Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Securitate
1747 tétel
1997. január 2
"A román politikai akaratot jelenleg két alapvető cél vezérli: Moldávia bekebelezése és Erdély maradék magyarságának teljes asszimilálása. Minden mást, így a bel- és külpolitikát ennek a két fő célnak rendeli alá. - Emil Constantinescu elnök taktikai okokból sem tehet engedményeket: a román nacionalizmus hajthatatlan ebben az ügyben. Ezért nem várható tőle a jövőben sem változás, csupán a kormányzati módszerekben remélhető megújulás. Iliescu a durva bolsevik módszereket alkalmazta, Constantinescu valószínűleg kifinomultabb, bizánci-konzervatív fogásokkal él majd, és a halogató-mellébeszélő-megvesztegető hármas taktikával kíséreli megvalósítani a román nacionalizmus kétszáz év óta változatlan terveit - állapította meg Hajdú Demeter Dénes, aki Katona Ádámmal beszélgetett erről a kérdésről. Az RMDSZ-nek tagja lehet egyaránt a volt kommunista pártfunkcionárius, aki az utolsó másodpercig kiszolgálta Ceausescut, és az is, akit üldözött a Securitate. - fejtette ki Katona Ádám. "Nagy bajunk, hogy az RMDSZ-t nem a belső kohézió, hanem egyedül a külső etnikai nyomás, a rendkívül durva asszimilációs fenyegetettség tartja össze. Már létrejöttekor rossz példát követett, a Magyar Népi Szövetség nyomdokaiba lépett. Ez ellen az első pillanattól kezdve, amikor '90-ben vízkeresztkor összejöttünk, határozottan tiltakoztam." Domokos Gézát Iliescu elnök tette az RMDSZ vezető posztjára, együtt jártak Moszkvában pártfőiskolára. "Domokos kiválóan értett a hatalom megszerzésének és megtartásának »lenini művészetéhez«. Nem maradt hálátlan Iliescuhoz." 1990. jan. 13-án Marosvásárhelyen tartották első, még zártkörű konferenciájukat, ahol Domokos Géza arra szólított fel, hogy az RMDSZ feltétel nélkül támogassa Iliescut. Katona Ádám ellentmondott neki. Később Domokos "gyanús választási körülmények között, néhány szavazatnyi előnnyel formálisan is elnyerte az elnökséget, Szőcs Gézával szemben." Domokos maga köré gyűjtötte a vezetésre szánt embereit, a saját táborából. "Azóta is ott vannak." - Tavaly Katona Ádám egyik vitacikkében azt állította, hogy nem látja szívesen "az RMDSZ vezetésében azokat, akiknek román a házastársuk, gyermekeik román iskolába járnak, és akiknek otthon a román a családi nyelvük. Ezt a három ismérvet természetesen együtt értettem, és nem külön-külön. Kijelentésemet azonnal felhasználták ellenem, heteken át hecckampány céltáblája voltam. Főként Markó Béla és Tokay György támadott. Szavaimat kiforgatták." "Tokay György, aki ilyen vegyes házasságban él, nem átallotta kijelenteni: fasiszta vagyok. Ez lenne a fasizmus?" "A Domokos-csoport /Verestóy Attila, később Tokay György, majd Frunda György és az ő famulusa, Borbély László/ már korábban is titkos tárgyalásokat folytattak Iliescuval, és a kormány exponenseivel, de máig sem tudjuk, mert nem hozták nyilvánosságra, hogy miről és miben állapodtak meg." Tokay György már 1991. okt. 5-én a Szövetségi Képviselők Tanácsa egyik összejövetelén olyan előterjesztést tett, hogy az RMDSZ lépjen be a Stolojan-kormányba." Az SZKT azonban elvetette a javaslatot. - A mostani döntésre /a kormányba lépésről/ az SZKT-nak kellett volna dönteni, de csak utólagos tájékoztatást kaptak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ellenzi a kormányba lépést. Számítani lehet a lakosság elégedetlenségére. Minden várható bajért a magyarokat teszik majd felelőssé, jelentette ki Katona Ádám. /Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? = Magyar Fórum, jan. 2/"
1997. január 2.
"A román politikai akaratot jelenleg két alapvető cél vezérli: Moldávia bekebelezése és Erdély maradék magyarságának teljes asszimilálása. Minden mást, így a bel- és külpolitikát ennek a két fő célnak rendeli alá. - Emil Constantinescu elnök taktikai okokból sem tehet engedményeket: a román nacionalizmus hajthatatlan ebben az ügyben. Ezért nem várható tőle a jövőben sem változás, csupán a kormányzati módszerekben remélhető megújulás. Iliescu a durva bolsevik módszereket alkalmazta, Constantinescu valószínűleg kifinomultabb, bizánci-konzervatív fogásokkal él majd, és a halogató-mellébeszélő-megvesztegető hármas taktikával kíséreli megvalósítani a román nacionalizmus kétszáz év óta változatlan terveit - állapította meg Hajdú Demeter Dénes, aki Katona Ádámmal beszélgetett erről a kérdésről. Az RMDSZ-nek tagja lehet egyaránt a volt kommunista pártfunkcionárius, aki az utolsó másodpercig kiszolgálta Ceausescut, és az is, akit üldözött a Securitate. - fejtette ki Katona Ádám. "Nagy bajunk, hogy az RMDSZ-t nem a belső kohézió, hanem egyedül a külső etnikai nyomás, a rendkívül durva asszimilációs fenyegetettség tartja össze. Már létrejöttekor rossz példát követett, a Magyar Népi Szövetség nyomdokaiba lépett. Ez ellen az első pillanattól kezdve, amikor 90-ben vízkeresztkor összejöttünk, határozottan tiltakoztam." Domokos Gézát Iliescu elnök tette az RMDSZ vezető posztjára, együtt jártak Moszkvában pártfőiskolára. "Domokos kiválóan értett a hatalom megszerzésének és megtartásának ?lenini művészetéhez?. Nem maradt hálátlan Iliescuhoz." 1990. jan. 13-án Marosvásárhelyen tartották első, még zártkörű konferenciájukat, ahol Domokos Géza arra szólított fel, hogy az RMDSZ feltétel nélkül támogassa Iliescut. Katona Ádám ellentmondott neki. Később Domokos "gyanús választási körülmények között, néhány szavazatnyi előnnyel formálisan is elnyerte az elnökséget, Szőcs Gézával szemben." Domokos maga köré gyűjtötte a vezetésre szánt embereit, a saját táborából. "Azóta is ott vannak." - Tavaly Katona Ádám egyik vitacikkében azt állította, hogy nem látja szívesen "az RMDSZ vezetésében azokat, akiknek román a házastársuk, gyermekeik román iskolába járnak, és akiknek otthon a román a családi nyelvük. Ezt a három ismérvet természetesen együtt értettem, és nem külön-külön. Kijelentésemet azonnal felhasználták ellenem, heteken át hecckampány céltáblája voltam. Főként Markó Béla és Tokay György támadott. Szavaimat kiforgatták." "Tokay György, aki ilyen vegyes házasságban él, nem átallotta kijelenteni: fasiszta vagyok. Ez lenne a fasizmus?" "A Domokos-csoport /Verestóy Attila, később Tokay György, majd Frunda György és az ő famulusa, Borbély László/ már korábban is titkos tárgyalásokat folytattak Iliescuval, és a kormány exponenseivel, de máig sem tudjuk, mert nem hozták nyilvánosságra, hogy miről és miben állapodtak meg." Tokay György már 1991. okt. 5-én a Szövetségi Képviselők Tanácsa egyik összejövetelén olyan előterjesztést tett, hogy az RMDSZ lépjen be a Stolojan-kormányba." Az SZKT azonban elvetette a javaslatot. - A mostani döntésre /a kormányba lépésről/ az SZKT-nak kellett volna dönteni, de csak utólagos tájékoztatást kaptak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ellenzi a kormányba lépést. Számítani lehet a lakosság elégedetlenségére. Minden várható bajért a magyarokat teszik majd felelőssé, jelentette ki Katona Ádám. /Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? = Magyar Fórum, jan. 2./"
1997. január 9.
"A legnagyobb példányszámú román napilap, az Evenimentul Zilei jan. 6-i száma a Ceausescu-rendszerre emlékeztető érvekkel támadta a kolozsvári magyar főkonzulátus újbóli megnyitásának tervét. Ion Cristoiu főszerkesztő Felelőtlen hallgatás címen Emil Constantinescu államfőt is vádolja, hogy hallgat erről a tervről. Cristoiu szerint Severin külügyminiszter budapesti látogatása annyira gazdag volt találkozókban, hogy "feltétlenül aggodalmat kellene, hogy kiváltson a román kormányban és államelnökségben". A lap szerint minderről a román titkosszolgálatnak lenne szava. Ugyanebben a számban Radu Tudor írását közölték a következő címmel: "A volt kolozsvári magyar konzulátust azért számolták fel, mert a magyar diplomaták kémkedtek és valutát csempésztek." A cikk szerint a konzulátus románellenes akciókat hajtott végre, széles körű információgyűjtést végzett, románellenes tevékenységre szervezte be a kolozsvári és erdélyi magyar értelmiség egyes vezető képviselőit, tiltott dokumentumokat csempészett ki az országból... /Szabadság (Kolozsvár), jan. 7., Népszava, Népszabadság, jan. 7./ Az Evenimentul Zilei megszólaltatta Ioan Serbanoiut, a Securitate, Ceausescu hírhedt biztonsági szervezete volt tábornokát, aki 1980 és 1988 között az UM 110 szervezet keretében irányította a kolozsvári magyar konzulátust megfigyelő 30 /!/ kémelhárító tiszt tevékenységét. A Securitate tábornoka szerint a főkonzulátus 16 alkalmazottjából 12 kém volt. A Romania Libera szerint a magyar konzulátus ügye alkalmat adott a nacionalisták fékeveszett támadására. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./"
1997. január 11.
"A Román Nemzeti Egységpárt /RNEP/vezetői, élükön Gheorghe Funar kolozsvári polgármesterrel, jan. 9-én kiadott terjedelmes közleményükben kirohantak a kolozsvári magyar főkonzulátus újbóli megnyitása ellen. A nyilatkozat megismételte az 1988-ban a Securitate által megfogalmazott vádakat. Az RNEP szerint a bukaresti magyar nagykövetség is fölösleges, az RMDSZ-nek köszönhetően Magyarország amúgy is elegendő képviselettel rendelkezik Romániában. A nyilatkozatot aláírták az RNEP kolozsvári tanácsosai is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11-12., Új Magyarország, jan. 11./"
1997. március 17.
"Molnos Lajos 1992 óta az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, 1994 óta az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának alelnöke, emellett költő, novellista és szerkesztő. Korondon nőtt fel, Kolozsváron végezte a magyar szakot, 1972 óta él Kolozsváron. A Securitate háromszor letartóztatta. Először még 1965-ben. Király László, Farkas Árpád és Magyari Lajos társaságában ült hét hónapot. 1982-ben Szőcs Gézával egyszerre rúgták ki az akkori Igazság napilap szerkesztőségéből, rá egy hétre lecsukták, nyilatkozta Szepesi Attilának. Az Utunk /a mai Helikon/ szerkesztője volt évekig, innen szólította el a politika. Válogatott verseit tartalmazó Néhány tudnivaló a Csendes-óceánról /Tinivár, Kolozsvár/ című kötete hamarosan a boltokba kerül. Molnos lesz az RMDSZ Szövetség hetilapjának szerkesztője. /Új Magyarország, márc. 17./"
1997. április 11.
"Ara-Kovács Attilával /sz. Nagyvárad, 1953/ készített interjút Bíró Béla. Ara-Kovács Attila volt az egyik elindítója 1981-ben az Ellenpontok című erdélyi szamizdat folyóiratnak. 1983 óta Budapesten él, ahol először megalapította az Erdélyi Hírügynökséget. Évekig az Európa Kiadó, majd a Beszélő munkatársa, írásai újabban a Magyar Narancsban jelennek meg. Ara-Kovács Attila elmondta, hogy kezdettől a baloldali és liberális világ vonzotta. Gyermekkorában Nagyvárad még magyar város volt, az első teljes román mondatot tíz éves korában hallotta. Csak az egyetemen tanult meg jól románul. Mély baráti szálak fűzték a magyar ellenzékhez, Pethő Ivánhoz, Kis Jánoshoz, Demszky Gáborhoz. Demszky és Rajk László segített a technikai részt illetően, szellemmel már az erdélyiek töltöttek meg a folyóiratot, emlékezett az Ellenpontok keletkezésére. Ara-Kovács Attila fontosnak tartotta leszögezni, hogy Szőcs Gézának fontos szerepe volt az Ellenpontok ügyében, de csak egy cikket közölt benne, tehát eltúlozta szerepét. Aki valóban nagyon fontos szerepet játszott, az Tóth Károly volt, aki most Svédországban él. A szálak Ara-Kovács Attila kezében futottak össze. Szerinte széltében-hosszában beszélték Budapesten, hogy Szőcs Géza szerkeszti a lapot, amikor még teljesen titokban dolgoztak. A Securitate valószínűleg szintén hallott erről, erre egyszerűen követni kezdték Szőcs Gézát. - A Magyarországra áttelepültek közül sokan nem találtak önmagukra és a szélsőségesek fele mentek el, jobbra tolódtak, még fasiszta szervezeteknek is támogatói lettek. Ara-Kovács Attila kirohant Szervátiusz Tibor, Páskándi Géza és Czegő Zoltán ellen: "Ezek az emberek /Szervátiusz, Páskándi Czegő/ a megtestesítői mindannak a balkanizmusnak, ami Romániában és Szerbiában és másutt 1919 óta ellenünk érvényesül." Ara-Kovács Attila kifejtette, hogy számára "Magyarország mindig a világravaló kitekintést jelentette. Nem elsősorban az etnikai szempontjaim voltak azok, melyek Magyarországhoz kötöttek..." Ara-Kovács Attila Tőkés Lászlót is elítélte: "Tőkés László és a radikálisok gyengéjét abban látom, hogy mögöttük nincs helyzetteremtő képesség. A saját imázs megtartása, illetve az egykori vélt vagy valós befolyás visszaszerzésének görcse az, ami megbénítja őket." /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 11./"
1997. május 7.
"Pert készül indítani Ion Iliescu volt elnök ellen a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt. A párt vezetősége úgy döntött, hogy alapos elemzésnek veti alá ezt a lehetőséget, mivel elégtételre van szükség Corneliu Coposu emlékének meggyalázása miatt. Iliescu ugyanis azt állította, hogy Coposu néhai pártelnök a Securitate besúgója volt. Ezt Virgil Magureanu, a Román Hírszerző szolgálat vezetője is cáfolta. /Röviden itthonról rovat. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 7./"
1997. május 21.
"Gergely István /sz. Vice, 1955/ 1987 óta plébános Csíksomlyón. Általános iskolás kora óta pap akart lenni. A Securitate mindig különös figyelmet szentelt ennek a helynek a zarándoklatok miatt, különösen a moldvai csángók búcsújárására, amelyet minden eszközzel igyekeztek meggátolni. Gergely István első dolga volt Csíksomlyón, hogy összegyűjtse a gyerekeket, sok kis közösséget hozott létre. A hatóságok támadták ezért, több alkalommal megüzenték, hogy megölik, ha nem hagyja abba a közösségek szervezését. Egy éjszaka félelem fogta el és felment a hegyre. Visszafelé az Úristen megérintette, elszállt a félelme és kimondta evangéliumi jelmondatát: Az Úr kelt fel engem, ő küldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást a raboknak. /Lukács 4,18/ Csíkcsomortánynak nem volt temploma, a falu már nyolcszor nekirugaszkodott a templomépítésnek, de nem sikerült megvalósítaniuk. Gergely István híveivel nekifogott 1988-89-ben, a falurombolás idején, és sikerült kalákában fölépíteni a templomot, amelyet a munkálatok kezdetén fölajánlottak Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. A plébános felvállalta a társadalom peremére szorultak védelmét, Csíksomlyón árvaház van, amikor az itt lakók elérik a nagykorúságot, földönfutókká válnak. Műhelyt alakított ki, a lányoknak pedig varrodát. Munkahelyeket, otthont teremtettek számukra az 1992-ben létrehozott Csibész Alapítvány segítségével, amelyet külföldi adományok is gyarapítanak. Házas közösségeik is vannak. Gergely István egyik szervezője a csíksomlyói ifjúsági találkozóknak, a "Csík"-nak. Ezt 1989-ben kezdte. Idős emberek gondozását a Lázár Alapítvány segítségével végzik. Több moldvai csángó család Csíkba telepítését is segítették. A két Somlyó-hegy közötti nyeregben felépítették a Hármas Halom oltárt az anyaországi Illyés és Új Kézfogás Közalapítvány segítségével. - A moldvai magyarok egyes csoportjai, például Klézséről gyalog jöttek, százhatvan kilométerről. Gergely István hiszi, hogy csak a hit erejével és a tettek példájával lehet megtartani az erdélyi magyarságot. /Magyar Nemzet, máj. 21./"
1997. június folyamán
"Az ortodox egyházi vezetők indulatosan elítélték azt a törvényt, hogy ahol több ortodox templom van egy helységben, legalább egyet adjanak vissza a görög katolikusoknak, hogy ne az utcákon, a parkokban misézzenek. Teoctist pátriárka, Daniel metropolita az ortodox egyház elleni merényletnek minősítették ezt a törvényt, megszavazóikat pedig ateistáknak. Ion Moisil szenátor emiatt ortodox fundamentalizmusról beszélt és indítványozta: hozzák nyilvánosságra a mostani hangosan tiltakozó ortodox egyházi vezetők Securitate-dossziéit. Akkor majd megtudhatják, miért jelentek meg 1990-ben ilyen feliratok: "Teoctist - anticrist!", s hogy tavaly a görög keleti egyházfők bukaresti találkozója idején miért verték agyba-főbe a fenti szöveget skandáló ortodox apácákat az ortodox teológusok. "
1997. július 2.
"A Hahota társulatot /Marosvásárhely/ Puskás Győző alapította 1985-ben. A társulat főleg kabaréjeleneteket adott elő. Szabadtéri előadásaikat 1988-ban betiltotta a Securitate. A Hahota 1991-ben Puskás Győző és Ölvedi Andrea kezdeményezésére újjászületett. Azóta a társulat 16 bemutatót tartott, több országos, nemzetközi versenyen is fellépett, több díjat kapott. 1995-ben és 1996-ban Marosszentgyörgyön a Mindent Tháliáért elnevezésű Marosmenti Nemhivatásos Színházak Fesztiválján első díjat nyertek. /Gyergyói Kisújság (Közéleti hetilap, Gyergyószentmiklós), júl. 2., IV. évf. 149. sz./"
1997. szeptember 4.
"Szept. 4-én nagy vitát kavart a parlamentben az átvilágítási törvénytervezet, amelyet Ticu Dumitrescu szenátor, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke nyújtott be /Frunda György szenátorral közösen dolgozták ki/. Ticu Dumitrescu azzal vádolta Ion Diaconescu parasztpárti elnököt, hogy elszabotálja a Securitate egykori irataihoz való hozzáférés lehetőségét szabályozó törvény tervezetének napirendre tűzését. /Magyar Nemzet, szept. 6./"
1997. szeptember 29.
"Vasile Dobrescu szenátor, a Román Nemzeti Egységpárt alelnöke a szenátus szept. 29-i ülésén minősíthetetlen hangon támadta az RMDSZ-t, kijelentve, hogy az RMDSZ totalitarista állampárt, megveti a román államot, vezetői agresszívek és naponta új követeléssel állnak elő. Dobrescu felelősségre vonta a többi szenátort, mondván, alkuba bocsátkoztak a román nyelv szuverenitásáról, ez már veszélyt jelent a román államiság számára. Felszólította a koalíciós pártokat, hogy vessék ki maguk közül az RMDSZ-t, az egyetlen szélsőséges pártot, akkor majd az egész román nemzet támogatását élvezik. Mircea Ionescu Quintus, szenátusi alelnök, aki az ülésen elnökölt, némán hallgatta ezt a durva kirohanást. Ezután Ion Moisin parasztpárti szenátor az ortodox klérus felelősségéről beszélt, súlyos vádakkal illette a Securitatéval kollaboráló ortodox egyházi vezetőket, a Vörös Holocaust című könyvből idézett. Erre több szenátor hevesen tiltakozni kezdett, egyesek az öklüket rázták. Ekkor már éber volt Mircea Ionescu Quintus és megvonta a szót Dobrescutól, éppen akkor, amikor Teoctist pátriárkát említette a "palástos ügynökök" között. Dobrescu négyoldalas nyilatkozatát a sajtó rendelkezésére bocsátotta. Mircea Ionescu Quintus tehát némán hallgatta az RMDSZ elleni rágalmakat, csak az ortodox egyház védelmében állt ki. Ugyanaznap ez megismétlődött: Gheorghe Dumitrascu hosszú felszólalásában támadta a magyarságot, az RMDSZ-t, az ülésvezető elnök némán hallgatta a vádaskodást. Az elnöklést átvevő Cristian Dumitrescu, a Demokrata Párt szenátora ugyanígy járt el. Nem állt ki a koalíciós partner, az RMDSZ mellett. /Béres Katalin: A klérust Quintus védi. S az RMDSZ-t? = Brassói Lapok (Brassó), okt. 3./"
1997. október 9.
Okt. 3-án és 4-én rendezték meg az RMDSZ V. kongresszusát Marosvásárhelyen. Az első napon a küldöttek meghallgatták Markó Béla szövetségi elnök, Tőkés László tiszteletbeli elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Csávossy György SZET-elnök, Dézsi Zoltán SZKT-elnök, Verestóy Attila és Varga Attila frakcióvezetők, Demeter János OÖT-elnök, valamint Tokay György kisebbségvédelmi és Birtalan Ákos turisztikai miniszter beszámolóját. Okt. 4-én az alapszabályzat és a program módosítására, valamint más dokumentumok elfogadására került sor. Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára beszédében a magyar kormány nevében köszöntötte az RMDSZ-t és a kétmilliós erdélyi magyar közösség valamennyi tagját. Hangsúlyozta, hogy a pozitív változások "elősegítője volt a magyar szomszédságpolitika, annak fontos elemeként a magyar-román alapszerződés", amely 1920 óta először rögzítette jogi igénnyel az erdélyi magyarság jogos igényeit, alapot teremtve a kisebbség jogos törekvésinek számonkérhető érvényesítésére. Az erdélyi magyarságnak a történelmi esély megvalósításához hosszú küzdelemre van szüksége, mert senki sem képzelheti, hogy a több évtizedes nacionalista, magyarellenes politika egyszerre megáll - figyelmeztetett Tabajdi Csaba. "Mi azt szeretnénk - mondotta - ha ebben a történelmi folyamatban egy percig sem engednénk el egymás kezét". Emil Constantinescu elnök nevében Zoe Petre asszony politikai főtanácsos üdvözölte a kongresszust. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszámolójában kiemelte, hogy a szövetség meg tudott felelni az elmúlt két év kihívásainak, még ha jelenleg újabb korrekciókat is kívánnak végrehajtani. Az ideológiai sokszínűségnek megvannak a garanciái az RMDSZ-ben a platformok, a társszervezetekben működő párok és csoportosulások révén. Markó Béla elfogadhatatlannak nevezte, hogy "közös döntéseinknek ne vessük alá magunkat" és hogy a különvélemény ürügyén "az egész szövetséget gyengítsük". A romániai magyar közösség nem a kormánybalépéssel hozta meg alapvető döntését, hanem 1990-ben, amikor szenátorokat és képviselőket küldött a parlamentben, mivel ennek a döntésnek része volt az az esély, hogy "a kisebbségi helyzet rendezésének elkötelezett partnerekkel koalícióra léphetünk." A szövetségi elnök a jogsérelmek orvoslását és az új jogi szabályozók elfogadását emelte ki a kisebbségpolitika változását elemezve, hozzátette, hogy még hátravan az 1990-es marosvásárhelyi események kivizsgálása, a vétkesek felelősségre vonása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása pedig még nem kezdődött meg. Az RMDSZ politikájában továbbra is kiemelt helye van a Magyarországgal, minden magyarországi parlamenti párttal, a magyar kormánnyal, a Határon Túli Magyarok Hivatalával és más intézményekkel való kapcsolatoknak a közös nemzeti hovatartozás alapján. Markó Béla kitért a kisebbségek javára meghozott intézkedésekre, hozzátéve: mindez "rendkívül törékeny, és egyik napról a másikra összeomolhat". A csalódások "nem jogosítanak fel arra, hogy ne bízzunk saját erőnkben, s abban, hogy szövetségeseink is felmérik: mi egymásra vagyunk utalva ebben a térségben". - A szélsőséges nacionalizmus megpróbálja megbontani az RMDSZ és a koalíciós román pártok együttgondolkodását. A koalíció tétovasága, sőt egyes koalíciós politikusok ellenséges megnyilatkozásai tették lehetővé, hogy az RMDSZ-ellenes és magyarellenes uszítás elszabaduljon. Markó Béla bízik abban, hogy egységes fellépéssel elejét lehet venni ennek a kampánynak. Rámutatott arra, hogy vissza kell utasítani a gyűlöletre való izgatást. Ha megengedik a reform megtorpanását a kisebbségi jogok területén, az megkérdőjelezheti a demokratikus nyitás egészét is. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszámolójában kijelentette: "Mindenekelőtt pusztuló fajtánk iránti kollektív felelősségünket kívánom hangsúlyozni". Időnként kísérletet tesznek arra, hogy a társadalmi és egyházi közéletből eltávolítsák, mert személyéhez "a hivatalossá izmosodott RMDSZ-irányvonaltól eltérő, másfelől a nacionalista román és a szocialista liberális magyar uralkodó politikával ellentétes politizálás kapcsolódik" - mondotta. Kijelentette, hogy szigorúan tartotta magát az RMDSZ programjához. Érthetetlen számára, miért bélyegzik radikálisoknak azokat, akik a szövetség programját következetesen képviselik, háromszintű autonómiát akarnak. - Tőkés László nyolc pontban foglalta össze javaslatait. Elsőként sürgette, hogy a kongresszus "utólagosan, tételes formában" fogalmazza meg igényeit a román kormánnyal szemben, és ezekről román-romániai magyar kerekasztalt javasolt. Az Európa Tanács elsietetten megszüntetett felügyelete helyébe az RMDSZ-nek kellene gondoskodni a kisebbségi jogok helyzetének monitorizálásáról. Javasolta továbbá, hogy az RMDSZ szervezzen új magyar-magyar csúcstalálkozót, támogassa a titkosszolgálati dossziék megismerésének lehetővé tételét, több javaslatot tett az anyanyelvű oktatásra, így a Sulyok István Református Főiskola egyetemmé alakítására, a Bolyai Tudományegyetem maradéktalan helyreállítására. Tőkés László püspök hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-nek "gyökeresen változtatni kell" tanügyi politikáján. Sürgette az RMDSZ belső választásának megtartását, az autonómia-statútumok elkészítését és azt, hogy az RMDSZ lépjen fel az egyházi ingatlanok visszaadása érdekében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6., Markó Béla beszámolójának teljes szövege: Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./ A második napon, okt. 4-én a kongresszuson pontról pontra szavazva elfogadták a szervezeti szabályzat módosítását. A vitában a központosítási és a decentralizálási szándék ütközött egymással. A módosítás szerint a kormányba lépésről, a kilépésről a Szövetségi Képviselők Tanácsa /SZKT/ dönt, a miniszterek kinevezéséről és visszahívásáról az ügyvezető elnökség javaslata alapján az Operatív Tanács, a prefektus jelölése és a döntés a területi szervezetek hatásköre. Kincses Előd, aki az 1990-es márciusi eseményekig Maros megyei RMDSZ-vezető volt, majd az alaptalan vádak miatt Magyarországra kényszerült, többpontos javaslatot terjesztett elő arról, hogy az RMDSZ igényelje Románia főügyészétől - többek között - az 1946 és 1990 között hozott, azóta törvénytelennek minősített politikai ítéleteket követő vagyonelkobzások tekintetében a főügyész éljen a semmisségi fellebbezéssel, állítsák bíróság elé azokat, akik bűnösek az 1989. decemberi gyilkosságokban és bántalmazásokban, tisztázzák a titkosrendőrség szerepét az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekben, továbbá rendeljenek el nyomozást a nyilvánosan törvénybe ütköző kijelentéseket tevő politikusok ellen. Kincses Előd javaslatát a kongresszus elfogadta. - A kongresszus végül Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyolcpontos javaslatából ötöt átvett és az SZKT feladatává tette részletes kidolgozásukat. Ezek a következők: román-romániai magyar párbeszéd intézményes kereteinek létrehozása, a kisebbségi jogsértések nyomon követésének intézményesítése, a magyar-magyar csúcstalálkozó folytatása, a Securitate dossziéinak megismerése, a nagyváradi Sulyok István Református Főiskola egyetemmé fejlesztése. Az elfogadott pontokból kimaradt az, hogy az RMDSZ kongresszusa utólag fogalmazza meg elvárásait a kormánnyal szemben. - A kongresszus foglalkozott Szőcs Géza fellebbezésével, amelyet az SZKT tavaszi ülésén elfogadott, őt alapítványi pénzek kezelésével kapcsolatban elmarasztalta. Szőcs Géza új dokumentumot nyújtott be. A bizottság az idő rövidsége miatt nem tudta megvizsgálni az okmányokat, ezért átadták az RMDSZ ügyvezető elnökségének, amely három hónapon belül befejezi a vizsgálatot és dönt arról, hogy az igazságügyi hatóságokhoz fordul-e ebben az ügyben. - A kongresszus - a Bihar megyei RMDSZ javaslatára - elítélte a lakosságcsere gondolatát, Meciar szlovák miniszterelnök javaslatát, és szolidaritását fejezte ki a szlovákiai magyarsággal. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7.. Kincses Előd javaslatáról: /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 9./
1997. október 20.
A kormány okt. 18-ra virradóan - 14 órás vita után - véglegesítette az átvilágítási törvény tervezetét. A tervezet szerint bármely román állampolgár betekinthet a Securitate róla vezetett dossziéjába. Az iratok olyan másolatát kaphatja meg, amelyen olvashatatlanná tették az információt szolgáltató nevét. Amennyiben az információk erkölcsi vagy anyagi kért okoztak, az érintett kérheti a besúgó megnevezését. Minden magas tisztség viselőjének nyilatkozni kell arról, hogy ügynöke volt-e a Securitaténak. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
1997. október 23.
Páll László, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége udvarhelyszéki szervezetének elnöke emlékezett vissza börtönéveire. Az 1956-os forradalom hírére két osztálytársával Magyarországra akart átszökni, hogy segítsen a forradalmároknak. Ez a terve nem sikerült. 1959-ben megszüntették a Bolyai Egyetem önállóságát és megszüntették Marosvásárhelyen a tiszta magyar gimnáziumokat. Páll László ez ellen tiltakozó aláírásokat kezdett gyűjteni. Besúgók feljelentették, 1960. június 28-án fegyveres összeesküvés címén, hamis váddal letartóztatták. Tizenegy hónapig tartottak a kihallgatások a Securitatén, ezalatt idegileg és fizikailag kikészítették őket, a verés hatására képtelenségeket tartalmazó jegyzőkönyveket is aláírtak. A tárgyaláson 24 főt ítéltek el, hat évtől huszonöt évig terjedő börtönre. Nehéz munkát végeztettek velük, mindig éheztek, a börtönben a rabokat verték. Páll Lászlóz elvitték a Duna-deltába is. Az ottani lágerek főhadiszállása Peripravara volt. Páll László 1964-ben szabadult. Azután sem volt könnyű az élete. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 23./
1997. november 20.
Az RMDSZ Operatív Tanácsa nov. 11-i ülésével kapcsolatban fejtette ki nézetét Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a vele készített interjúban. A történelem és a földrajz anyanyelvű tanításának kérdésében "nem tartok lehetségesnek semmiféle további engedményt. Eljutottunk a megszépítve kompromisszumnak nevezhető jogfeladásnak arra a határára, ahonnan már nincs hova hátrálni." - szögezte le. A kormányban való részvétellel csökkent az RMDSZ mozgástere kül- és belpolitikailag egyaránt. "Az egész oktatási törvény körüli manőverből az 1918 óta követhető magyarellenes román politikának az árnyéka rajzolódik ki. - Az elmúlt években egyházpolitikai téren sem történt változás. Az ortodox egyház átállt a hatalom oldalára, kormányhatározatokkal milliárdokat kapott az államtól. Az új kormányzat idén januárban ígéretet tett arra, hogy egyházanként 5-10 épületet visszaad. Tőkés Lászlónak ezt áprilisban személyesen Severin külügyminiszter erősítette meg. Azóta sem történt semmi. - Az ortodox egyház határozottan tiltakozott az egyházi személyekre vonatkozó szekusdossziék nyilvánosságra hozása ellen. - Sajnálatos párhuzam mutatható ki a magyarországi politikai sikerpropaganda és az RMDSZ kongresszusa sajtóbeli visszhangja között. - Nem sikerült elvinni az RMDSZ-t a pártosodás irányába. - Szentimrei Krisztina emlékeztetett: az RMDSZ legutóbbi kongresszusán a Ceausescu-időkben a Securitatéval együttműködő Makay Botond javasolta a tiszteletbeli elnöki funkció megszüntetését. Tőkés László megjegyezte, hogy Makay az 1989 előtti magyarellenes politika egyházi kiszolgálója volt. 1989 után szerkesztője lett egy dél-erdélyi lapnak, RMDSZ-elnökké választották, így tagja a Szövetségi Képviselők Tanácsának /SZKT/ is. - A román politika régóta igyekszik túladni Tőkés Lászlón. "E hatalompolitikai szándék mögé 1994 óta felzárkózott a magyarországi politika is. Nekik nyújt segítséget az RMDSZ neptuni ihletettségű csúcsvezetésének magatartása is, mely készségesnek mutatkozik túladni azon politika képviselőjén, aki útjában áll Budapestnek és Bukarestnek egyaránt." Soraink megritkultak, állapította meg Tőkés László. - A kormányba lépés előtt egy pillanatig sem kérdőjelezte meg valaki a Bolyai Egyetem visszaállításának létjogosultságát. Horn Gyula miniszterelnök a magyar egyetem Kolozsváron kívüli megvalósítása mellett foglalt állást. "Ennek a zavaros helyzetnek, illetve Horn Gyula jogfeladó állásfoglalásának megvolt az a haszna, hogy mozgósította az erdélyi magyar közvéleményt, eszünkbe juttatta, hogy jelen helyzetünkben már nincs hova hátrálnunk." /Szentimrei Krisztina: Már nincs hova hátrálni. = Új Magyarország, nov. 20./
1997. november 29-30.
A tárgyilagos történetírásnak az 1956-os forradalom erdélyi eseményeit tekintve még nem jött el az ideje, állapította meg Sipos Gábor történész, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa, akivel Aniszi Kálmán beszélgetett. A rendelkezésre álló anyagot máris rostálni kell, mert a Securitate iratait csak nagy óvatossággal szabad használni. "Ötvenhatban eggyé vált a nemzet." Sepsiszentgyörgyön is felvonultak magyar zászlókkal a forradalom hírére. Hubecz Márton könyvelő börtönbe is került miatta. Le is ülte büntetését. Sokan forradalmi verseket másoltak, adtak tovább. Dobri János kolozsvári lelkész, aki 1940 őszétől újjászervezte a cserkészetet, 1956-ban a forradalmi versek egyik fő terjesztője volt. Ugyanígy Molnár Dezső kolozsvári lelkész, Dobainé Varga Piroska, Bányai Miklósné és sokan mások. 1956-ban újra felvetették az erdélyi magyar értelmiségiek Erdély helyzetét. Úgy érezték, emlékiratban a világ elé kell tárni a lehetséges megoldásokat: független Erdély, Erdély megosztása, illetve a Erdély teljes egészében kerüljön Magyarországhoz. Dobai István nemzetközi jogász Komáromi József matematikatanárral készítette a memorandumot, melynek szövegét Varga László református lelkész, Bereczki András és Gazda Ferenc tudományos kutatók ismerték a legjobban. Dobai István elvitte a memorandumot Márton Áronhoz, aki helyeselte a memorandumot, mert ő a Szent István-i Magyarország híve. Márton Árontól hazafele tartott Dobai István, amikor letartóztatták, megtalálták nála az emlékirat egy példányát. Az egyik szekus rögtön azt mondta: ez az - tehát tudtak róla. Ezután letartóztatták a többieket is. Sokáig az a hír járta, hogy Dobai azonnal kiadta a közreműködők nevét. Sipos Gábor cáfolta ezt a változatot. A perben nagyon súlyos ítéletek születtek, de halálos ítélet nem volt. Az emlékirat teljes szövegét még nem közölték sehol. A Dobai-Varga-per, másnéven ENSZ-per volt a legfontosabb megmozdulása az erdélyi magyarságnak ötvenhatban. Ezt a kezdeményezést a hatalom megtörte, de azt tudják, hogy az egyes változatokra kik szavaztak. A független Erdély mellett voltak a szociáldemokraták: Jordáky Lajos, Pásztai Géza, Nagy Géza és mások. Erdély Magyarországhoz tartozásának eszméje mellett tett hitet Márton Áron püspök és az idősebb nemzedék. Erdély igazságos megoszlása mellett állt ki a többség, Dobai István, Varga László, Kertész Gábor zilahi ügyvéd, a per egyik vádlottja. Annak, hogy Erdély Romániánál maradjon, csak a kollaboránsok voltak a pártolói.- A perben a vádlottak bátran viselkedtek. Később másokat is letartóztattak és a Dobai-csoporthoz csatoltak, köztük volt László Dezső kolozsvári lelkész, akit azért vittek el, mert esélyes lett volna a közelgő püspökválasztás. A börtönben a per több elítéltje meghalt. Szekeres Nagy József éhen halt a börtönben, Dobai István és Varga László többször volt a halál szélén. Hét év után kikerültek a börtönből a per elítéltjei. Beszélni kell még az érmihályfalvi csoportról. Itt már nem volt kézzelfogható vádpont, mint a másik perben a memorandum. Ebben a perben halálos ítélet is született, Sas Kálmán érmihályfalvi lelkészt kivégezték. Ez a per az erdélyi magyarság megfélemlítését szolgálta. /Aniszi Kálmán: 1956 - Erdély. = Kapu (Budapest), okt., újraközölte: Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29-30./
1997. december 23.
Az 1989. decemberi forradalom 8. évfordulójának szentelt parlamenti ülésen, dec. 22-én dr. Bárányi Ferenc Temes megyei képviselő, a temesvári forradalom részvevője szólalt fel az RMDSZ nevében. A forradalom szikráját Temesváron Tőkés László református lelkipásztor lobbantotta lángra, és Temesvár volt az ország első szabad, a kommunizmus béklyóitól megszabadult városa, amelyet sorrendben Lugos, Arad, Bukarest, Szeben és Kolozsvár követett – mondotta, majd emlékeztetett arra, hogy ha Bukarestben nem tör ki idejében a népfelkelés, a diktatúra eltiporta volna a temesvári forradalmat. Temesvár mártírjai között számarányukon felül voltak magyarok, mint ahogy a románok mellett sok más nemzetiségű forradalmár is életét áldozta – hangsúlyozta a szónok, aki az események közvetlen részeseként, szem- és fültanúként leszögezte: a felkelőkre a hadsereg, a milícia, a szekuritáté emberei, egyenruhások és civilek egyaránt lőttek. A forradalom után hatalomra került rendszer képviselői hét évig semmit sem tettek a bűnösök felderítéséért és felelősségre vonásáért. Sőt felelősségre vonás helyett egyes bűnösök felelős beosztást kaptak a civil vagy katonai életben, némelyek pedig egyenesen a forradalmárokat megillető jogokat bitorolják, együtt áldozataikkal, akiket nem tudtak legyilkolni – mondotta dr. Bárányi Ferenc, majd így folytatta: Elvárjuk a parlamenttől, a kormánytól és az elnöki intézménytől hogy minden erővel részt vegyenek az 1989. decemberi események homályos vonatkozásainak tisztázását célzó erőfeszítésekben, hogy a vétkesek megbűnhődjenek tetteikért, függetlenül a társadalmi, politikai vagy katonai struktúrákban betöltött tisztségüktől. A jelenre térve az RMDSZ képviselője utalt arra, hogy az előző kormányok hét esztendei kormányzása alatt túlzott optimizmusunk szertefoszlott. A romániai magyar nemzeti közösség, Románia csaknem kétmillió állampolgára, az ország többségi lakosaival vállvetve harcolt a forradalom győzelméért, aktívan részt vesz a kormányprogramba foglalt reformok valóra váltásáért, megosztja a mindennapi gondokat és nehézségeket az ország többségi állampolgáraival, mégis, bennünket, magyarokat másodrendű állampolgárokként kezelnek, albérlőknek tekintenek saját közös hazánkban – mondta, és rámutatott arra, hogy a magyarellenes retorika, minden arra irányuló mesterkedés, hogy a románokat a magyarok ellen, az ortodox vallásúakat a görög-katolikusok, római katolikusok vagy reformátusok ellen, a szakszervezeteket a kormány ellen uszítsák, az idegengyűlöletet szító szélsőséges nacionalista pártok műve. Végezetül dr. Bárányi Ferenc utalt az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának feltételeire, amelyeket a közös kormányprogram is magában foglal, és kifejezte reményét, hogy a koalíciós partnerek elegendő bölcsességről tesznek tanúbizonyságot a koalíció működésében mutatkozó zavarok kiküszöbölése érdekében, ugyanakkor leszögezte, hogy az RMDSZ hű partnere marad a koalíciónak, ha ez a partneri kapcsolat a továbbiakban is őszinte és kölcsönös lesz. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 23., 1181. sz./
1998. április 7.
"Három éve egy volt szekus alezredes, Roland Vasilievici nyilvánosságra hozta, hogy 1977-ben a Securitate, a titkosrendőrség egy húszéves terv, a Tiszta Románia megvalósításához látott hozzá, melynek célja a veszélyesnek minősített öt kisebbség, a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - teljes felszámolása volt. Ez volt a Helga-terv. Roland Vasilievici nemrég újabb adatokat tárt erről a nyilvánosság elé. A terv Magyarország és a világ magyarságának lejáratását tűzte céljául, de szabotázscselekmények végrehajtása is szerepelt benne. Törcsváron különleges, magyar nyelvű szekusiskolát hoztak létre, hozzáláttak a tudatos félretájékoztatáshoz, a létfontosságú magyarországi intézményekbe való befurakodáshoz, ügynökhálózat kiépítéséhez, a magyar nagykövetségek lehallgatásához, a magyar egyházak lejáratásához, a magyar propagandaeszközök megsemmisítéséhez, a Szabad Európa Rádió és a Vatikáni Rádió magyar adásának hamis hírekkel való ellátásához. A törcsvári iskolát elvégzők új identitást kaptak. Az iskola főleg árvaházakból toborozta tanulóit, hamis személyi igazolványt kaptak, magyar nevekkel. Tökéletesen elsajátították a magyart, magyar lapokat olvastak, a Kossuth rádiót hallgatták, tanulmányozták a magyar néprajzot, a magyar szokásokat. Az iskola elvégzése után "szökve" hagyták el az országot, hatósági segítséggel. 1989 végéig ezek a fiatalok több országban tevékenykedtek, de befurakodtak az erdélyi magyar iskolákba, szervezetekbe is. Õk irányították 1990 márciusában a marosvásárhelyi eseményeket. Õk szítják Erdélyben a két nemzet közötti gyűlöletet, síremlékeket gyaláznak meg. A Helga-tervet a mai napig nem érvénytelenítették. /Asztalos Lajos: A Helga-terv. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./"
1998. április folyamán
Több mint másfél millió románt, azaz az ország felnőtt lakosságának 10 százalékát figyeltette a Securitate, Nicolae Ceausescu kommunista diktátor titkosrendőrsége - jelentette az AFP Ticu Dumitrescu román kereszténydemokrata párti szenátor egy pénteki televíziós nyilatkozatát idézve. A román közvélemény számára érzékeny adatokról beszámoló szenátusi tag a Pro-Tv magánállomásnak elmondta: majd 2 millió titkosrendőrségi aktát vizsgáltak át, és ezek közül 1 millió 600 ezerben találtak utalást a rendőrségi megfigyelésről. Az újabb adatok arra is rávilágítottak, hogy a Securitate 486 ezer embert szervezett be. A román tömegtájékoztatás eddig 150 ezer informátorról tudott. /MTI/
1998. május 15.
"Zsehránszky István készített interjút a cigaretta-botrány hátteréről Szabó Károly RMDSZ-szenátorral, aki a "biztonsági ügyek szakértője". Szabó a mostani helyzetet az 1989-es decemberi eseményekhez hasonlította, szerinte a jelenlegi botrány is "annak tulajdonítható be, hogy nem számolták fel a Szekuritátét", hanem "átmentették". Úgy véli, a cigarettaügy mögött "fegyver, illetve muníció, mindenképpen ilyen jellegű tranzakció van, és annak nem szabad kiderülnie", és az nem is fog kiderülni. A szenátor viszont mérsékelten optimista a társadalmi tisztulás folyamatának előrehaladásában, amihez szerinte a cigarettaügy is hozzá fog kis mértékben járulni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./"
1998. május folyamán
"Máj. 8-án ülésezett a Legfelső Védelmi Tanács. A testület elnöke Emil Constantinescu államfő, tagja a miniszterelnök, továbbá a nemzetbiztonságban érdekelt valamennyi tárca és a titkosszolgálatok vezetői.. Az ülésről kiadott közlemény szerint az utóbbi hét esztendőben a csempészet olyan méreteket öltött Romániában, hogy az aláaknázza az ország gazdaságát és veszélyezteti az állam biztonságát. Csak az elmúlt hat évben leleplezett ügyekben több mint 1000 milliárd lej (jelenlegi árfolyamon 120 millió dollár) értékű csempészett cigaretta szerepelt. Az Otopeni repülőtéren legutóbb lezajlott csempészakció egy nemzeti hálózat "műve", amelynek nemzetközi elágazásai vannak - szögezte le a Legfelső Védelmi Tanács. Ilyen méretű csempészet nem folyhatott anélkül, hogy az utóbbi hat évben ne játszottak volna benne szerepet egyes személyek az állami intézményekből. A Legfelső Védelmi Tanács ezért felszólította az összes intézményeket, amelyeknek szerepe van a csempészet elleni küzdelemben, hogy végezzenek belső vizsgálatot és derítsék fel mindazokat, akik belekeveredtek az ilyen ügyekbe, függetlenül attól, milyen helyet foglalnak vagy foglaltak el az állami hierarchiában. Ugyanakkor a Legfelső Védelmi Tanács egy sor törvényhozási, közigazgatási és gazdasági-pénzügyi intézkedést javasolt a kormánynak a cigarettacsempészet radikális csökkentése érdekében. A katonai támaszpontokon ezentúl csak katonai tevékenység folyhat, és minden kereskedelmi szállítmánynak, beleértve a haditechnikai felszereléseket is, a polgári repülőterekre kell érkeznie. A kormány intézkedéseket fog hozni a határok biztonságának növelése érdekében és azért, hogy együttműködjék a szervezett bűnözés ellen küzdő bulgáriai, törökországi, görögországi és Moldova köztársasági intézményekkel. A Legfelső Védelmi Tanács foglalkozott azzal is, hogy Romániában különböző őrzőszolgálatok működnek, amelyek információk gyűjtésével, követéssel, vizsgálatokkal, beszélgetések lehallgatásával és videofelvételre rögzítésével, fizikai és jogi személyektől adósságok agresszív módszerek és zsarolás révén történő behajtásával foglalkoznak, ami kompromittálhatja az erre törvény által felhatalmazott intézményeket. Az esetek nagy többségében ezek a cégek a volt Securitate egykori tisztjeit foglalkoztatják. A törvényes előírásokat megszegve félkatonai elvek szerint működnek, információgyűjtéssel foglalkoznak egyes román és külföldi személyek javára és olyan emberi és műszaki lehetőségekkel rendelkeznek, amelyek révén a nemzetbiztonságot veszélyeztető titkos akciókat kezdeményezhetnek, olvasható a közleményben. A belügyminisztert felhatalmazták e szervezetek engedélyének felülvizsgálatára és szabálysértés esetén visszavonására, törvénysértés esetén pedig a felelősök bíróság elé állítására, az egyes politikai pártokhoz tartozó hírgyűjtő szervek tekintetében pedig a tanács parlamenti vitát javasol, a nemzetbiztonsági rendszer részét alkotó szervezeteket pedig utasította arra, hogy akadályozzák meg az információk kiszivárgását a belső ellenőrzés megszigorítása és a bűnösök példamutató felelősségr evonása révén. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./ A Legfelső Védelmi Tanács ülésén Vadim állításaira céloztak: Corneliu Vadim Tudor, a párt elnöke sajtóértekezletén megerősítette, hogy emlékiratban fordult egy sor nemzetközi szervezethez, köztük az Európa Tanácshoz. Ebben azt állította, hogy Romániában minden állami intézmény maffiózó típusú szervezetekkel fonódik össze, s név szerint vádolt több állami vezetőt, köztük Emil Constantinescu elnököt, akivel szemben, jelentette be, kezdeményezni fogja a felmentésére irányuló eljárás megkezdését is. /Brassói Lapok (Brassó), máj. 1./ A Legfelső Védelmi Tanács valótlan és rágalmazó állításoknak tartja ezeket a vádakat."
1998. június 9.
Ellenségesen fogadták Emil Constantinescu államfőt amerikai látogatásán az emigrációban élő románok: hangosan tiltakoztak amiatt, hogy Romániában még mindig megoldatlan a diktatúra idején elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatása, illetve a diplomáciai kirendeltségek megtisztítása a volt Securitate embereitől. Constantinescu elnök jún. 8-án New Yorkban, az amerikai román közösséggel való találkozóján bejelentette, hogy Emil Hurezeanut, a Szabad Európa román adásának volt igazgatóját kinevezte szóvivőjének. Az elnöknek eddig nem volt szóvivője. Hurezeanu államtitkári rangot kap és ahhoz, hogy tisztségét betöltse, lemond német és francia állampolgárságáról. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./
1998. június 16.
"Bardóczy Csaba /Székelyudvarhely/ a Megyei Tanács jogi bizottságának elnöke volt februárig, amikor Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus felmentette. A felmentés egyik indoka a büntetett előélet volt. Bardóczy Csaba ugyanis ittasan vezette kocsiját, ezért felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Bardóczyt magánlaksértéssel is vádolják, csereháti épületbe való "erőszakos behatolás" miatt, ugyanis Bardóczy is részt vett az apácák eltávolításában. Most is hasonlóan cselekedne, nyilatkozta. Miért nem határolódott el az RMDSZ Remus Opris államtitkártól, aki erőszakosan, törvénytelenül elfoglalta a csereháti épületet? - kérdezte Bardóczy. Verestóy szenátor viszont azt nyilatkozata - és ezt átvette a román sajtó -, hogy egy ilyen ügyért az Egyesült Államokban Bardóczy Csaba tíz év börtönt érdemelne. - Bardóczy elmondta, hogy a csereháti ügyben az építkező Aris Industrie vezetője Aristide Roibu a Securitate tisztje volt, majd később, a Ceausescu-rendszerben nagykövet. Az építkezésnél a diktátor Svájcba mentett pénzének átmosásáról lehetett szó. Szakemberek szerint ugyanis az építkezés nem kerülhet többe másfél millió dollárnál, Cyrill Bürger viszont 7-11 milliós összeget emlegetett. - Kristály Lehel kérdésére válaszolva Bardóczy Csaba kijelentette, hogy egyes RMDSZ-tisztségviselőknek kifizetődő a koalíciósdi. Az egyik hetilap közölte név szerint, hogy egyes tisztségviselők mennyi pénzt kaptak. Nem számoltatták el őket, ugyanakkor "szembetűnő, hogy egyik-másik szenátorunk vagy képviselőnk mennyit utazik minden konkrét eredmény nélkül." "Látványos gazdagodásukról a tények beszélnek: birtokok, villák, bankbetétek, luxusautók, víkendházak itthon és külföldön..." / Kristály Lehel: Bardóczy vesszőfutása. Aki átlátott a szitán. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 16./"
1998. június 17.
A Nagy-Románia Párt közleményben tagadta, hogy elnöke, Corneliu Vadim Tudor a Ceausescu-féle titkosszolgálat, a Securitate besúgója lett volna. A párt sajtóirodája szerint a Ziua jún. 15-i számában közölt fénymásolat az 1981-ben aláírt informátori kötelezettség-vállalásról ügyetlen hamisítvány, és C.V.Tudor bepereli a lapot. A Román Hírszerző Szolgálat, amely az egykori Securitate-dossziékat őrzi, sajtóirodája útján szintén nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy több igazi vagy hamis irat jelent meg a napokban ezekből a dossziékból. Ez azt tartalmazza, hogy az archívum használatát szigorúan szabályozták, nincs lehetőség az ott őrzött dokumentumok elvitelére vagy lemásolására, ám korábban, főleg az 1989-1990 időszakban más volt a helyzet, ezért a vonatkozó törvényekben szigorúan büntetni kellene azokat, akik nem törvényes módon használnak fel ilyen dokumentumokat. /C. V. Tudor perli a Ziuát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./
1998. június 18.
"Dr. Bárányi Ferenc egészségügyi miniszter kijelentette: fiatal korában kényszer hatására kötelezvényt írt alá a Securitate titkosszolgálat tájékoztatásáról, de senkit nem árult be. Amennyiben bárki azt állítaná, hogy szóval vagy tettel ártott neki, kész az igazságszolgáltatás előtt vállalni a felelősséget, lemondva parlamenti mentelmi jogáról. A miniszter elmondta: 1959-ben antikommunista és szovjetellenes magatartása miatt kizárták a marosvásárhelyi orvosi egyetemről, ezért felcserként kapott alkalmazást az ország különböző vidékein. A jugoszláv határon lévő faluban, ahol az eset idején dolgozott, gyakori volt a lövöldözés és halálesetek is előfordultak. Egy napon két határőr gépkocsiba ültette és a szomszédos helység rendőrörsére vitte, ahol ötórás kihallgatás után egy pisztolyával játszadozó tiszt íratta alá vele a szóban forgó papírt, amelyen az állt, hogy vállalja: információkkal szolgál a román határok őrzése érdekében. Ennek ellenére a továbbiakban semmiféle információt nem adott, különböző ürügyekkel kitért ez elől. Ezért valószínűnek tartja, hogy később, temesvári orvosként átélt családi tragédiájában szerepe volt a Securitaténak /a miniszter konkrétan nem említette, de ismeretes: fiát máig tisztázatlan körülmények között ismeretlenek a nyílt utcán agyonverték/. "Senkit sem súgtam be, nem tekintem magamat vétkesnek" - jelentette ki dr. Bárányi Ferenc. - Mindennaposak a különböző címen ellene indított támadások azóta, hogy egészségügy-miniszterré nevezték ki. Előbb a Máltai Szeretetszolgálatot támadták, amelynek alelnöki tisztségéről ezért lemondott, majd a napokban az Atac la persoana (Személy elleni támadás) című bulvárlap közzétette azt a kötelezvényt, amelyet a hatvanas években írt alá a Securitate, a kommunista titkosszolgálat kényszerére. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17., Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./"
1998. június 18.
Le kell mondaniuk azoknak a honatyáknak, kormánytisztviselőknek, akikről kiderül,hogy bedolgoztak az egykori Securitaténak. Az utóbbi napokban egymás után közölte a sajtó Adrian Biliau demokrata párti, Iona Ghise RTDP-s, C. V. Tudor /Nagy Románia Párt/ honatyák, valamint Daniel Daianu pénzügyminiszter Securitate-hűségnyilatkozatát. /Daniel Daianu is bevallotta kollaboráns múltját. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./
1998. június 19.
"Rasvan Popescu kormányszóvivő bejelentette: Radu Vasile miniszterelnök lemondásra szólította fel Dr. Bárányi Ferenc egészségügy-minisztert, tekintettel arra, hogy az elismerte: kötelezvényt írt alá a volt Securitate tájékoztatására. A kormányszóvivő közölte: az RMDSZ-t felkérték, jelöljön ki új személyt a posztra. Bárányi elismerte, hogy fegyveres fenyegetéssel ilyen papírt írattak vele alá 1961-ben, de hozzáfűzte, hogy soha senkit nem adott fel, és nem tekinti magát vétkesnek. Dr. Bárányi Ferenc a román televízióban a szóvivő bejelentése után néhány perccel a műsorvezető kérdéseire válaszolva a stúdióban személyesen elevenítette fel a négy évtizede történteket, és hozzáfűzte: mindig vállalta a felelősséget tetteiért, tehát amennyiben bűnösnek találja az ügyben a miniszterelnök vagy az RMDSZ, benyújtja lemondását. Arról nem tájékoztattak a hírügynökségek, hogy a miniszterelnök hasonló felszólítással fordult volna Daniel Dajanu pénzügyminiszterhez, aki szintén beismerte kollaboráns múltját. Radu Vasile miniszterelnök szóvivője bejelentette, hogy a kormányfő "becsüli dr. Bárányi Ferenc egészségügy-miniszter kései őszinteségét és eddigi munkáját, ám ezúttal nem egyszerűen sajtóspekulációkról van szó, hanem olyan nyilatkozatról, amelyben elismeri, hogy informátori kötelezvényt írt alá a volt Securitatenak". "Ilyen körülmények között, összhangban a kormánykoalíció alapvető elveivel, amelyek között a társadalom erkölcsi reformja áll az első helyen, Radu Vasile miniszterelnök úgy döntött, hogy felkéri dr. Bárányi egészségügy-minisztert, vállalja saját nyilatkozatát a maga egészében és mondjon le" - jelentette be a szóvivő, hozzáfűzve, hogy az RMDSZ-t fel fogják kérni, jelöljön más személyt a posztra. Dr. Bárányi kijelentette, kész lemondani mentelmi jogáról, és bíróság előtt vállalni a következményeket, ha bárki úgy tartja, hogy ártott neki. Arra a kérdésre, hogy tájékoztatta-e múltjának erről az epizódjáról kinevezése előtt az RMDSZ-t és a kormányt, azt felelte, hogy ezt nem tette meg, szinte megfeledkezett a csaknem 40 évvel ezelőtti ügyről. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke az MTI tudósítójának Kolozsvárról telefonon elmondta: jún. 14-én Temesváron találkozott dr. Bárányi Ferenccel, és tőle értesült arról, hogy az Atac la persoana című lapban megjelent a szóban forgó anyag, amely egy 1961-ban fenyegetés hatására a Securitaténak tett kötelezettségvállalását dokumentálja. Takács Csaba megjegyezte: dr. Bárányi egész életútja tanúsítja, hogy a Securitaténak nem kollaboránsa, hanem áldozata volt, és ezt számos romániai magyar személyiség is megerősítheti. Mint Takács Csaba, ügyvezető elnök elmondta, az RMDSZ nem kérte fel miniszterét, hogy mondjon le, de nem zárta ki ennek lehetőségét. Dr. Bárányi már vasárnap jelezte, hogy ha vétkesnek találja az RMDSZ vagy a miniszterelnök, kész megtenni ezt a lépést, amelyet mind az általa vállalt feladat, mind az RMDSZ szempontjából nagyon sajnálatosnak, de természetesnek tart. Takács Csaba megjegyezte: bár nem ért egyet a szövetség vezetése azzal, hogy erről a kérdésről előzőleg nem kapott tájékoztatást dr. Bárányi Ferenctől, az ő 1989 előtti politikai kiállását és a román egészségügyért különböző posztokon végzett tevékenységét nagyra értékeli. Takács Csaba nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy az ügyet azért szellőztették egyes csoportok éppen most, mert reformterveivel dr. Bárányi veszélyeztette érdekeiket. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./"
1998. június 19.
Az RMDSZ Operatív Tanácsának Bukaresten tartott jún. 19-i dr.Bárányi Ferenc bejelentette, hogy lemond egészségügyi miniszteri tisztségéről. Jún. 19-én az RMDSZ Operatív Tanácsa megvizsgálta a dr. Bárányi Ferenc egészségügyi miniszter bejelentése nyomán előállt helyzetet, és erről a következő közleményt adta ki: Dr. Bárányi Ferencet 1961-ben a Securitate kötelezettségvállalás aláírására kényszerítette. A Securitatéval való együttműködést rövid időn belül megtagadta, és végig ellenszegült a kommunista diktatúrának, a nehéz pillanatokban is bizonyítva a demokrácia iránti elkötelezettségét, és 1989. után is következetesen ragaszkodott a demokrácia elveihez. Értékeljük dr. Bárányi Ferenc eddigi politikusi és miniszteri tevékenységét, úgy gondoljuk, hogy elkötelezettje az egészségügyi reformnak, és nagy szakmai hozzáértésről tett bizonyságot. Mindezek ellenére az RMDSZ Operatív Tanácsa dr. Bárányi Ferenc lemondási szándékát tudomásul vette, és egyetértett vele, mivel úgy értékeli, hogy Románia kormányában a miniszterelnök és a miniszterek, valamint általában a kormánytagok között a lehető legteljesebb bizalomra van szükség, és ha ez a bizalom megcsorbul, hatékony együttműködés nem képzelhető el. Az RMDSZ a megürülő egészségügyi miniszteri tisztségbe a lehető legrövidebb idő alatt jelöltet állít. Az RMDSZ Operatív Tanács elemezte az előállt helyzet okait, és a következő megállapításokra jutott: 1. Javasolja a Szövetségi Képviselők Tanácsának, hozzon határozatot arról, hogy az RMDSZ minden tisztségviselője záros határidőn belül tegyen kötelező nyilatkozatot a volt Securitatéhoz főződő viszonyát illetően, és vállalja átvilágítását. 2. Felkérjük Románia miniszterelnökét és a koalíciós partnereket, hogy határozottan igényeljék minden kormánytag mielőbbi átvilágítását. 3. Felhívjuk az archívumok felügyeletét biztosító szerveket, beleértve a Román Hírszerző Szolgálatot, akadályozzák meg, hogy a személyi dossziék szelektív kiszivárogtatás által a politikai diverzió eszközévé váljanak. 4. Véleményünk szerint mindaddig nem tudjuk felszámolni a totalitarizmus negatív örökségét, amíg a tisztségviselők és közéleti személyiségek átvilágítását törvény nem szabályozza. Éppen ezért felhívjuk Románia Parlamentjét, hogy a Securitate átvilágításáról szóló törvény elfogadását tekintse prioritásnak. Az RMDSZ az önmaga számára felállított politikai gyakorlatot a politikai partnerek számára is követendőnek tartja. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 22. - 1289. sz./
1998. június 20.
"Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nem tudott elmenni az Operatív Tanács ülésére, viszont közzétette a szövetségi elnökhöz az üggyel kapcsolatban intézett levelét. Ez mintegy elvi álláspontját is tartalmazza azt követően, hogy Corneliu Vadim Tudor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke pénteki sajtóértekezletén ismét felelevenítette a Tőkés által a Securitaténak - szintén nyomás hatására - tett deklarációk ügyét, bemutatva egy ezzel kapcsolatos iratot. (A püspök, aki közismerten a román kommunista hatalom ellenfele és fellépésével bukásának előmozdítója is volt, 1994-ben már kommentálta az ügyet, kifejtve, semmi olyat nem írt le, ami bárkinek ártott volna.) Tőkés László időzített és célzatos, a törékeny kormánykoalíció további gyengítésére irányuló akciónak tekintette az egészségügyi minisztert terhelő titkosszolgálati irat váratlan nyilvánosságra hozatalát. "Országunkban megváltozott formában tovább működik a hírhedt Securitate" - hangsúlyozta, ezért szükségesnek tartja a kommunista múlt káros örökségének felszámolására irányuló összpontosított kormányzati, parlamenti, össztársadalmi fellépést. Dr. Bárányi Ferenc védelmében Tőkés László emlékeztetett arra, hogy az orvos annakidején döntő szerepet játszott a Securitate által hajszolt Szőcs Géza elrejtésében, illetve megmentésében, és utalt az 1989 decemberi eseményekben családjával együtt játszott szerepére is. Hozzáfűzte, hogy ettől függetlenül és ennek ellenére a kíméletlen politikai játékszabályok szerint az ügy következtében a miniszter súlyosan kompromittálódott, még akkor is, ha a volt diktatúra természetszerű következményeként az egész kormányra, parlamentre és a politikai-társadalmi közéletre az egykori román titkosszolgálattal való együttműködés gyanújának árnyéka vetül. Dr. Bárányi Ferenc fájdalmas esete különösképpen időszerűvé teszi társadalmunk és közéletünk megtisztítását - írja Tőkés, hangsúlyozva, hogy a történtek fényében az eddigieknél is nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a Ticu Dumitrescu szenátor által kidolgozott, a "szekus" dossziék hozzáférhetőségére vonatkozó törvény kezdeményezésének. Politikai téren elengedhetetlenül fontos és halaszthatatlanul sürgős a társadalmi és politikai közélet szereplőinek intézményes átvilágítása. Az RMDSZ-en belül Tőkés javasolta, hogy a szövetség valamennyi felelős beosztású vezetője és képviselője azonnali hatállyal tegyen politikai múltjára vonatkozó írásbeli nyilatkozatot. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./"