Sz. Kovács Géza Segesváron élő képzőművész közel ötven festményéből és grafikájából nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Bernády-házban. A tárlatnyitón a művészt bemutató, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó Műterem-sorozatában megjelent kiadványt is megismerhették az érdeklődők, melyet a Magyarországon élő, erdélyi származású Banner Zoltán művészettörténész írt, aki a művészt a székely festőiskola egyik késői nemzedékéhez sorolta. Sz. Kovács Géza nyolcgyermekes, szegény családból származik Székelyszentkirályról, szülőfalujára utal a nevéhez toldott Sz betű. Ötven évvel ezelőtt végzett a marosvásárhelyi művészeti iskola festészeti szakán, majd Kolozsváron szerzett egyetemi diplomát grafika szakon. Segesváron több évtizede él, és tanít. Körülbelül 1990-ig a művész inkább grafikákat készített, majd festeni kezdett. Grafikáira az aprólékos megmunkáltság, a díszítő elemek sokasága jellemző. Sz. Kovács Géza a tárlatnyitón elmondta, hogy elsősorban az erdélyi falvak ezeréves múltját szeretné megörökíteni. „Minden paraszti porta olyan, mint egy műalkotás. Minden generáció valamit elvesz belőle, és valamit hozzáad. Ez a világ valóban el fog tűnni. Tehát jó, ha nyomuk marad a kultúrában, amikor a globalizáció végképp bedarálja e falvakat” – magyarázta. /Máthé Éva: Hagyománymentés a művész vásznán. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Ebben az évben emlékeznek Horváth István (1909. okt. 9. -1977. jan. 5.) költő születésének századik évfordulójára. Verseit csaknem negyedszázada vehette kezébe az erdélyi olvasó, gyerekverskötete is régen, 1989-ben jelent meg. A századik születésnapra megjelent a Magyarózdi toronyalja is. Lánya, Horváth Arany, az irodalomtörténész Nagy Pállal emlékkönyvet készít elő. Az egyik kiadó verseskönyvével állt elő /Horváth István: Tiszta vizek sodra. Versek. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ Horváth István egy apró, szegény, erdélyi faluból, Magyarózdról indult. 1940-ben jött Kolozsvárra. Számára ez a változás jelentős volt, a földművelésből jött könyvtári altisztnek, ekkor az otthontalanná válás, a kitaszítottság lett Horváth István költészetének legfőbb témája. A népi küldetéstudat 1945 után sok más társához hasonlóan Horváth Istvánt is a párt szolgálatába sodorta, amely azután hosszú évekre a propagandaköltészet színvonalára süllyesztette munkásságát. A mostani gyűjteményes kötet felvázolta Horváth István költői életútjának az állomásait. /B. D. : Költő az idő sodrában. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

A múlt év tudományos tevékenységét összegezte a hét végén az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókszervezete. Pál-Antal Sándor, az EME bölcsészeti, irodalmi és történeti osztályának vásárhelyi elnöke, számba véve a tavalyi eseményeket, legjelentősebbként a Marosvásárhelyi személyiségek címet viselő tudományos ülésszakot jelölte meg. Az idénre tervezett két nagyobb rendezvény: a marosvásárhelyi személyiségekről szóló tudományos ülésszak, illetve egy, a székelység történetét bemutató rendezvény. /Antal Erika: EME-tervek Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./ Fennállásának 150. évfordulóját ünnepli idén a gróf Mikó Imre által alapított, kolozsvári központú Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az évforduló alkalmából 14 erdélyi személyiségről jelentetnek meg kötetet, kiadják Mikó Imre beszédeit, bemutatják az EME különböző intézményeknél, szervezeteknél még fellelhető, értékes gyűjteményeit, folytatják a Romániai magyar irodalmi lexikont, valamint a Magyar Szótörténeti Tár köteteinek kiadását, elkészítik az EME internetes adattárát. A szervezet Maros megyei fiókját Pál-Antal Sándor nyugalmazott levéltáros, történész vezeti, az EME hét szakosztálya közül az orvostudományi, valamint agrártudományi székel Marosvásárhelyen, ezek élén Kovács Dezső fogorvos, illetve Jakab Samu agrármérnök áll. László Márton történész-levéltáros tartott beszámolót a történelem részleg tudományos tevékenységéről: 2008-ban négy kötetet adtak ki, 27 jelentősebb tanulmány született, ugyanakkor számos bel- és külföldi konferencián vettek részt a vásárhelyi történészek, és folyamatban van Marosvásárhely átfogó történelmének megírása. Pál-Antal Sándor tanulmánykötetet adott ki a Maros megyei magyarság történetének egyes részleteiről, és hamarosan nyomdába kerül Spielmann Mihály marosvásárhelyi kronológiakötete, és az 1956-os erdélyi mártírokkal foglalkozó sorozat részeként megjelenik Tófalvi Zoltán harmadik kötete is. Balás Árpád nyugalmazott földrajz és geológia szakos tanár a természetrajz terén elért eredményekhez sorolta a Bolyai Farkas Gimnázium szervezte erdélyi szintű Teleki Sámuel-vetélkedőt, ő maga pedig a Pallas–Akadémia Kiadónál most készíti elő a Maros megyei útikalauz harmadik, javított kiadását. Simon Zsolt, a Maros megyei EME titkára elmondta, az EME kolozsvári vezetősége semmilyen kapcsolatot nem ápol a vásárhelyi EMÉ-vel, sőt amikor az sikeresen pályázott, akkor a rendezvényükre kiutalt pénz is bent maradt a központi kasszában, a fiókszervezetnek ugyanis nincs jogi személy státusa, ezért közvetlenül nem pályázhat. /Máthé Éva: 150 éves az Erdélyi Múzeum-Egyesület. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

