Kelemen Hunor veresége
Az RMDSZ kormányon maradásával nem az a legnagyobb gond, hogy továbbra is partnerei lesznek a hatalomgyakorlásban egy korrupt, posztkommunista, szélsőségesen magyarellenes politikusokat is tömörítő, alapvetően nacionalista alakulatnak. Véteknek nem kevés ez sem, de talán még ki lehet valahogy magyarázni.
Talán még az is belefér, hogy voltaképpen nem szűnik meg az a probléma, amiért a cirkuszt kirobbantották, és Románia nem lép ki a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés visszautasítása miatt kezdeményezett perből. Úgysem perdöntő a román állam részvétele, meg aztán valóban fontos a párbeszéd, hátha sikerül velük megértetni, hogy nem a románok ellen irányul a kezdeményezés – áltathatnánk magunkat és próbálnak is szédíteni bennünket valós érvek helyett untig ismert közhelyekkel.
Ami viszont az úgynevezett kompromisszumos megoldásban a legaggasztóbb, az Kelemen Hunor veresége és ennek üzenete. Nem azért, mintha az RMDSZ elnöke különösebb reformokat valósított volna meg a szövetségen belül – nem tette. Nem azért, mert radikálisan új irányba terelte volna a szervezetet, másfajta politizálást honosított volna meg – nem történt ilyesmi. Néhány kérdésben sikerült átvinnie akaratát akár a régi vezetői gárdával szemben is – a magyar állampolgárság, a külhoni magyarság szavazati joga ügyében például nem Markó Béla és hívei álláspontja érvényesült, de akár a székelyek nagy menetelését is említhetnénk: a korábbi RMDSZ-vezetés aligha lett volna partnere az SZNT-nek a tömegmegmozdulás szervezésében. Mindez viszont túl kevés volt, ráadásul úgy tűnt, a kormányra lépés után a szövetségi elnök elbizonytalanodott, lavírozni próbált a radikálisabb fellépést óhajtó székelyföldiek és a régiek, a hatalompártiak között. Egyszeriben megváltoztak a prioritások, az autonómiastatútum benyújtásának halogatása szemléletesen tükrözi mindezt, Kelemen Hunor végül nevetségessé is vált, amikor kéthetente újabb és újabb időpontot jelölt meg a törvény kidolgozására.
És mégis, az RMDSZ kormányon maradásában talán Kelemen Hunor veresége a legaggasztóbb. Az, hogy mielőtt még a Szövetségi Állandó Tanács döntést hozott volna a kérdésben, Verestóy Attila már közölte azt. A kétes háttéralkuk köttetésének hirtelen előbukkant mestere megsemmisítő csapást mért Kelemen Hunor tekintélyére, amikor sajtónyilvánosság előtt közölte: az elnök távozhat, ha akar, ám ők bizony maradnak.
Csakhogy – és Kelemen Hunor megalázó vereségében ez a fájó – az is világossá vált: az RMDSZ-t belülről megreformálni lehetetlen. Jöhetnek új elnökök, mozgolódhatnak radikálisabb szárnyak, az igazán fontos döntéseket úgysem ők hozzák – hanem a régiek, a hatalomhoz dörgölődzők, a kis lépések nagy mesterei. Kelemen megy (egyelőre a kormányból). Verestóy örök.
Farcádi Botond, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Minority SafePack kapcsán szólalt fel Sógor Strasbourgban
Ha az őshonos nemzeti kisebbségek védelméről szóló polgári kezdeményezés nem európai hatáskör, az azt jelenti, hogy Európa nem hallja meg több mint 40 millió polgárának hangját – érvelt Sógor Csaba hétfőn Strasbourgban, az Európai Parlament júliusi plenáris ülésén a Minority SafePack kapcsán kialakult vitákra reflektálva.
Az RMDSZ EP-képviselője egyperces felszólalása során elmondta, az európai polgári kezdeményezés jogintézményét azért vezette be a Lisszaboni Szerződés, hogy a polgárok közvetlenül részt vehessenek az európai szakpolitikák alakításában. "Nagyon nehéz azonban sikerről beszélni, ha a Bizottság sok esetben szűken értelmezi hatáskörét. Európa sokszínűsége érték. Ezt leszögezik a szerződések. A sokszínűség védelmében azonban ezek szerint nem léphetnek fel az európai intézmények" – mutatott rá.
Sógor Csaba arra is kitért, hogy sokan azért bírálják az Uniót, mert túl sok mindenbe beavatkozik, miközben az igazán fontos kérdésekben nem nyilvánul meg. "A romániai magyarok képviselőjeként az a feladatom, hogy közvetítsem közösségünk üzenetét: fontosnak tartjuk az Európai Uniót és támogatjuk a tagállamok, régiók és nemzetek közötti szolidaritást, ám elvárjuk, hogy Európa odafigyeljen a hagyományos nemzeti kisebbség problémáira is és válaszokat találjon rá”- zárta a képviselő. (közlemény)
Transindex.ro

Kelemen Hunor szárnytörése
Sokan találgatják: mi lehet az oka, hogy Romániában még mindig a hatalomgyakorlásban egy korrupt, posztkommunista, szélsőségesen magyarellenes politikusokat is tömörítő, alapvetően nacionalista alakulat a legnépszerűbb? Ezt a pártot támogatja az RMDSZ még akkor is, ha Ponta bejelentette: Románia nem lép ki a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés visszautasítása miatt kezdeményezett perből. Emiatt mondott le Kelemen Hunor kormánytisztségeiről. Azóta sokan találgatják azt is: mi lehet Kelemen Hunor bukásának üzenete? Markó Béla utódaként nem az volt a feladata, hogy különösebb reformokat valósítson meg a szövetségen belül, hogy új irányba terelje a szervezetet, hanem az, hogy asszisztáljon a régi vezetői gárda céljainak elérésében. Az RMDSZ kormányon maradása akár a Kelemen Hunor szárnytörésének is nevezhető. Még mielőtt a Szövetségi Állandó Tanács döntést hozott volna, az „örök” Verestóy Attila már közölte: Kelemen mehet, mi maradunk. És maradnak. Ezzel nyilvánvalóvá vált az, amit eddig is tudtunk: az RMDSZ-ben sohasem a tagság akarata érvényesül, hanem a régiek, a hatalomhoz dörgölődzők, a kis lépések nagy mestereié. Ponta megígérte Kelemen Hunornak, hogy Románia, bár nem lép ki a luxemburgi bíróságon zajló perből, nem fog oda dokumentumokat küldeni, amíg ezt a problémát a parlamenti bizottságokban is meg nem vitatják. A mindenkori hatalomhoz dörgölődző RMDSZ-es lobbizók azt akarják megetetni a közvéleménnyel, hogy a Minority SafePack polgári kezdeményezéshez Kelemen Hunor csatlakozott, ő indított pert az Európai Bizottság ellen, holott ő ezt az RMDSZ nevében tette. Kelemen Hunort az RMDSZ magára hagyta, mert kiállt a magyarság érdekei mellett és nem az RMDSZ volt kommunista érdekembereinek az érdekeit tartotta fontosnak, akik eddig is csak a maguk hasznát helyezték előtérbe, ezt teszik most is. A Ponta-kormánynak a luxemburgi perben való részvétele a román állam nemzetiségi politikája ellen szól. Nem csak az 1,2 milliós magyarság ellen, hanem azok ellen a románok ellen is, akik Románia területén kívül élnek. De ez legyen a románok dolga. Nekünk azt kell eldöntenünk, hogy tovább toljuk Verestóy és bandája szekerét, vagy megtaláljuk a módját annak, hogy azon magyarok érdekeinek érvényesülését segítsük, akik választásokkor a tulipánra (amikor van a szavazólapon) teszik a pecsétjüket. Ennek feltétele, hogy ne pártba, hanem érdekvédelmi szervezetbe tömörüljünk. Ez pedig csak rajtunk múlik.
Elek György, Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

Román állam kontra magyar beleszólás
A román állam nem szolgálja egyformán minden polgára érdekeit – ez szűrhető le Victor Ponta miniszterelnök kijelentéséből, amely az RMDSZ koalícióból való kilépésének eshetősége kapcsán hangzott el, és amely szerint a román állam politikája nem képezheti koalíciós alku tárgyát.
Ismeretes, a bukaresti koalíciós válság annak kapcsán tört ki, hogy a bukaresti külügyminisztérium Románia nevében belépett abba a perbe, amelyet az RMDSZ az Európai Kisebbségek Föderatív Uniójával (FUEN) közösen indított az Európai Bizottság (EB) ellen, miután az uniós testület illetékesség hiányára hivatkozva elutasította a Minority SafePack nevű közös polgári kezdeményezésüket, amelynek célja a kisebbségjogi ügyek uniós szintű rendezésének kivívása volt.
Bukarest az alperes EB mellett lépett be a perbe, ami miatt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök keményen bírálta a külügyi tárcát, hiszen így az a kormány áll szemben az RMDSZ-szel az európai bíróságon, amelynek maga a szövetség is tagja, ez pedig tarthatatlan helyzet. Titus Corlăţean roman külügyminiszter erre reagálva azonban azt mondta: a külügy a román állam álláspontját képviseli, a hivatalos álláspont pedig az, hogy a kisebbségek jogainak ügye tagállami hatáskör.
Victor Ponta miniszterelnök is hasonló hangnemben nyilatkozott, amikor kijelentette: szeretné ugyan rendezni a konfilktust, és kormányon tartani az RMDSZ-t, a román állam politikája azonban nem képezheti alku tárgyát. Ez úgy értelmezhető, hogy hiába él több mint 1,2 millió magyar nemzetiségű román állampolgár az ország területén, a román kormány – amely a román állam hivatalos politikáját meghatározza, és azt képviseli – nem tekinti méltónak arra, hogy beleszólhasson ezen politika alakításába.
Még akkor sem, ha történetesen a magyar közösség egyik politikai szervezete jelenleg a kormánykoalíció tagja. Mindebből az szűrhető le, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen beismerte: a magyar koalíciós partnerre csupán azért van szüksége, hogy a külső fórumok előtt elvehesse azon bírálatok élét, amelyek a román kormány kisebbségpolitikáját érik, hiszen folyamatosan azzal az ellenérvvel vághat vissza, hogy hiszen a magyarok kormányon vannak, tehát nem igaz, hogy rossz lenne a helyzetük.
A mostani helyzet viszont azt mutatja, hogy ez csupán kirakatszerep, és a magyarok véleménye az állam hivatalos politikájának kialakításában nem tényező. Még olyan kérdésekben sem, amelyek elsősorban őket érintik. Ezekben a kérdésekben – a kisebbségi ügyekben – ugyanis továbbra is az a doktrína érvényesül, miszerint Románia a többmilliós nem román közösségek jelenléte ellenére is nemzetállam, a románok állama.
Az pedig komoly léket ütne ezen, a valósággal semmilyen kapcsolatban nem álló doktrínán, ha megvalósulna a Minority SafePackben megfogalmazott cél, és uniós szinten szabályoznák a kisebbségi jogokat. Hiszen az azt jelentené, hogy Bukarestnek külső fórumok előtt kellene számot adnia a kisebbségpolitikájáról, és számon kérhető lenne, ha eltérne a hivatalosan megfogalmazott elvektől.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport, Krónika (Kolozsvár)

FUEN javaslat: foglalkozzon a kisebbségek védelmével az új EB egyik biztosa
A HARGITA MEGYEI KULTURÁLIS KÖZPONT delegációja, Hans Heinrich Hansen elnök, Vincze Loránt és Halit Habipoglu alelnökök, Jens A. Christiansen a Párbeszéd Csoport elnöke, valamint Frank de Boer jogtanácsos, július 14-16 között az Európai Parlament strasbourgi székhelyére látogatott. A két nap során számos európai parlamenti képviselővel találkoztak és részt vettek az újraalakulás előtt álló kisebbségi frakcióközi munkacsoport első informális megbeszélésén.
A FUEN szándéka, hogy az új EP-mandátumban tovább erősítse kapcsolatait az európai választottakkal és párbeszédet teremtsen a kisebbségi célok megvalósítása érdekében. Hans Heinrich Hansen FUEN elnök a találkozókat követően elmondta: „A kisebbségi ernyőszervezet egyik célja, hogy az új Európai Bizottság egyik biztosa a nemzeti kisebbségek és nyelvek kérdéskörével is foglalkozzon. Üdvözöljük Jean-Claude Juncker megválasztott EB elnök szándékát, hogy az alapvető jogok külön portfóliót kapnak kabinetjében. Ennek a tárcának legyen része a kisebbségügy” – javasolta a FUEN elnöke.
„Célunk a politikai napirenden tartani a kisebbségvédelmet, láthatóvá tenni az Európai Parlamentben a kisebbségi közösségeket, sajátos problémáikat. Azt tapasztaltuk, hogy a többséghez tartozó EP-képviselők, sokan közülük első mandátumosak, nem eléggé tájékozottak a kisebbségi kérdésekben. Az EP-képviselőkkel közösen dinamikussá kívánjuk tenni jelenlétünket, erre nyitottságot tapasztaltunk a megbeszéléseken” – fogalmazott Vincze Loránt alelnök, az RMDSZ külügyi titkára. A FUEN küldöttsége több országból számos képviselővel folytatott megbeszélést, kisebbségi – közöttük Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-képviselőkkel –, valamint többségi képviselőkkel egyaránt.
A FUEN vezetői tájékoztatták beszélgetőpartnereiket a Minority SafePack európai kisebbségi kezdeményezés helyzetéről, nehézkesnek nevezve a jogi eszköz használatát és hiányolva az esélyegyenlőséget a kezdeményezők és az EU-s intézmények viszonyában. A szervezet véleménye szerint a kezdeményező polgárok nem kapnak semmilyen támogatást az Európai Bizottságtól, a bürokrácia igyekszik nehezíteni a kezdeményezők dolgát, nem ad részletes tájékoztatást, anyagi értelemben pedig egy olyan civil szervezet, amely az Európai Bizottsággal és több állammal találja szembe magát. A FUEN szerint az EU-nak át kellene gondolnia a kezdeményezések szabályzatát.
Közlemény, Erdély.ma

