Válságűző könyvipar
Nagyságrendekkel több könyvet adtak el idén, mint egy, illetve két évvel ezelőtt, a nyomtatott betű legyőzte a gazdasági válságot – jelentették a vasárnap este véget ért 18. Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásáron jelen levő könyvkiadók. „A könyv évről évre a boldogság forrásává válik. Az emberek részt vesznek a bemutatókon, az író-olvasó találkozókon.
Neagu Djuvara előtt például három órán keresztül álltak sorba az olvasók, hogy dedikáltassák köteteit” – nyilatkozta Gabriela Maaz, a Humanitas könyvkiadó népszerűsítési igazgatója, hangsúlyozva, hogy a szerző legújabb, Răspuns criticilor mei şi neprietenilor lui Negru Vodă című kötetéből több mint kétezer példányt adtak el.
Mario Demezzónak, az All Kiadó alelnökének nyilatkozata szerint a kiadó idén 30 százalékkal több könyvet adott el, mint tavaly. „A vásározókra ösztönzőleg hatottak reklámfogásaink, az egyes könyvek mellé vírusírtót, SIM-kártyát, kozmetikai szereket vagy csokoládét adtunk ajándékba, ami egyértelműen növelte az eladásainkat” – magyarázta Mario Demezzo.
Húsz magyar kiadó Bukarestben
A 18. Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásár standjain az RMDSZ anyagi támogatásával megjelent könyvek is megtalálhatók voltak. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kulturális kérdésekért felelős főtitkárhelyettese elmondta, a szövetség második alkalommal állít ki a nagyszabású könyvszemlén azokból a kiadványokból, amelyek megjelenését támogatta.
„Idén több mint 20 kiadó közel 80 kiadványát mutatjuk be a magyar könyvek standján. Az érdeklődők itt megtekinthetik például a Mentor, a Kriterion, az Erdélyi Híradó, a Pro Print, a Pallas, a Koinónia, az Erdélyi Múzeum-Egyesület vagy a Corvin köteteit” – magyarázta a főtitkárhelyettes, aki szerint ez a jelenlét rendkívül fontos, hiszen ez egy kiváló alkalom a magyar nyelvű könyvek, kiadványok minél szélesebb körben való megismertetésére, népszerűsítésére. „E könyvek kiállításával ugyanakkor ismételten megerősítjük azt, hogy továbbra is támogatjuk az erdélyi magyar civil társadalom működését, értékteremtő tevékenységét, amelyben természetesen kiemelt helyet foglal el a könyvkiadás” – fogalmazott Hegedüs Csilla. A 18. Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásár második napján bemutatták Hencz Hilda Magyar Bukarest című könyvét.
Az aradi származású román tanárnő, aki negyven éve él Bukarestben, 1993 óta dolgozik a könyvön. „A kötet nemcsak a magyar olvasóknak készült, ezért is jelentettem meg román nyelven. Ez az eddigi legkomplexebb mű a bukaresti magyarságról, illetve annak történetéről” – fogalmazott lapunknak Hencz Hilda.
Nemes könyvshow
A Romexpo Kiállítóközpont központi pavilonjában tartott vásáron több mint 400 könyvkiadó, több tízezer könyvcíme közül válogathattak a könyvbarátok. „Aki semmiképp nem tud választani, annak 650 könyvbemutató szűkíti a kört” – fogalmazott a rendezvény múlt szerdai megnyitóünnepségén Vlad Epstein, a könyvvásár igazgatója, aki stílusosan a Queen legendás számából vett idézettel indította az idei könyvvásárt: „The Show Must Go On”.
A vasárnap este véget ért könyvvásár látogatói a szó nemes értelmében vett show részesei voltak: a könyvbemutatók mellett az érdeklődők kerekasztal-beszélgetéseken, kiállításokon és író-olvasó találkozókon vehettek részt, amelyeken nemcsak a hazai, de a nemzetközi irodalmi élet jeles szereplői is jelen voltak.
Az idei rendezvény a szépirodalom mellett különös figyelmet fordított a tankönyvekre is, de nem csalódtak azok sem, akiknek már nincs szükségük iskolában használatos könyvekre – a nagy hazai kiadók ugyanis a könyvvásárra időzítették számos kiadványuk megjelentetését.
Új Magyar Szó; Erdély.ma

Központosított levéltárak
Nem szavazta meg a szenátus a levéltárak decentralizációját, csak kilenc RMDSZ-es honatya támogatta, hogy ezek átkerüljenek a megyei tanácsok fennhatósága alá.
Albert Álmos RMDSZ-es szenátor szerint mindez jelzi, nagy munkára van szükség, míg változás következik be a fejekben, és a román honatyák nemcsak szavakban, de a valóságban is a központosítás felszámolását akarják. Ugyanez a helyzet a kataszteri hivatalokkal, azok esetében is sokkal jobb megoldás lenne, ha a megyei önkormányzat alárendeltségébe utalnák, és nem egyik minisztériumtól a másikhoz tologatnák – fejtette ki a szenátor.(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar nemzetpolitika: előrelépés
A magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentum elfogadása miatt különösen fontosnak értékelte a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) idei, tizedik ülését keddi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos megbízott elnöke.
Különleges fontosságú, hogy a magyar közigazgatás nem országban, hanem nemzetben kezd el gondolkodni, hangsúlyozta keddi nagyváradi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke. A magyar nemzetpolitikai stratégia kereteinek kidolgozásával „két évtizedes stagnálás” után végre előrelépés történt, és igen lényeges, hogy ennek fő célja a szülőföldön való boldogulásnak a támogatása, fogalmazott Toró T. Tibor.
Nemzetpolitikai stratégia
Erdélyi viszonylatban több igen fontos, aktuálpolitikai kérdés is bekerült a dokumentumba: az erdélyi magánegyetemek megerősítésének a fontossága – különös tekintettel a Sapientia egyre inkább elhúzódó akkreditációs folyamatára és a Marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Egyetem ügyére –, illetve a közigazgatási régiók tervezett átrajzolása, amellyel kapcsolatosan a Máért konszenzussal támogatta, hogy a román kormány csak olyan reformot fogadjon el, amellyel nem hozza hátrányos helyzetbe a tömbvidékeken élőket.
„Konstruktív kapcsolat”
A Máért kétnapos budapesti ülését követően az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László által vezetett delegációval találkozott Orbán Viktor miniszterelnök, Németh Zsolt külügyi államtitkár, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, tudatta Toró T. Tibor, amelynek keretében Orbán Viktor és Tőkés László megerősítették nemzetpolitikai stratégiai szövetségüket. A találkozón Orbán Viktor kifejtette: nagyra értékeli azt a munkát, melyet Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómiáért végzett és végez, egyben üdvözölte az Erdélyi Magyar Néppárt romániai bejegyzését, az RMDSZ tekintetében arra biztatva, hogy „a közösség érdekében kell ápolni a kapcsolatokat”. Erre utalva Toró T. Tibor a keddi sajtótájékoztatón megjegyezte: „nekünk is az az érdekünk, hogy konstruktív kapcsolat legyen az erdélyi magyar politikai szereplők között”.
A találkozó keretében Orbán Viktor nagyra értékelte és támogatásukról biztosította az erdélyi magyar közösség önálló gazdaságfejlesztési stratégiáját, a Mikó Imre Tervet, akárcsak a Demokrácia Központok tevékenységét, amelyeknek a továbbiakban a monitoring tevékenységben és a Mikó Imre terv végrehajtásában lesz nagy szerepük.
Etnikai arányosság elve
Toró T. Tibor a jövő évi választások összevonásával kapcsolatosan kifejtette: véleményük szerint ez jelentős „demokrácia deficitet” eredményez, és „sajnálják, hogy az RMDSZ támogatásáról biztosította a többségi kormánypártot” ez ügyben. Az új választási törvény folyamatban lévő kidolgozásával kapcsolatosan rendkívül fontosnak tartotta az etnikai arányosság elvének az érvényesítését, amely meglátásában „kiszámíthatóságot és stabilitást” eredményezhet. Az EMNP ezért azt javasolja az RMDSZ-nek, hogy érvényesítse a választási törvénnyel kapcsolatos tárgyalásokon az etnikai arányosság elvét, amely szerint a romániai magyarság számára elkülönítenek számarányának megfelelő parlamenti mandátumot. Ezekért versenyezhetnek majd a romániai magyar politikai szervezetek, amelyek így nem kockáztatják azt, hogy a politikai verseny miatt a romániai magyarság parlamenti képviselet nélkül marad.
Erdon.ro

Több pénz a kisebbségeknek
Kis mértékben, de emeli a nemzeti kisebbségek szervezeteinek szánt jövő évi költségvetési támogatást a kormány – derül ki pénzügyminisztérium honlapján tegnap közzétett büdzsétervezetből, amelynek megvitatása jövő héten kezdődik a parlamentben.
Kis mértékben, de emeli a nemzeti kisebbségek szervezeteinek szánt jövő évi költségvetési támogatást a kormány – derül ki pénzügyminisztérium honlapján tegnap közzétett büdzsétervezetből, amelynek megvitatása jövő héten kezdődik a parlamentben. A Boc-kabinet által pénteken jóváhagyott adatok szerint a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában képviselt szervezetek (köztük az RMDSZ) között összesen 74,2 millió lejt – az idei összegnél 0,66 százalékkal többet – osztanak szét jövőre.
„Ilyen válságos időkben még ez az enyhe növekedés is örvendetes” – jelentette ki lapunknak Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője. Az államtitkár szerint az sem kizárt, hogy az összeg a parlamenti viták során módosul. Markó Attila ugyanis úgy tudja: a nemzeti kisebbségek parlamenti frakciója azt szeretné, hogy az ideinél öt százalékkal nagyobb legyen a támogatási keretük. Az államtitkár örvendetesnek nevezte, hogy a költségvetés tervezete a 2011-es összegnél 26 százalékkal nagyobb pályázati alapot, 3,8 millió lejt irányoz elő a hivatal számára. Markó szerint tulajdonképpen ez ugyanaz az összeg, amelyből 2009-ben is gazdálkodhattak. „A pályázati alapunkat 2010-be nyirbálták meg először igazán, idén sem nagyon emelkedett” – magyarázta.
A költségvetési támogatást a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa osztja ki a 19 tagszervezet között. Markó Attila szerint az RMDSZ az idei évhez hasonlóan 16 millió lej fölött rendelkezhet majd, az összeg egy részét a Communitas Alapítvány pályáztatja meg.
A parlamenti pártok tegnaptól december 4-ig nyújthatják be módosító javaslataikat a jövő évi költségvetés tervezetéhez. A jogszabály vitáját december 5-én kezdi meg a képviselőház és a szenátus együttes költségvetési szakbizottsága, a jelentésnek 11-ig kell elkészülni, hogy a parlament 12-én megkezdhesse a büdzsé cikkelyenkénti tárgyalását.
Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt már jelezte, legkevesebb húsz módosító indítvány benyújtására készül. Annak ellenére, hogy az RMDSZ kormányon van, a magyar parlamenti politikusok is kívánnak élni ezzel a lehetőséggel – tudtuk meg Édler Andrástól, a képviselőházi költségvetési bizottságának tagjától.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az RMDSZ megoldást keres a „Tőkés-problémára"
Megtört a jég: magasszintű egyeztetés keretében ült egy asztalhoz a Fidesz és az RMDSZ. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elé állított új kihívást a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Néppárt jelenti, s a szembenállást új szereplő színesíti: a Magyar Szocialista Párt, mely ringbe kíván szállni a határon túli magyarok szavazataiért. Mindez döntően befolyásolhatja, hogyan alakul az erdélyi magyar politikai aréna az elkövetkező években.
A Fidesz és az RMDSZ elhidegülésének története messzire nyúlik vissza, a Magyar Polgári Párt megalapításáig, amikor is az erdélyi magyar pártviszonyok befolyásolására, a politikai viszonyok átrajzolására történt kísérlet magyarországi támogatással. Az akkori politikai kezdeményezés ugyan nem járt sikerrel, hiszen azóta is az RMDSZ maradt a legmeghatározóbb, s egyben az egyetlen magyar erő a bukaresti parlamentben. A kísérletezés azonban nem állt meg, s a Fidesz az önállósodó Tőkés Lászlót, s az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot vette pártfogásába. Az RMDSZ-nek most ezzel a kihívással kell szembenéznie.
Az ellenfél – vagy nevezzük inkább versenytársnak – és a politikai hangulat ezúttal merőben más, hiszen Tőkés László személyében egy hiteles és népszerű ember állt olyan népszerű célok mögé (autonómia, szavazati jog), melyet a demokrata szövetség nem vállal fel minden fenntartás nélkül. Tehát az RMDSZ-nek sem elegendő a korábbi sablonokat alkalmazni, ha meg kívánja őrizni eddigi domináns szerepét az erdélyi magyar politikában.
Markó Béla a Népszavának adott interjúban elemezte a fennálló helyzetet
„Hogyan jutottunk oda, hogy egy erdélyi magyar politikusnak – történetesen nekem – azt kell látnom Brüsszelben, hogy amit mondok, nem érdekli az egyik anyaországi párt egyetlen képviselőjét sem.” – tette fel a kérdést Markó Béla utalva októberi brüsszeli fellépésre, melyet Tőkés László erőteljes agitációja előzött meg, s melyről a fideszes EP-képviselők is távol maradtak.
Valami baj van itt Erdélyben, ez tény” – folytatta Markó. A baj gyökereit pedig az EMNP magyarországi támogatással történő életre hívásában látja. „Én rendkívül rossz kezdeményezésnek tartom az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozatalát és természetesen nagyon súlyos szavakkal ítélem el azt, hogy ezt Magyarországról támogatják.” – nyilatkozta a miniszterelnök-helyettes. A politikus korábban Budapestről érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte az EMNP megalapítását. Kényszerhelyzet Határon túli magyar politikusoktól gyakorta hallani, hogy a kisebbségi magyarság érdekképviselete elsősorban a bukaresti parlamentben, valamint az önkormányzatokban dől el, s ehhez adódik a Magyarországról, valamint az Európai Unióból érkező támogatás. Az Tőkésék megjelenésével tehát jelentősen csökkent RMDSZ Magyarországról származó politikai tőkéje. Az RMDSZ felismerte, hogy a helyzet tarthatatlan, s könnyen a párt elszigetelődéséhez vezethet. Ezért kerülhetett sor az utóbbi hetekben a partnerkapcsolatok jelentős fejlesztésére.
A pártviszonyokat tovább bonyolítja, hogy az új választójogi törvény következtében a határon túl is beindul a magyarországi pártok szavazatokért folyó versenyfutása. Ebben a tekintetben pedig az MSZP került hátrányba két területen is. Egyrészt a nemzetpolitika és a határon túli magyarok ügyének kormányzásuk alatti háttérbe szorítása miatt, melyet a 2004. decemberi kettős állampolgárságról szóló népszavazás vésett kőbe, másrészt pedig azáltal, hogy hiányoznak a határon túli szövetséges szervezetei. Ebből kifolyólag a szocialista pártnak is szüksége van nemzetpolitikájának újraértelmezésére, ugyanis érdekévé vált a határon túli magyarok szimpátiájának megnyerése.
Az MSZP korábbi politikájának, állásfoglalásainak elfeledtetése retorikai szinten kivitelezhetetlen feladat, az elmondott szavak, ígéretek ugyanis nehezen jutnak el a határon túli fülekbe, illetve ha eljutnak is komoly hiteltelenségi kérdések merülhetnek fel. Ezért az MSZP-nek kézzelfogható eredményeket kell felmutatni nemzetpolitikai fordulatának bizonyítására, mely legegyszerűbben a határon túli szövetségesek szerzésével ölthet testet.
Partner az MSZP
Kovács Péter pártfőtitkár novemberi MSZP-kongresszuson való szereplése és elhangzott beszéde ebben a kontextusban értelmezendő. Az RMDSZ számára az MSZP-vel való partnerség egy új politikai harcmodor része. Az EMNP-t nem jobboldali nemzeti keresztény perspektívában kívánja legyőzni (természetesen ezt a kardját is élesen tartja), melyben Tőkés László – rendszerváltó református püspök – erős ellenfélnek bizonyul. Nem kíván belemenni a „ki a nagyobb magyar” versenybe, mely az erdélyi magyar politikát az elmúlt évtizedben jellemezte. Ehelyett az EMNP ellenpólusaként kíván megjelenni, s így kézenfekvő az MSZP-vel való kapcsoltok szorosabbra fűzése.
A kongresszuson ezt a következőképpen indokolta Kovács: „Türelemmel és kitartással viszonyulunk minden magyar közösséget érintő kérdéshez, ideológiai megkötés nélkül tárgyalunk, egyeztetünk minden olyan demokratikus partnerrel, aki a magyar ügy mellé állítható.” A pártfőtitkár méltatta az MSZP-kormányok áltat a határon túli magyarok számára nyújtott támogatások sorát, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ennek ellenére „az MSZP a 2004. december 5-i álláspontja alapján van megítélve a határon túl élő magyar közösségekben. A nyitás által ennek az érzelmi alapú negatív megítélésnek a lebontását kell célul tűzni.”
A szocialista párt célja is világos. Az RMDSZ-szel való kapcsolat fejlesztésével a magyarországi választói törésvonalakat ülteti át az erélyi politikai színtérre, hogy a választók a Fidesz-MSZP ellentétet az EMNP-RMDSZ szembenállással azonosítsák. Ezzel a lépéssel a 2014-es választásokon a minél több romániai voks megnyerése érdekében az MSZP kísérletet tehet az RMDSZ-szavazók bizalmának megnyerésére. Ehhez azonban az RMDSZ-nek is van hozzáfűzni valója.
Újra egy asztalnál a Fidesszel
A november 24-én ugyanis magasszintű találkozóra került sor a magyar kormányzó pártszövetség és az RMDSZ között. Az egyeztetés után felek megállapították, hogy a FIDESZ és az RMDSZ közötti kapcsolat rendezése „jó úton halad, hiszen ugyanabba az európai politikai családba tartoznak, valamint nemzetstratégiai és nemzetpolitikai kérdésekben is ugyanazt az álláspontot képviselik. Kelemen Hunor szövetségi elnök a találkozót követően elmondta, a több mint egy órás megbeszélés alatt számos témát érintettek.
A magyar-román államközi kapcsolatokat vizsgálva megállapították, hogy közös érdek az RMDSZ kormánytagsága, valamint parlamenti jelenléte. Emellett a román törvényhozásban napirenden lévő ügyeket is megvitatták. Egyeztettek a választási törvény módosításáról, az oktatási törvényről, a régióátszervezésről, valamint a nemzeti jelentőségű intézmények támogatásáról (kifejezetten ebben a témában tíz napon belül sort kerítenek egy újabb találkozóra), a csángó oktatásról, az Európát érintő gazdasági válságról, s Magyarország gazdasági kilátásairól is.
A Fidesz-KDNP szövetséggel szemben sokan fogalmaztak meg kritikát a határon túli magyar pártokkal való kapcsolatainak preferenciális jellegét illetően. A találkozó nagyban hozzájárulhat az ilyen irányú kritikák elcsendesedéséhez, hiszen ennek fényében megfigyelhető, hogy az anyaország kormányzópártja nemcsak az EMNP, hanem az RMDSZ irányában is nyitott a kapcsolatok fejlesztésére, s egy hatékony, a határon túli magyarság érdekeit szolgáló együttműködés kialakítására.
Medgyesi Ádám 
kitekinto.hu
Erdély.ma

