Állásfoglalás
A rendfenntartás fontos kihívás egy polgári társadalomban, de a demokrácia is legalább ekkora értékkel bír. Megítélésünk szerint a március 10-i rendezvény körüli eltúlzott hatósági fellépés illetéktelenül korlátozta a demokráciából nyert szabadságjogokat, illetve egészségtelen közhangulatot teremtett Marosvásárhelyen. Nem tartjuk jogszerűnek, sem elegánsnak, és tisztességesnek sem a gyülekezési jog akadályozását, a véleménynyilvánítás feltartóztatását és a karhatalmi túlkapás gyanúját ébresztő fokozott rendőri készültséget, melyet az illetékes hatóságok tanúsítottak. Akarva-akaratlanul mégiscsak a magyar közösséggel szembeni sértésként tudjuk értelmezni a közfelháborodást kiváltó történteket.
De nem csak a magyarok közösségét érinti negatívan, hanem közvetve, az eltúlzott intézkedés, a rendfenntartó hatóságok iránti bizalmat is alaposan kompromittálja. A több száz rendőr, csendőr jelenléte bizalmatlanságot sugall, melynek természetes következménye a kölcsönös bizalmatlanság. Márpedig egy egészséges polgári demokráciában rendkívül fontos, hogy a rendfenntartók iránt erősödjön a társadalom bizalma. Az elmúlt napokban visszatért a 25 évvel ezelőtt uralkodó rendőrállam egészségtelen szelleme, ami a többnemzetiségű Marosvásárhelyen rossz benyomást kelt, és a harmonikus együttélést egyáltalán nem segíti.
A fekete március nyomasztó megbélyegzettségében élő marosvásárhelyi társadalomban vigyázni kell a magyar–román viszonyra! A hatóságok akárhogy is magyarázzák a riadókészültséget, a történtek a magyar közösségre nézve mégiscsak megalázónak bizonyulnak. Nem vitathatja el senki a magyaroktól a véleménynyilvánítás jogát és a történelmi megemlékezések lehetőségét! Tisztelettel felkérjük az illetékeseket, hogy a jövőben felelősségük tudatában ne engedjék megismétlődni a tegnapi túlkapást.
Ezúton kérjük fel a marosvásárhelyieket, és mindazokat, akikben visszatetszést váltottak ki a tegnap történtek, hogy vasárnap, március 15-én bizonyítsuk be, hogy méltóképpen tudjuk történelmi örökségünket tisztelni, a békés együttélés kultúráját a 21. századi demokrácia szellemében felmutatni, és a közösség erejének hangot adni. Vasárnap Marosvásárhelyen is, a megye több településén is nagyszabású ünnepségekre kerül sor, melyekre ezúton is meghívjuk mindazokat, akiknek fontos 1848–49 szabadságharcának, európai szabadságeszményének üzenete. Emlékezzünk és ünnepeljünk méltósággal együtt!
Kelt 2015. március 11-én, Marosvásárhelyt
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége
Népújság (Marosvásárhely)

Görgetni a fekete március terhét
Hol tart az erdélyi magyarság és Marosvásárhely 25 évvel a kommunista diktatúra bukását követően, és meddig görgetjük a fekete március hagyatékát? – különösképpen erre a két kérdésre próbáltak választ találni a Negyed évszázad címet viselő szeminárium résztvevői, melyet a hét végén az Orbán Balázs Akadémia szervezett a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
A szervező Magyar Polgári Párt háttérintézményének számító Orbán Balázs Akadémia megvallott célja egy olyan fórumot teremteni, melynek keretében a legérintettebbekkel, a város lakóival, a felnövekvő új nemzedék tagjaival közösen keressen választ a negyed évszázad után megfogalmazódó kérdésekre. A célkitűzés részben sikerült: meglepően kevés érdeklődőt vonzott az egyébként színvonalas szeminárium, melynek vitaindítójául a Yorick Stúdió számos díjat elnyert20/20 című magyar-román színházi előadása szolgált.
Az Etnikai interferencia vagy egymás melletti békés élés? címet viselő kerekasztal-beszélgetés során Szucher Ervin újságíró illetve meghívottjai, Novák Zoltán és László Márton történészek valamint Gagyi József egyetemi tanár olyan témákat feszegettek, mint az etnikai térkép átrajzolásával járó, 1960-as, 70-es évekbeli erőszakos iparosítás, a huszonöt éve tartó túletnicizált átmenet vagy a sokat vitatott multikulturalitás kérdése. Mindhárom meghívott úgy vélte, a város negyed évszázad után sem heverte ki teljesen 1990 márciusának traumáit. Ezen túl a többségi nemzet mindmáig a másik kiszorításában látja az etnikai kérdés megoldását – fejtette ki László Márton. Ez egy 1848-ban beindult folyamat, ami Trianon után fokozódott. A szovjet parancsra létrehozott Magyar Autonóm Tartomány is csak afféle porhintés volt, egy nagy illúzió – vonta le a következtetést Gagyi József, a Sapientia oktatója. Elhangzott az is: a politikum nem teljesen érdekelt a kisebbségi kérdés megoldásában; választások előtt mindkét félnek jól jön a téma felmelegítése.
Arra a kérdésre, hogy milyen multikulturalizmust akar vagy inkább képes elfogadni a magyarság, illetve az etnikai interferencia vagy az egymás melletti békés élés a megfelelőbb, a megszólaltattak úgy vélték, Marosvásárhelyen két, egymással párhuzamos társadalom létezik. Ahhoz, hogy erős lábon álljon a magyarság, saját intézményhálózatra volna szüksége – jelentette ki Novák Zoltán, hozzáfűzve, hogy ez nem jelenti azt, hogy bizonyos területeken nincs szükség az együttműködésre a többségiekkel.
Néhány apró és langyos fricskát leszámítva a második panel, amelynek keretében Kovács Péter és Biró Zsolt ült Kiss Csaba rádiós újságíró asztalához, baráti hangnemű beszélgetésre sikeredett. Mind a meghívott, az RMDSZ főtitkára, mind a házigazda, az MPP országos elnöke rendkívül visszafogottnak bizonyult, mintha mindketten arra törekedtek volna, hogy ne ártsanak a két párt közötti viszonylag új és törékeny békének. Biró üdvözölte Brassai Zsombor Maros megyei RMDSZ-elnök ötletét, miszerint a 2016-os helyhatósági megmérettetéseket még az idén tavasszal előválasztások előzzék meg. Kovács Péter, aki szerint kisebbségi helyzetben luxusnak számít a többpárti rendszer, beismerte, hogy az MPP és a néppárt létrejöttében az RMDSZ-nek is megvan a maga felelőssége. „Természetesnek tartom, hogy Gyergyószentmiklósnak MPP-s polgármestere legyen, hisz a jelenlegi elöljárónak két bűnrossz RMDSZ-es elődje volt” – jelentette ki. A két pártvezető abban is egyetértett, hogy Marosvásárhelyen rendkívül nehéz lesz Dorin Floreát kibillenteni a polgármesteri székből, hisz egy roppant ravasz politikus, aki tudja, miként kell a maga javára fordítani a magyar szavazók egy részét.
Székelyhon.ro

Könyv és Gyertya gála
Az RMDSZ március 15-i ünnepi rendezvénysorozatának záróakkordjaként Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagytermében a magyar és a székely himnusszal indult, és Palya Bea valamint Szokolay Balázs előadásával ért véget vasárnap a Könyv és Gyertya gála. A díjat az RMDSZ Maros megyei szervezete alapította, és olyan Maros megyei személyeknek adják, akik kiemelkedő módon segítették a magyar közösséget.
Beszédet mondott Markó Béla szenátor, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, Lukács Bence Ákos konzul Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa részéről.
Szolidaritással minden lehetséges
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke azokat cáfolta, akik azt állítják, hogy ma már nincsenek olyan emberek, mint voltak 150, 160 évvel ezelőtt, hogy az az összefogás, szolidaritás, ami akkor vagy közelebbi múltunkban, 1990. február 10-én, a gyertyás- könyves tüntetésen megtörténhetett, ma már nem lehetséges, mert megváltoztak a társadalmak, megváltoztak az emberek.
A volt elnök kijelentette: nem hisz abban, hogy megváltozott volna az a hit, az a bizalom, hiszen "ma is a könyv és gyertya jegyében gyűltünk össze ünnepelni azokat, akik kiérdemelték ezt a kitüntetést". Mint mondta, nem elképzelhetetlen az a szolidaritás. Ha félretesszük a véleménykülönbségeket, össze tudunk fogni.
"Hinni kell a változásban, a szolidaritásban, szabadságban, egyenlőségben, testvériségben, és akkor minden lehetséges" – mondta egyebek között Markó Béla.
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, hogy második alkalommal kerül sor a Könyv és Gyertya díj kiosztására, majd felidézte az 1990-es tüntetést, amikor százezer magyar ember vonult végig a városon könyvvel és gyertyával a kezében, amikor hatalmas közösségi erő lüktetett, és amikor jó volt magyarnak lenni Vásárhelyen. Azért alapították a díjat, hogy felhívják a figyelmet azokra az alapvető értékekre, amelyekhez ragaszkodunk, amelyek akkor csak vágyként fogalmazódtak meg, és amelyek nagy része 25 év elteltével megvalósult.
A gálán kitüntetésben részesültek:
1. Berekméri D. István sáromberki nyugalmazott történelemtanár. A pedagógusi munkakör mellett belekapcsolódott és elmélyült a tudományos-kutató tevékenységben is. Részt vett abban a munkaközösségben, amely kiadta Sáromberke falumonográfiáját 1994-ben. Több alkalommal tartott előadást helytörténeti konferenciákon, ahol tudományos dolgozatokat terjesztett elő. Megjelent három könyve, 2006-ban a Sáromberke és a Telekiek, 2007-ben II. Rákóczi Ferenc – az ország nélküli fejedelem, majd 2013-ban a Bethlen Gábor – Erdély fejedelme (1613–1629) című.
Jelenleg a Sáromberke és a Telekiek című kötet átdolgozásán, bővítésén dolgozik, amelyet Teleki Samu Afrika- utazó halálának 100. évfordulója alkalmával szeretne kiadni 2016-ban.
2. Biró János fafaragó, Nyárádszereda. Gépészmérnökként dolgozott Nagyenyeden, Szász-régenben, Nyárádszeredában, fafaragással is foglalkozik. Számos alkotását lehet megcsodálni szerte a megyében és a határokon túl is, Nyárádszeredától Mórig. Igényesen kifaragott kopjafák, címerek, díszes székely kapuk tanúskodnak Biró János fafaragó mesteri munkájáról.
3. Gál Barna Gyula Segesvár és a környékbeli magyarság meghatározó személyisége. Matematika-fizika főiskolán szerzett oklevelet, majd 1953 és 1991 között mint matematika szakos tanár dolgozott. Pályafutása alatt is legfőbb feladata volt a magyarságért, a közösségért tevékenykedni. Az RMDSZ segesvári szervezetének megalakulásában nagy szerepet játszott, majd 1991 és 2004 között a segesvári RMDSZ elnökeként kitűnően vezette a szervezetet. Ugyanakkor 1992 és 2004 között Maros megyei tanácsosként képviselte a magyarság érdekeit.
4. Görög Miklós építészfőmester 1935. október 10-én született Marosludason. Az RMDSZ marosludasi szervezetének megalakításában nagy szerepet játszott, és egyetlen olyan esemény sem volt a helyi RMDSZ szervezetnél, amelyben ne vett volna részt. A Szociáldemokrata Platform országos alelnökeként is tevékenykedett, és Kerekes Károly parlamenti képviselő irodavezetője volt Marosludas kerületben.
5. Horváth János, Marosszentkirály. Fiatal kora óta foglalkoztatta a hagyományőrzés, a néptánc. Életcélja a néptánc megőrzése és továbbadása a fiatal generációknak. 1991-ben megalakította a Vadrózsa hagyományőrző tánccsoportot Nagy Margit tanárnő közreműködésével, amelynek mára már a negyedik generációját oktatja. Fáradságot nem kímélve végzi ezt a szép munkát, melynek köszönhetően szülőfaluja hírnevét már a határokon túl is ismerik. Jelenleg 16 párral dolgozik, akiknek számos erdélyi magyar vidék táncait tanítja.
6. Mátyás Endre, nyugalmazott matematika szakos tanár, Szováta. 1973 és 1996 között pedagógusként és igazgatóként dolgozott. 1996 és 2000 között Szováta polgármestere volt. 1990 óta tevékenykedik az RMDSZ szovátai szervezeténél, melynek alapító tagja volt. Egész életében lelkesen vállalta a közösségi feladatokat, erejét nem kímélve tevékenykedett Szováta közösségéért. Pedagógusként, aligazgatóként, majd később igazgatóként gyermekek generációit oktatta nem csupán matematikai ismeretekre, hanem arra is, hogy miképpen lehet magyarként megmaradni a szülőföldön.
7. Tóth Dénes, Gyulakuta. Mezőgazdasági technikumot végzett, 1965 és 2012 között a gyulakutai állatorvosi körzetnél dolgozott állat-egészségügyi technikusként.
Szakmai munkája mellett kiemelkedő fontosságot tulajdonított a közösségépítésnek. 1990 óta az RMDSZ-ben töltött be különböző tisztségeket, 18 éven át helyi tanácsosként tevékenykedett, és alelnöke volt a helyi RMDSZ szervezetnek, melynek megalakításához jelentős mértékben hozzájárult. Munkája során igyekezett eleget tenni a szakmai elvárásoknak, és a gyulakutai közösség számára olyan megvalósításokat elérni, melyek példaértékűnek bizonyulnak az új generációnak.
8. Kun László, Marosvécs, történelem szakos tanár. Elhivatottan, lelkesen és kellő részletességgel tanította tanítványait múltunk történelmére, ismertette velük a korszakok változásit, őseink nyomában. 1990 és 2011 között pedagógusi hivatása mellett a Magyarói Általános Iskola igazgatójaként is dolgozott. Munkája során a magyarói oktatás fejlődését, színvonalát tartotta elsődleges célnak, a helyi diákok erkölcsi és szellemi tudásának gyarapítása kiemelkedő fontosságúnak számított.
9. Farkas Elek, Harasztkerék, magánvállalkozó. Több helybélinek biztosít munkát és megélhetési lehetőséget. Aktív szerepet vállal az RMDSZ ákosfalvi községi szervezetében, 1996 és 2000 között helyi tanácsos. Támogatja az RMDSZ-t, a történelmi egyházakat, egyesületeket. Ákosfalva községből több mint száz személynek nyújtott támogatást, hogy ünnepélyes keretek között részt vehessenek a honosítási ceremónián az anyaországban.
10. Darabont József református lelkipásztor. 1973 szeptemberétől szolgál Görgény-szentimre, Mezőbodon, Mezőcsávás református gyülekezetében. Kiemelkedő fontosságúnak tartja a gyerekek és fiatalok foglalkoztatását, lélektől lélekig hirdet igét felnőtteknek, időseknek.
1990-ben megalakította Mezőcsávás községben az RMDSZ szervezetet, idejét, erejét, energiáját nem sajnálva járt házról házra összeírni az RMDSZ-tagokat. Emiatt megfenyegették és bántalmazták 1990-ben. Nem hátrált meg a közösségért való munkában, lelkesen dolgozott a magyarságért.
11. Nagy Béla, Nagysármás. A sármási Vointa Kisipari Szövetkezetnél töltött be különböző tisztségeket, 1993 és 1996 között a községi kórháznál vállalt munkát, 1996 és 1998 között higiéniai asszisztensként dolgozott a Maros megyei egészségügyi rendőrség és megelőző orvoslás intézeténél. Közösségalakító tevékenységekben is részt vett, az RMDSZ helyi szervezetének egyik meghatározó személyisége. A nagysármási RMDSZ szervezet alapító tagja volt. ’90 óta folyamatosan vállalt tanácsosi tisztséget, 2000 és 2004 között helyi elnök volt a nagysármási RMDSZ szervezetnél.
12. Kocsis József, Radnót. A székelykeresztúri tanítóképzőben kezdte, majd Székelyudvarhelyen fejezte be tanulmányait. Somosdon tanított, majd három év katonaság után Harcón volt iskolaigazgató és tanító. 1963-ban került vissza Radnótra, a kertészeti iskolába, majd annak megszűnése után 1964 őszétől az Agronómusok Háza alkalmazottja lett. Megalakulása óta tagja a radnóti RMDSZ-nek. Közösségformáló és mindennapi munkája mellett kopjafát faragott az I. és II. világháború magyar hősei emlékére, melyet a református templom kertjében állítottak fel.
13. Fülöp G. Dénesné Suba Ilona, a Vártemplomi Diakóniai Központ Lazarenum Alapítványának elnöke. Az erdélyi és a marosvásárhelyi magyarságért végzett sokoldalú munkájáért, az elesett, hátrányos helyzetű emberek támogatásáért végzett tevékenysége elismeréseként jelölte az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete.
A 25 éve alapított Lazarenum Alapítvány jelenleg 18 gyermeknek szolgál otthonul a Lídia gyermekotthonban. A folyamatosan bővülő Vártemplomi Diakóniai Központot 46 idős személy lakja. A létesítmény az idősek gondozása mellett erdélyi magyar közművelődési célokat is szolgál. 2002 óta a Pici ház két pedagógus segítségével oktatást és meleg ételt biztosít 27 utcagyerek számára. A Lazarenum keretében – a diakóniai szolgálat részeként – évente 150 nagy családban nevelkedő mintegy félezer hátrányos helyzetű gyermek rendszeres támogatása és nyári táboroztatása folyik. A társadalom peremére szoruló családoknak otthonteremtő programmal segít, falusi házakban helyezve el őket, fedelet és megélhetést nyújtva számukra. Nem utolsósorban 33 munkahelyet tart fenn.
14. Török Gáspár, országos és nemzetközi elismertségnek örvendő fotóművész, a marosvásárhelyi közélet markáns alakja. Öt kontinensen állították ki munkáit, több mint 63 hazai és 25 nemzetközi díj birtokosa. Művészi rangjának elismeréseként 1988-ban az AFIAP, vagyis a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségének művésze címmel, majd 1995- ben az EFIAP, ugyanezen szövetség kiváló művésze címmel tüntették ki.
15. Simon György magyartanárként a szép és szabatos nyelvhasználatra, a nemzeti hovatartozás önérzetes felvállalására tanította diákjait. Iskolai órái hétvégeken és vakációkban gazdag hagyományú erdélyi falvakban, hegyi ösvényeken, a múltat idéző emlékhelyeken folytatódtak. Simon György a Bernády Napok első kiadása óta a diákvetélkedők szervezője, számos Bernády-kiadvány szerkesztője, illetve korrektora. Ő indította útjára 1993-ban az ország összes magyarul tanuló középiskolás diákja számára az IKV-t, az irodalmi kreativitásversenyt, amely azóta is minden évben megrendezésre kerül.
A gálaesten Csíki Hajnal Horváth István A nyelv csak élve tündököl című versét szavalta, fellépett Trózner Kincső (ének), zongorán kísérte Trozner Szabolcs. A laudációkat B. Szabó Zsolt műsorvezető olvasta fel.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhely nem heverte ki a traumát
Hol tart az erdélyi magyarság és Marosvásárhely 25 évvel a kommunista diktatúra bukását követően, és meddig görgetjük a fekete március hagyatékát? – különösképpen erre a két kérdésre próbáltak választ találni a Negyed évszázad címet viselő szeminárium résztvevői, melyet a hétvégén az Orbán Balázs Akadémia szervezett a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.
A szervező Magyar Polgári Párt háttérintézményének számító akadémia megvallott célja egy olyan fórumot teremteni, aminek keretében a legérintettebbekkel, a város lakóival, a felnövekvő új nemzedék tagjaival közösen keressen választ a negyed évszázad után megfogalmazódó kérdésekre.
A célkitűzés csak részben sikerült, meglepően kevés érdeklődőt vonzott az egyébként színvonalas szeminárium, amelynek vitaindítójául a Yorick Stúdió számos díjat elnyert 20/20 című, magyar–román színházi előadása szolgált.
Mindmáig kiszorítósdi
Az Etnikai interferencia vagy egymás melletti békés élés? címet viselő kerekasztal-beszélgetés során lapunk munkatársa, Szucher Ervin újságíró, illetve meghívottjai, Novák Zoltán és László Márton történész, valamint Gagyi József egyetemi tanár olyan témákat feszegetett, mint az etnikai térkép átrajzolásával járó, 1960–70-es évekbeli erőszakos iparosítás, a huszonöt éve tartó túletnicizált átmenet vagy a sokat vitatott multikulturalitás kérdése.
Mindhárom meghívott úgy vélte, a város negyed évszázad után sem heverte ki teljesen 1990 márciusának traumáit. Ezen túlmenően a többségi nemzet mindmáig a másik kiszorításában látja az etnikai kérdés megoldását – fejtette ki László Márton.
Ez egy 1848-ban beindult folyamat, ami Trianon után fokozódott. A szovjet parancsra létrehozott Magyar Autonóm Tartomány is csak afféle porhintés volt, egy nagy illúzió – vonta le a következtetést Gagyi József, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója. Elhangzott az is: a politikum nem teljesen érdekelt a kisebbségi kérdés megoldásában – választások előtt mindkét félnek jól jön a téma felmelegítése.
Arra a kérdésre, hogy milyen multikulturalizmust akar vagy inkább képes elfogadni a magyarság, illetve az etnikai interferencia vagy az egymás melletti békés élés a megfelelőbb, a megszólaltattak úgy vélték, Marosvásárhelyen két, egymással párhuzamos társadalom létezik. „Ahhoz, hogy erős lábon álljon a magyarság, saját intézményhálózatra volna szüksége” – jelentette ki Novák Zoltán, hozzáfűzve, hogy ez nem jelenti azt, hogy bizonyos területeken nincs szükség az együttműködésre a többségiekkel.
Egy asztalnál Biró Zsolt és Kovács Péter
Néhány apró és langyos fricskát leszámítva, a második panel, amelynek keretében Kovács Péter és Biró Zsolt ült Kiss Csaba rádiós újságíró asztalához, baráti hangnemű beszélgetésre sikeredett. Mind a meghívott, az RMDSZ főtitkára, mind a házigazda, az MPP elnöke rendkívül visszafogottnak bizonyult, mintha mindketten arra törekedtek volna, hogy ne ártsanak a két párt közötti, viszonylag új és törékeny békének.
Biró üdvözölte Brassai Zsombornak, az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének ötletét, miszerint a 2016-os helyhatósági megmérettetéseket még idén tavasszal előválasztások előzzék meg. Kovács Péter, aki szerint kisebbségi helyzetben luxusnak számít a többpárti rendszer, beismerte, hogy az MPP és a néppárt létrejöttében az RMDSZ-nek is megvan a maga felelőssége.
