Büntetés a székely zászló kitűzéséért: 30 ezer lej. Bírság magyarságellenes román tévéműsorért: 20 ezer lej. A nemzetet szolgálni mindenek dacára: felbecsülhetetlen
Portik Vilmos Maros megyei EMNP-elnök március 15-ei beszéde. Elhangzott a marosvásárhelyi Petőfi-szobornál. “Ha a Magyar is elhagyja a magyart, nem lesz akkor olyan, ki vele tart.”
1948-ban írta Petőfi Sándor ezeket a sorokat, a Székelyekhez című versében.
Ha azt nézzük, hogy mi zajlik manapság körülöttünk, fel kell tenni a kérdést: változott-e azóta valami? Számíthatunk-e még valaki másra? Mint az évszázadok során annyiszor, most is csak magunkra számíthatunk! Nem engedhetjük el egymás kezét! Úgy, ahogy a magyar szabadságharc idején a nemzet összezárt, ma is ezt kell cselekednünk.
Egy olyan Európai Unió, amelyet nem érdekel sem az erdélyi, sem pedig a Kárpát-medencében kisebbségbe szorult magyarság sorsa, egyelőre úgy látszik, nem nyújt segítő kezet. Egy olyan Európai Unióban, ahol köztársasági elnökök, vagy politikusok utazását meg tudják akadályozni, országokból kitiltani, ahol pereskedni kell az európai intézményekkel azért, hogy foglalkozzanak a kezdeményezéseinkkel, egyelőre nem számíthatunk segítségre.
Egy olyan Romániában, ahol olykor Bukarestben magyar nyelven hangosabban követelik magyar nemzettársaik megregulázását, mint a román hangadók, ahol egy egyesületet a székely zászló kitűzéséért 30 000-re, egy országos televízió csatornát magyarságellenes műsorért csak húszezerre büntetnek, mire számíthatunk?
Mi változott 1848 óta bennünket, magyarokat, székelyeket érintő kérdésekben? Megengedhetjük magunknak, hogy egymást szidalmazzuk?
Megtapasztaltuk a brüsszeli bürokraták tettetett siketségét, amikor tőlük kértünk garanciákat a megmaradásunkért. Megtapasztaltuk Bukarest mézesmadzag-húzogatását, és tudjuk már, hogy a madzag végén szinte soha nem találunk semmit.
Ezért nekünk egyetlen dolgunk van. Lehetünk kétkezi vagy szellemi munkások, elesetteket segítők, vagy magas polcra jutott politikusok, minden napi tevékenységünkben szem előtt kell tartsuk nemzetünk szolgálatát.
Bár csalódni már számtalanszor és sok mindenben csalódtunk, Budapest felé mindig reménykedő várakozással tekintettünk. Onnan akkor is segítséget vártunk, amikor olyanok regnáltak a Magyar Országgyűlésben, akiknek mi nem voltunk fontosak. Hát még most, amikor érezhettük, hogy Magyarország kormánya a nemzet egyesítésének folyamatát közjogilag is elindította.
Az idei évben hosszú évtizedek óta először nyílik alkalom olyasmire, ami tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt. A Nemzet Választ. Az Országgyűlés Nemzetgyűléssé alakul. S a Nemzetgyűlés megválasztása számunkra nem csak lehetőség, jövőépítő kötelesség is kell legyen. Idei ünnepségünk mottójának szellemében, és Petőfi székelyekhez írt szavaival szólva: ha együtt a nemzet, akkor:
Hiába, Bécs, hiába van gazságod, / Küldheted ránk a rácot, a horvátot;
Állani fog, állani fog Magyarhon, / Élni fogunk, élni fogunk szabadon!
mediatica.ro,

Băsescu: Putyin a Szovjetunió határait akarja helyreállítani
Vlagyimir Putyin orosz elnök célja, hogy helyreállítsa az egykori Szovjetunió határait: ahol sikerül, szép szóval, ahol nem, ott tankokkal - jelentette ki Traian Băsescu hétfőn az Adevărul hírportálnak adott interjújában.
Az ukrajnai válságot kommentáló államfő szerint ezzel a célkitűzéssel magyarázható, hogy Oroszország egy sor olyan "befagyott konfliktus" kialakulásában játszott szerepet a Fekete-tenger körül, mint a Moldovai Köztársasághoz tartozó szakadár Dnyeszter menti Köztársaság, a Grúziától elszakadt Dél-Oszétia, és Abházia, illetve legújabban az Ukrajnából való kiválását megszavazó Krím félsziget.
Băsescu aggodalmát fejezte ki, hogy a "második román államra", Moldovára is a krími forgatókönyv vár, de leszögezte: Románia semmiképp nem avatkozna be fegyveres erőkkel egy ilyen konfliktusba. Az államfő hozzátette: megítélése szerint a jelenlegi ukrán válság sem jelent háborús fenyegetést országa számára, és valószínűtlennek nevezte azt is, hogy az orosz-ukrán vita nyílt hadviselésbe torkollik.
Az elnök kijelentette: támogatás híján nem kívánja tovább erőltetni azt a néhány hónapja hangoztatott elképzelését, miszerint az európai integráció után Románia következő nagy össznemzeti célkitűzése a Moldovával való egyesülés legyen.
Băsescu ugyanakkor Moszkva iránti szolgalelkűséggel vádolta a moldovai vezetést, amely parafálta a társulási egyezményt az Európai Unióval, de szerinte nem meri egyértelműen elkötelezni magát a Nyugat mellett, nehogy magára haragítsa Oroszországot.
Szerinte a legfontosabb teendője most Romániának az, hogy segítsen Moldovának enyhíteni az orosz gázimporttól való függőségét, és ezért mielőbb ki kell építenie a két országot összekötő energetikai infrastruktúrát. Ugyanakkor esélytelennek nevezte Moldova európai integrációját mindaddig, amíg a Dnyeszteren túli szakadár területeken orosz csapatok állomásoznak.
maszol/MTI/adevarul.ro,

kérdezett: Kertész Melinda
NAGYVÁROSBAN, ELSZÓRTAN
Mennyire fenyegeti a monostori magyarokat a Petrovics-szindróma?
Egy célzott szórványpolitika hiányában nagy eséllyel belesodródik a többségbe a nagyvárosokban lakó, az identitás peremén levő magyarság - véli Vetési László szórványkutató.
Van-e megoldás a létszám szempontjából ugyan kritikus tömeget alkotó, viszont a nagyvárosokban elszórtan élő, ezért a szórványosodásának fokozottan kitett magyarság lemorzsolódásának megállítására vagy visszaszorítására? Interjú a református egyház szórványprogramjával foglalkozó Vetési László egyházi íróval, szórványkutatóval, szociográfussal.
Mit nevezünk szórványnak?
Vetési László: - Kapásból nem fogok tudni egy szakszerű meghatározást adni, mi már lemondtunk arról, hogy végleges és zárt szórvány-definíciókkal dolgozzunk. Erről már külön konferencia is volt és annak a végén sem jutottunk dűlőre azzal kapcsolatosan, hogy mit is nevezünk szórványnak. A közbeszédben használt fogalmat szoktuk inkább hangsúlyozni, és ez pedig egy veszélyeztetett etnikai csoport, amelyik hátrányos térbeli elhelyezkedése, arányai, lélekszáma miatt az identitását, értékeit nem tudja saját erejéből megőrizni.
A szórványkutatói szakmában a szórvány kifejezést támadják, mert negatív kicsengésű, a leépülés, a depriváció jelentését hordozza magában, és ez nem egészen igaz. De a mi környezetünkben, a mi stratégiai problémakezelésünkben ez a leghasználhatóbb fogalom. A kérdésnek van egy másik vetülete, éspedig az, hogy a fogalom-meghatározások helyett tematikus szórványfogalmakat szoktunk használni. Pontosabban arról van szó, hogy beszélünk oktatási, művelődési, nyelvi, egyházi, vallási, hitéleti szórványközösségről. Ilyen formában már kezelhető a fogalom, hiszen például az oktatási szórvány világosan átlátható. Persze, a fogalmak között létezik átfedés, de a lényeg ugyanaz, hogy egy átlátható fogalom, és egy átlátható csoport kerül a kezünkbe, amellyel már lehet dolgozni.
Az utóbbi időben előtérbe került a nagyvárosi szórvány kérdése, a politikum is elkezdett azzal foglalkozni, hogy miként lehet megközelíteni, eljutni a negyedekben élő szórvány-magyarsághoz. Kolozsvár abból a szempontból érdekes, hogy egyszerre létezik benne "tömbmagyarság", amellyel különösen kulturális rendezvények, intézmények vonzáskörében lehet találkozni, illetve a „megfoghatatlan”, negyedekben élő, a városközponttól távol maradó "szórvány-magyarság", amely inkább kitett az asszimilációnak.
- Szoktuk így polarizálni a kolozsvári magyarságot, hogy "központi szórvány" és a "monostori szórvány", ez földrajzilag látványos kép, amely jelképezheti ugyan, de nem ez fejezi ki a probléma lényegét. Kolozsvár belvárosban, egy kilométeres átlóban helyezkedik el az erdélyi magyar csúcsintézmények 89%-a. Ennek többféle magyarázata van, egyrészt a megörökölt, a jogosan megtartott intézmények és épültek és a hozzájuk kapcsolódó magyar szellemi élet, a központok a mieink voltak.
Éppen ezért érdekes a Főtérért való harc, ami időnként fizikai vetületet is ölt. A Mátyás-szobor és a körülötte levő szellemi aura szinte védelmet nyújt a magyarság számára. A románságnak nem sikerült kialakítani a maga szellemi terét. A legszembetűnőbb az, hogy a Főtér milyen fontos nekünk. A Magyar Napok csúcsrendezvényein össze tudunk gyűjteni néhány ezer embert, és ilyenkor fizikai és szimbolikus térfoglalás is zajlik, nemcsak a Főtéren, hanem a Farkas és az Egyetem utcában is. Ilyenkor teljesen egyértelmű, hogy a kivonulás az utcára, a tér birtoklása és a magyar nyelv térnyelvvé változtatása pontosan megmutatkozik.
Az, amivel kezdte, hogy kétféle Kolozsvár van, az valóban így van. Tudomásul kell venni néhány dolgot: a romániai magyarság szellemi elitjének jelentős része, humán erőforrásnak és magas kultúrának letéteményesei itt élnek. Ne feledjük el, hogy itt van három-négy magyar püspökségnek, egyházvetetésnek a központja, itt van 6-7 olyan líceum, amelynek a teljes tantestülete magyar, a magyar intézményekhez tartozó szellemi anyag megint csak magyar, tehát itt létezik egy védett magyar „burok”. Ez kiegészül a kis magyar nyelvi terekkel, amelyek úgy jönnek létre, hogy a visszaszolgáltatott épületekbe rendre visszaköltöznek a magyar intézmények – elsősorban az egyházak kaptak vissza ilyen nagy épületeket. Kolozsváron él az a részmagyarság, amely ebben a nyelvi-kulturális térben nem részesül, amely fizikai és szellemi értelemben is peremre szorul.
Az a gond, hogy létezik egy réteg, amely rendszeresen fogyasztja a nagyvárosi magyar intézmények által nyújtott szellemi értékeket, beleértve a csúcsrendezvényeket, színházat, operát és minden egyéb találkozót, akik védik a magyar közösségi életüket és egyben le is védik ezzel. És van az a réteg, amely a peremről érkezett és a peremen maradt, tehát az identitásnak is a peremén és ezen próbál fennmaradni egy ideig, viszont nagy sodrásnak van kitéve, kiszorul az etnikumból, és belesodródik a többségbe.
Milyen tipikus szórványközösségek léteznek Erdélyben? Meghatározható-e, tetten érhető-e az a pillanat, amikor már a szórvány szó nem alkalmazható egy csoportra, mert már asszimilálódott?
- Mindegyik nagyváros más. Gyulafehérvár példáját szoktam emlegetni érdekességként, ahol ez a hasadás, amelyről az előbb beszéltünk, még inkább szembetűnő: a magyar intézményekhez, a püspöki palotához és a lelkészképzéshez tartozó, védett aurával rendelkező közösség átél egy majdnem magyar többségű etnikai élményt, ezzel párhuzamosan létezik egy másik réteg, a környékbeli falvakból beköltözöttek rétege, akiknek a sorsa gyakorlatilag meg van pecsételve a magyar identitás megélésének tekintetében.
Több fokozat van ebben a rendszerben, a legnehezebb helyzetbe levő városok – amint azt tudjuk tapasztalatból és az eddigi kutatások is egyértelműen ezt bizonyították – azok a dél-erdélyi városok, ahol nagyon hamar megváltoztak az etnikai arányok.
Elmondhatjuk azt is, hogy a több etnikumú, több nemzetiségű, többvallású, szinte európai modellként ünnepelt Temesvár egy nagy olvasztótégely lett, amely most már gyakorlatilag illúziója a többnyelvűségnek. Gyakorlatilag egyetlen domináns nyelv emelkedett ki, egyrészt erőszakosan – hiszen a hatalom ezt a nyelvet ráerőltette erre a több etnikumú, szép régi nyelvi hagyományokkal rendelkező városra, másrészt a betelepítéssel, harmadrészt a természetes asszimilációnak a folyamataival. Folytathatjuk Dévával, ahol a város átalakulása gyakorlatilag bedarálta azt a bukovinai székely városrészt, amely a dévai magyarságnak szinte önálló életet élő etnikai csoportja és tájegysége volt.
Folytathatjuk Nagyszebennel, ahol egy másik folyamat zajlik le etnikailag, hiszen a magyarok is nyertek abból, hogy német vezetés van, egy pici fellélegzés következett be, ami a magyar értékeket illeti. Hatalmas harcok folynak Nagyenyedért, és ha arról beszélünk, hogy az asszimilációnak milyen fokozatai vannak, akkor azt látjuk, hogy Abrudbánya, Verespatak, Észak-Erdélyben Radnaborberek a legtipikusabb asszimiláns közösségek, ahol a magyar identitás megmarad, románul történő öndefinícióval (eu sunt maghiar), viszont ragaszkodnak a magyar identitáshoz.
Radnaborbereken az a furcsa helyzet jött létre, hogy az egyébként románul beszélő közösségnek ki kellett írni magyarul a helységnevet, mert 20% fölött vallották magukat magyarnak. Hasonló a helyzet Verespatakon, ahol ugyan nincs kiírva a helység neve magyarul, viszont nagyon erős a magyar és német identitáshoz való ragaszkodás, amit már egy másik nyelven él meg az adott csoport. A népszámlálási adatokból - összehasonlítva a 2002-es adatokkal - az derül ki, hogy főként a szórványban indult rohamos hanyatlásnak a magyarság számaránya. Létezik-e módszer ennek a tendenciának a megfékezésére, esetleg visszafordítására?
- Hólabda-effektusként működik az asszimiláció: amikor egy közösség létszáma a kritikus tömeg alá esik, akkor két érdekes jelenség mutatható ki. Egyrészt megjelenik az úgynevezett dédelgetett etnikum szindróma, ami azt jelenti, hogy nem jelentünk már számbeli és egyéb szempontból olyan súlyú közösséget, amit a többség veszélyként élhetne meg vagy érzékelhetne, és akkor egyszerűen elkezd szeretni, mi leszünk az újszülöttek, vagy a nagymama, nagytata a nemzet testébe, kedves kicsi csoport leszünk, akiket nagyon szeretnek – ez megfigyelhető a nagyon rossz arányú magyar közösséggel rendelkező Resicabányán, Krassó-Szörény megye jó néhány településén.
A másik jelenség, hogy a hólabda-effektussal elkezdődik egy még rohamosabb leépülés, amikor a közösség semmiféle etnikai élményt nem tud megszerezni, a kisebbséghez tartozók saját etnikai öröklött értékeiket már önszabályozóan, autoimmun rendszerrel kezdik leépíteni. Megjelenik az úgynevezett „nincs értelme” érzés. Az egyén elveszíti a kognitív etnikai kontrollt, ami azt jelenti, hogy az etnikai tevékenységeket saját maga ellenére éli meg, nem ellenőrzi magát, a kontroll a beszédben, az etnikai értékhasználatban egyaránt megszűnik, sérül a kontroll-tevékenység a párválasztásban is, nem kontrollálja az iskolaválasztást, sodródik a többséggel. A csoport gyakorlatilag előbb beleintegrálódik, majd beleasszimilálódik a többségbe, megszűnik az arra való igény, hogy magyar baráti kört alakítson ki, a román médiát fogyasztja.
Az első nagy identitásbeli sérülés annak a feltételezése, hogy románként jobban lehet érvényesülni. Ez úgy gyűrűzik be, hogy az egyén elkezdi azokat a kudarcokat gyűjteni magában, amelyekkel igazolja saját magát, már nemcsak kontrollálja, hanem tudatosan kezdi keresni azokat a pontokat, amelyek segítségével mielőbb lezárhatja életében a magyar identitás-korszakot. Ezt Petrovics-szindrómának nevezzük, ami azt jelenti, hogy önként választja az egyén azt a nemzetet, amelybe mélyen integrálódik és teljesen leválik az eredeti nemzetéről.
Azért Petrovics-szindróma, mert Petőfi Sándort a szülei színmagyarnak nevelték, miközben benne egy cseppnyi magyar vér sem volt. A jelenség rendkívül izgalmas, hiszen ez a szülők részéről egy tudatos döntés volt. Az utolsó jelek a családnevek, amelyek esetében az igénytelenség miatt első körben megjelenik az ékezetlehullás, majd a személynév-választásban a latinizálódás. Ezt követően szinte természetes módon, készen szaladnak bele és fogadják el a másik etnikumot, ami, ahogy Szilágyi N. Sándor is elmondja, a családalapításban, illetve a gyermek identitásának a megválasztásában zárul le.
Visszatérve a nagyvárosi szórványra, hogy lehet elérni a nagyvárosokban magukat izoláló embereket? - Még messze vagyunk attól, hogy erről a kérdésről átgondoltan, szakmailag alaposan és minden kérdést körüljárva tudjunk beszélni. Nem értem, miért nem jutottunk el még oda, hogy a nagyvárosokban akár 50-egynéhány százalékos többséget is kitevő erdélyi magyarságról még mindig nem beszélünk azzal a súllyal, amivel ezt a témát kezelni és orvosolni kellene.
Az elmúlt 21-néhány évben mi nagyon sok összeírást végeztünk, de az összeírásokkal nagyon sok problémánk van. A kérdés az, hogy ezekkel az adatokkal mit kezdünk, mert ez az adatbázis mindaddig „halott”, ameddig a közösség vezetői nem kezdenek el rendszeresen kapcsolatot tartani ezekkel az emberekkel.
Iszonyatos lehetőségek vannak a 21. században, de iszonyatos mulasztások is. Például a kolozsvári magyarság – de ez elmondható Désről, Szamosújvárról, Besztercéről, hogy a nehéz helyzetben levőket említsem – ennek a magyar rétegnek a 60-70-80%-a a gyerekeiken keresztül, az interneten elérhető lenne, de erre sincs egy terv, hogy egy minimális testvéri, tanácsadói hálózatot összehozzunk, hogy ezekkel az emberekkel kapcsolatot tudjunk teremteni és érdeklődni felőlük, és megkérdezni, hogy szükségük van-e segítségre.
Nem tudom megmondani, hogy miért nem mértük fel a magyarokat Kolozsváron, például az egyetemisták segítségével, hiszen velük együtt egy hónap alatt a kolozsvári magyarságot teljes egészében fel lehetett volna térképezni egy-egy kérdőív révén. Pontos adatokat kaphattunk volna, de ezt nem tettük meg, hogy miért nem, azt nem tudnám megmondani.
Az egyházak látogatnak, viszont nem győzik. 4-6 ezer lelkes gyülekezeteknek, mint amivel a Monostor, a Lupsa, a Mărăști tér rendelkezik, olyan szolgáltatásokat kellene az egyháznak nyújtani, mint például a kézművesség, a gyerekjátékok megtanítása, de talán még a munkahelyi közvetítésig is el kellene jutni. Olyan funkciók is be kellene kerüljenek az egyházhoz a hitélet és a közösségi élmény mellett, amelyeken keresztül a közvetlen kérdésekre is választ tudunk adni. Ha ezeket a kérdéseket nem beszéljük meg és nem oldjuk meg, akkor a szakadék az emberek, az egyház esetében a hívek és az egyház között egyre nő, hatalmas a szóródás, a fluktuáció, a migráció, a kiköltözés, és az egyház ott marad azok nélkül az emberekkel való kapcsolat nélkül, akiket tulajdonképpen „meg kell menteni”.
Transindex.ro,

