Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1997. január 13.
"Élénk visszhangot váltott ki az 1991-es bukaresti "bányászjárások" vezérének, a Zsil-völgyi szénmedence kiskirályának, Miron Cosmának a letartóztatása, akit a halálos áldozatokat is követelő bányászfelvonulás megszervezésével és felforgató tevékenységgel vádol a legfelsőbb ügyészség. A Cosma ellen összeállított ügyirat 15 kötetes, több mint 5000 oldalas. A bányászvezért azelőtt többször beidézték, de sohasem jelent meg. A biztonság kedvéért egyelőre sűrű rendőrjáratok cirkálnak azon a vidéken, a boltokat feltöltötték hússal és kenyérrel. A közlekedési miniszter mindent megtesz, hogy a bányászok "igazságtevő" különítményei ne induljanak el vonaton, mint ették azt 1990-ben és 1991-ben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./ Jan. 12-én Emil Constantinescu elnök fogadta a Cotroceni-palotában a sajtó nyilvánossága előtt a bányászküldöttséget, akik követelték vezetőjük szabadon bocsátását. Emil Constantinescu garantálta, hogy az eljárás nem lesz politikai per. /Népszabadság, jan. 13./ "
1997. január 24.
"Adrian Severin külügyminiszter jan. 23-án Görögországban, Athénben tárgyalt görög kollégájával. Severin kijelentette, hogy a NATO-ba törekvő országokat egyidejűleg kell felvenni. /Népszabadság, jan. 24./"
1997. január 25.
"A határon túli magyarság művelődését tavaly csaknem másfél milliárd forinttal támogatta a magyarországi költségvetés. Ennek elosztását a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint az e célra létrehozott alapítványok hatáskörébe tartozik. A támogatás főbb területei: határon túli diákok támogatása, pedagógusképzés, tankönyv- és könyvkiadás, a kultúra, a közművelődés, a színházak és a menekültek oktatása. A határon túli módszertani központok támogatására 4 millió 377 ezer forintot fordítottak, a tankönyvtámogatás összege 25 millió forint, a közművelődésé 19,4 millió, Illyés Alapítvány 450 millió forintot kapott a költségvetéstől, a Segítő Jobb Közalapítvány pedig 180 milliót. /Nagy Marianna: Másfél milliárd kisebbségi művelődésre. = Népszabadság, jan. 25./"
1997. január 25.
"Dávid Lajos a Méray Tibor által alapított ösztöndíj jóvoltából 1996 nyarán három hónapot tölthetett a Magyar Hírlap szerkesztőségében, újságírói gyakorlatot folytatva. Dávid Lajos dicsérte az SZDSZ-esnek titulált Magyar Hírlapot, kijelentve, hogy a tárgyilagos tájékoztatás terén Magyarországon messze a Népszabadság és a Magyar Hírlap áll az élen. Siralmasan keveset tudnak a romániai magyarságról, sietett a Magyar Hírlap védelmére. Úgy látja, hogy az erdélyi magyar lapok csak kulturális és kisebbségi vonatkozású politikai eseményekkel vannak tele, alig található elemzés a nem kimondottan magyar vonatkozású folyamatokról. Szerinte ezért porosodnak olvasatlanul a határon túli cserepéldányok a budapesti szerkesztőségek polcain. Érthető ez a kisebbségcentrikusság, de - szerinte - ezzel "magunkat szigeteljük el". /Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./"
1997. február 14.
"A sajtó olykor túlzott képet festett az RMDSZ-en belüli véleménykülönbségről, ezért a Népszabadság tudósítója, Mag Péter Markó Bélát és Tőkés Lászlót kérdezte erről. Markó Béla szerint tapasztalható egyfajta befelé fordulás. A leghatározottabban elutasította a közte és a tiszteletbeli elnök közötti éles szembeállást. Tőkés László tiszteletbeli elnök elmondta, hogy a heves vita után jelképes gesztusként legújabb könyvét dedikálta Markó Bélának.Hiányolta, hogy a kormányprogram nem mondta ki az egyházi ingatlanok rendezését. Legalább utólag rögzíteni kellene az RMDSZ elvárásait. - Veszélyesnek tartja a központosító RMDSZ-irányzatot. Szaporodnak az elvi nézetkülönbségek közte és Markó Béla között. "Az RMDSZ júniusban még markáns különvéleményt képviselt, mára Bukarest, Budapest és az RMDSZ együtt menetel." Elfogadhatatlan az olyan politika, amely a saját célkitűzések feláldozása árán "a hatalommal való egyezkedésbe torkollik" - mondta Tőkés László püspök. /Népszabadság, febr. 14./"
1997. február 14.
"Febr. 13-án Budapesten, a Katona József Színházban átadták a Soros Alapítvány 1996. évi díjait. Életműdíjat kapott Eörsi István író, Orbán György költő, Petri György költő, Poszler György irodalomtörténész, Rakovszky Zsuzsa költő, műfordító és Sigmond István /Kolozsvár/ író. Az Ady Endre díjat a pozsonyi Grendel Lajos nyerte el. /Népszabadság, febr. 14./"
1997. február 24.
"Szász Zoltán, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója tekintette át a magyar-román viszony ezer évét a vele készült beszélgetésben. Történészi tapasztalata, hogy csakis a pozitív közös élmények hosszú sora hozhat eredményeket. El kell jutni oda, hogy tudjuk a sérelmeket megbocsátani. /Népszabadság, febr. 24./"
1997. március 22.
"Határozott állásfoglalást fogalmazott meg, összefoglalva az eddig Bolyai-vitát Horváth Andor, a Bolyai Társaság elnöke, a kolozsvári magyar tanszék tanára. Vita folyik a Bolyai Egyetemről: a Bolyai Társaság az 1959-ben megszüntetett egyetem visszaállítását akarja, a Szabadelvű Kör tagjai pedig - jan. 31-i kolozsvári összejövetelükön - megkérdőjelezték, "részben nyíltan elvetették az önálló magyar egyetem szükségességét." A vitának nem az a valódi tétje, hogy lesz-e önálló Bolyai Egyetem, hanem az, hogy sikerül-e elérni a magyar egyetemi oktatás törvényes rendezését. "Ami fölöttébb kifogásolható az egyetem az egyetem visszaállítását ellenzők írásaiba, az a nyilvánvaló téveszme - netán csúsztatás -, hogy olyan nézeteket tulajdonítanak az önálló egyetem hirdetőinek, amelyeket azok nem vallanak." Elvakult hagyománytiszteletet, tudatlanságot, joggal állítható, hogy némely szerzők fantomokkal vitatkoznak. Ennek a vitának az is lehet a végeredménye, hogy az önálló egyetem visszaállítása a későbbi jövőben is szükségtelen vállalkozás. Ellenzői a szakmai ügyének nevezik az önálló egyetem sorsát, de beérik azzal, hogy elutasítják. "A szakma ügye?" A szakma versus politika beállítás hamis. A szakma ugyanis jellegzetesen hatalmi szóval él. Úgy határolja el magát a politikától, hogy közben keményen politizál. Jellemző, amikor "Törzsök Erika a ?határon túlra? meditálva kifejti, hogy mifelénk ?boldog-boldogtalan? ?önálló egyetemet követelt?, holott jó volna végre belátnunk, hogy az ?érzelgős polihisztorok? ideje lejárt..." A magyar egyetem kérdése politikai ügy, a vele kapcsolatos állásfoglalás egyszerre érinti a magyar nemzeti kultúrában elfoglalt helyet, a magyar közösség jövőképét és megmaradási stratégiáját. "Az önálló Bolyai gondolata a jelen politikai viszonyok közepette próbaköve a román demokráciának." A romániai magyarságnak joga van ahhoz, hogy saját egyeteme legyen. "Tudomásul kell vennünk,hogy ebben a politikai mozgástérben a mai magyar politikai hatalom mindenekelőtt a külpolitikai és gazdasági célok teljesítésére összpontosít - beleértve a szomszédokkal kapcsolatos jó viszony építését -, és ezekhez mérten háttérbe szorul a határokon túli magyarság gondjával való törődés." Mindennél fontosabb a jó viszony ápolása Romániával. "A romániai magyarságban van annyi józanság, hogy ezt belássa. Egyben elvárhatja azonban, hogy az Erdélyre vonatkozó jövőkép ne szorítkozzék ezen tények és körülmények megideologizálására" Ki kell mondani, hogy "a magyar nyelven folyó felsőoktatás jogerős, törvényes rendezése nélkül nem állítható meg értelmiségünk asszimilációja, illetőleg elvándorlása, és ami ebből szükségszerűen következik, a magyar ajkú lakosság műveltségi színvonalának szüntelen romlása." /Horváth Andor: Önálló egyetem - politikai próbakő. = Népszabadság, márc. 22./"
1997. április 1.