„Természetesnek tartom, hogy Gyergyószentmiklósnak MPP-s polgármestere legyen, hisz a jelenlegi elöljárónak két bűnrossz RMDSZ-es elődje volt” – jelentette ki. A két pártvezető abban is egyetértett, hogy Marosvásárhelyen rendkívül nehéz lesz Dorin Floreát leváltani, hisz egy roppant ravasz politikus, aki tudja, miként kell a maga javára fordítani a magyar szavazók egy részét.
Krónika (Kolozsvár)

Fekete március a Népújságban
Szerkesztette: Karácsonyi Zsigmond
Negyedszázada, hogy bunkósbottal szétverték álmainkat. Rá kellett döbbennünk: jogaink érvényesítéséért meg kell szenvednünk. Pedig nem akartunk egyebet, csak magyarként élni. A megbuktatott diktatúra elnyomó gépezetének machinációja, a román nacionalizmust kihasználva, magyarellenes pogromba torkollt Marosvásárhelyen. Ezekben a napokban sokan sokféleképpen értelmezik az akkor történteket. Nemegyszer meghamisítva a tényeket. Mi a 25 évvel ezelőtti Népújság cikkei alapján elevenítjük fel az eseményeket. Ma az 1990. március 20-i lapszámból tallóztunk.
A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának
Bukarest
Tekintettel az 1990. március 16-án és 17-én Marosvásárhelyen lezajlott eseményekre, valamint a megyében kialakult rendkívül feszült helyzetre, az RMDSZ Maros megyei vezetősége az illetékes helyi és központi szervek, valamint szervezetek tudomására hozza határozott állásfoglalását.
E hó 8-án a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet magyar diákjai ülősztrájkba kezdtek jogos követeléseik eléréséért, a magyar nyelvű oktatás visszaállításáért, a magyar hallgatók beiskolázási számának arányos növeléséért és az egyetemi vezetésben való megfelelő képviseletért. Ez az ülősztrájk teljesen békés, példamutató módon zajlott le. A Vatra Româneascanak és a Marosvásárhelyi Diákok Ligájának képviselői provokációk sorozatával próbálták a helyzetet elmérgesíteni, és az önálló magyar oktatás visszaállításáért szervezett kulturális célú megmozdulást politikai síkra terelni. Ennek következtében, valamint a helyi és országos román nyelvű sajtó és tömegkommunikáció szándékosan félrevezető közleményei hatására március 16-án a marosvásárhelyi Tudor negyedben ittas egyének, kifogásolva egy gyógyszertár kétnyelvű feliratát, zavargásokat kezdeményeztek és több száz főből álló román tömeget összegyűjtve több személyt megsebesítettek, két lakásba behatoltak, a berendezést tönkretették, a lakókat bántalmazták, gépkocsikat rongáltak meg, lincshangulatot teremtettek, és többek között a helyszínen tartózkodó tévéoperatőröket is megverték. A helyi magyar sajtó és rádió munkatársait alig sikerült a tömegből kimenteni. Soviniszta jelszavakat kiabálva a felvonuló román tömeg körülvette a bentlakásokat, és a zavargások egész éjszaka folytatódtak, letépték a magyar nyelvű plakátokat, letépték és elégették a polgármesteri hivatal magyar nyelvű feliratát. Március 17-én 11 és 14 óra között a Liga Studentilor által tervezett felvonuláson és nagygyűlésen szintén atrocitásokra került sor magyar nemzetiségű személyek ellen. Ugyanakkor a hívők nagy megdöbbenésére a menet behatolt a református egyház felsővárosi hivatalába, az ott tartózkodó személyeket bántalmazta és egyházi javakat tett tönkre.
Reális veszélyét látjuk annak, hogy a szándékosan keltett pogromhangulat több megyére is kiterjedhet, ezt bizonyítják a március 15-i szatmári események. Véleményünk szerint az események hátterében a Vatra Româneasca szervezet egyes tagjainak az összejöveteleken elhangzott nacionalista, soviniszta uszítása áll. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy sem a municípiumi és megyei Nemzeti Egységtanács, sem a bukaresti politikai vezetés, illetve a kormány semmilyen intézkedéssel nem vette elejét a beláthatatlan következményekkel fenyegető helyzet kialakulásának. Ez a passzivitás hozzájárul a jóhiszemű román tömegek félrevezetéséhez. A zavargásokban sem a rendőrség, sem más karhatalmi szervek nem avatkoztak be, többszöri sürgetésünkre sem, sőt, képviselőinket kiutasították a rendőrség területéről. A helyi vezetés egyes tagjainak magatartása az utóbbi hetekben kimondottan hozzájárult a soviniszta indulatok elszabadulásához.
A leghatározottabban követeljük a nemzeti kisebbségek létbiztonságának, valamint intézményeik biztonságának szavatolását, olyan kormányintézkedések meghozatalát, amelyek a példátlan uszításnak véget vetnek, és egyben a gyakorlatban garantálják egyéni és kollektív jogainkat. Úgy véljük, hogy ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy ellenőrizhetetlen megmozdulásokra kerül sor. A magyar kisebbséget képviselő RMDSZ határozottan tiltakozik az ellen, hogy a békés és civilizált formában előterjesztett, minden európai mérce szerint jogos igényekre válaszul egyesek a nyers erőszak eszközeit vonultatják fel, különös tekintettel arra, hogy ezek az igények összhangban állnak az 1918. december elsejei Gyulafehérvári határozattal, illetve a Románia által aláírt nemzetközi szerződésekkel.
Az RMDSZ Megyei és Municípiumi Intéző Bizottsága, SÜTŐ ANDRÁS
Marosvásárhely, 1990. március 17-én
TILTAKOZÁS!
Marosvásárhely közvéleménye már tudomást szerezhetett arról, hogy a március 16-i, pénteki, hivatalosan be nem jegyzett tüntetésen számos törvénysértő megnyilvánulásra került sor a Tudor lakótelepen. Ennek egyik sajnálatos epizódja, hogy az indulatoktól felkorbácsolt tömeg rátámadt lapunk két munkatár-sára. Egy eddig nem azonosított személy rájuk mutatott, hogy "a Népújságtól vannak!" (Astia-s de la Népújság!), ami felhívásként hangzott a brutális, erőszakos cselekvésre, személyük és egyben lapunk mint intézmény ellen. Ütlegelni kezdték őket, súlyos testi sérüléseket okozva mindkettőjüknek. A hadsereg egy őrnagya mentette ki munkatársainkat a tömegből, amely még azt is megakadályozta, hogy gépkocsival elszállíthassák őket.
Nyilvánosan is a leghatározottabban tiltakozunk minden erőszakos cselekmény ellen, amely a munkájukat végző szabad sajtó munkatársait akadályozza feladataik ellátásában. Egyöntetűen szolidaritást vállalunk azokkal a rádiós és televíziós kollégáinkkal, akik hasonló inzultusnak voltak kitéve az említett napon és más korábbi megnyilvánulások alkalmával is. […]
Nú.
TÜNTETÉSEK MAROSVÁSÁRHELYEN
…a Testvériség utcában
Március 16., délelőtt. A marosvásárhelyi 28-as számú gyógyszertár ablakára két román nyelvű FARMACIA felirat közé magyarul is kiírták: GYÓGYSZERTÁR. Az ajtón is megjelent a kétnyelvű felirat.
12.45-kor már üvöltöztek, hogy törüljék le a magyar feliratot.
Körmöczki Zoltán mérnök, a megyei Front tagja (a felesége gyógyszerésznő az említett patikában) segítséget kért a megyei rendőrségtől. A rendőrség kiküldött egy hadnagyot és két őrmestert. A katonaság részéről kiszállt egy kapitány nyolc katonával. Déli egy órakor – tájékoztat Körmöczki – a kapitány kijelentette, hogy nem azért jött, hogy a tömeget meggyőzze, és visszavonult. Ezalatt a szomszédos Muncii utcában öt rendőr cirkált készenlétben. A gyógyszertár főbejáratát elzárta a tömeg, a hátsó ajtót konténerekkel torlaszolták el, és azt kiabálták, hogy felgyújtják az épületet.
A személyzet az aligazgatónővel egyetértésben elhatározta, hogy bezár, mert életveszélyben voltak. A délutáni váltás a bezárt patikában maradt (kényszerhelyzet). Körmöczki egypár barátjával elvitte a konténereket, és hazaküldte a gyógyszerészeket. Közben a hangulat felforrósodott. Délután 4-5 óra körül már kb. 1 000 főnyi tömeg tolongott az utcán, nagyrészt ittas állapotban. Az Înfratirii 7-es tömbházának 6. emeletére két iskolás lány kitett egy fehér vásznat, a következő feliratokkal:
VREM EGALITATE MINORITATILOR!
MAGYAR SULIT!, MAGYAR SZÓT!
EGYENLŐSÉG!, TESTVÉRISÉG! (a két lány a művészeti líceum XII.-es tanulója).
A továbbiakat az események egyik szemtanújától idézzük:
"A tömeg észrevette a transzparenst, felhördült és feltódult a 6. emeletre. Verték az ajtót és üvöltötték: Prindeti-le, Omorîti-i! Megpróbáltam lebeszélni őket az erőszakról, de csak azt értem el, hogy majdnem megvertek. Egy másik ottlévő szintén csitítani akarta őket, de kevés szerencsével, mert a nekivadult tömeg, élen egyik kollégájával, rárontott, és ott a lépcsőházban véresre verte. (Törvényszéki orvosi látlelet is van.)
Végül kijött egy másik szomszéd, Girlescu Dumitru katonatiszt. Ő még egy másik tiszttársával és három civillel bekopogott a lakásba, a lányok beengedték. Amikor látták, hogy csak gyerekek vannak bent, nem bántották őket, de a lakást feldúlták, újságokat dobáltak ki… Az öt gyereket a katonaság menekítette ki a hátsó bejáraton. […]
A tömeg sötétedés után sem oszlott szét. Járták a Hora Uniriit, elénekelték a Tu Ardealt, a Noi sîntem români-t. Este nyolc óra után elindultak. Elöl lépésben haladt egy Volkswagen, a küszöbön zászlós emberekkel, utánuk tódult a sokaság, jelszavakat skandálva: Ole, ole, ole, Ardealul al nostru e!
Murim, luptam, Ardealul nu lasam!
Traiasca, traiasca, traiasca, sa traiasca, Moldova, Ardealul si Tara Româneasca!
Végigvonultak az 1918. December 1. sugárúton. Közben egy sajnálatos baleset is történt. Egy Trabant belerohant a tömegbe. Többen megsebesültek, az autót az emberek összetörték és felgyújtották. Utána felmentek az Ifjúsági Házhoz, onnan vissza a főtérre. A megyei Polgármesteri Hivatal előtt Tira alezredes tartott beszédet, biztatva a jelenlevőket, hogy ne hagyják magukat elnyomni a magyaroktól. Szemtanúk szerint éjjel egykor még a főtéren voltak. […]
Népújság (Marosvásárhely)

Fekete március a Népújságban (2.)
Szerkesztette: Karácsonyi Zsigmond
A negyedszázaddal ezelőtti eseményeket a Népújság korabeli cikkei alapján elevenítjük fel. Ma az 1990. március 21-i lapszámból tallóztunk.
Véres események Marosvásárhelyen
A kormány még mindig nem mozdul! Kit véd? A karhatalom újra felkészületlen volt! Vajon meddig?
8 óra 30 perc. Hangyaboly az egész város. A Dózsa György utcában a Poklos-patak hídján gyülekeznek a Prodcomplex-beliek. "Vegyesen jövünk, jóérzésű emberek vagyunk".
– 9 órakor a Teleki-téka előtti téren hatalmas tömeg. Itt derült ki, hogy a míting csak most kezd szerveződni. És az még jobb jel, hogy az RMDSZ-ház ablakaiból megmondják a skandálandó jelszavakat. A tömeg szépen sorjában elindul a főtér irányába. Egy nagyobb cigánycsoport beáll a sorba, tapssal fogadják őket.
– 9.30-kor a Bolyai iskola üres. A tanárok 12-13-an vannak, a tüntetésre készülődnek. A Vatra székházát MADISZ-jelvényes fiatalok, rendőrök őrzik.
– 10–12 óra között: többezernyi ember a főtéren. Az erkélyről RMDSZ-képviselő beszél, nyugalomra és arra szólítja fel a tömeget, ne engedjenek semmilyen provokációnak. Később felolvassák a Maros megyei RMDSZ felhívását. Közben megindulnak a lámpaoszlopokra szerelt hangszórók is.
Telnek a percek. Reng a levegő a skandált szavaktól. "Hol van Kincses"? "Le Judeával". Mikor szóhoz jutnak a felszólalók, elmondják, hogy a megyei tanáccsal tárgyalnak a követelések teljesítéséről. Dél felé megígérik, délután Marosvásárhelyre érkezik Iliescu, és Király úr. Később hamisnak nyilvánítják a bejelentést, de azt elmondják, hogy mindkettőjükkel beszéltek telefonon.
Megtudja azt is a tömeg, hogy Kincses Előd alelnököt visszavárják Udvarhelyről. Megjelenik a "Jos cu Judea" feliratú tábla az erkélyen. A tömeg között sétálva ismerősök és ismeretlenek mutatják sebes arcukat, kezüket, sebesült testrészeiket, a tegnapelőtt esti "emlékeket", amelyek egy "csendes" "békés" tüntetés bizonyítékai. Igen, a tegnapelőtt ugyanezen a helyen késekkel, baltákkal, fejszékkel, karókkal és ki tudja még mivel felszerelt emberek voltak.
– 13 óra után – megjelentek a vatrások. Közben jönnek az iskolások, saját felirataikkal: "Magyar iskolát akarunk". "Anyanyelvünket". Felszólítja őket egy megyei tanácstag: "Va rugam, nu faceti scandal, si eu sînt român, dar pe voi nu v-a chemat nimeni – plecati!" Nem mentek el.
A Grand előtt tömörülnek a vatrások. Középen rendőrgyűrű választja el a két tömeget. Egyszer egyik kiabál, másik fütyül, és fordítva. A megyei tanács tanácskozik. Elhangzik az istentisztelet is. A tömeg vár. Gyülekeznek a Grand felől is. A nap egyre jobban tűz.
Még gyakran hangzik: "Most vagy soha!" Szinte mindenki Judeáról beszél, aki a 20-ára virradó éjszaka elhagyta Marosvásárhelyt. A Dózsa György utca felől egy 100–150 főnyi csoport jön a Grand elé "Moldova, Tara Româneasca, Ardealul una e". Vatrások.
15 óra. A bukaresti rádió magyar nyelvű adása szinte egy órán át a marosvásárhelyi eseményekkel foglalkozik. Saját "vezércikkében" elítéli a vatrások soviniszta, nacionalista tevékenységét. A megyei és az országos vezetést okolja a zavargások miatt. Kérik a 19-i eseményekért felelős személyek mielőbbi megbüntetését. Elhangzik az RMDSZ országos felhívása.
Időnként a többezres tömeg skandál. Még mindig az RMDSZ-esek hangorkánjától zeng a főtér. Ám már hallatják szavukat a vatrások is. Vajon sor kerül a párbeszédre – a kordonnal elválasztott emberek – az egész tömeg és az erkély között? Adná Isten!
"Demokratikus" jelszavakat kiabálnak a vatrások: "Tîrgu Mures românesc, niciodata unguresc". Ilyen és ehhez hasonló "testvéri" jelszavak röpülnek a levegőben. "Istenem, hát ide jutottunk?" – öreg néni szájából szaladnak ki a szavak, keresztet vet és áll tovább a tűző napon…
Még versekkel is erősítik a lelkeket. A tanács, persze, tanácskozik.
16 óra. A tanács újra tanácskozik. Megkezdődött a marosvásárhelyi rádió magyar nyelvű adása. Király Károly Bukarestből telefonon hívja fel a marosvásárhelyi főtéren összegyűlt tömeget, őrizze meg józanságát, mind a románok, mind a magyarok, és oszoljanak szét, "menjenek haza, nehogy valamilyen provokáció áldozatául essenek". A NEOIT ma délután összeül, intézkedéseket foganatosít – tájékoztat K. K. Kifejti, nem Erdélyt akarjuk, csupán jogainkat Románia határain belül. A beszéd elhangzik románul is a magyar adásban. És még "csak" fél öt.
Ez az az óra, amikor egyik fél ordibál, a másik fütyül. És fordítva. Veszélyes pillanatok. Érzem a levegőben.
Megtelik a levegő a vatrások még bátrabb és még "demok-ratikusabb" kiáltványaival. Már a kezüket is emelgetik srégen felfelé.
16.30. Lemondott dr. Csiha Kálmán a municípiumi tanácstagságáról. Saját maga mondja el a rádióban – nem kíván részt venni egy olyan tanácsban, amely megengedte a 19-i esti események lebonyolítását. Ez személyes és az egyház tiltakozása a jelenlegi municípiumi vezetés ellen.
17 óra. A vatrások üvegekkel és más egyebekkel dobálóznak. Tüntetnek.
17.30. A rádióban sebesültek beszélnek: magyarok, románok is.
18.30 órakor a Vatrát éltető román tömeg áttörte a rendőrkordont és botokkal, husángokkal, vasvillákkal, fejszékkel támadtak a magyar tüntetőkre. Több áldozatot el is vittek a mentők.
Néhány perc múlva a szentkirályi ITSAIA teherautója teljes sebességgel belehajtott a magyar tüntetőkbe. A sofőr elvesztette uralmát a kormány felett, kiütötte az ortodox templom előtti park sarkán levő oszlopot, majd a templom lépcsőjén állt meg, szemben a bejárattal.
19.00 órakor tankokkal kivonult a katonaság. A Grand felőli oldalon levő román tüntetők kövekkel és üvegekkel dobálóztak a tankokon keresztül.
20.30 óráig 1 halottról és 60 sebesültről tudunk.
Erdélyi Karabah készül Marosvásárhelyen?
Avagy a borzalom pillanatai, amit mindazok átéltek, akik az RMDSZ székházában rekedtek hétfő délután. Juhász Ilona megható szavakkal számolt be róla a vásárhelyi rádióban. A megyei kórház sebészetén másik két szemtanúval beszélgettünk.
– Az a gyűlölet, ahogy ütöttek, az már nem ember–ember elleni harc volt, talán a zsidókkal sem voltak ilyen kegyetlenek – Karabah Erdélyben – mondja Vincze Ferenc, a bábszínház reklámgrafikusa. A sürgősségi klinikán az a vizsgálóbíró jegyzi vallomását, aki a Dan Aurel-ügyet is "kivizsgálta".
– Hol volt este hét óráig a katonaság, hisz telefonáltunk, hogy jöjjenek. Este hét órakor érkeztek csupán az RMDSZ székházához. A rendőrség is tehetetlenül nézte végig az egészet. A katonasággal érkező Judea úr határozottan megígérte kilenc óra körül, hogy mi, akik felszorultunk a padlásra, nyugodtan kimehetünk, mert nem lesz semmi bántódásunk. A katonák sorfalat álltak a teherautó körül, de a tömeg annyira odaszorította őket az autóhoz, hogy meg sem tudtak mozdulni, az autó sem mozdult. Így a "tüntetők" fel akarták borítani az autót, felugrottak rá karóval, vasrudakkal, letépték a ponyváját. Engem levertek és a fejemet ütötték. Ütötték mellettem Sütő Andrást, Juhász Ilonát s a többieket is. A katonáknak nehezen sikerült eltávolítani a verekedőket, egyesek segítettek a sebesülteken, egy román orvos is azonnal felugrott az autóra, hogy elsősegélyt nyújtson.
Judea úr mindenesetre jól megszervezte a kimenekítést! Talán azért tűnt el olyan gyorsan Vásárhelyről?…
Jakots László reklámgrafikust hallgatom. Mint mondja, szerencséje volt. Román kollégája mentette ki a szomszédos pártszékhelyről.
– Kit vitt el kora délután a rendőrautó, a kint levők nagy többsége ugyanis úgy értesült, hogy az RMDSZ vezetőit.
– Tiz személyt, azok közül, akik védték a székházat. A többieknek az egyik rendőr azt tanácsolta: "Ha eddig vitézek voltatok, maradjatok itt továbbra is!"
A tegnap délutáni vandál tüntetés nyomán összesen 30 személyt jegyeztek be a megyei kórház sürgősségi osztályán. Közülük egy, Fogarassi Zoltán, még a péntek esti Tudor negyedbeli "békés" tüntetés áldozata. A sürgősségi elosztó szolgálat kedden délelőtt ügyeletes orvosaitól – dr. Kisgyörgy Árpád idegsebész, dr. Jeremiás István, dr. Madaras Sándor – megtudtuk, hogy a legveszélyesebb sérüléseket Sütő András író szenvedte: súlyos szemsérülés, arckoponyasebek, a szem bevérzése, a szem körüli masszív bevérzés, bordatörés, tüdősérülés, bőr alatti légmellel, repedés a bal karon, többszörös külsérelem a testen.
Ezt a demokráciát tartogatja nekünk a Vatra?!
Hota Emil a Petőfi tér tábla levétele miatt tiltakozott, ráugrottak, ütötték, verték, Kiss Jenőnek agyrázkódása van, a főtéren ütötték fejbe, Anton Izidor ibanesti-i lakost karóval verték fejbe a főtéren (összetévesztették), Barabás Józsefet husángokkal verték meg, Lukács Mihály mellkasi és hasfali sérülést szenvedett. Gheorghe Ioan petelei lakos elmondta, otthon Petelében szirénáztak, s látta, hogy a helyi néptanács és a rendőrség toborozza az embereket, hogy Vásárhelyre jöjjenek. Ő is bejött, s a Bolyai téren Karcsi nevű barátját kiáltotta. Mivel a hodákiak azt hitték magyar, nagyon megverték.
Ardeleanu Alexandra, a megostromolt székházban a forradalom előtt székelő "pártegyetem" aktivistája és szocializmustanára – jelen pillanatban a nemzeti parasztpárt (!) képviselője –, azt nyilatkozta, hogy a magyarok túszként tartották fogva, amit Vincze Ferenc és Jakots László szemtanúk határozottan megcáfoltak. Akarattal senki sem bántotta, az RMDSZ-esekkel együtt felszorult ő is a padlásra.
Simon Istvánt koponyasérülésekkel, sebekkel, többszörös zúzódásokkal ápolják a kórházban. Juhász Ilona szintén kórházi kezelésre szorul koponyasérüléssel, zúzódásos sebekkel, homloktöréssel, szembevérzéssel, tarkócsonti bevérzéssel. A többi sebesült: Benedekfi Albert koponyasérülés, vérgyülem a jobb szemnél, Keresztesi István mellkasi vágott seb, Bíró Márton mellkasi sérülés, Gáll Zoltán kézsérülés, Kristóf János szembevérzés, Nemes József mellkasi zúzódás, Ötvös József zúzott seb, Bíró Péter combcsonttörés, zúzódásos seb az alkaron. Gagyi Pétert leteperték a földre, s kicsavarták a bokáját.