Szélsőségesek szezonja
Előzmény nélküli módon lépett fel a román kormány a Jobbik és a szélsőséges magyarországi párthoz kapcsolódó szervezetek erdélyi jelenléte ellen. Cseke Péter Tamás a lépés jogszerűségének és politikai indítékainak nézett utána.
Szinte minden márciusban, a magyar nemzeti ünnep tájékán a rendszerváltás óta feléled a nacionalista retorika, előtérbe kerül a román-magyar viszony Romániában. Így történt ez idén is, csakhogy az előző évektől eltérő kontextusban: a hónap elején kormányra került az RMDSZ, illetve napok vannak hátra a magyarországi, és hetek az európai parlamenti választásokig. E helyzettől eredően vagy sem, a román kormány olyat lépett, mint eddig soha: március 15. előestéjén megtiltották több magyar állampolgárnak, hogy Romániába utazzanak. Ugyanakkor a belügyminisztérium közölte: a szervezett bűnözés- és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) az alkotmányos rend elleni cselekmények gyanújával büntetőjogi eljárást indított olyan személyek ellen, akik a Jobbikot népszerűsítették Romániában.
Vona jelenléte volt a gyújtózsinór A bejelentés előzménye a március 10-i Székely Szabadság Napja nevű megemlékezés és – engedély nélküli – felvonulás volt, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szervezett Marosvásárhelyen. Az amúgy mindvégig békés – bár vesszen Trianon skandálásokkal tarkított – demonstráció incidensekkel zárult: a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai csendőrökkel dulakodtak, európai uniós zászlót égettek, állítólag kardok is előkerültek. Tény, hogy a román média a „magyarországi szélsőséges csoportok” randalírozására helyezte a hangsúlyt. A román lapok és hírtelevíziók hangsúlyozták, hogy a rendezvényen Vona Gábor, a Jobbik elnöke, valamint a HVIM és a „Magyarországon betiltott Magyar Gárda” több képviselője is jelen volt, utóbbiakat téve felelőssé a csendőrökkel való dulakodásért. Ugyan Vásárhelyen nem magyarországi csoportok, hanem a HVIM erdélyi tagjai randalíroztak, Vona Gábor marosvásárhelyi jelenléte elegendő volt arra, hogy a román politikusok figyelme a Jobbikra irányuljon. Elsőként Traian Băsescu szólalt meg, aki 11-én este a radikális magyarországi párt romániai tevékenységének betiltását követelte a parlamenttől és a kormánytól. Victor Ponta miniszterelnök erre úgy reagált: az Európai Unióban nem lehet kitiltani egy politikai szervezetet valamely tagállamból, ám bizonyos személyeket igen. A kormányfő bejelentését követte a belügyminisztériumi közlés, miszerint kitiltanak az országból több olyan magyar állampolgárt, akik a Jobbik, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Betyársereg és az Új Magyar Gárda számára szélsőséges tevékenységet fejtettek ki Romániában. Neveket nem közöltek. Azt azonban igen, hogy Vona ellen büntetőjogi eljárás is indul. Az indoklás szerint „alaposan gyanítható, hogy 2013-2014-ben a Jobbikot népszerűsítő több romániai rendezvényen revizionista, szeparatista, az alkotmányos rend elleni nyilatkozatok hangzottak el”. A vádhatóság a Btk. 397. cikkelyére hivatkozik, amely az alkotmányos rend megdöntésre irányuló, a nemzetbiztonságot veszélyeztető erőszakos cselekményekért tíztől húsz évig terjedő börtönbüntetést ír elő. A román politikusok közben Budapestnek is üzentek. Băsescu a román alkotmány tiszteletben tartására szólította fel a Romániába látogató magyar politikusokat, kilátásba helyezve, hogy kiutasítják azokat, akik az alaptörvényt sértő kijelentéseket tesznek. Titus Corlăţean külügyminiszter arról beszélt: a magyar honosítási törvény romániai hallgatólagos elfogadásának tulajdonítható, hogy „egyes szélsőséges magyarországi pártok Erdélyben folytatnak választási kampányt”.
Budapest és a Jobbik csak később reagál
A Jobbik megdöbbenve értesült arról, hogy politikusait kitiltották Romániából, mivel e lépésre semmilyen okot nem adtak. Pál Gábor sajtófőnök elmondta, értetlenül állnak a román fél lépése előtt, hiszen tagjaik nem tettek olyan lépést, vagy követtek el bármilyen bűncselekményt, ami hasonló reakciókat tenne szükségessé. Hangsúlyozta: a Vona Gábor pártelnök által Orbán Viktor kormányfőnél szorgalmazott miniszterelnök-jelölti vita előtt nem kíván foglalkozni a kérdéssel. A magyar kormány úgy reagált: megvizsgálják, hogy az uniós alapjog, illetve a román törvények mennyire indokolják, illetve nem, hogy a román hatóságok több magyar állampolgár beutazását megtiltották – tájékoztatott a Külügyminisztérium sajtófőnöke. Kaleta Gábor elmondta, a magyar fél csak azt követően tud érdemben reagálni a döntésre, ha tudja, kiket és milyen indokok alapján tiltottak ki Romániából. Vona Gábor kitiltása bejelentése előtt nyílt levet írt a román miniszterelnöknek és az államfőnek. Ebben kifejti: a politikusokat vagy félretájékoztatták, vagy egy „alacsony színvonalú magyarellenes politikai játékot játszanak”. Felidézte: kitiltása indoklásául a Székely Szabadság Napján tanúsított szélsőséges viselkedését hozták fel. Levelében emlékeztet: ő annyit tett, hogy csendben és békésen felvonult Marosvásárhelyen. Felveti: mi lesz a rendezvényen résztvevő több ezer emberrel, a belga, katalán és baszk vezetőkkel, akik gyújtó hangú beszédeket is mondtak?
„Szélsőségesség-importra nincs szükség” Az Erdélyi Riport által kérdezett két RMDSZ-es jogász-politikus, Eckstein-Kovács Péter és Frunda György egyaránt úgy véli: nem lehet egy pártot vagy párttagokat kitiltani az országból, viszont egyes személyeket igen, vagyis a kormány jogszerűen járt el az – egyelőre névtelen – magyar állampolgárokkal szemben. „A szabad helyváltoztatás joga EU-s alapjog, meg kell indokolni, ha egy vagy több személyt nemkívánatosnak nyilvánítanak, meghatározott időre, egy adott országban. Erre van precedens, EU-konform lépés. Ha van rá okuk, akkor nyugodtan megléphetik a román hatóságok” – magyarázta Eckstein. A kitiltást a belügyminisztérium kezdeményezi, az államfő javaslata alapján, a döntést a bukaresti táblabíróság hozza meg. Azt viszont nehezményezi az államfő egykori tanácsosa, hogy a román hatóságok szemet hunynak a román szélsőséges szervezek, például a Noua Dreapta tevékenysége fölött. „A román hatóságok feladata a hazai szélsőségesek kezelése. Ám szélsőségesség-importra nincs szükség. Itt gondolok a Magyar Gárdára – melyet a magyar hatóságok törvényen kívül helyeztek, a HVIM-re és a Jobbikra, még akkor is, ha parlamenti párt” – mondta Eckstein.
Nyolc erdélyi szervezet, elenyésző támogatottság
A Jobbik Magyarországért Mozgalom négy éve van jelen többé-kevésbé szervezett formában Romániában. Egyik volt EP-képviselőjük, Szegedi Csanád már a 2010-es választások után irodát nyitott Marosvásárhelyen, a könnyített honosítás bevezetése után pedig aktív tagtoborzásba kezdtek nemzetpolitikai kabinetjük vezetője, Szávay István vezényletével. Jelenleg nyolc erdélyi megyében vannak – nem bejegyzett – tagszervezeteik, ahogy ők fogalmaznak, szimpatizáns-csoportjaik. Támogatottságuk Erdélyben elenyésző Kiss Tamás szerint. Ez azonban nem tudatosul bennük – mondja a szociológus. „Ahányszor Vona Gábor vagy Szávay István eljön Erdélybe, olyanokat lát maga körül, akik támogatják a Jobbikot, ezért azt gondolják, a közvélemény-kutatások meg vannak hamisítva” – magyarázta Kiss. Szerinte ilyen szempontból párhuzamba lehet állítani a Jobbikot az Erdélyi Magyar Néppárttal. „Annak idején az EMNP politikusai őszintén nem hitték, hogy valósak közvélemény-kutatásaink eredményei. A kolozsvári értelmiségi körökben például sokkal mélyebb politikai megosztottságot láttak annál, amit a felmérések mutattak. Ez eltorzította a percepciójukat” – mondja a szociológus.
„A Noua Dreapta is félelmetes” Frunda György szerint a kormány lépésének háttere, hogy a román politikusok úgy érzik, egyes magyarországi kollégáik túl hangosak Erdélyben. „Ezt nekik le kellett reagálni, a választók ezt elvárják tőlük. Közrejátszik ebben a magyarországi választás és az EP-választás közeledése is” – mondta a volt szenátor, Ponta miniszterelnök személyes tanácsadója. A jogász-politikus mindazonáltal nem érti, miért kellene Vona Gábort bűnvádi felelősségre vonni. „Nem vagyok Jobbik-szimpatizáns, de március 10-én Vona Gábor, azon kívül, hogy részt vett a tüntetésen, nem követett el semmi törvényelleneset” – magyarázta. Felvetésünkre elmondta: a revizionista eszmék terjesztése nem bűncselekmény. „Ha én most kiírom nagy betűkkel, hogy föderális Európát akarok, akkor Románia szuverenitása ellen cselekszem. Ezért elítélnek?” – kérdezi Frunda, aki szerint a „Vesszen Trianon!” és az „Erdélyt vissza!” jelszavak skandálása miatt sem lehet valakit Romániában elítélni. „Amíg nem cselekszem semmit, csupán nyilatkozom, akkor nem követek el bűncselekményt” – fogalmazott. Szerinte ilyen alapon Moldova Köztársaságból ki lehetne tiltani a román államfőt, mert nem egyszer mondta, hogy egyesíteni szeretné a két országot. Frunda egyetért Eckstein-Kováccsal abban, hogy a Noua Dreapta sem jobb vagy rosszabb a Magyar Gárdánál. „Az Új Jobboldalt kétszer láttam Marosvásárhelyen, félelmetes a magatartásuk. Azt üvöltik, hogy magyarok, takarodjatok az országból” – mondta az Erdélyi Riportnak. Frunda kérdésünkre elmondta, a miniszterelnök konzultált vele ezekről a kérdésekről. „Ám nem szeretnék erről beszélni, nem lenne korrekt, tanácsadóként ezeket a beszélgetéseket bizalmasan kell kezelnem. De azt elmondhatom, Victor Ponta nem sovén, nem magyarellenes. Elég nyitott, európai felfogású” – fogalmazott a volt szenátor.
Ez rosszul jön az RMDSZ-nek Kiss Tamás szociológus szerint a magyarellenes retorika felerősödéséhez nem csak a magyarországi szélsőségesek romániai jelenléte járult hozzá. Emlékeztetett arra, hogy az ellenzékben töltött utóbbi két évben az RMDSZ a Szociáldemokrata Párt számára a „cserejátékos” szerepét töltötte be, és a politikai szereplők egy részét zavarta, hogy az RMDSZ mindvégig alternatív lehetőség volt egy kormánytöbbség létrehozására. „A Konzervatív Pártra, a Nemzeti Liberális Pártra és az utóbbi időben a Traian Băsescuhoz köthető alakulatokra volt jellemző ez a retorika” – magyarázta az Erdélyi Riportnak. A kolozsvári kisebbségkutató intézet munkatársa felhívta a figyelmet Victor Ponta nyilatkozatára, amelyben kormányra invitálta az RMDSZ-t. „Többek között azzal indokolta az RMDSZ kormányra hívását, hogy a magyar közösségnek, illetve magának az RMDSZ-nek a radikalizálódását megelőzze. Ez jól beillik a szakirodalomban kontrollkooptációnak nevezett modellbe. Beemeled a kormányra a domináns kisebbséget azért, hogy kontrolláld ezeket a folyamatokat” – fogalmazott a szociológus. Kérdésünkre, hogy az utóbbi napok eseményei miként hatnak a frissen kormányra lépett RMDSZ-re, a szociológus úgy látja: „a szövetségnek ezek a helyzetek mindig rosszul jönnek”. Az RMDSZ-nek sohasem kedvez, amikor az ellenfeleit román politikai szereplők magyar szélsőségesség miatt támadják. „Az RMDSZ-nek továbbra is az a feladata, hogy az erdélyi magyar társadalomnak minél teljesebb vertikumát lefedje. A Jobbik támogatottsága elenyésző az erdélyi magyar közösségen belül, de ez nem azt jelenti, hogy az erdélyi magyar közösség tagjai lelkesen támogatnának olyan intézkedéseket, hogy valakiket magyar szélsőségesség miatt felelősségre vonnak. Ha az RMDSZ-nek ebben állást kell foglalni, abból csak rosszul jöhet ki. Márpedig állást kell foglalnia, de csak rossz és még rosszabb variáns mellett tud dönteni” – jelentette ki.
Az Új Jobboldal célja Nagy-Románia
Míg a Jobbik Nagy-Magyarország, a 2000-ben létrehozott az Új Jobboldal (Noua Dreapta) Nagy-Románia visszaállításának híve. A román szélsőjobboldali szervezet a két világháború között működő Vasgárda szellemi örökösének tekinti magát. Militáns soviniszta és erősen vallásos román ortodox nézeteket vall. Ellenzik a homoszexualitást, az abortuszt, a globalizációt, az Európai Uniót, a NATO-t, a vallási csoportokat az ortodox egyházon kívül, a romániai magyar kisebbség autonómiáját, továbbá az amerikai kultúrát, a manele zenét és a Valentin-napot. A Noua Dreaptă kultuszt épített ki a Vasgárda valamikori vezetője, Corneliu Zelea Codreanu köré, akit „Căpitanul” (a Kapitány) néven emlegetnek.
2006 tavaszán a rendőrség több tucat Noua Dreaptă tagot letartóztatott, akik erőszakkal próbálták megakadályozni a bukaresti GayFest parádét. Legutóbb március 15-re Kolozsvárra Avram Iancu emlékmenetet hirdetettek, amelyet a magyar ünnepi megemlékezéssekkel egy időben tartottak. Többek közt abbéli büszkeségükre hívták fel a figyelmet, hogy románok, román földön élnek, s rendszeresen visszatértek arra, hogy Kovászna és Hargita megyék szintén román területnek számítanak. Azt is skandálták: ők mind Avram Iancu-k.
Kelemen: a Jobbik árthat Az RMDSZ a magyar állampolgárok kitiltására vonatkozó bejelentésre lapzártánkig nem reagált, a Jobbik itteni működésének tiltására vonatkozó államfői felvetésre azonban igen. Kelemen Hunor a maszol.ro-nak a párt betiltását járhatatlan, Vona Gábor kitiltását járható útnak nevezte. Szerinte elsősorban a társadalomban kellene tudatosítani, hogy elfogadhatatlanok a 21. században a Jobbikéhoz hasonló politikai üzenetek. Kelemen Hunor emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ-nek nincs intézményes kapcsolata egyetlen szélsőjobboldali párttal sem. „A Jobbik erdélyi tevékenysége kárt okozhat az erdélyi magyarságnak. Mindenféle szélsőséges politikai tevékenység csak kárt okoz a mindennapi életben, a jövőtervezésben, az etnikumközi kapcsolatok tekintetében. A Jobbik az erdélyi léthez soha nem tett hozzá, nincs mit hozzátennie” – szögezte le a szövetségi elnök.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Székelyföldi körúton Áder János magyar államfő
Időutazás, emlékezés, hagyományápolás legyenek a fő motivációi az erdélyi fiataloknak – többek között ezt írta be kedd délelőtt a Székely Nemzeti Múzeum vendégkönyvébe Áder János magyar államfő, aki magánlátogatáson tartózkodik Erdélyben. A mindenkori köztársasági elnök személyén és hivatalán keresztül is kifejezi a magyar nemzet egységét – jelentette ki az államfő keddi, nem hivatalos csíkszéki látogatása során.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Hamlet című előadásának megtekintésével hétfőn este kezdődött Áder János Magyarország elnökének háromszéki látogatása. Értesüléseink szerint az előadást követő állófogadáson az államfő pozitívan értékelte a látott előadást, megdicsérte a sepsiszentgyörgyi színművészeket.
Elsősorban az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz kötődő emlékhelyeket szeretett volna felkeresni, így alakult ki a magyar államfő programja – mondta el kedd reggel a Székely Nemzeti Múzeumban a sajtó képviselőinek Tamás Sándor. Kovászna Megye Tanácsának elnöke úgy nyilatkozott rendkívül fontosnak tartja, hogy Magyarország közméltóságai minél gyakrabban jöjjenek Székelyföldre. „Mutassuk meg értékeinket, amelyeket ezer éven keresztül építettünk. Fontosnak tartjuk ezeket a látogatásokat, ezeknek, azontúl hogy magánlátogatás, nagyon erős érzelmi töltete és üzenete van a lakosság irányába” – fogalmazott.
Áder Jánosnak és feleségének, Herczegh Anitának Vargha Mihály múzeumigazgató mutatta be a Székely Nemzeti Múzeum In memoriam Gábor Áron kiállítását, valamint a pénteken megnyitott új időszakos kiállítást, amelyen a szabadságharc ritka ereklyéit lehet megtekinteni. Az államfőt láthatóan érdekelte a Gábor Áron eredeti ágyúja, amely pár éve ismét Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban található. A Háromszékre első alkalommal látogató Áder János a következőket írta a múzeum vendégkönyvébe: „Fogadják őszinte elismerésemet az 1848-49-es kiállításukért. Remélem, minél több fiatal tér majd be a Székely Nemzeti Múzeumba, és megismeri történelmünk e fontos pillanatának emlékeit. Időutazás, emlékezés, hagyományápolás legyenek a fő motivációi az erdélyi fiataloknak.”
A múzeumi látogatás végén Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke egy Gábor Áron arckép másolatot (amelynek eredetije Kézdivásárhelyen van), valamint a Descriptio Transilvanie című térképgyűjteményt adott át a köztársasági elnöknek, Hercegh Anitának pedig festett „kincses ládikóval” kedveskedett. A város részéről Antal Árpád polgármester Sepsiszentgyörgy képes történetét és egy Kós Károly rézplakettet ajándékozott az elnöknek, a feleségének pedig egy nemezelt sálat adott, Vargha Mihály múzeumigazgató pedig az intézmény kiadványaiból összeállított könyvcsomaggal lepte meg az elnöki párt. Sepsiszentgyörgyről Csernátonba, a Haszmann Pál Tájmúzeumba utazott a küldöttség.
Felsőháromszéken is fogadták Ádert
Már a csernátoni Haszmann Pál tájmúzeumnál is kitűnt, hogy Áder Jánost a felsőháromszékiek mennyire tisztelik, Kézdivásárhelyen viszont még inkább. Az elnöki házaspár látogatása ünnepi hangulatban zajlott.
Nagy volt a sürgés-forgás a Haszmann Pál nevét viselő intézménynél: Áder János és neje, Hercegh Anita látogatása az múzeum munkatársait, illetve a falubelieket is lázba hozta. Székely ruhás lányok és fiúk várták az anyaországi méltóságokat, akik a programjukhoz képest jócskán késve érkeztek meg Bod Péter szülőfalujába. A magyarországi és román biztonságiaktól kísért házaspár nem feszélyeztette magát: megkóstolta a jóízű szilvapálinkát, a legjobb ízűnek titulált csernátoni kürtőst, majd Haszmann Pál vezetésével villámlátogatást tett a falumúzeumban. A félórás látogatás során csak a múzeum töredékét nézhette meg az elnök, illetve felesége: az idő szorítása miatt néhány kopjafát, a szabadtéri gépmúzeumot és a rádióházat tekinthette meg, a tulajdonképpeni múzeumépületbe alig pár pillanat erejéig lépett be.
Kézdivásárhelyen néhány száz ember volt kíváncsi Áderre, aki megérkezése után először egy kávét fogyasztott el Bokor Tibor polgármesterrel, Tamás Sándor megyei tanácselnökkel, valamint Hegedüs Ferenc önkormányzati képviselővel ez utóbbi vendéglátóipari egységében.
A magas rangú vendég a Gábor Áron téren, az ágyúöntő mester szobránál egy rögtönzött kulturális ünnepségen is részt vett. Áder neje szemmel láthatóan többször elérzékenyült, könnyekkel küszködve hallgatta végig az előadást, aminek a végén a házaspár megkoszorúzta az ágyúöntő szobrát.
Ezt követően Áder János és kísérete megtekintette a 11-es, illetve a 10-es udvarteret, majd a Nyerges-tetőre mentek.
Kopjafát állítottak a Nyerges-tetőn
A mindenkori köztársasági elnök személyén és hivatalán keresztül is kifejezi a magyar nemzet egységét – jelentette ki Áder János keddi nem hivatalos csíkszéki látogatása során.
Áder János, Magyarország államfője és felesége, Herczegh Anita nem hivatalos romániai látogatása során Kézidvásárhelyről érkezett kedden délben a Nyerges-tetőre. Az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseinek állított emlékműnél találkozott Borboly Csabával, Hargita Megye Tanácsának elnökével és az alcsíki polgármesterekkel.
A köztársasági elnök köszöntötte a jelenlévőket, és beszélgetésbe elegyedett velük. Kifejtette, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei egyaránt fontosak kell legyenek a Magyarországon és a Székelyföldön élő magyarok számára, ahogyan az idős nemzedék mellett a fiatalok számára is. Rámutatott, hogy az 1848-49-es szabadságharc nélkül nem lehetne polgárosodásról, modern kori Magyarországról beszélni. Hozzátette, így van ez még akkor is, ha meg kellett várni az 1867-es kiegyezést, ahol Deák Ferenc elérte mindazt, amit a szabadságharc alatt fegyverekkel nem tudtak kivívni. Arra az újságírói felvetésre, miszerint a székelyek a nehéz időkben bátorításnak értékelik a magyar államfő látogatását, Áder János kifejtette: „a mindenkori köztársasági elnöknek van egy alkotmányi kötelezettsége: a személyén, a hivatalán keresztül is ki kell fejeznie a nemzet egységét”.
Miután a házaspár az emlékműnél elhelyezte a kegyelet koszorúját, a hősök temetőjébe vonult, ahol Tamás József római katolikus püspök megáldotta az általuk állíttatott kopjafát. Ezt András Lajos fafaragó készítette, aki a helyszínen ismertette a kopjafa szimbólumainak jelentését, majd a hagyományos székely mesterségek fontosságáról és azok életben tartásáról beszélgettek az elöljárókkal.
Áder János feleségével a Nyerges-tetői látogatást követően Csíkszeredában ebédelt, majd a délutáni órákban Madéfalvára utazott, hogy koszorút helyezzen el a Siculicidium emlékműnél. A felcsíki települések polgármesterei mellett sok helybéli is az emlékműnél várta az államelnök érkezését, aki személyesen köszöntötte az elöljárókat és a helybélieket. Rövid látogatása után rögtön továbbindult, hogy Gyergyószéken is találkozhasson a helybéliekkel.
Gyergyói emlékművek előtt tisztelgett Áder János
Gyergyószentmiklóson az önkormányzat képviselő-testülete, egyházi vezetők, helyi és környékbeli települések lakói fogadták Áder Jánost és kíséretét az örmény katolikus templom kertjében, ahova a vörösköpönyegesek sorfala között vonult be a magas rangú vendég és kísérete. Az örmény egyházi kórus rövid előadását követően Mezei János polgármester köszöntötte a vendégeket. Az államfő Czetz János honvédtábornok emlékplakettjénél koszorút helyezett el, majd a házigazdák felkérésére kíséretével és a fogadása összesereglettekkel együtt a templomba vonult. Ott Szilágyi Lőrincz plébános és Magyari Sáska Zsolt egyetemi tanár ismertette a templom, illetve a gyergyói örménység történetét
„Amit legfőképpen megköszönök önöknek, az a hit megőrzése, a hagyományok ápolása, a történelmi példaképek emlékállítása, és hogy a fiataloknak megmutatják, hogy kik is voltak az őseik és mit köszönhetnek nekik” – szólt vendéglátóihoz Áder János.
A kötetlenné alakuló beszélgetés során elmondta, Böjte Csaba gyergyószentmiklósi gyermekotthonában nevelkedő két kislányért vállaltak keresztszülőséget feleségével.
„Gyergyószentmiklóshoz másfajta szálak is kötnek bennünket. Ezért valószínű, hogy ide gyakrabban járunk majd, mint más településekre” – búcsúzott a fogadására összegyűltektől az elnök, magyarázatot is adva neje, Herczegh Anita távolmaradására. Mint mondta, az örmény közösségnél tett látogatása idején felesége éppen keresztgyermekeiket kereste fel.
Az örmény templomtól gyalog vonult a Petőfi- és a Kossuth-szoborhoz a küldöttség, ahol Áder János virágok elhelyezésével tisztelgett a forradalom nagyjainak emléke előtt.
Gyergyószentmiklósról a kora esti órákban távoztak a magas rangú vendégek és kíséretük. Erdélyi látogatásuk utolsó állomása Válaszút lesz.
Bartos Lóránt, Kömény Kamilla, Pethő Melánia, Gy. Turoczki Emese
Székelyhon.ro,