Közös jelöltet javasolna az EMNP, az RMDSZ saját útját járja|
A Magyar Polgári Párttal, illetve az RMDSZ-szel közösen szeretne jelöltet indítani a hamarosan esedékes Bihar megyei időközi választáson az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula, az EMNP partiumi régióelnöke. Szabó Ödönt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökét is megkérdeztük, hajlandó volna-e a szervezet az összefogás EMNP által ajánlott módjára. Ő azonban igen agresszív hangnemben oktatta ki mind lapunkat, mind tudósítónkat a romániai politika menetéről.
A Magyar Polgári Párttal, illetve az RMDSZ-szel közösen szeretne jelöltet indítani a hamarosan esedékes Bihar megyei időközi választáson az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Zatykó Gyula, az EMNP partiumi régióelnöke. A választást azért kell megtartani, mert nemrég Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselőnek megüresedett a mandátuma, miután a politikus szeptember végén az Állami Számvevőszékben kapott tanácsosi helyet. Zatykó Gyula azt mondja, mivel Lakatos választókörzete – a Kiskerekit, Bihar községet, a Hegyköz egy részét, Szentjobbot, Köröskisjenőt és Borsot is magában foglaló zóna – 54 százalékban magyarok által lakott, legalábbis a legutóbbi népszámlálás adatai szerint, nagy az esély rá, hogy ismét magyar jelölt jusson innen a parlamentbe. „Modellezhetnénk az összefogást ebben a körzetben. Megmutathatjuk, mekkora erőt képviselhet három szervezet együtt” – fogalmazott Zatykó Gyula.
A néppárt elképzelése szerint a közös jelölt lehetne valamelyik pártnak a tagja, de fontos, hogy semmilyen funkciója ne legyen benne. Alapvető követelmény az is, hogy az illetőre még a korrupció gyanújának az árnyéka se vetődjön. A három szervezet a tervek szerint abban segíthetné a jelöltet, hogy munkahelyeket hozzon létre a térségben, illetve hogy legyen mersze nemet mondani, ha jövőre ismét megszorításokról szavazna a parlament. Kérdésünkre, milyen színekben vállalná a mandátumot a jelölt, Toró T. Tibor megbízott EMNP-elnök azt mondta, ha akarna, akár az RMDSZ-frakcióba is beülhetne.
Szabó Ödönt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökét is megkérdeztük, hajlandó volna-e a szervezet az összefogás EMNP által ajánlott módjára. Ő azonban igen agresszív hangnemben oktatta ki mind lapunkat, mind tudósítónkat a romániai politika menetéről. Azt mondta, egy esetleges közös jelölt bejutás esetén csakis a román pártok, illetve a magyar párt frakciói között dönthetne, ha dönthetne, de akinél egyáltalán feltevődik ez a kérdés, az már biztosan nem képviseli a magyarság érdekeit. Kijelentette: az RMDSZ-frakció tagja csakis RMDSZ-tag lehet, de azt, hogy ez ki lesz, a szövetség dönti majd el. Szabó Ödön többször azt is mondta, hogy ha arra kérjük, hogy igennel vagy nemmel válaszoljon, inkább nem is nyilatkozik, aztán mégis meggondolta magát, és hozzájárult, hogy fenti mondatait idézzük. Ennél sokkal értékelhetőbb nyilatkozatot adott Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök az Erdon.ro hírportálnak: azt mondta, a kezdeményezés légből kapott és logikátlan, ha pedig az EMNP összefogásra vágyik, támogassa inkább a szövetség jelöltjét.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Az ellenzéki pártok bejelentették, hogy többé nem működnek együtt az RMDSZ-szel
Az ellenzéki pártok – a PSD, a PNL és a PC – kedden bejelentették: többé nem működnek együtt az RMDSZ-szel.
A három ellenzéki pártelnök kedden, Besztercén leszögezte: amiatt nem hajlandók a továbbiakban együttműködni a szövetséggel, hogy az RMDSZ a hétfői szavazáson támogatta Vasile Blaga megválasztását a szenátus elnöki tisztségébe, a kormányfőtitkárság vezetésének megszerzése fejében.
Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) pártelnök szerint hétfőn „végleg megszűnt az együttműködés lehetősége az RMDSZ-szel”.
Crin Antonescu PNL-elnök úgy fogalmazott: „2009-től folyamatosan bíráltuk a PDL-t, de az RMDSz-t nem támadtuk, mivel megértettük, hogy kormányon kívánnak lenni, hogy védhessék a magyar közösség érdekeit”. Csakhogy az RMDSZ tartása és viselkedése egyre inkább romlik a PDL-vel való „együttélés” nyomán, a szövetség pedig hozzá nem méltó játékokat kezdett játszani.
Daniel Constantin, a konzervatívok (PC) elnöke is sérelmezte, hogy a PDL-vel kötött hétfői alku nyomán az RMDSZ „nem ortodox” módszerrel jut újabb kormányzati tisztséghez. Hozzátette: a szövetségnek az ellenzékben a helye 2012-től.
Krónika (Kolozsvár)

A lap szerkesztőségi cikkben foglalkozik a november 14–15-én Déván és Marosillyén tartott Szórványnapokkal: a rendezvény főelőadásai a Megyeháza dísztermében zajlottak, majd az intézmény előtti téren leleplezték Barcsai Ákos volt főispán, majd erdélyi fejedelem (1657–1659) emlékoszlopát. Vasárnap, november 15-én Marosillyén Bethlen Gábor volt erdélyi fejedelem szülőházánál tartottak megemlékezést.
A második oldalon az Iskolaalapítás Hunyad megyében című cikk a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont alapításáról szól. Ugyancsak ezen az oldalon olvasható Deák Levente jogász ismertetője a vagyonközösség kényszerű megszüntetéséről.
A negyedik oldalon olvasható Fülöp Júlia szászvárosi gyógyszerész cikke a rubinmisés Antal atyáról. A lélek csendje című rovatban Kun Árpád nyugalmazott lelkipásztor Adventre várva címmel ír zsoltármagyarázatot. A következő, szintén egyházi jellegű írásban Kiss Hajnal nyugalmazott magyartanár megemlékezik a lupényi református templomról és egyházközségről, ahol egykor édesapja, néhai Gráf József szolgált.
Az ötödik oldalon Csatlós Erzsébet szegedi élményeiről számol be, a Téglás Gábor Iskolaközpont diákjainak egy részével látogatta meg a várost. Egy másik csoport diák egy kaposvári vers- és prózamondó versenyen vett részt, erről is olvashatunk, de értesülhetünk arról is, hogy a dévai elemisták Sepsiszentgyörgyön ballada- és mesemondó versenyen mérhették össze tudásukat kortársaikkal.
A hatodik oldal helytörténeti cikkeket tartalmaz. Takács Piroska Nagyasszonyaink sorozatában Maderspach Károlyné Buchwald Franciskára emlékezik. Fülöp Júlia Szászváros főtéri műemlékekeit veszi számba. Schreiber István történész a kolczvári Kendeffi Ilona regéjéről ír. A hetedik oldalon RMDSZ tisztújító gyűlésekről szerzünk tudomást, ezek Petrozsényban, Lupényban és Hátszegen zajlottak az elmúlt hetekben.
Kun Árpád 
Hunyad Megyei Hírmondó

Toró T. Tibor: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács különálló mozgalom marad
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a frissen bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt viszonyáról beszélt Toró T. Tibor szerdán Kolozsváron. Az EMNT Kolozs megyei szervezetének közgyűlésén a politikus közölte: az EMNT civil mozgalmárok csoportosulásaként továbbra is aktív szervezet lesz, a politikai képviselet feladata ugyanakkor az Erdélyi Magyar Néppártra marad.
„Az EMNT mozgalom az édes gyermekünk. Fontos, hogy fennmaradjon, és fontos, hogy megőrizzük a mozgalom és a párt közvetlen, baráti viszonyát” – vázolta Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke. A néppárt a politikai, közéleti témák képviseletében tölt be aktív szerepet, míg az EMNT területi szervezetei továbbra is baráti társaságok, azonos értékrend mentén gondolkodó mozgalmárok civil szervezete lesz. A politikus elmondta továbbá: a két szervezet közös erkölcsi-ideológiai alapját Tőkés László, az EMNT elnökének személye garantálja; a civilek és a politikusok egymást kiegészítő munkája erre az értékrendre épül majd. 
„A politizálás miatt nem szabad a hátországot feladni, mert úgy járunk, mint az RMDSZ. Az évek során elfogyott körülöttük a levegő, eltűntek a mozgalmárok. Akik maradtak, azok inkább érdekek mentén vezérelt alattvalók, mint igazi civilek” – figyelmeztetett a hatalmi politizálás veszélyeire Toró. Összegzésül elmondta: „különösen figyelnünk kell majd az opportunista politikus-jelöltek és a hatalmat szolgáló beépített emberek kiszűrésére. Ha a pártot tömegalapra, lentről felfelé építjük, és ápoljuk az EMNT-vel meglévő bizalmi viszonyt, akkor biztos vagyok benne, hogy eredményesen látjuk majd el a magyar közösség képviseletét.” Mint kiderült, a néppárt helyi szervezeteinek tömeges megalakulását követő marosvásárhelyi első országos kongresszus februárban lesz. Erdélyi Magyar Néppárt-közlemény
Erdély.ma

Újabb megerősítés: Vass Levente az RMDSZ és az EMNT közös jelöltje
Kelemen Atilla, az RMDSZ és Jakab István, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke tegnap sajtótájékoztatón újra megerősítette az RMDSZ és az EMNT paktumát, amely szerint a két alakulat közös polgármesterjelöltje dr. Vass Levente.
Kelemen Atilla szerint a két alakulat fontos politikai döntése ez. Ellenben nyitott még a Magyar Polgári Párt kérdése, amely újabb gondolkodási időt kért, az országos vezetéssel konzultálandó. Kelemen kijelentette: az RMDSZ és az EMNT nem zár ki senkit a politikai együttműködésből, nyitottak, bárki csatlakozhat a megegyezéshez, civil szerveződések, egyházak támogatását is várják. Úgy gondolja, hogy ez a döntés mobilizáló hatással lesz a választásokra.
Jakab István hangsúlyozta, hogy a marosvásárhelyi magyar összefogás újabb lépéssel került közelebb a választási győzelemhez. Vass Leventét nemcsak az RMDSZ és az EMNT, de a marosvásárhelyi közösség jelöltjének nevezte és a civil szféra és a történelmi egyházak támogatását is kérte.
Vass Levente megköszönte a támogatást a két formációnak. Kijelentette: a civil szférából jön, ismeri az emberek életének szociális hátterét, 15 éve igyekszik ezekre a problémákra ráhangolódni és megoldásokat találni, s azt szeretné vállalni, hogy ezekre a problémákra az elkövetkezendő egy évben, illetve a választási győzelmet követő négy évben megoldásokat találjon. „Fontos, hogy ne csak a problémákra, hanem a megoldásokra is koncentráljunk és próbáljunk olyan programot letenni a marosvásárhelyiek asztalára, ami hihető, ami nem a mi felemelkedésünket, hanem a marosvásárhelyiek jó közérzetét és a jövőben való nagyobb bizodalmát eredményezze”.
A Népújság kérdésére, hogy ez a paktum azt jelenti, hogy Tőkés László, aki korábban nem fogadta el, hogy Vass Levente az EMNT jelöltje legyen, beleegyezett ebbe az egyezségbe, és ő is a közös jelöltet támogatja? – Jakab István azt válaszolta, hogy Tőkés László a pártkoalíciót mint feltételt nevesítette. Az EMNT megegyezett az RMDSZ-szel, hogy a koalíciót a Néppárttal kötik meg, semmi akadálya, hogy Vass Levente a támogatásukat élvezze. Vagyis mind az EMNT, mind az Erdélyi Magyar Néppárt a legmagasabb szinten is Vass Leventét támogatja.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Zaklatja a rendőrség az EMNP bejegyzését támogató 800 Hunyad megyei személyt
Egyenként kikérdezi a Hunyad megyei rendőrség azt a több mint nyolcszáz személyt, akik a megyében aláírásukkal támogatták az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. A vizsgálat annak az Adrian Drăghici-nek a feljelentése alapján indult, aki korábban megtámadta a párt bejegyzését is. Szász Péter, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja – maga is gyanúsított –, felháborítónak tartja, hogy a párt Hunyad megyei támogatói zaklatásnak vannak kitéve egy hamis vádra alapuló feljelentés miatt.
A Hunyad Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztálya egy okirat-hamisítás gyanújával tett bűnvádi feljelentés alapján indított vizsgálatot az idén szeptemberben bejegyzett EMNP-nek támogató aláírásokat gyűjtő hat önkéntes – három kolozsvári és három dévai személy – ellen.
A hat személyt pénteken hallgatta ki a Hunyad megyei rendőrség Déván.
Szász Péter, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja – aki maga is gyanúsítottként jelent meg a rendőrségen – a Krónikának elmondta: Hunyad megyében 812 személy támogatta aláírásával az EMNP bejegyzését, a rendőrség pedig mindannyiukat, egyenként kikérdezi. Eddig már több mint száz személyt kerestek fel, tette hozzá.
„A rendőrség csak a munkáját végzi, hiszen kötelessége vizsgálódni a feljelentés nyomán, az azonban felháborító, hogy ezzel a támogatóink hosszas zaklatásnak, megfélemlítésnek vannak kitéve egy hamisan vádaskodó feljelentés alapján, hiszen a kihallgatások akár egy évig is eltarthatnak” – mondta.
Szász Péter szerint ugyanaz az Adrian Drăghici nevű bukaresti ügyvéd tett ellenük feljelentést, aki az EMNP bejegyeztetési folyamata során megtámadta az új párt regisztrálását. Drăghici Hunyad megyében jelentette fel az aláírásgyűjtőket július 11-én, ekkor az EMNP bejegyeztetése még folyamatban volt.
Szász azt is elmondta, csak Hunyad megyében folyik vizsgálat az aláírásgyűjtők ellen. Az is kiderült, hogy a rendőröknek nem volt tudomásuk arról, hogy az EMNP-t közben bejegyezték. A helyzet teljesen abszurd, mivel a bejegyzésről szóló jogerős bírósági döntés azt követően született meg, hogy több hónapig vizsgálták és rendben találták a támogató aláírásokat – fejtette ki Szász.
Mint ismeretes, az EMNP bejegyzése ellen két jelentéktelen román párt és magánszemélyként Adrian Drăghici bukaresti ügyvéd nyújtott be óvást a Bukaresti Törvényszéken. Az EMNP szerint Drăghici lépése mögött az RMDSZ áll. A párt képviselői korábban bemutattak egy bukaresti közjegyzőnél hitelesített okiratot, amelynek alapján az ügyvéd felhatalmazta Budai Richárd bukaresti RMDSZ-elnököt és Novák Leventét (a Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette művelődési minisztérium tanácsadóját), hogy közösen vagy külön-külön bármikor betekintést nyerjenek, vagy lefotózhassák az EMNP bejegyzési dossziéját.
Fall Sándor
Krónika (Kolozsvár)

