Kisebbségvédelem: közös cél, külön utak
Közösen hatékonyabban tudnának fellépni a kisebbségi jogok kivívása terén az erdélyi magyar szervezetek – véli Izsák Balázs SZNT-elnök. Az RMDSZ, az SZNT és az EMNP külön utakon próbál támogatást szerezni a kisebbségi európai állampolgári kezdeményezés elindításához. „Hosszú távú küzdelemről lévén szó, sokkal szerencsésebb lenne, ha együtt tudnánk megfogalmazni az egyébként is közös céljainkat” – reagált Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke az RMDSZ azon lépésére, melyet a szövetség a kisebbségi európai állampolgári kezdeményezés elindítására tett.
A civil szervezet vezetője a Krónikának kifejtette, számára érthetetlen, hogy míg a Magyar Polgári Párt (MPP) az SZNT jóval korábban megfogalmazott kezdeményezése mellé állt, és esély van az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), illetve az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) való együttműködésre is, az RMDSZ-nek miért kellett külön lépnie.
„Nem kellene presztízskérdést csinálni a kisebbségi jogok megszerzéséből annál is inkább, hogy az SZNT, nem lévén párt, nincs versenyhelyzetben az RMDSZ-szel szemben” – hangsúlyozta Izsák Balázs. Mint hozzátette: ő maga több ízben is szorgalmazta a szakmai egyeztetést a Kelemen Hunor által vezetett alakulattal, azonban erre a mai napig nem került sor.
Ellenkezőleg: a kisebbségi európai állampolgári kezdeményezés elindításáról az RMDSZ a múlt héten megállapodást írt alá Dél-Tirolban az ottani néppárt vezetőjével, Richard Theinerrel és Hans Heinrich Hansennal, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnökével. A bolzanói egyezség értelmében az aláírók a kezdeményezés polgári bizottságának első három alapító tagjai lesznek. Ezután további négy európai tagállam köztiszteletben álló személyiségével szeretnék kiegészíteni a bizottságot. A kezdeményezők egymillió európai polgár támogatását kérik a kisebbségvédelmi indítványhoz. A testület áprilisban Kolozsváron fog megalakulni, és feladata – az európai szabályozás értelmében – a kezdeményezés benyújtása, valamint az aláírásgyűjtési kampány lebonyolítása lesz. Az alapító elnökök abban is megegyeztek, hogy keretszabályozási csomagot készítenek elő az európai nemzetiségek védelméért, amelyet csatolnak a kisebbségi állampolgári kezdeményezés szövegéhez. „Olyan javaslatcsomagot alkotunk, amely kitér az európai uniós jog minél több területére, és amelyben valamennyi kisebbségi szervezet megtalálja a számára fontos előírásokat. A csomag a következő egy-két évtizedre meghatározóan tartalmazza majd az európai kisebbségvédelem alaptételeit. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a kisebbségi kezdeményezés az elmúlt ötven esztendő legfontosabb kisebbségi törekvése Európában” – nyilatkozta akkor Kelemen Hunor. Izsák Balázs értékelésében az RMDSZ csak általánosságokban beszél a kisebbségi jogokról, holott az Európai Unió már túljutott az irányelvek szintjén. „Az EU nem újabb általánosságokat, hanem jogszabály-kezdeményezést fogad el” – szögezte le a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Az RMDSZ „különcködő” akcióját Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke is bírálta. Amint az MTI-nek elmondta, a szövetség lényegében az ő javaslatukból merített ihletet. A Székely Nemzeti Tanács egyébként még az elmúlt év augusztusában véglegesítette azokat a dokumentumokat, amelyekkel az uniós szabályozást kezdeményezi. Az SZNT-elnök tavaly Dél-Tirolban, Baszkföldön, Katalóniában, Walesben és Skóciában kapott ígéretet tárgyalópartnereitől a kezdeményezés támogatására, a napokban pedig svédországi körúton vesz részt, ahol arról próbálja meggyőzni a skandináv államban letelepedett magyarokat, hogy segítsenek be a svédországi 13 500 támogatói aláírás összegyűjtésébe.
Svédországi körútjának első állomásán, Norrköpingben tartott előadásán Izsák Balázs az összefogás szükségességét hangsúlyozta. „A Székelyföldnek minden feltétel adott a területi autonómiához, ez azonban csak otthoni, magyarországi és nemzetközi összefogással, szolidaritással teremthető meg” – idézi az SZNT-elnököt a HUNSOR svédországi magyar emberjogi és kisebbségi figyelő. Eszerint Iszák Balázs arra is kitért, hogy az összefogás most azért is fontos, mivel Victor Ponta kormánya olyan régióátszervezést javasol, amely gazdasági szempontból hátrányos helyzetbe hozná a Székelyföldet, és beolvasztaná a sokkal fejlettebb román megyékbe. Rámutatott, a székelység úgy tudott megmaradni, hogy mindig önmaga döntött saját sorsáról. Úgy vélte, a Székelyföldnek minden feltétel adott a területi autonómiához, ezt azonban nem az ott élő románok ellen, hanem velük együtt akarják megvalósítani: az autonómia nem bezárkózást jelent, hanem lehetőséget minden ott élő polgár számára, és azt is, hogy a román mellett a magyar is hivatalos nyelvvé váljon a régióban.
Mint ismeretes, az Európai Unió tavaly április elseje óta teszi lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság (EB) jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel. Az előírt egymillió aláírásnak hét különböző tagországból kell származnia, továbbá mindegyikben 750-szer annyi aláírást kell összegyűjteni, mint amennyi európai parlamenti képviselője van az illető tagállamnak.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Kisebbségvédelem: Tőkés összefogást sürget
Az erdélyi magyar politikai szervezetek terveinek összehangolását sürgeti Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) elnöke a kisebbségvédelem tárgyában benyújtandó európai polgári kezdeményezés ügyében. Tőkés László az MTI-hez is eljuttatott levelében – amelyet Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, Toró T. Tibornak, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnökének és Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökének küldött – megköszönte, hogy a 2012-es romániai választások idején nem tették kampánytémává az európai polgári kezdeményezés kérdését. Ugyanakkor aggodalmának adott hangot amiatt, hogy mind az RMDSZ, mind az SZNT a „külön utas megoldást választotta”, és – a jelek szerint – külön-külön állnak neki az egymillió támogató aláírás összegyűjtésének. Egyik szervezettől sem vitatható el annak a joga, hogy saját elképzelései szerint cselekedjen, de félő, a párhuzamosan elindított kezdeményezések egymás rovására mennek.
„Ha ismét külön malomban fogunk őrölni, azt kockáztatjuk, hogy komolytalanná válunk Európa szemében” – fogalmazott Tőkés László. Hozzátette, ha tartalmi kérdésekben nem is sikerül egységes álláspontot kialakítaniuk, azt talán megtehetik, hogy a cselekvési terveiket összehangolják. Tőkés László kezdeményezte a KMAT rendkívüli ülésének mihamarabbi összehívását a téma megvitatására.
Kelemen Hunor a témával kapcsolatban a Kolozsvári Rádió csütörtök reggeli műsorában elmondta: európai összefogás körvonalazódik az európai polgári kezdeményezés, a Minority SafePack kisebbségvédelmi keretszabályozás kérdésében, amely északtól délig és kelettől nyugatig partnereket talál. Az RMDSZ elnöke szerint ez az elmúlt 50 év legnagyobb kitörési lehetősége a kisebbségvédelem terén Európában, amelynek elindításáról január 14-én Dél-Tirolban együttműködési megállapodást írt alá Richard Theiner, a Dél-tiroli Néppárt (SVP) elnöke, Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke és az RMDSZ elnöke. Az alapítók megállapodtak abban, hogy keretszabályozási csomagot készítenek elő az európai nemzetiségek védelméért (angol rövidítése: Minority SafePack), amelyet csatolnak a kisebbségi állampolgári kezdeményezés szövegéhez.
„Pozitív visszajelzések érkeznek hozzánk, a franciaországi bretonok, a görögországi törökök, a különböző államokban élő német kisebbségek biztosan csatlakoznak a kezdeményezéshez, Belgiumból több partnerre számítunk, tehát haladunk előre a kapcsolatfelvételben, a partnerek feltérképezésében” – részletezte Kelemen Hunor.
A kezdeményezés tervezett menetrendje szerint áprilisban, Kolozsvárott jelentik be az alapítók a kezdeményező bizottság teljes összetételét. Ide olyan személyeket kívánnak bevonni, akik az európai kisebbségpolitikában és kisebbségvédelemben meghatározó személyiségnek számítanak. Júniusban Dél-Tirolban szervezik meg a FUEN kongresszusát, ahol bemutatják a kezdeményezés dokumentumát, amelyet majd az Európai Bizottsághoz nyújtanak be elővéleményezésre. Kelemen szerint a keretszabályozási csomag olyan lehetőséget jelent, amely ráirányítja az európai uniós intézmények és a többségi társadalmak figyelmét a kisebbségi kérdésre.
Szabadság (Kolozsvár),

Összefogást sürget Tőkés László
Az erdélyi magyar politikai szervezetek terveinek összehangolását sürgeti Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) elnöke a kisebbségvédelem tárgyában benyújtandó európai polgári kezdeményezés ügyében.
Tőkés László az MTI-hez is eljuttatta azt a levelet, amelyet a KMAT elnökeként csütörtökön Kelemen Hunornak, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökének, Toró T. Tibornak, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnökének és Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökének küldött.
Tőkés megköszönte, hogy a 2012-es romániai választások idején nem tették kampánytémává az európai polgári kezdeményezés kérdését. Ugyanakkor aggodalmának adott hangot amiatt, hogy mind az RMDSZ, mind az SZNT a "külön utas megoldást választotta", és - a jelek szerint - külön-külön állnak neki az egymillió támogató aláírás összegyűjtésének.
A KMAT elnöke megemlítette, egyik szervezettől sem vitatható el annak a joga, hogy saját elképzelései szerint cselekedjen, de félő, hogy a párhuzamosan elindított kezdeményezések egymás rovására mennek. Szerinte a polgári kezdeményezés sikere függhet attól, hogy megtalálják-e a felek a közös nevezőt.
"Ha ismét külön malomban fogunk őrölni, azt kockáztatjuk, hogy komolytalanná válunk Európa szemében" - fogalmazott Tőkés László. Hozzátette, ha tartalmi kérdésekben nem is sikerül egységes álláspontot kialakítaniuk, azt talán megtehetik, hogy a cselekvési terveiket összehangolják.
Tőkés László kezdeményezte a KMAT rendkívüli ülésének mihamarabbi összehívását a téma megvitatására.
Az Európai Unió 2012 április 1-jétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió legalább egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, mely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közösen, az RMDSZ és az SZNT önállóan próbál élni a lehetőséggel.
MTI
Nyugati Jelen /Arad),

REPLY Lesz-e magyar összefogás az európai kisebbségekkel?
Tőkés László arra a polgári kezdeményezésre próbál igazságosztóként és összefogás-teremtőként rátelepedni, amelyhez az elmúlt két évben csupán néhány sajtónyilatkozatnyi és két KMAT-ülésnyi hozzájárulása volt.
A decemberi parlamenti választások után semmi sem változott a Kárpát-medencei magyar közélet viszonyrendszerében. Ami persze nem meglepő, egyetlen közéleti szereplő sem volt annyira naiv, hogy arra számított volna, az RMDSZ nagyarányú győzelme helyre rakja a dolgokat, és a következő ciklus közepéig a vesztesek, elfoglalva Erdély politikai porondján a nekik megmaradt kis szeletet, a bizonyítványukat magyarázzák és a sebeiket nyalogatják.
A választók viszont minden bizonnyal valamiféle katarzisra számítottak, arra, hogy a választások elmúltával - vásárhelyiesen szólva - a politikai mocskolódásnak egy ideig vége lesz, és új fejezet kezdődik az erdélyi politikában.
Nos, nem történt változás. Mint ahogyan ebben a viszonylatban az RMDSZ-ben lezajlott elnökválasztás sem hozott semmi változást, a Szövetségben lezajlott fiatalítás ellenére sem. Ellenfeleink húsz éve székükhöz ragaszkodó emberekről beszélnek, miközben lassan Tőkés László az egyetlen erdélyi magyar politikus, aki 1989 óta egyik bársonyszéket a másik után húzza maga alá, néha egy időben többet is. A választások után, tükörbe nézés helyett, a szerkesztőségek e-mail címére változatlan intenzitással érkeznek a sablonos nyilatkozatok, az RMDSZ-t posztkommunista, neptunista, tájbasimuló, bársonyszékhez-ragaszkodó stb. társaságnak tituláló kinyilatkoztatások.
Az RMDSZ az erdélyi magyarság legitim képviselője
Hegyeshalomtól keletre a számok minden bizonnyal mást jelentenek, itt az önkormányzati választások, 86-7-7, illetve a parlamenti választások 87-13 arányát továbbra is lehet úgy olvasni, hogy Erdélyben egyenrangú alakulatok léteznek, amelyek fölött Tőkés László személye áll. Hegyeshalomtól nyugatabbra a partnerek nehezen értik ugyan az erdélyi magyar szervezetek belső viszonyait és versenyét, de a számokat ismerik, ezért következtetésük egyértelmű: az erdélyi magyarság legitim politikai képviselője az RMDSZ. Mint ahogyan például Dél-Tirolban az SVP, a német lakosság legnagyobb alakulata számít legitim képviseletnek, még akkor is, ha a tartományban az abszolút többsége mostanra pengeélen táncol, két függetlenségpárti alakulat, egy zöldpárt és a helyi olasz párt egészíti ki az ottani arányokat.
Az európai partnerek tehát az erdélyi magyarság legitim képviselőjének, az RMDSZ-nek a kisebbségi európai polgári kezdeményezésről szóló javaslatát fogadták el. A szövetség törekvése nem új keletű, hiszen politikai programja és külpolitikai határozata értelmében célja az európai kisebbségvédelmi keretszabályozás megteremtése, 2011 áprilisában pedig megállapította, hogy az európai polgári kezdeményezés ebbe az irányba mutató eszköz lehet. Az elsőként megkeresett partner az európai kisebbségek ernyőszervezete, a FUEN volt, és ehhez csatlakozott természetes szövetségesként a dél-tiroli SVP.
Európa két nagy nemzeti közösségének legitim képviselete és a több mint kilencven szervezetet képviselő FUEN már jelentős európai kisebbségi szolidaritást jelent. Ehhez jelezték csatlakozási szándékukat további franciaországi, dániai, hollandiai, belgiumi, németországi, lengyelországi, görögországi szervezetek és közösségek. Az európai kisebbségi összefogás tehát adott, ennek lehetnek további partnerei a Kárpát-medencei magyar szervezetek, kiteljesítve az európai szolidaritást. Okafogyott tehát Tőkés László felhívása, hogy egy külön nemzetpolitikai műhelyben, az egyébként semmiféle jogi alappal nem rendelkező Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanácsban (KMAT) kellene a kezdeményezés kapcsán a magyar összefogást megteremteni (furamód, Budapesten, erdélyi tennivalóinkról). Tőkés László arra a polgári kezdeményezésre próbál igazságosztóként és összefogás-teremtőként rátelepedni, mint valami nemzet fölötti egyszemélyes intézmény, amelyhez az elmúlt két évben csupán néhány sajtónyilatkozatnyi és két KMAT-ülésnyi hozzájárulása volt. Nyilatkozatok helyett tartalom
Két héttel ezelőtt, az alapító partnerek megállapodás-kötése után, Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök egy sajtónyilatkozatban arról beszélt, hogy szerinte az RMDSZ-t az EMNP javaslatai ihlették. A Jereváni Rádió és az ellopott kerékpár esete áll fenn. Az RMDSZ első szövegváltozata ugyanis 2011-ben született, amelyről már partnereinkkel egyeztettünk, és alapjául a Szövetség 2011. februári kongresszuson elfogadott külügyi dokumentuma szolgált. A javaslat 2012. január 26-án került nyilvánosságra az Európai Parlamentben rendezett konferencián, ahol Winkler Gyula mutatta be az elképzelést egy közös nyilatkozattal együtt, amelyben az tételesen szerepelt. A megszövegezéshez kísértetiesen hasonlító EMNP-javaslat pedig egy héttel később, a 2012. februári KMAT-ülésen jelent meg, az EMNP Külügyi és Nemzetpolitikai Kabinetjének fejlécével, Szilágyi Zsolt aláírásával. Ezt követően az RMDSZ, az EMNP és az SZNT közösen, magyar szakértőktől kért normakontrollt. Akkor jelent meg az EMNP-nek a polgári kezdeményezésről szóló utolsó tartalmi utalása.
A polgári kezdeményezés mögött a Szövetségben két év munkája, kongresszusok, konferenciák, több tucat egyeztetés, vita, több alkalommal módosított javaslatcsomag áll, amelyen minden bizonnyal az utolsó pillanatig lesz még csiszolnivaló. Ez a munkafolyamat valószínűleg idegen egy olyan politikai személyiségtől és környezetétől, akinek munkája egyszemélyes intézményként nemzetpolitikai kinyilatkoztatásokra és értékítéletekre korlátozódik.
Ebben a pillanatban legfeljebb két magyar indíttatású kisebbségi polgári kezdeményezésről lehet beszélni, az európai szolidaritással készülőről és az SZNT javaslatáról. Személy szerint úgy érzem, hogy Izsák Balázs regionális irányú kezdeményezése beillik a széles körű kisebbségvédelmi intézkedés-csomag javaslatba. A nyilvánosságra hozott szöveg azt kéri: „Az Unió kohéziós politikája kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. (...) A fentiekben jelzett régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek lemaradását úgy kell megelőzni, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben sajátosságaik ne változzanak meg.” A szöveg meglehetősen távol áll attól, hogy a közleményekben megjelent szándéknak megfelelően Székelyföld területi autonómiáját kérné, de kétségtelenül korrekt és európai. Az SZNT tervezete találkozik az RMDSZ regionalizációs céljával, hiszen a 2007-ben a bukaresti parlamenthez benyújtott törvényjavaslat a fentiekben is jelzett elgondolásból fakadt. Az európai szolidaritással készülő kezdeményezésnek a regionális fejlesztés és a területi kohézió mindenképpen része lesz.
Csatlakozás az európai szolidaritáshoz
Készül tehát a kezdeményezés-csomag, amelynek elemeiben konszenzussal egyetértenek az európai kisebbségi közösségek, és amely a magyar nemzeti közösségünk szempontjából is jelentős előrelépést jelentene a kisebbségi jogok szavatolásában. Ugyanakkor adott egy széles körű európai szolidaritás. Ez az eredménye az RMDSZ több mint két éves polgári kezdeményezéssel kapcsolatos munkájának. Természetes volna, hogy valamennyi magyar szervezet, amely célnak tekinti, hogy létrejöjjön az EU-s szintű kisebbségvédelmi politika, a meglévő európai összefogáshoz csatlakozzon. Ez nem az RMDSZ-hez jelent csatlakozást, hanem a közös kezdeményezéshez, az európai kisebbségek nagyobb családjához. Az ajtó nyitott minden csatlakozni kívánó szervezet számára, függetlenül attól, hogy melyik tagállamból származik.
Vincze Loránt
A szerző az RMDSZ nemzetközi kapcsolatokért felelős titkára
Transindex.ro,

Kelemen Hunor válasza Tőkés Lászlónak az európai polgári kezdeményezés ügyében
Kelemen Hunor szerint az európai polgári kezdeményezés ügyében indított erdélyi javaslatok nem kioltják, hanem kiegészítik egymást.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke nyílt levélben válaszolt hétfőn Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének. Tőkés László a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) elnökeként múlt csütörtöki nyílt levelében a kisebbségvédelmi európai kezdeményezések, és az ezekkel kapcsolatos cselekvési tervek összehangolására kérte az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét.
"Meg kell nyugtatnom az Elnök urat, hogy aggodalma alaptalan: az RMDSZ álláspontja szerint az autonómia és az őshonos nemzeti kisebbségek javára elindított európai állampolgári kezdeményezések közül az a támogatandó, amelyet az Európai Bizottság pozitívan véleményez. Meggyőződésem, hogy ezek a kezdeményezések kiegészítik, s nem kioltják egymást" - áll Kelemen Hunor nyílt levelében.
Az RMDSZ elnöke tájékoztatta Tőkés Lászlót arról, hogy a szövetség, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) együttműködése gyümölcseként európai szintű összefogás körvonalazódik a kisebbségvédelmi keretszabályozás kérdésében.
"Leveléből számomra egyértelműen kitűnik, hogy támogatja ezt az európai szintű összefogást, amely mind a romániai magyarok, mind más, európai őshonos nemzeti kisebbség javára válik" - írta Kelemen Hunor.
Az Európai Unió 2012 április 1-jétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság (EB) jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, mely jogszabály összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel. Az aláírásgyűjtést azt követően lehet elindítani, hogy az EB megállapítja: az unió jogkörébe tartozik a jogalkotás az adott kérdésben. Az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közösen, az RMDSZ és az SZNT önállóan próbál élni a lehetőséggel.
MTI

Kelemen Hunor válasza Tőkés Lászlónak
„Számunkra teljesen természetes, hogy az európai polgári kezdeményezés kérdéskörét, vagy akár az autonómia ügyét nem használjuk fel kampánycélokra” – szögezi le Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Tőkés László múlt heti nyílt levelére reagálva, amelyet az európai parlamenti képviselő a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács elnökeként intézett az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Székely Nemzeti Tanács elnökeihez.
Kelemen Hunor kifejti: az RMDSZ immár több mint két évtizede a politikát a közösség gondjai, elvárásai és céljai szolgálatába helyezi, és nem olcsó, üres kampányüzenetek megfogalmazására használja.
„Meg kell nyugtatnom az Elnök urat, hogy aggodalma alaptalan: az RMDSZ álláspontja szerint az autonómia és az őshonos nemzeti kisebbségek javára elindított európai állampolgári kezdeményezések közül az a támogatandó, amelyet az Európai Bizottság pozitívan véleményez. Meggyőződésem, hogy ezek a kezdeményezések kiegészítik, és nem kioltják egymást – szögezi le Kelemen Hunor.
Szabadság (Kolozsvár),

Ágoston András:
Tetemrehívás
Sokaknak eddig sem volt kétséges, hogy a politikai áramlatok, melyeket az egyik oldalon Tőkés László, a másikon Markó Béla, illetve Kelemen Hunor neve fémjelez, ideológiai szempontból összebékíthetetlenek.
Az európai polgári kezdeményezés (EPK) három elképzelésével kapcsolatos egyeztetést sürgető, minapi Tőkés László-levéltől politikai eredményt a helyzet ismerői közül senki sem várt. Tudni való, hogy a három erdélyi kisebbség-jogi elképzelést sem politikai, sem pedig elvi-jogi alapon nem lehet összeegyeztetni. Tagadhatatlan azonban, hogy a levél nyomán kibújt a szög a zsákból. Az összebékíthetetlenség ténye most nyilvánossá vált.
A „Kelemen kitérő választ adott Tőkésnek” c. Krónika információból kiderül, nemcsak az, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részére a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) nem ér (s nem is ért) soha egy lyukas hajítófát sem, hanem az is, hogy a helyi hatalomhoz simuló erdélyi „egypárt” nem száll ringbe az autonómia egyik formájáért sem. Sőt, azon tüsténkedik, hogy az EPK mielőbbi útnak eresztésével a minimális kisebbségi jogoknak egy olyan liberális keretszabályozása jöjjön létre, amely az EU szintjén egyszer és mindenkorra lehetetlenné teszi nemcsak az autonómiakövetelések legitimálását, de megjelenését is.
Húsz éves álma ez a „keretszabályok” atyjának, Várady Tibornak, a Kárpát-medencében működő autonómiát mellőző vajdasági magyar politikai elitek doyenjének.
Ha megvizsgáljuk a Kárpát-medencében működő magyar politikai elitek elmúlt egy éves tevékenységét mind az autonómia, mind az EPK ügyében néhány szembeötlő megállapítás kínálkozik.
A legfontosabb az, hogy az RMDSZ emberei a KMAT ülésein nem árultak zsákbamacskát. Már a múlt év februárjában világosan elmondták, mi a tervük. Tehették, mert akkor már zajlottak az autonómiát mellőző „keretszabályokkal” kapcsolatos nemzetközi sikerrel kecsegtető egyeztetések.
A múlt év január 25-én az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának számos tagja, az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójának (FUEN) vezetősége és több érdeklődő vett részt azon a Winkler Gyula, RMDSZ-es EP képviselő által szervezett kerekasztal-megbeszélésen, amelynek témája a kisebbségi tematikájú európai állampolgári kezdeményezés volt.
A rendezvényen Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) képviselője a kisebbségi frakcióközi munkacsoport új társelnöke, méltatta az RMDSZ és a FUEN közös indítványát.
Mit is? Azt, hogy „az európai állampolgári kezdeményezés eszközét felhasználva, az európai kisebbségi szervezetek kisebbségi keretszabályozás megalkotását kérjék az Európai Uniótól”.
Hol van ebben az autonómia? Sehol.
Másodszor, noha időközben a nemzeti oldal tette a dolgát, és vannak is konkrét autonómiajavaslatok mind a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) részéről, ez ma már nem elég. A gond az, hogy előkészítettség dolgában, a nemzetközi szervezettség szintjére egyedül az RMDSZ „keretszabályai” emelkedtek.
Részben, mert a múlt évben megtartott KMAT ülésektől függetlenül az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportja már a múlt év áprilisában napirendre tűzte s ezzel mintegy befogadta ezt a „kisebbségi tematikájú európai állampolgári kezdeményezést”.
Másrészt, Kelemen Hunor Tőkés László nyílt levelére adott tegnapi válaszában leszögezte: „az RMDSZ a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) összefogása és együttműködése gyümölcseként európai szintű összefogás körvonalazódik a kisebbségi Európai Polgári Kezdeményezés, a Minority SafePack kisebbségvédelmi keretszabályozás kérdésében, amely északtól-délig és kelettől-nyugatig partnereket talál”.
A nem minden szarkazmus nélküli megnyilatkozás a rideg valóságra hívja fel, most már nyíltan a figyelmet.
Harmadszor, a rideg valóság pedig az, hogy az RMDSZ saját érdekében viszonylag gyorsan megtalálta a liberális beállítottságú nemzetközi támogatást. Ami nem csoda, hiszen a cél azonos. Az, hogy az annyi keserves (akár nemzetközi) vitával fenyegető autonómiakövetelések előtt az EU szintjén is lezáruljon az út. A nemzetközi színtér ismeretében talán nem lehet kétséges, hogy az RMDSZ és szövetségesei kezdeményezését az Európai Bizottság (EB) minden további nélkül befogadja. Mint ahogy ahhoz sem férhet kétség, hogy az RMDSZ az aláírásgyűjtést, időt többé nem fecsérelve a „hazai egyeztetésekre”, a neki és a magyarországi választási kampány hozta szükségleteknek megfelelően ütemezve, nagy zenebonával, haladéktalanul el is kezdi.
Kissé mosdatlan megfogalmazással, a nemzeti oldal itt áll ismét megfürödve.
Versenyre kelni az RMDSZ lopakodó EPK projektumával lehet, de talán még sem érdemes. A nemzeti oldal puskapora menet közben valahogy benedvesedett.
De, nincs minden veszve! A szembenállás mibenlétének bemutatására még van lehetőség. Az RMDSZ-nek és nemzetközi segítőinek se lehet mindegy, ha az EB előtt időben megjelenik egy olyan autonómia-modell Erdélyből, amelynek valamelyik élő nyugati autonómiához való hasonlóságát a jó érzésű politikus és a tudomány szabályait tisztelő szakember nem tudja elvitatni. Egyáltalán nem biztos, hogy az összehasonlítás, amire párhuzamos beadvány adhat lehetőséget, így mellőzhető lenne.
Az RMDSZ „keretszabályainak” és a nemzeti oldal autonómiamodelljének szembeállítása nyomán rögtön kiderülhet, hogy a helyi többségi hatalomhoz simuló „egypártok” nem akarnak kisebbségi autonómiát. S ami szintén nem mellékes, kiderülhet, hogy az „európai típusú” autonómiát nem akarják sem az utódállamok politikai elitjei, sem az EU illetékes döntéshozói.
Vannak még más lehetőségek is, de ezeket immár csak a nemzeti oldal politikai erői kellene, hogy megvitassák.
S legvégül. Kelemen Hunor tegnapi levelében utal az RMDSZ törekvéseire. Szerinte projektumuk, a „keretszabályok” intézménye azért lenne jó megoldás, mert „a nemzeti közösségek és az őket képviselő legitim szervezetek nem csak a saját egyéni specifikus gondjaikra keresnek megoldásokat, hanem képesek egymillió aláírással hitelesített, valós európai szolidaritást kiépíteni és fölmutatni”. Ez bizony tetemrehívás! Méghozzá hamis, erőfitogtatáson alapuló sanda szembesítés.
Mintha az RMDSZ elnöke azt mondaná: na nézzük, mit tudtok szembeállítani azzal a mindent lehengerlő politikai erővel, amely mögöttünk sorakozott fel? Mit? Hát az igazságot! Azt, hogy száz keretszabály sem ér annyit, mint a tényleges magyar autonómia.
Igen, az EPK-val kapcsolatos versenyfutásban a nemzetiek lemaradtak. De a lemaradást be lehet hozni. Még egy tisztes vereség is többet ér, mint az, ha most megállnánk.
Vállaljunk még egy fordulót!
Vmdp.org.rs
HÍRLEVÉL XI. évf. 20. szám

Együtt vagy külön?
Levélváltás az európai polgári kezdeményezés ügyében
2013. január 14-én a dél-tiroli Bozenben együttműködési megállapodást írt alá az RMDSZ, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és a Dél-tiroli Néppárt, amelyben az európai nemzeti kisebbségek érdekeinek védelmére elhatározták, hogy előkészítenek egy keretszabályozási csomagot (Minority SafePack), és elkötelezték magukat az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) elindítására, az Európai Unió 211/2011. sz. rendeletében előírt szabályozásnak megfelelően.
A polgári kezdeményezés sikere múlhat az egységes fellépésen
Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) elnöki minőségében a múlt héten nyílt levelet küldött Kelemen Hunornak, az RMDSZ, Toró T. Tibornak, az EMNP és Izsák Balázsnak, az SZNT elnökének.
Miután megköszönte, hogy a 2012-es választások idején nem tették kampánytémává az európai polgári kezdeményezés kérdését, aggodalmának adott hangot amiatt, hogy mind az RMDSZ, mind az SZNT a "külön-utas megoldást választotta", és – a jelek szerint – külön-külön állnak neki az egymillió támogató aláírás összegyűjtésének. A KMAT elnöke szerint egyik szervezettől sem vitatható el annak a joga, hogy saját elképzelései szerint cselekedjen, de félő, hogy a párhuzamosan elindított kezdeményezések egymás rovására mennek. Véleménye szerint a polgári kezdeményezés sikere múlhat az egységes fellépésen. – Ne nehezítsük fölöslegesen a saját dolgainkat. Az európai polgári kezdeményezés sikere attól is függhet, hogy megtaláljuk-e a közös nevezőt, sikerül-e egy irányba húznunk a szekeret. Ha tartalmi kérdésekben nem is sikerül teljesen egységes álláspontot kialakítanunk, azt talán megtehetjük, hogy a cselekvési terveinket összehangoljuk. Ellenben ha ismét külön malomban fogunk őrölni, akkor azt kockáztatjuk, hogy komolytalanná válunk Európa szemében. Ne engedjük, hogy egy történelmi lehetőség a mi hibánkból kicsússzon a kezeink közül, mert a felelősség is a miénk, fogalmazott, majd a KMAT rendkívüli ülésének a mihamarabbi összehívását szorgalmazta.
Az európai polgári kezdeményezés kérdéskörét, vagy akár az autonómia ügyét nem használjuk fel kampánycélokra
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke válaszában kijelentette: – Számunkra teljesen természetes, hogy az európai polgári kezdeményezés kérdéskörét, vagy akár az autonómia ügyét nem használjuk fel kampánycélokra.
Meggyőződését fejezte ki ugyanakkor, hogy Tőkés László tudja, hogy az RMDSZ a politikát a magyar nemzeti közösség gondjai, elvárásai és céljai szolgálatába helyezi, és nem olcsó, üres kampányüzenetek megfogalmazására használja. – Mi a választási kampányokban az eredményeinket mutatjuk fel, és megvalósítható célokat fogalmazunk meg. Csak így tudtuk megtartani a közösségünk bizalmát, csak így tudunk eredményes munkát végezni, mindezt olyan körülmények között, hogy nagyon sokan próbálkoznak keresztbe tenni. Meg kell nyugtatnom az elnök urat, hogy aggodalma alaptalan: az RMDSZ álláspontja szerint az autonómia és az őshonos nemzeti kisebbségek javára elindított európai állampolgári kezdeményezések közül az a támogatandó, amelyet az Európai Bizottság pozitívan véleményez. Meggyőződésem, hogy ezek a kezdeményezések kiegészítik, és nem kioltják egymást – írta válaszlevelében az RMDSZ elnöke. A továbbiakban arról tájékoztatta, hogy az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) összefogása és együttműködése gyümölcseként európai szintű összefogás körvonalazódik a kisebbségi európai polgári kezdeményezés, a Minority SafePack kisebbségvédelmi keretszabályozás kérdésében. – Törekvésünk bizonyítja, hogy a nemzeti közösségek és az őket képviselő legitim szervezetek nem csak a saját egyéni specifikus gondjaikra keresnek megoldásokat, hanem képesek egymillió aláírással hitelesített, valós európai szolidaritást kiépíteni és fölmutatni – fogalmazott Kelemen Hunor.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Autonómia-tüntetést
A Székely Nemzeti Tanács 2013. március 10-én, a Székely Szabadság Napján, 17. órától autonómia-tüntetést szervez Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen, a Székely Vértanúk emlékművénél, melyre minden, az autonómiáért tenni akaró szervezetet és magánszemélyt elvár.
1854. március 10-én végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten a székely vértanúkat. Bágyi Török János kollégiumi tanár, Martonosi Gálfi Mihály ügyvéd és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokos a Makk-féle összeesküvés tagjaiként kívánták az elbukott magyar forradalom és szabadságharc lángját újra fellobbantani. A nemzeti önrendelkezés volt az a cél, amelyért életüket adták, példát mutatva bátorságból és hűségből az utókornak.
Tegyük közösen március tizedikét, a Székely Vértanúk emléknapját a Székely Szabadság Napjává! A marosvásárhelyi emlékoszlop a hajdani Postaréten nemzedékek emlékezetében rögzült, Jókai Mór szavaival élve – mint a "törvényes, szabad és független nemzeti állás" jelképe. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független nemzeti jogállást jelenti. Tegyük együtt ezt a hat szót, Jókai Mór szavait a székely autonómia-küzdelem jelmondatává!
Izsák Balázs,
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Népújság (Marosvásárhely),

Székely nép vagy székelyföldi magyar kisebbség?
Mi teszi indokolttá annak vizsgálatát, hogy a székely nép fogalma napjainkra már letűnt történelmi kategória, vagy ma is létező, élő és cselekvésre kész közösség?
Először is a székely nép nehéz, szinte reménytelennek mutatkozó mai helyzete és ennek jövőbeli kilátástalansága. Amennyiben a jelenlegi folyamatok nem vesznek gyökeres és radikális fordulatot, akkor néhány évtized leforgása alatt megvalósul az „erdélyi magyar nemzeti közösség homogenizálódása”, azaz a Székelyföld szórvánnyá változtatása. Ez lesz az ára a székelykérdés elbagatellizálásának, kisebbségi (a szó közjogi és nem a számbeli arányosság értelmében) kérdésként kezelésének, más szóval a székely nép beolvasztásának, átalakításának „székelyföldi magyarsággá”.
Ez természetesen egyet jelent a székely népnek mint történelmi, etnikai és kulturális közösségnek a végleges felszámolásával. A kérdés eldöntése abból a szempontból is sürgető, mivel ez alapvetően befolyásolja, sőt meghatározza és behatárolja a székelyföldi politizálás stratégiáját és a kivitelezés során bevethető eszközöket! Kissé leegyszerűsítve a kérdést, arról van szó, hogy „székelyföldi magyar kisebbségként” vagy pedig a „Székelyföld őstelepes népeként”, más szóhasználattal, nemzeti kisebbségként, vagy önálló múlttal, önigazgatási gyakorlattal rendelkező népként hirdetjük-e meg autonómiaigényünket, azaz önrendelkezési akaratunkat.
Kisebbségi politizálás vagy önrendelkezési stratégia?
Lehetséges stratégiák egy államon belüli kisebbségnek (a romániai magyarságnak) mint nemzeti közösségnek a fennmaradása és közösségi jövője megteremtése érdekében. Hogy egy államon belüli számbeli kisebbség melyik utat választja, az mindenekelőtt attól függ, hogy az illető közösség milyen történelmi feltételek mellett jutott számbeli kisebbségi helyzetbe, de a döntő az, hogy saját magát hogyan határozza meg! Az emberi és egyéni kisebbségi jogokra építő stratégia (kis lépések stratégiája, vagyis a lassú beolvadás vagy aránylag fájdalommentes felszívódás stratégiája) fő eszközei az egységes politikai képviselet, a parlamenti jelenlét és a kormányzati tényezővé válás, egyszóval szerves beépülés az adott ország politikai kultúrájába és gyakorlatába. Kik vehetik ezt igénybe?
Ez az út mindenekelőtt a bevándorló kisebbségek számára kecsegtet sikerrel. Ennek a stratégiának megfelel az erdélyi magyar nemzeti közösség, kisebbségi jogok, egységes magyar képviselet, székelyföldi magyarság, „regionális tudat”, erős parlamenti képviselet, kormányba lépés stb. fogalma. Fő jellegzetessége, hogy folyamatos harcot jelent a többségi hatalommal, és jellege az erőviszonyok helyzetétől függően húzd meg, ereszd meg folyamat.
Ezzel szemben az önrendelkezési jogra építő stratégia az illető ország területén őshonos, erős és öntudatos népi-nemzeti közösségek számára járható és eredménnyel kecsegtető út. Legfőbb eszköze az illető őshonos nép erős nemzeti önazonosság-tudatára, önkormányzati, kulturális (vallási) elkülönülésére, önigazgatási hagyományaira és gyakorlatára építő közösségi akarat kinyilvánítása és közösségi fellépés ennek elérése érdekében, ha kell, áldozatok árán is. Kik vehetik igénybe? Mely közösségek számára járható ez az út? Mindenekelőtt az illető országban élő vagy oda csatolt területek őshonos közösségei számára, melyek önmagukat népként határozzák meg. Eme stratégiának megfelelő fogalmak: „székely nép”, „székely nemzet”, társnemzet, népek önrendelkezési joga stb.
Fő jellegzetessége, hogy a magát népként meghatározó közösség önakaratából táplálkozó és önerejére támaszkodó egységes fellépéssel próbálja célját, területi önigazgatását, függetlenségét elérni, a népek számára nemzetközileg elismert önrendelkezési jogára támaszkodva. Míg utóbbi, a „népstátus” az összetartozás, a saját közösségi értékeink ismeretére, azok megóvására, közösségi jövőnk iránt érzett felelősségtudatra mint erkölcsi értékekre és ezek parancsára alapoz, addig az első (felolvadás-beolvadás) az anyagi érvényesülést, a közösségi értékek mellőzését, a kisebb ellenállás irányába való sodródást, a liberális életfelfogást mint erkölcsi értékeket helyezi védőpajzsként maga elé. Azzal is számolnunk kell, hogy míg a „népstátus” megtartása és erősítése mindenekelőtt a közösség évezredeken át felhalmozódott belső tartalékain alapszik és azok felszínre hozásával erősíthető, addig a felolvadás-beolvadás folyamata kívülről vezérelt, külső források és külső erők bevonását teszi szükségessé, és ezek hatásában bízik (lásd uniós polgári kezdeményezés).
A diktatúra megszűnését követő, több mint két évtized tapasztalata azt mutatja, hogy a romániai magyar politikai elit és értelmiség – megalkotva az egységes erdélyi magyar nemzeti közösség fogalmát – mereven ragaszkodik ennek koncepciójához és az erre felépített „kisebbségi politizáláshoz”. Ha úgy tetszik, közismert nevén a „kis lépések stratégiájához”, vagyis a maga „egységes nemzetállami” koncepciójához. Ezen belül tudomást sem akar venni a székely közösségnek mint „népnek” a létéről. 1990-től vizsgálva az erdélyi magyar politikai életet, majd 2003-as megalakulásától figyelemmel követve a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tevékenységét, sorsát a 2010. november 19-ei budapesti ülésig, továbbá mai helyzetét, világosan kirajzolódik, hogy „a kis lépések stratégiájában” mint egyedüli célravezető elképzelésben lényegi egyetértés uralkodik, és eredményes együttműködés jött létre a hazai magyar politikai pártok, a magyarországi politikai hatalom, valamint a hozzájuk igazodó egyházak és civil szerveződések körében.
Az is nyilvánvaló, hogy ez az egyetértés egyértelműen hátrányos helyzetet teremtett a székely közösség számára, már-már székelyellenes összefogást eredményezve. Ennek az egyetértésben született stratégiának a kifejezése és megnyilvánulása volt a 2011-ben rendezett népszámlálás szégyenteljes, nemzetáruló propagandája, amelynek során arra biztatták, sőt hazugságokkal ijesztgették a székelyeket, hogy tagadják meg „székely magyar” önazonosságukat, és vallják magukat csak magyarnak. Izsák Balázs SZNT-elnöknek ebben a szégyenteljes kampányban való részvételével veszítette el végérvényesen az SZNT 2003-ban kinyilvánított közképviseleti jellegét, és vált végérvényesen a Magyar Polgári Párt szatellitszervezetévé.
Ennek a politizálásnak a legnagyobb, mondhatni történelmi vesztese maga a székely nép, hisz történelmi lehetőségét szalasztotta el annak, hogy statisztikailag felmutassuk a székely népet. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a magatartás és az említett erők összefogása volt tetten érhető az erdélyi magyar politizálás minden olyan mozzanatában, mely felcsillantotta a reményét annak, hogy a székelykérdés kikerülhet a kisebbségi politizálás tárgyköréből, és elindulhat az önrendelkezési jogra építő, közösségi akaratot érvényesíteni szándékozó, önálló székely politikai küzdelem.
Kik is a székelyek?
2003-ban az SZNT-t azzal a gondolattal hoztuk létre, hogy kiemelje a székelykérdést a kisebbségi politizálás tárgyköréből, és elindítsa a népek önrendelkezési jogára építő, önálló politizálás útján. Sajnálatos módon 2008-tól kezdve fokozatosan adta fel a szervezet a megkezdett önrendelkezési stratégiáját, és lépett rá lassan a kisebbségi politizálás RMDSZ-es útjára. Ez a fordulat végérvényesen 2010-ben, az SZNT budapesti ülésén vált nyilvánvalóvá, majd teljesedett és csúcsosodott ki a 2011-es népszámlálási kampány során, a székely nép létének nyílt tagadása formájában. „Ha mi magunkat székelyeknek mondjuk – vagy valaki csak így emleget minket –, ezzel csak arra az erkölcsi, nemzeti és népi jelentésre teszünk külön hangsúlyt, amelyet nekünk ez a szent név jelent: magyar” – szerepel az SZNT 2010. november 19-én, Budapesten született határozatában.
„Székely vagyok, annak a népnek a fia, amely Urunk születése után a negyedik században az ősi Dácia területén telepedett meg, és amely ma az Erdélyi Fejedelemségben él” – írta Kőrösi Csoma Sándor, a világhírű székely tudós 1825. január 28-án Kennedy századoshoz, a brit alakulatok parancsnokához írt bemutatkozó levelében. Mi sem mondhatunk mást, hisz számunkra a népi emlékezet nem csak hit, de bizonyosság is. A szkíta–hun származástudat családi örökségként él ma is minden székely családban. A székelység tudja, hogy a Kárpát-medence őstelepes népe. Mindezek felidézését elégségesnek tartom ahhoz, hogy ne legyen kétséges, a székelyek jogosan határozták meg önmagukat népként (nemzetként a fogalom akkori értelmében), és nevezték dokumentumaikban szülőföldjüket, a Székelyföldet „a mü országunknak”. Ez az önmeghatározás szervesen illeszkedett az akkori Magyarország, a Szent Korona országának jogrendjébe, az országszervezés koncepciójába. A székely nép léte tehát a 20. század elején még történelmi valóság: az 1890-ben Csomafalván rendezett népszámlálás során például 62-en magyarnak, 2400-an székelynek vallották magukat.
Orbán Dezső így vall a székelyekről Székely Gesta című írásában: „A székely nép történelme folyamatos harc a megmaradásért és hihetetlen véráldozattal járó küzdelem a szálláshely, a szabadság megtartásáért, a mindenkori központosító hatalommal és idegen hódítókkal szemben.”
Egy ezeréves és annál régebbi időkre visszanyúló múltat akar felejtetni, közösségi önazonosság-tudatot lerombolni a nemzeti egység jelszava mögé bújtatott politikai érdek. A folyamat érdekessége és sajátossága, hogy ebben a törekvésben segítő partnerként jelenik meg a magyarországi politika. Orbán Dezső Székely Gestájában keserűen állapítja meg: „Keserűség fogja el a székely embert, ha az elmúlt 1000 év együttélési tapasztalataira gondol, és próbálja számba venni a kölcsönösség alapján az egymást segítő gesztusokat. A székely nép az elmúlt ezer esztendő során mérhetetlen áldozatokat hozott a magyar állam védelme és fenntartása érdekében. Ezzel szemben magyar részről nemhogy semmit nem kapott, hanem úgy bántak vele, mint a mostohagyerekkel, teljesen megfeledkezve arról, hogy a székely nép a magyar államnak talán legfőbb tartóoszlopa volt, és ha ez elsorvad, annak kárát az egész ország megérzi”.1 Az első világháború végén még feléledt a felismerés, hogy a székelykérdés megoldásának kulcsa az önálló Székelyföld és ennek politikai jogalanya maga a „nemes székely nép” (Székely Nemzeti Tanácsok megalakítása, Rugonfalvi Kiss István, Páll Árpádék, Urmánczy Nándor stb.). Magyar politikai támogatás, sőt ellenséges magatartás következtében (a Székely Hadosztály hátbatámadása és lefegyverzése) természetesen gyorsan kifulladtak. „A magyar nemzetet nem a vér, nem a nyelv, nem az államiság teremtette meg, hanem egy merőben szellemi tényező” – vallotta Joó Tibor 1939-ben. Ennek szellemében született meg a Magyarok VII. Világkongresszusán elfogadott meghatározás, mely megadja a székely nép méltó helyét a magyar nemzet testében: „3.1. A magyar nemzet a Szent Korona közjogi rendje szerinti államot megalkotó nép. A magyar néppel egymást kiegészítő, mellérendelő viszonyban él az ugyancsak magyar anyanyelvű, határőrző székely nép, amelynek tagjai születésüknél fogva nemességet élveztek.”2
Mi a helyzet ma, 2012-ben, a 21. század elején? Létezik-e ma a székely nép fogalma mai értelmezésben mint önmagát meghatározni képes, sajátos identitástudattal rendelkező, önvédelemre képes, cselekvő közösség? A kérdésre határozott igennel válaszolhatunk. A székely nép ugyan önbizalmában megtépázottan, közösségi kohéziójában gyengítetten, értelmisége és politikai vezetői által többszörösen is félrevezetett és elárult közösségként, de ma is létező valóság. A mai Székelyföld 10 ezer négyzetkilométer kiterjedésű területén a 808 739 lakosból a 2002-es népszámlálás alkalmával 609 739 vallotta magát magyar nemzetiségűnek (75,33 százalék) és 175 787 román nemzetiségűnek (21,73 százalék). A székelyek hun eredetét először a 18. században kérdőjelezték meg. Célja megfosztani a székely népet történelmileg kialakult, ősidők óta lelki táplálékként szolgáló ősi önazonosság-tudatától. Sajnos ez a szervezett tudatrombolási folyamat napjainkban is tart. Fő zászlóvivői az úgynevezett „elismert”, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődő és a finnugrizmuson nevelkedett történészek, az oktatás irányítói, a szellemi életbe egyre nagyobb szerepet játszó liberális szemléletű internacionalisták, a politikai élet irányítói, az írott és elektronikus sajtó és sok esetben az egyházi szereplők.
Érdemes megvizsgálni azt is, hogyan lát minket a hivatalos magyar politika, a magyar állam. Mennyire illeszkedik ez a magatartás és megnyilvánulás a 2010/XLV. törvényben foglaltakhoz? Az alábbi idézet önmagáért beszél. Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság volt elnöke 2010. október 18-án Traian Băsescu román államfővel tartott sajtótájékoztatóján Bukarestből üzent nekünk, határon túliaknak, és az alábbi kijelentést tette: „Arra biztatom a romániai magyar közösség tagjait, hogy elsősorban jó állampolgárként tartsák tiszteletben a szabályokat, gyermekeiket neveljék rendre, legyenek jó adófizető polgárok, és ezek alapján várhatják el az őket megillető kisebbségi jogokat…” Az SZNT néhány tisztségviselője akkor nyílt levelet fogalmazott meg, melyet eljuttatott a budapesti elnöki hivatalba. Ebből egy idézet: „Tisztelt Elnök Úr! Emlékeztetjük, a székelység nem Romániába beszivárgott nemzeti kisebbség, melynek tagjai kisebbségi jogokért kellene folyamodjanak, hanem szülőföldjén őshonos, ma is többséget alkotó NÉP, mely a magyar nemzet részének tekinti magát, és élni akar a népeket megillető önrendelkezési jogával!”3 (A történelmi igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy Izsák Balázs SZNT-elnök elutasította a levél aláírását.) Jó úton jár-e a magyar nemzetpolitika, ha a hivatalos állampolitika szintjére emeli a székely nép önazonosság-tudatának gyengítését, veszélybe sodorva ezáltal önrendelkezési esélyeit?
Nézzünk szét itthon, Erdélyben és a Székelyföldön. A székelyföldi szellemi élet egyik, ma is jelesnek tartott képviselője, a Székelyudvarhelyen élő dr. Hermann Gusztáv Mihály történész fennen hirdeti, hogy a székelységnek van egy úgynevezett „virtuális (képzeletszülte) múltja” (a szkíta–hun eredet), és mellette létezik a valós, melyről ugyan semmit sem tudunk, de mindenként valami sárba ragadt, a honfoglaló magyarsághoz tapadt, Erdélybe betelepített népesség lennénk.4 Tulajdonképpen ez a szemlélet dominál a mai szellemi életben és az oktatásban. Hogy ez a népesség hogyan volt képes saját írást alkotni, önigazgatásra alkalmas sajátos jogrendet, katonai és adminisztrációs szervezetet létrehozni, és évezreden át működtetni, arról nem beszél a szerző. A fontos számára „a mítosszal való leszámolás”, az egészséges nemzeti önazonosságtudat lerombolása, sárba tiprása. Megkockáztatom, hogy a székely társadalom értékvesztésének, elbizonytalanodásának, jelenlegi, kilátástalanságot tükröző állapotának előidézésében legfőbb tényező a saját, értsd székely önazonosság-tudattal rendelkező, népe iránt elkötelezett székely értelmiség hiánya. Ennek a kérdésnek a megválaszolása talán a legbonyolultabb az összes tényező között. Miért nincs, ha volt, hová lett, ha meg van, miért hiányzik belőle az elkötelezettség, a tisztánlátás? Ha nincs, milyen módszerekkel lehet újratermelni és csatasorba állítani?
A politikai és közéleti megnyilvánulások
Izsák Balázs SZNT-elnök szerint „a székelység a magyarság legmagyarabb törzse”. A kijelentés – amellett, hogy paradoxon – rendkívül irritáló lehet a magyarországiak és általában a magyarok szemében, ugyanakkora nyílt tagadása a székelységnek mint népi közösségnek. (Ha magyarabb a magyarnál, az már nem magyar, mint ahogy, ami pirosabb a pirosnál, azt már nem pirosnak hívjuk, hanem bordónak.) Ugyancsak Izsák Balázstól származik az alábbi meghatározás arra a kérdésre, hogy ma kit tekint székelynek. „Székely az, aki a Székelyföldön lakik, és magyarul beszél”. Innen már csak egy lépés annak dokumentumba erőszakolása és megszavaztatása, hogy a székely nép olyan közösség, mely egyformán őrzi magyar nemzeti és sajátos regionális önazonosságát,5 azaz a székely önazonosság tudat nem őseinktől örökölt meghatározó tudati elem, hanem a régióban tartózkodás következtében felvett tulajdonság, amely természetesen megszűnik, eltűnik a régióból (értsd a Székelyföldről) történő távozással. Így születik meg a székely nép fogalma helyett, és helyettesíti azt a politikai és közéleti szóhasználatban a székelyföldi magyarok közössége, mint bizonyos regionális önazonossági jegyekkel rendelkező, önrendelkezési jogától megfosztott kisebbség.
Ez képezte, és képezi ma is az elvi alapját a 20 éve folytatott, és egyedi lehetőségnek beállított kisebbségi politizálásnak, más néven a kis lépések politikája egyeduralkodóvá tételének. Ebből következően és ezzel az elvi megalapozottsággal mondanak le a székely nép önrendelkezési jogának követeléséről és érvényesítéséről, hisz a Székelyföld többségi lakosságát nem a székely nép, mint e terület őshonos népe, hanem a székelyföldi magyarok teszik ki. A cél visszautalni a székely önrendelkezés kérdését a kisebbségi jogok területére és ezzel a román hatalom belügyeként annak jóindulatára bízni. És történik mindez az „egységes magyar nemzet”, „az egységes erdélyi magyar nemzeti közösség”eszméjének égisze és jelszava alatt, mely éppúgy nem igaz, mint az úgynevezett „egységes román nemzetállam”.
Hogy mennyire így van, arra a 2011-es népszámlálás előtt kifejtett, összehangolt és hazugságokra alapozott, székelyellenes kampány derített egyértelműen fényt. Az elmúlt 20 év legszervezettebb és legátfogóbb, a székely önrendelkezés elvi alapját támadó, lényegében székelyellenes kampányának lehettünk tanúi. Egyetlen táborba verődtek a magyarországi, az erdélyi politikai pártok, az egyházak és a civil szerveződések jeles képviselői, a lakájsajtó teljes támogatását élvezve, hazug érvekkel beszélni rá a székelyeket arra, hogy tagadják meg székely–magyar kettős identitásukat, és vallják magukat csak magyarnak. Mindezek ellenére a székely nép múltja része történelmünknek, léte pedig mai valóságunknak. Minden közösségi megnyilvánulása azt jelzi, hogy magát a magyar nemzet részének tekinti. A kérdés csak az, hogyan értik, értelmezik, és miként értékelik ezt a kinyilvánított akaratot a felek?
Ilyen körülmények között tehát az alapvető elvi kérdés, aminek eldöntése halaszthatatlan, melynek egyértelmű megválaszolása nélkül lehetetlen székely jövőstratégiát készíteni: létezik-e ma a Székelyföld őshonos, ma is többségi lakosságát alkotó székely nép mint sajátos önazonosság-tudattal rendelkező etnikai-történelmi-kulturális, önigazgatásra és önvédelemre képes közösség, melynek önrendelkezési jogára építhető egy, a megvalósítás reményével kecsegtető jövőkép? A kérdés mind a mai napig megválaszolatlan, holott megválaszolására egyedül és kizárólagosan a székely értelmiség az illetékes, és köteles javaslatot tenni, majd a politikai vezetéssel közösen ebben népi közmegegyezést kialakítani. Ennek a kérdésnek az eldöntését a székelyekre kell bízni. Egyedül csak ők illetékesek. A felelősség tehát mindnyájunké, székely értelmiségieké. Lehet félrehúzódni, lehet értetlenséget mutatni, lehet másokra mutogatni és várni, lehet kifogásokat találni, de ez nem mentesít senkit a történelmi felelősség alól, éljen itthon a Székelyföldön vagy bárhol a világon; legyen fiatal vagy idős.
A felelősség hatalmas. A 2013-as esztendő sorsunk és jövőnk vízválasztó éve lesz. A székelység beolvasztására tett kísérletek, sorozatos lépések (szándékosan nem írtam Székelyföldet, hisz a cél a székelység, nem pedig a Székelyföld) újabb, mondhatni döntő szakaszba érkeztek. A Ponta-kormány eltökélt szándéka véghezvinni az ország közigazgatási átszervezését, előzetesen pedig lezajlik az alkotmánymódosítás vitája a parlamentben. Csak parlamenti eszközökkel ezekre döntő befolyást nem tudunk gyakorolni. Eredményes stratégia semmi másra, csak a székely nép önrendelkezési jogára építhető. Ehhez mindenekelőtt a székely népre van szükség, annak őszinte és hiteles megszólítására, az igazság nyílt és kendőzetlen képviseletére.
Fel vagyunk-e készülve mi, a székely közösség arra, hogy ezt véghezvigyük, vagy kénytelenek leszünk néhány látszatakció kifulladtával és néhány látszatengedmény elfogadásával belenyugodni felszámolásunkba? Egyet biztosan állíthatunk: nem a székely népen fog múlni. A politikusok, értelmiségiek, az egyházak és a sajtó viseli a felelősség 90 százalékát. A 2011-es összefogást kell megismételni, de ezúttal a székelyek érdekében, és nem ellenük. A nép követni fogja a menet élére álló, megválasztott vezetőit.
A nagy kérdés, hogy lesznek-e ilyen vezetők?
Jegyzetek: 1 Orbán Dezső: Székely Gesta
2 Magyarok VII. Világkongresszusa, Budapest, 2012. augusztus 16–20., Nemzetstratégiai Konferencia 3 Nyílt levél Schmitt Pál úrnak, a Magyar Köztársaság elnökének, 2010. október 21.
4 Hermann Gusztáv Mihály: Székely történeti kistükör 1848-ig (rövidebb változata megjelent a Limes 2004 (XVII). 1-2. számában)
5 Elvi nyilatkozat a SZNT történelmi folytonosságáról, Budapest, 2010. november 19.
Borsos Géza József
A szerző a Székely Nemzeti Tanács alelnöke
Krónika (Kolozsvár),

Az ellenzékével tárgyalt az RMDSZ
Románia közigazgatásának tervezett átalakításáról, az európai polgári kezdeményezésről és a székelyzászló-ügyről tárgyalt Kolozsváron a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az ellenzékét megjelenítő Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke.
A találkozóról Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tett említést pénteken délután tartott sajtótájékoztatóján. Kelemen a csütörtöki találkozóval a szövetség nyitottságát példázta.
Biró Zsolt MPP elnök péntek este az MTI-nek elmondta, az RMDSZ kolozsvári székházában tartott találkozón egyebek mellett a két párt álláspontját vitatták meg Románia küszöbön álló adminisztratív átszervezéséről. Megállapította, a két párt régiós elképzelései nagy mértékben hasonlítanak egymásra.
Az MPP elnöke azt is megjegyezte, ugyan pártja a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) európai polgári kezdeményezését támogatja, mely a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelmére összpontosít, kész támogatni az RMDSZ általános kisebbségi keretszabályozási kezdeményezését is, ha ez utóbbit hagyja jóvá az Európai Bizottság.
Az MTI kérdésére, hogy miben nem értettek egyet, az MPP elnöke a magyar kormány megítélését említette. Hozzátette, az MPP - az RMDSZ álláspontjától eltérően - úgy látja, hogy az erdélyi magyarság köszönettel tartozik Németh Zsolt külügyi államtitkárnak és a magyar kormánynak, amiért szót emeltek a székely zászló elleni romániai agresszió ellen.
Kolozsvár, 2013. február 8., péntek (MTI) -

Az európai polgári kezdeményezésről egyeztetett az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kolozsvári székházában egyeztetett az európai polgári kezdeményezésről Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
A megbeszélésről pénteken kiadott SZNT-közlemény szerint Kelemen Hunor megerősítette: jónak tartják a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését, és úgy vélte, az összhangban van az RMDSZ céljaival is.
Mindkét politikus úgy ítélte meg, hogy ésszerű, ha két külön kezdeményezést indítanak, tekintettel arra, hogy azok különböző szakterületekre vonatkoznak. Míg az RMDSZ általános kisebbségi keretszabályozást kezdeményez, az SZNT a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelmére összpontosít kezdeményezésében.
Izsák Balázs felkérte az RMDSZ elnökét, hogy jelöljön az SZNT által javasolt polgári kezdeményezés bizottságába egy tagot, és a kölcsönösség jegyében ajánlotta fel a segítségét az aláírásgyűjtésben. Megállapodtak a további szakmai egyeztetésben, és az együttműködés részleteinek a kidolgozásában.
Kelemen Hunor pénteki kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy vélte, az RMDSZ és az SZNT tervezete kiegészítik egymást. Reményét fejezte ki, hogy mindkét tervezet kiállja az Európai Bizottság előzetes vizsgálatának a próbáját, és mindkét tervezethez kezdhetik gyűjteni az aláírásokat. Az MTI kérdésére hozzátette, egymás aláírásgyűjtésének a támogatásáról csak akkor egyeztetnek, ha mindkét tervezet zöld utat kap az Európai Bizottságtól.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke meghívta az RMDSZ-t és Kelemen Hunort a március 10-én Marosvásárhelyen tartandó Székely Szabadság Napja elnevezésű tüntetésre. Izsák Balázs úgy vélte, ezen a rendezvényen maga a közösség nyilváníthatja ki, nem ért egyet az olyan közigazgatási átalakítással, amely sérti a székelység jogait, ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival. A tüntetésen azt is nyomatékosíthatnák, hogy igénylik Székelyföld területi autonómiájának törvény általi szavatolását.
Az SZNT közleménye szerint a felkérésre az RMDSZ elnöke elmondta, megannyi RMDSZ-szervezet lesz jelen a tüntetésen. Személyes részvételéről a szervezet vezető testületeiben lefolytatott tanácskozás után nyilatkozik
Kolozsvár, 2013. február 8., péntek (MTI)