Interetnikai reakciókat provokálnak
Egy tizenkét éves román nemzetiségű fiú tett feljelentést a sepsiszentgyörgyi rendőrségen az őt ért halálos fenyegetések okán. A március 15-ei ünnepségek alatt fényképezte le magát, háttérben az ünneplő magyarokkal. A közösségi oldalon fenyegették meg a posztolt képe miatt. A fiút egyik felnőtt rokona kísérte el – számolt be Ion Popa Kovászna megye rendőrparancsnoka.
A Hargita megyei, de sepsiszentgyörgyi iskolában tanuló fiú a március 15-ei ünnepségsorozat ideje alatt a tömegtől távolabb, a Mihai Viteazul szobor közelében egy román zászlóba burkolózva fényképezkedett, háttérben az ünneplő tömeggel. A fényképet a Facebook közösségi portálon tette közzé. A közel ezer hozzászóló közül sokan agresszíven reagáltak a képre, a fiú ezért halálos fenyegetések miatt tett bejelentést a rendőrségen.
A fiú adatlapján zajló interetnikai szóváltásnak még korántsem vége. Ion Popa rendőrparancsnok szerint az ilyen cselekmények törvényesen megelőzhetetlenek, mivel bárki szinte bármit kiírhat a közösségi oldalakra. A halálos fenyegetésesek esetében is csak úgy nyomozhatnak hivatalosan, ha rendőrségi feljelentés van az ügyben, amit a fiú megtett. A fiú egyébként bátorító üzenetet kapott Sabinától, a trikolór fejpántos kislánytól is.
A háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat közlése szerint az ilyen esetek nem illeszkednek a szolgálat és az általa képviselt és védett jogok és értékek körébe. Markó Attila, a szolgálat munkatársa az ügy kapcsán azt nyilatkozta, „furcsa számunkra, hogy pont március 15-én, egy évvel a hajpántos kislány után fellépett ez a fiú. Nem hagyhatjuk szó nélkül, de nem bagatellizálhatjuk a halálos fenyegetést sem. Azonban fontos kiemelni, hogy ennél sokkal súlyosabb tett a gyűlöletbeszéd, a provokáció. Nagyobb kárt okoz a provokátor, mint a reagálók. Elítélendők az ilyen típusú reakciók, de vajon véletlen-e a 14 év alatti gyerekek cselekedete, mivel ők nem vonhatóak felelőségre büntetőjogi szempontból. Országszerte incidens és provokációmenetes volt a magyarok ünneplése és feltehetően egyesek kiprovokálnak reakciókat, ilyen elszigetelt esettel” – tette hozzá Markó.
Pontosan egy évvel ezelőtt Sabina, a trikolór fejpántos kislány, a kovásznai Körösi Csoma Sándor Szakközépiskola egyik diákja idézett elő országos botrányt. Ion Popa erről az ügyről nyilatkozva azt mondta, a rendőrség azonosította azt a Magyarországon élő férfit, aki őt halálosan megfenyegette, tettét be is ismerte, bűnügyi eljárás folyik ellene. A fiú ügyében elindult a nyomozás és azonosítják a fenyegetőket – mondta Popa.
Szabó Enikő
Székelyhon.ro,

