat, szabadidős tevékenységként népi mesterségeket (nemezelés, kosárfonás, gyöngyfűzés, stb.) A néptánc oktatója Benedek Árpád, zenél az erdélyi Csillagocska Zenekar. A szervezők az esti esti Táncház mulatságokba várják a környező tánccsoportokat is.
szatmar.ro

Erőt gyűjtenek közöttünk
Hitből fakadtak a cselekedetei
Édesanyja révén vérrokonság fűzi Kriza Jánoshoz Németh Zsoltot, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnökét, tudhattuk meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor kerekasztal beszélgetéseinek egyikén, amelyen neves közéleti személyiségek mutatták be a politikus Hitünkből értékek következnek című legújabb könyvét.
A moderátor szerepét betöltő Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzuljának bevezető szavaiból kiderült: a kétkötetes kiadvány a politikus 2002 és 2014 között megjelent írásait és elmondott beszédeit tartalmazza. Bemutatására pedig azért került sor itt és most, mert a szerző a Bálványosi Nyári Szabadegyetem szellemi atyja, amint ezt a kötet előszavában Orbán Viktor miniszterelnök megfogalmazta.
Értékek és elvek nélkül a magyar politika nem sokat ér, éppen ezért egy magyarnak a nemzet iránti elkötelezettség mentén kell kifejtenie a tevékenységét.
Németh Zsolt azok közé tartozik, akik pályafutásuk kezdete óta megfelelnek ennek az elvárásnak, és fontos szerepet játszott abban, hogy a FIDESZ is felvállalja a nemzeti politizálást, s az összmagyarság érdekeinek a képviselője legyen. Nekik köszönhető többek között a határokon kívülre szorított magyaroknak reményt adó státustörvény megalkotása és a kettős állampolgárság lehetőségének megteremtése is – jelentette ki az elsőként szóra emelkedő Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke.
Martonyi János professzor, volt külügyminiszter is az értékelvű magyar politizálás mellett tört lándzsát felszólalásában. Véleménye szerint Magyarország esetében ez nem is lehet másként, hiszen nem tartozik a nagyhatalmak közé sem katonai, sem gazdasági téren. Hosszú távon kell tehát gondolkodni és az értékek biztosabb irányt mutatnak, mint a pillanatnyi helyzet. Számunkra csak azok az értékek jelenthetik ugyanis a viszonyítási pontokat, amelyekből az emberi és közösségi jogok is fakadnak. Németh Zsolt politikusi magatartása pedig azért is tiszteletre méltó, mert kezdeti hitét, valamint az abból fakadó értékeket és fő célokat a mai napig megőrizte. Elkötelezett volt és mAradt a nemzetpolitika és a határon túli magyar közösségek támogatása iránt.
Tőkés László Európa parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke leszögezte, hogy Németh Zsolt azok közé tartozik, akik hisznek, és ebből a hitből nem csupán értékek, hanem jó cselekedetek is következnek. Ez már a kommunizmus ideje alatt is így volt, hiszen felmentő seregként működve járt át a határon, mindig készen arra, hogy anyagi vagy szellemi támogatást nyújtson nekünk. Nem véletlen tehát, hogy meghatározó alakjává vált a magyar nemzet- és külpolitikának.
Maga az érintett, miután megköszönte az elismerést, valamint a kötet összeállítóinak munkáját, háláját fejezte ki a 2008-ban fiatalon elhunyt, Sepsiszentgyörgyi Lőrincz Csabának, illetve Szesztay Ádámnak a nemzet- és külpolitikai stratégia kidolgozásában játszott pótolhatatlan szerepükért. „Mi erőt gyűjteni jövünk ide” – összegzett végül.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Partiumot népszerűsítenék
A Partiumot — mint történelmi és mint létrehozandó fejlesztési, autonóm régiót —, annak címerét, zászlaját népszerűsítené politikamentesen a PMN-en a PAT.
A PAT, azaz a Partiumi Autonómia Tanács 2013 nyarán alakult meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt országos és illetékes regionális szervezeteinek támogatásával, azzal a határozott szándékkal, hogy koordinálja és segítse a Partium területén élő magyar identitású lakosság önazonosságának a megőrzését és megerősítését; biztosítsa a partiumi területi, széleskörű adó- és pénzügyi autonómia, valamint a Partiumi Fejlesztési Régió létrehozásához kapcsolódó hátteret és minden rendelkezésre álló eszközzel segítse a partiumi közösség összefogását a közös célok megvalósítása érdekében.
A PAT szatmári képviselői pedig úgy gondolták, mind a tanács, mind szándékai teljesen politikamentes ismertetésére egyik legmegfelelőbb helyszín és alkalom a Partiumi Magyar Napok (PMN), melynek szervezőit meg is keresték ezzel kapcsolatban, ám választ mindeddig nem kaptak tőlük. Pedig, mint Csókási-Budaházi Attila rámutatott: egyik régió sem rajzolódott át annyira, mint a Partium, ezért különösen fontos egy új identitást és identitástudatot adni az itt élő embereknek.
„Hol is lenne megfelelőbb népszerűsíteni a Partiumot, a régió történelmét, kulturális értékeit, illetve a partiumi autonómiát célul kitűző mozgalmat, mint a Partiumi Magyar Napokon? Értelemszerűen megfogalmazódott bennünk az elhatározás, hogy egy standdal mi is megjelenjünk az idei PMN-en és ennek érdekében magán- és hivatalos úton, szóban és írásban is megkerestük a szervezőket, akik azonban — sajnos — mindeddig válaszra sem méltatták kérésünket. Hangsúlyozzuk, hogy politikamentes kezdeményezésről van szó! Célunk mindössze a népszerűsítés és a közösségépítés.
Meggyőződésünk, hogy céljaink a Partium területén élő őshonos népek közötti szolidaritás erősítésével, a békés egymás mellett élés kölcsönös tiszteleten és együttműködésen alapuló segítésével valósíthatóak meg és úgy véljük, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvényen, mint a PMN, melynek keretében milliókat költenek koncertekre, színielőadásokra és különféle egyéb programokra, biztosíthatnak a szervezők pár négyzetmétert számunkra is, hogy felállítsunk egy sátrat. Egyelőre viszont hiába tárgyaltunk Szatmárnémeti új polgármesterével (aki szóban biztosított támogatásáról) és hiába kerestük meg hivatalos úton is az RMDSZ-t és az Identitas Alapítványt, nem kaptunk még visszajelzést” — fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján Kiszner Csaba PAT-alelnök, hangsúlyozva azt is, hogy a Partiumi Magyar Napokon többek között a Partium jelképeit — a zászlót és a címert — kívánják széles körben megismertetni.
„A jelképek megalkotására 2015-ben hirdettünk pályázatot, a beérkezett 18 pályamunka közül egy heraldikusból, történészből, grafikusból és földrajztudósból álló szakértői bizottság választotta ki a Partium jelképeit. A pályázat kiírásakor feltételül szabtuk, hogy a jelentkezők az erdélyi országgyűlés 1659-ben Szászsebesen elfogadott határozata alapján dolgozzanak, mely leírja az erdélyi nemzetek jelképeit, és rendelkezik azok elkészítéséről és használatáról. A pályázati kiíráshoz mellékelt, 355 évvel ezelőtti határozat a négy folyóvizet és a kettős keresztet jelölte meg ‘Magyarország Erdélyhez incorporáltatott része’, azaz a Partium jelképeiként” — magyarázta Kiszner, hozzátéve: bíznak abban, hogy a PMN szervezői pozitív elbírálásban részesítik kérvényünket és továbbra is készülnek tervezett népszerűsítő és közösségépítő akciójukra.
frissujsag.ro

Negyven év az örökkévalóságból…
Halála és búcsúztatása kerek évfordulójáig napok vannak még hátra. De mert elkezdődik a Csíkszereda iránti tisztelgő eseménysorozat, úgy vélem, városunk egyik legkiválóbb személyisége, néhai Nagy Imre festőművész halálévfordulójának megemlékezését ennek műsorrendjébe kell illeszteni. Szabó András írása.
1976. augusztus 25-én mindkét – magyar és román nyelven –, Csíkszeredában megjelenő napilapot ugyanaz a két közlemény uralta:
1. – Hargita megye Szocialista Nevelési és Művelődési Bizottságának nekrológszerű gyászjelentése: „… augusztus 22-én reggel 8 órakor, hosszas és nehéz szenvedés után elhunyt NAGY IMRE festőművész, a Művészetek Érdemes Mestere.” A gyászjelentés, amely Nagy Imre művészi életútját meghatározó minden köztudomásra érdemes fontos évszámot és eseményt felsorakoztatott, az alábbi végkövetkeztetéssel zárult: „Nagy Imre halála pótolhatatlan vesztesége a hazai képzőművészeti életnek.”
2. – A temetést szervező bizottság közleménye:
„Nagy halottunktól utolsó búcsút veszünk 1976. augusztus 25-én, 13 órakor, a zsögödi emlékháznál.
A ravatal melletti végső tisztesség augusztus 25-én, 9 és 12 óra között róható le.”
Mindkét megyei napilap másnapi száma szóra-egyező, szerző nélküli cikkekben számolt be a búcsúztatásról, amelyet teljes egészében idézek:
„Zsögöd, Csíkszereda, Hargita megye lakosai 1976. augusztus 25-én örök búcsút vettek Nagy Imre festőművésztől, a Művészet Érdemes Mesterétől.
