Erdélyben sokan vannak, akik könyvespolcukon őrzik azokat a köteteket, amelyeket a hetvenes-nyolcvanas években az Országos Széchényi Könyvtárból kaptak, illetve az általuk fizetett vásárlási utalványon vásároltak. A Széchényi Könyvtár Nemzetközi Csereszolgálat osztályán Vekerdi József fogadta a segítségért hozzájuk folyamodókat, és nagy szeretettel látott el könyvvel mindenkit. Vekerdi József igazi szakmája az indológia, a szanszkrit irodalom. S múlt héten a Sapientia Egyetemen tartott előadást Buddháról és Krisnáról. Vekerdi József az egyetemen latin–görög–orosz szakot végzett, emellett elsősorban az indológiával foglalkozott, szanszkritul, majd a szanszkrit „kapcsolt részeit”, a páli nyelvet, Buddha prédikációinak a nyelvét is megtanulta, a mai Indiában a szanszkrit és perzsa keverékéből kialakult urdu nyelvvel is megismerkedett. Elmerült az eredeti ókori indiai szanszkrit nyelvű irodalomban és kultúrában, filozófiában és költészetben. Az 1956-os forradalom után letartóztatták, öt évet töltött börtönben. A börtönből kijövet segédmunkás volt, emellett a Rámájana szanszkrit eposzt fordította. Nyersfordításai alapján készültek Weöres Sándor műfordításai. Később Keresztúry Dezső segítségével bejutott a Széchényi Könyvtár régi könyvek osztályára, 1973-ban pedig a Nemzetközi Csereszolgálat élére került. A történelmi, néprajzi könyveket kicsempészték Erdélybe utazó egyetemistákkal, az idelátogató turisták pedig kaptak vásárlási utalványt, 500 forint erejéig (ami akkor tíz kötetnek az ára volt) vásárolhattak könyvet, ezek kizárólag magyar kultúrával foglalkozó anyagok lehettek. /Takács Éva: Mindenki a maga törvényei szerint éljen. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 28./

Nagyszabású politikai rendezvényt tervezett a csíksomlyói búcsú idején a magát Székelyföldi Nemzeti Bizottmánynak nevező szervezet, de a gyulafehérvári katolikus egyházmegye hivatalos nyilatkozatát követően visszaléptek. A búcsú időpontjára tervezett székely nemzetgyűlés célja lett volna kikiáltani a székelyföldi autonómiát és felállítani a székely kormányt, az akcióról azonban szinte senki nem tudott érdemben nyilatkozni. A hírek szerint a Székelyföldi Nemzeti Bizottmány létrehozását magyarországiak kezdeményezték, az erdélyi nevek közül a Süket Leventéé, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai főtitkáráé ismert, ő próbálta megszervezni a reprezentatív székelyföldi jelenlétet. Nyilatkozata szerint próbáltak valamit szervezni, de időhiány és szervezési gondok miatt letettek róla. A Székely Nemzeti Bizottmányról egyébként nem lehet hallani. A hírek szerint földalatti mozgalomszerűen szervezkedtek, titokban kerestek fel embereket. Többen egyértelmű diverziónak tekintik kezdeményezésüket, amelynek az a veszélye, hogy lejáratja a székelyföldi autonómia eszméjét. /(-kas): Politikamentes marad a csíksomlyói búcsú. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Káros, hogy a magyar politika színeváltozásai tükröződjenek a határon túli magyarok körében – szögezte le Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) első vezetője azon a találkozón, amelyet Magyarország és a határon túli magyarság címmel, a korábbi HTMH-elnökök és a határon túli magyar ügyekkel foglalkozó államtitkárok részvételével rendeztek Nagyváradon. A Bárdi Nándor történész /Budapest/ által vezetett beszélgetésen a hivatali idejük alatt elért sikerekről és kudarcokról számoltak be az egykori és a mai vezetők. Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi vezetője a folyamatosságot hangsúlyozta, rámutatva, hogy az intézmények megteremtése mellett legalább annyira fontos azok fenntartása is. Elmondta, idén kétmilliárd forinttal tudják támogatni a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, és megemlítette a Szülőföld Alapban rejlő lehetőségeket is. /Balogh Levente: HTMH-elnökök találkozója a Körös-parti városban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./ Entz Géza az intézményépítést nevezte a legnagyobb sikernek. Hangsúlyozta: sikerült megtalálni a magyar közigazgatásban a HTMH helyét. Lábody László, egykori HTMH elnök is a határon túli magyarok támogatását szolgáló intézményrendszer kiépítésének fontosságát hangsúlyozta. Szabó Tibor, a HTMH 1998 és 2002 közötti elnöke sikernek vélte, hogy akkoriban egyetértés uralkodott a kedvezménytörvény kérdésében, hiszen mint emlékeztetett, felmérések szerint, a törvényt a magyarországiak több mint 60 százaléka támogatta. Szabó Tibor szerint konszenzus volt tapasztalható a magyar kormány és a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetei között, emellett a magyar kormányon belül is egyetértettek a kisebbségben élő magyarok ügyében. Szabó Tibor kudarcként értékelte, hogy gazdaságilag nem sikerült megerősíteni a határon túli magyar közösségeket. Németh Zsolt volt politikai államtitkár sikerként könyvelte el a státustörvényt, amely közjogi viszonyt létesített a határon túli magyarok és a magyar állam között. A fideszes kormányzás eredménye volt a Magyar Állandó Értekezlet újbóli és diplomáciailag előkészített összehívása 1999-ben. A politikus harmadik sikerként az 1998 és 2002 között nagyságrenddel növekedett támogatást nevezte. Németh Zsolt a sikertelenségek között említette azt, hogy ma nem mondható egyértelmű igen arra, hogy a magyarság megmaradásának az esélyei nagyobbak, mint 1990-ben. A politikus szerint az autonómia megteremtése nélkül a magyarság drámai fogyása nem állítható meg. Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi elnöke eredménynek tekinti, hogy 2002 után sikerült működtetni a Fidesz-kormány idején létrehozott intézményeket, mint például a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, amely – mint mondotta – fennállása óta az idén először kap a magyar költségvetésből valóban 2 milliárd forintot. /Borbély Tamás: Sikerek és kudarcok a magyarságpolitikában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem másodéves csíkszeredai kommunikáció és PR-szakos hallgatói a sajtóról szerveztek konferenciát. Elhangzott, hogy „a hazai magyar sajtó rákfenéje a műveletlenség”. Egy másik előadó arról beszélt, hogy az írott sajtó által mellőzött témákat kívánta behozni a „fősodorba”. S közben sommás ítéletek hangzottak el lapokról, újságírókról, olyasmik, mint: „nem hallott róluk senki, míg el nem lopták őket”, vagy „attól még nem válik egy csíkszeredai valaki jó újságíróvá, ha megverik”. Az egyik előadó hangsúlyozta, hogy az általa képviselt internetes tartalomszolgáltató munkatársi gárdája nem tartja magára nézve kötelezőnek az írott sajtó kánonjait. A diákok megtanulhatták a konferencián, hogy a romániai magyar sajtó konzervatív, korszerűtlen, ismeretlen senkik és műveletlen dilettánsok készítik. Közben a nemzetközi politikai, szakmai és emberi jogi szervezetek a sajtó szabadságát veszélyeztető jelenségekre hívják fel a figyelmet. /Sarány István: Sajtószabadság, avagy mindent szabad mondani a sajtóról. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 5./

Az amerikai unitárius univerzalisták és az erdélyi unitáriusok 1993-ban indították el közösségfejlesztő programjukat. A műhelymunka olyan kérdések megvitatására összpontosít, mint a nagyüzemi szinten művelt gazdálkodás hatásai a falvak lakosságára, ökológiai és emberi erőforrásokat érintő következmények stb. Az illyefalvi rendezvény szervezői között van a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A sepsiillyefalvi Keresztyén Ifjúsági és Konferenciaközpontban május 9-11-e között lesz a műhelymunka. /Műhelymunka Illyefalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

A Varadinum hetében Nagyváradon Bárdi Nándor történész, a Teleki László Intézet főmunkatársa a magyarországi kisebbségpolitika képviselőit ültette egy asztalhoz. A korábbi államtitkárok, HTMH-elnökök eredményeiket sorolták, sokszor egymást túllicitálva. Lábody László volt HTMH-elnök a struktúrateremtést emelte ki, mert az tartást adott az embereknek, valamint a határon túli gazdaság megerősítését, a polgárosodást is elősegítette. Lábody a kárpótlási jegyek kibocsátására a legbüszkébb. Szabó Tibor volt HTMH-elnök leszögezte, hogy a polgári kormány alatt konszenzus és egyetértés volt a magyar társadalomban a határon túli magyarok ügyeiről. Ezt mutatja a státustörvény 65 százalékos társadalmi támogatottsága. „Ez a fajta konszenzus mostanában mintha hiányozna” – tette hozzá Szabó. Kormányzati ciklusuk legfontosabb eredményének az egyetemépítést mondta. A legnagyobb sikert Németh Zsolt, a Fidesz-kormány külügyi államtitkára aratta. Már megszólalása előtt vastaps köszöntötte. „Az Orbán-kormányt a nemzeti újraegyesítés célja, mércéje vezérelte” – hangoztatta Németh. A státustörvényről elmondta, hogy közjogi viszonyt létesített a magyar állam és a határon túli magyarság között. „A státustörvény világossá tette, hogy a Kárpát-medencében van magyar ügy, ami rendezést igényel” – állapította meg az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A fontos megvalósítások között említette még a Magyar Állandó Értekezlet létrehozását, a határon túli intézményépítést, valamint a földprogramot. A polgári kormány időszakában az évi 3 milliárd forintos támogatás 12 milliárdra nőtt. Bálint-Pataki József a HTMH jelenlegi elnöke kifejtette: „A folyamatosságot próbáljuk képviselni mindabban, ami vállalható”. Idén először 2 milliárd forintot kap a magyar költségvetésből az Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Marosvásárhelyen megépült a Sapientia campusa, ezt Bálint-Pataki a magyarországi támogatásokból létrehozott eddigi legnagyobb vállalkozásnak nevezte. /F. T.: Számadás a kisebbségpolitikáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 10./

Fenntartható vidékfejlesztés, hagyományos gazdálkodás az EU-csatlakozás küszöbén címmel szervezett háromnapos tanácskozást az erdélyi unitárius egyház, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és az amerikai Project Harvest Hope Alapítvány. Az sepsiillyefalvi Keresztyén Ifjúsági és Konferenciaközpontban tartott rendezvényen Szabó Árpád unitárius püspök elmondta, a műhelymunka célja olyan kérdések megvitatása, mint a nagyüzemi szinten művelt gazdálkodás hatásai a falvak lakosságára, ennek ökológiai és emberi erőforrásokat érintő következményei. Benedek Huszár János, Sepsiillyefalva polgármestere köszöntőbeszédében Orbán Viktor volt magyar miniszterelnököt idézte, aki szerint több érv szól az EU-csatlakozás mellett, mint ellene, de két vesztese van: a mezőgazdászok és a határon túli magyarok. Kolumbán Gábor, az erdélyi unitárius egyház főgondnoka hangsúlyozta, hogy Székelyföldön fokozott figyelmet kell fordítani a vidékfejlesztésre. /Bíró Blanka: Kettős lépéshátrányban a csatlakozás előtt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./

A Hargitai Megyenapokon koncertezett Csíkszeredában a Kaláka együttes. Az együttes Gyergyószárhegyen és Székelyudvarhelyen is fellép. Az EMTE – Sapientia csíkszeredai campusában tartottak május 10-én Európa Napot. A rendezvényen bemutatták többek között az információs pontok működését. /Szüszer-Nagy Róbert: Hargitai Megyenapok – 2005. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./

Május 12-én Tonk Sándorról, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem elhunyt rektoráról nevezték el a magyar állami költségvetésből támogatott egyetem kolozsvári Déva utcai kirendeltségének könyvtárát. Szilágyi Pál rektor elmondta: az erdélyi magyarság kultúrájának megőrzésére olyan tevékeny emberekre van szükség, mint amilyen Tonk Sándor volt. A rektor Tonk Sándor érdemei közé sorolta, hogy kiépítette az EMTE-t. Szilágyi hangsúlyozta: az egykori rektor tudta, hogy könyvtár nélkül nincs tudományos kutatás, ezért szorgalmazta az erdélyi magyar dokumentációs központ létrehozását is. Az elképzelés szerint ennek tartalmaznia kell az erdélyi magyarsággal kapcsolatos összes dokumentumot. A dokumentációs központ létrehozása eddig pénzhiány miatt nem valósulhatott meg, ezért bármilyen adományt szívesen fogadnak. Emlékeztetett: csak Kolozsváron legalább tíz könyvtár működik. A rendezvényen jelen lévő Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója is a dokumentációs központ fontosságát hangsúlyozta. A Tonk Sándorról elnevezett EMTE könyvtárban egyelőre három ezer könyv található, ezeket a Kolozsváron működő környezetvédelmi és média szakos diákok használják, de a készlet tartalmazza a tervezett európai tanulmányok szak beindítására szükséges szakirodalmat is. /B. T.: Tonk Sándor nevét viseli az EMTE könyvtára. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Egyre szaporábbak az európai integrálódásról szóló beszélgetések, kerekasztalok, konferenciák. Fel lehet-e Erdélyben készíteni a népet, hogy mihez kezdjen visszakapott-örökölt nadrágszíj-parcelláival, miután tizenöt esztendő nekik nem hozott semmit? Tudatosítani kell, hogy a székely szabadság meg a sokat emlegetett küldetéstudat mára kiürült, üres fogalommá vált, a székely előbb vagy utóbb elmegy, ha nem boldogulhat, és akkor nem segít sem kerekasztal, sem konferencia, írta Bölöni Domokos. A Duna TV Hírmondó műsorában Csáky Zoltán bemutatta a csíkszeredai Sapientia Egyetem aulájában Székelyföld – jövőkép Európa küszöbén című konferencia előadóit. Köztük volt Kolumbán Gábor egyetemi adjunktus, Bunta Levente, a Hargita megyei tanács elnöke, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, Szász Jenő Székelyudvarhely polgármestere és Kurkó János György vállalkozó. Egyetlen budapesti ember volt jelen, Tamás Pál egyetemi tanár, aki a Sapientián is tanít. Jó utakra van szükség, az úgynevezett kommunikációs csatornák azért „dugultak el”, mert nincs min kommunikálni, a gazdasági kommunikációhoz kocsik és rakományok is kellenének. A globalizációval jár az újabb elvándorlás is. Veronában, mondotta a sepsiszentgyörgyi Sylvester Lajos rövid felszólalásában, legalább ezer csángó él, és kivívták maguknak a jogot, hogy – románul hallgathassanak misét. Az is jelképértékű, hogy Rekecsinben lerakták az első csángómagyar iskolaközpont alapjait. Autonómia, tudás, (főleg magyar) tőke, fiatalok segítése, modern üzleti tudományok akadémiája, a székelyek közvetítő szerepe a romániai húszmilliós felvevőpiac felé, jó közgazdászok, talpraesett menedzserek, utak, székely világháló, sok pénz – ez kellene. /Bölöni Domokos: Telenéző. „Ha jön a Tőke, hé, székelyek, mi lesz?” = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./

A Duna Televízió beszámolt a Csíkszeredán, a Sapientia Tudományegyetemen szervezetett konferenciáról. Közben megtörtént a moldvai Béke Királynője Gimnázium, az első csángómagyar tanintézet alapkövének ünnepélyes letétele. A rendezvényeket összekapcsolja a székelymagyar küldetéstudat. Sylvester Lajos a székely küldetéstudat sérülése kapcsán csíkszeredai hozzászólóként kifejtette, hogy Székelyföld a Kárpát-medencei magyarság keleti kapuja. A Kárpátok előterében találhatók a moldvai magyarok, a mai magyar népcsoportok közül az egyedüli közösség, amely pozitív népszaporulatával a magyarság biológiai fogyatkozásának mérséklésére lenne képes. A magyar nemzetstratégiának – ha volna ilyen – alapvető feladata lenne, hogy kormányzati szinten is vállalja ennek a népcsoportnak a magyar nemzethez való visszakapcsolását. Ehelyett félszáz esztendeje egyetlen kormány sem vállalta a moldvai csángómagyarság ilyenféle gyámolítását. Helyettük egyházi és világi személyek, egyesületek, alapítványok vállalták fel a moldvai iskolaügyet is. Hajdó István gyergyó­szentmiklósi főesperes-plébános a csíksomlyói búcsú ünnepi szentbeszédében is nyomatékkal kérdezett rá: miért kellett hogy éppen egy finn asszony emelje fel szavát az Európa Tanácsban a csángómagyarok jogaiért? A Kárpát-medence előterében lévő moldvai magyarság az előerdők szerepkörét tölti be. Védi a hegyek koszorúin belül lévőket. /Sylvester Lajos: Előerdősors. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./

Május 20. és 22. között rendezik meg a Sapientia EMTE koronkai campusában a IV. műszaki és humán tudományos diákköri konferenciát. A háromnapos rendezvény főszervezője az msHÖK (Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kar Hallgatói Önkormányzata) oktatási bizottsága. Suba Csongor, a konferencia főszervezője elmondta, hogy évről évre egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható, mind többen és többen jelentkeznek tudományos dolgozattal más egyetemekről is. Idén hét (gépészmérnöki, villamosmérnöki, számítástechnika, informatika, kertészmérnöki, kommunikáció és segítő foglalkozás) szekcióban összesen ötvenhárom dolgozatot jegyeztek be. Tavaly öt szekcióban mindössze harmincöt dolgozatot mutattak be. /Koszta Ferenc: IV. Műszaki és humán tudományos diákköri konferencia. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

Csíkszeredán május 13-án rendezték meg Székelyföld – jövőképünk Európa küszöbén című konferenciát. Cseke Gábor szerint a rendezvény választ adott arra a közvélekedésre, hogy Székelyföldnek még az ország EU-csatlakozása előtt meg kell adni az autonómiát, a cikkíró hozzátette, hogy mihez kezd majd vele az itt élő pár százezer ember, az majd a jövő zenéje. Az autonómiához a térségnek „ki kell találnia” önmagát, föl kell vázolnia azt a jövőmodellt”, szögezte le előadásában Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója. Amíg erre nincs programszerű, működőképes válasz, addig a Székelyföld önálló politizálása, autonómia-törekvése merő illúzió és demagógia. A Székelyföld 2000 munkacsoport általa kezdeményezett három Székelyföld konferencia (2000, 2001, 2002) anyagai, a Sapientia – EMTE szakembereinek bekapcsolása olyan alapot jelentenek, amire építeni lehet. Gagyi József A krízis éve 1949 (Múltunk Könyvek, Pro-Print, Csíkszereda, 2004) című könyvében azokat a nyomokat kereste, hogy Székelyföld, az erdélyi magyarság tömbben élő csoportja miként veszítette el önrendelkezésének utolsó foszlányait, a diktatúra kényszerének engedve. A szerzőt másik tanulmányában /Határ, amely összeköt, Regio (Budapest), 2003/3./ a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) létrejöttét követő propaganda, illetve közvélekedést vizsgálta. A MAT létrehozását mindkét oldalon indulatosan félreértették. A magyarok úgy érezték, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek. Cseke szerint a MAT története azt mutatja, hogy erővel a jogrend sohasem oldja meg a kisebbségi önállóság, az önigazgatás kérdését. A 85. évében levő dr. Molnár Jenő professzor Táj és társadalom című szöveggyűjteménye erősíti a székelyföldi helyzetfelismerést. Székelyföld autonómiájához önálló intézményekre és gazdasági önállóságra van szükség. Jelentős még a tatabányai Limes negyedéves tudományos szemle 2004-es két székelyföldi száma a sokszempontú régiómegközelítés miatt. A székelyudvarhelyi Geréb László tanulmánya (A Székelyföld a román gazdasági-statisztikai térben) 1999–2000-es adatok alapján hasonlította a székely régiót az általános romániai helyzethez. A népszaporulat szempontjából a régió nem áll a legrosszabb helyen, a foglalkoztatottság tekintetében szintén nincs rossz helyzetben. A május 13-án tartott konferencián Z. Karvalics László kutató Információs társadalom a Székelyföldön? Című előadásában kifejtette, hogy a hálószerű kommunikáció, a gyors összekapcsoltság szinte minden esetben látványosan javít a demokratizmus minőségén. A tatabányai folyóiratban, a Limesben a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc Rövid helyzetkép a Székelyföld gazdaságáról címmel megállapította, hogy a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozottnak mondható, azonban a közlekedési utak szempontjából periférikus helyzet hátrányosan érinti a vidéket mind a beruházási kedvet, mind a kereskedelmet illetően. Kassay János csíkszeredai geográfus tanulmánya (Városok és településhálózat a mai Székelyföldön) szerint a régió nem homogén, s mind környezeti, mind történelmi-kulturális szempontból több térségre, számos élő tájegységre és kistájra darabolódik. Székelyföld jelenleg közigazgatásilag három részre van szakítva, ugyanakkor feloldódik egy határain jóval túlmutató, hivatalosan megállapított fejlesztési régióban, amely hat erdélyi megyét egyesít (Központ-régió), s amelyben a székelyföldi sajátos érdekek alárendelődnek. Az 50 várost, 335 községet és 1828 falut magában foglaló, 2,6 millió lakost számláló (ennek 64,4 %-a román, 30,7 %-a magyar, 1,3 %-a német és 3,3 %-a cigány az 1992-es adatok alapján), Erdély több mint egyharmadát kitevő régióban a székely vidéknek, főként Brassó és Szeben megyék mellett másodhegedűs szereppel kell beérnie. Székelyföldnek nincs egy klasszikus értelemben vett vonzásközpontja. Marosvásárhely rendelkezik ugyan a regionális központra jellemző funkciókkal, ugyanakkor a legerőteljesebb hatást inkább csak saját megyéjére fejti ki. Székelyföldre irányuló vonzáspászmája megütközik a Brassó által kifejtett befolyással. A székelyföldi autonómiatörekvésekben akkor ígérkezik majd előbbre lépés, amikor különleges régiófejlesztési projektek valósulnak meg. A Limesben olvasható továbbá Bíró Béla politológus tanulmánya (Az autonómia esélyei), példaanyagában idejétmúlt. Bíró szerint az elhíresült Gross-féle jelentés kimondja ugyan, hogy a kisebbségek autonómia-törekvések jogosak, de azt is leszögezi, hogy ez csak a többség egyetértésével érvényesítő. Autonómiáról csak valódi demokratikus viszonyok között lehet szó. /Cseke Gábor: Kitalálni önmagunkat, avagy az autonómia csapdái (1.). = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18., (2.) máj. 19./

Kolozsváron a Sapientia Egyetemen a felvidéki születésű Ferber Miklós, jelenleg a michigani egyetem adjunktusa az erdélyi magyarság demográfiai térvesztéséről tartott előadást. A folyamatos demográfiai térvesztés már az 1700-as években elkezdődött. A 18–19. században éhínség, járványok sújtották e területet. Még a nemzeti öntudat megjelenése előtt sokan áttértek görög katolikus hitre. Idővel a felekezetváltás etnikai váltást is jelentett. A népesség csökkenéséhez hozzájárult egy-egy felkelés is: a Horea- és a Iancu-féle lázadás Dél-Erdélyben kiirtotta a magyarság jelentős részét. Az elmúlt száz évben Erdélyben a magyar lakosság aránya 31%-ról 18%-ra csökkent. A nagyarányú kivándorlással, az elrománosodással és a világháborúk emberveszteségeivel magyarázható, a magyar lakosság lélekszámának csökkenése Erdélyben. Károlyi, Rákosi és Kádár megtévesztő, a magyarság történelmét háttérbe szorító politikája után nem csoda, hogy tavaly december 5-én az anyaországi magyarság nemet mondott határon túli testvéreire. A magyar társadalom szellemileg, lelkileg beteg társadalom. Az autonómiatörekvésekre a Kanadában kisebbségben élő franciák és a dél-tiroli németek helyzetét hozta fel példaként. Ezeken a területeken minden tisztviselő, hivatalos alkalmazott kétnyelvű kell hogy legyen. Ezzel szemben Székelyföldön a hivatalnokoknak csak 4%-a beszéli a román mellett a magyar nyelvet is. /Szentes Szidónia: Erdélyi összeomlás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 24./

Biró A. Zoltán tudományos kutató, a KAM–Regionális és Antropológiai Kutatások Központja vezetője, egyetemi oktató a vele készült beszélgetésben értékelte a május 13-án lezajlott Székelyföld-konferenciát. Az elmúlt másfél évtizedben legalább egy tucat rendezvény foglalkozott Székelyföld fejlesztésének témakörével. Többször volt kísérlet arra, hogy tartósan fennmaradó munkacsoportot hozzanak létre, amely a Székelyfölddel foglalkozó „egyetlen” igazi szervezet lenne. Ez ugyanis egy sokszereplős térség, több erős kezdeményezés jelentkezik. Az eddigi tanácskozások sok érdekes részeredményt hoztak. Át kell térni a megfelelő szakmai színvonalú munkára. A legutóbbi tanácskozás, amelyet Hargita Megye Tanácsa szervezett, jelentős továbblépési esélyt jelent. Ezen a konferencián bemutatták Székelyföld – számokban című, Biró A. Zoltán és Zsigmond Csilla által készített tanulmányt. A legfontosabb feladat most már egy átfogó, alapozó jellegű térségi statisztikai munka lenne. Ennek hiányában átmeneti megoldást jelenthet a térségi családi háztartásokra irányuló rendszeres szociológiai adatfelvétel. A KAM keretében nemrég végeztek egy ilyen adatfelvételt. A térségben azok a háztartások vannak döntő többségben, amelyekre az „éppen csak megélünk” kijelentés jellemző, nem tudnak jelentősebb mértékben megtakarítani. A családi háztartások döntő többsége kivár, nem jelentkeznek tömeges mobilitási vagy migrációs szándékok. Ez a várakozási állapot jó helyzet a fejlesztési elképzelések, programok kidolgozására. E térségben a fejlesztés jelentős modernizációs fordulatot jelent. Egyfajta átalakulás előtt állnak, mely a munkavégzésben, a tanulásban, az információszerzésben a korábbitól eltérő modelleket hoz előtérbe. Hordozói a fiatalok, akik nemrég végezték tanulmányaikat, vagy éppen itthon tanulnak (a Sapientián, a Babes–Bolyai térségbe kihelyezett tagozatain). A generációs váltás nagyon közel van. Szükséges a térségi jövőképek kialakítása. /Cseke Gábor: Túllépni a „nagy eseményen”. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./

A Filmművészet esélyei címmel tartják Kolozsváron a VIII. Erdélyi Filmtudományi Konferenciát a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE). Az előadások párhuzamosan zajlottak, az egyik teremben magyar, a másikban pedig angol nyelven. Központi témájuk: a film, mint művészet a képfajták technikai megsokszorozódásának és a vizuális tömegkultúra globalizálódásának korszakában. Virginás Andrea, az EMTE Fotóművészet, Filmművészet, Média szakának tanára emlékeztetett: nyolc évvel ezelőtt Pethő Ágnes, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és az EMTE professzora rendezte meg az első ilyen jellegű tudományos előadássorozatot a BBTE épületében. Számos vendégelőadó érkezett magyarországi egyetemekről, de van előadó a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemről is. /Dézsi Ildikó: Filmtudományi Konferencia a Sapientián. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

Lupescu Radu, a Sapientia Egyetem magyarságkutató tanára Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban címmel tartott előadást június 3-án Kolozsváron. Az újkor magyar és román történészei Hunyadit egyaránt a sajátjuknak tekintik. A román történetírás a XIX. században Gh. Baritiu révén a család nemzetiségéről cikkezve propagálta a kibontakozó függetlenségi mozgalmat. Sokáig nem egységes álláspontjukat tükrözi, hogy mikor Ioan, mikor Iancu keresztnévvel illették a hőst, csak az 1960-as években Stefan Pascu, David Prodan és társai révén vették át a Iancu de Hunedoara nevet. Magyar részről a Hunyadi-kutatásban fordulópontot jelentett Elekes Lajos munkássága, akinek konklúzióját a magyarkutatás átvette és használja. Ennek értelmében Hunyadi János ősei havasalföldi bojárok voltak, akik Zsigmond király udvarába költöztek, majd háborús vitézkedéssel megkapták a családi fészket, Vajdahunyad várát. A marxista történelemszemlélet Hunyadi személyében a balkáni népek összefogását, a Moldova–Havasalföld–Erdély összekapcsolódást magyarázta bele a középkori múltba. 1989 után megmutatkoztak a román középkorkutatás gyengéi, mégis akadnak olyanok, akik kutatásaikat a korabeli Erdély vallási-jogi alapjaira helyezik. Tény, hogy Hunyadi János nemzetiségileg mindkét közösségé, történelmileg pedig törökverő hős, aki ezáltal a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjává vált. /Ö. I. B.: Kié Hunyadi János? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Június 4-én a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vadonatúj aulájában, Marosvásárhelyen ballagott az 57 végzős hallgató, akik hamarosan állami egyetemen tesznek államvizsgát, mert a Sapientia EMTE egyelőre ideiglenes akkreditációval rendelkezik. Kató Béla, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke emlékeztetett rá, hogy éppen a ballagás napjára esett a trianoni békeszerződés aláírásának 85. évfordulója, amikor az erdélyi templomokban ennek emlékére most megszólaltak a harangok. A végzősöknek megköszönte, hogy elsőkként bíztak egy korábban nem létező, induló egyetemben. Szilágyi Pál rektor szerint nagy a jelentősége annak, hogy immár Erdély négy városában működik az erdélyi magyar szellemű, magyar irányítású egyetem. A megmaradáshoz hazai magyar értelmiségre van szükség, ennek képzése az egyetemeken történik, ezért Erdélyben teljes, átfogó magyar egyetemi hálózatra van szükség, ami magyar irányítás alatt áll, enélkül nem létezik erdélyi magyar kulturális autonómia – figyelmeztetett a rektor. A Sapientia ma három helyszínen működik, 18 szakkal, csaknem 2000 diákkal és 300 tanárral, akiknek döntő többsége fiatal oktató. A Magyar Tudományos Akadémia immár partnernek tekinti az egyetemet, közös kutatási témáik vannak. A tokiói egyetem kutatócsoportja a marosvásárhelyi campus közvetlen szomszédságában kutatóintézetet akar létesíteni, és a Sapientia EMTE munkatársaival együtt olyan tevékenységet akar végezni, ami nemcsak a műszaki, de az orvosi oktatást és a gyógyítást is elősegíti. A Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem az orvosbiológiai kutatás terén szükséges felszerelések megtervezése, ezek koncepciójának a kidolgozása terén tekinti partnernek a Sapientia EMTE-t. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi szakok dékánja is elbúcsúztatta a végzősöket. /Máthé Éva: Ballagtak a „sapientiások”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Június 4-én 156-an ballagtak Csíkszeredán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első végzős hallgatói. Szilágyi Pál rektor az első egyetemi év megnyitóján elhangzottakra emlékeztetett. Ekkor Német Zsolt mondotta: győztünk! Most már határozottan mondhatjuk ki győztünk – fogalmazott a rektor. Szilágyi Pál arra kérte a diákokat, hogy maradjanak mindig a Sapientia Egyetem barátai és segítsék az egyetemet. Csíkszereda egyetemi város – kezdte beszédét Ráduly Róbert, a város polgármestere, aki maga is az egyetem tanára. A polgármester Orbán Viktornak, a felelős magyar kormánynak mondott köszönetet az egyetem alapításáért és támogatásáért, Birtalan Ákosnak, aki az egyetem létrehozásán bábáskodott, valamint azoknak a tanároknak akik vállalták, hogy Csíkszeredába költözzenek. Görömbei András, az MTA elnökének üdvözletét tolmácsolta, ugyanakkor az örök magyar modellnek nevezte, amit itt látott; emlékeztetett, hogy a bánatot, a tragédiát erővé kell változtatni. Bakacsi Gyula, csíkszeredai dékán is kiemelte, hogy a diákoknak határtalan bizalmuk volt, hogy az induló egyetemre iratkoztak. /(Daczó Dénes): Elballagott az EMTE első végzős évfolyama. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Kuszálik Péter kigúnyolta Hantz Pétert, a BBTE adjunktusát, aki a virtuális konferenciát, európai kisebbségi felsőoktatási konferenciáját szervezte az interneten. Hantz Péter a „román állami egyetemi” infrastruktúráját használta föl arra, hogy a nemzeti kisebbségek elnyomásáról szóló konzekvenciát szövegezzen meg, írta, de ez szerinte nem meglepő. Tőkés László püspök a román államtól kapott püspöki fizetéséből (kb. 30 millió lej, havonta) „szidja a román államot és vádolja etnikai meg minden egyéb üldözéssel”. Hantz Péter kifogásolta, hogy a Sapientia Egyetemet a magyar állam tartja fenn és nem a román állam saját adófizetőinek pénzéből. Kuszálik viszont természetesnek tartja, hogy nem lehet állami magyar egyetem. A BBTE Hantz Péter szerint nem multikulturális egyetem. Kuszálik ezen is gúnyolódott: mennyivel szebb lesz az, amikor majd színmagyar épületben színmagyar diákok színmagyar tudósokról elnevezett termekben fognak színmagyarkodni. Kuszálik saját példáját hozta fel, ő románul végezte el Kolozsváron a Műegyetemet. /Kuszálik Péter: Morfondír. Hol a hiba? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Becslések szerint a Marosvásárhelyen végzős sapientiások mindössze negyede fog államvizsga-dolgozatot benyújtani, mivel sokan nem járnak előadásokra – tájékoztatott Hollanda Dénes, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki- és Humántudományok Karának dékánja. A vásárhelyi Sapientián jelenleg 61 beiratkozott utolsó éves diák van, a pedagógia szakon 32, a matematika-informatikán 29. Mindkét szak végzettjeinek a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen kell államvizsgázniuk. Az egyetemi akkreditációnál lényeges feltétel, hogy az államvizsgára jelentkezők 51 százaléka sikerrel védje meg dolgozatát. A dékán szerint teljesíteni fogják ezt a követelményt. Kolozsváron, a Természettudományi és Művészeti Karon egyelőre nincs végzős évfolyam, itt az oktatás 2002-ben kezdődött a környezeti földrajz szakon 20 diákkal, akik jelenleg harmadévesek. /Bakk-Dávid Tímea: A végzős sapientiások negyede államvizsgázik? = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

Az EMTE Csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karán Biró Zoltán, valamint, Rostás Zoltán dékán beszélt az egyetemről. A szociológia szakosokról Biró Zoltán közölte, meglehetősen sok jó képességű hallgató jelentkezik náluk. Bizonyos alapkészségek, alapismeretek tekintetében induláskor komoly hiányosságok vannak, ezért szintre hozó kurzusokat szerveztek. Minden hallgató diplomamunkájához önálló kutatást végzett valamelyik településen, térségben, nagyobb intézményben, iskolában. A tanulmányok egy jelentős része pedig felkérésére készült. Olyan munkát végeztek, amely hasznosítható lesz az illető térségben. Rostás Zoltán hangsúlyozta, hogy a térségre, piacra figyelő oktatás teljesen újszerű, máshol nem jellemző. A dékán a nagy eredmények között említette a Műszaki és Társadalomtudományi Karon kiépülő tanári kart. Induló egyetemnél nehéz főállású tanárokat találni. Övék az egyetlen tanszék, ahol 99 százalékban saját erőből állították össze a tanári kart. /Kovács Attila: Az egyetemnek a térség előtt kell járnia. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

Dr. Bakacsi Gyula, a Sapientia Gazdaság- és Humántudományi Kar dékánja kifejtette, fontos kérdés, hogy a végzősöknek milyen munkába állási lehetőségeik vannak. Létrehoztak egy ún. karrierirodát, amelynek az a célja, hogy segítse a hallgatók elhelyezkedését. Összesen 160-an végeznek, a dékán reméli, hogy mind jó munkahelyeken tudnak majd elhelyezkedni. A Bolognai Egyezmény miatt változtatások lesznek: a környezetgazdaságtan, az agrár-élelmiszeripari gazdaságtan és az általános közgazdaságtan egyetlen szakban lesz a jövőben. Ennek van egy kötelező alaptárgy-struktúrája és vannak választható keretei, a szakon belüli belső elágazásként az eddigi szakok alapismeretei jönnek. /Kovács Attila: Változások a Bolognai Egyezmény értelmében. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

Nagy Tünde, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának angolszakos gyakornoktanára Gyimesbükk községben gyűjtött adatokat egy olyan kutatáshoz, amely a gyimesi gyermekek kétnyelvűségéből próbál következtetéseket levonni. Két román tannyelvű iskolában, a tarhavaspatakiban és a gyimesbükkiben is engedélyt kért az igazgatótól, hogy az iskolásokkal névtelen kérdőíveket töltessen ki. Constantin Barsan községi tanácsos, a községhez tartozó bálványospataki iskola helyettes matematikatanára felelősségre vonta Nagy Tündét és engedélyt követelt tőle. Ő a kiküldetési papírt másnap eljuttatta az iskolába. Két nap múlva a Bákó megyei Desteptarea lapban terjedelmes cikket közöltek Didaktikai eszközzé átminősített diákok címen. Dan Mindirigiu cikkíró szerint a kérdőívekből kiderült, hogy elkészítőjük azt szerette volna kipuhatolni, akarnak-e magyarul tanulni a gyermekek. Radu Ababei megyei főtanfelügyelő kijelentette: törvény durva megsértéséről van szó, értesítik a Tanügyminisztériumot. /Gazda Árpád: Kérdőíves indulatok Gyimesbükkben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./

Marosvásárhelyen megtartotta első közgyűlését a nemrég létrejött MAKÖVE, azaz a hazai Magyar Középiskolai Vezetők Egyesülete, melynek elnökévé Dáné Károlyt választották. Dáné Károly elmondta, hogy a harmadik és a tizedik osztályosok számára kellene most új tankönyveket nyomtatni, de a szaktárca még nem adta ki a megrendelést a magyar fordításra, ez késést jelent. Ezért a tankönyvkiadó megbízott egyes tanárokat a fordítással, mintegy elejébe menve a megrendelésnek, szerződéskötésnek. Az idén Kötő József tanügyminisztériumi államtitkár elérte azt, hogy a harmadik osztályos könyvek esetében már lehetett egyenesen magyar nyelvű könyvekkel pályázni. De a tizedik osztály esetében ez még nem lehetséges. Ősszel tehát ismét az új magyar tankönyvek késésére lehet számítani. /Máthé Éva: Közgyűlést tartott a MAKÖVE. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./ Elhangzott: az utóbbi tíz évben a magyar nyelvű egyetemi oktatásra fektettek nagy hangsúlyt, míg a középiskolai oktatás nem volt képes annyi diákot felkészíteni, hogy az egyetemek által meghirdetett magyar nyelvű helyek beteljenek. Tavaly ősszel 1800 helyre hirdettek pótfelvételit a Babes–Bolyain és a Sapientián – ismertette a statisztikai adatokat Dáné Károly, hozzáfűzve, ez azzal magyarázható, hogy a középiskolai felkészítés nem elég erős. Ugyanakkor 39 százalékkal kevesebb diák iratkozott magyar nyelvű kilencedik osztályba, mint ahány a nyolcadikat elvégezte. Ez részben azzal is magyarázható, hogy nagyon sok szakot csak románul oktatnak. Kevés jól felkészült, magyar szaknyelvet is beszélő tanár van az oktatási rendszerben, hiszen legtöbbjük még román nyelven tanult, tehát csak a román szaknyelvet ismeri. Ennek megváltoztatása céljából tervezik – magyarországi támogatással – a magyar nyelvű továbbképzőket a tanárok számára. /Antal Erika: Első közgyűlés az MKVE-nél. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

Életének 98 évében, június 12-én elhunyt Óváry Zoltán, az orvostudomány kimagasló személyisége. Óváry Zoltán 1907. április 13-án született Kolozsváron. Életének utolsó hetéig – 47 éven keresztül – immunológia professzorként és kutatóként dolgozott a New York-i Orvostudományi Egyetemen. Nemzetközileg elismert felfedezései közé tartozik a passzív bőranafilaxis reakció, amely áttörést jelentett az allergia tudományág terén. Óváry Zoltán szívén viselte szűkebb szülőhazájának és sorsközösségének jövőjét. A Hungarian Human Rights Foundation működésének kezdete óta, 30 éve Óváry professzor teljes mértékben és önzetlen módon támogatta az alapítvány célkitűzéseit az erdélyi magyarság helyzetének javítása érdekében. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem bőkezű adományozójaként Óváry Zoltán emlékét őrzi a kolozsvári Bocskai Házban róla elnevezett fő előadóterem is. /Dr. Óváry Purjesz Zoltán 1907–2005. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

„Az 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ ugyan nincs monopolhelyzetben, hiszen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Kriza János Társaságnál is folyik tudományos kutatás, de nem titok, hogy az EME erdélyi magyar akadémiává, tudományos kutatóintézetté akar alakulni” – magyarázta Egyed Ákos történész, az EME elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja. Azonban az EME szinte kizárólagosan magyarországi forrásokból működik. A magyar állami költségvetéstől függő keretből az EME pillanatnyilag 12 belső kutatót foglalkoztat, emellett az MTA Domus Hungarica programjában nyertes, néhány erdélyi szakember 1–3 hónapig részesülhet kutatási ösztöndíjban. Egyed Ákos szerint mindez még akkor is kevés, ha több erdélyi szakértő az EME ajánlását is élvezve végezhet egyéni kutatómunkát. „Ilyen körülmények között nagy a lemorzsolódás, és sérül az utánpótlásképzés” – vázolta az EME elnöke. „A bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, a biológia-, fizika- és kémia-, az orvostudományi, műszaki, jogi és társadalomtudományi, a matematika- és informatika-, valamint agrártudományi szakosztályokat működtető EME csak akkor válhat a romániai magyar tudományosság akadémiájává, és hosszú távon csak úgy maradhat fenn, ha kiemelt támogatásban részesülve az MTA területi intézményévé válik, és kapcsolatot létesít a Román Akadémiával” – tette hozzá. Csucsuja István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem karának dékán-helyettese szerint a kutatási támogatások rendszere tulajdonképpen „partizánakció”. A tudományos történetkutatás bel- és külföldi forrásai nagyrészt elapadtak, így sem a tanároknak, sem a tanársegédeknek, illetve doktorandusoknak nem adódik lehetőségük a kutatásra. A BBTE magyar történészei korábban az Országos Kutatási Tanács (CNSIS) pályázatain szereztek munkájukhoz pénzt, de két esztendeje ez a forrás is elapadt. Az egyetemnek nincsenek kutatást segítő belső pénzügyi forrásai, ráadásul az MTA Bolyai-ösztöndíjaihoz sem jutnak már hozzá. Mostanában egyetlenegy lehetőséggel, az MTA Domus Hungarica pályázati programja révén szerzett forrásokkal kell beérniük. „Általában 40-50 millió lejről van szó, ami azonban legfeljebb 2-3 ember nagyon rövid ideig tartó kutatásához elegendő”. Az erdélyi magyar történészeknek azt róják fel a magyarországiak: nem kutatnak eleget, de ezt a szűkös anyagi háttér nem teszi lehetővé. Valamivel előnyösebb helyzetben vannak a társadalomkutatók. A BBTE szociológia karának dékán-helyettese, Horváth István szerint a szociológiai kutatás egyrészt nem túlzottan infrastruktúra-igényes, másfelől pedig be tudnak kapcsolódni olyan programokba, amelyek keretében „kisebb” témákhoz is tudnak gyűjteni adatokat. Az igazán nagy reprezentativitású kutatásba legtöbbször bele sem kezdenek, mert támogatásuk nem folyamatos. Horváth szerint a mai állapotok távolról sem felelnek meg a kutatási ideálnak, de az 1990-es évek elejéhez képest óriási előrelépés tapasztalható. „Ráadásul – tette hozzá Horváth István – a mi erdélyi magyar kulturális sajátosságainkból azáltal is hasznot lehet húzni, hogy a munkánk mind a támogatások, mind az eladhatóság szempontjából magyar és román irányban egyformán működtethető.” Brassai Zoltán professzor, a Sapientia – EMTE tudományos tanácsának elnöke, a Kutatási Programok Intézetének igazgatója sem tartja elegendőnek a kutatásra fordított keretet. Az EMTE a Sapientia Alapítvány révén évi kétmilliárd forintos támogatást kap a magyar államtól. Az összeg 85-90 százalékát egyetemfejlesztésre fordítják, kutatásra, doktori ösztöndíjakra, illetve könyvkiadásra 5-6 százalék, azaz 100-120 millió forint jut. Ennek 60 százalékát belső, 10 százalékát vegyes, 30 százalékát pedig külső kutatásokra irányítják. Brassai professzor összehasonlításként az évi 27 milliárd forintból gazdálkodó debreceni, illetve a 20 milliárd forintos kerettel rendelkező miskolci egyetemet említette, az EMTE ennél jóval szerényebb, 5-6 milliárd forintos kerettel is beérné. Miközben az erdélyi kutatók külső forrásokat keresnek, a Communitas Alapítvány idén sem hirdetett pályázatot munkájuk támogatására. Takács Csaba, a Communitas kuratóriumi elnöke, az RMDSZ ügyvezető elnöke elismerte: a panasz jogos, a kutatók elvárása indokolt. Szerinte a Román Tudományos Akadémia irányában sem szabad elzárkózni. „Az MTA nem tudja felvállalni a feladatok sokaságát, de partner abban, hogy a határon túli magyar kutatás megtalálja útját és helyét a nemzetközi rendszerben” – jelentette ki Tarnóczy Mariann, az MTA Határon Túli Magyarok Tudományos Titkársága elnöki bizottságának titkára. 1990-ben még a határon túli magyar szakemberek számbavétele volt a fő tennivaló, ma már közös programokban közös kutatásokat végeznek. Az MTA idén 110 millió forintot fordít a határon túli magyar tudományos kutatásra. Az összeg több mint a fele Erdélybe megy, de ez korántsem elég. Tarnóczy Mariann szerint nemcsak magyar, más nyelvű kiadványaikban is közölniük kell a magyar kutatóknak munkájuk eredményeit, ezáltal tudnak bekapcsolódni abba a nemzetközi rendszerbe, amelyben a szélesebb körű ismertség mellett a kutatás támogatásának további forrásai is elérhetők. „Ezért fontos, hogy a határon túli magyarság felépítse saját intézményrendszerét, meghatározza annak sajátos céljait, elképzeléseit, prioritásait. Ebben az MTA partner, akárcsak azokban a kutatási programokban, amelyeknek adott részei azonosak a határon túli magyar kutatókéval” – mondta Tarnóczy Mariann. /Benkő Levente Nagy feladatok kevés pénzből. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

Visszakapta a gyimesbükki iskolában közel egy hónappal ezelőtt elkobzott kérdőíveit Nagy Tünde, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai gyakornok tanára. Az oktató a gyimesbükki kétnyelvű közösség nyelvhasználatát kutatta két román tannyelvű iskolában, amikor egy osztályteremben rárontott egy községi tanácsos, és kitépte a kezéből a gyermekekkel névtelenül kitöltetett kérdőíveket. „Kértem a minisztérium ellenőrző testületét, szóljanak le a Bákó megyei tanfelügyelőségre, mert semmilyen törvény nem tiltja, hogy az iskolában az igazgató engedélyével tudományos kutatást végezzenek” – jelentette ki Kötő József államtitkár. Radu Ababei Bákó megyei főtanfelügyelő elmondta: az általa vezetett intézmény még nem ért az ügyben elrendelt vizsgálat végére, ugyanis a helyszínre küldött tanfelügyelő még nem készítette el a jelentését. /Gazda Árpád: Visszakapta kérdőíveit a Sapientia tanára. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./

Nagyszabású kutatásba kezd az észak-erdélyi autópálya hatásairól az a munkacsoport, amely többnyire a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) diákjaiból áll, de részt vesznek benne magyarországi, amerikai és más külföldi kutatók is. Entz Géza programigazgató elmondta: a tíz évre terjedő interdiszciplináris kutatás újszerűsége abban rejlik, hogy az autópálya-építés által kifejtett hatásokat a megépítés után is figyelemmel követik. A kutatók figyelme kiterjed majd a környezetvédelmi hatások mellett a kulturális, gazdasági és társadalmi következményekre is. Entz Géza szerint a kutatás elvégzésében a román kormány mellett mindazon helyi és megyei önkormányzatok érdekeltek, amelyek területét érinti az észak-erdélyi autópálya. Éppen ezért a szervezők ezektől az intézményektől remélnek anyagi támogatást. /Interdiszciplináris kutatás az észak-erdélyi autópálya hatásairól. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Marosvásárhelyen a városi önkormányzat által kiválasztott magyar és román kimagasló személyiségek lettek a város díszpolgáraivá, illetve Pro Urbe-díjasok azok, akik sokat tettek Marosvásárhelyért. Idén a magyar nemzetiségű értelmiségiek közül Kirsch Márta nyugalmazott matematika-tanárnőre és Hollanda Dénes professzorra, a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi karainak dékánjára esett a választás. Kirsch tanárnő 34 éven át tanított matematikát, ebből 27 évet megszakítás nélkül a Bolyai Farkas Líceumban. Évtizedeken át ingyenesen olyan érettségi-felkészítő különórákat tartott, melynek nemcsak iskolájában, hanem a városban is híre ment. Hollanda Dénes professzor előbb a brassói műszaki egyetemen, majd a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen fejtett ki jelentős oktatói és kutatói tevékenységet, jelentős találmánya is van. Egyetemépítő tevékenységével elévülhetetlen érdemeket szerzett. Idén három személyiség kapott post mortem díszpolgári címet. Trózner Erkel Sarolta, Erkel Ferenc dédunokája a város jeles személyisége volt, aki nagyban hozzájárult a helyi zenei élet fellendítéséhez, valamint a jelenleg is működő művészeti középiskola beindításához. További magyar post mortem díszpolgárok: Grün László kiváló röplabdaedző, aki egy éven át koncentrációs táborban volt, és a közelmúltban számtalan iskolában, más helyeken, itthon és a nagyvilágban előadásokat tartott a holokausztról és Simon László szabadfogású birkózó, aki 1974-ben világbajnok volt. Pro Urbe-díjas lett Durszt György kiváló producer, dramaturg, rendező, számos művész-, dokumentum- és kísérleti film készítője, aki a Duna Műhely vezetőjeként 1994-ben létrehozta a Duna Műhely Díjat, mellyel a határon túli, fiatal filmes alkotókat támogatja. /Máthé Éva: Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárokat avattak, Pro Urbe-díjakat adományoztak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./