Félszáz tanügyi állás szűnik meg Kovászna megyében
A következő tanévtől 58 végleges tanügyi állás szűnik meg Kovászna megyében, jelentette be kedden, sajtótájékoztatón Keresztély Irma. A főtanfelügyelő szerint az elmúlt tanévhez képest 800 diákkal van kevesebb, emiatt kevesebb pedagógusra van szükség.
A végleges állások mellett több helyettesítő tanár munkahelye is veszélybe kerülhet.
A főtanfelügyelő (képünkön) hangsúlyozta, a rendszerváltás után nagy hiba volt, hogy a tanügyben bevezették a végleges állás fogalmát.
„Vannak olyan tanárok, akik évtizedek óta szakképzett helyettesítőként tanítanak, mert a lakhelyük közelében soha nem hirdettek meg végleges állást, és előfordul, hogy sokkal nagyobb hozzáértéssel, odaadással végzik a munkájukat, mint akinek megvan a biztos, végleges állása, ahonnan nem mozdítható el” – magyarázta az oktatási szakember.
Keresztély Irma nehezményezi, hogy vannak a munkájukat felületesen végző pedagógusok, akikre a diákok is panaszkodnak, és akik nem tudnak eredményeket felmutatni, ám ha végleges állásuk van, szinte lehetetlen elmozdítani őket az állásukból.
A főtanfelügyelő arról is beszámolt, hogy három Kovászna megyei iskola, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly, illetve Puskás Tivadar Iskolacsoportban, valamint a bodzafordulói Nicolae Bălcescu iskolában egyetlen tizenkettedikes diáknak sem sikerült a próbaérettségije.
„Ezek az eredmények kiegyensúlyozott beiskolázási tervvel kiküszöbölhetők. A Kós Károly iskola már korábban levonta a következtetést, ősztől nem is indítanak középiskolás osztályokat: mesterembereket képeznek, mivel rájuk is nagy szükség van. A többi szakiskola egyelőre ragaszkodott legalább egy középiskolás osztályhoz, aztán meglátjuk az eredményeket” – mondta a főtanfelügyelő.
Azokban az iskolákban, ahol rendkívül gyengék voltak a próbaérettségi eredményei, tanfelügyelők követik figyelemmel a következő hónapokban a diákok felkészítését. Kovászna megyében a legjobb átmenési arányt a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium érte el a próbaérettségin, ebben a tanintézetben a diákok 50 százaléka vizsgázott sikeresen. Ez azt jelenti, hogy a legerősebb elméleti középiskolákban is a diákok fele megbukott – összegzett Keresztély Irma.
Bíró Blanka |
Székelyhon.ro,

Indokolatlannak tartja a kitoloncolást, cáfolja a gyűlöletkeltést Mikola Béla
Cáfolta a Székelyhon.ro megkeresésére Mikola Béla, az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakasz vezetője az Evenimentul Zilei országos napilapban megjelenteket, miszerint a marosvásárhelyi Vártemplomban gyűlöletkeltéssel foglalkoznának, s ott tették volna le a hűségesküt is.
A magyar állampolgársággal rendelkező, de három éve Marosvásárhelyen élő és dolgozó Mikola elmondta, egyelőre nem tudja, hogy miért akarják kitiltani Romániából. Ügyében a per csütörtökön lesz Bukarestben.
Az Evenimentul Zilei román nyelvű napilapban egy állítólagos gárdatag testvére arról számol be, hogy Marosvásárhelyen a Vártemplom a gárdások „fészke”, ahol rendszeresen találkoznak, ott teszik le az új tagok a hűségesküt és, hogy a fiatalokat román-, cigány- és zsidógyűlöletre tanítják, és azt kell megfogadniuk, hogy a magyar nemzetért a vérüket is odaáldozzák.
Soha nem voltak a Vártemplomban
Mikola Béla kérdésünkre azt nyilatkozta, hogy a Hargita és Maros megyében levő, 32 tagot tömörítő Székely Szakasz tagjai soha nem voltak a Vártemplomban, egyszer koszorúzták meg a templom udvarán levő kopjafát. Az avatás mindig Magyarországon történik, és mindig változik a helyszín. „Mindegyik tagnak vannak román ismerősei, barátai, munkatársai, szó sincs arról, hogy gyűlöletet szítanánk. Nem titok, hogy a magyarságért kiállunk, a magyar emlékműveket újítjuk fel, a magyar ünnepekkor mindig koszorúzunk, és ha lehet, egy-egy verset, gondolatot is elmondunk. Karitatív munkát is végzünk, és amikor árvaházakba ruhát viszünk, nem kérdezzük meg, hogy az a gyermek magyar vagy román” – mondta Mikola Béla.
Nem készülnek semmiféle harcra
Azon kérdésünkre, hogy miből áll a Székely Szakasz tevékenysége, Mikola fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy nincs katonai, fegyveres kiképzés. „Nem készülünk semmiféle harcra. Az igaz, hogy a zászló piros-fekete, és ez a székely harci zászló. Főleg karitatív tevékenységet végzünk, iskolákban, árvaházakban, építkezésnél önkénteskedünk, ugyanakkor a hagyományőrzést tartjuk fontosnak, és a magyar ünnepnapokon koszorúzunk. A tevékenységeink soha nem a románok ellen szólnak” – mondta Mikola.
Tárgyalják a kitoloncolás ügyét
Mikola Béla elmondta, hogy a Székely Szabadság Napján a Székely Szakasz tagjai részt vettek a megemlékezésen, de egyikük sem vett részt a főtéren levő dulakodásban, egyikük sem kapott csendőrségi pénzbírságot. „Az egyik román napilapban megjelent egy fénykép egy kopasz, kövér férfival, aki állítólag azt kiabálta a csendőröknek, hogy «megöllek te», s a kép alá oda volt írva, hogy Mikola Béla fenyegette a rendfenntartókat. A képen nem én vagyok, és be fogom perelni a szóban forgó kiadványt. Ez váltotta ki a nevemhez fűződő cirkuszt. A román média úgy állította be, mintha az Új Magyar Gárda egyenlő lenne a náci mozgalmakkal. A kitoloncolásról egyelőre semmi konkrétumot nem tudok mondani, az ügyvédem még nem kapta kézhez a vádiratot, nem tudjuk, mivel vádolnak. Csütörtökön tárgyalás lesz Bukarestben, akkor megpróbálunk halasztást kérni, hogy tanulmányozzuk a vádakat” – nyilatkozta Mikola Béla.
Simon Virág
Székelyhon.ro,

Kinőtte a Kultúrpalotát a TDK
A múlt évben huszadik születésnapját betöltött orvostanhallgatóknak szóló Tudományos Diákkonferenciát (TDK) akkreditálták idén, ami azt jelenti, hogy már nem csak egyetemistáknak, hanem rezidenseknek, PHD-hallgatóknak és szakorvosoknak is szól az esemény.
Nagy dolognak számít a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem életében, hogy akkreditálták a TDK-t. A szervező Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) elnöke, Tubák Nimród szerint ez konkrétan azt jelenti, hogy az eddigi nagyszámú diák célközönség mellett a rendezvény megszólít egy másik célközönséget is. „A TDK ezentúl azoknak a rezidenseknek, PHD-hallgatóknak és szakorvosoknak is szól, akiknek minden évben kötelezően össze kel gyűjteniük egy bizonyos számú kreditpontot konferenciákon és workshopokon való részvétellel. A marosvásárhelyi TDK 14 kreditpontot ér” – mutatott rá az MMDSZ elnöke.
A TDK főszervezője, Virág Tímea Helga elmondta, idén annyira bővült a rendezvény programja, hogy már kinőtte a Kultúrpalotát, így a szervezők kénytelenek voltak a Bernády Házba is programot szervezni. Csütörtökön párhuzamosan a Kultúrpalotában és a Bernády Házban is zajlik majd a versenyszekció, valamint az előadások.
„Idén a tudományos versenybe összesen 298 dolgozat érkezett, ebből 220-at marosvásárhelyi orvostanhallgatók írtak, a maradékot pedig a szegedi, budapesti, pécsi és debreceni orvosi egyetemek hallgatói” – tudtuk meg a főszervezőtől.
A diákok dolgozatai mellett számos érdekes workshop és neves meghívott is bekerült a TDK programjába. Többek közt a a Harward oktatója, Baffy György professzor tart előadást, de a Pécsi Tudományegyetemről, a Szegedi Tudományegyetemről is érkeznek neves professzorok, valamint a MOGYE oktatói közül is előadnak páran.
Bár a rendezvény szerdán egy workshoppal megkezdődik, hivatalosan csak csütörtökön nyílik meg. A négynapos rendezvényt több mint 130-an szervezik, diákok a tanárokkal karöltve.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

Készen kell állni a fejlesztések megvalósítására
Magyar jövőt csak Budapestről lehet tervezni – hangzott el a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kedden délután Székelyudvarhelyen megtartott sajtótájékoztatóján, melyen Szász Jenő intézetelnök és Molnár György hálózatfejlesztési igazgató a Kárpát-medencei szintű fejlesztési együttműködés megalapítására indított fórumsorozatot mutatta be a szakmai a körút hetedik állomásán.
A külhoni magyar nemzet szakmai képviselőit, fejlesztési szakembereit egy hálózatba gyűjtenék – mondta el Szász Jenő a fórumsorozat céljáról, hozzátéve, szándékuk tartalmat adni a határokat átívelő nemzetegyesítésnek. Leszögezte, a külhoni magyaroknak azt kell felismerniük, hogy magyar jövőt őszintén csak Budapestről lehet tervezni, ugyanis Bukarest, Kiev, Pozsony vagy Belgrád nem érdekelt abban, hogy területeiken biztató jövője alakítson ki a magyar nemzeti közösségeknek.
Új nemzetközösséget kell építeni, a XX. század tragikus eseményeit és annak következményeit csakis új, XXI. századi eszköztárral lehet kijavítani – hangzott el a sajtótájékoztatón. Az összefüggő Kárpát-medencei rendszer felépítése a térségben élő magyarság újraépülését és gyarapodását szolgálná. Egyik legfontosabb eszköznek az Európai Uniót jelölte meg az intézetelnök, aki a közös projektek lehetőségeire hívta fel a figyelmet, ugyanis ezek jelenthetnek áttörést a magyar közösségeknek. Ennek megfelelően Budapesten kívül a szomszédos országok fővárosaiban is lehetne pályázni a partnerségek által.
A hálózatépítés a magyarság rendelkezésére álló források összekapcsolása lenne – tisztázta Molnár György, hozzátéve, az élet minél több szakterületén készen kell állni a Kárpát-medencei fejlesztési projektek megvalósítására. Egy fejlesztési adatbázist hoztak létre ennek érdekében, mely a felkészült szakembereket és szervezeteket gyűjtené össze. A fórumsorozatokon a helyiekkel folytatnak szakmai megbeszéléseket, valamint az adatbázisba történő regisztrációra buzdítják a részvevőket. Remélik, hogy a tájékoztató körút végére 300 fejlesztési szakértő és közel 200 szervezet csatlakozik az adatbázishoz. Jelenleg több mint százan regisztráltak, terveik szerint április elejére készül el az adatbázis a Kárpát-medencei fejlesztési programokra.
Veres Réka
Székelyhon.ro,

’48-as honvédtisztnek állítottak obeliszket Diószegen
Bihardiószegen már szombaton megkezdődtek a szabadságharc évfordulójához kapcsolódó megemlékezések. A hegyaljai temetőben obeliszket avattak Csellei Károly ’48-as honvédtiszt emlékére.
“A hazafiság Isten szerint való érzés” – írja Karácsony Sándor. Ez a mottó állt a március 15.-i ünnepség meghívóján, mely szombaton délután a bihardiószegi református templomban kezdődött. Nemzeti ünnepünk alkalmával a Gróf Széchenyi István Huszárszázad megalakulásának 5. évfordulóját ünnepelte. Nem mindennapi eseménynek lehettek részesei a jelenlevők, a huszárok felvonulásával kezdődött az ünnepség, akik Kossuth-nótákat énekelve vonultak át a parókiáról a templomba. Ott Oláh Attila tépei (Hajdú Bihar megye), Bihardiószeg testvérgyülekezetének lelkésze hirdette Isten igéjét. Ezt követően Mados Attila polgármester, Jakab László helyi és Vadász István tépei főgondnokok köszöntötték a jelenlevőket. Megható pillanat volt, amikor Vadász István a tépei gyülekezet nevében egy kardot ajándékozott Gellért Gyula lelkipásztornak közelgő nyugdíjba vonulása alkalmából, a gyülekezetnek pedig egy zászlót nyújtott át emlékbe. Ünnepi műsorok következtek: a furulyacsoport és ifjúság, valamint az Asók István Református Énekkar szolgálata.
Koszorúzás
A Himnusz eléneklése után a templomkertben folytatódott az ünnepség, ahol a viharos szél ellenére a hagyományőrző citerazenekar, az említett énekkar és a huszárok ajkáról ismert huszárnóták hangzottak el. Eskütételre is sor került: a Gróf Széchenyi István Huszárszázad új tisztjeinek esküjét bevette G.Kiss Géza huszár őrnagy. Felvonulás és koszorúzás következett Szilágyi Jolán vezetésével, a koszorúzás állomásai: az 1848-as kopjafa, Kossuth Lajos mellszobra, Simonyi József óbester domborműve, Széchenyi István emléktáblája. Az ünnepség Csellei Károly, 1848-49-es honvédtiszt obeliszkjének avatásával, megáldásával és koszorúzásával ért véget a Hegyaljai temetőben. Avatóbeszédet mondott Adorján Csaba huszár őrnagy és Csontos János huszár százados. Isten áldása legyen mindazoknak életén, akik e szép ünnepet megszervezték, megvalósították és azoknak életén is, akik az időjárás kiszámíthatatlansága ellenére is eljöttek, hogy méltóan emlékezzünk magyar nemzetünk hallhatatlan hőseire. “Magyar jövendőt – Isten kegyelméből – csak erős nemzettudattal valósíthatunk meg.” (Gellért Gyula)
Ghitea Angéla kántor
erdon.ro,

Egyetlen mandátum
Ezen a héten postázza a szavazólapot a külföldön élő magyar választópolgároknak a Nemzeti Választási Iroda (NVI). Pontosabban csak azoknak közülük, akik már regisztráltak – az NVI honlapján tegnap délután 179 667 főn állt a számláló.
Ugyan lassan 550 ezren lesznek azok, akik az egyszerűsített honosítás keretében letették az állampolgársági esküt, közülük nem mindenki tud vagy akar levélben szavazni. Van köztük például 110 ezer kiskorú és legalább nyolcvanezer olyan külhoni magyar, akinek már van magyarországi lakcíme (tehát korábban is itt élt), így nem kellett bejelentkeznie. Regisztrálni egyébként szombat délután négy óráig lehet az NVI-nél.
Már eddig is kampánytéma volt, és várhatóan az is marad, hogy miért szavazhatnak a határon túl élő magyarok. Akad olyan párt a baloldali összeborulásban (a Demokratikus Koalíció), amelynek benne van a programjában, hogy hatalomra kerülés esetén azonnal eltörölné a külhoni magyarok választójogát, sőt az egész egyszerűsített honosítást. Következetesek ebben a kérdésben: Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként is harcos nemre buzdított tíz éve a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson. Mesterházy Attila pár hónapja az MSZP nevében Kolozsváron emiatt bocsánatot kért, de kérdés, hogy a baloldali összefogásban most ki viseli a kalapot.
A méltatlan vita azért a legszomorúbb, mert nincs tétje. Ma már a szakértők is azt mondják (legutóbb a Mérők klubja nevű rendezvényen, ahol a hazai társadalomkutatók vettek részt), hogy a külföldi borítékos szavazatok gyakorlatilag nem befolyásolják a választás kimenetelét – ha a baloldal győz, nem ennek ellenére fog győzni, és ha veszít, nem emiatt fog veszíteni. A listás szavazatok jelentősége csökkent az új felállásban, vagyis megnövekedett az egyéni választókerületek súlya: eddig a 386 képviselőből 176, tehát 46 százalék; az új szabályok szerint pedig a 199 fős parlamentből 106, tehát 53 százalék kerül be közvetlenül az Országgyűlésbe. A külföldön élő, de anyaországi lakcímmel nem rendelkező szavazók egyéni jelöltekre nem, kizárólag a pártlistákra szavazhatnak. A szakértők azt mondják, ha félmillióan szavaznának, és mindannyian egy pártra tennék a voksukat, akkor is csak két-három mandátumról dönthetnének. De hát fentebb kiderült: szélsőséges esetben sem voksolhatnak többen 350 ezernél, és annak sincs realitása, hogy mindannyian ugyanúgy gondolkodnak. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megtippeljük: április hatodikán egyetlen mandátum sorsa múlik a döntésükön a 199 fős parlamentben.
Bár közjogilag nem a legpontosabb megfogalmazás, de fel lehetne tenni úgy is a kérdést: akarja-e választópolgár, hogy a határon túl élő több millió magyart képviselje egyetlen képviselő az Országgyűlésben? Ennek fényében teljesen érthetetlen a baloldal rugózása a kérdésen: egyszerűen nem akarják elfogadni, hogy egy nemzet vagyunk, éljünk bárhol a világban. Ebből cirkuszt csinálni olyan, mintha egy csapat a vereség után arra fogná a rossz szereplést, hogy a mérkőzés elején nem ők végezhették a szimbolikus kezdőrúgást.
A határon túl élő magyarok voksolása jelképes ügy, de fontos szimbólum: összetartozunk. Közel száz év szétszakítottság után végre közösen döntünk a jelent és a jövőt érintő kérdésekben.
Aki sajnálja azt az egy mandátumot tőlük, az Gyurcsánnyal szólva felülhet a gázrezsóra.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet,

Nemzetpolitikai államtitkárság: megjelentek a külhoni magyar felsősök éve program pályázati felhívása - Megjelentek a külhoni magyar felsősök éve program pályázati felhívásai: az osztályfőnökök továbbképzésen való részvételre jelentkezhetnek, és kérelmek adhatók be óvoda- és iskolapedagógusok együttműködésének támogatására is.
A nemzetpolitikai államtitkárság keddi MTI-hez eljuttatott tájékoztatása szerint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a 2014 a külhoni magyar felsősök éve program keretében pályázatot hirdet osztályfőnökök, vagy osztályfőnöki teendőket ellátó pedagógusok számára. A pályázat nyertesei egyhetes továbbképzésen vehetnek részt a Balaton partján. A továbbképzésre 100 ember jelentkezését várják, a nyertesek részére biztosítjuk a továbbképzés részvételi költségeit. A pályázatokat március 31-ig lehet benyújtani.
Pályázatot hirdetnek továbbá külhoni óvoda- és iskolapedagógusok együttműködésének támogatására. Mint írták, az ő munkájuk nagyban meghatározza a külhoni magyar felső tagozatos diákok közösségének számát, ezért olyan közös programok megvalósítását is támogatják, amelyek biztosítják, hogy a külhoni magyar iskolákban minél több diák tanuljon.
Kiemelték: a külhoni magyar szülők döntésében, hogy gyermeküknek anyanyelvi nevelési intézményt válasszanak, meghatározó szerepe van az intézmények közti zökkenőmentes átmenetnek, az óvodában és az iskolában nevelő pedagógusoknak. A pályázatra ezért olyan óvodapedagógus-tanító párosok (legalább két pedagógus) jelentkezését várják, akik vállalják, hogy hét hónapon keresztül együttműködnek, és eközben legalább négy, óvodások, iskolások és szülők vagy nagyszülők számára megszervezett magyar nyelvű közös programot valósítanak meg.
A támogatás mértéke a négy megszervezett, támogatott programba bevont gyermekek számának átlagától függ, a rendelkezésre álló támogatási keretösszeg 5 millió forint. A pályázat megvalósítási időszaka 2014. június–decembere, a jelentkezéseket március 31-ig lehet benyújtani.
(MTI)

Szülőföldünkön és magyarként akarunk élni
Felháborítóak az utóbbi hónapoknak a román hatalom legmagasabb köreiből irányított magyarellenes kirohanásai, intézkedései és megnyilvánulásai. Bár eddig sem voltak illúzióim Bukarest velünk kapcsolatos szándékait illetően, most mégis megdöbbent ez a minket megfélemlíteni hivatott szennyes szóáradat, hiszen nem csak jóérzésbe ütköző, hanem tartalmilag is kimeríti a Büntető Törvénykönyv gyűlöletszításra és uszításra vonatkozó passzusait. Mindhiába, mert itt a törvények csak egyesekre, jelen esetben ránk vonatkoznak, míg a minket támadók, a hatóságok beleegyezése, hallgatólagos támogatása, sőt védnöksége mellett a legocsmányabb gyalázkodást is megengedhetik maguknak.
Ilyen körülmények között és történések közepette, óhatatlanul felvetődik a kérdés: milyen állam az, mely minden szinten rágalom- és gyűlölethadjáratot folytat saját polgárainak egy jól behatárolható része ellen? Milyen állam az, melyben korlátozzák és megakadályozzák egy nemzeti közösség tagjait, hogy gyakorolják a gyülekezés és szabad véleménynyilvánítás alkotmány által is biztosított jogát? Milyen állam az, melynek elnöke és nem csak ő, nyíltan és folyamatosan fenyegethet egy népcsoportot, ha az megfogalmazza jogos követeléseit? És végül, hazánknak érezhetünk-e mi, erdélyi magyarok egy olyan országot, mely az említett módon viszonyul hozzánk és bánik velünk?
Súlyos kérdések ezek, ezért a rájuk adható válaszok épp olyan egyértelműek kell, hogy legyenek, mint a hatalom azon rejtett, de általunk rég felismert szándéka, mely a részünkről sérelmezett bánásmódhoz vezetett. Ez ugyanis nem más, mint Románia magyaroktól történő mihamarabbi megtisztításának az igyekezete. Mindezek tudatában pedig, ha e titkos terv feladására akarjuk kényszeríteni őket, akkor nyíltan ki kell mondanunk, hogy tudunk róla, és kivitelezését meg fogjuk akadályozni. Le kell, szögeznünk tehát, hogy mi nem fogunk beolvadni vagy kivándorolni, mert az elkövetkező ezer esztendőben is az őseink vérével és verejtékével megszentelt szülőföldünkön akarunk élni és alkotni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma,

Újabb banigyűjtésbe kezd az Itthon vagyunk Egyesület – Nyilatkozat
Az Itthon vagyunk Egyesület értesülve az Izsák Balázsra, a Székely Nemzeti Tanács elnökére kirótt igazságtalan és megdöbbentően magas büntetésről, gyors megbeszélés után, úgy döntött, hogy a nálunk lévő banikból felajánlunk 1200 lejt, amennyiben Izsák úr úgy dönt, hogy kifizeti az összeget. Ugyanakkor érdemesnek tartjuk egy újabb banis akció elindítását, melynek szervezésében minden segítséget szívesen veszünk. Várjuk azoknak az embereknek a jelentkezését, akiknek rendelkezésére áll egy olyan helyiség, ahova a banikat gyűjthetjük, és azt fel is ajánlanák.
Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy szükségesnek látjuk ismét felmutatni az erőnket, azt hogy ha kell zárni tudjuk a sorainkat, mi, erdélyi magyarok. Itt az idő, hogy kiálljunk egy nemzettársunk mellett!
Itthon vagyunk Egyesület
vanegypercem.com
Erdély.ma,

A csendes nyelvi halál ellen küzd a Bukaresti Magyar Élet
Mély gyökerei vannak a magyarságnak a Balkán kapujában, Bukarestben, és névemlékek is, például a Bercsényiről elnevezett lakótelep. Magyar iskola hamarabb volt a román fővárosban, mint román, és lapja is már több ízben volt a bukaresti magyarságnak.
Bukaresti Magyar Élet néven az Ady Endre Gimnázium igazgatója, Bencze Mihály az elmúlt év novemberében lapot indított. Bencze Mihállyal Oláh Gál Elvira beszélgetett.
Az igazgató elmondta, hogy az egyházi statisztikák szerint Bukarestben jelenleg 30 ezer magyar él. A katolikus egyháznak köszönhetően Bukarestben már 1815-ben magyar iskola alakult, a legtöbb magyar pedig az első világháború előtt él itt – magyarázta Bencze Mihály. Hozzátette: a világháborúk megnyirbálták Bukarest magyarságát, de a két világháború közt gyarapodott a magyarság, újraképződött az iskolarendszerük, ám a második világháború után minden hanyatlásnak indult. A ’70-es években Bukarestbe telepítették a fontos magyar heti- és napilapokat, a tudományos életet, de ez a fellendülés a ’90-es évekig tartott, amikor a bukaresti magyarság elindult a „csendes nyelvi halál útján” – fejtette ki az Ady gimnázium igazgatója.
Benzce Mihály elmondta, hogy Bukarestben egy békés együttélés tanúi lehetünk, hiszen az iskolában van húsz olyan román gyermek, akiknek szülei románok, és magyar iskolába adták, mert szeretik a magyar kultúrát.
A templomokban részt véve az istentiszteleteken, elnézve a nagytatát, a nagymamát, az unokát, lehetett látni, 120 éves távlatban miként alakult az itteni magyarság sorsa, a szálakat összefonva szükség volt a Bukarestben megjelenő Magyar Életre, hogy olvassanak, írjanak magukról – nyilatkozta Bencze Mihály.
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Gerjesztik a magyarellenességet
Továbbra is a magyar közösség megfélemlítésére játszik Bukarest – egyértelműen látszik ez a székely szabadság napját követő eseményekből, a kemény hangú nyilatkozatokból, az egymást követő provokációkból, a magyar politikusokat bíráló kijelentésekből, magyar állampolgárok kitiltásából, a marosvásárhelyi felvonulás résztvevőinek és a megemlékezés szervezőinek bírságolásából.
Ráadásul egymással versenyeznek a román politikusok abban, hogy ki utálja jobban a magyarokat, ki lép fel szigorúbban ellenünk, nagy nekigyürkőzésükben, túlbuzgóságukban még azt sem veszik észre, abszurdba hajlik keménykedésük. Azt például a mai napig nem tudja megmagyarázni sem Traian Băsescu államelnök, sem Victor Ponta kormányfő, milyen államellenes merényletet követtek el a Jobbik vezetői Marosvásárhelyen, hogy aztán számos magyarországi vezetőt kitiltással fenyegessenek, néhányat meg be se engedjenek az országba. Aztán meg legalábbis furcsának és egyben árulkodónak minősíthetjük Victor Ponta azon nyilatkozatát is, melyben gratulált a rendfenntartóknak, amiért a március 15-i ünnepségeken nem történt rendbontás. Különös a nyilatkozat, mert ezért mégiscsak nekünk, a március 15-ét méltósággal ünneplő magyaroknak illett volna gratulálni – de árulkodóak is a miniszterelnök szavai: véletlenül sem teljes jogú, lojális állampolgárokként tekintenek ránk, hanem a hatóságok részéről különös odafigyelést igénylő, állandóan elszakadni vágyó, veszélyes közösségként. És, természetesen, a székely szabadság napjának megtorlása sem maradt el: szervezőkre és résztvevőkre egyaránt lecsapott a csendőrség, mi több, profizmusuk ékes bizonyítékaként még azt is sikerült azonosítaniuk a marosvásárhelyi megmozdulás résztvevői között, aki a rendezvény alatt kézdivásárhelyi otthonában tartózkodott. De ide kell sorolnunk azt a nyilvánvalóan kettős mércét is, amelyet a hatóságok alkalmaznak: a székely szabadság napján nem engedélyezték a felvonulást, de március 15-én a szélsőséges Új Jobboldal masírozhatott Kolozsváron, a Vatra Românească nacionalista szervezet pedig ugyancsak tüntethet Marosvásárhely főterén a magyar nyelvhasználat és a székely jelképek ellen. Úgy tűnik hát, Bukarestben ismét a legfelső szintekről gerjesztik a magyarellenességet. Jó lenne bebizonyítanunk, autonómiaküzdelmünkben nem hátrálunk, össze tudjuk zárni sorainkat, sem büntetéssel, sem zaklatással, sem fenyegetéssel nem tudnak eltántorítani céljainktól. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Hagyományápolásra buzdít Áder János (A magyar államfő Háromszéken)
Székelyföldi, 1848–1849-es tematikájú magánlátogatásának második napját a Székely Nemzeti Múzeumban kezdte Áder János, Magyarország köztársasági elnöke és felesége, Herczegh Anita. Ezt követően útjuk Kézdiszékre vezetett, Csernátont és Kézdivásárhelyt látogatták meg, majd a Nyergestetőn állítottak kopjafát. Erdélyi körútjukat Hargita megyében folytatták tegnap délután.
Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul és kísérete körében az elnöki pár gyalog érkezett a Székely Nemzeti Múzeumhoz, melynek kapujában Vargha Mihály igazgató köszöntötte őket. Az előcsarnokban Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere üdvözölte a vendégeket. Először az In memoriam Gábor Áron (1814–1849) állandó kiállítást mutatta be az igazgató, s azon belül is Gábor Áron ágyújához vezette a vendégeket. Majd a kökösi csata térképe és a székely Munkácsy, Gyárfás Jenő nagyméretű festménye, a Gábor Áron halála előtt időztek. A lovagterem felé menet Vargha Mihály megmutatta a székely nemzet pecsétnyomójának képét, utána a legfrissebb, nemrég az alkalomra megnyitott időszakos kiállítás, A szabadságharc ereklyéi című tárlat következett. Vargha Mihály tárlatvezetését Tamás Sándor kiegészítései fűszerezték. A hivatalos programban ennyi szerepelt, de az igazgató még becsalta a vendégeket a kápolnaterembe, ahol a Haza a mélyben című kiállítást mutatta meg, s a múzeum nagy kincsét jelentő Apor-kódex nemesmásolatát. A látogatás végén ajándékokkal kedveskedtek az elnöki párnak: Tamás Sándor Gábor Áron arcképének másolatával és a nemrég megjelent Descriptio Transilvaniae térképkatalógussal, Antal Árpád a Cserey Zoltán és József Álmos szerzőpáros Sepsiszentgyörgy képes története című munkájával, Vargha Mihály múzeumi kiadványokkal. Az elnökné asszony a Guzsalyas Alapítvány nemezsálával és egy festett faládikával gazdagodott. Ezt követően az államfő beírt a vendégkönyvbe: „Fogadják őszinte elismerésemet az 1848–49-es kiállításért. Remélem, minél több fiatal tér majd be a Székely Nemzeti Múzeumba, hogy megismerje történelmünk e fontos pillanatának emlékeit. Időutazás, emlékezés, hagyományápolás: legyenek a fő motivációi az erdélyi fiataloknak”. Ezt aláírta mind Áder János, mind Herczegh Anita. Tamás Sándor rendkívül fontosnak tartja, hogy Magyarország közméltóságai gyakran jönnek Székelyföldre, és hívja, jöjjenek minél sűrűbben, hisz Erdély, s azon belül bármely térség magyarjai ugyanúgy a magyar nemzethez tartoznak, mint a magyarországiak. Tisztelgés a ’48-as hősök előtt
Délelőtt 11 óra körül érkezett meg az elnöki pár és kísérete Alsócsernátonba, ahol a Haszmann Pál Múzeum bejáratánál Bölöni Dávid polgármester, Haszmann Pál és D. Haszmann Orsolya, a múzeum volt és jelenlegi vezetője köszöntötte, majd népviseletbe öltözött csernátoni fiatalok szilvapálinkával és frissen sütött kürtőskaláccsal kínálták őket. Megtekintették a kopjafákat (felvételünk), a technikatörténeti kiállítást, a régi mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjteményt, valamint a Damokos-kúriában berendezett múzeumi termeket, az államelnök beírt a múzeum aranykönyvébe, tisztelgett Végh Antal és Bod Péter mellszobra előtt. Háromszéki körútjukat Kézdivásárhelyen folytatták, a Jazz Cafféban elfogyasztott kávé után a déli harangszót követően Áder János a biztonságára diszkréten vigyázó magyar és román testőrökkel körülvéve gyalog tette meg az utat Gábor Áron szobráig, ahol mintegy háromszáz fős összesereglett tömeg fogadta tapssal. A szobornál díszőrséget állt a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület két huszára. Az elnöki pár koszorút helyezett el az ágyúöntő hős szobrának talapzatán, majd a magyar és a székely himnusz közös eléneklése után Bokor Tibor polgármester üdvözölte a köztársasági elnököt. Rövid beszédét „Mindig szeretettel várjuk önt vissza Kézdivásárhelyre” szavakkal zárta. Áder János megköszönte a nagyon meleg fogadtatást, és elismerését fejezte ki, hogy ápolják „mindannyiunk hőse, Gábor Áron emlékét”. A szobortól az államfő és kísérete a 11-es udvarteret járta végig, majd a 10-es udvartéren, az Incze László Céhtörténeti Múzeum udvarán keresztül – ahol megtekintette Gábor Áron ágyújának hű mását – tért vissza a főtérre. Továbbutazása előtt Bokor Tibor polgármesternek elmondta, hogy a nyáron Csernátonba jön, amikor ismét meglátogatja a céhes várost, ahol nagyon jól érezte magát. A magyar államfő és kísérete Kézdivásárhelyről a Nyergestetőre utazott, ahol felavatta az 1848/49-es szabadságharcban itt elesettek emlékére általa állíttatott, a csíkszeredai Művészeti Népiskola műhelyében készült monumentális kopjafát. A Nyergestetőn Áder Jánost fúvószenekarral és huszárokkal fogadták, házigazdaként Borboly Csaba megyeitanács-elnök, a Csíki Területi RMDSZ elnöke és Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte. Áder János megkoszorúzta az emlékművet, majd a kopjafához vonult a vendéglátókkal együtt, ahol András Lajos faragómester, a Művészeti Népiskola oktatója elmagyarázta az alkotást díszítő motívumok jelentését. A kopjafát Tamás József római katolikus segédpüspök áldotta meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Feladataink megtartó ereje (Böjte Csaba sepsiszentgyörgyön)
Merjük vállalni feladatainkat, mert azok fölnevelnek bennünket, gyarapodunk általuk, s higgyük, többre vagyunk képesek, mint amire önmagunkat tartjuk – buzdította hallgatóságát Böjte Csaba ferences szerzetes sepsiszentgyörgyi előadásán. A Parittya Egyesület rendezvényén zsúfolásig telt Gábor Áron Teremben hétfő este Jézus életútjának üzenetét egyaránt tolmácsolta: szeressük és merjük vállalni szülőföldünket, családunkat.
Mindannyiunk számára az a cél, hogy Isten társai legyünk a világ továbbteremtésében – fogalmazott Csaba testvér, miközben arra biztatott: ott, ahol és amit Isten tőlünk kér, bizalommal álljunk hozzá, alázattal, szeretettel vállaljuk és tegyük meg, hiszen képesek vagyunk rá. Munkája kapcsán elmondta, a dévai Szent Ferenc Alapítvány az elmúlt két évtized alatt ötezer rászoruló gyermekről gondoskodott, több mint felük mára kirepült. Hangsúlyozta: a nevelés lényege olyan feladat elé állítani a gyermeket, mely révén megtapasztalja korlátait, mégis tovább tud lépni, több lesz általuk. Ma otthont teremteni Erdélyben nem kis feladat – vélekedett Csaba testvér –, kérdés azonban: merjük-e vállalni a családalapítás, gyermekvállalás csodaszép feladatát? „Örömmel mondhatom, az elmúlt évben Csíkszeredában például többet kereszteltek, mint amennyit temettek – fejtette ki lapunknak. – Vannak pozitív jelek, eldugott falvakban, Egerszéken, Csinódon, ahol az elmúlt húsz évben szaporodott a lakosság. Ez azért érdekes, mert ezek a legnehezebben élhető, lakható földek, gazdag bánsági, mezőségi portákhoz viszonyítva itt nagy a szegénység, és mégis, a nehézség ellenére szaporodik a nép. Azt látom, hogy a nehézség nem szétcincálja népünket, ellenben sokszor éppen a munka, a feladat az, ami megtart bennünket. Ezt próbáltam ma üzenni a fiataloknak is: ne tartsanak a feladatoktól, ne féljenek tanulni, dolgozni, házat építeni, családot alapítani, mert mindezek visszahatnak ránk. Önmagamat tetteimmel építem, holnap azzá válok, amit ma teszek. Magamat gazdagítom saját munkámmal, és ez óriási igazság” – magyarázta Böjte atya. Gondozottjairól szólva elmondta, fel kellett vállalnia őket, hiszen bajban lévő gyermekek kértek segítséget tőle: „Sokszor úgy éreztem, egy-egy hatósági közeget meggyőzni, anyagiakat előteremteni, engedélyeket beszerezni meghaladja az erőmet. Ilyenkor, ha reggel szembemegyek a gyermekekkel, tekintetükben azt látom: a mi pap bácsink mindent meg tud oldani. Teremtő tekintetük van, erőt adnak nekem. Nagyon élvezem, amit végzek, közben persze elfáradok – de az erőfeszítés erősebbé tesz.” Kérdésünkre, miszerint másként döntene-e, mint évekkel korábban, ha még egyszer hivatást választhatna, Csaba testvér gondolkodás nélkül válaszolta: „biztosan nem, minden egyes gyerek egy nagy élmény, s olyan örömöket okoznak, amit én nem adnék semmiért”.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Pogromidéző március
Március 10-ét követően Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere az újságíróknak igencsak részletesen kifejtette véleményét a székely szabadság napi rendezvényekről. Bőszen tiltakozott a mindenféle "rendbontók, bűnözők, elmezavarodottak" megnyilvánulásai ellen, nehezményezte, hogy "Balázs úr" ígéretei ellenére elszabadultak az indulatok, és határozottan kijelentette: felvonulást többé nem hagy jóvá semmiféle szervezetnek, csupán megemlékezési ünnepségre vonatkozó kérelmet. Szavai nyomatékosításaként közölte, már két ilyen kérelem is érkezett, amelyeket el fog utasítani: a Vatra Româneasca és az Új Jobboldal március 16-ra illetve 27-re, a forradalmárok emlékművéhez tervezett felvonulásra kért engedélyt.
Ezzel szemben mára alaposan megváltozott a helyzet: a fenti két román szervezet, amelyekhez veteránok, volt tisztek, Hargita és Kovászna megyéből úgymond elűzött románok is csatlakoznak, mára tette át a polgármesteri engedéllyel is rendelkező, összevont tüntetés időpontját. A román sajtóban a "miting" és a "manifestatie" kifejezések jelentek meg, miközben a polgármester csupán a megemlékezési ünnepség engedélyezéséről beszélt. Az időpont mellett a helyszín is furcsamód változott. A keddi Vatra-felhívásban a prefektúra előtti gyülekezésre biztatták a románokat, tegnap már az Avram Iancu-szobor elé hívták őket "Erdély szent, ősi földjén az elődeik vére árán kivívott történelmi jogaikat követelni", valamint "a kormánytól tetteket követelni az alkotmány és a törvények betartatására, a nemzeti méltóság biztosítására", hiszen, mint mondják, itt és most, e nehéz időkben, amikor a román nemzet sorsa a magyar szélsőségesek provokációi miatt veszélybe került, a többségi nemzetnek fel kell mutatnia az erőt! A polgármester a Iancu-szobortól a Művész moziig hagyta jóvá a tüntetés helyszínét, gyakorlatilag majdnem a teljes főtéren, ahol ugye semmiféle felvonulásra nincs lehetőség...
Az erőt e román hazafiak pedig éppen március 19-én akarják felmutatni, azon a napon, amely Marosvásárhely magyarsága számára a negyed évszázaddal ezelőtti véres márciusi pogromot idézi, és éppen ott, ahol 24 évvel ezelőtt a békés, anyanyelvért folyó tüntetés véres összecsapásba torkollott: a város szívében. Ezen a napon akarnak tüntetni román nacionalisták, és a Marosvásárhelyt a harmónia városává kikiáltó polgármester jóvá is hagyta a fekete március sebeit feltépő tiltakozó megmozdulást. Hogy ki ellen tiltakoznak a román nacionalisták és kinek szól az erőfitogtatás, tudjuk. Dorin Floreának, a harmónia bajnokának pedig tudnia kellene, hogy a mai tüntetés engedélyezésével – amely könnyen átcsaphat szélsőséges megnyilvánulásokba – semmiképpen sem az általa deklarált és pannón hirdetett harmónia, megértés és békesség jegyében jár el. Ellenkezőleg, döntése újabb arculcsapás Vásárhely magyarságának!
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),

Büntetést rónának ki a Siculitas elnökére
Olyan hírek keringtek tegnap a világhálón, a Maros megyei csendőrség közleményére hivatkozva, hogy Izsák Balázs óriási bírságot kapott a március 10-i felvonulás miatt: 36 ezer lejes büntetésről szólnak, és állítólag azokat büntették, akik dulakodtak a csendőrökkel, illetve akadályozták a forgalmat a városban az engedély nélküli felvonuláson. Összesen tizenegy személyt bírságolták meg, három ellen pedig bűnvádi eljárás beindítását is kezdeményezték a hatóságok. A tüntetés főszervezője, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke 12 ezer lejes büntetést kapott.
– Mi igaz a hírből? – kérdeztük Izsák Balázst, az SZNT elnökét.
– Fogalmazzunk úgy, hogy kiküldtek egy jegyzőkönyvet. Az, hogy megbüntettek, még egy kicsit odébb lesz. Kiküldtek egy jegyzőkönyvet, amely arról szól, hogy kirónak ránk nyolcezer, meg háromezer, meg ezer lej büntetést a 60/1991-es törvény 26. cikkelyének a., b. és c. pontja alapján. Az a. pontért nyolcezret kellene fizetnünk, a b. pontot háromezer lejre taksálják, a c-t pedig ezerre.
A törvény 26. cikkelyének a. pontja szerint kihágásnak minősül és büntetendő, ha a szervezők bejelentetlen, bejegyzetlen vagy betiltott rendezvényt tartanak. Sem bejelentetlen, sem bejegyzetlen, sem betiltott rendezvényt nem tartottunk. Most nem részletezem a továbbiakat, majd a bíróságon megtesszük, mert a büntetést törvénytelennek tartó, és meg fogjuk támadni a bíróságon.
– A hír a megyei csendőrségre hivatkozik, 36 ezer lejes bírságról szól és arról, hogy a "főszervező" Izsák Balázst 12 ezer lejes büntetést kapott.
– Eléggé zavaros ez a világhálón keringő hír, én is fel fogom tenni a jegyzőkönyvet, amit kaptunk. Ez a 36 ezer lej nem tudom, hogy micsoda, feltételezem – de hangsúlyozom, ez csak feltételezés, hogy az összesen kiszabott büntetések összege. Arról lehet szó. A szervezőnek, a Siculitas Egyesületnek – amelynek az elnöke vagyok – kiküldött jegyzőkönyv 12 ezer lejes büntetésről szól.
– És meg fogják támadni a bíróságon?
– Meg fogjuk támadni, mert teljesen törvénytelen.
Népújság (Marosvásárhely),

Megcsúfolták a magyar feliratokat
Március 15-én, amikor Erdély-szerte békésen ünnepelt a magyarság, aki Segesváron túlról érkezett az esti órákban megyénkbe, nem kis meglepetéssel tapasztalhatta, hogy Fehéregyházától kezdve Kenden, Balavásáron, Göcsön, Székelyvajában, Ákosfalván és Marosvásárhely bejáratánál is a helységnévtáblákon a települések magyar megnevezését festékkel húzták át, néhol kört festettek rá, a közepén kereszttel, máshol a körben a NU felirat szerepelt. Mintha 1990. március 19-ének a szele csapott volna meg, ahogy az újabb meg újabb táblákat megvilágította az autó fényszórója. Huszonnégy évvel ezelőtt is így kezdődtek a marosvásárhelyi véres összecsapásba torkolló események – jutott eszünkbe első gondolatként. Akkor is először csak a magyar feliratokat festették be, verték le, hogy aztán az RMDSZ-székház ostromában, Sütő András ütlegelésében, majd a főtéren tüntető magyar lakosság megtámadásában csúcsosodjon a pogrom, amely öt emberéletet követelt. A történtek nyomán kizárólag csak magyar résztvevőket ítéltek el, s a vidéki románságot felbujtó és beszállító szervezők kilé-tét mélyen elhallgatták, az események sorrendjét elferdítették. Azóta Románia is az Európai Unió tagállama lett, s az ország aláírta a kisebbségi nyelvek chartáját, amellyel vállalta a kétnyelvűséget ott, ahol nemzetiségek élnek. Ez a helységnévtáblákat illetően meg is valósult, ezért volt felháborító, ami március 15-én történt. Vártunk, hogy talán a hivatalosságok valamilyen formában reagálni fognak, hiszen ha egy román feliratot festettek volna be, a tetteseket azonnal előállították volna.
Tegnap a Megyei Rendőr-felügyelőség szóvivője azt nyilatkozta, hogy tudnak a történtekről, elkezdődött a kivizsgálás, helyenként megfigyelő-kamerák is vannak, s ha megtalálják a tetteseket, rongálás vádjával indítanak eljárást ellenük. Hogy hány települést és útvonalat érintett megyénkben a festegető buzgalom, erre nem tudott egyelőre pontos választ adni.
Grosu Corneliu prefektus, aki pontosan tudta, hogy mi történt, határozottan elítélte a tettet: – A szakhatóságok arról tájékoztattak, hogy nyolc helységnévtáblán a magyar nyelvű elnevezést különböző színű festékkel festették be. A megye prefektusaként és olyan emberként, akinek fontosak a megye területén levő javak, aljas cselekedetnek tartom – nyilatkozta a prefektus, majd hozzátette, hogy az Európai Unióhoz tartozó településeken méltatlan dolog ilyen eszközökhöz folyamodni. – Nem is nevezhetem provokációnak, mivel csak ész nélküli emberek tehették, és nem értem, hogy mit akarnak, hiszen a hivatalos kétnyelvű táblákat rongálták meg. Vegyi anyagokkal eltávolíttattuk a festéket, helyreállítva az eredeti feliratot. Ahol tönkrement a helységnévtábla, ott az útüggyel közösen kicseréljük azokat. Prefektusként elítélem az ilyen cselekedeteket, amire ma csak beteg elme képes. Remélem, hogy sikerül azonosítani a tetteseket – zárta nyilatkozatát a prefektus.
Bár távol áll tőlünk, hogy a kormányhivatal képviselőjének a szavában kételkedjünk, de sajnos, ilyen esetekben, amikor a magyar lakosságot éri sérelem, a tettesek kilétére nem derül fény. Szinte elképzelhetetlen, hogy valaki ne látta volna, ahogy hatvan kilométeren keresztül minden helységnévtáblánál megállnak és befestik azokat.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

Erről jut eszembe
Jönnek a capinások! Jönnek a vasvillások! És még kik? A magyargyalázó steauás szurkolókülönítmény? Akárki mondja, hogy jön, nem kell megijednünk, a tettlegességtől ma már a tűzzel játszó Vatra Româneasca is visszariad talán. Egyébként botorság volt részéről éppen a mai napra időzíteni a magyarellenes tüntetést. Csakis azt juttathatja mindenki eszébe, hogy huszonnégy évvel ezelőtt is ők provokáltak, ők kezdték a randalírozást, az általuk ide csődítettek bántalmazták a vásárhelyi magyarokat. Meglepetésszerűen ért akkor a barbár támadás, mert igazából nem hittük, hogy megeshet velünk az, ami megesett. Amikor a Görgény-völgyiek és a hozzájuk csapódott hasonszőrűek lerohanták az RMDSZ-székházat, és a Marosvásárhelyi Rádióban élő adásban mondtam el, miket láttam, tapasztaltam a városban, voltak, akik kétkedve fogadták szavaim. Azt sem akarták elhinni, hogy az események még inkább elfajulhatnak. Nem szerdai nap volt az, mint a mai, az RTV hétfő délutáni magyar adása éppen zajlófélben volt. Nekik is hiába szóltam, nem hitték a kollégák, hogy Vásárhelyen ilyen dolog megtörténhet. Nem tették közzé, hogy magyarokat vernek, sőt talán meg is ölhetnek a városban. Bezzeg valamivel később mással sem voltak tele a köztévé román műsorai, mint a "brutális magyar irredenták gazságaival"! Mondhattak bármit közösségünk képviselői a valós helyzetről, azt minden eszközzel megpróbálta cáfolni a román média. Akkor már nyilvánvalóvá vált számunkra: a hazugság a rendszerváltás után is meghatározó tényező ebben az országban. Köztudott az egykori események alakulása. Azóta már immunissá is váltunk a berzenkedő fenyegetésekkel szemben. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy közel negyedszázad teltével ennyire töményen jelen lesz még társadalmunkban a szélsőségesség, a nacionalista indulat. És hogy nem is egy, hanem legalább három tévécsatorna munkatársai, meghívottjai fröcskölik estéről estére a képernyőkön magyargyűlölő káromlásaikat. A jóérzésű embereket valósággal letaglózza az ilyenkor márciusban menetrendszerűen ránk csapódó gyűlölethullám. És valakik ismét a durvuló játéktaktika mellett döntöttek, napok óta székelyzászló- letépésről, rongálásról, magyar helységnévtáblák lemázolásáról, megcsúfolásáról hallunk. Ezek kezdeményezői nem tudnak, nem is akarnak megválni a régi szekus módszerektől. Szerencse, hogy reménykeltő jelekkel is mindegyre találkozhatunk. Azokra a józan hangokra gondolok, amelyeket tisztánlátó, jeles européer román értelmiségiek pengetnek meg a román–magyar viszonyt taglaló írásaikban, médianyilatkozataikban. Az utóbbi napokban Stelian Tanase, Andrei Plesu, Lucian Mândruta vállalta fel az ilyen megnyilatkozások ódiumát. Rájuk is raktak minden elképzelhető és elképzelhetetlen rosszat az elvakult nemzettársak. De támogatóik is akadnak, és mind gyakrabban beszélhetünk ilyesmiről. A világhálós kommentek ilyen tekintetben is előrevetítenek némi lehetséges szemléletváltást. Hátha az idő mégiscsak nekünk dolgozik. Persze, közben arra is számít, hogy magunk is alaposan besegítünk neki. Efelől ne legyen semmi kétségünk.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely),

Szélsőségesek
Amikor a román hatóságok úgy döntöttek március tizenötödike után, hogy kiutasítanak az országból négy radikális magyarországi személyt, akik úgymond Románia nemzetbiztonságát és területi épségét veszélyeztetik, nem gondoltak arra, hogy ezzel a túlméretezett lépésükkel beavatkoznak a választási kampányba, a magyar szélsőjobbot erősítik, még akkor is, ha az érintett két jobbikos képviselő, a magyar gárda és a rongyos gárda tagjai aligha jelentenek valamit a magyar politikában.
Így viszont valóságos hősökké váltak, Romániában is, Magyarországon is nem várt ingyen reklámhoz jutottak, ami égi mannának számíthat számukra.
Persze, a politikában nem egyedüli eset ez, a más szemében megtalált szálka gerendává minősítése igencsak bejön, gondoskodnak róla nemcsak a hordószónokok, pártagitátorok és bizonyos sajtóorgánumok zugzsurnalisztái, még akkor is, ha minden csoda csak három napig tart, ahogy a március tizenötödike utáni bukaresti primitív hisztériázás sem tartott tovább.
Nem tarthatott, hiszen látva a józanabb hangokat, ez utóbbiakat volt nehezebb megállítani, azokét a megszólalókét, akiket Erdélyből kérdeztek a fővárosi moderátorok.
És főleg azért, mert a témát, amely így is kibújt a zsákból, a hazai szélső-nacionalistákkal, idegengyűlölőkkel, magyarfalókkal, újfasisztákkal, xenofóbokkal kellett volna folytatni, ami pedig, ugye, kellemetlen lett volna.
A tévékben meg kellett volna mutatni azt is például, miként randalíroztak Kolozsváron márciusi ünnepünkön az ellentüntető romániai új-jobbikosok, miket kiabáltak be a bukaresti új-rongyosfarmerű Dinamo-szurkolók az egyetemisták meccsén, s miként viselkedtek ugyanezekben a napokban bukaresti tüntetéseken bizonyos izgága zsebpártvezérek.
Az sem semmi, hogy a múlt hét végén Funar úr bejelentette: a Nagy Románia Párt új EP-jelöltje Ilie Năstase úr lesz, az egykori legendás sportolóra vár az a szerep, hogy a Nagy-Románia Párt választási zászlóvivője legyen, mivel jó patrióta, jó román.
Aki el is fogadta az ajánlatot, de csak azért, hogy elmenjen egyszer Brüsszelbe, hogy valami szépet mondjon hazájáról, ne úgy beszéljen róla az európai törvényhozásban, mint Ladislau Tőkés, s ha ezt megtette, vissza is fog vonulni a politikából.
Ami pedig Kolozsvár egykori fura urát illeti, aki e javaslatot tette, s aki nemrég úgymond elrabolta a Nagy-Románia Pártot Corneliu Vadim Tudortól, a levitézlett vezér a következő címmel írt cikket róla saját újságocskájában: „Gheorghe Funar, a veszett magyar kolozsvári cigány”.
Elnézést a fenti szavakért, csak idéztük azokat.
Hát, ennyit a szélsőségesekről.
Kilin Sándor
Nyugati Jelen (Arad),

Kisebbségi szabadság
Kelemen Hunor március 15-i beszédét olvasva furcsa gondolat járhat az ember fejében: vajon mennyit mondott belőle Románia újdonsült kulturális minisztere, miniszterelnök-helyettese, vagy ez esetben a szónok személyisége „kettészakadt”, és csak az egyik fele, a romániai magyarság érdekvédelmi szövetségének elnöke szólalt meg?
Kimondhat-e olyan dolgokat a magát nemzetállamnak valló ország magas rangú – és hát kormánytagként a kormány politikájával egyetértésre „ítélt” tisztségviselője, mint amilyet a kisebbségi sorban élő, s ezzel a sorssal dehogy is mindig elégedett kisebbség vezetőjének kötelessége kimondani?
Azt, például, hogy a kisebbség szabadsága, a legnagyobb kincsünk, könnyen veszélybe kerülhet, s ha ki is vívtunk belőle valamennyit, az nem tekinthető egyszer s mindenkorra érvényesnek és visszavonhatatlannak: újból és újból, napról napra ki kell állnunk, meg kell küzdenünk érte, és, nem feladva az eddigi eredményeket, újabb célokat kitűzni. Kérdés, hogy van-e teljes szabadság (ha netán mégis, akkor az milyen és meddig terjedő), de egészen bizonyos, hogy attól a hazai magyarság nagyon messzire van. Szabadságérzetünk, egyetértve a március 15-i szónokkal, erősödött az elmúlt negyedszázadban, de bűnös mulasztás lenne hátradőlni, amíg napjainkban olyan, mondhatni elemi dolgot sem tudunk felmutatni, mint az önálló magyar orvosi kar, amely már fél évszázaddal ezelőtt létezett. A szabadságjogok korlátozása tehát nemcsak elméleti veszély, hanem nagyon is valóságos, és az erre irányuló kísérletek nem szűntek meg. Sőt, az elmúlt időszakban, a szövetségi elnök szavaival élve „szemmel látható módon felerősödtek és elszaporodtak a közösségünk elleni támadások”, küzdeni kell az iskoláért, a minden szintű anyanyelvi oktatásért (akkor is, ha ez elvileglehetséges – de hány, elvileg kisebbségi jogokat biztosító, de be nem tartott törvény van?), a közösségi szimbólumok használatáért, egykor elkobzott javaink visszaszolgáltatásáért, és általában nemzeti identitásunk megőrzéséért. Sokan hiszik még Romániában, hogy ha bizonyos szabadságjogokat megadnak a magyar (és általában a) kisebbségnek, akkor nekik kevesebb marad, holott éppen fordítva van: ha a jogaival elégedett kisebbség jól érzi magát országában és igazi hazájának tekinti azt, a most aggodalmaskodóknak is jobb lenne a köz- és szabadságérzete. Persze, a sokfelé már kipróbált és bevált „receptet” nálunk is ki kellene próbálni…
Kíváncsiak lennénk, hány hazai, nem magyar politikus olvasta, olvassa el figyelmesen Kelemen Hunor március 15-i beszédét, amelyet ajánlanék számos, a magyarság törekvéseit rendszeresen és rosszindulattal félremagyarázó publicistának is. Esetleg kicsit elgondolkoznának fölötte.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad),

Beszélgetés Lezsák Sándorral
„Ragadjanak meg minden lehetőséget, hogy gyermekük magyarul tanulhasson”
Lezsák Sándor magyarországi költő, tanár, politikus, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója. 2006-tól az Országgyűlés fideszes alelnöke. Rengeteg magyarországi díjat és kitüntetést kapott, és több amerikai magyar irodalmi díj kitüntetettje is.
Lezsák Sándor és az alsósimándi születésű Galló Géza barátok voltak. Hogy ezen kívül még mi köti össze a két embert? Nézzük csak: Lezsák járt Ausztráliában Galló Gézánál, aki ellátogatott a lakiteleki Népfőiskolára, a magyar emigráció központjába, melyet Lezsák Sándor és felesége alapított a kilencvenes évek elején. Ugyanakkor Lezsák a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapítója, Galló Géza pedig Melbourne-ben hozta lére az MDF-kört.
Kezdetben úgy volt, hogy a március 23-i Pécskára tervezett Galló Géza-emlék-rendezvényen Lezsák Sándor is részt vesz, de időközben változott a helyszín és időpont, így Lezsák Sándor nem tud jelen lenni, de ígérete szerint az aradi látogatást majd egy későbbi időpontban pótolja. Mi ennek ellenére elektronikus postai úton interjút készítettünk vele, megkértük, meséljen a Galló Gézával való kapcsolatáról, valamint irodalomról és politikáról is kérdeztük.
– 1979-ben Lakiteleken a Fiatal Írók találkozóját szerveztem többek között Illyés Gyula és Csoóri Sándor segítségével. A müncheni Nemzetőr főszerkesztője, Tollas Tibor nevezett el minket a „búvópatak nemzedéknek”. Az ő közvetítésével kerültem kapcsolatba Galló Géza bátyámmal és feleségével, Erzsikével is, akivel a mai napig levelezünk. Öröm számomra felidézni Géza bátyám példázatos személyiségét, nemzeti elkötelezettségét, bölcs derűjét.
– Tudom, Önnek szívügye az oktatás, hangsúlyosan foglalkoztatják a kis térségek iskolái. A pécskai születésű Klebelsberg Kunó szellemisége, az általa alkalmazott oktatásstratégia mennyiben tekinthető időszerűnek napjainkban? A határon túli magyar iskolák számára van-e biztató mondanivalója?
– Alapvető értékeit tekintve Klebelsberg Kunó szellemisége ma is időszerű. Például az egyik ilyen elve volt, hogy a gyerekek számára gyalogosan is elérhető távolságban legyen az iskola. Ez az elv sérült Magyarországon 2010 előtt, amikor is tíz év alatti kisgyermekek ezreit kényszerítették naponta zsúfolt tömegközlekedési eszközökön való utazásra, mert ily módon is eladhattak közoktatásból kivont iskolaépületeket az önkormányzatok.
Egy másik alapelve az volt, hogy az iskola ne csak oktasson, hanem neveljen is. Többször hangasúlyozta, hogy „a magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig” azt az egyet követeli meg, hogy „ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket”. Ennek érdekében a tanító feladata nem merül ki pusztán a tananyag ismertetésében és megkövetelésében, hanem játékosságra, természetes viselkedésre, a közösségi normák elfogadására is rá kell vezetnie a tanulókat. A mai oktatáspolitika is ezt az elvet követte, amikor arról döntött, hogy a tanulókkal való foglalkozás idejét a kora délutáni órákra is kiterjeszti.
Az oktatás feladatainak szélesebb értelmezéséből fakadóan a miniszterségem alatt felépült iskolák nem csupán a közoktatást szolgálták, hanem a közművelődést is. Gazdakörök, olvasókörök, kórusok és zenekarok bázisai lettek az új iskolák. Ebben a közművelődési tevékenységben magától értetődően szerepet kap a helyi tanító is. „Nem úgy képzelem” – mondta, hogy „csak a tankötelezetteket oktassa, hanem a népnek igazi barátja, lelke legyen a tanító”. Klebelsberg 1928-ig 1500 népkönyvtárt létesített.
A határon túli magyarok számára csak azt üzenhetem, hogy ragadjanak meg minden lehetőséget, hogy gyermekük magyar tannyelvű oktatásban részesülhessen. Sok településen azért sorvad el a magyar iskola, mert a magyar szülők nem ide íratják be a gyermeküket. A mai határok nélküli Európában azok boldogulnak könnyebben, akik több nyelven is értenek, és beszélnek – azaz önmagukat fosztják meg távlati lehetőségektől, akik nem élnek az anyanyelvi oktatás igénybevételével.
– Hogyan fér meg az Ön életében egymás mellett a politika és az irodalom? Nem okoz egyfajta kettősséget?
– Sok-sok példát lehetne fölsorolni arra, hogy az irodalom hogyan formálja a politikát, és arra is van nem egy példázat, hogy a politika műveléséhez művészi érzékenység kell. Valószínűleg az lenne a nehezebb írói és költői feladat, hogy a politizáló író és költő művein ne lehessen érezni a szerző politikai állásfoglalását.
– 1988-ban jelent meg utolsó verseskötete, illetve egyetlen drámája, a Nyolcvan vödör levegő. Miért nem írt/publikált az óta?
– Ma is írok verset is, drámát is, ez mindaddig maradjon az íróasztalfiókban, amíg aktív lehetek a közéletben. Hogy meddig? Nem tudom. Lehet, hogy egyszer korelnök leszek a parlamentben, de az is lehet, hogy nem. Parlamenti munkám most erősen leköt, s amit a politikában nem tudok megoldani, azt versben, drámában próbálom megírni.
– Úgy tudjuk, valamilyen formában újra megalakult a Magyar Demokrata Fórum. Mennyiben tekinthető ez az Ön egykori pártja jogutódjának?
– Meg kell különböztetni a polgári jogi értelemben vett jogfolytonosságot a politikai-szellemiségi folytonosságtól. Egy párt alapítói hitvallását utólag a párt vezető testületei módosíthatják, de azt is megtehetik, hogy egyáltalán nem törődnek a pártalapítók eredeti céljaival. Amikor a Magyar Demokrata Fórumból kizárták az alapítókat – ráadásul a demokrácia szabályait megkerülve, a kisebbség zárta ki a többséget – akkor nyilvánvalóan megszűnt a korábbi, a lakiteleki szellemiség folytonossága. A hajdani MDF mai jogutóda olyan létező erőlködés, aminek semmi köze a 27 évvel ezelőtt elindított lakiteleki rendszerváltó mozgalom nézeteihez.
– Jövő hónapban választanak Magyarországon. Szavazhatnak a határokon kívül élő, állampolgárságot szerzett magyarok is. Milyen üzenete van számukra?
– A magyarországi törvények fölött álló Alaptörvény hangsúlyozza, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal. Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét”.
Erős meggyőződésem, hogy a szomszédos országokban élő őshonos magyarok érdekeit ma a Fidesz–KDNP pártszövetség szolgálja, ezért a szavazati joggal rendelkező, nem Magyarországon élő magyar állampolgárok számára innen csak azt lehet üzenni, hogy április 6-án szavazatukkal segítsék a Fidesz–KDNP kormányzásnak folytatását.
Takáts D. Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Harmadik alprefektusi kinevezése előtt Marossy Zoltán
A kormánypártok közötti országos szintű egyeztetés nyomán majdnem biztosra vehető, hogy a liberálisok által támogatott Liliana Oneţ helyére az RMDSZ által javasolt Marossy Zoltánt nevezik ki Temes megye alprefektusi tisztségébe.
Marossy Zoltán harmadszor töltheti be az alprefektusi tisztséget, legutóbb a Boc-kormányok és a rövid életű Ungureanu-kormány idején volt Temes megye alprefektusa.
Marossy Zoltán a Nyugati Jelennek azt nyilatkozta: a szerdai kormányülésen születik végleges döntés a kinevezéséről, addig a Temes Megyei Tanács alkalmazottja marad, ahol a közbeszerzési osztály vezetői tisztségét tölti be. A helyi sajtó már hetek óta találgatja, hogy ki kerül a liberális alprefektus helyére, a hét elején még a PSD-s megyei tanácsos Mihai Negoiţát tartották a fő esélyesnek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

Székely szabadság napja: kiállította a számlát a csendőrség
Annak ellenére, hogy a marosvásárhelyi csendőrség szerint csak kisebb rendbontások történtek a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésen, a hatóság súlyos pénzbírsággal sújtották a rendezvény szervezőit és egyes résztvevőit, valamint olyan személyt is, aki ott sem volt.
A Maros megyei csendőrség kedden közölte: 11 kihágásért összesen 36 ezer lej értékben szabtak ki bírságot. Daniel Manea szóvivő elmondása szerint a megbírságolt személyek valamennyien román állampolgárok, Hargita és Kovászna megyei lakosok. Emellett értesítették a marosvásárhelyi ügyészséget három, bűncselekménynek minősülő tett elkövetéséről is.
A csendőrség szerint egyik esetben a szolgálatban lévő csendőrök elleni erőszakos cselekedetekről van szó, továbbá fehér fegyvernek minősülő tárgy, végül pedig robbanóanyag használata miatt kérnek ügyészségi vizsgálatot.
Izsák Balázs, a demonstrációt szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke megerősítette: a szervező Siculitas Egyesületre összesen 12 ezer lejes bírságot szabtak ki a gyülekezési törvény három különböző cikkelyének megsértésére hivatkozva.
Az SZNT elnöke elmondta: a bírság legnagyobb, 8000 lejes tételét a be nem jelentett vagy betiltott rendezvény megtartásáért kapták, holott a felvonulás betiltásáról nem született hivatalos közigazgatási határozat.
További 3 ezer lejes bírságot szabtak ki arra hivatkozva, hogy a szervezők nem tették meg a szükséges intézkedéseket az incidensek megelőzésére, és további ezer lejt az úttest elfoglalásáért – tette hozzá. Az SZNT elnöke közölte, az intézkedést megalapozatlannak tartja, és a közigazgatási bíróságtól fogja kérni a szervezőkre kirótt bírság megsemmisítését.
A marosvásárhelyi autonómiatüntetés miatt a kézdivásárhelyi Vetró András szobrászművész-tanárt, egy hagyományőrző egyesület, a 15. Székely Határőr Gyalogezred vezetőjét 3000 lejre bírságolta a csendőrség. Vetró azonban azt állítja, ott sem volt a vásárhelyi rendezvényen.
„Megalázó és felháborító az ellenem folytatott hadjárat – mondta a Krónikának a kézdivásárhelyi tanár. – Valószínűnek tartom, hogy azért kerültem fel a román karhatalom feketelajstromára, mert egy hagyományőrző egyesület parancsnoka vagyok. Nem csak személyem ellen, hanem az egész erdélyi hagyományőrzés elleni támadás, holott mi nem teszünk egyebet, csak tiszteljük hagyományainkat, őseinket, és méltóságteljes módon veszünk részt az ünnepeiken.”
A képzőművész ajánlott levélben kapta meg a büntető jegyzőkönyvet, miszerint „március 10-én Marosvásárhelyen erőszakra buzdított, kivont karddal hadonászott, veszélyeztette a közrendet”. A jegyzőkönyvben az is szerepel, hogy annak kiállításakor a büntetett nem volt jelen, személyazonosságát a videofelvételek alapján állapították meg.
„Azon a napon 14 óráig a Nagy Mózes Gimnáziumban tanítottam, ezt az intézmény igazgatója tanúsíthatja. Majd betegen mentem haza, napokig ágyban feküdtem” – mondta a képzőművész.
Kedden egyébként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének hat tagja is kapott – összesen 12 ezer lejes pénzbírságról szóló – büntető jegyzőkönyvet.
Amint arról beszámoltunk, a Székely vértanúk emlékművénél március 10-én rendezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés végén a résztvevők – Dorin Florea polgármester tiltása ellenére – Marosvásárhely főterére vonultak. A csendőrségi szóvivő akkor azt mondta: jelentősebb incidensek nélkül fejeződött be a demonstráció, kisebb összetűzések abból alakultak ki, hogy a főtérre a járdán vonuló tömeg helyenként megpróbált az úttesten haladni, ezt pedig a rendfenntartók megakadályozták.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár),

Nyíregyházával társul Szatmárnémeti
Szövetségre lép Szatmárnémeti és Nyíregyháza annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak közösen pályázni európai uniós forrásokra. Ennek érdekében a két megyeszékhely egy úgynevezett európai területi együttműködési csoportosulást (EGTC) alakít.
Erről keddi ülésén döntött a szatmárnémeti városi képviselőtestület. Az EU-ban egyébként körülbelül hat éve van lehetőség EGTC-k létrehozására, ami azt jelenti, hogy a különböző országokban fekvő társult települések, megyék, régiók vagy akár országok saját jogi személyiséggel rendelkező területi egységet alkotnak, saját speciális szabályzattal.
Az ilyen egységek szereplői számára előny, hogy – „átugorva” az egyes országok kormányait – egyenesen Brüsszelben pályázhatnak.
Ezt a fajta társulási formát, valamint az egyes területekre érvényes saját szabályrendszer megalkotását egyébként az tette szükségessé, hogy az országok között olykor jelentős jogrendbéli, illetve közigazgatási különbségek állnak fenn, ami jelentősen megnehezítette a közös projektek lebonyolítását.
Amint Koncz Andreától, a szatmárnémeti önkormányzat pályázati osztályának vezetőjétől megtudtuk, az Európai Határvárosok Európai Területi Társulás néven bejegyzendő egység nyitott – a kezdeményező Nyíregyháza, valamint Szatmárnémeti mellett hajlandóak fogadni további partnereket.
Kifejtette: eredetileg egy ukrajnai határ menti várost is szerettek volna bevenni, azonban ezt nem engedték meg az uniós szabályok. Koncz Andrea szerint az EU 2014–2020-as költségvetési ciklusában jelentős összegeket különítenek el az EGTC-k projektjeinek támogatására.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Bírságoltak a hatóságok: olyant is, aki ott sem volt a Székely szabadság napján
Több mint 36 ezer lej bírságot rótt ki a Maros megyei csendőrfelügyelőség a Székely szabadság napja elnevezésű, március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetés miatt. Köztük olyan személyt is megbírságoltak, aki ott sem volt a megmozduláson.
Szabadság (Kolozsvár),