A csíkzsögödi »Nagy Imre Galériában« elhelyezett ravatalnál nagyszámú lakos, közéleti személyiség rótta le utolsó kegyeletét. Virágkoszorúkat helyeztek el Hargita megye néptanácsa, a Központi Szocialista Nevelési és Művelődési Tanács, a Csíkszereda városi néptanács, a Hargita Megyei Szocialista Nevelési és Művelődési Bizottság, a Hargita és Informaţia Harghitei című napilapok, a Székelyudvarhelyi, Csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, toplicai és székelykeresztúri municípiumi, illetve városi szocialista nevelési és művelődési bizottságok, a Csíkszeredai múzeum, a Csíkszeredai 1. számú és a művészeti iskola, valamint más művelődési intézmények, közéleti személyek részéről, akik a gyászoló családnak részvétüket nyilvánították.
A 13 órakor kezdődött gyászszertartáson részt vettek Hargita megye néptanácsának, a Szocialista Nevelési és Művelődési Tanácsnak, egyes Hargita megyei, valamint Kolozs, Maros és Kovászna megyei művelődési és művészeti intézményeknek a képviselői, Csíkszeredai dolgozók. A gyászgyűlésen Pataki Imre, a megyei néptanács Végrehajtó Bizottságának első alelnöke, Mircea Popescu, Románia Szocialista Köztársaság Szocialista Nevelési és Művelődési Tanácsának vezérigazgatója, Ana Lupaş, a Képzőművészek Országos Szövetsége Kolozsvár-Napoca-i Fiókjának elnöke, Gaál András, a Képzőművészek Országos Szövetsége Csíkszeredai Fiókjának elnöke, Kovács Zoltán, a Képzőművészek Országos Szövetsége vezetőtanácsának tagja búcsúztatták az elhunytat. Búcsúztató beszédeikben méltatták Nagy Imre egyéniségét és munkásságát, emberi és művészi példáját, akinek halálával pótolhatatlan veszteség érte a hazai képzőművészeti életet.
A gyászszertartás után az örök emlékű festőművész holttestét – végakarata szerint – Bukarestbe szállították elhamvasztás végett.”
Mindkét, illetőleg mindegyik, más-más lapban megjelent közleményből, cikkből kimAradt, hogy Csíkszereda nagy halottját nemcsak politikai, hanem a család – kifejezetten a néhai Zsuzsika – Nagy Imre neveltlánya (1930-ban gyámságba fogadott unokahúga) –, követelésére egyházi szertartás keretében is elbúcsúztatják, elbúcsúztatták. Önéletírásában Zsuzsika erről így emlékezett vissza: „A város saját halottjának tekintette, de az akkori politikai helyzetnek megfelelve, egyházi szertartás nélkül akartak búcsút venni Imre bácsitól. Mikor ez tudomásomra jutott, nagy felháborodással jelentettem ki, hogy az ősök tisztelete nem engedi, hogy Imre bácsi pap nélkül legyen eltemetve, akkor inkább én, az unokahúga vállalom a temetést. Végül olyan egyezségre jutottunk, hogy először a Csíkszeredai elöljáróság részéről történik a búcsúztatás, ezt követi az egyházi szertartás. Így is lett.” (Kuruczné György Zsuzsanna: Amikor Csíkba’ megszülettem. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2007, p. 69–70.)
2006-ban, A bőfény forrása – Zsögödi Nagy Imre monográfiám bemutatója alkalmával Kányádi Sándor költő nagyon plasztikusan előadva – ha hallanák! – a következőképpen mesélte az eseményt: „Amikor már mindenki elmondta a magáét, egyszer csak valahonnan hátulról felhangzott: »Az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek nevében…« – és mindenki megkönnyebbült.”
A gyászszertartást Márton Áron püspök képviseletében dr. Erőss Lajos Gyulafehérvári kanonok koncelebránsa, Fr. Écsi János csíksomlyói ferences rendházfőnök tartotta.
„Fájó szívvel vesszük körül a mi Imre bácsink koporsóját. Szeretettel és mélységes tisztelettel búcsúzunk a nagy művésztől, akit szívébe zárt szülőföldje és az egész ország művészgárdája, ismerősei, jó barátai. A zsögödi otthon, ahol magába szívta az alkotóerő energiáit még átkarolja nagy fiának porhüvelyét, hogy aztán művei hirdessék szellemének nagyságát az utókor számára.
A történelem legnagyobb tanítómestere Jézus Krisztus, mielőtt megváltó áldozatával lezárta volna rövid földi életét, főpapi imájában így fordult mennyei Atyjához: »A művet, melynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem. Én megdicsőítettelek Téged a földön, most Te dicsőíts meg engem Atyám…« Kedves Imre bácsi, mielőtt a halál megtörte csodálatos színeket és formákat látó érzékelő szemed fényét, megkötötte nyelvedet és megbénította az utolsó időkig a festői ecsetet szorgalmasan kezelő, dolgos kezedet, Te is mint Isten gyermeke, aki a keresztség szentségében beleoldódtál a nagy Istengyermekbe, Jézus Krisztusba, nyugodt és bízó lélekkel elmondhattad: »Atyám, a feladatot, amelynek elvégzését mint hivatást reám bíztad, befejeztem.« Imre bácsi, a tehetséget, Istentől kapott talentumaidat nem rejtetted véka alá, nem ástad el, hanem erős akarattal, szüleidtől örökölt munkabírással, sok belső vajúdással és feszültséggel, színekben és formákban sokszorosan kamatoztattad. Lelked mélyéből a szépségnek olyan kincseit hoztad napvilágra, a zsögödi tájak és a benne nyüzsgő-mozgó élettől kezdve az egyetemes emberi érzések kifejezéséig, amelyek nemzedékeket ragadtak szemlélődésre és visznek közelebb a teremtetlen örök Szépséghez, Jósághoz és Igazsághoz. Mert minden művésznek, írónak, költőnek, festőnek, szobrásznak, a hangok mesterének fáklyát adott a kezébe az Úr. Fényhordozóknak teremtette őket az Isten, akiknek hivatása apostoli, prófétai: megismerni emberfeletti küzdelemben és szenvedésben az igazságot és a szépséget és azt a kifejezőerő gazdagságában továbbadni, másokkal is megismertetni, hogy általuk szebb legyen a föld, nemesebb az ember.
Nagy Imre mester, egyéni életében és művészetében sajátos utat járt: tele erővel, a munka hősies szeretetével, kötelességtudattal, amelyből nem hiányzott a misztikum, a hit, a természetfeletti világ létének tudata és annak elismerése. Gondoljunk csak egyik munkájára; a kereszten függő Krisztus lábánál leboruló koldusra, amelyben a művész érzékeltetni akarja a megváltás valóságát és azt, hogy mennyire rászorul a koldus, a művész és minden ember az Isten-ember keresztáldozatából fakadó életre. Vagy gondolok arra a kedves vászonra, amelyet a nagyközönség nem ismer – a nagy halott, Márton Áron püspök úrnak ajándékozta. Ebben a képben a művész csodálatos színekben fejezi ki a zsögödi temető halottak esti világítását: a sírokon meggyújtott gyertyák fénye tűzpirosra vonja a látóhatárt, a felhőket, és a gyertyák pislákoló lángján a holtak birodalmából hittel nézünk át a halhatatlan lelkek országába, az örökkévalóságba. Amit Nagy Imre megfestett, az lélekből pattant ki, hitének, meggyőződésének őszinte kifejezője.
Kedves Imre bácsi, amikor búcsút veszünk Tőled, ezt azzal a tudattal, hittel tesszük, amelyet a kinyilatkoztatás hirdet számunkra: a lélek nem hal meg, a lélek él és találkozik. Szíved megszűnt dobogni, nem nézed többé tágra nyílt szemekkel a zsögödi tájat, nem hallgatod a Hargita rohanó patakjainak csobogását, nem gyönyörködsz a cikázó pisztrángokban, nem térsz vissza minden tavasszal a szülői otthonba, ahonnan művészi pályádra indultál, de hittel hirdetjük Juhász Gyula versével:
»Valahol lenni kell egy lakomának, hová hivatalos, / kit idelenn halálba űzött éhség, reménytelen szerelem. / Valahol lenni kell egy palotának, hová bejáratos, / kit idelenn minden örömből és fényből kizártak és elhullt a rögös útfélen. / Valahol lenni kell egy orgonának, amelyen majd egykor / befejezhetem a dallamot, mely halálba bágyadt s mely az élet nekem.«
Imre bácsi, mi hiszünk ebben az orgonában, mi hisszük, hogy a színekben tomboló dallamos életet, a nagy művet befejezted, amit az Úr reád bízott, s mint Istenhez hanyatló árnyék, lelked megtért az örök partokra, minden színek és formák végtelen skálájához, aki jóságosan, irgalommal tekint le a kereszt tövében térdeplő művész-szolgájára, aki Michelangelóval zengi:
»Nyugtot nem ad már se ecset, se véső. / A szív csak égi szerelemre vár, / mely a kereszten int, kitárja karját.«
Irgalmas Jézus, Nagy Imre művészgyermeked a rábízott művét befejezte, adj neki nyugodalmat a béke és szeretet honában.
Imre bácsi, Isten veled, a viszontlátásra!”
Nagy Imre haláláról többen is megemlékeztek, majdnem mindegyik lapban megjelent búcsúhangulatú vagy búcsúztató, jelenleg fel nem sorolható írás. Közülük a Kolozsvári humorista, Bajor Andor érzékeny hangvételű búcsúszavait választottam közlésre. A szerző szomszédja volt a mesternek, ismeretségük alapos, lelki-baráti volt.
„Nagy Imre boldog órája
A világon a legjobban Édes anyját szerette, a róla készített egyik rajza mindig ott függött az ágya fölött. Ennek a rajznak nem volt címe, csak igéje: »Eljött a boldog órája«.
És a lapon ott volt az Asszony, aki hajdan világra hozta; öregen, zihálva emelkedett ki a párnák közül, arcát betöltő vékony orral.
Nekem látnom kellett a festőt, amikor fölvette a legjobban szeretettnek a végső ábrázatát, darabos székely katona arca megsárgult és a koponya alakjához igazodott; orra természetellenesen megnőtt, szemében szunnyadni készült a mindig eleven fény.
A betegség már megtámadta az idegeket – mondta még mindig panasztalan, tárgyilagos hangon. Ami azt jelentette, hogy körülvették a halál borzalmai és az elmúlással néz esendően szembe.
Eltitkolt riadalommal magyaráztam neki lényegtelenségekről, és ő ötperces látogatásom alatt kétszer is elaludt, egy ízben válasz közben.
Ki kell menni a Hargitára, ott most bújnak elő a gombák, az ösvényekről a víz hamar leszalad…
Ezt mondta, nem búcsú, hanem a világ örök újulására való utalásképpen. Szelíd parolája után ellopakodtam, mint aki bűnt követett el.
Tudta, hogy többé nem látom; még mindég gazdag tervei nem tartoznak a történelem tervei közé.
Régi és nehezen fölfogható szavait idéztem: »A halálon is túl kell lennünk, mint a születésen.«
Sajnáltam magamat és mindazokat, akiket itthagy. Ezentúl nem húzza el a függönyt az ablakáról, mint eddig minden délelőtt, jelezve, hogy fény van és képet sző a sugarakból. Munkájának rabszolgája volt, mint Tyro1, akit ura a gyorsírásért tartott. Fáradhatatlanul, az elhivatottak szenvedélyes szakszerűségével és újító kedvvel művelt mindent, amit elkezdett: földet, állattenyésztést, méhészetet; büszke volt rá, hogy az Olton ő halászott először villantóval. Sürgette a hóesésben el-elakadozó gépkocsivezetőt: »Még fényben érjünk haza, mert most látható az a fehér, ami nekem kell.«
Szánkázó gyerekeket ábrázoló képhez kellett a hó friss árnyalata, és ez a tiszta szín az utcán csak órákig él. A múlásból kimentett színein mi is szánkózó gyermekként ujjonghattunk alá, vagy lábalhattunk fölfelé. A lét évszakainak örömét kínálja nekünk és utódainknak.
Látásával mindent megőrzött, amit néznie volt érdemes, az ember gazdagságát, a természet bőkezűségét, régi és átalakuló tájakat, az élet harsány dáridóját. Szülőföldjének, Csíknak életét és új balladáját gyűjtötte be, mint gazda a termést, vagy mint egy új Noé, aki az életet maga-készítette bárkáján az Ararát csúcsára viszi. Szeretett földjét látta az egyetemességben, helyünket a világban. A legnagyobbakhoz méltó egészet alkotott, mert mindent elmondott a látott világról és megélt életformákról. Színek és alakzatok enciklopédistája volt Ő.
Festette a falut, a hegyet, a krumpliszedőket, az erdőt, az ölyv fenyegető körözését, a nagyidő haragját, tenyésző gombákat, gyümölcsök szüretelőit, a test szépségét, széttöréstől formált fákat, építőket, leomlott várakat, az álom édességébe feledkezett lányokat, padon reggeliző öregasszonyt, kiállítási pavilont, fűszálat, Don Quijotét, látványt és látomást; a világot.
Úgy gondolom, a legszívesebben a kezet rajzolta és festette, építő lényegünk kifejezőjét; hogy eljuttassa eljövendő koroknak a történelmet megillető hírt: két világháború alatt – közben és után – nem ördögök és nem istenek serénykedtek a földön, hanem valóságos szép és darabos emberek. Ők élték az élet nagyszerű vagy nehéz pompáját, a mindennapot járták, a tündöklő és fáradalmas tündérkertet, ami örökké friss színekben ragyog. A sok ezer kéz eljövendő korok felé nyúlik, készen a kézfogásra.
Művének birtokában olyan gazdagnak tudhatjuk magunkat, mint egy keleti olaj-sejkség. Nem ok a töprengésre, hogy ebben a gazdagságban határainkon kívül alig kívánnak osztozni. A művész mindig óvakodott a zajos hírnévtől. Nemcsak szemérmességből, hanem a hírnév veszedelme, hamisságra kész alakja, kísértése miatt. Londonból a világhírnév elől menekült haza – nem hogy a sikert elutasítsa, de művészi forrásainak megőrzésére. Tartott a dübörgő visszhangtól is, mert ismeretlen sziklafalakat gyanított mögötte, ami kifejezésének értelmét eltorzítja. Nem háborította fel még egy főúrian dilettáns bírálata sem. Sőt, örült, mint a gyermek, aki illetéktelenek elől eredménnyel rejtette el a titkot.
Most a halál – Illyés Gyula drámájából vett szóval – meghúzta a vonalat a számoszlopok alatt. Sokan fognak kísérletezni a számok összeadásával, és mindég növekedni fog a végösszeg. Jelezvén, hogy az előző próbálkozó a számoszlopból kihagyott valamit.
Vagy a sors most találta a munkát befejezettnek. Eltávolította a tornyok és falak közeléből az építőt és gondos állványait.
A mű szempontjából nem történt semmi: nincs vég, változás. Velünk esett meg a szörnyűség: elveszítettük Őt, idegen maszkba rejtőzött előlünk és annyiféle arca közül – számunkra indokolatlanul és menthetetlenül – fölvette a személyétől elutasítót s műre utalót, a véglegest. Holott akik ismerték, azokat eddig a mű vezette Feléje, személyét kerestük az ecsetvonások között.
Most minden átfordul bennünk és körünkben. Köznapi arca: emlék; gondjainak emléke egyre távolodik; élete halállá, halála halhatatlansággá lesz. A mi szomorú óráink az Ő boldog órája.” (Bajor Andor: Nagy Imre boldog órája. Utunk, 1976. augusztus 27.)
Emléke legyen áldott, mert ő hozta haza és honosította meg itthon a tanult képzőművészetet, nélküle nem lenne csíki, Csíkszeredai képzőművészet; tiszteletének mindenkorinak kell lennie! Művészutódai megsokasodtak, számosságuk és előtérben valóságuk enyhe homályt is vet néhai nagy mesterünk emlékére – egyúttal élteti is azt.
Tiszteletünk jeléül tehát, a szombat este fél kilenckor kezdődő képtárbeli emlékestet követően helyezzük el koszorúinkat az emlékház műteremtraktusának fala melletti síremléknél, mert Nagy Imre mester 40 esztendőt letudott ugyan az örökkévalóságból, mégis a teljes örökkévalósággal kell továbbküzdenie!
Hogyan készült Nagy Imre halotti maszkja?
Kolozsvári Puskás Sándor azon kevesek közé tartozott, akit Nagy Imre barátjául fogadott. Az idős mester őt kérte fel, hogy készítse majd el halotti maszkját. Erről az eseményről számol be Kolozsvári Puskás Sándor a Kapcsolatom Nagy Imrével, a zsögödi festővel című írásában, amelyet Nagy Miklós Kund tett közzé a Kolozsvári Puskás Sándor című monográfiájában.
"A hetvenes évek elején történt. Egy igen sikeres nap után bandukoltunk hazafelé. Halat is szépen fogtunk, a festés is jól ment. Egy-két képet cipeltünk. Mikor az Olt hídját elhagytuk, Imre bácsi megszólalt: – Te, Sanyi, aztán ha meghalok, a halotti maszkomat megöntöd-e? – Te jó isten, Imre bácsi, hogy is jut eszébe ebben a szép estében a halotti maszkja?! – szörnyülködtem. – Ne mind beszélj annyit! Megöntöd vagy nem? – Természetesen megöntöm. Bár ilyesmit még sohasem csináltam, de elméletben ismerem az eljárást. – Akkor megegyeztünk – fejezte be a témát. Erről többet szó nem esett… Közben Zsögödfürdőn én is építettem egy műtermes házat. Gyönyörű onnan a kilátás. Az volt a szokásom, hogy ha Kolozsvárra, majd később Marosvásárhelyre indultam haza, Imre bácsihoz bementem elköszönni. Így történt 1976-ban is, nyár elején. Imre bácsi a szobája ajtajában fogadott: Ide figyelj – mondta –, itt van ez a mérleg. Minden reggel ráállok, és látom, hogy mindennap fél kilóval kevesebbet mutat. Az orvosok mondhatnak nekem, amit akarnak. Még lett volna egy pár dolog elintéznivalóm, de úgy látszik, erre már nem jut idő. Úgyhogy amint megegyeztünk, a maszkot megöntöd… Én nyeltem egy nagyot, és csak annyit mondtam, igen. Elköszöntem, és többé már nem láttam Imre bácsit élve… Azon a nyáron hosszabb ideig nem mentem Zsögödre. Marosvásárhelyre áttelepedve sok volt a tennivalóm. Egy albérleti szobát béreltem, és ha nem esett az eső, az udvaron mintáztam a szobraimat. Végre sikerült egy víz áztatta, romos épületet kapnom. A hetvenes árvíz óta nem lakott benne senki. Megígérték, hogy ha saját költségemen felújítom, kiutalják nekem. A Képzőművészeti Alaptól felvettem egy nagyobb összeget, beindult a teljes átalakítás, hogy műterem és lakás is legyen belőle, ez foglalta le minden időmet. 1976. augusztus 22-én reggel 10 órakor kerestek a Csíkszeredai kórházból, hogy Imre bácsi 8 órakor meghalt. A gépkocsik, amiket a barátok korábban ígértek, nem voltak elérhetők. Késlekedni nem lehetett, a halotti maszk készítése időhöz kötött. A feleségemmel felültünk hát a kicsi motorbiciklinkre és elindultunk. A korondi tetőn elkapott egy máriás eső, bőrig ázva, átfázva délután 5 órára értünk a kórházba. Dr. Jeszenszky Ferenc főorvos azonnal felvitt a második emeleti különszobába. Imre bácsi ott feküdt citromsárgán. Önkéntelenül az ablakhoz léptem, hogy becsukjam, akkor eszméltem rá, hogy ő már nem fázhat meg. Egy darabig csak álltunk némán, aztán lementünk az irodába. A doktor úr megkérdezte, mivel segíthet. Azt feleltem, hogy pálinkával. Vasárnap délután ilyen kérés egy kórházban?! A nővérek mégis szereztek valahonnan szilvapálinkát. Kitöltöttem egy vizespohárnyit, és megittam, mint a borvizet. Aztán elmondtam, mire van szükségem. Szerencsére minden került. Mehettünk. Szomorú ígéretemnek eleget tettem, a két kezét is leformáztam… Aztán hazamentünk a zsögödi házunkba. Másnap megöntöttem a pozitíveket.”
Hargita Népe (Csíkszereda)

Pedagógusok versenyvizsgája: az óvások után is Hargita megye teljesített a legjobban
Az óvások elbírálása után közzétett eredmények szerint a címzetes állásokra versenyvizsgázó tanárok Hargita megyében teljesítettek a legjobban. A rangsorban a második helyezett Kovászna megye lett.
A legtöbb pedagógus Hargita megyében óvónői, illetve tanítói állásra pályázott. Ami a meghirdetett tanári katedrákat illeti, kiderült, hogy a matematika szakos pedagógusokból hiány van, ám a legtöbb tantárgy esetében kevés, csupán 2-3 címzetes állást kínáltak fel.
A megyében 466-an vizsgáztak a pedagógusi helyekre. A meghirdetett címzetes állásokat csak akkor foglalhatják el az oktatók, ha a versenyvizsgán a legkisebb 7-es osztályzatot elnyerik.
„Hargita megyében a vizsgázók 59,4 százaléka ért el 7-esnél nagyobb jegyet, ami országos szinten a legjobb eredmény: szám szerint 277-en szereztek 7-es fölötti jegyet, 142-en 5-ös és 7-es közötti osztályzatot, 46-an pedig 5-ös alatt teljesítettek. 66-an nyújtottak be óvást, közülük 18 pedagógus jobb minősítést kapott, 8 személynek csökkent, 40-nek nem változott az osztályzata” – részletezte az eredményeket lapunknak Adorján Attila szaktanfelügyelő.
Az óvások után 2,2 százalékot javult a hetest vagy annál nagyobb jegyet elérő tanárok országos aránya (44,43 százalékról 46,65 százalékra nőtt) - tájékoztat a Tanügyminisztérium. Ez több mint 7 százalékkal jobb eredmény, mint tavaly. Országszerte idén 3 757 dolgozatot óvtak meg, 1 452 esetében emelték a jegyet, 682 dolgozatnál viszont rontottak a minősítésen. Összesen 83 jelentkező kapott tízest a versenyvizsgán, 9 306 jelentkező 7 és 9,99 közötti, 6 979-en 5 és 6,99 közötti, 3 757 versenyvizsgázó pedig 1 és 4,99 közötti jegyet ért el. A végleges eredmények itt böngészhetők. Hargita megye után a hetest vagy ennél nagyobb jegyet elérő vizsgázók aránya Kolozs megyeben a legjobb. A rangsorban Kovászna megye következik. Maros megye kevéssel az országos átlag alatt teljesített, akárcsak Bihar és Temes megye.
Az óvónői és tanítói állásokra a legnagyobb a túljelentkezés Hargita megyében, mindkettő esetében sokkal többen vizsgáztak, mint ahány meghirdetett hely van. Az óvónők számára 2 címzetes és 54 helyettesítői posztot kínáltak fel az oktatási intézmények, ezekre a helyekre 129-en jelentkeztek és vizsgáztak. A tanítók számára szintén 2 címzetes és 42 helyettesítői hely áll rendelkezésre, viszont 99-en jelentkeztek.
Van esély arra, hogy újabb helyek szabaduljanak fel, ez a második elosztásnál derül ki. Ekkor válik egyértelművé, hogy hány pedagógus megy hosszabb időre szabadságra, akár fizetés nélkülire, akár gyereknevelésire.
Az elért eredmények alapján az állásokat augusztus 8-9-én osztják ki a jelentkezők jelenlétében. A megmAradt helyeket augusztus 10-én teszik közzé, ezek elosztására augusztus 26-29-én kerül sor.
A tanári állások esetében nem ennyire zsúfolt a mezőny: matematikából tanárhiányról beszélhetünk, hiszen a 30 meghirdetett állásra csupán 11-en jelentkeztek idén. Magyar nyelv és irodalomból szintén 30 katedrát kínáltak fel, de csak 21-en vizsgáztak, míg román nyelv és irodalomból 37 tanári állásra 27-en jelentkeztek.
A számok nem feltétlenül jelentik azt, hogy ezeket a helyeket el is foglalják, hiszen sok múlik azon, hogy a pedagógus lakhelyétől milyen távolságra található a megszerzett munkahely – magyarázta Adorján Attila.
maszol.ro

Nem tudni, miért váltották le a regionális műemlékvédelmi bizottság két magyar tagját
Update: Guttmann Szabolcs sem érti, hogy miért váltották le őt és Csók Zsolt kollégáját a Regionális Műemlékvédelmi Bizottságból. "A kulturális minisztérium gesztusával azt érte el, hogy akkreditált műemlékvédelmi és urbanisztikai szakember nélkül mAradt a bizottság" - nyilatkozta a Transindexnek Guttmann. Elmondta, nem szeretne arra gondolni, hogy azért váltak meg tőlük, mert magyarok, annál is inkább, mert a Cioloș-kormány a szakmaiságot, a szakemberek bevonását helyezi előtérbe. Viszont éppen ezért várja kíváncsian, hogy milyen szakmai indokot hoz fel leváltásukra a miniszter. Másrészt ez a miniszteri döntés nem vonatkozik az országos bizottsági tagságára, ezért nem érthető számára, hogy miként zajlik majd tovább a munkája.
Menesztette Guttmann Szabolcs műépítészt és Csók Zsolt régészt a Kolozs, Beszterce-Naszód, Szilágy megyére kiterjedő Regionális Műemlékvédelmi Bizottságból Corina Șuteu kulturális miniszter egy július 25-én keltezett miniszteri rendeletben. Helyükre Marius Porumbot és Sorin Nemetit nevezte ki a szaktárca vezetője.
Menesztésüket nem indokolta meg a miniszter, Csók Zsolt megkeresésünkre úgy nyilatkozott, hivatalosan kéréssel fordul a tárcavezetőhöz és magyarázatot kér a menesztése okára. Guttmann Szabolcsot nem sikerült elérnünk.
A műemlékvédelmi bizottság tagjait a miniszter május 24-én nevezte ki. A regionális bizottságba a három megye főépítésze mellett további nyolc tagot nevesített. Csók és Guttmann leváltása után további két magyar tagja mArad a bizottságnak Macalik Arnold és Kirizsán Imola műépítészek személyében. (hírszerk.)
Transindex.ro

[Kelemen Attila Ármin kelemen. Transindex.ro HOME JOGOK címen rendszeresen jelentkező rovatában Böjte Csaba atyát intette meg:]kelemen.transindex.ro
HOME JOGOK
címen rendszeresen jelentkező rovatában Böjte Csaba atyát intette meg:
Bocs, Böjte tesó!
Böjte Csabának volt nemrég egy Facebook-bejegyzése, amiben szó van igaz hitről és liberalizmusról. Kár.
A bejegyzés alább olvasható:
Végtelenül szomorú!! Franciaországban született, apja egyetemi tanár?! ..... Mennyi pénzt költött rá a családja, és az állam és ő a maga 19 évével ezt teszi??
A világnézetileg semleges oktatás megbukott.... Nincsenek légüres terek, lám ahol nincs igaz hit, ott pillanatok alatt megjelenik egy olyan eszmerendszer, mely fegyvert ad az ember kezébe!! Én az érték orientált oktatásban hiszek!! Érdemes elolvasni Márton Áronnak 1933-ban megjelent irását. Csaba t.
Nyílt titok volt, mire készül a templomi mészáros
Súlyos következményekkel jár, ha egy radikalizálódott tinédzsert csak úgy visszaeresztenek a társadalomba
hirado.hu
Böjte Csaba - kb. egy hete
Végtelenül szomorú!! Franciaországban született, apja egyetemi tanár?! ..... Mennyi pénzt költött rá a családja, és az állam és ő a maga 19 évével ezt teszi??
A világnézetileg semleges oktatás megbukott.... Nincsenek légüres terek, lám ahol nincs igaz hit, ott pillanatok alatt megjelenik egy olyan eszmerendszer, mely fegyvert ad az ember kezébe!! Én az érték orientált oktatásban hiszek!! Érdemes elolvasni Márton Áronnak 1933-ban megjelent irását. Csaba t.
Nehezen hiszem el, hogy a fenti posztok valóban a szerzetes megosztásai. Inkább úgy sejtem, valamelyik buzgó munkatársa tolja a Facebookját, Böjtét elfoglaltabbnak gondolom annál, minthogy ennyit facebookozzon. Ez csak egy lelkes, talán magyarországi politikai szocializáltságú hívének buzgólkodása lehet, akinek számos erénye között nem ágaskodik sem a csiszolt műveltség, sem az intellektuális arányérzék. Az alábbiakat ennek a buzgó munkatársnak írom annak reményében, hogy a jövőben Böjte Csaba jobban odafigyel közösségi médiájára.
A szavakat ugyanúgy meg lehet kínozni, fogva lehet tartani és ki lehet végezni, mint általában mindent, ami él. Ennek áldozata lett a köznyelvben aliberalizmus fogalma is. Ha kitöltök egy értéktesztet, bizony igazolja legrosszabb sejtésemet: liberális vagyok. Ez sok helyen elfogadott állapot, a mi közegünkben egyre kevésbé bocsánatos. De már megszoktam, tudok értékrendi fogyatékommal élni. Ha tetszik: immúnis vagyok arra a borzalomra, hogy liberális vagyok.
Tovább megyek, még azt sem mondhatnám, hogy nem ismerek sok, magát liberálisnak valló, de alapvetően nagyon idegesítő, kényszeres, sőt nárcisztikus magyar értelmiségit. Persze ettől még egyik sem robbantana bombákat, mint számos önmagát igaz hitűnek vélő vallási fanatikus, de sokkal többet nem tudok felhozni ezeknek a libsiknek a védelmében. Néha mondjuk olvasnak könyveket is, többségükben legalábbis. Tájékozottak is félig-meddig, vagyis nem csak a Facebookról nézik a brutálisan leegyszerűsítő propaganda képeket. És szeretnek vitázni is, persze főleg csak azért, hogy érvelhessenek, mert ez is az egyik torzulásuk. Meg többnyire jobban is öltözködnek az átlagnál, de ez már tényleg az utolsó érvem mellettük. (Igen, tudom, én is nagyon idegesítő, kényszeres, sőt nárcisztikus magyar értelmiségi vagyok, aki igazából nem is magyar stb. Azoknak, akiket máris elfárasztottam, javaslom, ugorjanak rögtön a komment részhez, ahol például elmondhatnák, hogy kommunista vagyok, és hogy az olyanok miatt, mint én, zajlik a szír polgárháború.)
Talán abszurdnak hangzik, de nem akarom az embereket liberálissá tenni, nem térítek ateista katekizmussal és nem veszem fel az összes sértést, amit manapság mintegy illik a hozzám hasonló nemzetidegen (stb.) libsikre szórni. Szerintem ennél abszurdabbat nem is mondhatnék. Hogy lehet, hogy egy világfelfogás szerény adeptusaként nem térítek? Ez azért lehet, mert nem elsősorban és mindenek felett, amolyan manifeszt módon vagyok liberális, sőt, ha lenne olyan zászló, amin az áll: liberalizmus, soha nem lengetném, és elég nevetségesnek tartanám azt, hogy valaki ehhez hasonló tárgyak gyártásában éli ki ideológiai fetisizmusát. De lehet, hogy csak azért nem akarom a világot libsivé tenni Facebook-propagandával és bombákkal, mert lusta vagyok.
És ezzel még nem fejeztem be Böjte Csaba posztjai szerzőinek összezavarását. Itthon liberális vagyok, Budapesten, libsi körökben pedig vigasztalhatatlan konzervatívnak számítok. Na ezt hogy rakná össze Márton püspök? Valószínűleg sehogy, mert a tőle idézett szöveg alapján nem úgy tűnik, hogy a püspöknek nagy affinitása lett volna a kontextusokra. Gondolom, a kontextus is egy libsi dolog, ami arra hivatott, hogy relativizálja az olyan abszolút értékeket, mint ami valójában csak egy van: Böjte Csaba Facebookra adaptált hite.
A dolog azért is nagyon kínos, mert azzal, hogy a ferences sztárszerzetes azt vindikálja, hogy a tanuló ifjúság az egyházi logikában élje a transzcendenciát, valójában nem azokat a kúrálhatatlan liberálisokat veri szájba, mint amilyen én vagyok, (ami ördögtől való, ördög által vész el stb.) hanem azokat, akik máshogy élik meg a spiritualitásukat, mint ahogy a történelmi egyházak elvárnák. Nagyon sokan vannak ilyenek, közeli barátaim között is jó páran, és ők biztos nem jönnének ki libsinek egy ideológia teszten. A spiritualitás és az abból fejlődő erkölcsök rendszere már rég nem egyházi franchise-ok monopóliuma.
Elhiszem, hogy Böjte Csaba Facebook-hangjának hite igaz hit, a maga számára. Böjte Csaba hite értéket teremt, nemcsak önmaga számára, így többszörösen igaz lehet, hogy Böjte erős integritású ember, aki méltán hisz hitében. De ettől még nem rendelkezik az erős integritás univerzális receptjével, mint ahogy más sem, legyenek azok emberek, tanok, vallási intézmények vagy politikai pártok. A hit nem lehet kényszer vagy abszolút megoldás, hanem mindig csak opció. A legsokkolóbb pedig az, hogy liberalizmus és keresztény hit nem zárja ki egymást, számos helyzetben szövetségesek lehetnek, de ennek belátásához kicsit mélyebbre kell menni, mint amit az ügyeletes pártpropagandák szállítanak nap mint nap.
Nagyon hozzávetőlegesnek tartom azt, hogy Böjte Csaba Facebook avatarja elvárja, hogy mindenki számára az legyen igaz, ami az ő világában igaz. Főleg, hogy egy szörnyű gyilkossági esetet használ alibinek arra, hogy kifejtse, hogy a francia forradalom előtti időkben jobb volt. Bocs, tesó, nem vagyunk egyformák, hála az Égnek, vagy bármi másnak. Lehet, az, hogy különbözünk, nem érték, de attól még adottság, és pont ez az az adottság, amit a vallási fundamentalizmus megpróbál elhazudni.
Kelemen Attila Ármin írása után sorakozó kommentekből egy így hangzik:
Szegény, szegény Kelemen Ármin. Nagy szeretne, akarna lenni és meghökkentő, szenzációsnak gondolt emberi butaságokkal, tudálékosan tudományosnak gondolt kifejezésekkel tűzdeli meg írását, gondolva ettől fog ő nőni az olvasó szemében. Bocs Ármin tesó, de tényleg nem vagyunk egyformák és én nem is szeretnék a te exhibiciónista buta kivagyiságod fundamentalizmussába sülyedni. Ja, és a legbornirtabb dolognak tartom, hogy K.Á.A. végtelen nonsalanciával jópofizik és észt osztogat egy olyan eset kapcsán amely mégis arról szól, hogy Normandiában brutális kegyetlenséggel meggyilkoltak egy katolikus papot Jacques Hamel atyát, amelyről egy szót sem ejt.
Kelemen Attila Ármin
Transindex.ro

Lesz-e új európai fősodor?
A politikai kommunikáció több szempontból tipologizálható. A kínálkozó megközelítések közül az egyik legkézenfekvőbb a szakmai. Másképp nyilatkozik meg a politikát tudományosan megközelítő politológus, a politikából élő, „professzionális” gyakorló politikus, a politika terepén mozgó publicista és a kocsmaasztalnál vitatkozó laikus. Ennél is fontosabb megkülönböztetés az, mely az előbbi szempontrendszert keresztbe metszi, hogy a lényegről szól-e a mondandónk, avagy puszta mellébeszélés. Hogy irányt mutat-e, vagy szolgaian irányt követ, akár a képviselt közösség érdekeivel ellentétes.
A globális háttérhatalom gazdasági-pénzügyi-politikai-szórakoztatóipari-médiabeli polipja kialakított egy olyan beszédmódot, melybe a lényegkerülés eleve bele van építve a fogalomhasználat, a taburendszer, az elfogadottnak tekintett megközelítésmódok révén. E gigantikus hatalmi összefonódás ugyanúgy megköti azok nyelvét, akik pozícióorientáltak (magyarán mondandójukat nem az igazságkeresés és - terjesztés, hanem a pozícióőrzés vagy még magasabb pozíció elérési igyekezete diktálja), mint ahogy George Orwell 1984 című regényének szereplőit az egzisztenciális félelem kötötte az újbeszél alkalmazásához. Ily módon az intézményes politikában mára uralkodóvá vált a frázispuffogtatás, a hazug mantrák ismételgetése, a valós folyamatok és tények figyelmen kívül hagyása.
A szólásszabadságot lábbal tipró globalista megatechnika végeredménye ritka élességgel azonosítható be azon jelenségkör esetében, amit a „politikai korrekt” újbeszél hazug módon „menekültkérdésnek” nevez, a tárgyszerűség látszatát megőrizni igyekvő, de a szalonképességre ügyelők tábora migránskérdésnek vagy modern kori népvándorlásnak, a taktikai szempontokat félretevő tárgyszerű szemlélő pedig Európa muszlim megszállásának.
Tőkés és Orbán a lényegről szól
Tőkés László és Orbán Viktor abban különbözik Európa vezető politikusaitól, hogy a lényegről mernek szólni, sőt, talán az a kijelentés is megkockáztatható, hogy kettejük között az egyik fő összekötő kapocs éppen „a hallgatás falának” programszerű, tudatos lebontási igyekezete, a kimondhatóság határainak feszegetése.
Tőkés László idei tusványosi beszédében megismételte a múltban nagy port kavart tézisét Magyarország védőhatalmi státuszának kívánatosságáról, s rámutatott arra, hogy ha egy közösség végveszélybe kerül, akkor harcolnia kell és nem azt mérlegelnie, hogy létért folyó önvédelme politikailag korrekt-e. Az EMNT elnöke által meghatározott kommunikációs pászmán haladva Orbán Viktor sem használta a modern kor globalista újbeszéljét. Idei tusványosi expozéjában ennek jegyében egyetlen fordulatot engedett meg magának, azt is úgy, hogy finoman jelezte kételyeit, s ez a fordulat úgy szólt, hogy „mi úgy tudjuk”, hogy Ukrajnában a népakarat döntött a nyugati orientáció mellett. Végig érdemi kérdésekről szólt, mi több, nem ritkán frontálisan neki is támadt a globális háttérhatalom által felállított taburendszernek. Mint tette ezt korábban is az illiberális demokráciára vonatkozó téziseivel, amivel párhuzamban kipellengérezte a szalonok „politikai korrektség” néven forgalmazott idiotizmusát.
A magyar kormányfő rámutatott arra, hogy az Európai Uniót vezető elit megbukott, hogy Brüsszelnek abba kell hagynia a „denacionalizálás”, a központosítás, a hatáskörelvonás politikáját, hogy az Egyesült Államok demokrácia-exportja is felelős az Európába irányuló népvándorlásért, hogy értékelni kell, hogy e politika megváltoztatását egy esélyes elnökjelölt, a sokak által elítélt és nevetségessé tett Donald Trump is felvállalja. (Persze a libertariánus sajtó azon frissiben rányomta Orbánra a bélyeget, hogy a vezető politikusok közül „elsőként állt be Trump mögé”, holott mindössze arról volt szó, hogy a magyar miniszterelnök kiemelt egy-két pozitívumot Trump programbeszédéből.)
V4-ek: ami összeköt, és nem, ami szétválaszt
Orbán Viktor hitet tett a V4-ek együttműködése mellett, ami igen fontos dolog, mert pont Magyarország az, melynek oka lenne ezen együttműködést szétrobbantani, hiszen a felvidéki magyarság helyzete finoman szólva is aggasztó és a migránsügyben oly együttműködő Fico e kérdésben teljességgel hajthatatlan. Orbán reálisan látja, hogy olyan helyzetben van az egész kontinens, hogy ha a beindult migrációs folyamatok eszkalálódnak – márpedig sem felszíni jel, sem mélyen fekvő ok nem ígéri elcsitulásukat – akkor Európa rövid időn belül élhetetlenné válik. Mint Orbán is jelezte, már most a félelem és a bizonytalanság érzése uralja a földrészünket. A félelem okát egyelőre elsősorban az aggasztó hírekben kell keresni. De pár éven belül könnyen oda juthatunk, hogy mindegyikünknek lesz az ismeretségi körében féltucatnyi megerőszakolt, kirabolt, meggyilkolt áldozat, már persze, ha nem mi magunk válunk valamelyik „szír agysebész” áldozatává. Hogy nemcsak Malmö, Párizs vagy Brüsszel egyes negyedeibe nem lesz tanácsos fehér embernek belépni, de Pozsony, Budapest vagy akár Bukarest is a mindennapi élet poklává válik. S nem csak egyes kerületeké. Afrikában kiapadhatatlan az emberutánpótlás, Európába pedig többen vágyakoznak, mint ahány embert egyáltalában eltartani képes a vén kontinens.
A V4-ek együttműködése tehát vitális, és Orbán Viktor helyesen teszi, hogy egyelőre önmérsékletet tanúsít a nemzetpolitikai kérdésekben szlovák viszonylatban. Mondom ezt elnyomott, kisebbségbe kényszerített magyarként. Olyan sajátos helyzetbe jutottunk, hogy az egész kontinensnek mi, a kommunizmus alól bő negyed évszázada felszabadult s a mintademokráciák által alig leplezetten lenézett közép- és kelet-európaiak mutatunk utat, mi őrizzük azt az értékrendet, amit ma európainak mondunk. Azt az értékrendet, mely integrálja mind a kereszténység, mind a felvilágosodás egykoron szembefutó értékeit, a toleranciakultúrát, az emberi jogokat, a méltányosság, kölcsönösség, igazságosság kultuszát, a nők egyenjogúságát, magyarán mindazt, amit az iszlám tagad. Mi nem felejtettük el, hogy a létünkre törő másságot nincs okunk szeretni, hogy öngyilkosság a toleranciakultusz jegyében befogadni egy olyan agresszív kultúrát, mely többségbe kerülve felszámolja a gyengébbnek bizonyult befogadók értékrendjét.
Magyar népszavazás, az európai precedens
Hogy sikerrel jár-e az eszmeileg Orbán Viktor által meghatározott V4-es politika, még nem tudni. Reményteli jelenségek vannak. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz az őszi anyaországi népszavazás eredménye, hogy egy sikeres magyar népszavazás kivált-e egy referendumsorozatot más országokban, de legalább Közép-Európában. Mert mint arra a magyar kormányfő rámutatott, ma bizony egyedül Magyarország az, ahol a választópolgárok intézményesen, közjogi keretek között nyilváníthatnak véleményt migránskérdésben.
Ígéretes, hogy repedések mutatkoznak a globális háttérhatalom monolitnak hitt akaratának betonfalán. E hatalmi összefonódást a nyílt színen megjelenítő aktorok már nem minden esetben értenek egyet. Míg Obama vagy Soros György úgy tesz, mintha nem lenne evidens összefüggés a migráció és a terrorista támadások elszaporodása között, megélhettük, hogy a New York Times bírálja Merkel menekültpolitikáját.
Orbán Viktor is utalt arra, hogy egy vesztébe rohanó fősodorból nem baj, ha kikerül az ember. A nagy kérdés az, miként Orbán is mondta, hogy lesz-e Európát irányítani, a jelenlegi gazdasági-, elit- és demokráciaválságból kivezetni, a külső támadástól megvédeni képes új fősodor? Nem tudni tehát, hogy merre viszi sorsunkat a világpolitika.
Nekünk, egyszerű polgároknak cselekvési a cselekvési terünk, de mégis létező. S azt mindenképpen felöleli, hogy az őszi népszavazáson vegyünk részt és voksoljunk az Európát tönkre tevő, semmit meg nem oldó kényszerbetelepítés ellen.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Merre tart a Magyar Polgári Párt?
Ősszel parlamenti választások lesznek, ezért tágabb összefüggésben tekinthetünk a Székelyudvarhelyi és szentegyházi jobbrafordulás eredményére. Mindkét városban a Magyar Polgári Párt jelöltje győzött, de az Erdélyi Magyar Néppárttal való összefogás segítségével. A koalíció létrejöttét kemény küzdelem előzte meg, hiszen az MPP-nek együttműködési szerződése van az RMDSZ-szel.
Az MPP utolsó helyen végzett a pártok versenyében a helyhatósági választásokon, feleannyi szavazatot gyűjtve, mint riválisa, a néppárt. A polgármesterek vonatkozásában sokkal jobb eredményt tud felmutatni, de ez nem a párt elismertségének, hanem a személyek egyéni kiválóságának, népszerűségének következménye. Győzelmekről nyilatkoznak a párt vezetői, de gyorsan elfelejtik, hogy csak Székelyföldi vonatkozásban a Csíkszeredai, Sepsiszentgyörgyi és a Kovászna megyei tanácsból kimAradt a szervezet, nulla az eredmény. Maros megyeben pedig alig létezik, Makfalva az üdítő kivétel. Az eredmények értékelése fontos, hiszen a tét nem kevés: akik összehozták a paktumot az RMDSZ-szel, bejutó parlamenti helyek várományosai lehetnek az RMDSZ listáin, a sajtóban előzetesen kiszivárgott hírek szerint. Jelen írásom nem titkolt célja, hogy a párt kongresszusát megelőzően nyilvánosság előtti vitát kezdeményezzek. A következmények nélküli politizálás, az elhallgatás vagy a győzelmekről harsogó kommunikáció helyett a hibák kijavítására, felelős magatartásra, tiszta beszédre lenne szükség.
Lassan lejár a 2012 őszén, az akkori parlamenti választásokat néhány héttel megelőző Országos Tanácson (OT) megválasztott elnökség mandátuma. A Biró Zsolt elnök nevével fémjelzett négyéves időszak legfontosabb ténykedése az RMDSZ-szel megkötött két megállapodás, amely a párt életében éles fordulatot jelentett, hiszen politikai ellenfélből szövetséges partnerré változott az MPP. A tagság többsége nehezen tudta követni a radikális félfordulatot, ezt a március tizediki Marosvásárhelyi füttyszó és hurrogás híven kifejezte, de a szervezeti gyengülés, a szavazók elfordulása, a helyhatósági választások eredményében minden kétséget kizáróan megmutatkozott. A közelgő kongresszus (OT) feladata lesz többek között a politikai irányvonal jóváhagyása, a tisztújítás és a több helyen alkalmatlan, néhol egyenesen antidemokratikus alapszabály megváltoztatása. Csak példaként említem azt a szabályzati előírást, amely szerint az elnök javasolja az elnökség tagjait megválasztásra és fordítva, az elnökség tehet javaslatot az elnök személyére.
Az RMDSZ reformja nélkül nem lehet változás
Az MPP jövőjéről szóló elemzés során nem lehet megkerülni a többi politikai szereplőt, különösen nem lehet az RMDSZ-t figyelmen kívül hagyni. Az erdélyi magyar politika újratervezése ma már alig halasztható probléma, hiszen az RMDSZ-re szavazó választópolgárok lassan, de biztosan elfogynak. A magyar parlamenti képviselet az 5 százalékos bejutási küszöb szélén tántorog. Bár létezik a 6-3-as mentőöv, mégis változásra lenne szükség az RMDSZ háza táján is. Erre sajnos kevés az esély, ugyanis a pártként működő szövetség betagozódott a romániai pártstruktúrába: nagyon sok ember és szerveződés egzisztenciálisan függ a párttól, ami a hatalom gyakorlásának természetes velejárójaként, évtizedek alatt kialakult. A pártot feltehetően a háttérbe vonult „erős” emberek irányítják, azok, akik az elmúlt 25 évben meghatározták az erdélyi magyar képviselet sorsát. A „pénzzel, paripával, fegyverrel” rendelkező mamutszervezettel szemben megalakuló két új párt nem igazán tudta felvenni a versenyt, ráadásul a magyarországi testvérpárt vitatható, ingadozó magatartása csak rontott a helyzetükön. A magát „kapocsként” megfogalmazó, de csak az RMDSZ-szel szövetkező MPP-re inkább a beolvadás sorsa vár, a néppárt „mindenáron” ellenzékisége pedig nem igazán népszerű a magyarság egyre romló politikai kilátásai miatt, hiszen összefogásra lenne szükség a parlamenti bejutáshoz, az autonómiaküzdelemhez és még sok más ügy sikere érdekében.
Húsz évvel ezelőtt eldőlt, hogy nem lesz erdélyi magyar választói regiszter, nem lesznek belső választások, az RMDSZ pártként betagozódik a román hatalmi struktúrába és kormányba. Aki ezt nem vállalta, mehetett ellenzékbe, vagy leléphetett. Ezért jelentek meg a pártok. Itt állunk most 2016-ban, és az RMDSZ szeretné folytatni a már kipróbált kormányzati, kijárásos, balkáni utat a közben fiatalított vezetőkkel az élén, az „ahogy lehet” praktikus filozófiája alapján. Erre ösztökélik saját érdekcsoportjai, a hozzájuk hűséges sajtóorgánumok, a hatalom monopóliuma és a román politikai elit megszokott rendje.
A többpártrendszer szelleme a palackból kiszabadult, nem lehet többé visszatuszkolni az egységes RMDSZ-be. Lehetséges megoldásnak tartanám, ha az RMDSZ átalakulna tényleges Magyar Szövetséggé, a nevében és a tartalmában is! Az összes pártok – a jelenlegiek és a jövőben létrejövők is – belső koalíciós alapon működnének együtt a politikai versenyben. A Székelyudvarhelyi és a szentegyházi példa helyhatósági sikere ebbe az irányba mutat: az együttműködésnek, a koalíciónak nincs ma már alternatívája, hiszen az összefogást sugallja a választók felé, választói elvárásnak tesz eleget. Az RMDSZ-t ma már sokan azonosítják a lejáratott, mohó román politikai elittel, ezt a képet a párt sajtója sem képes tisztára mosni, ez viszont választói távolmAradást okoz, így a helyzet további romlása borítékolható. Új „gúnyát” kellene felvenniük, egy tisztábbat. Most csupán remélni lehet, hogy soraikban egyre több, olyan tehetséges politikus lesz, aki felismeri a változtatás szükségszerűségét.
Kétes önállóság az RMDSZ árnyékában
Az MPP–RMDSZ paktum egyben identitásvesztést okozott a tagság körében. Nagy kérdés, hogy a jelenlegi vezetőknek a gyenge választási eredmény miatt sikerül-e ezen az úton megtartani a pártot. Az elvi- és érdekpolitizálás összeegyeztetése nem kis feladat, hiszen a választók árgus szemekkel figyelik az eseményeket. Az erdélyi magyar közvélemény elég lesújtó véleménnyel van politikusai teljesítményéről, hiszen közülük többek belevegyültek a korrupt Bukaresti politikába. Az MPP erkölcsi megítélésének nem használt a szövetséggel való együttműködés. Bíró Zsolt pártelnök elhíresült, kiszivárogtatott „spága” elszólása híven tükrözi a jelenlegi magyar politikai elit zömének be nem vallott, de gyakorolt magatartását. Az sem véletlen, hogy az RMDSZ-es autonómiastatútum létrehozásában vállalt szerepe miatt a marosszéki Székely Tanács megvonta tőle a bizalmat, az MPP elnöke elvesztette a SZNT-ben betöltött alelnöki tisztségét. Az említett statútum döcögő, inkább látszatközvita közepette, a SZNT mellőzésével a mai napig várja parlamenti benyújtását, holott nagy szükség lenne az egységes fellépésre az újabb romániai régiósítás tervek miatt.
Az MPP önállósága, identitása nagyon kérdőjelessé vált a baráti RMDSZ-es vállveregetés közepette. Az MPP-nek a szövetség meleg paplanja alá való bebújás helyett egészen más politikai utat kellene járnia. A jövőben változtatni kellene a párt szövetségi politikáján, vissza kell téríteni a pártot az alapvető értékeihez, amely az egész magyar politikai rendszer reformját célozza. Ebben a folyamatban kézenfekvő politikai szerep kínálkozik a párt számára, hiszen a jobboldali összefogás zászlóshajója is lehetne. Az RMDSZ korifeusai csak akkor szánják el magukat változtatásra, újratervezésre, ha egy ütőképes „nemzeti oldal” jön létre, amely erőt képvisel, mert csak annak az üzenetét értik meg. Székelyudvarhely és Szentegyháza üzenete egyben a választók üzenete az RMDSZ irányába. A megfogyatkozó választói kedvet növelheti, ha távoznak a porondról az olyan vitatott személyiségek, akikre esetenként korrupció vagy tisztességtelen meggazdagodás árnyéka vetült. Következésképpen, az erdélyi magyarság érdeke lenne egy demokratikus, átlátható politikai intézményrendszer létrejötte, a hitelesség visszaszerzése erkölcsi megtisztulással, egységes fellépés a Székelyföldi autonómia ügyében. Az MPP-nek akár pozitív szerepe is lehetne ebben a folyamatban, hiszen csak a nyitottság, az egyenes, tiszta beszéd, a valós- és nem a színlelt- összefogás mozgósíthatja a kiábrándult szavazókat.
Thamó Csaba
A szerző tanár, az MPP Hargita megyei képviselője volt 2008–2016 között
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Titkok Bethlen Gábor könyvtáráról
Bethlen Gábor könyvei és könyvkötői címmel foglalta össze Kovács András művészettörténész professzor a Bethlen-könyvtár feltárásáról készült kutatását a Korunk Akadémia Reneszánsz- Reneszánszok sorozat záró előadásaként.
Kovács András akkor kezdett el újra foglalkozni Bethlen Gábor könyveinek témájával, amikor három évvel ezelőtt ismét kezébe került a Jakó Zsigmond Pál 70. születésnapjára készült kéziratos emlékkönyv, amely ennek a témának az elsődleges adatait tartalmazta.
A professzor szerint „a könyvek történetét a világon elég sokan kutatják, léteznek katalógusok a könyveket díszítő mintákról”, ő viszont saját kutatásában a formai jegyeket tanulmányozva próbált kiindulópontot szerezni ahhoz, hogy újabb Bethlen könyveket fedezzen fel. Az első feljegyzett adatok szerint azt sem lehetett tudni biztosan, hogy volt-e könyvtár, vagy csak a humanista felfogás szülte a könyvtár létrehozásának gondolatát.
A Kolozsvári egyetemi könyvtár ritkaságok tára őrzi Ortelius Theatrum orbis terrarum atlaszát. Ez „a legrégebbi könyv, amely biztosan Bethlen Gábor tulajdonában volt.” A 17. század húszas éveire bebizonyosodott az, hogy a könyvtár ténylegesen létezett, Bethlen amolyan gyűjtögetőként nemcsak vásárolta, de nyomtatatta is a könyveket. Bibliotékáját Szenczi Molnár Albert a Mátyás király európai hírű Corvina-könyvtárához hasonlította. Ez utóbbinak egy töredékét később Bethlen meg is szerezte.
Hol lehetett a könyvtár?
„A könyvtárnak a helyét illetően eléggé nagy gondban vagyunk. Néha abban reménykedem, hogy egy éjszaka talán megálmodom azt, hol is lehetett a könyvtár”– viccelődött az akadémikus. A könyvtár tervezett helye nagy valószínűséggel a Gyulafehérvári várban, a Református Kollégium keresztszárnyában volt, viszont a biztos helyében a történészek sem jutottak dűlőre. A belső vár – vagyis a tulajdonképpeni fejedelmi palota – a könyvek legnagyobb részével együtt leégett. Isaacus Basirius Szalárdi Jánost erősítette meg azzal, hogy mindez valóban megtörtént, feljegyzései alapján sikerült kimenekítenie a legértékesebb példányokat és a nyomdai ólombetűket. „Ha ez sikerült, akkor sem volt foganatja, ugyanis ahogy Szalárdi írta, ott minden elpusztult” – jegyezte meg a művészettörténész. Az 1900-as évek elején Pósta Béla ásatásai során előkerült a régi sekrestye, azaz az egykori káptalani levéltár és a feltételezett fejedelmi könyvtár helye is.
1663-as adatok alapján már arról is tudomást szerezhetünk, hogy milyen értéke volt Bethlen Gábor könyvtárának. Szalárdi János feljegyzése szerint a rengeteg könyv „sok ezer tallérokba kerülhetett”. Ámbár még ma is kérdőjeles a példányszámok mennyisége. Kovács András Jakó Zsigmondot idézve említi, hogy 5000 példányra lehetne becsülni a könyvtárat, bár ez nagyon valószínűtlen, ugyanis Monoki István a Rákóczi-könyvtárat becsülte kétezresre, és szinte biztos, hogy az sokkal több könyvet tartalmazott, mint a Bethlen-könyvtár. A professzor elmondta, konkrétan voltaképp nem lehet tudni semmit arról, hogy hány könyvre becsülhető a Bethlen Gábor könyvtára.
A könyvgyűjtemény eredetét illetően is kizárólag találgatásokra vagyunk ítélve. A fejedelem által támogatott, és hazai szerzők ált írt és fordított könyvek közül mintegy 40 nyomtatványt ismernek. Az első olyan könyv, amit kézbe lehet venni, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában található Itinerarium Catholicum (1616, Debrecen) címmel. A bőrkötetes, zsinórral díszített könyvet a szerző, a lelkész Szegedi P. Dániel ajánlotta fel Bethlen Gábornak.
