"Vincze Gábor Történeti kényszerpályák- kisebbségi reálpolitikák II., Dokumentumok a romániai magyar kisebbség történetének tanulmányozásához 1944-1989 /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda/ című dokumentumkötetét mutatták be jún. 3-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kolozsvári székházában. A kötet a romániai magyar kisebbség második világháború utáni politikatörténetének tanulmányozását elősegítő szöveg-gyűjtemény. Vincze Gábor elmondta, ez azért második kötet, mivel az első még nem készült el, de reméli, hogy az utóbbi még idén nyáron nyomdakész állapotba kerül. Elmondta: több forrásanyagot kellett kihagynia a kötetből a terjedelmi okokra való tekintettel. Reméli, hogy rövid időn belül elkészül majd a kötet CD-változata, és abban helyet kapnak a kimaradt dokumentumok is. /Papp Annamária: Kényszerpályák - harc a túlélésért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Vincze Gábor a romániai magyarság 1944 utáni történelmének forrásértékű dokumentumaiból, például az 1945-ös földreformról, a magyar iskolák kisemmizéséről, az erdélyi magyar vagyon bekebelezéséről rendelkező CASBI-törvényről és kihatásairól is közölt már köteteket. Vincze Gábor kifejtette, hogy a magyar diplomácia ötvenes évekbeli levéltári forrásai távolról sem tükrözik a valóságot. "Mit érdekelt egy magyar kommunista diplomatát, hogy az erdélyi "reakciós" magyarok közül hányat hurcoltak el?" - fogalmazott a történész. /Benkő Levente: Kép a történtekről. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./"

"Jún. 6-án a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Városi Könyvtár Épített örökségünk jelene és jövője témával szervezett szakmai tanácskozást, délután pedig Jakab Csaba és Márton László Attila Élet Farkaslakán című könyvét mutatták be. Jakab Csaba tartott vitaindító előadást, diafelvételekkel támasztva alá megállapításait. A képek többsége olyan farkaslaki épületeket ábrázolt, melyeket jórészt az utóbbi évtizedben bontottak le. Szülőfaluja épületeivel kapcsolatban is igazak a Budapesten élő építész kijelentései: ha anyagi valóságukban nem is lehet megőrizni az építményeket, e "szeretett helyek" pontos leírására, felmérésére szükség van. Jakab Csaba és Márton László Attila: Élet Farkaslakán. Képek és történetek a falu építés- és településfejlődéséről (Hét-Fő Bt., Budapest, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda 2002) című könyvét mutatták be. Elhangzott az is, hogy a település építészeti szempontú felmérése után a lassan összeálló falumonográfia más fejezeteire (gazdálkodás, néprajz stb.) kellene több figyelmet és munkát fordítani. /(pbá): Építészeti értékeink és a jövő nemzedékek élete. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 10./"

"Jún. 12-én kezdődik a 74. Ünnepi Könyvhét Budapesten. A Vörösmarty tér központtal zajló fővárosi esemény mellett több mint ötven magyarországi városban kezdődnek párhuzamos rendezvények. Tíz erdélyi magyar kiadó mutatja be könyvújdonságait. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke elmondta, a hazai kiadók két standdal jelentkeznek: a székelyföldi kínálat (Charta - Sepsiszentgyörgy, Pallas-Akadémia és Pro-Print - Csíkszereda) a Corvina Könyvposta magyarországi kirendeltsége, a Kájoni Bt. forgalmazásában jelenik meg, míg a partiumi, közép-erdélyi kiadók (Koinónia, Kriterion, Komp-Press, Glória, Polis - Kolozsvár, Mentor - Marosvásárhely, Literator - Nagyvárad) könyvei a Mentor kiadó standján tekinthetők meg. A hivatalos katalógusban mintegy háromszázötven kiadvány szerepel, közülük hetvennyolcat határon túli könyvesműhely gondozott. A Mentor kiadó hat, a Polis kiadó négy könyvcímmel gyarapítja a listát. Az erdélyi kiadók - az ünnepi könyvhétre tervezett kiadványok mellett - régebbi könyveikkel is jelentkeznek. /Rostás-Péter Emese: KAF-kötet versenyben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./ "

"Harmadik alkalommal jelent meg az Erdélyi szép szó gyűjtemény, amelyben az irodalmi lapokban közölt legszebb írások olvashatók Fekete Vince válogatásában. A mintegy háromszáz oldalas antológiában negyvennyolc költő és író szerepel. A romániai magyar irodalom kis tükrének, keresztmetszetének is nevezhető a tetszetős sorozat idei évkönyvét, amely a Hargita és a Pro-Print Könyvkiadók gondozásában jelent meg. /Erdélyi szép szó - 2003. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./"

"Vofkori László Brassóban született, Székelyudvarhelyen lakik, Csíkszeredában gazdaságföldrajzot tanít a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Jelentős munkája Székelyföld útikönyve, melyet Budapesten adtak ki. Legújabb könyve A földrajztudomány rendszertana /Pro-Print Kiadó, Csíkszereda/. Ez a könyve lexikon és enciklopédia keveréke: témakörönként leírta a földrajz mai állását, végül szókincsét is bemutatta. A szerző a mai földrajztudományt 17 diszciplínában határozta meg aszerint, mi a viszonya a rokon területekhez. Így a klasszikus földrajzon kívül létezik iparföldrajz, vallásföldrajz, ezen kívül katonai, történeti, politikai, geoinformatikai, regionális, politikai, turisztikai, természettani, gazdasági stb. földrajz is. /Barabás István: Más földrajz. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 12./"

"Kutyák és emberek címmel nemrég látott napvilágot Lőrincz György író régi-új riportkötete, amelyben főleg a hetvenes évek végén írt szociográfiai riportjait nyújtja át újra az olvasónak. Lőrincz György főbb témái a demográfia, a cigánykérdés (erről a témáról Romániában az 1920-as évek óta nem írtak) és más szociográfiai témák. Lőrincz György jelenleg egy három regényből álló cikluson dolgozik, az első kéziratát (Az örökség őrzője) már leadta a csíkszeredai Pro Print Kiadónak. A szerző ebben egy erdélyi asszony alakját, sorsát rajzolja meg, míg a tervezett másodikban egy romániai magyar értelmiségi pályáját írja le 1945-től napjainkig. /Katona Zoltán: Kutyák és emberek. Új kötete jelent meg Lőrincz Györgynek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 29./"

"Júliusban a központi statisztikai hivatal közzétette a 2002-es népszámlálás végleges népesedési és lakásadatait, egyelőre CD-n. A végleges adatok alig különböznek a 2002 nyarán közzétett ideiglenes adatoktól. Így pl. Maros megye lakosságát az ideiglenes adatok 579.862 főben közölték, míg a végleges eredmények szerint 580.851 lakója van megyénknek. A különbség +989 fő. Románia lakossága 2002-ben 21.680.974 volt, szemben a 10 évvel korábbi 22.810.035-te1, ami 1.129.061-gyes csökkenést jelent. Az összlakosság 6,6%, tehát 1.431.807 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, szemben az 1992-es évvel, amikor a lakosság 7,03%-a, tehát 1.603.923 volt a magyarok száma. Ez számszerűen 187.296 személlyel kevesebbet jelent. A magyar lakosság döntő többsége a 16 erdélyi megyében él, az Erdélyen kívüli magyarok száma csupán 15.680. A közelmúltban a csíkszeredai Pro Print Kiadó és a budapesti Teleki Alapítvány gondozásában, Varga E. Árpád szerkesztésében 6 kötetben monumentális demográfiai munka jelent meg: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája 1850-1869-1992 címmel. Ennek alapján, nyomon lehet követni Erdély valamennyi településének etnikai és felekezeti adatait az elmúlt 150 évben. Hasznos lenne egy hetedik kötet kiadása a 2002-es adatokkal. Az alacsony példányszám miatt (500) kevesen ismerik a kiadványt és Jakabffy Elemér 1923-ban megjelent hasonló művét tartják irányadónak. A 2002-es népszámlálás adatait régiónként összesítették. Már az előzetes eredmények 2002-es közzétételekor itt és Magyarországon is többen kétségüket fejezték ki a magyarok számával kapcsolatban, szinte mindenki sokkal nagyobb számra gondolt. Ha az anyanyelvi adatokat hasonlítjuk össze az etnikai adatokkal, kitűnik, hogy az 1.421.807 magyar nemzetiségűnek vallott személyből csak 1.397.906 magyar anyanyelvű, viszont 1.443.970 magyar anyanyelvű polgára van az országnak. Tehát 33.901 magyar nemzetiségűnek nem magyar az anyanyelve. Ugyanakkor 13.852 román nemzetiségűnek magyar az anyanyelve. Hasonlóan magyar anyanyelvű 23.950 cigány, 6.430 német, 630 zsidó, 307 csángó stb. Csángónak vallotta magát 1.266 személy, amiből 910 román és 305 magyar anyanyelvű, a többi cigány anyanyelvű. A népszámlálás adatai szerint Romániának 535.140 cigány nemzetiségű polgára van, amiből 235.346 cigány anyanyelvű, tehát kevesebb mint a fele. Madalin Voicu parlamenti képviselő szerint csak Bukarestben félmillió cigány él. A németek száma 2002-re, 59.764-re zsugorodott, a zsidóké 5.785-re. A lakosság döntő többsége ortodox, a görög katolikusok 191.556-an vannak. A második legnagyobb létszámú egyház a római katolikus: 1.026.429 hívővel, amiből 734.748 Erdélyben él. A Kárpátokon túli régiókban 235.500 római katolikus van, ezek zöme az északkeleti régióban él. E régióban találhatók a következő megyék: Bacau, Botosani, Iasi, Neamti, Suceava, Vaslui. Itt vannak tehát a román nemzetiségű római katolikus csángók! A reformátusok száma 701.077, míg a másik magyar felekezet, az unitárius 66.944 lelket számlál. A vallási táblázatok nem tartalmaznak etnikai felosztást, ezért a román és magyar tagozatokkal is rendelkező neoprotestáns egyházak nemzetiség szerinti megoszlását csak becsülni lehet. A baptista egyház 126.639 hívőt számlál, amiből a többség, 104.976 Erdélyben él. Figyelembe véve a magyarság 19,6 %-os arányát, számuk 20.000 tehető. A pünkösdisták 324.462 lelket számolnak, megoszlásuk eléggé arányos az egész ország területén, Erdélyben többségük az északnyugati régióban él: 106.959. A pünkösdista magyarok száma 30.000-re becsülhető. Az adventisták száma 93.670, megoszlásuk az ország területén talán a legarányosabb, magyar híveik száma nem lehet 10.000-nél több. Összesítve a "magyar egyházak" adatait (római katolikus, református, unitárius és neoprotestáns) 1.452.769 számot kapunk. Ebből ki kellene vonni az Erdélyben élő román nemzetiségű római katolikusok számát, akikről semmi adat nem áll rendelkezésre. Tehát a nemzetiségi adatok és a vallási adatok összehasonlítása nagyon kis mértékben térhet el egymástól. A magyarság arányszáma Erdélyben 1850/1869-ben 23,49%, 1992-ben 20,67%, 2002-ben 19,6 %. Most csökkent először 20% alá. A legstabilabb magyar lakossága Szilágy megyének van, végig 20% felett. A legalacsonyabb a magyarság száma Krassó-Szörény megyében, 1,74%. A románok túlsúlya Erdélyben nem mai keletű, hiszen már a XVIII. sz. többségbe kerültek. Az 1514-es Dózsa-felkelést követő Werbőczy István nevével fémjelzett törvénykezés alkalmával az is elhangzott, hogy ki kell irtani a dölyfös magyar parasztot és helyette az urát süvegelő oláh parasztot kell betelepíteni. /Kádár Lajos: Népszámlálás 2002. Tovább fogyunk. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./"

"Megjelent György Béla Iratok a romániai Országos Magyar Párt történetéhez /Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. /Iratok a romániai országos magyar párt történetéhez. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./"

"1995-ben vált jogi személyiséggé a Románia Magyar Könyves Céh (RMKC), amelyet 22 hazai kiadó, könyvforgalmazó hozott létre. Az RMKC az idén kilencedik alkalommal szervezi meg Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színház előcsarnokában a nemzetközi könyvvásárt. Az RMKC elnöke, Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója beszámolt arról, hogy idén 34 jelentős romániai román kiadónak küldtek meghívót, és mindössze egyetlenegy válaszolt, de csak azért, távolmaradásáról értesítette őket. Előzőleg több éven át jelentős bukaresti kiadók is jelen voltak a vásáron. Idén Magyarországról több kiadó van jelen Marosvásárhelyen, mint eddig. Erdélyből elsősorban a Céh-hez tartozó kiadók állítanak ki, mint a Mentor, az Impress, a Glória, a Pallas Akadémia, a Proprint, a Polis, a Lyra, a Korvina Könyvposta, a Hungalibri, az Erdélyi Magyar Könyvklub, az Erdélyi Híradó, a Koinónia, a Tinivár, a Kriterion, és olyanok is, amelyek nem céh-tagok, mint a Calipso, az Irodalmi Jelen, a Pro Európa Liga, a Neptun, a Scripta Kiadó és mások. A vásár egyik fő témája az idén az új magyar líra. Olyan fiatal magyar költőket hívtak meg, akiket Erdélyben még nem ismernek eléggé. Kántor Pétert, Tóth Krisztinát, Térey Jánost, Szilágyi Ákost hívták, de csak Kántor és Tóth Krisztina jött el. Erdélyből pedig Kovács András Ferenc és Lövétei Lázár László lesz jelen. Margócsy István irodalomtörténész vezeti majd fel a költők estéjét. Tavaly körülbelül 4500 cím és 5500 látogató volt jelen a vásáron, az idén mintegy 6000 könyvcímre számítanak. Tavaly összesen 29 kiadó volt jelen, az idén harminckilencen igényeltek külön standot. /(Máthé Éva): Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Hatezer könyvcímre számítanak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ "

"Nov. 15-én véget ért a IX. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár rendezvénysorozata, amely több mint 60 könyvbemutatót, kerekasztal-megbeszélést, irodalmi estet, képzőművészeti kiállítást és rengeteg gazdasági, kereskedelmi jellegű megbeszélést foglalt magába. Aki a Kárpát-medence magyar irodalmában, könyvkiadásában és -terjesztésében érdekelt, az valamilyen módon képviseltette magát. Az Irodalmi Jelen Könyvek /Arad/ sorozatban eddig megjelent 8 kötet kiváltotta az olvasók, valamint a szakma elismerését. A nemzetközi seregszemle záró momentumaként a legsikeresebb kiadvány címet, illetve a kitüntetéssel járó 25 millió lejt nyújtotta át a Polis Kiadó igazgatójának, Dávid Gyulának a Bolyai című, Bolyai Jánosról szóló verseket tartalmazó verseskötetért Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke. A díjjal járó összeget a nagyváradi Scripta, valamint az aradi Concord Media kiadók együtt ajánlották fel. /Véget ért a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./ A Pallas Akadémia új kötetei között volt Kovács András Ferenc verseskönyv, Dávid Gyula esszékötete (Írók, művek, műhelyek Erdélyben), Kozma Mária, a kiadó főszerkesztőnője regényekkel jelentkezett (Sárkányfogvetés, Asszonyfa). Pomogáts Béla kijelentette: "az erdélyi magyarok anyaországa nem Magyarország, hanem maga Erdély". A legfontosabb erdélyi magyar feladatnak azt tekinti, hogy "létre kell hozni az autonómiák rendszerét." Nov. 15-én a Romániai Magyar Könyves Céh égisze alatt kerekasztal-beszélgetés zajlott arról, hogy a legutóbbi pályázati ciklusban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által támogatott kötetek mennyiben tesznek eleget a pályázati kiírás feltételeinek. A vitaindítót Burus Endre, a Pro Print Kiadó vezetője tartotta, aki végigtanulmányozta a 2002-es könyvtermést, amikor 240 pályamunkából 107 kapott támogatást. Elrettentő példákat is bemutatott, egy kötet a maga 60 oldalas terjedelméhez ugyanannyi támogatást kapott, mint a háromszor vastagabb, hasonló tematikájú verseskötet. Van olyan könyv is, amelyhez a kiadó többet kapott, mint amit kért, és olyan is, aminek a teljes kiadási költségét fedezte a magyar szaktárca, holott ez a támogatás a veszteség megtérítése kellene legyen - és nem több. A kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó minden kérése teljesült, a nagyváradi Literátor, mely gyerekkönyveket ad ki, túltámogatott. Mondotta mindezt Burus Endre, amikor a támogatási összeg elosztását maga az erdélyi alkuratórium végzi el, amelynek ő maga is tagja, tehát egyszerűen nem érti, miként történhettek súlyos anomáliák. Káli Király István, az RMKC elnöke szerint túl kevés a hat hétnyi idő ahhoz, hogy mind a 240 kötetről érdemben döntsön a 2-2 lektor. Káli szerint súlyos gond a tőkehiány. Nincs miből gazdálkodniuk a kiadóknak. A maximális 1000 példányt alig tudják értékesíteni. Ugyanakkor felvetette: Erdélyben lényegében 12 profi kiadó létezik, mégis 28 intézmény között oszlott szét a támogatás. A kiadókon kívül alapítványok, egyesületek adnak ki néha értékes, de legtöbbször silány köteteket. 2002-ben a támogatott kiadványok 23%-a nem került könyvesboltokba! Káli és a kolozsvári Polis Kiadót vezető Dávid Gyula is azt javasolta: a jövőben legyen kötelező, hogy az alapítványok, egyesületek, szakmai szervezetek profi kiadón keresztül adhassanak ki köteteket, és azokon keresztül pályázhassanak, amivel biztosan nem fognak egyetérteni. Dávid Gyula irodalomtörténész azt is szorgalmazta: Magyarországon valakik szervezzék meg az erdélyi könyvek forgalmazását, és felvásárlási pályázatokat írjon ki a művelődési tárca. Szabó Gyula, a Kriterion vezetője a könyvekről szóló folyamatos információs anyagokat hiányolta. Tőzsér József, a Pallas-Akadémia Kiadó igazgatója figyelmeztetett: Magyarország uniós csatlakozása után az onnan jövő támogatások egy csapásra elmaradhatnak, hiszen az unióban egészen más pályázati rendszerek lépnek érvénybe, amelyek alapja a PHARE-program. /(Máthé Éva): Véget ért a kilencedik Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./"

"Kilencedik alkalommal osztotta ki díjait a Bálint András Alapítvány kuratóriuma. A Hargita Népe hajdani munkatársának emlékére családja és barátai által tett alapítvány évente olyan székelyföldi pályakezdő újságírókat részesít elismerésben, akik tehetséggel, elkötelezettséggel szolgálják a régió magyarságának érdekeit. Az idei díjazottak: Mirk Kata-Szidónia és Iancu Laura. A két fiatal lány hazatért a majd évtizedes külföldi tanulás és peregrináció után. Mindkét díjazott a csángó-ügy elkötelezettje. Mirk Kata-Szidónia a Moldvai Magyarság folyóirat szerkesztőjeként, a moldvai Magyarfaluból indult Iancu Laura pedig Budapesten nyert pszichológusi képesítést. Borsodi Zoltán vállalkozó ajánlotta fel a díjjal járó pénzösszeget, ezt toldotta meg Bencze Tibor a Corvina Könyvkereskedés és Burus Endre a Pro Print Könyvkiadó ajándékaival. /Sarány István: Bálint András-díj - kilencedikszer. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 23./"

Megjelent az Erdélyi (könyv) Műhely negyedévi folyóirat Romániai magyar könyvszemle alcímmel a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadónál. Simó Márton szerkesztő szerint a kiadvány „arra való lenne, hogy segítsen eligazodni az erdélyi, a határon túli és az anyaországi kiadók háza táján". A Hargita megyei szerzők kötetei közül Simó Márton Az utolsó tanító /Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda/, Sebestyén Péter Készenlétben /Glória Kiadó, Kolozsvár/ és a Csíki Műemlékvédő Egyesület által kiadott „A mi utcánk” címet viselő albumot ismertették. /Sarány István: Új könyves kiadvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

Márc. 12-én bemutatták a csíkszeredai Corvina Könyvesházban Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi történész Náció és nemzet /Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda/ című tanulmánykötetét. Ebben a szerző a nemzet fogalmának időbeni jelentésváltozását vizsgálta a rendi nemzettől a politikai, avagy kulturális nemzetig. /Könyvbemutató a Corvinában. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./

Új kutatási munkáikról számolt be Bíró Zoltán, a csíkszeredai KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője. Erdély léptékű felmérésbe kezdett az intézmény, amely a családi háztartásban bekövetkezett változásokat vizsgálja. Az intézmény munkatársai szeretnék, ha a felmérés 6-8 éven belül megismétlődhetne, így lehetőséget teremtve az összehasonlításra, amely kidomborítaná a társadalomban bekövetkezett változásokat. A kutatást a csíkszeredai KAM közösen végzi a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetével. Tervezik a romániai magyar társadalomtudományi adatbázis létrehozását, amely magába foglalná mindazokat a társadalomtudományi kiadványokat, amelyek 1989 óta jelentek meg. Az adatbázis a bibliográfia mellett a megjelent publikációkat is magába foglalja majd, ezzel kialakítva egy egyedi gyűjteményt, amelyet nyitottá tennének az egyetemi hallgatók számára is. Térség könyvek néven új sorozatot indítottak, amelynek első kötete Székelyföldi Mozaik – térségi szociológiai tanulmányok – címmel jelent meg, szerkesztője Bodó Julianna. A csíkszeredai Pro-Print Kiadónál nemrég jelent meg Oláh Sándor: Falusi látleletek 1991-2003 című könyve. A szerző a KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa. /Daczó Dénes: A KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

Nemrégiben jelent meg a csíkszeredai Oláh Sándor Falusi látleletek /Pro Print Kiadó, Csíkszereda, 2004/ című kötete. A könyvben az elmúlt bő évtized falusi társadalmi változási folyamatáról van szó, tájékoztatott a szerző a vele készült beszélgetésben. A székely falusi társadalom problémái alig jelennek meg a nyilvánosság fórumain. A falu ma rivalizációs feszültségek, státusharcok, érdekkonfliktusok színtere is. A helyi életközösségekben meggyengült a társadalom korábban ellenőrző, magatartásirányító szerepe. Kevés a felemelkedő, gazdaságilag megerősödő család, sok a stagnáló, és szaporodik a lesüllyedők száma. Megrendült a falusi létezés kulturális, társadalmi biztonsága. A romániai magyar politikai elit nem ismeri a falu súlyos problémáit. /Sarány István: Reális önképre van szükségünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 20./

Ápr. 22-én kezdődik a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, melyen a jelentősebb erdélyi kiadók is részt vesznek. A Kriterion, Koinónia, Mentor, Pro Print, az aradi Irodalmi Jelen, a sepsiszentgyörgyi Charta, a kolozsvári Kalota és Tinivár, valamint a nagyváradi Literátor Kiadó, a kolozsvári Polis, illetve a csíkszeredai Pallas–Akadémia is. Idén tizedik alkalommal vesznek részt az erdélyi magyar kiadók a könyves eseményen. A legjobb periódus 1999–2000-re tehető, amikor nagyon sok könyv fogyott. A 2003-as vásáron viszont visszaesést tapasztaltak. Több erdélyi író is jelen lesz a vásáron, köztük Farkas Árpád, Kányádi Sándor, Anavi Ádám, Ferencz Zsuzsanna és Szőcs Géza. /A nagyobb erdélyi kiadók is bemutatkoznak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 22./

A Németországban élő Hajdú-Farkas Zoltán az elmúlt években írásaival hazatért, rendszeresen jelen van tanulmányaival a folyóiratokban, több sikeres könyve is megjelent: Csíki kaláka (Pro Print, 1993); Telepes népség. Erdélyi szász olvasókönyv (Pro Print, 1994); ,,Erdély a legkülönb nő volt…” (Komp-Press, 1998); Székelyek és szászok (Mentor, 2001); Alkaiosz lakomája (Pallas-Akadémia, 2001). A címek is meghatározzák Hajdú-Farkas fő érdeklődési területét, s ez a szászok története és kultúrája. Új kötete, a Szászok – egy árulás /Koinonia Kiadó, Kolozsvár, 2004/ azoknak is meglepetés, akik eddig is érdeklődéssel követték a heidelbergi szerző esszéit, tanulmányait. A könyvben két neves szász értelmiségi portréja rajzolódik ki. Az egyik, hosszú évtizedek óta Németországba emigrált írót meghurcolták az ötvenes években. Barátja, a másik, jelenleg is itthon élő író (és lelkész) vallott ellene (!). Végül az író kiszabadult több mint egyesztendős embertelen lelki kínzásokkal terhelt vizsgálati fogságából. Barátja (akit a vizsgálati fogság hónapjai a vallatóknak sikerült megtörniük) kiszabadulása után elvégezte a teológiát, pap lett, és ma a szórványban hirdeti az igét néhány megmaradt hívének. /Bogdán László: Egy árulás helyzetrajza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

Megjelent Gagyi József A krízis éve a Székelyföldön – 1949 /Múltunk Könyvek sorozat, Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2004/ című munkája. Ebben a székelyföldi falusi társadalomnak a hatalom kiterjesztésére adott válaszreakcióiról írt. A feldolgozott anyag legnagyobb része a korabeli sajtóból származik. 1949-ben, a kollektivizálás első évében az ország több részén is összecsapott a lázadó parasztság és a hatalom. Ezeknek az eseteknek a feltárása az utóbbi években kezdődött el. Gagyi megemlít néhány nagyobb megmozdulást 1949-ből. Július 29: a Bihar megyei parasztok lázadása Feketetót (Taut) községben és környékén. A parasztok villákkal, fejszékkel, ásókkal felfegyverkezve felgyújtották az Ideiglenes Tanácsok irattárait, a beszolgáltatási jegyzőkönyveket és a párt vörös zászlóit. A milícia és Szekuritáté csapatai elfoglalták a falvakat, 16 embert helyben kivégeztek, összesen 245 embert deportáltak. Augusztus 1-2.: az Arad megyei lázadás. A belügyi csapatok 12 embert végeztek ki helyben, 101-et letartóztattak. Augusztus 6.: a Szucsáva megyei lázadás. Számos halott, sebesült, 13 bebörtönzött. Székelyföldön csak 1950-51-ben került sor hasonló esetekre. /B. D.: A fuldokló a habhoz is hozzákap. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 13./

Ferenczes István hosszúverseit tartalmazza legújabb kötete /Minerálnájá pesznyá /Pro-Print, Csíkszereda, 2004/. Ennek egyik darabja, a Didergés, amely a Domonkos István-poéma, a Kormányeltörésben méltó párja, a nyelvében is magányosodó, magukra maradt csángók monológjaiból egyetlen panasszá áll össze: ,,Tatöl nostru / mint vagy a mennyekbe / akképp a fődön es / övéjük az ország / az impöröcia királság / hatalom, dicsőség / Adzsud Isztambul / Budapest Bukarest / mennyei kapuk / nyitatlan nyílanak / mennyei gyortyák / gyújtatlan gyúlanak / münk csak a munka / münk csak nem gondol / eccer se itt / máccor se ott / lett lettem / vót / izé / léleknek lélek / halálnak halál.”    A Minerálnájá pesznyá egy romba dőlt világot idéz. Lepusztul a természet, fertőzött víz és levegő. /Bogdán László: ,,…kilöknek egy hazátlan virradatba”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./

Miklós József nem sokkal halála előtt írt előszót a negyven év gyűjtőmunkája eredményeként megszületett könyvéhez, a Csíki lexikonhoz. Nem érhette meg könyve megjelenését, mely a csíkszeredai Pro-Print Kiadó gondozásában látott napvilágot. Miklós József az előszóban jelezte: „Könyvembe belefoglaltam a földrajzi keret, az emberi települések, nevezetes történelmi események és helyek, kiemelkedő személyiségek bemutatását, de olyan közszavakat is sorba állítottam, mint a csíki székely tájszólás sajátos kifejezései vagy a csíksomlyói egyházi központhoz tartozó idegen eredetű szavak.” /Csíki Lexikon. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 3./

Novemberben jelent meg dr. Vofkori László Utazások Székelyföldön /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda/ c. útikönyve. A szerző a hangsúlyt a látnivalókra, a turisztikai vonzáserőre helyezte. Az útikönyv 25 székelyföldi útirány településeinek turisztikai leírását nyújtja. /A könyv az egyik legszebb karácsonyi ajándék. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 3./

    Lőrincz György új regénye, a Pusztulás /Pro-Print Könyvkiadó. Csíkszereda, 2004/ felrázó történetek sora. A szociografikus ihletésű regény az erdélyi prózairodalom nagy társadalmi regényeinek, Makkai Sándor Holttengerének vagy Nyirő József Néma küzdelem című, a Pallas-Akadémiánál nemrég új kiadásban is hozzáférhető regényének történetét folytatja.  A Pusztulásnak két hőse van, Köblös Orsolya tanítónő, akinek férjét az ötvenes évek elején elhurcolták, és a Duna-csatornánál halt meg, míg felesége kuláknak minősülve folytatta élethalálharcát a föld megtartásáért. Ahogyan Pomogáts Béla a regény utószavában megállapította: Köblös Orsolya a magyar irodalom nagy nőalakjainak sorába illeszkedik, Németh László Kurátor Zsófija és Kárász Nellije mellé.  A regény másik hőse egy unitárius pap, aki a romániai változások után megtudta, hogy feleségét még az ötvenes években beszervezte a Szekuritáté, megzsarolták, amíg ő börtönben volt, s politikus riválisai a dokumentumok lobogtatásával arra kényszerítik a papot, hogy egyfelől támogassa őket, másfelől vonuljon vissza a napi politikától. /Bogdán László: Pusztulás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./

Gagyi József csíkszeredai társadalomkutató, a Sapientia-EMTE oktatója, akit nemrég tüntettek ki a Székelyföld c. folyóirat idei szerzői díjával, 2004-ben két könyvvel is jelentkezett; az egyik, az Örökített székelykapu (Mentor, Marosvásárhely), alcíme Környezetek, örökség, örökségesítés egy székely faluban, a másik A krízis éve 1949 (Múltunk Könyvek, Pro-Print, Csíkszereda). Ebben a könyvében azt kutatta, hogy az erdélyi magyarság tömbben élő csoportja miként veszíti el önrendelkezésének utolsó foszlányait. Trianon után ugyanis még talpra tudott állni az erdélyi magyarság. A fordulat Gagyi könyve szerint 1949-ben történt, amikor a kezdetben kisebbségben lévő hatalmi elit nyeregbe került. Gagyi tudja, hogy a levéltárakhoz való hézagos hozzáférhetőség sok kérdőjelet és bizonytalanságot hagy a felvázolt képen. Az akkori sajtó által ábrázolt valóság ugyanis soha nem létezett. /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. A krízis éve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Keserű és megrázó könyv Lőrincz György háromrészes regénye, a Pusztulás /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004/. A regény Sajgóföld néven szereplő történelmi táj egyik szegletének lassú felőrlődését követi nyomon a kommunizmus évtizedeiben, majd a belső tartásukban megingott közösségek gyors széthullását 1990 után. A Pusztulás egyik központi motívuma az egyéni és kollektív emlékezetvesztés. A regény a Köblös család négy nemzedéke és a körülöttük élők sorsát kíséri figyelemmel. /Márton László: Sajgóföld fölött az ég. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./

Lőrincz György Székelyudvarhelyen élő és alkotó írónak eddig megjelent novellás- vagy riportkönyvei előkészítői, ígéretei voltak most megjelent Pusztulás /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004/ című sajátos hangulatú regényének. Ebben egyetlen család hősies-szomorú tragédiájába sűrítve tárja föl a 20. század második fele erdélyi magyar népének kálváriáját. Nyomasztó az az elsivatagodási folyamat, amelyet Lőrincz György mutat meg. Regényében Sajgóföldnek nevezi ezt a helyet. Nyomon követi a Köblös család embertelen küzdelmét, néma szembeszegülését a kíméletlen hatalommal és szolgalelkű kiszolgálóival. Bemutatja, miként sikerül egy torz társadalomnak megtörnie, önmagából kiforgatnia, letargiába taszítania egy eredendően tartásos, kemény, de mindenáron élni akaró és próbáló népet, méltatta a regényt Kiss János. Az egykorvolt Tündérkert nincs már. Lőrincz György regénye nem ígér föloldozást. A közösség széthull, a szolidaritás lazul. /Kiss János: Sajgóföld regénye. Lőrincz György Pusztulás című könyvéről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban a Pro Philosophia Alapítvány bemutatta Demeter M. Attila Írástudók forradalma /Pro Print Kiadó, Csíkszereda/ című könyvét. Szigeti Attila a kötet kapcsán kifejtette: örömmel vett részt azon az eszmetörténeti kiránduláson, amelynek során a szerző a francia forradalom korába kalauzolta őt, a forradalom által felvetett politika-filozófiai kérdéseknek ma is aktualitása van. /F. I.: Írástudók forradalma. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Fodor Sándor méltatta elismeréssel Lőrincz György Pusztulás /Pro Print Kiadó, Csíkszereda/ című regényét. A könyv a székelység XX. század kezdetével induló tragédiájának krónikája. Szomorú módon hiteles minden ebben a nagyszerű regényben, nemcsak történelmileg, de lélektanilag is hiteles. Fodor Sándor utolsó, kétségbeesett sikolynak véli a regényt. /Fodor Sándor: Olvasónapló IV. Lőrincz György krónikája. = Helikon (Kolozsvár), márc. 10./

Csíkszeredán május 13-án rendezték meg Székelyföld – jövőképünk Európa küszöbén című konferenciát. Cseke Gábor szerint a rendezvény választ adott arra a közvélekedésre, hogy Székelyföldnek még az ország EU-csatlakozása előtt meg kell adni az autonómiát, a cikkíró hozzátette, hogy mihez kezd majd vele az itt élő pár százezer ember, az majd a jövő zenéje. Az autonómiához a térségnek „ki kell találnia” önmagát, föl kell vázolnia azt a jövőmodellt”, szögezte le előadásában Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója. Amíg erre nincs programszerű, működőképes válasz, addig a Székelyföld önálló politizálása, autonómia-törekvése merő illúzió és demagógia. A Székelyföld 2000 munkacsoport általa kezdeményezett három Székelyföld konferencia (2000, 2001, 2002) anyagai, a Sapientia – EMTE szakembereinek bekapcsolása olyan alapot jelentenek, amire építeni lehet. Gagyi József A krízis éve 1949 (Múltunk Könyvek, Pro-Print, Csíkszereda, 2004) című könyvében azokat a nyomokat kereste, hogy Székelyföld, az erdélyi magyarság tömbben élő csoportja miként veszítette el önrendelkezésének utolsó foszlányait, a diktatúra kényszerének engedve. A szerzőt másik tanulmányában /Határ, amely összeköt, Regio (Budapest), 2003/3./ a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) létrejöttét követő propaganda, illetve közvélekedést vizsgálta. A MAT létrehozását mindkét oldalon indulatosan félreértették. A magyarok úgy érezték, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek. Cseke szerint a MAT története azt mutatja, hogy erővel a jogrend sohasem oldja meg a kisebbségi önállóság, az önigazgatás kérdését. A 85. évében levő dr. Molnár Jenő professzor Táj és társadalom című szöveggyűjteménye erősíti a székelyföldi helyzetfelismerést. Székelyföld autonómiájához önálló intézményekre és gazdasági önállóságra van szükség. Jelentős még a tatabányai Limes negyedéves tudományos szemle 2004-es két székelyföldi száma a sokszempontú régiómegközelítés miatt. A székelyudvarhelyi Geréb László tanulmánya (A Székelyföld a román gazdasági-statisztikai térben) 1999–2000-es adatok alapján hasonlította a székely régiót az általános romániai helyzethez. A népszaporulat szempontjából a régió nem áll a legrosszabb helyen, a foglalkoztatottság tekintetében szintén nincs rossz helyzetben. A május 13-án tartott konferencián Z. Karvalics László kutató Információs társadalom a Székelyföldön? Című előadásában kifejtette, hogy a hálószerű kommunikáció, a gyors összekapcsoltság szinte minden esetben látványosan javít a demokratizmus minőségén. A tatabányai folyóiratban, a Limesben a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc Rövid helyzetkép a Székelyföld gazdaságáról címmel megállapította, hogy a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozottnak mondható, azonban a közlekedési utak szempontjából periférikus helyzet hátrányosan érinti a vidéket mind a beruházási kedvet, mind a kereskedelmet illetően. Kassay János csíkszeredai geográfus tanulmánya (Városok és településhálózat a mai Székelyföldön) szerint a régió nem homogén, s mind környezeti, mind történelmi-kulturális szempontból több térségre, számos élő tájegységre és kistájra darabolódik. Székelyföld jelenleg közigazgatásilag három részre van szakítva, ugyanakkor feloldódik egy határain jóval túlmutató, hivatalosan megállapított fejlesztési régióban, amely hat erdélyi megyét egyesít (Központ-régió), s amelyben a székelyföldi sajátos érdekek alárendelődnek. Az 50 várost, 335 községet és 1828 falut magában foglaló, 2,6 millió lakost számláló (ennek 64,4 %-a román, 30,7 %-a magyar, 1,3 %-a német és 3,3 %-a cigány az 1992-es adatok alapján), Erdély több mint egyharmadát kitevő régióban a székely vidéknek, főként Brassó és Szeben megyék mellett másodhegedűs szereppel kell beérnie. Székelyföldnek nincs egy klasszikus értelemben vett vonzásközpontja. Marosvásárhely rendelkezik ugyan a regionális központra jellemző funkciókkal, ugyanakkor a legerőteljesebb hatást inkább csak saját megyéjére fejti ki. Székelyföldre irányuló vonzáspászmája megütközik a Brassó által kifejtett befolyással. A székelyföldi autonómiatörekvésekben akkor ígérkezik majd előbbre lépés, amikor különleges régiófejlesztési projektek valósulnak meg. A Limesben olvasható továbbá Bíró Béla politológus tanulmánya (Az autonómia esélyei), példaanyagában idejétmúlt. Bíró szerint az elhíresült Gross-féle jelentés kimondja ugyan, hogy a kisebbségek autonómia-törekvések jogosak, de azt is leszögezi, hogy ez csak a többség egyetértésével érvényesítő. Autonómiáról csak valódi demokratikus viszonyok között lehet szó. /Cseke Gábor: Kitalálni önmagunkat, avagy az autonómia csapdái (1.). = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18., (2.) máj. 19./

Budapesten a Vörösmarty és a Szent István téren százötven pavilonban 229 könyvkiadó vonultatja fel újdonságait a június 2-án kezdődő 76. Ünnepi Könyvhéten. Tolnai Ottó nyitja meg a június 6-án záruló rendezvénysorozatot. Erdélyből jelen lesz többek között a Pallas Akadémia, Polis, T3, Kalota, Mentor, Pro-Print, Impress, Komp-Press, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Koinónia, Irodalmi Jelen, Glória, Erdélyi Gondolat és a Kriterion. Újdonságnak számít, hogy az idén az ünnepi könyvhétre megjelent az erdélyi katalógus is, amely a könyves céhhez tartozó kiadóknak az utóbbi egy év könyvtermését mutatja be – kiadónként csoportosítva, színes fotókkal illusztrálva. Érdeklődésre tarthat igényt a Temesvár régi ábrázolásai című kötet Jancsó Árpád és Balla Lóránd szerkesztésében. /Antal Erika: Katalógussal mutatkoznak be a könyvhéten az erdélyi kiadók. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

A magyarországi Szép Versek és a Körkép antológiák mintájára – az egyik az előző esztendő vers-, míg a másik a prózaterméséből válogat, a kilencvenes években a székelyudvarhelyi Ablak Kiadónál először az erdélyi versantológia: a Fagyöngy jelent meg (1993 és 1995 között ötször), majd a prózaantológia, az Erdélyi Dekameron is csatlakozott hozzá (1996-ban két, 1997-ben egy kötettel), ezután a Majla Sándor szerkesztette antológiák megjelenése szünetelt. A Hargita Kiadóhivatal és a Pro Print Kiadó közös kiadásában, Fekete Vince szerkesztésében 2001-ben jelentette meg az Erdélyi Szép Szót, az antológia a költők és prózaírók előző évi teljesítményéből válogat. Eddig öt kötet jelent meg (2000, 2001, 2003, 2004, 2005), bizonyítandó, hogy a kortárs erdélyi magyar irodalom jelen van. Az idei antológia 31 erdélyi költőtől közöl verset, s van három olyan alkotó is, aki verssel és prózával is jelen van. A költőkkel szemben 16 prózaíró jutott szerephez az antológiában. /Bogdán László: Erdélyi Szép Szó, 2005. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./