A XVI. Magyar–magyar Gazdatalálkozó sikere
Tartalmas előadások az összetartozás jegyében
Amint azt többször is meghirdettük, szombaton az AGROMALIM 2015. Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár részeként megszervezték a XVI. Magyar–magyar Gazdatalálkozót. A Kiállítási Csarnok B pavilonjának az emeleti tárgyalójában valamivel 10 óra után Horváth Imre AMMGE-alelnök, műsorvezető köszöntötte a félháznyi hazai és anyaországi mezőgazdászt, üzletembert és szakembert, illetve a prezídiumban helyet foglaló Gheorghe Seculiciot, az Arad Megyei Kereskedelmi Ipari- és Agrárkamara elnökét, dr. Torda Mártát, Magyarország Földművelésügyi Minisztériuma Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok főosztályának az osztályvezetőjét, Simona Alice Mant, Románia Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumának az államtitkárát, Sebestyén Csabát, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének az elnökét, illetve Faragó Pétert, az RMDSZ Arad megyei szervezetének az elnökét. A műsorvezető felkérte a Kamara elnökét, a fórum megnyitására.
A magyar–magyar gazdatalálkozók előre vitték a mezőgazdaságot
Gheorghe Seculici köszöntőjében örömének adott hangot, amiért a XXVI. AGROMALIM otthont ad a XVI. Magyar–magyar Gazdatalálkozónak, ami a kiváló együttműködés eredménye. A továbbiakban a 240 hazai és külföldi vállalatot megmozgató nemzetközi kiállításban és vásárban rejlő üzleti lehetőségeket méltatta, majd sok sikert kívánt a Magyar–magyar Gazdatalálkozóhoz.
Faragó Péter RMDSZ megyei elnök köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve: az eddig megszervezett magyar–magyar gazdatalálkozók mindig előre vitték a mezőgazdaságot, ami nagyon fontos az Arad megyei magyarságnak, hiszen többsége vidéken él, ezért a mezőgazdasághoz fűződik az élete. Éppen ezért, az érdekvédelmi szervezet kiemelten támogatja a mezőgazdaságot. Az RMDSZ megyei szervezetében működő Mezőgazdasági Szakbizottság elnöke, Kocsik József egyben az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnöke is, akinek és csapatának ezúton is megköszönte a Magyar–magyar Gazdatalálkozó megszervezésében kifejtett fáradozásukat. Zárszavában sok sikert kívánt a Gazdafórum munkálataihoz.
Dr. Torda Márta, a Magyar Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője miután tolmácsolta Tóth Katalin helyettes államtitkárnak az AGROMALIM, illetve a találkozó szervezőihez és résztvevőihez intézett üzenetét, A víz a mezőgazdaságban, mint éltető erő témakörre építette fel mondanivalóját. Ebben az emberi élet nélkülözhetetlen elemének, a víznek a fontosságát ecsetelte az őstörténettől, napjainkig. A határokat is átszelő vízfolyások, illetve nemzetközi vizek használatáról, szabályozásáról szóló egyezmények a vízhasználat és a fenntartható gazdasági fejlődés elengedhetetlen feltételei. Éppen ezért, nemzetközi konferenciákon szabályozták és újraszabályozzák a vízhasználat kérdéseit. Mivel a víz elsőrendű feltétele a mezőgazdaságnak, a Magyar Földművelésügyi Minisztérium az egész Kárpát-medencére érvényes mezőgazdaság-serkentő stratégia kidolgozásának a híve. Mert a szülőföldön való megmaradás és boldogulás alapvető feltétele a mezőgazdaság fellendítése, amire erőforrásként kell tekinteni. Azt úgy kell alakítani, hogy utódaink is megélhessenek belőle. Éppen ezért a Földművelésügyi Minisztérium mindent megtesz azért, hogy a Kárpát-medence mezőgazdasága megmaradjon, fejlődjön. Ennek egyik eleme a mostani Magyar–magyar Gazdatalálkozó, de a december 23–25. között Budapesten sorra kerülő Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár is, ahol a külhoni mezőgazdászok részére 250 négyzetméteres kiállítóteret biztosítanak. Felkérte a gazdálkodókat, minél többen vegyenek részt a fórumon.
A továbbiakban Simona Alice Man, a hazai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára mondott köszönetet a meghívásért, a Magyar Földművelési Minisztérium képviselője megismerésének a lehetőségéért. Fontosnak tekinti, hiszen az RMGE tagjai végeredményben a román mezőgazdaságban tevékenykednek, ezért az ő gondjaik egyben a minisztérium gondjai is. Mert az idei szárazság nemzetiségre való tekintet nélkül, a legtöbb gazdálkodónak a munkáját megnehezítette. A klímaváltozások a vízzel kapcsolatos gondokat a jövőben tovább súlyosbíthatják, amelyeket csakis nemzetközi összefogással lehet enyhíteni. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium nagyszabású, 7 év lefolyású tervet dolgozott ki az öntözőrendszernek az egész országra történő kiterjesztésére. Erre 7 éven keresztül évente 145 millió eurót kívánnak fordítani. A gazdálkodókat arra kérte, bízzanak a minisztériumban.
Sebestyén Csaba RMGE-elnök hozzászólásának első mondatait az államtitkár asszonyhoz címezte, ezért románul mondta el, hogy az általa vezetett gazdaszövetség a munka hatékonysága érdekében, mindenben együtt működik a minisztériummal. A továbbiakban magyarul adott hangot örömének, amiért a fórumon újra találkozhat az ismerős arcokkal. A Magyar–magyar Gazdatalálkozó ötlete az I. Orbán-kormány idején született, amikor az RMGE az akkori földművelésügyi tárcavezetővel, dr. Torgyán Józseffel írta alá az erről szóló szerződést. A helyi szervező Egyesület érdeme nem kisebb azáltal, hogy az országos szervezet is besegít. Az azóta megszervezetett gazdafórumok mindig fontos üzeneteket fogalmaztak meg a két szaktárca, illetve a gazdálkodók felé. Ugyancsak itt, ezelőtt 5-6 évvel mondták ki azt is, hogy szükség van egy Kárpát-medencei közös agrárstratégiára. A víz nem csak a gazdálkodók, hanem az érdekvédelmi szervezetek számára is fontos, hiszen emiatt új kihívások jönnek létre. Az RMGE azért tudott ilyen hosszú ideik megmaradni, mert a gazdák gondjaira mindig megtalálták a megfelelő válaszokat. Most új, a mezőgazdaság számára szükséges víz biztosítása a legnagyobb kihívás, amire megoldást kell találni. Az RMGE ebben is teljes együttműködésről biztosítja a gazdálkodókat, de a szaktárcát is.
Ezt követőn Horváth József az Orosháza és Vidéke gazdakör elnöke, a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumáénak alapító elnöke tolmácsolta Jakab Istvánnak, a Magyar Országgyűlés alelnökének, a MAGOSZ elnökének az üzenetét.
Nt. Jakab István evangélikus-lutheránus lelkipásztor vezetésével a fórum résztvevői magyarul, illetve románul fohászkodtak az egyetértésért, a jó termésért.
Szakmai előadások
A negyedórás kávészünet után szakmai előadások következtek, melyek során dr. habil. Horváth József, a Szegedi Tudományegyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karának a dékánja Innovatív mezőgazdasági oktatással és kutatással a jövő agrárszakembereiért, dr. Somogyi György kutatómérnökA paprika, mint hungarikum címmel tartott előadást. Majd dr. Csőcs János, a Temesvári Agrártudományi Egyetem tanára értekezett, Enachiuc Dumitru projektmenedzser az Alsó-Maros árterület Helyi Akciócsoport munkájáról számolt be, Tasnádi Gábor Császárfa/Palownia a zöldbefektetés címmel, míg Bánszky József ügyvezető Energiatakarékos gabonatárolás címmel tartott előadást.
Lica Cociuban egyetemi tanár, az Arad Megyei Tanács alkalmazottja, igen érdekes pályázati lehetőségről számolt be, ami a nagylaki vámházak felszabadulásával nyílna. Komjáti Endre fűszerpaprika-kereskedő ezúttal is bemutatott néhány különleges csomagolású terméket. Mivel e szakmai előadások némelyike igen terjedelmes, ugyanakkor érdekes is, velük különálló írásokban foglalkozunk.
Kiállítók között
A gazdafórum után a résztvevők a kiállítóterület szélén felállított sörsátrak mellett rotyogó bográcsos pörköltek körül gyülekeztek. Út közben magyar résztvevők iránt kutakodtunk a B pavilonban, ahol ezúttal is találkoztunk a nagyzerindi Szénási Ferenccel és a mézeskalácsaival, közös standon állított ki a Tulipán Könyvesbolt és Borozó Csipkár Imre fazekasvarsándi paprikatermesztővel, akinek az őrleményét dr. Somogyi György paprikaszakértő szaglással, szemrevételezéssel, ízleléssel elemezte, megállapítva: annak a minősége a szegedi legjobb minőségű őrleményekkel vetekszik. Nem véletlenül, hiszen azonos magról, hasonló eljárással termesztették, dolgozták fel.
Amint Csipkár Imre elmondta, a 400 négyzetméteres sátrában eddig 320 kiló száraz őrleményt termesztett, amihez egy kevéssel segít a szabadban termesztett fűszerpaprika is. Azért termeszt ott is, hogy évente összejöjjön az 500 kiló őrlemény, amivel igen elégedett.
Pörkölt, nótázás, jókedv
A sörsátrak mellett javában rotyogott a pörkölt a bográcsokban. A zimándközi Szabó Sándor és csapata két bográcsban mintegy 50 kiló sertéshúsból főzött pörköltet. A majláthfalvi bográcsban Nyári Imre nyugdíjas gazdálkodó őzpörköltet főzött, miközben a helybeli gazdák asztalánál Jenes Ferenc harmonikakíséretével nagyban nótáztak. A kisiratosiak birkapörköltjét Szatmári Pál és Lévai Tibor főzték, savanyúdinnyével tálalták. A pécskai gazdák pörköltjét id. Zágoni Szabó András és csapata főzte. Ezúttal nem volt verseny, minden szakács a saját gyönyörűségére, a legjobb tudása szerint készítette. Hogy ízlett, az is bizonyította, hogy a helyszínen lévők szívesen kóstolták végig a pörkölteket, majd sörrel, borral öblítették, amitől a jókedv a magasba csapott, nótázni kezdtek. A majláthfalvi nótázókkal dr. Torda Márta osztályvezető is szívesen énekelt együtt, tovább erősítve az összetartozás érzését, megalapozva a Magyar–magyar Gazdatalálkozók szép hagyományának a jövőjét.
A szervezők, Kocsik József elnök és csapata, ezúttal is köszönetet mondanak a támogatóknak, illetve a megyei gazdaköröknek, amelyeknek a tagjai a maguk által hozott húsból főztek pörköltet a találkozó résztvevőinek, nagyban hozzájárulva a rendezvény sikeréhez.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Adalék a XVI. Magyar-magyar Gazdatalálkozóhoz (I.)
Értékelő Sebestyén Csaba RMGE országos elnökkel
A XVI. Magyar-magyar Gazdatalálkozóról szóló helyszíni tudósításban azt ígértük, hogy az ott elhangzott érdekesebb előadásokról, a jelen volt személyiségek véleményéről is beszámolunk. Sebestyén Csaba RMGE országos elnökkel nemcsak a Gazdatalálkozót, hanem a folyó év eddigi mezőgazdasági vonatkozású történéseit is értékeljük.
– Mi a véleménye az idei Magyar-magyar Gazdatalálkozóról?
– XVI. alkalommal szerveztük meg, a fontosságát jelzi, hogy a magyar és a román kormány is képviseltette magát rajta, az utóbbi államtitkári szinten. Ez reménnyel tölt el, hogy a hazai minisztériummal néhány éve kiépített jó kapcsolatok újraéledhetnek. Az államtitkár asszonnyal már egyeztettünk is bizonyos dolgokat a kapcsolattartás érdekében. Azt is értékelem, hogy az államtitkár asszony kijelentette: a gazdaszervezetek ne ellenségnek, hanem partnerüknek tekintsék a Minisztériumot. Nos, ez visszafelé is érvényes, mi is az együttműködést szorgalmazzuk velük, hiszen a cél közös, csak mások az eszközök.
– Az idei aszály miatt valószínűleg sok gazda szorul majd segítségre. A Minisztérium képviselője szerint számíthatnak valós kártérítésre?
– Ez ügyben történt egyeztetés a szakmai szervezetek és a Minisztérium között. Ezzel együtt, nem akarok vészharang lenni, de szerintem nem sok jóra számíthatunk. Azt a gazdák is tudják, hogy a Minisztérium költségvetése is véges, különösen a kártérítésre fordítható alap. Mert az 500-600 lejes hektáronkénti kártérítés egy kaszáló vagy legelő esetében pótolja a veszteséget, szántóföld esetében azonban távolról sem…
– Az EU költségvetésében sincs kárpótlási alap?
– Abból lehet, csakhogy ott is megvannak a szigorú feltételek. Nem ismerem a Minisztérium költségvetését, azt azonban tudom, hogy „aki bajban gyorsan ad, az kétszer ad”. Itt viszont ami keveset adnak, azt is megkésve fogják megtenni, noha már el kell kezdeni az őszi szántásokat és a vetéseket, amelyekhez pénzre van szükség. Az aszály miatt adódik a terméskiesés, de a búza értékesítésével is gondok vannak. Máshol az állattenyésztéssel vannak gondok. Úgy tűnik, ez az ágazat lesz az egyik legnagyobb vesztes.
– Az állattenyésztést nem serkentené-e, ha enyhítenének a vágóhidakra vonatkozó uniós szabályozáson? Áldatlan helyzetet teremt, hogy példának okáért, Arad megyében egyetlen engedélyezett vágóhíd működik, tehát a gazdálkodók képtelenek értékesíteni az állataikat. Erről mi a véleménye?
– Végül is engedélyezik a kisebb vágóhidak működését, csakhogy kevesen mernek belevágni. Mert a húsfeldolgozásnak nem a szabályain, hanem a szokásain kellene változtatni. Nem tudjuk elfogadni, hogy a sertést a vágóhídon kell feldolgozni. Megszoktuk ugyanis, hogy otthon dolgozzuk fel, ami viszont hosszú távon nem fog működni, mert a hulladékkal nem tudunk mit kezdeni. A nagy húsfeldolgozók lobbija jól működik, nagyon erős, de a kisebb vágóhidakra is ugyanazok a szabályok érvényesek. Már nagyon régóta mondjuk, hogy a kis hús-, esetleg tejfeldolgozókra, a kisebb pékségekre másfajta szabályozást kellene alkalmazni, mint a nagyokra, amelyek talán külföldön értékesítik a készítményeiket. Másrészt a kis vágóhidakon hagyományos termékeket kellene előállítani, hagyományos technológiákkal, amelyekre más szabályokat is kellene alkalmazni. Szerintem e szabályzatot a témában jártas szakembereknek kellene kidolgozniuk. Mert való igaz, hogy nálunk a legnagyobb baj a piaccal van. Néhányan próbálkoztak kisebb vágóhidak beindításával, de belebuktak. A szarvasmarha-tenyésztők viszont a borjút nem tudják eladni, de a tejet is nevetséges áron, tudtommal literét 0,4 lejért vesztegetik.
–Térjünk vissza az idei Magyar-magyar Gazdatalálkozóra. Arról mi a véleménye?
– Aki itt volt, láthatta, mennyire komoly dolgokat vitattunk meg, hiszen terítéken voltak az uniós csatlakozás, a közös agrárstratégia kidolgozásának a kérdései is. A vízkérdésnek az idei feldolgozása kiemelten fontos. Mindez nemcsak a kutatók, a technológusok, a gazdák számára elgondolkoztató, hanem az érdekvédelmi szervezetek vezetői számára is, hiszen utóbbiaknak úgy kell megszervezniük a tevékenységüket, hogy az új kihívásoknak is megfeleljenek.
– Véleménye szerint a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma az előbbi kérdések orvoslását fel tudja-e vállalni?
– Úgy gondolom, hogy egyelőre nem találtuk meg azokat az eszközöket, amelyekkel a Kárpát-medencében egy közös úton tudnánk menni. Nagyon hasznosnak tartom, hogy ezúttal megismerkedtünk a muravidéki magyar gazdák munkájával, velük jó kapcsolatok alakultak ki. Reméljük, ezek gazdasági vetületet is kapnak majd. Véleményem szerint a kapcsolatfelvétel fázisán túl kellene lépnünk, a hivatalosan bejegyzett gazdaszervezetekkel közös pályázatokon kellene részt venniük. Mert a Fórumban részt vevő gazdaszervezetek különböző elbírálás alatt, különböző viszonyokban vagyunk az egyes országok hatóságaival.
Kerékpár áron traktort?
– Erre tudna példát mondani?
– Példának okáért itthon idén indult be a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, ahol a pályázási lehetőségek hatalmas esélyt kínálnak a gazdáknak. Most ugyanis egy gépnek a beszerzéséhez egy hátrányos térségben tevékenykedő fiatal gazdának 90%-os támogatást biztosít. Röviden: kerékpár áron traktort lehet vásárolni. E hatalmas lehetőségeket a gazdák, sajnos, nem merik elhinni.
– Meglehet, félnek a szigorú elszámolási feltételektől…
– Valóban, sok fiatal gazdával találkoztam, akik azt mondták: túl sok ügyintézéssel jár a pályázat. Erre azt mondtam nekik: valóban, de 50 ezer euróról van szó, aminek a lefutási ideje 3 év. Ha ennyi idő alatt a családnak egy tagja folyton ügyintézéssel foglalkozik is, havi 1250 euróért teszi, ami bizonyára megéri. Természetesen, a pályázatok nem fizetésről szólnak, de ezt is bele kell számolni, manapság ez a jövő útja, alkalmazkodni kell a feltételekhez, hiszen a gazdának adó- és pénzügyeket, illetve más adminisztratív dolgokat kell intéznie. Tehát a gazdálkodónak menedzsernek is kell lennie…
– Apropó, menedzser. A gazdák számára eddig sokféle szakképzést szerveztek, nem lehetne-e gazdálkodói menedzserképzéssel is próbálkozni? Ha ez megtörténne, bizonyára bátrabban vállalkoznának a pályázatírásra is.
– Az RMGE szervezett pályázatíró-képzést, amit nyilván nem lehet megtanulni kéthetes tanfolyamon. A gazdaszervezetnek nem a képzés megszervezése a feladata, hanem hogy a képzést kritizálja. Mert azáltal, hogy építő jellegű kritikát fogalmaz meg a képzés, a szaktanácsadás, a népszerűsítés területén, hozzájárul a jobbá tételükhöz. Az RMGE kényszerűségből felvállalta a szakmai képzést is, amit, tudjuk, nem teszünk eléggé hatékonyan, de azért, mert nincs rá pénzünk. Erre igazán a kormánynak, illetve a szakminisztériumnak van pénze, amelyek, sajnos, politikai célzatú vagy már lejárt pályázatok karavánjaira költik a pénzüket. Abban reménykedem, hogy az államtitkár asszonnyal most folytatott beszélgetés eredményeképpen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériummal sikerül új alapokra helyezni a kapcsolatainkat, amelyekbe talán a szakképzésnek az általuk történő felvállalása is bele fog férni. Az RMGE tagja az Országos Parasztszövetségnek, ezért abban reménykedem, hogy a pályázati procedúrán javítani tudunk, tehát a pályázatok hozzáférhetőbbek lesznek a gazdálkodóknak.
– Köszönöm szépen a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Az erdélyi anyanyelvű agrártudományi oktatás fejlesztése
Nemzeti fontosságú stratégia
Még mindig nagyon sok termőföld hever parlagon Erdélyben, annak ellenére, hogy a 2014-2020-as európai uniós pályázati kiírások kifejezetten előnyösen támogatják a kis farmok kialakítását, új mezőgazdasági vállalkozások létesítését, a fiatal gazdákat. Ahhoz, hogy megfelelő hatékonysággal használják ki mind az anyagi lehetőséget, mind a földrajzi adottságot, megfelelően képzett szakemberekre van szükség, akik a piacgazdálkodás jelenlegi körülményei között fenn tudják tartani a vállalkozásaikat. Reménykeltő, hogy 2015-től önálló magyar agrármérnökképzés indult a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karához tartozó sepsiszentgyörgyi új tanulmányi központban. A magyar szakoktatás jelenéről, jövőjéről dr. Nyárádi Imre-István adjunktussal, az agrármérnökképzés oktatási felelősével beszélgettünk.
– Miért Sepsiszentgyörgyön indították el az agrármérnöki szakot, amikor Marosvásárhelyen jóval korábban elkezdődött a mezőgazdasági képzés?
– Az agrártudományi oktatás tulajdonképpen Nyárádszeredában indult, a budapesti kertészettudományi kar kihelyezett kertészmérnöki szakával. Erre alapozva kérte fel a Sapientia EMTE vezetősége dr. Jakab Sámuelt, a nyárádszeredai kihelyezett tagozat vezetőjét, hogy állítsa össze a kertészmérnöki szak engedélyeztetéséhez szükséges dossziét, mivel volt előzetes tapasztalata e téren. Többek között, ennek köszönhetően, a hivatalos eljárást követően, a 2002/2003-as tanévvel kezdődött a kertészmérnökképzés a Sapientián. Miután ezt akkreditálták, az agrárképzés kiegészült a tájépítészmérnöki szakkal és a kétéves növényorvosi mesterképzéssel. A Sepsiszentgyörgyi Tanulmányi Központ alapításáról 2013 augusztusában értesültem. Az egyetem szenátusa és az alapítvány kuratóriuma elhatározta, hogy új tanulmányi központokat hoznak létre Erdélyben. Több helyszín is szóba került, köztük Sepsiszentgyörgy. Bár valóban az lett volna a logikusabb, ha a meglevő marosvásárhelyi agrárvonalat erősítjük tovább, az alapítvány és az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy ennek a szaknak abban a térségben jóval nagyobb feladata van. Több érv is szólt amellett, hogy Kovászna megye székhelyére kerüljön az agrármérnöki szak. Ennek egyik indoka az volt, hogy Háromszék igen jó termőfölddel rendelkezik. Mindemellett az is fontos, hogy az egyetem és az alapítvány mellett a szak létrehozásához, a központ kialakításához közel fele-fele arányban hozzájárult a helyi és a megyei önkormányzat is. A sepsiszentgyörgyi városi tanács, a polgármesteri hivatal és a Kovászna Megyei Tanács 10 évre díjmentesen használatba adta a volt Gámán János Líceum ingatlanjait. Ez egy egyhektáros területen fekvő épületegyüttes, teljes infra- struktúrával. Mindemellett elvégezték a főépület és az ehhez csatolt épülettömb külső felújítását. Az egyetem megejtette a belső felújítást, teljesen felszerelt és berendezett 17 szaklaboratóriumot, továbbá három előadói és egy szemináriumtermet, amfiteátrumot, korszerű előadások tartására alkalmas felszereléssel. Az épületkomplexum négy különálló épületből áll, amelyekből bentlakást lehet kialakítani, olyan éttermet, amelyet a saját tangazdaságból származó alapanyagokból, termékekből lehet majd ellátni. Különálló épületben lehetne elhelyezni majd a gazdasági osztályt, a dékáni hivatalt és ugyanitt kaphatnának helyet a tanári lakások is. Ezenkívül megvan a teljes mezőgazdasági gépsor, vadonatúj traktorral, a hozzá csatolható sor- és precíziós vetőgéppel, talajmaróval, ekével, permetezővel, ehhez pedig az emberi segédlettel működő rotációs kapa, láncfűrész és egyéb munkaeszközök is a diákok rendelkezésére állnak. Ilyen körülmények között kezdhette meg az idén szeptembertől a 37 jelentkező közül 30 az agármérnökképzést.
– Kik oktatnak Sepsiszentgyörgyön?
– A működési engedély megszerzésére leadott dossziénak megfelelően a négyéves képzést 28 oktató, főként a marosvásárhelyi kar kertészmérnöki tanszékének, illetve más tanszékeinek tanárai végzik, akikhez csatlakozott hét magyarországi oktató (a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdasági Karának egy professzora és négy docense, valamint két nyíregyházi professzor). Jelenleg, átmenti jelleggel, az igazgató dr. Székely Gyula rektorhelyettes, tanulmányi felelős én vagyok, a szakkoordinátor dr. Pásztor Judit, a tanárok közül pedig megemlítem még dr. Balog Adalbertet, dr. Fazakas Csabát, dr. Kentelki Endrét és dr. Kovács Lorántot. Hozzájuk társulnak a helyi oktatók: dr. Abod Éva, dr. Bartha Csaba, dr. Bíró Enikő, dr. Csiszér Levente és dr. Erdély Judit.
– Valóban dicséretre méltó, hogy a sepsiszentgyörgyi és a Kovászna megyei önkormányzat támogatta az oktatást szolgáló korszerű infrastruktúra kialakítását. Sikerül-e mindezt hosszú távon fenntartani?
– Bízom benne, hogy a központ 10 év alatt önfenntartó lesz. Ehhez a meglevő agrármérnöki szakra továbbra is maximális kell legyen a beiskolázottság. Emellett hosszú távon kötelezően társszakokat is be kell indítanunk, amelyekkel a fenntartható gazdasági működést is megvalósíthatjuk. Itt elsősorban az erdőmérnöki szakra gondolok, de hosszú távon az állattenyésztő mérnöki, valamint az állatorvosképzést is megszervezhetnénk. Ez utóbbihoz azonban más infrastruktúra is kell. A tanerő mellett szükség lenne megfelelő bázisra: állatkórház, speciális patológiai, hisztológiai és más laboratóriumok berendezésére. Mindez az egyetem stratégiájától és attól is függ, hogy milyen prioritásként fogja bevállalni az oktatási intézmény az említett szakok létrehozását. Még az is kérdés számunkra, hogy lesz-e megfelelő számú érdeklődő, figyelembe véve, hogy román nyelven Bukarestben, Jászvásáron, Kolozsváron, Craiován és Temesváron is van ilyen képzés.
– Mindezek tükrében valóban lenne igény rá?
– 2008-ban a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék munkatársai készítettek egy olyan kiadványt, amelynek a statisztikai adataiból kiderült, hogy a kolozsvári agrártudományi egyetemen az agrármérnöki, illetve a kertészmérnöki szakra jelentkező magyar anyanyelvű diákok aránya viszonylag magas. Hasonló a helyzet az állatorvosi szakon, ahol a diákok egy része a Székelyföldről származik. Színvonalas oktatási ajánlatunkra ezek potenciális diákjaink lehetnek.
– Korábban említette, hogy a kar kihelyezésének stratégiai döntését Kovászna megye mezőgazdasági potenciálja is befolyásolta.
– Székelyföld természeti adottságai kiválóak az állattenyésztésre, másrészt az iparinövény-termesztésre. Romániában 4,8 millió hektár legelő és kaszáló van, ennek nagy része nagyon jó minőségű hegyvidéki legelő, amiből bőven van a három magyarok által lakott megyében is. A növény- és gyümölcstermesztés mellett, gyakorlatilag jelentős input nélkül, a természeti adottságok ésszerű kihasználásával, megfelelő legeltetésmóddal, takarmánykészítéssel, az ehhez alkalmazkodott állatfajta tartásával, szakszerű tenyésztéssel, termékfeldolgozással, jó marketinggel, kevés beruházással lehetne kihasználni ezt a lehetőséget. Valójában a Székelyföldön – az említett körülményeket figyelembe véve – az állattenyésztés az ott lakók megélhetését biztosíthatná. Bízom benne, hogy a Sapientia EMTE keretében ezt a hiánypótló oktatási vonalat is beindíthatjuk.
– A 2014-2020-as időszakban az uniós kiírások kiemelten támogatják a közepes méretű farmok kialakítását, a fiatal gazdákat. Ez a lehetőség ösztönzően hat a szakoktatásra?
– Erre is odafigyelünk, hiszen valóban, a 2014-2020-as programban jelentős uniós alapokat lehet lehívni, többek között a meglévő farmok korszerűsítésére, új farmok, kezdő gazdák támogatására. Mi ezt próbáljuk népszerűsíteni a diákok körében. Az a gond ezekkel, hogy ha valaki alaposabb ismeretekkel rendelkezik és mérlegel, akkor legtöbbször annyit haboz, hogy nem egy esetben a "tett halálához vezet". Mert bár valóban megéri pályázni, hiszen a fiatal farmerek akár 90%- os támogatásban is részesülhetnek, bonyolult az eljárás. Ezért olyan tantárgyaink is vannak, amelyek a hallgatók pályázatírói készségeit is fejlesztik.
– Van-e olyan diák, aki elvégezte a kertészmérnöki szakot, majd mezőgazdasági vállalkozásba kezdett?
– A szaktantárgyak mellett konkrét példákkal is népszerűsítjük az elméleti tudás gyakorlatba ültetését. Nemcsak a kötelező terepgyakorlatokról van szó, hanem arról, hogy mentoráljuk végzett diákjainkat. Balázs Bécsi Csongor volt kertészmérnök hallgatónk az RMGE-Maros vállalkozásfejlesztő központján keresztül nyert egy magyarországi pályázatot, aminek révén munkagépeket vásárolhatott, amelyekkel kertépítési és fenntartási szolgáltatást nyújtó vállalkozást működtet. Koroka Illa és Joó József Áron fekete ribizlit telepített, a gyümölcsből természetes sűrítményt is készítenek, Friss Zsuzsa Marosvásárhely mellett levendulatermesztéssel próbálkozik. Vannak követendő példáink.
– Akkor elképzelhető hasonló mentorprogram az agrármérnöki szakon is?
– Ez a program jól működik Marosvásárhelyen. Hogy az új tanulmányi központban mennyire lehet hosszú távon fenntartani, stratégiai kérdés is. S ez kapcsolódik az egyetem önfenntartó tevékenységeihez. Míg a kertészmérnöki szakosoknak elég kisebb terület is, hiszen néhány ár, egy-két hektár terület dísznövény, gyógynövény termesztése elegendő jövedelmet hozhat, addig az intenzív szalmásgabona-, kukorica-, napraforgó- stb. termesztéshez több tíz hektár terület szükséges. Első lépésként az agrármérnökképzés gyakorlati helyszínét kellett biztosítanunk. Az egyetemi központ 1 hektáros ingatlanjában elkülönítettünk egy kisebb területet, ahol a tantermekhez közel tudunk bemutatóparcellákat létesíteni. Ezenkívül Illyefalván van egy bérelt területünk, ahol kialakítjuk a tangazdaságot. Az ideális viszont az lenne, ha Sepsiszentgyörgy környékén egy tömbben kaphatnánk egy 30-50 hektáros területet. Szerződésünk van több környékbeli nagy farmmal, ahol a diákok gyakorolhatnak. A hosszú távú mentorálási program azt jelentené, hogy az egyetem vagy az alapítvány felvásárolna földterületeket, amelyeket bérbe adnánk meghatározott időre vállalkozó szellemű végzetteknek, akik ezeken üzemszerű, üzletszerű gazdaságokat működtetnének. Ehhez csatlakozhatnának más, helyi földtulajdonosok is, és így nemcsak a Sapientia EMTE-nek jelentene jövedelemforrást a földterületek megművelése, hanem az adott településen is biztosíthatná a megélhetést az ottani közösségnek.
– Sajnos, más egyetemeken az tapasztalható, hogy a végzettek – bár lenne munkahely – a külföldi állásokat választják, és kivándorolnak. Nem áll fenn ez a veszély az agrároktatás terén?
– Elsősorban arra szeretnénk ösztönözni hallgatóinkat, hogy maradnak itthon. Induló szakként az is elképzelhető, hogy a legjobbak az egyetemen maradjanak, akár tanársegédekként, majd később teljes katedrával rendelkező oktatókként. Sajnos az a tapasztalatom, hogy végzettjeink nem annyira elszántak, elkötelezettek az egyetemi pálya mellett. Tény és való, nem jönnek vissza a nálunk végzett diákok. S mindez annak ellenére, hogy segítjük részképzéssel, külföldi tanulmányúttal, szakdolgozat-mento-rálással. Meg kell teremteni azt az alapot, aminek az egyik pillére a bérezés, de ehhez elsősorban elszántnak kell lennie a pályázónak, a hallgatónak, mert ha ebben perspektivikusan lát lehetőséget, akkor akár az egyetem keretében szolgáltatást is ki tudna építeni, amivel pótolhatná az esetleges alacsonyabb oktatói fizetését. Az egyik a már említett földbérlet. Mert ha az egyetemet végzett szakember profi módon megdolgoz nagyobb területet, feldolgozóüzemet létesít, kiépíti termékeinek a terjesztői hálózatát, saját megélhetésének biztosítása mellett akár munkát teremthet másoknak is így nem vándorol el a munkaerő. Persze, ehhez először fel kell ülni a traktorra, de eljöhet az az idő is, amikor a vállalkozó csak szervezi a munkát és megél ennek gyümölcséből. 50 hektár terület szakszerű művelése során havonta akár 3000–4000 lej jövedelem is elérhető, ami nem kevés. Csak ehhez olyan hozzáállás is kell.
– Említette a mezőgazdasági szolgáltatásokat, amelyeket az egyetem agrártudományhoz tartozó szakjai keretében nyújthatna.
– Elsősorban a kutatási tevékenységbe tudnánk bevonni az érdekelteket, de akár az is elképzelhető, hogy a tájépítészmérnök elkészíti egy lakótársuláshoz tartozó zöldövezet revitalizációs tervét, felvállalhatunk talajtani vagy vetőmag-, illetve termésvizsgálatot, szaktanácsadást. A sepsiszentgyörgyi központunkban pedig mezőgépészeti szervizműhely is üzemelhetne. Ez nemcsak az egyetem számára lenne hasznos, hanem a környékbeli gazdáknak is.
– Más marosvásárhelyi szakokra jelentkeztek magyarországi hallgatók is…
– Az agrár szakon erre még nincs példa. Hosszú távon lehetőséget viszont abban látok, hogy a Kárpát-medence magyarok lakta területeiről, ahol nincs anyanyelvű oktatás, hozzánk jönnének diákok. Bentlakást biztosíthatunk, a jogi lehetőség adott. Diák- és tanárcsereprogramunk már van a budapesti, a gödöllői agrártudományi egyetemekkel, a nyíregyházi főiskolával. Az Erasmus program jól működik. Nyitottak vagyunk, várjuk azokat, akik nálunk szeretnének tanulni.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Sikeres gazdálkodáshoz elsősorban tudás kell
Munkássága elismeréseként nemrég a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Gyermekkorában meg kellett harcolnia azért, hogy tanulhasson és magyar iskolába is járhasson. Dr. Jakab Sámuel talajtani szakértő azt vallja, a tudás a legnagyobb érték, amit az ember felhalmozhat.
– Mikor kezdett érdeklődni a földrajz és a talajtan iránt?
– Szásznádason születtem: gyermekkoromban a település 75 százalékban szász volt, 20 százalékban román és a lakosság 5 százaléka – mintegy húsz család – volt magyar. Helyben csak román és német iskola működött, de német tagozaton csak minden második évben indítottak osztályt. Én épp román osztályban kezdhettem tanulmányaimat. Románul jól tudtam, így nem voltak nehézségeim. Apámnak elég sok birtoka volt. A négy elemi után 12 évesen már magas, erős gyermekként én végeztem el a földek ugarolását, az aratás utáni sekély szántást. Apám birtokán volt két nagy árok, ahol jól lehetett látni az üledékes kőzetrétegeket. Ez engem nagyon megragadott.
– Mennyire volt nehéz továbbtanulni?
– Elemi után a nagyenyedi református kollégiumban szerettem volna továbbtanulni. Akkor már Dél- Erdélyhez szakadtunk, ahol két magyar középiskola maradt: Nagyenyeden a Bethlen Kollégium és Brassóban a Római Katolikus Gimnázium. 1943-ban a Bethlen Kollégiumot bezárták, s mivel unitárius voltam, nem vettek fel a brassói katolikus gimnáziumba. Sírtam, így apám elvitt Erzsébetvárosba, a román gimnáziumba. Oda is csak úgy kerültem be, hogy a polgármester szásznádasi volt, s apámmal gyermekkoruk óta ismerték egymást, másképp magyarként fel sem vettek volna. Mindenképp szerettem volna magyarul is tanulni. Erre 1948-ban kínálkozott lehetőség. Akkor szűnt meg Marosvásárhelyen a református kollégium, a római katolikus gimnázium és a szászrégeni gimnázium, amelyek helyett létrejött a 2-es számú fiúlíceum. Nehezen engedtek felvételizni, de azzal volt szerencsém, hogy az iskolaigazgató és az aligazgató matematika tanár volt, nekem pedig az V.osztályos bizonyítványomban 10-esem volt matematikából. Sikeresen vizsgáztam és három év múlva leérettségiztem.
– Jött a katonaság, a munkaszolgálat. Miért nem sikerült első nekifutásra bejutni az egyetemre?
– Both Károly barátommal elmentünk Kolozsvárra felvételizni, én geológus vagy vegyész szerettem volna lenni. Mindketten kulákfiúk voltunk. A Bolyai Egyetemen a jelentkezési iratainkra egy római négyes került, ami azt jelentette, hogy „egészségtelen” származásúak, azaz osztályellenségek vagyunk. A titkárságon azt tanácsolták, próbálkozzunk a Babeşen. Annak ellenére, hogy a felvételi felkészítőn a legjobbak között voltunk, nem engedték meg ott sem, hogy vizsgázzunk. Hazamentem és a mezősámsondi iskolában tanítottam helyettesítő tanárként, amíg be nem soroztak. Három évig és három hónapig voltam munkaszolgálatos bányászkatona Lupényban. Közben szakmát tanultam, elvégeztem egy villanyszerelői tanfolyamot, majd pedig mesterit, mert tudtam, hogy ha lejár a munkaszolgálat, meg kell élni valamiből. De nem mondtam le az egyetemre való felvételizésről sem. Leszerelés után végül hidrológiára felvételiztem, sikeresen. Közben a hidrológusi szakot átalakították fizikai földrajz szakká. Harmadéven a talajtan-felszínalaktan szakirányt választottam, a szakdolgozatomat is ebből írtam.
– Az egyetem elvégzése után talajtérképészként dolgozott, felmérte a Nyárád- és Küküllő-mente termőföldjeit. Miről szólnak a talajtérképek?
– A talajt növényi tápanyagtároló természetes képződménynek tekintjük. Szárazföldünkön nagyon sokféle talaj található. Egy-egy község határán belül is akár 20–30 féle, más-más tulajdonsággal és termőképességgel bíró talajféleség van. A talajtérképezés ezeket hivatott feltárni, térképileg ábrázolni, leírni, ismertetni ésszerű hasznosíthatóságukat. A laikusok azt mondják, hogy a fekete föld a jó termő. Ez azonban nem mindig van így. Az igaz, hogy a sötét szín gyakran a talaj egyik legfontosabb, sajátos összetevőjének, a humusz bőségének tudható be, de nem minden esetben. Lehet néha káros is a sötét szín, különösen a fekete szín, ha például annak oka a gyakori vízfelesleg. Egy talaj akkor jó, ha van kellő mennyiségű felvehető növényi tápanyagkészlete, tehát ha jó a tápanyagfeltáró képessége. Az, hogy a növény mennyire tudja felhasználni a talajban levő tápanyagokat, függ a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaitól: mennyire agyagos vagy homokos, de függ a talaj kémhatásától, mennyire savanyú, lúgos vagy éppen semleges. Egy agyagos talajban hiába van sok tápanyag, ha olyan erősen köti, hogy a növény sem azt, sem a vizet nem tudja onnan felvenni. A talajtérképek nemcsak a különböző talajokat tartalmazzák, hanem azt is, hogy a szóban forgó terület hol található, milyen kitettségben, mennyi napfény éri, mi történik a felszínre érkező csapadékkal. Napjainkban minden községnek van talajtérképe. Azt, hogy ezt mennyire használják/használták, elsősorban az ott dolgozó agrárszakemberektől függ. Az utóbbi időben sokan fordulnak hozzám – nemrég a Nyárád- és Kisküküllő mentén végzendő felmérés kapcsán kért adatokat a Milvus Madártani Egyesület. Jó tudni, hogy a talajféleségeket bemutató talajtérkép időtálló, több évtized múlva is érvényes.
– A Budapesti Corvinus Egyetem Kertésztudományi Kara nyárádszeredai tagozatának 1993-as megszületésénél bábáskodott, és huszonhárom évig vezette azt. Mennyire elégedett az itt végzett diákokkal?
– A változás után felvetődött annak a lehetősége, hogy az érettségizett magyar diákokat segítsük magyarországi továbbtanulásban. Közülük azonban kevesen jöttek vissza, így felmerült annak szükségessége, hogy itthon szervezzünk képzést. 1993-ban indult el Nyárádszeredában a kertészeti oktatás olyan meggondolásból, hogy a Nyárád-mentén hagyománya van a zöldség- és gyümölcstermesztésnek és a Küküllő-mentén a szőlőtermesztésnek. Eleinte Erdély valamennyi magyarlakta vidékéről jöttek tanulni vágyó fiatalok – Szatmárról, Nagykárolyból, Beszterce megyéből, Székelyföldről –, de legtöbben mégis Maros megyéből. A hétvégi képzések keretében a diákoknak szerencséjük volt azzal, hogy valamennyi tantárgyhoz volt egy budapesti és egy helyi tanáruk is, így egyszerre nyerhettek betekintést az ottani és a helyi viszonyokba. Körülbelül 2200-an fordultak meg a kertészeti tagozaton, ezek közül 460-an diplomáztak, s mintegy 95 százalékuk itthon maradt és a szakmában vagy azzal kapcsolatban levő szakmában dolgozik. Végzettjeink különösen a zöldség- és virágtermesztésben értek el szép eredményeket, kisvállalkozásokat indítottak, sokan kertépítéssel foglalkoznak. Vannak kiváló borászaink, szőlő- és gyümölcstermesztőink. Volt olyan év, hogy a piacokon csak a nyárádszeredai egykori tanítványoknak volt paradicsoma. Akik ott végeztek, tudják, hogy nem elég, amit apáinktól, nagyapáinktól ellestünk, nem elegendőek az általuk alkalmazott módszerek, másképpen kell gazdálkodni.
– A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán is ön szervezte meg az okleveles kertészmérnöki szakot. Az ott elindított szak folytatása a nyárádszeredai tagozatnak?
– Nyárádszeredában huszonkét év képzés során elsősorban nem a legfiatalabbak szereztek oklevelet, hanem akik munkahely és család mellett tanultak. A Sapientián 2002-ben indult el a kertészmérnöki nappali oktatás, ahová elsősorban frissen érettségizettek jelentkeznek. A Sapientián a kertészmérnöki, majd tájépítészeti szak elindítása nagymértékben annak köszönhető, hogy Nyárádszeredában már volt egy jól felkészült oktatói testület, s ennek egy része a Sapientián folytathatta az oktatást. A nyárádszeredai oktatói gárdából 17 fiatal oktatót irányítottunk doktori képzésre, s ezek közül 15-ön megszerezték a tudományos fokozatot. Igény van a nappali képzésre, érdeklődnek a fiatalok: tudomásom szerint mind Marosvásárhelyen, mind a most indított sepsiszentgyörgyi agrármérnöki szakon beteltek a helyek. Azt hiszem, mégis bölcsebb lett volna a nappali agrármérnöki képzést inkább Marosvásárhelyre tervezni a frissen érettségizettek részére, a kertészmérnöki szak mellé, és Sepsiszentgyörgyön hétvégi képzést indítani az idősebb jelentkezők számára, elsősorban olyan gazdák részére, akik elvégezték Illyefalván a LAM alapítvány tanfolyamát.
– Vajon mennyire van a mai fiatalokban hajlandóság arra, hogy mezőgazdasággal foglalkozzanak?
– Sok olyan diákkal találkoztam, aki meggyőződésből jött kertészmérnöki szakra. Ha figyelembe vesszük, hogy mekkora mezőgazdasági terület kell egy család eltartására, akkor legkifizetődőbb zöldség- és dísznövénytermesztéssel foglalkozni: aránylag kis területet igényel és viszonylag hamar megtérül a befektetés. Igaz, sok munka van vele, és értékesíteni is tudni kell. Az állattenyésztéshez és a szántóföldi növénytermesztéshez jóval nagyobb földterületekre van szükség. Ahhoz, hogy valaki sikeres mezőgazdász legyen, tanulnia, képeznie kell magát.
– Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik a gazdálkodás mellett teszik le a voksot?
– Életemben megtapasztaltam, hogy a legfontosabb a tanulás, a folyamatos fejlődés. Igaz a mondás: a tudás hatalom. Ezt az értéket soha nem lehet elvenni az embertől. A pénzt ellophatják, a vagyont elveszíthetjük. De ha a legnagyobb vagyonunk a tudás, akkor gazdagok vagyunk.
Jakab Sámuel Erdélyi magyar geológus, földrajzi szakíró. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem természeti földrajz szakán (1960) végezte. 1961–1962-ben Kolozsváron geológus, talajkutató, majd a Talajtani és Agrokémiai Hivatal munkatársa Marosvásárhelyen. A marosvásárhelyi Gyümölcstermesztő Kutatóállomás munkatársaként is dolgozott. Az országos Talajtani Társaság talajgenetikai és rendszertani bizottságának tagja. A bukaresti egyetemen védte meg doktori dolgozatát. Részt vett a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Maros megyei szervezetének megalapításában. 2002-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestülete tagjává fogadta. A 2004-ben alakult Magyar Kertésztársaság elnökévé választották a nyárádszeredai kertész tagozaton végzett öreg diákok. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Agrártudományi szakosztályának elnökségi teendőit is ellátta.
Simon Virág
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Megalakult Kolozsváron a Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság
Az erdélyi magyar értékek azonosítása, felterjesztése az erdélyi magyar értéktárba és a magyarországi értékek közé a kiemelt feladata az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottságnak, amely csütörtökön alakult meg Kolozsváron.
A bizottság létrejöttéről a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tájékoztatta az MTI-t. A testület széleskörű összefogás nyomán, 11 civil szervezet képviselője jelenlétében alakult meg.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke kijelentette, hogy a grémium megalakulása nagy lépés az ezeréves erdélyi magyar örökség megismertetése felé. Leszögezte, az erdélyi értékeknek helyük kell legyen a Magyar Értéktárban, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság megalapításával pedig megteremtették ennek szakmai keretét.
Hozzátette: a megfelelő szakmai színvonal biztosítása érdekében a magyarországi hungarikum törvény olyan bizottság létrehozását írja elő, amelynek feladata az országhatáron túli nemzeti értékek azonosítása és megküldése a Magyar Értéktárba. A most létrejött bizottság ezt s szerepet tölti be - mutatott rá.
Hegedüs Csilla emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ egy hónappal ezelőtt az erdélyi magyar értékek védelmében összefogást kezdeményezett a Magyar Állandó Értekezlet négy erdélyi tagszervezete között és ennek értelmében jött létre most az erdélyi bizottság.
Az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottságnak tagja az Erdélyi Kárpát-Egyesület, az Erdélyi Múzeum Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Székely Termék, a Transylvania Trust Alapítvány és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete.
MTI

Élő hagyományaink terméke, a jövő nemzedék értéke
Szombaton az aradi Jelen Ház nagytermében az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete Élő hagyományaink terméke, a jövő nemzedék értéke címmel szakmai fórumot szervezett, ahova az Arad Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság szakemberei, illetve gazdálkodók, fűszerpaprika termesztők mellett neves anyaországi intézmények képviselőit, szakembereit is meghívták.
Üdvözletek, szavalat
10 órakor a programvezető, Horváth Imre AMMGE alelnök köszöntötte az egybegyűlteket, akik közül elsőként a prezídiumban helyet foglaló Bognár Levente aradi alpolgármestert kérte szólásra,m aki annak a reményének adott hangot, hogy az életvitelünkhöz elengedhetetlen mezőgazdasági termények előállítása mellett ki lehet majd aknázni azoknak értékesítésében rejlő gazdasági lehetőségeket is. Mert nem csak a kulturális örökség, hanem a fűszerpaprika is összeköt bennünket.
Faragó Péter RMDSZ megyei elnök méltatta az érdekvédelmi szövetség megyei szervezete és az AMMGE közötti kiváló együttműködést. Gáll Tamás Mihály tolmácsolásával Monica Mihaela Naghiu, az Arad Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság ügyvezető elnöke, aki a Román Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumot képviselte, kitért az Igazgatóság és az AMMGE közötti gyümölcsöző kapcsolatokra. A gazdaszervezetet nagyra becsüli, ezért az általa képviselt intézmény a megye legnagyobb tagságú gazdaszervezetét teljes támogatásáról biztosította. A fűszerpaprika őrleménnyel kapcsolatban is a legmagasabb elismerés hangján szólt, ezért örömmel tapasztalják a fűszerpaprika termesztésének Arad megyei bővülését, ami akár exportlehetőséget is hordoz. A továbbiakban Czernák Ferenc, a lippai Degré Alajos Olvasókör szervezője nagy átéléssel szavalta el Fejér György János Számla című költeményét.
Szakmai előadások
Kranowszky Nagy Andrea a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) tevékenységét ismertette nagy vonalakban, majd érintette a nagyvilágban eddig megnyitott irodákat, legújabban regionális irodák megnyitására kerül sor. December 8-án Aradon is megnyitja irodáját a MNKH. Az irodák legfontosabb célkitűzése helyismereti kapcsolatrendszer segítségével, megfelelő információkkal gazdasági lehetőségekről tájékoztatni az anyaországi, piacot kereső, befektetni szándékozó vállalkozásoknak, felmérni a külpiaci igényeket és a lehetőségeket. Romániában a már meglévő nagyváradi, szatmári, kolozsvári, székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi irodák mellé Marosvásárhelyen, illetve Aradon létesítenek új irodákat.
Dr. Csősz János, a Bánsági Magyar Gazdák Egyesületének az elnöke, egyetemi tanár a bánsági gazdáknak az anyaországiakéhoz hasonló adottságairól beszélt a tradicionális termékek előállításában. Szerinte, egymást segítve, a gyakori találkozókon a megosztott tapasztalatokkal lehet a hagyományos termékek előállítását fellendíteni.
Dr. Somogyi Görgy, a Szegedi Paprikakutató Intézet szakembere, a szatymazi gazdakör elnöke a hungarikummá vált szegedi fűszerpaprikának a Bánságban és a Partiumban történő minél nagyobb méretű elterjedésében, az ebben rejlő széles körű lehetőségekben látja a gazdatársadalom életminőségének a javulását. Emellett komoly gazdasági lehetőségeket is lát a kevés termőfölddel rendelkező gazdák számára.
Horváth Imre műsorvezető is megosztotta hallgatóságával a II. világháború után Majláthfalván termesztett fűszerpaprikához fűződő gyermekkori emlékeit.
A továbbiakban dr. Kovács Sárkány Hajnalka, a vajdasági Quality Consulting tanácsadó cég vezetője beszélt az impériumváltás után Szerbiában tovább folytatott szegedi fűszerpaprika-termesztés eredményeiről. A szerbiai fűszerpaprika-őrlemény legnagyobb felvásárlói Magyarország után Németország, Ausztria, valamint Bosznia-Hercegovina. Közben érintette a hozzájuk egyre nagyobb tételben behozott olcsó, kínai fűszerpaprika miatti gondokat is.
Ezt követően Becsei Csaba, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Csongrád Megyei fő falugazdásza, miután átadta Kispál Ferenc elnök üdvözletét, a gazdálkodók széles körű támogatását biztosító falugazdász-hálózat tevékenységét ismertette, amire más alkalommal bővebben kitérünk.
Sipos György megyei tanácsos, majláthfavi nagygazda hozzászólásában visszaemlékezett arra az időre, amikor fiatal korában a szülei is termesztettek fűszerpaprikát.
A gazdafórum utolsó előadójaként Tasnádi Gábor a császárfa (Paulownia) termesztésének a hasznosságát, hatékonyságát nem csupán kivetített képek, hanem a fából készült termékek szemléltetésével is alátámasztotta.
Paprikaértékelő és -adomány
Dr. Somogyi György fűszerpaprika-kutatótól rövid értékelőt kértünk a paprikaversenyben indult 41 őrleményről. Amint kifejtette, nagy örömmel tapasztalta az Arad megyei fűszerpaprika termesztésben bekövetkezett hatalmas fejlődést, hiszen jó tíz éve, amikor először járt ez ügyben nálunk, alig 2-3 őrleményt tudtak a helybeli gazdák felmutatni. Első pillantásra a legtöbb őrlemény jó minőségűnek tűnik, ami bárhol megállja a helyét. Ha az üzletekben a vásárlók a versenyen indult valamelyik őrleményt kapják, elégedettek lehetnek vele.
A háromtagú zsűri nevében Pallér István elnök értékelte az 50 személy által megkóstolt, véleményezett 41 őrleményt. Az e célra nyomtatott cédulákon megjelölt, legjobb őrlemények összeszámlálása után III. díjat kapott a majláthfalvi Pozsár Erzsébet, a szapáryligeti Vass Balázs, valamint az ágyai Erdős József őrleménye. II. díjjal jutalmazták Somogyi György, a majláthfalvi Lippai László és az aradi Kocsik Levente őrleményét. A paprikaverseny győztese a nagylaki Zachar Ştefan őrleménye lett. Mindnyájuknak gratulálunk! A verseny minden indulója részvételi oklevelet kapott.
A kiértékelő után dr. Somogyi György lapunknak elmondta: a Balkánt járó ferences szerzetesek az 1600 években juttatták el a fűszerpaprikát Szegedre, ahol az alsóvárosi templom kertjébe vetették el az első magokat. Ezért a Szeged-környéki paprikatermesztők elhatározták, hogy karácsony táján mindenki az erejéhez mérten őrleményt adományoz, amit eljuttatnak a dévai Szent Ferenc Alapítványhoz, hogy az ottani gyermekek is hasznát lássák, amiért a hungarikummá vélt fűszert a ferences testvérek hozták Magyarországra, illetve Szegedre. A Szatymazon, november elején megszervezett gazdafórumra is összegyűlt egy jelentős mennyiségű adomány, amit már célba juttattak. A gazdákat viszont, akik oda nem tudtak eljutni, megkérték, hogy hozzon el Aradra 25 kiló őrleményt a Szent Ferenc Alapítvány javára. A zsáknyi fűszert át is adta Hallai János kisiratosi alpolgármesternek, aki elvitte az ottani Pió Atya Gyermekotthon lakóinak.
Köszönet, közös ebéd
Az érdekes, hasznos előadásokkal fűszerezett Gazdafórum végén a szervezők nevében Kocsik József elnök mondott köszönetet a résztvevőknek, a támogatóknak, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének, Magyarország Földművelésügyi Minisztériumának, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának és az RMDSZ-nek, továbbá a szervezésben közreműködőknek, kiemelve Csipkár Imre nevét, aki a megyebeli fűszerpaprika termesztés koordinátora. A támogatók, valamint a szervezésben és a kivitelezésben önzetlen közreműködők nagyban hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Zárszavában az elnök minden résztvevőt egy babgulyásra, egy pohár bor melletti baráti beszélgetésre hívott, ahol vendégek és vendéglátók, baráti hangulatban, tovább tervezték a közös jövőt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Agrár Európa, faluról falura
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete kiemelt fontosságúnak tartja a gazdák tájékoztatását a Közös Agrár- és Vidékfejlesztés-politika hazai alkalmazásáról, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból igényelhető támogatások rendjéről, a területalapú támogatások igényléséről, a mezőgazdasági termékek szabályzásáról.
A 2014–2020. évi Nemzeti Vidékfejlesztési Program első pályázati kiírásai lezárultak. Az első év mérlege lassan elkészíthető, mind a pályázók és pályázni vágyók, mind az elbíráló intézmény részéről.
A 2014–2020. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv megismertetése, az eddigi kiírások mérlegének elkészítése céljából az RMGE a már hagyományos Agrár Európa faluról falura információterjesztő sorozata keretében A 2014–2020. Vidékfejlesztési Programok egyéves mérlege címmel szervezett konferenciát múlt hét végén Székelyudvarhelyen, a Márton Áron Ifjúsági Házban.
A rendezvényen közel százötven gazdálkodó vett részt, valamint olyan intézmények és hatóságok képviselői, mint az Állat- és Közegészségügyi Hatóság, Közpénzügyek Igazgatósága, Környezetvédelmi Ügynökség, Kifizetési Ügynökség, Vidékfejlesztési Befektetéseket Finanszírozó Ügynökség, Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság, akik ismertették a hivatalaik hatáskörébe tartozó agrár-szabályozást, a pályázatokra és gazdaságok engedélyezésére vonatkozó követelményeket, a 2014–2020. NVT első éves kiírásaival kapcsolatos tapasztalataikat és jövőre vonatkozó javaslataikat.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete a vidékfejlesztési programok módosítása és a gazdálkodási feltételek javítása érdekében a konferencián elhangzottak alapján egy javaslatcsomagot állít össze, amit eljuttat az új mezőgazdasági miniszternek.
rmge
Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés Kocsik József AMMGE-elnökkel
A 2015-ös, a legsikeresebb évnek bizonyult
Kocsik Józseffel, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnökével az általa vezetett tömörülés elmúlt évi tevékenységét értékeljük, illetve az idei terveket próbáljuk számba venni.
– Gazdaköri tevékenység szempontjából, milyennek tartja a mögöttünk lévő évet?
– Tekintve, hogy 3 évvel ezelőtt, a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának a létrejöttekor elindult egy felfelé ívelő tendencia, ami új cselekvési teret nyitott számunkra, a 2015-ös a munkánkban a legsikeresebb évnek bizonyult.
– Mivel tudja alátámasztani az állítását?
– Nagyon egyszerű, hiszen a tagságunk létszáma 4000 fölé emelkedett, mindnyájukat zökkenőmentesen beépítettük a szervezetünkbe, amely a Fórum tagjaként európai értékrendre emelkedett. Azt nem csak itthon, hanem nemzetközi viszonylatban, legkevesebb 8 országban számon tartják, elismerik a munkánkat. Ennek tudatában, az elmúlt évben 5 komoly gazdafórumot, szimpóziumot szerveztünk, amelyeket nemcsak itthon, hanem az anyaországban is elismertek.
– Felsorolná a rendezvényeiket?
– Az első nemzetközi szimpóziumot az Arad Megyei Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében szerveztük, rangos hazai és anyaországi tisztségviselőkkel, egyetemi tanárokkal, illetve résztvevőkkel. A fórum sikerében nagy szerepe volt Kranowszky Nagy Andreának, aki még számos programunk megszervezésében vállalt oroszlánrészt, és akit az év végén megnyílt Nemzeti Kereskedőház Aradi Képviseleti Irodájának a vezetőjévé neveztek ki. Ugyancsak tavaly két fűszerpaprika fórumot is szerveztünk, amelyeknek a sikere nagyban múlott Csipkár Imre megyei fűszerpaprika termesztés-szervezőn és családján, amelynek tagjai sokat tettek a hungarikummá vált fűszernövény minőségi termesztésének a megyebeli bővítéséért. Csipkár Imre olyan termesztőket tudott toborozni, tanácsokkal ellátni, akik minőségi fűszerpaprikát tudtak előállítani nemcsak Fazekasvarsándon, hanem Majláthfalván, Kisiratoson, Zimándújfalun, Ágyán és Nagylakon is.
– Térjünk vissza a tavalyi rendezvényekhez.
– Májusban Majláthfalván nemzetközi paprikafórumot szerveztünk, nyáron Kisiratoson volt gazdafórum. Szeptemberben újra megszerveztük a Magyar–magyar Gazdatalálkozót a kiállítási csarnokban, illetve decemberben újabb fűszerpaprika-fórumot szerveztünk az aradi Jelen Házban, kiváló feltételek között. A rendezvényeinket olyan közismert politikusok, szakemberek látogatták meg, mint dr. Torma Márta, a Magyar Földművelésügyi Minisztérium Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatok Főosztályának az osztályvezetője, dr Somogyi Norbert, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ általános főigazgató helyettese, Kispál Ferenc, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Csongrád megyei elnöke, dr. Horváth József, a Szegedi Tudományegyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági és Kertészeti Karának a dékánja, dr. Somogyi György, a Szegedi Paprika Kutató Intézet szakembere stb. A hazai szakemberek közül Simona Alice Man, a román Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, Sebestyén Csaba RMGE-országos elnök, dr. Csősz János, a Bánsági Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, egyetemi tanár, Faragó Péter RMDSZ-megyei elnök, Bognár Levente aradi alpolgármester tisztelték meg a rendezvényeinket.
Sikeres létszámnövekedés
– Minek köszönhető az AMMGE-taglétszám nagy mértékű gyarapodása?
– Egyrészt a törvénymódosításnak, miszerint a terményeiket a szabad piacon értékesítő őstermelőknek, gazdálkodóknak, hivatalosan bejegyzett szakmai szervezet által kibocsátott hitelesítésre van szükségük. Főként azonban annak köszönhető, hogy az AMMGE alapszabályzata szerint, a mi gazdaszervezetünk minden tekintetben megfelel a törvényes előírásoknak. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium ellenőrzésének is megfeleltünk, ezért a tagjainknak szakmai, termelői hitelesítést állíthatunk ki, méghozzá jutányos feltételek között. Vagyis, aki egy évre befizeti a havonkénti 2 lej tagsági díjat, jogosultságot nyer a hitelesítő okiratra is. Más szakmai szervezetektől eltérően, mi nem a gazdasági érdekek diktálta borsos tagsági díjakból működtetjük az érdekképviseleti szervezetünket, hanem a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának a tagjaiként, attól jelentős anyagi támogatást kaptunk a gazdatevékenység hatékonyabbá tételére, a gazdafórumok megszervezésére. Ezzel párhuzamosan, a jelzett Egyeztető Fórum bevonta az Egyesületünket a határon átnyúló pályázatoknak a zömébe, de a 8 országban működő tagszervezetek közötti kapcsolatokat is szorosabbra fogta. Ennek jóvoltából, negyedévenként találkoznak a 8 ország magyar gazdaszervezeteinek a képviselői. Legközelebb február 5-én magam és ifj. Zágoni-Szabó András, az Ifjú Gazdák elnöke részt veszünk a budapesti Országházban szervezendő gazdafórumon, ahova azért hívnak, mert számítanak ránk.
– Talán szűkítsük le a kört: egy-egy településen hogyan sikerült a taglétszámot növelni?
– Erre legegyszerűbb a majláthfalvi példa, ahol van egy jól működő mezőgazdasági társulás, amely nemcsak megműveli mindazoknak a földjét, akik erre képtelenek lennének, hanem gazdaköri tagokként is befizeti utánuk a tagsági díjat. Ugyanakkor a helybeli nagygazdák részéről is messzemenő együttműködési készség nyilvánul meg a gazdaszervezet irányában. Az ő példájukat nagyon jól követik az onnan elszármazott, de Németszentpéteren gazdálkodó vállalkozók is. Rajtuk kívül vannak a kertészkedők, akiken segíteni tudunk a hitelesítő bizonylatunkkal. Ha mindet összeadjuk, közösen, mintegy 5 ezer hektár földet művelnek meg, tehát komoly gazdasági potenciált képeznek. Ugyanakkor a Szatymazi Gazdakörtől és elnökétől, dr. Somogyi Györgytől is sok hasznos tanácsot kaptunk, de a Zimándközi Gazdakörre is mindig számíthattunk, nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a programjainkba. Éppen ezért, ezúton is elnézést kérek tőlük, amiért a láttamozott tagsági könyveik út közben, önhibánkon kívül elkallódtak. Új tagsági könyveket állítunk ki nekik. A hozzájuk hasonló gazdasági központokban már komoly távlatokban lehet tervezni, nagy befogadóképességű gabonasilókat is lehetne egy-egy ilyen kistérségbe építeni.
– Ezzel eljutottunk az idei tervekhez?
– Igen, hiszen erre az évre már elkezdtük a jelzett szakmai tanúsítványoknak a kibocsátását, februárban részt veszünk az Országházban szerevezendő Kárpát-medencei, nemzetközi gazdafórumon. Ott bizonyára megvitatjuk mindazokat az idei pályázati lehetőségeket is, amelyeken magunk is részt kívánunk venni. Nem csak az Egyeztető Fórum, hanem a hazai RMGE tagjaként is, amelynek az elnöke, Sebestyén Csaba az államelnöki mezőgazdasági tanácsadótestületnek is a tagja. Mi, a gazdaszervezetek ezután nagyobb beleszólást kívánunk elérni a saját sorsunk alakításába a hazai, az anyaországi, illetve a Kárpát-medencei 8 országban működő gazdaszervezetekkel megkötött, közel 100 együttműködési szerződés jóvoltából.
– Milyen gazdafórumokat terveznek idén?
– Erről inkább azután nyilatkoznék, miután visszatérek a jelzett, február 5-i, budapesti találkozóról, ahol egyeztetjük a Kárpát-medencei Egyeztető Fórumhoz kapcsolódó rendezvényeinket. Az eddig meghonosodott fűszerpaprika, illetve gazdafórumokat, a Magyar–magyar Gazdatalálkozót idén is meg kívánjuk szervezni. Tudtommal a budapesti tanácskozás egyik témája, a kendertermesztés újbóli felvirágoztatása lesz, ami új távlatokat nyithat a mezőgazdasági termesztés szerkezetében.
– A terveikhez milyen támogatásokban reménykedhetnek?
– Abban bízunk, hogy az eddigi támogatásformák folytatódnak, de tudtommal a kistérségekben tervezett gabonatárolók építése az eddigieknél sokkal nagyobb hangsúlyt kaphat. A sikerhez azonban köszönettel, továbbra is számítunk az RMDSZ megyei szervezetének, a sajtónak a támogatására, de az önszerveződés is szükséges. Tekintve, hogy legkevesebb 5 taggal létre lehet hozni gazdakört, e lehetőséget a szórványtelepüléseknek is ajánljuk, hiszen csak ott tudunk segíteni, ahol gazdaköreink működnek.
– További sok sikert kívánok, köszönöm a beszélgetést!
– Én köszönöm a lehetőséget!
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Megalakult az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége
A bíróságon januárban bejegyzett Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége megalakulásáról számoltak be tegnap a szövetség vezetői Kolozsváron. Jakab Ernő elnök elmondta: a szövetséget 16 erdélyi magyar gazdaegyesület hozta létre, és a mai ülésen további öt egyesület csatlakozási kérelméről döntenek.
A szövetség az erdélyi magyar gazdatársadalom érdekképviseletében vállal szerepet, és emellett a falugazdász-hálózat erdélyi meghonosítását, az erdélyi magyar gazdák kataszterének összeállítását tűzte ki céljául. A szövetség ugyanakkor kéri felvételét a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumába, ahol jelenleg a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) képviseli az erdélyi magyar gazdatársadalmat. Csomortányi István, a szövetség partiumi alelnöke úgy vélekedett, hogy bőven van tennivaló ezen a területen. A szakmai tanácsadás, a képzések és a tanulmányutak szervezését is a kitűzött célok között említette. Tiboldi László, a szövetség székelyföldi alelnöke elmondta, a magyarországiak mellett a romániai szakmai szervezetekkel is együtt szeretnének működni, és a „Budapest–Bukarest–Brüsszel háromszögből” próbálnak forrásokat szerezni működésükhöz.
Az MTI kérdésére Csomortányi István felidézte, korábban az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületét próbálták ernyőszervezetté alakítani, ezt a kísérletet azonban sikerrel támadta meg a bíróságon az 1990 óta működő RMGE. Ezért választották most a szövetségi formát a gazdaszervezetek együttműködésére. Az alelnök úgy vélte, jut mindenkinek munka az erdélyi magyar gazdák segítése terén. MTI. Erdély.ma

Erdélyi magyar gazdaszövetség alakult
Idén január 8-án hozott bírósági döntéssel bejegyezték az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét. Elnöke Jakab Ernő, alelnökei pedig Csomortán István (Érmellék és Partium), Hubka Félix (Közép-Erdély), Csomós Attila (Maros megye) és Tiboldi László (Székelyföld). A vezetőség tegnap Kolozsváron ismertette terveit.
Jakab Ernő szerint a közös cél a szülőföldön való boldogulás a mezőgazdaság minden ágazatának művelésével, fejlesztésével. Prioritásaik között olyan tervek szerepelnek, mint: szakmai kapcsolattartás más egyesületekkel határon innen és túl, pályázatíró iroda beindítása, szakágazatok magas fokú fejlesztése stb. Jelenleg 21 kistérségű tagegyesületük van, ezek számát is szeretnék növelni. Mint elhangzott, nem a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének vetélytársai, aminek bizonyítéka az is, hogy egyik alapító tagjuk éppen a Maros megyei RMGE.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Helyi termékek vására a Petry üzlet udvarán
Hagyományt teremtenének
Tegnap 8 és 19 óra között a Petry-látványműhely és múzeum udvarán szervezték meg az első Local Farmers' Market (helyifarmerek vására) rendezvényt, azzal a céllal, hogy felkarolják a helyi termelőket, és a vásárlók számára is lehetőséget teremtsenek a termékek megismerésére.
Bálint Erika, a Petry cég menedzserasszisztense elmondta, olyan gazdákat kerestek meg, akik minőségi terméket állítanak elő, és az európai uniós követelményeknek megfelelően forgalmazzák. Felkérték a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezetét, hogy javasoljanak jeles őstermelőket. A vásáron jelen volt a kelementelki borászat, egy marosszentgyörgyi pékség (krumplis kenyérrel), egy koronkai szörpkészítő, egy homoródalmási sajtkészítő, egy székelydályai bivalytej- feldolgozó, az Orbán pálinkafőzde Kibédről, egy marosszentgyörgyi méhész, illetve egy marosvásárhelyi feketeribizli-termesztő és szörpkészítő. És természetesen a házigazda Petry cég is, amely olyan, a látványműhelyben készült ínyencségekkel rukkolt ki, mint a rumos vagy szilvalekváros kolbász stb. A helyszínen majdnem minden terméket meg lehetett kóstolni, emellett az udvarba betérő vendégeket forralt borral, teával, tepertős kenyérrel kínálták. A kiállítók közül többen elmondták, örülnek a lehetőségnek, hiszen a hagyományos helyi eljárások alapján készített termékekkel némiképp ellensúlyozhatják a nagyáruházak dömpingjét. Igaz, termelői kapacitásuk miatt még nem törhetnek be a mallok forgalmába, de már mindenki kialakította a saját vevőkörét, ami garantálja a fejlődéshez szükséges jövedelmet. Termékeik erőssége az egyedi elkészítésmód és az ízvilág, amit a nagyipari előállítással nem lehet megőrizni – mondták.
A szervező kifejtette, a helyi termelők vásárát évszakonként szeretnék megrendezni, figyelembe véve az adott időszakhoz kötődő termékajánlatot is, így legközelebb májusban lesz tavaszi vásár, amelyre már most várják a jelentkezőket, az ajánlatokat a Petry-látványműhelybe.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

Szerveződő gazdák
Kárpát-medencei összefogást szorgalmaznak
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete nemcsak megyénkben, hanem a hajdani Marosszékhez tartozó településeken, gazdakörökben is azon fáradozik, hogy összefogja a gazdálkodókat, s segítse őket abban, hogy az 1989 utániradikális mezőgazdasági átalakulás útvesztőiben fenn tudjanak maradni, élet- és versenyképes vállalkozásokat indítsanak be, amelyek jövőt biztosíthatnak az itthon maradáshoz. Az RMGE Maros tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Az idén sikerült megalakítani az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét, ami új lendületet adhat a gazdaegyesületeknek. Az elmúlt év eredményeiről és az idei tervekről Csomoss Attila mérnökkel, az RMGE Maros elnökével beszélgettünk.
– Milyen évet zárt az RMGE Maros?
– A 2015-ös év nehezen indult. Az első hónapokban a költségvetésünk aggodalomra adott okot. Kevés tagsági díjat tudtunk begyűjteni a gazdáktól, így még a működési költségeket sem tudtuk lefedni. Ez egyre jobban megerősítette az egyesület azon szándékát, hogy az érdekvédelmi tevékenység biztosításához szükség lenne olyan gazdasági szolgáltatást is végezni, amiből jövedelem származik. Szerencsénkre a tavaly is sikerült – immár hagyományosan – mind a romániai, mind a magyarországi pályázati lehetőségeket kihasználni, így az év közepére valahogy kiegyenlítettük a költségvetési mérlegünket, de ezek a pályázatok bizonytalanok, nem minden esetben számíthatunk rájuk. Mindezek ellenére már március végén meg tudtuk szervezni az egyesület megalakulásának 25. évfordulós ünnepségét is, amely tisztújító közgyűlés is volt. Ezen több mint 150 gazda vett részt tagszervezeteink képviseletében, és nagy számban eljöttek azok a határon belüli és túli vendégek is, akikkel immár negyedszázada rendszeres kapcsolatunk van.
– Milyen jövedelemkiegészítő gazdasági tevékenységre gondoltak?
– Egyesületünk több éve szervez tanfolyamokat, ugyanakkor az új vezetőség egyetértett azzal, hogy a bérbe vett 41 hektár kaszálót úgy kezeljük, hogy ezért megkapjuk az APIA-n keresztül mind a földalapú, mind az ökogazdálkodásért járó támogatást. Ezekkel egészítenénk ki a jövedelmünket.
– Milyen jelentősebb rendezvényen vett részt tavaly az RMGE Maros?
– Mint ismeretes, rendszeres kapcsolataink vannak az anyaországi gazdaszervezetekkel, ugyanakkor a mezőgazdasági minisztériummal is. A szaktárca szándéka, hogy összefogja a Kárpát-medencei gazdákat, ezért is a szeptember végén Budapesten megszervezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK) külön csarnokot biztosítottak a Kárpát-medencei gazdaszervezeteknek. Ezek között 20 négyzetméteren, 20 őstermelővel és kézművessel jelen volt az RMGE Maros is. Kiállítottunk zöldségeket, bort, pálinkát. Majdnem egymillióan látogatták meg a standunkat, a tárcavezető az öt nap alatt háromszor fordult meg nálunk, és igen nagyra értékelte termékeinket. Ezenkívül mi is azon igyekszünk, hogy ne csak a magyarországi, hanem a Kárpát-medence más magyar gazdaegyesületeivel is vegyük fel és alakítsunk ki működőképes kapcsolatot. Küldötteink jártak különböző szaktanácskozásokon, találkozókon, kerekasztal-beszélgetéseken, voltak a Vajdaságban, Szlovéniában, Horvátországban, sőt ez utóbbiak eljöttek hozzánk a Haller-kastélyban rendezett pálinkalovagrend megalakulási ünnepségére. A magyar mezőgazdasági minisztérium Kárpát-medencei magyar gazdatalálkozót szervezett december 4-én és 5- én Gödöllőn, amelyen egyesületünk küldöttsége is jelen volt. Ezenkívül a 15. alkalommal látogattunk el Szatymazra. Tavaly sikerült megoldani, hogy egy nagyobb számú csoport látogasson el a hódmezővásárhelyi állat- és termékkiállításra, és a szegedi gabonatermesztő kísérleti állomáson is jártak tagjaink.
– Van-e visszajelzés a külföldre látogató tagoktól arról, hogy felhasználják az ottani tapasztalatokat, látottakat a saját gazdaságaikban?
– Van, s hogy csak az utóbbi helyszínt említsem, a gabonatermesztő kísérleti állomástól kaptunk egy bizonyos mennyiségű búza vetőmagot, amelyet átadtunk a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának, ahol először egy kísérleti, majd nagytermelésben háromhektáros parcellán is elvetették. Hat kukoricaféléből álló, sokkal kisebb mennyiségű vetőmagot átadtunk a marosszentgyörgyi kísérleti állomáson dolgozó, hozzánk tartozó mérnöknőnek, aki a magok kikelésétől a begyűjtésig követte a fajták meghonosításának lehetőségét, technológiáját. Más példa: Fazakas Miklós karácsonfalvi gazda Magyarországról hozott paradicsompalántákat, ott leste el a termesztési technológiát, amelyet a majdnem egyhektáros fóliasátrában alkalmaz, és így télen is folyamatosan árut tud juttatni a piacra.
– Tudomásunk szerint a magyarországi mezőgazdasági minisztérium korábban lehetőséget biztosított arra, hogy az ebben a szakmában tanuló erdélyi magyar diákok betekintést nyerjenek az intézmény működésébe, és ezáltal kapcsolatot teremtsenek mind a civil szférában, mind az állami mezőgazdasági intézményeknél dolgozó szakemberekkel. Megvan-e még ez a lehetőség?
– Tavaly vettünk részt a magyarországi mezőgazdasági minisztérium oktatási csereprogramjában, ennek a szervezését átadtuk a Sapientia EMTE-nek. Ez azt jelenti, hogy a szaktárca 10 hónapon át 40-40 ezer forintos tanulmányi ösztöndíjat biztosít három hallgatónak. Az erre jogosultakat az egyetem ajánlja, az RMGE Maros kézbesíti az ösztöndíjat azzal a feltétellel, hogy a diák egyetemi tanulmányait követően – vagy akár közben is – gazdálkodik és bekapcsolódik a gazdaszervezet életébe. Ez nagyon jól működik. Tavaly a három ösztöndíjas hallgató közül kettő segített abban, hogy Mikházán a Csűrszínházban megszervezzük a gazdanapot és abban is, hogy az OMÉK-on megfelelő kínálattal tudjunk szerepelni. Ha már a minisztériumi támogatásnál tartunk, akkor meg kell említenem, hogy tavaly a miniszter saját költségvetéséből 400.000 forint célirányos támogatást kaptunk, amelyet kipótoltunk, és sikerült lecserélni 33 éves VW gépkocsinkat egy fiatalabbal (ugyanis a gépkocsi a tevékenységünkhöz nélkülözhetetlen).
– Úgy tudom, hogy nemcsak a magyarországi szaktárcával, hanem a romániai minisztériummal, szakhatóságokkal is jók a kapcsolataik.
– Az RMGE Maros tagja a romániai mezőgazdasági termelők szövetségei, egyesületei által alkotott ligának, a LAPAR-nak. Ez a szervezet rendszeresen tájékoztat, amikor valamilyen mezőgazdasággal kapcsolatos jogszabálytervezet születik, akár a parlamentben, akár a minisztériumban dolgoznak valamilyen rendeleten. Mindegyre megkapjuk a tervezeteket, amelyeket tanulmányozunk és visszaküldhetjük a módosító kiegészítő javaslatainkat, amelyeket nem egy esetben figyelembe vesznek. Ez a rendszer jól működik.
– Milyen konkrét segítséget nyújtanak még a tagoknak?
– A mezőgazdasági terménypiacot szabályzó 145/2014-es törvény alapján 27 községben felvállaltuk, hogy segítünk a termelői könyvecskék kiváltásában, láttamozásában. Csak Nyárádkarácsonban több mint 200 gazda kérését bíráltuk felül és láttamoztuk a könyvecskéiket. Segítünk abban is, hogy felbecsüljük a termést, és minél pontosabban határozzuk meg azt a felesleget, amelyet piacon lehet majd értékesíteni. Megjegyzem, nem csak tagjainknak, hanem bármely gazdának segítünk ebben a munkában.
– Beszéljünk a 2016-os tervekről.
– Azzal kezdeném, hogy január 8-án kibocsátott törvényszéki végzés alapján kolozsvári székhellyel megalakult az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége, amelyet 16 erdélyi, kistérségi gazdaegyesület hozott létre. A megalakulást követően, a január 19-i közgyűlésen az EMGESZ vezetői további öt egyesület csatlakozási kérelmét fogadták el, így a szövetség 21 tagúra bővül. Az EMGESZ elnöke Jakab Ernő lett, Csomortányi István a Partiumért, Hupka Félix Közép-Erdélyért, Tiboldi László Hargita és Kovászna megyéért, magam Maros megyéért felelős alelnöki beosztást vállaltunk. A szövetség fő célja, hogy a kistérségekben eredményesen működő gazdaegyesületeket egy szervezetbe tömörítse, s így átfogó érdekérvényesítő munkát végezhessenek. Szeretnénk tovább bővíteni a már említett magyarországi kapcsolatokat, akár a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumában is. Nagyon fontos, hogy az elkövetkezendő időszakban tájékoztassuk tagságunkat a pályázati lehetőségekről, napirenden adjunk át szakmai információkat, továbbképzési lehetőségeket biztosítsunk. Tárgyaltunk arról is, hogy termelési és értékesítési szövetkezetek alapítását szorgalmazzuk. Arról is beszéltünk, hogy a hajdani Hangya szövetkezet mintájára alacsony kamatú hitelszövetkezetet hozunk létre, amellyel a gazdákat segítenénk abban, hogy például a pályázatokhoz szükséges önrészt fedezhessék.
– Az RMGE-nek van egy országos szervezete. Miért volt szükség az EMGESZ megalakítására?
– Azért, mert az RMGE országos szervezete nem úgy működik, ahogy kellene. Több gazdaszervezet korábban javasolta, hogy minden egyes megyében legyen egy jogi személyiséggel rendelkező magyar gazdaegyesület, és az így megalakult, létező megyei szervezetek hozzák létre az országos szövetséget. Az RMGE országos vezetősége ezt nem akarta, vagy nem értette meg ennek az elvét. A kolozsvári egyesület kinevezte magát országos szervezetnek, és elvárták, hogy mindenki csatlakozzon hozzájuk. Nem alulról kezdeményezett, demokratikusan megszervezett ernyőszervezetet képzeltek el. Az EMGESZ viszont pont ilyen elveken alapszik.
– Említette, hogy az EMGESZ egyik célkitűzése a mezőgazdasági terménybegyűjtő és értékesítő központok, szövetkezetek létrejöttének a támogatása. Ez valóban több Maros megyei kistérségben is felmerült, de a gazdák közül sokakat az 1989 előtti mezőgazdasági termelőszövetkezetekre emlékezteti, s ezért idegenkednek az ilyen jellegű társulásoktól. Így hát bár a szándék létezik, valós akarat még nincs az említett központok létrehozására. Miként próbálja meggyőzni az RMGE Maros tagságát arról, hogy ez a jövő?
– Március 30-ig a gazdakörökben megtartjuk a tavalyi tevékenységet értékelő beszámolót, és felvázoljuk az idei terveket, ugyanakkor újra szeretnénk indítani azokat a szakköröket, amelyek különböző okok miatt beszüntették a tevékenységüket. Ezeken a találkozókon mondjuk majd el, hogy szükség van a szövetkezetek megalakítására, amelyeket nem a régi, hanem az új gazdasági követelményeknek megfelelően, más alapokon működtetünk. Az OMÉK-on való részvételünk igazolta, hogy vannak olyan helyi termelőink, akik kiváló, piacképes terméket állítanak elő. Gödöllőn, a decemberi találkozón arról is beszéltünk, hogy valószínűleg lehetőség nyílik arra, hogy a Kárpát-medencei termelők termékeit rendszeresen egy bizonyos budapesti áruházba szállítsuk. A magyarországi mezőgazdasági minisztérium szorgalmazná, hogy a nagyobb Kárpát-medencei állattenyésztő és húsfeldolgozó vállalatok alakítsanak ki egy közös termékpiacot. Most már bátran beszélhetünk arról is, hogy vannak olyan mezőgazdasági termékeink, amelyeket saját védjeggyel ellátva exportálhatunk. De ehhez megfelelő minőségű kínálatot kell biztosítanunk, amit nem lehet külön-külön, csak összefogással, közös begyűjtő- értékesítő központok közvetítésével elérni. Ez a jövő. Nem állunk messze tőle, csak lépnünk kell, mert van esély arra, hogy mindezt működőképessé tegyük. Ezen fogunk dolgozni az idén, nemcsak az RMGE Maroshoz tartozó, hanem az EMGESZ-be lépő szervezetekkel közösen is.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

Legyőznék a szövetkezésfóbiát
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Maros megyei vezetői végigjárják azokat a falvakat, ahol gazdakörök működnek, hogy részt vegyenek a beszámoló közgyűléseken.
Amint Csomós Attila elnök beszámolt róla, fontos momentuma ez a szervezeti életnek, hiszen így kapják meg a visszajelzéseket arról, hogy mennyire volt eredményes a mezőgazdasági év, hogyan valósultak meg az elképzelések, hogyan alakult a bevételek-kiadások mérlege, hol kell erősíteni a gazdakörökben a felvilágosító tevékenységet.
Csomós szerint azt szeretnék, ha ezeken a találkozókon egyre többet beszélgethetnének a szövetkezés előnyeiről, ha sikerülne teljesen legyőzni azt a szövetkezetfóbiát, amely a kommunista időszakból maradt az emberek tudatában. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak a szakembereknek, hogy újból elsorolják a tagságnak azokat a támogatási lehetőségeket, amelyet a soron következő gazdasági év folyamán igényelhetők.
„Különösen ebben az évben fontos ez, mivel véget ért a 2015-ös átmeneti év, idénre már több minden változik ezen a téren, s ezeket a változásokat a gazdáknak is meg kell ismerniük” – magyarázta Csomós Attila. Az egyesület rendezi meg idén is a mikházi gazdanapokat. Azt szeretnék, hogy a nemrégiben megalakult Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége (EMGESZ) testvéralakulatai is részt vegyenek a rendezvényen, s erősödjön a nemzetközi részvétel a Kárpát-medence térségéből érkező vendégekkel, legalább 3-4 magyarországi együttessel is. 
Bakó Zoltán. Krónika (Kolozsvár)

RMGE-közlemény
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete egyeztetést kezdeményez az erdélyi magyar politikai pártokkal és szervezetekkel annak érdekében, hogy a 2016 évi választásokat követően a gazdák megfelelő képviselettel rendelkezzenek a helyi és megyei önkormányzatokban, hogy a helyi közösségeket érintő döntések előkészítésébe és meghozatalába bevonják a gazdaszervezetek képviselőit.
Az RMGE érdekvédelmi programja szerint: „Azzal a politikai  párttal, vagy politizáló szervezettel tudunk együttműködni, amely felvállalja a gazdák programját, és garanciát mutat be arra vonatkozóan, hogy mindent megtesz a sikeres kivitelezés érdekében ….”
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete felkéri az RMDSZ-t, az MPP-t és az EMNP-t, valamint ezek helyi és megyei szervezeteit, hogy ott, ahol a gazdák részéről - az önkormányzati választások előkészítése érdekében megkeresés érkezik, vizsgálják meg az együttműködés esélyeit, tárgyaljanak a gazdák bevonásának lehetőségéről a helyi közigazgatás intézményeibe. Nyugati Jelen (Arad)

RMDSZ–RMGE- találkozó
Pénteken, március 4-én a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Kelemen Hunor kolozsvári irodájában fogadta a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete elnökségének küldöttségét.
A megbeszélésre azt követően került sor, hogy az RMGE néhány napja egyeztetést kezdeményezett az erdélyi magyar politikai pártokkal és szervezetekkel annak érdekében, hogy a 2016. évi választásokat követően a gazdák megfelelő képviselettel rendelkezzenek a helyi és megyei önkormányzatokban, hogy a helyi közösségeket érintő döntések előkészítésébe és meghozatalába bevonják a gazdaszervezetek képviselőit.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete felkérésére először az RMDSZ szövetségi elnöke, Kelemen Hunor részéről érkezett pozitív visszajelzés.
Miután röviden elemezték az erdélyi mezőgazdaság és vidék helyzetét, a közös agrárpolitika hazai alkalmazásának következményeit, a gazdaszervezetek hozzájárulásának lehetőségeit a vidéki közösségeink boldogulásához, az utóbbi évek legnehezebb időszakát élő termelők helyzetének javításához, az erdélyi magyar érdek érvényesítéséhez, megállapodtak, hogy rövid időn belül egyeztetik az agráriumra és a falura vonatkozó programjaikat, a konzultációt kiterjesztik az RMDSZ és az RMGE megyei/területi szervezeteire is.
Ezek után újból találkoznak a további együttműködési lehetőségek megtárgyalására.
RMGE. Népújság (Marosvásárhely)

Anyaországi feltételeket teremtenének az erdélyi gazdáknak
A Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNK) helyi és magyarországi képviselői mutatkoztak be csütörtökön azon a marosvásárhelyi konferencián, melyet Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Maros megyei szervezete rendezett.
Csík László, az MNK akvizíciós tanácsadója ismertette, a kereskedőházat a magyar állam, valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hozta létre Magyarország külkereskedelmi stratégiájának megvalósítójaként. Feladata, hogy új piacokat és új üzleti lehetőségeket keressen a magyar termékek és szolgáltatások számára. Felkutatja és tömöríti azokat a vállalkozásokat, amelyek a nemzetközi piacokon is versenyképesek lehetnek, továbbá felméri a piaci igényeket, megszervezi a szakmai kiállításokon való részvételt, feltárja az exportlehetőségeket stb.
Az MNK jelen van Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában, Latin-Amerikában, Oroszországban, illetve Európa balkáni és közép térségeiben. Arra a kérdésre, hogy az erdélyi gazdatársadalmat tudja-e sajátos tevékenységével támogatni az MNK, Csík László és a marosvásárhelyi regionális képviselet irodavezetője, Lázár Balázs elmondták, hogy idén március 1-jétől az MNK közhasznú társaságként működik, s jelenleg keresik a lehetőségeket, hogy a tevékenységbe bevonják a határon túli élelmiszer-feldolgozókat, termelőket is. Egyelőre még a lehetőségek keresése folyik, a cél az, hogy az erdélyi gazdák úgy működjenek, mintha az anyaországban tevékenykednének. A tervek szerint olyan pályázati kiírások is lesznek, melyeket a magyar állam költségvetéséből finanszíroznak.
Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke szintén bemutatta a szervezetet, utalva arra, hogy a 32 hozzájuk tartozó gazdakör ezernél jóval több tagja nagy reményekkel tekint az MNK-val való együttműködés elé.
A hallgatóság köréből is felszólaltak, kérdéseket intéztek az előadókhoz. Nemes József, a hármasfalui gazdakör elnöke saját példájával illusztrálta az itt adódó nehézségeket. Ő több mint 50 hektáron gazdálkodik, és többek közt kölest, szóját, repcét termeszt, jó terméseredménnyel, viszont nehezen tudja értékesíteni. Emellett nehézséget jelent az erdélyi gazdatársadalom számára, hogy hiányzik a magyar nyelvű szakmai oktatás. Ezt csak tetézi a vadak által okozott kártétel, amit gyakorlatilag senki nem térít meg.
Bakó Zoltán. Székelyhon.ro

Van remény az együttműködésre
Bemutatkoztak a marosvásárhelyieknek is a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNK) helyi és magyarországi képviselői a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros (RMGE-Maros) székházában csütörtökön megtartott konferencián, amelyen az RMGE-Maros elnöke, valamint a Marosvásárhelyért Egyesület elnöke is az együttműködési lehetőségekről beszélt.
Csík László, az MNK akvizíciós tanácsadója emlékeztetett, a MNK Zrt.-t a magyar állam és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hozta létre a magyar állam külkereskedelmi stratégiájának megvalósítójaként.
Arra a kérdésre, hogy az MNK az erdélyi gazdatársadalmat tudja-e sajátos tevékenységével támogatni, Csík László és a marosvásárhelyi regionális képviselet irodavezetője, Lázár Balázs elmondta, keresik a lehetőségeket, hogy a tevékenységbe bevonják a határon túli élelmiszerfeldolgozókat, termelőket. A cél az, hogy az erdélyi gazdák úgy működjenek, mintha az anyaországban tevékenykednének. Beszéltek arról a körútról is, amelyet jelenleg terveznek a Kárpát-medencében a lehetséges partnerek tájékoztatására, és megígérték, hogy pályázati kiírások is lesznek, amelyeket a magyar állami költségvetési keretből finanszíroznak.
Az eseményen Csomós Attila, az RMGE-Maros elnöke mutatta be a szervezetet, utalva arra, hogy a harminckét ide tartozó gazdakör ezernél több tagja nagy reményekkel tekint az MNK-val való együttműködés elé. Hasonlóan vélekedett Portik Vilmos, a Marosvásárhelyért Egyesület elnöke, a Vásárhelyi Forgatag főszervezője, aki elmondta: a fesztivál négy éve alatt 130 ezernél több résztvevő fordult meg a rendezvényeken, s azok lehetőséget nyújtottak és nyújtanak a továbbiakban, hogy a feldolgozók, élelmiszertermelők is bemutatkozhassanak a nagyközönség előtt. Egyfajta értéktárat kívánnak létrehozni a megyeközpont és vonzáskörzete területén a termelők, gazdálkodók bevonásával.
Bakó Zoltán. Krónika (Kolozsvár)

Segítik a gazdákat: fórumokat tartanak Hargita megyében
Tájékoztató fórumokat szervez a gazdáknak a támogatási, illetve pályázási lehetőségekről a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE), az RMDSZ és a Hargita Megyei Mezőgazdasági  Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA).
„A Székelyföldön nem volt könnyű a gazdaembereknek sosem. A megtermelt javak gyakran alig, vagy nem is fedik azt az erőfeszítést (anyagiakban vagy munkában), amit meg kell tenni a megélhetésért” – magyarázta Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor csütörtökön, miért fontos segíteni a gazdáknak az európai uniós vagy egyéb támogatások megszerzésében. Véleménye szerint így olyan értéket tudnak adni a világnak, amely máshol „már csak brosúrákban létezik” a vegyipar miatt. „Az itteni termékek minőségét kell értékelnie a fogyasztónak. Sajnos még a világ ezt nem értékeli” – fogalmazott.
„Nemcsak gazdasági jellegűek lesznek a tájékoztatások, hiszen a gazdák nemcsak mezőgazdasági terméket állítanak elő, hanem rengeteg közjót is: a tájat, a környezetet és a hagyományaik őrzését” – hangsúlyozta eközben Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke. Szerinte nem a gazdák dolga, hogy figyeljék az európai uniós pályázatokat, vagy hosszú nyomtatványokat töltsenek ki, nekik a termeléssel kell foglalkozniuk. Éppen ezért próbálják tanácsokkal segíteni őket a megrendezendő fórumokon.
Elmondta, a szaktárcák nem rendelkeznek elég szakemberrel, illetve megfelelő infrastruktúrával ahhoz, hogy ezt a feladatot el tudják látni. „Olyan szempontból jó csapat az RMDSZ, az RMGE és az APIA, hogy nemcsak a gazdáknak a szakmai érdekvédelme valósul meg, hanem a politikai képviselete is” – fejtette ki Sebestyén. Hozzátette, a politikumnak is kell látnia a gazdák helyzetét, a támogatási rendszert, hogy annak hibáit kijavíthassák.
„Olyan is van, hogy befektetések terén a gazda hozzájuthat kilencvenszázalékos támogatáshoz, csak van egy csomó szabály, amit be kell tartania. Erre meg kell őket tanítani, illetve fel kell hívni a figyelmet a lehetőségekre, és el kell mondani, hogy milyen intézményeknél érdeklődhetnek, kik segíthetnek a pályázatok megírásában” – hangsúlyozta az RMGE elnöke, hozzátéve, hogy ebben nagyon fontos a polgármesteri hivatalok közreműködése is. Az első tájékoztatót az oklándi kultúrotthonban tartják péntek délelőtt tíz órakor, ugyanazon a napon délután egykor a szentábrahámi kultúrotthonban találkoznak a gazdákkal. Az oroszhegyi fórumot vasárnap délben tartják, szintén a kultúrotthonban.
Haschi András, a mezőgazdasági ügynökség Hargita megyei vezetője eközben azt emelte ki, hogy a gazdák nem az APIA-tól, hanem az államtól kapják a támogatásokat, intézményük csak az erre szolgáló eszköz szerepét tölti be.
Fülöp-Székely Botond. Krónika (Kolozsvár)

Az RMGE az RMDSZ-szel működik együtt
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete országos elnöksége és megyei szervezeteinek vezetői április 10-én, vasárnap ülést tartottak az Arad megyei Ópáloson.
Az országos elnökség egyebek mellett eldöntötte, hogy a következő esztendőtől, az ,,Erdélyi Szőlőhegyek Borversenyen” egy különdíjat ítélnek oda, ,,Csávossy György Emlékdíj" néven. A díjat az RMGE elnöksége, a bíráló bizottság javaslata alapján fogja átadni a legjobb fehérbor tulajdonosának.
A három erdélyi magyar politikai párttal és szervezettel való egyeztetést követően, az RMGE elnöksége arról is döntött, hogy a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete a továbbiakban az RMDSZ társult, szakmai szervezete kíván maradni és a közös érdek képviselete és érvényesítése szándékával, a szövetséggel óhajt együttműködni.
A gazdák és a vidék sajátos igényeinek megjelenítése, a termelőknek a közéletben való széleskörű részvételének biztosítása érdekében lebonyolítandó, RMDSZ–RMGE konzultációk és tárgyalások rendezésével az egyesület elnökét, Sebestyén Csabát bízták meg.
RMGE-közlemény
Nyugati Jelen (Arad)

Tizenkét új érték került be az Erdélyi Magyar Értéktárba
41 javasolt értékről döntött szerdai ülésén az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság (EMÉB). Ebből 12 került az Erdélyi Magyar Értéktárba, 24 pedig a megyei, területi vagy helyi értéktárakba – számolt be csütörtöki hírlevelében az RMDSZ.
E szerint az Erdélyi Magyar Értéktárt gazdagítja ezentúl a nagybányai művésztelep és festőiskola, a szatmárnémeti Pannónia (Dacia) szálló, a mikházi ferences templom és kolostor, a Nyárádmente népi építészete, Farkas Péter életműve, a medgyesi ferences templom és kolostor, a Vörös szakadék, a Néra völgye az Ördög tavával, az ákosi református templom, a szatmárnémeti püspöki palota és gyűjteménye, Szabédi László életműve, valamint a havadtői régi temető különleges síremlékeivel.
Rendkívül fontos odafigyelnünk kultúránk ápolására és átörökítésére, hiszen csakis addig a pillanatig vagyunk élő közösség, ameddig értékeinket megőrizzük és gyarapítjuk. Kultúránk, örökségünk egyben a magyarságunkat is jelenti, ápolásával pedig identitásunkat is védjük. Nem engedhetjük, hogy az identitástudatunk nyújtotta biztonságérzetünk megrendüljön. Ehhez is hozzájárul az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság munkája, amellyel az erdélyi magyar értékeket védjük” – jelentette ki az ülést követően Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke.
Az EMÉB tavaly novemberben alakult Kolozsváron az RMDSZ kezdeményezésére, működése első hónapjában pedig 84 értéket terjesztettek fel az Erdélyi Magyar Értéktárba, amelyből 25 erdélyi és 58 tájegységi jelentőségűt el is fogadott a Bizottság. A meghatározott érték-kategóriák területei az épített környezet, kulturális örökség, agrár- és élelmiszer-gazdaság, egészséges életmód, ipari és műszaki megoldások, sport, természeti környezet, turizmus és vendéglátás.
Az EMÉB tagjai olyan civil szervezetek képviselői, akik Erdély-szerte az említett szakterületen fejtik ki tevékenységüket. A Transylvania Trust Alapítványt Hegedüs Csilla, az Élő Erdély Egyesületet Boda Szabolcs elnök, az Erdélyi Kárpát-Egyesületet Kovács Lehel István elnök, a Székely Terméket Márton István, a Hargita megyei Vidékfejlesztési Egyesület vezetője, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét Muhi Sándor, az Erdélyi Magyar Néppártot Nagy József Barna, a Szent László Egyesület elnöke, a Kriza János Néprajzi Társaságot dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató akadémikus, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületét Sebestyén Csaba elnök, az Erdélyi Múzeum Egyesületet dr. Sipos Gábor elnök, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet dr. Szémán Péter elnök, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságot pedig Dukrét Géza képviselik.
maszol.ro

Közgyűlést és agrárgazdasági konferenciát rendeztek
Konferenciát és beszámoló közgyűlést tartott pénteken a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) udvarhelyszéki szervezete.
Az eseményen az ,,AgrárEurópa faluról falura" konferenciasorozat részeként tartottak ismertetőt a 2016. évi kifizetésekről, pályázati lehetőségekről, a támogatások és az agrárszabályzás rendszeréről, valamint a mezőgazdasági termelés adózási, állat-egészségügyi, környezetvédelmi és közegészségügyi szabályairól, ezek legújabb változásairól – tudtuk meg az RMGE elnökétől. Sebestyén Csaba elmondta, az elmúlt időszakban az RMDSZ-szel közösen szervezett vidéki gazdafórumok mellett mindenképp szükség volt erre a konferenciára, hiszen ide meghívhatták azon hatóságok képviselőit, amelyektől az egyes pályázatok függnek, amelyek kiadják a gazdáknak a különböző engedélyeket, illetve ellenőrző szerepet is betöltenek.
Sebestyén elmondta, hogy a 2007–2013-as vidékfejlesztési időszakban Hargita megye országos szinten jeleskedett a nyertes mezőgazdasági pályázatok, illetve a mezőgazdasági kifizetések terén. Ebből a szempontból azonban a 2015-ös esztendő hatalmas csődnek bizonyult, és a 2016-os év sem mutatkozik ígéretesebbnek – indokolta Sebestyén, hogy miért fontosak most a gazdákkal folytatott tanácskozások, a megoldások keresése.
„Nem magyarázat az alulteljesítésre, hogy a 2015-ös év az új vidékfejlesztési terv első, indító esztendeje volt. Minden megyének első év volt, máshol mégis nagy arányban nyertek a pályázatok. A tavalyra kiírt pénzek úgy fogytak el, hogy azokból Hargita megye majdnem semmit nem kapott” – mondta az eseményen jelen lévő Tánczos Barna. A szenátor azt javasolta a Vidéki Befektetéseket Finanszírozó Ügynökség Hargita megyei kirendeltsége vezetőjének, hogy időnként hívja össze a megye pályázatíróit, és beszéljék át a procedúrákat.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Tisztújítás a Maros megyei RMGE-nél is
Június 10-én a Marosvásárhely melletti Udvarfalván tartotta közgyűlését a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Maros megyei szervezete is.
"Maros megye a legsajnálatosabb példája annak, amikor nem a gazdák érdekében történő összefogás, a közösségi szándék a cél, hanem a széthúzás, az önös érdek előtérbe helyezése. Valamikor a Maros megyei az országos RMGE legerősebb szervezete volt, tagjai nemcsak egyesületünknek, de az erdélyi magyar termelőknek is a legjobbjai voltak, igazi szervezeti élet zajlott a megyében" – mondta Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete országos elnöke. "Azért is döntött úgy az országos elnökség, hogy a központi, kolozsvári székház után először a Maros megyei gazdák számára vásárol saját tulajdonú székhelyet. Sajnos csalafintasággal, álnok ravaszsággal nemcsak a székházat, de a nevünket és több évtizedes eredményeinket is olyan személyek használják, akik miatt az itteni gazdák elvesztették a bizalmukat az érdekvédelemben. A közel tíz éve húzódó pereskedés, a magyar gazda–magyar gazda elleni ármánykodás felemésztette az energiákat és elterelte a figyelmet az igazi, érdemi munkáról. A mai napon megválasztott elnökség nagy kihívása lesz visszaállítani a normális helyzetet, visszaszerezni a gazdák bizalmát, hogy az RMGE egy szervezetként, egy erőként képviselhesse a termelőket, megjeleníthesse az erdélyi magyar gazdák sajátos érdekeit Bukarestben és Brüsszelben" – fejtette ki az RMGE országos elnöke. Arra kérte a budapesti Mezőgazdasági Minisztérium jelen levő képviselőjét, dr. Torda Mártát, a Kárpát-medencei együttműködések osztályának vezetőjét, hogy ebben a munkában ilyen szellemben támogassák az erdélyi gazdákat a minisztérium és a határon túli gazdaszervezetek közti szakmai együttműködés keretében.
Miután a leköszönő elnökség nevében Máthé László, a Maros megyei RMGE elnökségi tagja, országos alelnök beszámolt az elmúlt esztendők tevékenységéről, a küldöttek, a beszámoló elfogadásával, felmentették a régi vezetőséget, és rátértek az új elnökség megválasztására.
Öttagú elnökséget választottak – az egyesület alapszabályzata szerint négy évre –, de amint dr. Suba Kálmán, az egyesület újonnan választott ügyvezető alelnöke nyilatkozta, legtöbb egy éven belül új közgyűlést és választásokat írnak ki, hogy a lehető legnagyobb legitimitással jelölhessék ki a Maros megyei gazdák képviselőit.
Az RMGE Maros megyei szervezetének új elnöke Szotyori Zoltán udvarfalvi gazda lett. Miután megköszönte a küldöttek bizalmát, felsorolt néhányat azok közül a prioritások közül, amelyek az új elnökség napirendjén lesznek az első naptól: a marosvásárhelyi székház visszaszerzése és használatba vétele, megszervezni a közös beszerzést és értékesítést, oktatás és szaktanácsadás egy magyarországihoz hasonló hálózat elindítása által. Szotyori elnököt munkájában dr. Suba Kálmán ügyvezető alelnök mellett Máthé László mint titkár és Balázs József mint alelnök fogják segíteni. (rmge)
Népújság (Marosvásárhely)

Falumúzeumban őrzik meg az értékeket Sóváradon
takaros paraszti portát tett rendbe és alakított át divatosan falumúzeumnak nevezett tájházzá a lakosság bevonásával a sóváradi közművelődési egyesület. A település látványosságát a hétvégén avatták fel.
Bíró Csaba, Sóvárad polgármestere szerint ez nemcsak múzeum, hanem annak jeleként áll itt, hogy mindig hazavárnak minden sóváradit, aki rövidebb vagy hosszabb időre elhagyta a falut, az itthon élőket pedig tisztelet illeti, amiért ragaszkodnak szülőföldjükhöz.
A sóvidéki születésű Barabás László Marosvásárhelyi néprajzkutató szerint Sóvárad nem a sóból élt meg, hanem a famegmunkálásból, különösen az ácsolt szuszékok készítéséből. A fa kultúrájú vidéken kiemelkedő volt az istállózó állattartás, ezt bizonyítja a portán álló tipikus székely csűr is. A szépen berendezett háromosztatú lakóházban pedig minden, a női munkához szükséges eszköz benne van. A ház tárgyi bizonyítéka annak, hogy a falut egykor gazdaszellem és kulturális igény jellemezte, így remélhetően a porta tárgyai nem mAradnak holt anyagok, hanem meg is fognak „szólalni”. Olyan kezdeményezés ez a falumúzeum, amely értékeket mutat fel, és felsorakozik a sokfelé található tájházak mellé. „Így építjük a közös Kárpát-hazát” – jelentette ki a szakember.
Az épületet az önkormányzat vásárolta meg és a helyi kulturális egyesületnek adta át feljavítás és berendezés céljából. Elhangzott: sikerült életet lehelni azokba a „féltve őrzött kincsekbe”, olykor kacatnak vélt tárgyakba, amelyeket a helyiek erre a célra nekik adományoztak. A berendezett épület „elsőházának” falait Bíró Éva festőművész alkotásai díszítik, aki sóváradi portákat örökített meg realisztikus módon. De rendbe tették a sütőházat és a csűrt is, itt gazdasági eszközöket mutattak be. Az ünnepségen részt vett a nyárádszeredai Kálmán Mária néni is, aki ebben a házban született Sántha Balázs és Adorjáni Irma gyermekeként, és akinek nagyszülei építették ezt a portát 1897-ben. A ház 78 éves szülöttje meghatódva vette szemügyre az udvaron, az épületekben és a kertben végzett átalakításokat, és tiszteletét fejezte ki mindazok iránt, akik széppé tették egykori lakhelyét.
Az épületek berendezése mellett a kiskert is megművelten áll. A polgármester bevonta az iskolát és annak pedagógusait abba a mozgalomba, amelyet Kovács Szilvia, a magyarországi Karcag alpolgármestere indított, és amelyet nálunk a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete valósít meg. A kertet négy helyi osztály diákjai művelik meg, és reménykednek, hogy az augusztusi mikházi gazdanapok keretében történő díjazáson ők is örülhetnek majd.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Horváth István: Válogatott versek (Székely Könyvtár)
Falusi költő, de inkább a falu költője, annak minden terhével, hátrányával, majd előnyével együtt. Teher, hátrány inkább az elején, előnyök főleg a végén, de inkább a közepén. Hat elemivel, autodidaktaként, maga mögött hagyva aprócska faluját, Ózdot, „sorsának természetes díszletét” (Deák Tamás), a tájnyelvvel, igazi anyanyelvével felvértezve, természetes közegéből, falusi közösségéből kiszkadva lép a poétai mezőkre.
És visszahőköl. Nem is a „mezőktől”, mert még csak nem is hihette, nem is remélhette, hogy vadvirágos rétek, csobogó patakok stb. várják, hanem az aszfalttól. Attól a városi világtól, ahová hirtelen belecsöppen. Kilép a parasztjai közül, és belép a városiak közé. Ahonnan kilépett, kinézik maguk közül, ahová belépett: nem fogadják be. Ez (lesz) költészetének tragédiája. Ez a kettősség, ez a meghasonlottság. Hiába az otthonról, a faluból a vérében hozott gazdagság, a népköltészet, a balladák, a mesék csodálatos színpompája, a népi pogány eredetű képzeletvilág, ha gyökerét vesztettnek érzi magát, harisnyás embernek a városi literátorok között. Jövevény, kívülálló, és ezen még a vele született, „a költő természetéhez tartozó nyelvi és technikai fogékonysága” (uő), de az állandó tudásszomja, az állandó tanulni akarása (hiányai bepótlására), s ennek folyományaként műveltsége kipallérozása sem enyhíthet.
De legalább van, ahová elvágyódni, ahová visszavágyódni. És az eltávozása utáni kiélesedett figyelmű rálátással van – mindig –, ahová visszafordulni. Mert mit is tehetne egy számára teljesen szokatlan, ellenségesnek érzett környezetben? Visszamegy – az állandó otthontalanság-érzéstől, az elveszített szülőföld fájdalmától, a megtagadott paraszti sors emlékétől gyötörten – oda, verseiben, ahonnan eljött. És lassacskán megtalálja mondandójához a formát is, a szélesen hömpölygő, inkább epikus (tizenhat szótagú, páros rímű), de népköltészeti elemeket is magában hordozó tárgyias elbeszélő lírát. És még a versvégen felmutatott jelkép, tanulság, az örök újrakezdésről például a Tornyot raktam című, méltán elhíresült versében, ez a mai szemmel picit didaktikusnak ható konklúzió-levonás sem tudja elhalványítani a vers igazi erejét, nagyságát. (Gyermekkorom mindenféle iskolai ünnepélyeinek kedvelt darabja volt a költemény, az akkori diák-előadók patetikája, erőteljes, fokozódó ritmusú intonációja, emelkedő hangfekvése ma is itt rezeg a fülemben.) De a Tornyot raktam mellett ott van – kicsit rá is kap e vers nyomán a széles hömpölygésű, az elbeszélő rész után, a befejezésben gondolati-lírai reflexiót beiktató darabok ízére – a Disznóölésre (a Családi kör nagyszerű rokonverse), a monumentális Paraszt-oltás, középiskolás éveim kötelező olvasmánya, a Mert kifelé nem volt útja titkokat sejtető darabja, ugyancsak erős didaktikus zárlattal, vagy a Nyugtod ne legyen remeklése, no meg a Szolgálatváltozás sajátos, Horváth István-os, igen remek balladája. De líraibb költeményei között is találunk igazi gyöngyszemeket már a kezdeti (meg a későbbi) időszakból is, ilyen Az én vándorlásom (talán erre figyelhetett fel Jékely), Ül felettem a búbánat, 1943, vagy a Halál marka lendül – csak így, kapásból. Nem túl sok van belőlük, igaz, de sok-sok részletszépség kárpótolhat megannyi versében, vagy bosszanthat, hogy hogyan is nem sikerült végigvinnie az egész költeményen azt a szépséget, amikor Kosztolányi-, Arany-, Petőfi-hatások csillognak-villognak itt is, ott is, sőt, Nagy László Ki viszi át a szerelmet című versére is találunk „ráírást” Ha létünk léte eltűnik címmel. Igaz, a nagy kortárséhoz képest sokkal szerényebb kivitelezésben. Az 1944-es fordulattól aztán, ha válogatott verseinek kötetét olvassuk, egy-két ívnyit továbblapozhatunk bátran. A harisnyás parasztból pantallóssá vált, dicsért népköltő nem találja sem a helyét a megújult világban, sem a hangját, hogy miként is kellene viszonyulnia ehhez az új, gyökeresen megváltozott világhoz, és egyáltalán: versben hogyan kellene szólania. Születik így egy csomó felejthető, igen gyenge költemény, népieskedő hangon, mert nagyon-nagyon vékony szál választja el a népi darabokat, a népies verseket az álnépiesektől, amelyek leginkább a giccshatár közelében járnak, vagy még ott sem. Kívülállóból belül álló lesz (ha van ilyen egyáltalán), de a ruha rajta továbbra is a kívülállóé mArad. A szerep is, amit játszania kell, amit a kezdet kezdetén felvett, s no meg amit aztán ügyesen rá is kényszerítettek. A merőben új költői feladatra azonban csak gyatra megoldások születnek. Majd csak a hatvanas évek közepe táján talál újra magára, amikor az öregség, betegség, a közelítő halál formálja már nagy erővel át líráját. És az újra felfedezett gyerekkor, falusi világ, egy idősödő ember szembenézése egykori önmagával újra megtermékenyíti benne a költőt. Az elégikus szomorúság hangjával, a búcsúzáséval azonban – kifelé tartva az életből – mintha nemcsak saját magát búcsúztatná, hanem azt a falusi, paraszti világot is, aminek akkor már jószerével (vagy lassacskán?) befellegezni látszott.
Horváth István-emlékünnepély Magyarózdon
Magyarózdon augusztus 6-án Horváth István-emlékünnepségre kerül sor. A református templomban 10 órától Ötvös József vártemplomi lelkész hirdet igét. Márkus Béla irodalomtörténész a Magyarózdi torony alatt, Fekete Vince költő Kortársunk, Horváth István címmel tart előadást. Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke változó világunkról, Dávid Gyula irodalomtörténész Horváth Istvánról őrzött emlékeiről beszél. 12 órakor a megújult emlékházban Szémán Péter EMKE-elnök beszél a költő hagyatékáról. Ezt követően a résztvevők a temetőbe látogatnak. Az ünnepség a művelődési házban folytatódik.
Fekete Vince
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Virágkehelyben harmatcsepp
Horváth István szellemisége a magyarózdi torony aljában
"Legyél örök égő seb,
s forrása új akaratnak"
Örök égő seb, örökös tettvágytól fűtött akarat és elszántság, örökös "vándorlás"… "Jöttem valahonnan./ megyek valahova. / Az én vándorlásom / nem szűnik meg soha."
Népének szeretete, szűkebb pátriája megismertetése vezeti tollát, ez vonul végig életművén. 2016. augusztus 6-án, szombaton emlékeztek a falu lelkiismeretére, a költő Horváth Istvánra a református templomban. "Ami Csíkszentdomokosnak Márton Áron és Kurkó Gyárfás, az Magyarózdnak Nagy András (1899–1974), az egyházi író, szerkesztő és Horváth István (1909–1977) író, költő. Két ember, aki hírét vitte falujának a nagyvilágban" – hallottuk Ötvös József Marosvásárhely-vártemplomi református lelkész ünnepi beszédében. A találkozás az élet egyik legnagyobb ajándéka. Két magyarózdi ember találkozásának hála, munkásságuknak köszönhetően menekült meg Magyarózd a szórványok homályától. Igaz gondolataikkal magasra emelték szülőfalujukat. Horváth István igazmondó költő volt. Dr. Márkus Béla debreceni irodalomtörténész az istentisztelet után tartott előadást. Az egykori jó barát dr. Görömbei András irodalomtörténésznek a költő századik születésnapján elhangzott gondolatát idézte: Erdély irodalmi emlékezeti helyei között jelentős Farkaslaka, Tamási Áron szülőfaluja, a másik ilyen hely, mely az egyetemes magyar kultúrának a térképére fel van írva: Pusztakamarás, a harmadik pedig Magyarózd.
A Magyarózdi toronyalja című rendhagyó falurajzában Horváth István a saját életét is beleszövi faluja sorsába. Egészen a római korig megy vissza időrendi sorrendben, a régmúlttal nem sokat foglalkozik, helyette a falu (saját koráig fellelhető) szokásait, a hiedelemvilágot, a folklórkincset tárja elénk. "Az utánam jövőket próbálom végigvezetni a falun…". "Magamat is mentettem. Én vagyok ez a könyv. De nemcsak én. Az a nép is, amelyhez tartozom, amellyel – vagy amelyekkel – összefűznek a borzongató hiedelmek, varázslások, szokások, játékok, a népköltészet gazdag csillagos ege, s a nyelv, melynek egyes szavai a ködös ősidőkből visszhangzanak ide. Paraszti múltamban – s ez a múlt, őseim révén, messzi századokba nyúlik – közvetlen és közvetett módon, minden szokást, hiedelmet megéltem, amit e könyvben leírtam... Harmincegy éves koromig parasztként laktam, dolgoztam Magyarózdon. Sohasem szakadtam el szülőfalumtól… A falu, Magyarózd annyira zárt, eldugott helyen lapul, hogy még az ötvenes években is egyik író barátom azt mondta: »Olyan falu, hogy Magyarózd, nincs is, azt csak te találtad ki«. Pedig van, és volt még a tatárjárás előttől fogva. Volt, viszonylag bolygatatlanul, s éppen bolygatatlansága miatt napjainking őrzött meg igen sok olyan néprajzi, folklorisztikai, nyelvészeti anyagot, melyek más, nyílt fekvésű falukban rég az enyészetbe süllyedtek." (Horváth István: Előszó, Magyarózdi toronyalja – Dacia Kiadó Kolozsvár 1971)
A hatvanas években sok szociográfiai írás jelent meg Magyarországon és Erdélyben is. Horváth István "alulnézetből" szemléli a falu világát – mondta dr. Márkus Béla –, a nép közül valóként, a változásokat nem a változások okozta jobblét jelenléte vagy hiánya szempontjából szemléli, hanem hogy megmAradnak- e az ősi formák, rigmusok, szokások, népdalok? Nem rejtette el keserű gondolatait sem az író, amikor arról írt, hogy az ózdiak szégyellnek népdalt énekelni. – Szerencsére nekem más tapasztalatom van – mondta Márkus Béla – egy magyarózdi lakodalmas csapattal, Székelykeresztúr és Segesvár útvonalon végigénekelt vonatos utazás emlékeire hivatkozva.
Fekete Vince költő Horváth István csendje címmel tartott ünnepi beszédéből idézek pár gondolatot: "Falusi költő, de inkább a falu költője, annak minden terhével, hátrányával, majd előnyével együtt. Teher, hátrány inkább az elején, előnyök főleg a végén, de inkább a közepén. Hat elemivel, autodidaktaként, maga mögött hagyva aprócska faluját, Ózdot, ’sorsának természetes díszletét’ (Deák Tamás), a tájnyelvvel, igazi anyanyelvével felvértezve, természetes közegéből, falusi közösségéből kiszakadva lép a poétai mezőkre… Kilép a parasztjai közül, és belép a városiak közé. Ahonnan kilépett, kinézik maguk közül, ahová belépett: nem fogadják be. Ez (lesz) költészetének tragédiája. Ez a kettősség, ez a meghasonlottság. Hiába az otthonról, a faluból a vérében hozott gazdagság, a népköltészet, a balladák, a mesék csodálatos színpompája, a népi pogány eredetű képzeletvilág, ha gyökerét-vesztettnek érzi magát, harisnyás embernek a városi literátorok között…
De legalább van, ahová elvágyódni, ahová visszavágyódni. És az eltávozása utáni kiélesedett figyelmű rálátással van – mindig –, ahová visszafordulni. Mert mit is tehetne egy számára teljesen szokatlan, ellenségesnek érzett környezetben? Visszamegy – az állandó otthontalanság-érzéstől, az elveszített szülőföld fájdalmától, a megtagadott paraszti sors emlékétől gyötörten – oda, verseiben, ahonnan eljött. És lassacskán megtalálja mondandójához a formát is, a szélesen hömpölygő, inkább epikus (tizenhat szótagú, páros rímű), de népköltészeti elemeket is magában hordozó tárgyias elbeszélő lírát. És még a versvégen felmutatott jelkép, tanulság, az örök újrakezdésről például a Tornyot raktam című, méltán elhíresült versében, ez a mai szemmel picit didaktikusnak ható konklúzió- levonás sem tudja elhalványítani a vers igazi erejét, nagyságát… (Szerző megjegyzése: Mély érzelmi kötődésem van e vershez, hiszen egyike azoknak a verseknek, melyekre szeretett édesapám tanított meg, még egészen zsenge gyerekkoromban és megmutatta a vers írójának a szülőházát, valahányszor Magyarózdon átkeltünk a magyarbükkösi rokonlátogatások alkalmából…)
Az 1944-es fordulattól aztán, ha válogatott verseinek kötetét olvassuk, egy-két ívnyit továbblapozhatunk bátran. A harisnyás parasztból pantallóssá vált, dicsért népköltő nem találja sem a helyét a megújult világban, sem a hangját, hogy miként is kellene viszonyulnia ehhez az új, gyökeresen megváltozott világhoz, és egyáltalán: versben hogyan kellene szólania. Születik így egy csomó felejthető, igen gyenge költemény, népieskedő hangon… majd csak a hatvanas évek közepe táján talál újra magára, amikor az öregség, betegség, a közelítő halál formálja már nagy erővel át líráját."
Horváth Arany, az író lánya meghatottan köszönte meg az emlékház előtt az egybegyűltek jelenlétét, kifejezve afeletti örömét, hogy 2016-ban is fontosnak tartották magyarországi és erdélyi barátok, Horváth István tisztelői, hogy részt vegyenek az emlékezésen. Szülői házát az ember soha el nem hagyja, minden pénzét a ház "továbbélésére" áldozza, hiszen ott a szülei, édesapja, a nagyszülei: apó és nannyó szelleme kötelez. Kérdésemre, hogy milyen érzés hazajönni Magyarózdra, lelkesedve mondja: "Jajj, aranyoskám, én Magyarózdon vagyok igazán otthon. Amikor innen visszamegyek a városba, én hetekig beteg vagyok." A tőle megszokott lelkesedéssel vezet végig a nemrég felújított Horváth István- emlékházon, ahol minden tárgy kedves, mert bensőséges emléket idéznek: a családi fotók, az író személyes dolgai (mint például kalapja), kötetei, a használati tárgyak...Fájdalommal mondja, hogy számos féltve őrzött családi vonatkozású tárgynak "lába lett".
A háromosztatú autentikus és szépen felújított parasztház teljes nyugalommal honol az egyre öregedő falu központi részében: Márvány emléktábla jelzi, hogy falai közt élt gyerek- és ifjúként Horváth István író, és e ház falai közt talált megnyugvást, valahányszor visszatért erőt gyűjteni a gyökerekhez. Az ünnepi köszöntések sorában Dávid Gyula irodalomtörténész szavait tolmácsolta az EMKE elnökének megbízottja: "Amikor verseivel a negyvenes évek elején bekopogtatott az irodalom ajtaján, már egész raja zsongott körülötte a hozzá hasonlóknak. A népi életsors és élettapasztalat legmélyéről bocsátotta fel őket valami titokzatos erő, hogy megszólaltatói legyenek eltemetett, s most újra feltalált kincsekből felragyogó szépségeknek, évszázadokon át lefojtott reményeknek, akarásoknak". (A szöveg egészében olvasható a Székely Könyvtár sorozatban frissen megjelent Horváth István: Válogatott versek című könyv előszavában.)
Dávid Gyula szerint a költői igazmondások indulata jellemzi Horváth István költészetét. Az RMGE Maros megyei szervezetének köszöntő sorait az elnök megbízottja tolmácsolta. Az emlékünnepség záróakkordjaként a tisztességet tévő vendégsereg a Himnusz eléneklésével koszorút helyezett el az író magyarózdi sírhelyénél.
"Jólesik, hogy nem hagy a falu. Nemcsak számon tart, nemcsak megajándékoz, hanem önmagát félti bennem. Rámtapad bizalma, felelőségre vonása, mint fára a kéreg. Levethetetlenül viselem magamon. Falum népe, mint virágkehelyben a harmatcsepp, megül a völgyben, végzi munkáját. Őrzi, őrizteti velem is tájnyelvét, melynél alig hallok szebb muzsikát, mely lelkemben szól. A váratlan keresztutaknál ő sugallja, melyiket válaszszam, édesapám halála óta. Mindig az igaz felé irányít, mert nem csak utat, de a közös földön testvért is keresni kell e hazában. A reám hagyott testamentum e torony aljához parancsol. Toronyalji talpalatnyi földön állok, morzsolgatom szavainkat, dalainkat dúdolgatom." (Horváth Arany)
Gálfalvi Dilna
Népújság (Marosvásárhely)

Az RMGE szolidaritást vállal a tiltakozó gazdákkal
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) szolidaritást vállal
azokkal az éhségsztrájkkal tüntető gazdákkal, akik a mezőgazdasági támogatások kifizetésének késlekedése és a kormány folyamatos hitegetése miatt választották a tiltakozás ezen legszélsőségesebb formáját.
A több hónapja húzódó mezőgazdasági támogatások kifizetésének elmAradása és a mezőgazdasági minisztérium untalan áltatása a kétségbeesésbe és a megélhetés kilátástalanságába sodort nagyon sok mezőgazdasági termelőt, akiknek nem mAradt más választásuk, mint e rendkívüli tiltakozási forma.
Az RMGE a sztrájkolókkal való szolidaritás mellett csalódottságát is kifejezi a Dacian Cioloşsal és kormányával szemben, aki az Európai Bizottság volt agrárbiztosaként pontosan ismeri a mezőgazdasági
támogatások kifizetési rendjét és ezek elmAradásának, vagy
késlekedésének következményeit. A mezőgazdasági miniszter, Achim Irimescu, a kormányfőhöz hasonlóan Brüsszeli tapasztalatokkal rendelkezik. A Cioloş kormány nemcsak a támogatások kifizetésével, de az egész agrár- és vidékfejlesztés politikájával az elmúlt évek legkatasztrofálisabb helyzetébe sodorta az ágazatot.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete reményét fejezi ki, hogy a gazdák tiltakozása nem lesz hiábavaló és a támogatások kifizetése minél előbb, minden jogosult termelő számára mAradéktalanul megtörténik.
RMGE
Nyugati Jelen (Arad)

Fókuszban a gazdák igényei
Közös cél, hogy a romániai magyar közösségnek erős parlamenti képviselete legyen, és a törvényhozás mellett a kormányzati szerveket úgy befolyásolni, hogy azok figyelembe vegyék a gazdák valós igényeit – hangzott el az RMDSZ és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) vezetőinek keddi Kolozsvári megbeszélésén.
A szövetség hírlevele szerint az RMDSZ már elkezdte választási programjának kidolgozását, és mivel a magyar közösség nagyobb része vidéken él, azt szeretné, ha ebben a dokumentumban hangsúlyosan megjelennének a gazdatársadalom elvárásai.
„Elengedhetetlen, hogy a gazdákat itthon, a vidéki kis és közepes gazdaságokat pedig életben tudjuk tartani. A gazdák nemcsak gazdasági tevékenységet folytatnak, hanem fejlesztik azt a régiót, ahol élnek, munkájuk azért is felel, hogy vidéken javuljon az életminőség, a kivándorlás helyett az itthon mAradást válassza a felnövő generáció" – idézte a hírlevél Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt. Mint ismert, Sebestyén Csaba RMGE-elnök márciusban jelentette be, hogy kilépett az MPP-ből, és az RMDSZ tagja lett.
Krónika (Kolozsvár)

Egyeztetett az RMDSZ és az RMGE
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) képviselői Kelemen Hunor szövetségi elnökkel és Kovács Péterrel, az RMDSZ ügyvezető elnökével találkoztak Kolozsváron kedden, augusztus 23-án.
Az RMGE-t képviselő Sebestyén Csaba elnök, Bodó Géza és Zágoni Szabó András elnökségi tagok, valamint Kocsis József és Vákár István beszámoltak az országos egyesület legutóbbi elnökségi ülésének határozatáról, miszerint: "az erdélyi magyar politikai pártokkal és szervezetekkel való egyeztetést követően az RMGE elnöksége arról döntött, hogy a továbbiakban az RMDSZ társult szakmai szervezete kíván mAradni és a közös érdek képviselete és érvényesítése szándékával a szövetséggel óhajt együttműködni. A gazdák és a vidék sajátos igényeinek megjelenítése, a termelőknek a közéletben való széles körű részvétel biztosítása érdekében időnként tartanak RMDSZ–RMGE-konzultációt, ezt a megyei szervezetekre is kiterjesztik."
A közelgő parlamenti választásokkal kapcsolatosan a gazdák érdeke az erős magyar parlamenti képviselet és lehetőség szerint a kormányzásban való részvétel, hiszen az utóbbi években az ország agrárpolitikáját olyan rossz irányban alakították, hogy az ágazat teljesen leépült, egyre több gazda hagy fel a termeléssel. Ezen változtatni kell, amelyet csak együttes szakmai és politikai eszközökkel lehet megvalósítani.
Mivel a választási siker egyik kulcsa a minél nagyobb arányú részvétel, az RMGE arról biztosította az RMDSZ elnökét, hogy a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, a megyei szervezetek és gazdakörök részt vesznek a vidéki szavazók megszólításában és mozgósításában – a szervezet képviselői jó szakemberek, megvan a megfelelő helyismeretük és hitelesek a vidéki szereplők körében.
Továbbá mindkét szervezet fontosnak tartja egy olyan választási program kidolgozását, amelyben megjelennek a vidék és a termelők specifikus problémái, megoldást kínál a problémák megoldására és jövőképet nyújt az ágazat szereplőinek. A program mielőbbi kidolgozásában is együtt kívánnak működni az RMDSZ–RMGE szakemberei.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete megelégedéssel fogadta Kelemen Hunor szövetségi elnök azon kijelentését, miszerint az RMDSZ az elkövetkező időszakban két kiemelt ágazatot fog prioritásként kezelni, ezek az oktatás, illetve a mezőgazdaság és vidékfejlesztés.
A helyhatósági választások eredményei értékeléséből egyértelműsíthető, hogy mennyire fontos a jelölt személye, hitelessége és elfogadottsága. Ezért az RMGE fontosnak tartja, hogy az őszi választásokon olyan személyeket indítson a szövetség, akik megfelelnek a fenti feltételeknek, eddigi tevékenységükkel bebizonyították a közösségünk iránti elkötelezettségüket, élvezik a helyi közösségek támogatását. (RMGE)
Népújság (Marosvásárhely)

Továbbra is az RMDSZ-szel működik együtt az RMGE
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) képviselői Kelemen Hunor szövetségi elnökel és Kovács Péterrel, az RMDSZ ügyvezető elnökével egyeztettek kedden Kolozsváron.
Az RMGE-t képviselő Sebestyén Csaba elnök, Bodó Géza és Zágoni Szabó András elnökségi tagok, valamint Kocsis József és Vákár István beszámoltak az egyesület legutóbbi elnökségi ülésének határozatáról. Az erdélyi magyar politikai pártokkal való egyeztetést követően az RMGE elnöksége arról döntött, hogy a továbbiakban az RMDSZ társult szakmai szervezete kíván mAradni és a közös érdek képviselete, illetve érvényesítése szándékával a szövetséggel óhajt együttműködni. Az RMGE közleményében leszögezi: a gazdák és a vidék sajátos igényeinek megjelenítése, a termelők közéletben való széleskörű részvételének biztosítása érdekében időnként tartanak RMDSZ RMGE konzultációt, amint a megyei szervezetekre is kiterjesztenek.
Szabadság (Kolozsvár)

Nemzetközi gazdanap
Bőséges kínálat, szegényes kereslet
Ötödik alkalommal szervezte meg a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete a nemzetközi gazdanapot a Csűrszínházban /Mikháza/, amely a felhozatalból ítélve lassan Erdély-szerte is igen rangos rendezvénnyé növi ki magát. Volt itt minden, amiért érdemes lett volna eljönnie minden gazdának: szakmai tanácskozás, tanácsadás, kulturális műsor, kézművesvásár, mezőgépészeti és állatbemutató. Csak hát a gazdák lehettek volna egy kicsivel többen…
Le a kalappal – mondhatnánk, hiszen az RMGE Maros szervezete megtett mindent azért, hogy valóban kiemelkedő szakmai fórummá váljon a csűrszínházi gazdanap. A Mikháza teremtette lehetőséget igen jól, gazdaságosan, célszerűen használták ki, ugyanis a Csűrszínházban lehetőség volt az általános felszólalásokra. A közös témát Csomós Attila, az RMGE Maros elnöke fogalmazta meg: Együtt a megmAradásért. A Csűrszínház mögötti téren a gazdakörök képviselői főztek ízletes gulyást – nagyrészt saját termékeikből. De itt állították fel azt a sátrat is, ahol az Agrárakadémia szervezésében a fiatal (és nem csak) gazdáknak nyújtottak tájékoztatót az APIA ügyeiben, eligazítást pályázatokban és sok más szakmai kérdésben. Igazi konferenciateremmé alakult a mikházi kultúrotthon is, ahol az Erdélyi Magyar Gazdaszervezetek Szövetsége (EMGESZ) és az RMGE, illetve a magyarországi és hazai meghívottak arra kerestek választ, hogy miként lehet fellendíteni a gazdák szervezeti életét – némiképpen választ keresve a Csomós Attila által plénumban felvetettekre. A legnagyobb gond ugyanis a szervezetek fenntartása, és mint ilyen, az volt a kulcsfontosságú kérdés, hogy miként lehet saját alapokból, gazdaságokból megoldani a finanszírozást, milyen, szervezeti életre kiható tevékenységeket lehet folytatni, amelyeket a törvényesen is támogatni lehet.
Érdemes volt többet időzni a sportpályán is, ahol 36 kézműves (sajt-, szalámi-, szörpkészítő) állította ki termékeit, de eljöttek a szovátai közbirtokosság képviselői is különleges juhaikkal, ugyanakkor láthattunk mangalicákat is, amelynek tenyésztése most kezd "divatossá" válni. Ott volt a Surub Trade is gazdag termékkínálatával és sok más cég is, amelyeknek bőséges felhozatalát meg lehetett szemlélni. Díjazták a Legszebb konyhakert pályázat nyerteseit is. Jó volt látni, hogy a mindennapok gondjaitól eltérően ütőképes az erdélyi és a Maros megyei mezőgazdaság, és ebben igen nagy szerepet vállalnak azok a magyar gazdák, akik próbálkoznak, vállalkoznak, dolgoznak, és mindent megtesznek azért, hogy felzárkózzunk azokhoz a követelményekhez, amelyek országunkat is az Európai mezőgazdászok rangos sorába emelik.
A gazdanap bizonyította, hogy semmivel sem vagyunk gyengébbek, mint a tőlünk nyugatabbra levő országokban gazdálkodók: vannak termékek, van potenciál, lehetőség... csak valahogy az érdeklődés csappant meg a mezőgazdaság iránt. Legalábbis így tűnt… Tisztelet a kivételnek, azoknak, akik eljöttek, kíváncsiak voltak a gazdanap történéseire. De valahogy a Nyárádmente szívében – legalább még ennyien – bekapcsolódhattak volna a rendezvény programjába. A témák igen érdekesek, hasznosak voltak, s ahogy az egyik gazda az osztrák példából kiindulva kifejtette: "az a gazda, aki évente legalább egy képzésen, tanfolyamon nem vesz részt, egy év alatt csődbe jut" – talán itt lett volna az alkalom arra, hogy erősítsék szellemi, tapasztalati tudásukat mindazok, akik a környéken gazdálkodnak.
Az veszített, aki távol mAradt...
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)