Borbély László RMDSZ-képviselő az egyik román hírtelevízióban kiejtett egy olyan mondatot, melyet magyar vezetőtől az elmúlt tizenkilenc évben aligha hallottak: ,,Ilyenek vagyunk mi, románok. ” A riporter csodálkozó kérdésére észbe kapott és javított mi, magyarok is ilyenek vagyunk, nem állunk a munka mellé, és nem használjuk az eszünket. Kinek képzeli magát Borbély László volt miniszter, s mit jelenthet számára az RMDSZ, melynek tizennyolc esztendeje magas rangú tisztségviselője, ha négyévi miniszterkedés hatására a tudatalattijából ilyen furcsa mondatok törnek föl? Borbély László kismiska az RMDSZ másik nagyágyúja, Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke mellett, aki múlt héten egy sajtótájékoztatón kijelentette: felelőtlennek és kissé alávalóaknak tartja azokat, akik a helyi autonómiareferendumok megszervezését szorgalmazzák, hiszen ezekre nincs törvényes keret. A képviselők, szenátorok nem azért lennének, hogy ezeket a törvényes kereteket megteremtsék? Miért ül Kelemen Atilla ugyancsak bő évtized óta a szenátusban? /Simó Erzsébet: Magas lóról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./

Az RMDSZ Maros megyei ügyvezető elnöksége közleményt adott ki, amely szerint néhány marosvásárhelyi RMDSZ-körzetben szabálytalanságokat tapasztaltak, ezért elrendelték a tisztújító közgyűlések megismétlését. Szabó Árpád megyei ügyvezető elnök elmondta, több óvást is iktattak, amelyekben kifogást emelnek körzetekben tartott közgyűlések törvényességét illetően. /Mózes Edith: Újráznak az RMDSZ- körzetek. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék visszautalta a bukaresti táblabíróságra a Benedek Imre kontra Központi Választási Iroda (BEC) perét. A november 30-i általános választások eredményeinek véglegesítése után a marosvásárhelyi orvos-politikus a bírósághoz fordult. Panaszában Benedek Imre azt kifogásolta, hogy a BEC, felrúgva a mandátumok elosztásának algoritmusát, megfosztotta Maros megyét egy nyolcadik parlamenti képviselői tisztségtől, helyette az ázsiai-afrikai körzetben induló Kötő Józsefnek ítélte az RMDSZ-t illető mandátumot. Az RMDSZ még az elmúlt év decemberében Benedek Imrének az RMDSZ-ből való kizárásáról döntött, 2009 elején eltávolították a Maros Megyei Területi Képviselők Tanácsának éléről, majd elveszítette a megyei önkormányzati képviselői mandátumát is. Benedek Imre védelmére több marosvásárhelyi és környékbeli RMDSZ-aktivista kezdeményező bizottságot hozott létre, mely aláírásokat gyűjt az orvos-politikus szervezetbe való visszafogadása érdekében. /Szucher Ervin: Benedek-ügy: mindent elölről. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./

A megszokottnál jóval nagyobb érdeklődés, beszervezett romák, tagsággal nem rendelkező, de szavazni akaró csoportok, a szabályzatot be nem tartó körzeti elnökök, óvások – nagyjából ezek az elemek tarkították Marosvásárhelyen az RMDSZ tisztújítási, illetve a küldöttek megválasztására szervezett gyűléseit. A Maros megyei szervezet vezetőségének több körzetben csak a gyűlések megismétlésével, valamint tagságikönyv-ellenőrök állításával sikerült a törvényes keretek közé szorítani a körzeti szinten zajló csatákat. Az RMDSZ megyei szervezete számos óvást iktatott, amiből hatnak helyet is adott, elrendelve a gyűlések megismétlését. A 13 marosvásárhelyi RMDSZ-körzetből ötnek az élére új vezető került. A végső döntést a 139 küldött hozza meg, közülük 85-öt a körzetek jelöltek, a többi pedig hivatalból rendelkezik szavazati joggal. Ilyen például a sokak számára jóformán ismeretlen 15 tagú Magyar Ifjúsági Egyeztető Tanács, a városi és megyei önkormányzat, illetve a Területi Képviselők Tanácsa marosvásárhelyi lakhellyel rendelkező tagsága, valamint a parlamenti képviselők és szenátorok ötfős csoportja. A körzetekben mind a tisztújító, mind a jelölőgyűléseket soha nem tapasztalt érdeklődés övezte. Miközben néhány évvel ezelőtt egy-egy körzeti elnöknek alig sikerült összegyűjtenie húsz-harminc, netán ötven, többnyire nyugdíjas személyt a találkozóra, most százával tódultak az emberek a gyűléstermek felé. Neve elhallgatását kérve egy frissen kiállított tagsági könyvvel rendelkező roma nemzetiségű személy elmesélte, hogy „az illető személy, akire szavazni kellett, egy emberével minden cigányhoz házhoz küldte az RMDSZ-könyvecskét és a beígért figyelmességet”. Az ülések nagy részét levezető Brassai Zsombor elismerte, hogy nagyon sok olyan személy és csoportosulás jelent meg a találkozókon, akiknek addig nem sok közük volt az RMDSZ-hez. /Szucher Ervin: Zűrzavaros tisztújítás a Maros megyei RMDSZ-ben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

„Senkitől, a pártok képviselőitől sem fogadunk el olyan megnyilvánulást, mint a PD-L képviselőjétől, aki azt mondta egy televíziós adásban, hogy lehet magyar vezető funkcióban, de nem RMDSZ-es. ” „A sajtóban úgy jelent meg, hogy nincs tétje ennek a tisztújító közgyűlésnek: valóban, 17 kerületben egyetlen jelölt voltam, Marosvásárhelyen volt ellenjelölt. Kacérkodtam a fiatalítás gondolatával, de azt mondták, hogy most akarom cserbenhagyni az RMDSZ-t, amikor „bajban van”, ezért, gondoltam, úgy etikus, ha vállalom az újabb jelöltséget” – mondta egyebek között dr. Kelemen Atilla április 3-án, a Maros megyei tisztújító közgyűlésen. Papp Mária a 6-os körzetből azt tette szóvá, hogy a megyei RMDSZ elejét kellett volna vegye bizonyos feszültségeknek. Egyesek „diverziókat csaptak, egyik körzetből vándoroltak a másikba, mindenhol akarták jelöltetni magukat”. Cáfolta Kelemen kijelentését, miszerint mindenkinek van helye az RMDSZ-ben. „Tudják meg, aki nagyszájú, és megmondja az igazat, annak nincs helye. Az utolsó szó jogán sem adnak neki lehetőséget, inkább kiebrudalják az RMDSZ-ből... ” Nagy Géza, a 13-as körzet küldötte, amelynek 19 éve elnöke vagy alelnöke volt, 15 éven keresztül a városi választmány és a TKT tagja is: „Most jöttem rá, hogy az RMDSZ-ben egy senki vagyok”, jelentette ki, hozzátéve, csak az vigasztalja, hogy nincs egyedül. Viszont, „több mint 15 éve ugyanazok a valakik ülnek az első sorokban. Ők képviselnek minket, azért választottuk, mert ők a legjobbak, a legprofibbak, a legrátermettebbek, nincs senki városunkban, megyénkben, Erdélyben, de még a világon sem, aki őket helyettesíteni tudná, amíg ők élnek”. A továbbiakban azt állította, úgy intézik mindig, hogy „csak ők maradjanak továbbra is valakik”. Osváth Csaba, Ákosfalva polgármestere nem akarta dr. Kelemen Atillát felelősségre vonni, „még azért sem, hogy falusiakról beszélt”. Kelemen Atilla megköszönte a méltatásokat. Reagált az indulat diktálta szavakra, és mindenkit megkövetett: „az RMDSZ-ben nincsenek bandák” – jelentette ki. Nem szégyellte, „hogy az első sorban ül”. (...) „Lehet Frundát, Markót, Kelement, Borbélyt, esetleg Kerekest szidni az utcasarkon, csak tessék megnézni mindazt, amit ezek az emberek e mellé a vállalás mellé odatettek”. Ezek után még a szavazás előtt Kelemen megnevezte az ügyvezető elnököt, és előre elkészített listáról olvasta fel a megszavazandó bizottsági elnökök és tagok listáját. /Mózes Edith: Tisztesség, becsület – állatorvosiasan. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

Május 14-én az RMDSZ Maros megyei szervezetében tisztújításra került sor. A Területi Képviselők Tanácsa megválasztotta vezetőtestületét. Az elnök Borbély László lett, a két alelnök pedig Szász Izolda (Segesvár) és Nagy András (Szászrégen), titkár: Bán András (Szováta). /(k): Borbély László lett a TKT elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./

A Maros megyei RMDSZ-t felháborította a megyeszékhely román többségű önkormányzatának döntése, melynek értelmében idén a magyarellenes megnyilvánulásairól közismert Lazar Ladariu költőt, újságírót jelölik díszpolgári címre. Dr. Benedek István városi önkormányzati képviselő, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke sajtótájékoztatóján elmondta: bár a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők évekkel ezelőtt megállapodtak abban, hogy sem a magyar, sem a román frakció nem jelölhet olyan közéleti személyiséget a titulusra, akinek személye közfelháborodást válthat ki valamelyik közösség berkeiben, az egyezséget a mostani román tanácstagok figyelmen kívül hagyták. Ladariu az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés előtt és azóta folyamatosan magyarellenes cikkeket tesz közzé a vásárhelyi Cuvantul Liber napilapban, amelynek egyik tulajdonosa és főszerkesztője. Több éven át a Román Nemzeti Egységpárt parlamenti képviselőjeként dolgozott, a 90-es évek elején pedig a Vatra Romaneasca nevű ultranacionalista szervezet egyik vezető politikusa volt. Benedek emlékeztetett, amikor 2003-ban Lazar Ladariut díszpolgárnak jelölték, Spielmann Mihály történész, egykori városi tanácsos emelt szót a jelölése ellen, mondván, hogy tudatosan és folyamatosan sértegette a város magyar lakosságát. Ladariu becsületsértési pert indított Spielmann ellen, amit megnyert. A XIII. Marosvásárhelyi Napok alkalmával Hunyadi László szobrászművész is átveheti a díszpolgári címet, Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul, Józsa Katalin, a kecskeméti ifjúsági központ igazgatója, Zala F. László, Egyesült Államokban élő mérnök és Liviu Masalar, a liége-i egyetem professzora pedig Pro Urbe-díjat kap. /Máthé Éva: Magyarfalóból díszpolgár. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Az állami intézmények magyar tisztségviselőinek tömeges leváltása ellen tartottak tiltakozó felvonulást és gyűlést több ezer résztvevővel június 3-án Marosvásárhelyen. A megmozdulás az RMDSZ–EMNT európai parlamenti jelöltjeinek kampányzáró rendezvénye is egyben. A tüntetésen nagy számban képviseltette magát a két szomszédos székely megye, Hargita és Kovászna. „Erdélyt nem lehet visszaadni, ugyanis Erdély a románok és a magyarok közös tulajdona, tehát a magyaroknak is megvan benne a maguk része” – mondta beszédében Markó Béla szövetségi elnök. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke állást foglalt a „nacionálkommunizmussal” és a román asszimilációs politikával szemben. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság csatlakozik az RMDSZ megyei szervezetének kezdeményezéséhez a műemlékek román, magyar, német, angol és francia nyelvű, valamint a helységnévtáblák román, magyar és német nyelvű feliratozását illetően. /Tiltakozó felvonulás és kampányzáró. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./ Sokan vagyunk, Háromszék, Csíkszék, Kalotaszeg, Partium, Bánság, Máramaros, Arad, Kolozs, Maros, Dél-Erdély is itt van, de ez csak egy töredéke annak, ahányan vagyunk – mondta Markó Béla a tiltakozó nagygyűlésen. Népviseletbe öltözött csángók, fúvószenekarral érkező háromszékiek, sok-sok magasba emelt, román, magyar, angol és német nyelvű tiltakozó transzparens is volt. „Erdélyért évszázadok alatt megküzdöttünk, nem adhatjuk oda, ami minket illet. Nem adhatjuk a múltunkat, a nagyjainkat, költőinket, tudósainkat” – mondta Tőkés László. Június elsejétől Csíkszéken is elindult az aláírásgyűjtés a magyar intézményvezetők leváltása ellen. /Antal Erika: „Erdély jogos jussunk” Több ezren vettek részt az RMDSZ–EMNT vásárhelyi kampányzáróján. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./ Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint az utóbbi hetek, hónapok etnikai tisztogatásával a román kormány a történelmet próbálja visszafordítani. Markó, akárcsak a többi szónok, a tizenkilenc évvel ezelőtt történtekkel vont párhuzamot, amikor a román politikumnak szintén a magyarok kisemmizése és ellehetetlenítése volt a célja. Akkor a nacionalizmustól fűtött tömeg azt skandálta, hogy Erdély földjéért kész meghalni, csak az ne legyen ismét a magyaroké. „Erdélyért élni kell, nem meghalni!” – jelentette ki Markó. Tőkés László a pánromán és pánortodox nacionalista hatalom magyarellenes megnyilvánulásait látta az intézményvezetők eltávolításában. A marosvásárhelyi tiltakozó nagygyűlésen elfogadott kiáltvány: Mi, Marosvásárhelyen összegyűlt erdélyi magyarok, közösségünk nevében egységes akarattal kinyilvánítjuk:1. Nemzeti közösségünk önkormányzati és önrendelkezési jogait érvényesíteni kell, beleértve a magyar többségű régiók területi autonómiáját. 2. Helyi és regionális szinten biztosítani kell a nemzeti kisebbségek anyanyelvének hivatalos nyelvként való használatát. 3. Minden korlátozás nélkül biztosítani kell a magyar anyanyelvű oktatást és az oktatási intézményeken belüli, illetve azok közötti kapcsolatokban a magyar nyelv használatát. 4. Nem értünk egyet a 37-es kormányrendelettel, amely intézményeink magyartalanításának eszköze. 5. Vissza kell helyezni az intézmények élére a leváltott vezetőket. 6. A központi és helyi állami intézményekben biztosítani kell az etnikailag arányos képviseletet. Az intézményvezetőknek ismerniük kell a magyar nyelvet a magyar többségű megyékben. 7. Képviselőink Bukarestben és Brüsszelben határozottan fel fognak lépni kisebbségi jogaink minden területen való érvényesítése érdekében. 8. Felemeljük szavunkat a magyar- és kisebbségellenes megnyilvánulásokkal szemben. 9. Felelősséget vállalunk egymásért, és visszautasítjuk a magyar identitástudatunk ellen irányuló törekvéseket. Vállaljuk, hogy jogainkért egységesen küzdünk minden hazai és nemzetközi fórumon. Nem engedjük, hogy elvegyék megszerzett jogainkat. Célunk az összefogás, az összetartozás-tudat, a nemzetiségi jogok biztosítása mindenki számára, és a békés együttélés feltételeinek a megteremtése. Isten minket úgy segéljen! Marosvásárhely, 2009. június 3./Szucher Ervin: Kampányzáró tüntetés Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A magyar intézményvezetők leváltása ellen szervezett csíkszeredai tüntetésen elfogadott kiáltvány támogatására kezdett aláírásgyűjtésbe az RMDSZ csíki területi szervezete. A csíki politikusok levélben kérték a gyergyói, udvarhelyszéki, alsó- és felső-háromszéki, valamint a Maros megyei RMDSZ- szervezeteket, hogy csatlakozzanak a csíkiak kezdeményezéséhez. /Kemenes Szidónia: Folytatódik az aláírásgyűjtés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

A történelminek nevezett választási siker mind Maros megyében, mind Marosvásárhelyen erősíti az RMDSZ alkupozícióját – állapította meg Kelemen Atilla és Benedek István. A megyei, illetve a városi szervezet vezetői elmondták, a román pártokkal folytatott tárgyalásokon az elkövetkezendőkben megpróbálják kiaknázni az elért eredményeket. Marosvásárhelyen, ahol a magyar lakosság aránya ötven százalék alá süllyedt, és ennek következtében 2008 óta az RMDSZ kisebbségbe került a helyi önkormányzatban, ezúttal a szavazatok több mint 62 százalékát gyűjtötte össze. Megyei szinten, ahol a magyar nemzetiségűek aránya 39 százalék körül mozog, a voksolók közel 50 százaléka támogatta a szövetség és az EMNT közös listáját. Tőkés András, a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei szervezetének elnöke természetesnek tartja, hogy szerepet vállalt az RMDSZ és az EMNT kampányában, annak ellenére, hogy az MPP országos alelnöki tisztségét tölti be. /Szucher Ervin: Alkupozícióját erősítné az RMDSZ Maros megyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./

A székely megyékben tovább folytatódnak a magyar vezetők leváltása elleni tiltakozások, közben Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke azt nyilatkozta, hogy elégedettek a helyzettel. A tárgyalásokon sikerült a lehető legtöbbet elérni, ami azt jelenti, hogy a leváltott magyar intézményvezetők megmaradhatnak a hivatali struktúrában, alacsonyabb beosztásban. Elégedettségről beszélni túlzás, mert az a néhány személy, aki az elmúlt választási időszakban tisztséget vállalt, közel sem jelentett olyan arányt, amely létszámánál fogva Maros megye magyarságát megilletné, szögezte le Bodolai Gyöngyi. A leváltott főtanfelügyelő-helyettes helyzete ma is megoldatlan. Nem rendezték illő módon sem a biztosítási pénztár volt vezetőjének, sem a közegészségügyi igazgatóság leváltott aligazgatójának a jogállását. A mostani hatalom egyik legfontosabb célja, hogy szétverjék azt, amit magyar vezetők irányításával sikerült felépíteni. Közben embereket aláztak meg. Ezek után tapsolni kellene, hogy egyeseket másodrendű szerepben megtűrnek még egy ideig? /Bodolai Gyöngyi: Sikeres lobbi? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./ Előzmény: Máthé Éva: Maros megye: sikeres RMDSZ-lobbi a magyar intézményvezetők ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Erdélyi és anyaországi hagyományőrző huszárokból alakult meg az a csapat, amely az 1874-ben létrejött Marosvásárhelyi Magyar Királyi 9-es Honvéd Huszárezred emlékére verbuválódott össze. Június 20-án ez a csapat végigvonult Marosvásárhely történelmi részein, majd a középkori vár udvarán a történelmi egyházak képviselőinek a részvételével zászlóavató ünnepséget tartottak. Ezt követően négy huszárt avattak fel, akik ismét létrehozták a huszárezred emlékét idéző alakulatot. Marosvásárhelyről az emléktúra résztvevői Udvarfalva, Mezőpanit érintésével Marossárpatakra lovagoltak, majd onnan Szászrégen, Mezőkirályfalva, Szentmáté, Apanagyfalu és Bethlen irányába haladtak tovább. Az emléktúra a magyardécsei cseresznyefesztiválon ér véget. /Huszáravatás és emléktúra Maros megyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 22./ Az a nemzet, amely nem ápolja a hagyományokat, elgyökértelenedik. Ezért vállalták a fiatalok, hogy újraalakítják a marosvásárhelyi magyar királyi 9. honvéd huszárezredet. Június 20-án vonultak a várba a huszáralakulatok és hagyományőrző lovascsoportok, amelyeket dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke és Vitéz Szoboszlai Endre törzskapitány köszöntött, majd a Sófalvi Szabolcs és Székely Szilárd vezette marosszentgyörgyi Jubilate Deo és a Kolping Család egyesített kórusa a Föl, föl vitézek a csatára című kórusművet adták elő. Eljött az ünnepségre a Győrffy Árpád őrnagy által vezetett Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred, a Lázár Béla kapitány vezette Szovátai 15. Mátyás Huszárezred hagyományőrző lovascsapata, itt volt Miholcsa József őrnagy vezényletével a 15. Mátyás Huszárezred Marossárpatakról, vendégekként a Vitéz Szoboszlai Endre törzskapitány irányította Debreceni 2. Honvéd Huszárezred és eljött Bartha Mihály polgármesterrel az élen a mezőpaniti hagyományőrző lovascsapat is. Ezután a huszárok elindultak az emléktúrára. /Vajda György: Zászlót bontottak a huszárok. Újraalakult a marosvásárhelyi Magyar Királyi 9. Honvédezred. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

Az RMDSZ Maros megyei szervezete aggodalommal veszi tudomásul, hogy az elmúlt napokban Marosszentanna községben is magyarellenes cselekedetekre került sor – ismeretlen tettesek magyar motívumokkal kifaragott hirdetőtáblát próbáltak megrongálni. RMDSZ Maros megyei szervezete tiltakozott a magyar nemzeti értékek és tradíciók ellen forduló, nemzetgyűlöletre ösztönző cselekedet ellen. Marosszentanna községben egyenlő arányban élnek magyarok és románok, rendkívül fontos, hogy a kölcsönös tisztelet meghatározó szemléletmód legyen. /Állásfoglalás. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

Marosvásárhelyen a Hangya-épület földszintjén árválkodik Oltyán László munkássága és életműve előtt tisztelgő szerény emlékplakett. Az újságíró 1935-ben született Marosvásárhelyen, és ugyanott hunyt el, 55 éves korában, 1990. november 16-án. A kommunista rendszer megtorlásai elleni tiltakozásképpen ott hagyta a szerkesztőséget, és a ‘89-es változásokig egyszerű gyári munkásként kereste kenyerét. Három évtizedes pályafutása alatt öt kötete jelent meg: A vészharang elhallgat (1970, kisregény), Csak egy szobát... (1973, kisregény), Sok víz lefolyt a Maroson (1978, riport), Érés idején (1981, regény), Felmentés (1986, regény). Halála után látott napvilágot az 1990. márciusi marosvásárhelyi véres eseményekről szóló Fehér Könyv, melynek társszerzője volt, majd az Erdélyi elmebaj (1992, dokumentumregény) és az Özönvíz után (2006, regény). Legutóbb a Fapapucsos messiások (2009). Oltyán László nem csak egy színfoltot jelentett az erdélyi magyar irodalomban és sajtóban, maga volt a remény sugarát megvillantó mécses. Az épületben följebb van az RMDSZ megyei szervezete. Jó lenne, ha Oltyán László sokat csúfolt plakettjét felvinnék az első emeletre. /Bölöni Domokos: Kegyeletsértés – „intézményes” szinten. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke hivatalosan jelezte a megye prefektusának, Marius Pascannak, hogy a szövetség a megváltozott politikai helyzetben ismét igényt tart az alprefektusi tisztségre. Az elnök ismételten hangsúlyozta, hogy tekintettel arra, hogy a megyében meghatározó a magyarság létszáma, a prefektúra intézményvezető testületében is indokolt a nemzetiségi képviselet, ami a rendszerváltástól a tavalyi parlamenti választásokig megszakítás nélkül biztosított is volt. Marius Pascan kilátásba helyezte a felszabaduló alprefektusi tisztségbe egy magyar nemzetiségű tisztségviselő kinevezését. /Az RMDSZ igényt tart az alprefektusi tisztségre. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége köszönetet mondott a több mint 48. 000 aláírásért, mellyel a lakosság Kelemen Hunor jelölését támogatta az államelnöki tisztségbe. /Tisztelt Maros megyeiek! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

Az 1989-es radikális politikai változás egy olyan történelmi mozzanat, melyet feltétlen tisztelettel kell a társadalom emlékezetében ápolni, olvasható az RMDSZ Maros megyei szervezetének állásfoglalásában. Az lenne a legtermészetesebb, ha Marosvásárhely város tanácstestülete egy forradalmi emlékmű felállításán fáradozna. Ehelyett azonban a tömeggyilkosság alapos gyanújával kompromittált Gusa tábornok emlékének akarnak szobrot állítani. Gusa tábornok egyike volt azoknak, akik felelősek a ‘89-es vérontásért, tömeggyilkosságért. A Gusa-szoborügyből mesterségesen román–magyar ügyet kreáltak egyes városvezetők. Azonban Gusa tábornok nem a románok érdekét szolgálta, amikor tűzparancsot adott ki a temesvári tüntetők ellen. /Az RMDSZ Maros megyei szervezetének állásfoglalása. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./

Lassan lejár Silviu Brucan húsz esztendeje, de próféciája még nem teljesedett be. Akkoriban közfelháborodást váltott ki véleménye, miszerint Romániának húsz évre lesz szüksége ahhoz, hogy felfogja és elsajátítsa a demokráciát. Becsületsértéssel is vádolták emiatt. Ha még élne, akár rehabilitálni kellene, hiszen igaza volt. Távol áll tőle az elmúlt két évtized erőfeszítéseinek alábecsülése, írta Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, mivel neki is megvolt ebben a történetben a szerepe, felelőssége és munkája. 1989-hez képest összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között élünk, szögezte le. A településneveket kizárólag románul lehetett írni, az iskolában egyes tantárgyakat a magyar gyerekek csak román nyelven tanulhattak. Nos, ezen már rég túl vagyunk! – állapította meg. Az elmúlt húsz évben „visszanyertük legalapvetőbb emberi szabadságjogainkat: a szólás-, vállalkozói- és mozgásszabadságunkat. Jogunk van véleményünkhöz, szabad a sajtó, demokratikus körülmények között politizálhatunk és választhatunk. ” „Anyanyelvünket szabadon használhatjuk – a közigazgatásban és a törvényszéki eljárásban is! –, az anyanyelvi oktatás, néhány kivételes esettől eltekintve, tulajdonképpen az óvodától az egyetemig minden szinten biztosított”, Kelemen szerint „kvázi kivívtuk magunknak az államalkotói státust. ” /Dr. Kelemen Atilla: Mérlegen Brucan próféciája. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

Nagyobb szakmaiságot vár Markó a tisztségviselőktől
Véleménykülönbségek ütköztek
Mint tegnapi tudósításunkból is kiderült, a szombati SZKT mozgalmasabb s érdekesebb is volt az utóbbi időben megszokottaknál. Ugyanis, meglepetésre, a központi vezetéssel ellenkező vélemények is elhangzottak. Ami különben normális egy valóban demokratikus szervezetben.
A felszólalások sorát Lakatos Péter nyitotta meg, aki szerint mind a belső választások előtt álló román pártok, mind a parlamenti választások előtt álló magyarországi pártok esetében a "kentaurbeszéd" a divat.
Az RMDSZ-ben nincs helye a "kentaurbeszédnek"
Ezzel szemben, véleménye szerint, az RMDSZ esetében az egyenes, egyértelmű beszéd a kívánatos. A szervezetet a magyar vízilabdacsapathoz hasonlította, amely 2000 óta négyévenként megnyerte az olimpiát, de ugyanabban a periódusban kétévente egyetlen világ- vagy Európa-bajnokságot sem. Az RMDSZ is négyévenként összeszedi magát, felnő a feladathoz, de a választások közötti időszakban nem teljesít folyamatosan jól".
Rámutatott, hogy ha a legutóbbi SZKT előtt még volt jogosultsága a "kentaurbeszédnek", a kormányra lépésről szóló döntés meghozatala után csak egy lehetőség maradt: jól összeszokott csapathoz méltó teljesítményt nyújtani. Figyelmeztette a testületet, nem lesz könnyű dolga az RMDSZ-nek, ismerve a PD-L-t, amely "tavaly ellenfélnek ugyan jó volt, lehetett bírálni, de idén partneri minőségben nehezebb nyilvánosan szóvá tenni az egyeztetés előtti kiforratlan, végig nem gondolt ötletek piacra dobását, ami gyorsan erodálja a kormány amúgy is megcsappant társadalmi támogatottságát". Ezért azt javasolta: "gondolkodásban, javaslattételben legyünk gyorsabbak, összehangolva a kormányzati, parlamenti, megyei cselekvéseket", és az RMDSZ-nek "az emberek mindennapjait érintő megszorító intézkedések hatásainak elviselhetőbbé tételében, a közigazgatási bürokrácia túlburjánzásának megelőzésében kell élen járnia".
Arra biztatott, "ne tűrjék el szó nélkül, hogy az ESZMNT-sek Tőkés Lászlóval az élen" mindenért az RMDSZ-t hibáztatják, "miközben ők egy épkézláb, kivitelezhető megoldást sem képesek javasolni", s rámutatott, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak akkor van értelme, ha "ésszerű egyeztetések folynak és nem vágyálmokat fogalmaznak meg ultimátum formájában. Szomorú és kiábrándító erkölcsi silányságra utal, ha egyeseknek az RMDSZ csak addig felel meg, amíg listáján európai parlamenti mandátumhoz jut valaki, majd utána az illető gátlástalanul posztkommunista utódpártnak titulálja szervezetünket. Egyeztetni csak a hozzávetőlegesen azonos irányú magyar közösségi érdekeket érdemes és szabad, az egyéni hatalomvágy és okkult államelnöki érdekek nem jöhetnek számításba".
Szemléletváltás szükségeltetik
Kira Miklós, a Szociáldemokrata Tömörülés alelnöke fogalmazott így, s a nyugdíjtörvény kapcsán hívta fel a figyelmet, hogy "az RMDSZ egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a szociális kérdéseket szőnyeg alá seperje", mert "leghűségesebb és legnagyobb számú választói tábora érdekeinek föl nem vállalása tömegbázisának elvesztését, s ezáltal a szövetség létét sodorja veszélybe". Ezért, véleménye szerint "újra kell gondolni a prioritásokat, a szövetség elitje és a tagság közötti viszonyt".
Hangsúlyozta, hogy a szociális kérdések kiemelt kezelése jelen körülmények között legalább olyan fontos kihívást jelent, mint a kisebbségi jogokért folytatott küzdelem, és ebből a Szociáldemokrata Tömörülés részt kíván vállalni.
Össztűz a marosvásárhelyi tanácsra
Borbély László arról beszélt, jobban össze kell hangolni a tevékenységet, majd rátért a Gusa-szobor-ügyre. Elmondta, hogy a Maros megyei TKT elmarasztalta a vásárhelyi tanács RMDSZ- frakcióját, s utasította, hogy minden politikai döntésben konzultáljanak az RMDSZ vezetésével. Bejelentette, hogy dr. Benedek István lemondott a frakcióvezetői tisztségről, és "megyünk tovább".
Markó Béla szerint a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója "köszöni szépen, jól megvolt magában, nem érdekelte az RMDSZ véleménye, és szégyenletes módon a Gusa-ügyben összevissza kenték-fenték, nyilatkoztak"... Az eset maga kivédve, mondta, de "nagyon sok helyen RMDSZ-es tanácsosok, polgármesterek úgy tekintik, hogy őket születésüktől fogva felruházta a sors azzal, hogy polgármesterek, tanácsosok, miniszterek, államtitkárok legyenek, s minden az égvilágon. Ez elfogadhatatlan. Mint ahogy az is, hogy sokan elfelejtik, az RMDSZ bizalmából és az RMDSZ megbízásából, erejéből vannak ott, ahol vannak".
Az RMDSZ nem a megélhetési politikusok szövetségeként született
Katona Ádám, az EMK elnöke ezekkel a szavakkal kezdte felszólalását, hozzátéve, hogy a valóság sajnos, "nagyon ebbe az irányba mutat". Rámutatott, az EU-csatlakozás során "iszonyatosan sokat veszítettek" azzal, hogy az RMDSZ kormányban volt. "Ez a vonat elment, mondta, de nem ment el az a vonat, az a százezres tüntetés, amellyel mozgósítani lehetett embereket, "az akkori vezetés akarata ellenére", utalva arra, "amit Domokos Géza telefonált Sütő Andrásnak", és amiről az évfordulóra kiadott könyvben egyetlen szó sem esik. Erre mondta, hogy az RMDSZ ne gyártson hamis könyveket, mert "nem becsületes dolog". Nehezményezte, hogy bár fél szó sem esik a cigányságról, akik nélkül a vásárhelyi magyarság elveszett volna, s hogy Nagyvárad azzal, hogy a koldusokat kitiltotta a városból, nem oldott meg semmit. Felemelte szavát a magyar széthúzás ellen, és a székelyföldi hőszigetelések kapcsán kérte Borbély Lászlót, találjon megoldást ezek finanszírozására.
Annyi államtitkárjelölt volt, hogy egész Európát el tudtuk volna látni
Válaszában Markó Béla a 20. évforduló kapcsán azt mondta, hogy egy ilyen esemény során "adottak a keretek és abból valakik mindig kimaradnak", s javasolta Katona Ádámnak, ha elégedetlen, "írja meg a saját RMDSZ-történetét". Bárányi Ferencnek azt válaszolta, úgy tudja, hogy Temesvár benne van a könyvben, de a szervezetalakítás egyidejűsége, a szolidaritás volt a legfontosabb. A nyugdíjtörvényt ért kritikákra reagálva "eléggé baloldalinak" nevezte a törvényt, kiemelve, hogy voltak kérdések, amelyekben történt előrelépés. Azt is mondta: "A kormányzás hátránya, hogy bizonyos dolgokat nem lehet elmondani. Nem lehet Bukarestben egyet, Vásárhelyen mást mondani".
Arról is beszélt, hogy sokan elfelejtik, az RMDSZ támogatása révén kerültek funkcióba. A vásárhelyi tanács mellett felemlegette a gyergyói, a székelyudvarhelyi problémákat, amelyek szerinte nem csak fegyelmi kérdések, majd beszélt a dekoncentrált intézményekről, hogy "adták a jelöléseket csőstül a területi szervezetek". "Annyi államtitkárjelölt volt, hogy egész Európát el tudtuk volna látni államtitkárokkal". Nagyobb felelősséget, nagyobb szakmai igényességet kért a területektől; olyan embereket tegyenek vezető tisztségbe, akik szakmailag bizonyítottak, s akik képesek a lehető legmagasabb szinten ellátni a feladatukat. Emellett a legnagyobb politikai elkötelezettségre van szükség, mondta végül az RMDSZ elnöke.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Lezárult a Benedek Imre által a Kötő József képviselői mandátuma kapcsán indított per
A jövő héten hirdet ítéletet a Bukaresti Táblabíróság abban a pénteken lezárult perben, amelyet a marosvásárhelyi Benedek Imre indított a Központi Választási Iroda (BEC) ellen a 2008-as parlamenti választások után, azt sérelmezve, hogy a szerinte őt megillető képviselői mandátumot Kötő Józsefnek osztotta ki a BEC.
Benedek Imre marosvásárhelyi orvosprofesszor, aki az RMDSZ képviselőjelöltjeként indult a választásokon, azt sérelmezve perelte be a BEC-et, hogy az intézmény Kötő Józsefnek osztotta ki a parlamenti mandátumot, aki a szövetség ázsiai és afrikai román állampolgárok szavazókörzetében indított képviselőjelöltjének. Máté András Levente RMDSZ-es parlamenti képviselő, Kötő József ügyvédjének közleménye szerint a Bukaresti Táblabíróság pénteken lezárta a pert, ítéletet a jövő héten hirdet az ügyben.
Benedek a 2008 őszi törvényhozási választások után nyújtott be a BEC döntése ellen óvást, amelyet a Bukaresti Táblabíróság ugyanazon év decemberében részben megalapozottnak talált. Kötő József a Legfelső Ítélő és Semmítőszéken fellebbezett a döntés ellen, a testület pedig 2009 februárjában elfogadta a fellebbezést, az ügyet pedig újratárgyalásra visszaküldte a Bukaresti Táblabíróságnak.
Máté András Levente ügyvéd arra alapozva kérte az ügy újratárgyalását, hogy a BEC a választási eredmények hivatalos közlése után megszűnt, így a Benedek által indított per egy nem létező fél ellen folyik.
Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa még 2008 decemberében úgy döntött, hogy Benedek Imrét kizárják az RMDSZ-ből. A szervezet volt jelöltjét 2009 elején eltávolították a Maros Megyei Területi Képviselők Tanácsának éléről, majd elveszítette a megyei önkormányzati képviselői mandátumát is. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ vezetését lejárató szórólapok
Az RMDSZ bizonyos Maros megyei és országos vezetőit rágalmazó névtelen levelek kerültek a marosvásárhelyi magyarok postaládáiba az elmúlt napokban. Az írásokban a szövetség több marosvásárhelyi illetőségű országos és megyei vezetőjét „újfajta erdélyi terrorizmussal” vádolják, illetve felszólítják a tagságot, hogy fogjon össze és mentse meg az RMDSZ-t, megkeresve a megfelelő képviselőket. A névtelen írásokban említett személyeket politikai orientációjuk köti össze. Valamennyien a Markó–Borbély–Kelemen-szálat képviselik, erősítik, amely ellen évek óta ádáz belső harcot vív a Benedek testvérek köré tömörült csoport.
Több Maros megyei és országos RMDSZ-vezetőt lejárató röpcédula került az elmúlt napokban számos marosvásárhelyi lakos postaládájába. A három, egy-egy oldalas névtelen levél elsősorban Borbély Lászlót, Kelemen Atillát, Lokodi Edit Emőkét és a Szepessy család tagjait támadja.
A szövetség megyei vezetősége szerint az Amit minden marosvásárhelyinek tudnia kellene, Újítsuk meg az RMDSZ-t, hogy újra életképes legyen! és Végeladás az RMDSZ-nél! című írásokat a városi szervezet irodájában sokszorosították. Mint Brassai Zsombor ügyvezető alelnök a Krónikának elmondta, ezt Benedek István marosvásárhelyi RMDSZ-elnök is beismerte.
Kiosztott Borbély-pártiak
A három névtelen levél Borbély László országos alelnök rokoni szálakon szerzett állítólagos médiahatalmáról, Gombos Csaba megyei tanácsos alvilági kapcsolatairól, valamint Kelemen Atilla megyei elnök vadászatairól és fiának a környezetvédelmi minisztériumba való beprotezsálásáról szól. Emellett az írások Lokodi Edit Emőke megyei önkormányzati elnök nepotizmusáról, Szepessy Lászlónak, Markó Béla kabinetfőnökének a rendőrség által is vizsgált bűnügyeiről, fiai megfélemlítő akcióiról, Peti András városi tanácsos szolgalelkűségéről tesznek említést.
A helyesírási hibákkal tűzdelt írásokban az említett személyeket „újfajta erdélyi terrorizmussal” vádolják, illetve felszólítják a tagságot, hogy fogjon össze, és mentse meg az RMDSZ-t, megkeresve a megfelelő képviselőket. A névtelen írásokban említett személyeket politikai orientációjuk köti össze. Valamennyien a Markó–Borbély–Kelemen-szálat képviselik, erősítik, amely ellen évek óta ádáz belső harcot vív a Benedek testvérek köré tömörült csoport.
Brassai: ezúttal messze mentek
Brassai Zsombor, a megyei szervezet ügyvezető alelnöke szerint a rágalmazók csoportja ezúttal elvetette a sulykot. „Nem az zavar, amit a levelek tartalmaznak, mert névtelen rágalmazókkal és műveikkel nem is kellene vitába szállnunk, hanem az keserít el, hogy mindez az RMDSZ városi szervezetének irodájában készülhetett” – nyilatkozta lapunknak Brassai, akiről az egyik írásban azt állítják, hogy „ha lelkésznek nem volt jó, majd államtitkárnak az lesz”. Kérdésünkre, hogy miből gondolja, hogy az uszító hangvételű leveleket éppen a városi szervezet irodájában sokszorosították, Brassai Zsombor elmondta, hogy „ezt maga Benedek István elnök is beismerte”.
Az orvos-politikussal a Krónikának többszöri próbálkozás után sem sikerült kapcsolatba lépnie. Egy nappal korábban viszont Benedek a Népújságnak azt nyilatkozta, hogy az általa vezetett szervezet irodájában a titkárként alkalmazott személy egyetlen példányt másolt le az egyik levélből, amelyet egy RMDSZ-tag vitt be. Ennek ellenére, alávetve magát a Területi Állandó Tanács határozatának, Benedek István úgy döntött: lecseréli az irodában dolgozó személyzetet.
„A félfogadás 2010. február 22-étől szünetel! Dr. Benedek István” – olvasható az RMDSZ marosvásárhelyi irodájának ajtóján. Az ügyfél hiába is kopogtat vagy kilincsel a Dózsa György utca 9. szám alatti ajtón, az senki előtt nem tárul ki. Hogy meddig, az az elnök által kiragasztott szövegből nem derül ki. Erre a kérdésre egy emelettel fennebb, a megyei szervezet székhelyén sem tudnak választ adni, csak annyit mondanak, hogy a városi elnök elküldte a kétfős személyzetet, és másokat alkalmaz.
Politikai csatától a tettlegességig
Az egykori Hangya Házban székelő megyei és városi szervezet között hosszú évek óta hűvös a viszony. Az ellenségeskedés tavaly márciusban éleződött ki, amikor a marosvásárhelyi küldöttek azt a Benedek Istvánt választották a városi szervezet élére, akinek elnöki tisztségbe való jutását a szövetség megyei és országos vezetősége mindenáron meg szerette volna akadályozni.
Az elmúlt évben a felső vezetés elérte, hogy a Guşă-baklövés után lemondásra szólította fel Benedeket, aki kénytelen volt megválni a helyi tanácsban betöltött frakcióvezetői tisztségétől. A két tábor között azonban nem csak politikai csata folyik. Benedek István és Szepessy László személyes konfliktusa az elmúlt év végén tettlegességig fajult, és mindkét fél bűnügyi feljelentést tett a másik ellen a rendőrségen.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Memento – Marosvásárhely 1990
Húsz évvel ezelőtt robbant ki a „fekete március” néven hírhedtté vált marosvásárhelyi román–magyar etnikai konfliktus, amikor az erdélyi város főterén románok és magyarok verekedtek össze. Sok magyarázat született már arra, hogy miként történhetett meg a majdnem 300 sebesültet és öt halottat követelő vérfürdő. A román és a magyar közösségnek is megvan a saját igazsága az eseményekkel kapcsolatban, amelynek hátteréről hivatalosan semmit nem lehet tudni, hiszen húsz évvel a rendszerváltás után is még titkosítva vannak az akkori hivatalos iratok.
Amíg nem válnak tanulmányozhatókká, továbbra is csak a sötétségben fogunk tapogatózni, a románok és a magyarok pedig egymást fogják vádolni kollektíven. Az iratok nyilvánosságra kerüléséig azonban érdemes felidézni az eseményeket, hogy a húsz évvel ezelőtt született nemzedék is megismerje a rendszerváltás utáni időszak zavaros hónapjait. Remélhetőleg, ők tanulni fognak belőle.
1990 januárjában hivatalosan megalakult az RMDSZ, amely immár szabadon fogalmazhatta meg a romániai magyarság jogköveteléseit. A Ceauşescu-diktatúra utolsó tíz évében az általános emberi jogok korlátozása mellett a hatóságok jelentős mértékben megcsonkították a nemzeti kisebbség jogait is. A román kommunista nemzeti nacionalista történelemoktatáson felnevelt románok jelentős része 1990-ben értetlenséggel fogadta a magyarok jogköveteléseit, amelyek középpontjában az anyanyelvű oktatás állt. A Ceauşescu-rezsim egészen 1989-ig napirenden tartotta a „magyarveszélyt”, ezért 1990-ben a román közvélemény nagy részében – és főleg az erdélyi románokban – elevenen élt Erdély elvesztésének a réme. A magyaroknak a kisebbségi jogokra vonatkozó követeléseit úgy értelmezték, hogy „ki akarják szakítani Erdélyt Romániából”.
Romániában, de főleg Erdély nagyobb városaiban, így Marosvásárhelyen is a helyi román és magyar sajtóban számos olyan cikk jelent meg, amelyek hemzsegtek a félretájékoztatásoktól. Főleg a román lapok időnként nyíltan uszító, bujtogató cikkeket is közöltek. Másrészt a románok szerint a magyar lapok is elfogultsággal tájékoztattak, amiben valóban lehet némi igazság. A románok a romániai magyaroknak Magyarországgal való kapcsolatának a kezdeti kiépítési törekvéseit sem nézték jó szemmel. Ők a „magyar nacionalizmus” megnyilvánulásaként tekintettek Antall József akkori magyar kormányfőnek azon kijelentésére, hogy ő 15 millió magyar miniszterelnöke.
Az RMDSZ Marosvásárhelyen szervezte meg 1990. február 9-én a gyertyás-könyves tüntetést, amelyen százezren vettek részt. A csendben felvonuló hatalmas tömeg magyar iskolákat és egyetemet követelt. Ellenválaszként megalakult a Vatra Românească nevű civil szervezetet, amely kezdetektől fogva magyarellenes megnyilvánulásairól vált hírhedtté. A feszültséget az is növelte, hogy a magyarok március 15-én hosszú évtizedek után először ünnepelték meg az utcán a magyarság nemzeti ünnepét, amely alkalmából a magyar zászlót is kitűzték az ünnepségeken.
A marosvásárhelyi közhangulat március 16-án vett veszélyes fordulatot, amikor a város egyik gyógyszertárának a kirakatára magyar feliratot helyeztek el a többségben lévő magyar alkalmazottak. A román sajtóban megjelent uszító hangvételű cikk hatására mintegy ötven fős román tömeg vonult a gyógyszertárhoz, és eltávolította a feliratot. Ezenkívül több olyan esemény is történt, amely a mai napig sem tisztázódott. Ilyen volt az például, hogy a gyógyszertártól elindult, a város utcáin felvonuló román tömegbe egy magyar ember által vezetett jármű hajtott. A románok szándékos akcióra gyanakodtak még akkor is, ha a balesetet okozó gépkocsivezetőnek román volt a felesége. A feszültség növekedéséhez vezetett az is, hogy mai napig sem ismert személyek állítólag meggyalázták Avram Iancu marosvásárhelyi szobrát. A magyarok feltételezése szerint provokációról volt szó, hiszen egy olyan gyalázkodó feliratot helyeztek a szoborra, ami helytelen magyarsággal íródott.
Marosvásárhelyen akkoriban a románok száma már a város lakosságának 45 százalékát tette ki a kommunizmusban lezajlott erőteljes iparosítás miatt. A mára enyhe román többségűvé vált várost mai napig is „frontvárosnak” tekinti a román és a magyar közösség, így most is nap mint nap presztízsharc dúl a két közösség tagjai között a helyi közigazgatásban azért, hogy ki, hol és hogyan lakja be a köztereket, milyen szimbólumok jelenjenek meg a nyilvánosságban. A lakosság majdnem fele-fele arányban való megoszlása is alkalmas táptalajt jelentett arra, hogy elemi erővel törjön felszínre az évtizedek óta lappangó etnikai feszültség, amit maximálisra fejlesztett a hermetikusan bezárt kommunista rendszer, amelyben románok és magyarok nem igen beszéltek kölcsönös sérelmeikről.
A kedélyek március 19-én szabadultak el tragikus módon. Vasvillákkal, fejszékkel és dorongokkal felfegyverkezett Görgény-völgyi román parasztokat szállítottak buszokkal Marosvásárhelyre. A véres összetűzések után a románok maguk ismerték el, hogy polgármesterük, papjuk vagy éppen a postásuk szólt nekik március 19-e előtt, menniük kell Marosvásárhelyre, amikor megszólal a településükön lévő templom harangja, vagy a polgármesteri hivatal vészjelző szirénája, mert ott „ölik a románokat”. A román hatóságok mai napig sem derítették ki, hogy kik tájékoztatták félre a parasztokat, vagyis kik az eszmei elkövetők, akiknek a vétke sokkal nagyobb, mint a félrevezetett embereké.
A felheccelt román parasztok törtek-zúztak a város utcáin, békés járókelőket bántalmaztak, és rátámadtak az RMDSZ székházára. Az épületben rekedt mintegy hetven magyar közül a néhai Sütő András írót, az RMDSZ Maros megyei szervezetének akkori elnökét bántalmazták súlyosan, aki az ellene elkövetett erőszakcselekmények előtt biztosítékot kapott a kivezényelt rendfenntartó erőktől, hogy biztonságban elhagyhatja az ingatlant.
A tragikus ütközetre március 20-án került sor, amikor 15 ezer magyar vonult az utcára a román parasztok garázdálkodása ellen tiltakozva. A város főterén vékony katonai kordon választotta szét egymástól a két tábort, amely egymásnak rontott. Az esti órákban a létszámfölénybe került magyarok felgyújtották a román parasztokat szállító buszokat, az égő járművekből menekülőket pedig alaposan helybenhagyták. A véres ütközetnek összesen 278 sebesültje volt, ebből 190 román és 88 magyar nemzetiségű. Öt személy életét vesztette, közülük három magyar és két román.
Az ügyészségi vizsgálatok során 30 személy ellen emeltek vádat, többségük egy év börtönbüntetést kapott. A legsúlyosabb ítélettel a Magyarországra menekült Barabás Ernőt és Cseresznyés Pált sújtották, akiket tíz év szabadságvesztésre ítéltek. Ez utóbbit 1996-ban kegyelemben részesítette Emil Constantinescu volt román államfő.
BORBÉLY TAMÁS. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

András napjától a fekete márciusig
A négy éve elhunyt Sütő Andrást két, időben egymástól távol eső András-napi emlékemmel szeretném megidézni.
A hetvenes évek elején, amikor mi, a Kincsesek felköszöntöttük Sütő Andrást, jelen volt Balogh Edgár is, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzora, illegális kommunista, akit az ’50-es években az általa megálmodott rendszer évekre bedutyizott. Egy adott pillanatban, mindezek ellenére, azt kezdte fejtegetni, hogy a kommunista párt sosem téved.
Hajnalban, hazafelé menet, azt kérdi édesapánk: te Előd, a magyarság vezetői ilyen hülyék, vagy ennyire be vannak rezelve? Hozzáteszem: akkor Sütő András háza előtt nem ólálkodtak a szekuritátésok.
Nem így 1989 novemberében, amikor a Kincses család szokás szerint levonult András-napot köszönteni. A szekusok kihívóan néztek ránk, hogy éreztessék: rosszul tesszük, hogy áttörjük a félelem falát. András mindezek ellenére derűsen fogadott, Éva sokkal szorongóbbnak tűnt. Arra emlékszem, hogy Tőkés László temesvári kilakoltatási peréről sokat beszéltem, András elég keveset tudott róla, de természetesen érdeklődve hallgatta előadásomat – akkor nem gondoltuk, hogy László konok ellenállása fogja elindítani a kommunista diktatúra bukását.
Ebben az időszakban a Sütő-lakást külföldről sohasem lehetett telefonon hívni, és a belső hívások sem mindig sikerültek. Édesanyám rendszeresen járt le kávézni, és ő számolt be telefonon Ági lányuknak, hogy egyelőre minden rendben, Andrást még nem vitte el a szekuritáté.
December 22-én, amikor Király Károly, a rendszer híres ellenállója szólt az ünneplő román-magyar, magyar-román tömeghez, azt kérdik tőlem a fiatalok: ugye, menjünk Sütő Andrásért? Mire én: a lehető leggyorsabban. Nagyon hamar megjelent Andris, rendkívül lelkes hangulatban, és ő lett a nap legünnepeltebb szónoka. Megfogalmazta, hogy a történelemben először teljes egyetértésben és érdekazonosságban együtt harcoltak és győztek a románok és magyarok. Már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy ezt az egységet meg kell őriznünk. Éljen a Testvériség! Éljen a szabad, demokratikus, minden állampolgárának egyenlő jogokat biztosító Románia! – kiáltotta. Kétnyelvű beszédére a sokezres tömeg egy emberként ütemesen skandálta, hogy: "Niciodata sovinism! Soha többé sovinizmust!".
Ezután alakítottuk meg az RMDSZ-t, karácsonykor, Hajdú Győző, az - (mai nevén Látó) a népharag elől gyorsan elillant, kollaboráns főszerkesztőjének az irodájába. Teljes egyetértésben választottuk meg Sütő Andrást a Maros megyei szervezet elnökének. A következő napon, december 26-án pedig, a Sütő által főszerkesztett Új Élettel egy szinten székelő Vatra irodalmi folyóirat szerkesztőségében létrehoztuk a Barátság platformját. Ebből idézek: "Rendkívül fontosnak és sürgősnek tartjuk, hogy minden egyes értelmiségi kiálljon mindenfajta soviniszta, nacionalista és idegengyűlölő megnyilvánulás ellen, annak érdekében, hogy megelőzzük az erőszak, a gyűlölködés és a teljességgel elfogadhatatlan személyes és kollektív bosszúállás kitörését, ezért erkölcsi felelősségünknek tekintjük, hogy mindenki a saját kertjéből irtsa a gyomot."
Sokan szívből-lélekből írtuk ezt alá, de olyanok is voltak, akik álnokságból. Radu Ceontea és Lazar Ladariu újságíró másnap a Papiu líceum tanári szobájában létrehozták a szélsőségesen magyarellenes Vatra Româneascat.
Magyarország akkoriban legjelentősebb emberei látogatták Andrást, kikérték véleményét. Január 2-án őnála ismerkedtem meg Antall Józseffel (aki négy hónap múlva Magyarország első, szabadon választott miniszterelnöke lett), úgyszintén Csoóri Sándorral, Széles Gáborral és másokkal.
Sütő mindenre odafigyelt. A városi vezetésbe Judea ezredesék 5 románt és 2 magyart választottak. Közös tiltakozásunk hatására megismételtettük a választást. Amikor András azt mondta Judeának, hogy az 5–2 arány a Ceausescu- féle "egészséges kompozíció" tovább éltetése, azt a választ kapta, hogy ő (mármint Sütő) szintén csausiszta volt. Erre András kerek-perec szemébe mondta, hogy más annak a helyzete, aki végig kiszolgálta a rendszert, mint Ön, és más azé, aki szembefordult a rendszerrel és ezért 10 éve kitiltották a szellemi életből. Lehet, hogy Judea ezredes mint igazi ,,cine mintye" ezért védte aztán olyan silányul Sütő Andrást azon a borzalmas március 19-én, a fekete március első napján.
Amikor Vincze János létrehozta a Független Magyar Pártot, közösen szólítottuk fel a Maros megyei magyarságot, hogy ne hagyja megbontani a magyarság egységét. Az akkori RMDSZ persze egészen más volt, mint a mai.
Az 1990 februári gyertyás-könyves tüntetésről, miután már meghirdetésre került, le akart minket beszélni Domokos Géza, az RMDSZ akkor még ideiglenes elnöke. Andris felhívott és azt mondta: ugye Előd, nincs jogunk megakadályozni azt, hogy a magyarság megmutassa, milyen fontosnak tartja a teljes körű anyanyelvi oktatást, fennmaradásunk egyik zálogát?
A százezres gyertyás-könyves tüntetésen Sütő András négyszer beszélt. Egyik beszéde jobb volt, mint a másik.
Amikor a Cuvântul liber című marosvásárhelyi napilap 1990. március 14-i száma lehozta az ominózus Nagy-Magyarország-térképet, vad, uszító kommentárral kiegészítve, és azt másnap, éppen március 15-én, fő műsoridőben beolvasta a román központi televízió, tudtuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban! Követelésemre a TV bukaresti szerkesztői beleegyeztek, hogy másnap a replika jogán közöljék cáfolatunkat. A cáfolat szövegét négyen fogalmaztuk meg: Smaranda Enache (akiről ki kell mondanom, eljött az ideje, hogy ő legyen az igazi marosvásárhelyiek, románok és magyarok, magyarok és románok polgármestere), a másik három aláíró pedig: a sajnos már szintén néhai Jakabffy Attila, Sütő András és magam voltam. Természetesen a tiltakozást Sütő András a Maros megyei RMDSZ elnökeként írta alá. Egy mondatra pontosan emlékszem, amelyet András kimondott kérésére iktattunk be: "Határozottan tiltakozunk a szerkesztők által elkövetett szellemi hamisítás ellen, és a mód ellen, ahogyan a Ceausescu-ellenes anyagot bemutatták. Ez a kijelentésünk a felhívás szövegére vonatkozik, és semmi esetre sem értendő a szöveg mellé csatolt térképre" (Megjegyzésem: az újság és a tévé Nagy-Magyarország részeként ábrázolta Erdélyt, riogatva az ettől rettegő románokat.)
Sütő sorsának alakulását biztosan befolyásolta az, hogy a pogrom forgatókönyve kigondolóit a bukaresti tévében általam felolvasott, de Sütő nevével fémjelzett tiltakozás nehéz helyzetbe hozta, mivel teljes mértékben megcáfolta az uszítók hazugságait.
Sütő András és mindazok, akik akkor a magyarság sorsát igyekeztek jobbítani, nemcsak ily módon próbálták megakadályozni az etnikai összecsapást, hiszen a forró márciusi napokban úgy döntöttünk, hogy felszólítjuk a magyarságot, ne menjen az utcára, ne csapjon össze a román tüntetőkkel, mert mindezt ellenünk és a demokratizálódás leállítására szeretnék fordítani.
Ha ennek a határozatnak a szellemében 1990. március 19- e délutánján Sütő András nem megy fel az RMDSZ-székházba, hogy hazatérésre bírja a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöki székéből való elmozdításom ellen az utcán tüntető magyarokat, már aznap megtörténik a román-magyar összecsapás. Akkor – minden valószínűség szerint – megmaradt volna fél szeme világa, amelyet ügyünk védelmében vesztett el. Ezért is érzem olyan nemtelennek az ellene intézett támadásokat. Egyik kötetének azt a címet adta, hogy Szemet szóért, én úgy fogalmaznék, hogy szemet jogainkért. De nem csak fél szeme világával fizetett ezért, hanem megrövidült életével, hiszen az elrákosodás az üres szemüregből indult. Ne feledjük, Sütő az elszenvedett borzalmak után sem szűnt meg közösségünk sorsáért aggódni, szót emelni érettünk. Jó lenne, ha hivatásos politikusaink példát vennének az 1990-es helytállásból.
Most már tudjuk, nem jártunk, nem járhattunk sikerrel, a szekuritátés túlerővel, nemtelen eszközeikkel szemben csupán a demokrácia eszközeivel élve nem győzhettünk.
Elmondhatjuk, valójában Sütő András félig vakon mégis győzött a nemtelenség és a gyűlölet fölött.
(Szerkesztett szöveg, elhangzott a Sütő András Baráti Egyesület emlékülésén)
Dr. Kincses Előd, Népújság (Marosvásárhely),

Merre tovább, RMDSZ?
Változásra van szükség az RMDSZ-ben – vallja Markó Béla elnökkel együtt a szövetség lapunk által megkérdezett központi és területi vezető politikusainak többsége. Arról azonban, hogy miből álljon a megújulás, eltérően vélekednek: egyesek az alapszabályzatot és a programot módosítanák, mások a Bukarest-centrikusság helyett a Székelyföldre irányítanák a figyelmet. Markó Béla elnöki tisztségben való maradása kapcsán is különböznek az álláspontok: a többség szerint még szükség van a tapasztalatára, de olyan is akad, aki ismer alkalmas utódot, azonban vigyázna, hogy a személycsere ne vezessen belső harcokhoz.
Egyetértenek Markó Bélával az RMDSZ központi és területi vezető politikusai abban, hogy a szövetségnek meg kell újulnia.
Mint ismeretes, az RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) legutóbbi ülésén a februárban, Nagyváradon tartandó kongreszszus kapcsán kijelentette: fontosnak tartja a változást és a tisztújítást, szerinte a programot és az alapszabályzatot is újra kell gondolni.
Személyi változásokra is szükség van, de nem mindenáron – tette hozzá Markó, aki azt nem árulta el, hogy vállalna-e egy újabb elnöki mandátumot.
Markánsabb Székelyföld-politikát sürgetnek
Mindenképp újra kell tárgyalni az RMDSZ főbb irányvonalait jövőre – fejtette ki a Krónika megkeresésére Antal Árpád. A szövetség sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a februári kongresszus után az RMDSZ-nek markánsabb Székelyföld-politikát kell folytatnia.
Javasolni fogják a székelyföldi szervezet megalakítását, valamint azt, hogy a szövetség fektessen sokkal nagyobb hangsúlyt a székelyföldi autonómia ügyére, mondta.
A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint az RMDSZ-nek olyan vezetőre van szüksége, aki tovább tudja vinni, sőt szorosabbra tudja fűzni az erdélyi magyar összefogásprojektet, és szoros kapcsolatot tud ápolni a Fidesszel és a magyar kormánnyal. „Olyan vezetőre van szükség, aki háttérbe tudja szorítani a szövetség azon politikusait, akik számára a gazdasági érdek fontosabb, mint a legkisebb település magyar óvodája” – szögezte le Antal Árpád, aki szerint az alapszabályzat és program módosítása fontosabb, mint a személyi kérdések.
Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester szerint nemcsak az RMDSZ-nek kell megújulnia, a teljes erdélyi magyar politikai palettán változásokra van szükség. Vissza kellene térni a szatmári kongresszus előtti állapotokhoz, és egy olyan egységes struktúrát létrehozni, amelyben egyaránt helye van a Markó-, Tőkés- és Szász-féle politikai irányvonalaknak, vallja a Hargita megyei politikus. Ráduly szerint „el kell felejteni” a Bukarest-centrikusságot, és helyette jobban kell figyelni Erdélyre és a Székelyföldre. „Az lenne az ideális, ha nem Bukarestből mondanák meg, mit kell tenni a Székelyföldön, hanem innen érkeznének a javaslatok, hogy mit csikarjanak ki a magyarság képviselői a fővárosi államhatalomtól” - jelentette ki az elöljáró. Markó Béla újrajelölése kapcsán kifejtette: „mindenki maga dönti el, hogy akar-e továbbra is egy tisztséget, vagy sem.”
Szerephez juttatnák az önkormányzati képviselőket
A jelenlegi struktúrát át kell gyúrni, a programban és a személyi összetételben is lehetnek módosítások, de az elvi kérdésekben nem lehet kompromisszumokat kötni – vázolta fel a fő irányvonalakat Tamás Sándor, a Kovászna megyei RMDSZ-szervezet elnöke. A háromszéki tanácselnök szerint ugyanakkor nem lehet engedni a szövetség etnikai jellegéből, hiszen meghatározó kisebbségpolitikát csak magyar szervezet tud folytatni.
A román pártokkal szemben korrektül, de határozottan kell fellépni, és etnikai jellegű alkukat kell kötni, vallja Tamás Sándor, aki szerint a szövetségen belül elfogadhatatlan a román pártokban fellelhető, magánérdek mentén történő haszonelvű politizálás. A háromszéki politikus szerint az RMDSZ Kárpát-medencében betöltött szerepére is rá kell erősíteni, míg az erdélyi magyar versenypárt megjelenése szükségessé tette a struktúra átalakítását, mert a sok helyi szervezettel, platformmal rendelkező RMDSZ-ben jelenleg nehézkesebb a döntéshozás. Nagyobb szerepet kell kapjanak az önkormányzati képviselők is, mondta Tamás Sándor.
Hasonlóan vélekedik Borbély László, a szövetség ügyvezető alelnöke is. Annak ellenére, hogy jónak tartja az RMDSZ programját, úgy véli, némi módosítások ráférnek. A marosvásárhelyi politikus szerint elsősorban az ügyvezető elnökség stratégiáján kellene csiszolni, mégpedig úgy, hogy az sokkal hatékonyabban működjön. Ugyanakkor sokkal több embert kellene bevonni a döntéshozatalba, főként olyanokat, akik önkormányzati szinten tevékenykednek.
Emellett a nagyváradi kongresszus egyik fő feladata a 2012-es választások célprogramjának a kidolgozása lesz, hangsúlyozta a környezetvédelmi miniszter. Markó Béla esetleges újrajelölése kapcsán kifejtette: még korai ezzel foglalkozni. „Markó mind az RMDSZ, mind az erdélyi magyarság meghatározó személyisége. Jelöltsége kérdésében elsősorban neki kell meghoznia a döntést, csak utána lesz mit kommentálni – pró és kontra. Tudomásom szerint mások is készülnek megmérettetni, de ez így természetes” – közölte Borbély László.
Belső harcoktól tartanak
„Teljes mértékben egyetértek Markó Bélával abban, hogy változásra van szükség mind a szervezet szerkezetében, mind a személyi összetételben. Persze nem kell fenekestül felforgatni a szövetséget” – nyilatkozta lapunknak Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos. Markó Béla esetleges visszavonulása kapcsán a liberális értékeket valló politikus kifejtette: a 18 éves mandátum túl hosszú, és nem egészséges.
A Kolozs megyei politikus szerint Markó távozása akkor lenne jó, ha konszenzus születne a folytatást illetően, és nem lennének belső harcok. Kérdésünkre, hogy kit tart a legalkalmasabbnak az elnöki tisztségre, kijelentette: „Erre nyilvánvalóan nem fogok válaszolni, mint ahogy nyilvánvalóan vannak alkalmas jelöltek az elnöki tisztség betöltésére”.
A belső harcoktól, pártszakadástól tart Lakatos Péter parlamenti képviselő is. Lapunk kérdésére kifejtette: egyetért Markó Bélával abban, hogy az RMDSZ-ben változásoknak kell történnie, de nem mindegy, miféléknek.
A Bihar megyei politikus szerint elsősorban a szövetség alapszabályzatát és programját kellene módosítani, hiszen húsz év alatt hatalmas tapasztalatmennyiség gyűlt fel. Fontos változtatás lehetne szerinte, hogy az operatív döntéseket minél szélesebb körű konzultáció előzze meg, ehhez pedig bővített, vagy teljesen új grémiumra van szükség.
Az RMDSZ programjának néhány pontja sem áll már, hiszen négy év alatt hatalmas változások történtek a világban, például a gazdasági válság miatt számos feltevést újra kell értékelni, vallja a honatya. Lakatos szerint az RMDSZ vezetőségében is szükség van a változásra, de azt mindenképp el kell kerülni, hogy a pozíciókért való harcok olyan szakadásokat eredményezzenek, amilyenre a román pártok körében volt már példa.
„Neki kell döntenie”
Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ-szervezet elnöke szerint Markó Bélának kell döntenie a „hogyan továbbról”. „Tizennyolc év elnöklés sok pozitívumot, de negatívumot is képes eredményezni. Egyrészt Markó Béla tapasztalt, nagyon érzékenyen reagáló, óvatos politikus. Másrészt a tizennyolc év, nemcsak a politikában, minden területen erodál egy vezetőt” – fejtette ki álláspontját Kelemen.
A parlamenti képviselő úgy érzi, amennyiben Markó nem jelöltetné magát, az RMDSZ rendelkezik akkora potenciállal, hogy soraiból egy másik, szintén jól képzett, tiszteletnek örvendő politikust termeljen ki a szervezet élére. A párt 2011 utáni esetleges elmozdulását illetően kifejtette: erre nincs kimondottan igény.
„Az RMDSZ húsz éve folyamatosan mozog és fejlődik, követve választói igényeit. Úgy érzem, a szövetség mindig is betöltötte érdekvédelmi szerepét” – tette hozzá.
Képviselőházi kollégája, Máthé András Levente is úgy látja, hogy Markónak kell döntenie esetleges újrajelöléséről. „Markó Bélát az egyik legtapasztaltabb politikusnak tartom” – jelentette ki a Krónikának a Kolozs megyei honatya.
Arra a kérdésre, hogy kiket tartana alkalmasnak az elnöki tisztségre, nem kívánt nyilatkozni. Ellenben leszögezte: „Ráfér egy kis vérfrissítés a szövetség vezetőségére”.
Nélkülözhetetlen Markó?
„Értékmegőrző megújulásra van szükség” – véli Verestóy Attila szenátor, aki szerint össze kell békíteni az idősebb generáció tapasztalatát a fiatalok lendületével. Mint mondta, nem ért egyet azzal, hogy minden egyes RMDSZ-es politikusnak, aki meghaladott bizonyos kort, nyugdíjba kell mennie, csak azért, hogy átadja a helyet a fiataloknak. „Örökös dilemma, mikor van az a pillanat, amikor egy politikus a háttérbe vonulva segíti az élvonalat” – mondta az udvarhelyszéki politikus, aki szerint az RMDSZ-nek még legalább három évig nagy szüksége van Markó Béla munkájára.
Csehi Árpád-Szabolcs, a Szatmár megyei szervezet elnöke szerint egy jól működő rendszeren belül fontos a folyamatos megújulás, azonban az országos szervezetnek nem jelent gondot, hogy 93 óta folyamatosan ugyanaz a személy áll az élén. „Mindaddig, amíg nincs olyan jelentkező, aki legalább ugyanilyen hatékonyan el tudná látni a feladatot, nem érzem a váltás szükségét. Véleményem szerint a jelenlegi elnök megfelelően képviseli a romániai magyarság érdekeit itthon és külföldön egyaránt” – fogalmazott Csehi, aki szerint Markó Bélát a rendszerváltás utáni hazai politika három legfontosabb szereplője között kell említeni. A megyei tanácselnök szerint komoly kockázata lenne annak, ha Markó nem vállalna újabb mandátumot.
Véleményét Erdei D. István Szatmár megyei parlamenti képviselő is osztja. „Egyelőre nincs egy olyan jelölt, aki el tudná látni ezt a feladatot, annak pedig semmi értelme, hogy egy mondvacsinált ellenfelet állítsunk, aki nem nyeri el a többség bizalmát” – vélte a honatya. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere nem kívánt nyilatkozni a kérdésben.
Párbeszédre van szükség
„Akkor lesz változás az RMDSZ vezetőségében, ha sikerül olyan személyt találni az elnöki tisztségre, aki karizmatikus és kellő tapasztalattal rendelkezik” – véli Bíró Rózália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke.
„Tekintettel az RMDSZ összetettségére és sokszínűségére, mindenképp szükség van párbeszédre a szövetségen belül, amely majd vagy változáshoz vezet, vagy nem” – fogalmazott, hozzátéve, hogy változás csak a platformokkal és szervezetekkel folytatott párbeszéd alapján történhet.
Egyetért ugyanis Markó Bélával abban, hogy kell a megújulás, de nem mindegy, hogy ez milyen áron következik be. Így szerinte ha nem akad megfelelő ember a feladatra, nem érdemes változtatni. Kifejtette: bár sok tehetséges fiatalt találni az RMDSZ-ben, a szövetségi elnöki tisztség egész embert igényel.
Ha azonban helyén is marad Markó, még mindig beszélhetünk megújulásról a területi szervezeteken belül, hisz a szövetség ereje mindig is ezekben rejlett, vélte a váradi alpolgármester. Biró Rozália szerint az RMDSZ fő prioritása, hogy az erdélyi magyarok számára valós érdekképviseletet jelentsen, még mindig fontos cél, de egyébre is oda kell figyelni.
Egyre égetőbbek ugyanis a magyar fiatalok egzisztenciális problémái, ahhoz pedig, hogy ne vándoroljanak ki külföldre, azt kell elősegíteni, hogy ez megérje nekik, mondta.
Ha változni fog az RMDSZ, az azért lesz, hogy erősebbé, és semmiképpen nem azért, hogy gyengébbé váljon – szögezte le lapunknak Szabó Ödön, a Bihar megyei szervezet ügyvezető elnöke. Hozzátette, a bihari szervezet számára jelenleg az a legfontosabb, hogy minél jobban megszervezze a februárban Nagyváradon tartandó kongresszust.
Szerzők: Bíró Blanka, Jánossy Alíz, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, Szucher Ervin, Végh Balázs, Krónika (Kolozsvár),

Markó: jelentős eredmény a tanügyi felelősségvállalás
„Amennyiben a kormánynak sikerül felelősségvállalással elfogadtatni az oktatási törvényt, ez kétségtelenül az elmúlt időszak legfontosabb megvalósítása lesz” – jelentette ki a hétvégén Marosvásárhelyen Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének TKT-ülésén felszólaló szövetségi elnök az erdélyi magyarságot érintő időszerű politikai kérdésekről és a kormány tevékenységéről szóló tájékoztatójában jelentős eredménynek nevezte azt, hogy az RMDSZ-nek sikerült kieszközölnie a felelősségvállalást, a kormány az anyanyelvű oktatás szempontjából előnyös, a Képviselőház által elfogadott törvényváltozatért vállal majd felelősséget. Új Magyar Szó (Bukarest)

Ki ezért a ludas?
Adrian Păunescu temetésének körülményeit megfigyelve úgy tűnik, Romániát ellepni látszik egy kommunizmus iránti nosztalgiahullám, amely az utóbbi évek államelnöki, kommunizmust elítélő diskurzusát tekintve újszerű és aggodalomra okot adó jelenség – mondta napirend előtti felszólalásában a román alsóházban Kerekes Károly Maros megyei RMDSZ-es képviselő.
„Számomra, akinek élete nagy része a kommunista terror éveire tevődött – de meggyőződésem, hogy hozzám hasonlóan sokan másoknak is – Păunescu a Ceauşescu-kultusz egyik legfontosabb éltetője és támogatója volt. Egy gyilkos rendszer legbuzgóbb megéneklője, akit halálakor irodalmi géniusznak és nem a kétszínűség géniuszának minősítettek” – szögezte le a honatya. Rámutatott: „Én magam is egy olyan kisebbséghez tartozom, amely ellen a nemzeti-kommunista főpap gyakran irányította patetikus, gyűlölködő gondolatait. E tények tükrében, és azzal együtt, hogy számos politikus, miniszter is dicsérő szavakkal nyilvánított részvétet a haláleset kapcsán, felmerül a kérdés: miként értékelhető Traian Băsescu hasonló gesztusa, aki alig öt éve a Tismăneanu-jelentés bemutatásakor a parlamentben, név szerint említette Adrian Păunescu nevét a gyilkos és illegitim rendszer támogatóinak sorában? Fölöttébb elkeserítő, hogy a politikai elit egy lépéssel megint le van maradva. Annak ellenére, hogy legtöbbjüknek egyáltalán nem kedvez eme nosztalgiahullám, nem hajlandó erről tudomást szerezni. Ellenben sietve csatlakozik ahhoz az amorf tömeghez, amely a hazugságot bálványozza és a tisztességtelenséget erényként ünnepli” – összegezte Kerekes.
Ami a „Romániát ellepni látszó kommunizmus iránti nosztalgiahullámot” illeti, a sokadik mandátumát töltő RMDSZ-képviselő joggal fogalmazza meg az ország törvényhozásában aggodalmait és joggal mutat ujjal arra a politikai elitre, amely e nosztalgiát nagy mértékben táplálja dőzsölésével, kivagyiságával, korruptságával, immoralitásával és arroganciájával, azonban Kerekes elfelejti, hogy ő maga is oszlopos tagja immár sok éve eme „elitnek”. Ugyancsak mellőzi azt a tényt, hogy a többé-kevésbé kiszámítható, egzisztenciális biztonságot nyújtó diktatúra iránti nosztalgiát a jelenlegi kormányzat és hatalom – amelynek az RMDSZ is aktív részese – dilettantizmusa szintúgy erősíti. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kiszivárgott a Maros megyei RMDSZ zárt TKT-ülésének hangfelvétele
Kiszivárgott egy hangfelvétel, amely a Maros megyei RMDSZ január 27-én, zárt ajtók mögött lezajlott területi küldöttgyűlésén készült, miután a sajtó képviselőit távozásra kérték. A felvételen – amelyet vélhetően az ülés egyik résztvevője készített – hallható, amint Borbély László ügyvezető alelnök, a Területi Küldöttek Tanácsának (TKT) elnöke megnyitja az ülést, majd az RMDSZ-elnökjelöltek röviden ismertetik programjukat, Olosz Gergely kivételével, aki nem volt jelen, és levelet küldött a testületnek. Eckstein-Kovács Péter kifogásolja az gyűlés demokratikus jellegét, mivel az újságírók nem vehetnek részt a tanácskozáson.
Miután a testület egy perces néma csenddel adózik a nemrég elhunyt Szabó Károly RMDSZ-szenátor emlékének, a jelen lévő két elnökjelölt – Eckstein-Kovács Péter és Kelemen Hunor – egyenként tíz percben ismertetik célkitűzéseiket és programjukat.
Hotnews hírportál által közzétett, mintegy száz perces hangfelvétel szerint Borbély László szavazásra bocsátja, hogy az ülés zárt ajtók mögött folyjon, a Maros megyei RMDSZ Területi Állandó Tanácsa és az ügyvezető elnökség javaslatára. A 86 küldött közül 73 volt jelen az ülésen, a szavazáson pedig egy ellenszavazattal támogatták, hogy a jelöltek meghallgatása és a tanácskozás zárt ajtók mögött történjen. Sokat jártam az országban, de ilyen még nem volt, hogy a sajtót kirakni, hogy a személyre szóló szavazás ne legyen titkos, ezzel transzparencia, demokrácia köszönő viszonyban nincsen” – kezdi beszédét Eckstein-Kovács Péter.
Eckstein kifejti, változtatni kell az RMDSZ-vezetőség struktúráján, a döntéshozatalba be kell vonni a helyi szervezetek vezetőit és az RMDSZ-es polgármestereket is. Nem támogatja a szervezet túlbürokratizálását, és nem támogatja a politikai alelnöki tisztség létét sem. Egy politikai struktúrában az elnök dönt és ő is kommunikál politikai síkon, egy politikai alelnök gyengíti az elnök pozícióját, fejti ki. Karcsúsítani kell az ügyvezető elnökséget, de nem kell megszüntetni.
Eckstein többek között azt is elmondja: sem Tőkés László, sem Orbán Viktor, sem pedig Traian Băsescu oldalán nem áll. „De elmentem, és beszéltem Tőkéssel, mivel kell a közös akarat ahhoz, hogy 2012-ben ott ott legyünk” – fogalmaz.
Kelemen Hunor beszédében kifejti, tizennégy éve dolgozik az RMDSZ-ben, és tudja, mit kell tenni, hogy 2012-ben és 2016-ban sikerüljön megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amelyeket a szövetség követett az alatt a 18 év alatt, amíg Markó Béla állt az élén. Kelemen szerint ő és sokan mások Markótól, a Kárpát-medence legnagyobb magyar politikusától tanulták mindazt, amit tudnak, de hangsúlyozza: ő nem Markó Béla, döntései pedig a saját döntései lesznek, a legszélesebb konzultációk alapján.
Kelemen leszögezi: ha őt választják RMDSZ-elnöknek, Borbély Lászlót javasolja majd politikai alelnöknek, mivel a tapasztalatára, tudására szükség van, de azt is javasolja majd, hogy a területi szervezetek jelen legyenek a szövetség vezető testületeiben.
„Az RMDSZ-nek egyetlenegy szövetségese van, ehhez pedig én a végsőkig ragaszkodom” – szögezi le Kelemen Hunor. Hozzáteszi, ha szükséges, újra kell tárgyalni a koalíciókat, erre ő képes, mivel a román politikai pártokkal jó kapcsolatokat tud építeni és jól tud kommunikálni.
A magyar-magyar kapcsolatokról Kelemen azt mondja: 2012-ig ki kell alakítani egy olyan együttműködést, amely „a parlamentbe jutásunkat nem veszélyezteti”.
„Ezért az EMNT-vel, az EMNT-ből alakuló párttal érdemes tárgyalni, és ahogy meg tudtunk egyezni 2009-ben, ha szükséges, meg tudunk egyezni 2012-ben is. Az MPP-vel én nem látom ebben a pillanatban a lehetőségét, hiszen ővelük egyszer már versenyeztünk, és megnyertük a versenyt 82 százalékkal az önkormányzatokban”.
A magyar kormánnyal is rendezni kell az RMDSZ viszonyát, erre pedig Kelemen Hunor alkalmasnak tartja magát. A kongresszus után ezt a viszonyt rövid időn belül rendezni lehet, teszi hozzá. Ezt követően az egyik TKT-küldött nehezményezi, hogy – mint mondja – túl gyorsan kell dönteni a támogatandó jelöltről, mivel a testületnek nem volt elég ideje áttekinteni a programokat, és több időt kellett volna adni a jelölteknek is terveik ismertetésére. Borbély László szerint az utóbbi másfél hónap az elnökválasztásról van szó az RMDSZ-ben, a jelöltek ismertek, tehát nem igaz, hogy nem lehet dönteni.
Ezt követően Kelemen Atilla, a Marosa megyei RMDSZ elnöke felszólalásában kikéri magának, a szervezet nevében is, „hogy Maros megyében nincs demokrácia”, ahogy azt Eckstein-Kovács Péter állítja.
A pártok belső dolgaikról a sajtó kizárásával döntenek, ezért helyes „ezt a technikai jellegű ülést” zárt ajtók mögött tartani, hangsúlyozza.
„Eckstein-Kovács Péternek számtalan nagyon jó tulajdonsága van, egy bátor, kiállós ember, de azért azt sem tudom szem elől téveszteni, hogy én nem szeretném, ha éppen Băsescu tenne nekünk elnököt” – fogalmaz Kelemen Attila. Hozzáteszi: azt sem szeretné, és ezt a másik jelöltnek is megmondta korábban „hogy valamelyik magyarországi párt gondolná azt, hogy ezentúl az RMDSZ a zsebében lesz, és majd akkor csepegtet valamit nekünk, ha úgy gondolja, hogy megérdemeljük.”
„Mi, az RMDSZ állandó tanácsa, amelyben heten vagyunk, elemeztük ezt a versenyfutást, (…) és a Maros megyei TKT elé terjesztettük javaslatként, hogy a Maros megyei szervezet Kelemen Hunort támogassa” – mondta Kelemen Atilla.
Ezt követően Kelemen Kálmán is sérelmezi, hogy az ülésről kizárták a sajtót. „Nekem ne magyarázza Kelemen Attila, hogy a sajtót nem engedem be. (…)
Akármilyen állandó tanácsi döntés antidemokratikus most, amikor végre verseny van az RMDSZ-ben, és demokratikusan dönthetünk. Akkor miért megyünk Nagyváradra? Azért, hogy valakiknek a véleményét ott mint valami szavazó robotok képviseljük? Véleményekről lehet itt dönteni, de arról, hogy kit támogatok és kit nem, törvényellenes és demokráciaellenes” – fogalmaz Kelemen Kálmán.
Borbély László erre elmondja: a TKT-ülésen arról döntenek, hogy kit támogat a megyei RMDSZ, de ez nem „kötelező mandátum” a kongresszusra.
Felszólal Markó Béla szövetségi elnök is, aki elmondja: az RMDSZ nem volt kötelező, hogy minden megyei szervezetnek ki kell nyilvánítania, hogy melyik jelöltet támogatja, az viszont igen, hogy a jelölteknek meg kell szereznie a minimális támogatottságot. „Az elnököt a kongresszuson választják, február végén, titkos szavazással. És a küldöttek kezét senki sem tudja megfogni, senkinek sincs joga a küldöttek helyett szavazni” – szögezi le. Ezen az ülésen a TKT csak ajánlja, javasolja, sugallja, kéri, hogy a küldöttek hogyan szavazzanak, de nincs szó arról, hogy a küldötteket ilyen vagy olyan szavazásra kényszerítse.
Markó demagógiának nevezi azt a vélekedést, hogy a sajtónak jelen kell lennie minden RMDSZ-döntés meghozatalakor. Ez nem a demokrácia megsértése, mondja Markó. „Már eddig is mennyi minden elhangzott, amit nem szívesen látnánk viszont a sajtóban, nem azért mert nem vállaljuk a véleményünket, de itt tisztán, világosan, sarkosan, néha bántóan elmondjuk egymásnak a véleményünket. A zárt tanácskozásnak ez a lényege, nem a titkolózás, hogy ne arra gondolva beszéljen egyikünk sem, hogy azzal foglalkozzék, hogy ebből holnap az újságban mit lát viszont.
Markó Béla elmondta: számára megtisztelő ugyan, hogy felmerül: ki áll hozzá közelebb, vagy távolabb, de – mint mondja – nem ez a lényeg, hanem az, hogy ki képes vezetni a pártot úgy mint Markó, másokkal együtt.
A szövetségi elnök arra kéri a jelenlévőket: ne arra gondoljanak, hogy ki kivel érti meg magát, hanem mindannyian értsék meg egymást az RMDSZ javára.
Markó szerint fontos a kapcsolat a román pártokkal, de az RMDSZ-nek úgy kell koalíciós politikát folytatnia, hogy ne kötelezze el magát véglegesen sem Traian Băsescu, sem a PDL, a PNL vagy a PSD iránt. Fontosnak nevezi ugyanakkor a Magyarországgal való kapcsolatok szorosabbra zárását is. Mint ismeretes, az RMDSZ-elnök-jelöltek közül a szövetség Maros megyei szervezete Kelemen Hunort támogatja. A január 27-i küldöttgyűlésen a művelődési miniszter 53 szavazatot kapott, míg Eckstein-Kovács Péterre 18, Olosz Gergelyre pedig egy személy voksolt. Krónika (Kolozsvár)

Markó-doktrína, a bolond kotlós és a megveszekedett oroszlán
Különösebb megrázkódtatást senkinek sem okozhat a Maros Megyei Küldöttek Tanácsának megbeszéléséről készített, nyilvánosságra került hangfelvétel. Hogy demokráciahiánnyal küzd a szövetség, s igyekszik döntéseit a lehető legszűkebb közben, a sajtó kizárásával meghozni, eddig is tudtuk, s az is biztos, az e fajta viselkedés őket minősíti.
Bajosabb, hogy így választóikat és híveiket is megfosztják a tájékozódás jogától. És jelzi, hogy a Maros megyeiek, akik választást választás után veszítettek, akik feladták Marosvásárhelyt, de akik a jelenlegi vezérkar révén az RMDSZ csúcsvezetését adják, jobban szeretnek saját zsírjukban sülni-főni, egymás közt legénykedni, mint a demokrácia alapszabályait tiszteletben tartani. Hogy ki készítette a hangfelvételt, s miért épp a Hotnews-nek — Băsescu szócsövének — juttatta el, talány. Ha belső ember tette, azt kell gondolnunk, hogy bomladozik a szövetség kemény magjának egysége, ha valamelyik titkosszolgálat vetemedett egy kisebbségi politikai párt lehallgatására, annak a hatalomnak a romlottságát jelzi, mellyel Markóék sorsukat összekötötték. A hanganyag — ha eget-földet rengető újdonságokat nem is tartalmaz, néhány pillanat erejéig felvillantja, bizony-bizony, meztelen a király. Lehangoló Markó elégedettsége és ama elvárása, miszerint a Markó-doktrínának (eddig nem tudtuk, hogy ilyen is létezik) tovább kell élnie. Viccölődése, miszerint lehetnek RMDSZ-vezetők, kiket az asszony irányít, de íme egy utódjelölt, kinek nincs felesége, nem biztos, hogy Kelemen Hunor malmára hajtja a vizet. A román sajtó felkapta a fejét az elnök úr állítására, miszerint nem fogadtak örök hűséget Băsescunak. Számunkra nem meglepetés, hisz akkor a Markó-doktrína része az is, hogy mindig a győztessel kell összefeküdni. Jó, hogy Kelemen Hunor többször elmondta, hátha végre megértjük: ő nem Markó Béla. Meglehet, de úgy néz ki, s programja is, a bejelentett nyitás ellenére, a szövetség eddigi politikájának folytatását jelzi, s az a tény, hogy főtitkárnak (milyen rosszul cseng) a szövetség politikacsinálóinak egyikét, Borbély Lászlót nevezné ki. És meggyőződtünk arról, hogy ez a negyvenes férfiú tökéletesen elsajátította a menő politikusok alaptulajdonságát, a hízelgés tudományát: Markót a Kárpát-medence legjelentősebb politikusának nevezte. Hogy ezt ki, milyen ismérvek, kutatások alapján állapította meg, arról szó nem esik.
Eckstein most is, mint más alkalmakkal, függetlenségét hangsúlyozta, nyitottságát emelte ki, s mert a sajtó kizárása felháborította, kis demokratikus leckét is tartott a jelen lévőknek. Bebizonyosodott, nehéz szabadulnia ama vádtól, miszerint — jelen állása okán — akár az államfő trójai falova is lehet. Olosz Gergely más elfoglaltságaira hivatkozva csak programját küldte el Marosvásárhelyre, vitát nem generált igaz, de egyetlen képviselő szavazatát mégis elnyerte. Tanulságos Kelemen Attila Maros megyei RMDSZ-es nagyágyú értekezése a sajtó fölöslegességéről, s elszólása, hogy heten a vezetőségből már eldöntötték, Kelement támogatják. Érdemeit kiemelendő, elmondta, hogy párton belül, mint egy bolond kotló, azon kívül, mint megveszekedett oroszlán védi az RMDSZ-t.
Tessék mondani, ez használ?
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Őszödi csepegés az RMDSZ-csapból?
A Maros megyei RMDSZ január 27-i zárt üléséről kiszivárogtatott hangfelvétel összefoglalója jól érzékelteti, a hírcímnek elsősorban annyi köze van Őszödhöz, hogy az ott történtekhez hasonlóan valaki(k) a zárt RMDSZ-ülés hangfelvételét kilopták, és szétkürtölték a sajtóban. Különbség viszont hogy a hírhedt őszödi beszéd állítólag nem a párt lejáratásának szándékával fogalmazódott meg és hangzott el, míg a marosvásárhelyi „zárt ülés", éppen az Őszöddel való összefüggésbe hozatala miatt, az RMDSZ lejáratását célozza.
Ezzel kapcsolatosan a legkeményebben Eckstein-Kovács Péter fogalmazott, aki a személyre szóló titkos szavazás mellőzését s az újságírók kitessékelését az átláthatóság megcsúfolásának és a demokrácia súlyos sérülésének minősítette.
Figyelemre méltó Eckstein-Kovács Péternek az a kitétele is, hogy sem Tőkés László, sem Orbán Viktor, sem pedig Traian Băsescu oldalán nem áll, de elment és beszélt Tőkéssel, „mivel kell a közös akarat ahhoz, hogy 2012-ben ott legyünk".
A szövegidézések közben ne ejtsük el azt a politikai szálat, hogy Eckstein-Kovács is a tulipán jelképével száll választási ringbe, és a Tőkés képviselte EMNT-vel keresi a közös koalíciós választási partnerséget, hiszen tudja, hogy e nélkül végveszélybe kerülhet a romániai magyar parlamenti képviselet. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy a Szász Jenő képviselte MPP pedig az RMDSZ ellenében keresi az EMNT-vel, illetve az alakulófélben lévő Erdélyi Magyar Polgári Párttal a választási szövetséget. Az sem mellékes viszont, hogy nem ezt az utat választja több MPP-s területi szervezet, amely hajlandó szövetségre lépni az RMDSZ-szel. Eckstein „politikai dörzsöltségére" vall az is, hogy a sajtó zárt ülésről való eltávolításának demokráciaellenességét abban a nemzetközi politikai közegben erősíti föl, amikor a magyar „sajtóalkotmányt" a sajtónyilvánosság és a sajtószabadság vélt korlátozása miatt orkánszerű támadás éri. A Tőkés–Orbán–Băsescu triótól való távolságtartás kinyilatkoztatása az államelnöki tanácsadói szerep jelentőségét minimalizálja, amire Kelemen Attilától meg is kapja a „szúrós" választ: nem szeretné, ha Băsescu tenne „nekünk elnököt", de azt sem szeretné, „hogy valamelyik magyarországi párt gondolná azt, ezentúl az RMDSZ a zsebében lesz, és majd akkor csepegtet nekünk, ha úgy gondolja, hogy megérdemeljük". Ezt a passzust Kelemen Attila mestervágásnak szánja Olosz Gergely RMDSZ-elnökjelölt felé is, aki programja egyik alappillérének tartja a Fidesszel való termékeny együttműködést, akárcsak Tőkés László és köre. Kelemen Attila és Markó Béla a „politikai külvilág" számára nem éppen rokonszenvesen erőlködik a sajtó képviselőinek indokolt távol tartásáért.
A különvélemények marosvásárhelyi ütköztetése tartalmában nem, csak technikájában emlékeztet Balatonőszödre. A vélemények alapján viszont világos, hogy a magyar szövetségeknek, pártoknak és a civil szférának, valamint az egyházaknak népszámlálási és választási egyezségre kell lépniük, másképp oda jutunk, mint a balatonőszödi titkos tanácskozás pártja.
Egyébként megérdemelten.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMDSZ-alapszabályzat: elfogadta az SZKT a módosító tervezetet
Az RMDSZ egy dolgot kér a mindenkori magyar kormánytól
Szombati, marosvásárhelyi ülésén elfogadta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) a szövetség alapszabályzat- és a programmódosító tervezetét. A szokatlanul hosszúra nyúlt, heves indulatokat kiváltó tanácskozás időnként az RMDSZ hőskorára emlékeztette a résztvevőket. A vita lényegében az RMDSZ elnökjelöltjeinek kongresszust megelőző bemelegítő összecsapása volt, és az RMDSZ jövőjét meghatározó olyan fontos kérdéseket érintett, mint a szövetség átalakuló vezetőségi struktúrája – amit elfogadtak ugyan, de még a kongresszusnak is rá kell bólintania. A vitákat megelőzően Markó Béla szokásos politikai tájékoztatójában cáfolta az elmúlt napok híreszteléseit, miszerint az RMDSZ felrúgná a kormánykoalíciós megállapodást, ugyanakkor azt is kifejtette: Magyarország „betegséget vásárolt” magának és a romániai magyarságnak, ha igaz, hogy a magyar állam a demokrácia-központok révén az új párt bejegyzését is anyagilag támogatja.
A megbeszélés már az elején szokatlanul kezdődött, hiszen a küldöttek a napirendről kezdtek vitatkozni, amire az SZKT-én rég nem fordult elő. A vitát részben Eckstein-Kovács Péter két javaslata váltotta ki. A Kolozs megyei politikus Kovács Péter kongresszusi biztosnak a tisztségéből való leváltását kérte, mivel az RMDSZ elnöki posztjára pályázó volt szenátor szerint Kovács nem látja el pártatlanul biztosi feladatkörét, és Kelemen Hunort támogatja. Eckstein-Kovács a februári nagyváradi tisztújító kongresszuson az elnökválasztási szavazás procedúrájának szabályozásáról szóló határozat napirendre tűzését is javasolta – ez utóbbi határozattervezetet három platform terjesztette be az átlátható, korrekt és titkos szavazás biztosítása érdekében. A két felvetése közül csak az utóbbit fogadta el az SZKT, miután Takács Csaba ideiglenes ügyvezető elnök tájékoztatta a küldötteket arról, hogy a kongresszus szervezéséért felelős bizottság már a héten elfogadott egy hasonló szabályozást. Kovács Péter mandátuma megvonásának a napirendre tűzésével csak 21-en értettek egyet, így a testület látható többséggel elutasította Eckstein-Kovács javaslatát.
Az SZKT egyes tagjai azt kifogásolták, hogy az alapszabályzat és a program módosítására vonatkozó tervezetet csak másfél nappal a tanácskozás előtt kapták meg, így szerintük a kongresszusra kell bízni ezt a kérdést. Így érvelt Frunda György, aki, mint mondta – utalva ezzel az SZKT, illetve a kongresszus létszámára – száz ember nem dönthet hatszáz helyett. Az elégedetlenkedőknek Markó Béla válaszolt. Emlékeztetett arra, hogy a korábbi kongresszusok előtt is az SZKT vitatta meg az alapszabályzat és a program módosításával megbízott testület tervezetét, így segítve a kongresszus munkáját, ami nem jelenti azt, hogy a kongresszuson már nem szerveznek vitát a módosításokról. Markó hangsúlyozta, hogy a bizottság által elutasított módosító javaslatok is fenntarthatók a kongresszuson.
Marad a koalíció
A napirend körüli vita lezárása után Markó megtartotta szokásos politikai tájékoztatóját, amelyben ismét az oktatási törvény gyors és jó alkalmazásának fontosságát hangsúlyozta. Az RMDSZ elnöke – aki ebben a minőségében az utolsó SZKT-én vett részt – cáfolta az elmúlt napok híreszteléseit, miszerint az RMDSZ felrúgná a kormánykoalíciós megállapodást. Mint mondta, a szövetségnek egyelőre nincs oka megtenni ezt, mert a megállapodás működőképes. Hangsúlyozta: nagyvonalakban egyetértés alakult ki az RMDSZ és koalíciós partnerei között a 2011-es törvényhozási prioritásokról, ezért nem vetődött fel az RMDSZ-en belül a kormányból való kilépés lehetősége. Markó szerint jó esély van arra, hogy a képviselőház megvitassa a június végéig tartó parlamenti ülésszakban a kisebbségi törvénytervezetet. Hozzátette: a gazdasági fejlesztési régiók újrarajzolásának szükségességéről is egyetértés van, abban viszont egyelőre megoszlanak a vélemények a koalícióban, hogy milyen és mekkora régiók alakuljanak meg.
Az RMDSZ elnöke kitért Semjén Zsolt nyilatkozatára, amelyben a magyar miniszterelnök-helyettes azt tanácsolta az RMDSZ-nek, ne bontsa fel a jobbközép kormánykoalíciót, amely Semjén szerint az egyik garanciája a román–magyar együttműködésnek, valamint a magyar állampolgárság zökkenőmentes kiadásának. A romániai magyar politikus elmondta, büszkeséggel töltötte el, hogy a magyar kormány egyik vezetője felismerte: az RMDSZ meghatározó szerepet játszik a román–magyar államközi kapcsolatok alakulásában, de szerinte a magyar kormánypárti politikusoknak azt is fel kellene ismerniük, hogy nem hasznos ebben a pillanatban az RMDSZ-t „ütni, szétverni”.
Magyarország betegséget vett
Markó ezzel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által tervezett pártalapításra és a demokrácia-központokra utalt. Markó szerint Magyarország „betegséget vásárolt” magának és a romániai magyarságnak is, ha igaz, hogy a magyar állam a demokrácia-központok révén az új párt bejegyzését is támogatja, és erre pénzt is adott. A tanácskozáson több felszólaló is érintette az RMDSZ és a Fidesz viszonyát, amely jelenleg rideg. Mint ismeretes, mindhárom RMDSZ-elnökjelölt programjában fontos szerepet foglal el a jelenlegi magyar kormánypárttal való viszony, amelynek rendezését sürgetik. Édler András és Olosz Gergely bírálta az RMDSZ jelenlegi vezetőségének a Fideszhez fűződő viszonyát. Édler kifogásolta az RMDSZ „egyenlő távolság elvének” politikáját a magyarországi pártok felé, Olosz pedig kijelentette: a mindenkori magyar kormány lesz az, amely megteremti a nemzeti összetartozást. Ezekre a kijelentésekre reagálva Markó kijelentette: egyetért azzal, hogy az RMDSZ-nek szoros viszonyban kell lennie a magyar kormánnyal, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egységes politikai képviselet és fellépés alapvetően meghatározza a román–magyar viszonyt Romániában, valamint Magyarország és Románia kapcsolatait. Markó szerint a Vajdaságban és Felvidéken is egységes magyar politikai képviseletre lenne szükség. Hozzátette: „nincs szükségünk arra, hogy mások pártokat szervezzenek a nyakunkra”.
Borbély László szerint az RMDSZ egy dolgot kér a mindenkori magyar kormánytól, hogy partnerei lehessenek. „Partneri viszonyban kell lennie az RMDSZ-nek a magyar kormánnyal, és a magyar kormánynak is partnernek kell lennie az RMDSZ-szel” – mondta Borbély. A környezetvédelmi miniszter beszédében kitért a marosvásárhelyi TKT-ról a múlt hétvégén nyilvánosságra került hangfelvételre. Hangsúlyozta: végig lehet hallgatni, és meg lehet győződni arról, hogy felelősen beszéltek az ülés résztvevői, nincs a felvételben semmi olyan, ami a nyilvánosság előtt ne lenne vállalható.
László Attila a Mátyás király szoborcsoport újraavatása körül kialakult helyzet méltatlanságára hívta fel a figyelmet. A politikus Szőcs Géza magyar kulturális államtitkárt hibáztatja az újraavatás többszörös halogatása miatt. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke hangsúlyozta, hogy „nem a román fél a hibás”, majd hozzátette: ha már kolozsvári születésű az államtitkár (utalva ezzel Szőcs Gézára), akkor továbbra is azt várja tőle, hogy kellő mértékben érzékelje a szobor újraavatásának jelentőségét.
Átalakul az RMDSZ vezetőségi struktúrája
Az RMDSZ alapszabályzatának és programjának módosításáról szóló két tervezet közül az előbbi váltott ki nagy érdeklődést a képviselők körében, ugyanis a kongresszuson elfogadásra javasolt dokumentum komoly szerkezeti átalakításokat ír elő az RMDSZ vezetőségében. Ezeknek a módosításoknak a java részét Kelemen Hunor támogatja, hiszen az új szerkezetet az RMDSZ elnökjelölt programja is magába foglalja.
A vita lényegében az RMDSZ elnökjelöltek kongresszust megelőző bemelegítő összecsapása volt, hiszen Eckstein-Kovács Péter megpróbálta törölni a Kelemen által tervezett legfőbb változtatásokat. Az alapszabályzat-tervezet szerint létrejön a politikai alelnöki tisztség, amely jelenleg nem létezik, az Ügyvezető Elnökség Főtitkársággá alakul, emellett létrejön, többek között a szövetségi elnököt, politikai alelnököt, főtitkárt, frakcióelnököket, az SZKT-elnököt, megyei vagy területi elnököket egyaránt magába foglaló Szövetségi Elnökség, amely a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) ügyvezető hatáskörét venné át úgy, hogy a SZÁT is megmarad. A jelenleg 14 tagú SZÁT ezentúl nagyobb létszámú testület lesz, magában foglalja többek között a Szövetségi Elnökség tagjait, valamint a Kulturális Autonómia Tanács elnökét. Eckstein-Kovács nem értett egyet a politikai alelnöki tisztség és a Szövetségi Elnökség létrehozásával, de a törlésre vonatkozó javaslatait az SZKT elvetette.
Kihozta a sodrából Markót
A kongresszus egyik színfoltja Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform elnöke volt, aki Olosz Gergely RMDSZ-elnökké való megválasztását támogatja. Katona a szombati SZKT-n többször is szót kért, és rendszerint vitába keveredett Biró Rozália SZKT-elnökkel, miután ez utóbbi figyelmeztette, hogy túllépte a felszólalások engedélyezett időkeretét. Katona élesen bírálta az RMDSZ vezetőségét, azzal vádolva azt, hogy párttá alakították a szövetséget, amelyből szerinte hiányzik a demokrácia. Katona Ádám többször ingerülten közbekiabált a felszólalók beszéde alatt, és nem egyszer személyeskedő megjegyzéseket tett. A politikai vitát lezáró Markó-beszéd alatt is közbekiabált, majd amikor Biró megpróbálta rendre utasítani, Katona felállt és azt ordítva, hogy „Gyalázzátok Tőkés Lászlót!”, „Ezekkel nem áll szóba Orbán Viktor!”, kivonult a teremből.
Ez azonban csak az első felvonása volt a Katona-Markó konfliktusnak, amely az alapszabályzat-módosítás elhúzódó vitájakor tört ismét felszínre. Az adott ponton parttalan vitává terebélyesedni látszó tanácskozást Markó ügyrendi hozzászólással próbálta felgyorsítani, emlékeztetve a képviselőket, hogy a végső döntést a tervezetről kongresszusnak kell meghoznia. A hozzászólás után az emelvényről távozó Markó nyomába eredt Katona Ádám, aki ingerült hangon vetette a szövetség vezetői szemére, hogy csak másfél nappal azelőtt kapták meg a tervezet szövegét. Ezt követően a higgadtságáról közismert Markó ismét szót kért, és emelt hangon vonta felelősségre Biró Rozáliát amiatt, hogy túlságosan engedékenyen vezeti az ülést. „Sem egyik, sem másik kolléga ne álljon fel, ne rángassa a galléromat, sem az enyémet, sem a másikét, és ne üvöltözzön rám! Eddig sem volt ez az SZKT, és ezután sem lesz az! Vagy ül a helyén és hallgat, vagy kimegy! Én is kimegyek, ha így viselkednek! – ordította a szemmel láthatóan feldühödött Markó.
Az SZKT-n a derültséget kiváltó közbeszólások sem hiányoztak. Ilyen momentum volt, amikor Markó Béla azokra a bírálatokra válaszolt, amelyek az RMDSZ-nek a magyar pártokhoz való viszonyulására vonatkoztak. Markó kijavította azokat, akik folyamatosan az egyenlő távolság elvét emlegették, és hangsúlyozta, hogy pontatlanul idézik őt, hiszen mindig az egyenlő közelség politikájáról beszélt. Markó megjegyezte, személyesen Eckstein-Kovács Péterhez szólva, hogy ez így van még akkor is, ha a Kolozs megyei politikus Markó szerint bólogat. Eckstein-Kovács is felvette a kesztyűt, és kijelentette, hogy „fáj a nyakam”, amire hangos nevetésben tört ki a terem.
B. T. Szabadság (Kolozsvár)