Kelemen: az egészségügyi törvény kapcsán az ellenzék versenyt fut kisebbségellenességben
Az ellenzéknek, bár első körben megszavazta, végül túl sok volt a kisebbségi nyelvet beszélő személyzet alkalmazása, a civileknek viszont túl kevés. Legalább a kormánypártok nem gondolták meg magukat.
A képviselőház ellenszavazat nélkül fogadta el áprilisban az egészségügyi törvény RMDSZ által kezdeményezett módosítását, amely előírja, hogy azokon a településeken, amelyekben egy kisebbség aránya eléri a 20%-ot vagy az 5000 főt, az egészségügyi és szociális intézményekben kötelező az illető kisebbségi nyelvet beszélő személyzet alkalmazása. Ezt követően azonban ellenzéki képviselők az Alkotmánybírósághoz fordultak a módosítás miatt. Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel a törvénymódosítás menetéről, az ellenzéki pálfordulásról, a kormánypártok hozzáállásáról és a civilek által megfogalmazott kritikáról beszélgettünk A politika belülről legfrissebb kiadásában. A műsort, amelynek Balázsi-Pál Előd, a Transindex felelős szerkesztője a moderátora, vasárnap, április 30-án 17:30-kor közvetíti az Erdélyi Magyar Televízió, hétfőn pedig az Erdély FM-en is meghallgatható. A beszélgetés első része alább olvasható, a második, az RMDSZ kongresszusáról, a női kvótáról, az új szlogenről és a FUEN kongresszusáról szóló részt hétfőn közöljük.
Balázsi-Pál Előd: Az utóbbi hetek egyik nagy témája az egészségügyi törvény módosítása volt. Menjünk végig ezen a folyamaton, és nézzük meg, mi történt, és miért van ilyen felháborodás körülötte. Kezdjük az elején: amikor egy törvénytervezet megszületik, az hogy történik, kik azok, akik dolgoznak rajta, mennyi idő az, amíg elkészül egy módosítási javaslat?
Kelemen Hunor: – Az elmúlt esztendőben volt néhány olyan eset – Nagyváradon egy, Kolozsváron egy másik – egészségügyi intézetekben, kórházakban, klinikákon, amikor románul jól nem beszélő embereket súlyos diszkrimináció ért. A gyakorlat azt mutatta, hogy ez így nem mehet tovább.
Másrészt pedig a Nyelvi Charta, amit Románia ratifikált, a kisebbségek chartája, pontosan előírja azt, hogy milyen területeken kell az anyanyelvhasználatot biztosítani. A Charta ugyan azt mondja, hogy az egészségügyi intézményekben, szociális intézményekben, igazságszolgáltatásban, közigazgatásban, oktatásban, kultúrában az anyanyelvhasználat természetes, de le kell fordítani ezt a mindennapok nyelvére. Ezért tavaly, még a múlt parlamenti ciklusban Kerekes Károly és néhány kollégánk elindította ezt a törvénykezdeményezést, ami azt jelentette, hogy létező törvényekhez olyan módosító javaslatokat iktattunk be, amelyek lehetővé tették azt, hogy az anyanyelvhasználat az egészségügyi rendszerben, illetve a szociális intézményekben biztosított legyen. Mert ez a természetes, ez a normális. Elindult a parlamenti vita, ami ebben az esetben a szenátusban kezdődött, és a képviselőház a döntőház. A parlamenti ciklus végén még csak a szenátusban volt a törvénytervezet, illetve ott hallgatólagosan elfogadták (azaz a rendelkezésre álló idő alatt nem szavaztak róla, ezért átkerült a képviselőházba – szerk.), és az új parlament kezdte el vitatni február végén ezt a törvénytervezetet a képviselőházban, a szociális bizottságban, az egészségügyi bizottságban, a költségvetési bizottságban. A szakbizottságokban, úgy, ahogy kell, végigvitatták. Volt némi halasztás, amíg meg tudtuk győzni a kollégákat, hogy szavazzák meg a román kollégák a bizottságban is. Meg kellett győzni őket, ez nem volt egy egyszerű történet, de meggyőztük, és plenáris ülésen húsvét előtt megszavazta a parlament.
- Mik voltak azok az érvek, amelyekkel meg lehetett győzni a román kollégákat?
– Egyrészt Románia nemzetközi kötelezettségvállalásai, másrészt a gyakorlati élet azt mutatja, hogy erre szükség van, harmadrészt ha van anyanyelvhasználatra alkotmányos előírás, és ez a közigazgatási törvényben a 20 százalékos küszöböt írja elő, akkor ezt így próbáltuk kivetíteni és továbbvinni ezekkel az érvekkel az egészségügyi rendszerben is. Itt még hátravan az igazságszolgáltatás, amire van törvény, de az igazságszolgáltatás rettenetesen menekül, ódzkodik attól, hogy alkalmazza a törvényt. Saját maga, aki a törvényt felügyeli és az igazságot szolgáltatja, nem alkalmazza a törvényt, mindig azzal bújnak ki, hogy nincs elég pénzük fordítóberendezésekre és tolmácsokra. Szóval az érveink racionális érvek voltak. A törvényességet, a jóérzést, a toleranciát, a párbeszédet, a már meglévő jogszabályokat hoztuk szóba, és sikerült meggyőzni a kollégákat, hogy megszavazzák a bizottságban, majd a plenáris ülésen. A frakcióvezetők között volt még egy egyeztetés, amikor kollégáink meggyőzték a liberális frakciót, meggyőzték az USR és a PMP frakcióvezetőit, hogy szavazzák ők is meg. Ezért történt az, hogy a végszavazáson a parlamentben nem volt ellenszavazat, egy-két tartózkodással átment ez a törvénytervezet, és az első pillanatban mi is azt gondoltuk, jóhiszeműen, hogy íme, egy olyan kérdés, egy olyan pillanat, amikor senki nem akar versenyfutást tartani magyarellenességből vagy kisebbségellenességből. Mert ez nem csak a magyarok számára biztosítaná az anyanyelv használatát, hanem más kisebbségeknek is, ugyanis bevittünk egy alternatív küszöböt is. Ez az újdonság az eddigi szabályozásokhoz képest, 5000 fős kisebbség esetében is lehet kérni az anyanyelvhasználatot egy településen. Például Konstanca városában ez lehetővé teszi azt, hogy a tatárok, törökök kérjék az anyanyelvhasználatot, vagy Temesváron akár a szerbek. Az etnikai arányokat nem tudom fejből, de más közösségek számára is lehetővé teszi, hogy az anyanyelvhasználatot a gyakorlatba ültetve kérjék, használják, éljenek vele.
- Valószínűleg mindenki számára meglepetés volt, hogy gyakorlatilag egyöntetűen szavazta meg a képviselőház ezt a törvénytervezetet, utána azonban több frakció is az alkotmánybírósághoz fordult. Mi állhat ennek a hátterében?
– Nehéz egyetlen motivációt keresni. Traian Basescu indította el ezt, azzal, hogy nem lehet elfogadni az alternatív küszöböt, azt, hogy Konstanca városában – ő konstancai – majd a törökök és tatárok is kérhetik, hogy anyanyelvükön beszélhessenek az öregotthonban vagy a sürgősségi klinikán. Kiadta az utasítást a frakciónak, földbe döngölte őket, hogy mért szavazták meg. Ő szenátor, tehát a képviselőházi szavazáson nem vehetett részt, a szenátusi hallgatólagos elfogadáskor pedig még nem volt szenátor, akkor még csak jelölt volt. A lényeg az, hogy utasítást adott a képviselőházi frakciónak, hogy támadják meg az alkotmánybíróságon. Ők ezt az utasítást nagy sebességgel végrehajtották, és megkeresték a liberálisokat és az USR-seket is, hogy írják alá ők is. A liberálisok közül nagyon sokan aláírták, az ideiglenes pártelnök is megrótta a kollégáit, hogy miért szavazták meg egy héttel korábban, másrészt hogy miért nem támadták ők meg, miért kellett nekik Basescuhoz igazodniuk. Ez volt az, amit én versenyfutásnak neveztem a kisebbségellenességben. Az USR-ből is aláírták néhányan, mert legyünk őszinték, ott is vannak jó néhányan nacionalisták. A nacionalisták – nem mondom azt, hogy egyenlő arányban – de terítve vannak a román pártokban mindenhol, és pontosan egy marosvásárhelyi, POL-gyökerekkel rendelkező USR-s is aláírta, hogy példát is tudjak adni.
Éppen a minap volt az együttes ülésen Basescuval egy aprócska szóváltásom. Amikor együttes ülése van a képviselőháznak és a szenátusnak, akkor egymás mellett ültünk, és mondta nevetve, hogy „rám soha ne számítsatok, mert mindig ellenem szavaztatok”. Én meg mondtam neki, hogy ez nem jelenti azt, hogy magyarellenesnek kellene lenni, mert magyarok szavazatával lett kétszer államelnök. Az igaz, hogy én egyszer sem szavaztam rá, de ettől mi még nagyon jól kormányoztunk együtt. Na, ezen egy nagyot kacagott a szokásos módján, de az biztos, hogy minden egyes olyan kérdésben, ahol betehet, be fog tenni ezután is. Látszik, hogy ő egy skorpió, ilyen a természete.
- De ha jól értem, ő nem magyarellenes megfontolásból támadta ezt a törvényt.
– Jó, én nem akarom mentegetni. A lényeg, hogy alkotmánybíróságon megtámadtak egy olyasvalamit, ami nem alkotmányellenes, ami természetes, amit a jóérzés diktál, és ez kisebbségellenes mindenestül. Magyarellenes, cigányellenes, zsidóellenes és így tovább, tatárellenes, törökellenes... Azonkívül eszméletlen butaságokat írtak az alkotmánybírósági keresetben, ha valaki azt elolvassa, szörnyülködhet, hogy milyen mondatokkal lehet az alkotmánybírósághoz fordulni. Én nem hiszem, hogy az alkotmánybíróságon ezzel a törvénnyel bármi probléma történne. Másrészt hozzátenném, hogy hétfőn-kedden gyorsan tájékoztattuk mind a Néppárt elnökét, Joseph Dault, mind a főtitkárt, Antonio Lopez-Isturiz White-ot, mert elfogadhatatlan az, hogy a néppárti kollégáink támadnak meg az alkotmánybíróságon egy olyan törvényt, amely a kisebbségeknek egy plusz lehetőséget teremt meg az anyanyelvhasználatra. Ez nem egy elfogadható gyakorlat, nem elfogadható elv, hogy néppárti kollégát egymást alkotmánybíróságon próbálják meg ellehetetleníteni. A másik dolog, hogy eddig még csak a PSD és a régi PNL támadott meg olyan törvényt, amely a kisebbségeknek anyanyelvhasználatot biztosított. Ez a tanügyi törvény volt, 2011-ben. Ehhez a mostanihoz azonban felsorakozott az ellenzék tokkal-vonóval, Basescu, Raluca Turcan, Nicusor Dan, mind a három ellenzéki pártból. Ezért mondom azt, hogy a tanulságokat is le kell vonni. Ebből egyértelműen arra a tanulságra lehet jutni, hogy a román pártok, függetlenül attól, hogy ideológiailag hol állnak – persze ez is egy bonyolult kérdés, hogy a liberálisok hol állnak ideológiailag – magyarellenessé, kisebbségellenessé válnak. És hogy magunkra számíthatunk, és arra a lehetőségünkre, hogy partnereket szerezzünk ideig-óráig a magyar érdekek mellé.
- Az RMDSZ a választások előtt sokszor hangsúlyozta, hogy szükség lenne arra, hogy ismét visszatérjen a parlamentbe vetett bizalom. Én megvallom, hogy elvesztettem a maradék bizalmamat is abban a pillanatban, amikor azok a képviselők, akik egyik nap megszavaznak egy törvénytervezetet, pár nappal később az alkotmánybíróságon megtámadják ugyanazt. Hogy lehet ezt egyáltalán felfogni, hogy ennyire változzon teljes képviselőcsoportoknak a véleménye pár nap alatt?
– Szinte azt mondhatnám, hogy Romániában ez nem is kellene, hogy meglepetést okozzon, mert ilyen még volt, csak talán nem kapott ekkora nyilvánosságot a magyar médiában, mert nem magyar ügyről volt szó. Talán még lesz ezután is ilyen, nem is ez a kérdés. A kérdés az, hogy a pártvezetők, akik a többséget adják, akik a kormányzáshoz szükséges többséget biztosítják, egy-egy időszakra képesek-e túllépni a mindenféle zsigeri vagy taktikai szempontokból végzett számításaikon, és képesek-e a közösségeket, a közügyeket előtérbe hozni, és úgy kormányozni. Mert amikor az ellenzékről van szó, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy sokszor a józan észnek a nyomát sem lehet föllelni a döntéseikben. Mert itt aztán tényleg nem értem, hogy pontosan mi lehetett a problémájuk. Csak azért, mert Băsescu kezdeményezte, a PNL is beszállt, hogy nehogy lemaradjon a kisebbség-ellenességnek nevezett versenyfutásba, és versenyeznek, hogy ki szakítja át elsőként ezt a szalagot. Ez érthetetlen. De gyakorlatilag számomra az a kérdés mindig, és ez, elismerem, egy nagyon pragmatikus megközelítés, hogy azok, akik kormányoznak, azok, akik a többséget biztosítják, képesek-e a józan mérlegelésre, a jó döntések meghozatalára, és képesek-e elkerülni a mindenféle egyéb kicsúszásokat, akár egyik, akár másik oldalon. Képesek-e nem úgy viselkedni, mint a fundamentalisták?
- Az ellenzéki pártok alkotmánybírósághoz való fordulását követően a kormánypártok részéről történt valamilyen változás az ehhez a törvényhez való hozzáállásban? Érezhető volt az, hogy esetleg ők is újragondolnák ezt?
– Nem, abszolút nem. Szóba sem került. Én azóta beszéltem már mindkét pártvezetővel, mindkét házelnökkel, mind Tăriceanuval, mind Dragneával, és ez a kérdés szóba sem került. Ilyen szempontból azt gondolom, hogy ma nem ez, ami őket foglalkoztatja, és azt tudom mondani, hogy ez volt az első próbája az együttműködésünknek, amit tartalommal kell megtölteni a mi szempontunkból, a közösségi érdekek szempontjából. Nyilván ez előrevetíti azt is, hogy körülbelül mire számíthatunk, amikor a közigazgatási és az anyanyelvhasználatra vonatkozó módosításokat tartalmazó törvény a parlament elé kerül. Egy csomó más olyan ügy van, amelyekben vagy megegyezünk, vagy nem egyezünk meg. Van egy téma, amit már hetek óta jegelünk, mert mi nem egyeztünk bele, és, bár nélkülünk is meg tudnák hozni a döntést, nem hozzák meg. Hogy miben nem tudtunk megegyezni? A szenátusban van egy olyan törvénytervezet, hogy az önkormányzatoknál nem szükséges a kétharmados többség akkor, amikor vagyoni jellegű döntésekben határozatokat kell hozni. Mostanig ez szükséges volt, ezt akarják módosítani. Különösen azért, mert a nagyvárosokban nincs kétharmada senkinek, és az EU-s projektekhez nagyon sokszor olyan döntéseket kell hozni, amelyek vagyoni jellegű kérdéseket érintenek, és ezeket nem tudják meghozni, ezért csúsznak az Európai Uniós pályázatok. Mi egy olyan kompromisszumot akarunk, és ezt javasoljuk a jövő héten, hogy csak azokban a kérdésekben kelljen eltekinteni a kétharmadtól, ahol Európai Uniós pályázatról van szó. Mert Székelyföldet leszámítva ez bennünket nagyon sok helyen a partnereinkkel szemben gyengít, a tárgyalási pozícióinkat gyengíti. Mert velünk van kétharmaduk, nélkülünk nincs. Ha nincs szükség kétharmadra, akkor nincsen szükség ránk. Ez egy pragmatikus kérdés, viszont az Európai Uniós projekteket sem lehet emiatt jegelni, elhalasztani, ezért azt fogjuk javasolni, hogy amikor EU-s projektről van szó, akkor legyen megengedett az, hogy a fele plusz egy szavazat elegendő legyen a vagyoni jellegű határozatoknál.
- Az egészségügyi törvény módosítása kapcsán az RMDSZ kicsit úgy járt, mint a nyuszika a viccben, sőt, sokkal rosszabbul, mert miközben az ellenzéki pártoktól kapott egy taslit azért, mert van sapka a fején, egy kolozsvári civil szervezettől, az AGFI-tól meg azért kapott taslit, mert nincs sapka a fején. Ez a szervezet azt mondja, hogy valójában az egészségügyi törvény módosítása nem bővíti a nyelvi jogokat. Mi az RMDSZ álláspontja, másrészt mi a mechanizmus, ami ilyenkor történik, amikor egy ilyen jellegű kritika éri a szervezetet? Hogyan reagál a szervezet erre?
- Örülünk, hogy azért kritizálnak, mert tettünk valamit. Eddig nem volt semmi, azért meg nem kritizáltak. Én különösebben ezzel nem kívánok foglalkozni, minden építő kritikának helye van, engem nem zavar. Eddig ilyen probléma nem merült fel, mert az egészségügyben, a szociális intézményekben az anyanyelvhasználat nem volt lehetséges, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalások lefordítása a gyakorlatra nem történt meg. Azokra a kifogásokra, amelyek arra vonatkoznak, hogy nem elég részletes, és nincsenek szankciók, azt tudom mondani, hogy a törvény általában a keretet biztosítja, és nem részletezi. Kormányhatározatokra van szükség, az biztos, minden egyes törvény alkalmazásához. Ugye jogászoknak ezt nem kell különösebben magyarázni, nem kell magyarázni az egyszerű embernek sem, ő tudja, hogy van egy törvény, aztán jönnek kormányhatározatok, amelyek az alkalmazásának a részleteit szabályozzák, és ott kell mindazt majd beírni a kormányhatározatba, ami a törvényes kereteken túli gyakorlati alkalmazásban szükséges. Azt gondolom, hogy ez meg fog történni, de minden építő bírálatot szívesen meghallgatok. Amikor meg csak arról szól, hogy megint nincsen sapkád, nyuszika, akkor arra nem tudok mit mondani. Mi dolgozunk, tesszük, amit tennünk kell, és akkor bíráljanak, amikor tévedünk. Amikor meg hozzá tud tenni valaki valamit ahhoz, amit mi elvégeztünk, azt én nagyon jó néven veszem, bárhonnan jöjjön ez a bírálat, engem nem zavar. A munkamegosztásra egyébként nagyon nagy szükség lenne. A jó értelemben, és a jóhiszeműen végzett munkamegosztásra. Mert valóban, civil szervezetek nagyon sokszor el tudnak végezni olyan munkát is, amit egy politikai szervezet – számtalan okot fel tudok hozni, hogy miért – nem tud elvégezni. Másrészt viszont nem tud elvégezni egy civil szervezet olyan feladatokat, amelyeket egy parlamentben levő politikai szervezet el tud végezni. Ha van egy jóhiszemű, és a közös érdekeket szolgáló munkamegosztás, az az erdélyi magyar embereknek az ügyét segíti, ebben biztos vagyok. Hogy ezt ki lehet-e alakítani, illetve kivel lehet kialakítani, ez egy nagy kérdés.
- Most az alkotmánybíróságnak kell döntenie az egészségügyi törvény módosítása kapcsán. Hogyan történik az alkotmánybíróság döntése, teljesen zártkörű, ők egymás közt eldöntik, hogy mennyire megalapozottak azok az érvek, amelyeket az ellenzéki pártok jelen esetben felsoroltak, vagy esetleg meg is hallgatják a feleket?
– Pontos eljárásokat nem tudok. Ők kijelölnek egy raportőrt, aki elkészíti a jelentést, szakemberekkel is konzultál természetesen, hiszen ott van egy csomó olyan alkotmányjogász, segédbíró, meg mindenféle egyéb szakértő, akikkel ezt végignézik, és egy jelentés alapján vitatkoznak, érvelnek, döntenek. Voltak olyan esetek, amikor meghallgatták a feleket. Például amikor konfliktusról volt szó az intézmények között, államelnöki hivatal és parlament, kormány és parlament, kormány és államelnöki hivatal közt. Nem egyszer volt az, hogy bement Băsescu, bement Johannis, tehát az elmúlt években ez is egy gyakorlat. De az ülések nem nyilvánosak. A döntést az alkotmánybírók meghozzák, és utána nyilvánosságra kerül. De az alkotmánybíróságon nem szokás az, hogy bent ül a média, és az alkotmánybírósági ülést végigköveti. Nem tudom, hogy ki a raportőr, de én biztos vagyok abban, hogy ebben a törvényben alkotmányellenesség nincsen, hogy semmi olyat nem tesz, ami az alkotmány bármelyik cikkelyén túlmutatna. Így különösebben nem foglalkoztatott ez a kérdés, ki fog derülni rövidesen.
- Lehet tudni arról valamit, hogy az államfőnek mi az álláspontja, ugyanis neki is ki kell ezt még hirdetnie?
– Nem tudom, erről őt kell megkérdezni.
.- Kisebbségiként azért nem kellene probléma legyen ez számára. – Ne érjen minket meglepetés, adja az Isten! Transindex.ro

