Trianon? Köszi, inkább ne beszéljünk róla!
Johannis meghívta Hollande-ot december elsejézni 2018-ban. A magyarság erdélyi vezetői vajon gondolkodnak ennyire előre?
r: Klaus Johannis, Románia elnöke, meghívta François Hollande-ot, Franciaország köztársasági elnökét a 2018. december 1-jei ünnepségre, ugyanis éppen 100 éve lesz, hogy Románia határai többé-kevésbé felvették mai formájukat. Johannis tehát előre gondolkodik – a magyarság erdélyi vezetői vajon mit lépnek?
Rosszindulat nélkül írhatom le: ezen a kérdésen, alighanem, még senki sem gondolkozott. Kevésbé mentes a csipkelődési vágytól a megállapítás, hogy nem ártott volna. Elsősorban az RMDSZ felelőssége valamit, bármit kitalálni erre az eseményre, hisz az MPP végelgyengülése és az EMNP kudarcsorozata után megmaradó, egyetlen potens játékosként minden szem rászegeződik.
Forró pityóka a kérdés:
egyrészt mert az erdélyi magyarság számára aligha lesz ünnep december elseje. A kölcsönös tolerancia jegyében illik és fontos is tiszteletben tartani a nemzeti ünnepeket. Ez minden honos nemzet minden ünnepére igaz állítás, amely a többségtől a kisebbségeken át mindenkire igaz. Igaz, mert ezt sulykoljuk magyarokként jó ideje mi magunk is. (Amikor épp nem vesszentrianonozunk – de ennek a retorikának egy erősen kisebbségfóbiás Európában nem lesz befogadója, ráadásul politikailag nem is korrekt, ami pedig kulcskérdés.)
Vajon az elkövetkező három évben valaki gondolkodik-e el azon, hogy miként lehet politikailag korrekt, EU-ban is befogadható módon a magyarság helyzetéről beszélni? Johannis nemrég elhangzott nyilatkozata szerint Romániában ugyanis nincs magyar kérdés.Humoristák szájába illő mondat illik erre a kijelentésre:
magyar válasz sincs.
Menjünk tovább: a magyarságnak konszenzusszerűen vajon van-e véleménye arról, hogyan is kell a románsághoz, Romániához viszonyulni? Az arcukba nézve, nemzetiségi kérdésekről zavartan heherészünk, a hátuk mögött, habzó szájjal ütjük az asztalt? A vesszen Trianon alternatíva itt újra elvérzik. Romániában, akár tetszik, akár nem, román partnerekre van szükség. Politikai partnereket (és itt nem a folyamatosan köpönyegforgató, pillanatnyi érdekek mentén minden etikát mellőzően politizáló alakulatok mozgatóiról beszélek) nem sikerült közel 100 év alatt találnunk – legalábbis nem olyan számban, hogy az tényleg erőt jelentsen. Ahhoz viszont, hogy Európában az erdélyi magyarság számára fontos kérdésekről beszéljen valaki, ahhoz, hogy Románia jelen formája 100 éves fennállásának megünneplésében a magyarság faktor legyen, politikailag korrekt módon, politikai inkorrektséget, intoleranciát kell mutatni. Ez pedig nem képzelhető el román partnerek nélkül. Ki a román partner?
Ha megnézzük, hogy Románia mindenkori kormányzata mit tett értünk, magyarokért, aligha tudnánk jó szívvel ünnepelni 1918. december 1. 100 éves évfordulóját. Valószínűleg a románságért sem tett sokat a mindenkori kormány – de oldalukon a nemzeti összetartozás. Pedig a helyzet korántsem ennyire egyértelmű.
Román partner lehet mindenki, aki úgy érzi, hogy a közel 100 év alatt az alkalmi elit az életszínvonalat nem közelebb vitte Európához, hanem éket vert Európa és Románia közé. Ez nagyjából mindenkire érvényes. Meg lehet tehát mindenkit szólítani? Naivság volna ezt feltételezni – de azokat sem szólítottuk meg, akik természetüknél, műveltségüknél fogva hajlandók átlépni a permanensen újratermelődő nacionalizmuson.
Szűk három év alatt nehéz lesz (most optimista vagyok, mert feltételezem, hogy valaki próbálkozik ilyesmivel) 25 év stratégiai építkezését bepótolni. Elsősorban azért, mert tudatosan, vagy kevésbé tudatosan a magyarság elszigetelődésén dolgoztunk, politikailag, de civil, polgári életünkben is. A cél, hogy a beolvadástól menekítsük magunk, szentesítette az eszközt. A hatékonyságról lehet vitatkozni, de az más lapra tartozik. Világos, hogy nincsen nagyobb számú támogatója a magyarságnak román oldalról: ha a román ajkú politikum önmaga ellenében határozott meg bennünket, mi is beálltunk a sorba, és a románsággal ellentétben határoztuk meg önmagunk. Elvárható valakitől, hogy egy olyan csoporthoz szimpatikusan viszonyuljunk, akinek ellenében meghatározzuk magunk?
2018-ban lesz közfigyelem. Ha újra csak magyarul, csak magunknak nyilatkozunk, inkább szedjük le a pókhálókat otthon a nagyszobából. Annak legalább van látszata. A magyarok igényeiről, gondjairól elsősorban románul, de angol és francia nyelven is kell beszélni, kiadványokat, miegymást készíteni.
Ștefan cel Mareről azt írta a középiskolás történelemkönyv, hogy szinte minden csatáját megnyerte, ha netán mégsem, akkor meg olyan előnyös békét kötött, hogy az felért egy győzelemmel. Az előnyös békekötés művészetét egyelőre nem sajátítottuk el. Most meg itt a fekete leves. Johannis, aki mégiscsak mérsékelt politikus, elmondja, hogy Romániában nincs etnikai kérdés. Székelyföldön nincs olyan, hogy román kérdés, másutt nincs olyan, hogy magyar kérdés, feltételezett bónuszként az egész országban pedig nincs olyan, hogy roma kérdés.
Ezek után szinte látom a jövőt: Kovács Péter, vagy az RMDSZ éppen aktuális megmondó embere 2018. december 1-jén kiáll és a sajtónak nyilatkozik az éppen aktuális MOGYE jellegű problémáról, meg arról, hogy ájjájáj, minket itt aztán nagyon megdiszkrimináltak. Az év során zajló megemlékezéseken finoman közli majd egy-egy román szónok, hogy a magyarság csak örvendjen, hogy ilyen jó dolga van. Eközben mi meg zsummogunk a markunkba, magyar popsiba magyar pacikukit kiáltunk, ugyanezt elcsípjük majd román színezetben, közben pedig titokban várjuk, hogy az óra 2019-re váltson. Trianon? Köszi, inkább ne beszéljünk róla.
Kiss Bence
Transindex.ro

„Kárpát-medencei magyar siker legyen az európai kisebbségi jogvédelem”
Az RMDSZ elnöke szerint 2015-ben és a következő években is azon kell dolgoznia a szövetségnek, hogy európai szinten felismerjék: nem lehet ugyanabban a mondatban említeni, rendezni az őshonos nemzeti kisebbségek és a bevándorló, munkavállaló közösségek jogait.
A brüsszeli magyar képviselet egyik legjelentősebb közös célkitűzéseit Kelemen Hunor kedd este azon a kerekasztal-beszélgetésen nevezte meg, amelyen Pelczné Dr. Gáll Ildikó EP-képviselő, a brüsszeli FIDESZ Polgári Szalon vezetőjének meghívására vettek részt a határon túli magyar politikai szervezetek képviselői.
"Ha nem teszünk különbséget az eltérő igényekkel rendelkező népcsoportok között, nem lehet sikeres Európában a kisebbségi jogvédelem” – jelentette ki a politikus. Felidézte: az elmúlt évtizedben a magyar-magyar együttműködés különböző intézményes formái alakultak ki és erősödtek meg, körvonalazódtak olyan közös törekvések is, amelyekben az együttes hatékony fellépés a célravezető.
Hozzátette: az erdélyi magyarok számára, ilyen értelemben, az Európai Unióhoz való csatlakozás nem föltétlenül, és nem kimondottan gazdasági előnyöket jelentett, sokkal inkább azt, hogy a közösség törekvések megjelenítésére új lehetőség adódott. Kelemen Hunor említette a magyar-magyar együttműködés egyik fontos európai hozadékát is: az Európai Néppárt (EPP) történetében először a bukaresti kongresszuson fogadtak el olyan dokumentumot, amelyet kisebbségi szervezet, az RMDSZ kezdeményezett.
„Ebben támogattak bennünket magyarországi és határon túli politikus kollégáink, a dokumentum pedig azért volt fontos, mert kimondta azt, hogy az Európai Unió foglalkozni akar az európai őshonos kisebbségi kérdéssel” – jelentette ki Kelemen Hunor, aki a Minority SafePack európai polgári kezdeményezésről azt mondta: bár jelenleg kudarcosnak tűnik ennek a törekvésnek a jelene, kezdeményezői és támogatói sem Brüsszelben, sem otthon nem adhatják fel a harcot azért, hogy az eddiginél nagyobb nyomatékkal európai napirendre kerüljön a kisebbségvédelem.
„Ez egy Kárpát-medencei magyar érdek, amelynek érvényre juttatásáért közösen kell fellépnünk. Ha a következő időszakban sikerül előrelépnünk ezen a téren, akkor az nem egyikünk vagy másikunk, nem csak az erdélyiek, felvidékiek, délvidékiek, kárpátaljaiak vagy magyarországiak sikere lesz, hanem közös eredmény” – fogalmazott az RMDSZ elnöke.
A brüsszeli Magyar Házban megszervezett beszélgetés határon túli meghívottjai között volt dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség politikai kommunikációs titkára, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, valamint Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke.
maszol.ro

Tényleg ügyészállammá vált Románia?
Már Amerikában is van, aki így látja. Sőt, Románia is megkapja az illiberális jelzőt a korrupció-ellenes harca miatt.
Nagy port kavart a román médiában egy amerikai kutatóintézet, a Democracy Institute vezetője, Patrick Basham által írt véleményanyag, amely egy ügyészállam kiépülését vizionálja Romániában.
A Basham szerint túlkapásokkal jellemezhető román korrupciós harc furcsa praktikákkal – családtagok letartóztatása, előzetes letartóztatás, nevek megadására kimenő vallatás – működik, miközben veszélyt jelent Románia demokratikus jövőjére.
A szerző véleményanyaga megoldást is kínál: egyfajta beismerésre alapuló megtisztulási folyamatot javasol.
Francia forradalmi terror uralja az egykori Kis Párizst?
Bukarest rövid leírásával indítja véleményanyagát Patrick Basham aNew York Timesban. A gondolatsor azonban nem a régebben Kis Párizsnak becézett város szépségeivel végződik, hanem azzal a megállapításával, hogy manapság az országban olyan hangulat van, ami Párizs egy másik arcát, az egykori francia forradalom idején tapasztalt terrort idézi.
Basham kiemeli, hogy Klaus Johannis államfővé választása egy új löketet adott a korrupció-ellenes harcnak, ami szerinte azonban túlzásokkal jár. A Traian Băsescu volt államelnök idején lejátszódott korrupció-ellenes harc szerinte erőtlen volt, leginkább Băsescu politikai támadásainak volt az eszköze. A Băsescu államelnökségének utolsó éveiben felgyorsult letartóztatási hullám tavaly mintegy ezer – politikust és üzletembert érintő - ítéletet vont maga után. Ez a látványos leszámolás, és ennek a széleskörű támogatottsága vezetett oda, hogy az államfő-választási kampány egyik központi témájává a korrupcióellenes harc vált.
Manapság a nyers populizmus a meghatározó. A tévécsatornák fáradhatatlanul fednek le minden ügyet, miközben a bíróságok elmarasztaló ítéleteket hoznak a - párttól függetlenül - politikusokhoz kapcsolódó ügyek több mint 90%-ában. Patrick Basham
Basham arra hívja fel a figyelmet, hogy Románia lassan kifut a börtönhelyekből. „Eközben meg úgy tűnik, hogy manapság alig építenek valamit. A vállalkozók, akikkel beszéltem, azt mondják, hogy tartózkodnak a köz-magán partnerségben elképzelt projektektől, mert azok túl könnyűnek számítanak egy esetleges korrupciós vád megkonstruálásához” – írja.
Basham meglátásában a politikusok csak tükrözik a romániai politikai normákat: a kenőpénz a mindennapi romániai életben népbetegségnek számít. „Mindenkit úgy kezelnek, legyen az illető akár politikus vagy üzletember, mint valaki, aki biztosan hibás valamiért” – írja.
Basham szerint a romániaiak azért támogatták az államfőválasztáson nagy számokban a korrupció-ellenes ügyet felvállaló jelöltet, mert évtizedekig el voltak zárva az igazságosságtól – kezdetben diktátorok, majd eredmények nélküli demokraták miatt.
Egy ügyészi állam van kiépülőben Basham szerint
Az ügyészi állam felemelkedése veszélyeztet – figyelmeztet Basham.
Ennek alátámasztására egy sor érvet hoz fel: a kihallgatáson a kihallgatottat nyomás alá helyezik, hogy neveket mondjon az enyhébb büntetés reményében, rutinná vált a családtagok letartóztatása, az előzetes letartóztatások „orwelli” gyakorlata azért, hogy a fehérgalléros feltételezett bűnözőket megállítsák a hasonló tettek elkövetésétől.
Basham szerint a hivatalos cáfolatok ellenére mindenki tudja, hogy a bíróságok nem annyira függetlenek, mint kellene. Ezenkívül sokakat azzal hiteltelenítenek el, hogy orosz pénzügyi érdekeltségeiket emelik ki, rájátszva arra, hogy a romániaiak gyakorta veszélyesnek érzékelik az ilyen jellegű összefonódásokat.
Basham emlékeztet, hogy Victor Ponta miniszterelnök 2012 előtt úgy írta le a DNA-t, mint egy kommunista titkosszolgálatot, azonban ahogy a közvélemény a DNA fele kezdett elmozdulni, visszavett a DNA-val kapcsolatos érvei éléből.
Basham szerint időközben a DNA Pontának is remek eszközzé vált arra, hogy a vele szemben kritikus hangot megütő újságok tulajdonosaival leszámolhasson. Erre példaként Adrian Sârbut, a Mediafax Grouptulajdonosát és Dan Adamescut, a România Liberă tulajdonosát hozza fel.
Csak tetszelegni akarnánk Amerikának?
Basham úgy látja, hogy az abbéli igyekezet, hogy a politika és a pénzügyi körök közötti kapcsolatokat csökkentsék, számlaegyenlítésekre és igazságszolgáltatási túlkapásokhoz vezettek.
Szerinte a korrupcióellenes kampány Romániában Amerika-ellenes hangulatot is kelt, hisz sokan úgy értékelik, hogy Románia egyszerűen igyekszik lenyűgözni Amerikát, aki meg azért aggódik, hogy nehogy káoszba süllyedjen a korrupciónak és orosz érdekeknek kitett ország.
Az Európai Unió sem fenyegette meg Romániát eddig azzal, hogy forrásokat vagy esetleg az ország szavazati jogát megvonja, miközben folyamatosan monitorizálta az országban tapasztalható korrupció szintjeit, mégis Bukarestben általános volt az aggodalom amiatt, hogy Románia szavazati jogát felfüggesztik.
Mint olyanok, akik eldöntik, hogy mi a jó kormányzat, és mi nem, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió is fel kellene emelje a hangját az ügyészi állam kialakulása miatt. „Egy kevésbé korrupt Románia jobb EU-tag lehetne és egy megbízhatóbb NATO-szövetséges, de tévedés lenne elfogadni azt, hogy ebben a kérdéskörben csak az igazságszolgáltatás mennyiségét nézzük, és ne annak a minőségét, mintha egy számmal mérhető siker mutatójáról lenne szó” – írja.
Illiberális lenne Románia?
Basham értékelése szerint Románia korrupcióellenes hadjárata gyorsan „illiberális keresztesháborúvá” vált.
„A közvélemény kielégíthetetlen igazságvágya csak erősíti az ország demokratikus jövőjét veszélyeztető tényezőket.
Az amerikai és az európai kormányzatoknak gratulálni kellene a romániaiaknak a hirtelen megtalált elhatározásuk miatt, hogy eltüntetik a korrupciót, de egyben bátorítaniuk is kellene egy másfajta hozzáállást.Románia demokratikus fejlődésének jobbat tenne, ha egy nyilvános eljárásban ismernék el a korruptak a bűnösségüket, ezt dokumentálnák, és aztán megbocsátanának nekik” – írja Basham. "Csak egy átfogó eljárás – amely amnesztiával díjazza az önleleplezést – fog oda vezetni, hogy véget érjen az, hogy a romániaiak rettegve néznek hátra a válluk felett, hogy nem-e üldözi őket valaki. [...] A demokratikus Románia meg ezután határozott ígéretet tenne arra, hogy a következő kihágásokat határozottan megbüntetik – de egy transzparens, pártok fölötti, értelmes módon"- javasolja Basham.
Román média: Pontával kapcsolatot ápoló és a verespataki bánya beindítását szorgalmazó elemzőről van szó
A Hotnews és az Adevărul is arról számoltak be, hogy információik szerint Basham közeli kapcsolatban van Pontával, valamint „pro-business” álláspontot képvisel, így például a verespataki bányanyitást is támogatta.
Ezeket az álláspontokat Basham egy elemzésében, valamint egy Huffington Poston megjelent véleményanyagában fejtette ki. A Romániával foglalkozó elemzést a román sajtó egy Pontához címzett „dicshimnusznak” értékelte, a verespataki bányanyitással kapcsolatos véleménye meg a környezetvédők és az aktivisták ellenszenvét váltotta ki.
Forrás: New York Times, Adevarul, Hotnews, Democracy Institute, Huffington Post
Transindex.ro

25. születésnapját ünnepelte a Pro Európa Liga
Huszonkét marosvásárhelyi értelmiségi 1989 december végén a volt bábszínházban – amely azokban az időkben a disszidensek "temetője" volt, hiszen ott találtak egymásra azok, akiket "kinéztek" a kulturális intézményekből – elhatározta, hogy megalapítja a Pro Európa Ligát. Céljuk az európai értékek támogatása, a románok és magyarok közötti bizalom visszaállítása volt – hangzott el szombaton a zsúfolásig telt Deus Providebit Házban.
A rendezvényen az alapító tagok egy része, illetve az igazgatótanács tagjai mellett jelen voltak más civil szervezetek képviselői, sok szimpatizáns, a liga jelenlegi és volt munkatársai, a Gazeta de Mures volt főszerkesztője. Felidézték a liga életének legfontosabb mozzanatait, a nagyobb projekteket és legfontosabb programokat, majd rövidfilmet vetítettek le.
A Pro Európa Ligának a 21. századra kell berendezkednie
A Népújság kérdésére, hogy 25 év után mit mutat a PEL mérlege, Smaranda Enache, a liga társelnöke kijelentette: – Amikor az évfordulóra készültünk, akkor azt gondoltam, hogy a mérleg nem is olyan megnyugtató. De amikor végignéztük azt, amit a Pro Európa Liga teljesített az elmúlt 25 év alatt, minden álszerénység nélkül azt kell mondanom, hogy tiszteletre méltó ez a fantasztikus tevékenység. Tiszteletre méltó az a 22 marosvásárhelyi értelmiségi, aki elindította 1989 decemberében ezt a folyamatot, tiszteletre méltó a több mint 70 kolléga, aki az évek során megvalósította a liga terveit, programjait. Amikor összeszámoltuk, hogy hány fiatal tanulhatott és formálódhatott a különböző programok keretében, kiderült, hogy ez a szám meghaladja a 2500-at. Megtaláljuk ma őket a romániai politikában, az újságírók között, a külügyi szolgálatban, és nagyon sok olyan helyen, ahol bizonyítanak, és a mi értékeinket képviselik.
De ugyanakkor be kell vallani, hogy az idő múlásával újra kell gondolni a dolgokat. Lehet, hogy mi is belefáradtunk ebbe a hosszú tevékenységbe, de mégis azt kell mondanom, hogy egy új kihívás előtt állunk: ha 25 évvel ezelőtt nehéz volt nekünk meggyőzni a politikumot, hogy leüljenek egy asztal köré és párbeszédet folytassanak például a román–magyar megbékélésről, ma úgy látom, hogy maga a mindennapi ember, a civil szféra is szkeptikussá vált, és ez a párbeszéd valahogy zárójelbe került. Mindenki végzi a dolgát, de nagyon kevés olyan szervezet van, amely a jövőbe tekint, és a jövő kihívásaira próbál válaszokat találni. Mi ebben a helyzetben vagyunk most. A Pro Európa Ligának a 21. századra kell berendezkednie. Nyilván, még számunkra is titok, hogy hány embert tudunk megszólítani, magunk köré gyűjteni, de fontos dolgokat kell megbeszélni, és fontos dolgokért kell kiállni a jövőben is. Azért, hogy az euroszkepticizmus ne terjedjen el, hogy az európai összefogás ne menjen tönkre, hogy a háború ne legyen elfogadott.
– Úgy tűnt az elmúlt 25 év alatt, hogy sokszor szélmalomharcot folytatott a Pro Európa Liga, nagyon sok támadás is érte, és az utóbbi időben mintha kevésbé lenne jelen a közéletben…
– El kell ismernem, létezett szélmalomharc is, de emellett létezett szerintem az is, hogy a Pro Európa Liga más fontos szervezetekkel együtt azért elvetett Románia, Erdély és a térség földjébe olyan magokat, olyan kis reményeket, amelyek majd az évek során be fognak teljesedni. Igaz, mi is azt hittük, hogy a forradalom után az első két évben megváltozik a világ, és akkor is nagy meglepetés és nagy kiábrándulás volt a körünkben, mikor láttuk, hogy nagyon lassan halad a társadalom. És valóban, volt olyan periódus a liga közeli történetében is, amikor kevesebb programunk volt, kevesebbet szerepeltünk, egyrészt azért, mert az ország tagja lett az Európai Uniónak, másrészt azért, mert sokkal több szervezet van, sokkal fiatalabbak, mint mi. De most visszatekintve az az érzésem, hogy a szervezeteknek ez a nagy sokasága még mindig nem folytatja azt a polgári diskurzust, azt az emberjogi kiállást, amelyet mi a ligában az évek során képviseltünk. Úgyhogy, bár talán ideje volna a Pro Európa Ligát olyan szervezetként felfogni, amely most az alkonya felé tart, azt hiszem, hogy ez a 25 éves találkozónk azért is történik, hogy egy új kezdetet adjon és biztosítson.
– Melyek ennek az új kezdetnek a prioritásai?
– A prioritásunk tovább folytatni a küzdelmet az európai értékekért a jelenlegi európai helyzetben, akkor, amikor nagyon sokan és sok országban szkeptikusak azzal kapcsolatosan, hogy az Európai Unió és az európai szolidaritás megmaradhat, és sokan nacionalista érdekek felé orientálódnak.
A kezdeti lelkesedés valahogy szétfoszlott
– Mit jelentett a 25 év a liga életében? – kérdeztük Csíky Boldizsár társelnököt.
– Inkább az foglalkoztat, hogy a politikai műveltség és a politikai érdeklődés egyfajta descrescendóban áll, hogy zenei kifejezést használjak, és a liga is beszűkítette a tevékenységét. Az a kezdeti lelkesedés, ami jellemző volt az első évekre ’90 után, valahogy szétfoszlott. Latens formában ott van még az emberek tudatában, de valahogy a tevékeny jellege ennek egy kicsit lehervadt. Ez az, ami nagyon foglalkoztat. Kerestem a magyarázatát ennek, és ha egyszer erre megtaláljuk a választ, akkor valószínű, hogy fel tudunk támasztani olyan dolgokat, amikre nagy szükség volna.
A Pro Európa Liga egyelőre nem teszi le a fegyvert
Suhareanu Mircea, a PEL titkára szerint az, hogy 25 év után még létezik a Pro Európa Liga, nagyon jó. De szükség lenne fiatalokra. – Egy új generációnak kellene tovább vinnie a liga üzenetét. 2007 után az volt az érzésünk, hogy a liga szerepe megszűnt: beléptünk az Európai Unióba, azonban Romániának még mindig nagyon sok a tennivalója, amíg valóban beilleszkedik, és nekünk is van még tennivalónk ilyen tekintetben Románia gazdasági és szellemi felemelkedése érdekében. Így aztán a Pro Európa Liga egyelőre nem teszi le a fegyvert, és tovább folytatja a tevékenységét – nyilatkozta a Népújságnak a PEL titkára.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Je suis Sekler – megemlékezés Budapesten
A székely szabadság napja alkalmából a Székelyföldért Társaság megemlékezést tartott a budapesti Hősök terén kedd este, a székely vértanúk 1854-es kivégzésének évfordulóján.
A demonstráció résztvevői petíciót fogadtak el, amelyben azt kérték Victor Ponta román miniszterelnöktől, haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat Székelyföld lakóinak legitim képviselőivel a régió közigazgatási státusáról.
A Hősök terén magyar és székely zászlók alatt összegyűlt – a szervezők becslése szerint mintegy ötszáz – megemlékező tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy Marosvásárhely polgármestere megtiltotta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) keddre tervezett, az etnikai arányokat megváltoztató román közigazgatási átalakítás ellen tiltakozó megmozdulását, és csak az emlékmű melletti megemlékezést engedélyezte.
Dorin Florea polgármester a felvonulást és a tiltakozó megmozdulást arra hivatkozva tiltotta be, hogy az elmúlt két évben a hatóságok rendbontásokat tapasztaltak, a felvonulás által érintett egyik helyszínre pedig korábban már más rendezvényt engedélyezett.
A budapesti megemlékezésen – a „Magyarok! Veszélyben a székelyek!” feliratú molinó előtt felállított színpadon – György-Mózes Árpád elnök, a Székelyföldért Társaság elnöke arról beszélt, a székelyek nyílt véleménynyilvánítása tilos Romániában, és a hatóságok igyekeznek tönkretenni épített kulturális örökségüket.
Úgy fogalmazott, hogy „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama”, mert szerinte döntéseikkel hetente fejeznek le olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezési, a szabad véleménynyilvánításai és a nemzeti identitáshoz való jog.
Tóth Gy. László politológus pedig arról beszélt, hogy Románia csaknem egy évszázada nem tesz eleget önként vállalt kötelezettségeinek, a gyulafehérvári román nemzetgyűlésen tett ígéreteket ugyanúgy figyelmen kívül hagyja, mint a Párizsban 1919 decemberében aláírt szerződésben foglaltakat.
Székelyföldnek miért nem jár területi és kulturális autonómia, az unó illetékesei miért hallgatnak? – kérdezte. Ami jár a katalánoknak, a skótoknak, a svéd és a finn kisebbségeknek, az miért nem jár a palesztinoknak, a kurdoknak és a székelyeknek? – vetette fel. Székelyföld autonómiájának az elismerése nem sértené Románia érdekeit – jelentette ki.
A Hősök terén a demonstráció résztvevői kék és sárga színű mécsesekből Székelyföld térképét és a „Je suis Sekler” (Székely vagyok) feliratot rakták ki sötétedéskor, majd elénekelték a székely és a magyar himnuszt. A szavalatokkal, énekléssel tagolt rendezvényen a felszólalók közül többen is Székelyföld autonómiájáért álltak ki, és ezzel egyetértő román közéleti szereplőket idéztek. A rendezvényen megjelent Schiffer András, az LMP társelnöke is.
A demonstráción felolvasott petícióban egyebek mellett azt írták Victor Pontának: sajnálattal tapasztalják, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után a székelyek jogai továbbra sem biztosítottak.
Közölték, úgy látják, a román kormány képviselői rendszeresen megszegik a parlament által is ratifikált nemzetközi egyezményeket, amelyeknek pedig irányadóknak kellene lenniük a közigazgatási átszervezés, a székelyek által igényelt sajátos jogállás, valamint a nyelvi jogok gyakorlatba ültetésének a terén.
A szervezők elmondták: egy másik – hasonló tartalmú, a romániai helyzetről szóló tájékoztató – levelet Orbán Viktor miniszterelnöknek is elküldenek majd.
Kedden Romániában és több magyarországi településen, köztük Budapesten, Székesfehérváron, Esztergomban és Szolnokon is tartottak megemlékezéseket a székely vértanúk 1854-es kivégzésének évfordulójára emlékezve, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a székely szabadság napjává nyilvánított.
MTI
Székelyhon.ro

Budapest támogat
A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága kiáll a Székely Nemzeti Tanács székely szabadság napja alkalmából szervezett felvonulásai mellett, amelyeknek célja, hogy felhívják a figyelmet Székelyföld autonómiájának kérdésére. Több magyarországi településen is tartottak megemlékezéseket tegnap.
Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár tegnapi közleményében kiemelte: Székelyföld autonómiája nemcsak a székelyek ügye, hanem minden magyaré és minden jóérzésű emberé az egész világban. Fontos, hogy ezen a szomorú évfordulón – amikor is 1854-ben Marosvásárhelyen kivégezték a három székely vértanút, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után is hittek a magyar szabadságban – a világ magyarsága részéről minél többen csatlakozzanak a felvonulásokhoz – írta. A székely szabadság napja alkalmából a Székelyföldért Társaság megemlékezést tartott a budapesti Hősök terén tegnap este. A demonstráció résztvevői petíciót fogadtak el, amelyben azt kérték Victor Ponta román miniszterelnöktől, haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat Székelyföld lakóinak legitim képviselőivel a régió közigazgatási státusáról. A budapesti megemlékezésen – a Magyarok! Veszélyben a székelyek! feliratú molinó előtt felállított színpadon – György-Mózes Árpád elnök, a Székelyföldért Társaság elnöke arról beszélt, a székelyek nyílt véleménynyilvánítása tilos Romániában. Tóth Gy. László politológus azt kérdezte, Székelyföldnek miért nem jár területi és kulturális autonómia, az unió illetékesei miért hallgatnak? A Hősök terén a demonstráció résztvevői kék és sárga színű mécsesekből Székelyföld térképét és a Je suis Sekler (Székely vagyok) feliratot rakták ki sötétedéskor. A Hősök terei rendezvényen megjelent Schiffer András, az LMP társelnöke is. A demonstráción felolvasott petícióban egyebek mellett azt írták Victor Pontának: sajnálattal tapasztalják, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után a székelyek jogai továbbra sem biztosítottak. A Jobbik szerint mosolydiplomácia helyett kölcsönösségen alapuló együttműködésre van szükség Romániával, ami azonban elképzelhetetlen a kisebbségi sorba taszított nemzeti közösségeknek, köztük a magyarságnak biztosított széles körű autonómia nélkül. Szávay István, az ellenzéki párt alelnöke erről tegnap Gyöngyösön beszélt, ahol szimpátiatüntetést tartottak a székely autonómia mellett. Szávay István közölte: „a harsogó propaganda ellenére sem hisszük, hogy az erdélyi magyarok problémái a román állam belügyei lennének, és azt sem hisszük, hogy az Európai Unió majd meg fogja oldani a kisebbségi kérdést Közép-Európában”. Szávay úgy fogalmazott, megbukott a ciklusokon átívelő magyar hajbókoló külpolitika, a képmutató mosolydiplomácia. „Megalkuvás nélkül, világosan ki kell fejezni, hogy mit várunk egy olyan országtól, amelyiket elvileg stratégiai partnerünknek tekintünk” – mondta. Bús Árpád Zsolt, a megmozdulást szervező egyik jobbikos önkormányzati képviselő arról beszélt, hogy március 10. a székely szabadság napja, amely mostanra az autonómiáért folytatott küzdelmek legfontosabb napjává vált. Felelevenítette: 1854-ben ezen a napon végezték ki Marosvásárhelyen a nemzeti önrendelkezést célul kitűző összeesküvés székely mártírjait, és a székelyek számára ez nemcsak a közös emlékezés, hanem az összetartozás napja is. A gyöngyösi demonstráción részt vevő mintegy ötven ember az erre az alkalomra készített harmincméteres székely zászlóval vonult körbe a belvárosban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sógor Csaba a gyülekezési szabadság romániai korlátozásáról beszélt az EP-ben
Sógor Csaba a Marosvásárhelyen betiltott székely szabadság napi felvonulás kapcsán azt kérte az Európai Parlamentben: emlékeztessék Romániát is arra, hogy a gyülekezési jog korlátozása egyértelműen a nem demokratikus rendszerek bevett gyakorlata – tájékoztat közleményben az EP-képviselő sajtóirodája.
A márciusi strasbourgi plenáris ülésen napirendre került a 2013. évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban, amely Sógor Csaba szerint „nagyon helyesen felhívja a figyelmet a gyülekezési és egyesülési jog szabad gyakorlásának fontosságára, és kéri a tagállamokat, hogy ítéljék el a gyülekezés és egyesülés szabadságának minden korlátozását” – tájékoztat a közlemény.
A dokumentum arról is beszámol, hogy a jelentésről március 11-én, szerda délután vitáztak a képviselők. „Az Európai Unió egyik tagállamában, Romániában éppen ezen a héten tiltottak be egy békés tiltakozó felvonulást pusztán azért, mert annak politikai céljaival, a felvetett problémákkal nem értettek egyet a hatalmon levő politikai szervezetek. A tiltakozás helyszíne ráadásul egy olyan, etnikailag vegyes lakosságú városban lett volna, amelyben pontosan 25 évvel ezelőtt erőszakos összetűzésekre került sor” – mondta el a tanácskozáson az EP-képviselő, aki beszédében kihangsúlyozta, hogy a gyülekezési jog korlátozása egyértelműen a nem demokratikus rendszerek bevett gyakorlata.
„Jó lenne, ha erre emlékeztetnénk azt a Romániát is, amelynek hivatalos álláspontja, hogy a nemzeti kisebbségek problémáját példás módon rendezte – fogalmazott Sógor Csaba, aki szerint úgy tűnik, hogy ez a rendezés azt jelenti: a békés, demokratikus tiltakozás lehetőségétől is megfosztják a kisebbségeket. „Az ilyen esetek előfordulása az Európai Unió területén a saját hitelességünket ássa alá akkor, amikor harmadik országok vonatkozó gyakorlatát bíráljuk” – idézi a közlemény az RMDSZ EP-képviselőt.
Székelyhon.ro

Kiverte a biztosítékot Bukarestben a budapesti tüntetés
Elfogadhatatlannak nevezte a román külügyminisztérium, hogy a március 10-i budapesti Hősök terén rendezett megemlékezésen Romániát a 21. századi Európai Uniója Iszlám Államának nevezte az egyik szervező. A székely szabadság napja alkalmából a Székelyföldért Társaság mintegy ötszáz ember részvételével megemlékezést tartott a budapesti Hősök terén kedd este, a székely vértanúk 1854-es kivégzésének évfordulóján. György-Mózes Árpád elnök, a Székelyföldért Társaság elnöke arról beszélt, a székelyek nyílt véleménynyilvánítása tilos Romániában, és a hatóságok igyekeznek tönkretenni épített kulturális örökségüket.
Úgy fogalmazott, hogy „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama”, mert szerinte döntéseikkel hetente fejeznek le olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezési, a szabad véleménynyilvánításai és a nemzeti identitáshoz való jog. A demonstráció résztvevői petíciót fogadtak el, amelyben azt kérték Victor Ponta román miniszterelnöktől, haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat Székelyföld lakóinak legitim képviselőivel a régió közigazgatási státusáról. A megemlékezésen azért is tiltakoztak, mert Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester nem engedélyezte a Székely Nemzeti Tanács Marosvásárhelyre tervezett felvonulását, csupán egy megemlékezést a székely vértanúk emlékművénél. A román külügy a Mediafax hírügynökségnek úgy reagált: a budapesti megnyilatkozás nemcsak elfogadhatatlan, az európai szellemiségnek is ellent mond. A magyar-román államközi viszony az Orbán-kormány hivatalba lépése óta rendkívül fagyossá vált, ezt maga a miniszterelnök és Szíjjártó Péter külügyminiszter is megerősítette egy-egy háttérbeszélgetésen.
maszol/Népszava/Mediafax

Sértett György-Mózes Árpád „metaforája”
Victor Ponta kormányfő szélsőséges provokációnak, a román külügyminisztérium elfogadhatatlannak nevezte a Székelyföldért Társaság elnökének székely szabadság napi kijelentését, miszerint „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama". György-Mózes Árpád, a szervezet elnöke a Krónikának úgy nyilatkozott: „metaforáját" fenntartja, szerinte ugyanis a román hatóságok jogsértései az erdélyi magyarok fizikai megsemmisítését célozzák.
Bukarest heves reakciói ellenére sem tartja elrugaszkodottnak a Romániáról és az Iszlám Államról (IÁ) szóló hasonlatát György-Mózes Árpád, a Székelyföldért Társaság elnöke. A Magyarországon bejegyzett közhasznú egyesület vezetője a székely szabadság napján, kedden rendezett budapesti tüntetésen fejtette ki véleményét, miszerint „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama".
Szerinte Románia azért hasonlítható a terrorszervezethez, mert a román hatóságok döntéseikkel hetente „fejeznek le" olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezési, a szabad véleménynyilvánítási és a nemzeti identitáshoz való jog.
Aurescu telefonon közölte Szijjártóval: elfogadhatatlan a kijelentés
A bukaresti külügyminisztérium – a Mediafax hírügynökség érdeklődésére küldött válaszában – elfogadhatatlannak nevezte György-Mózes Árpád kijelentését, amely a tárca szerint nem felel meg az európai szellemiségnek.
Csütörtökön Bogdan Aurescu román külügyminiszter telefonon is felhívta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, hogy személyesen is szót emeljen a Budapesten elhangzottak miatt.
Az MTI által idézett bukaresti kommüniké szerint Aurescu beszélgetésük során magyar kollégájának is kifejtette: Románia számára elfogadhatatlan egy ilyen minősítés, és összeegyeztethetetlen azzal az európai szellemiséggel, amelynek a jellemeznie kéne a román–magyar jószomszédi kapcsolatokat és stratégiai partnerséget.
A román külügyminiszter kifejezte reményét, hogy Magyarország nemzeti ünnepének március 15-i megünneplése vagy az 1990-es (március 19–20-ai) marosvásárhelyi események 25. évfordulója nem szolgáltat alkalmat arra, hogy a „magyar tisztségviselők” a két ország közti alapszerződést, illetve a román alkotmányt sértő kijelentéseket tegyenek.
A román fél „ismét szorgalmazta”, hogy mielőbb véglegesítsék és írják alá a magyar–román kisebbségi vegyesbizottság által előkészített megállapodást, amelyről már 2011 júniusában megkezdődtek a tárgyalások.
Ponta: Románia modellnek számít a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén
Victor Ponta kormányfő szerdán este Brassóban a Gândul hírportál kérdésére szélsőséges, radikális provokációként értékelte az elhangzottakat.
„Románia modellnek számít Európában a kisebbségi jogok tiszteletben tartása terén, és azt szeretnénk, hogy társadalmunk a továbbiakban is a párbeszéden alapuljon. Szélsőséges és radikális provokációkra megpróbálunk csak a törvények alapján válaszolni" – jelentette ki a miniszterelnök, aki arra a kérdésre már nem válaszolt, hogy ez esetben milyen jogszabályi előírásokat kell alkalmazni.
Megjegyzendő, Ponta ugyancsak emlegette már az IÁ-t egy hasonlatában. A tavaly novemberi államfőválasztás kampányában kijelentette: az elnöki tisztséget függetlenként megpályázó Monica Macovei európai parlamenti képviselő, volt igazságügy-miniszter „egyfajta Iszlám Állam Romániában", akinek szavazóit emiatt nem áll módjában képviselni a megmérettetés második fordulójában.
György-Mózes Árpád: mondhattam volna enyhébb hasonlatot is
György-Mózes Árpád csütörtökön a Krónikának kifejtette, a keddi budapesti demonstráción „metaforában" emlegette egy lapon Romániát és az IÁ-t. Hozzátette, ezt megelőzően részletezte azokat a jogsértéseket, amelyeket a román állam elkövet az Erdélyben élő magyarokkal, székelyekkel szemben. Ekkor állapította meg, hogy Románia „lefejezi" az olyan alapvető demokratikus értékeket, mint a szólásszabadsághoz, a nemzeti identitás megőrzéséhez és a nemzeti identitáshoz való jog.
„Ebből azt a következtetést vontam le, hogy amit fizikailag megtesznek az Iszlám Állam képviselői, ugyanazt jogi úton a román állam elköveti a magyarokkal szemben" – fejtette ki lapunknak a 2011-ben a Székelyföldön kívüli székely körök, hagyományőrző civil szervezetek összefogása, mozgósítása érdekében alapított Székelyföldért Társaság elnöke.
György-Mózes szerint maguk a román hatóságok bizonyítják be, hogy az országban léteznek „egyenlőek és egyenlőbbek", hiszen miközben Marosvásárhelyen betiltották a székely szabadság napi SZNT-s felvonulást, ugyanebben a városban március 27-én a Besszarábiával való egyesülésre készül emlékezni a román szélsőjobboldal, amely ráadásul Kolozsvárt március 15-én kíván felvonulni.
Kérdésünkre, hogy nem érzi-e elrugaszkodottnak terrorszervezethez hasonlítani Romániát, a Székelyföldért Társaság elnöke úgy válaszolt: mondhatott volna enyhébb hasonlatot is. „Nyilván nem fizikai megsemmisítésről van szó, habár ha nem is gyilkossággal, de ezek a jogsértések előbb-utóbb az erdélyi magyar közösség fizikai megsemmisítését célozzák. Ha száz év múlva beszélnénk erről, meglehet, azt a következtetést vonnánk le, hogy ezek a döntések az erdélyi magyarság fizikai megsemmisítéséhez vezettek" – érvelt György-Mózes Árpád.
Úgy vélekedett, kijelentésével nem ártott az erdélyi autonómiatörekvéseknek, mivel szerinte a román hatóságok amúgy is mindig keresnek valamit a hasonló rendezvényeken, amivel azt bizonygathatják, hogy a magyarok szélsőségesek és nem jogkövetőek.
Az Európai Bizottsághoz fordul az EP kisebbségi munkacsoportja
Ezzel egy időben fideszes kezdeményezésre az Európai Bizottsághoz fordul az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportja, amiért a román hatóságok nem engedélyezték a felvonulás és tiltakozás megtartását Marosvásárhelyen a székely szabadság napján.
Gál Kinga Fideszes EP-képviselő, a munkacsoport társelnöke csütörtökön úgy értékelte, a felvonulás betiltása sérti a gyülekezési jogot, ami ellentmond az alapvető szabadságjogoknak, és szembemegy az európai értékekkel. „Az Európai Bizottságnak a kettős mércét félretéve számon kell kérnie a román hatóságokon az alapvető jogok tiszteletben tartását, amelyek a jogállamiság alapját képezik" – hangsúlyozta Gál.
Sógor Csaba RMDSZ-es euroképviselő ugyanebben a témában, az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló 2013. évi jelentésről szóló vitában azt kérte az EP strasbourgi plénumában: emlékeztessék Romániát is arra, hogy a gyülekezési jog korlátozása egyértelműen a nem demokratikus rendszerek bevett gyakorlata.
„Az Európai Unió egyik tagállamában, Romániában éppen ezen a héten tiltottak be egy békés tiltakozó felvonulást pusztán azért, mert annak politikai céljaival, a felvetett problémákkal nem értettek egyet a hatalmon levő politikai szervezetek. A tiltakozás helyszíne ráadásul egy olyan, etnikailag vegyes lakosságú városban lett volna, amelyben pontosan 25 évvel ezelőtt erőszakos összetűzésekre került sor" – állapította meg a politikus.
Hozzátette: az ilyen esetek előfordulása az EU területén az uniós törvényhozás hitelességét ássa alá, amikor harmadik országok vonatkozó gyakorlatát bírálja.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Támogatást ígért Seszták Miklós
Magyarország olyan fejlesztéseket szeretne támogatni, amelyek munkahelyeket hoznak létre, nemcsak a határon belül, hanem azon kívül is, azért, hogy minden magyar szülőföldjén boldogulhasson – jelentette ki Seszták Miklós, Magyarország Nemzeti Fejlesztési Minisztériumának vezetője pénteken Csíkszeredában.
Erdélyi munkalátogatása során pénteken Csík vendége volt Seszták Miklós, Magyarország Nemzeti Fejlesztési Minisztériumának vezetője, aki délelőtt a szépvízi tejfeldolgozó üzemet tekintette meg, majd Csíkszeredában a megyeházán bemutatták neki a Hargita-hegység rendezési tervét és a Hargita sírégió tervét. Az alkalomból politikusokkal, polgármesterekkel, vállalkozókkal, közbirtokossági vezetőkkel is találkozott. A találkozó utáni sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke bevezetőjében elmondta, a nemzetpolitika gazdasági vonatkozásait próbálják erősíteni a mostani találkozósorozattal. A fejlesztési miniszter hangsúlyozta, Magyarország számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy elérje a gazdasági gyarapodást, és olyan fejlesztéseket támogasson, amelyek munkahelyeket hoznak létre – nemcsak a határon belül, hanem azon kívül is, hogy minden magyar szülőföldjén boldogulhasson.
A miniszter szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium politikai célja, hogy az egész nemzet fejlődését szolgálja. Ez üzleti szempontból, a felvevőpiac számára is lényeges kérdés, mert nem mindegy, hogy egy magyar terméket mekkora piacon lehet értékesíteni – mutatott rá Seszták, aki fontosnak nevezte a magyar-román gazdasági, üzleti kapcsolatok erősítését is. Az általa vezetett tárca fontos feladatának nevezte az Európai Unió közvetlen támogatási lehetőségeihez való hozzáférést megkönnyítő, interaktív információs bázis létrehozását a Magyar Fejlesztési Központ keretében, amely a támogatási lehetőségek iránt érdeklődőknek jelent segítséget.
A fiatalok körében erősödő elvándorlási szándékkal kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolva Seszták Miklós úgy értékelte, azon kell dolgozni, hogy a fiatalok elsősorban ne a kivándorlás, hanem a tapasztalatszerzés céljával vállaljanak munkát külföldön. Közölte, keresik a megoldást arra, hogy magyar tulajdonú bankok segítségével támogatási programot indítsanak Erdélyben is azon gazdasági szereplők számára, akik uniós forrásokat pályáznak meg, és önrészre van szükségük. A tárcavezető szerint az erdélyi befektetések iránt érdeklődő magyarországi vállalkozókat gazdasági fórumok, konferenciák keretében szeretnék kapcsolatba hozni itteni gazdasági szereplőkkel, ugyanakkor a székely termékek számára is igyekeznek minél nagyobb piacot biztosítani.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Március 15. Aradon – „A magyarok szabadságát csakis a magyarok vívhatják ki”
Az elmúlt évek hagyományait tiszteletben tartva, a román és a magyar himnusszal, valamint az EU hivatalos himnuszának tartott Örömódával (Beethoven) kezdődött vasárnap délután fél ötkor az aradi Megbékélési parkban, a román és a magyar emlékmű közötti téren a március 15-i megemlékezés. A kellemes, kora tavaszi időben összegyűlt maroknyi magyarság a tőle megszokott civilizált formában tett eleget nemzeti kötelezettségeinek, a Szabadság-szobor mellett román és magyar hivatalosságok mondtak viszonylag rövid és visszafogott beszédeket.
Felszólalt Cosmin Pribac Arad megyei prefektus, dr. Donkó Szilvia konzul, Magyarország kolozsvári főkonzulátusának munkatársa, Adrian Ţolea, az Arad Megyei Tanács alelnöke és Bognár Levente aradi alpolgármester, az RMDSZ megyei elnöke.
A prefektus Victor Ponta román kormányfő üzenetét tolmácsolta, melyben a dialógus, az egymás iránti tisztelet és a kölcsönös megbecsülés jelentőségére hívják fel a „magyar szomszédok” figyelmét. Dr. Donkó Szilvia konzul Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak a köszöntését olvasta fel, mondván: a szabadság őrtüzét csak egy egész nemzet összefogásával sikerült évtizedeken át táplálni, a 167 évvel ezelőtti igazságok máig örök érvényűek. „Ma is úgy gondoljuk, hogy a magyarok szabadságát csakis a magyarok vívhatják ki. Összefogással, munkával és egyetértéssel. 2015-ben sem kívánhat mást a magyar nemzet, minthogy legyen béke, szabadság és egyetértés.” Adrian Ţolea, a megyei önkormányzat alelnöke egyben a várost is képviselte, mivel Gheorghe Falcă aradi polgármester nem tartózkodott az országban. Mint megjegyezte, a két nemzet közös célja a nyugati értékek előtérbe helyezése, ilyen szempontból a jelentős történelmi múlttal rendelkező Arad város és megye a tolerancia, az egymás közötti tisztelet és békés együttélés legjobb példája. Az alelnök fontosnak tartotta megemlíteni az első aradi konzervatóriumot, illetve hogy Aradon épült az első magyar autógyár, vagy, hogy itt rendezték meg az első hivatalos focimérkőzést. Nem hagyta ki az Európa Kulturális Fővárosa címért folyó küzdelmet sem, melyben szerinte a románok és magyarok együtt kell hogy dolgozzanak a siker érdekében.
Bognár Levente alpolgármester beszédében hangsúlyozta: a szabadságvágy, mely örök és elpusztíthatatlan, mindig erőt adott és Aradot is egyesítette 1848 márciusában, majd 141 év után, 1989 decemberében is. „Az egyetemes szabadság eszméje egyformán illet meg mindenkit, nemzeti hovatartozásától függetlenül. Ezért tartjuk 89-ben kivívott jogunknak, hogy március 15-én Aradon is, mint mindenütt, ahol magyarok élnek, megünnepeljük 1848 bátor fiait és hőseinket. Magyar közösségünk szabadságvágyának egyik megvalósulása, hogy itt ünnepelhetünk a szabadság szimbólumánál, mely a 13 vértanú tiszteletére 2004 óta ismét köztéren áll. Bár az 1989-es december végi reményteli napok minden elvárása még nem valósult meg számunkra, de az ünnepeinkhez és kulturális örökségeinkhez való jogunkat nem engedjünk megkérdőjelezni, soha senkinek. Szimbólumaink meghatározzák identitásunkat, melyhez egy haladó gondolkozású Európában minden nemzeti közösségnek joga van, és ez bennünket is megillet itt, a 21. században, ahol magyarként élünk több generáció óta. A Szabadság-szobor közösségünk kulturális öröksége, de Arad meghatározó emlékműve is, mint ahogy New Yorknak is szimbóluma az a szabadságszobor, melyet Párizs, a szabadság városa ajándékozott az újvilágnak 1885-ben. (…) Az örök törvényű szabadságot hirdeti mindkét világhírű műalkotás, és mindkettőt a szabadság iránti tisztelet hozta létre. Erre gondoljanak azok, akik kezet mertek emelni Zala György remekművére, itt, az aradi Megbékélési parkban” – mondta Bognár, aki szerint továbbra is várják a felelős hatóságoktól a szélsőséges elmék által vezérelt szoborgyalázók felelősségre vonását.
A beszédek után az Arad megyei magyarlakta települések önkormányzati képviselői, a magyar civilszervezetek, érdekképviseleti tömörületek, pártok, egyházi képviselők, iskolák és magyar intézmények vezetői koszorúk elhelyezése mellett hajtottak fejet a Szabadság-szobor előtt.
A rendezvényt szerencsére komolyabb magyarellenes incidensek nem zavarták meg, a csendőrök azonban kitiltották az egyik aradi székely zászlaját. D. Nagy Károly (a Jelen Ház munkatársa) ugyanis idén már negyedik alkalommal vonult volna ki a térre a magyar és a székely zászlóval, a hatóságok azonban az utóbbit nem engedték meglobogtatni.
Az ünnepi rendezvény előtt a téren a civilszervezetek találkozójával párhuzamosan az RMDSZ játékos foglalkozást szervezett, melynek keretében a legnagyobb népszerűségnek a kokárdakészítés örvendett. A koszorúzás végeztével az ünneplők átvonultak a nagyszínházba, ahol a Tihanyi Várszínpad előadásában az Éljen a magyar című előadást nézhették meg.
Sólya R. Emília
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Amerikai külügyi tisztségviselő szerint aggályos a romániai restitúció
Jogállamisággal kapcsolatos aggályokra ad okot a romániai restitúció lassú üteme – véli Hoyt Yee, az amerikai külügyminisztérium európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó osztályának egyik vezető tisztségviselője. A külügyi államtitkár-helyettes alá beosztott diplomata a Tőkés László európai parlamenti képviselőhöz intézett válaszlevelében írta ezt. Tavaly decemberben a magyar EP-képviselő John Kerry amerikai külügyminiszternek írt levelet, amelyben a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását tette szóvá.
Az EP-képviselő által hétfőn ismertetett amerikai válaszlevélben Hoyt Yee arról biztosította Tőkést, hogy az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége a strasbourgi emberi jogi bíróságon is figyelemmel követi a Mikó-pert.
„Az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége továbbra is elkötelezett a Székely Mikó Református Kollégium ügyében. (...) Tudomásunk szerint európai szinten megfellebbezték a bíróság döntését, és a fellebbviteli eljárást is figyelemmel fogjuk majd kísérni" – olvasható a levélben. A romániai ploiesti-i táblabíróság tavaly novemberben jogerős ítéletben érvénytelenítette a kommunizmus idején államosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását a református egyháznak, és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a visszaszolgáltatást 2002-ben elrendelő tisztségviselőkre.
Hoyt Yee a válaszlevélben kifejtette, hogy a kommunizmus idején elkobzott épület- és földvagyon visszaszolgáltatásának lassú üteme továbbra is emberi jogi vonatkozású aggodalmakra, illetve a vallásszabadsággal és a jogállamisággal kapcsolatos aggályokra ad okot. Biztosította Tőkés Lászlót, Washington részéről minden lehetőséget megragadnak arra, hogy a román kormányt a nemzeti és vallási kisebbségekkel szembeni kötelezettségei mielőbbi teljesítésére és a közösségi javak restitúciójának gyorsítására ösztönözzék. Megállapította, hogy a visszaszolgáltatási törvény 2013-as módosításai ellenére a folyamat továbbra is nehézkes és túlságosan vontatott.
Tőkés László decemberi levelében azt írta, hogy az önkényhatalmi rendszerek által kisajátított ingatlanok maradéktalan visszaszolgáltatása alapfeltétele volt Románia NATO-, illetve EU-csatlakozásának. Ennek fényében pedig elfogadhatatlan – írta -, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak egykori jogos tulajdonának csupán mintegy fele került újra birtokukba, ténylegesen használatba venni viszont alig egyharmadát tudták.
MTI

Román igen, magyar nem a melegházasságra
Az Európai Parlament múlt csütörtökön megszavazott egy olyan jelentést, amely a melegházasságot az emberi jogok hatáskörébe utalja. A dokumentumba foglaltakkal a magyarországi EP-képviselők több mint fele nem értett egyet, a román képviselők elsöprő többsége viszont igennel szavazott a jelentésre. A 32 romániai képviselőből, a hiányzókat és a tartózkodókat leszámítva, mindössze négy képviselő szavazott nemmel: Winkler Gyula, Sógor Csaba, Marian-Jean Marinescu és Theodor Dumitru Stolojan. Tőkés László, a Fidesz színeiben mandátumot nyert EP-képviselő, szintén a nem mellett döntött. A romániai képviselőkből huszonketten igennel voksoltak.
Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban című 2013. évi éves jelentés külön fejezetet szán az LMBT-személyek jogainak. A jelentés kiemeli, hogy sajnálatosnak tartja, hogy 78 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből hét országban – Szaúd-Arábiában, Nigériában, Mauritániában, Szudánban, Sierra Leonéban, Jemenben, Afganisztánban, Iránban, a Maldív-szigeteken és Bruneiben – halálbüntetéssel sújtják, valamint 20 országban továbbra is büntetendő a transzneműség. A dokumentumban határozottan elítélik, hogy az utóbbi időben nő a diszkrimináló törvények száma, és úgy vélik, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk és nemi identitásuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények nem maradhatnak büntetlenül.
A jelentés üdvözli, hogy 2013-ban uniós iránymutatásokat fogadtak el a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuálisszemélyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozóan. A dokumentum szerzője, Pier Antonio Panzeri itt egy másik jelentésre utal, Ulrike Lunacek A homofóbia, illetve a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés elleni európai menetrendről című jelentésre , amelyben tételesen is felsorolják, mit javasolnak a tagállamok számára ebben a kérdésben.
Ami a Pier Antonio Panzeri-jelentés egyik újdonsága, hogy a melegek házassághoz való jogosultságát beemeli az emberi jogok kategóriájába. A bekezdés így szól: Tudomásul veszi, hogy a világon egyre több országban – jelenleg tizenhét országban – legalizálták az azonos neműek közötti házasságot és polgári élettársi kapcsolatot; bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséről – mint politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésről – folyó gondolkodáshoz.
A dokumentum egyébként felszólítja az Európai Bizottságot és az Egészségügyi Világszervezetet, hogy a nemi identitással kapcsolatos zavarokat vegye le a mentális és viselkedési rendellenességek listájáról.
Winkler: lelkiismereti alapon szavaztunk
Mivel kíváncsiak voltunk, milyen fenntartásai vannak a Panzeri-jelentéssel szemben az erdélyi magyar EP-képviselőinknek, telefonon kerestük fel Winkler Gyulát.
"Ugyanazok a fenntartásaink voltak, mint amilyenek tavaly és tavalyelőtt is, amikor minden évben ugyanaz a téma asztalra kerül. Ezek abból származnak, hogy annak ellenére, hogy ezek az éves jelentések a kisebbségek számára – etnikai kisebbségekre gondolok – fontos és pozitív ajánlásokat tartalmaznak, a Panzeri-jelentésnek vannak olyan részei is, amelyek nem igazán egyeztethetők össze az erdélyi magyar társadalom nagytöbbségben képviselt álláspontjával, ami a család, az abortusz, az LMBT-közösséget illeti" – magyarázta Winkler Gyula. Arra a kérdésre, hogy miért "baj" az, ha a melegházasságról mint emberjogi kérdésről szól a diskurzus, a képviselő úgy fogalmazott, egy telefonbeszélgetés keretében nem fogjuk tudni feloldani azokat a véleménykülönbségeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben nem voltak képesek feloldani szociológusok, politikusok, politológusok. "Létezik egy véleménykülönbség ezeken a területeken, és ez a véleménykülönbség valószínűleg társadalmi beágyazásból is származik, és egyéb kulturális alapokkal rendelkezik. Gondoljuk arra, hogy milyen óriási különbség van a svéd és holland, vagy a lengyel, román vagy magyar többségi álláspont között" – magyarázta a szakember. Hozzátette, az elmúlt hetekben a vallásoktatással kapcsolatban lezajlott vita is azt mutatja, nem létezik olyan romániai, vagy akár erdélyi magyar álláspont, amely összhangot tükrözne, mindig maradnak pro és kontra vélemények. "Az erről (melegházasságról, szerk. megj.) szóló döntést tagállami hatáskörben kell rendezni. Pozitív dolognak tartom, hogy léteznek olyan országok, ahol ezt pozitívan kezelik. Viszont nem lehet ugyanazzal a mércével mérni Lengyelországban, mint Dániában vagy Svédországban. Ezt a kérdést tagállami mércével kell mérni, nem pedig európaival" – nyomatékosította Winkler Gyula.
Arra a kérdésre, ha egy EP-képviselőnek a társadalom többségi véleményét kell tükröznie, mivel magyarázható, hogy a román EP-képviselők elsöprő többséggel szavaztak a jelentés mellett, Winkler úgy válaszolt: „A román képviselőket kell megkérdezni arról, hogyan alakítják ki a szavazati döntésüket”. Hozzátette, a nem szavazat közös döntés volt Sógor Csabával. „Tudomásom szerint nincs otthon álláspontja ezzel kapcsolatban az RMDSZ-nek. Nem ideológiai alapon döntöttünk, hanem lelkiismereti alapon” – szögezte le a képviselő.
Megemlítette, hogy az RMDSZ EP-képviselői ellenben megszavazták azt a Tarabella-jelentést , amely a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szól az Európai Unióban.
Milyen hatása lehet a Panzeri-jelentésnek?
Egy ilyen jelentés nem kötelező érvényű a tagállamokra nézve, és mint ilyen nem lehet kötelezni sem a román törvényhozást, sem az igazságügyi minisztert arra, hogy terjesszen be egy törvénytervezetet, illetve eszközöljön jogszabály-módosítást – magyarázta Eckstein-Kovács Péter. A szenátus jogi bizottságának volt elnökének tájékoztatása szerint a jelentésnek csupán ajánlás-jellege van.
"Romániának viszont van mit kérnie az Európai Uniótól, gondolok például az MCV- jelentésre vagy Schengenre. Ekkor már politikai követelményként lehet a jelentésben leírtakat megfogalmazni, de önmagukban akkor sem kötelezők, viszont nagyobb a súlyuk. Ha én lennék lobbista ebben a kérdésben, ezen az úton próbálnék befolyást gyakorolni" – mondta a jogász.
Azért is meglepő a román EP-képviselők igen szavazata, mert a román szenátus jogi bizottsága múlt héten egyhangúan elutasította a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslatot korábban a képviselőház plénuma is megvétózta.
Oborocea Mónika
maszol.ro

A MOGYE-ügy 70 év távlatából
A megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelő Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) március 13-i rendezvényének meghívott előadói, dr. Lőrinczi Zoltán, dr. Szabó Béla és dr. Szilágyi Tibor egyetemi tanárok az orvosi és gyógyszerészeti egyetem ügyét tekintették át nem csupán a címben feltüntetett 25, hanem a megalakulásától eltelt 70 év távlatából. A témához kapcsolódó vita során a hozzászólók a helyben topogás mélyebb okait és a továbblépés lehetőségeit vették számba. A marosvásárhelyi Deus Providebit Házban szervezett beszélgetésen Tubák Nimród, az MMDSZ elnöke adta át a szót a meghívott professzoroknak.
Küzdelmünk a román törvényeken alapul – szögezte le már a bevezetőben Szilágyi professzor, majd a Mihály király által 1945. május 28-án kiadott 407-es törvényerejű rendeletet ismertette, amely a magyarság létjogosultságát elismerve 1945. június 1-jével elrendelte a magyar tannyelvű orvosi kar létrehozását a magyar előadásnyelvű kolozsvári állami egyetem keretében. A 406-os törvényerejű rendelet pedig arról szólt, hogy az Észak-Erdélyből Nagyszebenbe telepített román orvosi kar visszaköltözik Kolozsvárra. Bár a királyi rendelet azt is leszögezte, hogy a klinikákon mindkét kar részére biztosítani kell a gyakorlati tevékenység lehetőségét, ezt a román fél már kezdettől fogva megszegte. Mivel nem engedték be a magyar kart a klinikákra, a fennmaradás érdekében kénytelenek voltak Marosvásárhelyre költözni, ahol az 1948-as tanügyi reform alapján váltak önálló intézetté.
Az erdélyi magyarság 1945-ben törvényesen kapott egy jogot, amit egy tulajdonnak tekinthetünk, s amit fokozatosan csorbítani kezdtek. Ha a kommunizmus alatt elvett épületeket vissza kellett szolgáltatni Romániában, akkor egy szellemi tulajdont, az anyanyelvű oktatáshoz való jogot úgyszintén – hangsúlyozta az előadó. Majd hozzátette, hogy ezt próbálják megakadályozni egy olyan játszmával, ami szerint az elvett tulajdont még a visszaszolgáltatás előtt rendbe kell hozni.
Bár a 2011-ben életbe lépett tanügyi törvény lehetővé tette az önszerveződést a három erdélyi multikulturális egyetemen, a MOGYE-n a tanárok lelkesedése, akik ezt életbe akarták ültetni, egy azóta is tartó kálváriába torkollott – mondta Szilágyi professzor, majd kitért a gyógyszerészeti kar körül kialakult botrányos eseményekre.
A diákszövetség megalakítása a mai nemzedékek számára mitikus ködbe vész – vette át a szót Lőrinczi Zoltán professzor, aki kiemelte az induláskor megnyilvánult töretlen egységet, lelkesedést, fegyelmet és szolidaritást, amit ma nehéz elképzelni. Az akkori "bányászjárásos" nehéz időkben nem volt könnyű elkerülni a hallgatók megosztottságát, de a szövetség, ami ma önkormányzatként működik, akkoriban mozgalomként alapozta meg azt, amire a későbbiekben építeni lehetett.
1945-ben az egyetem megalakítását aláírók nem számítottak arra, hogy egyéni csoportérdekek hol és hogyan fogják a magyar egyetem építését megakadályozni, s arra sem, hogy a klinikákon becsapják előttük a kaput, ami ma is folytatódik. 1968-ig Marosvásárhely a Maros Magyar Autonóm Tartomány központja volt, s azért jöttek ide a betegek, mert magyarul szólt hozzájuk az orvos. Az egyetem gerincét 1962-ben egy telefonos utasítással roppantották meg, s ezt követően már nem az volt, amiért I. Mihály király "Isten kegyelméből" megalapította. Miközben az említett utasítást követően egyre fogyott a magyar hallgatók száma, és sokan az érvényesülés érdekében átálltak a másik oldalra, az államvezetés is beleszólt abba, hogy hány diákot lehet felvenni.
– Magyar nyelvű oktatást akarunk, de kinek? – tette szóvá Szabó Béla professzor, a magyar tanári kar vezetője a teremben levő hallgatók számára utalva, akikért a rendezvényt szervezték. Erdélyi magyar kisebbségiként folyamatosan tenni kell az anyanyelvi oktatásért, ahogy elődeink (hibáik ellenére) is tették a dolgukat. Ebben a tenni akarásban a diákság kellene a legmotiváltabb legyen. A mai oktatók pedig akár hátra is dőlhetnének a székükben, de nem teszik, mert fontos számukra egy olyan jövőkép biztosítása, miszerint érdemes Marosvásárhelyen magyar diáknak lenni, aki a végzés után megtalálja Erdélyben is a számítását. A továbbiakban elmondta, hogy hiába próbáltak a tanügyi törvénynek érvényt szerezni, ez a politikum bevonásával sem sikerült. Miután minden helyi kísérlet kudarcot vallott, a kormány felülről történő beavatkozása annak a létébe került.
Úgy gondoltam, hogy a XXI. század elején az Európai Unióban az emberi fejekben történt egy olyan fejlődés, ami lehetetlenné teszi, hogy megismétlődjék az, amiért 1946-ban a magyar egyetem kénytelen volt Marosvásárhelyre költözni… Érdekes módon van egy sarkalatos törvény, s egy 17 tagú akkreditációs bizottság fölülírhatja a törvény azon rendelkezését, amely szerint a klinikai gyakorlat magyar nyelvű lehetne – tette szóvá Szabó professzor. Majd utalt a miniszterek jelenlétében aláírt hétpontos egyezségre, amit nem tartottak be.
Véleménye szerint blöff volt, hogy a gyógyszerészeti karon nem lesz felvételi vizsga. Sajnos, mindig az történik, hogy csavarnak kettőt a csavaron, majd visszacsavarnak egyet, s azt sikertörténetként tüntetik fel – mondta, majd megjegyezte, hogy a történtek során a közember reakciója keserítette el a legjobban. Akik nem a felvételi vizsga melletti kiállást vállalták, hanem már első perctől a kibúvókban gondolkodtak. Emellett a diákság hozzáállása is aggasztja, s úgy gondolja, hogy nemcsak a tanárok, a diákok oldalán is sok a tennivaló.
A hosszú beszélgetés során, amelyben a közönség egyes tagjai is aktívan részt vettek, a felmerült kérdésekre adott válaszokban tisztázódott egy sor kérdés, amit a kívülállók talán nem látnak pontosan, s még a körön belül lévők közül sem mindenki, az akadémikustól az utolsó éves hallgatóig.
Mivel a tanügyi törvény biztosítja a teljes körű anyanyelvi oktatást, erről a jogról nem lehet lemondani. A magyar tagozat önállósulására azért van szükség, hogy kiszámítható jövőt biztosítson a hallgatóknak, akik jelenleg hiába szerepelnek jól a rezidensvizsgán, szakorvosként csak kevesen tudnak a klinikákon elhelyezkedni. 50 év óta sajnos nem a magyar tagozat illetékesei választják ki az oktatókat, ami meg is látszik azon, hogy sokan nem vállalják velük a közösséget. Bár az utóbbi időben meghirdettek tanársegédi állásokat a magyar hallgatók számára is, azt olyan körmönfont módon tették, hogy ahol volt jelölt, azt elriasztották vagy nem engedték át a vizsgán, s ahol éppen nem volt, ott hoztak ki állást. A klinikákon egyre rosszabb a helyzet. A klinikavezető esetleg egy magyar adjunktust tűr meg, s legfeljebb egy tanársegédet, akik kiszolgáltatott állapotban vannak, s alig van már Marosvásárhelyen olyan klinika, ahol fel lehet nevelni a rezidenseket.
A gyógyszerészeti kar akkreditációja nem a tanárok mulasztása miatt akadozik, ahogy megpróbálják elhitetni. Csak a tartalomjegyzéke kétoldalnyit tesz ki azoknak a beadványoknak, amelyeket az akkreditálás érdekében megfogalmaztak. Bár a törvény azt írja elő, hogy az oktatási programokat nyelvenként, földrajzi helyenként hagyják jóvá, a MOGYE esetében törvényt bontanak azzal, hogy egy programot két nyelven akkreditálnak. Hiába mentek el a gyógyszerészeti kar ügyét tárgyaló szenátusi ülésre a vezető tisztségekből korábban kivonult magyar oktatók, hogy elmondják véleményüket, a szavazást egy hét elteltével elektronikus úton bonyolították le. Természetesen az önálló magyar nyelvű gyógyszerészeti oktatás ellenében. A szaktárca vezetőjének látogatása sem hozott megoldást. Bár több beadvánnyal fordultak hozzá, láthatóan az egyetem vezetőinek a pártján áll.
Meddig tartható a passzív rezisztencia? Nem kellene egy független egyetemet létrehozni most, amikor még vannak olyan oktatók, akik vállalnák az újrakezdést?; lehetséges ugyanis, hogy a 150 oktatóból évek múlva esetleg csak 50 marad – vitatták meg ezt a lehetőséget is. Majd elhangzott, hogy egy jól irányított akcióval a magyar oktatók ellen akarják hangolni a társadalmat. Az egyetem vezetéséből való kivonulásukra azért volt szükség, hogy felhívják a figyelmet: belülről megoldhatatlanná vált a helyzet, de akinek kellett volna, sajnos nem hallotta meg. Azt pedig, hogy a szenátusban, az egyetem vezetésében maradva a jelenlétükkel is hitelesítsék a magyar nyelvű oktatás ellen hozott határozatokat, nem vállalhatták tovább. Kivonulásuk nem jelenti azt, hogy cserbenhagyták a diákokat, mivel az adminisztratív és oktatói feladatokat továbbra is ellátják. Ugyanakkor tudják, hogy a tanügyi törvény életbe léptetésének ügye a román társadalom jelenlegi helyzetének a tükre. Hogy kedvezően változzon helyzet, minden szinten az ügy melletti kiállásra, az összetartozás megerősítésére van szükség – hangzott el végkövetkeztetésként az estébe nyúló vita során.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhely fekete márciusára emlékeznek
Több helyszínen, különböző politikai alakulatok és civil szervezetek szervezésében emlékeznek Marosvásárhelyen a következő napokban a fekete márciusra a pogrom 25. évfordulóján.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Kincses Előd, a huszonöt évvel ezelőtti események egyik szenvedő alanya szervezésében csütörtökön fél 11-től ökumenikus istentiszteletet tartanak a marosszentgyörgyi római katolikus templomban, 17 órától pedig Sütő András és Jakabffy Attila marosvásárhelyi sírjánál, a református temetőben koszorúznak. Az eseménysorozat 18 órakor, az Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínházban zárul. Itt a Fehér januártól a fekete márciusig című filmet vetítik le, majd bemutatják Kincses Előd Fekete március című könyvének bővített kiadását. A kötetet és szerzőjét Boris Kálnoky, a Die Welt újságírója méltatja, beszédet mond Tőkés László EP-képviselő és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete.
Az RMDSZ és háttérszervezete, a Bernády György Közművelődési Alapítvány március 20-án, pénteken 1990–2015. március 19–20. – Visszatekintés és jövőkép címmel szervez kerekasztal-beszélgetést.
A 10 órakor kezdődő szemináriumon olyan elismert történészek értékelik a 25 évvel ezelőtti eseményeket, mint Novák Zoltán és László Márton, a fekete március eseményeinek történeti feltárására törekvő, A szabadság terhe című könyv szerzői, Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, Gabriel Andreescu, a SNSPA Politikatudományi és Közigazgatási Egyetem történelem szakának egyetemi oktatója és Vasile Cernat, a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem oktatója.
A rendezvényen a civil társadalom és politikai élet jeles személyiségei is felszólalnak: Emil Constantinescu, Románia volt elnöke, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke, Alina Nelega, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatója, Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, Király István, Kolozsváry Zoltán és mások.
A beszélgetés célja közös, befogadó identitás kialakítása, a gyűlöletbeszéd és a szélsőséges megnyilvánulások elleni együttes fellépés, hiszen, a szervezők meglátása szerint ezen magatartásformák csak ártani tudnak egy olyan multikulturális városnak, mint Marosvásárhely.
17 órától az alapítvány székhelyén a marosvásárhelyi eseményeket feldolgozó Fehér Könyv bővített, második kiadásának bemutatására is sor kerül, amelyet az 1990-es eseményeket idéző fotókiállítás és a Marosvásárhely fekete márciusa című film rövid változatának levetítése követ majd. A helyi és a megyei önkormányzat közös rendezvényen eleveníti fel a tragikus eseményeket.
Pénteken, március 20-án 13 órától a Kultúrpalota Tükörtermében Identitás, etnicitás, etnocentrizmus, nacionalizmus az Európai Unió jelenlegi kontextusában címmel szervez konferenciát, amelynek tíz meghívott előadója közül mindössze Eckstein-Kovács Péter kolozsvári ügyvéd-politikus képviseli az erdélyi magyarságot.
Szabadtéri kiállítás Székelyudvarhelyen
A forradalomtól fekete márciusig című szabadtéri kiállítással emlékezik az 1989-es forradalomra és az 1990-es marosvásárhelyi márciusi eseményekre a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal, a Haáz Rezső Múzeum és az Areopolisz Egyesület. A tárlatot vasárnap, március 22-én 12 órakor nyitják meg a székelyudvarhelyi Márton Áron téren. A pannós kiállítást Kápolnási Zsolt és dr. Gidó Csaba történész állította össze Balázs Attila, Balázs Ferenc, id. Csedő Attila, Szabó Károly és Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi, valamint Ábrahám Zoltán és Vajda György marosvásárhelyi fényképészek archív felvételeiből. A kiállítást Novák Károly történész méltatja, majd megkoszorúzzák a művelődési ház melletti Sütő András-szobrot. Beszédet mond Lőrincz György író.
Riportok, sorozat az ETV-ben
A marosvásárhelyi tragikus eseményekre reflektál a héten az Erdélyi Magyar Televízió több műsora is. A Híradó a szerdán kezdődött sorozatban emlékezik a konfliktusra, történészek, értelmiségiek, politikusok közreműködésével. Csütörtökön 21.30-tól a témába illő Holtpont című riportfilmet láthatják a nézők. Március 24-én a Metszet című magazin is a marosvásárhelyi szomorú eseményekkel foglalkozik.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Vincze Loránt: A kisebbségi kérdés is közös uniós témává válhat
„Eddig az őshonos kisebbségek kérdéséről mindig azt mondta az Európai Unió, hogy nem uniós kompetencia, de ha oktatási kérdésben együtt lehet működni – amely szintén nem uniós kompetencia –, akkor a kisebbségiben is” – jelentette ki Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) brassói kongresszusán, csütörtökön. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) alelnöki tisztségét is betöltő politikus ezt annak kapcsán mondta, hogy az Európai Bizottság nemrég bejelentette: munkatervet dolgoz ki az oktatás feladatairól az európai biztonsági és társadalmi kohézió erősítésében.
„Az EB az iszlám radikalizmus nyugat-európai elterjedése után felismerte, hogy az oktatási rendszerben kell tenni a népnevelésért, azért, hogy a gyerekek már az iskolapadban megértsék, mi a kölcsönös elfogadás, a sokszínűség, és mit jelent a nyugat-európai társadalom. Kisebbségi szempontból sem érdektelen ez a döntés: ha az Európai Unió a sokféleségről alkot oktatási együttműködést, reméljük, hogy ennek az őshonos kisebbségek is részesei lesznek, másrészt az EU megmutatja, lehet együttműködni ezen a területen” – fogalmazott Vincze Loránt. Véleménye szerint azonban a kisebbségi kérdést állandóan elnyomják a „forró témák”, jelenleg éppen az ukrajnai háború, a görög gazdasági válság vagy a nyugat-európai terrorfenyegetettség. Az RMKDM kongresszusán elmondott beszédében Vincze Loránt kiemelte a kereszténydemokraták felelősségét és történelmi szerepét a családi és keresztény, valamint az erdélyi magyar értékek őrzésében. „Ez a munka a meglévő értékeink, jogaink védelmét jelenti, olyan előremutató intékezkedések megszerzését, mint az európai kisebbségvédelmi keret kidolgozása, amely hosszú távon biztosítja jogaink kibővítését, a közösségi jogok elfogadását és az autonómiát” – hangsúlyozta Vincze Loránt.
maszol/közlemény

Emil Constantinescu: hiányzik a közös nagy cél a román-magyar viszonyból
Emil Constantinescu szerint hiányzik a közös nagy cél, amelyik újra egymás mellé állíthatná a románokat és a magyarokat. A volt román államfő a fekete március évfordulója alkalmából szervezett marosvásárhelyi kerekasztal-beszélgetésen tekintette át a román-magyar viszony alakulását. Emil Constantinescu úgy vélte, a román-magyar viszony rendezésében rendkívüli fontossággal bírt, hogy mindkét ország a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozását tekintette céljának. A volt államfő szimbolikus jelentőségűnek tartotta, hogy az integrációban előbb járó Magyarország szószólója lett a nemzetközi szervezetekben Románia csatlakozásának.
Az elnöki tisztséget 1996 és 2000 között betöltő Emil Constantinescu szerint az 1990-es évek elején a hatalomban megmaradt kommunista struktúrák alakították a romániai viszonyokat. Szerinte a román-magyar kapcsolatok rendezésében óriási szerepe volt annak, hogy 1996-ban a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) bevonták a kormányzásba. Ezzel Románia az etnikumok közti feszültségek kezelésének a példaországává vált – vélekedett.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke viszont arról beszélt, hogy aggasztóbbnak látja a romániai demokrácia és ezen belül a magyar közösség helyzetét, mint tíz évvel ezelőtt. Példaként a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult konfliktust, a nemzeti szimbólumok elleni hatósági fellépéseket említette. „Fontos lenne továbbvinni azokat a dolgokat, amelyeket 1996-ban tudtunk, de azóta elfelejtettünk" – jelentette ki a politikus.
Frunda György, Victor Ponta román miniszterelnök tanácsadója elengedhetetlennek tartotta, hogy a bukaresti bányászjárások ügyészségi kivizsgálásának az újraindítása után a 25 évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres összecsapás hátterének a feltárása is megtörténjen. Frunda nehezményezte, hogy leállt a legfelsőbb szintű magyar-román párbeszéd. Szerinte amikor a közös kormányülések határozták meg a kétoldalú kapcsolatokat, az utca embere szintjén is jobb volt a román-magyar kapcsolat. Úgy vélte, a két ország vezetői azzal mutathatnának jó példát, ha közösen néznék meg a román-magyar labdarúgó mérkőzéseket.
Smaranda Enache emberi jogi harcos, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga társelnöke úgy vélte, a véres marosvásárhelyi összecsapások idején is létezett egyfajta román-magyar szolidaritás, hiszen nem a román rendőrség, és nem a román hadsereg akadályozta meg a konfliktus kiteljesedését, hanem a románok és a magyarok bölcsessége.
A kerekasztal-beszélgetés végén Borbély László RMDSZ-alelnök, a szervező Bernády György Alapítvány elnöke megállapította, ma nincs nézetkülönbség abban, hogy 25 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen provokáció történt, és a provokátorok abban voltak érdekeltek, hogy Romániában ne legyen demokrácia sem a románok, sem a magyarok számára.
MTI
Erdély.ma

Visszatekintés és jövőkép
A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és az RMDSZ pénteken szervezett szemináriumot a 25 évvel ezelőtti véres márciusi események emlékére. A kerekasztal-beszélgetésen jelen volt Emil Constantinescu, Románia volt elnöke, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, Alina Nelega, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatója, Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke, Frunda György miniszterelnöki tanácsos, Novák Zoltán és László Márton, A szabadság terhe című könyv szerzői, Sorin Rusu színikritikus, Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Vasile Cernat, a Petru Maior Egyetem előadótanára, Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője, illetve Káli Király István, Gálfalvi György, Kolozsváry Zoltán és Gáspár Sándor, a 25 évvel ezelőtti véres események résztvevői.
Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke szerint 25 év elteltével eljött az ideje, hogy új lapot kezdjünk a romániai magyarság és a román társadalom együttélésével kapcsolatban. A szemináriumon részt vevő magyar és román személyiségek egyetértettek abban, hogy a különböző nemzeti közösségeknek közeledniük kell egymáshoz, jobban meg kell ismerniük egymás kultúráját, gondolkodásmódját. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy Marosvásárhely modern város legyen, valóban befogadó társadalommal. Mint mondta, a legsúlyosabb hiba, amit Marosvásárhely és az ország lakossága elkövethet a 25 évvel ezelőtti marosvásárhelyi események kapcsán, a felejtés. Mielőbb fel kell fedni a pogromkísérlet értelmi szerzőinek kilétét, az igazságszolgáltatásnak mindent meg kell tennie, hogy a konfliktus kitervelői és manipulálói feleljenek tetteikért.
Románia a korrupció hálójában vergődik
Emil Constantinescu szerint az ultranacionalista, szélsőséges retorika csak rövid távon működhet, ám hosszú távon garantált a kudarc. – Bárhol megfordultam a világban, mindenhol azt kérdezték tőlem, hogyan valósult meg a románok és a magyarok közötti megbékélés a kilencvenes évek eseményei után. – Úgy gondolom, döntő szerepe volt ebben a ’90-es évek után kialakult értelmiségi elitnek, amelynek sikerült megakadályoznia a szélsőséges retorika terjedését. Ma mind Romániának, mind Magyarországnak, de az egész Európai Uniónak is az a legnagyobb problémája, hogy nincs átfogó történelmi projektje. Az EU-nak azért vannak problémái, mert bürokratikus struktúrává vált. Hiányoznak a közös projektek, a közös sikerélmények, amelyek összekötnének minket – mondta egyebek között, hozzátéve, hogy a romániai kisebbségnek és a többségi társadalomnak is közös projektekre lenne szüksége. Jelen pillanatban Romániának, amely a korrupció hálójában vergődik, morális forradalomra lenne szüksége – állapította meg Constantinescu.
Aggasztó a demokrácia állapota
Markó Béla szerint az 1990 márciusában történtek azt mutatják, hogy Romániában sokan, főként a régi rendszer emberei, abban voltak érdekeltek, hogy az etnikai kérdést, a román–magyar viszonyt konfliktusos útra tereljék: az volt a cél, hogy egyszer és mindenkorra gátat vessenek a romániai magyarság jogköveteléseinek, annak, hogy a közösség a többséggel egyenlő jogokat vívjon ki magának. Azonban mégsem a konfliktus, hanem az etnikumközi párbeszéd érvényesült. Kijelentette: 1996 történelmi pillanat volt az ország és a magyarság számára, amikor az akkor hatalomra kerülő jobboldali pártszövetség bevette az RMDSZ-t a kormányba. Ez olyan pozitív történelmi precedenst jelentett, amely hatással volt a román politikai élet további alakulására, és hat nehéz év után elkezdődhetett a nemzetiségi kérdés megoldásának folyamata. Nem ment könnyen, a Demokratikus Konvencióval közös együttműködés során is számos vita volt a kisebbségi jogok kapcsán, ám létezett szándék a román–magyar viszony rendezésére.
Markó ma kevésbé optimista a kisebbségi jogok és a demokrácia állapotát illetően, mint tíz évvel ezelőtt. Romániában jelenleg sorra megkérdőjeleződnek a demokratikus értékek és intézmények, általában aggasztó a demokrácia állapota, ez pedig kihat a kisebbség–többség viszonyára, a kisebbségek jogérvényesítési lehetőségeire.
Demokrácia demokraták nélkül?
Smaranda Enache a civil társadalom szerepét emelte ki a román–magyar párbeszéd elindításában. Jó volt az együttélés a két nemzet között, mégis kirobbanhatott a konfliktus szikrája, mondta a márciusi eseményekről. Véleménye szerint a történészek és a szociológusok feladata az igazság kiderítése. A rendszerváltás után a civil szervezetek megalakulásával folytatódott az "igazi" forradalom. – Ma demokraták nélküli demokrácia van Romániában, és ennek a találkozónak az lehetne a célja, hogy újra mozgósítsuk a civil társadalmat, a demokrata politikusokat, hogy újraépítsük a valós demokráciát. Folytatni kell a párbeszédet, nem szabad helyet adni a szélsőségeseknek – mondta a Pro Európa Liga elnöke.
Frunda György szerint is előre kitervelt pogromkísérlet volt 1990 márciusában Marosvásárhelyen. A Szekuritáté tenni akart valamit, és a legérzékenyebb pont a magyar kérdés volt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy csak magyarokat és cigányokat ítéltek el az események után, a legsúlyosabb ítéletet pedig Cseresznyés Pál kapta, akinek éppen Emil Constantinescu kegyelmezett meg. Mint mondta, vannak az együttélésnek pozitív jelei, jobb a helyzet, mint 10-20 évvel ezelőtt, de a parlamentben még mindig nem sikerült elfogadtatni a magyar jogköveteléseket tartalmazó törvényeket, nem sikerült kiharcolni az autonómiát, nem fogadják el a magyarság szimbólumait, a törvények alkalmazásával is baj van, ezeket meg kell oldani.
Káli Király István a bizalmat emelte ki. Az egyéni és közösségi érzésekről, az előítéletekről, egyéni kálváriájáról szólva, amikor mondvacsinált indokokkal törölték a polgármesterjelölt-listáról, beszélt négy román barátjáról, akik azokban a napokban és években sokat segítették. Kijelentette: nem hisz a hivatalos dokumentumokban, nem hisz semmiféle hatalomban, de a négy barátjában ma is megbízik.
Kolozsváry Zoltán a sajtó szerepére világított rá. Kijelentette, fáj neki, hogy az egyik marosvásárhelyi román napilap ma is a magyargyűlölet szításának az eszköze.
Karácsonyi Zsigmond szerint a magyarellenes uszítás nem vásárhelyi specifikum, országos jelenség. Példának az egyik kereskedelmi hírtelevízió március 15-i műsorát hozta fel, amikor a Kultúrpalota mellől "élőben" arról beszéltek, hogy a magyarok le akarták és le akarják választani Erdélyt Romániáról.
Sorin Rusu a színház példáját hozta fel, ahol a magyar és a román tagozat előadásait feliratozzák, nem azért, mintha nem értenék meg, hanem egymás iránti tiszteletből.
Külön konklúziókat nem fogalmaztak meg, de Emil Constantinescu szerint a pénteki volt a legszínvonalasabb szeminárium, amelyen ebben a témában részt vett. Véleménye szerint nem kell a kontextusból egy eseményt kiemelni, mert a fekete március sem volt egyedi eset. 25 év után el kellene kezdeni megírni az újkori történelmet. Ebben nagy a történészek felelőssége.
A délutáni program keretében bemutatták a márciusi események Fehér könyvét, majd az 1990. március 19., 20., 21-én készült képekből összeállított fotókiállítást nézhették meg az érdeklődők. A rendezvénysorozat filmvetítéssel ért véget Marosvásárhely fekete márciusáról.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Nem találta illetékesnek magát az autonómiapárti határozatok ügyében az ET bizottsága
Az Európa Tanács (ET) keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoring bizottsága nem találta illetékesnek magát abban, hogy a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatairól döntsön, ezért az ügyet visszautalta a kongresszus állandó bizottságának. A bizottság keddi strasbourgi ülésről az eseményen jelen levő Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere tájékoztatta az MTI-t. Antal Árpád elmondta, a székelyföldiek nevében megszólaló Klárik Attila Kovászna megyei önkormányzati képviselő azt kérte, hogy az Európa Tanács monitorozza a romániai régiósítási folyamatot, mert a román kormány úgy akarja a régiókat kialakítani, hogy a magyar közösség mindenütt kisebbségbe kerüljön.
Pár nappal az ülés előtt Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke írt levelet a kongresszus elnökének, főtitkárának és a monitoring bizottság elnökének. Ebben a romániai régiósítási tervekre és az ukrajnai konfliktusra utalva kijelentették: nem szeretnék, ha a romániai magyar közösség megoldatlan problémái ürügyet szolgáltatnának az Európai Unión kívüli erőknek arra, hogy etnikai feszültséget és instabilitást szíthassanak a térségben. Egyben azt kezdeményezték, hogy a monitoring bizottság tartsa a székelyföldi Sepsiszentgyörgyön a 2016 eleji kihelyezett ülését.
Antal Árpád elmondta, a román delegációt vezető Ludmila Sfirloaga Prahova megyei önkormányzati képviselő tízperces válaszában arra hivatkozott, hogy amit a székelyföldi önkormányzatok kérnek, az a román törvények értelmében nem az önkormányzatok, hanem a román kormány kompetenciája. A Szociáldemokrata Párti (PSD) politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy a székelyföldi magyarok etnikai alapon akarnak területi autonómiát, ami megítélése szerint ellentmond az ET elveinek.
Az egyórás vitában felszólaló képviselők többnyire amellett érveltek, hogy a régiósítás vitáját Románián belül, párbeszéd útján kell megoldani. „Többen is tanácsolták, hogy amikor megfogalmazzuk a törekvéseinket, ne területi autonómiáról, hanem a különleges státusú régiókról beszéljünk, mert az autonómia máshol is érzékeny téma" – magyarázta Antal Árpád.
A bizottság svájci elnöke, Philippe Receveur – a sepsiszentgyörgyi polgármester beszámolója szerint – úgy ítélte meg, hogy kényes kérdésben fordultak a székelyföldi önkormányzatok a bizottsághoz. Az elnök – úgy ítélvén meg, hogy a monitoring bizottság nem illetékes a döntésben – visszautalta az ügyet a kongresszus állandó bizottságának. Közölte azonban, hogy 2016-ban az Európa Tanács mindenképpen megvizsgálja: milyen mértékben teljesítette Románia az ET-dokumentumok ratifikálásával vállalt kötelezettségeit.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére eddig 50 székelyföldi önkormányzat fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánítják, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is. A dokumentumokat a román kormány mellett több nemzetközi szervezetnek, így a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának is elküldték.
A kormányt képviselő prefektusok valamennyi autonómiapárti önkormányzati határozatot megtámadtak a közigazgatási bíróságon. A határozatok egy részét már érvénytelenítette a bíróság. A román kormány 2013-ban olyan régiósítási elképzelést mutatott be, amely Székelyföldet egy nagy román többségű régióba olvasztaná be.
MTI
Erdély.ma

Strasbourgban az autonómiaügy
Két sikertelen nekifutás után kedden napirendre kerülhet a székelyföldi önkormányzatok autonómia-határozatainak ügye az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa strasbourgi ülésén. A dokumentum szerint több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű, különálló közigazgatási egységbe akar tartozni. Munkatársunk a helyszínen követi a fejleményeket.
Mint ismeretes, a testület monitoring bizottsága már többször elhalasztotta annak a dokumentumnak a vizsgálatát, amelyben több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akar tartozni. Tavaly júliusban, Chişinăuban a román delegáció vezetőjének, Ludmila Sfârloagănak sikerült megakadályoznia az ügy napirendre tűzését; az idei, februári lisszaboni ülésen viszont azért kellett elnapolni a vitát, mert a romániai delegációban nem volt magyar képviselő. Klárik Attila, a testület RMDSZ-es képviselője tagja ugyan a kongresszusnak, ám a monitoring bizottságnak nem, és mivel nem szavazhatott volna, nem utazott el a portugál fővárosba. Nem lehetett ott a Magyar Polgári Párt két polgármestere sem, akik 2014-ben, Chişinăuban lobbiztak az ügy érdekében. Makfalva polgármestere, Márton Zoltán az esemény előtt néhány nappal szenvedett halálos balesetet, Mezei János, Gyergyószentmiklós elöljárója az Országos Korrupciós Ügyészség vizsgálata miatt nem hagyhatta el a várost.
A negyvenhét tagállam helyi és regionális önkormányzatainak választott képviselői előtt a romániai magyarságot ma a testület tagja, Klárik Attila háromszéki önkormányzati testületi tag képviseli, de a plenáris ülésen jelen lesz póttagként Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is. Ugyanakkor a Magyar Anna, a Csongrád megyei közgyűlés alelnöke által vezetett magyarországi delegáció támogatására is lehet számítani. Szintén itt van Strasbourgban és hatékony lobbimunkát igyekszik kifejteni a Magyar Polgári Párt három elöljárója is, élen Biró Zsolt pártelnökkel.
Az eseményt megelőzően az RMDSZ és az MPP vezetői közös levélben fordultak Jean-Claude Frécon kongresszuselnökhöz, Andreas Kiefer főtitkárhoz, valamint Philippe Receveurhez, a monitoring bizottság elnökéhez. Kelemen Hunor és Biró Zsolt két okból is az Európa Tanács segítségét igényli a romániai magyar közösség érdekében.
„Az egyik, hogy Románia egy nagyszabású közjogi átalakulás előtt áll, amelyben változni fog többek között az ország alkotmánya és közigazgatási rendszere, ez erőteljes hatást gyakorol az önkormányzatiság érvényesülésére általában is, és ezen változások alapvetően érintik közösségünk jogait. A másik ok, hogy Románia közvetlen szomszédságában, Ukrajnában olyan fegyveres konfliktus dúl, amelyben idegen erők beavatkozási ürügyként visszaélnek a nemzeti kisebbségek jogaira való hivatkozással. Mi nem szeretnénk, ha a romániai magyar közösség még megoldatlan problémái ürügyet szolgálnának Európai Unión kívüli erőknek arra, hogy etnikai feszültséget és instabilitást szíthassanak térségünkben. Mi azt szeretnénk, ha az Európa Tanács és az Európai Unió aktív támogatásával és a román politikai osztállyal való demokratikus és érdemi párbeszéd útján találnánk megoldást a romániai magyarság megoldásra váró ügyeiben” – olvasható a két erdélyi politikus által elküldött levélben.
Kelemen és Biró ugyanakkor arra kéri a monitoring bizottságot, hogy a testület a 2016 elején esedékes kihelyezett ülését tartsa Romániában, és legyenek Háromszék, illetve Sepsiszentgyörgy városának vendégei. A levélírók azt javasolják továbbá, hogy a romániai helyszíni ülést előkészítendő, 2015. november elsejéig az Európa Tanácsnak egy tényfeltáró bizottsága vizsgálja meg a közigazgatási szubszidiaritás elvének, valamint az önkormányzati jogoknak az érvényesülését a romániai magyar közösség körében – ide értve a települési és a megyei szintű önkormányzatokat is –, különös tekintettel a székelyföldi állapotokra.
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa a helyi demokrácia védelmezőjeként fogalmazza meg hivatását. Figyelemmel kíséri a helyi és regionális demokrácia fejlődését, szorgalmazza a nemzeti kormányok és helyi közösségek párbeszédét, valamint segíti a határokon átnyúló együttműködés helyi és regionális megvalósítását.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Kimondott Székelyföld – Felemás eredmény Strasbourgban
HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS – Nem kompetens annak a dokumentumnak a vizsgálatára a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoringbizottsága, amelyben több székelyföldi önkormányzat kinyilvánítja, hogy a Székelyföld nevű, különálló közigazgatási egységbe akar tartozni – állapította meg a keddi, közel egyórás strasbourgi vita után a testület elnöke, Philippe Receveur. A monitoringbizottság ezennel visszautalta az ügyet a kongresszus vezetőtestületéhez. Bár a székelyföldi küldöttség jobb eredményre számított, az ügy nem tekinthető elveszettnek, ugyanis az Európa Tanács (ET) 2016-ban egy éven keresztül monitorizálja Romániát.
A székelység számára akár félsikernek is felfogható, felemás eredménnyel végződött az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa monitoringbizottságának keddi strasbourgi ülése.
A székelyföldi küldöttség azt szerette volna elérni, hogy a bizottság kezdje el annak a dokumentumnak a megvizsgálását, amelyben negyvennyolc Maros, Hargita és Kovászna megyei önkormányzat kinyilvánítja azt a szándékát, hogy a Székelyföld nevű, különálló közigazgatási egységbe tartozzon.
Ezért lobbizott a testület elnökénél a strasbourgi üvegpalotában Tamás Sándor háromszéki megyeelnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester is, akik az ülés előtt arról győzködték Philippe Receveur bizottsági elnököt, hogy a testület szervezze első jövő évi kihelyezett ülését Kovászna megyében.
Az RMDSZ-es elöljárók a testület bő száz tagját élő szóban is meghívták volna, csakhogy a svájci elnök – azon túl, hogy lehetővé tette a gyűlés végigkövetését – a belső szabályzatra hivatkozva, ezt nem tette lehetővé. Öt percre viszont szót kapott Klárik Attila kongresszusi tag, aki viszont egy másik bizottságban tevékenykedik.
Román idézetek a nemzetállamról
A háromszéki tanácsos hangsúlyozta, hogy három megye negyvennyolc önkormányzatának, és ezzel csaknem 335 ezer lakónak az üzenetét tolmácsolja. „Hiba lenne félresörpörni az önkormányzatok autonómiakiáltványait csak azért, mert a prefektusok vagy a romániai bíróságok szerint netán jogilag valami sántít" – hívta fel a kongresszustagok figyelmét a háromszéki képviselő.
Kisebbség és decentralizáció a plenáris ülésen is
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa plenáris ülésének napirendjén is több, a kisebbségekhez kötődő kérdés szerepelt. A küldöttek előbb a skóciai népszavazás eredményeit értékelték, majd az ukrán decentralizációs folyamat felgyorsítását sürgették. Elhangzott, hogy a központosítás lebontása mellett Kijevnek autonómiát kell biztosítania a régióknak. Klárik Attila kongresszusi tag a Krónikának nyilatkozva úgy vélekedett, a két kérdés napirendre tűzése „még inkább kiemeli" a Székelyföld ügyét.
Emlékeztetett, hogy az évek során a román hatalom mindenféle önállósodási kísérletet már csírájában elfojtott. Klárik kifejtette, hogy eddigi tapasztalataik alapján Székelyföld lakói attól tartanak, hogy a Bukarest által tervezett régiófelosztásban még inkább sérülnek a magyarság nyelvi és kulturális jogai. Hozzátette, a kormány elképzelése egyáltalán nincs tekintettel a helyi sajátosságokra.
Felszólalása végén Klárik Attila is arra kérte a monitoringbizottságot, hogy a helyszínen vizsgálja meg a székelyföldi helyzetet, és vállalja fel a felek közti közvetítést.
Amint várható volt, a replika nem váratott magára. A román delegáció vezetője, Ludmila Sfârloagă az alkotmány első, Románia nemezetállami, egységes és feloszthatatlan mivoltát leszögező pontját idézte. A Prahova megyei tanács szociáldemokrata alelnöke pártbeli felettese, Liviu Dragnea tavaly küldött leveléből is idézett, miszerint a régiókialakítás nem tartozik az önkormányzatok kompetenciájába. Sfârloagă már tavaly júliusban, Chişinăuban is keresztbetett a székely ügynek, amikor sikerült elnapoltatnia a kérdés megvitatását.
Átpasszolt „kényes ügy"
Nem volt túlságosan biztató a francia, olasz, portugál és moldáviai álláspont sem. Szinte valamennyi felszólaló azzal hárította el az etnikai színezetet kapott székelyföldi kérdést, hogy az nem tartozik a kongresszus hatáskörébe. Nem jogi, hanem politikai ügy, amit ráadásul nem Strasbourgban, hanem otthon kell megoldani – vélekedtek a hozzászólók.
Magyar Anna Csongrád megyei fideszes politikus volt az egyetlen, aki megkérdezte: Romániában alkotmányellenes kérni valamit? „A régiót nem körbehatárolni, hanem meghatározni kell. Vagy az lenne a legjobb megoldás, ha erről a kérdésről nem tárgyalnak, inkább fentről határozzák meg?" – tette fel a kérdést a magyarországi politikus, aki raportőrök kijelölését és egy jelentéstevő bizottság létrehozását szorgalmazta.
Összegzésében Philippe Receveur bizottsági elnök azzal zárta le a több mint ötvenperces vitát, hogy Székelyföld ügye valóban kényes ügy, amivel nem a monitoringbizottságnak, hanem a kongresszus vezetőtestületének kell foglalkoznia.
A meghívás marad, a látogatás elmarad
Amint beszámoltunk róla, a kongresszust megelőzően az RMDSZ és az MPP vezetői közösen fordultak Jean-Claude Frécon kongresszuselnökhöz, Andreas Kiefer főtitkárhoz, valamint Philippe Receveurhöz, a monitoringbizottság elnökéhez. Levelükben Kelemen Hunor és Biró Zsolt leírták, azt szeretnék, ha az Európa Tanács és az Európai Unió aktív támogatásával és a román politikai osztállyal való demokratikus és érdemi párbeszéd útján sikerülne megoldást találni a romániai magyarság kérdéses ügyeire.
A két romániai magyar politikus ugyanakkor azt javasolta, hogy a romániai helyszíni ülést előkészítendő, 2015. november elsejéig az Európa Tanácsnak egy tényfeltáró bizottsága vizsgálja meg a közigazgatási szubszidiaritás elvének, valamint az önkormányzati jogok érvényesülését a romániai magyar közösség körében – ide értve a települési és a megyei szintű önkormányzatokat is –, különös tekintettel a székelyföldi állapotokra. A felkérésre írásos válasz nem érkezett, de a keddi döntés felért egy udvarias, de határozott elutasítással.
Nem épp olyan fekete az ördög
A Strasbourgba elutazó székelyföldi küldöttség RMDSZ-es és polgári párti tagjai úgy értékelték, csupán egy csata veszett el, nem a háború. Klárik Attila arról beszélt lapunknak az ülésteremből kijövet, hogy a továbbiakban, a román félhez hasonlóan, a magyar küldöttségnek is jobban elő kell készítenie a lobbit. „Nagyobb összhangra, átgondolt diszkurzusra van szükségünk" – sommázta a feladatokat a háromszéki tanácsos.
Ezzel a bizottság póttagja, Antal Árpád is egyetértett, mondván, hogy komoly munka vár az RMDSZ-re. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint nincs ok a búslakodásra, hisz tudvalévő, hogy 2016-ban Románia ET-monitorizálásra számíthat. Ennek kapcsán a tanács számon kérheti a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának alkalmazását. Antal az utóbbi két évtized Fehér Könyvének az elkészítését javasolta.
A két erdélyi magyar politikai alakulat képviselői úgy vélték, azzal, hogy egy két és félórás bizottsági ülésen, melynek napirendjén csaknem tizenkét pont szerepelt, közel egy órát beszéltek a Székelyföldről úgy, hogy annak nevét a román delegációvezetőtől kezdve az ülésvezető svájci elnökig ki is mondták, egyáltalán nem számít rossz eredménynek. Mint ahogy az sem, hogy a délutáni órákban több befolyásos ET-taggal tudtak szót váltani a térség és lakói kéréséről.
Szucher Ervin, Strasbourg
Krónika (Kolozsvár)

Fejjel a nemzetállamnak
A nyavalygáson és a vesszentrianonozáson kívül mit kezdjünk azzal a tragédiával, amellyel nap mint nap együtt élünk? Nézzünk szembe vele – mondja Molnár Gusztáv.
Tényleg minden másképp történt, mint ahogy Molnár Gusztáv 1989 körül megjósolta? Politológusok vesézték ki az 1988-ban országot váltó gondolkodó elképzeléseit. Tömör gyönyör volt hallgatni, hogy létezik még valódi – és nyilvános! – gondolkodás Erdély jövőjéről, a nemzetállami logikákról, magyarok és románok együttélésének mikéntjéről vagy arról, összenő vagy inkább szétfejlődik Európa.
Ami alkalmat adott erre: megjelent és az EME-nél múlt héten bemutatták a harmadik kötetét az Alternatívák könyve sorozatnak, amelyben Molnár Gusztáv, a magát szakcímkék alól kivonó, politikai, politológiai, filozófiai és országhatárok mentén gondolkodó értelmiségi foglalja össze írásait a magyarságról, nemzetpolitikáról, Európáról.
Bretter György tanítványaként az utolsó, még „nemzedékként promotálható” csoport (Bakk Miklós kifejezése) tagja, Molnár Gusztáv a Bihar megyei Szalárdon született 1948-ban, Nagyváradon érettségizett, Kolozsváron végzett 1971-ben a Babeș-Bolyai Egyetem történelem-filozófia szakán. A Kriterion könyvkiadónál dolgozott Bukarestben, a Limes Kör alapítója volt, majd miután az állambiztonsági szervek tettek róla, hogy ne tudjon úgy dolgozni, ahogy szeretett volna, 1988 tavaszán áttelepült Magyarországra.
1991-2003 között a budapesti Teleki László Alapítvány főmunkatársa, 2000-2002 között a Kolozsváron kiadott, regionalizációval és autonómiákkal foglalkozó Provincia lap felelős szerkesztője volt. 2006-tól a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója, azóta hosszabb időszakokat tölt ismét szülőfalujában, Szalárdon.
A rendszerváltás körüli időszak írásaiból válogatott harmadik kötetnek lesz elektronikus, kiegészített változata is – biztatott a Pro Philosophia Kiadó munkatársa, Ilyés Szilárd, és tervezik a negyedik, esetleg ötödik kötetet is a szerző 1993 utáni írásaiból.
1991-2003 között a budapesti Teleki László Alapítvány főmunkatársa, 2000-2002 között a Kolozsváron kiadott, regionalizációval és autonómiákkal foglalkozó Provincia lap felelős szerkesztője volt. 2006-tól a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója, azóta hosszabb időszakokat tölt ismét szülőfalujában, Szalárdon.
A rendszerváltás körüli időszak írásaiból válogatott harmadik kötetnek lesz elektronikus, kiegészített változata is – biztatott a Pro Philosophia Kiadó munkatársa, Ilyés Szilárd, és tervezik a negyedik, esetleg ötödik kötetet is a szerző 1993 utáni írásaiból.
Hogy miért olvassunk bő húsz éves „értelmiségi okoskodásokat” (Salat Levente kifejezése), olyan elképzeléseket a múlttá vált jövőnkről, amelyek nem váltak valóra? Ez magukat az „okoskodókat” is foglalkoztatja – fejtegette a kötet első méltatója, Salat Levente politológus, mert jól tudják, hogy a világ nem viselkedik úgy, ahogy a tudós ember szeretné
De néha mégis, jött elő két ellenpéldával Salat: Jean Bodin 1575-ben fogalmazza meg a szuverenitás elméletét, 1648-ban nagyjából eszerint rendezik át Európa térképét, és ez az államiság mai napig érvényes alapelve. John Stuart Mill 1861-ben írta le, hogy a jó kormányzás egyik feltétele az állam és a nemzet egybeesése, Salat szerint Woodrow Wilson 1918-ban épp ennek a javaslatnak megfelelően rendezi át a világot mai napig érzékelhető hatállyal.
Fiatal társadalomkutatók erdélyi csoportja viszont arra a megállapításra jutott – cáfolta saját optimizmusát Salat –, hogy az erdélyi magyarságnak nagyon jólképzett a szellemi elitje, ám a szellemi elit hatása az erdélyi magyar politizálásra nulla, vagy ahhoz nagyon közeli.
Molnár Gusztáv könyve valahol e két szélsőség között helyezkedik el, vélte Salat, aki szerint túloz a könyv fülszövege, hogy a kötet szinte minden bekezdését megcáfolta a történelem. Az Alternatívák könyve szerinte azért is érdekes, mert olyan dokumentumok gyűjteménye, amelyek a rendszerváltás körüli történéseket magyarázzák el a mai olvasónak egy nagyon aktív szereplő szemszögéből.
És a be nem következett jóslatok mellett nagy felismeréseket is tartalmaz, amelyeket az idő igazolt:
lejárt a nemzetállami abszolutizmusok kora,
olyan integrációnak kell jönnie, amely megrendszabályozza valamennyire és összefogja a nemzetállamokat,
a liberális minimum a kelet-európai országok integrációjának feltétele kell legyen (két évvel a koppenhágai kritériumok megfogalmazása előtt),
a térség stabilitása érdekében szükséges a NATO védelmi garanciáinak kiterjesztése,
a kisebbségi kérdés emberjogi kérdésként kell, hogy megjelenjen az integráció folyamatában,
az integráció a megoldás a Kelet-Közép-Európát szétfeszítő feszültségek csökkentésére.
Ami ígéret maradt a kötetben, az egy dráma története,
véli Salat Levente. Az egyik az a gyakori gondolat, hogy az európai integráció lebontja a nemzetállamok kizárólagosságát, centralizáltságát, miközben az Európai Unió működésének perverz következménye ennek épp az ellenkezője: felértékelődött a nemzetállamok szerepe. Salat szerint azért, mert az unióban felmerült problémák kezelésére nincs elég bölcsesség, koncepció.

A nemzetállami logikák felerősödését Salat Magyarországon dupla drámaként érzékeli épp a kötet másik vezérgondolata, a magyar nemzetpolitika szempontjából. Már 1988-ban megfogalmazza Molnár Gusztáv, hogy az összmagyarság gondolatát a kultúrából, a szellemi életből be kell vinni a politikába, és ezt 1992-ben úgy írja le, hogy a magyar nemzet egysége pluralisztikus egység, amely tiszteletben tartja az anyaország és a különböző magyar nemzeti közösségek egymással szembeni autonómiáját.
Ennek a föderatív nemzeteszmének Salat szerint ellentmondanak a legutóbbi nemzetpolitikai döntések, amelyeket az erdélyi magyarság feje fölött hoztak meg Budapesten, és amelyek felrúgják az erdélyi magyarság autonómiáját. Amikor az erdélyi, felvidéki stb. magyar közösségek autonómiát követelnek, írta Molnár Gusztáv 1992-ben, akkor nemcsak a többségi nemzetek állami asszimilációs törekvéseivel fordulnak szembe, hanem a magyar nemzetállam liberális és illiberális hagyományaival is.

Salat szerint nem jött be az a meglátás sem, hogy a fő geopolitikai aktorok a nemzetállamok feletti és alatti szerveződések lesznek, épp hogy visszatérőben van a klasszikus geopolitikai érvelés. Drámai eleme a kötetnek és Molnár Gusztáv habitusának, véli Salat, hogy rendkívül mély és alapos tudása a románság eszmetörténetéről mégsem közelíti, hanem akaratlanul is távolítja a két közösséget.
Az elvesztett illúziók Erdélyről ma stratégiai koncepciók,
emelte ki a kötet másik méltatója, Bakk Miklós politológus azt az 1988-as esszét, amely a magyar-magyar viszonyt tárgyalja. A négy illúzió, amit Molnár Gusztáv szerint már akkor elveszítettünk:
a transzilvanizmus illúziója, hogy Erdély külön entitás és külön identitás;
a politikai realitásokat és a status quókat figyelembe vevő, de az autonóm nemzeti célokat követő politikai beilleszkedés illúziója (M.G. történelmi példája erre az Országos Magyar Párt);
a kommunista (vagy kizárólagos) párttal kötött szövetség illúziója (történelmi példa a Magyar Népi Szövetség);
a minden további nélküli magyar-román barátság illúziója (a civil társadalmon belüli liberális hídépítés illúziója).
Az a dráma, mondja Bakk Miklós, hogy az akkori illúziók ma stratégiai kiindulópontok, koncepciók, ezek éltetik az erdélyi magyar politikai kezdeményezeseket. Elszegényedett a képzelőerőnk, hogy nem tudunk újat megfogalmazni, vagy a történelem logikájából következik, hogy nincs is más stratégiai lehetőség? – késztet szembenézésre a politológus.
A Provincia-körnek és eszmei-politikai műhelynek mindössze kétéves pályája igazolja Bakk szerint, mennyire illúzió volt a transzilvanizmus, sőt még inkább az a tény, hogy a mai transzilvanista szerveződések ugyanabban a körben topognak, amelynek a téziseit már az első Provincia-viták megfogalmazták ezelőtt 15 évvel.
A politikai beilleszkedés illúzióját az RMDSZ képviseli, sőt megalakulásának első, nagyon rövid szakaszában az RMDSZ még a harmadik illúzióval is kacérkodott, mondta Bakk Miklós: 1990 januárjában Domokos Géza fölkérést kapott arra, hogy az RMDSZ szekerét kösse a Nemzeti Megmentési Fronthoz.
Politikai inkonzisztencia jellemzi a negyedik illúziót, amely főleg a blogoszférában csúcsosodik ki olyan kritikai megjegyzésekben, hogy RMDSZ-nek fel kellene hagynia az etnikai politizálással. Ennek az álláspontnak a képviselői viszont – és itt Bakk Miklós Magyari Nándor Lászlót említette –, úgy képzeli el a maga politikai hátországának megszervezését, hogy az valahol RMDSZ-közeli forrásokra támaszkodna.
Egy politikáért élő értelmiségi ujjlenyomata és korképe
a kötet abból az időszakból, amikor a politika még a 9 éves gyerekeket is foglalkoztatta – szűrte át a könyvet saját tapasztalatain ifjabb Toró Tibor politológus. Szerinte Molnár Gusztáv ezekben az írásokban egyszerre próbálja meg megérteni és befolyásolni azt a világot, amelyben él: Magyarországot, Romániát, Közép-Európát és kiemelten Erdélyt.
Egyszerre keres mélyebb összefüggéseket és próbál ideológiát építeni a politikai cselekvéshez: román eszmetörténetből vezeti le, milyen buktatói lehetnek a román-magyar viszonynak, milyen gondolatokon alapul a román nemzetfogalom, és ezeknek milyen kihatásai lehetnek ránk.
Molnár Gusztáv sajátosan erdélyi szemszögből ír – állapítja meg Toró –, Erdély-központúságból léptetné tovább a magyar nemzetkoncepciót, és Erdélyt látja kulcsnak abban, hogy Románia visszatérjen az európai útra. Mindkét lehetőség utólag fokozatosan beszűkült – jegyzi meg Toró.
Az értelmiségi politizálás azért volt bukásra ítélve,
mert túlzott fontosságot tulajdonított az ideológiának, eszmetörténetnek, véli az ifjú politológus. Az értelmiségi politizálás abból indult ki, hogy a politikai cselekvés alapja egy koherens világkép kell, hogy legyen, illetve az ezt irányító értékek. A politikusoknak rendelkezniük kell egy bizonyos ideológiával, aminek formálásában az értelmiségi részt vehet, és ezzel talán befolyásolhatja a döntéseket is.
A posztszocialista térség politikai életében ezek nem számítottak – mondja Toró –, a politikusok már akkor sokkal pragmatikusabbak és cinikusabbak voltak, és ez a pragmatikus és cinikus politizálási stílus honosodott meg mind Magyarországon, mind Romániában. A sikeres politikai pártok csak látszólag szerveződtek ideológiák mentén, valójában érdekek, hálózatok és klientúrarendszerek alapján szervezték meg őket.
Az ideológiák és politikai programok politikai termékké váltak, így ez a típusú attitűd vesztes lett a térségünkben. Toró két ilyen terméket említett:
az autonómiát és a határon átnyúló nemzetegyesítést.
A társnemzet és az autonómia fogalma a '96-os kormányrakerülés után eltűnik, majd kommunikációs sémává válik; az SZNT, EMNT, MPP és EMNP létrejötte után szimbolikus állóháború alakul ki a fogalom körül. Miközben hiányoznak a konkrét lépések, tervezhetőség, előbbre vivő tényezők – bírált Toró.
A határon átnyúló nemzetegyesítés fogalma nagyon hamar a magyar belpolitikai élet egyik bunkósbotjává vált, az ellenfél kiszorításának eszközévé a diszkurzív térből. Amikor a fogalmat a státustörvény behozza, akkor a határon túl való boldogulást is jelentette, ahol partnerség létezik a magyar kormány és a határon túli közösségek vezetői között. A könnyített honosítás bevezetése után azzal, hogy közvetlen közjogi kapcsolatot alakít ki a határon túli magyarokkal, a magyar állam átnyúlik a határon túli politikai vezetők feje fölött.
Ha a fogalomhoz nem társítunk konkrét közpolitikai lépéseket, mondta a politológus, akkor teljesen más típusú nemzetegyesítést is szolgálhat: konkrét jelek vannak arra, hogy nem határon átnyúló nemzetegyesítéssel viszi tovább a trianoni traumából a magyar nemzetet, hanem egy határon belüli nemzetegyesítés is következménye lehet.
A magyar közösségnek Erdélyben tragikus a léthelyzete,
ezt akkor is és most is így gondolja – derült ki Molnár Gusztáv sokfelé ágazó válaszaiból, amelyeket méltatói felvetéseire adott. Már a Limes-körben is a romániai magyarság helyzetével való kíméletlen és ideológiamentes szembenézés volt a célja, mondta, ezért a kötet első esszéje sem épp szívderítő olvasmány.
(Viszont kalandos az írás története: eredeti kéziratát és három gépelt példányát annak idején a Szeku elvitte a szerzőtől, aki a szöveget nem olyan régen a CNSAS-tól – a Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Országos Tanácstól – kapta vissza, a szekus tisztek széljegyzeteivel együtt.)
Molnár akkor még látott politikai kiutat, ma már nem. Evidens volt számára, hogy határrevízióra nincs lehetőség, de a nemzetegyesítést ettől függetlenül és pluralisztikus módon megvalósíthatónak gondolta.
Az identitásválasztás szabadságára épülő politikai filozófiája azért tette lehetővé a pluralisztikus nemzetfogalmat, magyarázta, mert az alapvető emberi jogok közé sorolta a nemzeti identitás választását is. Nemcsak adottságként tekintett a nemzeti identitásra, hanem választottként is, opció jellege megnyilvánul például a népszámláló hivatalnokok kérdésére adott konkrét válaszban.
Ez egy antietatista álláspont, amely szerint a civil társadalom alulról fölfelé szervezi magát politikai társadalommá. Ez főként a közösséggel szemben ellenséges vagy totalitárius állam kikapcsolására, feleslegessé nyilvánítására alkalmas álláspont, de nem számol az állam létével, amelyet nem lehet megkerülni, főleg ha az egy nemzetállam – véli ma már Molnár.
A nemzetállam saját logikája szerint hegemóniára törekszik,
bele van kódolva, hogy ha a nemzet és az állam nem esik egybe, akkor az állam mindent elkövet, hogy essen egybe, erre nagyon hatékony és nem csak erőszakos eszközei vannak. A trianoni utódállamok is nemzetállamok, egyáltalán nem igazságosak, azokban sem esett egybe nemzet és állam – vázolta a politológus.
Az a magyar közösségek tragédiája – véli –, hogy a döntő vonatkozásban ezzel nincs esélyük szembeszállni, bár a kulturális ellenállás eszközeinek széles skálája áll rendelkezésükre, például egy életképes szellemi elit.
Sőt minél demokratikusabb egy nemzetállam berendezkedése, annál nehezebb ezt a hegemóniáját ellenezni, mert az annál félelmetesebb és hatékonyabb. Ez kilátástalan és tragikus alaphelyzetet teremt, amellyel viszont szerinte együtt lehet élni.
Az utolsó erdélyi esély
A Provincia-kört úgy tekinti, mint a nemzeti státus elismertetéséért vívott baráti küzdelem terepe.
„Ha nekem az az őrült ötletem támad, hogy én nemzet vagyok, nem egyszerűen kisebbség vagy nemzetiség, akkor arra vágyom, hogy ezt a státusomat ismerjék el azok, akiket ez leginkább érint. Világos volt, hogy ezt az elismerést országos szinten nem érhetjük el soha, Erdélyen belül viszont volt rá esély: az erdélyi román szellemi elitnek volt egy velünk rokon gondolkodású csoportja, de ott is nagyon rezgett a léc, amikor a magyarok saját közösségükről társnemzetként beszéltek Erdélyen belül” – emlékezett vissza Molnár Gusztáv a kétezres évek elejének nagy vitáira.
„Az volt az utolsó pillanat, amikor ezt megtehettük, de már akkor nagymértékű illúzió volt benne, hiszen az arányok döbbenetesen megváltoztak” – vonta le nem kevésbé tragikus következtetést a politológus.
Tragikus alaphelyzet szerinte, hogy mi ragaszkodunk a nemzet mivoltunkhoz, mert minél inkább ragaszkodunk ehhez, annál fájdalmasabb számunkra látni, hogy a nemzetállam minket nem ismer el ilyenként soha. Ennek a dilemmának a politikai feloldását nem látja, csak a feloldás kulturális stratégiáit.
Aki tehát meg szeretné őrizni az illúzióit, az ne olvassa Molnár Gusztáv írásait. Vagy vállalja az átgondolásuk kockázatát. Mi több, szívesen olvasnánk Molnár Gusztáv mai jóslatait például annak fényében, hogy Oroszország hét éve rendszeresen megszegi Európa másik dédelgetett elvét, más államok szuverenitását.
Sőt még szívesebben néznénk, ha ma mondjuk videóblogot indítana a szalárdi orákulum.
(Bocs, Guszti, ezt nem tudtam kihagyni.)
Szabó Tünde
foter.ro/cikk

Félresöpört autonómia (Strasbourgi napirenden Székelyföld)
Nem döntött az Európa Tanács keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoringbizottsága a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatainak ügyében, visszautalták az állandó bizottságnak. Így sikernek nehezen nevezhető a háromszéki önkormányzati vezetők strasbourgi útja, ám a monitoringbizottság elutasítását mégsem tekintik kudarcnak, bő egy órán keresztül Székelyföld volt a téma, és a jövőben lehet hozadéka, hogy a jelenlevők ízelítőt kaptak az erdélyi magyarság gondjaiból – véli Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki póttagként volt jelen a tegnapi ülésen.
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusába minden Európa tanácsi tagállam delegál képviselőket, Románia tíz taggal van jelen a testületben, az erdélyi magyarságot egyedül Klárik Attila háromszéki megyei tanácstag képviseli, az ő feladata volt megindokolni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezését. Az SZNT más nemzetközi fórumok mellett ezt a testületet is megkereste, tudomásukra hozta, hogy eddig ötven székelyföldi önkormányzat fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánítják, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is, de azt is, hogy a román kormányt képviselő prefektúrák megtámadták ezeket a határozatokat, és jelentős részüket a bíróságok már érvénytelenítették. Az SZNT beadványában szerepel az erdélyi magyarság aggodalma Románia tervezett közigazgatási átszervezése miatt.
A kongresszus több halasztás után tegnap strasbourgi ülésén tűzte napirendre a kérdést. Antal Árpád a Háromszéknek elmondta, a bizottság elnöke előbb ódzkodott, de végül belement, hogy póttagként ő is részt vegyen az ülésen felszólalási jog nélkül, és hosszas meggyőző munkára volt szükség, hogy beengedjék a terembe Tamás Sándor tanácselnököt, aki így az asszisztensek közül követhette a vitát. Biró Zsoltnak, az MPP elnökének már nem volt ilyen szerencséje.
A két és egynegyed órás ülésnek tizenkét napirendi pontja volt, és végül jó órát foglalkoztak az erdélyi magyarság ügyével, melyet „kényes kérdésként” minősített a bizottság svájci elnöke, Philippe Receveur. Klárik Attilának tíz perc állt rendelkezésére, és elmondta, három megye negyvennyolc önkormányzatának és ezzel csaknem 335 ezer lakónak az üzenetét tolmácsolja. „Hiba lenne félresöpörni az önkormányzatok autonómiakiáltványait csak azért, mert a prefektusok vagy a romániai bíróságok szerint netán jogilag valami sántít” – hívta fel a kongresszustagok figyelmét. Kitért arra is, politikai konszenzus van a magyarság politikai szervezetei között, hogy a román kormány által tervezett régiósítás jelentős veszélyeket hordoz a magyarság számára, meggyőződésük, Bukarest célja olyan régiókat kialakítani, melyek egyikében sincs magyar többség. Arra kérte a monitoringbizottságot, kísérje figyelemmel a folyamatot, és emeljen szót, ha beigazolódnak ezek a félelmek. Ugyanakkor meghívta a testületet, 2016-os első negyedévi ülését tartsa Sepsiszentgyörgyön.
A román delegációt vezető Ludmila Sfirloaga Prahova megyei önkormányzati képviselő szintén tízperces válaszában elsősorban azt emelte ki, hogy a székelyföldi önkormányzatok határozatai egy etnikai alapú területi autonómia létrehozatalát kérik, ez pedig ellentmond Románia alkotmányának. Ugyanakkor kitért arra is, a régiósítás nem az önkormányzatok, hanem a kormány hatáskörébe tartozik. Hosszan és részletesen idézte Liviu Dragnea miniszter tavaly e kérdésben írt válaszlevelét. A két felszólalás után jó páran hozzászóltak a vitához, többségük úgy ítélte meg, a kérdés nem tartozik a bizottság hatáskörébe, Románia belügyéről van szó, melyet itteni párbeszéddel kell megoldani. „Többen is tanácsolták, hogy amikor megfogalmazzuk törekvéseinket, ne területi autonómiáról, hanem a különleges státusú régiókról beszéljünk, mert az autonómia máshol is érzékeny téma” – magyarázta Antal Árpád. Néhány hozzászólás mögött egyértelműen tetten érhető volt a román lobbi, az SZNT kérése mellett csak a magyarországi Magyar Anna Fideszes képviselő érvelt. A vitát végül az ülésvezető zárta le, egyértelműen kimondta, nem tartozik hatáskörükbe a kérdés, jövőben az ET úgyis monitorozza, hogy Románia miképpen teljesítette vállalásait, és akkor majd odafigyelnek erre a vetületre is – mondta el Antal Árpád. Kifejtette, egyértelmű siker az lett volna, ha a bizottság kijelöl egy raportőrt, és elindítják Románia monitorozását ez ügyben, ám elégedettek lettek volna akkor is, ha most ugyan nem születik döntés, de tartanak egy kihelyezett ülést Sepsiszentgyörgyön.
„Kudarcnak így sem nevezném azt, ami történt, ott voltunk, beszéltünk Székelyföldről, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy elkészítünk egy árnyékjelentést és egy fehér könyvet az erdélyi magyarság helyzetéről, ezeket bemutatjuk jövőben a Romániát monitorizáló bizottságnak. Rendkívül nagy munka az alapos dokumentáció összeállítása, de talán meglehet a hozadéka, előrelépést érhetünk el” – fejtette ki Antal Árpád.
Pár nappal az ülés előtt Kelemen Hunor, az RMDSZ és Biró Zsolt, az MPP vezetője írt levelet a kongresszus elnökének, főtitkárának és a monitoringbizottság elnökének. Ebben a romániai régiósítási tervekre és az ukrajnai konfliktusra utalva kijelentették: nem szeretnék, ha a romániai magyar közösség megoldatlan problémái ürügyet szolgáltatnának az Európai Unión kívüli erőknek arra, hogy etnikai feszültséget és instabilitást szíthassanak a térségben. Egyben azt kezdeményezték, hogy a monitoringbizottság tartsa Sepsiszentgyörgyön a 2016. eleji kihelyezett ülését.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem lehetünk veszélyforrás (RMDSZ-válasz a belügynek
Az RMDSZ képviselőházi frakciója tegnap állásfoglalásban utasította el, hogy a hatóságok veszélyforrásként kezeljék Romániában az autonómiaköveteléseket. A szövetség honatyái szerint az ország nem viszonyulhat így a területén élő legszámosabb etnikai kisebbséghez, amely ráadásul az elmúlt 25 évben kizárólag békés eszközökkel, a demokrácia keretein belül igyekszik érvényt szerezni önrendelkezési igényének, jogainak.
Mint ismeretes, az etnikai autonómia követelését a belügyminisztérium által kedden közvitára bocsátott 2015 és 2020 közötti közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia tervezete sorolta a közbiztonsági veszélyforrások közé. Erre reagált tegnap a frakció: „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselőházi frakciója a leghatározottabban elutasítja ezt az inkrimináló besorolást, amely közbiztonsági veszélyforrásnak nevezi közösségünk jogos, demokratikus törekvését. Szabadságjogaink ilyen jellegű korlátozása nem lehet stratégiába foglalt intézkedés egy olyan országban, amely immáron nyolc éve tagja az Európai Uniónak.” A parlament alsó házának honatyái a magyar közösségre nézve sértőnek, megbélyegzőnek és „mondvacsinált veszélyt tartalmazónak” minősítették, hogy a bukaresti belügyminisztérium „a területi autonómiáért való békés és demokratikus utcai megnyilvánulásokat a rasszista, xenofób, szélsőséges és más ehhez hasonló intoleráns megnyilatkozások közé sorolja”. A testület ezzel a megállapítással annak a feltételezésének adott hangot, hogy a belügyminisztériumi besorolásnak a tájékozatlanság az alapja. A dokumentumban leszögezik, hogy a romániai magyar közösség 1989 óta békésen, a többségi társadalommal párbeszédet és közvitát kezdeményezve, a részvételi demokrácia eszközeinek felhasználásával szeretné elérni a kulturális és területi autonómiát, és e célok megvalósításában eddig sem jelentett, ezután sem jelent veszélyt a közbiztonságra egyetlen magyar ember sem. „Romániában nem létezhet olyan társadalmi téma, közösségi törekvés – sem kisebbségi, sem többségi –, amelynek demokratikus megvitatásában, kinyilvánításában bármiféle veszélyt kellene elhárítaniuk a közbiztonsági szerveknek”– állapították meg az állásfoglalásban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hatás, ellenhatás
Egyre inkább úgy tűnik: a román hatalmi körök úgy értékelik, elérkezett az idő, hogy megpróbálják „megrendszabályozni” a Romániában élő őshonos magyar közösséget.
Nemhogy a magyarok által követelt, a magyar közösség tagjait a románokkal egyenrangú polgárrá tevő jogbővítési, önrendelkezési követelések teljesítéséről nem akarnak hallani, de még az elmúlt huszonöt évben szerzett, részleges jogokat is megpróbálják megnyirbálni.
A magyar egyházi és egyéb, magyar magánszemélyekhez vagy közületekhez kapcsolódó ingatlanok restitúciójának akadályozása, illetve a lezajlott visszaszolgáltatási folyamatok újbóli átvizsgálása kiemelten veszélyes, hiszen igazságszolgáltatási eszközökkel, a korrupcióellenes ügyészségen keresztül lépnek – márpedig tudjuk, hogy a DNA-nak mekkora jelenleg Nyugaton a presztízse.
De ebbe a folyamatba illeszkedik a belügyminisztérium legújabb tervezete, amely alattomosan megpróbál kriminalizálni egy, az Európai Unió számos országában létező intézményt, az autonómiát, amikor az autonómiaküzdelmet hazug módon a közbiztonságra leselkedő veszélyként tünteti fel.
A román illetékesek két ok miatt érezhetik úgy, hogy büntetlenül nekimehetnek a magyar közösségnek. Egyrészt az ukrajnai helyzet miatt – mivel Oroszország a kijevi kormány fölösleges és ostoba kisebbségellenes intézkedéseit használta fel ürügyként „a kelet-ukrajnai orosz közösség érdekében történő” beavatkozásra, most a romániai magyar közösség és anyaországa közötti viszonyt is megpróbálják hasonló színben feltüntetni. És mivel Románia az Oroszország elleni EU-s és NATO-lépések egyik legfőbb támogatója, abban reménykedik, hogy a Nyugat ezt el is hiszi, illetve el is nézi neki.
A másik ok, hogy egy kisebbségit, Klaus Johannist választották államfővé – ezzel letudottnak vélik a kisebbségi jogok kérdését, bár közismert, hogy Johannis a francia és román felfogás szerint kizárólag állampolgári nemzetben gondolkodik, tehát önmagát románnak tekinti, így a magyarok jogkövetelései irányába sem nyitott. A legutóbbi bukaresti lépések akár provokációként is értékelhetőek.
Olyan, mintha általuk próbálnák radikálisabb fellépésre kényszeríteni a magyarokat, demonstrálandó, hogy valóban veszélyforrást jelentenek az ország és Európa biztonságára. A hatás ellenhatást szül – reménykednek, és remélhetően igazuk is lesz –, de nem abban a formában, ahogy várják.
Reagálni kell. Méghozzá békés, de határozott eszközökkel. Fontosak a hazai, a lehető legnagyobb tömegeket megmozgató közös akciók, de legalább ilyen fontosak a külföldi lépések is, vagyis az önálló erdélyi magyar külpolitika.
Példának és első lépésnek jó az ET Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoringbizottságában lezajlott meghallgatás. Ugyan a testület nem tartotta magát illetékesnek a székely autonómiatörekvések megvitatására, de legalább nemzetközi, európai színtéren lehetett a témáról beszélni, és jelezhettük: a bukaresti ferdítésekkel szemben Romániában a legkevésbé sincs minden rendben kisebbségügyben.
A cél az, hogy ez a lehető legszélesebb körben ismertté váljon. Hogy az erdélyi magyar közösség, a székelyek és a partiumiak – hangsúlyozottan Románia határain belüli, tehát nem szecesszióra vonatkozó – jogkövetelései ugyanolyan ismertté váljanak a világ előtt, mint a katalánok és skótok más irányú önrendelkezési törekvései. És hogy egyértelművé váljon: sem az ET, sem az EU nem dughatja a homokba a fejét.
A kisebbség és többség közötti konfliktusok megelőzése érdekében a téma egymásnak dobálása helyett végre uniós szinten, egységes és kötelező érvényű szabályozással kell rendezni a tagállamokban élő őshonos nemzeti közösségek ügyét.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Autonómiaküzdelem Strasbourgból nézve – itthon színház az egész világ (Korzó Klub)
Kudarcnak tekinthető-e, hogy az önkormányzati képviselők dolgavégezetlenül tértek vissza Strasbourgból, mert az Európa Tanács (ET) keretében működő Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának monitoringbizottsága a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatainak ügyét visszautalta az állandó bizottságnak, vagy félsiker, mert egyáltalán szó volt ezen a fórumon a székelyföldi autonómiaküzdelemről? Mit jelentene ebben a folyamatban, ha a monitoringbizottság nem az autonómia igényeként kezelné a kérdést, hanem egy olyan közigazgatási régióért való kiállásként, amelynek különleges státusa van különleges történelmi és földrajzi helyzete miatt? – ezek a kérdések határozták meg a Sepsi Rádió március 26-ai Korzó Klub műsorának központi témáját, amelynek második felében a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztiválról kérdezte Grubisics Levente, a műsor házigazdája Ferencz Csabát, Kiss Editet és Wilmann Waltert.
Ferencz Csaba: Azt gondolom, hogy ez játék a szavakkal, mert a különleges státus és az autonómia gyakorlatilag ugyanazt jelenti. Az autonómia magában foglalja azokat a különleges hatásköröket, amelyek egy területet megilletnek annak érdekében, hogy önálló jogkörét gyakorolja. Egészen pontosan: állami jogköröket gyakoroljon. Hogy különleges státusról beszéljünk, taktikai jellegű meggondolás, ami nem lényegtelen egy nemzetközi porondon. Ha emlékezetem nem csal, nemzetközi porondon, legyen EU-s vagy ET-s, Székelyföldről mint közigazgatásilag megfogalmazható egységről eddig hivatalos közegben nem esett szó. Ha esett is, ilyen mértékű, jellegű vita nem alakult ki. Lényeges lépést tettünk, ami eddig gyakorlatilag hiányzott az autonómiaküzdelem eszköztárából: a nemzetközi porond. A másik fontos dolog, hogy ezt a lépést nem pártpolitikusok tették, hanem önkormányzati képviselők, jelesen egy háromszéki képviselőnek volt erre hivatalosan lehetősége. Ez a történet onnan indult, hogy miután a népszavazásokat, az erre vonatkozó önkormányzati határozatokat sorra megbuktatták, tavaly februárban megszületett az a gondolat, hogy olyan jellegű, önkormányzatok által megfogalmazott igény kinyilvánítására van szükség, ami abban a folyamatban érvényesíthető, amely Romániában a közigazgatási átszervezést jelenti. Nevezetesen: ahhoz a nemzetközi fórumhoz kell eljuttatni ezeket az önkormányzati határozatokat, amelynek kötelessége saját dokumentumait tiszteletben tartani. A Regionális Charta szerint egy ország közigazgatási átszervezésében a lehetőség függvényében, de kötelező módon meg kell kérdezni az érintetteket. Egyelőre ötven önkormányzat hozott ilyen határozatot, reméljük, a többiek is követik, és ezt az igényüket nemcsak megfogalmazták, hanem a határozatokat elküldték többek között az említett fórumhoz is. Ezáltal felfigyeltek arra, hogy itt megfogalmazódott egy hivatalos igény. Értelmetlen, hogy a prefektus megtámadta, mert ezek memorandumok, kinyilatkoztatások, nem végrehajtói határozatok, nem lehet érvényteleníteni a végrehajtásukat úgy, ahogy korábban a népszavazásról szóló határozatok esetében történt. Ezek a határozatok a székelyföldi egység felszámolása ellen kívánnak fellépni, mert nem vitás, hogy a közigazgatási átszervezésről szóló tervek eddig mindig arról szóltak, hogy Székelyföldet ide-oda kell besorolni, végső soron felszámolni. A monitoringbizottság ugyan azt mondta, ebben a kérdésben nem illetékes, de visszautalta ennek a bizottságnak a vezetőtestületéhez, és a dolog nem került le napirendről, ez lényeges. Amit el lehetett volna érni, az, hogy ez a monitorozás a közigazgatási folyamatban megjelenjen. A nemzeti ügy fontosabb a pártpolitikánál
Kiss Edit: Három szempontból közelíteném meg a témát. Jó, hogy egyáltalán szóba került egy európai fórumon. Vajon eddig miért nem lehetett elérni ezt? Hisz eddig is voltak erdélyi képviselők az Európa Tanácsban. Ugyanakkor jó üzenete, hogy a magyar politikai pártok és szervezetek ezúttal egy irányba tolnak egy szekeret. Mindig híve voltam annak, hogy egy egészséges társadalomban kell a politikai pluralizmus, de egy kisebbségben élő közösségnél írja felül a pártpolitikát a nemzeti ügy. És most azt láttam, hogy megpróbáltak közös hangot megütni, egy közös ügy mögé felsorakozni: az RMDSZ, az MPP, az Erdélyi Magyar Néppárt, az SZNT. Valahogy Strasbourgban sikerült közösen megjeleníteni a témát. Ez jó üzenet a közösség felé, Bukarest és az EU felé. A román média ugyan nem foglalkozott ezzel.
Nagyon elgondolkodtató, ahogyan a monitoringbizottság elnöke ezt a kérdést megközelítette, hogy kényes téma, ez belügy, nem kellene használni az autonómia szót, mintha a jelenlegi geopolitikai helyzetben nem akarnának ezzel foglalkozni. Éppen ezért nagyon oda kell figyelni, hogy ezt az ügyet hogyan közvetítjük.
Wilmann Walter: Közel egy évvel ezelőtt készített Kalmár Ferenc Fidesz–KDNP-s képviselő egy jelentést, amelynek címe A hagyományos nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában. Ennek a jelentésnek egyik következménye volt az Európa Tanács ajánlása, amely arról szólt, hogy a tagállamok területi közigazgatási intézményi rendszerük alakításakor legyenek tekintettel a történelmileg kialakult régiók valós helyzetére. Egy tusványosi konferencián a dél-tiroli Davide Zaffi elmondta, hogy az autonómiák államokon belül létezhetnek, de ehhez cselekednünk kell a határokon kívül is, s nem tudom, hogy mértük-e, milyen a román politikum és a román közvélemény szemében a székelyföldi autonómia és maga Székelyföld. Nem dolgozunk elég hatékonyan a román közvélemény felé. Itt a hatékonyság mértéke fontos, mert ha nem elég hatékony Székelyföld ismertetése, akkor vádolhatjuk-e őket azzal, hogy nem ástak utána a magyar nyelvű dokumentációban? Amíg nem lépünk át egy bizonyos hatékonysági küszöböt, addig félelmet keltünk. K. E.: Az elmúlt években tapasztaltuk, hogy az autonómiamozgalmat megpróbálják minimalizálni, súlyát kicsinyíteni, nem észrevenni, s százezer helyett hivatalosan tízezer ember jelenlétét közölni a világ felé. Éppen ezért fontos az üzenet feléjük, hogy minden magyar párt és szervezet együtt fel tud sorakozni egy ilyen ügy mellé, ha nem is vagyunk optimisták, hogy ez a jövőben is így lesz, de legalább üzenetként megfogalmazták.
Önálló lobbitevékenységre van szükség
F. Cs.: Az ET 1201-es ajánlása (1993), a Gross-féle jelentés (Az autonómia mint megoldás az európai konfliktusokra, 2003 – szerk. megj.) – amelyre a Kalmár-jelentés is épül – tekintetében nem az kérdés, Románia elfogadja-e vagy sem, hanem hogy kötelezettséget vállalt, amikor belépett az ET-be, hogy mindezt figyelembe is veszi, ezért fontos, hogy az Európa Tanácsról van szó. Ezt számon lehet kérni. A kisebbségi keretegyezményt az ET fogadta el, ez az a csapás, melyen menni kell. A történetben a negatívum, hogy most mutatkozik meg igazán: nincs önálló külpolitikánk, ami önálló küldiplomáciát, önálló lobbitevékenységet jelent. A hírekben az szerepelt, hogy miután Klárik Attila elmondta ötperces felvezetését, akkor reagált a Prahova megyei képviselő, a portugál, a francia, és ecsetelték, hogy nem az ő dolguk. Ez a lobbitevékenység eredménye. Állami pénzen teszik ezt, és miközben nincs saját diplomáciánk, nincsenek saját lobbistáink, akik profik, aközben a profival kell szembenézni, aki egy államot képvisel. Románia nem akarja, hogy beleszóljanak a közigazgatási átszervezésbe, mindent bedobnak annak érdekében, hogy ezt az ügyet lesöpörjék az asztalról. K. E.: De itthon sem tudunk megfogalmazni közös lobbitevékenységet. Ebben az ET-nek és a monitoringbizottság tagjainak igazat tudok adni némileg, mert azt mondják, egyszer itthon jussunk egyezségre. De jelenleg Bukaresttel, a román közösséggel sem tudunk kommunikálni. Európában pedig nagyon óvakodnak ettől a témától.
W. W.: De nem emiatt dobták vissza. A román külpolitika profi módon megoldotta ezt, lepattintotta az asztalról.
F. Cs.: Nincs nem megfelelő pillanat egy autonómiaküzdelemben. Ebben a történetben egy csomó tanulság felsejlett, hogyan lehet, hogyan kell képviselni az autonómiaügyet. De fontos, hogy először foglalkozik egy nemzetközi fórum Székelyföld autonómiatörekvésével. Ebben az önkormányzatok járnak elöl, és ezt kell erősíteni.
Reflex – az alkotóerő mint közösségi forrás
A Reflex3 Nemzetközi Színházi Fesztivál kapcsán sokan arról beszélnek, hogy nem kaptak jegyet, nem jutottak be, vannak, akik arról, hol tart a színházi világ és benne az erdélyi, a szentgyörgyi színház, s van, aki nem igazán élvezi, hogy a szakma jelen van, de a közönségnek nincs helye a teremben – véli Grubisics Levente, aki szerint Sepsiszentgyörgynek színházat értő közönsége van, és a fesztiválnak is kialakult egy értő törzsközönsége.
W. W.: Megdöbbenésemre a vármegye közép- és hosszú távú fejlesztési tervében az szerepel, hogy itt a jövőt a turizmusra, kultúrára, mezőgazdaságra építik a stratégia elképzelői akkor, amikor ebben az országban az elmúlt évben 2,6 millió mezőgazdász harmincötször kevesebb bruttó hozzáadott értéket termelt, mint kilencvenháromezer számítástechnikában és kommunikációban dolgozó szakember, tehát ez nem jó irány. És itt van a kultúra mint pénzfaló intézmény, amely a miénk, támogatnunk kell, ezért figyelem nagy érdeklődéssel az ilyen fesztiválokat.
F. Cs.: Azt gondolom, hogy ugyan érvényes az a megállapítás: a stratégiában arra kellene koncentrálni, ami pluszt hoz, nem arra, ami pénzt visz, de meggyőződésem, nincs esélye a sokat emlegetett fejlődésnek kultúra nélkül. Gondoljuk végig, egy ilyen merítésű fesztiválnak sokkal nagyobb a közvetett hozadéka vagy az időben mérhető hozadéka, mint amit most fel tudunk mérni. Ezek az előadások elindítanak a gondolkodásban, a szellemi térben, és nem engedheti meg magának egy autonóm módon fejlődni kívánó közösség, hogy ezt a dimenziót ne valósítsa meg. Ezért is nagyon fontos, hogy egy ilyen jellegű, vitákat is kiváltó, viszonylag kevés közönséget megérintő fesztiválra sor kerüljön. A viszonylag kisszámú közönség annak tudható be, hogy nincs kulturális infrastruktúránk. Úgy vélem, elengedhetetlenek ezek a rendezvények. A kultúra, a szellemi élet a mentsvárunk, a legnagyobb forrás az emberi alkotóerő, ezeket a szellemi kalandokat végig kell járni. Ezek az egész régió előrevitelét, a gondolkodást, hétköznapi életünk fejlődését eredményezik, ha nem rövid távon, közép- és hosszú távon mindenképpen.
G. L.: Fenntartom a Reflex szükségességét, de a szervezők nem tesznek eleget azért, hogy a szentgyörgyiek érezzék, itt nemzetközi színházi fesztivál zajlik. A hétköznapi ember észre sem veszi, hogy ebben a városban egy ilyen horderejű rendezvény zajlik. Erre sokkal komolyabban rá kellene játszani. F. Cs.: Amikor a cirkusz érkezik, a hangosbemondó bemondja. Most miért nem hallhatja minden városlakó? Ettől még nem lesz tömegigényű a fesztivál, azt kell elérni, hogy minél több emberhez jusson el bár az áttételes üzenete.
(A Sepsi Rádió március 27-ei Korzó Klub műsorának rövidített, szerkesztett változata. A műsort vasárnap 11 órától megismétlik.)
Lejegyezte: FEKETE RÉKA
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarországi jogalanyként kíván működni a Magyar Ifjúsági Konferencia
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Kolozsvár, 2015. március 29., vasárnap (MTI) - Magyarországi jogalanyként kíván működni a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK), mely eddig csupán informális ernyőszervezete volt a világ magyar ifjúsági szervezeteinek.
Erről Szórád Gábor MIK-elnök beszélt vasárnap Kolozsváron, a MIK hétvégi ülésének témáit összegző sajtótájékoztatón. A kolozsvári tanácskozás munkálatain 38 Kárpát-medencei ernyőszervezet képviseletében mintegy száz fiatal vett részt.
Szórád Gábor az MTI kérdésére elmondta, a magyarországi jogi bejegyzést az nehezíti, hogy a MIK jelenleg kilenc régióban működő szervezeteket fog össze, és olyan tagszervezetei is vannak, amelyek az Európai Unión kívüli országokban működnek. A tagszervezetek alapdokumentumai is nagy mértékben különböznek egymástól. „Meg kell találnunk azt a formát, amellyel az összes tagszervezetünket magunkkal vihetjük ebbe az új jogalanyiságba” - jelentette ki az elnök. Szórád Gábor elmondta, a MIK jogi bejegyzése lehetővé tenné, hogy az ernyőszervezet pályázzon az Európai Unió forrásaira.
A konferencia zárónyilatkozatában a MIK üdvözölte a világ magyarságának példaértékű támogatását és szolidaritását az ukrajnai háborús és gazdasági krízis miatt nehéz helyzetbe került kárpátaljai magyarokkal. Arra kérte a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, hogy segítsen annak a tudatosításában, hogy a Kárpátaljára való beutazás biztonságos, és javasolta a magyar kormánynak, és a magyar vállalkozóknak, hogy indítsanak munkahelyteremtő programokat Kárpátalján.
Borzási Sarolta, a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa programsorozatot koordináló Share föderáció magyar alelnöke a sajtótájékoztatón kijelentette, a MIK tanácskozásához hasonló rendezvények teszik tartalmassá az ifjúsági fővárosi címet. „Az a feladatunk, hogy a rendezvényeken keresztül Kolozsvárt fiatalos élménydús városnak mutassuk be az idelátogatóknak” - jelentette ki az alelnök.
A MIK decemberi budapesti ülésén Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára jelentette be, hogy a kormányzat már dolgozik azon a törvénymódosításon, mely javaslattételi, véleményezési, tanácsadási, esetenként pedig egyetértési jogot is biztosítana a MIK-nek az ifjúságot érintő kérdésekben.
A MIK (a Magyar Állandó Értekezlethez hasonlóan) a magyarországi és külhoni magyar fiatalok és azok szervezeteinek legmagasabb szintű egyeztetési fóruma, amelyet alapítói 1999 novemberében hoztak létre Budapesten. Kolozsvár, (MTI)

Ne töröljük már el a kisebbségi oktatást
Románok, egymás közt. Türelmesen elmagyarázzák, miért baromság megszüntetni a kisebbségi nyelveken történő oktatást. Petre Abrudan blogger Merre…? című cikkében úgy véli, a kisebbségieket pontosan az anyanyelvű oktatás diszkriminálja, mert nem készíti fel őket az érettségire és a társadalmi beilleszkedésre. Milyen megoldást ajánl? Az anyanyelvű oktatás felszámolását, kivéve néhány nyelv- és művelődésórát, amiben a többségi diákok is részesülhetnek. Abrudan gondolataira Daniel Plăiaşu, a Maghia România szerkesztője válaszol: Petre Abrudan úr cikkét elolvasva arra a következtetésre jutottam, hogy a „Merre…?” kérdésre a válasz ugyanilyen rövid: a szofizmus felé. Cikke sokat elmond arról, hogy egy valódi és helyes hipotézisből (jelen esetben abból, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó román állampolgárok korlátozottan ismerik a román nyelvet), miként lehet hibás következtetéseket levonni, melyeket személy szerint éppenséggel veszélyeseknek minősítenék. A cikk, különben, számos prekoncepción és feltételezésen alapul. (...)
„Képtelenségnek tartom arra kényszeríteni egy gyermeket, aki egész életében egy bizonyos, a román nyelvtől struktúrájában és nyelvtanában is eltérő nyelven tanult, hogy olyan nyelven vizsgázzon, melyet legfeljebb idegen nyelv szintjén sajátított el. Ez pontosan ugyanolyan, mintha azt követelnénk egy romántól, hogy olyan nyelven érettségizzen, melyet hetente csak két-három órában tanult, de nem használta a mindennapokban.” – írja Abrudan.
Nem tudom megbocsátani a szerző tájékozatlanságát: az anyanyelven oktató osztályokban reálszakon csak három órában tanítják a román nyelvet, a humánon öt óra van, ahogy arról kolléganőnk, Florina Vaipan tájékoztatott bennünket, aki tíz évig tanított románt Hargita megyében. Ugyanakkor, Vaipan asszony elmondása szerint a középiskola vagy az osztály tannyelvétől függetlenül az összes többi tantárgy (matematika, fizika, vegytan stb.) esetében az oktatás nyelve szerint (románul vagy anyanyelven) érettségiznek.
Nem utolsósorban fel kell tennünk a kérdést, hogy a szerző mit ért egy nyelv „nem mindennapi használata” alatt? Eseti használatra gondol-e, vagy arra, hogy az adott nyelvet nem használják a tanórákon kívül?
Végül áttérek a szerző által javasolt megoldásokra. Igen, a román nyelv magas (C1, C2) szintű ismerete valós gond a kisebbségi közösségeknél, de az anyanyelv használatának megtiltása az oktatásban törvénysértő, diszkriminatív és asszimilációhoz vezet. Ugyanúgy rossz lépés a román nyelvi vizsga megszüntetése a kisebbségeknél, mert így nulla felé tendál a fiatalok beilleszkedési esélye egy többetnikumú környezetbe a tanulmányok befejezése után.
Egy másik bosszantó kijelentés: „Az a véleményem, hogy senkit sem sértünk meg, és nem ellentétes egyetlen európai megkötött szerződéssel sem, ha az oktatásban egyetlen nyelvet vezetünk be. Mert csak így tudjuk elérni, hogy az ország teljes területén románul beszélők legyenek és nem irányítható tömegek. Miért ne lehetne így: a tanrend legyen mindenkinek azonos, függetlenül attól, hol él, és azt román nyelven oktassák.”
Egy ilyenfajta döntés nemcsak a kisebbségekkel kapcsolatos bármely EU-s megállapodással ellentétes, de az Európa Tanács nemzeti kisebbségekre vonatkozó döntéseivel (Framework Convention for the Protection of National Minorities és European Charter for Regional or Minority Languages) is, Románia ugyanis mindkettőt aláírta és jóváhagyta. Meg kell említeni, hogy az Európa Tanács az EU-tól elkülönült olyan nemzetközi intézmény, mely magába foglalja az egész földrajzi Európát (Oroszországot is beleértve), a kaukázusi országokat, Törökországot, valamint – megfigyelői státusszal – az AEÁ-t, Kanadát, Mexikót és Japánt, s ennek van alárendelve az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága – a szerk.).
Ugyanakkor abszurdnak tartom azt a feltételezést, hogy ha egy ilyen döntést alkalmazunk, akkor már nincsenek „irányítható tömegeid”, mert a román nyelv kizárólagossága az iskolákban csak az iskolakerülést bátorítaná. Abrudan úr kulcsa zagyvaság; nem old meg semmit, ellenkezőleg, egy ilyen döntés alkalmazásával nem 18 éves kortól szorítanánk háttérbe a diákokat, hanem már 6–7 éves korban, amikor elkezdik az iskolát. Hogyan tudna egy olyan gyermek, aki egyáltalán nem tud románul, ugyanolyan tanrend és ábécéskönyv szerint tanulni, mint a román gyermek? Hogyan tudná hétévesen megérteni az „Ana are mere”-t, amikor azt sem tudja, hogy mondják románul az almának? Abrudan úr nem érzékeli, hogy a gondot éppen az okozza, hogy minden romániai diák számára, etnikumától függetlenül, anyanyelvi szinten oktatják a román nyelvet. Nem az anyanyelvű oktatás okolható azért, hogy ezek a diákok nem ismerik a román nyelvet, hanem azok, akik a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákoknak oktatott román nyelv tanrendjét összeállítják.
A cikk szerzője által bírált oktatási rendszert figyelve, az idegen nyelv esetében (angol, francia, német stb.) bár eljutottunk a haladó szintre, mégsem mondhatjuk, hogy e nyelvek közül bármelyik az anyanyelvünk lenne. Én azt remélem, ha a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató osztályokban/iskolákban a román nyelv tanrendje az angol/francia/német nyelvéhez hasonlóan strukturált lenne, ami egyes román iskolák és középiskolák intenzív idegen nyelvű osztályai számára megoldott, akkor a nemzeti kisebbségekhez tartozó polgárok románnyelv-ismeretének foka is sokkal magasabb lenne.
Ami Abrudan úr második javaslatát illeti – nyelv- és művelődésórák –, ezek nemcsak a kisebbségieknek, hanem a többségi nemzetnek is igen hasznosak lennének, nem kötelező, választható tantárgyként. Sőt, úgy gondolom, meg kellene próbálnunk a Kárpát-medence meg Balkán egész térségének művelődéstörténelmét elsajátítani, hogy ne ragadjunk le egy uralkodó etnocentrizmusnál. Daniel Plăiaşu
/MaghiaRomânia: Desfiinţarea învăţământului în limba maternă, o soluţie? – Adevărul.ro/Főtér
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orvoselvándorlást okozott a hivatalnoki jogállás
Az év első két hónapjában közel hatszáz orvos vállalt munkát külföldön, miután jogállásuk tisztviselőire változott – ismertette Vasile Astărăstoae. A Román Orvosi Kamara elnöke szerint az Európai Unióban sehol máshol nem sorolják be így az orvosokat. „Az EU szintjén ágazatokba osztott szakmai testületek tagjai nem lehetnek hivatalnokok.
Az orvosok nem lehetnek pácienseik számára tanúk vagy feljelentők, kivéve olyan bűntények esetében, melyek mások életét, egészségét vagy testi épségét fenyegetik. Ha ezeket nem szabályozzák, a migráció nagyobb méreteket fog ölteni” – jelentette ki Astărăstoae. Úgy vélte, a döntéssel, mely szerint az állami kórházban egyéni munkaszerződéssel dolgozó orvos hivatalnok, „az orvos a tisztviselő minőséggel társítható bűncselekmények alanyává változik” és az érdekellentétek szereplőjévé válik.
Az orvosi mesterség szabályozásában nem csupán a jogi normák játszanak közre, hanem az orvosi etikett, deontológia által képviselt norma is. Az orvosi szakmában az etikai normák fontosabbak a jogi normáknál – mondta az országos orvosi kamara elnöke. Leszögezte, 2007 óta 18 ezer egészségügyi szakember ment el külföldre dolgozni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Románia is állomásoztathat NATO nehézfegyverzetet
A NATO és Románia tárgyalásokat folytat arról, hogy Bukarest is állomásoztathassa az észak-atlanti szövetség nehézfegyverzetének egyes elemeit – jelentette ki kedden Mircea Dusa védelmi miniszter. A román tárcavezető kedden hivatalában fogadta Philip Breedlove-ot, a NATO európai erőinek főparancsnokát. Dusa szerint a szakértői tárgyalások már folyamatban vannak. Breedlove reményét fejezte ki, hogy Románia ezúttal is a NATO megbízható szövetségese lesz, és beleegyezik a nehézfegyverzet állomásoztatásába román területen.
A főparancsnok szerint hamarosan döntés születik ezzel kapcsolatban.
Dusa elmondta, hogy a keddi megbeszélésen egyebek mellett szó esett a NATO és az Európai Unió keleti határának biztonságáról és az amerikai rakétaelhárító rendszer romániai bázisáról, amely a tervek szerint az idén válik működőképessé.
Breedlove csütörtökig tartózkodik Romániában, ahol részt vesz a közép-európai vezérkari főnökök konferenciáján, amelyet az amerikai hadsereg európai erőinek parancsnoksága (EUCOM) szervez.
A tanácskozás megszervezéséről már tavaly megállapodás született Románia és a NATO között. Ezen a konferencián Románián kívül Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, és Magyarország vezérkari főnökei vesznek részt.
A NATO európai erőinek főparancsnokát kedden délután Klaus Iohannis román államelnök is fogadta. MTI
Erdély.ma