Jobban bíznak a magyarok Johannisban, mint Kelemenben

Fegyvernemváltás
Az RMDSZ még időben felismerte az újratervezés szükségességét, kérdés azonban, mekkora az átütőerő a maradék fegyverarzenáljában, miután lemondott a kormányzással járó érdek-képviseleti és -érvényesítési eszközeiről.
A szövetség tavaly februárban jelentette be, hogy létrehozta a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatot, eligazítást és védelmet biztosítva azoknak, akiket hátrányos megkülönböztetés ér nemzetiségi alapon.
A nagy késéssel megvalósuló, de mindenképpen dicséretes kezdeményezésnek köszönhetően jelentős eredmények is születtek: Markó Attila ötletgazda szerint a jogvédelmi szolgálat munkájának tudható be, hogy az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma 2013-as emberi jogi jelentésének kisebbségi jogokkal foglalkozó részében kitértek a romániai magyar közösség elleni diszkriminációra, a székely zászló és a magyar nyelvhasználat elleni hadjáratra.
Kormányon kívülről ez az egyik legfőbb feladat: egy olyan profi panaszcsatorna létrehozása, amely folyamatosan országos, Kárpát-medencei, nemzetközi visszhangokat generálhat. Ehhez természetesen átfogó kapcsolatháló kiépítése, sok munka és pénz kell.
Nem szégyen ugyanakkor kikérni a „nagyok”, az antiszemitizmust monitorizáló szervezetek, a különböző emberi jogi vagy éppen állatvédő harcosok tanácsait sem – ők vajon mit tennének, ha egyesületük ötletgazdája bujkálásra kényszerülne a kétes igazságszolgáltatás miatt?!
Szintén fontos érdekérvényesítési front az Európai Parlament, csakhogy ezen a színtéren lejáratta magát az RMDSZ: nehéz lesz szövetségest találnia azok után, hogy nem hallgatott a „családfőre”, az Európai Néppártra, és nem támogatta Klaus Johannist az államfőválasztás második körében. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójában ugyanakkor erős pozíciókkal rendelkezik a szövetség – a FUEN hangjának felerősítését szintén a teendők között kell említeni.
A kormánnyal való szakítás után ugyanis itt a nagy lehetőség, hogy hatásosan megcáfoljuk azt a téveszmét, miszerint Romániában példásan rendezett a kisebbségek ügye. Jóval nehezebb lesz, mint kormánytagként akarva-akaratlanul fenntartani ezt a hamis látszatot, de ez az az irány, amerre vezetnie kell egy valós újratervezésnek.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Eljárást indított az ügyészség az SZKT-n elhangzottak miatt
Bűnvádi eljárást indított a Szervezett-bűnözés és Terrorizmus Ellenes Ügyészség (DIICOT) a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülésén elhangzott állítólagos fenyegetőzések miatt.
A DIICOT szerdai közleménye szerint az ügyészek egyelőre nem konkrét személyek elleni, hanem úgynevezett "in rem" eljárást indítottak el hivatalból, vagyis a gyanú megalapozottságát vizsgálják a Marosvásárhelyen felszólaló RMDSZ-es politikusok nyilatkozatai alapján. 
A közlemény szerint az SZKT ülésén olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyek a gyanú szerint – a terrorizmus megelőzéséről szóló törvénynek megfelelően – kimeríthetik a fenyegetőzés bűncselekményének fogalmát. 
"Aggasztó, hogy 25 évvel a rendszerváltás után a román állam egyik intézménye, a terrorizmus visszaszorítására vonatkozó törvényre hivatkozva vizsgálódik az RMDSZ ellen, amiért egy nyilvános ülésen több politikusa – vállalva az elhangzottakat – elmondta a véleményét" – reagált a DIICOT bejelentésére Kovács Péter.
Az RMDSZ főtitkára a maszol.ro kérdésére elmondta: még nem tudják, hogy melyek voltak azok az SZKT ülésen elhangzott kijelentések, amelyek miatt az ügyészek hivatalból vizsgálódnak. "Reméljük, hogy a követekező napokban megtudjuk, mire gondoltak" – tette hozzá.
A politikus tragikomikusnak nevezte az ügyészség magatartását. "Lehet, az a probléma, hogy az RMDSZ jövőre egy héttel az ortodox húsvét után tartja a kongresszusát, és ezáltal földbetiporjuk az ortodoxizmust és a román nemzeti büszkeséget" – jegyezte meg ironikusan,
Kovács Péter emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ 25 éve a politikai párbeszéd útját választotta célja elérésért. "Végig kitartottunk amellett, hogy a érdekérvényesítést a politikai tárgyalóasztalnál kell megtenni, önkormányzati, kormányzati, parlamenti szinten. Minden egyes alkalommal őszintén, dokumentumokban rögzítve ismertettük a céljainkat. Arról is minden egyes alkalommal tájékoztattuk a közvéleményt, hogy milyen eszközökkel akarjuk a céljainkat elérni" – fogalmazott az RMDSZ főtitkára.
Kelemen nem érti az ügyészeket
Kelemen Hunor szerint az SZKT szombati ülésén elhangzott politikai nyilatkozatok nem jelentenek veszélyt Romániára. Az RMDSZ elnöke az MTI-nek elmondta: értetlenül áll a DIICOT vizsgálata előtt, amelynek részleteit ő maga sem ismeri. Mint mondta, ha az ügyészség az SZKT-én elhangzott beszédekre gondol, akkor nem érti az egészet, hiszen ott politikai nyilatkozatok hangzottak el. Hozzátette: ezek nem jelentenek veszélyt Romániára, és nem hangzott el semmi olyan, amit az elmúlt 25 évben már ne mondtak volna el.
Arra a kérdésre, hogy lát-e összefüggést az RMDSZ-nek a kormányból való kilépése és a mostani vizsgálat között, Kelemen Hunor leszögezte: nem keres ilyen összefüggéseket, mert nem rendelkezik olyan információkkal és bizonyítékokkal, amelyek megengedhetnék számára, hogy ilyen feltételezésbe bocsátkozzon.
Cs. P. T.
maszol.ro

A rendszerváltás esélye
Miért kell támogatnia az RMDSZ-nek a kormányt? Mit üzentek a választók? Mit is mondott Horn Gábor?
Az utóbbi hetek katasztrofális kommunikációja, a zavart és irányt vesztett téblábolás arra enged következtetni, hogy az RMDSZ-en belül valamilyen zavar történt az Erőben. Valakik a szövetségben annyira nem akarnak tudomást venni a valóságról, hogy az már-már az abszurditás határát súrolja.
A néhány hónapja nagy lendülettel elővett autonómiázás mögött hideg politikai számítás és kampánymanipuláció volt, mert valakik az RMDSZ-ben azt hitték, hogy sokadszorra is le lehet nyomni a választók torkán ugyanazt, mint korábban, hogy aztán a kampány után megfeledkezzenek mindenről. Azóta politológusok és politikai elemzők részletesen kifejtették, hogy a magyarok nem a valakik logikája szerint szavaztak az RMDSZ-re az elnökválasztás első fordulójában.
A második forduló utáni pofára esés, a több napos néma csend szintén azt jelzi, hogy a valakik az RMDSZ-ben köszönőviszonyban nincsenek a valósággal. Aztán nagy nehezen megfogalmazódott az, amit azok a bizonyos valakik úgy fordítottak le a maguk nyelvére, hogy a választók azt üzenték: ki kell lépni a kormányból. Csakhogy ezt a lépést sikerült lenullázni néhány nappal korábban, mikor az RMDSZ látatlanban is támogatásáról biztosította a kormányt, majd bizalmat szavazott neki a parlamentben. Minden bizonnyal ugyanazok a valakik döntöttek ismét, akik a nyáron Kelemen Hunort kivonták a kormányból, de az RMDSZ-t nem.
Más következtetést nem nagyon látok, csak azt, hogy azoknak a valakiknek valamilyen okból létfontosságú, hogy a kormány közelében lehessenek.
Mindenáron, akárkikből áll a kabinet, akárki a miniszterelnök, és akármit tesz a bukaresti vezetés.
Akkor is, ha Markó Attila gyakorlatilag az élete épen maradt darabjaiért küzd. Akkor is, ha a református egyháztól elvették tulajdonát. Akkor is, ha a Kovászna megyei prefektus elképesztően durva és primitív támadásokat intéz a közösség ellen. Akkor is, ha Maros megyében a kollektív megbélyegzés jegyében a magyar grófok leszármazottainak nevezik és gyakorlatilag bűnözőknek tekintik a közösséget.
Akkor is, ha a terrorellenes hatóságok nyomozást indítanak az SZKT-n elhangzottak miatt.
Mindezekre eddig pusztán annyi volt a válasz, hogy azok a valakik kiállították Kovács Péter főtitkárt a mikrofon elé, ő pedig elmondta a „megengedhetetlen” és „felháborító” szavakat.
Ceauşescu szűk 24 évig volt Románia kondukátora.
Az RMDSZ-beli valakik lassan 26 éve próbálják érdekeiket érvényesíteni. Bőven megérett az idő a lelépésükre.
A jelek szerint erre rájött az ébredező közösség is. Mert az a bizonyos üzenet, amit az RMDSZ választói a Johannisra szavazással fogalmaztak meg, nem az volt, hogy a szövetség lépjen ki a kormányból. A lassan érő, de egyre határozottabb üzenet annál több. Ahhoz hasonló, amit Horn Gábor fogalmazott meg a 2008 tavaszán tartott magyarországi vizitdíj-népszavazás után Gyurcsány Ferenc magyarázkodása kapcsán: „Nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a picsába! Valljuk be!”
Hát valljuk be.
És akkor végre a magyar közösség is megkapná a rendszerváltás esélyét.
Fall Sándor
foter.ro/cikk

Antal Árpád, aki üggyé akar válni
Kedves Antal Árpád: ha idióta egy prefektus, tedd nevetségessé, ne provokáld. Mutass fölényt, ne rázogass.
Várom, hogy megszólaljon egy higgadt hang is a háromszéki himnuszügyben. Vajon van olyan romániai magyar politikus, aki a magyarokat jobban félti a románok dühétől, mint saját népszerűségi indexét? Ha Antal Árpád attól tart, hogy a fekete március ismétlődhet meg Szentgyörgyön, akkor mindössze azzal nem számol, hogy populista politikai önépítési projektjében pont ő lesz az, aki beteljesíti saját jóslatát.
Kedves Antal Árpád: ha idióta egy prefektus, tedd nevetségessé, ne provokáld. Mutass fölényt, ne rázogass öklöt, főleg, ha nyilvánvalóan te vagy a gyengébb. Mert te vagy a gyengébb. Vagy, ha politikusként provokálod a románokat, ne bújj a tömegek mögé azzal, hogy magad köré szervezed őket. Ne tetszelegj hősi pózban amiatt, mert pár borult román fenyegetőzik a Facebookodon. Ez kommunikációs opportunizmusra vall. Ha megszédít a veszély mámora, legalább ne tetszelegj hősi-áldozati pózban. Vagy ha mégis, legalább ne moralizálj, hogy Európa, hogy a XXI. század, stb., mert sem Európa, sem a XXI. század nem jelent apriori biztonságot a kisebbségek számára.
Ha tényleg fontos számodra a himnusz, tiszteld annyira, hogy nem élsz vissza varázserejével. Feltéve, ha felelős politikus vagy. Persze, ha népi hősnek képzeled magad, és folyamatosan azt teszteled, hogy lehetsz népszerű, és egyre népszerűbb, akkor bízd nyugodtan a politikai döntéseket azokra, aki választottak, és persze a facebookos hangulatra.
Persze, nem lehet könnyű most Antal Árpádnak. Ki tudja, lehet, valamelyik állami inkvizíciós szervezet kideríti róla, hogy terrorista. Lehet, hogy az egyik áldozata lesz annak a DIICOT ötletnek, hogy az RMDSZ-t összefüggésbe hozzák a terrorizmussal, ami nem rossz ötlet, ha nemzetközileg diszkreditálni akarják.
Ami a himnuszéneklés miatti bírságot illeti, egészen meglepő, hogy nem szakadt a prefektusra az ég. Ebben a kérdésben a teljes magyar társadalomnak meg kell nyilvánulnia, ki kell tenni az eszközöket az asztalra, és olyan fokú szolidaritást kell mutatni, amilyet eddig soha. És a felelősség legnagyobb része azoké a romániai magyar értelmiségieké, akik tudnak úgy beszélni, hogy a románok is meghallgassák őket. Ha a romániai magyar értelmiségiek nem veszik észre, hogy a himnuszéneklési ügy több a románok műbalhéjánál, megérdemlik zaklatott sorsukat.
Ez egy remek alkalom arra is, hogy a magyarok leteszteljék Johannist is, akiben annyira bíznak. Mert most van ügy elég. De egyik ügy sem Antal Árpád, még akkor sem, ha Antal Árpád, talán saját védelmében, talán túlfűtöttségében, az üggyé akar válni.
Kelemen Attila Ármin
Transindex.ro

„Székelyföldön is megtörténhet, ami 1990-ben Marosvásárhelyen”
Sepsiszentgyörgy polgármesterének szavai miatt indíthatott büntetőeljárást a román szervezettbűnözés- és terrorizmusellenes ügyészség.
Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor Magyarország élőben című műsorunkban azt mondta: az ügyben már megkereste a román miniszterelnököt, és várja az új román államfő lépését is.
„Klaus Johannist várjuk, hogy megszólaljon az ügyben. Vasárnap fogják beiktatni, vasárnap teszi le a hivatali esküt, és én is kíváncsian várom, hogy ilyen ügyekben, ilyen kérdésekben mit fog mondani” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Sepsiszentgyörgy első embere, Antal Árpád szombaton fogalmazott úgy a parlamentben: „amennyiben a Kovászna megyei prefektus nem hagyja békén a magyarokat, a Székelyföldön is megtörténhet, ami 1990-ben Marosvásárhelyen”.
mno.hu / Hír Tv
Erdély.ma

Leváltották a Hargita megyei magyar prefektust
Újabb helycsere történt a Hargita megyei kormányhivatal élén: információink szerint Petres Sándor prefektus helyére Jean Adrian Andrei alprefektust nevezték ki – adja hírül Kovács Attila a kronika.ro portálon.
Erről szerdai ülésén döntött a kormány. Petres Sándort, aki 2000-től a Hargita Megyei Önkormányzat alelnöki tisztségét töltötte be, májusban nevezték ki alprefektussá, ekkor lemondott RMDSZ-tagságáról. Augusztusban már a kormánynegbízotti kinevezése következett, Jean Adrian Andrei, a Szociáldemokrata Pártot (PSD) képviselő prefektus alprefektusi megbízatást kapott. A mostani helycsere értelmében Petres ismét alprefektus lesz, Andrei pedig, akit először 2012 szeptemberében neveztek ki a tisztségbe, pár hónapos szünet után kormánymegbízottként tevékenykedhet.
A jogászvégzettségű politikus 2012-ben a Szociálliberális Unió (USL), 2008-ban a PSD csíkszeredai polgármesterjelöltje volt, utána képviselőjelöltként is indult. 2009 márciusától 2010 júliusáig töltötte be az alprefektusi tisztséget. Prefektusként több alkalommal is a székely és magyar jelképek, feliratok eltávolítására szólította fel az elöljárókat – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

ActiveWatch: tévesen fordították Antal Árpád nyilatkozatát
Az ActiveWatch nevű román civil szervezet csütörtökön felhívta a figyelmet arra, hogy Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tanácskozásán elhangzott beszédét tévesen adta vissza a román média.
Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság előző nap közölte, hogy hivatalból vizsgálatot indított ismeretlen személy ellen terrorista fenyegetés gyanújával az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának szombati ülésén elhangzott beszédek miatt. A vádhatóság nem pontosította, kinek a nyilatkozatáról van szó, de a román média tudni véli, hogy Antal Árpád beszéde miatt indult eljárás.
A civil szervezet közleménye idézi azt, ahogyan az Agerpres hírügynökség adta vissza Antal szavait. Eszerint Antal a beszéde végén az RMDSZ-nek a kormányból való kilépése ellen érvelő Frunda Györgyhöz intézte szavait. Azt mondta neki, kérje meg Victor Ponta miniszterelnököt – akinek Frunda a tiszteletbeli tanácsadója –, utasítsa a Kovászna megyei prefektust, hogy hagyja békén a magyarokat. „Amit a prefektusok tesznek, az őt is minősíti. (...) Ha nem, akkor Székelyföldön megismétlődhet az, ami Marosvásárhelyen történt 1990 márciusában” – olvasható a közleményben.
A civil szervezet szerint a polgármester valójában azt mondta: „Végül pedig Frunda tanácsos úrnak szeretném mondani, kérje meg a főnökét, a miniszterelnök urat, utasítsa helytartóját, hogy ne provokálja az erdélyi magyarokat. Mert az, amit Kovászna megye prefektusa tesz, minősíti a miniszterelnök urat is. És ha valakinek nem az az érdeke, hogy a románok és a magyarok Sepsiszentgyörgyön, Háromszéken, Székelyföldön valahol esetleg megint olyan helyzetbe kerüljenek, mint Marosvásárhelyen 1990-ben, akkor minimális tiszteletet nyújtsanak irányunkban.”
MTI
Székelyhon.ro

Vissza a parancsuralomba
Épeszű ember nem fenyegetésnek, hanem aggodalomnak érti azt a kijelentést, hogy valakinek érdekében állna Marosvásárhely fekete márciusának megismételtetése. Hiszen mi, magyarok nagyon megfizettük az árát a ’89-es rendszerváltás utáni első, felülről vezényelt román–magyar összecsapásnak, amely a megbékélést hirdető Sütő András író épsége, szeme világa mellett több emberéletet követelt, de amely miatt csak magyarok kerültek börtönbe, és amely oda vezetett, hogy az akkor egyetlen magyar többségű egyetemi városból tömegesen futamodtak meg azok, akiknek nem adatott meg a szabad anyanyelv-használati jog.
 Tízévi eredeti román demokrácia után, már tizennégy éve román polgármester áll Marosvásárhely élén, ahol a még mindig 45 százalékos magyarság jogfosztása a törvények ellenére is folyik: évekig tartó küzdelembe került, hogy egy-egy magyar nevű iskolája és líceuma legyen, magyar felirat alig található, s még a zöldségeken is sérti a román hivatalosságok szemét. Történik mindez abban a városban, ahol az RMDSZ legismertebb politikusai – Markó Béla volt szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök, Frunda György kormányfői tanácsadó – éltek, élnek, és mindhárman a kormányzati részvétel hívei. Mert e részvétel úgymond a magyarság érdekeit szolgálja. Láthatjuk, mennyire. Az RMDSZ az új, negyedik Ponta-kormányt is minden feltétel nélkül megszavazta, noha az előző sem tartotta be vállalásait sem az ország egészét, a gazdaság fellendítését, sem pedig a magyar közösségi jogokat illetően. Most pedig durcás óvodáshoz illő módon áll bosszút, mert a magyarok Victor Ponta kormányfő ellen szavaztak az elnökválasztáson. Az elmúlt hetekben minden fronton felerősödött a magyarellenesség, mindjárt oda jutunk, hogy egy padláslyukba rejtett székely zászló vagy egy szabadságról szóló vers miatt is börtönbüntetést osztogatnak. Már a jogi formaságokat sem kell betartani: egy ott sem volt tisztviselőt is bevarrhatnak el nem követett tettekért, legalábbis ezt próbálják Markó Attila képviselő – és korábban Nagy Zsolt volt távközlési miniszter – esetében eljátszani. Voltak már koncepciós perek az 1920 utáni Romániában és a „sokoldalúan fejlett szocialista társadalomban”. Azóta a módszerek fejlődtek, most az igazságszolgáltatás függetlenségére hivatkoznak. De ezt csak akkor fogjuk elhinni, amikor például a prefektust is elítélik magyarüldözésért.
Antal Árpád egyelőre jogosan aggódik. Ne feledjük: a fekete március úgy kezdődött, hogy egy patikára magyarul is kitették a Gyógyszertár feliratot. Ha valóban a békés együttélés a cél, a hatóságoknak és a bűnüldöző szerveknek nem a feszültségek szításán, hanem ezek kivédésén és leszerelésén kellene dolgozniuk. Például a hiányzó magyar feliratok és az ügyészi túlbuzgóság számonkérésével. Egy jogállamnak nem az elnyomókat, hanem az elnyomottakat kell védelmeznie. Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zűr a parlamentben
Ünnepi ülésen emlékezett meg tegnap a parlament az 1989-es romániai forradalomról és annak áldozatairól. A huszonötödik évforduló alkalmából megtartott ülésen nem volt jelen sem Traian Băsescu jelenlegi elnök, sem Klaus Johannis megválasztott államfő, Victor Ponta miniszterelnök is csak rövid időre jelent meg az ülés elején. A meghívott forradalmárok megszakították a parlament ülését, azzal fenyegetőztek, hogy levetik magukat az erkélyről.
Valeriu Zgonea, a képviselőház elnöke beszédében kijelentette, hogy minden évben megemlékeznek a forradalom áldozatairól, de hajlandók utána megfeledkezni róluk. „Ha öt hős nevét kellene felidéznünk, dadogni kezdenénk, így a hősök magánya a gyengeségünk jelévé vált” – mondta a szociáldemokrata házelnök.
Az ülésen az RMDSZ részéről Kelemen Hunor elnök mondott beszédet. Kifejtette: azon a napon, amelyen a nemzeti kommunista rezsim bukására emlékezünk, egy másfajta „diktatúra” szükséges, az egymás iránti tisztelet „diktatúrája”, illetve szükség van az állami intézmények és a polgárok közötti kölcsönös tisztelet teljhatalmára. Hozzátette: az RMDSZ azt szeretné, hogy a történelem kereke ne forogjon visszafelé, s a huszonöt évvel ezelőtt született fiataloknak ne kelljen megtapasztalniuk mindazt, amit szüleik és nagyszüleik átéltek 1989 előtt.
Az ülésre a liberálisok és a szociáldemokraták is meghívtak egy-egy forradalmárcsoportot, de míg utóbbiakat beengedték a fő ülésterembe, előbbieket a második emeleti erkélyre küldték, ahonnan szerintük nem lehetett semmit hallani abból, ami az ülésen zajlik, és nem engedték őket beszélni sem. A Dumitru Dincă vezette forradalmárok emiatt elégedetlenek voltak, és azzal fenyegetőztek, hogy levetik magukat az erkélyről, Petre Roman beszéde után pedig azt kiabálták: Csúfot űznek!, Szégyelljék magukat!, Meggazdagodtak! és Meglopták az országot! Petre Roman elnézést kért a parlamenti képviselőktől „bajtársai” kirohanásai miatt és a forradalmároktól azért, mert nem beszélhettek a tribünről. Végül a forradalmárokat kivitték az erkélyről a képviselőház páholyaihoz vezető előtérbe.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új kormány, régi mentalitás
Mozgalmas volt a tegnapi nap. Az ellopott forradalom kitörésére emlékezők üzenetét elnyomta a napi politika. Az államelnök- választáson megbukott ifjú szociáldemokrata vezér, Victor Ponta elfogadtatta a parlamenttel átszabott kormányát. Csak az elnöki palotából kiköltöző Basescu csipkelődött a miniszterelnök plagizálási botránya kapcsán két új tárcavezetővel, akiknek szerepük volt az ügy holtvágányra terelésében. Hát ezért mondott le a minap doktori címéről Ponta! Tehát meglepően nagy, a kétharmadot jóval meghaladó bizalmat szavaztak a negyedik Ponta-kabinetnek. Szinte mindegyik politikai párt belátta, hogy az országnak stabilitásra van szüksége. Ráadásul még senki nem akarja vállalni a kormányzással járó hitelvesztést. Esetleg majd csak egy év múlva, amikor hatalmi pozícióból választást lehet nyerni. Addig hadd kopjon a szocdem tábor, vélekednek a Johannis győzelméből táplálkozó erők. A kormányprogram a két évvel ezelőtti, egy kis vas- és közútfejlesztési ígérettel nyakon öntve. A nagyarányú parlamenti támogatás – ha nem oszlik köddé – lehetővé teszi a beígért választási reformot, netán még az alkotmánymódosítás előkészítését is. De hogy ebből a magyar közösségnek származik-e előnye, az már kétséges. Az ellenségképet dédelgető román honatyák egyike uszítás vádjával feljelentett több RMDSZ-es vezetőt a szombati Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén tett kijelentéseikért. Mintha az átkos Ceausescu-korszakban lennénk. A helyi nyomtatott sajtó némelyike és a Felix szekus fedőnevű, kétes ügyleteiért elítélt Voiculescu-féle médiabirodalom hírtelevíziója a magyar közösség érzelmeit sértő módon az alapvető emberi jogainktól való megfosztást sugalmazza. A vélemény- és szólásszabadságtól, a közösség jelképeinek használatától akar megfosztani. Ezért érezzük úgy, hogy a huszonöt évvel ezelőtti temesvári felkeléssel elindult folyamat nem váltotta be minden reményünket. Az akkori mozgósító erő a román–magyar összefogás volt. Már az első napokban barátságplatformok jöttek létre. Marosvásárhelyen írók, művészek tettek közzé közös kiáltványt. A sors fintora, hogy alig néhány hét alatt már nem akarták érteni az anyanyelvi oktatásért és kultúráért vívott harcunkat. Már ellenségként tekintettek, tekintenek a mai napig ránk azok, akik az így keltett zavarosban hatalmat és vagyont harácsoltak össze. De nemcsak bennünk van csalódottság az elvándorolt jövőnk miatt, hanem az illúzióvésztett románokban is. A néhány hete végzett felmérés szerint a megkérdezettek több mint 40 százaléka úgy véli, jobb volt az élet a forradalom előtt. És nemcsak a nosztalgiázó korosztály állítja ezt, hanem a húsz- harmincévesek közel egyharmada is. Úgy tűnik, valamit nagyon elszabtunk, és megint a nemzetiségi kérdéssel akarják egyesek leplezni a gondokat. Hát erre varrjon gombot Johannis és Ponta!
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Letette hivatali esküjét az új Ponta-kormány
Letette hivatali esküjét december 17-én, szerdán a Victor Ponta miniszterelnök által vezetett új kormány.
A parlament bizalmát hétfő este kényelmes többséggel megszerző, immár negyedik Ponta-kabinet tagjai az elnöki hivatalban tették le esküjüket. Traian Basescu államelnök a ceremónia előtt kijelentette: két miniszter személyével ugyan nem ért egyet, de kénytelen elfogadni őket, ugyanis az alkotmány szerint nem tehet semmit.
Az elnök Sorin Cîmpeanu oktatási és kutatási minisztert, valamint Liviu Pop társadalmi párbeszédért felelős tárca nélküli minisztert kifogásolta, akik tagjai voltak korábban annak a minisztériumi bizottságnak, amely két évvel ezelőtt felmentette a kormányfőt a plágiumvád alól. Ponta kedden jelentette be, hogy lemond doktori címéről. A Nature című brit tudományos hetilap 2012 júniusában internetes oldalán arról adott hírt, hogy Ponta 2003-ban a Nemzetközi Büntetőbíróságról írt román nyelvű doktori disszertációjának több mint fele plágium.
Cîmpeanu a Gandul.info portálnak elmondta, hogy a parlamenti szakbizottsági meghallgatáson kérdezték őt a kormányfőt ért plágiumvádról, amelyről úgy nyilatkozott, hogy nem volt köze hozzá. 2012 áprilisától ugyanis egyszerű bizottsági tag volt – magyarázta –, a testület elnöki tisztségét csak szeptembertől töltötte be, amikor már nem tárgyalták a kormányfő plágiumügyét.
A miniszter azt mondta Pontát tájékoztatta a bizottsági meghallgatás tartalmáról, aki akkor közölte vele, hogy lemond a doktori címről, mert nem akarja, hogy újabb mandátuma elején továbbra is a gyanú árnyéka vetüljön rá és kabinetjére.
A média emlékeztet arra, hogy Liviu Pop 2012-ben ideiglenes oktatási miniszterként feloszlatta és újjászervezte a szóban forgó Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanácsot, egy nappal azelőtt, hogy a testület hivatalból akart vizsgálatot indítani az ügyben. Pop volt az egyedüli miniszter, akivel az eskütétel után Basescu nem fogott kezet.
A kormány fő erejét továbbra is a Szociáldemokrata Párt (PSD) alkotja, amely két kisebb koalíciós partnerével, a Konzervatív Párttal (PC) és a Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR) kormányoz. Miután az RMDSZ úgy döntött, hogy kilép a kormányból, Ponta a szenátus liberális házelnöke, Calin Popescu Tariceanu által vezetett Liberális Reform Pártot (PLR) hívta meg a koalícióba.
Népújság (Marosvásárhely)

Terrorizmus gyanúja miatt vizsgálódik az ügyészség az SZKT-n elhangzottak miatt
Terrorizmus gyanúja miatt vizsgálódik a szervezett bűnözés és terrorizmus ellenes ügyészség olyan nyilatkozatok ügyében, amelyek az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülésén hangzottak el – közölte szerdán a vádhatóság.
Kovács Péter: elképzelhetetlen és megengedhetetlen, hogy sorozatosan magyarellenes támadások érjék közösségünket
Az RMDSZ a sajtóból értesült arról, hogy a Szervezett-bűnözés és Terrorizmus Ellenes Ügyészség kivizsgálást indított az SZKT szombati ülésén elhangzottak miatt. A törvény, amire hivatkoznak, a terrorizmus megelőzésére vonatkozik. ,,A Szövetség 25 év alatt a politikai színtéren minden egyes alkalommal a párbeszédet választotta, olyan körülmények között is, hogy Románia határain túl ebben az időben nem minden esetben ez történt" – nyilatkozta tegnap Kovács Péter az RMDSZ főtitkára.
,,Ha viccnek szánták, akkor kacagunk rajta, ha pedig nem az, akkor itt nagyon fontos kérdésről van szó. 2014-ben elképzelhetetlen és megengedhetetlen, hogy sorozatosan magyarellenes támadások érjék a magyar közösséget, legyen az a háromszéki és a Maros megyei prefektus intézkedése vagy ez a mostani ügy"– hangsúlyozta Kovács Péter.
A főtitkár kijelentette, kétségbeejtő, hogy valakit a nyilvánosan elmondott álláspontja miatt terrorizmus gyanújával vádoljanak, főként azért is, mert ez a vélemény egy olyan testületi ülésen hangzott el, ahol mindig is betartották a demokrácia szabályait.
,,A következő napokban bizonyára meg fogjuk kapni, hogy pontosan mivel vádolnak minket, hiszen a sajtóközleményükből nem derül ki, hogy kinek a nyilatkozatára, állásfoglalására vagy SZKT- határozatra gondolnak. Az RMDSZ Kongresszusát jövő év áprilisában tartjuk, egy héttel az ortodox húsvét után. Remélem, nem arra gondoltak, hogy ezzel veszélyeztetjük a román nép és az ortodoxia egységét és erejét" – fejtette ki.

Ki kit terrorizál
Tegnap jelentették be Brüsszelben, hogy próbaidőre ugyan, de levették a palesztin Hamászt a terrorszervezetek listájáról.
 Úgy tűnik, közben akadt egy new entry: az RMDSZ ellen a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Ügyészség (DIICOT) terrorizmus vádjával indít vizsgálatot. Jó poén, a hír biztosan a szilveszteri könnyű műfaj kedvenc témája lesz, a helyzet azonban egyáltalán nem vicces. A székely zászló, a himnuszéneklés elleni támadássorozat, a Mikó-ügy, Markó Attila további meghurcoltatása félreérthetetlen jelei annak, hogy itt politikai indíttatású akciókról van szó. Az igazságszolgáltatás, amelynek függetlenedésében váltig bíztunk, amelynek sikereit e hasábokon is hosszan méltattuk, az olyan állami ügynökségek révén, mint a DNA vagy a DIICOT, sajnos még mindig alkalmas eszköznek számít bizonyos politikai leszámolásokban, hiteltelenítve ezáltal azt a megtisztulási folyamatot, amelynek elindítója volt.
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)

A ki nem mondott név
Nem akarták névhez kötni a temesváriak történelmi bátorsága előtt tisztelgő nyilatkozatot, ezért nincs megemlítve benne Tőkés László neve sem. 
Így érvelt Kelemen Hunor a marosvásárhelyi SZKT után, a huszonöt évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatos állásfoglalás tartalmát firtató újságírói kérdésre válaszolva.
Az RMDSZ-elnök következetes maradt álláspontjához, a parlamentben mondott szerdai beszédében sem aprózta el a dolgot. Igazi bravúr volt, hiszen roppant nehéz lehetett úgy emlékezni a ’89-es rendszerváltó események kétségbevonhatatlanul őszinte kezdőfejezetére, hogy közben elvonatkoztatunk Tőkés Lászlótól. Az összes elképzelhető szempont figyelembevételével is.
Hiszen ha nincs a szekus beágyazottságú püspökével szembeszálló fiatal lelkész, a temesvári gyülekezet aligha fedezi fel magában a szolidaritás bátorságát. Ha nem fedezi fel, nem vonul a parókia elé némán, gyertyásan, de roppant erőt sugározva. S ha nincsenek ők, minden bizonnyal Zăgănescu és társasága is sokadszor issza bánatosra magát kilátástalanságában a Cina vendéglőben, és nem jut eszükbe néptribünt játszani az áramtalanított villamos ütközőjén.
A dolgot kezelhetnénk a két erdélyi politikai vonulat közötti rivalizálás kicsinyes dimenziójában is, de öreg hiba lenne. Merthogy épp szerdán indított a DIICOT bűnvádi eljárást Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester ellen, aki második „fekete márciust” vizionálva kérte ki a maga és közössége nevében a sűrűsödő székelyföldi kormánybiztosi vegzálásokat.
Ugye, most senki nem akar a szavamba vágva azzal érvelni, hogy na látják, polgártársak, többek között azért kell kormányon lenni, maradni, hogy megakadályozzuk a hasonló visszaéléseket? Mert ez az eset (is) napnál világosabban igazolja, hogy a hasonló bukaresti hatalomgyakorlási technikák igazából a zsarolási arzenál elemei. Amelyekből egyre inkább elege van a hál’istennek még mindig csak korlátozott mértékben balkanizálódott magyarságnak.
Vissza hát a temesvári útra, amelyen Tőkés László azóta is unalmas következetességgel menetel.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

Az erkölcsi mérce
Jézus markába szöget vertél/Dózsa húsából ebédeltél/Hitler-taktusra meneteltél/Nemet mondani sose mertél – írta a törökszentmiklósi költő, Iluh István, akinek négysorosa sokkal hitelesebb lett volna, ha a hetvenes évek Magyarországán nem a Hitler-taktusra, hanem a Sztálin- vagy Rákosi-indulóra menetelőket ostorozza. Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a költő találó képekben ragadta meg a tekintetét a mindennapok horizontja fölé nem emelő, a közösségért kockázatot nem vállaló, saját anyagi szempontjai által irányított, a szakrális dimenzió által meg nem érintett mindenkori átlagember gyávaságát.
Hogy is fogalmazott Szőcs Géza 1985-ben, kigúnyolva a lapító, sunyító kolozsvári értelmiséget? „Az okos stratégia az, ha nem teszünk semmit/ettől megdöbbennek és megjavulnak/így kell ezt, ahogyan én csinálom/ahogy mi csináljuk/nem szabad tiltakozni, ez a helyes és biztos módszer/és ha szájba rúgnak, legjobb, ha megköszönjük/ha így teszünk, prosperálunk majd mindig/mint Prospero.”
A diktatúrák ezekre az emberekre építenek. Hatalmas történelmi kataklizmákra van szükség, nem ritkán titkosszolgálati rásegítésre, hogy a saját egzisztenciális, érvényesülési érdekeit mindenek elé helyező egyénben győzzön az altruizmus, a közösségi iránti felelősség, legyőzze a rettegést, felvegye a harcot a kilátástalanság ellen. Hősök minden korszakban voltak, de szerencsére is szükség van ahhoz, hogy sorsuk ne úgy alakuljon, mint például Szoboszlay Aladár katolikus papé, akit rendszermegdöntési kísérlete miatt kivégeztek a román kommunista hatóságok.
 Temesvári csoda
Negyed évszázada Temesváron kisebb csoda történt, amit egyesek – hibásan – bizonyára besorolnak a titkosszolgálatok által koreografált államcsínyek közé, annál is inkább, mivel a kommunista rezsimek kelet-közép-európai országokban lezajlott dominószerű megdőlése mögött nem nehéz némi KBG-CIA együttműködést látni. Túl egyszerű volna azzal magyarázni az 1989-es esztendőt, hogy a „nagy testvér” támogatásának híján megbuktak a szovjet tankok árnyékában működő helyi kommunista elitek. Minden bizonnyal a külföldi manipulációnak is szerepe volt a rendszerváltás-sorozatban. A nagy különbség az arab tavaszhoz vagy a Majdanhoz képest, hogy Románia esetében a változás akkor is kétségkívül kedvező volt, ha a kommunista rendszert felváltó korrupt balkáni globalokapitalizmus milliókat késztetett az ország elhagyására. A bukaresti hatalomváltás minden bizonnyal koreografált volt, de az annak apropót adó temesvári csoda nem.
Temesváron nemcsak Tőkés László szállt szembe a térség legsötétebb diktatúrájával igaza biztos tudatában és a Fennvaló segítségében bízva, de a presbitérium is lelkésze mellett. Előbb írásban, majd a gyertyás tüntetésen fizikailag is kiálló több száz hívő is legyőzte félelmét, s a megtiport igazság oldalára állt, nem törődve a következményekkel. Sem Tőkés László, sem a mellette állók, sem az egyházi törvénytelenség elleni tiltakozást rendszerellenes népfelkeléssé alakító temesvári vagányok, Daniel Zãgãnescu és társai nem voltak a titkosszolgálat emberei, s nem is tudtak arról, hogy kiállásuk akár a rendszer bukásához is vezethet.
 Suszter a kaptafánál?
Sokak számára az lett volna kényelmes, ha szikraszerepének gyümölcseit learatva Tőkés László megmarad életfogytig egyházi vezetőnek, nem „ártja bele magát” a politikába. De Temesvár hőse nemcsak bátorsága és nemzethűsége miatt említhető egy napon Márton Áronnal, hanem azért is, mert vállalta a politizálás ódiumát. Az erdélyi katolicizmus talán legnagyobb alakja memorandumban állt ki Erdély hovatartozásának kérdésében a magyar érdekek mellett, midőn a „legitim képviselet”, a Magyar Népi Szövetség elárulta nemzetét, és implicite Erdély Romániához tartozása mellett tette le a garast.
Hozzá hasonlóan Tőkés László sem nézte tétlenül, hogy az RMDSZ megfélemlített és/vagy megvásárolt vezetői miként prédálják szét a rendszerváltás nyújtotta történelmi lehetőségeket. 1992-ben élére állt az autonómiaprogramot programszinten rögzíteni kívánó „radikálisoknak”, sikerre vitte az ügyet, majd a szervezeten belül mindaddig az autonómia megvalósításáért és tényleges képviseletéért szállt síkra, míg erre bármilyen kis mozgástér volt. Kitartott a szervezet mellett annak ellenére, hogy húsz esztendeje akadt RMDSZ-képviselő, aki beállt a szekusozó román kórusba, útszéli stílusban gyalázta saját tiszteletbeli elnökét egy röpiratban, s a parlamenti frakció közel fele még arra sem volt hajlandó, hogy elhatárolódjon a mocskolódótól. El kellett viselnie a belső cenzúrát. A jéghegy csúcsa az volt, hogy az RMDSZ-tájékoztató, amely hírt adott a szervezet megyei vezetőinek vakondtúrás-avatásairól is, „megfeledkezett” arról, hogy 1999-ben Tőkés László tiszteletbeli elnökként az egyik legjelentősebb magyar állami kitüntetést vehette át. El kellett viselnie, hogy etikai bizottság elé citálják, hogy Nagy Benedek után más ál-kereszténydemokrata politikusok, például a később valódi szekus-ügybe keveredett Szatmári Tibor felmelegítik ellene a besúgórágalmat.
2003-ban az RMDSZ kongresszusi határozattal számolt le a belső választás és a nemzeti kataszter gondolatával, s ez volt az a pont, amikor Tőkés László külön autonomista szervezet létesítésére szánta el magát. A folytatást ismerjük, az EMNT mellett megalakult az SZNT, a Magyar Polgári Szövetségből a Magyar Polgári Párt, amely aztán elnökének foglyává vált. Az alapítók egy része pedig – akik az RMDSZ-es kényszerzubbonyt szűknek érezték – hamar rájött, hogy cseberből vederbe került, így jött létre az Erdélyi Magyar Néppárt.
 A „ha” létjogosultsága
Mondják, a történelemben nincs „ha”, de a politikai esszéírásban azért lehet. Okunk van hinni, hogy ha az RMDSZ megmarad a Kolozsvári Nyilatkozat eszmei platformján, a nemzeti önkormányzat építése, a társadalomszervezés és az önazonosság erősítése mellett, nem itt tartanánk. Aligha packáznának velünk a hivatalok, rónának ki bírságot a magyar himnusz énekléséért, folytatnának meg-megújuló támadást a székely szimbólumok ellen, vetnék be – negyed évszázaddal a rendszerváltás után – a bíróságot, mint az etnikai megfélemlítés eszközét.
Ehhez viszont az RMDSZ-t nem azokra kellett volna építeni, akik fejet hajtanak bármikor bárkinek, ha azzal jól járnak, akik saját karrierérdek oltárán bármikor feláldozzák a nemzeti érdekeket. Az erkölcsi-politikai mércének Tőkés Lászlónak kellett volna lennie, nem pedig Hajdu Győző egykori helyettesének.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az RMDSZ-t várja az élet
Kilépett az RMDSZ a kormányból. A döntést élénk és színes vitát követően, mégis közel egyhangú szavazással hozta meg december 13-i marosvásárhelyi ülésén az RMDSZ parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa. Kelemen Hunor elnök szerint újratervezés következik.
Kívülálló számára elsőre nem tűnt többnek szokványos, „púderfeladatokat” abszolválni készülő ülésnek. A Maros néptáncegyüttes otthonának számító hajdani moziépület előcsarnokában derűs arcú és hasonló alaphangú beszélgetések zajlottak, legfeljebb néhány elejtett félmondat jelezte, hogy azért tétre menő szombaton sereglettek össze a romániai magyarság tulipános küldöttei.
A bemelegítő kávézásnak és szendvicsezésnek részben az előcsarnokba kihallatszó szólítás vetett véget, de még inkább a felcsendülő Himnusz. Amelynek újra plusz jelentőséget és tétet kölcsönzött a háromszéki prefektus által a Magyar Polgári Pártra nemrég kirótt imaéneklési bírság. Ezúttal azonban vélhetően megússzuk az újabb büntetést, mivel a teremben ült Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. Feltéve, ha komolyan veszi saját jogi érvelését az éber kormánybiztos.
Újratervezés
Maradni kormányon vagy – az RMDSZ fennállása során először – kilépni? Igazából ez az egyetlen kérdés foglalkoztatta az asszisztenciát, még akkor is, ha sokak szerint a Szövetségi Állandó Tanács előterjesztett döntésének SZKT általi szentesítése nem tekinthető többnek puszta formaságnál. Így aztán hiába volt csak a negyedik napirendi pont az előterjesztés megszavazása, az előzők szinte jelentőségüket veszítették.
A szövetségi elnök politikai beszámolója természetesen kevésbé, de az is jelentős mértékben körözgetett a kormányzati szerepvállalás témája körül. Kelemen Hunor szerint a szövetségnek hűnek kell maradnia a 25 éve képviselt alapértékekhez, de kétségtelenül újra kell terveznie a politikáját. Az RMDSZ elnöke a kormányból való kilépés mellett érvelt, álláspontját azzal is megtámogatva, hogy egy, az államelnök-választás után készített közvélemény-kutatás azt jelezte: drámaian csökkent azon erdélyi magyarok száma, akik értelmét látják a kormányzás folytatásának. A szövetség feladata most az, mondta Kelemen Hunor, hogy erősítse a szövetség mellett kitartók hitét, és visszaadja azokét, akik időközben elpártoltak. „Közben felnőtt egy olyan teljes nemzedék, amelynek mások a viszonyítási alapjai, tagjai a gazdasági válság idején váltak felnőtté. Őket nem vissza kell nyernünk, hanem meg kell nyernünk, meg kell tudnunk szólítani” – fogalmazott Kelemen. Jelzésértékűnek tartotta, hogy a romániai elnökválasztáson több erdélyi magyar szavazott a második fordulóban, pedig a két „döntős” jelölt közül egyiknek sem volt a magyaroknak szánt ajánlata. Szerinte a szövetségnek a hosszú távú célok felé kell fordítania a politikáját, az alapértékekre építő újratervezést tart szükségesnek. „Hitelesnek kell lennünk, politikai értelemben vonzónak, bizalmat ébresztőnek. Innovatívnak a problémák megoldásában, rugalmasnak az eszközök használatában és megértőnek, odafigyelőnek. Nekünk magunknak is változnunk kell, mert a világ is változik körülöttünk” – zárta mondandóját Kelemen Hunor.
Hangok a múltból és a múltnak
Másfél órán át tartó hozzászólássorozat következett, a beszélők többsége a kormányból való kilépést támogatta. Mindössze hárman – Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tanácsadója, Verestóy Attila szenátor és Borbély László, a szövetség politikai alelnöke – érveltek több-kevesebb egyértelműséggel a kormányon maradás mellett. Frunda szabályos kortesbeszédet tartott a miniszterelnök mellett, szerinte kilépésével az RMDSZ nem ellenzékbe, hanem a „senki földjére” készül lépni. Verestóy az újratervezés metaforájánál maradva figyelmeztetett: ilyenre akkor szokott szükség lenni, amikor a GPS-készülék azt észleli, hogy a gépkocsi letért a helyes útról. Az udvarhelyi politikus azt szorgalmazta, hogy folytathassák a munkát az RMDSZ által a különböző kormányhivatalokba juttatott szakemberek, mert a történet vége csakis az lehet, hogy a szövetség újra kormányra kerül. Borbély számára is ez volt az elsődleges, miután szerinte 110 Bukarestben dolgozó magyar szakembernek kell újraterveznie az életét, ha az RMDSZ kilép a kormányból. Ezzel nagyjából ki is merült a maradás melletti érvelések sora, mindenesetre tapintható volt a közhangulat, illetve a Kelemen Hunor által mondottak és a régi „motorosok” álláspontja közötti különbség.
Utána viszont gyakorlatilag egyszólamúság következett esetenként igen hullámzó színvonalon előadva, ami többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes SZKT-küldöttektől hatóságilag érdemes lenne megvonni a mikrofonengedélyt. Az ellenkező póluson lévők közül Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ütötte meg a legjózanabbul kritikus konstruktív hangot. Úgy vélekedett, hogy nem a kormányból való kilépés volt „koraszülés” – utalás Verestóynak a túl korai kilépésre vonatkozó hasonlatára –, hanem a belépéskor „kellett volna védekezni”. A PSD-vel való kormányzás ugyanis a háromszéki politikus szerint beszűkítette az RMDSZ mozgásterét. Antal azt is javasolta, hogy az RMDSZ megelőlegezett bizalommal viszonyuljon Klaus Johannis államelnökhöz. Végezetül felszólította Frundát, hogy figyelmeztesse „főnökét”, Victor Pontát: ha Székelyföldön folytatódik a jelképek és a Himnusz elleni prefektusi hadjárat, az újabb fekete március veszélyével fenyeget.
Kívülálló mondatok
Kelemen Hunor rögtönzött sajtótájékoztatón elmondta: a szövetség ellenzékbe vonul, de lehetnek olyan törvénytervezetek, amelyeket az ellenzék is megszavaz. Abban nem tudott állást foglalni, hogy támogathatják-e a parlamentben a költségvetés tervezetét, mivel még nem ismerik annak tartalmát. Egyértelműsítette: a miniszterelnök döntése, hogy a kilépés után ki marad tisztségben a magyar szakemberek közül. Azt is elmondta, a Kovászna megyei prefektus Himnusz elleni fellépése kétségessé tette, hogy megszavazzák-e a kormány új felállását, már jelezte is a miniszterelnöknek a kérdéssel kapcsolatos elégedetlenségét.
Egyetlen lépés
A felszólalásokra Kelemen Hunor válaszolt, aki – miközben megerősítette a kormányból való kilépés szándékát – több selyemzsinór típusú választ is megfogalmazott. Így üzent Frundának, tételesen cáfolva a Ponta-tanácsadó azon megállapítását, miszerint ciklusról ciklusra csökkent az RMDSZ képviselőinek és elöljáróinak száma. A korábbi szenátort – aki szerint a választónak állandó irányításra van szüksége – arra is figyelmeztette, hogy a pökhendiség és a magabiztosság között egyetlen lépés a távolság, az okos politikusnak pedig meg kell hallania választóinak üzenetét. Hasonló „csomagot” kapott Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is, aki felszólalásában az RMDSZ-ben uralkodó zűrzavarra figyelmeztetett. „Abból a távolságból, ahonnan ön szemléli az eseményeket, biztosan zűrzavarnak tűnik. Dolgozni kell, polgármester úr” – hangzott Kelemen nyílt színi minősítése. Bunta az elsők között hagyta el az ülés színhelyét.
A szövetségi vita végén a 113 jelen lévő képviselőből csak a három ellenző szavazott a kormányból való kilépés ellen, heten pedig tartózkodtak a szavazásnál. Az SZKT arról is határozott, hogy az RMDSZ középtávú jövőjét meghatározó további döntéseket a 2015. április 17-18-án, Kolozsváron tartandó tisztújító kongresszusán hozza meg.
Csinta Samu |
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Átadták a Beöthy Ödön-díjakat
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ szervezetésében a nagyváradi városháza dísztermében átadták az idén alapított Beöthy Ödön önkormányzati díjakat, illetve egy róla szóló kiadványt is bemutattak.
Az érdeklődőket Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte.
Az ünnepség első felében Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos című hiánypótló kötetét mutatták be. A jelen levő szerző, aki egyébként őrnagy, és a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, arra hívta fel a figyelmet: egy politikus munkásságát nagy mértékben jellemzi, hogy a kortársai vagy az utókor hogyan vélekedik róla, és ennek alapján Beöthy Ödön pozitív megítélését jelzi, hogy úgy emlegették őt, mint „az ősz bihari” (ezen nagyrabecsülés és tisztelet annak is köszönhető, hogy már 1832-ben feltűnt a reformkori országgyűlésben), és „a kis káplár” (1812-1820 közt huszártisztként szolgált, és ez a életszemlélet, a határozottság, a gyors döntéshozatal maradandó tulajdonságoknak bizonyultak az esetében). Elmondható tehát róla, hogy nagy formátumú politikus volt (emiatt irigyei is akadtak, egyeseknek ellenszenves volt), az 1848-49-es szabadságharc és forradalom idején pedig az országos politika elitcsapatához tartozott.
Önkormányzatiság
Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke a Beöthy Ödön életrajzáról elhangzottakat azzal egészítette ki: 1796. december 2-án született Nagyváradon, fiatalkori éveiben katonáskodott, egészen a főhadnagyi rangig vitte. 1826-ban táblabíró lett, és a liberális eszmék képviselőjeként vált egyre ismertebbé. Megalapította a helyi Szabadelvű Pártot, 1830-től kezdve pedig többször is a megye követének választották. 1841-ben alispán lett, az önkormányzatiság elkötelezett harcosa. A forradalmi kormány 1848-ban főispánná nevezte ki, mely tisztségéről 1849 januárjában lemondott. Ezután Délvidék és Erdély főkormánybiztosává vált, majd követnek nevezték ki Konstantinápolyba. Világos után külföldre menekült, élt Párizsban és Londonban is. 1854. december 7-én, tehát 160 évvel ezelőtt hunyt el Hamburgban, ahol a feleségével akart találkozni.
Tevékenységéből kiemelendő, hogy erdélyi főkormánybiztosi kinevezése után azonnal újraszervezte a közigazgatást, a törvényhatóságok élére megfelelő személyeket nevezett ki, és szigorúan fellépett az önbíráskodás ellen. A kötetben olvashatunk a nemzetiségi politikájáról, honvédelmi és hadsereg szervezői intézkedéseiről, megismerhetjük jobban a személyiségét, valamint kordokumentumokat- rendeleteket, értesítéseket, utasításokat, leveleket, jelentéseket, tudósításokat és felhívásokat- böngészhetünk, szám szerint hatvanötöt. „Olyan emberről szól ez a könyv, aki fél hónap alatt annyit szervezett, és valósított meg, mint mások éveken keresztül”, hangsúlyozta a PBMET vezetője. Ezt követően Szabó Ödön annyit jegyzett meg: a főispánról többet is lehetne még írni, ezért terveik közt szerepel egy munkacsoport felállítása, így akár az is meglehet, hogy a jövő évi díjátadáskor egy bővebb monográfiát is fel tudnak mutatni.
A rendezvény második felében átadták a Beöthy Ödön-díjakat, melyet olyan önkormányzatok és polgármesterek vagy alpolgármesterek kapnak, amelyeknek, akiknek a jövőépítő tevékenysége a köz javát szolgálja, hozzájárul az adott település fejlődéséhez, az általuk kitalált és gyakorlatba ültetett ötlet pedig annyira kiváló, hogy máshoz is alkalmazni kellene, úgynevezett jó gyakorlatként (best practice). Idén ilyen elismerésben részesült Érsemjén önkormányzata és Balázsi József polgármester (Tiszta udvar, rendes ház-program), valamint Nagyszalonta önkormányzata és Török László polgármester (Bocskai-terv).
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Tiltakozás óriászászlóval
Hatalmas, több mint ötezer fős tömeg hallgatta az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kató Béla áldását, illetve énekelte a magyar himnuszt fúvószenekar kísérete mellett pénteken este, a Kovászna megyei kormányhivatal épülete előtt. A tiltakozó akció folytatódik.
Az eseményen ezúttal egy magyar és egy székely zászlóval vonultak fel a helyi civil szervezetek fiataljai – karöltve a hozzájuk csatlakozókkal –, akik két pontból indultak a belvárosba: a szemerjai református templomtól, illetve az Állomás lakótelepről. A prefektúra előtt felolvasták a magyarok követeléseit tíz pontban megfogalmazó petíciót is magyar, román és angol nyelven. A pontokban kitérnek a magyar-román párbeszéd szorgalmazására, az erdélyi magyarság kulturális autonómiájának megteremtésére, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozására, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítására, valamint olyan törvények kidolgozására, amelyek a magyar és székely szimbólumok megőrzését segítik elő.
„Azért vagyok itt, mert amikor a székely ember Advent időszakában nem otthon vagy a templomban készül az ünnepre, hanem az utcára kényszerül kivonulni, akkor nagy baj van” – mondta Kató Béla, hozzátéve, az erdélyi magyarság „torkig van az elbizakodottak és a gőgösek gyalázatával”. Kató Béla kijelentette, az erdélyi magyarság problémája az, hogy nem egy tömbben éltek a hasonló elveket követő emberek, hanem szétszórva, így pedig sok rágalom, valamint gúnyolódás érte őket. Mint fogalmazott, a megoldás olyankor, amikor túlcsordul a pohár az, hogy vagy feladják, vagy rámegy az egész élete az egyénnek, ugyanakkor a helyesen élő ember nem az embertársai, hanem az Isten előtt panaszkodik. A püspök felszólalását követően a tömeg egymás kezét fogva mondta Isten igéjét, a Miatyánkat.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, az RMDSZ háromszéki vezetője kifejtette, vannak politikai kérdések, valamint van nemzetpolitikai ügy, utóbbi esetben pedig elengedhetetlen az összefogás. Szavait követően felhívta Biró Zsoltot, az Magyar Polgári Párt országos vezetőjét, valamint Váncsa Albertet, az Erdélyi Magyar Néppárt tagját a pódiumra. „A magyar közösségnek fáj, hogy a szülőföldjükön másodrendű polgárokként kezelik, továbbá úgy tekintenek rá, mint akinek énekes hangját ötezer lejes bírsággal el lehetne némítani” – hangoztatta Tamás Sándor. A háromszéki önkormányzat vezetője kijelentette, a hatalmon levő többség felelőssége, hogy a kisebbség jól érezze magát az ország állampolgáraként, ezért kérik a román kormányt: tegyen előrelépéseket a többség és kisebbség viszonyának normalizálásában.
Bálint József, az eseményt kezdeményező MPP háromszéki vezetője felszólalásában rámutatott, az elmúlt héten megtapasztalhatta mindenki, milyen érzés összefogni. A tiltakozássorozat folytatódik, felszólalások és szavalat mellett szombaton az Erzsébet parkban található székely zászló szomszédságában éneklik a magyar himnuszt, majd hétfőtől ismét a Kovászna megyei kormányhivatal előtt találkozik az ügyet támogatók csoportja.
Bencze Melinda
Erdély.ma

Az RMDSZ méltányolja a prefektusok leváltását
Méltányolja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a román kormánynak azt a döntését, hogy leváltotta a Kovászna és a Maros megyei prefektusokat – jelentette ki pénteken az MTI-nek Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A politikus elmondta, a két megye prefektusával kapcsolatban kifogásokat fogalmaztak meg, amit Victor Ponta miniszterelnöknek is tolmácsoltak. Méltányolják a kormányfő lépését, aki „elfogadva a szövetség érveit cserélte le a prefektusokat”. A Hargita megyei magyar prefektus leváltása és alprefektussá való kinevezése azzal áll összefüggésben – magyarázta –, hogy az RMDSZ ellenzékbe vonult. Kovács Péter szerint az RMDSZ számára elfogadható ez a csere.
Emlékeztetett, hogy jogilag a prefektusok ugyan nem pártpolitikai érdekeket képviselnek, de bejáratott rendszer, hogy az éppen hivatalban lévő kormány nevezi ki őket, így gyakorlatilag politikai funkciónak számít a kormánymegbízotti funkció.
Felidézte, hogy az RMDSZ-nek Marius Popica Kovászna megyei volt prefektussal szemben volt leginkább kifogása. Kovács Péter szerint a legutóbbi kormányülésen prefektussá kinevezett alprefektus csak ideiglenes jelleggel tölti be a funkciót. „Bízunk abban, hogy olyan személy kerül majd erre a posztra, aki ismeri a helyi viszonyokat, a helyi román és magyar közösséget” – mondta a főtitkár.
Az MTI kérdésére elmondta: Vasile Oprea leváltott Maros megyei prefektus személyével szemben két kifogásuk volt. Az egyik az, hogy a Bánffy-örökösök egyik erdő visszaszolgáltatási perének áthelyezését kérte egy nem erdélyi bíróságra. A prefektus arra hivatkozott, hogy a magyarok mint a grófok leszármazottjai, veszélyforrást jelentenek az erdélyi és főként a szászrégeni bíróság függetlenségére. Az RMDSZ számára második, elfogadhatatlan lépése az volt – mondta Kovács Péter –, hogy miután politikai megállapodás született a marosvásárhelyi önkormányzatban a magyar tannyelvű II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium megalapításáról, akadályt gördített ez elé, megtámadva a közigazgatási bíróságon az önkormányzat döntését.
Marius Popica volt Kovászna megyei prefektus megbírságolta a Magyar Polgári Pártot (MPP) amiatt, hogy a június 4-ei trianoni megemlékezés résztvevői csak a magyar himnuszt énekelték el, és a román nem hangzott el. A romániai magyar politikai pártok szerint a prefektusnak nem volt jogalapja kiróni a bírságot. Emellett Kovászna megyében hosszú ideje tart a magyar és a székely szimbólumok használatával kapcsolatos vita a kormánymegbízott és a magyar többségű önkormányzatok között.
MTI
Székelyhon.ro

Menesztették a székelyföldi prefektusokat
A kormány szerdai ülésén a három székelyföldi megye prefektusának leváltásáról döntött, az intézkedést csak tegnap tették közzé. A Kovászna és a Maros megyei kormánymegbízott az intézményből is távozik, Hargita megyében visszaállították az augusztus előtti állapotot a prefektus-alprefektus cserével.
Marius Popica április óta töltötte be a Kovászna megyei kormánymegbízotti tiszt­séget, őt a kormány döntése alapján Sebastian Cucu alprefektus váltja. Popica az utóbbi hetekben több, a magyar közösséget sújtó bírságot rótt ki, emiatt feszültté vált a helyzet Háromszéken. Az ügyben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Victor Pontával egyeztetett hétfőn, még mielőtt a szövetség úgy döntött, hogy megszavazza a negyedik Ponta-kormányt. Akkor Kelemen úgy nyilatkozott, hogy a kormányfő megígérte, megoldást talál a kovásznai helyzet rendezésére. Vasile Oprea Maros megyei prefektust a szociáldemokraták által támogatott Lucian Goga váltja. Az RMDSZ a héten közölte, hogy feljelentette Opreát az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, amiért a Bánffy-örökösök egyik erdő-visszaszolgáltatási perének áthelyezését kérte egy nem erdélyi bíróságra, arra hivatkozva, hogy a magyarok, mint a grófok leszármazottjai, veszélyforrást jelentenek az erdélyi és főként a szászrégeni bíróság függetlenségére. Ugyanakkor Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester egy tegnapi sajtótájékoztatón kijelentette: szerinte Oprea leváltása mögött nem az RMDSZ áll, őt a segesvári polgármester leváltása miatt távolították el. Hargita megyében Petres Sándor volt prefektus helyére Jean Adrian Andreit nevezték ki, aki korábban betöltötte már ezt a funkciót. Petrest idén májusban nevezték ki alprefektusnak, majd augusztusban prefektusnak, ekkor helyet cserélt a korábbi kormánymegbízottal, a szociáldemokrata Jean Adrian Andrei-jel, most pedig a kormány a visszacseréről döntött. Jean Adrian Andrei prefektusként több alkalommal is a székely és magyar jelképek, feliratok eltávolítására szólította fel az elöljárókat.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Az RMDSZ módosító javaslatai
A jövő évi állami költségvetés-tervezethez az RMDSZ képviselői és szenátorai számos szakterületen fogalmaztak meg módosító indítványokat, javaslataik nagy többsége a magyarok lakta megyékben zajló infrastrukturális befektetések folytatásáról, valamint újabb munkálatok elkezdéséről szólnak, így a szövetség javaslatainak elfogadásával folytatódhatna a magyar települések modernizációja – nyilatkozta Erdei-Dolóczki István, a költségvetési, pénz- és bankügyi bizottság tagja, az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselője.
A jövő évi költségvetés-tervezethez az RMDSZ 33 módosító indítványt nyújtott be, amelyeknek nagy része a helyi infrastruktúra fejlesztésére vonatkozik, de a Brassó–Kolozsvár–Bors autópálya megépítésére tervezett finanszírozás megemelését is kérik, valamint terelőutak megépítésére Bánffyhunyad, Nagyszalonta, Érmihályfalva, Margitta, Élesd, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Szatmár és Marosvásárhely városoknak. A 2015-ös évre a szövetség képviselői és szenátorai 71 500 000 lejjel emelnék meg a műemlékek restaurálására elkülönített összeget, valamint pénzalapot biztosítanának az államkasszából annak érdekében, hogy kisebbségi szakmai továbbképző központot hozzanak létre a pedagógusok számára.
Johannis ismét győzött
Alina Gorghiu jogász lett a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke, aki a tisztségben az államfővé választott Klaus Johannis elnököt váltja. Az NLP tegnap tartotta vezetőségi ülését, amelyen a résztvevőknek a Johannis által támogatott Gorghiu, valamint a Crin ANtonescu volt liberális pártelnök által pártfogolt Ludovic Orban közül kellett elnököt választaniuk. A szavazás során Gorghiu 47 voksot kapott, Orbanra csak 27-en szavaztak. Elemzők szerint a választás eredménye azt jelenti, hogy Crin Antonescu befolyása az NLP-ben erőteljesen csökkent, még inkább háttérbe szorul pártjában, és kisebb az esélye visszatérni a politika élvonalába.
Összevonnak két ügynökséget
A kormány úgy döntött, hogy megszünteti a Munkaügyi Felügyelőséget és a Kifizetési Ügynökséget, és helyettük összevonással egy új ügynökséget hoz létre Munkaügyi Felügyelőség és Társadalmi Biztonság Ügynöksége néven, amely a munkaügyi minisztérium felügyelete alatt fog állni. Az új ügynökség a két összevont intézmény személyzetét veszi át, az alkalmazottak nem veszítik el állásukat, jelentette ki Liviu Pop szociális párbeszédért felelős miniszter, aki az átszervezést azzal indokolta, hogy az új ügynökség létrehozásával megerősödik a fekete munka feletti ellenőrzés. A kormány ugyanakkor egy másik ügynökség létrehozásáról is döntött, a Fogyatékkal Élők Országos Hatósága átveszi a tevékenységet a munkaügyi minisztériumtól, finanszírozását azonban az állami költségvetésből biztosítják a munkaügyi tárca büdzséjén keresztül.
Kevesebb a hagyományos élelmiszer
A hagyományos élelmiszerek száma idén 298-ra csökkent a tavalyi 4500-ról, miután a tanúsító szabályok szigorúbbá váltak – jelentette ki Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter. A tárcavezető kifejtette, az egyik legfontosabb módosítás, ami miatt annyira lecsökkent a hagyományos élelmiszerek száma, az, hogy ezeket a termékeket tilos ipari módon előállítani. Hozzátette, a törvény módosítása arra kötelezi a termelőket, hogy ne csapják be többé a fogyasztókat. Constantin szerint a hagyományos termékeknek főként belföldön van piaca, a mézet kivéve, amelyet exportra is visznek.
Fogy Románia lakossága
Közel 19,95 millió állandó lakosa van Romániának 2014-ben, 174 330-cal kevesebb, mint a legutóbbi, 2011-es népszám­láláskor – áll az Országos Statisztikai Hivatal kimutatásában. 1992-ben Románia állandó lakossága 22 810 035 személyt számlált, huszonkét év alatt a csökkenés több mint 12,6 százalékos. A romániai lakhellyel rendelkező lakosság száma is csökkent, az 1992-ben regisztrált 23 143 860-ról 22 299 730-ra 2014-ben, azaz 844 130 személlyel. Az adatok  rávilágítanak arra is, tavaly az országban a természetes szaporulat negatív volt, 64 654 személlyel több halt meg, mint ahány született. Tavaly ugyanakkor több kivándorló (161 755) volt, mint bevándorló (153 646).
 
