Magyar belharc Brassóban
Egymásnak feszült az EMNP és az RMDSZ helyi és megyei szervezete
Bár a helyhatósági választások alkalmával együttműködést kötött a brassói RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelöltjeik közös listán indultak a megmérettetésen a szövetség jelképe alatt –, a két szervezet közti viszony elmérgesedni látszik. A néppárt etikátlannak tartja, hogy az RMDSZ önállóan szervez magyar napokat Brassóban, és arról értesült, a szövetség megfosztaná tanácsosi mandátumától az EMNP-támogatta Toró Tamást.
Bár a tavalyi helyhatósági választások alkalmával példaértékű együttműködést kötött a brassói RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelöltjeik közös listán indultak a megmérettetésen a szövetség jelképe alatt –, a két szervezet közti viszony elmérgesedett az elmúlt időszakban. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), illetve az EMNP Brassó megyei elnöksége közleményben adott hangot felháborodásának amiatt, hogy az RMDSZ megyei és városi szervezete „minden közösségi egyezményt és érdeket semmibe véve” alá akarja ásni a néppárt és a szövetség közti megállapodást.
Az EMNP és az EMNT rámutatott: az RMDSZ minden előzetes bejelentés nélkül döntött a csütörtökön elrajtolt és október 6-áig tartó Brassó Megyei Magyar Napok elnevezésű rendezvény megszervezéséről, „ellopva” az ötletet a rendezvény korábbi szervezőjétől. A közlemény emlékeztet: az EMNT 2011-ben szervezte meg először a magyar napokat, idén pedig a rendezvény harmadik kiadására készült. „Csodálkozunk azon, hogy a szövetségnek még csak szándékában sem állt megkeresni minket a közös rendezés kapcsán, annak ellenére, hogy a Brassói Magyar Napok kitalálói és szervezői mindig nyitottak voltak erre” – kommentálta lapunknak Sándor Levente, a néppárt Brassó megyei szervezetének elnöke.
Rámutatott: különösnek tartották, hogy a brassói magyar ünnep első kiadása után pár hónappal az RMDSZ helyi szervezete az Állami Találmányi és Védjegyhivatalnál (OSIM) levédette a Brassó Megyei Magyar Napok elnevezést. Sándor Levente szerint az eset kísértetiesen hasonlít a nagyváradihoz, ahol idén júliusban az RMDSZ Bihar megyei szervezete levédette a júniusban tartott nagyváradi Szent László Napok elnevezést és a logót, bár a szervezésben nem vett részt. Sándor Levente elmondta: az éppen zajló rendezvénytől függetlenül október 6–22. között megtartják a 3. Brassói Magyar Napokat.
Az EMNP és az EMNT etikátlannak tartja azt is, hogy a szövetség „az egyezség szellemét mellőzve” eltávolítaná tisztségéből az RMDSZ-listán tanácsosi mandátumhoz jutott Toró Tamást – a néppárt megyei szervezetének alelnökét –, arra hivatkozva, hogy a képviselő tanácsosi tiszteletdíjából nem fizeti az RMDSZ-nek a tagsági díjat. „A megállapodás szerint Toró Tamás RMDSZ-listán indult, de az EMNP képviselője, így természetes, hogy megmaradt az őt támogató szervezetek vezetői struktúrájában, és a néppártnak tartozik a tiszteletdíjból származó összegekkel, ha egyáltalán tartozik valakinek” – mutat rá a közlemény.
Toró Tamás a Krónika megkeresésére elmondta, pénteken várhatóan egyeztetni fognak a kérdésekben az RMDSZ-el. „Továbbra is bízom abban, hogy mindent meg tudunk tenni az együttműködés érdekében, a brassói magyar közösség érdekében” – nyilatkozta Toró. Kovács Attilát, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnökét csütörtökön előzetes egyeztetésünk ellenére nem tudtuk elérni telefonon.
Krónika (Kolozsvár)

