Titkosszolgák a határon
Románia ismét bekeményít: miközben karnyújtásnyira vagyunk a schengeni határ feloldásától, az elfogadás előtt álló földtörvényben a titkosszolgálatokra bíznák a határ menti földek adásvételének felügyeletét. Szakemberekkel folytatott beszélgetésünkből kiderül: nincs új a Nap alatt, a hasonló román praktikák Trianon utánig nyúlnak vissza.
A törvénytervezetben semmiféle előírás nem szól arról, hogy a hazai vagy külföldi földvásárlónak milyen speciális feltételeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy a titkosszolgálatok ne találják gyanúsnak. A nagyváradi képviselő szerint ilyen előírásokat a legsötétebb kommunista rendszerben sem foglaltak törvénybe, ez minden demokratikus országban alkotmányellenesnek minősülne. Az államelnök által újratárgyalásra visszaküldött törvényben a kitétel nem képezi felülvizsgálat tárgyát, a következő hetekben elfogadandó végleges változatban minden bizonnyal benne marad a titkosszolgálati megkötés.
A 2007-es EU-csatlakozáskor Románia hétéves felkészülési időt kapott arra, hogy 2014. január elsejétől megnyissa földpiacát az uniós állampolgárok előtt. Tavaly a román kormány újabb halasztást kért, amit Brüsszel elutasított, azzal a kiegészítéssel, hogy az új jogszabályba az unió többi országaiban működő feltételeket is belefoglalhatja. A leggyakoribb feltétel a megfelelő mezőgazdasági képesítés, azaz lehetőleg szakmai befektetőkhöz kerüljön a földtulajdon- és a földhasználati jog.
Cseke Attila szerint más lehetőségek is adódnak a földvásárlók megrostálására, Románia azonban senki más által nem alkalmazott megszorítást vezetett be. „Miközben immár a negyedik esztendeje harcolunk a brüsszeli törvénykezés szerint is jogtalan schengeni határ feloldásáért, az országhatárok mentén – a titkosszolgálatok vadászterületeként – 20 kilométeres szélességben belső határzárat hoznánk létre. Ez ellehetetlenítené az itteni földtulajdonosok életét” – állítja Cseke.
„Szent” elrománosítás
A Trianon utáni Románia Erdély-politikáját ismerő szakemberek számára a román kormány döntése nem véletlenszerű. Annak a sorozatnak a szerves része, amely a múlt század húszas-harmincas éveiben elsősorban a színromán falvaknak a magyar határ térségébe való betelepítésével kezdődött. Ugyanezt a politikát most modern köntösbe burkolva a titkosszolgálatok révén akarják tökélyre vinni. A rendelkezésnek hosszabb távon egyetlen célja lehet: kihúzni a még szép számban jelen levő határ menti magyar földtulajdonosok talpa alól a birtokokat, és azt román tulajdonosoknak játszani át.
A Partiumi Keresztény Egyetemen gazdasági és regionális földrajzot oktató Szilágyi Ferenc, az Erdélyi Magyar Néppárt érmihályfalvi önkormányzati képviselője szerint az elmúlt száz évben mind a határ menti zónák, mind pedig a beljebb fekvő erdélyi régiók az elrománosítás hosszú távú koncepciójának estek áldozatul. Trianon után azonnal nekiláttak a határ menti régiók nemzetiségi összetételének megváltoztatásához. E hullám első áldozata Szatmár megye. „Bukarest számára nagyon kedvezőtlen volt a régió nemzetiségi összetétele: nem voltak ortodox románok, csak görög katolikusok, a megye többségét pedig magyarok lakták. A harmincas években kezdődött el a masszív ortodox román lakosság betelepítése ahatársávba.”
A szakember térképen mutatja a tucatnyi új román települést: Scărișoara Nouă, Horea, Viișoara, Marna, Ianculești (Szentjánosmajor), Urziceni Pădure, Lucăceni, Dacia, Paulian, Traian, Decebal, Drăgușeni, Mesteacăn, Dumbrava. Többségüknek nincs sem magyar neve, sem magyar lakója. A betelepítés nem állt meg a határszélen, hanem a megye belső területeire is jutott néhány új ortodox telep, sőt magyar falvak kültelkein is létrehoztak román telepeket, például Mikolán. A „zöldmezős beruházásban” létrehozott román falvakban azonnal ortodox templomokat emeltek a határ menti sávban. A masszív betelepítést Bihar megye csak azért kerülhette el, mert ott jobb volt a románság aránya, miután az országhatár levágta róla a magyarok lakta alföldet. Ide is jutott azonban néhány román falu mutatóba, mint Avram Iancu vagy Mihai Bravu. A határ menti „egészséges” arányok kialakítását célozta az a harmincas évekbeli törvény is, amely kimondta, hogy népszámláláskor a görög katolikus és az izraelita vallású magyarok csakis románnak vallhatják magukat.
Elrabolt beruházások
A kommunizmus éveiben az elrománosítás más taktikát követett. Amíg a királyi Románia román falvak formájában fektetett be tetemes összegeket a régióba, az ország új kommunista urai a befektetéseket elvitték Erdély belső zónáiba, a határszélre évtizedeken át alig jutott pénz. Az új vidékfejlesztési anomáliákat példázandó Szilágyi Ferenc a határ menti Érmihályfalvát említi, amely a környék legjelentősebb településeként hosszú ideig városi rangot sem kaphatott. Helyette a fele annyi lakossággal rendelkező Margittát nevezték ki rajonközpontnak, ide építettek kórházat, bíróságot, adminisztratív központot. Ugyanez történt az ötvenezres lakosú Szatmárnémetivel: tartományi központnak az akkor 15 ezres lélekszámú Nagybányát jelölték ki, amelyet néhány évtized alatt felduzzasztottak 150 ezerre. Mindeközben Szatmárnémeti lakossága csupán megduplázódott az 1968-as megyeszékhellyé történő előléptetése utáni időszakban.
„A közhiedelemmel ellentétben Erdély partiumi határsávja az egyik legszegényebb vidék. A két-három nagyvárost leszámítva a környékre jelentősebb ipart nem telepítettek, az emberek a mezőgazdaságból éltek, ahogy tudtak.” Szilágyi szerint az elmúlt évtizedek hátrányos megkülönböztetésének következményei ma is érződnek a településeken. Az egyetlen adottság, a jó minőségű termőföld, a legtöbb helyen néhány család kezében összpontosul. A gyenge minőségű homok parlagon hever, a kiváló minőségű fekete földek kisebb-nagyobb agrárüzemek, mezőgazdasági társulások formájában kerültek szakemberek felügyelete alá. Jellemző módon színmagyar falvakban is a nagyobb parcellákba összegyűjtött termőföldeket fele-fele arányban dolgozzák magyar és román agrárvállalkozók, a román falvakban azonban elvétve sem találni magyar agrárvállalkozót. Jó minőségű földet szinte lehetetlen vásárolni a környéken, ma még senki nem adja el.
Élet Schengen után
„Ha sikerül feloldani a schengeni határzárat, az olyan hatással lesz a határ menti településekre, sőt, Belső-Erdélyre is, mint a 2007-es EU-s csatlakozás” – magyarázza Cseke Attila. A román-magyar határ szabad átjárhatósága óriási lendületet adhat a határ mindkét oldalán fekvő településeknek. Elképesztően demagóg vélemények is elhangzanak román kormánypárti politikusok részéről, hogy mi megvagyunk Schengen nélkül miközben megfeledkeznek arról: a határ szabad átjárhatósága esetén például bármilyen romlandó áru legalább fél nappal hamarabb eljuthatna az európai célállomásokra.
„A kistelepülés halála, ha zsáktelepülés. A román-magyar határ közelében több tucat ilyen falu létezik, amelyet Trianonban elvágtak az érvényesülés lehetőségétől” – magyarázza Szilágyi Ferenc. A szakember szerint a mintegy száz éves kényszerpihenő után a régi rendszer visszaállítása vélhetően nem megy majd egyik napról a másikra, főleg, ha a határ menti erdélyi városok nem válnak igazából kétnyelvűvé. Szatmárnémeti például képes lenne becsatornázni a határtól száz kilométerre levő Nyíregyháza és Szatmár közötti magyar települések jó részét, hiszen sok magyarországinak könnyebb lenne itt bevásárolni, és az itteni szolgáltatásokat igénybe venni. „Ha viszont ezekben a városokban leordítják a fejét, mert magyarul beszél, minden maradhat a régiben.” Az államnak csak úthálózatról, infrastruktúráról kellene gondoskodnia, a többit kialakítja magának az élet. Csak éppen engedjék!
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Kertész Melinda
ESÉLYLATOLGATÁS Mit kell tudni az RMDSZ esélyes EP-jelöltjeiről?
Az RMDSZ EP-képviselőjelölti listája még várat magára, azonban az már egyre kevésbé titok, kik pályáznak eséllyel a befutó pozíciókra. Kit szeretnél a lista élére?
Február 15-ig fogadja el az RMDSZ jelöltek jelentkezését az Európai Parlamenti választásokra, majd a Szövetségi Állandó Tanács dönt az RMDSZ-lista sorrendjéről. Az Európai Néppárt március eleji dublini kongresszusán a szövetség már szeretné bemutatni a befutó helyen lévő jelöltjeit.
„Az RMDSZ a tulipán jele alatt indít jelölteket az európai parlamenti választásokon, mert azt a politikai brandet, amit 25 év alatt felépítettünk, és amelyet az erdélyi magyar emberek sorozatosan megerősítettek, nem fogjuk feladni. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2012-ben a parlamenti választásokon a magyar szavazatok 89 százalékát kapta, ezt a felelősséget nem lehet megosztani, és nem lehet feladni” - jelentette ki Kelemen Hunor. Így várhatóan csak az RMDSZ keretéből származó jelöltek lesznek a listán, amelyről az EMNP és az MPP jelöltjei a két párt tárgyalási próbálkozásai ellenére is le fognak maradni. Ezelőtt öt évvel még sikerült kiegyezni a közös listáról, amelyen Tőkés László első helyen szerepelt, azonban mára a szövetség hallani sem akar az expüspökről.
Bár még egyelőre nem tudni, hogy milyen sorrendben sorakoznak fel az EP-választási listán, a jelöltek kilétéről szóló becslések már több hónapja keringenek a közbeszédben. Winkler Gyula és Sógor Csaba már októberben megerősítette a Transindexnek, hogy indulna újabb EP-mandátumért, az RMDSZ Csík Területi Szervezete már tavaly biztosította mindkettőjüket támogatásáról. Azóta Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkárának a neve is felmerült az EP-jelölt lista kapcsán, közben Eckstein-Kovács Péter is bejelentette indulási szándékát. Az RMDSZ Nőszervezete is támogat köreiből jelölteket, a hírek szerint Hegedüs Csilla pályázhat jó eséllyel. A lista két-három befutó helyet biztosít, de inkább kettőt – hiszen Románia egy helyet veszített az EP-létszám kilátásba helyezett karcsúsítását követően.
A jelöltek, akik eséllyel pályáznak a befutó helyekre:
Eckstein-Kovács Péter
1956-ban, Kolozsváron született. 1980-ban szerzett diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem jogtudományi karán. 1990-1992-ig az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője volt, majd ezt követően, 1996-ig kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996-tól 12 éven át Kolozs megyei szenátor volt. 1994-től az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű platformjának alapító tagja és elnöke. 1999 és 2000 között kisebbségügyi miniszterként dolgozott Mugur Isărescu kormányában. A 2008 november végi romániai parlamenti választásokon nem jutott szenátori mandátumhoz. 2009 januárjában Traian Băsescu román államfő kisebbségügyi államelnöki tanácsadója. 2010-ben indul az RMDSZ elnöki tisztségéért. 2011. szeptember 1-jén lemondott az elnöki tanácsadói posztjáról, mivel az államfő támogatja a verespataki aranybánya engedélyezését; Eckstein-Kovács Péter viszont több éve a bányászati ciántechnológiák betiltásáért emel szót. 2012-ben Kolozsvár RMDSZ-es polgármesterjelöltje volt. Előnyei: – karizmatikus
– az RMDSZ keretében továbbra is befolyásos személy – „régi motoros” a politikában – annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem volt előretolt politikusa az RMDSZ-nek, nem kopott ki a köztudatból
Hátrányai: – több éve nem volt jelentős tisztsége sem országos, sem önkormányzati szinten – az utóbbi választásokon eleve vesztes pozícióból indult (lásd: parlamenti választások, RMDSZ-elnökválasztás, kolozsvári polgármester-választás) Hegedüs Csilla
1967-ben, Kolozsváron született. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és a Pécsi Tudományegyetem andragógia (a felnőttképzés tudománya) szakán végezte. 1997-ben közgazdász diplomát szerzett a Dimitrie Cantemir Egyetemen. 16 éve foglalkozik az erdélyi magyar műemlékek védelmével, 1997-től a Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója. 2010-2012 között Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter tanácsosaként dolgozott. 2011 óta az RMDSZ kulturális főtitkárhelyettese.
Előnyei: – a Nőszervezet jelöltjeként jó eséllyel pályázik az RMDSZ-lista első helyeinek egyikére – erős egyéniség
– jó szervezőképességgel rendelkezik
– inkább örökségvédelmi szakemberként, mint politikusként ismerik
Hátrányai: – országos szinten kevésbé számít ismertnek
– a sorrendet összeállítók tarthatnak a szavazók nőkkel szembeni előítéleteitől
Sógor Csaba
1964-ben Aradon született. 1983 és 1988 között végezte teológiai tanulmányait, 1988-1999 között a csíkcsicsói közösséget szolgálta lelkészként, majd 1999-től két évig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ökumenikus és külkapcsolati tanácsadójaként tevékenykedett. Az RMDSZ-nek már 1990-től tagja. 2000 és 2007 között az RMDSZ szenátora. Előnyei: – hétéves EP-képviselői mandátuma volt
– noha aradi születésű, sokat hangoztatott székelyföldi gyökerei miatt a székely szavazókat is megszólíthatja – jó kommunikációs készséggel rendelkezik
– népszerű projektekkel teszi látványossá az EP-ben való jelenlétét Hátrányai: – néha túlbarokkosítja mondanivalóját
– hajlamos a populizmus csapdájába esni
Vincze Loránt
Marosvásárhelyen született 1977. november 3-án. A Bolyai Farkas Főgimnáziumban érettségizett idegen nyelv szakon. Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen újságírást, a Bukaresti Egyetemen közigazgatás és elektronikus kormányzás mesterszakot végzett. Tizenhat éven át rádiós újságíróként dolgozott a romániai közszolgálati rádió magyar nyelvű szerkesztőségeiben Marosvásárhelyen, Kolozsváron majd Bukarestben, 2004 és 2005 között projektmenedzserként a rádió stratégiai tervezését irányítja. 2005 és 2007 között a Scripta Kiadó marketingigazgatójaként tevékenykedett, majd 2009-ig az Új Magyar Szó napilap főszerkesztője és a kiadó vezérigazgatója. 2009 óta Brüsszelben dolgozik, Winkler Gyula RMDSZ-es európai parlamenti képviselő brüsszeli irodájának munkatársa. Ez idő alatt az RMDSZ szövetségi elnökének külpolitikai tanácsosa, majd 2011-től a Szövetség külügyi titkára. 2013 májusa óta az európai kisebbségek és nyelvi közösségek ernyőszervezete, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának alelnöke.
Előnyei: – az RMDSZ külügyi titkáraként betekintést nyert az európai szintű kisebbségügyi politikába
– jó külügyi kapcsolatokkal rendelkezik
– fiatal, friss arc
Hátrányai: – alig ismert politikusa az RMDSZ-nek
– nem befele, hanem kifele építkezett, ezért gyengébbek a szervezeten belüli, illetve a szavazópolgárokhoz kötődő kapcsolatai
Winkler Gyula
1964-ben született Vajdahunyadon. 1988-ban a temesvári Traian Vuia Műszaki Egyetem Elektrotechnikai Karának elektronika és távközlés szakán szerzett mérnöki oklevelet. 2001-ben a petrozsényi Tudományegyetem Közgazdasági Karának pénzügy és biztosítás szakán diplomázik. 2004 és 2007 között a kormány kereskedelemért felelős tárca nélküli minisztere volt, majd 2007 augusztusa és decembere között a távközlési és informatikai miniszteri tisztséget töltötte be. A 2007-es EP-választáson az RMDSZ két helyet szerzett meg, a pártlista harmadik helyezettje, Winkler Gyula így nem juthatott volna be. A listavezető Frunda György azonban lemondott a frissen szerzett mandátumáról, mivel alelnöki helyet szerzett az ET Ügyészségi Tanácsában, így Sógor az első helyre került, a második helyet pedig így Winkler tölthette be.
Előnyei: - hétéves EP-képviselői mandátum tapasztalatával rendelkezik
– felkészült politikus
– több komoly funkciót is ellátott már, két ízben is tagja volt a román kormánynak – tehetséges közösségépítő
Hátrányai: – az EP-ben kifejtett munkája a választópolgárok zöme számára nem eléggé látványos – nem a szavak embere.
Transindex.ro,

Basescu: Ponta a korruptakat védi, ha nem módosítja a lehallgatások szabályozását
Az elnök egyúttal elismerte, hibát követett el, amikor 2010-ben kihirdette az új büntetőeljárási törvénykönyvet. Victor Ponta miniszterelnök a korrupció védelmezőjévé válik, ha nem módosítja sürgősségi kormányrendelettel a lehallgatásokra vonatkozó rendelkezést még az új büntetőeljárás február 1-jei hatályba lépése előtt – jelentette ki csütörtökön Traian Basescu államfő. Az elnök elismerte: hibát követett el, amikor 2010-ben kihirdette az új büntetőeljárási törvénykönyvet és nem értette meg, mi az „igazi" értelme a lehallgatásokat szabályozó 140-es cikkelynek.
Basescu ezzel a korrupcióellenes ügyészség (DNA) által nehezményezett újításra utalt, amely csak a bűnvádi eljárás megkezdése, vagyis a gyanúsítottak beidézése után engedélyezi a lehallgatásokat. A vádhatóság szerint a lehallgatások feleslegessé válnak, ha beidézésükkel már előre figyelmeztetik a gyanúsítottakat, hogy megfigyelhetik őket.
Az államfő kifejtette: a rendelkezés eszköztelenül hagyja az államot olyan bűncselekmények felderítésében, mint a hatalommal való visszaélés, befolyással való üzérkedés, adócsalás, emberkereskedelem és kábítószer-csempészés. A DNA és a szervezett bűnözés- és terrorizmusellenes ügyészség (DIICOT) ugyanis a legtöbb esetben lehallgatási jegyzőkönyvekre támaszkodik a bizonyítási eljárás során. Basescu szerint az ő tévedése nem menti fel Pontát a felelősség alól, akinek még módjában áll kijavítani a hibát.
A jobboldali államfő és a szociáldemokrata miniszterelnök között csütörtökön levélváltás is történt az ügyben. Miután az elnök sürgősségi kormányrendelet kibocsátására szólította fel Pontát, a kormányfő válaszában arra hivatkozott, hogy az új törvénykönyveket még a – jobbközép Demokrata Liberális Párt (PDL) által támogatott – Boc-kormány dolgozta ki.
A DNA csütörtökön közleményben hívta fel a kormány figyelmét, hogy a korrupciós esetek felderítésének hatékonyságát veszélyeztetik a február elsején hatályba lépő új törvénykönyvek, a Be. és a Büntető törvénykönyv (Btk.). A vádhatóság mellett a legfelső bíróság elnöke is a két jogszabály sürgős módosítását szorgalmazta. Ponta korábban kijelentette: a bírák és ügyészek szakmai szervezetétől, a Legfelső Bírói Tanácstól (CSM) vár jobbítási javaslatokat, a módosításokat pedig majd a parlament fogadja el. A parlament tavaszi ülésszaka jövő héten, az új Btk. és Be. hatályba lépése után kezdődik.
MTI
Erdély.ma,

kérdezett: B. P. E.
15 ÉV SEMMIÉRT?
Nagy Zsolt: egyik ügyben sem én voltam a fő célpont
A stratégiai privatizációs ügy a privatizációk leállításáról, a Posta-ügy pedig a Chiuariuval való leszámolásról szól a volt miniszter szerint. Exkluzív interjú pereiről, politikai szerepvállalásáról, Băsescu sárga lapjáról.
Mi történt veled az után, hogy kiléptél a politikából? Választások környékén fel szoktak röppenni pletykák, hogy valamilyen látható vagy nem látható szerepben visszatérsz a politikába. Mi igaz ebből? – Önként döntöttem úgy, hogy a politika színpadáról visszalépek. Európa parlamenti listavezető voltam, és én magam döntöttem el azt, hogy visszalépek. Viszont nem tűntem el teljes mértékben a politikából. Amikor megkértek, akkor segítettem az RMDSZ-nek kampánystratégia kidolgozásában, a kampánytanácsadásban. Ez már a 2007-es EP-választásokkor is így volt, a 2008-as parlamenti és önkormányzati választások esetén, a 2009-es államelnök-választáskor. A 2012-es önkormányzati választásokkor már csak helyenként: Szatmárnémetiben és Szatmár megyében, illetve a parlamenti választásokkor kimondottan Csík környékén kapcsolódtam be, mint stratéga.
Volt egy másik pillanat is 2011-ben, de erről most nem akarok többet mondani.
- Miért szálltál ki a nagypolitikából, legalábbis ami a nyilvános szerepléseket illeti?
– Ennek több oka volt, a legfontosabb, hogy egyszerűen úgy éreztem, hogy méltánytalan és meg nem érdemelt lenne egy olyan kampányba belefutni, amelyben korruptnak nevezzenek, meg mindenfélék. És az is benne volt, hogy eléggé magamra hagyatottnak éreztem magam. Nem utolsó sorban az is, hogy úgy éreztem, hogy ha nem vagyok a politika élvonalában, akkor talán lekerül rólam ez a célkereszt.
Utólag visszagondolva jó döntésnek tartod ezt?
– Nem vagyok híve a mi lett volna, ha kezdetű válaszoknak. Nyilván a kérdést attól még fel lehet tenni, de most már úgyis mindegy. Ez volt akkor a döntésem, ez van, és kész.
Egy ideig úgy tűnt, mintha Băsescu rokonszenvezett volna veled, a veled történtekkel. Utána pedig mintha lett volna egy pszichológiai pillanat, amikor elengedte az ügyet. Történt valami, ami mentén értelmezhető ez a váltás?
– Szeretném én is érzékelni azt a pillanatot, amikor velem rokonszenvezett volna. Hogy az üggyel rokonszenvezett, abban viszont biztos vagyok (nevet). Eszközként használta ezeket az ügyeket. És ezt nyugodtan ki merem mondani.
2006. december elején küldte át a főügyészség a hazaárulásos történetben a megkeresést az államelnök fele, hogy engedélyezze a bűnvádi eljárás elkezdését. Akkor még működött az államelnöki hivatalban az a bizottság, amelynek véleményeznie kellett az ilyen kéréseket. Én háromszor is voltam meghallgatáson a bizottság előtt, teljes mértékben meggyőztem őket, ezért az ő ajánlásuk nem is arról szólt, hogy el kellene indítani a bűnvádi eljárást. Persze ez egy konzultatív vélemény volt, amely január közepén született meg.
Az államelnök március 20-ig a levegőben tartotta a döntést, egészen addig a pillanatig, amíg az RMDSZ nem feküdt keresztbe az EP-választások elhalasztása előtt. És akkor engedte el az ügyet, mintegy sárga lapként az RMDSZ fele. Nincsenek ebben véletlenek.
Ennél több rokonszenvet nem láttam ebben a dologban, azon túl, hogy nekem négyszemközti beszélgetésen ő maga is elmondta, hogy ez butaság, ezek képtelenségek. De mivel négyszemközt folyt a beszélgetés, az én szavam van az övével szemben.
- Amit a közvélemény nem ért mind a Poșta ügyben, mind a stratégiai privatizációs ügyben, az a miért. A stratégiai privatizációs ügyben látszik a vádiratból is, hogy a töredéke foglalkozik veled, és közvetlenül nem tudnak inkriminálni. A Poșta ügyben pedig nem egyértelmű, hogy egyáltalán mi az ügy. Szerinted a Șereș és a Poșta egy ügy, vagy két ügy?
– Két ügy. Bármennyire szeretnék “tetszelegni” – egy frászt szeretnék –, de egyik ügyben sem én voltam a fő célpont.
A hazaárulásos történetben, úgy gondolom, még csak nem is Codrut Șereș volt a fő célpont, hanem egyszerűen a privatizációk: valakik meg akarták akadályozni, hogy Romániában privatizációk legyenek, és ezért találták ki ezt az egész képtelenséget. Abban az egész ügyben nekem sem tettem, sem cselekedetem, még csak beszédem sincs sajátom, ami inkriminálhatna. Mások beszélgetéseit használják arra, hogy bemutassák, találkoztam volna velük. De ennyi. Ezen kívül még csak vád sincs megfogalmazva.
A Posta-ügynek világosan látjuk és tudjuk, hogy ki volt a célpontja: Tudor Chiuariu. És ezt ő maga elmondta a Legfelsőbb Bíróságon, és a román sajtó nagyon pontosan le is hozta. Hadd pörgessük vissza egy kicsit a dolgokat: Tudor Chiuariu abban a pillanatban, illetve azon az ominózus kormányülésen, 2007. április 25-én, alig több mint három hete volt miniszter, és a DNA már elkezdte a tevékenysége vizsgálatát kérni. A kérésük eredményeként a legfelsőbb bírói tanács elindított egy vizsgálatot, amelynek eredményeként fel is függesztették a DNA második osztályának a vezetőjét, Doru Țuluș főügyészt. Két hónapig vizsgálták az ügyet. Ez az időszak egybeesett az államfő felfüggesztésével és a népszavazás kampányával. Amint az államfő visszatért tisztségébe, engem felfüggesztett a miniszteri tisztségemből, és ez a főügyész visszatért. És ahogy visszatért, elindították ezt az ügyet. Ez egyszerűen erről szól, semmi egyébről. Semmi köze sem a Postához, sem a telekhez, egyszerűen egy személyes bosszú Tudor Chiuariu ellen.
Hogy miért kellett engem belekavarni? Mert én egy olyan aláírója voltam ennek a dokumentumnak, aki nem volt parlamenti képviselő. Ennek a kormányhatározatnak volt egy kezdeményezője – én magam –, volt egy láttamozója a törvényesség szempontjából – Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter –, és volt egy másik nagyon fontos láttamozó: ez a pénzügyminisztérium, amely az állam közvagyonáért felel. Varujan Vosganian pénzügyminiszter is pozitívan láttamozta, és maga a teljes kormány fogadta el. Miért csak ketten vagyunk itt? Azért, mert abban a pillanatban egyikünk sem volt parlamenti képviselő, és ezért nem kellett a parlamenthez fordulniuk. Mert azt nem kockáztatták volna meg, hogy ezt a kacsát odavigyék a parlament elé.
Képtelenségek sorozata ez az ügy. Az ügyészek annak idején 8,6 millió eurós kárról beszéltek, aztán azt a felére csökkentették, és miközben ilyen károkról beszéltek, meg sem próbáltak vagyonzárt, vagyonzáradékot kérni egyik vádlott ellen sem. Ez nem mutat egyebet, mint hogy ők maguk is tudták, hogy egyszerűen valótlan, amit beszélnek.
A stratégiai privatizációs ügy vádiratában említenek egy bulgáriai nyaralást, amely előtt a vád szerint Stanchev felhívta a hotelt, és jelezte, hogy adjanak jó árat, mert ő fizeti. Mi az igazság ebből? – Nem véletlenül mondtam azt, hogy engem soha senki sem vádolt korrupcióval. A hazaárulásos ügynek ezt az elemét, illetve azt, hogy kaptam volna ajándékba egy mobiltelefont, átküldték a DNA-nak. A teljes iratcsomót átküldték a DNA-nak, de úgy, hogy ezeket kell megnézni, mert ezekkel haszonhoz jutottam volna. A DNA végérvényesen, egyértelműen lezárta ezt a nyomozást, megállapítva, hogy nincsen semmilyen ilyen tett. Ennyi. Ettől tovább a teljes sztori még a bulvársajtó szintjét sem kellene megüsse. Ott van a Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldalon az ügyész határozata, amely kimondja: scoatere de sub urmărire penală. És volt idejük vizsgálódni, mert négy évig tartották vizsgálatban, és aztán lezárták. Más pedig nincs. De ezért kaptam öt év letöltendő börtönbüntetést alapfokon, tehát ez nem vicc.
Ha a dolgokat összeszámolod, hajmeresztő: 2004. decemberétől kezdve voltam két és fél évig miniszter. Azelőtt már tizenvalahány évet dolgoztam a közéletben, diákszövetségben, RMDSZ-ben. Nem akartam miniszter lenni. Javasoltak, felkértek rá, elvállaltam, mint egy kihívást. Két és fél évig voltam miniszter, és azt gondolom, hogy eredményeket tettem le az asztalra, nem voltam egy eredménytelen miniszter. Két és fél év után hét éve hurcolnak két képtelenséggel, és ami már biztos, az az, hogy nyolc évig korlátozva vagyok mindenféle mozgási lehetőségemben. Ez már biztos. Ez együtt már tizenöt év. A semmiért.
És nem arról van szó, hogy valaki megússza a börtönt. Hogy valamihez jutott, és még meg is úszta a börtönt – hű, de okos volt, és hű, de ügyes. Hanem sehol semmi kár, az anyagi haszonhoz jutásnak még csak a vádja sem volt megfogalmazva velem szemben.
- Többen analógiában vagy összehasonlításban fogalmazzák meg a te történetedet másokéval. És nem okvetlenül a Mikó ügyre vagy ad absurdum az Olosz Geri ügyre gondolok, hanem például a Borbély László ügyre, aki ellen nem indul bűnvádi, mert a képviselőház nem hagyta jóvá. Lett volna olyan pillanat, amikor politikai szinten meg lehetett volna akasztani a te ügyeidet is?
– Nem azt gondolom, hogy politikailag kellett volna megakasztani. A Borbély László esetében egy teljesen természetes, törvényes eszközzel élt a parlament, mert nem véletlenül találták ki ezt a törvényhozók, hogy képviselői mandátummal rendelkező miniszterek esetében a képviselőház, más miniszterek esetében az államelnök engedélye kelljen egy bűnvádi eljárás elindításához. Mert bármelyik miniszter ellen naponta meg lehetne fogalmazni bűnvádi feljelentéseket, vagy papírra lehetne vetni egy ügyészi koholmányt. Ennek van egy természetes szűrő szerepe, és ezzel élt a parlament, nemcsak a Borbély László esetében, hanem az akkori közigazgatási miniszter esetében is. Nekem ilyen lehetőségem nem volt. Ezt megtehette volna az államelnök, minden érve megvolt rá. A politikai megakasztásra nem volt lehetőség, de azt gondolom, hogy egy erőteljesebb, határozottabb kiállás – és nemcsak az én ügyemben, hanem általában az igazságszolgáltatási túlkapásokkal vagy hibákkal szemben – igenis szükséges lett volna.
_ Ennek milyen formája lehetett volna? Egyrészt ott vannak az olyan ügyek, amelyek azt mutatják, hogy nem működik jól a rendszer, de másrészt abban is nagyon nagy veszély rejlik, ha az igazságszolgáltatás egészét kérdőjelezzük meg.
– Kétségkívül. Én nem is azt mondtam, hogy az igazságszolgáltatás egészét kell megkérdőjelezni, hanem azt, hogy a túlkapásokat vagy a tévedéseket kell megvizsgálni.
Bár akár azt is mondhatnám, hogy én szempontomból megkérdőjelezhető a teljes igazságszolgáltatást. Mert nekem két ügyem van, és mindkét ügyemben abszolút méltánytalanul és igazságtalanul jártak el. Ettől a perctől kezdve nekem száz százalékosan rossz a véleményem az igazságszolgáltatásról. Nem mondhatok egyebet. De sorolhatnám: ott van a Varga Gábor története, vagy a Markó Attila és Marosán Tamás ügye, a Mikó-ügy, amely pont úgy egy tulajdonjogi kérdés, mint amilyen a postatelek ügye, csak az egyik egy cégé, a másik az egyházé volt, de attól függetlenül mind a kettőnek igazoló iratai vannak arról a tulajdonról, és mégis, jön az állam, és azt mondja bűnvádi igazságszolgáltatási döntés által, hogy az közvagyon. Holott sosem volt az, és nem is az ő illetőségük erről dönteni, hanem legfeljebb a közigazgatási bíróságnak.
- “Miért nem álltak ki értem azok, akik megtehették volna, akik minden egyes részletét ismerték ennek a képtelenségnek?” – írod. Mire, kikre gondolsz?
– Elsősorban azokra gondolok, akik intézményesen is tudtak volna valamit tenni. Például maga az államelnök, aki egyrészt titkosszolgálati tájékoztatásból, másrészt az általa működtetett bizottsághoz általam benyújtott és előadott dolgokból, illetve a vele való beszélgetésekből tudta, hogy abszolút nem érdemlem meg, nem lenne helye annak, hogy a bűnvádi eljárást elindítsa. A másik, akinek kétségkívül üzenek, az az akkori miniszterelnök (Călin Popescu Tăriceanu – szerk.), aki enyhe szótlansággal és tehetetlenséggel nézte, hogy körülötte sorra lövik ki a minisztereket. Emlékezzünk Teodor Atanasiura, ebben az ügyben egyből kettőnket – Codruț Șereșt és engem –, később Tudor Chiuariut, Paul Păcurariut: körbelőtték a minisztereit.
És kétségkívül utalok az RMDSZ vezetőire is. Bizonyára ők ezt másként gondolják vagy másként látják, de az én érintett helyzetemből így tűnt, hogy lehetett volna többet tenni.
- Milyen játéktere lehet még az ügyeidben az RMDSZ-nek, a médiának, a civil szervezeteknek? – Annyiszor elmondtam, nem várom el, hogy a média és ezáltal a közvélemény csak az én szavamnak higgyen. Azt viszont elvárnám, hogy nézzenek utána a dolgoknak, olvassanak utána. Csak egy konkrét példa: a hétfői nyílt levelem után van olyan sajtótermék, amely még mindig azt írja le, hogy 8,6 millió eurós kár lenne a Posta-ügyben. Ez képtelenség. Erről soha nem volt szó, soha senki nem vádolt engem azzal, hogy én ilyen kárt okoztam volna. A 2012-es döntés és annak bírósági indoklása, az én magyarázataim ellenére ezt így leírják. Azt gondolom, hogy ez felelőtlenség. De persze emberként én szenvedem el, vagy a becsületem, ami még maradt belőle. A civil szervezetek számára rendelkezésre fogom bocsátani az ügyek részleteit, és azt gondolom, nekik az lehetne a szerepük, hogy a maguk szintjén és a maguk eszközeivel lépjenek fel mind a hazai, mind az európai színtéren, és mondják el, hogy itt valami nem oké. Merthogy nem lehet az, hogy minden bizonyíték és mindenféle valóságtartalom nélkül el lehet ítélni embereket. Hogy mit várnék el a politikumtól? Azt, hogy a törvényhozási eszközökkel, amelyek rendelkezésükre állnak, konszenzusteremtés által – mert nem kell ez egy partizánakció legyen – teremtsenek rendet ezekben a struktúrákban. Mert nem lehet az, hogy semmiféle felelőssége ne legyen akár egy ügyésznek, akár egy bírónak egy igazságtalan döntés kapcsán. Mert mi van, ha valaki megnyeri a Strasbourgi Emberjogi Bíróságnál a pert? Akkor majd kártérítést fizet az állam. De nem az illető bíró, nem az illető ügyész.
- Akarva-akaratlan elég sok mindent megtudtál arról, hogy milyen erők határozzák meg a romániai igazságszolgáltatást. Ami kívülről látszik, az a sokarcúság: van egy európai nyomás, hogy minél több korrupciós ügyet akarnak; van egy csináljatok dossziét ennek-annak politikai játék; talán vannak személyek, akikről ki lehet egyezni politikailag; vannak ügyek, amelyekben fontos személyeket ítélnek el jogosan, stb. Te hogy raknád össze a nagy képet, mi a romániai igazságszolgáltatás mechanizmusa?
– Azt gondolom, hogy a felsorolt jelenségek mindegyikéből van benne valami. Persze én nem tudok a teljes igazságszolgáltatásról véleményt mondani, mert egyrészt nem vagyok igazságszolgáltatási szakterületen dolgozó szakember, másrészt meg én csak a jéghegy csúcsát láttam. Igaz, ez a leglátványosabb, és erre fókuszál mindenki. Először is úgy gondolom, és ezt mindenféle demagógia nélkül állítom, hogy a korrupció elleni harc valóban egy fontos téma, és nagyon komolyan kellene venni Romániában. Másodszor meg azt gondolom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt politikai leszámolásokat vagy képtelenségeket gyártani, és ezáltal kicsinálni embereket. Hiszen ha azt nézzük, hogy Markó Attilát is a korrupcióellenes ügyészség vádolja – hol abban a korrupció, hogy visszaszolgáltatott az egyháznak egy ingatlant? Hol van az én ügyemben a korrupció, amelyért négy év börtönbüntetésre ítéltek, úgy, hogy még csak az ügyészek sem mondják azt, hogy bármi kárhoz nekem közöm lett volna, és az ítéletben semmiféle kár nem szerepel. Mi köze van a korrupcióhoz annak, hogy én aláírtam egy határozatot, amire senki nem kényszerített, senki nem vett rá, senki nem fizetett le érte. És mi köze a korrupcióellenes harchoz egy ilyen kitalált kémtörténetnek? Hol van ezekben az ügyekben a korrupció, miközben mindannyian találkozunk – te is, én is – hétköznap az utcán a rendőrtől a kishivatalnokig és az orvosig a kis szintű és a nagy szintű korrupcióval is kétségkívül, amihez viszont nem nyúlnak hozzá. Ezért mondom, hogy nem szabad a korrupcióellenes harc leple alatt különféle politikai leszámolásokat folytatni. Harmadsorban azt gondolom az igazságszolgáltatásról és az úgynevezett európai nyomásról, hogy ez számomra elfogadhatatlan. Azt gondolom, hogy Európának azt kell számon kérnie, hogy egy igazságszolgáltatási rendszer korrektül, egyformán működjön egy európai ország minden egyes állampolgára számára, hogy mindenki egyformán és hasonló jogokkal tudjon élni, és hogy az ítéletek korrektek, igazságosak legyenek. Az igazságszolgáltatás nem lehet sem gyors – mert ugye ezt kérik számon, hogy miért nem gyorsabb az igazságszolgáltatás, vagy miért nem példamutató. Az igazságszolgáltatásnak nem gyorsnak és példamutatónak kell lennie: az igazságszolgáltatásnak igazságosnak kell lennie. A tettek, a vád, a vád bizonyítékai és a védelem bizonyítékai alapján kellene egy igazságos döntést hozni. Ezt lehet és ezt kell számon kérni az igazságszolgáltatáson, nem egyebet. Kétségkívül van egy hatalmi harc az ügyészségeken belül is, az ügyészek maguk is különböző vetélkedésekben vannak, és most beszélhetnék mindenféle háttérjátékokról meg pletykákról, amiket hallani ügyvédektől vagy a rendszer különböző szereplőitől, de nem tudom ezeket bizonyítani, és akkor meg kár lenne belemenni.
- Évek óta azzal fekszel és kelsz, hogy nem vagy szabad ember. Hogy érzed, mennyire változtatta meg ez a személyiséged?
– Nehéz ezt nekem megítélnem. Elsősorban azok kellene ezt megítéljék, akik ismernek, és akik tartották velem a kapcsolatot ebben az időszakban is. Ők tudnának erről sokkal mérvadóbb véleményt mondani. A magam szempontjából azt gondolom, hogy megedződtem, és hogy teljesen másként tudom értékelni a világot és a velem történteket is. Tényleg benne van az, hogy ami nem öl meg, az erősít.
- Az utóbbi hét év után hibának érzed, hogy annak idején politikusnak álltál? Megbántad azt, hogy politikus lettél?
– Nem. Nem. Ez egy nagyon hosszú történet, hogy miért vonzott engem a közélet – mert fogalmam sem volt arról, hogy ez politika. Lehet, hogy a közélet szót sem ismertem. 18 éves voltam, és egyszerűen kerestem azt, hogy mit lehet tenni, hogy azt a Marosvásárhelyt, amit én egyféleképpen hagytam ott érettségiző diákként, és egy egészen másféle városként találtam rá 1990 március végén, hogyan lehet helyrehozni, és hogyan lehet ebben a dologban valamilyen módon rendet teremteni. Ennek az eszközét keresve jutottam el a diákmozgalmakhoz és különböző ellenzéki tüntetésekhez, és később diákszervezeti aktív emberként szerveztem táborokat, nemzetközi rendezvényeket, nemzetközi szervezetekhez csatlakoztattuk a KMDSZ-t, és így tovább. Utána jött a politikába való belekóstolás. Sokszor még ódzkodtam is attól, hogy magamat politikusnak nevezzem. Érdekelt, vonzott, szívesen vállaltam szerepet, elsősorban aktív, political professional szerepben – ami a szervezés, a különböző szervezeti egységek létrehozása, azok összehangolása, kampánystruktúrák létrehozása, státusirodai hálózat megszervezése, és így tovább. Nem bántam meg.
Az egy teljesen másik kérdés, hogy megbántam-e, hogy elvállaltam a miniszterséget. Azt lehet, hogy igen.
Transindex.ro,

Nem váltották le a Különleges Távközlési Szolgálat vezetőjét
Traian Băsescu államfő elutasította a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) vasárnapi ülésén a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) vezetőjének leváltását, akinek a menesztését Victor Ponta miniszterelnök kezdeményezte a január 20-i légi baleset miatt.
Az Erdélyi Szigethegységben lezuhant kisrepülőgép mind a hét utasa túlélte magát a balesetet, de ketten közülük meghaltak, mire a mentésben részt vevők hat óra elteltével rájuk találtak.
A Ponta által "csődnek" minősített mentőakció nyomán leváltották a katasztrófavédelmi államtitkárt, továbbá lemondott a belügyminiszter, és a légi irányítás vezetője. A nemzetbiztonsági tanácsot a miniszterelnök kérésére hívták össze, mert Ponta szerint a STS is felelős azért, hogy nem sikerült korábban megtalálni a baleset túlélőit.
Băsescu viszont azt állította: a szolgálatnak nincsenek eszközei arra, hogy egy mobilhívás helyét pontosan meghatározza, és nem hajlandó leváltani Marcel Opriș tábornokot a szolgálat éléről, csak azért, hogy egyes "politikusok hazugságait" igazolja.
A CSAT ülése után tartott sajtóértekezletén az elnök kijelentette: a mentés elhúzódását a fejetlenség okozta, vagyis az, hogy nem alakult válságstáb, amely összehangolta volna a STS-től, a repülésirányítástól és katonaságtól származó információkat. Úgy vélekedett: csak a létező törvényeket kellett volna betartani, és kifejezte reményét, hogy ezt az ügyészségi vizsgálat is igazolni fogja.
Victor Ponta miniszterelnök vasárnap este bejelentette: a válságos helyzetek összehangolt kezelése érdekében kezdeményezni fogja, hogy a STS kerüljön a belügyminisztérium – vagyis a kormány – hatáskörébe. A STS a titkosszolgálatok egyike, amelynek fő feladata az úgynevezett forródrótok (a nemzetbiztonsági ügyekben kommunikáló állami vezetők számára fenntartott távközlési csatornák) biztosítása. Az Erdélyi Szigethegységben bekövetkezett balesetnél a 112-es sürgősségi hívószám üzemeltetőjeként merült fel a szolgálat felelőssége. A STS vezetőjét az államfő nevezi ki, leváltásáról pedig a Legfelső Védelmi Tanács konszenzussal dönthet.
A szociálliberális kormánytöbbség már 2012 nyarán megpróbálkozott Opriș leváltásával, amikor Băsescu felfüggesztése nyomán Crin Antonescu szenátusi elnök volt az ideiglenes államfő. Akkor a felfüggesztett államfő egyik tanácsadója, Iulian Fota nemzetbiztonsági tanácsos ellenszavazata védte meg a STS igazgatóját a leváltástól. (mti)
Transindex.ro,

Nehéz döntéseket hoztak
Fájdalmas döntések meghozatalára kényszerültek a tanintézetek igazgatói annak érdekében, hogy az általuk vezetett oktatási intézmény ne lépje túl idén az elégtelennek tartott fejkvóta alapján kiosztott költségvetést. Közben az is kiderült, hogy amennyiben az igazgatóknak vissza kell térniük 14 órában a katedrára, az Hargita megyében mintegy 140 pedagógus állását, óraszámát érinti.
A Hargita Megyei Tanfelügyelőség január végéig várta az igazgatók javaslatait arra vonatkozóan, hogy az általános jellegű költségcsökkentő intézkedések után az egyes iskolákban, óvodákban milyen további lehetőségeket találtak a kiadások lefaragására. Amint Bartolf Hedvig, Hargita megye főtanfelügyelője hétfőn az addig beküldött javaslatok alapján összegezte, mindenki próbál tenni valamit, egyesek kis mértékben, mások nagyobban szűkítik a kiadásokat. Tanintézetenként változik a csökkentések lehetősége is, helyenként van még keresnivaló, máshol viszont, főként a kis iskoláknál, ahol egy rend felmenő osztály van, már nehéz lenne – tette hozzá. A tanfelügyelőség a továbbiakban elemzi az iskolák, óvodák helyzetét.
A kormány közlése szerint idén bele kell férni a fejkvótára alapozott költségvetésbe, ez tavaly a megyebeli tanintézetek nyolcvan százalékának nem sikerült.
Összevonás, elbocsátás
A költségcsökkentő döntések meghozatala gyakran nemcsak az iskolát, hanem az egész érintett települést foglalkoztatta, megmozgatta, mivel a kiadások visszaszorítása legtöbbször népszerűtlen intézkedéseket jelent. Esetenként olyannyira, hogy az igazgató beszélni sem akar róla. Kajtár Csaba, a csíkdánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola igazgatója például hétfőn azt mondta, nem hajlandó nyilatkozni a kérdésről.
Nehéz döntésen vannak túl Csíkmadarason is. A helyi Kiss Ferenc Általános Iskola igazgatója, Császár Sándor elmondta, az iskola esetében igen, az óvoda esetében azonban – főként a napközi működtetése miatt, ahol egy csoportban két pedagógus dolgozik – nem fértek bele a költségvetésbe. A minimálisra csökkentették a választható tantárgyak óraszámát, átalakították a kisegítő személyzeti struktúrát, megszüntették a főkönyvelői, vezető titkárnői kiegészítő juttatást, azonban ez nem jelentett túl sokat – ismertette az igazgató. Rámutatott, jól képzett pedagógusaik vannak, aminek az eredménye látszott a nevelői munkán, a fejkvóta alapú finanszírozás azonban erre nincs tekintettel, így túl nagyok maradtak a költségek. Hogy mégis beleférjenek ennek keretei közé, szeptembertől az eddig tervezett kettő helyett egy előkészítő osztály indul, és megszüntetnek egy napközis csoportot, így az óvodában vegyes korösszetétellel két napközis és egy normál programú csoport fog működni. Az igazgató közölte, ez azt is feltételezi, hogy tanév végén megválnak két óvónőtől. Fiatal és jól képzett pedagógusokról van szó, de nincs mit tenni – mondta az igazgató. Hozzáfűzte, az intézkedések meghozatala előtt pontosan egy hónapnyi bérköltséggel lépték túl a költségvetést, de a döntések életbe léptetése után sem fognak teljesen beleférni a költségvetésükbe.
„Nincs mit csökkenteni"
Elsősorban a fejkvóta alapú finanszírozási rendszer újragondolását javasolják – mondta el Kánya László, a csíkmindszenti Nagy István Általános Iskola igazgatója. A tanintézetnek tavaly 22 százalékos költségvetési túllépése volt, ennek lefaragása érdekében a minimálisra csökkentették az óraszámot – tájékoztatott az igazgató. Úgy látja, a kis iskolában egyéb intézkedést nem tudnak bevezetni. Nincs mit leépíteni, minden tevékenységre és mindenkire szükség van – tette hozzá.
Még mindig nem tudni pontosat
Nem kapott még pontosítást az oktatási tárcától a Hargita Megyei Tanfelügyelőség a költségvetési törvénynek az igazgatók óraadási kötelezettségére vonatkozó megjegyzése kapcsán. Amint arról beszámoltunk, a büdzsére vonatkozó jogszabály egy függeléke értelmében heti 14 órát kell tartsanak a költségvetésüket túllépő iskolák igazgatói, igazgatóhelyettesei, akik ilyen körülmények között lehetetlennek tartják a munkát, és sokan felmondásukat helyezték kilátásba. Ugyanakkor érintené az előírás az igazgatók helyén tanítókat is.
Az iskolák által beküldött adatok szerint Hargita megyében mintegy 140 pedagógus állására vagy óraszámára lenne hatással az intézkedés, ha alkalmaznák – közölte Bartolf Hedvig. A főtanfelügyelő elmondta, olyan eset is van, ahol teljesen megszűnne egy katedra, de olyan is, ahol csak néhány órát kellene elvenni egy pedagógustól. Ha alkalmazni kell ezt az előírást, akkor igyekeznek mindenki helyzetét megoldani, például a kieső órák helyett helyben vagy közeli iskolákban más órákat adni az érintetteknek, hisz tanév közben vagyunk – hangsúlyozta Bartolf Hedvig. Hozzátette, remélik, nem kell majd alkalmazni ezt az előírást.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro,

Új gyalog a diplomáciai sakktáblán – Interjú Zákonyi Botond nagykövettel
Magyarország és Románia kapcsolatainak milyenségéről fontos látni, hogy köztünk jellemzően nem államközi viták szoktak felszínre törni. Az elmúlt évtizedekben a szóváltások szinte minden esetben a romániai magyar közösséggel kapcsolatos ügyekből fakadtak – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Zákonyi Botond bukaresti magyar nagykövet.
– Bár a magyar Külügyminisztérium tavaly júliusban benyújtotta a hivatalba lépéséhez szükséges agrément iránti kérését, a román társtárca csak több hónap elteltével adta meg a beleegyezését, teljes hatáskörben pedig január közepétől láthatja el hivatalát. A diplomácia nyelvéről lefordítva mit jelent ez a várakoztatás? A köznyelvben egyértelműen azt, hogy „betartunk” a másik félnek.
– A diplomáciában sok minden nincs nemzetközi egyezményekkel szabályozva. A diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es Bécsi Egyezmény csak a nagykövetek küldésének és fogadásának rendjét rögzíti, a procedúra lefolyásának idejét nem. Először valóban meg kell várni az agrément, utána lehet kiutazni a fogadó államba és mielőbb átadni az úgynevezett megbízólevelet az államfőnek, ezt követően lehet a külképviselet vezetője, a nagykövet működését a fogadó államban megkezdettnek tekinteni.
Az eljárás most is ez volt, az agrément megadásának ideje nem haladta meg a szokásosat, ami általában több hónap körül szokott lenni, esetemben talán néhány héttel csúszott túl a vártnál. Az államfőnek történő megbízólevél-átadás pedig mindenben megfelelt a román elnöki protokollnak. Hozzáteszem azért, a köznyelv hajlamos rátapintani a lényegre.
– Tehát nem lehet véletlen a román külügyminisztérium gesztusa. Kinevezése késleltetése összefüggésben állhat azzal, hogy Budapest és Bukarest teljesen ellentétesen viszonyul a romániai magyar közösség autonómiatörekvéseihez, nyelv- és jelképhasználati igényeihez?
– Az USL-kormány 2012. májusi hatalomra kerülését követően Bukarestben tónusváltás következett be úgy a kétoldalú kapcsolatokra vonatkozóan, mint a romániai magyar közösség aktuális ügyeinek megítélését illetően. Budapest részéről 25 éve – a kormányokat tekintve nyilván eltérő hangsúllyal – konszenzus van a tekintetben, hogy Magyarország felelősséggel tartozik a külhoni magyarokért.
Ezt az elvet a két éve elfogadott alaptörvény úgy fogalmazza meg, hogy „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.” Részünkről ez világos álláspont, célunk pedig, hogy álláspontunkat ne csak megismertessük, de el is fogadtassuk román partnereinkkel.
– Titus Corlăţean román külügyminiszter egy évvel ezelőtt kiutasítással fenyegette meg elődjét, aki Magyarország támogatásáról biztosította a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Semmiképpen sem szeretnénk ártani frissen megkezdett nagyköveti mandátumának, mégis tudni szeretnénk, milyen álláspontot képvisel a témában?
– Tekintve, hogy én ugyanannak a kormánynak a képviseletében tartózkodom Romániában, mint hivatali elődöm, természetesen az álláspontom is ugyanaz. Látni kell, hogy az autonómiák különböző formái elfogadott intézmények Európában, a romániai magyar közösség nem kér többet, mint sok más európai őshonos kisebbség.
– Arra még inkább kíváncsiak vagyunk, Kovászna megyei látogatása során mit válaszolt a székely zászló és a magyar feliratok ellen fellépő prefektus kijelentésére, miszerint a kormányhivatal „kitűnő kapcsolatot ápol a térségben élő nemzeti kisebbségekkel, de még ezt is hajlandó bővíteni”. Miközben vélhetően nemzet- és kisebbségpolitikával foglalkozó kutatóként erről Önnek is más a véleménye.
– Köszönöm, hogy nagyköveti tisztem mellett kutatónak is nevez, igaz, a két mesterségben közös, hogy érdemes empátiával közelíteni a munka tárgyához, ez esetben a kisebbségi közösség és a többségi nemzet tagjaihoz egyaránt. Kovászna és Hargita megyében a kormányhivatalokban járva a bemutatkozó látogatásomat nem minősíteném tárgyalásnak, ezek a találkozók inkább benyomások és információk gyűjtésére szolgálnak, persze a saját véleményem megismertetése mellett.
Érintettük természetesen a nemzeti szimbólumokkal kapcsolatos vitás kérdéseket, ahol volt alkalmam kifejteni, hogy a mostaninál megengedőbb hozzáállás és törvényi szabályozás nagyban elősegíthetné a Romániában élő magyarok biztonság- és otthonosságérzetét. Tekintve, hogy román állampolgárokról van szó, a román kormányt képviselő prefektusnak valóban érdemes lenne megfontolnia, hogy milyen helyi eszközökkel is lehetne hozzájárulni az állampolgárok identitásával kapcsolatos kérdések jogbővítő és megnyugtató, hosszú távú rendezéséhez.
– Bár az elmúlt 24 év során a kisebbségi tematikában a két ország viszonya sohasem volt teljesen zökkenőmentes, a kapcsolatok egy-két éve különösen feszültté váltak. Bukaresti kiküldetése már csak ezért sem ígérkezik sétagaloppnak. Miként kíván hozzájárulni a román–magyar kapcsolatok rendeződéséhez?
– A kapcsolatok az elmúlt 24 évben rendkívül széles spektrumon mozogtak, voltak hűvösebbek, de a mainál konstruktívabbak is. A kapcsolatok milyenségét tekintve fontos látni, hogy köztünk jellemzően nem államközi viták szoktak felszínre törni. Az elmúlt évtizedekben a szóváltások szinte minden esetben a romániai magyar közösséggel kapcsolatos ügyekből fakadtak.
Ha megnézzük közelebbről az elmúlt évek kérdéseit, legyen az a MOGYE-ügy, a székely zászló kérdése, nyelvhasználat vagy régiósítás, ezek mind Románia és annak magyar nemzetiségű állampolgárainak vitái. Ugyanakkor természetes, hogy ezekben a kérdésekben Budapest is állást foglal, amire egyébként az alapszerződés és a stratégiai partnerségi nyilatkozat is feljogosít bennünket.
Ami az én lehetőségeimet illeti, egy korábbi hivatali elődöm a nagyköveti poszton fogalmazott úgy találóan, amikor mandátuma elején hasonló kérdésre válaszolt, hogy egy nagykövetváltással új gyalog lép a magyar-román kapcsolatok sakktáblájára. Másfelől diplomáciai bemutatkozó látogatásaim során szinte mindegyik partnerem azt hangsúlyozta, hogy a magyar külképviselet vezetőjeként rám Bukarestben kiemelt szerep vár. Ebből is látszik, egy romániai magyar nagykövet munkája és szerepfelfogása nagyban különbözhet egy kevésbé összetett kapcsolatrendszert gondozó nagykövetétől.
Az általam fontosnak tartott feladatokról egy úgynevezett nagyköveti koncepciót állítottam össze, amit az otthoni parlamenti bizottsági meghallgatáson ismertettem is. Anélkül, hogy itt most kitérnék a különböző prioritásokra és részterületekre, a legfontosabbat hangsúlyoznám. Magyarország bukaresti nagykövetsége a kétoldalú viszonyt meghatározó tényezők változó kombinációi közepette végzi tevékenységét, és igyekszik hozzájárulni a két állam és a két nemzet közeledése előtt álló akadályok lebontásához. Nekem az a meggyőződésem, hogy ezt a közeledést a határ mindkét oldalán élő magyarok és a románok jelentős része is óhajtja, én és kollégáim ennek érdekében dolgozunk.
– Sokan abban látják az ellentétek elmélyülését, hogy Romániában balliberális, az anyaországban jobboldali kormány van hatalmon. Hogyan lehetne áthidalni a szomszédságpolitikára is kiható ideológiai nézetkülönbségeket?
– Azt hiszem, a kormányok közötti nézetkülönbségek nem annyira ideológiai jellegűek, vagy legalábbis nem a hagyományos módon azok. Ha – nagyon leegyszerűsítve – abból indulunk ki, hogy a jobboldali kormányok erősen nemzeti elkötelezettségűek, míg a baloldalnak ez a kérdéskör kevésbé fontos, akkor nehezen érthető, hogy miért most válnak problematikussá az erdélyi magyarok anyanyelv- és szimbólumhasználatával kapcsolatos elvárásai, amikor néhány éve nem ezek az ügyek voltak jellemzőek.
Ezzel együtt vannak jó példák, amiket lehet követni. Szlovákiával sikeres kormányzati csúcstalálkozót tartott tavaly tavasszal a magyar kormány, ahol elsősorban gazdasági jellegű ügyek kerültek terítékre. Célunk, hogy egy hasonló eseményt a magyar-román relációban is megszervezzünk. Most, még a magyar parlamenti választás előtt, februárban sor kerül a kormányközi gazdasági vegyesbizottság ülésére, remélem, ennek tapasztalatai biztatóak lesznek egy jövőbeni kormányzati csúcstalálkozó megtartását illetően.
– Előzmények nélküli helyzetet teremt a kétoldalú viszonyban, hogy az áprilisi magyarországi választásokon a honosított erdélyi magyarok is szavazhatnak. Megfelelő tájékoztatással meggyőzhető Bukarest arról, hogy mindez természetes folyamat Európában?
– Az idei magyar parlamenti választáson először vehetnek részt a külhoni magyar állampolgárok. Számukra ez olyan lehetőség, amelyet sok európai ország már hosszabb ideje biztosít a külhonban élő állampolgárainak, közöttük Románia is. Nyilvánvalóan nagy jelentőségű esemény ez, amelynek lebonyolítása során maximálisan kell törekednünk az átláthatóságra, minden demokratikus norma figyelembe vételére és betartására.
Engedje meg, hogy megelőzzem egy kérdését. Vélhetően sokan fognak szavazni az erdélyi magyar állampolgárok közül, de hogy körülbelül mennyien lesznek, azt a regisztráció lezárulása után lehet megbecsülni. Remélem, hogy sokan, mert ez egy lehetőség a demokráciában való aktív részvételre, ahol mindenkinek számít a szavazata. Ugyanennyire fontos, hogy az év során a magyar választók vegyenek részt az Európai Parlamenti és a romániai elnökválasztáson is. Ez nem csak egy szimbolikusan fontos dolog. Az, hogy a választók befolyásolhatják a budapesti, a bukaresti és a brüsszeli döntéshozatal folyamatát, egy olyan lehetőség, amivel érdemes élni.
– Történészként lát-e esélyt arra, hogy közös nevezőre jusson az egymástól sok esetben homlokegyenest eltérő román és magyar történelemszemlélet? Sokszor ugyanis ennek tudhatók be a két nép vélt vagy valós sérelmei.
– Egyetemista koromban az ELTE BTK Román Nyelv és Filológiai Tanszékének óráit látogatva tanultam a legtöbbet a történész szakmáról, pontosabban annak különböző nemzeti látószögeiről. Ott előadóként sokan megfordultak a jelenkori Románia tudományos értelemben vett vezető történészei közül, akik nyilvánvalóan a párbeszéd lehetőségét keresték és találták meg Budapesten, vagyis a közös múlt feltárásának vannak személyes, és az akadémiák történész vegyes bizottságában intézményes alapjai.
Azt talán nem kell bizonygatni a román tudomány számára, hogy magyar részről hosszú ideje megvan a készség a párbeszédre, érthető okokból a magyar történészek, nyelvészek, irodalomtörténészek a 20. században nagy számban és elhivatottan kezdtek foglalkozni a magyarral szomszédos nemzetek múltjával és kultúrájával. Az elmúlt évtizedekben Kolozsváron és Bukarestben megjelent, önálló könyvtárnyi társadalomtudományi irodalom a legjobb példája a magyar részről felhalmozott és szintetizált ismeretanyagnak. Nyilván nagyon jó lenne ezek egy részét legalább lefordítani románra.
Amire szerintem a legnagyobb szükség van, és amit a fiatal kutatók a korábbi nemzedékeknél összehasonlíthatatlanul könnyebben tehetnek meg, az a minél több közös kutatás, közös publikációk, a történész és egyéb társadalomtudományi műhelyek együttműködése Romániában, de a tágabb magyar-román viszonylatban is. Bizonyára számtalan résztanulmány és monográfia fog még elkészülni, mire az eltérő szemléletek valamennyire hasonulni kezdenek, de ha sikerül egy közösen elfogadott tudományos nyelvezetet használni egy-egy kérdéskör leírása kapcsán, már az is jelentős előrelépés lehet a korábbi időszakokban beállt kommunikációképtelenséghez képest.
Amire szerintem nincs szükség, az a korábban a politikum részéről felmerült terv egy közös nevezőre hozott történelemkönyv megíratásáról, ami szolgálhatná esetleg a politika érdekeit, de semmi esetre sem a tudományét. Távol vagyunk még attól, hogy közös összefoglaló munkák szülessenek.
– Hadd tisztázzuk egyszer s mindenkorra ennek a beszélgetésnek az alkalmával: van vagy nincs a magyar kormánynak programja erdélyi földvásárlásról?
– Nincs ilyen programja a magyar kormánynak.
Krónika (Kolozsvár),

IMF: Románia jobban teljesít, de kell a gyeplő
Ugyan minden jel arra utal, hogy a vártnál jobban teljesített a román gazdaság, de a nemzetközi hitelezők továbbra is igen rövidre fogják a gyeplőt, amikor a különböző gazdasági engedményekről kerül szó.
Ahhoz, hogy a kormány megsegíthesse az átlagbérnél kisebb fizetéssel rendelkező hiteleseket, illetve a legalább húsz új állást teremtő vállalkozásokat, áprilistól ki kell vetnie a literenkénti hétcentes extra jövedéki adót mind a benzin, mind pedig a gázolaj esetében, az idei év közepéig le kell zárnia a gázárak liberalizálását az ipari fogyasztók esetében, tovább kell küzdenie a nagy adósságot felhalmozó állami vállalatok hátralékállományának a felszámolása érdekében, a tervezett társadalombiztosítási hozzájárulás-csökkentésről pedig csak majd a nyári viziten tárgyalnak.
Jobb mutatók
„Tavaly 2,8 százalékkal nőtt a román gazdaság teljesítménye a legújabb várakozások szerint” – jelentette ki kedden Andrea Schaechter. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) bukaresti küldöttségvezetője a román fővárosban abból az alkalomból tartott sajtótájékoztatót, hogy véget ért a nemzetközi hitelezők – az IMF mellett az Európai Bizottság és a Világbank – második felülvizsgálati látogatása a tavaly szeptemberben megkötött hitelmegállapodás keretében.
Schaechter szerint 2013-ban Romániának sikerült csökkentenie a makrogazdasági egyensúlytalanságokat, és a várható GDP-növekedés a legnagyobb a gazdasági válság kezdete óta. Mint arról korábban beszámoltunk, a kormány és az IMF eredetileg 1,6 százalékos gazdasági növekedésre számított, majd 2,2 százalékra növelte várakozásait, amit a jelek szerint sikerült meghaladni. Pontosat azonban egyelőre nem tudni, az Országos Statisztikai Intézet (INS) ugyanis csak tíz nap múlva közli a tavalyi utolsó negyedévi GDP-növekedést.
Hideg is, meleg is
A küldöttségvezető ugyanakkor kitért arra is, hogy Románia teljesítette a hitelszerződés fejében vállalt kötelezettségeinek nagy többségét. Nem sikerült ugyanakkor a vállalt mértékben csökkenteni december végére az állami vállalatok tartozásait. A küldöttségvezető szerint főleg a Román Vasúttársaság (CFR) különböző részlegeinél vannak jelentős gondok. A CFR jelentős adósságot halmozott fel a társadalombiztosítási költségvetéssel és egyéb állami szolgáltatókkal szemben. Schaechter szerint a tartozások legnagyobb arányát, mintegy felét a közszféra közlekedési ágazatában jegyezték.
Az IMF képviselője szerint a rossz hitelek aránya is nőtt a legutóbbi novemberi látogatásuk óta, de nem olyan nagy mértékben, hogy veszélyeztessék a bankrendszer stabilitását. Bejelentette továbbá, hogy az eredetileg év végére tervezett időpont helyett már júliustól liberalizálja a bukaresti kormány a gázárakat az ipari fogyasztók számára.
Adó és tb-csökkenésről csak később
Schaechter bukaresti tájékoztatóján arról is beszámolt, hogy a munkáltatók által befizetett társadalombiztosítási hozzájárulás 5 százalékos csökkentésének lehetőségéről csak a következő, a nyár folyamán esedékes tárgyalások során eshet szó, az intézkedés meghozatala pedig a gazdaság alakulásától függ.
„Romániában igen magas az adóteher” – ismerte el a hitelezők képviselője, aki szerint a tb-csökkentés hozzájárulna a munkahelyteremtéshez is. Azonban – tette hozzá – egy ilyen intézkedés meghozatalát alapos vizsgálatnak kell megelőznie, hogy hosszú távon ne legyen negatív hatása a nyugdíjalapra.
Victor Ponta eközben közölte, abban állapodtak meg az IMF képviselőivel, hogy a következő tárgyalási fordulóban szóba kerülhet az újra befektetett profit adómentessé tétele, a vonatkozó terveket áprilisra ígéri a kormányfő. Elmondása szerint ez a szándéknyilatkozatba is belekerül, s júliustól válna lehetővé az adókedvezmény bevezetése.
Felpörgetnék a fogyasztást
Most azt sikerült átvinni, hogy a gazdaság bővülése érdekében a kormány kedvezményekkel segítse a hiteleseket, hogy azok többet tudjanak különböző javakra, más szolgáltatásokra fordítani. Amint arról Victor Ponta miniszterelnök hétfő esti sajtótájékoztatóján beszámolt, az ország hitelezői belementek abba, hogy a fogyasztás felpörgetése érdekében a kormány segítséget nyújthat az átlagbérnél kisebb jövedelemmel rendelkező hiteleseknek, ha törlesztőrészleteik két évig tartó megfelezéséről és a futamidő ugyanilyen mértékű meghosszabbításáról állapodnak meg a bankokkal.
A kormányfő ugyanakkor leszögezte, csak azok az adósok élhetnek ezzel a lehetőséggel, akinek nincs három hónapnál nagyobb elmaradásuk a törlesztésben. Számukra a futamidő kétéves meghosszabbításából adódó kamatkülönbözetet adókedvezménnyel fedezné a román állam. A kormány számításai szerint az intézkedés 900 ezer embert érinthet: ha valamennyien átütemezik adósságukat, a felszabaduló pénz 4 milliárd lejjel növelhetné idén a fogyasztást Romániában.
A nettó átlagbér jelenleg 1610 lej, a tervek szerint ha egy ennél kisebb jövedelmű munkavállalónak, vagy nyugdíjasnak például 800 lejes havi törlesztőrészlete van, akkor az illető két évig havi 400 lejt fog a banknak fizetni. Ugyanakkor két évvel meghosszabbodik a futamidő, és a különbözetet majd akkor kell törlesztenie. Az átütemezéssel kapcsolatos kamattöbbletre az állam a kétéves időszak lejárta után, a jövedelemadó egy részének elengedésével biztosít fedezetet.
Liviu Voinea költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter szerint az adókiesés a GDP legfeljebb 0,1 százalékára rugó terhet jelent majd az államnak, de szerinte ez már előre megtérül, mert a magasabb fogyasztás miatt nőnek az áfabevételek és a fogyasztásnövekedésnek gazdaságélénkítő hatása is lesz.
A bejelentések szerint a kabinet hamarosan kormányrendeletben pontosítja az adókedvezményes hitel-átütemezés feltételrendszerét, amely április elsejétől léphet hatályba.
Támogatott munkahelyteremtés
A cégeket eközben azáltal tervezik támogatni, hogy az állam állja a bérköltségek 50 százalékát azon vállalkozások esetében, amelyek legkevesebb húsz új munkahelyet hoznak létre. Mint Ponta elmondta, ez a fizetések felének a finanszírozását jelenti. Liviu Voinea ugyanakkor arra is kitért, hogy a támogatás július elsejétől igényelhető, és a tervek szerint hét évig lehet majd igénybe venni. Az alkalmazási módszertannak áprilisig kell elkészülnie. Az eddigi bejelentések értelmében azok a cégek igényelhetnék az állami segítséget, amelyek egyetlen év leforgása alatt legkevesebb húsz munkahelyet hoznak létre, legyen szó új vagy már működő vállalkozásokról.
Az alku ára
A hiteleseknek és az üzleti szférának nyújtandó támasz ára azonban, hogy sem a benzin, sem pedig a gázolaj esetében nincs többé halasztás, április elsejétől ki kell vetni a januártól tervezett, majd három hónappal elodázott hétcentes extra jövedéki adót, ami a szakemberek szerint minden téren drágulások fog vezetni, hiszen az üzemanyag drágulása valamennyi ágazatra kihat.
Az új illeték azonban nem került be a szándéknyilatkozatba, a kormány abban bízik, hogy így nem fullad kudarcba a hitelmegállapodás. A szándéknyilatkozatot ugyanis addig nem lehet továbbítani jóváhagyásra az IMF igazgatótanácsához, amíg az államfő azt alá nem írja. Traian Băsescu viszont több ízben is jelezte, hogy amíg a hétcentes adó szerepel benne, addig nem látja el kézjegyével.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár),

Így módosult a módosított román alkotmány
A Crin Antonescu szenátusi házelnök által vezetett alkotmánymódosító parlamenti bizottság ezen a héten befejezte munkáját, testület tagjai egyhangúlag szavazták meg a változtatásokat. A módosított alaptörvény szövegtervezetét elküldték az alkotmánybíróságnak és a Velencei Bizottságnak.
A törvényhozás a képviselőházé
A legjelentősebb módosítást a tavaly elfogadott tervezethez képest az jelenti, hogy a bizottság tagjai átértelmezték a két ház feladatkörét. Így a képviselőház lesz a benyújtott törvények mintegy 90 százalékénak esetében a döntéshozó testület, míg a szenátus hatáskörébe tartozik a parlamenti ellenőrzés alá tartozó valamennyi szerv vezetőjének kinevezése; a felsőház döntési joggal kizárólag a közigazgatással, a nemzetközi szerződésekkel és a külföldi kölcsönökkel kapcsolatos jogszabályok esetében rendelkezik.
A parlamenti bizottság végül is elállt attól a tavaly bevitt megfogalmazástól, amely szerint a parlament a nemzet legfelsőbb tárgyaló- és döntéshozatali fóruma, így maradt a jelenleg változat, amelynek megfelelően a törvényhozás „a román nép legfelső képviseleti szerve és az ország egyetlen törvényhozó hatósága”.
Kis mértékben módosították a tavalyi változathoz képest a parlament feloszlatását szabályozó kitételeket is. Ezek szerint a törvényhozás testületét feloszlathatják, ha ez az első felkéréstől számított 60 napos határidőn belül nem szavazott bizalmat a kormányalakítás tekintetében, de csakis legalább három bizalmi szavazati kérelem elutasítása után. Az eredeti változatban két bizalmi szavazati kérelem is elegendő lett volna mindehhez. A parlament feloszlathatóvá válna akkor is, ha a törvényhozás által az államfő tisztségéből történő felfüggesztésére hozott döntést nem hagyja jóvá a népszavazás.
Az a tavaly bevitt kitétel, miszerint valamennyi közjogi, polgári jogi illetve természetes személynek írásos felszólításra meg kell jelennie a parlamenti bizottságok előtt, azzal a szöveggel egészült ki, hogy ez alól a kötelesség alól mentesülnek a magas rangú igazságszolgáltatási személyek. Ezzel annak a gyanúját kívánták elhárítani, hogy a jogi hatalomnak magyarázkodnia kellene a parlament előtt. A parlamenti bizottságok tevékenysége azonban nem helyettesítheti a jogi szervek tevékenységét.
Módosul a népszavazás
Már a tavaly nagy vitát váltottak ki az államfő szerepkörének módosítására tett javaslatok. A bizottsági tagok most csupán annyit engedtek, hogy lehetővé tették: az államfő a parlamenttel történő előzetes tanácskozás nélkül is népszavazást írhat ki egyes országos érdekű problémákról. Az államfő nem kérhet viszont népszavazást az alkotmány módosításával kapcsolatok kérdésekben. Népszavazást lehet kiírni egyébként 250 ezer, szavazati joggal rendelkező állampolgár kérésére is.
A miniszterelnök és a miniszterek kinevezése esetében a tavalyi módosításokhoz képest nem történt változás, az államfőnek el kell fogadnia a választásokat megnyerő párt, illetve pártszövetség javaslatait. Amennyiben a választási eredmények úgy hozzák, hogy több párt illetve párszövetség is azonos számú mandátumhoz jutott, akkor az államfő, a választásokon a legtöbb szavazatot elérő párt vagy pártszövetség javaslatát fogadja el.
Tárca nélkül marad a vádlott miniszter
Kikerült a tavalyi módosítások szövegéből az a módosító javaslat, amely lehetővé tette volna, hogy a gyanúsítottak lehallgatását az ügyészség is elrendelje, így ez továbbra is a bíróságok kizárólagos hatásköre marad. Az új alaptörvény – elfogadása esetén – egyúttal kiveszi a legfelsőbb bíróság kizárólagos hatásköréből a képviselők és szenátorok fölötti ítélkezést. Ily módon a legfelsőbb bíróság elé csakis az első fokon a táblabíróságon tárgyalt és megtámadott dossziék kerülhetnek majd. Az öt bíróból álló bírói testület helyét három bírából álló testület veszi át.
A miniszterelnök és a kormány tagjai elleni büntetőjogi eljárást a parlament két háza együttes ülésén kérheti a hivataluk idején elkövetett tettek miatt. A kormánytagok elleni bűnvádi eljárás beindítása esetén a miniszterelnök a tárcavezető tisztségéből történő felfüggesztését megokoló kéréssel fordul a parlament két házának elnökéhez. A felfüggesztésről a két ház közös plénuma dönt. A bíróság elé kerülő kormánytagok hivatalból elveszítik tisztségüket.
A módosítások értelmében a törvénytelen úton megszerzett bizonyítékokat csakis a vádlott védelmének érdekében szabad felhasználni. Törölték egyben azt a cikkelyt is, amely lehetőséget nyújtott volna az ügyészeknek a 48 órás lehallgatás elrendelésére.
További változást a kormány elleni bizalmatlansági indítványok esetében fogadtak el. A régi változatnak megfelelően az ezt beterjesztő partnak vagy pártszövetségnek javaslatot kellett tennie a miniszterelnök személyére is. A jelenlegi változatból ez a kitétel kimaradt.
Székelyföldi, partiumi alrégió? A magyar közösség szempontjából igen fontos kitétel került bele az alkotmánymódosításokba. Ezek szerint a majdan megalakuló régiók keretében úgynevezett alrégiók – pontosabban közigazgatási alegységek – is alakulhatnak majd. Ez akár azt is jelentheti, hogy a sarkalatos törvénnyel létrehozandó régiókon belül a megyék közigazgatási hatáskörrel rendelkező alrégiókat alakíthatnak ki. Gyakorlatilag ily módon az új régiókban létrejöhet a Székelyföld, de akár a Partium alrégió is. Ezeknek az alrégióknak a határait még nem tudni, hiszen még az sem világos, milyen régiók jönnek majd létre, mindezt majd az erre vonatkozó sarkalatos törvény tartalmazza majd.
Bogdán Tibor

maszol.ro,

Liberális izmozás
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) által javasolt kormányátalakítás egy hosszabb ideje tervezett lépés. Hétfőn az adókedvezményes hitelátütemezés és a Daniel Chiţoiu pénzügyminiszterrel szembeni elégedetlenség csak elindítója, de nem kiváltó oka volt annak a nagyobb lélegzetű kormányátalakításnak, amit a liberálisok most megpróbálnak lenyomni a szociáldemokrata koalíciós partnerük torkán.
Crin Antonescu és Klaus Johannis nyilatkozata egyértelműen elárulta, hogy a PNL megpróbál elszakadni a PSD árnyékától, mert a monolitikus Ponta-kormányban észrevehetetlenné zsugorodtak a liberálisok. Választási évben meglehetősen hátrányos pozíció ez számukra, de még mindig előnyösebb, mintha ellenzékbe vonulnának. Ezért alkotnak csak kisebbséget a PNL-ben azok, akik a kormánykoalíció felbontását szorgalmazták.
Szabadság (Kolozsvár),

Német lehet belügyminiszter, magyar nem?
Bár összeférhetetlensége feloldása kapcsán néhány kérdés még tisztázatlan maradt a román koalícióban Klaus Johannis leendő kormányzati tisztsége körül, Nagyszeben polgármestere várhatóan hamarosan átveheti a belügyminisztérium irányítását. Ezáltal a német politikus lesz az első belügyminiszter Romániában, aki valamelyik nemzeti kisebbség soraiból kerül ki. A jelentős kormányzati tapasztalattal bíró RMDSZ elismeri: a belügyi, külügyi és védelmi tárca olyan „tabu" minisztériumnak számít, amely élére nem fogadtak el magyart a román partnerek.
Először töltheti be Romániában a belügyminiszteri tisztséget valamely nemzeti kisebbség képviselője. Crin Antonescu, a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke pénteken jelentette be, hogy alakulata négy új tárcavezetőt jelöl a Ponta-kabinetbe, közülük pedig a belügyminisztérium élére Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert javasolja az erdélyi légi baleset nyomán lemondott Radu Stroe helyett.
A szász politikus egy évvel ezelőtt lépett be a PNL-be, ahol rögtön megkapta az első alelnöki posztot, ezzel egy időben lemondott a Romániai Német Demokrata Fórum elnöki tisztségéről. A kormányba való kooptálásával a liberálisok erősíteni kívánják halványan teljesítő minisztereik miatt meglehetősen meggyengült pozícióikat a Ponta-kabinetben.
Johannis belügyminiszteri kinevezése az erdélyi magyarok számára azért is tanulságos, mivel mintegy másfél évtizedes kormányzati részvétele alatt az RMDSZ sohasem kapta meg a nemzetbiztonsági téren kulcsfontosságú tárcák – külügy, belügy, védelem – irányítását.
Mindez arra is utalhat, hogy a bukaresti politikai elit ma is sokkal lojálisabbnak, megbízhatóbbnak tekinti a 36 ezer főre apadt erdélyi szász közösség tagjait, mint az 1,2 milliós magyarság képviselőit.
Lemondások, leváltások
A PNL másik három tárca élén is személycserét hajt végre. Daniel Chiţoiu csütörtök esti lemondása után a pénzügyminiszteri tisztségre Eugen Nicolăescut javasolták, aki emiatt megvált az egészségügyi tárcától. Ez utóbbi megüresedett minisztérium élére a liberálisok Cristian Bușoit jelölték, aki az országos egészségbiztosítási pénztárt vezette. A gazdasági minisztérium élére Teodor Atanasiut javasolták, aki a leváltott Andrei Gerea helyét veszi át.
Amikor ennek kapcsán megkerestük Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnöke úgy vélekedett: a román közvélekedés 1989 óta tapasztalt alakulásának vizsgálatához a kérdést nem érdemes a belügyminiszteri tisztségre leszűkíteni.
A politikus emlékeztetett, hogy 2009-ben – a román nagykoalíció felbomlása, Emil Boc első kormányának bukása után – az RMDSZ, a PNL és a PSD Johannist javasolta a miniszterelnöki tisztségre, és senki nem háborodott fel amiatt, hogy német nemzetiségű lehet Románia kormányfője.
„Nekünk akkor is oroszlánrészünk volt a többségi társadalom mentalitásának megváltoztatásában. Persze ilyen esetben másképp merül fel egy német politikus szerepe, amiben közrejátszik az is, hogy a magyar közösség sokkal nagyobbaz erdélyi szásznál. Sajnos az évek során nem sikerült elérnünk, hogy a belügyi vagy külügyi struktúrákban országos számarányuknak megfelelő létszámban legyenek magyarok. Mindez tőlünk függetlenül a titkosszolgálatoknál már megtörtént: a hírszerzésnél vigyáznak, hogy megfelelő létszámban legyenek magyarok, amikor megfigyelnek minket" – nyilatkozta a Krónikának Borbély, aki mindig tagja volt az RMDSZ küldöttségének, valahányszor kormányra lépésről tárgyalt az alakulat.
A politikai alelnöktől megtudtuk, korábban a szövetség felvetette már, hogy hajlandó elvállalni a belügyi vagy a védelmi tárca irányítását is, ezek azonban „tabu" minisztériumoknak bizonyultak a magyar alakulat számára.
„Ennél tovább nem jutottunk ebben a kérdésben. Igaz, mi sem mentünk el a falig, mert éreztük a meg nem értést a román partnerek részéről. Nem kérdés, hogy egy magyar nemzetiségű politikus is kiválóan ellátná a belügyminiszteri teendőket, viszont kell még egy kis idő, amíg ezt elfogadja a román társadalom. De sohasem felejtem el Frunda György 1996-ban az RMDSZ államfőjelöltjeként tett, azóta anekdotaszámba menő kijelentését, miszerint akkor lesz Romániának magyar elnöke, amikor az Egyesült Államoknak színesbőrű. Akkor mindkettő egyformán valószínűtlennek tűnt, de lám, a tengerentúl már összejött" – jelentette ki Borbély László, hozzátéve: Frunda személyében lehetett volna magyar igazságügy-minisztere Romániának, az RMDSZ volt szenátora azonban nem vállalta a felkérést.
Különben Johannis kinevezése nem ígérkezik simának a koalíción belül, a politikus számára ugyanis pártja kiszemelt egy pénzügyi-gazdasági kérdésekben illetékes kormányfő-helyettesi tisztséget is. Több vezető szociáldemokrata politikus azonban arra figyelmeztetett, hogy belügyminiszterként csak a nemzetbiztonságért felelhetne, ezt a területet azonban Victor Ponta egyik helyetteseként Gabriel Oprea látja el.
Nem tetszik a PSD-nek az sem, hogy Johannis nehezen hajlandó megválni a szebeni polgármesteri tisztségtől, meglebegtetve, hogy hat hónapra felfüggesztené elöljárói mandátumát. A PSD politikusaihoz hasonlóan viszont Traian Basescu államfő is emlékeztetett a hét végén, hogy az alkotmány szerint összeférhetetlen a miniszteri tárca az önkormányzati tisztséggel.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro,

A cél a magyarság megsemmisítése volt – Interjú L. Balogh Béni történésszel
Az 1940-et követő újabb kisebbségi sors még az azt megelőző 22 évnél is nehezebb volt a dél-erdélyi magyarság számára – mondta el az MNO-nak adott interjújában L. Balogh Béni történész, a Magyar Nemzeti Levéltár főosztályvezető helyettese annak kapcsán, hogy a napokban jelent meg a dél-erdélyi magyarság 1940 és 1944 közti történetét feldolgozó tanulmány- és dokumentumkötet.
– Miért csak most született meg a dél-erdélyi magyarság 1940–44 közötti történetét feldolgozó munka? – A kiadvány többéves kutatómunka eredménye. Elsősorban levéltári kutatásokra épül, de az itt olvasható dokumentumok között akad már korábban publikált irat, illetve néhány korabeli hírlap- és folyóiratcikk is. Az erdélyi magyarság 20. századi történetének nagyon fontos fejezete az 1940 és 1944 közötti időszak. Ismeretes, hogy az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntéssel Erdély északi része és a Székelyföld ismét magyar fennhatóság alá került, a déli rész Románia birtokában maradt.
A közel félmilliós dél-erdélyi magyarság sorsáról eddig nagyon kevés írás született, és az ezt feltáró módszeres levéltári munka is csak nemrég kezdődött el. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy az 1940-et követő újabb kisebbségi sors még az azt megelőző 22 évnél is nehezebb volt a dél-erdélyi magyarság számára. Az 1940 szeptemberében hatalomra került Ion Antonescu államvezető egyik legfőbb célkitűzése ugyanis az volt, hogy Dél-Erdélyt lehetőleg minél előbb „megtisztítsa” a magyaroktól, és homogén román nemzetállamot hozzon létre.
– Mennyire vett részt a dél-erdélyi magyarság a román politikai életben az 1920–40-es időszakban, kik voltak a meghatározó közéleti személyiségeik, milyen lehetőségeik voltak a politikai érdekérvényesítésre? – Több más, térségbeli államhoz hasonlóan, a két világháború közötti Nagy-Romániában is az integrális nacionalizmus vált a politikai élet széleskörűen elfogadott ideológiai keretévé. Az országban azonban 1938-ig parlamentáris váltógazdaság működött, és a magyarság politikai érdekképviseletét ellátó Országos Magyar Párt (OMP) integrálódott a román politikai rendszerbe: részt vett a választásokon és a bukaresti parlament munkájában.
Az OMP élén 1926-tól a konzervatív beállítottságú Bethlen György állt, aki szoros kapcsolatot tartott fenn Bethlen István magyar miniszterelnökkel. A párt többi vezetőjével együtt – informálisan – a magyarság pozícióinak megőrzésében gondolkodott, és abban bízott, hogy a nemzetközi erőviszonyok megváltozásával Erdély visszakerülhet Magyarországhoz. A nyilvánosság előtt viszont a nemzeti autonómia igényét és az erdélyi magyarság kollektív jogainak fontosságát emelte ki. Mivel e célkitűzések éles ellentétben álltak a bukaresti kormányok centralista törekvéseivel, nem sikerült őket érvényre juttatnia.
A királyi diktatúra bevezetését követően, 1938 márciusában II. Károly felszámolta az összes politikai pártot, így az OMP-t is. Az új magyar érdekvédelmi szervezet a frissen megalakult Romániai Magyar Népközösség lett, melynek vezetőjévé a Bethlennél liberálisabb nézeteket valló Bánffy Miklóst jelölte ki a román kormány. A megváltozott körülmények között Bánffy nem a politikai védekező harcot, hanem a népszervezést tartotta legfontosabb feladatának. A népközösség az úgynevezett tízes szervezetek kiépítésével, a gazdakörök útján, továbbá a munkásság és az iparosok összefogásával rövid másfél év alatt kiemelkedő eredményeket ért el gazdasági és társadalmi téren.
– Mennyire változtak meg az etnikai arányok a dél-erdélyi részeken a trianoni békeszerződés és a második bécsi döntés között?
– A magyarság demográfiai, gazdasági, társadalmi pozíciói jelentősen romlottak ebben az időszakban. Ne feledjük, hogy 1918 és 1924 között mintegy 200 ezer magyar költözött át az elcsatolt Erdélyből Magyarországra, nagyjából ugyanannyian, mint ahányan jóval később, a második bécsi döntést követően menekültek át Dél-Erdélyből az új határ északi oldalára. Ezzel az exodusszal is magyarázható, hogy az erdélyi városi népességen belül a magyarok aránya az 1910-es 59 százalékról 1930-ra 45 százalékra esett vissza.
Az összlakosságot illetően: az 1910-es magyar népszámlálás szerint Erdély lakosságának 31 százaléka volt magyar anyanyelvű, az 1930-as román adatok szerint viszont már csak 26 százaléka. Fontos azonban tudni, hogy az értelmiségi pályákon 1930-ban még mindig nagyobb volt a magyarok aránya, mint a románoké, és a közműveltség tekintetében, az írástudók számát illetően is megmaradt a magyarság előnye. Az iparbéan, a kereskedelemben és a bankszektorban foglalkoztatottak 40 százalékát magyarok tették ki, tehát itt is „túlreprezentáltak” voltak. – A második bécsi döntést követően mennyiben lettek áldozatai a román politikának a dél-erdélyi magyarok? – Mint ahogy említettem, etnokratikus szemléletmódjának megfelelően az államvezető úgy vélte, a román állam a többségi nemzet kizárólagos uralmának az eszköze, ezért Romániát meg kell „tisztítani” a kisebbségektől. De már ezt megelőzően, a bécsi döntés kihirdetésének másnapján elkezdődött a magyar alkalmazottak elbocsátása és az országból való tömeges kiűzése. A brassói repülőgépgyár kapuján például augusztus 31-én egyetlen magyart sem engedtek be, a rendelkezést hirdetőtáblán is közölték. A helyzet további elmérgesedésében szerepet játszott az észak-erdélyi románsággal szemben alkalmazott elhibázott magyar politika is.
Teleki Pál miniszterelnök minden jó szándéka ellenére ugyanis a román lakosságot a bevonuló egyes honvédségi alakulatok részéről súlyos atrocitások érték 1940 szeptemberében, így például a Szilágy megyei Ördögkút községben. Ráadásul – retorzióként a dél-erdélyi magyarok tömeges kiűzésére – 1940. október 4-én a magyar kormány több száz vezető román értelmiségit utasított ki Észak-Erdélyből, és ezzel kezdetét vette az úgynevezett kölcsönösségi nemzetiségi politika, amely mindkét oldalon újabb és újabb sérelmet okozott. A kiszolgáltatottság és a jogfosztottság érzését elsősorban az anyanyelv használatának korlátozása és a mozgásszabadság hiánya keltette a romániai magyarság körében.
1941 nyarán rendeletileg tiltották be a magyar nyelv nyilvános használatát. Telefonon sem volt szabad magyarul beszélni, a postai levél- és táviratforgalomban is korlátozták a nyelvhasználatot. Az utcán és a nyilvános helyeken magyarul megszólaló személyek ellen elkövetett atrocitások szinte mindennapossá váltak. A magyar gazdákat a sorozatos termény- és állatrekvirálásokkal próbálták meg tönkretenni. A legsúlyosabb intézkedést egy 1942. júniusi bizalmas rendelet jelentette, amely szerint a magyarok összes élelmiszer- és gabonakészletét el kellett kobozni. Ennek végső célja a magyar lakosság kiéheztetése és az országból való elüldözése volt.
– Mekkora mozgástere volt a budapesti politikának, hogy mérsékelje a dél-erdélyi magyarokat érintő üldözéseket?
– A kiéheztetés tervét a magyar kormány például úgy akadályozta meg, hogy a tengelyhatalmak képviselőinek segítségét kérte. Berlin és Róma erre két különmegbízottat küldött a dél-erdélyi magyarok és az észak-erdélyi románok panaszainak kivizsgálására, és ennek eredményeként az elkobzott termények egy részét a román hatóságok visszaszolgáltatták. Már korábban, 1941 elején Brassóban és Kolozsváron megalakult egy-egy német-olasz tiszti bizottság, amelyek feladata a határ mindkét oldalán elkövetett túlkapások kivizsgálása volt. E bizottságok azonban kis hatékonysággal működtek, és nem kínáltak valódi megoldást a kisebbségi kérdés kezelésére. A sors különös fintora, hogy talán éppen az annyi szenvedést kiváltó kölcsönösségi politika volt az, ami visszatartotta az Antonescu-rezsimet attól, hogy a dél-erdélyi magyarokkal szemben még drasztikusabb megoldásokat alkalmazzon. Bukarestnek ugyanis tekintettel kellett lennie arra, hogy Észak-Erdélyben több mint egymillió román került magyar uralom alá, és ellenük a magyar kormány bármikor hasonló intézkedéseket léptethetett volna életbe.
(folytatjuk) Kovács András
mno.hu
Erdély.ma

Magyar Nemzet Online
Védelmi övezetet hoz létre Románia a magyar határon
Bekerült a Traian Basescu államfő által javasolt kölcsönösségi elv a külföldiek földvásárlását szabályozó román törvénytervezetbe: az átdolgozott változatot kedden fogadta el a szenátus.
A földtörvényt tavaly módosította a román parlament, elővásárlási jogokkal nehezítve a termőföld külföldi tulajdonba kerülését, tekintettel arra, hogy január elsején lejárt a külföldi magánszemélyek földvásárlását megakadályozó moratórium. A jogszabályt Basescu január elején visszaküldte megfontolásra a parlamentnek, mert több pontatlanságot talált benne.
Az államfő javaslatára a szenátus által elfogadott módosítások közé bekerült az is, hogy az európai uniós polgárok és jogi személyek csak a saját országukban létező földvásárlási korlátok között vásárolhatnak termőföldet Romániában.
RMDSZ: Ez működésképtelen lenne
Tánczos Barna, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szenátora az MTI-nek elmondta: nem tartja valószínűnek, hogy a kölcsönösségi elv benne maradna a törvényben a képviselőházi vita után is, mert tudomása szerint a kormány nem támogatja. Korábban Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter azt mondta: „nem vehető komolyan” egy ilyen módosítás, mert ezt csak kétoldalú államközi szerződésekben lehet szabályozni.
Az RMDSZ-es szenátor ugyanakkor működésképtelennek tartja a jogszabályban előírt elővásárlási feltételrendszert olyan körülmények között, amikor a visszaszolgáltatások még nem fejeződtek be. Tánczos Barna szerint nem lehet megkövetelni a földjüket áruba bocsátó gazdáktól, hogy összeállítsák az elővásárlási joggal rendelkező szomszédok listáját. A jogszabály ugyanis elővásárlási jogot biztosítana az illető terület társtulajdonosainak, bérlőinek, a szomszédos telkek tulajdonosainak, az adott településen lakó gazdáknak és az államnak.
Védelmi övezet az országhatárnál
A szenátus által kedden elfogadott törvénybe az is bekerült, hogy az országhatár 30 kilométeres körzetében található földterületeket csak a védelmi minisztérium jóváhagyásával lehet eladni: a jogszabály korábbi változatában húsz kilométeres mélységű volt a határsáv.
A honatyák ugyanakkor pontosították, hogy a törvény mind a román, mind az uniós magánszemélyekre, illetve jogi személyekre vonatkozik. A törvénytervezet végleges formájáról a képviselőház fog dönteni. A külföldiek az országban bejegyzett cégeiken keresztül eddig is birtokolhattak termőföldet Romániában. A helyi sajtó szerint több mint 700 ezer hektár termőföld van külföldi vállalkozások tulajdonában, ez csaknem 8 százaléka az ország több mint 9 millió hektár megművelt földterületének.
(Basescu Magyarországgal példálózott
A román államfő korábban kijelentette: méltányosnak tartaná, ha a külföldi állampolgárok, akiknek országában egy román csak korlátozott mértékben vásárolhat termőföldet, ugyanolyan korlátozott feltételek mellett juthassanak földhöz Romániában is. „Ha Magyarországon csak egy hektárt vásárolhatnak román állampolgárok, akkor a magyar állampolgár is csak annyit vásárolhasson.”)
MNO,

Márton Áron 75 év távlatából is összegyűjtötte híveit
Egyházi és világi elöljárók, katolikus és protestáns hívek töltötték meg február 12-én, szerda este a kolozsvári Szent Mihály templomot, hogy megemlékezzenek a legnagyobb erdélyi püspök, Márton Áron felszenteléséről, a történelmi nap 75. évfordulóján.
Doberdónál katona, Brassóban vasesztergályos, Gyulafehérváron papnövendék, 18 évvel később pedig már ugyanott püspök. Ez volt Márton Áron, a Világ Igaza, akinek a boldoggá avatását egész Erdély keresztény közössége szorgalmazza felekezeti hovatartozásától függetlenül, hisz ő sem különböztette meg az embereket hitük szerint: 1938-ban éppen amiatt utasították ki Kolozsvárról, mert felemelte szavát a háború és a zsidók deportálása ellen.
1939. február 12-én, kereken 75 évvel ezelőtt szentelték püspökké a kolozsvári Szent Mihály templomban, noha gyulafehérvári püspök lett. Felszentelése helyszínéül azért választotta a kincses várost – mondta az ünnepi megemlékezésen Jakubinyi György érsek -, mert 1939-ben Kolozsvár még magyar többségű település volt, Márton Áron itt érezte magát otthon.
A szabad vallásgyakorlás ügyében tett lépései, karizmatikus személyisége, a kisebbségben élők iránti mély elkötelezettsége a kommunista hatalom szemében egyes számú ellenséggé tették. A hívek tömegeinek rajongása tovább növelte a román kormány félelmét a püspökkel szemben, akiről tudni lehetett, hogy egy szavára százezrek mozdulnának. Végül 1949-ben csellel letartóztatták, és életfogytiglanra ítélték. 1955-ben mégis szabadlábra helyezték, de a tömegek olyan látványosan ünnepelték, hogy még veszélyesebbnek tűnt, mint korábban. Így 1956 és 1967 között, 11 éven át fogságban tartotta a román államhatalom a püspöki palotában, amelyet nem hagyhatott el. Szabadulása után, 1969-ben mehetett el csak Rómába. Hosszas szenvedés után, 1980-ban hunyt el, temetése felért egy tüntetéssel, ahol több mint tízezer ember dacolt csendesen az elnyomással.
A kolozsvári ünnepi szentmisén elhangzott: Márton Áron élete végéig hű maradt választott jelmondatához: Non recuso laborem – azaz: „Nem hátrálok meg a munkával járó szenvedéstől.” A Szent Mihály templomban kőbe vésve emlékeztetnek ezek a szavak a legnagyobb és legigazabb székely püspökre.
Koós Imola
maszol.ro,

Árnyékjelentés készül a nyelvi jogok betartásáról
Kolozsváron ülésezett tegnap az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa (ÖOT), amelyet követően Borbély László politikai alelnök, Borboly Csaba ÖOT-elnök és Ilyés Gyula önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettes sajtótájékoztatót tartott.
Borbély   László, az RMDSZ politikai alelnöke kifejtette: a következő hetekben nyilvánosságra hozzák árnyékjelentésüket a nyelvi jogok betartásáról, amely be fogja bizonyítani, hogy Románia megszegi a román kormány által aláírt Európai Regionális Nyelvi Charta előírásait. „Erre most annál is inkább szükség lesz, mivel tegnap visszautasították azon kezdeményezésünket, amely értelmében magyar nyelven is lehetne a Nép Ügyvédjéhez fordulni”– nyilatkozta Borbély.
Szabadság (Kolozsvár),

Kisebbségi anyanyelvhasználat az egészségügyben: nincs politikai akarat
Kerekes Károly és Markó Attila parlamenti képviselők február 17-én sajtótájékoztatón ismertették Bukarestben a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának szellemében és előírásainak megfelelően kidolgozott RMDSZ törvénytervezetet, amely a közegészségügyi rendszerben biztosítaná az anyanyelv-használatot. A jogszabálytervezet előírja, hogy azokban a közigazgatási egységekben működő közegészségügyi intézmények, ahol a nemzeti kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot, az illető kisebbség nyelvét beszélő személyzetet alkalmazzanak. „Célunk felhívni a közvélemény figyelmét a szenátus által elutasított jogszabály-kezdeményezésünkre. Mint az ismeretes, ebben a kérdésben a képviselőház a döntőház. A jogszabálytervezetet a következőkben a parlament alsóházának egészségügyi bizottsága tárgyalja, ezért jelezni szeretnénk azt, hogy a közegészségügyben az anyanyelven történő kapcsolattartást nem szabad román–magyar konfliktusos kérdésnek tekinteni. Mindez a páciens és orvos közötti kapcsolat normalitásáról kell szóljon, valamint a hatékony betegellátásról” – fogalmazott Markó Attila, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselője.
Kerekes Károly Maros megyei parlamenti képviselő ezt követően összegezte a tavaly decemberben benyújtott törvénytervezetet: „tervezetünkben kérjük, hogy azokban a közegészségügyi intézményekben, amelyek olyan közigazgatási egységekben működnek, ahol a nemzeti kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot, az illető kisebbség nyelvét beszélő személyzetet alkalmazzanak”. A kormány és a szenátus elutasító álláspontja a képviselők szerint azt igazolja, hogy nincs politikai akarat Románia nemzetközi téren tett vállalásainak teljesítésére ezen a téren. Kerekes Károly és Markó Attila úgy vélik, a tervezet elutasítása visszalépést jelentene a rendszerváltást megelőző szabályozásokhoz képest.
A képviselők ismertették az anyanyelvi jogok ezen formájának gyakorlását azokban az Európai Uniós tagállamokban, ahol ennek a kérdésnek a megoldása már nem egy probléma: törvénnyel vagy anélkül komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a pácienseket az anyanyelvükön kezelhessék. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro,

Segítség kell a tanügyi beruházások befejezéséhez Kovászna megyében
Uniós pénzekből fejeznék be a félbemaradt oktatási beruházásokat Kovászna megyében. A tanfelügyelőség pályázatírásra buzdítja az elöljárókat.
A kormány segítségét kérik a Kovászna megyei hatóságok, hogy befejezhessék az évekkel ezelőtt elkezdett tanügyi beruházásokat. A prefektúra egy 13 tételes listát továbbított a Ponta-kabinetnek, melyen olyan épületek szerepelnek, melyek már elkészültek, de az építőt nem fizették ki vagy félbehagyták a munkálatokat, ezért fennáll a kockázata, hogy tönkremennek a félkész épületek.
Keresztély Irma főtanfelügyelő (képünkön) becslése szerint 40 millió lejre lenne szükség, hogy befejezzék az építkezést, kifizessék az adósságokat.
Mint mondta, a székelyföldi megyében Árapatakon vannak valós teremgondok: a faluban nagy számú roma közösség él, a gyerekek száma egyre nagyobb mértékben növekszik, már három váltásban járnak iskolába, ám az oktatási minisztérium még mindig nem hagyott jóvá pénzt a megkezdett építkezés befejezésére.
Keresztély Irma rámutatott, gondot jelent, hogy a megkezdett fejlesztési stratégiákat a különböző kormányok nem fejezik be, hanem mindig újakat kezdenek. „Az úgy nem eredményes, hogy ásnak két alapot, kiöntik a betont, majd jön egy újabb kormány, nem ezt fejezi be, hanem újabb alapokat ásat” – értékelte a főtanfelügyelő.
Emlékeztetett, Baróton az iskolai campus 20 éve épül, és csak 12 százalékban van kész, mert a kiutalt pénzt sem költötték el következetesen az egymást követő városi elöljárók. Ahelyett, hogy befejezték volna az iskolaépületet, kiöntötték a bentlakás, a tanári lakások és más tervezett ingatlan alapját, így a falakra már nem futotta.
Keresztély Irma felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unió a 2014–2020-as költségvetési ciklusban rengeteg pénzt szán oktatásra, ezért arra biztatja az önkormányzatokat, pályázzanak a beruházások befejezésére. Remus Pricopie oktatási miniszter legutóbbi háromszéki látogatása során megígérte, hogy 2014-ben befejezik a megkezdett és félbehagyott építkezéseket – mint mondta, a strukturális alapokból hívnak le pénzt a célra.
„A 2007–2013-as időszakból több mint 200 millió euró fel nem használt pénz áll a minisztérium és az önkormányzatok rendelkezésére oktatási beruházásokra. A 2014–2020-as költségvetési ciklusban pedig több mint félmilliárd eurót lehet lehívni” – mutatott rá Pricopie. A tárcavezető szerint országos szinten 1400 megkezdett és félbehagyott oktatási célokat szolgáló épületet leltároztak fel.
Szeptembertől többletóráznak az igazgatók Valószínű, hogy szeptemberre halasztják a költségvetési törvény azon cikkelyének alkalmazását, mely előírja az iskolaigazgatók többletóráit. A költségvetési törvényt nem lehet módosítani, az oktatási minisztériumnál azonban az a megoldás körvonalazódik, hogy sürgősségi kormányrendelettel szeptemberig halasztják a vonatkozó cikkely alkalmazását, hogy tanév közben ne kelljen módosításokat eszközölni – közölte Keresztély Irma. A Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint a kormányhatározat visszamenőleg nem alkalmazható, ezért azt tanácsolja az iskolaigazgatóknak, várják meg, hogy lépjen érvénybe, különben azt kockáztatják, hogy a számvevőszék utólag kifizetteti velük ezeket az órákat. A kormányhatározat megjelenéséig és életbe lépéséig legalább két hónapot kell várni. Amint arról beszámoltunk, a költségvetési törvény előírja, hogy azokban a tanintézetekben, ahol a béralapot nem fedezi a fejkvóta alapján kiszámolt keret, az igazgatóknak a korábbi heti négy helyett 14 tanórát kell tartaniuk.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),

Ideiglenes tárcavezetők a lemondott liberális miniszterek helyén
Ideiglenes tárcavezetőket jelölt a bukaresti kormányba Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök a lemondott liberális miniszterek helyére, így továbbra sem született megoldás a két hete tartó román koalíciós válságra a négypárti Szociálliberális Szövetség (USL) erői között.
A kormányfő maga vállalta a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetését, a szintén megüresedett gazdasági tárca élére pedig a szociáldemokrata (PSD) Constantin Nita energiaügyi tárca nélküli minisztert jelölte. Az államfő szerdán aláírta kinevezésüket.
Crin Antonescu liberális (PNL) pártelnök időhúzásnak minősítette Ponta lépését, és elhárította azt a javaslatot, hogy a kormányban maradt liberális miniszterek vegyék át a megüresedett tárcák ideiglenes vezetését. Szerinte a kormányfő mindenféle ürügyet keres arra, hogy ne kelljen Klaus Johannis liberális elnökhelyettest a belügyminisztérium élére, illetve a liberálisoknak járó kormányfő-helyettesi tisztségbe jelölnie.
Ponta és Antonescu hétfőig újabb határidőt szabtak egymásnak arra, hogy a másik fél elfogadja a közös kormányzás folytatására általuk támasztott feltételeket. Valójában mindketten a másik féltől próbálják kiprovokálni a koalíció felrúgását, hogy a választók ne őket okolják érte. A szociáldemokraták szerdán elutasították azt a liberális követelést, hogy számolják fel az USL két kis pártjával közösen alakított választási együttműködésüket, az úgynevezett Szociáldemokrata Szövetséget (USD). Antonescu szerint a szociáldemokraták valójában már a liberálisok nélküli kormányukat építik az USD létrehozásával, és az USL-hez hasonlító elnevezés a választók megtévesztésére szolgál.
A liberális pártelnök kijelentette, a PNL fenntartja eddigi jelöléseit a megüresedett miniszteri tisztségekre, és hétfőig a PSD-nek kell döntenie arról: velük, vagy nélkülük kormányoz-e tovább.
Antonescu arra figyelmeztette koalíciós partnereit, hogy az USL, nem pedig a PSD kapott kétharmados bizalmat a választóktól, így egy liberálisok nélküli USD-kormánynak nem lenne legitimitása. Ponta az ideiglenes miniszterek jelölésén túl szerdán nem kommentálta a koalíciós válságot, csak annyit mondott: hétfőig vár arra, hogy a liberálisok meggondolják magukat. Egyikük sem fejtette ki, mi történik, ha a másik fél nem gondolja meg magát.
MTI
Erdély.ma,

Leszámolás vagy közösségi megfélemlítés?
Két bűnvádi dosszié, tucatnyi bírósági per, első fokon öt év letöltendő és négy év felfüggesztett börtönbüntetés: ez Nagy Zsolt hét év óta tartó kálváriájának pillanatnyi mérlege. A magát ártatlannak valló korábbi RMDSZ-politikus, a Tăriceanu-kormány távközlési miniszterének története megdöbbentő képet fest a román igazságszolgáltatásról, a titkosszolgálatok által ellenőrzött közéletről.
– Két bűnügyi perben veszített: a hazaárulásos, kémkedéses történetben alapfokon öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Legfelsőbb Bíróság, a Posta-perben született végleges ítélet szerint négy év felfüggesztettet kapott. Továbbra is ártatlannak vallja magát?
– Mindig is annak tartottam magam, nem rajtam múlott, hogy az ártatlanságomat igazoló bizonyítékokat a bíróság leseperte az asztalról.
– Kirakatper áldozatának tartja magát?
– Ami ma történik a román igazságszolgáltatás berkeiben, sokban emlékeztet az ötvenes évekre, csak az eszközök és a módszerek változtak. Engem nem az lep meg, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség, a DNA sorozatban gyártja a dossziékat, hanem a gyakorlat, ahogy a román bíróságok alájátszanak ennek a folyamatnak. A titkosszolgálatok, az ügyészek és a bíróságok egy malomban őrölnek, egyféle „állam az államban” rendszer jött létre, amely látszólag önjáró.
– Csak látszólag?
– Azért látszólag, mert valójában a szálak valamilyen formában az államelnöki hivatal háza táján találkoznak.
– Milyen érdeke fűződne bárkinek ahhoz, hogy egy uniós tagállam minden alap nélkül megtizedelje a politikai osztályt? Az államfő a korrupciót akarja felszámolni...
– Nem vitatom, hogy Romániában nagy a korrupció: a parkolóőrtől a rendőrig és a műtős nővérig sokan kapnak csúszópénzt. Az is igaz, hogy a korrupció csúcsát a közéleti személyiségek testesítik meg. A korrupcióellenes harcot azonban kirakatharccá változtatták, példastatuálás céljából kezdtek el politikusokra vadászni, amiből jó eséllyel lehet médiacirkuszt csinálni. Ma ennyiről szól a romániai korrupcióellenes harc. Az államfő nemrég Németországban büszkén mondta az újságíróknak, hogy Romániában hét minisztert ítéltek el eddig. A németek döbbenten hallgatták, hiszen az ő szövetségi kormányukban összesen 15 miniszter van. El tudom képzelni, milyen véleményük van Romániáról.
– A közvélemény viszont azt tartja, minél magasabb beosztásban van valaki, annál nagyobb az ismeretsége, több a pénze, így több a lehetősége is, hogy megvédje magát. Ez mennyire igaz?
– A saját esetem bizonyítja, hogy kiváló védőügyvédek mellett sem volt hajlandó a bíróság tudomást venni a védelem által felsorakoztatott érvekről. Az első ügyem – amelyben ejtették a kémkedés és hazaárulás vádját, a tíztagú bűnszövetkezet morális támogatásáért ítéltek el – olyan kirakatper, amelyben egyetlen kézzelfogható bizonyíték sem létezik. A dossziéhoz ezer telefonbeszélgetést csatoltak, ebből húsz volt az enyém, de ezeknek a vád szempontjából nem volt jelentősége. A további 980 beszélgetés állítólag rólam szólt, ezek alapján ítéltek el.
– Belehallgathatott ezekbe?
– Az ezerből kétszázat sikerült meghallgatnom hiteles fordító társaságában, de a bíróság ezt 2012 őszén önhatalmúlag leállította. A meghallgatott beszélgetések felét rosszul fordították, tele hibákkal, ferdítésekkel, belemagyarázásokkal. A bíróság nem vette figyelembe a kifogásainkat. Harminc tanút javasoltam a védelmemben, egyet sem hallgattak meg. A védelem számára ellenőrizhetetlen mintegy 800 beszélgetésen kívül a bűnügyi dossziénak volt egy titkosított része is. Ez tartalmazta a SRI embereinek megfigyelési tevékenységét – lehallgatások otthon és különböző helyszíneken, filmezések, utcai követések –, az anyaghoz azonban nem juthattam hozzá, az iratcsomóban esetenként utalnak rá.
– Első bűnügyi dossziéjának tanúsága szerint ön nem korrupt, nem lopott, csak éppen államtitkokat szivárogtatott ki. A postaper vádjai is hasonló stílusban készültek?
– Azok talán még nevetségesebbek. A történet dióhéjban a következő: a Román Postának van egy bukaresti telke, amelyet tőkeapportként ajánl fel egy céggel kötendő gazdasági társuláshoz. A szerződést láttamozza közjegyző, nyilvántartásba veszi a cégbíróság. Valakik mégis kiderítik, hogy a szóban forgó telek nem a posta magántelke, hanem köztulajdon, tehát nem vihetné a társulásba. Közben nem veszik figyelembe, hogy az előző években a Román Posta több, a telekkel kapcsolatos pert is megnyert a Legfelsőbb Bíróságon, ami egyértelműen bizonyítja a tulajdonjogot. Miniszterségem alatt született meg az a kormányrendelet, amely pontot akart tenni a posta vergődésére a telekügyben: ebben kimondtuk, hogy az a bizonyos telek a posta magántulajdona. A DNA hatalommal való visszaélés vádjával indított eljárást ellenem és a volt igazságügyi miniszter, Tudor Chiuariu ellen. Az egykori pénzügyminisztert, Sebastian Vlădescut – már nem idézték be, mert ahhoz a szenátusnak kellett volna láttamoznia a bűnvádi eljárást, oda pedig a DNA ilyen „tákolmányt” nem mert küldeni. Egy közösen elfogadott kormányrendelet kapcsán példátlan módon kiemeltek két embert, és a vádlottak padjára ültették őket. A kormányrendelet ma is életben van, a telek pedig 2014-ben is a Román Posta ingatlanlistáján szerepel.
– Második peréről azt állította a román sajtó, hogy politikai leszámolás...
– Ez egyértelműen Tudor Chiuariu ellen irányult: miniszterként eljárást indított és felfüggesztette Doru Ţuluș egykori főügyészt. Miután Ţuluș megdicsőülve visszatért a Korrpcióellenes Ügyészség egyik főosztályára, másnap elindította a bűnvádi eljárást az igazságügyi miniszter ellen... Így lettem én is bűntárs.
– Ha ez valóban így történhetett, megalapozott gyanú hiányában miért hallgatták le korábban valamennyi munkatársa, ismerőse telefonját?
– Nézze, a román titkosszolgálat nem hasonló emberi logika szerint működik. A román kabinet magyar tagjai körében mindig is köztudott volt, hogy figyelnek, lehallgatnak, jelentéseket készítenek rólunk. Valószínű, hogy engem és munkatársaimat is épp úgy lehallgattak, mint a többi minisztert és államtitkárt: az adatokat tárolták „soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükség” alapon. A rendszer perverzitása ebben áll: adatokat gyűjtenek, dossziékat fabrikálnak, és amikor szükséges, előhalásszák.
– Úgy véli, hogy a többi elítélt politikus is ártatlan?
– Ezt nem állítom, azt viszont igen, hogy az ítéletek indoklásában bizarr megfogalmazások jelennek meg, amelyek azt sejtetik, hogy a román bíróságok szakmai és erkölcsi tartásával komoly bajok vannak. Egy év fogva tartás után nemrég szabadult Traian Decebal Remeș volt mezőgazdasági miniszter. Ítéletének indoklásában többek között ez áll: bár a rendőrség nem találta meg a lefoglalt paksamétában a Ioan Mureșan által adott 15 ezer eurónyi csúszópénzt, a vádlott azt valószínűleg megkapta más alkalommal. Ha tárgyi bizonyítékok nélkül, ilyen bírói végzéssel ma börtönre lehet ítélni embereket Romániában, akkor ott komolyan megkérdőjeleződik az igazságszolgáltatás szakmaisága. Ha ezt közéleti emberekkel elművelhetik, mennyivel kiszolgáltatottabb helyzetben vannak a kisemberek, akikről a sajtó, a közvélemény semmit nem tud.
– Adott egy korrupt bukaresti rendszer, amelyben önök magyarként eltűrték, hogy valamennyi lépésüket figyelik, bármikor lecsaphatnak bárkire. Mi késztet arra egy erdélyi magyar politikust, hogy miniszteri tárcát vállaljon a román kormányban?
– Azt nyilván tudtam, hogy megfigyelnek, de legszörnyűbb rémálmaimban sem gondoltam, hogy ez idáig fajulhat. Eszembe sem jutott volna soha, hogy miniszter legyek. RMDSZ-alelnökként, választási kampányok felelőseként hosszú éveken át oroszlánrészt vállaltam a szervezet napi munkájában. Ma is vallom, hogy tisztességgel és becsülettel álltam meg mindenhol a helyem, talán ezért is bíztak rám újabb és újabb feladatokat. Amikor Markó Béla 2005 karácsonya előtt felajánlotta a kommunikációs tárcát, nem hittem a fülemnek. Én erre nem készültem, nem is számítottam rá. Több napon keresztül rágódtam azon, hogy elvállaljam-e. Végül azért döntöttem mellette, mert politikai és szakmai kihívást láttam benne. Nyugodt lélekkel mentem Bukarestbe: nem azért voltam tisztességes, mert számítottam arra, hogy netán megfigyelnek, hanem mert ez az én életfelfogásom.
– Ön a kétezres évek derekán meg akarta reformálni az RMDSZ-t. Nem tart attól, hogy éppen ebbe bukott bele?
– Nem az RMDSZ-t akartam megreformálni, hanem a velem egykorú, fiatal nemzedéket próbáltam előtérbe hozni, bemutatni az erdélyi magyar közvéleménynek, hogy vagyunk, és lehet ránk számítani. Akik ezt félreértették, azok úgy érezhették, hogy mi hatalomra törünk. Interjúkötetében maga Markó Béla is elismerte, hogy egyesek arra figyelmeztették, a fiatalok a székére pályáznak. Ennek azonban semmi alapja nem volt, ezt már akkor tisztáztam a szövetség elnökével.
– Pedig abban az időszakban sokan önben látták az új RMDSZ-elnököt...
– Az RMDSZ-elnökségre való pályázás soha nem volt célom. Ettől függetlenül magyar és román körökben egyaránt voltak erre utalások: bizonyára akadtak olyanok, akik szívesen láttak volna ebben a tisztségben.
– Ha kiderülne, hogy RMDSZ-berkekből indult ön ellen ez a meghurcoltatás, mit tenne?
– Nem hiszem, hogy így lenne. Az RMDSZ-nek ez nem állt szándékában, de ad absurdum, ha valakinek meg is fordult volna a fejében, ehhez nem lett volna eszköze. Az RMDSZ-t mind a belügytől, mind az igazságügytől „tisztes távolságra” tartották. A történet mögött inkább az áll, hogy a román hatalom éppen ütni akart az RMDSZ-en. Akkor indult eljárás Markó Béla ellen, és meglehet, úgy gondolták, hogy egy kalap alatt a potenciális utódot is meghurcolják, eltávolítják a közéletből.
– Az ön esetében ez sikerült. Saját döntése volt a teljes visszavonulás?
– Igen, én döntöttem így: senki nem küldött el. 2007-ben az RMDSZ EP-listavezetőjeként kezdtem a kampányt, de visszaléptem, mert nem tudtam vállalni annak az ódiumát, hogy én legyek korruptként a célkeresztben. Harminchat évesen otthagytam a közéletet, tanácsadó céget működtetve lettem vállalkozó. Politikusként szerzett tapasztalataimnak is köszönhetően sikeres vállalkozást hoztam tető alá, több nemzetközi beruházás kötődik munkámhoz. Sokat dolgoztam együtt Pászkány Árpáddal: nemcsak üzlettársak, barátok is vagyunk. A késztetés azonban továbbra is megvan bennem, hogy visszatérjek a közéletbe. Talán majd egyszer...
– Családja hogyan viseli a hét év óta tartó bűnügyi eljárást?
– Nagyon nehezen. Nekem is az elviselhetetlenségig nehéz feldolgozni a történteket, kamaszkorú fiaimnak még nehezebb. El kell szenvedniük a megbélyegzést, a sanda tekinteteket. Ők már olvasnak újságot, néznek tévéhíradót, és tehetetlenek. Arról nem beszélve, hogy megtörténhet: évekre elveszítik az apjukat.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Hírsaláta
HELYEZKEDIK AZ RMDSZ? A román sajtó szerint az RMDSZ vezetői találkoztak Victor Pontával és Viorel Hrebenciuckal, s állítólag abban egyeztek meg, hogy a parlamentben támogatják a magukra maradt szocialistákat, cserében csak második, harmadik vonalbeli vezető állásokat kérnek.
Crin Antonescu a Gândul szerint különösnek tartja, hogy a miniszterelnök máris támogatókat keres, ami azt jelzi, hogy Pontának nincs szándékában fenntartani a Szociál-Liberális Szövetséget. Ponta természetesen azt válaszolta, nem azért találkozott a magyar és nem magyar kisebbségekkel, hogy azokat felkérje, lépjenek be a kormányba.
INTÉS A VESZÉLYES HULLADÉKLERAKÓK MIATT. Két kötelezettségszegési eljárást is indít Románia ellen az EU környezetvédelmi problémák miatt – jelentette be az Európai Bizottság. A hatóság szerint a korábbi figyelmeztetések ellenére az országban még mindig 19 olyan hulladéklerakó létezik, amely nem felel meg az uniós szabványoknak. Emellett azért is bírálta Romániát az Európai Bizottság, mert nem tisztították ki két moldvai réz- és cinkbánya ülepítőtavait. (Erdély FM)
KIADTAK EGY KISOKOST. A diáktanácsokban való részvételt, az aktívan eltöltött diákéveket népszerűsíti a DT Kisokos címet viselő kiadvány, amelyet az RMDSZ Főtitkárságának Ifjúsági Főosztálya jelentetett meg 1000 példányban. A füzetecske tizenhárom erdélyi megye magyar diáktanácsait ismerteti olvasmányos, közvetlen formában, a DT-vezetők vagy -tagok elbeszélései alapján. (Bukaresti Rádió)
NEMZETBIZTONSÁGI BÉKLYÓBAN. Nem mindennapi teljesítményt vitt véghez az elmúlt két hónapban a román kormány: egy rossz földtörvényt sikerült még jobban elrontania. Ennek következtében Szatmár megye területének túlnyomó többségén csak a nemzetbiztonsági szervek jóváhagyásával lehet majd földet eladni, illetve venni. (Szatmár.ro)
KIUTASÍTOTTÁK MAGYARORSZÁGRÓL. Jogerősen hat év szabadságvesztéssel sújtotta csütörtökön a Szegedi Ítélőtábla azt a magyar nemzetiségű erdélyi férfit, aki 2012 őszén Kiskőrösön összeverte egy ismerősét, életveszélyes sérüléseket okozva neki. A táblabíróság életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek a 26 esztendős Toti Zoltánt, és öt évre kiutasította Magyarország területéről. A vádlott 2012 augusztusa óta élt Magyarországon. Az eset 2012. november 8-án történt: a vádlott egy kocsmai italozás után cserépléccel verte össze a sértettet. A bántalmazott férfi közvetlen életveszélyes sérüléseket szenvedett, életét a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. (MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Alkalmi „partnernek" szeretné Ponta az RMDSZ-t
Megbízatásom van, hogy tárgyalásokat kezdeményezzek egy többség létrehozására, amely az USL-kormányt támogatná, jelentette ki Victor Ponta kormányfő hétfőn, arra a kérdésre, hogy kezdeményez-e parlamenti együttműködési tárgyalásokat az RMDSZ-szel, ha a PNL kilép a kormányból. Ponta szerint minden tárgyalást abból a pozícióból fognak kezdeményezni, hogy a PNL útja visszafelé a kormányba nyitva marad.
„Bármilyen tárgyalásba is bocsátkoznánk azonban, szem előtt tartjuk, hogy továbbra is visszavárjuk a kormányba a liberális kollégákat, és mindenkinek tudnia kell azt, aki a kormányt támogatni fogja, hogy mi az USL-projektet kívánjuk folytatni, ami közös kormányzást és közös államelnök-jelöltet feltételez” – mutatott rá Ponta.
e-nepujsag.ro
Erdély.ma,

Kiszorítósdi szociálliberális módra
A Szociál-Liberális Szövetség bomlásának eredményeként a liberálisok kiszorultak a hatalomból, Victor Ponta szociáldemokratái nélkülük is kormányozni tudnak. Boda József elemző szerint legalább az ellenzék erős lesz. Cseke Péter Tamás arról írt, mi vezetett ide.
A sajtósoknak lassan meg kell tanulniuk, hogy USL helyett USD-kormányt írjanak a Ponta-kabinet szinonimájaként. Az egyetlen betű cseréje azonban nagy váltást, a liberálisok ellenzékbe vonulását jelenti. Bár erről az Erdélyi Riport lapzártájáig nem született hivatalos döntés, az államfő eltávolítására 2012-ben létrejött, majd a választásokon hetven százalékos támogatottságú Szociál-Liberális Szövetség (USL) gyakorlatilag felbomlott. Helyette a fele plusz egy mandátumos többséggel rendelkező Szociáldemokrata Szövetség (USD) maradt hatalmon Romániában. Ez utóbbi koalíció az USL eddigi alakulataiból áll, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nélkül.
Antonescu végig gyanakvó volt Az USL felbomlása hosszú folyamat eredménye. 2013 nyarán kezdődött, amikor a PNL elnöke, Crin Antonescu rájöhetett arra, hogy nem ő lesz a pártszövetség államfőjelöltje az idei novemberi elnökválasztáson, annak ellenére, hogy ezt a pártszövetség alapító okiratában is rögzítették. Bár Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő ezt folyamatosan tagadta, az USL legerősebb pártjában erősödtek azok a hangok, amelyek szerint Traian Băsescu mandátuma után a PSD-nek saját emberét kell költöztetnie a Cotroceni-palotába. Erre az igényre ráerősítettek a felmérések, amelyek szerint Ponta népszerűségben konstans módon megelőzi Antonescut. A PNL elnöke gyanakvóvá, idegessé vált, s megindultak részéről azok a támadások, amelyek belülről feszíteni kezdték az USL-t. Belekötött a kormányfő és az államfő „békés egymás mellett élési szerződésébe”, a Ponta és Băsescu közötti alkuba a főügyészek kinevezésével kapcsolatban, ellenezte a szociáldemokraták által javasolt Verespatak-törvényt, kifogásolta a decentralizációs tervezet előírásait, végül az ellenzék mellé állt az amnesztiatörvény és a Btk. módosítása kérdésében. Közben fokozatosan eltávolodott, majd megszabadult az első fokon börtönre ítélt Dan Voiculescu üzletember-médiamágnás Konzervatív Pártjától, amely a PNL szövetségese volt az USL megalakulásakor.
Az RMDSZ már nem támogatja az alkotmánymódosítást
Az alkotmánybíróság a hatályos alaptörvénybe ütközőnek minősítette a parlamenti különbizottság által kidolgozott alkotmánymódosító tervezet 26 pontját, közöttük a magyarságnak fontos változtatásokat, amelyeket az RMDSZ javasolt. A normakontroll során a testület megállapította, hogy a kisebbségi jelképhasználatra, a kulturális autonómia elvére és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződésére vonatkozó módosítási javaslatok túlmutatnak az alkotmánymódosítás határain, ezért elfogadásukkal a parlament sértené az alaptörvényt. A döntést azzal indokolták, hogy a javaslatok ellentmondanak az alaptörvény első cikkelyével, mely szerint Románia egységes nemzetállam. A döntést kommentálva Kelemen Hunor szövetségi elnök közölte, az RMDSZ ilyen körülmények között nem támogatja az alaptörvény módosítását. Fenntartja: 2014-ben sem lesz alkotmánymódosítás. „Nem látom, hogyan lehetne olyan kérdéseket ma a parlamenti bizottságban rendezni, amelyeket az alkotmánybíróság kifogásolt” – jelentette ki.
Új szövetség A szakítást az a döntés gyorsíthatta fel, hogy a PSD és a PNL külön induljon a közelgő EP-választásokon. Pedig ez már nem ígért újabb feszültséget, hiszen a döntést konszenzussal hozták meg a felek, s Victor Ponta ígéretet tett Antonescunak arra, hogy az USL ismét meg fogja őt erősíteni az államfőjelölti minőségében. Ez azonban már nem történt meg. A PNL elnöke váratlan húzással megvonta a bizalmat a fontosabb minisztereitől. Előbb Radu Stroe belügyminisztert mondatta le, majd Daniel Chiţoiu pénzügyminiszter és Andrei Gerea gazdasági tárcavezetőnek kellett leköszönnie. Mindannyiukat azzal vádolta, hogy jó ideje nem a liberálisokat, hanem a szociáldemokratákat képviselik a kabinetben. „Szeretnénk végre igazán kormányon lenni” – indokolta a döntését. Ezzel egy időben a PSD az USL két kis pártjával, a Konzervatív Párttal (PC) és Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR) közösen létrehozta a Szociáldemokrata Szövetséget (USD). Victor Ponta közölte, hogy az USD az EP-választásokon közös jelölteket indít, s döntöttek is a sorrendjükről.
Johannis, a válóok A valódi törést az USL-ben a PNL miniszterjelöltjeinek bejelentése hozta. Crin Antonescu ugyanis váratlanul Klaus Johannist javasolta belügyminiszternek Radu Stroe helyére, és közölte pártjának azon igényét, hogy a nagyszebeni polgármester kormányfőhelyettes is legyen. Ezt a posztot a liberálisok részéről korábban Daniel Chiţoiu töltötte be a Ponta-kabinetben. A PNL igényével csak az volt a bökkenő, hogy jogi értelemben kormányátalakítást is jelent, azaz a parlamentnek is bele kell egyeznie, hogy ezentúl ne a pénzügyi tárca vezetője, hanem a belügyminiszter legyen a kormányfő egyik helyettese. Még ez sem lett volna gond, azonban Ponta váratlanul közölte: ha már úgyis a parlamenthez kell fordulni Klaus Johannis miatt, ejtsenek meg egy szélesebb kormányátalakítást, és a PC is kapjon egy miniszterelnök-helyettesi posztot. Ez az elképzelés a PNL ellenkezésén megbukott.
Crin Antonescu kimondta: nem tűri, hogy „egy zsebpártot” a liberálisokkal egy szintre emeljenek a kormányban.
Ráadásul az USD feloszlatását és teljesíthetetlen gazdasági intézkedéseket kért Pontától, amire nemleges választ kapott. Ultimátum ultimátumot követett, legutóbb Crin Antonescu a miniszterelnöknek azt üzente: döntse el, hogy USD-kormányt vagy USL-kormány akar. Február 24-ig adott határidőt Victor Pontának arra, hogy egyezzen bele a PNL által javasolt kormányátalakításba. „Ha Ponta az illegitim USD-kormány mellett döntött, követelni fogjuk a lemondását” – jelentette ki Antonescu. A választ még a határidő lejárta előtt megkapta: a kormányfő nem mond le, az USD-t nem oszlatják fel, s a liberálisok által üresen hagyott miniszteri posztokra kinevezett ideiglenes tárcavezetők a törvény által előírt 45 napig tisztségben maradnak. „Hátha addig a liberálisok meggondolják magukat” – mondta Victor Ponta, aki szerint nyilvánvaló, hogy Antonescu ellenzékből szeretne államfői mandátumhoz jutni.
Kelemen: Nem tárgyalunk kormányra lépésről
A RMDSZ nem tárgyalt az esetleges kormányra lépésről Victor Pontával – jelentette ki Kelemen Hunor kolozsvári sajtótájékoztatóján. A politikus újságírói kérdésre elmondta, fel sem vetődött a szövetség kormányra lépésének a kérdése, ez a Szövetségi Állandó Tanács szombati ülésén sem volt napirenden. Az elnök cáfolta a román sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint a kormányra lépésről tárgyalnak. Kelemen Hunor hangsúlyozta, Romániában a Szociálliberális Szövetség (USL) kormányoz, még ha a szövetséget alkotó pártok „veszekednek is egymással”. A koalíciót alkotó pártok „családi viszályaiba” az RMDSZ nem kíván beleszólni.
„Jót tesz az erős ellenzék”Boda József politikai elemző is úgy látja, hogy a szociáldemokratákat és a liberálisokat elsősorban a közelgő elnökválasztás távolította el egymástól. Szerinte mindkét félnek érdeke az USL szakadása, miután az alkotmánybírósági normakontroll során kiderült (lásd keretes írásunkat), hogy lehetetlen az alaptörvény módosítása. Emiatt a következő államfő hatásköre sem változik – megőrzi például döntő szerepét a kormányfő kinevezésében – és ez jelentősen megnöveli a novemberi elnökválasztás tétjét. „Az új államfőnek ugyanakkora hatalma lesz, mint most Băsescunak. Most már a PSD tényleg nem engedheti meg magának, hogy az ország legerősebb pártjaként átengedje másnak az elnöki széket” – mondta az elemző, utalva arra, hogy az USL államfőjelöltje hivatalosan még mindig Antonescu. Az új helyzetben a liberális pártelnök a jobboldal jelöltje lesz Boda szerint novemberben, és a második fordulóba kerülve begyűjtheti a többi jobboldali jelölt – Cătălin Predoiu és Mihai Răzvan Ungureanu – szavazóinak támogatását is. „Tehát erős ellenfele lesz a baloldal jelöltjének” – magyarázta Boda. Az elemző meglátása: az USL szakadásával a pártszövetség összes eddigi nagy célkitűzése megbukik, az alkotmány módosítása mellett a decentralizáció és a választójogi reform is. Pontának azonban az lesz a legnagyobb gondja, hogyan fogja a kormányzáshoz szükséges parlamenti többséget biztosítani? „Ez a többség most nagyon törékeny lesz, ha az RMDSZ nem lép kormányra. Márpedig Kelemen Hunorék nem fognak kormányra lépni, legfeljebb egyes kérdésekben a parlamentből támogatják majd Pontáékat, és nem írnak alá bizalmatlansági indítványt” – jósolja Boda. Az elemző örvendetes fejleménynek nevezte, hogy a hetven százalékos támogatottságú pártszövetség felbomlásával végre erős ellenzéke lesz a kormánynak. Emlékeztetett arra, hogy az USL hatalmával visszaélve Európa szélére sodorta az országot, feszegetve a jogállamiság határait.
„Jól fog most egy erős fék az országban. Pontának ugyanis néha elképesztő totalitárius hajlamai vannak” – fogalmazott Boda József.
A liberálisok nélküli kormánynak valóban erős ellenzéke lesz. Az USD-nek a Képviselőházban a kisebbségek frakciójával együtt 206 szavazata van, az ellenzéknek (PNL, Demokrata Liberális Párt, Dan Diaconescu Néppárt és RMDSZ) 198. A szenátusban az USD már kisebbségben van: 84 szavazat 86 ellenében. Ez azt jelenti, hogy az immár harmadik Ponta-kormányt bizalmatlansági indítvánnyal nem lehet megbuktatni.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Hírsaláta
MÁTYÁS SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPELTÉK. Lámpásos menettel ünnepelték szombat este Mátyás király születési évfordulóját Kolozsváron: a tavalyi szálló lámpások után most papírernyőbe öltöztetett mécsesekkel vonult kb. 600 résztvevő. Az Amaryllis Társaság által szervezett eseményen Mátyás király szülőháza előtt osztották ki a mécseseket, majd egy rövidke csengettyűkoncert után menet indult a főtérre. A Mátyás-szoborcsoport körül kialakított körben helyezték el a lámpásokat, majd egy újabb csengettyűdallammal ért véget a megemlékezés. (Transindex)
ROSSZ ÖTLET AZ OSZLOPADÓ. Az évi másfél százalékos oszlopadó dráguláshoz vezethet, Románia pedig veszít versenyképességéből. Várhatóan kevesebb beruházást vonz majd az ország a stratégiailag fontos, vagyis az energetikai, telekommunikációs és mezőgazdasági befektetések területére. A Ponta-kabinet nem végzett hatástanulmányokat az oszlopadó bevezetése előtt, és nem konzultált a vállalkozókkal erről. Speciális létesítményeknek számítanak egyebek mellett a villamosenergia-hálózatok oszlopai, vezetékei, a földgáz- és kőolajszondák, a mobilszolgáltatók antennái, a halastavak, a magtárak, a kémények, a zagytározók, a völgyzáró gátak, a vasúti infrastruktúra elemei és a közúti jelzőtáblák. (Marosvasarhelyiradio.ro)
BĂSESCU BANKIGAZGATÓ BARÁTJÁT MENESZTIK. Victor Ponta miniszterelnök ideiglenes pénzügyminiszterként úgy döntött, aláírja Radu Gheţea, a CEC Bank vezérigazgatójának menesztéséről szóló rendeletet. Az állami bank vezetőjének felmentése ma válhat hivatalossá. (Mediafax) PLAGIZÁLT AZ OKTATÁSI ÁLLAMTITKÁR IS. Teljes egészében másolta doktori dolgozatát Șefania Duminică közoktatásért felelős államtitkár – állapította meg a Bukaresti Egyetem etikai bizottsága. A testület pénteki közleményét a Mediafax idézte. Eszerint a doktori disszertációt elemezve a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2012-ben megvédett dolgozat gyakorlatilag „fénymásolata” egy 2008-ban publikált tudományos munkának. Ștefania Duminică a Bukaresti Egyetem pszichológia karán nyerte el a doktori címet. Az etikai bizottság az államtitkár doktori címének visszavonását javasolta. Ezt az egyetem kérésére a tudományos kutatások országos etikai tanácsa teheti meg. Remus Pricopie oktatási miniszter a hír hallatán annyit mondott: beszélt beosztottjával, és úgy tudja, Ștefania Duminică lemondani készül.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

