Az SZKT létrehozza az RMDSZ Átvilágító Bizottságát. Az Átvilágító Bizottság három, a SZET által kijelölt tagból áll. Az Átvilágító Bizottságot a szövetségi elnök hívja össze, működéséhez az biztosít feltételeket. A SZET általi kijelölést és az SZKT általi megerősítést követő 10 napon belül az Átvilágító Bizottság összeül és elfogadja működési szabályzatát. Alakuló ülését követően az Átvilágító Bizottság közli a szövetségi elnökkel azon helyi és országos, választott és kinevezett RMDSZ-tisztségviselők névsorát, akik az SZKT 1998. júniusi döntése értelmében a Securitatével való együttműködésüket illetően nem tettek eleget nyilatkozattételi kötelezettségüknek. A szövetségi elnök felszólítja az illetékes helyi vagy országos testületeket az illető személyek tisztségből való felmentésére. Az Átvilágító Bizottság a létrejöttétől számított 30 munkanapon belül jelenteni fogja megállapításait a szövetségi elnöknek. Ezt követően a szövetségi elnök összehívja az Operatív Tanács ülését, amely a megállapítások értelmében lemondásra szólítja fel az érintett tisztségviselőket. Amennyiben az érintett tisztségviselő a felkérést követően 30 napon belül nem mond le, a szövetségi elnök vagy az Operatív Tanács saját hatáskörében kezdeményezi a felmentését vagy nyilvánosság előtt felszólítja tisztségéből való lemondásra. Az Átvilágító Bizottság a Securitate-dossziék áttekinthetőségéről rendelkező törvény hatályba lépését követő 15 napon belül, a törvénynek megfelelően és az általa nyújtott lehetőségek szerint, megvizsgálja az átvilágítási tevékenysége kibővítésének keretét és módozatait, és azt az SZKT elé terjeszti. (Szövetségi Képviselők Tanácsa) /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

"Az újabb Tőkés László-ügy, az újabb rágalmazás nem az RMDSZ-ből indult el. A jelenlegi hatalomnak, a nacionalista kormányzatnak, amelyben vannak fasiszta beütések is, nem tetszhetett, hogy éppen egy magyar ember jóvoltából indult el az 1989-es forradalom. A Tőkés László elleni "dokumentumokat" csakis a titkosszolgálattól /SRI/ kaphatták meg. Az újságíróknak nagy szenzáció, hogy ilyen hírt jelentethetnek meg. Az első lap után foglalkozik a kérdéssel a második, a harmadik, majd átveszik a külföldi lapok is. Így kell elindítani egy hatásos diverziót. 1990-től mostanáig mi mindennel támadták Tőkés Lászlót! Először CIA-ügynöknek mondták, aztán KGB-ügynök lett belőle. De volt magyar kém is. Legnagyobb bánatukra egyik sem jött be. S ekkor találták ki azt, hogy a Securitate ügynöke volt. Nyilatkozatot annak idején a Securitate emberei tonnaszámra írattak az emberekkel, különösen az értelmiségiekkel nyilatkozatot, s azokat betették, annak rendje és módja szerint, a dossziéjukba. Tőkés László püspök helyesen követelte, hogy hozzák nyilvánosságra az egész anyagot és ne részleteket közöljenek belőle. - Annak senki nem örült, hogy Tőkés püspök úr mindvégig megingathatatlannak bizonyult ebben a kérdésben még az RMDSZ-en belül is. A Szövetségben pedig azt nem szeretik, hogy ő annyira domináns személyiség s nehéz beilleszteni a szürkék közé. - A diverziót bárhol, bármikor végre lehet hajtani, bármilyen szegény legyen is a román államkassza. S a feladat most az volt, hogy diverziót kell kelteni az RMDSZ-en belül. A Román Hírszerző Szolgálat dolgozik, rendesen dolgozik... /Tőkés Lászlóról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./"

"Megjelent Radu Tinu volt szekust tiszt Temesvár - no comment című könyve, melynek témája az 1989-es temesvári forradalom. Radu Tinu 1989-ben a temesvári Securitate második embere volt, hatáskörébe tartozott a Tőkés László elleni akciósorozat végrehajtása. A könyv vitát váltott ki. Costel Bursuc, a Forradalomban Letartóztatottak Egyesületének /ALTAR/ elnöke szerint "Radu Tinu könyve nemcsak bennünket, az 1000 letartóztatottat próbálja becsapni, hanem mintegy 200 000 temesvárit is." Az ALTAR tagjai elsősorban az ellen tiltakoznak, hogy az akkor letartóztatottak zöme tolvaj volt. A valóságban 57 letartóztatottnál találtak lopott holmit. Radu Tinu elfelejtette leírni, hogy személyesen verte az elfogottakat. /Pataki Zoltán: Szekus-könyv a temesvári forradalomról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./"

Dec. 16-án kezdődtek Temesváron az 1989-es eseményekre való emlékezések. Dec. 17-e 1990 óta gyásznap Temesváron, ezen a napon kezdődött a véres megtorlás a városban, amikor a kivezényelt Securitate és katonai alakulatok közel száz embert lőttek agyon. Az idei megemlékezésre dec. 17-én Emil Constantinescu különvonattal érkezett a városba. Az elnök ismételten ígéretet tett arra, hogy mindent megtesz az igazságtétel érdekében. A forradalmár szervezetek átadták az elnöknek azon személyek névsorát, akik alaposan gyanúsíthatók a temesvári vérengzés elrendelésével. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 19-20./

Dr. Jeszenszky Ferenc tiltakozott az ellen, hogy A Securitate és a magyarok című cikkben az Erdélyi Napló 1998. dec. 8-i és a Romániai Magyar Szó dec. 11-i számában őt a besúgók közé sorolta Péter Ferenc volt lehallgató. Péter Ferenc írását dr. Balogh Júlia adta közre, Jeszenszky az ő eljárása ellen is tiltakozik, mert ellenőrzés nélkül közreadta ezt a cikket. Jeszenszky hangoztatta, hogy nem volt besúgó, jelezte, hogy közeljövőben megjelenő könyvében mindenre részletesen kitér. Elmondta, hogy ő nem foglalkozott Király Károly leleteivel, reméli, Sütő András nem hiszi el, hogy Jeszenszky valaha is rosszat tett neki. Nem igaz, állította, hogy 1989-ben elkergették a kórházból, hanem ő külföldre távozott. Jeszenszky kártérítést követel a rágalmazásért. /Dr. Jeszenszky Ferenc: Kártérítést követelek az újságtól és az újságírónőtől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9-10./Előzmény: Péter Ferenc: A Securitate és a magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1998. dec. 1., folyt.: dec. 8., dec. 15. Emlékeztető: Király Károly Nyílt kártyákkal /Nap Kiadó, Budapest. 1995/ című emlékezésében szintén besúgónak mondta dr. Jeszenszky Ferencet.

"Tompa Sándor olvasói levelében Tőkés László püspökhöz fordult, arra kérve, a szeretet, a megbocsátást hirdesse, fejezze be a sok vitatkozást. A levélíró jelentőségteljesen idézte Tőkés Lászlót: kötetekre rúg mindaz, "amit életem folyamán tollbamondással leíratott a Securitate." /Tompa Sándor, Torda: Egyre szomorúbbak vagyunk... Postafiók rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./"

Erdélyi Elemér tartalékos belügyi tábornok reagált Péter Ferenc vallomására /A Securitate és a magyarok, Erdélyi Napló, 1998. 48-49-50. sz./: szerinte Péter Ferenc megbélyegzett ártatlan embereket is, így például Incze Dénes katolikus papot meghurcolták, megalázták, semmi köze sem volt a titkosszolgálathoz. /Molnár Judit: Nem vagyok híve a boszorkányüldözésnek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 19./

"Molnár Gusztáv a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, a filozófia szakon szerzett diplomát. Első összetűzéseire a Securitateval ebben az időben került sor, mert Echinox c. folyóirat megjelenésével egyidejűleg Molnár Gusztáv egy magyar nyelvű lapot is ki akart adni. Az egyetem elvégzése után Bukarestben a Kriterion Kiadó szerkesztője lett, de párhuzamosan egy magyar értelmiségiekből álló kört szervezett, amelynek tagjai az ország különböző városaiban adnak egymásnak találkozót. Ezeken a találkozókon - saját szavai szerint - "a kommunizmus utáni korszakra készültünk fel, mert teljesen biztosak voltunk abban, hogy a kommunizmus össze fog omlani". Ezen tevékenység miatt 1987-ben elbocsátották a Kriteriontól, miután a Securitate házkutatást tartott nála, amely alkalommal több száz könyvet, kéziratot és hangaszalagot koboznak el tőle, amit máig sem szolgáltattak vissza. Ezután 1988-ban Magyarországra települt át. 1990-től kezdve egy évig főtanácsadói szerepkört tölt be a magyar kormány mellett a határon túli magyarok kérdésének szakértőjeként. Miután lemondott a kormány mellett betöltött funkciójáról, Molnár Gusztáv megkezdte tevékenységét a Teleki László Alapítványnál, kezdetben egy, a kisebbségek kérdését tanulmányozó projekt keretén belül, négy év óta pedig a regionális geopolitikával foglalkozó csoport vezetője. 1997 őszétől kezdődően a Babes-Bolyai Tudományegyetem vendégprofesszoraként a nemzetközi kapcsolatokról tart előadásokat a magyar tagozaton, ez év második szemeszterétől kezdve pedig a történeti geopolitikáról fog előadásokat tartani az egyetem román tagozatain. A személyéhez kapcsolódó viták akkor robbantak ki, mikor 1997-ben közzé tette Az erdélyi kérdés c. tanulmányát, amelyben Erdély autonómiája mellett foglal állást. Eredetileg a tanulmány a kolozsvári Magyar Kisebbség c. folyóiratban jelent meg, később lefordították angol és román nyelvre is. Florin Danciu és Marius Avram készített interjút Molnár Gusztávval. Kérdésükre Molnár Gusztáv kifejtette, mit ért erdélyi kérdésen. "Románia régebbi helyzete - privilegizált helyzete a két világháború között - megváltozott." "Létezik a geopolitikai közelség törvénye, amely szerint annak, aki közelebb van a centrumhoz, nagyobb esélye van a centrumhoz tapadni. E meggondolás alapján Magyarország Románia stratégiai partnerévé vált, Románia keretén belül pedig Erdélynek, akarva, nem akarva, kapocs- szerepe van. Ez az én véleményem, amellyel mások is, például Gabriel Andreescu is, egyetértenek." /Florin Danciu, Marius Avram: Molnár Gusztáv magyar politológus, Erdély autonómiájának híve szerint az erdélyiek megrövidítve érzik magukat fennsőbbrendűségük miatt. - Megjelent a Transilvania Jurnal /Brassó/, 1999. jan. 4-i számában, részben közölte a Magyar Nemzet /január 20./ Teljes fordítása: Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26. - fordította Takács Ferenc László/"

"Patapievici feltette a kérdést. "hogyan lehetséges Corneliu Vadim Tudor szenátor létezése társadalmunkban?". Ki találta ki C. V. Tudort? 1989 előtt Tudor a Securitate egyik legaktívabb eszköze volt a román értelmiség zaklatásában. 1989 előtt tehát Tudort a Securitate találta ki, 1989 után pedig az Iliescu-Petre Roman páros élesztette fel. Iliescuék fel is használták, C. V. Tudor retorikájának minden mocska a történelmi pártokra és a kritikus értelmiségre irányult. Ki támogatta Tudort? Ez kiderült 1993 májusában, amikor egy heves összekülönbözés során kiderült, Tudor testőrei a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ alkalmazottai. 1994 márciusában az SRI Védelmi Ügyosztályának vezetőségét leváltották, mert bizalmas információkat adtak át Tudor lapjának, a Romania Mare hetilapnak. Az eltávolított tisztek beléptek a Nagy-Románia Pártba. Virgil Magureanu, az SRI volt vezetője tisztségéből való távozása után elmondta, hogy az SRI-n belül kiterjedt információs hálózat működött, amelynek élén a Nagy-Románia Párt egyik tagja, volt szekuritatés tiszt állt, aki titkos adatokat adott át C. V.Tudornak. Felmerül a kérdés, hogyan maradhatott szenátor C. V. Tudor? Az igazságszolgáltatás a végtelenségig halogatta peres ügyeinek tárgyalását. Lassan kezdenek elévülni azok a bűntények, amelyek miatt annak idején bíróság elé idézték. /H. R. Patapievici: Ki pártfogolja C. V. Tudort? - 22. című hetilap 3. számában megjelent írásának magyar fordítása - = A Hét (Bukarest), jan. 28./"

"Az Erdélyi Naplóra gyakran hivatkozik a Romániai Magyar Szó, írta Dénes László, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Dénes László a Romániai Magyar Szót "bukaresti kormánypárti lap"-nak nevezte, mondván, tele van állami hirdetésekkel, továbbá kap a kisebbségi sajtónak kiutalt pénzekből is. A napilapban Kuszálik Péter folyton az Erdélyi Naplóban "olvasottakon élcelődik": Az Erdélyi Napló még be sem fejezte A Securitate és a magyarok című vallomássorozat közlését, a Romániai Magyar Szó már átvette a sorozat első felét "az Erdélyi Napló nyomán" címmel, ez valójában szó szerinti átvétel volt. A sorozat közlése után az Erdélyi Napló nem kapott cáfolatot, a Romániai Magyar Szót viszont elárasztották cáfolatokkal. Bitay Ödön kikérte magának, hogy őt bárki lebesúgózza /jan. 18./, Jeszenszky Ferenc pedig perrel fenyegetett, miközben dr. Airizer László emlékezette őt régi dolgaira /jan. 25./. Dénes László szerint szerecsenmosdatás folyik a "kis példányszámú bukaresti magyar lapban." /Az Erdélyi Napló szomorú - Erdélyi Napló (Dénes László): "Ujjal mutatnak ránk a Romániai Magyar Szóban" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./"

"Nagy Benedek tiltakozott amiatt, hogy neve szerepelt a nagy vihart kiváltott A Securitate és a magyarok című, az Erdélyi Naplóban megjelent cikksorozatban és visszautasította azt az állítást, hogy ő a kompromittált, a szekuval együttműködők sorában lett volna. Nagy Benedek szerint a sorozatban szereplők, az elmarasztaltak jelentős hányada "felelősen gondolkodó és cselekvő, úgynevezett mérsékelt." Ugyanakkor a sorozatban megdicsőítettek viszont követelik az RMDSZ legitim vezetésének menesztését. /Nagy Benedek: Meddig lehet még halászni a zavarosban? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./"

"Kuszálik Péter ítélkezett a nagy vihart kavart a Securitate és a magyarok /Erdélyi Napló, 1998. dec.1., dec. 8., dec. 15./ című sorozat ügyében: a Rongy Ember el tud hitetni ezt-azt. A rongy embereknek nem kell esélyt adni a mosakodásra. Példának Robotos Imre esetét hozta fel. A Magyarországra költözött " R. elvtárs mégis talált kiadót: épp Nagyvárad, ahonnan dicstelen pályája indult." Egyúttal "a Magyar Köztársaság valamely csillagát is a mellére tűzték." /Kuszálik Péter: A P. F.-szindróma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./"

Sipos János, a Memoria Alapítvány ügyvezető titkára visszautasította Péter Ferencnek az Erdélyi Naplóban közölt vallomását /A securitate és a magyarok/, mert abban ellenőrizhetetlen adatok sorakoznak. /Sipos János: Így látom én. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

"Viorel Catamara a közelmúltban távozott a kormánykoalícióban részt vevő Nemzeti Liberális Pártból és már megválasztották a "mérsékelten nacionalista" Román Nemzeti Párt elnökének. Ezt a pártot Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ volt elnöke jegyeztette be. Egyes lapok szerint hajdan mindketten a Securitate tisztjei voltak. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./"

"Az 1989-es decemberi események után a Securitate-t hozzárendelték a hadsereghez, az archívumuk is a hadsereghez került. Az 1990-ben megalakult első hírszolgálat a Belügyminisztériumhoz tartozott, 0215 volt a neve, a bukarestiek egyszerűen negyedháromnak hívták. Az 1990-es marosvásárhelyi események után megjelent az SRI /Román Hírszerző Szolgálat/. Cornel Ivanciuc kijelentette: "Most már tudjuk, hogy a Fekete Március ürügy volt arra, hogy igazolja a titkosszolgálat szükségességét." Bebizonyosodott, hogy az SRI már 1990 januárjában megkezdte működését. A Szekuritáténak hat alegysége volt: az első a politikai rendőrség, amely a másként gondolkodókat, az emigránsokat és a magyarokat figyelte. A kettes számú a gazdasági ügyekkel foglalkozott, a harmadik feladata a kémelhárítás volt. Ezeket ma gyakorlatilag az SRI és a SIE /kémelhárítási szolgálat/ egyesíti. A szeku negyedik alegysége a hadsereget ellenőrizte, ebből alakult meg a katonai hírszerző szolgálat. A régi ötös alegység volt Ceausescu hírhedt testőrsége - ez volt a mai SPP /testőrszolgálat/ elődje. A hatos számú a különleges bűnügyekkel foglalkozott, ma van a Belügyminisztériumnak egy hasonló egysége, amely a fegyházakat ellenőrzi. - Ezután gomba módra szaporodtak a titkosszolgálatok, 1996-ra már kilenc volt belőlük. Három közülük /SRI, SIE és SPP/ önálló, a többi különböző minisztériumok fennhatósága alatt áll. - 1998-ban a cigarettával összefüggő korrupciós ügy után a 0215-ös titkosszolgálatot felszámolták. Azóta az egységet újjászervezték, a múlt héten jelent meg. ideiglenes elnevezése: Servicul de Informatii si Protectie, azaz hírszerző és védelmi szolgálat. - Ivanciuc elmondta: megismerte az Országos Hírszerző Intézet diákjait. Megállapíthatta: az oktatás módszerei keveset változtak 1989 után. Az ottani diákok xenofób, antiszemita és magyarellenes nevelést kapnak. - Ivanciuc szerint tartaniuk kell az állampolgároknak a titkosszolgálatoktól. - Az Academia Catavencu mutatott rá először, hogy az SRI-nek van egy "L" egysége, amely Székelyföldet figyeli. Előzőleg még Szabó Károly RMDSZ-szenátor, a nemzetbiztonsági szolgálat alelnöke sem tudott erről az egységről. Ezt az egységet kezdetben Traian Ciceo vezette. Jelenleg 150-200 fő tevékenykedik ebben az egységben, minden székelyföldi városban vannak informátoraik. - Ma már Romániában senkit sem köteleznek az együttműködésre. A mai informátornak nem kell semmilyen kötelezvényt aláírnia, így kilétét soha nem fedhetik fel. Ugyanakkor pénzt kap szolgálataiért. /Ehrenkratz Judit: Titkosszolgálatok vigyázó szeme - interjú Cornel Ivanciuc-kal, az Academia Catavencu munkatársával. = Gyergyói Kis Újság (Gyergyószentmiklós), márc. 17./"

"Erdély püspökei és vezető papjai bebörtönzése után a kommunista diktatúrában megkezdték a szerzetesek letartóztatását is. Dr. Szim Irén Lídia apácát 1954. aug. 23-án tartóztatták le. 1951-ben ő kézbesítette Jakab Antal ordinátusnak a bukaresti nunciusnak szánt levelét. Ezt kémkedésnek minősítették. Dr. Szim Irén a kolozsvári egyetemen volt tanársegéd a neveléslélektan tanszéken. 1948-ban, amikor a kommunista tanárok vették át a vezetést az egyetemen, lemondott. Letartóztatása után nyolc hónapig hallgatta ki a Securitate. 1955-ben közölték vele, hogy hazaárulásért 16 év börtönre ítélték. A legfelsőbb katonai törvényszék ezt az ítéletet - bizonyítékok hiányában - megsemmisítette, az újabb tárgyaláson 5 évre ítélték. Végül 1957-ben szabadon engedték. Szim Irén jelenleg Gyulafehérváron él. /Hetényi Varga Károly: Akit üldöztek az igazságért. 16 év börtön egy levélért. = Keresztény Élet (Budapest), márc. 29./"

"Temesváron megépítették a református gyülekezeti termet, amely a forradalom első áldozata, Újvárossy Ernő nevét viseli. Újvárossy Ernő építőmester volt, aki a gyülekezeti terem építése közben esett a szekuritáté áldozatául. 1989 szeptemberében, három hónappal a temesvári forradalom kitörése előtt találták meg holttestét egy Temesvár melletti erdőben, mondta Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a vele készült beszélgetésben. Úgy tekintik, hogy Újvárossy a vallásszabadságért, a temesvári gyülekezetért halt meg. A most épülő templomot Új Ezredév Református Központnak nevezték el. A templom ökumenikus és forradalmi emlékhely is lesz, a terveket Makovecz Imre készíti el. "A temesvári Új Ezredév Református Központ regionális fontosságú találkozóhelyévé kíván válni nemcsak híveinknek, hanem testvéregyházainknak is az igaz és hiteles ökumenitás jegyében. Szellemi fellegvára kisebbségben élő, szétszóródott, identitását vesztett ifjúságnak, és szórványban élő magyarságunknak." /Sipos László: Arccal a jövőnek - beszélgetés Tőkés Lászlóval, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökével. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./"

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű nemzeti-keresztény platform Katona Ádám révén fejtette ki javaslatait, melyeket az RMDSZ kongresszusa elé tárnak. Az RMDSZ önmeghatározásaként szerepeljen a következő formula: A romániai magyar nemzeti közösség a nemzetközi élet autonóm szereplője. Ezt az indokolja, írta Katona Ádám, hogy nincs az RMDSZ-nek önálló külpolitikája. A célkitűzések között szerepeljen: Az RMDSZ arra törekszik, hogy a romániai magyar nemzeti közösség valamennyi tagja kettős állampolgárságot nyerhessen. A Közösségi jogvédelmünk szakaszban szerepeljen: az RMDSZ következetesen küzd a romániai magyarság közösségi jogaiért, illetve közösségi jogsérelmei orvoslásáért, elsőrendű feladatának tartja, hogy ellenőrizze valamely terület, település etnikai összetételének telepítéssel történő megváltoztatására vonatkozó tiltásának szigorú betartását. Ez a javaslat Erdély elrománosításának kormányzati stratégiájára vonatkozik, melynek következetes véghezvitelét bizonyítják a népesedési statisztikák Trianontól napjainkig. - Valamennyi RMDSZ-tisztségviselő készítsen politikai önéletrajzot, amelyben számoljon be az egykori Securitateval való kapcsolatáról. Katona Ádám javasolta még a partiumi területi autonómia kialakításának elkezdését. /Katona Ádám, az EMK elnöke: Kellő következetességgel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 11./

A Legfelső Bíróság jún. 7-én hatályon kívül helyezte azt a halálos ítéletet, amelyet a Katonai Legfelső Bíróság 21 évvel ezelőtt mondott ki a Ceausescu-diktatúra leghíresebb dezertőrére, Mihai Pacepa tábornokra, a Securitate egyik volt vezetőjére. Pacepa tábornok 1978 júliusának végén szolgálati útra a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, s német területre érve politikai menedékjogot kért az Egyesült Államoktól. A Katonai Legfelső Bíróság három héttel később két halálos ítéletet is kimondott rá: egyrészt államtitkok idegen hatalomnak történő átadásáért, másrészt hazaárulásért. - Ion Iliescu, az RTDP vezetője - aki államfőként elutasította Pacepa kegyelmi kérvényét - úgy vélekedett, hogy a tábornok elsősorban Romániát, és nem Nicolae Ceausescut árulta el. - Virgil Magureanu, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ volt igazgatója óriási tévedésnek nevezte a Legfelső Bíróság ítéletét. /Sz. K.: Rehabilitálták Mihai Pacepa tábornokot. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

"Jún. 10-én a képviselőház 244 szavazattal 13 ellenében elfogadta a Szekuritáté-dossziék hozzáférhetőségéről szóló törvénytervezetet. Ellene 11 nagy-romániás képviselő, Dumitru Buzatu RTDP-s képviselő és Petre Turlea RNEP-s képviselő voksolt. Constantin Ticu Dumitrescu szenátor, a törvénytervezet kezdeményezője a plénum előtt csalódottságának és elégedetlenségének adott hangot a törvénytervezet jelenlegi formáját illetően. A szenátor elégedetlenségét fejezte ki amiatt is, hogy a civil társadalomra vonatkozó előírásokat kiiktatták a törvénytervezetből. Ticu Dumitrescu kijelentette: "a titkok mániájából tíz év után sem gyógyultunk ki". A szenátor ugyanakkor Costin Georgescut, a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatójának beszédét bírálta, amely 9-én hangzott el a képviselőházban. Georgescu ugyanis "a felelőtlen személyektől" kísérelte megvédeni Romániát. /Nem gyógyultunk ki a titkok mániájából Elfogadták a Szekuritáté-dossziék hozzáférhetőségéről szóló törvénytervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./"

"Tusnádfürdőn tartotta 6. kongresszusát a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége(AFDPR). A testület megerősítette tisztségében Constantin Ticu Dumitrescu elnököt. A kongresszus döntése értelmében évente országos tanácskozást szerveznek a szövetség tagjai, azzal a céllal, hogy fenntartsák a kapcsolatokat az egyre fogyatkozó számú bajtársak között, és időről időre "felmérjék a nemzet állapotát", hisz politikai elítélt-múltjuk a román társadalom egyik alapvető erkölcsi támpontjává teszi őket. A testület eldöntötte azt is, hogy a szövetség tiszteletbeli tagjává fogadják mindazokat, akik a volt Szovjetunió lágereiben hunytak el, valamint azokat, akiket ítélet nélkül végeztek ki. Viták során a küldöttek úgy határoztak, hogy a Romániai Demokratikus Konvencióban maradnak, és továbbra is támogatják Emil Constantinescu államfőt, valamint a Vasile-kabinetet. A testület ugyanakkor kizárta a szövetség soraiból a parasztpárt székházában létrejött másik volt politikai fogoly-szövetség tagjait, köztük több magas rangú parasztpárti tisztségviselőt. Felkérték Constantinescu államfőt, hogy ne hirdesse ki a szekusdossziék törvényét a parlament által elfogadott megcsonkított formában. - Constantin Ticu Dumitrescu a Hargita Népe kérdéseire válaszolva a nevével jelzett törvénytervezetről elmondta: "Eredeti szándékom azt volt vele, hogy a volt politikai rendőrség szerepét ellátó szekuritátét leleplezzem.". "Az eredeti tervezet szavatolta minden állampolgárnak azon jogát, hogy megismerhesse saját iratcsomójának tartalmát, valamint minden állami tisztségviselő múltja ismertté váljék, ugyanakkor ismertté váljanak a politikai rendőrség által végrehajtott gyilkosságok. Szerettem volna elérni az állambiztonsági tisztek név szerinti leleplezését, valamint azt, hogy váljon nyilvánossá nemcsak a megtorló szervezet, hanem a parancsot kiadó pártszervek tevékenysége is. A volt állambiztonsági irattárakat ténylegesen át kellett volna vegye egy erre kijelölt testület. Sajnos, ezek az eredeti elképzelések háttérbe szorultak, a törvény nem az általam kitűzött célt követi." /Sarány István: Volt politikai foglyok kongresszusa. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./"

Továbbra is túlságosan nagy erőt képvisel Romániában a titkosszolgálat, illetve túlságosan aktívak a volt Securitate ügynökei, jelentette ki Mircea Teaha, a Jobboldali Erők Szövetségének Bihar megyei elnökségi tagja. A politikus a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) egyik parlamenti képviselőjének legutóbbi, kisebb botrányt kiváltó nyilatkozatára is reagált. Dr. Mihai Drecin ugyanis nagyváradi sajtótájékoztatóján védelmébe vette a Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/. Teaha szerint elfogadhatatlan, hogy egy honatya a szekusok iránt érezzen nosztalgiát. Teaha bejelentette: értesülései szerint az SRI Bihar megyei igazgatóságának élére olyan személyt neveztek ki, aki aktív szerepet vállalt a Securitate idejében is. /Szeghalmi Örs: Ki tette tönkre Romániát? Aktívak a volt szekusok. = Bihari Napló (Nagyvárad), júl. 23./

"Egymás után jelennek meg vallomások, emlékiratok részben a volt nómenklatúra, részben a volt politikai rendőrség, a Securitate képviselői tollából. Ezek az emberek tetteiket "hazafias" köntösbe bújtatják, kisebbségellenes akcióikat, "román érdekekre" hivatkozva igazolják. Például Nicolae Plesita szekus tábornok, aki hosszú időn át vezette a Külföldi Hírszerző Szolgálatot, előtte 1962-ben, 32 éves korában nevezték ki a kolozsvári hírszerző szolgálat élére. A Transilvania Jurnal napilapban megjelent interjúban úgy emlékezett vissza, hogy 1962-ben Kolozsvárra kerülve "olyan apparátust találtam, hogy nem tudtam, milyen az, hogy magyar, zsidó vagy román természetű." "Kolozsváron, az apparátusban, amint azt mondottam, imitt-amott még találtam egy-egy félszemű románt. És nekem ezzel az apparátussal kellett dolgoznom." Plesita ebbe beleborzadt. Valójában 1962-ig a kolozsvári "magyar, zsidó, részben talán román" szeku megtett mindent, amit csak lehetett. "Megtisztítottam azt az apparátust - nyilatkozott tevékenységéről Plesita - És létrehoztam egy igazi románt." Megállapította, hogy "egy verhetetlen román apparátust hoztam létre", Vajon ki ellen? - kérdezhette Gyarmath István. Plesita szerint a magyar irredentizmus ciklikus jelenség, s főleg a külföld érdekeinek van alárendelve. /Gyarmath János: Magyar? Zsidó? Román? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./"

Szept. 12-én, halálának tizedik évfordulóján, Újvárossy Ernőre emlékezik Temesváron a református gyülekezet. A temesvári építész a Ceausescu-diktatúra legsötétebb korszakában, 1989-ben vállalta, hogy gyülekezeti termet épít a Tőkés László vezetésével új életre kelt református közösségnek. Újvárossy Ernőt a Securitate meghurcolta, megfenyegette, végül 1989. szeptember 12-én rejtélyes körülmények között eltűnt otthonról. Tőkés László, akkori temesvári lelkipásztor levélben jelezte a nagyváradi püspökségnek, hogy bűntény történt. Szeptember 14-én megtalálták Újvárossy Ernő holttestét. A hivatalos változat szerint öngyilkos lett. A mostani emlékezésen istentiszteletet tartanak a temesvári református templomban. Igét hirdet Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Utána kerekasztal beszélgetésre kerül sor az Újvárossy Ernőről elnevezett gyülekezeti teremben, meghívottak egykori barátai, harcostársai. 16 órakor kopjafa állítással egybekötött megemlékezést tartanak Újvárossy Ernő sírjánál, a Rusu Sirianu utcai temetőben. A kopjafa Kudor István bánffyhunyadi fafaragó mester munkája. /(Pataki Zoltán): Újvárossy Ernő- megemlékezések Temesvárott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

A képviselők okt. 7-én elfogadták az állampolgárok saját dossziéhoz való hozzáférését megengedő és a Szekuritáté politikai rendőrségi minőségét leleplező törvénytervezet egyeztető bizottsági jelentését. A képviselők által elfogadott megfogalmazásban a jelen törvény hatálya alá lépnek az RHSZ, a KHSZ, a Köztársasági Õrezred, valamint a Rendkívüli Távközlési Szolgálat igazgatói és ezek helyettesei. - Nem ellenőrizhetők a belügyi hírszerző szolgálat alkalmazottai, leszámítva az adminisztratív feladatköröket ellátó civil személyzetet. A képviselők helyeselték a szenátus és az egyeztető bizottság javaslatát, miszerint a diplomáciai és konzulátusi személyzetre is kiterjeszthetők legyenek a törvény rendelkezései. /Megtudjuk a volt szekusok nevét. A képviselők elfogadták a Ticu-törvényt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

Okt. 20-án a szenátus és a képviselőház együttes ülésén végleges formát öltött a Szekuritáté-dossziékhoz való hozzáférhetőséget szabályozó, úgynevezett Ticu-törvény. Az egyeztetett változat szerint egyetlen olyan érvényben levő törvénynek a szövegét sem lehet úgy értelmezni, hogy az megakadályozza a Ticu-törvény alkalmazását. - Kónya-Hamar Sándor képviselő szerint a törvény végleges formája messze eltávolodott a Constantin Ticu Dumitrescu által eredetileg beterjesztett változattól, olyannyira, hogy maga a szerző sem tartja már a magáénak. A parlamenti vita során számos olyan cikkelyt bevittek a törvénybe, amely számos akadályt gördít a szekus-hálózat leleplezése elé. /Végleges formát öltött a Ticu-törvény. Maga Ticu szenátor sem ismer már rá. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

"Az 1956-os forradalmat leverték, akkor következett a megtorlás. Magyarországon 1956 végétõl 1959-ig mintegy 35 ezer ember ellen indult rendõrségi-ügyészségi vizsgálat "politikai bûncselekmények" gyanújával. Huszonhat ezren kerültek bíróság elé. Jogerõsen elítéltek mintegy 22 ezer személyt. 1957- 1960 között körülbelül 13 ezren kerültek hosszabb- rövidebb idõre internáló táborokba. Az '56-os megtorlásokban az eddigi kutatások szerint 1961-ben volt az utolsó kivégzés. 1989 május 10-én a magyar Igazságügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján egy 277-es listát ismertettek a halálra ítéltekrõl. A kutatások eddigi eredményei szerint 350-400-ra tehetõ az 1956-1960 között kivégzettek száma, 280-300-ra becsülik a politikai perekben a forradalomban való részvételért kivégzetteket. Magyarországon kívül a legnagyobb méretû megtorlásra Romániában került sor. Az itteni pártvezetés a forradalmat használta fel a magyar kisebbség megfélemlítésére oly módon is, hogy amit nem tehettek meg 1944-45-ben, azt 1956-ban bepótolták. Börtönbe vetettek ellenzéki román értelmiségieket is. Egy másik csoportba a közös román - magyar fellépés érintettjei tartoztak. Temesváron például többségében román diákok követeltek nagyobb egyetemi szabadságot. Mintegy háromezer hallgatót tartóztattak le, 31-et ítéltek hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. A harmadik csoportba a magyar kisebbség, elsõsorban az értelmiség tartozott. 12-15-re tehetõ azoknak a magyaroknak a száma, akiket halálra ítéltek. Romániai magyar kutatók becslése szerint a kínvallatásokba belehalt emberekkel együtt ez a szám az 50-et is meghaladja. - Az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság 1998. október 4-6 között kegyeleti látogatást szervezett Nagyenyedre, Temesvárra és Aradra, ahol a forradalom áldozataira, az elítéltekre emlékeztek. Tófalvi Zoltán tudósításából megtudhattuk: több mint "40 évvel ezelõtt végezték ki az érmihályfalvi csoport két vádlottját, Sass Kálmán lelkészt és dr. Hollós István hadbíró századost. 56 elítéltet összesen 1300 évi büntetéssel sújtottak. Ugyancsak akkor tartóztatták le az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége 77 tagját, illetve a Mózes Árpád evangélikus püspök nevéhez kapcsolt per lelkészeit és teológusait. A román kommunista diktatúra börtöneiben, eddigi adatok szerint 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és 11 evangélikus lelkipásztor, esperes, püspök raboskodott. Volt, akit a Dunából halásztak ki. Dr. Bogdánffy Szilárd nagyváradi megyéspüspök az ítélet letöltése elõtt a börtönben halt meg. Hiába sikerült megszerezni az exhumálási engedélyt, a szekuritáté nem engedte, hogy a nagyváradi székesegyház kriptájába szállítsák földi maradványait." - 1957-ben kilenc erdélyi magyar értelmiségit súlyos börtönévekre ítéltek: Dobai Istvánt és Varga Lászlót életfogytiglani szigorított börtönre, teljes vagyonelkobzásra, Komáromi Józsefet és Kertész Gábort 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra, Bereczki Andrást 20, Gazda Ferencet 10, Dobri Jánost 6, László Dezsõt és Nagy Józsefet pedig 5 év kényszermunkára és vagyonelkobzásra ítélték. /Mózes Edith: 1956 emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./"

"Az Adevarul okt. 25-i száma közölte, hogy az 1956-os magyar forradalom évfordulóján rendezett marosvásárhelyi megemlékezésen Ágoston Hugót, "az egyik legismertebb romániai magyar újságírót Securitate-feljelentőként leplezték le". Dorin Suciu részletes beszámolót közölt arról, hogy az RMDSZ Maros megyei szervezetének rendezvényén egy volt politikai fogoly, Csorvásy Gyula elmondta: 1956-ban akkori tanára, Ágoston Hugó feljelentette a titkosrendőrségen a magyarországi eseményekről tett megjegyzései miatt. Õt, mivel akkor 16 éves kiskorú volt, hét évi börtönbüntetésre ítélték, Ágoston Hugó pedig rögtön ezután A Hét című romániai magyar hetilap szerkesztője lett. Ágoston Hugó az október végén induló új romániai országos magyar nyelvű napilap, a Krónika főszerkesztő-helyettese. - Ágoston Hugó 1956-ban mindössze 12 éves volt, s 1970-ben lett a Hét szerkesztője". Ágoston Hugó nyilatkozatában visszautasította azt, hogy bármi köze lett volna a szekuritátéhoz. Rágalmazásért beperli az Adevarult és a cikk szerzőjét. - A Romániai Magyar Szó telefonon érdeklődött a Szászrégenhez csatolt Radnótfáján élő Csorvásy Gyulától, mi is hangzott el. Csorvásy elmondta, a dátumok nem felelnek meg a valóságnak, mert az ő meghurcoltatása 1970-ben történt. Ágoston Hugó fizikatanára volt. /Egyébként két évvel ezelőtt volt a marosvásárhelyi rádióban Tóth Bélának Élő történelem című sorozatában részletezte ugyanezt./ Csorvásy verseket írt, Ágoston Hugó is, megmutatták egymásnak írásaikat. Csorvásy állította: Ágoston Hugó feljelentette őt, hogy röpcédulákat készített. A mostani 56-os megemlékezésen egy magyar újságíró is megjelent, hogy ő mit fordított a román kollégáknak, nem tudja. Dorin Suciu, aki nem volt jelen, szemenszedett hazugságokat írt. /Az Adevarul Ágoston Hugót rágalmazza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./"

Ezelőtt 40 évvel, 1959 novemberében a Securitate emberei a Szatmár megyei Érendréről elhurcoltak nyolc férfit. Hozzátartozóik sokáig nem tudtak semmit róluk. 1960 szeptember 3-án a kolozsvári hadbíróság államellenes szervezkedésért, két főt pedig feljelentési kötelezettség elmulasztásáért ítélt el: Bujdosó Géza állatorvos 15, Kovács Lajos 10, Szaleczky Miklós 7. Ábrám Sámuel 5, dr. Avasán Gyula 4, Fischer Lajos 4, Toroczkai Sándor 3, Kiss Miklós 2 év börtön. Végül 1963-ban amnesztiával szabadultak. Koncepciós per zajlott, azért ítélték el őket, mert ellenszegültek a kollektivizálásnak. Románia Legfelsőbb Bírósága 1998. május 25-én felülvizsgálta és jogtalannak ítélte az 1960-ban kimondott ítéletet. Nov. 6-án Érendréd református templomában az ártatlanul elhurcoltak emlékére márványból készült emléktáblát állítottak. /Boros Ernő: Rehabilitálták a szekuritate áldozatait. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6. - I.évf. 7.sz./ 1959. november 3-án éjjel tartóztatták le a nyolc érendrédi férfit. Tíz hónapig az Nagybányán kínozták és vallatták őket. A katonai ügyész halálbüntetést kért a fővádlottra, Bujdosó Gézára, míg a többiek legkevesebb 15 év börtönt kaptak volna. Szerencsére a Nagybányán lezajlott nyílt tárgyalás kedvező fordulatot vett. A tárgyalásra beidézett koronatanú lelkiismeret-furdalása miatt visszavonta addigi vallomásait. Az államhatalom nem bocsátott meg neki: még aznap ellenőrzést tartottak Varga József üzletvezetőnél, és sikkasztás miatt három évet kapott. Az ártatlanul elítélt érendrédieket a Duna-delta koncentrációs táborába, Peripravára vitték. A politikai foglyok lágerében embertelen körülmények között kubikosmunkát végeztek, nádat vágtak. Ketten büntetésük letöltése után szabadultak ki, a többiek 1963 telén amnesztiával kerültek haza. /Dr. Ábrám Zoltán: Emlékezés az érendrédi politikai elítéltekre. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./ Nov. 6-án Érendréd református templomában ünnepi istentiszteletet tartottak az 1959?ben elhurcolt, majd utána koncepciós per nyomán bebörtönzött helybéliek emlékének állított emléktábla felavatása alkalmából. Tőkés László püspök mondott beszédet. Dr. Németi János történész emlékeztetett arra, hogy a törvénytelenül elítéltek rehabilitálására 1998 májusáig kellett várni. A márványtáblán az 1960-ban elítéltek névsora szerepel, továbbá Márton Attila lelkész, akit 1958?ban ítéltek el Kolozsváron 7 évre. /Ünnepség Érendréden. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 8./

"Ion Iliescu pártja az 1989. decemberi, forradalomnak indult, puccsá fajult események 10. évfordulóján általános amnesztiát követelt a volt gyilkosok számára. Azokra a cselekményekre kért kegyelmet, amelyek "az 1989 decemberében érvényes törvények és katonai szabályzatok, valamint az ezek szellemében kiadott parancsok következményei voltak". Magyarán: azoknak, akik a kommunista diktatúra védelmében fegyvert használtak, avagy fegyverhasználatra parancsot adtak ki és továbbítottak. Iliescu sürgősségi eljárást követelt az amnesztia ügyében. Iliescuék a hadsereg, a Securitate, a milícia, mindenféle fegyveres testület tagjait akarják megajándékozni az amnesztiával. Mindezt akkor javasolják, amikor - tíz év elteltével - végre több törvényszéki eljárás a végéhez közeledik. /Szilágyi Aladár: Az RTDP ajándéka. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 1./"