Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. október 29.
Autonómiát követelnek (A külföldi sajtó a székelyek nagy meneteléséről)
A székelyek vasárnapi autonómiamenetelése felkeltette a nyugati sajtó érdeklődését is. Hírügynökségi jelentésekre alapozva számoltak be a tüntetésről.
Több ezer magyar gyűlt össze Romániában, hogy autonómiát követeljen – írja a Focus News az AFP hírügynökség nyomán. Több ezer magyar tüntetett Romániában Székelyföld autonómiájáért. A román rendőrség adatai szerint 15 000, a szervezők szerint kb. 100 000 ember vett részt a békés megmozduláson, mely az erdélyi régió több településén zajlott. A székelyek a Romániában élő, 1,4 milliós magyar nemzeti közösséghez tartoznak. A legtöbben Hargita és Kovászna megyében élnek, ahol a népesség 80 százalékát teszik ki. A vasárnapi menetelők közül többen Autonómiát akarunk, nem függetlenséget feliratú bannerekkel jelentek meg. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kijelentette: „Emlékeztetni akarjuk Románia kormányát, hogy nem adjuk fel a harcot a székelyek autonómiájáért, annak ellenére sem, hogy egyelőre semmilyen formában nem kívánnak tárgyalni a székely néppel az autonómia ügyében.” Budapesten néhány ezer ember gyűlt össze a székelyek menetelésével szolidarizáló megmozduláson. Erdélyben a székely-magyarok autonómiát kérnek címmel tett közzé hírt a Euronews német kiadása. Közli: a romániai Erdélyben több mint 100 000 ember követelte az autonómiát, 45 kilométeres élőláncot alkotva. Romániában mintegy 1,2 millió magyar él. Magyarországon szolidaritási tüntetéseket tartottak, végül a román nagykövetség elé vonultak.
A Euronews magyar kiadása Tömegek követelték az autonómiát Székelyföldön című híre így szól: A szervező Székely Nemzeti Tanács szerint mintegy 150 ezren, a román hatóságok szerint pedig mintegy tizenötezren vettek rész azon az 55 kilométeres menetelésen, amellyel székelyek és romániai magyarok autonómiát követeltek Romániában. Magyarországon szimpátiademonstrációt tartottak. Atrocitás nem történt. Több ezer erdélyi magyar gyűlt össze, hogy területi autonómiát követeljen közösségének címmel tudósított a The Washington Post. Vasárnap tizennégy település – köztük egy város, Kézdivásárhely – bevonásával menetelést szerveztek az erdélyi magyarok. A résztvevők énekelve, magyar zászlókat lengetve, lóháton, illetve szekéren érkeztek a helyszínekre. Magyarország fővárosában, Budapesten is ezrek követelték Románia nagykövetségének épülete előtt Székelyföld területi autonómiáját, némelyek a Székelyföld nem Románia rigmust skandálták. Kelemen Hunor, a magyarság vezetője vasárnap elmondta, azért akarnak területi autonómiát, hogy közösségük megmaradhasson és gazdaságilag fejlődhessen. A román politikum nem garantálja a kisebbségi jogokat.
A magyar kisebbség menetelése az autonómiáért Romániában a címe a Deutsche Welle beszámolójának. Több mint 10 000 ember részvételével szervezetek tüntetést Magyarországon és Romániában, hogy autonómiát kérjenek a Romániában élő 1,2 milliós magyarságnak. Magyarországon, Budapesten és más városokban is több ezer ember részvételével szimpátiatüntetéseket szerveztek. Nagyobb autonómiát követelnek a romániai magyarok – írja a Europe Online Magazine. Több mint 10 000 ember részvételével szervezetek vasárnap tüntetést Romániában és Magyarországon a Romániában élő magyar kisebbség autonómiájáért. Romániában a demonstrálók menetelést szerveztek két magyarok lakta erdélyi település között. Magyarországon is több ezren vettek részt a Budapesten és más városokban szervezett szolidaritási tüntetéseken.
Több ezer magyar követelt autonómiát – adta hírül az U-T San Diego. Több ezer magyar vett részt azon a megmozduláson, melyet magyarok lakta területen szervezetek vasárnap Romániában, hogy autonómiát kérjenek közösségük számára. A tüntetést menetelés formájában szervezték meg, tizennégy települést, köztük egy várost, Kézdivásárhelyt is bevonva. Budapesten a román nagykövetség épülete előtt is ezrek követeltek területi autonómiát Székelyföldnek. A demonstrációt szervező Székely Nemzeti Tanács petíciót intéz Románia kormányához és az Európai Unióhoz, hogy felhívja a figyelmet a székely autonómiatörekvésekre. Tüntetés a magyarok autonómiájáért Romániában felvezetéssel az osztrák ORT televízió híradása szerint a romániai Erdélyben több mint 100 000 ember két település között létrehozott egy 45 kilométeres élőláncot. Ezzel békésen tüntettek a Romániában élő mintegy 1,2 millió magyar autonómiájáért. A megmozdulást a mérsékelt RMDSZ és kisebb radikális csoportok szervezték. Budapesten és más magyarországi városokban ezrek fejezték ki szolidaritásukat a kezdeményezéssel, melyet támogat a jobboldali nacionalista magyar kormány és a szociál-liberális ellenzék egyaránt. A tüntetők a román nagykövetség elé vonultak.;;;?Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A székelyek vasárnapi autonómiamenetelése felkeltette a nyugati sajtó érdeklődését is. Hírügynökségi jelentésekre alapozva számoltak be a tüntetésről.
Több ezer magyar gyűlt össze Romániában, hogy autonómiát követeljen – írja a Focus News az AFP hírügynökség nyomán. Több ezer magyar tüntetett Romániában Székelyföld autonómiájáért. A román rendőrség adatai szerint 15 000, a szervezők szerint kb. 100 000 ember vett részt a békés megmozduláson, mely az erdélyi régió több településén zajlott. A székelyek a Romániában élő, 1,4 milliós magyar nemzeti közösséghez tartoznak. A legtöbben Hargita és Kovászna megyében élnek, ahol a népesség 80 százalékát teszik ki. A vasárnapi menetelők közül többen Autonómiát akarunk, nem függetlenséget feliratú bannerekkel jelentek meg. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kijelentette: „Emlékeztetni akarjuk Románia kormányát, hogy nem adjuk fel a harcot a székelyek autonómiájáért, annak ellenére sem, hogy egyelőre semmilyen formában nem kívánnak tárgyalni a székely néppel az autonómia ügyében.” Budapesten néhány ezer ember gyűlt össze a székelyek menetelésével szolidarizáló megmozduláson. Erdélyben a székely-magyarok autonómiát kérnek címmel tett közzé hírt a Euronews német kiadása. Közli: a romániai Erdélyben több mint 100 000 ember követelte az autonómiát, 45 kilométeres élőláncot alkotva. Romániában mintegy 1,2 millió magyar él. Magyarországon szolidaritási tüntetéseket tartottak, végül a román nagykövetség elé vonultak.
A Euronews magyar kiadása Tömegek követelték az autonómiát Székelyföldön című híre így szól: A szervező Székely Nemzeti Tanács szerint mintegy 150 ezren, a román hatóságok szerint pedig mintegy tizenötezren vettek rész azon az 55 kilométeres menetelésen, amellyel székelyek és romániai magyarok autonómiát követeltek Romániában. Magyarországon szimpátiademonstrációt tartottak. Atrocitás nem történt. Több ezer erdélyi magyar gyűlt össze, hogy területi autonómiát követeljen közösségének címmel tudósított a The Washington Post. Vasárnap tizennégy település – köztük egy város, Kézdivásárhely – bevonásával menetelést szerveztek az erdélyi magyarok. A résztvevők énekelve, magyar zászlókat lengetve, lóháton, illetve szekéren érkeztek a helyszínekre. Magyarország fővárosában, Budapesten is ezrek követelték Románia nagykövetségének épülete előtt Székelyföld területi autonómiáját, némelyek a Székelyföld nem Románia rigmust skandálták. Kelemen Hunor, a magyarság vezetője vasárnap elmondta, azért akarnak területi autonómiát, hogy közösségük megmaradhasson és gazdaságilag fejlődhessen. A román politikum nem garantálja a kisebbségi jogokat.
A magyar kisebbség menetelése az autonómiáért Romániában a címe a Deutsche Welle beszámolójának. Több mint 10 000 ember részvételével szervezetek tüntetést Magyarországon és Romániában, hogy autonómiát kérjenek a Romániában élő 1,2 milliós magyarságnak. Magyarországon, Budapesten és más városokban is több ezer ember részvételével szimpátiatüntetéseket szerveztek. Nagyobb autonómiát követelnek a romániai magyarok – írja a Europe Online Magazine. Több mint 10 000 ember részvételével szervezetek vasárnap tüntetést Romániában és Magyarországon a Romániában élő magyar kisebbség autonómiájáért. Romániában a demonstrálók menetelést szerveztek két magyarok lakta erdélyi település között. Magyarországon is több ezren vettek részt a Budapesten és más városokban szervezett szolidaritási tüntetéseken.
Több ezer magyar követelt autonómiát – adta hírül az U-T San Diego. Több ezer magyar vett részt azon a megmozduláson, melyet magyarok lakta területen szervezetek vasárnap Romániában, hogy autonómiát kérjenek közösségük számára. A tüntetést menetelés formájában szervezték meg, tizennégy települést, köztük egy várost, Kézdivásárhelyt is bevonva. Budapesten a román nagykövetség épülete előtt is ezrek követeltek területi autonómiát Székelyföldnek. A demonstrációt szervező Székely Nemzeti Tanács petíciót intéz Románia kormányához és az Európai Unióhoz, hogy felhívja a figyelmet a székely autonómiatörekvésekre. Tüntetés a magyarok autonómiájáért Romániában felvezetéssel az osztrák ORT televízió híradása szerint a romániai Erdélyben több mint 100 000 ember két település között létrehozott egy 45 kilométeres élőláncot. Ezzel békésen tüntettek a Romániában élő mintegy 1,2 millió magyar autonómiájáért. A megmozdulást a mérsékelt RMDSZ és kisebb radikális csoportok szervezték. Budapesten és más magyarországi városokban ezrek fejezték ki szolidaritásukat a kezdeményezéssel, melyet támogat a jobboldali nacionalista magyar kormány és a szociál-liberális ellenzék egyaránt. A tüntetők a román nagykövetség elé vonultak.;;;?Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. október 31.
Martonyi: az autonómia nem alkotmányellenes
Sem a román alkotmánnyal, sem az európai vagy nemzetközi szabályozással nem ellentétes az autonómia egyetlen formája sem – jelentette ki Martonyi János magyar külügyminiszter szerda reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
A tárcavezető azzal kapcsolatban beszélt erről, hogy Victor Ponta román miniszterelnök hétfőn az MTI-nek azt mondta: Románia alkotmányának és az európai gyakorlatnak megfelelő módon fog válaszolni a bukaresti kormány a székelység autonómiaigényére. A kormányfő ezt azzal összefüggésben mondta, hogy a vasárnapi Székelyek nagy menetelésén a szervezők becslése szerint 120 ezer, a hatóságok állítása szerint 15 ezer résztvevő követelte Székelyföld területi autonómiáját, és tiltakozott Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen.
Martonyi János felidézte: a román alkotmány kimondja, hogy Románia egységes nemzetállam. Ezt azonban egyáltalán nem kérdőjelezné meg, ha olyan helyi önigazgatási, önrendelkezési formációk, autonómiák jönnének létre, amelyek egyébként az állam egységét nem érintik – tette hozzá. Úgy fogalmazott: „szó sincs arról, hogy Románia közepén valamiféle elkülönülő enklávé jönne létre.”
Hozzáfűzte, ha egy közösség nagy többsége valamiféle önigazgatási, önrendelkezési autonómiaformát igényel, akkor demokratikus alapelv, hogy ezt a többség komolyan veszi, és tárgyalásokat kezd ennek az önrendelkezési formának a konkrét megvalósításáról.
A tárcavezető a vasárnapi demonstráció másik fő témájára utalva arra hívta fel a figyelmet: azt viszont kimondják nemzetközi, illetve európai normák, hogy nem szabad olyan területi beosztást meghatározni, amely az adott területen élő kisebbséget hátrányosan érinti, és a kisebbség létszámának a csökkenéséhez vezet. Márpedig azok a regionális elképzelések, amelyek megjelentek Romániában, „nagyon sajnálatos módon arra utalnak, hogy egy olyan területi módosítás következne be, ami igenis hátrányosan érintené éppen azt a közösséget, amelynek nagy többsége, mint látjuk és láttuk, valamiféle autonómiaformának a megvalósítását tartaná demokratikus megoldásnak” – mutatott rá a külügyminiszter.
Hozzátette: a magyar kormány ebben az ügyben továbbra is – az alaptörvény értelmében – felelősséget vállal a határon túli magyar
Sem a román alkotmánnyal, sem az európai vagy nemzetközi szabályozással nem ellentétes az autonómia egyetlen formája sem – jelentette ki Martonyi János magyar külügyminiszter szerda reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
A tárcavezető azzal kapcsolatban beszélt erről, hogy Victor Ponta román miniszterelnök hétfőn az MTI-nek azt mondta: Románia alkotmányának és az európai gyakorlatnak megfelelő módon fog válaszolni a bukaresti kormány a székelység autonómiaigényére. A kormányfő ezt azzal összefüggésben mondta, hogy a vasárnapi Székelyek nagy menetelésén a szervezők becslése szerint 120 ezer, a hatóságok állítása szerint 15 ezer résztvevő követelte Székelyföld területi autonómiáját, és tiltakozott Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen.
Martonyi János felidézte: a román alkotmány kimondja, hogy Románia egységes nemzetállam. Ezt azonban egyáltalán nem kérdőjelezné meg, ha olyan helyi önigazgatási, önrendelkezési formációk, autonómiák jönnének létre, amelyek egyébként az állam egységét nem érintik – tette hozzá. Úgy fogalmazott: „szó sincs arról, hogy Románia közepén valamiféle elkülönülő enklávé jönne létre.”
Hozzáfűzte, ha egy közösség nagy többsége valamiféle önigazgatási, önrendelkezési autonómiaformát igényel, akkor demokratikus alapelv, hogy ezt a többség komolyan veszi, és tárgyalásokat kezd ennek az önrendelkezési formának a konkrét megvalósításáról.
A tárcavezető a vasárnapi demonstráció másik fő témájára utalva arra hívta fel a figyelmet: azt viszont kimondják nemzetközi, illetve európai normák, hogy nem szabad olyan területi beosztást meghatározni, amely az adott területen élő kisebbséget hátrányosan érinti, és a kisebbség létszámának a csökkenéséhez vezet. Márpedig azok a regionális elképzelések, amelyek megjelentek Romániában, „nagyon sajnálatos módon arra utalnak, hogy egy olyan területi módosítás következne be, ami igenis hátrányosan érintené éppen azt a közösséget, amelynek nagy többsége, mint látjuk és láttuk, valamiféle autonómiaformának a megvalósítását tartaná demokratikus megoldásnak” – mutatott rá a külügyminiszter.
Hozzátette: a magyar kormány ebben az ügyben továbbra is – az alaptörvény értelmében – felelősséget vállal a határon túli magyar
2013. október 31.
Ingerküszöbök
Az apró sikereknek is meg kell tanulnunk örülni. Annál is inkább, mert nagyok, sajnos, nincsenek. A rendszerváltás hajnalától, 1988-tól számítva eltelt negyed évszázad. Elvesztettünk Erdélyben négyszázezer magyar lelket, kit így, kit úgy, politikai érdekképviseletünk töredezett, a mindennapok létfenntartási gondjai alatt roskadozó átlagember számára szinte átláthatatlan, a fény pedig nem látszik az alagút végén. Legfeljebb pillanatokra dereng fel, s utána nem tudja az ember, káprázat volt-e vagy tényleges valóságérzékelés.
A Székelyek Nagy Menetelése után mégis újra hajlamosak vagyunk a derűlátásra. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a közösség képes összefogni a magyar jövő érdekében, s az sem tagadható már, hogy az autonómiára vonatkozóan megvan a közakarat. Világosan igazolja ezt a kifejezetten politikai, egyetlen témát felvető kezdeményezés százezres léptékű támogatottsága. A hivatalosságok ordas hazugsága a tizenötezer felvonulóról azonnal cáfolható, hiszen 53 kilométeres egybefüggő menetoszlop elképzelhetetlen annyi részvevővel: méterenként legalább egy embert kell számolni, s az már többszöröse a hivatalos számadatnak.
Múltidézés
Ilyen és ehhez hasonló akciókra lett volna szükség több mint húsz esztendeje, amikor az autonómia került az akkor még egységes erdélyi magyar érdekképviselet programjának középpontjába. Ehelyett az 1993 és 1996 közötti, hároméves Janus-arcú korszak után, amit egyik oldalról a nemzeti önkormányzat építésének megkezdése, másik oldalról meg a neptuni tárgyalás és a Nagy Benedek-féle Tőkés László elleni puccskísérlet jellemzett, az RMDSZ beállt statisztának a román kormány mellé. A kétezres években az autonómiát komolyan vevő tábor szervezeti önállósulása után pedig azt hallhattuk pozícióban levő politikusaiktól, hogy nem működne a székely autonómia, mert a székely megyék többet kapnak vissza a költségvetésből, mint amennyit befizetnek. Micsoda fonák érvelés volt ez – ha egyáltalán igaz volt –, nem vette figyelembe a nemzeti önkormányzás gazdasági dinamizáló hatását, hiszen az ember mindig szívesebben dolgozik saját magának, mint másnak, arról nem is szólva, hogy a szabadság előbbre való a jólétnél. Vagy hogy az SZNT statutumához hasonló hátrányos megkülönböztetést Hitler sem mert volna megkockáztatni – Székely Ervin egykori képviselő mocskolódásának hatására keresgélné az ember a koncentrációs táborokról szóló passzust az egyébként teljes mértékben eurokonform és demokratikus statútumban, de mily meglepő, nincs benne.
Azt sem feledhetjük, hogy az RMDSZ elnöke miként kicsinyelte le az autonómiára vonatkozó székely közakarat mozgó urnás népszavazáson való kinyilvánításának jelentőségét a jogmorzsák felcsipegetésével szemben. Ami szerinte és követői szerint előbb-utóbb autonómiához vezet.
Nem vezet, ezt tudhatjuk jól, a mennyiség ez esetben soha nem csap át minőségbe. Ha netán valamennyi közösségi ingatlant, minden erdőt, földet, épületet visszaadnának a magyarságnak, még azt is, amit nem 1945, hanem 1920 után raboltak el, ha maradéktalanul biztosítanák nyelvi jogainkat, az sem jelentene autonómiát, az sem jelentené az erdélyi magyar élet szervezésének saját kézbe vételét.
Távol a magyarázatoktól
Az autonómiaharc ügyében a múlt vasárnap nagyot léptünk előre. Végre egységben mutatta meg a magyar közösség és valamennyi magyar szervezet, hogy fő célja az autonómia, azon belül Székelyföld területi autonómiája. Volt már egy hasonló történelmi csillagállás 2009-ben, akkor részben az autonomisták miatt csúszott el az üzenet. A Székely Nemzeti Tanács ragaszkodott az elsőbbségéhez, és nem volt partner az RMDSZ által felkarolt önkormányzati nagygyűlés megszervezésében, így egy gyűlés helyett kettőt tartottak, a média pedig az egységes magyar autonomista közakarat helyett a magyar torzsalkodásra helyezhette a hangsúlyt. Igaza volt az SZNT-nek abban, hogy ő kezdeményezte a székely önkormányzati nagygyűlést 2009 elején? Igaza volt. Elvszerű volt az SZNT álláspontja? Elvszerű volt. Taktikus volt, előrébb vitte az ügyet? Sajnos nem.
Most szerencsére más a helyzet. A nagy kérdés, hogy meddig lehet megtartani az RMDSZ-t az autonomista konszenzuson belül, mikor kezdik ismét azt magyarázni, hogy az autonómia eléréséhez nem tüntetések révén jutunk közelebb. Mert ma már mindent meg lehet magyarázni. Budapest volt SZDSZ-es főpolgármestere meg tudta magyarázni, hogy miért nem akar világkiállítást az általa vezetett városban a millecentenárium évében. Az RMDSZ megmagyarázta, hogy az 1999-es etnodiszkriminatív, az állami magyar egyetem létrehozását a bizonytalan jövőbe toló tanügyi törvény valójában siker, „jelentős előrelépés”. Gyurcsányék megmagyarázták – s nem kevés embert meg is győztek –, hogy miért nem kell kettős állampolgárság. Úgyhogy nem tudhatjuk, mikor fogja az RMDSZ azt magyarázni, amit ma a Demokratikus Koalíció képviselői mondanak az anyaországi szimpátiatüntetésekről, vagyis, hogy ezek csak ártanak az autonómia ügyének. Elvégre az RMDSZ kommunikációja arra állt rá, hogy az autonómiát az aprómunkával lehet építeni. Miközben az autonómia a közjogosítványokról szól, arról, hogy a magyarság a maga érdekeinek megfelelően irányítsa a sorsát a maga által befizetett adóból. Úgy pedig nem lehet autonómiát kiküzdeni, hogy e kérdésről a törvényhozásban nem beszélünk, ki sem ejtjük szánkon az autonómia kifejezést, hogy az autonómiáról szóló szavazás előtt nem élünk a szólásjoggal, sőt, kimegyünk a teremből, meg sem próbáljuk elérni a román hatalom ingerküszöbét.
Kényelmetlenségi tényező, megoldandó problémává kell válnunk, ha célunkat komolyan gondoljuk. Jobb lett volna Románia Európai Uniós csatlakozása előtt erre összpontosítani, de sohasem késő a jó irányba lépni. Ha nem érjük el a román hatalom ingerküszöbét, esélyünk sem lesz arra, hogy valaha saját kezünkbe vehetjük sorsunk irányítását. Most frappánsan, látványosan adtunk jelet a nagyvilágnak és Bukarestnek létezésünkről és önkormányzásra vonatkozó igényünkről, ezt igazolják az ingerült román reakciók, a betiltási javaslatok, de ezt igazolja a hirtelen „elromlott” mozdony is.
Ezt a célorientált magyar akcióegységet kellene megőrizni, és akkor ügyünk sikerre van ítélve
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Az apró sikereknek is meg kell tanulnunk örülni. Annál is inkább, mert nagyok, sajnos, nincsenek. A rendszerváltás hajnalától, 1988-tól számítva eltelt negyed évszázad. Elvesztettünk Erdélyben négyszázezer magyar lelket, kit így, kit úgy, politikai érdekképviseletünk töredezett, a mindennapok létfenntartási gondjai alatt roskadozó átlagember számára szinte átláthatatlan, a fény pedig nem látszik az alagút végén. Legfeljebb pillanatokra dereng fel, s utána nem tudja az ember, káprázat volt-e vagy tényleges valóságérzékelés.
A Székelyek Nagy Menetelése után mégis újra hajlamosak vagyunk a derűlátásra. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a közösség képes összefogni a magyar jövő érdekében, s az sem tagadható már, hogy az autonómiára vonatkozóan megvan a közakarat. Világosan igazolja ezt a kifejezetten politikai, egyetlen témát felvető kezdeményezés százezres léptékű támogatottsága. A hivatalosságok ordas hazugsága a tizenötezer felvonulóról azonnal cáfolható, hiszen 53 kilométeres egybefüggő menetoszlop elképzelhetetlen annyi részvevővel: méterenként legalább egy embert kell számolni, s az már többszöröse a hivatalos számadatnak.
Múltidézés
Ilyen és ehhez hasonló akciókra lett volna szükség több mint húsz esztendeje, amikor az autonómia került az akkor még egységes erdélyi magyar érdekképviselet programjának középpontjába. Ehelyett az 1993 és 1996 közötti, hároméves Janus-arcú korszak után, amit egyik oldalról a nemzeti önkormányzat építésének megkezdése, másik oldalról meg a neptuni tárgyalás és a Nagy Benedek-féle Tőkés László elleni puccskísérlet jellemzett, az RMDSZ beállt statisztának a román kormány mellé. A kétezres években az autonómiát komolyan vevő tábor szervezeti önállósulása után pedig azt hallhattuk pozícióban levő politikusaiktól, hogy nem működne a székely autonómia, mert a székely megyék többet kapnak vissza a költségvetésből, mint amennyit befizetnek. Micsoda fonák érvelés volt ez – ha egyáltalán igaz volt –, nem vette figyelembe a nemzeti önkormányzás gazdasági dinamizáló hatását, hiszen az ember mindig szívesebben dolgozik saját magának, mint másnak, arról nem is szólva, hogy a szabadság előbbre való a jólétnél. Vagy hogy az SZNT statutumához hasonló hátrányos megkülönböztetést Hitler sem mert volna megkockáztatni – Székely Ervin egykori képviselő mocskolódásának hatására keresgélné az ember a koncentrációs táborokról szóló passzust az egyébként teljes mértékben eurokonform és demokratikus statútumban, de mily meglepő, nincs benne.
Azt sem feledhetjük, hogy az RMDSZ elnöke miként kicsinyelte le az autonómiára vonatkozó székely közakarat mozgó urnás népszavazáson való kinyilvánításának jelentőségét a jogmorzsák felcsipegetésével szemben. Ami szerinte és követői szerint előbb-utóbb autonómiához vezet.
Nem vezet, ezt tudhatjuk jól, a mennyiség ez esetben soha nem csap át minőségbe. Ha netán valamennyi közösségi ingatlant, minden erdőt, földet, épületet visszaadnának a magyarságnak, még azt is, amit nem 1945, hanem 1920 után raboltak el, ha maradéktalanul biztosítanák nyelvi jogainkat, az sem jelentene autonómiát, az sem jelentené az erdélyi magyar élet szervezésének saját kézbe vételét.
Távol a magyarázatoktól
Az autonómiaharc ügyében a múlt vasárnap nagyot léptünk előre. Végre egységben mutatta meg a magyar közösség és valamennyi magyar szervezet, hogy fő célja az autonómia, azon belül Székelyföld területi autonómiája. Volt már egy hasonló történelmi csillagállás 2009-ben, akkor részben az autonomisták miatt csúszott el az üzenet. A Székely Nemzeti Tanács ragaszkodott az elsőbbségéhez, és nem volt partner az RMDSZ által felkarolt önkormányzati nagygyűlés megszervezésében, így egy gyűlés helyett kettőt tartottak, a média pedig az egységes magyar autonomista közakarat helyett a magyar torzsalkodásra helyezhette a hangsúlyt. Igaza volt az SZNT-nek abban, hogy ő kezdeményezte a székely önkormányzati nagygyűlést 2009 elején? Igaza volt. Elvszerű volt az SZNT álláspontja? Elvszerű volt. Taktikus volt, előrébb vitte az ügyet? Sajnos nem.
Most szerencsére más a helyzet. A nagy kérdés, hogy meddig lehet megtartani az RMDSZ-t az autonomista konszenzuson belül, mikor kezdik ismét azt magyarázni, hogy az autonómia eléréséhez nem tüntetések révén jutunk közelebb. Mert ma már mindent meg lehet magyarázni. Budapest volt SZDSZ-es főpolgármestere meg tudta magyarázni, hogy miért nem akar világkiállítást az általa vezetett városban a millecentenárium évében. Az RMDSZ megmagyarázta, hogy az 1999-es etnodiszkriminatív, az állami magyar egyetem létrehozását a bizonytalan jövőbe toló tanügyi törvény valójában siker, „jelentős előrelépés”. Gyurcsányék megmagyarázták – s nem kevés embert meg is győztek –, hogy miért nem kell kettős állampolgárság. Úgyhogy nem tudhatjuk, mikor fogja az RMDSZ azt magyarázni, amit ma a Demokratikus Koalíció képviselői mondanak az anyaországi szimpátiatüntetésekről, vagyis, hogy ezek csak ártanak az autonómia ügyének. Elvégre az RMDSZ kommunikációja arra állt rá, hogy az autonómiát az aprómunkával lehet építeni. Miközben az autonómia a közjogosítványokról szól, arról, hogy a magyarság a maga érdekeinek megfelelően irányítsa a sorsát a maga által befizetett adóból. Úgy pedig nem lehet autonómiát kiküzdeni, hogy e kérdésről a törvényhozásban nem beszélünk, ki sem ejtjük szánkon az autonómia kifejezést, hogy az autonómiáról szóló szavazás előtt nem élünk a szólásjoggal, sőt, kimegyünk a teremből, meg sem próbáljuk elérni a román hatalom ingerküszöbét.
Kényelmetlenségi tényező, megoldandó problémává kell válnunk, ha célunkat komolyan gondoljuk. Jobb lett volna Románia Európai Uniós csatlakozása előtt erre összpontosítani, de sohasem késő a jó irányba lépni. Ha nem érjük el a román hatalom ingerküszöbét, esélyünk sem lesz arra, hogy valaha saját kezünkbe vehetjük sorsunk irányítását. Most frappánsan, látványosan adtunk jelet a nagyvilágnak és Bukarestnek létezésünkről és önkormányzásra vonatkozó igényünkről, ezt igazolják az ingerült román reakciók, a betiltási javaslatok, de ezt igazolja a hirtelen „elromlott” mozdony is.
Ezt a célorientált magyar akcióegységet kellene megőrizni, és akkor ügyünk sikerre van ítélve
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2013. november 4.
Száműznék Andrei Șaguna szobrát Magyarországról
A választások közeledésével magyarázta a maszol.ro-nak a magyarországi román ortodox egyházmegye püspöke a Hajdú-Bihar megyei Körösszegapáti fideszes polgármesterének azt a fenyegetőzését, hogy eltávolítja az község ortodox parókiájának udvarán elhelyezett Andrei Șaguna-szobrot.
Senkit sem avattak be?
Siluan Mănuilă kedden reagált lapunknak Tarsoly Attila hétfő esti nyilatkozatára. Körösszegapáti polgármestere a Hír TV Magyarország élőben című műsorában azt mondta: kezdeményezi a szobor eltávolítását. Szerinte az ortodox egyház által szentté avatott egykori püspököt ábrázoló alkotást az önkormányzat és a lakosság megkérdezése nélkül, titokban állították fel a helyi ortodox templom kertjében.
„Szépen, csendben lett ez a szobor felavatva, azóta eltelt pár nap, érezzük a településen a feszültséget. A román nemzetiségi önkormányzat képviselői és a román ortodox templomba járó lakosok is felkeresnek nap mint nap az önkormányzatnál, és tétován néznek rám, hogy mi történik itt a településen, hisz ők sem voltak beavatva” – mondta Tarsoly Attila.
„Barátságtalan lépés”
A vitatott szobrot múlt szerdán állították fel a románok által is lakott Hajdú-Bihar megyei településen. A büszt azóta is borzolja a kedélyeket, mert Andrei Șaguna megítélése vitatott Magyarországon. A volt román ortodox püspök ugyanis 1948-49-ben az erdélyi románság szellemi vezéreként fegyveres ellenállásra mozgósított a magyar szabadságharccal szemben.
A polgármester akkor az MTI-nek elmondta: egy román nyelvű meghívót kapott a november 23-ai eseményre, ám távollétével tiltakozott a mellszobor felállítása ellen. Tájékoztatása szerint mivel a terület egyházi tulajdonban van, az önkormányzattól nem kellett engedélyt kérni a szobor felállításához. Ám a Hír Tv-ben elhangzó fenyegetőzésének ellentmondva elismerte: az önkormányzatnak nincs jogi eszköze az elhelyezés megakadályozására, ahogy a szobor eltávolítására sincs. Kijelentette: ő és az általa vezetett képviselő-testület elhatárolódik a „románok barátságtalan lépésétől”, amelyről tájékoztatta a nemzetpolitikáért felelős államtitkárságot.
Andrei Șaguna püspököt a románok nemzeti hősként tisztelik 1848-49-ben játszott szerepéért, amikor az erdélyi románság szellemi vezéreként népét fegyveres ellenállásra mozgósította a magyar szabadságharccal szemben. Csatlakozott Stratimirovic pátriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, olmützi deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. Szolgálataiért több rangos kitüntetést kapott. 1865-ben részt vett a kolozsvári gyűlésen, ahol Erdély és Magyarország uniója ellen érvelt. Șaguna fontos tevékenységet fejtett ki a román iskolaügyekben. Segítette a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a brassói román főgimnázium engedélyezését, amely 1851-ben meg is nyílt, nyomdát is alapított iskolai és egyházi könyvek kiadására. Jelentős lépéseket tett a román egyházi ügyekben. 1860-ban és 1864-ben zsinatokat tartott és még 1864-ben keresztülvitte az ortodox román egyház teljes elválasztását az ortodox szerb egyháztól. Elnyerte az erdélyi románok metropolitája címet is. 1871-ben a bukaresti Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1873-ban Nagyszebenben halt meg, teljes vagyonát egyházára hagyta; nyomdáját is egyházmegyéje örökölte.
„Nem akartuk a magyarokat provokálni”
A magyarországi román ortodox egyházmegye püspöke a maszol.ro-nak határozottan cáfolta, hogy a mellszobrot titokban állították fel az ortodox egyház kertjében. Siluan Mănuilă szerint a helyi ortodox pópa nem csak írásban, hanem személyesen is meghívta a polgármestert a múlt szerdai rendezvényre.
A püspök a magyarországi választások közeledésével magyarázta Tarsoly Attila elutasító magatartását. „Biztos most nagy nyomás nehezedik a polgármesterre, kényszert érez annak bizonygatására, hogy a tudomása nélkül zajlott le az esemény” – jelentette ki.
Felvetésünkre ugyanakkor elismerte, hogy Andrei Șaguna történelmi szerepe vitatott Magyarországon, ám hangsúlyozta, a szoborállítás nem provokációs szándékkal történt. „Távol áll tőlünk az a gondolat, hogy a magyarokat hergeljük. Andrei Șagunát az ortodox egyház szentté avatta, és azért állítottunk szobrot neki, mert nagyon sokat tett az erdélyi ortodox egyházért” – magyarázta Siluan Mănuilă.
A püspök emlékeztetett arra, hogy Mihai Eminescu szobra 13 éve ott áll a körösszegapáti ortodox templomkertben, és semmiféle engedély nem volt szükség a felállításához. „Igaz, a román költő neve nem cseng olyan rosszul a magyar füleknek, mint a Șagunáé” – tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy a polgármester maga is elismerte: nincsenek jogi eszközei a büszt eltávolítására, mivel magánterületen található. „Éppen ezért nem hinném, hogy a polgármester be tudja váltani a fenyegetését” – mondta a püspök.
A szobor felállítását a Határon Túli Románok Hivatala is támogatta. A múlt szerdai eseményen magas rangú egyházi, állami és diplomáciai tisztségviselők vettek részt, többek között Románia budapesti nagykövete, Erdély ortodox érseke, Stegărel Olaru bukaresti államtitkár, Luminița Constantin, a bukaresti művelődési minisztérium főtitkárhelyettese.
Andrei Șaguna szobrát 2008-ban akarták fölállítani Gyulán, a román ortodox katedrális előtt. Az alapkőletételt 2008. október 19-re tervezték, azonban két nappal korábban lemondta az eseményt a gyulai ortodox püspökség és a gyulai román főkonzul. Perjési Klára, a város polgármestere az MTI-nek akkor elmondta: az értesítés szerint a magyar és a román kormány megállapodott abban, hogy nem lesz alapkőletétel. A szobor felállítása ellen korábban tiltakozott egy gyulai önkormányzati képviselő, valamint a Jobbik helyi vezetője is.
Cs. P. T.
maszol.ro
A választások közeledésével magyarázta a maszol.ro-nak a magyarországi román ortodox egyházmegye püspöke a Hajdú-Bihar megyei Körösszegapáti fideszes polgármesterének azt a fenyegetőzését, hogy eltávolítja az község ortodox parókiájának udvarán elhelyezett Andrei Șaguna-szobrot.
Senkit sem avattak be?
Siluan Mănuilă kedden reagált lapunknak Tarsoly Attila hétfő esti nyilatkozatára. Körösszegapáti polgármestere a Hír TV Magyarország élőben című műsorában azt mondta: kezdeményezi a szobor eltávolítását. Szerinte az ortodox egyház által szentté avatott egykori püspököt ábrázoló alkotást az önkormányzat és a lakosság megkérdezése nélkül, titokban állították fel a helyi ortodox templom kertjében.
„Szépen, csendben lett ez a szobor felavatva, azóta eltelt pár nap, érezzük a településen a feszültséget. A román nemzetiségi önkormányzat képviselői és a román ortodox templomba járó lakosok is felkeresnek nap mint nap az önkormányzatnál, és tétován néznek rám, hogy mi történik itt a településen, hisz ők sem voltak beavatva” – mondta Tarsoly Attila.
„Barátságtalan lépés”
A vitatott szobrot múlt szerdán állították fel a románok által is lakott Hajdú-Bihar megyei településen. A büszt azóta is borzolja a kedélyeket, mert Andrei Șaguna megítélése vitatott Magyarországon. A volt román ortodox püspök ugyanis 1948-49-ben az erdélyi románság szellemi vezéreként fegyveres ellenállásra mozgósított a magyar szabadságharccal szemben.
A polgármester akkor az MTI-nek elmondta: egy román nyelvű meghívót kapott a november 23-ai eseményre, ám távollétével tiltakozott a mellszobor felállítása ellen. Tájékoztatása szerint mivel a terület egyházi tulajdonban van, az önkormányzattól nem kellett engedélyt kérni a szobor felállításához. Ám a Hír Tv-ben elhangzó fenyegetőzésének ellentmondva elismerte: az önkormányzatnak nincs jogi eszköze az elhelyezés megakadályozására, ahogy a szobor eltávolítására sincs. Kijelentette: ő és az általa vezetett képviselő-testület elhatárolódik a „románok barátságtalan lépésétől”, amelyről tájékoztatta a nemzetpolitikáért felelős államtitkárságot.
Andrei Șaguna püspököt a románok nemzeti hősként tisztelik 1848-49-ben játszott szerepéért, amikor az erdélyi románság szellemi vezéreként népét fegyveres ellenállásra mozgósította a magyar szabadságharccal szemben. Csatlakozott Stratimirovic pátriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, olmützi deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. Szolgálataiért több rangos kitüntetést kapott. 1865-ben részt vett a kolozsvári gyűlésen, ahol Erdély és Magyarország uniója ellen érvelt. Șaguna fontos tevékenységet fejtett ki a román iskolaügyekben. Segítette a tehetséges román fiatalok külföldi iskolázását. Kieszközölte a brassói román főgimnázium engedélyezését, amely 1851-ben meg is nyílt, nyomdát is alapított iskolai és egyházi könyvek kiadására. Jelentős lépéseket tett a román egyházi ügyekben. 1860-ban és 1864-ben zsinatokat tartott és még 1864-ben keresztülvitte az ortodox román egyház teljes elválasztását az ortodox szerb egyháztól. Elnyerte az erdélyi románok metropolitája címet is. 1871-ben a bukaresti Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1873-ban Nagyszebenben halt meg, teljes vagyonát egyházára hagyta; nyomdáját is egyházmegyéje örökölte.
„Nem akartuk a magyarokat provokálni”
A magyarországi román ortodox egyházmegye püspöke a maszol.ro-nak határozottan cáfolta, hogy a mellszobrot titokban állították fel az ortodox egyház kertjében. Siluan Mănuilă szerint a helyi ortodox pópa nem csak írásban, hanem személyesen is meghívta a polgármestert a múlt szerdai rendezvényre.
A püspök a magyarországi választások közeledésével magyarázta Tarsoly Attila elutasító magatartását. „Biztos most nagy nyomás nehezedik a polgármesterre, kényszert érez annak bizonygatására, hogy a tudomása nélkül zajlott le az esemény” – jelentette ki.
Felvetésünkre ugyanakkor elismerte, hogy Andrei Șaguna történelmi szerepe vitatott Magyarországon, ám hangsúlyozta, a szoborállítás nem provokációs szándékkal történt. „Távol áll tőlünk az a gondolat, hogy a magyarokat hergeljük. Andrei Șagunát az ortodox egyház szentté avatta, és azért állítottunk szobrot neki, mert nagyon sokat tett az erdélyi ortodox egyházért” – magyarázta Siluan Mănuilă.
A püspök emlékeztetett arra, hogy Mihai Eminescu szobra 13 éve ott áll a körösszegapáti ortodox templomkertben, és semmiféle engedély nem volt szükség a felállításához. „Igaz, a román költő neve nem cseng olyan rosszul a magyar füleknek, mint a Șagunáé” – tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy a polgármester maga is elismerte: nincsenek jogi eszközei a büszt eltávolítására, mivel magánterületen található. „Éppen ezért nem hinném, hogy a polgármester be tudja váltani a fenyegetését” – mondta a püspök.
A szobor felállítását a Határon Túli Románok Hivatala is támogatta. A múlt szerdai eseményen magas rangú egyházi, állami és diplomáciai tisztségviselők vettek részt, többek között Románia budapesti nagykövete, Erdély ortodox érseke, Stegărel Olaru bukaresti államtitkár, Luminița Constantin, a bukaresti művelődési minisztérium főtitkárhelyettese.
Andrei Șaguna szobrát 2008-ban akarták fölállítani Gyulán, a román ortodox katedrális előtt. Az alapkőletételt 2008. október 19-re tervezték, azonban két nappal korábban lemondta az eseményt a gyulai ortodox püspökség és a gyulai román főkonzul. Perjési Klára, a város polgármestere az MTI-nek akkor elmondta: az értesítés szerint a magyar és a román kormány megállapodott abban, hogy nem lesz alapkőletétel. A szobor felállítása ellen korábban tiltakozott egy gyulai önkormányzati képviselő, valamint a Jobbik helyi vezetője is.
Cs. P. T.
maszol.ro
2013. november 5.
Meg kell szólítani a román társadalmat
Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója a székely menetelés sikeréről, az autonómia kérdésének reneszánszáról
A több tízezer részvevővel megrendezett székely menetelés az eddigi tömegtüntetések után új formát kölcsönzött a székelyföldi, erdélyi autonómiatörekvéseknek. Haladt-e előrébb az erdélyi magyar közösség önrendelkezésért folytatott küzdelme az október 27-i demonstráció révén? Mindenképpen igen. Abban a vonatkozásban biztos, hogy az erdélyi magyarságot sikerült mobilizálni, és ez független a résztvevők számától. Néhány tízezer ember számára fontos volt, hogy szabadidejét, pénzét erre szánja. Az erdélyi magyar politikai szereplők pedig pozitív politikai cselekvésként élték meg a tüntetést. A közös élmény közösségteremtő hatású. Hogy a román politikai elitnél ez a tüntetés hogyan csapódott le, azt még korai értékelni. Mindenki tudta, hogy elutasító nyilatkozatok lesznek a román politikusok részéről. Viszont a román média egy része alapvetően korrekt módon számolt be a tüntetésről. A mostani menetelés sem tekinthető meg nem történtnek a román politikum részéről, és ha még lesznek hasonló jellegű megmozdulások, akkor még kevésbé kerülhető meg a kérdésről való tárgyalás.
Milyen mértékben visznek közelebb a célhoz a meneteléshez hasonló akciók? Milyen stratégia vezethet eredményre: az utcai demonstrációk radikalizálódása – el egészen a Székely Nemzeti Tanács által meglebegtetett polgári elégedetlenségig –, az autonómiaigény nemzetköziesítése, esetleg a kettő együttesen?
A menetelés, a tüntetések több célt szolgálnak: egyrészt mobilizálják saját közösségüket, másrészt jelzés az államnak és a többségi társadalomnak, harmadrészt pedig a nemzetközi közvéleményt is elérik üzenetükkel. A hírekből hallottuk, hogy a menetelés szervezői már a következő lépéseken gondolkodnak. A tömeges politikai cselekvések mindenképpen az autonómia elérésének eszköztárához tartoznak. Ne feledkezzünk viszont meg a román többség érzékennyé tételéről sem. Fontos szerepet játszott a menetelés az autonómia-kérdés (újbóli) tematizálásában. A román társadalomnak és politikumnak is el kell magyarázni, mit is szeretnének az erdélyi magyarok, miért tekintik jogosnak az autonómia igénylését. Erdélyi magyar elemzők, kutatók román nyelven írott tanulmányai, a Mensura Transylvanica román honlap-tervezete, a Facebookon működő, román–magyar együttéléssel foglalkozó különböző csoportok, vagy a nemzeti kérdésekben szervezett közös konferenciák segíthetnek ebben. Nemzetközi porondon is képviselni lehet és kell az ügyet, de oda csak megfelelő szakmai felkészültséggel érdemes menni. Számtalan kiadvány jelenik meg angol nyelven az autonómiákról. A nemzeti, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakma érti az autonómia kérdéskörét és főszabályként pozitívnak tekinti az autonómiát, mint a többség-kisebbségi kérdés rendezését. Az autonómiát ugyancsak inkább pozitívumként fogják fel a különböző európai szervezetek és intézmények, de az autonómia-törekvések támogatása kérdésében sokkal visszafogottabbak. Talán azért, mert az autonómia elérésére tett erőfeszítések konfliktusba torkolásától tartanak. Tehát akár a demonstrációk, akár a többség felé történő kommunikáció vagy a nemzetközi porondon való okos szereplés előre viheti az autonómia ügyét. Viszont legalább annyira fontos a saját társadalom irányába történő kommunikáció. Talán túl egyértelműnek tekintjük, hogy az emberek tudják, miért jó az autonómia; nem utolsó sorban azért, mert az emberek is így gondolják – lásd a néhány évvel ezelőtti urnás „népszavazást”. Úgy gondolom – és erre látok is bizonyos jeleket Erdélyben, de a Felvidéken és a Vajdaságban, és talán már Kárpátalján is –, hogy az autonómiákra jellemző bizonyos elemek, megoldások, intézkedések most is megvalósíthatók. Gondoljunk a kétnyelvű nyomtatványokra, a beleszólási jog követelésébe az iskolák elnevezésében vagy a kétnyelvűséget ösztönző kampányokra; de tágabb értelemben a székely zászló kérdése is ide tartozik. Ezek mind a létező jogokkal való élésre ösztönzik az embereket vagy a jogok tágítására vonatkoznak. Az RMDSZ bejelentette, hogy újabb, a dél-tiroli modellre épülő területi autonómiát szorgalmazó törvénytervezetet terjeszt a román parlament elé, a dokumentum sorsát illetően – már csak a korábbi statútumok elutasítása miatt is – azonban nem lehetnek illúzióink. Mégis: jelenthet-e követendő példát valamelyik európai önrendelkezési minta a Székelyföld számára? Vagy a tömbmagyar régió esetében inkább egyedi státus indokolt?
Az egész kérdéskört abból a szemszögből vizsgálnám, hogy milyen politikai berendezkedés felel meg a leginkább a romániai magyarság számára a gyarapodás, a nemzeti reprodukció szempontjából. A választ a romániai magyar elit körvonalazta: a területi autonómia a megoldás ott, ahol a magyarság többségben lehet az adott régióban (autonóm területen), és személyi elvű autonómia ott, ahol ez demográfiai okok miatt elméletben sem lehetséges. Számos pozitív példa van Nyugat-Európában, ezek közül a dél-tiroli a legismertebb; Székelyföld és Dél-Tirol között párhuzamok vonhatók. Kiindulási alapnak biztos megfelel, de amellett, hogy fontos a törvénytervezetre, a statútumra, a modellre összpontosítani, legalább olyan fontos a helyi jellegzetességeket is figyelembe venni – mint több eddigi elképzelésnél ez meg is történt –, és talán még fontosabb annak megértése és modellezése, hogy hogyan érték el mások az autonómiát. Nem létezik ilyen recept, a társadalmi-politikai helyzet annyira eltérő, hogy inkább az átvehető, megvalósítható elemekre kell összpontosítani. Az autonómia kérdése megint reneszánszát éli. A politikai cselekvések mellett számos konferencián vitatkoznak az autonómiáról. Ez egyrészt hozzájárul ahhoz, hogy – az elmúlt 23 év tapasztalatait is felhasználva – a romániai magyarság megtalálja a számára leginkább megfelelőnek tartott verzió(ka)t, másrészt pedig közelebb hozható az autonómia a magyar lakossághoz. Ugyanezekben a vitákban fog kikristályosodni, hogyan is kommunikálja a romániai magyarság igényeit a többség irányába. Illúzióink a rövidtávú eredmény szempontjából persze ne legyenek, de a sikerbe vetett hit nélkül nem fog menni.
Az Európai Bizottság által az elmúlt hónapokban elutasított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezések esete is azt bizonyítja, hogy az EU nemigen „vevő” a nemzeti kisebbségi jogok kiszélesítésére, szavatolására. Milyen módon lehet elérni Brüsszel ingerküszöbét?
Az Európai Bizottság csak abban az esetben fog bármilyen kezdeményezést tenni ebben a témában, amennyiben az európai jog szemszögéből támadhatatlan, kifogástalan helyzet áll elő. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy egy kezdeményezésből csakis akkor lehet kötelezően érvényes jogszabály, ha az Európai Parlament többsége és a Tanács – azaz a tagállamok – is rábólintanak. A tagállamok között pedig vannak olyanok, amelyek még a nemzeti kisebbségek létezését is tagadják – és most nem a Magyarországgal határos államokról beszélek. Egyszóval nem könnyű olyan közös európai szabályok alkotására kérni az EU-t, amelyet a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk, de valamiféleképpen ezt kell tenni, hiszen a tagállamokat nem lehet megkerülni. A kulcsszavak a jelenlegi európai joganyagban kodifikált alapjogok megsértése és a diszkrimináció lehetnek, erre érzékenyek a tagállamok és a nemzetközi intézmények is.
Hogyan lehet meggyőzni a román politikai osztályt, a többségi társadalmat arról, hogy az autonómia nem elszakadást, enklávét jelent, illetve nem a románság, Románia ellen irányul?
Azt hiszem, a románság, a romániai politikai elit pontosan tudja, hogy Erdélyt „nem veszítik el”, igazi komoly aggodalmat már nem érzékelek. A 2000-es évek elején még beszélhettünk komolyabb félelemről, de ez mára elmúlt. Ma már ez inkább csak a politikai harc eszköze. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy a román társadalom elfogadóbbá vált. Elképzelhető az is, hogy a többségi társadalom egy része a menetelés miatt még kevésbé akarja az autonómiát biztosítani a magyarság számára. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Nagy-Románia Pártnak a parlamentből való kikerülésével a nemzeti témát – retorikai szempontból finomabb formában – átvették a nagy, törvényhozási lehetőséggel rendelkező pártok. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a politikai elit meggyőzése mellett a román társadalom szélesebb rétegeire, a közvéleményre is kellő figyelem fordítódjon. Ha meg lehetne szólítani a román társadalom véleményformálóit, a központi sajtó egyes orgánumaiban építő jellegű párbeszéd folyna a témáról, nem lenne tabutéma többé a kérdés, akkor elmondhatnánk, hogy nagy előrelépés történt és a román döntéshozók hozzáállásában is változás állna be. Jelenleg ugyanis a román közvélemény szemében értelmezhetetlen az autonómia fogalma, könnyen összemossák az elszakadással, ha pedig minden általuk ismert vezető politikus és újságíró ebben erősíti meg őket, akkor ne csodálkozzunk, ha nem mutatnak empátiát ezen a téren. A közvélemény nyitottabbá válására azonban a politika is reagálna.
A bukaresti és a budapesti kormány között – elsősorban az ideológiai különbség miatt – nemigen lehet felfedezni az együttműködés jeleit. Milyen lehetőségei vannak ilyen körülmények közepette az anyaországnak előmozdítani az erdélyi magyarság jogainak érvényesítését, a különböző autonómiaformák gyakorlatba ültetését?
Úgy gondolom, hogy az együttműködés számos területen zökkenőmentes. A romániai magyar kisebbséget érintő kérdésekben viszont alapvetően sohasem volt feszültségmentes. Nem is lehet az, ameddig a romániai magyarság nem érzi biztosítva jogait, illetve lehetőségét a nemzeti gyarapodáshoz. A magyar állam támogatja a romániai magyarok által megfogalmazott követeléseket. Ezek közül egyik sem olyan, ami ellen elvi kifogást lehet emelni, illetve ne létezne rá európai példa. A román állam – nézetem szerint – épp a kisebbségi közösségek nemzeti reprodukciójához szükségesnek tekintett intézményeket nem támogatja. Az anyaország a nemzetközi porondon fejtheti ki álláspontját az autonómia szükségessége mellett, a kétoldalú megbeszéléseken képviselheti az autonómia, de tágabban a kisebbségi jogok kiterjesztésének kérdését, továbbá támogathatja az erdélyi magyarság által megfogalmazott célokat és törekvéseket. És ne felejtsük a legfontosabbat: a magyar állam támogatáspolitikája épp a külhoni magyar közösségek megerősödését célozza. Akár a tág értelemben vett oktatásra vonatkozó támogatások, mint a kiemelt programok – 2012 a külhoni magyar óvodák éve és 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve, illetve a 2014-es folytatás – lényegében a helyi közösségeket erősítik.
A székely menetelés esetében rég tapasztalt összefogás jött létre az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetek között. Létrejöhet-e Ön szerint hasonló együttműködés – például koalíció formájában – a jövő tavaszi európai parlamenti választáson?
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Az erdélyi magyar társadalom sokrétű, komplex, plurális. Talán természetes – és több szempontból kívánatos is –, hogy több párt küzdjön meg a magyarok szavazataiért. A közös, közösségre vonatkozó érdekeken túl a pártoknak saját politikai érdekeik is vannak. A célok azonossága vagy hasonlósága nem jelenti feltétlenül, hogy az elérési utakban is egyetértés alakul ki.
Tankönyv a nemzetpolitikáról
A közigazgatási képzés részévé vált a nemzetpolitika – jelentette ki Semjén Zsolt a Nemzetpolitikai alapismeretek című kötet hétfői budapesti bemutatóján. A kormányfő nemzetpolitikáért felelős helyettese az MTI tudósítása szerint közölte, a világon elsőként született olyan tankönyv, ami a nemzetpolitikáról szól. A kötetet elsősorban a közigazgatásban dolgozóknak szánják, de a külhoni magyarságnak is ajánlják, mivel ezáltal pontosan tudni fogják, a magyar közigazgatásban milyen szerepe van ennek a területnek, és milyen elvárásokat támaszthatnak a mindenkori kormánnyal szemben. A könyv tudományos jelleggel nyolc fejezetben tekinti át történelmi, közigazgatási és nemzetstratégiai szempontból az egyes témákat, tisztáz alapfogalmakat, nemzetközi jogi aspektusokat. Kántor Zoltán, a kötet kidolgozásában közreműködő Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója elmondta, olyan honlap is készült az MTA Kisebbségkutató Intézetével közösen, amely megkönnyíti a nemzetpolitika oktatását.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója a székely menetelés sikeréről, az autonómia kérdésének reneszánszáról
A több tízezer részvevővel megrendezett székely menetelés az eddigi tömegtüntetések után új formát kölcsönzött a székelyföldi, erdélyi autonómiatörekvéseknek. Haladt-e előrébb az erdélyi magyar közösség önrendelkezésért folytatott küzdelme az október 27-i demonstráció révén? Mindenképpen igen. Abban a vonatkozásban biztos, hogy az erdélyi magyarságot sikerült mobilizálni, és ez független a résztvevők számától. Néhány tízezer ember számára fontos volt, hogy szabadidejét, pénzét erre szánja. Az erdélyi magyar politikai szereplők pedig pozitív politikai cselekvésként élték meg a tüntetést. A közös élmény közösségteremtő hatású. Hogy a román politikai elitnél ez a tüntetés hogyan csapódott le, azt még korai értékelni. Mindenki tudta, hogy elutasító nyilatkozatok lesznek a román politikusok részéről. Viszont a román média egy része alapvetően korrekt módon számolt be a tüntetésről. A mostani menetelés sem tekinthető meg nem történtnek a román politikum részéről, és ha még lesznek hasonló jellegű megmozdulások, akkor még kevésbé kerülhető meg a kérdésről való tárgyalás.
Milyen mértékben visznek közelebb a célhoz a meneteléshez hasonló akciók? Milyen stratégia vezethet eredményre: az utcai demonstrációk radikalizálódása – el egészen a Székely Nemzeti Tanács által meglebegtetett polgári elégedetlenségig –, az autonómiaigény nemzetköziesítése, esetleg a kettő együttesen?
A menetelés, a tüntetések több célt szolgálnak: egyrészt mobilizálják saját közösségüket, másrészt jelzés az államnak és a többségi társadalomnak, harmadrészt pedig a nemzetközi közvéleményt is elérik üzenetükkel. A hírekből hallottuk, hogy a menetelés szervezői már a következő lépéseken gondolkodnak. A tömeges politikai cselekvések mindenképpen az autonómia elérésének eszköztárához tartoznak. Ne feledkezzünk viszont meg a román többség érzékennyé tételéről sem. Fontos szerepet játszott a menetelés az autonómia-kérdés (újbóli) tematizálásában. A román társadalomnak és politikumnak is el kell magyarázni, mit is szeretnének az erdélyi magyarok, miért tekintik jogosnak az autonómia igénylését. Erdélyi magyar elemzők, kutatók román nyelven írott tanulmányai, a Mensura Transylvanica román honlap-tervezete, a Facebookon működő, román–magyar együttéléssel foglalkozó különböző csoportok, vagy a nemzeti kérdésekben szervezett közös konferenciák segíthetnek ebben. Nemzetközi porondon is képviselni lehet és kell az ügyet, de oda csak megfelelő szakmai felkészültséggel érdemes menni. Számtalan kiadvány jelenik meg angol nyelven az autonómiákról. A nemzeti, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakma érti az autonómia kérdéskörét és főszabályként pozitívnak tekinti az autonómiát, mint a többség-kisebbségi kérdés rendezését. Az autonómiát ugyancsak inkább pozitívumként fogják fel a különböző európai szervezetek és intézmények, de az autonómia-törekvések támogatása kérdésében sokkal visszafogottabbak. Talán azért, mert az autonómia elérésére tett erőfeszítések konfliktusba torkolásától tartanak. Tehát akár a demonstrációk, akár a többség felé történő kommunikáció vagy a nemzetközi porondon való okos szereplés előre viheti az autonómia ügyét. Viszont legalább annyira fontos a saját társadalom irányába történő kommunikáció. Talán túl egyértelműnek tekintjük, hogy az emberek tudják, miért jó az autonómia; nem utolsó sorban azért, mert az emberek is így gondolják – lásd a néhány évvel ezelőtti urnás „népszavazást”. Úgy gondolom – és erre látok is bizonyos jeleket Erdélyben, de a Felvidéken és a Vajdaságban, és talán már Kárpátalján is –, hogy az autonómiákra jellemző bizonyos elemek, megoldások, intézkedések most is megvalósíthatók. Gondoljunk a kétnyelvű nyomtatványokra, a beleszólási jog követelésébe az iskolák elnevezésében vagy a kétnyelvűséget ösztönző kampányokra; de tágabb értelemben a székely zászló kérdése is ide tartozik. Ezek mind a létező jogokkal való élésre ösztönzik az embereket vagy a jogok tágítására vonatkoznak. Az RMDSZ bejelentette, hogy újabb, a dél-tiroli modellre épülő területi autonómiát szorgalmazó törvénytervezetet terjeszt a román parlament elé, a dokumentum sorsát illetően – már csak a korábbi statútumok elutasítása miatt is – azonban nem lehetnek illúzióink. Mégis: jelenthet-e követendő példát valamelyik európai önrendelkezési minta a Székelyföld számára? Vagy a tömbmagyar régió esetében inkább egyedi státus indokolt?
Az egész kérdéskört abból a szemszögből vizsgálnám, hogy milyen politikai berendezkedés felel meg a leginkább a romániai magyarság számára a gyarapodás, a nemzeti reprodukció szempontjából. A választ a romániai magyar elit körvonalazta: a területi autonómia a megoldás ott, ahol a magyarság többségben lehet az adott régióban (autonóm területen), és személyi elvű autonómia ott, ahol ez demográfiai okok miatt elméletben sem lehetséges. Számos pozitív példa van Nyugat-Európában, ezek közül a dél-tiroli a legismertebb; Székelyföld és Dél-Tirol között párhuzamok vonhatók. Kiindulási alapnak biztos megfelel, de amellett, hogy fontos a törvénytervezetre, a statútumra, a modellre összpontosítani, legalább olyan fontos a helyi jellegzetességeket is figyelembe venni – mint több eddigi elképzelésnél ez meg is történt –, és talán még fontosabb annak megértése és modellezése, hogy hogyan érték el mások az autonómiát. Nem létezik ilyen recept, a társadalmi-politikai helyzet annyira eltérő, hogy inkább az átvehető, megvalósítható elemekre kell összpontosítani. Az autonómia kérdése megint reneszánszát éli. A politikai cselekvések mellett számos konferencián vitatkoznak az autonómiáról. Ez egyrészt hozzájárul ahhoz, hogy – az elmúlt 23 év tapasztalatait is felhasználva – a romániai magyarság megtalálja a számára leginkább megfelelőnek tartott verzió(ka)t, másrészt pedig közelebb hozható az autonómia a magyar lakossághoz. Ugyanezekben a vitákban fog kikristályosodni, hogyan is kommunikálja a romániai magyarság igényeit a többség irányába. Illúzióink a rövidtávú eredmény szempontjából persze ne legyenek, de a sikerbe vetett hit nélkül nem fog menni.
Az Európai Bizottság által az elmúlt hónapokban elutasított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezések esete is azt bizonyítja, hogy az EU nemigen „vevő” a nemzeti kisebbségi jogok kiszélesítésére, szavatolására. Milyen módon lehet elérni Brüsszel ingerküszöbét?
Az Európai Bizottság csak abban az esetben fog bármilyen kezdeményezést tenni ebben a témában, amennyiben az európai jog szemszögéből támadhatatlan, kifogástalan helyzet áll elő. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy egy kezdeményezésből csakis akkor lehet kötelezően érvényes jogszabály, ha az Európai Parlament többsége és a Tanács – azaz a tagállamok – is rábólintanak. A tagállamok között pedig vannak olyanok, amelyek még a nemzeti kisebbségek létezését is tagadják – és most nem a Magyarországgal határos államokról beszélek. Egyszóval nem könnyű olyan közös európai szabályok alkotására kérni az EU-t, amelyet a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk, de valamiféleképpen ezt kell tenni, hiszen a tagállamokat nem lehet megkerülni. A kulcsszavak a jelenlegi európai joganyagban kodifikált alapjogok megsértése és a diszkrimináció lehetnek, erre érzékenyek a tagállamok és a nemzetközi intézmények is.
Hogyan lehet meggyőzni a román politikai osztályt, a többségi társadalmat arról, hogy az autonómia nem elszakadást, enklávét jelent, illetve nem a románság, Románia ellen irányul?
Azt hiszem, a románság, a romániai politikai elit pontosan tudja, hogy Erdélyt „nem veszítik el”, igazi komoly aggodalmat már nem érzékelek. A 2000-es évek elején még beszélhettünk komolyabb félelemről, de ez mára elmúlt. Ma már ez inkább csak a politikai harc eszköze. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy a román társadalom elfogadóbbá vált. Elképzelhető az is, hogy a többségi társadalom egy része a menetelés miatt még kevésbé akarja az autonómiát biztosítani a magyarság számára. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Nagy-Románia Pártnak a parlamentből való kikerülésével a nemzeti témát – retorikai szempontból finomabb formában – átvették a nagy, törvényhozási lehetőséggel rendelkező pártok. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a politikai elit meggyőzése mellett a román társadalom szélesebb rétegeire, a közvéleményre is kellő figyelem fordítódjon. Ha meg lehetne szólítani a román társadalom véleményformálóit, a központi sajtó egyes orgánumaiban építő jellegű párbeszéd folyna a témáról, nem lenne tabutéma többé a kérdés, akkor elmondhatnánk, hogy nagy előrelépés történt és a román döntéshozók hozzáállásában is változás állna be. Jelenleg ugyanis a román közvélemény szemében értelmezhetetlen az autonómia fogalma, könnyen összemossák az elszakadással, ha pedig minden általuk ismert vezető politikus és újságíró ebben erősíti meg őket, akkor ne csodálkozzunk, ha nem mutatnak empátiát ezen a téren. A közvélemény nyitottabbá válására azonban a politika is reagálna.
A bukaresti és a budapesti kormány között – elsősorban az ideológiai különbség miatt – nemigen lehet felfedezni az együttműködés jeleit. Milyen lehetőségei vannak ilyen körülmények közepette az anyaországnak előmozdítani az erdélyi magyarság jogainak érvényesítését, a különböző autonómiaformák gyakorlatba ültetését?
Úgy gondolom, hogy az együttműködés számos területen zökkenőmentes. A romániai magyar kisebbséget érintő kérdésekben viszont alapvetően sohasem volt feszültségmentes. Nem is lehet az, ameddig a romániai magyarság nem érzi biztosítva jogait, illetve lehetőségét a nemzeti gyarapodáshoz. A magyar állam támogatja a romániai magyarok által megfogalmazott követeléseket. Ezek közül egyik sem olyan, ami ellen elvi kifogást lehet emelni, illetve ne létezne rá európai példa. A román állam – nézetem szerint – épp a kisebbségi közösségek nemzeti reprodukciójához szükségesnek tekintett intézményeket nem támogatja. Az anyaország a nemzetközi porondon fejtheti ki álláspontját az autonómia szükségessége mellett, a kétoldalú megbeszéléseken képviselheti az autonómia, de tágabban a kisebbségi jogok kiterjesztésének kérdését, továbbá támogathatja az erdélyi magyarság által megfogalmazott célokat és törekvéseket. És ne felejtsük a legfontosabbat: a magyar állam támogatáspolitikája épp a külhoni magyar közösségek megerősödését célozza. Akár a tág értelemben vett oktatásra vonatkozó támogatások, mint a kiemelt programok – 2012 a külhoni magyar óvodák éve és 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve, illetve a 2014-es folytatás – lényegében a helyi közösségeket erősítik.
A székely menetelés esetében rég tapasztalt összefogás jött létre az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetek között. Létrejöhet-e Ön szerint hasonló együttműködés – például koalíció formájában – a jövő tavaszi európai parlamenti választáson?
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Az erdélyi magyar társadalom sokrétű, komplex, plurális. Talán természetes – és több szempontból kívánatos is –, hogy több párt küzdjön meg a magyarok szavazataiért. A közös, közösségre vonatkozó érdekeken túl a pártoknak saját politikai érdekeik is vannak. A célok azonossága vagy hasonlósága nem jelenti feltétlenül, hogy az elérési utakban is egyetértés alakul ki.
Tankönyv a nemzetpolitikáról
A közigazgatási képzés részévé vált a nemzetpolitika – jelentette ki Semjén Zsolt a Nemzetpolitikai alapismeretek című kötet hétfői budapesti bemutatóján. A kormányfő nemzetpolitikáért felelős helyettese az MTI tudósítása szerint közölte, a világon elsőként született olyan tankönyv, ami a nemzetpolitikáról szól. A kötetet elsősorban a közigazgatásban dolgozóknak szánják, de a külhoni magyarságnak is ajánlják, mivel ezáltal pontosan tudni fogják, a magyar közigazgatásban milyen szerepe van ennek a területnek, és milyen elvárásokat támaszthatnak a mindenkori kormánnyal szemben. A könyv tudományos jelleggel nyolc fejezetben tekinti át történelmi, közigazgatási és nemzetstratégiai szempontból az egyes témákat, tisztáz alapfogalmakat, nemzetközi jogi aspektusokat. Kántor Zoltán, a kötet kidolgozásában közreműködő Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója elmondta, olyan honlap is készült az MTA Kisebbségkutató Intézetével közösen, amely megkönnyíti a nemzetpolitika oktatását.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2013. november 6.
Kertész Melinda
LESZ NYITÁS
Hogyan válik egy levéltáros történész kultúrdiplomatává?
Nagy Mihály Zoltán az első magyar vezetője az ICR-nek. Szerinte nem ízlések és pofonok kérdése, hogy Románia mit mutat meg külföldön a kultúrájából, és főleg nem a politikum döntése kellene legyen.
A romániai kultúra külföldi bemutatását szolgáló intézmény, a Román Kulturális Intézet (ICR) vezetőtestületének első alkalommal lett magyar tagja: Nagy Mihály Zoltán - aki a Boc-kormány idején Románia Országos Levéltárának az igazgatóhelyettesi tisztségét töltötte be - a nagyváradi levéltár főlevéltárosi beosztását cserélte hétfőn az ICR elnökhelyettesi tisztségére. A történész végzettségű elnökhelyettest arról kérdeztük, hogy hogyan fér össze a szakmája a kultúrdiplomáciával, illetve milyen lehetőségeket lát az ICR Marga-korszakban megtépázott hírnevének a visszaállítására.
Miért döntött úgy, hogy az ICR élén folytatja? Hogy fér meg a kultúra nagykövetségét ellátó intézmény élén vállalt szerepe a történészi szakmájával?
– Tulajdonképpen már a levéltár élén, amikor nemzetközi levéltári szervezetekkel kerültünk kapcsolatba, közös munkaterveket írtunk alá, már akkor elkezdődött számomra a kultúrdiplomáciai munka, nyilván teljesen más hangsúllyal. Amikor felkértek az ICR igazgatóhelyettesi tisztségére, először visszautasítottam, mert ez a munkakör állandó bukaresti tartózkodást igényel.
Emellett kiszámíthatatlan az is, hogy mennyi ideig tarthat a megbízatásom: jóllehet az ICR élén a kinevezés négy évre szól, de már megtapasztaltam, hogy előreláthatatlan történések miatt nem biztos, hogy az ember végigviheti a mandátumát. Viszont több emberrel tárgyalva arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy történelmi lehetőség, nemcsak nekem, hanem az erdélyi magyar közösség számára is, hiszen az ICR élén korábban nem volt magyar vezető. Ha ez a lehetőség adódott, vétek lett volna kihagyni. Az első időszakban nagyon intenzív tanulási folyamat is lesz számomra, hiszen ennek az intézménynek 19 külföldi fiókszervezete van. De talán itt az ideje annak, hogy az erdélyi magyar kultúrát ne csak Romániában, hanem kihasználva ezt az intézményi hálózatot, a világ bármelyik pontján bemutathassuk.
Honnan érkezett a felkérés?
– Egy megegyezésnek köszönhetően az RMDSZ-nek ajánlották fel, hogy az egyik alelnöki tisztségre javaslatot tehetnek. Ezt követően felgyorsultak az események: a szenátus külügyi és kulturális bizottsága előtt bemutattam a programomat. Ez egy nagyon rövid bemutatkozás volt, az első része abból állt, hogy kérdéseket tettek fel, arra voltak kíváncsiak, hogyan látom én az intézetet. Abból indultam ki, hogy komoly államigazgatási tapasztalattal rendelkezem, a Román Nemzeti Levéltár második embereként az elmúlt évek alatt megismertem a kultúrdiplomáciát. Ezekre a tapasztalatokra támaszkodva úgy vélem, első körben fel kell mérni, hogy a törvényi keretek mennyire jók arra, hogy az intézet teljesíthesse a céljait.
Az utóbbi időszakban nagyon nagy változtatásokon esett át az intézet, a levéltári tapasztalatokból tudom, hogy ez mivel jár. Meg kell nézni, hogy az ésszerűséget és az anyagi lehetőségeket hogy lehetett úgy egyeztetni, hogy ne a kultúra rovására menjenek a változtatások. Meg kell nézni, hogy kivel lehet dolgozni, hiszen az elmúlt időszakban kultúrdiplomatákat, kultúrmenedzsereket képeztek. Meg kell nézni, hogy ezekkel a szakemberekkel hogyan állunk, megnézni a pénzügyi feltételeket és aztán lehet a programokat tervezni.
A román és a magyar irodalom műfordítások révén történő külföldi népszerűsítését például fontos feladatnak tartom. Fontos továbbá a román film és a képzőművészet propagálása, ez utóbbi esetében - legyen az szobrászat, vagy festészet - nem léteznek nyelvi akadályok. A kortárs romániai művészet esetében viszont az érdekközösségeket is figyelembe kell venni, hiszen éles küzdelem zajlik a különböző művészeti csoportok között az erőforrásokért. Andrei Marga igazgatása alatt a Patapievici vezetése idején felépített kultúrpolitika - amely arról szólt, hogy milyen művészeket illetve munkákat fog az ICR égisze alatt Románia külföldön bemutatni - 180 fokos fordulatot vett. Hogyan látod összeegyeztethetőnek a két kultúrdiplomáciai felfogást, áthidalhatónak az ebből adódó feszültségeket?
– Létezik egy közel 160 éves vita, amely a román állam megalakulásától kezdődően zajlik: a modernizmus vagy a tradicionalizmus irányába mozduljon-e el a román kultúra, illetve ennek a kultúrának melyik szegmensét kellene külföldön bemutatni. Itt most az a baj, hogy ebben benne van egy komoly üzenet is, hogy az adott nemzet, állam hogyan gondolkodik saját magáról. Egyesek azt mondták, hogy Horia-Roman Patapievici elképzelései túl liberálisak voltak, amelybe a horogkeresztes rózsaszín póni is belefért. Én azt mondanám, hogy ebben a kérdésben ne a politikum döntsön. Azonban a politikum elvárja azt, hogy ha már pénzt ad, akkor a saját ízlése szerint történjen a kultúrdiplomácia. Nem ízlések és pofonok kérdése az, hogy egy ország milyen kulturális képet tud magáról külföldön bemutatni, ennek a kérdésnek a kapcsán az ujjal mutogatás helyett létre kell jönnie egy párbeszédnek. Ha az adott országon belül bizonyos művészeti csoportosulás, művészeti ág nemzetközi szinten is eredményeket ér el, akkor azt mindenféleképpen be kell mutatni, ha tetszik, ha nem, nem szabad a tradicionalizmusba beburkolózni. De azt sem mondhatjuk, hogy nem mutatjuk meg a máramarosi vagy a székelyföldi fafaragást, hisz ez egy élő kultúrának a része.
Ha az elkövetkező időszakban lesz nyitás az ICR részéről, akkor szerintem sok vitát meg lehet spórolni, és nem kell öntörvényűen dönteni arról, hogy kit juttatnak külföldre, és ki marad bent az országban.
Milyen a hangulat a vezetőségben, hogy látja, az alelnöki tisztség mekkora mozgásteret biztosít az ICR-politikák alakításában?
– Kétszer volt találkozóm az intézet elnökével, Lilian Zafiroiuval, aki a kultúrdiplomáciában közismert személy. Úgy látom, hogy kellő nyitottsággal és tapintattal nyúl bizonyos kérdésekhez. Már az első találkozónk alkalmával kifejezte óhaját, hogy mihelyt az adminisztratív akadályok elhárulnak a kinevezésem elől, és átkerülök a levéltártól az ICR élére, meg kell beszélni az intézmény új szervezeti felépítését, a működési szabályzatot. Azt mondta, ő ezt egyedül nem is vállalja. Mivel 2011-ben magam is ilyen működési szabályzaton dolgoztam a levéltárnál, jól tudom, hogy az ördög a részletekben bújik meg, tehát ezt a dokumentumot nagyon részletesen át szeretném nézni.
De azt tapasztaltam, hogy a nyitottság nagyon megvan, legalábbis az elnök és a másik alelnök részéről. Hogy a vezetőség többi tagja milyen lesz, nem tudom megjósolni, csütörtök-pénteken lesz az első találkozó velük. Idén nem tudunk nagyot tervezni, hamarosan lezárul az év, már a jövőben kell gondolkodni, van másfél hónapunk arra, hogy megismerjük egymást és felismerjük a lehetőségeket. Románia különböző kulturális intézményei megtépázott hírnévvel kerültek ki a Frankfurti Könyvvásárról, illetve a Párizsi Könyvszalonból. Arról nem is beszélve, hogy Marga adminisztrációja alatt mennyire leromlott hazai és nemzetközi szinten is az ICR megítélése. Mit gondol, mi a teendő kultúrdiplomáciai téren a hasonló esetek megelőzése érdekében?
– Mindkét könyvvásár esetében az ICR csak társszervező volt, a kulturális tárca volt a főszervező. Ezzel nem akarom a felelősséget elhárítani, a két rendezvényen a jelenlét kétségtelenül nem jelentette a legjobb reklámot az országnak. Ezek szervezési kérdések, amelyeket meg kell oldani. Sokszor nem lehet a mögé bújni, hogy nem volt megfelelő anyagi fedezet, és Frankfurtban bérelni kellett a polcokat, ahova a könyveket elhelyezték. Lehetett volna szerezni a környéken élő románoktól anyagi támogatást, a berlini ICR kirendeltség igazgatója is beszállhatott volna a szervezésbe. A helyzet felismerése és felmérése révén ki kell használni a lehetőségeket, nem abban merül ki a kultúrdiplomácia, hogy Bukarestben meghozzuk a döntést. Bárki tudhatja, aki költözött, hogy hogyan kell egy polcot átszerelni, és ezt meg lehetett volna úgy oldani, hogy jól nézzen ki. Ehhez nem kell arra hivatkozni, hogy nincs pénz, nem kultúrdiplomácia kérdése az, hogy az ember a kezébe vegyen egy kalapácsot. Ezekből a hibákból tanulni kell.
Transindex.ro
LESZ NYITÁS
Hogyan válik egy levéltáros történész kultúrdiplomatává?
Nagy Mihály Zoltán az első magyar vezetője az ICR-nek. Szerinte nem ízlések és pofonok kérdése, hogy Románia mit mutat meg külföldön a kultúrájából, és főleg nem a politikum döntése kellene legyen.
A romániai kultúra külföldi bemutatását szolgáló intézmény, a Román Kulturális Intézet (ICR) vezetőtestületének első alkalommal lett magyar tagja: Nagy Mihály Zoltán - aki a Boc-kormány idején Románia Országos Levéltárának az igazgatóhelyettesi tisztségét töltötte be - a nagyváradi levéltár főlevéltárosi beosztását cserélte hétfőn az ICR elnökhelyettesi tisztségére. A történész végzettségű elnökhelyettest arról kérdeztük, hogy hogyan fér össze a szakmája a kultúrdiplomáciával, illetve milyen lehetőségeket lát az ICR Marga-korszakban megtépázott hírnevének a visszaállítására.
Miért döntött úgy, hogy az ICR élén folytatja? Hogy fér meg a kultúra nagykövetségét ellátó intézmény élén vállalt szerepe a történészi szakmájával?
– Tulajdonképpen már a levéltár élén, amikor nemzetközi levéltári szervezetekkel kerültünk kapcsolatba, közös munkaterveket írtunk alá, már akkor elkezdődött számomra a kultúrdiplomáciai munka, nyilván teljesen más hangsúllyal. Amikor felkértek az ICR igazgatóhelyettesi tisztségére, először visszautasítottam, mert ez a munkakör állandó bukaresti tartózkodást igényel.
Emellett kiszámíthatatlan az is, hogy mennyi ideig tarthat a megbízatásom: jóllehet az ICR élén a kinevezés négy évre szól, de már megtapasztaltam, hogy előreláthatatlan történések miatt nem biztos, hogy az ember végigviheti a mandátumát. Viszont több emberrel tárgyalva arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy történelmi lehetőség, nemcsak nekem, hanem az erdélyi magyar közösség számára is, hiszen az ICR élén korábban nem volt magyar vezető. Ha ez a lehetőség adódott, vétek lett volna kihagyni. Az első időszakban nagyon intenzív tanulási folyamat is lesz számomra, hiszen ennek az intézménynek 19 külföldi fiókszervezete van. De talán itt az ideje annak, hogy az erdélyi magyar kultúrát ne csak Romániában, hanem kihasználva ezt az intézményi hálózatot, a világ bármelyik pontján bemutathassuk.
Honnan érkezett a felkérés?
– Egy megegyezésnek köszönhetően az RMDSZ-nek ajánlották fel, hogy az egyik alelnöki tisztségre javaslatot tehetnek. Ezt követően felgyorsultak az események: a szenátus külügyi és kulturális bizottsága előtt bemutattam a programomat. Ez egy nagyon rövid bemutatkozás volt, az első része abból állt, hogy kérdéseket tettek fel, arra voltak kíváncsiak, hogyan látom én az intézetet. Abból indultam ki, hogy komoly államigazgatási tapasztalattal rendelkezem, a Román Nemzeti Levéltár második embereként az elmúlt évek alatt megismertem a kultúrdiplomáciát. Ezekre a tapasztalatokra támaszkodva úgy vélem, első körben fel kell mérni, hogy a törvényi keretek mennyire jók arra, hogy az intézet teljesíthesse a céljait.
Az utóbbi időszakban nagyon nagy változtatásokon esett át az intézet, a levéltári tapasztalatokból tudom, hogy ez mivel jár. Meg kell nézni, hogy az ésszerűséget és az anyagi lehetőségeket hogy lehetett úgy egyeztetni, hogy ne a kultúra rovására menjenek a változtatások. Meg kell nézni, hogy kivel lehet dolgozni, hiszen az elmúlt időszakban kultúrdiplomatákat, kultúrmenedzsereket képeztek. Meg kell nézni, hogy ezekkel a szakemberekkel hogyan állunk, megnézni a pénzügyi feltételeket és aztán lehet a programokat tervezni.
A román és a magyar irodalom műfordítások révén történő külföldi népszerűsítését például fontos feladatnak tartom. Fontos továbbá a román film és a képzőművészet propagálása, ez utóbbi esetében - legyen az szobrászat, vagy festészet - nem léteznek nyelvi akadályok. A kortárs romániai művészet esetében viszont az érdekközösségeket is figyelembe kell venni, hiszen éles küzdelem zajlik a különböző művészeti csoportok között az erőforrásokért. Andrei Marga igazgatása alatt a Patapievici vezetése idején felépített kultúrpolitika - amely arról szólt, hogy milyen művészeket illetve munkákat fog az ICR égisze alatt Románia külföldön bemutatni - 180 fokos fordulatot vett. Hogyan látod összeegyeztethetőnek a két kultúrdiplomáciai felfogást, áthidalhatónak az ebből adódó feszültségeket?
– Létezik egy közel 160 éves vita, amely a román állam megalakulásától kezdődően zajlik: a modernizmus vagy a tradicionalizmus irányába mozduljon-e el a román kultúra, illetve ennek a kultúrának melyik szegmensét kellene külföldön bemutatni. Itt most az a baj, hogy ebben benne van egy komoly üzenet is, hogy az adott nemzet, állam hogyan gondolkodik saját magáról. Egyesek azt mondták, hogy Horia-Roman Patapievici elképzelései túl liberálisak voltak, amelybe a horogkeresztes rózsaszín póni is belefért. Én azt mondanám, hogy ebben a kérdésben ne a politikum döntsön. Azonban a politikum elvárja azt, hogy ha már pénzt ad, akkor a saját ízlése szerint történjen a kultúrdiplomácia. Nem ízlések és pofonok kérdése az, hogy egy ország milyen kulturális képet tud magáról külföldön bemutatni, ennek a kérdésnek a kapcsán az ujjal mutogatás helyett létre kell jönnie egy párbeszédnek. Ha az adott országon belül bizonyos művészeti csoportosulás, művészeti ág nemzetközi szinten is eredményeket ér el, akkor azt mindenféleképpen be kell mutatni, ha tetszik, ha nem, nem szabad a tradicionalizmusba beburkolózni. De azt sem mondhatjuk, hogy nem mutatjuk meg a máramarosi vagy a székelyföldi fafaragást, hisz ez egy élő kultúrának a része.
Ha az elkövetkező időszakban lesz nyitás az ICR részéről, akkor szerintem sok vitát meg lehet spórolni, és nem kell öntörvényűen dönteni arról, hogy kit juttatnak külföldre, és ki marad bent az országban.
Milyen a hangulat a vezetőségben, hogy látja, az alelnöki tisztség mekkora mozgásteret biztosít az ICR-politikák alakításában?
– Kétszer volt találkozóm az intézet elnökével, Lilian Zafiroiuval, aki a kultúrdiplomáciában közismert személy. Úgy látom, hogy kellő nyitottsággal és tapintattal nyúl bizonyos kérdésekhez. Már az első találkozónk alkalmával kifejezte óhaját, hogy mihelyt az adminisztratív akadályok elhárulnak a kinevezésem elől, és átkerülök a levéltártól az ICR élére, meg kell beszélni az intézmény új szervezeti felépítését, a működési szabályzatot. Azt mondta, ő ezt egyedül nem is vállalja. Mivel 2011-ben magam is ilyen működési szabályzaton dolgoztam a levéltárnál, jól tudom, hogy az ördög a részletekben bújik meg, tehát ezt a dokumentumot nagyon részletesen át szeretném nézni.
De azt tapasztaltam, hogy a nyitottság nagyon megvan, legalábbis az elnök és a másik alelnök részéről. Hogy a vezetőség többi tagja milyen lesz, nem tudom megjósolni, csütörtök-pénteken lesz az első találkozó velük. Idén nem tudunk nagyot tervezni, hamarosan lezárul az év, már a jövőben kell gondolkodni, van másfél hónapunk arra, hogy megismerjük egymást és felismerjük a lehetőségeket. Románia különböző kulturális intézményei megtépázott hírnévvel kerültek ki a Frankfurti Könyvvásárról, illetve a Párizsi Könyvszalonból. Arról nem is beszélve, hogy Marga adminisztrációja alatt mennyire leromlott hazai és nemzetközi szinten is az ICR megítélése. Mit gondol, mi a teendő kultúrdiplomáciai téren a hasonló esetek megelőzése érdekében?
– Mindkét könyvvásár esetében az ICR csak társszervező volt, a kulturális tárca volt a főszervező. Ezzel nem akarom a felelősséget elhárítani, a két rendezvényen a jelenlét kétségtelenül nem jelentette a legjobb reklámot az országnak. Ezek szervezési kérdések, amelyeket meg kell oldani. Sokszor nem lehet a mögé bújni, hogy nem volt megfelelő anyagi fedezet, és Frankfurtban bérelni kellett a polcokat, ahova a könyveket elhelyezték. Lehetett volna szerezni a környéken élő románoktól anyagi támogatást, a berlini ICR kirendeltség igazgatója is beszállhatott volna a szervezésbe. A helyzet felismerése és felmérése révén ki kell használni a lehetőségeket, nem abban merül ki a kultúrdiplomácia, hogy Bukarestben meghozzuk a döntést. Bárki tudhatja, aki költözött, hogy hogyan kell egy polcot átszerelni, és ezt meg lehetett volna úgy oldani, hogy jól nézzen ki. Ehhez nem kell arra hivatkozni, hogy nincs pénz, nem kultúrdiplomácia kérdése az, hogy az ember a kezébe vegyen egy kalapácsot. Ezekből a hibákból tanulni kell.
Transindex.ro
2013. november 7.
Máért-ülés – Semjén: egyhangúan fogadták el a zárónyilatkozatot
- Egyhangúlag, valamennyi külhoni magyar résztvevő és magyarországi parlamenti párt aláírásával fogadták el a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésének zárónyilatkozatát - jelentette be Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a tanácskozás után csütörtök este a Parlamentben.
A dokumentum többi között rögzíti, hogy 2014 az egységes magyar nemzet közjogi kiteljesedésének éve lesz. A magyar nemzet most be tudja teljesíteni azt a feladatot, amely történelmi okok miatt előtte áll: a közös ügyekben közös döntést hozni, hogy a nemzet egységét megszilárdíthassák. "Felelősségünk is közös, hogy ezzel a történelmi lehetőséggel jól éljünk" - olvasható a dokumentumban, amely szerint a résztvevők történelmi eredményként értékelik az egyszerűsített honosítást.
Az aláírók üdvözlik, hogy az Országgyűlés 2012 novemberében elfogadta a választójogi törvény módosítását, amely szerint a magyar állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok is részt vehetnek a magyarországi választásokon. Fontos feladatnak tekintik, hogy a külhoni magyar állampolgárok megfelelő tájékoztatást kapjanak a regisztráció folyamatáról és a választási eljárásról annak érdekében, hogy minél többen részt vegyenek a választásokon. Sikeresnek tekintik a "2013 a külhoni magyar kisiskolások éve" programot, amely az előző évben az óvodás korosztálynál megkezdett munka folyatatásaként a kisiskolásoknál ért el számottevő eredményeket az óvodai-iskolai átmenet, az iskolai beiratkozások, valamint az alapfokú iskolák minőségének javításánál. Megállapodtak abban, hogy 2014-ben az év programja keretében a külhoni magyar fiatalok tehetségének kibontakoztatása a cél.
A zárónyilatkozat - amely "nemzetrészenként tartalmazza a legfontosabb megoldandó kérdéseket" - rögzíti, hogy a résztvevők tiltakoznak minden olyan területi és közigazgatási átalakítás ellen, amely - az érvényben levő európai normákat figyelmen kívül hagyva - hátrányosan érinti az erdélyi magyar közösséget. Támogatnak minden olyan törekvést, amely a szolidaritás és a szubszidiaritás elveit követve segíti az erdélyi magyarság közösségként megmaradását, továbbá meggyőződésüket fejezik ki, hogy a szülőföldjükön való boldogulásuk garanciája a közösségi autonómiák közjogi rendszere.
Ebből a szempontból közvetlen demokrácia fontos eszközeként példaértékűnek tekintik a Székelyek nagy menetelését, és üdvözlik azt az akcióegységet, amely a szervezésben megmutatkozott. Támogatásukról biztosítják a romániai magyar közösség azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon, minden megkötöttség nélkül használhassa, és tiltakoznak a román hatóságok jogkorlátozó fellépéseivel szemben. Aggodalommal veszik továbbá tudomásul, hogy továbbra sem rendeződött a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakításáról kialakult vita. Felkérik a román kormányt, hogy a magyar tagozat létrehozása érdekében érvényesítse a tanügyi törvényben biztosított jogokat.
A dokumentum aláírói elutasítják a szlovák oktatási tárca által bevezetni kívánt reformtervezetet, amelynek a jelenlegi tervek szerinti végrehajtása a magyar iskolák tömeges bezárásával járna.
Szerbia esetében aggodalmukat fejezik ki a nemzeti tanácsokról szóló törvény alkotmánybírósági felülvizsgálata miatt, és bíznak abban, hogy a testület döntése nem jelent majd visszalépést az eddig kivívott közösségi jogokkal kapcsolatban. Nyugtalanítónak tartják a szerbiai rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási folyamatban tapasztalható problémákat is. Tekintettel arra, hogy a vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozó kérelmek benyújtási határideje 2014. március 1-jén lejár, szorgalmazzák az eljárások felgyorsítását - olvasható a zárónyilatkozatban. Üdvözlik, hogy 2013. június 26-án a magyar és a szerb államelnök közös főhajtással emlékezett meg a második világháború ártatlan magyar és szerb áldozatairól.
Szorgalmazzák, hogy Ukrajnában, illetve Kárpátalján hozzák meg a megfelelő intézkedéseket a 2012-ben elfogadott nyelvtörvény maradéktalan érvényesítéséért, biztosítsák a magyar nyelvű hivatalos ügyintézést és nyelvhasználatot a közigazgatásban, oktatásban, illetve az állami és önkormányzati irányítás alatti egyéb ágazatokban. Nemzetpolitikai szempontból kiemelkedően fontosnak tartják a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola fejlesztéséről szóló stratégiai megállapodást, egyben szorgalmazzák az ukrán kormány közreműködését Kárpátalja egyetlen önálló magyar felsősoktatási intézménye szakjainak további sikeres akkreditálásában. Egyetértenek abban: az esélyegyenlőség megteremtéséért el kell érni, hogy a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatási intézmények végzős diákjai magyar nyelv és irodalomból is tehessenek érettségi és felvételi vizsgát az ukrajnai független vizsgaközpontokban. Tiltakozásuknak adnak hangot a Tisza vízgyűjtő területét fenyegető verespataki aranybánya-beruházás, illetve a nagymuzsalyi aranyfeldolgozó terve ellen.
Semjén Zsolt az ülést értékelve kiemelte: a nemzetpolitika két legfontosabb kérdésében teljes a konszenzus, ami korábban elképzelhetetlen volt. Nincs vita arról, hogy a külhoni magyarságnak jár az állampolgárság és azzal együtt a szavazati jog, illetve az autonómia melletti kiállásról sem. A tömbmagyarság esetében területi, a szórvány esetében pedig kulturális autonómiára van szükség - rögzítette.
A kormányfő helyettese beszámolt arról is, hogy a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács 385 millió forintos többlettámogatásban részesül, a pénzt elsősorban felsőoktatási ösztöndíjakra fordíthatja. Tájékoztatása szerint a kormány előző este döntött a Kőrösi Csoma Sándor-programról, és arról, hogy az abban részt vevők számát megduplázzák.
(MTI)
- Egyhangúlag, valamennyi külhoni magyar résztvevő és magyarországi parlamenti párt aláírásával fogadták el a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésének zárónyilatkozatát - jelentette be Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a tanácskozás után csütörtök este a Parlamentben.
A dokumentum többi között rögzíti, hogy 2014 az egységes magyar nemzet közjogi kiteljesedésének éve lesz. A magyar nemzet most be tudja teljesíteni azt a feladatot, amely történelmi okok miatt előtte áll: a közös ügyekben közös döntést hozni, hogy a nemzet egységét megszilárdíthassák. "Felelősségünk is közös, hogy ezzel a történelmi lehetőséggel jól éljünk" - olvasható a dokumentumban, amely szerint a résztvevők történelmi eredményként értékelik az egyszerűsített honosítást.
Az aláírók üdvözlik, hogy az Országgyűlés 2012 novemberében elfogadta a választójogi törvény módosítását, amely szerint a magyar állampolgársággal rendelkező külhoni magyarok is részt vehetnek a magyarországi választásokon. Fontos feladatnak tekintik, hogy a külhoni magyar állampolgárok megfelelő tájékoztatást kapjanak a regisztráció folyamatáról és a választási eljárásról annak érdekében, hogy minél többen részt vegyenek a választásokon. Sikeresnek tekintik a "2013 a külhoni magyar kisiskolások éve" programot, amely az előző évben az óvodás korosztálynál megkezdett munka folyatatásaként a kisiskolásoknál ért el számottevő eredményeket az óvodai-iskolai átmenet, az iskolai beiratkozások, valamint az alapfokú iskolák minőségének javításánál. Megállapodtak abban, hogy 2014-ben az év programja keretében a külhoni magyar fiatalok tehetségének kibontakoztatása a cél.
A zárónyilatkozat - amely "nemzetrészenként tartalmazza a legfontosabb megoldandó kérdéseket" - rögzíti, hogy a résztvevők tiltakoznak minden olyan területi és közigazgatási átalakítás ellen, amely - az érvényben levő európai normákat figyelmen kívül hagyva - hátrányosan érinti az erdélyi magyar közösséget. Támogatnak minden olyan törekvést, amely a szolidaritás és a szubszidiaritás elveit követve segíti az erdélyi magyarság közösségként megmaradását, továbbá meggyőződésüket fejezik ki, hogy a szülőföldjükön való boldogulásuk garanciája a közösségi autonómiák közjogi rendszere.
Ebből a szempontból közvetlen demokrácia fontos eszközeként példaértékűnek tekintik a Székelyek nagy menetelését, és üdvözlik azt az akcióegységet, amely a szervezésben megmutatkozott. Támogatásukról biztosítják a romániai magyar közösség azon törekvéseit, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon, minden megkötöttség nélkül használhassa, és tiltakoznak a román hatóságok jogkorlátozó fellépéseivel szemben. Aggodalommal veszik továbbá tudomásul, hogy továbbra sem rendeződött a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakításáról kialakult vita. Felkérik a román kormányt, hogy a magyar tagozat létrehozása érdekében érvényesítse a tanügyi törvényben biztosított jogokat.
A dokumentum aláírói elutasítják a szlovák oktatási tárca által bevezetni kívánt reformtervezetet, amelynek a jelenlegi tervek szerinti végrehajtása a magyar iskolák tömeges bezárásával járna.
Szerbia esetében aggodalmukat fejezik ki a nemzeti tanácsokról szóló törvény alkotmánybírósági felülvizsgálata miatt, és bíznak abban, hogy a testület döntése nem jelent majd visszalépést az eddig kivívott közösségi jogokkal kapcsolatban. Nyugtalanítónak tartják a szerbiai rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási folyamatban tapasztalható problémákat is. Tekintettel arra, hogy a vagyon-visszaszármaztatásra vonatkozó kérelmek benyújtási határideje 2014. március 1-jén lejár, szorgalmazzák az eljárások felgyorsítását - olvasható a zárónyilatkozatban. Üdvözlik, hogy 2013. június 26-án a magyar és a szerb államelnök közös főhajtással emlékezett meg a második világháború ártatlan magyar és szerb áldozatairól.
Szorgalmazzák, hogy Ukrajnában, illetve Kárpátalján hozzák meg a megfelelő intézkedéseket a 2012-ben elfogadott nyelvtörvény maradéktalan érvényesítéséért, biztosítsák a magyar nyelvű hivatalos ügyintézést és nyelvhasználatot a közigazgatásban, oktatásban, illetve az állami és önkormányzati irányítás alatti egyéb ágazatokban. Nemzetpolitikai szempontból kiemelkedően fontosnak tartják a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola fejlesztéséről szóló stratégiai megállapodást, egyben szorgalmazzák az ukrán kormány közreműködését Kárpátalja egyetlen önálló magyar felsősoktatási intézménye szakjainak további sikeres akkreditálásában. Egyetértenek abban: az esélyegyenlőség megteremtéséért el kell érni, hogy a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatási intézmények végzős diákjai magyar nyelv és irodalomból is tehessenek érettségi és felvételi vizsgát az ukrajnai független vizsgaközpontokban. Tiltakozásuknak adnak hangot a Tisza vízgyűjtő területét fenyegető verespataki aranybánya-beruházás, illetve a nagymuzsalyi aranyfeldolgozó terve ellen.
Semjén Zsolt az ülést értékelve kiemelte: a nemzetpolitika két legfontosabb kérdésében teljes a konszenzus, ami korábban elképzelhetetlen volt. Nincs vita arról, hogy a külhoni magyarságnak jár az állampolgárság és azzal együtt a szavazati jog, illetve az autonómia melletti kiállásról sem. A tömbmagyarság esetében területi, a szórvány esetében pedig kulturális autonómiára van szükség - rögzítette.
A kormányfő helyettese beszámolt arról is, hogy a délvidéki Magyar Nemzeti Tanács 385 millió forintos többlettámogatásban részesül, a pénzt elsősorban felsőoktatási ösztöndíjakra fordíthatja. Tájékoztatása szerint a kormány előző este döntött a Kőrösi Csoma Sándor-programról, és arról, hogy az abban részt vevők számát megduplázzák.
(MTI)
2013. november 8.
Diplomáciai kihívás
Bár a román külügy bürokratikus okokkal magyarázta, hogy az új bukaresti magyar nagykövet kinevezésével kapcsolatos beleegyezést hónapokig halogatta, nehéz nem arra gondolni, hogy Bukarest nem véletlenül „kotlott” az ügyön.
Románia vélhetően ezzel jelezte Budapestnek: sérelmezi, hogy Magyarország nyíltan felvállalta az erdélyi és partiumi magyar közösség autonómiatörekvéseinek a támogatását.
Ami azt jelzi: a diplomatikus hangvételű nyilatkozatok ellenére a két kormány közötti viszony nem a legjobb. És bár a romániai magyaroknak és a románoknak, Magyarországnak és Romániának az lenne az érdeke, hogy a két ország viszonya jó legyen, félő, hogy a jelenlegi konjunktúra nem ennek kedvez. Jövőre ugyanis mindkét országban választási év lesz: Magyarországon országgyűlési, Romániában pedig államfőválasztást tartanak az EP-választások mellett. Márpedig azt már láthattuk, hogy a román kormány egyetlen olyan alkalmat sem hagy ki, amikor abban a színben tüntetheti fel magát, hogy felemeli a szavát a „túlzott” magyar igények ellen. Kampányidőszakban pedig ez bizonyára fokozódni fog, sem a PSD, sem a PNL nem fogja majd vissza magát, ha az adóemelések miatti áremelkedésekről azzal kell majd elterelni a figyelmet, hogy magyarveszélyt vizionálnak.
Magyar szempontból azért lesz különlegesebb a jövő évi választás, mert azon immár a regisztrált határon túli állampolgárok is voksolhatnak. A jelenlegi bukaresti hozzáállás miatt a magyarországi pártoknak nem árt majd óvatosan kampányolni, hogy ne adjanak fel magas labdát a magyarellenes lépésekben szavazatszerzési lehetőséget látó román félnek, ennek ugyanis minden bizonnyal az itteni magyarok innák meg a levét.
A közjogi nemzetegyesítés mellett a határon túli magyarok és az anyaország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése, a közös gazdasági stratégia megvalósítása csak akkor lehetséges, ha az utódállamok kormányai nem akadályozzák. A határon túliak melletti határozott kiállás és a bukaresti, pozsonyi, kijevi, belgrádi kormánnyal való jó viszony fenntartása, vagy legalább az ellenséges viszonyulás csökkentése jelenleg egymást kizáró szándéknak tűnik. A magyar fél egyik legnehezebb feladatának e kettő összeegyeztetése ígérkezik.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Bár a román külügy bürokratikus okokkal magyarázta, hogy az új bukaresti magyar nagykövet kinevezésével kapcsolatos beleegyezést hónapokig halogatta, nehéz nem arra gondolni, hogy Bukarest nem véletlenül „kotlott” az ügyön.
Románia vélhetően ezzel jelezte Budapestnek: sérelmezi, hogy Magyarország nyíltan felvállalta az erdélyi és partiumi magyar közösség autonómiatörekvéseinek a támogatását.
Ami azt jelzi: a diplomatikus hangvételű nyilatkozatok ellenére a két kormány közötti viszony nem a legjobb. És bár a romániai magyaroknak és a románoknak, Magyarországnak és Romániának az lenne az érdeke, hogy a két ország viszonya jó legyen, félő, hogy a jelenlegi konjunktúra nem ennek kedvez. Jövőre ugyanis mindkét országban választási év lesz: Magyarországon országgyűlési, Romániában pedig államfőválasztást tartanak az EP-választások mellett. Márpedig azt már láthattuk, hogy a román kormány egyetlen olyan alkalmat sem hagy ki, amikor abban a színben tüntetheti fel magát, hogy felemeli a szavát a „túlzott” magyar igények ellen. Kampányidőszakban pedig ez bizonyára fokozódni fog, sem a PSD, sem a PNL nem fogja majd vissza magát, ha az adóemelések miatti áremelkedésekről azzal kell majd elterelni a figyelmet, hogy magyarveszélyt vizionálnak.
Magyar szempontból azért lesz különlegesebb a jövő évi választás, mert azon immár a regisztrált határon túli állampolgárok is voksolhatnak. A jelenlegi bukaresti hozzáállás miatt a magyarországi pártoknak nem árt majd óvatosan kampányolni, hogy ne adjanak fel magas labdát a magyarellenes lépésekben szavazatszerzési lehetőséget látó román félnek, ennek ugyanis minden bizonnyal az itteni magyarok innák meg a levét.
A közjogi nemzetegyesítés mellett a határon túli magyarok és az anyaország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése, a közös gazdasági stratégia megvalósítása csak akkor lehetséges, ha az utódállamok kormányai nem akadályozzák. A határon túliak melletti határozott kiállás és a bukaresti, pozsonyi, kijevi, belgrádi kormánnyal való jó viszony fenntartása, vagy legalább az ellenséges viszonyulás csökkentése jelenleg egymást kizáró szándéknak tűnik. A magyar fél egyik legnehezebb feladatának e kettő összeegyeztetése ígérkezik.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2013. november 9.
A régi székely székek árnyéka
Húsz évvel a kommunizmus bukása után a bukaresti kormány ma közigazgatási átszervezésre készül, mely eltörölné a régi székely székeknek még az emlékét is. A magyarok tiltakoznak.
Az október 27-i székely menetelés a magyarok eddigi legnagyobb méretű tiltakozása 1990 óta. Mindemellett a vasárnapi menetelést egy kisméretű tüntetés békés törékenysége jellemezte, hiszen a több tízezer személy (a szervezők százezernél több embert jelentettek) egy pillanatra sem gyűlt egybe, fenyegető embertömeget alkotva, felsorakoztak Kököstől Bereckig a Székelyföldet szimbolikusan átszelő út hosszán. A szervezők szerint 14 találkozási pontot adtak meg, és 26 menetoszlopot szerveztek 53 kilométeres távon.
A tüntetés egyik vezetője, Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke azt nyilatkozta: „A Székelyföld azoké, akik hisznek benne. Soha nem fogjuk elhagyni a Székelyföld területi autonómiájának megszerzésébe vetett hitünket.” Az RMDSZ elnöke pedig megerősítette ezt az üzenetet: „Autonómiatörekvéseink-kel, céljainkkal nem akarunk elvenni senkitől semmit, sem a románoktól, sem a magyaroktól, nem akarunk elvenni sem javakat, sem vagyonokat, sem döntéseket, sem jogokat. De azt követeljük, hogy mi, erdélyi és székelyföldi székelyek és magyarok magunk dönthessünk a bennünket érintő kérdésekről”. A menetelésen feltűnt egyik felirat úgyszintén azt hirdette: Autonómiát, nem függetlenséget akarunk.
Mindemellett nem beszélhetünk a magyar kisebbség hirtelen radikalizálódásáról. Hogy a vasárnapi tüntetés üzenetét kellőképpen megértsük, a tényeket szélesebb politikai kontextusba kell helyeznünk. Az SZLSZ-kormány idén egész esztendőben az ország régiókra osztásának tervével foglalatoskodott, mely olybá tűnik, minden változatában mellőzi a magyar kisebbség óhajait. Liviu Dragnea miniszter nem tette közzé a közigazgatási átszervezés egyetlen új változatát sem, de a sajtóba kiszüremkedtek mindenféle hírek, melyek szerint Hargita és Kovászna megyét egy nagyobb, román többségű régióba fogják olvasztani. Egyébként a mostani, még 1999-es felosztás szerint a székely térségek egy nagyobb, Brassó, Szeben és Fehér megyét is magában foglaló régióhoz tartoznak. Amennyiben e régiók valós közigazgatási autonómiára tennének szert, a magyarok teljes mértékben elveszítenék hagyományos többségi státusukat, mellyel még rendelkeznek a mostani megyékben. A magyarok úgy szeretnék a Székelyföldet feléleszteni, ahogyan azt a XIV. században körvonalazták.
Hét székely szék létezett a XVI. században: Udvarhely a Nagy-Küküllő felső szakaszán, Maros a Maros és a Nyárád mentén, Sepsi az Olt és a Feketeügy közötti lapályon, Orbai a Feketeügy bal partján, Kézdi a Kárpátok kanyarulata alatt, a Feketeügy felső folyásán, Csík a Maros és az Olt felső folyása mentén elterülő völgyekben, Aranyos az Aranyos völgyében. A XVII. század első felében Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék Háromszék néven egyesült (Liviu Moldovan és Pál-Antal Sándor: A székelyek területi-közigazgatási szerveződése, RSZK Akadémiai Kiadó, 1978). 1867-től, az Osztrák–Magyar Monarchia fennhatóságának kezdetétől a régi székeket beolvasztják az új vármegyékbe. Furcsamód a kommunizmus ismét felfedezte a régi székeket, és újracsoportosította őket a Magyar Autonóm Tartományban. Sok magyart vonzott a maga oldalára az új rendszer azzal az ígérettel, hogy eleget tesz nemzeti követeléseiknek. A romániai kommunista diktatúra elemzésével foglalkozó elnöki bizottság jelentésében fellelhető az RKP által 1945 után felkarolt politika rövid, de velős leírása: „E kezdeti időszakra elsődlegesen jellemző a populista és kétszínű politika, melynek célja a hatalom eszközeinek megszerzése a magyar népesség támogatásával.” A jelentésben hozzáteszik később, hogy „a sztálinista kisebbségpolitikát fokozatosan vették át a Magyar Autonóm Tartomány 1952-es létrehozásával”.
E politika következményei sokáig érezhetőek voltak, hiszen a románok a magyar autonómiát mint a sztálini rendszer megtorlásaihoz kapcsolódó tényt fogták fel, a magyarok pedig maguk is viselték e negatív felfogás következményeit. 1990 után például a magyar kisebbség képviselői szóba sem hozhatták az újabb közigazgatási felosztás kérdését, mivelhogy azt a kommunista vezetők korábbi etnikai megosztó politikája teljes mértékben kompromittálta.
Később, miután az RKP eltávolodott az eredeti sztálinizmustól, ismét előtérbe került a román etnikai revansizmus. 1967-ben Ceauşescu felszámolja a Magyar Autonóm Tartományt, és a belső migráció irányításával fokozatosan bevezeti a magyar régiók elrománosításának politikáját. Mindemellett a kommunista rezsim megtartotta azt a közigazgatási felosztást, amelyben – a nagy városok (Kolozsvár vagy Marosvásárhely) kivételével – megmaradt a magyar többség a hagyományos térségekben. A kommunista rendszer utolsó évtizedében nagyon rossz idők jártak a magyar kisebbségre, így annak minden oka megvolt, hogy elfeledje az 50-es évekbeli kedvezményeket. Ám manapság, húsz évvel a kommunizmus bukása után úgy tűnik fel, a bukaresti politikai elit újabb közigazgatási felosztást tervez, mely teljes mértékben törölné a régi székely székek emlékét. A Boc-kormány és Băsescu elnök hasonló reformot fontolgatott. De a magyarok számára ez a mostaninál rosszabb helyzetet jelentene. A magyar kisebbség pedig éppen most, amikor Románia EU-tag lett, veszíthetné el hagyományos térségét, melyet minden vita ellenére eddig sikerült megőriznie. A magyarok körében valós aggodalmat keltett ez a paradoxon, hogy most, az EU-ban veszítsék el azt, amit a nemzeti-kommunizmus teljében sikerült megtartaniuk. Aggodalmuk fokozódott, amikor az Európai Bizottság nemrég elutasította a történelmi kisebbségekkel kapcsolatos nemzeti politikák részleges átvételét, meghagyva azokat továbbra is az egyes kormányok hatáskörében.
Az október 27-i menetelés tehát – mely jól átgondoltan a lehető legszelídebb formában zajlott – valójában nem kimondottan a követelésekről szól (területi autonómiát most és azonnal), hanem csupán annak a régiósítási tervnek a megállításáról, mely veszélybe sodorná egy történelmi gyökerekkel és kétségtelen nyelvi és kulturális identitással rendelkező közösség megmaradását.
A román politikumnak meg kellene értenie a vasárnapi tüntetés valós jelentését, és óvakodnia kellene a pánikkeltéstől meg az eltúlzott reagálásoktól, s kezdeményezzen párbeszédet a magyar közösséggel. Igen tág tere maradt még a kölcsönösen előnyös kompromisszumoknak. Szerző: Horaţiu Pepine, Deutsche Welle
Fordította: Forró Eszter, Háromszék
Erdély.ma
Húsz évvel a kommunizmus bukása után a bukaresti kormány ma közigazgatási átszervezésre készül, mely eltörölné a régi székely székeknek még az emlékét is. A magyarok tiltakoznak.
Az október 27-i székely menetelés a magyarok eddigi legnagyobb méretű tiltakozása 1990 óta. Mindemellett a vasárnapi menetelést egy kisméretű tüntetés békés törékenysége jellemezte, hiszen a több tízezer személy (a szervezők százezernél több embert jelentettek) egy pillanatra sem gyűlt egybe, fenyegető embertömeget alkotva, felsorakoztak Kököstől Bereckig a Székelyföldet szimbolikusan átszelő út hosszán. A szervezők szerint 14 találkozási pontot adtak meg, és 26 menetoszlopot szerveztek 53 kilométeres távon.
A tüntetés egyik vezetője, Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke azt nyilatkozta: „A Székelyföld azoké, akik hisznek benne. Soha nem fogjuk elhagyni a Székelyföld területi autonómiájának megszerzésébe vetett hitünket.” Az RMDSZ elnöke pedig megerősítette ezt az üzenetet: „Autonómiatörekvéseink-kel, céljainkkal nem akarunk elvenni senkitől semmit, sem a románoktól, sem a magyaroktól, nem akarunk elvenni sem javakat, sem vagyonokat, sem döntéseket, sem jogokat. De azt követeljük, hogy mi, erdélyi és székelyföldi székelyek és magyarok magunk dönthessünk a bennünket érintő kérdésekről”. A menetelésen feltűnt egyik felirat úgyszintén azt hirdette: Autonómiát, nem függetlenséget akarunk.
Mindemellett nem beszélhetünk a magyar kisebbség hirtelen radikalizálódásáról. Hogy a vasárnapi tüntetés üzenetét kellőképpen megértsük, a tényeket szélesebb politikai kontextusba kell helyeznünk. Az SZLSZ-kormány idén egész esztendőben az ország régiókra osztásának tervével foglalatoskodott, mely olybá tűnik, minden változatában mellőzi a magyar kisebbség óhajait. Liviu Dragnea miniszter nem tette közzé a közigazgatási átszervezés egyetlen új változatát sem, de a sajtóba kiszüremkedtek mindenféle hírek, melyek szerint Hargita és Kovászna megyét egy nagyobb, román többségű régióba fogják olvasztani. Egyébként a mostani, még 1999-es felosztás szerint a székely térségek egy nagyobb, Brassó, Szeben és Fehér megyét is magában foglaló régióhoz tartoznak. Amennyiben e régiók valós közigazgatási autonómiára tennének szert, a magyarok teljes mértékben elveszítenék hagyományos többségi státusukat, mellyel még rendelkeznek a mostani megyékben. A magyarok úgy szeretnék a Székelyföldet feléleszteni, ahogyan azt a XIV. században körvonalazták.
Hét székely szék létezett a XVI. században: Udvarhely a Nagy-Küküllő felső szakaszán, Maros a Maros és a Nyárád mentén, Sepsi az Olt és a Feketeügy közötti lapályon, Orbai a Feketeügy bal partján, Kézdi a Kárpátok kanyarulata alatt, a Feketeügy felső folyásán, Csík a Maros és az Olt felső folyása mentén elterülő völgyekben, Aranyos az Aranyos völgyében. A XVII. század első felében Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék Háromszék néven egyesült (Liviu Moldovan és Pál-Antal Sándor: A székelyek területi-közigazgatási szerveződése, RSZK Akadémiai Kiadó, 1978). 1867-től, az Osztrák–Magyar Monarchia fennhatóságának kezdetétől a régi székeket beolvasztják az új vármegyékbe. Furcsamód a kommunizmus ismét felfedezte a régi székeket, és újracsoportosította őket a Magyar Autonóm Tartományban. Sok magyart vonzott a maga oldalára az új rendszer azzal az ígérettel, hogy eleget tesz nemzeti követeléseiknek. A romániai kommunista diktatúra elemzésével foglalkozó elnöki bizottság jelentésében fellelhető az RKP által 1945 után felkarolt politika rövid, de velős leírása: „E kezdeti időszakra elsődlegesen jellemző a populista és kétszínű politika, melynek célja a hatalom eszközeinek megszerzése a magyar népesség támogatásával.” A jelentésben hozzáteszik később, hogy „a sztálinista kisebbségpolitikát fokozatosan vették át a Magyar Autonóm Tartomány 1952-es létrehozásával”.
E politika következményei sokáig érezhetőek voltak, hiszen a románok a magyar autonómiát mint a sztálini rendszer megtorlásaihoz kapcsolódó tényt fogták fel, a magyarok pedig maguk is viselték e negatív felfogás következményeit. 1990 után például a magyar kisebbség képviselői szóba sem hozhatták az újabb közigazgatási felosztás kérdését, mivelhogy azt a kommunista vezetők korábbi etnikai megosztó politikája teljes mértékben kompromittálta.
Később, miután az RKP eltávolodott az eredeti sztálinizmustól, ismét előtérbe került a román etnikai revansizmus. 1967-ben Ceauşescu felszámolja a Magyar Autonóm Tartományt, és a belső migráció irányításával fokozatosan bevezeti a magyar régiók elrománosításának politikáját. Mindemellett a kommunista rezsim megtartotta azt a közigazgatási felosztást, amelyben – a nagy városok (Kolozsvár vagy Marosvásárhely) kivételével – megmaradt a magyar többség a hagyományos térségekben. A kommunista rendszer utolsó évtizedében nagyon rossz idők jártak a magyar kisebbségre, így annak minden oka megvolt, hogy elfeledje az 50-es évekbeli kedvezményeket. Ám manapság, húsz évvel a kommunizmus bukása után úgy tűnik fel, a bukaresti politikai elit újabb közigazgatási felosztást tervez, mely teljes mértékben törölné a régi székely székek emlékét. A Boc-kormány és Băsescu elnök hasonló reformot fontolgatott. De a magyarok számára ez a mostaninál rosszabb helyzetet jelentene. A magyar kisebbség pedig éppen most, amikor Románia EU-tag lett, veszíthetné el hagyományos térségét, melyet minden vita ellenére eddig sikerült megőriznie. A magyarok körében valós aggodalmat keltett ez a paradoxon, hogy most, az EU-ban veszítsék el azt, amit a nemzeti-kommunizmus teljében sikerült megtartaniuk. Aggodalmuk fokozódott, amikor az Európai Bizottság nemrég elutasította a történelmi kisebbségekkel kapcsolatos nemzeti politikák részleges átvételét, meghagyva azokat továbbra is az egyes kormányok hatáskörében.
Az október 27-i menetelés tehát – mely jól átgondoltan a lehető legszelídebb formában zajlott – valójában nem kimondottan a követelésekről szól (területi autonómiát most és azonnal), hanem csupán annak a régiósítási tervnek a megállításáról, mely veszélybe sodorná egy történelmi gyökerekkel és kétségtelen nyelvi és kulturális identitással rendelkező közösség megmaradását.
A román politikumnak meg kellene értenie a vasárnapi tüntetés valós jelentését, és óvakodnia kellene a pánikkeltéstől meg az eltúlzott reagálásoktól, s kezdeményezzen párbeszédet a magyar közösséggel. Igen tág tere maradt még a kölcsönösen előnyös kompromisszumoknak. Szerző: Horaţiu Pepine, Deutsche Welle
Fordította: Forró Eszter, Háromszék
Erdély.ma
2013. november 9.
Az RMDSZ párbeszédet sürget a román és a magyar kormány között
Mint tegnapi lapunkban olvashatták, a nemzetpolitikai stratégia megújítása, az egyszerű honosítás és a jövő évi választások voltak a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) budapesti ülésének napirendjén.
A tanácskozás után Borbély Lászlóval, az RMDSZ politikai alelnökével beszélgettünk.
A politikai alelnök szerint meglepően feszültségmentes volt a Máért-találkozó, annak ellenére, hogy jelen voltak a magyarországi ellenzéki pártok, illetve a határon túli magyar képviseletek is. Egyetértettek abban, hogy a kettős állampolgárság intézménye létezik, a határokon túli magyaroknak is élniük kell szavazati jogukkal.
– Az RMDSZ mindig azt mondta, hogy éljen mindenki szavazati jogával anélkül, hogy beleszólnánk a magyarországi belpolitikai csatározásokba. Ez egyértelműen elfogadott álláspont volt a tegnapi Máért-on is.
A határon túli szervezetek hozzászólásait Kelemen Hunor kezdte, hiszen nemcsak a legnagyobb szervezete vagyunk a magyarságnak a határon túl, de nagyon odafigyelnek ránk a többi szervezetek.
Kimondtuk, hogy be kell tartani a választási törvényt, itt számunkra nincs kérdőjel.
Az alelnök tájékoztatott, hogy Martonyi János külügyminiszterrel, Németh Zsolt külügyi államtitkárral, vagy akár Áder János köztársasági elnökkel folytatott egyéni beszélgetései során elmondta, hogy az RMDSZ igényelné, hogy – betartva nyilván a játékszabályokat – a két ország, Románia és Magyarország, amely stratégiai partnerként nevezi meg magát, miniszterelnöki szinten, a külügyminiszterek szintjén vagy akár államelnöki szinten gyakrabban találkozzék, beszéljék meg az érzékeny kérdéseket, amelyekről szemtől szemben sokkal hatékonyabban lehet tárgyalni. Függetlenül attól, hogy vannak vitatott kérdések, a párbeszéd nagyon fontos.
– Hogyan fogadták a javaslatot?
– Elvben mindenki egyetértett ezzel, ugyanakkor, ahogy gyakran lenni szokott, mindenki a másik féltől várja, hogy megtegye az első lépést. November 26-án Bukarestben lesz a kínai miniszterelnök, aki közép-kelet- európai államfőkkel és kormányfőkkel találkozik. Úgy tudom, hogy itt lesz Orbán Viktor miniszterelnök is. Ez jó alkalom lenne, hogy leüljenek Románia miniszterelnökével, és tárgyaljanak a román–magyar kapcsolatokról.
Mi ebben tudunk közvetíteni, ezt tettük az elmúlt időszakban is, és hál’istennek normális kapcsolatunk van a magyar kormány képviselőivel. Dialógust folytatunk nyilván a román kormány tagjaival is, mert mi nem párt vagyunk, egy közösséget képviselünk, ennek megfelelően kell kapcsolatot tartanunk a mindenkori kormányokkal.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)
Mint tegnapi lapunkban olvashatták, a nemzetpolitikai stratégia megújítása, az egyszerű honosítás és a jövő évi választások voltak a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) budapesti ülésének napirendjén.
A tanácskozás után Borbély Lászlóval, az RMDSZ politikai alelnökével beszélgettünk.
A politikai alelnök szerint meglepően feszültségmentes volt a Máért-találkozó, annak ellenére, hogy jelen voltak a magyarországi ellenzéki pártok, illetve a határon túli magyar képviseletek is. Egyetértettek abban, hogy a kettős állampolgárság intézménye létezik, a határokon túli magyaroknak is élniük kell szavazati jogukkal.
– Az RMDSZ mindig azt mondta, hogy éljen mindenki szavazati jogával anélkül, hogy beleszólnánk a magyarországi belpolitikai csatározásokba. Ez egyértelműen elfogadott álláspont volt a tegnapi Máért-on is.
A határon túli szervezetek hozzászólásait Kelemen Hunor kezdte, hiszen nemcsak a legnagyobb szervezete vagyunk a magyarságnak a határon túl, de nagyon odafigyelnek ránk a többi szervezetek.
Kimondtuk, hogy be kell tartani a választási törvényt, itt számunkra nincs kérdőjel.
Az alelnök tájékoztatott, hogy Martonyi János külügyminiszterrel, Németh Zsolt külügyi államtitkárral, vagy akár Áder János köztársasági elnökkel folytatott egyéni beszélgetései során elmondta, hogy az RMDSZ igényelné, hogy – betartva nyilván a játékszabályokat – a két ország, Románia és Magyarország, amely stratégiai partnerként nevezi meg magát, miniszterelnöki szinten, a külügyminiszterek szintjén vagy akár államelnöki szinten gyakrabban találkozzék, beszéljék meg az érzékeny kérdéseket, amelyekről szemtől szemben sokkal hatékonyabban lehet tárgyalni. Függetlenül attól, hogy vannak vitatott kérdések, a párbeszéd nagyon fontos.
– Hogyan fogadták a javaslatot?
– Elvben mindenki egyetértett ezzel, ugyanakkor, ahogy gyakran lenni szokott, mindenki a másik féltől várja, hogy megtegye az első lépést. November 26-án Bukarestben lesz a kínai miniszterelnök, aki közép-kelet- európai államfőkkel és kormányfőkkel találkozik. Úgy tudom, hogy itt lesz Orbán Viktor miniszterelnök is. Ez jó alkalom lenne, hogy leüljenek Románia miniszterelnökével, és tárgyaljanak a román–magyar kapcsolatokról.
Mi ebben tudunk közvetíteni, ezt tettük az elmúlt időszakban is, és hál’istennek normális kapcsolatunk van a magyar kormány képviselőivel. Dialógust folytatunk nyilván a román kormány tagjaival is, mert mi nem párt vagyunk, egy közösséget képviselünk, ennek megfelelően kell kapcsolatot tartanunk a mindenkori kormányokkal.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)
2013. november 10.
Kudarcba fulladt az RMDSZ referendumterve
Meghiúsulni látszanak azok a december nyolcadikára tervezett megyei népszavazások, amelyek által az RMDSZ a székelyföldi és a partiumi gazdasági fejlesztési régió kialakítása melletti közakaratot szerette volna felmutatni három székelyföldi és három partiumi megyében – ismerte el a hétvégén Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Kolozsváron, a Kulturális Autonómiatanács (KAT) szombati ülését követően.
A szövetség nem tudta tartani a korábban bejelentett ütemtervét. Kelemen Hunor hozzátette, Hargita és Kovászna megyében a megyei önkormányzatok jövő héten határoznak a népszavazás kiírásáról, de tudomásuk szerint ezeket a határozatokat megtámadják a prefektusok. Maros, Szatmár, Szilágy és Bihar megye önkormányzatában nincs többsége az RMDSZ-nek. Az eddigi tárgyalások alapján pedig az körvonalazódik, hogy a román pártok képviselői nem fogják megszavazni a decemberi népszavazás kiírását.
Kelemen Hunor elmondta, Bihar, Szatmár és Szilágy megyében arról folytatnak párbeszédet a román pártok helyi képviselőivel, hogy elvi határozatot hozzanak a népszavazás kiírásáról, és csak akkor rögzítsék a népszavazás dátumát, amikor az országos politika szintjén is aktuálissá válik a régióátszervezés. „Ezzel azokon a helyi román politikai vezetőkön is segítenénk, akik a négyszemközti beszélgetéseken támogatják a törekvéseinket, de nem mernek szembemenni pártjaik központi vezetésével” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az RMDSZ szeptember 26-án kezdte gyűjteni az aláírásokat a december 8-ára tervezett megyei népszavazások kiírására, a szövetségi elnök elmondása szerint ez idő alatt 170 ezren támogatták a kezdeményezést.
Autonómia-törvénytervezet februárban
Az RMDSZ egyébként december végéig közvitára kívánja bocsátani a Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, és arra készül, hogy azt február elején nyújtja be a román parlamentben. Kelemen Hunor elmondta, jelenleg szakemberekkel dolgoznak a tervezeten, amely a dél-tiroli autonómiamodellt tekinti kiindulópontjának. „December végéig befejezzük a műhelymunkát és közvitára bocsátjuk a dokumentumot. A közvitában más politikai szervezetek, civil szervezetek, egyházak, bárki kifejtheti az álláspontját. Szándékaink szerint a februárban kezdődő tavaszi ülésszak legelején terjesztjük be a tervezetet a parlamentben” – mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke a KAT előtt tartott politikai beszámolójában is kitért a törvényalkotás kérdésére. Kijelentette, a román társadalom meggyőzése nélkül esélytelen az autonómiaküzdelem. „Sem Brüsszel, sem Moszkva, sem Washington sem Budapest nem fogja elhozni nekünk az autonómiát” – tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy az 1990-es években a román társadalom a nyelvi jogokat is hasonló határozottsággal utasította el, mint most az autonómiát, ám „bölcs és kiegyensúlyozott párbeszéddel” sikerült törvénybe iktattatni a nyelvi jogokat. Kelemen Hunor azt is megemlítette, hogy az RMDSZ ma azért is küzd, hogy ne vegye elő a parlament a hét évvel ezelőtt – még a Tăriceanu-kormány által beterjesztett – kisebbségi törvénytervezetet, melynek a kisebbségek kulturális autonómiáját kellene intézményesítenie. Félő ugyanis, hogy a parlamentben elakadt törvényt csak a kulturális autonómiára vonatkozó fejezet nélkül lehetne elfogadtatni a törvényhozással.
Kelemen: lehet, hogy kormányra kerülünk
Az RMDSZ elnöke elmondta, elképzelhetőnek tartja hogy 2014 tavaszán szétesik a román kormánykoalíció, és a magyar szövetség kormányra lépésének a kérdése is felmerül. Kelemen Hunor szerint valamennyi lehetséges forgatókönyvvel számolni kell. Az is megtörténhet, hogy az RMDSZ az új helyzetben is ellenzékben marad, de az is, hogy kormányra lép, vagy a parlamentben támogat egy kisebbségi kormányzást.
Székelyt választották a KAT élére
A szombati ülésen egyébként Székely Istvánt, az RMDSZ társadalomszervezési főtitkár-helyettesét választották meg a szövetség keretében működő Kulturális Autonómia Tanács elnökévé. Székely István eddig ideiglenes elnökként vezette a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek 2012 áprilisában létrejött döntéshozó fórumát. Egyedüli jelölt volt a tisztségre. A testület elfogadta működési szabályzatát, és határozott arról, hogy kidolgozza azokat a közép és hosszú távú szakpolitikai stratégiákat és megvalósítási terveket, amelyek az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a nyelvhasználat terén biztosítják a nemzeti identitás megőrzését és továbbadását, a magyar kultúra ápolását és fejlesztését. Székely István az ülés végén elmondta, e szakpolitikai stratégiáknak 2014 közepéig kell elkészülniük. „Úgy értékeltük, hogy a kulturális autonómia nemcsak azt a törvénytervezet jelenti, ami évek óta elakadt a parlamentben, hanem annak az átgondolását is, hogy ha sikerül elérnünk a magyar közösség kulturális autonómiáját, mit teszünk az oktatásban, a kultúrában, a tájékoztatásban” – mondta a KAT elnöke nyilatkozatában. Megjegyezte, a 25 éves szakpolitikai stratégiáknak tulajdonképpen arra a kérdésre kell választ adniuk, hogy milyen feltételek között akar élni a magyar közösség Romániában.
Székely István úgy vélte, a kulturális autonómia törvénytervezetének és a szakpolitikai stratégiáknak együttesen kell kirajzolniuk az erdélyi magyarság jövőképét. A KAT elnöke szerint a jövőkép felvázolása mellett az autonómiatanácsnak arra a kérdésre is keresnie kell a választ, hogy a magyar közösség a jelenlegi - elsősorban önkormányzati - közigazgatási hatásköreivel milyen azonnali lépéseket tehet. Megállapította, hogy mind a szakpolitikák kidolgozásánál, mind az azonnali teendők meghatározásánál az erdélyi magyarság különböző rétegeinek az élethelyzetéből kell kiindulni. „Székelyföldön az önkormányzatok magyar intézményként tudják működtetni a nekik alárendelt intézményeket. A vegyesen lakott környezetben – ahol a magyarok beszámítható befolyással rendelkeznek az önkormányzatokban – a magyar közösség az etnikai arányának megfelelő személyzetet, programokat, és költségvetést kérhet. A szórványvidékeken, ahol az önkormányzatokban sincsen jelen a magyarság, a civil szervezetekre kell támaszkodni” – taglalta a különböző élethelyzetben lévő közösségeknek megfelelő célokat. A KAT elnöke szerint olyan programokat kell kidolgozni, amelyek a magyar közösség mindhárom élethelyzetben levő rétegére kiterjednek, és amelyek a magyar többségű önkormányzatok által finanszírozhatók.
SZNT-javaslatok az RMDSZ-tervezet kapcsán
Sajtónyilatkozatban közölte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), hogy álláspontja szerint mi nem hiányozhat semmiképpen abból a törvénytervezetből, amelyet az RMDSZ készül benyújtani a törvényhozásba. Az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett nyilatkozat szerint nem képezhetik vita tárgyát a Székelyföld határai. „A majdani autonóm régiónak a történelmi Székelyföldből és vele szomszédos magyar többségű településekből kell állnia” – nyomatékosította az autonómiáért küzdő tanács. Álláspontja szerint a Székelyföld határait a hozzá tartozó városokban és községekben megtartott népszavazásnak kell véglegesítenie. Az így meghatározott Székelyföldnek egyben önálló fejlesztési régiónak kell lennie. Az SZNT szerint nem képezheti vita tárgyát, hogy a Székelyföldön a magyar nyelvet is hivatalos nyelvvé kell minősíteni, a román nyelvvel azonos jogállást kell annak biztosítani. Az SZNT a székely székek megőrzését is sérthetetlen alapelvnek tekinti.
Álláspontja szerint a Székelyföld régiónak a művelődésen és az oktatáson túl megannyi területen kell jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kapnia. E területek közé sorolta többek között a közigazgatást, a közrend fenntartását, a regionális és helyi érdekeltségű köztulajdon kezelését, a műemlékvédelmet, a helyi adók és illetékek ügyét, a környezetvédelem, a területrendezés, az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a bányászat, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság és a tömegtájékoztatás kérdését is. Elengedhetetlennek tekinti ugyanakkor, hogy a Székelyföld regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen és titkos szavazással válasszák meg. Az SZNT-elnök hozzátette, korábban az RMDSZ több vezetője biztosította arról, hogy a Székely Nemzeti Tanács szakértőit is bevonják a törvénytervezet megalkotási folyamatába, egyelőre azonban nem keresték ez ügyben velük a kapcsolatot.
Székelyhon.ro
Meghiúsulni látszanak azok a december nyolcadikára tervezett megyei népszavazások, amelyek által az RMDSZ a székelyföldi és a partiumi gazdasági fejlesztési régió kialakítása melletti közakaratot szerette volna felmutatni három székelyföldi és három partiumi megyében – ismerte el a hétvégén Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Kolozsváron, a Kulturális Autonómiatanács (KAT) szombati ülését követően.
A szövetség nem tudta tartani a korábban bejelentett ütemtervét. Kelemen Hunor hozzátette, Hargita és Kovászna megyében a megyei önkormányzatok jövő héten határoznak a népszavazás kiírásáról, de tudomásuk szerint ezeket a határozatokat megtámadják a prefektusok. Maros, Szatmár, Szilágy és Bihar megye önkormányzatában nincs többsége az RMDSZ-nek. Az eddigi tárgyalások alapján pedig az körvonalazódik, hogy a román pártok képviselői nem fogják megszavazni a decemberi népszavazás kiírását.
Kelemen Hunor elmondta, Bihar, Szatmár és Szilágy megyében arról folytatnak párbeszédet a román pártok helyi képviselőivel, hogy elvi határozatot hozzanak a népszavazás kiírásáról, és csak akkor rögzítsék a népszavazás dátumát, amikor az országos politika szintjén is aktuálissá válik a régióátszervezés. „Ezzel azokon a helyi román politikai vezetőkön is segítenénk, akik a négyszemközti beszélgetéseken támogatják a törekvéseinket, de nem mernek szembemenni pártjaik központi vezetésével” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az RMDSZ szeptember 26-án kezdte gyűjteni az aláírásokat a december 8-ára tervezett megyei népszavazások kiírására, a szövetségi elnök elmondása szerint ez idő alatt 170 ezren támogatták a kezdeményezést.
Autonómia-törvénytervezet februárban
Az RMDSZ egyébként december végéig közvitára kívánja bocsátani a Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, és arra készül, hogy azt február elején nyújtja be a román parlamentben. Kelemen Hunor elmondta, jelenleg szakemberekkel dolgoznak a tervezeten, amely a dél-tiroli autonómiamodellt tekinti kiindulópontjának. „December végéig befejezzük a műhelymunkát és közvitára bocsátjuk a dokumentumot. A közvitában más politikai szervezetek, civil szervezetek, egyházak, bárki kifejtheti az álláspontját. Szándékaink szerint a februárban kezdődő tavaszi ülésszak legelején terjesztjük be a tervezetet a parlamentben” – mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke a KAT előtt tartott politikai beszámolójában is kitért a törvényalkotás kérdésére. Kijelentette, a román társadalom meggyőzése nélkül esélytelen az autonómiaküzdelem. „Sem Brüsszel, sem Moszkva, sem Washington sem Budapest nem fogja elhozni nekünk az autonómiát” – tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy az 1990-es években a román társadalom a nyelvi jogokat is hasonló határozottsággal utasította el, mint most az autonómiát, ám „bölcs és kiegyensúlyozott párbeszéddel” sikerült törvénybe iktattatni a nyelvi jogokat. Kelemen Hunor azt is megemlítette, hogy az RMDSZ ma azért is küzd, hogy ne vegye elő a parlament a hét évvel ezelőtt – még a Tăriceanu-kormány által beterjesztett – kisebbségi törvénytervezetet, melynek a kisebbségek kulturális autonómiáját kellene intézményesítenie. Félő ugyanis, hogy a parlamentben elakadt törvényt csak a kulturális autonómiára vonatkozó fejezet nélkül lehetne elfogadtatni a törvényhozással.
Kelemen: lehet, hogy kormányra kerülünk
Az RMDSZ elnöke elmondta, elképzelhetőnek tartja hogy 2014 tavaszán szétesik a román kormánykoalíció, és a magyar szövetség kormányra lépésének a kérdése is felmerül. Kelemen Hunor szerint valamennyi lehetséges forgatókönyvvel számolni kell. Az is megtörténhet, hogy az RMDSZ az új helyzetben is ellenzékben marad, de az is, hogy kormányra lép, vagy a parlamentben támogat egy kisebbségi kormányzást.
Székelyt választották a KAT élére
A szombati ülésen egyébként Székely Istvánt, az RMDSZ társadalomszervezési főtitkár-helyettesét választották meg a szövetség keretében működő Kulturális Autonómia Tanács elnökévé. Székely István eddig ideiglenes elnökként vezette a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek 2012 áprilisában létrejött döntéshozó fórumát. Egyedüli jelölt volt a tisztségre. A testület elfogadta működési szabályzatát, és határozott arról, hogy kidolgozza azokat a közép és hosszú távú szakpolitikai stratégiákat és megvalósítási terveket, amelyek az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a nyelvhasználat terén biztosítják a nemzeti identitás megőrzését és továbbadását, a magyar kultúra ápolását és fejlesztését. Székely István az ülés végén elmondta, e szakpolitikai stratégiáknak 2014 közepéig kell elkészülniük. „Úgy értékeltük, hogy a kulturális autonómia nemcsak azt a törvénytervezet jelenti, ami évek óta elakadt a parlamentben, hanem annak az átgondolását is, hogy ha sikerül elérnünk a magyar közösség kulturális autonómiáját, mit teszünk az oktatásban, a kultúrában, a tájékoztatásban” – mondta a KAT elnöke nyilatkozatában. Megjegyezte, a 25 éves szakpolitikai stratégiáknak tulajdonképpen arra a kérdésre kell választ adniuk, hogy milyen feltételek között akar élni a magyar közösség Romániában.
Székely István úgy vélte, a kulturális autonómia törvénytervezetének és a szakpolitikai stratégiáknak együttesen kell kirajzolniuk az erdélyi magyarság jövőképét. A KAT elnöke szerint a jövőkép felvázolása mellett az autonómiatanácsnak arra a kérdésre is keresnie kell a választ, hogy a magyar közösség a jelenlegi - elsősorban önkormányzati - közigazgatási hatásköreivel milyen azonnali lépéseket tehet. Megállapította, hogy mind a szakpolitikák kidolgozásánál, mind az azonnali teendők meghatározásánál az erdélyi magyarság különböző rétegeinek az élethelyzetéből kell kiindulni. „Székelyföldön az önkormányzatok magyar intézményként tudják működtetni a nekik alárendelt intézményeket. A vegyesen lakott környezetben – ahol a magyarok beszámítható befolyással rendelkeznek az önkormányzatokban – a magyar közösség az etnikai arányának megfelelő személyzetet, programokat, és költségvetést kérhet. A szórványvidékeken, ahol az önkormányzatokban sincsen jelen a magyarság, a civil szervezetekre kell támaszkodni” – taglalta a különböző élethelyzetben lévő közösségeknek megfelelő célokat. A KAT elnöke szerint olyan programokat kell kidolgozni, amelyek a magyar közösség mindhárom élethelyzetben levő rétegére kiterjednek, és amelyek a magyar többségű önkormányzatok által finanszírozhatók.
SZNT-javaslatok az RMDSZ-tervezet kapcsán
Sajtónyilatkozatban közölte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), hogy álláspontja szerint mi nem hiányozhat semmiképpen abból a törvénytervezetből, amelyet az RMDSZ készül benyújtani a törvényhozásba. Az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett nyilatkozat szerint nem képezhetik vita tárgyát a Székelyföld határai. „A majdani autonóm régiónak a történelmi Székelyföldből és vele szomszédos magyar többségű településekből kell állnia” – nyomatékosította az autonómiáért küzdő tanács. Álláspontja szerint a Székelyföld határait a hozzá tartozó városokban és községekben megtartott népszavazásnak kell véglegesítenie. Az így meghatározott Székelyföldnek egyben önálló fejlesztési régiónak kell lennie. Az SZNT szerint nem képezheti vita tárgyát, hogy a Székelyföldön a magyar nyelvet is hivatalos nyelvvé kell minősíteni, a román nyelvvel azonos jogállást kell annak biztosítani. Az SZNT a székely székek megőrzését is sérthetetlen alapelvnek tekinti.
Álláspontja szerint a Székelyföld régiónak a művelődésen és az oktatáson túl megannyi területen kell jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kapnia. E területek közé sorolta többek között a közigazgatást, a közrend fenntartását, a regionális és helyi érdekeltségű köztulajdon kezelését, a műemlékvédelmet, a helyi adók és illetékek ügyét, a környezetvédelem, a területrendezés, az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a bányászat, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság és a tömegtájékoztatás kérdését is. Elengedhetetlennek tekinti ugyanakkor, hogy a Székelyföld regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen és titkos szavazással válasszák meg. Az SZNT-elnök hozzátette, korábban az RMDSZ több vezetője biztosította arról, hogy a Székely Nemzeti Tanács szakértőit is bevonják a törvénytervezet megalkotási folyamatába, egyelőre azonban nem keresték ez ügyben velük a kapcsolatot.
Székelyhon.ro
2013. november 11.
Pótcselekvés
Ha kárörvendeni támadna kedvünk, megalapozottan bezzegelhetnénk, hogy lám, a Krónikában már hetekkel ezelőtt beharangoztuk, miszerint bukásra van ítélve az RMDSZ népszavazási kísérlete a régiósítás ügyében.
De mivel nem kenyerünk a kajánkodás, csak tényszerűen elkönyveljük, hogy immár a szövetség vezetői is beismerik: kudarcra van ítélve a három székelyföldi és három partiumi megyében szorgalmazott referendumok kimenetele.
A kezdeményezés keretében az alakulat arról faggatta volna az érintett régiók lakosságát, akarják-e, hogy a három-három megye egyetlen fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely, illetve Nagyvárad központtal. A népszavaztatás ötletéről kezdetben nem tűnt úgy, hogy vereségre van ítélve, hiszen a Ponta-kormány régióátszervezési koncepcióját több oldalról is támadás éri, ráadásul nemcsak szakértők vagy az ellenzék részéről, hanem a koalíción belülről is. Eleve tudni lehetett azonban, hogy a román pártokat jóformán lehetetlen meggyőzni a javaslat támogatásáról, hiszen ők – legyen szó a partiumi vagy akár a székelyföldi megyékről – nem úgy tekintettek az RMDSZ elképzelésére, mint amely a történelmi, kulturális hagyományok, gazdasági érvek alapján igyekszik megrajzolni az új fejlesztési régiók határait.
Ellenkezőleg: kizárólag etnikai szemüvegen keresztül mérlegelték a kezdeményezést, amelyről szentül hiszik, hogy az etnikai alapú autonómia megteremtése számára készíti elő a terepet. Persze tisztában voltak ezzel az RMDSZ központi és területi korifeusai is, akik vélhetően azzal a céllal erőltették mégis az aláírásgyűjtést, hogy bemelegítsék a jövő évi európai parlamenti választásokra a magyar szavazókat.
Ami nem túl tisztességes eljárás, de hát volt már hasonló „csalira” példa az elmúlt húsz évben, például amikor 2000-ben Frunda György államfőjelölti kampányát kötötték össze a kettős állampolgárság érdekében folytatott aláírásgyűjtéssel.
Kérdés, hogy nem ugyanilyen célt szolgál-e az RMDSZ másik aktuális projektje, a területi autonómiáról szóló törvénytervezet. Különösen annak ismeretében, hogy a szövetség komolyan számol a román kormánykoalíció szétesésével, majd hatalomra kerülésével. Ez esetben már „házon belül” borítékolható az autonómiastatútum sorsa.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Ha kárörvendeni támadna kedvünk, megalapozottan bezzegelhetnénk, hogy lám, a Krónikában már hetekkel ezelőtt beharangoztuk, miszerint bukásra van ítélve az RMDSZ népszavazási kísérlete a régiósítás ügyében.
De mivel nem kenyerünk a kajánkodás, csak tényszerűen elkönyveljük, hogy immár a szövetség vezetői is beismerik: kudarcra van ítélve a három székelyföldi és három partiumi megyében szorgalmazott referendumok kimenetele.
A kezdeményezés keretében az alakulat arról faggatta volna az érintett régiók lakosságát, akarják-e, hogy a három-három megye egyetlen fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely, illetve Nagyvárad központtal. A népszavaztatás ötletéről kezdetben nem tűnt úgy, hogy vereségre van ítélve, hiszen a Ponta-kormány régióátszervezési koncepcióját több oldalról is támadás éri, ráadásul nemcsak szakértők vagy az ellenzék részéről, hanem a koalíción belülről is. Eleve tudni lehetett azonban, hogy a román pártokat jóformán lehetetlen meggyőzni a javaslat támogatásáról, hiszen ők – legyen szó a partiumi vagy akár a székelyföldi megyékről – nem úgy tekintettek az RMDSZ elképzelésére, mint amely a történelmi, kulturális hagyományok, gazdasági érvek alapján igyekszik megrajzolni az új fejlesztési régiók határait.
Ellenkezőleg: kizárólag etnikai szemüvegen keresztül mérlegelték a kezdeményezést, amelyről szentül hiszik, hogy az etnikai alapú autonómia megteremtése számára készíti elő a terepet. Persze tisztában voltak ezzel az RMDSZ központi és területi korifeusai is, akik vélhetően azzal a céllal erőltették mégis az aláírásgyűjtést, hogy bemelegítsék a jövő évi európai parlamenti választásokra a magyar szavazókat.
Ami nem túl tisztességes eljárás, de hát volt már hasonló „csalira” példa az elmúlt húsz évben, például amikor 2000-ben Frunda György államfőjelölti kampányát kötötték össze a kettős állampolgárság érdekében folytatott aláírásgyűjtéssel.
Kérdés, hogy nem ugyanilyen célt szolgál-e az RMDSZ másik aktuális projektje, a területi autonómiáról szóló törvénytervezet. Különösen annak ismeretében, hogy a szövetség komolyan számol a román kormánykoalíció szétesésével, majd hatalomra kerülésével. Ez esetben már „házon belül” borítékolható az autonómiastatútum sorsa.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2013. november 15.
Népszavazás: nincs meglepetés
A Kovászna megyei önkormányzat megszavazta, a Maros megyei elutasította azt a határozattervezetet, amely a székelyföldi fejlesztési régió létrehozását szorgalmazó népszavazás kiírásáról rendelkezik
Amennyiben a megyei prefektúra nem támadja meg a határozatot, Háromszéken referendumot tartanak december 8-án, melynek keretében a szavazatra jogosultak eldönthetik, egyetértenek-e azzal, hogy Kovászna megye Hargita és Maros megyével együtt egy fejlesztési régiót alkosson, Marosvásárhely központtal.
Garanciákat kértek a románok
A Kovászna megyei tanács a három magyar szervezetet képviselő 26 önkormányzati képviselő szavazatával gond nélkül elfogadta a beterjesztett határozattervezetet. A négy kormánypárti képviselő ellene szavazott, mivel megkérdőjelezték a népszavazásban körvonalazott régió gazdasági életképességét, és hiányolták a román közösségnek szavatolt garanciákat. A voksolást megelőző vitán Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere arra kérte a Szociálliberális Unió (USL) képviselőit, támogassák a kezdeményezést, mert az a térségben élők javát szolgálja, másrészt szavazatuk pozitív jelzés lehet a lakosság és a bukaresti kormány fele is.
„A népszavazásban felvetett fejlesztési régió nem politikai vagy etnikai jellegű, a tétje a hatékony közigazgatás. A három megye egy régióban az Európai Unió következő költségvetési ciklusában 180 millió euróval tud többet lehívni, mint most, ez csak Kovászna megyének 40-50 millió többletet jelent infrastruktúra fejlesztésre, munkahelyteremtésre” – hangsúlyozta felszólalásában az elöljáró. Az ülés során Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselője emlékeztetett, hogy Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke pótcselekvésnek minősítette a népszavazást, ennek ellenére arra kérte a néppártosokat, szavazzák meg a tervezetet.
Bedő Zoltán az EMNP képviselője leszögezte, nem tartja jónak a kérdésfelvetést, a történelmi Székelyföld autonómiájáról kellene népszavazást kiírni, de fenntartásai ellenére megszavazza a referendumról szóló határozatot, hogy ezzel is jelezzék, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes hazudott Strasbourgban, amikor azt mondta, a romániai magyar közösség egyetért a kormány régióátszervezési tervével. Cziprián Kovács Lóránd, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) úgy fogalmazott, a referendum a demokrácia szabályai szerint jogos és törvényes, ezért szeretett volna igennel szavazni, de pártjával való előzetes egyeztetés nyomán kétségek merültek fel benne a három megye gazdasági életképességével kapcsolatban, szerintük inkább a Brassóhoz való tartozás jelentene erre garanciát. „A kezdeményezők nem tettek olyan lépéseket sem, melyek megnyugtatnák a román közösséget, hogy ennek a régiós átalakításnak nem lesznek rájuk nézve negatív gazdasági és kulturális következményei” – mondta a liberális tanácsos.
„Referendumot bármiről ki lehet írni”
A Maros megyei önkormányzat rendkívüli ülésen szavazta le az RMDSZ-frakció által benyújtott tervezetet. A szövetség kezdeményezésére a gyűlésen a megye RMDSZ-es polgármesterei, alpolgármesterei és tanácsosai is részt vettek. Kelemen Márton RMDSZ-frakcióvezető előbb magyar, majd román nyelven elmondta: sajnálja, hogy csak most tudnak érdemben erről a kérdésről beszélni.
„A megye több mint 55 ezer lakosa gondolja úgy, hogy bele kell szólni a régiósítási folyamatba, ők ezt aláírásukkal támasztották alá. Azt szeretnénk, hogy az átszervezésnek Maros megye ne vesztese legyen, Marosvásárhely pedig elfoglalhassa megérdemelt helyét az átszervezést követően. Nem mindegy, hogy kik és hányan ülnek annál a bizonyos asztalnál a torta körül. Tisztában vagyunk azzal, hogy népszavazás által nem lehet fejlesztési régiót létrehozni, de befolyásolni lehet a döntést” – fogalmazott. A Demokrata-liberális Párt (PDL) frakciója nevében Vasile Filimon elmondta, választási kampányfogásnak tartja az ügyet, és sérelmezte, hogy korábban az RMDSZ nem támogatta Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester kezdeményezését, amikor a régiósítási folyamatban való összefogást szorgalmazta.
Az USL-frakció álláspontját Vasile Boloş tolmácsolta: az RMDSZ korábban nem állt ki a PSD és a PNL átszervezési elképzelése mellett, ezzel hallgatólagosan Traian Băsescuval értettek egyet, ezért szavaznak nemmel. A PPDD-frakció nevében Ion Tuşnea kifejtette: fontosnak tartja a lakosság megkérdezését, de előbb fel kell őket világosítani a témáról, ami nem történt meg, ezért halasztást kért. A testület elnöke, Ciprian Dobre az érvek ütköztetésében látta az ülés sikerét, majd közölte: ő is nemmel szavaz, mert véleménye szerint nem az RMDSZ által javasolt megoldás a legmegfelelőbb a pályázati pénzek lehívási mértékének a növelésére. „Bármikor bármiről lehet népszavazást kiírni, ha van értelme. De ebben az esetben felesleges, mert úgysem a lakosság vagy a megyei tanács fogja eldönteni a régiósítás kérdését” – mondta. A testület végül 14 igen, 19 nem szavazattal és egy tartózkodással elutasította a határozattervezetet.
Amint arról beszámoltunk, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök már elismerte: meghiúsulni látszanak azok a december nyolcadikára tervezett megyei népszavazások, amelyek által az RMDSZ a székelyföldi és a partiumi gazdasági fejlesztési régió kialakítása melletti közakaratot szerette volna felmutatni három székelyföldi és három partiumi megyében. Elmondta: Bihar, Szatmár és Szilágy megyében arról folytatnak párbeszédet a román pártok helyi képviselőivel, hogy elvi határozatot hozzanak a népszavazás kiírásáról, és csak akkor rögzítsék a népszavazás dátumát, amikor az országos politika szintjén is aktuálissá válik a régióátszervezés. A Hargita megyei önkormányzat várhatóan a jövő héten szavaz a kérdésben.
Bíró Blanka, Gáspár Botond
Krónika (Kolozsvár)
A Kovászna megyei önkormányzat megszavazta, a Maros megyei elutasította azt a határozattervezetet, amely a székelyföldi fejlesztési régió létrehozását szorgalmazó népszavazás kiírásáról rendelkezik
Amennyiben a megyei prefektúra nem támadja meg a határozatot, Háromszéken referendumot tartanak december 8-án, melynek keretében a szavazatra jogosultak eldönthetik, egyetértenek-e azzal, hogy Kovászna megye Hargita és Maros megyével együtt egy fejlesztési régiót alkosson, Marosvásárhely központtal.
Garanciákat kértek a románok
A Kovászna megyei tanács a három magyar szervezetet képviselő 26 önkormányzati képviselő szavazatával gond nélkül elfogadta a beterjesztett határozattervezetet. A négy kormánypárti képviselő ellene szavazott, mivel megkérdőjelezték a népszavazásban körvonalazott régió gazdasági életképességét, és hiányolták a román közösségnek szavatolt garanciákat. A voksolást megelőző vitán Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere arra kérte a Szociálliberális Unió (USL) képviselőit, támogassák a kezdeményezést, mert az a térségben élők javát szolgálja, másrészt szavazatuk pozitív jelzés lehet a lakosság és a bukaresti kormány fele is.
„A népszavazásban felvetett fejlesztési régió nem politikai vagy etnikai jellegű, a tétje a hatékony közigazgatás. A három megye egy régióban az Európai Unió következő költségvetési ciklusában 180 millió euróval tud többet lehívni, mint most, ez csak Kovászna megyének 40-50 millió többletet jelent infrastruktúra fejlesztésre, munkahelyteremtésre” – hangsúlyozta felszólalásában az elöljáró. Az ülés során Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselője emlékeztetett, hogy Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke pótcselekvésnek minősítette a népszavazást, ennek ellenére arra kérte a néppártosokat, szavazzák meg a tervezetet.
Bedő Zoltán az EMNP képviselője leszögezte, nem tartja jónak a kérdésfelvetést, a történelmi Székelyföld autonómiájáról kellene népszavazást kiírni, de fenntartásai ellenére megszavazza a referendumról szóló határozatot, hogy ezzel is jelezzék, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes hazudott Strasbourgban, amikor azt mondta, a romániai magyar közösség egyetért a kormány régióátszervezési tervével. Cziprián Kovács Lóránd, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) úgy fogalmazott, a referendum a demokrácia szabályai szerint jogos és törvényes, ezért szeretett volna igennel szavazni, de pártjával való előzetes egyeztetés nyomán kétségek merültek fel benne a három megye gazdasági életképességével kapcsolatban, szerintük inkább a Brassóhoz való tartozás jelentene erre garanciát. „A kezdeményezők nem tettek olyan lépéseket sem, melyek megnyugtatnák a román közösséget, hogy ennek a régiós átalakításnak nem lesznek rájuk nézve negatív gazdasági és kulturális következményei” – mondta a liberális tanácsos.
„Referendumot bármiről ki lehet írni”
A Maros megyei önkormányzat rendkívüli ülésen szavazta le az RMDSZ-frakció által benyújtott tervezetet. A szövetség kezdeményezésére a gyűlésen a megye RMDSZ-es polgármesterei, alpolgármesterei és tanácsosai is részt vettek. Kelemen Márton RMDSZ-frakcióvezető előbb magyar, majd román nyelven elmondta: sajnálja, hogy csak most tudnak érdemben erről a kérdésről beszélni.
„A megye több mint 55 ezer lakosa gondolja úgy, hogy bele kell szólni a régiósítási folyamatba, ők ezt aláírásukkal támasztották alá. Azt szeretnénk, hogy az átszervezésnek Maros megye ne vesztese legyen, Marosvásárhely pedig elfoglalhassa megérdemelt helyét az átszervezést követően. Nem mindegy, hogy kik és hányan ülnek annál a bizonyos asztalnál a torta körül. Tisztában vagyunk azzal, hogy népszavazás által nem lehet fejlesztési régiót létrehozni, de befolyásolni lehet a döntést” – fogalmazott. A Demokrata-liberális Párt (PDL) frakciója nevében Vasile Filimon elmondta, választási kampányfogásnak tartja az ügyet, és sérelmezte, hogy korábban az RMDSZ nem támogatta Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester kezdeményezését, amikor a régiósítási folyamatban való összefogást szorgalmazta.
Az USL-frakció álláspontját Vasile Boloş tolmácsolta: az RMDSZ korábban nem állt ki a PSD és a PNL átszervezési elképzelése mellett, ezzel hallgatólagosan Traian Băsescuval értettek egyet, ezért szavaznak nemmel. A PPDD-frakció nevében Ion Tuşnea kifejtette: fontosnak tartja a lakosság megkérdezését, de előbb fel kell őket világosítani a témáról, ami nem történt meg, ezért halasztást kért. A testület elnöke, Ciprian Dobre az érvek ütköztetésében látta az ülés sikerét, majd közölte: ő is nemmel szavaz, mert véleménye szerint nem az RMDSZ által javasolt megoldás a legmegfelelőbb a pályázati pénzek lehívási mértékének a növelésére. „Bármikor bármiről lehet népszavazást kiírni, ha van értelme. De ebben az esetben felesleges, mert úgysem a lakosság vagy a megyei tanács fogja eldönteni a régiósítás kérdését” – mondta. A testület végül 14 igen, 19 nem szavazattal és egy tartózkodással elutasította a határozattervezetet.
Amint arról beszámoltunk, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök már elismerte: meghiúsulni látszanak azok a december nyolcadikára tervezett megyei népszavazások, amelyek által az RMDSZ a székelyföldi és a partiumi gazdasági fejlesztési régió kialakítása melletti közakaratot szerette volna felmutatni három székelyföldi és három partiumi megyében. Elmondta: Bihar, Szatmár és Szilágy megyében arról folytatnak párbeszédet a román pártok helyi képviselőivel, hogy elvi határozatot hozzanak a népszavazás kiírásáról, és csak akkor rögzítsék a népszavazás dátumát, amikor az országos politika szintjén is aktuálissá válik a régióátszervezés. A Hargita megyei önkormányzat várhatóan a jövő héten szavaz a kérdésben.
Bíró Blanka, Gáspár Botond
Krónika (Kolozsvár)
2013. november 15.
Erős Magyarország kell a Kárpát-medencében
A Székelyek Nagy Mentelésének példás megszervezését, és a körülötte kialakult akcióegységet emeli ki a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésének zárónyilatkozata, amelyet valamennyi külhoni magyar résztvevő és magyarországi parlamenti párt aláírásával egyhangúlag fogadtak el múlt csütörtökön Budapesten.
A határon túli magyar szervezetek, a magyar kormány és a magyarországi parlamenti pártok képviseletében megrendezett ülésszak résztvevői minden olyan területi és közigazgatási átalakítás ellen tiltakoznak, amely – az érvényben levő európai normákat figyelmen kívül hagyva – hátrányosan érinti az erdélyi magyar közösséget. A Máért-nyilatkozat azt is kimondja: minden olyan törekvést támogat, amely a szolidaritás és a szubszidiaritás elveit követve segíti az erdélyi magyarság közösségként történő megmaradását. „A szülőföldön való boldogulás garanciája a közösségi autonómiák közjogi rendszere” – fogalmaznak az aláírók, akik támogatásukról biztosítják a romániai magyarság azon törekvéseit is, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon, minden megkötöttség nélkül használhassa, és tiltakoznak a román hatóságok jogkorlátozó fellépéseivel szemben. Aggodalommal veszik tudomásul, hogy továbbra sem rendeződött a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakítása körül kialakult vita. A Máért felkéri a román kormányt, hogy a magyar tagozat létrehozása érdekében érvényesítse a törvényes jogokat.
A Máért részletesen foglalkozott valamennyi Kárpát-medencei utódállambeli magyar közösség „helyzetjelentésével” is. Számba vette a délvidéki és a kárpátaljai aggodalmakat is. A Vajdaságban megütközést keltett az a hír, hogy a nemzeti tanácsokról szóló, több éve működő szerbiai törvényt alkotmánybírósági felülvizsgálatra terjesztették be. Az is nyugtalanságra ad okot, hogy akadozik a szerbiai rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási eljárás: a Máért a folyamat felgyorsítását szorgalmazza. Kárpátalja ügyében elsősorban a 2012-ben elfogadott nyelvtörvény alkalmazását vette számba: a résztvevők azt követelik az ukrán államtól, hogy a nyelvtörvény értelmében maradéktalanul érvényesítése a magyar nyelvű hivatalos ügyintézést és nyelvhasználatot a közigazgatásban, oktatásban. Kárpát-medencei kitekintésű állásfoglalás is született a Tisza-vízgyűjtő területét fenyegető verespataki aranybánya-beruházás, és a nagymuzsalyi aranyfeldolgozó terve ellen. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az ülést értékelve kiemelte: a nemzetpolitika két legfontosabb kérdésében teljes a konszenzus, ami korábban elképzelhetetlen volt. Nincs vita az autonómia melletti kiállásról, illetve arról sem, hogy a külhoni magyarságnak jár az állampolgárság és azzal együtt a szavazati jog. A tömbmagyarság esetében területi, a szórvány esetében pedig kulturális autonómiára van szükség – fogalmazott. Felszedhetetlen alapok
„A következő parlamenti választás után jelentősen enyhül az az ellenszél, amelyben a magyar kormány az elmúlt három és fél évben végezte munkáját” – fogalmazott Orbán Viktor kormányfő a Máért ülésén tartott beszédében. A miniszterelnök szerint a Kárpát-medencében élő magyarság számíthat arra, hogy sikeres anyaország áll majd a háta mögött a következő években. Elmondta: bármi is lesz a következő magyarországi parlamenti választás eredménye, valószínűnek tűnik, hogy az ebben a ciklusban lefektetett alkotmányos alapok „nem lesznek felszedhetők”, és ezzel számolhatnak a határon túli magyarok is. Mint fogalmazott, az elmúlt három év munkája nemcsak számokban kifejezhető eredményeket, hanem jelentős presztízsnövekedést is hozhat Magyarországnak. A miniszterelnök beszédében kiemelte a nyugati magyarság szerepvállalását: ha nem lett volna ilyen széles, a nyugati magyarságot is magába foglaló kiállás Magyarország mellett, a kormány képtelen lett volna keresztülvinni elképzeléseit. A miniszterelnök gazdasági kérdésekre is kitért: „A kormány arra törekszik, hogy a makrogazdasági helyzet anyaországi javulása érezhető legyen a határon túli területeken is. Ennek már vannak szerény jelei, de még nem lehet kijelenteni, hogy az államhatárokon kívüli, magyarlakta területek gazdasági fejlődése összhangban van az anyaország gazdasági fejlődésének ritmusával, tartalmával és minőségével.” A következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb kérdéseként Orbán azt nevezte meg, hogy a szellemileg már megalkotott Kárpát-medencei gazdasági stratégia a valóságban is működővé váljon.
Szavazni kell!
Az Országgyűlésben megtartott tanácskozás egyik kiemelt témája volt a határon túli magyar állampolgárok szavazása. Ezzel kapcsolatban Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke úgy fogalmazott: a magyar választásokon a külhoni magyarság részvétele történelmi fontosságú. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy olyan ez, mint az olimpia: „a részvétel a fontos”. Az erdélyi politikus szerint a határon túliak szavazási igénye nem magától értetődő, mivel a regisztráció és a levélben történő szavazás jelentős kihívást jelent, hiszen először élhetnek vele a külhoni magyar állampolgárok, akik nincsenek ehhez hozzászokva. Több magyar politikus is egyetértett abban, hogy a határon túli magyarság választói mobilizálása sokban függ a közszereplők, politikusok, egyházi vezetők szerepvállalásától.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
A Székelyek Nagy Mentelésének példás megszervezését, és a körülötte kialakult akcióegységet emeli ki a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésének zárónyilatkozata, amelyet valamennyi külhoni magyar résztvevő és magyarországi parlamenti párt aláírásával egyhangúlag fogadtak el múlt csütörtökön Budapesten.
A határon túli magyar szervezetek, a magyar kormány és a magyarországi parlamenti pártok képviseletében megrendezett ülésszak résztvevői minden olyan területi és közigazgatási átalakítás ellen tiltakoznak, amely – az érvényben levő európai normákat figyelmen kívül hagyva – hátrányosan érinti az erdélyi magyar közösséget. A Máért-nyilatkozat azt is kimondja: minden olyan törekvést támogat, amely a szolidaritás és a szubszidiaritás elveit követve segíti az erdélyi magyarság közösségként történő megmaradását. „A szülőföldön való boldogulás garanciája a közösségi autonómiák közjogi rendszere” – fogalmaznak az aláírók, akik támogatásukról biztosítják a romániai magyarság azon törekvéseit is, hogy nemzeti és közösségi szimbólumait, anyanyelvét szabadon, minden megkötöttség nélkül használhassa, és tiltakoznak a román hatóságok jogkorlátozó fellépéseivel szemben. Aggodalommal veszik tudomásul, hogy továbbra sem rendeződött a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának megalakítása körül kialakult vita. A Máért felkéri a román kormányt, hogy a magyar tagozat létrehozása érdekében érvényesítse a törvényes jogokat.
A Máért részletesen foglalkozott valamennyi Kárpát-medencei utódállambeli magyar közösség „helyzetjelentésével” is. Számba vette a délvidéki és a kárpátaljai aggodalmakat is. A Vajdaságban megütközést keltett az a hír, hogy a nemzeti tanácsokról szóló, több éve működő szerbiai törvényt alkotmánybírósági felülvizsgálatra terjesztették be. Az is nyugtalanságra ad okot, hogy akadozik a szerbiai rehabilitációs és vagyon-visszaszármaztatási eljárás: a Máért a folyamat felgyorsítását szorgalmazza. Kárpátalja ügyében elsősorban a 2012-ben elfogadott nyelvtörvény alkalmazását vette számba: a résztvevők azt követelik az ukrán államtól, hogy a nyelvtörvény értelmében maradéktalanul érvényesítése a magyar nyelvű hivatalos ügyintézést és nyelvhasználatot a közigazgatásban, oktatásban. Kárpát-medencei kitekintésű állásfoglalás is született a Tisza-vízgyűjtő területét fenyegető verespataki aranybánya-beruházás, és a nagymuzsalyi aranyfeldolgozó terve ellen. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az ülést értékelve kiemelte: a nemzetpolitika két legfontosabb kérdésében teljes a konszenzus, ami korábban elképzelhetetlen volt. Nincs vita az autonómia melletti kiállásról, illetve arról sem, hogy a külhoni magyarságnak jár az állampolgárság és azzal együtt a szavazati jog. A tömbmagyarság esetében területi, a szórvány esetében pedig kulturális autonómiára van szükség – fogalmazott. Felszedhetetlen alapok
„A következő parlamenti választás után jelentősen enyhül az az ellenszél, amelyben a magyar kormány az elmúlt három és fél évben végezte munkáját” – fogalmazott Orbán Viktor kormányfő a Máért ülésén tartott beszédében. A miniszterelnök szerint a Kárpát-medencében élő magyarság számíthat arra, hogy sikeres anyaország áll majd a háta mögött a következő években. Elmondta: bármi is lesz a következő magyarországi parlamenti választás eredménye, valószínűnek tűnik, hogy az ebben a ciklusban lefektetett alkotmányos alapok „nem lesznek felszedhetők”, és ezzel számolhatnak a határon túli magyarok is. Mint fogalmazott, az elmúlt három év munkája nemcsak számokban kifejezhető eredményeket, hanem jelentős presztízsnövekedést is hozhat Magyarországnak. A miniszterelnök beszédében kiemelte a nyugati magyarság szerepvállalását: ha nem lett volna ilyen széles, a nyugati magyarságot is magába foglaló kiállás Magyarország mellett, a kormány képtelen lett volna keresztülvinni elképzeléseit. A miniszterelnök gazdasági kérdésekre is kitért: „A kormány arra törekszik, hogy a makrogazdasági helyzet anyaországi javulása érezhető legyen a határon túli területeken is. Ennek már vannak szerény jelei, de még nem lehet kijelenteni, hogy az államhatárokon kívüli, magyarlakta területek gazdasági fejlődése összhangban van az anyaország gazdasági fejlődésének ritmusával, tartalmával és minőségével.” A következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb kérdéseként Orbán azt nevezte meg, hogy a szellemileg már megalkotott Kárpát-medencei gazdasági stratégia a valóságban is működővé váljon.
Szavazni kell!
Az Országgyűlésben megtartott tanácskozás egyik kiemelt témája volt a határon túli magyar állampolgárok szavazása. Ezzel kapcsolatban Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke úgy fogalmazott: a magyar választásokon a külhoni magyarság részvétele történelmi fontosságú. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy olyan ez, mint az olimpia: „a részvétel a fontos”. Az erdélyi politikus szerint a határon túliak szavazási igénye nem magától értetődő, mivel a regisztráció és a levélben történő szavazás jelentős kihívást jelent, hiszen először élhetnek vele a külhoni magyar állampolgárok, akik nincsenek ehhez hozzászokva. Több magyar politikus is egyetértett abban, hogy a határon túli magyarság választói mobilizálása sokban függ a közszereplők, politikusok, egyházi vezetők szerepvállalásától.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2013. november 19.
Brit védelem Tőkés Lászlónak
Két nappal a Steaua României Becsületbíróságának bukaresti ülése előtt, 2013. november 18-án Lord Alton, a Brit Felsőház tagja kérdést intézett Őfelsége Kormányához, hogy milyen lépéseket tesz a román kormány irányában annak kapcsán, hogy Tőkés László püspöktől, európai parlamenti képviselőtől meg akarják vonni a Románia Csillaga kitüntetést.
Arról is kikérte a Kormány véleményét, hogy milyen álláspontot képvisel azzal a javaslattal kapcsolatban, hogy a magyar állam gyakoroljon védhatalmi státust a határain túl élő magyar kisebbségek vonatkozásában, és hogyan hasonlítják ezt össze már megvalósított autonómiákkal, mint például a dél-tiroli.
Erdély.ma
Erdély.ma
Két nappal a Steaua României Becsületbíróságának bukaresti ülése előtt, 2013. november 18-án Lord Alton, a Brit Felsőház tagja kérdést intézett Őfelsége Kormányához, hogy milyen lépéseket tesz a román kormány irányában annak kapcsán, hogy Tőkés László püspöktől, európai parlamenti képviselőtől meg akarják vonni a Románia Csillaga kitüntetést.
Arról is kikérte a Kormány véleményét, hogy milyen álláspontot képvisel azzal a javaslattal kapcsolatban, hogy a magyar állam gyakoroljon védhatalmi státust a határain túl élő magyar kisebbségek vonatkozásában, és hogyan hasonlítják ezt össze már megvalósított autonómiákkal, mint például a dél-tiroli.
Erdély.ma
Erdély.ma
2013. november 19.
Kisebbségvédelmet, illetve tehetséggondozást szorgalmaztak magyar képviselők az EP-plenárison
A kisebbségek jogvédelme jegyében szólalt fel Mészáros Alajos szlovákiai és Sógor Csaba erdélyi néppárti európai parlamenti (EP-) képviselő, míg a szocialista Tabajdi Csaba uniós szintű tehetségmentő hálózat megteremtését szorgalmazta az EP éjszakába nyúlt hétfői strasbourgi plenáris ülésén, az úgynevezett egyperces felszólalások sorában.
Mészáros Alajos kifogásolta, hogy az Európai Bizottság szeptemberben nem engedélyezte az aláírásgyűjtést azon állampolgári kezdeményezés mellett, amely intézkedéseket javasolt az őshonos kisebbségek védelme érdekében.
"Jó lenne, ha az unió határozottabban kiállna a saját értékei mellett, amelyeket előszeretettel hangoztat harmadik országok esetében" - mondta az egységes kisebbségvédelmi csomag szükségessége mellett érvelő politikus.
Sógor Csaba a román kormány regionális átalakítási terveivel szembeni tiltakozásról, a székelyföldi autonómiát célzó minapi tömegmegmozdulásról szólt.
Reményének adott hangot, hogy sokan megértették ennek az üzenetét, vagyis azt, hogy Romániában nem megoldott a kisebbségek helyzete, és hogy a romániai magyarság mozgalmi eszközökkel is kész felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a román hatóságok zaklatni kezdték az élőlánc szervezőit.
Tabajdi Csaba (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az unióban a következő évek legnagyobb kihívása - a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése mellett - az esélyteremtés az európai fiataloknak, azon belül az, hogy a szegény családok gyerekeinek is legyen esélyük felsőfokú tanulmányokra. Szerinte mind tagállami, mind uniós szinten mozgalmakat kell indítani tehetségmentés céljából.
"Új tehetséggondozó kollégiumokra, speciális ösztöndíjakra van szükség" - mondta. (MTI)
A kisebbségek jogvédelme jegyében szólalt fel Mészáros Alajos szlovákiai és Sógor Csaba erdélyi néppárti európai parlamenti (EP-) képviselő, míg a szocialista Tabajdi Csaba uniós szintű tehetségmentő hálózat megteremtését szorgalmazta az EP éjszakába nyúlt hétfői strasbourgi plenáris ülésén, az úgynevezett egyperces felszólalások sorában.
Mészáros Alajos kifogásolta, hogy az Európai Bizottság szeptemberben nem engedélyezte az aláírásgyűjtést azon állampolgári kezdeményezés mellett, amely intézkedéseket javasolt az őshonos kisebbségek védelme érdekében.
"Jó lenne, ha az unió határozottabban kiállna a saját értékei mellett, amelyeket előszeretettel hangoztat harmadik országok esetében" - mondta az egységes kisebbségvédelmi csomag szükségessége mellett érvelő politikus.
Sógor Csaba a román kormány regionális átalakítási terveivel szembeni tiltakozásról, a székelyföldi autonómiát célzó minapi tömegmegmozdulásról szólt.
Reményének adott hangot, hogy sokan megértették ennek az üzenetét, vagyis azt, hogy Romániában nem megoldott a kisebbségek helyzete, és hogy a romániai magyarság mozgalmi eszközökkel is kész felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a román hatóságok zaklatni kezdték az élőlánc szervezőit.
Tabajdi Csaba (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az unióban a következő évek legnagyobb kihívása - a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése mellett - az esélyteremtés az európai fiataloknak, azon belül az, hogy a szegény családok gyerekeinek is legyen esélyük felsőfokú tanulmányokra. Szerinte mind tagállami, mind uniós szinten mozgalmakat kell indítani tehetségmentés céljából.
"Új tehetséggondozó kollégiumokra, speciális ösztöndíjakra van szükség" - mondta. (MTI)
2013. november 20.
A székelyek meneteléséről az EP-ben
A kisebbségek jogvédelme jegyében szólalt fel Mészáros Alajos felvidéki és Sógor Csaba erdélyi néppárti európai parlamenti képviselő, míg a magyarországi szocialista Tabajdi Csaba uniós szintű tehetségmentő hálózat megteremtését szorgalmazta az EP éjszakába nyúlt hétfői strasbourgi plenáris ülésén, az úgynevezett egyperces felszólalások sorában.
Mészáros Alajos kifogásolta, hogy az Európai Bizottság szeptemberben nem engedélyezte az aláírásgyűjtést azon állampolgári kezdeményezés mellett, amely intézkedéseket javasolt az őshonos kisebbségek védelme érdekében. „Jó lenne, ha az unió határozottabban kiállna a saját értékei mellett, amelyeket előszeretettel hangoztat harmadik országok esetében” – mondta az egységes kisebbségvédelmi csomag szükségessége mellett érvelő politikus. Sógor Csaba a román kormány regionális átalakítási terveivel szembeni tiltakozásról, a székelyföldi autonómiát célzó minapi tömegmegmozdulásról szólt. Reményének adott hangot, hogy sokan megértették ennek az üzenetét: vagyis azt, hogy Romániában nem megoldott a kisebbségek helyzete, és a romániai magyarság mozgalmi eszközökkel is kész felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a román hatóságok zaklatni kezdték az élőlánc szervezőit. Tabajdi Csaba (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az unióban a következő évek legnagyobb kihívása – a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése mellett – az esélyteremtés az európai fiataloknak, azon belül az, hogy a szegény családok gyerekeinek is legyen esélyük felsőfokú tanulmányokra. Szerinte mind tagállami, mind uniós szinten mozgalmakat kell indítani tehetségmentés céljából. „Új tehetséggondozó kollégiumokra, speciális ösztöndíjakra van szükség” – mondta a magyarországi baloldali politikus.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A kisebbségek jogvédelme jegyében szólalt fel Mészáros Alajos felvidéki és Sógor Csaba erdélyi néppárti európai parlamenti képviselő, míg a magyarországi szocialista Tabajdi Csaba uniós szintű tehetségmentő hálózat megteremtését szorgalmazta az EP éjszakába nyúlt hétfői strasbourgi plenáris ülésén, az úgynevezett egyperces felszólalások sorában.
Mészáros Alajos kifogásolta, hogy az Európai Bizottság szeptemberben nem engedélyezte az aláírásgyűjtést azon állampolgári kezdeményezés mellett, amely intézkedéseket javasolt az őshonos kisebbségek védelme érdekében. „Jó lenne, ha az unió határozottabban kiállna a saját értékei mellett, amelyeket előszeretettel hangoztat harmadik országok esetében” – mondta az egységes kisebbségvédelmi csomag szükségessége mellett érvelő politikus. Sógor Csaba a román kormány regionális átalakítási terveivel szembeni tiltakozásról, a székelyföldi autonómiát célzó minapi tömegmegmozdulásról szólt. Reményének adott hangot, hogy sokan megértették ennek az üzenetét: vagyis azt, hogy Romániában nem megoldott a kisebbségek helyzete, és a romániai magyarság mozgalmi eszközökkel is kész felhívni a figyelmet a megoldatlan problémákra. Ugyanakkor szóvá tette, hogy a román hatóságok zaklatni kezdték az élőlánc szervezőit. Tabajdi Csaba (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy az unióban a következő évek legnagyobb kihívása – a munkahelyteremtés és a szegénység csökkentése mellett – az esélyteremtés az európai fiataloknak, azon belül az, hogy a szegény családok gyerekeinek is legyen esélyük felsőfokú tanulmányokra. Szerinte mind tagállami, mind uniós szinten mozgalmakat kell indítani tehetségmentés céljából. „Új tehetséggondozó kollégiumokra, speciális ösztöndíjakra van szükség” – mondta a magyarországi baloldali politikus.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. november 20.
Indulhat a nagy decentralizáció
Felelősségvállalási eljárással terjesztette a parlament elé kedden a kormány a decentralizációs törvényt, amely a rendszerváltás óta példa nélküli változásokat foganatosít a közigazgatásban.
A jogszabályról nem rendeznek vitát, hanem három napon belül hatályba lép, feltéve, ha az ellenzéknek nem sikerül bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnia a Victor Ponta vezette kabinetet. Ez azonban a balliberális koalíció kétharmados többségét tekintve lehetetlen küldetés. Felelősségvállalási eljárással terjesztette a bukaresti parlament elé tegnap a kormány a decentralizációs törvényt, amely a rendszerváltás óta példa nélküli változásokat foganatosít a közigazgatásban. A jogszabályról nem rendeznek vitát, hanem három napon belül hatályba lép, feltéve, ha az ellenzéknek nem sikerül bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnia a Victor Ponta vezette kabinetet. Ez azonban a balliberális koalíció kétharmados többségét tekintve lehetetlen küldetés.
A törvény értelmében 2014. január elsejétől a minisztériumok alárendeltségéből a megyei, illetve települési önkormányzatok hatáskörébe kerülnek át többek között a közegészségügyi intézetek, mezőgazdasági igazgatóságok, munkaügyi felügyelőségek, sportlétesítmények, kulturális igazgatóságok. Nem utalják önkormányzati felügyelet alá például a rendőrséget, mivel a belügyi tárcát irányító, a szociáldemokratákkal együtt kormányzó liberálisok (PNL) megvétózták a rendfenntartók központosított irányításának megszüntetését. Crin Antonescu, a PNL elnöke nemrég éppen a székelyföldi autonómiatörekvések kapcsán vélekedett úgy, miszerint a rendőrség decentralizációja a nemzetbiztonságot, az állam egységét veszélyeztetné. Victor Ponta miniszterelnök a törvényhozás két házának tegnapi együttes ülésén úgy fogalmazott, kormányának hadseregnyi, kenyerét féltő minisztériumi tisztviselővel kellett megharcolnia azért, hogy megvalósítsa a központi intézmények hatáskörének lebontását.
A kormányfő közölte, a feladatok mellé forrásokat is biztosítanak az önkormányzatoknak a jövő évi költségvetésben. Ennek megfelelően a decentralizáció most még nem von maga után létszámleépítést a közigazgatásban, 2015-től azonban Ponta szerint várhatóan csökkeni fog az alkalmazottak száma az önkormányzatoknak alárendelt intézményekben. Jövőre ugyanis az önkormányzatoknak az európai szabványok szerint kell kidolgozniuk a különböző intézmények személyzeti összetételét és költségvetését, és a leépítések minden bizonnyal a 2015-ös büdzsében mutatkoznak majd meg. (Daniel Chiþoiu pénzügyminiszter két héttel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a decentralizáció akár tízszázalékos létszámleépítést is eredményezhet). Az ellenzékben lévő RMDSZ támogatta a román kormánynak a központosítás leépítését célzó erőfeszítését, többek között saját sikerének vindikálta a központosítás leépítését, sőt Cseke Attila képviselő szerint a törvénytervezet nagy arányban tartalmazza a szövetség által benyújtott módosító javaslatait is. „Kiemelném, hogy a decentralizáció révén az önkormányzatoknak adnak át olyan hatásköröket, amelyeket eddig az állam Bukarestből látott el. A kormány javaslatában eredetileg csak a sport és a tanügy területén történt volna meg, mi pedig azt kértük, hogy ez általános kötelezettség legyen minden egyes területen” – jelentette ki tegnap a képviselőház közigazgatási és területrendezési bizottságának tagja. Cseke hozátette, valamennyi decentralizált területhez bekerült az az RMDSZ-javaslat, miszerint a megyei önkormányzatok az átutalt hatásköröket részletesen szabályozhatják, ugyanakkor a módosítás értelmében az ifjúsági és sportigazgatóságok pályázati kiírási hatásköröket kaptak. A Bihar megyei honatya közölte, az RMDSZ olyan ingatlanok önkormányzati hatáskörbe utalását is kérte, amelyek fontosak az erdélyi magyar közösségek számára. Példaként említette a sepsibesenyői tábort, a szintén Kovászna megyei ifjúsági és sporthatóság sportkomplexumát, a csíkszeredai műjég-, gyorskorcsolya-, illetve biatlonpályát, valamint az ezekhez tartozó komplexumokat is. Az RMDSZ egyébként a kormány által előterjesztett törvény kapcsán összefejelt ellenzéki partnereivel, mivel elutasította a jobbközép demokrata-liberálisok bizalmatlansági indítványának támogatását, így a szövetség nélkül az ellenzéknek nincs esélye összegyűjteni a szükséges támogató aláírásokat. Emiatt Cezar Preda, a PDL alelnöke azzal vádolta meg a Kelemen Hunor vezette alakulatot, hogy háttéralkut kötött „Romániának az etnikai csoportok érdekében végrehajtandó föderalizálásáról”. Különben a korábban az RMDSZ-szel közösen kormányzó demokrata-liberálisok az alkotmánybíróságon készülnek megtámadni a decentralizációs törvényt, mivel az szerintük nem a döntéshozatalt viszi közelebb az állampolgárokhoz, hanem a helyi „politikai bárók” forrásait és hatalmát növelné
A jogszabályról nem rendeznek vitát, hanem három napon belül hatályba lép, feltéve, ha az ellenzéknek nem sikerül bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnia a Victor Ponta vezette kabinetet. Ez azonban a balliberális koalíció kétharmados többségét tekintve lehetetlen küldetés. Felelősségvállalási eljárással terjesztette a bukaresti parlament elé tegnap a kormány a decentralizációs törvényt, amely a rendszerváltás óta példa nélküli változásokat foganatosít a közigazgatásban. A jogszabályról nem rendeznek vitát, hanem három napon belül hatályba lép, feltéve, ha az ellenzéknek nem sikerül bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnia a Victor Ponta vezette kabinetet. Ez azonban a balliberális koalíció kétharmados többségét tekintve lehetetlen küldetés.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Felelősségvállalási eljárással terjesztette a parlament elé kedden a kormány a decentralizációs törvényt, amely a rendszerváltás óta példa nélküli változásokat foganatosít a közigazgatásban.
A jogszabályról nem rendeznek vitát, hanem három napon belül hatályba lép, feltéve, ha az ellenzéknek nem sikerül bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnia a Victor Ponta vezette kabinetet. Ez azonban a balliberális koalíció kétharmados többségét tekintve lehetetlen küldetés. Felelősségvállalási eljárással terjesztette a bukaresti parlament elé tegnap a kormány a decentralizációs törvényt, amely a rendszerváltás óta példa nélküli változásokat foganatosít a közigazgatásban. A jogszabályról nem rendeznek vitát, hanem három napon belül hatályba lép, feltéve, ha az ellenzéknek nem sikerül bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnia a Victor Ponta vezette kabinetet. Ez azonban a balliberális koalíció kétharmados többségét tekintve lehetetlen küldetés.
A törvény értelmében 2014. január elsejétől a minisztériumok alárendeltségéből a megyei, illetve települési önkormányzatok hatáskörébe kerülnek át többek között a közegészségügyi intézetek, mezőgazdasági igazgatóságok, munkaügyi felügyelőségek, sportlétesítmények, kulturális igazgatóságok. Nem utalják önkormányzati felügyelet alá például a rendőrséget, mivel a belügyi tárcát irányító, a szociáldemokratákkal együtt kormányzó liberálisok (PNL) megvétózták a rendfenntartók központosított irányításának megszüntetését. Crin Antonescu, a PNL elnöke nemrég éppen a székelyföldi autonómiatörekvések kapcsán vélekedett úgy, miszerint a rendőrség decentralizációja a nemzetbiztonságot, az állam egységét veszélyeztetné. Victor Ponta miniszterelnök a törvényhozás két házának tegnapi együttes ülésén úgy fogalmazott, kormányának hadseregnyi, kenyerét féltő minisztériumi tisztviselővel kellett megharcolnia azért, hogy megvalósítsa a központi intézmények hatáskörének lebontását.
A kormányfő közölte, a feladatok mellé forrásokat is biztosítanak az önkormányzatoknak a jövő évi költségvetésben. Ennek megfelelően a decentralizáció most még nem von maga után létszámleépítést a közigazgatásban, 2015-től azonban Ponta szerint várhatóan csökkeni fog az alkalmazottak száma az önkormányzatoknak alárendelt intézményekben. Jövőre ugyanis az önkormányzatoknak az európai szabványok szerint kell kidolgozniuk a különböző intézmények személyzeti összetételét és költségvetését, és a leépítések minden bizonnyal a 2015-ös büdzsében mutatkoznak majd meg. (Daniel Chiþoiu pénzügyminiszter két héttel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a decentralizáció akár tízszázalékos létszámleépítést is eredményezhet). Az ellenzékben lévő RMDSZ támogatta a román kormánynak a központosítás leépítését célzó erőfeszítését, többek között saját sikerének vindikálta a központosítás leépítését, sőt Cseke Attila képviselő szerint a törvénytervezet nagy arányban tartalmazza a szövetség által benyújtott módosító javaslatait is. „Kiemelném, hogy a decentralizáció révén az önkormányzatoknak adnak át olyan hatásköröket, amelyeket eddig az állam Bukarestből látott el. A kormány javaslatában eredetileg csak a sport és a tanügy területén történt volna meg, mi pedig azt kértük, hogy ez általános kötelezettség legyen minden egyes területen” – jelentette ki tegnap a képviselőház közigazgatási és területrendezési bizottságának tagja. Cseke hozátette, valamennyi decentralizált területhez bekerült az az RMDSZ-javaslat, miszerint a megyei önkormányzatok az átutalt hatásköröket részletesen szabályozhatják, ugyanakkor a módosítás értelmében az ifjúsági és sportigazgatóságok pályázati kiírási hatásköröket kaptak. A Bihar megyei honatya közölte, az RMDSZ olyan ingatlanok önkormányzati hatáskörbe utalását is kérte, amelyek fontosak az erdélyi magyar közösségek számára. Példaként említette a sepsibesenyői tábort, a szintén Kovászna megyei ifjúsági és sporthatóság sportkomplexumát, a csíkszeredai műjég-, gyorskorcsolya-, illetve biatlonpályát, valamint az ezekhez tartozó komplexumokat is. Az RMDSZ egyébként a kormány által előterjesztett törvény kapcsán összefejelt ellenzéki partnereivel, mivel elutasította a jobbközép demokrata-liberálisok bizalmatlansági indítványának támogatását, így a szövetség nélkül az ellenzéknek nincs esélye összegyűjteni a szükséges támogató aláírásokat. Emiatt Cezar Preda, a PDL alelnöke azzal vádolta meg a Kelemen Hunor vezette alakulatot, hogy háttéralkut kötött „Romániának az etnikai csoportok érdekében végrehajtandó föderalizálásáról”. Különben a korábban az RMDSZ-szel közösen kormányzó demokrata-liberálisok az alkotmánybíróságon készülnek megtámadni a decentralizációs törvényt, mivel az szerintük nem a döntéshozatalt viszi közelebb az állampolgárokhoz, hanem a helyi „politikai bárók” forrásait és hatalmát növelné
A jogszabályról nem rendeznek vitát, hanem három napon belül hatályba lép, feltéve, ha az ellenzéknek nem sikerül bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnia a Victor Ponta vezette kabinetet. Ez azonban a balliberális koalíció kétharmados többségét tekintve lehetetlen küldetés. Felelősségvállalási eljárással terjesztette a bukaresti parlament elé tegnap a kormány a decentralizációs törvényt, amely a rendszerváltás óta példa nélküli változásokat foganatosít a közigazgatásban. A jogszabályról nem rendeznek vitát, hanem három napon belül hatályba lép, feltéve, ha az ellenzéknek nem sikerül bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnia a Victor Ponta vezette kabinetet. Ez azonban a balliberális koalíció kétharmados többségét tekintve lehetetlen küldetés.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2013. november 30.
Még emlékszünk az ígéretekre (December elseje)
Ígéretben soha nem volt hiány. A román nacionalista elit 1918-tól a trianoni békediktátumig, 1920-ig nem fukarkodott az ígéretekkel, ha a pillanatnyi érdek megkövetelte. A tudatos félrevezetés, tájékoztatás propagandisztikus célú, mert az adott szó betartása számukra soha nem erkölcsi kötelesség.
Jó példa erre a román küldöttség vezetője, Ion I. C. Brătianu román miniszterelnök, aki Párizsban kijelentette, ha Erdélyt Románia megkapja, a nemzetiségeknek teljes vallási és politikai szabadságjogokat biztosítanak. Brătianu szavai szerint a kisebbségbe kerülő magyarságnak az államhatalom változása azért nem okozhat fájdalmat, mert „a jövő politikai életében respektálni fogják a nemzetiségi jogokat, és a szabadságjogokat a lehető legnagyobb mértékben garantálni fogják”. Mindezt teszi akkor, amikor Erdély etnikai összetételét, a nemzetiségi arányokat és a régió történelmét arcátlanul meghamisítja. Jellemző csúsztatás: a székelyek nem tartoznak a magyarok közé. Az 1,6 milliós erdélyi magyarság lélekszámát 62,5 százalékkal kevesebbre hazudja, mindössze hatszázezer magyart emleget. Az erdélyi magyarságnak tett egyik legszebb fogalmazású ígéretét 1919 télutóján adják közre. Idézem, mert a demagógia ilyen szívhez szóló soraival nem mindig találkozunk. Ez a székelység félrevezetésére szolgál, és célja lebeszélni a székelyeket, hogy önkéntesként gyülekezzenek a Székely Hadosztályba, és ne harcoljanak Erdély védelmében a román hadsereggel szemben. A Nagyszebenben székelő Román kormányzótanács és a megszálló román hadsereg terjeszti magyar nyelven, azt állítva, hogy a székelyeknek is jobb lesz Romániában, mint amilyen helyzetük Magyarországon volt. „Székelyek! Testvéri szeretettel szólunk hozzátok. Tudjuk, hogy mélyen el vagytok keseredve, mert azt hiszitek, hogy a ragyogó Csíkország, a tündéries Háromszék és a kies Udvarhely nem lesz a tiétek többé. Dehogyisnem. A román uralom a Wilson-féle alapon áll, és a legteljesebb mértékben méltányolja különleges helyzeteteket. (…) A székelyeknek a román uralom alatt előnyösebb gazdasági helyzetük lesz. (…) Egy új, a jólét napsugaras derűjétől rózsás kor köszönt rátok!” A hangzatos ígéretek közül a legagyafúrtabb mégis a gyulafehérvári. Ez teljes szabadság és egyenlőség biztosítását hirdeti az élet minden területén. Miután Erdélyt sikerült elszakítani Magyarországtól, semmilyen jogszabályba nem foglalták az ígéreteket, és a gyakorlatban soha nem alkalmazták, akárcsak a párizsi kisebbségi szerződést, amely szintén külföld félrevezetésére szolgált.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ígéretben soha nem volt hiány. A román nacionalista elit 1918-tól a trianoni békediktátumig, 1920-ig nem fukarkodott az ígéretekkel, ha a pillanatnyi érdek megkövetelte. A tudatos félrevezetés, tájékoztatás propagandisztikus célú, mert az adott szó betartása számukra soha nem erkölcsi kötelesség.
Jó példa erre a román küldöttség vezetője, Ion I. C. Brătianu román miniszterelnök, aki Párizsban kijelentette, ha Erdélyt Románia megkapja, a nemzetiségeknek teljes vallási és politikai szabadságjogokat biztosítanak. Brătianu szavai szerint a kisebbségbe kerülő magyarságnak az államhatalom változása azért nem okozhat fájdalmat, mert „a jövő politikai életében respektálni fogják a nemzetiségi jogokat, és a szabadságjogokat a lehető legnagyobb mértékben garantálni fogják”. Mindezt teszi akkor, amikor Erdély etnikai összetételét, a nemzetiségi arányokat és a régió történelmét arcátlanul meghamisítja. Jellemző csúsztatás: a székelyek nem tartoznak a magyarok közé. Az 1,6 milliós erdélyi magyarság lélekszámát 62,5 százalékkal kevesebbre hazudja, mindössze hatszázezer magyart emleget. Az erdélyi magyarságnak tett egyik legszebb fogalmazású ígéretét 1919 télutóján adják közre. Idézem, mert a demagógia ilyen szívhez szóló soraival nem mindig találkozunk. Ez a székelység félrevezetésére szolgál, és célja lebeszélni a székelyeket, hogy önkéntesként gyülekezzenek a Székely Hadosztályba, és ne harcoljanak Erdély védelmében a román hadsereggel szemben. A Nagyszebenben székelő Román kormányzótanács és a megszálló román hadsereg terjeszti magyar nyelven, azt állítva, hogy a székelyeknek is jobb lesz Romániában, mint amilyen helyzetük Magyarországon volt. „Székelyek! Testvéri szeretettel szólunk hozzátok. Tudjuk, hogy mélyen el vagytok keseredve, mert azt hiszitek, hogy a ragyogó Csíkország, a tündéries Háromszék és a kies Udvarhely nem lesz a tiétek többé. Dehogyisnem. A román uralom a Wilson-féle alapon áll, és a legteljesebb mértékben méltányolja különleges helyzeteteket. (…) A székelyeknek a román uralom alatt előnyösebb gazdasági helyzetük lesz. (…) Egy új, a jólét napsugaras derűjétől rózsás kor köszönt rátok!” A hangzatos ígéretek közül a legagyafúrtabb mégis a gyulafehérvári. Ez teljes szabadság és egyenlőség biztosítását hirdeti az élet minden területén. Miután Erdélyt sikerült elszakítani Magyarországtól, semmilyen jogszabályba nem foglalták az ígéreteket, és a gyakorlatban soha nem alkalmazták, akárcsak a párizsi kisebbségi szerződést, amely szintén külföld félrevezetésére szolgált.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. december 1.
Elutasított szélsőségesek
Csütörtökön Antal Árpád polgármester előbb sajtótájékoztatón, majd délután a városi tanács ülésén is kifejtette: a megyei kormányhivatalnak el kell határolódnia a Noua Dreaptă szélsőséges és magyarellenes szervezet Sepsiszentgyörgyre tervezett december elsejei részvételétől, ha ezt nem teszi meg, és bármiféle incidens történik, a prefektúra lesz a felelős.
A tanácsülésen némi vita után állásfoglalás is született: a város- atyák egyöntetűen nemet mondtak a szélsőséges megnyilvánulásokra, történjenek azok magyar vagy román részről. Az állás- foglalásból végül kivették a prefektúra felelősségéről szóló részt.
Ugyanakkor Antal Árpád közölte, nem fog részt venni a december elsejei ünnepségen, hiszen a románság nem tartotta be az 1918-ban tett ígéreteit. Álláspontja addig nem változik, amíg nem találnak egy olyan dátumot Románia nemzeti ünnepének, amin ő, mint magyar nemzetiségű román állampolgár is jelen tud lenni. Az elöljáró szerint különbséget kell tenni az ország ünnepe és a román nemzet ünnepe között, és egyetért azzal, hogy ez utóbbit december elsején tartsák.
Csütörtökön Antal Árpád polgármester előbb sajtótájékoztatón, majd délután a városi tanács ülésén is kifejtette: a megyei kormányhivatalnak el kell határolódnia a Noua Dreaptă szélsőséges és magyarellenes szervezet Sepsiszentgyörgyre tervezett december elsejei részvételétől, ha ezt nem teszi meg, és bármiféle incidens történik, a prefektúra lesz a felelős.
A tanácsülésen némi vita után állásfoglalás is született: a városatyák egyöntetűen nemet mondtak a szélsőséges megnyilvánulásokra, történjenek azok magyar vagy román részről. Az állás- foglalásból végül kivették a prefektúra felelősségéről szóló részt.
Tamás Sándor megyetanácselnök is nyilatkozott az ügyben: „Alkatilag nem szeretem a szélsőségeseket, ráadásul itt egy nagyfokú provokációval van dolgunk. Mindenki ünnepeljen otthon, aki ünnepnek érzi december elsejét. Senkinek nincs szüksége arra, hogy más megyeiek ellepjék a szentgyörgyi utcákat és itt provokáló jelszavakat skandáljanak. Igaz a magyar szélsőségesekre is: nincs mit keresniük itt sem a jobbikosoknak, sem a hatvannégy vármegyéseknek”.
Lévai Barna, Erdély András
Állásfoglalás Mély aggodalommal vettük tudomásul, hogy egy szélsőséges, antiszemita, magyargyűlölő mozgalom tagjai Sepsiszentgyörgyön kívánnak részt venni a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett ünnepségen. Tekintettel arra, hogy a mozgalom tagjai 2011-ben is jelen voltak ezen a rendezvényen, elmondhatjuk, nem az ünneplés a céljuk, hanem sértegetni, provokálni akarják a magyar közösséget.
Visszautasítunk mindennemű szélsőséges megnyilvánulást ennek eredetétől függetlenül és emlékezünk az emberellenes rendszerek áldozataira, a kommunizmus áldozatainak tiszteletére tavaly létesített ’56-os emlékpark felavatásával, valamint a 2014-ben felavatandó Holokauszt-emlékparkkal.
Aggodalmunkat fejezzük ki a közbiztonság, a közrend és a különböző etnikumú polgárok békés együttélésének megzavarását illetően Sepsiszentgyörgyön. Meggyőződésünk, hogy a közös jövő érdekében közösségünknek kölcsönös bizalomra és a múlt hibáinak beismerésére van szüksége.
Ahhoz hogy egy egészséges társadalmat alakítsunk ki, egyetlen közösség – etnikai összetételétől függetlenül – sem azonosulhat a szélsőséges mozgalmak ideológiáival.
Felkérjük Kovászna Megye Kormánybiztosi Hivatalát és Románia Kormányát, hogy határolódjon el ezen szélsőséges alakulatoktól és sepsiszentgyörgyi jelenlétüktől.
Sepsiszentgyörgy Helyi Tanácsa 2013. november 28-i ülésének résztvevői – négy román nemzetiségű tanácsos és tizennégy magyar nemzetiségű tanácsos – Antal Árpád polgármester kezdeményezésére, egyhangúan megszavazták a jelen állásfoglalást
Sepsiszentgyörgy Helyi Tanácsa
Tisztelt Háromszékiek, Székelyek!
Románia nemzeti ünnepét Sepsiszentgyörgyön is megtartja a prefektusi hivatal. Mint tudjuk, egy olyan eseményről van szó, melynek következményei nem voltak és nincsenek jó hatással az erdélyi magyarságra. Ennek ellenére, ha összeszorított foggal is, de megadjuk a tiszteletet a városban lakó románságnak, hogy megünnepeljék nemzeti ünnepüket. Ami viszont felborzolja a kedélyeket, az a román soviniszta csoportosulás, amely ismételten tiszteletét teszi Sepsiszentgyörgyön.
Egy olyan, leginkább fiatalokból álló csoportról van szó, melynek legfőbb célja a magyarság kiűzése Erdélyből. Tagjai legutóbb a Székelyek nagy menetelésén, hazafele tartva, erőszakkal elvettek egy székely zászlót, amit később elégettek. Ez egy olyan csoportosulás, amelyet a helyi románság sem lát szívesen! Ezen okokból kifolyólag a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), felkéri a város és a környék lakóit, hogy egy impozáns tömeg fogadja a soviniszta ifjakat Sepsiszentgyörgyön déli tizenkét órakor a központban.
Végezetül csak annyit, hogy mindez nem pusztán provokáció, hanem a magyar szimbólumok meggyalázása, népirtásra való felbujtás, és a helyi románság nem megvédése, ahogy ők fogalmaznak, hanem szemen köpése!
HVIM-vezetői tanács, Tóth Bálint szóvivő
hirmondo.ro
Erdély.ma
Csütörtökön Antal Árpád polgármester előbb sajtótájékoztatón, majd délután a városi tanács ülésén is kifejtette: a megyei kormányhivatalnak el kell határolódnia a Noua Dreaptă szélsőséges és magyarellenes szervezet Sepsiszentgyörgyre tervezett december elsejei részvételétől, ha ezt nem teszi meg, és bármiféle incidens történik, a prefektúra lesz a felelős.
A tanácsülésen némi vita után állásfoglalás is született: a város- atyák egyöntetűen nemet mondtak a szélsőséges megnyilvánulásokra, történjenek azok magyar vagy román részről. Az állás- foglalásból végül kivették a prefektúra felelősségéről szóló részt.
Ugyanakkor Antal Árpád közölte, nem fog részt venni a december elsejei ünnepségen, hiszen a románság nem tartotta be az 1918-ban tett ígéreteit. Álláspontja addig nem változik, amíg nem találnak egy olyan dátumot Románia nemzeti ünnepének, amin ő, mint magyar nemzetiségű román állampolgár is jelen tud lenni. Az elöljáró szerint különbséget kell tenni az ország ünnepe és a román nemzet ünnepe között, és egyetért azzal, hogy ez utóbbit december elsején tartsák.
Csütörtökön Antal Árpád polgármester előbb sajtótájékoztatón, majd délután a városi tanács ülésén is kifejtette: a megyei kormányhivatalnak el kell határolódnia a Noua Dreaptă szélsőséges és magyarellenes szervezet Sepsiszentgyörgyre tervezett december elsejei részvételétől, ha ezt nem teszi meg, és bármiféle incidens történik, a prefektúra lesz a felelős.
A tanácsülésen némi vita után állásfoglalás is született: a városatyák egyöntetűen nemet mondtak a szélsőséges megnyilvánulásokra, történjenek azok magyar vagy román részről. Az állás- foglalásból végül kivették a prefektúra felelősségéről szóló részt.
Tamás Sándor megyetanácselnök is nyilatkozott az ügyben: „Alkatilag nem szeretem a szélsőségeseket, ráadásul itt egy nagyfokú provokációval van dolgunk. Mindenki ünnepeljen otthon, aki ünnepnek érzi december elsejét. Senkinek nincs szüksége arra, hogy más megyeiek ellepjék a szentgyörgyi utcákat és itt provokáló jelszavakat skandáljanak. Igaz a magyar szélsőségesekre is: nincs mit keresniük itt sem a jobbikosoknak, sem a hatvannégy vármegyéseknek”.
Lévai Barna, Erdély András
Állásfoglalás Mély aggodalommal vettük tudomásul, hogy egy szélsőséges, antiszemita, magyargyűlölő mozgalom tagjai Sepsiszentgyörgyön kívánnak részt venni a Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett ünnepségen. Tekintettel arra, hogy a mozgalom tagjai 2011-ben is jelen voltak ezen a rendezvényen, elmondhatjuk, nem az ünneplés a céljuk, hanem sértegetni, provokálni akarják a magyar közösséget.
Visszautasítunk mindennemű szélsőséges megnyilvánulást ennek eredetétől függetlenül és emlékezünk az emberellenes rendszerek áldozataira, a kommunizmus áldozatainak tiszteletére tavaly létesített ’56-os emlékpark felavatásával, valamint a 2014-ben felavatandó Holokauszt-emlékparkkal.
Aggodalmunkat fejezzük ki a közbiztonság, a közrend és a különböző etnikumú polgárok békés együttélésének megzavarását illetően Sepsiszentgyörgyön. Meggyőződésünk, hogy a közös jövő érdekében közösségünknek kölcsönös bizalomra és a múlt hibáinak beismerésére van szüksége.
Ahhoz hogy egy egészséges társadalmat alakítsunk ki, egyetlen közösség – etnikai összetételétől függetlenül – sem azonosulhat a szélsőséges mozgalmak ideológiáival.
Felkérjük Kovászna Megye Kormánybiztosi Hivatalát és Románia Kormányát, hogy határolódjon el ezen szélsőséges alakulatoktól és sepsiszentgyörgyi jelenlétüktől.
Sepsiszentgyörgy Helyi Tanácsa 2013. november 28-i ülésének résztvevői – négy román nemzetiségű tanácsos és tizennégy magyar nemzetiségű tanácsos – Antal Árpád polgármester kezdeményezésére, egyhangúan megszavazták a jelen állásfoglalást
Sepsiszentgyörgy Helyi Tanácsa
Tisztelt Háromszékiek, Székelyek!
Románia nemzeti ünnepét Sepsiszentgyörgyön is megtartja a prefektusi hivatal. Mint tudjuk, egy olyan eseményről van szó, melynek következményei nem voltak és nincsenek jó hatással az erdélyi magyarságra. Ennek ellenére, ha összeszorított foggal is, de megadjuk a tiszteletet a városban lakó románságnak, hogy megünnepeljék nemzeti ünnepüket. Ami viszont felborzolja a kedélyeket, az a román soviniszta csoportosulás, amely ismételten tiszteletét teszi Sepsiszentgyörgyön.
Egy olyan, leginkább fiatalokból álló csoportról van szó, melynek legfőbb célja a magyarság kiűzése Erdélyből. Tagjai legutóbb a Székelyek nagy menetelésén, hazafele tartva, erőszakkal elvettek egy székely zászlót, amit később elégettek. Ez egy olyan csoportosulás, amelyet a helyi románság sem lát szívesen! Ezen okokból kifolyólag a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), felkéri a város és a környék lakóit, hogy egy impozáns tömeg fogadja a soviniszta ifjakat Sepsiszentgyörgyön déli tizenkét órakor a központban.
Végezetül csak annyit, hogy mindez nem pusztán provokáció, hanem a magyar szimbólumok meggyalázása, népirtásra való felbujtás, és a helyi románság nem megvédése, ahogy ők fogalmaznak, hanem szemen köpése!
HVIM-vezetői tanács, Tóth Bálint szóvivő
hirmondo.ro
Erdély.ma
2013. december 10.
Egynyelvű multikulturalizmus
A Marosvásárhelyen működő 34 általános- és középiskolából mindössze egy magyar tannyelvű, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a többi vegyes. Csak az említett középiskola viseli magyar személyiség nevét, a többit román értelmiségiekről nevezték el. Az új tanévig valamennyi intézmény belső tereiben csak román nyelvű feliratok voltak láthatók, csak a román történelmet idéző képek jelennek meg a falakon, a gyerekeket sokszor éri inzultus, amiért helytelenül fejezik ki magukat a többség nyelvén.
24 évvel a márciusi véres események után Marosvásárhely magyarsága egyik csatát a másik után veszíti el, már szinte esély sincs arra, hogy magyar polgármester kerüljön a város élére, a megyei önkormányzat vezetői székében román politikus ül, a porig rombolt helyi RMDSZ pedig az újjászületés irányvonalát keresi.
Míg 1990-ben Marosvásárhely lakóinak 53 százaléka magyar volt, a kivándorlás miatt a város egyik évről a másikra román többségűvé vált, a ma magyarság aránya 45 százalék alatt van.
2010-ben készült el az ország-jelentés arról, hogyan teljesítette Románia a Kisebbségi Nyelvek Chartájában vállalt kötelezettségeit. A jelentést az akkor Markó Attila vezette Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala készítette. A jelentés összességében pozitív képet festett a magyar kisebbség helyzetéről, ezzel pedig megerősítette a román kormány hivatalos álláspontját, miszerint Romániában minden rendben van a kisebbségek helyzetét illetően. Markó Attila szerint ezért született pozitív jelentés, mert nem voltak elegendő információik. Száva Enikő kérdésére, miszerint esetleg nem azért történt ez, mert akkor a kormányban volt az RMDSZ, Markó Attila azt nyilatkozta: „nem mondtunk igaztalant, csak nem mondtunk el mindent, mert nem volt információnk.” A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) akkor árnyékjelentést készített. Az Európa Tanács szakértői bizottsága 2011-ben Romániába érkezett, hogy ellenőrizze a román kormány információinak hitelességét. A csoport több mint ezer jogalkalmazási problémát tárt fel, kifogásait egy 200 oldalas jelentésben foglalta össze. Jelenleg készül a második ország-jelentés és ebben már Bukarestnek pótolni kell a hiányzó adatokat. Markó Attila szerint pedig borítékolható, hogy ez a jelentés sem fogja tükrözni a valóságot, ezért a Mikó Imre Kisebbségvédelmi Jogszolgálat segítségével árnyékjelentést készít, szerinte nem jelent összeférhetetlenséget az irányítása alatt készült jelentés árnyékjelentésén dolgozni.
A marosvásárhelyieket alig zavarja a kétnyelvűség hiánya, hozzászoktak ahhoz, hogy minden információhoz a többség nyelvén jutnak hozzá. Az „állóvizet” 2010-ben a Civil Elkötelezettség Mozgalom „kavarta fel”, a mozgalomban résztvevő szülők elérték, hogy a politikum is a kétnyelvűség használata mellé álljon. Így a több mint 30 iskolából mér két olyan intézmény van, ahol a kétnyelvűség a felíratok szintjén is megmutatkozik.
A CEMO vezetője, Szigeti Enikő magyarázta miként vigyáznak arra az intézményvezetők, hogy minden egyes iskolának a vezetőségi tanácsában a román szavazatok legyenek többségben, és vezetőségi tanácsok döntenek a tanárok felvételéről, a tanárok szerződéseiről.
2004-ben történt a marosvásárhelyi iskolahálózat legnagyobb átalakítása. Az új szerkezet drasztikusan érintette a magyar tagozatokat, a legtöbb iskolában felborult az addig egyensúlyban levő etnikai arány, a magyar diákok és a magyar pedagógusok aránya alacsonyabb lett, mint a többségi nemzeté, és a vezetői tanácsokban is jellemzővé vált a román többség.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke 1990 fekete márciusát okolja a Marosvásárhelyen kialakult helyzetért, szerinte a túlzott etnikai érzékenység miatt történt, hogy a 34 iskolából eddig csupán kettő viselte magyar személyiség nevét. Most viszont az iskolák nagyobb autonómiája lehetőséget biztosít a változásra – fejtette ki Borbély.
Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese korábban azt nyilatkozta, hogy Marosvásárhely politikailag egy gazdátlan város, mert a helyiek választottjai, a magyarság meghatározó politikusai országos politikai pályát választottak maguknak, és nem figyeltek városukra. Így történt meg az, hogy 2004-ben a tagozatok szétválasztásának lehetősége fel sem merült. Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke elismerte, hogy hibáztak, amikor az iskolák elnevezésénél nem figyeltek oda, viszont azzal elégedett, hogy a magyar oktatás nem szűnt meg.
Szigeti Enikő szerint a román gyermekek semmit nem tudnak a magyar kultúráról, de amit tudnak is, azok is olyan hibás előítéletekre épülnek, hogy jobb lenne, ha nem is tudnák. Hozzátette: ezért kellett volna elindítani az iskolákban az interkulturális nevelést, amire Európában számos példa van.
Felmerül a kérdés: nem kell-e szétválasztani a tagozatokat, nem kell-e önálló magyar iskolákat létrehozni? A Maros megyei RMDSZ elnöke korábban azt nyilatkozta nem a gettósítás a helyes magyar stratégia, vagyis nem az a cél, hogy önálló magyar iskolákba, különböző önálló kulturális intézményekbe gettósodjon a magyarság.
Bár nem kapott sajtónyilvánosságot, de az Unirea kollégium régi igazgatónője letépte az első rögtönzött feliratokat. Az igazgatónő azóta az iskola éléről távozni kényszerült, de erre az esetre mind román, mind magyar részről igyekeznek fátylat borítani, miközben az új igazgató más szellemiséggel irányítja az intézményt.
Vásárhely az a város, ahol minden pengeélen van, ahol a román polgármester tudja, hogy a feszültségre szükség van ahhoz, hogy nyerjen, mert demográfiailag, de hatalmilag, szimbolikusa nincs eldőlve, hogy melyik a domináns csoport – magyarázta Horváth István szociológus.
Vitathatatlan, hogy a nemzetpolitika mindenkori kulcskérdése az oktatás, és nem kerülheti el a közösség figyelmét, hogy éppen ennek a gyökerei váltak bizonytalanná az utóbbi években. Az anyanyelvhasználat korlátai, a meglévő jogok gyakorlatának hiánya folyamatosan erősíti a marosvásárhelyi magyarság, elsősorban a fiatalok kisebbrendűségi érzését. Kérdés, hogy ezért a román többség tudatos térfoglalása, vagy a magyarság önkéntelen feladása, az érdekképviselet érdektelensége okolható.
Kérdés az is, hogy a marosvásárhelyi magyarság szembetud-e menni a román többség térfoglalásával, vagy önkéntelen feladással beletörődik a térvesztésbe?
dunastudio.ro
Erdély.ma
A Marosvásárhelyen működő 34 általános- és középiskolából mindössze egy magyar tannyelvű, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a többi vegyes. Csak az említett középiskola viseli magyar személyiség nevét, a többit román értelmiségiekről nevezték el. Az új tanévig valamennyi intézmény belső tereiben csak román nyelvű feliratok voltak láthatók, csak a román történelmet idéző képek jelennek meg a falakon, a gyerekeket sokszor éri inzultus, amiért helytelenül fejezik ki magukat a többség nyelvén.
24 évvel a márciusi véres események után Marosvásárhely magyarsága egyik csatát a másik után veszíti el, már szinte esély sincs arra, hogy magyar polgármester kerüljön a város élére, a megyei önkormányzat vezetői székében román politikus ül, a porig rombolt helyi RMDSZ pedig az újjászületés irányvonalát keresi.
Míg 1990-ben Marosvásárhely lakóinak 53 százaléka magyar volt, a kivándorlás miatt a város egyik évről a másikra román többségűvé vált, a ma magyarság aránya 45 százalék alatt van.
2010-ben készült el az ország-jelentés arról, hogyan teljesítette Románia a Kisebbségi Nyelvek Chartájában vállalt kötelezettségeit. A jelentést az akkor Markó Attila vezette Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala készítette. A jelentés összességében pozitív képet festett a magyar kisebbség helyzetéről, ezzel pedig megerősítette a román kormány hivatalos álláspontját, miszerint Romániában minden rendben van a kisebbségek helyzetét illetően. Markó Attila szerint ezért született pozitív jelentés, mert nem voltak elegendő információik. Száva Enikő kérdésére, miszerint esetleg nem azért történt ez, mert akkor a kormányban volt az RMDSZ, Markó Attila azt nyilatkozta: „nem mondtunk igaztalant, csak nem mondtunk el mindent, mert nem volt információnk.” A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) akkor árnyékjelentést készített. Az Európa Tanács szakértői bizottsága 2011-ben Romániába érkezett, hogy ellenőrizze a román kormány információinak hitelességét. A csoport több mint ezer jogalkalmazási problémát tárt fel, kifogásait egy 200 oldalas jelentésben foglalta össze. Jelenleg készül a második ország-jelentés és ebben már Bukarestnek pótolni kell a hiányzó adatokat. Markó Attila szerint pedig borítékolható, hogy ez a jelentés sem fogja tükrözni a valóságot, ezért a Mikó Imre Kisebbségvédelmi Jogszolgálat segítségével árnyékjelentést készít, szerinte nem jelent összeférhetetlenséget az irányítása alatt készült jelentés árnyékjelentésén dolgozni.
A marosvásárhelyieket alig zavarja a kétnyelvűség hiánya, hozzászoktak ahhoz, hogy minden információhoz a többség nyelvén jutnak hozzá. Az „állóvizet” 2010-ben a Civil Elkötelezettség Mozgalom „kavarta fel”, a mozgalomban résztvevő szülők elérték, hogy a politikum is a kétnyelvűség használata mellé álljon. Így a több mint 30 iskolából mér két olyan intézmény van, ahol a kétnyelvűség a felíratok szintjén is megmutatkozik.
A CEMO vezetője, Szigeti Enikő magyarázta miként vigyáznak arra az intézményvezetők, hogy minden egyes iskolának a vezetőségi tanácsában a román szavazatok legyenek többségben, és vezetőségi tanácsok döntenek a tanárok felvételéről, a tanárok szerződéseiről.
2004-ben történt a marosvásárhelyi iskolahálózat legnagyobb átalakítása. Az új szerkezet drasztikusan érintette a magyar tagozatokat, a legtöbb iskolában felborult az addig egyensúlyban levő etnikai arány, a magyar diákok és a magyar pedagógusok aránya alacsonyabb lett, mint a többségi nemzeté, és a vezetői tanácsokban is jellemzővé vált a román többség.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke 1990 fekete márciusát okolja a Marosvásárhelyen kialakult helyzetért, szerinte a túlzott etnikai érzékenység miatt történt, hogy a 34 iskolából eddig csupán kettő viselte magyar személyiség nevét. Most viszont az iskolák nagyobb autonómiája lehetőséget biztosít a változásra – fejtette ki Borbély.
Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese korábban azt nyilatkozta, hogy Marosvásárhely politikailag egy gazdátlan város, mert a helyiek választottjai, a magyarság meghatározó politikusai országos politikai pályát választottak maguknak, és nem figyeltek városukra. Így történt meg az, hogy 2004-ben a tagozatok szétválasztásának lehetősége fel sem merült. Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke elismerte, hogy hibáztak, amikor az iskolák elnevezésénél nem figyeltek oda, viszont azzal elégedett, hogy a magyar oktatás nem szűnt meg.
Szigeti Enikő szerint a román gyermekek semmit nem tudnak a magyar kultúráról, de amit tudnak is, azok is olyan hibás előítéletekre épülnek, hogy jobb lenne, ha nem is tudnák. Hozzátette: ezért kellett volna elindítani az iskolákban az interkulturális nevelést, amire Európában számos példa van.
Felmerül a kérdés: nem kell-e szétválasztani a tagozatokat, nem kell-e önálló magyar iskolákat létrehozni? A Maros megyei RMDSZ elnöke korábban azt nyilatkozta nem a gettósítás a helyes magyar stratégia, vagyis nem az a cél, hogy önálló magyar iskolákba, különböző önálló kulturális intézményekbe gettósodjon a magyarság.
Bár nem kapott sajtónyilvánosságot, de az Unirea kollégium régi igazgatónője letépte az első rögtönzött feliratokat. Az igazgatónő azóta az iskola éléről távozni kényszerült, de erre az esetre mind román, mind magyar részről igyekeznek fátylat borítani, miközben az új igazgató más szellemiséggel irányítja az intézményt.
Vásárhely az a város, ahol minden pengeélen van, ahol a román polgármester tudja, hogy a feszültségre szükség van ahhoz, hogy nyerjen, mert demográfiailag, de hatalmilag, szimbolikusa nincs eldőlve, hogy melyik a domináns csoport – magyarázta Horváth István szociológus.
Vitathatatlan, hogy a nemzetpolitika mindenkori kulcskérdése az oktatás, és nem kerülheti el a közösség figyelmét, hogy éppen ennek a gyökerei váltak bizonytalanná az utóbbi években. Az anyanyelvhasználat korlátai, a meglévő jogok gyakorlatának hiánya folyamatosan erősíti a marosvásárhelyi magyarság, elsősorban a fiatalok kisebbrendűségi érzését. Kérdés, hogy ezért a román többség tudatos térfoglalása, vagy a magyarság önkéntelen feladása, az érdekképviselet érdektelensége okolható.
Kérdés az is, hogy a marosvásárhelyi magyarság szembetud-e menni a román többség térfoglalásával, vagy önkéntelen feladással beletörődik a térvesztésbe?
dunastudio.ro
Erdély.ma
2013. december 10.
Konstruált perek ott, cinkos hallgatás itt
Martonyi hevesen tiltakozott, amikor Tőkéstől megvontak egy román kitüntetést, miközben egy másik politikai kitartott, Böjte Csaba állampolgári felkenése kész nemzeti bolhacirkusszá magasztosult. Arra viszont nincs idő és energia, hogy a szisztematikusan kibontakozó magyarellenes fellépéseknek fontosságot tulajdonítsanak.
Nagy Zsoltot, a román kormány egyik volt miniszterét, aki az RMDSZ színeiben állt a Távközlési és Informatikai Minisztérium élén 2004 és 2007 között, november 19-én első fokon öt évre ítélték. Minden idők egyik legfiatalabb politikusaként került be a román kabinetbe, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a társadalom vitális érdekévé, a továbblépés, a modernizáció elementáris feltételévé vált a szektoron belüli privatizáció. Az ítélet indoka: „egy adott bűnözői kör morális, szellemi támogatása”. Mi is áll a háttérben?
Hét évvel ezelőtt, 2006 novemberében indult ellene eljárás, már akkor tudhatóan Traian Băsescu államelnök személyes kezdeményezésére. Két szálon futott a nyomozás; egyrészt kémkedés volt a vád, mert a privatizációban részt vevő egyes külföldi személyekről a titkosszolgálat azt feltételezte, egyébként máig nem igazolt módon, hogy kémtevékenységet folytatnak. A másik vád szerint a miniszter beavatkozott volna a minisztériuma alá tartozó Rádiókommunikációs Vállalat, valamint a Román Posta privatizációjába, jogtalan előnyben részesítve egy adott érdekeltségi csoportot.
Csakhogy Nagy Zsolt minisztersége idején egyetlen privatizáció sem zajlott, ezzel szemben valóban kinevezést kapott egy tanácsadó, aki a Rádiókommunikációs Vállalat állami részvényeinek már rég esedékes tőzsdei jegyzését és majdani privatizációját segítette volna. Ami a Román Postát illeti, ott sem történt meg a privatizáció, hanem egy modernizációs tanácsadó alkalmazása valósult meg, ami pedig a szintén javasolt privatizációs tanácsadó kiválasztását illeti, azt épp Nagy állította le.
Amikor a volt miniszter ellen 2009-ben végül vádat emeltek, ezt olvasták a fejére, s a bíróság még csak nem is volt hajlandó meghallgatni azt az érvelést, hogy milyen „morális, szellemi támogatás” is valósulhatott volna meg, ha egyszer az inkriminált folyamatok még csak be sem indultak. Az ügyiratok ráadásul vagy ezer telefonlehallgatásra épültek, amelyek közül a vádlott és ügyvédje mindössze 254-et ismerhetett meg, a többit nem bocsátották rendelkezésükre. Ám ezekből is egyértelműen kiviláglott a formálódó per tendenciózussága, hisz a szövegeket számos helyen meghamisították, illetve a fordítások is pontatlanok voltak.
Bár a nyomozás kezdetén egy államelnöki bizottság meghallgatta Nagy Zsoltot, s az erről született jelentés gyakorlatilag teljes egészében tisztázta őt, az államfőt ez sem győzte meg, s továbbra is szorgalmazta az általa dróton rángatott ügyészségnél az eljárás folytatását. Igaz, a vádak közül ekkorra már kikerült a kémkedés.
A háttérben nyilvánvalóan az a politikai szándék munkált, hogy Băsescu ott ártson az akkor épp rendkívüli teljesítményeket elérő, Călin Popescu Tăriceanu vezette kabinetnek, ahol tud. A kérdéses időszakban a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ által alkotott koalíció lényegi konfliktusok nélkül vitte az ország ügyeit, ráadásul nem csak a belső magyar–román viszony volt kiváló, de Magyarország és Románia kapcsolata is.
Ugyanakkor sem Băsescunak nem volt ez így jó, sem pedig az akkor még ellenzéki Fidesznek – ne feledjük, 2006-ot írtunk! Orbánék megkezdték az RMDSZ-szel szembeni politizálás szisztematikus felépítését, és az RMDSZ elleni politikai tényezők nagyvonalú pénzelését. Băsescu ugyanezt tette, politikai előnyöket juttatva mindenkinek, aki kész volt a párttal, illetve a jól teljesítő koalícióval szemben fellépni, és gyakorlatilag üldözte azt, aki erre nem volt kapható.
Mindez hét évvel ezelőtt teljesedett ki, s még ma is tart, azzal a nem csekély különbséggel persze, hogy Orbán és Băsescu barátságának vége. De közös – az erdélyi magyarság érdekeivel szembeni – politikai elkötelezettségük azért maradéktalanul megmaradt.
Ezt példázza az is, hogy a roppant nemzeti célok mögött valahogy elveszett Nagy Zsolt ügye; a magyar állam mintha az ő becsületének, sőt szabadságának védelmét nem tekintené morális kötelességének; mintha ő valahogy kimaradt volna az „újraegyesített” nemzeti egészből. Martonyi hevesen tiltakozott, amikor Tőkéstől megvontak egy román kitüntetést, miközben egy másik politikai kitartott, Böjte Csaba állampolgári felkenése kész nemzeti bolhacirkusszá magasztosult. Arra viszont nincs idő és energia, hogy a szisztematikusan kibontakozó, láthatóan konstruált magyarellenes fellépéseknek fontosságot tulajdonítsanak. Mert nem csak Nagy Zsoltot ítélték már el, nyilvánvalóan alaptalanul, de hasonlóképpen Markó Attila államtitkárt és másokat is, bizonyíthatóan azért, hogy a román államfő alááshassa az RMDSZ politikai hitelét. Nincs szándék, nincs akarat, mert Orbán alantas érdekei messzemenően egybevágnak a kibontakozó romániai nacionalizmuséval.
Ara-Kovács Attila
Magyar Narancs (Budapest)
Martonyi hevesen tiltakozott, amikor Tőkéstől megvontak egy román kitüntetést, miközben egy másik politikai kitartott, Böjte Csaba állampolgári felkenése kész nemzeti bolhacirkusszá magasztosult. Arra viszont nincs idő és energia, hogy a szisztematikusan kibontakozó magyarellenes fellépéseknek fontosságot tulajdonítsanak.
Nagy Zsoltot, a román kormány egyik volt miniszterét, aki az RMDSZ színeiben állt a Távközlési és Informatikai Minisztérium élén 2004 és 2007 között, november 19-én első fokon öt évre ítélték. Minden idők egyik legfiatalabb politikusaként került be a román kabinetbe, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a társadalom vitális érdekévé, a továbblépés, a modernizáció elementáris feltételévé vált a szektoron belüli privatizáció. Az ítélet indoka: „egy adott bűnözői kör morális, szellemi támogatása”. Mi is áll a háttérben?
Hét évvel ezelőtt, 2006 novemberében indult ellene eljárás, már akkor tudhatóan Traian Băsescu államelnök személyes kezdeményezésére. Két szálon futott a nyomozás; egyrészt kémkedés volt a vád, mert a privatizációban részt vevő egyes külföldi személyekről a titkosszolgálat azt feltételezte, egyébként máig nem igazolt módon, hogy kémtevékenységet folytatnak. A másik vád szerint a miniszter beavatkozott volna a minisztériuma alá tartozó Rádiókommunikációs Vállalat, valamint a Román Posta privatizációjába, jogtalan előnyben részesítve egy adott érdekeltségi csoportot.
Csakhogy Nagy Zsolt minisztersége idején egyetlen privatizáció sem zajlott, ezzel szemben valóban kinevezést kapott egy tanácsadó, aki a Rádiókommunikációs Vállalat állami részvényeinek már rég esedékes tőzsdei jegyzését és majdani privatizációját segítette volna. Ami a Román Postát illeti, ott sem történt meg a privatizáció, hanem egy modernizációs tanácsadó alkalmazása valósult meg, ami pedig a szintén javasolt privatizációs tanácsadó kiválasztását illeti, azt épp Nagy állította le.
Amikor a volt miniszter ellen 2009-ben végül vádat emeltek, ezt olvasták a fejére, s a bíróság még csak nem is volt hajlandó meghallgatni azt az érvelést, hogy milyen „morális, szellemi támogatás” is valósulhatott volna meg, ha egyszer az inkriminált folyamatok még csak be sem indultak. Az ügyiratok ráadásul vagy ezer telefonlehallgatásra épültek, amelyek közül a vádlott és ügyvédje mindössze 254-et ismerhetett meg, a többit nem bocsátották rendelkezésükre. Ám ezekből is egyértelműen kiviláglott a formálódó per tendenciózussága, hisz a szövegeket számos helyen meghamisították, illetve a fordítások is pontatlanok voltak.
Bár a nyomozás kezdetén egy államelnöki bizottság meghallgatta Nagy Zsoltot, s az erről született jelentés gyakorlatilag teljes egészében tisztázta őt, az államfőt ez sem győzte meg, s továbbra is szorgalmazta az általa dróton rángatott ügyészségnél az eljárás folytatását. Igaz, a vádak közül ekkorra már kikerült a kémkedés.
A háttérben nyilvánvalóan az a politikai szándék munkált, hogy Băsescu ott ártson az akkor épp rendkívüli teljesítményeket elérő, Călin Popescu Tăriceanu vezette kabinetnek, ahol tud. A kérdéses időszakban a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ által alkotott koalíció lényegi konfliktusok nélkül vitte az ország ügyeit, ráadásul nem csak a belső magyar–román viszony volt kiváló, de Magyarország és Románia kapcsolata is.
Ugyanakkor sem Băsescunak nem volt ez így jó, sem pedig az akkor még ellenzéki Fidesznek – ne feledjük, 2006-ot írtunk! Orbánék megkezdték az RMDSZ-szel szembeni politizálás szisztematikus felépítését, és az RMDSZ elleni politikai tényezők nagyvonalú pénzelését. Băsescu ugyanezt tette, politikai előnyöket juttatva mindenkinek, aki kész volt a párttal, illetve a jól teljesítő koalícióval szemben fellépni, és gyakorlatilag üldözte azt, aki erre nem volt kapható.
Mindez hét évvel ezelőtt teljesedett ki, s még ma is tart, azzal a nem csekély különbséggel persze, hogy Orbán és Băsescu barátságának vége. De közös – az erdélyi magyarság érdekeivel szembeni – politikai elkötelezettségük azért maradéktalanul megmaradt.
Ezt példázza az is, hogy a roppant nemzeti célok mögött valahogy elveszett Nagy Zsolt ügye; a magyar állam mintha az ő becsületének, sőt szabadságának védelmét nem tekintené morális kötelességének; mintha ő valahogy kimaradt volna az „újraegyesített” nemzeti egészből. Martonyi hevesen tiltakozott, amikor Tőkéstől megvontak egy román kitüntetést, miközben egy másik politikai kitartott, Böjte Csaba állampolgári felkenése kész nemzeti bolhacirkusszá magasztosult. Arra viszont nincs idő és energia, hogy a szisztematikusan kibontakozó, láthatóan konstruált magyarellenes fellépéseknek fontosságot tulajdonítsanak. Mert nem csak Nagy Zsoltot ítélték már el, nyilvánvalóan alaptalanul, de hasonlóképpen Markó Attila államtitkárt és másokat is, bizonyíthatóan azért, hogy a román államfő alááshassa az RMDSZ politikai hitelét. Nincs szándék, nincs akarat, mert Orbán alantas érdekei messzemenően egybevágnak a kibontakozó romániai nacionalizmuséval.
Ara-Kovács Attila
Magyar Narancs (Budapest)
2013. december 12.
Nyelvi jogok: Maros megye a negatív példa
Maros megye az iskolapéldája annak, hogy miként nem érvényesülnek a nyelvi jogok Romániában – fogalmazta meg csütörtöki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Markó Attila. Az RMDSZ-es képviselő és az általa vezetett Mikó Imre jogvédő szolgálat 150 oldalas dokumentumot állított össze a nyelvi jogok tiszteletben tartásáról.
Az árnyékjelentést akkor véglegesítik, ha a román kormány hivatalos jelentése elkészül, hogy az abban foglaltakra is tudjanak reagálni. Mint beszámoltunk, Romániának októberig kellett volna benyújtania a második időszakos jelentést arról, hogy miként tett eleget az ET Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeinek, a kormány decemberig halasztást kért. Az árnyékjelentés szerint az igazságügyben vannak a legnagyobb hiányosságok, nem figyelnek oda, hogy a kisebbségiek használhassák anyanyelvüket, és azzal is sértik a chartát, hogy erről nem is gyűjtenek adatokat.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az igazságügyben az emberek attól tartanak, ha kérik a jogaikat, másként viszonyulnak az ügyükhöz. „A nyelvi jogok érvényesítése terén hiányosságok vannak a helyi közigazgatásban azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya 50 százalék alatt van. Az RMDSZ kezdeményezésére minden űrlapot lefordítottak, de egyetlen intézménynél sem sikerült ezeket elfogadtatni. Az egyetlen előrelépés, hogy idéntől a marosvásárhelyi közszolgálati rádió egész napos magyar adást sugároz” – mutatott rá Markó Attila. A képviselő úgy látja, a most készülő hivatalos jelentés realistább, mint az első, miután bejelentették, hogy árnyékjelentést készítenek, a külügyminisztérium figyel arra, hogy „ne hazudjon annyit, mint eddig”.
A román állami jelentés után hat hónapig van lehetőség az árnyékjelentés benyújtására, az Európa Tanács szakértő bizottsága ezt követően mind a két dokumentumot elemzi, kérdéseket tesznek fel, amelyekre a román kormánynak válaszolnia kell, majd a bizottság tagjai Romániába látogatnak, a helyszínen vizsgálódnak, és megfogalmazzák az ajánlásokat.
Markó Attila emlékeztetett, az országnak háromévente kell ilyen jelentést készítenie, legutóbb az ET hat ajánlást fogalmazott meg, többek között azt, hogy csökkentsék a 20 százalékos nyelvhasználati küszöböt. „Az RMDSZ ellenzékből nem meri benyújtani az erről szóló törvénykezdeményezést, mert a román pártok többsége ellenséges, és félő, hogy a csökkentés helyett végül 20 százalékról 30-ra emelik a küszöböt” – fejtette ki a politikus.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
Maros megye az iskolapéldája annak, hogy miként nem érvényesülnek a nyelvi jogok Romániában – fogalmazta meg csütörtöki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Markó Attila. Az RMDSZ-es képviselő és az általa vezetett Mikó Imre jogvédő szolgálat 150 oldalas dokumentumot állított össze a nyelvi jogok tiszteletben tartásáról.
Az árnyékjelentést akkor véglegesítik, ha a román kormány hivatalos jelentése elkészül, hogy az abban foglaltakra is tudjanak reagálni. Mint beszámoltunk, Romániának októberig kellett volna benyújtania a második időszakos jelentést arról, hogy miként tett eleget az ET Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeinek, a kormány decemberig halasztást kért. Az árnyékjelentés szerint az igazságügyben vannak a legnagyobb hiányosságok, nem figyelnek oda, hogy a kisebbségiek használhassák anyanyelvüket, és azzal is sértik a chartát, hogy erről nem is gyűjtenek adatokat.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az igazságügyben az emberek attól tartanak, ha kérik a jogaikat, másként viszonyulnak az ügyükhöz. „A nyelvi jogok érvényesítése terén hiányosságok vannak a helyi közigazgatásban azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya 50 százalék alatt van. Az RMDSZ kezdeményezésére minden űrlapot lefordítottak, de egyetlen intézménynél sem sikerült ezeket elfogadtatni. Az egyetlen előrelépés, hogy idéntől a marosvásárhelyi közszolgálati rádió egész napos magyar adást sugároz” – mutatott rá Markó Attila. A képviselő úgy látja, a most készülő hivatalos jelentés realistább, mint az első, miután bejelentették, hogy árnyékjelentést készítenek, a külügyminisztérium figyel arra, hogy „ne hazudjon annyit, mint eddig”.
A román állami jelentés után hat hónapig van lehetőség az árnyékjelentés benyújtására, az Európa Tanács szakértő bizottsága ezt követően mind a két dokumentumot elemzi, kérdéseket tesznek fel, amelyekre a román kormánynak válaszolnia kell, majd a bizottság tagjai Romániába látogatnak, a helyszínen vizsgálódnak, és megfogalmazzák az ajánlásokat.
Markó Attila emlékeztetett, az országnak háromévente kell ilyen jelentést készítenie, legutóbb az ET hat ajánlást fogalmazott meg, többek között azt, hogy csökkentsék a 20 százalékos nyelvhasználati küszöböt. „Az RMDSZ ellenzékből nem meri benyújtani az erről szóló törvénykezdeményezést, mert a román pártok többsége ellenséges, és félő, hogy a csökkentés helyett végül 20 százalékról 30-ra emelik a küszöböt” – fejtette ki a politikus.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
2013. december 18.
A kormányból való kilépést fontolgatják a román liberálisok
A bukaresti kormányból való kilépését fontolgatja a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – közölte szerdán a Digi 24 hírtelevízió, miu- tán három órás késéssel kezdődött meg a bukaresti kormány rendes heti ülése. A kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) pártjai közötti feszültségben Crin Antonescu szenátusi elnök, az USL liberális társelnöke előzőleg beje- lentette, hogy nem kíván már együtt mutatkozni a kamerák előtt Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnökkel, miután hétfőn kölcsönösen hazugsággal vádolták egymást.
Ponta a kormányülés levezetése helyett előbb a liberális pártszékházba, majd az elnöki hivatalba látogatott. A két koalíciós párt között a héten a román közszolgálati televízió (TVR) körüli nézeteltérés tetézte a feszültséget. Kedden a szociáldemokrata képviselők távolmaradása miatt nem kapta meg a kinevezéséhez szükséges minősített többséget a bukaresti parlamentben a liberálisok tévéelnök-jelöltje. Miután a liberális miniszterek szerdán azzal a pártutasítással érkeztek a kormányülésre, hogy ne fogadjanak el egy kormányrendelettel kinevezett ideiglenes tévéelnököt, Victor Ponta bejelentette, hogy péntekre ismét összehívják a karácsonyi szünetre készülő parlamentet és megismétlik a szavazást a TVR ideiglenes elnökének ügyében.
A PNL a hatalomból való fokozatos kiszorítását nehezményezi, míg a PSD azt veti a liberálisok szemére, hogy úgy bírálják a kormányt, mintha ellenzékben lennének. A nyilvános vádaskodások a verespataki ciántechnológiás bányaprojektet támogató törvénytervezet körül kezdődtek szeptemberben, amikor Antonescu bejelentette: pártja nem szavazza meg a kormány tervezetét, amellyel szerinte Ponta a felelősséget akarta áthárítani.
A tavaly decemberi választások óta annyi ellenzéki képviselő ült át a kormányoldalra, hogy a PSD most már a liberális szövetségesek nélkül is többséget alkothat a törvényhozásban a magyar érdekképviselet, valamint a kisebbségi képviselők és függetlenek támogatásával.
MTI
Erdély.ma
A bukaresti kormányból való kilépését fontolgatja a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – közölte szerdán a Digi 24 hírtelevízió, miu- tán három órás késéssel kezdődött meg a bukaresti kormány rendes heti ülése. A kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) pártjai közötti feszültségben Crin Antonescu szenátusi elnök, az USL liberális társelnöke előzőleg beje- lentette, hogy nem kíván már együtt mutatkozni a kamerák előtt Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnökkel, miután hétfőn kölcsönösen hazugsággal vádolták egymást.
Ponta a kormányülés levezetése helyett előbb a liberális pártszékházba, majd az elnöki hivatalba látogatott. A két koalíciós párt között a héten a román közszolgálati televízió (TVR) körüli nézeteltérés tetézte a feszültséget. Kedden a szociáldemokrata képviselők távolmaradása miatt nem kapta meg a kinevezéséhez szükséges minősített többséget a bukaresti parlamentben a liberálisok tévéelnök-jelöltje. Miután a liberális miniszterek szerdán azzal a pártutasítással érkeztek a kormányülésre, hogy ne fogadjanak el egy kormányrendelettel kinevezett ideiglenes tévéelnököt, Victor Ponta bejelentette, hogy péntekre ismét összehívják a karácsonyi szünetre készülő parlamentet és megismétlik a szavazást a TVR ideiglenes elnökének ügyében.
A PNL a hatalomból való fokozatos kiszorítását nehezményezi, míg a PSD azt veti a liberálisok szemére, hogy úgy bírálják a kormányt, mintha ellenzékben lennének. A nyilvános vádaskodások a verespataki ciántechnológiás bányaprojektet támogató törvénytervezet körül kezdődtek szeptemberben, amikor Antonescu bejelentette: pártja nem szavazza meg a kormány tervezetét, amellyel szerinte Ponta a felelősséget akarta áthárítani.
A tavaly decemberi választások óta annyi ellenzéki képviselő ült át a kormányoldalra, hogy a PSD most már a liberális szövetségesek nélkül is többséget alkothat a törvényhozásban a magyar érdekképviselet, valamint a kisebbségi képviselők és függetlenek támogatásával.
MTI
Erdély.ma
2013. december 30.
Kelemen Hunor: a román kormány az etnikai arányok megváltoztatására törekszik
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a román kormánynak az etnikai arányok megváltoztatására irányuló törekvéseként értelmezte azt a tényt, hogy a bukaresti kormány székelyföldi szállodával ajándékozta meg karácsony előtt a román ortodox egyházat.
Kelemen Hunor a Hargita Népe napilap hétfői számában közölt interjúban felháborodásának adott hangot a szálloda odaadományozása miatt. Úgy vélte, az adomány „arcátlan diszkrimináció", hiszen a történelmi magyar egyházak nem szoktak hasonló ajándékokat kapni.
Arra is utalt azonban, hogy a szálloda – amelyet a magyar többségű Hargita és Kovászna megye ortodox püspöksége kapott adományba – a kétharmad részben magyarok által lakott Kovászna városában áll. Egyértelműen úgy értelmezi, hogy az etnikai arányok megváltoztatására irányulnak az ilyen törekvések – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A román kormány december 18-án fogadott el sürgősségi kormányrendeletet arról, hogy az állami protokollalaptól „a Vallásügyi Államtitkárság kezelésébe, Hargita és Kovászna Ortodox Püspökségének" juttatja az ásványvizes kezelőközponttal és sportpályákkal is rendelkező 89 szobás, kétcsillagos szállodaépületet. A kormányrendelet indoklásában a kormány „a román állam alapvető intézménye, a román nép nemzeti identitásának a megőrzésében lényegbevágó szerepet játszó" Román Ortodox Egyház támogatásának erkölcsi parancsára hivatkozik.
Kitér arra is, hogy a kabinet „halasztást nem tűrő rendkívüli helyzetet" rendez a sürgősségi kormányrendelettel. Ha ezt nem tenné meg, „a román állam egyes alapintézményei" lennének képtelenek ellátni feladataikat.
A Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény – amelyet Románia kormánya 1995-ben ratifikált – kimondja, hogy az aláíró felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek megváltoztatják az arányokat a nemzeti kisebbségekhez tartozók által lakott területeken. MTI
Erdély.ma
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a román kormánynak az etnikai arányok megváltoztatására irányuló törekvéseként értelmezte azt a tényt, hogy a bukaresti kormány székelyföldi szállodával ajándékozta meg karácsony előtt a román ortodox egyházat.
Kelemen Hunor a Hargita Népe napilap hétfői számában közölt interjúban felháborodásának adott hangot a szálloda odaadományozása miatt. Úgy vélte, az adomány „arcátlan diszkrimináció", hiszen a történelmi magyar egyházak nem szoktak hasonló ajándékokat kapni.
Arra is utalt azonban, hogy a szálloda – amelyet a magyar többségű Hargita és Kovászna megye ortodox püspöksége kapott adományba – a kétharmad részben magyarok által lakott Kovászna városában áll. Egyértelműen úgy értelmezi, hogy az etnikai arányok megváltoztatására irányulnak az ilyen törekvések – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A román kormány december 18-án fogadott el sürgősségi kormányrendeletet arról, hogy az állami protokollalaptól „a Vallásügyi Államtitkárság kezelésébe, Hargita és Kovászna Ortodox Püspökségének" juttatja az ásványvizes kezelőközponttal és sportpályákkal is rendelkező 89 szobás, kétcsillagos szállodaépületet. A kormányrendelet indoklásában a kormány „a román állam alapvető intézménye, a román nép nemzeti identitásának a megőrzésében lényegbevágó szerepet játszó" Román Ortodox Egyház támogatásának erkölcsi parancsára hivatkozik.
Kitér arra is, hogy a kabinet „halasztást nem tűrő rendkívüli helyzetet" rendez a sürgősségi kormányrendelettel. Ha ezt nem tenné meg, „a román állam egyes alapintézményei" lennének képtelenek ellátni feladataikat.
A Nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény – amelyet Románia kormánya 1995-ben ratifikált – kimondja, hogy az aláíró felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek megváltoztatják az arányokat a nemzeti kisebbségekhez tartozók által lakott területeken. MTI
Erdély.ma
2014. január 1.
A romániaiak nagy többsége elégedetlen 2013 eredményeivel
Egy friss közvélemény-kutatás szerint keserű szájízzel gondolnak a romániaiak a 2013-as politikai eseményeire.
Az IRES közvélemény-kutató intézet a karácsony előtti időszakban mérte fel a 2013-as év romániai megítélését. A Digi 24 hírtelevízió honlapján közzétett felmérés szerint a megkérdezettek 76 százaléka vélte úgy, hogy rossz irányba haladnak a dolgok az országukban, 72 százalékuk semmilyen pozitívumot nem látott az év politikai történéseiben, 49 százalékuk pedig a korábbi ötéves periódusnál rosszabbnak tartotta a 2013-as évet.
A válaszadók a politikusok konfliktusos viszonyait, a vezetés rossz hatásfokát, az alacsony életszínvonalat látták a legsúlyosabb negatív jelenségeknek. Arra a nyitott kérdésre, hogy mit találtak a legkiábrándítóbbnak a politikusok viselkedésében, az ígéreteik be nem tartását említették a legtöbben (28 százalék), de a marakodásaikat (19 százalék) és a nép iránti közömbösségüket (10 százalék) is sokan rótták fel.
A megkérdezettek 22 százaléka Victor Ponta miniszterelnököt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét, a Szociálliberális Szövetség (USL) társelnökét választaná az év politikusának. Traian Băsescu államfőt 14 százalékuk, Crin Antonescu szenátusi elnököt a Nemzeti Liberális Párt elnökét, az USL társelnökét csak hat százalékuk tartotta az év politikusának. Negyedrészük egyik politikust sem javasolná az év emberének. Arra a kérdésre, hogy felbomlik-e 2014-ben a kormányzó Szociálliberális Unió, 51 százalékuk válaszolt igennel.
A Ponta-kormány legjobb intézkedésének azt látták a megkérdezettek, hogy helyreállította a közszférában a fizetéseket, amelyeket a gazdasági válság idején a Boc-kormány 25 százalékkal csökkentett. A kormány legvitatottabb intézkedésének az adók és illetékek emelését tartották.
maszol.ro/MTI,
Egy friss közvélemény-kutatás szerint keserű szájízzel gondolnak a romániaiak a 2013-as politikai eseményeire.
Az IRES közvélemény-kutató intézet a karácsony előtti időszakban mérte fel a 2013-as év romániai megítélését. A Digi 24 hírtelevízió honlapján közzétett felmérés szerint a megkérdezettek 76 százaléka vélte úgy, hogy rossz irányba haladnak a dolgok az országukban, 72 százalékuk semmilyen pozitívumot nem látott az év politikai történéseiben, 49 százalékuk pedig a korábbi ötéves periódusnál rosszabbnak tartotta a 2013-as évet.
A válaszadók a politikusok konfliktusos viszonyait, a vezetés rossz hatásfokát, az alacsony életszínvonalat látták a legsúlyosabb negatív jelenségeknek. Arra a nyitott kérdésre, hogy mit találtak a legkiábrándítóbbnak a politikusok viselkedésében, az ígéreteik be nem tartását említették a legtöbben (28 százalék), de a marakodásaikat (19 százalék) és a nép iránti közömbösségüket (10 százalék) is sokan rótták fel.
A megkérdezettek 22 százaléka Victor Ponta miniszterelnököt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökét, a Szociálliberális Szövetség (USL) társelnökét választaná az év politikusának. Traian Băsescu államfőt 14 százalékuk, Crin Antonescu szenátusi elnököt a Nemzeti Liberális Párt elnökét, az USL társelnökét csak hat százalékuk tartotta az év politikusának. Negyedrészük egyik politikust sem javasolná az év emberének. Arra a kérdésre, hogy felbomlik-e 2014-ben a kormányzó Szociálliberális Unió, 51 százalékuk válaszolt igennel.
A Ponta-kormány legjobb intézkedésének azt látták a megkérdezettek, hogy helyreállította a közszférában a fizetéseket, amelyeket a gazdasági válság idején a Boc-kormány 25 százalékkal csökkentett. A kormány legvitatottabb intézkedésének az adók és illetékek emelését tartották.
maszol.ro/MTI,
2014. január 2.
Kelemen és Markó az idei és a tavalyi politikai évről
Az év kérdésének nevezte az Erdély Fm rádiónak nyilatkozó Markó Béla volt -elnök, hogy az ország folytatja-e a kisebbségpolitikai reformokat, amelyeket az elmúlt 20 évben megkezdett, vagy megáll ezekkel. A politikus szerint tavaly romlott a magyar-román viszony, a szövetség pedig ellenzékben volt, ezért nem tudta ellensúlyozni a magyarellenes retorikát, intézkedéseket.
Kelemen Hunor szövetségi elnök – szintén a rádiónak nyilatkozva – a tavalyi évet a kilencvenes évekhez hasonlította, amikor szintén ellenzékben volt az RMDSZ, és amikor ugyancsak jellemző volt a magyarellenesség. „A magyarellenesség, és általában a nacionalizmus felkeltése, életben tartása azoknak az érdeke, akik gazdasági téren nem képesek eredményeket felmutatni. A gazdasági válság amúgy is egy olyan helyzetet teremtett, amikor folyamatosan a felelősség áthárítását ellenségkép megkreálásával próbálják rendezni a kormányon lévők" - mondta.
Kelemen szerint tavaly egyetlen fontos intézkedést fogadott el az USL-többségű parlament: a decentralizációt. Ezt is csak félsikernek jellemezte, mivel az alkotmánybíróság még nem döntött arról, hogy alkotmányellenes-e vagy sem.
maszol.ro
Az év kérdésének nevezte az Erdély Fm rádiónak nyilatkozó Markó Béla volt -elnök, hogy az ország folytatja-e a kisebbségpolitikai reformokat, amelyeket az elmúlt 20 évben megkezdett, vagy megáll ezekkel. A politikus szerint tavaly romlott a magyar-román viszony, a szövetség pedig ellenzékben volt, ezért nem tudta ellensúlyozni a magyarellenes retorikát, intézkedéseket.
Kelemen Hunor szövetségi elnök – szintén a rádiónak nyilatkozva – a tavalyi évet a kilencvenes évekhez hasonlította, amikor szintén ellenzékben volt az RMDSZ, és amikor ugyancsak jellemző volt a magyarellenesség. „A magyarellenesség, és általában a nacionalizmus felkeltése, életben tartása azoknak az érdeke, akik gazdasági téren nem képesek eredményeket felmutatni. A gazdasági válság amúgy is egy olyan helyzetet teremtett, amikor folyamatosan a felelősség áthárítását ellenségkép megkreálásával próbálják rendezni a kormányon lévők" - mondta.
Kelemen szerint tavaly egyetlen fontos intézkedést fogadott el az USL-többségű parlament: a decentralizációt. Ezt is csak félsikernek jellemezte, mivel az alkotmánybíróság még nem döntött arról, hogy alkotmányellenes-e vagy sem.
maszol.ro
2014. január 3.
Az SZNT szerint Románia folytatja a Székelyföld elrománosítási politikáját
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint a román ortodox egyháznak adományozott székelyföldi szálloda esete ismételten bizonyítja, hogy „Románia semmibe veszi vállalt nemzetközi kötelezettségeit, és tovább folytatja Székelyföld elrománosításának a politikáját”. Az SZNT keddi közleménye szerint a román kormány megannyi romániai jogszabályt és nemzetközi szintű vállalását sértett meg azzal, hogy karácsony előtt sürgősségi kormányrendelettel Hargita és Kovászna Ortodox püspökségének juttatott egy 89 szobás kovásznai szállodát. Az SZNT ezt annak a fényében sérelmezi, hogy Románia még huszonöt évvel a diktatúra bukása után is adós a magyar egyházaktól elkobzott egyházi javak jelentős részének a visszaszolgáltatásával, noha a restitúció feltétele volt az Európa Tanácsba való felvételének.
Népújság (Marosvásárhely),
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint a román ortodox egyháznak adományozott székelyföldi szálloda esete ismételten bizonyítja, hogy „Románia semmibe veszi vállalt nemzetközi kötelezettségeit, és tovább folytatja Székelyföld elrománosításának a politikáját”. Az SZNT keddi közleménye szerint a román kormány megannyi romániai jogszabályt és nemzetközi szintű vállalását sértett meg azzal, hogy karácsony előtt sürgősségi kormányrendelettel Hargita és Kovászna Ortodox püspökségének juttatott egy 89 szobás kovásznai szállodát. Az SZNT ezt annak a fényében sérelmezi, hogy Románia még huszonöt évvel a diktatúra bukása után is adós a magyar egyházaktól elkobzott egyházi javak jelentős részének a visszaszolgáltatásával, noha a restitúció feltétele volt az Európa Tanácsba való felvételének.
Népújság (Marosvásárhely),
2014. január 3.
Ott vertük át tavaly az IMF-et, ahol csak tudtuk
Románia 2013-ban igyekezett „szorgalmas tanulónak” mutatkozni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) megkötött megállapodásban foglaltak teljesítése kapcsán, ám a nemzetközi pénzintézettől éppen csak „átmenő osztályzatot” kapott. Az IMF idén kemény intézkedéseket vár el a kormánytól.
Reformok helyett – időhúzás
A Nemzetközi Valutaalap romániai küldöttségét tavaly júliustól a németországi Andrea Schaecter vezeti, aki a holland Erik de Vrijer helyét vette át. Az új küldöttségvezető első véleménye megegyezik a korábbi vezetők nézőpontjaival, miszerint Bukarest igyekszik úgy tenni, mintha minden erővel a megállapodás tiszteletben tartására törekedne, valójában azonban csupán időhúzásra játszik.
A Nemzetközi Valutaalap korábban – 2011-ben és 2012-ben – viszonylag elégedett volt, ha nem is Románia teljesítményével, de azokkal a vállalásokkal, amelyekben a román kormány még a korábbi szerződésben egyetértett a pénzintézménnyel, és amelyeket a hitelszerződésben rögzítettek. Az idei évben azonban a valutaalap már kevésbé volt elégedett azzal a körülménnyel, hogy az esztendő nyomban halasztással indult: Bukarest ugyanis a vállalásokat csak igen kismértékben teljesítette, így a Nemzetközi Valutaalap tavaszig kitolta a határidőt. Románia néhány apróbb kötelezettségét teljesítette ugyan, a legfontosabb vállalásoknak azonban nem tett eleget. Az energetikai és szállítási reformok nem valósultak meg, a gazdaság még mindig gyengén fejlett, a bankrendszer pedig igen törékeny a külső behatásokkal szemben.
Számos reform pusztán ígéret maradt. Így Bukarest, meglehetősen átlátszó ürüggyel elmulasztotta a román államvasutak teherszállítási részlegének privatizálását, nem helyezett magán vezetőséget az állami vállalatok társaságok élére. A Nemzetközi Valutaalap ilyen körülmények között néhány hónapos „akcióidőt” adott a kormánynak, amely azonban ekkor sem tett eleget vállalásainak. A Nemzetközi Valutaalap akkor éppen csak átmenő osztályzatot adott Romániának, nagy jóindulattal elfogadta a kezdeti, bátortalan lépéseket is.
A kormány ez alkalommal azonban ismét ígéretet tett a feladatok teljesítésére. Így júliusban – a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének romániai látogatását követően – megfogadta, hogy legkésőbb szeptember végéig mélyreható reformot hajt végre az egészségügyben. Victor Pontáék szerint eddig az időpontig elfogadják majd az „egészségügyi reformcsomagot”, amely meglehetősen kemény intézkedéseket tartalmaz. Így például előirányozza a kórházi ágyak számának jelentős csökkentését, az állam által finanszírozott egészségügyi szolgáltatások leszorítását, korlátozza a beutalásokat, a kórházak hatásköreit, 130 betegség esetében kiszámítja a kezelési költségeket, véglegesíti az államilag támogatott gyógyszerek listáját. Az ígéretek között szerepelt több gazdasági reformintézkedés is, amelyet a kormánynak év végéig kellett volna végrehajtania.
2014: kemény intézkedések
Idén nyáron Románia újabb – ezúttal csak megelőző jellegű – szerződést kötött a Nemzetközi Valutaalappal. Ennek megfelelően a nemzetközi pénzintézményt két milliárd eurót bocsát az ország rendelkezésére. Az újabb hitelszerződés ugyancsak kemény intézkedéseket ír elő.
Így például a következő esztendőben a kormánynak növelnie kell az adókat és illetékeket. A jövedéki adót a következőkben már nem a lej és az euró árfolyamának megfelelően állapítják meg, hanem az inflációs rátát veszik alapul. Bevezetik az energetikai vállalatok esetében az „oszlopadót”, a kiadott lakásokból származó összegek után is egészségbiztosítási járulékot kell majd fizetni. Mindezek az intézkedések természetesen az állami költségvetési bevételek növelését célozzák. Az egészségbiztosítási járulék csökkentését egyébként éppen a költségvetési mutatók alakulásától teszik függővé.
A lakosság korábban örömmel fogadta Victor Ponta miniszterelnök bejelentését, miszerint a második félévtől kezdődően csökkentik majd a szociális biztosítások terheit – az ígéret beváltására viszont csakis akkor kerülhet sor, ha más forrásokból kiegészül a költségvetés, amelynek tehát az intézkedés nyomán változatlannak kell maradnia.
Minden a költségvetéstől függ
Kevésbé örvendetes viszont a kormánynak az a döntése, miszerint a polgármesterek a jövőben megnövelhetik a természetes személyek házaira és gépkocsijaira kirótt adók, illetékek összegét. A polgármesterek egyelőre igen óvatosak, és csak kevesen éltek mindeddig ezzel a lehetőséggel. Az adóterhek növelésének mértékét a helyi hatóságok dönthetik el, annak arányában, hogy elkerüljék a tartozások felhalmozását.
A szociálliberális kormány megszünteti az egyéni csődjelentés mechanizmusát, arra hivatkozva, hogy ezzel elkerülhető lenne az, hogy természetes személyek kivonják magukat hitelrészleteik törlesztése alól.
Tovább csökken majd a közalkalmazottak száma, a kormány ugyanis ígéretet tett arra is, visszafogja a közalkalmazotti apparátust. Ezzel egyidőben viszont növekednek a fizetésekre fordított alapok, amelyek a következő évtől kezdve egymilliárd lejjel lesznek nagyobbak a jelenleginél. Igaz, ennek az összegnek a felét csupán a jövő esztendő második felétől folyósítják, méghozzá a költségvetési mutatók várakozásnak megfelelő alakulása estén.
A kormány nem menekül meg a román államvasutak szállítási részlegének, oly sokáig halogatott privatizálásától sem. A Nemzetközi Valutaalap most már „agresszív privatizációt” kért a Ponta-kabinettől, ami egyebek között személyzeti létszámcsökkentést, az elavult vasúti kocsik ócskavasként való eladását, valamint a vasúti szállítások eladósodott ügyfelek számára történő tételezi fel.
Méltányolt tények. Románia az „átmenő jegyet” néhány olyan teljesítményéért kapta, amelyek megnyugtatták a Nemzetközi Valutaalapot a román gazdaság helyzetét illetően. Így például a valutaalap méltányolta a tényt, miszerint a kormánynak a román gazdaságot makroszinten sikerült egyensúlyba hoznia, a költségvetési hiány elfogadható és fenntartható szintet ért el, az infláció úgyszintén csökkenő tendenciát mutatott. Jelentősen nyomott a latban az is, hogy az Európai Unió megszüntette a Románia ellen a túlzott deficit miatt indított eljárást. A Romgaz vállalat felkerült a bukaresti és a londoni értéktőzsdére, a Transgaz részvényeinek 15 százaléka vevőre talált a börzén, végül az is sokat nyomott a latban, hogy Románia december 23-án kifizette a 2009-ben felvett kölcsön utolsó részletét, 122,3 millió eurót.
Bogdán Tibor
maszol.ro,
Románia 2013-ban igyekezett „szorgalmas tanulónak” mutatkozni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) megkötött megállapodásban foglaltak teljesítése kapcsán, ám a nemzetközi pénzintézettől éppen csak „átmenő osztályzatot” kapott. Az IMF idén kemény intézkedéseket vár el a kormánytól.
Reformok helyett – időhúzás
A Nemzetközi Valutaalap romániai küldöttségét tavaly júliustól a németországi Andrea Schaecter vezeti, aki a holland Erik de Vrijer helyét vette át. Az új küldöttségvezető első véleménye megegyezik a korábbi vezetők nézőpontjaival, miszerint Bukarest igyekszik úgy tenni, mintha minden erővel a megállapodás tiszteletben tartására törekedne, valójában azonban csupán időhúzásra játszik.
A Nemzetközi Valutaalap korábban – 2011-ben és 2012-ben – viszonylag elégedett volt, ha nem is Románia teljesítményével, de azokkal a vállalásokkal, amelyekben a román kormány még a korábbi szerződésben egyetértett a pénzintézménnyel, és amelyeket a hitelszerződésben rögzítettek. Az idei évben azonban a valutaalap már kevésbé volt elégedett azzal a körülménnyel, hogy az esztendő nyomban halasztással indult: Bukarest ugyanis a vállalásokat csak igen kismértékben teljesítette, így a Nemzetközi Valutaalap tavaszig kitolta a határidőt. Románia néhány apróbb kötelezettségét teljesítette ugyan, a legfontosabb vállalásoknak azonban nem tett eleget. Az energetikai és szállítási reformok nem valósultak meg, a gazdaság még mindig gyengén fejlett, a bankrendszer pedig igen törékeny a külső behatásokkal szemben.
Számos reform pusztán ígéret maradt. Így Bukarest, meglehetősen átlátszó ürüggyel elmulasztotta a román államvasutak teherszállítási részlegének privatizálását, nem helyezett magán vezetőséget az állami vállalatok társaságok élére. A Nemzetközi Valutaalap ilyen körülmények között néhány hónapos „akcióidőt” adott a kormánynak, amely azonban ekkor sem tett eleget vállalásainak. A Nemzetközi Valutaalap akkor éppen csak átmenő osztályzatot adott Romániának, nagy jóindulattal elfogadta a kezdeti, bátortalan lépéseket is.
A kormány ez alkalommal azonban ismét ígéretet tett a feladatok teljesítésére. Így júliusban – a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének romániai látogatását követően – megfogadta, hogy legkésőbb szeptember végéig mélyreható reformot hajt végre az egészségügyben. Victor Pontáék szerint eddig az időpontig elfogadják majd az „egészségügyi reformcsomagot”, amely meglehetősen kemény intézkedéseket tartalmaz. Így például előirányozza a kórházi ágyak számának jelentős csökkentését, az állam által finanszírozott egészségügyi szolgáltatások leszorítását, korlátozza a beutalásokat, a kórházak hatásköreit, 130 betegség esetében kiszámítja a kezelési költségeket, véglegesíti az államilag támogatott gyógyszerek listáját. Az ígéretek között szerepelt több gazdasági reformintézkedés is, amelyet a kormánynak év végéig kellett volna végrehajtania.
2014: kemény intézkedések
Idén nyáron Románia újabb – ezúttal csak megelőző jellegű – szerződést kötött a Nemzetközi Valutaalappal. Ennek megfelelően a nemzetközi pénzintézményt két milliárd eurót bocsát az ország rendelkezésére. Az újabb hitelszerződés ugyancsak kemény intézkedéseket ír elő.
Így például a következő esztendőben a kormánynak növelnie kell az adókat és illetékeket. A jövedéki adót a következőkben már nem a lej és az euró árfolyamának megfelelően állapítják meg, hanem az inflációs rátát veszik alapul. Bevezetik az energetikai vállalatok esetében az „oszlopadót”, a kiadott lakásokból származó összegek után is egészségbiztosítási járulékot kell majd fizetni. Mindezek az intézkedések természetesen az állami költségvetési bevételek növelését célozzák. Az egészségbiztosítási járulék csökkentését egyébként éppen a költségvetési mutatók alakulásától teszik függővé.
A lakosság korábban örömmel fogadta Victor Ponta miniszterelnök bejelentését, miszerint a második félévtől kezdődően csökkentik majd a szociális biztosítások terheit – az ígéret beváltására viszont csakis akkor kerülhet sor, ha más forrásokból kiegészül a költségvetés, amelynek tehát az intézkedés nyomán változatlannak kell maradnia.
Minden a költségvetéstől függ
Kevésbé örvendetes viszont a kormánynak az a döntése, miszerint a polgármesterek a jövőben megnövelhetik a természetes személyek házaira és gépkocsijaira kirótt adók, illetékek összegét. A polgármesterek egyelőre igen óvatosak, és csak kevesen éltek mindeddig ezzel a lehetőséggel. Az adóterhek növelésének mértékét a helyi hatóságok dönthetik el, annak arányában, hogy elkerüljék a tartozások felhalmozását.
A szociálliberális kormány megszünteti az egyéni csődjelentés mechanizmusát, arra hivatkozva, hogy ezzel elkerülhető lenne az, hogy természetes személyek kivonják magukat hitelrészleteik törlesztése alól.
Tovább csökken majd a közalkalmazottak száma, a kormány ugyanis ígéretet tett arra is, visszafogja a közalkalmazotti apparátust. Ezzel egyidőben viszont növekednek a fizetésekre fordított alapok, amelyek a következő évtől kezdve egymilliárd lejjel lesznek nagyobbak a jelenleginél. Igaz, ennek az összegnek a felét csupán a jövő esztendő második felétől folyósítják, méghozzá a költségvetési mutatók várakozásnak megfelelő alakulása estén.
A kormány nem menekül meg a román államvasutak szállítási részlegének, oly sokáig halogatott privatizálásától sem. A Nemzetközi Valutaalap most már „agresszív privatizációt” kért a Ponta-kabinettől, ami egyebek között személyzeti létszámcsökkentést, az elavult vasúti kocsik ócskavasként való eladását, valamint a vasúti szállítások eladósodott ügyfelek számára történő tételezi fel.
Méltányolt tények. Románia az „átmenő jegyet” néhány olyan teljesítményéért kapta, amelyek megnyugtatták a Nemzetközi Valutaalapot a román gazdaság helyzetét illetően. Így például a valutaalap méltányolta a tényt, miszerint a kormánynak a román gazdaságot makroszinten sikerült egyensúlyba hoznia, a költségvetési hiány elfogadható és fenntartható szintet ért el, az infláció úgyszintén csökkenő tendenciát mutatott. Jelentősen nyomott a latban az is, hogy az Európai Unió megszüntette a Románia ellen a túlzott deficit miatt indított eljárást. A Romgaz vállalat felkerült a bukaresti és a londoni értéktőzsdére, a Transgaz részvényeinek 15 százaléka vevőre talált a börzén, végül az is sokat nyomott a latban, hogy Románia december 23-án kifizette a 2009-ben felvett kölcsön utolsó részletét, 122,3 millió eurót.
Bogdán Tibor
maszol.ro,
2014. január 4.
Nő a minimálbér, de az adóteher is
Több mint 800 ezer hazai alkalmazottat érint a januártól ötven lejjel növekvő országos minimálbér, a július elsejére beígért újabb ötvenlejes emelés pedig már egymillió alkalmazottnak jelent jövedelemnövekedést. A kormány novemberben döntött arról, hogy 2014-ben az eddigi 800 lejről – két lépcsőben – kilencszáz lejre emelik a minimálbért, az intézkedéstől 344 ezer lejes költségvetési többletbevételt remél a Ponta-kabinet. A többlet a versenyszféra magasabb adóterheiből és a minimálbér függvényében megállapított közlekedési bírságok növekedéséből származhat. A minimálbér emelése által érintett alkalmazottak alig harminc százaléka dolgozik a közszférában, az állami fizetések emelését így a versenyszférából befolyó adóbevétel növekedésétől remélik. A Mediafax hírportál szerint 2014-ben a nyugdíjpont értéke is módosul, a 3,76 százalékos emeléssel a tavalyi 762,1-ről 790,7 lejre nő. Nőnek a közlekedési bírságok is: a közlekedési vétségekért járó büntetőpontok után fizetendő összeg a mindenkori minimálbér tíz százaléka, így egy büntetőpont értéke az eddigi 80 lej helyett januártól 85 lejre, júliustól pedig 90 lejre emelkedik. A Gândul portál összesítése szerint más területeken is növelheti adóbevételeit a kormány. Már januártól mintegy hét banival drágul az üzemanyag, annak ellenére, hogy április elsejéig elhalasztották a jövedéki adó literenként hét eurócenttel való emelését. Megváltozott ugyanis a jövedéki adó számítási módja. Eddig az előző év október elsején feljegyzett lej-euró árfolyam alapján határozták meg: eszerint 2014 január elsején csökkenteni kellett volna a jövedéki terheket. A kormány ezért úgy módosította a szabályt, hogy amennyiben a lej erősödik, akkor a következő évben az infláció mértékével emelik a jövedéki adókat. A jövedéki adók új számítási módjától 1,1 milliárd lejes többletbevételt remél 2014-ben a kormány. Bukarest további félmilliárd lejt szándékszik behajtani az újonnan bevezetett, úgynevezett „oszlopadóból”, vagyis az ipari, energetikai és távközlési létesítményre januártól kivetett különadóból. A Gândul.info úgy tudja, a Ponta-kabinet az útdíjat is az eddigi másfélszeresére akarja emelni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
Több mint 800 ezer hazai alkalmazottat érint a januártól ötven lejjel növekvő országos minimálbér, a július elsejére beígért újabb ötvenlejes emelés pedig már egymillió alkalmazottnak jelent jövedelemnövekedést. A kormány novemberben döntött arról, hogy 2014-ben az eddigi 800 lejről – két lépcsőben – kilencszáz lejre emelik a minimálbért, az intézkedéstől 344 ezer lejes költségvetési többletbevételt remél a Ponta-kabinet. A többlet a versenyszféra magasabb adóterheiből és a minimálbér függvényében megállapított közlekedési bírságok növekedéséből származhat. A minimálbér emelése által érintett alkalmazottak alig harminc százaléka dolgozik a közszférában, az állami fizetések emelését így a versenyszférából befolyó adóbevétel növekedésétől remélik. A Mediafax hírportál szerint 2014-ben a nyugdíjpont értéke is módosul, a 3,76 százalékos emeléssel a tavalyi 762,1-ről 790,7 lejre nő. Nőnek a közlekedési bírságok is: a közlekedési vétségekért járó büntetőpontok után fizetendő összeg a mindenkori minimálbér tíz százaléka, így egy büntetőpont értéke az eddigi 80 lej helyett januártól 85 lejre, júliustól pedig 90 lejre emelkedik. A Gândul portál összesítése szerint más területeken is növelheti adóbevételeit a kormány. Már januártól mintegy hét banival drágul az üzemanyag, annak ellenére, hogy április elsejéig elhalasztották a jövedéki adó literenként hét eurócenttel való emelését. Megváltozott ugyanis a jövedéki adó számítási módja. Eddig az előző év október elsején feljegyzett lej-euró árfolyam alapján határozták meg: eszerint 2014 január elsején csökkenteni kellett volna a jövedéki terheket. A kormány ezért úgy módosította a szabályt, hogy amennyiben a lej erősödik, akkor a következő évben az infláció mértékével emelik a jövedéki adókat. A jövedéki adók új számítási módjától 1,1 milliárd lejes többletbevételt remél 2014-ben a kormány. Bukarest további félmilliárd lejt szándékszik behajtani az újonnan bevezetett, úgynevezett „oszlopadóból”, vagyis az ipari, energetikai és távközlési létesítményre januártól kivetett különadóból. A Gândul.info úgy tudja, a Ponta-kabinet az útdíjat is az eddigi másfélszeresére akarja emelni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),