Alkotó műhellyé alakult a Téka
Sok kíváncsi, lelkes gyerkőc lepte el a Téka Alapítvány udvarát vasárnap délután: 110 kisiskolás érkezett Szamosújvárra, a VIII. Kézműves táborba.
Egyesek közülük visszajáró táborozók, másoknak ez az első tábora. A hangulat már az érkezés pillanatától felszabadult, otthonias volt: a szülőktől való búcsúzkodás után a kis vendégek csapatépítő játékok segítségével ismerkedtek meg.
Lapohos Sarolta
Szabadság (Kolozsvár)

Az RMDSZ az MPP-vel készül a parlamenti választásokra
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jó és vállalható eredményt ért el az önkormányzati választáson, és ennek köszönhetően erős önkormányzati érdekképviselettel rendelkeznek a romániai magyar közösségek - jelentette ki szombaton Marosvásárhelyen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
A politikus az RMDSZ legfőbb döntéshozó fórumának, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén mondott beszédet. Az ülésen értékelik a júniusi romániai önkormányzati választások eredményeit, és döntenek az év végi parlamenti választások előkészületeiről, a jelöltállítás megszervezéséről.
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ maximális eredményt ért el a júniusi választások utáni politikai tárgyalásokon, aminek köszönhetően több mint kétszáz alpolgármesteri tisztséget, illetve öt erdélyi megyei önkormányzati elnöki posztot szerzett.
Emlékeztetett, hogy az önkormányzati választáson az RMDSZ jelöltjei kapták a romániai magyar szavazatok több mint 80 százalékát, ami azt jelenti - mondta, hogy a szövetség programja és jelöltjei hitelesek. Rámutatott: a szórványvidékeken jobban sikerült a mozgósítás, hiszen a tömbmagyarságnak számító Bihar megyében és Székelyföldön vesztett a szövetség a legtöbb szavazatot. Úgy vélte, elgondolkodtató, hogy sokan nem kívánnak véleményt mondani, és távol mAradnak az urnáktól.
Hozzátette: az év végi parlamenti választások után fontos, hogy erős parlamenti képviselete legyen a magyarságnak, ugyanis e nélkül az önkormányzati képviselet ereje "megfeleződhet, vagy akár le is nullázódhat". Hangsúlyozta: minden egyes szavazatra szükség lesz az 5 százalékos bejutási küszöb eléréséhez a parlamenti választáson, ezért olyan jelölteket kell indítani, akik képesek megszerezni a választók bizalmát. A következő négy év legfőbb kihívásának a Romániában tervezett közigazgatási és az alkotmányos reformot említette.
Úgy vélte, a szövetségnek folytatnia kell az együttműködést a Magyar Polgári Párttal (MPP), amely hasznosnak bizonyult az önkormányzati választáson. Közölte: az SZKT felhatalmazása alapján később fog dönteni a Szövetségi Állandó Tanács - az RMDSZ szűkebb döntéshozó testülete - arról, hogy az MPP-nek hány helyet kínálnak fel a parlamenti választáson. Emlékeztetett, hogy korábban már egyezséget kötöttek az MPP-vel, amelynek egyik pontja kimondja, hogy együttműködnek, a parlamenti választáson, és jelezte, hogy ezt nem akarják felülbírálni. Kelemen Hunor úgy vélte, az MPP jelöltjei az RMDSZ listáin kell induljanak, nem tartja ugyanis járható útnak választási koalíció létrehozását.
[MTI]
itthon.ma//erdelyorszag

SZKT: levonni a tanulságokat, felkészülni a parlamenti választásokra
A parlamenti választásokon elérni az öt százalékos küszöböt, bejuttatni 18-19 képviselőt, 5-6 szenátort – ezek a legfőbb célkitűzések az RMDSZ-ben a Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati Marosvásárhelyi ülésén elhangzottak alapján.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a politikai tájékoztatójában elsőként azt emelte ki, hogy az új választási törvény, a megyei listák visszavezetése, a különböző határidők felállítása azt mutatja, hogy a jelöltlisták összeállítását mielőbb el kell kezdeni. Az önkormányzati választások eredményeiről azt mondta: ezeket már többször kiértékelték ugyan a Szövetségi Állandó Tanácsban, a Szövetségi Elnökségben is, mégis beszélni kell róluk egy új kontextusba helyezve.
Az erős önkormányzati képviseletet erős parlamenti képviselettel is meg kell erősíteni – mutatott rá a szövetségi elnök. Szavai szerint egy erős önkormányzati képviseletet egy gyenge parlamenti jelenlét képes meggyengíteni, vagy akár lenullázni. „Ott kell lenni mindenhol, ahol döntenek a sorsunkról” – hangsúlyozta a politikus, aki szerint vállalható, jó eredményt ért el az RMDSZ. Elsősroban a Maros, Szatmár és Bihar megyei önkormányzatok visszanyerését emelte ki, hozzátéve, hogy „jól szerepeltünk mindenhol, ahol magyarok élnek”.
Nagy pozitívumnak nevezte, hogy Temesvárnak, Brassónak magyar alpolgármestere, hogy Székelykocsárdnak RMDSZ-es vezetője van. „Sorolhatnánk a települések hosszú sorát, ahol jelen vagyunk polgármesterekkel és alpolgármesterekkel. Eredményeink azt jelentik, hitelesek voltak a jelöltek" – fogalmazott. A hiányosságokra is kitérve Székelyudvarhelyt „elveszítését” említette beszédében.
A legjobban a szórvány mozgósított
2012-hez képest viszont kevesebb szavazatot kapott az RMDSZ, mert alacsonyabb volt a részvétel, ami azt jelenti, sokan nem akarnak véleményt mondani – állapította meg Kelemen Hunor. „A választásokból az RMDSZ kihozta a maximumot, Hargita és Kovászna megyében többséget tudunk alkotni, Maros megyeben olyan koalíciót kötöttünk, hogy mi adjuk a megyei elnököt, Szatmár és Bihar megyében úgyszintén. Ezekben a megyékben a helyi önkormányzatoknak élniük kell a lehetőségeikkel” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
A politkus szerint a legerősebben a szórvány tudott mozgósítani, vagy azok a vegyes közösségek, ahol a magyarság kisebbségben él. Szórványban – Brassó, Fehér, Beszterce megyében – a közösség inkább megérezte a választások súlyát, csakhogy az 5 százalékos küszöbhöz, amelynek elérése a parlamenti választások célja, szükség van minden szavazatra, az ország minden megyéjében listát kell állítani – hangsúlyozta. A mostani számítások szerint, a parlamenti választások december 11-én zajlanak. „Ha jól tervezünk, ha jó lesz a jelöltállítás, akkor az 5 százalékos küszöböt teljesíteni tudjuk, ott leszünk mindkét házban erős frakcióval. 18-19 fős frakciónk lenne a képviselőházba, és 8-9 tagú a szenátori frakciónk” – tájékoztatott Kelemen Hunor, aki szerint azt kell elérni, hogy az RMDSZ legyen a mérleg nyelve.
A szövetségi elnök kifejtette azt is, hogy decembertől politikai kormányzatra lenne szüksége Romániának, nem technokratára. A következő évek nagy kihívásainak a közigazgatási reformot, az alkotmányos reformot nevezte. „Ha csak ezt a kettőt vesszük, ez is elegendő lehetne ahhoz, milyen súlya van a parlamenti képviseletnek 2016-2020 között” – hangsúlyozta.
Kelemen kijelentette, az MPP-vel együttműködött az RMDSZ, és volt, ahol a közösség döntöt arrólt, hogy melyik politikai alakulatot támogatja. Az RMDSZ elnöke bejelentette, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elé terjeszti és elfogadásra javasolja a Magyar Polgári Párttal való további együttműködést, hiszen az önkormányzati választások alatt a partnerség jól működött.
Reformjavaslatok a brexit után
Az RMDSZ elnöki hivatalában való tanácskozások során arra a következtetésre jutottak, hogy a brexitet követően az EU-nak tovább kell mennie, nem szabad alternatívákat keresni az unióra vonatkozóan, nem lehet érdek az euroszkepticizmus erősítése. Addig is, amíg Románia 2019-ben elnökségi tisztséget tölt be, a reformokat végre kell hajtani, kezdeményezőnek kell lenni.
„Olyan Európai Uniót kell építeni, amely megerősíti azt az intézményt, amely az utóbbi 50 évben biztosítani tudta a békét és a jólétet” – mutatott rá Kelemen Hunor, jó hírnek tartva, hogy a 27 tagállam vezetői azt gondolják, Nagy-Britannia nélkül is tovább kell mennie az EU-nak. Romániának is olyan hosszú stratégiája kell legyen, amellyel a döntésekben részt tud venni, meg kell fogalmazni, hogyan látja Románia 5 és 10 év múlva az EU-t, melyek azok a területek, amelyeket fejleszteni kell, milyen reformokat javasol és milyen irányt. A schengeni csatlakozáshoz ugyanis Románia minden feltételt teljesített, a csatlakozásnak meg kell történnie, nem fogadható el, hogy másodrangú polgároknak tekintsék a romániai állampolgárokat – hangzott el.
A fiatalokat érdekli a politika
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke, az ifjúsági frakció vezetője elmondta, a MIÉRT azt tűzte ki célul az önkormányzati választások előtt, hogy 500 fiatalt fog támogatni és megjeleníteni az RMDSZ listáin, erre meg is kapták a lehetőséget. Ennek eredményeképpen 12 fiatal MIÉRT-es polgármester nyert tisztséget az RMDSZ színeiben, 3 megyei tanács alelnök, 16 megyei tanácsos, illetve több száz városi és vidéki tanácsos.
Elmondta, hogy a kampány ideje alatt lezajlott a Rólad szól! konzultáció, melynek az volt a célja, hogy fényt derítsenek a mai fiatalok véleményére az aktuális kérdésekről, a közéletről, a saját helyzetükről. Kiemelte, hogy az Állandó Választási Bizottság által közölt adatok is azt bizonyítják, hogy a fiatalok szép számban elmentek szavazni, és nem igaz a feltevés miszerint a fiatalokat nem érdekli a politika, a fiatalokat érdekli a jövőjük, szeretnének beleszólni a dolgaik alakulásába.
Bizalomdeficit
Kovács Péter ügyvezető elnök a helyhatósági választásokat értékelte és vonta le azokat a következtetéseket, amelyek a parlamenti választások szempontjából is fontosak. "Az önkormányzati választási kampány más volt, mint eddig: a pártfinanszírozási törvény miatt, amely országos szinten átláthatóság helyett nem-láthatóságot eredményezett, a politikumot hangsúlyosan elutasító közösségi hangulat miatt is, illetve a Szövetség szervezeteinek állapota, teljesítésük különbözősége miatt is. Mindezeket össze kellett hangolni, ilyen feltételek mellett kellett jól teljesíteni" – jelentette ki.
Markó Béla a bizalmatlanságról beszélt, ami az utóbbi négy évben egyre inkább felerősödött az országban. Az érettségi vzsgák szigorításával vont párhuzamot. Ez a termek bekamerázásával kezdődött, ami azt is jelentette, hogy a pedagógusokban nem bíztak meg, központilag feltételezték a csalást, még akkor is, ha más-más tanárok felügyelték a vizsgázókat. Majd következett a dolgozatok javítása más megyékben. „Csendőrséggel, fegyveres erőkkel felügyelik az irodalmi elemzéseket, majd más megyékbe szállítják a dolgozatoka. Ez a bizalmatlanság legnagyobb foka, feltételezik, hogy mindenhol csalnak” – fogalmazott Markó Béla.
A politikai vita és hozzászólások sorában Winkler Gyula a társadalmi szétszakadásra figyelmeztetett, arra, hogy a társadalmi háttér determinálja a lehetőségek skáláját.
Péter Ferenс a Maros megyei RMDSZ önkormányzati elnökeként, Virág György és Lokodi Edit Emőke utódjaként köszöntötte a jelenlevőket, és köszönte meg az iránta kifejtett bizalmat. Értékelte a helyhatósági választásokat, jónak nevezte az eredményt. Hozzátette: „Ne higgyük el magunkat, mert jóval kevesebben mentek el szavazni, mint négy éve. Tehát a parlamenti választások előtt meg kell keresni azokat is, akik nem mentek el szavazni”. Rámutatott arra is, hogy a külföldön dolgozók nem jönnek haza, a külföldi szavazás pedig nem biztos, hogy a szövetséget fogja segíteni.
Borbély László arra az aggasztó gondolatra figyelmeztetett, ami nem csak a magyar közösségről vagy Romániáról szól, de mindenkit érint: ami Törökországban, Franciaországban történik. „Itt vagyunk a 21. században, okosabbak vagyunk, fejlettebbek. A NATO-csúcs arról szólt, hogy többet költünk fegyverkezésre, a megfélemlítésről, hogy aki erősebb, azt nem támadják meg” – mutatott rá.
Soós: sikerült visszanyerni a hitet
Soós Zoltán a választásokon bekövetkezett sikertelenség negatív hatásait hangsúlyozta. Ennek ellenére sikerült megőrizni a frakció létszámát – tette hozzá, bár a legnagyobb harc szerinte a polgármesteri székért zajlott. A csalást, a korrupt adminisztrációt nem sikerült legyőzni, pedig ez a Marosvásárhelyi lakosság harca is kell legyen – fogalmazott.
Kijelentette, folytatja a munkát a következő négy évben is. A több hónapig tartó munka után érezni lehetett, hogy ha csak négy hónapra is, de sikerült visszanyerni a választók hitét. „Ha nem csal a politikiai ellenfél, visszaszerezhették volna a város vezetését is” – jelentette ki.
Soha ilyen erőteljesen egyházi vezetők nem álltak ki a magyar jelölt mellett, és nagyon fontos az, hogy Maros megyeben és a többiben is fel tudják rázni az embereket, hogy elmenjenek szavazni, hangsúlyozta Soós. Maros megye 26 éve megszakítás nélkül biztosítja az erős képviseletet a parlamentben. "Idén pedig mérföldkő előtt állunk, ésszerű megújulásra van szükség, generációváltásra, a választókkal való kapcsolatok újrafelvételére, a fiatalok mozgósítására" – tette hozzá.
A bizalom fontos alap
Kelemen Hunor kifejtette, a független Soós Zoltánt azért támogatták, hogy arra szavazzanak a magyarok, akik nem politikai jelöltként indult. "Nem olyan fából faragtak minket, hogy feladjuk egy veszteség után. Mi fogjuk váltani a mostani, újraválasztott polgármestert, nekünk erre kell készülnünk, mert Soós Zoltán megmutatta, hogy képes megszólítani az embereket” – fogalmazott.
„Bizalom nélkül nem lehet sikeres semmilyen közösség, nekünk kutyakötelességünk ezt erősíteni. De az önbizalom is fontos, mert ennek köszönhetően tudtunk tárgyalni, újratárgyalni, és így érhettük el, hogy Varga Attila kilenc éves mandátumot kapott mint alkotmánybíró. Ha nem lett volna kellő önbizalmunk, ha nem bíztak volna bennünk, akkor a FUEN elnöke ma nem Vincze Lóránt lenne. Ezek a sikereink, eredményeink is azt mutatják, van kellő önbizalmunk és bíznak bennünk a partnereink, mi is bízunk és bizalmat keltünk azokban a partnerekben, akikkel együtt dolgozunk” – mondta Kelemen. Hozzátette, fontos, hogy elkezdjék a jelöltállítást, és a szeptember úgy érje őket, hogy tudják, milyen módszer szerint választják ki és indítják a jelölteket.
Elfogadták a jelöltállítási szabályzatot
A parlamenti választások előkészítéséről szóló határozattervezetet Kovács Péter ismertette, majd a küldöttek apróbb módosításokkal elfogadták a jelölállításról szóló szabályzatot. E szerint az RMDSZ a parlamenti választásokon kiemelten támogatja a 35 évnél fiatalabb jelöltek és nők részvételét a jelöltlistákon, a választások előkészítését, a jelöltállítás lebonyolítását pedig a nyitottság, esélyegyenlőség, felkészültség és átláthatóság alapelvek szerint szervezi meg.
Képviselő- vagy szenátorjelölt lehet az a személy, aki tagja a szövetségnek, a tisztségre pedig az illető megye területén működő valamely helyi szervezet, a Magyar Ifjúsági Értekezlet megyei szervezete, az RMDSZ Nőszervezetének megyei testülete, vagy valamely platform, társult szervezet jelöli. Nem lehet jelölt, aki a 2016-os helyhatósági választások eredményeként polgármesteri, alpolgármesteri, megyei tanácselnöki vagy alelnöki mandátumot szerzett, akinek a hírszerző szolgálatokkal kapcsolatosan nincs feddhetetlen múltja, továbbá a parlamenti, Európai Parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon más párt, szervezet színeiben indult.
A parlamenti képviselő- és szenátorjelöltek kiválasztása az erre a célra összehívott megyei jelölő gyűlések vagy előválasztások – legyen az közvetlen, tikos vagy állóurnás – feladata. A határozat kimondja azt is, hogy az RMDSZ a 2016-os parlamenti választásokon az ország minden megyéjében, Bukarestben, illetve a határon túl is indít képviselő- és szenátorjelölteket. A parlamenti jelöltlisták véglegesítésének határideje szeptember 25.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a tanácskozást követően újságíróknak elmondta: az SZKT-ülésen elfogadott határozat megteremti a lehetőséget, hogy a szövetség együttműködjön az MPP-vel, és közösen induljanak a választáson, ha ennek konkrét feltételeiről a későbbiekben sikerül megállapodniuk. Jelezte, hogy az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa dönt az MPP-nek felajánlott helyekről, de előbb augusztus elején tárgyalni fognak a részletekről a Biró Zsolt által vezetett párttal. Arra a kérdésre, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek-e az EMNP-vel is, az RMDSZ elnöke elmondta: ebben a pillanatban nem lát lehetőséget erre, hiszen sem a néppárt, sem az RMDSZ nem kereste egymást ebben a kérdésben. "Soha nem zárkóztunk el a tárgyalástól, (.) viszont jelenleg nincs ilyen helyzet" - mondta Kelemen Hunor.
Antal Erika
maszol.ro