Akadályoztatott koszorúzás
A nagyváradi önkormányzat illetékes testülete elutasította, hogy október 12-én az elmúlt évek hagyományaihoz híven az RMDSZ megkoszorúzza a Szent László-templom falán levő emléktáblát.
Évek óta hagyománynak számít, hogy október 12-én az RMDSZ közösen a Premontrei Öregdiákok Egyesületével megkoszorúzza a Szent László-templom falán lévő azon táblát, mely azoknak az antifasiszta hősöknek állít emléket, akik 1944-ben életüket áldozták a központi híd felrobbantásának megakadályoztatásáért. Az RMDSZ péntek esti küldöttgyűlésén Szabó Ödön ügyvezető elnök arról számolt be, hogy az önkormányzat illetékes testülete az idén elutasította a Szövetség erre vonatkozó kérését, illetve nem értett egyet azzal, hogy az ünnepség a hivatalos városnapi rendezvények részét képezze.
A politikus hangsúlyozta: „a meccs még nincs lejátszva”, megpróbálják törvényes úton addig forszírozni az ügyet, amíg a Polgármesteri Hivatal végül csak engedélyezi, ha pedig nem, akkor is lesz valamilyen fajta megemlékezés, esetleg a templom falain belül. Úgy fogalmazott: nem hátrálnak meg, mert aki fél, nem szabad. „Az önkormányzat a Nagyváradi Ősz-fesztivál eseményeire hivatkozva utasította el a kérelmünket, a mi véleményünk szerint viszont a programokat illetően semmi sem változott tavaly óta. Meg fogjuk találni a módját annak, hogy törvényesen megkoszorúzzuk a táblát, és hivatalosan megemlékezzünk azokról, akik életünket áldozták Nagyváradért. Ha Rimler Károly, akit előszeretettel emleget a mostani városvezetés, egy arckifejezéssel reagálhatna a mostani döntésre, nem biztos, hogy az érintetteknek tetszene ez a gesztus”- közölte.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Biró Rozália az elnök
Az egyetlen jelöltet, Biró Rozália Bihar megyei szenátort választották az RMDSZ nőszervezetének elnökévé szombaton Kolozsváron, a szervezet első országos küldöttgyűlésén. Ügyvezető elnökké Nagy Emesét, Kelemen Hunor szövetségi elnök tanácsadóját választották. A küldöttgyűlés elfogadta a nőszervezet programját és alapszabályát, s megválasztotta a hét alelnököt is.
Biró Rozália 2004 és 2012 között Nagyvárad alpolgármestere volt, 2007-től a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke, 2012-től szenátor. Beszédében kijelentette, mind az RMDSZ-en belül, mind a romániai közéletben „kőkemény küzdelem vár a nőkre”. Azt is hozzátette, hogy a nőszervezetnek ezután kell megbeszélnie, milyen képviseletet kérnek a nőknek a szövetségben mindazért a munkáért, amit már eddig is „letettek a közösség asztalára”. Kijelentette: amiként a családot is a nők tartják össze, úgy kell a nőknek a közösséget is összetartaniuk. Biró Rozália elmondta, a nőszervezet feladata lesz, hogy bővítse a nők szereplési lehetőségeit az RMDSZ testületeiben. Hozzátette, körülbelül egy év múlva derül ki, hogy a nők mekkora erővel, mekkora közösségi támogatással rendelkeznek a szövetségen belül. Most még úgy ültek össze, hogy alig ismerik egymást, de egy év múlva már tudni fogják, kik azok a megfelelő tudással, adottságokkal, képességekkel rendelkező nők, akiket sikeresen elindíthatnak és támogathatnak a politikában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Feljött a nők csillaga
Mert ellenzékben több idejük van pótcselekvésre a politikusoknak, úgy gondolták a romániai magyar demokraták, eljött az ideje, hogy amolyan tagszervezetként megalakítsák a magyar nők szervezetét, mely reményeik szerint jobban meg tudja majd fogalmazni a nők elnyomással, diszkriminációval szembeni álláspontját, és nem pártpolitikát művelve jobban össze tudja tartani a közösséget.
Szombaton Kolozsváron e két lényeges pontban foglalta össze a szövetség régi és új elnöke az erdélyi magyar nőknek szánt feladatokat, imigyen külön kis karámot teremtve azoknak az asszonyoknak, akik az RMDSZ színeiben részt kívánnak venni a politikai-társadalmi életben. Huszonhárom év után feljött tehát a magyar asszonyok csillaga, ha a nagy bandába még nem is veszik be őket, támogatják, pártfogolják, hogy maguk közt, ha szükségét érzik, megváltsák a világot. Rég az ideje, nyílt titok, mifelénk a nők kicsit háttérbe szorítva élik mindennapjaikat, az RMDSZ mint afféle igazi maszkulin pártparlamenti képviselet csak két-három nőt engedett be soraiba, a polgármesterek mindössze két százaléka nő, és 12–13 százalékot alig haladja meg a helyi és megyei önkormányzati képviselőnők aránya.
Különben nem lehet panaszuk, azok a nők, kik valami csoda folytán bekerültek a csúcsvezetésbe vagy a parlamentbe, városi vagy megyei önkormányzatokba, semmivel sem teljesítenek gyengébben, mint az erősebbnek nevezett nem képviselői. Kik nem bizonyítottak a katedrán, kórházi ágyak mellett, a magánszférában, a krumpliföldeken, a gyermeknevelésben. A közösség összetartása, melyet a volt szövetségi elnök jelölt ki a nőszervezet legfontosabb feladatának, olyan, mintha azt parancsolná a fának, nőjön. Ami meg a múlttal való szembenézést, a diszkrimináció és elnyomás elleni küzdelmet illeti, amolyan írott malaszt, hisz világunk jó ötven évvel elmarad Európa boldogabb fele mögött, így az itt élő asszonyok zöme, akár nagyanyáik, dédanyáik, a munka, a háztartás és a gyermeknevelés háromszögében próbálnak helytállni, s ha meghallgatják őket – márpedig erre meglehetősen ritkán kerül sor –, annyit biztosan képesek elmondani közös ügyeinkről vagy annak visszásságairól, mint a „közéletben aktívan részt vevő férfiak”. Fölösleges volt tehát a spontánul alakulgató nőszövetségekre ráönteni az RMDSZ mázát, s egyebek mellett a székelyföldiek konzervatív világlátására hivatkozva elmagyarázni, hogy miért nem állítottak nő államelnökjelöltet anno, egy eleve vesztésre ítélt választási küzdelemben. Eddigi nőpolitikájuk ugyanis inkább a férfiak székhez és titulusokhoz való ragaszkodását jelzi, s azt, hogy meg sem próbáltak igazán hiteles vagy kiemelkedő személyiségeket keresni soraikban. És most, hogy végre alakítottak egy nőszervezetet, akad-e vajon olyan férfiképviselő, polgármester, megyei vagy települési tanácstag, aki elismeri: nőszövetségük egyik vagy másik tagja talán jobban el tudná látni feladatát, jelöljék őt!
Egyébként időszerű lenne megalakítani – persze pártsemlegesen – az Igaz Magyar Férfiak Szövetségét is.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Segesvári sikertörténet
Húszéves a Gaudeamus Alapítvány
Húszéves a segesvári magyarság által alapított Gaudeamus Alapítvány, amely mára már komoly intézményt, a Gaudeamus Szórványközpontot működteti, amellyel a helyi és környékbeli magyarság nyelvében, hitében, hagyományaiban, identitásában való megmaradását hivatott szolgálni. E kerek évforduló kapcsán rangos konferenciát szerveztek, amelyre a Kárpát- medencében működő szórványkollégiumok képviselőit hívták meg, hogy együtt osszák meg a kisebbségi sorsból fakadó közös problémákat, tapasztalataikat és jövőképet fogalmazzanak meg az egyre kisebb lelket számláló szórványközösségnek. A rendezvényen részt vett Magyarországról dr. Hoffman Rózsa, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Köznevelésért Felelős Államtitkárságának államtitkára, dr. Szarka Gábor, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, több romániai és magyarországi nemzetstratégiáért és oktatásért felelős tisztségviselő, alapítványok vezetői.
Nem önmagunk, hanem a közös akarat ünnepe
A Kárpát-medencei Szórványkollégiumok első napján a szórványkollégiumok képviselői tanácskoztak, melyet Vetési László református lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, a szórványok problémájának szakértője vezetett. E témában többek között Szegedi László, a Kőhalmi Szórványkollégium, Gudor Botond a gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány, Balázs Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány, Kerekes Zoltán, a vicei Bástya Egyesület, Punnykó Mária, a beregszászi Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szórványfelelőse, Nagy Margit, az Újvidéki Apáczai Diákotthon, Adi István, a magyarfülpösi Szórványiskola és Kollégium vezetője, Lakatos Tünde, a szamosardói Kós Károly Iskola igazgatója, Balla Ferenc, a Kallós Zoltán Alapítvány vezetője, Ladányi Lajos, a Nyitrai Kulturális és Információs Központ igazgatója, Turzai Melánia, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatóhelyettese előadása hangzott el.
A rendezvény második napján – merthogy a rendezvény értük és társaikért szólt – a helybeli Mircea Eliade Főgimnázium magyar diákjai művészi műsorral köszöntötték a résztvevőket. Fodor Lilla és Máthé Loránd szavaltak, s két alkalommal is fellépett a Kikerics néptáncegyüttes. – Nem önmagunkat ünnepelni gyűltünk össze, hanem azért, hogy a közös akaratot ünnepeljük. E közös akarat fog össze bennünket – fogalmazott köszöntőbeszédében Farkas Miklós tanár, a Gaudeamus Alapítvány megálmodója, kivitelezője, és mostanig igazgatója, akinek önfeláldozó munkája nyomán kallódásra ítélt magyar gyermekek járhattak magyar iskolába, kaphattak szállást és válhattak magyar érzelmű felnőttekké.
350 diák 50 km-es körzetből
– Az alapítvány célja a segesvári és környékbeli szórványban élő magyar nemzetiségű diákok anyanyelvű és keresztény értékrend szerinti nevelésének és oktatásának támogatása, főleg azoké, akik nehéz anyagi helyzetük miatt még középfokú tanulmányaikat sem tudnák folytatni, valamint a segesvári és környékbeli szórványban élő magyarok művelődési életének a megszervezése. Az adományokból fedezzük az ösztöndíjak 80%- át és a fenntartási költségek egy részét. Az elmúlt tanévben már 57 tanulót támogattunk ösztöndíjjal. Döntő részben az Apáczai Közalapítvány támogatásával felépítettünk egy új épületet, amelynek A- szárnyában helyet kapott egy modern konyha, étterem, újabb hálószobát, valamint két tanári lakást, a B-szárnyban pedig nyolc korszerű, négyágyas szobát és egy 150 férőhelyes művelődési termet alakítottunk ki. Ehhez jelentős összegekkel járult hozzá a düsseldorfi Hermann Niermann Alapítvány, a Szülőföld Alap, az Illyés Közalapítvány, az RMDSZ és a Segesvári Önkormányzat. Sikerült megoldanunk a bentlakó diákok étkeztetését, és a szállást is kényelmesebbé tettük. Jelenleg 56 diáknak és két tanárnak biztosíthatunk szállást, étkezést és jó tanulási körülményeket.
Az évek során a szórványkollégiumban lakó diákok száma 26-52 között változott. Az elmúlt években mintegy 350 diák lakott a bentlakásban, jelentős részük tovább is tanult. A bentlakó tanulók mintegy 50 kilométer sugarú körzetből érkeznek hozzánk Maros, Hargita, Szeben és Brassó megyéből. Az idei tanévben újra 40 fölé emelkedett a bentlakók, diákok száma. Az építkezések befejezése után, 2009-ben intézményünk felvette a Gaudeamus Ház- Oktatási és Művelődési Szórványközpont nevet – mondta Farkas Miklós tanár, az alapítvány leköszönt igazgatója, aki Tóth Tivadar tanárnak adta át a stafétabotot.
Etalon a megyében
A konferencián felszólalók során dr. Hoffmann Rózsa államtitkár elmondta, hogy a magyar kormány 37 szórványkollégiumot támogat, bízik abban, hogy jó ügyet támogatnak, a magyarság erősítéséért teszik. Úgy gondolja, ha Magyarország erősödik, erősödik az összmagyarság is. – A Jóisten magyarnak teremtett, ezt megtagadni nem tudjuk, vállalnunk kell ezt minden körülményben. Az iskola meghatározza a jövőt, teljesítenie kell a a küldetését. Olyan embereket kell nevelni, mint amilyen a Gaudeamus Alapítvány vezetője, Farkas Miklós. A világ változik, a pedagógusnak képessége kell legyen arra, hogy elvarázsolja a fiatalokat, ahogyan itt történik, Segesváron. Mert addig, amíg így táncolnak, így szavalnak a fiatalok, addig van jövőnk! – mondta az államtitkár.
– Sorskérdés a magyarság megmaradása ezen a vidéken, hittel és alázattal állunk a feladat szolgálatában – mondta dr. Szarka Gábor, aki dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának üdvözletét tolmácsolta. – Ne csak konzultáljunk, hanem tegyünk kísérletet a közös jövő tervezésére! Ne csak a múltra és a jelenre, hanem a jövőre is tekintsünk! – hangsúlyozta Molnár György, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet hálózatfejlesztési igazgatója. Dr. Karl Scherer, az alapítványt jelentős összeggel támogató düsseldorfi Nierman Alapítvány képviselője elmondta, azokban a városokban, amelyeket mi alapítottunk és építettünk, kisebbségbe kerültünk. Büszkék vagyunk erre az örökségre, de a szórványosodás kihívásai önerőből nem oldhatók meg – mondta.
Dr. Nagy Éva, a tanügy-minisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkárságának kabinetigazgatója a legnagyobb kincsre, az anyanyelv megőrzésének fontosságára hívta fel a figyelmet, Szentgyörgyi Albert szavaival élve: "Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája." Gál Ernő helyi tanácsos felolvasta Dorin Danesan, Segesvár polgármesterének üdvözletét, aki főként a központ kulturális tevékenységéről, a magyarság által képviselt színfoltról szólt elismerően.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke azt hangsúlyozta, hogy a Gaudeamus Szórványközpont etalon a megyében. Marosludason, Dicsőszentmártonban, Szászrégenben, Nagysármáson is ilyen szórványközpontokra volna szükség, hiszen az RMDSZ a magyar oktatás ügyét tűzte ki zászlajára. Dicsőben merev ellenállást tanúsítottak, Marosludason fel sem merték vetni a szórványkollégium ügyét. – Aggódó felelősséggel kezeljük a szórvány ügyét, azt szeretnénk, ha a magyar gyermekek itt maradnának, ha szülővárosuk felnőtt korukra élhető város lenne, hogy ne kelljen innen elvándorolni! – fogalmazott az elnök.
– Ha ilyen gyermekeket nevelünk, mint akiket szerepelni láttunk, ennél nagyobb stratégia nem is kell! – fogalmazott Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, aki Farkas Miklósnak a szövetség elismerő oklevelét nyújtotta át.
A rendezvény során levetítették Dudás Lászlónak az alapítvány 20 évét bemutató filmjét, amelyen az alapítvány kuratóriumi tagjai, támogatók is megszólaltak. Tóth Tivadar igazgató a kudarcokat taglalva tapintott rá a szomorú valóságra: – Bár a szórványközpont létrehozása sikertörténet, odajutottunk, hogy magyar gyereket már alig találunk, akit idehoznánk. Még vidéken sem! Ha lesz gyermek, lesz magyar oktatás, ha nem lesz, akkor vége az oktatásnak is! Jelenleg egy líceumi magyar osztály működik a korábbi két párhuzamos helyett a Mircea Eliade Főgimnáziumban, és pengeélen táncolunk – mondta, majd megjegyezte, jó lenne, ha kevesebb támadás érné őket a segesváriak részéről, s jó lenne, ha ezt a központot magukénak éreznék, hiszen ez a ház a segesváriakért van. A munkát értékelni kell, nem folyton bírálni, hibát kapni.
A munkálatok során elismerő okleveleket és plaketteket adtak át azoknak, akik munkájukkal vagy anyagilag támogatták az alapítvány munkáját.
A konferencia tegnap zárult, a vendégek Berethalomra és Keresdre is ellátogattak.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Szászvároson zárult a VII. Reneszánsz kastélyfesztivál
Zenével, tánccal a műemlékekért
„Vegyeskórus” a Veresbástyában
Szeptember 29-én Szászvároson zárult a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság által szervezett VII. Reneszánsz kastélyfesztivál.
Az évszázados műemléktemplomban helybeliek, Magyarországról és a szomszédos megyékből érkezett érdeklődők előtt mutatta be történelmi táncjátékát a dévai Renaissance együttes. – Idén október 23-án lesz kereken 400 éve annak, hogy kolozsvári országgyűlés Bethlen Gábort fejedelemmé választotta. Méltó tehát, hogy itt, Hunyad megyében, ahol a nagy fejedelem bölcsője ringott, megemlékezzünk Erdély Aranykorának megteremtőjéről – vezette fel a Bethlen Gábor udvarában című táncjátékot a rendezvény főszervezője. Magáról az együttesről, illetve a fesztivál történetéről szólva elmondta: mindannyian, akik a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság égisze alatt tevékenykednek, évek, vagy akár évtizedek óta különböző területeken szolgálják a közösséget, munkálkodnak megmaradásunk érdekében. Ebben fontos helyet foglal el kulturális és épített örökségünk ápolása. – Örömünkre szolgál az, hogy az utóbbi esztendőkben egyre többen fordulnak érdeklődéssel műemlékeink felé és a dél-erdélyi templomok, várak, kastélyok is egyre inkább a figyelem középpontjába kerülnek. És öröm számunkra, hogy ennek a törekvésnek, munkának kezdeményezői között lehettünk és folyamatosan részesei vagyunk – fogalmaztak a szervezők, megköszönve a partnerek, illetve a Communitas Alapítvány idei támogatását.
A műemlékek népszerűsítésének felkarolójaként üdvözölték a rendezvényen Winkler Gyula EP-képviselőt, aki elismeréssel szólt a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság többéves munkájáról, mellyel életre kelti a műemléképületeket. Továbbá örömmel nyugtázta, hogy tavaly, a „Fogadj örökbe egy műemléket” program által a dévai magyar oktatási központ is felzárkózott az épített örökségünket ápolók soraiba: a diákok, fiatalok egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a műemlékek felé.
A rendezvényen jelen volt Ovidiu Laurenţiu Bălan, Szászváros polgármestere is, aki szintén elismeréssel szólt a reneszánsz kastélyfesztiválról, tágabb körű együttműködést ajánlva fel a szervezőknek. – Büszke vagyok, hogy Szászváros polgára lehetek. E települést, melyben oly harmonikusan fonódtak össze a különböző kultúrák, méltán nevezhetjük Hunyad megye kulturális fővárosának és országos viszonylatban is az itt élők, együttműködésüket tekintve, példaértékű közösségnek számítanak – fogalmazott a polgármester.
A közösségi együttműködés oszlopos tagjaként köszöntötték a szervezők Fülöp Júlia helyi RMDSZ és EMKE elnököt, aki ezúttal is oroszlánrészt vállalt a fesztivál szászvárosi rendezvényének megszervezésében. Továbbá Mihai Căstăian múzeumigazgatót, aki számos magyar közösségi rendezvény résztvevőjeként mindig értékes információkkal szolgál a város, a vártemplom történetéről.
Reneszánsz nap Marosillyén
A sikernek örvendő szászvárosi előadást pénteken a dévai Bethlen kastélynál népes közönség előtt bemutatott táncjáték, illetve régizene-koncert előzte meg.
Szombaton Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában hálaadó szentmisével indult a nap, melyen Marian dévai ferences testvér a reneszánsz korról szólva, az emberi értékekre hívta fel a figyelmet. Dante főműve kapcsán elmondta: a keresztény ember példaértékű magatartásával mások számára is utat kell mutasson, támaszt kell nyújtson a sokféle gyarlóság, megpróbáltatás között. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész Bethlen Gábor töretlen hitét állította példaként hallgatósága elé, rávilágítva a fejedelem lelki nagyságára.
A ragyogó napsütésben, a Veresbástya udvarán folyatódott a marosillyei reneszánsz nap. Míg a gyermekek pajzskészítéssel, diótöréssel, nyilazással múlatták az időt, a férfiak jurtakészítésbe kezdtek. Mire a nap lenyugodni készült, a jurta fele már készen állt. Az asszonyok, lányok Csernay Claudia vezetésével varróműhelyt nyitottak, s lelkesen szabták-varrták a reneszánsz ruhákat a Szent Ferenc Alapítvány gyermekei számára. Közben a dévai Lengyel család jókora üstben főzte a babgulyást, amiből kora délután mindenki jóllakhatott. Már szürkülődni kezdett, mire elcsendesedett a Veresbástya udvara, ahonnan ki-ki a közös munka, közös játék jóleső élményével térhetett haza.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Kibújt a szög a zsákból
Az alábbiakban reflektálni szeretnék Lőrinczi Loránd újságírónak a Krónika napilapban megjelent Kettős játék című írása kapcsán (Szempont, szeptember 20.)
Főként azért tartom fontosnak a replika jogán a válaszadást, mert az utóbbi időben olyan ellentmondásos megnyilvánulások, nyilatkozatok jelentek meg a sajtóban, amelyek választ érdemelnek.
Miért mondom azt, hogy kibújt a szög a zsákból? A magyar közösségen belül már 1989 decemberében megfogalmazódott néhány alapvető igény a román többség felé, s ezekből az egyik, amelyet eddig nem kérdőjelezett meg senki, hogy nem értettünk egyet azzal, hogy a nemzetállam kifejezés megjelenjen a román alkotmány szövegében 1991-ben, ez volt az egyik indok, ami miatt az RMDSZ akkor az alkotmány ellen szavazott. Az érvelésünk ismert: Romániában nemcsak román, hanem más nemzetiségű polgárok is élnek, vagyis a román állampolgároknak egy tekintélyes része nem román, ha pedig így van, nem beszélhetünk román nemzetállamról (amennyiben az állam az állampolgárok állama). Románia tehát többnemzetiségű állam, és az RMDSZ azt szeretné, ha az alkotmány is tükrözné ezt a valóságot. E véleményünk miatt az RMDSZ-t rengeteg támadás érte akkor, és mi azóta is azt valljuk, hogy a nemzetállam fogalma idejétmúlt, és Franciaországhoz, Spanyolországhoz, illetve más európai uniós országokhoz hasonlóan, a román alkotmányban sincs helye e fogalomnak.
Teljesen tévesen, Lőrinczi Loránd írásában azt állítja, hogy az a szekuláris szemlélet, amely most az Európai Uniót jellemzi, úgymond a nemzetállamtól való elhatárolódás, ahol mindenki individuumokban gondolkodik. Szerintem az Európai Unió azokon az alapvető morális, polgári értékeken alapszik, amelyek a megalapításakor is érvényesek voltak, nem véletlen, hogy a második világháború után a legtöbb európai uniós állam kivette a nemzetállam fogalmát alkotmányából. Ez nem azt jelenti, hogy nincs nemzet, nem azt jelenti, hogy a romániai magyarság nem vallja magát a magyar nemzet részének. Mi nem vagyunk a román nemzet részei, mint romániai állampolgárok a magyar nemzet részének tartjuk magunkat, mint ahogy szerintem a magyarországi román kisebbség is a román nemzet részének vallja magát természetes módon. Nyilván a magyar nemzet részeként az együttgondolkodás kell viszonyunkat jellemezze az egész Kárpát-medencében, és mi erre is törekedtünk az utóbbi 23 évben.
Amikor a magyar alaptörvényről, az alkotmányról tárgyaltunk Budapesten, nagyon hangsúlyosan elmondtuk, hogy nem lehet kettős mércével mérni a nemzet fogalmát, és egyfelől egy centralizált államban gondolkodni, nemzetféltő, magyarságot féltő beszédeket tartani, másfelől meg arról beszélni, hogy a magyarországi kisebbségek a magyar nemzet részei kéne legyenek. A cikk írója elnézően beszél a szélsőségesekről, akik közül szerinte sokan csak a nemzetet akarják erősíteni. Ezen szélsőségeket vissza kell utasítani, hiszen a magyarországi szélsőséges pártok, például a Jobbik, egyértelműen kisebbségellenes politikákat folytatnak, nem értik, vagy nem akarják megérteni azt, hogy nem lehet egyszerre nemzetcentrikus, roma- és zsidóellenes politikát folytatni – mert mint mondják, nemzetbiztonsági szempontból nem megbízhatóak –, és ugyanakkor, egy román–magyar külügyi bizottsági találkozón azt kérdezni, hogy mit tesz a román állam a magyar nemzeti közösség érdekében. Más szóval: az a politikus, aki Magyarországon a centralizált nemzetállamot támogatja, s utána átlépi a határt Romániába, Szerbiába, vagy Szlovákiába, ott pedig számon kéri a másik államot, hogy miért viselkedik nemzetállamként, miért nem akar jogokat adni a kisebbségeknek, nem hiteles, álszent. Azon a külügyi bizottsági találkozón egyébként udvariasan csak annyit válaszoltam, hogy először is azon kellene gondolkozzon az illető képviselő, hogy mit mond a magyar parlamentben, ő azért kellene a magyarországi kisebbségek élharcosa legyen, hogy erkölcsi háttere legyen a román állam felelősségre vonásában. Ezt a kettősséget másoknál is láttam, és azt gondolom, hogy nem szabad egy ilyen jellegű tudathasadásos stratégiát támogatni, mert egy ilyen veszélyes koncepciónak nincs helye a modern Európában.
Miért mondom azt, hogy veszélyes az, amit megfogalmaz ebben a cikkben Lőrinczi Loránd? Bár kitér arra, hogy itt a románok 1918. óta sorvasztják a magyar közösséget, és erre voltak persze példák mind a két világháború között, mind a kommunizmus ideje alatt, de arról nem beszél, hogy ezt pontosan a nemzetállam koncepciójának égisze alatt tették. Mi a régiók Európáját támogatjuk, pontosan a decentralizáció érdekében, azért, hogy maga a központi állam „gyengüljön”, a régiók és önkormányzatok pedig erősödjenek. Ezen belül a szubszidiaritás elvét, a párbeszédet és az autonómia különböző formáit is támogatjuk.
A hiteles és sikeres dialógusnak köszönhetően első alkalommal került be bizottsági szinten a román alkotmányba, hogy államalkotó tényező a magyar közösség, hogy a kulturális autonómia elemeit tartalmazó cikkelyben felvetik azt a jogot és lehetőséget, hogy az államnak kötelessége megkérdezni a közösséget a kultúrát és az oktatást érintő kérdésekben, és szó esik a nemzeti szimbólumok használatáról. Az RMDSZ azt vallotta 1989 decemberében, és ezt valljuk most is, hogy ez a járható út, ha lehet, dialógus útján, a törvényes jogalkotási eszközök kihasználásával, az önkormányzataink erejét és a parlamenti jelenlétet felhasználva kell előre menjünk. Ehhez persze partnerek kellenek. Ez nem zárja ki más eszközök, akár a polgári engedetlenség lehetőségét vagy referendumok meghirdetését bizonyos sorsdöntő kérdésekben. Óva intek mindenkit attól, hogy kettős mércével, a múlt koncepcióinak éljen, mert szerintem a nemzetállamokról úgy kellene beszéljünk, mint a 19–20. század idejétmúlt felfogásáról.
Aki ma a nemzetállam apológiáját próbálja visszahozni, az szembemegy véleményem szerint nemcsak a romániai magyar közösséggel, de a Kárpát-medencei magyarok akaratával is. Hiszen csak egy európai értékeken alapuló, a családot, az egyházakat tisztelő, a kisebbségben élő nemzeti őshonos közösségek jogait elismerő társadalomban tudjuk fenntartani a magyar nemzetet a következő századokban.
Borbély László
A szerző az RMDSZ politikai alelnöke
Krónika (Kolozsvár)

Székely Ervin: Hullócsillag
A legrégibb román állami kitüntetés (alapította Alexandru Ioan Cuza 1864-ben) Románia Csillaga, jelenlegi formájában hat rangfokozatban kerül kiosztásra: lovag, tiszt, parancsnok, törzstiszt, nagykereszt, szalag (ez utóbbi, amelyet csak Románia mindenkori elnöke kap meg – a szótár szerint – egészen pontosan fejkötőszalagot jelent, de attól tartottam, hogy olvasóink közül valaki összetéveszti a hajpánttal, amelyiknek újabban ugyancsak erős politikai rezonanciája van, bár nem kitüntetés). Ezek közül Tőkés László 2009-ben a legalacsonyabbat, a lovag rangfokozatot kapta. Ismerve az EP képviselő becsvágyát, már az is különös, hogy egyáltalán elfogadta.
Mint ismeretes, most Corina Creţu szociáldemokrata EP-képviselő javaslatára a Románia Csillaga Érdemrend Becsületbírósága – ilyen is van hát – összeült, hogy döntést hozzon arról, hogy visszavonják-e Tőkéstől a plecsnit, merthogy olyat mondott, ami méltatlanná tette annak viselésére. A szóban forgó nyilatkozatát a védhatalmi státusról, annak elhibázott, pontosabban nem is létező fordításáról már tárgyaltuk (lásd az erről szóló korábbi írást). Nyilvánvalónak tetszik, hogy a kijelentés súlya nem indokolja egy kitüntetés visszavonását, de még ha valami cifrábbat alkotott volna a politikus, annak akkor sincs köze egy korábban – más érdemekért – kiosztott állami elismeréshez.
Ám a lényeg nem is ez. A kitüntetések érdemrendek osztogatása valamikor az uralkodói kegy megnyilvánulása volt. Annak adta, akinek akarta, és nem kellett megindokolnia, hogy miért éppen az kapta, aki, s nem más. Egyébként Románia Csillagát annak idején Cuza a barátainak osztogatta, mindenféle érdem nélkül, s mivel kevés barátja volt, a csillagok nagy része ott porosodott a pincében.
Az állam mindenkori képviselői gyakorlatilag ugyancsak szubjektív elbírálásra kaptak jogot, hiszen nem rendezik meg évente a Románia Csillaga országos bajnokságát, ahol egy szakmai zsűri mérné a jelöltek teljesítményét és az állam kötelezően azoknak adná, akik jobban teljesítettek másoknál. Erre mondják, hogy „az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!”.
Itt jegyzem meg, hogy egy igazán felvilágosult és liberális szellemiségű országban az államnak egyáltalán nem kellene kitüntetéseket osztogatnia, hiszen a közigazgatásban semmiféle szubjektivizmusnak nincs helye. Következésképp éppúgy, ahogyan a kitüntetésben nem részesülők nem élhetnek semmilyen jogorvoslattal, amiért nem kaptak bizonyos teljesítményeikért valamilyen állami elismerést, úgy az érdemrend visszavonása sem tartozik semmilyen bíróság hatáskörébe.
A kérdés politikai természetű, és az érintettek inkább annak kellene örüljenek, hogy kommunikációs lehetőséget kaptak. Elmondhatják egyfelől, hogy a kitüntetett miért vált érdemtelenné, másfelől, az utóbbi pedig azt, hogy milyen újabb mocskos konspiráció áldozata. Tőkés sosem volt rossz kommunikátor, egyszerűen nem is értem, hogy miért nem ragadta meg a lehetőséget, s már a felvetés elhangzásakor miért nem adta vissza sértetten a kitüntetést (ami úgyis csak „fogja a port” a vitrinben, nincs vele mit csinálni). Az a tény, hogy az érdemrend becsületbírósága személyesen beidézte, kiváló lehetőséget biztosított volna az ex-püspök számára, hogy a csillagosok, katonák előtt (akikből a testület áll) nagyívű beszédben adja elő a csillagösvényen érkezők védhatalom iránti igényének megalapozottságát.
Tőkés csillaga azonban leáldozóban van, s ennek csak egyik jele az, hogy elszalasztotta egy komolytalan ügy kínálta parádés szereplés lehetőségét. Mi több, azzal, hogy távol maradt a meghallgatástól, viszont ügyvédet fogadott, aki megpróbálta megakadályozni a kitüntetés visszavonását, kicsinyességét és a földi megbecsülés iránti ragaszkodását bizonyította.
Az EP-képviselő életét azonban ennél nagyobb veszélyek is keserítik. Nem csak a román, de a magyar állam képviselői is megvonni készülnek mulandó kegyük, uralkodói szeszélyeik bizonyságait Tőkés Lászlótól. Bayer Zsolt révén a Fidesz épp azt közölte minap Tőkéssel, hogy ugyanazon meggondolatlan kijelentése miatt ne is számítson arra, hogy a magyar kormánypárt listáján indulhat a jövő évi EP választásokon. Ez tiszta beszéd. Így Tőkésnek már csak egy lehetősége maradt: kiegyezni az RMDSZ-el. Vajon az EP képviselő ismét tulipánra cseréli az EMNP csillagát?
Megjegyzés: Székely Ervin már sok éve írja Tőkés László-ellenes cikkeit.
Maszol.ro

Tánczos: véletlen egybeesések sorozata Székelyföldön?
Vélhetően közvetlen kapcsolat van a székelyföldi politikusok nyilatkozatai, politikai megnyilvánulásai és az ellenük elindított bűnvádi eljárások között – mondta kedden a szenátusban napirend előtti felszólalásában Tánczos Barna.
Az RMDSZ szenátora úgy fogalmazott: próbál hinni abban, hogy nincs összefüggés Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsa elnökének a székely szimbólumok és a székely zászló megvédése érdekében kifejtett tevékenysége és 24 órás letartóztatása között. "Próbálok elutasítani minden összeesküvés-elméletet, még akkor is, ha a letartóztatás az RMDSZ kongresszusa előtt pontosan öt nappal történt, és utólag bíróság elé is állították Borboly Csabát” – jelentette ki.
A szenátor Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester esetére utalva azt mondta, „Romániában jogunk van a magánélethez, még akkor is, ha néha szókimondóbbak - egyesek szerint radikálisabbak - is vagyunk”. Szerinte a polgároknak joguk van ahhoz, hogy ne zaklassák, ne kövessék, ne fényképezzék őket a nap 24 óráján át. "De ha ez mégis megtörténik, és az életünket megkeserítőt, a minket heteken keresztül zaklatót elkapjuk és átadjuk a rendőrségnek, ne találjuk magunkat másnap egy bűnvádi eljárás kellős közepén, még akkor se, ha a "fényképész" a titkosszolgálat aktív tisztje" – tette hozzá.
„Próbálom azt hinni, hogy véletlen egybeesésekről, a véletlen egybeesések hosszú soráról beszélünk. De beismerem, egyre nehezebben tudom erről meggyőzni azokat, akik szerint a magyarságért való kiállás az oka a bűnvádi eljárások elindításának!” – mondta a politikus. Hozzátette: reméli, hogy a bűnvádi eljárásokat, az állami intézmények által végzett ellenőrzéseket, valamint az igazságszolgáltatást nem befolyásolhatják sem politikai utasítások, sem pedig a titkosszolgálati "javaslatok" vagy "ajánlások".
Maszol.ro

Bírálják az EB-t a kisebbségi polgári kezdeményezés elutasítása miatt
„A Minority SafePack kisebbségi polgári kezdeményezés elindítói valamennyien egyetértenek abban, hogy az Európai Bizottság elutasítása elfogadhatatlan, ezért jogi és politikai eszközök bevetését egyaránt fontolgatják. A kisebbségi közösségek mindegyike folytatni kívánja közös vállalkozásunkat”‒ közölte Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára. „Még nem sürget határidő, érdemes alaposan előkészített döntéseket hozni. Ebben az időszakban dél-tiroli szö- vetségeseink, például, éppen a tartományi választási kampány kellős közepén vannak. Luis Durnwalder, a tartomány kormányzója tegnap tette közzé az Európai Bizottság elutasításáról szóló álláspontját” ‒ fogalmazott Vincze Loránt.
Luis Durnwalder szerint, sajnos, úgy tűnik, Brüsszelben és egyes tagállamokban még nem értették meg, hogy Európa etnikai közösségei nem fenyegetést, hanem meghatározó értéket jelentenek. A kormányzó álláspontja szerint érthetetlen az Európai Bizottság elutasítása. „Az európai etnikai közösségek szinte egyedülálló koalícióját hoztuk létre, elismert kisebbségügyi szakértők dolgoztak és tényeken alapuló, kiegyensúlyozott javaslatot készítettek el‒ fogalmazott a dél-tiroli kormány vezetője. „Nem tudjuk elfogadni a Bizottság döntését, minden jogi és politikai eszközzel szembeszállunk vele” ‒ mondta Luis Durnwalder.
„Mi, európai kisebbségi közösségek tudjuk, hogy minden sikerért meg kell harcolni. A továbbiakban is erős szövetségre van szükség ügyünk támogatásához” ‒ tette hozzá a kormányzó. „Ragaszkodunk közösségeink jogbiztonságához és európai szintű elismertetéséhez, azokhoz a célokhoz, amelyeket – közösen európai partnereinkkel – a polgári kezdeményezésben fogalmaztunk meg” ‒ összegzett Luis Durnwalder, Dél-Tirol tartomány kormányzója.
rmdsz.ro
Erdély.ma

Melyik előbb: fejlesztési régió vagy autonómia?
Eltérések az SZNT és az RMDSZ álláspontja között
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kedden este, a Marosszéki Tanács ülését követően kijelentette, hogy egyetértenek az aláírásgyűjtéssel és támogatják azt, de az SZNT nem fejlesztési régióban, hanem Székelyföld autonómiájában gondolkodik. Mint mondta, az RMDSZ- szel számos kérdésben közös az álláspontjuk, de a népszavazáson megfogalmazott kérdésben nem egyezik. Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke szerint realistának kell lenni, mert egyelőre nincs szó közigazgatási régiókról, az alkotmányban sem szerepel, ellenben a fejlesztési régiók átszervezése napirenden van.
Az alábbiakban a két nyilatkozatot olvashatják:
Mi az autonóm Székelyföld megteremtését tűztük ki célul
Izsák Balázs: – A mi célunk nem egy fejlesztési régiónak a létrehozása, hanem az autonóm Székelyföldé. Ez 153 székely önkormányzatot jelent, amelynek a jegyzéke megtalálható a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetének a függelékében. Ezek tulajdonképpen nyolc széket alkotnak. Többször hangsúlyoztuk, hogy számunkra Székelyföld nem három megyét jelent, hanem nyolc széket. Ez nemcsak Maros megyében tér el tulajdonképpen a jelenlegi közigazgatási felosztástól, hanem Hargita és Kovászna megyében is. Bodzaforduló például soha nem tartozott a Székelyföldhöz, viszont a Brassó megyében található Apáca, Alsórákos tulajdonképpen Háromszékhez, Erdővidékhez tartozik. De beszélhetünk akár a Brassóhoz csatolt Homoródjánosfalváról is vagy Gyimesbükkről, amely jelenleg Bákó megyéhez tartozik.
Tehát mi az autonóm Székelyföld megteremtését tűztük ki célul, és nem helyes az, hogy elsőként a fejlesztési régiók kialakítását fogalmazzuk meg célkitűzésként, ugyanis az 1059/2003-as rendelete az Európai Uniónak kimondja, hogy a fejlesztési vagy sta- tisztikai régiókat közigazgatási egységek fogják kialakítani. Előbb kell tehát a közigazgatási határokat módosítani, a közigazgatási egységeket létrehozni, s utána gondolkozni azon, hogy hogyan alakítják a fejlesztési régiókat.
Ha most sikerülne keresztülvinni azt, hogy Maros, Hargita, Kovászna megye egy fejlesztési régió legyen, sokkal nehezebb lenne utána megváltoztatni a közigazgatási határokat, különösen, ha fölmutatják mellette éppen az érintett magyar székely lakosság akaratát.
Mi ezt nem tartjuk jó dolognak, ettől függetlenül folytatjuk az együttműködést az RMDSZ-szel is minden más területen, további egyeztetéseken próbáljuk meggyőzni, hogy ne ezen az úton haladjanak.
A fejlesztési régiók racionális átrajzolása fontos lépés az autonómiatörekvésekben
Brassai Zsombor: – Azt gondolom, hogy a realitások mentén kell gondolkodnunk, és ennek megfelelően kezdeményezzük a népszavazást a régióátszervezés ügyében. Továbbra is fenntartjuk, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyének ebben a hármas egységben kell fejlesztési régióvá átszerveződnie, hogy érvényesüljenek a regionalizációnak a célkitűzései, vagyis hogy megszűnjenek a különböző területek, megyék közti különbségek, illetve erősödjenek a helyi sajátosságok. Pillanatnyilag ennek van politikai aktualitása, és erre kell erős véleményt megfogalmazzon a térségben érintett lakosság.
Ami a közigazgatási hatáskört illeti, regionalizációs összefüggésben az RMDSZ nagyon világosan kifejezte az álláspontját, mely szerint nem támogatja egy újabb közigazgatási szint beiktatását az országos kormányzás és a megyei kormányzás közé, hiszen ez tovább bonyolítaná a bürokráciát, ami egyáltalán nem szolgálja a lakosság érdekeit. Tehát nem hiszünk egy olyan közigazgatási hatáskörrel felvértezett régióban, amelyik tovább fokozná az adminisztrációs bürokráciát. Ennek megfelelően mi a fejlesztési régiókat támogatjuk, amelyeknek realitásuk és aktualitásuk van ebben a pillanatban. Kifejezzük, hogy elfogadhatatlannak tartjuk ennek az egységességnek a beolvasztását olyan fejlesztési régió keretébe, amelyben tulajdonképpen elhalványodna a térségnek a jelentősége. A fejlesztési régiók racionális átrajzolása fontos lépés az autonómiatörekvésekben. Az RMDSZ nem mondott le az autonómiatörekvésekről, köztudomású, hogy a következő hetekben napvilágra kerül egy autonómiatervezet, melynek mentén a szövetség tovább küzd annak érdekében, hogy ez a cél megvalósuljon. Fontos jelzés a népszavazás mellett az október 27-ére tervezett székely nagy menetelés is, ezért támogatjuk ezt a kezdeményezést és csatlakozunk a rendezvényhez.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Holtpont
Egy „jól időzített” közvélemény-kutatás újfent arra világít rá, hogy a nehézkes demokratikus átrendeződés, a modern 21. század csalóka eufóriája nem hozott lényegi áttörést abban, ahogy a románság viszonyul a romániai magyarokhoz.
A bukaresti Adevărul napilap vezetői úgy érezték, a szeptemberi bukaresti román–magyar labdarúgó-mérkőzés által felkorbácsolt indulatok „levezetéseként” érdemes felmérni az ország polgárainak véleményét, hogyan is viszonyul a többség a Romániában élő kisebbségekhez.
A körítés ismeretében kissé megkönnyebbülve lehet tudomásul venni, hogy a megkérdezettek csupán alig több mint 29 százaléka tartja rossznak és nagyon rossznak a két etnikum közötti kapcsolatot, ráadásul ugyanennyien jónak mondják a viszonyt, 37 százalék pedig semleges választ adott. Az sem rémisztő, hogy a nyilatkozóknak csupán 27 százaléka lát történelmi gyökereket a közelmúltban kirobbant konfliktusokban – 43 százalékuk politikai kampánycélokkal, csaknem egyötödük pedig a média túlkapásaival magyarázza a hangulatkeltést, igen érett hozzáállást mutatva.
Akkor azonban, amikor a többi romániai kisebbség is bekerül a képbe, az eredmény hervasztó: a románok velünk értették és értik meg magukat a legrosszabbul. A legnagyobb barátok azok a szerbek, akik immár kevesebb mint 20 ezren élnek Romániában, hazájukban pedig nem olyan rég még a lehető legborzasztóbb módon kezelték a kisebbségek ügyét (nem lehet elfelejteni, hogy a román közhangulat például az 1999-es NATO-bombázáskor is mellettük állt).
A múltbéli ellentétek tagadhatatlanok, folyamatos átmentésük a jelenbe azonban sehova sem vezet. Hiába a Románia által bekebelezett épített, kulturális és szellemi gazdagságunk, hiába az azóta eltelt szűk egy évszázad, még mindig túl kevesen látnak jó szomszédot bennünk. Az RMDSZ 15 éves kormányzása is csak a kirakatban mutatott jól (mint a megannyi kisebbségpárti, de be nem tartott törvénycikkely): a felsőbbrendűséggel kábított fejekben ez sem hozott változást.
Ha az idő sem segít, a jövőben jóval bátrabban követelhetjük jussunkat, mert igazán sokat úgysem veszíthetünk.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Székelyek Nagy Menetelése: jó irányba haladnak az előkészületek
A Marosszéki Székely Tanács kedden ülést és lakossági fórumot tartott, a Székelyek Nagy Menetelése előkészületeiről. A rendezvényen az SZNT küldöttei mellett más magyar szervezetek képviselői is részt vettek. Az ülésen elhangzott: Marosszékről, Maros megyéből 20 ezer ember részvételére számítanak, akik autóbusszal illetve személygépkocsival utaznak majd Háromszékre.
A rendszerváltás óta nem volt olyan esemény, amelyen az összes erdélyi magyar párt részt vett volna – mondta a Marosszéki Székely Tanács elnöke, Csíki Sándor a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában. Hozzátette: komoly egyeztetések folynak és jó irányba halad a Székelyek Nagy Menetelésének előkészület. Megjegyezte, a keddi fórumon húszezer szórólap került kiosztásra. Elmondta, nagy az érdeklődés a menet iránt és egyre több felajánlás is érkezik.
Az RMDSZ maros megyei elnöke, Brassai Zsombor szerint a soron következő régióátszervezés kapcsán fontos az összehangoltság. Megjegyezte, hogy ha nincs összefogás, könnyen előfordulhat, hogy a magyarok feje felett hoznak majd meg döntéseket, nem véve figyelembe azokat az érdekeket, amelyek a székelyföldi térségben lakó magyar közösségek védelmét szolgálnák. Hozzátette: mi is mozgósítjuk a választóinkat.
Erdély.ma

Naponta ezer aláírás Székelyföldért
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt közreműködésével már egy hete gyűjti az aláírásokat a fejlesztési régiókról szóló népsza-vazáshoz.
Az összefogás sikerességét bizonyítja az a 7000 támogató, aki Kovászna megyében már ellátta kézjegyével a szövetség által megfogalmazott kérdőívet. „A megyében naponta ezer aláírás gyűl össze. Látszik, hogy kezdeményezésünk megegyezik az emberek véleményével. Mi mindannyian azt szeretnénk, amit az Európai Unióban pontosan értenek: mi mondjunk véleményt saját jövőnkről” – nyilatkozta Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke.
A december 8-ra tervezett népszavazáson azt kérdezik majd: akarják-e, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye, Marosvásárhely központtal, közös fejlesztési régiót alkosson? Az RMDSZ kezdeményezésére indult népszavazáson a partiumi Bihar, Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad-központú régióra fog vonatkozni.
Erdély.ma

Érvénytelennek nyilvánították Olosz Gergely büntetését
A Fellebbviteli Bíróság érvénytelenítette Olosz Gergely, volt RMDSZ-szenátor 7 év letöltendő börtönbüntetésre vonatkozó ítéletét. A bíróság azzal indokolta döntését, hogy nem tartozott a Bukaresti Törvényszék hatáskörébe, hogy meghozza ezt az ítéletet, mivel a volt szenátor foglalkozására nézve ügyvéd, tehát az ítéletet a Bukaresti Fellebbviteli Bíróságnak kellett volna meghoznia.
Olosz Gergelyt július 17-én befolyással való üzérkedés miatt hét év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon a Bukaresti Törvényszék. A volt szenátort azzal vádolták, hogy 2007-2008 között, az Energiaszabályzó Országos Ügynökség (ANRE) élén töltött időszakban bizonyos cégek képviselőit nagy összegű szerződések elnyeréséhez segített hozzá.
Július 26-án megfellebbezték az ítéletet, ezt pedig október 2-án elfogadták és érvénytelenítették az ítéletet. Az ügy visszakerül a Bukaresti Fellebbviteli Bírósághoz.
gandul.info
Erdély.ma

Csonka egyeztetés
A kormánypártok nem válaszoltak az RMDSZ megkeresésére
Az RMDSZ helyi népszavazások kiírását kezdeményezte azzal kapcsolatosan, hogy Maros, Hargita és Kovászna megyét egy fejlesztési régióba sorolja a kormány, illetve hogy a régió központja Marosvásárhely legyen. Tekintettel az ügy fontosságára, hisz nem kizárólag a Maros megyei magyar lakosság érdekeiről van szó, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke egyeztetésre hívta a román parlamenti pártok Maros megyei vezetőit. Szerdán délután került sor erre a találkozóra.
A részletekről Brassai Zsombort kérdeztük:
– Kik vettek részt a találkozón?
– Sajnos, csak a Demokrata-liberális párt képviselője jelent meg Mihai Porutiu marosvásárhelyi elnök személyében. A Nemzeti Liberális Párt megyei elnöke korábban már ismertette álláspontját. Véleménye szerint Maros megye jövője nem tartozik a Maros megyei közvéleményre. Úgy tűnik, lévén, hogy hiányoztak a tegnapi találkozóról, ezt az álláspontot továbbra is fenntartja. Ez nem túl bölcs álláspont, véleményem szerint huszonhárom év alatt el kellett volna jussunk a demokráciának egy olyan szintjére, amikor egy népszavazást és a népszavazás eredményét komolyan vesszük, főleg ha egy olyan rangú kérdésről van szó, ami a térség jövőjét hosszú időre meghatározza. Ebből a kérdésből a közvéleményt nem lehet kihagyni. Sőt, azt mondani, hogy Maros megye jövője nem tartozik a megye közvéleményére, enyhén szólva felelőtlenség.
A Szociáldemokrata Párt Maros megyei vezetőinek álláspontját nem ismerjük. Ellenben a Kovászna megyei PSD képviselőjének a véleményét ismerve, azt gondolom, hogy sajnálatos módon egy olyan irányba torzítják a szóban forgó kérdéskör körüli véleményeket, vitát, ami nem túl üdvös Maros megyére nézve, hiszen nem etnikai kérdésről van szó.
– Mit mondott a háromszéki szociáldemokrata képviselő?
– Véleménye szerint a referendum fölösleges pénzkidobás, és tulajdonképpen nem szolgál egyebet, mint az RMDSZ érdekeit. Nem hiszem, hogy túl bölcs lenne Maros megyében a magyar autonóm tartománnyal riogatni a Felső-Maros menti románságot, hiszen nem erről van szó. Az, hogy a nagyobbik kormányzó párt mindmostanáig nyilatkozatokon kívül tulajdonképpen nem fogalmazott meg egy olyan szakmai elemzésen alapuló tervet, amiről vitatkozni lehetne – köztudott, hogy csak az RMDSZ tett le a kormány asztalára egy átfogó, a kérdést lényegében taglaló szakmai véleményt – , azt jelenti, hogy a kormányzó pártiak, és különösen a szociáldemokraták, politikai kérdésnek minősítenek egy olyan ügyet, ami hosszú évtizedeken keresztül befolyásolja majd a lakosság életét.
Éppen ebből a tapasztalatból kiindulva gondolom azt, hogy rendkívül nagy a felelőssége most a közvéleménynek abban, hogy felkarolja ezt az aláírásgyűjtést. A lehető legnagyobb számban és arányban ki kell fejeznünk álláspontunkat, meg kell erősítsük Maros megyével és Marosvásárhellyel kapcsolatos érdekeinket.
– Hogyan értékeli a PDL viszonyulását?
– A Demokrata-Liberális Párt nyitása mindenképpen üdvözlendő. A tegnapi beszélgetés során több kérdést próbáltunk tisztázni. A tárgyalásokat nem zártuk le, véleményem szerint a következő napokban folytatjuk, közeledni fog az álláspontunk, s majd ebben a várható együttműködésben sikerül dűlőre vinni a Maros megyeiek közös ügyét.
– Mivel indokolták a kormánypártok a távolmaradást?
– Sajnálattal vettük tudomásul, hogy nem válaszoltak a meghívásunkra, nem jeleztek vissza.
– Elkezdődött az aláírásgyűjtés. Hogyan haladnak?
– Több önkormányzattól kaptunk visszajelzést. A tegnap estig már több ezer aláírás gyűlt össze.
A törvény értelmében október 13-ig kell összegyűjteni a Maros megyében választásra jogosult polgárok legkevesebb öt százalékának az aláírását. Ezzel a támogató aláírással a polgári kezdeményezést beterjesztjük a megye jegyzőjéhez, aki 30 napra közvitára függeszti ki. November 14-re rendkívüli tanácsülést kezdeményez az RMDSZ-frakció, amelyen napirendre kerül az a javaslat, hogy december 8-ára írjon ki a megyei tanács népszavazást.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Könyv Szántay Lajos palotáiról
Tízéves a Szabadság-szobor Egyesület
Arad – Tízéves az aradi Szabadság-szobor Egyesület. Amikor létrejött, még a gyönyörű szobor visszaállítása volt a fő cél, mára, mondta a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében megtartott tegnapi megemlékezésen Király András, az Egyesület elnöke, rég túlteljesítettük a szobor újraállítását, azóta a közösség összefogásán, szervezésén, erősítésén munkálkodik az Egyesület. És, tehetnénk hozzá, szép és értékes könyvek kiadásán. Idén, az aradi Kultúrpalota százéves évfordulóján megépítőjének munkássága előtti tisztelgésként jelentették meg Ujj János Szántay Lajos palotái c. könyvét, s a nyomdából tegnap kikerült, nagyon szép kivitelezésű munka még azon frissiben került a közönség elé – úgy, hogy szerzője jószerével átlapozni sem tudta. (Ismertetésére visszatérünk.)
Ujj János elmondta: kellemetlen meglepetés számára, hogy a címlapon eredetileg társszerzőként szerepelt Cziszter Kálmán neve lemaradt (az ismert aradi műépítész „lekönyörögte magát”). A végül egyedül maradt szerző elmondta: Gheorghe Lanevski aradi muzeológus nemrégiben két könyvet is megjelentett Szántayról, megírásukkor a megyei múzeumban található iratokra, dokumentumokra támaszkodott. Szántay, a kiváló építész, többek között a Kultúrpalota és a Bohus-palota tervezője öreg korában mélyszegénységben élt, halála után leánya kénytelen volt apjának iratait eladni (mintegy két közepes fizetésnyi összegért). Ujj János nem teljesen biztos abban, hogy a könyvének megírásakor rendelkezésére bocsátott múzeumi anyag a teljes Szántay-irattár, de az biztos, hogy könyvében több olyan vonatkozás is szerepel, amely az előző, Szántayról szóló könyvekben nem.
Cziszter Kálmán személyes emlékeket is felelevenítve beszélt az építészről, akit személyesen ugyan nem ismert, de temetésén részt vett. Később – mesélte –, immár építészként, több Szántay-épület restaurálásakor közelebbről is megismerkedett munkáival, s akkor győződött meg róla, hogy remekei épületszerkezeti szempontból is kiválóak.
Horváth Levente, aki szintén közreműködött a könyv megjelentetésében, Szántay Lajosról, a két világháború közötti Arad „igazi közéleti személyiségéről”, a filharmónia hegedűséről és támogatójáról szólt, Bognár Levente alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök arról a felelősségről, amely örökségünk megőrzésében és továbbvitelében ránk hárul. Tudatosítani kell a nem magyar aradiakban is, mondta, hogy mekkora értékek vannak ebben a városban.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Toró üdvözli is, meg nem is a decentralizációs tervet
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNT) üdvözli a napokban nyilvánosságra hozott, az ország közigazgatási decentralizációjára vonatkozó tervet, amelyről az elöljárók nyilatkozataiból és a sajtóból értesültek – jelentette ki tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor elnök. Hozzátette: tulajdonképpen ez az első komoly terv, amely a román közigazgatási átalakításról szól, és látszik, hogy átgondolt koncepció alapján készült. Az RMDSZ által júniusban benyújtott törvénytervezetnek csak szándéknyilatkozat jellege volt, nem gondolták végig alaposan, és nem álltak hatástanulmányok mögötte. Ezen azonban látszik, hogy munka van benne – magyarázta Toró –, a térkép-rajzolgatási szakaszon túllépve ez most végre az intézményekről, a hatáskörökről, a feladatokról szól. Az EMNP elnöke ugyanakkor rávilágított a törvénytervezet gyenge pontjaira is.
A decentralizációs törvénytervezetnek egyik gyenge pontja, hogy nem a kormány dolgozta ki azt – mondta Toró T. Tibor. Az EMNP elnöke szerint ez abból látszik, hogy a különböző kormánytisztviselők milyen ellentmondásosan nyilatkoznak róla. A tervezet főleg a megyékre, és részben az önkormányzatokra akar központi hatásköröket átruházni – magyarázta a politikus, és ez akár ellent is mondhat a közigazgatási régiók létrehozásának, hiszen éppen a megyék elavult és tökéletlen rendszerét kellene felülvizsgálni.
További gyenge pontja a tervezetnek, hogy egyáltalán nem érinti az állami pénzosztó rendszert, amely továbbra is a központi hatalomnál maradna. Amennyiben csak a munkát és a felelősséget hárítják át, de a tervezet mellé nem társul a pénzügy- és az adórendszer reformja, az elképzelés halálra van ítélve – jelentette ki Toró. A tervezet nem érinti a magyarság számára fontos területeket, így az oktatás decentralizációját, nem tér ki a levéltárak kérdésére, valamint a Székelyföldet különösen érintő erdészet, vadászat és állategészségügy is centralizált maradna. Amellett, hogy elismerik a tervezet fontosságát és forradalmi jellegét, az EMNP álláspontja továbbra is az, hogy a megoldás az ország történelmi régiók mentén való közigazgatási átalakítása, azaz két sajátos jogállású régióra – a Székelyföldre és a Partiumra – van szükség.
Az EMNP elnöke kitért a fejlesztési- és a közigazgatási régiók kérdésére is. Elmondta: két hasonló kezdeményezés, az EMNP, illetve az RMDSZ által indított aláírásgyűjtés a közigazgatási, valamint a fejlesztési régiókért nem használ az erdélyi magyar közösségnek, ezért inkább a közös aláírásgyűjtést szorgalmazná. Az általuk júliusban indított aláírásgyűjtés az elején nehézkesen haladt, de ez idáig közel tízezer erdélyi magyar támogatta aláírásával azon kezdeményezésüket, hogy Székelyföld és Partium egységes, autonóm közigazgatási régió legyen, s erről helyi népszavazást írjanak ki.
Toró T. Tibor a sajtótájékoztatón elmondta, egy nem hivatalos felmérés szerint a magyar állampolgársággal is rendelkező erdélyi magyarok hetven százaléka élne szavazati jogával, de gondot jelenthet számukra a regisztrációs formanyomtatványok kitöltése. Ezért az EMNP minden eszközével segíteni kívánja az embereket a regisztráció folyamatában és a választásokkal kapcsolatos tájékoztatásban. Szerinte az, hogy kire voksolnak az erdélyiek, csak másodlagos jelentőségű, hiszen csak néhány mandátumról fognak dönteni, a fontosabb, hogy visszajelzést kapjon a magyar kormány nemzetpolitikájának az értékeléséről.
Tőkés László Románia Csillaga érdemrendjének visszavonásával kapcsolatban az EMNP elnöke elmondta: félretéve pártpolitikai szimpátiákat, mindent meg kell tenni az ártó folyamat leállításáért.
TŐKÉS TOVÁBBRA SEM JELENIK MEG
Nyilatkozatban közölte csütörtökön Tőkés László, hogy október 11-én sem kíván személyesen megjelenni a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága előtt, ahol a kitüntetése visszavonására vonatkozó beadványokat tárgyalják. Tőkés emlékeztetett: korábbi ülésén a testület elutasította az általa meghatalmazott Kincses Előd ügyvéd meghallgatását, és ragaszkodott ahhoz, hogy Tőkés bepanaszoltként személyesen védje meg magát. „Hivatalos megkereséssel fordultam az Érdemrendek Kancellári Hivatalához, (...) melyben ismételten kértem a védelem alkotmányos jogának biztosítását meghatalmazott ügyvédem által” – közölte Tőkés László, hozzátéve, nem kíván asszisztálni egy „koncepciós perhez”. „Figyelembe véve, hogy egy állami kitüntetés visszavonásáról egy pártbizottság csak egy pártállamban dönthet, jelenlétemmel nem vagyok hajlandó asszisztálni ahhoz a koncepciós perhez, melyet a plágiummal gyanúsított Victor Ponta miniszterelnök politikai rendelésére egy szocialista-liberális pártbíróság bonyolít le” – fogalmazott az európai parlamenti képviselő.
(háromszéki)
Szabadság (Kolozsvár)

Hovatartozás
Ha minden igaz, akkor három erdélyi – Hargita, Kovászna és Maros - , valamint három partiumi – Bihar, Szatmár és Szilágy - megye lakóit meg akarják népszavaztatni arról, milyen más megyékkel lennének szívsebben együtt egy fejlesztési régióban.
A kezdeményezés apropója az, hogy a bukaresti kormány fejébe vette: módosítja az ország közigazgatási felosztását, oly módon, hogy a jelenlegi megyéket különböző régiókban vonja össze. Mivel nem biztos, hogy a román irányítású hatóságok hajlandóak lesznek kiírni a referendumokat – lévén, hogy az RMDSZ kezdeményezte őket - , az alábbiakban vázolnám, hogy nagyváradi lakosként milyen megyékkel látnám szívesen egy régióban Bihart.
Sajnos Győr-Moson-Sopron, az angol Kent vagy Essex, illetve Franciaországból a Nizza székhelyű Alpes-Maritimes nem játszanak, mivel eléggé fantáziátlanul csak az ország közigazgatási határain belül engednek válogatni, pedig eléggé előkelő helyen lennének a preferencialistán. Ugyanezen okból nem jöhet szóba a nagybetűs Megye sem, ahol A gyűrűk ura című klasszikus szerint a hobbitok élnek, pedig néha kimondottan jól jönne, ha az ember baráti körébe olyan figurák tartoznának, mint Gandalf, a varázsló. Ezért maradnak az országon belüli megyék.
Legyen akkor Konstanca, mert kimondottan szeretem a tengert. Mondjuk, az Adriát sokkal jobban, mint a Fekete-tengert, de mivel Fiume ugyanúgy nem lehet opció, mint a festői Nizza és környéke, akkor legyen a román tengerpart. Aranyló homok, langyos tenger, gazellatestű, bikinis lányok, és a nagyváradihoz hasonlóan pezsgő éjszakai élet. A Jóisten is arra teremtette, hogy egy régióban legyünk.
Aztán ott van Prahova megye. Igaz, hogy hegyek meg hegyvidéki üdülők Biharban is vannak, de festői hegyvidékből sohasem elég, ráadásul itt készülnek az ország legjobb vörösborai. Ide vele!
De jöhet Hargita megye is. Már csak azért is, mert ebben az esetben az etnikai arány a mi javunkra billenne, meg aztán az asszony is onnan származik, és így közigazgatásilag is szentesítve lenne a frigy.
Persze most bizonyára sokan felkapták a fejüket, mondván: ez abszurd felsorolás, aminek semmilyen reális alapja sincs. Ez így is van. De azért nem sokkal abszurdabb, mint a Bukarest által ránk kényszeríteni akart frigy, amelyben azzal a Beszterce-Naszóddal vagy Kolozzsal kellene egy régiót alkotni, amelyekhez nem fűz sokkal több történelmi és kulturális szál, mint Prahovához vagy Konstancához.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Borboly Csaba
TÜKÖRBE NÉZVE
Az összefogás a kulcs
Tőkés László a lista második/harmadik helyén, ötödik helyen pedig egy MPP/SZNT-s jelölt. Borboly Csaba szerint ez nyerő összeállítás lehetne az EP-választásokra.
Áprilisban azt írtam, hogy ötszázezer magyar szavazat kell ahhoz, hogy komoly politikai szereplő maradhasson az RMDSZ. Írásom legfontosabb megállapítása az volt, hogy az RMDSZ-nek be kell látnia: a megalapítása óta folyamatos szavazói lemorzsolódás megállításának egyedüli módja, ha fontos kérdéseket újragondol.
Az a megállapítás, hogy bizonyos dolgokat újra kell gondolni, az adott helyzetben enyhe, tapintatos megfogalmazás. A szervezet folyamatosan távolodik el választóitól, azok is tőle, és ezt a folyamatot meg kell állítani, a távolodást közeledéssé kell alakítani.
Közeledni nemcsak a választókhoz kell, hanem a történelmi egyházakhoz, a civil szférához, a politikai riválisokhoz, a román és magyar sajtóhoz, mindenkihez. Egyre magányosabb az RMDSZ, egyre több az ellensége, egyre többen várják, hogy mikor bukik orra, és ez nagyon nem jó.
Tükörbe kell nézni
Az RMDSZ az egyetlen szereplője a romániai politikának, amely 24 éve változatlanul talpon áll, és amelyben nem voltak törések. Ez önmagában üdvözlendő, és erre büszkék lehetünk, ugyanakkor ez természetes is egy nemzeti kisebbség politikai képviselete esetében.
Az viszont már nem természetes, hogy a szövetség szavazóinak lemorzsolódása folyamatos – ez egyáltalán nem törvényszerű folyamat, ugyanis a kisebbségi, lokális érdekérvényesítés fontossága, mint például a nemzetállami beolvasztási kísérletekre vagy a globalizációra és számos más folyamatra adott válasz egyre erősebb szerte Európában. A kisebbségi pártok reneszánszukat élik máshol, nálunk pedig folyamatos az erózió.
Az, hogy hasonló folyamatok vannak Felvidéken, Vajdaságban, illetve Kárpátalján a magyar érdekképviseletek háza táján, nem lehet magyarázat semmire, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, mert 2008 óta Hargita és Kovászna megyében az RMDSZ szavazatvesztési folyamata megállt, megfordult, a versenytársak megjelenése, a gazdasági válság, kivándorlás, népességfogyás és minden egyéb ellenére.
Egy dolgot ehhez még hozzátennék: meggyőződésem, hogy az RMDSZ erősödése e két megyében még látványosabb lehetett volna az elmúlt öt esztendőben, ha nem alkalmazzák a szervezetben oly jól bevált technikákat, mint például: „nehogy már kinője magát, gáncsoljuk már egy kicsit”, vagy „nagy nulla ez a fickó, nem tett le semmit az asztalra, de van egy érdeme, utálja Borbolyt, meg tudná fojtani egy kanál vízben, tehát RMDSZ-es jelöltnek tökéletes”.
Ha nincs a lakossági támogatás, ha nincs 2012-ben a 92 500 szavazat, e technikák alkalmazásába belepusztultam volna, és ezt nemcsak én, hanem más önkormányzati politikusok is elmondhatják. Mindenkinek megvan a maga sztorija, és ezek meglehetősen egy kaptafára készültek.
Mégis elmondhatjuk, hogy megcsináltuk. Nem estünk hasra, nem rinyálunk, fenn a zászló, és megyünk előre. De haladhatnánk jobban is. Emelkedhetne jobban is a léghajó, ha az RMDSZ képes lenne megszabadulni azoktól a hatalomtechnikai ballasztoktól, beidegződésektől, zsigeri reakcióktól, amelyek visszafogják növekedését, és amelyek az erdélyi magyar emberek egyre nagyobb táborát tartják távol a szövetségtől. Ha ballasztokról beszélünk, ezek közül a legnagyobbnak és legsúlyosabbnak azt a felfogást tartom, amely szerint, ami működött az elmúlt 20 esztendőben, az működni fog a következő húszban is. A választási eredmények semmivel nem igazolják ezt a felfogást.
Nincs mese, tükörbe kell nézni. Emlékezzünk csak a december 9-e utáni napokra! Nagy volt a fogadkozás, hogy eddig és ne tovább, és most aztán tényleg alaposan kielemezzük és kivesézzük a dolgokat, és lesz felelősségre vonás meg minden. Az lett, ami a korábbi hasonló fogadkozásokból is, mert hát ugye, az RMDSZ-es megyei szervezetek döntő többségénél, az igazi, a jó RMDSZ-eseknél a bukással felérő kopás esetenként elérte a 20 százalékot a parlamenti választáson, szemben a renitensekkel, akik 2008-hoz képest növelték a szavazatszámot. Ilyen körülmények között emberileg érthető a hallgatás, a visszafogottság, de egy mondást parafrazálva, a bukás felé vezető út jóindulattal van kikövezve.
A problémák szőnyeg alá söprése, a sikertelenségeket követő félrenézés ideig-óráig érthető, mert hát, ugye, mi lenne, ha minden családi veszekedésből válás lenne, de ettől még a problémákat ki kell beszélni, mert ha mindig csak az van a családban, hogy az egyik fél nyel, a másik meg osztja a szitkokat, és mindenben meg akarja mondani, hogy mi legyen, ott biza az, aki tűr, vagy agyvérzést, vagy infarktust kap, vagy világgá fut. Így szokott ez történni. Tehát ha családmodellben gondolkodunk, és elvárjuk egymástól a szolidaritást, akkor várjuk el a kölcsönös tiszteletet és korrektséget is.
Ám, ugye, minden családban az van, hogy ha legalább az egyik fél nem tűr, akkor abból baj lesz, ezért lennie kell egy félnek, aki nyel, és mi, a renitensek, nyelünk és nyelünk, ahogy mondani szokták, mint a torkos borz, és nyelni fogunk továbbra is, de azért szólnánk, hogy most már tényleg ideje lenne odafigyelni arra, amit mondunk.
Meg kellene nézni, mi az, amit mi jól csinálunk, és mások nem, mert ha tovább folytatódnak a 10-20 százalékos szavazatvesztések Maros megyében, Közép-Erdélyben, a Partiumban, azt mi, ha megszakadunk, sem fogjuk tudni kompenzálni. Azt mondjuk, egyre hangosabban, hogy magyar összefogás kell.
Szűkülő érdekérvényesítési képesség
Mérföldkőhöz érkeztünk. Meggyőződésem, hogy aki józanul gondolkodik, az belátja: ahhoz, hogy az erdélyi magyar politikum egyre romló társadalmi presztízsét, támogatottságát visszaállítsuk, elengedhetetlen a magyar összefogás megvalósítása. Ez önmagában nem elegendő, de ennek hiányában nincs mód és lehetőség kimászni abból a bizalmatlansági spirálból, amelybe a szereplők egymást kergették. Minden egyes politikai szereplőnek fel kell tennie két kérdést saját magának: mit akar valójában, és az az út, amelyen most halad, elvezet-e a cél megvalósításához, vagy sem.
Az RMDSZ célkitűzése 1990-től a teljes romániai magyar politikai paletta lefedése, minden egyes erdélyi magyar ember érdekének képviselete a helyi, megyei tanácsokban és a bukaresti parlamentben. Az 1992. évi egymillió szavazattal a háta mögött az RMDSZ e célt tulajdonképpen alapításától kezdve elérte, de azóta az e céltól való eltávolodás folyamatos. Ez mutatkozik meg a folyamatos szavazatvesztésben. A másik két párt közül a polgáriak 2008-ban, a néppártiak pedig 2012-ben próbáltak alternatívát állítani, de mint tudjuk, e kísérletek sem bizonyultak sikeresnek.
Elmondható tehát, hogy az eredeti célkitűzésekhez képest mind a három politikai szereplő leszálló ágban van, egyre jobban távolodik a kitűzött céltól. Feltevődik a kérdés, hogy kinek jó ez a helyzet, kinek jó az, hogy szép lassan, de biztosan fogy a magyar szavazat, folyamatosan szűkül a magyarság érdekérvényesítési képessége Erdélyben, Romániában.
Meggyőződésem, hogy senkinek sem jó az, ami most van, és ennek a megállapításnak az igazságtartalma akkor válik egyértelművé, ha belegondolunk, hogy mire is lehetne menni összefogással a két fontos jövő évi választáson, illetve a 2016-os választási évben.
Nehéz lenne bármely magyar politikai szervezetnek is azt állítani, hogy a 2012-es választási év sikeres volt. Ezért ahelyett, hogy a maga csendességében mindenki nyalogatná a sebeit, és meg akarná magyarázni, hogy a dolgokon miért nem lehet változtatni, szerintem azon kellene közösen gondolkodni és dolgozni, hogy a magyar emberek szemében egyre süllyedő presztízsű erdélyi magyar politikum miként fog kimászni abból a gödörből, amelyet oly szorgosan ásott mostanáig magának.
A múlt év nyarán azt javasoltam az RMDSZ-ben, hogy Hargita megyében az egyik, Kovászna megyében pedig a másik kisebbik magyar párt indítson jelöltet, és a bizonytalan, tehát a kiosztásra kerülő helyeken az önkormányzati választáson kialakult aránynak megfelelően jelölhessenek. Ma 2-4 magyar képviselővel biztosan több ülne a román törvényhozásban, és az RMDSZ-es befutó jelöltek száma sem csökkent volna. Bőven 6 százalék feletti eredményt értünk volna el, szemben a vért izzadva elért öt egész valamennyi százalékkal. Az európai parlamenti választásra készülve most ugyanott állunk, mint múlt év nyarán, a dilemma változatlan, és az előjeleket nézve annak az esélye, hogy az RMDSZ önállóan indulva eléri az ötszázalékos küszöböt, csökkent múlt év december 9-éhez képest is.
Tőkés László bejelentette, hogy közös listán szívesen indulna, akár csak két évre is. Erre a javaslatra nem érkezett érdemi reakció az RMDSZ részéről, amit én nagyon sajnálok. Tőkés László a lista második/harmadik helyén, ötödik helyen pedig egy MPP/SZNT-s jelölt – szerintem ez nyerő összeállítás lehetne jövő tavaszra, reális esélyt biztosítana minden egyes szereplőnek a mandátumra.
Fontos, hogy minél nagyobb számban jelen legyünk az Európai Parlamentben, hiszen láthatjuk, hogy uniós szinten milyen nehéz képviselni az őshonos, számbeli kisebbségben élő közösségek ügyét.
A Régiók Bizottsága keretében elvégzett eddigi munkám, tapasztalataim azt mutatják, hogy a katalóniai népszavazás, a bevándorlók kérdése, a vendégmunkásokkal való problémák mind egybefolynak, amikor kisebbségi kérdésről beszélnek Brüsszelben, és ezeregy érdek az oka annak, hogy a befolyásos, meghatározó tagok nem akarnak hallani rólunk, és nem akarnak foglalkozni velünk.
Az EP-kampány üzenetét tekintve pedig az a véleményem, hogy kampányolni eredményekkel érdemes, és ami a legfontosabb, az embereket érintő kérdésekkel.
Inkább hangzavar legyen!
Nem kétséges számomra, hogy a 2016. évi önkormányzati választáson Hargita és Kovászna megye kivételével mindenhol közös tanácsosi listákkal, polgármesterjelöltekkel és megyeitanácselnök-jelöltekkel kell indulni. Amelyik politikai szereplőnek polgármestere van, ott minden bizonnyal az lesz a közös jelölt. A tanácsosi listák összeállításánál jó kiindulási alap lehet a 2012-es évben elért választási eredmény. Az ezen elvek mentén megalkotott listával kellene nekiindulni a 2016. évi parlamenti választásoknak is.
Tudom, az RMDSZ-ben egyesek felvetik, hogy jó-jó, az összefogás által elhárul a „küszöbfrász”, de ezáltal néppárti, polgári párti jelöltek juthatnak be olyan döntéshozói fórumokba, amelyek munkáját eddig csak a tévéből követhették, és majd lesz akkora hangzavar, szereplés meg egymásra licitálás, hogy csak na. Ennek a veszélye valós.
Mint megyeelnök, 2008-ban megtapasztaltam ennek a tanulási, alkalmazkodási folyamatnak a jó és rossz oldalát egyaránt, de el kell mondanom, hogy a ciklus felére meg tudtuk szokni egymást az MPP-vel, és abban a háromnegyed évben sem adódott probléma, amelyet az új ciklusban mandátumomból elnökként kitölthettem a másik szereplő, az EMNP társaságában.
Én azt mondom, hogy inkább hangzavar legyen az erdélyi magyar politikában, mint az egyre fogyó RMDSZ-es támogatottságból adódóan előbb-utóbb bekövetkező öt százalék alatti szereplést követő mély csend. Ami ma hangzavarnak ígérkezik, az akár néhány éven belül szolid egységgé válhat. Biztos vagyok benne, hogy az új egység létre fog jönni, mert ez a választói elvárás, és a jelen helyzetben ez a racionális. A kérdés nem ez, hanem az, hogy mikor.
A szerző Hargita Megye Tanácsának elnöke
Transindex.ro

Magyarok oltyán szemmel
Az utóbbi időben egymást követik az autonomista törekvéseket támogató akciók. Amióta elveszítette vélt hatalmi pozícióját, azaz kiesett a kormányból, az RMDSZ is mintha elkötelezettebb lenne a kérdés iránt. Legyek jóhiszemű: tegyem fel, hogy egyetértés van az erdélyi magyar politikai alakulatok, társadalmi és civil szervezetek között a célt illetően, s csupán az ahhoz vezető utat képzelik el más és másként. Kényes helyzet, de nem reménytelen. A hasonló ellentétek feloldásának legkézenfekvőbb módja az egyeztetés.
Hosszú évek bűnös tétlensége után, mára látványosan felgyorsultak az események. Egyelőre nem tudni, mi kényszerítette a politikumot a cselekvés mezejére: a belső meggyőződés, annak felismerése, hogy az idő nem nekünk dolgozik, s ha sokáig halogatják, tárgytalan lesz a követelés, merthogy nem lesz, aki élvezze az autonómia előnyeit, avagy a külső hatás, az a makacsság, amellyel a kormányzat igyekszik tűzzel-vassal átvinni az ország területi-közigazgatási átszervezésére vonatkozó, számunkra semmi jóval nem kecsegtető elképzeléseit. Feltételezésem szerint mindkettő.
Az utóbbi fél esztendő akciói – tüntetések, aláírásgyűjtések stb. – kapcsán a leggyakrabban felmerülő kérdés – legalábbis a szervezők részéről –: kitől származik az ötlet, kié az elsőbbség? A jelek szerint presztízskérdésként kezelik az ügyet, s természetesen egyúttal politikai tőkét is próbálnak kovácsolni saját maguk számára. Pillanatnyilag azon vitatkoznak a különböző akciók kezdeményezői, hogy a székelyföldi autonómiáért, vagy a három megyét – Maros, Hargita, Kovászna – magába foglaló fejlesztési régióért kell és érdemes küzdeni. Véleményem szerint, ha nem tévesztik szem elől, hogy a végső cél csakis az autonómia lehet, s ha futja az erőből, szervezettségből, akkor minden arra érdemes célért ki kell állni. Csakhogy az a szomorú helyzet, hogy a napi megélhetési gondokkal küszködő erdélyi gyalogmagyar egyre közönyösebb a politika, a közélet iránt. A sorozatos kudarcélmények hatásaként ma már nehezen mozgósítható bármire, főleg közösségi célokért való kiállásra nem.
Ismétlem, a közember egyre nehezebben igazodik el a tüntetések, aláírásgyűjtések, európai polgári kezdeményezések között, különösen azok szervezőit, illetve céljait, célszerűségét illetően. Egyelőre a bőség zavarával kell megküzdenie, de – figyelem! –, ha belátható időn belül nem jár valamiféle konkrét eredménnyel az akciózás, akkor könnyen oda juthatunk, hogy kimondja: neki aztán többet ne trombitáljanak! Mi lenne a megoldás? Egyértelmű: össze kell hangolni a cselekvést. Ehhez tárgyalóasztalhoz kellene ülniük a főbb szereplőknek, s ha a cél közös, akkor közösen kidolgozott stratégiát követve, taktikát alkalmazva folytatni a küzdelmet. Valahogy úgy, ahogyan még a 90-es évek derekán egy oltyán ismerősöm vizionálta, aki csodálattal nyilatkozott a magyar érdekképviseletről, s aki szerint csak látszólagos (volt) a radikális-mérsékelt, vagy ha úgy tetszik kuruc-labanc ellentét a magyarok között, akik jó politikai érzékkel, a helyzet függvényében tudatosan váltogatják a két harcmodort, de sohasem szem elől veszítve a közös célt, a közösség érdekeinek szolgálatát.
Bevallom, akkor nem vitt rá a lelkiismeret, hogy cáfoljam állítását. Arra azért kíváncsi lennék, ma miként lát bennünket.
Szentgyörgyi László
Központ
Erdély.ma

Marosvásárhelyen gáncsolják (Aláírásgyűjtés a Székelyföld régióért)
Hétezer aláírás gyűlt össze egy hét alatt a régiósítás témájában kiírandó népszavazás érdekében Háromszéken, Maros megyében azonban még az aláírásgyűjtő ívek kibocsátásától is elzárkózott a megyeháza. A gyűjtés ennek ellenére folytatódik, október 14-én összesen százezer aláírást kíván asztalra tenni az RMDSZ.
Háromszéken elsőként Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester írta alá az íveket, azóta pedig naponta ezren csatlakoznak a kezdeményezéshez, amelyet az RMDSZ az SZNT-vel és az MPP-vel közösen szervez, és a megye független polgármesterei is támogatnak. Az akció célja egy olyan helyi népszavazás kiírása, amelyben a Maros, Hargita és Kovászna megyékből álló fejlesztési régióról kérik ki a térségben élők véleményét. Az RMDSZ háromszéki szervezetének vezetősége úgy véli: a szolidaritás sikerességét bizonyítja az a 7000 személy, aki már aláírta a listát Kovászna megyében. „Látni lehet, hogy kezdeményezésünk összhangban van az emberek véleményével. Mind azt akarjuk, amit az Európai Unióban világosan megértenek az emberek: mi kell legyünk azok, akik kifejtjük véleményünket jövőnket illetően” – fogalmaz Tamás Sándor tegnapi közleményében.
Maros megyében 25 000 aláírás begyűjtését tűzte maga elé az RMDSZ, ez az ott élő választók öt százalékát teszi ki. Már tízezernél több nevet jegyeztek fel, ám a fejléces ívek kibocsátásától a marosvásárhelyi megyeháza jegyzője elzárkózott. Hivatalos elutasító választ azonban nem adott, ezért a megyei RMDSZ-elnök közölte, hogy október 13-án benyújtják a 25 ezer kézjegyet. Brassai Zsombor elmondta: „Ha hivatalos el-utasító választ kapunk, akkor egyértelműen bíróságon támadjuk meg azt. Mindemellett szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy megtagadják a kezdeményezésünket, ám ha mégsem fogadják el a polgári kezdeményezést, akkor a törvény értelmében a megyei önkormányzati képviselők egyharmadának a kérésére napirendre kell tűzni az ügyet. Mint ismeretes, Maros megye tanácsában az RMDSZ-frakció biztosítja az egyharmadot, így teljesen biztos, hogy az október 14-i tanácsülésen napirendi pontként fog szerepelni az aláírásgyűjtés ügye.” Brassai szerint „nincs semmilyen jogi kifogás, amely alapján elutasíthatják a kérésünket, mert az minden részletében eleget tesz a népszavazási törvény előírásainak. A jegyző által tanúsított fölösleges »óvatosság« pedig annak tudható be, hogy sajnos az elmúlt 23 évben nem gyakoroltuk a demokrácia alapintézményét, a népszavazást, és ettől mint ismeretlentől tart a megyei tanács jegyzője”. Végül úgy vélekedett, hogy óriási politikai oktalanság lenne, ha nem vennék figyelembe a népszavazást kérő százezer aláírást.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tizenöt éves a Studium Alapítvány
Egyhetes rendezvénysorozattal ünnepli megalakulásának 15. évfordulóját a marosvásárhelyi Studium Alapítvány.
A Studium-hét rendezvénysorozat október 7-én, az alapítvány ünnepi kuratóriumi ülésével indul. Október 8-án, kedden az alapítvány képviselői a Budapest Bár együttessel ellátogatnak a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba és a Református Kollégiumba, amit közönségtalálkozó követ. A program egyik kiemelkedő eseménye a Budapest Bár jótékonysági koncertje lesz, amelynek teljes bevételét az alapítvány a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium felszerelésének felújítására ajánlja fel. A koncertre – amelyen kizárólag támogatói belépővel lehet részt venni (részletek a Studium Alapítvány Facebook-oldalán) – október 9-én este, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában kerül sor, ezt követi a Studium-est, amikor is átadják a Miskolczy Dezső-emlék-plakettet és díjat.
Október 10-én veszi kezdetét a Business Hotelben az Őszintén egy jobb egészségügyi ellátásért címmel megszervezett, modulokban zajló VIII. egészségügyi menedzserképző konferencia. A konferenciát dr. Szabó Béla professzor, a MOGYE szenátusa magyar frakciójának vezetője, Cseke Attila parlamenti képviselő, volt romániai egészségügyi miniszter és dr. Vass Levente, MSc, a Studium Alapítvány alelnöke nyitja meg. A fogorvosi modul keretében előadások hangzanak el a fogászati ellátás javításának menedzsmentje, a fogászati prevenció, a romániai fogorvosi ellátás állami finanszírozása, a romániai szociális fogászat finanszírozása, EU-s pályázati lehetőségek témakörében. Előadást tart: dr. Száva Hunor fogorvos, a Studium Alapítvány ügyvezető igazgatója, dr. Rózsa Noémi egyetemi docens (Semmelweis Egyetem Fogor-vostudományi Kar, Budapest), dr. Antalka Huba, a Kovászna Megyei Fogorvosi Kamara elnöke, dr. Páncél György, a Romániai Fogorvosok Egyesületének elnöke (Nagyvárad), dr. Hajdú László MSc – fogorvos (Kolozsvár), dr. Gerle János igazgató (Semmelweis Egyetem, Fogorvostudományi Kar, Budapest), Kali István tanácsos (Studium Alapítvány). Október 10-én a konferencia gyógyszerészeti moduljának előadásai: Gyógyszermenedzsment a bioekvivalenciától a gyógyszerkassza hiányáig (moderátor Dr. Sipos Emese egyetemi docens, dékánhelyettes, MOGYE), A bioekvivalencia lehetőségei és kihívásai Romániában (előadó: Balázsi József igazgató, Kynetyx – HT KFT, Kolozsvár), A bioekvivalencia- vizsgálatok mint fejleszthető egészségügyi iparág (moderátor: Török István igazgató, VIM Spektrum Gyógyszergyár, Marosvásárhely), Egy romániai gyógyszertár létrehozásának és működtetésének kihívásai (előadó: Mészáros Andrea igazgató, Gyopár gyógyszertár, Marosvásárhely), Időmenedzsment a romániai patikában (előadó: Horváth Géza igazgató, Horváth patika, Szászrégen), Gyógyszerellátás a kiskereskedelemtől a gyógyszerészi gondozásig, illetve Irányvonalak, kihívások a gyógyszerek ártámogatásában, a gyógyszerkassza költségnövekedéseinek mérséklésében, az elmúlt 3 év európai és magyarországi tapasztalatai (dr. Hankó Balázs egyetemi docens, Semmelweis Egyetem, Budapest). A konferencia harmadik modulja az egészségügyi szolgáltatásokra összpontosít. Szó esik majd a regionális mentőszolgálatok megszervezéséről (előadó: Török Zsuzsanna, a Kovászna Megyei Mentőszolgálat igazgatója), a szektorsemlegességről Romániában illetve az OEBH által biztosított finanszírozásról dr. Vass Levente, a Studium Alapítvány alelnöke, volt romániai egészségügyi miniszteri tanácsos értekezik, hasonló témakörben tart előadást dr. Ivády Vilmos szaktanácsadó (GYEMSZI, Budapest), majd Élő Anita, a Heti Válasz újságírója Miért nem lehet választást nyerni az egészségüggyel – elvesztett és megnyert kommunikációs ütközetek? címmel tart prezentációt, amit a romániai magyar újságírók kerekasztal-beszélgetése követ. A nap utolsó előadását Horváth Dóra (Nemzetközi Kapcsolatok Főosztály, GYEMSZI Uniós Projekt Igazgatóság, Budapest) tartja. Október 11-én az egészségügyi infrastruktúra modul keretében dr. Komma Olivér szaktanácsadó (Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Egészségügyi Menedzserképző Központ, Budapest) tart előadást. Az egészségügyi rendszer modulja a decentralizáció illetve centralizáció vetületeit az egészségügyben, illetve a regionalizált betegellátás kérdésköreit boncolgatja, előadók: dr. Sinkó Eszter igazgatóhelyettes (Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Egészségügyi Menedzserképző Központ, Budapest) és dr. Gaál Péter dékán (Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Közszolgálati Kar, Budapest). Moderált megbeszélés következik a fenti témában a romániai helyzetről és perspektívákról dr. Gaál Péter, Cseke Attila volt egészségügyi miniszter, dr. Ritli László volt egészségügyi miniszter, Székely Ervin volt egészségügyi államtitkár, dr. László Attila szenátor, Jakab István (Clinilab Kft.), dr. Székely László (Osteopharm), Török István (VIM Spectrum Kft.), Kikeli Szabolcs (Procardia), dr. Jeszenszky Ferenc volt egészségügyi miniszteri tanácsos részvételével. A délután folyamán a Studium Szakkönyvtár és a Studium Központi Hivatal építkezési munkálatait tekintik meg a konferencia résztvevői, a tízéves Trébely utcai tanári lakások szakkollégiumnál ünnepi beszédet mond dr. Jung János egyetemi tanár, a Studium Alapítvány elnöke, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Egyed-Zsigmond Imre, az EME OGYSZ elnöke, dr. Szilágyi Tibor, a MOGYE rektorhelyettese, dr. Vass Levente, a Studium Alapítvány alelnöke. A Studium-gálaesten kerül átadásra a Studium Egészségügyi Sajtó- és Kommunikációs Díj, a Studium Alapítvány – Kiemelt Támogató Díj és a Studium Rezidens Díj. Szombaton, a rendezvénysorozat utolsó napján előadások és kerekasztal- beszélgetés lesz az Erdélyi Rezidens Orvosok Szövetségének, a Magyar Rezidens Szövetségnek, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetségnek és az MMDSZ Volt Elnökei Konzultatív Tanácsának szervezésében.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Regionális oktatási terv elkészítésén dolgozik az RMDSZ
Beszélgetés Magyari Tivadarral, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős főtitkárhelyettesével
– A tanév végéig Erdély különböző régióiban kidolgozzák az oktatás helyi, rövid- és középtávú cselekvési terveit – jelentette be tanévkezdéskor. Elmondta: a helyi iskolarendszer pontos helyzetének végső leírására, illetve az azonnali és későbbi szükséges tennivalók összegzésére, a változtatások konkrét meghatározására, a helyi szereplők jogainak és hivatásának a rögzítésére vállalkoznak. „Helyben is vállalt pontos feladatok sorára van szükség, nem pedig másoknak átpasszolt kívánságlistákra. Tudjuk, hogy esetenként nem lesz könnyű: van ahol akár fájni is fog” – jelentette ki. Mit értett ez alatt?
– Az RMDSZ-nek van egy programja, amit a tavaszi kongresszusra aktualizáltunk, de lényegében a korábbi ismert tételek szerepelnek benne: a teljes skálájú, a lehető legönállóbb, javuló minőségű, több pilléren álló oktatás fejlesztése, védelme, nyitás a kevésbé kifejlett oktatási formák felé, jellemzően a szakoktatás felé. Ez tehát megvan. Az elmúlt években született egy olyan oktatási törvény, aminek a végrehajtása ugyan sok szempontból átmeneti zavart okoz, de aminek a megszületésekor az RMDSZ szempontjait elég jól sikerül érvényesíteni, és a kisebbségi oktatás érdekei jól érvényesülnek benne. Ez is megvan. Ami ezek után szükségessé vált, az a helyi, regionális elképzelések papírra vetése. A magyar közösség nagyon eltérő helyzetekben él Erdély különböző részein, más és más demográfiai súllyal, más és más öröklött iskolarendszerrel. Ezért van szükség immár helyi és nem csak központi tervezésre. Az oktatás helybeli szervezését, a gondok kezelését pedig valóban a helyieknek kell vállalni, tehát főleg az ők kezükbe kell lennie a megoldásoknak. Ezért is van szükség a helybeliek kiemelt szerepére, de úgy, hogy a kezüket ne engedjük el, minden segítséget megadjunk nekik.
– Mi a forgatókönyve a cselekvési tervek elkészítésének?
– Első szakaszban egy átfogó helyzetleírás történik. Ezt kutatók készítik, rengeteg adat, mérés, számítás van benne, ez most folyik éppen, megyéről megyére, településről településre, az RMDSZ főtitkárságával partnerségben. Ezenkívül szintén szakértőkkel népesség-előreszámítást végeztetünk: ez felbecsüli, hogy a következő évtizedben hol, mennyi, mekkora iskolás gyermek lesz. Ez az RMDSZ oktatási főosztályának a dolga, nem kis munka és költséges is egyben. A különböző megyék a helyi ismereteket, nyilvántartásokat használva kiegészítik ezt az adatbázist. Egy második szakaszban helyi szereplők, pedagógusok és szakmai szervezeteik bevonásával, illetve ott, ahol iskolafenntartó – márpedig gyakorlatilag mindenhol az –, az egyház bevonásával, széles körű konzultáció révén jövő nyárig kialakítják azt, amit regionális oktatási tervnek nevezünk.
– Milyen eredményt vár a program révén?
– Az eredmény egy olyan helyi dokumentumcsomag, amit a következők jellemeznek: alaposan összegyűjtött információkra épül, helyiek készítik el széles körű, gondos szakmai konzultáció révén, és konkrét tennivalókat tartalmaz kétféle távlatban: azonnali (pár éven belüli) tennivalókat, illetve hosszabb távú tennivalókat.
– A fájdalmas alulfinanszírozáson kívül Ö n szerint melyek a romániai magyar oktatás legsúlyosabb problémái, és mennyiben orvosolhatók ezek a közösségen belül, ha országos szinten nem történnek elmozdulások?
– Sorolom: az egyes iskolák állagának romlása vidéken, az iskoláskorú népesség fogyása révén változó iskolaszerkezet és ennek következményei (veszélyeztetett iskolák, potenciális konfliktushelyzetek, immár a magyar közösségen belül), a magyar nyelvű taníttatás olyan lakossági rétegekben kerül veszélybe, ahol amúgy a kultúra része volt a magyar iskola választása, mert „elfogy” a magyar iskola, vagy mert a magyar iskolába nagyon szegény családok gyermekei mennek, és emiatt felsőbb rétegekbe tartozó gyermeket nem akarják már oda íratni, inkább a helyi román iskolába viszik (az érintettek ezt a magyar iskola „elcigányosodásának” hívják, tehát egyfajta romaszegregáció helyzetében találjuk egyes megyékben az iskolákat). Ezek kis részét tudják helyi erőből megoldani, de mindenképpen helyi elképzelésekre, konkrét tennivalók megállapítására van először szükség, hogy bármi segítséget lehessen nyújtani nekik.
Szabadság (Kolozsvár)

;;;?Az érmihályfalvi csoportra emlékeztek Váradon
Az 1956-os forradalmat követő koncepciós per során ártatlanul halálra, illetve hosszú börtönbüntetésre ítélt 31 áldozatáról emlékeztek meg szerdán a Nagyvárad-Velencén.
A megemlékezés első mozzanataként a velencei református templomban tartottak ökumenikus istentiszteletet, ahol Bogdán István érmihályfalvi kanonok-esperes hirdetett igét Curaliuc Demeter római katolikus plébános és Farkas Antal református lelkipásztor közreműködésével. Bogdán István Máté evangéliumának Krisztus elítélésére vonatkozó része kapcsán az összetartás és az egyetemes értékek mellett való közös kiállás fontosságát hangsúlyozta.
Az esemény második mozzanataként a maroknyi egybegyűlt emlékező a váradvelencei kultúrházba vonult, ahol az áldozatok leszármazottai, illetve az RMDSZ és a mihályfalvi önkormányzat képviselői megkoszorúzták az érmihályfalvi csoport emléktábláját. Itt Cseke Attila parlamenti képviselő elevenítette fel az ítélethozatal körülményeit, felsorolva azokat a „bűnjeleket”, amelyek alapján a csoport tagjait kemény börtönévekre, hármukat pedig halálbüntetésre ítélték. Ilyenek voltak például bizonyos otthoni házkutatások során előkerült régi levelek vagy valuta. Mint Cseke Attila hangsúlyozta, 1956 a köztudatban Magyarországhoz kapcsolódik, de ’56-nak Erdélyben és Partiumban is súlyos következményei, hősei és áldozatai is voltak mind a magyarság, mind pedig a románság körében. „Ötvenöt évvel az itteni ítélet után arra kell emlékeznünk, amikor ezt a 31 nevet végignézzük, hogy voltak és maradnak mindnyájan becsületes, tisztelettel kiálló magyar közösségi tagok” – tette hozzá Cseke Attila. A megemlékezés a himnusz közös eléneklésével végződött.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Medgyessy nem bánja a koccintást
Medgyessy Péter megbánta, hogy eltitkolta ügynökmúltját, azt azonban nem, hogy 2002-ben Adrian Năstaséval koccintott a trianoni békediktátum évfordulóján.
A volt miniszterelnök a Magyar Nemzetnek adott, a napilap szombati számában megjelent interjúban elmondta, 2002 májusa és 2004 szeptembere között betöltött mandátuma idején a magyar–román viszony vonatkozásában nagyon tudatosan építkezett, hiszen maga is erdélyi származású (apja, Medgyessy Béla aljegyző volt a kolozsvári vármegyeházán – szerk. megj.), és a gyerekeit is ebben a szellemben nevelte. Medgyessy közölte, kormánya megbékélést keresett minden szomszédos országgal, minden magyarországi kisebbséget tisztelt, de elvárta, hogy a határon túli magyar kisebbségeket is tiszteljék. „Akkor ez nagyon helyénvaló volt, és én ma sem cselekednék másként, mint akkor. (…) Politikám része volt, hogy amikor először kint voltam Bukarestben, akkor az első mondatokat románul mondtam el. Ilyen gesztusokkal lehet szerintem megalapozni, hogy az ottani magyarokat tiszteljék, és békésen éljenek együtt. Amikor nemzeti ünnepük volt, és a román kormányfő gesztust gyakorolva Magyarország felé, Budapesten ünnepelt, akkor én meglátogattam. Nem az 1920-as döntést ünnepeltem vele, hanem én is gesztust gyakoroltam” – jelentette ki a szocialista politikus.
Mint ismeretes, annak idején jelentős felzúdulást keltett, hogy Medgyessy 2002. december 1-jén, Románia nemzeti ünnepén, Erdély elcsatolása évfordulóján a budapesti Kempinski Hotelben pezsgővel koccintott román kollégájával, Adrian Năstaséval. Az ünneplők között volt többek között Göncz Árpád volt államfő és Kovács László külügyminiszter, valamint az RMDSZ több magas rangú politikusa, köztük Verestóy Attila szenátor és Kelemen Atilla képviselő. Napra pontosan nyolc évvel később Tőkés László EP-képviselő „korszakzáró sajtófogadást” tartott ugyanebben a budapesti szállodában, ahol koccintás helyett gyászharang csendült fel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke pedig bocsánatkérésre szólította fel „a magyar nemzet rovására koccintgatókat”.
Medgyessy Péter azonban a Magyar Nemzet kérdésére úgy válaszolt: szerinte a romániai magyarokat nem érintette rosszul a 2002-es gesztus, mert azóta járt már Erdélyben, és soha nem kapott szemrehányást emiatt. „A következő év márciusában Adrian Năstase elment a magyar nemzeti ünnepre a bukaresti nagykövetségre március 15-én. Pedig tudta, hogy 1848-ban a kisebbségek ügyével az akkori magyar vezetés sem foglalkozott sokat, de ő összeszorította a fogát, és elment erre az eseményre, hogy gratuláljon a magyaroknak. A gesztuspolitika csak akkor működik, ha kölcsönös” – fogalmazott az exkormányfő az interjúban.
A politikus különben azt sem bánta meg, hogy D–209-es azonosító számmal szigorúan titkos ügynökként is tevékenykedett a Kádár-rendszerben. 2002 júniusában, hivatalba lépése után alig három héttel éppen a Magyar Nemzet közölte egy III/II-es, D-209-es kódszámú ügynök SZT-tiszti (szigorúan titkos tiszt) lapját, akiről kiderítette azt is, hogy valójában Medgyessy Péter. A kormányfő először még tagadta a róla megjelent adatok hitelességét, később azonban elismerte múltját, azt állítva, hogy csak kémelhárító volt a gazdasági hírszerzés területén 1977 és 1982 között, és akkori motivációjaként a haza szolgálatát jelölte meg. „Azt sajnálom, hogy amikor ez napfényre került, volt pár óra, amikor nem fogalmaztam egyértelműen hírszerzői múltam vonatkozásában. Amikor viszont kiálltam a nyilvánosság elé, a népszerűségem, meglepetésre, nőni kezdett. Tehát a hezitálásom indokolatlan volt” – idézte fel a történteket most Medgyessy, beismerve: nem cselekedett helyesen, jobb lett volna, ha már a választási kampányban kiáll az emberek elé.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro

Aradi vértanúk – A külhoni magyarok számos településen tartottak megemlékezéseket
A központi megemlékezések mellett számos más helyen is tartottak a külhoni magyarok rendezvényeket vasárnap, az aradi vértanúk emléknapján.
Erdélyben, Székelyudvarhelyen a helyi polgármesteri hivatal szervezésében a Vasszékely szobránál helyeztek el koszorúkat. Sepsiszentgyörgyön a helyi polgármesteri hivatal és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szervezésében a Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti téren az aradi vértanúk emlékére felállított kopjafáknál emlékeztek az 1849-ben kivégzettekre. Marosvásárhelyen a postaréti Székely Vértanúk emlékművénél tartottak megemlékezést az RMDSZ szervezésében.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is megemlékezéseket szervezett Erdély több városában. Marosvásárhelyen emlékműsor volt a Deus Providebit Házban, ahol kiállítás nyílt az október 6. alkalmából meghirdetett gyermekrajz-versenyre beérkezett rajzokból. Szatmárnémetiben történelmi előadást és versműsort tartottak, majd a résztvevők megkoszorúzták Kossuth Lajos emléksírját, Petőfi Sándor szobrát és Gonzeczky Jenő mártír emléktábláját.
Csíkszeredában a városháza dísztermében tartottak megemlékezést. Brassóban a település közkedvelt turisztikai látványosságának számító Cenken idézték fel a szabadságharc hőseinek a tetteit, és ebből az alkalomból hagyományos túrát is tartottak. Zilahon a református templom kertjében koszorúzták meg az 1848-49-es obeliszket.
Az aradi vértanúk tiszteletére tartott rendezvények a Vajdaságban már szombaton megkezdődtek.
Kishegyesen a forradalom utolsó győztes csatájára emlékeztek, amely 1849. július 14-én volt az akkori Kishegyes-Szeghegy-Feketehegy háromszögben. Nagybecskereken hangversennyel és koszorúzással rótta le tiszteletét a helyi magyarság Lázár Vilmos, a település szülötte előtt.
Zomborban, az egykori Bács-Bodrog megye központjában Schweidel József emléke előtt rótták le tiszteletüket a vajdasági magyarság képviselői. A helyi Szent Rókus temetőben számos szabadságharcos honvédet temettek el, néhány évtizeddel ezelőtt azonban ezeket a sírokat megsemmisítették. Az egykori katonák most közös sírban fekszenek, az emléküket őrző obeliszket koszorúzták meg a helyiek.
Adán Damjanich János emlékművénél rendeztek koszorúzási ünnepséget az aradi vértanúk emlékére, ahol beszédet mondott Tarnai Richárd, a KDNP országgyűlési képviselője.
Csehországban a magyarok Görgey Artúr, az 1848-49-es magyar szabadságharc hadseregparancsnoka prágai emléktáblájának megkoszorúzásával emlékeztek meg az aradi vértanúkról.
A megemlékezést, amelyen a résztvevők meghallgatták a 13 aradi vértanú történetét, az Együttélés politikai mozgalom magyar nemzeti tagozata kezdeményezte, és több helyi magyar szervezet is csatlakozott hozzá.
Görgey emléktáblája arra emlékeztet, hogy a szabadságharc hadvezére 1845-1848 között a prágai egyetemen folytatott vegyészeti tanulmányokat, s a városban nősült meg.
MTI
Erdély.ma

Szétzilálódás ellen
Jó lenne, ha végre egészséges és építő vita bontakozna ki az erdélyi magyar pártok között, még akkor is, ha a nagynak számító RMDSZ némely tagja fölöslegesnek tartja a tárgyalásokat. Ráadásul szemmel látható, a Polgári Párt, még ha kijelentések szintjén ragaszkodik is úgymond függetlenségéhez, önállósá- gához, az RMDSZ felé húz, az EMNP meg az előző választásokhoz képest is olyannyira összezsugorodott, hogy képtelen volt megízleltetni „a választás szabadságának élményét” a magyar közösséggel. Az RMDSZ-szel szembeni fenntartásokat csak a szavazatok számán lehetett lemérni, úgy 350 000-en voksoltak rájuk, az elégedetlenkedők egyszerűen nem mentek el szavazni. Tetézi a bajt, hogy a kétharmados és arrogáns többség figyelembe sem veszi sem az RMDSZ-t, sem az 1,2 millióra tehető magyar közösség akaratát. Jó példa erre Maros megye prefektusának ama kijelentése, amelyet Románia területi átalakítása kapcsán az RMDSZ helyi szervezetei által szervezett egyeztetésféleségen mondott: fölösleges a tárgyalás, hisz a tervezett átalakítási folyamathoz a lakosságnak az égadta világon semmi köze. Nos, tehát az RMDSZ-nek még időben le kellene szállnia Borbély László politikai alelnök magas lováról, aki nemrég félkézből utasította vissza az EMNP tárgyalási javaslatait, állítva: azért vált az sürgőssé számukra, mert Tőkés Lászlót fel akarják tenni az RMDSZ európai parlamenti választási listájára. És míg az EMNP-sek „nem szállnak magukba”, nem ismerik el, hogy tévedtek a magyarság „megosztásával”, s nem térnek vissza a szövetség kebelébe, addig érdembeli tárgyalás nem lesz. Régi ember régi reflexe.
A Borbély-féle fölényeskedés sokat árt közösségünknek, hisz az erdélyi magyarság helyzete nem rózsás, de az RMDSZ-é sem. Vaskalaposságuk árát az utolsó általános és helyhatósági választásokon Maros megye, maga Marosvásárhely és a szórvány fizette meg, ahol ők diktáltak. Nem a kis magyar versenypártok szerény szereplése okán, hanem a szövetség munkájával elégedetlen választói akarat miatt.
Ezért igen fontos Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök napokban megjelent, Az összefogás a kulcs címmel közzétett dolgozata, melyben kifejti, hogy a magyar választók folyamatos és vészes lemorzsolódásának egyetlen gyógyírja az együttműködés. S javasolja, hogy az EP-választásokra állítsanak közös jelöltlistát, melyen Tőkés László legyen a második/harmadik helyen, az ötödiken pedig egy MPP/SZNT-s jelölt. Csak egyeztetni kellene, és tárgyalni, nem Canossa-járásra ítélni a politikai ellenlábasokat. Az RMDSZ-nek, ha ki akar törni elszigeteltségéből, szövetségeseket kell keresnie, elsősorban a magyarok körében, s illenék felismerniük, hogy Bukarestnek tetszik a szétzilálódott magyar érdekképviselet, s az is, hogy az ellentét pártjaink között nőni látszik.
Vakok tehát azok a hazai magyar politikusok, akik saját külön kis győzelmük reményében elutasítják az együttműködést, összefogást. Feledve, hogy ezer külön hangból lehet közös akarat.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

A FIFA megbüntette a Román Labdarúgó Szövetséget
Pénzbírsággal sújtotta a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) fegyelmi bizottsága a Román Labdarúgó Szövetséget (FRF) a szeptember 6-án Magyarország ellen, illetve szeptember 10-én Törökország ellen Bukarestben lejátszott világbajnoki selejtezőkkel kapcsolatban – közölte hétfőn a FRF.
A közlemény alapján a román-magyar mérkőzés kapcsán a FIFA 90 ezer svájci frankos bírságot szabott ki az etikai kódex 65. cikkelyének megsértése miatt. Az idézett cikkely a Mediafax hírügynökség szerint előírja, hogy a szervező szövetségnek fel kell mérnie a mérkőzéssel járó biztonsági kockázatokat és – a rendvédelmi hatóságokkal együttműködve – minden szükséges intézkedést meg kell hoznia a találkozó biztonságos lebonyolítása érdekében, gondoskodnia kell a törvényesség betartásáról a stadionban és annak környékén. A hírforrás felidézte: a román-magyar meccs előtt a magyar szurkolók egy csoportja Bukarest történelmi belvárosában összecsapott a csendőrökkel, majd később a bukaresti Északi pályaudvaron a szurkolói különvonaton érkezett drukkerek is dulakodtak a rendfenntartókkal.
A mérkőzés előtt verekedés tört ki a bukaresti Nemzeti Aréna lelátóin is. A rohamrendőrök gumibotokkal, valamint könnygáz bevetésével szorították vissza a randalírozókat.
A román-török meccsel kapcsolatban a hazai szurkolók viselkedése miatt 15 ezer svájci frankos bírsággal sújtotta a FIFA a román szövetséget. A fegyelmi bizottság mindkét mérkőzésnél súlyosabb intézkedéseket helyezett kilátásba a vétségek megismétlődése esetén.
A ziare.com hírportál korábbi értesülései szerint Mike Foster, a 3-0-s hazai sikerrel zárult román-magyar találkozó angol megfigyelője jelentésében azt írta, a román szurkolók „idegengyűlölő" rigmusokat skandáltak a meccs alatt, továbbá kitért arra is, hogy a drukkerek között incidensek voltak.
A román-magyar meccsen a hazai közönség többször skandálta, hogy „kifelé a magyarokkal az országból". A magyarellenes szurkolói megnyilvánulások miatt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által létrehozott háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat is panaszt tett a FIFA-nál.
Victor Pițurcă együttese pénteken Andorra vendégeként lép pályára, négy nappal később pedig az észteket fogadja világbajnoki selejtezőn: a jelenleg negyedik helyezett gárda versenyben van a pótselejtezőt érő második helyért a magyarokkal és a törökökkel.
Nem ez az első alkalom, hogy a szurkolók viselkedése miatt a FIFA megbüntette Romániát a jövő évi, brazíliai vb selejtezősorozatában: márciusban, a Hollandia elleni, amszterdami találkozón magyarellenes feliratot függesztettek ki a drukkerek, s ezért 20 ezer svájci frankos bírságot kapott a román szövetség. MTI
Erdély.ma

Az emlékezés virágait elhelyezték a Megbékélés Parkjában
Az elmúlt napok zord és hideg időjárása után napos október 6-ára virradtunk. A Megbékélés Parkjában sok száz ember összegyűlt, hogy lerója kegyeletét a 13 aradi vértanú előtt, és méltósággal ünnepeljen ezen a napon.
A megemlékezésre érkezett civileket leszámítva jelen voltak Arad megye és város elöljárói, Kelemen Hunor, az országos RMDSZ elnöke, Schmitt Pál, Magyarország volt köztársasági elnöke és felesége, dr. Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere, Bognár Levente aradi alpolgármester, az Arad megyei RMDSZ elnöke, Cosmin Pribac Arad megye prefektusa, Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, Adrian Ţolea, Arad megye tanácsának alelnöke, Gheorghe Falcă aradi polgármester, Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Király András tanügyi államtitkár, Traian Cresta, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke, a 13 vértanú leszármazottai, európai parlamenti, országgyűlési és parlamenti képviselők, önkormányzati vezetők.
Az ünnepi beszédek sorát Gheorghe Falcă polgármester nyitotta meg, akit Kelemen Hunor RMDSZ-elnök felszólalása követett. Mindkét politikus beszédét időnként fel-feltörő taps szakította félbe. Miközben Falcă a nemzetiségek békés együttéléséről, a toleranciáról beszélt, Kelemen Hunor a MOGYE-ügyet is felhozta megemlékező szónoklatában.
„A legjobb meghatározás a mi számunkra a tolerancia megértésére azt jelenti, hogy tiszteljük egymás szabadságát. (…) Arad példaértékű lehet helybéliek, tartományok, vagy akár államok számára” – zárta beszédét Gheorghe Falcă polgármester.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a szabadság égő szeretetét emelte ki, melynek elérése érdekében egy nép elutasítja az elnyomást, ki akar törni a rákényszerített igából.
Az 1848–49-es visszaemlékezéssel kezdte beszédét dr. Hende Csaba, Magyarország honvédelmi minisztere: „Kevés olyan pont van a magyar történelemben, ami ennyire összefogná, ennyire összekötné azt a közösséget, amiben élünk. Kevés olyan hős van történelmünkben, mint az aradi 13 honvédtábornok, akik ennyire osztatlanul és ennyire méltóan, ennyire igaz módon birtokolják tiszteletünket és megbecsülésünket, rokonszenvünket és együttérzésünket.”
Az aradi hősökre emlékezve minden túlzás nélkül kijelentette, hogy katonaemberek voltak valahányan, méghozzá a legnagyobbak közül valók. Említette azt az elkésett jóakaratot, ami a testvérháború lezárása és a kölcsönös bizalmatlanság eloszlatása után csak végzetesen későn, 1849. július 14-én következett be, csak ekkor tudott megegyezni a magyar kormány a románsággal.
„Örök tanulság: senki sem lehet szabad, ha a mellette élő nem szabad. Nem élhetünk szabadon, ha a mellettünk élő nem használhatja az anyanyelvét, ha nem imádkozhat szabadon, ha nem álmodhat szabadon, ha nem dönthet a sorsa felett szabadon. Nem élhetünk szabadon, ha nem fogunk össze, ha nem dolgozunk össze. Különösen igaz a világnak ezen a pontján” – fejtette ki dr. Hende Csaba, majd befejezésül hozzátette: „Tisztelettel hajtunk fejet az aradi magyarság előtt. Köszönjük mindazt, amit egymásért és a magyarság egészéért tettek. (…) Méltónak kell lennünk az aradi hősök életéhez és áldozatához”.
Arad Megye prefektusa, Cosmin Pribac is mikrofonhoz lépett, majd Bognár Levente alpolgármester beszéde után kezdetét vette a megemlékező koszorúzás.
A Szabadság-szobor talapzatánál az emlékezés koszorúit helyezték el a helyi, megyei és országos RMDSZ képviselői, önkormányzati képviselők, Magyarország képviseletében érkezett közéleti szereplők, az aradi vértanúk leszármazottai, valamint szervezetek, egyesületek, intézmények képviselői.
A napfényes megemlékezés „hátterében”, a román hősök emlékműve előtt a Noua Dreaptă képviselői kitartóan, csendben végig ülték az eseményt román nemzeti zászlókat lobogtatva.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)