A "tüntetők" egymást sem kímélték, egyesek kézzel, fejjel akarták betörni az ajtót, közülük is sokan megsérültek: Bercea Viorel Petre koponyasérülés, Craciun Aurel vágott sebek, ujjtörés, Linca Tudorel koponyazúzódás, Cotoara Petru mellkasi sérülés, Nelega Nicolae agyrázkódás, Costea Gheorghe koponyazúzódás, alkoholos állapot, Adam Ioan vágott seb a bal oldali alkaron, alkoholos állapot.
Van tehát, akinek kérdéseket feltenni a tüntetők kilétéről, Vitos Ludovic vizsgálóbíró is végzi a kihallgatást, néhány tettes neve valószínűleg napvilágra kerül, csupán az a kérdés, hogy ki irányította ezeket az embereket, akik a főtéren még azt sem tudták, hogy létezik RMDSZ, és hogy egyáltalán hol van a székháza. Megtudjuk-e, kik voltak azok, akik hétfőn délután biztatták, mozgatták az embereket, s megszervezték, irányították ezt a szégyenteljes, vandál akciót...?
Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhely márciusa (Visszajátszás a huszonötödik évfordulón)
Lelkemben és tudatomban 1990. március 19-e, 20-a sebei az idő múlásával sem hegednek! Tényeket közlök – történész alapfoglalkozásom is erre kötelez.
Dr. Demény Lajos akadémikus, akkori oktatásügyi miniszterhelyettes a következőket írta: „Akkor a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum önállósítása körüli vita országos méretűvé terebélyesedett.
(Demény Lajost Ion Iliescu ideiglenes államelnöknek Tőkés László, Domokos Géza és Király Károly 1990. február 1-jén javasolta oktatási miniszterhelyettesnek az azonnali hatállyal menesztett Pálfalvi Attila egyetemi tanár helyébe – szerz. megj.) Sikerült rávennem Mihai Şora miniszter urat, hogy miniszteri rendelettel saját aláírásával rendelje el a marosvásárhelyi Bolyai Líceum önállósulását. Mi több, sikerült rávennem, hogy döntését a televízió magyar adásában indokolja meg. Minden erőfeszítésünk ellenére fellépésünk nem sikerült. Marosvásárhelyen a miniszteri rendelet végrehajtási napjára, 1990. február 6-ára időzítették (és be kell ismernem, kitűnő szervezésben és óriási erőbedobással) a Vatra Românească alakuló gyűlését a helyi sportcsarnokban. Az utcára vitték a román diákok és egyetemi hallgatók ezreit, a volt titkosszolgálat és a hadsereg bizonyos tisztjeinek szervezése alatt. Ugyancsak február 6-án – nem Ion Iliescu és Petre Roman kormányfő tudta nélkül – a KözOktatási Minisztérium egész vezetőségét rendkívüli és minden normális működési szabályt megszegő módon Drăgănescu miniszterelnök-helyetteshez rendelték. Ott állottunk a már annyiszor említett Gheorghe Manole (orvosdoktor, Ion Iliescu államfő kabinetfőnöke – szerz. megj.) által bevezetett és Marosvásárhelyről érkezett mintegy negyven személyből álló vatrás csoport előtt, amelyet egy Sabău nevezetű egyén vezetett.” Az öt órán át tartó támadássorozat végén – amikor Mihai Şora minisztert haza- és nemzetárulónak nevezték – Demény Lajos miniszterhelyettes megkérdezte: a marosvásárhelyi csoport kiket képvisel, kiktől van megbízatásuk? A Sabău Pop-Ioan vezette csoport képtelen állításaira kérte a gyűlés felfüggesztését, a románra fordított, a kolozsvári Szabadság napilapban megjelent, állítólag románellenes cikk eredetijének bemutatását és egy kívülálló, semleges tolmács azonnali behívását. Kiderült: a marosvásárhelyi tiltakozócsoportot Gheorghe Manole, Ion Iliescu államfő kabinetfőnöke készítette fel, amikor a kolozsvári Szabadság gyalázott számát az asztalra tették, abban semmi nem volt mindabból a „románellenességből”, amelyről a marosvásárhelyi csoport olyan vehemensen beszélt. A marosvásárhelyi magyarellenes pogrom kidolgozói – írja visszaemlékezésében dr. Demény Lajos kiváló történész, volt oktatásügyi miniszterhelyettes – taktikát változtattak: negyedik miniszterhelyettesnek kinevezték a kétes jellemű Hans Otto Stampot: „A szebeni szász szociológus szűkebb körökben ismert volt, mint olyan, aki a Securitatéval és a nyugatnémet kontrainformációs szervekkel egyidejűleg együttműködött.” Birtokomban Mihai Şora irodalomtörténész, oktatásügyi miniszter távirata Marosvásárhelyre, amelyben elrendeli a Bolyai Farkas Gimnázium – a volt, lassan 500 éves Református Kollégium – magyar tannyelvű oktatási intézménnyé való átalakítását. 1989. december 21-étől – amikor az alig tizennégy éves kisfiamat elvittem a Ceauşescu-rendszer ellen tüntetni – Marosvásárhely, Maros megye legújabb kori történéseinek krónikása voltam és maradtam. Az akkor szerzett gyomorfekélytől azóta sem sikerült megszabadulnom! Az 1990. február 10-ei százezres könyves-gyertyás marosvásárhelyi felvonulásról külön tanulmányt írtam, hiszen a románokat – ahogyan Cristopher Dodd szenátor írta – valósággal sokkolta: tudtak arról, hogy elenyésző számban vannak ugyan magyarok, de február 10-én hirtelen, a föld alól Marosvásárhely utcáin megjelent százezer méltóságteljesen tüntető magyar! A könyves-gyertyás tüntetés után – végső kétségbeesésben – pontosan felmértem: párbeszédet kell kezdeményezni Marosvásárhely román lakosságával! Sajtótörténeti kuriózum, hogy 1990. február közepén megjelent szerkesztésemben az egyetlen lapszámot megért, gyönyörű kiadásban, tördelésben az olvasók asztalára eljuttatott, Dialog címet viselő folyóirat, amely vezércikként a Dialogare necesse est! mottót tűzte zászlajára. Később Egy lap tündöklése és bukása című tanulmányomban vázoltam: a marosvásárhelyi nyomda román nyomdamestere „véletlenül” hogyan ejtett kalapácsot a már kiszedett laptükörre. Ma már azt is tudom: minden olyan próbálkozás, mely az erdélyi magyarság jogsérelmeit, követeléseit, a jövővel kapcsolatos elképzeléseit román nyelven eljuttatni kívánja a többségi román nemzethez, eleve kudarcra van ítélve! Egyszerűen nem hisznek a kísérletezőnek! Az első pillanattól kezdve, 1990. március 6-ától A Hét szerkesztőjeként minden nap jelen voltam az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar diákjainak ülősztrájkján. Én kalauzoltam a Fekete Doboz munkatársait, amikor felvételeket készítettek a sztrájkoló diákokról. Egyedi felvételek készültek! Negyedszázad eltelte után is pontosan emlékszem: talán soha nem lesznek olyan kiváló magyar orvos- és gyógyszerész hallgatói az egyetemnek, mint akikkel 1990. március elején örök barátságot kötöttem! Mivel ismertem a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem történetét, már-már törvényszerű volt, hogy 1990. március 19-én délután a Maros megyei RMDSZ engem „delegált”, hogy részt vegyek az N. S. Dumitru és Verestóy Attila vezette parlamenti küldöttség és az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román–magyar küldöttsége közötti „tárgyaláson”. Az idézőjel nem véletlen: a megegyezés szerint 1990. március 19-én délután négy órakor a román és a magyar tagozat két-két tanárának, illetve két-két diákjának kellett volna tárgyalnia a parlamenti küldöttséggel. A magyar diákok, tanárok betartották a megegyezést, a románok nem! Amikor délután négy órakor megérkeztem az OGYI épületébe, síri csend fogadott. Teljesen gyanútlanul beléptem az egyetemi szenátus tanácstermébe. Szembe találtam magam a román tagozat teljes tanári karával – akik még a családtagjaikat is meghívták! –, nagy részük részeg volt, és másfél órán át suhogó egyedül vitatkoztam, érveltem a magyar nyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem létjogosultsága mellett. Közben filmfelvétel is készült, mindegyre az arcomba világítottak!
Megvallom: úgy éreztem magam, mint Szibériában vagy a Duna-delta megsemmisítő munkatáboraiban érezhették magukat a politikai elítéltek. Ha eltűnök, senki sem fogja tudni, hol vagyok! Amikor a szenátus tanácstermébe beléptem, egy műanyag zacskóban a diktafont bekapcsoltam. Olyan üvöltés, az emberi mivoltukból kivetkőzött egyetemi tanárok hangzavara fogadott, hogy a legnagyobb szakértők sem tudják kiszűrni az ellenem, illetve az erdélyi magyarság ellen irányuló vádaskodásokat. Azok a román egyetemi tanárok, kiváló sebészek, akik magyar professzoroktól tanulták a medicinát, olyan mélységekbe zuhantak, mintha puszta fizikai létük is veszélybe sodródna, ha megalakulna a magyar tannyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Huszonöt évi kutatás után joggal állíthatom: a magyar tannyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fokozatos elsorvasztását, majd végleges felszámolását az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbefojtásának ürügyén határozták el a legfelsőbb párt- és államvezetés szintjén, és ehhez a stratégiához foggal és körömmel ragaszkodnak! A véglegesítés szakaszában lévő, A Bolyai Tudományegyetem pere című, ezeroldalas kötetemben részletesen taglalom: 1962-től kezdődően hogyan katapultáltak a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetbe sztárnak kikiáltott román tanárokat, köztük a később Nicolae Ceauşescu kedvencének számító Dr. Pop D. Popa szívsebészt. A mi drámánk: a román nacionálkommunista kurzus felerősödésében támogatókra találtak a magyar nyelvű oktatás elsorvasztásában. Hadd ne említsek nevet: volt olyan rektora a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetnek, aki azért nem ment el a református papként szolgáló apja temetésére, nehogy klerikalizmussal vádolják.
Ma már vallom: volt egyfajta tudatosság abban, hogy a romániai román és magyar értelmiségi elit legkiválóbbjai számára – köztük Mircea Dinescu, Smaranda Enache – 1990. március 19-én és 20-án Budapesten szerveztek kerekasztalt! A Maros megyei RMDSZ – úgymond – vezetőség nélkül maradt. A 24 tagú megyei elnökségből mindössze öten álltunk a vártán: Borbély László, Kincses Előd, Szepessy László, Czire Dénes és alulírott. Téves minden olyan állítás, amely szerint március 20-án a hatalmas felháborodás – úgyszólván – elsöpörte a magyar elit minden próbálkozását! Állandó telefonkapcsolatban álltunk a vidéki RMDSZ-szervezetekkel! Alulírott délelőtt tizenegy órakor a marosvásárhelyi rádióstúdió magyar nyelvű adásában külön felhívásban kérte: a magyarok ne üljenek fel a provokációnak, a főtéren ne reagáljanak a román szélsőségesek támadásaira. Azt is megfogalmaztam: soha nem lehet lemosni azt a szégyent, hogy a 20. század egyik nagy magyar írójának, Sütő Andrásnak leitatott és félrevezetett románok verték ki az egyik szemét. Ott voltam a március 20-ai „interetnikus összecsapás” – ahogyan sajnálatosan aposztrofálják az akkor történteket – minden fontos mozzanatánál. Bárhogy magyarázzák: 1990. március 20-a az erdélyi magyarság egyik nagy győzelme! Sem a Görgény-völgyi, sem a mezőségi román lakosságot többé Marosvásárhelyre különböző magyarellenes ürügyekkel behozni nem lehet! Krónikásként és nem harcosként láttam, amint a kétségbeesett marosvásárhelyi magyarok másodpercek alatt puszta kezükkel széttörték a főtéri padokat és szembeszálltak a támadókkal, megfordítva a reménytelennek látszó csata kimenetelét. Magassarkú cipőben megjelenő csinos magyar nő valahogyan lapáthoz jutott és úgy vágta képen a rá támadót, hogy az soha nem felejti el!
Lassan már 25 éves megválaszolhatatlannak tűnő kérdés: miért sikerült a Görgény-völgyi, mezőségi románokat a magyarok ellen hergelni? Azért, mert egy 1849-es, az osztrák császárnak, Ferencz Józsefnek is eljuttatott jelentés szerint Görgényhodák, Libánfalva, Mezőpagocsa azon falvak közé tartozik, amelyeket – állítólag – a magyar forradalmárok földig romboltak, és részesei voltak a senki által nem bizonyított 40 ezer román áldozatnak. Holott az 1850. évi népszámlálás az említett településeken nemhogy veszteséget, hanem szaporulatot regisztrált!
1994. február 1-jétől a Román Televízió magyar adásának szerkesztőjeként minden esztendőben dokumentumfilmet készítettem a fekete március egy-egy kevésbé ismert fejezetéről. Megszólaltattam a Görgény-völgyéből Marosvásárhelyre tartó románok által halálra gázolt, háromgyermekes sáromberki Gémes István özvegyét, gyerekeit, az ugyancsak halálra gázolt nagyernyei Csupor István hozzátartozóit, a teremújfalusi Kiss Zoltán özvegyét – aki akkor lelte halálát, amikor 1990. március 20-án a Marosvásárhely főterén tüntető tömegen átszáguldó teherautó megállt az alsó, egykor görög katolikus, ma ortodox templom lépcsőjén. Megszólaltattam a marosszentgyörgyi roma származású Tóth Árpád özvegyét, akinek férjét az 1990. március 20-át követő magyarellenes retorzió idején a dübörgő tank hernyótalpa elé fektették.
Lányommal, Tófalvi Zselykével közösen megírtuk a tíz év börtönbüntetésre ítélt Cseresznyés Pál igazi drámáját Marosvásárhely márciusi mártírja címmel. Ott voltam a marosvásárhelyi törvényszéken, amikor Cseresznyés Pál ügyének tárgyalásakor bennünket, a teremben ülőket másfél órára bezártak, hogy a vád tanúja szabadon kószáljon Marosvásárhelyen, és elhozza az állítólagos tanút, aki Cseresznyés Pál bűnösségét igazolja. Tanúja voltam és vagyok Cseresznyés Pál lecsúszásának, de álljon elő bárki, aki annyi verés és megalázás után nem nyúl a pohár után. Mihailă Cofariu éppúgy áldozat, mint Cseresznyés. Koczka György tévés szerkesztő barátomnak bevallotta: az ortodox pópa figyelmeztette őket, hogy Marosvásárhelyre kell menniük a magyarokat megleckéztetni! Mihailă Cofariu – bárhogyan próbálja a román média fényesre csiszolni emlékezetét, valójában fejszével, rönkhúzó csákánnyal (capinával!) magyart ölni jött Marosvásárhely főterére, nem angyalként ereszkedett alá. Tudom, ha erőm, energiám engedi, megírom Marosvásárhely fekete márciusának az eddigi forrásoktól eltérő történetét.
Mindezt azért is írom, mert a következő „frontváros”: Sepsiszentgyörgy! Igen, a következő frontvárosnak Sepsiszentgyörgyöt szemelték ki, és következik Csíkszereda, a „kört” bezárja Székelyudvarhely. Szerencsére Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere ennek tudatában van. Az ő szavait idézem: „Van erről egy elméletem. Eszerint a román nemzetállam-építő rendszer változatlanul dolgozik, csak más eszközökkel, mint 1989 előtt, és lassabban képes eredményeket felmutatni. Korábban pártdöntés alapján egy-kettőre megépítették az etnikai arányok megváltoztatását is jelentős mértékben célzó ipari létesítményeket, illetve végrehajtották az ezekhez kötött nagy lakosságbetelepítéseket, ami a regionális tudat kiölését is célozta, hiszen az erdélyi románokat is szétszórták az országban. Az elmúlt 25 esztendőben e tevékenység két nagy sikert tudhat magáénak: magához ragadta Marosvásárhely irányítását, illetve az emberek tudatában egyre hatékonyabban leválasztotta Maros megyét Székelyföldről. A folyamatban nyilvánvalóan elsősorban Sepsiszentgyörgy, másodsorban Háromszék gyengítése a következő célpont, ebben az összefüggésben talán érthető, miért vagyok éppen én a célpont.” (Csinta Samu: Jövőkép az aknafedő mögül – Interjú Antal Árpáddal. erdely.ma/publicisztika.php?id=180784, 2015. február 2. ) Akinek illúziói vannak azzal kapcsolatosan, hogy Románia önszántából területi autonómiát biztosít Székelyföldnek, nagyon téved! Románia csak nemzetközi nyomásra hajlandó hasonló gesztusokra. Ahogyan az történt 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntéskor, vagy Besszarábia Szovjetunióhoz való annektálásakor. Mindezek ellenére vagy mindezek mellett: Székelyföld autonómiájának kérdését minden lehetséges alkalomkor a nemzetközi közvélemény tudomására kell hozni! Támaszunk a kiváló fiatal történészgárda, akiket holmi „nyári mesékkel” nem lehet megvezetni! Az erdélyi magyarság feladata: minden információs csatornán kiépíteni a kapcsolatokat a fiatal román történész nemzedékkel. Így kap „történelmi hátszelet” huszonöt évvel ezelőtti marosvásárhelyi megemlékezésem is!
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Peti András: "Nem jelöltetem magam az előválasztáson"
Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke tegnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy elkezdik az előválasztások megszervezését a megyeszékhelyen, a polgármesterjelölt kiválasztása céljából, de ő nem jelölteti magát. Azok, akik szavazóként részt vennének a megmérettetésen, holnaptól kezdődően regisztrálhatnak május 17-ig, a jelöltek április 15-ig adhatják le dossziéjukat. A sajtótájékoztatón részt vett Karácsony Erdei Etel közgyűlési képviselő is, aki kijelentette: átlátható, korrekt előválasztásokat szeretnének szervezni, minél nagyobb részvétellel, és fontosnak tartják a felelősségvállalást mind a jelöltek, mind a választók részéről.
Peti András elmondta, a Maros megyei Területi Képviselők Tanácsa határozata értelmében megyeszinten általános összmagyar előválasztásokat szerveznek azokon a településeken, ahol a magyar lakosság számaránya jelentős, és eséllyel küzdhetnek a polgármesteri tisztségért, valamint a tanácsi többségért. "Ilyen Marosvásárhely is, ahol péntektől indítjuk el az előválasztási eljárást, amely két hónapig tart." "Teljesen átlátható módon szeretnénk megszervezni, és minél nagyobb arányú részvételre számítunk" – jelentette ki Karácsony Erdei Etel. Azok szavazhatnak az előválasztáson, akik betöltötték 18. életévüket, állandó marosvásárhelyi lakcímmel vagy legkevesebb 6 hónapja ideiglenes marosvásárhelyi lakcímmel rendelkeznek, de előzetes regisztrációra van szükség – tette hozzá az alpolgármester. Míg a szavazók holnaptól kezdődően május 17-ig regisztrálhatnak személyesen, a marosvásárhelyi RMDSZ székhelyén vagy elektronikusan (a honlap előkészítés alatt van), a jelölteknek csupán mintegy 3 hét áll rendelkezésükre benyújtani a jelölési dossziéjukat, amelynek – a szabályzatnak megfelelően –, tartalmaznia kell az 1800 támogatói aláírást, az önéletrajzot, nyilatkozatot arról, hogy nem működtek együtt a szekuritátéval, saját felelősségre tett nyilatkozatot arról, hogy amennyiben az előválasztási megmérettetésen alulmaradnak, nem indulnak a 2016-os helyhatósági választásokon az RMDSZ ellen, a város fejlesztését célzó tervet, stratégiát, és természetesen el kell fogadják az RMDSZ alapszabályzatát és politikai programját. A jelölési iratcsomót április 15-ig le kell tenni, az előválasztás időpontjáról, illetve arról, hogy mozgóurnás vagy állóurnás szavazás legyen, csak május 17-e után határoznak – mondta Peti András.
A Népújság kérdésére, hogy a tanácsosi tisztségekre való jelölés céljából mikor szerveznek előválasztást, nem volna-e jó egyidejűleg megtartani mindkét előválasztást, az alpolgármester kijelentette: "egyelőre csak a polgármesteri jelöltségről van szó, a tanácsosi tisztségekről nem beszélünk, várhatóan jövőben kerül erre sor". Hangsúlyozta, a TKT-n a többség úgy ítélte meg, hogy nem tenne jót a munka hatékonyságának, a teljesítménynek, ha a tanácsosjelöltek kiválasztására is most szerveznének előválasztást, mivel "bosszúra lehet számítani azon személyek részéről, akik jelenleg tanácsosok, és egy évvel a választások előtt tudomást szereznének arról, hogy nem kívánja őket az RMDSZ a továbbiakban támogatni".
Arra a kérdésünkre, hogy indul-e az előválasztáson polgármester-jelöltként, közölte: "az utóbbi időben sok egyeztetésen vettem részt mind a kollégákkal, ügyvezető elnökséggel, frakciótagokkal, az RMDSZ vezetésével, de természetesen a családdal, rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal is, és azt a döntést hoztam, hogy nem méretkezem meg az előválasztásokon". Peti András nem volt hajlandó részletezni döntésének okait, arról sem nyilatkozott, hogy esetleg parlamenti tisztségre pályázna, vagy – az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnökeként – élne-e a jogával, hogy az önkormányzati választásokon első helyen szerepeljen a tanácsosi listán. "Jelenleg kizárólag alpolgármesteri tevékenységemre összpontosítok" – jelentette ki.
Megoldatlan még a kétnyelvű utcanévtáblák és a Sütő András- szobor ügye
Peti András tavalyi tevékenységéről tartott beszámolója során egyrészt a polgármester által leosztott feladatkörökre tért ki, illetve a magyar közösség szempontjából fontos problémákra is utalt. Hangsúlyozta, a közszállítás korszerűsítése a nagyvárosi övezet szintjén kell történjen, egy mobilitási tanulmány elkészítése elengedhetetlen lenne, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a mintegy 2 éve készülő közlekedési tanulmányt a szakemberek áprilisban végre befejezik. Fontosnak nevezte az alternatív közlekedési lehetőségek megteremtését, és azt is, hogy az idei költségvetésben mintegy 3 millió lejt különítettek el a gépjárműpark felújítására. Elmondta, arról is dönteni kell, hogy e tevékenységet az önkormányzat vállalja fel vagy kiszervezi. A "forró témát" jelentő zöldövezetek esetében sikerként könyvelte el, hogy a fakivágási bizottságba sikerült bevinni két civil szervezet képviselőjét, mint ahogy azt is, hogy utcafelújításra sikerült aláírni a finanszírozási szerződést, és elkezdődött a Cuza Voda – Ballada – A. Filimon (volt Iskola) utcák korszerűsítése, a közlekedési csomópontok kialakítása. Az oktatás terén sikerült létrehozni római katolikus főgimnáziumot, megkötni a hosszú távú bérleti szerződést az egyház és az önkormányzat között, felújítani a Bolyai líceum sportpályáját, sikerrel pályázni a Papiu valamint a Művészeti Líceum felújítására. Több, magyar vonatkozású emlékművet, szobrot sikerült rendbe tenni, a vár rehabilitációs munkálatai pedig remélhetőleg a városnapokra befejeződnek. A hőszigetelési program keretében hamarosan több mint 50 tömbház felújításához fognak hozzá, korszerűsítették a napipiacokat, több száz parkolóhelyet alakítottak ki a lakónegyedekben.
Peti András újságírói kérdésre válaszolva elmondta, elszomorítja, hogy továbbra sincs komoly előrelépés a kétnyelvű utcanévtáblák és a Sütő András-szobor ügyében. "Előbbi esetében elkezdődött egy folyamat, legalább a történelmi neveket sikerült visszaállítani, de 468 utcához képest 14-ben történt meg, hogy kikerültek a magyar utcanévtáblák. Elszomorít, hogy a polgármester úr továbbra is azt nyilatkozza, hogy nincs törvényes keret erre, noha még a Diszkrimináció Elleni Tanács is megállapította a diszkrimináció tényét. A Sütő-szoborral kapcsolatban úgy vélem, évekkel ezelőtt helytelen döntés született, amikor az író szülőházához közeli Marasti (Vörösmarty) teret határozták meg helyszínnek a szobor elhelyezésére, szerintem sokkal indokoltabb a városközpontban, a Színház téren. Lassan haladnak a dolgok, mindig valami akadályba ütközünk. Remélem, hogy elkezdték a tervezést, ami megállapítja a szobor helyét a Színház téren, és ezt követően lehet alkotói pályázatot kiírni" – tette hozzá az alpolgármester.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar összefogás a marosvásárhelyi polgármesteri tisztségért
Közösen szervez előválasztást és közös polgármesterjelöltet indít Marosvásárhelyen az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) – erről pénteken írtak alá szándéknyilatkozatot a három politikai alakulat Maros megyei és marosvásárhelyi elnökei.
A magyar pártok május 31-én szerveznek előválasztást a városban, hogy megnevezzék azt a közös polgármesterjelöltet, akit a teljes magyar közösség támogathat a jövő tavasszal megrendezendő önkormányzati választáson.
Szándéknyilatkozatukban az aláírók rámutatnak: a megosztottság csökkentette a magyar közösség erejét, most viszont tisztességes versenyhez és összefogáshoz kérik a választók támogatását.
Az előválasztáson azok indulhatnak, akik legalább 1350 támogató aláírást és valamely magyar társadalmi szervezet ajánlását fel tudják mutatni. Az előválasztáson való voksolást előzetes (valamely magyar pártnál, esetleg lelkészi irodában végzett, vagy az Előválasztás.ro honlapon április végéig kitöltött) regisztrációhoz kötik.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke rámutatott: a magyarság érdekeit képviselő politikai elit felelőssége erősíteni a közösséget, ez pedig csak egy közös ügy körüli összefogással lehetséges. Hozzátette: Marosvásárhelyen a legfontosabb magyar ügy a polgármesteri tisztség visszaszerzése.
Portik Vilmos, az EMNP Maros megyei elnöke elmondta: az összefogás felé a Vásárhelyi Forgatag közös szervezése jelentette az első lépést. Úgy vélte: a magyar pártok közötti párbeszédben túl kell lépni a kölcsönös gyanakváson, ezért az EMNP az őszinte és tisztességes együttműködés reményében buzdítja marosvásárhelyi híveit arra, hogy vegyenek részt az előválasztáson.
Kiss István, az MPP Maros megyei elnöke felidézte, hogy pártja már 2012-ben is előválasztásokat szorgalmazott. Kifejezte reményét, hogy egy sikeres marosvásárhelyi tapasztalat hozzásegítheti a magyar pártokat, hogy más településeken is összefogjanak, ahol ezzel növelhetik a magyar képviselet megerősödésének esélyeit a 2016-os választásokon.
Amint arról beszámoltunk, csütörtökig egyedül Soós Zoltán RMDSZ-es helyi tanácsos jelezte, hogy biztosan indulni fog a polgármester-jelöltségért szervezett előválasztáson.
Marosvásárhelyen él Erdély legnagyobb, mintegy 58 ezer fős magyar közössége, amely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki.
A korábban magyar többségű városban a rendszerváltozás, és az 1990-es – kivándorlási hullámot eredményező – etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság. A város élére 2000-ben került először szabadon választott román polgármester az azóta háromszor újraválasztott Dorin Florea személyében.
MTI
Székelyhon.ro

Fában menti át a mát az utókornak
A nyárádszeredai fafaragó mestert, Bíró Jánost is tüntette ki nemrég Könyv és gyertya díjjal a Maros megyei RMDSZ a megye magyarságáért vállalt közösségi szolgálata elismeréséül.
Bíró János 1954-ben született a Maros megyei Abafáján, itt végezte gimnáziumi tanulmányait, a középiskolát pedig Szászrégenben. A kolozsvári műszaki egyetem gépészmérnöki karán tanult tovább, gyakornokként Nagyenyeden dolgozott, majd visszakerült Szászrégenbe. 1990-ben a nyárádmenti születésű felesége főkönyvelőként Nyárádszeredába került a Nyárád szövetkezethez, őt követve került ő is a településre. Technológusként, főgépészként, majd a bankszektorban dolgozott. Ma mindenki fafaragóként ismeri.
– Mióta farag Bíró János?
– Már első osztályos koromtól. Édesapám hegyező helyett bicskát adott a kezembe, amivel mindent összefaragtam, főleg az ujjaimat. A tudatos fafaragást 1970-ben kezdtem. Középiskolás koromban is készítettem portrékat és ágszobrokat, Baróthi Ádám legidősebb diákgenerációjának tagja voltam, ő igazgatta a munkáimat, de megengedte, hogy önállóan dolgozzam. Harmadéves egyetemista koromban a Zsigmond Emese vezette diákrádió jegyzetírója voltam. Egy kis kiállításom volt, Visszhang-díjat is kaptam Török Istvántól, aki ma a VIM Spectrum gyógyszertár igazgatója. Amikor Nyárádszeredába kerültem, pályáztam és nyertem, részt vehettem az első faragótáboromban Magyarországon, Vigándpetenden.
– Miket farag?
– A petendit magyarországi táborok sora követte, egyre több megrendelést kaptam kis és kötött székelykapuk készítésére, kopjafa, plakettek készítésére, templomi ereklyék, bútorzat díszítésére. 1997-ben végeztem a marosvásárhelyi Népi Egyetem néprajz szakán, itt szereztem alapot, és dísztárgyaktól kezdve emlékoszlopig, használati eszközökig, falitékáig sok mindent készítek.
– Hol állnak kapui?
– Nyárádremetén, Márkodban, Nyárádszeredában, Jobbágyfalván, Vadasdon, Kerelőszentpálon, fő művem a nyárádszeredai Bocskai István Gimnázium faragott kapuja. Magyarországon Dukán, Nyergesújfaluban, most készül Szomódra, és körvonalazódik egy Mórra a millennáris parkba. Gyakran faragok emlékoszlopokat, kopjafákat is. A honosítást köszönik meg Magyarországon a Kiskinizsen, Móron és Szerencsen átadott oszlopok. Itthon Backamadarason, Jobbágyfalván, Csíkfalván, Márkodban, Erdőszentgyörgyön, Magyardellőn, Búzásbesenyőben, a templomépítés évfordulójára Magyarózdon állítottunk kopjafát, Kemény János szülőfalujában, Magyarbükkösön is. Kopjafaegyüttesem áll Erzsébetvárosban a történelmi Ebesfalván, ahol Apafi Mihály fejedelem és Bornemissza Anna kopjafapárosa áll a templom előtt, de Magyarországon életfám is van Szentendrén, a Püspökmajorban.
– Mit jelent az Ön számára a faragás?
– A gépészmérnöki mesterségem „kifutott”, így a fafaragás hivatás lett számomra.
– Meglepte ez a kitüntetés?
- Nem tartom magam híresnek, ezért meglepett, hogy nyolcvanegynéhány esztendős tanárokkal együtt engem, mint hatvanegy éves „fiatalembert” is kitüntettek Könyv és Gyertya díjjal. Igaz, hogy volt közéleti tevékenységem is,de nem annyira jelentős, mint az, hogy megpróbáltam a tárgyi néprajz nyelvén közeledni az emberekhez szűkebb és tágabb hazánkban. Tartottam kopjafafaragási előadást az első Székely Szigeten Zeteváralján, az EMI gyergyószentmiklósi táborában és a szovátai unitárius templomban is. Gyerekeknek tanítottam fafaragást mintás és alakos megmunkálással Nyárádszeredában, Székelyberében és Márkodban. A Határtalanul nevű program keretében a szeredai Bocskai István középiskola diákjaival és a móri Perczel Mór szakközépiskolával készítettem kis székelykapukat, ők adták az elektrotechnikai részét – hiszen a kapuk gombnyomásra zárultak-nyíltak – , én a fafaragási rész irányítója voltam. Próbáltuk összekapcsolni a régit és az újat. Örömet találok a faragásban, minden egyes munkám egy kihívás, például a nyárádszentlászlói Pásztortűz panzió udvarán haranglábat állítottam a márkodi Sükösd családnak, de Magyarországon is készítettem haranglábat. Egy magyarországi barátom mondta: a fa nem örök, csak az erdő örök. Ebből a mulandó fából próbálok valamit átmenteni az utókor számára.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Garanciát vár a támogatásra Soós és Portik is, különben visszalépnek
Ganciát kérnek az előválasztásra jelentkezett jelöltek,Soós Zoltán és Portik Vilmos arra, hogy a pártok valóban felsorakoznak az előválasztás nyertese mögött. A jelöltek az Erdély FM-nek azt mondták, az előválasztás célja az, hogy elkerüljék a különböző magyar táborok kialakulását, mivel csak összefogással van esély arra, hogy magyar polgármestere legyen Marosvásárhelynek. Ezért biztosítékot szeretnének arra, hogy a győztesen kikerülő jelölt nem marad támogatás nélkül. 
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke korábban azt mondta, a pártok közötti választási megállapodás attól függ, hogy hogyan tudnak együttműködni az előválasztás megszervezésében.  Soós Zoltán és Portik Vilmos a rádiónak úgy nyilatkozott, amennyiben az RMDSZ, az EMNP és az MPP nem állapodik meg arról, hogy pontosan milyen koalíciót alakítanak ki az önkormányzati választások idejére, akkor visszalépnek a kampányból. A két jelölt azt is felvetette, hogy május 31. korai időpont az előválasztásra, mivel kevés idő van arra, hogy a marosvásárhelyi közösséget megfelelően tájékoztassák és felkészítsék erre az eseményre. (erdély fm)
Tansindex.ro

Beindult a „táblaleszerelési akció” Vásárhelyen
Claudiu Maior alpolgármester ígérete ellenére tovább folytatódik azon marosvásárhelyi személyek hatósági üldözése, akik ki merészelték tenni saját házuk falára a kétnyelvű utcanévtáblát. A múlt heti szóbeli fenyegetés után a helyi rendőrség bekeményített: írásbeli figyelmeztetést kézbesített ki azoknak, akik eddig nem vették le a táblát. Valentin Bretfelean rendőrfőnök 48 órás haladékot adott, ha el szeretnék kerülni a 30 és 50 ezer lej közötti, horribilis összegű bírságot.
Helyi rendőrök járták hétfő délelőtt Marosvásárhely utcáit, és szóban, majd írásban figyelmeztették azokat a lakókat, akik az elmúlt időszakban kétnyelvű utcanévtáblát helyeztek ki házaikra, kerítéseikre.
Az április elsejei dátummal ellátott felszólításban 48 órás haladékot adtak a törvénytelennek ítélt „reklámtábla” eltávolítására. Noha Marosvásárhelyen számos, házilag készült egynyelvű utcanévtábla is kikerült az épületek homlokzatára, lapértesüléseink szerint a rend őrei kizárólag a kétnyelvű utcanévtáblás házakat keresték fel.
A tetemes, 30 és 50 ezer lej közötti pénzbírság számos idős személyben pánikot keltett. A Szabadság, illetve a Szebeni-havasok utcában akadt olyan is, aki maga szerelte le a táblát, más segítséget hívott. A legtöbben viszont remélik, hogy a városvezetés jobb belátásra tér, vagy ha nem, per esetén a bíróság nekik ad majd igazat.
Ennyit ért Claudiu Maior szava?
Amint beszámoltunk róla, Claudiu Maior alpolgármester a hétvégén még értelmetlen túlkapásnak minősítette Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnök akcióját.
„Utasítottam, hogy többé ne avatkozzon bele, és főleg ne nyilatkozzon a magyarság és a kétnyelvűség ügyéről. Tudtára adtam, szó se lehet arról, hogy a helyi rendőrség pénzbírságot szabjon ki azokra, akiknek a házfalán megjelent a kétnyelvű utcanévtábla. A tanács idénre jelentős összeget különített el a kétnyelvű táblák elkészítésére és kihelyezésére. Emellett a civileknek sem tiltjuk meg, hogy tovább szereljék a tábláikat” – mondta el Maior.
Az alpolgármester arról is említést tett, megbeszélte a helyi rendőrség igazgatójával, hogy az intézménye ne képviseltesse magát a megbírságolt két táblaszerelő önkéntes aktivista perén.
Barabás Miklós, a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevű civil akciócsoport – táblaszerelés miatt ötezer lejre büntetett – tagja, illetve Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) elnöke már hétvégén kifejtették, hogy nem hisznek Claudiu Maior ígéretében.
A megbírságolt civileket képviselő Kincses Előd is szkeptikusnak mutatkozott. „Olvasva Maiornak a nyilatkozatát, és látva, mi a helyzet, az a magyar közmondás jutott eszembe, hogy a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Vagy netán Valentin Bretfelean az, aki megengedi magának, hogy semmibe vegye felettese utasítását, az alkotmányt, a helyi tanácsi határozatot, a közigazgatási törvényt és a Románia által aláírt nemzetközi egyezményeket?!” – tette fel a költői kérdést Kincses.
Az ügyvéd fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a felszólításokat átadó személyek azt mondták, a polgármesteri hivatal képviseletében járnak el.
A Krónika által megkeresett Valentin Bretfelean tagadta, hogy bármiféle „visszavonulási parancsot” kapott volna Maiortól vagy mástól. „Egyetlen felettesemtől sem kaptam efféle utasítást – nyomatékosította az önkormányzathoz tartozó helyi rendőrség igazgatója. – Alkalmazottaink senkit nem bírságoltak, pedig megtehették volna. Úgy láttuk helyesnek, hogy felszólítjuk az érintetteket: a büntetés elkerülése véget 48 órán belül távolítsák el a törvénytelenül kihelyezett táblákat”.
Kérdésünkre, hogy miért tartja a kétnyelvű utcanévtáblákat törvénytelen reklámtábláknak, Bretfelean megismételte azt, amit korábban is elmondott. „Ezek a táblák törvénytelenek, hisz maga az utcanevek lefordítása is törvénybe ütköző cselekedet. Az építkezési szabályok sehol a világon nem teszik lehetővé a táblák engedély nélküli kifüggesztését” – jelentette ki.
A rendőrfőnök a múlt héten még arról is beszélt, hogy amennyiben nem fékezik meg a táblázási akciót, „Marosvásárhely olyan lesz, mint egy kínai falu”.
Nem mindenki „rezelt be”
Egy rendőr a Cukorgyár utca 6. szám alatt lakó Simén Évához is bekopogott, de miután a 84 éves asszony tudtára adta, hogy esze ágában sincs leszereltetni a táblát, távozott. „Tavaly óta ott van a felirat, eddig nem zavart senkit. Már csak a kilenc évvel ezelőtt elhunyt férjemre való tekintettel sem távolítom el. Talán most is élne, ha a mentőautó ebbe az utcába érkezik, és nem a másik Cukorgyár utcába” – mondta el lapunknak az idős hölgy.
Marosvásárhelyen elméletileg ugyan nincs két Cukorgyár utca, gyakorlatilag viszont igen: hat vasúti sínpár, és egy-egy kőkerítés választja el az azonos nevet viselő, teljesen különálló városrészt. Egyik zsákutcából a másikba csak több mint kétkilométeres kerülővel lehet eljutni. „Nem ijedek meg a helyi rendőrség fenyegetőzésétől, hisz megéltem már ennél különbet is. Apámat a kommunisták kuláknak nyilvánították, négy évig börtönbe vetették, mi pedig viseltük a következményeket” – mondta Simén Éva.
Nem áll szándékában meghátrálni Hajdu Emmának sem, akinél a Bőség utca 27. szám alatt hiába csengetett hétfő délelőtt egy rendőr és két civil, az asszony nem nyitott ajtót. „A táblát két hónappal ezelőtt a fiam rendelte, én meg örömmel szereltettem fel. Nagyon szomorú, ha a helyi rendőrségnek az a legfontosabb dolga, hogy leszereltesse a kétnyelvű feliratokat” – háborgott a nagypiac mögött lakó hölgy. Egyébként a megfélemlítési akció dacára, az „ellenállók” mellé újabb táblarendelők csatlakoztak.
Ingyenes jogi támasz
A hétfői akció nyomán mind Kincses Előd ügyvéd, mind az RMDSZ megyei szervezete ingyenes jogi segítséget ajánlott mindazok számára, akik nem hátráltak meg a helyi rendőrség megfélemlítési akciója miatt, és vállalják a pereskedést.
Kincses mindenkinek azt tanácsolta, ne szereltesse le a kétnyelvű tábláját. „Ahogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szintén harmincezer lejes zászlóperét megnyertük, a táblapereket is meg tudjuk nyerni” – biztatta az érintetteket a jogász. Hozzáfűzte, reméli, hogy az ügyészség is végzi majd a dolgát, és a magyarság megfélemlítése miatt vád alá helyezi a rendőrfőnököt.
Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke is arra buzdítja a vásárhelyi magyarokat, hogy ne hagyják magukat megfélemlíteni. „Ha a városháza és rendőrsége elkezdi a boszorkányüldözést, az RMDSZ felvállalja a jogi képviseletet” – mondta lapunknak.
A szövetség megyei elnöke úgy véli, a kétnyelvű utcanévtáblák ügye annyira akut probléma Marosvásárhelyen, hogy a kérdés orvoslására többé nem szabad várni. Hozzátette: a helyi tanács másodjára foglalta bele a táblák elkészítését a költségvetésbe, így éppen ideje lenne érvényt szerezni a döntésnek.
Szucher Ervin 
Krónika (Kolozsvár)

Gyöngykoszorú- találkozó Erdőcsinádon
A virágzó természet és a népviseletek színkavalkádjában, gyönyörű tavaszi napon Erdőcsinádon XXII. alkalommal tartották meg a Gyöngykoszorú népzene- és néptánc- találkozót. Aki lelke felüdítésére kívánkozott, nem kívánhatott volna jobb programot, mint a több száz népviseletbe öltözött gyermek és fiatal látványában megmártózni, akik zsigereinkben hordozott népi kultúránkat, őseink táncát és zenéjét hívták elő és elevenítették meg.
A fiatalok – szívünk, lelkünk díszei
A szokáshoz híven a falu központjában gyülekeztek a csoportok, hogy aztán énekszóval, Miholcsa József huszárait követve megkerüljék a falu központját. A rendezvény nyitánya szemet gyönyörködtető, hiszen ekkor valamennyien együtt vannak, egymást követve vonulnak az együttesek. A szemlélőnek nem maradt más, mint leolvasni a helységtáblákat, s beazonosítani a vidék népviseletét. És persze megcsodálni a több mint hétszáz magyar gyermeket, a mieinket.
A felvonulást követően Csanád vezér mellszobra körül köszöntések és ökumenikus istentisztelet következett, melyet a házigazda szerepét betöltő Bálint Csaba erdőcsinádi lelkipásztor a 150. zsoltárral indított. Dicsérjétek az Urat!... Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával, dicsérjétek csengő cintányérral! – hangzott a biztatás. Majd köszönetek hangzottak el, elsősorban a megújult művelődési házért mondott köszönetet a lelkész, hiszen az idei rendezvényt már sokkal szebb hajlékban szervezhették meg. Köszönetet fogalmaztak meg Gernyeszeg község polgármesteri hivatalának, Kolcsár Gyula polgármesternek, a Marosszéki Kulturális Egyesületnek, Fazekas Jánosnak, Füzesi Albertnek, az EMKE-nek és Kilyén Ilkának, Szász Róbert tánctanárnak és a sok támogatónak, a számtalan helybélinek, református egyháztagnak, akik szívügyüknek és Erdőcsinád elmaradhatatlan kulturális rendezvényének tekintik az eseményt.
– Szívünk, lelkünk díszei ezek a gyermekek és fiatalok! Örülünk, hogy együtt lehetünk a XXII. Gyöngykoszorú találkozón, de meg kell emlékeznünk Szabó György Pálról és Éváról, akik elindították ezt a mozgalmat, s akik már nem lehetnek közöttünk. Becsüljük úgy a néptáncot és a népdalt, ahogyan ők tették! – mondta a lelkipásztor.
Lukácsi Szilamér, Erdőcsinád volt református lelkésze, a Gyöngykoszorú- találkozók hűséges szervezője megköszönte, hogy utódja tovább viszi a fáklyát, hálás Csinád templomos népének, hogy az ügy mellé állnak. – Ez a mi sorsunk, vállalnunk kell a többletmunkát, hogy hagyományainkat átörökítsük a következő nemzedéknek. Az a nemzedék, amellyel a szervezést kezdtük, kicserélődött, utódaik vették át a munkát – fogalmazott a lelkipásztor.
A székelykáli unitárius, a marosjárai katolikus lelkész szavai is hagyományaink további ápolására buzdítottak.
Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok!
– Tetszett, hogy a felvonuláson végig énekeltetek! Isteni adomány birtokosai vagytok. Énekelni, táncolni tudtok. Átvettétek ezt a tudást, és gyermekeiteknek tovább fogjátok adni – mondta Kilyén Ilka színművésznő, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet Maros megyei elnöke, majd elmondta, hogy egy Magyarországról idelátogató fiatal kirándulni ment az erdélyiekkel, akik végig énekeltek a buszban. A nap végén megkérdezték tőle, hogy mi tetszett legjobban. Azt felelte, hogy az éneklés, ami Marosvásárhelytől Kolozsvárig, Kolozsvártól Marosvásárhelyig  "nem fogyott el", annyi népdalt ismernek az erdélyi ifjak. S hogy minden gyermek, fiatal egyenként érezze személye fontosságát és súlyát ebben a nagy közösségben, a művésznővel együtt mondták el: büszke vagyok, hogy magyar vagyok! Hogy magyar táncot táncolok! Hogy magyar népdalt éneklek! S hogy ez valóban így van, bizonyította a hangerő és a taps. A török szokásból merített "minta" mindennapos, a gyerekek ezzel kezdik az iskolanapot. Mi elfelejtjük hangsúlyosan tudatosítani gyermekeinkben, hogy legyenek büszkék magyarságukra.
Új táborközpont lesz Csinádon
A köszöntések sorában Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ-szervezet elnöke elmondta, hogy a Gyöngykoszorú napja tökéletes összhang természet és a népviseletbe öltözött fiatalok között, s ahogy a természet örök, az lesz a magyar nemzet is. Az elnök elmondta, hogy Erdőcsinádon a régi hagyományt felelevenítve egy táborközpontot szeretnének létrehozni, amihez a magyar kormány támogatását kérték. Erre azért van szükség, hogy a népi kultúra jegyében egy évben ne csak egyszer teljen meg a falu, hanem folyamatosan legyenek rendezvények. Remélik, hogy ez megvalósul, s a régi helyére épülő táborközpont a magyar kultúra ápolásának helyszíne lesz.
– Fontos megmutatni a kultúránkat, fontos nekünk, hogy a gyermekekben, fiatalokban megerősítsük az összetartozás érzését. Ezért vállaljuk a református egyházzal közösen ezt a korántsem könnyű munkát – fogalmazott Kolcsár Gyula polgármester.
A rendezvény nyitóeseménye a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
22 néptáncegyüttes lépett színpadra
A művelődési házban egész délután és egész este folyt a tánc. Huszonkét együttes lépett fel. Elsőként a helyiek Árvácska néptánccsoportját láthatta a népes közönség. Következtek: a gernyeszegi Szőlőfürt, a búzásbesenyői és vajdaszentiványi hagyományőrzők, a marosvásárhelyi Csillagfény, a marosfelfalui Bíborka, a mező-bándi Csipkebogyó, a gyulakutai Szivárvány, a backamadarasi Kincses, a marossárpataki néptánccsoport, a gernyeszegi Nefelejcs roma csoport, a holtmarosi néptánccsoport, a szászrégeni Rügyecskék, a mezőmadarasi Árvalányhaj kis és nagy csoportja, a nyárádszeredai Apró Bekecs, majd a Kis Bekecs, a körtvélyfáji Bokréta, a székelykáli néptáncegyüttes, a magyarói Csurgó, a Napsugár nagy és középcsoportja, a huszadik alkalommal részt vevő soproni Pendelyes néptánc-együttes. A fellépők sorát a Maros Művészegyüttes zárta.
Ezt követően táncházban szórakozhattak vendégek és helybeliek egyaránt.
(mezey)
Népújság (Marosvásárhely)

Értékalkotó és értékmegőrző munkát ünnepeltek Szentgericén
Egyház, közösség és politikum összefogása eredményeként új gyülekezeti központ épült, és felújították a református templomot is a Maros megyei Szentgericén, ahol vasárnap hálaadó istentiszteletet tartottak a hollandiai, illetve nagyborosnyói testvérgyülekezet részvételével, egyházi elöljárók jelenlétében – számolt be hétfőn az RMDSZ hírlevele.
A háromszáz lelket számláló szentgericei közösség hitét, élni akarását bizonyítják, értékalkotó munkáját dicsérik a megvalósítások – hangsúlyozta köszöntőbeszédében Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki első kulturális miniszteri mandátuma idején támogatta a helyiek értékmegőrző tevékenységét.
„Ami itt megvalósult az elmúlt öt esztendőben, az nem egy megszokott történés, hiszen itt kívülről-belülről megújult a templom, új gyülekezeti központ és egy új parókia épült. Amikor ezt mind együtt látjuk ilyen rövid idő alatt, akkor arra gondolunk: vajon mitől van az, hogy az egyik gyülekezetben egy évtized alatt szinte semmi nem történik, nem épül, a másikban pedig minden megújul, minden újjá épül öt év alatt” – fogalmazott hálaadó prédikációjában Ft. Kató Béla református püspök, aki szerint lehetőségeivel és jogaival a teljes romániai magyar közösségnek élnie kell azért, hogy ehhez hasonló eredményeknek örvendhessen.
„A családok, a gyülekezet, a közösség jövőjét szolgáló megvalósításokat ünnepeljük Szentgericén. Ez az otthon megerősítésének és újjáépítésének pillanata, amely összeköti a múltat a jövővel, de sokkal inkább a jövőbe tekint. Mert azok újítják fel a templomot, építenek gyülekezeti házat, akik tudják, hogy szülőföldjükön akarják életüket továbbtervezni. Nem akarják a világot a nyakukba venni, nem akarnak vándorbotot ragadni, hanem itthon akarják továbbörökíteni és újragondolni azokat az értékeket, amelyek ezt a közösséget itt tartották és megerősítették” – hangsúlyozta Kelemen Hunor az új gyülekezeti központ felszentelésén, majd megköszönte Batizán Attila szentgericei református lelkész meghívását, és méltányolta azt a tevékenységét, amelyet a közösség összetartozásáért végez.
Az ünnepi eseményen részt vettek és köszöntőt mondtak a testvérgyülekezetek képviselői, a református egyház elöljárói. Az RMDSZ Maros megyei szervezetét Szabó Árpád Maros megyei tanácsalelnök, Soós Zoltán marosvásárhelyi tanácsos és Kovács Mihály Levente ügyvezető elnök képviselte.
maszol.ro

Ahol Erdély védőhálóját fonják
Több száz "lámpást" indított útjára a Székelyföld és a – sokszor teljes elsötétüléssel fenyegetett – szórvány iskoláiba, egyházi gyülekezeteibe az elmúlt negyedszázadban a marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola. A jubileumi évfordulón a tanintézetet több mint két évtizeden át vezető dr. Barabás Lászlóval idéztünk múltat és körvonalaztunk jövőt.
– Milyen szükséglet hívta életre 1990-ben a marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskolát?
– A magyar művelődéstörténetben, kultúrában mindig fontos hivatásuk volt a lelkipásztor és az iskolamester között elhelyezkedő, mind egyházi, mind világi szolgálatot végző kántortanítóknak. A változást 1949-ben a kommunista hatalom hozta, amikor a tanügyi reform bevezetése után felszólították a kántortanítókat, hogy vagy az egyházi szolgálatot vállalják, vagy a tanítóit. Nyilván nagyon sokan ez utóbbit választották, és így megritkultak a kántorok a gyülekezetekben. A negyvenesztendős erőszakos homogenizálás során egyre több helyen alakult át az iskolarendszer is, és nem képeztek annyi tanítót és tanárt, amennyire magyar közösségünknek szüksége lett volna. Így érte meg az erdélyi magyarság a változások idejét, amikor csak Maros megyében 200 magyar tanítóra, oktatóra és Erdély-szerte nagyon sok kántorra lett volna szükség. A kommunista időszak politikája hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal nemzedék "Isten nélkül" nőjön fel, és történelmi hagyományaitól is eltávolodjon. Így óriási feladat tornyosult az egyház képviselői előtt: a lelkipásztorok mellé munkatársakat, népnevelő, keresztény értelmiségieket kellett nevelni. Ezt ismerték fel Marosvásárhelyen is a történelmi magyar egyházak képviselői, akik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szervezetével közösen röviddel a rendszerváltás után, még 1990 őszén létrehozták az akkor még Zenepedagógiai Főiskolát, a mai Kántor- Tanítóképzőt. Az iskola vezetésére az alapító marosvásárhelyi egyházak képviselőiből és szaktanárokból kuratórium alakult, amely Fülöp G. Dénest, a marosvásárhelyi Vártemplom néhai lelkipásztorát választotta elnöknek, és Varga Erzsébet pedagógia-lélektan szakos tanárnőt bízta meg az intézet ügyvezetésével. 1993-ban vettem át tőle a főiskola igazgatását.
– Hány diákkal indult a főiskola?
– Két osztályban 60 hallgató kezdte a tanévet, közülük húszan már helyettes tanítóként dolgoztak. Az első két osztályba inkább Marosvásárhelyről és környékéről jöttek diákok. Az 1991–92- es és az 1992-93-as tanévben évfolyamonként egy-egy újabb osztályt indítottunk 30-30 diákkal. A létszám 1993-ra így 112-re emelkedett. Az iskola megismerésével fokozatosan bővült a kör, Erdély minden vidékéről jöttek hozzánk fiatalok: Sepsiszentgyörgytől Nagybányáig, Nagyenyedtől Csíkszeredáig, a székelységből és a szórványvidékekről is.
– Milyen akadályokba ütköztek az induláskor és az azt követő években?
– Az első években az iskola fennmaradását a felekezeti összefogás, a tanárok és lelkészek önzetlen hozzáállása, a hallgatók kitartása és nem utolsósorban a külföldi testvéregyházak, gyülekezetek és magánszemélyek támogatása biztosította. Az első évben 35 szaktanár és négy lelkész díjmentesen, a második és harmadik évben szimbolikus óradíjért vállalta a tanítást. A legfőbb gondot az állami jóváhagyás késése jelentette, amelyet az iskola alapítói még az indulásnál, 1990 szeptemberében kérvényeztek, az engedély azonban csak 1993-ban érkezett meg. A diákjaink helyzetét a végzettség szempontjából addig is jogilag rendezni kellett. Ebben a nehéz helyzetben sietett a segítségünkre a Nagykőrösi Református Tanítóképző, amely szintén a ’90-es évek elején alakult újjá. A nagykőrösi, illetve a marosvásárhelyi református gyülekezet testvérgyülekezeti kapcsolata alapján még 1992-ben testvériskolai kapcsolatot létesítettünk a nagykőrösi tanintézettel, amely a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara. A szakmai képesítés megszerzésében, illetve az oklevelek biztosításában is segítettek. Iskolánk a tanítói szakot illetően jelenleg is a Nagykőrösi Református Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozata, annak 2002-ben akkreditált, majd 2005-ben a bolognai folyamatnak megfelelően újból minősített képzése. A kántor szakot az Erdélyi Református Egyházkerület és a Marosvásárhelyi Református Vártemplomi Egyházközség működteti. Nemcsak református, hanem katolikus, evangélikus, unitárius és baptista fiatalokat is képezünk, így az iskola belső élete egyházi szempontból ökumenikus jellegű.
– Beszéljünk egy kicsit a negyedszázad sikereiről.
– Azt hiszem, maga a főiskola léte annak tekinthető. Az, hogy e viharos negyedszázad sok küzdelmében fenn tudott maradni, és minden évben új generációt adott az erdélyi magyarságnak, azt hiszem, már önmagában nagy eredménynek számít, és hálát adhatunk érte a Jóistennek. Ezért tarthatjuk az elmúlt negyedszázadot kegyelmi időnek, amint azt az évfordulóra megjelent jubileumi könyv címében is jelezzük. Arról nincs számadatokkal mérhető kimutatásunk, hogy diákjainknak, közösségünknek mit jelentett a főiskola, de vallanak öregdiákjaink, tanárkollégáink. Tanintézetünk jellegzetességei közül kiemelném hiánypótló jellegét az első évtizedben, "templom és iskola" szellemiségét, lelkiségét, ökumenikus egyházi jellegét, közösségi, kultúrafenntartó népművelői, nemzetnevelői törekvéseit. Fontos volt számunkra a népi tehetségek ösztönzése, a hátrányos helyzetű fiatalok elindítása, a családias belső légkör megteremtése. Hozzánk nem a felső tízezer, hanem főleg a vidéken élő, nehezebb anyagi helyzetben levő családok gyermekei, árvák, félárvák jöttek, akik egy egyházi iskolától vártak segítséget.
"Minden végzettünk egy intézmény"
– Hány diákja volt a huszonöt év alatt a főiskolának?
– A jelenlegi fiataljainkat is beleértve közel ezer diák fordult meg nálunk, és mintegy 800-an diplomáztak. Az erdélyi egyházaknak 300 diplomás kántort adtunk, egyházi és világi zenei szolgálatuk Gyimesközéploktól Nagyváradig, Nagyenyedtől, Szászvárostól Székelyudvarhelyig, Sepsiszentgyörgytől Kolozsvárig, Aranyosegerbegytől Segesvárig és Medgyesig behálózza az egyházközségeket, iskolákat, művelődési intézményeket, nem beszélve Marosvásárhelyről és környékéről. Ezek nem óriási számok, de úgy gondolom, hogy az erdélyi magyarság számára számottevőek, és mindenik végzettünk nemcsak egy statisztikai adat, hanem egy intézmény a maga nemében. Hiszen akik régen végeztek, ma már az erdélyi magyar pedagógustársadalom derékhadához tartoznak, iskolaigazgatók, pedagógiai vezetők, a kulturális, művészeti élet irányítói. Egyik legfőbb célkitűzésünk volt a szórványvidéken élőket is megszólítani, hogy ne csak a tömbmagyarságból, a Székelyföldről, hanem Erdély egész területéről jöjjenek hozzánk felsőfokú végzettséggel nem rendelkező tanítók. Itt olyan képzést biztosítottunk számukra, amelynek köszönhetően a szakmájukban maradtak, és többnyire oda tértek vissza, ahonnan jöttek. Más kérdés, hogy jelenleg az óvodapedagógusi, tanítói állások telítve vannak, de a kántori állások nincsenek telítve, a református erdélyi egyházkerület gyülekezeteinek csak 25 százalékában van diplomás kántor.
– A marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskolát gyakran említik a szülőföld iskolájaként.
– A végzettjeink 90 százaléka itthon maradt, mi ugyanis nem a Nyugatnak képeztünk diákokat. Aki pedig elment, valamiképpen szintén a szülőföld felé tekint. Van olyan végzettünk, aki Londonban él, de ott is magyar óvodát vezet.
– Hogyan látja a főiskola jelenét, jövőjét? Úgy tudom, az utóbbi években csökkent a diáklétszám.
– Az új nemzedékeknél mentalitásváltás következett be, amely bennünket is újabb kihívások elé állított. A frissen érettségizettek közül az utóbbi években egyre kevesebben jelentkeztek főiskolánkra nappali tagozatra, és egyre népesebbek lettek a levelező tagozatos csoportok. Ugyanakkor egyre kevesebben szerették volna a tanítói mellett a kántori szakot is vállalni. Ebben a helyzetben újra kellett gondolnunk a képzési rendet, elkülönítve a kántor szakot a tanítóitól, jobban meghatározva mindkettő egyediségét és képzési szintjét. A kántor szak megmentésére többszintes képzésben gondolkoztunk. Egyrészt folytattuk a nappali tagozatos főiskolai kántortanítói képzést, másrészt elindítottuk a külön kántori, egyszakos képzést a Károli Gáspár Református Egyetem keretében, amely egyetemi, egyházzenészi oklevelet biztosít a sikeresen vizsgázóknak. Harmadsorban: már helyettes kántorként vagy műkedvelőként kántorizáló egyháztagoknak biztosítottunk lehetőséget arra, hogy kétéves posztliceális tanulmányi rendben szakmailag felkészüljenek a kántori szolgálatra. Az óvodapedagógus tanítóképzést illetően az erdélyi magyar gyermeklétszám csökkenését látom a legnagyobb fenyegetésnek, ennek következtében ugyanis egyre kevesebb óvónőre és tanítóra van szükség főleg a szórványvidékeken, de a tömbmagyarság körében is.
88 diákból 21 gólya
Szombaton délelőtt a Vártemplomban tartott ünnepi istentisztelet keretében nyitották meg a Kántor- Tanítóképző Főiskola új tanévét. Hány diákkal indul az év? – kérdeztük Gál József református lelkipásztort, tagozatvezetőt, aki tavaly vette át a Kántor- Tanítóképző Főiskola igazgatását.
– A 2015–16-os iskolai évben 88 hallgatónk van, közülük 42-en nappali tagozatú tanítói, kilencen nappali kántor szakon tanulnak. Levelező tagozaton 37 diákunk végzi a tanítói képzést. Emellett négyen a posztliceális kántor szakra járnak. Az idei tanévben 21 gólyánk van – tájékoztatott Gál József, aki azt is elmondta, hogy tavaly, a kezdeti lelkesedésben három új szak indítását is tervezte. Ez egyelőre nem valósulhatott meg, de továbbra is töretlen kedvvel irányítja az intézményt, és a háromból két új szak létrehozásán az elkövetkezőkben is munkálkodni szándékszik.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Október 11., a magyar összefogás napja
A politikai és polgári összefogás a marosvásárhelyi magyarság egyetlen esélye arra, hogy a 2016-os választási évben, 16 év után ismét a megnyerjük a választásokat, és magyar polgármestere legyen városunknak. Hosszú évek után sikerül összhangot kovácsolni a vásárhelyi magyar közéletben, a politikai erőket összefogni, egységesen egy irányba haladni. Tesszük ezt abból a meggyőződésből, hogy a marosvásárhelyi magyarságnak csak így lesz kiszámítható, biztos jövője.
Elismeréssel nyugtázzuk, hogy kezdeményezésünket közösségi összefogás követi: eddig 6132-en iratkoztak fel az előválasztási választói névjegyzékbe, és bízunk abban, hogy október 8-ig még többen lesznek, akik eldöntik, ki legyen a vásárhelyi magyarok polgármesterjelöltje, még többen lesznek, akik bíznak abban, hogy a marosvásárhelyi magyarságnak van esélye, van jövője.
Ezúton mondunk köszönetet a történelmi egyházaknak, amelyek – bízva abban, hogy az összmagyar érdek méltóságához felnőve szervezzük az előválasztásokat – partnerként álltak az ügy mellé, helyet biztosítva a szavazóhelyiségeknek. Ebben is a vásárhelyi magyar összefogás erősödését látjuk.
Október 11-én választunk. Természetesen, a megelőző időszakban felfokozódik a kampánytevékenység, a szervezés és az érdeklődés is. De bízunk abban, hogy mind a jelöltek, mind támogatóik, mind a város magyar közössége méltósággal, higgadtsággal, a nemes ügy iránti tisztelettel és józansággal viszonyul az eseményekhez. Az előválasztást szervező pártok elhatárolódnak minden botránykeltéstől. Közös érdekünk, hogy vigyázzunk az összefogás épségére, Marosvásárhely esélyére.
Mi mindenekelőtt a marosvásárhelyi magyarság jövőjét tartjuk szem előtt, személyes ambícióinkat e célnak rendeljük alá. Október 11-én, vasárnap tisztelettel és szeretettel várjuk a marosvásárhelyieket az előválasztásokra!
Brassai Zsombor elnök, Maros megyei RMDSZ Bíró Zsolt elnök, MPP Jakab István elnök, marosvásárhelyi EMNP e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Elmérgesedett az előválasztási kampány Marosvásárhelyen
Forrósodik a hangulat Marosvásárhelyen a vasárnapi előválasztás előtt. Az RMDSZ és Barabás Miklós független jelölt ment egymásnak a szavazás előtti nyílt vita megszervezése kapcsán.
A konfliktust az okozza, hogy az RMDSZ és a civil aktivista eltérő időpontban képzeli a három jelölt közönség előtti vitájának megtartását. Barabás szerdán szeretne pódiumra ülni Soós Zoltánnal és Portik Vilmossal, míg az RMDSZ a csütörtöki időpontot javasolta. Erre a javaslatra reagálva a független jelölt kijelentette, nem hajlandó „az RMDSZ-ukáznak” eleget tenni.
A Maros megyei RMDSZ az igazság elferdítésével vádolja Barabás Miklóst. Szerkesztőségünkbe juttatott közleményükben emlékeztetnek arra, hogy már egy hete egyeztetik szóban és írásban egyaránt a nyilvános vita technikai feltételeit Barabás Miklóssal, valamint Portik Vilmos kampányfőnökével. „Barabás Miklós pontosan ismeri ezt a folyamatot, hiszen maga is részese. Ha mindezek után azt közli, hogy nem hajlandó az RMDSZ jelöltjével vitatkozni, akkor ezt csakis a meghátrálás jeleként tudjuk értelmezni” – olvasható a közleményben.
A Barabás Miklóst támogató csoport egy tragikomikusnak szánt kisvideót terjeszt az interneten. A Többnyelvű Marosvásárhely oldalon közzétett Hitler-mémmel nem is annyira Soós Zoltánt, mint az RMDSZ-t veszi célba – számol be a Székelyhon. A portál kérdésére, hogy tényleg viccesnek tartja Hitler bőrébe bújtatni a megyei múzeum igazgatóját, Barabás Miklós kifejtette: a videót mémként kell kezelni, szó se róla, hogy valamiféle hasonlóság lenne Soós Zoltán és a náci diktátor között. „A párbeszéd magyar szövegén van a lényeg” – szögezte le Barabás.
Az RMDSZ emlékeztet: dokumentumokkal is igazolhatóan még a Barabás Miklós időpontjavaslatának bejelentése előtt indítványozták a vita időpontjának a csütörtököt, helyszínként pedig a Kultúrpalotát. „A vitát nem az RMDSZ szervezi, és három jelölt képviselői egyeztették, ám úgy tűnik, Barabás lavírozni próbál, hogy kibújjon a nyilvános megmérettetés alól” – szögezik le.
Barabás a közleményre szintén közleményben reagált vasárnap. Mint írja, rangján alulinak tartja, hogy az őt ért vádakra válaszoljon. Közölte, hogy előválasztás utolsó hetében nem kíván semmilyen politikai jelegű iszapbirkózásban részt venni.
maszol.ro

Az összefogás jegyében
Főhajtás a vértanúk emléke előtt
Sebestyén Péter római katolikus plébános áldása és közös miatyánk nyitotta meg tegnap a Székely vértanúk emlékművénél az aradi vértanúk kivégzésének 166. évfordulóján szervezett megemlékezést.
A műsorvezető Nagy István színművész volt. Fellépett a Marosvásárhelyi Református Kollégium kórusa, verset mondott Benedek Kristóf, a Római Katolikus Főgimnázium IX. osztályos diákja (Wass Albert: A bujdosó imája), Ritziu Ilka-Krisztina színművész énekelt. Nagy István részletet olvasott fel az aradi minoriták levéltári forrásaiból (Sujánszky György Euszták minorita pap naplójából).