Az RMDSZ egyelőre nem áll szóba az Erdélyi Magyar Néppárttal
Nincs helyzet, ez van. Viszont jöhetnek a fiatalok és a nők!
A Marosvásárhelyen ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsa szombaton elfogadta a novemberi parlementi választások előkészítésére, a jelöltállítás megszervezésére és kritériumaira vonatkozó határozatot, amelyből többek között kiderül, hogy a szövetség tart karokkal várja a 35 évnél fiatalabbak és a nőket a parlementi választási jelöltlistákra.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke kijelentette: a jelöltállítást a nyitottság, az esélyegyenlőség a felkészültség és az átláthatóság jegyében szervezik meg. Sőt, az RMDSZ-szel társult szakmai, civil és politikai szervezetek támogatásával nem rendelkező egyéni jelöltek is versenybe szállhatnak. (Akár Ön is, kedves Olvasónk!) A jelöltek kiválasztási és rangsorolási módozatairól viszont a területi szervezetek választmányai döntenek. Náluk kell tehát kopogtatni.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a tanácskozás után nyilatkozott a sajtónak, és beszélt az Erdélyi Magyar Néppárttal fennálló, nem épp felhőtlen viszonyról is. Kelemen kijelentette: jelen pillanatban nem lát lehetőséget az együttműködésre, hiszen a két alakulat kölcsönösen elkerülte egymást. „Soha nem zárkóztunk el a tárgyalástól, viszont jelenleg nincs ilyen helyzet”, mondta az elnök.
foter.ro

Tőkés László újabb jelentést hozott nyilvánosságra
Egy újabb besúgói jelentés szövegét hozta vasárnap nyilvánosságra Tőkés László, melyet állítása szerint Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ( KREK) püspöke adott 1985 januárjában a Securitate politikai rendőrségnek.
A jelentés ezúttal egy Chis Geza fedőnevű besúgótól származik, de a besúgó hálózati dossziéjának a száma ugyanaz, mint annak a Kiss fedőnevű besúgónak, akinek hét besúgói jelentését tette közzé pár napja Tőkés László. A feljegyzést készítő Molnár János szegedi egyháztörténész megjegyzése szerint a hálózati dosszié száma arra utal, hogy valamennyi jelentés ugyanattól a személytől származik. Ezekben a Securitate informátora partiumi református lelkészekről közölt sok esetben terhelő információkat.
Az MTI-hez vasárnap eljuttatott nyilatkozatában Tőkés László kijelentette: a Csűry István tiszta múltját igazoló korábbi iratok "önmagukban mindaddig semmit sem bizonyítanak, amíg Csűry István, alias "KISS" 5249. számú hálózati dossziéját a CNSAS (a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács) nem tudja vagy nem hajlandó a rendelkezésünkre bocsátani".
Tőkés László nehezményezte, hogy az egyházkerület esperesei Csűry István mellett foglaltak állást. Kijelentette, az esperesek állításával ellentétben ő nem támadja egyházát, hanem éppen védelmezni próbálja "a volt ügynököktől és az egyházunkban továbbra is jelen lévő titkosszolgálattól". Reményét fejezte ki, hogy az aláíró esperesek nagyobb része az adatok hiányos ismeretéből fakadóan, puszta jóhiszeműségből vagy lélektani nyomás hatására csatlakozott a "Csűry i hűségnyilatkozathoz".
Az Európai Parlamenti képviselő nyomatékosította: nem "lejárató kampányt" folytat - amint az esperesek nyilatkozatában szerepelt -, hanem a valós tényállást próbálja bemutatni, amely a (szegedi) Molnár János egyháztörténész kutatásainak az eredménye".
Egy újabb besúgói jelentés szövegét hozta vasárnap nyilvánosságra Tőkés László, melyet állítása szerint Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke adott 1985 januárjában a Securitate politikai rendőrségnek.
A jelentés ezúttal egy Chis Geza fedőnevű besúgótól származik, de a besúgó hálózati dossziéjának a száma ugyanaz, mint annak a Kiss fedőnevű besúgónak, akinek hét besúgói jelentését tette közzé pár napja Tőkés László. A feljegyzést készítő Molnár János szegedi egyháztörténész megjegyzése szerint a hálózati dosszié száma arra utal, hogy valamennyi jelentés ugyanattól a személytől származik. Ezekben a Securitate informátora partiumi református lelkészekről közölt sok esetben terhelő információkat.
Az MTI-hez vasárnap eljuttatott nyilatkozatában Tőkés László kijelentette: a Csűry István tiszta múltját igazoló korábbi iratok "önmagukban mindaddig semmit sem bizonyítanak, amíg Csűry István, alias "KISS" 5249. számú hálózati dossziéját a CNSAS (a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács) nem tudja vagy nem hajlandó a rendelkezésünkre bocsátani".
Tőkés László nehezményezte, hogy az egyházkerület esperesei Csűry István mellett foglaltak állást. Kijelentette, az esperesek állításával ellentétben ő nem támadja egyházát, hanem éppen védelmezni próbálja "a volt ügynököktől és az egyházunkban továbbra is jelen lévő titkosszolgálattól". Reményét fejezte ki, hogy az aláíró esperesek nagyobb része az adatok hiányos ismeretéből fakadóan, puszta jóhiszeműségből vagy lélektani nyomás hatására csatlakozott a "Csűry István melletti hűségnyilatkozathoz".
Az európai parlamenti képviselő nyomatékosította: nem "lejárató kampányt" folytat - amint az esperesek nyilatkozatában szerepelt -, hanem a valós tényállást próbálja bemutatni, amely a szegedi) Molnár János egyháztörténész kutatásainak az eredménye".
maszol.ro

ÖSSZEFÜGG A TERROR A BEVÁNDORLÁSPOLITIKÁVAL
A lapunk által megkeresett szakértők, Georg Spöttle és Földi László is úgy látják, hogy a nizzai terrortámadás egyenes következménye az unió elhibázott bevándorláspolitikájának. Az illegális migránsok kezelhetetlen nagyságú tömegei miatt jelent meg Európában az Iszlám Állam, amely ellen viszont a gyenge uniós és tagállami törvények miatt nem tudnak eredményesen fellépni az európai belbiztonsági és titkosszolgálati szervezetek.
A franciák elvesztették ezt a háborút: a gyarmatosítás után tapasztalt kontrollálatlan bevándorlásnak, a liberális migránspolitikának ez lett a következménye – jelentette ki a Magyar Időknek Georg Spöttle. A biztonságpolitikai szakértő úgy fogalmazott: az a fő probléma, hogy Franciaországban rengeteg második-harmadik generációs migráns él, nagyjából 13 millió muszlim, közülük 1-1,5 millióan szimpatizálhatnak a radikálisokkal. – Marseille például az egyik legnagyobb arabok lakta város a világon, több mint kétmillió arabbal. Egyszerűen képtelenség ennyi bevándorló közül minden terroristát kiszűrni – jegyezte meg Spöttle. A szakértő hangsúlyozta, a terroristák különösen ráálltak Franciaországra a Charlie Hebdo-karikatúrák óta, amelyekben kigúnyolták Mohamedet, a prófétájukat. A novemberi párizsi támadás után a tegnapelőtt történt nizzai merénylet azt mutatja, bármikor előfordulhat újabb akció.
Kiemelte: Magyarországon jelenleg sokkal jobb a helyzet, a határaink megvédése ugyanis elhárította a tömeges bevándorlást. Ezért itthon hamarabb észrevennék a hatóságok, ha hasonló merénylet készülődne, ezzel együtt bármikor bármi megtörténhet. – Folyamatos és magas színvonalú munkát végez a magyarországi terrorelhárítás, illetve a szakszolgálatok, most is figyelik a kommunikációt, a gyanús jelenségeket – mondta Georg Spöttle. Úgy fogalmazott, a Nizzában történtek egyenes következményei annak, ha kontroll nélkül bárkit beengednek az országba. – Erre számíthatunk mi is, ha nem mondunk nemet a kötelező betelepítési kvótára: idővel hasonló események történnének az európai társadalmakba beilleszkedni képtelen szélsőségesek lázongásai miatt – jegyezte meg a biztonságpolitikai szakértő. Szavai szerint az emberekben már eleve él a félelem: például a párizsi, Brüsszeli terrortámadások után is sokan kérdezték, merjenek-e Franciaországba utazni. Az útra kelőknek Georg Spöttle azt tanácsolja, Európa-szerte kerüljék a tömegrendezvényeket, utcabálokat, felvonulásokat, hiszen éppen ezeken a nyilvános eseményeken a legnagyobb a veszély. Mint mondta, a zárt térben lévő fesztiválok, rendezvények esetén általában nagyobb a biztonsági készültség, például mindenütt beléptetőrendszerek működnek, szigorúbb az ellenőrzés, amelyek megnehezítik a terroristák dolgát. – Olyan helyen van nagyobb esély támadásra vagy öngyilkos merényletre, ahol nagyobb embercsoportok gyűlnek össze – figyelmeztetett a szakértő.
Lapunknak nyilatkozva Földi László volt hírszerzési vezető a nizzai terrortámadással kapcsolatban azt emelte ki, hogy ez a tömeggyilkosság rendkívül vészjósló üzenetként arra mutat példát, hogy hiába próbálnak a hatóságok a terrorizmus ellen úgy védekezni, hogy a bombákat és fegyvereket használó terroristákat biztonsági kapukkal, átvilágítással és motozással szűrik ki. Ma a világ egyetlen országában sincs és nem is lehet abszolút biztonságot garantálni, hangsúlyozta az Információs Hivatal egykori vezetője. Földi László szerint a nizzai tragikus esemény után sem arról a lényeges alapvetésről beszél a közvélemény, ami alapján a terrorizmus elleni sikeres stratégiának fel kellene épülnie. Ez az alapmeghatározás pedig az Európa illegális migráció általi megtámadottságának a kimondása kellene hogy legyen – tette hozzá. Földi László úgy gondolja, hogy iszonyatos késésben vagyunk a támadó ellenféllel, az Iszlám Állammal szemben, mert az már legalább másfél éve gyakorlatilag háborúban áll velünk, és katonákat küld a mi hátországunkba, mi viszont sok esetben semmit nem teszünk ezek ellen a személyek és szervezetek ellen.
Ha egy olyan folytatólagos cselekménysorozatról van szó, mint az Iszlám Állam terrortámadásai, akkor ehhez kellene igazítanunk az ellene való fellépés eszközeit, így például a törvényeket is – mondta a titkosszolgálati szakember. Ha egy háborús helyzetben Európában kiderülne, hogy bizonyos szervezetek az unió területén terrorcselekmények végrehajtására készülhetnek, akkor őket a hatóságok azonnal kiiktatnák – hangsúlyozta Földi László, azzal kiegészítve, hogy a mi jogrendünk szerint ez békeidőben nem tehető meg. Még akkor sem, ha például valakinél megállapítható, hogy csatlakozott az Iszlám Államhoz, majd visszatért Európába, és bizonyított, hogy konkrétan a terrorizmust támogatja az illető. Súlyos probléma, hogy a hatóságok a terrorveszély elkövetésével összefüggésbe hozható személyek ellen csak akkor járhatnak el, ha azok már elkövettek valamit – mondta a volt hírszerzési szakember, aki szerint ez egy háborús helyzetben nonszensz, mert a kémekkel és kollaboránsokkal, akik a hátországunkban tevékenykednek, nem lenne szabad kesztyűs kézzel bánni.
Thurzó Katalin–Vincze Viktor
Magyar Idők (Budapest)

Potápi: a bukovinai székelyek hű honpolgárai az országnak
A bukovinai székelyek az elmúlt 75 évben bebizonyították, hogy hű honpolgárai Magyarországnak, megőrizték hitüket és magyarságukat - mondta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár szombaton Bátaszéken.
Potápi Árpád János a bukovinai székelyek országos találkozóján mondott köszöntőjében arra kérte a jelenlévőket: legyenek büszkék székelységükre, magyarságukra, és azt adják tovább gyermekeiknek, unokáiknak.
Emlékeztetett arra, hogy a bukovinai székelyek között a hazatelepedés vágya 1939-ben vált egyre erősebbé, majd 1940-ben, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, a fiatalok jelentős része elhagyta Bukovinát, és az anyaországba települt át.
1941-ben, Bárdossy László miniszterelnöksége alatt a mozgalom felgyorsult, és a moldvai Bukovina öt falujában élő székelyek szinte hetek alatt visszatértek Magyarországra, "a kormányzat visszatelepítette őket az akkor felszabaduló Bácskába" - mondta az államtitkár.
Hozzátette: "ennek 75 éve, azóta élhetünk újra - Horthy Miklós kormányzónak is köszönhetően - Magyarországon", és bár kis népcsoportról van szó, a bukovinai székelységen keresztül megismerhető a magyarság története is.
A bukovinai székelyek országos találkozóját tizennegyedik alkalommal rendezte meg Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, ezúttal a Tolna megyei városban, ahol a második világháború után sok székely család talált új otthonra.
A pénteken kezdődött kétnapos eseményen a 75 éve történt Magyarországra település mellett Németh Kálmánra, az áttelepülésben tevékeny szerepet játszó józseffalvai plébánosra is emlékeztek. A találkozón a szövetség hazai egyesületeinek tagjai, mintegy nyolcszázan jelentek meg, köztük Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató és Tamás Menyhért író.
(MTI)
Bátaszék

Három ország fiataljai találkoztak Nyárádmentén
Vasárnap zárult a Hodos-Venerque Baráti Társaság által szervezett nemzetközi ifjúsági tábor, amelyben a nyárádmentiek mellett francia és lett fiatalok is részt vettek. A nyelvi akadályokat áthidalták, és mindenki élményekkel tele térhetett haza.
Az Európai Bizottság Erasmus+ ifjúsági programja keretében szervezte az idei tábort a székelyhodosi egyesület, amely 1999 óta folyamatosan nyújt alkalmat a fiataloknak a nyári találkozásokra. Ebben partnereik: a franciák, illetve lettek, olaszok, spanyolok, szlovákok és magyarországiak is részt vesznek benne időnként.
Az idei táborban 6 ifjúsági kísérő mellett 7 lett, 9 francia és 14 nyárádmenti fiatal vett részt, és az elnyert 14 ezer eurós támogatásnak köszönhetően jó körülmények között fogadhatták az érkezőket Mikházán – tudtuk meg Balássy András szervezőtől, aki a nyárádremetei és székelyhodosi önkormányzat hozzáállását is kiemelte.
Az idei tevékenységek két témakörhöz kapcsolódtak. Az egyik a migránskérdés volt, s a jelenlévők játékos formában tapasztalhatták meg, milyen az, ha az ember féligazságok és előítéletek alapján elhamarkodottan dönt. A másik téma a Natura 2000 természetvédelmi terület, ennek kezelése, a felmerülő konfliktusok, vadkárok, környezetrombolás, lakossággal való kommunikáció.
Kovrig Zoltán gondnoksági igazgató tartott elméleti bemutatót a kérdésről, majd bejárták a területet, a búzaházi kockás liliom élőhelyén az élővilágot tanulmányozták, Falka István a Nyárád szabályozását és az okozott természeti károkat ismertette, kirándultak a Bekecsre, Szovátara, Vármezőbe, megszemlélték a havasi erdőirtás és fatolvajlás következményeit, és meglátogatták a nyárádszentsimoni „madárkórházat” is. A természeti értékek mellett a vidék szellemi örökségével is megismerkedhettek a fiatalok, Jobbágytelkén néptáncot tanultak, Hodoson kaszásversenyen vettek részt, Nyárádszentimrén kádármesternél, Szentsimonban pálinkafőzdében jártak, valamint múzeumot is látogattak Szatmári Borbála biológus és Kristály Bíborka ökológus vezetésével.
A három ország fiataljait vegyes csoportokra osztották, és a napi tevékenységhez kapcsolódó feladatokat adtak nekik. A tapasztalatokról a tábor végén poszter formájában kellett beszámolniuk – mondta Szatmári Borbála. A Nyárádmente kulturális, természeti, turisztikai értékeinek megismerése mellett a kommunikáció volt a legérdekesebb, mert nem mindenki beszélt angolul, de azért megtalálták a közös hangot. Tizenegy nap alatt nem lehet teljes csapatot építeni ilyen sokszínű társaságból, a fordítások miatt az előadások kissé elhúzódtak, ám a kirándulásokat, látogatásokat mindenki nagyon élvezte, tetszett a fiataloknak a Bekecsre és a Medve-tóhoz szervezett utazás, ahogy a migránskérdésről szóló, Leila nevű pszichopedagógiai játék is megtette a hatását – részletezte a vezető.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Függőleges és vízszintes kapcsolatokról szól a húszon túliaknak szervezett nyári tábor
A Kolozsvári Húszplusz Közösség, amely az elmúlt félévben a Páratlan sorozattal hívta fel magára a fiatal felnőttek figyelmét, ugyancsak számukra nyári tábort hirdet, ezúttal azonban nem a párkapcsolat, hanem általában a kapcsolatok, illetve főleg az Istennel való kapcsolat kerül a fókuszba.
„Életünk minőségét és értelmességét, de hétköznapjaink menetét és közérzetét is nagyban meghatározza kapcsolataink minősége. Kapcsolataink minőségét pedig jelentős mértékben befolyásolja az a mód, ahogyan mi magunk jelen vagyunk ezekben. A bizalom vagy az állandó aggodalom, az elengedés képessége vagy az örökös kontrolligény, a nyitottság vagy a rejtőzködés táplálja vagy ellenkezőleg: elsorvasztja kapcsolatainkat. Az Istennel való kapcsolatom vonatkozásában is tetten érhetők ezek az éltető vagy pusztító magatartásmódok. Az ezekről való közös gondolkodás, a tudatosítás segíthet erőforrásokká alakítani a gátló tényezőket és ráhangolódni az Istennel való kapcsolat valóságos és tartalmas megélésére” – olvashatjuk a blogon a tábor fő témájának körülírását.
A közös gondolkodást, elemzést, keresést, kérdésfelvetést segítik a különböző programpontok. A szerdai nap kivételével, amely a kirándulásé lesz, minden napra jut egy előadás Császár Béla illetve Simon János lelkipásztorok előadásában. Császár Béla lelkész a kapcsolódni próbáló Isten és ember kilétéről, majd az elengedés és kötődés művészetéről tart előadást. A bizalom–aggodalom, kommunikáció–rejtőzködés ellentétpárokról fog beszélni Simon János, aki a Kolozsvári Bulgária-telepi egyházközség segédlelkészeként indította útjára a „húszpluszosok” ifjúsági keresztyén közösségét, amely fő tevékenységei a bibliaórás együttlét, önkéntes gyülekezeti szolgálatok, konferenciasorozat és nyári táborok szervezése volt.
A délutáni alternatív tevékenységek során a résztvevők belekóstolhatnak a mozgásmeditáció műfajába is. „Egyszerű páros gyakorlatokon keresztül tapasztalhatjuk, hogy a kapcsolódásunk valódi-e, vagy csak imitálja a valódit. A testünk, testtartásunk és a mozgásunk olyan finomságokra is rámutat, amit egyébként észre sem veszünk, vagy teljesen máshogy gondolunk. Minden kíváncsi és elmélyülésre vágyó embernek ajánlom” – üzeni Kalydy Zoltán, aki a meditációt vezeti majd.
A nap alternatív imaközösséggel, majd reggeli tornával kezdődik és egy-egy áhítattal, illetve különböző esti programokkal zárul: tábortűz, dicsőítő éneklés, csapatépítő játékok, felolvasó színház. Lehet hozni hangszert, könyvet is a szabadidő kitöltéséhez, de a röplabdázás és pingpongozás is opció, van pálya, felszerelés. Fürdőruhát csomagolni is ajánlott, a részvételi díj ugyanis tartalmaz egy délutáni belépőt a helyi strandra. A 350 lejes összeg fedezi a szállás mellett a napi háromszori étkeztetést is. Jelentkezni a honlapon keresztül július 25-ig lehet, a tábor minden érdeklődő fiatal felnőtt számára nyitott.
Zsigmond Júlia
maszol.ro