Toró: szánalmas az RMDSZ által választott megoldás
„Áldott falu. Májusban mintha virágot hintene az egész völgyre a Teremtő jó Atya… A falu ilyenkor nem is látszik… csak virág, fehér és rózsaszínű virág: gyümölcsfa, nemes gyümölcsfa virága és illata.” Így írt a Bánffyhunyadtól alig 3 kilométerre fekvő Magyarbikalról száz évvel ezelőtt Kós Károly, néhány esztendővel korábban, 1907 májusában pedig Gyarmathy Zsigáné is szavakba öntötte a település iránti csodálatát: „Ha egy virággal borított falut akartok látni, most jöjjetek… nem is falu, hanem egy fehér virágtenger, amelyre a tavaszi ég ragyog… ringó virágözön… csodálatos illat a tavaszi légben.” Sebestyén Kálmán művelődéstörténész 1996-os monográfiájában (Magyarbikal története) további érdekességekre is felfigyelhet a kíváncsi olvasó, például arra, hogy a falu valamikor a XII. század végén, a XIII. század elején alakult ki, a krónikák 1249-ben említették elsőként. Akkortájt még Terra Bekaly volt a neve, majd a történelem során Bykallyának és Magyar Bükkallyának is hívták, a fölötte húzódó bükkerdőre utalva.
Szánalmasnak tartja az RMDSZ megoldását Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a szövetség azon döntését minősítette, miszerint a Minority SafePack-ügy után is kormányon marad, miközben Kelemen Hunor lemond kormánytisztségeiről, utódja pedig Biró Rozália szenátor lesz.
A néppárti politikus úgy vélekedett: ezzel a lépésével az RMDSZ bebizonyította, hogy a szövetségnek fontosabb a kormányban betöltött magas rangú tisztségek megőrzése, mint a romániai magyarság ügyének nemzetközi fórumok előtti felvállalása. Toró kétes múltú személynek nevezte Birót, aki ellen érdekösszefonódás miatt vizsgálatot is indított az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA). A néppárt helyesli, hogy az RMDSZ önálló jelöltet indít az év végi államelnök-választáson, aki hangot ad a közösség elvárásainak, de szeretnék, hogy a megszerzett szavazatokat az RMDSZ ne arra használja fel, hogy a második forduló előtt kétes értékű politikai tárgyalásokat folytasson.
Kormányon maradása és Biró Rozália jelölése miatt élesen bírálta az RMDSZ-t Tőkés László európai parlamenti (EP-) képviselő is.
– Amikor az RMDSZ kormányszerepet vállalt, tudta, hogy a Minority SafePack kapcsán szembekerül a román kormánnyal. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) érdeklődéssel figyelte, amint az RMDSZ vezérkara megpróbál visszavonulni a kormányba lépéssel saját magának állított csapdából. Azt reméltük, hogy az RMDSZ kőkemény kiállással bebizonyítja végre: a romániai magyar közösséggel nem lehet bármit megtenni. De csalódnunk kellett. Mindössze annyi történt, hogy az RMDSZ vezérkara lecserélte első emberét a második emberére, így a Minority SafePack luxemburgi perében már nem Kelemen Hunor országos elnök ül szemben Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettessel, hanem Kelemen ül szemben Biró Rozália kormányfő-helyettessel, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elnökével – hangzott el a sajtóértekezleten. Toró szerint ez politikai tudathasadás.
NAGY-HINTÓS DIANA, Szabadság (Kolozsvár)

Hátralépés
Az embernek már most leizzad a tenyere, ha arra gondol, milyen izgalmas szócsata várható szeptemberben a román parlamentben, amikor majd azt vitatják meg, hogy Románia ne lépjen-e vissza a luxemburgi perből, amelyben az Európai Bizottság oldalán foglalt állást az RMDSZ által kezdeményezett Minority SafePack ügyében. Mint ismeretes, ez a javaslatcsomag többek között nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben javasol intézkedéseket az Európai Unió számára. A bizottság azonban nem vette nyilvántartásba a kezdeményezést, mert „ezek a területek nem tartoznak jogalkotási hatáskörébe”. Már látjuk, amint a PSD „kisebbségi szakpolitikusa”, az egykori nagyromániásokon túltevő Bogdan Diaconu, aki délelőtt azért ordít, hogy Magyarország ne szóljon bele az erdélyi magyarok sorsába, délután pedig azért, hogy Románia lépjen fel a Timok-völgyi románok jogaiért, kiáll, és nyilvánosan elismerni: kettős mércét alkalmaz.
Miután az RMDSZ a kormányban maradt, annak, hogy Kelemen Hunor lemond kormánytisztségeiről, semmi köze nincs az esethez, hiszen Kelemen Hunor nem állatorvosként, nem filozófusként, nem költőként, hanem az RMDSZ szövetségi elnökeként felperes az ügyben. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a román felet kizárólag az elnökválasztás érdekli. Mi mással lenne magyarázható, hogy a hazáját féltő külügyminiszter csak most vette észre azt, hogy az RMDSZ egy évvel ezelőtt benyújtott egy „Románia érdekeit sértő” dokumentumot, s amikor ezt elutasították, ez ellen tavaly decemberben fellebbezett. Egyáltalán: ilyen körülmények között miért vonták be az RMDSZ-t a kormányba?
Az pedig, hogy az RMDSZ is csak egy hónappal azután borította ki a bilit, hogy a koalíciós szerződést megsértve (ti. kisebbségi ügyben csak az RMDSZ-szel való konzultáció után dönthetnének), Románia belépett a perbe, azt mutatja, a szövetségnek egyáltalán nem sürgős kilépni a kormányból. Ez a népmese okos leányától eltanult megoldás, hogy „ki is lépek, meg nem is”, csak arra jó, hogy kevésbé legyen nyilvánvaló: a saját maga állította csapdában vergődő RMDSZ nem előre, hanem hátrafele halad.
Erdély András, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A hatalom fogságában az RMDSZ
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke július 11-én bejelentette: a bukaresti kormánykoalíción belül kialakult vita miatt lemond kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, az RMDSZ viszont tagja marad a román kormánynak.
A feszültség oka, hogy Románia az RMDSZ-szel szemben lépett be a Minority SafePack nevű, kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésről szóló luxemburgi perbe, jóllehet a javaslatcsomag egyik kezdeményezője Kelemen Hunor volt. A politikus hétfőn közölte, hogy augusztus elsejei hatállyal mond le a bukaresti kormányban betöltött miniszterelnök-helyettesi és kulturális miniszteri tisztségéről.
A magyar érdekképviselet már több ízben vállalt szerepet a román végrehajtó hatalomban. Az 1989-es forradalom napjaiban alakult RMDSZ történetében 1996-ban váltotta fel az addigi ellenzéki politizálást a hatalommal való párbeszéden alapuló politika.
A szövetség Emil Constantinescu államfővé választása után lépett be – a Demokratikus Konvenció (CDR) és a későbbi Demokrata Párt (PD) mellett – a Victor Ciorbea vezette jobbközép kormányba. A CDR körül szerveződött koalíciós kabinet a Ion Iliescu addigi államfő által alapított politikai erő – a későbbi Szociáldemokrata Párt (PSD) – kormányát váltotta, amely szélsőbaloldali és nacionalista pártok támogatásával vezette az országot.
Az RMDSZ a turisztikai (Birtalan Ákos) és kisebbségügyi miniszteri (Tokay György) tisztséget kapta meg a Ciorbea-kabinetben. A miniszterelnök-csere után az RMDSZ-nek egészségügyi (Bárányi Ferenc, Hajdú Gábor) és kisebbségügyi (Eckstein-Kovács Péter) minisztere volt a Radu Vasile vezette kormányban.
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalását kezdetek óta bírálta a Tőkés László akkori tiszteletbeli elnök körül felsorakozó belső ellenzék, amely a belső önrendelkezés (autonómia) programjának háttérbe szorítását és a román kisebbségpolitika – általuk érdemtelennek minősített – külföldi legitimálását sérelmezte.
A szövetségben azonban többségbe került az a Markó Béla elnök által megjelenített áramlat, amely a román pártok partnerségét keresve, lépésről lépésre próbált eredményeket elérni az erdélyi magyarság számára. Ez a szemléleti vita vezetett végül ahhoz, hogy Tőkés László és hívei 2003-tól az RMDSZ-en kívül kezdtek politikai építkezésbe.
Krónika (Kolozsvár)

Megkerülve
Valahányszor bizonygatni kell a kormányzati szerepvállalás létjogosultságát és fontosságát, az RMDSZ vezetői minden alkalommal azzal érvelnek: ott kell lenni, ahol a magyarság sorsa felől határoznak, hogy rólunk ne nélkülünk döntsenek.
A szövetség első, 1996-os hatalomra lépése óta ezzel magyarázza a bukaresti kormányban való részvételét, folyamatosan azt sulykolva az erdélyi magyaroknak, hogy ellenzéki pozícióban nincs befolyással a közösséget érintő döntésekre, folyamatokra. Hiszen ez esetben ki sem kérik a véleményét.
Nos, az elmúlt hetekben többször is kiderült, az RMDSZ koalíciós partnerei annak ellenére nem kíváncsiak a szövetség álláspontjára, hogy március óta tagja a Ponta-kabinetnek. A magyar konzulátusok elutasítása vagy a Minority SafePack ügyében történt perbelépés rendre arról árulkodik, hogy a magyar alakulatot akkor is meg lehet kerülni, ha kormányon van.
Sőt immár nemcsak a külügyminisztériumról, hanem a közigazgatási és fejlesztési tárcáról is kiderült, hogy a nemzeti kisebbségeket közvetlenül érintő kérdésben az RMDSZ teljes mellőzésével alakította ki álláspontját az Európa Tanács előtt. E téren roppant releváns a miniszterelnök többször hangoztatott kijelentése, miszerint az RMDSZ-t azért kell közel tartani a döntéshozatalhoz, mert így megelőzhető a magyar közösség radikálizálódása.
Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a legnagyobb romániai nemzeti kisebbség fékentartásának, „domesztikálásának" leghatékonyabb eszköze, ha képviselete kormányon van. Bukarest rövid pórázon tartva képes kontrollálni az alakulatot, utóbbi pedig a magyarlakta településeknek amúgy is járó beruházásokért cserében hajtja járomba a fejét.
Csakhogy ez az „üzlet" azért sem éri meg, mert a román hatalom nagy rössel bizonygathatja a nemzetközi közvélemény előtt – és mint szerdai lapszámunkban rámutatunk, bizonygatja is –, hogy az országban semmiféle probléma nincs a kisebbségi jogok tiszteletben tartásával, hiszen lám, a magyar közösség közképviseleti szerve köszöni, egészen jól érzi magát a kormányban. Az RMDSZ előtt nemrég kiváló alkalom kínálkozott annak beismerésére, hogy ilyen áron nem szabad „megszelídülni". De hát ez a vonat is elment...
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)

„Erős” magyar–román viszony
Nem lehet erős Közép-Európa erős magyar–román viszony nélkül – jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Tusványoson.
A megállapítással csak egyetérteni tudunk, éppen ezért sajnálatos, hogy a magyar–román viszony a kilencvenes évek óta nem volt olyan mélyponton, mint most. Mind Bukarest és Budapest, mind Bukarest és a romániai magyar közösség tekintetében.
Az okok nagyjából ismertek: Budapesten 2010-ben olyan kormány került hatalomra – és kapott a kormányzás folytatására idén újabb négyéves felhatalmazást –, amelynek retorikájában erőteljes szerepet kap a magyar nemzet egységes mivolta országhatároktól függetlenül. Ennek részeként bevezette a könnyített honosítás intézményét, és világossá tette: a szomszédos országokkal fennálló viszonyt alapvetően meghatározza magyar szempontból, hogyan bánnak az illető kormányok az országok területén élő magyar közösséggel.
Romániában viszont olyan kabinet került 2012-ben kormányra, amely már eleve rosszhiszeműen viszonyult a magyar ügyekhez, hiszen a MOGYE magyar főtanszékeinek létrehozása miatt buktatott kormányt. A székely zászló és egyéb magyar jelképek elleni hatósági hadjárat unalomig ismert, az utóbbi időben viszont a bukaresti külügy valóságos magyarellenes ámokfutásba kezdett: a kisebbségek ellen lépett be egy nemzetközi perbe, üdvözölte a trianoni diktátumot, majd megtagadta két magyar konzuli iroda létrehozását.
A bukaresti lépések közvetlen oka továbbra is egyértelmű: a PSD semmilyen érdemi, a polgárok életszínvonalának növekedését és közérzetének javulását szolgáló eredményt nem tud felmutatni, ezért továbbra is a soviniszta, magyarellenes érzelmek gerjesztésében látja a szavazatszerzés leghatékonyabb módját. (Ne feledjük: ősszel államfőválasztás lesz). Ebben még a vele koalícióban kormányzó RMDSZ sem képes megakadályozni, ami jól jelzi a magyar szervezet kormányzati súlyát. Hogy a nemzeti retorika a magyar kormányoldal szempontjából sem mentes a választási megfontolásoktól, az is nyilvánvaló.
A nemzetegyesítésre való hivatkozás egyrészt az erre fogékony anyaországi, másrészt az újonnan honosult határon túli polgárok szavazatait biztosíthatja. A konfliktus fő oka ugyanakkor az, hogy a román politikum a nemzetépítési folyamat egyetlen útjának továbbra is a kisebbségektől való megszabadulást tekinti. A kisebbségek „integrálásának” egyetlen módozatát az asszimilációban látja, ezért is tesz meg mindent annak érdekében, hogy a kisebbségi ügy még véletlenül se legyen a mostaninál jobban számon kérhető nemzetközi szinten.
Ebben amúgy mindegyik fősodratú román párt egyetért, a most kormányon levő PSD azonban – már csak a gazdasági körülmények miatt is – jobban hajlik a magyarellenes megnyilvánulásokra. A magyar kormány határok fölötti nemzetegyesítő lépéseiben Bukarest továbbra is a trianoni határok megkérdőjelezésének szándékát látja, az akkor, illetve 1947-ben másodszor is megszerzett területek újbóli elvesztésétől fél.
A román külügy lépéseivel tehát ezt igyekszik ellensúlyozni, megpróbálja minden lehetséges eszközzel akadályozni a magyar–magyar integrációt. Románia – cinikusan – példaértékű román kisebbségpolitikáról beszél, és az önrendelkezési formák akadályozásának számon kérését azzal üti el, hogy az autonómia és a kollektív jogok biztosítását egyetlen nemzetközi szerződés sem szabja meg kötelezettségként.
Közben pedig – például a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését célzó Minority SafePack ellen perbe lépve – épp hogy mindent megtesz az ellen, hogy megszülessen egy ilyen jellegű nemzetközi egyezmény. Sportnyelven szólva: innen lenne szép felállni, és eloszlatni a román bizalmatlanságot.
Ami már csak azért sem könnyű, mert a magyarok kipellengérezése és „szívatása” még mindig az egyik leghálásabb szavazatszerzési módszer Romániában. A magyar diplomácia feladata az, hogy – többek között a nemzetközi fórumok és a legitim magyar kisebbségi szervezetek bevonásával – megtalálja a baráti meggyőzést és a nyomásgyakorlást egészséges mértékben ötvöző módszert arra, hogy megértesse Bukaresttel: ha a nagyváradi vagy a csíkszeredai magyar szabadon használhatja minden hivatalban az anyanyelvét, és közben a román mellett magyar állampolgár is, az még nem azt jelenti, hogy Erdély vagy a Partium fölött a magyar fél meg akarja kérdőjelezni Románia szuverenitását.
Csakis így lehet valóban „megerősíteni” a román–magyar viszonyt és a közép-európai együttműködést. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy Magyarország nemzetközi pozíciói megerősödjenek. Románia ugyanis világossá tette: jelenleg csakis nemzetközi nyomásra lenne hajlandó az autonómia bármilyen formáját érintően engedni. A szövetségesek megszerzéséhez azonban lényeges, hogy Magyarország tekintélye a jelenleginél jóval nagyobb legyen.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

