Április 2-án az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésén heves vitát váltott ki a kisebbségi törvénytervezet. A képviselők egy része keményen bírálta a törvénytervezetet, egyebek mellett azzal vádolva az RMDSZ-vezetést, illetve a kezdeményezőket, hogy túlságosan rövid volt a konzultálásra szánt idő, így nem mondhattak érdemben véleményt a dokumentumról. Azt állították, hogy az RMDSZ-ben demokráciadeficit van, és hogy a kisebbségi törvénytervezet nem élvezi az erdélyi magyarság támogatását. Varga Attila képviselő, a kisebbségi törvény egyik kidolgozója kiállt a tervezet mellett. Varga Attila azt állította, hogy a tervezetet a lehetséges legszélesebb közvélemény elé tárták. /Mózes Edith: „Reális, elfogadható, megvalósítható törvényt akartunk”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

A szakemberek számára nem volt kétséges, hogy háromszázmillió forintból nem lehet tévét alapítani. A tévé ígéretét az RMDSZ mégis felhasználta kampányában. Azután az év elején Markó Béla is kijelentette, egyelőre nincs realitása a magyar tévének, inkább a román közszolgálati tévé magyar adása bővítését kellene megcéloznia minden erőfeszítésnek. Felmerül a kérdés a háromszázmillió forint elköltésének módozatairól, vetette fel Csinta Samu. /Csinta Samu: Délibáb Tv. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

A román sajtóban amikor szóba került C. V. Tudor vagy Gheorghe Funar pártja, mindig siettek hozzátenni, hogy közismertek a magyar megfelelőik. Napjainkban is meg-megesik, hogy C. V. Tudor Nagy-Románia Pártjának megfelelőjeként emlegetik az RMDSZ-t. Az RMDSZ ezt a besorolást mindig elutasította, de nem tette ezt, ha egyes tagjairól volt szó. A magyarok között is vannak szélsőségesek, a kérdés legfeljebb az, hogy valóban azok-e a szélsőségesek, akikre mutatni szoktak, írta Vekov Károly. Az RMDSZ-t vagy egyes tagjait a politikai „szimmetria” miatt nevezték szélsőségesnek, valójában ennek semmilyen alapja nem volt. Aszerint osztályozzák a hazai magyar – de csakis a magyar – politikusokat, hogy azok miképpen viszonyulnak a román politikai élet képviselőihez. A „mérsékelt” és „radikális” fogalmak használata helyett jobb lenne inkább a feladatokra koncentrálni, hiszen a kirekesztő címkék használata káros az egész magyarság szempontjából. /Vekov Károly: Szélsőségesek, mérsékeltek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke az RMDSZ nevében tisztelettel adózott II. János Pál pápa emléke előtt: „halálával nemcsak a keresztény világ, hanem az egész emberiség egyik legjelentősebb szellemi vezetőjét veszítettük el.” Markó emlékezett arra, hogy a pápával való találkozásakor személyesen is meggyőződhetett arról, hogy „milyen nagy figyelemmel követte a mi sorsunkat is”. /Markó Béla, az RMDSZ elnöke: A szellem szabadságának bajnoka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

Lekerült az RMDSZ prioritáslistájáról a Székelyföldi Fejlesztési Régió, az elmúlt időszakban szó sem esett a választási kampányban elsődlegesként meghatározott célkitűzésről, akkor az RMDSZ országos és helyi vezetői ezt fogalmazták meg a területi autonómia RMDSZ által támogatott alternatívájaként. Az április 2-án tartott SZKT-n sem beszéltek a regionális átszervezésről. Markó Béla a lap kérdésére kifejtette, az Európai Unióban nagy az ellenkezés ezzel kapcsolatban. ,,Nekünk most több fontos feladatunk van. Egyik a kisebbségi törvény elfogadtatása, másik az észak-erdélyi autópálya megvédése. Ezek mellett dolgoznunk kell a gazdasági régiók átszervezésén is.”, mondta, hozzátette, hogy a „fejlesztési régiók megváltoztatásáról semmiképpen nem mondhatunk le.” /(-kas): Már nem prioritás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

Jó pozíciókat sikerült kiharcolnia az RMDSZ-nek a négypárti kormánykoalíció Hunyad megyei egyeztető ülésén – nyilatkozta Burján Gergely, az RMDSZ megyei szervezetének alelnöke. A megyei igazgatóságok szintjén az RMDSZ összesen 8 vezető állást kap, ezenkívül sikerült magyar embert kineveztetni a főtanfelügyelő-helyettesi tisztségbe. Magyar vezérigazgatója lesz a Mezőgazdasági Tanácsadói Hivatalnak, illetve a Statisztikai Hivatalnak és még egy vezetői tisztséget kapott az RMDSZ a Pénzügyőrségnél. /Gáspár-Barra Réka: Négypárti egyeztetés Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./

Kolozsváron tartották március 30–31-én a Romániai Református Lelkészértekezleti Szövetség (RORLÉSZ) kétévente megrendezett ülését. Az értekezlet fő napirendi pontjai közé tartozott dr. Pap Géza és Tőkés László püspök beszámolója, valamint a tisztújítás. Az Erdélyi és a Királyhágó-melléki Egyházkerület mintegy nyolcszáz lelkésze közül kétszázhetvenen jelentek meg. Székely József kolozsvár-alsóvárosi lelkipásztor, a RORLÉSZ elnöke beszámolt az elmúlt két év eseményeiről. Beszélt a közösségépítés szükségességéről, a RORLÉSZ külföldi kapcsolatairól, a lelkészértekezlet szakmai-tudományos téren végzett munkájáról (szórványlelkészi, börtönpasztorációs, kórházlelkészi munkacsoport, házasságterápiás tanfolyam stb.), szociális programjáról, valamint különféle szakcsoportok létrejöttéről. A tisztújítás során újraválasztották Székely József elnököt. Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta: nagyon nehéz túltenni magunkat a december 5-i népszavazáson. Vannak olyan erők, amelyek nem nézik jó szemmel nemzeti egységre való törekvést. Április első két vasárnapján számos magyarországi lelkész viszonozza a határon túli lelkészek adventi szolgálatát. Bejelentette: a Generális Konvent (a kárpát-medencei református egyházak vezetőségét tömörítő szervezet) ülésén javaslat született, mely szerint minden református személy a református egyház tagja kell hogy legyen, bármelyik országban él. A püspök tájékoztatott a marosvásárhelyi kollégium ügyéről is: a visszaszolgáltatott ingatlan miatt Dorin Florea polgármester pert indított, és első fokon meg is nyerte, ezért a püspök felkérte a marosvásárhelyi református egyházközségeket, hogy április 17-én tiltakozásul néma tüntetést szervezzenek. Pap Géza püspök tájékoztatott arról is, hogy a protestáns egyházfők március 29-i ülésükön a kisebbségi és a kultusztörvény tervezetével szemben számos kifogást emeltek. Az RMDSZ már beterjesztette a törvénytervezetet, figyelmen kívül hagyva az erdélyi történelmi egyházak javaslatait. Tőkés László püspök örvendetes tényként említette, hogy a Királyhágó-melléki Egyházkerületben végre megszűnt a lelkészhiány. Átfogó egyházkerületi programról (missziói, áldás-népesség program) beszélt. Mindenhol vissza kell állítani az egyházi iskolákat, ahol van rá lehetőség és gyermek, hangsúlyozta. Tőkés László az EMNT elnökeként kérte a lelkészértekezlet jelenlevő tagjait, hogy támogassák az autonómia megvalósítását. A püspök idézte Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, aki szerint a kulturális autonómia már megvan (hiszen vannak iskolák, színházak stb.), de Traian Basescu államelnököt is, aki azt állította, hogy a kulturális autonómiát el sem vették, hiszen a csárdást soha nem szüntették be Romániában. A püspök kitért az ügynökkérdésre is. Érdekes dolog – vetette föl –, hogy sokkal több román ügynököt lepleznek le, mint magyart. Fennáll az eshetőség, hogy a román államhatalom megtartja szolgálatban a magyar ügynököket, és felhasználja őket különböző céljai elérésére. /Somogyi Botond: Lelkészértekezlet Kolozsváron Akadozik az egyházi restitúció. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

A Földes-ügyről eddig is sokan tudtak, legfeljebb hallgattak róla. Jött azonban egy Stefano Bottoni nevű polgár, és föllebbentette a fátylat az erdélyi közelmúltról. Lett erre nagy fejvakargatás. Pedig az ötvenes években csak annyi történt, hogy az egyik kommunista csoport leszámolt a másikkal. A román hatalom meg akarta szüntetni Kolozsvárnak az erdélyi magyar közművelődésben, irodalmi életben és tanügyben játszott központi szerepét. Erre jó volt első lépésként a marosvásárhelyi kártya. Marosvásárhelyre került a Bolyai Egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara, a színművészeti egyetem, megalakult a Filharmónia, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, Bukarestbe vitték a Magyar Népi Szövetséget, a Falvak Népét, létrehozták a Művelődést, a rádió magyar szerkesztőségét, a Romániai Magyar Szót, majd az Előrét. Sütő András pályája ekkor kezdett felívelni, és kinevezték (1950-ben) a Falvak Népe főszerkesztőjének. Ugyanakkor, amikor szülei kuláklistára kerülnek, a lapban megjelennek a kulákellenes írások. Amíg Sütőt menti tehetsége és későbbi tettei, addig a Földest feljelentő másik kettő – Hajdu Győző és Gálfalvi Zsolt – ezt nem hozhatja fel mentségéül. Hajdu Győző három évtizedre lett az Igaz Szó főszerkesztője, hosszú évekig a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd a diktátor főmagasztalója. Gálfalvi pedig az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója, az Előre főszerkesztő-helyettese, a Szocialista Művelődési Tanács nemzeti igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának tagja, a Hét főszerkesztője, az Írószövetség, majd a Román Televízió vezetőtanácsának tagja. Az 1989-es változás után Gálfalvi Zsolt továbbra is a magas hatalmi szférákban maradhatott. Közben Kolozsvárnak mint az erdélyi magyarság központjának a leépítése folytatódott a fordulat után is. A román hatalom továbbra sem engedélyezte a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. Az RMDSZ vezetését pedig kezdetben a bukarestiek ragadták magukhoz. Ma már a döntéshozó kétségen kívül a bukaresti elnökség és a szövetség vezetőségében túlnyomó többségben lévő marosvásárhelyi csoport – Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Kelemen Atilla. Kolozsvári nincs benne. /Román Győző: Az ellopott Kolozsvár. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Désen az új lakótelepen kellett két utcának nevet adni, az RMDSZ javasolta, hogy az egyiket Kádár Józsefről, Szolnok–Doboka vármegye egyetlen létező, többkötetes monográfiájának szerzőjéről nevezzék el, de a városi tanács elutasította a javaslatot. Leginkább Petrut Grigore iskolaigazgató érvelt a javaslat ellen, aki annak idején az általa vezetett iskolából az elemi és középiskolai magyar osztályokat a 4-es, 5-ös számú iskolába helyezte át, ahol azok lassan sorvadnak, és teljesen el fognak tűnni. Néhány héttel ezelőtt elfogadták az új városcímert, erről hiányoznak a magyar szimbólumok. /Dés. Nem lesz Kádár József utca. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Megjelent Csiha Kálmán A börtöntől a püspökségig című könyve a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont gondozásában. Az önéletírásnak is beillő, Egy diktatúra virágzása és halála alcímet viselő könyv előszavában írta a szerző: „…voltam földönfutó osztályellenség, érvényes igazolványok nélkül tanuló diák és teológus, segédlelkész, gyülekezetszervező, parókiát építő fiatal lelkipásztor, gyermeket váró boldog férj, tíz év nehézbörtönre ítélt »ellenforradalmár«, lelkipásztor Gógánváralján, Marosvásárhelyen s végül az Erdélyi Egyházkerület püspöke… Még fiatalon megéltem a háború elvesztését, a számomra felejthetetlen világ megsemmisítését, egy diktatúra születését és összeomlását, a láthatatlan Isten látható beavatkozását a történelembe… Ezt a könyvet azért is írtam, hogy egy lelkipásztori élet ablakán át lehessen belátni annak a világnak belső életébe, amelynek könyörtelen hatalmát és összedőlt romjait maga mögött hagyta már a történelem.” Ez a könyv folytatása a Fény a rácsokon címűnek, amelyben Csiha Kálmán nehéz börtönéveit tárta az olvasók elé. Mostani könyvében Csiha Kálmán, aki 1990-ben marosvásárhelyi esperes volt, visszaemlékezett a fekete márciusra, a magyarellenes pogromra, (amelynek szervezőit a most kormányon levő RMDSZ meg sem próbálja törvény elé állítani). /Somogyi Botond: Csiha Kálmán: A börtöntől a püspökségig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Román Győző korábbi cikkében megírta, hogy az RMDSZ háza táján szép számmal forgolódnak politikai szélkakasok, akik jól élnek abból, hogy egykori elveiket sutba dobva a hatalomnak, a szövetség vezetőinek gazsulálnak. Megnevezte Kereskényi Sándort, aki ellenzéki újságíróból lett „a jelenlegi RMDSZ-vezetés csicskása”. Kereskényi amikor szenátor lett, az újságíróknak elmesélte: mennyire félreismerte korábban pl. Verestóy Attilát, most be kellett látnia, hogy ő az egyik legnagyobb erdélyi magyar. /Román Győző: Megjegyzés a megjegyzéshez. Csicskássirató. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 3./ Előzmény: Román Győző: Tiszta vizet a nyílt kártyákba. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 8.) Kereskényi Sándor: A kéjhölgy lehajtja szép fejét (Megjegyzések Román Győző cikkéhez). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Megújult szaktestületek és kuratórium bírálja el a Communitas Alapítvány 2005-re kiírt pályázatait. A magyar közösségnek szánt román költségvetési támogatásokat elosztó alapítvány kuratóriumának átalakítását az tette szükségessé, hogy a testület 13 tagja közül öten miniszteri vagy államtitkári tisztséget nyertek el a Tariceanu-kabinetben, a korrupcióellenes jogszabályok pedig összeférhetetlenséget állapítanak meg a két tisztség között. Markó Béla volt kuratóriumi elnök mellett Borbély László, Nagy Zsolt, Winkler Gyula, Kötő József és Porcsalmi Bálint távozott a kuratóriumból, amelynek irányítását Takács Csaba ügyvezető elnök vette át. Az RMDSZ ügyvezető elnöksége javaslatára a testület Veress Emőddel és Lakatos Andrással egészült ki. Idén a sporttevékenységek támogatása számít újdonságnak az alapítvány működésében. A sport szaktestület 700 millió lejes keret elosztásáról dönt. A Communitasnál a szaktestületek összetétele is megváltozott. A sajtószaktestületben Csép Sándor és Papp Sándor Zsigmond helyét Ambrus Attila és Szűcs László vette át, a könyvkiadási pályázatokat elbíráló testületből lemondott Domokos Géza, Kovács András Ferenc és Selyem Zsuzsa helyére Horváth Andor, Balázs Imre József és Fekete Vince került. Az ifjúsági szaktestületben Asztalos Csaba, Korodi Attila, Szabó Ödön és Porcsalmi Bálint helyét Deák Ferenc, Becze István, Szabó József és Bodor László vette át. Az ösztöndíjbizottságban és az utazási támogatásokat elbíráló testületben egy-egy taggal kevesebb tevékenykedik majd. Az egyikből Kötő József, a másikból Nagy Zsolt távozott. Kibővült viszont a művelődési szaktestület, amelynek a soraiba felvették Kovács Leventét. A Nastase-kormány által kidolgozott 2005-ös költségvetési törvény 264,434 milliárd lejt irányozott elő a kisebbségek támogatására, ebből a Communitas Alapítványnak 58,52 milliárd lej, az összeg több mint egyötöde jut. Takács Csaba elmondta, a sport mellett a magyar házak létesítésének a programját kezelik prioritásként 2005-ben, emellett 1,2 milliárd lejt különítettek el egyes művelődési egyesületek normatív támogatására. A szaktestületek által elosztott pénzkeretek (milliárd lej): Sajtó 4,5 (2004) – 5,2 (2005); Könyvkiadás 2,3 (2004) – 3 (2005); Művelődés 3,5 (2004) – 3 (2005); Ifjúság 2,5 (2004) – 2,5 (2005); Szórvány 2,5 (2004) – 3 (2005); Alkotói ösztöndíjak 1 (2004) – 1,4 (2005); Utazás 0,7 (2004) – 0,7 (2005); Sport – (2004) – 0,7 (2005). Összesen 17 (2004) – 19,5 (2005). /Gazda Árpád: Módosultak a testületek a Communitas Alapítványnál. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

A Nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület azért pereskedik a városházával, mert a polgármesteri hivatal egyszer már visszaadta, most pedig el akarja venni az egylettől a Magyar Házat. A Kalmár Zoltán elnökletével 1993-ban újjáalakult, majd 1994-ben jogilag bejegyzett nagyszebeni magyar művelődési egyesület jogutódként kérte vissza a Magyar Házat 2003-ban. A Klaus Johannis polgármester által ellenjegyzett 2003. áprilisi, 291. számú rendelet visszaszolgáltatta az ingatlant, amelyet azonnal telekkönyveztek a magyar egyesület nevére. Azonban a városháza visszatáncolt. A nagyszebeni törvényszék értelmezése szerint az ingatlan eredeti tulajdonosa, azaz a régi polgári egylet, illetve a jelenlegi magyar egyesület neve nem azonos, ezért nem tekintik őket jogutódnak. „Pedig az alapító okiratunkban és az alapszabályunkban világosan le van írva, hogy a régi Magyar Polgári Kör jogutódjának tekintjük magunkat, és ezt az alapszabályt fogadta el egyesületünk bejegyzésekor a nagyszebeni törvényszék” – szögezte le Kalmár Zoltán, az egyesület elnöke. A kommunista diktatúra idején úgy szüntették meg a Nagyszebeni Magyar Polgári Kört, hogy erről a mai napig nem született írás. 1944 őszén a polgári kör helyébe a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) költözött be, amely kulturális-ifjúsági szervezetet is működtetett, ennek titkára éppen Kalmár Zoltán volt. 1952-ben a kommunisták kilakoltatták a házból az MNSZ-t, az utcára dobált magyar könyvtárból máglyát raktak. A megmenekült kötetek egy részét a nagyszebeni ASTRA könyvtárban helyezték el, néhány példány magánkönyvtárakban talált menedéket, mások pedig az RMDSZ székházában ma is megtalálhatók. Kalmár Zoltán szerint a visszaszolgáltatást a bélyeggyűjtők egyesülete bolygatta meg. 2003-ban közokirat-hamisítással, csalással és hamis dokumentumok használatával jelentették fel az ügyészségen az idős férfit, aki szerintük törvénytelenül kérte vissza az ingatlant. A nyolcvankettedik életévében járó férfi szerint a vizsgálatot folytató fiatal ügyész is belátta, hogy a Budapestről kapott dokumentummásolatok hitelesek, így az ügyet nem sikerült bűnügyi síkra terelni. Hetek múlva a polgármesteri hivatal mégis kezdeményezte a Magyar Ház visszaszolgáltatásáról szóló rendelkezés hatálytalanítását. /Benkő Levente, Fám Erika: Európai központ magyarok nélkül? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

Lassan mozdul előre a magyar nyelvű feliratok ügye Szatmárnémetiben is. Több közhivatalnak és kéttagozatú iskolának még a közigazgatási törvény megjelenése után három évvel is egynyelvű a táblája, az RMDSZ megkövetelhetné a kétnyelvűséget. Gyakran azok is fittyet hánynak rá, akiknek az ilyesmiben elöl kellene járniuk. A református egyház két éve visszakapta a törvényszékkel szemben lévő saroképületet. Kiadta irodáknak, üzleteknek. A legnagyobb helyiséget egy magyarországi cég itteni kirendeltsége kapta meg, a cég is csak román nyelven feliratozott. Simon József, az RMDSZ városi tanácsosa a legutóbbi önkormányzati ülésen javasolta, hogy a lakossági nyilvántartás osztályán a közigazgatási törvény előírásai értelmében minden feliratot, közleményt, tájékoztatót magyar nyelven is függeszék ki. Javaslatát megszavazta a tanács. /Sike Lajos: Hogy több levegőt nyerjen anyanyelvünk! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./

Április 3-án, vasárnap került sor a Tordai Állami Színházban a magyar közösség kulturális napjára. A műsorban nemcsak a tordai, de más aranyosszéki településekről is érkeztek meghívottak. Idén a Tordai Kulturális Napok keretében, a magyar közösség kulturális napján, a Tordai Petőfi Társaság és a helybeli RMDSZ által szerevezett program a „Dunának, Oltnak egy a hangja” címet viselte. Fellépett a 130 éves múlttal büszkélkedő Tordai Magyar Dalkör a Jagamas János-díjas Szabó Zsombor karnagy irányításával és az Aranyosgyéresi Vegyes Kórus. Suba László tordai képzőművész értékelte és jutalmazta a „Dunának, Oltnak egy a hangja” című rajzversenyre beérkezett pályaműveket. A Tordai Néptánccsoport után a várfalvi és sínfalvi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet színjátszó következett, majd a Tordai Ifjak könnyűzenekar. A műsor végén a várfalvi Aranyosszék táncegyüttes ropta a táncot. /Ladányi Emese Kinga: Dunának, Oltnak egy a hangja. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

II. János Pál pápa halála az egész kereszténység, és az egész világ számára hatalmas veszteséget jelent – mondta Markó Béla miniszterelnök-helyettes szövetségi elnök április 6-án, az RMDSZ bukaresti sajtóértekezletén. Helyénvalónak tartja azt, hogy április 8-a, a pápa örök nyugalomra helyezésének napja Romániában is gyásznap legyen. Markó Béla ismertette a Nemzeti Koalíciós Tanács (NKT) ülésén érintett kérdéseket, külön kiemelve a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatos részeket. Hangsúlyozta, jelen időszak legfontosabb célkitűzése, hogy a kormány elfogadja a jogszabály-tervezetet. /Erdély gazdasági, infrastrukturális fejlesztése prioritás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

Az RMDSZ szájtátiságára vall, hogy egy nagy-romániás politikus szerezte meg a magyar–román parlamenti baráti társaság elnöki tisztségét – nyilatkozta Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselő. A néhány nappal ezelőtt Bukarestben összeállt képviselőházi szakbizottság elnöki tisztségére a kormánypártok nem tartottak igényt. Emiatt a parlamenti algoritmus alapján a Corneliu Vadim Tudor tiszteletbeli elnök irányította Nagy-Románia Párt jelentkezett az elnöki tisztségre, így a testület élére Lucian Bolcas nagy-romániás alelnököt, az alakulat képviselőházi frakcióvezetőjét választották. A Krónika kérdésére, hogy miként képzeli el a magyar–román baráti társaság együttműködését a budapesti Országgyűléssel, amikor az általa képviselt politikai alakulatról az a közvélekedés Magyarországon, hogy szélsőségesen magyarellenes, Bolcas szerint éppen személye lehet a garancia arra, hogy pártja ezentúl kedvező megítélésnek örvendjen Magyarországon. Varga Attila RMDSZ-es képviselő, a magyar–román baráti társaság alelnöke úgy véli, miután a testület nem bír rendkívüli hatáskörrel, nem befolyásolja negatívan a magyar–román kapcsolatokat a politikus. Szerinte Lucian Bolcas ama kevés nagy-romániás politikusok egyike, akivel lehet tárgyalni. /Rostás Szabolcs: C. V. Tudorék „magyarbarátsága”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./ Emlékeztető: A képviselőház 2003. jún. 24-én elutasította az RMDSZ-nek azt a módosító indítványát, amely törölte volna a „nemzetállam” kifejezést az alkotmány első cikkelyéből. A módosító javaslatot csak az RMDSZ képviselői támogatták 23 szavazattal, a többi parlamenti párt összesen 238 képviselője nemmel szavazott. Lucian Bolcas NRP-s képviselő szerint az RMDSZ „nemzetellenes téziseket kíván bevezetni”. „Talán egy másik alkotmányt, egy másik országot kívánnak! Akkor távozzanak!”, mondta Bolcas az RMDSZ képviselőinek. /Nem törölték a „nemzetállam” kifejezést az alkotmányból. Elvetették az RMDSZ indítványát. = Szabadság (Kolozsvár), 2003. jún. 25./

Sok a megoldásra váró probléma a településeken, ahhoz azonban, hogy a minisztériumok segíteni tudjanak, konkrét elképzelésekkel kell előrukkolni, derült ki az érintettek és Bónis István parlamenti képviselő találkozóján. Az eseményen a Gutinon-inneni területek magyarlakta településeinek (Magyarlápos, Erzsébetbánya, Szamosardó, Monó, Koltó, Felsőbánya, Kapnikbánya, Szinérváralja, Sárosmagyarberkesz és Misztótfalu) önkormányzati tisztviselői voltak jelen. Erzsébetbányán a munkahelyteremtést és a turisztikai lehetőségek bővítését tartják a legfontosabbnak. Szinérváralján csökken a gyereklétszám; még egy-két év és nem indul első osztály, mert nem lesz elegendő gyermek. Megoldás lenne, ha a közeli Apáról „importálnának” a váraljaiak gyermekeket, ehhez azonban egy kisbuszra lenne szükség. Segítség lenne, ha az RMDSZ-en belül működne egy olyan 2-3 fős munkacsoport, amely feltérképezné az egyes magyarok lakta településeken felmerülő gondokat. /Dávid Lajos: Önkormányzati „sóhajok” a képviselő asztalán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 8./

Az Európa Parlament külügyi bizottságának március 29-i ülése után, amelyen Pierre Moscovici Románia jelentéstevő dokumentumát vitatták meg, félreértés történt. Ezt Gál Kinga fideszes Európa parlamenti képviselő ismerte el Kolozsváron. Mint ismeretes egyes tájékoztatási eszközök arról adtak hírt, hogy Románia EU-csatlakozását Székelyföld autonómiájának megvalósításától tették függővé. Gál Kinga szerint ez a félreértés abból származhat, hogy a jelentéshez fűzött módosító javaslatokat – amelyeket végül a bizottság nem fogadott el – érvényben lévő szövegként tekintették. A módosító indítványok között volt a dél-tiroli Ebner képviselő indítványa, amely Székelyföld autonómiájára vonatkozott, valamint az a Gál Kinga és Ebner által közösen előterjesztett javaslat, amely a magyar kisebbség esetében a területi megoldásokat sem zárják ki. A vita során kiderült, egyik politikai csoport sem támogatná szavazáskor ezeket a javaslatokat külön-külön, ezért a jelentéstevő kompromisszumos megoldást kezdeményezett. E szerint a kisebbségvédelem területén Romániának további intézkedéseket kell tennie a szubszidiaritás és az önkormányzatiság alapján. A két jelző Gál Kinga unszolására került be a szövegbe. „Ez a szöveg eredménynek minősül, hiszen alapot ad arra, hogy az unió e két alapelve segítségével az erdélyi magyarság valamilyen módon próbáljon jövőképet alakítani” – mondta Gál Kinga. A kisebbségi törvénytervezet kapcsán elmondta: ismeri a tervezetet, elolvasta a román nyelvű változatát az RMDSZ honlapján. /Borbély Tamás: Gál Kinga: Az önkormányzatiság az autonómia alapja. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Dáné Károly tölti be április 5-től az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatói tisztségét. Dánét az RMDSZ javaslatára nevezték ki. Egyik legfontosabb terve, hogy a kisebbségek nyelvén írott tankönyvek alapja kiegészüljön. Dáné szerint nincs elegendő számú magyar nyelvű tankönyv, illetve általános műveltségi ismereteket tartalmazó kiadvány. Elismerte, a diákok kis létszáma miatt a kisebbségi tankönyvkiadás veszteséges, de ezt a gondot úgy lehetne áthidalni, hogy a tankönyveket elektronikus formában, CD-lemezen juttatnák el az érintettekhez. Dáné Károly /sz. Marosvásárhely, 1956. febr. 6./ városi tanácsos, emellett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem lektora. 1980-ban szerzett diplomát a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Matematika–Fizika Karán. /Dáné Károly vezeti a tankönyvkiadót. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

A Kovásznai Polgármesteri Hivatal nevében Zsuffa Levente polgármester köszöntötte a 70 éves Könczey Jenő nyugalmazott történelemtanárt. Könczey Jenő /szül. Kézdivásárhely, 1935. ápr. 9./ a Bolyai Tudományegyetem elvégzése után a kovásznai középiskola tanára lett, itt telepedett le, itt tanított 43 éven át, nyugdíjazásáig, 2001-ig. Már fiatalon a tanítás mellett levéltári kutatásokat végzett, és 1978-ra megírta a kovásznai oktatás történetét, mely akkor nem jelenhetett meg. Dolgozatát a kovásznai oktatás 425. évfordulójára (2003) kibővítette, és könyv formájában tavaly adták ki. Kovásznán 1960-ban az ő igazgatói mandátuma alatt épült fel az új iskola, 1989 után bekapcsolódott a városi RMDSZ munkájába, és az ő javaslatára állították fel az 1848–49-es emlékművet. /Gazda István: Könczey Jenő hetvenéves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./

Az MSZP elkötelezett híve Románia 2007-es európai uniós csatlakozásának – mondta Hiller István, a párt elnöke április 11-én, miután megbeszélést folytatott Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ elnökével. Hiller közölte: a párt európai parlamenti képviselői szavazatukkal támogatni fogják a jövő héten az Európai Parlament elé kerülő román csatlakozási szerződést. Hiller István elmondta: a Szülőföld-programot az MSZP továbbra is támogatja, és azt akarják, hogy a nemzeti vízum bevezetésre kerüljön, és hogy mielőbb lehetőség nyíljon kedvezményes honosításra a határon túli magyarok számára. Szeretné, ha Sepsiszentgyörgyön létrejönne a bukaresti magyar kulturális intézet fiókintézménye. A politikus közölte: létre kell hozni a szórvány magyarság kollégiumát Déván. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette, nemcsak Románia számára fontos az uniós csatlakozási szerződés, hanem az erdélyi magyarság számára is. Markó az MDF és az MDNP egyesülési kongresszusára érkezett Magyarországra. Kifejtette: az alapvető véleménykülönbség továbbra is fennáll a kettős állampolgársággal kapcsolatosan. /Budapest támogatja EU-csatlakozásunkat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

Április 9-én tartották a tisztújítást az RMDSZ Kolozs megyei szervezetében. A küldöttek 56 százalékának támogatásával László Attila lett az új elnök, aki hat év után váltotta fel Kónya-Hamar Sándor képviselőt. Az új elnök a számon kérhetőség bevezetését és a szakmaiság megteremtését ígérte. Első elnöki teendőjeként Tőkés László református püspököt és Markó Béla RMDSZ-elnököt hívja meg az RMDSZ Kolozs megyei székházába. Kónya-Hamar Sándor beszámolt kétéves mandátumáról. A megyei szervezet tagsága meghaladja a 41 ezret. A Kolozs megyei parlamenti képviselő a későbbiekben egyik legvitatottabb kijelentése az volt, hogy az országos szervezettel rendeződött a viszonyuk. Mátis Jenő szerint a Kolozs megyei szervezet megítélése a szövetség országos vezetősége részéről továbbra is rossz. A testület ellenvetés nélkül fogadta el Kónya-Hamar beszámolóját. Kónya-Hamar Sándor programbeszédében magyar bank létrehozását, a településfejlesztés és útjavítás fontosságát hangsúlyozta. Vekov Károly elsősorban a kolozsváriak támogatására számíthatott. A szavazás eredményeként a megyei szervezetben csupán a tavalyi helyhatósági választások előtt megjelent László Attila vállalkozót bízták meg, hogy a megyei szervezetet a következő két évben vezesse. /Borbély Tamás: Új elnök a Kolozs megyei RMDSZ élén. László Attila számonkérhetőséget és szakmaiságot ígért. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./

A magyar parlamenti delegáció Romániába látogat. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kifejtette, látogatásuk legfontosabb üzenete, hogy Magyarország az elmúlt években teljesítette Románia irányában a rendszerváltáskor megfogalmazott legfőbb feladatát, miszerint támogatja keleti szomszédja euroatlanti integrációját. Románia viszont még csak töredékesen teljesítette a rendszerváltáskor megfogalmazott ígéretét, nevezetesen, hogy biztosítja a magyarság számára a legszélesebb értelemben vett jogi és esélyegyenlőséget. Nem jött létre az önkormányzatiság és az autonómia intézménye, elvárják a román féltől a megfelelő intézkedések meghozatalát. Aggasztó, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a magyarellenes incidensek Romániában. Komoly feladat a romániai magyarságot is érintő egyházi ingatlanok visszajuttatása, amelyről immár az Egyesült Államok képviselőházában is vita folyik. Értetlen az észak-erdélyi autópálya körül kialakult vita. Tőkés László református, Adorjáni Dezső evangélikus és Schönberger Jenő katolikus püspök egyértelműen támogatta a Fidesz észrevételeit, sőt javasolták: térjen ki a felekezeti diszkrimináció ügyére is. Az RMDSZ-től írásbeli választ nem kapott, azonban Németh Zsolt Niculescu Tóni külügyi államtitkárral a napokban tartott megbeszélést. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt az egyedüli, aki azt mondta: Magyarországnak továbbra is feltételeket kell szabnia, és meg kell akadályoznia Románia csatlakozását, ha Bukarest nem biztosítja az autonómiát a Székelyföldnek. Németh Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy Romániával lezárultak a csatlakozási szerződések, amelyeket mind a 25 tagállam jóváhagyott, ilyen értelemben eldöntöttnek tekinthető, hogy április 25-én Brüsszelben aláírják a román csatlakozási dokumentumot. Ennek ellenére fontosnak tartották kifejezni észrevételeiket a korrupció elleni romániai intézkedésekről, Verespatakról, és a román választójogi törvényről. /Rostás Szabolcs: Fidesz-támogatás fenntartásokkal. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet nem éri el a kisebbségek által kívánatosnak tartott standardok szintjét – jelentette ki április 8-án Marosvásárhelyen, egy politikai fórumon Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, és dr. Veress László budapesti jogász. Veress, akit az MPSZ és az SZNT szakértőként hívott meg a fórumra, kifejtette: a mércét olyan szintre kell helyezni, amelyen biztos, hogy a törvény több hasznot hoz a kisebbségi közösségnek, mint veszteséget. Toró T. Tibor elmondta: a vita során több módosító javaslatot tett, de ezeket nem vették figyelembe. “Nem mutattak hajlandóságot a módosításra. Az RMDSZ-ben egy ideje nincs egyenlőség. Egyetlen szervezet sem működik, ha a túlkapásokat nem fékezik meg. Ebben a formájában a tervezet kisebbségellenes” – tette hozzá a temesvári politikus. /Toró elégedetlen. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./

Magyarság kint és bent címmel rendezett konferenciát az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre a hétvégén Nagyváradon. Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény a korporatisztikus berendezkedés kiteljesítését jelenti a romániai magyar társadalmon belül, olyan maximumot, ami egyben végpont is: csak integrálódni lehet, vagy szembefordulni vele – jelentette ki Molnár Gusztáv politológus. Kántor Lajos, a Korunk folyóirat főszerkesztője elmondta: az anyaországi és a határon túli magyarok viszonyát boncolgatta volna, hiszen mindez a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca miatt kirobbant vita nyomán óhatatlanul napirendre került. Molnár Gusztáv elmondta, a rendszerváltáskor választani kellett, hogy a két világháború közötti kisebbségi, illetve az 1945 utáni nemzetiségi sztereotípiák mentén halad tovább a kisebbségi magyarság, vagy létrejön egy új nemzetkoncepció, amelyben az alulról fölfelé építkező, önmagát politikai közösséggé szervező autonóm, civil polgári társadalom játssza a főszerepet. Molnár szerint ezzel szemben az RMDSZ megalakulásával a kisebbségi-nemzetiségi vonalon szerveződött tovább a romániai magyar társadalom, ez az alakulat lett annak szervezeti és intézményi kerete, e koncepció pedig most a kisebbségi törvényben csúcsosodik ki. „Magyarországon azonban változás állt be, miután a Trianont is magába foglaló, 1867-től 1945-ig tartó katasztrófasorozat, az ebben az időszakban kialakult nemzetkoncepció csődje nyomán kialakult közegben a magyar állampolgárok többsége már úgy gondolja, a nemzet és az állam tökéletesen fedi egymást, ezért el sem tudják képzelni, hogy olyan magyaroknak is állampolgárságot adjanak, akik nem élnek az ország határain belül. Ezzel beilleszkednek abba a koncepcióba, amelyet jelenleg az Európai Unió is alapvetőnek tekint” – hangoztatta Molnár. Bodó Barna politológus a témához kapcsolódva kifejtette, a népszavazással a magyar kormány elérte, amit akart, mivel nem kellett pluszterheket magára vállalnia. A temesvári politológus szerint az is nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaországi ellenzék nem volt kellőképpen következetes, a referendum kudarcának harmadik olvasata pedig az, hogy a magyar polgárnak „nem fáj Trianon”. Bodó úgy véli, az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete azért elfogadhatatlan, mert egy magánjogi szereplőre – az RMDSZ-re – akar közhatósági struktúrát építeni. Bodó éppen ezért új kisebbségvédelmi koncepció kidolgozását szorgalmazta, amely rögzíti a kisebbségi közösségek státusát, határozottabban lép fel a szomszédsági kapcsolatok terén, és elfogadja azt a többes állampolgári lojalitást, amely természetes a kisebbségi közösségek esetében. /Balogh Levente: „A magyar polgároknak nem fáj Trianon”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

A roma származású Tóth Árpádnak, a „fekete március” egyik hősének a sírkövén ez áll Marosszentgyörgyön: „Itt nyugszik Tóth Árpád, a márciusi hős. / Neve ismeretlen, tette ismerős. /Szembeszállt a hordahaddal, / Halálba ment diadallal”. Az emléket a 37 évesen elhunyt férfi családja és a plébánia állította. Minden év tavaszán Baricz Lajos plébános és hívei elzarándokolnak a sírhoz, és virágokkal lepik el. A híveket és az emlékezni érkezett marosvásárhelyi vendégeket április 10-én Zolcsák Sándor marosvásárhelyi festőművész Emlékezzünk, ne feledjünk című, Tóth Árpád temetéséről készített fénykép-összeállítása fogadta. Tóth Árpád egyike volt azoknak a magyar cigányoknak, akik ellen Marosvásárhely véres márciusa után a román államhatalom kirakatpert indított. Állítólagos bűne az volt, hogy 1990-ben a szentgyörgyi tetőn sokadmagával együtt megpróbálta megállítani a Görgény és a Maros völgyéből kamionokon Vásárhely felé szállított fegyveres hordákat. A félrevezetett és leitatott román parasztok egy részét sikerült is megfékezni a város határában. Tóth Árpád nem sokkal szabadlábra helyezése után, 1991. április 6-án, máig tisztázatlan körülmények között, elhunyt. „A kórlapon szívinfarktust ír, de az orvosok azt mondták anyámnak, hogy minden belső szerve szét volt zúzva. Nekünk, gyerekeknek soha nem beszélt a börtönben töltött több mint fél évről, de anyámnak sokat panaszkodott. Román rabtársai csúfolták és verték. Aztán miután ’90 karácsonya előtt kijött, elment dolgozni, de nem bírta sokáig” – idézte fel a másfél évtizeddel ezelőttieket Tóth Árpád lánya, Erzsike, aki úgy tudja, hogy apja lényegében nem is vett részt a szentgyörgyi verekedésben. A letartóztatásról és a börtönkálváriáról egy másik marosszentgyörgyi, az időközben elhunyt Puczi Béla így számolt be emlékirataiban: „Nálam 1990. március 28-án hajnalban csengettek a rendőrök. Hatunk közül engem vittek be utoljára. A legtöbb magyar rendőr ki volt vezényelve az udvarra, a román rendőrök hallgattak ki minket. Mindenfélét összevissza ígértek, csak valljuk be, hogy a magyarok a hibásak, ők tették tönkre az autókat, buszokat. Meg hogy mondjuk meg, ki verte meg Mihai Cofariut. A nevét sem hallottuk soha. Az is igaz, hogyha ismerjük, akkor se mondtuk volna meg. Mindent bevetettek. Volt olyan éjszaka, hogy nem engedtek aludni, egész éjjel ordítoztak nekünk, hogy gyilkosok. Hét napig nem volt más, csak verés meg vallatás. Nyolc hónapot voltunk a vásárhelyi börtönben. (...) Két hét után megjelent egy delegáció Svájcból, Franciaországból és Németországból, interjút készítettek velünk. Tóth Árpád kipakolt, elmondott nekik mindent, hogy mi történt, hogy ártatlanok vagyunk. Nem tudtuk, hogy a mosdókagylóba mikrofon van szerelve, és a másik szobában mindent lehallgattak. Amikor a külföldiek elmentek, visszajátszották neki, miket beszélt. És minden nap annyit verték Tóth Árpádot, hogy kiszabadulásunk után egy hónappal belehalt.” Tóth és a többi szentgyörgyi magyar és roma megaláztatását Jung Ildikó, a férfi védőügyvédje is jól ismeri. „Letartóztatásuk után a rendőrök kivitték őket a mezőre, egy traktor alá fektették, majd beindították a motort. Közben fegyverrel álltak mellettük, és azt mondták, ha nem vallanak, elindítják a gépet” – emlékszik vissza Jung Ildikó, aki a 90-es évek elején számos, bűnbaknak kikiáltott cigány és magyar – köztük Cseresznyés Pál – jogi védelmét látta el. A hatalom nemcsak az igazságtalanul elítéltek életét keserítette meg, hanem neki is mindegyre betartottak, meséli. „Éjszakánként ismeretlen telefonálók fenyegettek, sokszor fegyveres rendőrök követtek az utcán. Miután sikerült a pert áthelyeztetnünk Nagybányára, a kedélyek lecsillapodtak, ott sokkal korrektebb eljárásban volt részünk” – mondta az ügyvédnő. „Ha Marosszentgyörgy, Nagyernye és Sáromberke magyarsága és magyar cigánysága 1990. március 20-án nem állítja meg a leitatott és felfegyverkezett román parasztok egy részét, akkor sokkal több román támadott volna a főtéri tüntetőkre. Ilyen esetben nem biztos, hogy a magyarság vissza tudta volna verni a túlerőt, elképzelni is szörnyű, mi történhetett volna, jegyezte meg Kincses Előd, akit egy nappal korábban ugyanazon hordák nyomására váltottak le a megyét irányító Nemzeti Megmentési Front alelnöki tisztségéből. – Be kell ismernünk: a vidékiek meg a környékbeli magyar cigányok mentették meg ’90 márciusában a vásárhelyi magyarokat. Az egyik roma vezér az ütközet másnapján azt mondta: Kincses úr, mi ne jönnénk segíteni a magyaroknak? Hiszen mi magyar cigányok vagyunk, nekünk fáj, ha ütik a magyart! S aztán, ma maguk, holnap mi...” A véres események után a rendőrség több mint félszáz személyt tartóztatott le – kizárólag magyarokat és magyar cigányokat. Szabadulásuk után sokan a száműzetést választották, többen tisztázatlan körülmények között hunytak el, egyesek öngyilkosságba menekültek. „Tudjuk, hogy nem támadás, hanem védekezés volt a bűnük. Azt viszont nem tudjuk, hogy kik és mikor indítják a marosvásárhelyi és környező községekre zúdult támadók megbízóinak kivizsgálását. Mi szeretnénk megbékélni, de az igazság feltárása nélkül ez nem lehetséges” – szögezte le Zolcsák Sándor, az RMDSZ akkori vásárhelyi elnöke. /Szucher Ervin: Életével fizetett a magyarokért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Markó Béla szövetségi elnök képviselte az RMDSZ-t a Magyar Demokrata Fórum április 9-i XX. Országos Gyűlésén, amelynek legjelentősebb eseménye a Magyar Demokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum újraegyesülése volt. Markó Béla beszédében hangsúlyozta: Románia mielőbbi csatlakozása az Európai Unióhoz azért fontos nekünk erdélyi magyaroknak, mert a határok megszűnése révén együtt lehet magyar a magyarral. Kifejtette: „Mi Erdélyben a tavaly leckét kaptunk megosztásból is, szolidaritásból is. A megosztásból szűklátókörű politikus kollégáink adták a leckét határon innen és túlról, az összefogásra pedig magától az erdélyi magyarságtól kaptuk a példát. Ha egyik-másik politikai vezetőtől függött volna, ma nemhogy a román kormányban nem lennénk ott, hanem a parlamentben sem. Ha tőlük függött volna, akkor ma tényleg nem épülne tovább az észak-erdélyi autópálya, mert nem lenne, aki felszólaljon érte, és nem kellene arról vitáznunk, hogy nagy lépés vagy kis lépés lesz-e a kisebbségi törvény, mert nem lenne semmilyen esély az elfogadására, sőt, az sem lenne, aki benyújtsa a parlamentbe.” – mondta a miniszterelnök-helyettes. Markó Béla április 9-én találkozott Hiller Istvánnal, az MSZP elnökével. A két pártelnök egyaránt hangsúlyozta, Románia EU-s csatlakozási szerződésének április 13-i megszavazásának és április 25-i aláírásának sorsdöntő jelentőségét. Az RMDSZ és az MSZP kapcsolataira vonatkozóan a szövetségi elnök elmondta, hogy kedvező fordulatot jelent a kedvezményes honosítás bevezetése és annak mielőbbi alkalmazása. A kettős állampolgárság problémájának megítélésében azonban továbbra is megmaradtak a nézetkülönbségek. Az MSZP elnöke tájékoztatta Markó Bélát arról, magyar részről semmi akadálya sincs annak, hogy a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókja elkezdje működését, és biztosította arról is, hogy a magyar kormány támogatja a dévai Szórványkollégium befejezését. /Markó Béla az MDF Országos Gyűlésén. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

Máté András Levente RMDSZ-es képviselő egyike annak a tizenhét romániai képviselőnek, aki április 12-13-án tárgyal több EP-képviselővel, és részt vesz a plénum vitáján. A Daniela Popa humanista párti (PUR) helyettes képviselőházi elnök vezette lobbicsoportban az RMDSZ részéről Kelemen Atilla, a szövetség képviselőházi frakciójának vezetője is részt vesz. A szakbizottságban átment Gál Kinga (Fidesz) azon módosító indítványa is, amely a romániai magyar kisebbség jogainak fokozottabb tiszteletben tartására szólítja fel Romániát. Bár a benyújtott eredeti szövegből kikerült az autonómia szó, szerepel helyette az eredeti szakbizottsági anyagban a „self-governance” (önkormányzat, önigazgatás) kifejezés. /Bálint B. Eszter: Strasbourgba utazott a lobbicsapat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./

A Magyar Polgári Szövetség és a Székely Nemzeti Tanács által közösen szervezett Marosvásárhelyen fórumon az RMDSZ által benyújtott kisebbségi törvénytervezetről. Dr. Veress László budapesti jogász kifejtette: a magyar közösség képviselőinek annyit kell kérniük, ami ma Európában fennáll például Spanyolországban vagy a skandináv országokban. A magyarországi szakértő szerint a jelenlegi kisebbségi törvénytervezet semmilyen haszonnal nem szolgál a közösség számára. A rendezvényen Toró T. Tibor szintén élesen bírálta a jogszabálytervezetet. A tervezetben érezhető a nemzeti kisebbségek parlamentben levő szervezeteinek szándéka a monopolhelyzet megőrzésére, állapította meg. Toró részletesen ismertette a benyújtott módosító javaslatokat, amelyek azonban figyelembe sem vettek. Szerinte az RMDSZ kisebbségellenes törvénytervezetet nyújtott be a kormánynak. Április 9-én Sepsiszentgyörgyön ülésezett a Székely Nemzeti Tanács vezetősége. Az ülésen határozatot fogadtak el arról, hogy a szervezet folytatja a harcot Székelyföld autonómiájáért, és a Székelyföld önrendelkezését szabályozó törvénytervezetet a parlament elé terjeszti, miután az Európai Parlament megvitatja a jelentést Románia uniós csatlakozásáról. Csapó József, az SZNT elnöke közölte, az Európai Parlament külügyi bizottsága két olyan kiegészítést fogadott el a jelentéshez, amely a nemzeti kisebbségek, különösen a romániai magyarság védelmére vonatkozik. /Orosz Antal: A kisebbségi törvény a hatalom céljait szolgálja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./