Az Európai polgári kezdeményezésről egyeztetett az RMDSZ és az SZNT
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kolozsvári székházában egyeztetett az európai polgári kezdeményezésről Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
A megbeszélésről pénteken kiadott SZNT-közlemény szerint Kelemen Hunor megerősítette, jónak tartják a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezését, és úgy vélte, az összhangban van az RMDSZ céljaival is.
Mindkét politikus úgy ítélte meg, hogy ésszerű, ha két külön kezdeményezést indítanak, tekintettel arra, hogy azok különböző szakterületekre vonatkoznak. Míg az RMDSZ általános kisebbségi keretszabályozást kezdeményez, az SZNT a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelmére összpontosít kezdeményezésében.
Izsák Balázs felkérte az RMDSZ elnökét, hogy jelöljön az SZNT által javasolt polgári kezdeményezés bizottságába egy tagot, és a kölcsönösség jegyében ajánlotta fel a segítségét az aláírásgyűjtésben. Megállapodtak a további szakmai egyeztetésben, és az együttműködés részleteinek a kidolgozásában.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke meghívta az RMDSZ-t és Kelemen Hunort a március 10-én Marosvásárhelyen tartandó Székely Szabadság Napja elnevezésű tüntetésre. Izsák Balázs úgy vélte, ezen a rendezvényen maga a közösség nyilváníthatja ki, nem ért egyet az olyan közigazgatási átalakítással, amely sérti a székelység jogait, ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival. A tüntetésen azt is nyomatékosíthatnák, hogy igénylik Székelyföld területi autonómiájának törvény általi szavatolását.
Az SZNT közleménye szerint a felkérésre az RMDSZ elnöke elmondta, megannyi RMDSZ-szervezet lesz jelen a tüntetésen. Személyes részvételéről a szervezet vezető testületeiben lefolytatott tanácskozás után nyilatkozik.
MTI
Erdély.ma,

Nem sértőek a közösségek szimbólumai
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén, Kolozsváron ülésezetett pénteken a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT). Kelemen Hunor, a szövetség elnöke a zászló-ügy kapcsán azt nyilatkozta: – A törvény nem tiltja, hogy a helyi közösségek használják szimbólumaikat, ez senkit sem sért. Ha Neamţ várán kitűzhetik Moldva zászlaját, ha Tordán és Aranyosgyéresen is kiaggathatják a település zászlaját, akkor a székely zászló kitűzése sem minősülhet törvénytelennek. Hatalmi szóval nem lehet megtiltani egy közösségnek sem szimbólumainak használatát. Ezt a mesterségesen szított konfliktust a magyar és a román külügyminiszternek tárgyalások útján kell megoldania. A romániai magyarságnak nem érdeke a konfliktusszítás – magyarázta. Jövő héten tárgyalni szeretne erről a témáról a kormányfővel is. Kelemen a „magyar kártya” kijátszását vagy a nacionalizmust nem tekinti a magyarságot segítő eszköznek, éppen ezért az RMDSZ nyugalomra és visszafogottságra int mindenkit. A zászló-ügy kapcsán Kelemen túlméretezettnek minősítette a kormány és Magyarország bukaresti nagykövetének, Füzes Oszkárnak is a reakcióját.
Az ország regionalizálásával kapcsolatosan Kelemen kifejtette: nem létezik erre vonatkozó hivatalos projekt, ugyanakkor az 1998-ban kialakított nyolc fejlesztési régió kudarc, mivel csak növelte ugyanazon régión belül a különbségeket, és nem oldotta meg a gondokat. – A szövetség február 28-án és március 1-jén tart megbeszélést, és ezt követően hozzuk nyilvánosságra a regionalizálásra vonatkozó elképzelésünket – tette hozzá az RMDSZ-elnök.
Kelemen Hunor beszámolt arról is, hogy pár nappal ezelőtt minden területi szervezetben létrehoztak egy irodát, és az ott dolgozó személynek az lesz a feladata, hogy figyelemmel kövesse a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Megtudtuk: az RMDSZ XI. kongresszusát május 25-én tartják Csíkszeredában, ahol alapszabályzat- és program-módosításokat eszközölnek, továbbá politikai és stratégiai dokumentumokat fogadnak el. A kibővített létszámú kongresszuson hozzávetőlegesen 800-an vesznek részt.
Románia alkotmányának módosítását illetően a szövetségi elnök azt hangoztatta: lesz képviselőjük a módosítást végző testületekben. – Kitartunk az általunk eddig is kért alkotmánymódosítási javaslatok mellett. Ismerjük az alkotmány hiányosságait. Először is tisztázni kell a kormány és az államelnök, továbbá a két ház hatáskörét. Szorgalmazzuk a parlament megerősítését, a sürgősségi kormányrendeletek és a felelősségvállalással elfogadott törvények számának szabályozását. Az egyetlen gondot az 1-es cikkelyben megfogalmazott nemzetállam szókapcsolat jelentheti – közölte Kelemen.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az RMDSZ által külön-külön megfogalmazott európai polgári kezdeményezés tervéről Kelemen elmondta: a két kezdeményezésnek párhuzamosan kell haladnia az európai bizottsági regisztrációig. Az RMDSZ általános kisebbségi keretszabályozást kezdeményez, az SZNT a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelmére összpontosít javaslatában.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),

Egységes fellépés az autonómiáért (Székely Szabadság Napja Marosvásárhelyen)
Egy hónapja kezdték el szervezni a március 10-én Marosvásárhelyen esedékes Székely Szabadság Napját, amelyen Székelyföld területi autonómiájáért tüntetnek – emlékeztet tegnapi közleményében Izsák Balázs. A megmozdulást kezdeményező SZNT elnöke meggyőződésének adott hangot: mindenki azt akarja, amit a szervezők: hittel, méltósággal és a közösséget összetartó erővel emlékezni és tüntetni.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint várhatóan sokan lesznek a megmozduláson, hiszen civil szervezetek, pártok, kis közösségek jelezték részvételüket: „Hiszem, hogy mindenki megértette, ezen a napon csakis a szabadságról, a székely nép autonómiatörekvéséről lehet szó, és nem pártok, szervezetek, vagy ideológia csoportok üzeneteiről. Egyetlen zászló, Székelyföld aranysávos kék lobogója sok száz és ezer példányban fogja hirdetni, egységesek vagyunk, és egyetlen célért gyűltünk össze.” Izsák Balázs leszögezte: az SZNT céljaitól idegen üzeneteket senki nem fog megfogalmazni, sem szavakban, sem jelképekben. A pártok, szervezetek, ideológiai csoportosulások otthon hagyják saját jelképeiket, hogy az összetartó közös cél mellé, Székelyföld zászlaja, lobogója alá sorakozzanak fel. Izsák úgy véli: csakis egységesen tudjuk megjeleníteni a tiltakozást is, nem fogadunk el olyan közigazgatási átalakítást, amely ellentétes a székelység érdekeivel és akaratával, és Románia nemzetközi kötelezettségeivel. „Valljuk és hirdessük együtt a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatát: Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie” – áll a közleményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Kihallgatást kér az SZNT
Nyílt levélben kéri a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Thorbjorn Jaglandot, az Európa Tanács főtitkárát, hogy személyesen tájékoztathassák Székelyföld helyzetéről. Az Izsák Balázs SZNT-elnök által aláírt levél emlékezteti a főtitkárt, nemrég úgy nyilatkozott, nem ismeri a romániai állapotokat, de kiáll minden kisebbség mellett, illetve, hogy „be kell tartassuk a Keretegyezménybe foglalt kötelezettségeket”.
A levélben megjegyzik: Románia, amikor csatlakozott az Európa Tanácshoz, egy sor olyan kötelezettséget vállalt, amelyek többségét máig sem teljesítette, sőt, meghamisították az Európa Tanács dokumentumát. Izsák Balázs felemlíti a küszöbön álló régióátszervezés csapdáját, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásának elakadását, kifejezve meggyőződését, hogy „a kisebbségi szervezetek és mozgalmak radikalizálódását úgy lehet megelőzni, ha az Európa Tanács képes betartatni a tagállamok által vállalt kötelezettségeket, érvényt tud szerezni azoknak a jogoknak, amelyeket tagállamai elismertek, és nem engedi meg, hogy határozatait, ajánlásait meghamisítsák, és rendeltetésükkel ellentétes célokra használják fel”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Izsák Balázs: továbbra sem ütközik törvénybe a székely zászló kitűzése a középületekre!
A címben rögzített tény akkor is igaz, ha a Hargita megyei prefektus, az Önök megtévesztésére, félrevezetésére ennek az ellenkezőjét próbálja elhitetni. Nincs semmi köze ugyanis a Marosvásárhelyi Táblabírósági döntésnek a székely zászlóhoz, annak használatához. Ez a bírósági döntés egy Hargita megyei tanácsi határozatot hatálytalanít, és egyetlen következménye, hogy az aranysávos kék zászló nem Hargita megye zászlaja. És valóban nem az. Szabadon lenghet a Maros-, Sepsi-, Kézdi-, Orbai-, Bardóc-Miklósvárszéki önkormányzatok épületeinek homlokzatán is.
Mint korábbi, a székely zászlóra vonatkozó nyilatkozatainkban tettük, ismételten emlékeztetünk arra, hogy a „Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága 2008. augusztus 29-én felkérte a székelyföldi önkormányzatokat, tűzzék ki székhelyeik homlokzatára a székely zászlót. Ezt követően elindult egy folyamat, amelynek során egyre több polgármesteri hivatal épületén jelent meg az aranysávos kék zászló, világos jeleként annak, hogy a székely önkormányzatok pártállástól függetlenül megértették, hogy az önrendelkezés elvének érvényesítése, Székelyföld területi autonómiája olyan cél, amelynél kevesebbet kitűzni nem szabad. A székely zászló így lett a közösségi önazonosságon túlmutató jelkép, a székely autonómiatörekvés jelképe. 2009. szeptember 5-én a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés a székely zászlót Székelyföld zászlajának nyilvánította.” Az elmúlt évek során a Székelyföldre rendelt román kormánymegbízottak nagyon sok, következmények nélküli levelet küldtek ki az önkormányzatoknak abból a megfontolásból, hogy a hatalom szavával talán sikerül megfélemlíteni őket. Ez a kísérlet minden alkalommal meghiúsult. Ma sincs másként. Ha válaszként a prefektusi felszólításra azok az önkormányzatok is kitűzik a székely zászlót, akik eddig nem tették meg, akkor ismételten be fog bizonyosodni, hogy a törvényességre megtévesztő módon hivatkozó prefektusok állításainak nincsen valós alapja.
Bátorságot, kitartást és egymással vállalt, törhetetlen szolidaritást kívánok Önöknek. Legyen a másfél-száznál több székely önkormányzat egységesen és tudatosan az őket közhatalommal felruházó közösség védőpajzsa és akaratának kifejezője.
Magunk mellett tudhatjuk a magyarországi önkormányzatok testvéri szolidaritását, mint a falurombolási tervek idején, nyíltan kiáll értünk Magyarország kormánya és az Országgyűlés, és reméljük, hogy a demokrácia értékeire fogékony testvértelepülések szerte a nagyvilágból meg fogják érteni, hogy együttérzésük kifejezésével a diktatúra lopakodó visszatérését akadályozzák meg. Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma,

Egységes erdélyi fellépés várható a marosvásárhelyi autonómiatüntetésen
Világossá kell tenni, hogy Székelyföld fel nem osztható, és be nem olvasztható, csakis a történelmileg kialakult regionális határai közt autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, ez a lesz a fő üzenete a március tizedikére meghirdetett autonómiatüntetésnek. A kezdeményező Székely Nemzeti Tanács szerint eddig soha nem tapasztalt egységes erdélyi fellépés várható a demonstráción.
Minderről bővebben a Duna Tv székelyföldi stúdiójában Száva Enikő beszélgetett Izsák Balázzsal, az SZNT elnökével.
Izsák Balázs legelőször az általa tett közleményt indokolta meg, miszerint március tizedikén Marosvásárhelyen senki ne akarjon az SZNT céljaitól idegen üzenetet megfogalmazni. Március tizedike egyetlen dologról szólhat: a székelység akaratáról és autonómiatörekvéséről, illetve a tiltakozásról a régió-átalakítás ellen, hangsúlyozta Izsák.
A továbbiakban az SZNT elnöke a Kelemen Hunorral való egyeztető megbeszélésről beszélt. Izsák elmondta: Kelemen szerint azok az RMDSZ-szervezetek, amelyek már jelezték részvételüket a tüntetésen, azok ott lesznek, de a saját személyére vonatokozóan választ nem adott. Izsák Balázs ennek ellenére reméli, hogy végül az RMDSZ is teljes mellszélességgel kiáll az ügy mellett.
Izsák és Kelemen a már benyújtott európai polgári kezdeményezésről is tárgyalt egymással és megegyeztek abban, hogy kölcsönösen támogatják azt. Az SZNT elnöke kifejtette, hogy két különböző kérdésről van szó, mert a nemzeti és nyelvi sajátosságokkal rendelkező régiók ügye az egy kérdés, a nemzeti kisebbségek ügye pedig egy másik kérdés, nem lehet egyazon jogi rendszabályban rendezni ezt a kettőt. Izsák Balázs nem ért egyet Tőkés László azon véleményével, miszerint a két párhuzamos kezdeményezés egymás rovására mehet.
Egyoldalú gesztust tettünk az RMDSZ felé, amikor feltétel nélkül meghívtuk őket, vegyenek részt a kisebbségi kezdeményezésben, mondta Izsák.
A svédországi látogatásáról is beszélt az SZNT elnöke, aki az ottani magyarság segítségét kérte a Székelyföld státusát érintő polgári kezdeményezéssel kapcsolatban. Izsák bizakodó a 13500 svédországi aláírás összegyűjtését illetően.
Végül Izsák Balázs elmondta: nagyon örül annak, hogy Magyarország felvállalta és támogatja a székely szimbólumok szabad használatának ügyét, mert ez legalább annyira fontos, mint a rendszerváltás előtt az anyaország fellépése a falurombolás ellen. A tervezett közigazgatási átszervezés legalább annyira súlyos, és veszélyes az erdélyi magyarság számára, mint annak idején a falurombolás, jelentette ki az SZNT elnöke.
Duna Tv
Erdély.ma

Szolidaritás, kitartás a székely zászló ügyében
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke által a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderült: a székely zászló kifüggesztése kapcsán kirobbant helyzetben a minél szélesebb bázisú Kárpát-medencei magyar szolidaritás lehet az egyetlen eredményes ellenszer. Érezte ezt az erdélyi magyar politikai és civil szervezetek, illetve az anyaországi önkormányzatok többsége is. Külön köszönetet érdemel Berényi József és az általa vezetett felvidéki Magyar Közösség Pártja. Az RMDSZ vezetőivel ellentétben ők megértették a székelyföldi zászlóháború igazi tétjét.
– Emlékeztetjük a parlamenti képviselet monopóliumát birtokló Szövetséget, hogy március 10-én, Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére az erdélyi magyar politikai pártok autonómiatüntetést szerveznek. Jó alkalom lehet ez arra, hogy az RMDSZ is végre csatlakozzon az autonómia-pártiak táborához. Mert az autonómiatörekvések sikerre viteléhez mindenkire szükség van – összegez a néppárti politikus.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs legutóbbi közleményében kifejti: nem ütközik törvénybe a székely zászló kitűzése a középületekre.
Az aranysávos kék zászló szabadon lenghet a Maros-, Sepsi-, Kézdi-, Orbai-, Bardóc-Miklósvárszéki önkormányzatok épületeinek homlokzatán is. A székely zászló a közösségi önazonosságon túlmutató jelkép, a székely autonómiatörekvés jelképe – tudtuk meg az SZNT-közleményből, amely kitér arra is, hogy az elmúlt évek során a Székelyföldre rendelt román kormánymegbízottak nagyon sok, következmény nélküli levelet küldtek ki az önkormányzatoknak abból a megfontolásból, hogy a hatalom szavával talán sikerül megfélemlíteni őket. – Ez a kísérlet minden alkalommal meghiúsult. Ma sincs másként. Ha válaszként a prefektusi felszólításra azok az önkormányzatok is kitűzik a székely zászlót, akik eddig nem tették meg, akkor ismételten be fog bizonyosodni, hogy a törvényességre megtévesztő módon hivatkozó prefektusok állításainak nincsen valós alapja – hangsúlyozza Izsák.
Szabadság (Kolozsvár),

A KMKF 2013. február 15-i plenáris ülésének állásfoglalása
- A KMKF történelmi jelentőségű sikerként értékeli az egyszerűsített honosítási eljárást, a bevezetés óta elért eredményeket. Kiemelik, hogy a magyar állampolgárság könnyített megszerzése hozzájárul a magyar nemzet Alaptörvényben is deklarált közjogi egységéhez. - A KMKF üdvözli, hogy a honosítási és visszahonosítási folyamat révén immár 370 ezer honfitársunkkal, közülük 320 ezer esküt tett magyar állampolgárral bővült a magyar politikai nemzet. - A KMKF megelégedéssel nyugtázza, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése és az új választójogi törvény alkalmazása folytán több százezer magyar állampolgárnak a következő országgyűlési választásokon először nyílik joga arra, hogy választójogát gyakorolja. - A KMKF üdvözli a Nemzetstratégiai Kutatóintézet megalapítását, melytől a Kárpát-medencei összmagyar kulturális, oktatási, egészségügyi és gazdasági rendszer megalapozását várja. - A KMKF megállapítja, hogy a Kárpát-medence államaiban 2011-ben és 2012-ben lezajlott népszámlálásokon a magyar civil szféra, az egyházak és a politikai erők minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy a polgárok vállalják magyar nemzetiségüket és anyanyelvüket. - A KMKF sajnálattal állapítja meg, hogy a magyarság a térségben felgyorsult asszimilációt szenved el, így a népszámlálások során a térségben mindenütt 10%-ot meghaladó, a kivándorlásnak is betudható fogyást tapasztalhattunk.
- A KMKF megismételve 2011. március 11-i állásfoglalását, a népszámlálások eredményeire is tekintettel, a külhoni magyar közösségek megmaradásának és jogainak hosszú távú biztosítékát a különböző autonómia-formákban látja, beleértve a területi autonómiát is. A KMKF e tekintetben üdvözli és támogatásáról biztosítja a 2013-as évben az erdélyi magyar érdekképviseleti szervezetek autonómia-törekvéseihez kapcsolódó rendezvényeit. - A KMKF jelentős lépésnek tartja a külhoni magyarok jogsegélyének biztosítását, és üdvözli a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és a Kisebbségi Jogvédő Intézet felállását. Bízik abban, hogy ez jelentősen hozzá fog járulni a külhoni magyarság jogvédelmének erősödéséhez, továbbá az egyéni és kollektív kisebbségi jogok, valamint a külhoni magyarok jogtudatossága is bővülni fog a jövőben.
- A KMKF üdvözli az idei év programjaként útjára indult 2013 A kisiskolások éve programot. Egyetértését fejezi ki, hogy 2012 A külhoni magyar óvodák éve sikerét követően a nemzetpolitika középpontjában idén az oktatási intézményrendszer következő láncszemeként a kisiskolások állnak – rávilágítva ezzel az anyanyelvi oktatás jelentőségére, és az iskolai beiratkozások fontosságára a nemzet gyarapodásának érdekében.
- A KMKF a magyar nemzetrészek nemzetközi érdekérvényesítésében nagy hangsúlyt helyez arra, hogy az Európai Unión belül élő nemzetrészek éljenek a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta nyújtotta lehetőségekkel, ezenképpen az európai polgári kezdeményezés jogával. A KMKF azon tagjai, amelyek uniós tagállamban tevékenykednek, kijelentik, hogy aktívan támogatják majd az aláírásgyűjtés megszervezésével a polgári kezdeményezések sikerre vitelét. - A KMKF megismételve 2011. március 11-i állásfoglalását természetesnek tartja, hogy Románia régióinak átalakítása kizárólag a szubszidiaritás alapelve, valamint a regionalizmust szabályozó uniós és Európa tanácsi dokumentumok alapján, az érintett közösségek akaratának és Románia nemzetközi kötelezettségvállalásainak figyelembe vételével történik meg. Ezek a joganyagok előírják a történelmi és kulturális szempontok figyelembe vételét a régiók kialakításánál. A KMKF támogatja az erdélyi magyar politikai erők: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács ezirányú törekvéseit. A KMKF sajnálattal állapítja meg ugyanakkor, hogy a romániai magyar nemzetrész érdekeivel ellentétes elképzelések láttak napvilágot a régiók kialakítása terén.
- Hasonlóképpen, a Romániában sorra kerülő alkotmánymódosítás kérdésében a KMKF szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja az erdélyi magyar nemzeti közösséget minden olyan kérdésben, amely a nemzeti identitást, a közösségi és nyelvi jogokat, a kulturális és vallási értékeket illeti. Támogatja továbbá az elkobzott egyházi és közösségi vagyonok visszaszolgáltatását. - A KMKF megelégedéssel nyugtázza, hogy – nyilatkozataik szerint – a magyar érdekképviseleti szervezetek egymás polgári kezdeményezéseinek sikerre vitelét támogatni fogják azoknak az Európai Bizottság által való bejegyzése után.
- A KMKF elvárja a román hatóságoktól, hogy szüntessék meg azon székelyföldi önkormányzatok zaklatását, amelyek a román törvényekkel és Románia nemzetközi vállalásaival összhangban a székelység jelképeit használják.
- A KMKF figyelemmel követi az erdélyi magyarok közösségi szimbólumainak használata miatt elharapódzott nacionalista retorikát, ugyanakkor kifejezi abbéli meggyőződését, hogy a közösségi szimbólumok és jelképek használata nem lehet etnikai vita tárgya a XXI. századi Európában, hiszen azok nem sértik a többségi nemzet érdekeit. A közösségi szimbólumok használatát illetően a KMKF szolidaritást vállal valamennyi magyar közösséggel.
- A KMKF figyelemmel kíséri a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás helyzetét, és bízik abban, hogy a strasbourgi bíróság ítéleteinek megfelelően rendezik a kommunizmus éveiben elorzott ingatlanok tulajdonjogának helyzetét.
- A KMKF szolidaritását fejezi ki a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ügyében elítélt, börtönbüntetéssel fenyegetett magyar közéleti szereplőkkel továbbra is határozottan kiáll az igazság érvényesülése mellett.
- A KMKF kifejezi reményét, hogy az új romániai választójogi törvény figyelembe veszi a nemzeti kisebbségek számára fontos, arányos képviseleti rendszer kialakítását és megerősítését, biztosítva ezáltal a parlamenti jelenlétet.
- A KMKF kívánatosnak tartja, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa módosítsa a jogkiterjesztő szellemű magyar állampolgársági törvényre válaszul meghozott állampolgársági törvényt, amely jogfosztással sújtja a hazájukban továbbra is élni kívánó, magyar állampolgárságot szerzett személyeket. Az adott állam állampolgárságával bíró többes állampolgárokat a nemzetközi jogszokások szerint is az államok saját állampolgáruknak kell, hogy tekintsék. A magyar állampolgárságukat felvállalók természetes, valós kapcsolatot ápolnak Magyarországgal és ugyanolyan természetes, valós kapcsolatot tartanak szülőföldjükkel és lakóhelyükkel, így a megfosztás embertelen aktusnak bizonyul.
- A KMKF üdvözli és figyelemmel kíséri, hogy európai parlamenti képviselők és civil szereplők révén az Európai Parlament elé került a szlovák állampolgársági törvény és a Benes-dekrétumok kollektív bűnösséget tartalmazó részeinek ügye. A KMKF reményét fejezi ki, hogy a folyamat végén a Szlovák Nemzeti Tanács kiveszi a jogrendből azokat a kollektív bűnösség elvét alkalmazó dekrétumokat, melyek ellentétesek az Európai Unió Alapjogi Chartájával. - A KMKF felkéri a magyar kormányt, hogy a magyar-szlovák kétoldalú találkozók során kiemelt naprendi pontokként kezelje a magyar állampolgársággal kapcsolatos vitás kérdéseket és a Benes-dekrétumok ügyét.
- A KMKF kifejezi abbéli reményét, hogy az ősz folyamán tartandó regionális választásokon az MKP és a Most-Híd megállapodásai révén erős érdekképviselet jöhet létre.
- A KMKF megelégedéssel nyugtázza, hogy a magyar és a szerb államfő tárgyalásai eredményeképpen az év folyamán sor kerülhet az 1942-ben és az 1944-45-ben elkövetett atrocitások és mészárlások áldozatai előtt történő közös megemlékezésre és a múltban elkövetett bűnökért való bocsánatkérésre. A KMKF megállapítja, hogy a múlt lezárásával megnyílhat az út Szerbia és így a délvidéki magyarság számára is az Európai Unió felé. Ugyanakkor üdvözli, hogy az akadémiaközi történész vegyes bizottság szerbiai tagozatának finanszírozására az idén is sikerült jelentős költségvetési eszközöket biztosítani.
- A KMKF mélységes aggodalmát fejezi ki a megromlott vajdasági közbiztonsági helyzet miatt, valamint megdöbbenéssel figyeli, hogy a polgárok személyi és vagyoni biztonságának veszélyeztetése mellett olyan incidensek is történnek, amelyek veszélybe sodorják a tartományban az egymás közötti bizalmat és a nemzetek közötti tiszteletet. A KMKF elvárja, hogy a szerb kormány és Belügyminisztérium megfelelő intézkedéseket foganatosítson a polgárok biztonságának megőrzése, a nemzetek közötti viszonyok kiéleződésének megakadályozása és a kisebbségek védelme érdekében.
- A KMKF elismeri a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács tevékenységét, amelynek révén a közösség maga irányíthatja intézményeit. A KMKF megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az MNT gyakorlati eredményei hozzásegítik a magyarságot önazonossága megőrzéséhez és versenyképességének növeléséhez.
- A KMKF sajnálatát fejezi ki a Vajdaság hatásköreinek és költségvetésének megnyirbálása miatt. A magyar nemzeti közösség számára nagy fontossággal bír a Vajdaság finanszírozásáról szóló törvény meghozatala. Elengedhetetlen, hogy az EU-csatlakozási folyamatban a népes magyar közösségnek otthont adó tartomány helyzete is Szerbia integrációs folyamatának egyik központi kérdése maradjon.
- A KMKF tiltakozását fejezi ki amiatt, hogy az ukrán hatalom által megalkotott egyéni választókerületi beosztás nem vette figyelembe az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában lefektetett elveket, így nem hoztak létre magyar többségű választókerületet. - A KMKF bizakodással tekint Horvátország 2013. július 1-i EU-tagsága elé, ami új lehetőségeket teremt a helyi magyarság számára is az uniós alapokhoz való hozzáférés és a szabadabb mozgás, az anyaországgal egyszerűbbé váló kapcsolattartás révén.
- A KMKF üdvözli, hogy a szlovén belpolitikai válság ellenére a muravidéki magyar szervezetek és intézmények támogatása a 2013-as költségvetés keretében nem csorbult. Mivel az immár második esztendeje készülő általános nemzetiségi törvény elfogadása a bizonytalan politikai helyzet miatt ismét eltolódott, figyelmeztet e fontos és alapvető kisebbségvédelmi kerettörvény elfogadásának fontosságára.
- A KMKF szorgalmazza, hogy a teljes Kárpát-medencei magyar nemzeti közösség szereplői – közéleti, önkormányzati, civil, egyházi, kulturális, szakmai-tudományos szervezetei, személyiségei – szorosabb kapcsolatot ápoljanak világszórványunk diaszpóra közösségeivel. Budapest, 2013. február 15.
Erdély.ma,

Kelemen Hunor: az erdélyi magyaroknak szükségük van a segítségre, a szolidaritásra, ám ennek mikéntjéről egyeztetnünk kell
Kelemen Hunor szövetségi elnök az erdélyi magyarság sorsát is befolyásoló politikai történésekről számolt be a Kárpát- medencei Magyar Képviselők Fóruma plenáris ülésén pénteken, Budapesten.
"Az elmúlt esztendőben embert próbáló időket éltünk át, ám két választás után elmondhatjuk, hogy minden próbálkozás ellenére, politikai értelemben életben vagyunk, életben maradtunk. Ez sokakat keserűséggel tölt el, értetlenül állnak a tények előtt és a harc folytatásáról nyilatkoznak. Nemcsak életben maradtunk, hanem sikerült megszereznünk azt a társadalmi támogatást, amely önkormányzati és parlamenti képviseletet biztosít az erdélyi magyarságnak. Vannak fájó veszteségeink, elvesztettük Szatmár és Maros megyét, valamint Szatmárnémetit. De növeltük helyi tanácsosaink számát, 19-cel több polgármesterünk van 2008-hoz képest, és szavazatszámban is többet kaptunk, mint négy évvel azelőtt. A parlamenti választásokon az RMDSZ elérte az 5 százalékot úgy, hogy hatalmas román felhajtóerő működött, és minden bejelentéssel, állásfoglalással ellentétesen volt magyar–magyar verseny. Mindezek ellenére a szövetség megszerezte a magyar szavazatok 89 százalékát, a magyar ellenpárt még csak a közelébe sem került egyetlen mandátumnak sem. Összegzésként, 2012 után erős önkormányzati és parlamenti képviseletet szerzett az RMDSZ, amellyel az erdélyi magyar nemzetközösség érdekeit védi" – számolt be az RMDSZ elnöke az elmúlt esztendő politikai eseményeiről.
Ezt követően Kelemen Hunor ismertette mindazokat a politikai döntéseket, amelyekről 2013-ban hoz döntést a román parlament.
"70 százalékos parlamenti többséggel nézünk szembe, amely döntést tud hozni nélkülünk minden kérdésben. Ebben az esztendőben Románia alkotmánymódosításra készül, át akarja alakítani a fejlesztési régiókat egy közigazgatási reform keretében, és új választójogi törvényt fogad el, amely 2016-tól kezdődően lép életbe. És eközben nap mint nap meg kell védenünk az eddig megszerzett jogainkat: közösségi szimbólumaink használatának jogát, az anyanyelv használatát és az oktatási rendszerben elért eredményeket. Mindezt olyan körülmények között, hogy a Szociál- Liberális Unió egy olyan parlamenti többséggel rendelkezik, amely a mi szavazataink nélkül is képes elfogadni bármilyen törvénytervezetet. Egy olyan többség ez, amelyben a magyarellenes indulatok, a nacionalista érzelmek jelen vannak, míg a román ellenzék végelgyengülésben szenved, és nemhogy a mi, de még a saját problémáira sem képes figyelni" – részletezte a szövetségi elnök.
"A közösségi szimbólumokkal kapcsolatosan szeretném megköszönni mindazoknak a szolidaritását, akik ezt önzetlenül tették, jó volt látni és érezni, hogy ilyen súlyos pillanatokban nem vagyunk egyedül. Ugyanakkor egy szerény és tiszteletteljes kéréssel is szeretnék a magyar politikai élet szereplőihez fordulni: minden segítségnyújtás előtt legalább egy pár órával próbáljunk meg egymással konzultálni. Nem árt, ha tudjuk, hogy segítség érkezik, nem árt, ha szólnak nekünk, hogy kapaszkodjunk meg, mert a mi ügyünk mellé állnak, és összehangoljuk cselekvési terveinket. Mert azt pontosan látnunk kell, hogy végső soron ezeket a problémákat nekünk kell otthon megoldanunk, és ebben a pillanatban nehezen tudunk olyan román partnereket találni, akik kiállnak mellettünk" – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor kitért ugyanakkor az európai polgári kezdeményezés fontosságára, ismertetve azt az együttműködési megállapodást, amelyet az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója kötött. Ennek mentén párbeszéd kezdődött az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács, valamint a Magyar Polgári Párt között.
A szövetség elnöke felszólalása végén felhívta a figyelmet, hogy a romániai régióátszervezés a legfontosabb politikai téma ebben a pillanatban az RMDSZ számára, mert fennáll annak a veszélye, hogy szétverjék a magyarság székelyföldi erejét.
Népújság (Marosvásárhely),

SZNT: legyen Székelyföld önálló közigazgatási régió!
Románia közigazgatási átszervezése egyre élesebben veti fel a kérdést, mi lesz Székelyföld jövője? Sajnos a közvélemény alakítói, – köztük vezető politikusok és a sajtó – nem állnak a helyzet magaslatán. A helyes kiindulási pont ugyanis nem az, hogy mit akar a kormány, vagy milyen alkalmi ötletekkel állnak elő a pártok tisztségviselői, hanem az, hogy mi az érintett közösség akarata. Székelyföld esetében az itt élő embereknek kell nyilatkozniuk, őszintén kifejezve azt, amire vágynak! Vannak és lesznek politikusok, akik arra próbálnak majd rábeszélni minket, aminek úgymond „realitása van”. A dolog könnyebbik végét ragadnák meg, és saját komfortérzésüket helyeznék előtérbe, mondván: „Olyat kérjetek, amit könnyebben elérünk.” Elfelejtik, és el akarják feledtetni, hogy Románia nemzetközi kötelezettségvállalásai, a hazai és a közösségi jog, de a nemzetközi jog is a közigazgatási határok megrajzolásánál az érintett közösségek akaratát tekinti irányadónak. Ezen túl a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló keretegyezmény, – amelynek Románia is részes állama – tiltja a nemzetiségi arányok megváltoztatását:
A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.
Hasonló előírásokat tartalmaz a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartája is.
Tudni kell azonban, hogy a nemzetközi jog nem védi meg azt, aki a jogait alkuba bocsátja. Ha mi magunk kérjük, hogy Székelyföld helyett Maros, Hargita és Kovászna megye legyen egy régió (függelék, 2. ábra), ha mi magunk kérjük, hogy ezt még Beszterce-Naszód megyével is megtoldják (függelék, 3. ábra), akkor nem a többségi hatalom, hanem saját gyarlóságunk áldozatai leszünk.
A Székely Nemzeti Tanács számára, a több mint 210 000 székelyföldi polgár által kifejezett közakaratnak megfelelően egyetlen változat fogadható el: a Gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés kijelölte Székelyföld határait, és ettől eltérni nem lehet!
Marosvásárhelyen, március tizedikén, a Székely Szabadság Napján tegyünk hitet együtt az egyetlen méltányos, a székelység érdekeivel és akaratával összhangban levő közigazgatási átalakítás mellett: legyen Székelyföld önálló közigazgatási régió!
Nyilvánítsuk ki együtt, hogy autonómiát akarunk Székelyföldnek!
Tiltakozzunk együtt a székely jelképek üldözése ellen!
Csak úgy lehetünk sikeresek, ha céltudatosak és egységesek vagyunk. Ha minden régióátrajzolási változat buktatóit, csapdáit megértjük, ha nem engedjük magunkat megtéveszteni, és következetesen ragaszkodunk ahhoz, hogy mindig azt kérjük, ami a közösségünk érdeke. Azt kérjük, amit a lelkiismeretünk diktál. Ehhez jogunk van, mi több kötelességünk, és egyben ez az egyetlen út egy méltányosabb, igazságosabb jövő, az autonómia felé. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Függelék Székelyföld és a közigazgatási átalakítás tervei
1. Székelyföld régió a Székely Nemzeti Tanács javaslata alapján. Létrehozása az autonóm Székelyföld megteremtésének elengedhetetlen előfeltétele. A magyarság részaránya a régión belül 73,5%.
2. Maros, Hargita és Kovászna megye együttesének számontartása Székelyföldként tragikus és veszélyes félreértés. Székely megyékről beszélnek a hívei, holott ezeket Nicolae Ceausescu hozta létre, épp azért, hogy rosszabb helyzetbe juttassa a székelyeket, mint amilyenben a Magyar Autonóm Tartományban éltek. Buta és káros elhitetni, hogy a Ceausescu féle megyehatárok sérthetetlenek. A magyarság részaránya a régión belül 57% Tiltakozzunk ez ellen is március tizedikén:
3. Maros, Hargita, Kovászna és Beszterce-Naszód megye. Az RMDSZ legutóbbi kompromisszumajánlata a román politikai elitnek. Úgy gondolják, ha a három megyés megoldást nem sikerült elfogadtatni, akkor meg kell próbálni egy olyan változatot, ahol a magyarság részaránya még kisebb. Mi több itt már egyenesen kisebbségben lennénk. A magyarság részaránya a régión belül 46%!
4. A kormány javaslata a fejlesztési régiókat tenné közigazgatási egységekké. Egyelőre megmaradnának a megyék, de hatásköreiket fokozatosan elsorvasztanák és a régiókra ruháznák. A Ponta terv a lopakodó jogfosztás iskolamodellje. A nemzetközi kötelezettségszegést kinyújtaná, elmosná, hogy azok se vegyék észre, akiket még az oly sovány megyei döntéshozatal esélyétől is megfosztanak. A tipikusan balkáni diktatúrák módszere a látszatra helyezni a hangsúlyt és félrevezetni világot. Románia ezzel felszámolná a 85%-ban magyar többségű Hargita, a 74%-ban magyar többségű Kovászna megyéket, de még Maros megye 39%-nyi magyar lakossága is hátrányosabb helyzetbe kerül, mivel a magyarság részaránya a régión belül mindössze 29%.
4. Az Unióban megbukott NUTS beosztását Romániának közigazgatási rangra emelné a kormány. Az egyetlen érv mellette a román közvélemény felé: a mi beolvasztásunk, Kovászna és Hargita megye elsorvasztása.
Erdély.ma,

SZNT: közösség akaratának kell kirajzolni a Székelyföld határát
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vasárnap közleményben tudatta, hogy a közösség akarata által kirajzolt Székelyföld számára kéri az önálló közigazgatási régió státust.
Az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett közlemény megállapítja, hogy Románia nemzetközi kötelezettségvállalásai, a hazai és a közösségi jog, de a nemzetközi jog is az érintett közösségek akaratát tekinti irányadónak a közigazgatási határok megrajzolásánál. Az SZNT idézi a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, amelynek elfogadásával Románia is vállalta, hogy tartózkodik az olyan intézkedésektől, amelyek a kisebbségek által lakott területeken megváltoztatják az etnikai arányokat.
Az SZNT emlékeztetett arra, hogy a Székelyföld határait a 2006-os gyergyóditrói székely nemzetgyűlés rögzítette. "Ha mi magunk kérjük, hogy Székelyföld helyett Maros, Hargita és Kovászna megye legyen egy régió, ha mi magunk kérjük, hogy ezt még Beszterce-Naszód megyével is megtoldják, akkor nem a többségi hatalom, hanem saját gyarlóságunk áldozatai leszünk" - állapította meg az SZNT. A tanács hozzátette: "a nemzetközi jog nem védi meg azt, aki a jogait alkuba bocsátja".
A közlemény a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyes politikusainak a közelmúltban tett kijelentéseire reagál, amelyek szerint az is elfogadható megoldás lenne, ha a három székelyföldi megye Beszterce-Naszód megyével alkotna közös régiót.
A közlemény térképeken is bemutatja a Székelyföldet magába foglaló régió eddig felmerült terveit. Az SZNT által megjelölt terület Székelyföld történelmi területét tartalmazza, melyhez az ezzel szomszédos magyar többségű településeket is odasorolták. Az így megjelölt területen 73,5 százalékos a magyarság aránya. Az SZNT arra buzdította híveit, hogy a március 10-re tervezett marosvásárhelyi nagygyűlésen is erre a területre kérjék a közigazgatási régió státust.
A székelyföldinek tekintett Hargita, Kovászna és Maros megyében az SZNT által közölt adatok szerint 57 százalék a magyarok aránya. Ha e három megye Beszterce-Naszóddal alkotna közös régiót, a magyarság részaránya 46 százalékra csökkenne, ha pedig - a kormány szándékainak megfelelően - Brassó és Szeben megye is e régióhoz tartozna, a magyarság már csak 29 százalékot tenne ki a régióban.
Az MTI kérdésére Izsák Balázs elmondta, azért nem tartja a három megye által kirajzolt Székelyföld régiót sem elfogadhatónak, mert annak idején a megyéket is a magyarok ellen találták ki. Felidézte, hogy 1968-ban a korábbi magyar autonóm tartományt három megyére osztották, és e megyékhez román vagy szász lakosságú kisrégiókat is csatoltak, hogy rontsák a magyarok arányát.
Kolozsvár, 2013. február 17., vasárnap
MTI

Felváltva függesztenék ki a megyezászlókat a román parlamenten
Felváltva függesztenék ki a 41 romániai megye zászlóit a bukaresti parlament épületén, Románia és az Európai Unió lobogójának társaságában – közölte kedden az MTI-vel Viorel Hrebenciuc, a házbizottság alelnöke.
Hétfőn a házbizottság úgy döntött: a román képviselőház nem reagál arra, hogy a magyar Országházra kitűzték a székely zászlót, mert az nem a román jelképrendszer része. Ugyanakkor Valeriu Zgonea házelnök azt javasolta, hogy a bukaresti parlament előtt függesszék ki az ország megyéinek jelképeit. Mint mondta, oltyánként büszkeséggel töltené el, ha Dolj megye zászlaját a parlamenten látná. Hozzátette, hogy Hargita és Kovászna megyének – Románia két magyar többségű megyéjének – is van a román állam által jóváhagyott zászlaja, illetve címere.
Viorel Hrebenciuc kedden úgy pontosított, hogy mindegyik megye zászlaja megszabott ideig, például két hétig lenne kifüggesztve, a román és az uniós zászló mellett. Seres Dénes háznagy az MTI-nek elmondta, a házbizottság támogatta a házelnök váratlan javaslatát, de a részletekről nem beszéltek. Az MTI felvetésére hozzátette, nem hiszi, hogy a házbizottság tagjai tisztában voltak azzal, hogy így – Hargita megye jelképeként – a vitatott székely zászló is kikerülhet a román parlamentre.
A világoskék tónusú, hosszanti arany sávot, valamint a holdat és a csillagot ábrázoló székely zászlót 2004-ben a Székely Nemzeti Tanács fogadta el saját szimbólumaként. A lobogó oly sikeresnek bizonyult, hogy az SZNT 2009-ben tartott székelyföldi önkormányzati nagygyűlésén az egész Székelyföld szimbólumává nyilvánították.
A jelkép 2009-ben a romániai közigazgatás egyik hivatalos jelképévé is vált azáltal, hogy a Hargita megyei közgyűlés határozatba foglalta, hogy a székely zászló a megye jelképe. A történelmi Háromszéket magába foglaló Kovászna megye közgyűlése egy ettől eltérő – a székely heraldikai elemeket szintén tartalmazó – zászlót fogadott el megyezászlóként.
A Maros megyei táblabíróság tavaly szeptemberben jogerősen megsemmisítette a Hargita megyei önkormányzat egyik 2009-ben hozott határozatát, amellyel a megye jelképévé tették a székely zászlót. Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke szerint a bírósági indoklás közzétételéig, illetve amíg meg nem jelenik a végzés a hivatalos közlönyben, Hargita megye törvényes jelképe a székely zászló.
A politikus korábban az MTI-nek elmondta: az európai helyi autonómiák chartája és Románia helyi közigazgatási törvénye is lehetővé teszi, hogy a megyék meghatározzák saját jelképeiket, ezért folytatni akarják a jogi küzdelmet a székely lobogó elismertetéséért.
MTI
Erdély.ma,

Tüntetésre húzódozva, kormányba igyekezve (Merre tart az RMDSZ?)
Az RMDSZ nem lehet társszervezője a marosvásárhelyi autonómiatüntetésnek, mert úgy véli, az pártpolitikai üggyé vált, és eltolódott az EMNP irányába, de a kézdiszéki polgármesterekkel együtt Tamás Sándor is jelen lesz a március 10-i nagygyűlésen – ezt nyilatkozta a felső-háromszéki polgármesterek találkozóján, amelyen részt vett a tüntetést kezdeményező Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs is. A Kézdialmáson tartott munkaülésen emellett szó esett a pályázati kiírásokról és a közelgő március 15-i ünnepségekről is. Az ülést megelőzően Izsák Balázs négyszemközt beszélgetett Tamás Sándorral, majd közösen ismertették a tervezett tüntetéssel kapcsolatos elképzelésüket. Több polgármester azon a véleményen volt, hogy az SZNT-nek egyedül és nem egy politikai párttal közösen kellett volna megszerveznie az autonómiatüntetést. Izsák Balázs elmondta: azt szeretnék elérni, hogy a térség lakói – nemzetiségtől függetlenül – jobban éljenek, és saját kezükbe vehessék sorsuk irányítását, példaként a dél-tiroli modellt említette. Tamás Sándor kifejtette, bár az RMDSZ háromszéki szervezete nem társszervezője a rendezvénynek, igyekeznek minden segítséget megadni, hiszen Székelyföld autonómiáját ők is rendkívül fontosnak tartják. Molnár István, Kézdialmás polgármestere az összefogás fontosságára hívta fel a jelenlevők és a két politikus figyelmét. Ezt követően vetített képes előadáson ismertették a pályázati lehetőségeket. Bartha János mérnök, a kézdivásárhelyi városháza pályázatíró irodájának munkatársa a közeljövőben kiírandó európai uniós pályázati lehetőséget ismertetett, amelyhez 10–15 önkormányzat társulása szükséges. A megyei önkormányzat elnöke a községi elöljárók kérésére elmondta: jövő csütörtökre hívja össze a megyei közgyűlést, ekkor szavaznak az idei költségvetésről. Előző nap Borbély László jelenlétében a háromszéki polgármesterekkel tartanak találkozót. Azok a községek kapnak több pénzt, amelyeknek pályázataik vannak – hangsúlyozta –, a megyei tanács hozzájárul az önrész kifizetéséhez. Tamás azt is elmondta, hogy Háromszéken húsz község várja uniós vagy más nemzetközi, illetve a román kormány által finanszírozott pályázatai eredményét. A találkozón jelen levő Olosz Gergely szenátor azt taglalta, hogy a jelek szerint az RMDSZ hamarosan kormányra kerül, hiszen egyre mélyül az ellentét a kormánykoalíciót alkotó két nagy párt között. Sajnos, az államapparátus is teljesen lebénult – mondotta a honatya –, senki nem mer tenni semmit. A parlamenti munka is akadozik, országszerte teljes fejetlenség uralkodik, ilyen káosz, mint amilyen most uralkodik, még nem volt – fűzte hozzá. Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere a március 15-i rendezvények kapcsán elmondta, hogy a város díszmeghívottja Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes lesz, aki huszárok és kézdiszéki polgármesterek kíséretében lóháton vonul végig a Gábor Áron téren, majd közösen állnak díszőrséget az ágyúöntő hős szobránál. A tervezett forgatókönyv szerint az ünnepség nem tart többet egy óránál.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Az RMDSZ nem vesz részt a március 10-i marosvásárhelyi autonómia-tüntetésen
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem vesz részt a március 10-i marosvásárhelyi tüntetésen - jelentette be Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szombaton a szövetség döntéshozó testületének marosvásárhelyi ülésén.
Korábban a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) javasolta, legyen március 10. a Székely Szabadság Napja, és erre a napra a Székelyföldnek területi autonómiát követelő demonstrációt hirdetett Marosvásárhelyre. A kezdeményezéshez az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) is csatlakozott.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke szombaton kijelentette: a magyar szabadság napja - március 15. - a székelyeké is, és a székelyeknek is a legfontosabb a piros-fehér-zöld zászló.
Kifejtette, az RMDSZ sokéves küzdelme áll amögött, hogy 1997 óta a román államfők és miniszterelnökök is köszöntik a magyar közösséget március 15-én, és hogy 2002 óta az erdélyi magyarok szabadon használhatják ünnepeiken a piros-fehér-zöld lobogót. Hozzátette, nem akarja szembeállítani ezt egy regionális közösség fontos jelképével - a székely zászlóval - , de fontosabb üzenetnek tartja, hogy "egy a zászló". Ezért azt javasolja, az RMDSZ ne vegyen részt a megmozduláson.
Kelemen Hunor - hivatali elődje felszólalása után - közölte: ezt az álláspontot támogatták az RMDSZ szűkebb vezető testületei is.
"Az RMDSZ nem lesz az SZNT, vagy az EMNP utánfutója. Ezt a tüntetést nem mi szervezzük, ezért nem veszünk részt" - jelentette ki az RMDSZ elnöke. Hozzátette, egy ilyen megmozdulás nem segíti, hanem rontja Székelyföld autonómiájának esélyeit.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombaton elfogadta a Csíkszeredában május 25-én megtartandó 11. RMDSZ kongresszus előkészítésének menetrendjét.
Az SZKT határozatot fogadott el arról is, hogy 2013-at Bethlen Gábor, illetve Kós Károly emlékévvé nyilvánítja - Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választásának 400. és Kós Károly születésének 130. évfordulója alkalmából.
Marosvásárhely, 2013. február 23., szombat (MTI) -

Távolmaradók
Aki nincs velünk, az nincs – így értelmezhető az RMDSZ döntése, miszerint nem vesz részt azon a március 10-ei autonómiatüntetésen, amelyet a Székely Nemzeti Tanács hívott össze Marosvásárhelyre.
Az érv – miszerint az RMDSZ nem lehet az SZNT vagy az EMNP utánfutója, és mivel a tüntetést nem ő szervezi, nem vesz részt rajta – az infantilizmus határát súrolja, hiszen az szűrhető le belőle, hogy talán nem lenne ellenére egy ilyen megmozdulás, de mivel az ötlet más fejéből pattant ki, az erdélyi magyarság önrendelkezése inkább le van sajnálva.
Mindez legalábbis visszás annak nyomán, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök „meghekkelte” a nemzeti liberálisok tisztújító kongresszusát, és a jelkép elleni romániai hisztéria közepette székely zászlót ajándékozott Crin Antonescu pártelnöknek. Bár azt is érdemes megjegyezni, hogy az önrendelkezéshez mindegyik gesztus – azaz a zászlóajándékozás és a tüntetés is – nagyjából ugyanolyan kevéssé hatékonyan járul hozzá. Az RMDSZ vezetőinek viselkedéséből az olvasható ki, hogy félszájjal kiállnak ugyan a magyar közösség autonómiája és szimbólumainak használata mellett, de az önrendelkezés melletti tömegmegmozdulások már nem szimpatikusak, mivel a szövetség illetékesei térdelőrajtban várják a kormányszereplésre való felkérést arra az esetre, ha a kormánykoalíció pártjai között kenyértörésre kerülne sor. Ezért jelzik, hogy ők a jó, „háziasított” magyarok, akik a csúnya, „radikális” magyarokkal ellentétben mérsékeltebbek, és a prioritás számukra néhány tucatnyi kormányzati és kormányzat közeli tisztség megszerzése. Nem mintha az állandó tüntetgetés hatékonyabb volna. Egy helyszínre korlátozott, néhány politikus számára szereplési lehetőséget biztosító, de egyébként kevés résztvevőt megmozgató, eredménytelen hétvégi tömegdemonstrációkból már eleget szerveztünk. (Ami nem jelenti azt, hogy az RMDSZ mostani magatartása nem káros, legalább jelezni kéne Bukarestnek , hogy egységesen akarjuk az önrendelkezést.) Ha már mozdulni akarunk, azt minden erdélyi és partiumi településen egyszerre kellene, összmagyar szinten, igazi tömegerőt felmutatva. Ellenkező esetben sohasem vesznek komolyan. És ha nem sikerül az egységes fellépés, akkor joggal.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Az RMDSZ nem tüntet (Szövetségi Képviselők Tanácsa)
Az RMDSZ nem vesz részt a március 10-i marosvásárhelyi tüntetésen – jelentette be Kelemen Hunor elnök szombaton a szövetség döntéshozó testületének marosvásárhelyi ülésén. Nem akarnak az SZNT és az EMNP utánfutójává válni, ők a szülőföldön maradásért dolgoznak, és azon lesznek, hogy az alkotmánymódosítás során a romániai magyarságot államalkotó tényezőnek nyilvánítsák – ígérte.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke az SZKT ülésén kijelentette: a magyar szabadság napja – március 15. – a székelyeké is, és a székelyeknek is a legfontosabb a piros-fehér-zöld zászló. Kifejtette, az RMDSZ sokéves küzdelme áll a mögött, hogy 1997 óta a román államfők és miniszterelnökök is köszöntik a magyar közösséget március 15-én, és hogy 2002 óta az erdélyi magyarok szabadon használhatják ünnepeiken a piros-fehér-zöld lobogót. Hozzátette, nem akarja szembeállítani ezt egy regionális közösség fontos jelképével – a székely zászlóval –, de fontosabb üzenetnek tartja, hogy „egy a zászló”. Ezért azt javasolja, az RMDSZ ne vegyen részt a megmozduláson. Kelemen Hunor – hivatali elődje felszólalása után – közölte: ezt az álláspontot támogatták az RMDSZ szűkebb vezetőtestületei is. „Az RMDSZ nem lesz az SZNT vagy az EMNP utánfutója. Ezt a tüntetést nem mi szervezzük, ezért nem veszünk részt” – jelentette ki. Hozzátette: egy ilyen megmozdulás nem segíti, hanem rontja Székelyföld autonómiájának esélyeit.
Ellenzékben Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai beszámolójában hangsúlyozta, az RMDSZ a szülőföld megőrzéséért dolgozik, nem támogat az erdélyi magyarságot megosztó, a szülőföld feladásával számoló szórványstratégiát. Az RMDSZ elnöke ily módon reagált Szász Jenő szavaira, aki a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának”, „önkéntes területfeladásának” a lehetőségét vetette fel. Kelemen Hunor rámutatott: az RMDSZ szórványkollégiumok és a szórvány-Székelyföld partnerség működtetésével segíti a kisebbségben élő magyarok identitásának megőrzését, elköltöztetésük ötletét felelőtlennek tartja.
„A legutóbbi SZKT-n még létezett egy halvány reménysugár a szövetség kormányzati szerepére. Ez azóta szertefoszlott, most pedig arra vagyunk berendezkedve, hogy ellenzékből politizáljunk, és egy olyan 70 százalékos többséggel rendelkező kormánykoalícióval állunk szemben, amelynek a mi szavazatainkra nincs szüksége. Így kell megőriznünk eddig megszerzett jogainkat, és meg kell próbálnunk tágítani ezek körét” – kezdte felszólalását a szövetségi elnök. Kifejtette: az RMDSZ-nek az a feladata, hogy az erdélyi magyarság érdekeit érvényesítse az alkotmánymódosításnál, a közigazgatási átszervezésnél. Az alkotmánymódosítás során fontosnak tartják a képviselőház és a szenátus hatásköreinek szétválasztását, korlátozni kell a sürgősségi kormányhatározatok és a felelősségvállalás általi döntéshozatalt, és az RMDSZ kitart az 1-es cikkely módosítása mellett, amelyből a nemzetállamra vonatkozó kifejezést szeretné kivenni, mert az nem felel meg a romániai valóságnak, a nemzeti kisebbségeket pedig államalkotó tényezőként akarják elismertetni – sorolta elképzeléseiket Kelemen Hunor. „A jelenlegi nyolc fejlesztési régió egy csődtömeg” – jelentette ki az idén esedékes régióátszervezés kapcsán, kiemelte: az RMDSZ szakértői több tervezetet is készítenek, amelyeket az önkormányzati tanácsok együttes tanácskozásán mutatnak be március elején, a szövetség pedig csak egy széles körű egyeztetés után hoz politikai döntést.
Üzenetek Budapestnek
„Arról, ami a székely zászló kitűzése kapcsán történt, még nem tudjuk eldönteni, hogy használt vagy ártott nekünk. Nem tudjuk, hogy a magyarországi politikusok nyilatkozatai eredményesebbek-e, mintha diplomáciai úton folytattak volna párbeszédet. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ennek kapcsán tereljük vissza a normalitás talajára a történéseket. A segítségnyújtást ebben az ügyben köszönjük, ha az szolidaritásból és önzetlenségből fakad, de ennek ellenére nem árt, ha szólnak nekünk, kapaszkodjunk meg, mert segítség érkezik” – hangsúlyozta a szövetségi elnök. Hozzátette: egyetlen rossz politikai pillanat elég ahhoz, hogy olyan törvények szülessenek meg, amelyek korlátozzák a magyar nyelv használatát vagy a kettős állampolgárok státusát, ilyenekről szó esett a székely zászló körül kialakult, mesterségesen gerjesztett vitában.
Budapestnek üzent Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke is: „Engem nem nagyon érdekel az, hogy jövőre a magyarországi választásokon melyik párt kap több szavazatot Erdélyben. Minket az kell érdekeljen, hogy ne gyűrűzzön be a magyarországi kampány ide, és ne rontsa a közhangulatot, és legyen jó eredményünk az európai parlamenti választásokon” – mondta az RMDSZ politikai alelnöke.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa megszavazta az RMDSZ XI. Kongresszusa szervezésére vonatkozó határozatot, továbbá a 2013-as évet Bethlen Gábor- és Kós Károly-emlékévvé nyilvánította, illetve döntött a XI. kongresszus csíkszeredai helyszínéről. Az SZKT szombati ülésén átadták a 2012-es évre odaítélt Ezüstfenyő-díjakat. Évről évre azok a tisztségviselők kapják meg a kitüntetést, akik „jelentős erőfeszítéseket tesznek a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért”. A kitüntetettek között volt, post mortem Lőrincz Zsigmond, Kovászna tavaly ősszel elhunyt polgármestere is. A díjat a család megbízásából Tamás Sándor vette át.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Részt vesz az autonómiatüntetésen a háromszéki RMDSZ
A háromszéki RMDSZ vezetők és polgármesterek részt vesznek a március 10-i, marosvásárhelyi autonómiatüntetésen és a demonstráció szervezésében is besegítenek – szögezte le hétfői sajtótájékoztatóján Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei szervezetének elnöke.
A politikus annak ellenére tette ezt a bejelentést, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) hétvégi ülésén Kelemen Hunor szövetségi elnöke közölte: az RMDSZ sem szervezőként, sem társszervezőként nem vesz részt a rendezvényen.
Tamás Sándor azzal érvelt, hogy erről nem született testületi határozat az SZKT ülésén. Így jómaga, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, illetve több háromszéki RMDSZ-es elöljáró is elmegy a marosvásárhelyi megmozdulásra, bár nem értenek egyet azzal, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt, akárcsak novemberben a sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetést, a március 10-i demonstrációt is megpróbálja kisajátítani.
„Ez nem korrekt dolog, de a megmozdulásra elmegyünk és a helyi szervezésben is részt veszünk" – magyarázta Tamás Sándor, aki elmondta, hogy a múlt héten a kézdiszéki polgármesterek találkozóján jelen volt Izsák Balázs, az SZNT elnöke, akivel egyeztettek erről. Ezt erősítette meg az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke, Antal Árpád is, aki lapunknak elmondta, hogy eddig is támogatott minden autonómiához kapcsolódó kezdeményezést, és jelen lesz a március 10-i, marosvásárhelyi tüntetésen is.
Kelemen: a tüntetés rontja az autonómia esélyeit
Korábban a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) javasolta, legyen március 10. a Székely Szabadság Napja, és erre a napra a Székelyföldnek területi autonómiát követelő demonstrációt hirdetett Marosvásárhelyre. A kezdeményezéshez az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) is csatlakozott.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke az SZKT ülésén kijelentette: a magyar szabadság napja - március 15. - a székelyeké is, és a székelyeknek is a legfontosabb a piros-fehér-zöld zászló. Kifejtette, az RMDSZ sokéves küzdelme áll amögött, hogy 1997 óta a román államfők és miniszterelnökök is köszöntik a magyar közösséget március 15-én, és hogy 2002 óta az erdélyi magyarok szabadon használhatják ünnepeiken a piros-fehér-zöld lobogót. Hozzátette, nem akarja szembeállítani ezt egy regionális közösség fontos jelképével - a székely zászlóval - , de fontosabb üzenetnek tartja, hogy "egy a zászló". Ezért azt javasolja, az RMDSZ ne vegyen részt a megmozduláson.
Kelemen Hunor - Markó felszólalása után - közölte: ezt az álláspontot támogatták az RMDSZ szűkebb vezető testületei is. "Az RMDSZ nem lesz az SZNT, vagy az EMNP utánfutója. Ezt a tüntetést nem mi szervezzük, ezért nem veszünk részt" - jelentette ki az RMDSZ elnöke. Hozzátette, egy ilyen megmozdulás nem segíti, hanem rontja Székelyföld autonómiájának esélyeit.
Kovács Zsolt
Maszol.ro,

Árulás
Bebizonyosodott ismét – sajnos, immár sokadszor – az RMDSZ árulása. Csúcsvezetői számára a kampányokban hangoztatott autonómia nem több egyszerű szavazatszerző szlogennél, s mivel nem közelednek választások, még a látszatcselekvést sem mímelik.
Pedig mindenféle politikai logikát felülír a Markó Béla által mutatott irány, Székelyföld, az önrendelkezés félresöprésére nehéz józan magyarázatot találni. Vezetheti sértettség, hatalmi gőg, arrogancia, kormányba vágyódás, saját bőrük féltése – legyen bármi, árulásnak hat, a legfontosabb célok megtagadásának. Az autonómia tehát nem téma számukra, de még az annak helyettesítésére kitalált székelyföldi régió is egyre kevésbé. Tulajdonképpen meg sem kezdődött az érdemi vita Románia regionális felosztásáról, de a magyar képviselet szószólói már tálcán kínálják az önfeladás alternatíváit, válasszuk a kisebb rosszat felkiáltással hol Beszterce-Naszód megyét, hol Brassót csatolnák a székely megyékhez. Még csak készülnek az ígért szakértői tanulmányok, a kormány indoklásai sem jelentek meg, de mi kompromisszumra készek vagyunk, s gondoskodunk róla, hogy percig se kelljen aggódniuk a hatalom birtokosainak. Az RMDSZ kihátrált a márciusi 10-i autonómiatüntetés mögül, álságos indokokra hivatkoznak, s az érv, hogy nem csatlakozhatnak más politikai szervezetekhez, egyenesen nevetséges, hiszen éppen az lett volna a lényeg, hogy minden politikai mozgalom közösen sorakozzék fel az ügy mellé. Ez volt a közképviseletként kezdeményező SZNT célja, bíztak benne, kampányok múltával a politikum is felnőttként viselkedik, s felismeri a lehetőséget. Erőt, egységet kellett volna, lehetett volna sugározni, hogy lássa a román hatalom: velünk nem lehet bármit elművelni, ha ellenünkre szabják a régiókat, módosítják az alkotmányt, akkor számítaniuk kell arra, hogy tömegek, tízezrek vonulnak utcára. A jelek szerint erődemonstrációnk elmarad, s hogy az RMDSZ miért nem tartja fontosnak az utca erejét segítségül hívni, arra egyetlen magyarázat lehet: már nem közösek céljaink. Mi megmaradni, sőt, gyarapodni akarunk szülőföldünkön, s ehhez szükségünk van az autonómiára – ők megfelelnének Bukarest elvárásainak, így óvatos duhajként kis célokat határoznak meg: a megszerzett jogok megtartását, az államalkotó nemzet státuszának megszerzését stb. Legfennebb kicsik mernek lenni, pedig nyilvánvaló: a hatalomnak nincs rájuk szüksége, s a kormánykoalíció recsegése-ropogása is csak hiú ábránd, esetleg vidéki polgármestereiket akarják ezzel áltatni. Mégis, miért hát ez az óvatosság? A szövetség jelenlegi irányítói, meghatározó vezetői közül sokaknak vaj van a fején, elfektetett vizsgálatok, korrupciós vádak. Vajon nem csupán saját bőrüket mentik, miközben a magyar közösség bőrét viszik vásárra?
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),