Kelemen: a kormányból léptem ki, nem a koalícióból
Az RMDSZ azért marad tagja a bukaresti kormánykoalíciónak, mert "belülről" több esélyt lát az erdélyi magyarságnak fontos kormányzati álláspontok befolyásolására, mint ellenzékből – hangoztatta az MTI-nek nyilatkozva Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki pénteki hatállyal lemondott a kulturális tárca vezetéséről és miniszterelnök-helyettesi tisztségéről.
"A kormányból léptem ki, nem a koalícióból" – mondta az RMDSZ elnöke. Hozzátette: a koalíciós egyeztetéseken az RMDSZ küldöttségét továbbra is ő vezeti, annak érdekében, hogy érvényesítsék a 2014 márciusában megkötött koalíciós megállapodás előírásait.
"Nagyon fontos, hogy ott ülj az asztalnál, hogy ne kerülj fel az étlapra. Hogyha meg akarjuk próbálni befolyásolni a különböző kormányzati döntéseket, beleértve azt az álláspontot is, amit én hihetetlenül rossznak tartok, a Minority SafePack kapcsán a luxembourgi perbe való (román) beavatkozást, akkor ehhez ma nagyobb esélyünk van úgy, hogy a kormányzaton belül próbáljuk ezt a munkát elvégezni, mint hogy kívülről próbáljuk a munkát befolyásolni" – magyarázta az RMDSZ elnöke.
A kulturális tárca éléről lemondott Kelemen Hunor mandátuma utolsó napján Victor Ponta miniszterelnök társaságában megtekintette a bukaresti nemzeti színház – befejezéshez közeledő – felújítási munkálatait, amelyek első miniszteri megbízatása idején, 2011-ben kezdődtek.
Alig öt hónapos miniszteri ténykedését összegezve, Kelemen Hunor az MTI-nek elmondta: sikerült tartani vállalásait és meggyőződése, hogy Biró Rozália folytatja az általa elindított projekteket. Rámutatott: három kulturális intézményben zajlik az építkezés, sikerült az intézmények működéséhez többletforrásokat rendelni a költségvetésből, közvitára bocsátották az új mozitörvényt, és az örökségvédelmi törvénykönyv is 90 százalékban elkészült.
"Az aradi Szabadság-szobrot föltettük az A- kategóriás műemlékek listájára, és tegnap kormányhatározattal elfogadtuk, hogy Gábor Áron ágyúja végleg hazakerül Sepsiszentgyörgyre a Mikó-múzeumhoz" – számolt be a csütörtöki kormányülésen született döntésről. Hozzátette: néhány napja aláírta azt a miniszteri rendeletet, amely a műemlékek többnyelvű feliratozására vonatkozik, azokon a településeken, ahol kisebbségben élnek különböző nemzeti közösségek.
Kelemen Hunor azt követően mondott le kormánytisztségeiről, hogy a román kormány az RMDSZ-szel szemben lépett be a Minority SafePack nevű, uniós kisebbségvédelmi intézkedéseket szorgalmazó európai polgári kezdeményezéséről szóló luxembourgi perbe.
A kormányfő elfogadta az RMDSZ miniszterelnökhelyettes-jelöltjét
Victor Ponta kormányfő elfogadta az RMDSZ javaslatát, és Biró Rozália szenátort, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnökét jelölte pénteken miniszterelnök- helyettesnek, illetve kulturális miniszternek.
A miniszterelnök azt is bejelentette, hogy Claudiu Manda szociáldemokrata képviselőt jelölte a költségvetésért felelős tárca nélküli miniszteri posztra, a jegybank helyettes kormányzójává kinevezett Liviu Voinea helyett.
A két jelölt akkor veheti át hivatalát, ha az államfő aláírja kinevezésüket, mivel az államfő menti fel, illetve nevezi ki a minisztereket a miniszterelnök előterjesztése alapján. Traian Basescu államfő több esetben elutasította egyes tisztségviselők kinevezését.
Biró Rozália alkalmasságát több ellenzéki politikus és publicista megkérdőjelezte arra hivatkozva, hogy közgazdászként kevés köze van a kultúrához. Azt is szemére vetették, hogy érdek-össze-férhetetlenség miatt folytatott vizsgálatot ellene a feddhetetlenségi ügynökség (ANI).
Biró Rozália a vádakra válaszolva egy lapinterjúban úgy vélekedett, a román kulturális tárcának elsősorban jó menedzserre van szüksége, aki a szűkös anyagi lehetőségek között is hatékonyan tudja irányítani a tárca tevékenységét. Elmondta, a feddhetetlenségi ügynökség azért vizsgálta, mert Nagyvárad alpolgármestereként 2006- ban jóváhagyta, hogy a Léda-házat (Ady Endre múzsájának a házát) annak a Partium Alapítványnak adják bérbe, amelyiknek ő az egyik alapítója. Hozzátette, az érdek- összeférhetetlenség vádját két héttel ezelőtt ejtette a bíróság.
Az RMDSZ alapszabálya szerint a belső parlamentként működő SZKT elnöke a második legmagasabb rangú tisztségviselője a szervezetnek. A bukaresti parlament márciusban az RMDSZ kormányra lépésekor új kormánystruktúrát szavazott meg, amely szerint a kulturális tárca vezetője miniszterelnök-helyettesi rangban vesz részt a kabinet munkájában.
Népújság (Marosvásárhely)

A kormányban maradásra kérik Kelemen Hunort (Az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének határozata)
Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete tegnap határozatban kérte fel Kelemen Hunort, a szövetség elnökét, hogy továbbra is töltse be a kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztséget.
Az RMDSZ hírlevelében közzétett határozat indoklásában a csíki szervezet úgy ítéli meg, hogy Kelemen Hunor a kormányban való jelenlétével stabilitást tud biztosítani az RMDSZ számára, ugyanakkor úgy vélik, szükség van az RMDSZ kormányzati szerepvállalására annak érdekében, hogy a kormány álláspontját módosítsák a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezésről szóló európai uniós per kapcsán. „Csík, Székelyföld és az egész erdélyi magyarság számára különösen fontos, hogy minél több olyan ember legyen a kormányban, aki ismeri térségünk sajátosságait, a helyi gondokat” – olvasható az elfogadott határozatban, mely szerint „Kelemen Hunor szövetségi elnök miniszteri munkájával szervezetünk szakmailag és politikailag is egyetértett”. A csíkkarcfalvi születésű Kelemen Hunor Hargita megyei parlamenti képviselő, ez utóbbi minőségében elsősorban Csíkszéket képviseli. Az RMDSZ július első felében mondott le miniszterelnök-helyettesi és művelődési miniszteri tisztségeiről, miután a kormány az RMDSZ-szel való egyeztetés nélkül belépett a szövetség ellenében a kisebbségi európai polgári kezdeményezéséről szóló európai uniós perbe. Kelemen Hunor jelenleg még tagja a kormánynak, ugyanis Traian Băsescu nem írta alá a felmentéséről szóló határozatot.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor nem lepődött meg Băsescu lépésén
A Székelyföldi Önkormányzati Tanács gyergyószéki ülésén vett részt Kelemen Hunor, ahol kulturális miniszteri tisztségéből való felmentéséről azt mondta: nem meglepő, hiszen a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomaggal kapcsolatos hazai álláspont miatt lemondását már július végén benyújtotta, az államelnök pedig most, szinte három hónap után írta alá a dokumentumot.
„Véget ért egy éra egy és újabb időszak kezdődik most Romániában. Ezért sem mindegy a hazai társadalom, a magyar közösség számára, hogy milyen államelnök áll az ország élén, amikor ez az új korszak elkezdődik. Nekünk nem kell meglepődnünk azon, hogy a választásokon az etnikai falak, előítéletek megmutatkoznak. Az RMDSZ-nek ilyen körülmények között van leginkább szüksége a magyar közösség támogatására” – mondta a polgármestereknek Kelemen Hunor a Székelyföldi Önkormányzati Tanács ülésén, amelyen Borbély László, az RMDSZ politikai alelnökével, Korodi Attila környezetvédelmi miniszterrel és Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnökével, az RMDSZ székelyföldi parlamenti képviselőivel együtt vett részt.
A Szövetség megőrzi kormányzati szerepét – jelentette ki Kelemen Hunor, aki kulturális miniszteri tisztségéből való felmentéséről azt mondta: nem meglepő, hiszen a Minority SafePack kisebbségvédelmi csomaggal kapcsolatos hazai álláspont miatt lemondását már július végén benyújtotta, az államelnök pedig most, szinte három hónap után írta alá a dokumentumot. A minisztériumokban, kormányzati intézményekben folytatódik a munka – tette hozzá a szövetségi elnök, majd arról tájékozatott, hogy a szeptember végi költségvetés-kiegészítéskor a megyék számára elkülönített összegek folyósítását a következő időszakban lebonyolítja a Régiófejlesztési és Közigazgatási Minisztérium.
Az autonómiatervezet vitájáról szóló ismertetőjében Kelemen Hunor pozitívumként emelte ki azt, hogy az RMDSZ-nek a hazai társadalomban immár megkerülhetetlen kezdeményezése mellett egyre több jelentős és megalapozott érv hangzott el a tervezet nyilvános bemutatása óta, a párbeszéd pedig a választások utáni időszakban is folytatódik.
„Fontos, hogy az új időszak elején milyen lesz a politikai helyzetünk. És az sem mindegy, hogy milyen elnökkel kezdi Románia ezt az új időszakot. Ha a közösséget magunk mellett tudjuk, és nem változik a támogatási arányunk, akkor a következőkben is legitim módon tervezhetjük további közéleti szerepvállalásunk. Politikai partnereinknek is érezniük kell a magyar közösség szolidaritását, hiszen ennek hiányában lehetünk zseniálisak külön-külön, de nem sikerül sok mindent elérnünk. A közösség támogatására a képviselőet minden szintjén szükség van, mert ez a választási időszak nem egy egyszemélyes kaland. Én úgy gondolom, hogy minden lehetőséget ki kell használnunk a kommunikációra és partnerek keresésére” – fogalmazott a Kelemen Hunor az önkormányzati ülésen.
A szövetségi elnök szerint a Székelyföldi Önkormányzati Tanács ülései fontos alkalmak az önkormányzati munka tekintetében, mert a helyi közigazgatás kérdéseit, problémáit beszélhetik meg a településvezetők, megoldásokat kereshetnek azokra a pénzügyi gondokra, amelyek a székelyföldi községekben felmerülnek. 
maszol/közlemény