Bélyegzők, könyvkötők
A könyveken szereplő bélyegzők ismétlődése támpontot jelentett a kutató számára, elősegítette a könyvkötők életének felkutatását. A fejedelem tulajdonában levő könyvek között a professzor talált olyanokat, amelyek nagy valószínűséggel ugyanazon könyvkötő munkái közé tartoztak. Az Exequiae Caeremonialium Bethlen Gábor címerét viseli a borítón. Kovács András szerint ezt olyan bélyegzővel készítették, amelyet 1619-ben a bécsi pecsét mintájára hoztak létre. A bélyegző alapján ugyanannak a könyvkötőnek a munkáit azonosította a művészettörténész a Kolozsvári könyvtárakban is. A 1616-os kötésű, Kolozsváron bekötött Biblia, az 1619-es Marosvásárhelyi szabó céh jegyzőkönyve és Pákei János Enyedi-példánya is mind ugyanazon motívumokkal mAradtak fenn. A szerző kilétéről a Házsongárdi temető egyik sírfelirata árulkodik: IOACHIMI LOFFLERERS, Kolozsvár város könyvkötője, meghalt 1623-ban. A professzor elmondása szerint „akármit és annak ellenkezőjét is bele lehet olvasni ezekbe a feliratokba”, de szinte biztos, hogy 1624 nyarán Löfflerers Joachimi még élt; nagy valószínűséggel 1624 szeptemberében halt meg.
A következő könyvkötő a forrásokban Könyvkötő Jakabként szerepelt – munkájára ugyanazon bélyegzők utalnak: obeliszk, sárkány, oroszlán motívuma. Ő volt az úgynevezett „à la fanfare” kötések meghonosítója. Az elnevezés egy 17. századi könyv címe, egyébként 20. századi elnevezés, és semmi köze nincs a könyvkötő munkájához.
Gedő Dalma-Orsolya
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Bánsági metropoliszt tervez Temesvár és Arad
Hosszú távú együttműködési megállapodást írt alá Arad és Temesvár önkormányzata, melynek értelmében legalább egymilliós népességű metropolisz létrehozását tervezik – számol be Sárosi István a kronika.ro-n.
Első közös projektként az Európa Kulturális Fővárosa cím megszerzését tűzték ki. A kedden aláírt dokumentum szerint a gazdasági és területi egyesítést tervező megyeszékhelyek az elkövetkező időszakban a tudomány és a technológia megkülönböztetett támogatását tervezik.
A történelminek nevezett tervezet tartalmazza az állampolgárok életminőségének a javítását, illetve az infrastruktúra fejlesztését. A két település előnyt kovácsolna a régió versenyképesnek számító adottságaiból. A két város önkormányzatának a képviselői belefoglalnák a leendő metropoliszövezet prioritásait az országos, a megyei és a helyi fejlesztési stratégiákba is. Ugyanakkor a 2021–2027 közötti időszakban a befektetési projekteket is összehangolná a két városvezetés. Emellett célul tűzték ki, hogy az állami költségvetésből támogatást kapjanak a metropolisztervezet kivitelezéséhez.
A két város között évtizedekre visszanyúló presztízsharc folyik többek között a labdarúgásban. Ráadásul Nicolae Robu, Temesvár polgármestere szenvedélyes focirajongó, így az elöljáró újságírói kérdésre bevallotta: kész kihívás volt számára azt mérlegelni, hogy a két város közös futballcsapatot hozzon létre, amely részt venne az európai szintű megmérettetéseken. Robu ezt érzelmi kihívásnak nevezte, és bár nem jelentette ki, hogy ellenzi az elképzelést, megjegyezte, inkább egy nagyszabású szabadidőközpont létrehozását támogatná a Temesvár–Arad-övezetben.
Gheorghe Falcă, Arad polgármestere szerint Temesvárnak nagyobb esélye lesz az Európa Kulturális Fővárosa címért folytatott versenyben, ha Araddal közösen nyújt be pályázatot. „Ebben a projektben – amellett, hogy közösen pályázunk – a stratégiáinkat is együtt kell kidolgoznunk. A színházaink és a filharmóniáink hasonló működési elvvel rendelkeznek, és nemcsak a két város, hanem a teljes régió lakosságát is meg tudják szólítani, hiszen a Temesvári vagy az Aradi filharmóniát resicabányaiak és vajdahunyadiak is látogatják” – mondta az Aradi elöljáró.
Erdély.ma

Régi-új himnuszunk
Több sajtótermék hírt adott róla: a világhálón immár napok óta fellelhető himnuszunknak az a változata, amelyet a ma kezdődő olimpiai játékok során hallhatunk majd, valahányszor aranyérmet szerez valamely sportolónk.
A Magyar Olimpiai Bizottság megkeresésére a MÁV Szimfonikus Zenekar már 2013 nyarán elkészítette nemzeti fohászunk 90 másodperces zenekari változatát, amelyet az Erkel Ferenc Társaság hitelesített. A nemzetközi standard elvárásainak megfelelően az új változat énekszólam nélküli zenekari előadás másfél percben, közösségi éneklésre is alkalmas B-dúr hangnemben. Különlegessége továbbá a zeneszerző által a kotta külön sorában jelzett, ám korábbi hangzó anyagokban még sosem hallott harangszó, amely utalás az idén éppen 560 esztendeje történt nándorfehérvári diadalra, amellyel egyidejűleg III. Kallixtusz pápa Európa-szerte elrendelte a déli harangszót – írja közleményében a Társaság. Emlékeztetnek továbbá: Erkel Ferenc Kölcsey Ferenc alkotására írt Hymnusát annak 1844-es keletkezése óta többen átdolgozták. Jó ideje a legismertebb Dohnányi Ernő hangszerelése, de ez a feldolgozás az eredeti Erkel-műtől lényegesen különbözik. Az Erkel Ferenc által írt nemzeti fohász karaktere, ritmusa, tempója jóval frissebb, gyorsabb volt a mai gyakorlatból ismertnél, az eredeti mű puritánabb hangzású verbunkos jellege s ebből fakadó tempója azonban idővel nemcsak megkopott, de lassan a feledés homályába is merült.
Kettősség jellemzi hát a riói olimpián felcsendülő Himnuszt: a gyökerekhez, az eredetihez való visszatérés szándéka, a hagyomány tisztelete ötvöződik a modernitással, a megújulással. És milyen jó lenne, ha ez a fajta kettősség nem csupán nemzeti fohászunkat hatná át, hanem valamiképpen kisugározna az olimpiai játékok egészére, és a rendezvény úgy szólítaná meg a mai kor emberét, milliárdokat szerte a világon, hogy közben visszanyer valamit eredeti szellemiségéből! Milyen jó lenne, ha a szervező Brazília vezetői számára nemcsak saját korrupciós botrányaik és pénzéhségük elfedésére hivatott, újabb lopásokra alkalmat nyújtó politikai manőverezés lenne, hanem a házigazdák büszkeségéről, vendégszeretetéről szólnának a hírek. Ha a brazil színkavalkád kizárólag karneváli lenne, és nem kellene szólni az alig-kész építményekről, a rossz közbiztonságról, a sokakat elriasztó Zika-vírusról. Milyen szép lenne, ha a tisztességes, sportszerű megmérettetést nem árnyékolnák be oly gyakran doppingbotrányok. Ha a nemzetek közti versengés csak a pályára korlátozódna. Ha az olimpiai játékokra nem vetne sötét árnyékot a félelem, mindenekelőtt a terrorcselekményektől. És milyen jó lenne minél többször hallani, ahogy felcsendül himnuszunk!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Románia nem jogállam
Egy olyan ország, amelyben a titkosszolgálatokat is bevonják az állami tisztségviselők és igazságszolgáltatási vezetők kinevezésébe, nem nevezhető működő jogállamnak – szögezte le a Romániai Bírák Országos Szövetsége (RBOSZ) Klaus Iohannis államfőhöz intézett tegnapi nyílt levélben. A bírák érdekvédelmi szervezete éles hangon bírálta az elnököt amiatt, hogy nem válaszolt érdemben azoknak a politikusoknak, akik a Román Hírszerző Szolgálatnak (RHSZ) az igazságszolgáltatásra gyakorolt állítólagos befolyását sérelmezték.
Múlt héten két párt vezetője, Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének elnöke és Traian Băsescu volt államfő, a Népi Mozgalom Pártja elnöke is visszaéléssel vádolta a korrupcióellenes ügyészséget és a hírszerző szolgálatot, mondván, hogy a korrupcióellenes harcot valójában politikai célokra, a „kényelmetlen politikai ellenfelek” ellen használják, jogtalanul felülírva a demokratikusan megválasztott intézmények döntéseit. Băsescu szerint Románia „maffiaállammá változott”, amelyben az RHSZ és a korrupcióellenes ügyészség minden civil ellenőrzés alól elszabadult. Amikor Tăriceanu felhívást intézett az államfőhöz, hogy tisztázza, megalapozottak-e a hivatali elődje által megfogalmazott súlyos vádak, Iohannis azzal vágott vissza, hogy Romániában a jogállam működik, és nem hiteles, amikor ezt olyanok kérdőjelezik meg, akik ellen bűnvádi eljárás folyik. A bírák egyesülete szerint éppen az ilyen, „minden kritikát elutasító” nyilatkozatok bizonyítják azt, hogy „Romániában nem működik a demokratikus szabványok szerint a jogállamiság”. Az RBOSZ szerint Iohannisnak kötelessége lett volna komolyan venni és kivizsgálni a figyelmeztetést, függetlenül attól, kitől származik, mint ahogy a korrupcióellenes ügyészség sem tekinthet el azoktól a feljelentésektől, amelyeket elítéltek vagy gyanúsítottak tesznek. „Az RHSZ igazságszolgáltatásra gyakorolt befolyása roppant súlyos vád, erre nem válasz az, hogy Ön kinyilatkozza, márpedig a jogállam működik” – írta nyílt levelében a civil szervezet. Az RBOSZ egyúttal felszólította az államfőt, hogy az alkotmányosság őreként tisztázza,milyen jogszabály alapján ellenőrzi az RHSZ kinevezésük előtt az igazságszolgáltatás vezető tisztségeire és a legfelsőbb bírósági tagságra pályázó jelölteket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)