Aláírásgyűjtések Erdélyben
A rendszerváltás után az anyaország szellemi életében a balliberális világnézet, a kozmopolitizmus, a nemzetellenesség szinte egyeduralkodó volt. A Kornis Mihály által emlegetett ötezer értelmiségi, akivel szemben nem lehetett politikát csinálni, akik megmondták, hogy ki a náci, és ki a demokrata, hosszú időn keresztül egyszerre rendelkezett hermeneutikai hatalommal (ők határozták meg a szavak értelmét), a politikai tabukijelölés hatalmával és bizony ők húzták meg a szalonképesség határait is.
Ha valaki ezeket a határokat átlépte, nem ritkán országos hajszát is indítottak ellene. Ennek csúcsa volt a Csurka István elleni hajtóvadászat, melynek legemlékezetesebb pillanatában Kerényi Imre, akkor még az SZDSZ szekértolójaként azt javasolta, hogy az írót őrületbe kell kergetni a lelki terror eszközeivel. E társaság, amikor nagyon határozottnak és ellenállhatatlannak akart látszani, nekifogott aláírásokat gyűjteni különböző ügyekben. Hatalmának leáldozása után is megmaradt bennük az önlistázásra való hajlam. Legabszurdabb talán a zámolyi cigányok melletti aláírásgyűjtésük volt.
Erdélyben ismereteim szerint az első „magyar belpolitikai”, „fesztív” aláírásgyűjtésre a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadását követően került sor eszmeileg azonos körben. A lényeges különbség az, hogy Erdélyben soha nem voltak ezek az erők meghatározóak, bár tény, hogy sajnálatos módon nő a befolyásuk ahelyett, hogy csökkenne.
A balliberális értelmiség nem tudta elfogadni, hogy az RMDSZ politikáját a továbbiakban elvi síkon az autonómia és a belső önrendelkezés gondolata fogja meghatározni. Kiáltványukban egy sor testetlen és alaptalan vádat fogalmaztak meg az RMDSZ vezetésével szemben, nyilvánvaló módon nem a nyilatkozat elfogadását ellenző, de a csoportnyomás hatására végül megszavazó Domokos Gézát értve ezalatt, hanem a radikális fősodort, akiket Cs.Gyímesi Éva az egyik írásában nevesített is, a Tőkés László, Szőcs Géza, Csapó József, Patrubány Miklós, Borbély Imre ötösfogatra gondolt, de nyilván ide értette mindazokat, akik az autonómiagondolat elfogadtatásában élen jártak az elnökségen és a Küldöttek Országos Tanácsán belül. (Mindenképpen meg kell említeni Toró T. Tibor nevét, aki már akkor elnökségi tag volt, de Kolumbán Gábor volt alelnök is inkább ehhez a csapathoz tartozott.)
A liberálisok szabályos sajtó-össztüzet zúdítottak az autonomistákra, melynek hangulati aláfestését szolgálta az említett aláírásgyűjtő akció. A szöveg populista hangvétele és mondvacsináltsága* a magyarországi Demokratikus Chartát idézte.
Bevezető szövege mintegy összefoglalását adja mindazon gyanúsítgatásnak és vádaskodásnak, amit az akció szereplői tanulmányaikban részletesen kifejtettek: “az RMDSZ vezetőség egy részének”(...) nincs áttekinthető irányvonala, döntéseit rögtönzés jellemzi. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem támaszkodik a valóság alapos ismeretére, nem veszi figyelembe a romániai magyarok összes rétegeinek és csoportjainak mindennapi érdekeit, nem számol a romániai társadalom politikai éretlenségével. Sőt, inkább úgy tűnik, a közéleti kultúra hiányát arra használja fel, hogy politikai akaratát - akár a társadalom valós érdekeinek rovására - minden áron érvényesítse. Gondjaink egészét átfogó hiteles érdekvédelmet elhanyagolva, a mai vezetés egy része az RMDSZ-t saját homályos politikai ambícióinak eszközévé próbálja tenni. (...) a közelgő kongresszust a vezetőség szóban forgó része nem közös problémáink megvitatására, hanem arra kívánja felhasználni, hogy a maga számára végképp megtisztítsa a terepet mindazoktól, akik útjában állnak átláthatatlan politikai elképzeléseinek.”
Holott a valóság mindennek ellenkezője volt. Akikre ők céloztak, azoknak volt igazán átgondolt és áttekinthető irányvonala, azok folytattak következetes, értékelveken alapuló politikát. Ők álltak két lábbal a földön, ismerték az ellenfelet, indultak ki a realitásból, ők képviselték az erdélyi magyar társadalom valós érdekeit, a kongresszust, pedig, mint azt egyébként a történelem igazolta, nem pozíciószerzésre kívánták felhasználni. Jelöltjük, Tőkés László vissza is lépett, átadva a terepet Markó Bélának, abban bízva, hogy így megteremtik a közös bizalom alapját, s együtt építhetik majd az autonómiát.
Lovas Istvánnak egyik vesszőparipája, hogy mindent meg kellene tenni, amivel az ellenfél megvádol minket. Ezesetben is ez juthat eszünkbe. Lehet, hogy ezt kellett volna tenni: megtisztítani a terepet a román hatalom beépített embereitől, a gyáváktól, a megvásároltaktól az asszimiláltakról. De az autonomisták idealisták voltak, abból indultak ki, hogy a másik oldal emberei is partnerek a közös nemzetépítésben és méltányolják a példás önmegtartóztatást. Nem kellett sokat várni a csalódásra, a labancok már az első Szövetségi Képviselők Tanácsa gyűlésen felrúgták azt a belső egyezséget, miszerint a vezető pozíciók betöltésekor a két szárny hatalmi egyensúlyát fogják figyelembe venni, és saját jelöltjüket ültették a testület elnöki székébe. De nem ez volt a fő probléma, hanem az, hogy nem képviselték az autonómiát, hogy Neptunban besegítettek a román hatalom imázs-ápolásába, hogy támadást indítottak Tőkés László ellen Nagy Benedekkel az élen, hogy nem tették meg az autonómia irányában azokat az önépítő lépéseket, melyek nem ütköztek a román közjogi szabályozásba (nemzeti kataszter, belső választások, autonómia-statútumok).
A nyilatkozatot bő tucatnyian szignálták, köztük Bányai Péter, Cs. Gyimesi Éva, Fey László, Eckstein Kovács Péter és Magyar Nándor László (ők ketten egyébként megszavazták a Kolozsvári Nyilatkozatot!), Szilágyi N. Sándor. Végül nem tudhattuk meg hány aláírást sikerült összegyűjtsenek, a szóbeszéd szerint azért, mert annyira kevés szignó került irományuk alá, hogy kellemetlen lett volna azzal a nyilvánosság elé állni.
Aláírásgyűjtés György Attila ellen és mellette
A magyarországi liberális hisztisek aláírásgyűjtését idézte az az eset is, amikor a magyarországi balliberális oldal bensőséges kapcsolatot ápoló nagyváradi RMDSZ-szervezet meghívta Demszky Gábort előadást tartani s egy helyi aktivista nem férkőzvén közel Demszkyhez, a szervezőt köpte le. 2005-öt írtunk még igen közel volt a 2004-es népszavazás, melynek alkalmával, az MSZP és az SZDSZ a határon kívül élő magyarok ellen uszított. Finoman szólva egyik párt sem volt népszerű akkortájt tájainkon. (Ma sem népszerűek.)
Az ügyben György Attila, jeles székely-csángó író, szerkesztő, publicista írt egy őszinte hangú szöveget a nemzetellenes politika képviselőiről.
György Attila azon ütközött meg joggal, hogy „akad épeszű erdélyi – na jó, partiumi – ember, aki képes meghívni ezt a politikai szellemlovagot, aki úgy érzi, ez hiányzott a mi életünkből igazán.” A köpködéssel kapcsolatban pedig így nyilatkozott: „Nos, a köpködést nem tartom úri gesztusnak, de azért meg kell mondanom, ez esetben kifejezetten érthető, sőt helyeslendő a nagyváradi srác gesztusa, aki leköpte Demszky beszélgetőpartnerét.”
Érdemes lenne a teljes írást újraközölni, de az egyensúlytalanná tenné az elemzést, szorítkozzunk még egy idézetre. „Egyébként meg tanulságos ellátogatni az SZDSZ (– már a puszta szó leírása is némi heveny rosszullétet okoz –) honlapjára. Nem föltétlenül mazochizmusból, hanem azért is, hadd lássuk meg, mennyire tisztelik e derék emberek a másságot, mennyire toleránsak, nyitottak. Van ott egy tanulságos közvélemény-kutatás. E sorok írásakor például, kedd délben, a magyar liberális párt honlapján, úgy tűnik, olvasóinak 91%-a szerint a cigányoknak vérében van a bűnözés, 82% szerint a drogosokat börtönbe kell zárni, 81%-uk határrevíziót szeretne (Istenem, túl szép, hogy igaz legyen!), sőt 21% szerint az asszonyt is nyugodtan lehet verni. Többet nem is szemelgetek innen, ha komolyan gondolná ezt a törpepárt, komolyan mondom, szinte már szimpatikusak lennének. De persze nem, a magyar liberálisokat egyetlen dolog tartja össze, na persze a lopott szajrén kívül: ez pedig a magyarság gyűlölete. Mindennek gyűlölete, ami magyar, ami méltóságteljes, ami szent, ami hagyományos. Ebbe a gyűlöletbe fognak belepusztulni. Előbb-utóbb. Remélem előbb, mint utóbb, mert azért nekünk sincs túl sok időnk.” Kemény szavak, de nehéz velük vitatkozni.
Nem meglepő, hogy az erdélyi balliberálisok elérkezettnek látták az időt egy kis hangulatkeltésre, aláírásgyűjtést indítottak György Attila valamint az írásnak teret adó főszerkesztő, Kozán István ellen.
Válaszképpen, jómagam indítottam egy ellenaláírás-gyűjtést György Attila mellett, részben azért, mert ez így volt korrekt, igazságos, és ez következett György Attilával akkor már tíz éve ápolt barátságunkból, részben azért, mert elfogadhatatlannak tartottam, hogy a történelmi hátterű erdélyi tolerancia-kultúrából egyesek a kozmopolitizmus és a nemzetellenesség szalonképességét vezessék le.
Hadd idézzek ebből is, annak ellenére, hogy az önidézet alapesetben kerülendő: „Nemzet és demokrácia – két elválaszthatatlan fogalom. A klasszikus liberalizmus volt az, mely e kettőnek a történelmi egységét megteremtette. Nem véletlen, hogy sokakban megütközést keltett, amikor a rendszerváltás után a magát liberálisnak mondó párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és annak média-holdudvara egyre több megnyilvánulása ütközött nyilvánvaló módon a nemzeti érdekekbe.
Mert nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása.
Mit tett ehhez képest az SZDSZ és médiabirodalma?
Nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a mára már aggasztóvá vált népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő az ő víziójukban, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép.
Gazdasági síkon támogatta a magyar nemzeti vagyon elkótyavetyélését, idegen kézbe juttatását.
A katonapolitika területén szellemi elődjéhez, Károlyi Mihályhoz hasonlóan a szinte teljes leszerelést támogatta.
A nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását pedig ott torpedózta meg, ahol tudta: előbb az önfeladó alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, mely minden hibája ellenére az első olyan jogszabály volt, mely végre jogi kapcsolatot teremtett az idegen uralom alá kényszerített magyarok és az anyaország között, majd szemérmetlenül, gátlástalanul és hazugságot hazugságra halmozva kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Az SZDSZ, mint párt fokozatosan elvesztette politikai támogatottságát, de időközben sikerült az 1990-ben még teli szájjal mocskolt MSZP-t a maga oldalára állítania és a maga képére formálnia a nemzetellenesség tekintetében.”
Bár a Transindex kiértékelése szerint főként magyarországiak írták alá az idézett szöveget, a helyzet az, hogy erdélyi aláírók is voltak annyian, mint a másik oldalon (köztük nem kevés jeles közéleti szereplő), s mellettük még szép számú anyaországi, úgyhogy amennyiben elfogadjuk a Szabó Dezső-i elvet, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”, akkor ezt a meccset sikerült megnyerni.
Aláírásgyűjtés Erdélyben a CEU mellett
A minap a Soros egyetemmel kapcsolatban kezdett az „akadémiai szféra” aláírásgyűjtésbe. Sajnos a szöveget aláírták olyan oktatók is, akik a nemzeti oldalhoz, konkrétan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz köthetőek. Nem kívánom őket nevesíteni, mert nem pellengérre állításuk a célom.
Betudom lépésüket a csoportnyomásnak illetve annak, hogy vélhetően nem fogták fel az ügynek a politikai dimenzióját. Nem elképzelhetetlen, hogy a nemzetben gondolkodó oktatók egy része is érzékenyebbé válik szakmaiságnak nevezett kérdésekre. Például arra, hogy a CEU milyen tudományos fokozatokkal bíró oktatókat vonz Budapestre, hogy milyen színvonalas könyvtára van, stb. s azt pedig mellékesnek érzik, ha egyáltalán érzik, hogy ez az intézmény egy kozmopolita libertinus agymosoda.
Az ellene való fellépés pedig bátor gesztus a kormány részéről.
Mint ahogy azt sem érzik tán, hogy felülről nézve ez egy Soros - Orbán meccs, melyben egy nemzetben gondolkodó ember soha nem állhat Soros oldalára. Még akkor sem, ha Erdélyben talán azért is, mert Sorosnak a nemzeti érzést aláaknázó tevékenysége kevésbé ismert, s mert a magyarok esküdt ellensége, Corneliu Vadim Tudor is támadta, a mágnás neve nem cseng annyira rosszul, mint Magyarországon.
Ha csak azt nézzük, hogy Európának a muszlim betolakodókkal való elárasztását teljes mellszélességgel, egyértelmű nyilatkozatok sorozatával és pénzzel támogatja, az éppen elég, hogy felismerjük benne kontinensünk több évezredes kultúrájának esküdt ellenségét. Aligha szükséges hosszan érvelni amellett, hogy az európai kultúra a nemzetek kultúrájának összessége, hogy a nemzeti kultúra volt a táptalaja mindannak a csodának, ami Európában megszületett. Ez ellen irányul a migránstömeg Európába való importálása.
Takaró Mihálynak van egy remek metaforája erre: mennyire nem mindegy, hogy van egy kosár gyümölcsünk vagy egy nagy adag gyümölcsturmixunk. A metaforát tovább lehet gondolni, a gyümölcsöknek a magjából újabb növény sarjad, ami újra gyümölcsöt terem, míg a turmixból nem lesz újabb élet.
Az eset kapcsán érdemes kitérni a Jobbik gyászos szereplésére is. Hadd emeljük ki előre Toroczkai László alelnököt üdítő kivételként, a pártvezetésből az egyedülit, aki az utóbbi időben a hajdani Jobbik értékelvűségének jegyében teszi nyilatkozatait. Ő figyelmeztetett arra is, hogy a Jobbik és a Fidesz testvérharcából a balliberális oldal kerülhet ki nevető harmadikként. Külön értékelendő az is, hogy miközben az elnök, Vona Gábor minden lehetséges alkalommal nekitámad a Fidesznek, a kormánynak és a kormányfőnek, alelnöke egyértelműen méltatta a kormány migránspolitikáját. Toroczkai volt, aki a CEU-ügyben is köntörfalazásmentesen leszögezte, hogy rendszerváltozás csak úgy lehet, ha Soros minden csápját levágjuk, a méregkeverő egyetemét és agymosó médiumait éppúgy, mint a törvénytelen és erőszakos migrációt segítő szervezeteit.”
Mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy egy olyan kérdésben, melyben a nemzetépítő erők pozíciója eleve kijelölt, a Jobbik legalább csendben maradjon.
Abban is volt némi cinizmus, hogy a Sapientia-t emlegeti a Jobbik a CEU kapcsán, nehogy a kormány mellé álljon, az viszont, hogy a párt első számú hírportálja kárörvendően tudósítson arról, hogy Orbán vélhetően elszámította magát az ügyben, amikor segítséget remélt Donald Trumptól, annak egyik fő ellenfelével, Soros Györggyel folytatott vitájában, nos, ez azt jelzi, hogy a párt teljesen kifordult önmagából.
Mindezt csak tetézte az, hogy a Jobbik nem szavazta meg a „Lex CEU”-t. Akkor azt hihettük, hogy nincs lejjebb. De mint kiderült, van: a Jobbik beállt a balliberális oldal mellé a szóban forgó törvény alkotmánybíróság elé utasításának ügyében.
Amikor Soros György és Orbán Viktor között az utóbbi a fő ellenség, akkor ez már nem Pongrátz Gergely pártja.
Visszatérve az aláírásgyűjtés és az erdélyi liberálisok témájára: „csapataink harcban állnak”. A korszellem sajnos a talajvesztett, gyökértelen, kozmopolita konzumidiotizmusnak kedvez, de reménykedjünk abban, hogy miként a török hódoltság idején Erdély volt a magyar gondolkodás, a magyar szellem, a magyar kultúra fő átmentési területe, most sem győznek a nemzeti gondolat ellenségei, hogy szorongatott létünkben azok, akik nem adják fel, akik nem engednek az etnosoviniszta nyomásnak, akik megmaradnak magyarnak, azok a nihil közepén, a balliberális kozmopolita propaganda ellenére is a hagyományos értékek, a nemzeti – keresztény gondolatkör hívei és gyarapítói maradnak.
Akár gyűjtik az aláírást a nemzetellenségek Soros mellett, akár nem.
* A mondvacsináltság alatt azt értem, hogy olyasmit követelnek nagy hangon, ami eleve adott vagy olyasmit, ami, bár jól hangzik, de megfosztva pejoratív fogalmazási forma-meghatározottságától, abszurd követeléssé válik. Helyszűke miatt csak pár illusztratív példát idéznék a szövegből: “ha tudod: sorsunk a Te szavadtól is függ, ha nem, akarod, hogy egy szűk kör kisajátítsa a döntés jogát, (...) ha azt akarod, hogy pártod ne legyen Tőled Idegen hatalom (...) ne félj kimondani és aláírásoddal itt igazolni mienkhez hasonló véleményedet!”
Borbély Zsolt Attila / Kapu (Budapest)

Négyfalu magyar felirat nélkül
Egynyelvű helységnévtáblát helyeztek ki Négyfalu egyik bejáratánál, a tábla csak románul tünteti fel a település nevét.
A város magyar lakossága a 2011-es népszámlálás adatai szerint 20,16 százalékot tesz ki. Azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya eléri a 20 százalékot, a település nevét az adott kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni. A törvénytelenségre Géczi Gellért RMDSZ-es helyi tanácstag hívta fel a figyelmet, aki beadványban fordult a polgármesterhez, azt kérve, hogy mielőbb orvosolják a helyzetet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MIÉRT a YEPP kongresszusán: hátat fordított az EPP-nek a PNL
Azt követően, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) támogatta a kisebbségek anyanyelv-használatának kiterjesztésére vonatkozó RMDSZ-es törvénykezdeményezését, két másik párttal, a Mentsétek Meg Romániát Szövetséggel és a Népi Mozgalom Pártjával az Alkotmánybíróságon támadta meg azt. Ezzel a cselekedettel a Nemzeti Liberális Párt hátat fordított az Európai Néppárt értékrendjének, hiszen a Néppárt mindig kiemelt figyelmet fordított a kisebbségi jogok védelmére és a nacionalizmus elleni küzdelemre – hangsúlyozta április 29-i felszólalásában Ambrus Zsombor, a Magyar Ifjúsági Értekezlet delegációjának vezetője, aki az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (YEPP) tisztújító kongresszusán vett részt.
A horvátországi Dubrovnikban Ambrus Zsombor a MIÉRT azon meggyőződésének is hangot adott, miszerint az újonnan megválasztott elnök, Andrianos Giannou ismeri az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét és problémáit, ezért az általa képviselt ifjúsági szervezet teljes vállszélességgel támogatja őt.
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke a YEPP kongresszusa kapcsán kifejtette: „sokszor el kell még mondanunk, hogy a román pártok sok esetben kettős játékot játszanak. Nyitottságról beszélnek Brüsszelnek és a nagyvilágnak a kisebbségi kérdéseket illetően, itthon pedig megpróbálnak megakadályozni mindent, ami előrelépést jelenthet a kisebbségi problémák megoldásában. Az Alkotmánybíróságon megtámadott RMDSZ-es törvényjavaslat is ezt bizonyítja”. Szabadság (Kolozsvár)

Egyszerre bírálja és támogatja a PNL-t a Miért
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) hátat fordított az Európa Néppártnak (EPP), amikor az RMDSZ törvénykezdeményezését megtámadta az alkotmánybíróságon – hangoztatták az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (YEPP) dubrovniki kongresszusán a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) képviselői, akik ennek ellenére támogatták a PNL-es politikus megválasztását.
Az április 28-30. között rendezett tisztújító kongresszuson felszólalt Ambrus Zsombor, a Miért-küldöttség vezetője is. Emlékeztetett, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megszavazta ugyan a parlamentben a kisebbségek kórházi anyanyelvhasználatának kiterjesztésére vonatkozó RMDSZ-es törvénykezdeményezést, később viszont két másik párttal, a Mentsétek Meg Romániát Szövetséggel (USR) és a Népi Mozgalom Pártjával (PMP) az alkotmánybíróságon támadta meg a jogszabályt. Ezzel a cselekedettel a Nemzeti Liberális Párt hátat fordított az Európai Néppárt értékrendjének, hiszen a néppárt mindig kiemelt figyelmet fordított a kisebbségi jogok védelmére és a nacionalizmus elleni küzdelemre" – idézte az RMDSZ hírlevele Ambrus Zsombort. Antal Lóránt, az RMDSZ ifjúsági ernyőszervezetének elnöke a YEPP-kongresszus kapcsán kifejtette: a román pártok sok esetben „kettős játékot játszanak". „Nyitottságról beszélnek Brüsszelnek és a nagyvilágnak a kisebbségi kérdéseket illetően, itthon pedig megpróbálnak megakadályozni mindent, ami előrelépést jelenthet a kisebbségi problémák megoldásában. Az alkotmánybíróságon megtámadott RMDSZ-es törvényjavaslat is ezt bizonyítja" – nyilatkozta Antal. Különben a dubrovniki kongresszuson éppen Andrianos Giannout, a PNL ifjúsági szervezetének (TNL) alelnökét választották az Európai Néppárt ifjúsági szervezete (YEPP) elnökének. A TNL képviselője két évig lesz elnöke a legnagyobb és legbefolyásosabb ifjúsági politikai szervezetnek, amelynek 60 tagszervezete van. Érdekes, hogy miközben élesen bírálta a PNL-t, a Miért szintén a román politikus megválasztását támogatta. Ambrus Zsombor ezzel kapcsolatban közölte, Andrianos Giannou ismeri az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét, ezért is támogatják őt „teljes vállszélességgel". A PNL tájékoztatása szerint Andrianos Giannou a londoni City Universityn szerezte jogász oklevelét. 2005 óta vesz részt az ifjúsági szervezet nemzetközi kapcsolatok osztályának munkájában. 2015 és 2017 között az Európai Néppárt ifjúsági szervezete alelnöki tisztségét töltötte be. Krónika (Kolozsvár)

Helyben kell megoldani
Miniszteri ultimátum
Kedden többórás maratoni tárgyalás után, amelyből nem hiányoztak a magyarellenes felhangok sem, Pavel Năstase közoktatási miniszter ultimátumot adott: Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala, a városi tanács és a tanfelügyelőség kell megtegye május 15-ig a szükséges intézkedéseket a Római Katolikus Teológiai Líceum működésének rendezése ügyében. Ha ez nem történik meg, miniszterelnöki vizsgálóbizottságot küld a helyszínre, hogy megállapítsa, ki a felelős a történtekért – nyilatkozta Csíki Csengele, a szülők képviselője.
A miniszter azt is kijelentette, hogy ne várjanak minisztériumi határozatot egy olyan ügyben, amelynek a megoldása a helyi hatóságokra hárul. A tárgyaláson valamennyi érdekelt szerv, a polgármesteri hivatal, a megyei tanfelügyelőség szakemberei, a prefektus, az RMDSZ szenátora, parlamenti és megyei szervezetének képviselője, városi tanácsosok, valamint az iskola szülői bizottságának megbízottai vettek részt. A megbeszélésen megjelent az Unirea Főgimnázium szülői bizottságát és érdekes módon a megyei szülői bizottságot képviselő Delia Peter és ügyvédjük, Horea Hădărău, valamint Marius Paşcan parlamenti képviselő, akik próbálták magyarellenes irányba terelni a beszélgetést. Zsigmond Imola a szülők nevében elmondta, hogy az Unirea Főgimnázium volt igazgatónője ajánlotta fel az iskolába járó gyermekek szüleinek a lehetőséget, hogy átiratkozhatnak a katolikus iskolába, tehát nem kényszerítette őket senki erre a lépésre.
A katolikus iskola ügyében kért szót Novák Zoltán RMDSZ-szenátor, Vass Levente parlamenti képviselő, Peti András városi tanácsos, Kovács Levente, a megyei szervezet ügyvezető elnöke. A Szabad Emberek Pártját képviselő Hermann Mark Christian városi tanácsos hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy adminisztratív kérdésről van szó, majd érdeklődésünkre elmondta, hogy kedden be is nyújtott három határozattervezetet, hogy május 4-i ülésén a marosvásárhelyi tanács visszatérjen korábbi kifogásolt határozataira és módosítsa olyan módon, hogy világos legyen: jóváhagyja és nem csak javasolja a Római Katolikus Teológiai Líceum működését.
Egyértelmű véleményként körvonalazódott, hogy a történtek büntetőjogi részét külön kell választani, és az esetleges adminisztratív hibát korrigálni kell és lehet. A miniszter és államtitkárának határozott véleménye is megegyezett abban, hogy amíg nincs az ügyben végleges és visszavonhatatlan bírói ítélet, addig sem az előkészítő osztályba való beiratkozást, sem a kilencedik osztályok indítását nem lehet felfüggeszteni, és az iskolát sem lehet a megyei hálózatból törölni – nyilatkozták a tanácskozás résztvevői.
Dr. Tamási Zsolt József iskolaigazgató hatósági felügyeletét sajnos meghosszabbította a Korrupcióellenes Ügyészség helyi szervezete.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Heti értékelő Faragó Péter parlamenti képviselővel
Az Alkotmánybírósági döntése a jogállamiság próbaköve
Faragó Péter RMDSZ Arad megyei elnökkel, parlamenti képviselővel a legutóbbi politikai értékelőnkön azt vitattuk, hogy a Képviselőház döntéshozó szervként, szinte egyhangúlag elfogadta azt az RMDSZ-es törvénytervezetet, miszerint az egészségügyi és szociális intézményekben a nemzeti kisebbségek nyelvén beszélő személyt is alkalmazni kell olyan helyeken, ahol a jelzett kisebbség számarány eléri a 20%-ot. Néhány nap múlva ugyanazok, akik megszavazták a törvénytervezetet, az Alkotmánybíróságon támadták azt meg.
– Képviselő úr mi a véleménye e kétszínű megnyilvánulásról?
– Nagyon fontos törvényt fogadott el a Képviselőház, amely jóváhagyta a kezdeményezésünket, miszerint az állami egészségügyi és szociális egységben, ahol egy-egy kisebbség számaránya eléri a 20%-ot, illetve nagyvárosban eléri az 5 ezer főt, ott a kisebbségiek hivatalosan használhassák az anyanyelvüket is. A törvénynek 2018. január 1-jétől kellene életbe lépnie. Nagyon fontos lenne, hiszen az elmúlt esztendőkben számos negatív példa került, amikor a jelzett intézményekben magyar nemzetiségű embereket diszkrimináltak. Ennek a megszüntetését is célozza a törvénytervezet. A szakbizottságokban, illetve a Képviselőház plénumában is mindenki megértette, elfogadta az RMDSZ érvelését, ezért szinte egyhangúlag fogadta el döntő testületként a Képviselőház. Éppen ezért, megdöbbenve értesültünk pár nap múlva, hogy Traian Băsescu pártjának a képviselői aláírásokat gyűjtenek annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróságon megtámadhassák a törvényt. Az alkotmánybírósági megkeresést a Népi Mozgalom Pártja (PMP) tagjai írták alá, de legnagyobb meglepetésünkre, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) frakciója, de néhány Románia Megmentésének az Egységpártja (USR) honatya is aláírta. Nem tudjuk megérteni, hogyan lehetséges: ha valaki megszavaz egy törvénytervezetet, néhány nap múlva, ugyanannak a megsemmisítését kérvényezi? Heteken, hónapokon keresztül lehetősége lett volna felhozni az aggályait, a véleményét, ha nem ért vele egyet. Az Alkotmánybíróság május 10-én tárgyalja a beadványukat. Mindennek tudatában azt is elmondhatjuk: nem biztos, hogy rosszul jött az övön aluli ütés, hiszen általa képet kaphatunk a jogállamiságról; lesz egy alkotmánybírósági döntés a Romániában élő nemzeti kisebbségek nyelvhasználatával kapcsolatban. Ha ugyanis a fellebbezés, netalán elfogadásra kerül, azt jelenti: hatalmas problémák vannak ma a román jogállamisággal és a kisebbségi nyelvhasználattal. Ha viszont az Alkotmánybíróság elutasítja a megkeresést, bebizonyosodik: az út, amin járunk, az jó. A magunk elé tűzött célok helyesek, tervezhetjük a további lépéseinket, elképzeléseinket a romániai anyanyelvhasználat terén. Megvannak a terveink, az elképzeléseink, melyek szerint, a következő időszakban tovább kívánunk lépni az adminisztrációban történő, kisebbségi anyanyelvhasználat bővítése terén.
– Ha az Alkotmánybíróság mégis helyt ad az ellenzéki megkeresésének, az RMDSZ a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul-e?
– Ez még nem volt téma, hiszen a dolog még elég friss, ezért frakciónként még nem beszéltünk a továbblépésről, de ha mégis helyt adna az óvásnak, vagyis megtiltanák a kisebbségeknek az anyanyelvhasználatot, az hatalmas pofon lenne a román jogállamiságnak. Annál is inkább, mert nagyon sokszor élet-halál kérdése, hogy a beteg pontosan elmondhassa panaszait, illetve pontosan megértse a neki, az orvos által felírt kezelést, a gyógyulási módot.
– Mi a véleménye a magas rangú önkormányzati tisztségviselők javadalmazásának a megemeléséről?
– Úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos az önkormányzatok polgármestereinek, alpolgármestereinek, illetve a megyei tanácsok elnökeinek és alelnökeinek a 30%-os fizetésemelése. Ők hatalmas felelősséget vállaltak magukra, amikor a közösségek vezetését elvállalták, ezért a munkájukat kissé javuló bérezési feltételek mellett végezhetik. El kell mondani, hogy egy polgármester vagy alpolgármester fizetése egyáltalán nem versenyképes, ezért nem szabad elvitatni a jogot: ha elvállalt egy közösségi tisztséget, akkor egy méltányosabb javadalmazásban részesülhessen. Biztos vagyok abban: ha méltányosabb fizetést kapnak, háttérbe szorul a korrupciós kísértés. Abban is biztos vagyok, hogy méltányosabb bérezés mellett a jövőben felkészültebb, rátermettebb, több tudással rendelkező személyek kerülhetnek az önkormányzatok élére.
– Köszönöm szépen a tájékoztatót.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Ismét csokorba szedte az ActiveWatch a magyarellenes kilengéseket
MTI - Folytatódtak tavaly a magyar közösség szólásszabadságának korlátozására irányuló hatósági próbálkozások, amelyek időnként sikerrel is jártak – állapította meg az ActiveWatch bukaresti civil szervezet a romániai sajtószabadságról szerdán közzétett legfrissebb jelentésében.
A százoldalas dokumentumban háromoldalas fejezetet szentelnek a magyar közösségnek. A jelentésben felidézik: Romániában tavaly is folytatódott a székely jelképek üldözése, a Székelyföldnek autonómiát követelő tüntetők hatósági megfélemlítése, a kolozsvári polgármesteri hivatal pedig támogatásmegvonással büntette a többnyelvű feliratozás bevezetéséért ellene pert indító Muszáj-Musai civil szervezetet. Az ActiveWatch felemlegeti azt is, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselőt egy „rosszul fordított kijelentéséért" fosztotta meg Klaus Johannis államfő román állami érdemrendjétől. A jelentés szerint az előző évekhez hasonlóan a magyar közösségtől az elmúlt évben is arra hivatkozva próbálták elvitatni a szabad véleménynyilvánítás jogát, hogy az alkotmány egységes és oszthatatlan nemzetállamként határozza meg Románát. Bár az utóbbi évben nem próbálták meg betiltani a Székelyföldnek autonómiát követelő rendezvényeket, újabb, „kifejezetten a magyar kisebbség ellen irányuló törvénytervezetek" jelentek meg, a magyarság jogaiért síkra szálló aktivistáknak pedig az ActiveWatch szerint a román hatóságok megfélemlítésével kellett szembenéznie. A jelentés kitér arra, hogy bár a Székely szabadság napján szervezett, Székelyföldnek autonómiát követelő tavalyi marosvásárhelyi tüntetés a csendőrség szóvivője szerint is „incidensek nélkül" zárult, a csendőrség utólag mégis több mint nyolcvan résztvevőre szabott ki bírságot, a szóvivő pedig az MTI-nek nyilatkozva elismerte: korábban nem volt példa arra, hogy egy megmozdulás ilyen sok résztvevőjét megbírságolják. A román médiafigyelő szervezet szerint a magyar közösség nyelvi jogokra és területi autonómiára irányuló politikai célkitűzéseit az állam és a sajtó egy része is megbélyegzi, és ezzel megakadályozza, hogy azokról közvita bontakozzon ki. A román törvényeket többször rosszhiszeműen alkalmazzák a hatóságok, amivel a magyar jelképek használatát még a magánszférában is korlátozzák – olvasható a jelentésben. Az ActiveWatch tavalyi jelentéséhez hasonlóan most is azt javasolta a hatóságoknak, hogy kezdjenek valós párbeszédet a magyar közösséggel minden őt érintő kérdésről a közös megoldások kidolgozása, az etnikai feszültségek megelőzése érdekében. A szervezet a sajtót arra figyelmezteti: ellenőrizzenek le a magyar közösséggel kapcsolatos minden információt, akkor is, ha „hivatalos" forrásból származnak, és magyar ügyekben mindig kérjék ki a közösség egy képviselőjének álláspontját is. A szervezet jelentése beszámolt arról is, hogy a (román közszolgálati rádió által működtetett) Rador.ro portál egyik cikke szerint egyes – korábban a Maszol.ro portálon publikáló – romániai magyar újságírók politikai nyomásgyakorlásra panaszkodtak a lapjukat egyik alapítványán keresztül pénzelő RMDSZ, illetve közvetve a magyar kormánypárt, a Fidesz részéről. A Rador publicistája a cenzúra megnyilvánulásaként értékelte azt is, hogy az RMDSZ Progress Alapítványa az alacsony olvasottságra hivatkozva felfüggesztette az Erdélyi Riport című online hetilap megjelenését. kronika.ro

Elsősorban vidéki iskolásoknak szóló Arany-vetélkedőt szervez az RMDSZ
Az RMDSZ Kulturális és Társadalomszervezési Főosztálya Arany János születésének kétszázadik évfordulója alkalmával szeptembertől több hónapon át tartó Aranyfesztet szervez iskolásoknak a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége partnerségével.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a szerdai sajtótájékoztatón elmondta, hetedikes-nyolcadikos diákoknak szervezik meg a programot, külön hangsúlyt fektetve a vidéki iskolákra. „A nagyvárosi iskolák minden más nagy versenyben szerepelnek, mi pedig úgy gondoljuk, hogy itt is vannak tehetséges gyerekek” – fogalmazott Hegedüs. A programhoz csatlakozik Demény Péter, Balázs Imre József, László Noémi, Kulcsár Árpád költő, Márton Evelin író – illetve egy meglepetés-szereplő is.
A versenyre öt fős csapatok jelentkezését várják. Molnár Bea szervező elmondta, a fesztivál három nagy egységből áll. Elsősorban egy országosan meghirdetett kvízből, amelyben 48 óra alatt mutathatják meg a csapatok, mit tudnak Aranyról. Ez szeptemberben, iskolakezdés után kezdődik. A csapatoktól bemutatkozó videókat is kérnek, amely nem pontszámgyűjtéshez kell majd, hanem az ismerkedést segíti elő. Ezt követően hat nagy feladatot kapnak: Arany egy napját kell elképzeljék, azt, hogy hol kocsmázna, írná a verseit és így tovább. Ugyanakkor írniuk kell szerelmes verset egy közéleti szereplőnek, harmadik feladatkén pedig levelet kell írniuk Arany költő barátjának - egy meglepetés-személynek, akik szintén csatlakozik a programhoz.
A továbbjutó csapatok októbertől novemberig kell elkészítsék a feladványokat – mondta el a vetélkedő másik szervezője, Újvári Dorottya. Például el kell játsszák Arany egy versét, amely a közösségi médiára is felkerül. A videó pontozása lájkversenyt jelent tulajdonképpen – hangzott el.
Novemberben egy másik feladatot is be kell küldeni: Arany egyik karakteréről kell karikatúrát készíteniük a csapatoknak, tetszőleges módszerrel. A döntő december 8-9. között zajlik majd Kolozsváron, 10-én pedig Aranygála lesz, ahol a továbbjutók találkozhatnak a zsűrivel. A felkért költők workshopokat, kreativitás-gyakorlatokat is tartanak a csapatoknak. Az elkészült videókat is bemutatják az eseményen, ahol látható lesz majd egy kiállítás is.
„Az Aranyfeszttel visszahozzuk a köztudatba, hogy ki is Arany János, miért tartjuk őt fontosnak. A több megyéből érkező csapatok megtanulják azt, hogy lehet kritizálni az irodalmat, újra lehet gondolni a saját meglátásunk alapján, és azt is, hogy mennyire fontos, hogy nekünk saját erdélyi magyar értékeink legyenek" – fogalmazott Hegedüs Csilla.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro

21. századivá varázsolná az RMDSZ Arany Jánost
Országos diákfesztivállal emlékezünk a 200 éve született költőnkre
Mit tudunk Arany Jánosról? Miért aktuális Arany költészete a ma embere és főleg a ma fiatalja számára? Hogyan élne ma Arany János? Ezekre a kérdésekre kaphatjuk meg a választ idén ősszel az RMDSZ Aranyfeszt elnevezésű, hetedik és nyolcadik osztályosoknak szóló országos diákfesztiválján. A tervek szerint a rendezvényen minden erdélyi megyét egy-egy városi és vidéki iskola képvisel majd, de Bukarestből is várják a versenyre jelentkezőket ötfős csapatokba szerveződve egy irányítótanár kíséretében. A verseny 2017 szeptemberében startol, és a december 8-a és 10-e közötti kolozsvári Arany-gálával ér véget. A diákok munkáit négy ismert erdélyi magyar költő – László Noémi, Márton Evelin, Balázs Imre József és Demény Péter – bírálja el, de meglepetésvendégként jelen lesz a megmérettetés magyarországi patrónusa is. A diákoknak többek közt szerelmes levelet kell írniuk, karikatúrát és kisfilmet kell készíteniük.
A kétszáz éve született Arany János költő életét és munkásságát akarja újszerűen bemutatni az az RMDSZ-projekt, amelynek beharangozó sajtótájékoztatóját tegnap szervezték Kolozsváron.
– Célunk, hogy a gyerekek saját fantáziájuk, eszközeik segítségével fedezzék fel, számunkra mit jelent, mit üzen Arany János a 21. században. Olyan kontextusba helyezzük Arany munkásságát, amely 200 év távlatából is igazi kortárssá teszi őt. A diákok úgy kerülhetnek közelebb a költő életművéhez, ha azt kreatívan, szabadon átértelmezhetik, személyre szabják az általuk készített fényképek, karikatúrák, videók és rövid írások által – magyarázta Hegedüs Csilla, az RMDSZ Kulturális Főosztályának ügyvezető alelnöke.
– Az Aranyfeszt három nagy egységből áll. Az első egységben a részt vevő csapatoknak egy általános kvízt kell kitölteniük, ami azt méri fel, hogy mit tudnak Aranyról. De nemcsak a tárgyi tudásra vagyunk kíváncsiak, hanem a gyerekek kreativitását is megdolgoztatjuk. A második egység során minden csapatnak pár perces bemutatkozó videót kell készítenie, amit ugyan nem pontozunk, de a feltöltés után bárki megtekintheti. Utána a csapatoknak azt kell kitalálniuk, hogyan telne ma Arany János egy napja, azaz hol írná a verseit, hol inná meg a kávéját. A csapatoknak szerelmes verset is kell írniuk egy ismert közéleti szereplőnek, majd a magyarországi sztárvendég-költőnek – közölte Molnár Beáta, a Társadalomszervezésért Felelős Főosztály munkatársa.
– A feladatok között olyan is szerepel, hogy Arany egyik versét kell eljátszaniuk a gyerekeknek pár perces filmben. Ezt a filmet is feltöltjük a verseny honlapjára, és a legtöbb like-ot elérő alkotás lesz a győztes. A novemberi feladatok egyike a karikatúra-készítés lesz Arany valamelyik szereplőjéről, amit rajz vagy számítógépes grafika által valósíthatnak meg. Minden csoportnak meg kell szerkesztenie a kedvenc Arany-antológiáját illusztrációkkal ellátva, amit ki kell nyomtatniuk és beköttetniük. A decemberi gálán a csapatok találkoznak a zsűrivel, műhelytevékenységet szervezünk a diákoknak, kiállítjuk a beküldött Arany-antológiákat, és levetítjük a kisfilmeket – tette hozzá Újvári Dorottya, a Kulturális Főosztály munkatársa.
A szervezők remélik, hogy a verseny megihleti a vidéki iskolákat is, sőt, ragaszkodnak ahhoz, hogy minden megyét egy-egy vidéki iskola is képviseljen.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

RMDSZ - Románia hozza összhangba törvényeit a gyulafehérvári nyilatkozattal
A többség és kisebbség közötti bizalom helyreállításának egyik feltétele, hogy a centenárium alkalmával a gyulafehérvári nyilatkozatban vállaltakat Románia tartsa be – jelentette ki szerdai parlamenti felszólalása alkalmával Márton Árpád képviselő.
„Románia 100 éves évfordulóján azt kérjük, amit 1918-ban Gyulafehérváron ígértek nekünk: a be nem tartott ígéretek teljesítését” – nyilatkozta Márton Árpád azt követően, hogy a parlament alsóháza döntő házként szavazta meg azt a törvénytervezetet, amely állami kitüntetések létrahozását írja elő Románia egyesülésének századik évfordulója alkalmából, és állami finanszírozást biztosít az ünnepi rendezvények szervezésére. Az RMDSZ képviselői nem szavazták meg a kezdeményezést.
A Kovászna megyei törvényhozó fenntartotta a plénum előtt az RMDSZ módosító javaslatát, amely arra kötelezné Romániát, hogy 2018. december elsejéig hossza összhangba a romániai törvényeket a gyulafehérvári nyilatkozatban vállalt ígéretekkel. Mondandója nyomatékosításaként Márton Árpád felolvasta a Gyulafehérvári Nyilatkozat együtt élő nemzetekre vonatkozó bekezdését, és kiemelte: „ha centenárium, akkor az ígéretek betartásának a centenáriuma legyen. A rendszerváltás óta küzdünk a parlamentben. Kormányon és ellenzékben a célunk mindig ugyanaz volt. Több jogot, nagyobb biztonságot közösségünknek, tiszteletet az erdélyi magyaroknak. Számos sikerünk ellenére a küzdelem nem ért véget, és nem is érhet mindaddig, amíg ki nem vívjuk azokat a jogokat, amelyek minket, erdélyi magyarokat megilletnek. Ezeket a jogokat már az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat is tartalmazza. A többségi politikusoknak be kell látniuk, hogy a teljes társadalom javát szolgálja az, ha a törvény által szavatolt jogainkat betartják, ha a kisebbségvédelmi törvények alkalmazása nem ütközik folyamatosan akadályokba. Az erdélyi magyar közösség törekvései legitimek. Egy olyan országot akarunk, ahol a kisebbség és a többség viszonyát megnyugtató módon rendezik. Ahol a magyar közösség tagjai nem másodrangú állampolgárok, hanem államalkotó tényezők. Ha magyarként méltósággal élhetünk Romániában.” Szabadság (Kolozsvár)

Az EU-nak oda kell figyelnie az őshonos kisebbségekre is
A Minority SafePack európai polgári kezdeményezés több szempontból is fontos számunkra. A FUEN tagszervezetei arról a szolidaritásról tettek és tesznek tanúbizonyságot, amely nélkül az európai őshonos kisebbségek közösségként nem lehetnek sikeresek az európai politika közterein. Ugyanakkor a Minority SafePack nemcsak a mi ügyünk, hanem a többség ügye is. Mi, kezdeményezők valami pluszt szeretnénk hozzáadni a kontinens népeinek jövőjéhez, olyan értékeket kívánunk a középpontba helyezni, amelyek minden demokratikus és szabadságszerető közösség életét vezérlik: a jogállamiságot, a törvénytiszteletet és az emberi, közösségi jogokat. Párbeszédet javasoltunk, és ezt a párbeszédet, úgy érezzük, hogy elfogadta az Európai Bizottság, amikor regisztrálta kezdeményezésünket – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök ma Brüsszelben, ahol az Európai Parlament elnökének fővédnökségével tart konferenciát a FUEN.
Az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani fővédnökségével tartott konferenciát május 3-4-én a FUEN Brüsszelben. A Hit the Road – a Minority Safepack európai polgári kezdeményezés (MSPI) és az Európai Parlament című konferencia házigazdái Winkler Gyula és Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselői voltak.
Kelemen Hunor tegnapi előadásában rámutatott: az Európai Unióról (EU) még a bírálói is elismerik, hogy a kontinens elmúlt évszázadának egyik legsikeresebb politikai projektje, amely békét, stabilitást és viszonylagos jólétet biztosít polgárainak. Működését a kölcsönös tiszteletre és szolidaritásra alapozza, értéknek tekinti a nyelvi, etnikai és vallási sokszínűséget – fejtette ki az RMDSZ elnöke.
„Mi, a romániai magyar nemzeti közösség, az unió legnagyobb őshonos kisebbsége közel száz esztendeje küzdünk azért, amit minden kisebbségi egyén és közösség értéknek tart: megőrizni és továbbadni nemzeti identitásunkat, biztonságban élni szülőföldünkön. Úgy véljük, hogy az EU nem lehet megosztott, nem maradhat szétszakított állapotban, egységessé kell válnia az őshonos kisebbségek jogainak érvényesítése tekintetében is” – idézte az RMDSZ hírlevele Kelemen Hunort. Szerinte az EU erősebb, sikeresebb, versenyképesebb és stabilabb lesz akkor, ha odafigyel a 60 milliós, „egy nagyobb országnyi” őshonos kisebbséghez tartozó polgárára.
Az őshonos nemzeti kisebbségek fontos eredményeként nevezte meg azt, hogy a luxemburgi bíróság a Minority SafePack kezdeményező bizottságának adott igazat az Európai Bizottsággal folytatott vitában. Úgy véli, hogy legalább ennyire fontos előrelépés az is, hogy a bizottság tárgyalásra hívta a kezdeményezőket, illetve hogy bejegyezte a Minority SafePacket.
„Tulajdonképpen azokat a törvényes kereteket, amelyeket a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején Románia európai uniós és NATO-s csatlakozása előtt sikerült kialakítani, hatósági és igazságszolgáltatási eszközökkel megváltoztatják, átértelmezik. Korlátozzák az anyanyelv-használatot, azt, ami az identitásunk megerősítésének egyik legfőbb eleme” – részletezte beszédében.
Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának legutóbbi országjelentése pontszerűen sorolja fel, hogy az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat, a vallásszabadság gyakorlásának a jogát milyen módon és hol sérti Románia. Kelemen úgy tartja: nagyon fontos, hogy több év után az Egyesült Államok ismét figyel a kisebbségi közösségekre.
Romániában a magyar közösség tagjai közül azokat érinti a leginkább az asszimiláció, amelyek nagyon kis létszámban élnek a többséggel együtt, azaz a szórványt – vázolta fel Kelemen Hunor. Az RMDSZ az elmúlt két évtizedben a tömbben, az interetnikus környezetben és a szórványban élő magyar közösségek helyzeteire sajátos megoldásokat keresett, amelyek intézményes kereteket jelentenek a magyar emberek identitásának megőrzéséhez és megerősítéséhez. Szabadság (Kolozsvár)

Márton Árpád RMDSZ-es képviselő szerint a többség és kisebbség közötti bizalom helyreállításának egyik feltétele, hogy a centenárium alkalmával a gyulafehérvári nyilatkozatban vállaltakat Románia tartsa be.
„Románia 100 éves évfordulóján azt kérjük, amit 1918-ban Gyulafehérváron ígértek nekünk: a be nem tartott ígéretek teljesítését” – nyilatkozta Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese azt követően, hogy a parlament alsóháza döntő házként szavazta meg azt a törvénytervezetet, amely állami kitüntetések létrahozását írja elő Románia egyesülésének századik évfordulója alkalmából, és állami finanszírozást biztosít az ünnepi rendezvények szervezésére. Az RMDSZ képviselői nem szavazták meg a kezdeményezést.
A Kovászna megyei törvényhozó fenntartotta a plénum előtt az RMDSZ módosító javaslatát, amely arra kötelezné Romániát, hogy 2018. december elsejéig hossza összhangba a romániai törvényeket a gyulafehérvári nyilatkozatban vállalt ígéretekkel. Mondandója nyomatékosításaként Márton Árpád felolvasta a Gyulafehérvári Nyilatkozat együtt élő nemzetekre vonatkozó bekezdését, és kiemelte: „ha centenárium, akkor az ígéretek betartásának a centenáriuma legyen. A rendszerváltás óta küzdünk a parlamentben. Kormányon és ellenzékben a célunk mindig ugyanaz volt. Több jogot, nagyobb biztonságot közösségünknek, tiszteletet az erdélyi magyaroknak. Számos sikerünk ellenére a küzdelem nem ért véget, és nem is érhet mindaddig, amíg ki nem vívjuk azokat a jogokat, amelyek minket, erdélyi magyarokat megilletnek. Ezeket a jogokat már az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozat is tartalmazza. A többségi politikusoknak be kell látniuk, hogy a teljes társadalom javát szolgálja az, ha a törvény által szavatolt jogainkat betartják, ha a kisebbségvédelmi törvények alkalmazása nem ütközik folyamatosan akadályokba. Az erdélyi magyar közösség törekvései legitimek. Egy olyan országot akarunk, ahol a kisebbség és a többség viszonyát megnyugtató módon rendezik. Ahol a magyar közösség tagjai nem másodrangú állampolgárok, hanem államalkotó tényezők. Ha magyarként méltósággal élhetünk Romániában.” maszol.ro

Újraalapítanák az iskolát
A marosvásárhelyi római katolikus gimnázium újbóli megalapításáról fogadott el határozatot tegnapi ülésén a város önkormányzati testülete. A rendkívüli ülésen 22 képviselő volt jelen, a határozatot a beterjesztő Szabad Emberek Pártja (POL) három és az RMDSZ tíz képviselője szavazta meg.
A szavazást élénk vita előzte meg, amelyben a város jegyzője, Szövérffi László közölte: törvénytelennek tartja, ezért nem ellenjegyezte a tervezetet. A jegyző szerint azért nem dönthet az önkormányzat a Római Katolikus Gimnázium megalapításáról, mert a gimnáziumot egyszer már megalapították. Hozzátette: igaz ugyan, hogy az alapításról hozott korábbi határozat törvényességét a bíróság vizsgálja, de míg ebben a perben nem születik jogerős ítélet, a korábbi intézményalapítást érvényesnek kell tekinteni. A POL képviselői egy másik határozattervezetben a korábbi iskolaalapítási határozat kiigazítását is kezdeményezték, és egy olyan önkormányzati bizottság létrehozására is javaslatot tettek, amely az iskolaügy rendezésével foglalkozik. Mindkét határozatot az RMDSZ és a POL képviselőinek a szavazataival fogadta el a testület. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A határig meghosszabbított M3-as autópályáról is egyeztettek Orbán Viktorral
román-magyar határ átjárhatóságát, illetőleg a közlekedés gyorsabbá és biztonságosabbá tételét érintő projektről egyeztettek RMDSZ-es helyi politikusok Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével és Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszterrel csütörtök délelőtt Csengerben, a kistérségi tanuszoda átadását követően. A miniszterelnök beszédébe is belefoglalta a határ két oldalán élők életének megkönnyítését jelentő projektek egy részét.
„Éppen az elmúlt időszakban fordultam Románia belügyminiszter asszonyához azzal a kérdéssel, hogy mit kívánnak tenni a magyarországi határrészen kialakult kilométer hosszú autósorokkal és az emiatt tűrhetetlenül hosszúra nyúló várakozási idővel, s máris megérkezett a válasz, Magyarországról. A magyar fél kormányhatározatot fogadott el a témával kapcsolatban, mely szerint megszüntetik a szigorított ellenőrzést” – újságolta Magyar Lóránd parlamenti képviselő, majd elmondta, hogy ez jelentősen csökkenteni fogja a várakozási időt, amely miatt a torlódások kialakultak. Ez örömhír azok számára, akik csak időnként lépték át a határt, de főleg azoknak, akik a magyarországi lakhelyük vagy munkahelyük miatt naponta kénytelenek voltak több órát is várakozni. A bukaresti törvényhozó a meglévők mellett ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyekkel kapcsolatban is kérdezett a belügyminisztertől. Ám ehhez a témához is érkezett jó hír Magyarországról.
„Azt az ígéretet, miszerint Magyarország kormánya indítványozni fogja egy Csengert és Óvárit összekötő határátkelő megnyitását, több szempontból is hasznosnak látom. Egy újabb határátkelő alternatívát biztosít és tehermentesíteni tudja meglévőket, ugyanakkor Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye gazdaságát is szorosabbá tudja fűzni”– nyilatkozta Pataki Csaba, Szatmár megye tanácsának elnöke az Orbán Viktorral folytatott megbeszélést követően. A megbeszélés azonban nem csak a határátlépőknek hozott pozitívumot, egy korábbi ígéret is megvalósulni látszik.
„Az utóbbi egy hétben két kiemelkedően fontos hírt is kapott Szatmárnémeti. Az egyik ugye a terelőút megépítéséhez szükséges ingatlan kisajátításokról szóló kormányhatározat, most pedig annak az ismételt ígérete, hogy a magyar kormány az M3-as autópályát meghosszabbítja a határig, s a tervezést már idén meg is oldják. Ez azt jelenti, hogy nem csak tehermentesítjük a megyeközpontot, de az eddiginél gyorsabban is rákapcsolódhatunk majd Európa autópálya-hálózatára, már rögtön, ahogy átlépünk majd a határon” – nyilatkozott két, mindenki számára igencsak örvendetes hírről Szatmárnémeti polgármestere, Kereskényi Gábor. szatmar.ro

Hit the road – egy hosszú út közepére ért az európai kisebbségek ügye
Mérföldkőhöz érkezett az európai nemzeti kisebbségek ügye azáltal, hogy az Európai Bizottság bejegyezte a Minority SafePack európai polgári kezdeményezést. A hamarosan kezdődő petíciós kampány célja világossá tenni az EU döntéshozói számára, hogy az uniós szintű jogalkotás nem kerülhető meg a kisebbségvédelem területén – hangzott el csütörtökön a Hit the Road – a Minority Safepack (MSPI) európai polgári kezdeményezés és az Európai Parlament című konferencián.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) által szervezett rendezvény házigazdái Winkler Gyula és Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselői voltak, meghívottai pedig az MSPI kezdeményező bizottságának tagjai – köztük Kelemen Hunor RMDSZ-elnök –, a FUEN vezetői, az EP kisebbségi ügyekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportjának (Intergroup) tagjai, kisebbségi jogi szakértők. A konferenciát az EP elnöke, Antonio Tajani fővédnökségével tartották meg. Ennek jelentőségét több felszólaló is hangsúlyozta.
Egy kis nosztalgia
A moderátor Winkler Gyula felvezetőjében felidézte, hogy öt éve éppen az EP épületében rakták le – az RMDSZ javaslatára – az európai polgári kezdeményezés alapjait. Ebben a munkában szavai szerint sorsdöntő volt a Intergroup tagjai közötti együttműködés. A luxemburgi bíróság döntésének mérföldkövét elhagyva, a MSPI kezdeményező bizottsága már készülhet az egymillió aláírás összegyűjtésére az EU legkevesebb hét tagállamban. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy az Európai Bizottság elindítsa a jogalkotási folyamatos a kisebbségvédelem területén – emlékeztetett Winkler.
Nils Torvalds finn EP-képviselő, az Integroup társelnöke is nosztalgiázva indította beszédét. Felidézte, hogy tömött volt az a terem, amelyben a MSPI alapjait papírra vetették, és mekkora hidegzuhanyként érte a kezdeményezőket az Európai Bizottság 2013-as elutasító döntése. A luxemburgi bíróság döntését történelminek nevezte, mert esélyt jelent a kisebbségvédelem jogi keretének megteremtésére. „Lesz mit hátrahagynunk a gyermekeink, unokáink számára. Biztos vagyok abban, hogy összegyűjtjük az aláírásokat, de sok munka vár ránk, de nem 7, hanem 28 tagállamból kellene ezeket összegyűjteni” – fogalmazott a képviselő.
Vincze: Let`s hit the road
Vincze Loránt FUEN-elnök szerint is történelmet írt döntésével a luxemburgi bíróság. Emlékeztetett arra, hogy a MSPI volt a első európai polgári kezdeményezés, amelyet az Európai Bizottsággal kötött kompromisszum alapján jegyeztek be. Felidézte, hogy 2012 április 15-én fogant vetették papírra az első elképzeléseiket a kezdeményező bizottság tagjai.
„Sok-sok órát dolgoztunk a csomagon. A kisebbségi szolidaritás egyre nőtt a kezdeményezés körül. Szomorúak voltunk az elutasításkor, de nem csüggedtünk el. Elhatároztuk, hogy fellebbezzünk, mert biztosak voltunk igazunkban. Meggyőződésünk, hogy a kisebbségek védelme nem mond ellent az európai értéknek. Ma már egy erős koalíció körvonalazódik az ügyünk körül” – mondta a FUEN elnöke. Megjegyezte, csupán a pereskedéssel elvesztett négy évet sajnálja.
Vincze elmondta, a következő hónapokban az aláírásgyűjtésre, a petíciós kampányra összpontosít a kezdeményező bizottság. Kampányt szimbolikusan május 21-én, a FUEN kolozsvári kongresszusán indítják el, és néhány héten belül az online aláírásgyűjtés is elkezdődhet. A „papír alapú”, hagyományos aláírásgyűjtést várhatóan szeptemberben kezdik el a FUEN tagszervezetei.
A kezdeményező bizottságnak szándékában áll felhívást intézni az EU döntéshozóihoz, európai politikai pártok vezetőihez, hogy legyenek a partnerei a kisebbségi javaslatcsomagnak. „Semmi mást nem akarunk, csak elérni azt, hogy a kisebbségi jogok az emberi jogok részei legyenek. A folyamatos jogsértések azt bizonyítják, hogy a tagállamok önállóan nem tudják kezelni ezt a kérdést” – fogalmazott a FUEN elnöke. „Történelmet írtunk, remélem, hogy az uniós szintű törvényalkotás is beindul. Let`s hit the road” – zárta beszédét a FUEN elnöke.
Kelemen Hunor: ez a többség ügye is
Kelemen Hunor beszédében elmondta, az MSPI több szempontból is fontos az RMDSZ számára. Szavai szerint a FUEN tagszervezetei olyan szolidaritásról tettek és tesznek tanúbizonyságot, amely nélkül az európai őshonos kisebbségek közösségként nem lehetnek sikeresek az európai politika közterein.
„Ugyanakkor a Minority SafePack nemcsak a mi ügyünk, hanem a többség ügye is. Mi, kezdeményezők valami pluszt szeretnénk hozzáadni a kontinens népeinek jövőjéhez, olyan értékeket kívánunk a középpontba helyezni, amelyek minden demokratikus és szabadságszerető közösség életét vezérlik: a jogállamiságot, a törvénytiszteletet és az emberi, közösségi jogokat. Párbeszédet javasoltunk, és ezt a párbeszédet, úgy érezzük, hogy elfogadta az Európai Bizottság, amikor regisztrálta kezdeményezésünket” – hangsúlyozta a szövetségi elnök.
A politikus elmondta, a romániai magyar nemzeti közösség, az EU legnagyobb őshonos kisebbsége közel száz esztendeje küzd azért, amit minden szabadságszerető közösség értéknek tart: megőrizni és továbbadni nemzeti identitását, biztonságban élni szülőföldjén. „Úgy véljük, hogy az Európai Unió nem lehet megosztott, nem maradhat szétszakított állapotban, egységessé kell válnia az őshonos kisebbségek jogainak érvényesítése tekintetében is” – tette hozzá Kelemen Hunor. Szerinte az EU erősebb, sikeresebb, versenyképesebb és stabilabb lesz akkor, ha odafigyel a 60 milliós, „egy nagyobb országnyi” őshonos kisebbséghez tartozó polgárára.
A politikus fontos eredményeként nevezte, hogy a luxemburgi bíróság a Minority SafePack kezdeményező bizottságának adott igazat az Európai Bizottsággal folytatott vitában. Szerinte legalább ennyire fontos előrelépés az is, hogy a Bizottság tárgyalásra hívta a kezdeményezőket, illetve hogy bejegyezte a Minority SafePacket.
„Ezzel megtörtént az első lépés annak irányába, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye formálisan is az Európai Unió döntési körébe jusson. Tudom, hogy még hosszú út áll előttünk, hogy az egymillió aláírás összegyűjtése még nem jelenti azt, hogy megnyertük a csatát, de ez egy igazán fontos következő lépés” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke elmondta: a romániai magyar közösségről a román diplomácia gyakran azt terjeszti, hogy szeparatista, hogy „el akarja szakítani Erdélyt Romániától.” Mint kiemelte, a mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy az elmúlt években gyakran az anyanyelv-használat és a közösségi szimbólumok korlátozására irányultak a többség kezdeményezései.
„Tulajdonképpen azokat a törvényes kereteket, amelyeket a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején Románia európai uniós és NATO-s csatlakozása előtt sikerült kialakítani, hatósági és igazságszolgáltatási eszközökkel megváltoztatják, átértelmezik. Korlátozzák az anyanyelv-használatot, azt, ami az identitásunk megerősítésének egyik legfőbb eleme” – részletezte a politikus.
Emlékeztetett: a washingtoni külügyminisztérium legutóbbi országjelentése pontszerűen sorolja fel, hogy az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat, a vallásszabadság gyakorlásának a jogát milyen módon és hol sérti Románia. Nagyon fontosnak nevezte, hogy az elmúlt két-három évben az Egyesült Államok ismét figyel a kisebbségi közösségekre. „A mi országunk olyan, ha elvárásokat fogalmaznak meg vele szemben, akkor teljesíti azokat. Amikor nincsenek elvárások, megfeledkezik az alapértékekről, azok gyakorlatba ültetéséről” – tájékoztatta hallgatóságát az RMDSZ elnöke.
Határokon átívelő közös cél
A konferencián szót kapott Hans Heinrich Hansen, a FUEN korábbi elnöke is. Az idős politikus felelevenítette az elmúlt évek történéseit, és kitért a németországi dánok problémáira is. Hansen hangsúlyozta, az európai őshonos kisebbségeknek önbizalomra van szükségük, és ezt törvényekkel lehet bátorítani. „A FUEN nagyon erős, amikor a tagszervezetek szolidaritásáról van szó. Szükségünk van külső támogatásra is, hogy növelni tudjuk a nyomást az EU döntéshozóira” – mondta a szervezet volt elnöke.
A szlovákiai Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának volt elnöke áttekintette az európai nemzetközi intézmények viszonyulását a kisebbségek jogaihoz. Mint mondta, a kilencvenes évek voltak a legkedvezőbbek a kisebbségek számára ezen a téren.
Szavai szerint az EU-nak meg kell védenie az eltűnőfélben lévő etnikai közösségeket. Példaként említette Szlovákiát, ahol 1981-ben még 580 ezer magyar élt, 2001-re pedig számuk 468 ezerre csökkent. „Húsz év alatt elveszítettünk 100 ezer embert, az asszimiláció pedig az EU kereteiben történik” – emlékeztetett. Szerinte ezt az asszimilációt csak úgy lehet megállítani, ha az Európai Bizottság megfogalmazza az uniós szintű kisebbségvédelem jogi normáit.
Daniel Afreider olasz képviselő, a FUEN alelnöke is arról beszélt, hogy mérföldkőhöz érkezett az európai nemzeti kisebbségek ügye. „Az MSPI azt bizonyítja, hogy közös, határokon átívelő célunk van. Ez az egyik legfontosabb üzenet” – mondta a politikus. Szerinte a FUEN keretet teremt arra, hogy az Európában élő kisebbségek tapasztalatokat cseréljenek és a legjobb gyakorlatra alapozva keressenek megoldást a helyzetük uniós szintű rendezésére.
A konferencia kisebbségjogi szakértők előadásaival folytatódott, a nap tapasztalatait Sógor Csaba foglalta össze zárszavában.
Munkavacsorával kezdődött
A kisebbségi polgári kezdeményezésről szóló kétnapos rendezvény egy munkavacsorával kezdődött szerda este. Sógor Csaba köszöntőjében úgy értékelt: elérkezett az idő, hogy a civil társadalom felmutassa az erejét a következő hónapokban, nemcsak az egymillió aláírás összegyűjtésében, hanem az EB meggyőzésében is, hogy elkezdődhessen az uniós jogalkotás a kisebbségek védelmében.
Karl Heinz Lambertz, a belgiumi parlament szenátora, a Régiók Bizottsága alelnöke szerint a Minority Safepack kezdeményezés 2012-es elindítása óta Európa sokat változott, és most a legfontosabb az, hogy elmagyarázzák az uniós állampolgároknak: ez a kezdeményezés nem egy újabb ok lesz a széthúzásra, és a sokszínűség továbbra is Európa egyik legfontosabb értéke, nem pedig egy probléma.
„Meg akarjuk változtatni Európa arcát, azt akarjuk, hogy a kisebbségi kérdés kerüljön napirendre, és végre úgy tűnik, ez sikerülni fog. A dolgok számunkra is meglepően pozitív alakulását követően optimista vagyok, hogy sikerre visszük kezdeményezésünket” – fogalmazott Vincze Loránt, a FUEN elnöke, aki történelmi esélynek nevezte a Minority Safepack bejegyzését.
„Elértünk valamit nemcsak a kisebbségek, hanem a teljes Európa és a civil társadalom számára” – mondta Heinz Heinrich Hansen, a FUEN volt elnöke, a polgári kezdeményező bizottság tagja, aki szerint az MSPI sikeres bejegyzése az Európai Bizottságnál utat nyitott más polgári kezdeményezések előtt is, és reményt nyújt a civil társadalomnak, hogy beleszólásuk lehet az EU működésébe.
Valentin Inzko, az ENSZ bosznia-hercegovinai főmegbízottja, a karinthiai (Ausztria) szlovénok szervezetének elnöke elmondta: „Szeretem az Európai Uniót, de kritikusnak kell lennem vele: erőteljesebbnek kellene lennie, és ki kellene töltenie az űrt. Európa már most sokkal jobb hely, mint volt, de még mindig nem sikerült megfelelnie azoknak az elvárásoknak, amelyeket polgárai támasztanak vele szemben, és a polgári kezdeményezés egy nagyon jó eszköz ennek megvalósítására.”
Csáky Pál EP-képviselő szerint az az igazi kérdés, hogy nyertesek leszünk-e a folyamat végén. „Ezért kérek mindenkit, hogy aktív legyen ebben az ügyben, mert ez nemcsak az európai kisebbségek számára egy nagy kihívás, hanem Európa minden demokratája számára. Együtt, és csak együtt sikerülhet” – fogalmazott a szlovákiai magyar politikus.
Winkler Gyula munkavacsorát záró hozzászólásában rámutatott: a tömbben, vegyes környezetben, illetve szórványban élő romániai magyarság az EU összes lehetséges kisebbségi helyzetét lemodellezi, és erdélyi magyarként az a tapasztalata, hogy a szolidaritás a megmaradás kulcsa. Európai szinten is szolidaritásra van szükség a kisebbségek közt, így vihető sikerre a kezdeményezés – tette hozzá.
Cseke Péter Tamás, Brüsszel / maszol.ro

Találkoztam a boldogsággal én, kisebbségi volt és optimista
Brüsszelben konferenciázott május 3-4-én az európai őshonos kisebbségek ernyőszervezete, a FUEN. Mit konferenciázott, ünnepelt. Na jó, meg készült a munka folytatására.
Ennyi otimista kisebbségivel még soha sehol nem találkoztam, mint most Brüsszelben, komolyan. Se egyszerre, se eddig úgy összesen. És milyen jó ez így. A sztori röviden: az Európai Unió 2013 óta lehetővé teszi állampolgárai számára, hogy európai polgári kezdeményezéssel éljenek, azaz olyan javaslatokat fogalmazzanak meg, amelyekkel aztán foglalkoznia kell az Európai Bizottságnak. Ezzel a lehetőséggel élt az RMDSZ kezdeményezésére a FUEN is, amely 11 pontba csomagolta Minority SafePack (MSPI) néven azokat a javaslatait, amelyek uniós szinten garantálhatnák az őshonos kisebbségek és nyelvi közösségek jogvédelmét.
Csakhogy az EB nem volt hajlandó befogadni a csomagot, arra hivatkozva, hogy annak több pontja sem kompetenciája. A kezdeményezők (akik egyébként magánemberek, és nem az ernyőszervezet – elvégre POLGÁRI kezdeményezésről van szó) azonban nem hagyták ennyiben az ügyet, és az EU luxemburgi bíróságához fordultak. Eközben, mint a mesében, teltek-múltak az évek, de aztán idén egyszerre nagyon sok minden történt (lásd még: ünneplés): a luxemburgi bíróság az MSPI kezdeményezőinek adott igazat, aztán rá pár hétre, áprilisban az EB is beadta a derekát, tárgyalásra hívta a kezdeményezőket, amelynek az lett a vége, hogy az eredeti 11 pontból kilencet elfogadott (azoknak, akik azt szokták nézni, hogy a pohár félig üres: kettőt nem fogadott el).
Ha ez egy mese volna, akkor itt már a hetedhét országra szóló lakodalomnál és a boldogan éltek, míg meg nem haltaknál tartanánk, de a FUEN még nem ihat a medve bőrére, mert ez még csak a kezdet. Vagy egy mérföldkő, ahogy a konferencián mondták (pedig a kontinentális Európa méterben számol). Ugyanis ahhoz, hogy az EB érdemben is foglalkozzon a javaslatokkal, először össze kell gyűjteni egymillió aláírást, minimum hét uniós tagállamból, aztán, ha ez sikerült, még meg is kell győzni az EB-t, hogy ne csak foglalkozzon a javaslatcsomaggal, hanem szülessenek is jogszabályok belőle (lásd még: a munka folytatása).
Szóval kettős szerepe volt a brüsszeli találkozónak. Mivel a kezdeményezők, támogatók, jóakarók most találkozhattak először ekkora számban a MSPI befogadása óta, elkerülhetetlen volt az ünneplés, de bőven volt itt szó a munka folytatásáról is. Amely munka egyébként két hét múlva Kolozsváron folytatódik, a FUEN május 17-21. között tartó kongresszusán, és lesz benne ünneplés is, ugyanis szimbolikusan itt fog elkezdődni az egymillió aláírás összegyűjtése. Azért csak szimbolikusan, mert az uniós szintű aláírásgyűjtés szeptemberben indul, hogy lehessen rendesen előkészíteni, reklámkampánnyal, tudatosító akciókkal, helyi szervezetek bevonásával. Egyébként az aláíráshoz szükséges, országonként változó űrlapok elkészültek az EU 27 hivatalos nyelvén, és pár hét múlva az online aláírást lehetővé tevő rendszer is elindul.
De ezeknél a technikai részleteknél sokkal fontosabb dolgok is történtek Brüsszelben. A legeslegfontosabb, hogy az Európai Parlament nem is olyan régen megválasztott elnöke, Antonio Tajani elvállalta a konferencia védnökségét, és még jól meg is üzente, hogy teljes mellszélességgel támogatja a kezdeményezést, és bármikor kopogtassanak bátran az ajtaján. Azt hiszem, uniós szinten ennél komolyabb támogatót nem igazán lehet szerezni, és azért ez előrevetít egy-két dolgot, meg jó kis jelzés lehet az EB-nek is, hogy tessék már komolyan venni ezt a dolgot. A másik fontos dolog, ami történt, az a kezdeményezőkből, résztvevőkből áradó őszinte (ha nem lenne pejoratív egy politikusra nézve, azt mondanám, már-már naiv, gyermeki) lelkesedés, amely ellen nem igazán lehet védekezni, és amely, ha egy pillanatra is megérint, egyértelművé válik számodra, hogy az MSPI szlogenjéül szolgáló You are not alone nem egy Michael Jackson, Olive vagy ATB dal (attól függően, ki éppen mikor ért a popzenehallgatós korába), hanem egy teljesen igaz üzenet. Ezek az emberek, akiket talán csak annyi köt össze, hogy kisebbségiek, őszintén szeretik egymást, és hisznek a közös célban. A munkavacsorán mellém ült egy késve érkező szakállas, középkorú dániai német, és pár perc múlva már úgy csevegett velem, mintha évtizedek óta ismernénk egymást.
Furcsa lehet ez az áradó optimizmus egy kelet-európainak, aki leginkább ahhoz van szokva, hogy a kisebbségek csak akkor szólalnak meg, ha a többség bántja őket. Erre eljön Brüsszelbe, és rinyakórus helyett csupa ragyogóan optimista embert talál. És milyen szép az, amikor valaki nem feltétlenül azért optimista, mert esetleg neki jobb lesz ezután (a nyugat-európai kisebbségek elég szép aránya köszöni szépen, jól van), hanem azért, mert tudja, hogy egy uniós szabályozás segíthetne azokon a kisebbségeken, akik nála rosszabb helyzetben vannak. Ez tényleg szolidaritás.
No, de biztosan vannak olyanok, akik kíváncsiak arra is, mi hangzott el Brüsszelben, nekik bemásolom a közleményt, én sem írhattam volna meg szebben (ez most egy belső poén, úgysem értitek):
Támogatja a Minority Safepack kezdeményezést az Európai Parlament elnöke
Minden európai polgárnak egyenlő jogokat kell élveznie, ezért messzemenően támogatja az őshonos kisebbségek és nyelvi közösségek európai polgári kezdeményezését az Európai Parlament elnöke – derült ki a FUEN május 4-i brüsszeli konferenciáján. Az EP-elnök tanácsadója, Marcus Warasin tolmácsolta Antonio Tajani üzenetét, amelyben támogatásáról biztosította az MSPI kezdeményezőit. „Európa elsősorban az európai polgárokról, és nem a tagállamokról szól. Ezért fontos a polgári kezdeményezés intézménye. Európában nem lehetnek elsőrangú és másodrangú európai állampolgárok: minden uniós állampolgárnak joga van ahhoz, hogy képviselve legyen az EP-ben, és hogy azonos jogokat élvezzen” – üzente az Európai Parlament elnöke, hozzátéve: a sokszínűség elfogadása nélkül nem létezik egység sem. Ha segítségre van szükségük, ne tétovázzanak kopogtatni az ajtaján – üzente a kezdeményezőknek.
Öt éve ugyanitt, az Európai Parlamentben indult útjára a Minority Safepack európai polgári kezdeményezés, a Kisebbségi Intergroup és a FUEN megbeszélésén – nyitotta meg Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő a FUEN brüsszeli konferenciáját. Az esemény házigazdája szerint a Minority Safepack egy hosszú út után győztesként tér vissza az EP-be, miután az Európai Bizottság egy hosszadalmas jogi procedúrát követően idén áprilisban befogadta a kezdeményezést.
A csütörtöki, Hit the Road – a Minority Safepack és az Európai Parlament című konferenciát szerda este egy munkavacsora előzte meg, Winkler ennek egyik gondolatát is felidézte: „szolidaritásra van szükség, és ha folytatjuk a FUEN ernyője alatt elkezdett összefogást, nemcsak az aláírások lesznek meg, hanem széles körű támogatást tudunk szerezni kezdeményezésünknek.” Nils Torvalds EP-képviselő, a Kisebbségi Intergroup társelnöke szerint „ez egy nagyszerű pillanat, amelyre a gyerekeink és az unokáink is emlékezni fognak. Sok munka van még hátra, de minél többet dolgozunk, annál hosszabb távú lesz a hatás is” – fogalmazott, hozzátéve: a MSPI-re nem elég 7 országból gyűjteni aláírásokat, hanem 28 országból kell, hiszen minden tagállam polgárait meg kell szólítani. Vincze Loránt FUEN-elnök szerint az MSPI történelmet írt azzal, hogy az első olyan polgári kezdeményezéssé vált, amely pert tudott nyerni az EU bíróságán az Európai Bizottsággal szemben. Az MSPI körüli kisebbségi szolidaritás folyamatosan erősödött, és mára az Unió nemzeti kisebbségeinek és nyelvi csoportjainak közös céljává vált – mondta a FUEN elnöke a kezdeményezés történetét felelevenítő előadásában.
„Kezdeményezésünk nem árt senkinek, nem vesz el semmit a tagállamoktól és a többségtől. Ellenkezőleg: hozzájárul a többség és kisebbség közti jobb megértéshez. Ez az EU 60 milliónyi kisebbségének felajánlása, amely megoldásokat kínál, és amellyel párbeszédet kezdeményezünk” – üzente Vincze az MSPI ellenzőinek.
„Azt akarjuk, hogy a kisebbségi jogok váljanak az emberi jogok részévé, esélyegyenlőséget akarunk elsősorban anyanyelvünk használatában. Csak akkor fogadhatnánk el, hogy a kisebbségi jogok kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozzanak, ha nem tapasztalnánk nap mint nap a kisebbségi jogok megsértését, a közösségi szimbólumok használatának tiltását, egyes kisebbségek létezésének tagadását, közösségek számbeli csökkenését és az anyanyelv diszkriminálását több tagállamban. Ezek a történések megerősítenek bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy az EU-nak kell a védelmezőnek és támogatónak lennie" – szögezte le. Hans Heinrich Hansen, a FUEN volt elnöke szerint az ernyőszervezet közel száz tagszervezete szolidáris közösséget alkot, amelyben senki nem érezheti magát kisebbségben. Az MSPI kapcsán a kezdeményező bizottság elnöke elmondta: a kisebbségben élőknek is ugyanazok a vágyai, mint a többségieknek. „Önbizalomra, megbecsülésre vágyunk, és arra, hogy jól érezzük magunkat otthonunkban. Ebben sokat segíthet a jogalkotás is, de arra is szükség van, hogy empatikusak és szolidárisak legyünk, és merjük felvállalni különbözőségünket. Az egységet a sokszínűségben kell keresni” – vélekedett.
„A FUEN tagszervezetei arról a szolidaritásról tettek és tesznek tanúbizonyságot, amely nélkül az európai őshonos kisebbségek közösségként nem lehetnek sikeresek az európai politika közterein” – mondta el a brüsszeli konferencián Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Az MSPI kezdeményező bizottságának alelnöke hozzátette: „a Minority SafePack nemcsak a mi ügyünk, hanem a többség ügye is. Mi, kezdeményezők valami pluszt szeretnénk hozzáadni a kontinens népeinek jövőjéhez, olyan értékeket kívánunk a középpontba helyezni, amelyek minden demokratikus és szabadságszerető közösség életét vezérlik: a jogállamiságot, a törvénytiszteletet és az emberi, közösségi jogokat. Párbeszédet javasoltunk, és ezt a párbeszédet, úgy érezzük, hogy elfogadta az Európai Bizottság, amikor regisztrálta kezdeményezésünket.”
Berényi József, az MKP volt elnöke szerint az MSPI arról szól, hogy az Európai Unió térjen vissza ahhoz a kilencvenes években alkalmazott logikához, amely fontosnak tartja a veszélyeztetett kisebbségek védelmét. Meglátásában ennek az ügynek az Európai Parlament kell a zászlóvivője legyen, mert az Európai Bizottság eddig nem a nyitottságáról tett tanúbizonyságot - utalt arra, hogy az EB első körben elutasította az MSPI bejegyzését. Daniel Alfreider, a dél-tiroli néppárt alelnöke, olaszországi parlamenti képviselő elmondta: „a különböző helyzetekből adódóan nem létezik egyetlen megoldás a kisebbségek problémáira, de most először van egy közös célunk, határok nélkül. A kezdeményezés lehetőséget nyújt az egyéni tapasztalataink megosztására és a jó gyakorlatok átemelésére” – vélekedett.
A polgári kezdeményezések jogi megközelítéséről szóló panelt követően a rendezvény másik házigazdája, Sógor Csaba foglalta össze zárszavában a konferencia tapasztalatait. „A Minority Safepack európai polgári kezdeményezés a civil társadalom szerepéről, annak erőteljes megjelenítéséről szól, hiszen a politika nem létezhet civil társadalom nélkül. Az út, amely előttünk áll, nem lesz sima, nehézségekre lehet számítani, de biztosak vagyunk abban, hogy ezeket a csatákat meg lehet és meg kell vívni, hiszen a mi felelősségünk és hivatásunk, hogy egyenlő jogokat biztosítsunk az EU minden polgára számára. Erős háttérországunk van: a FUEN ernyője alatt, Antonio Tajani elnök úr támogatásával, az EU-s intézmények segítségével ezt a célt el tudjuk érni” – mondta el az RMDSZ EP-képviselője. A konferencia zárásaként a házigazdák meghívták a résztvevőket a FUEN kongresszusára, amelyre május 17-21. között Kolozsváron kerül sor.
Balázsi-Pál Előd / Transindex.ro

Több ezer erdélyi diák akar magyar osztályba járni
A beiskolázási adatok alapján mintegy kilencezer magyar anyanyelvű gyerek iratkozott be idén magyar tannyelvű osztályba Erdélyben. Megnyugtató tény, hogy a nagyobb városokban növekedett a lakónegyedi iskolákba beiratkozó gyermekek száma, és reménykedni lehet, hogy teljes osztályok indulhatnak Tordán, Szászrégenben, Désen, illetve Besztercében, anélkül hogy más, közeli településekről vonzanának el gyerekeket.
Zárult a beiratkozások első két szakasza Romániában, így már csak azokba az osztályokba lehet jelentkezni, ahol maradtak üres helyek, ide viszont szeptemberig fogadják az érkező gyerekeket. Sok helyen ezt az időt lehet felhasználni arra, hogy a törvény által előírt minimális tizenkét gyereket meg lehessen találni, amivel elindulhatnak a kisebbségi tannyelvű osztályok. Marosvásárhelyen, mint az összes nagyobb városban, természetesen nincs ilyen gond a belvárosi iskolákban, sőt ott helyenként még túljelentkezés is van, viszont a lakótelepeken már nem ilyen egyértelmű a helyzet.
„Utoljára négy évvel ezelőtt volt az, hogy két magyar osztályt terveztünk, és sikerült is megvalósítani, azóta a gyerekek létszáma sorozatosan csökken, a beiratkozók száma csökken, és ezt a statisztikai adatok is alátámasztják, hogy a negyedben kevesebb gyerek van, mint az elmúlt években. Nekünk sikerült ezt az osztályt megvalósítanunk, jelenleg huszonkét gyerek van beiratkozva az előkészítő osztályba” – mondta el a marosvásárhelyi 7-es számú iskola igazgatója, Körtesi Sándor Gábor.
Az iskolába egyébként nem túl nagy létszámban, de azért a környező falvakból is érkeznek diákok, ugyanakkor ide járnak azok is, akiket a szüleik nem tudtak vagy nem akartak belvárosi iskolába íratni.
Tekintettel arra, hogy az RMDSZ-nek nemrégiben zárult a „Minden magyar gyerek számít” kampánya, viszonylag jó rálátása van a kényesebb helyzetekre, hiszen a kampány éppen azokon a településeken volt élénk, ahol veszélyben volt a magyar osztályok beindítása, és sok helyen sikerrel is jártak, viszont végérvényes megoldásra nincs lehetőség.
„Erdély viszonylatában körülbelül kétezer oktatási intézményben van magyar (vagy magyar nyelvű is) oktatás és ennek egy olyan 10-15 százaléka a közvetlen megszűnés határán van, tehát 2020-ig valószínű, hogy 200-250 iskola, zömében falusi iskola be fog zárni, ez már elkerülhetetlen” – nyilatkozta Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásügyi alelnöke.
Az igazsághoz egyébként az is hozzátartozik, hogy ma már a román osztályok helyzete sem feltétlenül felhőtlen. A beindításhoz szükséges, törvény által előírt 15 gyereket megtalálni egyre több helyen jelent kihívást, és nem ritkán csak iskolák összevonásával lehet az összes évfolyamot megtartani.
Hír TV; tiszanews.org.ua

„Fölösleges” az anyanyelvhasználat
A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma szerint „vaskos törvényhozási hiba” volt elfogadni az egészségügyi anyanyelvhasználatot elősegítő törvényt. A fórum azokkal a törvénymódosításokkal kapcsolatban fogalmazta meg álláspontját, amelyeket az RMDSZ beterjesztése nyomán április 11-én egyhangúan fogadott el a parlament. A 36 székelyföldi román civil szervezetet egyesítő fórum tegnapi közleményében kijelentette: a törvény alkotmányellenes, diszkriminatív, „haszontalan luxus”, amely fölösleges bürokráciával és indokolatlan költségekkel terheli az egészségügyet és a szociális ellátást. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Átadták az idei Mózes-díjakat
Szombat délelőtt a Polgármesteri Hivatal dísztermében adták át az idei dr. Mózes Károly-díjakat, mely elismerést Cseke Attila szenátor, volt egészségügyi miniszter alapított 2011-ben.
A rendezvény szervezői az Egészségügyért Alapítvány, a Nagyváradi Önkormányzat és a Bihar Megyei Tanács voltak, partnerségben a Partium Alapítvánnyal, valamint az Ápolók, Bábák és Szülésznők romániai kamarájának Bihar megyei fiókjával. Cseke Attila RMDSZ-es szenátor 2011-ben, egészségügyi minisztersége idején alapította a dr. Mózes Károlyról elnevezett díjat, így tisztelegve azon, a romániai egészségügy közelmúltbeli történetében meghatározó szerepet játszó, egyébként magyar zsidó származású személyiség előtt, akinek köszönhető többek közt a váradi egészségügyi szakiskola létrejötte, valamint az ápolók Bibliájának tartott A beteggondozás módszerei című, több száz oldalas könyv.
A megjelenteket az ápolónői végzettséggel rendelkező Camelia Păşcui üdvözölte, majd dr. Földes Béla, a Partium Alapítvány elnöke beszélt arról, hogy amikor dr. Mózes Károly iskolát alapított Nagyváradon, egy érdekes időszak volt, gyakorlatilag akkor döbbentek rá annak szükségességére, hogy a betegápolást hivatásként, külön szakmaként kell kezelni. Ugyanakkor ebben a periódusban nem csupán Európa ezen térfelén, hanem mindenütt kezdett úgymond szekularizálódni az ágyban fekvő betegek ellátása. Ahogy teltek az évtizedek, és változott a világ, nem csupán egyes vonatkozó kifejezések tűntek el a mindennapi nyelvhasználatból, hanem az ápolók is egyre magasabb szinten képezték magukat, manapság már az sem ritka, hogy egy orvosi asszisztens eljut a doktorátusig. Elmondható tehát, hogy akik egészségügyi intézményekben beteggondozással foglalkoznak, a felső kategóriába tartozó értelmiségiek- vélekedett a nyugalmazott főorvos.
Dacian Palladi városmenedzser afelől biztosította a jelenlevőket, hogy tudatában a jelenben megmutatkozó felelősséggel és a jövőben jelentkező kihívásokkal, a Polgármesteri Hivatal számára fontos, hogy a megfelelő színvonalon valósuljanak meg az egészségügyi szolgáltatások Váradon.
Négy díjazott
A díjat alapító Cseke Attila, a dr. Mózes Károly által jegyzett A beteggondozás módszerei címére utalva, azon meggyőződésének adott hangot: ez azt üzeni számunkra, hogy mindannyiunk hagyhatunk valamilyen nyomot magunk után, és a rendelkezésünkre álló technikákat arra kell használjuk, hogy a tehetségünkre és élettapasztalatainkra hagyatkozva segítsünk másoknak, a jóra törekedjünk.
Dr. Florian Bodog egészségügyi miniszter megtisztelőnek nevezte, hogy meghívták az ünnepségre. Elismeréssel szólt a Mózes-iskola presztízséről, és amellett érvelt, hogy a betegek nem csupán gyógyultan, hanem elégedetten is kell távozzanak a kórházakból. A Kanadában élő Hertz Mózes Anna hangsúlyozta: édesapja nem csupán a számára személyes példakép, hanem a család őt követő többi generációja részére is, amit az bizonyít, hogy számos családtag gyakorolja az orvosi hivatást.
A továbbiakban köszöntötte még a megjelenteket dr. Aurel Mohan, az Egészségügyért Alapítvány vezetője is, valamint az Ápolók, Bábák és Szülésznők romániai kamarájának Bihar megyei fiókja részéről Lidia Bodrenciu. A zenei pillanatokról Szűcs Stefánia és Alex Sferle, a Művészeti Líceum diákjai gondoskodtak.
Díjat kapott három Bihar megyei asszisztensnő: Maria Ciurdar, Elena Tabără és a margittai Móricz Ildikó, valamint mint minden esztendőben, egy más megyebeli ápoló is részesült az elismerésben, ezúttal a szilágysomlói Sámi Erzsébetre esett a választás.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

„Nem halogathatjuk a döntéseket”
Nyíltan, egyenesen kell beszélni oktatásunk helyzetéről – hangsúlyozta Kelemen Hunor május 6-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ által szervezett pedagógusfórumon. A szakmával közösen kell döntéseket hozni, gyorsan és felelősen, különben az egyes problémák az egész rendszer válságát okozzák. Az RMDSZ különösen fontosnak tartja a magyar diákok számára készült román nyelvű tankönyvek minőségét, ezért pályázatot ír ki azok elkészítésére – jelentette be a szövetségi elnök.
Szakmai fórumot rendeztek Marosvásárhelyen annak érdekében, hogy lajstromozzák az erdélyi magyar oktatás problémáit és azok lehetséges megoldásait. „Az oktatási reform előkészítése közös feladatunk. Ehhez rendszeres egyeztetésre és tervezésre van szükség. A bírálatokat meghallgatjuk, és ahol tudunk, változtatunk. Azt viszont közösen kell belátnunk, hogy csak a mindenki, a pedagógustársadalom által is elfogadott, szakmailag jól előkészített álláspont vezethet előre. Hiszen, ha nincs konszenzusos álláspont, akkor csak kapkodás van. Ennek alapja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével kialakított jó viszony” – nyomatékosított Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
2013–2015 között helyi szinten olyan dokumentumokat készített elő az RMDSZ és az RMPSZ, amelyek akkor alkalmasak voltak a problémák feltárására és megoldására. „Ezt a munkát most újra kell kezdeni, a korrekciókat el kell végezni, ha valóban gyermekközpontú oktatást akarunk. Az elmúlt fél esztendőben gyakran azzal kellett szembesülnünk, hogy sokszor tűzoltó munkát végzünk, az utolsó pillanatig húzzuk a döntéseket, mert senki sem akarta, senki sem merte felvállalni a felelősséget. Egyaránt szükség van elkötelezett politikusokra, felkészült pedagógusokra és lelkes szülőkre ahhoz, hogy céljaink ne sérüljenek, és az oktatás arról szóljon, amiről szólnia kell: a gyerekekről” – tette hozzá Kelemen Hunor.
A felmérések azt mutatják, alapvető gond a román nyelv tanítása. „Ezért döntöttünk úgy, hogy a következő években ösztöndíjak formájában támogatjuk azokat, akik vállalják a román tankönyvek megírását. A Szövetség az ösztöndíjak lebonyolítását a pedagógusszövetséggel közösen szeretné kivitelezni” – fogalmazott Kelemen Hunor.
A marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügye nyomán olyan törvénymódosítást készít elő az RMDSZ, amely megoldást nyújtana azokban a helyzetekben, amikor az önkormányzat nem mer, vagy nem tud döntést hozni. Azt javasolja, hogy ilyenkor dönthessen a tanügyminisztérium, hiszen az a tapasztalat, hogy az államelnöki hivataltól kezdve, a tanfelügyelőségen át senki sem tudott megoldást találni a vásárhelyi iskola ügyének megoldására. „Tisztában vagyunk a kezdeményezés hátulütőjével is, hiszen önkormányzati hatáskört helyez vissza központi szintre. De úgy gondolom, hogy ennek kivételnek kell lennie, hiszen az ilyen helyzeteket is kezelni kell. Bízunk abban, június végéig sikerül törvényt alkotni” – zárta beszédét a szövetségi elnök.
Az RMDSZ oktatásügyi tennivalóit összegezve Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök azt hangsúlyozta, a 2013–2015 között kidolgozott megyei oktatási terveket aktualizálni és javítani kell, ezért egységes módszertant vezetnek be a megyei szintű cselekvési tervek kidolgozására és ciklikus ellenőrzésére. Mint elmondta, ezt a munkát sokkal szélesebb konzultációra alapozzák: „minden megyében, térségben egy szakmai-szakpolitikai testület alakult, amely minden fontos helyzetben ajánlásokat fogalmaz meg az önkormányzatoknak és a politikai képviseletnek. A megyei oktatási tanácsok működési elveit és döntési kompetenciáit központilag újra kell értékelni”. Az oktatási törvény küszöbön álló módosításával kapcsolatban meggyőződése szerint széleskörű szakmai és szakpolitikai konzultációra, és minden eddiginél jobban időzített döntésekre van szükség. Az ügyvezető alelnök elmondta, az RMDSZ szakemberei az Iskolák veszélyben program helyzetjelentését és prognózisait szeptemberig készítik el.
Szabó Ödön, az RMDSZ parlamenti képviselője, a képviselőház oktatási bizottságának alelnöke a Szövetség bukaresti munkájáról beszámolva emlékeztetett, a magyar tannyelvű iskolákban tanuló diákok román nyelvből sajátos tanterv alapján készített speciális, könnyített tételekből vizsgázhatnak a képességvizsgán és érettségin, amennyiben a képviselőház után, az RMDSZ kezdeményezését döntő házként a szenátus is megszavazza. „A kisebbségi diákok másfajta tanterv alapján tanulnak, tehát másfajta, azaz speciális tételekből kell vizsgázzanak román nyelvből” – hangsúlyozta, majd úgy értékelte, ez egy első sikeres lépés a Szövetség választási programjában is megfogalmazott célkitűzésekből. A képviselő további kezdeményezésként megemlítette: „a jelenlegi tej és kifli program mellett ősztől országszerte minden megyében, összesen körülbelül 50 iskolában indul be az a program, amely meleg ételt biztosítana a tanulóknak. Az RMDSZ javaslata az volt, hogy ezt a kezdeményezést bővítsék ki több iskolára is”. Az elkövetkező időszak egyik prioritásként a magyar oktatáskutató és továbbképző központ létrehozásának sürgetését nevezte meg.
A román nyelv idegen nyelvként való oktatása kapcsán Király András államtitkár úgy fogalmazott, fel kell gyorsítani a minisztériumi munkát azért, hogy a speciális tantervek mihamarabb elkészüljenek. „Fontos, hogy a román tankönyvek minősége megfelelő legyen, ezért üdvözlöm az RMDSZ kezdeményezését, azt, hogy júniusban nyílt pályázatot hirdetnek a román tankönyvek megírására” – fogalmazott.
A pedagógusfórumon Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke házigazdaként köszöntötte a résztvevőket: „örvendek, hogy Marosvásárhely ad otthont ennek az oktatási értekezletnek, mert ahogyan bizonyára sokan tudnak róla, Marosvásárhely most különösen komoly problémákkal küzd az oktatás területén, a városnak ugyanis még mindig nincs elfogadott iskolahálózata. Az RMDSZ számára az egyik legfontosabb kérdés az anyanyelvű oktatás biztosítása, hogy gyermekeink magyarul tanulhassanak, és színvonalas képzésben részesüljenek. Az oktatási kérdések rendezése azért is fontos, hogy fiataljaink versenyképes tudással rendelkezzenek, így könnyebb lesz nekik is az elhelyezkedés, és egy-egy régió fejlődése is nagymértékben függ attól, hogy milyen a munkaerőpiaca, rendelkezik-e felkészült szakemberekkel”.
A fórumon résztvevők a szórványoktatás, a román nyelv idegen nyelvként való tanítása, a tankönyvek előkészítése, a tanárhiány, a megyei oktatási tervek, az oktatáskutató és továbbképző központ létrehozásának témájában tanácskoztak. Egyetértettek abban, hogy azonnali döntésekre és cselekvésre van szükség, a tűzoltómunka helyett hosszú távú tervezésre, illetve folyamatos és szélesebb körű szakmai konzultációra. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az európai kisebbségi szolidaritás központja lesz néhány napra Kolozsvár
Az Európai Bizottság által immár bejegyzett Minority SafePack kisebbségi javaslatcsomag a romániai magyarságtól, az RMDSZ-től indult, ezért is született az a döntés az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójában (FUEN), hogy egy hét múlva szimbolikusan a FUEN kongresszusán, Kolozsvárról indítsák el az aláírásgyűjtést. A petíciós kampányról, a polgári kezdeményezés kilátásairól Vincze Loránt FUEN-elnököt kérdeztük a témáról tartott brüsszeli konferencia után.
- A konferencián többször elhangzott, hogy mérföldkőhöz érkezett az európai őshonos kisebbsége ügye. Mi indokolja ezt a megfogalmazást?
- A Minority SafePack polgári kezdeményezés bejegyzésével az Európai Bizottság gyakorlatilag kimondta, hogy az európai őshonos kisebbségek védelme érdekében el kell indítani az uniós szintű jogalkotást. Másrészt ez az első polgári kezdeményezés, amely pert nyert a luxembourgi törvényszéken, és amelynek a kezdeményező bizottsága alkut kötött az Európai Bizottsággal. Ez szerintem hatalmas fejlemény, hiszen a 90-es évek elejétől Európában gyakorlatilag nem történt a kisebbségvédelemben törvénykezési szinten előrelépés, az Európa Tanács jogi eszközeivel, a kisebbségi keretegyezménnyel vagy a nyelvi chartával megállt a törvénykezés ezen a területen. Ezen tudunk most közösen lendíteni. A kör lezárult, mert itt, az Európai Parlament épületében vetettük papírra a Minority SafePack javaslatcsomaggal kapcsolatos első ötleteket, és most a bejegyzést követően, íme, itt tanácskoztunk ismét, és arról a stratégiáról beszéltünk, hogy miként gyűjtjük össze az egymillió aláírást. Erdélyben is lezárul majd a kör, hiszen az ötlet az RMDSZ-től, a romániai magyarságtól származik, s majd a FUEN-kongresszuson indítjuk látványosan útjára Kolozsváron az aláírásgyűjtést.
- Milyen lépések vannak még hátra addig, amíg sikerül rábírni az Európai Bizottságot a jogalkotás beindítására?
- Lehet, hogy most már a nehezén túl vagyunk. Négy évet elvesztegettünk azzal, hogy perelni kellett Luxemburgban, végül szerencsére győztünk. Most már határidőkkel dolgozunk. Közel egy év áll rendelkezésünkre, 2018 március végéig kell összegyűjtenünk egymillió aláírást legkevesebb hét tagállamból. Ezt követően egy hónapja lesz az Európai Bizottságnak arra, hogy megvizsgálja az aláírások hitelességét, és további három hónap, ameddig majd döntést kell hoznia a jogalkotásról. Ez egy konzultációs folyamat lesz az Európai Parlamenttel közösen, a kezdeményezők bevonásával, amelynek a végén azt reméljük, hogy az Európai Bizottság elkezdi a konkrét jogalkotást.
- Miért éppen Kolozsváron szervezik a FUEN következő kongresszusát és milyen jelentősége van ennek?
- Szimbolikus döntés volt a FUEN-ben, hogy Erdélyben tartja a következő kongresszusát. Sok kezdeményezés az elmúlt esztendőkben az RMDSZ-től, a romániai magyarságtól indult, legfőképpen a Minority Safepack kezdeményezés. Emellett most már 23-24 éve tagja az RMDSZ a FUEN-nek, és még nem volt kongresszus Erdélyben, tehát itt az alkalom, hogy megmutassuk Erdélyt, a magyarságot, szokásainkat, kultúránkat az odautazó kisebbségi szervezetek képviselőinek, meghívottainknak. Az Európai Tanácstól, az Európai Parlamenttől, az ENSZ-től lesznek majd meghívottak a kongresszuson, túl azon, hogy a tagállamok, régiók is elküldik majd képviselőiket erre a rendezvényre. Remélem, hogy az európai kisebbségi szolidaritásból merítünk majd erőt arra, hogy egy jó aláírásgyűjtési kampányt kezdjünk Erdélyben, de máshol is Európában.
- A konferencia több felszólalója annak a jelentőségét méltatatta, hogy az Európai Parlament elnökének védnöksége alatt zajlott a rendezvény, és Antonio Tajani támogatja a Minority SafePacket. Ez miért fontos fejlemény a kezdeményező bizottság számára?
- Nem volt eddig jellemző, hogy az Európai Parlament elnökei kedvezően viszonyuljanak a kisebbségi témához. Egyáltalán a politikai hangulat nem volt olyan soha az Európai Parlamentben, hogy ez a téma napirenden lett volna. Mára már az Európai Néppárt programjában is szerepel a kisebbségi kérdés, tehát innovatívnak számít ilyen szempontból, a liberálisok mindig támogatták ezt a témát, a zöldek is, az autonomista és a regionális pártok is, de a szocialisták például az elmúlt években nagyon hallgatnak róla. Az EP korábbi elnöke, Martin Schulz sosem válaszolt a megkereséseinkre, találkozókat kértünk tőle és mindig elutasította. Ám ahogy hivatalba lépett, Antonio Tajani kinevezett egy kisebbségi témákkal foglalkozó dél-tiroli tanácsadót. Hozzáállása teljesen pozitív volt. Azt mondta, hogy nyíltan is támogatja a Minority Safepack kezdeményezést, foglalkoztatják az őshonos kisebbségek problémái.
- A konferenciát megelőző munkamegbeszélésen felmerült, hogy a Minority Safepack kezdeményezői készítsék el maguk az uniós szintű kisebbségvédelmet szabályozó törvénytervezeteket, amelyeket az Európai Bizottság figyelmébe ajánlanak majd. Mi szól mellette, és mi szól az ellen, hogy így járjanak el?
- Ha nemcsak címszerűen fogalmazzuk meg azokat a témákat, ahol jogalkotást szeretnénk, hanem a konkrét jogszabályok is meghatározzák az elemeit ennek a keretnek, az Európai Bizottságnak arra kell már reagálnia, tehát nem kell elkezdenie gondolkodni azon, hogy is nézzen ki a jogszabály. A törvénytervezetek elkészítése ellen szól, hogy részben behatárolja az Európai Bizottság mozgásterét, és voltaképpen önmagunk számára is behatároljuk a mozgásteret. Inkább arra mozdulna el az opciónk, hogy készítsük elő a tervezeteket, éppen amiatt, hogy a kisebbségi törvénykezés az EU-ban nagyon kezdetleges vagy nem létező, tehát könnyű újat alkotni benne, érdemes lenne ezt alaposan előkészíteni.
- Az egymillió aláírás összegyűjtése szükséges, de nem elégséges feltétele a jogalkotás beindításának. Három polgári kezdeményezésnek már sikerült összegyűjteni az aláírásokat, de nem jártak eredménnyel. Milyen eszközökkel lehet rábírni az Európai Bizottságot, hogy indítsa be a jogalkotást?
- Nagyon számít az, hogy milyen támogatás van mögöttünk. Ha nagy európai intézmények, például az Európai Parlament, vagy a tagállamok, Németország, Dánia, Magyarország azt mondja, hogy ezzel fontos lenne foglalkozni, az már egy plusz érv szerintem. Fontos a témaválasztás is. Az előző három polgári kezdeményezés témája szűk szakpolitikára vonatkozott. Például a vízhez való jog maximum egy jogszabályon múlik, mi meg egy elég széles spektrumát vetettük fel uniós kompetenciáknak, programoknak, irányelveknek, amelyeket bővíteni kellene. Ez nagyobb késztetést jelent a Európai Bizottság számára is arra, hogy kezdjen a kezdeményezéssel valamit. A miénk tulajdonképpen az első politikai kezdeményezés, amely elkezdi az aláírásgyűjtést.
- Nem kedvezőtlen a légkör most a kezdeményezés számára? Arra gondolok, hogy a Brexit után az Európai Unió válságba került, és más kérdések foglakoztatják most az EU döntéshozóit.
- Szerintem ez EU-nak ez az útkeresése kedvez az ügyünknek. Az uniós polgárok éppen azt vetik Brüsszel szemére, hogy eltávolodott az emberektől. Az Európai Bizottságnak alkalma lesz bizonyítani, hogy közelebb hozza az EU-t a polgárokhoz, hiszen éppen ez a célja a polgári kezdeményezés intézményének is.
- Szintén a konferenciát megelőző munkamegbeszélésen hangzott el, hogy az aláírásgyűjtésre különféle buktatók leselkednek. Melyek lennének ezek?
- Minden tagállamnak van egy nemzeti hatósága, amelyik az aláírások hitelesítésével foglalkozik, és ezeknek a hatóságoknak országonként eltérő követelményeik lehetnek. Nem érzem bukatónak ezeket. Jól elő kell készíteni az aláírásgyűjtést, és akkor nem lesz gond. A nyitott kérdéseket tisztáznunk kell az Európai Bizottsággal is és a tagállamok illetékes hatóságaival is.
- A konferenciára visszatérve: miért a Hit the Road volt a címe?
- Azért mert terepezni kell. Az aláírásgyűjtés terepezésről szól, ki kell menni az emberek közé, ha nem is egyenként, de gyakorlatilag minden embert meg kell szólítani egy üzenettel, fel kell kelteni az érdeklődését, és rávenni arra, hogy támogassa aláírásával ezt a kezdeményezést. Minden ilyen jellegű kampány az érzelmekre hat. Meg kell találnunk azokat a jó témákat, amelyekkel az erdélyi magyarokat meggyőzzük, hogy írják alá a kezdeményezést, de győzzük meg az erdélyi románokat is a támogatásról. Ez már egy új üzenetet. Szerencsénk van, hogy van kilenc javaslat, abból jól lehet mazsolázni olyanokat, amelyek vonzóak Erdélyben is.
Cseke Péter Tamás / maszol.ro

Napirenden a nemzeti érdekérvényesítés és a kisebbségvédelem
Május havi első sajtótájékoztatóját tartotta meg Tőkés László fideszes EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke ma délelőtt a nagyváradi parlamenti irodában, Csomortányi Istvánnak, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnökének társaságában – közölte a képviselő sajtóiroda.
Az 500 éves reformáció jubileumi évében a püspök egyházi vonatkozású témákat is érintett, de főként migrációs, illetve nemzet- és kisebbségpolitikai kérdéseket. Felidézve az előző napi ünnepet, az anyák napját, Tőkés László elöljáróban az egész Európát sújtó demográfiai válságról szólt, amire nem megoldás a kontinensen kívüli embertömegek bevándoroltatása, az erőltetett, szervezett migráció. A gyermekszületések számának csökkenését megfelelő családpolitikával, az országainkra – Magyarországra és Romániára – jellemző kivándorlást gazdasági-szociálpolitikai intézkedésekkel kellene lassítani s megállítani, de nagy szerepük lehetne ebben az egyházaknak, mert erkölcsi kérdés is a nemzet megtartása és védelme.
Az EP miniplenárisának Magyarországról szóló vitája kapcsán erdélyi képviselőnk kijelentette: Orbán Viktor ezúttal a nemzeti konzultáció, a Közép-európai Egyetem (CEU) és a civil szervezetek ellenőrzése kérdésében érkező, megalapozatlan és hisztérikus támadásokkal szemben példásan védte meg az országot és a nemzetet, s szerinte a külhoni magyarság egyöntetűen felsorakozik a magyar kormány mellett, visszautasítva például a szocialista EP-frakció magyar tagjainak hazaárulás-számba menő, magyarellenes rágalmait is. A miniszterelnököt ért alantas vádak között még az antiszemitizmus is szerepelt, ezt maguknak a magyarországi zsidóknak illene visszaverniük – vélte Tőkés László, aki szerint az ország elleni balliberális támadások legfőbb kiváltó oka a magyar migrációs politika. „Keresztény örökségünk védelmében, valamint a félévezredes protestantizmus szellemében vissza kell utasítanunk a jól felfogott európai és nemzeti érdekeket sértő kényszerbetelepítéseket, és széleskörű összefogással minden lehetőt meg kell tennünk európai és nemzeti keresztény identitásunk védelmében” – fogalmazott vonatkozó nyilatkozatában a volt királyhágómelléki református püspök. Hozzátette: az őshonos európai kisebbségek uniós jogvédelmében is áttörésre van szükség. „Számunkra, határon túli magyarok számára a nemzeti önvédelem sajátos esete a kisebbségvédelem.” Üdvözölte az ebbe az irányba mutató kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezést (Minority SafePack), melynek támogatására egységesen fel kell sorakoznunk. Az EP Petíciós Bizottságának napirendjén szereplő kisebbségvédelmi beadványok megoldása ugyanebbe a rendszerbe illeszkedik. A kisebbségi autonómiatörekvések ügyében viszont minőségileg más és gyökeres megoldásokra lenne szükség.
A továbbiakba az RMDSZ volt tiszteletbeli elnök röviden szólt a szövetség hétvégi kongresszusáról, amely a belső tisztulás alkalma lehetne, de számos jel arra mutat, hogy erre most sincs hajlandóság a szervezetben, amely még a korrupció alaposan gyanújával terhelt megélhetési politikusaitól sem volt képes megszabadulni. „Megelőző kongresszusának határozatára visszautalva, elvárjuk, hogy az anyanyelvhasználat, a nők elleni erőszak és más hasonló ügyek mellett az RMDSZ soron következő, zilahi kongresszusán a közösségi önrendelkezés kivívását is foglalja stratégiai dokumentumába” – áll a kiadott nyilatkozatban, amely szerint jogos követelmény az RMDSZ történelmi egyházainkhoz való viszonyának, illetve egyházaink hozzá való viszonyulásának a felülvizsgálata is. A magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság felé pedig azzal a kéréssel fordult Tőkés László, hogy világítsák át és számoltassák el a magyar támogatási pénzekkel visszaélő közképviselőket.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében szólva kijelentette: a nemzeti együttműködés rendszerének keretében feltétel nélküli a kiállás a határok fölötti nemzetegyesítés ügye mellett, és a jövő évi magyarországi választásokra való tekintettel az EMNT töretlenül folytatja az újrahonosításban vállalt munkáját, valamint a választási regisztrációt.
Hasonló elkötelezettségről beszélt Csomortányi István is a Néppárt nevében, aki ugyanakkor méltatta Magyarország és a magyar kormány küzdelmét a hagyományos európai és nemzeti értékek védelmében. Emlékeztetett: pártja már tavaly javasolt a bukaresti hatalomnak, hogy kövesse az Orbán-kormány példáját a déli határok védelme tekintetében, mert a migránsbiznisz előbb-utóbb Délnyugat-Romániára is rászabadul, aminek a partiumi, erdélyi polgárok, köztük nyilván a magyarok is megihatják a levét.
Tőkés László EP-képviselő végül újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: a CEU-cirkusz vonatkozásában ő maga a törvényesség és a magyar érdekeknek megfelelő oktatáspolitika oldalán áll. itthon.ma/karpatmedence

Megszavazták a melegházasság tiltásáról szóló kezdeményezést
Megszavazta a román képviselőház kedden azt az alkotmányt módosító javaslatot, amely „egy férfi és egy nő önkéntes elhatározással létrehozott házasságaként" határozza meg a családot, megakadályozva ezáltal, hogy Romániában törvényt hozzanak az azonos neműek házasságáról.
Az alaptörvény módosítására (amely jelenleg „házastársakat" említ a család meghatározásánál) a Koalíció a családért elnevezésű, a többségi román ortodox egyházhoz közel álló civil szervezet tett javaslatot, amely – a többi keresztény egyház támogatásával – több mint hárommillió támogató aláírást gyűjtött össze polgári kezdeményezéséhez.
A képviselőház 232 vokssal, 22 ellenében, 13 tartózkodás mellett fogadta el az alkotmánymódosító tervezetet, amelynek hatályba lépéséhez szenátusi megerősítés és érvényes és eredményes népszavazás is szükséges.
A tervezet a legjelentősebb támogatást a kormány fő erejét adó szociáldemokratáktól és a jobbközép ellenzék fő erejét adó Nemzeti Liberális Párttól kapta. A legtöbb ellenszavazat a tavaly alakult Mentsétek Meg Romániát Szövetségtől (USR) származott. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselői közül 12-en támogatták, ketten ellenezték a kezdeményezést, két törvényhozójuk pedig tartózkodott.
Romániában az alaptörvény módosításához a parlament mindkét házának kétharmados többséggel kell elfogadnia az alkotmánymódosító tervezetet, amelyről a parlamenti elfogadásától számított 30 napon belül, egy különleges törvény alapján népszavazást kell kiírni.
Románia 2001-ben eltörölte a büntető törvénykönyvből (btk.) azt a cikkelyt, amely öt évig terjedő börtönnel sújtotta a „nyilvánosság előtt mutatkozó, botrányt okozó" homoszexuális párokat. A 2011-ben elfogadott új polgári törvénykönyv (ptk.) azonban továbbra is tiltja az azonos neműek házasságát, nem ismeri el a román vagy más állampolgárok külföldön kötött házasságát, mint ahogy a külföldön kötött élettársi szerződéseket sem, függetlenül attól, hogy azok azonos vagy különböző neműek között jöttek-e létre.
A Koalíció a családért nevű csoportnak fél év alatt a parlamenti beterjesztéshez szükséges félmillió helyett hárommillió aláírást sikerült összegyűjtenie egy polgári kezdeményezéséhez, így egyetlen politikai erő sem mert nyilvánosan állást foglalni a polgári kezdeményezés ellen, amely alkotmányos szintre emelné a melegházasság (ptk.-ban már szereplő) tiltását.
Baranyi László / MTI; Erdély.ma

Válsággal riogatnak válságban
Mintha mély álmából ébredne az RMDSZ elnöke, néhány nappal a szervezet zilahi kongresszusa előtt kijelenti: „Az oktatási reform előkészítése közös feladatunk. Ehhez rendszeres egyeztetésre és tervezésre van szükség. A bírálatokat meghallgatjuk, és ahol tudunk, változtatunk.” Az RMDSZ által Marosvásárhelyen szervezett hétvégi oktatási tanácskozáson Kelemen Hunor azt is állította, csak „a pedagógustársadalom által is elfogadott, szakmailag jól előkészített álláspont vezethet előre”.
Nahát! Micsoda újdonság! Ezentúl az oktatás kérdéseibe azok is beleszólhatnak, akik nem bársonyszékekből irányítják, hogy mit, hogyan és miből tanuljanak a romániai magyar gyermekek, hanem katedraközelben vagy szülőként tapasztalják: válságban az oktatás, tartalom és módszertan tekintetében is tetemes javításra szorul. Ha nem akarunk válságot, nem halogathatjuk a döntéseket – állapítja meg Kelemen Hunor.
Úgy tűnik, a szövetségi elnök lemaradt néhány körrel, olyasmit akar megelőzni, ami már régóta mételyezi a hazai tanügyi rendszert. Elmondta, 2013–2015 között helyi szinten készültek dokumentumok a problémák feltárására és megoldására, amelyeket újra kell gondolni, és bevallotta: az elmúlt fél esztendőben gyakran végeztek tűzoltómunkát, az utolsó pillanatig húzták a döntéseket, mert senki sem akarta, senki sem merte vállalni a felelősséget. Az önkritika helyénvaló, csupán annyi kiigazításra szorul: a kapkodás, a felelősség előli menekülés nem csak az utolsó fél évre jellemző, az RMDSZ ilyetén politizálása mélyen gyökerezik, amit aligha változtathat meg egy olyan tanácskozás, amelynek egyetlen konkrét eredménye, hogy a szövetség ösztöndíjat ajánl a magyar diákok speciális román tankönyveinek megírói számára. Bizonyos mértékig kényszerlépésről van szó, mert akik részt vettek az új román tantervek megalkotásában, és a legilletékesebbek lennének megírni a tankönyveket, nem tolongnak ezért a munkáért – minden bizonnyal a negatív tapasztalatok tartják őket távol a jelentkezéstől –, emiatt kell lasszóval fogni a tankönyvírókat.
Két hét alatt másodszor tanácskoztak szélesebb körben arról, hogy milyen problémákkal küzd a hazai magyar oktatás, de amíg a III. Székely Kongresszus Sepsiszentgyörgyön szervezett oktatási fórumán a szakma képviselői tételesen fogalmaztak meg javaslatcsomagokat a helyzet jobbítására, a marosvásárhelyi eseményen a politikumé volt a főszerep, és inkább tűnt kongresszust előkészítő hangulatkeltésnek, mint igazi műhelymunkának. Az ilyen párhuzamosságok pedig inkább zavart keltőek, mint hasznosak, a vesztes mindig az a nemzedék, amely az iskolapadban ül.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jubileummal egybekötött nótaest Nagyzerinden
A tizenöt éves Pro Zerind Egyesületet ünnepelték
A szombat esti Nótázz velünk!, hagyományőrző nótaest idén két alkalom megünneplésével esett egybe. Az egyik az anyák napja, a másik a nótaestet szervező Po Zerind Egyesület alakulásának 15. évfordulója. A szép számmal egybegyűlt közönséget Pallagi Margit köszöntötte, majd Simándi Sándor polgármester méltatta az egyesület 15 éves tevékenységét. A műsort a Tabajdi Károly Általános Iskola alsó és felső tagozatos diákjai nyitották meg, Dénes Erzsébet tiszteletes asszony vezetésével, majd Anton Szebásztián énekelt. A továbbiakban az Alföldi Cigányzenekar, Ötvös László prímás vezetésével kísérte a nótaénekeseket. Fellépett Haász Endre Simonyifalváról, Szabó Mihály Vadászról, Dobozról Szatmáriné Rozika és Balogh István, Gyuláról Vitéz Kenéz Lajos és Cséffán László, Nagyszalontáról Patócs Csilla, Okányból Fekete Csilla és Fekete Zoltán, illetve Nagyzerindről Dénes Erzsébet és Dénes József. A szünetben nem maradt el a pogácsa és a bor kínálgatása sem, valamint kisorsolásra kerültek a tombolák. A műsor vége felé a zerindi citerazenekart, Cséffán Lászlóval kiegészülve, többször is visszatapsolta a közönség. Ezután következtek az Ibolyások, akik széki és szilágysági táncukkal a közönség vastapsát érdemelték ki. Ezt követően Kiss Alexandra meglepetésszerűen magához ragadta a mikrofont, és a színpadra kérte a Pro Zerind Egyesület tagjait, akiket a néptáncosok, egy Szilágyi Erzsike néni által sütött tortával leptek meg. Ugyanakkor megköszönték, amiért a kezdetekkor elindították őket az úton, és azóta is folyamatosan egyengetik azt, támaszuk a néptánccsoportnak. – A legszebb ajándék, amit egymásnak adhatunk, az önmagunk, a barátságunk és ezzel együtt egymás megbecsülése, szeretete, tisztelete. Kívánjuk, hogy még Önöknek is sok ilyen ajándékban legyen részük, és jusson eszükbe: Önök iránymutató csillagok a mi életünkben, akikre mindig szeretettel, hálával és örömmel gondolunk – mondta el Kiss Alexandra az egész csapat nevében.
A meghatódott tagok nevében Pallagi Margit megköszönte a gyerekeknek és Kiss Csillának a meglepetést, és biztosította őket a további támogatásukról, szeretetükről. A végén közös nótázás következett minden fellépővel, az énekes hölgyek virágot kaptak ez alkalomból. Az est közös vacsorával és az elmaradhatatlan nótaszóval zárult.
A nagy sikerű nótaestért köszönet jár a polgármesteri hivatalnak, a helyi RMDSZ-nek, az egyesületeknek, tantestületnek, minden támogatónak, aki anyagiakkal vagy a munkájával segítette a rendezvény sikerét.
A 15 éves Pro-Zerind Egyesület munkája példaértékű. 15 évvel ezelőtt azért jöttek létre, hogy pótoljanak egy akkori űrt, hiszen a 2000-es évek elején nem álltak még rendelkezésre pályázati pénzek, nagyszabású felújítási beruházások, ezért az iskolák, óvodák, orvosi rendelő, kultúrotthon javítgatásáról a Pro Zerind gondoskodott. Sok ma is megtalálhatót alkottak (a fogorvosi rendelő, kultúrotthon konyhája, játszótér egy része stb.), maradandót, de azt, hogy a megvalósításuk egy része már nincs, nem sajnálják, mert a fiatal, lendületes vezetőknek köszönhetően, új arculatot kaptak az épületek, közterek.
Szerencsére, mára már csak a kultúra támogatásával kell foglalkozniuk, a festőtábor, a nótaest és legjobban a néptánccsoportok példája mutatja, hogy érdemes tovább folytatniuk a munkájukat. Szívvel, lélekkel és sok közmunkával nem volt hiábavaló a tevékenységük. Reméljük, hogy a továbbiakban is ilyen fiatalos lendülettel, kitartással dolgoznak a községért, a közösségért.
A Pro-Zerind Egyesület jelenlegi oszlopos tagjai Szabó János elnök, Bondár Gizella, Csáki Apollónia, Pallagi Margit, de köszönet jár a tagok családjainak is, akik minden rendezvényen nagy segítségnek számítanak. Nagyon jó egészséget és még sok-sok évet kívánunk nekik!
Pallagi Margit, Kiss Csilla / Nyugati Jelen (Arad)

A közigazgatási törvény súlyos joghézagával él vissza az RMDSZ Szilágy megyében
A román közigazgatási törvényben meglévő súlyos joghézagra hívta fel a figyelmet kolozsvári sajtótájékoztatóján Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt igazgató-helyettese, valamint Sándor János, a Néppárt Benedekfalván (Szilágy megye) mandátumot szerzett, de a helyi tanács által el nem fogadott önkormányzati képviselője
Csomortányi István bevezetőjében elmondta: Sándor János a 2016-os önkormányzati választások során mandátumot szerzett, a helyi mandátumigazoló bizottság vissza is igazolta azt, de a helyi tanács (RMDSZ-PNL összefogással) az alakuló ülésen mégsem szavazta meg, s így mind a mai napig nem foglalhatta el képviselői helyét.
Mint ismeretes a 2001-ben elfogadott 215-ös törvény szabályozza a közigazgatások működését, a tanácsok megalakulását, valamint a mandátumszerzés lehetőségét. Ennek értelmében az önkormányzati tanácsnak megadott időn belül meg kell alakulnia, ezt megelőzően pedig a mandátumigazoló bizottság kell ellenőrizze, hogy a mandátumok érvényesek-e? Az említett törvény két esetben tiltja a mandátumigazolást: ha a leendő önkormányzati képviselő nem felel meg a törvényi szabályoknak, vagyis eltiltották a közügyek gyakorlásától, esetleg lakcíme megváltozott, vagy ha kiderül: a választás során csalást követett el. Sándor János esetében egyetlen ilyen tényező sem merült fel, így nem volt akadálya annak, hogy a képviselők megszavazzák mandátumát, ez azonban -politikai okokból - mégsem történt meg, a törvény pedig nem rendelkezik arról, hogy ilyen esetekben mi a teendő.
Csomortányi elmondta: a benedekfalvi képviselők döntését a Közigazgatási Bíróságon támadták meg, ahol azonban – épp arra hivatkozva, hogy a törvény nem rendelkezik arról, hogy ilyen esetekben mi a teendő – a néppártosok számára kedvezőtlen ítélet született. Ezt követően a Szilágy megyei Kormánybiztosi Hivatalhoz (prefektúrához) fordultak panaszukkal, amely megerősítette a Közigazgatási Bíróság döntését, valamint - botrányos módon - hozzátette: mivel a helyi tanácsok közigazgatási autonómiával rendelkeznek, a képviselők döntése pedig politikai akaratuk megnyilvánulásaként értelmezhető, a néppárti kereset értelmetlen. „A Kormánybiztosi Hivatal válaszát látva könnyen felmerülhet a kérdés: minek egyáltalán választásokat tartani, ha a képviselők maguk közül is választhatnának négyévente önkormányzati képviselőket . Sándor Jánost a választók hatalmazták fel arra, hogy képviselje őket a helyi tanácsban, mindebben pedig néhány helyi politikus akadályozza” – mondta Csomortányi. A Néppárt igazgató-helyettese hozzátette: a zilahi bíróság tévedett akkor, amikor azt állította, döntése másodfokon megfellebbezhető, hiszen az már első fokon jogerőssé vált, így a kolozsvári táblabíróság - ahol megfellebbezték a döntést - érdemben nem foglalkozott az üggyel.
„Ez az eset a helyi jellegű problémánál túlmutatóbb. Azt jelzi, hogy a Romániában ellenzékiként tevékenykedni kívánó képviselők bármikor ellehetetleníthetőek, valamint mindez súlyosan alkotmányellenes is, hiszen felülírja az állampolgárok arra vonatkozó jogát, hogy a választók felhatalmazásával bárki képviselő lehessen. Ugyanakkor joggal kérdezhetjük: ez lenne ahhoz az erősebb magyar képviselethez vezető út, melyet az RMDSZ előszeretettel hangoztatott a kampány során? Arra kérjük a Szövetség országos vezetését, hogy vizsgálja ki a benedekfalvi esetet és járjon közbe az ügy mihamarabbi rendezéséért” – mondta Csomortányi, majd hozzátette: hivatali visszaélés miatt még a héten feljelentést tesznek az ügyészségen, s ha a hazai bíróságoktól nem nyernek jogorvoslatot, nemzetközi fórumokon folytatják az ügyet.
Sándor János hozzászólásában elmondta: már a 2016-os kampányidőszakban is folyamatos támadások érték, sőt, egy esetben azzal is meggyanúsították, hogy szavazatszerzés reményében ételt osztott a választók között. Végül kiderült, egy hamis tanúvallomás alapján indult vizsgálat, bűncselekményre utaló jeleket pedig nem találtak.
neppart.eu; itthon.ma/erdelyorszag

A határon túli magyarság támogatási rendszere működik
A határon túli magyarság támogatásának rendszere teljes mértékben felállt, minden eleme működik - jelentette ki Semjén Zsolt kedden Budapesten. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes beszámolt arról is, hogy eddig 950 ezer új magyar állampolgár van az egyszerűsített honosításnak köszönhetően.
Semjén Zsolt kedden az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt éves meghallgatásán rámutatott: amikor egy új programot bevezetnek az egységes szempontok alapján, átgondolt módon történik.
Ugyanakkor ha nincs erős gazdasági növekedés a pénzügyi támogatás is kétséges - mondta, és kiemelte a külhoni magyarság előre kiszámítható, tudatos gazdasági támogatását.
A terület támogatása 2009-ben 9 milliárd volt, tavaly 89 milliárdra nőtt - rögzítette a miniszterelnök-helyettes, jelezve: a határon túli gazdasági szereplőknek soha nem látott támogatást nyújtanak. Vajdasággal indult a program, amelyet Kárpátaljával folytattak, s kiterjesztik az egész Kárpát-medencére. A vissza nem térítendő támogatás mellett kedvezményes hitellel segítik a külhoni fejlesztéseket, ez a magyarországi gazdaságnak is lendületet, expanziót ad.
Kitért arra is, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények finanszírozását helyezték előtérbe az eseti, egyedi pályázatok helyett.
Az oktatási-nevelési támogatás újra 22 ezer forint felett van, ami minden jogosult gyermek után jár, s intézményes kapcsolatot hoz létre a magyar állammal - jelezte. Megjegyezte: a rászorultsági elvet nehéz ellenőrizni, ezt a külhoni magyarság sem igazán tudja megoldani.
Az oktatási rendszer támogatását külön is kiemelte, amely a teljes képzési rendszert lefedi. Óvodák fejlesztésére 17 milliárdot különítettek el, az a cél, hogy a magyar óvodarendszer minél inkább megerősödjön. Az a tapasztalat - mutatott rá Semjén Zsolt - ha egy gyermek magyar óvodában lép be az oktatási rendszerbe, akkor könnyebben meg is marad a magyar intézményrendszerben. A miniszterelnök-helyettes rendkívül eredményesnek nevezte a tematikus éveket, majd kitért a Kőrösi Csoma Sándor és Petőfi Sándor programokra is. Ezek a legsikeresebb innovációik - értékelt. Kiemelte: az ösztöndíjasok olyan missziót töltenek be, ami semmi mással nem pótolható. Mindkét program résztvevőinek száma 15-15 fővel bővült.
Jelezte: egységes demográfiai program készül, s minden lehetséges kezdeményezésbe a külhoni magyarságot is bevonják. Első lépés az anyasági támogatás, ami a külhoni magyar állampolgárokra is ugyanúgy vonatkozik.
Semjén Zsolt beszámolt arról is, hogy eddig 835 ezren tettek állampolgársági esküt, 115 ezer polgár esetében állapították meg az állampolgárságot, s 30 ezer elutasító határozat született, főként a nyelvtudás hiánya miatt. Megerősítette, hogy a ciklus végéig meglesz az egymillió új állampolgár. Az autonómia kérdéséről újból rögzítette: ami más nemzeteket megillet az unióban, az megillet minket is. Megjegyezte: ahol az autonómia megvalósult, ott az utódállamok is jól jártak és profitáltak belőle. Kiemelte: Szerbiában a kulturális autonómia lényegében a megvalósulás állapotában van.
A külhoni magyar pártok támogatását külön pillérként említette. Az adott magyar nemzetrész érdekérvényesítése alapvetően függ attól, hogy milyen erős az ottani magyarság politikai értelemben is - közölte Semjén Zsolt, aki kiállt a magyar-magyar összefogás mellett. Erdélyben az RMDSZ és az MPP összefogása fordulatot hozott, s számszerűsíthető eredménnyel járt. Felvidéken a Magyar Koalíció Pártja a magyar állam partnere, a Híddal, ha meg tudnak állapodni, tegyék ezt, de ez az ő politikai felelősségük - mutatott rá. Megjegyezte: Kárpátalján szintén sikeres volt az összefogás, ez szükséges is, mert nehéz idők járnak az ottani magyarságra. Potápi Árpád János államtitkár hozzátette: a Kárpát-medencében 12-13 millió a magyarság száma, a diaszpóra magyarsága 2,5 millió körül van. Ezért a diaszpóra-politikára folyamatosan hangsúlyt kell fektetni, amit a magyar kormány a 2010-es nemzetpolitikai paradigmaváltás után meg is tett.
Szabolcs Attila (Fidesz) azt az uniós problémát vetette fel, hogy az új határellenőrzési rendszer a határ mellett élőket "kegyetlenül érinti", Semjén Zsolt, aki szerint az lehet a megoldás, ha mint a horvátok, figyelmen kívül hagyják az intézkedést, a jelenséget az unió abszurditásának nevezte. Jelezte: Pintér Sándor belügyminiszter "harcos lépéseket tett az ügyben."
Szávay István (Jobbik) üdvözölte a Határtalanul! programban történt változásokat, a külhoni támogatások bővülését, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy sok a párhuzamosság a rendszerben, s több eseten a Bethlen Gábor Alaptól és minisztériumoktól is lehet támogatást kérni ugyanazon célokra. Kíváncsi volt arra, hogy az állampolgárság esetében utólagos szűrési lehetőség van-e, s felvetette, hogy a CEU-t érintő szabályozást nem használják-e majd fel az utódállamok magyarokkal nem szimpatizáló politikusai.
Semjén Zsolt szerint nincs semmilyen analógia a Sapientia vagy II. Rákóczi Ferenc Főiskola és a CEU működése között. Victor Ponta volt román kormányfő kijelentése egy hasonló törvényről, nem a magyar intézmények ellen irányul, hanem arra utal, hogy az ő életüket is megnehezítették "Soros-intézmények". A BGA szerződések, támogatások nyilvánosak, bárki által megtekinthetők, ezeket nem kívánják titkosítani - jelezte. Arról, hogy a támogatások szétdaraboltak, azt mondta, a források jelentős része a nemzetpolitikai államtitkárságnál és a BGA-nál van, s bár vannak párhuzamosságok, de a minisztériumokat inspirálni szeretnék az aktív nemzetpolitikára.
L. Simon László (Fidesz) a közelgő évfordulóra tekintettel Trianon múzeum létesítését vetette fel, amelyet Semjén Zsolt támogathatónak tartott.
MTI; gondola.hu

A székely jelképek üldözéséről a parlamentben (Kulcsár-Terza József)
A székelyföldi jelképüldözés ellen emelt szót Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) Kovászna megyei elnöke tegnap a képviselőházban. A háromszéki politikus – aki az RMDSZ és az MPP választási megállapodásának eredményeként az RMDSZ jelöltlistáján jutott decemberben parlamenti mandátumhoz – úgy értékelte: Románia nem nevezhető jogállamnak, sem demokráciának, sem európai államnak, hiszen egy demokráciában biztosítják a polgárok egyenlőségét, szólásszabadságát, a közösségi jelképek és az anyanyelv szabad használatát.
A romániai magyar közösség nem kér több jogot, mint amennyi minden európai nemzetet megillet – hangsúlyozta Kulcsár-Terza József. Kifogásolta, hogy miközben az ország más történelmi régióiban – a Bánságban, Máramarosban, Moldvában, Olténiában és Munténiában – szabadon használják saját jelképeiket, ugyanezt Székelyföldön az igazságszolgáltatás bünteti. Közölte: a romániai magyarság nem akar egyebet, mint az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatba foglalt, máig beváltatlan ígéretek teljesítését. A hazafiságot magyarellenességként értelmező román képviselőtársaihoz és a Székelyföld létét is letagadó, „háttérből irányított gyűlölködőkhöz” intézett utolsó mondatát románul és magyarul is elmondta: „Székelyföld volt, van és lesz, és soha nem leszünk szolgák a szülőföldünkön.” Kulcsár-Terza József tegnap reggel a politikai nyilatkozatoknak fenntartott órában, meglehetősen gyér hallgatóság előtt mondta el beszédét, de az utána következő Corneliu Bichineț azonnal reagált szavaira, leszögezve, hogy Románia márpedig európai demokratikus jogállam. A Népi Mozgalom Pártjának Vaslui megyei képviselője felszólította az MPP politikusát, hogy tartsa be az ország törvényeit, szeresse a románokat, ahogy ők is szeretik a magyarokat, és a székelyek képviselőjeként csatlakozzon Klaus Iohannis államfő, illetve mindazok erőfeszítéseihez, akik Románia modernizálásán és a harmónia megteremtésén dolgoznak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fergeteges néptáncgála a Diákházban
Vasárnap este a csordultig megtelt temesvári Diákházban tartották meg a Bánsági Magyar Napok csúcseseményének számító Hagyománykeresőben néptáncgálát. Huszonkét esztendővel ezelőtt a feledésbe merült bánsági magyar népi hagyományok felkutatása és újéletre keltése volt a rendezvény eredeti célja, a vasárnapi néptáncgála során immár nemcsak a vidékünkre jellemző dél-alföldi néptáncokkal, népdalokkal és viseletekkel, gyermekjátékokkal ismerkedhetett meg a közönség, hanem ízelítőt kapott a Kárpát-medence magyar tájegységeinek eredeti viseletekben bemutatott, gyönyörű táncaiból is.
Az első részben a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum Bokréta, Kisbokréta, Morzsa Bokréta és óvodás csoportja, illetve citerásai és az újszentesi Butykos tánccsoport mutatták be színvonalas műsorukat. A Bokréta és a Butykos csoportokat Fazakas Csaba, az RMDSZ művelődési alelnöke konferálta fel, eredeti vőfély stílusban, jóféle népi humorral fűszerezve a néptáncgála hangulatát. A Nagy Bokréta csoport dél-alföldi tánccal indította és fergeteges vajdaszentiványi tánccal zárta a „bokrétás” műsort. Az utóbbi időben rengeteget fejlődött újszentesi Butykos néptánccsoport sóvidéki táncot járt, az először színpadra lépő ovisok gyermekjátékokat adtak elő, majd a Morzsa Bokréta somogyi eszközös tánccal aratott nagy tapsot. A Bokréta kis citerásai dunántúli, a Nagy Bokréta citerásai esztári népdalcsokorral ajándékozták meg a közönséget, majd a Kis Bokréta sárközi táncát tapsolták meg.
A Bokréta néptáncegyüttes vezetője Szabó Ferenc, segítője Borbély Anita, citeraoktató Csüllög Edina, a táncoktatók Adorjányi Szabó Nóra és Számfira Máté. Az ovisokat Szabó Angéla és Boros Beáta készítette fel.
A szünet után a temesvári Eszterlánc Kulturális Egyesület Eszterlánc, Százszorszép, Tűzkerék és Aprókák csoportjai, a végvári Csűrdöngölő, Szederinda és Recefice hagyományőrző együttes, valamint az est díszvendége, a Szeged Táncegyüttes Zsendice csoportja léptek színpadra, a táncokat Tamási Emese, az Eszterlánc Egyesület vezetője konferálta fel. A második rész az édesanyák köszöntésével indult, majd az Eszterlánc két legifjabb csoportja, az Aprókák és a Tűzkerék léptek színpadra a Sétálunk, sétálunk című koreográfiával és mezőföldi ugrós tánccal. A Végvári Recefice és a szegedi Bodzavirág néptáncegyüttes közös szatmári koreográfiát mutattak be, amellyel egy szegedi néptáncvetélkedőn szép sikert arattak. Az ígéretesen fejlődő dettai Margaréta csoport dél-alföldi tánccal mutatkozott be, a Százszorszép csoport jellegzetes farsangi játékot, a Dél-Alföldi Cucorkát adta elő, nagy elismerést aratva. A Végvári Csűrdöngölő és Szederinda összevont csoportok marossárpataki táncot jártak mesterien, majd a Szeged táncegyüttes Zsendice csoportja csíkszentdomokosi tánccal ragadtatta tapsra a közönséget. A néptáncgálát az Eszterlánc csoport fergeteges küküllőmenti tánca zárta. A Hagyománykeresőben néptáncgálán a szabadkai Juhász Zenekar (Szerbia) szolgáltatta a talpalávalót.
Az Eszterlánc Kulturális Egyesület csoportjainak koreográfusa és táncoktatója Gombos András, a Szeged táncegyüttes vezetője, Balogh Zsolt szegedi táncoktató és Jazimitzky Éva, a Dr. Martin György Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Az Eszterlánc csoport vezetői Pál Krisztina, Ozsváth Erika és Tamási Emese, a Százszorszép csoportot Tamási Emese és Nagy Áron vezeti, a Tűzkerék tánccsoportot Kele Lídia irányítja, végül az Aprókákat Pál Krisztina és Szilágyi Boróka készíti fel. A végvári Recefice csoport vezetői Tóth Rózsa és Szarvas Erzsébet, az összevont Csűrdöngölő és Szederinda csoportokat Tóth Rózsa irányítja. A dettai Margaréta néptánccsoport vezetői Stanciu Klára és Telbisz Attila, aki maga is táncosként kezdte pályafutását.
„Mi a néptánc feladata a mai modern világban? Az egyik fő feladata az, hogy a teljes emberré válást segíti elő. A táncosok egymástól és oktatóiktól tanulják a tánc örömét és szeretetét, a tánc az élet teljességéhez hozzátartozik. A szórakozás mellett a tánc a mindennapi gondokból való kikapcsolódás, az önkifejezés és a lelki egyensúly megtartásának egyik nélkülözhetetlen eszközét jelenti. A tánc és a közös együttlét formálja a gyermekeket, fiatalokat, a néptánc közösségi élményt biztosít!” – mondta Tamási Emese, aki befejezésül Andrásfalvi Bertalan gondolatát idézte: „A néphagyományban több ezer éves tudomány van, és ez a jövő számára útmutatás.”
A Hagyománykeresőben néptáncgála (rövidített) műsorát május 5-én, pénteken a végvári, május 6-án, szombaton az újszentesi és május 9-én, kedden a lugosi közönség is megtapsolhatta.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)