Molnár Vilmos csíkszeredai prózaíró Márai Sándor-díjat vehetett át január 22-én, a magyar kultúra napján Budapesten. Idén a 105 díjazottból csupán egyetlen érkezett Erdélyből, ezt többen meg is jegyezték. „Olyan személyiségek vannak az erdélyi magyar kultúrában, akiket nem lenne szabad megkerülni, s ezért fáj, hogy Magyarországon nem tartják őket eléggé számon. Jó lenne, ha ez a jövőben megváltozna” – vélekedett Molnár Vilmos. Nagyváradon a magyar kultúra ünnepének díszvendége Szili Katalin az Országgyűlés elnöke, valamint Markó Béla, az RMDSZ elnöke volt. Az ünneplő közönség a Kolozsvári Magyar Opera előadásában megtekinthette a Mátyás a vérpadon című rockoperát. „A magyar kultúrát védetté kellene nyilvánítani”, fogalmazta meg Balázs József gyergyóalfalui festőművész, amikor átvette a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Az ünnepségen a magyar kultúra megőrzéséért végzett tevékenységéért Danaliszin Józsefet, a Fábián Ferenc műkedvelő színtársulat alapítóját, valamint Pál Ibolya és Kolcsár Árpád karnagyot is díjazták. A rendezvény díszvendége, Sebő Ferenc hangsúlyozta: a magyar kultúrát nekünk kell megvédenünk, azzal, hogy használjuk. Sebő Ferenc, a népszerű énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató minden koncertjét az ősi paraszti zene- és tánckultúra népszerűsítésének szenteli. A Pallas Akadémia Kiadó 500. kötetével /Pomogáts Béla: Magyar irodalom Erdélyben (1918–1944)/ nyitotta meg Csíkszereda önkormányzata a magyar kultúra napjának ünnepségsorozatát. Sebő Ferenc tartott rendhagyó irodalomórát a Márton Áron Gimnázium dísztermében. Este pedig Sebő Ödön: A halálra ítélt zászlóalj című, személyes visszaemlékezéseket tartalmazó kötetét mutatta be Sebő Ferenc. A rendezvénysorozat záróakkordjaként január 23-án a Csíki Játékszín nagytermében a Sebő együttes bemutatja Lázár Ervin: Erdei dalnokverseny című lemezét. A szilágysági bányavároskában, Sarmaságon is megünnepelték a magyar kultúra napját a nemrég rendbe hozott Kemény-kúriában. Horváth János tanár Kemény János, a neves erdélyi író mához szóló üzeneteiről beszélt. Sepsiszentgyörgyön magyar Nobel-díjas tudósokról és társaikról értekeztek a magyar kultúra napja alkalmából szervezett rendezvényen. Az EMKE Maros megyei szervezete a Maros Művészegyüttes Sodrásban című műsorával ünnepelt. Meister Éva Szolnokra kitelepedett színművész előadta Csöndes kiáltvány a vesztesekért című verses-zenés pódiumműsorát Marosvásárhelyen, majd Szászrégenben. /A magyar kultúra ünnepe. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Megjelent a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó ötszázadik kiadványa. Az ünnepi alkalomra Budapestről eljött a könyv, a Magyar irodalom Erdélyben 1918–1944 című munka szerzője, Pomogáts Béla irodalomtörténész is. Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus szakmailag is értékelte az értékes munkát, a kivételes teljesítményt. Hitelesnek nevezte Pomogáts művét. Pomogáts Béla évtizedek óta számos kötettel, tanulmánnyal, publikációval bizonyította, hogy az erdélyi magyar irodalom elkötelezettje és kiváló ismerője. Még egyetemistaként megragadta Kuncz Aladár különleges erejű könyve, a Fekete kolostor, szakdolgozatot is írt róla. Megértette, hogy a trianoni döntést követően a határokon túlra rekedt magyarság csak úgy őrizheti meg identitását, ha felvirágoztatja, tovább fejleszti nyelvét, irodalmát, kultúráját. /(nk): Az 500. kötet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Mintegy másfél évvel ezelőtt, egy csíkszeredai író-olvasótalálkozón Pomogáts Béla neves budapesti irodalomtörténész bejelentette: megírja az erdélyi irodalom teljes történetét! A Pallas-Akadémia Kiadó mindjárt fölvállalta a kiadását, mert nagy szüksége van ennek az összegzésre az erdélyi önismeretnek és -becsülésnek. Január 20-án, a magyar kultúra napjai keretében, a csíkszeredai polgármesteri hivatal tanácstermében ünnepi hangulatban mutatták be a Magyar irodalom Erdélyben (1918-1944) című könyvet – a Pallas-Akadémia kiadó 500. köteteként! –, amely a vállalt irodalomtörténet első kötete, s tartalmazza mindazokat a jelentős irodalmi dokumentumokat is, melyek az illető korszak erdélyi szellemi életének meghatározó gondolatait, törekvéseit hordozzák. Az erdélyi magyar irodalomról több könyv és tanulmány is készült, közülük csak egynek volt összefoglaló jellege: Kántor Lajos és Láng Gusztáv munkája, a Romániai magyar irodalom című munkának, ez azonban csak az 1945 és 1970 közé eső korszakot dolgozta fel. Szükség volt egy új és átfogó irodalomtörténeti összefoglalásra. Pomogáts Béla úgy érzi, könyve két területen hoz újat, először is abban, hogy egy közel százesztendős korszakot tekint át, másodszor pedig abban, hogy ezt az összefoglalást nem terhelik meg a korábbi: marxista-leninista irodalomfelfogás kötelező babonái. Tehát olyan írókról, például Nyírő Józsefről vagy Cs. Szabó Lászlóról, is tárgyilagosan beszélhet, akik korábban nem kaphattak helyet az irodalomtörténeti folytonosságban. Pomogáts Béla (Budapest, 1934) irodalomtörténész, kritikus a budapesti Piarista Gimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetemen tanult. Részt vett az 1956-os forradalomban, egy időre internálótáborba került. Pályáját középiskolai tanárként kezdte, 1965-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1992-től igazgatóhelyettese. 1990-től a Literatura szerkesztője, később főszerkesztője. 1992 óta az Anyanyelvi Konferencia, 1995–2001 között a Magyar Írószövetség, legutóbb pedig az egykori Illyés Közalapítvány elnöke (2002–2007). Az irodalomtudomány akadémiai doktora. Számos díja közül megemlítendő a József Attila-díj (1991), Év Könyve Jutalom (1992), Kisebbségekért-díj (1996), Széchenyi-díj (2003). Marosvásárhely és Kalotaszentkirály díszpolgára. Hetvennél is többre tehető megjelent köteteinek száma. Kutatási területe a 20. századi, illetve a jelenkori magyar irodalom. Az erdélyi irodalmat érintő számos alapmunkája (A transzilvanizmus, Akadémiai Kiadó, 1983; Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban, Magvető, 1987; Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. Tankönyvkiadó, 1990; Romániai magyar irodalom, Bereményi Kiadó, 1992; Erdélyi tükör, 1995; Épülő hidak. Magyarok és románok, Pont, 1998), illetve a csíkszeredai Pallas-Akadémiánál kiadott tanulmánykötetei (Erdély hűségében, 2002; Kulcsok Erdélyhez, 2003; Erdélyi tetőn, 2004; Felelősség Erdélyért, 1-2-3, 2005–2006) valósággal predesztinálták a Magyar irodalom Erdélyben című nagyszabású vállalkozásának megírására. Pomogáts Béla elmondta, írt egyszer egy magyar irodalomtörténetet is /Az újabb magyar irodalom 1945–1981 /Gondolat, 1982/ , „s mindenki feljelentett, aki úgy érezte, hogy nem elég magasra srófolt jelzőkkel illettem, s terjedelmileg is hátrányba került másokhoz képest. ” /Cseke Gábor: Van erdélyi irodalomtörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

Február 17-én mutattak be Marosvásárhelyen a Bernády Házban Balás Éva Párhuzamos merülés /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című kisregényét. A szerzőnek ez a második kötete, de mivel először állt szemtől szembe a közönséggel, méltatásában szerzőavatásnak nevezte az eseményt Nagy Miklós Kund. Évekkel ezelőtt Balás Éva – civilben tanítónő – Fintor(ta)szeletek /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című kötete került az olvasók elé. A szerző gyakran szerepel novelláival a Népújság Múzsa nevű kulturális mellékletében is. /Antal Erika: Szerzőavatása Bernádyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

Kettős könyvbemutatóra és kiállításmegnyitóra került sor február 18-án a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban. Bemutatták a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozatában megjelent Vinczeffy László-albumot, továbbá Jánó Mihály művészettörténész Színek és legendák. Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez című kötetét. Vinczeffy László festőművész tárlatát Márton Árpád csíkszeredai festőművész nyitotta meg. /Szekeres Attila: Múlt és jelen festményeken (Művek, könyvek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./

Reményik Sándor költészetének megítélése sokat változott. Erről írt Kántor Lajos Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság című könyvében (Pallas-Akadémia, Csíkszeeeda, 2007), de érinti a problémát Dávid Gyula is, aki irodalomtörténészként oly sokat tett a teljes Reményik-kiadásért és megismertetéséért a költő Kézszorítás – Írók, könyvek, viták, 1918–1941 című, tanulmányokat, vitacikkeket, recenziókat, Reményik-irodalommal foglalkozó írásait összegyűjtő vaskos, 535 oldalas könyv tartalmas előszavában. (Polis Könyvkiadó – Luther Kiadó, Kolozsvár – Budapest, 2007). Időközben megjelentek Reményik hátrahagyott versei is, majd az összes versek, levelezése Olosz Lajossal, a Nem lehet című korábbi kötetben hozzáférhetővé váltak a költő fontos, Makkai Sándorhoz írott levelei, és kiadtak két, Reményik életével, költészetével foglalkozó könyvet is (Reményik Sándor: Emlékkönyv, Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1998 és Lehet, mert kell, Reményik Sándor emlékezete, Nap Kiadó, 2007). Ezzel hozzáférhetővé vált a teljes életmű, a Reményik-monográfiát sem lehet halogatni tovább. /Bogdán László: A teljes Reményik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

Fél évszázados kutatómunka eredményeinek összegzése ez a vaskos könyv: Pomogáts Béla Magyar irodalom Erdélyben (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda) című munkájának első kötete, melynek időkerete: 1918–1944. A Budapesten élő szerző irodalomtörténészi, kritikusi pályája kezdetektől fogva szorosan kapcsolódik az erdélyi magyar irodalomhoz. Tanulmány- és esszékötetek hosszú sora, folyóiratközlések rendszeressége tanúskodik erről. Irodalomtörténetét a szerző „hagyományosnak” mondja; „a magyar irodalomtörténet-írás hagyományait követi, vagyis folyamatrajzokat, írói portrékat és (tekintettel a terjedelmi korlátokra) igen rövid műelemzéseket” tartalmaz. /Nagy Pál: Irodalomtörténetünk – sok száz oldalon. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./

Már életében fölmerült az igénye annak, hogy életműsorozatban gyűjtsék egybe Sütő Andrásnak, az erdélyi magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának műveit. A Szépirodalmi Könyvkiadó által 1989-ben fölvállalt munkát – az intézmény megszűnését követően – előbb az Akadémiai Kiadó (1994), majd a Helikon Kiadó (1998), végül a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vállalta fel, illetve folytatta azt (2001), de a sorozat megszakadt. Tavaly ismételten a Helikon Kiadó, jelesül pedig Ablonczy László irodalomtörténész, a Sütő-életmű kiváló ismerője karolta fel újra a gondolatot, s az eddigiektől eltérő, teljesen új koncepció alapján – Sütő András összes művei gyűjtőcímmel – indította (újra) útjára a sorozatot, melynek első kötete /A készülődés éjszakái/ tavaly ősszel jelent meg. A Készülődés éjszakái Sütő András gyermek- és ifjúkorát, emberi, alkotói formálódását idézi fel a hetvenes évekig. Az 1963–as Önéletrajz helyett… című kötetnyitó vallomás a pusztakamarási indíttatásról szól. Onnan, a mezőségi „holttengerből” indult útjára, nagyenyedi kitérővel jutott Kolozsvárra, lett a politikai fordulatot követően az újraszerveződő erdélyi magyar irodalom ígéretes ifjú alkotója. Kolozsváron Balogh Edgár irányítása alatt, „a népi hatalom reggeli óráiban” maga is hitte: „a világ teremtésének vagyunk a részesei”. A szerző korabeli írásai és a későbbi felismerések visszavetítődése révén válik teljessé kibontakozása. „Magam is Árkádiában éltem” – mondja később –, azaz a torzulások tapasztalása ellenére is hitt a rendszerben. A Lantosok és kritikusok című önvizsgálat 1957-es megszületése rendkívüli jelentőségű fordulat munkásságában. Elismerte, hogy addigi írásaiban „a fekete felhőt sokszor magam is rózsaszínűnek láttam (…) Sok győzelemről írtam. (…) Hamisnak bizonyult kinyilatkoztatások az én szememre is hályogot vetettek (…) ott is lantosok voltunk, ahol kritikusnak kellett volna lennünk.” A rendszer korlátai és tiltótáblái megmaradtak, de a későbbiekben „csipetnyi vigaszok élesztették naponként újjá bennem a szándékot: tíz körömmel ragaszkodni a megtalált igazsághoz – a kitalált igazságok nagy vásárterein.” Jött a Félrejáró Salamon, a Tékozló szerelem, jött a Pompás Gedeon. A szellemi tájékozódás igénye jut kifejezésre a honi és külföldi utazásokban, hova – a Rigó és apostol című könyve Előhangjában olvashatjuk – „a mezőségi asszonyok ősi példája szerint az úti reménységgel együtt magával vitte itthoni fonnivalóját”. Elsőként mindjárt szülőfalujába, Pusztakamarásra, Kemény Zsigmond báró sírjához, „leróni az utókor tartozásait”, fölemlíteni azt a „szellemi öncsonkítást”, amelyet művei kiadásának elmulasztása okoz. „Ha alapos munkát akar végezni, bármely hódító hatalom a leigázottnak először a hadseregét, utána rögtön a történelmi múltját fegyverezi le, közösségi szimbólumait tünteti el.” – írta Sütő. Megfogalmazódott benne az írói hitvallás, melyhez élete végéig hű maradt: „… oda fordítja fejünk, ahol a szívünket hagytuk volt, a közösség felé, amelyből vétettünk (…) nem fordulhatunk el tőle, amiként ember – Illyés Gyulával szólva – nem hagyhatja útszélen veszni az anyját.” Erre a hitvallásértékű írói programra épült Sütő András életművének az a korszaka, amely az Anyám könnyű álmot ígér naplójegyzetekkel kezdődőleg, remekművek sorában öltött testet. /Máriás József: „Magam is Árkádiában éltem” – Sütő András: A készülődés éjszakái – = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./

Pomogáts Béla irodalomtörténész Magyar irodalom Erdélyben (1918–1944) /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című kétkötetes művét mutatták be március 20-án Székelyudvarhelyen, a művelődési házban. Több évtizedes munka eredménye ez a két kötet. Pomogáts hangsúlyozta: nem véletlen, hogy a könyv címe: Magyar irodalom Erdélyben, és nem erdélyi magyar irodalom, ugyanis magyar irodalom csak egy van, amelynek része, amelyhez hozzátartozik az elszakított magyar nemzetrészek irodalma. Az irodalomtörténeti munka következő része az 1945 és 1989 közti időszakot öleli fel. Az irodalmi berkekben kialakított kánonokról az irodalomtörténész úgy vélekedett, hogy a kánonok tévutakra vezethetnek, mint ahogy ez az elmúlt irodalomtörténeti korszakokban bebizonyosodott, amikor bizonyos írókat, költőket többre értékeltek – ez mindig utólag derült ki –, mint megérdemelték. /Bágyi Bencze Jakab: Magyar irodalom Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban március 24-én megnyílt a Kolozsváron élő Székely Géza kiállítása, ugyanakkor bemutatták a Pallas-Akadémia Kiadó Műterem sorozatában megjelent Székely Gézáról szóló könyvet is. „Egy eltűnőfélben lévő tárgyi kultúra átírására és átmentésére vállalkozik anélkül, hogy a néprajzi és történelmi relikviák puszta katalógusát állítaná össze. Székely Géza tanárként dolgozik, művészete ezáltal nem válhat megközelíthetetlenül elvonttá, hiszen művészetszemléletét, technikai tudását naponta próbára kell tennie” – olvasható a könyvajánlóban. Székely Géza a Feszt László, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc nevével fémjelzett, ún. „kolozsvári grafikai iskola” méltó folytatója, írta róla Szücs György művészettörténész. /Bágyi Bencze Jakab: A lélek vetülései Udvarhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

Elképesztő, hogy egy politikai vagy irodalompolitikai nézet behatol a közéletbe, és meghatározó szerepet játszik írók elismerésében, könyvek megjelenésében, korszakok megítélésében – mondta Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész Magyar irodalom Erdélyben 1918-1944 /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című könyvének marosvásárhelyi bemutatóján. A szerző kétkötetes irodalomtörténeti munkájával sorra járja az erdélyi tájakat. Kozma Mária, a kiadó főszerkesztője egy nyolcvanas évekbeli rendeletre emlékezett, melynek értelmében az erdélyi magyar írók művei román írók magyar nyelvű fordításaiként szerepelhettek a könyvtárak állományaiban. Az irodalom lényegét nem az határozza meg, hogy milyen országban működik, milyen állampolgárságú. A besoroláskor az irodalom nyelve az egyetlen döntő tényező – fejtette ki Pomogáts Béla. Magyarországon olyan kockázatot jelent élő irodalomról írni, mint annak idején amerikai kémnek lenni, vallja a szerző, különösen akkor, ha egyes írókról nem az elvárásoknak megfelelően ír. /Nagy Székely Ildikó: Akinek az Úristen is megbocsát. Pomogáts Béla és az erdélyi magyar irodalom. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./

Április 17-én mutatták be Marosvásárhelyen a Bernády Házban Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai. Lehallgatási jegyzőkönyvek 1986–1989 /Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című könyvét, olyan lehallgatási jegyzőkönyvek gyűjteményét, amelyeket az akkori Igaz Szó munkatársáról állítottak össze a Szekuritáté tisztjei. Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője elmondta, a kötet végén található névjegyzék szerint jóval több, mint száz alkalommal szerepel Markó Béla lehallgatási jegyzőkönyveiben. És ez fordítva is igaz. Markó Béla a kötet elé írt esszéjében indokolta, miért tartotta fontosnak a megjelentetést. A könyvnek több olvasata lehet: kollektív emlékirat, amelyet több mellékszereplő mond a mikrofonba, modern rádiójáték, krónika arról, hogy mi történt a világgal 1986 és 1989 között. De olvasható tényregénynek is, amelyben egy értelmiségi csapat próbálja túlélni ezt az őrületet. Kovács András Ferenc /KAF/ költő, a Látó főszerkesztője szerint „botrány és szégyen, hogy úgy kellett élni. De így is lehetett élni, és így is lehetett élni szabadon. A magunk belső autonómiájával. A könyv maga a képtelenség. Olvasataim közül az első a megdöbbenésé volt. Elpirultam, kukkolónak éreztem magam, ahogy olvastam. De nem is baj ez. ” Hol vannak azok a tisztek, a fenyegetők? Azok érdekelnek, akik a mai napig aktívak, írta KAF. Azt szeretné, ha húsz-harminc év múlva gyermekeiknek, unokáiknak nem kellene újabb lehallgatási jegyzőkönyveket olvasniuk, tette hozzá. /Nagy Botond: A képtelenség könyve. Egy irredenta hétköznapjai. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendégországa Románia, így az erdélyi irodalom is. A román díszvendégség keretében több mint harminc román, illetve az alkalomnak köszönhetően hivatalosan is meghívottnak tekintett erdélyi író érkezik Budapestre. Palotai Mária Pásztortűz 1921–1944 – Egy erdélyi irodalmi folyóirat története /Argumentum Kiadó, Budapest, 2008/ című kötete a leghíresebb erdélyi folyóirat keletkezését, küzdelmeit és történetét tekinti át a korabeli társadalmipolitikai-nemzetiségi viszonyok tükrében. A fesztiválon kiemelt helyen mutatkozhatnak be az erdélyi kiadók, például a marosvásárhelyi Mentor, amely többek közt Wass Albert életművét gondozza, továbbá a kolozsvári Koinónia, illetve a csíkszeredai Pallas Akadémia is. A Koinónia igazgatója az idén irodalmi munkásságáért József Attila-díjjal kitüntetett Visky András, fő tevékenységi köre pedig a teológiai és vallásos témájú művek újramegjelentetése, feldolgozása. Románia-szerte ismert gyermek könyv sorozata, az erdélyi városokat bemutató Kincses Képeskönyv, de az olyan elfeledni látszó erdélyi szerzők műveit is felkarolja, mint a gyermekkönyv-szerkesztőnek is kiváló író, költő, Hervay Gizella. A jelenleg is Erdély legnagyobb magyar könyvkiadójaként ismert Pallas Akadémia pedig elsősorban a kortárs irodalom színe-javát vonultatja fel. /Európai lapozó. = Magyar Demokrata (Budapest), ápr. 22./

A Marosvásárhelyen élő és örökké aktív, 85 éves Nagy Pál irodalomkritikus és szerkesztő élete nagy ajándékának tartja, hogy személyesen is ismerhette a romániai magyar irodalom legjavát, kapcsolatot, barátságot ápolt az olyan „nagy öregekkel”, mint Kós Károly, Tamási Áron, Tabéry Géza, Tompa László, vagy kortársai közül Sütő Andrással, Székely Jánossal, Molter Károllyal, Kemény Jánossal és sok más jeles íróval, költővel. 1955-től 1970-ig az Igaz Szó irodalmi folyóirat munkatársa volt, majd az akkor alakult A Hét vásárhelyi tudósítója lett három évig. 1973-ban Sütő András hívta meg az Új Élethez, Nagy Pál innen ment nyugdíjba 1984-ben. Azóta is dolgozik, a Mentor Kiadónál a Wass Albert sorozatot gondozza. Egy budapesti kiadónak több kötetet is szerkesztett Tamási Áron műveiből, emellett saját kötetei is jelentek meg a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadónál, a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolatnál és a marosvásárhelyi Mentornál. Nagy Pál is vallja, hogy egységes magyar irodalom van. Egyetemes magyar irdalom, aminek egy része Budapesten, Pécsen vagy Debrecenben születik, más része Szabadkán, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, esetleg Ungváron. Nagy Pál eszményképei elsősorban Tamási Áron, Nyírő József, Bözödi György, aztán Kiss Jenő és Sütő András. Sütővel meghitt barátságban volt. /Antal Erika: Maradandó művek nyomában. Nagy Pál marosvásárhelyi irodalomtörténész útja egyenesen vezetett az irodalomhoz. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

A Szekuritáté, a kommunista rendszer titkosszolgálata célja a Nagy Testvér mindenütt jelenvalósága hitének terjesztése, a terror szellemének elhintése. Tudták, emlékezett Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa, hogy sajtósként, lehallgatják őket, hogy minden szerkesztőségnek megvolt a szekus felelőse, ennek ellenére legtöbbször nem voltak óvatosabbak. Markó Béla a legfelháborítóbbnak azt tartja, hogy lehallgatói túllépték az intimitás, az emberi jogok határait. Megjelent könyve /Egy irredenta hétköznapjai (Lehallgatási jegyzőkönyvek, 1986. április – 1989. december), Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009/ több dokumentumot tartalmaz. Mire volt jó ez a hatalmas gépezet, önmaga létjogosultságnak igazolásán kívül? Markó Bélát 1986 áprilisa és 1989. decembere között hallgatták le. Követési dossziéjában a neve „Marian”; a lehallgatási jegyzőkönyvekben „Célszemély” (CSZ.), gyakran Markó Béla, olykor egyszerűen Markó. Gyakran fogad és igazít el látogatásokat Magyarországról, látogatja a bukaresti magyar nagykövetséget, külföldi rádiókat hallgat, és „egyetért azok Románia megvalósításait rágalmazó kijelentéseivel”. Ilyen dolgok derülnek ki Markó Béláról, körvonalazva egy „irredenta” profilját. Következnek a lehallgatási jegyzőkönyvek – a kötetben legtöbbször szereplő kollégák, barátok, „társszerzők”: Gálfalvi György, Káli Király István, Tompa Gábor, Egyed Péter, Szávai. Markó Béla könyvének legfontosabb romániai előzménye, Stelian Tanase Acasa se vorbeste in soapta (Otthon suttogva beszélnek) című könyve 2002-ben jelent meg. Stelian Tanase könyve párhuzamosan közli korabeli naplóját és az ugyanazokról az eseményekről szóló lehallgatási, illetve besúgói jegyzőkönyveket. A szekus tisztek, akik a lehallgatási jegyzőkönyveket összeállították, ismeretlenek maradtak. Valójában őket kellene felelősségre vonni. Egy újsághír: A Szekuritáté által a hatvanas évektől kezdve felszerelt mikrofonokat napjainkig intenzíven használják. Az operatív tevékenység december forró napjaiban sem szünetelt. A lehallgatásra használt negyvenhét nagy központ közül akkor csak egyet – a legrégibbet! – pecsételték le és mutatták meg a sokaságnak mint annak bizonyítékát, hogy a Szekuritáté már nem működik politikai rendőrségként. /Romania Libera, 2009. április) A lehallgatás, megfigyelés tehát folytatódik. „Érdekes lenne olvasni a napjainkban készülő feljegyzéseket, titkosszolgálati elemzéseket Markó Béláról” – vetette fel Ágoston Hugó. A titkosszolgálatok ma is megkülönböztetett figyelemmel követik a magyar értelmiségieket. Markó Béla bizonyára ma is „célszemély”. /Ágoston Hugó: Gondolatok egy könyv kapcsán. Célkeresztben. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

Vallomások címmel a csíkszeredai Csillag István grafikusművész munkáiból nyílt kiállítás május 16-án Kolozsváron a Korunk Galériában. Csillag Istvánt elsősorban kortárs irodalmi képeskönyvek illusztrátoraként ismerheti a kolozsvári közönség. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelent képeskönyvsorozatban többek között Kányádi Sándor, Sütő András, Kovács András Ferenc meséit illusztrálta. Meseillusztrációival és grafikáival tavaly a Bulgakov Galériában mutatkozott be a kolozsvári közönségnek. /Csillag István vallomásai. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19/

Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai /Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009/ című új, vaskos kötete a szerző terjedelmes és érdekes előszavával tulajdonképpen lehallgatási jegyzőkönyveket közöl újra a költő-politikus egyik (?) előkerülő dossziéjából. 1986 áprilisa és 1989 decembere között az akkor Marosvásárhelyen élő és az Igaz Szónál szerkesztőként dolgozó költő minden telefonját lehallgatták, archiválták. A Securitate tisztjeinek kisebb és nagyobb csoportjai foglalkoztak az erdélyi költővel, s nem csak vele, de roppant szerteágazó kapcsolataival különösen. Jó, hogy elmúltak ezek a nyomasztó évek. De elmúltak-e? – kérdezte Bogdán László. /Bogdán László: Egy irredenta hétköznapjai (Két könyv az ánti-világból). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./

Május 24-én Tompa Gábor igazgató mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai (Lehallgatási jegyzőkönyvek 1986–1989) című kötetét. Kozma Mária, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó főszerkesztője elmondta: a könyv forrása 1200-1300 oldalnyi kézzel írt szöveg, amely Markó Béla lakásának a kommunista rendszer utolsó négy évében történt lehallgatásából származik. Tompa Gábor a kötet egyik szereplőjeként is méltatta azt. Elmondta, kódolt nyelvet használtak a lehallgatók, de ez a stílus átragadt magukra a helyzettel általában tisztában levő lehallgatottakra is. A könyvből sok párbeszéd színpadra vihető, vélte. Markó Béla véleménye, hogy ilyen kötetet még nagyon sokan tehetnének le az olvasó asztalára. Ma már tudja, hogy az egész lehallgatás hiábavalónak bizonyult. A kommunista rezsim a számára legveszélyesebb elemeknek a szerkesztőket, az írókat tartotta, minden magyar értelmiségit potenciális irredentának nézett. A romániai társadalom 1989 után sem számolt le a Securitate tisztjeivel, azok helyeiken maradtak. Markó szerint az utóbbi húsz évben már nem beszélhetünk Romániában magyartalanításról, de a szándék valahol a mélyben még dolgozik. És a lehallgatások sem szűntek meg. /Ö. I. B. : Egy irredenta hétköznapjai. Könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

Várhatóan csak a magánadományokból származó könyvek gazdagíthatják ebben az évben a városi és községi közkönyvtárakat. Mircea Staicu, a Művelődési és Vallásügyi Minisztérium főtitkára közölte, a szaktárca kasszájában egyelőre nincs anyagi forrás a közkönyvtárak könyv- és folyóirat-beszerzési programjának a finanszírozására. Súlyos dolog lenne, ha a minisztérium nem találna forrást a támogatásra. Eddig minden évben jutott pénz könyvbeszerzésre, jelezte Benedek Csilla, aki tavaly még a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének (RMKE) képviselőjeként vett részt Bukarestben azon a találkozón, amelyen a megyei könyvtárak küldöttei választják ki, milyen címeket szereznek be az adott évben. Idén még nem hívták őket. Elmondta azt is, hogy a könyvtárak korábban többször próbálták rávenni a minisztériumot, hogy a programra szánt összeget egyenesen a könyvtáraknak utalja át, azok pedig majd kiválasztják maguknak a szükséges köteteket. Rosszul érintené a kiadókat, ha a minisztérium szüneteltetné a támogatást, a könyvbeszerzési program némi segítség volt, ismerte el Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgatója. A közkönyvtáraknak önerőből is gazdagítaniuk kell állományukat, ennek kisebb-nagyobb részét adományok képezik. Hargita megye esetében ez a mennyiség jelentősen hozzájárul a Kájoni János Megyei Könyvtár (KJMK) 230 ezer kötetet számláló állományának és a további 49 városi és községi könyvtár köteteinek a gyarapítására, tájékoztatott Bedő Melinda, a megyei könyvtár aligazgatója. Bákai Magdolna, a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár igazgatója szerint a minisztériumi támogatás elmaradása negatívan befolyásolná az intézményt. Nem úgy Székelyudvarhelyen, ahol Szabó Károly igazgató szerint a 280 ezer kötettel és 11 ezer fős beiratkozott olvasótáborral büszkélkedő könyvtár a helyi önkormányzat „gyermeke”, így azt nem érintik a minisztériumi határozatok. /Lottópénzre váró tékák. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 28./

Erdélyi kiadók is jelen lesznek Budapesten a június 4-én kezdődő 80. Ünnepi Könyvhéten. A kolozsvári Koinónia, Kriterion, Polis, illetve Komp-Press kiadók mellett jelen lesz a marosvásárhelyi Mentor, a csíkszeredai Pro Print, illetve Pallas Akadémia is. A hagyományos fővárosi helyszínek – a Vörösmarty tér, a Deák Ferenc és a Váci utca – mellett idén is számos vidéki városban rendeznek könyvheti programokat. Balázs Imre József, a Korunk – Komp-Press Kiadó igazgatója elmondta, június 3-án a Bem moziban Kántor Lajos Hazatérő képek – Barcsaytól Vinczeffyig című könyvének volt a bemutatója. Megnyílt Paulovics László festőművész kamarakiállítása. /(köllő): Erdélyi kiadók a 80. Ünnepi Könyvhéten. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Immár nyolcvanadik alkalommal rendezik meg Magyarországon az Ünnepi Könyvhetet, mely Európa legnagyobb hagyományra visszatekintő ilyen rendezvénye. A korábbi évekhez hasonlóan idén is jelentős könyvanyaggal vesznek részt a könyvhéten az erdélyi magyar kiadók. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó főleg szépirodalmi köteteket visz a könyvhétre. Az újdonságok mellett a nyolcvan éve született marosvásárhelyi drámaíró, Székely János három színművét gyűjtötték egybe: a Protestánsok, a Caligula helytartója és a Mórok című drámákat. Bajor Andor paródiáit, szatíráit a Füstöl az acélkalapács című kötetben adták ki. Az idén hetvenéves Lászlóffy Csaba A waterlooi ganajtúró bogár című kötete közel 150 verset tartalmaz, ott lesz Egyed Emese Szabadító versek című versgyűjteménye is. Magyar Zoltán, az MTA néprajzkutató intézetének munkatársa, Szilágysági dekameron címmel egy szilágysámsoni térfás, népi elbeszéléseket tartalmazó kötetet állított össze. A csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadó Balla Zsófia, Kenéz Ferenc, Kozma Mária, Pomogáts Béla és Sarány István köteteivel lesz jelen, továbbá a Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai. Lehallgatási dosszié. 1987–1989 című kötetével, Ambrus Imre Színek és helyszínek Alfalutól Budapestig, Hegedűs Imre-János: Benedek Elek (monográfia), valamint Molnár Gusztáv Volt Európának egy különös tartománya című munkájával. A Korunk – Komp-Press Kiadó kínálatában van Kántor Lajos Hazatérő képek – Barcsaytól Vinczeffyig című könyve, a kiadó Ariadné Könyvek című sorozatának ötvenedik darabja Visky András Megváltozhat-e egy ember című könyve. A kolozsvári Koinónia Kiadó széles kínálattal érkezett a könyvhétre, a már ismert szerzőik mellett első kötetes munkatársaikat is bemutatják. Máté Angi első kötetes szerző Mamó című könyvével „berobbant az irodalmi életbe”. A szintén kolozsvári Polis Könyvkiadó könyvújdonságként közös dobozban, Gy. Szabó Béla fametszeteivel illusztrálva, két kis Reményik-kötetet ajánl: a Sóhaj a mindenségért címet viselő versválogatást és a Vércsöppek a hóban című, eddig meg nem jelent prózai alkotásokat tartalmazó könyvet. Emellett a kiadó régebbi könyvei közül is többet megtalálhatnak majd az érdeklődők, úgy mint Gaal Görgy Képes Kolozsvár című könyvét, valamint Murádin Jenő művészettörténész A kolozsvári Mátyás-szobor és alkotója, Fadrusz János című könyvének fotókkal gazdagított újrakiadását. A Benkő Levente gondozásában megjelent Az őszinteség két napja című könyv az 1956. szeptember 29–30-i kolozsvári gyűléssorozat jegyzőkönyveit tartalmazza. A könyvhéten két standon szerepel az erdélyi kínálat, az egyiken a Gokart, a Komp-Press, a Pro-Print és a Mentor állít ki, a másikon pedig a Kriterion, a Koinónia és a Polis könyvei szerepelnek. /Erdélyi kiadók a magyarországi könyvhéten. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./

Veress Dániel nyolcvan esztendeje született, hosszú évek óta nincsen köztünk, emlékezett az íróra Bogdán László. Veress Dánielről /Sepsiszentgyörgy, 1929. jún. 1. – Sepsiszentgyörgy, 2002. márc. 29./ is elmondható, hogy alkotóereje teljében, ,,tele bőrönddel” ment el. Voltak nagy, visszatérő témái, mindenekelőtt Mikes Kelemen életműve, akiről drámát, kismonográfiát, egy Magyarországon kiadott, gyönyörűen illusztrált biográfiát és több kötetre menő résztanulmányt írt, bábáskodván a hazai Mikes-kiadásoknál is. Másik nagy visszatérő hőse Kemény Zsigmond volt, drámát és kismonográfiát írhatott róla, de élénken foglalkoztatta a politikus és író Wesselényi Miklós életműve, a dráma után néhány évtizeddel, halála előtt, már nyugodtabb körülmények között írhatta Wesselényi-könyvét, érdekelte az erdélyi memoárirodalom is, a Vékára tett mécses /Pallas-Akadémia Kiadó, 1998/ című könyvnyi esszéje az emlékirat-irodalomról élete utolsó éveiben jelent meg, akárcsak fontos, sok levelet, dokumentumot tartalmazó Németh László-könyve, a Benned róvom erdélyi adómat – Németh László és Veress Dániel levélváltása 1959–1975 /Pallas-Akadémia Kiadó, 2001/ S ugyancsak a kilencvenes években jelentette meg levelezését és emlékezéseit Cs. Szabó Lászlóról és Illés Endréről a kecskeméti Forrásban. Noha írt nagy sikerrel játszott drámákat, elsősorban mégis esszéírónak hitte magát, joggal. Első nagy esszégyűjteményével, a Vándorútonnal /1971/ tette le névjegyét, itt főként világirodalmi tárgyú írásait tette közzé. Veress Dániel a nyolcvanas években borúlátóan ítélte meg a romániai magyarság helyzetét, az események alakulása legborúlátóbb jóslatain is túltett. /Bogdán László: Veress Dániel emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 6./

A Hargita Népe hasábjain napvilágot látott tárcák, jegyzetek, publicisztikai írások kötetbe való menekítése igen jól bevált gyakorlat. A Pallas–Akadémia Könyvkiadó Utak, tájak, emberek sorozatában láttak újra napvilágot Sarány István írásai Toronyiránt Európában címmel. A könyv első bemutatóját a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban tartották. Csíkszeredában június 15-én lesz a bemutatója. Sarány István, a Hargita Népe főmunkatársa elmondta, 2007 nyarán nagyobb körúton volt a feleségével Európa nyugati felében, majd itthon autóval bejárták a Szászföld nevezetességeinek egy részét. Ekkor érezte igazán: egyazon kultúrkörhöz tartozunk a vén kontinens jobbik felén élőkkel. Ezt az élményét megosztotta az olvasókkal. /Antal Ildikó: Ha toronyiránt haladunk, nem érhet nagy baj. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./

Megjelent Kisgyörgy Zoltán, a Háromszék napilap munkatársa Kovászna megye című, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó Barangolás a Székelyföldön sorozatában kiadott útikönyvének második, bővített kiadása. /Megjelent Háromszék útikönyve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./

Felújította egy évtizeddel korábbi, Barangolás a Székelyföldön című sorozatát a csíkszerdai Pallas-Akadémia Könyviadó. Hargita és Maros megye után Kovászna megye útikönyve, Kisgyörgy Zoltán, a lap munkatársa, helytörténész, genealógus, harangkutató munkája is újból nyomdafestéket látott /Barangolás a Székelyföldön 3. Kovászna megye/ Gazdagabb az első kiadásnál, naprakész információkkal szolgál, a 2000 óta eltelt időszak fontosabb tényei is bekerültek a kötetbe. A népszámlálási adatokból nyomon követhető a népesség fogyása. Feltűnnek a könyvben az utóbbi kilenc évben felavatott emlékművek, szobrok, a megnyílt vendéglátó-ipari egységek, bővült az ajánlott irodalom is. A szerző szomorúan meséli, lépten-nyomon saját szövegeibe botlik falufüzetekben, szórólapokon, a világhálón – anélkül, hogy valahol is megjelölnék azok eredetét. /Szekeres Attila: Háromszéki túrák Kisgyörgy Zoltánnal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./

A jubileumi összejövetelen már az első öt évét tükröző kötettel is meglephette vendégeit, barátait a gyergyóalfalui Vadárvácska alkotótábor, házigazdája, Gál Mihály kezdeményezésére. A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó elegáns albuma példás összefogás eredményeként népszerűsíti a tábort. Az előtanulmány szerzője, Nagy Miklós Kund, az alkotótábor két művészeti vezetője, Márton Árpád és Balázs József festőművész és a kötetben megszólal Banner Zoltán művészettörténész. Ritkán látható ilyen egységesen magas nívójú alkotótábori tárlat, mint ez a mostani. A tábornak köszönhetően Alfaluban, Borzonton már több köztéri szobor áll, most tágítják a kört, és a Gyergyói-medencében elterülő kisrégió számára készülnek egy közös monumentális kompozíciót megvalósítani. Ősi népszokáshoz, a húsvéti határkerüléshez kapcsolódik. Vallási jellegű a tradíció, a Gyergyóalfalu, Csomafalva, Gyergyóújfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak, Gyergyószentmiklós térségben található az a „senkiföldje”, ahova az elődeik szokása szerint a helységek lakói kivonulnak. Ide helyezik majd el a feltámadás, megmaradás jelképeként kőbe, bronzba álmodott hatalmas emlékművet, amely az egyes települések sajátos szimbólumait, védőszentjeit, történelmi egyházi alakjait mutatja föl. Legközelebb a kézdivásárhelyi szobrászművész, Vetró András Szent István bronzba öntött arcmását avatják fel a borzonti templom udvarán. /N. M. K. : Vadárvácska ötödször. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Tavaly ősszel, a marosvásárhelyi könyvfesztiválon megjelent a színen Csíkszereda negyedik (!) nagyobb könyvkiadója, a Pallas-Akadémia, a Pro Print, a Székelyföld folyóirat működtette Hargita kiadóvállalat mellett a Bookart. Addig is jelentettek meg könyveket, Markó Béla gyermekverseinek színes sorozatát (A pinty és a többiek, Miért lassú a csiga, A hold fogyókúrája), és Hány életünk volt címmel kiadtak egy válogatást is Markó legszebb szonettjeiből. Egyértelműen Markó gyermekverseinek és verseinek kiadását vállalták fel, a sorozat valószínűleg folytatódik. – A Hajdú Áron vezette Alutus Nyomda nagy gondot fordít a könyvek szép kiállítására. A Bookart adta ki Kövi Sára Balettka című kecses kis kötetét a szerző verseivel és rajzaival. A kiadó eddig legnagyobb teljesítménye Dieter Schlesak Capesius, az auschwitzi patikus című könyve Hajdú Farkas Zoltán fordításában. Az Erdélyi létlap egy sajátos antológia: a Látó folyóirat két tematikus számának anyagából válogatott Láng Zsolt. Megjelentet a kiadó tanulmányokat is, így Tánczos Vilmos Elfelejtett szavak című kötete ,,egy csíki székely ember nyelvéről és világképéről” ad számot. Kiadnak jelenkori prózaírókat is: Szabó Róbert Csaba Kutyák birodalma című novelláskötetét és Selyem Zsuzsa Mire vársz? című prózakötetét. /Bogdán László: Közelképek a Bookart Kiadóról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./