Magyarságunkat, összetartozásunkat testesíti meg a Postarét
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke kiemelte: magyarságunkat, összetartozásunkat testesíti meg Marosvásárhelyen a Postarét. Bizonyára ezért tudunk itt lenni mindannyian. Mi, marosvásárhelyiek, mi, erdélyi magyarok, mi, kisebbségi sorba szorult magyarok bőrünkön érezzük, mit jelent a hatalom megtorló magatartása.
– Érezzük, amikor nem használhatjuk korlátlanul anyanyelvünket, amikor másodrendű polgárként kezelnek munkahelyünkön vagy az iskolában, amikor a hivatalok packáznak és diszkriminálnak, amikor nem használhatjuk történelmi utcaneveinket, betiltják jelképeink használatát, amikor bírságolni próbálnak himnuszéneklés miatt, és érezzük, amikor a pusztán kéréseink felvetésének jogát is elvitatják tőlünk. Ilyen körülmények között a nemzeti gyásznap különös jelentőséggel bír. A mai nap üzenete nem csak a gyászról kell tehát szóljon, a mai nap azt is üzeni, hogy nem hagyhatjuk úrrá lenni magunkon az önsajnálkozást, a dicső múlt feletti kesergést.
Itt az ideje ráébredni, hogy ma sincs ez másként. Ma is nemzeti megmaradásunk a tét. (…) Mondjuk ki tisztán és világosan, hogy mit akarunk. Mondjuk ki, hogy a békés együttélés együtt gondolkodás és együtt munkálkodás csak akkor lesz hiteles, ha nem másodrangú polgárokként kezelnek minket .(…)
De tudjuk, hogy hol találjuk az ellenszert. A gyógyír ott van az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatban: "önrendelkezés és teljes jogegyenlőség minden együtt élő nemzet számára". Ezt a kérésünket nem lehet elutasítani az elcsépelt hivatkozásokkal ("csupán ajánlás, nem kötelező"). Ez nem egy olyan uniós norma, ez önként vállalt kötelezettség! Egy olyan dokumentum, amely erkölcsileg kötelez. Erkölcsileg kötelezi a mindenkori román hatalmat jogaink szavatolására" – hangsúlyozta Bíró Zsolt.
Csak együtt, kévébe kötve vagyunk erősek!
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke szerint sok őriznivalónk és sok dolgunk van még. Elmondta, hogy a múlt szombaton ismét több százan gyűltek össze a Bekecs tetőn, ahol "a lármafát is meg szoktuk gyújtani", ami ma "az éberség, józanság, egymásra figyelés, áldozatkészség jelképe". A lármafákat és Aradot, a "magyar Golgotát" az összefogás jelképeinek nevezte. Mint mondta, Marosvásárhely kulturális szempontból szép és gazdag város – múltja és jelene is értékeket halmoz, komoly gazdasági és turisztikai adottságokkal rendelkezik, potenciálisan élhető város, valóban kulturális és regionális fővárosnak predesztinált.
– De Marosvásárhely oldott kéve, rendezetlen kévehalmaz. Ahhoz, hogy kévébe kössük, változásra van szükség. A magyarság összefogása a folyamat kezdete – felébredtünk, rendezzük sorainkat, erős kéve kötelékébe kötjük kalászainkat, arra készülünk, hogy 2016 – 2020 között mi, öntudatra ébredt polgárok közössége vezessük a várost. 1848-ban is a magyar öntudat szikrája lobbantotta lángra azt a szabadságharcot, mely nemcsak a nemzeti öntudatot fogalmazta újra, hanem az államigazgatási rendszert is. Legyünk büszkék arra, hogy az újratervezett, modern Európa a magyar reformkorban erősítette meg gyökereit. (…) A nagy tettekhez fel kell nőni! Bízom abban, hogy október 11- én, az előválasztáson, majd ezt követően a jövő júniusig terjedő felkészülési időszakban magunknak és másoknak is azt fogjuk bebizonyítani, hogy felnőttünk, tisztán látunk, kévébe kötve erősek vagyunk. Itt és most szívjuk tele magunkat tiszta szellemmel – a Bekecs és Arad szelleme késztessen józan belátásra! – ne adjuk fel, erősödjünk meg az összefogásban, kezdjünk új fejezetet Marosvásárhely történelmében!
Vigyék magukkal a szívükben a 13-ak szabadságszeretetét és a forradalom eszmevilágát!
Az Erdélyi Magyar Néppárt nevében felszólaló Kali István kijelentette: – A történelmi távlatokban kutatva fontos megállapítást tehetünk, éspedig azt, hogy (…) egy nemzet szabadsága nem vesz el más nemzetek szabadságának mértékéből és értékéből. Magyarán, ebben az országban, ami nekünk a szülőhazánk és őseink földje, a románok nem lesznek kevésbé szabadok, ha megadják azokat a szabadságjogokat, ami a magyarokat megilleti. Én hiszek és bízom benne, hogy két ember között a legrövidebb út az egyenes, őszinte beszéd. Ezért, amikor a szabadságról és a harmóniáról beszélünk, a 13 aradi vértanú emléke megköveteli tőlünk, hogy kimondjuk: álságos és hazug ez a harmónia, ami ma Marosvásárhelyen körülvesz minket. Álságos és hazug, mert nem jó szándékból és ösztönösen fakad, hanem ezt a harmóniát haynaui gőggel erőltetik ránk. (…) Az őszinte egyenes beszéd jegyében mondjuk ki, hogy mi nem akarunk senkitől semmit elvenni. Csupán azért küzdünk, ami nekünk jár, tudják? Ez nem alamizsna vagy segély. Ez minket megillet, az egyenlő esély és a nemzeti identitásunk megőrzésének eszközei nem képezhetik vita tárgyát a többség és a kisebbség között. Aki ezt tőlünk eltagadja, vagy ettől megfoszt bennünket, az semmit nem értett meg a történelemből, és semmit nem tanult az elmúlt évtizedek történéseiből. (…) Bízom benne, hogy az eseményünket lezáró himnuszok éneklése miatt nem bíróságok folyosóin fogunk találkozni. Ugyanakkor azt kívánom, hogy teljesüljön minden nagy és titkos vágyuk és reményük. Vigyék magukkal a szívükben a 13-ak szabadságszeretetét és a forradalom eszmevilágát! – zárta beszédét Kali István.
Minden kicsi dolog fontos a nagy egészben
A rendezvényen jelen volt és beszédet mondott Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul. Hangsúlyozta, hogy minden kornak megvannak a kihívásai és feladatai.
– Vannak korok, helyzetek, történelmi pillanatok, amikor a hétköznapi helytálláson messze túlmenő áldozathozatalra, kiállásra van szükség. Ilyen volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc is: a nemzet apraja-nagyja – társadalmi, meggyőződésbeli, rangbeli különbségek ellenére – összesereglett a közös ügy zászlaja alatt. A legtöbben egyszerű emberek voltak. De nélkülük sosem lett volna lehetséges az a dicsőséges helytállás, ami méltán került be a magyar történelem legnagyobb pillanatai közé. Sokan hozták meg a legnagyobb áldozatot a közös ügyért: hősök lettek és mártírok. Ma, október 6-án ilyen mártírokra emlékezünk itt, Marosvásárhelyen.
Azt mondtam, hogy minden kornak, történelmi helyzetnek megvannak a maga kihívásai és lehetséges feladatai. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ez a kor nem azt követeli tőlünk, hogy véráldozatot hozzunk. Ma itt és most sokkal egyszerűbb, prózainak tűnő kihívások vesznek körül bennünket, de ezeket sem szabad lebecsülni. Ami itt és most egyesek számára kicsinek, jelentéktelennek, mellékesnek tűnhet, az a történelmi távlat, a nagy folyamatok, az egész magyarság jövője szempontjából különös jelentőséggel bírhat.
Marosvásárhely, a marosvásárhelyi közösség fontos pillanat előtt áll, hiszen hamarosan dönthet a város jövőjéről: az Önök előtt álló választás meghatározza majd, hogy a jövőben milyen mértékben érezhetik magukénak ezt a várost, mennyire érzik továbbra is otthonuknak. Látszólag jelentéktelen, de mégis fontos, és szükség van arra, hogy minél többen regisztráljanak, és szükség van arra, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt az előválasztáson, majd a választáson.
Legtöbbször a közös ügy látszólag kicsi, jelentéktelennek tűnő feladatot kér tőlünk. Ugyanakkor minden kicsiny dolog valahol a nagy egészben fontos lehet, legyen szó utcanévtáblákról, nemzeti jelképek szabad használatáról, a himnusz elénekléséről. Éppen ezért bízom abban, hogy hamarosan ezt a teret már nemcsak Secuilor Martiri, hanem Székely Vértanúkként is látni fogjuk a táblán, ahogyan az egy több felekezetű, több közösségű, több száz éves európai értékeket magáénak tudó városhoz méltó, különösen, ha arra gondolunk, hogy Európa kulturális fővárosa kíván lenni.
A megemlékezés koszorúzással és a himnuszok közös eléneklésével ért véget.
Mózes Edith
Szabadság (Kolozsvár)

Marosvásárhelyi előválasztás: felrúgná a szabályokat az RMDSZ
A Néppárt megijedt a szavazóktól címmel adott ki közös közleményt pénteken Brassai Zsombor, a Maros Megyei RMDSZ vezetője, valamint Biró Zsolt, az MPP elnöke. Portik Vilmos határozottan elutasítja a közleményben megjelenő vádakat, és az előválasztások leszögezett szabályainak betartását kéri versenytársaitól – írja a kronika.ro.
„Örvendetes tény, hogy a marosvásárhelyi előválasztás megmozgatta a magyar politikai közösséget, a választópolgárok közel egynegyede regisztrált. A folyamat dinamikája azt mutatja, hogy az elmúlt napokban ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés" – olvasható a Brassai Zsombor és Biró Zsolt által aláírt közleményben.
Mint írják, az RMDSZ ennek ismeretében fordult kedden előbb informálisan, majd formálisan is az előválasztást lebonyolító többi politikai párthoz: „A Magyar Polgári Párt támogatta, a Néppárt azonban határozottan elutasította, hogy lehetővé tegyük a pótlistás szavazást azok számára is, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak regisztrálni, vagy regisztrációjukat nem rögzítették a rendszerben. Még sajnálatosabb, hogy a párt polgármesterjelöltje is elutasította kezdeményezésünket".
Szerintük Portik Vilmos a jelek szerint megijedt a szavazóktól, különben nem volna oka megakadályozni annak lehetőségét, hogy a marosvásárhelyiek minél nagyobb számban vehessenek részt az előválasztáson.
„Bár az előválasztási bizottság a többségi szavazás elvén működik, az MPP és az RMDSZ álláspontja szerint egy ilyen súlyú kérdésben csak konszenzussal lehet dönteni. Ezért sajnálattal tudomásul vesszük a Néppárt döntését. Ha meggondolnák magukat, vasárnap reggelig bármikor szívesen leülünk egy újabb tárgyalásra" – fogalmaznak a közlemény aláírói, akik az urnáktól elzárt magyar polgárokért a néppártot tennék felelőssé.
„Ami a személyemet is érintő sajtóközleményt illeti, két dolgot szeretnék világossá tenni! Elsősorban azt, hogy a marosvásárhelyi polgároktól nincs okom félni, sem megijedni. Attól a várostól nem kell félni, amelyiknek tízezreket megmozgató rendezvényén tapasztaltam az erejét, élni akarását és megbecsülését – írja a Facebookon közzétett reagálásában Portik Vilmos, a marosvásárhelyi EMNP elnöke. – Itt és most nem a jelöltek, így tehát nem is az én személyes sikerem a fontos, hanem az, hogy a város érezze: mindannyian, közösen hoztunk döntést a jövőre nézve. Tekintettel arra, hogy mindhárom jelölt az új nemzedéket képviseli, az előválasztáson a marosvásárhelyi magyarok számára csak jó vagy jobb döntés születhet. Az ő akaratukat senki nem fogja kétségbe vonni."
Szerinte egyébként a Magyar Polgári Párt elnökének a véleménye számít ugyan, de akkor számítana igazán, ha az előválasztások szervezéséből, annak minden anyagi és emberi erőforrást igénylő munkájából ugyanolyan mértékben venné ki a részét, mint amilyen mértékben megnyilatkozik.
Portik Vilmos közzétette azt a levelet is, amelyet az RMDSZ és az MPP csütörtöki javaslatára küldött. Ebben kifejti, hogy az eredeti megegyezett szabályszerűségekhez képest elég sok mindenben eltérés volt tapasztalható az elmúlt időszakban.
„Az előválasztás regisztrációhoz való kötése volt az egyik legszilárdabb szabály, amit lefektettünk. Maga az a tény, hogy az eredetileg májusra tervezett előválasztást egészen mostanáig halasztottuk, eléggé megtépázta a kezdeményezés hitelességét, de a regisztráció tekintetében legalább utolsó pillanatig következetesek maradtunk. Éppen ezért nem tudok partner lenni egy olyan döntésben, amivel saját magunk által állított szabályokat nem veszünk komolyan, és magunk által hónapokon keresztül hangoztatott, kizáró jellegű aktust a sutba vágunk" – írja válaszlevelében Portik.
Hozzáteszi, nem ért egyet a pótlisták alkalmazásával azért sem, mert egy fél éven keresztül alkalom és lehetőség nyílt a névjegyzékbe való jelentkezésre. Szerinte nem szerencsés a marosvásárhelyiek bizalmával játszadozni: „Mivel a pótlisták alkalmazása voltaképpen a teljes eddigi regisztráció szükségszerűségét kérdőjelezné meg, illetve a gyakorlatban azt jelentené, hogy előzetes regisztráció nélkül is részt lehet venni az előválasztásokon, helytelen döntés lenne" – fogalmaz.
Portik továbbá nem szeretné, ha pártoktól független erők tömegével szervezhetnek be résztvevőket, hogy a választás eredményét befolyásolják, elérve ezzel azt, hogy a végeredmény eltérjen a résztvevő polgárok által kifejezett véleménytől. Mivel ennek a lehetősége továbbra is fennáll, ezért helyteleníti a javaslatot. „Távlati terveinknek sem tesz jót, ha menet közben, de főképp utolsó percen hozunk olyan szabálymódosításokat, amelyek azt sugallják, hogy sem stratégiában, sem koncepcióban nem tudunk gondolkodni. Az összefogáshoz, a jó együttműködéshez kiszámíthatóság, tervszerűség és következetesség szükséges" – zárul Portik Vilmos válaszlevele.
Amint arról beszámoltunk, a közelmúltban a szervezők – az RMDSZ és az MPP képviselői is – többször közölték, hogy mindenkinek be kell tartania az előválasztás szabályait, és csak azok voksolhatnak, akik előzetesen regisztráltak.
Múlt hétvégén kérdésünkre, hogy mi történik abban az esetben, ha olyanok, akik elmulasztottak október 8-áig regisztrálni, mégis beállítanak a szavazási körzetekbe, az RMDSZ megyei ügyvezetője, Kovács Levente leszögezte: játék közben senkinek a kedvéért nem változtathatnak a szabályokon. „Aki valóban részt szeretne venni az előválasztáson, annak tavasztól mostanáig szinte fél év állt rendelkezésére, hogy regisztráljon. Ha még nem tette meg, csütörtökig megteheti, de utána semmi szín alatt” – fejtette ki az RMDSZ ügyvezető elnöke – adja hírül a kronika.ro.
Erdély.ma

Több mint 11 ezren regisztráltak a marosvásárhelyi előválasztásra
Több mint 11 ezren regisztráltak a marosvásárhelyi előválasztásra, ami a magyar választópolgárok több mint 20 százalékát jelenti - tudósít az Erdély FM. A regisztráció éjfélkor zárult.
Az RMDSZ Maros megyei elnöke, Brassai Zsombor, és az MPP elnöke, Bíró Zsolt korábban azt közölték, hogy javasolták a pótlistás szavazás lehetőségét azok számára, akik nem regisztráltak, ám ebbe Portik Vilmos, az EMNP jelöltje nem egyezett ebbe bele. Portik közleményében úgy reagált, az előválasztás regisztrációhoz való kötése volt az egyik legszilárdabb szabály, amit lefektettek, és nem akar a választók bizalmával játszani.
Az előválasztás jelöltjei Soós Zoltán, Portik Vilmos és Barabás Miklós.(hírszerk.)
Transindex.ro

Soós Zoltán a marosvásárhelyi magyarság polgármesterjelöltje
Az RMDSZ színeiben megmérkőző Soós Zoltán nyerte a marosvásárhelyi előválasztást. A vetélytársak között mind a 14 választókörben azonos sorrend alakult ki, és nagyjából az arányok sem különböztek. A hárompárti összefogás nyomán – ha a felek valamelyike fel nem rúgja az egyezséget – Soós lesz az, aki 2016-ban megmérkőzhet a polgármesteri tisztségért – adja hírül összeállításában Szucher Ervin és Páva Adorján a kronika.ro-n.
A 38 éves régész és történész, a szövetség önkormányzati képviselője 2702 szavazatot, azaz a voksok 62,3 százalékát gyűjtötte be, a néppárt megyei elnöke, Portik Vilmos 1259 szavazatot szerzett (29,02 százalék), míg a Civil Elkötelezettség Mozgalom aktivistája, Barabás Miklós kénytelen volt beérni 384 szavazattal (8,85 százalék).
A vasárnapi előválasztás keveseket mozgatott meg. A regisztrált személyek alig 39 százaléka, azaz 4337 személy járult az urnák elé. A voksolás 14 körzetben apróbb kis gikszerekkel, de civilizáltan, békésen zajlott. Az urnák elé kizárólag csak azok járulhattak, akik, az eredeti egyezségnek megfelelően, csütörtök éjfélig regisztráltak.
Kijövet a szavazófülkéből a versenybe szálló felek a magyar–magyar összefogás fontosságát hangsúlyozták. „A mai napnak nem csak az a tétje, hogy ki lesz a jelölt. Hanem az is, hogy legyőzzük-e az apátiát" – nyilatkozta az RMDSZ színeiben induló Soós Zoltán. Néppártos kollégája és egyben barátja, Portik Vilmos pedig úgy vélte, függetlenül a győztes nevétől, az előválasztás nyertese a marosvásárhelyi magyarság lesz.
Soós Zoltán vasárnap este a Facebook közösségi portálon mondott köszönetet szavazóinak: „Máig az RMDSZ jelöltje voltam, holnaptól minden vásárhelyi magyar jelöltje vagyok. Nemcsak azoké, akik ma rám szavaztak, hanem minden változást akaró magyar emberé. Célom, hogy Marosvásárhely egy élhető, egészséges város legyen, ahol nincsenek etnikai konfliktusok, ahol a magyarság újra otthon érzi magát. Az előválasztáson részt vevő marosvásárhelyiek szavazatának 62 százalékát tudhatom magaménak. Köszönöm a bizalmukat!”
Az előválasztás győztese később szintén a Facebookon jelezte, hogy elsőként Portik Vilmos gratulált sikeréhez: „Megtisztelő és köszönöm neki. Barátsága továbbra is fontos számomra és megkönnyebbülés, hogy a versenyhelyzet megszűnt köztünk.”
Amint arról beszámoltunk, az előválasztást megelőző napok nem a barátságról szóltak: pénteken A Néppárt megijedt a szavazóktól címmel adott ki közös közleményt Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ vezetője, valamint Biró Zsolt, az MPP elnöke. Portik Vilmos határozottan elutasította a közleményben megjelenő vádakat, és az előválasztások leszögezett szabályainak betartását kérte versenytársaitól, ez pedig végül meg is történt.
Portik Vilmos vasárnap késő este Facebook-oldalán megköszönte a marosvásárhelyieknek, hogy részt vettek az előválasztáson. „Köszönjük a 30 százalékos eredményt. Soha eddig senki nem ért el ilyen eredményt az RMDSZ-szel szemben! A független jelölt eredményeivel együtt, negyven százaléka a marosvásárhelyieknek nemet mondott az RMDSZ-es pártpolitikára” – emelte ki az EMNP Maros megyei elnöke, aki az általa mindvégig szorgalmazott választási koalícióra is utalt üzenetében: „Gratulálok Soós Zoltánnak, ő lett az előválasztások győztese, ezzel azonban együtt jár a pártok közötti választási koalíció felelőssége. Marosvásárhely csak ezáltal válhat az előválasztások nyertesévé, a várost csak így tudjuk visszavenni. Bízzunk magunkban!” – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Huszonöt éve a község és a térség kulturális életében
Ünnepelt a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület
Fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte október 10-én a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. A rendezvénynek a segesvári Gaudeamus Ház adott helyet. "Szeretném, ha ez az egyesület még sok évig fennmaradna, már csak névadója iránti tiszteletből is" – jelentette ki Szabó József elnök.
Máthé Loránd diák Petőfi Sándor A nemzethez című versével nyitotta meg a rendezvényt, amelyen Nagy Judit, az egyesület kulturális alelnöke köszöntötte a meghívottakat: dr. Grezsa István miniszteri biztost, Brassai Zsombort, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökét, Kispálné dr. Lucza Ilonát, a magyarországi Országos Petőfi Társaság elnökét, a kiskőrösi Petőfi- szülőház és emlékmúzeum igazgatóját, Kiskunfélegyházáról Tóth Imre Gyulánét – a Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány elnökét, Csép Éva Andreát, az RMDSZ Maros megyei Nőszervezetének elnökét, Ferencz Orsolya énekművészt, a Petőfi-program ösztöndíjasát, az Országos Petőfi Sándor Társaság tagjait és minden jelenlevőt. Az egyesület elnöke, Szabó József az egyesület megalakulásának körülményeiről számolt be, ismertetve az elmúlt 25 év megvalósításait, a kulturális és gazdasági téren elért eredményeket. Köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatásukkal, hozzáállásukkal, kétkezi munkával lehetővé tették, hogy negyedszázados évfordulót ünnepelhessenek. A rendezvény résztvevői egy időszakos kiállítást is megtekinthettek Petőfi életéről és életművéről. Az ünnepség a segesvári Kikerics néptánccsoport és a Mircea Eliade Főgimnázium diákjainak előadásával zárult. A kettős ünnepről szólva Szabó József lapunknak elmondta, egyrészt az Országos Petőfi Sándor Társaság A költő öröksége határok nélkül című konferencia megszervezésére kérte fel a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet, másrészt idén november 18-án lesz az egyesület 25 éves, ezért úgy gondolták, a két eseményt kissé korábban, egyszerre ünneplik meg.
– Negyed évszázad hosszú idő az egyesület életében. Melyek voltak a kiemelkedő tevékenységek az elmúlt évtizedek során?
– Valójában hosszú idő 25 év az egyesület életében, annál is inkább, hogy szórványban fejti ki tevékenységét. Megalakulásakor sem én, sem mások nem gondoltunk arra, hogy az egyesület 25 év múlva is szerepet vállal a község és a térség kulturális életében. Gábos Dezső, a fehéregyháziak tanító bácsija, a korábbi Petőfi- ünnepségek szervezője hívott meg engem is 1990. november 18-ra, a helyi iskola egyik tantermébe egy Petőfi témájú megbeszélésre. Lelkes fehéregyházi és segesvári emberek társaságában indítványozta a helyi Petőfi-kultusz ápolását célul kitűző művelődési egyesület létrehozását. Így alakult meg még ezen a napon a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, és egy hónappal később jogi bejegyzést nyert a segesvári bíróságon. Amikor kiemelkedő tevékenységekről kell szóljak, elsősorban a minden évben sorra kerülő március 15-i és július végi Petőfi-ünnepélyek szervezésére gondolok. De, mint művelődési egyesület, Petőfi-vers- és prózamondó versenyeket, költőkről, írókról megemlékezéseket, esteket, zenehallgatást, vetítéseket, karácsonyi ünnepségeket, gyereknapokat, humanitárius akciókat is szerveztünk. Legutóbb két nagyobb rendezvényünkön az aradi vértanúkra emlékeztünk tizenkét diák szereplésével, majd a helyi pedagógus hölgyek a szabadságharc nagy asszonyainak sorsát, küzdelmes életét ismertették a hallgatósággal. Két nagyobb megvalósítást is említhetek az elmúlt években, melyben az egyesület tevékenyen részt vállalt: Kiskunfélegyháza városával közösen egész alakos Petőfi-szobrot illetve domborműveket állítottunk a múzeumkertben, illetve gondolok itt a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum által rendezett kiállításra, ahol szintén jelentősen közreműködtünk. A második nagyobb megvalósítás – a mindig fejlesztés alatt álló – Illyés Közalapítvány támogatásával létrehozott Petőfi Magyar Ház, mely nem csupán az egyesületünk székhelye, hanem más helyi magyar közületeknek, szervezeteknek, néha magánjellegű rendezvénynek is helyet ad.
– Hogyan tovább, milyen terveket dédelget mint a Petőfi-múzeum gondnoka, egyesületi elnök?
– Ha egy szórványban tevékenykedő magyar egyesület eléri a 25. évét, akkor talán eddigi tevékenysége nem bizonyult hiábavalónak. Szeretném, ha ez az egyesület még sok évig fennmaradna, már csak névadója iránti tiszteletből is. Az egyre nehezedő gazdasági helyzet, szórványlétünk miatt valójában a terveket csak dédelgetem mind egyesületelnöki, mind pedig emlékhelygondnoki minőségemben. Kulturális téren szeretném, ha az emlékezők kicsiny, de hűséges tábora újra bővülne. A rendszerváltást követően úgy éreztük, Petőfit idézve, hogy: "Föltámadott a tenger, a népek tengere". Alig fértünk a múzeumkertben. Mára viszont úgy érezzük, hogy ez a tenger visszahúzódott, és kellene, hiányzik valami, ami újra megmozdítsa. Gazdasági téren a Petőfi Magyar Ház és környezetének fejlesztése is foglalkoztat. Az utóbbi években az emlékhely, a múzeum állaga sokat fejlődött, mégis mindkettő segítségért kiált. A sokat megért évszázados tuják egyre nehezebben veszik fel a harcot a szélsőséges időjárással. A múzeum tetőszerkezete, falai, környezete felújítást igényel, a felületi tatarozások már nem vezetnek eredményre. Hiszem, hogy az emlékhely és múzeum segélykiáltása eljut azokhoz, akik tehetnek érte, és az 1848–49-es hősök és Petőfi Sándor emléke Segesvár–Fehéregyházán nem morzsolódik fel a közömbösség vagy az anyagiak oltárán. Látogatói vélemények szerint is: ez a hely többet érdemel.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Peti András lemondott frakcióelnöki tisztségéről Soós Zoltán javára
Lemondott a marosvásárhelyi önkormányzati képviselő-testület RMDSZ-frakció elnöki tisztségéről Peti András marosvásárhelyi alpolgármester, aki Soós Zoltánt javasolja maga helyett. Peti részben azért mondott le, mert megvádolták, hogy halmozza a tisztségeket, részben pedig azt szeretné, ha Soós Zoltán lenne a frakcióelnök, és ezzel ismertebbé válna, megerősödne a marosvásárhelyi magyarság polgármesterjelöltje.
Sajtótájékoztatón jelentette be kedden Peti András, hogy lemondott a frakcióelnöki tisztségről, és a szerdai frakcióülésen javasolni fogja, hogy Soós Zoltánt válasszák meg. Bár az RMDSZ alapszabályzata kimondja, hogy az önkormányzatban a frakcióvezető mindig a városi RMDSZ elnöke, Peti András ettől eltekint, s lehetőséget akar biztosítani a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelöltnek, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon.
„Visszajelzésekből tudom, hogy vannak, akik úgy vélték, hogy nem jó és hatékony, ha alpolgármester, a marosvásárhelyi szervezet elnöke és frakcióelnök is vagyok. Én nem ragaszkodom a tisztségekhez, mindig fontosabbak voltak számomra a közösség érdekei, így lemondok a frakcióelnöki tisztségről. Az alpolgármesteri megbízásom jövő júniusig tart, míg a marosvásárhelyi RMDSZ-elnöki tisztségem 2017 februárjáig” – mondta Peti András. Az alpolgármestertől megtudtuk, hogy a frakcióelnöknek kötelessége egyeztetni és átbeszélni az önkormányzati képviselőkkel a napirendre kerülő tervezeteket, ő kell egyeztessen a többi politikai párt képviselőjével is. Ami a frakciófegyelmet illeti, Peti kifejtette, hogy a közös üléseken mindenki elmondhatja véleményét, érvelhet elképzelései mellett, de a tanácsüléseken alá kell vetnie magát a többség döntésének, s azt kell megszavaznia, amit a többség jónak tart.
Az alpolgármester újságírói kérdésre válaszolva elismerte, hogy idén tavasszal már volt egy frakcióelnök-választási kísérlet, akkor két jelölt volt, az egyik Soós Zoltán, aki akkor nem kapta meg a tanácsos társai döntő többségének támogatását. Most a frakcióelnök személyéről a városi RMDSZ választmánya dönt majd.
Vass Levente lett a választmány elnöke
Múlt csütörtökön választmányi ülést tartott a vásárhelyi RMDSZ, amelyen megválasztották a választmányi tagokat, szám szerint 54-et, és az elnököt is Vass Levente személyében. A városi választmány kilenc tagot küldhet a Területi Képviselők Tanácsába, őket is kijelölték. A kilencben nincs benne Soós Zoltán, de Peti András szerint csak azért nem, mert őt a magasabb fórumba, a Szövetségi Képviselők Tanácsába szeretnék delegálni.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Kihívások, esélyek
A Maros megyei RDMSZ Területi Képviselők Tanácsa (TKT) múlt heti ülésének napirendjén a megye politikai helyzetének ismertetése, az előválasztások kiértékelése, illetve a megyei küldöttgyűlés összehívása szerepelt. A TKT november 5-re hirdette meg a megyei küldöttgyűlést, amelyen módosítják a megyei alapszabályzatot, és megválasztják a Maros megyei SZKT-tagokat.
Brassai Zsombor megyei elnököt kérdeztük.
– Mi a jelentősége, mi indokolja a küldöttgyűlés összehívását azon kívül, hogy a megújuló Szövetségi Képviselők Tanácsa testületébe meg kell választani a megyei küldötteket, illetve a legutóbbi kongresszuson módosított alapszabályzathoz kell igazítani a megyei alapszabályzatot is.
– Az erdélyi miniparlamentnek is nevezett Szövetségi Képviselők Tanácsa rendkívül fontos politikai döntéshozó testület, úgy gondolom, hogy az újratervezés folyamatában, amit a kongresszus meghirdetett, ennek a fórumnak nagy a jelentősége. Szeretném, hogy Maros megye, az RMDSZ egyik legnagyobb területi szervezete fajsúlyosan legyen képviselve ebben a testületben, tekintettel arra, hogy az erdélyi érdekvédelmi politizálás szempontjából legfontosabb közigazgatási egységének, frontmegyének és frontvárosnak szoktuk nevezni Maros megyét, illetve Marosvásárhelyt. Itt még nem dőlt el a harc, még van esély, de szükség is erősíteni a magyar érdekvédelmet. Az elmúlt 15 év számunkra azzal a tanulsággal szolgál, hogy amennyiben itt, Székelyföld fővárosában nem vesszük kezünkbe az irányítást, nemcsak a magyar ügyek szenvednek csorbát, hanem egyáltalán a térség fejlődése is kockázatos. Ugyanis Marosvásárhely, illetve Maros megye nem használta ki az elmúlt időszakban azokat az adottságait, amelyek a térség meghatározójává nemesítették volna. Úgy gondolom, hogy egy felelős politikai szervezet nem nézheti tétlenül tovább, hogy egy rendkívül kedvező premisszákkal felvértezett város a gazdasági versenyben nem tudja felvenni a versenyt a környező megyékkel.
– Úgy fogalmazott, hogy "egy felelős politikai szervezet nem nézheti tovább tétlenül". Eddig miért nézték el?
– Én a jövőre összpontosítok. Nyilván a múltat is elemezni kell, újra kell gondolni. Azért tudtam és tudom támogatni az RMDSZ által meghirdetett újratervezést, mert a múltból valóban le kell vonni a következtetéseket, és előre kell nézni. Azt hiszem, hogy a Maros megyei RMDSZ a múlt év végén meghirdetett előválasztási kezdeményezésével, vagyis, hogy egy évvel a választások előtt elkezdte a felkészülést a jövő évi küzdelemre, az újratervezésnek egy komoly lépését valósította meg, amit fémjelzett az az előválasztás, amit a másik két párttal közösen szerveztünk meg. Nyilván, ez a kezdeti összefogás is jelzi, hogy az én megközelítésemben az újratervezés hogyan körvonalazódik.
Racionálisan kell gondolkodni. Nagyon komoly kihívása az érdekvédelmi politizálásnak, hogy ésszerű adatokat, tényeket figyelembe véve tervezzük meg a jövő évi választási küzdelmet. Egy biztos: 2012-ben az RMDSZ egymagában nem tudott úgy teljesíteni, hogy érvényesüljön az érdekvédelem. Önmagában nem tudott erős lenni, sőt gyengültünk: sikerült ugyan tíz tanácsost bevinnünk a municípiumi önkormányzatba, viszont veszítettünk egy megyei tanácselnököt, veszítettünk egy szenátori pozíciót. Nyilvánvaló, hogy ezt a helyzetet a jövőben csak ésszerű magyar összefogással tudjuk kezelni.
– Gondolja, hogy mindaz, amit elveszített a marosvásárhelyi, illetve a Maros megyei magyarság, visszaszerezhető?
– A matematikai esélyünk továbbra is létezik, bár a municípiumban már 50 százalék alatt van a magyarság. Ennek dacára, ha figyelembe vesszük, hogy az összefogás milyen felhajtóerőt jelent, amely képes mozgósítani – ennek már az előválasztáson látszottak az egyértelmű jelei –, akkor a masszív részvétellel a népességi adatokban látszó hátrányainkat be tudjuk hozni. Úgy látom tehát, hogy az összefogás felhajtóerő Marosvásárhelyen, amit komolyan kell venni, és ennek megfelelően kell döntéseket hozni. Ennek a tárgyalása, előkészítése, egyeztetése elkezdődött, megfogalmazódtak a különböző szempontok. Úgy vélem, és ezt el is mondtam a testületnek, hogy számszerűsítve kell racionalizálni a körvonalazódó döntést. Véleményem szerint az előválasztás bebizonyította, hogy ha együtt megyünk, és egyeztetjük a céljainkat, akkor sokkal erőteljesebb érdekvédelmet tudunk megvalósítani, illetve a politikum vissza tudja szerezni azt a bizalmat, amit az elmúlt években elveszített.
Maros megyét 12 közvetlenül választott tisztségviselő képviseli a Szövetségi Képviselők Tanácsában. A megyét három régióra osztva – keleti (Nyárádmente és Felső-Küküllő mente), nyugati (Maros mente, Mezőség, Alsó-Kis-Küküllő mente és Nagy-Küküllő mente) és Marosvásárhely – négy-négy küldött fogja képviselni az SZKT-ban. A jelölteket a küldöttgyűlés rangsorolja.
Az SZKT-ba jelentkező RMDSZ-tagoknak november 3-án 17 óráig kell leadniuk pályázataikat a szövetség megyei székházában. A dossziénak tartalmaznia kell: 300 támogató aláírást (az aláírásgyűjtő íveket a megyei szervezet titkárságáról lehet igényelni); a jelölt önéletrajzát (ennek kötelező módon tartalmaznia kell az illető politikai tevékenységét 1989 előtt és után); az RMDSZ keretében kifejtett tevékenységét, valamint a Román Hírszerző Szolgálattal való együttműködését 1989 előtt és után; a területen működő egyik helyi szervezet által kiállított tagsági igazolvány másolatát; egy kézzel írott nyilatkozatot arról, hogy a parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon nem indult valamely más párt vagy szervezet színeiben.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Petícióban kérik a marosvásárhelyi összefogást
Marosvásárhely ügye mindennél fontosabb! címmel online petíciót indítványoztak civilek, akik a magyar politikum összefogását szorgalmazzák a polgármesteri szék és a tanácsi többség visszaszerzése érdekében.
Bölöni András ötletgazda Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek és Szilágyi Zsoltnak, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének címezi felhívását. „Csak a magyar összefogás képes Vásárhelyt fejlődési pályára állítani, a város jelenlegi vezetőit leváltani” – írja a szerző.
Annak ellenére, hogy idén a magyar politikai pártok összefogtak és közös előválasztást szerveztek, a petíció kezdeményezője és társai attól tartanak, hogy az érintettek felrúgják az egyezséget, és mégsem sorakoznak fel maradéktalanul Soós Zoltán mögé, illetve nem indítanak közös tanácsosi jelöltlistát.
„Az elmúlt években a magyar politikusok többször is arcul csaptak minket, bíztunk abban, hogy idén változás lesz. A sajtóban megjelent hírek ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. A politikai pártok ismét marakodnak, egymás legyőzésére törekednek, pedig Marosvásárhely magyar közössége döntött és az összefogás mellett szavazott” – olvasható az aggódó hanvételű levélben.
A szerzők arra kérik Kelement és Szilágyit, hogy mielőbb vessenek véget a vitának, tegyenek eleget ígéreteiknek, és írják alá az együttműködési megállapodást: kössenek koalíciót és fogják össze a marosvásárhelyi magyarságot. Meggyőződésük ugyanis, hogy 2016-ban csak a magyar összefogás képes változást hozni.
„Nélkülünk ne osztozkodjanak, minket ne akarjanak megosztani. Elég volt a politikusok önző vezetéséből! Elég volt a magyar politikusok vitáiból! Nekünk változás kell. 2016-ban lesz az utolsó esély változtatni, tegyék tehát félre politikai érdekeiket, és végre nézzék a marosvásárhelyiek érdekeit. Marosvásárhely ügye mindennél fontosabb, hiszen a Székelyföld és Erdély reménysége Marosvásárhelyen ébredezik a magyar összefogásban” – hívják fel a politikusok figyelmét a petíció szerzői, akiknek csütörtök délutánig több mint 160 támogatót sikerült szerezniük az ügyhöz. A nyilvánosságot vállaló aláírók között egyetlen politikus neve sem szerepel.
Szilágyi Zsolt: nyílt kapukat döngetnek
Szilágyi Zsolt szerint a petíció fogalmazói nyílt kapukat döngetnek, legalábbis, ami az általa vezetett párt álláspontját illeti. „Nem tudom, hogy az RMDSZ-ben született-e valamiféle döntés, de mi petíciók és külön felkérések nélkül is az összefogást szorgalmaztuk és szorgalmazzuk továbbra is” – hangsúlyozta lapunknak az EMNP elnöke.
Szilágyi emlékeztetett, hogy már két héttel ezelőtt levelet írt Kelemen Hunornak, amelyben a valós összefogás fontosságát ecsetelte. Elképzelése szerint a marosvásárhelyi összefogásnak nemcsak a polgármester személyére kellene vonatkoznia; a pártoknak mind a városi, mind a megyei listát közösen kellene összeállítaniuk. „Nem hinném, hogy egyik vagy másik politikai alakulat zászlaja és logója alatt sikerre lehet vinni a tervezett összefogást. Egy pártsemleges listára, az öszszefogás listájára van szükség” – mutatott rá Szilágyi Zsolt.
Brassai Zsombor: a választmányon a sor
Ugyanezt szorgalmazza Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke is, csakhogy, amint mondja, véleménye ugyan lehet a kérdésről, ám a döntés nem az ő kezében van. Mindenekelőtt a marosvásárhelyi választmánynak kellene állást foglalnia, majd a Területi Állandó Tanács véleményezése következne, ahhoz, hogy a szövetség országos döntéshozó testülete, a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) kimondja a végső döntést. A megyei vezető szerint a labda a választmány asztalán pattog, s mielőbb ildomos és tanácsos volna reagálni.
„A legnagyobb kihívás, amivel a magyar politikai pártok küszködnek, a marosvásárhelyi magyarok hitének és bizalmának a visszanyerése. A térvesztés csak valós összefogással fordítható vissza, ez pedig a közös jelöltlista összeállításában nyilvánulhat meg” – fejtette ki Brassai. Az RMDSZ megyei elnöke úgy véli, nincs ok afféle aggodalomra, hogy valakinek az utolsó pillanatban eszébe jusson az előválasztást megnyerő Soós Zoltán helyett mást küldeni a csatába.
„Számomra egyértelmű, hogy mindenki elfogadta az előválasztás eredményét, és az is, hogy október 11-e óta Soós a marosvásárhelyi magyarság egyetlen polgármesterjelöltje. Nem hinném, hogy létezne egyetlen politikai vezető is, aki a népakarattal szembe merne menni” – szögezte le Brassai Zsombor, utalva a 2008-as és 2012-es, kudarccal végződő „játékoscserékre”, amikor a választmány döntése ellenére a szövetség felső vezetése Borbély Lászlót, illetve Frunda Györgyöt jelölte Dorin Florea 2000 óta regnáló polgármester ellenében.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Ismét halasztódik az utcanévtáblák ügye Marosvásárhelyen
Januárban újra meghirdeti a marosvásárhelyi utcanévtáblák elkészítésére kiírt versenytárgyalást a helyi önkormányzat. A városháza azért kénytelen megismételni a licitet, mivel egyetlen cég sem jelentkezett a csaknem egymillió lej értékű munkálatra – adja hírül Szucher Ervin a kronika.ro-n.
Így idén már biztos nem kerülnek ki az év elején beígért kétnyelvű utcanévtáblák Marosvásárhely utcáira, ahogy azok sem, amelyekért Dorin Florea polgármester kardoskodott, és melyeken magyar nyelven mindössze az utca vagy a tér szócska jelenne meg.
Mivel a licitre egyetlen cég sem jelentkezett, a városháza kénytelen megismételni a tendert. Ennek meghirdetéséig azonban legalább 45 napnak kell eltelnie, írja elő a törvény. Kérdésünkre, hogy ki tudják-e írni az újabb tendert, miután Lucian Goga prefektus a közigazgatási bíróságon megtámadta az egyik erre vonatkozó tanácsi határozatot, Claudiu Maior alpolgármester igennel válaszolt.
„A prefektus a hagyományos utcanevek kifüggesztésére vonatkozó határozatot támadta meg, és nem a licit meghirdetését szabályozó döntést. Ő azt tesz, amit óhajt, mi megyünk tovább. Megígértük, megcsináljuk!” – jelentette ki a kronika.ro-nak Maior. Amikor a táblák valós kétnyelvűségét kezdtük firtatni, az alpolgármester is azt mondta, mint korábban a felettese, illetve beosztottjai: a táblákat a tanács által megszavazott formában rendelték meg.
Ezt a frissen alakult Szabad Emberek Pártja (POL) úgy értelmezi, hogy a megnevezések egynyelvűek lesznek, és csak az utca vagy tér szó jelenik meg magyarul. Dan Maşca, az alakulat elnöke a magyar közösség arculcsapásának tart egy ilyen döntést, ezért egy Floreának címzett nyílt levélben a licit kiírásának visszavonását kéri. „Sajnálattal állapítjuk meg, hogy ez a gesztus továbbra is tiszteletlenség a marosvásárhelyi magyarok, a vegyes családok, magyar szomszédaink és barátaink iránt, akik ugyanolyan adófizetők, mint mi, a román nemzetiségű román állampolgárok” – olvasható a POL-os vezető levelében.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke és Benedek István városi tanácsos jóval derűlátóbb, hisz úgy értesültek, hogy a polgármester lemondott a magyarokat megalázó tervről, és hajlik a valós kétnyelvűség megvalósítására. „Tárgyaltam Floreával, aki megígérte, mielőbb kihelyezi a ténylegesen kétnyelvű utcanévtáblákat” – mondta Brassai.
Mint ismeretes, a 2001/215-ös számú helyi közigazgatási törvényben nem szerepel tételesen a többnyelvű utcanévtábla, azonban a Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmények leszögezik, hogy a kétnyelvűség az utcanevekre is vonatkozik. Nemrég a Civil Elkötelezettség Mozgalom két önkéntese alapfokon pert nyert a helyi rendőrséggel szemben, miután a hatóság bírságot szabott ki a reklámfeliratnak tekintett kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztése miatt – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Lefújt összmagyar együttműködés Marosvásárhelyen
Míg a Maros megyei RMDSZ-es vezetők látszólag megértették a választók egyértelmű üzenetét, miszerint a 2016-os helyhatósági választásokon közös tanácsosi listára van szükség mind a vásárhelyi, mind a megyei önkormányzat esetében, Kelemen Hunor, a szövetség országos elnöke egyértelművé tette: az előválasztás megszervezése nem a közös listaállításról szólt, és nem is támogatja ezt a javaslatot.
Hosszú, talán egyre hosszabb út vezet Marosvásárhelyen a magyarság pártsemleges, valós magyar–magyar összefogást tükröző listájához – derül ki egyes, befolyással bíró RMDSZ-es tisztségviselők álláspontjából.
Szerdán Kelemen Hunor szövetségi elnök a Kossuth Rádióban azt mondta, hogy a marosvásárhelyi előválasztást a közös magyar polgármesterjelölt megválasztásáért szervezték, és az lenne a tisztességes, hogy ezt most minden magyar párt támogassa. Erről szólt a választás, nem arról, hogy „csinálunk egy lecsót” – hangsúlyozta Kelemen. Hozzátette: az előválasztást nem azért szervezték, hogy aki nem jutna be az önkormányzatba, az most valami más megoldással mégis bekerüljön. „Közös polgármestert választottak a marosvásárhelyiek, nem közös tanácsosi listát” – hangsúlyozta az elnök.
Miután egy héttel korábban Brassai Zsombor megyei elnököt kérdeztük, ezúttal Kelemen Márton, Vass Levente és Balogh József véleményére voltunk kíváncsiak. Emlékeztetőül: Brassai egészen másként látja a marosvásárhelyi helyzetet, mint a Kolozsvárról ítélkező Kelemen Hunor. Az RMDSZ megyei elnöke nem csak arról beszélt, hogy elfogadja a „lecsót”, de azt is belátta, hogy pártsemleges listára van szükség, azonban hangsúlyozta, hogy a döntést egymaga nem hozhatja meg. „A legnagyobb kihívás, amivel a magyar politikai pártok küszködnek, a marosvásárhelyi magyarok hitének és bizalmának a visszanyerése. A térvesztés csak valós összefogással fordítható vissza, ez pedig a közös jelöltlista összeállításában nyilvánulhat meg” – mondta a múlt héten portálunknak Brassai Zsombor.
„Sok ismeretlenes egyenlet”
A magyar–magyar együttműködés egy rendkívül nehéz, összetett kérdés, amire nehéz választ találni – véli Kelemen Márton, a Maros megyei Területi Képviselők Tanácsának elnöke. Oly sok ismeretlenes képlet ez, hogy szerinte nincs is olyan ember a szövetségben, aki jelen pillanatban pontos forgatókönyvet be tudna mutatni. „Egyet tudok: meg kell egyezni, mert ez a marosvásárhelyi magyarok elvárása” – állítja, nyomban hozzátéve, hogy számára az együttműködés csakis a reális erőviszonyok mentén képzelhető el. Ami azt jelenti, hogy minden párt a maga megfelelő súlyával veheti ki részét a körvonalazódó koalícióból. Egy olyan koalícióból, amely csak elméletileg lenne az ami, mert törvényszéki bejegyzését Kelemen egyrészt elkésettnek, másrészt értelmetlennek tartja.
smétlődő történelmet lát Vass Levente
A marosvásárhelyi választmány új elnöke, Vass Levente nem kívánja befolyásolni az ügymenetet. Mint mondja, a megyei illetve városi elnököknek, azaz Brassainak és Petinek kellene végigvinni a történetet, annál is inkább, mivel ők voltak azok az RMDSZ-vezetők, akik az előválasztások szervezését és lebonyolítását vállalták. „Ezelőtt szinte négy évvel, 2012 január végén, amikor első alkalommal meghívtak az egyébként egy éve folyó egyeztetésekre, kiderült, hogy lényegében minden előre el van döntve, nem lesz Vásárhelyen semmiféle egyezség. Ennek eredménye, hogy az eredeti döntéssel szemben végül nem én lettem a jelölt. Az az érzésem, hogy most is erről szól a történet. Úgy érzem, hogy ma is csak azért hívnak és kíváncsiak a véleményemre, mert az összefogás megtagadásának ódiumát meg akarják osztani a választmánnyal” – állítja a magát belső ellenzékinek meghatározó Vass. Az általa vezetett testület valamikor 2016 elején teszi majd közzé álláspontját, addig az öt éve nem módosult szabályzatát próbálja rugalmasabbra átgyúrni. Kérdésünkre, hogy magánemberként mit gondol, miként kellene megvalósulnia az összefogásnak, Vass nem válaszolt; szerinte ez nem magánügy, hanem közösségi kérdés. „Azt tudom, hogy az én jelöltem Soós Zoltán, és mellette teljesen mértékben hajlandó vagyok kiállni. Ha meg a marosvásárhelyiek békés együttműködést szeretnének, akkor egy tartós békét kell kialakítani” – szögezte le. Ezalatt azt érti, hogy a magyar pártok közti egyezségnek feltétlenül ki kell terjednie a jövő évi őszi, általános választásokra is.
Az „átverés” választásai
A négy, illetve nyolc évvel ezelőtt történt utolsó pillanat előtti váltások még frissen élnek a választópolgárok emlékezetében. A vásárhelyi magyarság nem díjazta, hogy az RMDSZ felső vezetése 2008-ban Csegzi Sándor helyett Borbély Lászlót, 2012-ben Vass Levente helyett Frunda Györgyöt erőltette a polgármesterjelölt pozíciójába, mintegy lenullázva a belső választások eredményét. Mindkét csúcspolitikus kizárt bármiféle együttműködést az ellenzékkel, majd csúfos vereséget szenvedett a 2000 óta regnáló Dorin Floreaval szemben. „Két dolgot tartok fontosnak kiemelni, és ezt Kelemen Hunornak is elmondom. Egyrészt nem szabad még egyszer átverni a marosvásárhelyieket, mint ahogy történt 2012-ben, amikor Frunda kitúrta Vasst. Másrészt összefogás nélkül sem Marosvásárhelyen, sem Szászrégenben nem megyünk semmire!” – figyelmeztet a szövetség megyei alelnöke, Balogh József. Az összefogás hogyan továbbjáról úgy véli, hogy az EMNP-ben és az MPP-ben kellene legyen annyi bölcsesség, hogy embereit az RMDSZ listáján, a tulipán jelvénye alatt indítsa. „Attól, hogy a listán nem lesz ott a jelvény, még nem lesz se pirosabb, se zöldebb a zászló. Nekik is kellene engedniük, elvégre mégiscsak az RMDSZ a legnagyobb magyar párt. Ettől a néppárti még néppárti marad és a polgári polgári” – látja a dolgokat Balogh.
Kelemen: egyesek újabb feltételeket szabnak
„Amikor összmagyar előválasztást szerveztek Marosvásárhelyen, akkor Brassai Zsombor, az RMDSZ és Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei szervezetének elnöke is azt nyilatkozta, azért van szükség a megmérettetésre, hogy magyar polgármesterjelöltet válasszunk, akit majd minden magyar politikai alakulat támogat. Aki annak idején ezt állította, és most egyebet mond, az vagy akkor nem volt tisztességes és hazudott, vagy most nem tisztességes és hazudik – fogalmazott a Krónika kérdésére válaszolva Kelemen Hunor. „Miután megszületett az előválasztás eredménye, egyesek csak bizonyos kikötések mellett akarják támogatni Soós Zoltánt, és újabb meg újabb feltételeket szabnak. Ez szerintem nem korrekt” – mondta a szövetség vezetője.
Kelemen kifejtette: többek között erről a témáról is tárgyal a jövő héten Szilágyi Zsolttal, a néppárt elnökével. „Amikor a marosvásárhelyi embereket megkérdeztük a városi konzultáció alkalmával, akkor ők azt mondták, magyar polgármestert akarnak, nem azt mondták, hogy ilyen vagy olyan listát szeretnének. Arról nagyon szívesen hajlandó vagyok tárgyalni, hogy Soós Zoltán neve mellett szerepeljen a tulipán, a fenyőfa, a NATO-jel és bármilyen más logó, mint ahogy azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyetlen párt szimbóluma se szerepeljen a neve mellett” – mondta Kelemen Hunor. A szövetségi elnök azt is elmondta, a legvalószínűbbnek azt tartja, hogy a magyarok román polgármesterre szavaznak, „ha nem sikerül őket meggyőznünk arról, hogy Soós Zoltán a megfelelő jelölt”. Az lesz a legfontosabb feladatunk, hogy a magyarokat meggyőzzük arról, hogy van esély a váltásra Marosvásárhelyen – tette hozzá.
Szilágyi: meg kell győzni az RMDSZ csúcsvezetését
Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke megkeresésünkre elmondta, az összmagyar koalíciós listaállítást tartja a legjobb megoldásnak Marosvásárhelyen és Maros megyében. Állítása szerint már három héttel ezelőtt levélben elküldte az erre vonatkozó javaslatot Kelemen Hunornak, ám eddig még nem kapott választ. „A levélben azt javasoltam, hogy induljunk ki az előválasztási tapasztalatokból. Sikerült kiválasztani Marosvásárhelyen a közös polgármesterjelöltet, aki remélhetőleg a magyar pártok támogatásával, több logó alatt indul el a választásokon. Ugyanígy Marosvásárhelyen és Maros megyében is legyen közös, magyar koalíciós lista, de erre a javaslatomra még nem kaptam választ” – mondta Szilágyi Zsolt. Szerinte a kérdés úgy vetődik fel, hogy akarják-e, hogy a Maros megyei, a marosvásárhelyi magyarságnak erősebb képviselete legyen az önkormányzatokban, több képviselője jusson be a döntéshozó testületekbe, vagy az RMDSZ ragaszkodik eddigi álláspontjához, hogy a pártlistán a szövetség jelöltjei jussanak be. „El kell dönteni, hogy a magyar érdeket, vagy a pártérdeket tartjuk szem előtt” – mondta a néppárti politikus, aki szerint „nem marad más hátra, mint meggyőzni az RMDSZ országos elnökségét”.
Székelyhon.ro

Szilágyi feltétellel válaszol Kelemen feltételére
Ha Maros megyében és Marosvásárhelyen megvalósul az összefogás az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ között a jövő nyári önkormányzati választást megelőzően, akkor az EMNP hajlandó tárgyalni arról, hogy a megyeszékhelyen ne indítson önálló jelöltlistát a parlamenti megmérettetésen.
Ezt nyilatkozta Szilágyi Zsolt EMNP-elnök a Krónikának Kelemen Hunor felvetése kapcsán, miszerint az RMDSZ abban az esetben fogadja el a néppárt javaslatát közös önkormányzati képviselői lista állítására Marosvásárhelyen és Maros megyében, ha az alakulat írásban vállalja, hogy nem indul a parlamenti választáson.
Az RMDSZ elnöke a Maszol.ro hírportálnak nyilatkozva kedden leszögezte, a marosvásárhelyi előválasztás kiírásakor csak közös polgármesterjelölt állításáról volt szó. (Ezen eldőlt, hogy Soós Zoltán, az RMDSZ városi tanácsosa lesz a közös magyar polgármesterjelölt). „Nem látom, hogy a polgármester-választást miért kellene összekötni a tanácsosok megválasztásával. Amikor meghirdettük az előválasztást, ezeket nem is kötöttük össze” – mondta Kelemen.
„Bár Kelemen Hunor olyan, mint egy bűvész, aki újabb és újabb feltételeket húz ki a politikai varázskalapból, mi hajlandóak vagyunk tárgyalni az általa támasztott feltételekről” – jelentette ki szerdán a Krónikának az EMNP elnöke, kifogásolva, hogy a mai napig nem kapott hivatalos választ a Maros megyei és marosvásárhelyi összefogást szorgalmazó, bő három héttel ezelőtt elküldött levelére.
Szilágyi emlékeztetett, a néppárt és az RMDSZ Maros megyei szervezete, valamint az EMNP országos elnöksége egyaránt azt szorgalmazzák, hogy Marosvásárhely polgármesteri tisztségének visszaszerzéséért közös erővel és – a pártelnök szerint közös logók által támogatott – jelölttel induljanak. A politikus sajnálatosnak tartja, hogy miközben az eddigi összefogásnak pozitív kisugárzása volt, az RMDSZ elnöke számára nem evidencia ennek szükségessége. Szerinte ezt bizonyítja, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége nem engedte a szövetség helyi szervezetének, hogy az előválasztás előtt aláírja az EMNP által előterjesztett, a játékszabályokat rögzítő szerződést.
Szilágyi „durvának” nevezte, hogy Kelemen – szerinte – „lehazugozta” az RMDSZ és a néppárt Maros megyei szervezeteinek vezetőit, amikor kijelentette: az előválasztást megelőzően nem volt szó városi és megyei tanácsosi jelöltlistákról. „Nem ártott volna visszakeresnie az év eleji nyilatkozatokat, amikor világos volt: nemcsak a polgármesterjelöltről, hanem a listáról is tárgyalások indultak. Egy előzetesen megkötött szerződés tehát elkerülte volna, hogy új feltételeket támasszanak” – szögezte le lapunknak az EMNP elnöke.
Megtudtuk, az RMDSZ vezetője október elején vetette fel neki: az a feltétele a vásárhelyi összefogásnak, ha a néppárt nem indul a parlamenti választáson. A politikus közölte: mivel a néppárt számára Vásárhely ügye magyar, és nem pártügy, a városi és megyei összefogás megvalósulása esetén hajlandóak tárgyalni arról, hogy Marosvásárhelyen nem indítanak képviselő- és szenátorjelöltet.
„Jó előre tudni szeretnénk viszont, milyen újabb feltételei lesznek az RMDSZ elnökének. Vele ellentétben mi nem tartjuk lecsónak a magyar öszszefogást, egyébként is kár volt a magyarok által nagyon szeretett ételt így leminősíteni. Vissza kell térni arra az eredeti megegyezésre, amit a helyi szervezeteink kötöttek, hiszen az az összefogás működött. A közösen támogatott magyar polgármesterjelölt akkor indul a legnagyobb sikerrel, ha mind Vásárhelyen, mind a megyében közös jelöltlista jön létre” – állapította meg Szilágyi.
Kérdésünkre, az EMNP fontolgatja-e, hogy egyáltalán nem indul a parlamenti megmérettetésen, a politikus közölte: a párt azért jött létre, hogy a választásokon induljon, másrészt nehezen tartja elképzelhetőnek, hogy az RMDSZ elnökének kérésére a néppárt „csak úgy leszerelje önmagát”. Közölte: bár azt is a sajtóból tudta meg, hogy Kelemen a Magyar Állandó Értekezlet csütörtöki budapesti ülésén szeretne találkozni vele, részéről semmi akadálya az egyeztetésnek.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor lefújta az összefogást
Míg a Maros megyei RMDSZ-es vezetők látszólag megértették a választók egyértelmű üzenetét, miszerint a 2016-os helyhatósági választásokon közös tanácsosi listára van szükség mind a városi, mind a megyei önkormányzat esetében, Kelemen Hunor, a szövetség országos elnöke egyértelművé tette: nem támogatja a közös listaállítást.
Amikor összmagyar előválasztást szerveztek Marosvásárhelyen, akkor Brassai Zsombor, az RMDSZ és Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megyei szervezetének elnöke azt nyilatkozta, azért van szükség a megmérettetésre, hogy magyar polgármesterjelöltet válasszunk, akit majd minden magyar politikai alakulat támogat. Aki annak idején ezt állította, és most egyebet mond, az vagy akkor nem volt tisztességes és hazudott, vagy most nem tisztességes és hazudik – fogalmazott a Krónikának Kelemen Hunor. – Miután megszületett az előválasztás eredménye, egyesek csak bizonyos kikötések mellett akarják támogatni Soós Zoltánt, és újabb meg újabb feltételeket szabnak. Ez szerintem nem korrekt.”
A szövetségi elnök többek között erről a témáról is tárgyalna a héten Szilágyi Zsolttal, a néppárt elnökével. Kérdésünkre, hogy a legfrissebb felmérés alapján – mely szerint a marosvásárhelyi magyarok alig 40 százaléka menne el szavazni – az RMDSZ tart-e attól, hogy tanácsosi mandátumokat veszíthet Marosvásárhelyen, a szövetségi elnök azt mondta: bármi megtörténhet, a legvalószínűbbnek viszont azt tartja, hogy a magyarok román polgármesterre szavaznak, „ha nem sikerül őket meggyőznünk arról, hogy Soós Zoltán a megfelelő jelölt”. „Az lesz a legfontosabb feladatunk, hogy a magyarokat meggyőzzük, hogy van esély a váltásra Marosvásárhelyen” – tette hozzá. Kelemen Hunor egyébként a Kossuth Rádiónak úgy fogalmazott, az előválasztást „a közös magyar polgármesterjelölt megválasztásáért szervezték, és nem arról szólt, hogy csinálunk egy lecsót”.
Beszédes egyébként, hogy a jövő évi parlamenti választásokkal kapcsolatosan azt mondta: a Magyar Polgári Párttal „mindenképpen” megvalósul az összefogásuk, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig „azt a stratégiát tűzte ki célul, hogy az RMDSZ-t térdre kényszerítse, ezért nem lehet vele összefogni”.
Soós Zoltán az összefogás híve
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke teljesen másképp látja a marosvásárhelyi helyzetet: „A legnagyobb kihívás, amivel a magyar politikai pártok küszködnek, a marosvásárhelyi magyarok hitének és bizalmának a visszanyerése. A térvesztés csak valós összefogással fordítható vissza, ez pedig a közös jelöltlista összeállításában nyilvánulhat meg” – mondta Brassai.
A marosvásárhelyi RMDSZ-választmány új elnöke, Vass Levente kérdésünkre úgy fogalmazott, nem kívánja befolyásolni az ügymenetet. Szerinte a megyei, illetve városi elnököknek, azaz Brassainak és Peti Andrásnak kellene végigvinni a történetet, annál is inkább, mivel ők voltak azok az RMDSZ-vezetők, akik az előválasztások szervezését és lebonyolítását vállalták. Egyébként a széles körű marosvásárhelyi összefogást az októberi magyar előválasztás győztese, Soós Zoltán is erőteljesen szorgalmazza. Az RMDSZ városi tanácsosa a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) legutóbbi, november 7-i kolozsvári ülésén úgy vélekedett, nem lenne jó, ha a jövő nyári helyhatósági választáson több magyar politikai alakulat is önálló tanácsosi listát indítana Marosvásárhelyen. Mint mondta, az RMDSZ-nek különálló egyezményt kellene kötnie a megyeszékhelyen, mégpedig az EMNP-vel is, ez a megállapodás ugyanis új pályára állíthatná az erdélyi magyar politikát is.
„Nem szabad átverni a vásárhelyieket!”
A négy, illetve nyolc évvel ezelőtt történt utolsó pillanat előtti váltások még frissen élnek a választópolgárok emlékezetében. A vásárhelyi magyarság nem díjazta, hogy az RMDSZ felső vezetése 2008-ban Csegzi Sándor helyett Borbély Lászlót, 2012-ben Vass Levente helyett Frunda Györgyöt erőltette a polgármesterjelölt pozíciójába, mintegy lenullázva a belső választások eredményét. Mindkét csúcspolitikus kizárt bármiféle együttműködést az ellenzékkel, majd csúfos vereséget szenvedett a 2000 óta regnáló Dorin Floreával szemben. „Két dolgot tartok fontosnak kiemelni, és ezt Kelemen Hunornak is elmondom. Egyrészt nem szabad még egyszer átverni a marosvásárhelyieket, mint ahogy történt 2012-ben, amikor Frunda kitúrta Vasst. Másrészt összefogás nélkül sem Marosvásárhelyen, sem Szászrégenben nem megyünk semmire” – figyelmeztet a szövetség megyei alelnöke, Balogh József. Az összefogással kapcsolatban úgy véli, az EMNP-ben és a Magyar Polgári Pártban (MPP) kellene legyen annyi bölcsesség, hogy embereit az RMDSZ listáján, a tulipán jelvénye alatt indítsa.
Szilágyi: meg kell győzni a csúcsvezetést
Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke lapunknak elmondta, az összmagyar koalíciós listaállítást tartja a legjobb megoldásnak Marosvásárhelyen és Maros megyében. Állítása szerint már három héttel ezelőtt levélben elküldte az erre vonatkozó javaslatot Kelemen Hunornak, ám eddig még nem kapott választ. „A levélben azt javasoltam, hogy induljunk ki az előválasztási tapasztalatokból. Sikerült kiválasztani Marosvásárhelyen a közös polgármesterjelöltet, aki remélhetőleg a magyar pártok támogatásával több logó alatt indul el a választásokon. Ugyanígy Marosvásárhelyen és Maros megyében is legyen közös, magyar koalíciós lista, de erre a javaslatomra még nem kaptam választ” – mondta Szilágyi Zsolt. Szerinte a kérdés úgy vetődik fel, hogy akarják-e, hogy a Maros megyei, a marosvásárhelyi magyarságnak erősebb képviselete legyen az önkormányzatokban, több képviselője jusson be a döntéshozó testületekbe, vagy az RMDSZ ragaszkodik eddigi álláspontjához, hogy a pártlistán a szövetség jelöltjei jussanak be. „El kell dönteni, hogy a magyar érdeket vagy a pártérdeket tartjuk szem előtt” – mondta a politikus, aki szerint „nem marad más hátra, mint meggyőzni az RMDSZ országos elnökségét”.
Szucher Ervin
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Több tízezer szavazatot szerezne vissza az RMDSZ
Elitváltást és több tízezer szavazat visszaszerzését jelölte meg a 2016-os év nagy elvárásainak Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke.
Az évértékelőt tartó vezető politikus szerint míg a 2015-ös év az előválasztások esztendeje volt, 2016 a nagy elvárások éve lesz.
Szerinte az RMDSZ Maros megyei szervezetének a legfontosabb feladata visszaszerezni azt a mintegy 40–45 ezer szavazatot, amelyet 2000-től errefelé a szövetség fokozatosan elveszített. Ez polgármesteri, alpolgármesteri, megyei tanácselnöki, tanácsosi, képviselői és szenátori tisztségekbe került. Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ első olyan politikusa, aki az utóbbi tizenöt évben hangosan és nyilvánosan kimondja, hogy pártja egyre rosszabbul szerepel a választásokon.
„A számok nem hazudnak, nagyon nehéz őket másként értelmezni. Ez a folyamatos térveszítés olyan jelenség, amellyel szembe kell néznünk, ugyanakkor meg kell állítanunk” – nyilatkozta Brassai. Szerinte a megyei szinten elveszített több tízezer voks visszaszerezhető. Ehhez viszont mindenkinek meg kell értenie, hogy a közérdek minden másfajta érdeket maga alá rendel.
Válaszolva azokra a sajtóspekulációkra, melyek különösképpen a román nyelvű médiában láttak napvilágot, és amelyek szerint könnyen megeshet, hogy 2008 és 2012 után az RMDSZ 2016-ban is lecseréli a polgármesterjelöltjét, Brassai kijelentette, „Soós Zoltán jelöltségét nem éri veszély, hisz nem cseréljük ki, hanem ellenkezőleg, megerősítjük”. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel nem ő, hanem az RMDSZ országos vezetősége egyeztet. Mivel a tárgyalások során a kisebb pártok képviselőiben fel sem merült az előválasztási egyezség felrúgása, a szövetség megyei elnöke reméli, hogy az RMDSZ országos vezetői is kiállnak Soós mellett.
A városi és megyei tanácsosi listákat illetően Brassai Zsombor egy hiteles lajstrom összeállítását szorgalmazza, amelyen a társadalom különböző rétegei, nemei, korcsoportjai és nem utolsósorban pártjai legyenek képviselve. Újságírói kérdésre válaszolva ismételten leszögezte, hogy ő a hárompárti magyar–magyar összefogás híve, mert csak így érhető el, hogy a szavazatok ne vesszenek kárba.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro