Seregek élén
A szombati budapesti békemenet, a grandiózus tüntetés egyértelmű üzenetet fogalmazott meg az Európai Unió számára: Orbán Viktor hívei nem hagyják, hogy Magyarország gyarmattá váljék, hogy az EU (= CCCP, értsd Szovjetunió) diktáljon neki.
Brüsszel ettől feltehetően mély tanácstalanságba süpped, hiszen Orbán Viktor alig néhány nappal előtte kimondottan az uniós kifogások és feltételek elfogadásáról biztosította az Európai Parlamentet és akit csak lehetett. (Az eddigi feltételekhez alkalmasint újabbak is járulnak, mert közben friss kifogások támadtak, még az Alaptörvénnyel szemben is.) A kettős beszéd komikus ellentmondáshoz vezetett. Az Európai Bizottsággal való várva várt tárgyalásain a miniszterelnök feltehetően nem fog élni a békemenet tüntetőinek „felhatalmazásával”, hanem az ország szorongatott helyzetében, kínos elszigeteltségében további engedményeket tesz, kompromisszumra, nem pedig harcra törekszik.
Orbán Viktor Strasbourgban azt is kijelentette, a magyar demokráciát nem lehet megkérdőjelezni. És ebben is igaza volt: a Fidesz-hatalom kilenc hétre lefoglalt minden színhelyet a maga számára, úgyhogy az ellenzéket, tisztára demokratikusan, a nemzeti ünnepig és annak napján szóhoz sem hagyják jutni – valóban nem sokat kérdőjelezhet.
Romániában ezzel szemben az ellenzék a hangadó, amely rájött, hogy nem elég – és nem is célravezető – a kormányt pusztán a megszorító intézkedések miatt kárhoztatni, hanem a demokratikus szabályok megsértéséért lehet fogást keresni rajta. (Vagyunk néhányan, akik ezt jóideje jeleztük, a lapunkban is, és a tüntetéssorozat jelszavai és követelései is igazolják.) Nem véletlen, hogy a két országot antidemokratikus intézkedéseik miatt mind gyakrabban említik együtt azok, akik az uniós alapelvek betartásán őrködnek.
Azonban a helyzet túlságosan súlyos Romániában is, Magyarországon is ahhoz, hogy akárki jószándékú ember – hatalmi tényező vagy ellenzéki politikus, jobb-, illetve baloldali érzelmű állampolgár, újságíró vagy olvasó – ne a kiútkeresés óhajával közelítse meg. A mítoszok világába révedőket, a ködevőket és a nemzeti kurjongatókat pedig meg lehet hagyni maguk építette világukban, amíg az élet egyre elviselhetetlenebb terhei valóságra nem ébresztik őket.
Egyvalamitől mi, erdélyi magyarok mégsem tekinthetünk el. Képzeljük el, hogy az Európai Parlament ülésén felállt volna valaki, talán éppen a saját politikai családjából, talán éppen magyar, és a szemébe olvasta volna Orbán Viktornak a legnagyobb, történelmi bűnét. Azt, hogy cinkosságban a román államfővel mindent megtett a romániai magyarok legitim szervezete, az RMDSZ tekintélyének lerombolása, az egységes erdélyi magyar politikai érdekképviselet megosztása érdekében. Ez is része lenne az orbáni szabadságharcnak? Nem inkább leigázó hadművelethez hasonlít?
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Fidesz Magyarországa legfeljebb meghódítani tudja az erdélyi magyar lelkeket, biztonságot nyújtani nekik és megvédeni őket képtelen lesz. Hiszen magát is alig tudja.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Erdélyi gazdasági stratégiát tervez az RMDSZ
– Erdély 2020 néven erdélyi gazdasági fejlesztési stratégiát dolgoz ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ).
A Krónika című erdélyi napilap hétfői száma szerint “gazdaságstratégia készítési” verseny alakult ki az RMDSZ és a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között, hiszen tavaly az EMNT hasonló céllal állította össze a Mikó Imre-tervet, amely a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium szakmai támogatásával az Új Széchenyi-terv mintájára készül el.
Az RMDSZ a 2014 és 2020 közötti időszakot lefedő stratégiát tervez, amelyet beépítenek a román országos fejlesztési tervbe.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint már elkezdték az egyeztetést a szakemberekkel. Az év második felében konkrét cselekvési tervet mutatnak be, addig folyamatosan elemzik a konzultáció során beérkező adatokat.
Az Erdély 2020 összeállítását Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő irányítja, aki emlékeztetett, hogy az Európai Unió illetékesei már elkezdték a 2014-2020 közötti időszak költségvetési tervezetének megalkotását, és készül az új közös agrárpolitika is. Ezek a változások késztették az RMDSZ-t arra, hogy megfogalmazza prioritásait az erdélyi magyarokkal kapcsolatban – mondta Winkler.
A Krónika szerint az RMDSZ a saját tervezete bemutatásával beszállt abba a “gazdasági” versenybe, amelyet az EMNT kezdett tavaly, amikor kidolgozta az Erdély és a Partium gazdasági fejlesztésére vonatkozó Mikó Imre-tervet.
Mátis Jenő, az EMNT gazdasági bizottságának alelnöke örvendetesnek tartja, hogy az RMDSZ saját programot dolgozott ki, de szükségesnek tartja a konszenzus kialakítását. Leszögezte: nyitottak bármilyen típusú konzultációra az RMDSZ-szel, hiszen a szövetség képviselői eddig is meghívást kaptak a Mikó Imre-tervvel kapcsolatos valamennyi megbeszélésre, a legtöbb esetben azonban nem vettek részt a találkozókon – mondta Mátis.
Hozzátette: két párhuzamos fejlesztési terv kedvezőtlenül hatna az erdélyi magyarságra, ezért ezeket egységesíteni kell.
A Mikó Imre-terv ötlete Tőkés Lászlótól, az EMNT elnökétől származik, aki Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel folytatott tárgyalásai során vetette fel az Új Széchenyi-terv határon túlra való kiterjesztését – olvasható a Krónikában.
MTI

Azt mondják, nem alkusznak
Valószínű csakis az utcai megmozdulások izmosodása és az egyre erősödő közfelháborodás győzi majd meg Emil Bocot és kormányát s az RMDSZ magas vezetőségét, hogy bármilyen sikertabellával is próbálják igazolni elmúlt hároméves országlásukat, a lakosság több mint nyolcvan százaléka úgy véli, hogy az ország rossz irányban halad, s eme elvétett irány miatt a szegénységi küszöb alatt él az emberek negyven százaléka.
A nincstelenségtől a fejlődést és a hatalmasnak mondott beruházások hasznát a köznép nem látja. Hosszú évek után mostanság ismét elégedetlenségi hullám söpör végig az országon. Tizenegy napja üvölti pár ezer ember, hogy le Băsescuval, le a kormánnyal, le a korrupcióval, a maffiával. A hatalom a parlament pulpitusának magasságából mégis azt állítja, hogy sikerült a gazdasági visszaesés sárkányát legyőzniük, miközben szomorkásra sminkelt ábrázattal ismerik el, hogy győzelmükért a lakosság nagy árat fizetett. Magyarán elszegényedett.
De sebaj, állják a sarat, és – derült ki a parlament rendkívüli ülésén – nem hátrálnak meg. És mert dörzsölt politikusoknak is képzelik magukat, csillapítandó az elégedetlenséget, vetettek egy koncot a tüntetőknek is. Emil Boc váratlanul bejelentette: menesztette a külügyminisztert, aki mellesleg épp külföldön tárgyalt, mert az megsértette a tüntetőket. Kelemen Hunor is mondta, amit mondania kellett, ha már beálltak a táncba: kezükben ugyan – sokadszorra (!) – a kormánybuktatás lehetősége, de ne várja senki tőlük, hogy felrúgják az ország gazdasági-politikai stabilitását. És dobott egy koncot a magyar választóknak is, mikor a nacionalista erők előretörésének veszélyére célozgatott.
De arról, hogy még a tavasz folyamán előrehozott parlamenti és elnökválasztásokat tartsanak, hallani sem akarnak. És boríthat mindent az az esti hír, miszerint a liberálisok a parlament csoportos elhagyására készülnek.
A kormánykoalíció ellenben szorosra zárta sorait, csak Varujan Pambuccian, a kisebbségiek frakcióvezetője ígérte-forma, hogy az elkövetkezőkben egyetlen felelősségvállalással parlament elé terjesztett törvényt sem támogatnak.
Bocékat látszólag nem rendítette meg sem e kis parlamenti intermezzo, sem az utca hangja. Bátorítják maguk: nem alkusznak! Egyelőre...
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ-ellenes matricák a marosvásárhelyi és nagyváradi utcákon
RMDSZ-ellenes szöveget tartalmazó öntapadókkal telt meg a hétvégén Marosvásárhely belvárosa, de más városokban, például Nagyváradon is láthatók voltak a matricák. A piros-sárga-kékre színezett tulipán alatt több olyan magyar nyelvű kérdés jelenik meg, melyre a szövetség csúcsvezetősége lenne hivatott válaszolni.
tiltakozó akció részeként kiragasztott öntapadók szerkesztői arra kérnek választ a kisebbik kormánypárttól, hogy hol van a beígért erdélyi autópálya, miért kurtították meg a tanárok és az orvosok fizetését, miért űznek csúfot a kisnyugdíjasokból? Ugyanakkor azt vetik az RMDSZ-vezetők szemére, hogy a bársonyszékért eladták a magyarságot.
Azonosították a tetteseket
A helyi rendőrségnek sikerült azonosítani néhány fiatalembert azok közül, akiket a tízszer négy centiméteres öntapadók kiragasztásával bíztak meg valakik. A terepszínű egyenruhába öltözött K. Ferenc, H. Jenő, M. Árpád, S. Lehel és K. Lehel nem voltak hajlandók elárulni, kitől kapták a matricákat. „Mi nem vagyunk arra hivatottak, hogy vizsgálatot indítsunk, és mindenáron megtudjuk, ki a fiatalemberek megbízója. Tény, hogy a törvény és a helyi önkormányzat érvényben lévő határozatai értelmében közülük a négy nagykorút megbírságoltuk, a 18 évesnél fiatalabbat pedig elengedtük” – tájékoztatta lapunkat Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője.
Kifizették a bírság felét
A marosvásárhelyi önkormányzat 2008/20-as, illetve a 2010/386-os tanácsi határozata értelmében a törvénytelen plakátolást 100 lejtől 500 lejig terjedő pénzbírsággal büntetik. Tegnap délelőtt mind a négy fiatalember befizette a minimális bírság felét, azaz az 50 lejt. Lapunk meg szerette volna ismerni az RMDSZ Maros megyei vezetőinek az álláspontját is az ügyben, azonban egyesek nem nyilatkoztak, mások pedig nem voltak elérhetők.
Marosvásárhely több épületén és hirdetőtábláján ezelőtt két évvel jelentek meg utoljára a szövetséget lejárató plakátok. Akkor a „Bárkivel… bármikor… bármit” felirat került a gúnyos plakátra, melynek hátterébe a szerkesztők egy megvetett ágy képét helyezték. Az alsó részben, zöld alapon „Ez a mi munkánk” felirat volt olvasható, melyet a 2008-as választások alkalmával az RMDSZ használt korábbi kormányrészvételének bemutatására.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Tőkéssel vitázik Izsák Balázs
Elfogadhatatlannak tartja a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), hogy Tőkés László különutasnak nevezte a szervezetnek az autonómia tárgyában szorgalmazott európai állampolgári kezdeményezését.
Mint arról beszámoltunk, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a hétvégén a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) azonnali összehívását kezdeményezte, mivel szerinte elérkezett az idő arra, hogy új lendületet adjanak az autonómiaküzdelmeknek az európai állampolgári kezdeményezés révén.
Tőkés örvendetesnek tartja, hogy az őshonos nemzeti közösségek önrendelkezési joga európai szintű rendezésének kérdése valamilyen formában valamennyi Kárpát-medencei magyar érdekvédelmi szervezet programjában szerepel, hozzátette azonban: a különutas kezdeményezések kölcsönösen gyengíthetik vagy éppenséggel kiolthatják egymást. „Legyen szó akár az SZNT-ről, akár az RMDSZ-ről, senki sem engedheti meg magának, hogy mégoly kiválónak ígérkező önös elképzeléseivel és terveivel is közös nemzeti céljaink eredményességét veszélyeztesse vagy sikerét kockáztassa” – állapította meg az EP-képviselő.
Erre reagálva Izsák Balázs tegnap leszögezte, „a székely nép autonómiatörekvésének közképviseleteként, önálló testületként az SZNT nem fogadhat el alárendeltséget sem egyének, sem testületek részéről.
„Elfogadhatatlan, hogy Tőkés László különutasnak nevezi az SZNT-t, holott az út, amelyen közel egy évtizede jár a székelyek közképviselete, nem külön út, hanem a helyes út! Ezen túlmenően érthetetlen is a minősítés, hiszen nem jelölt ki a  Székelyföld számára más célt, más utat senki, amelytől el lehetne térni, mi több, a magyar szervezetek között teljes az egyetértés arra vonatkozóan, hogy a Székelyföldet megilleti az autonómia” – szerepel a testület elnökének közleményében, amely emlékeztet arra, hogy az SZNT már 2007-ben eldöntötte, élni kíván a Székelyföld javára, a területi autonómia előmozdítása céljából az uniós polgári kezdeményezés lehetőségével.
Izsák hangsúlyozza: szervezete szövetségeseket és partnereket keres, és kész az együttműködésre mindenkivel, „beleértve Tőkés László pártját is”, ám ennek előfeltétele az érdemi javaslat, a tartalmi kérdésekkel foglalkozó műhelymunka.
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ ellen is tüntettek Marosvásárhelyen
A kormány- és államfőellenes megmozdulások kezdete óta első ízben tüntettek kifejezetten az RMDSZ ellen Marosvásárhelyen, ahol a demonstrálók a szövetség székháza elé vonultak és kérték, hogy az RMDSZ lépjen ki a kormányból.
Mintegy 150 személy tüntetett vasárnap este Marosvásárhelyen az államfő és a kormány lemondását követelve, a koalíciós pártok elleni jelszavakat skandálva.
A demonstrálók a városközpontban gyülekeztek, ahonnan egy óra múlva az UNPR, majd az RMDSZ székháza elé vonultak. „RMDSZ ne feledd, a kormányzás a halálod”, „Románok, magyarok, egységesek vagyunk”, „Szégyelljétek magatokat” – ilyen jelszavakat skandáltak a tiltakozók, és követelték a kormány és az államfő lemondását is.
A tüntetők ezt követően az 1989-es forradalom hőseinek emlékművéhez vonultak, ahol fiatalok egy csoportja kiáltványt ismertetett „A kolozsvári, marosvásárhelyi és bukaresti dühös fiatalok követelései”címmel. A dokumentumban szereplő követelések között szerepel a kormány és az államfő lemondása, a választások összevonásáról szóló törvény visszavonása, a méltányos egészségügyi reform, a verespataki aranykitermelésről szóló szerződés semmissé nyilvánítása, illetve az oktatásügy magasabb finanszírozása.
A demonstrálók ezután a prefektúra, majd a PDL székháza elé vonultak. A tüntetés incidensek nélkül ért véget.
Bukarestben egyébként mintegy 800 személy tüntetett vasárnap este erős csendőri jelenlét mellett, a demonstráció incidensek nélkül végződtek.
Krónika (Kolozsvár)

Különutasként vagy közösen?
Magyar–magyar vita az európai polgári kezdeményezés kapcsán
A múlt hét végén Tőkés László EP-képviselő, a KMAT elnöke nyílt levélben fordult a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) tagjaihoz, melyben elérkezettnek véli az időt, hogy “Kárpát-medencei autonómiaküzdelmeinknek az európai polgári kezdeményezés révén új lendületet adjunk”. Ugyanis a Lisszaboni Szerződésben előírt, legkevesebb egymillió és legalább hét uniós tagországból származó állampolgár támogatását igénylő kezdeményezés az őshonos nemzeti közösségek és az általuk jelentős számban lakott régiók sajátos jogállásának az Európai Unió szintjén történő rendezését igényelné az Európai Bizottságtól.
Bár úgy gondolja, hogy “az Európai Unió iránt kisebbségpolitikai, illetve magyar érdekvédelmi szempontból vérmes reményeket nemigen táplálhatunk, a polgári kezdeményezés ezen a téren is előrelépést hozhat”. Ennek előfeltétele azonban, jelenti ki, a Kárpát-medencei magyar összefogás, ezért a magyar szervezeteknek szorosan együttműködve erről a közös alapról kell kiindulniuk.
”A különutas kezdeményezések kölcsönösen gyengíthetik vagy éppenséggel kiolthatják egymást.(…) Legyen szó akár az SZNT-ről, akár az RMDSZ-ről, senki sem engedheti meg magának, hogy mégoly kiválónak ígérkező önös elképzeléseivel és terveivel is közös nemzeti céljaink eredményességét veszélyeztesse vagy sikerét kockáztassa” – olvasható a Tőkés László által jegyzett közleményben, amelyben egyúttal a KMAT azonnali összehívását kezdeményezi.
A Népújság a Tőkés László által említett két szervezet vezetőit kérdezte.
Tévedésben vannak
Izsák Balázs, az SZNT elnöke a következőket nyilatkozta: – Azt hiszem, hogy nagyon sok félreértést kell tisztázni az uniós kezdeményezéssel kapcsolatban. Az uniós kezdeményezés a polgárok lehetősége, hogy közvetlenül bekapcsolódjanak az uniós jogalkotásba. Ezzel a lehetőséggel az európai parlamenti képviselők rendelkeztek eddig is. Tehát Tőkés Lászlónak, Winkler Gyulának, az RMDSZ európai parlamenti képviselőinek módja és lehetősége volt eddig is uniós szintű jogi aktust kezdeményezni. Ez a lehetőség, amelyet a Lisszaboni Szerződés felkínál, közvetlenül a polgároknak szól, nekünk, a köznépnek. Úgy érzem, hogy ők féltékenységből, attól félve, hogy egy, az állampolgárok részéről érkező kezdeményezésből az derülhet ki, vagy úgy érezhetik sokan, hogy ők valamit elmulasztottak, nem tettek meg, megpróbálnak ennek is az élére állni, hogy itt is ők legyenek láthatóak, hogy ezt is ők csinálják. De ez nem nekik szól. Tévedésben vannak. A Székely Nemzeti Tanács pedig nem különutas. A Székely Nemzeti Tanács megalakulása óta azt az utat járja, amelyiket kell: a helyes utat. A székelység közképviselete vagyunk, mi a véleményünket, az akaratunkat megjelenítjük a médiában, a közéletben, és meg akarjuk jeleníteni az Európai Parlament előtt is, az Európai Unió szervezeteiben. Erre lehetőségünk van, és ezzel élni fogunk. Nem fogják tőlünk elvenni ezt a lehetőséget.
Nem lehet csak a magyarokra vagy csak a székelyekre kiélezni ezt a kérdést
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára kijelentette: – Furcsának tartom Tőkés László megközelítését. Ha már különutasságról beszél, miért nem saját magát nevezi meg ebben a szerepben, miért képzeli azt, hogy mindenki más, aki nem sorakozik fel mögé, az különutas? De érdemben válaszolva a kérdésre: az RMDSZ a tavaly áprilisi Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén fogadta el az első olyan határozatot, amely éppen erre vonatkozik, vagyis, hogy egy olyan kisebbségi kerettörvényt fogadjunk el az Európai Unió szintjén, amely több jogot tartalmaz, mint amivel jelenleg rendelkezünk mi, romániai magyarok. Úgy vélem, ha nem az a célunk, hogy nagyokat mondjunk, akkor be kell vonjuk az összes európai kisebbséget ebbe a folyamatba. Éppen ezért megkerestük az Európai Nemzetek Föderális Unióját (FUEN), amely több mint 60 kisebbségi szervezetet tömörít, és felvállalja ezt az ügyet, képviseli, hogy az európai kisebbségek számára elfogadandó kezdeményezések érdekében aláírásokat lehessen gyűjteni és élni lehessen ezzel az európai állampolgári kezdeményezéssel. Mi úgy gondoljuk, hogy nem lehet csak a magyarokra vagy csak a székelyekre kiélezni ezt a kérdést. A többi európai kisebbséget is fel kell sorakoztatni. Csak így tudunk sikerre jutni. A napokban (ma és holnap sz. m.) van Brüsszelben egy ezzel kapcsolatos tanácskozás, amelyen a román kormányt a kisebbségi hivatal vezetője, Markó Attila képviseli, és pontosan áttekintik, milyen tennivalók vannak annak érdekében, hogy el tudjuk indítani ezt a kezdeményezést. Nagyon jónak tartom, hogy Tőkés László úgy gondolja, hogy a KMAT is fel tud sorakozni e mögé a kezdeményezés mögé, és február 3-ra összehívta a KMAT-ülést, amelyre mi elmegyünk és fenntartjuk majd az álláspontunkat. És teljes mértékben igaza van Tőkés Lászlónak abban, hogy összefogásra van szükség, mert különben nem fogunk eredményeket elérni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Plakátragasztókat bírságoltak
Magyar nemzetiségű fiatalokat értek tetten péntekről szombatra virradó éjszaka a helyi rendőrség járőrei, miközben gyűlöletet szító, RMDSZ-ellenes plakátokat ragasztgattak Marosvásárhely főterén – tájékoztatta lapunkat Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője.
”Eladtatok pár bársonyszékért” – ezt és ehhez hasonló feliratokat tartalmazó, RMDSZ-ellen szító plakátok kerültek a város központjában lévő oszlopokra, amikor a járőrök észrevették a négy fiatalt. Valentin Bretfelean szerint mind a négyen magyar nemzetiségűek, egyik közülük kiskorú. A plakátolók nem voltak hajlandók közölni a rend őreivel, hogy ki az, aki a plakátokat a rendelkezésükre bocsátotta, mint ahogy arra sem, hogy valamely politikai alakulat áll-e az akció hátterében. A fiatalokat a kiskorú kivételével 100-tól 500 lejig terjedő pénzbírsággal sújtották, a plakátokat pedig elkobozták. Mivel választási évnek nézünk elébe, a helyi rendőrség felhívja a figyelmet arra, hogy plakátokat ragasztani kizárólag az erre kijelölt felületekre lehet és oda is csak a polgármesteri hivatal által kibocsátott engedély birtokában. Ellenkező esetben pénzbírságra, valamint a plakátok elkobzására számíthatnak az illetők.
(mb)
Népújság (Marosvásárhely)

Díj az erdélyi kultúráért
Az RMDSZ döntést hozott egy Erdélyi Magyar Kultúráért díj létrehozásáról, amelyet első alkalommal 2013. január 22-én osztanak majd ki – jelentette be Kelemen Hunor szövetségi elnök Nagyváradon, a Magyar Kultúra Napja ünnepségén.
Az RMDSZ döntést hozott egy Erdélyi Magyar Kultúráért díj létrehozásáról, amelyet első alkalommal 2013. január 22-én osztanak majd ki – jelentette be Kelemen Hunor szövetségi elnök Nagyváradon, a Magyar Kultúra Napja ünnepségén. „Azokat a személyeket, intézményeket kívánjuk díjazni, akik az elmúlt évben a legtöbbet tették a magyar kultúra megőrzéséért, új értékek teremtéséért. Nekünk olyan intézményes kereteket kell megteremtenünk, ahol az alkotó emberek otthon érzik magukat. Ezért is van szükség egy ilyen ünnepnapra, ahol a számbavétel mellett a terveinkről is beszélhetünk” – szögezte le Kelemen Hunor a Szigligeti Színházban, a Csongor és Tünde-előadás előtt tartott ünnepi gálaműsoron. Az ünnepi eseményt az RMDSZ Bihar megyei és nagyváradi szervezetei már több mint 10 esztendeje minden évben megszervezik, ebből az alkalomból a térség kiválóságait is díjazzák. Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester köszöntője után a szövetségi elnök fővédnöki minőségében is mondott ünnepi beszédet. „Léteznie kell egy közös értékrendnek a családban, a nemzetben – ezt magyar kultúrának hívjuk. Döntéseink meghozatala előtt a magyar kultúra értékeihez nyúlhatunk vissza, ezekhez tudjuk viszonyítani terveinket, így tudunk jövőt építeni” – fogalmazott ünnepi beszédében Kelemen Hunor.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Bihar megyei RMDSZ tíz személynek adott át díjat kiemelkedő, kulturális tevékenységéért, majd bemutatták a Színház az iskolában, iskola a színházban nevű program keretében színre vitt Vörösmarty-drámát. A Csongor és Tündét középiskolások adták elő telt ház előtt. A hatalmas sikernek köszönhetően az előadást január 31-én, kedden 18 órától újra műsorra tűzi a Szigligeti Színház.
Kitüntetések Udvarhelyszéken is
Székelyudvarhelyen kilencedik alkalommal osztották ki az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat, az eseményre a Magyar Kultúra Napja tiszteletére szervezett egyhetes rendezvénysorozat záróakkordjaként került sor. Az eseményen Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is jelen volt. „Kitüntetjük kiválóságainkat, így tisztelgünk azok előtt, akik tettek, cselekedtek, dolgoztak a kultúráért. Tisztelgünk az előtt, ami oly fontos számunkra” – mondta az elöljáró köszöntőjében. Idén összesen öt kategóriában adták át a rangos elismerést: post mortem életműdíjat  Balogh József műkedvelő színjátszónak, rendezőnek, díszlettervezőnek ajánlották fel, a díjat gyerekei vették át. György László szentegyházi kultúrigazgató, művelődésszervező kapta az értékteremtésért járó díjat, míg az értékmentésért alapított elismerés  Orosz-Pál József székelyudvarhelyi zenetanárnak, nyugalmazott karnagynak jutott. Értékközvetítés díjjal jutalmazták Both Aranka pedagógust, a Kékiringó néptáncegyüttes vezetőjét. A szervezetek számára létrehozott Udvarhelyszék Kultúrájáért díjat ezúttal a székelykeresztúri Polgári Fúvószenekar kapta. A díjazottak tevékenységét a rendezvénysorozatot záró gálaesten egy-egy kisfilm mutatta be. Az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjban részesülők oklevelet kaptak, ugyanakkor egy-egy Nagy Gábor udvarhelyi ékszerész által készített emlékplakettet is átvehettek. A rendezvény résztvevői a Vitéz Lelkek Diákszínpad Valahol Európában című musicaljét követhették figyelemmel az est hátralévő részében.
Megemlékezés a Szilágyságban
A szilágysági nagyközségben, Sarmaságon Kemény János szobránál, a 350 éve elhunyt erdélyi fejedelemre is emlékezve ünnepelték a Magyar Kultúra Napját. A szilágysági nagyközség művelődési centrumában tartott rendezvényen Horváth József, a helyi középiskola történelemtanára méltatta a nap jelentőségét és Kemény János sarmasági kötődését, majd a helyi fiatalok szi-lágysági, kalotaszegi, mezőségi és szatmári népi tánccal szórakoztatták a nagyérdeműt. Végül Fejér László, a zilahi Hepehupa folyóirat főszerkesztője és Sike Jajos, az ÚMSZ munkatársa itteni olvasóikkal találkoztak és felolvastak írásaikból.
Összművészeti magyar ünnep a román fővárosban
A fényképészet, költészet és zene találkozásával ünnepelték a Magyar Kultúra Napját Bukarestben – a magyar kulturális intézet a román és magyar fotóművészek VI. nemzetközi szalonjának adott otthont, az ünnepélyes megnyitó után pedig magyar költők megzenésített versei csendültek fel. „A magyar kultúra élő folyamat, amit az utca művészetét tematizáló fényképek is bizonyítanak” – emelte ki beszédében Fazekas Márta, az intézet vezetője. Balázs Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség tanácsosa rámutatott arra, hogy bár az Európai Unióban a gazdaság és a politika dominál, nem szabad szem elől tévesztenünk Robert Schuman, az EU alapító atyjának kijelentését, miszerint az egységes Európa alapja a kultúra. A nagykövetség tanácsosa elmondta: legutóbb 16 évvel ezelőtt nyitott meg fotókiállítást Bukarestben, Andrei Pleşu és Martonyi János akkori külügyminiszterek társaságában. Hangsúlyozta, a román és magyar fotóművészek VI. nemzetközi szalonja is élvezi a politikum támogatását, fővédnökei Schmitt Pál és Traian Băsescu államfők.
A kiállítás megnyitója után Borsos Edith énekművész, a Magyar Zene Fesztivál díjazottja, Béres Melinda hegedűművész és Horváth Edit zongoraművész, a Kolozsvári Zeneakadémia tanárai olyan ismert költők megzenésített verseit adták elő, mint Arany János, Weöres Sándor, Reményik Sándor vagy Csokonai Vitéz Mihály. A kiállítást január 31-től a Kolozsvári Művészeti Múzeumban, februárban pedig Nagyváradon tekinthetik meg az érdeklődők. (F. I.)
Új Magyar Szó (Bukarest)

Megszondázzák Erdélyt
Döntsünk közösen! címmel közösségi véleményfelmérő programot indít az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). A négyszázezer példányban kibocsátott kérdőívet a párt önkéntesei és helyi szervezetei juttatják el az erdélyi magyar családokhoz.
”Széles merítésű közösségi akcióról van szó, amelyben véleménynyilvánításra, együtt gondolkodásra hívjuk az erdélyi magyarságot – fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, a Néppárt elnöke. – Meg kell ismernünk az emberek véleményét és hozzáállását, mert úgy tűnik, a hatalom felé közvetítőkre van szükség. Amíg nem lesznek választott képviselőink, a mi feladatunk ennek a közvetítői szerepnek az ellátása.” A kérdőívben többek között szóba kerül az országos zavargásokat kiváltó egészségügyi reform, a kormány pénzügyi és szociális lépései, valamint az autonómia kérdése is. A nyolc kérdés közül a romániai korrupciót fejtegető pontra külön felhívta a figyelmet az elnök. A kérdőív az erdélyi magyar közösség parlamenti képviseletét, az erre megoldásul szolgáló közös képviselői listát és az etnikai arányosság elvét is taglalja. A Döntsünk közösen! a magyar nemzeti közösségnek az állami költségvetésből járó összeg kapcsán is kíváncsi a címzettek véleményére: jelenleg az RMDSZ számlájára utalt évi 3,5 millió eurónyi összegnek csupán az egyharmadát pályáztatják meg, a maradék évi 2,3 millió euró sorsáról azonban nem tudni semmit. A felmérés nem számít tudományos értékű közvélemény-kutatásnak, de több tízezer kitöltött ívre számítanak. A válaszok összesítése két-három hónapot vesz igénybe, az eredményeket nyilvánosan közölni fogják, és figyelembe veszik a politikai program vitáján is. A kérdőíveket önkéntesek révén juttatják el a közösség tagjaihoz, a válaszokat pedig postai úton, személyesen a legközelebbi Demokrácia Központban vagy elektronikusan az EMNP internetes oldalán (www.neppart.eu) juttathatják célba.
Népújság (Marosvásárhely)

K Ö Z LE M É N Y
Nehéz lesz sikert elérnünk, de nem szabad minimalistának lennünk
2012. január 25-én, Brüsszelben, az Európai Parlament székhelyén került sor arra a kerekasztal-megbeszélésre, melyet az Európai Népcsoportok Föderatív Uniója, (FUEN) szervezett az Európai Polgári Kezdeményezésről. Amint az ismeretes, ez utóbbi bevezetésével, a 2009-ben életbe lépett Lisszaboni Szerződés jogi keretet teremt arra, hogy uniós polgárok, egymillió aláírás összegyűjtésével, jogalkotási folyamat beindítását kezdeményezzék az Európai Bizottságnál.
A Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) társelnöki minőségében Tabajdi Csaba EP-képviselő nyitotta meg a tanácskozást. Mint mondotta, a Polgári Kezdeményezés, egy olyan folyamatot indíthat el, amely az Európa Tanácshoz hasonlóan, az Unióban is közös kisebbségvédelmi rendszer kialakítását eredményezheti. Egy jól megfogalmazott, széles körű európai támogatással rendelkező kezdeményezést, az általa vezetett munkacsoport is támogatni fog, mondotta.
A házigazda, ülésvezető szerepét is betöltő Winkler Gyula RMDSZ-es képviselő azzal folytatta, hogy a gazdasági válság különösképpen kiszolgáltatottá teszi a nemzeti közösségeket és üdvözölte azt, hogy, a FUEN szorosabb kapcsolatot kíván kiépíteni az Európai Parlament tagjaival. A kérdés az, hogy megtalálható-e az a közös nevező, amely európai koalíciót teremthet egy sikeres aláírásgyűjtés érdekében. Ezután asszisztensének, Vincze Lórántnak, az RMDSZ külügyi titkárának adta meg a szót, aki a Polgári Kezdeményezés eljárásjogi részleteit mutatta be. Jan Diedrichsen FUEN-igazgató, miután bemutatta az általa képviselt szervezetet, tudatta hogy, vezetőségi tagjaik egyöntetűen támogatják az aláírásgyűjtést az uniós szintű kisebbségvédelem megteremtése érdekében. Markó Attila, a román kormány kisebbségügyi államtitkára azt mondta, hogy noha az őshonos nemzeti közösségek ügye “nem jelent problémát”, mindazáltal, hogyha a Lisszaboni Szerződés értéknek nevezi a nemzeti kisebbségek létét, közös európai felelősségvállalásra van szükség azok védelmében.
Hozzászólása elején Tőkés László EP-képviselő üdvözölte a FUEN jelenlévő vezetőit, visszaemlékezve arra, hogy 1996-ban Temesváron tartották a szervezet kongresszusát. A Kárpát-Medencei Magyar Autonómia-Tanács nevében üdvözölte a kezdeményezést, a KMAT tavaly márciusban meghozott döntését idézte fel, amelyben a más európai közösségekkel közösen indítandó, európai szintű polgári kezdeményezésről határozott. “Az európai közösségeknek szolidárisaknak kell lenniük egymással. Valóban közös nevezőt kellene találniuk, ugyanakkor azonban nem szabad minimalistának lennünk. Több tagállam azt állítja, példaszerűen megoldották a kérdést, holott az őshonos nemzeti közösségek ügye a népszámlálások riasztó adatainak fényében is súlyos problémát jelent. Finnország, Dél-Tirol, Katalónia példája, mint pozitív európai gyakorlat, azt támasztja alá, hogy az önrendelkezési jog európai érték. Ugyanakkor az Unió szintjén dicséretes módon elfogadott Roma Stratégia olyan előzményt jelent, amelyet hasznosítani lehet. A FUEN által képviselt szervezeteket mindenképpen szövetségeseinknek tekintjük” – mondotta erdélyi képviselőnk.
Mészáros Alajos és Bauer Edit felvidéki EP-képviselők a közösen megfogalmazandó szöveg nehézségeire hívták fel a figyelmet, míg Herbert Dorfmann dél-tiroli német képviselő azt hangsúlyozta, hogy nem annyira az aláírások összegyűjtése jelent majd sikert, hanem az, hogyha az Európai Bizottság jogalkotási eljárást kezdeményez az ügyben.
Szilágyi Zsolt, Tőkés László brüsszeli kabinetfőnöke arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia-Tanács vezetői jövő héten tanácskozást tartanak, és remélik, hogy közös álláspont kialakításával segítik elő a folyamat beindítását. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az Andreas Gross neve által fémjelzett, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2003-ban elfogadott jelentés az autonómia-formákat konfliktus-megelőző eszköznek nevezi, és kifejezetten ajánlja alkalmazásukat. A nemzetközi szervezetek ilyen irányú dokumentumait irányadónak tekinthetjük a kezdeményezés megfogalmazásának folyamatában. Nagyon nehéz lesz mindenki számára elfogadható szöveget alkotni, és sikeres aláírásgyűjtés esetén sem biztos, hogy a Bizottság jogszabályt fog alkotni, de a folyamat elindul – zárta mondanivalóját.
Winkler Gyula EP-képviselő azzal rekesztette be a tanácskozást, hogy a maximalizmus kudarcot eredményezhet, az viszont világos, hogy a nemzeti közösségek védelme nem tekinthető kizárólag tagállami kompetenciának. Majd, a siker érdekében, – egyetértve Tőkés László javaslatával – ő is a minél szélesebb koalíció megteremtését hangsúlyozta.
Brüsszel, 2012. január 26.
Tőkés László
EP-alelnök
Sajtóirodája

Vitafórum Kisjenő-Erdőhegyen
Legyen-e önálló magyar iskola?
Kisjenő-Erdőhegyen közel másfél évtizede dédelgetett álom az önálló magyar nyelvű általános iskola létrehozása, amihez azonban eddig nem volt meg a törvényes keret. 
Tekintve, hogy utóbbi megszületett, szerdán este a helybeli Mihai Veliciu Líceumhoz tartozó magyar nyelvű iskolai tagozat épületében szakmai fórumot szerveztek, amelyiken az intézményben oktató 14 pedagógus mellett a katolikus plébános és a református lelkipásztor, továbbá a két RMDSZ-es városi tanácsos, illetve aradi vendégek is részt vettek.
A megjelenteket Bognár Levente megyei RMDSZ elnök üdvözölte. Miután az RMPSZ 20. évfordulója alkalmából gratulált a pedagógusoknak, feltárta az új oktatási törvény által az önálló magyar nyelvű iskola létrehozására nyújtott lehetőségeket. Szerinte Kisjenő-Erdőhegyen egy anyanyelvű iskolai központ is létrejöhetne, ahol az általános iskola mellett egy szakiskolai osztályt is be lehetne indítani a középiskolába nem iratkozott körösközi végzősök számára.
Matekovits Mihály RMPSZ megyei elnök, RMDSZ oktatási alelnök kijelentette: ma nem dönteni jöttünk, hanem jövőt tervezni legalább 40-50 évre. Ha az iskolánkat önállósítani akarjuk, azzal nem a román pedagógus-kollégák ellen, hanem a magunk érdekében teszünk. Maga ismeri néhány magyar nyelvű iskolának a románról történt leválását. Tordán és Margittán is nehezen szánták rá magukat, később azonban kiderült: a hosszú távú megmaradáshoz szükséges egyetlen helyes döntést hozták, mert önálló jogi személyiségként az intézmény előtt kitárultak a pályázati, a támogatásfogadó lehetőségek.
Ft. Pántya Elemér katolikus plébános hozzászólásában az önállósodás mellett érvelt. Ezt sürgősen végre kell hajtani, mert a kormányok jönnek, mennek, megváltozhat a törvény, elmulaszthatják a lehetőséget. Ha az egészsége megengedi, a tervei között iskolaépítés is szerepel, hogy a jelenlegi épületnek az ortodox egyház telkén fekvő volta ne gördíthessen akadályt az anyanyelvű oktatás útjába.
Sime Judit tanár szerint az intézmény eddig jól működött, nem érte őket semmiféle hátrányos megkülönböztetés, ezért kár lenne mindezt a bizonytalanért feladni. Az önállósodó iskola a kis létszám miatt nem lenne életképes. Véleményéhez kapcsolódott Bíró Margit tagozatvezető is, aki szerint a 130-as létszámú önálló intézmény hosszú távon nem tudna megmaradni.
Bognár Levente az ellenkezőjének az alátámasztására az új oktatási törvényből idézett, amely szerint nemzeti kisebbségi iskola bármilyen létszámmal működhet, ezért nem szabad kishitűnek lenni, mert ezzel felszámoljuk önmagunkat. 20 év után végre van egy olyan oktatási törvény, amelyik kedvez nekünk, ezért hiba lenne kihasználatlanul hagyni. A továbbiakban kialakult vitában Apáti Adél anyaként, pedagógusként az önállósodás mellett érvelt, amihez a magyar nyelvű napközis csoportóvónője, Molnár Erzsébet is csatlakozott. Eközben Bíró Margit tagozatvezető, Sime Judit, Máthé Erzsébet, Szilasi Ildikó és Csáky Margit pedagógusok aggodalmuknak adtak hangot az önállósodás után nyakukba szakadó gondok, a karbantartó személy hiánya, az alacsony diáklétszám, a segítséghiány, leginkább azonban a csökkenő óraszámok miatti fizetéskiesések miatt. Kissé megnyugodtak Molnár Andrea, a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola igazgatójának a véleménye után, aki ismertette az önkormányzati, illetve más forrásokból történő támogatási lehetőségeket.
A kételyek végére Pellegríni Miklós főtanfelügyelő-helyettes hozzászólása tett pontot, aki kifejtette: a jelenlegi teljesen bizonytalan állapot, hiszen az erdőhegyi magyar iskola hivatalosan nem létezik, azt a líceumban vagy a tanfelügyelőségen történő vezetőségváltás hátrányos helyzetbe hozhatja, megszüntetheti. A pedagógusok ne aggódjanak a líceumban megtartott óráik miatt, mert azokat a tanfelügyelőség a szétválás után is fenntartja számukra.
Nt. Papp József református lelkipásztor a helyzetre igen találó bibliai idézettel felvezetve fejtette ki az iskola önállósodásának a szükségességét, hiszen vétek lenne egy istenadta lehetőségnek az elmulasztása, az anyanyelvű oktatás jövőjének a megalapozása. A vitában az önállósodás mellett érvelt Mosoni János és Bíró Zoltán városi tanácsos is. Utóbbi az RMDSZ helybeli elnökeként kijelentette: az önállósodást immár harmadszor vitatják, ennek a megragadása nem csak lehetőség, kötelesség is, hiszen egy önálló magyar iskola számára az anyaországból is sokkal könnyebben találnak segítő intézményeket. Legsürgősebb teendőnek tartja a telek tulajdonviszonyának a tisztázását, majd tárgyalások útján, akár telekcserével is történő megnyugtató rendezését.
A közel háromórás, konstruktív szellemben folyt vitát Bognár Levente a kételyek tisztázásának a reményével zárta, megköszönte a részvételt, majd arra kérte a jelenlévőket, döntés előtt aludjanak rá egyet.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Ismét jelentkeztek az RMDSZ-ellenes „matricások”
Közleményben magyarázták akciójuk indítékát azok a fiatalok, akik néhány nappal korábban RMDSZ-ellenes matricákat ragasztottak erdélyi városok belvárosában. A szövetség jelezte: nem tudják komolyan venni az akciót.
„Az ország a csőd szélén, számolatlanul veszik fel azokat a hiteleket, melyeket majd nekünk kell sokszorosan visszafizetni, szétverték az oktatást, elüldözik az orvosokat, amit lehetett eladtak vagy elloptak, tombol a korrupció és lassan de biztosan – kis lépésekkel – a demográfiai összeomlás szélére kerültünk. Szüleink már belerokkantak, mi nem akarunk! Nincsen autonómia és nincsen magyar egyetem. Nincsen jólét és nincsen becsülete a tisztességes munkának. Huszonkét év eredménye! Eredménytelensége. Mindez úgy, hogy közben magyarjaink másfél évtizede vannak a kormánykeréknél. Illetve az RMDSZ. Huszonkét év után visszatért a nélkülözés, a reménytelenség és a félelem” – fogalmaznak az önmagukat csak „mai tizen- és huszonévesekként” meghatározó „matricások”.
Mint írják, a korábban felragasztott matricákon ezért teszik fel a kérdést: „RMDSZ! Eredmény ez?!”, azoknak, „akik a mi jövőnkből építenek maguknak jelent”.
A közleményüket csak „matricásokként” aláíró fiatalok döbbenetesnek nevezik az öntapadós-ragasztás utáni reakciókat.
„Miután az elhallgatás módszere nem működött, a múlt rendszer valamennyi reflexe egyszerre támadt fel. Ha nem a saját sorskérdéseinkről lenne szó, már-már komikusnak hathatna az, ahogyan városainkban tulipános pártaktivisták csapatai kajtatják közterületeinken a kis feliratos téglalapokat és kaparásszák buzgón, mielőtt túl sokan láthatnák azokat” – írják.
A csoport hazugsággal vádolja a Marosvásárhelyi Rádiót, mivel az szerintük úgy számolt be akciójukról, hogy : „Magyar nemzetiségű fiatalokat értek tetten a hétvégén a helyi rendőrség járőrei, miközben gyűlöletet szító, RMDSZ-ellenes plakátokat ragasztgattak Marosvásárhely főterén”. Azt kifogásolják, hogy a rádió a „gyűlöletet szító” jelzővel illette üzeneteiket.
Ezért külön matricát készítettek a Marosvásárhelyi Rádiónak, amelynek szövege ez: „Közpénzen hízik a pártsajtó! RMDSZ! Eredmény ez?!”
A „matricások” azt ígérik: nem hagyják abba akciójukat.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára szerdán az MTI-nek elmondta: a szövetség nem tudja komolyan venni ezt az akciót, amely különben névtelenül zajlik. Kovács szerint ugyanis nem valószínű, hogy a kezdeményezők maguk is komolyan gondolják azt, amit állítanak, ha nem merik vállalni nyíltan álláspontjukat.
Mint arról beszámoltunk, az RMDSZ-ellenes szöveget tartalmazó öntapadókkal a hétvégén telt meg Marosvásárhely belvárosa, de más városokban, például Nagyváradon is láthatók voltak a matricák. A piros-sárga-kékre színezett tulipán alatt több olyan magyar nyelvű kérdés jelenik meg, melyre a szövetség csúcsvezetősége lenne hivatott válaszolni.
A tiltakozó akció részeként kiragasztott öntapadók szerkesztői arra kérnek választ a kisebbik kormánypárttól, hogy hol van a beígért erdélyi autópálya, miért kurtították meg a tanárok és az orvosok fizetését, miért űznek csúfot a kisnyugdíjasokból? Ugyanakkor azt vetik az RMDSZ-vezetők szemére, hogy a bársonyszékért eladták a magyarságot.
A marosvásárhelyi rendőrség azonosította az öt tettest, közülük a négy nagykorú fiatalembert megbírságolták.
Krónika (Kolozsvár)

A lehetőségekhez mérni a megvalósításokat”
Nagyvárad – A Magyar Kultúra Napján Nagyváradon tartózkodott Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ országos szövetségi elnöke. Az Erdély Online-nak többek mellett az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, és a magyar-magyar viszonyokról nyilatkozott.
– Egy hónap híján egy éve annak, hogy az RMDSZ nagyváradi kongresszusán a Szövetség elnökévé választották önt. Hogyan értékeli az azóta eltelt egy esztendőt?
- Ha nagyon röviden kellene válaszolnom arra a kérdésre: az elmúlt egy esztendőt hogyan értékelem, akkor azt mondanám, hogy mindig a lehetőségekhez is kell mérni a megvalósításokat. A lehetőségekhez képest szerintem egy jó évet zártunk, és legalább három részre kellene osztani, ha ezt részletesebben ki akarnám fejteni. Egyrészt az RMDSZ szempontjából szeretném megközelíteni a történteket, mert talán ez a legfontosabb. A tavalyi váradi kongresszus után elkezdtünk egy újratervezését az RMDSZ-en belüli szervezeti munkának. Megújult a főtitkárság, és egy nagyon fiatal csapat Kovács Péter vezetésével a szervezési munkával foglalkozik, a döntések előkészítésével. Ilyen szempontból úgy érzem, hogy az elmúlt egy évben az RMDSZ működését sokkal dinamikusabbá, sokkal láthatóbbá tettük, és rengeteg olyan programot indítottunk el, amelyeknek a 2011-es esztendőben jó volt a visszhangja és az eredmények is jók. Kettőt említenék ezek közül. Az egyik az Erdélyi konzultáció, ezen keresztül 100 ezer emberrel álltunk szóba, 100 ezer embert tudtunk megszólítani. Megkézdeztük tőlük, hogy mit gondolnak a politikáról, a saját életükről és mindennapjaikról, illetve a magyar közösségnek a jövőjéről. Ebből a szempontból ez a konzultáció nem csupán egy sikeres kezdeményezés volt, de egy olyan párbeszédet is elindított, melyet folytatni szeretnénk, függetlenül attól, hogy éppen milyen esztendő van, éppen választásokra készülünk, vagy sem. Úgy gondolom, hogy a párbeszéd, és ahogy az emberek viszonyultak a kérdésekhez, nagyon kis kivétellel azt erősíti meg, hogy ezekre a fajta beszélgetésekre szükség van. Ennek köszönhetően tulajdonképpen összeállt az a problémalista, amellyel ma az erdélyi emberek, az erdélyi magyar családok szembesülnek. A másik ilyen nagyobb horderejű rendezvényünk a múlt esztendőben a népszámlálási kampány volt, az a több hónapos akciósorozat, melyen keresztül megpróbáltuk megszólítani és meggyőzni arról minden magyar embert, hogy vállalja az identitását, illetve a magyarságát, és a népszámláláskor fenntartások nélkül mondja el a biztosoknak, hogy milyen nemzetiségű, milyen vallású és milyen anyanyelven beszél. Ez megint egy nagyon sikeres akció volt, mely a Minden magyar számít! szlogen alatt futott. Úgy érzem, hogy a múlt évben ez is, és az Erdélyi konzultáció is a Szövetséget közelebb vitte az emberekhez. Ma már, 22 évvel a forradalom után a politikát és a politikusokat kell az emberekhez közel vinni, nem azt kell várni,hogy az emberek jöjjenek el és keressenek meg bennünket. Az RMDSZ szempontjából tehát úgy értékelem, hogy egy jó évet zártunk és azokat a célokat, melyeket kitűztünk 2011-ben, meg tudtuk valósítani, ami a szervezeti életet illeti.
Kormányzati munka
– Ejtsünk néhány szót a kormányzati szerepvállalásról is…
– A dolgok árnyaltabbak, mert nem mi kormányzunk egymagunkban, hanem egy kormánykoalíciónak a részeként próbáljuk érvényesíteni a véleményünket. 2011-ben sikerült a Kogălniceanu-programot elindítani, amit egyébként egy volt bihari képviselő kollegánk, Lakatos Péter kezdeményezett, és ezen keresztül 100 ezres nagyságrendű ma már azoknak a kisvállalkozóknak a száma, akik kedvezményes hitelhez jutottak és munkahelyeket teremtettek, beindították a vállalkozásaikat, vagy újra talpraállították ezeket. Ez volt az egyik fontos célkitűzés, hogy a 2010-es megszorítások után valamiféle olyan ösztönzést indítsunk el kormányzati szinten, amely a munkahelyteremtéshez és a jövedelmekhez, ezeknek a szinten tartásához hozzájárul. Nagyon nehéz esztendő volt 2011, s 2012 sem lesz könnyebb, de minden nyűg, minden baj ellenére, minden felelős politikus arra kell törekedjen, hogy ne legyen további életszínvonal csökkenés, és ha lehet, akkor a munkahelyteremtéssel a jövedelmeket, azt a fajta létbiztonságot garantálja, ami minden embernek fontos. Nem tudtunk előrelépni a kisebbségi törvény elfogadásával, hogy a negatívumokról is beszéljek, és azzal szembesültünk, hogy olyan kezdeményezésekkel kellett megbírkoznunk, melyeket nem mi találtunk ki, hanem például az államelnök: a régióátszervezést vagy újramegyésítést. Ezekkel mi nem tudtunk egyetérteni, és az energiánknak, az időnknek a jelentős része arra ment rá, hogy ezt megakadályozzuk, elmagyarázzuk a partnereinknek, hogy miért nem kell napirenden tartani, és miért nem lehet megvalósítani. Azt látjuk a közvélemény-kutatások eredményeiből, hogy a romániai magyaroknak a 80 százaléka azonosul az RMDSZ azon véleményével, hogy nincs szükség most erre a fajta közigazgatási átszervezésre. Sok energiánk ráment, de jól döntöttünk, jól mértük fel a helyzetet, mert éreztük, hogy a a magyar közösségeknek a jövőjéről van szó akkor, amikor a megyéknek az átrajzolásáról beszélünk. Nyilván a választási rendszernek az újragondolása is sok időt felemésztett, de végül is a rendszer nem változik, ami jó is, meg nem is. Jó azért, mert az arányos képviseletet biztosítani tudja és rossz amiatt, mert továbbra is a rendszeren belül tartja a szerencsét, a véletlent. Nem lehet kiszámítani, hogy honnan jut be egy-egy képviselő, melyik körzetből, hogy ha nem szerzi meg a fele plusz egy szavazatot a saját körzetében. Volt nekünk ehhez egy jobb javaslatunk, a vegyes rendszernek a bevezetése, de a koalíciós partnereinket nem tudtuk meggyőzni, hogy elfogadják.
Műemlékfelújítás
–Ami a parlamenti munkát illeti, azt gondolom, hogy a frakciók jól teljesítettek, a kormányzati támogatás a frakciók részéről megvolt, és például néhány kérdésben sikerült előrelépni, még akkor is, ha ezek később az alkotmánybírósági döntés miatt még mindig nem léphettek hatályba. Gondolok itt például az állami levéltárakban „fogvatartott” egyházi levéltári anyagnak a visszaszolgáltatására. Ami a magyar vonatkozását illeti az egész kormányzati-parlamenti tevékenységünknek, néhány kérdést külön kiemelnék, mert nem tudok eltekinteni attól, hogy a kulturális tárcát is vezetem. Tavaly elkezdtük sok műemléknek a felújítását, néhányat be is fejeztünk. Ma már olyan helyzetet teremtettünk, hogy nincsen olyan megyéje Romániának, ahol magyar műemlékek vannak, ahol a magyar kulturális örökségnek valamilyen tárgyi vagy épített bizonyítéka van, hogy ne kezdtünk volna el jelentősebb felújításokat. Elfogadtattuk az országos bizottsággal azt, hogy felkerüljön a csíksomlyói búcsú a szellemi világörökségi listára. Az idén fog kelleni ezt továbbvinni a párizsi UNESCO igazgatósága felé egyrészt, másfelől pedig a Házsongárdi temetőben több mint 300 síremléket nyilvánítottunk védett műemlékké. Nyilván a sort hosszan folytathatnám, de ezt a két dolgot emelném ki, mert itt volt a legnagyobb aránytalanság, ha figyelembe vesszük az elmúlt évtizedet gyakorlatát.
A válság megvisel
– Mennyire erodálja az RMDSZ-t a kormányzati szerepvállalás?
- Ezt ma adatokkal nem tudjuk alátámasztani, de biztos, mert van ennyi tapasztalatunk az elmúlt évekből. Amúgy pedig, ha valaki a politikában él, és az emberek közt mozog, illetve szóba áll velük, akkor ezt érzi, és statisztikai adatok nélkül is kijelentheti bátran, hogy igen, a kormányzás ilyen nehéz időszakban bennünket is megvisel. Az intézkedések ugyanis, különösképpen azok, amelyeket 2010-ben hoztunk, nem voltak népszerűek, és ez valamilyenfajta kopást az RMDSZ esetében is okozott. A bércsökkentés, a nyugdíjaknak a lefaragása, illetve más megszorító intézkedések, a közszférából való elbocsátások mind-mind olyan intézkedések, melyek népszerűtlenek. Igaz viszont az, hogy a nyugdíjaknál mi voltunk, akik nem engedtünk, hogy a 10 millió ROL alatti járandóságokhoz hozzányúljanak, de kénytelenek voltunk ezért áfát emelni. Ezzel együtt azt mondom, hogy azok az intézkedések szükségesek voltak, mert ma a magyar emberek is láthatják, hogy mi történik az Európai Unió országaiban, a szomszédainknál, vagy távolabb Erdélytől és Bihartól. A világgazdasági válság másokat is megvisel és azok, akik még nem találták meg a megfelelő megoldást, vagy valamilyen ok miatt még nem lépték meg, ahhoz hasonló intézkedéseket fognak hozni 2012-ben, mint amilyeneket mi hoztunk 2010-ben. Ez bennünket ugyan megviselt, de az emberek elfogadták és megértették, összeszorították a fogukat, és ezért a türelemért és megértésért köszönet jár. Látták, hogy nincs más kiút ahhoz, hogy a fizetésképtelenséget elkerüljük, hogy a béreket és a nyugdíjakat folyósítani lehessen. Nem lehetett többet költeni, mint amennyit megtermelünk, a bevételi oldal nem lehet kisebb, mint a kiadási oldal. Éreznie kell egy politikusnak, egy politikai pártnak, egy vezető közéleti politikai szereplőnek meg különösen tudnia kell, hogy hol van az a határ, amit nem szabad túllépni, bármilyen nehéz időszakot élünk. Ugyanakkor nekünk most az a legnagyobb kihívás, hogy azt a jó néhány, 10-15 százaléknyi embert, aki elfordult tőlünk,mert ezekkel a megszorító intézkedésekkel nem tudott egyetérteni, és esetleg a bizalmat elveszítette bennünk, azokat meggyőzzük arról, hogy felelős politikai szervezet, illetve politikusok vagyunk. Nekünk két dolgot mindig szem előtt kell tartanunk: az erdélyi magyar embereknek a véleményét, és ez az, ami a legfontosabb, a másik pedig az ország általános érdekei, illetve ilyen helyzetben a gazdasági-pénzügyi egyensúly fenntartása.
Magyar-magyar viszony
– Térjünk át a magyar-magyar viszonyokra. Gondolok itt az Erdélyi Magyar Néppárt megjelenésére, valamint az RMDSZ-Fidesz kapcsolatra…
- A pártalapítókról nem szívesen beszélek hosszan, mert a véleményem nem változott. Téves döntésnek, téves pályának tartom, mert hogyha igaz lenne, amit ők mondanak, hogy az új párt mozgósít és jobb eredmények eléréséhez vezet, akkor ezen a logikán menvén én azt mondanám, hogy akkor még újabb pártokat kell létrehoznunk. Akkor nem három, hanem négy-öt, esetleg tíz párt még inkább mozgósít. Egy olyan társadalomban, mint a román, ahol ismert az arányunk és a létszámunk, és nem haladjuk meg a hét százalékot, azt gondolom, hogy felelőtlenség azt állítani – vagy a helyzet teljes félreértésén alapul ez a kijelentés-, hogy minél több párt van, annál jobb nekünk. Szerintem ebben az esetben a fordított aritmetika az igaz: a három mindig kevesebb, mint a kettő, a kettő kevesebb, mint az egy, illetve a három aztán végképp kevesebb, mint az egy, nem pedig több. Kockázatot jelent azt illetően, hogy mennyire lesz erős a parlamenti képviselete a romániai magyarságnak. Akik pártalapításra adták a fejüket, és akik a pártalapítást támogatják, finanszírozzák, akik ehhez erkölcsi vagy anyagi segítséget nyújtanak, azok rosszul számolnak. Nagyon határozottan ki kell jelentsük azt, hogy ők nem együttműködésre készülnek, hanem a versenyre. A pártlogika azt követeli meg, hogy ha pártot alapítasz, akkor versenyre kell lépjél. Az erdélyi magyarok 2011 decemberében is azt mondták, és az mondják most is, hogy a parlamenti képviseletnek a megőrzése, az egységes parlamenti képviseletnek a fenntartása önmagában érték. 85-86 százaléka az embereknek állítja ezt nagyon határozottan.
Ami a magyarországi kapcsolatokat illeti: egy kimozdulás figyelhető meg arról holtpontról, ami 2008-2010 között az RMDSZ és a Fidesz viszonyát leírta. Volt néhány találkozó Orbán Viktor miniszterelnökkel, ahol alapvető kérdéseinkről, közös nemzetpolitikai céljainkról beszéltünk, és ezeket illetően nincsen vita közöttünk. Én indokoltnak tartanám azt, hogy gyakrabban találkozzunk, hogy gyakoribb legyen a konzultáció, mert olyan a helyzet Európában, Romániában és Magyarországon, hogy minél többször cserélünk véleményt egymással, annál jobb döntéseket fogunk tudni meghozni a jövőben. Nem érdemes ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy az RMDSZ Romániában kormányzó politikai szereplő, hogy van egy nagyon alapos kormányzati tapasztalata, ami több cikluson keresztül gyűlt össze. Ezt a tapaszlatot érdemes lenne később is hasznosítani. Én úgy vélem, hogy jó úton haladunk, kimozdultunk a holtpontról, de a bizalmat erősíteni kell, ezért gyakoribb konzultációkra tartok igényt, mert szükségét látom ennek.
Erdély 2020
– A napokban mutatta be Winkler Gyula európai parlamenti képviselővel közösen az Erdély 2020 gazdasági tervet. Mi ennek a stratégiának a lényege?
– Az Erdély 2020 program gyakorlatilag felkészülés és felkészítés egy időben: a 2014-2020-as európai uniós költségvetési ciklusra, mert egy alapos konzultáció után, az év második felében készítjük el azt a stratégiai és konkrét cselekvési tervet, amelyet be kivánunk illeszteni a Románia 2020-as tervbe, amit 2013-ban, tehát a jövő év elején kell leadnia az országnak Brüsszelnek. Nem szeretnénk, ha ebből kimaradna Erdély, kimaradnának azok a közösségek, ahol magyar emberek élnek. Ezért indítottuk el ezt a munkát, ennek a stratégiának és ennek a tervnek a kidolgozását, és ez konkrét, kézzel fogható célokat fog tartalmazni. Hány kilométer utat kell építeni, milyen vállalkozás típusokat kell segíteni, vagy az agráriumban milyen támogatásokra van szükség, mert látni kell azt, hogy 2014-2020 között a romániai fejlesztésekre fordított pénzeknek 30-40 százaléka az Európai Unióból fog jönni, a többi fennmaradó 60-70 százalékot pedig az országos költségvetésből kell biztosítani. Ilyen szempontból nem mindegy, hogy mit teszünk le papírra, nem mindegy, hogy milyen programokat fog indítani Románia 2014-től kezdődően, milyen uniós támogatásokat tud szerezni, és nem mindegy, hogy ebben mi milyen helyet fogunk elfoglalni, erdélyi magyarok, önkormányzatok és közösségek. Ezek nem vágyálmok és nem olyan forrásokra támaszkodnak, melyeket senki sem tud megnevezni, hanem igenis konkrét tervekről és forrásokról van szó. Nekünk az a fontos, hogy az erdélyi magyar embereknek jövőt teremtsünk itt, a szülőföldünkön, hogy tudjanak tervezni és építkezni, legyen munkahelyük és decens jövedelmük, és legyen létbiztonságuk.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

EU: szolidáris kisebbségek
Fontos lépés történt tegnap Brüsszelben a kisebbségek védelme érdekében: Winkler Gyula EP-képviselő bemutatta az RMDSZ és az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójának  közös nyilatkozatát, amely együttműködésre kéri fel az európai őshonos kisebbségi szervezeteket az EU-s kisebbségi keretszabályozás megalkotását célzó állampolgári kezdeményezés kivitelezésében.
A polgári kezdeményezés a Lisszaboni Szerződés által létrehozott jogi eszköz, amely az unió legkevesebb egymillió állampolgárának lehetővé teszi, hogy az EB hatáskörébe tartozó kérdésekben jogalkotást kérjen. Az uniós jogi eszköz 2012. április elejétől lép életbe. „Ezért is sürget az idő” – nyilatkozta tegnap az ÚMSZ-nek Winkler Gyula. Az RMDSZ-es EP-képviselő a közös nyilatkozatot kerekasztal-megbeszélésen mutatta be, amelyen az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának számos tagja, a FUEN vezetősége és több érdeklődő vett részt. A rendezvényen az RMDSZ-t Winkler Gyula mellett Sógor Csaba EP-képviselő, Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője és Vincze Loránt nemzetközi kapcsolatokért felelős titkár képviselte.
Az értékek közös nevezője
A nyilatkozathoz csatlakozott a kisebbségi frakcióközi munkacsoport vezetősége, az európai nemzetiségek ifjúsági szervezete (YEN) és a Dél-tiroli Néppárt is. A dokumentum hivatkozik a Lisszaboni szerződésre, amely a kisebbségeket európai értéknek nevezi, utal azokra a nehézségekre, amelyekbe hazai érdekérvényesítő erőfeszítéseik során a kisebbségi szervezetek ütköznek, a kisebbségi közösségek fogyására és fenyegetettségükre, a gazdasági válság által egyre nehezebb helyzetbe kerülő kisebbségi oktatási, kulturális és médiaintézményekre, ugyanakkor az európai jó gyakorlatok hasznosításának hiányára. Mindezek tükrében a nyilatkozat az őshonos nemzeti kisebbségek megmaradása és védelme érdekében felkéri az európai kisebbségi szervezeteket és népcsoportokat, hogy csatlakozzanak egy összeurópai sikeres aláírásgyűjtési kampányhoz.
Az EP-képviselő a kezdeményezés hátteréről az ÚMSZ-nek elmondta: az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa 2011. április 3-án határozta el az állampolgári kezdeményezés jogintézményére is támaszkodó európai kisebbségi keretszabályozás megalkotását. Az RMDSZ a FUEN tavaly júniusi kongresszusán az európai kisebbségi szervezet tagjaként határozatot javasolt kisebbségi tematikájú európai állampolgári kezdeményezés elindítására. Ezt követően széles konzultáció kezdődött a Kárpát-medencei magyar kisebbségi szervezetekkel és más európai őshonos kisebbségekkel. „A kétoldalú találkozókon minden megkeresett szervezet egybehangzóan támogatta a keretszabályozás megalkotását igénylő indítvány tervét” – mondta Winkler. Az EP-képviselő szerint a tegnapi találkozó fő üzenete a szolidaritás szükségessége volt. „Meg kell találnunk az európai őshonos nemzeti kisebbségek érdekeinek közös nevezőjét, és ebben már erős partnereink vannak” – magyarázta.
Húsz hónapos procedúra
A brüsszeli kerekasztal-beszélgetésen Markó Attila a korábbi kisebbségi kezdeményezések tartalmát ismertette, és megállapította, hogy a bennük foglalt javaslatok ma is érvényesek, még akkor is, ha nem sikerült elfogadtatni az Európai Unió intézményeivel. Markó Attila úgy fogalmazott, hogy a mostani kezdeményezés során érdemes lesz hasznosítani az Európai Tanács és az EBESZ kisebbségi tematikájú szabályozásait.
Vincze Loránt ismertette az állampolgári kezdeményezés részleteit, a szükséges technikai lépéseket. Hangsúlyozta, hogy tekintettel kell lenni a különböző határidőkre, összességében a kezdeményezés húsz hónap alatt kivitelezhető – összegezte a nemzetközi kapcsolatokért felelős titkár.
A rendezvényt és a kezdeményezést üdvözölte Tabajdi Csaba, a kisebbségi frakcióközi munkacsoport új társelnöke, méltatva az RMDSZ javaslatát. Jan Diedrichsen, a FUEN igazgatója köszönetet mondott az RMDSZ kezdeményezéséért, és a szervezet 90 tagjának támogatásáról biztosította az új tervet.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó: sírni-nevetni, csak óvatosan
„Mindannyiunknak vállalnunk kell a felelősséget,akik ebben a kormányban vagyunk azért, hogy 2010 első felében nagyon kemény megszorító intézkedéseket hoztunk. A mostani tüntetéseken az ezzel kapcsolatos elégedetlenség is előelőjön” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek adott interjúban Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
– Az RMDSZ egyik szeme sír, a másik nevet. Sír, mert annak a kormánynak a tagja, amely most falhoz van állítva. És nevet, mert – ennek ellenére, vagy ettől függetlenül – a szövetség népszerűségi indexe felmérések szerint nem csökkent, sőt talán még nőtt is.
– Én óvatos vagyok sírásban is, és nevetésben is. A tüntetések folytatódnak, bár minden becslés szerint lassan enyhülni fog a részben valóban spontánul – a sürgősségi mentőszolgálat vezetője és az államfő közti konfliktus miatt – kialakult, részben mesterségesen szított feszültség. Mindannyiunknak vállalnunk kell a felelősséget, akik ebben a kormányban vagyunk azért, hogy valamikor 2010 első felében nagyon kemény megszorító intézkedéseket hoztunk. A mostani tüntetéseken az ezzel kapcsolatos elégedetlenség is elő-előjön, bár akkor tetőzött, és számunkra az valóban mélypont volt. Akkora elégedetlenségi hullám söpört végig az országon, hogy egyik-másik kolléga arra panaszkodott, hogy az utcára sem szívesen megy ki... Azóta már eltelt több mint másfél esztendő, és azt kell mondanom, hogy ezekre a megszorításokra szükség volt.
– A tiltakozáshullám végül az egészségügyi törvény miatt pattant ki.
– Az egészségügyi törvénytervezettel kapcsolatban alapvető hibát követtek el, nem történt egyeztetés a koalícióban, az egészségügyi miniszter is csak a kezébe kapott egy, az államelnök mellett dolgozó bizottság által elkészített törvénytervezetet. Ennek a tervezetnek nemcsak a formális elfogadtatási módjával, hanem a tartalmával is baj van, mert nem hiszem, hogy most, gazdasági válságban az a megoldás, hogy mindent privatizáljunk, ha kell, ha nem. Az államot azért működtetjük, hogy felelősséget vállaljon a biztonságunkért, az oktatásunkért, az egészségünkért, a kultúra fenntartásáért. Az utcai tiltakozásnak az egészségügyi törvény csak a kiindulópontja volt...
– Igen, ugyanakkor nagyon komoly figyelmeztetés arra is, hogy a demokratikus játékszabályokat tiszteletben kell tartani. Egy ilyen törvénytervezet elkészítésébe be kell vonni a szakmát, tudomásul kell venni, hogy a törvénytervezeteket a kormány, a minisztériumok dolgozzák ki, és a törvényeket a parlament fogadja el, a kormányzati felelősségvállalás vagy a sürgősségi kormányrendelet pedig csak kivételes törvényhozási módszer kell, hogy legyen.
– Nézzük akkor most az RMDSZ másik szemét, a nevetőt.
– A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy az RMDSZ-nek megvan a támogatottsága, és hogy az RMDSZ bírálói nem tudnak egyebet mondani, mint amit a korábbi években is mondtak. Az utóbbi években kicsúszott egy nagyon fontos érvrendszer a kezükből: az az érvrendszer, hogy Magyarország támogatásával Európa, a nemzetközi intézmények, szervezetek rendezni fogják a helyzetünket. Jelenleg én nem érzem azt, hogy Magyarország Romániával szemben keményen fel tud lépni, hogy ki tud kényszeríteni dolgokat. Azoknak, akik azt sugallják, hogy nem Bukarestben vagy otthon, az önkormányzatokban kell változtatnunk a sorsunkon, hanem kívülről kell várnunk a megoldást, most nincs nagy hitelük, s a támogatottságuk is csökkent.
– Változik a választási stratégia a közvélemény-kutatások kedvező eredményei tükrében? Szükség van még egyáltalán összefogásra?
– Nekem az utóbbi években nem változott az a határozott véleményem, hogy az erdélyi magyarság csakis egységes politikai képviselettel érvényesülhet. Ennek a véleménynek a része az is, hogy bár a közvéleménykutatások nagyjából háromnegyedes támogatottságot mutatnak az RMDSZ esetében, nekünk a száz százalékra kell törekednünk. Ami az összefogást illeti, annál a kompromisszumnál, amelyet annakidején az utólag megalakult Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel megkötöttünk – vagyis helyeket, első helyet adni az RMDSZ listáján –, nem hiszem, hogy lehet kötni. A baj az, hogy erre a válasz az volt, hogy ezek az emberek lépten-nyomon belénk rúgtak, és amikor úgy látták, hogy kedvező szelek fújnak Magyarországról, létrehoztak egy új pártot. Ennek ellenére nem mondom azt, hogy nem kell összefogni. Értse úgy: lehet, hogy erről a nagykabátról, amely az RMDSZ, hiányzik egy-két gomb, de nem a hiányzó gombhoz varrjuk a kabátot, hanem azt az egy-két gombot szívesen felvarrjuk a kabátunkra.
– Visszatérve a politikai válságra: a kormány a tüntetések hatására elkezdett feszültségoldó intézkedéseket hozni – regadó elhalasztása, közalkalmazottak pénzügyi amnesztiája, és ezeket mind-mind RMDSZ-es javaslatra. Folytatódik ez az engedménysorozat?
– Először is, amint többször is elmondtuk, 2012 nem lehet a megszorítások éve. Másodsorban mi azt mondtuk a koalícióban, hogy ott, ahol ezt a költségvetés lehetővé teszi, engedni kell a szorításon. Amikor adni nem tud egy kormány, mert egyensúlyban kell tartania az országot, akkor legalább ne vegyen el.
– A napokban több szakmai találkozón is részt vett, tanfelügyelőkkel, oktatási szakemberekkel. A találkozóknak az volt az egyik fő konklúziója, hogy az oktatási törvény gyakorlatba ültetése nehezen halad. Mi ennek az oka? Netán az, hogy ezt a törvényt is parlamenti és közvita nélkül vitte keresztül annakidején a kormány?
– Nézze, egy ilyen nagy lélegzetű reformot, az egész társadalmat érintő területen, valóban hasznos lenne konszenzussal elfogadni. Persze mindig minden reformnak lesznek ellenzői, de jó lett volna, ha például az oktatási törvény élvezi a szakma nagy többségének támogatását, ugyanakkor a parlamenti pártok esetében is az erre vonatkozó egyetértés átnyúlik a kormányoldal és az ellenzék közti törésvonalon. Nem így történt. Hogy miért nem alkalmazzák a kívánt ritmusban? Mert minden téren változást feltételez: új iskolai tantervek kidolgozása, új tankönyvek... A nehézkes gyakorlatba ültetés másik oka az, hogy ellenzéki oldalról mindent megtesznek, hogy halogassák a törvény alkalmazását. Van egy olyan titkos remény is, hogy ősszel, a választásokon ha kormányváltás lesz, a törvényt vagy egyes rendelkezéseit vissza lehet majd csinálni.
– Lassan egy éve, hogy Markó Béla nem az RMDSZ elnöke. Mi változott meg?
– Én az RMDSZ-elnöki tisztséget nem vállaltam tovább, de a politikából nem léptem ki egyből. Most is miniszterelnök-helyettes vagyok, és amíg ennek a kormánynak a mandátuma tart, addig vállalom tovább. Szenátor is vagyok, és nap mint nap követem azt, ami a politikában van. A közéletből viszont nem fogok kivonulni, én nem azt vallom, hogy alkotó értelmiséginek nem kell időnként kinéznie a könyvtár csendjéből. De a politikából kivonulok, ezt a döntést meghoztam.
– Több verset ír, többet van a családjával?
– Valamivel többet tudok lenni a családommal, de nem eleget: a családom Marosvásárhelyen van, én pedig a hét egy részében itt vagyok, Bukarestben. Írni is többet tudok, de azt sem eleget. Igaz, két verses könyvet írtam meg ebben az évben, ami nagyon sok. Egyesek neheztelnek is, hogy Markó az egész közösség életét érintő problémákkal az irkálást-firkálást állítja szembe, de számomra a kultúra, az irodalom fontos dolog, bár készséggel elfogadom, hogy sokkal kevesebb embert érdekel. 
Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az RMDSZ partner-szervezetei is bekapcsolódnak a Civil Konzultációba
Az RMDSZ Szociáldemokrata Platformjának (SZDP), illetve a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének (RMDE) vezetőivel találkozott Kovács Péter szövetségi főtitkár. A tegnap, Kolozsváron megszervezett tanácskozáson a két testület által jelzett problémákat, illetve aktuálpolitikai kérdéseket beszéltek meg. A felek megállapodtak abban, hogy az SZDP és az RMDE részt vesz az RMDSZ Főtitkársága által kezdeményezett és koordinált Civil Konzultációban, amelynek a lényege, hogy a törvényhozási folyamatba becsatornázásra kerüljön a civil és a szakmai szervezetek tudása, tapasztalata, gyakorlati ismerete. A két szervezet elsősorban aszociális jellegű törvények kidolgozási és módosítási folyamatában kíván részt venni. A Szociáldemokrata Platform képviselői elmondták, hogy megítélésük szerint Romániának alkalmazni kellene a progresszív, vagy legalább a kétkulcsos adózási rendszert, hiszen elemzésük szerint ez előnyösebb lehetne az alacsony keresettel rendelkező munkavállalók számára. Ebben a vonatkozásban megegyezés született, hogy a Főtitkárság megrendel egy hatástanulmányt, amely az egykulcsos, illetve a progresszív adózás előnyeit és hátrányait tartalmazza, a romániai gazdasági valóságra kivetítve. A két szervezet jelezte, hogy a munkatörvénykönyv, és a szociális kerettörvényben lévő mintegy 15 módosításra váró törvény, illetve ezek végrehajtási rendeletei vonatkozásában javaslatokat fogalmaznak meg. A Főtitkárság vállalta a szervezetek és a parlamenti csoport közötti közvetítői szerepet. A megbeszélésen a Szociáldemokrata Platform részéről jelen volt Gál Éva elnök, Kira Miklós ügyvezető elnök, Gulácsy Pál szervezési alelnök, valamint Bánhegyesi József gazdasági alelnök. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesületét Láng János-Tamás elnök, Miklós György alelnök és Nagy Károly tanácsos képviselte. (hírszerk.)
Transindex.ro

Nem zárja ki az EMNP-vel az együttműködést Antal Árpád
Nem zárja ki az EMNP-vel a helyi együttműködés lehetőségét Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Mai sajtótájékoztatóján újságírói kérdésre válaszolva elmondta, nem titok, hogy jó kapcsolata van a Néppárt országos vezetőivel; ám hogy a helyhatósági választásokon lesz-e valamilyen együttműködés Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ és az EMNP között, az annak függvénye, mi a szándéka a Néppártnak, és hogy a közös érdekérvényesítés szempontjából mi a legjobb. Nem kell meglepődni vagy megsértődni, ha az EMNP saját polgármester-jelöltet indít, fogalmazott Antal Árpád, de szerinte az összefogás sem zárható ki; „ha ők nem keresnek meg minket, mi keressük meg őket” – tette hozzá. (tudósítónktól)
Transindex.ro

Tamás Sándor tanácselnök: szükség van a magyar pártok összefogására 
Aki pártot épít, az konfrontációra készül, véli Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke, aki szerint szükség van a magyar pártok összefogására az idei parlamenti választásokon.
- Korodi Attila, RMDSZ-es parlamenti képviselő, a külügyi bizottság elnöke a Közbeszédben úgy fogalmazott, hogy Magyarország rossz nemzetközi megítélése kihatással van az erdélyi magyarságra és különösen az autonómia-törekvésekre, hiszen nehéz előre vinni és az erdélyi magyar érdekeket érvényesíteni, ennyire negatív nemzetközi visszhang mellet. Lát ön erre utaló közvetlen jeleket?
– Azt hiszem, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja ennek a Magyarország körüli nemzetközi megítélésnek, mert sok más ország – Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország – sokkal rosszabb, nehezebb helyzetben van, mint Magyarország és mégsincs ekkora hisztéria Európa-szerte körülöttük. Én azt hiszem, hogy nem a melegek házasságát, a melegek jogait kellene pártolja az Európai Unió néhány országa, hanem inkább azt kéne megnézzék, hogy Felvidéken mi történik a magyar nemzetiségűekkel, akik felvették a magyar állampolgárságot, vagy mi történik Romániában, Erdélyben, mondjuk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körül, holott jogszabályok is garantálják a kisebbségi, emberi jogokat. Ha kisebbségi jogokról beszélünk, akkor az Unió nagy országai inkább ezt kellene megvizsgálják elsősorban.
– Tőkés Lászlóék tettek egy olyan javaslatot, hogy a romániai választási rendszerben a kisebbségek számára töröljék el az 5 százalékos parlamenti küszöböt és egyfajta etnikai arányosság elvét vezessék be. Ezt az RMDSZ elutasítja. Korodi Attila például alkotmányos aggályokat megfogalmazott ennek kapcsán. Mit gondol erről?
– Az etnikai arányosság kérdése egy fontos kérdés, az RMDSZ ezt rég, hogy mondja és néhány esetben sikerült is elérnünk eredményeket, de azt semmiképpen nem nyílt levéllel, hanem politikai tárgyalások során. Etnikai arányosság sok esetben szükséges a kisebbségben élő magyar közösségek számára, akár választási rendszerről beszélünk, akár kinevezett tisztségekről. Egyáltalán az etnikai arányosság, mint elv és törvénybe iktatása kétségtelen, hogy hasznos lehetne más dimenzióban, más megfogalmazásban, számukra is. Egy jó példát mondok: Dél-Tirolban, ahol etnikai arányosságról szóló törvény szabályozza azt, hogy köztisztséget – beleértve nem csak tanári állást, hanem egy óvodai takarítónői állást is – kik tudnak és milyen arányban elfoglalni. Ilyen szempontból az etnikai arányosság, mint téma, egy hálás téma. Talán szerencsésebb lett volna előre egyeztetni a magyar politikai aktorok között.
– Lát egyébként arra esélyt, hogy a magyar pártok össze tudnak fogni? Hiszen, ha mondjuk ez megtörténne, nyilván a magyarok parlamenti képviselete igazodna és jobban igazodna a lélekszámukhoz.
– Nézze, az elmúlt időszakban sok esetben konfrontáció volt, akár magyar politikai szereplők között és én azt hiszem, hogy az együttműködés fontosabb, és a mostani időszakra jobban érvényes egy együttműködés, mint a versengés. Az kétségtelen, hogy aki pártot épít, az konfrontációra készül. Mindezzel együtt én alkatilag is megegyezés-párti, együttműködés-párti ember vagyok.
– Ez meg is fog valósulni? Tehát azt gondolja, hogy úgy mennek neki a választásoknak, hogy – akár országos, akár helyhatósági szinten – összefognak a magyar pártok?
– Sok helyen igen. Jó példát mondok.: Marosvásárhelyen az RMDSZ és az EMNT sikerült közös nevezőre jusson polgármesterjelölt, Vass Levente doktor úr személyében. Ez rendkívül fontos lépés.
– De helyhatósági szint és nem országos.
– Az valószínűleg egy kicsit később fog következni, különösen, hogy nemrég döntött úgy a parlament, hogy ez a két választás egyben lesz.
– Románia is nehéz gazdasági helyzetben van, IMF köldökzsinóron. Ez konkrétan az ön megyéjében beruházásban, gazdasági helyzetben mennyire jelent negatívumokat, vagy hoz negatívumokat 2012-ben?
– Nézze, ezt jó előre láttuk, éreztük, sikerült ellensúlyozni Európai Uniós programokban való részvétellel, hiszen elvégeztük otthon a házi feladatot jó ötletek mellé, elkészítettük a kivitelezési terveket is, pályázatokat nyertünk. Tehát én azt mondom, hogy a gazdasági válság ellenére is, hogyha jól forgatjuk az eszünket és projekteket tudunk érvényesíteni, akkor lehet vinni a közberuházásokat jó ütemben előre.
Duna Tv
Erdély.ma

Párhuzamok
Nézek egy összesítő filmet a szombati budapesti felvonulásról. Csukorékba vannak gyűjtve a több mint félmilliós tömegből megszólítottak szavai. Hömpölyög a tömeg, méltóságteljesen hömpölyög, a lépés ritmusára mozognak a testek, s közben meg-megszólal egy-egy férfi, nő, öreg és fiatal.
A kérdés mindig ugyanaz lehet. Miért van itt? Miért jött ide? Mit érez ezekben a pillanatokban? És pár válasz: “Ha a hazáról van szó, akkor minden magyar embernek – pártoktól függetlenül – itt kell lennie, s ki kell fejeznie a véleményét.” “Minden magyarnak itt a helye. Erőt és szolidaritást kell mutatni.” “Leborulok a nemzet nagysága előtt.” “Erőt szerettem volna én is kapni. Azért vagyok itt, hogy erőt adjunk azoknak, akik igazán kiállnak az országért, s hogy érezzék, hogy együtt vagyunk.” Igen, együtt lenni valami csodálatos dolog. Együtt lenni, egymás szuszogását hallani és érezni, hogy egy nyelv, egy érzés, egy gondolkodásmód, egy közös haza – még akkor is, ha az a közös haza feldaraboltatott, akkor is ott van az a magasban. A közös szenvedésekben, a közös megpróbáltatásokban. Miközben ezen a csodálatos egységen, a szíveknek ezen a csodálatos összedobbanásán gondolkodom, és azon, hogy be jó lenne, ha ez a közösségi érzés, együvé tartozás, közös sors érzése terjedne, kiszélesedne, beköltözne azokba a szívekbe is, melyekből jelenleg hiányzik, mert “az én érdekszférám” ezt így kívánja, nem hogy ünneprontó, hanem hogy kijózanító legyek, eszembe jutnak a múlt csütörtöki Háromszék egyik cikkéből olvasott sorok. Hadd álljanak itt mintegy a fent idézettek ellenpontjaként: “Kulcsár-Terza József elnök elmondta, tudja, hogy az RMDSZ ellenpropagandát folytat, ám ennek dacára bízik a sikerben, s kiemelte, a szövetség színeiben politizálóknak nincs amit keresniük a jobboldal rendezvényén.” És hadd írjam ide – megvallom, arcpirulva –, az illető cikk címe: Tüntetés Magyarországért. Ott fent, a közemberek szavaiban: méltóság, szépség. A közösségnek, a nemzetnek a még megbocsátani is tudó szeretete. “Pártoktól független!” Itt lenn: egy politikai pártvezér pitiáner emberi kisszerűsége, keserű ostobasága. Ostobaság még akkor is, ha az illető megyei elnök. És még akkor is, ha ebben a tisztségében jót akart és jót akar. De: megfertőzte a politika megosztó, a józan észt elrondító mocska, primitív gonoszsága. Ő “a szövetség színeiben politizálókat” nem akarja látni. Nem akar velük egy levegőt szívni. Nem azt akarja: hogy a nemzet ügye “emelje fel a szíveinket”, hogy ebben a pillanatban aki jót akar a nemzetnek, mindenki legyen ott, hanem azt, hogy “ez a jobboldal rendezvénye”, és itt nincs mit keresnie még annak sem, aki esetleg baloldalt van, de érzi a magyarságát, és amikor Magyarországról van szó, a nemzet sorsáról van szó, akkor, legalább akkor az ő szíve is megdobban.
Szeretném, ha nem hinné azt valaki, hogy az úgymond “jobboldal” fölött akarok pálcát törni. Mert ez az oldal, melyet Kulcsár-Terza József is képvisel, az én lelkemhez is közelebb áll, mint az úgynevezett “Szövetség”, mely ugyancsak eljátszotta az évtizedek során kisded játékait. Annyit ártott már a romániai magyarságnak, hogy “nincs rá szó, nincs rá fogalom”. Túloldalt felcsillant egy kicsi remény. Ez a sepsiszentgyörgyi tüntetés is, amiként hallszik, szép és méltóságteljes volt. Amiként a megye más városaiban is, “összedobbantak ott a szívek”. És hadd illesse elismerés a szervezők fáradságát, és azokat is, akik ott voltak. Akiknek fontosabb volt ott lenni, egy-két órát kiszakítani vegetáló életükből azért, hogy a nemzethez való tartozásukról tegyenek bizonyságot. Be jó lenne, ha minél többen éreznénk ezt fontosnak! De azt is kívánom, hogy a jövőben ne hangozzanak el olyan szenny-szavak, melyek elriasztanak egy emberi méltóságot emelő megnyilatkozásról olyanokat, akiknek a bensőjük azt súgta volna, hogy “ott a helyem”!
Gazda József
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az anyanyelven tanulás fontosságát hangsúlyozza az RMDSZ
Interjú Magyari Tivadarral, a szövetség oktatásért felelős főtitkárhelyettesével
„Minden magyar gyermek számít” szlogennel indított tájékoztatási kampányt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). A szövetség ennek keretében arra kívánja biztatni a magyar vagy etnikai szempontból vegyes családokat, hogy gyermekeiket magyar iskolába, magyar osztályba írassák. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős főtitkárhelyettese lapunknak megvilágította a kampány okait és körülményeit, elsősorban azokat, amelyek a szövetség által kivívott új oktatási törvény ránk vonatkozó előírásaiból erednek, és amelyek kihasználása végeredményben rajtunk, magyar embereken múlik.
– Miért most indul ez a kampány?
– Az előző években is odafigyeltünk arra, hogy tudatosítsuk az anyanyelvi tanulás fontosságát a romániai magyar családokban. Igény szerint támogattuk pedagógusoknak, szórványkollégiumok képviselőinek minden ilyen igyekezetét. El kell mondanom: kiváló munkát végeztek, a magyar iskolák választása mellett nem csak ésszerű, közérthető érveket mondtak a szülőknek vagy iskolaválasztó tizenéveseknek, hanem tájékoztatták őket minden továbbtanulási lehetőségről, olykor pályaválasztási tanácsokat is adtak. Például a tavaly az anyanyelv iránti elkötelezettségéről és lényeglátásáról ismert nyelvészprofesszor, Péntek János juttatott el levelet a magyar szülőkhöz. Most sok minden megváltozik az oktatásban, főleg az új törvény miatt. Újfajta, átfogó tájékoztatás is szükséges, sok szereplő, közvetítő bevonásával.
– Hogyan készült az RMDSZ Főtitkárság Oktatási Főosztálya erre a kampányra?
– Ez része az RMDSZ Új fejezet című programjának, és a tavalyi „Erdélyi Konzultáció” tanulságait is használja. Ismert, hogy ennek keretében a lakosság körében gyűjtöttük össze a gondokat, bajokat, tanácsokat, prioritásokat. Közvetlen szakmai előzményeként felderítettük azokat az indokokat, amelyek megfogalmazódnak a magyar szülőkben akkor, amikor nem magyar, hanem román tannyelvű iskolába, osztályba íratják a gyereket. Ők kevesebben vannak: a romániai magyar lakosságra, szerencsére, továbbra is az jellemző, hogy fiataljait magyar nyelven taníttatja.
– Hogyan juttatják el az üzeneteket a magyar családokhoz?
– Igyekszünk a családhoz elmenni, de minden más eszközt is felhasználunk. Lesznek szórólapok, plakátok, a sajtó eddigi érdeklődése kedvező, jobb, mint amire számítottam. Valószínű azért, mert egy fontos, a napi politikán túlmutató ügyről van szó.
– Sokan úgy gondolják, hogy a gyerek jobban érvényesül, versenyképesebb lesz, ha román iskolában tanul…
– Vannak szülők, akik úgy vélik, hogy a román környezetben tanuló, szocializálódó, szaknyelvet elsajátító fiatal később sikeresebben nyer el állásokat, sikeresebben integrálódik román szakmai, környezetben, sőt társadalmi életben. Gyakori ez az iskolaválasztási indok nagyvárosi szórványban. Az így gondolkodó szülő a gyereknek általában egy tágabb társadalmi teret akar biztosítani, kiterjedtebb kapcsolati hálót, de ebben a gondolkodásban az is megjelenik olykor, hogy – az amúgy felvállaltan magyar identitású – fiatal ne maradjon a maga, főleg magyarokból álló kapcsolati hálózatában, hanem szokja, tanulja a román környezetet. Érthető a szülőknek ez az érve, de meg kell nekik magyarázni, hogy a környezetünkben levő sikeres magyarok javarésze magyar iskolába járt. A gyerek azon a nyelven tud a legjobban tanulni, amit először tanult meg: anyanyelvén. Ez nem csak a kisebb iskolásokra igaz, hanem minden életkorban, beleértve a középiskolát és az egyetemet is. Sőt, az anyanyelvén tanított gyerek más nyelveket is, így a románt is jobban elsajátítja, magabiztosabban használja. Tehát nem a távlati, felnőttkorban elérendő beilleszkedés a tét, hanem egy azonnali cél: az iskolai sikeresség, az, hogy az amúgy is összetett tanulnivalók elsajátításában, készségek fejlesztésében a gyerek anyanyelvét használja.
– Mit tudnak mondani azoknak, akik közömbösen viszonyulnak a magyar nyelv fontosságához, és azt mondják, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy milyen nyelven tanul a gyerek?
– Ezek a családok vállalják, vallják a magyarságukat, de az életük különböző fontos döntéseiben, mint például az iskolaválasztás, sőt a párválasztás a magyar identitás nem kulcstényező. Ők mérlegelik, hogy a gyerekük mely iskolában, milyen szakon tanulna jobban, lenne sikeres, versenyképes, és az is lehet, hogy a mérlegelt tényezők között szerepel a tanítás nyelve is, de nem az a döntő számukra. Ha más okokból jobbnak, előnyösebbnek látják, román iskolába íratják a gyereket. Igyekszünk érzékennyé tenni őket e kérdés iránt, élve azzal, hogy – adataink szerint – az ilyen szülők többsége a hetvenes, nyolcvanas években maga is magyar iskolába járt. Itt mondom el, hogy ebből a szempontból olykor a sokkal tudatosabb nagyszülők hatására is számítunk! Azt javasoltam a munkatársaknak, hogy ne hagyjuk ki az érzelmi érveket: utaljunk arra a külön, közös élményvilágra, ami bennünket, magyarokat itt és mindenhol összeköt. Ezzel az élményvilággal a gyerek magyar iskolában találkozik. János vitéz, Ludas Matyi, Nyilas Misi, a természeti és történelmi legendák, az ismert regények, a dalok, a táncok, a játékok, a versek ismerete közös bennünk, és ezeket azért ismerjük, szeretjük, mert az iskolák közös élményvilágot jelenítenek meg nekünk. A román iskolában a gyerek kimarad egy sor olyan irodalmi, történelmi vagy más kulturális élményből, tudásból, ami közös azokban, akik magyarok.
– Sokan azért íratják a gyereket román osztályba, mert úgy vélik, hogy jobban meg tud tanulni románul…
– Sajnos még a Székelyföldön is találtak a kollégáim erre példát. A gyerek alig értette a román nyelvet, amikor tanítani kezdték neki az írást, olvasást, számolást, természetrajzot. El akarjuk mondani a magyar embereknek: a román nyelv elsajátítására igenis van lehetőség a magyar iskolákban is. Eddig a magyar iskolákban sajnos úgy tanították a román nyelvet a gyerekeknek, hogy nem voltak tekintettel arra, hogy a hétköznapi román nyelvű kifejezési képességüket fejlesszék. A tananyag és a tanítási módszerek sokszor arra sem voltak tekintettel, hogy a nem román anyanyelvűeknek teljesen másképpen kell a románt tanítani. Ez végre megváltozott. Az új oktatási törvény előírja, hogy a magyar gyerekeknek külön, szakszerűen átgondolt tantervvel, nem anyanyelvként tanítják a románt. De igazán jól érteni és beszélni románul elsősorban nem az iskolában lehet megtanulni. Azok a romániai magyarok, akik jól tudnak románul, főleg iskolán kívül, játszótársaktól, tévéből és más módon tanulták meg ezt a nyelvet. A hétköznapi román nyelvet, amivel az élet különböző helyzeteiben jobban lehet boldogulni, inkább az iskolán kívüli környezetben lehet jobban elsajátítani. Én magam tizenkét évig magyar iskolába jártam, magyarul érettségiztem. Az egyetemre elsőnek jutottam be, második helyen végeztem, pedig az már akkor román egyetem volt (abban az időben nem volt magyar tagozat). Hogyan boldogultam a román nyelvvel sok-sok év magyar iskola után? Egyszerű: a román barátoktól, játszótársakról, szomszédoktól, szép román lányoktól.
– Mit tudnak üzenni azoknak, akik azért választják a román iskolát, mert a magyar iskola távolabb van, ezért talán költségesebb is oda járatni a gyereket?
– Sokan azért választanak a gyerek számára román iskolát, mert a magyar iskola valamilyen többletköltséget jelent, például távolság miatt. Legtöbbször a magyar iskola nem vagy alig kerül többe, de ha valamiért igen, akkor tudni kell, hogy a rászorulóknak számos támogatási lehetőség áll a rendelkezésére. Azt is vállaljuk, hogy azonosítva a rászorulók körét, folyamatosan információval látjuk el őket a támogatási lehetőségekről. Szeretnénk egy olyan tájékoztatási rendszert kialakítani, amivel a gyerekeiket áldozattal tanító magyar családok mellett álljunk: az óvodától az egyetemig.
T. SZ. Z. 
Szabadság (Kolozsvár)

Ö S S Z E F O G L A L Ó
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei Elnöksége szerint az RMDSZ által folytatott megalkuvó és népnyomorító politika az erdélyi magyarság hitelét rontja.
Nagy József Barna partiumi régióelnök és Török Sándor Bihar megyei elnök péntek délelőtt tartott sajtótájékoztatójukon fogalmazták meg az RMDSZ országos, illetve helyi politikájával szembeni ellenvetéseiket. Török aggasztónak nevezte az országos méreteket öltött kormányellenes demonstrációk miatt kialakult bizonytalan helyzetet, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a tüntetéssorozatot kiváltó megszorításokban – az állami alkalmazottakat érintő, 25 százalékos bércsökkentésben, a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek befagyasztásában, vagy az adóemelésben – az RMDSZ-nek is jelentős szerepe volt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a fizetések és a nyugdíjak emelését javasolta a román kormánynak, amire Török szerint nagy szükség lenne. Érhetetlen, hogy miért nem emeli fel a szavát az RMDSZ a megszorítások enyhítése, és a fizetések és nyugdíjak emelése érdekében, miközben az egész ország nyomorban van, hangzott el a sajtótájékoztatón. A szövetség politikai tehetetlensége a környezetvédelem és az egészségügy terén is hangsúlyosan kiütközik. Ezt igazolandó Török az Erdély kirablásával felérő verespataki bányatervet említette meg, amely annak ellenére valósulhat meg, hogy a környezetvédelmi tárca tulipános kézben van. Ez nemcsak az RMDSZ, hanem az egész erdélyi magyarság hitelét és becsületét rontja, hangsúlyozta Török Sándor.
Nagy József Barna a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ tevékenységéről szólva lajstromba vette, kiket látott vendégül az elmúlt években a szervezet. Megállapította, hogy a legtöbb meghívott a balliberális szférából került ki. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az elszakított területeken, egyedül Nagyváradon látták vendégül Gyurcsány Ferencet…
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei Elnöksége egy közleményben figyelmezteti a magyar nemzet ügyét és sorsát szívén viselő művészeket, tudósokat, politikusokat és a közélet minden szereplőjét a Bihar megyei RMDSZ viselt dolgaira.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei Elnöksége által kiadott közlemény alább olvasható.
K Ö Z L E M É N Y
„Aki korpa közé keveredik...!”
Mély tanulságokat rejtő közmondásunk juthat eszébe mindazoknak, akik nyomon követik a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ tevékenységét. Számos közbotrányt és derültséget okozó megnyilvánulásukkal (lásd pl. az utcanév-fordítási, ferdítési tevékenységüket) most nem foglalkozunk, csupán – mint rossz szellemeket – megidézzük azokat a személyiségeket, akiket a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ látott vendégül az elmúlt években.
A rosszemlékű, nyolcéves MSZP-s, SZDSZ-es kormányzás alatt a Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ képviselői szinte kivétel nélkül csak MSZP-s és SZDSZ-es politikusokat és hozzájuk kötődő történészeket, írókat hívtak Nagyváradra. Vendégük volt többek között: Horn Gyula, Kuncze Gábor, Demszky Gábor, Mesterházy Attila (vele és az MSZP más politikusaival együtt mulat az RMDSZ az évente megrendezésre kerülő Partiumi bálnak nevezett rendezvényen).
Vendégük volt Gyurcsány Ferenc, akit egyedül a nagyváradi RMDSZ látott vendégül a határon túli szervezetek közül. Nem csoda, hiszen egyik Bihar megyei parlamenti képviselőjük a sajtóban nyilatkozva kijelentette: „Nem találok semmi kivetnivalót Gyurcsány őszödi beszédében”. De előadást tartott Nagyváradon Aczél György, Nyakó István és Újhelyi István is. A két utóbbi politikus Nagyváradon, az RMDSZ rendezvényén, vendéglátójuk nagy megelégedésére a FIDESZ és Orbán Viktor ellen uszított. A FIDESZ a két politikust nagyváradi kijelentéseik miatt a közéletből való távozásra szólította fel.
Újhelyi kijelentette: „Tény, hogy az MSZP sokat segített az RMDSZ-nek, mindig mindenben támogattuk őket, ha igényelték. Ehhez képest ők azt kérték, ezt ne mondjuk el sehol, nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog”. Hogy az RMDSZ (különösen a nagyváradi és Bihari szervezet) és az MSZP ezer szállal kötődik egymáshoz, ez mindenki számára egyértelművé vált. A Bihar megyei és nagyváradi RMDSZ vezetői – jó tanítványokként – minden megnyilvánulásukban, beszédükben a FIDESZ, annak vezetői és nemzetpolitikai elképzelései ellen szólaltak és szólalnak meg.
Az elmúlt évben Szacsvay Akadémia néven előadássorozatot szerveztek, ahová nagyrészt az MSZP-s, balliberális eszmerendszert képviselő előadókat hívtak meg, de több gyanútlan, jóhiszemű, a nagyváradi RMDSZ kétes ügyeiről, nemzetrontó vendégeiről mit sem tudó előadót is vendégül láttak.
Nem tudjuk, milyen dicsőség a nagyváradi RMDSZ vendégének lenni, a Szacsvay Akadémián előadást tartani Gyurcsány, Demszky és a többiek után.
Felkérjük a magyar nemzet ügyét és sorsát szívén viselő művészeket, tudósokat, politikusokat és a közélet minden szereplőjét, jól gondolják meg, be szeretnének-e állni ebbe a sorba, szeretnének ezek után is a nagyváradi RMDSZ vendége lenni?
Mi figyelmükbe ajánljuk ősi népi bölcsességünket: „Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók!”
Nagyvárad, 2012. január 27.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
Bihar megyei Elnöksége

Marosvásárhelyi magyar koalíciót sürget Tőkés László
A romániai magyar politikai szervezetek koalíciós szerződését sürgette Tőkés László annak érdekében, hogy közös magyar polgármester-jelöltet indítsanak Marosvásárhelyen az idei önkormányzati választásokon.
„Partnerséget és koalíciós szerződést kérünk” – jelentette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Kolozsváron, az EMNT választmányi ülése szünetében tartott rögtönzött sajtótájékoztatón. „Az elkövetkező héten meg kell kötni a marosvásárhelyi koalíciós szerződést, nem lehet azt már tovább halogatni” – hangsúlyozta a volt püspök. Utalt arra, hogy a román alkotmánybíróság az elmúlt napokban alkotmányellenessé nyilvánította a kormányrendeletet, amely értelmében őszre halasztották volna és a parlamenti választásokkal egy időben tartották volna a romániai önkormányzati választásokat, így ezek megszervezése a nyári hónapokban esedékes. Tőkés úgy vélte, a marosvásárhelyi magyar koalíció például szolgálhatna ahhoz, hogy más településeken is összefogjanak a magyar szervezetek.
Tőkés értékelése szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) felelős azért, hogy elakadt a párbeszéd a magyar szervezetek között. Az RMDSZ ugyanis nem volt hajlandó partnerként elfogadni a rajta kívül szerveződő entitásokat. Kijelentette, a választási összefogás mellett a romániai magyar közösséget megillető román költségvetési támogatás elosztásáról is tárgyalni kell. „Fonák dolog, hogy például a magyar tannyelvű Partiumi Keresztény Egyetem nem kap támogatást a román költségvetésből, a magyarságnak szánt mintegy 3,5 millió eurós támogatás pedig az egyik magyar párt számlájára fut be. Azt kérjük, hogy a magyar társadalom minden szegmense részesüljön a támogatásból; ne sajátítsa azt ki az RMDSZ” – hangsúlyozta Tőkés László.
Az elmúlt év tevékenységét értékelve az EMNT elnöke fontos fejleménynek tartotta, hogy az EMNT kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). „Az EMNT a totális pártegység helyett a plurális nemzeti egység építésébe fogott” – értékelte. Hozzátette, már az RMDSZ megalakulásakor probléma volt, hogy összekeveredett a nemzeti közösségépítés és a politikai pártérdek. Meglátása szerint kár származott abból, hogy a közösség szolgálatát korlátozta a politikai érdek. Példaértékűnek tartotta azt, ahogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt viszonylatában elválik egymástól a politika és a nemzetépítő szolgálat.
A sajtótájékoztatón Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke elmondta, folyamatban van az EMNT struktúrájának az újraszervezése. Pénteken tartotta első ülését a tanács decemberben megválasztott elnöksége, a választmányi ülésen pedig a szakbizottságok megalakítása az egyik kiemelt téma.
MTI
Erdély.ma

Európai Polgári Kezdeményezés – Már az elején széthúznak a magyarok?
Idéntől lehet élni az Európai Polgári Kezdeményezéssel, melynek eredményeként az Unió állampolgárai is kérvényezhetnek a Bizottságtól jogalkotást – meghatározott feltételek mellett.
A határon túli magyar szervezetek természetesen kapva kapnak az alkalmon, hogy európai szintű kisebbségvédelmi biztosítékot csikarjanak ki az EU-ból: Tőkés László a Kárpát-medencei Autonómia Tanács azonnali összehívását kezdeményezte az ügyben, a Székely Nemzeti Tanács Dél-Tirolban próbálkozik a potenciális szövetségesek megnyerésével, az RMDSZ-es EP-képviselő, Winkler Gyula pedig a Federal Union of European Nationalities (FUEN) vezetőit invitálta közös gondolkodásra és együttműködésre. De vajon hova fog vezetni a három külön utas szervezkedés?
Európai Polgári Kezdeményezés – a polgárok jogalkotási lehetősége
2012. április 1-étől megnyílik a lehetőség, hogy a Lisszaboni Szerződés által életre hívott Európai Polgári Kezdeményezéssel éljenek az Unió állampolgárai, vagyis arra, hogy egymillió európai polgár kérje a Bizottságtól, hogy a testület jogi keretet alkosson bizonyos kérdések rendezésére. A határon túli magyar kisebbségek önrendelkezéséhez, kisebbségi jogainak európai törvényi szintű szavatolásához az ECI nagyszerű lehetőséget teremt, így egyértelmű, hogy a határon túli magyar politikusok élni kívánnak az alkalommal. Nem mindegy azonban, hogy hogyan fog ez megtörténni. Nézzen szét az EU fővárosában!
Az Európai Polgári Kezdeményezés „játékszabálya” a következő: kezdeményezést olyan polgári bizottság szervezhet, amely legalább 7 olyan személyből áll, akik legalább 7 különböző tagállamban rendelkeznek lakóhellyel. A kezdeményezést az EU legalább 7 tagállamában legalább egymillió polgárnak kell támogatnia (aláírásával ellátnia).
A kérelem ezután befut a Bizottsághoz, aminek három hónap áll rendelkezésére, hogy döntsön a kérelem sorsáról, azaz, hogy kíván-e lépéseket tenni az ügyben, és ha igen, milyen formában.
Az ECI látszólag tehát nem egy bonyolult eljárás, és célja egyértelműen az, hogy az uniós jogalkotásba bevonja az állampolgárokat. Azonban több buktatót is rejt magában a dolog, elsőként is azt, hogy minimálisan hét országban szükséges megszervezni az együttműködést az ügy érdekében. Ez azt is jelenti, hogy bármilyen céllal is kezdeményezünk egy törvényalkotást (a határon túli magyarok esetében nyilván a nemzeti érdek a motiváló erő), a kérvényt univerzális jelleggel kell „eladni”, és olyan formában kell megfogalmazni, amelyet egész Európa saját érdekének tud tekinteni. Megfontolt, kidolgozott stratégiára van tehát szükség ahhoz, hogy egy – estünkben – kisebbségjogi törvényalkotási kérelmet sikerre vigyünk, amihez természetesen nélkülözhetetlenek a szövetségesek.
A magyarok nem szövetkeznek egymással?
Ennek a logikus következtetésnek ellentmondanak az utóbbi napok sajtóhírei: Tőkés László a KMAT összehívásával, az SZNT a dél-tiroliakkal, az RDMSZ pedig a FUEN-nel próbál „rászervezni” a másik kettő szervezésére. Vagy hát ki tudja ki kire... „Jó magyar szokás szerint” összefogás, összehangolt munka helyett mindenki járja a maga útját, azzal érvelve, hogy a másik törekvése hiteltelen. Szemezgessünk a nyilatkozatokból:
Tőkés: „Egymással összefogva és szorosan együttműködve erről a közös alapról kell kiindulnunk. A különutas kezdeményezések ellenben kölcsönösen gyengíthetik vagy éppenséggel kiolthatják egymást... legyen szó akár az SZNT-ről, akár az RMDSZ-ről, senki sem engedheti meg magának, hogy önös elképzeléseivel és terveivel a közös nemzeti célok eredményességét veszélyeztesse.”
Izsák Balázs (SZNT): „...a székely nép autonómiatörekvésének közképviseleteként, önálló testületként az SZNT nem fogadhat el alárendeltséget sem egyének, sem testületek részéről. Szerinte elfogadhatatlan, hogy Tőkés László különutasnak nevezi az SZNT-t, holott az út, amelyen közel egy évtizede jár a székelyek közképviselete, nem külön út, hanem a „helyes út”. Az uniós kezdeményezés a polgárok lehetősége, hogy közvetlenül bekapcsolódjanak az uniós jogalkotásba. Ezzel a lehetőséggel az európai parlamenti képviselők rendelkeztek eddig is... Úgy érzem, hogy ők féltékenységből megpróbálnak ennek is az élére állni, hogy itt is ők legyenek láthatóak. De nem fogják tőlünk elvenni ezt a lehetőséget.
Kovács Péter, RMDSZ: „Furcsának tartom Tőkés László megközelítését. Ha már különutasságról beszél, miért nem saját magát nevezi meg ebben a szerepben, miért képzeli azt, hogy mindenki más, aki nem sorakozik fel mögé, az különutas? Úgy vélem, ha nem az a célunk, hogy nagyokat mondjunk, akkor be kell vonjuk az összes európai kisebbséget ebbe a folyamatba. Éppen ezért megkerestük az Európai Nemzetek Föderális Unióját (FUEN), amely több mint 60 kisebbségi szervezetet tömörít, és felvállalja ezt az ügyet, képviseli, hogy az európai kisebbségek számára elfogadandó kezdeményezések érdekében aláírásokat lehessen gyűjteni és élni lehessen ezzel az európai állampolgári kezdeményezéssel. Mi úgy gondoljuk, hogy nem lehet csak a magyarokra vagy csak a székelyekre kiélezni ezt a kérdést. Csak így tudunk sikerre jutni.”
Jelenlegi állás szerint az RMDSZ taktikája tűnik célravezetőnek, hiszen a FUEN Európa 32 országának 86 kisebbségvédelmi szervezetének ernyőszerveként működik, s így valószínűleg könnyebben meg tudja szervezni az aláírásgyűjtési akciót, mint a nulláról induló KMAT vagy a Székely Nemzeti Tanács (persze hozzá kell tenni, hogy a KMAT-nak tagjai a Kárpát-medence országainak magyar autonomista szervezetei, taglétszáma viszont meg sem közelíti a FUEN-ét). Mindezzel együtt viszont azt is számításba kell venni, hogy a közös nevező megtalálása, vagyis egy közös indítvány beterjesztése nem lesz egyszerű feladat az RMDSZ és „szövetségesei” számára.
Messze vagyunk még attól, hogy egy magyar részről esetlegesen elindított polgári kezdeményezés sikerességét latolgassuk, egyet azonban már most leszögezhetünk: a magyar-magyar szembenállás már a kezdeteket megmérgezi, s Tőkés Lászlónak igaza lehet, hiszen a széthúzás elriaszthatja a potenciális szövetségeseket.
kitekinto.hu
Erdély.ma

Megtalálni az utat és az eszközöket a közös célokhoz
„Az Új Hívó szó időszerűségét nem kérdőjelezhetjük meg. 22 év után van egy hatalmas tapasztalatunk, vannak intézményeink, eszközeink, a kérdés az, hogy mindazzal, amit elértünk, tudunk-e valamit kezdeni, van-e elég erőnk és bölcsességünk ahhoz, hogy ezekre építsük a közvetkező éveket” – fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök január 27-én, pénteken, Kolozsváron azon a tanácskozáson, amelyet a Kolozsvár Társaság szervezett az erdélyi magyar politizálás múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Itt jelen voltak az erdélyi magyar közélet jeles képviselői, értelmiségiek, politikusok. A rendezvény nyitó mozzanataként elhangzott az erdélyi magyarsághoz intézett Új Hívó Szó, amely az összefogás, a közös cselekvés, valamint 2012 fontosságára hívja fel a figyelmet. 1989 decemberében kolozsvári értelmiségiek fogalmazták meg a Hívó Szót, az új felhívás megfogalmazását az elmúlt 22 esztendő történései tették aktuálissá.
„Amikor 1989-ben a Hívó Szó megszületett, egy halálra ítélt nemzeti közösség próbált kitörni egy zárt társadalomból, próbált utat keresni, anélkül, hogy lett volna egy pontos elképzelése arról, milyen változások elé néz, milyen eszközökkel próbálja a céljait elérni. Olyan illúziókat fogalmaztunk meg 22 évvel ezelőtt, amelyekről úgy gondoltuk, hogy elérhetőek, van erőnk, lesznek eszközeink, hogy azokat megvalósítsuk. Kiderült, hogy nem, mint ahogy az is, hogy csak saját magunkra számíthatunk” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke azonban emlékeztetett arra, hogy a történelem folyamán az Erdélyben élő magyar közösség mindig újra tudta teremteni a saját életét, a saját intézményeit. Úgy vélekedett: 2012 nagy kihívása, hogy tovább tudunk-e építkezni. Visszatérni a kilencvenes évek elejére, megpróbálni azokhoz az évekhez igazodni, és azokból kiindulni, nem volna túlságosan szerencsés.
„Ha megértjük, hogyan alakult át a társadalom, akkor a közös célokhoz az eszközöket és az utat is meg fogjuk találni” – fogalmazott. Kelemen Hunor arra hívta fel a figyelmet, hogy ma az erdélyi magyar emberek többsége azt várja el a politikusoktól, hogy elsősorban gazdasággal, munkahelyekkel, a létbiztonsággal foglalkozzanak. Csak ezek után következnek azok a kérdések, amelyek ugyanolyan fontosak, mint a gazdasági, szociális kérdések: az egyetem, az autonómia, mindazok, amelyek az erdélyi magyar identitásához kötődnek.
„Ez nem baj, de nem szabad szembeállítani a kettőt. Képesnek kell lennünk arra, hogy ezeket összeegyeztethessük” – mutatott rá a Szövetség elnöke. Hozzátette: „az erdélyi magyar emberek értékválasztása és a saját érdekeinek az ismerete egészen pontos: az egységes érdekképviseletet 22 esztendő után is értéknek tartják, erre a hátországra, erre a védettségre szükségük van, és nekünk az a feladunk, hogy ezt tudjuk biztosítani. Téves útnak tartják azt, hogy megosszuk a politikai képviseletet, érzik azt, hogy a kettő kevesebb, mint az egy, a három még kevesebb. Arra biztatnak minket, hogy őrizzük meg az egységes parlamenti képviseletet, és ha erre van szükség, akkor nem kell keresnünk más utat.” Kelemen szerint a programok, a politikusok hitelesek kell, hogy legyenek. „Illúziókat nem szabad táplálnunk, olyanokat, amelyekben csalódni fognak az emberek.
Az RMDSZ elnöke kitért az értelmiség szerepére is. Úgy érzékeli, ez visszavonult a közélettől, nem vesz részt ennek alakításában, nagyon ritkán és nagyon óvatosan mond véleményt. „Nekünk ezekre a véleményekre óriási szükségünk lenne, akkor is, ha kritikusak, ha bíztatóak, de azt mondják, hogy igenis, erre a kérdésre azért kell odafigyelni, mert másképpen nem lehet tervezni, nem lehet közösséget építeni” – mondta Kelemen Hunor.
Az értelmiség szerepének fontosságára hívta fel a figyelmet Markó Béla miniszterelnök-helyettes is. Véleménye szerint az Új Hívó Szó nem azt szorgalmazza, hogy politikusok politikai elemzést végezzenek, hanem arról a hiányról szól, amit ő maga is az utóbbi években egyre fájdalmasabban érzékel, azt, hogy az értelmiségiek ráhagyták a közéletet a politikusokra.
„Közösséget megtartó, fejlesztő, modernizáló stratégiákat önmagában és kizárólag a politika nem dolgozhat ki. Nem a teljes értelmiségi egyetértésre van szükség, hanem az együttmunkálkodásra” – mutatott rá a Szövetség volt elnöke. Markó nem értett teljes mértékben egyet az Új Hívó Szóból kicsengő üzenettel, miszerint változott állapotunk 1989-hez képest, megosztottabbak lettünk. Véleménye szerint a tétek változtak, a tétek érzékelése, a felelősségek, a megosztottságtól való félelmek, de nem hisz abban, hogy a képességünk az összefogásra, az egységre más lenne, mint 1989 decemberében. Emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ megalakulásakor kezdettől fogva óriásiak voltak a belső feszültségek, nagyon nagy volt a táborokra szakítottság, erőteljesek az eszközökről szóló viták.
„Minden pillanatban szétesni látszott ez a konstrukció, de nem esett szét, mert a célok nagyjából közösek voltak, a feszültségeknél sokkal nagyobbak voltak a kényszerek. Sokkal nagyobb volt a félelem, az aziránt érzett felelősség, hogy csak együtt rendezhetjük helyzetünket, teremthetjük meg a jövőnket. 22 év után lehet arról beszélni, hogy mit tudtunk lerendezni, hol voltunk együtt és hol nem, de nem hiszem, hogy alapvetően másak lettünk.” A politikus úgy vélekedett, ha tudatosítjuk, hogy a kényszerek ma is megvannak egészen más körülmények között, akkor nincs probléma az értelmiségi és a politikai együttmunkálkodással. Külön hangsúlyozta az önállóság kényszerének fontosságát, azaz, hogy nekünk magunknak kell megkeresni a megoldásokat, és nekünk kell ezeket érvényesíteni.
„Igaz, hogy 22 év alatt sok-sok illúziót szereztünk, de ezekkel lassan le kell számolnunk, például azzal, hogy mások Bukarestben, Budapesten, Brüsszelben a mi helyzetünket elrendezik. Akkor ezeknek a kezdeményezéseknek valóban lehet hatása” – összegzett Markó Béla.
erdon.ro

A magyar autonómia ügye 2002-ben
Szomorú tény, hogy tényleges autonómiát az elmúlt több mint két évtizedben Kárpát-medencében élő magyar kisebbségi közösségek közül egynek sem sikerült megvalósítania. Az okok: a határon túli magyar politikai elitek megosztottsága, Budapest támogatásának hiánya, esetenként kemény ellenállása. A nemzetközi színtér szereplőinek a kollektív kisebbségi jogok iránti mostoha viszonya, pontosabban, határozott ellenzése. Végül – ezt talán nem kell hangsúlyozni – az utódállamok politikai elitjének az egész időszak alatt változatlan ellenállása.
Ami viszont szinte hihetetlen: a lényegében ellenséges politikai közegben 1990-től megjelennek előbb személyi elvű kisebbségi önkormányzatra, s ezzel szinte egy időben a területi autonómiára vonatkozó elképzelések. Nem kell sokáig várni, s a Vajdaságban az első háborús összecsapások közepette, talán a körülmények hozta esélyeket kihasználva, a történelmi VMDK-ban megszületett – ha lúd legyen kövér – a hármas autonómia modellje. Eközben Erdélyben is kialakul a viszonylag konkrét autonómiakoncepció. Felvidéken Duray Mikós kezdettől fogva szorgalmazza az autonómiát, s ami legalább olyan fontos, csakúgy, mint a történelmi VMDK, ő is hangoztatja: az autonómiának csak ellenzékben küzdve van esélye. Hiába. A Felvidéken ma sincs sem autonómiakoncepció, sem autonómiamodell.
A külső tényezőktől koránt sem függetlenül, a magukban hordozott belső ellentétek folytán a kisebbségi politikai elitek kétpólusúvá válnak. Ettől kezdve, a nemzeti közösségek vitathatatlan autonómiaigénye dacára, autonómiaügyben politikailag béna kacsává vált minden határon túli magyar közösség. A helyi hatalmakhoz húzó szárny, benne a balliberális csoporttal és a rendszerváltás morzsáié törleszkedő közönséges szerencselovagokkal, megkapta a szükséges támogatást. Leginkább Budapestről is. A nemzeti szárny máig csak az eszméi erejére támaszkodva tartja fenn magát.
A Vajdaságban 2008. évi választások után mintha megmozdult volna valami. Talán abban a reményben, hogy a nemzetközieknek példát mutatva Koszovót visszaszoríthatja a tényleges autonómia keretei közé, a szerb kormány a nemzeti tanácsokról szóló törvény tervezetével, majdnem lépett egyet a perszonális autonómia irányába. De, többek szerint, mert felmérte, hogy Koszovó esetében elment a vonat, mások szerint, mert úgy vélte, a valódi politikai autonómia – mivel lehetővé teszi egy nemzetrész akaratának a legitim feltárását, kifejezését és képviseletét – megnyitná a politikai lehetőségeket, a különben is elégedetlenkedő dél-szerbiai albánok és a szandzsáki bosnyákok előtt, visszahőkölt.
Egy éves „gondolkodás” után a VMSZ által is megszavazott nemzeti tanácsokról szóló törvény előirányozza ugyan a politikailag és jogilag a hatalom által többszörösen ellenőrzött választott képviseleti testületet, de a tényleges autonómia attribútumai nélkül. Ez az oka annak, hogy ma a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) se nem legitim, se nem legális.
Száz szónak is egy a vége: jelenleg csak a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak (VMDP) van a perszonális-, és Erdélyben a Székely Nemzeti Tanácsnak van, a nemzeti oldal által is többé-kevésbé támogatott hadra fogható, a területi autonómiára kidolgozott modellje. A Felvidéken a márciusi előrehozott választásokra készülő Magyar Koalíció Pártja jelezte, hogy nemzeti alapú önkormányzatokat is el tud képzelni. Egyelőre csak képzelni, de ez is jelent valamit.
Itt álljunk meg néhány szóra. A kérdés most már nem az, mi van a magyar autonómiákkal a Kárpát-medencében, hanem az, hogy mi lesz a létező és a tervezett tervekkel? A kérdés helyén való. Várható, hogy az Orbán-kormány miután sikeresen megvívja Magyarország politikai háborúját a nemzetköziekkel, minden bizonnyal tovább lép. A jelenlegi helyzetben ugyanis a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) csak részben állt fel. A versenypárttá avanzsálódott Erdélyi Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Vajdasági Magyar Szövetség kivárnak. Úgy vélik, Magyarország gyengesége alkalmassá teszi őket az ellenállásra. Arra, hogy megőrizzék jelenlegi immár csak névleges közvetítő szerepüket a helyi többségi elit és Budapest között. Az RMDSZ már „megszabadult” magyarországi támogatások célba juttatásának megpróbáltatásaitól, a VMSZ helyzete még bizonytalan. Igaz az általa igazgatott MNT eddig nem látott anyagiakkal rendelkezik, első sorban Budapestről, de Belgrádból is, ám ennek csak feltételesen van jelentősége. Ha ugyanis a VMSZ sikeresen összenő „stratégiai partnerével” a Tadic-féle Demokrata Párttal (DS), akkor világossá válik az, amit eddig is tudott mindenki, csak még nem lehetett intézkedni.
Melyek azok a politikai projektumok, amelyek akadályozzák a NER kiteljesedését?
A VMSZ projektuma az MNT.
Az RMDSZ és a politikai hátországa a balliberális magyarországi ellenzék sem nyugszik. Elterelő hadműveletbe kezdtek.
Logikus lenne, hogy ha ennek eljön az ideje, a magyar kisebbségek autonómia törekvéseivel a magyar kormány lépjen ki a nemzetközi politikai színtérre. Ennek vágott elébe a minap az Európai Nemzetiségek Föderális Uniója (FUEN) vezetősége és Winkler Gyula RMDSZ-es EP képviselő azzal a kerekasztal-megbeszéléssel, amelynek témája a kisebbségi tematikájú európai állampolgári kezdeményezés volt. (Az erről szóló információ az alábbiakban olvasható.) Közvetve, de lényegében elterelő hadműveletnek tekinthető a Bugár Béla vezette Híd-Most felvidéki párt kezdeményezése is, miszerint alkotmányos törvénnyel kell garantálni a kisebbségi jogokat Szlovákiában. (Ez az információ is alább olvasható.)
Összegezve: a Kárpát-medencében élő magyar közösségekben ugyan nem áll túl jól az autonómiatörekvések ügye, de van esély a jó irányú változtatásra. Miután Magyarország sikeresen elhárítja az európai támadásokat. Ha ezt az autonómia különböző ellenzői nem így látnák, nem kezdtek volna megelőző akciókba. Amelyek nem az autonómia-törekvések támogatását, hanem csak bizonytalan kisebbségjogi szabályozást sürgetnek. Mind az EU-ban, mind pedig Szlovákiában.
A küzdelem minden fronton folytatódik.
VMDP Hírlevél

Előremenekül az RMDSZ?
Kényes helyzetbe hozta Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét az alakulat két vezető politikusa, Borbély László és Markó Béla, akik elég markánsan állást foglaltak az előre hozott választások megrendezése mellett. Az alaphangot Markó Béla kormányfőhelyettes, volt RMDSZ-elnök adta meg pénteken, amikor az Erdélyi Magyar Televíziónak úgy nyilatkozott: elvileg támogatja az előre hozott parlamenti megmérettetés lehetőségét. A politikus annak kapcsán nyilatkozott, hogy miután a román alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a helyhatósági és a parlamenti megmérettetés egy időben történő – novemberre vagy decemberre tervezett – rendezéséről szóló jogszabályt, az önkormányzati választást várhatóan júniusban tartják.
Markó kifejtette: el tudná fogadni, hogy a parlamenti választásokat is hozzák közelebb, és azokat is nyáron szervezzék meg, de ez csak előre hozott választások formájában lehetséges, ezért valamennyi romániai parlamenti pártnak egyet kell értenie ezzel. A politikus szerint azért kell mérlegelni az előre hozott választások lehetőségét, mert nagy az elégedetlenség a lakosság körében, sokan megkérdőjelezik a politikai vezetők munkáját, és ilyenkor hasznos minél hamarabb sort keríteni a választásokra.
Hasonlóképpen vélekedik Borbély László, a szövetség politikai alelnöke is, aki szerint a jelenlegi megváltozott romániai társadalmi-politikai helyzetben az RMDSZ-nek komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy nem lenne-e jobb előre hozott parlamenti választásokat tartani. A Boc-kormány környezetvédelmi minisztere a hétvégén előbb szintén az ETV-nek, majd tegnap a Mediafax hírügynökségnek elmondta, az utcai tüntetések mellett az alkotmánybíróság döntése is szükségessé teszi az idő előtti választások lehetőségének elemzését. Borbély szerint az előre hozott választások előnye az lenne, hogy az utcai tüntetések is elcsitulnának, de konszenzusra juthatnának a kormánypártok a balliberális ellenzékkel is, amely több hete követeli az előre hozott választásokat. A politikai alelnök szerint az erdélyi magyar politikában is elejét vennék a „parttalan vitáknak”, ha nem novemberben, hanem korábban lennének a törvényhozási választások. Borbély ugyanakkor a többi romániai magyar politikai szervezettel való együttműködés lehetőségéről az ETV-nek kifejtette, az önkormányzati választásokon szó lehet esetenként közös jelöltek állításáról, de azzal nem értenek egyet, hogy a parlamenti választáson pártkoalícióként induljanak. Ez utóbbi esetben ugyanis nem öt-, hanem nyolcszázalékos parlamenti küszöböt kell elérni.
Borbély és Markó kezdeményezéséhez képest Kelemen Hunor az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa (SZÁT) január 19-i, Kolozsvárt tartott ülése után még úgy nyilatkozott: az alakulat nem támogatja az előre hozott választásokat. A politikus azzal indokolta álláspontját, hogy a kormány által elért eredményeket – hogy idén ki lehet fizetni a nyugdíjakat, a béreket, hogy Románia képes fenntartani a költségvetési egyensúlyt – nem szabad kockáztatni, mert minden politikai instabilitás a gazdaság visszaeséséhez, az egyensúly felbomlásához vezet.
A szövetségi elnök tegnap elöljáróban úgy reagált két politikustársa kijelentéseire, hogy Borbély magánvéleményt és nem az RMDSZ álláspontját fogalmazta meg az ügyben. Kelemen közölte, az RMDSZ csúcsvezetősége és a jobbközép koalíció a napokban, a taláros testületnek a választások összevonásáról hozott döntése indoklása ismeretében fogja kialakítani végleges álláspontját, ám bármilyen alkotmányos és politikai megoldás szerinte kizárólag a koalíción belül születhet. „Mi nem fogunk dönteni e téren azelőtt, hogy ne egyeztetnénk a koalíciós partnereinkkel.
Az RMDSZ-nek nem áll szándékában felrúgni a jelenlegi koalíciót” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, hozzátéve: bármilyen időpontban is rendezzék idén a törvényhozási megmérettetést, addig az időpontig a jelenlegi kormánynak kell irányítania az országot. Különben az RMDSZ berkeiben holnap, a SZÁT ülésén, valamint a parlamenti frakciók egyeztetésén szerepel majd napirenden a választások ügye. Édler András háromszéki képviselő tegnap úgy vélekedett: „populista döntés” lenne előre hozott választásokat kirobbantani mindössze néhány hónappal a rendes határidő előtt, ugyanakkor tudomása szerint a szövetségen belül eddig nem került terítékre a téma.
Meglepte Borbély és Markó álláspontja a koalíciós partner demokrata-liberálisokat is. Sorin Frunzăverde, a PDL első alelnöke úgy értékelte: politikai és etikai szempontból is az lenne a természetes, ha az idő előtti voksolás kérdését nem külön-külön a kormánypártokon belül, hanem a koalícióban vitatnák meg. Ioan Oltean, a PDL főtitkára szerint a koalíciós pártok az alkotmánybíróság indoklásának ismeretében fogják napirendre tűzni az előre hozott választások ügyét.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Feltámasztani az erdélyi magyar párbeszédet!
Kolozsváron az unitárius egyház tanácstermében tartotta meg pénteken első ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) új országos elnöksége, szombaton pedig az új választmány gyűlésezett.
A tanácskozást követően Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke a sajtónak elmondta, hogy szervezési, ügyrendi kérdéseket tárgyaltak meg. A tevékenységük a következő szakbizottságok keretében szerveződik és zajlik majd: nemzetpolitikai, egyházi, szociális- és népegészségügyi, sport és ifjúsági, gazdasági, kulturális, környezetvédelmi, oktatási és média.
A választmány tagjai: az országos elnökség, a területi elnökök, a szakbizottsági elnökök, valamint egy-egy roma, illetve csángó kérdésekkel megbízott tisztségviselő.
Tőkés László elnök helyzetértékelő beszédét idézte, amelyben, többek között, nagy eredményként értékelte a demokrácia központok beindítását, és azt, hogy az EMNT a plurális nemzeti egység építésébe kezdett. Véleménye szerint az RMDSZ a nemzeti közszolgálat és a politikum összefonásával korlátozta az autonóm törekvés kibontakozását. Ezért fontos, hogy az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kiegészíti egymást. Tőkés László kudarcként értékelte, hogy tavaly nem sikerült folytatni az elkezdett erdélyi magyar párbeszédet, amelynek feltámasztására szólította fel az összes politikai szereplőt.
Az EMNT elnöke példaértékű országos ügynek tekinti a marosvásárhelyi helyhatósági választást, ezért szorgalmazza, hogy a közös magyar jelölt indítása érdekében a felek egy héten belül kössenek koalíciós megállapodást. „Nincs helye az önállóskodásnak” – mondta Tőkés, hozzáfűzve: a gondolatot különben a magyar kormány is támogatja. Ezt kell tudatosítani mindenkiben, legközelebb, például február 3-án, Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Autonóm Tanács ülésén – szögezte le Tőkés
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Beiskolázási kampányrajt Hunyad megye iskoláiban
Egész napos szakmai találkozóval indult a hétvégén Hunyad megyében az RMDSZ beiskolázási kampánya, amelynek során beiskolázási kampányfelelősöket jelöltek ki minden olyan településen, ahol magyar oktatás zajlik.
Amint arról lapunkban már beszámolunk, az RMDSZ „Minden magyar gyermek számít” szlogennel indított beiskolázási kampányának célja meggyőzni a magyar vagy etnikai szempontból vegyes családokat, hogy írassák magyar osztályba gyerekeiket.
Iskolatáska-program Háromszéken
Az ősszel iskolába induló diákok tanévkezdését segítő iskolatáska-program elindítására kérte fel az RMDSZ háromszéki vezető testülete Kovászna Megye Tanácsát. A program keretében az önkormányzat iskolatáskát és tanfelszerelést vásárolna a gyermekeknek, ezáltal segítve a háromszéki családokat. Az új tanévben összesen 5270 kisiskolás kezdi el az első évfolyamot, amelyből 2670 gyermek előkészítő osztályba, és 2600 gyermek első osztályba fog iratkozni.
A Hunyad megyei tájékoztatási kampány felelősei szombaton Déván, a Téglás Gábor iskolaközpontban találkoztak, hogy a konkrét feladatokat, a további teendőket meghatározzák. Máthé Márta Hunyad megyei főtanfelügyelő-helyettes az új oktatási törvény rendelkezéseit ismertette, majd Lengyel Izabella kisebbségi tanfelügyelő, a beiskolázási kampány megyei felelőse a magyar közösség összes intézményének, a magyar egyházak együttműködésének fontosságát hangsúlyozta.
Winkler Gyula Hunyad megyei RMDSZ-elnök a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel való szoros együttműködésről, illetve a dévai Téglás Gábor Oktatási és Nevelési Központ szerepéről beszélt. „Hunyad megyében a Téglás Gábor Oktatási és Nevelési Központ több, mint egy magyar iskola, megalakulása óta minden évben erősödött, ma már indokoltan mondhatjuk azt, hogy megyénk legfontosabb magyar intézménye. Jelenleg a magyar családok megszólítása a prioritás, el kell érnünk a vegyes családokat is, erre az elképzelésre épül beiskolázási kampányunk. Ki kell lépni a közösség elé, személyesen kell megkeresni a családokat, eljuttatni hozzájuk üzenetünket” – mondta el Winkler Gyula. Az RMDSZ Hunyad megyei elnöke beszámolt a jelenlevőknek arról, hogy az idén harmadik alkalommal megszervezésre kerülő Hunyad megyei magyar napok fő üzenete a Hunyad megyei magyar családokat szólítja meg  épül, ezáltal is erősítve a magyar iskola jövőjéről szóló beiskolázási kampányt.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kiss Tamás
ÚJ HÍVÓ SZÓ?
Kolozsvár, mint központ: lehetőség, vagy illúzió?
Kolozsvár esélyei arra, hogy az erdélyi magyarság központja legyen/maradjon, illetve a kolozsvári értelmiségnek, hogy az erdélyi magyar nemzeti mozgalom megújításában központi szerepet kapjon.
Írásomban megpróbálom röviden körbejárni, hogy milyen esélyei vannak Kolozsvárnak arra, hogy az erdélyi magyarság központja legyen/maradjon, illetve a kolozsvári értelmiségnek, hogy az erdélyi magyar nemzeti mozgalom megújításában központi (vagy legalább jelentős) szerepet kapjon. Kolozsvár hagyományosan Erdély centruma, a XIX.-XX. század fordulóján a magyar polgárosodás motorja, a két világháború között pedig a kisebbségi helyzetbe került közösség egyértelmű szellemi és politikai központja volt. A XX. század második felétől azonban egy sor olyan folyamat indult be, amelyek vezető szerepét gyengítették.
Új Hívó Szó
Központi tézisem, hogy a demográfiai, társadalomszerkezeti, majd az utóbbi két évtizedben a magyar közösségen belüli politikai folyamatok mára nagymértékben erodálták Kolozsvár (illetve a kolozsvári értelmiség) vezető szerepét a (tágan, nem pusztán pártpolitikai értelemben vett) erdélyi magyar nemzeti mozgalmon belül. Ezt az eróziót mi, a kolozsvári értelmiségiek jó ideje érezzük, de nyilvánosan nem vetettünk őszintén számot vele.
Írásom egyik apropója, hogy volt szerencsém részt venni a Kolozsvár Társaság 2012. január 27.-i megbeszélésén, ahol Kántor Lajos felolvasta a – később sajtóban is közzétett – Új Hívó Szót. Magát a tanácskozást, illetve a közlemény kibocsátását részben a központ-szerep eróziójának az érzete motiválta, amit a 2011-es népszámlálás Kolozsvárt érintő eredményeinek a nyilvánosságra kerülése fokozott. A közleményben és a tanácskozás során a magyar nemzeti mozgalom egysége feletti aggodalmak jutottak szóhoz. Magam úgy vélem, hogy ez a két dolog – vagyis Kolozsvár szerepe és a nemzeti mozgalom egysége – valóban összefügg. A józan gondolkodáshoz azonban túl kell lépnünk azokon a megközelítéseken, amelyek a kolozsvári értelmiség a priori vezető szerepéből indulnak ki. A következőkben azokat a tényezőket veszem sorra, amelyek Kolozsvár, illetve a kolozsvári értelmiségi perspektíva marginalizálódásához vezettek. Ezt követően azt próbálom vázlatosan végiggondolni, hogy – a vázolt folyamatokkal számot vetve – mi lehet egy új felállásban a kolozsvári értelmiség szerepe, megvillantva azt is, hogy a teljes marginalizálódással mit veszíthet a teljes erdélyi magyar nemzeti közösség.
Demográfiai háttér
A 2011-es népszámlálás nyilvánosságra szivárogtatott eredményei – miszerint az elmúlt kilenc évben Kolozsváron a magyarok száma 60 ezerről 49 ezerre, arányuk pedig 19 százalékról 16 százalékra csökkent – társadalomtörténetileg nem hoztak új fejleményt, hanem az évtizedes trendek folytatódását jelzik.
Részben új fejlemény viszont, hogy az erdélyi magyar népességfejlődésben az eddiginél sokkal élesebbé, kontrasztosabbá váltak a regionális különbségek. A Székelyföldön (Hargita és Kovászna megyét értve ez alatt) összességében nőtt a magyarok aránya, és igaz ez a regionális stratégia szempontjából kulcsfontosságú városok esetében is, mint Sepsiszentgyörgy, vagy Csíkszereda. Ez utóbbiak esetében ráadásul az előrejelzések nem voltak kedvezőek, hisz az 1980-as években betelepedett románság fiatal korszerkezete – masszív elvándorlás nélkül – aránycsökkenést vetített előre. Hasonlóan kedvezőek (az országos trendekhez, illetve az ottani románsághoz viszonyítva) a Nagyváradtól északra fekvő partiumi területek (Észak-Bihar, Szatmár, Szilágy) népesedési adatai. Az országosnál, vagy az erdélyinél ezeken a területeken is mérsékeltebb a népességfogyás és elképzelhető, hogy az adatok a magyar népesség arányának növekedését fogják mutatni. A kolozsvári fejlemények ezzel összevetve nagyon kontrasztosak, hisz míg 2002-ben a magyarok (aránybeli) térvesztése egyetemes volt, most a közösség népességfejlődését tekintve élesen kettéválik. A kolozsvári adatok pedig inkább a szórványterületek, mint a partiumi, vagy a székelyföldi tömb népesedési helyzetéhez állnak közelebb.
Ameddig az intézményes keretfeltételek (egyetemi tanszékek, egyéb állások stb.) adottak, a kolozsvári értelmiség képes arra, hogy – a Székelyföldről és Partiumból betelepülők által – bővítetten termelje magát újra. A probléma, hogy közben úgy tűnik, hogy az értelmiség alól elfogyóban a „nép”, ami által a kolozsvári értelmiség fokozatosan egy légüres térbe került. Ezzel a problémával a székelyföldi, vagy a partiumi értelmiségiek nem, vagy sokkal kisebb mértékben kell szembesüljenek. Eltérő társadalomszerkezet, eltérő tapasztalatok
A magyarok társadalmi státusa szintén erősen meghatározza Kolozsvár helyzetét. A két világháború között Kolozsvár (de hasonlóképpen Nagyvárad vagy Arad) magyarsága szociológiai értelemben nem volt kisebbségi helyzetben. A kisebbségi helyzetet ugyanis nem a számbeli csekélység, hanem az alávett pozíció hozza el. A két világháború között a románok adminisztráción és az állami intézményrendszeren belüli dominanciája ellenére a gazdasági/üzleti szférán belül megmaradt a magyarok (és tegyük hozzá, közöttük a magyar érzelmű és kultúrájú zsidók) dominanciája.
A tényleges kisebbségi helyzetet a második világháborút követő kommunista modernizáció hozta el a kolozsvári magyarok számára. Nem csupán azért, mert az erőltetett urbanizáció miatt számbeli fölénybe kerültek a románok, hanem mert az addigi etnikai rétegszerkezet is a visszájára fordult. Immár társadalmi értelemben is a románok kerültek felülre, ami megkönnyítette például a nyilvános nyelvhasználati normák átalakulását. A társadalmilag is alávetett magyarok nyelve a románok számára nem hordoz annyi presztízst, hogy (akár azok, akik vegyes házasságban élnek) megtanulják. A nyilvános nyelvhasználatban pedig mindenki számára természetes, hogy a román az alapértelmezett nyelv. Gyakran kapjuk magunkat azon, hogy egy ismeretlennel románul beszélünk, azt követően is, hogy kiderült: az illető magyar.
A székelyföldi, illetve a partiumi területeken az arányok mellett a nemzetiségek közötti társadalmi és gazdasági viszonyok is sokkal kiegyenlítettebbek. Szatmárnémetiben vagy Nagykárolyban a magyarok például nincsenek alulreprezentálva a magasabb státusú rétegeken belül, ami az erdélyitől eltérő nyelvhasználati normákban (kiegyenlítettebb kétnyelvűség), vagy a magyar politikai elit viszonylagos dominanciájában is megnyilvánul. Székelyföldön a román népesség elsősorban a városokban összpontosul és (a magyar elit önkormányzatokon belüli megerősödése ellenére) erősen kötődik az állami szférához (a dekoncentrált intézményekhez, illetve az igazságszolgáltatáshoz, rendőrséghez). Számbeli helyzetükből és a magyar elit erős pozícióiból fakadóan azonban a románok ebből a helyzetből sem tudják a mindennapokban megkérdőjelezni a magyar dominanciát.
A kiegyenlítettebb társadalmi-gazdasági viszonyok, a nyilvános nyelvhasználat, illetve a másként szerveződő etnikai viszonyok azt hozzák magukkal, hogy Székelyföldön, vagy akár a Partiumban mást jelent magyarnak lenni, mint Kolozsváron. Míg ott a kisebbségi helyzet sokkal inkább egy elvi besorolás, addig Kolozsvárott mindennapi tapasztalat.
Hangsúlyeltolódások az erdélyi magyar politikai és nemzeti mozgalmon belül
A fent vázolt demográfiai és társadalomszerkezeti háttér vezetett oda, hogy az erdélyi magyar társadalom-projekt Kolozsvár- és tegyük hozzá Marosvásárhely-centrikus víziója meghaladottá vált. A Kolozsvár Társaság tanácskozásán Eckstein-Kovács Péter nagyon helyesen állapította meg, hogy a jelenlegi helyzetben Kolozsvár természetes szövetségese Marosvásárhely. Időbeli eltolódással ugyanis Marosvásárhelyen is hasonló társadalomszerkezeti folyamatok játszódtak le, mint Kolozsváron. Ezek oda vezettek hogy (reálisan nézve) Vásárhely elvesztette az esélyét arra, hogy a Székelyföld központja legyen. A Kolozsvár-Marosvásárhely szövetség azonban az erdélyi magyar nemzeti mozgalmon belül feszülő látens és látható ellentétek feloldására már nem elégséges. Ez az érdekközösség és szövetség adta ugyanis az 1990-ben megszülető erdélyi magyar nemzeti mozgalom alaphangját és szabta meg a rendszerváltást követően kialakuló intézményes szerkezetet.
A Kisebbségi Társadalom koncepciója már a két világháború között kialakult. Lényege (például Sulyok Istvánnál) az volt, hogy a kisebbségi közösséget olymódon kell megszervezni, hogy a magyarok a lehető legtöbb élethelyzetet az etnikai közösségen belül tudjanak megélni, igényeiket lehetőleg ezen belül tudják kielégíteni. A kilencvenes években ugyanezt a koncepciót fogalmazták újra és változtatták több szempontból sikeresen intézményes gyakorlattá. Az újrafogalmazás nem jelentett mechanikus átvételt. Hamar beigazolódott például, hogy a gazdasági önállóság, ami a harmincas években fontos törekvés volt, az új körülmények között nem reális elképzelés. Más tekintetben azonban jelentős volt az előrelépés. Kiépült a magyar oktatási szerkezet, így a mai húszas, vagy harmincas generáción belül – a korábbiakhoz képest – többen vannak azok, akik a teljes oktatási vertikumot (illetve mobilitási pályájukat) egy magyar világon belül futották be. Hasonlóképpen a magyarok médiafogyasztási szokásai is fokozatosan a magyar-nyelvűség irányába tolódtak el, még ha nem is beszélhetünk egységes erdélyi magyar médiaszerkezetről. Az egyik legjelentősebb teljesítmény pedig talán az volt, hogy az erdélyi magyarokat politikai közösségként sikerült egyben tartani, egyetlen politikai pillérként betagolni a kialakuló román parlamentáris demokráciába. Az egységes politikai pilléren és a Kisebbségi Társadalom koncepcióján azonban repedések mutatkoznak, aminek oka nem is annyira az RMDSZ-szel konkurens politikai alakulatok megjelenése, hanem a kisebbségi lét teljesen eltérő tapasztalataiból adódó regionális szétfejlődés. Székelyföldnek és a Partiumnak jelenleg mások a természetes prioritásai mint Kolozsvárnak és Marosvásárhelynek (illetve a demográfiai értelemben olvadó szórványnak). (Megj: Ezen a ponton részben egyeznek az elképzeléseim Bakk Miklóssal, akinek így az írás sokat köszönhet.) A Partium, illetve a Székelyföld közösségen belüli politikai súlya pedig az eltérő népesedési pályák miatt elkerülhetetlenül növekedni fog.
A Székelyföld számára nem a Kisebbségi Társadalom (vagyis egy nagyobb/többségi társadalmon belüli etnikai intézményrendszer fenntartása, megerősítése) a kézenfekvő program. Itt a cél – ahogy ezt a székelyföldi magyar elit helyesen fel is ismerte – a régiószervezés: pontosabban a Székelyföld régió magyar dominancia alatti megszervezése. Ezen alap-elképzelés egy sokrétegű közpolitikai programon keresztül valósítható meg, aminek legfőbb pillére a gazdaságfejlesztés (hisz gazdasági értelemben leszakadó régióról van szó). E mellett hangsúlyos az egységes (széki ellentétek fölötti) regionális identitás megteremtése, de szerepet kell(ene) kapjon például a roma közösségek magyar intézményrendszeren keresztül történő integrációja is. Az autonómia valamilyen formája meglátásom szerint ezeknek a közpolitikáknak a jogi „megkoronázása” lehetne. A leírtak egyáltalán nem jelentenek újdonságot, hisz a székelyföldi elitek láthatóan ebbe az irányba mozdultak el.
A Partiumban az irányváltás az identitás-politikák, vagy explicit programok szintjén kevésbé látható, de egyfajta „külön-utasság” a politikai szerkezetet ismerők számára már jó ideje egyértelmű. Itt a helyi románsággal kötött többé-kevésbé paritásos alapú alkuknak lehet döntő szerepe abban, hogy egy, ha nem is magyar dominanciájú, de meghatározó magyar jelenléttel jellemezhető szerkezet kialakítható legyen. A fejlesztéspolitikában és a forrásszerzésben a határmentiségnek is kiemelt szerepe lehet.
Merre tovább kolozsvári értelmiség?
A demográfiai tények, illetve a magyar nemzeti mozgalmon (és itt elsősorban az RMDSZ-en belüli) csendes folyamatok olyan helyzetet teremtettek, amit a kolozsvári értelmiség (illetve a Kolozsvár-Marosvásárhely hátterű politikai elit) nem tud megkerülni. A Kolozsvár Istentől adott felsőbbségét és természetes központ-szerepét hangsúlyozó értelmiségi diskurzusok a nemzeti mozgalmon belüli fokozódó marginalizálódáshoz, majd intézményes leépüléshez fognak vezetni. Egy ilyen kimenetet azonban nem pusztán a kolozsvári értelmiségiek, hanem az erdélyi magyar nemzeti mozgalom szempontjából elkerülendőnek tartok. Kolozsvárnak továbbra is van legalább három olyan „aduja”, ami – ha nem is megkerülhetetlenné – felettébb hasznossá teheti a nemzeti mozgalom szempontjából. Az első a gazdasági centrum-szerepe. A Trianont követő demográfiai folyamatok sajnos a Temesvár-Arad-Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely-Brassó félkörben voltak a legkedvezőtlenebbek a magyar közösség szempontjából, ami egyben a régió gazdasági fejlődésének a motorja volt. Az ezen kívül eső partiumi, illetve székelyföldi területsáv a periférikus régiók közé tartozik (a román többségű Máramarossal, Hunyaddal és Krassó-Szörénnyel, illetve Beszterce-Naszóddal együtt). A gazdasági különbségek a belső migráció irányát is megszabják, így Kolozsvár az a város, ahova mind Partiumból, mind Székelyföldről jelentős számban érkeznek magyar fiatalok. Ez a migrációs irány minden bizonnyal megmaradna akkor is, ha a kolozsvári magyar intézményrendszer leépülne. Emellett megerősödne Bukarest, Budapest, illetve a Kolozsvárnál románabb városok vonzereje. Így megszűnne annak a lehetősége, hogy a Székelyföldről és Partiumból elköltöző mobil fiatalok jelentős része egy magyar intézményi hálón belül éljen és nevelje fel a gyermekeit.
A második szempont ezzel összefügg. Összerdélyi, a Partiumot a Székelyfölddel összekapcsoló integráció nehezen képzelhető el máshonnan. Az egyetemisták és a mobilitási pályák találkozási pontjaként Kolozsvár az elmúlt húsz évben az erdélyi magyar identitások „melting pot”-jaként (olvasztótégelyeként) működött. Ha ilyenként kiesik, az a regionálisan továbbszerveződő nemzeti mozgalom teljes szétfejlődéséhez vezethet. De amennyiben nem egységes nemzeti mozgalomban, hanem a helyi szerveződések laza konföderációjában gondolkodunk (amire a román politikai rendszerben minimálisan szükség van), akkor is nehezen oldhatók meg máshonnan bizonyos logisztikai feladatok.
Végül Kolozsvár mégiscsak egy regionális és országos jelentőségű egyetemi központ. Ha nem számoljuk azt, hogy nincs olyan politikai szereplő, aki az egyetemi struktúrát uralná, vagy akár az önjáró fejlődési pályákat módosítani tudná, akkor sem tűnik jelentős veszteségek nélkül szétszervezhetőnek (mondjuk Szatmárra, Nagyváradra, Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredába) a magyar felsőoktatási rendszer. Ennek köszönhetően Kolozsváron továbbra is olyan mennyiségű szellemi tőke fog összpontosulni, amit a magyar nemzeti mozgalom nem hagyhat parlagon.
Ez alapján tehát a magyar nemzeti mozgalom számára létfontosságú egy Székelyföld-Kolozsvár (és Marosvásárhely)-Partium szövetség megkötése. Ebben a magam részéről nem tartom reálisnak azt, hogy a kolozsvári (és marosvásárhelyi) értelmiség 1990-hez hasonlóan „Belső-Erdély, Partium, Bánság mellett hangsúlyosan a Székelyföld magyarságát” (Új Hívó Szó 2012 január 27.) programadóként szólítsa meg. Sokkal reálisabbnak tartok egy újfajta szolgáltatói, illetve regionális közvetítői szerepet. A szolgáltatói szerep azt jelenthetné, hogy (amennyiben erre igény van) a kolozsvári értelmiségiek aktív részesei lehetnének a Székelyföld régió „kitalálásának”, az ezzel kapcsolatos közpolitikák megtervezésének és kivitelezésének. Hasonlóképpen a partiumiak számára is segítséget jelenthetnek a kolozsvári értelmiségiek (már ha mondjuk debreceni kollegáikkal fel tudják venni a versenyt). Ez a szerep éltethetné a kolozsvári magyar intézményrendszert azután is, hogy a helyi demográfiai alapja megcsappant, és annál is természetesebb lenne, mert a székelyföldi, vagy a partiumi régióba sokan nem idegenként érkeznek, hanem haza mennek. A közvetítői szerep pedig (bár nem hangzik olyan jól, mint az egységes program kidolgozása) mégiscsak segíthet fenntartani a nemzeti mozgalmon belüli egység szükséges minimumát.
Transindex.ro