A Helikoni Leszármazottak Találkozója
A Marosvásárhelyi Helikon-Kemény János Alapítvány 2016. július 29-30-án tartja a Helikoni Leszármazottak Találkozóját. A báró Kemény Miklós kezdeményezésére létrehozott alapítvány 2000-től rendszeresítette emlékrendezvényeit, Marosvécsre pedig 2003-tól hívja meg évente ilyenkor a helikoni írók leszármazottait. A kastély visszaszolgáltatása óta – amely eseményre, s a tényleges átvételre, a kapuk megnyitására 2014 őszén kerülhetett sor – a helikoni találkozók ismét azon falak között zajlanak. amelyek annak idején otthont adtak a báró Kemény János által szervezett programoknak.
Fontos irodalomtörténeti eseménysorozatnak számítottak az 1926 és 1944 között tartott marosvécsi találkozók, amelyeken a meghívottak az erdélyi magyarság és az irodalom legfontosabb kérdéseiről tanácskoztak. Ezek az alkalmak meghatározták a későbbiekre vonatkozó tennivalókat, a könyvkiadás, az írástudó értelmiségiek feladatait, de ugyanakkor – bár a munkaközösség nem rendelkezett semmilyen hivatalos formával, nem voltak választott tisztségviselői – olyan nyilatkozatokat fogalmaztak meg, olyan irányvonalakat szabtak meg, amelyek a békét és a haladást, az erdélyi magyarság érdekeit, a társnépekhez való közeledés ügyét szolgálták.
Alakulásakor Kemény János 28 írónak küldött meghívást, megszűnésekor, 1944 őszén 55-en vallották magukat helikonistáknak. Alapító tagok: Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Bárd Oszkár, Bartalis János, Berde Mária, Endre Károly, Gulácsy Irén, Gyallay Domokos, Hunyady Sándor, Kacsó Sándor, Kádár Imre, Kemény János, Kós Károly, Kovács Dezső, Kuncz Aladár, Ligeti Ernő, Makkai Sándor, Molter Károly, Nagy Dániel, Nyirő József, Olosz Lajos, Reményik Sándor, Sipos Domokos, Szabó Mária, Szentimrei Jenő, Szombati-Szabó István, Tabéry Géza, Tamási Áron, Tompa László.
A későbbiekben a helikoni közösség tagja lett Asztalos István, Balázs Ferenc, Császár Károly, Dsida Jenő, Finta Zoltán, Gagyi László, Járosi Andor, Jékely Zoltán, Karácsony Benő, Kiss Jenő, Kovács László, Lakatos Imre, Makkai László, Markovits Rodion, Maksay Albert, Moldován Pál, Ormos Iván, Pakots Károly, Szabédi László, Szántó György, Szemlér Ferenc, Szenczei László, Tavaszy Sándor, Vásárhelyi Z. Emil, Vita Zsigmond és Wass Albert.
Napjainkban az Erdélyben, illetőleg Romániában működő irodalom, akárcsak a magyarországi, vagy az összmagyar, szekértáborokra és provinciákra töredezett szét. Marosvécsnek, a helikoni szellemnek nincsen már akkora kisugárzása, mint a múlt század húszas és harmincas éveiben, de úgy tűnik, hogy ezen a helyen egyre inkább lényeges dolgok fogalmazódnak meg, és az itteni találkozók kezdik visszanyerni egykori szerepüket. Egyre szélesebb az a réteg, amely figyel a Kemény János örökösei által felvállaltakra. Ilyen önbecsülésre, önértékelésre ébresztő alkalom lesz a mostani találkozó is.
eloszekelyfold.wordpress.com

SZNT: hagyjanak fel a székelység jelképeinek üldözésével!
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága július 15-én tartotta soros munkaülését Sepsiszentgyörgyön. Az Állandó Bizottság felhívásban fordult az önkormányzatokhoz, hogy folytassák a 2014. januárjában elkezdődött folyamatot, melynek során eddig 62 önkormányzat határozatban erősítette meg az általuk képviselt közösség autonómia iránti igényét és tette láthatóvá a nagyvilág számára, hogy a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló, Székelyföld nevű közigazgatási egységbe akarnak tartozni. A felhívás leszögezi, hogy a prefektusok bírósági keresetei, a határozatok érvénytelenítése nem csorbítja a kinyilvánítás erejét, az továbbra is a leghatékonyabb és legfontosabb eszköz Székelyföld közigazgatási beolvasztása ellen.
Az Állandó Bizottság elemezte a székely zászlót ért támadásokat, állásfoglalásban szólította fel a román hatóságokat, hagyjanak fel a székelység jelképeinek üldözésével. Vegyék komolyan az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának felszólítását és ne használjanak kettős mércét, amikor a románság, illetve a székelyek jelképeihez viszonyulunk. Ugyanakkor elfogadta annak a nyílt levélnek a szövegét, amelyben az SZNT felkéri a polgármestereket, hogy négy társukhoz hasonlóan küldjenek levelet a Európa Tanács Helyi és Regionális Kongresszusa Monitoring Bizottságához az úgynevezett zászlótörvény ügyében, hogy nemzetközi szinten jelentős súlyt kapjon a jogsértő zászlótörvény elleni elítélése.
Az állampolgári kezdeményezés kapcsán, amely segítségével Székelyföld autonómiáját kodifikáló statútum ismét a román parlament asztalára kerülhet, az ÁB Javasolni fogja a Székely Nemzeti Tanácsnak, hogy a statútum tervezett módosítását a választások útján létrejövő Önkormányzati Tanács (az autonóm Székelyföld regionális parlamentje) hatáskörébe utalja. Álláspontja szerint a törvénytervezet jelenlegi formájában teljes mértékben megfelel annak, hogy az autonóm Székelyföld létrejöttének alapjául szolgáljon.
Az Székely Nemzeti Tanács által indítványozott európai polgári kezdeményezés ügyében az ÁB meghallgatta Izsák Balázs elnök beszámolóját az Európai Unió luxemburgi bíróságán indított per fejleményeiről. Mint ismeretes az SZNT által kidolgozott, Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért című európai polgári kezdeményezés ügyében azért indított pert az Európai Unió Bíróságán Izsák Balázs elnök és Dabis Attila külügyi megbízott, mert az Európai Bizottság elutasította a kezdeményezés nyilvántartásba vételét. A perben első fokon a felperesek számára kedvezőtlen döntés született, így a törvényes határidőn belül a felperesek élnek a fellebbezés jogával.
Az Állandó Bizottság megvizsgálta az idei Székely Szabadság Napja kapcsán kialakult helyzetet és megállapította, hogy a csendőrségi büntető jegyzőkönyvek megsemmisítésére tett lépések megfelelőek voltak, Marosvásárhely polgármesterével szemben jogerősen nyert per pedig egyértelművé teszi a jog útjának sikerességét. Ugyanakkor „Készüljünk a Székely Szabadság Napjára!” címmel felhívást fogadott el, amelyben emlékeztetett arra, hogy a már hagyományossá vált megemlékezés és tüntetés bejelentése 2017 március 10-re is megtörtént, és az ismét napirendre került közigazgatási átszervezésre utalva leszögezi, „kiemelten fontos, hogy egész Székelyföldről több tízezer ember készüljön Marosvásárhelyre, kinyilvánítani a székely nemzeti közösség akaratát”.
Izsák Balázs elnök beszámolt a tervezett Székely Kongresszus szervezési fejleményeiről. Az 1902-ős újtusnádi Székely Kongresszus folytatásaként meghirdetett, a székely társadalom egészét elemezni kívánó tudományos eseményre 2017 tavaszán kerül.
Az Állandó Bizottság elfogadta azt a javaslatot, hogy felhívással forduljanak a magyar történelmi egyházakhoz, hogy 2016. október 30-án egész Kárpát-medenceében imanapot hirdessenek az autonómiáért. Az érintettség okán az Állandó Bizottság állást foglalt a Bekes István Attila és Szőcs Zoltán ügyében nyilvánosságra került vádirat kapcsán. Az ÁB tagjai elítélték az SZNT elnöke, a nyilvánosság előtt többször hangoztatott, Jókai Mór a székely vértanúk emlékművén is szereplő szavaira épülő gondolatmenetének csonkított, sőt tartalmában meghamisított felhasználását a vádiratban, és meghatalmazta az elnököt, hogy a megfelelő jogi konzultációk után tegye meg a szükséges lépéseket.
Sepsiszentgörgy, 2016.07.15.
A Székely Nemzeti Tanács sajtóirodája
Erdély.ma

Ünnep az erdélyi fúvósmozgalom bástyájában
Jubileumi, huszonötödik alkalommal szervezték meg Rétyen a hagyományos nemzetközi fúvószenekari találkozót. A hétvégi események sora szinte három napot töltött ki, a hagyományhoz híven több helyszínen is felléptek a részt vevő zenekarok.
A péntek esti fogadtatás és utcabál után szombaton az együttesek egy része Sepsiszentgyörgy új főterén vonult fel, majd a Tein kávézó előtt és az Erzsébet park zenepavilonjában koncerteztek. Ugyancsak szombaton Kovásznán a Városi Művelődési Ház előtt, a Kőrösi Csoma Sándor-szobornál mutatkozott be a Galacról érkezett Valurile Dunării együttes, tegnap a fürdővendégeket és helyieket a szentesi zenekar szórakoztatta. Rétyen szombaton megemlékező istentiszteleten vettek részt a zenészek, majd lerótták tiszteletüket a református temetőben álló kettős kopjafánál, az elhunyt rétyi zenészek emlékművénél. Délután a szabadidőközpontban fúvóskoncerteket tartottak, az est a szórakozásé volt, a jó zenét a Szalonspicc zenekar szolgáltatta. A vasárnap jelentette a találkozó fénypontját: délután a számos zenekar, a helybéliek és vendégek nem fértek a Kováts András Fúvószenekar próbaterme előtti útszakaszon, így idén a felvonulás a főút túloldaláról indult. Zenélve, mazsorettektől kísérve masíroztak a szabadidőközpont színpada elé, ahol Dombora Lehel polgármester köszöntötte a jelenlévőket. Az elmúlt 25 év kitartó munkája meghozta az eredményt: Réty kis település, kis közösség, mégis az erdélyi fúvósmozgalom egyik bástyájává vált. Rétyen élt, él és élni fog a fúvószene – hangoztatta az ifjú polgármester, aki magyarul és románul is felszólalt.
A köszöntő után a több száz fúvós közösen játszotta el Borsay Samu Szamos menti indulóját és Müller János Fejérvári indulóját, majd felléptek a zenekarok, a siker nem mAradt el. Ehhez hozzájárult, hogy a kánikula miatt az előadásokat később tartották. A fúvósok bemutatkozását követően a Stoneroots, majd a Back in Time zenekar szolgáltatott zenét a szabadtéri táncmulatságon.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az SZNT elkezdi a 2017-es felvonulás szervezését (Székely szabadság napja)
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2017-ben is megtartja március 10-én Marosvásárhelyen a székely szabadság napi megemlékezést és felvonulást, és nem tesz újabb bejelentést a rendezvényről a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnál – nyilatkozott az MTI-nek Izsák Balázs SZNT-elnök a tanács állandó bizottsága pénteki Sepsiszentgyörgyi ülése után.
Az SZNT elnöke arra utalt, hogy 2015 márciusában a 2016-os és a 2017-es megemlékezést és felvonulást is bejelentették a Marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnál, és immár jogerős bírósági ítélet is megerősítette az SZNT-nek azt az álláspontját, hogy a polgármester tudomásul vette a bejelentést. A törvény értelmében ugyanis Dorin Florea polgármester a bejelentést követő 48 órában hozhatott volna a rendezvényt tiltó határozatot, ezt azonban nem tette meg. Izsák Balázs elmondta, a tiltakozó akció 2017 tavaszán is időszerű lesz, mert a miniszterelnök bejelentette, hogy a választások után folytatódik az ország közigazgatásának az átszervezése, és a különböző kormányok részéről még nem látott napvilágot olyan régiósítási terv, amely Székelyföldet ne kívánta volna beolvasztani egy nagyobb, román többségű régióba.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kilakoltatás előtt a sepsiszentkirályi magánkórház (Peres ügyek)
Végleges törvényszéki határozat alapján a végrehajtó kilakoltathatja szerdán az egyetlen Háromszéki magánkórházat, a sepsiszentkirályi Semper Sanitast. Minthogy az intézmény a helyi közösség számára is fontos, az erről szóló újsághirdetés megjelenése után próbáltuk megérdeklődni, mi áll a 2006-ban két tulajdonossal indult magánkórház körül kialakult helyzet mögött.
Elsőként dr. Bálinth István Sepsiszentgyörgyi nőgyógyász főorvost kerestük meg, aki ügyvédje társaságában tájékoztatott a helyzetről. Mint felidézte, Molnár Károly sepsiszentkirályi ingatlantulajdonos és ő maga 2004-ben kötött egyezséget a Semper Sanitas Kórház létrehozása érdekében. Andimex néven közös céget alapítottak, amely szimbolikus havi száz lejért bérbe vette az ingatlant, így sikerült építési engedélyt és tetemes bankkölcsönt szerezni a bővítéshez, felújításhoz. Lapunk érdeklődésére Bálinth doktor elmondta: közel 550 ezer (akkori 5,5 milliárd) lejt ruháztak be a munkálatokra, s bár a kölcsön visszafizetése az Andimex céget terhelte, fedezet hiányában a törlesztést átvállalta az ő tulajdonában lévő másik vállalkozás, az Andimed. Az épület mégsem vált a közös vállalkozás tulajdonává, mert a ház és a telek, amelyre a kórházat ráépítették, továbbra is a Molnáré volt. A megállapodás megszületett, az Andimex meg akarta vásárolni a Molnár-tulajdont, de ekkor különböző pénzügyek, korábbi bérleti szerződések érvénytelenítése miatt a két fél összeveszett, Molnár távozott a cégből. Ő kéri a ház ellenértékét, Bálinth kéri a befektetett összeg visszafizetését. Szároz Zoltán, Bálinth István ügyvédje azt is megjegyezte: Molnár Károly a Brassói táblabíróság, valamint a Bukaresti Legfelső Semmítő- és Ítélőszék 2011-ben született határozata alapján kéri jelenleg a kilakoltatást, holott az ingatlan már nem az övé, másfél évvel ezelőtt eladta, erről az Andimex csak nemrég szerzett tudomást.
Lapunk meg szerette volna tudni Molnár Károly álláspontját is, ő ellenben visszautasította a választ, közölve, semmi közünk az ügyhöz, ügyvédjét pedig nem sikerült elérnünk. Felkerestük a végrehajtót is, aki szintén későbbre ígért tájékoztatást.
Azt egyelőre nem tudni, mArad-e a július 20-ra meghirdetett kilakoltatás, vagy a sok per egyikében holnapra időzített törvényszéki tárgyalás még változtat a helyzeten.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kórustalálkozó Székelytamásfalván
Szombaton hat környékbeli kórus találkozott Székelytamásfalván: a helyi férfikórus megalakulásának 43. évfordulóját is ünnepelték.
A mezőfalu református templomában a vendéglátók mellett fellépett a papolci református vegyes kórus, a szörcsei és kovásznai református férfikórus, a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar és a Kézdivásárhelyi Hálaadás Református Dalárda. A találkozón jelen volt Zabola polgármestere, Fejér Levente és helyettese, Demes Botond. A fellépéseket megelőzően istentiszteleten vettek részt a kórustagok. Hegyi István lelkész igehirdetésében az Isten és éneklés közötti összefüggést boncolgatta. A földön és égben egy dolog közös: az éneklés. Aki énekel, az kétszeresen imádkozik. Az igaz ének a legszebb imádság – idézte Luther Márton mondását. A kórusok a templombeli fellépés után a Thury-kastély udvarára vonultak – a zeneszerető helybeliektől kísérve –, ahol a kopjafáknál rótták le kegyeletüket az elődök iránt. A koszorúzás alatt a székelytamásfalvi férfikar a Jobban tiéd, Uram sorait énekelte id. Tusa János karnagy vezetésével (a templomban ifj. Tusa János vezette a dalárdát). Az ünnepséget közös ebéd zárta a kultúrotthonban. (bokor)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiapárti határozatokat kér az SZNT
A júniusi választásokon megújult Székelyföldi önkormányzatokhoz intézett felhívásban kérte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága, hogy azok az önkormányzatok is fogadják el az SZNT által javasolt autonómiapárti határozatot, amelyek ezt nem tették meg eddig.
Az SZNT korábbi felhívásának a 153 Székelyföldi önkormányzatból 62 tett eleget. Ezek az önkormányzatok testületi határozatban nyilvánították ki az általuk képviselt közösség autonómiaigényét. Kinyilvánították, hogy egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, mely a Székelyföld nevet viseli, amely számára törvény szavatolja az autonómiát, és amelynek területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv a magyar is. Az SZNT arra kérte a határozatot még el nem fogadó önkormányzatokat, hogy ne tekintsék ez ügyben irányadónak a román kormány Székelyföldi megbízottjainak, a prefektusoknak a határozatok elleni kijelentéseit. A tanács álláspontja szerint a határozatok – az esetleges bírósági megsemmisítés ellenére is – bizonyíthatják, hogy a székelyek önkormányzatai szemben állnak a központi hatalommal a közigazgatási átszervezés kérdésében. v Az SZNT állandó bizottsága ugyanakkor levélben kérte fel a Székelyföldi polgármestereket és önkormányzatokat, hogy forduljanak beadvánnyal az Európa Tanács Helyi és Regionális Kongresszusának monitoringbizottságához a román zászlótörvénnyel kapcsolatban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jobbágytelki tánctábor
Határon túli "figurázás"
A jobbágytelki tánctábort szervező Folk Center Alapítvány vezetői a lelkünkre kötötték, ne reklámozzuk előrerendezvényüket, mert annyi a visszatérő vendég, az érdeklődő, hogy szinte magától értetődő: július 10–16. között néptánctábor tartatik Jobbágytelkén! A tizennyolcadik – kimondani is hosszú, számolni, az eseményeket feleleveníteni pedig már szinte történelem.
Az idén is 233-an neveztek be az egy hétig – reggeltől estig és estétől reggelig – tartó tánctáborba. Fele a résztvevőknek rendszeresen visszatérő vendég Magyarországról, Erdély különböző tájairól, és mindig van egy két "egzotikusabb" vendég is, idén például egy finnországi és egy japán résztvevő. Az idén is nemcsak a jobbágytelki, nyárádmenti "figura" elsajátítása volt a fő cél, hanem amolyan "vendégritmusként" megjelentek a vajdaszentiványi, mezőpaniti, sőt a magyarói (fickói) táncok is, amelyeket sok éve szakosodott oktatók tanítottak kezdő és haladó szinten, sőt a gyerekeknek is volt külön oktatás. S nem csoda, hiszen a tánctábor lassan olyan lett, mint egy nagy családi találkozó, azé a családé, ahol szeretik a hagyományőrzést, a néptáncot mint önkifejezési formát, a népi életmódot, ami valahol a gyökereknél összeköt bennünket, a miénk, sajátos itt, Kelet-Európa talán legkeletibb szegletében. S mint mindig, a szervezők gondoskodnak arról is, hogy a tábor ne csak a táncról szóljon. Van külön gyerekfoglalkozás, az idén pedig a búza, illetve a szalma útjával ismerkedhettek meg a táborozók. Szó volt a hagyományos aratásról, cséplésről és a házi kenyér készítéséről. Másrészt pedig az érdeklődők végigkövethették azt is, hogy miként lesz a szélben hajlongó szalmaszálból kalap, s azt is elárulták a helybéliek, hogy nőknek és férfiaknak mikor, hol és milyen szalmakalapot illik hordani.
Ezenkívül, mint minden évben, idén is volt népdaloktatás. Kásler Magda, a Magyar Néprajzi Múzeum kutatója a Marosvásárhelyi Pávai István gondozásában megjelent Jagamas János-féle gyűjtésben összefoglalt magyarói népdalokat tolmácsolta a nagyszámú érdeklődőnek. Néprajzi előadásokat tartott dr. Barabás László, Bereczki Éva, Kádár Elemér. Zenélt Csiszár Aladár és népi zenekara, valamint az Öves együttes. Természetesen megemlékeztek Balla Anti bácsiról is, aki a jobbágytelki tánccsoportot alapította és lelkes mozgatórugója volt a környék hagyományőrző mozgalmának.
Amint két programpont között a főszervezőkkel felszusszantunk a folkkocsmában, a jelenről azonnal a jövőre ugrott beszélgetésünk fonala. Mert ez így szokott lenni, alighogy elhangzik az utolsó akkord, máris a következő tábort szervezik. Ez már magától működik.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

A IX. Szentpáli falunap sikere
Közérdekben újra összefogott a közösség
Szombaton kilencedik alkalommal szervezték meg a Szentpáli falunapot. Programja a kultúrotthon és az iskola közötti telken felállított szabadtéri színpadon 17.30 órakor Gâdoiu Stadler Andrea programvezető köszöntőjével indult, aki a színpadra kérte Babău Ioan újraválasztott sofronyai polgármestert és Sandu Krisztián frissen megválasztott alpolgármestert. Miután a polgármester köszönetet mondott az önkormányzati választásokon megnyilvánult bizalomért, örömének adott hangot, amiért a községnek továbbra is szentpáli alpolgármestere van, ezúttal a fiatal Sandu Krisztián személyében, akinek további hatékony, a közösségért kifejtett munkát kívánt, a közönségnek jó szórakozást a kultúrműsorhoz. Ugyanakkor köszönetet mondott a nyugdíjba vonult Sandu Piroska alpolgármesternek, akivel 20 évig megértésben dolgozott együtt a községért. Hálája, illetve köszönete jeléül egy kosár virággal kedveskedett a nézők közt helyet foglaló Sandu Piroskának. Zárszóként az új alpolgármester, Sandu Krisztián magyarul mondott köszönetet a bizalomért, mindenkinek jó szórakozást kívánva.
Színes program
A programvezető elsőként a simonyifalvi Leveles néptánccsoportot kérte a színpadra, majd az ágyai Tőzike néptánccsoport palóc, illetve délalföldi táncainak tapsolhatott a közönség. Ezt követően a majláthfalvi Százszorszép néptánccsoport által előadott marosszéki táncai, majd a kisperegi Napraforgó néptánccsoport lendületes táncai kaptak vastapsot. A programban stílusváltást jelentettek a Tornyai és Nagyvarjasi Asszonykórus 10 tagja által előadott sárközi és katonadalok. Utánuk a Csiky Gergely Néptánccsoport 4 párja, köztük a szentpáli Kecskés Lóránt lépett színpadra, ahol magyarpalatkai és széki táncokat adtak elő, kitörő sikerrel. Külön dicséretet érdemel Ilona János, a Csiky Gergely Főgimnázium tanára, aki a tánccsoport oszlopos tagjaként a nagydiákokkal azonos ritmusban ropta végig a táncot. Utánuk a bokszegi Țărinuța néptánccsoport apraja-nagyja, majd a nagyok adtak elő alföldi román táncokat. Ezt követően a simonyifalvi Leveles – a lányok eredeti kalotaszegi ruhákban – adta elő az aprólékos koreográfiával kidolgozott kalotaszegi táncát. A nagyvarjasi Fresch Color moderntánc-csoport három tagjának ritmikus tánca, majd a majláthfalvi Százszorszép tánccsoport marosszéki tánca aratott nagy sikert, mivel igen tetszetősen, látványosan kiforgatták a lányokat. A továbbiakban a bokszegi Țărinuța nagycsoporta adott elő újabb román táncot, illetve ritmikusan mozgott a sikulai Tărșan Ciprian román népdalaira. Újabb stílusváltást jelentett a sofronyai tagot is felsorakoztató Moustache Band leányzenekar, amely könnyűzene slágereket játszott, miközben a szólóénekesük angolul, románul, illetve magyarul énekelt.
Ezt követően az SZKT ülésről megérkezett Faragó Péter RMDSZ megyei elnök a színpadról mondott köszönetet az önkormányzati választásokon tanúsított kiállásért, majd Kelemen Hunor szövetségi elnök nevében a nyugdíjba vonuló Sandu Piroska volt alpolgármesternek virágkosár kíséretében köszönő oklevelet nyújtott át. 22 órától Kristóf Katalin és Milán táncritmusban előadott magyarnótákkal, majd 23 óra után a sztárvendégek, a Nóta Tévéből ismert Bódi Guszti és Bódi Margó szórakoztatta a közönséget.
Az idei szentpáli falunapot a kisperegi Roulette zenekar közreműködésével, hajnali 5 óráig szabadtéri bál zárta.
Az egész környékről összesereglett vendégek gyermekeit az egész nap üzemelt csúszda szórakoztatta, a szervezők mindenfajta enni- és innivalóról gondoskodtak, vendégül látták a fellépőket és a meghívottakat. Mindnyájan remekül szórakoztak, hazavitték a szentpáli vendéglátás jó hírét. A Sofronyai Polgármesteri Hivatal, illetve az RMDSZ támogatásával, sok önkéntes közreműködésével, illetve az időjárás kegyességéből is jól sikerült falunap szervezői ezúton is köszönetet mondanak a támogatóknak, valamint a munkájukkal segítő szentpáliaknak, akik a szokásukhoz híven, ezúttal is, a közérdekben összefogtak.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Laza, nyári társalgás Cziszter Kálmánnal
„A pozitív gondolkozás és cselekvés híve vagyok” (I.)
– A „laza, könnyed csevegés, társalgás”, amit előrevetítettél mára, minden szempontból jó, főleg egy 75-höz közelítő alaknak, mint én.
– Azt hittem, még nem érted el a 70-et.
– 1943 januárjában születtem.
– Mérföldkő az életedben, hogy 24 év után abbahagytad tanácsosi tevékenységedet.
– Pontosabban, mint tanácsos elfogadtattam a kollégáimmal, hogy minden tisztségben van bizonyos tisztes határ, amit átlépve már kötelező az utánunk jövő nemzedéket elindítani.
– Aradiak vagyunk jó pár éve, mégis, sajnos, elég kevés közelebbit tudok rólad… Arra jól emlékszem, hogy közvetlenül az úgynevezett forradalom után engem is lehívtatok az alagsorba, a sajtóklubba egy találkozóra, ahol azt javasoltad, hogy válasszanak be engem is az RMDSZ Aradi vezetőségébe. Nem tudtam elvállalni, mert akkoriban rendkívüli módon lekötött a tanítás.
– Az első hetekben Bognár Leventét is invitáltam, ő ezt eleinte azzal hárította el, hogy inkább szakszervezeti úton szeretne aktiválni.
– Hol születtél?
– Aradon.
– Óvoda?
– Az óvodát a Zárdában jártam, Bosnyák Erzsi, később Steinhübelné, azaz Böbe óvó néni felügyelete mellett. A nővérem a Zárdába járt, negyedikes volt akkor. Amikor véget ért az óvodai program, átvittek a nővérem osztályába, s beültettek az utolsó padba. Sokat szipákoltam emiatt, de végül a nővérem mindig hazavitt Mosóczra. Guttmann Pirike, Bognár Levente akkor még hajadon édesanyja volt a tanító nénije.
– Következett az elemi, illetve az általános iskola.
– Öt percre laktam a Gizella utcai iskolától. Ha otthon felejtettem az uzsonnámat, szünetben hazaszaladhattam érte… Akkoriban kétpárhuzamos magyar osztály működött ott. Kitűnőtanítóim voltak: Győri Irénke, Kovács Mihályné, későbbi matematikatanárom, Kovács Miska felesége, Gémes Géza két éven keresztül.
– Kedvenc tanáraid az általános iskolában?
– Osztályfőnököm Csóthy János volt, majd Farkas Ágoston („Guszti”). Kovách Géza („Gazsi”) is tanított, mint újdonsült mosóczi-lakos.
– Következett a középiskola.
– ’56 nyarán komoly felkészítőn vettünk részt Ficzay Dénes vezetésével. Sok mindent tanultunk tőle. Sikerült közel kerülnöm mindahhoz, amit Ficzay képviselt… A felvételi vizsga sikerült, bár Schön igazgató megrovásban részesített, mert valamit elhibáztam a matekdolgozatomban. A Gimnáziumban kitűnő kezekbe kerültem: Miska bácsi négy éven át volt az osztályfőnököm. Tanított még a „nagyok” közül Fábián, Kovách Géza… Merem állítani, hogy remek iskolám volt.
– Melyik egyetemre felvételiztél?
– Temesvárra, az építőmérnöki karra iratkoztam. És kérvényeztem, hogy magyarul vizsgázhassak. Fizikából Peter Lamoth feleltetett. Megkérdezte, ki tanította a fizikára líceumban? Megmondtam, hogy Fábián György. Erre azt válaszolta a professzor: felelhet bármilyen nyelven, maga biztosan tudja a fizikát…
– Hogyan teltek egyetemi éveid?
– A Temesvári építőmérnöki karnak az volt az aranykora.
– Milyen szakra jártál?
– Civil, azaz polgári, ipari, mezőgazdasági építőmérnökire.
– Mi késztetett arra, hogy építőmérnöki egyetemet végezz el?
– Ezt tulajdonképpen annak köszönhetem, hogy itt, Aradon nem vettek be a KISZ-be. Egy jóakaróm kijelentette, hogy én, mint osztályellenség, egykori „kizsákmányoló” család leszármazottja, be akarok furakodni soraikba. Emiatt leszavaztak. Atomfizikus vagy történész szerettem volna lenni, de ahhoz, hogy jelentkezhessek ezekre a szakokra, szükséges volt a KISZ-szervezet ajánlása. Így aztán mAradt az építőmérnöki.
– Hova helyeztek az államvizsga után?
– Az évek során elért eredményeim alapján az ötös élmezőnyben („Top 5”) végeztem. Ennek köszönhetően a Bánság Megyei Tervezőintézethez kaptam kinevezést.
– Nagy dolog volt ez akkoriban.
– Ennek az intézetnek volt egy Aradi fiókja, sikerült átjönnöm ide. Sok kiváló építész dolgozott itt: Ujj Jenő, Kígyósi Pál, Angel István, Neulender József stb. Magyar, német, zsidó, román vegyes társaság – remek hangulatban dolgoztunk itt együtt.
„Elszomorít, hogy egyre kevesebben vagyunk”
– Hogyan kerültél kapcsolatba a politikával?
– Anélkül, hogy tagja lettem volna a KISZ-nek, 42 éves koromban arra kényszerültem, hogy felvételemet kérjem a Román Kommunista Pártba. Ugyanis akkor, ’85-ben már négy éve vezettem az Aradi Szabadegyetemen egy magyar nyelvű tanfolyamot. A téma: kulturális, műszaki, tudományos előadások. Ezen a Korunk szerkesztőitől, a Kolozsvári történészektől és filozófusoktól kezdverészt vett az erdélyi magyar tudományos élet sok jeles képviselője. Előadást tartott Imreh István, Gaál Ernő. Toró Tibor atomfizikus professzor minden évben eljött az évadnyitóra, és bemutatta a legújabb Nobel-díjasokat. A meghívásokat magam intéztem. Segítségemre volt a Kolozsvári szerkesztők közül a megboldogult Csép Sándor, Veres Zoltán, mindaddig, míg nem települt Svédországba s nem utolsósorban Aradi (Schreiner) Jóska… 150 előadást ért meg ez a tanfolyam – ’81-től ’89-ig. Egy adott pillanatban a hivatalunk pártszervezetének a titkára a megyei titkárral egyetértésben megkérdezte: hogyan vezethetek én egy magyar tanfolyamot tudományos témákról, a tudományos szocializmus eszközeit felhasználva, ha nem vagyok tagja a pártnak? Akkor kénytelen voltam elfogadni a párttagságot. S volt egy második érvem is: be akartam iratkozni a doktorátusra, és kihoztak egy rendeletet Bukarestben, miszerint a jelentkezéshez kérték a pártszervezet ajánlását… Egyébként „csendes tag” voltam.
– Sikerült a vizsgád?
– Az 1985-ös Bukaresti felvételim nem sikerült, de 1990 őszén Temesváron bejutottam a doktorátusra. (Ekkor a felvételinek már nem voltak politikai feltételei.) A Temesvári Építéstudományi Kutatóintézet doktori iskolájában húszan voltunk öt helyre. És sikerült.
– Végül megszerezted a doktori címet?
– Mivel beléptem a politikába, elkapott a gépszíj, s nem jutott időm tanulmányokat, dolgozatokat, szakcikkeket írni. Le is szidott jól a tudományos vezetőm, amikor kiderült, hogy lemondok erről a lehetőségről… Azt mondhatnám, hogy kisebbségi közösségszervezéssel foglalkoztam ’81-től ’89-ig, s aztán jött az úgynevezett forradalom.
– Első perctől benne voltál az Arad Megyei RMDSZ vezetőségében?
– Gazdasági alelnök voltam, társa a néhai Tokay Györgynek, aki politikai alelnök lett, Hosszú Zoltánt választottuk elnöknek. Rövid időn belül, májusban parlamenti választások következtek, és Hosszú Zoltánt rekord-, 30 000-nél több szavazattal szenátorrá választották. Miután ő a fővárosba költözött, én ügyvezető elnök lettem, és rá egy évre megválasztottak a megyei szervezet elnökének. Tíz évig töltöttem be ezt a funkciót. De hangsúlyozni szeretném, hogy én ezt sosem tekintettem politizálásnak, hanem közösségi szolgálatnak. A közösségszervezésről elmondhatjuk, hogy a manapság számtalan faluünnepség, egyéb kulturális események, rendezvények sorozata, amely zajlik a megyében, tulajdonképpen akkor, a kezdetekkor indult el, és nőtte ki magát. Ma vannak intézmény szerepet betöltő folyóirataink, napilapunk, kulturális és szakmai egyesületeink. Érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ szorosan együttműködik az egyházzal, különböző civilszervezetekkel. Ez nagyon nagy dolog! Ami elszomorít, az, hogy egyre kevesebben vagyunk, az iskola padjait egyre nehezebben tudjuk feltölteni…
– Hány évig voltál tanácsos?
– Tizenkét évig megyei és szintén tizenkét évig városi tanácsos voltam. Mindig fontosnak tartottam, hogy ott legyünk a tanácsban, hogy ne dönthessenek távollétünkben.
– Rengeteget tettél az Aradi és az Arad megyei magyarságért, kultúránkért. Hogy érzed, megbecsülik munkádat az emberek?
– Legnagyobb gondunk a kommunikáció. Kezdetben ennek a szintje sokkal kezdetlegesebb volt, mint manapság, amikor az internet, a Facebook behálózza életünket. Hiába volt akkoriban több mint 30 000 szavazónk és közel 70 000 magyar a megyében, a kezdeti időszakban, amikor gyerekcipőben jártunk, nem sikerült elég közel hozni a közösségi ügyekhez a magyar lakosság jelentős részét. A későbbiekben is csak alkalmilag tudtuk megszólítani az embereket, például egy-egy választást megelőzően.
– Mi a véleményed arról, hogy az egyre kisebb számú Aradi magyarokat, enyhén szólva, nem túlságosan érdeklik a magyar kulturális események?
– A lemorzsolódásnak nem csak migrációs és biológiai okai vannak. Az Aradi magyarság nem úgy él, mint egy 1000-1500 lélekszámú falu lakosai, hanem elszórva a tömbházakban. Jól tudjuk a rendezvényeinkről, hogy Aradon a kulturálisan aktív közösség pár százra tehető.
– És nagy részük az idősebb nemzedéket képviseli.
– Nem tudjuk a fiatalokat megfelelően motiválni, hogy nagyobb számban vegyenek részt a magyar kulturális életben.
– Azért vannak pozitív előjelű kivételek.
– A pozitív gondolkozás és cselekvés híve vagyok.
„Ideköt a szülői ház, az alma materek sora”
– Milyen fontosabb elismerésekben részesültél?
– 1994-ben Pro Urbe Díjat kaptam Budapesten a két ország közötti közeledés érdekében tett lépéseim elismeréseként. Akkoriban, mint megyei tanácsos, szoros kapcsolatokat építettünk ki Békés és Csongrád megyékkel. Utána alakult meg a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió. A két magyarországi megye önkormányzatának javaslatára adta át a díjat Boross Péter, Göncz Árpád jelenlétében, a Belügyminisztérium dísztermében.
– Erre büszke lehetsz. Meg mi is…
– Talán ennél is fontosabbnak tartom azt, hogy 2002-ben az elsők között megkaptam az RMDSZ Ezüstfenyő-díját. Ez egy szép térbeli bronzplakett a következő szöveggel: „A szülőföld visszaszerzéséért”. Elérzékenyülök, ha visszaemlékezem, hogy Tempfli József püspökkel együtt részesültem ebben az elismerésben.
– Mi az, ami legjobban köt szülővárosodhoz, Aradhoz?
– Ideköt a szülői ház, az alma materek sora, tulajdonképpen minden emlékem ehhez a városhoz köt, hisz időm 95%-át itt töltöttem. Szinte mindegyik utcában van egy olyan épület, amelyhez kapcsolódom egy-egy tervvel, legyen az átalakítás vagy hozzáépítés. Tehát a munkám eredménye is itt van. No meg a barátaim! Ha valaki felajánlaná, hogy átköltözzek, például, Gyulára, egy gyönyörű házba, egy hét után biztosan visszajönnék. Annak ellenére, hogy alelnöke vagyok az Arad–Gyula Baráti Társaság nevű civilszervezetnek, és az egyik nagyapám gyulai születésű volt.
– Mondanál pár szót a Cziszter családról?
– A Cziszter ritka név. Tudomásom szerint az enyém az egyetlen Cziszter család a környéken. Lényegében kisjenői gyökerű. Ott volt nagyapám asztalosmester. Kilenc gyermeke volt. Felesége Aulich Berta, akinek az apja unokatestvére volt Aulich Lajos Aradi vértanúnak. A sok gyerekből négy fiú tanulta ki az asztalos mesterséget. Egyikük kereskedő lett, de időskorára ő is beállt asztalosnak. Dédapám is asztalos volt. Szóval asztalos dinasztiából származom. Az Aradiak apámat, Cziszter Kálmánt és nagybátyámat, Cziszter Józsefet ismerhették. Sok helyen még megtalálhatók a hársfából készült redőnyök, amelyeken fémlemez s rajta a felirat: „Cziszter Coloman” vagy „Cziszter Iosif”.
Juhász Béla
Nyugati Jelen (Arad), 2016. júl. 19.
Laza, nyári társalgás Cziszter Kálmánnal
„A pozitív gondolkozás és cselekvés híve vagyok” (II.)
– Meghatározó volt életedre a családi környezet?
– Egy életre kiható tényező volt az, hogy otthon a szüleim érdeklődésének köszönhetően a könyvszekrényben ott volt egy Jókai-sorozat, egy Mikszáth-sorozat, egy Victor Hugo-sorozat, id. Dumas, a Tolnai világlexikon… Ez lehetővé tette, hogy megismerjem a magyarság történelmét. Sokat köszönhetek az otthoni kispolgári környezetnek. Anyámat érdekelték jobban a művészetek, ő ugyanis divattervezőként kezdte egy nagy Aradi divatcégnél, amelyik a királyi udvarnak is dolgozott. Később ő is nyitott egy varrodát. Apám, a legnagyobb fiú a családból, hat osztályt végzett. ’18-ban, tizenkét éves korában oda kellett állnia apjához a gyalupad mellé. Hamarosan elküldték Marosvásárhelyre egy kiváló műbútorasztaloshoz, ahol közel egy évet dolgozott, és tanulta a mesterséget. Ott szabadult fel. Huszonnyolc évesen, apja támogatásával, a Mosóczy-telepen felépítette azt az asztalosműhelyt, amely azután még közel nyolc évtizedig működött. Mára, sajnos, megszűnt létezni. Visszatérve kérdésedre, családi környezetem a kezdeti eszméléstől a mai napig meghatározó számomra. Családom – feleségem, gyermekeim – támogatásának köszönhetem mindazt, amit sikerült elérnem.
– Emlékszem, egyszer egy magyar bálban nyertem tombolán egy fenyőfa kisasztalt két hokedlivel, amelyek a mosóczi műhelyben készültek.
– Ide tartozik egy keserű emlékem: ’52-ben egy este megüzenték apámnak, hogy ha másnap nem lép be a kisipari szövetkezetbe, akkor egy napra rá elviszik a Duna-csatorna építőtelepére. Ezt a megyei pártfőnök, Balogh Lajos üzente, aki egykor asztalossegédje volt. „Kálmán bácsi, be kell iratkozni!” Úgyhogy elkerülte a Duna-csatornát, de a műhelye a kisipari szövetkezet használatába került… Nagy nehezen, perek sorozata útján, a ’90-es évek végén tudtuk visszaszerezni a műhelyt. Akkor a feleségem irányításával beindult ott az asztalosipari tevékenység. Tíz-tizenkét évig működött.
– Gyerekek?
– Három gyerek. Sorrendben: Kálmán fiam matematikusként dolgozik Budapesten az Akadémia Matematikai Kutatóintézetében, de egyetemi oktató is. Ő az, aki megszerezte a családban a doktorátust. Van egy kis, Kálmán nevű unokám. Lányom bölcsészetet végzett, jelenleg francia és angol nyelvet oktat különböző helyeken, még a külügyminisztériumban is. Szintén Magyarországon él, és készül a családalapításra. Kisebbik fiam 36 éves, ő itt él velünk. Jogot végzett, meg informatikát, meg épületrestaurálást. Több mint 20 éve ő a munkatársam a magáncégemnél. Nagy örömömre hamarosan leteszi az államvizsgáját mérnöki szakon is. Ő lesz az utódom a szakmában.
– Mivel foglalkozik a céged?
– Mérnöki konzultanciával. Idetartoznak elsősorban a mérnöki, statikai szakvélemények, statikai tervellenőrzés, épületek energetikai vizsgálata, egyszóval mérnöki szolgáltatások.
– Vannak-e olyan gyerekkori emlékeid, amelyek nyomot hagytak szívedben? Szép gyermekkorod volt?
– Nagyon szép. Szüleimnek, nővéremnek köszönhetően… MAradandó emlékem 1954-ből, amikor a svájci foci-vb-n döntőt játszottak a magyarok a németekkel. A Kultúrpalotában az Aradi magyar iskolák év végi ünnepélyét tartották. Tizenegy éves gyerekként többnyire nem a teremben, hanem a Maros-parton tartózkodtam, ahol harsogott a „difuzor”: magyarul közvetítették a magyar–német meccset. Amelynek, tudjuk, számunkra szomorú eredménye lett.
„Ambícióm, hogy megtanuljak angolul”
– Lokálpatriótának tartod magad?
– A gyökereim itt vannak. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Akinek szülei, nagyszülei itt éltek, aki itt dolgozott le egy életet, annak természetszerűen adatik meg, hogy közösségének, településének sorsa foglalkoztassa. Azt hiszem, ezt hívják lokálpatriotizmusnak.
– Vannak-e példaképeid?
– Igen, vannak. A politikában Domokos Géza. Ha visszamennénk a történelemben, akkor Deák Ferenc.
– Igazi barátaid vannak-e?
– Ez fájó kérdés, mert a mai elidegenedett világban az, aki kellő társadalmi érzékenységgel éli az életét, rendkívül fontosnak tartja a barátokat és újabb barátok szerzését. Én beértem a hagyományos környezetemmel: az egykori iskolatársakkal, akikkel évente összejövünk. A legszorosabb a kapcsolatom Molnár Csabával, akivel az egyetemen is megosztottam egy évig az albérleti szobámat.
– Mi a véleményed a jelenlegi politikai helyzetről? Például, a migránsáradatról? Hogyan kellene megoldani?
– Szerintem a migránsválságot ott, a helyszínen, azaz a kiinduló országokban kellene kezelni: Szíriában, Irakban, Afganisztánban, sőt Líbiában, vagy a környező, befogadó országokban, Törökországban, Jordániában. Hiszem, hogy a világ közvéleménye ki fogja kényszeríteni a helyes megoldást.
– Megvalósulatlan álmaid?
– Vannak. Iskolában sosem tanultam angol nyelvet. Ambícióm, hogy megtanuljak angolul. Már el is végeztem egy tanfolyamot itt, Aradon. Most bekapcsolódtam egy digitális, online kurzusba.
– Terveid?
– Miután betöltöm a 80. évemet, leülök és megírom az emlékirataimat. Addig dolgozni akarok.
– Értek-e kudarcok életed során?
– Természetesen, voltak. De minden kudarc alkalmával elmondtam magamnak, hogy ez csak egy elvesztett csata. Az egyetemen az első évben kaptam helyet a kollégiumban, de hamar „kiderítették”, hogy osztályidegen vagyok. Két kollégámmal együtt albérletbe kényszerültünk. A kis szoba falára papírlapot ragasztottam egy Hemingway-idézettel: „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha”. Más: annak idején rendkívül nehezen haladtunk a Szabadság-szobor felállításának ügyében, de a végén mindig beértek azok a feltételek, amelyek a sikerhez vezettek.
– Mondanál erről valami konkrétumot?
– A szobor visszaállítását engedélyező kormányrendelet előírta, hogy a már megépített szobortalapzatot el kell forgatni 45 fokkal. Szerencsénkre ismertem azt a Iordăchescu nevű mérnökembert, aki templomokat meg lakóházakat is költöztetett az évtizedek során. Vállalta a feladatot. Kidolgozott egy módszert, amellyel sikerült elfordítani a kb. 350 tonna tömegű posztamentumot. Három hét alatt kellett megoldanunk ezt a kemény mérnöki feladatot. Mindenképpen megemlítem itt a néhai Sándor István műépítész és Bálint György mérnök érdemeit is.
– Templomjáró vagy?
– Bevallom, gyakran a West TV közvetítésében követem a misét, amelyet Király Árpád főesperes úr celebrál a ségai római katolikus templomban. Különben az összes fontos ünnepen ott vagyok személyesen is. A hitre szüksége van mind a politikusnak, mind a magánembernek. Hinnünk kell abban, hogy Isten segítségével előbb-utóbb elérhetjük céljainkat. Egyetemista koromban minden vasárnap elmentem a templomba. Templom után séta a haverokkal, egy kávé, egy kiskonyak és megvettük az Utunkat…
– Mit csinálsz legszívesebben szabadidődben?
– Leginkább internetezem: követem a híreket, levelezem, főleg olvasom a beérkező leveleimet. Nagyon aktív levelező partnereim vannak. De szívesen olvasok jó könyveket is.
– A zenét szereted?
– Gyerekkoromban zongoráztam, hegedültem, benne voltam az iskola zenekarában. A Temesvári Opera színpadára is eljutottunk.
– Szoktál-e tévét nézni?
– Kedvelem a hírműsorokat és a jó akciófilmeket.
– Hogyan élsz mostanában?
– Néhány hete, mint tanácsos, nem veszek részt a bizottsági üléseken, ez igencsak új helyzet. Úgy érzem, hogy megfelelő alkalmakkor tanácsokat kell adnom az újraválasztott alpolgármesternek és tanácsos utódomnak. Remélem, ezentúl több alkalmam lesz beleszólni a városi épített örökség sorsába. Amíg városi tanácsos voltam, nem vállalhattam el megbízatásokat a városi tanács részéről. Már vannak különféle szakmai felkéréseim tervellenőrzésekre. El kell mondanom itt, hogy talán egyik legszebb munkám, amely rendkívül sokrétű koncepciós és dokumentációs tapasztalatszerzést is hozott, az a radnai kolostornak és templomnak a restaurálási és megerősítési, konszolidációs tervének ellenőrzése, szakvéleményezése, a kivitelezés műszaki asszisztenciája volt.
– Mi az, amit másképpen tennél, ha most kezdenéd pályádat?
– Gondolkodtam már azon, mi lett volna, ha atomfizikus leszek. Most már nem bánom, hogy nem jött össze. Olyan keveset tudtunk az ötvenes-hatvanas években az atomfizikáról… A jelenlegi munkám sokkal több lehetőséget biztosít a kreativitásra.
– Van még valamilyen funkciód az RMDSZ-ben?
– Keresni fogom a lehetőséget arra, hogy – ha szükség van rá – jelenléttel, tanáccsal, munkával segítsem a kollégákat. Folytatódik viszont, megszakítás nélkül tevékenységem a Szabadság-szobor Egyesület vezetőségében. Nagyon komoly terveink vannak.
– Elárulnál erről valamit?
– Már a tavasz folyamán Király András megszervezte egy kötet megjelenését az Aradi Magyar Napok alkalmával, amely a XIX. század második felének Aradi magyar történelmét mutatja be.
– Van-e valami más közéleti tevékenységed az „étlapon”?
– Az Arad–Gyula Baráti Társaság szervezésében indítani szeretnénk egy nyelvtanfolyamot magyarul tanulni kívánó Aradiak részére… Örülök, hogy sikerült összehoznunk a Gyulai Bălcescu Líceum, illetve a Csiky Gergely Főgimnázium diákjait és tanárait.
– Milyen a viszonyod szakmailag, politikailag a román kollégákkal?
– Nagyon jó. Ez is empátia kérdése.
– Elégedettnek érzed magad közéleti pályafutásoddal?
– Úgy érzem, hogy az elmúlt 35 évben minden tőlem telhetőt megtettem a magyar közösség érdekében. És úgy érzem, hogy van még bennem elég energia, hogy a következő években is, erőmhöz mérten, besegítsek a fiatalabbaknak… Hiszek abban, hogy a világon minden tökéletesíthető, a hibák korrigálhatóak, és ha a jó szándékoknak van bizonyos konvergenciája, akkor meglesznek a várt eredmények is.
Juhász Béla
Nyugati Jelen (Arad)

Gyermekkereskedelem árvaházakban
Prostitúció és gyermekkereskedelem zajlik az ország délkeleti részében levő árvaházakban, ebben az ügyben nyomoznak most a helyzet tisztázása érdekében – jelentette be vasárnap a Digi 24 tévéadó műsorában Dragoş Pîslaru munkaügyi miniszter.
A továbbiakban elmondta, hogy a hírszerző szolgálatoktól származó információk alapján nyomozás zajlik az emberkereskedelemmel kapcsolatos gyanú igazolására 4-5 állami intézményben, amelyeknek hivatalos feladata a gyermekek védelme lenne. A miniszter további részleteket nem árult el.
A bejelentés azt követően érkezik, hogy néhány nappal ezelőtt az Argeş megyei berevoieşti-i rabszolgatartók sokkolták a közvéleményt. A telepen láncra verve találtak három felnőttet és két kiskorú gyermeket. Berevoieşti-en megvásárolt vagy elrabolt nőket, férfiakat is munkára, lopásra kényszerítették, megkötözték, megkorbácsolták őket, a nőket nemi erőszak is érte, máskor meg rabszolgatartóik szórakoztatására verekedniük kellett a raboskodóknak, akiket kutyák módjára a földre vetett mAradékokkal etettek „gazdáik”.
Szabadság (Kolozsvár)

Tények – majdnem
Boldogult tanárkoromban többször döbbenten kényszerültem szembesülni azzal, hogy a születésünk előtt történt, vagy egészen kisgyerekként átélt események összemosódnak a történelmi régmúlt tényeivel.
Diákjaim becsületére legyen mondva, csendben végighallgatták, sőt többen érdeklődve figyelték fejtegetéseimet arról, hogy kommunizmus nem volt. A fogalom egy szép vágyálom leképezése, de amit például mi fiatalkorunkban átéltünk, a hivatalosan népi demokráciának nevezett államforma, a legkevésbé sem demokratikus, annál nemzetibb töltetű araszolás volt valamiféle utópista szocializmus felé.
Diákjaim egyszer sem mondták, de szemükben sokszor láttam megvillanni a kérdést: minek kell ennyit cifrázni, kommunizmus és kész! Jó, legyen! Ráadásul én az aranykort soha nem is emlegettem – az ógörög mitológia iránti rajongásom miatt –, hisz azt már végképp nem akarták volna megérteni, miért merte aranykornak neveztetni Ceaușescu regnálásának huszonöt esztendejét, a legmélyebb össznépi nyomorgás éveit.
Aki viszont nem élte át, de szeretné megismerni ennek a vaskor jelzőre is méltatlan időszaknak a közvetlen előzményeit, Kovács Levente Marosvásárhelyi rendező És jött az Aranykor című, 2016-ban megjelent regényét ajánlom. „Használati utasításként", ha egyáltalán olvasó emberek számára fontos lehet ilyesmi, felhívnám a figyelmüket a címlapon is feltüntetett műfaji megjelölésre: majdnem tényregény. Ennek a két szónak a megfejtése az Ariadné-fonal a lebilincselő lektűrtől egy csalódások sorát hozó és egyre csak rosszabbakat ígérő, változó időszak alapos megértéséig.
Az ötvenes évek legvége, a hatvanas évek kezdete Kovács Levente korosztálya számára a kamaszkorból a fiatal felnőttkorba lépés ideje. Vagyis az a periódus, amikor tulajdonképpen minden vagy majdnem minden sokkal inkább számít, mint a helyi vagy még kevésbé az országos nagypolitika. Végre véget ér a serdülőkor hormonális forradalma, s ha mindez olyan környezetben történik, mint ahogy az erősen önéletrajzi gyökerű Szabó Lehellel történt, akkor az eszmék harca helyett a testek bonyolult kapcsolata uralja a mindennapokat. Ez így természetes, minden körülményben ez volna, további életének alakulása szempontjából viszont Lehel szerencséje, hogy olyan emberek közt történik vele, ami történik, akiktől emberileg-szellemileg örökké tartó útravalót is kapott.
Egy pillanatra visszatérnék a „majdnem tényekre", mivel a regény egyik nagy pozitívuma, hogy a kamasz és a felnőtt közti, sokszor nagyon messze nyúló és sok veszéllyel aláaknázott senkiföldjét Kovács Levente remek húzással, egyrészt a többszörösen áttételes kémtörténettel, másrészt a kiskamaszok világába vissza-visszahúzó Rejtelmes sziget iránti kettős rajongással oldja meg. Az igazi felnőttkor beköszöntével aztán mindkét motívum kimúlik: a kémkedésből egy évek múlva „meghálált" veszett fejsze nyele lesz, s a nagy buzgalommal kezdett, közös Rejtelmes sziget-musical Teddyvel együtt hal meg.
A felnőtté válást, önmagának és másik felének, életre szóló nagy szerelmének a megtalálását Lehel zökkenőmentesen, a világ legtermészetesebb eseménysoraként éli meg – éppen akkortájt, amikor az ország élére az ötvenes évek végén a Kolozsvári Babeș- és Bolyai-egyetemek összevonásának levezénylése óta ismert alak kerül és vele együtt az aranykornak nevezett sötét negyedszázad.
„Mintha egy másik világba, más dimenzióba lépett volna át. Minden sor, minden strófa, minden vers az ismeretlennek új és új tájaira vezette. (...) Mélyebb, tisztábban fénylő, lelke rejtelmeibe világító mozzanatokra vetül egy sajátos világosság, ami értékesebb, felemelőbb, mint életének megannyi más eseménye. Hirtelen gyerekesnek érezte a kalóztörténettel való bajmolódást, az egyetemi és a munkás színjátszókkal megélt, akkor izgalmasnak vélt élményeket. Szinte csodálkozott magán. Mi vonzotta, mi izgathatta ezekben a történésekben, mikor mennyivel másabb, fantasztikusan izgató világok léteztek mellette." (333. oldal)
„Másnap Lehel bemutatja szüleinek a lányt, aki náluk ebédel, és megismerkedik Szabó néni korhelylevesével, töltött káposztájával. Szabó bácsi rögtön megkedveli a lányt, alaposan megölelgeti. – Isten hozott minálunk! Végre ez a buta fiú talált valakit! Szép vagy, lányom! Szabó néni titkolt gyanakvással nézi Kittyt. Lehel látja ezt, eszébe jut, mit mondott Melina. Mindegy, gondolja, aztán hangosan hozzáteszi: – Rövidesen összeházasodunk...Márciusra valóban beigazolódik Fejér elvtárs és Gyurka gyanúja. A nehezen megjegyezhető nevű, bunkó tag lesz az ország első embere. És jött a huszonöt évig tartó aranykor..." (389. oldal)
Kovács Levente: És jött az aranykor, Marosvásárhely, 2016
Molnár Judit |
Krónika (Kolozsvár)

Lélekrombolás
„Akik a hablatyot nyomják politikai szinten, azok uralják a kultúrát is.” (Pozsonyi Ádám)
Annak érdekében, hogy a balliberális eszmerendszer segítségével maga alá gyűrje a népeket, a világuralmi terveket szövögető pénzügyi-gazdasági túlhatalom megkezdte a történelmileg kialakult kultúrközösségek felszámolását Európában. Előbb nekiesett a nemzet vezető erejét megtestesítő nemesség megsemmisítésének, a „felvilágosodás" óta pedig a keresztény hit és az egyház szétverésének fogott hozzá, majd a hagyományőrző falusi parasztság kisemmizésének, valamint a tanulásra, művelődésre fogékony városi polgárság ellehetetlenítésének állt neki. De legnagyobb kártétele az összetartó, sokgyermekes családok szétzüllesztése volt, végül pedig eljutott odáig, hogy a homoszexuális párok pátyolgatásával magának a családnak a fogalmát is megkérdőjelezte.
A mostani – az Egyesült Államok által irányított – migránsáradattal pedig megkezdődött a legnagyobb és legszínesebb kultúrközösségeknek: az európai nemzetállamoknak egy jellegtelen, gyökértelen, kulturálatlan és önazonosság nélküli, piszkosszürke katyvasszá való összekeverése. Ez valójában nem más, mint Európa multikulturalizmusának a megszüntetése.
Megbélyegzés véleménydiktatúrával
A kultúrközösségek szétrobbantása után a pusztító erők most már az egyes emberek lelkének a megrontására törtek, hiszen a lélek szépsége, tisztasága a kulturáltság lelke. Ezt szüntelen félrevezetéssel, a szavak és kifejezések értelmének a kiforgatásával, az őszinteség és egyenesség „politikailag korrekt" (PC) tiltásával és megbélyegzésével, azaz véleménydiktatúrával valósították meg. Félrevezetni azonban csak kulturálatlan tömegeket (a csőcseléket) lehet. Ezért a kulturáltság szétzüllesztésére az anyagiasságot helyezi előtérbe, a tudás és a hit iránti őszinte vágyat kihasználva pedig az áltudományokat és álvallásokat terjeszti.
A kulturálatlan ember könnyen feladja nyelvét, nemzetiségét, hazáját és közösségi szabadságjogait is, a megtévesztő politika pedig éppen a közösségi szabadságjogok helyébe helyezi a nehezen megvédhető egyéni szabadságjogokat, mert az egyedeire bomlasztott tömeggel már könnyebben lehet elbánni. Az egyéni szabadságjogok hangoztatásával tehát nem az egyént és az egyéniséget kívánja erősíteni, hanem ellenkezőleg, a közösség és az egyéniség elsorvasztásával egyneműsíteni (homogenizálni) igyekszik, és ezáltal álközösségeket (közösség helyett közönséget) hoz létre. Így hát az erős, kulturált, érzékeny közösségi emberből kultúrák közötti és alatti, eltömegesedett, sehová sem kötődő, csak magával törődő, érzéketlen, önző, hazátlan és ezért magára mAradt, gyenge és kiszolgáltatott világpolgár lesz.
Az álkultúrát terjesztik nagy erőkkel a nemzetközi nagyvállalatok, melyek számára gazdasági érdek a nemzeti kultúrák felszámolása, amelyek útjában állnak tömegfogyasztásra szánt egyhangú sorozattermékeiknek. Cinkosuk a nemzetközi finánctőke, mely sok pénzzel olyan politikusokat juttat hatalomhoz, akik azt sem tudják, mi az, hogy kultúra, így hát a gazdasági és társadalmi gondok megoldására is képtelenek. Emiatt – már csak saját hatalmon mAradásuk érdekében is – terjesztik az álkultúrát, mégpedig a tömeg-szórakoztatóipar segítségével. Az emberek szabad időtöltése kínálja ugyanis a politika számára a legjobb, legcsábítóbb befolyásolási lehetőséget.
A balliberális oldalon álló szórakoztatóipar kínálata a „kikapcsolódás" örve alatt elvonja figyelmünket, és olyan területek felé tereli érdeklődésünket, melyek távol állnak a döntő emberi, közösségi, gazdasági és politikai gondoktól, és így nem is segítheti azok megoldását. A gondtalanság illúzióját kelti, mákony, mely gátolja, hogy szembekerüljünk a társadalom és a lét nehézségeivel és bajaival, akadályozza, hogy szembenézzünk önmagunkkal, életünkkel és korunkkal. Ha netán mégis megtennénk, a kérdésekre közhelyszerű típusválaszokat ad, vagy álmegoldásokat kínál, és elcsábít a tetszetős, de hamis megoldások útvesztőjébe.
Mesterségesen irányított közvélemény
A kulturálatlanság térhódítása kineveli a politikai színjáték tapsoló közönségét is. Ez a színjáték tartalmatlanságát, felületességét rendszerint látványos külsőségekkel, túlméretezett megoldásokkal, csillogó formalizmussal leplezi, és harsogó hangulatkeltéssel, jelszavas izgatásokkal takarja. Ez a politika a szórakoztatóiparral karöltve a tömegbutításnak tökéletes eszközeit fejlesztette ki, rossz példát nyújt és rossz irányba befolyásolja életünket. A balliberális tömegtájékoztatás eszközei is a félretájékoztatás, a világhatalmi érdekek szolgálatába szegődtek. Így ahelyett, hogy segítenének bennünket, csak megzavarnak, bolondítanak, és közben a lejtőre vezetnek. Az emberi lélek és méltóság ezáltal megalázást szenved, az igazság pedig háttérbe szorul, s helyette a meggyőzés bűvészete kerül előtérbe.
Emiatt helytelen, hamis képünk alakul ki a világról, amely így egyre áttekinthetetlenebbé, és félelmetesebbé válik számunkra, melyben ellenségek vesznek körül. Ezért vannak, akik kegyetlen bandákba és erőszakszervezetekbe tömörülnek, melyek a „felsőbbrendűség" tévhitét és az erőszak dicsőítését terjesztik. Ebben fölhasználják a szórakoztatóipar, főképpen a filmipar nyújtotta lehetőségeket is, mely a durvaságot, kegyetlenséget népszerűsítő filmekkel fokozza a társadalmi érzéketlenséget, hogy megakadályozzák a közösségi összefogást a társadalmi jogtalanságok és igazságtalanságok ellen.
A közvélemény mesterségesen irányított helyeslése az igazság látszatát, az erőszak dicsőítése az erő káprázatát, az egyneműség pedig a közösség illúzióját kelti. Az eredeti, erős, eleven közösség azonban mégis hiányzik, és az egyén csak saját magának él. A tömeg-szórakoztatóipar irányítói mindent elkövetnek, hogy az alkotómunkát, az erkölcsöt, a hazát és a vallást ellényegtelenítsék, s az élet céljának és értelmének a kikapcsolódást, a szórakozást és az élvezetek halmozását tegyék. Az álkultúrát tehát nemcsak a diktatúrák sematizmusa terjeszti, hanem a demokráciák liberalizmusa is, amit a tőkés társadalom szemfényvesztése: a tudományok fejlődése, az életszínvonal növelése és a sok diploma még takar, de a szórakoztatóipar kínálatának silánysága már jelez.
Az iránytévesztett és megriadt ember azt követi a leginkább, aki a legerőszakosabban ellentmondó. A népbutítás kelepcéjébe került ember ezáltal könnyen a politikai kalandorok, önkényuralomra törő bűnözők és szélhámosok prédájává válik, akik hatalmukat és gazdagságukat mindenekelőtt a kulturális sajátosságok és igények szétzúzásával kívánják biztosítani. Az ízléstelenség és sekélyesség térhódítása a tömegszórakoztatási piacon ily módon a demokráciát is létében veszélyezteti.
A lélekromboló álkultúra végeredményben a társadalmi érintkezés, a közlés üresjárata, mely sem a személyiség fejlődését, sem a társadalom haladását nem szolgálja, hanem ellenkezőleg: a lét lényeges gondjainak megoldatlanságát okozza. Így bármennyire is meggyőzőnek, szemkápráztatónak, a hagyományos értékrend felborításával pedig újnak, forradalminak is tűnik, nem előre visz, hanem hátra.
Nemcsak önérdek az értékek tisztelete
A kulturálatlan, szabad időtöltés és az álkultúra tehát nem ártalmatlan kedvtelés, hanem csak hóbort, bolondéria. Az érzetek felfokozása, az érzéki öngerjesztés és az élvhajhászás még nem szerelem, és nem művészet, hiszen hiányzik belőle az eszmeiség. A kábítószeres látomások, hallucinációk sem a képzelet szárnyalásai, hanem csak rémálmok, és az indulatok felkorbácsolása sem érzelmi gazdagság, hanem csak a józan ész kirekesztése. Ha azonban az ember az értelmét és tudatát kikapcsolja, az egyben az ösztöneinek elfajulását is okozza, és így az emberből nem ösztönös lény lesz, hanem őrült. Az a lelkiállapot pedig, amelybe ily módon kerül az ember, nem lelkesültség, hanem megszállottság.
Vegyük észre, hogy a pusztító erők hamis értékrendjükkel, ferdeségeikkel és mértéktelenségeikkel elsősorban a lelkünket támadják meg, önös jellegükkel az érzékenységünket és érzelemvilágunkat rombolják, féktelenségükkel az akaratunkat és önfegyelmünket bomlasztják, művészietlenségükkel a képzelőtehetségünket rontják, kicsapongásainkkal a szervezetünket, az egészségünket is pusztítják. Vagyis valójában a személyiségünk egészét: a testünket, a lelkünket és a szellemünket is egyaránt károsítják, egyéniségünket pedig sorvasztják, illetve a maguk képére alakítják át.
Mindennek súlyos kihatásai vannak az emberi kapcsolatokra, a társadalmi és a családi életre, sőt magára a társadalmi haladásra is. Tehát az, hogy mivel töltjük az időnket, és mivel szórakozunk, nem teljesen magánügy, hanem közösségi ügy is, vagyis az értékek tisztelete nemcsak önérdek, hanem egyszersmind családi, nemzeti és össztársadalmi érdek is. Az olyan kulturális kezdeményezéseknek, mint például a Fölszállott a páva című televíziós vetélkedő, óriási lélekmentő és nemzetmegtartó ereje van.
Ahogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntőjében mondotta, amire Tímár Sándor néptáncoktató, majd Erdélyben Kallós Zoltán néprajzkutató is ráerősített: „a táncházmozgalom elindításával az alvó nemzeti lelket ébresztettük fel".
Becsüljük meg magunkat. Isten segítségével őrizzük meg lelkünket és értékeinket (melyek közül legfontosabb az anyanyelv), mert viszontagságos történelmünknek hihetetlen szenvedésein mentettük át, és óvott meg minket.
Veér Győző
A szerző szovátai orvos
Krónika (Kolozsvár)

Unitárius fiatalok találkoztak Kissolymosban
A magyar unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) az elmúlt hétvégén Kissolymosban szervezte meg a 40. Unitárius Ifjúsági Konferenciát.
A rendezvényen az ODFIE helyi egyleteinek képviseletében, illetve a központi szervezőcsapat tagjaiként 200 fiatal vett részt. Istentiszteletek, áhítatok, előadások, valamint szórakoztató programrészek váltották egymást péntektől vasárnapig.
Mint a konferencia lapunkhoz eljuttatott zárónyilatkozatából kiderül, az 1928–1939 között, majd az 1991 óta évente megszervezett unitárius ifjúsági konferenciák elsősorban egy-egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúság életében fontos szereppel bírnak. Az idei rendezvény az 1928-as Unitárius Ifjúsági Konferenciát idézte fel részletekben, mind előadásokban, mind a hangulat szintjén.
A rendezvény megnyitóján Szabó László szindi unitárius lelkész tartott ifjúsági istentiszteletet, ezt követte egy előadás VisszatekintŐK címmel, melyen az egykori ODFIE vezetői szólaltak meg, visszaidézve a régi konfereciák történeteit. A szombati nap Kádár Magor előadásával kezdődött, amelyben az egyetemi docens arra kereste a választ, hogy mitől kezd el egy közösség működni?.
Ezt követően Lukács Csaba a külföldi munkavállalás veszélyeiről beszélt a fiataloknak. Ezzel párhuzamosan Ferenczi Enikő Párkapcsolati iránytű című előadásában mesélt a fiataloknak arról, hogy egy párkapcsolatban hogyan kell udvarolni. Szombat délután Rácz Norbert Kolozsvári unitárius lelkész mutatta be az egyház és az ifjúság kapcsolatának szerepét a Mit vár tőlem az unitárius egyház? című előadásában. A vasárnap délelőtti záróistentiszteletet Bíró Attila árkosi unitárius lelkész tartotta. Ezt követően a rendezvény jubileuma alkalmából kopjafát avattak, a ceremónia keretében Szabó Zsolt teológiai hallgató tartott alkalmi egyházi beszédet.
Krónika (Kolozsvár)

Régészeti ásatások Szentjobbon
Megelőző régészeti ásatásokat végez július folyamán a Bihar megyei Szentjobb középkori várának területén a Nagyváradi római katolikus püspökség a Körösvidéki Múzeummal együttműködve – tájékoztatott az egyházmegye titkársága.
A közlemény rámutat, a tervezett munkálatok részét képezik az egyházmegye azon erőfeszítéseinek, amelyek azt célozzák, hogy a 20. század közepéig a régió egyik legjelentősebb Szűz Mária-kegyhelyének számító Szentjobbot egyházmegyei zarándokhellyé emeljék.
Az egykor Szent István király karereklyéjét őrző bencés kolostor helyén a 16. század végén épült reneszánsz erődítmény romjain ma a község római katolikus temploma és a szentjobbi apátság 18. századi eredetű kúriája emelkedik. A szondázó jellegű régészeti kutatásoktól a régészek azt remélik, hogy értékes adatokkal szolgálhatnak egy, a szentjobbi apátsági kúria zarándok- és lelkigyakorlatos házzá való átalakítását célzó építészeti terv elkészítéséhez, amely magában foglalja a kúriát övező park és az egykor vársánc egy részének rehabilitációját is.
ÉpületmAradványok és a késő középkori települést jelző egyéb régészeti objektumok mellett a külső várfalak bizonyos szakaszait is kutatják, illetve szeretnének konkrét adatokat nyerni a középkori bencés konvent pontos helyét illetően is. Az elképzelések között szerepel az ásatás eredményeinek beépítése a készülő rehabilitációs tervekbe, illetve a feltárt régészeti emlékek bemutatása.
Az idei ásatásokkal egy időben megkezdődnek a község római katolikus templomában őrzött Szűz Mária-kegykép restaurálásának munkálatai is. A szentjobbi vár területén utoljára 2004-ben folytak régészeti ásatások a Körösvidéki Múzeum vezetésével. Ekkor ugyancsak készülő építkezési munkálatok kapcsán a vár délnyugati sarokbástyájának környékét kutatták.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Magyar Örökség tábor Baróton
Hagyományaink, történelmünk útjain
Lezajlott Baróton, Erdővidék Múzeumának udvarán a Magyar Örökség elnevezésű honismereti szabadegyetem és tábor. A harmadik alkalommal megszervezett rendezvény csütörtöki megnyitóján Demeter László, a múzeum igazgatója köszöntötte a vendégeket, az előadások meghallgatására érkezetteket.
Elmondta: ez a tábor némileg folyománya az évekkel korábban Erdővidék településein hat alkalommal megrendezett Középkori- és Reneszánsz Napoknak, azzal a különbséggel, hogy azokon több volt a szórakoztató jellegű rendezvény, itt azonban a tudományos népszerűsítő előadások kaptak nagyobb teret. Ennek, mint hangsúlyozta, oka is van, hiszen a tudományos munkásságnak nagy múltja van Erdővidéken.
Az erdővidéki „nagyok” szellemében
Erdővidék ugyanis amellett, hogy természeti értékekben, kulturális örökségben gazdag vidék, számos tudós embert, írót, művészt, katonát, történészt adott a magyarságnak.
Megemlítette a Bardocon született Benkő Józsefet mint Erdély egyik legjelentősebb tudósát, az Olaszteleken született Hermányi Dienes Józsefet, aztán az író és utazó Bölöni Farkas Sándort, a valamikori Magyarországon a legnépszerűbb írók közé tartozó Benedek Eleket és Gaál Mózest, a Széken született, de köpeci felmenőkkel rendelkező, és aztán Köpecen is élt Keöpeczi Sebestyén Józsefet, Románia címerének megalkotóját, akik szellemiségükkel, munkásságukkal mindannyian a fejlődést, hazájuk haladását segítették.
– A múltunk tehát kötelez – emelte ki –, ezért is rendezzük ezt a tábort, de azt se felejtsük el, hogy Székelyföld két legrégebbi települése is Erdővidéken van. Miklósvár öt éve ünnepelte első írásos említésének 800. évfordulóját, nyolc év múlva Barót következik. Erre az eseményre is méltóképpen hangolódnunk kell” – emlékeztetett.
A megjelenteket a Lázár-Kiss Barna polgármester, a helyi tanács és a maga nevében is köszöntő Szakács László, Barót alpolgármestere is kitért a település csaknem nyolc évszázados múltjának jelentőségére, amelyre, mint fogalmazott, büszke a város, ugyanakkor úgy értékelte, megtiszteltetés a polgármesteri hivatal számára, hogy támogatója lehet a Magyar Örökség tábornak. A megnyitón az eredeti terv szerint részt vett volna Mongólia magyarországi nagykövete is, ám végül sem ő, sem a többi mongol meghívott nem tudott eljönni.
Pásztorbotoktól a táltosokig
A megnyitó után rögtön kezdődött is az első előadás, amelyet Salló Szilárd Székelyudvarhelyi néprajzkutató tartott a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében található faragott pásztorbotokról. Százegy ilyen botot őriznek a múzeumban – tudtuk meg –, amelyek 1818 és 1981 között készültek.
„Legtöbbjének, a rajtuk található felirat szerint, magyar pásztor volt a készítője” – mondta az előadó, aki aztán részletesen mesélt a hallgatóságnak a pásztorbotok alakjairól, a rajtuk található mintákról, díszítőelemekről és a díszítési technikákról is.
Ezután Harangozó Imre magyarországi néprajzkutató előadása következett, majd Benedek Dezső, Amerikában élő nyelvész, antropológus és Dáné Melinda Csilla Kolozsvári gyógypedagógus bilincselték le a hallgatóságot a táltosokról, sámánokról, „látó” emberekről tartott előadásukkal. Benedek Dezső professzor már tartott előadást Baróton: négy évig egy kőkorszaki búvártörzzsel élt együtt egy Csendes-óceáni szigeten, ezúttal is az ott tapasztaltakról, az ott élő sámánok erejéről, tudásáról beszélt. Dáné Melinda személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal: többször előre megálmodott dolgokat, amik aztán meg is történtek vele, de arról is beszélt, mi a teendőnk, ha gyermekünk lát vagy érez valamit, amit mi nem.
„Támogassuk abban, amit észlelnek, hiszen ők sokkal nyitottabbak, sokkal közelebb állnak a természethez vagy Istenhez vagy a mindenütt jelenlévőhöz” – vélekedett.
Kis kézművesek a múzeum udvarán
Csütörtökön és pénteken délelőtt is kézműves tevékenységeknek adott otthont a múzeum: a kicsik arcukon látható örömmel, kíváncsisággal agyagoztak, nemezeltek, bútort festettek, vagy éppen a rovásírást tanulták. Hoffmann Edit, Nagy Adél és Tordai Iluska türelemmel irányították őket, a foglalkozás végén pedig mindannyian büszkén mutatták fel munkájuk végeredményeit: a nemezből készült tarisznyákat, rajtuk a csodaszarvassal, a megfestett, erdővidéki virágmintákkal díszített falapokat, az agyagból készült kóborszekeret, egyebeket.
A még csak diák Nagy Alpárnak is akadt dolga, sokan kipróbálták ugyanis, milyen, ha rovásírással kell kitölteni egy keresztrejtvényt, ő segített eligazodni az érdeklődőknek a rovásbetűk érdekes birodalmában.
Anonymustól Mongóliáig
A péntek délután a barótiak által már szintén ismerősként üdvözölt Macalik Ernő biológus előadásával kezdődött, majd dr. Darkó Jenő történész Anonymus művéről, a Gesta Hungarorumról beszélt. „A geszta szó arra utal, hogy Anonymus milyen elbeszélő műfaj szerint írta meg a magyarok történetét. Anonymus nem a magyarok viselt dolgait írja le, hanem egyetlenegy momentumról, a honfoglalásról beszél, ami ebben az esetben az őshaza, Szkütia elhagyását jelenti, majd az újhaza elfoglalását, ami jogos örökség, mert az Árpádok dinasztiája Atilla hun királytól származik, és Árpád csak az örökségéért jött. Ha ezt valaki nem fogadja el, nem érti meg, akkor nincs, miért elolvasnia Anonymust!” – mondta többek között.
Ezután, már estébe nyúlóan, dr. Obrusánszky Borbála kiállítása nyílt meg a múzeum Kászoni Gáspár Termében: az ismert orientalista húsz éve járja Mongóliát, a kiállításon személyes gyűjteményét, a mongol nép történetével kapcsolatos tárgyait mutatta be, fotókon pedig a mongóliai Gol Mod 2 hun királysírok feltárásainak részleteit. A nap filmvetítéssel ért véget.
A szombati nap már inkább a szórakozásé volt: a Székelyudvarhelyi Arany Griff Rend tagjai öltöztek be páncélba, és mutattak be középkori harci jeleneteket, de előbb reneszánsz táncokkal kezdték, azokat természetesen könnyebb viseletben. Délután újabb előadások zajlottak, azokra és a többi előadáson elhangzottakra is visszatérünk lapunk hasábjain.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nemzeti rapszódia
Gerlóczy Mariette: 1923-2002.
Porszemek vagyunk a viharban. De hát ilyen viharhoz, mint ez a háború, még a sziklás hegyek sincsenek felkészülve. Ez nem mentegetőzés, tehetetlenségünkben aligha van mentségünk őrjöngő repülőgépek meg tankseregek háborújában. Annak is a vége felé. Ha nem éppen ez a nap vagy a holnap lesz az utolsónk… Apám, porszemek vagyunk Veled együtt ebben az iszonyú fergetegben. Hol vagy most?
1944. október 6-án a nyilasok már hatalmon, elhurcolják Gerlóczy Gábor vezérőrnagyot, Horthy Miklós volt első szárnysegédjét Tarnócapusztáról, a birtokáról. Akkor már Horthy Miklós is csak volt kormányzó. Pesten a Royal szállóban tartották fogva néhányukat. „Itt viszem ezt a levelet Apámnak. Benne élek magam is az omlásban, melyről beszámolnom már lehetetlen. Azt sem tudom, mit vihetek Apámnak… a szereteten kívül.”
A nemzeti vész haragja még nem ülhetett el. A nyilasok tobzódtak a halálban, noha közöttük is voltak már, akik tudták, ez már a vég.
Csatay Lajos honvédtábornok, hadseregparancsnok, volt honvédelmi miniszter és felesége, Gerlóczy Mariette jelenlétében ették meg a megengedett zsemlét, egyebet nem vihetett senki a foglyoknak. Az a zsemle mérgezett volt, ők tudták ezt, így kérték és kapták övéiktől – öngyilkosságot követett el a Csatay házaspár: ciánkáli volt az utolsó eledelük ’44. október 16-án.
„Édesapám, végeztem mindmáig a dolgom a Margitszigeten, ápoltam magam is a sebesülteket kórházakban, búvóhelyeken. Nem tehettem mást, ezt vállaltam, és többet nem is lettem volna képes végezni ebben a halálzivatarban. Hiszem, hogy Édesapám sokakkal együtt átvészeli a végzet innenső végét is. Úgy döntöttünk, hogy megyünk Apánkkal mi is az orosz fogságba. Nem válhatunk el Apámtól. Jöjjön, aminek jönni kell, ott, amott vagy itt! Szeretettel csókolja lánya, Mariette.”
Az orosz főtiszt két tolmácsot is kapott, amikor „beismerte” a történtek egy részét harsány hangon, már 1945. márciusában. Az egyik tolmács tudott németül, az orosz tiszt is.
„Be kell ismernünk, uraim és hölgyeim, tévedés volt a hosszú orosz védőőrizet. Önök szabadok, elmehetnek.”
Őrizetben volt a Háromszéki Uzonból a két Temesváry fivér. Ott vitéz Dálnoki Veress Lajos volt hadseregparancsnok is. Az élet, s azzal a szerelem is ott van mindörökké a halál vetésén, meglátni és megszeretni egy pillanat műve. A tarnócapusztai nagybirtokos Gerlóczy Gábor kormányzói első szárnysegéd lánya ott és akkor ismerkedett meg Temesváry Jánossal.
„Aki olvasod ezt a följegyzést, tudd meg tőlem, hogy a szerelem hatalmasabb még háborús időben is a halálnál. Ahol zúg égen s földön a halál, a szerelmet ott is meg kell művelni! Apám, édes jó Apám, hol vagy most? Megbocsátod-e, hogy Temesváry Jánossal elmegyek Székelyföldre…?
Lehet, hogy széthull ez a világ, amelyet meglaktunk. Én csillagként tudom mindig magam fölött, hogy velem és értem, értünk jöttél Uzonba, a szerelemért. El nem válhatunk. Temesváry János nem vár áldozatot, s amink megmAradt a vészkorszakból, az mind közös.”
Az esküvőre Uzonban került sor, az ifjú párt, Gerlóczy Mariettét és Temesváry Jánost Márton Áron katolikus püspök adta össze 1946. július 31-én, éppen 70 esztendővel ezelőtt.
„Nem tudom, lesz-e annyi béke, hogy megtaláljam a helyem a székelyek világában, magyar állampolgárként. Sosem adom fel sem a szerelmem, sem az állampolgárságom… Drága Júlia, valahogy eljut talán levelem Budapestre. Valami szép kezdődött velünk, Jánossal…”
És kezdetét vette valami barbár idő. 1949 márciusában fegyveres románok szedték össze a kelletlen egyéneket, mert kellett a birtok, az uzoni szeszgyár, és nem kellett a magyar. Temesváryné Gerlóczy Mariettét és férjét Sepsiszentgyörgyre ragadták, börtönbe vetették. A 26 éves, terhes ifjú asszony vérmérgezést kapott, orvosnak tilos volt bemenni hozzá, szülés után a baba meghalt. Fáskamrában laktak, napszámos munkát végeztek. És újabb román döntés érkezett: a kizsákmányolók 1950-ben Dobrudzsába mennek.
Ismeretlen nép, hely, fabarakkokban lakni, vízben, rizsföldön dolgozni, készülni a halálra vagy egy másmilyen életre. Nyolcvan ember, asszony együtt a nyomorban örök szövetségében, egymást éltetve és temetve.
„Soha, János, sosem, egyszer sem bántam meg, hogy eljöttem veled Uzonba, ide, Dobrudzsába, ahol azt sem tudjuk, hol vagyunk, s a román hatalom is eltagadja… Most telt el öt és fél év. Itt, Kolozsváron is dolgozunk… tovább.”
– Mi Urunk, teremtőnk, adj végre nyugalmat Temesváry Jánosnak, aki, akár a népe, megbűnhődte a nagy háború minden vétkét a maga védtelenségében Adj vigasztalódást érdemben hitves özvegyének… Mariettének…
Kik jelen valának a 35 évesen elhalt férj temetésén, följegyezték a szívek falára, hogy a pap is elcsuklott, sírt is… Az örök özvegy élte tovább az ítéletéletet, 2002-ig.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szibéria kapujában
Az Erasmus program keretében dr. Soós Anna egyetemi docens, a BBTE oktatási rektorhelyettese, a Magyar Tagozat vezetője és dr. Bartalis Bán Judit adjunktus a Permi Állami Egyetem meghívott vendége volt. Dr. Soós Anna az egyetemek közti kapcsolattartás problémájára fókuszált. Dr. Bartalis Bán Judit előadásokat, power pointos bemutatót (képekkel, orosz szöveggel) tartott Románia, Erdély, Kolozsvár kulturális életéről, az egyetemről.
Ragyogóan érzékeltette a város sokszínűségét és a maga nemében egyediségét. Ízelítőt nyújtott a Kolozsvári Magyar Napokról is, betekintést nyújtva Kolozsvár létező értékeibe. Beszélt az egyetem keretében létező Orosz Kulturális Központ tevékenységéről is. Bemutatta a Transilvania Policromă által készített videó-filmjét. Előadásán részt vettek a Permi Állami Egyetem filológus hallgatói, oktatói, valamint egy magyarul is beszélő kollega a Művészeti Egyetemről.
Az egyetemek közti kapcsolatok
Dr. Bartalis Bán Judit a Kolozsvári Orosz Kulturális Központ igazgatója. Az Erasmus program keretében jutott el Permbe és Moszkvába. Én voltam az első a Kolozsvári tanárok között, – mondta Bartalis Bán Judit- aki megtörte a jeget, eljutott Oroszországba, e program keretében. Az egyetemek egymás között próbálnak kapcsolatot teremteni. A BBTE intenzív kapcsolatokat tart a világ számos egyetemével. Kiterjesztették az Erasmus tanár-diákcsere programot kelet felé, a nem EU-s államok fele is.
E nyitási folyamat eredményeként lehetővé vált, hogy eljusson az „őshazába”. Hogyan fogadták a romániai magyar egyetemi oktatókat?
Ezelőtt két évvel a BBTE Szláv tanszékére érkezett küldöttséget én fogadtam. Innen ered a kapcsolat. Tudták, hogy erdélyi magyarok vagyunk. Ketten képviseltük az erdélyi magyar kisebbséget. Az „őshazában” köszöntöttek bennünket.
Milyennek látta Perm városát?
Perm az orosz tudományos és kulturális élet hátországa volt. Mikor Moszkvából vagy Pétervárról menekülni kellett, többnyire ide menekültek az intézmények, az emberek. Tudatosítani kell, hogy Oroszországnak hatalmas kiaknázatlan területei vannak Elő-Ázsiában, mint például Perm városa, amelyet 1723-ban Nagy Péter cár parancsára kezdték meg Európa és Ázsia határán felépíteni. Ma a közel egymillió lakosú város, tulajdonképpen „Szibéria kapuja”. Az utolsó nagyváros Oroszország európai területén. Fontos folyami kikötő a Káma folyó partján. Jelentőségét kiemeli, hogy Csehov Három nővér című színművének első része itt játszódik le. De Borisz Paszternak Zsivago doktor című regényének cselekménye is itt történik. A száműzöttek útja valamikor Permen keresztül ment át. A szovjet időkben Perm közelében működött az egyik legnagyobb gulág-tábor, a Perm- 36.
Érdekes, hogy ma mindenki kultúrával foglalkozik. Az óvodától az egyetemig mindenkinek lehetősége van, hogy tánccal, képzőművészettel, zenével foglalkozzon, azaz olyan művészeti ággal, amelyhez meg van a hajlama. Mivel a város 5 (öt) színházzal rendelkezik, tehát a kínálat a szórakoztató iparban figyelemre méltó. A permi színházak produkciói világszerte ismertek. A családok színházba, balett- és operaelőadásokra járnak, múzeumokat látogatják. A művészet iránti érdeklődés a Moszkvától távol eső városban erőteljesen érvényesül. A Permi Balett és Operaszínházat 1870-ben alapították. A permi Balett- színház az egyik legismertebb intézmény Moszkva és Pétervár mellett. A rémkorszakban nagyon sokat jelentett, hogy J.V. Sztálin kedvelte a moszkvai Bolsoj Tyeatr (Nagyszínház) előadásait. Kedvelte a világhírnévnek örvendő Galina Ulanova balerinát. A második világháború idején az ostrom alatt a Pétervári balettiskola Permbe menekült. A Permi Állami Egyetemet 1916-ban alapították. Ez volt az Ural első felsőfokú egyeteme. Orvosi és művészeti képzés is folyik. A diákok létszáma 20000 körüli. Külföldi diákok is tanulnak, nem csak az afrikai országokból, Kínából, de Oxfordból is jönnek diákok. A külföldi diákok külön bentlakással rendelkeznek. A matematikai- informatikai képzés nagyon magasfokú, ami jelzi az oktatás magas szintjét. A Permi egyetemen idegen nyelvet – angol, spanyol nyelvet tanítanak. Az egyetem oktatói méltányos fizetést kapnak.
Hogyan fogadták az előadásokat, a filmbemutatót?
Nagy érdeklődést tanúsítottak. Az előadást oroszul tartotta, ami nagy kihívást jelentett számára. De érezte a pozitív visszajelzést. Az előadásokon jelen voltak az idegen diákok is. Akik az ismertetésből rájöhettek mindazokra a lehetőségekre, amiket a korszerű oktatás a ma diákjainak felkínál. A tanárnőt meglepte, milyen magas szintű egyetemi képzés zajlik. Észrevehető, hogy az egyetem infrastruktúrája kevésbé tart lépést a mai korszerű technikai követelményekkel. Sok mindent tudtak – világháló használatának köszönhetően- a székelységről.
Miért érdemes orosz nyelvet tanulni?
Oroszország gazdasági potenciálját nem aknáztuk ki, pedig óriási piaci lehetőségek vannak. A diákokat érdekli a keleti, az orosz kultúra. Népszerűvé vált az orosz nyelv tanulása. Jó pontot jelent, ha az egyén életrajzában szerepel az orosz nyelv ismerete is. Nyugaton is nagy az érdeklődés az orosz nyelv iránt. Nagyobb figyelemmel kellene tanítani az orosz nyelvet. Dr. Bartalis Bán Judit abban a szerencsében részesült, hogy magyar történelem szerint az „őshaza” közelébe volt, ami nem sok magyar embernek adatott meg bizonyos időben. Melynek első lépései lehetnek: megerősíteni a kapcsolatokat a Permi Állami Egyetemmel. Az Erasmus keretében nem csak orosz szakos tanárt várnak. Vannak angol nyelvű programok is. Az Erasmus program lényege, hogy mindenütt azonos érdeklődésű, öltözetű a fiatalság létezik, aki minél jobban ki szeretné használni mindazon lehetőségeket, melyeket a program felkínál, megerősíteni az együttműködési kapcsolatokat. Az orosz nyelv tanításában nem dominálni akarnak, de szeretnék minél jobban átadni azokat az ősi kincseket, melyeket az orosz nyelv századok alatt kitermelt a világ számára.
Milyen különleges élménnyel jött haza?
Megtekinthette az orosz ünnepi felvonulást. Május 9.-e megünneplésén felvonulnak a nagyszülők, dédszülők fényképeivel. Az ünneplők szüleikkel. Mert május 9-e a család ünnepe. Belekóstolt az orosz ünnepélyes felvonulásba. Ez az ünnep összetartja a családokat. Bebizonyosodott, hogy a kommunista éra alatt is születtek remekművek. Valódi tehetségek is megnyilvánulhattak. A.Tarkovszkij (1932-1986) akkor alkotott.
De milyen áron?
Szíve városa Szaranszk. A város legfontosabb oktatási intézménye a Mordvin Állami Egyetem, amelyet 1931-ben alapítottak. Az egyetemen magyar szak is működik. Nagy az érdeklődést tanúsítanak az erdélyi néprajz iránt.
Dr. Bartalis Bán Judit a Babeș- Bolyai Tudományegyetem Szláv tanszékén orosz irodalmat és hangtant tanít. A Kolozsvári Orosz Kulturális Központ igazgatója. Intenzív kurzusokat tart az érdeklődőknek, például a Báthory István Elméleti Líceum diákjainak is. Az egyetem keretében működik az Orosz Kulturális Központ, amelynek célja az orosz nyelv és kultúra népszerűsítése, a kultúrák közti párbeszéd ösztönzése.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Tusványos: a biztonság a legfontosabb
Sokan dolgoznak a szerdán kezdődő 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zökkenőmentes lebonyolításáért. Tavalyhoz hasonlóan idén is karszalaggal, beléptetőrendszeren át lehet bejutni a Tusnádfürdői tábor területére.
Javában folytak az előkészületek hétfő délelőtt, amikor ellátogattunk a Tusványosként ismert rendezvény helyszínére. Az Olt folyó melletti kempingtáborban már fel voltak állítva a különböző rendezvénysátrak, az árus standok, ugyanakkor a szervezők, valamint az önkéntesek gőzerővel dolgoztak az utolsó simításokon.
A szórakoztatás mellett a résztvevők biztonságát a legfontosabb szempontként tartják számon Fall Sándor sajtófőnök szerint. „Nem számítunk rossz időre, az előrejelzések szerint nem lesz baj, de természetesen az esős időre is fel vagyunk készülve. Amennyiben így lesz, nem valószínű, hogy fűrészporozni fogunk, mint ezelőtt két évvel, mivel nagyon kellemetlen a szaga. Nagy vihar esetén lefújjuk az előadást, lebontjuk a sátrakat, mert az elsődleges cél, hogy senkinek se essen bántódása. A sátortábor nyitott, így a szél ellen nem tudunk védekezni, de ezúton szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy jól rögzítsék a sátrakat. Azt javaslom a résztvevőknek, hogy készüljenek fel minden eshetőségre: legyen náluk gumicsizma, meleg ruha, esőkabát és minden, amire szükségük lehet” – tanácsolta Fall.
A sajtófőnök elmondása szerint korlátozni fogják a parkolási lehetőségeket. A táborhoz vezető úton nem lesznek árusok, csupán egy regisztrációs sátor kap helyet, mert nagyon keskeny az út. „Ezek az intézkedések azt a célt szolgálják, hogy ha netán baleset történik, a mentők és a tűzoltók zavartalanul és gyorsan tudják megközelíteni a tábor területét. A biztonsági becslések szerint 15 ezer személy fér el a táborban, ha ezt a számot meghaladjuk, akkor lezárjuk a táborba való belépést, de erre még sosem volt példa” – emelte ki Fall.
A beléptető rendszer idén is a tavalyhoz hasonló módon fog működni. A résztvevők karszalagot kapnak, belépéskor mindenkinek igazolnia kell magát: személyazonosságival, útlevéllel, gépjárművezetői engedéllyel. Délután négy óráig ingyen lehet bemenni a táborba, azt követően 10 lejt kell fizetni egy napijegyért. Hetijegyet is lehet váltani, az negyven lejbe kerül.
A sátortáborban idén olcsóbb lesz a szállás, egy éjszakára 10 lejt kell fizetni, a heti bérlet pedig 50 lej. „A kiskorúak más színű karszalagot kapnak, így könnyen meg lehet különböztetni őket, és nem szolgálhatják ki őket alkoholos itallal vagy dohányáruval a tábor területén. Ez az eljárás a tavalyi adatok alapján eredményesnek bizonyult, hiszen a Vöröskereszteseknek és a mentősöknek sokkal kevesebb esetet kellett ellátniuk” – tette hozzá Fall.
Az Oltot megközelíteni az idén is szigorúan tilos. „A tábor teljes hosszában kerítés van kihelyezve, az Olt ennek következtében gyakorlatilag megközelíthetetlen. A medveproblémával kapcsolatosan is hoztunk biztonsági intézkedéseket: hat vadőr fog 24 órás szolgálatban dolgozni, ha bárki lát valamit, nekik kell jelezni. A Vöröskereszt idén is 24 órás szolgálatot teljesít, bárki fordulhat hozzájuk” – tájékoztatott a sajtófőnök.
A recepción értékmegőrző szekrények vannak, néhányban elektromos csatlakozó is található, így biztonságosan lehet telefont tölteni, használatukért öt lejt kell fizetni naponta. Az ingyenes, Android és iOS rendszerekre letölthető Tusványos applikáció (Tusvapp) idén is működni fog, megtalálható rajta az összes programpont. Ezenkívül lesz programfüzet, valamint a rendezvény weboldalán is megtalálható a részletes program.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro

Lovastábor a szárhegyi gazdaság udvarán
Tábort zártak pénteken a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyergyószentmiklósi gyermekvédelmi központjában. Az ötnapos vakációs program 45 gyermeknek nyújtott hasznos kikapcsolódást.
Hagyomány immár a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyergyói otthonaiban, hogy táboroztatással kárpótolják azokat a gyerekeket, akinek az év folyamán nem sikerült külföldi kirándulásokon részt venniük. Ez általában azon múlik, hogy az utazáshoz szükséges szülői beleegyezést nem kapják meg, vagy éppen az útlevélkészítés okoz előre kiszámíthatatlan bonyodalmakat.
Idén összesen 44 ilyen helyzetben lévő gyerek vakációját vidították a lovas és kézműves foglalkozásokkal, és természetesen befogadták a „külsős” jelentkezőt is, így összesen 55 résztvevővel tartották meg a lovastábort.
A helyszín ezúttal is a szárhegyi gazdaság udvara volt, ahol a gyerekek három csoportra osztva váltották egymást a naponta tartott lovagláson, íjászaton és a kézműves foglalkozásokon. Az ügyességet, rátermettséget igénylő programok mellett a kirándulások is nyújtottak számukra kihívást, hisz a környék felfedezése és az itt fellelhető gyógynövények megismerése jócskán tartogatott izgalmakat.
A kézműves tevékenységeket a Szent Anna-otthon vezetője és a nagyobb lányok, illetve szentmiklósi és szárhegyi önkéntesek vezették, a lovaglás alapjait Pécsről érkezett fiataloktól sajátíthatták el a táborozók.
Harcz Richárd a lovas foglalkozások egyik vezetőjeként mondta, örömmel térnek vissza évről évre a szárhegyi táborba, ahol önkéntesen végzik a rájuk bízott feladatokat. „Az itteni gyerekektől amit kapunk, azt nem pénzben mérik, hanem szeretetben, és ez olyan vonzerő, ami újra és újra visszahúz ide minket” – mondta a pécsi önkéntes. Arról biztosította a táborozó gyerekeket és nevelőiket, hogy jövőben is számíthatnak jelenlétükre, tudásukra.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Második alkalommal rendezték meg a Magyar Ifjak Világtalálkozóját
Az Eger melletti Felsőtárkányban második alkalommal rendezték meg a Magyar Ifjak Világtalálkozóját (MIVIT), melynek célja, hogy összehozza a világ minden részébe szétszóródott magyar fiatalokat. A fesztivál jellegű tábort a Dominique Carpenter szervezte a Nemzetstratégiai Kutatóintézet társszervezésében.
A közel egyhetes találkozón mintegy 80 fiatal vett részt a Kárpát-medence minden részéből, de érkeztek vendégek Ausztráliából, Brazíliából, Új-Zélandról, az Egyesült Államokból és Görögországból is. Voltak közülük, akik ugyan magyar identitásúak, ám a magyar nyelvet már nem beszélik, ez a tábor azonban erős motivációt adott számukra, hogy elsajátítsák azt. A résztvevők túlnyomórészt anyaországon kívüli magyar ifjúsági egyesületek vezetői, akik eszmét cserélhettek és követendő példákat tanulhattak a szülőföldjükön való közösségszervezés terén.
„Az volt a célunk, hogy egy helyre rendezzük a világba szakadt testvéreinket, hogy megismerkedhessenek egymással, beszélgethessenek, esetleges szerelmek, barátságok, kapcsolatok szövődhessenek, hogy egyben legyen az, ami összetartozik” – nyilatkozta Ács Tibor főszervező. „Persze tudjuk, hogy ez csak egy kicsi részlete a nagy egésznek, ám szeretnénk jó példával elöl járni és megmutatni az utat, hogy miként kellene végbemennie a nemzetegyesítésnek. Volt néptánc, népzene, filmvetítés, Ismerős Arcok és Zanzibár koncert, játékok, vetélkedők, túrázás, csillagvizsgálás, kézművesség és denevérles is. Egyheti magyar kulturális esszenciát szerettünk volna átadni a hozzánk érkező fiataloknak. Úgy gondolom, olyan élményeket szereztek, melyek óriási közösségformáló erővel bírnak, és bízunk benne, hogy olyasféle folyamatokat tudunk elindítani, melyek az egyetemes magyarság szintjén is éreztethetik hatásukat” – tette hozzá.
A találkozó zárónapját dr. Bali János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási igazgatója, valamint dr. Juhász Attila Simon, Felsőtárkány község polgármestere nyitotta meg. Előbbi előadást is tartott a fiataloknak az NSKI hivatásáról és a folyamatban lévő kutatásokról, köztük a Külhoni Magyar Ifjúságkutatás eredményeiről, valamint a Márai Sándor Program kapcsán felhívta a fiatalok figyelmét a Kós Károly Honismereti és Szülőföldkutató Táborra is. Kiemelte, hogy a magyar identitás megőrzésének legfőbb esélye az individuális divatokkal szembemenő, élményt adó, közösségi-közösségépítő programokban rejlik, melyeknek a Magyar Ifjak Világtalálkozója is ékes példája.
Felvidékről a Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzata, a Magyar Polgári Kör és a Via Nova ICS képviseltette magát.
Csonka Ákos -
Felvidék.ma