Székedi Ferenc, a Romániai Magyar Szó munkatársa bírálta a kettős állampolgárságról kibontakozott magyarországi politikai vitát: ez a vita az erdélyi magyarság számára mélységesen megalázó. „Hogy megint helyettünk gondolkoznak.” „Állampolgárságtól függetlenül magyarnak maradtunk” – írta. Hozzátette: a kettős állampolgárság megadása vagy meg nem adása az erdélyi magyar létnek nem a kulcskérdése. /Székedi Ferenc: Svéd asztal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

A Romániai Magyar Szó átvette a Népszava cikkét, mely szerint a kettős állampolgárság ügyében a politikusok egymásnak esnek, az emberek nyugdíjukat, egészségügyi ellátásukat, életszínvonalukat féltik. A politikusok kinyilatkoztatnak, megbélyegeznek, árkot ásnak. Kocsi Ilona szerint Orbán Viktor Fidesz-elnök nyilatkozatát se lehet józan, megfontolt beszédnek tekinteni, amikor annyit mondott, hogy "december 5-én minden becsületes magyarnak igennel kell szavaznia," Aki nemmel szavaz, az tehát nem becsületes? A Népszava szerint célszerű az anyagi terhekkel is számolni. Nem lenne jó, ha az eddigi életszínvonal tartása is veszélybe kerülhetne, figyelmeztet a lap. /Kocsi Ilona (Népszava): A külhoni magyarok most már csak vesztesek lehetnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

A Romániai Magyar Szó a Postafiók rovatban egy levelet közölt a kettős állampolgárság mellett és kettőt a megadása ellen. Az egyiket Prinner Béla, a másikat HLL, Budapest szignóval. – A romániai magyar lapok egyöntetűen a kettős állampolgárság megadása mellett állnak ki. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./

Az RMDSZ egyöntetűen igényli a kettős állampolgárságot, a romániai magyar napilapok is ezt erősítik meg. A Romániai Magyar Szó közölte Fey László cikkét. Patrubány és Orbán Viktor azt állítja, hogy a határon túliaknak juttatott állampolgárság egy fillérjébe sem kerülne a magyarországi adófizetőnek. Fey következtetése: „Ez viszont azt jelenti, hogy az semmi előnnyel nem járna, mert a semmiből semmi sem lesz.” Fey kijelentette: „a rosszul megfogalmazott, teljesen fölösleges, csak feltűnéskeltésre szolgáló december 5-i népszavazás költsége 3 milliárd forint, ezen felül Patrubány 1 milliárd forintot követelt propagandacélokra.” „A Fidesz tovább mélyítheti a magyarságot megosztó árkokat, szembeállíthatja az anyaországiakat a határon túliakkal, rámutathat, ki a jó magyar és az idegenszívű, nemzetáruló, rossz magyar. Tombol a demagógia, a manipuláció és a gyűlölködés.” /Fey László: Igen is meg nem is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Fülöp Lídia reagált a Romániai Magyar Szó nov. 12-i számában megjelent Erdélyi magyar fiatalok a kettős állampolgárságért című felhívást. Hát ide jutottunk? – tette fel a kérdést. Hát minket igennel és nemmel lehet elintézni? Félnek tőlünk, hogy odatelepszünk? Hát ne féljenek, mert mi, akik itt maradtunk, ha kevesen is, de ott akarunk meghalni, ahol születtünk. /Fülöp Lídia néni, Lugos: Válasz a fiataloknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Legendás riogatássá vált az MSZP esete a magyar igazolvánnyal, amikor úgymond 23 millió romániai munkavállaló beözönlésével „riogatta" a magyarországi lakosságot. Nem úgy lett, a riogatás csak hangulatkeltésre volt jó. Cseke Gábor, a Romániai Magyar Szó munkatársa megmagyarázta: az MSZP akkor rosszul élte bele magát a határon túliak logikájába. Az újságíró hangsúlyozta: a kettős állampolgársággal kapcsolatos anyaországi népszavazás igenis felvet olyan kérdéseket, melyeknek komoly anyagi vonzatuk van. Pénzbe kerülne majd az a kettős állampolgársággal járó, útlevél. Pénzbe kerül az idejétmúlt román–magyar nyugdíjjogi egyezmény. /Cseke Gábor: Riogatás és környéke. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./

Kalmár Zoltán, a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület elnöke, a Romániai Magyar Szó és a Bukaresti Rádió munkatársa egyike, akik Nagyszeben kulturális életének alakításában jelentős szerepet vállaltak. Az idén 80 éves Kalmár Zoltánt EMKE-díjjal tüntették ki, eddigi munkásságának elismeréseként. Nagyszeben mindig kultúrváros volt, mesélte Kalmár Zoltán. 1837-ben egyesült a Magyar Társas Olvasóegyesület és a Polgári Kör, létrejött a Nagyszebeni Magyar Társas Polgári Olvasóegyesület, amely az 1800-as évek végén nevet változtatott, és ettől kezdve beszélünk Magyar Polgári Egyesületről, amely egészen 1944-ig működött. 1990 után Kalmár feleségével megpróbálták feléleszteni a nagyszebeni művelődési életet, színdarabokat adtak elő, kabarékat, népszínműveket. 1993-ban újraalakították a Magyar Polgári Kört. Újra szeretnék indítani a megszűnt színjátszó csoportot. A kulturális élet szervezéséhez hiányoznak a fiatalok, megcsappant az itteni magyarság is, a közhangulat megváltozott, és felerősödött az emigráció. /Fám Erika: Értékeink szolgálatában. Beszélgetés az EMKE-díjas Kalmár Zoltánnal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

A rendszerváltás idején a Romániai Magyar Szó a napi 170 ezer példányával magasan uralta a hazai magyar újság-piacot, 15 év múlva pedig már egy félezer lakosú kis településnek is lehet saját lapja. Napvilágot látott a Kőszegremetei Kisújság első száma. Az avasi falu elsősorban szabadtéri Széchenyi-emlékművének és a Széchenyi- ünnepeknek köszönhetően került be a köztudatba. Az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári szervezetének köszönhető, hogy most már negyedévenként megjelenő újságja is van. Az EKE a Kárpátok Alapítvány (Nagyvárad) Élő örökség programja keretében egy pályázatot nyert Kőszegremete tárgyi és kulturális örökségének feltérképezésére. /(Sike Lajos): Itt a Kőszegremetei Kisújság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

Sike Lajos, a Romániai Magyar Szó munkatársa hangoztatta, hogy Magyarországon „mindkét oldal saját pártpolitikai érdekében, otthoni szavazótábora gyarapításának eszközéül használ bennünket. Aki ezt előre látta, azt nem érhette olyan nagy csalódás december 5-én, hisz a kettős állampolgárságról kiírt népszavazás igazában nem rólunk szólt, hanem az anyaországi pártpolitikai pofozódásról.” Az újságíró emlegette az anyaországból jövő megosztó törekvéseket, majd hozzátette: „ne higgyünk a szép ígéreteknek, a nagy nemzetmentő dumáknak, bárhol is hangzanak el. Mert például a templomban is lehet a magyarságtudatot pumpálni, bizsergetni, nagy nemzetmegváltásokról beszélni”. Azonban csak eredményeket csak a román parlamentben lehet elérni, „mivel itt élünk”. /Sike Lajos: Egy kis jó kedvet is a tarisznyába! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

Sokan Patrubály Miklóst mondják az év emberének. Sike Lajos, a Romániai Magyar Szó munkatársas szerint Patrubály Miklós népszerűségének „titka”: olyanokat mond, amit az emberek hallani szeretnek. A december 5-i kettős állampolgársági szavazatok (1200 körzetben való) újraszámlálása 100 millió forintba került. Ebből a pénzből Erdélyben két szórványkollégiumot lehetett volna építeni. Sike szerint sokak számára Markó Béla az év embere. Bölcsebb civil embernek ajándékozni az ilyen kitüntető címet. Például Böjte Csaba dévai ferences szerzetesnek, aki sok száz utcagyereket és árvát vett hóna alá, magyarít vissza. /Sike Lajos: Akkor ki volt az év embere? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, államminiszter először adott miniszterelnök-helyettesként interjút a Romániai Magyar Szónak. Elmondta, hogy viszonylag hamar meg tudtak állapodni a kormány összetételében, és elég gyorsan sikerült beindítani a tevékenységet. Azonban a prefektusok kinevezésével kapcsolatos egyeztetések nem mentek oly simán. Markó emlékeztetett: a koalícióban való részvétel sarkalatos feltétele volt, hogy megszülessen a kisebbségi törvény. Ezzel párhuzamosan újból tárgyalják a felekezeti oktatásról szóló törvénytervezetet. El akarják érni továbbá, hogy a román történelmet és földrajzot a felső tagozatokon is anyanyelven oktathassák. Ugyancsak terveik közé tartozik, hogy a kormánynak alárendelt, állami intézményekben is használható legyen a kisebbségek nyelve. /Gyarmath János: A perefektusok kinevezése az első szakítópróba volt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Aradról a hetvenes évek derekán költözött Németországba Hollai Hehs Ottó, akinek írói kvalitásaira a ’90-es években figyeltek fel Erdélyben, amikor érdekes és eredeti politikai kommentárokat közölt a Romániai Magyar Szóban a kelet-európai változásokról. A magyarországi Kapu Kiadó gondozásában 1999-ben jelent meg Hollai Hehs Ottó Skizofrén világunk című könyve. Napvilágot látott új könyve, ebben a magyar szellem 101 kiválóságának életrajzát gyűjtötte össze Szent Istvántól Polgár Juditig. A könyvet Aradon nyomtatták, a történelmi részt Ujj János ellenőrizte, a grafikai munka Brittich Erzsébeté. /Puskel Péter: Németországban élő földink könyve. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 11./

Az elmúlt hétvégen, illetve a hét elején Zilahon és Szilágy megye városaiban nem forgalmazták a Romániai Magyar Szót az újságárusok. Az elmúlt évben is többször volt hasonló mulasztás. /Magyar Szó nélkül maradtak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

Guther M. Ilona, a Romániai Magyar Szó budapesti tudósítója szerkesztésében megjelent Ég áldjon, Somkerék! címen a Somkerék kismonográfiája. A kötet bemutatja Somkerék történetét 1900-ig Kádár József Szolnok-Dobokavármegye Monographiája (Dés/1903) nyomán. Somkerék iskoláiról szóló jegyzetek, illetve a magyar családnevek ismertetése Wass György tudományos munkájának köszönhető. /Ég áldjon, Somkerék! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Nagy E. József azt várta, hogy az Antonescu-szoborról szóló jegyzetének /Romániai Magyar Szó, jan. 22./ megjelenése után a hatóságok intézkedni fognak és eltávolítják, de legalábbis elfedik a szobrot. Azonban nem történt semmi! A Muncii-tér Bukarestnek egyik legforgalmasabb csomópontja, ott áll a háborús bűnös szobra. Január 26-án jelent meg a “22” hetilapban Andrei Oisteanu cikke, “Bukaresttől Auschwitzig és vissza”, amelyben a vasgárdista szélsőjobb zavartalan romániai tevékenységét taglalta. Lapjukat terjesztik és bármelyik postahivatalban elő lehet rá fizetni. Az Antonescu-szobor újból láthatóvá tétele ellen Aurel Vainer, a zsidó kisebbség parlamenti képviselője tiltakozó jegyzéket nyújtott be a főügyészséghez. Az ügyészség zaklatni kezdte a Trianon-film bemutatásának szervezőit a háborús bűnösök kultuszáról szóló rendeletre hivatkozva, de Antonescu szobrát illetően nem intézkedtek. /Nagy E. József: A helyzet még annál is rosszabb! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

„1955-ben Marosvásárhelyen születtem. 1984-ben újságírásból diplomáztam. Szülővárosomban élek, az RMSZ-nél dolgozom, mint tudósító. Verseket csak KAF szerint írok, aki a Látó-ban szokott közölni, valószínű abban a reményben, hogy egyszer hátha mégis... Én ötven évesen már nem reménykedem. De azért írok. S barátaim ennél nagyobb bűnt is bocsátottak már meg nekem.” – írja A pokol tornáca című verseskötetének hátlapján Bögözi Attila. Születésnapját az újonnan beindult Súrlott Grádics (marosvásárhelyi korcsma neve volt) irodalmi kör keretében ünnepelte meg Nagy Pál irodalomkritikussal és Csifó János rádiószerkesztővel együtt. Közösen 201 évet töltöttek. /Bögözi Attila ötvenéves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Sike Lajos, lap munkatársa inkriminált cikkében (Akkor ki az évembere? RMSZ, január 8.) nem vonta kétségbe, hogy a MVSZ-nek joga volt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményét megkérdőjelezni, válaszolt András Imrének, a Magyarok Világszövetsége tisztségviselőjének. Az újraszámlálás l00 millió forintba került. Sike szerint a december 5-i népszavazás eredménye meggyőzhetné végre az MVSZ vezetését, hogy le kellene szállni a magas lóról, s világ (magyar) megváltó dolgok helyett inkább földi magyarmentő dolgokkal kellene foglalkozni. /Sike Lajos: Nem jogról, erkölcsről szóltam! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./

A Romániai Magyar Szó mellékleteként megjelent a Sap-lap, a Csíkszeredai Sapientia EMTE II. éves kommunikációszakos hallgatóinak melléklete 2005/1. száma. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Elhunyt dr. Ágoston Albert /Székelykál, 1921. márc. 28. – Marosvásárhely, 2005. febr. 22./, aki 84 évesen is sokat dolgozott. A Romániai Magyar Szó gyakran közölte intelmeit. Mindig összetartásra, munkára, küzdelemre, a magyarság megőrzésére buzdított. A Bolyai Farkas Líceum, a református egyház és családja között osztotta meg életét. /Berci bácsi elhagyott bennünket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./

A Magyar Demokrata című budapesti hetilap romániai tudósítója T. O., Mikháza néven írja cikkeit. Baranyai Péter szabadkozott, nem olvasója az említett lapnak, csak a könyvtárban lapozta föl. T. O. a Romániai Magyar Szót központi pártsajtónak nevezi, és nem szereti az RMDSZ-t. A Magyar Demokrata január 13-i számában azt írta: „A neptunos RMDSZ bértollnokai zavartalanul űzik masszív romániai néphülyítésüket a Romániai Magyar Szóban. A december 5-i népszavazás «eredményéért» keményen vádolják a Magyarok Világszövetségét, a Fideszt és mindenkit, aki az igenre buzdított, és felvetette a kettős állampolgárság kikerülhetetlenségét.”. Baranyai Péter fölháborodott. Ők bértollnokok? Ha tudná (vagy a magyarországi olvasó tudná), hogy mekkora fizetésért dolgoznak! A kollaborálás, az együttműködés azzal a párttal, amely legitimációját voksokból nyerte, úgy tűnik, a romániai magyarság által kijelölt út, szögezte le Baranyai. Hozzátette, látják, ismerik az RMDSZ hibáit, „ostorozzuk is eleget”, pillanatnyilag ők azok, akik tehetnek valamit értünk. A magyarországi népszavazás kényes kérdés. Azok ott kimondták, hogy se az RMSZ újságírói, se Böjte Csaba atya Déváról, se Markó Béla, se T. O. Mikházáról nem kell nekik. Fájdalmas tény, ami mindannyiunkat megrendített. Baranyai már előre leírta, hogy két politikai párt belpolitikai népszerűségi versenyének tárgya lett a kettős népszavazás, illetve aljas számtanpéldák keringenek arról, hogy mibe kerül az országnak néhány áttelepülő nyugdíjas stb. „Hogy mi kigúnyoltuk volna a kettős állampolgárságban reménykedőket? Nem hiszem.” – írta Baranyai. Szerinte mégha megszületett volna a törvény a kettős állampolgárságról, akkor kétoldalú tárgyalásokat kellene kezdeni azokkal az országokkal, amelyekben jelentős számú magyar kisebbség él. Románia – úgy néz ki – 2007-ben csatlakozik az EU-hoz, tárgytalanná válik a kérdés, ugyanolyan európai állampolgárok leszünk, írta Baranyai. /Baranyai Péter: Címzett: T. O., Mikháza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Lemondott elnöki tisztségéről a Nagy-Románia Párt alapítója, „motorja”, Corneliu Vadim Tudor. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője hozzátette: csaknem ugyanabban az órában Marosvásárhelyen Tőkés László is elnyilatkozta magát. Arra hivatkozva, hogy képtelen harcba szállni a Budapest-RMDSZ-Bukarest tengellyel, amely a magyar autonómia sírásója, valamint arra, hogy a „székelyek” – csak így általánosságban – leszakadni készülnek a magyar nemzettestről, nem igazán vállalná tovább az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztségét. A bukaresti média évek óta nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy Vadimot és Tőkés püspököt valamiképpen egy nevezőre hozza. Gyarmath hozzátette, hogy Tőkés László az autonómia híve, amelyet sem ő, sem hívei az európai normákat is figyelembe véve, nem tudtak igazán megfogalmazni. /Gyarmath János: Mentek, hogy maradjanak? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Az egyik román napilap zokon vette azt, hogy mindmáig nem férhettek hozzá az RMDSZ által beígért és sürgetett kisebbségi törvény tervezetéhez, amely a szerző szerint „suba alatt” készül. Gyarmath János főszerkesztő szerint csattanós választ ad erre: a Romániai Magyar Szó mai számában közölték a tervezetet, amelyet hetek óta véleményezhetnek a többi kisebbségi szervezetek, de a magyar civil társadalom képviselői, szakemberei is. Az utóbbiak rövidnek tartották azt a néhány napot, amely alatt véleményt kellett formálniuk. Gyarmath János megmagyarázta: amikor az RMDSZ közhírré tette, hogy reális esély van a kisebbségi törvény parlamenti elfogadtatására, bárki javaslatokkal fordulhatott a munkabizottsághoz. Ezt sokan meg is tették. Toró T. Tibor temesvári képviselő, az RMDSZ háromszéki szervezete és sokan mások. /Gyarmath János: Ami késik, nem múlik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

A Romániai Magyar Szó (Bukarest), közölte az RMDSZ által összeállított kisebbségi törvény tervezetét. /Törvénytervezet. Törvény a nemzeti kisebbségek jogállásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

A Földes-ügyről eddig is sokan tudtak, legfeljebb hallgattak róla. Jött azonban egy Stefano Bottoni nevű polgár, és föllebbentette a fátylat az erdélyi közelmúltról. Lett erre nagy fejvakargatás. Pedig az ötvenes években csak annyi történt, hogy az egyik kommunista csoport leszámolt a másikkal. A román hatalom meg akarta szüntetni Kolozsvárnak az erdélyi magyar közművelődésben, irodalmi életben és tanügyben játszott központi szerepét. Erre jó volt első lépésként a marosvásárhelyi kártya. Marosvásárhelyre került a Bolyai Egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara, a színművészeti egyetem, megalakult a Filharmónia, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, Bukarestbe vitték a Magyar Népi Szövetséget, a Falvak Népét, létrehozták a Művelődést, a rádió magyar szerkesztőségét, a Romániai Magyar Szót, majd az Előrét. Sütő András pályája ekkor kezdett felívelni, és kinevezték (1950-ben) a Falvak Népe főszerkesztőjének. Ugyanakkor, amikor szülei kuláklistára kerülnek, a lapban megjelennek a kulákellenes írások. Amíg Sütőt menti tehetsége és későbbi tettei, addig a Földest feljelentő másik kettő – Hajdu Győző és Gálfalvi Zsolt – ezt nem hozhatja fel mentségéül. Hajdu Győző három évtizedre lett az Igaz Szó főszerkesztője, hosszú évekig a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd a diktátor főmagasztalója. Gálfalvi pedig az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója, az Előre főszerkesztő-helyettese, a Szocialista Művelődési Tanács nemzeti igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának tagja, a Hét főszerkesztője, az Írószövetség, majd a Román Televízió vezetőtanácsának tagja. Az 1989-es változás után Gálfalvi Zsolt továbbra is a magas hatalmi szférákban maradhatott. Közben Kolozsvárnak mint az erdélyi magyarság központjának a leépítése folytatódott a fordulat után is. A román hatalom továbbra sem engedélyezte a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. Az RMDSZ vezetését pedig kezdetben a bukarestiek ragadták magukhoz. Ma már a döntéshozó kétségen kívül a bukaresti elnökség és a szövetség vezetőségében túlnyomó többségben lévő marosvásárhelyi csoport – Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Kelemen Atilla. Kolozsvári nincs benne. /Román Győző: Az ellopott Kolozsvár. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Kuszálik Péter nem ért egyet Fey Lászlóval, aki szerint a magyar címerben nem a koronát, hanem a korona nélküli Kossuth-címert kellett volna elfogadni (Fey László: Mítosz és ráció. RMSZ, 2000. aug. 25.) Kuszálik viszont már egy évvel korábban, 1999-ben letette a garast a címer ügyében, ő helyeselte a Szent Koronát. (Korona. RMSZ, 1999. nov. 2.). Kuszálik az erdélyi magyarság elé egyetlen embert állíthatna példaképül: Márton Áront. Április másodika óta a lengyeleknek is van égi magasságokban lakozó példaképük, a néhai II. János Pál személyében. /Kuszálik Péter: A mítoszokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

Sütő András április 7-én Mádl Ferenc elnök kezéből átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. A kitüntetést írói érdemei mellett az egyetemes magyar kultúra gazdagításáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulásáért, kisebbségi jogainak védelméért végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta. Márciusban Ion Iliescu ex-elnök kijelentette: 1990 fekete márciusért a magyarok a felelősek. Ugyanaz az Iliescu fogalmazott így, aki a bányászbandák bukaresti „látogatásait” a hazafias felelősségtudat megnyilvánulásaiként köszönte meg, aki kegyelemben részesítette Miron Cosmát, és lovaggá avatta szélsőséges a Corneliu Vadim Tudort. Március 29-én, miután Frunda György szenátusi politikai nyilatkozatában a szemtanú jogán kiigazította Ion Iliescu volt államelnök „tévedését”, Corneliu Vadim Tudor szenátor felszólalt és rálicitált a primitív vádaskodásra: a magyarok Marosvásárhelyen és másutt románokat öldöstek, levágott fejekkel futballoztak, Cofariu azért sietett libánfalvi fejszés társaival együtt a városba, hogy megakadályozza Erdély elcsatolását stb. „A magyarok késve érkeztek a civilizáció asztalához” – harsogta C.V. Tudor. Tehát, hogy Sütő András csak megtűrt jövevény az európai civilizáció tűzhelyénél! Most már némely magyarok törnek Sütő András életére, azok, akiknek 1990 márciusában védelmére kelt. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetett: Cs. Gyimesi Éva már 1992. április 4-én, a budapesti Beszélő hasábjain adta meg a hangot azzal, hogy kétségbe vonta Sütő András érdemeit a Ceausescu-diktatúra elleni küzdelemben. A váratlan támadásra Beke György válaszolt a Kossuth Rádióban, állásfoglalása fennmaradt nyomtatásban is: Vasárnapi Újság. 1992/23. /szerkesztette Győri Béla/. Bűntudat vagy felelősségérzet? cím alatt Beke György azt a Sütő Andrást méltatta, aki minden sorával Bethlen Gábor fejedelem parancsát teljesítette: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” És Beke így folytatta: „Sütő András bátran állhat saját lelkiismerete elé: a nemzet hűségén élt, szólt, vitázott, mindenkor a kényszerű határok között.” Sütő András közéleti szerepvállalására utalva, Beke ugyanitt kijelentette, hogy Tőkés László püspökkel egy sorban „a legnagyobb formátumú államférfi lett az erdélyi magyarság körében”. Írta ezt Beke tizenhárom évvel ezelőtt. Cs. Gyimesi Éva ellenérzéseire utalva pedig mintha előérzetét fogalmazná szavakba, így összegez: „Közös küzdelem eddigi harcosai fordulnak egymás ellen most már Erdélyben is.” Barabás István így fejezte be cikkét: „A krónikás akkor azt nem tudhatta, hogy akik majd 2005-ben fordulnak Sütő András ellen, azok nem voltak ott a közös küzdelemben sem a Securitate zaklatásai közepette, sem marosvásárhelyi márciusokon, sem marosvécsi megemlékezéseken, sem hargitai adventeken.” /Barabás István: Sütő András: ott és itt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./ Ez az első alkalom, hogy a Romániai Magyar Szó állást foglalt az A Hét hetilap hasábjain február óta folytatott vitában. Előzmény: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17./ A reagálások az A Hét következő számaiban láttak napvilágot, a vita most is folyik. Hozzászólás, reagálás jelent meg a Krónika márc. 18-i számában /ez a szám nem jelent meg interneten/, a Helikon /Kolozsvár/, 2005. március 25-i számában és az Erdélyi Napló (Kolozsvár), április 5-i számában. 13/ Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke 2006-ban ismét kezdeményezni fogja a népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Kuszálik Péter cikkében leszögezte: nincs az a kormány, amelyik elfogadná a kettős állampolgárságot, mert ez egyenlő lenne a bukással, a 2006-os kormány sem fogja elfogadni, legyen az akármilyen összeállítású. Kuszálik Péter: „A „kettős állampolgárság” mint össznemzeti Viagra!” /Kuszálik Péter: Egy makacs ember. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

Március 29-én a Romániai Magyar Szóban megjelent Barabás István Aláírni veszélyes! című cikke, amelyben a szerző azt bizonygatta, hogy ha a Magyar Polgári Szövetség párttá alakul, akkor ennek a magyar egység, a romániai magyarság látja kárát. Román Győző reagált erre, megállapítva, Barabás nem szólt arról, hogy az RMDSZ nyomására a parlament által elfogadott jogszabály olyan szűk időhatárt adott a nem parlamenti kisebbségi szervezetek számára az aláírások megszerzésére, hogy a listák ellenőrzése nem volt lehetséges, ezt a Velencei Bizottság is antidemokratikusnak titulálta. Román Győző kifogásolta Barabásnak az Országos Magyar Pártra vonatkozó kitételeit is, ezek tele vannak tévedéssel. Barabás István az (Országos) Magyar Párttal akarta példázni, hogy mennyire fontos az erdélyi magyarság egysége. Barabás szerint valaha a Magyar Néppárt is megbukott, vezetői az ismeretlenségbe távoztak. Valójában Kós Károly akarta föltámasztani a Magyar Néppártot. /Román Győző: Ki ellenzi a romániai magyar pluralizmust? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 19./

Életének 95. évében Bukarestben elhunyt Pintér Lajos újságíró, zenetörténész /Arad, 1910. jan. 18. – Bukarest, 2005. ápr. 20./. 1929-ben Aradon, az Erdélyi Hírlapnál kezdte el újságírói pályafutását. A háború után Bukarestbe költözött, 1949-től a Romániai Magyar Szó, az Előre, majd 1972-től nyugdíjazásáig az Új Élet szerkesztője, zenekritikusa, a román rádió magyar adásának külső munkatársa volt. Fáradhatatlanul végezte művelődéstörténeti kutatásait, különösen a zene területén. Tevékenységét tükrözik a Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán romániai, illetve George Enescu magyarországi és erdélyi kapcsolatait bemutató könyvei, valamint számos aradi vonatkozású sajtótörténeti tanulmánya. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

A Bukarestben élő Szász János író négy évvel ezelőtt elvesztette szeme világát. Gondolatban fogalmazza meg mondanivalóját, azután ha alkalma van, lediktálja. Nagyon nehéz így dolgozni. Ilyen körülmények között született meg önéletrajzi regénye, Az utolsó oldal /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004/. A 78. évében levő Szász János azelőtt hosszú évtizedeken át naponta jelentkezett írásaival, először az Előrénél, majd a Romániai Magyar Szónál. /Irházi János: Beszélgetés Szász Jánossal. = Irodalmi Jelen (Arad), ápr./

A veszteségek, a felhalmozódott nyomda- és papírköltségek miatt május 4-e óta csak elektronikus formában jelenik meg s csak az interneten olvasható a Romániai Magyar Szó – áll Gyarmath János főszerkesztő közleményében. A főszerkesztő lehetőségként említette, hogy ugyanezzel az újságírói közösséggel egy új napilapot indít. Birtalan József, a Romániai Magyar Szót kiadó Transil Kft. főrészvényese arról számolt be, hogy a legutóbbi részvényesi közgyűlésen nem a lap beszüntetéséről, hanem a tevékenység folytatásáról döntöttek. /Szünetelteti megjelenését a Romániai Magyar Szó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./ A május 5-i, pénteki lapszám még látható lesz a világhálón, ezután már sem ott, sem nyomtatásban nem jelenik meg az újság. Gyarmath János főszerkesztő szerint 1996 óta nem részesültek jelentős anyagi segítségben, a magyarországi Illyés Közalapítványtól pályázati úton kapott évi 200–300 ezer forintos, azaz 30–45 millió lejes támogatások a kiadásoknak csak elenyésző részét fedezték. Gyarmath szerint azért kerültek nehéz anyagi helyzetbe, mert az állam leállította a hirdetéseit. Birtalan József, a hatvan alkalmazottat foglalkoztató Transil Rt. többségi tulajdonosa cáfolta, hogy ő rendelkezett volna a Romániai Magyar Szó szüneteltetéséről. A közalkalmazottak országos ügynökségének elnöki tisztségét is betöltő Birtalan elmondta: „Ragaszkodom ahhoz, hogy a Romániai Magyar Szó továbbra is megjelenjen, ehhez azonban át kell vészelnünk a nehéz anyagi időszakot. A lap úgy fog újra megjelenni, hogy a jó oldalait megtartjuk, a rosszakat viszont nem.” A többségi tulajdonos leszögezte: a rövid átmeneti krízis idején sem bocsátanak el senkit a laptól, mindenki megkapja bérét. A Romániai Magyar Szó 2002 szeptemberében ünnepelte 55. születésnapját. Az 1947. szeptember 1-jén indított újság nevét az 1950-es évek közepén Előrére változtatták, majd Nicolae Ceausescu kommunista diktátor bukásakor, 1989. december 22-én éjszaka a szerkesztők az eredeti Romániai Magyar Szó-fejlécre cserélték vissza az Előrét. Az 1990-es évek elején a lap példányszáma meghaladta a 120 ezret. /Benkő Levente: Felfüggesztette megjelenését a Magyar Szó. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./