A kolozsvári RMDSZ-frakció csalódott a polgármesteri hivatal fellebbezése miatt
Csalódását fejezi ki a kolozsvári helyi tanács RMDSZ-frakciója amiatt, hogy a polgármesteri hivatal úgy döntött, megfellebbezi a kétnyelvű várostábla kihelyezéséről szóló bírósági ítéletet. A polgármesteri hivatal péntek délelőtt iktatott fellebbezését az RMDSZ Kolozsvári Városi Tanácsi frakciója a tolerancia és a multikulturalitás létjogosultságának felülbírálásaként értelmezi - áll a frakció közleményében.
"Kolozsváron, legalábbis pillanatnyilag, minden jel arra mutat, hogy a választási év nyomása, a szavazatszerzési igyekezet győzedelmeskednek, olyan nagy horderejű közösségi célkitűzéseket sodorva veszélybe, mint az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése. Véleményünk szerint Kolozsvár nem tud jó eséllyel pályázni erre a címre, ha a mássággal szembeni elfogadás, tolerancia helyett a funari korszakra emlékeztető felhangokkal közelít a nyelvi jogok kérdéséhez" - írják még a közleményben. A közlemény kiemeli, az anyanyelv használatának kiterjesztése nemcsak politikai ügy, hanem a kolozsvári magyar közösség valós, megalapozott társadalmi igénye. Miután "a város valamennyi román nemzetiségű politikai szereplője elmulasztotta annak az esélyét, hogy európai gondolkodásról, nyitottságról tegyen tanúbizonyságot", az RMDSZ-frakció az elkövetkező időszakban tovább folytatja az újabb megoldások és a megvalósításukhoz szükséges politikai partnerségek beazonosítására irányuló törekvéseit - zárul a közlemény. (hírszerk.)
Transindex.ro

Pál János
TÖRTÉNELEM A dél-erdélyi Unitárius Egyház 1940 és 1944 között
A második bécsi döntéssel olyan méretű áttelepedés vette kezdetét az egyház tisztviselőinek körében, amely azonnal éreztette hatását az egyházi élet hanyatlásában és intézményrendszerének elsorvadásában is.
1940. október 2-án Árkosi Tamás aranyostordai esperes Fekete Lajos ürmösi lelkészhez intézett levelében a következőképpen értékelte a második bécsi döntést: „Nem leszünk mi Fiam életképesek, mert az új Trianon – félek – vérünket vette. Ott mind számolhatunk 50 eklézsiánál is többet, mert a valóság az, hogy azokból 20-30% ha életrevaló. A végek mind letöredeznek. Bukarest, Brassó, a Zsil völgye, a havas és az alföld mind egy szálig fuccs. Tanítók nélkül nincs iskola, s iskola nélkül nincs igazi gyermeknevelés. […] Szerencse, hogy van gutaütés is, amit szintén be lehet venni a költségvetésbe.”
Minden bizonnyal a két évtizedes kisebbségi lét tapasztalata is közrejátszott abban, hogy 1940 őszén Árkosi mondhatni „hajszálpontosan” előrelátta azokat a folyamatokat, amelyek a második bécsi döntést követően a Dél-Erdélyben/Romániában maradt egyházrész életében bekövetkeztek. Árkosi borúlátását két tényezővel indokolta: egyházközségek elnéptelenedése és a felekezeti oktatásrendszer leépülése. Ha megvizsgáljuk az ezeken a területeken beindult tendenciákat, a helyes diagnózis mellett, ugyanakkor azon kijelentésével is egyetérthetünk, hogy a második bécsi döntés a trianonihoz hasonló léptékű és tartalmú sorsfordulót eredményezett a dél erdélyi magyarság életében. Egyház életében érvényesülő folyamatok. Felekezeti oktatás
1940 őszén a dél-erdélyi egyházrész 12 felekezeti iskolában (Alsófelsőszentmihály, Bethlenszentmiklós, Dicsőszentmárton, Harangláb, Küküllődombó, Lupény, Magyarsáros, Magyarszovát, Magyarzsákod, Mészkő, Petrozsény, Szind) kezdhette meg oktatói tevékenységét. A következő 1941/1942. tanévre ez a szám azonban már 10-re csökkent azt követően, hogy Lupényban gyermek, Szinden pedig tanítóhiány miatt kellett beszüntetni az oktatói tevékenységét. A következő évben az unitárius oktatásügy tovább zsugorodott. Az 1942/1943. tanévben induló 10 iskola közül Petrozsény már nem rendelkezett nyilvánossági joggal: a gyakorlatban tehát a 10-ből csak 9 iskola működött törvényes keretek között. A nyilvánossági jogot vesztett iskolák tábora 1943 nyarán további kettővel gyarapodott (Magyarzsákod, Küküllődombó), azt követően, hogy egyikben sem sikerült az állami hatóságok által elismert tanerőt alkalmazni. Az 1943/1944. iskolai évben újabb leépítésekre került sor: Magyarzsákodon tanító, Petrozsényben pedig tanulóhiány miatt kellet beszüntetni az oktatást. 1944 nyarára a 12 iskola közül már csak 8-ban folyt oktatási tevékenység, ha azonban figyelembe vesszük, hogy ezek közül Küküllődombó már az 1942/1943. tanévben elveszítette a nyilvánossági jogát, akkor azt mondhatjuk, hogy 1944 nyarán mindössze 7 iskola működött teljesen törvényszerűen – vagyis a dél-erdélyi egyházrész iskoláinak 41,67%-át veszítette el rövid négy év alatt.
a felekezeti oktatás két legnagyobb gondját a repatriálás által gerjesztett nagymértékű gyermek- és tanítóhiány jelentette. A pedagógushiány pótlása különben már 1941 nyarán komoly gondot okozott a dél-erdélyi egyházvezetésnek. Az ebben az időszakban befutott jelentések szerint az új tanév előtt csupán két iskolában volt rendezett a tanerők kérdése és mindössze háromban mutatkozott valós lehetőség a megüresedett állások betöltésére. A krónikus hiányt jól jelzi például, hogy az 1943 nyarán a Déli Hírlapban, a Szövetkezésben és az Erdélyi Gazdában meghirdetett tanítói állásokra egyetlen pályázat sem érkezett be Tordára. A szakemberhiányt az állam – többnyire indokolatlan – intézkedései is fokozták: a tartományi tanfelügyelőségek és Vallásügyi Minisztérium több felekezeti tanítótól megvonta a működési engedélyt, másokat pedig munkaszolgálatra hívott be ezzel akadályozva az oktatói munka folytonosságát.
Népesedési folyamatok
A kolozsvári egyházvezetés a szakadás pillanatában 30598-ra becsülte a Dél-Erdélyben maradt hívei számát. Ez a szám 1944 őszéig rohamosan csökkent. Bár pontos kimutatásaink nincsenek, a repatriálás méreteinek érzékeltetéséhez mégis némi támpontot nyújtanak a rendelkezésre álló töredékes utalások. 1945. április 12-én a nagyenyedi lelkész a következőket jelentette: „Az elmúlt négy esztendő alatt, egyházközségeim lélekszámban igen nagy változás állott be. Lefogytunk, helyenként egészen. Leányegyházközségeink lélekszáma fogyóban, szórványaink elenyésztek az idők nagy sodrában. Míg 1939. évben az összlélekszám 919 lélek, az 1944. év végén összes szórványokkal együtt a lélekszám az 500 lélekszám alá zuhant le.” A lélekszámapadás tehát 45,60%-os még akkor is, ha 500-as számlálóval számolunk.
Abból kiindulva, hogy 1942-ben már mintegy 20%-os áttelepedési aránnyal számoltak Tordán, figyelembe véve továbbá az egyes egyházközségek ilyen jellegű veszteségeit, azt mondhatjuk, hogy 1944 őszéig a dél-erdélyi unitáriusoknak mintegy 35%-a telepedhetett át Magyarországra.
Lelkészek helyzete
Forrásaink szerint a dél-erdélyi lelkészek sorsa a magyar és román nemzetépítési célkitűzések által megszabott kényszerpályán mozgott, életpályájukat ezeknek keretei alakították és eszközként szolgáltak az Erdély birtoklásáért folytatott harcban. A lelkészek politikai eszközzé történő átminősítésének egyik legartikuláltabb területe az a kölcsönösségen alapuló revanspolitika volt, amelyet a kolozsvári egyházvezetőség maga is támogatott – lelkészei szabadon bocsátását a román lelkészek letartóztatásával látta a legkönnyebben elérhetőnek.
A kolozsvári egyházpolitikának a magyar külpolitikai irányelvekhez való igazodására számtalan példát találhatunk. Az egyik ilyen jellegzetes eset a tíz év hivatalvesztéssel is sújtott Gombási János aranyosrákosi lelkészé, akinek egy román politikai fogollyal való kicserélését folyamatosan követelte az egyház. Egyéves börtönbüntetése lejártakor azonban a magyar külügyminisztérium azzal a megkereséssel fordult Józan Miklós püspökhöz, fontolják meg kérésüket, „[...] mert minden egyes lelkész kicserélése a délerdélyi magyarság további gyengülését jelenti.”
Ha lehetséges – írták – kíséreljék meg újból visszahelyezni lelkészi állásába, ha pedig nem, próbáljanak valami más közhasznú foglakozást találni számára.
Román részről ugyanakkor a megfélemlítés és a lelki összeroppantás szándékának súlya nehezedett a lelkészekre. Az állandó hatósági zaklatások és hadbírósági eljárások Józan Miklós püspök és Gelei József főgondnok Kállay Miklóshoz intézett beadványa szerint a román kormány „magyartalanító” politikáját szolgálták, mivel a „rendszeresen gyakorolt s megszervezetten minden lelkész számára kijáró egyszeri meghurcoltatás következménye, hogy nyugtalanított, szidalmazott, nyilvánosan csendőr által kísért és bántalmazott lelkészeink, a kétségtelen kimenetelű hadbírósági tárgyalások elől nagyobb számban menekültek át a határon.” A katolikus és református információkra hivatkozó beadvány szerint az unitárius közösség és lelkész „[...] megkülönböztetett módon van kiszemelve a legkülönbözőbb román atrocitásoknak.” Információink szerint 1940–1944 között mintegy 17 lelkésszel szemben alkalmaztak diszkriminatív bánásmódot. Természetesen voltak, akik indokolatlanul hagyták el állomáshelyeiket; csoportjukba elsősorban a második bécsi döntés pillanatában áttelepedők tartoztak. A megüresedett lelkészi állások növekvő számát a hadbíróságok hivatalvesztést kimondó ítéletei is fokozták.
Az egyházi élet megszervezése és működtetése
1940 augusztusát követően a tordai egyházvezetés jövőképének két stratégiai célkitűzése volt: közigazgatás megszervezése és működtetése, valamint az utánpótlás kérdésének orvoslása. Mozgásterét, önszerveződési törekvéseinek eredményességét alapvetően két tényező befolyásolta és determinálta: állam és egyház viszonya; hívek körében zajló népesedési folyamatok.
Hatalom tényezője, állam és egyház közötti viszony
1940–1944 között az állam és egyház viszonyrendszerét az autoriter államberendezkedés természete és az egyház biztonságpolitikai tényezővé való átminősítése határozta meg. Az egyház társadalmi súlyának minimalizálására az állam több olyan rendelkezést léptetett életbe, amelyek egyfelől az egyházi tisztviselők gazdasági, politikai és társadalmi életből való kiszorítását írták elő, másfelől pedig az egyháztársadalmi szervezkedést korlátozták az államellenesség tágan értelmezhető fogalmával. Az általános korlátozások mellett természetesen léteztek kizárólag etnikai indíttatású elszigetelő lépések is: egyházi kiadványok megjelentetésének akadályozása, egyháztársadalmi szervezetek működésének tilalma, lelkészek elleni hadbírósági eljárások, cenzúra, az egyház életét és tevékenységét szigorúan monitorizáló tevékenység.
A szigorú felügyelet mellett az önkényes beavatkozás és alárendelés nyomaival is gyakran találkozhatunk forrásainkban. Ilyenek voltak a hadigazdálkodásba való részvételre felszólító utasítások: vashulladék-gyűjtési akciók támogatása, visszacsatolási kölcsön jegyzése a lelkészi fizetések terhére, adományozás a hadsereg részére. Az állami önkényesség radikálisabb formáját ezen a területen a rekvirálások, ingatlanfoglalások képezték. A beavatkozástól nem maradt érintetlenül természetesen az egyház liturgikus élete sem. Egyszerű végrehajtó szervvé való átminősítést és nem partneri viszonyt tükröznek azok az átiratok, melyekben az állam különböző programjainak megvalósítására igényeltek támogatást.
Demográfiai tényező
Számtalan adatot találunk arra, hogy a határrevízióval fellángoló hisztérikus és diszkriminatív nacionalizmus állandósult és szinte elviselhetetlen lelki és egzisztenciális terheket rót a romániai magyar közösség vállaira. Forrásaink szerint a legsúlyosabb problémákat a gazdasági ellehetetlenítés, a magyar nyelvhasználat tiltása, üldözése, valamint a hadbírósági eljárások és hatósági zaklatások (munkaszolgálat, közmunka, munkaeszközök rekvirálása, stb.) képezték. A helyzet súlyosságát sok esetben az észak-erdélyi menekültek és hatóságok által feltüzelt román lakosság atrocitásai is fokozták.
A diszkriminatív bánásmód természetesen óriási felhajtóerőt szolgáltatott az áttelepedéshez, mind az egyházi tisztviselők, mind a hívek körében. Előbbiek elvándorlása az intézmények működtetésében és munkavégzésében idézett elő pótolhatatlan hiányosságokat, utóbbié pedig az egyházi élet minden szegmensében. A hívek Magyarországra telepedésének következményeként ugyanis nemcsak iskolák, önálló egyházközségek (Aranyosgyéres, Bukarest) szűntek meg, vagy kényszerültek összevonásra, hanem az egyházközségek gazdasági létalapja is veszélybe került. Már 1941-ben, a viszonylag újonnan alakult és vagyonnal nem rendelkező városi gyülekezetek (Brassó, Lupény, Segesvár, Medgyes, Petrozsény), nyugdíjjárulékuk csökkentésének kérésével fordultak a tordai egyházvezetéshez. Az elvándorlás és nehéz gazdasági helyzet a lelkészi fizetését is negatívan érintette. A hívek gazdasági erejének csökkenését vetítette elő Árkosi 1942 novemberében: mint mondta, a szükséges építkezési, karbantartási munkálatokat sikerült elvégezni az egyházközségeknek, de „újabb kezdeményezések már nem igen fordulnak elő.”
Az egyházi élet megszervezése
A határmódosítással kialakult helyzetet a kolozsvári egyházvezetés 1940. szeptember 2-án tárgyalta és két megoldási lehetőséget vázolt. Az optimista forgatókönyv szerint Kolozsvár továbbra is fenntartotta volna kormányzati jogát a Romániában maradt egyházrész felett. Számolva azonban az egységes kormányzás megszűntével, felhatalmazta Gál Miklós főgondnokot a dél-erdélyi egyházkormányzat felállítására, Torda központtal. Egyházi részről az ügyvezetést Árkosi Tamás aranyos-tordai esperesre bízta. Az adminisztráció megszervezésén túl Kolozsvár másik igyekezete a folytonosság biztosítására, az egyházi élet zavartalan működésére irányult. Ennek érdekében szeptember 3-án körlevélben szólította fel alkalmazottait, hogy maradjanak állomáshelyeiken és intsék nyugalomra, önfegyelemre híveiket. November 7-én pedig fegyelmi eljárás beindítását helyezte kilátásba alkalmazottai áttelepedésének meggátolása végett, azt követően, hogy a visszatérésre felszólító felhívásai teljesen hatástalannak bizonyultak.A dél-erdélyi önálló egyházkormányzat felállítására szeptember 26-án került sor Tordán, a legszükségesebb közigazgatási tisztségek betöltésével. A legfőbb döntéshozó és végrehajtó szervet a kolozsvári Egyházi Képviselő Tanács Romániában maradt tagjaiból hozták létre Egyházi Képviselő Tanács Torda néven, Gál és Árkosi elnöklete alatt. Az adminisztráció alsóbb szintjei – bár nem érintette a határkorrekció – ugyancsak átszervezésre kényszerült a hatósági akadályoztatások miatt. Egyházközségi szinten ennek elhárítására hozták létre a Vezérlő Bizottságot, melyben az ügyintézését ellátó testületek vezetőségére ruházták át a végrehajtói hatalmat. Egyházköri szinten az Egyházköri Közgyűlés Elnöksége irányította és végezte a közigazgatási tevékenységet. Legfelsőbb szinten a hetenként két alkalommal ülésező Elnöki Értekezlet látta el a feladatokat, miután az EKT ülésezése teljesen kiszámíthatatlanná vált a gyülekezési tilalom és az utazások szigorú korlátozása miatt. Az átszervezés egyetlen szinten, a legitim kormányzati szervek felállításának területén szenvedett csupán kudarcot. Ennek hátterében – miként Árkosi megjegyezte – a fennálló zavaros közállapotok és az állami gáncsoskodás állt. A szervezkedés jövőjét illetően pedig így nyilatkozott: „[...] arról ma még általánosságban sem beszélhetünk.” A teljeskörű és törvényes intézményrendszer kialakítása tehát egyértelműen külső körülmények függvénye volt. Ezt támasztja alá az 1941 decemberében kibocsátott javaslatokat kérő, valamint az 1942. június 2-i főtanácsi tagok megválasztására utasító körirat is. Mindkét intézkedés az önszerveződési szándékát mutatja, mely külső, állami tényezők következtében feneklett meg. Ez a kényszer és felismerés késztette az 1942. november 17-én ülésező EKTT-t arra, hogy ideiglenes jelleggel felállítsa a legszükségesebb bírósági és közigazgatási szerveket, bizottságokat. Az átszervezések ellenére a közigazgatás egyetlen szintjén sem sikerült azonban a zavartalan működését biztosítani a szigorú gyülekezési tilalomnak köszönhetően. Sok esetben a minimális ügyvitelben is fennakadások léptek fel az egyházi szervek kommunikációjának gátlásával. A tilalom szigora bizonyos estben a hatóságok jóindulatának, megértésének függvénye is volt. Így például 1942-ben a felsőfehéri körben szinte mindenhol megtarthatták az évi esperesi vizsgálószékeket, a küküllői és torda-aranyosiban ellenben el sem kezdhették. Az ebből adódó fennakadásokat az Elnökség kétféleképpen törekedett kivédeni: a szükséges iratok lelkészek általi beterjesztése összesítés végett az esperesi hivatalba, vagy az „egyszemélyes” esperesi látogatások. A komunikációs zavar mellett további nehézséget jelentett az egyházi ügyvitel számára az állandó személyzethiány, amit az áttelepedéstől kezdve a kötelező munkaszolgálaton keresztül a hadbírósági eljárások okoztak. A központi közigazgatásban a személyzethiányt az anyagi alapok hiánya is súlyosbította, Bukarest nem volt hajlandó ugyanis számukra államsegélyt biztosítani. Az ezekből fakadó súlyos hiányosságok következtében a központi adminisztráció a minimális feladatvégzésre volt kénytelen berendezkedni, ami természetesen a munkavégzés minőségének rovására ment.
A tordai központ eredményes működését három tényező segítette: Kolozsvár, mely az impériumváltáskor jelentkező adminisztrációs nehézségek áthidalása mellett – a hiányos kommunikáció ellenére – mindvégig szemmel követte és útmutatásokkal látta el Tordát. A huszonkét éves kisebbségi lét szintén segített a túlélésben azáltal, hogy az évtizedek során erős és jól működő kapcsolatrendszert hozott létre a különböző magyar intézmények között. Több forrásunk jelzi, hogy kezdetektől fogva a dél-erdélyi magyar felekezetek állandó együttműködési, partneri kapcsolatban állottak adminisztrációs, oktatási, szociális és társadalmoszervezési kérdésekben. Hasonló, együttműködési viszony állt fenn az Erdélyi Gazdasági Egylettel, „Hangya” Szövetkezeti Központtal és Romániai Magyar Népközösséggel. Az egyházak túlélési esélyeit nagymértékben növelte az a magyar állam, amely az érdekvédelmi feladatok ellátása mellett, pénzügyileg is támogatta az egyházat.
Utánpótlásnevelésre tett kísérletek
A határrevízió rendkívül előnytelen helyzetet teremtett a Romániában maradt egyházrész számára. A nehézségek elsősorban abból adódtak, hogy mindkét középiskola (Kolozsvár, Székelykeresztúr) a lelkészképző Teológiai Akadémiával egyetemben a Magyarországhoz visszacsatolt egyházrészhez került, és ezzel az utánpótlás bázisai éppen azokon a területeken szűntek meg, amelyek az egyház önreprodukciójának alappilléreit képezték. A kérdés azonnali orvoslása ezért igen kiemelt figyelmet kapott, annál az oknál fogva is, hogy a második bécsi döntéssel olyan méretű áttelepedés vette kezdetét tisztviselőinek körében, mely nemcsak távlatilag jelentett problémát és vetített elő szomorú jövőképet, hanem azonnal éreztette hatását nemcsak az egyházi élet és munka minőségének hanyatlásában, hanem intézményrendszerének elsorvadásában is.
A folyamatos áttelepedések miatt krónikussá váló lelkészhiányt a tordai vezetőség két módon próbálta orvosolni. Egyik stratégia azonnali és ideiglenes a másik távlati megoldást keresett. Előbbi a lévita intézmény bevezetésével, azaz a megüresedett lelkészi állások kántor-tanítókkal való feltöltése által kívánta megoldani a felmerülő problémát. A szakemberhiány azonban a gyakorlati kivitelezés esélyeit minimálisra csökkentette. Mindössze Magyarzsákodon sikerült alkalmazni ezt a módszert, a korabeli állapotokat jelzi azonban, hogy az 1943. szeptember 5-én lelkészi munkakörrel is megbízott Csongvay Árpád kántor-tanító még ugyanazon esztendő végén áttelepedett Magyarországra. A távlati megoldást az intézményes keretek között folyó rendszeres teológiai képzés jelentette. Torda megkeresésére a Nagyenyeden létrehozott Református Teológiai Intézet vezetősége vállalta is az unitárius lelkészképzést, 1940–1944 közt azonban mindössze egyetlen személy jelentkezett felvételre, annak ellenére, hogy Fekete Lajos brassói és Barabás Miklós nagyenyedi lelkészek legációra való felkészítéssel és küldéssel igyekeztek a középiskolás diákokat a papi pálya felé irányítani.
Hasonló gondok jelentkeztek az oktatás területén is. Szathmáry János egyházi jogtanácsos már 1941. július 29-én így referált a dél-erdélyi helyzetről Kolozsvárnak: az iskolaügyek gyengén állnak, tanítóik nincsenek, a lelkészeknek valószínű az 1941/1942. iskolai évben sem fogják engedélyezni az iskolai oktatást, tanítóképezdei növendékeik pedig nincsenek. A tanítóhiányt az egyház többféleképpen próbálta pótolni. Az egyik legkézenfekvőbb megoldást a lelkészekkel történő helyettesítés szolgálta, de tökéletes megoldást ez sem szavatolhatott, mivel az állam ezek oktatói tevékenységét nem volt hajlandó elismerni. Folyamatos áttelepedésük pedig kezdetben a manőverezési lehetőségek beszűküléséhez, később pedig megszűnéséhez vezetett. Egy másik korlátolt megoldási lehetőséget az átcsoportosítás biztosított, de később ez a stratégia is elesett a tanítói kar áttelepedése által, amit párhuzamosan az állami hatóságok részéről történő engedélyek megvonása és kötelező munkaszolgálatra történő behívása is fokozott. A nyugdíjazott pedagógusok alkalmazásának lehetősége is kútba esett, mivel ezeknek az állam csak a hadbavonult tanszemélyzet helyettesítését engedélyezte.
A perspektivikus és szilárd alapú utánpótlást érdekében 1942-ben ösztöndíj alapot hoztak létre (Taníttatási Segély Alap/Belsőemberi Pályára Készülő Ifjak Segélyalapja), mely továbbtanulni óhajtó és egyházi szolgálatra készülő középiskolás diákokat részesített pénzbeli támogatásban. Az ösztöndíj pénzalapját több forrás biztosította: egyéni adományok, önálló források, lelkészek fizetése. A program, indításakor sikeres kezdeményezést vetített előre, kiértékelését azonban az 1944-ben bekövetkezett változások lehetetlenné teszik. Mindamellett számolnunk kell azzal a realitással, melyről Lőrinczy Dénes tordai lelkész – az egyházszervezés kudarcait ecsetelő beszámolójában – az utánpótlással kapcsolatosan nyilatkozott: „Pedig a mai körülmények között igazán minden lehetőt megtettünk, ami csak a rendelkezésünkre állott közügyeink szolgálása terén. És amit nem oldott meg annakidején 22 esztendő a maga «végleges elrendezésével», mit tehetnénk e tekintetben, mikor alig néhány középiskolás növendékkel rendelkezünk. És ezek is, ha szerét tehetik, mennek át, mint ahogy átmegy mindenki, akit a mai fiatalok közül katonai szolgálatra hívnak be.” Az utánpótlás, képzés eredményességét tehát – akárcsak az adminisztrációét – felülírta és döntően befolyásolta Bukarest politikája.
Összegzés A három egyházkörbe (Aranyos-tordai, Küküllői, Felsőfehéri) szerveződő, 53 egyházközséget magába foglaló dél-erdélyi egyházrész életét, amint azt a fentiekben vázolt folyamatok mutatják, fokozatos társadalmi térvesztés, intézményi, demográfiai és tevékenységi sorvadás, leépülés jellemezte. A működéshez szükséges közigazgatást ugyan sikerült Tordának ellátnia, de egy sor olyan jellegű problémával szembesült, melyek távlatilag az Árkosi által megfogalmazott jövőképet vetítették előre. A román állam magyarságpolitikája ugyanis olyan folyamatokat indított el, melyek teljesen felülmúlták Torda mozgásterét. A problémák legfőbb gyökerét a humánerőforrás-hiány képezte. Torda tehát folyamatos kényszerpályán mozgott, a mozgás iránya pedig az árkosi-féle diagnózis felé gravitált. 1943-ban a kolozsvári egyházvezetés a Gál Miklóssal folytatott megbeszélések után szintén arra a következtetésre jutott, hogy az „[...] otthoni egyházunk helyzete nehéz, és a jövőt illetőleg szomorú kilátásokkal küzd, főleg a minduntalan növekvő papi és tanítói hiány miatt.”
Transindex.ro

Csökkenteni kellene a gázfogyasztást
Bemutatták hétfőn Csíkszereda energetikai stratégiáját, amely szerint 2020-ig huszonöt százalékkal kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást a városban. Ezt a célt elsősorban a földgázfogyasztás csökkentésével, továbbá a távhő biomasszával való előállításával lehetne elérni.
Elkészült a megyeszékhely energetikai stratégiája, amelyet Csák László szakértő mutatott be hétfőn a megyeházán, a megyei, valamint a városi önkormányzat képviselőinek jelenlétében. Az energetikai stratégiát Hargita Megye Tanácsának Energiagazdálkodási Ügynöksége a RE-SEEties projekt, azaz az Európai Unió dél-kelet-európai transznacionális együttműködési programjának keretében készítette el. A program célja a fenntartható városi közösségek elősegítése, valamint a városok energiafogyasztásának hatékonyabbá tétele.
Nőtt az áramfogyasztás
A stratégia részeként megvizsgálták a város gazdasági környezetét, levonva azt a következtetést, hogy 2008-tól kezdve (a gazdasági világválság után) csökkent a jól működő helyi vállalkozások száma és csökkent a foglalkoztatottság. Ehhez képest jelentősen nőtt a villanyáram-fogyasztás a lakosság körében – hiszen egyre több elektronikai háztartási cikket használunk –, az ipari szektorban azonban csökkent. „Irreálisan magas Csíkszeredában a villanyáram-fogyasztás a becsült fizető népességhez képest, és ahhoz képest, hogy energiaszegénységben élünk, azaz a bevételünk több mint tíz százalékát energiafogyasztásunk kifizetésére fordítjuk” – vetette fel Csák.
Fenntartható-e a Goscom?
A megyeszékhelyen hasonló folyamatok játszódtak le a távhőszolgáltatást tekintve, mint más romániai városokban, ahol tapasztalható volt, hogy évről évre egyre kevesebb mennyiségű távhőt értékesítenek. Ennek eredményeképpen akadtak olyan települések, ahol megszüntette tevékenységét a távhőszolgáltató. A Székelyhon kérdésére, miszerint fenntartható-e ez a típusú szolgáltatás Csíkszeredában, úgy, hogy az idei fűtésidényre ötezer alá csökkent a rendszerre csatlakozott háztartások száma, Csák azt válaszolta, az optimista forgatókönyv szerint fenntartható a Goscom Rt., abban az esetben, ha átesik egy modernizálási folyamaton, szabályozhatóvá és mérhetővé téve a szolgáltatását, „úgy, hogy amikor megengedem a meleg vizes csapot, akkor tényleg meleg víz folyjon”. Számításaik szerint 2020-ig a közintézmények fele újra csatlakozik a távhőrendszerre. Csák hozzátette, akkor kell a Közüzemnek jó programmal előállni, amikor a kiskazánok élettartama, nyolc-tíz éven belül lejár. Szerinte ugyanis a nyugati országok példájából kiindulva a távhőszolgáltatás olcsóbb és biztonságosabb, mint az egyéni hőközpontok, amelyek, amellett, hogy környezetszennyezők, veszélyesek is lehetnek.
Csökkent a távhő- és nőtt a földgázfogyasztás
Azzal párhuzamosan, hogy egyre kevesebben fogyasztják a távhőt, nőtt a földgáz iránti igény, azaz évi négy százalékkal nőtt a földgázfogyasztás. „Ellentmondásos helyzet, hogy egy olyan vidéken, ahol nagy a hőigény, olyan energiával fűtünk, ami nem a mi vidékünkre jellemző, azaz földgázzal, ahelyett, hogy a nálunk megtermett erdészeti, faipari hulladékokat hasznosítanánk” – fejtegette a szakértő. A földgázfogyasztáshoz köthető a szén-dioxid-kibocsátás legnagyobb aránya a városban. A kocsik által kibocsátott káros anyag mennyisége több mint tízezer tonna, a földgázfogyasztásból származó mennyiség pedig meghaladja az 55 ezer tonnát évente. A háztartásokban lévő kis kazánok pedig 31 százalékban járulnak hozzá a fent említett 55 ezer tonnányi szén-dioxid-kibocsátáshoz. „A legfontosabb teendők az elkövetkező években a földgázfogyasztás csökkentésével kapcsolatosak” – szögezte le Csák.
Akcióterv kidolgozása
A szakemberek elképzelése, hogy 2020-ig 25 százalékkal kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást a városban. Ehhez a várt eredményhez járulhatnának hozzá az épületek tetőzetére szerelt napelemek, a gépjárműhasználat csökkentése, intelligens közvilágítási rendszer kiépítése, és a legjobban a távhőrendszer modernizálásával lehet energiahatékonyságot elérni. A stratégia akciótervét további javaslatok beépítésével véglegesítik, majd a csíkszeredai önkormányzat képviselő-testülete dönt arról, hogy elfogadja-e, vagy sem ezt az energetikai stratégiát.
Barabás Hajna, Székelyhon.ro

Ponta-Dragnea ellentmondás a magyar régió ügyében
Ellentmondott egymásnak Victor Ponta és Liviu Dragnea a magyar többségű régió ügyében: a miniszterelnök szerint az etnikai kritérium egy a sok közül, míg helyettese szerint a nemzetiség nem is szempont.
Kincses Előd képviseli Izsák Balázst abban a perben, amelyet a Székely Nemzeti Tanács elnöke azért indított Traian Băsescu államfő, Victor Ponta miniszterelnök, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes és Crin Antonescu volt szenátus-elnök ellen, mert Románia regionális átszervezése kapcsán azt mondták: elképzelhetetlen magyar többségű régió, csupán azért, mert magyar. Az ügyet a bukaresti ítélőtábla szeptember 18-án két hétre elhalasztotta, az alperesek eltérő érvelése azonban figyelemre méltó.
„Ponta és Dragnea különböző módon viszonyultak az etnikai kritériumhoz. Ponta szerint a régiók kialakításakor figyelembe kell venni az etnikai hovatartozást is, de ez csak egy feltétel a sok, ennél sokkal fontosabb között. Dragnea viszont úgy érvelt, hogy amikor eldöntötték, hogy milyen feltételeket vesznek figyelembe a régiósításkor, akkor az etnikait kizárták ezek közül, vagyis nem veszik figyelembe. A miniszterelnök-helyettes álláspontja visszalépés Ceauşescuhoz képest is, hiszen a megyésítést elrendelő 1968-as törvény szerint sem lehet eltekinteni az etnikai hovatartozástól” – ismertette Kincses Előd szeptember 29-én. Arra a kérdésre, hogy milyen döntésre számít, azt válaszolta: „a tapasztalat nem jó”.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Magyar orvosképzés: Strasbourgig is elmennek
Akár az Emberi Jogok Európai Bíróságához is elmennek a MOGYE-nek a magyarokra nézve diszkriminatív illegális chartája ügyében, amennyiben Romániában elveszítenék a pereket – nyilatkozta Kincses Előd ügyvéd.
Jelenleg két per van folyamatban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (MOGYE) érintően a bukaresti táblabíróságon. Az RMOGYKE és az RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (ODT) fordult, mert úgy vélték, a charta diszkriminatív a magyarokra nézve. Miután az ODT etnikai szavazással – a románok ellene, a magyarok mellette – nem adott nekik igazat, bíróságon fellebbeztek a döntés ellen (Kincses szerint miután az RMDSZ kormányra került, már nem képviseltette magát a perben).
Ebben az ügyben a bukaresti táblabíróság szeptember 19-én úgy döntött, hogy szünetelteti, míg a másikban végleges döntés születik. A „másik” per tárgya, hogy az RMOGYKE és az MMDSZ kérte az ODT-t, hogy állapítsa meg: a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottságnak (ARACIS) sztenderdje törvénytelen. Az ARACIS szerint a magyar nyelvet nem lehet használni a klinikai gyakorlatoknál, csak az elméleti oktatás során.
„Ezt a sztenderdet a MOGYE chartájában kiterjesztették a teljes gyakorlati képzésre. Csakhogy a jog értelmében az ARACIS szabályozása nem is létezik, hiszen létrejöttéhez szükséges a tanügyminisztérium jóváhagyása és meg kell jelennie kormányhatározatban. Ezek közül egyik feltétel sem teljesült. Ráadásul a sztenderdet az új felsőoktatási törvény előtt tették közzé a honlapon, tehát a jogszabály felülírta” – mondta szeptember 29-én Kincses Előd, hozzátéve, hogy az ügy három hónapja a legfelső ítélőtáblán van, de még nem tűzték ki a tárgyalás időpontját.
Azt is elmondta, hogy a napokban fény derült arra, hogy a MOGYE illegális chartáját magyar bíró szavazata „mentette meg”. „Kézhez vettem a 2014. április 23-án lezárult per iratát, amelyet az RMDSZ, az MMDSZ, az EMNT, az EMNP és az MPP indított a MOGYE kétharmados román többségű szenátusa által elfogadott charta ellen, azért, mert sérti a tanügyi törvényt. A Tanka Attila, Andreea Ciucă és Mona Baciu által alkotott bírói testület három hét gondolkodási idő után elutasította a panaszt, ezért a charta jogerőre emelkedett. Ezt eddig is tudtuk, de a periratból most derült ki, hogy Mona Baciu különvéleményt fogalmazott meg, és leszögezte: a chartából ki kell venni a diszkriminatív ARACIS-sztenderdet és az ezen alapuló 46. szakaszt. Mona Baciu szerint a meg nem semmisítés sérti Románia alkotmányát, ezért módosítani kell a chartát” – ismertette az ügyvéd.
Elmondta, a különvéleményt átnyújtja a MOGYE magyar tagozata képviselőinek, valamint leteszi mindkét bukaresti perhez is. „Ez komoly vonatkozási alap lehet a továbbiakban, és bízom abban, hogy megfelelő döntés fog születni. Ha mégis elveszítenénk mindkét pert, akkor az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulunk, és ott kizárt, hogy ne legyen sikerünk” – fogalmazott az ügyvéd.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Szólt a magyar nóta
Negyedik alkalommal tartottak Még szól a magyar nóta címmel nótaéneklési versenyt vasárnap délután Gyimesközéplokon.
A Magyarnóta Társulat és Gyimesközéplok Polgármesteri Hivatala által szervezett vetélkedőn a gyimesközéploki kultúrotthonban 25-75 év közötti versenyzők mutatták meg énektudásukat egy hallgatót és egy csárdást énekelve.
A Székelyföld minden területéről érkezett versenyzők közül az Antal Tibor, Fülöp Zoltán és Páll Csilla alkotta zsűri az első díjat a csíkdánfalvi Vízi Lászlónak, a másodikat a bögözi Csomor Józsefnek, a harmadikat a csíkrákosi Fodor Erzsébetnek ítélte oda.
A zsűridíjra a szentegyházi Konrád Imre szolgált rá, különdíjban részesült Csilip Edit Csíkszeredából és Dobos Zsolt Csíkdánfalváról – tudtuk meg György Mónika ötletgazdától és főszervezőtől. Az Erdélyben egyedülálló verseny célja a magyar nótakincs megismerése, a dalkultúra fejlesztése, bemutatása.
Péter Beáta, Székelyhon.ro

Kincses: nem létező szabályt alkalmaz a MOGYE
Elutasította a marosvásárhelyi táblabíróság az RMOGYKE, az EMNT, az EMNP, az MPP és az RMDSZ fellebbezését, amellyel a magyar szervezetek megtámadták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) chartájának törvényességét.
Kincses Előd ügyvéd hétfői marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján számolt be a per részleteiről. Eszerint a táblabíróság ítélőtanácsa többségi szavazással hozta meg a döntést, Mona Baciu bírónő pedig különvéleményt jelentett be.
A különvéleményben a bírónő azt fejtette ki, hogy az egyetemi charta 46-ik szakaszából törölni kell azt a rendelkezést, amely szerint az egyetemi akkreditációs hatóság (ARACIS) előirásainak megfelelően a klinikai gyakorlatok csak román nyelven folytathatóak.
Kincses elmondta , a rendelkezést a charta kiterjeszti és alkalmazza minden olyan tevékenységre, ami nem az elméleti oktatás része. Ez a rendelkezés a bírónő szerint sérti az alkotmányt, a tanügyi törvényt, a különböző vonatkozó európai uniós emberjogi dokumentumokat is.
Az ügyvéd emlékeztetett: Bukarestben a legfelsőbb bíróságnak ítéletet hoznia abban a perben, amit az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség indított a bukaresti táblabíróságon az ARACIS-előírás törvénytelenségének a megállapítására. Kincses szerint a per tárgyalásán kiderült, hogy ez a bizonyos előírás, ami mögé MOGYE szenátusának a román kétharmada elbújik, nem létezik. "Mert ahhoz, hogy egy ilyen előírás érvényes legyen, jóvá kell hagynia a tanügyminisztériumnak, kormányhatározatba kell foglalni. Az ARACIS jogi képviselője is elismerte a tárgyaláson, hogy ilyesmi nem létezik" – magyarázta az ügyvéd.
Kincses szerint tehát egy nemlétező szabályt alkalmaztak azért, hogy Marosvásárhelyen nehogy betartsák a tanügyi törvénynek a kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezéseit. A törvénytelen előírás ellen már három hónapja benyújtotta fellebbezését a MMDSZ és az RMOGYKE, de még mindig nincsen kitűzve a tárgyalás időpontja.
Antal Erika, maszol.ro

Magyar nyelvű médiajogi kalauzt adott ki a MÚRE
szi szakmai rendezvényén mutatta be Médiajogi kalauz című kiadványát a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. A médiajogi szaktanulmány eligazít az újságírók munkájára vonatkozó jogok területén; szerzője dr. Vallasek Magdolna jogász, a Sapientia EMTE adjunktusa. A kötet függelékben tartalmazza a médiára vonatkozó egyes törvényszöveg-részek fordítását, és megtalálható benne a szerzői jogokra vonatkozó törvény jelentős, a sajtósok munkáját érintő része, valamint az audiovizuális tartalomszabályozás egy része.
Az esetleges igényléseket a mure@mure.ro címre lehet küldeni. (közlemény)
Transindex.ro

A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az RMDSZ által meghirdetett „közvita” Székelyföld autonómiájáról eleve rossz irányba indult. Román értelmiségieknek a magyar kormányt és Magyarországot bíráló kérdéseire válaszolva Kelemen Hunor azt állította, hogy az RMDSZ ellenében Budapestről hoztak létre két pártot, majd azt, hogy sokszor felrótták neki a magyar kormányok, hogy az RMDSZ nem fogad el Budapestről „gyámságot”. Ez a megközelítés rossz, megtévesztő, valótlanságokat tartalmaz, és ellentétes a romániai magyarság, ezen belül a székelyek érdekeivel és gondolkodásával.
A román közvélemény felé az igazat, és csakis az igazat szabad közvetíteni ebben a kérdésben is.
Ennek megfelelően újra és újra ki kell mondani, és meg kell értetni többségi honfitársainkkal, hogy a romániai magyarság, beleértve a székelyeket, a magyar nemzet szerves részének tekinti önmagát, eleven és erős kapcsolata Magyarországgal létfontosságú számára. Ez nemcsak kulturális, nyelvi, nemzeti kötelék. Tudomásul kell venni, hogy századok során kialakult rokoni szálak szétvághatatlan szövedéke nyúlik át az országhatáron, hisz még a kommunista diktatúra idején is erdélyi magyarok ezrei mentették családjukat, gyermekeiket az anyaországba.
El kell újra és újra mondani, és tudatosítani kell a román közvéleményben, hogy a fentiek figyelembevételével igényeljük a stabil, jószomszédi viszonyt Magyarország és Románia között, hiszen ez a természetes, és ez felel meg a két ország között megkötött államközi szerződésnek is, a két ország érdekeinek, és Magyarország kormánya 2010 óta mindent meg is tett ennek érdekében.
Elszomorító mulasztása ugyanakkor az RMDSZ elnökének, hogy szó nélkül hagyta a Magyarország alkotmányát ért kritikát, és nem mondta ki, hogy igen, a mi érdekünk és igényünk is volt, hogy ebbe bekerüljön: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”
Magyarország kormánya alkotmányos kötelességének és a mi természetes, nemzeti szolidaritásból fakadó igényünknek megfelelően támogat bennünket, támogatja az általunk megfogalmazott célokat, támogatja az adófizető polgárok hozzájárulásából gyermekeink anyanyelvű oktatását, az egyetemi oktatást is beleértve. Ez a politika, ez a támogatás kapta meg a magyar választópolgárok kétharmados bizalmát! Erről nem volna szabad megfeledkeznie soha egyetlen erdélyi magyar politikusnak sem, aki minket képviselni akar!
Elszomorító mulasztása az RMDSZ elnökének, hogy a magyar alkotmányt ért vád kapcsán nem mondta el, ez az alkotmány Magyarországot független, demokratikus jogállamként határozza meg, és ez a meghatározás nem kínál olyan antidemokratikus, jogsértő értelmezési lehetőségeket, mint Románia alkotmányának első szakasza. A tisztesség megkívánta volna, hogy elmondja: Magyarország alkotmánya a nemzetiségeket a magyar politikai közösség részeinek és államalkotó tényezőknek tekinti.
Rendkívül káros és visszatetsző a románok szimpátiáját és megértését Magyarország és a magyar kormány igazságtalan, méltánytalan és hamis elmarasztalásának válasz nélkül hagyásával, vagy éppenséggel azokkal egyetértő utalásokkal keresni.
Kelemen Hunornak természetesen joga és lehetősége bármit mondani, vagy jóváhagyni, de fontos leszögezni: a romániai magyarok elsöprő többsége nem osztja az RMDSZ elnökének nyíltan felvállalt, liberális elkötelezettségét. Az erdélyi magyarok legmegbízhatóbb intézményei a magyar történelmi egyházak. Hisszük és valljuk, hogy nem a liberális demokrácia az irányadó a mi életünkben, hanem a Szentírás, Kálvin János tanítása, a római-katolikus egyház társadalmi tanítása, az unitárius Dávid Ferencnek a vallás- és lelkiismereti szabadságot előmozdító szellemi hagyatéka.
A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására. Az anyaország aktív szerepvállalása ebben a kérdésben nem kockázat, és nem veszélyforrás, hanem a kölcsönös bizalom kiépítésének és ezen keresztül a sikernek elengedhetetlen előfeltétele. Hiszen nyilvánvaló, hogy Székelyföld autonómiája csakis a Magyarország és Románia közti jószomszédi viszony és a kölcsönös bizalom légkörében teremthető meg, erre egyértelmű, világos példa Ausztria szerepvállalása Dél-Tirol autonómiájának kivívásában.
Végül hadd jegyezzük meg, az RMDSZ ellenzékét nem a budapesti kormány hozta létre, hanem az RMDSZ elhibázott politizálása, az autonómia ügyének fel nem vállalása, majd annak a színleg vállalása, kampánycélokból és olyan rossz, kártékony üzenetekkel, mint amilyenek ezek a legutóbbiak is.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma

Megkezdődött az autonómiatervezet közvitája
Semmit sem venne el a románoktól Székelyföld autonómiája vagy a kulturális autonómia kerettörvénye: ezekkel az erdélyi magyarság csak identitása megőrzésének feltételeit próbálja megteremteni, nem erőszakkal, hanem ésszerű párbeszéd útján – hangoztatta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azon a bukaresti fórumon, amellyel tegnap megkezdődött a szövetség által kezdeményezett közvita az RMDSZ autonómiatervezetéről.
A bukaresti Közigazgatási és Politikatudományi Egyetemen rendezett, Az én Romániám politikai tabuktól mentes erős ország című fórumon Kelemen Hunor kettős minőségben, államfőjelöltként és a székelyföldi autonómiastatútum előterjesztőjeként válaszolt az érdeklődők kérdéseire. A csaknem háromórás fórumon a hazai médiában leggyakrabban szereplő politikai elemzők többsége jelen volt, többen kifejtették véleményüket, illetve tettek fel kérdéseket. A fórum meghívott előadóinak egyike, Emil Hurezeanu politikai elemző, a Szabad Európa Rádió korábbi munkatársa aggodalmának adott hangot, hogy az RMDSZ autonómiatervezetét éppen a skót elszakadási népszavazás napján tette közzé. Szerinte az ukrajnai fegyveres konfliktusok, a skót és katalán függetlenségi törekvések közepette nehéz elhitetni, hogy a Székelyföld autonómiaigénye nem szakadár kezdeményezés. Az elemző erre hivatkozva visszafogottságra és óvatosságra intette az RMDSZ-t, azt állítva, hogy a románság hálás lenne azért, ha egy ilyen feszült helyzetben a magyar kisebbség önmérsékletet tanúsítana.
A másik meghívott újságíró, Luca Niculescu, a francia közszolgálati rádió román részlegének főszerkesztője megkérdőjelezte, hogy a magyar–román viszonyt terhelő tabukat és előítéleteket fel lehet számolni. Azt azonban – a későbbi felszólalókkal egyetértésben – a jogállamiság megsértésének nevezte, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács be akarta tiltani a közvitát a Székelyföld autonómiájáról, alkotmányellenesnek minősítve azt.
A moderátori szerepre vállalkozó Cristian Pârvulescu politológus, a politikatudományi kar dékánja rámutatott: semmilyen közvita nem lehet alkotmányellenes, Romániának pedig érdemes fontolóra vennie, hogy az egységes nemzetállami forma helyett nem lenne-e jobb visszatérnie föderalista gyökereihez. Emlékeztetett: a Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülése révén kialakult román királyság szövetségi állam volt, a Nagyromániát megalapozó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés pedig olyan autonómiát ígért Erdély kisebbségeinek, amely nagyon jól összeegyeztethető a föderális államformával.
Dan Tapalagă, a jobboldali Hotnews hírportál elemzője azt firtatta, mit keres még az RMDSZ a szociáldemokrata Victor Ponta kormányában, amikor az gyakorlatilag „ajtót mutatott” az RMDSZ-nek a autonómiatervezet közzététele után, és a románok nemzeti büszkeségére építi választási kampányát. Kelemen Hunor válaszában rámutatott, a jobboldali ellenzék is autonómiaellenes nyilatkozatokat tett, de az RMDSZ nem is akarja „megnehezíteni” a román politikusok életét azzal, hogy az autonómiához kér támogatást, amíg nem sikerül a társadalomban jelen lévő zsigeri ellenkezés legalább egy részét megváltoztatni.
Gabriel Andreescu ismert emberi jogi aktivista azt javasolta, hogy az RMDSZ ne ragaszkodjék a létező európai modellekhez, hanem újító szellemiséggel arra alapozza autonómiastatútumát, ami megkülönbözteti a székelység helyzetét más közösségekétől.
Kelemen Hunor az alkotmánymódosító elképzeléseit firtató kérdésekre válaszolva azt mondta: új alaptörvényre van szükség, de azt csak egy olyan parlament dolgozhatja ki, amelyet a 2016-os választásokon felhatalmaznak erre. Egy másik kérdésre válaszolva az RMDSZ elnöke rámutatott: a maga részéről a liberális demokrácia híve, de ez nem befolyásolja a magyar kormányhoz fűződő kapcsolatát. Hozzátette: az autonómiatervezetről sem konzultált Orbán Viktor miniszterelnökkel. Az RMDSZ korrekt partneri, nem pedig valamiféle gyámsági viszonyt ápol a mindenkori magyar kormánnyal – magyarázta.
A szeptember 18-án közzétett autonómiatervezetről az RMDSZ más hazai egyetemeken is szervez fórumot. Kelemen Hunor azt ígérte, hogy a közvitát a választási kampány után is folytatják.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanévnyitó a helyi egyetemen (Sepsiszentgyörgy)
Legyetek nyitottak, tanuljatok, kutassatok, kössetek barátságokat és fejlesszétek személyiségeteket – köszöntötte az elsőéves hallgatókat Laura Olteanu igazgató tegnap a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának tanévnyitóján. Október 1-jétől az alapképzésben százkilenc, a mesterin huszonnyolc gólya kezdi meg tanulmányait, velük együtt háromszázötven fiatalt képez a tizenhét főállású és húsz bedolgozó tanár.
A tizenhét esztendeje főiskolaként indult helyi felsőfokú oktatási intézmény 2005-ben nyerte el a kihelyezett tagozat státuszt, akkor, amikor a hallgatók száma meghaladta az ezret. Azóta a létszám folyamatosan csökkent, új szakok indításával sem sikerült megtartani a korábbi hallgatói számot. Jelenleg kétszázhúszan tanulnak a közgazdasági kar három szakán (kereskedelem, turizmus és szolgáltatások gazdaságtana, vállalatgazdaság, marketing), huszonketten az idén indult környezettudományok szakon, negyvenhatan a környezetmérnöki II. és III. évén, valamint hatvannyolcan a közigazgatási szakon.
A megnyitóünnepélyen Laura Olteanu igazgató hangsúlyozta, igaz, hogy a sepsiszentgyörgyi tagozaton nem sikerült növelni a hallgatói létszámot, idén hasonló a jelentkezők aránya a tavalyihoz, de ez általános jelenség az egész országban, ami részben a sikertelenül érettségizők nagy számának köszönhető. Fosztó Mónika, a közigazgatási kar magyar vonalának felelőse arra hívta fel az elsőévesek figyelmét, hogy tanuljanak idegen nyelveket, Sebastian Cucu megyei kormánymegbízott-helyettes a tanulás mellett az egyéni személyiségfejlesztést tartja fontosnak, Cziprián-Kovács Loránd, a közigazgatási szak tanára hisz abban, hogy a meglazult tanulási kedv, a szabályok mellőzése megfordítható, Bartalis Ildikó, a környezetmérnöki kar irányítója pedig azt hangsúlyozta, a döntéseket mi mindannyian hozzuk meg egy élhetőbb és tisztább jövőért. Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok szerint az a tény, hogy a fiatalok egy része itthon akar tanulni, azt jelenti, „itthon, körülöttünk és talán értünk is tervezik jövőjüket. A szülőknek, tanároknak, a vidék minden polgárának és intézményének az a feladata, hogy a mai diákok itthonmaradásának, hazatelepülésének a feltételeit kialakítsák, biztosítsák, mert a maroktelefonnal, skype-on vagy repülő segítségével ápolt családi, rokoni, baráti kapcsolatok nem igaziak és teljesek, az ilyen esetekben nagyon sokszor mindenik fél visszafordíthatatlanul sérül és károsul.” Az elsőéveseket köszöntötték a nagyobb hallgatók, a tanévnyitón rövid zenei műsorral közreműködött Sebestyén-Lázár Enikő és Szilágyi Zsolt Herbert.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új igazgató Kézdivásárhelyen
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézetének kézdivásárhelyi tagozata tegnap délután a Bod Péter Tanítóképző Nagy Béla Dokumentációs és Információs Központjában tartotta tizenhatodik tanévnyitóját.
Dr. Szántó Bíborka megbízott tanulmányi igazgató elmondta: tizenhat elsőéves és a három nappali évfolyamon negyvenhét egyetemi hallgató kezdi meg az új tanévet, pár hallgatóval kevesebbel, mint az előző esztendőkben. Ezt követően Füzi Annamária harmadéves hallgató Máté Angi Volt egyszer egy ösvény című meséjét olvasta fel, majd Bimbó Zita végzős hallgató köszöntötte a gólyákat. A megyei tanfelügyelőség üdvözletét Kocsis Annamária szakfelügyelő tolmácsolta, végezetül Kész Ildikó, a Manócska Napközi Otthon igazgatója köszöntője hangzott el. (Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tehetséggondozás Székelyföldön
„Népünk lelkében mindig rejtőznek olyan drága kincsek (...), amelyek biztató távlatokat nyitnak egy örömteljesebb, szebb és dicsőségesebb jövő felé” – ez a Csutak Vilmos-idézet volt a mottója a múlt szombaton Marosvásárhelyen a Sapientia aulájában tartott első székelyföldi tehetségnapnak.
A rendezvény célja a székelyföldi tehetségek és mentoraik bemutatása, illetve társadalmi elismertetése volt, és a Nemzeti Tehetség Program magyarországi képviselői, szülők és pedagógusok, intézményvezetők, tehetségpontok képviselői, támogatók, civil szervezeti képviselők jelenlétében zajlott. A szervező Székelyföldi Tehetségsegítő Tanács ez alkalommal Csutak Vilmos-díjakat adott át a tehetséggondozásban kiváló eredményeket elért szakembereknek: Tulit Ilona magyar szakos tanárnak, tankönyvszerkesztőnek Sepsiszentgyörgyről, valamint Székely Zoltán fizika szakos tanárnak, a Fizikavalkád megyei szintű fizikaverseny kezdeményezőjének és szervezőjének Székelyudvarhelyről. Az eseményen fellépett a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum Szőts Dániel vezette kórusa, amely ellenben keserű szájízzel tért haza Marosvásárhelyről, mert a rendezvény után a színház előtti téren elénekelt magyar, román és angol dalok miatt a karnagyot a helyi rendőrségre kísérték és megbüntették, mert az utcai fellépésre nem kértek engedélyt. Szőts Dániel tegnap kifizette a százlejes büntetést, lapunk érdeklődésére pedig azt mondta, nem tartja túlkapásnak a hatóság fellépését, ha ott az a szabály, hogy az utcán nem lehet énekelni engedély nélkül, akkor azt be kell tartani.
Ferencz Csaba, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Marosvásárhelyi Táblabíróság elutasította a fellebbezést
"Kétcsövű puskát tartunk a kezünkben, remélem, legalább az egyik célba talál"
Három hétig gondolkozott azon a Marosvásárhelyi Táblabíróság, hogy az egyetemi charta törvénytelenségét állapítsa-e meg vagy sem, de három hét után is rossz ítélet született. Többségi szavazattal elutasították azt a fellebbezést, amit a peres felek – az RMOGYKE, az EMNT, az EMNP, az MPP és az RMDSZ – benyújtott, és amelyet a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség is támogatott – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Kincses Előd ügyvéd az orvosi egyetem kapcsán.
A döntés április 23-án született, de az ítéletet és az indoklást csak a múlt héten kapta kézhez Kincses. Elmondta, a döntés többségi szavazattal született meg: a tanács elnöke Tanka Attila volt, az ítéletet Andreea Ciuca indokolta meg, illetve különvéleményt fogalmazott meg Mona Baciu bírónő. Mona Baciu a különvéleményben kifejtette, hogy az egyetemi charta 46. szakaszát, amelynek értelmében az ARACIS, a Felsőoktatást Felügyelő Országos Hivatal standardja kimondja, hogy a klinikai gyakorlatok csak román nyelven folyhatnak, és amely rendelkezést a charta kiterjeszt minden olyan tevékenységre, amely nem elméleti oktatás, törölni kell. A bírónő indoklása szerint ez a rendelkezés sérti az alkotmányt, a tanügyi törvényt, sérti a különböző vonatkozó európai emberjogi dokumentumokat.
Amennyiben a még hátralevő bukaresti perekben az ARACIS- standard törvénytelenségét kérik megállapítani, vagyis, ha kedvező döntés születik, akkor perújrafelvételt lehet kérni, és törölni a chartából a 46. szakaszt – jelentette ki az ügyvéd.
Bukarestben a Legfelsőbb Ítélőtábla kell döntést hozzon abban a perben, amit az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség indított el az ARACIS-standard törvénytelenségének a megállapítása érdekében. A tárgyaláson kiderült, a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem szenátusának a román kétharmada e mögé a bizonyos standard mögé bújt, mondta Kincses Előd, aki szerint nem is létezik, mert ahhoz, hogy egy ilyen standard érvényes legyen, szükség van a tanügyminisztérium jóváhagyására, amit kormányhatározatba kell foglalni. Az ügyvéd szerint a tárgyaláson ezt az ARACIS jogi képviselője is elismerte. – Tehát egy nem létező szabályt alkalmaztak azért, hogy ne kelljen betartani a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó rendelkezéseit, jelentette ki. Hozzátette: ez ellen a törvénytelen rendelkezés ellen három hónapja benyújtotta a fellebbezést a magyar diákszövetség és az RMOGYKE, de még mindig nincs kitűzve a tárgyalás.
A továbbiakban arról beszélt, hogy szeptember 19- én volt annak a közigazgatási pernek a tárgyalása a Bukaresti Táblabíróságon, amelyet az RMOGYKE indított, és amely mellé csatlakozott az RMDSZ, mivel a CNCD etnikai szavazással arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ARACIS-standard, amelynek értelmében nem lehet a magyar nyelvet használni csak az előadásokon, a gyakorlatokon, szemináriumokon, államvizsgán stb. pedig nem, nem diszkriminatív, holott ez azt jelenti, hogy a magyar nyelvet az oktatási tevékenység csupán 30 százalékában lehet használni az úgynevezett magyar tagozaton. A CNCD két magyar tagja, Asztalos Csaba és Haller István diszriminatívnak nevezte, és Asztalos Csaba meg is indokolta.
– A szeptember 19-i bukaresti tárgyaláson nem jelent meg az RMDSZ, noha a szövetség is megtámadta ezt a határozatot, amikor még nem volt kormányon. A tárgyalás szüneteltetését rendelték el addig, amíg a Legfelsőbb Ítélőtábla nem hoz jogerős ítéletet ezzel kapcsolatban. Egyébként, ha az a jogerős ítélet megsemmisíti az ARACIS-standardet, az minden más problémát megold. Ha pedig nem semmisíti meg, még mindig meg lehet állapítani a diszkriminációt, mert abban a perben a diszkriminációról nincs szó, tehát más jogalapja van. Úgyhogy kétcsövű puskát tartunk a kezünkben, remélem, hogy legalább az egyik célba talál – mondta végül Kincses Előd.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Szováta az első világháború alatt
III. Szovátai helytörténeti konferencia
Szovátán, a Teleki Oktatási Központban (TOK) harmadik alkalommal tartottak szombaton helytörténeti konferenciát, amelyen szakemberek mutatták be a Sóvidékkel, illetve Szovátával kapcsolatos tanulmányaikat, legújabb kutatási eredményeiket.
Az egész napos rendezvényen Józsa András Hadműveletek Szováta környékén 1916. október-novemberében. A Bekecs-hegyi harcok címmel tartott előadást, Zepeczaner Jenő Szováta népességéről beszélt az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc korában, Sófalvi András előadásának címe Rapsóné vára és környéke az Árpád-korban, Fekete Árpád a szovátai pionírexpedíciók szervezési nehézségeiről beszélt az 1970–1989 közötti időszakban.
Szovátafürdő dualizmus kori villaépítészete volt a témája Oniga Erika előadásának, ezt követte Koszta István előadása Elhárító védelmi harcok a nyárádi dombokon – hadtörténeti adalék egy legendás történethez címmel. Ambrus Lajos a háborúk és a katonaénekek témakörét boncolgatta.
Szolláth Hunor előadásának címe: Szovátafürdő bemutatása az Erdély folyóirat hasábjain (1892–1914), ezt követte Berekméri Árpád Róbert Harangrekvirálások a Sóvidéken az I. világháború alatt, Fábián Gabriella A szovátai római katolikus vallási közösségek az első világháború alatt, Barabás László A sóvidéki betlehemezés a 20. század elején és felújítása a 20. század végén, Csortán Ferenc Egy szovátai pap a 20. század hullámverésében: Török Mihály római katolikus plébános, Márton Béla Szovátai iparosok és ipari teljesítmények 1910-től, Vas Loránd Mikháza római öröksége, Tófalvi Zoltán A nagy háború: levelek a frontról, levelek a frontra című előadása.
Szolláth Hunor, a Teleki Oktatási Központ oktatási és kulturális igazgatója a Népújságnak elmondta, hogy a konferenciát eredetileg a városháza tanácstermébe tervezték, tőlük független okok miatt kellett helyszínt változtatniuk. A városházán, mivel a központban található, nagyobb volt a látogatottság, de fent, a TOK-ban is jelen volt 30-40 ember, annak ellenére, hogy rengeteg rendezvény volt a hét végén a makfalvi Dózsa-napoktól a parajdi káposztafesztiválig, erre a rendezvényre az ment el, akit valóban érdekelt.
Az előadások közül Zepeczaner Jenő előadását emelte ki, aki egyfajta előtanulmányban ismertette legújabb kutatásait az 1848–49-es népességalakulásról. Szovátai anyakönyveket nézett át, amelyekből kiderült például, hogy abban az időszakban a leggyakoribb férfi keresztnév a János volt, vallási szempontból a döntő többség római katolikus volt abban az időben, és mindössze egy unitárius élt Szovátán. A tanulmányból kiderült az is, hogy a szabadságharc alatt a kolerajárványba haltak bele a legtöbben. Megállapította, hogy Szováta lakossága gyarapodott a leginkább a vidéken.
Érdekesnek nevezte Sófalvi András hiánypótló előadását a Rapsóné váráról, ami mindig vita tárgyát képezte, hogy végvár volt-e vagy pedig menedékvár. Az udvarhelyi múzeum ásatásainak nyomán XIII. századi leletanyagot találtak a vár építésével kapcsolatosan. Megállapították, hogy a vár több évtized alatt épült fel, tulajdonképpen a tatárjárás indokolta a felépítését, és a tatárjárás után fel is adták.
Oniga Erika egyfajta előtanulmányt mutatott be Szovátafürdő dualizmus kori villaépítészetéről, a folytatásban majd művészettörténeti szempontból mutatja be a századforduló szovátai villáit.
Szolláth szerint az egyetlen kifejezetten néprajzi témájú előadás a Barabás Lászlóé volt a sóvidéki betlehemezési szokásokról. Ezt is hiánypótló tanulmánynak nevezte, megemlítve az illyésmezei betlehemezésről szóló vetítést is.
Koszta István Elhárító védelmi harcok a nyárádi dombokon – hadtörténeti adalék egy legendás történethez című előadásában a nyárádi harcokat mutatta be. Hadászati térképekkel illusztrálva, jól dokumentáltan adott elő, amit a szovátaiak is díjaztak – mondta Szolláth Hunor.
A rendezvény könyvbemutatóval és dokumentumfilm- vetítéssel zárult.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Felszentelték a türi Magyar Házat
Egy szórványtelepülésen, a Fehér megyei Türben megvalósult Kémenes Lóránt atya álma, készen áll a Magyar Ház. Többévi küzdelem után a felújított templom mellett új köntösbe öltözött a romos állapotban visszaszolgáltatott volt felekezeti iskola. Lóri atya buzdítására hittel és kitartással, rengeteg munkával, jó szándékú és a nemzeti feltámadásban bízó emberek támogatásával, Isten segedelméből most, a II. Türi Magyar Napokon az elmúlt hét végén újra ünnepelhettünk. Nemcsak türiek és a küküllőszögiek, hanem mi mind, akik hittük, hogy van feltámadás, hogy Türben újraéled a románul beszélő magyar emberek ajkán az elfelejtett anyanyelv.
Az ünneplő Tür utcáin, az impozáns katolikus templom körül gyülekeztek az autók, érkeztek a vendégek, a meghívottak, akik osztozni kívántak az örömben, akik megértették a Lóri atya lelkületéből fakadó kérést, s jelenlétükkel erősítést vittek a szórványba. A rendezvénysorozat rendkívül gazdag programot kínált, mindezt a fő esemény, a Magyar Ház felszentelése köré fűzték fel. A marosvásárhelyi Ludas utcai református egyházközség gyülekezetéből és a Bárdos Ilona nyugalmazott tanítónő kirándulótársulata köré tömörülők közül idén is százan mentek el Türbe, a Magyar Ház felszentelési ünnepségére. Érkezésünkkor a baróti Székely Virtus hagyományőrző huszárezred huszárai és katonái már végigvonultak a falun, a lovas felvonulást sokan megcsodálták. Díszes öltözetükön idén is megakadt a szem. Aztán érkeztek a Székelyföld több szegeletéből, Csíkdánfalváról egész tánccsoport, mert úgy érezték, ott a helyük a szórvány ünnepén.
A déli harangszóra megtelt a Magyar Ház, elhangzott az Úrangyala imádság, felcsendült a Himnusz és elkezdődött a házszentelési ünnepség.
Kémenes Lóránt atya szavait hallgattuk:
– Rendkívüli pillanat életünkben az ünnep. Ha tudunk ünnepelni. Ha méltóak vagyunk arra, hogy tisztelettel és becsülettel emlékezzünk elődeinkre, akik itt éltek, iskolát, házat és hazát álmodtak.
Falusi plébános vagyok, egy egyszerű álmodó, nem ünnepi szónok. Minden embernek kötelessége szembenéznie önmagával: mit akar a jövőtől, mit vállal a jelenből, mire emlékezik, mit ment át a múltból.
Ma szembenézek önmagammal, szembenézek veletek, és István király Intelmeinek szellemében – örökül ezt hagyta fiának, Imre hercegnek: Légy becsületes! – hangosan gondolkodom jövőnkről, jelenünkről, múltunkról. Aki a múltról emlékezik, az a jelenről gondolkodik és a jövőről álmodik.
Ha ma újságírók, riporterek megkérdezik a türi utcán a járókelőket, mit ünneplünk ilyen sokan, többnyire dadognak, hebegnek-habognak: a magyaroknak van valami "mánifésztáréjuk"… Pedig a falu szívében vagyunk ma ilyen sokan, nem a periférián, és mégis... szálkák vagyunk a peremvidékiek szemében. Nagyon sokan nem tudják: ezen a napon feltámadást ünneplünk, a 701 éves Türt az ezeréves magyar államiságban, azt, hogy itt vagyunk, itt élünk ezer éve a Kárpát-medencében. Azt, hogy István király erős magyar államot szervezett, keresztény nemzetté tette a magyarságot, szilárd erkölcsi alapokra épített jelent – és jövőt. És ennek egy oázisa kel ma újra életre, egy álom, melynek neve: türi Magyar Ház.
Csoda, ha elfelejtettünk, ha ma már nem tudunk ünnepelni? Miért nem tudunk ünnepelni? Miért silányul állandó iszogatássá egy-egy jeles napunk? Miért lesz egy falunapon eltompult agyú sörkertté Erdély?
Képesek vagyunk-e elzavarni rabtartóinkat? Képesek vagyunk-e igazán élni a totális szellemi zűrzavarban, tévés vetélkedők és valóságshow-k mocsara mellett? Válasz minderre: igen. Mert valóra váltottuk az álmot, hogy erőt adjon, befogadjon, megvédjen, erősítsen.
2014. szeptember 27-én, átlépve e hajlék küszöbét, meg kell kérdeznünk egyenként magunktól: óhajtjuk-e keresztény múltunkat megélni, merjük-e elűzni rabtartóinkat, akarunk-e hinni a magyar feltámadásban?
Én hinni akarok abban, hogy egyszer mégiscsak tanulunk a múltból, és elkezdjük megélni értékes örökségünket.
A felszentelt Magyar Házban elhelyezték a Szent Korona hiteles másolatát, majd ugyanilyen lelkületben folytatódtak az előadások, felszólalások. Többek között a Tiberius vonósnégyes tagjai, Molnár Tibor és Molnár József hegedűjátékát hallhattuk, fellépett a csíkdánfalvi táncegyüttes.
Nemcsak a ház, az udvar is megtelt, közben főtt a gulyás Török Zoltán szakácsmester kifogyhatatlan üstjében. Az ünnepi ebédre mindenkit meghívtak.
Az ünnepség két napon át tartott, köszöntők, előadások hangzottak el, és színes műsor várta a résztvevőket. A szombat esti szentmisét követően magyar bált szerveztek a Legyünk együtt, maradjunk egyek, mert ez a szórványlét éltetője! mottó jegyében.
Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely)

Kistérségi együttműködés
Turizmusfejlesztési csomagok
Pénteken délelőtt a Nyárádmente LEADER Egyesület székházában tartott sajtótájékoztatón jelentették be, hogy sikerült egy olyan pályázatot megnyerni, amely lehetőséget teremt két megyénkbeli kistérség, a Nyárád- és a Marosmente LEADER Egyesület összefogására. A két régió az érdekeltek bevonásával közös turisztikai programcsomagokat fog kidolgozni és értékesíteni.
A sajtótájékoztatón részt vett Antal Zoltán, a nyárádmenti és Vajda Mária Erzsébet, a maros-menti egyesület képviselője. Elmondták, hogy a közös tervek elkészítését és megvalósítását az együttműködéseket szorgalmazó 421L intézkedés tette lehetővé. Célja, hogy olyan turisztikai programcsomagokat dolgozzanak ki, amelyek kihasználják mindkét térség természeti adottságait, épített örökségét. A Nyárádmentén tizenhárom község (hatvanhat falu), míg a Marosmentén négy község (húsz falu) tartozik a kistérséghez, ez bőven ad lehetőséget arra, hogy igen változatos idegenforgalmi kínálatot állítsanak össze. Természetesen bevonják a már meglévő egységeket, panziókat, kulcsos házakat működtetőket, de hangsúlyos szerepet kapnak a terv kivitelezésében a helyi önkormányzatok is.
– Vannak sajátos és közös értékeink, amelyek mindkét térségben egyediek, ugyanakkor a program keretében kiegészítik egymást – mondta Antal Zoltán, a nyárádmenti LEADER csoport ügyvezetője. A Nyárádmentén folyamatban vannak olyan programok, amelyekre a turizmust építeni lehet. Egy másik projekt is készül, a kulturális örökség leltára, amely az épületek feltérképezése, számítógépes nyilvántartásba vétele mellett tartalmazza az élő néphagyományokat is. A Natura 2000 programmal pedig a természeti értékeket próbálják megóvni, amelyeket így majd idegenforgalmi vonzerőként, programcsomagok keretében lehet értékesíteni. Egy másik programban az idén nyáron több városi fiatal nyárádmenti gazdáknál dolgozott, hogy közvetlenül ismerje meg a vidéki életet. Van amire építkezni – emelte ki Antal Zoltán.
Arra a kérdésre, hogy miért nem kapcsolódott be a Kis-Küküllő mente térség is, Antal Zoltán elmondta, ők inkább a külföldi partnerkapcsolatok erősítését célozták. Ám a pályázat révén szeretnék bizonyítani, hogy a hazai kistérségek összefogása sokkal hatékonyabb, mint a határon átnyúló programok. Ez nem zárja ki azt sem, hogy egy következő alkalommal keresik majd az összefogást a Kis-Küküllő mentével, és szívesen építenek ki partnerkapcsolatokat külfölddel is. Ez egy kísérleti program, amely követendő példa lehet.
Konkrétan: a programban szerepel egy háromnapos műhelymunka szervezése, amelyen az érintettek felmérik a két térség turisztikai lehetőségeit, ugyanakkor lehetőség lesz gyakorlatok bemutatására, tapasztalatcserére is. Ezután több kiadvány, igényes katalógusok, térképek is készülnek majd a látványosságokról. Az adatok pedig egyrészt az ugyancsak uniós program által támogatott megépítendő nyárádremetei információs központhoz jutnak el, illetve ebből gazdálkodik majd a Gernyeszegen létrehozandó hasonló szolgáltatóegység is.
Antal Zoltán kifejtette, arra szeretnék ösztönözni a térségben lakókat, hogy a mezőgazdasági munka mellett a turizmussal is foglalkozzanak, hiszen ez lehetőséget nyújt saját termékeik értékesítésére, ugyanakkor kiegészítő szolgáltatásokat is ösztönözhet, mint a kézművesség, vagy akár a helyi kulturális, hagyományőrző csoportok bekapcsolódását is. Az önkormányzatnak pedig érdeke lesz rendbe tenni az utcákat, kiépíteni a közműveket, és talán az idegenek által gyakrabban felkeresett települések lakói vendégváróként rendezettebb környezetet teremtenek az utcákban.
Azt is megtudtuk, hogy az információs irodákat olyan szállásfoglaló, programszervező turisztikai szolgáltatókként is szeretnék működteti, ahol a helyi kézműves- és mezőgazdasági termékeket is reklámozni lehet, így egységes egészként értékesíthetik mindkét térség szellemi termékeit és anyagi javait a nagyvilágban, és ez reális fejlődést eredményezhet – mondták a térségek képviselői, majd hangsúlyozták, "receptjüket" más hazai térségek is kipróbálhatják.
A program hat hónapig tart és 62.922 euró támogatással valósul meg.
(vajda)
Népújság (Marosvásárhely)

Kevesebb pénz oktatásra, több a hírszerzésre
A költségvetés-kiigazításkor a kormány csökkenteni fogja az államelnöki hivatal, a képviselőház, az akadémia, valamint az oktatási, a művelődési, az ifjúsági- és sportminisztérium büdzséjét, és pénzt ad a hírszolgálatoknak, a szenátusnak, a nép ügyvédjének.
A költségvetés-kiigazítás tervezete szerint 1,3 millió lejjel csökken az államelnöki hivatal büdzséje, a képviselőházé 6,1 millió lejjel, az Alkotmánybíróságé 200 000 lejjel, az ifjúsági- és a sportminisztériumé 3,5 millió lejjel, az oktatási tárcáé 5,5 millió lejjel, a művelődési minisztériumé 10,2 millió lejjel, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségé 1,2 millió lejjel, a gazdasági tárcáé 19,8 millió lejjel, a Román Akadémiáé 6,9 millió lejjel.
Ezzel szemben a szenátus 4,2 millió lej költségvetés kiegészítést kap, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék 4,8 millió lejt, a nép ügyvédje 10 000 lejt, a Román Hírszerző Szolgálat 67,4 millió lejt, a Külügyi Hírszolgálat 27 millió lejt, az Őrző-védő Szolgálat 18,8 millió lejt, a Speciális Távközlési Szolgálat 50 000 lejt.
Nyugati Jelen (Arad)

Csalódott az RMDSZ-frakció
Közleményben fejezi ki csalódottságát az RMDSZ Kolozsvári Városi Tanácsi frakciója amiatt, hogy a polgármesteri hivatal péntek délelőtt iktatta fellebbezését a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése ügyében.
Szabadság (Kolozsvár)

Tisztújítás az EMI országos szervezeténél
Tisztújító és évértékelő küldöttgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete hétvégén. A közel 30 küldött egy évre választotta meg a szervezet országos vezetőit.
A tagszervezetek, majd az elnökségi beszámolók és évértékelő után a háromtagú vezetőségben elnökként Sorbán Attila Örsöt, alelnökként Szűcs Pétert, titkárként pedig Farkas Zsuzsát választották újra.
A szombati eseményen az is kiderült: az elmúlt év legsikeresebb országos jelentőségű megvalósítása – a 10. EMI-tábor mellett – a Jogaink Romániában magyarul című ismeretterjesztő kiadvány volt. Helyi szinten, a tagszervezetek rendezvényei között a megemlékezések, ünnepségek, előadások és koncertek mellett helyet kaptak az ifjúsági vetélkedők, pályázatok, képzések és honismereti túrák is.
Sorbán Attila Örs kifejtette: az EMI a továbbiakban nagyobb hangsúlyt fektetne az országos szintű projektekre, amelyek célja a magyar ifjúság tevékeny közösséggé formálása. Az elnökség ez alkalommal fogadta el két szakcsoport megalakulását is: a hagyományőrző és a média csapat tagjai képzéseken és tréningeken vesznek részt, valamint az EMI keretein belül gyakorolhatják az adott tevékenységeket.
Krónika (Kolozsvár)

Szórványkollégiumot adtak át Nagysármáson
Szórványkollégiumot avattak vasárnap a Maros megyei Nagysármáson. Az egyházi és civil összefogással, valamint magyarországi támogatással és az RMDSZ hozzájárulásával létesült intézménynek köszönhetően a mezőségi falvakban megapadt magyar közösségben születő gyermekek magyarul tanulhatnak.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese (képünkön) rámutatott: a szórványkollégiumnak otthont adó épületet a református egyház biztosította, a tapasztalatot és a szervezőmunka erejét pedig a Kallós Zoltán Alapítvány adta.
Magyari hozátette: az újabb kollégium megvalósítása nyomán Maros megye szinte valamennyi szórványterületére kiterjedt az a bentlakási hálózat, amely a gyermekek anyanyelven való tanulását segíti.
„Keressük a lehetőségeket arra, hogy a felszerelés és működtetés során is támogatni tudjuk a kezdeményezést, leghamarabb könyvadománnyal, egy kis könyvtár létrehozásához” – emelte ki Magyari Tivadar.
Krónika (Kolozsvár)

Haza magasban és mélyben – Szárhegyi Írótábor Borzonton
A hétvégén Borzonton tartották meg a Lázár-kastély körüli, elhúzódó huzavona miatt „hazátlanná vált” Szárhegyi Írótábort, így még aktuálisabbá vált a 9. találkozó kérdésfelvetése: „Hol van az író hazája?”
A másfélnapos tanácskozásra a Magyarországra, vagy még nyugatabbra elszármazott, erdélyi származású írókat hívtak haza a szervezők, hogy megkérdezzék tőlük, nekik ugyan hol is van a haza.
Markó Béla költő, a Communitas Alapítvány elnöke megnyitó beszédében elmondta: „virtuálisan legalább össze kellene varrni ezt a kettévágott irodalomtörténetet”, hiszen könnyebb lenne az elvándoroltakkal együtt folytatni.
Amint a tábor főszervezője, Egyed Péter megjegyezte a Molnár Gusztávval való beszélgetése előtt, igyekszik elkerülni, hogy fogalmi vitákba keveredjenek, ami gyakran elő szokott fordulni beszélgetéseik során. A fogalmi viták azonban elkerülhetetlenek voltak, Láng Gusztáv például arról értekezett, milyen változatai voltak az idők során a haza szónak, hiszen főként a régebbi időben nem föltétlenül egy országot jelölt ez a kifejezés, sokkal inkább a települést, ahonnan az illető származott.
Láng Gusztáv egyébként, a többi meghívottal ellentétben, nem Erdélyben, hanem Budapesten született, de középiskoláit már Szatmárnémetiben végezte, Kolozsváron szerzett egyetemi oklevelet, majd ugyanitt egyetemi tanár is volt, egészen 1984-ig, amikor ismét Magyarországra telepedett.
Szűcs Jenő történészt idézve elmondta: a haza nem szorul arra, hogy az ember benne éljen, úgy is tekinthetünk egy országot hazánknak, ha a sors messze sodort tőle. Szerinte ugyanakkor fontos különbséget tenni a haza és a szülőföld kifejezések között, a szülőföld ugyanis mindig hiányzik az embernek, és ez a hazával ellentétben mentes a politikai, ideológiai töltettől.
„El lehet menni úgy is, hogy az ember marad: én például a Magyarországra való áttelepülésem után is munkatársa maradtam a romániai magyar folyóiratoknak” – Fogalmazott Láng. Az irodalomtörténész emlékeztetett rá, hogy Babits például különbséget tett mappa szerinti és lélek szerinti haza között, ő maga pedig Erdélyt tekinti lélek szerinti hazájának, hiszen 37 évig élt itt, 27 évig egyetemi előadóként, így aktívan részt vett az itteni kultúrügyekben. Megemlítette ugyanakkor Márai álláspontját is, aki szerint a haza a magyar nyelv.
A fogalmi viták ellenére is érdekes beszélgetések zajlottak tehát le, hiszen amint Lakatos Mihály író, a Sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója fogalmazott: „konferenciát csak megválaszolhatatlan kérdések köré érdemes szervezni”.
A konferencia részvevői ugyanakkor a valós honosodás lehetőségéről is eszmét cseréltek. Kenéz Ferenc költő szerint nem volt könnyű, ahogyan az anyaországi irodalmi élet képviselői fogadták őket, hiszen a nyolcvanas évek második felében – amikor maga is kénytelen volt elhagyni az országot – tucatjával telepedtek át erdélyi írók Magyarországra, ami már az ottani irodalmi közélet számára is problémát jelentett.
„Azok, akik akkor kimentek Magyarországra, nem bekacsolódtak az ottani irodalmi vérkeringésbe, hanem rátelepedtek arra” – fogalmazott. „Elmenni könnyű, megérkezni nehéz” – fogalmazott később a témával kapcsolatban Tompa Andrea író is, aki Kolozsvárról ment ki Budapestre.
Minél több ismeretet szerzel, annál irrelevánsabb a haza kifejezés – idézte Hans-Georg Gadamer szavait Hajdú Farkas-Zoltán, aki egyben a legtávolabbról hazalátogató író is volt a találkozón: 26 éve él Heidelbergben. A csíkszeredai születésű író elmondása szerint igazi transzszilván családból származik, hiszen édesapja csíki székely volt, édesanyja pedig brassói szász. Egy zsidó közmondást is idézett, miszerint a haza ott van, ahol sikeresen tudsz reklamálni.
Az is elhangzott ugyanakkor a megbeszélésen, hogy a ’89 előtt eltávozottak többnyire úgynevezett „passzív emigránsok”, hiszen legtöbb esetben nem saját elhatározásból, hanem politikai nyomásra voltak kénytelenek elhagyni az országot, ezzel szemben akik a rendszerváltás után távoztak, már saját elhatározásból tették.
A legifjabb kivándorlók történetéből ugyanakkor az is kiderült, hogy ez sem teljesen igaz, hiszen Csender Levente még gyerekkorában került Magyarországra a szülei döntésének következtében, Nagy Koppány Zsolt pedig eredetileg csak az egyetemet végezte volna az anyaországban, majd a felesége miatt maradt kint. Az egyetlen „aktív emigránsnak” Potozky László bizonyult, aki elmondása szerint már középiskolás korában eldöntötte, hogy egyszer Budapesten fog letelepedni, ami a közelmúltban sikerült is.
A tanácskozást követően lapunk volt munkatársa, Papp Attila Zsolt vehette át a Csiki László-díjat, amelyet 35 évnél fiatalabb alkotóknak ítélnek oda az elmúlt két évben megjelent kötetért. A díjat korábban Karácsonyi Zsolt és Szabó Róbert Csaba kapta meg, idén pedig Papp Attila Zsolt Vízimozi című verseskönyvét összesen 12 kiadvány közül találta a legjobbnak a díj kuratóriuma. A díjazott a tábor szervezőinek és az elismerés alapítóinak köszönte meg, hogy otthon érezheti magát.
Varga László, Krónika (Kolozsvár)

Új táncszínház alakult Marosvásárhelyen
Öt taggal és egy névadó vezetővel megalakult az András Lóránt Társulat Marosvásárhelyen. A táncszínházi társulat egyelőre a Brăila utcai volt zsinagóga épületében próbál, ott terveznek létrehozni egyfajta táncszínházi központot is.
Az 1927-ben épült zsinagógában sokáig a Román Televízió marosvásárhelyi stúdiója székelt a második emeleten, most azonban az új táncszínház költözött be. A kívülről akár színházra is emlékeztető épület földszintjén és első emeletén hatalmas terek vannak, így megmozgatta a társulati tagok fantáziáját, akik már az épület minden zegzugában elképzeltek egy-egy előadást, egy színházi kocsmát, vagy egy kurzust.
Egyelőre azonban ők is az épület rendbehozott második emeletét használják, ott próbálnak, és ott alakítanak ki egy stúdiót is, ahol majd felléphetnek a tervek szerint október végén vagy novemberben.
Új képzés, új munkalehetőség
Az új társulat ötletgazdája és egyben névadója András Lóránt. A lövétei származású művész előbb versenytáncos volt, majd színész, aztán kezdte ötvözni a kettőt: színházi koreográfiákat készített, külföldön tanult, és lassan bekerült a táncszínházi körökbe.
A 90-es évek elejétől gyakorlatilag színházi koreográfusként is tevékenykedik, saját bevallása szerint lassan nincs az országban olyan színház, ahol ne fordult volna meg. A 42 éves művész szerint mégis most ért meg az idő arra, hogy létrehozzon egy táncszínházi társulatot.
„Ahhoz, hogy az ember társulatot alapítson – de főleg egy táncszínházi társulatot, amely nagyon technikafüggő – az első kérdés nem az, hogy hol és miből, hanem az, hogy kikkel. Tulajdonképpen így a társulat létrejötte szorosan összefügg azzal, hogy néhány éve beindult a koreográfia szak a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, ahol én is tanítok. Hogy ha már képezünk embereket ilyen téren, akkor intézményeket is létre kell hozni, ahol ezek az emberek dolgozhatnak. Ilyen intézmények pedig nincsenek, úgy ahogy felsőfokú táncoktatás sem létezett ebben az országban egészen a közelmúltig” – magyarázta András Lóránt.
Elmondta: már három évfolyam végzett a koreográfia szakon, a végzettek nagyon tehetségesek, így nem szerette volna hagyni, hogy szétszóródjanak, ezért is hozta létre a társulatot. Bár tavaly még egy kamrának is örült volna, ehhez képest most egy hatalmas, színháznak való épületet kaptak meg szimbolikus összegért.
A társulat a zsidó hitközségnél pályázott, és mivel nekik tetszett az ötlet, egyelőre egy évre adták ki a Brăila utcai ingatlant. A társulati tagok már javában próbálnak az épület második emeletén, lassan pedig beindulnak a kurzusok is különböző műfajokban. Készül a stúdió is, ahol majd játszani fognak: a fénytechnika lassan érkezik, a nézőtér is készül. Bár áram még nincs az épületben, nemsokára az is megoldódik, így András Lóránt szerint október végén, legkésőbb november elején elkezdenek majd játszani.
„Menet közben létrehoztunk egy halom előadást az egyetemen, akármikor elővehetjük, játszhatjuk ezeket, de most egy új előadáson is dolgozunk. Ugyanakkor befogadó színházként is szeretnénk majd működni, mert léteznek mozgalmak, produkciók, amelyeket érdemes elhozni ide is” – mondta a társulatvezető. Hozzátette, hogy ők sem csak a székhelyükön akarnak előadni, hanem mindenfelé, akár külföldön is, ugyanis a tánc nyelve univerzális.
Társulat magántőkéből
Bár az öt társulati tag jelen pillanatban mind magyar, sőt nagyrészt székelyföldi, András Lóránt szerint ez véletlen, a bedolgozók közt ugyanúgy van román és magyar is, akik az egyetem alatt is együtt dolgoztak. A társulat alapítója elmondta, mindent a családjának köszönhet, akik hisznek benne, és abban, amit megálmodott. „A családom összeadta, amije van, és befektetett ebbe a vállalkozásba. Tehát magánpénzből működik minden, nem is nagyon akarunk függeni senkitől és semmitől” – mondta András Lóránt.
Bár Gothárd Veronika új előadását próbálja már a társulat, a turnézást Györfi Csaba A lecke című előadásával kezdik majd el. A fiatal koreográfus Eugen Ionesco A lecke című darabjából készített táncadaptációt, ez volt a harmadéves vizsgamunkája.
„Ennek az adaptációnak a fő kérdésfelvetése, hogy az ember miért a tudást akarja birtokolni ahelyett, hogy élni akarna” – fogalmazott Györfi Csaba. A fiatal székelyudvarhelyi koreográfus tavaly végzett a vásárhelyi egyetemen a harmadik évfolyamon, saját bevallása szerint is rengeteg energiát és munkát fektettek már ebbe, és társaival együtt azt szeretné, ha munkájuk gyümölcse most beérne a társulaton keresztül.
Szász Cs. Emese, Krónika (Kolozsvár)

Lapzárta
Tegnap délután a Bod Péter Tanítóképző Nagy Béla Dokumentációs és Információs központjában ünnepi keretek közt nyitották meg az új tanévet a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pedagógiai és Alkalmazott Didaktikai Intézetének Kézdivásárhelyi Tagozatán. A vendégeket, hallgatókat és tanáraikat dr. Szántó Bíborka tanulmányi igazgató köszöntötte. Megnyitóbeszédében felkérte az újoncokat, hogy az iskola szellemében vegyenek részt a város kulturális életében is. Ezt követően Fűzi Annamária hallgató mesét mondott, Bimbó Zita pedig másodévesként köszöntötte a 16 elsőévest, akiket arra biztatott, hogy a tanulást elősegítő közösséget építsenek ki. Kocsis Annamária tanfelügyelő kifejtette: a pedagógusi szakmára nemcsak születni kell, hanem fel is kell nőni hozzá. Végül Kész Ildikó, a Manócska Napközi Otthon igazgatónője, lokálpatrióta húrokat pengetve hangsúlyozta, hogy ahol főiskola működhet, ott a kultúra is jó bölcsőben ring.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szokásrendünknek megtartó ereje volt
A nemzetek tudatában bizonyos napokhoz számos hiedelem és ebből fakadó szokás kapcsolódik, melyek betartása hasznosnak bizonyult, figyelmen kívül hagyásuk azonban rendszerint megbosszulta magát. Nem is lehet ez másképp, hiszen a népi bölcsesség hosszú évezredek megfigyelésen alapuló, állandóan bővülő és nemzedékről-nemzedékre átadott tapasztalatának az eredménye. Tudomást sem venni róla tehát nemcsak felelőtlenség, hanem balgaság is.
Szent Mihály napján például a pásztorok azért hajtották be az állatokat a legelőről, mert az időjárás hidegebbre fordulása a növényvilágot téli álomra kényszerítette, s így a jószág táplálék nélkül maradt. Átadáskor természetes módon az elszámolást is meg kellett ejteni, hogy a gazdák is kiadhassák a legeltetésért és bajlódásért egyezség szerint járó jussukat, s a munkaviszony meghosszabbításáról vagy megszűntéről is dönteni lehessen. Eleink ugyanis semmit sem bíztak a véletlenre, ezért a pásztorfogadásnak is megvolt a jól meghatározott időpontja, mely éppen Szent Mihály napjára esett.
Ekkor kezdődött a Katalin napjáig tartó, s lakodalmakkal, bálokkal tűzdelt kisfarsang is, hiszen oldani kellett a tavasz óta felgyűlt feszültséget, feledni a bosszúságot és tánccal lazítani a nehéz munkától görcsös izmokat, de a fiatalok ismerkedéséhez is ilyenkor kínálkozott a legjobb alkalom. Így hát a természet nyugovóra térésével egy időben, jól megérdemelten örült és mulatott a falvak népe, amit életmódjából kifolyólag különben is csak ebben az időszakban engedhetett meg magának. Ekkor viszont jogosan, hiszen szorgos kezük munkája nyomán pincében, padláson, csűrben halmozódott a termés, s az ólakban hízó sertések jóvoltából az év végi ünnepeken esedékes lakomák alapanyaga is biztosítva volt.
Mindezt felidézve, óhatatlanul belém nyilall a kérdés, erre most miért nem vagyunk képesek? És ezt feltéve nemcsak az utódok hűtlensége miatt haldokló falusi világ lassan feledésbe merülő szokásrendjére gondolok, hanem a jól és eredményesen elvégzett munka, s a tisztességes számadás és elszámolás megrokkant becsületére, pedig ennek hiányában igazából még örülni sem tudunk, és a jövőnk is kétségessé válik.
Bedő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az űrlap alja
Előadás a magyarság jelenéről és jövőjéről
Megtelt a nagyszalontai RMDSZ Magyar Házának nagyterme, melyben a Hajdúhét ötödik napján, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke A magyarság jelene, lehetőségei, stratégiai elképzelései a 21-ik szádban, címmel tartott figyelemre méltó előadást.
A vendéget Török László, Nagyszalonta polgármestere üdvözölte és mutatta be, megemlítve továbbá, hogy már tizenötödik éve eredményesen működik a Hajdúvárosi Esték tanulságos rendezvénysorozata.
Előadásának bevezetőjében Szász Jenő ismertette a Nemzetstratégiai Kutatóintézetük alapvető feladatát, rávilágítva a huszadik század azon nemkívánatos eseményeire, a nagyvilágban szétszóródott, és a Kárpát-medence számos országában széttagoltan élő magyarság sorsáról is értekezett. Ismertette intézményük célkitűzéseit, amelynek feladata, hogy önazonosságát megőrizve megmaradjon, erősödjön, sőt gyarapodjon a magyarság.
Ahhoz, hogy a magyarságnak esélye legyen megőrizni, esetleg benépesítenie ősei szállásterületeit; az elkövetkező évtizedekben a humán vagyon felelős megőrzésére, annak gyarapítására van szükség.
„Kutatóintézetünk égető feladatai, közé tartozik (Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is, azzal a megbízással engedett utunkra) hogy a külhoni magyarság sokasodó bajaira gyógyírt; értelmes és hasznos, életre való megoldásokat dolgozzunk ki.”- hangsúlyozta Szász.
A huszonegyedik században eljött az ideje a nemzetintegrációnak is. Az európai közösség értelmében nincsenek többé határon inneni és túli magyar ügyek, csak közös ügyek vannak. Szabó Dezsővel szólva: „Minden magyar felelős minden magyarért”.
Szász Jenő, a nemzetstratégiai intézetük két jelszavát ajánlotta a hallgatóság figyelmébe: a felelősség és a hűség kifejezésüket! A felelősség elvégzendő munkát és feladatot jelent. Józan ítélőképességet, és megbízhatóságot, ami ahhoz vezet, hogy a dolgok jó irányba haladjanak.
A hűség; felelősségteljes kitartást, ragaszkodást a szeretett személy (feleség) iránt, a család, a cél, és az eszme mellett. Hűségünk a legfőbb értékünk, amely képessé tesz minket, hogy minden körülmények között jók maradjunk. A hűség a legfőbb érték: Isten, a nemzet, a haza, a család, a hivatás; feladatunk iránti ragaszkodásunkat jelenti – mondta az előadó.
Szász Jenő, záróakkordként kijelentette: „mi tudjuk, hogy mit akarunk, mi, egy új világot akarunk; egy olyan közeget, amelyben érdemes megszületni, élni és meghalni. Tanulni okosan, dolgozni pontosan, és szépen, egymás megértésében és együttműködésében.” Befejezésként Török László, egy Nagyszalontáról készült grafikát ajándékozott Szász Jenőnek, megköszönve vele az értékes előadást.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az űrlap alja
Régészeti kiállítás a hajdúvárosban
A Hajdúhét másnapján, vasárnap az Arany János Emlékmúzeum, valamint az RMDSZ szervezésében a nagyszalontai Csonkatorony tövében lévő Arany Palota galériájában Deák Sándor nyugdíjas régészeti gyűjteményéből nyílt kiállítás.
A gyűjtemény Nagyszalonta őstörténetéről „mesél”, tesz tanúbizonyságot; a határát járva gyűjtött agyagedényeket, kőszerszámokat és megannyi bizonyítékát az akkori ember ittlétéről a mi barátunk, Deák Sándor – mondotta Dánielisz Endre helytörténész. Több száz, pontosabban ezer és ezer évvel ezelőtti tájainkon élt ember e kiállítás által üzen a mának. Felbecsülhetetlen értékű régészeti leletek ezek, amelyek betekintést engednek elődeink életvitelébe – mondta Deák Sándor. A több száz évvel ezelőtti Nagyszalonta környéke nádas-mocsaras, vizes terület volt, melyben bőven akadt hal is. A halászathoz használt lyukasztott kőnehezékek – többek között itt kiállítva – voltak azok az eszközök, melyek a halászhálónak a vízfenékhez való tartását biztosították, hogy bőséges legyen a halfogás. A helység magasabban fekvő részeit erdők borították, bennük bőven akadt vad is; ezeket vadászták, feldolgozták, melyekhez szerszámok kellettek. A fából készülteket az idő elemésztette, de a csont, a kő és az agyagedények átvészelték az évszázadokat – szerencsénkre; ezek üzennek a mának, szolgálnak eligazító tükörképül.
A kiállított régészeti anyag méltatása után Mokán István, Sarkad város alpolgármestere a kiállítást megnyitó beszédében elmondta: hasonló rendezvények – mint a mostani is – hozzájárulnak „testvéri” kapcsolataink egybekovácsolásához. Köszönetet mondott Török Lászlónak, Nagyszalonta polgármesterének is, mindezek megerősödéséért tett fáradozásáért.
Viszonzásként Török László Bocskai Bronzplakettet és oklevelet nyújtott át Mokán Istvánnak, Sarkad alpolgármesterének, mellyel kitüntetésben részesíti az önkormányzat tevékenységében elért példaértékű munkájáért.
A kiállítás házigazdája, Darvasi Zoltán, az Arany János Emlékmúzeum igazgatója köszöntötte a résztvevőket, ami után elmondta: a kiállítás két hétig tekinthető meg a nagyszalontai Arany Palota galériájában, amely a Barangolás Nagyszalonta környékének őstörténetében címet viseli.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Orbán ellen és mellett is tüntetnek Kolozsváron
Október 3-án, pénteken 11 órától avatja fel Orbán Viktor miniszterelnök a Kálvin/Câmpeni utca 1. szám alatti Kolozsvári Református Kollégium szakiskoláját, amelyben már meg is kezdődött a tanítás. A Facebookon két tüntetést is bejelentettek, az egyiket Orbán ellen, a másikat mellette.
Mindkét demonstrációt a szakiskola épülete előtt tartják. A maszol.ro-nak az Orbán elleni tüntetést szervező egyik aktivista elmondta, figyelnek majd arra, hogy a bannereken világosan fogalmazott, kétnyelvű feliratok szerepeljenek, és hogy ne etnikai élű vagy politikai párthoz kapcsolódó tüntetés legyen. Céljuk, hogy az Erdéllyel kapcsolatos tévhiteket eloszlassák, mutassák fel, hogy nem mindenki híve a Fidesz politikájának. Kérdésünkre, kértek-e engedélyt a városházától a tüntetésre, a szervező kitérő választ adott.
A meghívó szövege hibákat tartalmazott
Mivel a Facebook-esemény szövege hibákat tartalmazott, a meghívót letörölték, a szöveg tartalma azonban ez volt: "ma Magyarországon megbélyegzik a szegénységet, diszkriminálják a hajléktalanokat, megfélemlítik a Fidesszel kritikus civil szervezeteket. Orbán Viktor Tusnádfürdőn azt mondta az idén nyáron, hogy a külföldről finanszírozott civil szervezetek veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra. Mindeközben kulturális és civil szervezetek sora került kiszolgáltatott helyzetbe Magyarországon, a hatalom különböző eszközökkel gyakorol rájuk nyomást. Ez ellentétes az európai normákkal, a demokráciával".
A meghívó szerint Erdély többnemzetiségű, multikulturális régió, amelynek az értékei a tolerancia, az együttműködés és a szolidaritás, és "ahol a nemzetállami, nacionalista és etnicista politika, amit Orbán Viktor is képvisel, nem segít, sőt kiindulópontja lehet a nézeteltéréseknek, és társadalmi szinten feszültségeket okoz".
Az Orbán-pártiak elírták a dátumot
Hibát tartalmaz az Orbán mellett kiállók meghívója is, ott ugyanis csak a szövegben írták le helyesen a dátumot, máshol október 11-e szerepel. Ők azt írják: szomorúan vettük tudomásul, hogy Orbán Viktor kolozsvári látogatása alkalmával egyes csoportok ellentüntetést szerveznek.
"Úgy gondoljuk, hogy Kolozsváron nincs helye a Parászka Máté (az ellentüntetés egyik szervezője - szerk. megj.) féle uszításnak. Mi kolozsvári magyarok, mutassuk meg, hogy kiállunk Orbán Viktor és nemzetpolitikája mellett. Ha Önök is úgy gondolják, hogy ellen kell állni az értelmetlen uszításnak, és a magyar-magyar ellentétek szításának, akkor október 3-án, 11 órakor találkozzunk a kolozsvári Mentőállomás előtt. Megmutatván azt, hogy erős és egységes a magyar közösség, és nem hagyunk teret a politikai szélsőségeknek" – olvasható a meghívóban.
Kustán Magyari Attila
Egy kommentből: Ki ez a Parászka Máté ,hogy ilyen magyar-magyar elleni uszítást mer rendezni ,remélem lesznek vagy 5-en és jól kiröhögtetik magukat.
maszol.ro

Nagyon drágák az állami egyetemek a hallgatók szerint
Az országos diáktanács (ANOSR) arra panaszkodik, hogy az ország 21 állami felsőoktatási intézményében évről évre egyre magasabbak a díjszabások. A hallgatók szerint a felvételi- és tanulmányi díjak folyamatos növelése indokolatlan. Ezért tiltakozássorozatot is kilátásba helyeztek.
Hétfői közleményében a diáktanács példának a térítéses jogi képzéstt hozza fel. Ennek ára évi 2000 lej a Román-Amerikai Egyetemen, a kolozsvári BBTE-n viszont már 3600 lej. Nagyok a díjszabások közötti eltérések az orvosi képzésben is: a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetemen 4800 lej, a bukaresti Carol Davila Egyetemen pedig 9000 lej a tanulmányi díj. Ezek az eltérések a diákszervezet szerint indokolatlanok.
Az ANOSR felmérése szerint az elmúlt években átlagban 81 százalékkal emelkedtek a díjszabások a felsőoktatási intézmények közel negyven százalékánál. A diáktanács tanulmánya több térképet is tartalmaz, egyiken a bentlakásárakat tüntették fel. E szerint Nagyszebenben (havi 540 lej) és Iaşi-ban (havi 500 lej) a legdrágábbak a kollégiumi szállások.
A felvételi díj az orvosin a legnagyobb: 350 lej Iaşi-ban, 200-500 lej Marosvásárhelyen és 300 lej Kolozsváron. A pótvizsgadíjak sem elenyészőek: 25 lejért vizsgázhat újra az a diák, aki elbukott, vagy aki javítani szeretne, ám a vizsgadíj mellé a kreditekért is fizetnie kell. Így az 5 kreditpontot érő pótvizsga akár 675 lejbe is kerülhet az ANOSR szerint.
A szervezet arra kéri az oktatási tárcát és a kormányt, hogy ne az egyetemi hallgatók kárára próbálják megoldani a tanügy alulfinanszírozását, hanem költségvetés-kiegészítéssel próbálják orvosolni a romániai felsőoktatás problémáit. A diákszervezet kilátásba helyezte az „Egyetemi Ősz” elnevezésű tiltakozássorozatot is, ha a kormány illetékesei nem reagálnak kérésükre.
maszol/agerpres

A kolozsvári Orbán-ellenes tüntetés ellen szerveznek tüntetést
Magánszemélyek szerveznek tüntetést Orbán Viktor mellett október 3-án 11 órától. A kolozsvári magyarság kiáll Orbán Viktor mellett című Facebook-esemény a kolozsvári mentőállomás elé szervez találkozást az Orbán mellett kiállni akarók számára.
"Szomorúan vettük tudomásul, hogy Orbán Viktor Miniszterelnök Úr kolozsvári látogatása alkalmával egyes csoportok ellentüntetést szerveznek." A szervezők azt is írják, hogy az Orbán-ellenes tüntetést uszításnak értékelik.
"Mi kolozsvári magyarok, mutassuk meg, hogy kiállunk Orbán Viktor és nemzetpolitikája mellett. Ha Önök is úgy gondolják, hogy ellen kell állni az értelmetlen uszításnak, és a magyar-magyar ellentétek szításának , akkor Október 3-án, 11 órakor találkozzunk a kolozsvári Mentőállomás előtt. Megmutatván azt, hogy erős és egységes a magyar közösség, és nem hagyunk teret a politikai szélsőségeknek" - írják.
A tüntetés szervezői, annak ellenére, hogy a szövegben október 3. 11 órát jelölték meg az esemény időpontjának, a Facebook-esemény beállítható időpontját - feltételezésünk szerint véletlenül - október 11-re tették.
A szervezők által említett tüntetésről hétfőn írtunk. Az eseményre mutató Facebook-oldal később elérhetetlenné vált, de úgy tudjuk, hogy a tüntetés ennek ellenére meg lesz tartva. Az “Orbán Viktor és kormánypártja, a Fidesz politikája ellen” tüntetőket október 3-án 11 órától a Kálvin/Câmpeni utca 1. szám előtt, a mentőállomással szemben, a Nagy/Horea úti református templom mögé várják.
A tüntetés célja felhívni a figyelmet “a Fidesz és Orbán Viktor önkényes és demokráciaellenes politikájára. Ma Magyarországon megbélyegzik a szegénységet, diszkriminálják a hajléktalanokat, megfélemlítik a Fidesszel kritikus civil szervezeteket.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn azt mondta az idén nyáron, hogy a külföldről finanszírozott civil szervezetek veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra. Mindeközben kulturális és civil szervezetek sora került kiszolgáltatott helyzetbe Magyarországon, a hatalom különböző eszközökkel gyakorol rájuk nyomást. Ez ellentétes az európai normákkal, a demokráciával” – áll a Demonstráció az erdélyi társadalmi egyensúlyért és Orbán Viktor politikája ellen mottójú Facebook-esemény oldalán közölt, kétnyelvű felhívásban.
A kezdeményezők szolidaritásukat fejezik ki a magyarországi civilekkel, és tiltakoznak a jogsértő tekintélyelvű politika ellen. “Erdély többnemzetiségű, multikulturális régió, amelynek az értékei a tolerancia, az együttműködés és a szolidaritás, ahol a nemzetállami, nacionalista és etnicista politika, amit Orbán Viktor is képvisel, nem segít, sőt kiindulópontja lehet a nézeteltéréseknek, és társadalmi szinten feszültségeket okoz” – írják a kezdeményezők. (hírszerk.)
Transindex.ro