Beszélgetés Muzsnay Árpád szatmárnémeti művelődésszervezővel
Magyartanár, újságíró, művelődésszervező. 1941. június 21-én született Szatmárnémetiben. Kiskolcson és Batizon tanított, majd az Előre, a Falvak Dolgozó Népe, később a Falvak Népe, ez utóbbi megszűnését követően pedig rövid ideig a Szatmári Friss Újság belső munkatársa. 2003-ban az RMDSZ alkalmazottjaként ment nyugdíjba. A rendszerváltást követően újjáalakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület partiumi alelnöke.
Számos, évente ismétlődő, magyar vonatkozású, főként irodalmi rendezvény elindító-szervezője Szatmár megyében. Az ön nevéhez fűződnek a Páskándi-, Rákóczi- és Szilágyi Domokos-megemlékezések, az érmindszenti zarándoklatok, a Kölcseyhez fűződő rendezvények és még számos más megmozdulás. Számos, a nagyjaink előtt tisztelgő szobrok állításának is kezdeményezője volt. Miért érezte fontosnak ezt a tevékenységet?
– A kommunizmus végén Szatmár, illetve Szatmárnémeti úgy nézett ki, mintha nem is élnének itt magyarok, szinte egyáltalán nem voltak itt magyar vonatkozású emlékhelyek. Annak ellenére, hogy ez a térség igen sok írót, költőt adott a magyarságnak. Sokan nem is tudják, hogy milyen sokat. Úgy éreztem, fontos felmutatni, hogy a jelenlegi romániai Szatmár megye, ha természeti látványosságokkal különösebben nem nagyon büszkélkedhet, vonzó lehet gazdag kulturális értékeinek köszönhetően. Szomorúan látom a mai napig, hogy a Magyarországról jövő turisták lényegében csak átutaznak rajtunk, esetleg bekukkantanak Kalotaszegre, aztán a Székelyföldig meg sem állnak, pedig itt is lenne bőven mit megnéznie egy olyan embernek, aki érdeklődik a kultúra iránt. Emellett pedig úgy éreztem, tartozom ezzel az itteni magyarságnak. Egyfajta népszolgálat ez a részemről: szolgálni azt a közösséget, mely taníttatott annak idején.
– Jelenleg Szatmárnémeti nem a pezsgő kulturális életéről híres, annak ellenére, hogy számos irodalmi, kulturális, történelmi személyiség származik innen. Miért van ez így ön szerint?
– Szatmár soha nem tudta megtartani nagy szülötteit – talán Gellért Sándort kivéve. A térség soha nem számított kulturális központnak, és egyike volt azon vidékeknek, ahol a leghamarabb tűnt el a népi kultúra. Trianon pedig felszabdalta, és perifériára került. A pezsgő kulturális élet hiányáért részben az itt a magyar televíziózás kezdetétől mindig jól fogható magyar tévé is okolható. Az emberek rászoktak a televíziózásra, és ettől eléggé eltunyultak. „Ellustul” kissé az, aki mindent tálcán kap. A Ceauşescu-rendszerben a szatmáriak fizikailag itt tartózkodtak ugyan, de szellemileg a budapesti tévéadásoknak köszönhetően tulajdonképpen az összmagyarságban élték mindennapjaikat. S valljuk be, annak idején művelődési szempontból sokkal színvonalasabb műsorokat sugároztak, mint manapság. Talán ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy nincs túl élénk kulturális élete a városnak. De korántsem vállalkoznék arra, hogy kimerítő választ próbáljak adni – épp egy beszélgetés keretében – erre a kérdésre.
– Hogyan fogadta az ön ténykedését 20 éve a magyar közösség, és hogyan értékelik ma?
– Az 1989-es fordulatot követő esztendőkben nagyobb mozgósító erővel bírt egy-egy magyar kulturális rendezvény, mint manapság. A szatmárnémeti Kölcsey-szobor avatásán például több ezren vettek részt. Az első Dsida-megemlékezésre annyian jöttek el, hogy a színház kakasülője is megtelt, az első Ifjú szívekben élek Ady-pódiumvetélkedő pedig zsúfolásig megtöltötte a filharmónia termét, de a kezdetben maratonira sikeredett ökumenikus kórustalálkozók iránt is oly nagy volt az érdeklődés, hogy a főtéri római katolikus székesegyház szinte kicsinek bizonyult. Manapság jó eredménynek számít, ha 20-25 érdeklődő eljön egy eseményre. Az emberek nagyon elfoglaltak lettek, szinte semmire nem jut idejük. Talán nem ártana korosztályonként megnézni, felmérni, hogy kiknek mi tetszik, és aszerint alakítani a kulturális programokat.
– A város, valamint a megye románsága hogyan reagált a kezdeményezéseire?
– Az elején lehet, hogy voltak egyeseknek ellenérzéseik, de komoly gondjaim nem voltak e téren. Szilágyi Domokos szatmárnémeti szobrát például meg is rongálták közvetlenül a leleplezése után, mostanában azonban már nem történik ilyesmi. Mielőtt egy-egy ötletemmel előrukkoltam, mindig megpróbáltam a románok fejével is végiggondolni a dolgokat: románként én hogyan viszonyulnék a rendezvényhez? Úgy érzem, ezzel is magyarázható, hogy Majtény községben a román értelmiség is magáénak érzi Rákóczit és a vele kapcsolatos hagyományos megemlékezésünket.
Továbbá hogy Sződemeteren, ahol kezdetben nagyon is ellenségesen fogadták a Kölcsey-megemlékezéseket és emlékjelhagyásokat, az évek során olyannyira enyhült, változott a helyzet, hogy a polgármester részt vesz az ünnepségeinken, annak szervezésében ma már aktív szerepet vállal. Nem volt könnyű meggyőzni az ott élő románokat, hogy nincs szándékunkban az egykori Kölcsey-szülőházat erőszakkal elvenni a görögkatolikus egyháztól. Az Ady-megemlékezések kapcsán segítette a kölcsönös bizalmat, hogy ő – a jelenlegi Szatmár megyében Popp Aurel festőnek köszönhetően is – a románság számára már e vidék eleve elfogadott magyar személyisége volt. Egyféle híd a románok és magyarok között. II. Rákóczi Ferenc sem okozott gondot, hiszen nem csupán a magyar, de a Kárpát-medence történelmének legszebb, legelőremutatóbb alakja ő.
Hiszen a több nemzetiségű Kárpát-medence olyan utolsó társadalmi megmozdulását vezette, melynek zászlaja alatt egyesíteni tudta a nemzetiségeket, sőt a különböző társadalmi osztályok tagjait is és a korában igen kiélezett katolikus-református ellentétet is tompítani tudta. A mozgalmat nem árnyékolta így be sem nemzetiségi, sem felekezeti feszültség. Bár nem ez vezérelt, hatással voltak rám az 1990-es véres márciusi események is. Ma már bizonyos, hogy a Marosvásárhelyen véres etnikai konfliktusba torkollott úgynevezett „fekete márciust” eredetileg Szatmárnémetire tervezték, de legalábbis itt tartották a főpróbát. Nagy szerencsénkre azonban itt mind a magyarság, mind a románság körében akadtak olyanok, akik képesek voltak megakadályozni a komolyabb következményekkel járó összetűzést.
– Az ünnepségeket, főleg kerek évfordulókkor irodalmi, történelmi tanácskozással is egybeköti, az előadások kivonatait pedig általában kötet formájában jelenteti meg…
– Igen, erre büszke vagyok. A tanácskozások anyagát – bár közművelődési rendezvények keretében állnak össze – a szaktudományok is értékelik, főiskolákon például ajánlott irodalomként szerepelnek.
– Körülbelül két évvel ezelőtt nyilvánosan bejelentette, hogy felhagy a közéleti tevékenységgel, átadja a rendezvényeit a fiatalabbaknak. Ennek ellenére ismét dolgozik, sőt az ön által elindított hagyományos rendezvények zömének szervezését újra kézbe vette. Mi történt?
– Ez egy olyan időszakban volt, amikor nagybeteg voltam, és nem tudtam, mi következik. Őszintén megmondva, nem voltam megelégedve azzal, ahogyan továbbvitték a rendezvényeket. Korántsem tetszett például, ahogy tavaly szervezték meg az Érmindszenti Zarándoklatot. Úgy döntöttem, hogy ameddig bírom, csinálom. Ezzel tartozom a feleségem emlékének is, aki mindvégig mellettem állt és támogatott. Sajnos eddig nem sikerült megtalálnom, illetve megtalálnunk az utódomat. Lehetséges, hogy velem van a baj, nehéz követni az elképzeléseimet.
Ez a feladat nem könnyű. Rámenősnek, erőszakosnak is kell lennie az embernek, ha azt akarja, hogy neves személyiségek jelenjenek meg a rendezvényein. Megtörtént például, hogy Szatmárról Kolozsvárra azért mentem el egy ünnepi fogadásra, mert tudtam, hogy ott lesznek azok az irodalmárok és politikusok, akiket valamelyik általam szervezett ünnepségre előadónak, vagy szónoknak meg szeretnék hívni. Másként fogadják ugyanis a felkérést tartalmazó e-mail-t, ha az egy olyan embertől jön, akivel már személyesen is találkoztak, szót váltottak az esemnényről.
– Mik a további tervei? A hagyományos rendezvények mellett tervez újakat is?
– Különböző elképzeléseink vannak a Kölcsey-kultusz ápolására, továbbéltetésére. Felmerült egy turisztikai útvonal terve is, mely a Hymnus szerzőjéhez leginkább kötődő településeket – Sződemetert, Álmosdot és Szatmárcsekét – egybefűzné, hogy segíthessünk abban, hogy az érdeklődők könnyebben eljuthassanak életének fő színhelyeire. Az irodalmunk nagyjaihoz kötődő emlékhelyek szerintem olyanok, illetve olyanok lehetnének, mint fizikaórán a kísérletek vagy a szemléltető gyakorlatok. Sokat segíthetnek a megértésben, az ismeretek elmélyítésében. Ezért jónak tartom a magyar kormány határon túli magyarlakta területeket célzó osztálykirándulás-programját, azonban ez csakis akkor érheti el a célját, ha előzetesen otthon a gyerekeket alaposan felkészítik, voltak ugyanis a téren negatív tapasztalataim is. 
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Toró: az EMNT különálló mozgalom marad
„Az EMNT mozgalom az édes gyermekünk. Fontos, hogy fennmaradjon, és fontos, hogy megőrizzük a mozgalom és a párt közvetlen, baráti viszonyát” – jelentette ki Toró T. Tibor Kolozsváron. Az EMNP megbízott elnöke az EMNT Kolozs megyei szervezetének közgyűlésén elmondta: az EMNT civil mozgalmárok csoportosulásaként továbbra is aktív szervezet lesz, ugyanakkor az EMNP-re marad a politikai képviselet feladata. Hozzátette, a néppárt a politikai, közéleti témák képviseletében tölt be aktív szerepet, míg az EMNT területi szervezetei továbbra is baráti társaságok, azonos értékrend mentén gondolkodó mozgalmárok civil szervezete lesz. Toró kifejtette, a két szervezet közös erkölcsi-ideológiai alapját Tőkés László, az EMNT elnökének személye garantálja, míg a civilek és a politikusok egymást kiegészítő munkája erre az értékrendre épül majd. „A politizálás miatt nem szabad a hátországot feladni, mert úgy járunk, mint az RMDSZ. Az évek során elfogyott körülöttük a levegő, eltűntek a mozgalmárok. Akik maradtak, azok inkább érdekek mentén vezérelt alattvalók, mint igazi civilek” – figyelmeztetett a politikus. “Különösen figyelnünk kell majd az opportunista politikus-jelöltek és a hatalmat szolgáló beépített emberek kiszűrésére. Ha a pártot tömegalapra, lentről felfelé építjük, és ápoljuk az EMNT-vel meglévő bizalmi viszonyt, akkor biztos vagyok benne, hogy eredményesen látjuk majd el a magyar közösség képviseletét - összegzett az EMNP megbízott elnöke.” A közgyűlésen kiderült, a néppárt helyi szervezeteinek tömeges megalakulását követő első országos kongresszus februárban lesz Marosvásárhelyen. (hírszerk.)
Transindex.ro

Az RMDSZ megújítani készül szórványpolitikáját
Szórványpolitikájának megújítására készül a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely főként a nagyvárosok szórványmagyarságát akarja megszólítani – jelentette ki Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője.
A politikus az MTI-nek hétfőn elmondta: novemberben ünnepelték meg először a Magyar Szórvány Napját, amelynek alkalmából Déván egy nagyszabású konferenciát szerveztek. Ezen a tanácskozáson elfogadtak egy nyilatkozatot, amely a szövetség új szórványstratégiájának irányelveit fekteti le.
A dokumentum elsősorban a nagyvárosok szórványmagyarságának megszólítását tűzi ki célul. Winkler szerint a romániai nagyvárosok lakótelepein élő romániai magyar fiatalok hatványozottan ki vannak téve az identitásváltás veszélyének, ezért a magyar nyelvű média megerősítésére és az ifjúsági szervezetek hatékonyabb támogatására van szükség. Emellett figyelembe kell venni a megváltozott társadalmi környezetet, és élni kell az új kommunikációs eszközök nyújtotta lehetőségekkel is – tette hozzá az EP-képviselő.
Rámutatott: a dél-erdélyi szórványmagyarság többsége nagyvárosokban él, ahol nehezebb a kapcsolattartás a közösség tagjaival. Legnagyobb kihívás az 1990 óta tartó negatív demográfiai tendencia megfordítása, amit csak a magyar oktatási hálózat megerősítésével és fejlesztésével, a kulturális és az egyházi élet támogatásával lehet elérni. Fontos támaszpontot jelent azonban az olyan új típusú kezdeményezés is – mondta Winkler -, mint a tavaly elkezdett Székelyföld és szórvány közötti együttműködés. Ennek köszönhetően a tömbmagyarságban élő székelyföldi fiatalok különböző csereprogramok keretében megismerhették a dél-erdélyi szórvány magyar közösségeket, és fordítva, a szórványban élők is ellátogattak Székelyföldre.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ főtitkárhelyettese az MTI-nek elmondta: a szervezet Szövetségi Képviselők Tanácsa várhatóan december 17-én fogadja el azt a cselekvéstervet, amelyet a dévai szórványkonferencia irányelvei mentén dolgoznak ki. Rámutatott: az RMDSZ eddig is sokat tett a szórványért iskolák, magyar házak alapításával és különböző programok szervezésével, azonban így is az ott élőknek csak a 20 százalékát sikerült megszólítaniuk, főleg azokat, akik falun élnek. Ezért törekednek most arra, hogy a nagyvárosok szórványait is bevonják a különböző programokba. – Az RMDSZ nem önsirató jellegű, hanem kezdeményező jellegű szórványstratégiát készül elfogadni – mondta a főtitkár-helyettes.
Erdély.ma

KMKF-ülés – választójog – Kövér: együttműködési készség jellemezte a tanácskozást
Őszinte, nyugodt hangvételű tanácskozásnak nevezte a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki, a választójogi törvényjavaslatról tartott plenáris munkaülését Kövér László házelnök. Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke az ülés után tartott sajtótájékoztatón bejelentette, módosító javaslatot fogalmaztak meg, hogy egyéni választókörzetben is lehessen szavazati joguk a határon túli magyaroknak.
Kövér László összegzése szerint a belpolitikai életet meghatározó és a magyar törvényhozásban szavazó pártok különbözőképpen ítélték meg az állampolgárság kiterjesztését, és a választójogi javaslatot. Ugyanakkor mégis az együttműködési készség volt a jellemző – mutatott rá az Országgyűlés elnöke, aki szerint őszinte, nyugodt hangvételű tanácskozás zajlott.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke támogatásáról biztosította az indítványt, egyben fontosnak tartotta, hogy a magyarországi és a határon túli magyarok közötti szolidaritás és bizalom erősödjön, ne szakadékok keletkezzenek.
Kiemelte: bízik benne, hogy év végéig olyan törvény születik, amelyik nem tesz különbséget a magyar állampolgárok között oly módon, hogy egyeseknek van szavazati joguk, másoknak nincs lehetőségük ezzel élni.
Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke bejelentette: módosító indítványt fogalmaztak meg, hogy a határon túli magyarok ne csak listára voksolhassanak, hanem egyéni választókörzetben is választhassanak.
Hozzátette: úgy gondolják, a magyar állampolgárok éljenek bárhol a világon ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket bírják. Kifejtette: nem kívánnak semmiféle diszkriminációt, ha Magyarországon százezer állampolgár után jár egyéni körzet, akkor ezt határon túl is érvényesíteni kell.
Románia ebből a szempontból pozitív példa – folytatta, kiemelve: a román választójogi törvény megfogalmaz határon túli, egyéni választókörzeteket.
Tóth Tivadar, a Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében azt mondta, hogy az országgyűlési vitában nem óhajtanak beleszólni. Arra bíztatta a vajdasági magyarokat, akik kettős állampolgárságot szereztek, hogy a törvény szellemében éljenek majd e jogukkal.
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke felidézte a 2004-es, MSZP által indított magyarellenes kampányt, s mint mondta, akkor az volt az egyik aduász, hogy majd a határon túli magyarok voksai döntik el a magyarországi választásokat, és ez nem jó.
Nem tudom, hogy fog-e két-három szavazattal választást elbukni az MSZP, vagy fog-e 30-40 szavazattal többet kapni a Fidesz, de ilyenkor jobb, ha az ember nem a félelmeire, hanem az elveire, jobb meggyőződésére, lelkiismeretére hallgat – fogalmazta meg a külhoni magyar vezető.
László Gyula, a délvidéki Magyar Remény Mozgalom képviseletében üdvözölte a javaslatot, ugyanakkor, mint mondta, abba nem kívánnak beavatkozni, milyen döntést hoz az Országgyűlés.
Gál Kinga, EP képviselő azt mondta, hogy egyértelművé vált, elvárást teljesít az Országgyűlés, amikor a választójogi törvényt úgy alakítja, hogy a határon túli magyaroknak szavazati joga legyen. Nem történik semmi kirívó, amikor a határon túli magyaroknak szavazati jogot adnak – fogalmazott, hozzátéve: belépünk azon országok körébe, akik ezt már évek óta gyakorolják. Ez a legtermészetesebb igénye a határon túli magyaroknak – summázta.
Gulyás Gergely (Fidesz) egyértelmű az előterjesztő szándéka, hogy az állampolgársággal együtt jár a választójog is. Ez összhangban van az unió országainak gyakorlatával, ott 27 állam közül 24 az állampolgársággal együtt biztosítja a választójogot. Szerinte véget kell vetni annak az inkoherens érvelésnek, miszerint az szavazzon, aki adót is fizet – mondta.
Hozzátette: “az Országgyűlés előtt lévő javaslat gesztus is kíván lenni az ellenzéki pártok felé, és egy belpolitikai törekszik. Ha ilyen konszenzus nincs, akkor kérdés van-e a gesztusoknak értelme – mondta.
A KDNP-s Rubovszky György elmondta, hogy támogatják a javaslatot, és személy szerint kiemelte az egyenlő választójog kérdését.
Mint mondta, ő támogatja, hogy a határon túli magyarok egyéni választókörzetekben is szavazhassanak.
Szabó Vilmos (MSZP) arról beszélt, hogy érdemi vita folyt, és döntő volt az a törekvés, hogy a közös pontokat keressék. Megerősítette ugyanakkor a szocialista álláspontot, hogy vonják vissza a javaslatot és kezdődjön ötpárti vita.
Szávay István (Jobbik) örömét fejezte ki, hogy a választójog megadása megjelenik a javaslatban és ezt a passzust támogatják is.
Ugyanakkor magára választójogi törvényre, ebben a formában nemet mondanak – jegyezte meg.
Mile Lajos (LMP) szintén tartalminak és érdeminek ítélte az ülést. Szerinte az, hogy országos listára lehessen szavazni rossz irány, nem jelenhetnének meg azok a sajátos problémák, amelyek a határon túli közösségeknél felmerülnek. Meghatározó, hogy ezek a közösségeknek saját maguk közül választhassák azokat, akik őket képviselni fogják akár a magyar Országgyűlésben is – tette hozzá.
Kövér László az elhangzottakra reagálva még közölte: nem tartja korainak a javaslatot, és nem hiszi, hogy a Fidesz és az MSZP álláspontját közelíteni lehetne. Jelezte: a technikai kérdéseket az eljárásról szóló törvény rendezi majd.
A javaslathoz megfogalmazott módosító indítványokat bizottsági javaslatként az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága terjeszti be. Potápi Árpád (Fidesz) bizottsági elnök azt mondta, várják a módosító indítványokat.
erdon.ro

Vass”-fegyelem
Vass Levente nem csupán az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, hanem Marosvásárhely teljes magyar lakosságának a polgármesterjelöltje – mondta Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ-szervezet elnöke azután, hogy Jakab István megyei EMNT-elnökkel aláírta a közös jelöltindításról szóló együttműködési megállapodást. A felek reményüket fejezték ki, hogy hamarosan a Magyar Polgári Párt (MPP) is csatlakozik a megállapodáshoz.
A sajtó azt firtató kérdésére, hogy a mostani szerződéskötésre Tőkés László, az EMNT elnöke áldását adta-e, Jakab István kijelentette, a megszületett döntéssel a felsőbb vezetőség is egyetért. „A magyar összefogás történelmi pillanatait éljük most, amely reményeink szerint meghozza az eredményét” – hangsúlyozta Jakab. Mint korábban írtuk, az Európai Parlament alelnöke Vass Leventét kizárólag a Maros megyei/marosvásárhelyi RMDSZ polgármesterjelöltjének nevezte, hangsúlyozva, Vass – Smaranda Enache mellett – csupán egyike a szóba jöhető közös jelölteknek.
Bár a hétvégén megkötött paktum nem részletezi, a felek abban is megegyeztek, hogy közös jelöltlistát állítanak a városi és megyei tanács esetében is. Arról, hogy ezekre kik kerülnek, egyelőre még nem döntöttek, hiszen – mint mondták – erre van még idő. Ugyanakkor leszögezték: a lényeg, hogy közös jelöltek szerepelnek majd a névsorban.
Vass Levente, aki nem csupán a két politikai alakulat, de az egész magyar közösség jelöltjének is tekinti magát, hiszi, hogy megnyeri a polgármesteri széket a marosvásárhelyieknek. „Az utóbbi 15 évben igyekeztem ráhangolódni a problémákra. Nem lesz könnyű leváltani Dorin Florea mostani polgármestert, aki amellett, hogy voltak jó cselekedetei is, akadályozta Marosvásárhely fejlődését, nem fektetett hangsúlyt a munkahelyteremtésre, a beruházásokra, az építkezésekre” – sorolta Vass Levente, aki a problémák mellett azok megoldására is összpontosítana.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Választások: semmi változás?
Nemcsak az ellenzék részéről váltott ki bírálatokat, az RMDSZ több politikusát is megdöbbentette a jövő évi helyhatósági és parlamenti választásokról szóló törvénynek az a tervezete, amelyet a hét végén bocsátott közvitára a belügyminisztérium.
A jogszabály előírja a két választás összevonását és a közigazgatási törvény ennek megfelelő módosítását,ám szinte teljes egészében megőrzi a 2008-ban is alkalmazott választási rendszer előírásait,és a honatyák számát sem módosítja.
A belügyminisztérium javaslata azért meglepetés, mert három hete egyezség született a koalícióban a képviselők és szenátorok számának jelentős csökkentéséről, illetve – a képviselőház esetében – az országos kompenzációs listák bevezetéséről. Emil Boc miniszterelnök tegnap arról beszélt: a jogszabály csak „technikai” jellegű, legfontosabb előírása a választások összevonása, s a választási rendszerre vonatkozó része még módosulni fog. Mivel a fontosabb törvényeket kötelező módon 30 napig közvitára kell bocsátani, sajtóértesülések szerint a kormány csupán időt akart nyerni azzal, hogy feltette a belügyminisztérium honlapjára a tervezetet, a koalíció ugyanis még nem véglegesítette a módosító javaslatait. Az RMDSZ lapunk által kérdezett politikusai ezt nem erősítették meg, hanem gyanakodva fogadták a honlapon megjelent jogszabályt. „Én már nem tudom, mit higgyek. Semmi sincs meg a tervezetben mindabból, amiben megállapodtunk a koalícióban. Kíváncsi vagyok, mit szól majd ahhoz az államfő, hogy – bármennyire is akarja – nem csökken a honatyák száma” – mondta lapunknak Fekete Szabó András szenátusi frakcióvezető. Máté András képviselőházi frakcióvezetőt szintén meglepte a törvénytervezet. „Kissé ledöbbentett. Persze, az RMDSZ mindig is azt szorgalmazta, hogy ne csökkenjen a honatyák száma, de én nem tudtam, hogy már el is készült a választási törvény tervezete” – mondta a politikus. Fekete és Máté egyaránt arra számít, hogy a koalíciós tanács mai ülésén tisztázzák a Demokrata Liberális Párt (PDL) vezetőivel, mi is történik valójában. A koalíciónak egyébként az előzetes tervek szerint ma kellett volna meghoznia a végső döntést a választási törvény módosításáról. Az ellenzék mindenesetre hallani sem akar a belügyminisztériumi tervezetről. A Szociáldemokrata Párt tegnap közleményben szögezte le: csak abban az esetben fogadja el a választások összevonását, ha jövőre előrehozott választásokat tartanak. A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Crin Antonescu ennél radikálisabban fogalmazott: szerinte az ellenzéknek testületileg le kell mondania parlamenti mandátumáról, ha a hatalom ezt a tervezetet nélkülük elfogadja. A választási törvény módosításáról a hét végén Kelemen Hunor szövetségi elnök is beszélt a Kolozs megyei Várfalván megtartott önkormányzati tanácskozáson, ám a belügyminisztérium tervezetet nem említette. Elmondta, a választásokra való felkészülést már most el kell kezdeni. „A jövő évi választásokon ismét csak magunkra számíthatunk. Ami pedig a legújabb pártalapítók szándékát, a koalíciós párt létrehozását illeti, ez a lépés lenullázná az RMDSZ megyei, önkormányzati és kormányzati tagjainak a munkáját, az elmúlt 22 esztendő közös erőfeszítéseit. Mi elmondtuk többször is az elmúlt időben, hogy az RMDSZ ajtaja tárva-nyitva áll, az együttműködésre készen állunk” – fejtette ki Kelemen Hunor.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Bírósághoz fordul a kormányhivatal (Népszavazás Székelyföldről)
A prefektúra kénytelen lesz megtámadni a megyei önkormányzat népszavazási határozatát – közölte tegnap György Ervin, a kormány helyi megbízottja. 
A múlt heti tanácsülés jegyzőkönyvét megkapták, külön értesítést nem kellett küldenie a testületnek, és nem határidőhöz kötött, hogy a kormánybiztosi hivatal mikor fordul a közigazgatási bírósághoz – magyarázta György Ervin. Hozzáfűzte: nincs más választása, meg kell támadnia a jogászai által törvénytelennek ítélt megyei tanácsi döntést. Lemondani nem áll szándékában, Kulcsár-Terza József MPP-elnök, megyei tanácstag ilyen irányú felvetésére csak annyit mondott: egy politikus azt nyilatkozik, amit akar, tulajdonképpen hetente le kellene mondania, ha azokra hallgatna, akik erre szólítják fel őt.
Kovászna Megye Tanácsa október 31-én fogadta el azt a határozatot, amelynek értelmében 2012. március 11-én helyi népszavazást szerveznek a megye határainak módosításáról és egy Székelyföld elnevezésű közigazgatási egység létrehozataláról. A prefektúra formai hibákra hivatkozva a döntés visszavonására szólította fel a testületet, ám a november 30-i ülésen végül az RMDSZ és Tamás Sándor tanácselnök javaslata jutott érvényre, mely szerint akár bíróságon is megvédik a határozatot. A népszavazás kezdeményezője, az MPP korábban a hibák kijavítását és egy új határozat elfogadását javasolta, ám a múlt héten végül az RMDSZ-frakcióval együtt megszavazták: nem vonják vissza az egy hónappal korábbi döntést.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sok hűhó semmiért
Nagy a barátság a kormánypárt és az RMDSZ között, nem győzik egymást dicsérni, egyik hűségét, másik háláját hangoztatja.
Szót értenek akkor is, amikor a bársonyszékek fölött kell osztozkodniuk, s látjuk, nincs vita köztük akkor sem, ha kicsit megerőszakolva a demokráciát, elhatározzák, jövőben majd egyszerre bonyolítják az önkormányzati és általános választásokat. (Lelki szemeink előtt félanalfabéták százezrei, hat szavazólappal birkózván a fülkék magányában.) Mert válság van, szegény az ország, legalább húszmillió eurót lehet ilyeténképpen megtakarítani stb. De felbolydul a méhkas, megbomlik az összhang, ha kiderül, egyik vagy másik jogszabály alkalmazásakor az RMDSZ egy paraszthajszállal jobban jár. Például épp hétfőn a szokásos heti koalíciós egyeztetés után elállt a Demokrata Liberális Párt ama korábbi RMDSZ-javaslattól, hogy 388-ra csökkentsék a képviselők és a szenátorok számát. Miért? Mert – harsogják a hírügynökségeknek a párt korifeusai – rádöbbentek, hogy a huncut magyarok – természetesen, ha minden az ő elképzeléseik szerint alakul – két szenátori hellyel többet szerezhetnek meg, azaz kilenc helyett tizenegyen lennének a leendő felsőházban. Ha nincs egyetértés a koalícióban, maradjon minden a régiben – nyilatkozták a kormánypárt emberei, de hogy teljesen nevetségessé ne váljanak, gyorsan elhadarják: természetesen folytatódnak az egyeztetések a parlament létszámának csökkentéséről. A mellébeszélések és magyarázkodások a nevetségesség határát súrolják. Például Gheorghe Flutur, a párt alelnöke azzal állt elő, hogy jövő év elején módosítják majd az alkotmányt, s kőbe vésik az egykamarás és 300 fős parlamentet. Miközben tudva tudja, hogy alkotmányt módosítani csak kétharmaddal lehet. S az RMDSZ nélkül, mely ezt az elképzelést ellenzi, még egyszerű többségük sincs. A nagy csel ellenben az, hogy a belügyminiszter is készített egy választójogi törvénytervezetet – napok óta a tárca honlapján olvasható –, s aszerint 70 000 polgár választ egy képviselőt, 160 000 egy szenátort. És az ország lakosságának számát a 2011 októberében (amikor épp számláltak minket) a belügymisztérium nyilvántartásában szereplő adatok alapján határozzák meg, az meg pont 22 305 133 fő. Nesze neked, népszámlálás!
Tehát minden marad a régiben?
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dézsi Attila az RMDSZ jelöltje
Az RMDSZ Főtitkársága Dézsi Attilát, Hunyad megye prefektusát terjesztette elő a Szövetségi Állandó Tanácsnak (SZÁT) a kormányfőtitkári tisztség betöltésére – jelentette be Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára hétfői kolozsvári sajtótájékoztatóján. A SZÁT hétfőn délután véglegesítette a döntést, amelyet közöltek Emil Boc kormányfővel is.
Dézsi Attilát 2010 januárjában nevezték ki Hunyad megye prefektusává, addig az alprefektusi tisztséget töltötte be. Lupényból származik, jogi végzettséggel rendelkezik. Kovács Péter lapunknak elmondta: az új, magyar, Hunyad megyei prefektus mindenképpen RMDSZ által támogatott tisztségviselő lesz.
N.-H. D. 
Szabadság (Kolozsvár)

RMDSZ-segédlettel elutasították az ANI költségvetését
Leszavazták az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) jövő évi költségvetés-tervezetét a parlament jogi bizottságainak együttes ülésén. Az RMDSZ képviselői az ellenzékkel együtt nemmel szavaztak.
Az ANI 2012-es költségvetésének elfogadása ellen szavaztak a jogi bizottságok hétfői együttes ülésén az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL), illetve az RMDSZ jelen lévő honatyái. A szavazás előtt az RMDSZ több módosítást javasolt, ezek nyomán a magas rangú tisztségviselők vagyonosodását vizsgáló intézmény jövő költségvetése a tervezett 42 millió lejről 13 millió lejre csökkent volna.
Az egyik költségvetés-csökkentő javaslatot Márton Árpád RMDSZ-képviselő, egy másikat Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője nyújtotta be.
A testületek elutasították a javaslatokat, a szavazáson pedig 5 igen és 13 nem szavazattal az ANI-büdzsé tervezetét is elvetették. Igennel szavaztak a Demokrata Liberális Párt (PDL) jelen lévő képviselői (többen hiányoztak az ülésről), az ellenzék 11 elutasító szavazatához csatlakozott Máté András Levente, valamint Cseke Attila szenátor is. A költségvetés-tervezetet a parlament pénzügyi szakbizottságainak is meg kell vitatnia, ezt követően a törvényhozás összevont plénuma dönt róla. Az ANI által egyébként nepotizmussal gyanúsított Máté András november közepén az alkotmánybíróságon támadta meg az intézmény működését szabályozó törvényt, Márton Árpád pedig olyan javaslatokat nyújtott be a jogszabály módosítására, amelyek jelentősen korlátozták volna az ANI jelenlegi jogkörét. Szintén támadta az intézményt Frunda György RMDSZ-szenátor is. Az RMDSZ viszonyulása az ANI-hoz vitát eredményezett a kormánykoalícióban, miután a PDL-s Monica Macovei, egykori igazságügyi miniszter korábban többször is azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy gyengíteni akarja a korrupció ellen küzdő intézményeket.
Macovei hétfőn úgy fogalmazott: az USL megszüntetni szeretné az ANI-t, az RMDSZ pedig ellenkezik a kormány szándékával, amelynek a szövetség is tagja. Hozzátette: magyarázatot kér Kelemen Hunor RMDSZ-elnöktől.
Az ügynökség egyébként az elmúlt időszakban több RMDSZ-es képviselő és szenátor – Máté András, Kerekes Károly, Lakatos Péter, Pető Csilla, Pál Árpád – összeférhetetlenségét is megállapította.
Fall Sándor
Krónika (Kolozsvár)

Itt tartunk most
„Markó Béla, az RMDSZ tényleges – és nem névleges, mint Kelemen Hunor – elnöke a minap egy budapesti balliberális lapnak adott interjúban (már csak ilyenek kíváncsiak a véleményére) úgymond elemezte az Erdélyben fennálló politikai helyzetet. Méltatlankodva, hüledezve és egyben ingerülten tette fel a költői kérdést a lapban: „Hogyan jutottunk oda, hogy egy erdélyi magyar politikusnak – történetesen nekem – azt kell látnom Brüsszelben, hogy amit mondok, nem érdekli az egyik anyaországi párt egyetlen képviselőjét sem?” Markó ezzel októberi brüsszeli fellépésre utalt, amelyről a legnagyobb és egyben kormányzó párt, a Fidesz EP-képviselői távol maradtak, mintegy jelezve: a kisebbik román kormánypárt szenátorának, a román kormányfő helyettesének mondanivalója és világnézete nem oszt, nem szoroz, nem érdekes, nem mérvadó. „Valami baj van itt Erdélyben, ez tény” – szögezte le Markó. A baj gyökereit pedig nem a Boc-Markó kormány és általában a velejéig romlott és korrupt, inkompetens és országvesztő Băsescu-rezsim működésében, illetve annak erdélyi lecsapódásában látja, hanem az Erdélyi Magyar Néppárt megjelenésében. „Én rendkívül rossz kezdeményezésnek tartom az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozatalát, és természetesen nagyon súlyos szavakkal ítélem el azt, hogy ezt Magyarországról támogatják” – nyilatkozta a román miniszterelnök-helyettes, aki korábban Budapestről érkező politikai ciánszennyezésnek nevezte az EMNP megalapítását…”
Dénes László
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Összevont választások: feltételt szab az RMDSZ
Az RMDSZ csak akkor támogatja a jövő évi parlamenti és önkormányzati választások összevonását, ha megmarad a jelenlegi választási rendszer, és a parlament létszáma sem változik – jelentette ki tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a szövetség parlamenti frakcióinak ülését követően.
„A frakciók döntése az, hogy meg kell őrizni a jelenlegi választási rendszert és képviselői létszámot. Az arányos rendszer nem tökéletes, de legalább biztosítja az arányos képviseletet. Csak így tudjuk támogatni a választások összevonását” – szögezte le Kelemen.
Kelemen Hunor elmondta, a módosítást ugyan nem az RMDSZ kezdeményezte, de – a költséghatékonyság és a mozgósító erő miatt – elfogadhatónak tartják.
A politikus emlékeztetett, hogy az RMDSZ vegyes választási rendszer bevezetését szerette volna, a koalíciós partnerek támogatása nélkül azonban ez nem valósítható meg, így marad a jelenlegi, egyéni választókerületes rendszer, annak minden kiszámíthatatlanságával együtt. (Mint ismeretes, a mostani rendszer szerint csak az nyer egyéni mandátumot, aki a szavazatok több mint ötven százalékát megszerzi választókerületében, a többi mandátumról az arányos rendszerekre jellemző képlet alapján döntenek.)
Kelemen úgy véli, a választási törvénynek meg kell maradnia a jelenlegi formájában, mivel az év végéig már nem módosítható, az RMDSZ pedig nem ért egyet azzal, hogy a rendszert kilenc hónappal a választások előtt módosítsák. Kifejtette, a koalíción belül hétfőn döntenek arról, hogy felelősségvállalással, azaz a parlamenti vita megkerülésével vagy a hagyományos módon fogadtassák el az összevonásról szóló jogszabályt, ugyanakkor nagy az esély a felelősségvállalásra. Leszögezte: ő is a felelősségvállalást támogatja.
Mint arról beszámoltunk, annak ellenére, hogy november 14-én az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) megállapodott arról, hogy 2012-ben összevont választásokat tartanak, és a képviselőház létszámát 300-ra, a szenátusét pedig 88-ra csökkentik, a PDL a hét elején visszatáncolt a megállapodástól, és a belügyminisztérium által nyilvános vitára bocsátott választási törvény tervezetében már nem szerepel a parlament létszámának csökkentése. A nagyobbik kormánypárt szerint ugyanis az RMDSZ által javasolt rendszer arányain felüli szenátusi mandátumot biztosítana a magyar szervezet számára. Traian Băsescu államfő egyébként a 300 fős, egykamarás parlament mellett kardoskodik, ennek létrehozásáról írt ki népszavazást 2007-ben, amelyen a többség támogatta az államfő javaslatát.
A PDL több vezető politikusa is ezt a verziót támogatja, ehhez azonban az alkotmányt is módosítani kellene, az ugyanis kimondja, hogy az ország törvényhozása kétkamarás. Az RMDSZ viszont ragaszkodik a felsőház megtartásához, Kelemen tegnap leszögezte: miután a PDL nem fogadta el az RMDSZ javaslatát, marad a jelenlegi parlamenti szerkezet, a szövetség ugyanis nem támogatja az alkotmánymódosítást. Arról egyébként, hogy a kormány felelősségvállalással fogadtassa el a választások összevonását, hétfőn született elvi döntés a koalíciós ülésen. Mint ismeretes, a felelősségvállalás során elmarad a parlamenti vita, az ellenzéknek azonban jogában áll bizalmatlansági indítványt benyújtani a kormány ellen. Ha az indítvány elbukik, akkor a beterjesztett jogszabály elfogadottnak minősül. A kabinet akár már pénteken rendkívüli ülésen fogadhatja el a jogszabályt, amelyet aztán várhatóan a jövő héten felelősségvállalással terjesztenek be a parlament elé.
Frunda: nem kell összevonás
Nem mindenki támogatja egyébként az RMDSZ-ben a választások összevonásának ötletét: Frunda György szenátor szerint az ötlet nem jó, az indoklásául felhozott takarékossági érv pedig elfogadhatatlan. A Radio France Internationale-nak nyilatkozva tegnap elmondta, ma még nem tudni, melyik párt számára lenne kedvező a választások összevonása, annyi bizonyos, hogy minden önkormányzati és parlamenti képviselőjelölt a szavazók mozgósításában lesz érdekelt. Azon érvre, miszerint az összevonással mintegy húszmillió euró takarítható meg, úgy válaszolt: az túl kis összeg ahhoz, hogy megérje az erőfeszítést.
„Az összevonás ötlete rossz, mert a választás joga nem csupán annyit jelent, hogy a polgár elé odategyenek egy több nevet tartalmazó listát, a pártok számára pedig biztosítsák a jelöltállítás lehetőségét. Elsősorban azt a jogot jelenti, hogy a polgár világos képet alkothasson döntése következményéről. Egy romániai átlagpolgár azonban, aki nemigen tudja, mi a különbség a helyi közgyűlés és a szenátus között, most azonban rögtön hat listáról kell választania, nagyon nehéz helyzetbe kerül” – jelentette ki Frunda. Arra is kitért, hogy problémás lesz négy év múlva a választások szétválasztása, ebben az esetben ugyanis vagy a helyi, vagy a parlamenti választottak mandátumát meg kellene rövidíteni.
Alkotmányt módosítana a PDL
A PDL ugyanakkor továbbra is ragaszkodik az alkotmánymódosításhoz. Mircea Toader, a párt képviselőházi frakciójának vezetője tegnap közölte, a választások összevonásáról szóló törvény csupán technikai jellegű, annak elfogadása nem érinti a törvényhozás létszámát. Leszögezte ugyanakkor, hogy a párt célja továbbra is az alkotmány módosítása, ezért felszólította az ellenzéket, hogy ha valóban szeretné csökkenteni a honatyák létszámát, támogassa az alaptörvény módosítását. Mint mondta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) támogatása is elég, ha az RMDSZ ezt nem támogatja. Victor Ponta, a PSD elnöke ugyanakkor tegnap kijelentette: az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) továbbra is ahhoz a nyári javaslatához ragaszkodik, miszerint a jelenlegi kabinet adja át a hatalmat egy szakértői kormánynak, amely meghozza a válság enyhítését célzó intézkedéseket, és megszervezi az előre hozott választásokat. Közölte, az USL 318 fős parlamentet és tiszta egyéni választókerületes választásokat akar.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nyílt levél a Bernády György névadásért
A Bernády György iskolanévért harcoló szülői akciócsoport nyílt levelének címzettjei városunk alpolgármestere Csegzi Sándor Úr, valamint Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszony, akiket az RMDSZ helyezett jelenlegi pozíciójukba. A levelünkben megszólított személyek felelősséggel tartoznak azért a közösségért, amelynek köszönhetik állásukat, megélhetésüket, ezért kötelezettségük minden tőlük telhetőt megtenni a magyar közösség gondjainak megoldásáért.
Jelen nyílt levél kezdeményezői egy fontos – az oktatásügyhöz és a magyar közösséghez szorosan kapcsolódó ügyet indítottak el ez év szeptemberében, amelynek célja a marosvásárhelyi általános iskolák elnevezése terén található óriási hiányosságok orvoslása. Mint köztudott, városunkban a rendszerváltás után bekövetkezett iskolanévadások nem történtek politikai befolyástól mentesen, talán ez is az oka annak, hogy a régebben számokkal ellátott, mostanra neveket viselő általános iskolák között egyetlen egy magyar elnevezésű intézmény sem található.
Csegzi Sándor alpolgármester, aki gyakran beszél arról, hogy ő maga pedagógus és szívügye az oktatás, valószínűleg csak szavakkal és kevésbé tettekkel akar tenni a marosvásárhelyi magyar vonatkozású tanügyért, pontosabban a magyar nemzetiségű tanulókért és pedagógusokért. Hiszen ha az RMDSZ-es alpolgármestert valóban érdekelte volna a marosvásárhelyi magyar nyelvű oktatás és annak problémáinak megoldása, akkor talán jóval kevesebb gond lenne az iskolákban, lennének magyar elnevezésű intézmények, és minden két-tannyelvű általános- és középiskolán kétnyelvű homlokzati táblát találnánk. Csegzi Sándor úr évek óta ígérget, sokat beszél a számára fontos ügyekről, de ezeknek a megvalósítását nem vállalja fel. Számára a segítségnyújtás az irodájában történő beszélgetések szintjére, vagy médiamegjelenésekre korlátozódik, ezen felül nem szeret lépni.
Csegzi Sándor úr a 2-es iskola ügyét is hasonló szakértelemmel és odaadással vállalta fel, hangzatos ígéreteit nem tartotta be, ezzel ellentétben inkább kárt okozott az ügynek valódi eredmények helyett. Az alpolgármester úr kérdőre vonta a kezdeményező szülőket amiatt, hogy nem tettek lépéseket az iskolai vezetőségi tanács tagságáért, amelyet időközben a szülői akciócsoport sikerrel megoldott, sőt mi több, számos akciót szervezett ügyük célkitűzésének elérése érdekében. Csegzi úr egy rádiós beszélgetés során megígérte az ügy kezdeményezőinek, hogy mindent megtesznek a városi tanács RMDSZ-es frakciójában annak érdekében, hogy a városi tanács által kijelölt iskolai vezetőségi tanácstag magyar nemzetiségű legyen. A rádióban elhangzott ígéret ellenére, a beszélgetés után két héttel a városi tanács megszavazta, hogy egy román nemzetiségű tagja legyen a 2-es iskolának, ugyanaz a személy, aki az eddigiekben is ezt a funckiót töltötte be. A szülői akciócsoport által kezdeményezett kerekasztalbeszélgetés során ez kiderült, ekkor Csegzi Sándor úr bocsánatkérés helyett újfennt megígérte, hogy a városi tanács elé terjesztik javaslatukat, amelyben a 2-es iskola vezetőségi tanácsába egy új, magyar nemzetiségű személy kinevezését kérik. Ez a tanácsi határozattervezet a mai napig nem született meg és félő, hogy Csegzi Sándor úr, az előző évek során tapasztalt szorgalma és tenni akarása megnyilvánulásaként eredmények nélkül, vagyis beszéd szintjén látja el a magyar közösség irányába felvállalt kötelezettségeit. Szeretnénk itt megemlíteni azt is, hogy időközben lecserélték a polgármesteri hivatal által, az iskola vezetőségi tanácsába delegált magyar személyt egy román személyre. Az alpolgármester úrnak ezennel sem sikerült közbenjárnia, mivel meglehet -érdeklődés hiányában- nem is tudott erről a folyamatról.
Jelen nyílt levél kezdeményezői úgy vélik, hogy a város alpolgármestere nem tett semmit az iskolanévadás ügyében. Ennek ellenére könnyen megtörténhet, hogy sikeres névadás esetén, Csegzi úr a saját vívmányának fogja tekinteni az elért eredményeket. Végezetül mi, a szülői akcócsoport tagjai választópolgári minőségünkben, felszólítjuk városunk magyar alpolgármesterét, hogy mindezeket a mulasztásokat pótolja mindaddig, amíg még a funkciójából adódóan érdemben alkalma van tenni a város magyar közösségéért.
Ezzel párhuzamosan Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszony munkaköri kötelezettségével ellentétben némasági fogadalmat tett, ezt hatékonyan alkalmazta a 2-es iskola ügyének esetében is, jobbnak látta hallgatni és nem tenni semmit. A szülői akciócsoport az általuk kezdeményezett petíció aláírásait személyesen átadta a megyei Főtanfelügyelőnek, Matei Dumitru úrnak. Ezt az akciót a szülők egy pénteki napra tervezték lévén, hogy Illés Ildikónak ezen a napon vannak a fogadóórái. Az átadás napján Illés Ildikó nem tartózkodott irodájában, a szülők szerették volna neki is átadni petíciójukat és kérelmüket a közel 8 ezer aláírás kíséretében. Hiányzásának okát nem tudjuk, tevékenységét és cselekedeit a 2-es iskola ügyében nem ismerjük. Egyedüli esemény, amelyen Illés Ildikó meghívottként részt vett egy találkozó volt, amelyet egy városi tanácsos kezdeményezett a 2-es iskola tanáraival. A találkozó oka az iskola igazgatónője által kezdeményezett felettébb gyanús adminisztratív, pontosabban névadást érintő intézkedések voltak. Ezen a találkozón, a tanárok mellett a szülői akciócsoport tagjai is részt vettek, akik döbbenettel vették tudomásul, hogy a Főtanfelügyelő-helyettes Asszony konkrétumok, jogi háttér és más adminisztratív jellegű tájékoztatás és szakmai támogatás teljes mellőzése mellett, arra kérte fel a tanárokat, hogy az előttük álló nehéz helyzetben, nem kell mást tenniük, csak mosolyogniuk, és meglátják minden rendben lesz.
Befejezésképp felszólítjuk Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszonyt, hogy járjon közben a Főtanfelügyelőnél és segítse ügyünket, érje el azt, hogy a Főtanfelügyelő, a szülőknek tett ígéretéhez híven, vigye véghez az iskola-elnevezést. Lévén, hogy jelenleg nincs egyetlen egy magyar elnevezésű általános iskola sem a városban, és Illés Ildikó ezt hivatalosan soha sem tette szóvá, sőt semmit sem tett azért, hogy a magyar gyerekek számára az iskolákban esélyegyenlőség uralkodjon. úgy véljük, hogy Illés Ildikó Úrhölgynek kevés köze volt és lesz a Bernády György iskolanévadásának ügyéhez. Természetesen az ő esetében sem zárjuk ki a babérok learatását, abban az esetben, ha az iskola végül megkapja a Bernády György elnevezést.
Jelenleg a 2-es iskola udvarán asztfaltozás zajlik, és a szülői akciócsoport tagjai utánanéztek a munkálatok finanszírozásának. A mostani munkálatokat az Oktatási Minisztérium és Kutatási Minisztérium támogatja és ez a tevékenység – amelynek időzítése nem a leghatékonyabb – nem kapcsolódik Illés Ildikó Főtanfelügyelő-helyettes Asszony nevéhez.
Végezetül mindkét, általunk nevesített köztisztviselőt azért szólítjuk meg, mert pozíciójukból fakadóan erkölcsi és szakmai kötelezettségekkel tartoznak a magyar közösségnek, mulasztásaik szembetűnőek, és hátrányokat okoznak a marosvásárhelyi magyarságnak. Állami tisztségviselők lévén, tevékenységeikkel el kell számolniuk a választópolgárok, adófizetők fele.
Tisztelettel, Marosvásárhelyi 2-es iskola szülői akciócsoport a Bernády György névadásért
Civil Elkötelezettség Mozgalom
Erdély.ma

Alkotmányellenes a levéltári törvény
Alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította az alkotmánybíróság a parlament által elfogadott levéltári törvényt, amely lehetővé tette volna az egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatását.
A képviselőház november elején fogadta el az új levéltári törvényt, amelynek az 1996-os jogszabály helyett kellett volna hatályba lépnie. Az új dokumentum egyebek között lehetővé tette volna az egyházi levéltári anyagok visszaszolgáltatását. Az erre vonatkozó módosító indítványt az RMDSZ három parlamenti képviselője nyújtotta be. Javaslatuk sok vitát váltott ki, de végül bekerült a jogszabályba, hogy az egyházaknak visszaadható a kommunizmus idején tőlük elkobzott levéltári anyag. A jogszabály szerint a visszaszolgáltatandó iratokról mikrofilmes másolatot készített volna a levéltár, amely a tulajdonában marad. Ez az előírás főként az erdélyi magyar történelmi egyházakat érintette volna, amelyek már tizenöt éve kérik elkobzott levéltári anyagaik visszaszolgáltatását. Az alkotmánybírósághoz az ellenzéki Szociáldemokrata Párt fordult, s egyebek között a visszaszolgáltatás miatt is kérte a törvény alkotmányellenesnek nyilvánítását. A taláros testület végül formai hibát talált, egyhangúlag úgy határozott, hogy a jogszabály elfogadása révén sérült a parlament kétházas jogalkotási elve, mivel a törvény jelentős változáson esett át a képviselőházban, amiről a szenátusnak nem volt alkalma véleményt nyilvánítani.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Továbbra is szereptévesztésben a MOGYE szenátusa
Lesöpörték az oktatási miniszter javaslatait
Tegnapelőtt délután újabb ülést tartott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa, amelyen ezúttal a magyar szenátusi tagok is jelen voltak. A napirendi pontok között szerepelt az oktatási minisztérium jogügyi osztályának a javaslatcsomagja, Daniel Funeriu oktatási miniszter aláírásával. Ebben újólag arra figyelmeztetik az egyetem szenátusát, hogy a felsőoktatási intézmény szervezési és működési szabályzatát igazítsák a tanügyi törvény előírásaihoz, ha azt szeretnék, hogy a minisztérium elfogadja a chartát. A javaslatok között konkrét utalás történik arra, hogy be kell tartani a törvény előírásait a magyar tagozat létrehozására, a magyar nyelvű záróvizsgák megszervezésére, a magyar tagozatot alkotó főtanszékek létrehozására, illetve a meghívott vendégtanár státusra vonatkozóan. A szenátus román többsége, egyetlen pont kivételével, ezúttal is elvetette az oktatásügyi minisztérium jogi osztályának a figyelmeztetését. A hangulatot a román diákszövetség képviselői teremtették meg, akik felolvasták Cornel Brişcaru, a szociáldemokraták megyei szervezete titkárának a nyílt levelét. A magát jogásznak nevező politikus az egyetemi autonómia megsértésének nevezi azt a tényt, hogy az oktatási miniszter a törvény előírásainak a betartására figyelmezteti a felsőoktatási intézményt. Eközben a MOGYE szenátusának román többsége pedig éppen arról mutat példát, hogy egyetemi körökben nem kötelező a törvény betartása.
A szenátusi ülésen ismertették a főtanszékek megválasztott vezetőségét, amelyekben a magyar tanárok számarányának megfelelő helyeket üresen hagyták. A román többség azt is megszavazta.
Megfelel a törvény szellemének
A történtekre reagált Kincses Előd ügyvéd is, aki peres úton szeretné elérni, hogy a MOGYE szenátusát a törvény előírásainak a betartására kötelezzék. Véleménye szerint a december 6-i minisztériumi átirat megfelel a törvény szellemének az önálló magyar tagozat megteremtését illetően.
Cornel Brişcaru levelével kapcsolatosan azt nyilatkozta, hogy a PSD megyei titkára valószínű régen olvasta a tanügyi törvényt, egyébként tudnia kellene, hogy az egyetemi autonómiát csak a törvény betartásával lehet gyakorolni.
– Brişcaru úr szolgálatos nemzetvédőként valószínű nem ismeri az egyetem történetét sem, ahol 1962-ig magyar nyelven képeztek orvosokat, akik az egész országban, s „moldvai száműzetésük” idején is minden beteget közmegelégedésre láttak el, nem is beszélve a külföldön elért sikerekről. A nyílt levél írója szerint, akik most a román betegeket féltik, megfeledkeznek a betegjogokról, pontosabban arról, hogy vegyes lakosságú vidéken minden betegnek joga lenne az anyanyelvén történő orvosi ellátáshoz. Véleménye szerint az lenne természetes, hogy a többségi orvosok is használni tudják a kisebbségek nyelvét a beteggel való kommunikációban, ahogy Katalóniában (hogy ne menjünk messzire!) és más országokban is előírják – tette hozzá Kincses Előd.
Cornel Brişcaru vádjai
Cornel Brişcaru jogász nyílt levelében az egyetemi autonómia megsértésével vádolja a tanügyminisztert, aki a tárca legutóbbi átiratában felkéri a MOGYE szenátusát, tartsa tiszteletben az oktatási törvény előírásait. Ugyanakkor Brişcaru kijelenti: „Azok, akik a MOGYE megosztását szorgalmazzák, a PDL támogatását élvezik.
A továbbiakban kijelenti, hogy az RMDSZ, az EMNT és Tőkés László szintén ezt a szeparatizmust szorgalmazza, és csupán a MOGYE szenátusának van „gerince határozott nemet mondani a jelenlegi hatalom szeparatista szándékaira”.
Ezért több kérdést intéz a hatalomhoz:
1. „A szeparatista politikum javasolni fogja, hogy a jövőben a MOGYE magyar egyetemmé váljon? Az RMDSZ nyomására ezt fogja kérni a tanügyminiszter a MOGYE szenátusától?
2. Dorin Florea, a PDL alelnöke miért nem közölte a marosvásárhelyiekkel, hogy ezt a politikai döntést a PDL országos politikai bürója hozta meg, elfogadva az RMDSZ feltételeit azért, hogy kormányon maradhasson?
3. Ilyen körülmények között hogyan tüntethette ki Marius Paşcan prefektus a Felfalui fibulával a szeparatisták egyik vezetőjét, Szabó Béla egyetemi tanárt?
4. Mostanáig a szeparatisták hangja csak Vásárhelyen hallatszott, a PDL alelnöke, Dorin Florea által vezetett városban. Mára már egész Európa hangos tőle Tőkés Lászlónak köszönhetően. Vajon miért nem magyarázhatták el a román tanárok, hogy a gyakorlatokat nem végezhetik magyarul…? Vajon egy román beteget nem lehet majd beutalni egy olyan kórházi osztályra, ahol magyar diákok folytatnak gyakorlatot, s nem tudja majd elolvasni a saját kórlapját, mert magyarul lesz megírva?
5. Miért kell szétválasztani az egyetemet, miért nem tanulhatnak a román diákok, csak azért mert magyar nyelven adnak elő olyan szakemberektől, mint Nagy Örs, Gábos József, Incze Sándor professzorok vagy Frunda Orsolya? Vagy miért ne tanulhatnának a magyar diákok olyan román oktatóktól, mint Constantin Copotoiu, Horatiu Suciu, az egyetlen szívsebész Romániában, aki gyermekeken végez szívműtétet vagy Dan Dobreanu.
6. A jelenlegi helyzetben a Bolyai Bizottság nyilvánosan bojkottra szólítja fel a MOGYE magyar tanárait és diákjait. Az állami intézmények miért nem szankcionálják ezt a fajta magatartást? – teszi fel a kérdést Cornel Brişcaru, kijelentve, hogy a kormánypártnak fel kell vállalnia ezekre a kérdésekre a válaszokat, illetve az oktatásnak az eddigi módon kell folytatódnia az orvosin, érvényesülnie kell az egyetemi autonómiának, illetve, hogy a politikumnak nincs keresnivalója az egyetemi oktatásban.
Népújság (Marosvásárhely)

Volt egyszer egy Memorandum
Kereken tíz évvel ezelőtt, 2001. december 8-án a Provincia című folyóiratban megjelent egy dokumentum: egy civil társaság emlékeztetője, jegyzéke, följegyzése, ünnepélyes előterjesztése, nyilatkozata, beadványa. Ez volt a Memorandum
Témája – az ország politikai-területi-közigazgatási felosztása, a Memorandum szóhasználatával: a regionalizálás – azóta is aktuális, égető kérdés, persze a politikai helyzet változásából eredő hőfokingadozásokkal és eltérő politikai, sőt fogalmi megközelítésekben. A Memorandum „Románia regionális átalakításának terveként” született meg, bár inkább volt vitairat, mint cselekvési program. A hatása pedig egészen biztosan sokkal kisebb volt, mint amit szellemi ereje, eszmei jelentősége folytán megérdemelt volna. Ennek okait kielemezni messzire vezetne, talán mindenekelőtt egyfajta keleties megkésettségről, fáziskülönbségről volt/van szó, amely azóta nemhogy csökkent volna, de még fokozódott.
A dokumentum
Vajon csak a nosztalgia, annak az akkori pezsgésnek most újból feléledő hangulata teszi, hogy ma is elevennek, hitelesnek, mi több, időszerűnek tűnik minden szava, megállapítása és javaslata? És ennek megfelelően kilátástalannak? Most, ha lehet, még több a politológus, mint akkor – talán nem ártana megvizsgálniuk és értékelniük az egy évtizeddel ezelőtt a közéletbe berobbant akciót. Megpróbálok felidézni néhány többé-kevésbé fontos körülményt a nagy kalandból.
„Memorandum a parlamenthez
a romániai régiók létrehozásáról
Mi, e memorandumnak szánt dokumentum aláírói az alábbi – a régiók Romániájának politikai és közigazgatási megalkotását célzó – elképzelések nyilvános megvitatását javasoljuk, egyetértve azzal a vitával, amely európai szinten folyik az egyesült Európa jövőjéről. Jelen javaslataink Románia harmonikus fejlődését tartják szem előtt, figyelembe véve az ország tartományainak történelmi, gazdasági és társadalmi-kulturális identitását. Felfogásunkban Románia regionális átalakítása tervének semmi köze az elszakadási vagy irredenta törekvésekhez, bármilyen jellegűek legyenek is azok. Ezért úgy véljük, hogy minden ilyen megközelítés leegyszerűsítő, és azt a célt szolgálja, hogy diverziós módon megrontsa azokat az alapos és felelős közvitákat, melyek országunk jövőjét az európai tapasztalatok fényében vizsgálják.
Részvételünk az Európai Unió jövőjéről szóló vitában – amely az Uniót olyan föderatív rendszernek tekinti, ahol az alkotmányos alapokkal rendelkező tartományoknak, így Skóciának, Katalóniának, Flandriának, Vallóniának, Bajorországnak stb. megvan a saját helyük –, hozzájárulhat ahhoz, hogy pontosabban megismerjük azokat az intézményi struktúrákat, amelyekbe integrálódni kívánunk. A regionális modell, az úgynevezett középszintű kormányzás (meso-government) véleményünk szerint európai identitásunk visszaszerzését szolgálja.
A régiók kialakításában alapelvnek tekintjük, hogy az adminisztratív és politikai hatásköröket területi egységeknek és nem nemzeti vagy etnikai közösségeknek adjuk át; ez utóbbiak a regionális modell alapján politikai és jogi garanciákat élveznek sajátos érdekeik védelmében.
Az a túlcentralizált közigazgatási rendszer, melyet 1989 után szinte változtatás nélkül átvettünk, a korrupciónak és a bürokratizmusnak kedvez, és felerősíti a sok kis egységen alapuló, rendkívül költséges közigazgatás egyébként is meglevő hátrányait. Másrészt a decentralizálás eszméje arra a jogi keretre is vonatkozik, amelyet mind Románia nemzetközi kötelezettségei, mind pedig belső jogrendjének európai jogharmonizációs elemei tartalmaznak.
Olyan közigazgatási reformot javasolunk, amely újrafogalmazza a létező területi egységek státuszát, és új politikai-közigazgatási formákat vezet be. Ezek kialakításában a fejlesztési régiók vagy a történelmi tartományok jelenthetik a kiindulópontot. E tekintetben a régiók székhelyén vagy a tartományi fővárosokban felállítandó regionális tanácsok, illetve tartományi parlamentek létrehozásának megvitatását javasoljuk.
Úgy véljük, a regionális hatóságok politikai, gazdasági és kulturális hatáskörei mellett – melyeknek gyakorlására a szubszidiaritás elvének és az Európai Unióban alkalmazott normáknak megfelelően kerül sor –, a tájékoztatási politikák radikális decentralizációját is szem előtt kell tartani.
A regionális identitás polgári alapon történő felvállalása az olyan többnemzetiségű régiókban, mint a Bánság, Erdély vagy Dobrudzsa, hozzájárulhat azon transzetnikus identitásoknak a kialakításához, amelyek alapján meghaladhatók lesznek a szélsőségesen nacionalista nosztalgiák, félelmek, valamint túlhajszolásuk, de a polgári és demokratikus frazeológiát használó burkolt nacionalizmus is.
Az új regionális rendszer kialakítása a politikai rendszer újraalkotását is szükségessé tesz, ami nem valósítható meg a – kidolgozás alatt levő – európai alkotmány alapelveivel összhangban levő alkotmányreform nélkül. E javaslatok a – kormányzottak egyetértését feltételező kormányzást jelentő – republikanizmus és a részvételi demokrácia elvein alapszanak. Ezért bármilyen szerkezeti átalakulásra vonatkozó döntésnek népszavazás eredményeként kell létrejönnie, amelyet – a helyzetnek megfelelően – regionális vagy országos szinten kell megszervezni, úgy, hogy a lakosság jóhiszemű tájékoztatást kapjon a hasonló európai példákról és az ilyen típusú közigazgatás esélyeiről. E dokumentumot megküldtük Románia Parlamentje Állandó Bizottságának, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, a Demokrata Párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt vezetőségeinek, valamint az Európai Parlamentnek és a Régiók Bizottságának.
Kolozsvár, 2001. december 8.
Aláírták: Antik Sándor, Ágoston Hugó, Bakk Miklós, Mircea Boari, Alexandru Cistelecan, Marius Cosmeanu, Caius Dobrescu, Hadházy Zsuzsa, Molnár Gusztáv, Ovidiu Pecican, Szokoly Elek, Traian Ştef, Daniel Vighi” A hely: a Provincia
A Provincia, ez a fantasztikus kalandnak beillő erdélyi folyóirat „közös fórumként” indult, azonos szöveggel román és magyar nyelven, „hogy a polémiák korszakából átlépjünk a párbeszéd korszakába”. Kezdeményezője, spiritus rectora, legképzettebb szerkesztője és ideológusa kétségtelenül Molnár Gusztáv filozófus és politológus volt, a jeles román irodalomkritikussal, Alexandru Cistelecannal ketten voltak felelős szerkesztők. A folyóirat első számában jelent meg, 2000 áprilisában – szintén főleg Molnár Gusztáv kútfejéből – A Mit akarunk című programszöveg.
Mit akarunk
„Eljött az ideje egy közös fórum megteremtésének az erdélyi és bánsági nyilvánosságban, amely a viták korszakából átlép a dialógus korszakába. Vállaljuk ennek a kezdetnek a felelősségét, mert meg vagyunk győződve arról, hogy térségünk eddig szigorúan szétválasztó történelme az egymást erősítő és nem egymással szembenálló különbségek találkozási pontjává tehető. A múlttal előítéletek és gátlások nélkül akarunk szembenézni. De nem szeretnénk, ha a múlt magyarázat híján, vagy manipulációk eszközéül szolgálva elzárná előlünk a jelen alternatíváit. A másikban partnert akarunk látni: az eszmékben, a cselekedetekben és a mindennapi együttélésben.
Nem akarjuk, hogy a mi provinciánk ezután is egy harmadrangú ország másodrangú tartománya legyen. Azt akarjuk, hogy Erdély centrummá váljon. Nem mások fölött, hanem egyensúlyban és partnerségben más centrumokkal.
Olyan Erdélyt akarunk, amelyben a vallási, etnikai, kulturális különbségek kölcsönösen kiegészítik egymást, az egész térség javára.
Nem akarunk újjáéleszteni – és még kevésbé kiváltani vagy támogatni – valamiféle helyiérdekű, a román, magyar és német különbség fölötti vagy éppenséggel e különbségek ellen irányuló transzilvanizmust. Európai erdélyiséget akarunk, amely ezeket az eltérő hagyományokat és identitásokat modern, az egységesülő Európa szellemiségéhez közelítő konszociatív rendszerbe tudja foglalni.
2000. 06. 01.
A szerkesztőbizottság
Ádám Gábor (adminisztrátor), Ágoston Hugó, Bakk Miklós, Mircea Boari, Al. Cistelecan (felelős szerkesztő), Marius Cosmeanu, Caius Dobrescu, Sabina Fati, Hadházy Zsuzsa (lapszerkesztő), Könczey Elemér (művészeti szerkesztő, Marius Lazăr, Molnár Gusztáv (felelős szerkesztő), Ovidiu Pecican, Traian Ştef, Szokoly Elek, Daniel Vighi.”
Érdekesek és magas színvonalúak voltak a lap cikkei (Molnár Gusztáv mellett Bakk Miklós és Szokoly Elek voltak, a belsők közül, a fő magyar szerzők; a románok közül Al. Cistelecan mellett Caius Dobrescu és Ovidiu Pecican, de sorolhatnék más neveket is), a legérdekesebb azonban mégis a két nyelven azonos szöveggel megjelenő lap szerkesztése, annak szellemi és érzelmi kalandja volt. Megérte!
A. Năstase börtönnel fenyeget
A Memorandumot a sajtóban élénk érdeklődés, de még inkább felháborodott elutasítás fogadta. Főleg a nemzeti (kommunista) sajtó méltatlankodva követelte a számonkérést, az aláírók megbüntetéséig – bizony, a bebörtönzéséig – elmenően. Hivatalosan állást foglalt Adrian Năstase kormányfő is, válaszában a Memorandum sablonos „elítélése” mellett kilátásba helyezte: „Úgy vélem, figyelmesnek kell lennünk, persze megrekedhetnénk mindenféle vitákban a legkülönfélébb kérdésekről, félretéve mindazt, ami fontosabb a társadalom számára. Itt van tehát ez a csoport, amelyben egy magyar állampolgár, azt hiszem, román állampolgársága is van, Molnár úr, részletesen tanulmányozza Magyarországon ezeket a kérdéseket, utána meg idejön Romániába, elmagyarázni nekünk a fejleményeket ezeken a területeken; mellette a Provincia folyóirat egyes tagjai is, valószínűleg jóhiszeműen, meg szeretnének vitatni bizonyos kérdéseket. Azt hiszem azonban, számunkra fontosabb nagyon komolyan más problémákra összpontosítanunk (...), hogyan hozzuk be a lemaradást az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában, hogyan sikerül csatlakozni az Észak-Atlanti Szövetséghez.” Ha meggondoljuk, kis híján miben akadályoztuk meg a román kományt!...
A miniszterelnök hozzátette: „Fontos megértenünk, hogy a politikában semmi sem véletlen, és ahogyan karácsonykor általában petárdákat használnak, ugyanúgy ennek a felvetésnek akkor kellett megjelennie, amikor párbeszéd, vita van előkészületben, amikor a külföldi magyarokra vonatkozó státustörvényről beszélnek. Nem hiszek a véletlen egybeesésekben, s ha emlékeznek, júliusban beszéltem a propaganda erőfeszítéseiről az autonómia, a regionalizálás, a provincializálás tekintetében, egy olyan egymásutániságban, amely a kollektív jogoktól elvezetett volna a több szintű autonómiáig. (...)” Már-már elismerő értékelés...
Végül: „Tehát mindezek a dolgok előreláthatóak voltak, és rámutattam, miért kell elkerülnünk a csapdát, hogy vitázni kezdjünk, én pedig most megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, amikor ezekről a kérdésekről beszélek. A provinciások tulajdonképpen ezt a vitát óhajtják. Hagyni kell őket, hogy vitázzanak, amennyit akarnak; könyveket, cikkeket írjanak. Abban a pillanatban azonban, amikor akcióba kezdenének, kétségtelenül a törvény alapján fogunk ítélni, és ha szükséges, közbelépnek az állam intézményei.” Nos, nem volt szükséges, azt viszont kétségtelennek tartom, hogy a Provincia tagjait azóta is – hogy is mondjam – kitüntetett érdeklődés övezi bizonyos megfigyelői körökben.
A vége elmarad
A vita, a tevékenység azonban csakhamar a mi köreinken belül is megszűnt. A kérdés nem az, hogy miért fulladt ki a lap harmadfél év alatt (elsősorban természetesen anyagi okokból, egyre nehezebb volt cikkeket szervezni, és kevesünknek volt a lapnál a főállása – szegény-szegény Hadházy Zsuzsa! –, és hát a „polémiák és a párbeszéd” is átköltözhetett, ha inkoherensebb és felszínesebb formában is, a virtuális térbe), fontosabb lenne elemezni, hogy miért nem „ütött át” a programja. Erre történtek kísérletek, bevallom, kedélytelenül és futólag olvastam őket. Azt hiszem, egyszerűbb kimondani, hogy az a program, az a „mit akarunk” megalapozatlan reményre támaszkodott. Ez nem csak az idézett miniszterelnöki beszéd, de most már a tíz év tapasztalata alapján is elmondható.
Nem, úgy látszik, „térségünk eddig szigorúan szétválasztó történelme” nem tehető „az egymást erősítő és nem egymással szembenálló különbségek találkozási pontjává”.
Igen, sajnos „a múlt magyarázat híján, vagy manipulációk eszközéül szolgálva elzárja előlünk a jelen alternatíváit”. És hiába nem akartuk, hogy „a mi provinciánk ezután is egy harmadrangú ország másodrangú tartománya legyen”, az lett, az maradt. Nagyon valószínű, hogy a megváltozott valóságban, sűrűsödő gondjaink közepette az „európai erdélyiség”, amelyben „a vallási, etnikai, kulturális különbségek kölcsönösen kiegészítik egymást, az egész térség javára”, nos, minden látszólagos apró sikerei ellenére provinciális memorandista álom marad. Túl bonyolultak és túl gyorsak a változások, túl kaotikus hozzá a világ. Nem érettek hozzá a körülmények. Talán mi magunk sem vagyunk eléggé érettek hozzá. De a Provincia kalandja után mindenképpen érettebbek vagyunk, mint azelőtt.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tőkés: „Figyelem, mire használják a hatalmat”
[INTERJÚ] Az Európai Parlamentben azt szerettem volna elérni, hogy ha a kollégáim rám néznek, akkor az erdélyi magyarság jusson rólam az eszükbe – nyilatkozta a Krónikának a brüsszeli törvényhozásban újabb alelnöki tisztséget nem vállaló Tőkés László. A politikus elmondta, a szervezet hétvégi tisztújító közgyűlésén újabb mandátumot vállalna az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács élén, ugyanakkor meggyőződése, hogy az erdélyi magyarság elemi érdeke a politikai erők valamilyenfajta együttműködése.
– Két nappal ezelőtt bejelentette, hogy az Európai Parlament élén 2012 januárjában rendezendő választásokon nem vállal újabb alelnöki tisztséget. Ha leltárt kellene készítenie, mit tartana másfél éves alelnöki mandátuma legfontosabb megvalósításának, elsősorban az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítése terén?
– Talán a legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni: azt szerettem volna elérni, hogy ha a kollégáim rám néznek, akkor az erdélyi magyarság jusson rólam az eszükbe, valamint az, hogy ott még valami gond van. 2007-ben nagy meglepetésemre kiderült, hogy az Európai Parlamentben úgy tudják, nekünk Romániában aranyéletünk van, itthonról senki nem jelezte az európai közvélemény számára, hogy volna még itt tennivaló a kisebbségi jogok terén. Európa egyik legnagyobb őshonos nemzeti közösségeként majdnem fehér folt voltunk a számukra. Másfelől az alelnökség, miközben nagyon megtisztelő feladat, nem a látványos sikerek és a gyors politikai cselekvések terepe.
Hozzám az oktatásügy és sport, UNESCO, kultúrák közötti párbeszéd, vallás- és egyházügyi kapcsolatok, a Nyugat-Balkán, tagjelölt országok és az uniós bővítés témakörök tartoztak. Sok témakörben sikerült előbbre lépnünk, számtalan szakmai egyeztetésen és találkozón vagyunk túl. Időszűke miatt most csak az egyik, számomra legfontosabb kérdést emelném ki: a „Keresztény Európát” meghirdető képviselői programom szellemében a Liszszaboni szerződés 17. cikkelye értelmében munkálkodtam az EU intézményei és az egyházak közötti párbeszéd előmozdításán és intézményesítésén. Meggyőződésem, hogy ez lehet a mi „apportunk” Európához: a mély hit Istenben és a kereszténység értékközössége, amire a mai világunknak hihetetlenül nagy szüksége lenne.
– Előrebocsátotta, hogy minden idejét és energiáját az erdélyi magyarság itthoni szolgálatára kívánja fordítani, különös tekintettel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mozgalmi és intézményi tevékenységének kiterjedésére, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt létrejöttére. Ez azt jelenti, hogy újabb elnöki mandátumot vállal az EMNT hétvégi, tisztújítással egybekötött országos küldöttgyűlésén?
– Az, hogy az EP-képviselői munkám mellett az összes időmet és energiámat a Kárpát-medencei, ezen belül kiemelten az erdélyi nemzetpolitikai építkezésnek fogom szentelni, nem azt jelenti, hogy az európai munkát el fogom hanyagolni. És nem egyszemélyes döntés volt. Az idei Tusványoson erről már tárgyaltunk Orbán Viktor kormányfővel, illetve legutóbb a Máért utáni találkozón, amikor megerősítettük a stratégiai szövetségünket, gyakorlatilag pontot tettünk az ügy végére. Eközben alelnökségem lehetséges folytatásáról is szó esett, többek között Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke, valamint Joseph Daul, a néppárti parlamenti frakció elnöke is támogatásáról biztosított. Ennek ellenére döntöttünk úgy, hogy 2012-ben inkább itthon vállalok többletfeladatokat.
Konszenzusos döntés született, ahogyan 2007-ben sem önérdek vezérelt, amikor elindultam függetlenként az RMDSZ hatalmi gépezetével szemben, vagy amikor 2009-ben arról győztek meg, hogy az összefogás a szükséges lépés. Közösségünk érdekei miatt még arra is hajlandó voltam, hogy Markó Bélával csűrkapu nagyságú óriásplakátokon fogjunk kezet – kaptam is érte eleget. Továbbra is meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarság elemi érdeke a politikai erők valamilyenfajta együttműködése, akár egy széles egyetértés övezte nemzeti minimum mentén – de abból semmiféle konjunktúra kedvéért nem szabad engednünk. Ami az EMNT elnöki tisztségét illeti: ha megválasztanak, vállalom. Nyitott kérdés: az EMNT küldöttgyűlése dönt az elnök személyéről.
– Ugyancsak a hétvégén tartja programalkotó fórumát az EMNP. Melyek lesznek az alakulat programjának alappillérei? A védnöki szerepkörön kívül a párt élén továbbra sem kíván tisztséget betölteni?
– Az EMNP keretprogramját én is kíváncsian várom. Számomra megtiszteltetés a védnökség, ám konkrét pártpolitikai szerepet továbbra sem vállalok. A pártpolitika szükségszerűen a hatalom megszerzését célozza, ez a lényege – nekem inkább az a tisztem, hogy árgus szemekkel figyeljem, mire használják a hatalmat, vagyis hogy a jó úton tartsam a harcostársaimat. Illetve eszükbe juttassam: bármilyen politikai formáció, így a párt is, csak egy eszköz, nem válhat öncéllá, mint ahogyan az alelnökség is csak eszköz volt, és mindegyik a maga módján ugyanazt a célt hivatott szolgálni.
– Az RMDSZ vezetői ismét elutasították Toró T. Tibornak, az EMNP ideiglenes elnökének a magyar–magyar koalícióra, a romániai parlamenti választások tekintetében az etnikai arányosság elvének bevezetésére vonatkozó javaslatát. Lát-e esélyt arra, hogy a közelgő választási évben elmozdulás történjen az erdélyi magyar összefogás terén?
– Nagyon remélem, előbb-utóbb az RMDSZ vezetői is meghallják az emberek szavát. Jártamban-keltemben csak azt tapasztalom, milyen óriási az igény az erdélyi magyarok körében az együttműködés iránt. Mi erre teszünk kísérletet, erről szólt az etnikai arányosság elvének a lehetséges elfogadtatása is. Az RMDSZ folyamatosan azt féli, hogy kiesünk a parlamentből. A romániai magyarság számarányának megfelelő parlamenti hely törvény általi biztosítása ezt a kérdést egyszer s mindenkorra megoldaná, számszerűen kb. ugyanennyi mandátumot jelentene, és megszabadulnánk végre a zsarolásra is alkalmas parlamenti küszöb lidércnyomásától. Ezekre a rögzített számú helyekre a magyar politikai erők versenyezhetnének, vagyis a demokratikus választásokhoz való jogunk sem sérülne. A versenypárti logikában az a veszély gyakorlatilag kódolva van, hogy a választói érdektelenség vagy éppen a protest miatt tényleg kimaradunk a bukaresti parlamentből. Márpedig arra is utalnak jelek, hogy az erdélyi magyaroknak elegük van a csődhelyzetbe vezető két évtizedes „átmenetből”.
– Több alkalommal rendszerváltozásnak nevezte a magyar nemzetpolitikában az elmúlt másfél évben történt fordulatot. Hogyan értékeli az Orbán-kormány frissen kidolgozott nemzetpolitikai stratégiáját?
– A 2010-es nemzetpolitikai fordulat történelmi lehetőség egész nemzetünk számára. Az új alaptörvény szerint a mindenkori magyar kormány immáron felelősséget visel érettünk, tényleges hazaként visszafogadott minket állampolgáraivá, a nemzeti együvé tartozás pedig megélhető jelen. De még sok munka vár reánk: legelőször is a kommunista diktatúrák alatt valósággá erősített mentális határokat kell lebontanunk, és azt is be kell látnunk, hogy nem csupán értékközösség vagyunk, hanem közösek az érdekeink is: az erős anyaország számunkra egyfajta védhatalomként, hátországként működhet, miközben a szülőföldjükön boldoguló autonóm nemzetrészek a nemzet egészét erősítik. Európában nagyon nem mindegy, hogy tíz-, avagy tizenötmilliós nemzetként tudunk-e maradandót alkotni, ehhez viszont a kulturális integráció mellett a politikai integráció is szükségeltetik.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Kormányalkalmazott az Új Magyar Szó felelős szerkesztője
A távközlési és informatikai minisztérium tanácsosaként dolgozik Salamon Márton László, a Bukarestben kiadott Új Magyar Szó (ÚMSZ) felelős szerkesztője. Az újságíró 2010 elejétől, félállásban dolgozik a minisztériumi apparátusban. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) szerint önmagában nem jelent etikai vétséget, ha egy újságíró állami, kormányzati munkakörben is tevékenykedik, csak akkor, ha egyértelmű, hogy újságírói munkájával állami munkaadójának érdekeit részesíti előnyben. Az ÚMSZ egyébként idén március 15-én üres címlappal jelent meg, tiltakozva a sajtószabadság megsértése ellen. A lap jelenleg nehéz anyagi helyzetben van, a munkatársak fizetését 25 százalékkal csökkentették.
Az önmagát „országos közéleti lapként” meghatározó magyar nyelvű napilap felelős szerkesztője az informatikai és távközlési minisztérium honlapja szerint tanácsadóként (consultant) dolgozik a szaktárcánál. A minisztérium egyik államtitkára az RMDSZ-es Moldován József.
Salamon Márton Lászlót pénteken nem sikerült telefonon elérnünk.
Moldován József államtitkártól megtudtuk, Salamon 2010 elejétől alkalmazottja a távközlési minisztériumnak, Moldován szerint tanácsosként (consilier). Feladatai közé tartozik a lapszemlék készítése, valamint olyan dokumentumok lefordítása románról magyarra, illetve magyarról románra, amelyek „fontosak a magyar közösség szempontjából” – magyarázta Moldován. Az államtitkár a Krónika kérdésére azt is elmondta, az állás nem feltételez fizikai jelenlétet, Salamon félállásban, napi négy órás munkaidővel, távmunkaként teljesíti kötelezettségeit.
Az RMDSZ nemrég megújult honlapján Salamon neve nem szerepel a távközlési és informatikai minisztérium tanácsosainak listáján.
A Krónika egyébként úgy tudja, hogy Salamon Márton László nem az egyetlen ÚMSZ-újságíró, aki állami alkalmazásban áll.
A minisztérium honlapján három vagyonnyilatkozata szerepel Salamonnak – megtekinthetők az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) internetes oldalán is –, az elsőt 2010 március 24-én nyújtotta be. A legutóbbi, idén májusban kitöltött nyilatkozata szerint az ÚMSZ felelős szerkesztője 3251 lejes éves fizetést kapott a távközlési minisztériumtól.
Salamon a napilapot kiadó Scripta Kiadótól 16788 lejt kapott fizetésként, 37052 lejt pedig szerzői jogi szerződés alapján. A Román Televízió Társaságtól Salamon 1147 lejt kapott 2010-ben, idén májusi vagyonnyilatkozata szerint.
Salamon felesége szintén állami alkalmazott, Salamon-Paven Rodica Elisabeta a pénzügyminisztérium tanácsosa, munkájáért 2010-ben 62993 lej fizetést kapott.
MÚRE-elnök: ez önmagában nem összeférhetetlenség
A Krónika megkereste a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét (MÚRE) – amelynek Salamon is tagja – annak kapcsán, hogy van-e valamilyen újságíró-etikai vetülete annak, hogy aktív újságíró egyidejűleg kormányzati állást is betölt. Kérdésünket arra alapoztuk, hogy a MÚRE Etikai kódexének 4. paragrafusa szerint „a szakma gyakorlása közben, a közhatóságokkal vagy gazdasági, szolgáltatási tevékenységet folytató cégekkel való kapcsolattartásban az újságírónak tilos bármilyen megegyezést kötnie, amely pártatlanságát vagy függetlenségét befolyásolja”.
Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE elnöke érdeklődésünkre elmondta: értelmezésükben a kettős szerep önmagában nem jelent etikai vétséget vagy összeférhetetlenséget. A romániai magyar újságíró szervezet Alapszabálya ezzel kapcsolatban annyit köt ki, hogy az összeférhetetlenségi helyzetben levő újságíró nem lehet tagja a MÚRE igazgatótanácsának, vagy becsületbíróságának.
A szervezet Alapszabálya szerint összeférhetetlenségi helyzet az, ha az újságíró „politikai szerepet vállal, vagyis mandátumot nyert politikai szervezetben, fizetett vagy fizetetlen politikai tisztséget tölt be a közigazgatásban, a pártoknál és más politikai szervezetekben, a pártok helyi vagy országos kormánystábjában dolgozik vagy tevékenykedik”.
Karácsonyi szerint az összeférhetetlenségi kritériumok meghatározása során az Etikai kódex és az Alapszabály kidolgozói azt az elvet követték, hogy az újságírói munka akkor inkompatibilis az egyidejűleg vállalt állami tisztséggel, ha konkrétan tetten érhető, hogy az újságíró állami munkaadójának érdekeit követi újságírói munkája során, tehát egyértelmű, hogy ferdít, tényeket hamisít vagy megmásít, illetve állami munkaadóját igyekszik kedvező fényben feltüntetni.
A MÚRE elnöke szerint a Salamon Márton László konkrét esete önmagában nem von maga után semmiféle szankciót vagy elmarasztalást. A MÚRE etikai bizottságának ugyanakkor kötelessége kivizsgálni az esetet megkeresés esetén.
Karácsonyi Zsigmond mindennek kapcsán fontosnak tartja hangsúlyozni: ilyen esetek azért fordulnak elő, mivel a romániai magyar újságírók többségének gazdasági-pénzügyi helyzete más munkák elvégzésére is kényszerítheti őket.
Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: azért sem lehet pusztán az állami alkalmazás vagy finanszírozás miatt elmarasztalni újságírókat, mivel léteznek vagy léteztek olyan – főleg megyei vagy regionális – napilapok, amelyek önkormányzati finanszírozással működnek. Karácsonyi példaként említette a Csíkszeredában megjelenő Hargita Népét, amely korábban a Hargita Megyei Tanács kiadásában jelent meg.
A témakezelésében és hangvételében RMDSZ-közelinek tartott ÚMSZ felelős szerkesztője – a lap több másik publicistájával együtt – régóta támadja írásaiban a szövetségen kívüli romániai magyar politikai szervezeteket, idén cikksorozatot írt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzése körüli állítólagos törvénytelenségektől „Tőkés Párti turpisságok” sorozatcímmel.
A manna.ro portál úgy tudja, hogy az Új Magyar Szó nehéz anyagi helyzetben van, állandó munkatársainak fizetését novemberben 25 százalékkal csökkentették három hónapra visszamenőleg, több munkatárs esetében pedig egyoldalú szerződésmódosítás történt.
A portál azt is megemlíti: Salamon idén többször is cikkezett az ÚMSZ – mint írta: „az egyetlen országos romániai magyar napilap” – nehéz pénzügyi helyzetéről, és arról, hogy a Fidesz-kormány nem támogatta a finanszírozási kérelmeit.
Üres címlappal a sajtószabadságért
Az Új Magyar Szó egyébként idén március 15-én üres címoldallal jelent meg, így szolidarizálva a magyarországi médiatörvény ellen tüntető budapesti demonstrálókkal. A magyar sajtószabadság napján az ÚMSZ több munkatársa vett részt azon a bukaresti akción, amelyet Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt tartottak mintegy ötven, zömmel román újságíró részvételével.
Salamon Márton László, a bukaresti akció egyik kezdeményezője – aki akkor már mintegy egy éve a bukaresti kormány alkalmazottja volt – a budapesti demonstráció szervezőinek blogján, videoüzenetben fejtette ki véleményét a sajtószabadsággal és az új magyarországi médiatörvénnyel kapcsolatban.
„A politikusok időnként ellenállhatatlan kísértést éreznek, hogy a sajtót megrendszabályozzák. Én azt hiszem, hogy nagy szerepzavarban vannak. Ez azért szereptévesztés, mert igazából a sajtó dolga ellenőrizni a politikát” – mondja videoüzenetében Salamon.
„A sajtó dolga a közvélemény számára képet adni arról, és elszámoltatni a választottakat azzal, amit ígértek és amit tesznek. Ez most valahogy úgy van, minthogyha a bűnöző igazoltatná a rendőrt. Ezt próbáljuk mi elmondani itt Bukarestben a Magyar Nagykövetség elé szervezett tüntetésen” – fogalmaz az ÚMSZ felelős szerkesztője.
Fall Sándor
Krónika (Kolozsvár)

Botrány az Új Magyar Szónál
Politikai részrehajlással vádolja Salamon Márton Lászlót, a bukaresti Új Magyar Szó megbízott felelős szerkesztőjét Tőkés László sajtóirodájának vezetője, Demeter Szilárd.
Demeter facebook oldalán tette közzé a felelős szerkesztő vagyonnyilatkozatát, amiből kiderül, hogy Salamon minisztériumi alkalmazott.
"Előre is elnézését kérek mindenkitől, de kénytelen vagyok a cenzúrát kijátszani. Arról volna szó röviden, hogy a bukaresti sajtószabaccság élharcosa, a diktatúrát vizionáló független főszerkesztő, Salamon Márton László (Új Magyar Szó) kitörölte a hozzászólásomat, amiben belinkeltem legfrissebb vagyonnyilatkozatát, amely alapján bizonyítható, hogy a román kormány tanácsadója. Hát, ennyit a függetlenségről és a sajtószabaccságról nálunkfelé." - írja internetes bejegyzésében Demeter.
A vagyonnyilatkozat itt érhető el. A dokumentum szerint Salamon Márton László évi 3251 lejes fizetést kap az informatikai és távközlési minisztériumtól. Ennél a szaktárcánál dolgozik Moldován József RMDSZ-es államtitkár.
A bukaresti lap felelős szerkesztője az ÚMSZ-t megjelentető Scripta kiadótól 2010-ben 16 788 lej fizetést kapott, szerzői jogdíjas szerződésre ugyanebben az időszakban 37 052 lejben részesült. A lap megjelenését a Communitas Alapítvány támogatja.
Salamon Márton László az idén cikksorozatban foglalkozott az EMNP bejegyzése körüli visszaélésekkel. A sorozat "Tőkés Párti turpisságok" címmel olvasható.
Demeter Szilárd azután tette közzé a vagyonnyilatkozatot, hogy Salamon szintén a facebookon csütörtök este úgy fogalmazott "Emberek, hát Tőkés nagyon foglalt lesz jövőre, okirathamisítás-ügyben gyakori vendég lesz az ügyészségen és a rendőrségen. Hacsak ott nem marasztalják..."
A felelős szerkesztő idén többször is cikkezett arról, hogy az ÚMSZ rendkívül nehéz anyagi helyzetben van, a Fidesz-kormány pedig nem támogatta a finanszírozási kérelmeit.
Az ÚMSZ tetemes tartozást halmozott fel egykori és jelenlegi alkalmazottaival szemben. Külsős munkatársai közül jónéhányan több, mint egy éve nem kaptak tiszteledíjat.
Az állandó munkatársak bérét idén novemberben, három hónapra visszamenőleges hatállyal 25 százalékkal csökkentették, többek esetében egyoldalú szerződésmódosítást alkalmaztak.
Az ÚMSZ főállású szerkesztőinek és riportereinek bére, a lap nehéz anyagi helyzetére való hivatkozással, jóval alacsonyabb az erdélyi magyar sajtó béreihez képest.
Manna.ro