Nem jöttek be az RMDSZ számításai a koalícióban
„Politikai skizofréniából" szabadult Kelemen Hunor, miután Traian Băsescu államfő nemrég aláírta a miniszterelnök-helyettesi és kulturális miniszteri tisztségről történő lemondását.
Az elnöki „kegyelem" közel három hónapig váratott magára, az RMDSZ elnöke ugyanis július 11-én, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) kolozsvári ülését követően jelentette be a Ponta-kabinetből való távozását, amelyet végül augusztus elsején terjesztett a kormány elé.
A politikus azután döntött a lemondás mellett, hogy a kormány – egészen pontosan a külügyminisztérium – a szövetséggel szemben avatkozott be a kisebbségek és az Európai Bizottság (EB) jogvitájába. Az RMDSZ és a kisebbségek európai ernyőszervezete által kidolgozott Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés a kisebbségek védelmében szorgalmaz uniós szintű jogalkotást, de az EB elhárította illetékességét.
Az elutasítás ellen a kezdeményezők pert indítottak az Európai Unió Bíróságán, amelybe Románia és Szlovákia az EB, Magyarország pedig a kisebbségek oldalán lépett be. Kelemen maga is bevallotta, hogy „tudathasadásos állapotba" került, hiszen a polgári kezdeményezés bizottságának alelnökeként egy időben lett felperes a luxemburgi perben, a bukaresti kormány miniszterelnök-helyetteseként pedig alperes.
Dan Şova „profizmusa”
Dan Şova, a PSD szóvivője rendkívül irritáltan és arrogánsan reagált megkeresésünkre, amelynek során azt firtattuk: mi az alakulat álláspontja a kormánystruktúra átalakítására vonatkozó RMDSZ-es kezdeményezés kapcsán. „Miért engem kérdez? Én nem beszélhetek a párt álláspontjáról" – jelentette ki a szenátor, majd felvetésünkre, miszerint szóvivőként többek között pártja politikájának, véleményének ismertetése a feladata, többször kihangsúlyozta: ő profi, mi pedig összetévesztjük egy amatőrrel. További erősködésünkre Şova azt javasolta, forduljunk a PSD elnöki posztját is betöltő Victor Ponta kormányfőhöz, az általa megadott mobilszámon azonban többszöri hívásunkra sem válaszolt senki.
Mindemellett a „kinn is vagyok, benn is vagyok" állapot Kelemen távozása után is fennmaradt, hiszen az RMDSZ a politikai alakulatokra kevésbé jellemző módon elnöke nélkül maradt a Ponta-kabinet tagja. Lapunk kérdésére, miszerint megkönnyebbüléssel fogadta-e, hogy megszűnt a korábbi „skizofrén helyzet", az RMDSZ elnöke elmondta, sem meglepetést, sem drámai pillanatokat nem jelentett számára lemondása elfogadása, hiszen a döntést maga hozta, és nem változtatta meg.
Ugyanakkor a szövetség szempontjából több okból sem bizonyult hasznosnak Kelemennek a kormányból való távozása. Bár a koalíciós tárgyalásokon továbbra is a szövetségi elnök képviselői az alakulatot, az államfőválasztási kampány során már nincs alkalma „hátországként" kihasználni a kormányfőhelyettesi és kulturális miniszteri tisztségek adta előnyöket, például nem korteskedhet a művelődési tárca által folyósított támogatásokkal.
Az RMDSZ tervei ellenére, miszerint a 45 napos ideiglenes ügyvivői időszakra Korodi Attila környezetvédelmi miniszter kerüljön a művelődési tárca élére, Victor Ponta kormányfő saját hatáskörébe vonta a kulturális minisztérium irányítását, igaz, az aláírási jog gyakorlását Hegedüs Csilla államtitkárra bízta.
Azonban az RMDSZ-nek főként abban nem sikerült átvinnie akaratát a koalícióban, hogy válasszák szét az eddig ugyanazon politikus által betöltött kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi posztot, az új kormánystruktúrát pedig terjesszék a parlament elé.
A Krónika már augusztusban, Biró Rozália kinevezésének elutasítása után megszellőztette ennek forgatókönyvét, amely szerint a kormányfőhelyettesi tisztséget Korodi kapta volna meg, a kulturális tárcáért pedig Szabó Ödön bihari parlamenti képviselő lobbizott. A Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenállása miatt azonban a terv kútba fulladt.
Kelemen Hunor lapunknak elismerte, szeptember elején valóban felmerült ez a forgatókönyv, ma viszont már nem aktuális. „Egészen amatőrnek kellene lennie az embernek, hogy most, választási kampányban előálljon ilyen kéréssel. Nem a PSD támogatásáról vagy annak hiányáról volt szó, nem magával az új kormánystruktúra elvével volt problémája senkinek, hanem azzal, hogy mi sül ki abból, ha megnyitunk egy ilyen vitát" – magyarázta a Krónikának Kelemen.
Az államfőválasztások eredményének kihirdetéséig tehát marad minden a régiben, a koalíció és a kormány sorsa pedig a Cotroceni-palota új lakójának kiléte alapján dől el.
Államfőválasztás: nincs PSD-s elvárás?
Nem elvárás az RMDSZ iránt, hogy az elnökválasztás második fordulójában a koalíció versenyben maradt jelöltjét támogassa, de természetes, hogy a párt egyeztessen partnereivel az első forduló után – mondta Kelemen Hunor az MTI-nek, miután Ponta koalíciós egyeztetést helyezett kilátásba november harmadikára (az első forduló utáni napra), amelyen a bukaresti kormánypártok eldöntik: kit támogatnak a második fordulóban, és ki lesz a miniszterelnök.
Az RMDSZ elnöke rámutatott: az első forduló után a szövetség elnöksége felméri a lehetőségeket, és ennek függvényében alakítják ki álláspontját. „Ha koalícióban vagyunk és kormányozni akarunk, akkor az egyik opció az, hogy Pontát támogatjuk. A másik opció pedig az, hogy Johannist támogatjuk, ha a papírformának megfelelően valóban ő kerül be a második fordulóba" – magyarázta Kelemen, hozzátéve: a koalícióban nem tevődött fel úgy a kérdés, hogy az RMDSZ vajon kormányon maradhat-e a PSD oldalán, ha Johannist támogatná.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ kilenc hónapig vett részt a szociáldemokrata Victor Ponta kormányában
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kilép a Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök vezette román kormányból – döntötte el a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) csütörtökön. Amennyiben az RMDSZ belső parlamentje december 13-án formailag is megerősíti ezt a döntést, azzal az RMDSZ legrövidebb, alig kilenc hónapos kormányzati szerepvállalásának végére tesz pontot.
Az RMDSZ idén március 3-án írt alá megállapodást Victor Pontával a közös kormányzásról, miután a liberálisok kiléptek a 2012-es parlamenti választásokon kétharmados győzelmet arató Szociálliberális Szövetségből és ellenzékbe vonultak. Az RMDSZ belépésével kialakult új kormánykoalíció vezető ereje a PSD maradt, a Ponta-kabinetben pedig még két kisebb párt, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) kapott miniszteri posztokat. Az RMDSZ két minisztérium – a kulturális és a környezetvédelmi tárca – élére jelölhetett tisztségviselőt: előbbit (márciustól októberig) Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, utóbbit Korodi Attila töltötte be. A parlament által megszavazott új kormányszerkezet szerint a kulturális tárca vezetője miniszter-elnökhelyettesi ranggal vesz részt a kormány munkájában. A Ponta-kormányban mind a négy koalíciós pártnak létrehoztak egy-egy miniszter-elnökhelyettesi tisztséget.
Az RMDSZ egyebek mellett arról állapodott meg koalíciós partnereivel, hogy az ország közigazgatási átszervezésénél figyelembe veszik a térségek kulturális, történelmi sajátosságait – vagyis nem alkotnak olyan régiókat, amelyek beolvasztják, vagy feldarabolják a Székelyföldet. A felek vállalták, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) életbe lépteik azt a megállapodást, amelyet a magyar és román oktatók Ponta közvetítésével kötöttek 2012-ben a magyar főtanszékek magalakításáról.
A székely zászló körüli viták leszerelése érdekében bekerült a megállapodásba, hogy törvényben teszik lehetővé az adott település, vagy megye zászlajának a kifüggesztését a közintézményeken. Az RMDSZ megállapodott koalíciós partnereivel az észak-erdélyi autópálya továbbépítéséről.
Az autópálya-építés és zászlótörvény alkotása terén történtek kisebb előrelépések, de a megállapodásból valójában csak az valósult meg maradéktalanul, hogy nem született a magyarság érdekeit sértő régió-felosztás, mivel új alkotmány nélkül a kormánytöbbség egyáltalán nem hozhatott létre régiókat.
Az RMDSZ már júliusban közel került ahhoz, hogy kilépjen a koalícióból, amikor kiderült, hogy a bukaresti külügyminisztérium az RMDSZ tudta nélkül, a magyar szövetséggel szemben lépett be az európai kisebbségvédelmi csomagról, az úgynevezett Minority SafePack-ről szóló luxemburgi perbe. A javaslatcsomag egyik kezdeményezőjeként Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes azt mondta: nem tudja elképzelni a további kormányzati részvételt, amennyiben Románia nem lép vissza a perből. Az RMDSZ vezetőinek többsége akkor azonban akkor nem akart lemondani a kormányzás előnyeiről, és megelégedtek Ponta ígéretével, miszerint a Minority SafePack-kel kapcsolatos román álláspontot majd szeptemberben a parlament szakbizottsága fogja kialakítani, a román kormány nem tesz le újabb dokumentumokat az Európai Unió luxemburgi bíróságán zajló perbe mindaddig, amíg a parlamenti vita le nem zárul.
A júliusi koalíciós vita azzal ért véget, hogy Kelemen Hunor lemondott kormánytisztségeiről, de a szövetség nem lépett ki a kormányból. A Ponta által ígért kisebbségvédelmi parlamenti vitára eddig nem került sor.
Az RMDSZ elnöke augusztus elsejei hatállyal nyújtotta be lemondását, mégis október 9-éig hivatalban maradt, mivel Traian Basescu államfő nem írta alá felmentését. Az RMDSZ ugyanis először Biró Rozália szenátort, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnökét javasolta a megüresedő posztra, de az államfő bejelentette, hogy őt alkalmatlannak találja, és elutasította kinevezését.
Ezt követően már csak az elnökválasztás után tett újabb javaslatot az RMDSZ, így Hegedüs Csilla addigi kulturális államtitkárt csak november 24-én – alig három nappal a kormányból való távozásról szóló döntés előtt – iktatták be a román kormány kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségébe.
Az RMDSZ már az elnökválasztás előtt tisztában volt azzal, hogy az erdélyi magyar választók nem fognak a PSD államfőjelöltjére szavazni. Az Európai Néppárt – amelynek az RMDSZ is tagja – azt kérte romániai tagpártjaitól, hogy Klaus Iohannist támogassák, viszont minden közvélemény-kutatás Ponta győzelmét jósolta. Az RMDSZ kínos helyzetét azzal próbálta áthidalni, hogy választói belátására bízta, kire szavaznak.
A voksolás abban a tekintetben beigazolta a várakozásokat, hogy az urnák elé járuló magyarok több mint 80 százaléka Iohannisra szavazott. Csak az okozott meglepetést, hogy sokan mások is így tettek, Iohannis nyert, és így jobbközép államfő fog állni a következő öt évben Románia élén.
Bár a PSD körüli koalíciónak az RMDSZ nélkül is többsége van a parlamentben, az elemzők arra számítanak, hogy ez már a jövő év során elolvad, mert a román parlamentben gyakori jelenség az, hogy egyes honatyák pártot váltanak, átülnek a hatalom oldalára.
Az RMDSZ most még elhagyhatta a süllyedő hajót a választóktól kapott üzenetre hivatkozva, egy olyan pillanatban, amikor nem idéz elő kormányválságot a kilépéssel. Ha ezt a döntést a Ponta-kormány esetleges bukásáig halogatta volna, nehéz lett volna elhitetnie választóival, hogy a kormányzást nem célnak, hanem a kisebbségi érdekérvényesítés eszközének tekinti.
MTI
Erdély.ma

A Mikó-per a FUEN előtt
Berlinben került sor a hétvégén az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának – FUEN elnökségi ülésére és a Német Kisebbségek Munkacsoportjának– AGDM éves találkozójára.
Az elnökségi ülésen Vincze Loránt a FUEN alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára tájékoztatta kollégáit a Mikó-perben született igazságtalan bírósági ítéletről. „Az államosítást elrendelő és ártatlan embereket elítélő bírósági döntés mutatja, hogy igazunk van, amikor európai fórumokon azt kérjük, hogy a megszerzett kisebbségi jogokat az Európai Unió szintjén kell szavatolni és védeni.” Korábban a FUEN állásfoglalásban biztosította szolidaritásáról a romániai magyarságot, valamint Markó Attilát és társait.
A német munkacsoport éves találkozójának résztvevői közben a szövetségi kormánnyal és Bundestag-képviselőkkel egyeztetve konkretizálták stratégiai terveiket. A munkamegbeszélések mellett vélemény- és információcsere zajlott a német alsóház belügyi, külügyi és kulturális költségvetéséért felelős költségvetési bizottság referenseivel. Az ülésen Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke beszámolt a Minority SafePack kisebbségi európai polgári kezdeményezés aktuális állásáról.
Az ülésena német szövetségi kormány hazatelepülőkért és nemzeti kisebbségekért felelős megbízottja, Hartmut Koschyk elmondta: „A kisebbségekért végzett munka a politikai jelentősége mellett szívügynek számít, amely nagyban függ a kisebbségek vezetőinek elkötelezettségétől és meggyőződésétől. Engem lenyűgöz, hogy az európai és FÁK-államokbeli német kisebbségek egymástól nagyban eltérő kiindulási helyzetétől függetlenül ekkora szolidaritás tapasztalható az AGDM-ben“. A csoport elnöki tisztét betöltő Dr. Brenner Koloman, aki a magyarországi német kisebbséghez tartozik elmondta: „Az AGDM 2014-es éves találkozójának fókuszában a német kormánytámogatások vonatkozásában az ország-specifikus támogatási súlypontok kidolgozása, az aktuális problémák és az információ koordinálásának javítása álltak.”
Az AGDM az európai és a FÁK-államokbeli német kisebbségeket képviseli. Európa 27 országában élnek német, illetve németnyelvű kisebbségek, a legtöbbjük részt vesz a FUEV által koordinált közös munkában.
Közlemény
Erdély.ma

