Viharban is fellobbant a remény lángja (Székelyföld autonómiájának Napja)
Kiolthatja a gyertyákat, fáklyákat, akadályozhatja az őrtüzek fellobbanását a viharos szél és eső, de lelkünkben az autonómia és szabadság lángját nem tudja kioltani – hangzott el tegnap Sepsiszentgyörgyön Székelyföld autonómiájának napján a turulszobornál tartott rendezvényen. A zuhogó eső, erős szél dacára mintegy kétszázan hallgattak a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívó szavára és vonultak ki gyertyákkal, fáklyákkal, székely zászlóval kinyilvánítani autonómiaigényüket.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke felidézte, hogy az elmúlt években október végén az SZNT kezdeményezésére került sor a székelyek nagy menetelésére, a következő esztendőkben pedig Székelyföld határait világították ki, így született döntés, hogy ezentúl október utolsó vasárnapja legyen Székelyföld autonómiájának napja. „Idén délelőtt imádságokkal, este pedig gyertyákkal, fáklyákkal, őrtüzekkel hoztuk a román hatalom és a nagyvilág tudomására, hogy nem mondunk le jogos követelésünkről, Székelyföld autonómiájának eléréséről, és nem hagyjuk, hogy a közigazgatási átszervezés leple alatt feldarabolják Székelyföldet” – fogalmazott Gazda Zoltán. Véleménye szerint az elmúlt időszak nemzetközi eseményei is jelzik Románia kormányának, ha nem indítják el a tárgyalásokat Székelyföld képviselőivel, súlyos helyzet alakulhat ki. „Nem lehet, nem szabad a népek önrendelkezésével játszani” – hangsúlyozta. Egy katalán függetlenségi harcos szavait idézte: a szabadság nem száll le a néphez, a népnek kell felemelnie magát hozzá. Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott nem lehetett jelen a sepsiszentgyörgyi rendezvényen, üzenetét Ferencz Csaba olvasta fel. Fontosnak nevezte az őrtüzek gyújtását, a figyelem felkeltését, hogy a székelység is elérhesse azt, ami más európai népeknek jár. Európának és az érintett államoknak rá kell eszmélniük végre, hogy nem hunyhatnak szemet az őshonos kisebbségek jogos önigazgatási törekvései fölött, mivel hosszú távon az autonómia a békés megoldás, a biztonság záloga. Szili Katalin üzenetében kiemelte: nagyon fontos a belső egyetértés, hogy a tárgyaló felek egységben lássák a magyarságot. „Aki nem tudja, merre hajózik, annak nincs jó szél. Mi tudjuk, hová hajózunk, céljaink közösek: a magyarság megmaradása, boldogulása, biztonsága, önigazgatása elérése” – mondotta, üzenete végén pedig reményét fejezte ki, hogy egyszer ezen őrtüzek gyújtását majd az autonómia ünnepeként tartják számon. Izsák Balázs, az SZNT elnöke kiáltványukat olvasta fel. Ebben leszögezik: a Székelyföld autonómiájának napján összegyűlt székelyek ismételten kinyilvánítják akaratukat Székelyföld területi autonómiája iránt. Szükségesnek tartják a párbeszédet, és elégedetlenek a román kormány ezt elutasító magatartása miatt. „Európában megmozdult a föld. Egyre több régió vagy önálló állammal nem rendelkező közösség fejezi ki az önrendelkezés iránti akaratát. Legyen szó akár függetlenségről, akár államon belüli önrendelkezésről, a nemzetközi közösségnek felül kell vizsgálnia az önrendelkezési jog merev és elavult értelmezését, amely szerint ez a jog kizárólag csak az államok népességét illeti meg” – áll az elhangzott kiáltványban. Imádságot az autonómiáért Kovács István unitárius lelkész mondott. Jelképesnek, küzdelmünkhöz hasonlónak nevezte a gyertyákat kioltó, ernyőket kicsavaró viharos szelet. „Megállíthatatlan az élni akarás, a hit teremtő erő, és autonómiánk is a reményünk, a hitünk által válik valósággá – mondotta. Ezt a hitet nem tudja elvenni tőlünk senki, ez az a bennünk lévő láng, amely kiolthatatlan, és ezért állunk itt ilyen ellenszélben is. Imádkoznunk, cselekednünk kell, hogy ez a lelkünkben lévő remény a talpunk alatt, ezen a földön valósággá, autonómiává váljék.” Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

SZÉKELYFÖLD Száz székelyföldi helyszínen égtek az őrtüzek az autonómiáért
A viharos széllel és esővel dacolva tüntettek vasárnap este Székelyföld-szerte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására a térség területi autonómiájáért.
A sepsiszentgyörgyi turulszobor előtti téren a tüntetés szervezői mécsesekből rakták ki Székelyföld körvonalát, és többen fáklyát gyújtottak, de a viharos szél és a sűrű eső eloltotta a nyílt lángokat. A sepsiszentgyörgyi helyszínen Izsák Balázs SZNT-elnök székely és katalán zászló mellett olvasta fel a tüntetés kiáltványát, amely valamennyi tüntetési helyszínen elhangzott. A dokumentum szerint Európában „megmozdult a föld”, egyre több régió, vagy önálló állammal nem rendelkező közösség fejezi ki az önrendelkezés iránti akaratát. „Legyen szó akár függetlenségről, akár államon belüli önrendelkezésről, a nemzetközi közösségnek felül kell vizsgálnia az önrendelkezési jog merev és elavult értelmezését, amely szerint ez a jog kizárólag csak az államok népességét illeti meg” – olvasható az MTI által ismertetett dokumentumban.
A tüntetéseken összegyűltek nevében fogalmazott kiáltvány ismét kinyilvánította a Székelyföld területi autonómiája iránti igényt.
A dokumentum révén a tüntetők elégedetlenségüknek adtak hangot a román kormány párbeszédet elutasító magatartása miatt, és megerősítették ragaszkodásukat a nyolc székely széket és a 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé.
A párbeszéd szükségességét hangoztatta beszédében Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke is, megjegyezvén, hogy míg az olasz kormány késznek mutatkozott a tárgyalásokra a nagyobb autonómiát kérő és ezt népszavazással nyomatékosító Veneto és Lombardia tartományokkal, addig a spanyol kormány elzárkózik attól, hogy párbeszédet folytasson a katalán nép képviselőivel. Tanulságként üzente a román kormánynak, hogy a párbeszéd elutasítása az indulatok felkorbácsolását eredményezi. A turulszobor mellett mondott imájában Kovács István unitárius lelkész megállapította, ha a szél el is oltotta a mécseseket, a mostoha körülmények nem olthatják el a szabadságvágy lángját, amelyet magukban hordoznak a székelyföldi emberek.
A megmozduláson felolvasták Szili Katalin levelét, amelyben a miniszterelnöki megbízott arra figyelmeztetett, hogy Európa nem tekinthető valódi értékközösségnek, míg egyes európaiakat megillet az autonómia, másokat pedig nem. Szili Katalin reményét fejezte ki, hogy az október utolsó vasárnapján gyújtandó őrtüzek valamikor a már kivívott autonómia ünnepei lesznek. Az SZNT közlése szerint mintegy száz székelyföldi helyszínen gyűltek össze vasárnap este őrtüzeket gyújtani, és kinyilvánítani a székelység autonómiaigényét. Krónika (Kolozsvár)

Küzdeni kell az autonómiáért
Székelyföld autonómiájának napján Sepsiszentgyörgy központjában és határában is fellobbantak a reménység lángjai, jelezvén, a székelyek szabadságvágyát az időjárás viszontagságai és a hatalom packázásai sem tudják elfojtani.
A rendezvény nyitányaként meghirdetett időpontban mintegy százan gyűltek össze a megyeszékhely szívében emelkedő turulszobornál, hogy a kezükben szorongatott magyar, székely és katalán zászlókat csattogtató széllel, valamint zuhogó esővel dacolva hangot adjanak autonómiakövetelésüknek. Szabó Fruzsina diáklány szívfacsaró, de a helyzethez illő kesergője után Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke köszöntötte Izsák Balázs SZNT-elnököt és az egybegyűlteket, osztotta meg gondolatait.
Ennek során számba vette autonómiaküzdelmünk legfontosabb állomásait, majd a kiszélesítése érdekében Észak-Olaszországban megszervezett népszavazás, illetve a katalán függetlenségi nyilatkozat fényében rámutatott annak nemzetközi összefüggéseire is. Ugyanakkor felszólította Románia kormányát, hogy ne a helyzet elmérgesedéséhez vezető elutasító spanyol, hanem a párbeszédet választó olasz példát kövesse, és kezdjen tárgyalásokat Székelyföld területi autonómiájáról. Szerinte ugyanis „nem lehet, s nem szabad a népek önrendelkezésével játszani, mert egy lopott területekből összekovácsolt országban ez bármikor visszaüthet!”
A továbbiakban a nemtörődömség veszélyére hívta fel a székelyek figyelmét, mert ezzel bátorságra gerjesztik a letaposóikat, akik viszont elszánt tömeg láttán megfontolják, miként cselekedjenek. Még akkor is „ha gyűlölnek, szét akarnak szabdalni, földbe akarnak döngölni, és el akarnak űzni a szülőföldünkről minket. Megfontolják, mert félnek, hogy egyszer valahol szóba kerül a lopott országrész.”
Végezetül pedig arra figyelmeztetett, hogy „mi, magyarok ajándékba semmit nem kapunk, mindenért meg kell küzdenünk, többnyire a nagyvilág ellenszelével szemben. Így vagyunk Székelyföld autonómiájával is. Tegyünk meg mindent, hogy érjük el ezt a célt, mely egyetlen garanciája megmaradásunknak, s térségünk gazdasági felemelkedésének. Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!” – zárta felszólalását a széki elnök.
Dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott levélbe foglalt üzenetét Ferencz Csaba, a SZNT országos alelnöke olvasta fel. A rendezvény a résztvevők nevében megfogalmazott és Izsák Balázs által felolvasott kiáltvány jóváhagyásával, Kovács István unitárius lelkész áldásával, valamint közös imával és himnuszaink eléneklésével zárult.
A turulszobornál történtekkel egy időben, Csákány László, a Szemerja–Görgő Közbirtokosság, valamint Fazakas Péter, a Szilaj Hagyományőrző Egyesület elnöke szervezésében a Pacén is őrtüzet gyújtottak. A kezdeményezéshez közel százan csatlakoztak. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Izsák Balázs: Európában megmozdult a föld
Az önrendelkezési jogok bővítését ellenző európai államok ijedezhetnek vagy fenyegetőzhetnek, de akkor is kötelesek tudomást venni a területükön élő nép- vagy lakossági csoportok követeléseiről – véli interjúnkban Izsák Balázs, aki harmadik alkalommal is elnyerte a Székely Nemzeti Tanács elnöki tisztségét.
– Újraválasztása a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) élére nem sikerült olyan simán, mint az várható lett volna. Meglepték a bírálatok, illetve a kihívójára és önre adott voksok közötti minimális eltérés?
– Nem lepett meg, hiszen az elmúlt évek során több belső ellenzéki csoporttal is nézetkülönbségbe kerültem. Számos vitát folytattam, és kiderült, hogy egyikünk sem tudta meggyőzni a másikat. Innen erednek az ellenszavazatok. Ha az ember ragaszkodik alapvető elveihez, rendelkeznie kell annyi méltósággal, hogy vállalja a kudarc kockázatát, azt, hogy elveiért akár meg is bukhat.
– Miként lehet vállalni egy új mandátumot olyan körülmények között, hogy a tisztújításon szavazók 46 százaléka nem áll ön mögé?
– Lehet vállalni, ugyanis megint azokra az elvekre és erkölcsi tartásra hivatkozok, amelyek az SZNT több tagjának – mondjam azt, hogy a rám szavazóknak – az elvi alapállása. Amíg a szervezet elnöke vagyok, ezeket az elveket védeni fogjuk. Itt elsősorban arra az egyértelmű és világos jövőképre gondolok, amelyet a dr. Csapó József által kidolgozott tervezet jelent, és amely az SZNT alapdokumentuma. Ha valaki ma azt állítja, hogy a Székely Nemzeti Tanács ezt is újratárgyalhatja, mert semmi nincs kőbe vésve, annak üzenem, hogy vannak dolgok, amelyek igenis kőbe vannak vésve. Az SZNT megalakulásakor, amikor a kezdeményező testület munkadokumentumként kiküldte az alakuló helyi székely tanácsoknak a Csapó-féle tervezetet, akkor annak elfogadásával és megszavazásával alakultak a települési szervezetek. Erre az alapdokumentumra épült a Székely Nemzeti Tanács.
– Fennáll akár a szakadás lehetősége is, amelynek következtében a belső ellenzék létrehozhat egy újabb szervezetet?
– Erre már többször volt próbálkozás. Az évek során több belső szervezet is alakult, egy időben megjelent a széki tanácsok szövetsége, aztán eltűnt, volt egy önrendelkezési tanács, arról sem hallani ma már semmit. Azt hiszem, tiszta és világos jövőkép nélkül lehetetlen felépíteni egy mozgalmat. Az említett szervezkedések jobbára alkalmi ötletek alapján jelentek meg, de lehet, hogy születésükhöz hozzájárultak az elégedetlenségek is, mert ilyenek is voltak. Némelyeket indokoltnak tartom, és megpróbálom orvosolni. De ismétlem, a 93 ellenszavazat mögött elvi ellentétek voltak, ezekből pedig nem engedek.
– Inkább személyes ellentétet érzek ki abból a nyilatkozatból, miszerint az elmúlt években az elnöknek volt SZNT-je, de az SZNT-nek nem volt elnöke.
– Ez nem egyéb, mint tartalom nélküli, hangzatos parabola. Jellemző módon olyan ember fogalmazott meg ilyen kritikát, aki még a belső levelezési listánkon sincs jelen, hisz nem rendelkezik elektronikus postafiókkal. Aki aktívan részt vett a kommunikációban, tudja, hogy az elnökségem alatt elfogadott közel hatvan dokumentumot nem egy szűk vezetőségi kör szavazta meg, hanem azokról vitázni lehetett. Elismerem, elhangzottak megalapozott kritikák is, éppen ezért a közeljövőben végig szeretném járni a széki tanácsokat, meg akarom beszélni, mi az, amin tudok javítani, és melyek azok a kérdések, amelyekben nem vagyok hajlandó engedni.
– Lát-e esélyt arra, hogy az év utolsó két hónapjában az RMDSZ ernyője alatt politizálók közül valaki a parlament elé terjessze az SZNT legfontosabb határozatát, az autonómiatervezetet?
– Reménykedem.
– Azt is reméli, hogy az egyre fokozódó magyarellenes hangulatban a román politikum hajlandó lesz vitát kezdeményezni erről?
– A magyarellenes hangulat nem új keletű Romániában, a politikumban, sajtóban egyaránt immár huszonhét éve, a rendszerváltás óta tetten érhető. Nem most kezdődött, és a gyulafehérvári népgyűlés centenáriumának megünneplésével nem is fog véget érni. Két nyomós okot látok arra, hogy követelésünkkel mind a parlamentnek, mind a kormánynak foglalkoznia kell. Először is: az ország állampolgárainak egy népes közössége áll mögötte. A székelység is román személyi igazolvánnyal rendelkezik, Romániában fizet adót, ezért úgy gondoljuk, az államnak velünk szemben is vannak kötelességei. Másodjára a jogállamiság kérdését hoznám fel, és itt akár román politikusok támogatására is számítok. Ha áttekintjük a költségevetésnek azt a részét, amely valamilyen módon magyar intézményeket támogat, könnyen megállapíthatjuk, azon túl, hogy messzemenően nem arányos a befizetésekkel, preferenciális módon van elosztva. Egy parlamenti párt, jelen esetben az RMDSZ rendelkezik egy törvényben nem rögzített, csupán háttéralkukban egyeztetett közhatalmi hatáskörökkel, amilyenekkel más pártok nem. Márpedig, ha törvények és intézmények nélkül közösségi dolgokban lehet dönteni csak azért, mert egy párt bejutott a parlamentbe, az nem jogállam. A törvényesség útja, a jogállam útja a Székely Nemzeti Tanács megítélésében az autonómia – és ezt kívánja a közösségi akarat is.
– Mondhatnánk azt is, hogy talán még mindig a kisebbik rossz, ha a közpénzeket és a vezetői tisztségeket az RMDSZ osztogatja, és nem a román állam próbál a magyar intézmények és emberek fölött bábáskodni, pénzeket osztogatni, vezetőket meneszteni és felkenni.
– Lehet, hogy valóban a kisebbik rossz, de mi tudjuk, mi az, ami jobb ennél. Lényegében erre vonatkozik a javaslat. Az említett szerepet nem egy pártnak, hanem az autonómia közintézményeinek kell betölteniük. Törvény alapján létre kell hozni a székelyföldi önkormányzati tanácsot, az önkormányzati bizottságot, Székelyföld döntéshozó és végrehajtó szerveit, és azoknak a kezébe kell tenni a döntési jogot.
– Mennyire tesz keresztbe Székelyföld ügyének a katalán helyzet, melynek analógiájából a román politikum, a véleményformálók és a központi média a területi autonómiában az elszakadás előszobáját véli felfedezni?
– Európában megmozdult a föld. Volt egy olyan korszak, amely az 1990-es évek elejéig, talán a közepéig tartott, amikor az önrendelkezési jogot csak a létező államok népességére vonatkoztatták. Ez egy rendkívül merev, megkövesedett nézőpont volt, amely az évezred vége felé omladozni kezdett. Emlékezzünk Koszovóra, s arra, hogy a román sajtó és politikai elit akkor is párhuzamot vizionált Székelyföld és a Szerbiából kiszakadt, újonnan létrejött állam között. Aztán megint megszólaltak az önrendelkezés ultrakonzervatív értelmezői, mondván, Koszovó az utolsó eset. Ez már csak azért is nevetséges, mert nem egy bizottság állapítja meg, hogy a történelemben egy esemény lehet-e utolsó, vagy sem. Vagy Orbán Viktor szavaival élve: a történelem nem járt iskolába. A katalánok nem akarnak egyebet, mint érvényt szerezni az önrendelkezési jognak. De a skótok sem mondtak le a függetlenség megszerzéséről, Lombardia és Venetó megmozdult. Mindez iránt az európai államok nem lehetnek közömbösek. Ijedezhetnek, fenyegetőzhetnek, de akkor is érdemben kell foglalkozniuk a kérdéssel. És el kell ismerni azoknak a népeknek, közösségeknek is az önrendelkezéshez való jogát, akik erről népszavazást szerveztek. A sorból nem hagynám ki a Székelyföldet sem, amely évekkel ezelőtt szintén megszervezte a referendumot. Mielőbb követelnünk kell, hogy a hivatalos népszavazás lebonyolítását is tegyék lehetővé. Szucher Ervin / Krónika (Kolozsvár)

Katalónia ürügyén riogatnak a románok Székelyfölddel
Miközben erdélyi magyar politikusok szerint semmi összefüggés nincs a két mozgalom között, román politikusok és véleményformálók jól megfontoltan összemossák a katalánok függetlenségi, valamint a székelyek autonómiatörekvéseit. A katalóniai népszavazás, majd az azt követő válság kapcsán számos bukaresti elemző azzal riogat, hogy Székelyföld önrendelkezése a függetlenség „előszobája” lenne.
Bogdan Chirieac külpolitikai elemző a bukaresti Dcnews.ro portál hasábjain megjelent vezércikkében – párhuzamot vonva a katalán népszavazás és a székely autonómiaigény között – nem kevesebbet állít, mint hogy a „Berlin–Budapest–Moszkva-tengely mentén politizáló” Orbán Viktor magyar miniszterelnök befolyása révén 2018-ban népszavazást fognak rendezni Romániában Székelyföld autonómiájáról. De a szerző szerint az is megtörténhet, hogy a tömbmagyar régió függetlenségéről tartanak majd referendumot. Miközben Chirieac szerint „tudományos szempontból” Székelyföld nem létezik, az általa vizionált referendum időpontját március 15-ére, az összmagyarság ünnepére tűzhetik ki. Hasonló eszmefuttatás látott napvilágot a legnagyobb példányszámban megjelenő központi napilap, az Adevărul honlapján Lulea Marius Dorin tollából. Az építőmérnökként tevékenykedő publicista szerint az autonómia – ahogy azt szerinte éppen Katalónia esete bizonyítja – az első lépést jelenti a függetlenség kinyilvánítása felé. „A katalán helyzet világosan mutatja, hogy Romániában miért nem fogadható el semmilyen autonómiakövetelés, mert az végül alkotmánysértéshez fog vezetni” – vonja le a következtetést a nem mellesleg Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülését szorgalmazó aktivistaként ismert Dorin. Amúgy a román kormány képviselői – a magyar hatóságokhoz hasonlóan – csupán arra szorítkoznak a katalán helyzet kapcsán, hogy spanyol belügynek nevezik a történteket.
Miközben elismerik, hogy Székelyföld számára nagy vonalakban azt az autonómiát akarják, amivel Katalónia jelenleg rendelkezik, romániai magyar politikusok szerint kizárólag egyetlen vonatkozásban, az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglaltak mentén lehet párhuzamot vonni a két régió között: hogy minden népnek joga van szabadon élni és szabadon dönteni a sorsáról. – Aki olvasott életében, az tudja, hogy Székelyföld esetében nem függetlenségről, hanem területi autonómiáról van szó, aminek semmi köze például a határmódosításhoz – szögezte le kérdésünkre Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő. Az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) alelnöke – aki a tavalyi választásokon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség listáján szerzett törvényhozói mandátumot – valótlanságnak nevezte, hogy a székely önrendelkezés a függetlenség „előszobája” lenne. Szerinte a románok ürügyként állítják ezt a valótlanságot, hogy ne is tárgyaljanak az autonómiáról, mivel nem akarják megadni Székelyföldnek ezt a jogot. A székelyföldi politikus úgy véli, a székelyeknek a Katalóniában zajló eseményektől függetlenül harcolniuk kell a jogaikért, egyedül azt kell figyelembe venniük, hogy az önrendelkezés jár a tömbmagyar régiónak, és nem szabad hagyniuk, hogy egyesek arról győzködjék őket, miszerint a katalán helyzet miatt „csendben kell maradniuk”. Kulcsár-Terza hozzátette: a magyarok nem kérnek mást, mint az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlésen elfogadott, az összes együtt élő népnek teljes nemzeti szabadságot ígérő nyilatkozat betartását, ami szerinte Székelyföld viszonylatában területi autonómiát jelent. A politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy ha bekövetkezne a bukaresti és chisinaui revizionisták álma, Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülése, akkor a moldovai gagauzok önrendelkezése révén precedens teremtődne Románia területén egy területi autonómiára. Kulcsár-Terza kérdésünkre elmondta, alakulata még ebben az évben be fogja terjeszteni a bukaresti parlamentben az RMDSZ-szel közösen kidolgozott, a székelyföldi területi autonómiát célzó törvénytervezetet, amely nem mellesleg nem Katalóniát, hanem a dél-tiroli autonómiát veszi mintának. A politikus szerint a statútum előterjesztésével nem szabad megvárni 2018-at, az egyesülés centenáriumának apropóján ugyanis a románok provokációnak tekinthetik a kezdeményezést.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke nemrég úgy nyilatkozott: a katalánok és a székelyek között a legszembeötlőbb különbség az, hogy Székelyföld autonómiát akar, ami épp ellentéte a függetlenségnek. Hasonlóképpen vélekedett Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is, leszögezve: nincs semmilyen hasonlóság a két régió között, az erdélyi magyarok nem akarnak elszakadni Romániától. Rostás Szabolcs / Magyar Nemzet; Erdély.ma

A patás ördöggé előléptetett autonómia
A katalán függetlenségi törekvések és a spanyol államhatalom között feszülő ellentétek romániai hullámaira a Magyar Polgári Párt Hargita megyei elnöke, Salamon Zoltán érzett rá leginkább, amikor egy sajtótájékoztatón így fogalmazott: „Bukarest elítéli a katalán függetlenségi nyilatkozatot, miközben a románok 1918-ban Gyulafehérváron hasonló egyoldalú nyilatkozat révén szakították el Erdélyt Magyarországtól és csatolták Romániához”. Azon túl, hogy e párhuzam sántít – a románok 1918-ban nem tartottak referendumot, a Gyulafehérváron közfelkiáltással elfogadott nyilatkozat pedig semmit nem ért volna, ha Budapesten nem alakul ki a proletárdiktatúra káosza, és a magyar hadsereg megvédi az ország határait –, alapjában mégis rávilágít arra a torz román közfelfogásra, miszerint a kisebbségeket kollektív jogok nem illetik meg. A katalán példából kiindulva a román politikai elit közveszélyesnek tart mindenféle autonómiaformát, amely az ő felfogásuk szerint előbb-utóbb szeparatizmushoz vezet. Nincs ebben semmi újdonság: a maholnap százéves romániai gyakorlat bizonyítja, hogy a kisebbségek számára az állam által támogatott beolvadás az egyetlen kívánatos, járható út, és minden egyéb önrendelkezési törekvés az egységes és oszthatatlan román nemzetállam ellen elkövetett merényletnek számít. Igazolják ezt az újabb kori román titkosszolgálati jelentések nyilvános passzusai is, amelyek nemzetbiztonsági kockázatnak minősítik az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket. Innentől fogva pedig sejthetjük, hogy a román államkassza milyen tetemes összegeket fordít az önrendelkezést valló erdélyi magyarok megfigyelésére. A katalán példa mégis elindított valamit Európa kisebbségben élő nemzeti közösségeiben. Ott, ahol a többségi nemzet hallani sem akar közösségi jogokról, előbb-utóbb a többségi társadalom is ráébredhet arra, hogy puskaporos hordón ül, ha nem partner e közösségek autonómiatörekvéseiben. Ennek kapcsán mondta Tőkés László az SZNT marosvásárhelyi fáklyás demonstrációján: „nem azért válnának ki a katalánok, mert autonómiájuk van, hanem azért, mert autonómiájukat lépten-nyomon megcsorbítják”. Az erdélyi és a székelyföldi magyarság még a megcsorbított katalán autonómiától is nagyon távol áll, és a helyzet mai állása szerint e téren ma sem tapasztalunk biztató elmozdulást a jövőre nézve. A román államhatalom akarata ellenére mégis tematizálja az autonómia ügyét, napirenden tartja, folyamatosan beszél róla, és ezzel erősíti az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek szükségességét. Mert igaz az a mondás, hogy amitől valaki fél, az előbb utóbb bekövetkezik. Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mi lesz veled, Székely Nemzeti Tanács?
Október 21-e óta újraválasztott elnöke van az Székely Nemzeti Tanácsnak (SZNT). Ha azt vesszük, hogy két jelölt indult a vetélkedőn, előrelépést érzékelhetünk a közvetlen múlthoz viszonyítva, amelyben ott kísért az érdektelenség is.
Ez tulajdonképpen a nemzetünket ölő legszörnyűbb veszedelem: a mi érdektelenségünk, sorsunk iránti közönyünk.
De az is a két jelölt – a marosvásárhelyi Izsák Balázs és a székelykeresztúri Farkas Csaba – szembenállása vagy szembekerülése mögött van, hogy létezik egy eddig lappangó, most minden eddiginél erőteljesebben a nyilvánosságra kerülhetett elégedetlenség is az eddigi vezetés munkáját illetően. Kifejezte ezt a tisztújító gyűlés is, ahol, ha nem is orkánlott, de mindenképpen megnyilvánult ez az elégedetlenség. Ez kiderült az új elnökjelölt bemutatkozó programbeszédéből, egyik-másik küldött szavaiból, gesztusaiból, és a szavazatszámlálás nagyon szoros eredményéből is, a nyertes mindössze 16 szavazatos győzelméből (109/93 volt az arány). És meg a vádaskodásokból is – mert ez is volt –, hogy Marosszék viszonylag több szavazati joggal rendelkező küldöttel vett részt a gyűlésen, mint a többi székek. Bár az is tény, mindenik széknek megadatott a jog, hogy teljes küldöttséggel legyen ott, de voltak, amelyek nem éltek vagy nem tudtak élni a jogukkal, s így alakult ki ez az enyhe aránytalanság. Hogy ezt szabad-e a házigazdák szemére hánynia bárkinek is, megkérdőjelezhető, mert olyan ez, mintha a feladatukat teljesítőket azért marasztalnánk el, hogy teljesítették feladatukat, vagy jogaikkal élőket, hogy éltek jogaikkal.
A választás hát megtörtént, azzal egy periódus lezárult, s egy új időszak vette kezdetét. Új időszak? Reménykedjünk, hogy igen. Pillanatnyilag még a levegőben rezeg az apró érdekek, a – hadd mondjuk ki: jelentéktelennek tűnő – nézetkülönbségek összeütközésének a „zaja”, s ezek a kisszerű ellentétek akadályozzák, lehetetlenné is tehetik a közös munkát. A néhai Vaslady (Margaret Teatcher) egyik választás utáni első szavai jutnak eszembe: a „demokráciának” ez a szakasza (amikor mindenki a maga érdekéért és a másik fél ellen tesz, tehet) lezárult. Elkezdődött vagy el kell kezdődnie a közös ügyért való közös harc, a közös cselekvés korszakának.
Nekünk – bármilyen nézetkülönbségeink is vannak – van egy csodálatos közös ügyünk: népünk, nemzetünk, megmaradásunk ügye, ezért vagyunk, ezért kell hogy legyünk. Minden tisztségviselő ezért vállalta a közös célért való nem kis munkát, mely odaadást, meg nem szűnő erőfeszítést kíván. Székelyföld autonómiáját, s ezzel megmaradásunkat kell kiharcolnunk, biztosítanunk. Ezt az óriási feladatot vállalta fel létrejöttekor a Székely Nemzeti Tanács. A választások ideje alatti megosztottságnak – ami ott természetes volt – véget kellett és kell hát érnie, minden kicsi részerőnket a közös cél érdekébe kell állítanunk. Nem könnyű! S hogy ezt meg tudjuk-e tenni, ezen múlik létünk értelme, s távlatilag jövőnk, a Székelyföld, a székelység, tovább tágítva a kört: a romániai magyarság jövője. Mert a régi mondás – ÖSSZETARTÁSBAN AZ ERŐ – mindenkori igazság, mely ránk is vonatkozik. Aki hiszi a célt, annak az érte való harcot is kell vállalnia. Mindenkinek be kell látnia, hogy itt nem Én vagyok a fontos, hanem az Ügy van mindenekelőtt. Mindenfajta megosztottság káros, s a megosztó szándék BŰN!
De az is igaz, hogy a vezetésnek s a győztes oldalán állóknak az elégedetlenek elégedetlenségéből is le kell vonnia a következtetést, s az ő fontos feladatuk (is) a hibák – amelyeknek egy része felszínre került – orvoslása. Gazda József / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Terjesszék be az autonómiastatútumot (MPP)
Még ebben az évben, lehetőleg december elseje előtt be kell terjeszteni a törvényhozásban az autonómiastatútumot – szorgalmazzák a Magyar Polgári Párt háromszéki területi szervezeteinek elnökei. Tegnapi közös sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatójukon hangsúlyozták, pártjuk elkötelezett az autonómia ügye mellett, és támogatják, hogy képviselőik mielőbb benyújtsák a parlamentben a dokumentumot.
Szeptember 9-én ülésezett az MPP választmánya Gyergyószentmiklóson, ahol többek között döntöttek a kérdésben, a pártnak pedig két képviselője van az RMDSZ-frakcióban, akik feladatul kapták, hogy ezt megtegyék – idézte fel tegnap Pethő István. Az alakulat háromszéki alelnöke reményét fejezte ki, hogy az autonómiastatútum beterjesztését a többi frakciótag – szenátusi és képviselőházi – is támogatja majd. „Úgy gondolom, lejárt a konferenciák ideje, cselekedni kellene, s nyilvánvalóan azt is egyértelművé kell tenni, hogy ez a lépés az autonómiáról szól, nem szabad összemosni a jelenlegi katalán törekvésekkel” – szögezte le.
Újságírói kérdésre válaszolva Pethő István elmondta, szerették volna, hogy csak egy statútum legyen, jelenleg ugyanis két dokumentum van terítéken, az SZNT-féle, illetve az MPP és az RMDSZ által közösen kidolgozott dokumentum; előbbi a székekre alapoz, a másik pedig a megyék szerkezetére – mutatott rá a különbségekre.
Lényegében bármelyiket be lehetne nyújtani – mondta, de arra számítanak, a közösen kidolgozott autonómiastatútumot az RMDSZ is támogatni fogja, így ezt terjesztik be.
Nagy Gábor Levente, a sepsiszentgyörgyi szervezet vezetője hangsúlyozta, minden alkalmat megragadnak az autonómia ügyének előmozdítása érdekében. „Egyes politikai szereplők, vezetők megpróbálják minden lehetséges úton megakadályozni ezt, legyen szó zsarolásról, egyezkedésről, politikusok általi nyomásgyakorlásról, de autonómiaügyben nincs egyezkedés, nincs kompromisszum” – szögezte le. Mindaddig, amíg nincs autonómia, időszerű a statútum beterjesztése – vélekedett Erdővidék képviseletében Román Attila. Hozzáfűzte, a centenáriumi év küszöbén emlékeztetni kell a románságot a Gyulafehérváron tett 1918-as ígéreteire, s még 2018 előtt kell benyújtani az említett határozattervezetet, hogy a román közösség ne provokációként értelmezze azt. „Székelyföld magyar lakossága rohamosan fogy, úgy érezzük, csak az autonómia a megoldás arra, hogy mi irányítsuk saját sorsunkat. Fiataljaink elmennek, valamit tenni kell, hogy akik már távoztak, visszatérjenek, akik pedig indulóban vannak, azok itthon maradjanak” – fűzte hozzá az Orbaiszéket képviselő Ferencz Botond.
Az autonómiastatútum beterjesztése Pethő István szerint külpolitikai tekintetben is fontos, rásegíthet a FUEN által felvállalt és az RMDSZ által is támogatott Minority SafePack kezdeményezésre. Mindenfajta eszközt meg kell ragadni az autonómiáért, ebben a kérdésben kompromisszumokról szó sem lehet, most cselekedni kell – szögezte le.? Demeter Virág Katalin / Háromszék; Erdély.ma

Az autonómiakonferenciák ideje lejárt
A cselekvésnek van ideje
Az autonómiáról szervezett konferenciák ideje lejárt – hangoztatta Pethő István. A Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei szervezetének alelnöke tegnap a széki elnökökkel együtt tartott ez ügyben sajtóértekezletet.
Pethő elmondta: az autonómia statútumot még idén be kell nyújtani a parlamentbe, ahogyan arról az MPP országos választmánya döntött szeptemberi ülésén. Pethő hozzátette: „szerették volna”, hogy egységes autonómiakoncepció legyen (a Székely Nemzeti Tanácsnak saját statútuma van – szerk.), de valamit már be kell adni, „mert az is előrelépés lenne a mostani állapothoz képest”.
Nagy Gábor sepsiszéki elnök kifejtette: az MPP elkötelezett az autonómia mellett.
– Autonómiaügyben nincs kompromisszum, képviselőinket azért küldtük a parlamentbe, hogy a statútumot benyújtsák – mondta.
Román Attila erdővidéki elnök úgy fogalmazott, hogy a statútum benyújtása mindaddig időszerű, amíg nincs autonómia.
Ferencz Botond, orbaiszéki elnök szerint több mint 20 éve beszélünk autonómiáról, s eközben Székelyföld lakossága rohamosan fogy. Az autonómia akadályozhatná meg, hogy a talaj végleg kicsússzon a lábunk alól – mondta Ferencz. Erdély András / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Realitatea TV-t is beperelte Árus Zsolt
Beperelte a Realitatea TV-t működtető céget Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke, miután a hírtelevízió honlapján egy – szerinte – gyűlöletkeltő írást tett közzé.
Árus Zsolt csütörtöki, gyergyószentmiklósi sajtótájékoztatóján elmondta, a szóban forgó cikket közzétették a Facebookon is, aminek az lett az eredménye, hogy záporoztak a gyűlölködő, illetve fenyegető hozzászólások.
Ismét egy olyan eset tehát, amikor nem csak gyanítható, hogy az írás gyűlöletkeltésre alkalmas, hanem bizonyítottan ellenségeskedést keltett, s nem is kicsit – állapította meg Árus Zsolt. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elöljárója egyébként korábban felhívta a hírtelevízió illetékeseinek a figyelmét arra, hogy törvényt sértenek, nem törölték sem a cikket, sem a hozzászólásokat. Árus Zsolt emlékeztetett: a múlt hónapban rágalmazási pert indított sértett félként Radu Banciu televíziós műsorvezető és a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă ellen. Lépését azzal indokolta, hogy nemrégiben a székelyudvarhelyi „miccses” botrány kapcsán Radu Banciu magyarellenes kijelentéseket tett a B1 televízióban, emiatt eljárást indított a műsorvezető ellen a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat és az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD).
Banciu ezt követően egy másik műsorban az őt bepanaszoló jogvédő szolgálat, illetve a Diszkriminációellenes Országos Tanács ellen kelt ki, s negyedórán keresztül szapulta őket, illetve általában a magyarokat.
A Gyergyószéki Székely Tanács elnöke egyébként a sajtótájékoztatóján arról is beszámolt, hogy újabb szakaszához érkezett a 2015 őszén elkobozott tűzifa ügye. Mint ismeretes, a Hargita megyei törvényszék jogerős ítéletben törvényesnek találta azt a bírságolási jegyzőkönyvet, amelyet 2015 októberében, Székelyföld határainak kivilágításakor Gyergyószentmiklóson rótt ki a rendőrség a máglyához fát szállító személyre, aki Árus Zsolt udvaráról az általa törvényesen vásárolt faanyagot vitte a rendezvény helyszínére.
A nemrég kézbesített indoklás szerint a rendőrség jogosan kobozta el a fát és rótt ki bírságot, mert csak akkor szabad 0,1 köbméter fát fuvarlevél nélkül szállítani, ha forgalmazott fáról, vagyis valaki által korábban megvásárolt fáról van szó, márpedig a bíróság szerint ebben az esetben nem bizonyosodott be, hogy ez ilyen fa lenne.
Ellentmond az indoklásnak, hogy Árus a történtekkor bemutatta a rendőröknek a fa vásárlását igazoló számlát, s ennek alapján ők beleírták a jegyzőkönyvbe, hogy a fa saját tulajdona. Gergely Imre / Székelyhon.ro

Semjén a Fidesz-kongresszuson: ha egységesek vagyunk, győzni fogunk
Kövér: meg kell védeni Magyarország szuverenitását, nemzeti jellegét
Ha egységesek vagyunk, győzni fogunk - mondta ma Semjén Zsolt magyar nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Fidesz tisztújító kongresszusán Budapesten.
A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke rámutatott: a nagy tanulság, amit mindig szem előtt kell tartani, hogy 1994-ben, bár a jobboldal több szavazatot kapott, mégis a baloldalnak lett végül kétharmados mandátumtöbbsége.
Azaz, ha „mi darabokban vagyunk, ők pedig egységesek, vesztünk, ha mi egyben vagyunk, ők pedig darabokban, akkor nyerünk” – fogalmazott Semjén Zsolt.
Rámutatott: a szövetség csak akkor lehetséges, ha az egy táborban lévők elfogadják egymást és nem tekintik szavazatkonkurenciának a másikat.
A kormányfő helyettese kiemelte, hogy a Fidesz-KDNP egy nagy gyűjtőpárt és egy világnézeti párt szövetsége, amihez a politikai belátáson és filozófiai alapon túl még valami kell, az emberi minőség. Ez náluk megvan, ez egy értékrendi alapokon nyugvó, „kipróbált bajtársi közösség”, míg a baloldal olyan mint egy tál skorpió – mondta.
Jelezte: a polgári-keresztény-nemzeti világban minden szövetségesüknek saját értékgazdagságával otthona van.
Semjén Zsolt beszámolt arról is, hogy megcselekedték, amit 2010-ben vállaltak, megtörtént a nemzet közjogi egyesítése, és megvan az egymilliomodik új állampolgár.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke kiemelte: a magyarságon belül a legnehezebb helyzetben az ő közösségük van. Hozzátette: a rendszerváltozás után a Fidesz volt az, amelyik a „fogai között tartva” átvitte a magyarságot a „túlsó partra”. Köszönjük! – mondta a külhoni magyar vezető.
Kitért arra is, hogy a többi határon túli magyar közösség is küzd helyzete javításáért. Felhívta a figyelmet a Minority SafePack kezdeményezésre.
Rámutatott: a felvidéki Magyar Közösség Pártja újra megpróbálja megteremteni a magyar érdekképviseletet, majd kiemelte Pásztor István tevékenységét a Délvidéken.
Mint mondta, harcuk nemcsak Kárpátaljáról és Magyarországról szól, hanem arról is, hogy ne engedjék, hogy újabb ordas eszmék éket verjenek közéjük, és hogyan maradhassanak meg magyarnak és kereszténynek Európában. Védjék meg Magyarországot és a Kárpát-medencei magyarságot! – hívott fel Brenzovics László.
Schmitt Pál volt köztársasági elnök azt mondta: újabb verseny, erőpróba előtt állnak, és minden tudásukra, hitükre, akaraterejükre szükségük lesz.
Hinni kell a lelkiismeretesen elvégzett munkában és hinnünk kell magukban, a választott vezetőinkben és a nemzet egységében - hangoztatta.
Kitért arra is, hogy meglett volna a gazdasági fedezete a budapesti olimpia megrendezésének, de „jött egy álomgyilkos, rossz pillanat”, és az álom szerte foszlott.
A tanácskozáson köszöntötték többek között Kelemen Hunort, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét, Bíró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt elnökét, Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökét, Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét, Menyhárt Józsefet, a felvidéki Magyar Közösség Pártja elnökét, Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Jakab Sándort, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnökét, Horváth Ferencet, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnökét, valamint a diaszpóraszervezetek képviselőit.
Kövér: meg kell védeni Magyarország szuverenitását, nemzeti jellegétA 2018-as parlamenti választást is sorsdöntőnek tartja Kövér László házelnök, aki szerint a választás tétje az, hogy „megvédjük-e, ami a miénk”.
A Fidesz országos választmányának elnöke vasárnap a kormánypárt tisztújító kongresszusán, Budapesten azt mondta: meg kell védeni a rendbeszedett pénzügyeket, a tartósan növekvő jövedelmeket, a családtámogatási rendszert, a közteherviselés új rendszerét, a nemzet határokon átívelő újraegyesítésének lehetőségét, a biztonságot, a kultúrát, a hitet, a nyelvet, Magyarország szuverenitását, nemzeti jellegét. Arról is beszélt, még 1994-ben sem hitte volna el, hogy „a kommunizmus bukása után fenyegethet minket egy még aberráltabb rendszer, amely az ember társadalmi meghatározottsága után már annak biológiai meghatározottságát is vitathatóvá teszi”. Ahogyan azt sem, hogy „a nyugati média (...) az egypárti sajtónál összehasonlíthatatlanul hatékonyabban manipulálja a társadalmat” – tette hozzá. Szabadság (Kolozsvár)

Székely kisebbségi népcsoport – agyalágyult elképzelés
Agyalágyult emberek agyalágyult kezdeményezése – ekként jellemezte a székelyek magyarországi honos népcsoporttá nyilvánításáról szóló kezdeményezést Gazda Zoltán. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sepsiszéki elnöke abban bízik, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elutasítja a javaslatot.
A magyar legfelsőbb bíróság (Kúria) helybenhagyta a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) határozatát, amelyben még a nyáron hitelesítették a székelyek honos népcsoporttá nyilvánítására irányuló választópolgári kezdeményezést, így indulhat az aláírásgyűjtés.
Magyarországon nemzetiségnek számít minden olyan, az ország területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg, és olyan összetartozástudatról tesz bizonyságot, amely ezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.
Csak „agyalágyult emberek agyalágyult elképzelése” lehet az, hogy a keleti határt évszázadokig védő székelységet most kisebbségnek nyilvánítsák Magyarországon. – A magunk részéről köszönjük, elég nekünk, hogy Romániában kisebbség vagyunk, nem szeretnénk magunknak ezt a státuszt Magyarországon is. Csak valami hátsó politikai megfontolás, önkormányzati vagy parlamenti képviselői hely megszerzése állhat egy ilyen buta elképzelés mögött – véli Gazda Zoltán.
Az SZNT sepsiszéki elnöke szerint a törvény által előírt ezer támogató aláírást valószínűleg össze tudják gyűjteni a rendelkezésre álló 120 nap alatt, ám abban bízik, hogy a véleményezési joggal rendelkező MTA nem enged át ilyen badarságot. Erdély András / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Kemény kritika, politikusoknak, egyházaknak címezve
Kemény kritikát fogalmazott meg Czirják Árpád pápai prelátus a történelmi magyar egyházak és különösen a római katolikus egyház tevékenysége kapcsán. Többet kellene tenniük a magyarság megmaradásának érdekében – hangzott el a Gyergyócsomafalván megtartott 8. Székely Fórumon. Komoly bírálatot kaptak az erdélyi magyar politikai szervezetek is.
Czirják Árpád a szombati fórum fő előadójaként összegezte meglátásait az erdélyi magyarság és Székelyföld jelenlegi helyzetével, jövőbeli kilátásaival kapcsolatban. Megállapította, ma rosszabb a helyzet, mint a kommunista hatalom idején.
A szabadság romániai nacionalista értelmezése szerint azt jelenti, hogy a kisebbség jogait sorozatosan lehet sérteni a demokrácia égisze alatt. Segítség nem érkezik, Európa sokkal nagyobb gondokkal van elfoglalva, mintsem egy kisebbségben élő népcsoport sérelmeivel foglalkozzon.
Az előadó kemény szavakat irányzott a jelen és az elmúlt 27 év erdélyi magyar politikusai felé. Sorra vette az RMDSZ és a későbben alakult szervezetek hibáit, felrótta eredménytelenségüket.
A politikusok egykor esküt tettek az önrendelkezés mellett, de nem tettek érte semmit. Csak magyarázkodásokat hallatnak. Az autonómia elérésére a 90-es évek kezdetén sokkal nagyobb volt az esély, de elmulasztották, mondván, hogy majd később, alkalmasabb időpontban tűzik napirendre. Az apró lépések vezetnek a jó irányból a rossz felé. Az elején észre sem vehető, de napról napra nagyobb lesz a távolság a kezdeti céltól – hallhatta a csomafalvi Borsos Miklós Művelődési Házban helyet foglaló mintegy kétszáz érdeklődő. Az RMDSZ politikájának következő korszaka a „mérleg nyelve” időszak, azaz, hogy kormányban, vagy ellenzékben politizálva lehet-e többet elérni. Bebizonyosodott, egyik sem vezetett előbbre. Ne altatódalt fújjanak, hanem ébresztőt – üzente a magyar politikai szervezeteknek Czirják Árpád.
A Székely Nemzeti Tanács sem kerülte el a bírálatot: lármafákat gyújt, de képtelen arra, hogy mozgósítsa, fellármázza a székelységet. A politikusoktól hatékony politizálást követelt a szónok, azaz, hogy ne csak abban merüljön ki a tevékenységük, hogy itthon vívnak szélmalomharcot, és Budapestre járnak támogatásért, hanem felkészülten, nemzetközi fórumokon hívják fel a figyelmet az erdélyi magyarság helyzetére.
Az egyházak is hallassák szavukat
Az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetőinek hangoztatni kellene szavukat közéleti kérdésekben, de ez nem történik meg – rótta fel az előadó. Nagy hibának tekinti az erdélyi római katolikus egyház visszatérő jeligéjét: a pap ne politizáljon. Kifejtette, Márton Áron példamutatására a mai egyházi vezetés is gyakran hivatkozik, de nem teszik fel a kérdést, hogy mit tenne itt és most ma Márton Áron? Merthogy biztosan tenne valamit, nem nézné tétlenül a népének nyomorúságát.
Leszögezte, a pap tudja, politikai szerepet nem vállalhat, nem lehet egyik pártnak sem szekértolója. Felül kell emelkednie a politika irányzatotokon, hogy küldetését teljesíteni tudja. De nem kell kivonulnia a közéletből. Az értelmiség nagy számban elvándorolt, hiányoznak azok, akik a nép nehéz sorsát világgá tudnák kiáltani. Ki kell lépni a megszentelt környezetből, szolidaritást kell vállalni a fogyatkozó közösséggel, vállalni kell a nemzetébresztő programot – szól Czirják Árpád üzenete. Szekelyhon.ro; itthon.ma/erdelyorszag

Gróf Bánffy Miklós, a sikeres külügyminiszter
Egy erdélyi arisztokrata a magyar külügyek élén – Bánffy Miklós címmel tartott előadást erdélyi körútja sepsiszentgyörgyi állomásán dr. Vizi László Tamás történész. A székesfehérvári Kodolányi János Főiskola rektorhelyettese az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vendégeként turnézott. Témajavaslatai közül a háromszékiek ezt választották. Mottóul egy Bánffy-idézetet jelölt meg az előadó: „...feladatunk az, hogy a nemzet külpolitikai horizontját emeljük”.
Vetített képes előadásában Vizi László Tamás a külügyminiszterre összpontosított, hisz ez az oldala a kevésbé ismert – mondotta. Vázolta a történelmi hátteret, Trianont és előzményeit, érintőlegesen szólt losonci gróf Bánffy Miklós sokoldalúságáról, és beágyazta külügyminiszteri tevékenységét a bethleni gróf Bethlen István vezette kormány politikájába. Bánffy Miklós 1873. december 30-án született Kolozsváron 60 ezer holdas birtok örököseként. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. 1901-től szabadelvű országgyűlési képviselő, 1906–1910 között Kolozs vármegye főispánja, 1912–1918 között a Nemzeti Színház és az Operaház intendánsa, kormánybiztosként az utolsó magyar király, IV. Károly 1916-os koronázási ünnepségének főszervezője. 1918. december 31-én a Székely Nemzeti Tanács megbízottjaként nyugati körútra indult – Bécs, Berlin, Koppenhága, Hága. Céljának tekintette a nyugati közvélemény felvilágosítását a magyarországi helyzetről, ugyanis a nyugati sajtóban csak negatív cikkek jelentek meg Magyarországról. Útja csekély sikerrel járt. 1920 elején Bánffy Angliában tárgyalt, ugyanis január 15-én átnyújtották Apponyi Albertnek, Magyarország képviselőjének a trianoni békeszerződés-tervezetet. A párizsi tárgyalásokon érezhető volt, hogy Lloyd George brit miniszterelnök fogékony a magyarkérdésre, a nemzetiségi arányok szerinti felosztásra, ezért Bánffy informális tárgyalásokat folytatott Londonban. 1920 őszén felmerült, hogy londoni nagykövetté nevezik ki. Végül nem nagykövet, hanem külügyminiszter lett a Trianon utáni, szintén egy erdélyi arisztokrata, gróf Bethlen István által vezetett kormányban.
Külpolitikai célok
Bethlen István a nemzetgyűlésben (parlamentben) 1921. április 19-én tartott miniszterelnöki bemutatkozó beszédében meghatározta a külpolitikai célokat és megnevezte a külügyminiszter feladatkörét. „Magyarországnak bele kell helyezkednie abba a helyzetbe, amelyet a reánk kényszerített trianoni béke alkotott. Magyarország a legutóbbi időkben olyan tanúságát adta belső erejének, higgadtságának és hazafias egységének, hogy mindenki előtt kétségtelen az, hogy az az erő és az a higgadtság lényeges biztosítéka a békének Európa keletén. Elleneink minden rágalmaival szemben bizonyság ez és cáfolat.”
A kormány nyugalommal és önérzettel tekint a jövőbe. A béke végrehajtását az adott szó erejénél fogva kötelességének tartja, de a béke, amely a győzők abszolút kényszerével jött létre, nemcsak kötelességeket ró reánk, hanem számunkra is tartalmaz jogokat – hangsúlyozta a miniszterelnök. Reményét fejezte ki, hogy e jogok érvényesítésében a szerződők ugyanazt a lelkiismeretességet fogják tanúsítani, amellyel Magyarország lép e kérdések elé. „Abban a feltételezésben, hogy szomszédaink azoknak a rendkívüli előnyöknek élvezetében, amelyeket nekik a béke biztosít nem fognak megfeledkezni azokról a kötelességekről sem, amelyeket velünk szemben szerződésileg vállaltak. Itt eleve hangsúlyoznom kell, hogy egy pillanatra sem feledhetjük el azt a belső szellemi és kulturális kapcsot, amely minket más uralom alá került véreinkkel elválaszthatatlanul összefűz. Ez álláspontunk annál kétségtelenebb, minthogy éppen a béke a nemzetiségi elv széles hangoztatásából keletkezett. A természet adta gazdasági és kereskedelmi szükségességek megjelölik azt az utat, amely a legközelebbi szomszédainkkal való viszonyaink rendezéséhez szükséges” – hangoztatta a kormányfő. Bethlen István kijelentette, egy irányultsága lehet csak külügyi politikánknak, amelyet rendíthetetlenül követni akarunk: orientációnk egyedül magyar lehet. Emlékeztetett, hogy megszűnt a királyi hatalom, valamint Magyarországnak az osztrák tartományokkal elválaszthatatlan és együttes birtoklása, ami az 1867. évi kiegyezés hozadéka volt. Ezek következményeit a békekötés után fogja levonni a kormány, mivel a béke a nagyhatalmak ratifikációja után válik érvényessé, tehát addig az időpontig nem is volt lehető, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozzék.
A külügyi tárca felelőse
Bánffy Miklós, a „mindenkivel egy nyelven tudó” külügyminiszter 1921. április 14. és 1922. december 19. között töltötte be a tisztséget.
A politikus úgy vélte, a diplomáciai eljárás nem rejtélyes boszorkánykonyha, nem különbözik semmiben a borjúvásártól, az eladó magas árat kér, a vevő alacsonyat kínál, az eladó dicséri a borjút, a vevő pedig ócsárolja. Bánffy megjelölte a magyar külpolitika prioritásait: a győztes hatalmakkal, az utódállamokkal és a Nemzetek Szövetségével való viszony javítása. Ennek érdekében Bánffy szerint mérsékelt, türelmes és kíméletes külpolitikát kell folytatni, „őszinte jóakarattal és minden hátsó gondolat nélkül”.
Elutasította az irredenta hangoskodást. Mérsékelt, higgadt politikáját számos bírálat érte. Bánffy külügyminiszteri ars poeticája így fogalmazható meg: „Aki felelős állásban van, az felelős a békéért és a békés fejlődésért, mert csak úgy fejlődhetünk, ha a reálpolitika és a rajongás a nemzet szolgálatára összefognak és egyetértenek”. Ha csak a rajongók és a kalandorok vezetnék a nemzetet, akkor ez meg nem érdemelt megalázáshoz és pusztuláshoz vezetne, jelentette ki. A románok történelmi lehetőséget szalasztottak el a magyar–román viszony konszolidálására, ugyanis 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után felszabadítóként ünnepelte volna őket az ország, ha nem kezdenek fosztogatni és nem lekezelőek a lakossággal. Ez a lélektani pillanat azonban elmúlt. „Pedig a lélektani erők döntik el a nemzetek külpolitikáját, az anyagi érdek eltörpül mellette” – vélte.
Bánffy szerint a cseh elnökkel, Masarykkal lehetett egyezkedni, és ekkoriban Felvidéken volt a legkevesebb probléma, mert Masaryk a kisebbségvédelmi törvények szellemét is be kívánta tartani. A revízió kérdésében azt vallotta, ha barátságos viszonyt akarunk valamelyik szomszéddal, ez másként el nem képzelhető, mint úgy, hogy irányában a „nem, nem, soha” álláspontjáról le kell mondani. Ezzel kapcsolatban viszont tudta, hogy a magyar gondolkodás nem ítéli meg ezt az álláspontot pozitívan, hanem jogfeladással fogja vádolni.
Meggyűlt a baja a régi vágású, dualista gyökerű adminisztrációval. Ez egy lenéző, birodalmi diplomácia, ami Bánffy szerint már a dualista monarchia idején is káros volt, mert nem barátságot épített, nem békülni akart például a balkáni nemzetekkel, hanem elidegenítette őket. De akkor legalább még volt birodalmi alapja, míg egy kis közép-európai országként már nevetséges is és minden alap nélküli, ha fennhéjázunk és packázunk a szerbekkel és más környező országokkal, mondotta.
Sopron és környéke
Vizi László Tamás vázolta a Bánffy Miklós külügyminisztersége idején történt külpolitikai eseményeket. 1921-ben június 10–23-a között csehszlovák–magyar tárgyalásokat folytattak Bruckban és Marienbadban. Magyarországot Teleki Pál és Bánffy Miklós, Csehszlovákiát Edvard Beneš képviselte. Előtérben gazdasági kérdések álltak. Augusztus 8-án aláírták Rigában a szovjet–magyar fogolycserére vonatkozó egyezményt. Augusztus 20-áról 21-ére virradó éjjel a magyar csapatok bevonultak a szerb megszállás alatt levő Újszegedre, augusztus 22-én Baranyába, Pécsre. 1921. augusztus végén Prónay Pál és Héjjas Iván különítményei bevonultak a trianoni békeszerződésben Ausztriához csatolt nyugat-magyarországi területekre. Augusztus 29-én az Amerikai Egyesült Államok különbékét kötött Magyarországgal. 1921. szeptember 3-án Magyarország és Bulgária kereskedelmi megállapodást kötött. Szeptember 24-én Apponyi Albert, a magyar kormány főmegbízottja a Népszövetségben kérte, hogy a közgyűlés halassza el a döntést Magyarország felvétele ügyében a következő ülésszakig, Nyugat-Magyarország Ausztriához csatolása végrehajtása körül támadt viszály miatt. Szeptember 26-én Bánffy Miklós Edvard Benešsel tárgyalt Brünnben. Beneš közvetítőként lépett fel Magyarország és Ausztria közt, támogatta Magyarország igényét Sopronra és környékére. Október 11–13-a között olasz közvetítéssel osztrák–magyar tárgyalások zajlottak Velencében. A magyar küldöttséget Bethlen István miniszterelnök és Bánffy Miklós külügyminiszter vezette. Megegyeztek abban, hogy Sopron és környékének hovatartozásáról népszavazás döntsön. December 14–16-a között népszavazást tartottak Sopron és környékén. 24 072 szavazatból 15 343 a Magyarországhoz, 8227 az Ausztriához való tartozást támogatta, 502 érvénytelen volt.
Az október 20–24-e közötti napokat 2. királypuccsként tartják számon: akkor zajlott IV. Károly második visszatérési kísérlete. Október 23-án az antanthatalmak tiltakoztak Károly visszatérése ellen, Csehszlovákia és Jugoszlávia részleges mozgósítást rendelt el. December 16-án Ausztria és Csehszlovákia ötéves szerződést kötött. Kötelezték magukat a saint-germaini és a trianoni békeszerződés határozatainak maradéktalan végrehajtására. 1922. február 8-án Magyarország és Ausztria kereskedelmi egyezményt kötött. Augusztus 31-én Csehszlovákia és Jugoszlávia kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött egy esetleges magyar támadás elhárítására. Szeptember 18-án Magyarországot felvették a Népszövetségbe. Október 19-én Magyarország és Észtország kereskedelmi szerződést kötött. November 22-én Magyarország és Csehszlovákia kereskedelmi szerződést kötött. 1922. szeptember 9-én a török hadsereg elfoglalta Szmirnát. Bekövetkezett Lloyd George brit miniszterelnök bukása. Októberben Mussolini hatalomra jutott Olaszországban. Repedezni kezdett a Párizs környéki békék rendszere, háttérbe szorult a teljesítési politika. Bánffy ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy ha barátságos viszonyt akarunk valamelyik szomszéddal, irányában a „nem, nem soha” álláspontjáról le kell mondani. Felfogását éles bírálatok érték. 1922. december 19-én benyújtotta lemondását.
Epilógus
A számbavétel után nagyot ugorva Bánffy igen beszédes megnyilvánulásával zárta előadását Vizi László Tamás történész. A II. bécsi döntést követő napon, 1940. szeptember 1-jén Bánffy Miklós a kisebbségi sorsból megszabaduló honfitársaihoz írt kiáltványában megfogalmazta: „Legyünk bölcsen megértők azok iránt, akiknek szintén otthona Erdély. Csak így maradhatunk méltók Erdély földjéhez.” Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés: a politikai versenyre és az összefogásra is szükség van
Az erdélyi magyar politikai pluralizmus tíz évéről tartottak fórumot Sepsiszentgyörgyön szombaton délután, a Székely Nemzeti Múzeumban, melyen azt idézték, hogy tíz évvel ezelőtt szerzett függetlenként európai parlamenti képviselői mandátumot Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Az EMNT által szervezett fórumon Tőkés László mellett azoknak a szervezeteknek a képviselői kaptak szót, amelyek összegyűjtötték a függetlenként történő indulásához szükséges aláírásokat. Az európai parlamenti képviselő a fórum előtt az MTI-nek úgy nyilatkozott: az erdélyi magyar pluralizmust a rendszerváltozás utáni visszarendeződés hívta életre. Tőkés szerint az erdélyi magyarság számára ugyanis ez a visszarendeződés az RMDSZ egypártrendszerében öltött testet.
Mint felidézte: az ellenzék furcsa módon éppen az RMDSZ 1993-as brassói kongresszusán kitűzött célokat akarta megvalósítani, mert úgy érezte, hogy a szövetség letért a vállalt útjáról. Tőkés László úgy vélte, hogy az erdélyi magyar politikai szervezeteknek a versenyre és az összefogásra is szükségük van, és az általa vezetett EMNT mindkettőből példát mutatott: a versenyből a 2007-es, az összefogásból pedig a 2009-es EP-választáson. Második EP-mandátumát ugyanis már az RMDSZ-szel összefogva nyerte el. Tőkés sajnálatosnak tartotta, hogy az együttműködés nem bizonyult időt állónak. Az MTI emlékeztet: az 1989-ben Bukarestben megalakult RMDSZ egy évtizeden át integrálta sikeresen az erdélyi magyarság különböző világnézetű, valamint mérsékelt és radikális megoldásokat szorgalmazó csoportjait. A pluralizmus igényének első jelei Székelyföldön jelentkeztek, ahol a 2000-es önkormányzati választásokon az Udvarhelyért Polgári Egyesület UPE nyolc képviselőt juttatott be a székelyudvarhelyi és négyet a Hargita megyei önkormányzati testületbe. Később a bíróság az egyesület bejegyzésénél történt formai hibára hivatkozva semmisnek mondta ki az UPE bejegyzését. 2003-ban az RMDSZ ellenzéke létrehozta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT), és a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT), amelyek az erdélyi magyar autonómiatörekvések megjelenítői lettek az erdélyi magyar politikában, de nem indultak a választásokon. A 2004-es önkormányzati választásokon a Magyar Polgári Szövetségbe (MPSZ) tömörült az RMDSZ ellenzéke, de a Központi Választási Iroda (BEC) érvénytelennek tekintette a szervezet választási indulásához összegyűjtött 54 ezer támogató aláírást, ezért a szövetség választási indulása ismét meghiúsult. A BEC a támogató aláírások hitelességét megkérdőjelezve az MPSZ parlamenti választásokon való indulását is megakadályozta. A Románia 2007-es EU-csatlakozása után szervezett európai parlamenti választás hozta meg az első sikert az RMDSZ ellenzékének. Ekkor mind az RMDSZ-nek, mind pedig a hat civil szervezet által támogatott, de függetlenként induló Tőkés Lászlónak sikerült mandátumot szerezni. Tőkés a magyar szavazatok több mint 38 százalékát szerezte meg. Az erdélyi magyar pluralizmus 2008-ban a Magyar Polgári Párt (MPP), majd 2011-ben az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzésével nyert új szervezeti keretet. kronika.ro

Az erdélyi magyar politikai pluralizmus tíz évéről tartottak fórumot Sepsiszentgyörgyön
Az erdélyi magyar politikai pluralizmus tíz évéről tartottak fórumot Sepsiszentgyörgyön szombaton délután, a Székely Nemzeti Múzeumban, melyen azt idézték, hogy tíz évvel ezelőtt szerzett függetlenként európai parlamenti képviselői mandátumot Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
Az EMNT által szervezett fórumon Tőkés László mellett azoknak a szervezeteknek a képviselői kaptak szót, amelyek összegyűjtötték a függetlenként történő indulásához szükséges aláírásokat.
Az európai parlamenti képviselő a fórum előtt az MTI-nek telefonon elmondta: az erdélyi magyar pluralizmust a rendszerváltozás utáni visszarendeződés hívta életre. Az erdélyi magyarság számára ugyanis ez a visszarendeződés az RMDSZ egypártrendszerében öltött testet. Mint felidézte: az ellenzék furcsa módon éppen az RMDSZ 1993-as brassói kongresszusán kitűzött célokat akarta megvalósítani, mert úgy érezte, hogy a szövetség letért a vállalt útjáról.
Tőkés László úgy vélte, hogy az erdélyi magyar politikai szervezeteknek a versenyre és az összefogásra is szükségük van, és az általa vezetett EMNT mindkettőből példát mutatott. A versenyből a 2007-es, az összefogásból pedig a 2009-es EP-választáson. Második EP-mandátumát ugyanis már az RMDSZ-szel összefogva nyerte el a . Sajnálatosnak tartotta, hogy az együttműködés nem bizonyult időt állónak.
Az 1989-ben Bukarestben megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egy évtizeden át integrálta sikeresen az erdélyi magyarság különböző világnézetű, valamint mérsékelt és radikális megoldásokat szorgalmazó csoportjait. A pluralizmus igényének első jelei Székelyföldön jelentkeztek, ahol a 2000-es önkormányzati választásokon az Udvarhelyért Polgári Egyesület UPE nyolc képviselőt juttatott be a székelyudvarhelyi és négyet a Hargita megyei önkormányzati testületbe. Később a bíróság az egyesület bejegyzésénél történt formai hibára hivatkozva semmisnek mondta ki az UPE bejegyzését.
2003-ban az RMDSZ ellenzéke létrehozta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT), és a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT), amelyek az erdélyi magyar autonómiatörekvések megjelenítői lettek az erdélyi magyar politikában, de nem indultak a választásokon.
A 2004-es önkormányzati választásokon a Magyar Polgári Szövetségbe (MPSZ) tömörült az RMDSZ ellenzéke, de a Központi Választási Iroda (BEC) érvénytelennek tekintette a szervezet választási indulásához összegyűjtött 54 ezer támogató aláírást, ezért a szövetség választási indulása ismét meghiúsult. A BEC a támogató aláírások hitelességét megkérdőjelezve az MPSZ parlamenti választásokon való indulását is megakadályozta.
A Románia 2007-es EU-csatlakozása után szervezett európai parlamenti választás hozta meg az első sikert az RMDSZ ellenzékének. Ekkor mind az RMDSZ-nek, mind pedig a hat civil szervezet által támogatott, de függetlenként induló Tőkés Lászlónak sikerült mandátumot szerezni. Tőkés a magyar szavazatok több mint 38 százalékát szerezte meg.
Az erdélyi magyar pluralizmus 2008-ban a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzésével, majd 2011-ben az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzésével nyert új szervezeti keretet. (MTI)

Tíz év sikerei és kudarcai (Közéleti Fórum Tőkés Lászlóval)
A tíz évvel ezelőtti történéseket, az odáig vezető utat idézték fel szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közéleti fórumának vendégei, az akkori események főszereplői, az egybecsengő pozitív értékelés mellett néhányan szót ejtettek a későbbi hibákról, tévedésekről is.
A házigazda, az esemény kitalálója és életre hívója, Bálint József a 2007-et megelőző időszakról szólt, amikor sokan érezték úgy, az erdélyi magyar demokrácia nem teljesedhet ki az egypártrendszer miatt, az RMDSZ csak egyesek érdekeit képviseli, eltávolodott a megalakításakor kitűzött céloktól. Tíz esztendővel ezelőtt egyre többen vélték, hogy elérkezett a cselekvés ideje, és hat szervezet (EMNT, SZNT, Magyar Polgári Szövetség, Magyar Polgári Egyesület, Magyar Ifjúsági Tanács és Erdélyi Magyar Ifjak) jutott a felismerésre: egy közös, jó jelölttel van kitörési lehetőség az egypártrendszerből, és komoly kampány, erős verseny, példátlan választási részvétel után sikerült elérniük, hogy a függetlenként megméretkező Tőkés László képviselői mandátumot nyerjen az Európai Parlamentbe. Sándor Krisztina, aki 2007-ben a Tőkést támogató egyik szervezet, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöke volt, az események kronológiájára emlékeztetett, az év eleji huzavonára, amikor nyílt levelek, felkérések dacára sem volt hajlandó a Markó Béla vezette RMDSZ befutó helyet biztosítani Tőkésnek, így a hat szervezet elkezdte az aláírásgyűjtést, és március 13-ára összesítettek 138 ezer támogató kézjegyet. Az ezt követő tárgyalások sem vezettek eredményre, így szeptemberre megszületett a döntés: Tőkés függetlenként indul. Sándor Krisztina elemezte az akkor elindult folyamat pozitív és negatív hozadékait egyaránt. Eredményként értékelte, hogy sok, akkor feltűnt ifjúsági vezető később a nemzeti oldalon vállalt politikai szerepet, hogy mára van egy szervezett hálózatuk, intézményrendszerük (Demokrácia Központok), hogy sikerült befolyásolniuk a magyar nemzetpolitikát, nagyon sok javaslatuk, elképzelésük beépült abba. A negatívumok között említette a lemorzsolódás folyamatát, hogy sok értékes közéleti embert elveszítettek ez alatt a tíz év alatt, de ide sorolta a nemzeti oldalt szétforgácsoló belső vitákat, megbocsáthatatlan bűnnek nevezte, hogy nem sikerült kompromisszumot találni az MPP-ben, és ez annak széteséséhez, új párt létrehozásához vezetett. A negatívumok közé sorolta a megnövekedett közömbösséget, az illúzióvesztést: erdélyi magyar rendszerváltást akartak, az eredmény nem kielégítő – mondotta.
Tőke Ervin 2007-ben egyetemistaként kapcsolódott be a Tőkést támogató mozgalomba, akkor siker született, meg kell próbálniuk továbbra is abból építkezni – fogalmazta meg. Gazda Zoltán, aki aktív résztvevője volt a háromszéki aláírásgyűjtésnek, kampánynak, az SZNT nevében is szólt. Mint mondotta, visszaemlékezvén két szélsőség csap össze benne: a sikertörténet öröme, illetve az elkeseredettség, a düh. A 2007-es választás kiemelkedő eredményét követte a 2008-as önkormányzati választáson aratott győzelem, ám az akkor keletkezett jelentős felhajtóerő megszakadt, mert az MPP képtelen volt profi módon politizálni, a lejtmenet pedig folytatódott, amikor Tőkés 2009-ben vállalta, hogy RMDSZ-listán indul a következő EP-választáson. Véleménye szerint ez nagy hiba volt, amely beindította a lavinát, és jelentősen gyengítette a nemzetben gondolkodó politizálást. „Legyünk bölcsek, tanuljunk a múltból, s akkor talán lesz újabb lehetőség” – kívánta felszólalása végén. Szilágyi Zsolt – 2007-ben Tőkés kampányfőnöke volt, ma az EMNP elnöke – felszólalásában kiemelte a Tőkés körül létrejött példamutató összefogást, kifejtette, az általuk képviselt helyzetteremtő politizálás szembenállása a helyzetbe simuló politizálással ma is létezik. „Senki nem akar háborúskodást a többségi román nemzettel, békében akarunk velük élni, de ha harcolnunk kell jogainkért és az autonómiáért, akkor ezt a harcot meg kell vívni” – mondotta. Toró T. Tibor elmondta, 2007-ben első alkalommal kínáltak országosan alternatívát az erdélyi magyarságnak, nagyon szép győzelmet értek el, amelyet azonban számos hiba követett, de az a csoport, amely akkor Tőkés mellett volt, ma is mellette áll, a hat szervezet képviselőinek többsége jelenleg az EMNP-ben politizál. 2007-ben jó döntést hoztak, 2008-ban történelmi sikert értek el, az utána elkövetett hibákért kinek-kinek vállalnia kell a felelősséget. Méltatta Tőkés szerepét, mint fogalmazott: az ilyen személyiségek viszik előre a történelem kerekét.
Tőkés László felszólalásában Háromszék szerepét emelte ki a tíz évvel ezelőtti történésekben, mint fogalmazott: „itt volt az ellenzéki politizálás fellegvára és legerősebb bástyája”. Meglátása szerint a tíz esztendővel ezelőtti győzelem az autonómia, az önrendelkezés, a választás szabadsága miatt volt fontos. Tőkés számba vette az RMDSZ-ben lezajlott változásokat, amelyek a 2007-es történésekhez vezettek, a brassói kongresszustól, a neptuni áruláson át a Markó–Frunda-éráig, mindazt, amely megérlelte bennük, hogy az erdélyi magyar politikában és közéletben rendszerváltásra van szükség. Minden párt – RMDSZ, MPP, EMNP – létrehozásában szerepet vállalt, de ha egy autó rossz irányba tart vagy meghibásodik, és sem az irányváltását, sem a megjavítását nem lehet elérni, akkor le kell cserélni, nem szabad folytatni vele az utat a szakadék felé – magyarázta. Kitért a többször hibaként emlegetett 2009-es RMDSZ-listán indulására is, mint mondotta, nem volt a szövetség alárendeltje, nem tagadta meg elveit, a korábbi értékeket képviselte abban a helyzetben is. A jelenről szólva kifejtette: sajnos, ma is mindenre rátelepszik az egypártrendszer, ez például a pénzek elosztásában is tetten érhető, az RMDSZ a román állam által a magyarság számra kiutalt 5 millió eurót pártépítésre és a mellette állók támogatására használja. Pozitívnak nevezte, hogy a szövetség ma már nemcsak Bukarest felé irányul, hanem nyitott Budapest felé is, reméli, ez nem politikai opportunizmus csupán. Tőkés László pozitívan értékeli tíz évvel ezelőtti indulását és az azóta eltelt időszak eredményeit is, az MPP szerepéről lehet vitatkozni, ő sem látja rózsaszínben vagy fekete-fehérben a helyzetet, vannak érvei, ám az idő hiánya miatt ez a fórum nem alkalmas erre a vitára – vélekedett.
A teremből többen hozzászóltak, volt, aki a tíz évvel ezelőtti nagy pillanatot idézte fel, volt, aki Tőkést méltatta. Kovács István unitárius lelkész fogalmazta meg: van okunk ünnepelni, de tanulni kell a múlt hibáiból. Hangsúlyozta: ő hisz benne, ha kicsit késéssel is, ha vargabetűkkel, de vonatunk célt érhet, ehhez csak kitartás kell. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely zászló, melynek ügye túlnőtte Romániát
El kell távolítani a gyergyószentmiklósi városháza homlokzatáról a székely zászlót és a város zászlaját – ez a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős döntése. A polgármester és más tisztségviselők az Emberi Jogok Európai Bíróságán diszkriminációra hivatkozva pert indítanak Románia ellen. A város polgárai aláírásukkal jelezhetik, hogy számukra is fontosak a zászlók.
Már korábban meghozta a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletét abban a perben, amit Gyergyószentmiklós polgármestere ellen indított Dan Tanasă egyesülete, és melynek tárgya az volt, hogy távolítsák el a városháza homlokzatáról és az épületből Székelyföld és a város zászlaját. Korábban, alapfokon a törvényszék úgy döntött, hogy a város zászlaja jogszerűen van kifüggesztve, tehát maradhat, ellenben Székelyföld zászlaját el kell távolítani. A táblabíróság úgy módosította az alapfokú ítéletet, hogy a város zászlaja sem loboghat az épületen. Az erről szóló indoklást hónapokkal később közölték ki a feleknek. Az ügy Strasbourgban folytatódik, Nagy Zoltán polgármester és a városi képviselő-testület több tagja is keresetet indít Strasbourgban, diszkriminációval vádolva a román államot. Ugyanakkor a perbe már korábban gyergyószentmiklósi polgárként, azaz érintett magánszemélyként beszállt Árus Zsolt is az emberjogi bírósághoz fordul.
Közakaratot képviselnének
Közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy diszkrimináció miatt panaszt tesz az Emberi Jogok Európai Bíróságán a város több polgára, egészen pontosan a polgármester, több helyi képviselő, valamint a Székely Nemzeti Tanács gyergyószentmiklósi szervezetének tagjai. Amint elmondták, a koncepció az, hogy nem egyszerű állampolgárokként perelnek, hanem mind választott személyek, akiket aláírásgyűjtéssel is támogatnak a város lakói, hogy súlyt adjanak a keresetnek, jelezve, a gyergyószentmiklósiak számára igencsak lényeges és fontos kérdés a zászlóügy.
Nagy Zoltán polgármester hangsúlyozta, Gyergyószentmiklós ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és az ország zászlaja mellett a régió és a város zászlaját is használhassa, összhangban az ország törvényeivel. A per ugyanis formálisan Románia ellen indul, de a cél mindössze az, a bíróság kötelezze az országot arra, hogy tartsa tiszteletben a saját alkotmányát és törvényeit. Elmondták, a keresetet egy tapasztalt budapesti ügyvéd készíti, aki korábban gyakornokoskodott a strasbourgi bíróságon, tehát jól ismeri az eljárást. Ez növeli a per megnyerésének esélyét. Az ügyvédi költségeket a budapesti székhelyű Székelyföldért Társaság vállalta fel. Két zászló lobogása zavarta Dan Tanasăt egyesületét.
Árus egy másik pert is indít
Árus Zsolt közölte, az önkormányzati tisztségviselők által indított per mellett ő egy másik pert is indít Strasbourgban a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése, illetve diszkrimináció miatt: erre azért is lehetősége van, mert gyergyószentmiklósi magánszemélyként ő is a zászlóper részese volt. A perben azt akarja bizonyítani, hogy nem volt tisztességes, hogy az eljárás során a bírók a polgári eljárási törvénykönyv több előírását megsértették. Példaként egyebek mellett megemlíti, hogy Dan Tanasănak mint felperesnek nem volt személyes érintettsége ebben az ügyben, annak hiányában pedig a bíróságnak érvénytelenítenie kellett volna a keresetet.
Árus kifejti, a Marosvásárhelyi Táblabíróság ítélete törvénytelen, ugyanakkor jogsértő és diszkriminatív is, mert egy olyan jogtól fosztja meg a város lakóit (nevezetesen attól, hogy a városháza épületére ki legyen tűzve a város, illetve azon régió zászlaja, amiben a város található), amivel az ország többi településének a lakói rendelkeznek. Ez indokolja a továbblépést az Emberi Jogok Európai Bíróságára. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy a bírósági indoklásból kiderült: a zászlótörvény előírásait visszamenőlegesen alkalmazták, a város zászlajáról szóló önkormányzati döntést egy olyan törvény alapján tartják jogszerűtlennek, amely évekkel később született meg.
Aláírásgyűjtés indul
Az önkormányzati tisztségviselők peres iratcsomóját várhatóan január végén fogják elküldeni az emberjogi bírósághoz, addig pedig minél több aláírást szeretnének összegyűjteni Gyergyószentmiklóson, hogy ezt is csatolva az ügyirathoz bizonyítsák: közösségi akarat, hogy a város közintézményein a székely zászló és a város zászlaja is lobogjon. Ugyanakkor azt is jelezze: a zászló betiltását jelentő diszkrimináció a közösség ellen irányul. A támogató íveket alá lehet majd írni a volt mozi emeletén, az MPP helyi szervezetének irodájában, de várhatóan más helyszíneken is. Gergely Imre / Székelyhon.ro

Mit tehet Magyarország az erdélyi magyar kisebbség védelmében?
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt számolt be a kormány terveiről a kisebbségvédelem területén. Van előrelépés, de félő, hogy csekély, hiszen egyre több erőfeszítésre van szükség, a környező országok magyarellenessége semmit sem lankadt.
Az országgyűlési nemzeti összetartozás bizottságnak beszámoló külügyminiszter szavaiból egyértelműen kiderült, hogy a magyar kormány több lényeges, a Kárpát-medence magyar kisebbségét érintő ügy megoldásán is dolgozik, ugyanakkor egyáltalán nem elhanyagolható, sőt, aggasztó jelenségek orvoslásával nem, vagy csak részben foglalkozik. Kétségtelen, hogy Szijjártó Péter és kabinetje elődeivel ellentétben egy markánsabb, ha úgy tetszik, nemzetibb külpolitikát folytat, ugyanakkor – amint azt az MTI is kiemelte, rögtön beszámolójának címül is adva Szijjártó szavait – igencsak „viharos évet zártak a magyar nemzeti kisebbségek”.
Az, hogy milyen évet zárnak a magyar külhoni kisebbségek, természetesen nem csak a mindenkori magyar kormány felelőssége, hiszen ez a környező országok soha sem lankadó magyarellenességének is a függvénye. Ugyanakkor a román vagy éppen az ukrán fél csak addig mer elmenni kisebbségellenességében, amíg a magyar külügy joggal elvárt karakán ellenállásába nem ütközik. Ismert, hogy a múltban úgy a szocialista, mint a jobboldali magyar kormányok külpolitikája is a hírhedt és egyoldalú „jószomszédi viszony” ápolására korlátozódott, méghozzá bármi áron, így nem is csoda, ha az utódállamok magyar kisebbségei sorra rossz éveket zárnak. Ugyanis az elődök okozta kárt nehéz felszámolni, főleg úgy, ha az említett önfeladó, behódoló mentalitást sem sikerül teljes egészében felszámolni.
Ennek egyik megnyilvánulása – ahogy arra a miniszteri meghallgatásról a közmédiánál bővebben beszámoló Szávay István, a Jobbik képviselője felhívja a figyelmet – a tervezett magyar válasz a gyulafehérvári nyilatkozat román megünneplésére, hiszen nyilvánvaló, hogy Románia a történelmének túlnyomó részét kitevő elmúlt száz év ünneplését arra próbálja felhasználni, hogy ország-világ előtt hangoztathassa Erdély elcsatolásának jogosságát, örök létét. Ez a száz év egyben az erdélyi magyar kisebbség semmit sem csituló felszámolására tett kísérlet is, így nem közömbös, hogy Magyarország miként kíván reagálni a valószínűleg mindent elárasztó román propagandára. Szijjártó Péter szerint ezen a téren úgy kell fellépni, hogy a „kétoldalú kapcsolatok” és a „nemzeti büszkeségünk” se sérüljön, miközben a magyar szervezeteknek sem „okoznak gondot”. Hozzátette, hogy a magyar pártokkal egyeztetik a tervezett lépéseiket, valamint a román külügyminiszterrel is tárgyalt már az ügyről (Orbán Viktor egyébként kedd délelőtt fogadta Kelemen Hunort).
Az autonómia támogatásának kérdésében sem látszik az előrelépés: Szávay István hangot adott véleményének, miszerint a területen sokkal többet kéne tenni, emlékeztetve, hogy létezik az Alapítvány a Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért nevű lobbiszervezet, aminek működésével elsősorban az a baj, hogy az állami költségvetésből kapott 80 milliós támogatásának körülbelül háromnegyedét „Kövér László határon túli haverjainak falunapjaira költi”, ahelyett, hogy az autonómia érdekében lobbizna – emlékeztetett Szávay. Szijjártó a maga részéről csak annyit tett hozzá a dologhoz, hogy a magyar kormány irányvonalát mindig az adott országban jelen lévő magyar szervezet irányítja. Ha márpedig ez tényleg így van, felmerül a kérdés, hogy az autonómia ügyének megfeneklését mégis kiken kellene számon kérni, kikre hárul a felelősség, kik vezetik a magyar kormány kezét (RMDSZ, SZNT, stb.)?
Szintén fontos kérdés, hogy ha a román, szerb, ukrán, szlovák cégek és vállalatok sovinizmusa ellen nem is lépnének fel, a kifejezetten magyar cégek leányvállalatainál üssön az asztalra a magyar kormány. Nem csak arról van szó, hogy az olyan magyar cégek, mint a CBA, MOL, OTP (a két utóbbi Erdélyben is az ún. nagyok között van) nem követelik meg a magyar nyelvtudást külhoni üzleteikben és fiókjaikban, de botrányos viselkedést is eltűrnek, hogy azt ne mondjuk, támogatnak (emlékezetes a somorjai eset és egyéb incidensek egész sora). Szijjártó Péter ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ő személyesen is többször egyeztetett Csányi Sándor OTP-vezérrel, amelynek nyomán ma már elvárás, hogy minden fiókban legyen legalább egy magyar nyelven beszélő alkalmazott, az OTP Romania pedig folyamatosan jelentést készít a magyar nyelv használatáról (emellett is gyakori, hogy a bank reklámanyagain nagyítóval sem lehet magyar szót találni).
A jobbikos képviselő felhívta a figyelmet a csángók magyar nyelvű misézésének problémájára is. Szijjártó Péter válaszában úgy fogalmazott, hogy ez egy nagyon nehéz és összetett kérdés, de a Vatikánban nyitottságot észlelt és minden alkalommal felveti az ügyet, amikor találkozik Richard Gallagher érsekkel, a Szentszék külügyminiszterével.
Elmondható, hogy egyáltalán nem irigylésre méltó a magyar külügy helyzete, hiszen az utódállamok szinte futószalagon alázzák meg a magyar kisebbséget (az ukrán nyelvtörvény jelenleg a legsúlyosabb ügy). Legutóbb éppen a csíksomlyói búcsú UNESCO világörökségi listára való felvételének ügyében hazudott a román fél, évekre elszabotálták az ügy előrelépését. Ezért is üdvözlendő lenne a magyar (lehetőleg pártfüggetlen) érdekvédelem teljes felerősödése, hiszen nem igaz, hogy alapból csak vesztes csatákra lehet és kell számítani. itthon.ma/karpatmedence

Aláírásukkal fejezhetik ki, hogy nem értenek egyet a székely- és a városzászló eltávolíttatásának szándékával
Az egykori mozi emeletén, az MPP gyergyószentmiklósi irodájába várják azokat, akik aláírásukkal jeleznék, igenis, sértve érzik magukat amiatt, hogy a gyergyószentmiklósi városháza homlokzatán nem loboghat a székely zászló és a város zászlaja.
Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere, több önkormányzati képviselő, valamint a Székely Nemzeti Tanács helyi tisztségviselői panaszt tesznek az Emberi Jogok Európai Bíróságán, Strassbourgban diszkrimináció miatt a román állam ellen – számoltunk be korábban. A kezdeményezők azt akarják elérni, hogy a bíróság mondja ki, diszkriminatív a város lakóira nézve, hogy nem tűzhető ki a polgármesteri hivatalra a székely zászló és a város lobogója. Az eljárást kezdeményezők nem egyszerű magánszemélyként, hanem választott tisztségviselőkként perelnének, akik egyben közösségi akaratot képviselnek a bíróság előtt. Ezt a gyergyószentmiklósiak által aláírt ívekkel bizonyítanák. Az aláírásokkal azt jelzik az emberek, hogy felhatalmazzák a vezetőket szót emelni a bíróságon az őket is sértő diszkrimináció ellen. Az íveken az aláíró neve, lakcíme és aláírása kell szerepeljen. Fontos megjegyezni, hogy csakis gyergyószentmiklósi állandó lakcímmel rendelkező személyek lehetnek az aláírók, hiszen a peres ügy a gyergyószentmiklósi zászlókról szól. Minél több aláírás gyűl, annál inkább érzékeltethetik a bíróság felé, hogy valóban sokaknak fontos a zászlók kérdése – jelentik ki a kezdeményezők. Az íveket péntekig naponta 9 és 13 óra között lehet aláírni, utána január 3-tól folytatódik az aláírásgyűjtés. Az aláíráshoz időpontot is lehet egyeztetni a 0745-678 641-es telefonszámon. Gergely Imre / Székelyhon.ro

Jogsérelmekről az ENSZ-ben
Erdélyi civil szervezetek jóvoltából első alkalommal sikerült tematizálni a romániai magyarokkal szembeni jogsérelmeket az emberi jogi kötelezettségeket felülvizsgáló ENSZ-mechanizmuson belül.
A 2006-ban létrehozott Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ellenőrző mechanizmusa, amely 2018 januárjában harmadik alkalommal fog helyt adni Románia felülvizsgálatának, ezt megelőzően pedig a civil szféra képviselői is lehetőséget kaptak, hogy álláspontjaikat megosszák az adott állam emberi jogi helyzetéről. A felülvizsgálat folyamatába bekapcsolódva a kolozsvári székhelyű AGFI (Advocacy Group for Freedom of Identity/Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért) és a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) jogvédő szervezetek, valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) közös konzorciumban együttműködve nyújtott be árnyékjelentést, amelyben többek között a közigazgatási törvény által szabályozott többnyelvűség alkalmazási hiányosságaira, a magyar oktatással kapcsolatos diszkriminációkra, valamint az erdélyi magyar közösség gyülekezési jogának és véleménynyilvánítási szabadságának ismételt megsértésére hívják fel az európai hatóság figyelmét. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A parlament elé terjesztette a Székelyföld autonómiatervezetét Kulcsár-Terza József
Egyéni törvényjavaslatként iktatta a képviselőházban Székelyföld autonómiatervezetét pénteken Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő.
A Magyar Polgári Párt politikusa a Székelyföld Autonómia Statútumát abban a formában terjesztette a parlament elé, ahogyan azt a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kidolgozta és elfogadta.
Háromszék országgyűlési követeként vállalva a rám ruházott felelősséget, ígéretemhez híven 2017. december 22-én a román parlament képviselőházában egyéni törvénykezdeményezésként iktattam Székelyföld Autonómia Statútumát abban a formában, ahogyan azt a Székely Nemzeti Tanács kidolgozta és elfogadta. Bízom abban, hogy ez nemcsak annyit fog jelenteni, hogy Székelyföld autonómiájának ügye a román parlament elé kerül, hanem lehetőségként szolgál majd arra nézve, hogy egy érvek mentén történő párbeszéd nyomán a többségi nemzet is elismerje és elfogadja a teljes nemzeti szabadsághoz való jogunkat. Autonómiát Székelyföldnek! Szabadságot a székely népnek!
„Bízom abban, hogy ez nemcsak annyit fog jelenteni, hogy Székelyföld autonómiájának ügye a román parlament elé kerül, hanem lehetőségként szolgál majd arra nézve, hogy egy érvek mentén történő párbeszéd nyomán a többségi nemzet is elismerje és elfogadja a teljes nemzeti szabadsághoz való jogunkat” – írta a statútum beterjesztését hírül adó közleményében az MPP politikusa. maszol.ro

Izsák Balázs: ha kell, újra és újra leteszik a Parlament asztalára a székely nép jogos követelését
A Székely Nemzeti Tanács elnöke nyílt levélben köszönte meg Kulcsár Terza József képviselőnek, hogy benyújtotta a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet a Parlament elé.
Tisztelt Képviselő Úr!
A Székely Nemzeti Tanács nevében megköszönöm Önnek, hogy a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott, Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet a Parlament elé terjesztette. Engedje meg, hogy a nyilvánosság előtt részleteiben elemezzem ennek a lépésnek a fontosságát.
1. A székely nép a törvénytervezet korábbi, kétszeri elutasítása ellenére sem mond le Székelyföld területi autonómiájáról.
2. Az ország törvényhozó szerve, a Parlament, egyben a romániai társadalmi párbeszéd legmagasabb szintű fóruma. Ez az egyetlen méltó fórum, ahol a székelység saját jövőjéről párbeszédet folytathat az ország többségi lakosságával.
3. Székelyföld Autonómia Statútuma, egy olyan törvénytervezet, amely Székelyföld lakóinak teljes és tényleges egyenlőségét biztosítja, mint ilyen hozzájárul a jogállamiság és a demokrácia elmélyítéséhez Romániában. A törvénytervezet beterjesztésével ezt az üzenetet is meg kell kapnia a román közvéleménynek és a román politikai osztálynak: a székely autonómiatörekvések elválaszthatatlanok azoktól a céloktól, amelyeknek minden elkötelezett román demokrata híve.
4. Székelyföld Autonómia Statútuma az egyetlen olyan törvénytervezet, amely a román társadalom egészének felmutatja a székely székek által őrzött hagyományos értékeket, azt az akaratot, hogy az itt élő közösség ezeket meg kívánja őrizni. Ezen keresztül tettük láthatóvá, hogy a széki központoknak, a székely városoknak vissza akarjuk adni mindazokat a közhatalmi jogosultságokat, amelyek a történelmi hagyomány és a helyi közösség igényei alapján őket megilletik.
Tisztelt Képviselő Úr!
A Székely Nemzeti Tanácsban, küldöttekként, együtt szavaztunk arról, hogy parlamenti képviselők, vagy állampolgári kezdeményezés révén harmadszor is a Parlament elé kívánjuk terjeszteni Székelyföld Autonómia Statútumát. 2008. október 25-én, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron termében, amikor ezt a határozatot elfogadtuk, nem tudtuk azt, hogy éppen Ön lesz az, aki ezt a küldetést teljesíti.
Történelmi pillanat ez a mai. Székelyföld Autonómia Statútumának eddigi nyolc beterjesztőjének (Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Szilágyi Zsolt, Pécsi Ferenc, Toró T. Tibor, Vekov Károly, Becsek-Garda Dezső és Sógor Csaba) névsora kiegészül egy kilencedik névvel, az Ön nevével.
Bízom abban, hogy addig a pillanatig, amíg a román közvélemény és román politikai osztály is ráébred arra, hogy Székelyföld Autonómia Statútumának elfogadása Románia érdeke is, mindig lesznek olyan követei Székelyföldnek, akik támogatják, érvelnek mellette és szavazatukkal megteremtik annak lehetőségét, hogy a tervezet törvényerőre emelkedjen, s ha kell, újra és újra leteszik a román Parlament asztalára a székely nép jogos követelését.
Ennél reménytelibb várakozást Advent idején nem is kívánhattunk volna magunknak.
Áldott Ünnepeket és sikeres, boldog új évet kíván:
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2017. december 22. itthon.ma/erdelyorszag

Az SZNT üdvözli az autonómiastatútum beterjesztését, az RMDSZ és az MPP hallgat
A Székely Nemzeti Tanács köszönetét fejezte ki Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőnek, amiért a román törvényhozás elé terjesztette a szervezet által elfogadott, a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet. Értesüléseink szerint az RMDSZ és az MPP felső vezetősége nem támogatta a lépést.
Történelmi pillanatnak nevezi a Székelyföld autonómiatervezetének parlamenti beterjesztését a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely szerint ennél reménytelibb várakozást advent idején nem is kívánhatott volna magának a szervezet és a tömbmagyar régió magyarsága. Az SZNT arra reagált, hogy Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő pénteken egyéni törvényjavaslatként iktatta a bukaresti képviselőházban Székelyföld autonómiatervezetét. Kulcsár-Terza József egyénileg iktatta a parlamentben az SZNT autonómiatervezetét Egyéni törvényjavaslatként iktatta a bukaresti képviselőházban Székelyföld autonómiatervezetét pénteken Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő.
Szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Izsák Balázs SZNT-elnök leszögezte, a székely nép a törvénytervezet korábbi, kétszeri elutasítása ellenére sem mond le a Székelyföld területi autonómiájáról.
„Az ország törvényhozó szerve a parlament, egyben a romániai társadalmi párbeszéd legmagasabb szintű fóruma. Ez az egyetlen méltó fórum, ahol a székelység saját jövőjéről párbeszédet folytathat az ország többségi lakosságával. Székelyföld autonómiastatútuma olyan törvénytervezet, amely Székelyföld lakóinak teljes és tényleges egyenlőségét biztosítja, mint ilyen hozzájárul a jogállamiság és a demokrácia elmélyítéséhez Romániában. A törvénytervezet beterjesztésével ezt az üzenetet is meg kell kapnia a román közvéleménynek és a román politikai osztálynak: a székely autonómiatörekvések elválaszthatatlanok azoktól a céloktól, amelyeknek minden elkötelezett román demokrata híve” – állapítja meg a szervezet vezetője.
Izsák szerint a Székelyföld autonómiastatútuma az egyetlen olyan törvénytervezet, amely a román társadalom egészének felmutatja a székely székek által őrzött hagyományos értékeket, azt az akaratot, hogy az ott élő közösség ezeket meg kívánja őrizni. „Történelmi pillanat ez a mai. Székelyföld autonómiastatútumának eddigi nyolc beterjesztőjének (Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Szilágyi Zsolt, Pécsi Ferenc, Toró T. Tibor, Vekov Károly, Becsek-Garda Dezső és Sógor Csaba) névsora kiegészül egy kilencedik névvel, az Ön nevével” – emlékeztet Izsák Balázs.
Az SZNT elnöke bízik abban, hogy amíg a román közvélemény és a román politikai osztály is ráébred, hogy a statútum elfogadása Románia érdeke is, „mindig lesznek olyan követei Székelyföldnek, akik támogatják, érvelnek mellette és szavazatukkal megteremtik annak lehetőségét, hogy a tervezet törvényerőre emelkedjen, s ha kell, újra és újra leteszik a román parlament asztalára a székely nép jogos követelését”.
Egyébként nem véletlen, hogy Kulcsár-Terza az SZNT autonómiastatútumát, és nem a saját alakulata, az MPP, valamint az RMDSZ által három évvel ezelőtt kidolgozott, a Székelyföldnek autonómiát előirányzó törvénytervezetet terjesztette be a parlamentben. Lapunk úgy tudja, hogy a területi autonómiát célzó törvénykezdeményezést az RMDSZ vezetősége ezúttal sem tartotta időszerűnek, és nem támogatta a színeiben törvényhozói mandátumhoz jutott honatya indítványát.
Ugyanakkor a Krónika értesülései szerint Kulcsár-Terza József pártbeli felettese, Biró Zsolt MPP-elnök sem pártolta a törvényjavaslat beterjesztését, ezzel magyarázható, hogy a háromszéki képviselő az SZNT statútumával állt elő.
Mindez azért is furcsa, hogy Biró Zsolt eddig rendszerint úgy nyilatkozott, hogy fontosnak tartja az autonómiatervezet előterjesztését a román parlamentben. Arról nem beszélve, hogy az MPP szeptemberi, Gyergyószentmiklóson rendezett választmányi ülésén döntés született arról, hogy még idén benyújtják a bukaresti törvényhozásban az autonómiastatútumot. Krónika (Kolozsvár)

Közös ügyeink
Sokan emlékeznek a pluralizmus jegyében – jelenleg ugyan csökkent erővel, de továbbra is zajló – erdélyi magyar–magyar politikai harc alapvető szlogenjére: nemzeti ügyekben együttműködés, másban verseny.
A jelmondatot ugyan a magát ellenzékinek meghatározó polgári, majd néppárti oldal fogalmazta meg, az idő múlásával viszont az RMDSZ is nagyjából magáévá tette, és el kell ismerni, több alkalommal ennek szellemében is jártak el. Az idei karácsony viszont, úgy tűnik, e hallgatólagos egyezség átlényegülését hozta magával: a jelek szerint a nemzeti, közös ügyek fogalmai nem mindenki számára ugyanazt jelentik. Nehéz ugyanis másként értelmezni, miként történhetett meg, hogy a szövetség színeiben mandátumot nyert – és ezáltal a formális és informális szabályok szerint is ennek a törvényhozási csapatnak a tagjává vált –, de amúgy a Magyar Polgári Párt „zászlaját” hordozó háromszéki parlamenti képviselő egyéni törvénykezdeményezésként, mintegy gerillaakcióként nyújtja be a Székelyföld területi autonómiájának statútumát. Nem mellesleg a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott változatot, és nem a szövetség által már jó ideje összeállított, az MPP által is felvállalt és a honlapjukon „közkinccsé” tett tervezetet. Kétségtelen, Kulcsár-Terza József kezdeményezése kapcsán lehetnek fenntartások, legtöbb kritikusa várhatóan az időzítést említi majd: a centenárium éve előszobájában, jaj! Tény ugyanakkor, hogy a háromszéki képviselő múlt pénteki gesztusának két alapvető jellege vitathatatlan: a következetesség, illetve a választókhoz való tisztességes viszonyulás a tervezet benyújtásáról szóló ígéret betartásával. Utóbbi példaként szolgálhat más törvényhozásbeli társainak, az RMDSZ-frakció többi tagjának is. A titok ugyanis – még ha ez sokaknak kényelmetlen is – ennyire egyszerű: nem elegendő cirkalmas mondatokban támogatni a magyar közösség boldogulását szolgáló célokat, tettekben sem ártana igazolni elkötelezettségünket, felvállalva azokat is, amelyek kellemetlenek, és amelyek esetleg nemtelen támadásokat szülhetnek a többség részéről. A közösség képviselete ugyanis erről is szól. Mert lehet és kell is vitatkozni a székely önrendelkezés esélyeiről, formáiról, hiszen egyetlen terv vagy kezdeményezés – jöjjön bármely oldalról – sem tökéletes, ez viszont nem lehet érv sem a végtelen várakozásra, sem a félmegoldásokra. Kétségtelen, a rendszerváltás utáni Romániában az ilyen és ehhez hasonló célok a román pártok szempontjából mindig is mellőzendők, elgáncsolandók voltak és lesznek, a megfelelő pillanatra várni tehát lassan felesleges. Próbálkozni kell tehát, az esetleges nyílt elutasítás ugyanis többet ér minden halogatásnál és kivárásnál, és nem mellesleg elég erős adu is lehet adott pillanatban. És apropó, ha ez nem közös ügy, akkor mit neveznénk annak? Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Autonómiatervezet mint egyéni törvényjavaslat: az alkotmánnyal „takarózik” az RMDSZ és az MPP-elnök
Az alkotmányossági akadályok miatt nem látnak sok esélyt arra az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) Krónikának nyilatkozó politikusai, hogy a parlament vitára fogja bocsátja a Kulcsár-Terza József MPP-s háromszéki parlamenti képviselő által pénteken egyéni törvényjavaslatként iktatott székelyföldi autonómiatervezetet. Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője lapunk megkeresésére nem adott egyértelmű választ arra, hogy parlamenti szavazás esetén kiállnak-e a statútum mellett.
Biró Zsolt MPP-elnök pártsikerként értékeli a tervezet iktatását, holott nem írta alá.
Az alkotmányossági akadályok miatt nem látnak sok esélyt arra az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) Krónikának nyilatkozó politikusai, hogy a parlament vitára bocsátja a Kulcsár-Terza József MPP-s háromszéki parlamenti képviselő által pénteken egyéni törvényjavaslatként iktatott székelyföldi autonómiatervezetet.
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője kedden lapunknak elmondta: Kulcsár-Terza előzetesen jelezte nekik, hogy még az év vége előtt be fogja nyújtani a parlamentbe a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómiastatútumát, ők pedig ezt tudomásul vették. Korodi ugyanakkor emlékeztetett: a tervezet már kétszer volt a parlament előtt, és mindkét alkalommal vita nélkül elvetették. Alkotmányossági probléma merül fel, ezért seperik le mindig vita nélkül az autonómiatervezetet. El kell mondanunk, hogy amíg Románia alaptörvénye nem változik, semmi esélye nincs annak, hogy az autonómiastatútum átmenjen. Ez kétlépcsős folyamat” – szögezte le a Hargita megyei parlamenti képviselő, aki szerint „dolgoznak az ügyön”.
Kérdésünkre, hogy ha mégis sor kerül vitára, az RMDSZ honatyái kiállnak-e a Kulcsár-Terza által benyújtott tervezet mellett, Korodi úgy fogalmazott: a vitában természetesen elmondják érvrendszerüket a közösségi jogok érvényesítéséről, az autonóm intézményrendszer létrehozásának fontosságáról.
Hasonlóképpen vélekedik Biró Zsolt MPP-elnök, aki a Krónikának valamivel diplomatikusabban nyilatkozva úgy fogalmazott: a szakértők véleménye megoszlik arról, hogy a jelenlegi alkotmány mellett el lehet-e bármit is érni ezen a téren, vagy előbb mindenképp módosítani kell az alaptörvényt. Biró ugyanakkor hangsúlyozta: az MPP már hosszú ideje szorgalmazza az alkotmánymódosítást. A politikus arra is kitért, hogy a polgári párt számára az autonómia képviselete becsületbeli ügy, az alakulat programjában is világosan szerepel, hogy mindent megtesznek az önrendelkezés kivívásáért. A pártelnök szerint azáltal, hogy Kulcsár-Terza József benyújtotta az SZNT által kidolgozott statútumot, „semmi új nem történt”, hiszen erről már az MPP választmányi ülésén is döntöttek. Biró Zsolt ugyancsak emlékeztetett arra, hogy az SZNT statútuma már kétszer megjárta a parlamentet, ugyanakkor úgy véli: az MPP „becsületbeli kötelességének tett eleget” azzal, hogy harmadszor is benyújtották.
„Tettük ezt annak ellenére, hogy az SZNT a parlamenti választásokon elzárkózott a magyar jelöltek támogatásától, sőt voltak olyan tagjai, akik román pártok, vagy éppen a lengyel képviselet mellett tették le a voksukat. Mi folyamatosan hangoztatjuk, hogy a magyar emberek érdekeit a román parlamentben csak magyar képviselők védelmezik” – fogalmazott az MPP elnöke. Lapunknak azt is elmondta: az RMDSZ-szel közösen kidolgozott autonómiatervezetet sem vetették el, „létezik a munkacsoport”, ígérete szerint annak a javaslatnak a beterjesztésére is sor kerül, ám ez az alkotmányossági problémáktól függ.
„Az alkotmánymódosítás rögös út, nem lesz egy díszmenet, látványos eredményekre egyelőre nem számítunk” – szögezte le Biró Zsolt. Mindezek ellenére értelmét látja annak, hogy Kulcsár-Terza most benyújtotta a statútumot, mert szerinte ez mindenképpen eléri a román társadalom ingerküszöbét, hozzájárul ahhoz, hogy a kérdésben folyamatos közvita legyen, „ez most a legfontosabb szempont”. Bármi is lesz a sorsa, fontos, hogy egy törvénytervezet ne sikkadjon el, ne porosodjon a fiókban. Első körben a törvényhozási tanácsnak kell majd véleményeznie” – tette hozzá a pártelnök.
Noha Biró Zsolt többes számban beszélt az autonómiatervezet benyújtásáról, Kulcsár-Terza József pénteken egyéni törvényjavaslatként iktatta azt a képviselőházban. Az MPP politikusa a Székelyföld autonómiastatútumát abban a formában terjesztette a parlament elé, ahogyan azt a Székely Nemzeti Tanács kidolgozta és elfogadta. „Bízom abban, hogy ez nemcsak annyit fog jelenteni, hogy a Székelyföld autonómiájának ügye a román parlament elé kerül, hanem lehetőségként szolgál majd arra nézve, hogy egy érvek mentén történő párbeszéd nyomán a többségi nemzet is elismerje és elfogadja a teljes nemzeti szabadsághoz való jogunkat” – írta közleményében a politikus. A polgári párt háromszéki elnöke – aki az RMDSZ jelöltlistáján szerzett parlamenti mandátumot és az RMDSZ képviselőházi frakciójának tagja – kifejezte meggyőződését, hogy a székelységet megilleti az önrendelkezés joga, annak gyakorlására ígéretet kapott az 1918. december 1-jén elfogadott Gyulafehérvári nyilatkozatban is, és ennek a közösségi akaratnak a megjelenítésére minden alkalmat meg kell ragadniuk a székelység választott képviselőinek.
Kulcsár-Terza József az MTI-nek telefonon nyilatkozva azt mondta: becsületbeli kérdésként kezeli az ügyet. „A Székely Nemzeti Tanácsnak tagja vagyok, úgy gondolom, ezt be kellett nyújtani, és mikor kérnénk számon a gyulafehérvári ígéreteket, ha nem most, a centenárium éve előtt?” – tette fel a szónoki kérdést a képviselő, kifejezve reményét, hogy – a korábbi alkalmaktól eltérően – a bukaresti parlament ezúttal nem fogja érdemi vita nélkül elvetni a tervezetet.
Arra a kérdésre, hogy megpróbálta-e meggyőzni párttársát, Biró Zsolt MPP-elnököt vagy az RMDSZ-frakció többi tagját, hogy ők is aláírják a törvényjavaslatot, Kulcsár-Terza József azt mondta: egyeztetett frakciótársaival, elmondta nekik, miért tartja szükségesnek a tervezet előterjesztését, de szerinte nem őt kell kérdezni arról, miért egyedül az ő aláírása szerepel az iktatott törvénytervezeten. Az időzítés tekintetében Kulcsár-Terza József elmagyarázta: a parlamenti munka során mindig adódnak más szempontok, amelyek szintén fontosak a magyarság számára – mint az anyanyelvhasználati küszöb módosításáról szóló kezdeményezés vagy a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye – és ezek miatt várt az ülésszak végéig.
A Székely Nemzeti Tanács pénteken köszönetét fejezte ki Kulcsár-Terzának, és történelmi pillanatnak nevezte a parlamenti beterjesztést. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Az elnök pálfordulása
Az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hat parlamenti képviselője, név szerint Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly 2004 júliusában benyújtotta a román parlamentben a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Székelyföldre vonatkozó autonómiatervezetét.
Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi csoportjának az ügy kapcsán akkor közzétett nyilatkozatában többek között ez állt: „egy nem kellő időben, nem kellő formában és nem kellő tartalommal benyújtott tervezet csak árt az autonómia ügyének.” Érdekvédő szervezetünk folyó év december 22-én sem állt az autonómiatervezet benyújtása mögé, így Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) RMDSZ-színekben megválasztott parlamenti képviselője kénytelen volt egyéni törvényjavaslatként iktatni azt a román parlamentben.
Elgondolkodtató, ami történt, mert a választópolgárban azt az érzést keltheti, hogy képviseletünkben nincs meg a jogaink kiharcolásához és érvényesítéséhez szükséges bátorság, elszántság és akarat. Az ugyanis ki van zárva, hogy a diktátor bukása óta eltelt 28 év alatt ne lett volna egyetlen alkalmas pillanat sem az autonómiatervezet benyújtására. És ezúttal a kellő forma és tartalom hiányára sem hivatkozhatnak, mert időközben kidolgozták a saját autonómiatervezetüket.
Senki előtt nem lehet kétséges: számunkra az autonómia a meg- és fennmaradás egyetlen biztosítéka. Megvalósítani viszont csak szervezett formában, egységes fellépéssel, kemény kiállással és következetes küzdelemmel lehet. Egy olyan érdekképviselet által, amelynek a hangjára bel- és külföldön egyaránt odafigyelnek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az erdélyi magyarság eltűntetésén fáradozó román hatalom csakis belső kényszer és külső nyomás hatására lesz hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni erről.
Ami viszont igazán tragikus, és ugyanakkor mélyen elítélendő, az Biró Zsolt képviselőnek az autonómiatervezet benyújtásával való szembehelyezkedése. Hiszen ő a Székelyföld autonómiájáért küzdő MPP országos elnökeként, annak megbízásából és javaslatára került be a román parlamentbe. Legfőbb feladata pedig az autonómiamozgalom megismertetése, népszerűsítése, valamint elfogadtatásának elősegítése lenne. Éppen ezért pálfordulása nem maradhat következmények nélkül. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

A székely nemzeti ellenállás két esztendejére emlékezünk
A Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács több éves hagyománynak megfelelően, Marosvásárhelyen, Székelyföld fővárosában is megemlékezik a Madéfalvi Veszedelem évfordulójáról.
2018. január 7-én, 18 órai kezdettel, a Kultúrpalota kistermében kerül sor az emlékestre. Arra ösztönözzük Székelyföld lakóit, hogy délelőtt minél nagyobb számban vegyenek részt Madéfalván, a vértanúk emlékművénél szervezett megemlékezésen és az azt követő koszorúzáson, este pedig Marosvásárhelyen emlékezzünk meg a 254 évvel ezelőtt legyilkolt csíki és háromszéki székelyekről.
A 2018-as év sorsfordítónak ígérkezik egész Európa számára. Akárcsak 1764-ben, a történelem sodrásában kell nekünk, székelyeknek, biztos támpontokat találni, hogy jövő nemzedékeink gyarapodva és megerősödve emlékezhessenek a múlt minden tanulságos időszakára, itthon, Székelyföldön.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt. (sajtóközlemény) Erdély.ma