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hivatalosan is új helyén a Donát-szobor
A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal részéről Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester volt jelen tegnap az Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegén, hogy átvegye a restaurált, áthelyezett Donát-szobrot.
Az elöljáró elmondta: mivel az a hely, amelyen a szobor több mint kétszáz éven keresztül állt, most magánterület, fel sem merült az, hogy a szobor a restaurálás után visszakerüljön oda. – Egy ilyen szobornak közterületen a helye. A megyei műemlékvédő bizottság tagjaival többször egyeztettünk arra vonatkozólag, hogy hova tegyük majd a szobrot. Volt, aki azt javasolta, hogy a szobrot helyezzük el valamelyik múzeum termében, és csak egy másolatot hagyjunk köztéren. Végül ez a mostani helyszín bizonyult a legjobbnak: védett, napsütötte hely, és bárki megnézheti, amikor a múzeum nyitva tart – magyarázta az alpolgármester.
(N. H.-D.)
Szabadság (Kolozsvár)

Terror
Sokakban fölmerülhet: aljasság vagy egyszerűen csak ostobaság kell ahhoz, hogy az illetékes ügyészség terrorizmussal való fenyegetés gyanúja miatt kezdjen nyomozást Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szavai nyomán, amelyekben azt ecsetelte: az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciushoz hasonló események következhetnek be a Székelyföldön, amennyiben a román hatóságok nem fejezik be a magyarellenes ámokfutást.
A helyzet azonban nem ennyire egyszerű: inkább hideg számításról van szó. Persze Antal is fogalmazhatott volna kevésbé bombasztikusan, ugyanakkor enyhén szólva is a tények kiforgatása úgy értelmezni a szavait, mintha azzal fenyegetőzött volna, hogy a magyarok románellenes terrorcselekményeket fontolgatnának.
(Már csak azért is, mert tudjuk: 1990-ben Marosvásárhelyen épp hogy magyarellenes pogrom történt. Már ha nem derítik ki utólag, hogy a magyar nyelvű oktatásért „elvetemült módon”, gyertyával felfegyverkezve tüntető magyarok rohanták meg a környékbeli román falvak egyáltalán nem szervezetten a városba szállított, hanem csupán véletlenül épp arra sétáló lakóit. Hogy aztán fejüket, hátukat, sőt szemgolyójukat többször is aljasul és agresszív módon beleverjék a románok kezében szintén teljesen véletlenül ott levő fejszékbe, furkósbotokba és egyéb szálfegyverekbe.)
Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik szerint a kormány többek között így, valamint a prefektusok magyarellenes túlkapásaival, a magyar jelképek és a Himnusz üldözésével bünteti, hogy az RMDSZ kilépett a kormányból.
Ugyanakkor – ha tágabb összefüggéseiben vizsgáljuk az ügyet – az is világos, hogy a román kormány számára semmi sem jönne jobban annál, ha valamilyen ürüggyel a teljesen jogos és indokolt magyar jog- és önrendelkezési követeléseket „rátolhatná” a közelben zajló, jórészt Oroszország által generált konfliktusokra. És elhitethetné a világgal, hogy ugyanolyan „terroristák” követelnek autonómiát a székelyföldi és a partiumi magyarok számára, mint azok, akik Kelet-Ukrajnában és Transznisztriában Moszkva támogatásával szakadár államokat kiáltottak ki.
Idén nyáron jelent meg az interneten egy olyan, Londonban bejegyzett, magát „elemzőportálként” hirdető angol nyelvű honlap, amely több írásában is azt a mérgezett információt hinti, miszerint az erdélyi magyar autonómiatörekvések mögött Moszkva áll. Még ha nem is egy tudatosan megtervezett akció részei, a prefektusok magyarellenes lépései akár olyan provokációként is értelmezhetők, amelyek nyomán bármilyen radikálisabb magyar reakció után ujjal mutogathatnak a magyar „terroristákra.”
Az, hogy eközben a magyar kormány keleti nyitásról szóló gazdaságpolitikája kapcsán fölmerült a gyanú, hogy a feszült geopolitikai helyzetben Budapest inkább Moszkvához húz, és hogy közben az Egyesült Államok és Magyarország közötti viszony is feszültté vált, egyáltalán nem segíti az erdélyi magyar közösség ügyét, amelynek az ilyen helyzetekben erős és nemzetközi tekintélynek örvendő anyaországra lenne szüksége. Főleg úgy, hogy Bukarest közben a legoroszellenesebb hangot üti meg, és a lehető legszervilisebb módon szolgálja ki az amerikai érdekeket Európában.
Ilyen körülmények között az erdélyi magyar közösség részéről higgadtság és összefogás szükséges. A provokációknak – legyenek azok bármilyen durvák – nem szabad felülni, és nem kell bombasztikus nyilatkozatokkal még tovább növelni a feszültséget, – de nem lehet passzivitásba sem vonulni.
A magyar politikai és civil szervezetek, valamint a sajtó felelőssége is, hogy kitalálják, milyen határozott – de amennyire lehet, békés – ellenlépések lehetségesek, és hogy mindent megtegyenek a befolyásos külföldi fórumok – kormányok, média – tájékoztatása érdekében.
Hogy a román és a nemzetközi közvélemény ne csupán a Bukarest által tálalt, ferdített, az országot a kisebbségek Kánaánjaként bemutató információk alapján és kétes hátterű portálokról tájékozódjon, hanem a lehető legobjektívabb, -átfogóbb és -hitelesebb képet kapja Bukarest kisebbségpolitikájáról, a romániai nemzetiségi helyzetről, a magyar közösséget ért sérelmekről és a magyar jogkövetelésekről.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Szent László szobrot kértek a főtérre
Többször megismételt szavazás és újraszámolás után sem kapta meg a szükséges 18 szavazatot a nagyváradi önkormányzati képviselőtestület tegnapi ülésén az a határozattervezet, mely szerint visszahelyeznék Ferdinánd király szobrát a nagyváradi Szent László térre, és pályázatot írnak ki ennek megvalósítására.
Elsőként Ritli László Csongor RDMSZ-es frakcióvezető kért szót, aki azt javasolta, hogy mintegy gesztusként, mivel tegnap volt a nemzeti kisebbségek napja, egészítsék ki a határozatot egy új cikkellyel, mely a városalapító Szent László király szobrának visszahelyezését mondaná ki.
Az ötlet nem aratott osztatlan sikert, elsőként a szociáldemokrata párti Doina Bunea kért szót, ő azt javasolta, hogy Mihai Viteazul szobra maradjon jelenlegi helyén, mivel szerinte a három főtéri templom, az ortodox, a görögkatolikus és a harmadik, melyről nem tudta, református vagy katolikus-e, jelképezi várost és lakóit.
Daniel Vulcu nemzeti liberális párti (PNL) tanácstag azt mondta, hogy Ritli László Csongor javaslatát külön határozatban tárgyalják, ezt támogatta Mircea Mălan PNL-s alpolgármester, mondván, hogy nem tudják, hova kerülhetne a Szent László-szobor, mivel annak elhelyezése érintené a főtér felújítását, amit jövőre kezdenek el, az uniós támogatással megvalósítandó tervet pedig nem lehet átdolgozni. A frakcióvezető erre annyit válaszolt, hogy lassan már senki nem tudja, hogy is nézne ki a tér a tervek szerint (azt többször átdolgozták), a szobrot pedig a Fekete Sas-palota elé tervezik. A szoborállítást már javasolták a tervezés előtt, de azt akkor sem vették figyelembe, tette hozzá, majd, miután javaslata is, de az eredeti határozat is elbukott, megkérdezte: az elhangzottakat értelmezheti-e úgy, hogy tárgyalnak az ötletről, erre egy elég kelletlen, de „igen” választ kapott.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Siratják a liberálisok a himnuszüldöző háromszéki prefektust
Egyetért a szenátus liberális alelnöke azzal, hogy a csütörtökön leváltott Kovászna megyei prefektus büntetett a magyar himnusz elénekléséért. Marius Obreját felháborította Marius Popica menesztése.
A Kovászna megyei szenátor csütörtöki közleményében emlékeztetett arra, hogy Háromszéken sorra váltották le a prefektusokat az utóbbi években. Szerinte ez „egy etnikai párt”, az RMDSZ nyomására történt így. „Nagyon meglep, hogy a Kovászna megyei prefektúra egy karriergyilkos intézmény lett. Vajon az újonnan kinevezett prefektust néhány hónapon belül szintén leváltják?” – fogalmaz a politikus.
A csütörtökön menesztett Marius Popica a HotNews portálnak azt mondta: szerinte azért kellett távoznia, mert betartotta a törvényeket. „Ezt azonban nem lehet állandósítani: Munteanu bolond, Marinescu bolond, Popica bolond. Nagyon nincs ez rendben” – jelentette ki a korábban leváltott prefektusokra utalva.
Mint ismert, a leváltott háromszéki prefektust Sebastian Cucu alprefektus váltja a kormánymegbízotti tisztségben. Az utóbbi hetekben éles vita alakult ki Háromszéken, miután Popica bírságot szabott ki a magyar himnusz eléneklése miatt. Az ügyben Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Victor Ponta miniszterelnökkel egyeztetett hétfőn, még mielőtt a szövetség úgy döntött, hogy megszavazza a negyedik Ponta-kormányt. Akkor Kelemen Hunor úgy nyilatkozott, hogy a kormányfő megígérte, megoldást talál a kovásznai helyzet rendezésére.
maszol/HotNews

A himnusz védelmében – Ezrek imádkoztak a Szabadság téren Sepsiszentgyörgyön
Ökumenikus szabadtéri istentisztelethez, nem zajos politikai rendezvényhez hasonlított a tegnapi megmozdulás, amelyen mintegy ötezer teli torokból szállt fel a nemzeti ima. Áhítattal, méltósággal, emelt fővel énekelt mindenki a Himnusz védelmében meghirdetett utcai tüntetés ötödik napján, békére buzdított minden felszólaló lelkész és politikus. Akkor sem volt kiabálás vagy fütyülés, amikor a kormányhoz címzett petíciót olvasták fel, három nyelven: hiszen nem valaki ellen, hanem saját szimbólumaink és jogaink érdekében vonultunk ki a Szabadság térre. A prefektúra sötét és néma maradt, ahogy eddig.
Szívszorító és felemelő is volt, ahogy a két hosszú zászló a fúvósok és huszárok mögött bekanyarodott a megyeháza elé. Az 250 méteres magyar zászlóval az állomási Szent Benedek-templomtól, az ugyanakkora székely zászlóval a szemerjai református templomtól indultak a hívek. Érkezésüket zászlólengetéssel és tapssal fogadták a már ott várakozók, és voltak könnyes szemek, amikor a tömeg rázendített a nemzeti imára. Ezek után a történelmi magyar egyházak egy-egy lelkésze állt – együtt – a kis emelvényre. Incze Zsolt református esperes arról beszélt, hogy szomorú és keserű érzései vannak, békétlen, mert ebben az államban a magyarokat nem szeretik, nem engedik énekelni és imádkozni, mert nincs igazságszolgáltatás, mert be akarják zárni a közösségért cselekvőket. Jó lenne harcra buzdítani, de a Biblia arra tanít, „egymással békében éljetek”, és mi azért vagyunk itt, hogy békességet kérjünk magunknak – mondotta, és áldott ünnepeket kívánt mindenkinek, aki ebben az országban él.
Dávid György római katolikus plébános könyörgést tartott, amelyben a nemzet és a valamiért szenvedő embertársak mellett a vezetőkért is elhangzott több kérés: legyenek bölcsek és előrelátók. A belső szabadságunktól nem tudnak megfosztani – hangsúlyozta, és végül a vallásgyakorlás szabadsága mellett foglalt állást. Bíró Attila unitárius lelkész arról beszélt, hogy egyesek szerint bűn áldást kérni és Istenhez anyanyelvünkön fordulni, de nincs olyan földi hatalom, amely megkövetelheti, hogy bánatunkban jókedvet, szűkölködésünkben bőséget hazudjunk. Segítséget kérünk Istentől, és ezt senki nem tilthatja meg nekünk – vette át a szót Zelenák József evangélikus-lutheránus esperes is, aki szerint a keresztény embernek joga és kötelessége imádkozni, lélek nélkül embertelenné válunk. Volt idő, amikor azt szerették volna, hogy ne imádkozzunk, lesték és számon kérték a templomba járókat, de ez is elmúlt, habár ma már látjuk, hogy mindig jönnek újak a régiek helyére. Csütörtökön leváltották a prefektust, de semmi nem szavatolja, hogy utódja más lesz – mégse féljünk, énekeljük bátran a mi himnuszunkat, ami nem mások ellen, hanem Istenhez szól.
Ekkor énekelték el másodszor a himnuszt a jelenlevők. Karácsonyi vers következett, Wass Albert ünnepre hangoló költeménye Kovács Emese XI. osztályos diák előadásában hangzott el. Ekkor már sötétedett, és gyertyákat, fáklyákat adogattak kézről kézre. A lángok fényében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott beszédet. Ha karácsony előtt pár nappal a székelyek nem otthon, a családban, a templomban készülnek az ünnepre, akkor baj van – jelentette ki, és a 123. zsoltárt idézve kifejtette: ez is jelzi, hogy torkig vagyunk már. Egyéni és közösségi gondjaink összefonódnak, fulladozunk, tényleg elegünk van, és nem tudjuk már visszanyelni, muszáj kimondani fájdalmunkat. Gúnyolnak, bántanak a másságunkért, elegünk van a szegénységből, munkából, hátrányos megkülönböztetésből, igazságtalanságból – sorolta, és egy másik zsoltárral szemléltette, hogy akik állandóan a mások lepipálására törtek, azok még szegényebbek és nyomorultabbak lettek. Torkig vagyunk már, ezért fordulunk Istenhez – hangoztatta. Mintha csak erre vártak volna, megszólaltak a templomi harangok. A Miatyánkot egymás kezét fogva mormolta el a tömeg.
A kormányhoz címzett petíciót magyarul Gazda Zoltán, románul Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök, angolul Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat képviselője olvasta fel. Tamás Sándor maga mellé szólította Biró Zsolt MPP-elnököt és Váncsa Albert sepsiszentgyörgyi EMNP-elnököt is, és kijelentette: a sérelmeket nem lehet a prefektus leváltásával orvosolni. A kisebbség jogaiért, közérzetéért mindig a többség, a hatalom a felelős, és egyesek nem akarják, hogy otthon érezzük magunkat. Mi azonban felkérjük a hatalmat, hasson oda, hogy 25 évvel a diktatúra megdöntése után egyenlő polgárként élhessünk a szülőföldünkön.
Megemlítette, hogy Antal Árpád ellen a terroristaellenes ügyészség indított vizsgálatot, és biztosította, hogy nincs egyedül, mellette állnak – a tömeg tapssal fejezte ki szolidaritását. Biró Zsolt megköszönte a jelenlétet, az összefogást és a kitartást, és úgy vélekedett: együtt meg tudjuk védeni szülőföldünket, és jövőt tudunk biztosítani gyermekeinknek. Utolsóként a sorozatos, közös himnuszéneklés ötletgazdája, Bálint József lépett mikrofonhoz: elmondta, ezen a héten megtudtuk, milyen érzés együtt lenni, napról napra nagyobb létszámban, azokkal is, akikkel máskor talán haragosok és ellenfelek is vagyunk. Az első napokban megmutattuk, hogy bátrak vagyunk, ma megmutattuk, hogy sokan vagyunk és erősek vagyunk, a továbbiakban azt kell megmutatni, hogy kitartóak vagyunk – jelentette ki. És újból felcsendült a magyar, majd a székely himnusz is.
A Himnusz védelmében elindított közös éneklés szombaton déli 12 órakor az Erzsébet parkban felállított székely zászlónál folytatódik.
A székelyföldi követelések
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Románia kormánya hatalmát a kisebbségek elnémítására, megsemmisítésére, megalázására és ellehetetlenítésére használja. A kisebbségi nyelv üldözése, a kisebbségi vezetők börtönnel való fenyegetése, a visszaállamosítás, az erdélyi magyarság elleni rendszeres uszítás a XXI. században, az Európai Unióban nem méltó egy olyan országhoz, amely 25 éve lerázta magáról a diktatúra, az elnyomás láncait és a szabadság, a jogállamiság és az önkifejezés szabadságát választotta – ezzel kezdődik az a petíció, amelyet tegnap, a himnusz védelmében szervezett ötödik közös éneklésen olvastak fel Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt; a román szöveget benyújtják a kormánynak.
A magyar közösség követeléseit tíz pontban fogalmazták meg: a magyar közösség elemi jogainak elvitatásával ne szítsák az ellentéteket a Székelyföldön élő románok és magyarok között, fogadjanak el a kisebbségi szimbólumok használatát, identitásának megőrzését lehetővé tevő törvényeket, hagyjanak fel a székely zászló, a magyar feliratok és a magyar himnusz üldözésével, tartsák tiszteletben a tulajdont, adják vissza a Mikót a református egyháznak, és mindent, amit államosítottak, tegyék lehetővé az érdemi párbeszédet Székelyföld autonómiájáról, adjanak kulturális autonómiát az erdélyi magyaroknak, önállósítsák a magyar orvosképzést Marosvásárhelyen, Székelyföldön legyen a magyar is regionális hivatalos nyelv, legyen vége a székelyföldi gazdasági bojkottnak, és tegyenek róla, hogy a székelység ne megtűrt idegen, hanem teljes jogú polgár legyen Romániában, amelynek ugyanolyan alkotó része, mint a többségi nemzet.
Háromszék
Erdély.ma

Hírsaláta
KITART PONTA MELLETT. A román hatóságok magyar- és RMDSZ-ellenes lépései ellenére sem kíván lemondani a kormányfő tiszteletbeli tanácsosa tisztségről Frunda György. „Akkor válok meg ettől a tisztségtől, ha Victor Ponta számomra elfogadhatatlan módon kezd politizálni: magyarellenessé válik, demokráciaellenes döntéseket hoz”, mondta a Maszolnak.
Frunda jogászként véleményezte Marius Popica himnuszéneklésért kirótt büntetését: túlkapásnak értékeli, mert szerinte tévesen hivatkozott egy olyan jogszabályra, amely értelmében külföldi vendégek jelenlétében a román himnusz és az adott állam himnuszának eléneklése is kötelező. „Abban azonban majdnem biztos vagyok, hogy Bukarestből telefonáltak rá a volt Kovászna megyei prefektusra, tegye meg a már ismert jogi lépéseket”, szerinte ha volt ilyen hívás, az a belügyminisztériumból jöhetett, ugyanis a prefektus a belügyminisztérium alárendeltje. „Nem Victor Ponta stílusa az, hogy mosolyogva a szemedbe nézzen, s közben hátba támadjon” – állítja Frunda. Ami meg a korrupcióellenes ügyészségnek az RMDSZ ellen terrorizmus gyanújával indított vizsgálatát illeti, Frunda az ügyészek eljárását túlzott lépésnek tartja. „Nem tudom megállapítani, hogy most túlbuzgóságról van-e szó, vagy meg akarták ijeszteni az RMDSZ-t” – mondta.
BĂSESCU SZOMSZÉDJA LESZ. A kormány az állami vagyon- és protokollalap 2-es számú protokollvilláját utalja ki Klaus Johannisnak hivatalos államelnöki rezidenciaként. Az épület megközelítőleg 2000 négyzetméteres, benne szauna és úszómedence, jégpálya, teniszpálya és öltözők. 37 230 négyzetméteres terület is tartozik hozzá. Traian Băsescu államelnök a 3-as számú, hasonló felszereltségű protokollvillában lakott, a Johannisnak most kiutalt tőszomszédságában, mandátuma lejártát követően még 60 napig lakhat ott. (Mediafax) LENGYELORSZÁG A JÓ PÉLDA. Lengyelország példájára Románia is rugalmas hitelkeretet nyitna a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) a jövő évben. Victor Ponta ugyanis úgy véli, nem lesz szükség újabb elővigyázatossági hitelmegállapodásra, ezért más típusú hitelkeretről gondolkodnak. Az országnak jelenleg négymilliárd euró értékű elővigyázatossági hitelszerződése van az IMF-fel és az Európai Bizottsággal, ám Bukarest és a nemzetközi hitelezők között idén nézeteltérés támadt amiatt, hogy a kormány a jóváhagyásuk nélkül csökkentette öt százalékkal a munkáltatói nyugdíjjárulékot. Emiatt az IMF nyáron a felülvizsgálati látogatás lezárása nélkül távozott Romániából. (MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Experimentum crucis (Az RMDSZ 25. évfordulójára)
Az államelnök-választás meglepő végkifejlete óta valamiféle Johannis-forradalomról (tisztítótűzről) beszélnek, mely a mérvadó román közszolgálati médiákat is feltöltötte energiákkal. (Tévedés ne essék, 1989 karácsonyán a „Szabad Román Televízió” még nem volt szabad a szó nemes értelmében, idő kellett, hogy rájöjjünk a háttérből elművelt gazemberségre.) A következőkben a közönség által legrangosabbként minősített Radio România Actualităţi egyik éllovas műsorában elhangzottakról fogalmaznék meg néhány reflexiót erdélyi magyar állapotainkra való kivetítéssel.
Szól a rádió
November közepét írtunk. Bár a kovásznai Fenyő Szállóról nem esett szó, de örvendetes, hogy a „botfalusi” adó félórás déli műsorából világgá röppent, miszerint Máramaros vidékén is történt „hűbéri” ajándékosztás az ortodox egyház javára Pontáért ügyeskedő „imádságok” reményében. Hangfelvételt is bejátszottak! Egy ortodox pópa arra biztatta híveit: a két jelölt közül a „miénkre”, mármint a románra és ortodox hitűre szavazzanak, ne idegenre. De élőben hallhattuk, hogy a párizsi román (ortodox) papot is rajtakapták hívei. (Ejnye! Hetvenes évekbeli elődje szekus volt, lásd Gocz Elvira visszaemlékezéseit.)
A történteket elemezve a vita egyik meghívottja, Radu Preda professzor, a Babeş–Bolyai Egyetem tanára kijelentette: „templom nem válhat albérlet tárgyává!”, majd arról beszélt, hogy Romániában minden államilag elismert hitközösség autonómiát (!) élvez, de az ortodox papság – belső alkotmányából eredően – nem politizálhat. Hivatásával össze nem egyeztethető a pártaktivistaság, a helyi vagy akár parlamenti közéleti megbízatás. S mindezek ellenére nagyszámú vidéki pópa, sőt, egy főpap is elkövette a szabálysértést. Hónapokkal ezelőtt ugyanezen a hullámhosszon hangzott el, hogy Temesvár néhai érseke érdemei mellett a Securitate munkatársa volt. (Lám: évek kellenek, amíg megértjük a politikát! Emlékezzünk arra, hogy amint Kelemen Hunor a Boc-kormány kultuszminisztere lett, az ortodox egyházat kivették hatásköréből.)
Örömmel üdvözölhetjük, hogy a román értelmiség egy része fel meri vállalni a kényes témát, mert láthattuk: a marosvásárhelyi események idején a hodáki pópa is „háttérsugallatra” szólította harcba híveit a magyarok ellen. Ideje, hogy mi is önvizsgálatot kezdeményezzünk.
Tulipán... és színeváltozásai
Tudjuk: tisztességben megőszült protestáns egyházaink nem tiltják papjaiknak a politikában való részvételt. Itt példaként azonnal Tőkés László karrierjére hivatkozhatunk. Johannis sikerének láttán pedig feltehetjük a drámai kérdést: Vajon mikor eshet meg újból az a „megváltó” élmény, hogy Romániában egy magyar ember történelmi főszereplővé váljék?
...Mert 1989 decemberében Tőkés, bár rövid ideig, de igenis, főhőse volt az eseményeknek. Emlékeznek-e arra a mozzanatra, amint páncélozott járművel hozták be Menyőből, és egy tévés rákérdezett: miként jellemezné a pillanatnyi állapotokat?
– A jelen pillanat drámai motívuma a bizalmatlanság, mert a jó szándékú forradalmárban is terroristát gyanít az ember – válaszolt mosolyogva. Még a magyargyűlölő néhai I. C. Drăgan is elismerően nyilatkozott Tőkés ízes, Királyhágó vidéki román kiejtését dicsérve. „Dicţie românească perfectă” – betű szerint így mondta! És eltelt negyed évszázad! Nyugodt lelkiismerettel diagnosztizálhatjuk, hogy a romániai rendszerváltás szikrakovácsának hazai és nemzetközi tekintélyét – s ezáltal az erdélyi magyarság esélyeit, majd ezen belül egy hiteles román–magyar megbékélés lehetőségét – nem a románság aknázta alá, hanem a „forradalom” hevében született, majd gyanús színeváltozásokon átesett RMDSZ, melynek Tőkés a kezdetektől tagja, majd tiszteletbeli elnöke is volt, amíg nemkívánatos személyként el nem lehetetlenítették. A szerencsétlenség a mi rövidlátásunknak is következménye. Nem figyeltünk arra, hogy miközben a Domokos Géza alapította-vezette RMDSZ még „egyszínű” volt, s bár egyesek „kommunista gittegyletként” bélyegezték kívülről, sőt, belülről is, óvatosan, de hitelesen mégis meg tudta jeleníteni a magyarságot az akkor még igencsak forrongó közéletben. Aztán bekövetkezett a Markó-féle hatalomátvétel és rövidesen az addigi egységnek platformokra töredezése. Majd kezdetét vette közöttük a vérre menő iszapbirkózás a hatalom bársonyszékeibe való behelyezkedésért. Az első függetlenek jelentkezése (helyhatósági szinteken) 1996-ban történt, ekkor kezdődött az RMDSZ „dzsihádja” a függetlenek, majd később a versenypártok (MPP, EMNP) jelöltjeinek ellehetetlenítésére és az őket megszavazó közösségek megbüntetésére (!), mégpedig – ez szégyen – a leggyalázatosabb módszerekkel. Anno 2000 vidékén csupa „Ká-Dé-Em”-től zengedezett az erdélyi magyar politikum (KDM – Kereszténydemokrata Mozgalom), mert az RMDSZ az Európai Néppárt szárnya alá igyekezett. Ez sikerült is neki. (Az EU-Néppárt az unió ötletgazdája, R. Schuman kereszténydemokrata filozófiáját vallja.) Jelen pillanatban a Kelemen vezette RMDSZ egy ismét homogén (kereszténydemokrata?) alakulat eléggé feszültségterhes látszatát kelti.
Itt álljunk meg egy pillanatra! Másfél évtizeddel ezelőtt halálközeli környezetben, a marosvásárhelyi klinikán, miközben csepegett a perfúzió, a szomszédos ágyban fekvő bajtárssal beszélgettünk. Kiderült: ő a Romániai Magyar Liberális Demokrata Párt elnöke! (Országos szinten? Helyben? Erre nem emlékszem.) A szomszéd többek közt azt is elmesélte, miként sikerült megbuktatniuk Marosvásárhely 1989 utáni  magyar polgármesterét, Fodor Imrét. „Öregúrként” emlegetette, aki azon kívül, hogy szeretett külföldre (legtöbbet Hollandiába) járkálni, és egyházaknak, szűk baráti köreinek osztogatta szét a humanitárius segélyeket, jövőbe mutatóbbat nem tett a városért, mondta. (Vajon? Igazat beszélt?)
– Közeledtek a helyhatósági választások! Mi, a szabad demokraták, állítottunk egy magyar ellenjelöltet, és 2000-ben kiborítottuk az öreget a helyéről. (Emlékezetből idéztem a pártelnököt.) Csakhogy, amint azóta is tapasztalhatjuk, nem a szabad demokrata magyar nyert, hanem (életfogytiglan?) Dorin Floreát segítették székbe. Ez volt az első pofon, amit az RMDSZ kapott? Nota bene: a Romániai Magyar Liberális Demokrata Párt létrejöttében (1992. VI. 14.) Iliescu bábáskodott, de az RMDSZ is felelős a történtekért. Markó, Frunda, Borbély... karrierjének „csernozjom talaján”, történelmi verekedés helyszínén, Marosvásárhelyen éveken át nem volt városi RMDSZ-szervezet. Tulipános klikkek lakónegyedenként konspiráltak, egymás ellen. S azt se feledjük, az RMDSZ „neptunos” agitációs brigádja (Frunda, Borbély...) majdnem eladott minket. S épp a napokban újabb PER-csapdába keveredett az RMDSZ. Ejnye! De próbáljunk utánanézni a KDM pályafutásának! Nos, az internet szerint a Romániai Magyar Keresztény Demokrata Párt 1990. március 30-án alakult, idézem: „kis létszámú, de elit tagsággal. Az RMKDP, mint az RMDSZ társszervezete, az SZKT-ban a kereszténydemokrata frakciót alkotta. 1999 júniusától az új párttörvény értelmében az RMKDP átalakult Kereszténydemokrata Mozgalommá, országos alelnöke dr. Bárányi Ferenc.” Nota bene: Bárányi 1998-ban miniszter lett, de jött az „átvilágítási” törvény, s távoznia kellett. Nesze nekünk: „elit tagság”!
A Tulipán második kereszténydemokrata platformját, az Erdélyi Magyar Kezeményezést 1992. március 14-én jegyezték. A Katona Ádám vezette alakulat javasolta a papsággal való együttműködést. Következetes, kegyetlen, nemzeti elkötelezettségű belső ellenzék volt az EMK. A közelmúltban őket is kiebrudalták... A KDM-platform pályája időközben felfelé ívelt, volt rangos kovásznai konferenciájuk, ahol Băsescu is beszélt! Aztán csend lett. Ejnye! Megkockáztatok egy szomorú ténymegállapítást! Egyszerűen csak annyi történt, hogy a „kereszténydemokratává” színeződött RMDSZ-nek sikerült beépülnie az alapjában jó szándékú, tisztességes, vidéki, erdélyi magyar papság bőre alá, presbitériumaiba is (az unitáriusok és a reformátusok jelentős részének kivételével). Amit nevetségesen kezdő módon Ponta megpróbált kivitelezni – mármint az ortodox papság lekenyerezését, de beletörött a foga –, ugyanazt a sátáni manővert az RMDSZ könnyedén megtehette, mert a történelmi protestantizmus épp közéletiségre, demokráciára tanítja a híveit, ebben rejlik a szépsége! De katolikus közösségekben, Csíkban a „Szentföldön” is hasonló „templomi albérletbe férkőzés” történt nemzetmentés jeligéjével. S eközben – horribile dictu! – Tőkésnek, a romániai rendszerváltás hősének (!) távoznia kellett a „kereszténydemokrata” RMDSZ-ből, melynek vezéri pódiumain biza sok kommunistát látunk.
Experimentum crucis
Felvezető sorainkban újabb forradalomról beszéltünk. Nos, szerintem erdélyi magyar terekben a Johannis-effektussal pattant ki. Az RMDSZ képviselőinek kolozsvári tanácsa azt javasolta, mindenki szavazzon lelkiismerete szerint, de eközben gőzerővel hozzákezdtek a „háttérmunkához” annak reményében, hogy Pontának besegítve bársonyszékeikben maradhatnak. Ponta tanácsosának, Frundának a sajtónyilatkozata, miszerint ő bízik abban, hogy a magyarok nem mennek el szavazni, már egyenesen vérlázító volt. Mindezekre végül Markó „jelenése” tette fel a koronát, melyben azt sulykolta: a történtek ellenére igenis kormányon kell maradniuk, hogy pénzeket téríthessenek hazafelé. Kelemen is alaposan elszólá magát a MTI-nek adott nyilatkozatában, melyben a teljes erdélyi magyarságot utólagosan is az RMDSZ szavazótáboraként emlegette. Vajon észre sem vevé az elnök úr, hogy pártklientúráján („vazallusain”) kívül már senki sem figyelt a szavára? De ideje, hogy kifejtsem írásom címének motivációját! Kölyökkorunkban a hazugság/igazmondás próbája (a népi „keresztkísérlet”) abban állt, hogy nyomogatásra orrunk hegye keménynek vagy puhának találtatott-e. Az experimentum crucis a tudományok módszere, dilemmás kérdések „tűzpróbáját” értjük alatta, de az elnevezés bibliai gyökerű. Abban a drámai mozzanatban keresendő, ahol Jézust felfeszítik, és a csürhe a látványban kéjelegve biztatja: – Na! Ha valóban Isten fia vagy, most tégy csodát! Szabadulj innen! De szavunkat ne feledjük! Klaus Johannis államelnökké választásában mi is teljes vállszélességgel részt vettünk, az RMDSZ aljas, félrevezető intelmei ellenére, mert hiszünk abban, hogy bár ideig-óráig, de találtunk egy újabb megváltó személyiséget. Az experimentum crucis és sikere abban is bemutatkozik, hogy bizonyítottuk ország-világ előtt: nem vagyunk gerinctelen köpönyegforgatók („udemerista” hívők), nem vagyunk Trianon-depresszióban élő, letiport roncsnemzet, nem tűrjük, hogy átverjenek minket! Az is nyilvánvalóvá vált: az épp 25 éves RMDSZ megérett arra, hogy eltanácsoljuk sorsunk ügyintézéséből, mert azon munkálkodott, hogy – mint a barmot – uralma alá hajtsa az erdélyi magyarságot, ahelyett, hogy ő szolgált volna bennünket. S nem utolsósorban lenyúlta, megbecstelenítette mentális higiénénk mentsvárát, az elektronikus sajtó egy részét is, mely templomaink mellett második autonóm politikai erősségünk lehetne Romániában. ...Csakhogy mi lesz velünk „dada” és főleg „csecs” nélkül? – aggodalmaskodhatnak egyesek. Ha kétpólusúvá egyszerűsödő állapotban – MPP-s kanyarok nélkül – fölülkerekedhetne a nemzeti minimumban való összefogás egysége, s a közelgő választásokig fennmaradna tisztánlátásunk és a forradalmi vérnyomás is a kincstári székely „putzákban” – megoldhatná e kérdést.
Gyila Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A jelenleg birtokolt pozíciók megtartása távlati cél
Csütörtökön az RMDSZ Arad megyei székházában 17 órakor kezdődött a Megyei Küldöttek Tanácsának év végi ülése, ahol a prezídiumban helyet foglaló Kocsis József alelnök és Tóth Piroska titkár társaságában, Hadnagy Dénes MKT-elnök üdvözölte a több mint 30 egybegyűltet. Miután ismertette a napirendet, köszöntötte Sipos György megyei tanácsost, akinek egyben gratulált az Ezüstfenyő Díjhoz, majd átadta a szót Bognár Levente megyei elnöknek.
Az elnök ismertette a július 19-én tartott legutóbbi MKT-ülés óta a szervezet életében lezajlott eseményeket, amelyeket megvitattak a szeptember 6-án tartott megyei küldöttgyűlésen is. Amint előrebocsátotta, a szervezet mozgalmas évet zár, ugyanis tavasszal az országos szervezet kormányra lépett, ahonnan néhány napja kilépett. Ugyanakkor az EP-választás, majd az elnökválasztási kampány is komoly erőpróba volt nem csak az országos, de a megyei szervezet részére is. Mindenkinek köszönetet mondott az évi munkájáért, majd kronológia szerint, visszatekintett az évközben végzett munka eredményeire. Az anyanyelvű oktatás tekintetében, sikernek számít a Mikelakán beindított napközis csoport, de a Csiky Gergely Főgimnázium épületét is sikerült felújítani. Az október végén megszervezett Aradi Magyar Napok is sikeres rendezvénysorozatnak számítanak. A szervezési munkába a civilszervezetek, köztük a Nőszervezet és az Ifjúsági szervezet is bekapcsolódott. Az elnökválasztáshoz szükséges aláírásgyűjtésen a megyei szervezet 7239 aláírást gyűjtött, túlteljesítve az elvárásokat, ami viszont nem tükröződött a Kelemen Hunorra leadott 7529 szavazatban. A továbbiakban elemezte a második fordulóban begyűlt magyar szavazatoknak a motivációit, amelyek tulajdonképpen megszabták a Szövetség irányvonalát is, amit előbb a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT), majd a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) döntései is alátámasztottak – kilépni a kormányból, a szervezetépítésre összpontosítani. Ez azért is fontos, mert 2016 nyarán önkormányzati választásokat szerveznek, ahol a minimális elvárás, megtartani a jelenleg birtokolt pozíciókat.
A továbbiakban Faragó Péter ügyvezető elnök megtartotta a kampánystáb beszámolóját, érintve az államfőválasztás előtt begyűlt aláírásokat, az első fordulóban szerzett magyar szavazatokat. A kampányra a szervezet tulajdonképpen nem kapott pénzt, azt Kolozsvárról irányították, finanszírozták. 2015-ben augusztus 17–18-án, Kolozsváron kerül sor a szövetség kongresszusára, egyben tisztújító közgyűlésére, ahol Arad megyét a 3 SZKT-tag mellett az RMDSZ-polgármesterek, továbbá 9, az MKT által megválasztott személy fogja képviselni.
 „A megyei szervezetet nem kell felülről irányítani”
 A hozzászólások során Sipos György annak a véleményének adott hangot, hogy a megyei szervezetet nem kell felülről irányítani. Erdélyi István szerint a megyei magyarság már az elnökválasztás első fordulójában is háromfelé, az RMDSZ, a Néppárt, illetve Johannis irányában szavazott.
Bognár Levente hozzászólásában igazat adott Sipos Györgynek, hiszen a két megyei tanácsosnak, illetve az ugyanannyi városi tanácsosnak helyben kell megküzdenie azért, hogy a magyarság az arányának megfelelően részesüljön a közjóból.
Faragó Péter a megyebeli kulturális események hatékonyabb támogatása érdekében felszólította a civilszervezeteket, hogy március 15-ig küldjék be a programjaikat a megyei eseménynaptár elkészítése céljából. Ugyanakkor mindenkit meghívott a Jelen Házban december 28-án sorra kerülő, az RMDSZ Arad megyei szervezetének a 25. születésnapját megünneplő eseményre.
Kisebbségvédelmi szakbizottság kellene
A szakbizottságok beszámolói során, Gali Izabella, a Nőszervezet alelnöke köszönetet mondott a szervezetnek a megalakulás óta nyújtott támogatásért, majd ismertette az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységet.
Almási Vince, az önkormányzati szakbizottság vezetőjeként a 63 tagot számláló fórum munkáját taglalta. A politikai, érdekvédelmi szakbizottság munkájáról Cziszter Kálmán beszélt, aki elismeréssel szólt a hölgyek szervezeti életéről. Kocsik Imre, az oktatási szakbizottság munkájának az ismertetése során kifejtette: a megyei oktatási stratégia 85-90%-ban elkészült. Rövid távú cél, a jelenlegi oktatási hálózatnak a megtartása. A kulturális szakbizottság munkáját Szabó Mihály változatosnak, tartalmasnak ítélte. A szociális szakbizottság nevében Farkas Viktória ismertette a húsvéti szociális ebéd létrehozása, illetve a rászorulók, az idősek érdekében kifejtett munkájukat. A mezőgazdasági szakbizottság részéről Kocsik József az ideit egyik legsikeresebb évnek tekintette, amikor a 720 főt számláló, összesen 5 ezer hektáron gazdálkodó szervezet a Kárpát-medencei Mezőgazdasági Egyeztető Fórum tagjaként élvezi a Magyar Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatását is.
Bognár Levente hozzászólásában az új jobboldal agresszív fellépéseire hivatkozva, a kisebbségvédelmi, illetve a szórvány szakbizottságok létrehozását, megerősítését sürgette. Varga Géza diakónus, a kisszentmiklósi baptista gyülekezet nevében köszönetet mondott Bognár Levente és Cziszter Kálmán városi tanácsosoknak, amiért a tanács a közbenjárásukkal támogatta a gyülekezet imaházának az építését. Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület titkára a szórványmagyarság megmaradásában az anyanyelvű kultúra jelentőségét emelte ki. Bognár Levente a 2016-os helyhatósági választások fontosságáról szólva megjegyezte: ha a megyei, illetve az aradi fórumban nem lesznek ott a képviselőink, kilátástalan helyzetbe kerülhet a magyarság.
Az egyéb napirendi ponton gyorsan átestek, az egyetlen hozzászóló, Sipos György megyei tanácsos az Ezüstfenyő Díja kapcsán mindenkit meghívott egy koccintásra.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)