A székelyföldi románok ellenzik az RMDSZ bevonását a kormányba
A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma felkérte Victor Ponta miniszterelnököt, hogy semmiképp se ajánljon kormányzati szerepet a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek. Felhívásában a székelyföldi román civil szervezeteket tömörítő fórum a román nép nemzeti érdekeire hivatkozik, úgy ítélve meg, hogy kormányra jutása esetén „a magyar etnikai szervezet két évtizedes zsaroló politikáját folytatná, hogy valóra váltsa szeparatista és revizionista törekvéseit".
A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma – 400 ezer román képviselőjének nevezve magát – felhívja a román kormányfő figyelmét, hogy megszegné a 2010 március 20-i maroshévizi (Toplita) fórumon tett ígéretét, ha együttműködne az RMDSZ-szel. A felhívás szerzői reményüket fejezik ki, hogy Ponta nem fogja bátorítani az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőit, akik szerintük etnikai elkülönülésre törekszenek „az európai normákat meghaladó kisebbségi jogok kiterjesztésének útvonalát követve a kulturális autonómiától a területi autonómián át a szövetségi állam és a függetlenség felé".
Ponta egy vasárnap esti televíziós interjúban arról beszélt, hogy bevonná RMDSZ-t a kormányba, ha a liberálisok kilépnek, mert ezáltal megnyugtató többséget szerezne a parlamentben, és „a magyar kisebbség radikalizálódását" is megelőzhetné. Az RMDSZ 1996 óta minden parlamenti ciklusban részt vett a kormányzásban vagy parlamenti támogatást nyújtott a bukaresti kormánynak, a 2012-es választások után azonban a magyar érdekképviselet kormányra lépését meghiúsította a liberálisok ellenszegülése. A miniszteri tárcákon túlmenően a kormányzati részvétel számos egyéb állami intézmény vezetésével jár együtt: többször is az RMDSZ tisztségviselője töltötte be a két magyar többségű megye, Hargita és Kovászna prefektusi tisztségét. Az RMDSZ 2012-es ellenzékbe szorulása óta, amikor román tisztségviselők kerültek a székelyföldi prefektusi hivatalok élére, az önkormányzati döntések törvényességének felügyeletével megbízott prefektusok perek tucatjait indították a magyar közösség jelképei – elsősorban a székely zászló – ellen. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) állandó tanácsa kedd este dönt a liberális miniszterek esetleges visszahívása ügyében, mivel a szociálliberális kormánykoalíció pártjai nem tudtak megegyezni a kormány szerkezetének átalakításáról és a megüresedett miniszteri tisztségek elosztásáról.
Miniszteri tisztségeket szánnának az RMDSZ-nek
A Victor Ponta miniszterelnök vezette román szociáldemokraták (PSD) nemcsak parlamenti támogatást várnak a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől (RMDSZ) a liberálisok kormányból való távozása esetén, hanem miniszteri tárcákat szánnak a magyar politikusoknak – közölte kedden Ilie Sarbu, a PSD szenátusi frakcióvezetője kedden Bukarestben. A szociáldemokrata politikus szerint ma is érvényben van az RMDSZ-szel 2012 őszén – a választások előtt – megkötött, a közös kormányzásról szóló megállapodásuk, „csak nem teljesült" a liberálisok ellenszegülése miatt. Sarbu szerint az akkori megállapodás két miniszteri tárcát irányzott elő az RMDSZ-nek.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kedden is úgy nyilatkozott: a szövetség csak akkor kezd tárgyalásokat az esetleges együttműködésről a szociáldemokratákkal, ha a Szociálliberális Szövetség valóban felbomlik. Hozzátette: a 2012-es megállapodást jogilag nem, de „elvileg" érvényesnek tekinti.
MTI
Erdély.ma,

A liberálisok visszahívták minisztereiket a Ponta-kormányból - A Nemzeti Liberális Párt (PNL) visszahívta minisztereit a román kormányból, és megvonta a bizalmat Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnöktől. A kormányból való kilépésről szóló döntést a PNL állandó tanácsa nagy többséggel hozta meg kedd esti ülésén - jelentette be Crin Antonescu pártelnök.
Antonescu közölte, hogy a liberális miniszterek és államtitkárok szerdán hivatalosan is beadják lemondásukat. A párt Victor Ponta kormányfőt is felszólította a lemondásra, arra hivatkozva, hogy a 2012-es parlamenti választásokon a Szociálliberális Szövetség (USL) szerzett kétharmados támogatást, amely a liberálisok nélkül nem létezik többé.
Victor Ponta még a liberálisok várható döntése előtt kijelentette, hogy nem mond le, amíg politikai ellenfele, Traian Basescu tölti be az elnöki tisztséget. A román alkotmány ugyanis tág mozgásteret biztosít az államfőnek arra, hogy kit bíz meg kormányalakítással, ezért a szociáldemokrata (PSD) pártelnök nem akar kockáztatni.
A Victor Ponta vezette szociáldemokraták, több kisebb párttal együtt, törékeny többséggel rendelkeznek a bukaresti parlamentben. A kormányfő azt is előre bejelentette, hogy szívesen meghívná a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) is a kormányba, nemcsak egy kényelmesebb parlamenti többség reményében, hanem azért is, hogy a magyar kisebbség "radikalizálódását" megelőzze.
Az USL három hete vitázó pártjai nem tudtak megegyezni a kormány szerkezetének átalakításáról és a megüresedett miniszteri tisztségek elosztásáról. A liberálisok úgy értékelték: valójában kiszorították őket a hatalomból, mert nem voltak hajlandók elfogadni azt a - szerintük másodrangú - szerepet, amelyet a szociáldemokraták szántak nekik Victor Ponta kormányában.
A liberálisok kormányzati súlyuk megerősítése érdekében a párt legnépszerűbb politikusát, Klaus Johannis elnökhelyettest akarták a kormányba küldeni a megüresedett belügyminiszteri posztra, és kormányfőhelyettesi tisztséget is követeltek számára. Ezt Ponta nem fogadta el, de megvárta, amíg a PNL dönt a koalíció felbontásáról. A miniszterelnök még kedd este is azt hangoztatta, hogy együtt akar kormányozni a liberálisokkal.
A szociáldemokraták azt vetik a liberálisok szemére, hogy eddig is úgy bírálták a kormányt, mintha ellenzékben lettek volna és személyes ambícióik miatt feláldozták a koalíciót. Ponta szerint a szakítást Antonescu provokálta ki, azért, hogy ellenzékből indulhasson az őszi államfőválasztáson.
A román média úgy tudja: a PSD szerdán tárgyalásokat kezd az RMDSZ-szel az esetleges együttműködésről, és Victor Ponta jövő héten járul a parlament elé, hogy bizalmat kérjen új kormánya számára.
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
(MTI)

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: visszalépést jelent az új ukrán nyelvtörvénytervezet
Semjén: Az egyetemes magyarság országgyűlése lesz a következő
Folytatódik a diaszpóra magyarságát segítő Kőrösi Csoma Sándor Program, idén duplájára nő a kiutazó ösztöndíjasok száma – erősítette meg Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
A sikerre való tekintettel duplázták meg az ösztöndíjasok számát, ötven helyett száz fiatal utazhat ki a diaszpóra magyarságához - közölte Semjén Zsolt. Kiemelte: a diaszpóra magyarságát eddig alapvetően az emigráció magyarsága adta, azok, akik 1945, 1956 után vagy a Kádár-rendszer idején hagyták el Magyarországot.
A mostani magyarok az emigráció második, harmadik, negyedik generációját alkotják vagy olyanokból állnak, akik kint dolgoznak, tanulnak. Nekik nyújtanak segítséget a programban részt vevő fiatalok, akiknek feladatuk, hogy "a magyar életet vigyék" az emigrációban élő magyarok közé: magyart, történelmet, néptáncot tanítanak a gyerekeknek, magyar irodalmi esteket, gasztronómiai rendezvényeket szerveznek. Feladatuk az is, hogy biztassák a kint élőket, vegyék fel az állampolgárságot, és regisztráljanak mint választók. 2014-től ugyanis a magyar országgyűlés az egyetemes magyarság országgyűlése lesz, hiszen a világon bárhol élő magyarok szavazata is számít majd – jelentette ki. A közelgő szerbiai választásokról, illetve a romániai koalíciós feszültségről szólva Semjén Zsolt kijelentette: "A magyar államnak az az értelme és a célja, hogy a magyar nemzet fennmaradjon és a magyar emberek életminősége javuljon. Ebből az következik, hogy mindent meg kell tennünk a külhoni magyarság megmaradásáért." Fontos a szomszédság, fontosak a gazdasági kapcsolatok, de a prioritás az, hogy érintett országokban élő magyar nemzetrész elégedett legyen. A magyar állam viszonyulását alapvetően meghatározza, hogy az ottani magyar nemzetrészek hogyan érzik magukat - hangoztatta. A magyar állam természetesen nem osztogat instrukciókat például az RMDSZ-nek, hogy belépjen-e a román kormányba – jegyezte meg Semjén Zsolt, hozzátéve: az adott nemzetrésznek kell kialakítania a maga politikai mozgásterét, saját autonómiakoncepcióját, amit aztán a magyar állam támogat.
hirado.hu.

Csöng a telefon
Mi tagadás, a kormányra való invitálás soha ki nem mondott kategorikus elutasítása ellenére sincs könnyű helyzetben az RMDSZ.
Az „ami nem tartozik össze, szét is szakad” elv mentén törvényszerűen „szétfejlődő” román kormány erősebbik fele ugyan folyamatosan eregette szirénhangjait, de mégiscsak más, ha szól az ember telefonja, a vonal túlsó végén pedig a miniszterelnök invitál arra a beszélgetésre, amelynek talán még a forgatókönyvét is előre megosztották a sajtó barátabbik felével.
A szövetség cseppet sem irigylésre méltó helyzete egyik magyarázatának az tűnik, hogy talán Kelemen Hunor sem tudja pontosan, hol is húzódnak ma az RMDSZ alkupozíciójának határai. Hogy nem az autonómiakérdés lesz a vízválasztó, arra mérget vehetünk, ez a téma még a parlamenti aritmetika fegyverének birtokában sem merült fel soha a maga valós élességében. Pláne nem most, amikor Victor Ponta előrebocsátotta: az RMDSZ esetleges kormányba emelésének egyik központi célja a romániai magyarság legfajsúlyosabb képviseleti szerve radikalizálódásának megakadályozása.
A tíz- és százezres tömegmegmozdulások már a román hatalom ingerküszöbét is nyaldossák, pláne, ha abban nyilvánosan is szerepet vállalnak az eddig igen megbízható tulipános harcosok. A „higgadtságnak” pedig jó piaci ára lehet, aminek megfizethetőségére vélhetően mindkét fél kínosan ügyel majd.
A (majdnem) mindenáron döntés-közelben lenni imperativusa is elhangzott már, ezzel az a legnagyobb baj, hogy igazából nem is vitatható. A megelőzés ugyanis a legtöbb esetben és területen jóval olcsóbb és hatékonyabb, mint az utólagos kármentés. Annál is inkább, mivel jelentős csapatösszevonásokat is feltételez a különböző minisztériumokban és ügyosztályokon, s erre mindennél nagyobb szüksége lehet a peremre került szövetség vészesen oszladozó seregeinek.
Nem utolsósorban a félmandátumnyi kormányzati szerepvállalás sokat segíthet abban, hogy az RMDSZ régi gárdája úgymond minél fájdalom-, de főleg botránymentesebben léphessen le a színről. A múlt kapcsolati koloncainak ledobása után ugyanis talán még a miniszterelnöki telefon csöngése is másképp szól.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár),

Az RMDSZ feltételei: a jelképek szabad használata és az orvosi magyar tagozata
A miniszteri és egyéb tisztségek mellett a jelképek szabad használatát és a magyar nyelvű orvosi egyetemet is kérni fogja az RMDSZ, ha vezetői úgy döntenek, hogy belépnek a kormányba – közölte tegnap a hotnews.ro hírportál. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint nagyobb a valószínűsége annak, hogy belépnek a kormányba: már tárgyaltak erről az önkormányzati vezetőkkel, de dönteni szombaton fognak.
A fővárosi sajtó szerint a magyarok a művelődési és a környezetvédelmi tárcát kérik az alakuló kormányban. Bizalmas értesülésekre hivatkozva közlik, hogy a székelyföldi megyék részéről nagy nyomás tapasztalható a több tucat székelyzászló-per leállítására, és – véletlenül vagy sem – a fejlesztési minisztérium éppen azon a napon bocsátotta közvitára az önkormányzati jelképekre vonatkozó törvénytervezetet, amikor az NLP Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert jelölte kormányfő-helyettesnek.
Ekkor kezdődött az SZLSZ szakadásához vezető válság – emlékeztetnek. További érdekes véletlen, hogy február 25-én a képviselőházban az SZDP-s honatyák szavazataival fogadták el a magyar nyelvű állami egyetemi szakok létrehozását megkönnyítő RMDSZ-es törvénymódosítást. Emiatt bukott meg 2012 tavaszán az Ungureanu-kormány, ugyanennek az SZDP-nek a szavazataival.
Még furcsább, hogy ezzel az SZLSZ-kormány egy tavaly decemberi rendeletét hatálytalanították. A frissen uralomra került Victor Ponta kormányfő volt az, aki az Ungureanu-kormánynak a magyar orvosképzést segítő rendeletét hatálytalanította, ezért nem is sikerült önálló magyar tagozatot létrehozni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ha posztkommunistákkal szövetkezünk
Sokat nem tudunk még az alakuló harmadik Ponta-kormányról, mert egyelőre a kulisszák mögött zajlanak a tárgyalások, alkudozások – de azok alapján, amit látunk, azt is kijelenthetnénk: már ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy lássuk: kiteljesedőben a posztkommunista restauráció.
Mert miféle hitele lehet annak a hatalomnak, amelynek élén egy plágiummal gyanúsított miniszterelnök áll? Miként várhatnánk el bármiféle elvszerűséget attól a szövetségtől, amelynek tagja az árulást mesteri szintre emelő Oprea-féle alakulat is? És milyen európai szellemet várhatnánk el a kormányzástól, ha ott ama bizonyos zsebpárt, élén a szekusbesugó Dan Voiculescuval és háta mögött a módszeres félretájékoztatástól a gyűlöletszításig bármire képes médiabirodalommal? Milyen demokrácia vár ránk, ha azok alkotják majd az új többséget, akik vezető európai véleményformálók szerint is kisebbfajta államcsíny révén próbálták megkaparintani a hatalmat 2012 nyarán, mi lesz majd a jogállamiság alapjaival, ha valóra válik legfőbb törekvésük, és, sutba vágva a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, korrupciógyanús bűncselekményekbe keveredett tagjaik és klientúrájuk védelmében megszerzik az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzést? Meg aztán milyen kormányalakítási tárgyalások azok, amelyek zárt ajtók mögött néhány nap alatt lezajlanak, amelyek során csakis tisztségekről esik szó – elképzelésekről, programról egyáltalán? De lám, ezzel a velejéig korrupt, posztkommunista és magyargyűlölő bandával készülne szövetkezni érdekképviseleti szövetségünk.
És egyszer csak elcsendesül körülöttünk a világ: nem érkeznek hírek arról, hogy a prefektus éppen melyik székelyföldi önkormányzatot szemelte ki és perelte be jelképeink használata miatt. És hiába, hogy eldőlni látszik: egyhamar nem lesz alkotmánymódosítás, az RMDSZ által hónapok óta ígért autonómiastatútumról továbbra sem tudni semmit. Sőt, még az autonómia fogalma sem hangzik el az arról szóló nyilatkozatokban, hogy tárgyalnak a szociáldemokratákkal, az SZNT önkormányzatokhoz intézett felhívása egyelőre süket fülekre talált, s hogy a székely szabadság napjára mozgósítja-e híveit az RMDSZ, az továbbra is kérdés. Sokat nem tudunk egyelőre az RMDSZ szándékairól sem – de azok alapján, amit érzékelünk, kijelenthetjük: ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy felmérjük, miként alakul majd az autonómiáért folyó küzdelmünk a posztkommunistákkal való esetleges megállapodás esetén...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Folt a szakadt nadrágon
Nem tudom, Frunda György, Victor Ponta tanácsadója adott-e valaha olyan tanácsot főnökének, ami javunkat is szolgálta volna. De az, amit két irányba sugalmazott – az RMDSZ-nek és főnökének –, hogy az erre mindig kapható szövetség társuljon a bajban lévő szocdemekhez úgymond a parlamenti többség biztosítása végett, a legszerencsétlenebb, amit valaha javasolt.
Már-már megalázó az a szerep, amit szakadáspótló foltként szánnak a néhány tucat magyar képviselőnek, szenátornak. Ám ezúttal még attól sem tartózkodott a román véleményalakító média, hogy megjegyezze: legalább eltávolítja a Szövetséget a radikális követelésekkel előálló magyar pártoktól. És felkínálja azok szomszédságában a miniszterelnök-helyettesi tisztséget, akik azáltal lettek nyerők 2012-ben, hogy megbuktatták a velünk szövetséges Ungureanu-kormányt a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása előestéjén. És – a hírek szerint – felajánlanak két olyan minisztériumot, ahol nem pénzt hoznak, csak pénzt költenek, és örökös koldulásra kényszerülnek, mint a művelődési és egészségügyi tárca. Ha a gyászvitézek ezt az egyszerű, bárki számára átlátszó átverést nem veszik észre, csak azzal magyarázható, hogy nem akarják meglátni. Ahelyett, hogy ellenzékben maradva, és igenis, zsarolva, ha kell, néhány régóta időszerű követelésünkkel örökös bizonytalanságban tartanák a kormányt – önként nyújtják bilincshez a kezüket. Persze, azt is joggal kérdezzük, hogy az Európai Néppártban üldögélő képviselőink a májusi szavazást megelőző önajánlásukban mit szólnak majd ahhoz, hogy az ellentáborhoz – a baloldali szocdemekhez és a magyargyűlölő úgynevezett konzervatívokhoz – csatlakozott az RMDSZ, miközben a jobboldali liberálisok ott hagyták ezt a korrupt társaságot? De én még az újraválasztandó EU-s képviselőink kapcsán azt is megkérdezném a szövetség önhatalmú vezetőitől, hogy Iuliu helyett nem találtak odavalóbb jelöltet? Mit tett eddig ez az ember értünk? Itt-ott ér engem az a vád, hogy kiállok az RMDSZ-ért. Így igaz, a valamikori, a kilencvenes évek eleji RMDSZ-ért és jóhiszemű tagságáért azzal a javíthatatlan optimizmusommal, hogy sikerül mégis lecserélni a marosvásárhelyi tehetetlen és megalkuvó, bebetonozott vezető csapatot, és teljesen megfiatalodott, anyagi érdekektől mentes vezetőket választani helyettük. Akkor, de csakis akkor lesz egységes erdélyi (romániai) magyar érdekképviselet, egyenes gerinccel vállalva, ha ezt kell, az örökös ellenzékiséget is.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),