"Bodor Pál is hozzászólt a Bolyai Egyetem vitájához, hitet tett az önálló magyar egyetem mellett, elfogadva Horváth Andor érvelését. Egyetért Cs. Gyimesi Évával abban, hogy az önálló magyar egyetem kezdetben komoly professzorhiánnyal fog küzdeni, de 1945-ben is ilyen gondok voltak és akkor vendégtanárokkal megoldották a gondokat. Befejezésül leszögezte: nem lehet sokáig húzni-halasztani az egyetem visszaállítását, "mert ismét végkép elveszhetnek a lehetőségek." /Bodor Pál: sokadszor a Bolyairól. = Népszabadság, ápr. 1./"
1997. április 3.
"Eörsi István emlékeztetett arra, hogy összegyűltek vagy huszonöten Budapesten, a Merlin Színházban, hogy egy másik íróegyesületet alakítsanak. Eörsi kirohant a Magyar Írószövetség ellen. Szerinte a Kádár-érában az Írószövetség a pártpolitika transzmissziós szíjaként funkcionált. A tagságot felduzzasztották. A rendszerváltás után a "tagságot tovább duzzasztották - hazaffyas kötelességből az összes jelentkező kisebbségi és emigráns magyart felvették, akinek neve nyomdafestéket látott." /Eörsi István: Van-e, ami nincs? = Népszava, márc. 27./ Horn Gyula miniszterelnök márc. 27-én találkozott a Magyar Írószövetség székházában hazai és határon túli magyar írókkal, akik az Írószövetség nehéz anyagi helyzetét tolmácsolták. Éppen ebben az időben jelentették be, hogy egy csoport új írószervezetet alakít. A kezdeményezők - Konrád György, Eörsi István, Szilágyi Ákos, Kukorelly Endre, Radnóti Sándor - akik nyugatos vagy posztnyugatos paradigmában gondolkodnak, nem kapnak kellő hangsúlyt a jelenlegi írószövetségben. /Népszabadság, márc. 28./ Pomogáts Béla reagált Eörsi írására. Elmondta, hogy Magyarországon jelenleg nyolc irodalmi társulás működik /Magyar Írószövetség, PEN Klub, József Attila Kör, Írószakszervezet, Magyar Írók Egyesülete, Független Magyar Írók Szövetsége, Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, Magyar Művészeti Akadémia/ és most lesz egy kilencedik. Pomogáts már tavaly ősszel javasolta Konrád Györgynek, hogy az írószövetségen belül jöjjön létre azoknak az "urbánus", "liberális" íróknak /most "posztnyugatosoknak" nevezik magukat/ a társulása, akik úgy érzik, kisebbségi helyzetbe kerültek a szövetség választmányán belül. Nevezzék Babits Társaságnak, ajánlotta Pomogáts, ő is belépne. Az Írószövetségben úgyis működik egy Móricz Zsigmond Kör a hagyományos irányzatúaknak, a baloldali íróké pedig a Nagy Lajos Társaság. Ebből nem lett semmi. - Az új szerveződés viszont azzal a veszéllyel jár, hogy a szolidaritás hamarosan megtörik. Az irodalom még inkább kiszolgáltatottja lesz a pártpolitikának, s még inkább a politika pártok alárendeltségébe kerül. Ezek a pártok igyekeznek növelni a befolyásukat a kulturális életben. "Nem az új írói egyesület megalakításának szándékára, hanem a szándékot kísérő retorikára gondolok." - írta. Kiábrándító, hogy egy irodalmi kezdeményezést ilyen agresszív kijelentések kívánnak megalapozni. A szervezők nem arra törekednek, hogy az egyesületnek értelmes feladatot adjanak, hanem arra, hogy besározzák és a talajba döngöljék a riválisnak tekintett szervezetet. Elsősorban Eörsi Istvánnak a Népszava márc. 27-i számában megjelent írására gondol. Eörsi indulatkitöréseit megcáfolni úgy sem lehet: ez egy másik dimenzió.- "Az új írótársulás bejelentését kísérő kíméletlen harcmodor ugyanis tovább növelheti az irodalmi életben amúgy is meglevő ellenségeskedést..." /Pomogáts Béla: Õrizzük a méltóságot és a szolidatást. = Magyar Hírlap, ápr. 3./"
1997. április 4.
"Ápr. 3-án Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ bukaresti székházában fogadta Demszky Gábort, Budapest főpolgármesterét, aki Bukarest Polgármesteri Hivatalának meghívására Budapest Város Önkormányzata küldöttségének élén április 3-4-én kétnapos látogatást tesz Bukarestben. A delegációnak tagja volt Vajda Pál főpolgármester-helyettes, Keszthelyi András sajtófőnök, dr. Mérey Zsolt ügyosztályvezető, valamint több gazdasági és pénzügyi szakember, vállalatvezető. A találkozón részt vett Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető, Varga Attila képviselőházi frakcióvezető, Frunda György szenátor, az RMDSZ ET-képviselője, Kónya Hamar Sándor, a Képviselőház titkára, Czédly József, Bukarest alprefektusa, Vajda László, a szövetségi elnök belpolitikai tanácsosa és Szatmári Tibor, a szövetségi elnök külpolitikai tanácsosa. A megbeszélésen az önkormányzati munkával kapcsolatos kérdésekről, a két főváros gazdasági együttműködésének bővítéséről folytattak eszmecserét. Demszky Gábor fölajánlotta Budapest Város Önkormányzata, illetve budapesti kerületi önkormányzatok szakmai segítségét fiatal bukaresti önkormányzati szakemberek számára. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 3., 1000. sz./ Victor Ciorbea miniszterelnök ápr. 3-án fogadta Demszky Gábort. /Népszabadság, ápr. 4./"
1997. április 14.
"Feltűnően gyalázkodó hangnemű vezércikket közölt a bukaresti Adevarul a magyar parlamenti küldöttség látogatásáról Magyarországtól meglobbizva címen. Eörsi Mátyás kijelentéseit ? Magyarország támogatja Románia NATO-csatlakozását, valamint, a Madridi-csúcs után alkalmat kell keríteni egy találkozóra, melyen közösen találjanak megoldást a közvélemény megnyugtatására abban az esetben, ha az egyik ország nem csatlakozik, arrogánsnak minősíti és kijelenti, hogy "szomszédaink jó hogy tudják, hogy Romániának nincs szüksége együttérzésre". Funar magyarellenességét túlszárnyalja a vezércikk. Adrian Ursu cikkíró szerint még nem telt el sok idő azóta, hogy a magyar lobbi gáncsolta Romániát, legnagyobb a kedvezmény megszerzésében. Kételkedik a Magyarország által felajánlott segítségben, majd Eörsi Mátyásnak az alapszerződés előírásainak megvalósításáról tett kijelentésével kapcsolatban megjegyzi, hogy Magyarország inkább a háza táján kéne körülnézzen, mivel nem biztosít anyanyelvű oktatást, valamint parlamenti képviseletet a kisebbségeknek. /Népszabadság, ápr. 14./"
1997. május 13.
"Az önálló romániai felsőfokú oktatással kapcsolatos vitáról az érdeklődő olvasó nem kaphatott összefoglaló jelentést. Sz. Nagy Csaba tehát összefoglalja a vitát, ahogyan ő látja. Az RMDSZ liberális platformja jan. 31-én konferenciát tartott és ezen több előadó az egyetem felállításának szakmai elhamarkodottságát kifogásolta. Egy hónap múlva Cs. Gyimesi Éva cikkéből /Erdélyi tudományegyetem, Magyar Hírlap, febr. 22./ kiderül, hogy négynyelvű egyetemet szeretne létrehozni. Ezt az elképzelést Kincses Előd /Az angol lord és a dzsungel, Magyar Hírlap, febr. 27./ életidegen ötletnek bélyegezte meg. Sz. Nagy Csaba szerint a jó képességű erdélyi diákok magyarországi vagy nyugati egyetemre mennek. Szerinte csak a második vonal tanul Romániában. Sz. Nagy Csaba nem ért egyet Horváth Andornak az önálló egyetem melletti érvelésével /Önálló egyetem - politikai próbakő, Népszabadság, márc. 22./, azt állítja, hogy Horváth Andor nem ismerte a többnyelvű egyetem melletti érveket, Andrei Marga rektor okfejtését. Sz. Nagy Csaba kifejtette, hogy Horváth Andornak nem volt igaza, amikor bírálta Törzsök Erika tanulmányát /Ellenségkép nélkül, Magyar Hírlap, jan. 25./, azt a látszatot keltve, minta a HTMH elnöke nem állt volna ki az önálló egyetem mellett. Valójában Törzsök Erika "egyértelműen kiáll az erdélyi magyarság természetes igénye mellett, miszerint egyetemei legyenek, csupán attól óv, hogy azok meggondolatlanul" jöjjenek létre. /Sz. Nagy Csaba: A Bolyai egyetem szindróma. = Magyar Hírlap, máj. 13./ Cs. Gyimesi Éva jan. 31-i előadása szerint a következőket jelenti az önálló magyar egyetem: "egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba". Ehelyett két- vagy akár többnyelvű egyetem szükséges. /Horváth Anikó: Lényegében erről volt szó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ Sz. Nagy Csaba talán nem tudja, hogy Horváth Andor a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára, tehát nagyon jól ismeri a rektor érveit."
1997. május 15.
"A kolozsvári városi tanács 31 tagjából csak 13 jelent meg máj. 14-én a Funar polgármester által összehívott rendkívüli tanácsülésen. Így a testület határozatképtelen volt, és nem vitathatta meg a polgármesternek Göncz Árpád kolozsvári látogatását ellenző határozattervezetét. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 15., Népszabadság, máj. 15./ "
1997. május 17.
"Ortodox templomot akar építtetni Kolozsvár főterén, a Mátyás-szobor előtti helyre a helyi görögkeleti érsekség. /Népszabadság, máj. 17./"
1997. május 28.
"Máj. 27-én Budapesten az Országgyűlés elfogadta a magyar-orosz, magyar-szlovák és magyar-román alapszerződések kihirdetéséről szóló törvényjavaslatokat. A magyar-orosz szerződés kihirdetése kapcsán - a nemmel szavazó MDNP-n kívül - az ellenzéki pártok frakciói tartózkodtak, a műkincsügy miatt. A Meciar-kormány magyar kisebbséget érintő antidemokratikus intézkedéseire hivatkozva minden ellenzéki frakció elutasította a dokumentum kihirdetését. /210 igen, 77 nem, 2 tartózkodás/ A magyar-román alapszerződés szövegénél az ellenzéki pártok tartózkodtak, kivéve az MDNP-t, amely igennel szavazott. /216 igen, 7 nem, 55 tartózkodás/. /Népszabadság, máj. 28./"
1997. május 30.
"Az Adevarul de Cluj ismerteti Tőkés László Népszabadságnak adott interjúját, melyben a tiszteletbeli elnök ugyan elismeri, hogy a látogatást megelőzően a román kormány számos intézkedést foganatosított a kétoldalú kapcsolatokat illetően, de a lényeges kérdésekben szerinte nem történt előrelépés. A szövetség tiszteletbeli elnöke szerint Göncz Árpád a fontos kérdésekben túl békülékeny volt. A kolozsvári lap megemlíti, hogy a Magyar Hírlap azt tartja fontosnak, hogy a két ország között állandósuljon a törékeny bizalmassági légkör. A magyarországi lap szerint Göncz Árpád látogatása határkő volt ezen az úton. A kolozsvári lap szerint a magyarországi sajtó körültekintően kommentálta a magyar államfő romániai látogatását. Az Adevarul de Cluj tájékoztat ugyanakkor, hogy Emil Constantinescu az Alexandru Farcas Kolozs megyei prefektushoz intézett levélben megköszönte azt, ahogyan a megyefőnök megszervezte Göncz Árpád kolozsvári látogatását. /Romániai Sajtófigyelő (Bukarest), máj. 30., 100. sz./"
1997. június 5.
"Jún. 2-án Kolozsváron, az RMDSZ székházában, Takács Csaba ügyvezető elnök fogadta Orbán Viktort, a FIDESZ - Magyar Polgári Párt elnökét és Király Andrást, a FIDESZ külügyi titkárát. A megbeszélésen részt vett Székely István ügyvezető alelnök. A találkozóra azt követően került sor, hogy a FIDESZ - MPP küldöttség megbeszéléseket folytatott a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kolozsvári szervezetének vezetőségével, Alexandru Farcas Kolozs megyei prefektussal, valamint Radu Sarbuval, az Állami Vagyonalap igazgatójával. A vendégek tájékoztatták az RMDSZ ügyvezető elnökét a lefolytatott tárgyalásokról. Megállapítást nyert az a tény, hogy a látogatás jó alkalom volt a román ? magyar gazdasági kapcsolatok fejlesztésében rejlő lehetőségek felmérésére. Továbbá értékelték a két ország küszöbön álló euroatlanti integrációjának jelentőségét. Takács Csaba ügyvezető elnök tájékoztatta a FIDESZ - MPP elnökét az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, kiemelve az önkormányzati és a tanügyi törvény módosításának fontosságát, és a koalíció erre vonatkozó álláspontját. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 3., 1040. sz./ Jún. 2-án tartott sajtóértekezletén Radu Sarbu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Kolozs megyei szervezetének elnöke Magyarország jövendő miniszterelnökeként mutatta be Orbán Viktort. /Népszabadság, jún. 3./ Orbán Viktor beszámolt kolozsvári látogatása eredményeiről. A beszélgetés tárgya volt Románia és Magyarország általános politikai helyezte, szó esett a jövő évben esedékes magyarországi parlamenti választások esélyeiről. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 5., 1042. sz./"
1997. június 5.
"Nem minősíthető etnikumközi konfliktusnak a Székelyudvarhely Cserehát nevű városrészén épült létesítménnyel kapcsolatos vita és konfliktus, állapította meg a kormány döntése alapján létrehívott megyei vizsgálóbizottság. Az "apácaverés" címen elhíresült történetben szereplő létesítményt a román építési vállalkozó egy svájci üzletember segítségével egy görög katolikus bukaresti apácarend kezére próbálta átjátszani az iskolaközpontot. A rend apácái önhatalmúan próbálták birtokba venni az épületet. A máj. 28-i tüntetés folyamán a város polgármesteri hivatala az önkényesen beköltözőket a karhatalom segítségével eltávolították. Erről a nacionalista sajtó úgy számolt be, hogy a magyarok románellenes erőszakos cselekedetet követtel el. /Népszabadság, jún. 5./ Az Adevarul szerint a szélsőségeseket, akik ökölcsapásokkal zavarták ki az apácákat az árvaházból, keményen megbüntették - néhány ezer lejjel. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./"
1997. június 28.
"George Pruteanu, a szenátus oktatási bizottságának elnöke jún. 27-én nyílt levélben kérte Emil Constantinescu államfőt: akadályozza meg, hogy a kormány rendeleti úton életbe léptesse az oktatási törvény módosítását. Szerinte a magyar nyelv használatát nem szabad sürgősebbnek tekinteni más problémáknál. Markó Bélát pedig azzal gyanúsította meg, hogy érdekbarátságot tart fenn a koalícióval. /Népszabadság, jún. 28./"
1997. július 1.
"A Határon Túli Magyarok Találkozója keretében négyszáz általános iskolás, középiskolás és egyetemista érkezett Magyarországra. A 11 országból érkezett fiatalok jún. 30-án látogatást tettek az Országházban, ahol Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke fogadta. /Népszabadság, júl. 1./ "
1997. július 8.
"Funar polgármester levélben szólította fel Ciorbea kormányfőt, tekintsen el az oktatási törvény módosításától. Szerinte a törvény az erdélyi románok elmagyarosítását és az etnikumközi konfliktusok kirobbantását szolgálja. A kolozsvári RMDSZ tanácsosok harmincnapos haladékot adtak Funarnak a törvény alkalmazására, ezután a polgármester felfüggesztését kérik. /Népszabadság, júl. 8./"
1997. július 10.
"A kormány júl. 9-i ülésén elfogadta az oktatási törvényt módosító sürgősségi kormányrendeletet, amely tartalmazza a kisebbségi anyanyelvi oktatás korlátozásának megszüntetését. A kormány ülése után kiadott közlemény szerint a rendelet értelmében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van rá, hogy anyanyelvű oktatásban részesüljenek minden szinten. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./ A rendelet a parlamenti benyújtás pillanatában lép életbe. /Népszabadság, júl. 10./"
1997. július 11.
"A kolozsvári magyar főkonzulátus júl. 15-től ügyfeleket fogad, ünnepélyes megnyitására pedig egy héttel később, júl. 23-án Kovács László magyar és Adrian Severin román külügyminiszter részvételével kerül sor. /Népszabadság, júl. 11./"
1997. július 16.
"Csendőrök őrzik Marosvásárhely bejáratánál a nemrég felszerelt kétnyelvű helynévtáblákat. Előzőleg ugyanis a névtáblákat festékkel bekenték. /Népszabadság, júl. 16./"
1997. július 19.
"Gheorghe Funar polgármester júl. 18-i sajtóértekezletén elfogadhatatlannak nevezte, hogy Kolozsváron magyar főkonzulátus működjön, ugyanígy Bitay Károly főkonzul jelenlétét a városban. Kijelentette. hogy a magyar külképviselet célja olyan szakemberek Kolozsvárra hozatala, akik gondoskodnak a kormányrendeletek, a helyi közigazgatási és oktatási jogszabályok végrehajtásáról, illetve a Bolyai Egyetem beindításáról. Bitay főkonzul júl. 17-i bemutatkozó látogatását a polgármesteri hivatalban, Funar azzal az ürüggyel halasztotta el, hogy el kellett utaznia. Most pedig betegségére hivatkozott, de hozzátette: semmilyen körülmények között nem hajlandó fogadni Bitayt. /Népszabadság, júl. 19./"
1997. július 19.
"Romániának sikerült szinte a semmiből 2,1 milliárd dollárra feltornásznia devizakészletét, így az aranykészlettel együtt a tartalék 3,5 milliárd dollárra tehető. Az inflációt is sikerült mérsékelni. A külföldi tőke beáramlása nem javult látványosan. Annak ellenére, hogy a kormány hetente 50 vállalatot privatizál, a ráfizetéses állami szektor veszteségei tovább halmozódtak. /Még nem értek be a román gazdasági reformok. = Népszabadság, júl. 19./"
1997. július 19.
"Júl. 19-én Marosvásárhelyen a rendőrök szeme láttára román nemzetiségű marosvásárhelyiek újból lefestették a város bejáratánál elhelyezett kétnyelvű helységnévtáblákon a magyar nyelvű feliratot. Zeno Fodor, a Vatra Romaneasca szélsőséges szervezet vezetője szerint ez az akció válasz arra, hogy a kormány rá akarja kényszeríteni a városra a kétnyelvűséget, a tanács jóváhagyása nélkül. Vatra Romaneasca szélsőséges szervezet irányította. Ugyanakkor megérkezett Marosvásárhelyre Grigore Lapusan bukaresti közigazgatási államtitkár átirata, amely szerint a táblák felszerelésében a helyi tanács illetékes. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./ A rendőrség közölte, hogy a tetteseket nem vonják felelősségre, mert a kétnyelvű táblák felállítása törvénytelen. Kincses Előd, az Maros megyei RMDSZ tiszteletbeli elnöke különösnek tartotta a közigazgatási államtitkár állásfoglalását. /Népszabadság, júl. 21./Ez az állásfoglalás ugyanis megváltoztatja azt, hogy a polgármester jogosult határozni a kétnyelvű táblák ügyében."
1997. július 21.
"Tamás Gáspár Miklós írásában kifejtette, hogy az SZDSZ-nek ki kell lépnie a koalícióból. Azzal indokolta javaslatát, hogy : "az utódpárti baloldal és a nacionalista jobboldal jövőre esedékes összefogása kész tény. A szabaddemokratáknak semmi keresnivalójuk ebben az ízléstelen játszmában." /Tamás Gáspár Miklós: A koalíció fölbontása. = Heti Világgazdaság, júl.19./ Kuncze Gábor belügyminiszter, az SZDSZ elnöke elmondta, hogy az SZDSZ elveti Tamás Gáspár Miklós javaslatát. /Népszabadság, júl. 21./"
1997. július 21.
"Júl. 20-án Oroszországban, Borgyirevka /más lapok szerint Bordirjevka/ falunál emlékhelyet avattak a második világháborúban a II. magyar hadsereg Don-kanyarban elesett 150 ezer honvédje és munkaszolgálatosa tiszteletére. A halottaknak kijáró végtisztesség egy fél évszázadot váratott magára. Az emlékmű a Szent Koronát mintázza, hét kopjafájával a honfoglaló magyar törzseket jelképezi. A kegyhely avatására a magyar kormányszervek /köztük Fodor István, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára/, a Vitézi Rend képviselői és Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke jöttek el, rajtuk kívül az ökumenikus istentiszteleten Ladocsy Gáspár segédpüspök, dandártábornok, Szalay Tamás ezredes, tábori segédpüspök volt jelen. Az 1942-43-as doni ütközet áldozataira való emlékezést a Don Menti Honvédsírok Alapítvány kezdeményezte, ők 1992-ben egy keresztet állítottak az elesettek emlékére. A magyar és orosz kormány között 1995-ben született megállapodás az oroszországi katonasírok jogi helyzetét illetően.Ezt követően két évbe tellett, amíg központi támogatás híján a Honvédelmi Minisztérium költségvetéséből sikerült erre a célra egy összeget elkülöníteni. Az emlékhelyen Csoóri Sándor mondott beszédet. Ezen a napon, júl. 20-án számos magyar településen harangzúgással emlékeztek a Don-kanyar áldoztaira. /Új Magyarország, Népszava, Népszabadság, júl. 21./ A Kalotaszeg közölte Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének Oroszországban, júl. 20-án a Don melletti katonatemetőnél felállított magyar emlékmű felavatásakor elmondott beszédét. "Köszönjük, hogy a Megbékélés Kapuját kinyitották előttünk." - mondta. A százötvenezer magyar katonának akarják megadni a végtisztességet. A magyar második világháborús részvétel bűn marad, "mentséget nem, legföljebb magyarázatot találhatunk rá." Az első világháborút követő békeszerződésekkel "elveszítettük országunk területének és lakosságának a kétharmadát, mint akinek két lábát s egyik karját levágják." Ha ez a békeszerződés jó lett volna, nem robbant volna ki az újabb háború. - A magyar nemzet összeroppanása nem a világháborúkkal kezdődött, hanem az 1848-49-es szabadságharccal. "Ez a fölavatásra váró emlékmű ne csak az Oroszországban elesett magyar katonák fejfája legyen, de legyen emlékeztető oszlopa a Megbocsátásnak, s annak az időnek, melyben elszakadunk a háborúk korától." /Kalotaszeg (Bánffyhunyad), aug., VIII. évf. 8. sz./"