Vincze: az európai kisebbségeknek közösen kell cselekedniük a jogsérelmek elleni fellépés ügyében
A múlt hét végén Berlinben került sor az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnökségi ülésére és a Német Kisebbségek Munkacsoportjának éves találkozójára. Az elnökségi ülésen jelen volt Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke is. Vele beszélgettünk a tanácskozások részleteiről. – Az elnökségi ülésen általában áttekintjük a legfrissebb fejleményeket a különböző kisebbségi közösségekben, így fölvetettem a Mikó-ügyben született bírósági döntést. Korábban a FUEN kifejezte már szolidaritását a magyar közösséggel és az elítéltekkel, ismerték a helyzetet. Elmondtam, hogy sajnos megszületett a végleges bírósági ítélet, amely ártatlan embereket ítélt el, másrészt pedig egy, a magyar közösségnek visszajuttatott ingatlant ismét államosít. Az, hogy a református egyház tulajdonába visszakerült Mikó kollégium most ismét a román állam kezébe juthat, arra mutat rá, hogy a tulajdonjog még mindig nem szent és sérthetetlen Romániában. És azt is mutatja, hogy egy megszerzett jog tulajdonképpen egészen könnyen elveszíthető. Ez rögtön kapcsolódik is ahhoz az alaptételhez, ami miatt mi az európai szintű összefogást létrehoztuk a kisebbségekkel, és létrehoztuk a polgári kezdeményezést.
Ennek egyik része éppen az volt, hogy a meglévő kisebbségi jogokat biztosítsa az Európai Unió, legyen az őre és szavatolója a megszerzett jogoknak. Az egy dolog, hogy megpróbálunk új jogokat kivívni, minden közösség szeretne előrehaladni, de alapvető feltétel, hogy legalább a meglévő jogokat biztonságban tudjuk, hiszen akkor tudunk előrelépni új közösségi jogok felé. Tudjuk, milyen fogadtatása volt az Európai Unió intézményeiben a polgári kezdeményezésnek, éppen a romániai bírósági döntés mutatja azt, hogy nem adhatjuk fel, és az európai kisebbségeknek továbbra is közösen kell cselekedniük a hasonló és a más jogsérelmek elleni fellépés ügyében.
– Az elnökségi ülésen merültek-e fel más kisebbségek esetében hasonló jogsértések? – Bár az elnökségnek nincs tagja Franciaországból, a breton közösségből, de fölmerült az a sajnálatos tény, hogy Franciaországban átrajzolták a régiókat oly módon, hogy a közepes méretű franciaországi régiók beolvadtak sokkal nagyobb régiókba, ami a helyi és regionális identitást és nyelveket veszélyezteti. Így a bretonok beolvadtak egy nagyobb régióba, amelyben a számarányuk még jelentősebben feloldódik. Ugyanez történt Elzásszal is, azt egy másik nagy régióhoz csatolták. Ez aggasztó, hiszen az Európai Unió egyik alapító tagállamában történt, és, bár mindenféle tiltakozás, több százezres aláírásgyűjtés, utcai tüntetések voltak Franciaországban, a francia kormány regionalizációs tervét nem sikerült megakadályozni. A francia nemzetgyűlés, úgy tudom, már döntött is ebben az ügyben. Tehát vannak még hasonló nehéz helyzetben levő közösségek. De ismerjük a görögországi törökök helyzetét, ők vannak talán a legnehezebb helyzetben Európában, ezért a FUEN úgy döntött korábban, hogy a jövő évi kongresszus Görögországban lesz.
– A francia regionalizáció precedens-, illetve jelzésértékű lehet számunkra is, mert Románia is készül a régiós átalakításra.
– Mi rögtön éreztük ebben a párhuzamot. Azt hiszem, eléggé hatásosan és eléggé hangosan tudtuk az álláspontunkat ismertetni Brüsszelben, Európában, és ezt folytatnunk kell mindenképpen, hogy ne legyünk részesei egy franciaországihoz hasonló forgatókönyvnek.
– Ami nagyon könnyen előfordulhat…
– Pillanatnyilag nem tudunk arról, hogy lennének olyan tervek, amelyek most átalakítanák a romániai régiókat. Egyelőre egy új elnök lép hivatalba, nem tudjuk pontosan, hogy ebben az ügyben milyen tervei vannak, illetve a parlamenti többség helyzete is labilis jelenleg. Tehát nem lehet azt mondani, hogy van egy olyan többség, amely ilyen vagy olyan irányba mozdítaná el a regionalizációt. Még nem súlyos a helyzet, csak várjuk ki, hogyan alakul.
– Annyit máris tudunk, hogy az elnök a választási kampányban többször is hangoztatta, nem ért egyet az etnikai alapú régiókkal.
– Az elnök egymaga nem tud dönteni ebben a kérdéskörben. Ha lesz egy parlamenti többség, amely tervezetet tesz az asztalra, és közvitára kerül, akkor látjuk meg, hogy mi a javaslat, és hogyan viszonyuljon ehhez az erdélyi magyarság.
– A német munkacsoportban a FUEN elnöke felvetette a Minority SafePack helyzetét. – A német munkacsoport ülésén természetesen felmerült a polgári kezdeményezés. Nálunk, Közép-Kelet-Európában az Európai Bizottság elutasítása nem váltott ki különösebb visszhangot, mert, úgymond, hozzá vagyunk szokva az elutasításokhoz, de Németországban például kormányzati tisztségviselők és a törvényhozás tagjai is figyelnek erre a témára. Meglehetősen érzékenyen viszonyultak hozzá, megértően, és elfogadva, hogy ez az európai kisebbségeknek egy olyan fölvetése, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni vagy elutasítani azzal, hogy nem illeszkedik az európai szerződések valamelyik cikkelyébe.
Viszont alapot jelenthet egy folyamat elindításához, amelynek a vége mindenki szerint az kellene legyen, hogy a tagállamok megértést, elfogadást tanúsítsanak a kisebbségekkel szemben, és biztosítsák a jogok bővítését. Az Európai Uniónak intézményként ugyanezt kellene cselekednie: beilleszteni a kisebbségi jogokat az alapvető jogok csomagjába, és őre, szavatolója lenni a kisebbségi jogoknak. Azt gondolom, hogy Németországban vannak szövetségeseink, ebben a tekintetben a német szövetségi kormány kisebbségi biztosa folyamatosan ott volt a tárgyalásokon, régi barátunk, ismeri a kezdeményezéseinket, és felajánlotta a segítségét. Ha pedig Németország támogat egy ilyen kezdeményezést, akkor természetesen jóval nagyobb esélyünk van itt Brüsszelben beszélni róla.
A FUEN részéről mi természetesen folytatjuk a párbeszédet az Európai Bizottsággal, hiszen túl azon, hogy most a bíróságon van a polgári kezdeményzés, elkezdődne egy valós párbeszéd kisebbségügyben. Az első találkozó már megvolt, és a felek abban állapodtak meg, hogy el kell kezdeni a párbeszédet az európai kisebbségi jogokról, úgy hogy ez mindenképpen biztató. Partnereket kell keresnünk, lobbizni kell.
Tulajdonképpen a jó személyes kapcsolatok révén mozdulhatnak előbbre a kisebbségi ügyek.　
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Elkezdődhet a párbeszéd az európai kisebbségi keretszabályozásról
Dél-Tirolban ülésezett az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója
Dél-Tirol autonóm tartomány székhelyén, Bolzanóban tartotta a múlt hét végén idei első ülését az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN). Az elnökség tagjai találkoztak Arno Kompatcher kormányzóval, Luis Durnwalder volt kormányzóval, a Dél-tiroli Néppárt vezetőivel, a ladin közösség képviselőivel, véleményformálókkal és újságírókkal. A megbeszéléseken Vincze Loránt, a FUEN alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára tájékoztatta a partnereket a kisebbségi polgári kezdeményezés fejleményeiről és a brüsszeli érdekképviselet kihívásairól. A tanácskozás részleteiről Vincze Loránttal beszélgettünk.
Más polgári kezdeményezéseket is elutasított az EB
– A FUEN elnökségi ülésén ön a polgári kezdeményezés fejleményeiről beszélt. Vannak új fejlemények?
– A polgári kezdeményezésben újabb fejlemények nincsenek, mert a bíróság még mindig nem tűzte ki az első meghallgatás időpontját, viszont lejárt minden hivatalos közlés az Európai Bizottság, a bíróság és a kezdeményezők között. Ugyanakkor azok az országok is ismertették az álláspontjukat, amelyek beléptek a perbe. Szlovákia az Európai Bizottság álláspontját védve, illetve Magyarország, amelyik a mi álláspontunkat védte. Mindkét ország megfogalmazta a jogi álláspontját a kérdésben.
– Mi a helyzet Romániával?
– Románia is belépett annak idején az Európai Bizottság mellett, de nem közölt írásban álláspontot. Egyébként a tárgyalás időpontjának kitűzése valójában nem tőlünk függ, és beláthatatlan, hogy ez mikor történik meg, lehet az év végén, lehet egy-két év múlva, a bíróságtól függ, nincs határidő. Viszont polgári kezdeményezések esetében általában biztató jelnek számít, hogy az Európai Bizottság és az Európai Parlament is belátta, hogy ez a jogi eszköz, ahogy jelenleg működik, nem éri el a célját, nem hozza közelebb a polgárokat az európai döntéshozatalhoz, hiszen a mi javaslatunk mellett sok más polgári kezdeményezést is elutasított az Európai Bizottság külügyi szolgálata. Tehát valami nem működik: ahelyett, hogy közelebb hozná a polgárokat, elriasztja őket attól, hogy egyáltalán belekezdjenek egy ilyen jogalkotási javaslatba. Február 26-án lesz a meghallgatás az Európai Parlamentben, és a Minority SafePack is esettanulmány lesz ezen az ülésen. Egyébként erős magyar vonatkozása van annak, ami történni fog ebben a kérdésben, Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselő a jelentéstevő, és részt vesz Csáky Pál MKP-s felvidéki magyar képviselő is a petícióbizottság részéről.
Fontos jelzés
– A brüsszeli érdekképviselet kihívásairól is beszélt a tanácskozáson. Pontosabban mire gondolt?
– Új időszak kezdődött Brüsszelben: új Európai Parlament, új Európai Bizottság. Tulajdonképpen most kezdenek el igazából dolgozni, a múlt év vége a kinevezésekkel, meghallgatásokkal, a döntések előkészítésével telt el, tulajdonképpen mindenki keresi a helyét. Mi bízunk abban, hogy ezzel az Európai Bizottsággal sikerül jó, párbeszéden alapuló munkakapcsolatot kialakítani. Már volt egy első találkozó Frans Timmermans-nal, az Európai Bizottság első alelnökével, aki azt az ígéretet tette, hogy elkezdődhet a párbeszéd az európai kisebbségi keretszabályozásról, nyitottak a véleményütköztetésre. Ugyanakkor előkészítünk egy találkozót Navracsics Tiborral, a művelődéssel, ifjúsággal és sporttal foglalkozó biztossal, aki, amint a meghallgatáson is nyilatkozta, szívén viseli a soknyelvűséget.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő már bejelentette, hogy április 22-én egy, a nemzeti kisebbségekről rendezett meghallgatás lesz az Európai Parlamentben, amelynek ő az egyik kezdeményezője. Azt gondolom, hogy ez fontos jelzés, hiszen az Európai Parlamentben a szabadságjogok bizottsága és egyetlen más hivatalos bizottság sem foglalkozott a kisebbségek kérdésével úgy, hogy kizárólag ez legyen az a téma, amit egy közmeghallgatáson napirendre tűznek.
– A FUEN jelen lesz ezen a parlamenti meghallgatáson?
– A FUEN természetesen részt vesz ezen az ülésen is.
Dél-Tirol lesz a házigazdája az EUROPEADA-nak
– Érdekes már az elnevezés is: az őshonos nemzeti kisebbségiek labdarúgó-Európa- bajnoksága.
– A FUEN négyévente szervezi meg az őshonos nemzeti kisebbségek labdarúgó-Európa- bajnokságát, és minden alkalommal abban az országban kerül sor erre, amely a nemzeti kisebbségek futballválogatottjának seregszemléjén korábban megnyerte a bajnokságot. Az idén első alkalommal női válogatottak is képviseltetnek, és jövőre, 2016 júniusában Dél-Tirolban lesz ez a seregszemle, mivel a 2012-es kisebbségi Eb győztese Dél- Tirol válogatottja volt. Ezen 22 kisebbségi amatőr csapat méri majd össze erejét.
Fontos, hogy a fiatalok találkozzanak, egymásra találjanak a kisebbségi közösségek küldöttei, és a sport nagyon jó alkalom arra, hogy másként is együtt legyünk a FUEN-ben, az ernyőszervezetben, mint a politikai eseményeken. Természetesen lesznek ilyen jellegű rendezvények is, művelődési események, konferenciák, szemináriumok, hiszen minden alkalmat megragadunk arra, hogy elmondjuk az európai kisebbségek szándékait.
Arról is döntöttünk ezen az elnökségi ülésen, hogy májusban lesz a kongresszus, Görögországban, és napirenden szerepel, hogy 2017-ben Romániában, Kolozsváron legyen a FUEN kongresszusa.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Romániai gyakorlat és európai modellek a kisebbségvédelemben
Tegnap tartották a dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány immár hagyományossá vált éves kisebbségi szemináriumát Kisebbségvédelem: romániai gyakorlat, európai modellek, és a Minority SafePack kisebbségi polgári kezdeményezés címmel.
Az egész napos rendezvényre a Bernády Házban került sor. Ezzel a konferenciával az alapítvány egy olyan kommunikációs platformot szeretne biztosítani, amely lehetőséget teremt a kisebbségi közösségek jogi törekvéseinek tisztázására, a félreértelmezések kiküszöbölésére, a kölcsönös félelmek feltérképezésére és leküzdésére. A kerekasztal-beszélgetés célja a jelenlegi többség–kisebbség együttélési keretek – köztük a romániai trendek, illetve a már jól működő európai modellek – megvizsgálásával hatékony együttélési és együttműködési feltételek kidolgozása – nyilatkozta Borbély László, a rendezvény házigazdája, az alapítvány elnöke.
Megnyitóbeszédében hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát, és kijelentette, a Bernády Alapítvány új lapot kíván nyitni a többség és kisebbség közötti dialógusban, mert huszonöt évvel a rendszerváltás után, bár történt előrelépés a kisebbségi jogok terén, és bár vannak törvények, az alkalmazásukkal még mindig gondok adódnak.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke beszélt az európai polgári kezdeményezésről, amelyet a FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója, a 94 kisebbségi szervezetet magába foglaló ernyőszervezet is felkarolt, de amelyet az Európai Bizottság "brutálisan" elutasított. Véleménye szerint 2007-ig történtek fontos lépések a vonatkozó törvényes keretek bővítésében, ellenben az uniós csatlakozás után a folyamat lelassult.
A délelőtti beszélgetéseken felszólalt Florin Buicu képviselő, aki Valeriu Zgonea, a képviselőház elnökének üzenetét tolmácsolta, Mihai Voicu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke, Laczikó Enikő államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, Vasile Dîncu, az Elemzési és Stratégiai Intézet (IRES) elnöke, Lucian Mândruta újságíró, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, Codrin Scutaru, a Konzervatív Párt alelnöke, Laurentiu Stefan államelnöki tanácsos.
A délutáni programon részt vett Markó Béla szenátor, Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke, aki Kisebbségi jogok európai keretben – a MinoritySafePack kezdeményezés címmel tartott előadást, Meirion Prys Jones, az NPLD és Gall Nyelvi Tanács elnöke, illetve a romániai kisebbségi szervezetek képviselői: Ognean Cârstici, a Romániai Szerbek Egyesületének elnöke, Mihai Radan, a Romániai Horvátok Egyesületének elnöke, Gheorghe Firczak, a Romániai Rutének Kulturális Egyesületének elnöke, dr. Michael Liebhardt, a marosvásárhelyi Német Fórum elnöke, Neculae Mircovici, a Romániai Bolgárok Egyesületének elnöke, Valentin Stalenoi, a Romániai Lipován Oroszok Egyesületének főtitkára, Dub László, a Maros megyei Zsidó Hitközség elnöke, dr. PuskásAttila, az Erdélyi Magyar Örmények Szövetségének elnöke, Rudolf Moca, a RomoSapiens Egyesület elnöke, Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke.
A rendezvény fogadással ért véget.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

A kisebbségvédelem nem kizárólag magyar ügy
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a múlt héten Marosvásárhelyen úgy fogalmazott, hogy a kisebbségvédelem hazai és európai ügy. Mint mondta, Romániában lassú léptekkel halad a kisebbségek jogainak gyakorlatba ültetése, ugyanakkor az Európai Unió intézményeinek is felül kell vizsgálniuk, mit jelenthet a huszonegyedik században egy erre vonatkozó kezdeményezés elutasítása a teljes európai közösség szintjén.
Az identitásmegőrzés intézményes garanciáival a kisebbségeknek kell elégedettnek lenniük
Romániában legutóbb a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény révén történt előrehaladás a kisebbségi jogok terén, például a történelmet és a földrajzot anyanyelven oktatják. Fontos lépés volt 2003-ban az alkotmánymódosításkor bevezetett néhány vonatkozó szabályozás, majd az ország 2007-es uniós csatlakozásáig is jelentős törvényes intézkedéseket fogadott el Románia. Azonban ez a folyamat jelenleg stagnál, és a megszerzett jogok megnyirbálására is vannak különböző, kevésbé átlátható intézkedések, mint például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében. Ezért gondoljuk úgy, hogy Romániában hangsúlyozottan folytatni kell a kisebbségek jogairól szóló párbeszédet, az intézményeknek pedig alkalmazniuk kell a törvénybe foglalt jogokat, hiszen jelentős hiányosságokat tapasztalunk ezen a téren – jelentette ki. Az RMDSZ elnöke azt is nyomatékosította: az identitásmegőrzés határozott intézményes garanciáira maguknak a kisebbségekhez tartozóknak kell azt mondaniuk, hogy kielégítőek és elfogadhatóak, nem elég Romániát csupán elnevezni európai kisebbségi modellnek.
A kisebbségvédelem nem kizárólag magyar ügy, ezért az RMDSZ európai partnerszervezetekkel, köztük a FUEN-nel közösen terjesztette elő Brüsszelben a Minority SafePack nevű európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést 2012-ben. Az európai intézményeket szerették volna közelebb hozni a polgárokhoz, ez pedig egy olyan eszköz, lehetőség volt, amelyet az EU-ban éppen ezzel a céllal hoztak létre – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki szerint a dokumentum 60 millió, kisebbségekhez tartozó európai polgárnak a törekvését jelenti. A kezdeményezést úgy fogalmazták meg, hogy figyelembe vették az Európai Bizottság hatásköreit. Erről azonban másként vélekedett az intézmény, amely elutasította a dokumentumot. A jogi folyamat jelenleg is zajlik, és továbbra is kérdéses: a bürokratikus procedúrák miatt dobta vissza vagy a kezdeményezés alapgondolatát utasítja el az Európai Bizottság.
A pohár félig tele is van, meg félig üres is
Előadásában – egyebek mellett – Kelemen Hunor úgy fogalmazott, hogy jó is, meg rossz is a kisebbségi jogok helyzete Romániában. Erre kérdezett rá a Népújság.
– Ez nyilván arra vonatkozott, hogy az elmúlt 25 esztendőben sok hasznos és jó dolog történt, ami a kisebbségi jogokat illeti. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a létező törvényeket nem alkalmazzák minden egyes alkalommal, sőt imitt-amott elszabotálják, és hogy nem értük el minden egyes célunkat. Valamilyen mértékben irányadó volt az 1993-as memorandum, amelyet az RMDSZ elküldött az Európa Tanácshoz, és amely tulajdonképpen tartalmazta a romániai magyarság törekvéseit teljes egészében. Ebben benne voltak a nyelvi jogok, benne volt a tulajdonjognak, a kommunista rezsim által elvett javaknak a rendezése, benne volt a magyar nyelvű állami magyar egyetem, és benne volt az autonómia. Ebből a nyelvi jogokat és minden egyebet, ha úgy tekintjük, törvényes keretek között már sikerült biztosítani. Az egy másik dolog, hogy mit alkalmaznak, és mit nem.
Ebből a nagy csomagból a magyar nyelvű állami egyetem és az autonómia az, ami a mi célkitűzéseink közül még nem valósult meg. De ez nem azt jelenti, hogy nem fog megvalósulni. Ezért mondom, hogy van, ami jó, van, ami rossz, a pohár félig tele is van, meg félig üres is, és ebben a pillanatban igazából az a fontos, hogy a megszerzett jogokat ne csorbítsák, és ne vonjanak vissza belőlük. Másrészt pedig, hogy az intézményes garanciák megteremtésében, a különböző autonómiaformák megteremtésében azt a párbeszédet a civil társadalommal, amit az elmúlt esztendőben bizonyos mértékben újraindítottunk az autonómiatervezetünkkel, folytassuk. És próbáljuk meggyőzni a román társadalmat, hogy 2015-ben, a 21. században a mi törekvéseink nem sértik Románia érdekeit, nem veszélyeztetik. Románia számára, amit mi kérünk, az jó, az Romániát erősebbé teszi, gazdagabbá teszi. Ezt a párbeszédet folytatjuk most. A továbblépéshez hihetetlenül fontos, hogy a létező vagy az újratermelt előítéletekből lebontsunk. Ezek az előítéletek ott vannak a románok fejében, de ott vannak a mi fejünkben is, mert magunkról sem állíthatjuk, hogy nem léteznek bennünk előítéletek. Léteznek. Ezeket le kell bontani.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

„Kárpát-medencei magyar siker legyen az európai kisebbségi jogvédelem”
Az RMDSZ elnöke szerint 2015-ben és a következő években is azon kell dolgoznia a szövetségnek, hogy európai szinten felismerjék: nem lehet ugyanabban a mondatban említeni, rendezni az őshonos nemzeti kisebbségek és a bevándorló, munkavállaló közösségek jogait.
A brüsszeli magyar képviselet egyik legjelentősebb közös célkitűzéseit Kelemen Hunor kedd este azon a kerekasztal-beszélgetésen nevezte meg, amelyen Pelczné Dr. Gáll Ildikó EP-képviselő, a brüsszeli FIDESZ Polgári Szalon vezetőjének meghívására vettek részt a határon túli magyar politikai szervezetek képviselői.
"Ha nem teszünk különbséget az eltérő igényekkel rendelkező népcsoportok között, nem lehet sikeres Európában a kisebbségi jogvédelem” – jelentette ki a politikus. Felidézte: az elmúlt évtizedben a magyar-magyar együttműködés különböző intézményes formái alakultak ki és erősödtek meg, körvonalazódtak olyan közös törekvések is, amelyekben az együttes hatékony fellépés a célravezető.
Hozzátette: az erdélyi magyarok számára, ilyen értelemben, az Európai Unióhoz való csatlakozás nem föltétlenül, és nem kimondottan gazdasági előnyöket jelentett, sokkal inkább azt, hogy a közösség törekvések megjelenítésére új lehetőség adódott. Kelemen Hunor említette a magyar-magyar együttműködés egyik fontos európai hozadékát is: az Európai Néppárt (EPP) történetében először a bukaresti kongresszuson fogadtak el olyan dokumentumot, amelyet kisebbségi szervezet, az RMDSZ kezdeményezett.
„Ebben támogattak bennünket magyarországi és határon túli politikus kollégáink, a dokumentum pedig azért volt fontos, mert kimondta azt, hogy az Európai Unió foglalkozni akar az európai őshonos kisebbségi kérdéssel” – jelentette ki Kelemen Hunor, aki a Minority SafePack európai polgári kezdeményezésről azt mondta: bár jelenleg kudarcosnak tűnik ennek a törekvésnek a jelene, kezdeményezői és támogatói sem Brüsszelben, sem otthon nem adhatják fel a harcot azért, hogy az eddiginél nagyobb nyomatékkal európai napirendre kerüljön a kisebbségvédelem.
„Ez egy Kárpát-medencei magyar érdek, amelynek érvényre juttatásáért közösen kell fellépnünk. Ha a következő időszakban sikerül előrelépnünk ezen a téren, akkor az nem egyikünk vagy másikunk, nem csak az erdélyiek, felvidékiek, délvidékiek, kárpátaljaiak vagy magyarországiak sikere lesz, hanem közös eredmény” – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
A brüsszeli Magyar Házban megszervezett beszélgetés határon túli meghívottjai között volt dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség politikai kommunikációs titkára, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, valamint Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke.
maszol.ro

Új eszköz, új remény
Amit nem tett hosszú éveken át, az RMDSZ végre használni kezdte a kisebbségi jogérvényesítés egyik igen jelentős eszközét: a külpolitikát. Nem igazán élt mostanáig a lehetőséggel, többnyire kormányon lévén nem is lett volna hiteles, de lám, ellenzékből lehet kopogtatni az európai döntéshozók ajtaján, tájékoztatni az amerikai kongresszust az erdélyi magyarság jogsérelmeiről, és úgy tűnik, támogatók is akadnak, kik mozdítanák szekerünket a kátyúból.
Két évtizede mondogatja az RMDSZ belső-külső ellenzéke, hogy milyen fontos az önálló erdélyi magyar külpolitika kiépítése, jelentős nyomásgyakorlási eszközről mondtak le vezetőink, mikor nem használták ki a NATO-, majd az EU-csatlakozás körülményeit, s később is, mikor szemérmesen elhallgatták gondjainkat. S lám, kiderült, az EU piacot szerzett államai árufölöslegének, Amerika pedig elsősorban katonapolitikai megfontolásból ölelte keblére a stratégiahelyen fekvő Romániát.
Nem sokat törődtek az erdélyi magyarság csendes elégedetlenségével, és érdekképviseletünk kormányzati besimulásával félresöpörhették szemernyi aggodalmukat is. Nem volt, aki tolmácsolja bajainkat, elvárásainkat, követeléseinket, a kis szervezetek követségbe küldött szószólóit könnyű volt nem komolyan venni, hisz nem bizonyíthatták, kik, hányan állnak mögöttük, jogos igényt képviselnek-e. Az egyetlen, hitelesként elfogadott érdekképviselet pedig hallgatott. Nem akarta megbántani éppen aktuális kormányzati szövetségeseit.
Két évvel ezelőtt szintén kormányzati szünetben kezdte el kidolgozni az RMDSZ az egységes, átfogó európai kisebbségvédelmi szabályozást, a Minority Safepack nevű csomagot, aztán ismét hatalomra kerülvén már csak féllángon égették az ügyet. Most újra ellenzékben a szövetség, vezetői hol Strasbourgban, hol Brüsszelben, vagy éppen Washingtonban lobbiznak, s lám, megérkezett az első eredmény is: az Egyesült Államok kongresszusi bizottsága 90 napot adott Romániának, hogy újraindítsa a történelmi magyar egyházak javainak visszaszolgáltatását.
Erőteljes felszólítás érkezett egy olyan világhatalomtól, melytől Románia vezetői is tartanak. Ha eredményes lesz közbenjárásuk, nagyobb siker, mint amit a szövetségnek a Victoria-palota szobáiban, a parlamenti egyeztetéseken sikerült elérnie az utóbbi években.
S akkor talán bátorságot nyernek Kelemen Hunorék, és van remény, hogy más, közösségünk számára fontos ügy – például a különböző autonómiaformák – is napirendre kerülnek a lobbikörutakon, külföldi nyomásra talán oldódhat a ránk telepedő, mind erőteljesebb belső román nyomás is. Még az is kiderülhet, kormányon kívül hatékonyabban lehet harcolni az erdélyi magyarság jogaiért, mint a román hatalom kiszolgálóiként.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az európai polgári kezdeményezés csalódást jelent az európai polgárok számára
Az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) gyakorlatba ültetésével kapcsolatos nyilatkozatot fogalmazott Winkler Gyula EP-képviselő, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság e kérdésben tanúsított bürokratikus, akadékoskodó megközelítése, az európai polgárok uniótól való eltávolodásához vezethet.
„Az európai polgári kezdeményezést a Lisszaboni Szerződés sikereként könyvelték el, mert úgy vélték, új lehetőséget nyújt az európai polgárok számára, hogy aktívan részt vehessenek az európai jogalkotási folyamatban és a szakpolitikák kidolgozásában. Három évvel a hatálybalépést követően, a meghirdetett eszköz sajnos inkább csalódást jelent az európai polgárok számára. Az EB bürokratikus, akadékoskodó hozzáállása éppen ellenkező hatást vált ki és jelentős mértében hozzájárul az európai polgárok kiábrándulásához” – fogalmazott az RMDSZ EP-képviselője az EP Strasbourgi plénumához intézett írásbeli nyilatkozatában. Az EP hétfő esti gyűlésének napirendjén szerepelt a polgári kezdeményezésről szóló jelentés megvitatása. Winkler ugyanakkor azt is hozzátette: az EP fontos szerepet játszott az EPK jogszabályainak a promoválásában, most pedig a jogrendelet módosítását kezdeményezi.
„Az Európai Uniónak politikai konstrukcióként kell tovább működnie, ezért nyitottnak kell lennie a polgárok javaslatai és kezdeményezései iránt. Ezt egyaránt rendkívül fontos megérteni az EU bürokratáknak, de a tagállamoknak is, amelyeknek inkább könnyíteni kellene és nem tovább akadályozni a polgári kezdeményezés eljárását” – hangsúlyozta az RMDSZ EP-képviselője, aki reményét fejezte ki az iránt, hogy az EPK-jelentést nagy többséggel fogadja el az Európai Parlament.
„Remélem, hogy a Schöpflin jelentést, amely az EPK-Szabályozás javítására vonatkozó konkrét javaslatokat tartalmaz, nagy többséggel fogadja majd el az EP plénuma. A Bizottság által rövidesen kidolgozandó módosításnak bizonyítania kell azt is, hogy megértette: az Európai Unió válaszút előtt áll. Vagy megtanuljuk meghallgatni polgáraink hangját és akkor sikeresek leszünk, vagy tovább távolodunk az európai polgároktól, és ezáltal kudarcra ítéltetünk.” – fogalmazott Winkler.
Schöpflin György európai parlamenti képviselő jelentéséről szerdán szavaz az EP plénuma.
Az európai polgári kezdeményezés 2012. április 1-jén lépett hatályba, az EB által javasolt, valamint az EP és az Európai Tanács által elfogadott együttdöntési eljárás alapján.
Az azóta eltelt időszakban 49 kezdeményezést nyújtottak be az Európai Bizottsághoz, ebből 20-at elutasítottak, mivel az EB szerint nem tartoztak az Unió hatáskörébe.
Hat EPK kezdeményezői az Európai Bírósághoz fordultak annak érdekében, hogy az Európai Bizottságot kötelezzék a javaslataik regisztrálására. A Bíróság még egyik esetben sem hirdetett ítéletet. Ezek között van aMinority Safepack – Egymillió aláírás az európai sokszínűségért, az RMDSZ és a FUEN által indított kezdeményezés is.
Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Strasbourg, 2015. október 27.
Nyugati Jelen (Arad)

Minority SafePack: pert nyert az RMDSZ és a FUEN az EB-vel szemben
Pert nyertek az Európai Unió Bíróságán a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés elindítói, így az Európai Bizottságnak újra kell tárgyalnia a kisebbségi javaslatcsomag bejegyzését.
A hírt Kelemen Hunor szövetségi elnök közölte a személyes Facebook-oldalán. Mint ismert, a Minority SafePack kisebbségi javaslatcsomagot az RMDSZ indítványára, a FUEN ernyője alatt, a kezdeményező bizottság 2013-ban nyújtotta be az Európai Bizottsághoz, a brüsszeli testület azonban uniós kompetenciahiányra hivatkozva elutasította bejegyzését.
Kelemen Hunor a Maszolnak elmondta, a bíróság ítéletének következményeként a polgári kezdeményezés ismét az Európai Bizottsághoz kerül. „Én abban bízom, hogy a luxemburgi döntést követően a Bizottság sokkal alaposabban vizsgálja meg a kisebbségi javaslatcsomagot, és a polgári kezdeményezéseket nem elakasztani akarja, hanem segíteni. Meg vagyok győződve, hogy amit mi kértünk, az uniós hatáskörbe tartozik. Bízom abban, hogy a második döntés kedvező lesz, és el tudjuk indítani az aláírásgyűjtést” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A luxemburgi bíróság pénteken ismertetett véleménye szerint az Európai Bizottságnak egyértelműen meg kellett volna jelölnie - mivel a felperesek nem tudták beazonosítani az elutasító indokok közül - a javaslat azon elemeit, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe, valamint az ezt alátámasztó indokokat.
A bíróság nyitva hagyta azt a kérdést, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vehető-e annak megállapításáig, hogy a javasolt intézkedések mely része tartozik és mely része nem tartozik az Európai Bizottság hatáskörébe.
Az európai polgári kezdeményezés intézményét az Európai Unió Lisszaboni Szerződése hozta létre. Ennek értelmében az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia minden olyan kezdeményezést, amelyet az unió legalább hét országának legkevesebb egymillió polgára aláírásával támogat.
Kelemen és Vincze üdvözölte az ítéletet
„Örvendünk, hogy az Európai Unió megértette: nem különleges bánásmódot kérünk, hanem annak elismerését, hogy a nemzeti közösségek teljes értékű tagjai a társadalomnak, Európának. Ám fontosnak tartjuk elmondani: bármilyen döntés is született volna a mai nap, nekünk tovább kell haladni azon az úton, amelyen az őshonos kisebbségeket képviselő partnereinkkel elindultunk” – reagált az ítélet hírére Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
A politikus a Minority SafePack erényének tartja, hogy sikeresen azonosította azokat a területeket, amelyek szervesen kapcsolódnak az európai közösségek legfontosabb törekvéseihez: az anyanyelv és identitás védelméhez, a politikai képviselethez, a régiók megerősödéséhez, valamint az egyenlő bánásmódhoz.
Hangsúlyozta: egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió válaszút előtt áll, a pénteki döntés reménnyel tölti el azt a 60 millió állampolgárt, amely Európa valamely őshonos kisebbségéhez tartozik: „Európa akkor lesz sikeres, ha annak minden állampolgára sikeres. Ha az Unió nyitott, ha meg tudja hallani az emberek hangját, figyelembe veszi azok javaslatait és kezdeményezéseit. Nem pedig eltávolodik tőlük” – idézte az RMDSZ hírlevele a szövetségi elnököt.
Vincze Loránt, a FUEN elnöke a kihirdetést követően kijelentette: „ma győztek az európai nemzeti közösségek. Még nem érkeztünk el utunk végéhez, de jelentős szakaszgyőzelmet arattunk. Az ítélet arra kényszeríti az Európai Bizottságot, hogy érdemben foglalkozzon az európai kisebbségek beadványával. A kisebbségi összefogás és az alaposan előkészített szakmai munka meghozta gyümölcsét. Az RMDSZ, a Dél Tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségi Ifjak szervezetének a FUEN égisze alatt megvalósított kezdeményezése mindannyiunk sikere. Köszönet minden támogatónknak! A munkát pedig már holnaptól folytatjuk.”
A per előzményei
Az ügy előzménye, hogy 2013 júliusában egy polgári bizottság - amelynek mások mellett tagja Kelemen Hunor RMDSZ-elnök -Minority SafePack - one million signatures for diversity in Europe című európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot nyújtott be az Európai Bizottsághoz. A kezdeményezés arra irányul, hogy felkérje az Európai Uniót a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének javítására, valamint az Európai Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének megerősítésére.
 Az uniós bizottság 2013. szeptemberi határozatában elismerte, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása európai uniós értéknek minősül, az európai uniós intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk a kulturális és nyelvi sokféleséget és el kell kerülniük minden, a nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést.
A bizottság ugyanakkor megtagadta az európai polgári kezdeményezés bejegyzését, mert úgy ítélte meg, hogy az európai sokszínűség megőrzését célzó Minority SafePack nem tartozik jogalkotási hatáskörébe. A kezdeményezők a dokumentum bejegyzését követően kezdhették volna el az európai aláírásgyűjtést, hogy ezzel a kisebbségvédelmi tárgyú szabályozására sarkallják a bizottságot.
A fellebbezés
Az RMDSZ és a FUEN tavaly megfellebbezte az Európai Bizottság döntését az Európai Unió Bíróságánál. A per első tárgyalását szeptember 16-án tartották Luxemburgban. A kisebbségvédelmi kezdeményezés ügyét két, nagy tapasztalattal rendelkező ügyvéd képviselte: a németországi Dr. Ernst Johansson és a brüsszeli Dr. Thomas Hieber brüsszeli ügyvéd, a polgári kezdeményezés szakértője.
Ezen a tárgyaláson az ügyvédek nehezményezték, hogy az Európai Bizottság nem indokolta meg részletesen a döntésüket, ugyanakkor erős érveket soroltak fel amellett, hogy a javasolt intézkedések az EU hatáskörébe tartoznak. Az ügyvédek részletesen érveltek a regionális politikáknak a kisebbségi összetevővel történő bővítése, a politikai képviselet fontossága és az etnikai és vallási diszkriminációnak az uniós jogba emelése mellett.
maszol.ro

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: fontos szakaszgyőzelmet ért el a magyar közösség Minority SafePack európai polgári kezdeményezéssel - Fontos és előzmények nélküli szakaszgyőzelmet ért el a teljes Kárpát-medencei magyar közösség az Európai Unión belüli kisebbségi jogérvényesítés terén a Minority SafePack európai polgári kezdeményezéssel - állapította meg a Nemzetpolitikai Kutatóintézet legfrissebb, MTI-hez szerdán eljuttatott elemzésében.
A tanulmányban felidézték, hogy február 3-án az Európai Unió Törvényszéke helyt adott a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést előterjesztők kérésének, és megsemmisítette az Európai Bizottság elutasító határozatát. Ez volt az első az európai polgári kezdeményezések történetében, amelynek fellebbezése sikeres volt - rögzítették.
Mint írták, a Minority SafePack hat területen - nyelvi, oktatási, művelődési kérdések, regionális politika, közképviselet, egyenlőség, média, regionális (tagállami) támogatás - összesen 11 konkrét szabályozási javaslatot tesz, megjelölve a megfelelő jogalapokat, valamint a javasolt jogszabály típusát. A kezdeményezés tehát valójában nem egy, hanem több jogalkotási javaslatot tartalmazó csomag, amely az EU intézményrendszerében már létező és szabályozott területekhez kapcsolja a kisebbségi jogokat - fejtették ki.
A Minority SafePack kezdeményezést 2013. július 16-án iktatták az Európai Bizottságnál, amely végül 2013. szeptember 13-án elutasította azt. Az elutasító levélben a bizottság megjegyzi, hogy megvizsgálta a kezdeményezést abból a szempontból, hogy megfelel-e az Európai Parlament és Tanács 211/2011-es rendeletében foglalt kritériumoknak. A testület megállapította: az "nyilvánvalóan kívül esik az EB azon jogkörén, amely felhatalmazná, hogy jogalkotási javaslatot tegyen". Az elutasító határozat ugyanakkor nem jelöli meg egyértelműen azokat a pontokat, amelyekre ez a megállapítás érvényes.
Hozzátették: a kezdeményező bizottság úgy döntött, hogy az elutasító határozatot megtámadja az EU luxemburgi törvényszékén.
Az Európai Unió Törvényszékének első tanácsa, az írásbeli szakaszt és a 2016. szeptember 16-i tárgyalást követően, február 3-án hozta meg az ítéletet.
Az elemzés összeállítói szerint precedens értékű döntés született. Egyrészt jogi szempontból a bizottság kényszerhelyzetben van, ugyanis meg kell pontosan jelölnie, hogy melyek azok a pontok, amelyek nem tartoznak az uniós szabályozás körébe. Értelemszerűen ez újabb luxemburgi pert is vonhat maga után azzal kapcsolatban, hogy a bíróság állapítsa meg az ebben a témakörben igencsak pontatlan uniós hatáskörök pontos határait - írták.
A Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) nyilatkozatai szerint az EB következő döntésétől függően több forgatókönyv is elképzelhető. Kevéssé valószínű, hogy az EB pozitív döntést hoz és ezúttal regisztrálja a kezdeményezést, megadva az aláírásgyűjtés azonnali elindítását lehetőségét. A második forgatókönyv szerint az EB részleges regisztrálásról dönt, amelyre akkor lehet esély, ha valós párbeszéd indul a kezdeményezőkkel, s ennek megegyezés a vége. A harmadik lehetőség egy újabb negatív döntés, amely azonban a részletes indoklás révén lehetőséget teremt arra, hogy a kezdeményezők a befogadható elemekből új javaslatot nyújtsanak be, miközben, párhuzamosan a törvényszék tartalmi értelmezését kérik az elutasított elemekről.
(MTI)

Szakaszgyőzelem a kisebbségvédelemben
Fontos és előzménytelen szakaszgyőzelmet ért el a teljes Kárpát-medencei magyar közösség az Európai Unión belüli kisebbségi jogérvényesítés terén, ugyanis 2017. február 3-án az Európai Unió törvényszéke helyt adott a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést előterjesztők kérésének, és megsemmisítette az Európai Bizottság (EB) elutasító határozatát.
Ez volt az első az európai polgári kezdeményezések történetében, amelynek fellebbezése sikeres volt. Az alábbiakban röviden áttekintjük a Minority SafePack létrejöttét, tartalmát, ugyanakkor részletesen bemutatjuk a luxemburgi bíróság döntését és annak következményeit.
Európai polgárok jogalkotási folyamatban
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), az RMDSZ, a Dél-Tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Ifjúsága (YEN) már 2011-ben kezdeményezte egy európai szintű kisebbségvédelmi keretszabályozás létrehozását az Európai Unión belül. A kezdeményezés egyik előzménye az Európai Parlament Kisebbségi Intergroupjának a 2000-es évek közepén beterjesztett javaslata volt, amely megrekedt az Európai Bizottság szűrőjén. 2012-ben egy új lehetőség adódott az elképzelés érvényesítésére.
A lisszaboni szerződés által bevezetett európai polgári kezdeményezés intézménye az európai polgárok jogalkotási folyamatban való részvételét teremti meg azáltal, hogy amennyiben legalább hét EU-tagállamból minimum egymillió választókorú állampolgár kezdeményezi egy uniós hatáskörbe tartozó kérdés szabályozását, akkor az EB-nek megfontolás tárgyává kell tennie, hogy kezdeményez-e jogi aktust a témában. Az aláírásgyűjtés elindításának előfeltétele, hogy az EB döntsön a nyilvántartásba vételről. Azt, hogy egy kezdeményezés nyilvántartásba vehető-e, azaz a benne foglalt témakör mennyiben tartozik az EU hatáskörébe, azt egy erre vonatkozó előzetes határozatban ugyancsak a bizottság állapítja meg.
A Minority SafePack elnevezésű polgári megmozdulás (teljes nevén Minority SafePack – one million signatures for diversity in Europe) kezdeményező bizottsága héttagú: Hans Heinrich Hansen dániai német, a FUEN volt elnöke (a kezdeményezők képviselője), Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke (a kezdeményezők helyettes képviselője), Luis Durnwalder dél-tiroli német, volt dél-tiroli kormányzó, Karl-Heinz Lambertz belgiumi német ajkú, Belgium német nyelvi közösségének volt miniszterelnöke, Anke Spoorendonk németországi dán, Schleswig-Holstein tartomány minisztere, Valentin Inzko karintiai szlovén, az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője, Jannewietske de Vries hollandiai fríz, a hollandiai Frízföld tartomány volt minisztere. A MinoritySafePack hat területen – nyelv-oktatás-művelődés, regionális politika, közképviselet, egyenlőség, média, regionális (tagállami) támogatás – összesen 11 konkrét szabályozási javaslatot tesz, megjelölve a megfelelő jogalapokat, valamint a javasolt jogszabály típusát. A kezdeményezés tehát valójában nem egy, hanem több jogalkotási javaslatot tartalmazó csomag, amely az EU intézményrendszerében már létező és szabályozott területekhez kapcsolja a kisebbségi jogokat.
A Minority SafePack kezdeményezést 2013. július 16-án iktatták az Európai Bizottságnál, mely végül 2013. szeptember 13-án elutasította azt. Az elutasító levélben az EB megjegyzi, hogy megvizsgálta a kezdeményezést abból a szempontból, hogy megfelel-e az Európai Parlament és Tanács 2011/211-es rendeletében foglalt kritériumoknak, és megállapította, hogy az „nyilvánvalóan kívül esik az EB azon jogkörén, amely felhatalmazná, hogy jogalkotási javaslatot tegyen". Az elutasító határozat ugyanakkor nem jelöli meg egyértelműen azokat a pontokat, amelyekre a fenti megállapítás érvényes. A kezdeményező bizottság úgy döntött, hogy az elutasító határozatot megtámadja az EU luxemburgi törvényszékén. A panaszt 2013. november 25-én iktatták, érvelésük alapja pedig az, hogy a bíróság semmisítse meg a határozatot azon az alapon, hogy az EB nem indokolta megfelelően az elutasító határozatát. A procedurális indokok mellett a fellebbezés tartalmi elemekről is szólt, amelyek kitértek azokra az intézkedésekre, amelyek az EB szerint az EU-s kompetencián kívül esnek. A kezdeményezők oldalán a perbe belépett Magyarország, míg az EB oldalán Szlovákia és Románia.
A bíróság ítélete és érvei
Az Európai Unió törvényszékének első tanácsa az írásbeli szakaszt és a 2016. szeptember 16-ai tárgyalást követően, 2017. február 3-án a T-646/143 ügyben meghozta az ítéletét. A bíróság számba veszi a felperes és az EB érveit, és kiemeli, hogy az alapvető jogvita tárgya annak a kérdésnek az eldöntése, hogy milyen mértékben kellett volna a bizottságnak részleteznie ellenvetését azon javaslatokra vonatkozóan, amelyek véleménye szerint nyilvánvalóan nem tartoznak a hatáskörébe. Ugyanis a felperesek szerint meg kellett volna jelölnie azokat az okokat, amelyekre tekintettel az egyes szóban forgó javaslatokat illetően erre a következtetésre jutott. Indokolás hiányában a szervezők nem tudhatták, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mely részére vonatkozóan kellett volna bizonyítani kérelmük megalapozottságát, és adott esetben nem tudják az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot az EB által képviselt állásponthoz igazítani annak érdekében, hogy a bizottsághoz új javaslatot nyújtsanak be. A Románia és Szlovákia által támogatott bizottság ellenérvei szerint a beadvány törzsszövege egyértelműen jelezte a szabályozni kívánt témakört (nemzeti kisebbségek jogai), a különböző részletkérdések és konkrét javaslatok csupán a mellékletben szerepeltek. Ennek értelmében a bizottság úgy vélte, hogy a javaslat egy része nem tartozik a hatáskörébe, ezért az egész kezdeményezés nyilvántartásba vételét elutasította.
A bíróság azonban nem értett egyet a bizottság véleményével. Kijelenti ugyanis, hogy az EB annak ellenére utasította el a kezdeményezést, hogy az előterjesztők pontosan megjelölték a javasolt jogi normák típusait és a jogalapot. Úgy érvel továbbá, hogy bár a bizottság a kifogásolt határozatban „felidézi a szervezők által az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatot alátámasztó kiegészítő információkban hivatkozott különböző jogalapokat, és ezt követően kijelenti, hogy az említett információkban szereplő bizonyos aktusok esetén jogosult lehet uniós aktusra vonatkozó javaslat előterjesztésére, az említett határozat csupán az említett javaslat mellékletének 1. fejezetében hivatkozott EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének, valamint a Charta 21. cikke (1) bekezdésének megemlítésére szorítkozik. Majd kimondja, hogy mivel csak az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat egyes részeit tudná nyilvántartásba venni, a kérelmet egészében el kell utasítani".
A lényegre törő érve a bíróságnak, hogy a bizottság „nem tette lehetővé a szervezők számára az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat mellékletében megfogalmazott javaslatok közül azok beazonosítását, amelyek ezen intézmény szerint a 2011/211. rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében kívül estek a hatáskörén, sem pedig az ezen értékelést eredményező indokok megismerését", és következésképpen a kezdeményezőknek nem volt lehetőségük vitatni az említett értékelés megalapozottságát. Ugyanakkor a bíróság azt is kijelenti, hogy épp ebből a hiányosságból fakadóan maga sem tud felülvizsgálatot gyakorolni a bizottság értékelésének jogszerűsége fölött. Ez azt jelenti, hogy a bíróság elvi szinten megállapítja, hogy hiányosan megindokolt határozatok esetében önmagában ez a hiányosság elegendő ahhoz, hogy annak jogi értelemben vett értékelhetetlenségét és ennek következtében annak semmisségét vonja maga után. A bíróság nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy egy európai polgári kezdeményezést tartalmától függetlenül, pusztán annak részleges elfogadhatatlansága miatt a bizottságnak joga van teljes egészében elutasítani, ám ezt úgy kell megtegye, hogy a kezdeményezők beazonosíthassák azokat a részelemeket, amelyeket a bizottság hatáskörén kívül esőnek tart, és amelyek miatt az elutasítás mellett döntött.
Érdekes megfigyelni azt is, hogy a bíróság a teljes indoklásában központi helyre teszi az európai polgári kezdeményezés intézményének lényegét: azt, hogy a polgároknak jogi ismeretek hiányában is tényleges lehetőségük legyen részt venni az uniós jogalkotásban. Ebből a megközelítésből fakadóan olyan helyzetbe hozza a bizottságot, hogy az a közember számára is érthető, átlátható módját válassza a polgári kezdeményezések elfogadhatóságának vizsgálatában. Éppen ezért fektet akkora hangsúlyt arra, hogy különösen a polgári kezdeményezések ügyében fontos a részletes, érthető indoklás azokban az iratokban, amelyek révén az uniós polgárokkal közvetlenül kommunikál. Ezért is összegez az ítélet úgy, hogy „a megtámadott határozat nyilvánvalóan nem tartalmaz ahhoz elegendő információt, hogy a felperes megismerhesse az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételének megtagadására vonatkozó indokokat az említett javaslatban szereplő különböző információkra tekintettel, és ennek megfelelően járjon el". A törvényszék ítéletének érdekessége, hogy csupán procedurális témákat érint, és amint a törvényszéki meghallgatáson is történt, egyáltalán nem tér ki a tizenegy intézkedési javaslat befogadhatóságának kérdésére.
Az ítélet megsemmisíti a kifogásolt EB-határozatot, és rendelkezik a költségek viseléséről. Az ítélettel szemben az Európai Unió törvényszékének eljárási szabályzata értelmében fellebbezéssel lehet élni a bírósághoz (fellebbezés csak jogkérdésben lehetséges), ugyanakkor az nem halasztó hatályú, a bizottság attól függetlenül köteles két hónapon belül új határozatot hozni. Az ítélet nyomán a Minority SafePack kezdeményező bizottsága és a FUEN levélben fordultak az EB-hez, amelyben felhívják a testület figyelmét arra, hogy az európai polgári kezdeményezések regiszterében az elutasító döntést még nem semmisítették meg, és kérik ennek rendezését. Ugyanakkor bejelentették, hogy készen állnak a párbeszédre az EB-vel a kezdeményezés formájáról és tartalmáról. Véleményük szerint a jó kormányzáshoz tartozó alapvető jog (alapjogi charta, 41. cikk), hogy egy újabb döntés meghozatala előtt az EB konzultáljon a kezdeményezőkkel.
Jogi és politikai következmények
Bár a bírósági eljárás során valójában egy formai elem – a bizottság indoklási kötelezettsége – volt terítéken, mégis több szempontból is precedensértékű döntés született. Egyrészt jogi szempontból az EB kényszerhelyzetben van, ugyanis meg kell egyértelműen jelölnie, hogy melyek azok a pontok, amelyek nem tartoznak az uniós szabályozás körébe. Értelemszerűen ez újabb luxemburgi pert is vonhat maga után azzal kapcsolatban, hogy a bíróság állapítsa meg az ebben a témakörben igencsak pontatlan uniós hatáskörök pontos határait.
A FUEN nyilatkozatai szerint az EB következő döntésétől függően több forgatókönyv is elképzelhető. Kevéssé valószínű, hogy az EB pozitív döntést hoz, és ezúttal regisztrálja a kezdeményezést, megadva az aláírásgyűjtés azonnali elindításának lehetőségét. A második forgatókönyv szerint az EB részleges regisztrálásról hoz döntést, amelyre akkor teremtődhet esély, ha valós párbeszédbe kezd a kezdeményezőkkel, amelynek megegyezés lesz a vége. A harmadik lehetőség egy újabb negatív döntés, amely azonban a részletes indoklás révén lehetőséget teremt arra, hogy a kezdeményezők a befogadható elemekből (amennyiben elégségesnek ítélik meg azokat) új javaslatot nyújtsanak be, miközben párhuzamosan a törvényszék tartalmi értelmezését kérik az elutasított elemekkel kapcsolatban. Az EB nehéz helyzet előtt áll, ha az általa megfogalmazott pozitív elemeket is elutasítja egy harmadik döntésben. A FUEN célja az egyéves aláírásgyűjtési kampány mihamarabbi elindítása, amelynek révén tematizálhatják az európai kisebbségpolitikát, bevonhatnak több tagállamot és régiót, az európai közbeszéd tárgyává tehetik felvetéseiket. Az is rendkívül fontos, hogy a bírósági döntés következtében az EU különböző szintjein és intézményeiben felerősödhet a kisebbségi jogvédelem kérdése, az őshonos nemzeti közösségek kultúrája, anyanyelve és hagyományai megőrzésének és fejlesztésének szükségessége és fontossága.
Nemzetpolitikai Kutatóintézet, Budapest
1 Az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága két igazságszolgáltatási fórumból áll, a bíróságból és a törvényszékből
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ-frakcióval tárgyalt a FUEN elnöke
„Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) az az ernyőszervezet, amely Európa számos őshonos kisebbségének képviseletét felvállalta, egy erős FUEN a kisebbségi jogaink tiszteletben tartásának garanciája. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében is az elmúlt évben többször szorgalmaztam egy kisebbségi intergroup létrehozását, annak érdekében, hogy az őshonos, nemzeti kisebbségek védelmét megerősítsük Európában. A FUEN szerepe nagy ezen a téren. Éppen ezért hatékony együttműködésre van szükség az RMDSZ törvényhozói és a FUEN között” – mutatott rá Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt követően, hogy Vincze Lórántot, a FUEN elnökét fogadta március 6-án az RMDSZ képviselőházi frakciója.
Vincze Lóránt tájékoztatta az RMDSZ képviselőházi frakcióját a Minority SafePack európai polgári kezdeményezésről. A FUEN elnöke elmondta, úgy értékeli, hogy az Európai Unió Bíróságának döntése nyomán az Európai Bizottság legkésőbb két hónapon belül újra megvizsgálja a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést, tekintettel arra, hogy pert nyert a FUEN és az RMDSZ által kezdeményezett állampolgári kezdeményezés az Európai Unió Bíróságán.
„Precedens értékű a Bíróság által meghozott döntés, hiszen arra kéri az Európai Bizottságot, hogy semmisítse meg a korábbi álláspontját az általunk kezdeményezett állampolgári kezdeményezés kapcsán, és vizsgálja ezt meg újra, illetve hozzon egy új döntést. Azonban ebben a döntésben részletesen kell megindokolnia majd, hogy a 11 pontból álló intézkedéscsomagból pontszerűen melyikkel nem ért egyet” – mutatott rá Vincze Lóránt, a FUEN elnöke, majd hozzátette: „az európai polgári kezdeményezés lehetőséget jelent arra, hogy a nemzeti közösségek alakítsák Európát, úgy, hogy az figyeljen a kisebbségi jogokra, többnyelvűségre, közösségi értékekre. A luxemburgi ítélet ezért fontos fejlemény. Az RMDSZ-ben méltán lehetünk büszkék arra, hogy ezt mi javasoltuk a FUEN-nek. Fontos itthon Erdélyben, fontos a Kárpát-medencei magyar közösségek és fontos az európai kisebbségvédelem számára is.”
Vincze Lóránt beszédében hangsúlyozta: „a FUEN itthon van Erdélyben, májusban itt lesz a kisebbségi ernyőszervezet kongresszusa, amelyen a tagszervezetek, vendégeik és előadóik a legfontosabb európai témákról beszélhetnek, illetve dönthetnek a következő időszak irányáról, tennivalóiról. Azt szeretnénk, ha a vendégeink úgy mennének el Kolozsvárról, hogy többet tudnak az erdélyi magyar közösségről, ismerik törekvéseinket, és mindannyian ügyeink nagykövetei lehetnek.”
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az EPP vezetőivel tárgyalt az RMDSZ delegációja a máltai kongresszuson
Manfred Weberrel, az Európai Néppárt (EPP) parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, illetve Antonio Lopez Isturizzal, az Európai Néppárt főtitkárával találkozott szerdán a Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette RMDSZ-delegáció az EPP máltai kongresszusán.
A kétoldalú találkozókon a szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat. Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék többszáz ott tanuló gyermek jövőjét.
A szövetségi elnök ismertette az RMDSZ anyanyelv-használati törvénymódosítását, amely kötelezővé tenné a nyelvi jogok alkalmazását minden olyan területen, ahol magyarok élnek, a jelenlegi húsz százalékról tízre csökkentené az anyanyelv-használati küszöböt, emellett ennek alapján magyarul is feliratozni kellene a településeket, utcaneveket, intézményeket és közterületeket, be nem tartása esetén, pedig szankciók járnának.
Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság ma bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése – a néppárti frakcióvezetőt erről is tájékoztatta a szövetségi elnök, és arra kérte: segítse a kezdeményezést. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Kelemen Hunor nem először találkozik az Európai Néppárt főtitkárával, Antonio Lopez Isturizt rendszeresen tájékoztatja a romániai, főként az erdélyi magyar kisebbséget érintő kérdésekről. Ezúttal arról számolt be, hogy bár az RMDSZ nincs kormányon, parlamenti együttműködést kötött a kormánykoalícióval, így akar érvényt szerezni az erdélyi magyarság törekvéseinek. Elmondta, a következő időszak legnagyobb törvénykezési kihívása az Szövetség számára az anyanyelv-használati törvénymódosítás. A főtitkár leszögezte: minden téren támogatja az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság törekvéseit.
maszol.ro

A katolikus iskoláról is szó esett az EPP máltai kongresszusán
Az RMDSZ küldöttsége az Európai Néppárt (EPP) máltai kongresszusán is felvetette a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyét. Az értekezleten résztvevő küldöttség, az Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, Manfred Weberrel illetve az EPP főtitkárával, Antonio Lopez Isturizzal találkozott. A kétoldalú találkozókon Kelemen Hunor szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat.
Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék több száz ott tanuló gyermek jövőjét. Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság tegnap bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése. Ebben a kérdésben a szövetségi elnök a néppárti frakcióvezető támogatását kérte. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Több RMDSZ-es kezdeményezést is elfogadtak
Korodi Attila, valamint Tánczos Barna RMDSZ-es politikusok sajtótájékoztatón számoltak be az elmúlt hetek fontosabb eredményeiről.
Mint csütörtökön Csíkszeredában ismertették, sikerült elérniük, hogy a Gyulafehérvári Római Katolikus Papnevelő Intézet ismét részesülhessen állami támogatásban. Továbbá a napszámosságot érintő jogszabály módosítását is kezdeményezték, amelyet végül a szakbizottság elfogadott, így nincs akadálya annak, hogy megszavazzák a parlamentben is. Utóbbi lényege, hogy az elkövetkezőkben törvényesen lehet majd alkalmazni 180 napra például a pásztorokat az esztenákon, amely időszak lefedi a legeltetési időszakot. Elérték azt is, hogy azoknak a gazdáknak, akiknek korábban járt életjáradék, és a rendes nyugdíjkorhatár elérése után megszüntették annak folyósítását, ismét megkaphassák azt életük végig. A sajtótájékoztatón továbbá arról is beszéltek, hogy jelentős változásokat hozhat az, hogy nemrég az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy bejegyezzék a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezést, amelyet az RMDSZ indított el 2013-ban, többek között a Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) partnerségben. Ennek az eredménynek folytatásaként az elkövetkező egy évben egymillió támogató aláírást kell gyűjtsenek az Európai Unió országaiban annak érdekében, hogy az Európai Bizottság a kisebbség védelmére jogalkotásba kezdjen. Sikeres kisebbségi kezdeményezés Az eredetileg javasolt tizenegy pontból kilenc megtartásával jóváhagyta az Európai Bizottság, hogy bejegyezzék a Minority SafePack című kisebbségvédelmi kezdeményezést. A kezdeményezést az RMDSZ és partnerei javaslatára az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kisebbségi vezetőkből álló bizottság égisze alatt 2013-ban indította el. A kezdeményezés arra irányul, hogy felkérje az Európai Uniót a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének javítására, valamint az Európai Unió kulturális és nyelvi sokszínűségének megerősítésére. A luxemburgi törvényszék idén február 3-án helyezte hatályon kívül az EB korábbi, elutasító döntését, és egy új, részletesen megindokolt döntést kért a bizottságtól. A két, visszautasított pont közül az egyik arra vonatkozik, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek legitim aggodalmait az Európai Parlament tagjainak megválasztásakor is figyelembe veszik, a másik pedig arra, hogy a bizottság jelenlegi direktíváinak módosítása révén előzzék meg a diszkriminációt, és biztosítsanak egyenlő bánásmódot a kisebbségek számára is.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro