Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. február 19.
Kutatóintézeti igazgató: a használaton múlik a nyelv megmaradása
A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik - emelte ki Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója csütörtökön a fővárosban, a Magyarság Házában.
Kántor Zoltán a Nyelv(használat) a gyakorlatban címmel rendezett tanácskozáson rámutatott: a nyelv nemcsak az identitás, hanem az autonómia jelentős eleme is. Amíg utóbbi nem születik meg, addig a nyelvhasználat elérése a legfontosabb.
Az igazgató jelezte: ez a hatodik, kifejezetten a nyelvi jogok kiterjesztésével foglalkozó konferenciája az intézetnek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ösztönzés is legyen a nyelvhasználatra - közölte.
Toró Tibor, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem kutatója arról beszélt, hogy a nyelvhasználat alapvetően a képességen, a lehetőségen és az akaraton, a hajlandóságon múlik.
A kutató az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából tartott rendezvényen elmondta: szerették volna feltérképezni a nyelvhasználat helyzetét azokon az erdélyi településeken, ahol a 20 százalékot meghaladja a magyarság aránya.
Az egyes polgármesteri hivataloknál áttekintve a helyzetet, közte a magyar nyelvű beadványokat, honlapokat, rámutatott: a weboldalak 44 százaléka csak román nyelvű volt. Jelezve, hogy a válaszok alapvetően a tömbmegyékből - Hargitából és Kovásznából érkeztek - hozzátette: a többségi településeken és megyékben volt inkább magyar nyelvű honlap. A saját tervezésű honlapok jó eséllyel két nyelven készültek.
A dokumentumokat tekintve 6,6 százalékban jelentek a formanyomtatványok magyarul, eközben azonban 14 százalék egyáltalán nem frissítette a honlapot. Kicsivel több mint a települések felén frissültek rendesen a weboldalak. A válaszadók 46 százaléka legalább egy határozatot, míg 37 százalékuk egyet sem fordított le magyar nyelvre.
Ahol ötven százalék feletti volt a magyarok aránya, ott felszólalnak a tanácsüléseken magyarul, ugyanakkor ez nem a polgármester személyén múlik – állapították meg, és kitért arra is, hogy az ügyfélfogadáson dolgozó magyarok aránya általában leképezi az etnikumot. Megjegyezte: nagyon kevés polgármesteri hivatalhoz érkeznek magyar nyelvű beadványok, azok is inkább a többségi településeken.
Bethlendi András és Talpas Botond, az Igen tessék! mozgalom képviselői a magyar nyelvhasználatot Kolozsváron tekintették át. Kutatásaik szerint az orvosoknál, illetve az egészségügyben igénylik az emberek leginkább (75,6 százalék) a magyar nyelvű ellátást, ezt követte az ügyvéd, jogász, közjegyző, illetve a piaci árus. Több mint 50 százalék volt az arány a busz, taxiszolgáltatás esetében is.
Arról, hogy mennyire fontos az eladó, árusító nemzetisége, a válaszadók több mint 50 százaléka azt mondta: inkább magyar eladót választana, ha lehetősége volna választani. 92 százalékuk úgy gondolta, hogy hivatalos helyeken fontos lenne a magyar nyelv használatának lehetősége.
A konferencia résztvevőit Grezsa István miniszteri biztos köszöntötte, és témájához kiállítás is kapcsolódik a Magyarság Házában. Budapest, (MTI) -
A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik - emelte ki Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója csütörtökön a fővárosban, a Magyarság Házában.
Kántor Zoltán a Nyelv(használat) a gyakorlatban címmel rendezett tanácskozáson rámutatott: a nyelv nemcsak az identitás, hanem az autonómia jelentős eleme is. Amíg utóbbi nem születik meg, addig a nyelvhasználat elérése a legfontosabb.
Az igazgató jelezte: ez a hatodik, kifejezetten a nyelvi jogok kiterjesztésével foglalkozó konferenciája az intézetnek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ösztönzés is legyen a nyelvhasználatra - közölte.
Toró Tibor, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem kutatója arról beszélt, hogy a nyelvhasználat alapvetően a képességen, a lehetőségen és az akaraton, a hajlandóságon múlik.
A kutató az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából tartott rendezvényen elmondta: szerették volna feltérképezni a nyelvhasználat helyzetét azokon az erdélyi településeken, ahol a 20 százalékot meghaladja a magyarság aránya.
Az egyes polgármesteri hivataloknál áttekintve a helyzetet, közte a magyar nyelvű beadványokat, honlapokat, rámutatott: a weboldalak 44 százaléka csak román nyelvű volt. Jelezve, hogy a válaszok alapvetően a tömbmegyékből - Hargitából és Kovásznából érkeztek - hozzátette: a többségi településeken és megyékben volt inkább magyar nyelvű honlap. A saját tervezésű honlapok jó eséllyel két nyelven készültek.
A dokumentumokat tekintve 6,6 százalékban jelentek a formanyomtatványok magyarul, eközben azonban 14 százalék egyáltalán nem frissítette a honlapot. Kicsivel több mint a települések felén frissültek rendesen a weboldalak. A válaszadók 46 százaléka legalább egy határozatot, míg 37 százalékuk egyet sem fordított le magyar nyelvre.
Ahol ötven százalék feletti volt a magyarok aránya, ott felszólalnak a tanácsüléseken magyarul, ugyanakkor ez nem a polgármester személyén múlik – állapították meg, és kitért arra is, hogy az ügyfélfogadáson dolgozó magyarok aránya általában leképezi az etnikumot. Megjegyezte: nagyon kevés polgármesteri hivatalhoz érkeznek magyar nyelvű beadványok, azok is inkább a többségi településeken.
Bethlendi András és Talpas Botond, az Igen tessék! mozgalom képviselői a magyar nyelvhasználatot Kolozsváron tekintették át. Kutatásaik szerint az orvosoknál, illetve az egészségügyben igénylik az emberek leginkább (75,6 százalék) a magyar nyelvű ellátást, ezt követte az ügyvéd, jogász, közjegyző, illetve a piaci árus. Több mint 50 százalék volt az arány a busz, taxiszolgáltatás esetében is.
Arról, hogy mennyire fontos az eladó, árusító nemzetisége, a válaszadók több mint 50 százaléka azt mondta: inkább magyar eladót választana, ha lehetősége volna választani. 92 százalékuk úgy gondolta, hogy hivatalos helyeken fontos lenne a magyar nyelv használatának lehetősége.
A konferencia résztvevőit Grezsa István miniszteri biztos köszöntötte, és témájához kiállítás is kapcsolódik a Magyarság Házában. Budapest, (MTI) -
2015. február 20.
Budapesten tart kiállítást az Igen, tessék! Mozgalom
Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából a Nemzetpolitikai Kutatóintézet meghívására rendezi be a Kincses többnyelvűség Kolozsváron című tárlatát az Igen, tessék! Mozgalom.
A korábban a kolozsvári Főtéren bemutatott kiállításanyagot a Nyelv(használat) a gyakorlatban című konferencián nyitják meg a Magyarság Házában, pénteken. Az eseményen kutatók és civilek ismertetik a kárpát-medencei anyanyelvhasználat tapasztalatait. Talpas Botond, az Igen, tessék! mozgalom elnöke illetve Bethlendi András ügyvezető Magyar nyelvhasználat Kolozsváron címmel ismertetik előadásukat.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet konferenciáján előadást tart egyebek mellett Beretka Katinka, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága részéről, Horony Ákos, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának jogsegélyszolgálata képviseletében, Toró Tibor, a Sapientia EMTE és a Bálványos Intézet kutatója, valamint Zsigmond József, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat tagja.
A Kincses többnyelvűség Kolozsváron tárlat anyagai a mindennapi magánélet és a nyilvános anyanyelvhasználat kolozsvári történelmi példáit ábrázolják.
Paprika Rádió
Erdély.ma
Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából a Nemzetpolitikai Kutatóintézet meghívására rendezi be a Kincses többnyelvűség Kolozsváron című tárlatát az Igen, tessék! Mozgalom.
A korábban a kolozsvári Főtéren bemutatott kiállításanyagot a Nyelv(használat) a gyakorlatban című konferencián nyitják meg a Magyarság Házában, pénteken. Az eseményen kutatók és civilek ismertetik a kárpát-medencei anyanyelvhasználat tapasztalatait. Talpas Botond, az Igen, tessék! mozgalom elnöke illetve Bethlendi András ügyvezető Magyar nyelvhasználat Kolozsváron címmel ismertetik előadásukat.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet konferenciáján előadást tart egyebek mellett Beretka Katinka, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága részéről, Horony Ákos, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának jogsegélyszolgálata képviseletében, Toró Tibor, a Sapientia EMTE és a Bálványos Intézet kutatója, valamint Zsigmond József, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat tagja.
A Kincses többnyelvűség Kolozsváron tárlat anyagai a mindennapi magánélet és a nyilvános anyanyelvhasználat kolozsvári történelmi példáit ábrázolják.
Paprika Rádió
Erdély.ma
2015. február 20.
Piknikezés a többnyelvűségért és a multikulturalizmusért
Kutatóintézeti igazgató: a használaton múlik a nyelv megmaradása
A kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséért „lobbizó” Musai-Muszáj kezdeményezőcsoport ezúttal is csütörtökre hirdette meg villámcsődületét, Karolina/Múzeum téri piknikezését.
A tegnapi rendezvényen az időjárás is a piknikezőkkel tartott, hiszen ha melegnek nem is, leáldozó napsütésnek örvendhettek azok a személyek, akik az izolírokon ülve kitöltötték a polgármesteri hivatalhoz benyújtandó, a kétnyelvű helységnévtáblákat igénylő formanyomtatványokat. Közben Budapesten Kincses többnyelvűség Kolozsváron címmel nyitott tárlatot az Igen, tessék! mozgalom az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett konferencián, amelyen Toró Tibor, a Sapientia-EMTE kutatója is beszámolt az erdélyi önkormányzatok vélt és valós többnyelvűségéről. A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik – állapította meg Kántor Zoltán, a Kutatóintézet igazgatója.
Szabadság (Kolozsvár)
Kutatóintézeti igazgató: a használaton múlik a nyelv megmaradása
A kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséért „lobbizó” Musai-Muszáj kezdeményezőcsoport ezúttal is csütörtökre hirdette meg villámcsődületét, Karolina/Múzeum téri piknikezését.
A tegnapi rendezvényen az időjárás is a piknikezőkkel tartott, hiszen ha melegnek nem is, leáldozó napsütésnek örvendhettek azok a személyek, akik az izolírokon ülve kitöltötték a polgármesteri hivatalhoz benyújtandó, a kétnyelvű helységnévtáblákat igénylő formanyomtatványokat. Közben Budapesten Kincses többnyelvűség Kolozsváron címmel nyitott tárlatot az Igen, tessék! mozgalom az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett konferencián, amelyen Toró Tibor, a Sapientia-EMTE kutatója is beszámolt az erdélyi önkormányzatok vélt és valós többnyelvűségéről. A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik – állapította meg Kántor Zoltán, a Kutatóintézet igazgatója.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. február 20.
A nyelvi jogok kiterjesztéséről tanácskoztak Budapesten
A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik – emelte ki Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója csütörtökön a Nyelv(használat) a gyakorlatban című budapesti rendezvényen.
Az MTI tájékoztatása szerint a Magyarság Házában rendezett tanácskozáson az igazgató rámutatott: a nyelv nemcsak az identitás, hanem az autonómia jelentős eleme is.
Amíg utóbbi nem születik meg, addig a nyelvhasználat elérése a legfontosabb. Kántor Zoltán jelezte: ez a hatodik, kifejezetten a nyelvi jogok kiterjesztésével foglalkozó konferenciája az intézetnek.
Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ösztönzés is legyen a nyelvhasználatra, tette hozzá.
Toró Tibor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kutatója arról beszélt, hogy a nyelvhasználat alapvetően a képességen, a lehetőségen és az akaraton, a hajlandóságon múlik.
A kutató az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából tartott rendezvényen elmondta: szerették volna feltérképezni a nyelvhasználat helyzetét azokon az erdélyi településeken, ahol a 20 százalékot meghaladja a magyarság aránya.
Az egyes polgármesteri hivatalokban áttekintve a helyzetet, közte a magyar nyelvű beadványokat, honlapokat, rámutatott: a weboldalak 44 százaléka csak román nyelvű volt. Jelezve, hogy a válaszok alapvetően a tömbmegyékből – Hargitából és Kovásznából érkeztek – hozzátette: a többségi településeken és megyékben volt inkább magyar nyelvű honlap. A saját tervezésű honlapok jó eséllyel két nyelven készültek.
A dokumentumokat tekintve 6,6 százalékban jelentek meg a formanyomtatványok magyarul, eközben azonban 14 százalékuk egyáltalán nem frissítette a honlapot. Kicsivel több mint a települések felén frissültek rendesen a weboldalak. A válaszadók 46 százaléka legalább egy határozatot, míg 37 százalékuk egyet sem fordított le magyar nyelvre.
Ahol ötven százalék feletti volt a magyarok aránya, ott felszólalnak a tanácsüléseken magyarul, ugyanakkor ez nem a polgármester személyén múlik, állapították meg. Kitért arra is, hogy az ügyfélfogadáson dolgozó magyarok aránya általában leképezi az etnikumot. Megjegyezte: nagyon kevés polgármesteri hivatalba érkeznek magyar nyelvű beadványok, azok is inkább a többségi településeken.
Bethlendi András és Talpas Botond, az Igen tessék! mozgalom képviselői Kolozsváron tekintették át a magyar nyelvhasználatot. Kutatásaik szerint az orvosoknál, illetve az egészségügyben igénylik az emberek leginkább (75,6 százalék) a magyar nyelvű ellátást, ezt követte az ügyvéd, jogász, közjegyző, illetve a piaci árus. Több mint 50 százalék volt az arány a busz, taxiszolgáltatás vonatkozásában is.
Arról, hogy mennyire fontos az eladó, árusító nemzetisége, a válaszadók több mint 50 százaléka azt mondta: inkább magyar eladót választana, ha lehetősége volna választani. 92 százalékuk úgy gondolta, hogy hivatalos helyeken fontos lenne a magyar nyelv használatának lehetősége.
A konferencia résztvevőit Grezsa István miniszteri biztos köszöntötte, a témához kapcsolódva kiállítás is nyílt a Magyarság Házában, az Igen, tessék! mozgalom Kincses többnyelvűség Kolozsváron című tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők.
A Kolozsváron már bemutatott tárlat anyaga a mindennapi magánélet és a nyilvános anyanyelvhasználat kolozsvári történelmi példáit ábrázolják. A kiállított képeslapok, korabeli sajtóanyagok, emléktáblák, plakátok és más hasonló dokumentumok a dualizmustól napjainkig tartó időszakot ölelik fel.
Krónika (Kolozsvár)
A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik – emelte ki Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója csütörtökön a Nyelv(használat) a gyakorlatban című budapesti rendezvényen.
Az MTI tájékoztatása szerint a Magyarság Házában rendezett tanácskozáson az igazgató rámutatott: a nyelv nemcsak az identitás, hanem az autonómia jelentős eleme is.
Amíg utóbbi nem születik meg, addig a nyelvhasználat elérése a legfontosabb. Kántor Zoltán jelezte: ez a hatodik, kifejezetten a nyelvi jogok kiterjesztésével foglalkozó konferenciája az intézetnek.
Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ösztönzés is legyen a nyelvhasználatra, tette hozzá.
Toró Tibor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kutatója arról beszélt, hogy a nyelvhasználat alapvetően a képességen, a lehetőségen és az akaraton, a hajlandóságon múlik.
A kutató az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából tartott rendezvényen elmondta: szerették volna feltérképezni a nyelvhasználat helyzetét azokon az erdélyi településeken, ahol a 20 százalékot meghaladja a magyarság aránya.
Az egyes polgármesteri hivatalokban áttekintve a helyzetet, közte a magyar nyelvű beadványokat, honlapokat, rámutatott: a weboldalak 44 százaléka csak román nyelvű volt. Jelezve, hogy a válaszok alapvetően a tömbmegyékből – Hargitából és Kovásznából érkeztek – hozzátette: a többségi településeken és megyékben volt inkább magyar nyelvű honlap. A saját tervezésű honlapok jó eséllyel két nyelven készültek.
A dokumentumokat tekintve 6,6 százalékban jelentek meg a formanyomtatványok magyarul, eközben azonban 14 százalékuk egyáltalán nem frissítette a honlapot. Kicsivel több mint a települések felén frissültek rendesen a weboldalak. A válaszadók 46 százaléka legalább egy határozatot, míg 37 százalékuk egyet sem fordított le magyar nyelvre.
Ahol ötven százalék feletti volt a magyarok aránya, ott felszólalnak a tanácsüléseken magyarul, ugyanakkor ez nem a polgármester személyén múlik, állapították meg. Kitért arra is, hogy az ügyfélfogadáson dolgozó magyarok aránya általában leképezi az etnikumot. Megjegyezte: nagyon kevés polgármesteri hivatalba érkeznek magyar nyelvű beadványok, azok is inkább a többségi településeken.
Bethlendi András és Talpas Botond, az Igen tessék! mozgalom képviselői Kolozsváron tekintették át a magyar nyelvhasználatot. Kutatásaik szerint az orvosoknál, illetve az egészségügyben igénylik az emberek leginkább (75,6 százalék) a magyar nyelvű ellátást, ezt követte az ügyvéd, jogász, közjegyző, illetve a piaci árus. Több mint 50 százalék volt az arány a busz, taxiszolgáltatás vonatkozásában is.
Arról, hogy mennyire fontos az eladó, árusító nemzetisége, a válaszadók több mint 50 százaléka azt mondta: inkább magyar eladót választana, ha lehetősége volna választani. 92 százalékuk úgy gondolta, hogy hivatalos helyeken fontos lenne a magyar nyelv használatának lehetősége.
A konferencia résztvevőit Grezsa István miniszteri biztos köszöntötte, a témához kapcsolódva kiállítás is nyílt a Magyarság Házában, az Igen, tessék! mozgalom Kincses többnyelvűség Kolozsváron című tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők.
A Kolozsváron már bemutatott tárlat anyaga a mindennapi magánélet és a nyilvános anyanyelvhasználat kolozsvári történelmi példáit ábrázolják. A kiállított képeslapok, korabeli sajtóanyagok, emléktáblák, plakátok és más hasonló dokumentumok a dualizmustól napjainkig tartó időszakot ölelik fel.
Krónika (Kolozsvár)
2015. február 21.
A pénz anyanyelven beszél! Az "Igen, tessék"-ről és nyelvi jogokról Budapesten
Friss kutatási eredményekről és a kisebbségi magyar közösségek nyelvhasználatának aktuális helyzetéről számoltak be kutatók és civil jogvédő szolgálatok munkatársai egy közös konferencián, Budapesten, a Magyarság Házában.
Az esemény házigazdája a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Kántor Zoltán volt, a Nyelv(használat) a gyakorlatban című szakmai fórumot Ferenc Viktória, az intézet munkatársa moderálta. A nyelvi jogok állapotát érdemes időről-időre feltérképezni, és egymástól is inspirálódni, hiszen gyakran csak a nyelvhasználat ösztönzésével válhat a papíron lévő jogból élő jog - hangsúlyozta Kántor Zoltán.
Toró Tibor, a Sapientia EMTE és a Bálványos Intézet kutatója egy februárban zárult kutatás első eredményeiről számolt be, amely a magyar nyelv használatát vizsgálta az erdélyi polgármesteri hivatalokban. 323, 20%-os magyar lakossági arányt elérő településre küldtek közérdekű adatigénylést, és azt próbálták vizsgálni, vannak-e a hivatalban magyar alkalmazottak, lehetséges-e magyar nyelven az ügyfélfogadás, vannak-e magyar űrlapok, feliratok, válaszolnak-e magyar beadványokra stb.
Inkább a két székelyföldi megyéből érkeztek válaszok, és a városokból nagyobb arányban kaptak adatokat, mint falvakból. A kutatást kvalitatív módszerekkel folytatják majd a helyszíneken.
A honlapokat is lokalizálták, amennyiben volt honlap, elemezték annak tartalmát, nyelvi minőségét. A vizsgált honlapok 44%-a csak román nyelven tartalmazott információkat. A két magyar többségű megyében vannak inkább jellemzően magyar verziói is a honlapoknak, ezen a téren az adatok alapján úgy tűnik, az számít döntő tényezőnek, hogy magyar többségű-e a helyi tanács, nem pedig a polgármester etnikuma. Reálisan összességében csupán egynegyedükön elérhető magyar tartalom is. Mindössze 4,8%-uknál találhatóak meg a nyomtatványok magyar nyelven letölthető formában.
A webes jelenlét egyébként még mindig nem prioritás sok polgármesteri hivatal számára: csak a települések felénél frissítik rendszeresen a honlapot, és 14% egyáltalán nem tölt fel frissítéseket. A tanácshatározatokat kevesen töltik fel magyarul is, és a napirend előzetes közlése is csak a közel színmagyar településeken történik meg magyar nyelven.
Ahol a magyarság aránya 50% alá csökkent, jellemzően a magyar tanácsosok nem szólalnak föl magyarul a tanácsüléseken. Magyar formanyomtatványok kapcsán az önkormányzatok 16%-a válaszolta azt, hogy léteznek ilyenek és elérhetők, 37% azt válaszolta, hogy nincsenek, de bármikor, ha valaki igényelné, készítenek. Összegzésként elmondható, hogy 2007 óta kevés előrelépés történt ezen a téren, pl. elenyészően kevés a hivatalokhoz magyar nyelvű beadvánnyal fordulók aránya.
Bethlendi András és Talpas Botond az Igen tessék! mozgalomról és a kolozsvári magyar nyelvhasználatról beszélt a budapesti közönségnek. Közel négyszáz olyan kolozsvári vállalkozás van már, amely magyar nyelven is kiszolgálja a vásárlóit, klienseit. Mivel a felmérések szerint a kolozsvári magyar vásárlók akár hajlandóak kicsit többet fizetni, ha anyanyelvükön kapnak kiszolgálást, az "üzleti alapú" nyelvhasználat-bővítés előtt további lehetőségek állnak: folyamatosan keresik az újabb cégeket, akik az Igen, tessék! matrica kiragasztásával jelzik, hogy magyar nyelven is lehet hozzájuk fordulni.
A mozgalom havilapja 18 ezer magyar háztartásba jut el Kolozsváron és Kisbácsban. Olvasóik között végzett reprezentatív felmérésükből kiderül, ez a csoport, akiknek fontosak a nyelvi jogok fogyasztóként, Románia-viszonylatban jó anyagi helyzetben van, 85% anyanyelvi szinten vagy jól beszél románul (tehát nem azért várna el anyanyelvű kiszolgálást, mert nem boldogul az állam nyelvén), és 92%-nak az is fontos lenne, hogy a hivatalokban használhassa anyanyelvét.
A mozgalom háza táján az egyik utolsó felmérés leendő kolozsvári egyetemistákat célzott Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, akikkel fókuszcsoportos beszélgetéseket vezettek nyelvhasználati, identitásbeli kérdésekről. Az Igen, tessék! példaként szolgálhat más régióknak, érdemes megfontolni más külhoni magyar közösségekben is az átírt közmondás tanulságát, miszerint "a pénz anyanyelven beszél" - hangzott el a bemutatón.
Zsigmond József a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által felvállalt feladatokat vázolta, illetve a háromszéki hivatali anyanyelvhasználatról beszélt. Minden erdélyi megyében jelen vannak, feladataik közé a monitoring, a figyelemfelkeltés, jogorvoslat tartozik, több mint kétezer címre juttatják el hírlevelüket, melyben a jogsértésekről számolnak be, és az amerikai külügy is jelezte, hogy használni fogja ezeket országjelentéseiben.
Egyik legutóbbi konkrét esetük a börtönökben uralkodó állapotokra világít rá: olyan büntetésvégrehajtó intézetekben is, ahol a raboknak közel fele magyar, nincs semmilyen anyanyelvhasználati joguk, és az a fogoly, aki emiatt panaszt tett, megtorlást kapott. Az oktatás területén egy próbaérettségiző jelezte, hogy a vizsga előtt a tájékoztatót a kamerás felvételről és személyiségi jogaik tiszteletben tartásáról csak románul olvasták fel. Magyar anyanyelvű romák körében pedig olyan kérdőíves felmérést végeztek román kérdezőbiztosok, hogy a kérdőív kizárólag románul volt, az alanyok pedig nem tudtak románul.
A jogvédő szolgálat megkereste a bankokat is, talán ennek is köszönhetően Romániában négy bank készpénzfelvevő automatáinak van most már magyar menüje is. Multikat is megkerestek, és a sepsiszentgyörgyi Lidl esetében pozitív változást tudtak elérni, ugyanis alig pár hét alatt mindent kétnyelvűsítettek a szupermarketben.
21 közintézményben végeztek felmérést Kovászna megyében, ebből csak egyetlen esetében érvényesült a teljes kétnyelvűség (a közegészségügyi hivatalban). Sok intézményvezető nincs is tisztában azzal, hogy mire kötelezi vagy mire ad lehetőséget a törvény, sokan a sajtótájékoztatókat is csak románul tartják – mondta.
Csernicskó István és Tóth Enikő a II. Rákóczi Ferenc főiskola Hodinka Antal Intézete részéről az ukrán nyelvtörvény gyakorlati alkalmazásának helyzetéről számoltak be Kárpátalján. Az ukrán nyelvtörvény ugyanis, bár kevesen tudják, még érvényben van, és 18 nyelv beszélőinek biztosít széleskörű jogokat: 10%-os aránynál bizonyos rendelkezések kötelezőek, van, aminek bevezetéséről a helyi önkormányzatok dönthetnek, illetve a harmadik kategóriába azok a jogok tartoznak, melyekkel a polgár a saját választása alapján élhet (pl. hogy a nevét a személyi igazolványában magyarul, ékezetekkel szeretné-e viszontlátni).
A kutatók vizsgálták, hogy a törvény alkalmazásának elsődleges feltétele, a jogharmonizáció teljesült-e: 33 jogi dokumentum közül 24-et módosítottak a nyelvtörvénynek megfelelően, kettőt nem módosítottak arra hivatkozva, hogy tartalma megegyezik a korábbi verzióval, a többi esetében viszont felemás megoldásokra került sor (pl. a születési anyakönyvi kivonat esetében a polgár nem kérheti, hogy magyarul írják a nevét), vagy a jogharmonizáció elmaradt.
Vizsgálták a földrajzi nevek feltüntetését is a településeken, és azt találták, hogy ahol van két- vagy többnyelvű helységnévtábla, az korábban is megvolt, illetve a vasútállomásokon, megyehatárokon hiányoznak ezek a táblák, legföljebb angolul szerepel az ukrán mellett.
A hivatali ügyintézés terén 73 kárpátaljai települést érint a rendelkezés, melyből 69 falu (ezekben éri el a magyarság aránya a 10%-ot). Telefonos felmérés során negyven önkormányzatot értek el, azt tesztelve, lehet-e magyar nyelven hozzájuk fordulni tájékoztatásért, ahogyan a törvény erre kötelezné ezeket a hivatalokat. Csak 27 önkormányzat válaszolta azt, hogy lehet magyar beadvánnyal fordulni hozzájuk.
Beretka Katinka, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja a (kissé szerencsétlenül elnevezett) nyelv(rend)őrség kezdeményezésről és az ennek keretében végzett, most zárult terepkutatás tapasztalatairól számolt be. Nevével ellentétben a nyelv(rend)őrség nem büntet, nincs mandátuma bírságolni. Mivel a szerb közvélemény nagyon rosszul fogadta ezt a megnevezést, a továbbiakban a „rend” szó zárójelbe téve, mintegy idézőjelesen fog szerepelni a név – mondta el Beretka. Nyelvi jogvédő iroda létrehozására kaptak támogatást a Bethlen Gábor Alaptól, első feladat az volt, hogy egy nyelvhasználati helyzetképet kapjanak Szerbiában. 271 települést járt végig két fiatal, egyszerű polgárként, volt egy előre meghatározott forgatókönyv, hogy mit kérdeznek, milyen okmányokat szeretnének stb., ugyanakkor megfigyelték, hogy vannak-e az intézményeken külső névtáblák, magyar űrlapok, belső tájékoztatók. Ahol lehetett, fotóztak is.
A helységnévtáblák kapcsán nagyon kaotikus helyzetet tapasztaltak. Még ott is, ahol ki van téve a magyar településnév, az sok esetben a szerb név átírása magyar helyesírással; az intézménynevek feltüntetésénél is gyakoriak a rossz fordítások, vagy a részleges, helytelen megnevezések. Egyedüli intézmény a kincstár volt, amelynek minden településen helyesen tüntették föl a magyar nevét. A kutatás a napokban zárult le a weboldalak felmérésével, készül majd egy dokumentáció és egy honlap tavaszra. Terveik közt szerepel, hogy fordítási segítséget, tanácsadást nyújtanak majd az önkormányzatoknak. Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója néhány szempontot vázolt a kétnyelvűség és jogérvényesítés a szlovákiai gyakorlatban témához. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom igyekezett bevinni a köztudatba a kétnyelvűség kérdését, akcióik voltak, matricákat ragasztottak vagy éppen bemondták magyarul is a vonatok érkezését, közben pedig a háttérben szakmai munka is kezdődött - a Jogsegélyszolgálat működéséről kötet is készült (ennek honlapján be lehet jelenteni a jogsértéseket, tájékozódni lehet az anyanyelvhasználatról, törvényszövegek olvashatóak magyarul stb.) Kidolgozták a kisebbségek jogállásáról szóló törvény tervezetét is, amelyet főleg szlovák fórumokon igyekeznek tematizálni.
Tóth Károly elmondta, a vasút a szlovák államiság fontos kifejezője volt már Csehszlovákia megalakulásától, ez volt az első intézmény, amelyet „csehszlovákosítottak”, ezért nem lehetett kemény munka árán sem áttörést elérni, hogy a kétnyelvűség érvényesüljön az állomásokon. 1918 után még kompakt magyar tömb élt Dél-Szlovákiában, amellyel az új állam kormánya nem tudott kommunikálni, csak magyarul, ám ahogy a deportálások, lakosságcsere, asszimiláció következtében ez a helyzet fokozatosan megváltozott, és ahogyan nőtt a szlovák nyelvtudás a térségben, az anyanyelvhasználati jogok csökkentek. Ma már a magyaroknak is kvázi teher a kisebbségi nyelvhasználat a hivatalokban.
Konklúzió: növelni kell a magyar nyelv presztízsét Dél-Szlovákiában, hogy ne váljon konyhanyelvvé; erre az egyik megoldás az lehet, hogy segítik a vállalkozókat, hivatalokat a kétnyelvűsítésben.
Horony Ákos jogász a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala részéről a szlovákiai hivatali magyar nyelvhasználat helyzetét vázolta a 2010-2014 között végzett felmérések tükrében. Az államnyelvtörvényt „kiegyenlíteni” hivatott kisebbségi nyelvhasználati törvény többek között előírja Szlovákiában, hogy kétévente felmérést kell végezni a magyar nyelv használatáról is, az első ilyen kormányhivatali jelentés 2012-ben készült 512 magyarlakta település hivatalaiban.
Emellett civil szervezet (a Pro Civis) és a Most-Híd is készített felméréseket. A törvény szerint kötelező lenne a magyarlakta településeken a kétnyelvű helységnévtábla, magyar nyelvű tájékoztatás, közokiratok kiadása, ezek elmaradásáért bírság járna, ám mindeddig ezt nem alkalmazták – hívta fel a figyelmet. A tavalyi kormányhivatali felmérés például megállapította, a helységnévtáblát csak 94%-a tette ki az érintett településeknek, kétnyelvű űrlapot csak 52% biztosít, és magyarul csak 96%-uk ad tájékoztatást. A Most-Híd felméréséből pedig az derült ki, a települések 18,5%-a esetében vagy a helységnévtábla, vagy a hivatal épületéről a magyar felirat hiányzik. Tavaly a kormányhivatal jelentése szerint összesen négy magyar beadvány érkezett a hivatalokba (Dunaszerdahelyen), ezekre válaszoltak a hatóságok. Beszédes, hogy senki nem igényelt magyar nyelvű űrlapokat a hivatali ügyintézésben.
A konferencia zárásaként Fodor János történész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza megnyitotta azt a kiállítást, amely korábban a kolozsvári főtéren volt látható, és amely korabeli képeslapokon, újsághirdetéseken, fotókon, színházi plakátokon keresztül a város többnyelvűségének különböző korszakait illusztrálja. Amiről nem szól a kiállítás, de történelmileg visszakövethető és jó tudni, hogy különböző korszakokban valamilyen mértékben mindig volt többnyelvűség a városban, de mindig volt egy domináns nyelv – magyarázta Fodor János. A fejedelemség korában a magyar, a Habsburg-időszakban a német és a latin volt a hivatali ügyintézésben használt nyelv, a reformkorban egymással rivalizált a magyar és a német, a levert 48-as forradalomtól a kiegyezésig ismét a német vált uralkodóvá, utána a magyar nyelvet hozták pozícióba. A két világháború közti időszakból maradt fönn a leggazdagabb képeslapgyűjtemény, a város akkor válik kétnyelvűvé (román-magyar), legalábbis az első években. Korábban a román nyelv leginkább a magánszférában, mondjuk a magyar nyelvű képeslapok hátára írt román üzenetben lehetett jelen. 1945 után Romániában ambivalensen viszonyultak a román hatóságok a kétnyelvűséghez, és Kolozsváron, amely nem volt része a kétnyelvű Maros-Magyar Autonóm Tartománynak, a hivatali nyelvhasználatból kikopott a magyar nyelv. A nacionálkommunizmus évei után egy rövid időszakban a magyar közösség még reménykedett a nyelvi jogok érvényesülésének lehetőségében, de ezeket a reményeket az új évezred elejéig tartó „Funar-korszak” drasztikusan cáfolta.
Az Igen, tessék! mozgalom Kincses többnyelvűség című kiállításának a tavalyi holokauszt-emlékévre is készült néhány pannója, az utolsó darabon pedig „a dolgok mai állása”, a kétnyelvű kiszolgálás lehetőségét jelző zöld matricás bolti ajtó is látható. A kiállítás két hétig tekinthető meg a budapesti Magyarság házában (a budai Várban), utána pedig Bukarest látja vendégül.
B. D. T.
Transindex.ro
Friss kutatási eredményekről és a kisebbségi magyar közösségek nyelvhasználatának aktuális helyzetéről számoltak be kutatók és civil jogvédő szolgálatok munkatársai egy közös konferencián, Budapesten, a Magyarság Házában.
Az esemény házigazdája a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Kántor Zoltán volt, a Nyelv(használat) a gyakorlatban című szakmai fórumot Ferenc Viktória, az intézet munkatársa moderálta. A nyelvi jogok állapotát érdemes időről-időre feltérképezni, és egymástól is inspirálódni, hiszen gyakran csak a nyelvhasználat ösztönzésével válhat a papíron lévő jogból élő jog - hangsúlyozta Kántor Zoltán.
Toró Tibor, a Sapientia EMTE és a Bálványos Intézet kutatója egy februárban zárult kutatás első eredményeiről számolt be, amely a magyar nyelv használatát vizsgálta az erdélyi polgármesteri hivatalokban. 323, 20%-os magyar lakossági arányt elérő településre küldtek közérdekű adatigénylést, és azt próbálták vizsgálni, vannak-e a hivatalban magyar alkalmazottak, lehetséges-e magyar nyelven az ügyfélfogadás, vannak-e magyar űrlapok, feliratok, válaszolnak-e magyar beadványokra stb.
Inkább a két székelyföldi megyéből érkeztek válaszok, és a városokból nagyobb arányban kaptak adatokat, mint falvakból. A kutatást kvalitatív módszerekkel folytatják majd a helyszíneken.
A honlapokat is lokalizálták, amennyiben volt honlap, elemezték annak tartalmát, nyelvi minőségét. A vizsgált honlapok 44%-a csak román nyelven tartalmazott információkat. A két magyar többségű megyében vannak inkább jellemzően magyar verziói is a honlapoknak, ezen a téren az adatok alapján úgy tűnik, az számít döntő tényezőnek, hogy magyar többségű-e a helyi tanács, nem pedig a polgármester etnikuma. Reálisan összességében csupán egynegyedükön elérhető magyar tartalom is. Mindössze 4,8%-uknál találhatóak meg a nyomtatványok magyar nyelven letölthető formában.
A webes jelenlét egyébként még mindig nem prioritás sok polgármesteri hivatal számára: csak a települések felénél frissítik rendszeresen a honlapot, és 14% egyáltalán nem tölt fel frissítéseket. A tanácshatározatokat kevesen töltik fel magyarul is, és a napirend előzetes közlése is csak a közel színmagyar településeken történik meg magyar nyelven.
Ahol a magyarság aránya 50% alá csökkent, jellemzően a magyar tanácsosok nem szólalnak föl magyarul a tanácsüléseken. Magyar formanyomtatványok kapcsán az önkormányzatok 16%-a válaszolta azt, hogy léteznek ilyenek és elérhetők, 37% azt válaszolta, hogy nincsenek, de bármikor, ha valaki igényelné, készítenek. Összegzésként elmondható, hogy 2007 óta kevés előrelépés történt ezen a téren, pl. elenyészően kevés a hivatalokhoz magyar nyelvű beadvánnyal fordulók aránya.
Bethlendi András és Talpas Botond az Igen tessék! mozgalomról és a kolozsvári magyar nyelvhasználatról beszélt a budapesti közönségnek. Közel négyszáz olyan kolozsvári vállalkozás van már, amely magyar nyelven is kiszolgálja a vásárlóit, klienseit. Mivel a felmérések szerint a kolozsvári magyar vásárlók akár hajlandóak kicsit többet fizetni, ha anyanyelvükön kapnak kiszolgálást, az "üzleti alapú" nyelvhasználat-bővítés előtt további lehetőségek állnak: folyamatosan keresik az újabb cégeket, akik az Igen, tessék! matrica kiragasztásával jelzik, hogy magyar nyelven is lehet hozzájuk fordulni.
A mozgalom havilapja 18 ezer magyar háztartásba jut el Kolozsváron és Kisbácsban. Olvasóik között végzett reprezentatív felmérésükből kiderül, ez a csoport, akiknek fontosak a nyelvi jogok fogyasztóként, Románia-viszonylatban jó anyagi helyzetben van, 85% anyanyelvi szinten vagy jól beszél románul (tehát nem azért várna el anyanyelvű kiszolgálást, mert nem boldogul az állam nyelvén), és 92%-nak az is fontos lenne, hogy a hivatalokban használhassa anyanyelvét.
A mozgalom háza táján az egyik utolsó felmérés leendő kolozsvári egyetemistákat célzott Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, akikkel fókuszcsoportos beszélgetéseket vezettek nyelvhasználati, identitásbeli kérdésekről. Az Igen, tessék! példaként szolgálhat más régióknak, érdemes megfontolni más külhoni magyar közösségekben is az átírt közmondás tanulságát, miszerint "a pénz anyanyelven beszél" - hangzott el a bemutatón.
Zsigmond József a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által felvállalt feladatokat vázolta, illetve a háromszéki hivatali anyanyelvhasználatról beszélt. Minden erdélyi megyében jelen vannak, feladataik közé a monitoring, a figyelemfelkeltés, jogorvoslat tartozik, több mint kétezer címre juttatják el hírlevelüket, melyben a jogsértésekről számolnak be, és az amerikai külügy is jelezte, hogy használni fogja ezeket országjelentéseiben.
Egyik legutóbbi konkrét esetük a börtönökben uralkodó állapotokra világít rá: olyan büntetésvégrehajtó intézetekben is, ahol a raboknak közel fele magyar, nincs semmilyen anyanyelvhasználati joguk, és az a fogoly, aki emiatt panaszt tett, megtorlást kapott. Az oktatás területén egy próbaérettségiző jelezte, hogy a vizsga előtt a tájékoztatót a kamerás felvételről és személyiségi jogaik tiszteletben tartásáról csak románul olvasták fel. Magyar anyanyelvű romák körében pedig olyan kérdőíves felmérést végeztek román kérdezőbiztosok, hogy a kérdőív kizárólag románul volt, az alanyok pedig nem tudtak románul.
A jogvédő szolgálat megkereste a bankokat is, talán ennek is köszönhetően Romániában négy bank készpénzfelvevő automatáinak van most már magyar menüje is. Multikat is megkerestek, és a sepsiszentgyörgyi Lidl esetében pozitív változást tudtak elérni, ugyanis alig pár hét alatt mindent kétnyelvűsítettek a szupermarketben.
21 közintézményben végeztek felmérést Kovászna megyében, ebből csak egyetlen esetében érvényesült a teljes kétnyelvűség (a közegészségügyi hivatalban). Sok intézményvezető nincs is tisztában azzal, hogy mire kötelezi vagy mire ad lehetőséget a törvény, sokan a sajtótájékoztatókat is csak románul tartják – mondta.
Csernicskó István és Tóth Enikő a II. Rákóczi Ferenc főiskola Hodinka Antal Intézete részéről az ukrán nyelvtörvény gyakorlati alkalmazásának helyzetéről számoltak be Kárpátalján. Az ukrán nyelvtörvény ugyanis, bár kevesen tudják, még érvényben van, és 18 nyelv beszélőinek biztosít széleskörű jogokat: 10%-os aránynál bizonyos rendelkezések kötelezőek, van, aminek bevezetéséről a helyi önkormányzatok dönthetnek, illetve a harmadik kategóriába azok a jogok tartoznak, melyekkel a polgár a saját választása alapján élhet (pl. hogy a nevét a személyi igazolványában magyarul, ékezetekkel szeretné-e viszontlátni).
A kutatók vizsgálták, hogy a törvény alkalmazásának elsődleges feltétele, a jogharmonizáció teljesült-e: 33 jogi dokumentum közül 24-et módosítottak a nyelvtörvénynek megfelelően, kettőt nem módosítottak arra hivatkozva, hogy tartalma megegyezik a korábbi verzióval, a többi esetében viszont felemás megoldásokra került sor (pl. a születési anyakönyvi kivonat esetében a polgár nem kérheti, hogy magyarul írják a nevét), vagy a jogharmonizáció elmaradt.
Vizsgálták a földrajzi nevek feltüntetését is a településeken, és azt találták, hogy ahol van két- vagy többnyelvű helységnévtábla, az korábban is megvolt, illetve a vasútállomásokon, megyehatárokon hiányoznak ezek a táblák, legföljebb angolul szerepel az ukrán mellett.
A hivatali ügyintézés terén 73 kárpátaljai települést érint a rendelkezés, melyből 69 falu (ezekben éri el a magyarság aránya a 10%-ot). Telefonos felmérés során negyven önkormányzatot értek el, azt tesztelve, lehet-e magyar nyelven hozzájuk fordulni tájékoztatásért, ahogyan a törvény erre kötelezné ezeket a hivatalokat. Csak 27 önkormányzat válaszolta azt, hogy lehet magyar beadvánnyal fordulni hozzájuk.
Beretka Katinka, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja a (kissé szerencsétlenül elnevezett) nyelv(rend)őrség kezdeményezésről és az ennek keretében végzett, most zárult terepkutatás tapasztalatairól számolt be. Nevével ellentétben a nyelv(rend)őrség nem büntet, nincs mandátuma bírságolni. Mivel a szerb közvélemény nagyon rosszul fogadta ezt a megnevezést, a továbbiakban a „rend” szó zárójelbe téve, mintegy idézőjelesen fog szerepelni a név – mondta el Beretka. Nyelvi jogvédő iroda létrehozására kaptak támogatást a Bethlen Gábor Alaptól, első feladat az volt, hogy egy nyelvhasználati helyzetképet kapjanak Szerbiában. 271 települést járt végig két fiatal, egyszerű polgárként, volt egy előre meghatározott forgatókönyv, hogy mit kérdeznek, milyen okmányokat szeretnének stb., ugyanakkor megfigyelték, hogy vannak-e az intézményeken külső névtáblák, magyar űrlapok, belső tájékoztatók. Ahol lehetett, fotóztak is.
A helységnévtáblák kapcsán nagyon kaotikus helyzetet tapasztaltak. Még ott is, ahol ki van téve a magyar településnév, az sok esetben a szerb név átírása magyar helyesírással; az intézménynevek feltüntetésénél is gyakoriak a rossz fordítások, vagy a részleges, helytelen megnevezések. Egyedüli intézmény a kincstár volt, amelynek minden településen helyesen tüntették föl a magyar nevét. A kutatás a napokban zárult le a weboldalak felmérésével, készül majd egy dokumentáció és egy honlap tavaszra. Terveik közt szerepel, hogy fordítási segítséget, tanácsadást nyújtanak majd az önkormányzatoknak. Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója néhány szempontot vázolt a kétnyelvűség és jogérvényesítés a szlovákiai gyakorlatban témához. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom igyekezett bevinni a köztudatba a kétnyelvűség kérdését, akcióik voltak, matricákat ragasztottak vagy éppen bemondták magyarul is a vonatok érkezését, közben pedig a háttérben szakmai munka is kezdődött - a Jogsegélyszolgálat működéséről kötet is készült (ennek honlapján be lehet jelenteni a jogsértéseket, tájékozódni lehet az anyanyelvhasználatról, törvényszövegek olvashatóak magyarul stb.) Kidolgozták a kisebbségek jogállásáról szóló törvény tervezetét is, amelyet főleg szlovák fórumokon igyekeznek tematizálni.
Tóth Károly elmondta, a vasút a szlovák államiság fontos kifejezője volt már Csehszlovákia megalakulásától, ez volt az első intézmény, amelyet „csehszlovákosítottak”, ezért nem lehetett kemény munka árán sem áttörést elérni, hogy a kétnyelvűség érvényesüljön az állomásokon. 1918 után még kompakt magyar tömb élt Dél-Szlovákiában, amellyel az új állam kormánya nem tudott kommunikálni, csak magyarul, ám ahogy a deportálások, lakosságcsere, asszimiláció következtében ez a helyzet fokozatosan megváltozott, és ahogyan nőtt a szlovák nyelvtudás a térségben, az anyanyelvhasználati jogok csökkentek. Ma már a magyaroknak is kvázi teher a kisebbségi nyelvhasználat a hivatalokban.
Konklúzió: növelni kell a magyar nyelv presztízsét Dél-Szlovákiában, hogy ne váljon konyhanyelvvé; erre az egyik megoldás az lehet, hogy segítik a vállalkozókat, hivatalokat a kétnyelvűsítésben.
Horony Ákos jogász a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala részéről a szlovákiai hivatali magyar nyelvhasználat helyzetét vázolta a 2010-2014 között végzett felmérések tükrében. Az államnyelvtörvényt „kiegyenlíteni” hivatott kisebbségi nyelvhasználati törvény többek között előírja Szlovákiában, hogy kétévente felmérést kell végezni a magyar nyelv használatáról is, az első ilyen kormányhivatali jelentés 2012-ben készült 512 magyarlakta település hivatalaiban.
Emellett civil szervezet (a Pro Civis) és a Most-Híd is készített felméréseket. A törvény szerint kötelező lenne a magyarlakta településeken a kétnyelvű helységnévtábla, magyar nyelvű tájékoztatás, közokiratok kiadása, ezek elmaradásáért bírság járna, ám mindeddig ezt nem alkalmazták – hívta fel a figyelmet. A tavalyi kormányhivatali felmérés például megállapította, a helységnévtáblát csak 94%-a tette ki az érintett településeknek, kétnyelvű űrlapot csak 52% biztosít, és magyarul csak 96%-uk ad tájékoztatást. A Most-Híd felméréséből pedig az derült ki, a települések 18,5%-a esetében vagy a helységnévtábla, vagy a hivatal épületéről a magyar felirat hiányzik. Tavaly a kormányhivatal jelentése szerint összesen négy magyar beadvány érkezett a hivatalokba (Dunaszerdahelyen), ezekre válaszoltak a hatóságok. Beszédes, hogy senki nem igényelt magyar nyelvű űrlapokat a hivatali ügyintézésben.
A konferencia zárásaként Fodor János történész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza megnyitotta azt a kiállítást, amely korábban a kolozsvári főtéren volt látható, és amely korabeli képeslapokon, újsághirdetéseken, fotókon, színházi plakátokon keresztül a város többnyelvűségének különböző korszakait illusztrálja. Amiről nem szól a kiállítás, de történelmileg visszakövethető és jó tudni, hogy különböző korszakokban valamilyen mértékben mindig volt többnyelvűség a városban, de mindig volt egy domináns nyelv – magyarázta Fodor János. A fejedelemség korában a magyar, a Habsburg-időszakban a német és a latin volt a hivatali ügyintézésben használt nyelv, a reformkorban egymással rivalizált a magyar és a német, a levert 48-as forradalomtól a kiegyezésig ismét a német vált uralkodóvá, utána a magyar nyelvet hozták pozícióba. A két világháború közti időszakból maradt fönn a leggazdagabb képeslapgyűjtemény, a város akkor válik kétnyelvűvé (román-magyar), legalábbis az első években. Korábban a román nyelv leginkább a magánszférában, mondjuk a magyar nyelvű képeslapok hátára írt román üzenetben lehetett jelen. 1945 után Romániában ambivalensen viszonyultak a román hatóságok a kétnyelvűséghez, és Kolozsváron, amely nem volt része a kétnyelvű Maros-Magyar Autonóm Tartománynak, a hivatali nyelvhasználatból kikopott a magyar nyelv. A nacionálkommunizmus évei után egy rövid időszakban a magyar közösség még reménykedett a nyelvi jogok érvényesülésének lehetőségében, de ezeket a reményeket az új évezred elejéig tartó „Funar-korszak” drasztikusan cáfolta.
Az Igen, tessék! mozgalom Kincses többnyelvűség című kiállításának a tavalyi holokauszt-emlékévre is készült néhány pannója, az utolsó darabon pedig „a dolgok mai állása”, a kétnyelvű kiszolgálás lehetőségét jelző zöld matricás bolti ajtó is látható. A kiállítás két hétig tekinthető meg a budapesti Magyarság házában (a budai Várban), utána pedig Bukarest látja vendégül.
B. D. T.
Transindex.ro
2015. február 21.
Horony Ákos: A hivatali magyar nyelvhasználat a felmérések tükrében
A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik - emelte ki Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója csütörtökön a fővárosban, a Magyarság Házában.
Kántor Zoltán a Nyelv(használat) a gyakorlatban címmel rendezett tanácskozáson rámutatott: a nyelv nemcsak az identitás, hanem az autonómia jelentős eleme is. Amíg utóbbi nem születik meg, addig a nyelvhasználat elérése a legfontosabb.
Az igazgató jelezte: ez a hatodik, kifejezetten a nyelvi jogok kiterjesztésével foglalkozó konferenciája az intézetnek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ösztönzés is legyen a nyelvhasználatra - közölte.
Toró Tibor, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem kutatója arról beszélt, hogy a nyelvhasználat alapvetően a képességen, a lehetőségen és az akaraton, a hajlandóságon múlik.
A kutató az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából tartott rendezvényen elmondta: szerették volna feltérképezni a nyelvhasználat helyzetét azokon az erdélyi településeken, ahol a 20 százalékot meghaladja a magyarság aránya.
Az egyes polgármesteri hivataloknál áttekintve a helyzetet, közte a magyar nyelvű beadványokat, honlapokat, rámutatott: a weboldalak 44 százaléka csak román nyelvű volt. Jelezve, hogy a válaszok alapvetően a tömbmegyékből - Hargitából és Kovásznából érkeztek - hozzátette: a többségi településeken és megyékben volt inkább magyar nyelvű honlap. A saját tervezésű honlapok jó eséllyel két nyelven készültek.
A dokumentumokat tekintve 6,6 százalékban jelentek a formanyomtatványok magyarul, eközben azonban 14 százalék egyáltalán nem frissítette a honlapot. Kicsivel több mint a települések felén frissültek rendesen a weboldalak. A válaszadók 46 százaléka legalább egy határozatot, míg 37 százalékuk egyet sem fordított le magyar nyelvre.
Ahol ötven százalék feletti volt a magyarok aránya, ott felszólalnak a tanácsüléseken magyarul, ugyanakkor ez nem a polgármester személyén múlik – állapították meg, és kitért arra is, hogy az ügyfélfogadáson dolgozó magyarok aránya általában leképezi az etnikumot. Megjegyezte: nagyon kevés polgármesteri hivatalhoz érkeznek magyar nyelvű beadványok, azok is inkább a többségi településeken. Bethlendi András és Talpas Botond, az igen tessék! mozgalom képviselői a magyar nyelvhasználatot Kolozsváron tekintették át. Kutatásaik szerint az orvosoknál, illetve az egészségügyben igénylik az emberek leginkább (75,6 százalék) a magyar nyelvű ellátást, ezt követte az ügyvéd, jogász, közjegyző, illetve a piaci árus. Több mint 50 százalék volt az arány a busz, taxiszolgáltatás esetében is.
Arról, hogy mennyire fontos az eladó, árusító nemzetisége, a válaszadók több mint 50 százaléka azt mondta: inkább magyar eladót választana, ha lehetősége volna választani. 92 százalékuk úgy gondolta, hogy hivatalos helyeken fontos lenne a magyar nyelv használatának lehetősége.
A konferencia résztvevőit Grezsa István miniszteri biztos köszöntötte, és témájához kiállítás is kapcsolódik a Magyarság Házában.
Felvidékről Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet és Horony Ákos a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegély szolgálat munkatársa adott elő. Az előadás szövegét a későbbiekben portálunk is közli.
Felvidék.ma/MTI
Felvidék.ma
A magyar nyelv megmaradása a mindennapi használaton múlik - emelte ki Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója csütörtökön a fővárosban, a Magyarság Házában.
Kántor Zoltán a Nyelv(használat) a gyakorlatban címmel rendezett tanácskozáson rámutatott: a nyelv nemcsak az identitás, hanem az autonómia jelentős eleme is. Amíg utóbbi nem születik meg, addig a nyelvhasználat elérése a legfontosabb.
Az igazgató jelezte: ez a hatodik, kifejezetten a nyelvi jogok kiterjesztésével foglalkozó konferenciája az intézetnek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ösztönzés is legyen a nyelvhasználatra - közölte.
Toró Tibor, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem kutatója arról beszélt, hogy a nyelvhasználat alapvetően a képességen, a lehetőségen és az akaraton, a hajlandóságon múlik.
A kutató az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából tartott rendezvényen elmondta: szerették volna feltérképezni a nyelvhasználat helyzetét azokon az erdélyi településeken, ahol a 20 százalékot meghaladja a magyarság aránya.
Az egyes polgármesteri hivataloknál áttekintve a helyzetet, közte a magyar nyelvű beadványokat, honlapokat, rámutatott: a weboldalak 44 százaléka csak román nyelvű volt. Jelezve, hogy a válaszok alapvetően a tömbmegyékből - Hargitából és Kovásznából érkeztek - hozzátette: a többségi településeken és megyékben volt inkább magyar nyelvű honlap. A saját tervezésű honlapok jó eséllyel két nyelven készültek.
A dokumentumokat tekintve 6,6 százalékban jelentek a formanyomtatványok magyarul, eközben azonban 14 százalék egyáltalán nem frissítette a honlapot. Kicsivel több mint a települések felén frissültek rendesen a weboldalak. A válaszadók 46 százaléka legalább egy határozatot, míg 37 százalékuk egyet sem fordított le magyar nyelvre.
Ahol ötven százalék feletti volt a magyarok aránya, ott felszólalnak a tanácsüléseken magyarul, ugyanakkor ez nem a polgármester személyén múlik – állapították meg, és kitért arra is, hogy az ügyfélfogadáson dolgozó magyarok aránya általában leképezi az etnikumot. Megjegyezte: nagyon kevés polgármesteri hivatalhoz érkeznek magyar nyelvű beadványok, azok is inkább a többségi településeken. Bethlendi András és Talpas Botond, az igen tessék! mozgalom képviselői a magyar nyelvhasználatot Kolozsváron tekintették át. Kutatásaik szerint az orvosoknál, illetve az egészségügyben igénylik az emberek leginkább (75,6 százalék) a magyar nyelvű ellátást, ezt követte az ügyvéd, jogász, közjegyző, illetve a piaci árus. Több mint 50 százalék volt az arány a busz, taxiszolgáltatás esetében is.
Arról, hogy mennyire fontos az eladó, árusító nemzetisége, a válaszadók több mint 50 százaléka azt mondta: inkább magyar eladót választana, ha lehetősége volna választani. 92 százalékuk úgy gondolta, hogy hivatalos helyeken fontos lenne a magyar nyelv használatának lehetősége.
A konferencia résztvevőit Grezsa István miniszteri biztos köszöntötte, és témájához kiállítás is kapcsolódik a Magyarság Házában.
Felvidékről Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet és Horony Ákos a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegély szolgálat munkatársa adott elő. Az előadás szövegét a későbbiekben portálunk is közli.
Felvidék.ma/MTI
Felvidék.ma
2015. február 25.
Nyelv, identitás és hatalom: a kisebbségi nyelvek jövője Európában – részletes beszámoló
Az európai kisebbségi nyelvek témakörét érintő konferenciát szervezett Sógor Csaba európai parlamenti képviselő „Nyelv, identitás és hatalom: a kisebbségi nyelvek jövője Európában címmel február 24-én az Európai Parlamentben. A brüsszeli rendezvény társszervezői Herbert Dorfmann (EPP) és Jill Evans (EFA/Zöldek) EP-képviselők, valamint a Képviselet Nélküli Nemzetek és Népek Szervezete (UNPO), az Európai Szabad Szövetség (EFA) és a Maurits Coppieters Központ (CMC) voltak.
A minden év február 21-én sorra kerülő Anyanyelv Nemzetközi Napja megfelelő tematikai hátteret nyújtott a konferenciának, amely rávilágított több, kevésbé elismert és veszélyeztetett kisebbségi nyelv problémájára. A rendezvényen megközelítőleg 60 résztvevő volt jelen. Tiszteletüket tették olyan személyek is, akik az európai nemzeti kisebbségeket, európai intézményeket és emberi jogokért elkötelezett civil szervezeteket képviseltek. A rendezvény iránti kiemelt érdeklődést az is bizonyítja, hogy több politikai csoport is képviseltette magát, így olyan EP-képviselők is megjelentek, mint Tatjana danoka (EFA/Zöldek), Mark Demesmaeker (EKR), Nagy József (ENP), Csáky Pál (ENP), Winkler Gyula (ENP), Josu Juaristi Abaunz (EEB/ÉZB), Morvai Krisztina és a volt EP-képviselő François Alfonsi.
A megnyitó beszédek során a rendezvényt szervező három EP-képviselő, Sógor Csaba, Herbert Dorfmann és Jill Evans felszólalásaikban a többnyelvűség fontosságára fektették a hangsúlyt és kitértek arra is, hogy a nyelvi sokféleséget nem szabad alulértékelni az Európai Unióban. Bár a nyelvi diverzitást széles körben értékként ismerik el, sok munkára van szükség ahhoz, hogy a kisebbségi és regionális nyelvek ne veszítsenek elismertségükből korunk globalizálódó világában – mutattak rá a képviselők.
"Sok változást láthattunk az utóbbi években, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy a kisebbségek nyelvhasználati problémáit nagyobb figyelem fogja övezni. Ehhez az én európai politikai pártcsaládom, az ENP is hozzájárult. Ugyanakkor az is köztudott, hogy a nemzeti kormányok továbbra is felelősek a kisebbségi nyelvek védelméért és népszerűsítéséért. Ennél többet lehet és kellene tenni az ügy jelentőségének érzékeltetése érdekében." – állapította meg Sógor Csaba. Bevezető beszédében, Vincent Climent-Ferrando (Hálózat a Nyelvi Diverzitás Népszerűsítésére – NPLD) a kisebbségi nyelvek védelmét szolgáló európai jogi keretekről beszélt. Kitért a nyelveket érintő álláspontok, szemlélet- és elismerési módok sokféleségére Európában. Arra a következtetésre jutott, hogy több kisebbségi és migráns nyelv nem kap helyet a regionális védelmi mechanizmusban, így a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában sem.
A konferencián a nyelvhasználat, mint a konfliktusok okának vagy megoldásának politikai eszköze is megjelent. Kántor Zoltán (Nemzetpolitikai Kutatóintézet) azt a kérdést tette fel, hogy miért is fontos az anyanyelv védelme? Elmondta: az államok hajlamosak politikai, nyelvi és kulturális homogenizálásra, a kisebbségek viszont igyekeznek ellenállni az asszimilációnak. Ez az elemzés felvetette a kérdést: kinek van hatalma nyelvi ügyben dönteni és politizálni?
Sebahattin Abdurrahman (Nyugat-Trákiai Törökök Szövetsége) a Nyugat-Trákiában (Görögország) élő török közösség speciális helyzetéről beszélt. Példákat mutatott be nyelvi diszkriminációra az oktatásban, egészségügyben és a közszférában. Fontosnak tartotta az állami döntéshozók és a kisebbségi csoportok közötti párbeszédet annak érdekében, hogy fény derüljön a kevésbé elismert közösségek igényeire és problémáira.
Rudi Janssens (Brüsszeli Szabadegyetem – BRIO) a nyelvek védelme és népszerűsítése köré fűzte előadását és belgiumi kontextusban, Brüsszel példájával támasztotta alá a kétnyelvűség ügyét. Kifejtette: a többnyelvűség egyre inkább olyan eszköz a brüsszeliek kezében, mely által csökken a konfliktusok és nézeteltérések száma a nyelvi csoportok között.
Paul Videsott (Bozeni/Bolzanoi Szabadegyetem) az előadássorozat második részét nyitotta meg, bemutatva dél-tiroli ladin közösség esetét, amelyet Európa egyik legkisebb és legveszélyeztetettebb etnikai és nyelvi kisebbségeként tartanak számon. Videsott szerint a ladin nyelven történő oktatás létfontosságú a nép túlélése érdekében, hiszen a nyelv a kulturális identitás egyik legfontosabb eleme. Végezetül elmondta, hogy a nyelvi kisebbségi jogok védelme az alapvető emberi jogok körébe tartozik, különösen olyan területeken, mint az oktatás vagy a szociális párbeszéd.
Hannes Wilhelm-Kell (Lausitzi Szövetség) saját tapasztalatairól számolt be a németországi szorb közösséget képviselve. Az államoktól több finanszírozást és támogatást kért az oktatás részére, ugyanis az iskolai tárgyak még csak nem is tesznek említést a szorb történelemről, irodalomról vagy művészetről. A konferenciát Johan Häggman többnyelvűségi szakértő beszéde zárta. A finnországi svéd közösséget képviselő szakértő az Európai Unió Alapjogi Chartáját elemezve azt állapította meg, hogy a charta hatásköre túlságosan korlátozott. „A nyelvi politika a tagállamok kompetenciájába tartozik és még nem létezik jogi alap egy lehetséges európai hatáskörre ez ügyben" – mondta Häggman. Elmagyarázta, hogy a finanszírozás rendkívül korlátozott és nyelvi szervezetek számára egyre nehezebb támogatást szerezni.
A konferencián több szempontból is megvitatták a nyelvi kisebbségek ügyét és felmérték azt is, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács miképpen tudná megerősíteni a kisebbségi és regionális nyelvek megőrzését és népszerűsítését az adott jogi keretek között.
A konferencián megfogalmazódott a törvényes keretek és a konkrét intézkedések kiemelt szerepe annak érdekében, hogy az európai kisebbségi és regionális nyelvek nagyobb védelemnek és népszerűségnek örvendjenek a jövőben. A kezdeményezők reményüket fejezték ki azzal kapcsolatosan, hogy a jövőben is sor kerül hasonló témájú beszélgetésekre. Ily módon növekedne az érdeklődés az ügy iránt és konkrét stratégiák is létrejöhetnének a célok elérése érdekében. Az ENP csoport április 22-én az európai kisebbségek témájában szervez meghallgatást.
Hamarosan elérhető lesz a konferenciáról szóló jelentés is, beleértve az elhangzott beszédek írott változatát. Közlemény
Erdély.ma
Az európai kisebbségi nyelvek témakörét érintő konferenciát szervezett Sógor Csaba európai parlamenti képviselő „Nyelv, identitás és hatalom: a kisebbségi nyelvek jövője Európában címmel február 24-én az Európai Parlamentben. A brüsszeli rendezvény társszervezői Herbert Dorfmann (EPP) és Jill Evans (EFA/Zöldek) EP-képviselők, valamint a Képviselet Nélküli Nemzetek és Népek Szervezete (UNPO), az Európai Szabad Szövetség (EFA) és a Maurits Coppieters Központ (CMC) voltak.
A minden év február 21-én sorra kerülő Anyanyelv Nemzetközi Napja megfelelő tematikai hátteret nyújtott a konferenciának, amely rávilágított több, kevésbé elismert és veszélyeztetett kisebbségi nyelv problémájára. A rendezvényen megközelítőleg 60 résztvevő volt jelen. Tiszteletüket tették olyan személyek is, akik az európai nemzeti kisebbségeket, európai intézményeket és emberi jogokért elkötelezett civil szervezeteket képviseltek. A rendezvény iránti kiemelt érdeklődést az is bizonyítja, hogy több politikai csoport is képviseltette magát, így olyan EP-képviselők is megjelentek, mint Tatjana danoka (EFA/Zöldek), Mark Demesmaeker (EKR), Nagy József (ENP), Csáky Pál (ENP), Winkler Gyula (ENP), Josu Juaristi Abaunz (EEB/ÉZB), Morvai Krisztina és a volt EP-képviselő François Alfonsi.
A megnyitó beszédek során a rendezvényt szervező három EP-képviselő, Sógor Csaba, Herbert Dorfmann és Jill Evans felszólalásaikban a többnyelvűség fontosságára fektették a hangsúlyt és kitértek arra is, hogy a nyelvi sokféleséget nem szabad alulértékelni az Európai Unióban. Bár a nyelvi diverzitást széles körben értékként ismerik el, sok munkára van szükség ahhoz, hogy a kisebbségi és regionális nyelvek ne veszítsenek elismertségükből korunk globalizálódó világában – mutattak rá a képviselők.
"Sok változást láthattunk az utóbbi években, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy a kisebbségek nyelvhasználati problémáit nagyobb figyelem fogja övezni. Ehhez az én európai politikai pártcsaládom, az ENP is hozzájárult. Ugyanakkor az is köztudott, hogy a nemzeti kormányok továbbra is felelősek a kisebbségi nyelvek védelméért és népszerűsítéséért. Ennél többet lehet és kellene tenni az ügy jelentőségének érzékeltetése érdekében." – állapította meg Sógor Csaba. Bevezető beszédében, Vincent Climent-Ferrando (Hálózat a Nyelvi Diverzitás Népszerűsítésére – NPLD) a kisebbségi nyelvek védelmét szolgáló európai jogi keretekről beszélt. Kitért a nyelveket érintő álláspontok, szemlélet- és elismerési módok sokféleségére Európában. Arra a következtetésre jutott, hogy több kisebbségi és migráns nyelv nem kap helyet a regionális védelmi mechanizmusban, így a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában sem.
A konferencián a nyelvhasználat, mint a konfliktusok okának vagy megoldásának politikai eszköze is megjelent. Kántor Zoltán (Nemzetpolitikai Kutatóintézet) azt a kérdést tette fel, hogy miért is fontos az anyanyelv védelme? Elmondta: az államok hajlamosak politikai, nyelvi és kulturális homogenizálásra, a kisebbségek viszont igyekeznek ellenállni az asszimilációnak. Ez az elemzés felvetette a kérdést: kinek van hatalma nyelvi ügyben dönteni és politizálni?
Sebahattin Abdurrahman (Nyugat-Trákiai Törökök Szövetsége) a Nyugat-Trákiában (Görögország) élő török közösség speciális helyzetéről beszélt. Példákat mutatott be nyelvi diszkriminációra az oktatásban, egészségügyben és a közszférában. Fontosnak tartotta az állami döntéshozók és a kisebbségi csoportok közötti párbeszédet annak érdekében, hogy fény derüljön a kevésbé elismert közösségek igényeire és problémáira.
Rudi Janssens (Brüsszeli Szabadegyetem – BRIO) a nyelvek védelme és népszerűsítése köré fűzte előadását és belgiumi kontextusban, Brüsszel példájával támasztotta alá a kétnyelvűség ügyét. Kifejtette: a többnyelvűség egyre inkább olyan eszköz a brüsszeliek kezében, mely által csökken a konfliktusok és nézeteltérések száma a nyelvi csoportok között.
Paul Videsott (Bozeni/Bolzanoi Szabadegyetem) az előadássorozat második részét nyitotta meg, bemutatva dél-tiroli ladin közösség esetét, amelyet Európa egyik legkisebb és legveszélyeztetettebb etnikai és nyelvi kisebbségeként tartanak számon. Videsott szerint a ladin nyelven történő oktatás létfontosságú a nép túlélése érdekében, hiszen a nyelv a kulturális identitás egyik legfontosabb eleme. Végezetül elmondta, hogy a nyelvi kisebbségi jogok védelme az alapvető emberi jogok körébe tartozik, különösen olyan területeken, mint az oktatás vagy a szociális párbeszéd.
Hannes Wilhelm-Kell (Lausitzi Szövetség) saját tapasztalatairól számolt be a németországi szorb közösséget képviselve. Az államoktól több finanszírozást és támogatást kért az oktatás részére, ugyanis az iskolai tárgyak még csak nem is tesznek említést a szorb történelemről, irodalomról vagy művészetről. A konferenciát Johan Häggman többnyelvűségi szakértő beszéde zárta. A finnországi svéd közösséget képviselő szakértő az Európai Unió Alapjogi Chartáját elemezve azt állapította meg, hogy a charta hatásköre túlságosan korlátozott. „A nyelvi politika a tagállamok kompetenciájába tartozik és még nem létezik jogi alap egy lehetséges európai hatáskörre ez ügyben" – mondta Häggman. Elmagyarázta, hogy a finanszírozás rendkívül korlátozott és nyelvi szervezetek számára egyre nehezebb támogatást szerezni.
A konferencián több szempontból is megvitatták a nyelvi kisebbségek ügyét és felmérték azt is, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács miképpen tudná megerősíteni a kisebbségi és regionális nyelvek megőrzését és népszerűsítését az adott jogi keretek között.
A konferencián megfogalmazódott a törvényes keretek és a konkrét intézkedések kiemelt szerepe annak érdekében, hogy az európai kisebbségi és regionális nyelvek nagyobb védelemnek és népszerűségnek örvendjenek a jövőben. A kezdeményezők reményüket fejezték ki azzal kapcsolatosan, hogy a jövőben is sor kerül hasonló témájú beszélgetésekre. Ily módon növekedne az érdeklődés az ügy iránt és konkrét stratégiák is létrejöhetnének a célok elérése érdekében. Az ENP csoport április 22-én az európai kisebbségek témájában szervez meghallgatást.
Hamarosan elérhető lesz a konferenciáról szóló jelentés is, beleértve az elhangzott beszédek írott változatát. Közlemény
Erdély.ma
2015. február 25.
A kisebbségi nyelvek védelméről tanácskoztak az EP-ben
Az európai kisebbségi nyelvek jövőjéről értekeztek az Európai Parlament brüsszeli székhelyén. A Nyelv, identitás, hatalom címmel február 24-én, kedden megszervezett konferencia házigazdái Sógor Csaba erdélyi, Jill Evans walesi és Herbert Dorfmann dél-tiroli képviselők voltak. Az anyanyelv hivatalos napja alkalmából szervezett esemény a szakmai, civil és politikai szféra részvételével zajlott. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő a rendezvény keretében elmondta, az erdélyi magyar közösség számára is nagyon fontos az, hogy a kisebbségi és regionális nyelvek védelméért az Európai Néppárt parlamenti frakciója is egyre hangsúlyosabban fellép. „A világon körülbelül 6 ezer nyelvet beszélnek, ebből 3 ezer veszélyeztetett nyelvnek számít. A megdöbbentő azonban az, hogy ezek közül havonta két nyelv tűnik el” – ismertette Sógor Csaba a globalizáció és megnövekedett migráció következtében kialakuló lesújtó adatokat. Azonban arra is kitért, hogy mindezek ellenére európai statisztikák azt igazolják, hogy az Európai Unióban erősödik a regionális öntudat, ez pedig kedvez a regionális nyelvek erősödésének is.
Az EP-képviselő elmondta, nincs az a törvénykezés, amely megállíthatja vagy visszafordíthatja azokat a folyamatokat, amelyek egy nyelv eltűnéséhez vezethetnek. A nyelv megőrzésében ugyanis a legfontosabb szerepe az egyénnek és a közösségnek van, azonban a civil szféra és a politikum feladata, hogy ott, ahol ez az igény él, ott felelősséget vállaljon és lehetősége szerint támogatást nyújtson.
Az eseményen jelen volt Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője, aki a külhoni magyarok helyzetéről számolt be. Sebahattin Abdurrahman a görögországi törökök nyelvi jogairól, Rudi Janssensa Belgiumban lévő jó példákról, Paul Videsott a dél-tiroli ladin közösség helyzetéről, illetve Hannes Wilhelm-Kell a szláv nyelvet beszélő szorbok nyelvhasználati lehetőségeiről tartott ismertetőt, Johan Häggman többnyelvűségi szakértő pedig ajánlásokat fogalmazott meg a téma kapcsán.
A találkozót több EP-képviselő is figyelemmel kísérte, jelen volt többek között François Alfonsi egykori korzikai képviselő is, aki jelentéstevője volt az Európai Parlament által elfogadott, a veszélyeztetett nyelvek védelmére vonatkozó parlamenti jelentésnek. A rendezvényen összegzésképp elhangzott, hogy egy közösség politikai, gazdasági fejlődése elképzelhetetlen a nyelvi jogok biztosítása nélkül, melyre leginkább a kulturális és/vagy területi autonómiák jelentenek megnyugtató választ.
Az esemény támogatója volt a Képviselet Nélküli Népek és Nemzetek Egyesülete (UNPO), a Maurits Coppieters Központ, az Európai Néppárt és a Zöldek/Európai Szabad Szövetség parlamenti frakciója is.
maszol.ro
Az európai kisebbségi nyelvek jövőjéről értekeztek az Európai Parlament brüsszeli székhelyén. A Nyelv, identitás, hatalom címmel február 24-én, kedden megszervezett konferencia házigazdái Sógor Csaba erdélyi, Jill Evans walesi és Herbert Dorfmann dél-tiroli képviselők voltak. Az anyanyelv hivatalos napja alkalmából szervezett esemény a szakmai, civil és politikai szféra részvételével zajlott. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő a rendezvény keretében elmondta, az erdélyi magyar közösség számára is nagyon fontos az, hogy a kisebbségi és regionális nyelvek védelméért az Európai Néppárt parlamenti frakciója is egyre hangsúlyosabban fellép. „A világon körülbelül 6 ezer nyelvet beszélnek, ebből 3 ezer veszélyeztetett nyelvnek számít. A megdöbbentő azonban az, hogy ezek közül havonta két nyelv tűnik el” – ismertette Sógor Csaba a globalizáció és megnövekedett migráció következtében kialakuló lesújtó adatokat. Azonban arra is kitért, hogy mindezek ellenére európai statisztikák azt igazolják, hogy az Európai Unióban erősödik a regionális öntudat, ez pedig kedvez a regionális nyelvek erősödésének is.
Az EP-képviselő elmondta, nincs az a törvénykezés, amely megállíthatja vagy visszafordíthatja azokat a folyamatokat, amelyek egy nyelv eltűnéséhez vezethetnek. A nyelv megőrzésében ugyanis a legfontosabb szerepe az egyénnek és a közösségnek van, azonban a civil szféra és a politikum feladata, hogy ott, ahol ez az igény él, ott felelősséget vállaljon és lehetősége szerint támogatást nyújtson.
Az eseményen jelen volt Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője, aki a külhoni magyarok helyzetéről számolt be. Sebahattin Abdurrahman a görögországi törökök nyelvi jogairól, Rudi Janssensa Belgiumban lévő jó példákról, Paul Videsott a dél-tiroli ladin közösség helyzetéről, illetve Hannes Wilhelm-Kell a szláv nyelvet beszélő szorbok nyelvhasználati lehetőségeiről tartott ismertetőt, Johan Häggman többnyelvűségi szakértő pedig ajánlásokat fogalmazott meg a téma kapcsán.
A találkozót több EP-képviselő is figyelemmel kísérte, jelen volt többek között François Alfonsi egykori korzikai képviselő is, aki jelentéstevője volt az Európai Parlament által elfogadott, a veszélyeztetett nyelvek védelmére vonatkozó parlamenti jelentésnek. A rendezvényen összegzésképp elhangzott, hogy egy közösség politikai, gazdasági fejlődése elképzelhetetlen a nyelvi jogok biztosítása nélkül, melyre leginkább a kulturális és/vagy területi autonómiák jelentenek megnyugtató választ.
Az esemény támogatója volt a Képviselet Nélküli Népek és Nemzetek Egyesülete (UNPO), a Maurits Coppieters Központ, az Európai Néppárt és a Zöldek/Európai Szabad Szövetség parlamenti frakciója is.
maszol.ro
2015. február 27.
Nagyon jól tudunk románul, mégis kell az anyanyelvhasználat
A kolozsvári magyarok háromnegyedét kérdezte az Igen, tessék!
Bár a kolozsvári magyarok 85 százaléka nagyon jól vagy anyanyelvi szinten beszél románul, mégis igénylik a magyar nyelv használatának lehetőségét a mindennapokban, az orvossal, ügyvéddel való bizalmasabb kommunikáció során, a megkérdezettek több mint 90 százaléka a hivatalokban is, és ragaszkodnak az olyan jelképes gesztusokhoz, mint a többnyelvű feliratok.
Az anyanyelvű kereskedelmi kiszolgálást, az Igen, tessék! projekt közmegítélését, a nyelvi tudatosság és a fogyasztás, a nyelvtudás és nyelvi attitűd közötti összefüggéseket, az anyanyelvhasználat igényét, valamint az anyanyelvi kiszolgálás befolyásoló erejét mérte ez a tavalyi kutatás. A Nyelvhasználat és nyelvi tudatosság Kolozsváron című felmérést Kiss Tamás szociológus szakmai irányítása alatt Bethlendi András és Talpas Botond végezte; az előzetes eredményeket a napokban a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szakmai konferenciáján mutatták be Budapesten.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)
A kolozsvári magyarok háromnegyedét kérdezte az Igen, tessék!
Bár a kolozsvári magyarok 85 százaléka nagyon jól vagy anyanyelvi szinten beszél románul, mégis igénylik a magyar nyelv használatának lehetőségét a mindennapokban, az orvossal, ügyvéddel való bizalmasabb kommunikáció során, a megkérdezettek több mint 90 százaléka a hivatalokban is, és ragaszkodnak az olyan jelképes gesztusokhoz, mint a többnyelvű feliratok.
Az anyanyelvű kereskedelmi kiszolgálást, az Igen, tessék! projekt közmegítélését, a nyelvi tudatosság és a fogyasztás, a nyelvtudás és nyelvi attitűd közötti összefüggéseket, az anyanyelvhasználat igényét, valamint az anyanyelvi kiszolgálás befolyásoló erejét mérte ez a tavalyi kutatás. A Nyelvhasználat és nyelvi tudatosság Kolozsváron című felmérést Kiss Tamás szociológus szakmai irányítása alatt Bethlendi András és Talpas Botond végezte; az előzetes eredményeket a napokban a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szakmai konferenciáján mutatták be Budapesten.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)
2015. március 16.
Van-e magyarkérdés Romániában?
A romániai magyar kisebbségi közösség számos megoldatlan problémával szembesül, amelyre az állam intézményeinek válasza – ha születik ilyen válasz – sok esetben nem kielégítő – állapítja meg elemzésében a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Az intézmény tanulmányának témáját Klaus Johannis államfő kijelentése szolgáltatta, miszerint „Romániában nincs magyarkérdés”.
Klaus Johannis decemberben hivatalba lépett román államfő február 26-án, az Angela Merkel német kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatóján tett egy, a magyar közéletben sokat kommentált kijelentést, amely szerint „Romániában nincs magyarkérdés”. Az alábbiakban megpróbáljuk kontextusba helyezni a román elnök nyilatkozatát – ez vélhetően segíti annak jobb megértését –, továbbá megvizsgáljuk azt, hogy a Kárpát-medencén kívülről nézve van-e magyarkérdés ma Romániában?
Klaus Werner Johannis, a Romániai Német Demokrata Fórum (FDGR) leghosszabb ideig hivatalban lévő volt elnöke 2000-ben nagy meglepetésre megnyerte a nagyszebeni polgármester-választást. Ezt a bravúrt még háromszor megismételte, elsöprő többséggel szavaztak neki bizalmat a csupán kétszázaléknyi szász kisebbséggel rendelkező városban. Fontos körülmény, hogy Johannis mindvégig a FDGR színeiben indult a választásokon, a Nemzeti Liberális Pártba (PNL) csak 2013. február 20-án lépett be, a párt elnökének pedig csak a sikertelen európai parlamenti választások után, 2014 júniusában választották meg.
A román elnökválasztási kampányban természetesen felmerült, hogy a romániai német kisebbség egykori vezetője tulajdonképpen nem román nemzetiségű, a Johannis-stáb azonban láthatóan készült erre: a jelölt kijelentette, hogy „német származásúnak, de román érzelműnek” vallja magát. Klaus Johannis megválasztása után is tartózkodott a kisebbségi kérdés értékelésétől, bár legutóbb épp a múlt héten az FDGR megalakulásának 25. évfordulója kapcsán adott interjúban fejtette ki, hogy „nem mindegyik európai országban találkozhatunk a kisebbségek pozitív diszkriminációjával, amely parlamenti képviseletet biztosít a kisebbségeknek, illetve lehetővé teszi, hogy szervezeteik részt vehessenek az önkormányzati választásokon”.
A fenti előzmények ismeretében természetes, hogy nagy érdeklődésre tartott számot Klaus Johannis berlini bemutatkozó látogatásán elhangzott nyilatkozata, amely szerint „Romániában nincs magyarkérdés”. Fontos kiemelnünk: a román államfő egy újságírói kérdésre válaszolt, amikor kitért a témára, a kérdés pedig azt feszegette, hogy nem tart-e feszültségektől a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatban, figyelembe véve azokat a magyarországi törekvéseket, amelyek a külhoni magyar közösségek védelmére és érdekeik képviseletére irányulnak?
Bár konkrétan nem hangzott el, a kérdés kontextusa mindenképpen az ukrajnai feszült helyzetre, ennek kapcsán az ukrajnai orosz kisebbség Oroszország általi „védelmére” utalt. Erre válaszolta azt a román államfő, hogy „Magyarország rendkívül nagy érdeklődést mutat a határain kívül élő magyarság irányába”, ám „Romániában mi nem érezzük ettől fenyegetve magunkat, ugyanakkor természetesen nagyon figyelmesek vagyunk, ha egy szomszédos ország ilyen élénk érdeklődést mutat egy kisebbség iránt”. A román államfő hozzátette: „a magyar kisebbségnek van politikai képviselete Romániában, ők a mi tárgyalópartnereink. Ezekkel a politikusokkal én nagyon gyakran találkozom, beszélünk a problémákról, és biztosíthatom, hogy Romániában nincs magyarkérdés”.
Úgy véljük, hogy a fent részlétezett körülmények között Klaus Johannis tulajdonképpen elhárította annak a lehetőségét, hogy bármiféle párhuzamot vonjanak a romániai magyar kisebbség és Magyarország viszonya, illetve az ukrajnai orosz kisebbség és Oroszország viszonya között, ami a jelenlegi geopolitikai helyzetben mindenképpen üdvözlendő. Mivel a sajtótájékoztatónak nem volt témája a romániai kisebbségek helyzete, az államfő csupán röviden válaszolt a feltett kérdésre, ezért nem értékeljük úgy az államfő nyilatkozatát, hogy bármiféle visszavonhatatlan és világos elnöki véleményt fogalmazott volna meg a Romániában élő magyarok helyzetére vonatkozóan.
Ennek ellenére talán fontos lehet megvizsgálni, hogy van-e „magyarkérdés” Romániában? Azért is fontos tárgyalni ezt a kérdést, mert román politikusok visszatérően hangsúlyozzák, hogy a román kisebbségpolitika példaértékű Európában, a magyarok problémái pedig megoldottnak tekinthetőek.
Úgy véljük, hogy ebből a szempontból a legrelevánsabb álláspontot az adott közösség tagjai és politikai érdekképviseletük hivatott megfogalmazni, hiszen a törvények meglétén, a nemzetközi híranyagokba bekerülő eseményeken túl ők érzik és tudják, hogy mindennapi életük során szembesülnek-e diszkriminációval, teljes jogú román és európai polgároknak érzik-e magukat, továbbá biztosított-e kulturális és nemzeti identitásuk megélése és átörökítése, ezáltal a közösség hosszú távú fennmaradása és gyarapodása?
Amennyiben a romániai magyar sajtó tudósításait vizsgáljuk meg – bár a nemzetközi lapok figyelmét nagyon ritkán kelti fel egy-egy ügy, az újságírók pedig sokszor hajlamosak a felületes és egyoldalú tájékozódásra –, akkor kiderül, hogy a közösség mindennapi életében heti rendszerességgel merülnek fel diszkriminációval, a jogállamiság érvényesülésével, a meglévő jogszabályok szelektív alkalmazásával, valamint a kisebbségi identitás létezésének kétségbe vonásával kapcsolatos esetek.
Ilyen például a törvényben foglalt nyelvhasználati jogosítványok alkalmazásának lehetetlenné tétele, az oktatási törvény azon rendelkezésének figyelmen kívül hagyása, hogy a multikulturális egyetemeken – így a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) is – a magyar oktatás külön karokba szerveződjön, büntetések kiszabása a közösség szimbólumainak – zászló, himnusz – használatáért vagy épp a kommunizmus által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatos késleltetése, a folyamat leállítása.
A közösség érdekeinek képviseletét ellátó politikai és társadalmi szervezetek, a kisebbségi identitáshoz szervesen kapcsolódó egyházak is számos jogsértésre és diszkriminációra hívják fel a figyelmet, ám kétségtelen, hogy a romániai magyar szervezetek között nincsenek olyanok, amelyek megkérdőjeleznék a problémák békés, demokratikus rendezésének módját, így erőszakos cselekedetekre sem került sor az 1990 márciusi események óta. Ettől eltérően erre a térség sok országában sajnos találhatunk példákat.
Összességében tehát megállapítható, hogy a romániai magyar kisebbségi közösség számos megoldatlan problémával szembesül, amelyre az állam intézményeinek válasza – ha születik ilyen válasz – sok esetben nem kielégítő. A közösséget képviselő szervezetek folyamatosan felhívják a figyelmet ezekre a kérdésekre, sőt, általában megoldásokat is javasolnak azok rendezésére vonatkozóan.
Ilyen megoldási javaslat, amelyet a romániai magyar érdekképviselet egységesen támogat a teljesség igénye nélkül: a területi és kulturális autonómia, a törvénynek megfelelően működő multikulturális felsőoktatás, a magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények román állami támogatása, nyelvhasználati jogok alkalmazása az élet minden területén, a közösségi szimbólumok szabad használata, a kommunizmus alatt elkobzott tulajdonok teljes körű visszaszolgáltatása, valamint a közigazgatási egységek átszervezése során az etnikai arányok megőrzése. Minden esetben az lehet a problémák, a „magyarkérdés” további létezésének fokmérője, hogy a közösség maga, illetve választott vezetői hogyan értékelik azt.
Krónika (Kolozsvár)
A romániai magyar kisebbségi közösség számos megoldatlan problémával szembesül, amelyre az állam intézményeinek válasza – ha születik ilyen válasz – sok esetben nem kielégítő – állapítja meg elemzésében a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Az intézmény tanulmányának témáját Klaus Johannis államfő kijelentése szolgáltatta, miszerint „Romániában nincs magyarkérdés”.
Klaus Johannis decemberben hivatalba lépett román államfő február 26-án, az Angela Merkel német kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatóján tett egy, a magyar közéletben sokat kommentált kijelentést, amely szerint „Romániában nincs magyarkérdés”. Az alábbiakban megpróbáljuk kontextusba helyezni a román elnök nyilatkozatát – ez vélhetően segíti annak jobb megértését –, továbbá megvizsgáljuk azt, hogy a Kárpát-medencén kívülről nézve van-e magyarkérdés ma Romániában?
Klaus Werner Johannis, a Romániai Német Demokrata Fórum (FDGR) leghosszabb ideig hivatalban lévő volt elnöke 2000-ben nagy meglepetésre megnyerte a nagyszebeni polgármester-választást. Ezt a bravúrt még háromszor megismételte, elsöprő többséggel szavaztak neki bizalmat a csupán kétszázaléknyi szász kisebbséggel rendelkező városban. Fontos körülmény, hogy Johannis mindvégig a FDGR színeiben indult a választásokon, a Nemzeti Liberális Pártba (PNL) csak 2013. február 20-án lépett be, a párt elnökének pedig csak a sikertelen európai parlamenti választások után, 2014 júniusában választották meg.
A román elnökválasztási kampányban természetesen felmerült, hogy a romániai német kisebbség egykori vezetője tulajdonképpen nem román nemzetiségű, a Johannis-stáb azonban láthatóan készült erre: a jelölt kijelentette, hogy „német származásúnak, de román érzelműnek” vallja magát. Klaus Johannis megválasztása után is tartózkodott a kisebbségi kérdés értékelésétől, bár legutóbb épp a múlt héten az FDGR megalakulásának 25. évfordulója kapcsán adott interjúban fejtette ki, hogy „nem mindegyik európai országban találkozhatunk a kisebbségek pozitív diszkriminációjával, amely parlamenti képviseletet biztosít a kisebbségeknek, illetve lehetővé teszi, hogy szervezeteik részt vehessenek az önkormányzati választásokon”.
A fenti előzmények ismeretében természetes, hogy nagy érdeklődésre tartott számot Klaus Johannis berlini bemutatkozó látogatásán elhangzott nyilatkozata, amely szerint „Romániában nincs magyarkérdés”. Fontos kiemelnünk: a román államfő egy újságírói kérdésre válaszolt, amikor kitért a témára, a kérdés pedig azt feszegette, hogy nem tart-e feszültségektől a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatban, figyelembe véve azokat a magyarországi törekvéseket, amelyek a külhoni magyar közösségek védelmére és érdekeik képviseletére irányulnak?
Bár konkrétan nem hangzott el, a kérdés kontextusa mindenképpen az ukrajnai feszült helyzetre, ennek kapcsán az ukrajnai orosz kisebbség Oroszország általi „védelmére” utalt. Erre válaszolta azt a román államfő, hogy „Magyarország rendkívül nagy érdeklődést mutat a határain kívül élő magyarság irányába”, ám „Romániában mi nem érezzük ettől fenyegetve magunkat, ugyanakkor természetesen nagyon figyelmesek vagyunk, ha egy szomszédos ország ilyen élénk érdeklődést mutat egy kisebbség iránt”. A román államfő hozzátette: „a magyar kisebbségnek van politikai képviselete Romániában, ők a mi tárgyalópartnereink. Ezekkel a politikusokkal én nagyon gyakran találkozom, beszélünk a problémákról, és biztosíthatom, hogy Romániában nincs magyarkérdés”.
Úgy véljük, hogy a fent részlétezett körülmények között Klaus Johannis tulajdonképpen elhárította annak a lehetőségét, hogy bármiféle párhuzamot vonjanak a romániai magyar kisebbség és Magyarország viszonya, illetve az ukrajnai orosz kisebbség és Oroszország viszonya között, ami a jelenlegi geopolitikai helyzetben mindenképpen üdvözlendő. Mivel a sajtótájékoztatónak nem volt témája a romániai kisebbségek helyzete, az államfő csupán röviden válaszolt a feltett kérdésre, ezért nem értékeljük úgy az államfő nyilatkozatát, hogy bármiféle visszavonhatatlan és világos elnöki véleményt fogalmazott volna meg a Romániában élő magyarok helyzetére vonatkozóan.
Ennek ellenére talán fontos lehet megvizsgálni, hogy van-e „magyarkérdés” Romániában? Azért is fontos tárgyalni ezt a kérdést, mert román politikusok visszatérően hangsúlyozzák, hogy a román kisebbségpolitika példaértékű Európában, a magyarok problémái pedig megoldottnak tekinthetőek.
Úgy véljük, hogy ebből a szempontból a legrelevánsabb álláspontot az adott közösség tagjai és politikai érdekképviseletük hivatott megfogalmazni, hiszen a törvények meglétén, a nemzetközi híranyagokba bekerülő eseményeken túl ők érzik és tudják, hogy mindennapi életük során szembesülnek-e diszkriminációval, teljes jogú román és európai polgároknak érzik-e magukat, továbbá biztosított-e kulturális és nemzeti identitásuk megélése és átörökítése, ezáltal a közösség hosszú távú fennmaradása és gyarapodása?
Amennyiben a romániai magyar sajtó tudósításait vizsgáljuk meg – bár a nemzetközi lapok figyelmét nagyon ritkán kelti fel egy-egy ügy, az újságírók pedig sokszor hajlamosak a felületes és egyoldalú tájékozódásra –, akkor kiderül, hogy a közösség mindennapi életében heti rendszerességgel merülnek fel diszkriminációval, a jogállamiság érvényesülésével, a meglévő jogszabályok szelektív alkalmazásával, valamint a kisebbségi identitás létezésének kétségbe vonásával kapcsolatos esetek.
Ilyen például a törvényben foglalt nyelvhasználati jogosítványok alkalmazásának lehetetlenné tétele, az oktatási törvény azon rendelkezésének figyelmen kívül hagyása, hogy a multikulturális egyetemeken – így a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) is – a magyar oktatás külön karokba szerveződjön, büntetések kiszabása a közösség szimbólumainak – zászló, himnusz – használatáért vagy épp a kommunizmus által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának folyamatos késleltetése, a folyamat leállítása.
A közösség érdekeinek képviseletét ellátó politikai és társadalmi szervezetek, a kisebbségi identitáshoz szervesen kapcsolódó egyházak is számos jogsértésre és diszkriminációra hívják fel a figyelmet, ám kétségtelen, hogy a romániai magyar szervezetek között nincsenek olyanok, amelyek megkérdőjeleznék a problémák békés, demokratikus rendezésének módját, így erőszakos cselekedetekre sem került sor az 1990 márciusi események óta. Ettől eltérően erre a térség sok országában sajnos találhatunk példákat.
Összességében tehát megállapítható, hogy a romániai magyar kisebbségi közösség számos megoldatlan problémával szembesül, amelyre az állam intézményeinek válasza – ha születik ilyen válasz – sok esetben nem kielégítő. A közösséget képviselő szervezetek folyamatosan felhívják a figyelmet ezekre a kérdésekre, sőt, általában megoldásokat is javasolnak azok rendezésére vonatkozóan.
Ilyen megoldási javaslat, amelyet a romániai magyar érdekképviselet egységesen támogat a teljesség igénye nélkül: a területi és kulturális autonómia, a törvénynek megfelelően működő multikulturális felsőoktatás, a magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények román állami támogatása, nyelvhasználati jogok alkalmazása az élet minden területén, a közösségi szimbólumok szabad használata, a kommunizmus alatt elkobzott tulajdonok teljes körű visszaszolgáltatása, valamint a közigazgatási egységek átszervezése során az etnikai arányok megőrzése. Minden esetben az lehet a problémák, a „magyarkérdés” további létezésének fokmérője, hogy a közösség maga, illetve választott vezetői hogyan értékelik azt.
Krónika (Kolozsvár)
2015. április 1.
Bukaresti fenntartások és félelmek
Mélyponton vannak a magyar–román államközi kapcsolatok. A Victor Ponta vezette baloldali kabinet pozíciói ugyan egyre gyengébbek, s rövid időn belül akár kormányváltásra is sor kerülhet, a román politikai elit egésze fenntartásokkal viszonyul az Orbán-kormányhoz. Elemzőkkel igyekeztünk megtalálni a fagyossá vált viszony okait.
Luxembourgban és Bázelben a múlt év végén találkozott ugyan a két külügyminiszter, de a kétoldalú viszonyról sokat elárul, hogy legutóbb 2013 márciusában Martonyi János akkori tárcavezető tárgyalt Bukarestben, Budapesten pedig 2012-ben járt a román diplomácia vezetője. Korábban külügyi forrásaink tényként beszéltek arról, hogy márciusban Budapestre látogat Bogdan Aurescu külügyminiszter. A vizit azonban elmaradt. Ennek egyik oka, hogy éles vita alakult ki a magyar–román kisebbségi vegyes bizottság által előkészített megállapodásról.
Befagyott viszony
A 2009-ben – azaz még a Gyurcsány-kormány idején – aláírt bizottsági jegyzőkönyv olyan kitételeket is tartalmaz (például a Gozsdu-udvar restitúciójának kérdése vagy a magyarországi románok parlamenti képviselete alanyi jogon), amelyeket magyar részről felülvizsgálnának, Bukarest viszont ragaszkodik az eredeti szöveghez. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy öt évvel ezelőtt éppen a jelenlegi tárcavezető, Aurescu volt a testület társelnöke. Ez a vita ugyanakkor éppen abból a bizalomhiányból fakad, amely az utóbbi években kialakult. A magyar–román viszony Victor Ponta hatalomra kerülésével kezdett zuhanórepülésbe. A szociáldemokrata kormányfő nem tudja megbocsátani Orbán Viktornak azt, hogy korábban az erdélyi magyarokat Traian Basescu exelnök támogatására buzdította. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kilépése a kormánykoalícióból sem tett jót a kapcsolatoknak, és akkor még nem beszéltünk az ukrajnai válságról, amelynek eltérő megítélése újabb törésvonalat hozott létre Budapest és Bukarest viszonyában. Stefano Bottoni szerint nyilvánvaló, hogy az utóbbi időben a román álláspont jelentősen keményedett több ügyben, ráadásul az ukrán válság tavaly nyári eszkalálódása után Románia a nyugati szövetségesek lépéseit követi minden ügyben, míg a magyar kormányfő 2014 májusában – Varsó és Bukarest mellett – több nyugat-európai fővárost megbotránkoztatott a kárpátaljai területi autonómia mellett érvelő nyilatkozatával. Az MTA BTK Történettudományi Intézet főmunkatársa lapunkat arra emlékeztette, hogy minden, a térségről szóló román stratégiai elemzésben Magyarország mint negatív pólus és példa jelenik meg, s ezt erősíti retorikailag a 2012-ben szintén autoriter vonásokkal vádolt Ponta-kabinet azzal, hogy minden téren „zár” a magyarok felé. A kapcsolatok befagyasztása egyébként számos közös infrastrukturális projektet érint. Ráadásul Klaus Johannis elnöki beiktatása óta új elemmel bővült a stratégia: Románia nagy erőkkel szállt be a Németország politikai kegyeiért folytatott regionális versengésbe.
Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa szerint a fagyos magyar–román kapcsolatok egyik oka, hogy a román politikai elit nem nézi jó szemmel Orbán Viktor kormányának a külhoni magyar közösségeknek megfogalmazott üzeneteit, politikáját. A könnyített honosítást, Székelyföld speciális jogállásának támogatását, de általában minden olyan lépést, amely a romániai magyarság támogatására vonatkozik, belügyekbe való beavatkozásnak minősítenek, és ezen a téren az utóbbi években még visszalépések is tapasztalhatók.
Veszélyes kisebbség?
A kolozsvári politikai elemző emlékeztetett rá: Románia közbiztonsági stratégiájának tervezetébe belekerült „az etnikai autonómia elérésére tett lépések” megfogalmazás mint a polgárok biztonságára leselkedő veszély, a belső elhárítás volt igazgatója pedig tavaly kifejezetten a szolgálat feladataként határozta meg a területi autonómia megvalósulásának megakadályozását. Ezekben persze csupán annyi az újdonság, hogy már nyilvánosan is kimondhatónak gondolják azt, amiről eddig nem tartották tanácsosnak beszélni – fogalmazott a szakértő. Illyés Gergely elmondta, Románia az utóbbi évek geopolitikai változásai során rendkívül felértékelődött, az Egyesült Államokkal szorosak a kapcsolatai, Oroszországgal viszont ellenséges politikát folytat, részben a Moldovai Köztársaságban fennálló érdekei miatt is.
Eközben nem nehezednek rá az európai integrációs folyamat támasztotta elvárások, pontosan tudják, hogy nem kéri számon az országon senki a szomszédos államokkal való kiegyensúlyozott kapcsolatot, mint az EU-csatlakozás előtt. Ehhez hozzáadódik, hogy a jelenlegi baloldali román kormány vezetője meglehetősen gyakran tesz csípős megjegyzéseket a magyar miniszterelnökre, Oroszországgal kapcsolatos politikájára – tette hozzá a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa. „Magyarán a román vezetők úgy érezhetik, a jelenlegi helyzetben semmilyen érdekük nem fűződik a román–magyar kapcsolatok javításához: nincsenek közös energetikai projektek, Románia nemzetközi megítélése – azokban a körökben, ahol ez számukra fontos – kedvezőbb, mint Magyarországé, a kisebbségi kérdést pedig a nemzetközi intézmények nem tudják többé számon kérni az országon. Emellett a regionális versenyben Románia inkább vetélytársa Magyarországnak és a V4-nek, mintsem partnere lenne, Kínával kapcsolatban látszik ez a legerőteljesebben (a romániai atomerőmű új blokkjait a kínaiak építik)” – nyilatkozta lapunknak a politikai elemző, aki szerint mindettől függetlenül létrejöhet egy külügyminiszteri találkozó, ám kérdés, ezen milyen bejelentést tehetnek a felek olyan körülmények között, hogy eddig a magyar konzuli irodák létrehozatalához sem járult hozzá a román fél.
A Magyarország külpolitikájával kapcsolatos bukaresti félelmeket erősítette meg lapunknak nyilatkozva Dan Dungaciu, a Román Akadémia politikatudományi intézetének igazgatója. Szerinte Budapest egy új, sajátos játékba kezdett, aminek a lényege, hogy egyszerre akar a Kelethez és a Nyugathoz húzni.
Csekély esély a javulásra
„Magyarország uniós, illetve NATO-tagként az euroatlanti övezetben az elfogadottnál tágabbra nyitotta az ajtót gazdaságilag, majd politikailag is Moszkva előtt” – nyilatkozta Dungaciu, aki korábban Mihai Ghimpu moldovai ügyvivő államfő tanácsadója is volt. Úgy vélte, Bukarestnek rendkívül kockázatosnak tűnik a magyar nyitás Moszkva irányába, a pragmatizmusra való hivatkozás ellenére. Mint mondta, a románok – akiknek úgyszintén történelmi fenntartásaik vannak Oroszországgal kapcsolatban – nehezen hiszik el, hogy jó véget érhet Budapest kísérlete. A politikatudományi intézet igazgatója szerint Bukarestben úgy érzik, a Orbán-kormány nacionalista és Putyin stílusára emlékeztető politikája a romániai magyarokra is kihat, s előbb-utóbb Romániára fog irányulni, a magyar állampolgárság kiterjesztése csak az első lépés volt ezen az úton. Bár energetikai téren szüksége lenne az együttműködésre, Dan Dungaciu a jelenlegi helyzetben nem lát esélyt a kétoldalú kapcsolatok javulására.
Pataky István
mno.hu / Magyar Nemzet
Erdély.ma
Mélyponton vannak a magyar–román államközi kapcsolatok. A Victor Ponta vezette baloldali kabinet pozíciói ugyan egyre gyengébbek, s rövid időn belül akár kormányváltásra is sor kerülhet, a román politikai elit egésze fenntartásokkal viszonyul az Orbán-kormányhoz. Elemzőkkel igyekeztünk megtalálni a fagyossá vált viszony okait.
Luxembourgban és Bázelben a múlt év végén találkozott ugyan a két külügyminiszter, de a kétoldalú viszonyról sokat elárul, hogy legutóbb 2013 márciusában Martonyi János akkori tárcavezető tárgyalt Bukarestben, Budapesten pedig 2012-ben járt a román diplomácia vezetője. Korábban külügyi forrásaink tényként beszéltek arról, hogy márciusban Budapestre látogat Bogdan Aurescu külügyminiszter. A vizit azonban elmaradt. Ennek egyik oka, hogy éles vita alakult ki a magyar–román kisebbségi vegyes bizottság által előkészített megállapodásról.
Befagyott viszony
A 2009-ben – azaz még a Gyurcsány-kormány idején – aláírt bizottsági jegyzőkönyv olyan kitételeket is tartalmaz (például a Gozsdu-udvar restitúciójának kérdése vagy a magyarországi románok parlamenti képviselete alanyi jogon), amelyeket magyar részről felülvizsgálnának, Bukarest viszont ragaszkodik az eredeti szöveghez. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy öt évvel ezelőtt éppen a jelenlegi tárcavezető, Aurescu volt a testület társelnöke. Ez a vita ugyanakkor éppen abból a bizalomhiányból fakad, amely az utóbbi években kialakult. A magyar–román viszony Victor Ponta hatalomra kerülésével kezdett zuhanórepülésbe. A szociáldemokrata kormányfő nem tudja megbocsátani Orbán Viktornak azt, hogy korábban az erdélyi magyarokat Traian Basescu exelnök támogatására buzdította. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kilépése a kormánykoalícióból sem tett jót a kapcsolatoknak, és akkor még nem beszéltünk az ukrajnai válságról, amelynek eltérő megítélése újabb törésvonalat hozott létre Budapest és Bukarest viszonyában. Stefano Bottoni szerint nyilvánvaló, hogy az utóbbi időben a román álláspont jelentősen keményedett több ügyben, ráadásul az ukrán válság tavaly nyári eszkalálódása után Románia a nyugati szövetségesek lépéseit követi minden ügyben, míg a magyar kormányfő 2014 májusában – Varsó és Bukarest mellett – több nyugat-európai fővárost megbotránkoztatott a kárpátaljai területi autonómia mellett érvelő nyilatkozatával. Az MTA BTK Történettudományi Intézet főmunkatársa lapunkat arra emlékeztette, hogy minden, a térségről szóló román stratégiai elemzésben Magyarország mint negatív pólus és példa jelenik meg, s ezt erősíti retorikailag a 2012-ben szintén autoriter vonásokkal vádolt Ponta-kabinet azzal, hogy minden téren „zár” a magyarok felé. A kapcsolatok befagyasztása egyébként számos közös infrastrukturális projektet érint. Ráadásul Klaus Johannis elnöki beiktatása óta új elemmel bővült a stratégia: Románia nagy erőkkel szállt be a Németország politikai kegyeiért folytatott regionális versengésbe.
Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa szerint a fagyos magyar–román kapcsolatok egyik oka, hogy a román politikai elit nem nézi jó szemmel Orbán Viktor kormányának a külhoni magyar közösségeknek megfogalmazott üzeneteit, politikáját. A könnyített honosítást, Székelyföld speciális jogállásának támogatását, de általában minden olyan lépést, amely a romániai magyarság támogatására vonatkozik, belügyekbe való beavatkozásnak minősítenek, és ezen a téren az utóbbi években még visszalépések is tapasztalhatók.
Veszélyes kisebbség?
A kolozsvári politikai elemző emlékeztetett rá: Románia közbiztonsági stratégiájának tervezetébe belekerült „az etnikai autonómia elérésére tett lépések” megfogalmazás mint a polgárok biztonságára leselkedő veszély, a belső elhárítás volt igazgatója pedig tavaly kifejezetten a szolgálat feladataként határozta meg a területi autonómia megvalósulásának megakadályozását. Ezekben persze csupán annyi az újdonság, hogy már nyilvánosan is kimondhatónak gondolják azt, amiről eddig nem tartották tanácsosnak beszélni – fogalmazott a szakértő. Illyés Gergely elmondta, Románia az utóbbi évek geopolitikai változásai során rendkívül felértékelődött, az Egyesült Államokkal szorosak a kapcsolatai, Oroszországgal viszont ellenséges politikát folytat, részben a Moldovai Köztársaságban fennálló érdekei miatt is.
Eközben nem nehezednek rá az európai integrációs folyamat támasztotta elvárások, pontosan tudják, hogy nem kéri számon az országon senki a szomszédos államokkal való kiegyensúlyozott kapcsolatot, mint az EU-csatlakozás előtt. Ehhez hozzáadódik, hogy a jelenlegi baloldali román kormány vezetője meglehetősen gyakran tesz csípős megjegyzéseket a magyar miniszterelnökre, Oroszországgal kapcsolatos politikájára – tette hozzá a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa. „Magyarán a román vezetők úgy érezhetik, a jelenlegi helyzetben semmilyen érdekük nem fűződik a román–magyar kapcsolatok javításához: nincsenek közös energetikai projektek, Románia nemzetközi megítélése – azokban a körökben, ahol ez számukra fontos – kedvezőbb, mint Magyarországé, a kisebbségi kérdést pedig a nemzetközi intézmények nem tudják többé számon kérni az országon. Emellett a regionális versenyben Románia inkább vetélytársa Magyarországnak és a V4-nek, mintsem partnere lenne, Kínával kapcsolatban látszik ez a legerőteljesebben (a romániai atomerőmű új blokkjait a kínaiak építik)” – nyilatkozta lapunknak a politikai elemző, aki szerint mindettől függetlenül létrejöhet egy külügyminiszteri találkozó, ám kérdés, ezen milyen bejelentést tehetnek a felek olyan körülmények között, hogy eddig a magyar konzuli irodák létrehozatalához sem járult hozzá a román fél.
A Magyarország külpolitikájával kapcsolatos bukaresti félelmeket erősítette meg lapunknak nyilatkozva Dan Dungaciu, a Román Akadémia politikatudományi intézetének igazgatója. Szerinte Budapest egy új, sajátos játékba kezdett, aminek a lényege, hogy egyszerre akar a Kelethez és a Nyugathoz húzni.
Csekély esély a javulásra
„Magyarország uniós, illetve NATO-tagként az euroatlanti övezetben az elfogadottnál tágabbra nyitotta az ajtót gazdaságilag, majd politikailag is Moszkva előtt” – nyilatkozta Dungaciu, aki korábban Mihai Ghimpu moldovai ügyvivő államfő tanácsadója is volt. Úgy vélte, Bukarestnek rendkívül kockázatosnak tűnik a magyar nyitás Moszkva irányába, a pragmatizmusra való hivatkozás ellenére. Mint mondta, a románok – akiknek úgyszintén történelmi fenntartásaik vannak Oroszországgal kapcsolatban – nehezen hiszik el, hogy jó véget érhet Budapest kísérlete. A politikatudományi intézet igazgatója szerint Bukarestben úgy érzik, a Orbán-kormány nacionalista és Putyin stílusára emlékeztető politikája a romániai magyarokra is kihat, s előbb-utóbb Romániára fog irányulni, a magyar állampolgárság kiterjesztése csak az első lépés volt ezen az úton. Bár energetikai téren szüksége lenne az együttműködésre, Dan Dungaciu a jelenlegi helyzetben nem lát esélyt a kétoldalú kapcsolatok javulására.
Pataky István
mno.hu / Magyar Nemzet
Erdély.ma
2015. május 6.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet gyakorlatilag azt mondja, hogy a Velencei Bizottság elnöke elbaltázta
Aeurópai kisebbségvédelmi ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát gyengítik a Velencei Bizottság elnökének a kolozsvári kisebbségvédelmi konferencián tett megállapításai – állítja elemzésében a magyarországi Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Az elemzés annak kapcsán született, hogy április 30-án, Kolozsváron a Külügyminisztérium (MAE) és a Babes-Bolyai Tudományegyetem szervezésébe kisebbségi konferenciát tartottak, amelyen részt vett Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke is, aki igencsak elismerően beszélt a romániai kisebbségvédelemről, modellértékűnek nevezve azt. A konferenciát abból az alkalomból tartották, hogy Románia húsz évvel ezelőtt ratifikálta az Európa Tanács keretében kidogozott és elfogadott Keretegyezményt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.
A kutatóintézet megállapításai szerint a többség-kisebbség közötti rendszeres és mindennapos konfliktusoktól terhelt román kisebbségvédelmi „modell” a legkevésbé sem nevezhető mintaértékűnek, a kolozsvárihoz hasonló konferenciák a valóság palástolásával csak csökkentik a megoldás esélyeit.
“Meglátásunk szerint a konferencia megszervezésének körülményei, valamint az ott elhangzottak meglehetősen jól illusztrálják Románia kisebbségpolitikáját: miközben a román külügyminiszter modellértékűnek nevezte az ország kisebbségekkel kapcsolatos politikáját és hangsúlyozta, hogy annak lényege az érdekeltek bevonása a döntéshozatalba, a konferenciára meg sem hívták az ország legnagyobb nemzeti kisebbségének érdekvédelmi szervezetét, az RMDSZ-t. Hasonlóképpen nem küldtek meghívót a román állam kisebbségkutatással foglalkozó tudományos kutatóintézetének, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek sem. A konferencián felszólalt Gianni Buquicchio, az Európa Tanács (ET) független alkotmányjogászokból álló tanácsadó testületének, az ún. Velencei Bizottságnak az elnöke, aki – mielőtt a BBTE díszdoktorává avatták – kifejtette: bár az általa vezetett intézménynek nem feladata az egyes országok kisebbségvédelmi rendszerének monitorizálása, úgy tapasztalta, hogy Románia kiemelten figyel a Keretegyezménynek és más nemzetközi dokumentumoknak a betartására” - írják az elemzésben.
A kutatóintézet szerint Gianni Buquicchio helyesen állapította meg, hogy a Velencei Bizottság tevékenységének homlokterében nem a kisebbségvédelem áll, ugyanakkor komoly kérdéseket vet fel az a megállapítása, hogy Románia példaértékűen figyel a vállalt nemzetközi kötelezettségei betartására. Az Európa Tanács keretében két, a kisebbségek védelmével foglalkozó egyezmény is született, a Keretegyezmény mellett a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartáját is ratifikálta Románia. Ezek betartását külön erre a célra felállított bizottságok ellenőrzik, ezért szokatlan diplomáciai megoldásnak számít, hogy a Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága előadói minőségben nem képviseltette magát az általa ellenőrizendő egyezményről szóló konferencián, a Velencei Bizottság elnöke pedig – mintegy átvéve a Tanácsadó Bizottság szerepét –, sarkos véleményt fogalmazott meg az egyébként szűkebb szakterületén kívül eső kérdésben.
“Amennyiben a Tanácsadó Bizottság képviselői is jelen lettek volna a kolozsvári eseményen, valószínűleg nem hagyhatták volna figyelmen kívül, hogy Románia már több mint egy éve késlekedik a Kertegyezmény végrehajtásáról szóló jelentésének leadásával és a legutóbbi monitoring során megfogalmazott számos ajánlást is figyelmen kívül hagyta. A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartájának alkalmazása terén a helyzet még ennél is súlyosabb: az ország már több mint három éve késik a jelentés leadásával, miközben az ezzel kapcsolatos monitoring is háromévente lenne esedékes. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a Velencei Bizottság elnöke az ország kisebbségpolitikáját illető elismerő szavakkal – különösen azzal a megállapítással, hogy a román hatóságokat ténylegesen foglalkoztatja a Keretegyezmény és az alkalmazandó sztenderdek tiszteletben tartása – gyengíti az Európa Tanácsnak a két kisebbségvédelmi egyezmény monitoringjával kapcsolatos tevékenységét, ezáltal megkérdőjelezi a Tanácsadó Bizottság munkáját. Gianni Buquicchio figyelmen kívül hagyja továbbá az ET egyéb szerveinek a román kisebbségvédelemmel kapcsolatos megállapításait is. A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság (ECRI) tavaly publikált jelentése a nemzeti szimbólumok kapcsán rámutatott a román hatóságok következetlen gyakorlatára, a vagyon-visszaszolgáltatással kapcsolatos problémákra és a strasbourgi emberi jogi bíróság elmarasztaló ítéletei végrehajtásával kapcsolatban is egyre szembetűnőbb elutasító magatartásra Románia részéről” - áll az elemzésben.
Kiemelik, a város vezetősége még a kétnyelvű településtáblát sem hajlandó kihelyezni a város bejárataihoz, ennek érdekében még a bírósági eljárástól sem riadt vissza. Felidézik, Bogdan Aurescu arról is beszélt, hogy az etnikai alapú területi autonómia nem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben. “A politikus ezzel a román közbeszédben meglehetősen gyakran alkalmazott szókapcsolattal azt a látszatot keltette, hogy a Romániában élő magyarok etnikai alapon kérnének területi autonómiát, miközben a területi autonómia értelemszerűen nem lehet „etnikai”, hiszen egy területre vonatkozik, nem pedig egy etnikai csoportra” -fogalmaznak az elemzésben.
Transindex.ro
Aeurópai kisebbségvédelmi ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát gyengítik a Velencei Bizottság elnökének a kolozsvári kisebbségvédelmi konferencián tett megállapításai – állítja elemzésében a magyarországi Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Az elemzés annak kapcsán született, hogy április 30-án, Kolozsváron a Külügyminisztérium (MAE) és a Babes-Bolyai Tudományegyetem szervezésébe kisebbségi konferenciát tartottak, amelyen részt vett Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke is, aki igencsak elismerően beszélt a romániai kisebbségvédelemről, modellértékűnek nevezve azt. A konferenciát abból az alkalomból tartották, hogy Románia húsz évvel ezelőtt ratifikálta az Európa Tanács keretében kidogozott és elfogadott Keretegyezményt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.
A kutatóintézet megállapításai szerint a többség-kisebbség közötti rendszeres és mindennapos konfliktusoktól terhelt román kisebbségvédelmi „modell” a legkevésbé sem nevezhető mintaértékűnek, a kolozsvárihoz hasonló konferenciák a valóság palástolásával csak csökkentik a megoldás esélyeit.
“Meglátásunk szerint a konferencia megszervezésének körülményei, valamint az ott elhangzottak meglehetősen jól illusztrálják Románia kisebbségpolitikáját: miközben a román külügyminiszter modellértékűnek nevezte az ország kisebbségekkel kapcsolatos politikáját és hangsúlyozta, hogy annak lényege az érdekeltek bevonása a döntéshozatalba, a konferenciára meg sem hívták az ország legnagyobb nemzeti kisebbségének érdekvédelmi szervezetét, az RMDSZ-t. Hasonlóképpen nem küldtek meghívót a román állam kisebbségkutatással foglalkozó tudományos kutatóintézetének, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek sem. A konferencián felszólalt Gianni Buquicchio, az Európa Tanács (ET) független alkotmányjogászokból álló tanácsadó testületének, az ún. Velencei Bizottságnak az elnöke, aki – mielőtt a BBTE díszdoktorává avatták – kifejtette: bár az általa vezetett intézménynek nem feladata az egyes országok kisebbségvédelmi rendszerének monitorizálása, úgy tapasztalta, hogy Románia kiemelten figyel a Keretegyezménynek és más nemzetközi dokumentumoknak a betartására” - írják az elemzésben.
A kutatóintézet szerint Gianni Buquicchio helyesen állapította meg, hogy a Velencei Bizottság tevékenységének homlokterében nem a kisebbségvédelem áll, ugyanakkor komoly kérdéseket vet fel az a megállapítása, hogy Románia példaértékűen figyel a vállalt nemzetközi kötelezettségei betartására. Az Európa Tanács keretében két, a kisebbségek védelmével foglalkozó egyezmény is született, a Keretegyezmény mellett a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartáját is ratifikálta Románia. Ezek betartását külön erre a célra felállított bizottságok ellenőrzik, ezért szokatlan diplomáciai megoldásnak számít, hogy a Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága előadói minőségben nem képviseltette magát az általa ellenőrizendő egyezményről szóló konferencián, a Velencei Bizottság elnöke pedig – mintegy átvéve a Tanácsadó Bizottság szerepét –, sarkos véleményt fogalmazott meg az egyébként szűkebb szakterületén kívül eső kérdésben.
“Amennyiben a Tanácsadó Bizottság képviselői is jelen lettek volna a kolozsvári eseményen, valószínűleg nem hagyhatták volna figyelmen kívül, hogy Románia már több mint egy éve késlekedik a Kertegyezmény végrehajtásáról szóló jelentésének leadásával és a legutóbbi monitoring során megfogalmazott számos ajánlást is figyelmen kívül hagyta. A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartájának alkalmazása terén a helyzet még ennél is súlyosabb: az ország már több mint három éve késik a jelentés leadásával, miközben az ezzel kapcsolatos monitoring is háromévente lenne esedékes. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a Velencei Bizottság elnöke az ország kisebbségpolitikáját illető elismerő szavakkal – különösen azzal a megállapítással, hogy a román hatóságokat ténylegesen foglalkoztatja a Keretegyezmény és az alkalmazandó sztenderdek tiszteletben tartása – gyengíti az Európa Tanácsnak a két kisebbségvédelmi egyezmény monitoringjával kapcsolatos tevékenységét, ezáltal megkérdőjelezi a Tanácsadó Bizottság munkáját. Gianni Buquicchio figyelmen kívül hagyja továbbá az ET egyéb szerveinek a román kisebbségvédelemmel kapcsolatos megállapításait is. A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság (ECRI) tavaly publikált jelentése a nemzeti szimbólumok kapcsán rámutatott a román hatóságok következetlen gyakorlatára, a vagyon-visszaszolgáltatással kapcsolatos problémákra és a strasbourgi emberi jogi bíróság elmarasztaló ítéletei végrehajtásával kapcsolatban is egyre szembetűnőbb elutasító magatartásra Románia részéről” - áll az elemzésben.
Kiemelik, a város vezetősége még a kétnyelvű településtáblát sem hajlandó kihelyezni a város bejárataihoz, ennek érdekében még a bírósági eljárástól sem riadt vissza. Felidézik, Bogdan Aurescu arról is beszélt, hogy az etnikai alapú területi autonómia nem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben. “A politikus ezzel a román közbeszédben meglehetősen gyakran alkalmazott szókapcsolattal azt a látszatot keltette, hogy a Romániában élő magyarok etnikai alapon kérnének területi autonómiát, miközben a területi autonómia értelemszerűen nem lehet „etnikai”, hiszen egy területre vonatkozik, nem pedig egy etnikai csoportra” -fogalmaznak az elemzésben.
Transindex.ro
2015. május 7.
A külügyminiszter a magyarországi románok kulturális identitásáért aggódik
A magyarországi románok kulturális identitása miatt aggódik a Budapestre készülő román külügyminiszter, aki csütörtökön tárgyal magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel. Bogdan Aurescu szerint Budapest hátráltatja a román-magyar vegyesbizottság munkáját, emellett nem finanszírozza megfelelőképp a román nemzetiség oktatási intézményeit és kulturális életét.
A Budapestre készülő Bogdan Aurescu román külügyminiszter aggodalmát fejezte ki a magyarországi románok szerinte veszélyeztetett kulturális identitásáért, és erre hivatkozva a magyar-román kisebbségi vegyes bizottság által előkészített megállapodás elfogadását nevezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel folytatandó csütörtöki tárgyalásai egyik legfontosabb napirendi pontjaként. A román diplomácia vezetőjével szerdán közölt interjút a román Agerpres hírügynökség. Aurescu ebben kifejtette: a román kisebbségvédelem az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének filozófiáját, vagyis az interkulturalitást tartja szem előtt, a kultúrák összefonódását támogatja, és ellenzi az elkülönülést, így az etnikai alapú autonómiát is.
Auresco felidézte, hogy múlt héten Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság (az ET jogi szakértői testülete) elnöke méltatta a román kisebbségvédelem „pozitív és építő jellegű megközelítését” egy kolozsvári konferencián, abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A konferenciára egyébként, amelyet a Nemzetpolitikai Kutatóintézet erősen bírált, nem hívták meg az RMDSZ-t.
A román diplomácia vezetője szerint a magyar-román kisebbségi vegyes-bizottság tevékenységének „hátráltatása” súlyos hátrányt jelenthet a magyarországi románoknak. Számukra Bukarest a román nyelvű oktatás minden szinten való biztosítását, sajtójuk megfelelő finanszírozását, nyelvi, etnikai, kulturális identitásuk bátorítását szorgalmazza, és azt várja Budapesttől, hogy határozottan lépjen fel az úgynevezett etnobiznisszel szemben.
A román külügyminiszter nagyon fontosnak nevezte a tárgyalások gazdasági napirendjét, amelyen egyebek mellett az autópálya-összeköttetés megteremtése, a 2014-2020-as időszak határon átnyúló együttműködési programja, az energiabiztonság szerepel.
Az Arad és Szeged közötti interkonnektorról szóló kérdésre Aurescu kifejtette: egyelőre korlátozott kapacitású a kétirányú gázállítás a magyar és román hálózat közötti műszaki különbségek miatt. A két ország azon dolgozik, hogy nyáron közös pályázatot nyújtson be a bolgár-román-magyar-osztrák összeköttetés megvalósítását célzó európai forrásokra, és így megteremtse a pénzügyi feltételeit annak, hogy 2019-re teljes kapacitással működjön mindkét irányban a magyar-román interkonnektor.
A román külügyminiszter rámutatott: húsz határátkelő nélküli közúti összeköttetés vár arra, hogy Románia csatlakozhasson a schengeni övezethez és megindulhasson a kistérségeket összekötő áru- és személyforgalom, de addig is várhatóan még a nyár folyamán felavatják Nagylakánál a két ország közötti autópályát.
MTI
Erdély.ma
A magyarországi románok kulturális identitása miatt aggódik a Budapestre készülő román külügyminiszter, aki csütörtökön tárgyal magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel. Bogdan Aurescu szerint Budapest hátráltatja a román-magyar vegyesbizottság munkáját, emellett nem finanszírozza megfelelőképp a román nemzetiség oktatási intézményeit és kulturális életét.
A Budapestre készülő Bogdan Aurescu román külügyminiszter aggodalmát fejezte ki a magyarországi románok szerinte veszélyeztetett kulturális identitásáért, és erre hivatkozva a magyar-román kisebbségi vegyes bizottság által előkészített megállapodás elfogadását nevezte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel folytatandó csütörtöki tárgyalásai egyik legfontosabb napirendi pontjaként. A román diplomácia vezetőjével szerdán közölt interjút a román Agerpres hírügynökség. Aurescu ebben kifejtette: a román kisebbségvédelem az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének filozófiáját, vagyis az interkulturalitást tartja szem előtt, a kultúrák összefonódását támogatja, és ellenzi az elkülönülést, így az etnikai alapú autonómiát is.
Auresco felidézte, hogy múlt héten Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság (az ET jogi szakértői testülete) elnöke méltatta a román kisebbségvédelem „pozitív és építő jellegű megközelítését” egy kolozsvári konferencián, abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A konferenciára egyébként, amelyet a Nemzetpolitikai Kutatóintézet erősen bírált, nem hívták meg az RMDSZ-t.
A román diplomácia vezetője szerint a magyar-román kisebbségi vegyes-bizottság tevékenységének „hátráltatása” súlyos hátrányt jelenthet a magyarországi románoknak. Számukra Bukarest a román nyelvű oktatás minden szinten való biztosítását, sajtójuk megfelelő finanszírozását, nyelvi, etnikai, kulturális identitásuk bátorítását szorgalmazza, és azt várja Budapesttől, hogy határozottan lépjen fel az úgynevezett etnobiznisszel szemben.
A román külügyminiszter nagyon fontosnak nevezte a tárgyalások gazdasági napirendjét, amelyen egyebek mellett az autópálya-összeköttetés megteremtése, a 2014-2020-as időszak határon átnyúló együttműködési programja, az energiabiztonság szerepel.
Az Arad és Szeged közötti interkonnektorról szóló kérdésre Aurescu kifejtette: egyelőre korlátozott kapacitású a kétirányú gázállítás a magyar és román hálózat közötti műszaki különbségek miatt. A két ország azon dolgozik, hogy nyáron közös pályázatot nyújtson be a bolgár-román-magyar-osztrák összeköttetés megvalósítását célzó európai forrásokra, és így megteremtse a pénzügyi feltételeit annak, hogy 2019-re teljes kapacitással működjön mindkét irányban a magyar-román interkonnektor.
A román külügyminiszter rámutatott: húsz határátkelő nélküli közúti összeköttetés vár arra, hogy Románia csatlakozhasson a schengeni övezethez és megindulhasson a kistérségeket összekötő áru- és személyforgalom, de addig is várhatóan még a nyár folyamán felavatják Nagylakánál a két ország közötti autópályát.
MTI
Erdély.ma
2015. május 7.
Korodi: a Velencei Bizottság elnöke nem naiv
A Velencei Bizottság elnöke nem naiv, tisztában van a kisebbségi helyzettel – véli Korodi Attila. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének RMDSZ-es küldöttét arról kérdeztük, mit gondol a Kolozsváron szervezett kisebbségvédelmi nemzetközi konferencián felszólaló Gianni Buquicchió kijelentéseiről. Gianni Buquicchio szavai felháborodást keltettek a magyar közösség soraiban. A Velencei Bizottság elnöke tényleg nincs tisztában a romániai kisebbségek problémáival? Azt gondolom, hogy egy Velencei Bizottság vezetője nincs, ahogy ne tudjon részleteket azokról a közvitákról, gondokról, amelyek főleg a magyar, de általában a kisebbségi közösségekben zajlanak. Már csak azért is lehetetlen ez, mert korábban az alkotmányozási folyamatban, amikor megfogalmazódtak a regionalizációval kapcsolatos aggályok, jelen volt a Bizottság delegáltja, akivel mi is találkoztunk. Az elnök nem lehet naiv tehát, legfennebb egy olyan helyzetben, amikor díszdoktori címet is kapott, tudatosan vállalta fel, hogy így fog nyilatkozni a kisebbségi helyzetről. A kolozsvári konferencián Gianni Buquicchio arról beszélt, hogy a Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben. Az ET konzultatív szervét vezető jogász előadásában kijelentette, a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez. Beszélt arról is, hogy Románia 2005-ben véleményeztette kisebbségi törvénytervezetét a Velencei Bizottsággal. A bizottság úgy ítélte meg, a kulturális autonómia fogalmát is bevezető tervezet csak elméletben nyújt kielégítő keretet a kisebbségi jogok biztosítására. Korlátozásokat és tisztázatlan elemeket is tartalmaz a dokumentum, ezért kiegészítéseket javasoltak.
Próbálta-e megérdeklődni az RMDSZ, hogy miért nem hívták meg a konferenciára? A szövetségi elnök ebben a kérdésben egyeztetni fog a külügyminisztériummal és a külügyminiszterrel. Véleménye szerint árthat a kisebbségek ügyének, hogy a Velencei Bizottság elnöke így nyilatkozott? Persze. Egyértelműen, hiszen ez hivatkozási alap lehet majd olyan politikai vitákra, ahol el akarják kerülni az észérveket. A Velencei Bizottság elnökének, valamint a román külügyminiszternek az értékelése a román kisebbségvédelmi rendszerről már csak azért sem lehet helytálló, mert még a meglévő jogszabályok betartása terén is súlyos gondok merülnek fel – állapította meg tanulmányában a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet. E szerint az Európa Tanács keretében két, a kisebbségek védelmével foglalkozó egyezmény is született, a Keretegyezmény mellett a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartáját is ratifikálta Románia. Bukarest már több mint egy éve késlekedik a Keretegyezmény végrehajtásáról szóló jelentésének leadásával és a legutóbbi monitoring során megfogalmazott számos ajánlást is figyelmen kívül hagyta. A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartájának alkalmazása terén a helyzet még ennél is súlyosabb: az ország már több mint három éve késik a jelentés leadásával, miközben az ezzel kapcsolatos monitoring is háromévente lenne esedékes. Járható útnak tartja-e, hogy az Európai Unió belefoglalja a jogrendjébe az Európai Tanács kisebbségekre vonatkozó ajánlásait és egyezményeit? Ez az EP részéről egy idő után megkerülhetetlen lesz. Januárban nekem is volt egy egyértelmű állásfoglalásom az Európai Tanácson belül a két szerv közti vita során, és kollégák foglalkoznak ezzel a kérdéssel az EP-ben. Lehet húzni ezt a kérdést, lehet hivatkozni a lisszaboni szerződésre, hogy más a jogalapja az európai uniós államközti rendszernek, viszont azt gondolom, hogy az idő úgyis nekünk dolgozik.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
A Velencei Bizottság elnöke nem naiv, tisztában van a kisebbségi helyzettel – véli Korodi Attila. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének RMDSZ-es küldöttét arról kérdeztük, mit gondol a Kolozsváron szervezett kisebbségvédelmi nemzetközi konferencián felszólaló Gianni Buquicchió kijelentéseiről. Gianni Buquicchio szavai felháborodást keltettek a magyar közösség soraiban. A Velencei Bizottság elnöke tényleg nincs tisztában a romániai kisebbségek problémáival? Azt gondolom, hogy egy Velencei Bizottság vezetője nincs, ahogy ne tudjon részleteket azokról a közvitákról, gondokról, amelyek főleg a magyar, de általában a kisebbségi közösségekben zajlanak. Már csak azért is lehetetlen ez, mert korábban az alkotmányozási folyamatban, amikor megfogalmazódtak a regionalizációval kapcsolatos aggályok, jelen volt a Bizottság delegáltja, akivel mi is találkoztunk. Az elnök nem lehet naiv tehát, legfennebb egy olyan helyzetben, amikor díszdoktori címet is kapott, tudatosan vállalta fel, hogy így fog nyilatkozni a kisebbségi helyzetről. A kolozsvári konferencián Gianni Buquicchio arról beszélt, hogy a Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben. Az ET konzultatív szervét vezető jogász előadásában kijelentette, a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez. Beszélt arról is, hogy Románia 2005-ben véleményeztette kisebbségi törvénytervezetét a Velencei Bizottsággal. A bizottság úgy ítélte meg, a kulturális autonómia fogalmát is bevezető tervezet csak elméletben nyújt kielégítő keretet a kisebbségi jogok biztosítására. Korlátozásokat és tisztázatlan elemeket is tartalmaz a dokumentum, ezért kiegészítéseket javasoltak.
Próbálta-e megérdeklődni az RMDSZ, hogy miért nem hívták meg a konferenciára? A szövetségi elnök ebben a kérdésben egyeztetni fog a külügyminisztériummal és a külügyminiszterrel. Véleménye szerint árthat a kisebbségek ügyének, hogy a Velencei Bizottság elnöke így nyilatkozott? Persze. Egyértelműen, hiszen ez hivatkozási alap lehet majd olyan politikai vitákra, ahol el akarják kerülni az észérveket. A Velencei Bizottság elnökének, valamint a román külügyminiszternek az értékelése a román kisebbségvédelmi rendszerről már csak azért sem lehet helytálló, mert még a meglévő jogszabályok betartása terén is súlyos gondok merülnek fel – állapította meg tanulmányában a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet. E szerint az Európa Tanács keretében két, a kisebbségek védelmével foglalkozó egyezmény is született, a Keretegyezmény mellett a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartáját is ratifikálta Románia. Bukarest már több mint egy éve késlekedik a Keretegyezmény végrehajtásáról szóló jelentésének leadásával és a legutóbbi monitoring során megfogalmazott számos ajánlást is figyelmen kívül hagyta. A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartájának alkalmazása terén a helyzet még ennél is súlyosabb: az ország már több mint három éve késik a jelentés leadásával, miközben az ezzel kapcsolatos monitoring is háromévente lenne esedékes. Járható útnak tartja-e, hogy az Európai Unió belefoglalja a jogrendjébe az Európai Tanács kisebbségekre vonatkozó ajánlásait és egyezményeit? Ez az EP részéről egy idő után megkerülhetetlen lesz. Januárban nekem is volt egy egyértelmű állásfoglalásom az Európai Tanácson belül a két szerv közti vita során, és kollégák foglalkoznak ezzel a kérdéssel az EP-ben. Lehet húzni ezt a kérdést, lehet hivatkozni a lisszaboni szerződésre, hogy más a jogalapja az európai uniós államközti rendszernek, viszont azt gondolom, hogy az idő úgyis nekünk dolgozik.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
2015. május 13.
A jogtiprás újabb jelei
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete e heti angol nyelvű hírlevelében felhívja a figyelmet a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzésére, melyben arról értekeznek, hogy a Velencei Bizottság elnökének Kolozsváron tett nyilatkozatai gyengítik az európai kisebbségvédelmet ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát.
Az elemzés annak kapcsán született, hogy a közelmúltban kisebbségi konferenciát tartottak Kolozsváron a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szervezésében, amelyen Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke modellértékűnek nevezte a romániai kisebbségvédelmet. A hírlevél részletesen idézi a kutatóintézet megállapításait, miszerint a román modell nem nevezhető mintaértékűnek, Románia késlekedik a Keretegyezmény végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Kartájának alkalmazásáról szóló jelentés leadásával, a konferenciára pedig a magyar szervezetek képviselői nem is kaptak meghívást. A hírlevél másik témája ismét a tanügyben észlelt nyelvi diszkrimináció, legutóbb a Közgazdaság, közigazgatás és kereskedelem témakörben szervezett tantárgyverseny országos fordulóján kaptak a magyar diákok olyan magyar nyelvűnek mondott tételsort, amely a román tételsor segítsége nélkül nem érthető.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete e heti angol nyelvű hírlevelében felhívja a figyelmet a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzésére, melyben arról értekeznek, hogy a Velencei Bizottság elnökének Kolozsváron tett nyilatkozatai gyengítik az európai kisebbségvédelmet ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát.
Az elemzés annak kapcsán született, hogy a közelmúltban kisebbségi konferenciát tartottak Kolozsváron a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szervezésében, amelyen Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke modellértékűnek nevezte a romániai kisebbségvédelmet. A hírlevél részletesen idézi a kutatóintézet megállapításait, miszerint a román modell nem nevezhető mintaértékűnek, Románia késlekedik a Keretegyezmény végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Kartájának alkalmazásáról szóló jelentés leadásával, a konferenciára pedig a magyar szervezetek képviselői nem is kaptak meghívást. A hírlevél másik témája ismét a tanügyben észlelt nyelvi diszkrimináció, legutóbb a Közgazdaság, közigazgatás és kereskedelem témakörben szervezett tantárgyverseny országos fordulóján kaptak a magyar diákok olyan magyar nyelvűnek mondott tételsort, amely a román tételsor segítsége nélkül nem érthető.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. május 20.
Vincze: Európának foglalkoznia kell az őshonos kisebbségek jogaival
„Az európai nemzeti kisebbségek egy hangon szólalnak meg az Európai Unióban, amikor jogi normarendszer megteremését kérik, amelynek alapja a Minority SafePack kisebbségi európai polgári kezdeményezés. Az EU elutasítását követően a kisebbségek úgy látják, hogy az EU demokrácia-deficittel küszködik, hiszen szőnyeg alá söpri egy olyan kérdésnek a rendezését, amelyet korábban maga azonosított értékként" – jelentette ki Vincze Loránt kedden Budapesten, az Európai kisebbségvédelem kihívásai című, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által rendezett nemzetközi konferencián. Magyarság Házában tartott rendezvényen, amelyet Kántor Zoltán, a kutatóintézet elnöke nyitott meg, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára A kisebbségi státustól az autonómiáig címmel tartott előadást. A konferencián Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár tartott vitaindítót, aki kiemelte, a magyar kormányzat a kisebbségi jogérvényesítés fontos szereplőjeként tekint az FUEN-re, amely hozzájárul ahhoz, hogy a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a nemzeti kisebbségek megoldatlan kérdésére irányítsa. Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke az európai nemzetiségek előtt álló legfontosobb kihívásokról beszélt.
A kisebbségi ernyőszervezet a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarok érdekvédelmi intézménye is azáltal, hogy munkájában valamennyi magyar közösség tagszervezete részt vesz" – mondta Vincze Loránt, aki fontos közös kapcsolódási pontnak nevezte, hogy a FUEN-ben jelen vannak a magyarországi nemzetiségek közül a német, a szlovák és a román kisebbség képviselői is. A FUEN alelnöke a kisebbségi szolidaritás fontosságáról is beszélt: főként a nyugat-európai tagszervezetek érzik kötelességüknek, hogy segítsenek az Európa kevésbé szerencsés felén élő közösségeken. Előadásában rámutatott, hamis az ideális kép, amelyet a román kormány a kisebbségi helyzetről fest, hiszen az erdélyi magyarok tudják, hogy hiányos a meglévő törvényi keret alkalmazása az oktatásban, az anyanyelvhasználatban és más területeken, illetve elfogadhatatlan, hogy az etnikai autonómiáról szóló vitát Bukarest közbiztonsági fenyegetésként akarja elkerülni.
„A FUEN segíteni kíván Európának, hogy elismerje az őshonos nemzeti kisebbségek jogos felvetéseit, foglalkozzon helyzetükkel, és így pótolja a meglévő mulasztásait. Az ernyőszervezet ebben a munkában minden partnerre számít, beleértve az anyaországokat is" – összegzett Vincze Loránt.
A FUEN elnöke és alelnöke Budapesten Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettessel és Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével találkozott. A megbeszéléseken elhangzott, hogy Magyarország a jövőben erősíti kapcsolatait a FUEN-nel és segíteni kívánja a kisebbségi ernyőszervezet érdekérvényesítő munkáját.
„Az európai nemzeti kisebbségek egy hangon szólalnak meg az Európai Unióban, amikor jogi normarendszer megteremését kérik, amelynek alapja a Minority SafePack kisebbségi európai polgári kezdeményezés. Az EU elutasítását követően a kisebbségek úgy látják, hogy az EU demokrácia-deficittel küszködik, hiszen szőnyeg alá söpri egy olyan kérdésnek a rendezését, amelyet korábban maga azonosított értékként" – jelentette ki Vincze Loránt kedden Budapesten, az Európai kisebbségvédelem kihívásai című, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által rendezett nemzetközi konferencián. Magyarság Házában tartott rendezvényen, amelyet Kántor Zoltán, a kutatóintézet elnöke nyitott meg, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára A kisebbségi státustól az autonómiáig címmel tartott előadást. A konferencián Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár tartott vitaindítót, aki kiemelte, a magyar kormányzat a kisebbségi jogérvényesítés fontos szereplőjeként tekint az FUEN-re, amely hozzájárul ahhoz, hogy a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a nemzeti kisebbségek megoldatlan kérdésére irányítsa. Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke az európai nemzetiségek előtt álló legfontosobb kihívásokról beszélt.
A kisebbségi ernyőszervezet a Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarok érdekvédelmi intézménye is azáltal, hogy munkájában valamennyi magyar közösség tagszervezete részt vesz" – mondta Vincze Loránt, aki fontos közös kapcsolódási pontnak nevezte, hogy a FUEN-ben jelen vannak a magyarországi nemzetiségek közül a német, a szlovák és a román kisebbség képviselői is. A FUEN alelnöke a kisebbségi szolidaritás fontosságáról is beszélt: főként a nyugat-európai tagszervezetek érzik kötelességüknek, hogy segítsenek az Európa kevésbé szerencsés felén élő közösségeken. Előadásában rámutatott, hamis az ideális kép, amelyet a román kormány a kisebbségi helyzetről fest, hiszen az erdélyi magyarok tudják, hogy hiányos a meglévő törvényi keret alkalmazása az oktatásban, az anyanyelvhasználatban és más területeken, illetve elfogadhatatlan, hogy az etnikai autonómiáról szóló vitát Bukarest közbiztonsági fenyegetésként akarja elkerülni.
„A FUEN segíteni kíván Európának, hogy elismerje az őshonos nemzeti kisebbségek jogos felvetéseit, foglalkozzon helyzetükkel, és így pótolja a meglévő mulasztásait. Az ernyőszervezet ebben a munkában minden partnerre számít, beleértve az anyaországokat is" – összegzett Vincze Loránt.
A FUEN elnöke és alelnöke Budapesten Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettessel és Németh Zsolttal, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével találkozott. A megbeszéléseken elhangzott, hogy Magyarország a jövőben erősíti kapcsolatait a FUEN-nel és segíteni kívánja a kisebbségi ernyőszervezet érdekérvényesítő munkáját.
2015. június 15.
Visszaépíteni a szakképzést
Egyeztető tanácskozás Szovátán
A sok problémával küzdő romániai magyar szakoktatás is reflektorfénybe került azáltal, hogy 2015-öt a külhoni szakképzés évének nyilvánította a Magyar Állandó Értekezlet. Ezt követően Kárpát-medencei megbeszélések egész sora következett annak a hosszabb távú együttműködésnek a kezdeteként, "amelyet a magyar nyelvű szakképzés terén az anyaország és a külhoni magyar közösségek között" terveznek. Grezsa István, a magyar Miniszterelnökség határon túli beruházásokért felelős miniszteri biztosa Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkárral együtt a Szakképzés – gazdaság – társadalom címmel megtartott székelyföldi egyeztető fórumon vettek rész június 10-én a szovátai Teleki Oktatási Központban.
A szakképzés helyzetét feltérképező megbeszélések megszervezésében és lebonyolításában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) kérték fel szakmai partnernek. A hét erdélyi helyszín közül a szovátai volt az utolsó, ahol a szakképzés intézményi, gazdasági és társadalmi szereplőinek a közreműködésével megvitatták és összegezték a helyzetértékelés során felmerült kérdéseket, megfogalmazták a fejlesztési célokat és területeket. A három székelyföldi helyszínen (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely) tartott kerekasztal- beszélgetéseken elhangzott vagy írásban megfogalmazott 80 vélemény, elemzés, problémafelvetés, jövőre vonatkozó elképzelés azt jelzi, hogy a szakképzés fejlesztését Székelyföldön az egyik legfontosabb kihívásnak tartják. Az egész Erdélyt átfogó országos szintű összegzés szeptemberre várható, amikor az RMPSZ olyan javaslatot készül tenni egy 2020-ig érvényes hosszabb távú stratégia kidolgozására, amelynek irányítását a szövetség vállalná.
A gazdasági fellendüléshez jó szakemberek kellenek
A nemzetpolitika alapját képező eredményes honosítási eljárás után (730.000-en kértek magyar állampolgárságot) arra a következtetésre jutottak, hogy e szimbolikus jelentőségű gesztust követően sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy szülőföldjén tartsák a magyarságot valamennyi határon belüli és túli régióban. Az elvándorlás miatt ugyanis az őshonos magyar lakosság száma csökkenőben van, s az apadás a szórványban a legérezhetőbb. A demográfiai helyzet orvoslásának egyik legfontosabb eszköze a magyarság gazdasági megerősítése, ami lehetővé teszi, hogy a vállalkozások sikeresek legyenek, és minél több személyt tudjanak foglalkoztatni. A gazdasági fellendülésnek fontos feltétele a szakképzés megerősítése – hangsúlyozta Potápi Árpád államtitkár.
A témával kapcsolatosan Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója és Csite András, a Hétfa Kutatóintézet vezetője mutatta be az e területen végzett kutatásaikat az egy főre eső nemzeti össztermék, a GDP megoszlásáról és a viszonylag alacsony GDP következményeiről. A mára kialakult helyzet vesztese a szakképzés, ami leépülőben van, a diákok és szülők elfordulnak ettől az oktatási formától, holott az EU-ban is a jól képzett technikusok iránt a legnagyobb a kereslet.
Összehangolni és vonzóvá tenni a szakképzést
Grezsa István miniszteri biztost a tapasztaltakról kérdeztük:
– A romániai magyar szakképzés az anyaországihoz hasonló problémákkal küszködik: egyrészt, mert a képzési tematikát illetően nem követi a gazdasági igényeket, másrészt igencsak szegényesek a körülmények a tanműhelyekben, a hiányt pedig szakiskolák építésével, új szakok indításával kellene pótolni.
A megbeszélés-sorozat célja egy stratégia elkészítése az RMPSZ és a helyi erők segítségével. Szeretnénk összehangolni a két oktatási rendszerben levő szakképzést, és megnövelni annak tekintélyét, hogy vonzóvá váljon a diákok és a szülők számára is. Fontosnak tartjuk, hogy a szakma oktatása a román tanügyi rendszerben is anyanyelven történjék… A megbeszéléseken fény derült egy sor hiányosságra az alaptantárgyak tankönyveire vonatkozóan, s elsősorban a gyakorlati képzés terén.
Hogy mennyire komoly a magyar kormány szándéka, jól bizonyítja a kolozsvári Szász Domokos szakképző iskola átadása tavaly októberben, amely iránt a második beiskolázási évben is nagy az érdeklődés, és nem csökkentette a magyar középiskolákba jelentkezők számát. Ily módon nemzetpolitikai nyereségként is értelmezhető a beruházás, amely jól működik az erdélyi református egyház gondozásában és tulajdonában. Bízunk abban, hogy hasonló kezdeményezéseket támogathatunk Erdélyben.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a szakképzésnek a román oktatási rendszer keretében kell működnie, ezért kértük meg a pedagógusszövetséget az együttműködésre. A cél egy Kárpát- medencei közös oktatási hálózat kialakítása a szülőföldön maradás érdekében, hisz jól képzett szakmunkásokban ugyanolyan hiány mutatkozik Romániában is, mint Magyarországon – mondta a miniszteri biztos.
Ne csak a leggyengébbek válasszák
– A magyar kormány határozottan kijelentette, hogy meg kívánja fordítani azt az elvet, hogy a szakiskolákba a leggyengébb képességű diákok kerüljenek be. Ezt elkerülendő teljesen átalakítja a magyarországi szakképzést, amely részben a gazdasági minisztériumhoz, részben a földművelődési szaktárcához kerül át. Magyarországon pozitív folyamatok indultak el, hogy a gyakorlati képzés irányába tereljék a diákokat, s ebben a duális szakképzés kiépítése (elméleti oktatás az iskolában, gyakorlati oktatás a cégeknél berendezett műhelyekben) a slágertéma – tette hozzá.
– A diákoknak olyan szakmákat kell oktatni, amelyekben jobban el tudnak helyezkedni, s ebbe a folyamatba be lehet vonni a gazdasági élet szereplőit. Fontos, hogy el tudják érni őket, s együtt határozzák meg, hogy milyen szakmákra van szükség, a vállalkozásokat pedig meggyőzzék arról, hogy anyagilag is támogassák a képzést – mondta Potápi Árpád.
– Azt viszont látni kell, hogy a Székelyföld városai körül nincs olyan erős ipar szerveződve, mint Kolozsváron például, ami a duális képzés problémáját megoldaná. Az RMPSZ-szel közösen kialakítandó tervezetben figyelembe kell venni a tömbmagyarság, a Partium, illetve a szórvány magyar közösségek különböző igényeit – válaszolta érdeklődésünkre Grezsa István.
Az előadásokban elhangzott, hogy az anyanyelvű szakképzés hírnevének az erősítése, az intézmények színvonalas működtetése a közösségépítés szempontjából is fontos.
Összehangolt tevékenység
Kérdésre válaszolva Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke kifejtette, hogy adottak az egyedi célok, amelyek keretében mindenki a maga fejlesztési elképzelései szerint saját intézményének a megtartására, megerősítésére törekedik. De ezeken túl az egyedi pontok halmazát rendszerben kellene összesíteni, olyan képzési központokat létrehozva, ahol a szakoktatás iránt érdeklődők igényeit jobban meg lehet közelíteni. Fontos a közös, belső tájékoztatási rendszer, a közös adatbázis kialakítása és az intézmények közötti tapasztalatcsere. Az egyedi, intézményi szintű megközelítés mellett a közösségi érdeket is figyelembe kell venni, amit nemzetpolitikai vagy akár kisebbségpolitikai, oktatáspolitikai szempontok szerint érdemes kezelni. Elmondta, hogy örömmel vállalták a megbízatást, hiszen korábban is foglalkoztak a témával, s a szakpolitika irányában javaslattal is éltek. A hároméves szakoktatási formára való visszatérés lényegét tekintve jogszabályi-adminisztratív fordulat volt, kismértékű szakmai és anyagi erőforrás-támogatással. Ezért tartja jó alkalomnak a nemzetpolitikai államtitkárság támogatási szándékát, ami a helyi elképzelésekkel találkozik. A pedagógusszövetség elnöke szerint ki kell mozdulni a jelenlegi holtponról, s olyan területeket kell felkarolni, amelyek az adott térségben szükséges fejlesztési lehetőséget kínálnak, s amely területeken kevés az ajánlat; a példák között az agrárképzést is említette.
Fontosnak tartja a szakképzés tekintélyének a visszaállítását. Bár minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke többet érjen el, mint ő, látni kell, hogy nem minden diák alkalmas arra, hogy az elitképzésben vegyen részt, s érettségire álljon, amire a korábbi évek oktatáspolitikája miatt rákényszerítették. A tankönyvek, taneszközök hiányára megoldást jelenthet az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet). Mivel továbbra sem lehet olyan kiadót találni, amely egy osztály vagy egy képzési terület számára néhány példányban tankönyvet nyomtat ki, az e területtel foglalkozó magyarországi intézmény olyan tárhelyet hoz létre, ahol a különböző képzési területekre vonatkozó szakkönyveket elektronikus formában el lehet helyezni, s onnan le lehet tölteni. Mivel Erdély-szinten is több olyan képzési program van, ahol a pedagógusok segédanyagot dolgoztak ki, az is felkerülhet a kínálatba – nyilatkozta Burus- Siklódi Botond.
A székelyföldi fórumokon elhangzott véleményeket, javaslatokat a Sapientia EMTE csíkszeredai Társadalomtudományok Tanszé-kének egyetemi tanárai, dr. Bodó Juliánna és dr. Bíró A. Zoltán összesítették.
Az összefoglalóban megfogalmazták, hogy a romániai magyar szakképzés tartalmi és szervezeti átalakítása érdekében figyelembe kell venni az uniós szakpolitika alapján formálódó romániai keretrendszert. "A magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával kötendő megállapodás várhatóan rögzíteni fogja Magyarország elvi, szakmai és anyagi hozzájárulását a szakképzés rendszerré szerveződéséhez, fejlesztéséhez és Kárpát-medencei integrálódásához."
A már működő egyedi, helyi tervezés és a közösségi tervezés összekapcsolásához, a képzési központok kialakításához pótolni kell az egyes szakképzési intézményeknél jelentkező hiányosságokat, ki kell alakítani a térséget átfogó adatbáziskezelő és tájékoztatási rendszert, létre kell hozni a kölcsönös segítség és együttműködés kereteit a képzés tartalmát illetően (tananyag, oktatók, szakmai rendezvények, versenyek), s a versenyképesség megteremtésével, népszerűsítéssel kell elérni a szakképzés társadalmi elfogadottságát.
Maros megyei sérelmek
A szovátai egyeztető fórumon többek között a megyénket képviselő szakemberek is felszólaltak. Dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora beszámolt arról, hogy a szaktanár- utánpótlás biztosítása érdekében a műszaki szakokon bevezették a pedagógiai modult, s az első szakemberek e téren az egyetem végzősei lesznek.
A rektor adatokat sorolva bosszúsan kifogásolta a Maros megyei magyar nyelvű szakoktatás szerkezetét, amelyben kevés a vonzó műszaki osztály. Amióta az Elektromaros szakközépiskolát átalakították, villamosságtant mindössze egy osztályban oktatnak, s a magyar tannyelvű matematika-informatika és számítástechnikai osztályok számának csökkentésével az egyetem utánpótlását vágták el – tett szemrehányást a rektor, aki szerint nem lenne szabad megengedni, hogy 10-15 év múlva a műszaki értelmiségi réteg megszűnjön.
Kerestély Irma volt Kovászna megyei tanfelügyelő hozzászólásában kioktatta Dávid Lászlót, hogy nem a szovátai fórum tud ezen a gondon segíteni, a megyei tanfelügyelőségen kellett volna közbelépni. Amire a válasz sem késett, hogy sok kérés, közbenjárás történt az osztályok megőrzése érdekében, továbbá, hogy kijátszották, félrevezették a rektort és a közvéleményt.
A megbeszélésen felmerült a mezőgazdasági oktatás visszaépítésének a szükségessége. Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója a kulturálismenedzser- képzés bevezetését ajánlotta.
Elhangzott, hogy nagyméretű a gyereklétszám- csökkenés, továbbá, hogy nehéz lesz visszaszerezni a bizalmat a szakoktatás iránt, s a kétely is, hogy sikerül-e a szakképzés központosítása érdekében kompromisszumokat kötni.
Vannak jó példák is
A jelenlevők megismerkedhettek pozitív példákkal is: az újonnan indult kolozsvári szakképzés, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola népszerűsége, a sepsiszentgyörgyi példa a gazdaság és szakoktatás összefonódására. Kovászna megye székhelyén ugyanis a cégek kérésére indítanak az ősztől húsipari szakmunkásképzést.
A résztvevők tájékozódhattak arról, hogy a külhoni szakképzés évében Erdélynek szánt 120 millió forint a kolozsvári Báthory István Líceum, a csíkszeredai Kós Károly szakközépiskola, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a marosvásárhelyi Constantin Brâncusi építészeti szakközépiskola között oszlik meg.
A tapasztalatcsere, a kölcsönös intézménylátogatási programok keretében 18 csoportot várnak a nyár folyamán magyarországi képzési gyakorlatra, meg kívánják erősíteni a már működő kapcsolatokat és újak kialakítására biztatják az iskolákat – nyilatkozta Grezsa István.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
Egyeztető tanácskozás Szovátán
A sok problémával küzdő romániai magyar szakoktatás is reflektorfénybe került azáltal, hogy 2015-öt a külhoni szakképzés évének nyilvánította a Magyar Állandó Értekezlet. Ezt követően Kárpát-medencei megbeszélések egész sora következett annak a hosszabb távú együttműködésnek a kezdeteként, "amelyet a magyar nyelvű szakképzés terén az anyaország és a külhoni magyar közösségek között" terveznek. Grezsa István, a magyar Miniszterelnökség határon túli beruházásokért felelős miniszteri biztosa Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkárral együtt a Szakképzés – gazdaság – társadalom címmel megtartott székelyföldi egyeztető fórumon vettek rész június 10-én a szovátai Teleki Oktatási Központban.
A szakképzés helyzetét feltérképező megbeszélések megszervezésében és lebonyolításában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) kérték fel szakmai partnernek. A hét erdélyi helyszín közül a szovátai volt az utolsó, ahol a szakképzés intézményi, gazdasági és társadalmi szereplőinek a közreműködésével megvitatták és összegezték a helyzetértékelés során felmerült kérdéseket, megfogalmazták a fejlesztési célokat és területeket. A három székelyföldi helyszínen (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely) tartott kerekasztal- beszélgetéseken elhangzott vagy írásban megfogalmazott 80 vélemény, elemzés, problémafelvetés, jövőre vonatkozó elképzelés azt jelzi, hogy a szakképzés fejlesztését Székelyföldön az egyik legfontosabb kihívásnak tartják. Az egész Erdélyt átfogó országos szintű összegzés szeptemberre várható, amikor az RMPSZ olyan javaslatot készül tenni egy 2020-ig érvényes hosszabb távú stratégia kidolgozására, amelynek irányítását a szövetség vállalná.
A gazdasági fellendüléshez jó szakemberek kellenek
A nemzetpolitika alapját képező eredményes honosítási eljárás után (730.000-en kértek magyar állampolgárságot) arra a következtetésre jutottak, hogy e szimbolikus jelentőségű gesztust követően sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy szülőföldjén tartsák a magyarságot valamennyi határon belüli és túli régióban. Az elvándorlás miatt ugyanis az őshonos magyar lakosság száma csökkenőben van, s az apadás a szórványban a legérezhetőbb. A demográfiai helyzet orvoslásának egyik legfontosabb eszköze a magyarság gazdasági megerősítése, ami lehetővé teszi, hogy a vállalkozások sikeresek legyenek, és minél több személyt tudjanak foglalkoztatni. A gazdasági fellendülésnek fontos feltétele a szakképzés megerősítése – hangsúlyozta Potápi Árpád államtitkár.
A témával kapcsolatosan Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója és Csite András, a Hétfa Kutatóintézet vezetője mutatta be az e területen végzett kutatásaikat az egy főre eső nemzeti össztermék, a GDP megoszlásáról és a viszonylag alacsony GDP következményeiről. A mára kialakult helyzet vesztese a szakképzés, ami leépülőben van, a diákok és szülők elfordulnak ettől az oktatási formától, holott az EU-ban is a jól képzett technikusok iránt a legnagyobb a kereslet.
Összehangolni és vonzóvá tenni a szakképzést
Grezsa István miniszteri biztost a tapasztaltakról kérdeztük:
– A romániai magyar szakképzés az anyaországihoz hasonló problémákkal küszködik: egyrészt, mert a képzési tematikát illetően nem követi a gazdasági igényeket, másrészt igencsak szegényesek a körülmények a tanműhelyekben, a hiányt pedig szakiskolák építésével, új szakok indításával kellene pótolni.
A megbeszélés-sorozat célja egy stratégia elkészítése az RMPSZ és a helyi erők segítségével. Szeretnénk összehangolni a két oktatási rendszerben levő szakképzést, és megnövelni annak tekintélyét, hogy vonzóvá váljon a diákok és a szülők számára is. Fontosnak tartjuk, hogy a szakma oktatása a román tanügyi rendszerben is anyanyelven történjék… A megbeszéléseken fény derült egy sor hiányosságra az alaptantárgyak tankönyveire vonatkozóan, s elsősorban a gyakorlati képzés terén.
Hogy mennyire komoly a magyar kormány szándéka, jól bizonyítja a kolozsvári Szász Domokos szakképző iskola átadása tavaly októberben, amely iránt a második beiskolázási évben is nagy az érdeklődés, és nem csökkentette a magyar középiskolákba jelentkezők számát. Ily módon nemzetpolitikai nyereségként is értelmezhető a beruházás, amely jól működik az erdélyi református egyház gondozásában és tulajdonában. Bízunk abban, hogy hasonló kezdeményezéseket támogathatunk Erdélyben.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a szakképzésnek a román oktatási rendszer keretében kell működnie, ezért kértük meg a pedagógusszövetséget az együttműködésre. A cél egy Kárpát- medencei közös oktatási hálózat kialakítása a szülőföldön maradás érdekében, hisz jól képzett szakmunkásokban ugyanolyan hiány mutatkozik Romániában is, mint Magyarországon – mondta a miniszteri biztos.
Ne csak a leggyengébbek válasszák
– A magyar kormány határozottan kijelentette, hogy meg kívánja fordítani azt az elvet, hogy a szakiskolákba a leggyengébb képességű diákok kerüljenek be. Ezt elkerülendő teljesen átalakítja a magyarországi szakképzést, amely részben a gazdasági minisztériumhoz, részben a földművelődési szaktárcához kerül át. Magyarországon pozitív folyamatok indultak el, hogy a gyakorlati képzés irányába tereljék a diákokat, s ebben a duális szakképzés kiépítése (elméleti oktatás az iskolában, gyakorlati oktatás a cégeknél berendezett műhelyekben) a slágertéma – tette hozzá.
– A diákoknak olyan szakmákat kell oktatni, amelyekben jobban el tudnak helyezkedni, s ebbe a folyamatba be lehet vonni a gazdasági élet szereplőit. Fontos, hogy el tudják érni őket, s együtt határozzák meg, hogy milyen szakmákra van szükség, a vállalkozásokat pedig meggyőzzék arról, hogy anyagilag is támogassák a képzést – mondta Potápi Árpád.
– Azt viszont látni kell, hogy a Székelyföld városai körül nincs olyan erős ipar szerveződve, mint Kolozsváron például, ami a duális képzés problémáját megoldaná. Az RMPSZ-szel közösen kialakítandó tervezetben figyelembe kell venni a tömbmagyarság, a Partium, illetve a szórvány magyar közösségek különböző igényeit – válaszolta érdeklődésünkre Grezsa István.
Az előadásokban elhangzott, hogy az anyanyelvű szakképzés hírnevének az erősítése, az intézmények színvonalas működtetése a közösségépítés szempontjából is fontos.
Összehangolt tevékenység
Kérdésre válaszolva Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke kifejtette, hogy adottak az egyedi célok, amelyek keretében mindenki a maga fejlesztési elképzelései szerint saját intézményének a megtartására, megerősítésére törekedik. De ezeken túl az egyedi pontok halmazát rendszerben kellene összesíteni, olyan képzési központokat létrehozva, ahol a szakoktatás iránt érdeklődők igényeit jobban meg lehet közelíteni. Fontos a közös, belső tájékoztatási rendszer, a közös adatbázis kialakítása és az intézmények közötti tapasztalatcsere. Az egyedi, intézményi szintű megközelítés mellett a közösségi érdeket is figyelembe kell venni, amit nemzetpolitikai vagy akár kisebbségpolitikai, oktatáspolitikai szempontok szerint érdemes kezelni. Elmondta, hogy örömmel vállalták a megbízatást, hiszen korábban is foglalkoztak a témával, s a szakpolitika irányában javaslattal is éltek. A hároméves szakoktatási formára való visszatérés lényegét tekintve jogszabályi-adminisztratív fordulat volt, kismértékű szakmai és anyagi erőforrás-támogatással. Ezért tartja jó alkalomnak a nemzetpolitikai államtitkárság támogatási szándékát, ami a helyi elképzelésekkel találkozik. A pedagógusszövetség elnöke szerint ki kell mozdulni a jelenlegi holtponról, s olyan területeket kell felkarolni, amelyek az adott térségben szükséges fejlesztési lehetőséget kínálnak, s amely területeken kevés az ajánlat; a példák között az agrárképzést is említette.
Fontosnak tartja a szakképzés tekintélyének a visszaállítását. Bár minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke többet érjen el, mint ő, látni kell, hogy nem minden diák alkalmas arra, hogy az elitképzésben vegyen részt, s érettségire álljon, amire a korábbi évek oktatáspolitikája miatt rákényszerítették. A tankönyvek, taneszközök hiányára megoldást jelenthet az OFI (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet). Mivel továbbra sem lehet olyan kiadót találni, amely egy osztály vagy egy képzési terület számára néhány példányban tankönyvet nyomtat ki, az e területtel foglalkozó magyarországi intézmény olyan tárhelyet hoz létre, ahol a különböző képzési területekre vonatkozó szakkönyveket elektronikus formában el lehet helyezni, s onnan le lehet tölteni. Mivel Erdély-szinten is több olyan képzési program van, ahol a pedagógusok segédanyagot dolgoztak ki, az is felkerülhet a kínálatba – nyilatkozta Burus- Siklódi Botond.
A székelyföldi fórumokon elhangzott véleményeket, javaslatokat a Sapientia EMTE csíkszeredai Társadalomtudományok Tanszé-kének egyetemi tanárai, dr. Bodó Juliánna és dr. Bíró A. Zoltán összesítették.
Az összefoglalóban megfogalmazták, hogy a romániai magyar szakképzés tartalmi és szervezeti átalakítása érdekében figyelembe kell venni az uniós szakpolitika alapján formálódó romániai keretrendszert. "A magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával kötendő megállapodás várhatóan rögzíteni fogja Magyarország elvi, szakmai és anyagi hozzájárulását a szakképzés rendszerré szerveződéséhez, fejlesztéséhez és Kárpát-medencei integrálódásához."
A már működő egyedi, helyi tervezés és a közösségi tervezés összekapcsolásához, a képzési központok kialakításához pótolni kell az egyes szakképzési intézményeknél jelentkező hiányosságokat, ki kell alakítani a térséget átfogó adatbáziskezelő és tájékoztatási rendszert, létre kell hozni a kölcsönös segítség és együttműködés kereteit a képzés tartalmát illetően (tananyag, oktatók, szakmai rendezvények, versenyek), s a versenyképesség megteremtésével, népszerűsítéssel kell elérni a szakképzés társadalmi elfogadottságát.
Maros megyei sérelmek
A szovátai egyeztető fórumon többek között a megyénket képviselő szakemberek is felszólaltak. Dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia EMTE rektora beszámolt arról, hogy a szaktanár- utánpótlás biztosítása érdekében a műszaki szakokon bevezették a pedagógiai modult, s az első szakemberek e téren az egyetem végzősei lesznek.
A rektor adatokat sorolva bosszúsan kifogásolta a Maros megyei magyar nyelvű szakoktatás szerkezetét, amelyben kevés a vonzó műszaki osztály. Amióta az Elektromaros szakközépiskolát átalakították, villamosságtant mindössze egy osztályban oktatnak, s a magyar tannyelvű matematika-informatika és számítástechnikai osztályok számának csökkentésével az egyetem utánpótlását vágták el – tett szemrehányást a rektor, aki szerint nem lenne szabad megengedni, hogy 10-15 év múlva a műszaki értelmiségi réteg megszűnjön.
Kerestély Irma volt Kovászna megyei tanfelügyelő hozzászólásában kioktatta Dávid Lászlót, hogy nem a szovátai fórum tud ezen a gondon segíteni, a megyei tanfelügyelőségen kellett volna közbelépni. Amire a válasz sem késett, hogy sok kérés, közbenjárás történt az osztályok megőrzése érdekében, továbbá, hogy kijátszották, félrevezették a rektort és a közvéleményt.
A megbeszélésen felmerült a mezőgazdasági oktatás visszaépítésének a szükségessége. Soós Zoltán, a megyei múzeum igazgatója a kulturálismenedzser- képzés bevezetését ajánlotta.
Elhangzott, hogy nagyméretű a gyereklétszám- csökkenés, továbbá, hogy nehéz lesz visszaszerezni a bizalmat a szakoktatás iránt, s a kétely is, hogy sikerül-e a szakképzés központosítása érdekében kompromisszumokat kötni.
Vannak jó példák is
A jelenlevők megismerkedhettek pozitív példákkal is: az újonnan indult kolozsvári szakképzés, a székelyudvarhelyi Bányai János Műszaki Szakközépiskola népszerűsége, a sepsiszentgyörgyi példa a gazdaság és szakoktatás összefonódására. Kovászna megye székhelyén ugyanis a cégek kérésére indítanak az ősztől húsipari szakmunkásképzést.
A résztvevők tájékozódhattak arról, hogy a külhoni szakképzés évében Erdélynek szánt 120 millió forint a kolozsvári Báthory István Líceum, a csíkszeredai Kós Károly szakközépiskola, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a marosvásárhelyi Constantin Brâncusi építészeti szakközépiskola között oszlik meg.
A tapasztalatcsere, a kölcsönös intézménylátogatási programok keretében 18 csoportot várnak a nyár folyamán magyarországi képzési gyakorlatra, meg kívánják erősíteni a már működő kapcsolatokat és újak kialakítására biztatják az iskolákat – nyilatkozta Grezsa István.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2015. június 30.
NPKI: egyetlen pártnak sem hátrányos az új román választási törvény
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) szerint az új román választási törvény egyetlen párt számára sem értékelhető hátrányosnak, kialakításakor sikerült megőrizni a magyar közösség számára fontos sarokpontokat.
A kutatóintézet – az MTI-hez hétfőn eljuttatott – elemzésében azt írta: az arányos rendszer révén a közösség a számarányának megfelelő súllyal vehet részt a törvényhozásban, az alternatív küszöb pedig biztosítja, hogy akkor is bejuttasson képviselőket a parlamentbe, ha szervezete az ötszázalékos küszöböt nem lépi át.
Kedvező a magyar közösségnek, hogy a külföldön élő román állampolgárok számára nem biztosították a levélben szavazás lehetőségét, mivel ezzel a lépéssel a vélhetően magasabb számú külföldi voks révén relatív súlyuk tovább csökkent volna – írták.
Hozzátették: a legutóbbi parlamenti választásokon a romániai magyarok szavazatainak zömét begyűjtő RMDSZ csupán 5,13, illetve 5,23 százalékot szerzett. Ez mindenképpen felveti annak a lehetőségét, hogy a szervezet 2016-ban nem éri el az 5 százalékos országos bejutási küszöböt.
Noha sok függ az országos részvételi aránytól és a magyar szavazók részvételi hajlandóságától, előfordulhat olyan helyzet, hogy a szövetség az alternatív küszöb alkalmazására szorul. Ebben az esetben érdemes kiemelni azoknak a megyéknek a 2012-es eredményeit, amelyekben a magyar szervezetek többet szereztek a szavazatok 20 százalékánál – olvasható az összegzésben.
Közölték, az RMDSZ kényelmesen teljesíteni tudja a legalább négy megyében szükséges 20 százalékos arányt még akkor is, ha a jelenlegi erőviszonyok mellett versenytársat kap. Eközben az is látszik, hogy a két magyar többségű megye mellett nincs még két olyan megye, ahol két magyar szervezet is elérhetné a 20 százalékot. Az alternatív küszöb tehát nem ad lehetőséget arra, hogy egyszerre két magyar alakulat jusson be a segítségével a parlamentbe – állapították meg.
Összességében a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szerint az új választási törvényről elmondható, hogy a jelenlegi parlamenti pártok közötti háttéregyeztetéseknek megfelelően egyetlen párt számára sem értékelhető hátrányosnak, a politikai alakulatok közös törekvése volt, hogy kiegyensúlyozott és arányos rendszert fogadjanak el. Ennek okai részben az előző rendszer miatti visszásságok, részben az a körülmény voltak, hogy a román pártrendszernek nincs olyan stabilitása, amely két nagy párt számára előnyössé tenné egy többségi rendszer bevezetését. Az erőviszonyok akár jelentősen is átalakulhatnak, egy négyéves ciklus alatt is megszűnhetnek szövetségek vagy alakulhatnak át pártok – ez történt a 2012-ben kétharmados többséget szerző USL vagy a 2012 előtt kormányzó PDL esetében – olvasható az elemzésben.
Kitértek arra is, hogy a jogszabály életbelépéséhez már csak Klaus Johannis államfő aláírása szükséges, az elnök azonban egyszer vissza is küldheti átdolgozásra a parlamentnek a törvényt. Ezt nem tartják elképzelhetetlennek, mivel a külföldön élő románok számára a jogszabály jelentős nehezítéseket tartalmaz, Klaus Johannis számára pedig komoly népszerűségvesztést okozhat a körükben, ha ebben a formában – visszaküldés nélkül – kihirdeti a törvényt.
Népújság (Marosvásárhely)
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) szerint az új román választási törvény egyetlen párt számára sem értékelhető hátrányosnak, kialakításakor sikerült megőrizni a magyar közösség számára fontos sarokpontokat.
A kutatóintézet – az MTI-hez hétfőn eljuttatott – elemzésében azt írta: az arányos rendszer révén a közösség a számarányának megfelelő súllyal vehet részt a törvényhozásban, az alternatív küszöb pedig biztosítja, hogy akkor is bejuttasson képviselőket a parlamentbe, ha szervezete az ötszázalékos küszöböt nem lépi át.
Kedvező a magyar közösségnek, hogy a külföldön élő román állampolgárok számára nem biztosították a levélben szavazás lehetőségét, mivel ezzel a lépéssel a vélhetően magasabb számú külföldi voks révén relatív súlyuk tovább csökkent volna – írták.
Hozzátették: a legutóbbi parlamenti választásokon a romániai magyarok szavazatainak zömét begyűjtő RMDSZ csupán 5,13, illetve 5,23 százalékot szerzett. Ez mindenképpen felveti annak a lehetőségét, hogy a szervezet 2016-ban nem éri el az 5 százalékos országos bejutási küszöböt.
Noha sok függ az országos részvételi aránytól és a magyar szavazók részvételi hajlandóságától, előfordulhat olyan helyzet, hogy a szövetség az alternatív küszöb alkalmazására szorul. Ebben az esetben érdemes kiemelni azoknak a megyéknek a 2012-es eredményeit, amelyekben a magyar szervezetek többet szereztek a szavazatok 20 százalékánál – olvasható az összegzésben.
Közölték, az RMDSZ kényelmesen teljesíteni tudja a legalább négy megyében szükséges 20 százalékos arányt még akkor is, ha a jelenlegi erőviszonyok mellett versenytársat kap. Eközben az is látszik, hogy a két magyar többségű megye mellett nincs még két olyan megye, ahol két magyar szervezet is elérhetné a 20 százalékot. Az alternatív küszöb tehát nem ad lehetőséget arra, hogy egyszerre két magyar alakulat jusson be a segítségével a parlamentbe – állapították meg.
Összességében a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szerint az új választási törvényről elmondható, hogy a jelenlegi parlamenti pártok közötti háttéregyeztetéseknek megfelelően egyetlen párt számára sem értékelhető hátrányosnak, a politikai alakulatok közös törekvése volt, hogy kiegyensúlyozott és arányos rendszert fogadjanak el. Ennek okai részben az előző rendszer miatti visszásságok, részben az a körülmény voltak, hogy a román pártrendszernek nincs olyan stabilitása, amely két nagy párt számára előnyössé tenné egy többségi rendszer bevezetését. Az erőviszonyok akár jelentősen is átalakulhatnak, egy négyéves ciklus alatt is megszűnhetnek szövetségek vagy alakulhatnak át pártok – ez történt a 2012-ben kétharmados többséget szerző USL vagy a 2012 előtt kormányzó PDL esetében – olvasható az elemzésben.
Kitértek arra is, hogy a jogszabály életbelépéséhez már csak Klaus Johannis államfő aláírása szükséges, az elnök azonban egyszer vissza is küldheti átdolgozásra a parlamentnek a törvényt. Ezt nem tartják elképzelhetetlennek, mivel a külföldön élő románok számára a jogszabály jelentős nehezítéseket tartalmaz, Klaus Johannis számára pedig komoly népszerűségvesztést okozhat a körükben, ha ebben a formában – visszaküldés nélkül – kihirdeti a törvényt.
Népújság (Marosvásárhely)
2015. július 9.
Fejleszteni a jogtudatosságot
A külhoni magyarok sokszor nem tudnak élni meglévő jogaikkal, ezért a jogtudatosság fejlesztése kiemelt feladat a következő időszakban – mondta Wetzel Tamás, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai helyettes államtitkára a Kisebbségvédelem Európában című nyári egyetem résztvevőinek tartott előadásában tegnap a fővárosi Magyarság Házában. A helyettes államtitkár kiemelte, hogy fokozottan jelen kell lenni a nemzetközi fórumokon is, és képviselni kell a nemzetközi szervezetekben a kisebbségek érdekeit, jogait.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője azt mondta: a külhoniak képzése különösen fontos, azért is, hogy képzett szakemberek segítsék a kisebbségijog-kiterjesztést. Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója megállapította: a teljes körű és tényleges autonómia a megoldás, de addig is, amíg ennek különböző formáit elérik, az a cél, hogy a magyarság olyan jogvédelmet kapjon, hogy emelt fővel tudjon élni szülőföldjén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A külhoni magyarok sokszor nem tudnak élni meglévő jogaikkal, ezért a jogtudatosság fejlesztése kiemelt feladat a következő időszakban – mondta Wetzel Tamás, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai helyettes államtitkára a Kisebbségvédelem Európában című nyári egyetem résztvevőinek tartott előadásában tegnap a fővárosi Magyarság Házában. A helyettes államtitkár kiemelte, hogy fokozottan jelen kell lenni a nemzetközi fórumokon is, és képviselni kell a nemzetközi szervezetekben a kisebbségek érdekeit, jogait.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője azt mondta: a külhoniak képzése különösen fontos, azért is, hogy képzett szakemberek segítsék a kisebbségijog-kiterjesztést. Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója megállapította: a teljes körű és tényleges autonómia a megoldás, de addig is, amíg ennek különböző formáit elérik, az a cél, hogy a magyarság olyan jogvédelmet kapjon, hogy emelt fővel tudjon élni szülőföldjén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. július 10.
Ez nehezíti a székely autonómia elérését
Az előző kormányzati ciklus nagy erejű lépéseihez képest kevésbé látványos intézkedésekkel folytatódik Magyarország határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája.
A Fidesz–KDNP 2010-es választási győzelmétől kezdődő első kormányzati ciklusában olyan nagy horderejű, szimbolikus lépések történtek, mint a kettős állampolgárság megszerzésének megkönnyítése a határon túli magyarok számára, valamint az ezzel járó szavazati jog megadása, a jobboldal második ciklusában inkább a már megkezdett programok folytatása és erősítése lehet a cél. Az MNO-nak nemzetpolitikával foglalkozó szakemberek ugyanakkor úgy vélekedtek, hogy nincs szó a terület leépítéséről, inkább – a korábban a kormányoldal részéről is hangoztatott – kontinuitás, folyamatosság figyelhető meg. Az általunk megkérdezett, név nélkül nyilatkozó szakemberek egyébként annak a reményüknek is hangot adtak, hogy a csúcsminisztériumként szolgáló Miniszterelnökség alá való betagozódással arra is van esély, hogy kiemelt szerepet kapjon a nemzetpolitika. Folytatódó programok a szórványmagyarság támogatására
Tovább működik a szórványmagyarság megtartására szolgáló Petőfi-program, valamint a diaszpóra erősítését szolgáló Kőrösi Csoma-program, csakúgy mint a határon túli emlékhelyek számbavételéért felelős Julianus-program, illetve a Mikes Kelemen-program, melynek célja a diaszpóra magyarsága által összegyűjtött könyvtári és levéltári örökség összegyűjtése és Magyarországra szállítása. A szakképzés évével folytatódnak a 2012-ben elkezdődött tematikus évek, amelyek egy-egy oktatási ciklusra fókuszálnak – 2012-ben az óvodásokra, 2013-ban a kisiskolásokra, 2014-ben pedig a felsősökre összpontosított a nemzetpolitikai államtitkárság.
„A május 20-ai kormányülésen eldőlt, hogy a következő évek nemzetpolitikájának fő pillérei: a gazdaságépítés, a külhoni magyarok népesedésének növelése, valamint magyar oktatási intézmények biztosítása a határon túli magyar gyerekek számára annak érdekében, hogy minél több gyermek járjon magyar iskolába” – közölte portálunkkal Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) igazgatója. Közösségépítés kell
Kántor Zoltán arról is szót ejtett, hogy összpontosítani kell a határon túli magyar társadalmak megerősítésére, a közösségépítésre. Ebben is kulcsfontosságú a magyar nyelvű iskolák támogatása, megerősítése, s ugyanez a helyzet a határon túli civil szervezetekkel is, bizonyos dolgokat ugyanis csak ők tudnak megvalósítani az ottani magyarok számára. Ezek mellett természetesen kiemelt szerepet játszanak a külhon magyar pártok.
A székelyek számára például rövid távon ha nem is a teljes autonómia – mellyel szemben a román politika nagyon komoly ellenállást mutat –, de az autonómia bizonyos elemeinek megvalósítása igenis cél lehet, ezek a törekvések pedig elérhetők, ebből a szempontból fontos a társadalom megerősítése. „Így kerülünk lépésről lépésre közelebb a tényleges célhoz, az autonómiához” – véli az NPKI igazgatója. Szerinte térségünkben többségi és kisebbségi nemzetépítés áll egymással szemben. Ha kemény nem is, de puha asszimilizációs politika ma is tapasztalható. A külhoni magyar nyelvű egyetemek segítik a kisebbségi elit újratermelődését, éppen ezért van hatalmas vita az állami finanszírozásukról.
Nincs jogi kényszer az autonómia megadására
A székelyföldi autonómia esélyeit csökkenti, hogy nincs európai szintű kötelező érvényű dokumentum, amely kötelezne egy országot az autonómiára, csak ajánlás van, amely pozitív példának állítja be. „Gondolatok vannak ennek az elvnek a magasabb szintre emeléséről, de ez idáig komoly előrelépés nem tapasztalható. A magyar nemzetpolitika egyik célja és tevékenységi területe is egyben ennek ösztönzése” – tette hozzá Kántor Zoltán.
Az NPKI igazgatója mindazonáltal úgy látja, hogy az autonómia témájának fenntartására akkor is szükség van, ha román részről erre nincsen fogadókészség, egy román párt sincs, mely támogatná.
Ruzsbaczky Zoltán
mno.hu
Erdély.ma
Az előző kormányzati ciklus nagy erejű lépéseihez képest kevésbé látványos intézkedésekkel folytatódik Magyarország határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája.
A Fidesz–KDNP 2010-es választási győzelmétől kezdődő első kormányzati ciklusában olyan nagy horderejű, szimbolikus lépések történtek, mint a kettős állampolgárság megszerzésének megkönnyítése a határon túli magyarok számára, valamint az ezzel járó szavazati jog megadása, a jobboldal második ciklusában inkább a már megkezdett programok folytatása és erősítése lehet a cél. Az MNO-nak nemzetpolitikával foglalkozó szakemberek ugyanakkor úgy vélekedtek, hogy nincs szó a terület leépítéséről, inkább – a korábban a kormányoldal részéről is hangoztatott – kontinuitás, folyamatosság figyelhető meg. Az általunk megkérdezett, név nélkül nyilatkozó szakemberek egyébként annak a reményüknek is hangot adtak, hogy a csúcsminisztériumként szolgáló Miniszterelnökség alá való betagozódással arra is van esély, hogy kiemelt szerepet kapjon a nemzetpolitika. Folytatódó programok a szórványmagyarság támogatására
Tovább működik a szórványmagyarság megtartására szolgáló Petőfi-program, valamint a diaszpóra erősítését szolgáló Kőrösi Csoma-program, csakúgy mint a határon túli emlékhelyek számbavételéért felelős Julianus-program, illetve a Mikes Kelemen-program, melynek célja a diaszpóra magyarsága által összegyűjtött könyvtári és levéltári örökség összegyűjtése és Magyarországra szállítása. A szakképzés évével folytatódnak a 2012-ben elkezdődött tematikus évek, amelyek egy-egy oktatási ciklusra fókuszálnak – 2012-ben az óvodásokra, 2013-ban a kisiskolásokra, 2014-ben pedig a felsősökre összpontosított a nemzetpolitikai államtitkárság.
„A május 20-ai kormányülésen eldőlt, hogy a következő évek nemzetpolitikájának fő pillérei: a gazdaságépítés, a külhoni magyarok népesedésének növelése, valamint magyar oktatási intézmények biztosítása a határon túli magyar gyerekek számára annak érdekében, hogy minél több gyermek járjon magyar iskolába” – közölte portálunkkal Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) igazgatója. Közösségépítés kell
Kántor Zoltán arról is szót ejtett, hogy összpontosítani kell a határon túli magyar társadalmak megerősítésére, a közösségépítésre. Ebben is kulcsfontosságú a magyar nyelvű iskolák támogatása, megerősítése, s ugyanez a helyzet a határon túli civil szervezetekkel is, bizonyos dolgokat ugyanis csak ők tudnak megvalósítani az ottani magyarok számára. Ezek mellett természetesen kiemelt szerepet játszanak a külhon magyar pártok.
A székelyek számára például rövid távon ha nem is a teljes autonómia – mellyel szemben a román politika nagyon komoly ellenállást mutat –, de az autonómia bizonyos elemeinek megvalósítása igenis cél lehet, ezek a törekvések pedig elérhetők, ebből a szempontból fontos a társadalom megerősítése. „Így kerülünk lépésről lépésre közelebb a tényleges célhoz, az autonómiához” – véli az NPKI igazgatója. Szerinte térségünkben többségi és kisebbségi nemzetépítés áll egymással szemben. Ha kemény nem is, de puha asszimilizációs politika ma is tapasztalható. A külhoni magyar nyelvű egyetemek segítik a kisebbségi elit újratermelődését, éppen ezért van hatalmas vita az állami finanszírozásukról.
Nincs jogi kényszer az autonómia megadására
A székelyföldi autonómia esélyeit csökkenti, hogy nincs európai szintű kötelező érvényű dokumentum, amely kötelezne egy országot az autonómiára, csak ajánlás van, amely pozitív példának állítja be. „Gondolatok vannak ennek az elvnek a magasabb szintre emeléséről, de ez idáig komoly előrelépés nem tapasztalható. A magyar nemzetpolitika egyik célja és tevékenységi területe is egyben ennek ösztönzése” – tette hozzá Kántor Zoltán.
Az NPKI igazgatója mindazonáltal úgy látja, hogy az autonómia témájának fenntartására akkor is szükség van, ha román részről erre nincsen fogadókészség, egy román párt sincs, mely támogatná.
Ruzsbaczky Zoltán
mno.hu
Erdély.ma
2015. július 23.
Fejlesztenék a szakoktatást
Rövid távú cselekvési terv és hosszú távú koncepció kidolgozását, valamint új képzések beindításának lehetőségét tartalmazza többek között az erdélyi magyar szakképzés fejlesztéséről szóló együttműködési megállapodás, amelyet tegnap írtak alá Tusványoson.
A megállapodás, amelyet Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár, Czomba Sándor, a nemzetgazdasági tárca államtitkára, Román István, a földművelésügyi tárca helyettes államtitkára és Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke látott el kézjegyével, rögzíti, hogy az RMPSZ vállalja: elkészíti az erdélyi magyar szakképzés hosszú távú fejlesztésének koncepcióját, valamint az azt megvalósító rövid távú cselekvési tervet. A szervezet azt is vállalja, hogy az új képzések beindítása, valamint az infrastrukturális fejlesztések előtt megvizsgálja és alátámasztja azok szükségességét.
Felmérnék az igényeket
A képzések esetében feltérképezi, hogyan illeszkednek a hosszú távú fejlesztési koncepcióba. A felek konzultálnak az új képzések és helyek iránti igényekről, az indítás feltételeiről. Egyetértésük esetén a magyarországi tárcák vállalják, hogy a szükséges fejlesztések beindítását lehetőségeikhez mérten támogatják. Potápi Árpád János a dokumentum aláírása előtt felidézte: a tematikus évek 2012-ben indultak, először az óvodások, utána a kisiskolások, majd a felsősök éve következett. Hozzátette: azt tapasztalták, hogy a szakképzést illetően sokkal gyengébb színvonalú az oktatás, ezért azt erősíteni kell. Emlékeztetett a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) pozitív döntésére a programmal összefüggésben, s kitért arra: 500 millió forintot különített el a kormány az abban megfogalmazott célokra. Ebből 250 millió áll rendelkezésre képzésekre, és ugyanannyi különböző régiókban fejlesztésekre. Kiemelte: azt szeretnék, ha a gazdaságpolitikát a nemzetpolitika szótárába is egyre inkább be lehetne illeszteni. Ma a szülőföldön való boldogulás egyet jelent a gazdasági boldogulással, s ha a külhoni magyarok nem tudnak szülőföldjükön boldogulni, „előbb-utóbb odébbállnak”. Ezt a jelenséget kívánják mérsékelni és visszafordítani. Czomba Sándor kiemelte: szeretnék azokat a fiatalokat segíteni, akik magyarul beszélnek, és magyarul kívánják a szakmájukat elsajátítani. Rögzítette: az idei forrás háromszorosa a korábbinak, és alapvetően célzottan szeretnék szétosztani. Fontosnak nevezte, hogy a szakképzés a gyakorlati életben hasznosítható tudást biztosítson a fiataloknak. Román István hozzátette: a nyár végére már 64 intézményből álló agráriskola-hálózatot működtet majd a földművelésügyi tárca. A magyar agrárium az elmúlt öt évben óriási fejlődésen ment keresztül, s bíznak benne, hogy egyre több fiatal választja ezt a pályát. Az agrárium nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország jóval erősebb országgá vált. Minél erősebb az anyaország, annál nagyobb lehetőség van arra is, hogy az erőforrásokat az egész Kárpát-medencére kiterjesszék – jelezte. Fontosnak nevezte, hogy a tematikus év programjában szerepel a tangazdaságok fejlesztése is.
Újra témává vált a szakoktatás
Burus-Siklódi Botond rámutatott: hosszú idő után a szakoktatás mint oktatási forma újra témává vált a román oktatási rendszerben. Hozzátette: nagyon örültek, amikor a Máért úgy döntött, hogy az idei év a szakképzés köré szerveződik. Beszámolt arról, hogy több helyszínen fórumokat tartottak, és igyekeztek a tanárok, intézményvezetők mellett a gazdasági élet szereplőit is megszólítani. A cél az, hogy hosszabb távú stratégiát alapozzanak meg. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője elmondta: a magyar oktatási útvonalról való letérés általában oktatási ciklusváltáskor következik be, s a szakképzés az első olyan terület, amely után nem oktatási útvonal következik, hanem maga a munkaerőpiac. Az a cél, hogy a magyar szakképzés jobb minőségű legyen. Fontos továbbá, hogy meggyőzzék a fiatalokat, keressék a magyar szakiskolákat. Erdélyben jelenleg kevésbé népszerű a szakiskola, Felvidéken, Kárpátalján inkább. Fontos, hogy a vállalkozások megfogalmazzák, milyen képzettségre, készségekre van szükségük. Jelenleg az iskolák és a cégek között minimális az együttműködés. Jelezte: feltérképezték a szakiskolákat, és az így született kataszter alapján most azokat a vállalkozókat keresik meg, amelyekkel együttműködés alakult ki.
Krónika (Kolozsvár)
Rövid távú cselekvési terv és hosszú távú koncepció kidolgozását, valamint új képzések beindításának lehetőségét tartalmazza többek között az erdélyi magyar szakképzés fejlesztéséről szóló együttműködési megállapodás, amelyet tegnap írtak alá Tusványoson.
A megállapodás, amelyet Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár, Czomba Sándor, a nemzetgazdasági tárca államtitkára, Román István, a földművelésügyi tárca helyettes államtitkára és Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke látott el kézjegyével, rögzíti, hogy az RMPSZ vállalja: elkészíti az erdélyi magyar szakképzés hosszú távú fejlesztésének koncepcióját, valamint az azt megvalósító rövid távú cselekvési tervet. A szervezet azt is vállalja, hogy az új képzések beindítása, valamint az infrastrukturális fejlesztések előtt megvizsgálja és alátámasztja azok szükségességét.
Felmérnék az igényeket
A képzések esetében feltérképezi, hogyan illeszkednek a hosszú távú fejlesztési koncepcióba. A felek konzultálnak az új képzések és helyek iránti igényekről, az indítás feltételeiről. Egyetértésük esetén a magyarországi tárcák vállalják, hogy a szükséges fejlesztések beindítását lehetőségeikhez mérten támogatják. Potápi Árpád János a dokumentum aláírása előtt felidézte: a tematikus évek 2012-ben indultak, először az óvodások, utána a kisiskolások, majd a felsősök éve következett. Hozzátette: azt tapasztalták, hogy a szakképzést illetően sokkal gyengébb színvonalú az oktatás, ezért azt erősíteni kell. Emlékeztetett a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) pozitív döntésére a programmal összefüggésben, s kitért arra: 500 millió forintot különített el a kormány az abban megfogalmazott célokra. Ebből 250 millió áll rendelkezésre képzésekre, és ugyanannyi különböző régiókban fejlesztésekre. Kiemelte: azt szeretnék, ha a gazdaságpolitikát a nemzetpolitika szótárába is egyre inkább be lehetne illeszteni. Ma a szülőföldön való boldogulás egyet jelent a gazdasági boldogulással, s ha a külhoni magyarok nem tudnak szülőföldjükön boldogulni, „előbb-utóbb odébbállnak”. Ezt a jelenséget kívánják mérsékelni és visszafordítani. Czomba Sándor kiemelte: szeretnék azokat a fiatalokat segíteni, akik magyarul beszélnek, és magyarul kívánják a szakmájukat elsajátítani. Rögzítette: az idei forrás háromszorosa a korábbinak, és alapvetően célzottan szeretnék szétosztani. Fontosnak nevezte, hogy a szakképzés a gyakorlati életben hasznosítható tudást biztosítson a fiataloknak. Román István hozzátette: a nyár végére már 64 intézményből álló agráriskola-hálózatot működtet majd a földművelésügyi tárca. A magyar agrárium az elmúlt öt évben óriási fejlődésen ment keresztül, s bíznak benne, hogy egyre több fiatal választja ezt a pályát. Az agrárium nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország jóval erősebb országgá vált. Minél erősebb az anyaország, annál nagyobb lehetőség van arra is, hogy az erőforrásokat az egész Kárpát-medencére kiterjesszék – jelezte. Fontosnak nevezte, hogy a tematikus év programjában szerepel a tangazdaságok fejlesztése is.
Újra témává vált a szakoktatás
Burus-Siklódi Botond rámutatott: hosszú idő után a szakoktatás mint oktatási forma újra témává vált a román oktatási rendszerben. Hozzátette: nagyon örültek, amikor a Máért úgy döntött, hogy az idei év a szakképzés köré szerveződik. Beszámolt arról, hogy több helyszínen fórumokat tartottak, és igyekeztek a tanárok, intézményvezetők mellett a gazdasági élet szereplőit is megszólítani. A cél az, hogy hosszabb távú stratégiát alapozzanak meg. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője elmondta: a magyar oktatási útvonalról való letérés általában oktatási ciklusváltáskor következik be, s a szakképzés az első olyan terület, amely után nem oktatási útvonal következik, hanem maga a munkaerőpiac. Az a cél, hogy a magyar szakképzés jobb minőségű legyen. Fontos továbbá, hogy meggyőzzék a fiatalokat, keressék a magyar szakiskolákat. Erdélyben jelenleg kevésbé népszerű a szakiskola, Felvidéken, Kárpátalján inkább. Fontos, hogy a vállalkozások megfogalmazzák, milyen képzettségre, készségekre van szükségük. Jelenleg az iskolák és a cégek között minimális az együttműködés. Jelezte: feltérképezték a szakiskolákat, és az így született kataszter alapján most azokat a vállalkozókat keresik meg, amelyekkel együttműködés alakult ki.
Krónika (Kolozsvár)
2015. augusztus 13.
Kántor Zoltán: állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában
Kántor Zoltán szerint úgy látszik, hogy az utóbbi időben állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője csütörtökön az M1aktuális csatorna műsorában elmondta: jövőre választási év lesz Romániában és ilyenkor mindig kicsit intenzívebbek a magyarellenes megnyilvánulások. Ugyanakkor úgy látja, hogy az utóbbi időben állandósultak a kedvezőtlen megjegyzések: míg korábban talán félévente voltak a romániai magyarság számára kedvezőtlenebb megnyilvánulások, most mintha havonta születne ilyen megjegyzés, kijelentés román részről.
Kántor Zoltán azt mondta, a két ország között, illetve a romániai magyarság és a román többség, az állam között kisebbségi kérdésekben feszültségek vannak.
Magyar részről a két ország közötti viszonyt ez meghatározza addig, míg az erdélyi magyar kisebbségi kérdést nem oldják meg megfelelő módon – fűzte hozzá.
„Magyarországot revizionizmussal vádolni (...) a nevetségesség kategóriája” – fogalmazott –, valószínűleg belpolitikai okokkal magyarázható a vehemens reakció.
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) államtitkára kedden hivatalába kérette Victor Micula budapesti román nagykövetet. A tárca közleménye szerint az államtitkár magyarázatot kért Victor Ponta román miniszterelnök egyes – hétfőn a Romania TV esti adásában elhangzott – kijelentéseire, amelyekkel „Magyarországot elfogadhatatlan vádakkal illette”.
E vádak azt mutatják, hogy „a román kormányfő újfent magyarellenes agitációval kívánja elfedni azt a belpolitikai válságot, amelyet kormánya tagjainak sorozatos vád alá helyezése és elitélése okoz” – fogalmaztak.
maszol.ro
Kántor Zoltán szerint úgy látszik, hogy az utóbbi időben állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője csütörtökön az M1aktuális csatorna műsorában elmondta: jövőre választási év lesz Romániában és ilyenkor mindig kicsit intenzívebbek a magyarellenes megnyilvánulások. Ugyanakkor úgy látja, hogy az utóbbi időben állandósultak a kedvezőtlen megjegyzések: míg korábban talán félévente voltak a romániai magyarság számára kedvezőtlenebb megnyilvánulások, most mintha havonta születne ilyen megjegyzés, kijelentés román részről.
Kántor Zoltán azt mondta, a két ország között, illetve a romániai magyarság és a román többség, az állam között kisebbségi kérdésekben feszültségek vannak.
Magyar részről a két ország közötti viszonyt ez meghatározza addig, míg az erdélyi magyar kisebbségi kérdést nem oldják meg megfelelő módon – fűzte hozzá.
„Magyarországot revizionizmussal vádolni (...) a nevetségesség kategóriája” – fogalmazott –, valószínűleg belpolitikai okokkal magyarázható a vehemens reakció.
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) államtitkára kedden hivatalába kérette Victor Micula budapesti román nagykövetet. A tárca közleménye szerint az államtitkár magyarázatot kért Victor Ponta román miniszterelnök egyes – hétfőn a Romania TV esti adásában elhangzott – kijelentéseire, amelyekkel „Magyarországot elfogadhatatlan vádakkal illette”.
E vádak azt mutatják, hogy „a román kormányfő újfent magyarellenes agitációval kívánja elfedni azt a belpolitikai válságot, amelyet kormánya tagjainak sorozatos vád alá helyezése és elitélése okoz” – fogalmaztak.
maszol.ro
2015. augusztus 15.
Székely autonómia skót segítséggel
Az utóbbi időben állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában – hangoztatta Kántor Zoltán. A budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője úgy vélekedett, választási év következik, és ilyenkor mindig kicsit intenzívebbek a magyarellenes megjegyzések, mert míg korábban félévente voltak a romániai magyarság számára kedvezőtlenebb megnyilvánulások, most mintha havonta születne ilyen kijelentés román részről.
Azt mondta, a két ország között, illetve a romániai magyarság és a román többség, az állam között kisebbségi kérdésekben feszültségek vannak, magyar részről a két ország közötti viszonyt ez meghatározza addig, míg az erdélyi magyar kisebbségi kérdést nem oldják meg megfelelő módon. Kántor a román kormányfő harcias nyilatkozata után fejtette ki véleményét, miután a kapkodó Ponta újra előcibálta a magyar kártyát.
Hogy a helyzet valóban „fokozódik”, érzékelhető, hiszen a belpolitikai mélyrepülés egyre markánsabb, a magyar közösséget érintő történések pedig rossz emlékű időszakot idéznek. Az eddig csak zászló- és névtáblaháború sújtotta Háromszéken egy állami intézmény vezetője a törvényesség zászlaját lengetve példátlan módon alázza meg a magyar közösséget, a Hargita megyei Marosfőn újólag a székelyföldi románok megkülönböztetéséről, diszkriminálásáról, megtűrtségéről értekezik Hargita megye prefektusa. S hogy magyar ügyben a bukaresti külügyminisztérium ismételten eltúlozza reakcióit, Markó Béla is megerősíti, szerinte ugyanis Zákonyi Botond nyilatkozata kapcsán a tárca úgy viselkedik, mint a nyolcvanas, kilencvenes években, amikor minden kívülről érkező, a nemzeti kisebbségek helyzetét firtató véleményről azt tartották, hogy az ország belügyeibe való beavatkozást jelent.
Forog a régi lemez, avagy kísért a múlt. Hiszen nem lehet elégszer leírni, megkérdezni, miként lehet megtűrt egy többségi nemzet saját államában? Dohos, ócska és ostoba manipuláció zajlik újra, negyedszázaddal azután, hogy örökre elillantnak hittük a diktatúra retorikáját, miszerint Romániában a kisebbségi kérdés egyszer s mindenkorra megoldott.
Hogy tehát az erdélyi „magyar kisebbségi kérdést” – miként Kántor Zoltán most felveti – mikorra sikerül „megfelelő módon” megoldani, egyelőre tippelni sem lehet, hiszen újra dúl a magyarellenes csörte. És miközben építkezni kellene, válaszolgatni, magyarázkodni, érvelni kényszerülünk, választások közeledtével pedig tényleg ajánlott erősíteni tűrőképességünket. Így múlik tehát időnk, fogynak lassan szavaink is, csak azok az érzéketlen szélmalmok őrölnek rendületlenül.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma
Az utóbbi időben állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában – hangoztatta Kántor Zoltán. A budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője úgy vélekedett, választási év következik, és ilyenkor mindig kicsit intenzívebbek a magyarellenes megjegyzések, mert míg korábban félévente voltak a romániai magyarság számára kedvezőtlenebb megnyilvánulások, most mintha havonta születne ilyen kijelentés román részről.
Azt mondta, a két ország között, illetve a romániai magyarság és a román többség, az állam között kisebbségi kérdésekben feszültségek vannak, magyar részről a két ország közötti viszonyt ez meghatározza addig, míg az erdélyi magyar kisebbségi kérdést nem oldják meg megfelelő módon. Kántor a román kormányfő harcias nyilatkozata után fejtette ki véleményét, miután a kapkodó Ponta újra előcibálta a magyar kártyát.
Hogy a helyzet valóban „fokozódik”, érzékelhető, hiszen a belpolitikai mélyrepülés egyre markánsabb, a magyar közösséget érintő történések pedig rossz emlékű időszakot idéznek. Az eddig csak zászló- és névtáblaháború sújtotta Háromszéken egy állami intézmény vezetője a törvényesség zászlaját lengetve példátlan módon alázza meg a magyar közösséget, a Hargita megyei Marosfőn újólag a székelyföldi románok megkülönböztetéséről, diszkriminálásáról, megtűrtségéről értekezik Hargita megye prefektusa. S hogy magyar ügyben a bukaresti külügyminisztérium ismételten eltúlozza reakcióit, Markó Béla is megerősíti, szerinte ugyanis Zákonyi Botond nyilatkozata kapcsán a tárca úgy viselkedik, mint a nyolcvanas, kilencvenes években, amikor minden kívülről érkező, a nemzeti kisebbségek helyzetét firtató véleményről azt tartották, hogy az ország belügyeibe való beavatkozást jelent.
Forog a régi lemez, avagy kísért a múlt. Hiszen nem lehet elégszer leírni, megkérdezni, miként lehet megtűrt egy többségi nemzet saját államában? Dohos, ócska és ostoba manipuláció zajlik újra, negyedszázaddal azután, hogy örökre elillantnak hittük a diktatúra retorikáját, miszerint Romániában a kisebbségi kérdés egyszer s mindenkorra megoldott.
Hogy tehát az erdélyi „magyar kisebbségi kérdést” – miként Kántor Zoltán most felveti – mikorra sikerül „megfelelő módon” megoldani, egyelőre tippelni sem lehet, hiszen újra dúl a magyarellenes csörte. És miközben építkezni kellene, válaszolgatni, magyarázkodni, érvelni kényszerülünk, választások közeledtével pedig tényleg ajánlott erősíteni tűrőképességünket. Így múlik tehát időnk, fogynak lassan szavaink is, csak azok az érzéketlen szélmalmok őrölnek rendületlenül.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma
2015. október 18.
Anyanyelvhasználat: a helyzet jó, de nem reménytelen
Öt kisebbségügyi kérdésekkel is foglalkozó szakember beszélte ki a közigazgatásban biztosított anyanyelvhasználat kérdését.
A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) kezdeményezésére öt intézmény – két egyetem és három kisebbségkutató intézet – egy-egy szakembere ült össze péntek délután a kolozsvári színház stúdiótermében, hogy a közönség számára is nyilvánosan a kisebbségi anyanyelvhasználatról vitatkozzanak.
A KAT ezzel a témával indította a Nemzetpolitikai kerekasztal című előadássorozatát, melynek célja az eseményre szóló meghívó szerint: „nemzeti létünk szempontjából releváns kérdéseket tudományos megközelítést alkalmazó előadók bevonásával körbejárni”.
A moderátor, Papp-Zakor András bevezetőjében egy kárpátaljai tanulmányból idézett, miszerint a kisebbségi nyelvek megőrzését alapvetően négy, egymással – és a többségi közösségnek a kisebbségekkel kapcsolatos szándékaival, törekvéseivel és politikájával – szorosan összefüggő tényező határozza meg. Ezek pedig a következők:
Beszélők, akik fenntartják a nyelvet (demográfiai faktor).
Helyzetek, színterek, ahol a nyelvet nem csupán szimbolikus és szakrális, hanem gyakorlati célokra, valódi kommunikációs igények kielégítésére is használni lehet (hasznossági tényező).
Jogok, melyek biztosítják a nyelv használatának lehetőségét (politikai feltétel).
A beszélők szándéka: hogy akarják is használni ezt a nyelvet, illetve tovább örökíteni a következő generációk számára (szimbolikus érték).
A tanulmány megállapítása szerint a magyar nyelv hosszú távú fenntartása csak akkor lehetséges, ha valamennyi feltétel együtt van.
A moderátor a jelenlegi romániai kisebbségi anyanyelvhasználat jogi feltételeire és azok gyakorlati alkalmazására vonatkozó kérdésére elsőként Horváth István (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár) nyújtott átfogó képet. Az anyanyelvhasználat jogi kereteinek kiépítésével az 1993–96 közötti időszaktól kezdve foglalkoztak. A törekvés arra irányult, hogy a kisebbségi nyelvet beszélők számára minél szélesebb körű autonómiát lehessen biztosítani. A kisebbségvédelmi törvények személyekre vonatkoznak, ezeket Románia belső jogrendjének részévé tette, így különböző erősségű és koherenciájú jogszabályok születtek az anyanyelvhasználat különböző területein: az oktatástól kezdve a közigazgatáson át egészen az igazságszolgáltatásig. Horváth István szerint nem volt alaposan átgondolva a jogszabályok alkalmazása, különösen ami a közigazgatást illeti.
Idővel politikai alkudozással igyekeztek javítani ezeken. Az önkormányzatok nem tudták megteremteni a betartásukhoz szükséges infrastrukturális vagy személyzeti feltételeket, például a formanyomtatványok magyarra fordítását vagy magyarul beszélő alkalmazottak biztosítását.
A romániai magyarság 80 százaléka él olyan településen, ahol a törvény szerint biztosítani kellene az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban. Problematikus, hogy egyes településeken, mint például Kolozsváron, hiába él jelentős számú magyar kisebbség, az arányosságra hivatkozva nem biztosítják a nyelvi jogok gyakorlásának lehetőségét. Említésre méltó, hogy ott, ahol a magyarok többségben vannak, az infrastrukturális feltételek is biztosítottak. Kevésbé jellemző ez az írásbeliségre, aminek az oka egyrészt a hivatalnokok túlterheltsége, másrészt a beszélők viszonyulása, akik inkább kitöltenek egy román nyelvű formanyomtatványt, mint egy magyart.
Horváth István összegzésképpen elmondta: szükséges felülvizsgálni a nyelvi jogok alkalmazását, különösen a közigazgatásban, ugyanakkor tényleges anyanyelvhasználatra kell buzdítani a magyar lakosságot.
Ferenc Viktória (Nemzetpolitikai Kutatóintézet, Budapest) több Kárpát-medencei vonatkozást emelt ki, mondván: minden régióban kiemelt fontosságú téma a magyar anyanyelvhasználat kérdése a közigazgatásban. Kárpátalján mintegy száz olyan település van, amely érintett a nyelvi jogok alkalmazásában. Több felmérést és egy fókuszcsoportos kutatást is végeztek nyelvhasználókkal és a közigazgatásban dolgozó alkalmazottakkal, arra vonatkozóan, hogy mennyire érvényesül az anyanyelv használni akarása. Azt tapasztalták, hogy van egy berögzültség az állampolgárok részéről az anyanyelvhasználatot illetően.
Mindemellett sokan nem is tudnak arról, hogy jogukban állna magyar ügyfélszolgálatot igényelni. Azt is tapasztalták, hogy sokkal inkább igényelik szóban az anyanyelvhasználat biztosítását, mint írásban, mert annak nyoma marad.
Ferenc Viktória pozitív példaként hozta fel a Vajdaságot, ahol 2012 óta érvényben van egy olyan nyelvhasználati stratégia, mely akár a romániai magyarság számára is kiindulópont lehetne. A nyelvi jogosítványok többségi elfogadottságára reflektálva elmondta: politikai kultúra kérdése, hogy
Kelet-Európában nehezebben fogadják el a kisebbség evidens jogait, amelyet többletjognak értelmeznek.
Így van ez a Vajdaságban is, ahol a Magyar Nemzeti Tanács nemrég egy nyelvőrséget állított fel a nyelvi jogok megvalósulásának felügyelésére, amit azonban nem fogadtak túl jól a helyi önkormányzatok.
Annál a kérdésnél maradva, hogy mennyire ismerik a kisebbségi nyelvet beszélők a jogaikat, Horváth István elmondta: ez nagyban múlik azokon az intézményeken, amelyeknek kötelességük lenne biztosítani a törvény által szavatolt nyelvhasználati feltételeket. A jogismeret fontos, de azon is múlik, hogy van-e magyar nyelvű űrlap kihelyezve az ügyfélszolgálaton, jelzik-e az alkalmazottak, hogy hol van magyar ügyfélszolgálat, és a gyakorlatban mindez hogyan valósul meg.
Salat Levente, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója a kérdéshez kapcsolódóan megjegyezte: összesen 512 olyan norma van, mely a kisebbségi jogokhoz kapcsolódik, és ezeknek jelentős része nyelvi jogokat is érint. A jogalanyoknak nem kötelességük eligazodni ebben a jogi dzsungelben. Azt is láthatjuk, hogy a jog alkalmazói szívesen elszabotálják a jogosítványokat, a lakosság többsége pedig indokolatlannak tartja ezeket. Az RMDSZ – a vitathatatlan vívmányok melletti – mulasztása, hogy a jogokat zárt ajtók mögött, politikai alkuk eredményeképpen érte el.
Senki sem érezte át a jog hétköznapi emberek szintjén történő alkalmazását – fogalmazott Salat Levente.
Toró Tibor, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója szerint fontos különbséget tenni a városok és a magyar lakta kisebb települések, falvak kapacitása között. A magyar döntéshozóknak jó odafigyelniük, hogy legalább azokon a településeken érvényesüljön a jog, ahol magyar polgármesterek, alpolgármesterek vannak. A típusnyomtatványok biztosítására megyei szintű segítséget lehetne biztosítani. Szankcionálni kellene azokat az önkormányzatokat, ahol nem a törvény által biztosított formában járnak el.
Ehhez a problémakörhöz tartoznak az egészségügyben biztosított nyelvhasználati jogok is. Horváth István kifejtette: két törvényszabályozás is van erre vonatkozóan. Az orvosi kamara lázongani kezdett ezek bevezetésekor, mert úgy értelmezték, hogy az orvosoknak kellene megtanulniuk a páciens nyelvén, holott a magyar nyelvű tájékoztatás biztosítása a menedzsment dolga lenne.
Vizi Balázs (MTA TK Kisebbségkutató Intézet, Budapest) azzal kapcsolatosan, hogy az általános retorika szerint Romániában példás módon megoldották a kisebbségi anyanyelvhasználat kérdését, nemzetközi összefüggéseket is érintve kifejtette: tíz év alatt nem sok előrelépés történt, ennek ellenére megállapítható, a jogszabályok által biztosított jogosítványok jó színvonalt képviselnek.
Három színtér létezik, ami európai szinten szóba kerül, amikor valamilyen jog érvényesítéséről szó van:
Az első az a politikai szint, ahol ezt hatalmi kérdésként kezelik: ez a politikai háttéralkuk, egymással konfrontálódó nemzetképek terepe.
A második a jogszabályok szintje, ahol a jogszabályalkotásnak van egy belső dinamikája. Itt a legfontosabb kérdés, hogy van-e valamilyen ellenőrző vagy szankcionáló rendszer, illetve van-e olyan státusza a kisebbségi nyelvnek, amelyet az alkotmány vagy a törvények garantálnak. Ez Romániában nincs tisztázva.
A harmadik a társadalmi elfogadottság szintje, ahol nagyon sok probléma van: a jogismeret hiánya, a jogbiztonságba vetett bizalom hiánya, a nyelvek presztízse, a pénzkérdés.
Vizi Balázs szerint vegyes lakosságú területeken a kétnyelvűség támogatása, akár a közalkalmazottak nyelvtanfolyamokon való részvétele ösztönző hatású lenne. Nemzetközi összefüggésben elmondta: bár Dél-Tirol példáját gyakran pozitív értelemben említik, de ott is (ugyanakkor Belgiumban is) hasonló gondok merülnek fel a kisebbségi nyelvhasználat terén, mint Romániában. Egyetlen különbség talán csak a pénz kérdése.
Horváth István a nyelvi státus kérdését érintve kifejtette: Romániában a magyar nyelvnek nincs jogi státusa, csak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által beszélt nyelvnek. A törvényi szövegezés mindig ragaszkodik ahhoz, hogy ez egy egyéni jog. Az egész romániai törvénykezésben csak két normatív jog van, mely nevesíti a magyar közösséget: az egyik a nyelvi charta elfogadásához, a másik pedig a magyar nyelv napjának nemrég elfogadott megünnepléséhez kötődik.
Az egyik következő cél lehetne az anyanyelvhasználat megerősítésére a magyar nyelvi statútum kidolgozása, akár helyi szinteken is – javasolta Horváth István.
Hogyan lehet továbblépni és tartalommal tölteni fel a jelenlegi szabályozást? Vagy teljesen át kellene szabni azt? – tette fel a kérdést Papp-Zakor András.
Salat Levente szerint a romániai politikai mező igen komoly átalakulások idejét éli, a fő magyar politikai erő partner nélkül maradt. Ennek ellenére úgy látja, hogy van esély arra, hogy a kisebbségi törvény napirendre kerüljön. A fő problémát abban látja, hogy az RMDSZ érdekei ütköznek azzal, hogy ebben a kérdésben előrelépés történjen. Köztudottan van egy törvénytervezet, mely 2005 óta ott van a parlamentben, és amelynek fontos eleme a kulturális autonómia, amiről az érdekképviselet nem mond le.
Ez egy olyan csapdahelyzet, melyben ha volna is nyitottság a román fél részéről arra, hogy a kisebbségi törvény kérdését elővegyék, az RMDSZ nem engedheti meg magának, hogy lemondjon a kulturális autonómiáról. A BBTE professzora a továbblépés lehetőségét abban látja, hogy a Horváth István által is hangsúlyozott egyéni jogok helyett területhez köthető jogokként értelmezné a román törvénykezés az anyanyelvhasználati jogot.
Toró Tibor a nyelvi és etnikai kérdések – a nyelvi statútum és a kulturális autonómia – szétválasztása kapcsán elmondta: nagyon sokan intézményi szinten is keverik a két különböző jogot. Hozzátette: a hivatalos nyelvvé válás az autonómia szintjén van, az a román többség nélkül nem kivitelezhető. A jelenlegi szabályozás tartalommal való feltöltését illetően viszont külpolitikai szinten, a Romániáról szóló országjelentésekre támaszkodva lehetne eredményt elérni.
A továbbiakban a százalékarányos küszöb és az arányosság kérdésének problematikáját járták körül a beszélgetés résztvevői. Romániában körülbelül 120 olyan közigazgatási egység létezik, ahol 20 százalék fölött van a magyarság aránya. Ez számban kifejezve 60-70 ezer embert jelent. Ehhez képest vannak olyan nagyvárosok, ahol a magyarok több ezres nagyságrendben vannak jelen, de mivel nem érik el a százalékarányos küszöböt (ami egyébként külföldön általában 8 százalékot, Kárpátalján 10 százalékot jelent), nem gyakorolhatják nyelvi jogaikat. Ez ellentmondásos helyzeteket eredményez. Egy másik fontos probléma, a köztisztviselők számarányos leképeződése a közigazgatási egységekben. Számos esetben fordult elő, hogy egy állást a magyar nyelv ismeretének feltételéhez kötött egy-egy önkormányzat, ami miatt több kereset indult a diszkriminációellenes tanácsnál.
A kerekasztal-beszélgetés egyik következtetéseként Salat Levente kifejtette: bár nagyon látványos eredményekre nem lehet számítani a kisebbségi anyanyelvhasználatot illetően, de pesszimizmusra sincs ok, hiszen az adott lehetőségek jó kihasználása, a kérdés mikromenedzsmentje nagyon sok mozgásteret biztosít. Ehhez az kell, hogy ne általános politikai eszméket hajszoljunk, amiket majd kampány idején felhasználhatunk, hanem vizsgáljuk meg a jog alkalmazásának lehetőségeit.
Vizi Balázs a következtetések sorában elmondta: az anyanyelvhasználati kérdés folyamatos dinamikus mozgásban van. Állandó nyíltabb, erősebb vagy gyengébb küzdelem van a felek között. Nem valószínű, hogy itt a többség és a kisebbség között egy ideális konszenzus alakítható ki.
Jó tehát, ha hozzászokunk.
Papp-Zakor András egy dalszöveget parafrazálva zárta a beszélgetést: a helyzet jó, de nem reménytelen...
Mészáros Tímea
foter.ro/cikk
Öt kisebbségügyi kérdésekkel is foglalkozó szakember beszélte ki a közigazgatásban biztosított anyanyelvhasználat kérdését.
A Kulturális Autonómia Tanács (KAT) kezdeményezésére öt intézmény – két egyetem és három kisebbségkutató intézet – egy-egy szakembere ült össze péntek délután a kolozsvári színház stúdiótermében, hogy a közönség számára is nyilvánosan a kisebbségi anyanyelvhasználatról vitatkozzanak.
A KAT ezzel a témával indította a Nemzetpolitikai kerekasztal című előadássorozatát, melynek célja az eseményre szóló meghívó szerint: „nemzeti létünk szempontjából releváns kérdéseket tudományos megközelítést alkalmazó előadók bevonásával körbejárni”.
A moderátor, Papp-Zakor András bevezetőjében egy kárpátaljai tanulmányból idézett, miszerint a kisebbségi nyelvek megőrzését alapvetően négy, egymással – és a többségi közösségnek a kisebbségekkel kapcsolatos szándékaival, törekvéseivel és politikájával – szorosan összefüggő tényező határozza meg. Ezek pedig a következők:
Beszélők, akik fenntartják a nyelvet (demográfiai faktor).
Helyzetek, színterek, ahol a nyelvet nem csupán szimbolikus és szakrális, hanem gyakorlati célokra, valódi kommunikációs igények kielégítésére is használni lehet (hasznossági tényező).
Jogok, melyek biztosítják a nyelv használatának lehetőségét (politikai feltétel).
A beszélők szándéka: hogy akarják is használni ezt a nyelvet, illetve tovább örökíteni a következő generációk számára (szimbolikus érték).
A tanulmány megállapítása szerint a magyar nyelv hosszú távú fenntartása csak akkor lehetséges, ha valamennyi feltétel együtt van.
A moderátor a jelenlegi romániai kisebbségi anyanyelvhasználat jogi feltételeire és azok gyakorlati alkalmazására vonatkozó kérdésére elsőként Horváth István (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár) nyújtott átfogó képet. Az anyanyelvhasználat jogi kereteinek kiépítésével az 1993–96 közötti időszaktól kezdve foglalkoztak. A törekvés arra irányult, hogy a kisebbségi nyelvet beszélők számára minél szélesebb körű autonómiát lehessen biztosítani. A kisebbségvédelmi törvények személyekre vonatkoznak, ezeket Románia belső jogrendjének részévé tette, így különböző erősségű és koherenciájú jogszabályok születtek az anyanyelvhasználat különböző területein: az oktatástól kezdve a közigazgatáson át egészen az igazságszolgáltatásig. Horváth István szerint nem volt alaposan átgondolva a jogszabályok alkalmazása, különösen ami a közigazgatást illeti.
Idővel politikai alkudozással igyekeztek javítani ezeken. Az önkormányzatok nem tudták megteremteni a betartásukhoz szükséges infrastrukturális vagy személyzeti feltételeket, például a formanyomtatványok magyarra fordítását vagy magyarul beszélő alkalmazottak biztosítását.
A romániai magyarság 80 százaléka él olyan településen, ahol a törvény szerint biztosítani kellene az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban. Problematikus, hogy egyes településeken, mint például Kolozsváron, hiába él jelentős számú magyar kisebbség, az arányosságra hivatkozva nem biztosítják a nyelvi jogok gyakorlásának lehetőségét. Említésre méltó, hogy ott, ahol a magyarok többségben vannak, az infrastrukturális feltételek is biztosítottak. Kevésbé jellemző ez az írásbeliségre, aminek az oka egyrészt a hivatalnokok túlterheltsége, másrészt a beszélők viszonyulása, akik inkább kitöltenek egy román nyelvű formanyomtatványt, mint egy magyart.
Horváth István összegzésképpen elmondta: szükséges felülvizsgálni a nyelvi jogok alkalmazását, különösen a közigazgatásban, ugyanakkor tényleges anyanyelvhasználatra kell buzdítani a magyar lakosságot.
Ferenc Viktória (Nemzetpolitikai Kutatóintézet, Budapest) több Kárpát-medencei vonatkozást emelt ki, mondván: minden régióban kiemelt fontosságú téma a magyar anyanyelvhasználat kérdése a közigazgatásban. Kárpátalján mintegy száz olyan település van, amely érintett a nyelvi jogok alkalmazásában. Több felmérést és egy fókuszcsoportos kutatást is végeztek nyelvhasználókkal és a közigazgatásban dolgozó alkalmazottakkal, arra vonatkozóan, hogy mennyire érvényesül az anyanyelv használni akarása. Azt tapasztalták, hogy van egy berögzültség az állampolgárok részéről az anyanyelvhasználatot illetően.
Mindemellett sokan nem is tudnak arról, hogy jogukban állna magyar ügyfélszolgálatot igényelni. Azt is tapasztalták, hogy sokkal inkább igényelik szóban az anyanyelvhasználat biztosítását, mint írásban, mert annak nyoma marad.
Ferenc Viktória pozitív példaként hozta fel a Vajdaságot, ahol 2012 óta érvényben van egy olyan nyelvhasználati stratégia, mely akár a romániai magyarság számára is kiindulópont lehetne. A nyelvi jogosítványok többségi elfogadottságára reflektálva elmondta: politikai kultúra kérdése, hogy
Kelet-Európában nehezebben fogadják el a kisebbség evidens jogait, amelyet többletjognak értelmeznek.
Így van ez a Vajdaságban is, ahol a Magyar Nemzeti Tanács nemrég egy nyelvőrséget állított fel a nyelvi jogok megvalósulásának felügyelésére, amit azonban nem fogadtak túl jól a helyi önkormányzatok.
Annál a kérdésnél maradva, hogy mennyire ismerik a kisebbségi nyelvet beszélők a jogaikat, Horváth István elmondta: ez nagyban múlik azokon az intézményeken, amelyeknek kötelességük lenne biztosítani a törvény által szavatolt nyelvhasználati feltételeket. A jogismeret fontos, de azon is múlik, hogy van-e magyar nyelvű űrlap kihelyezve az ügyfélszolgálaton, jelzik-e az alkalmazottak, hogy hol van magyar ügyfélszolgálat, és a gyakorlatban mindez hogyan valósul meg.
Salat Levente, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója a kérdéshez kapcsolódóan megjegyezte: összesen 512 olyan norma van, mely a kisebbségi jogokhoz kapcsolódik, és ezeknek jelentős része nyelvi jogokat is érint. A jogalanyoknak nem kötelességük eligazodni ebben a jogi dzsungelben. Azt is láthatjuk, hogy a jog alkalmazói szívesen elszabotálják a jogosítványokat, a lakosság többsége pedig indokolatlannak tartja ezeket. Az RMDSZ – a vitathatatlan vívmányok melletti – mulasztása, hogy a jogokat zárt ajtók mögött, politikai alkuk eredményeképpen érte el.
Senki sem érezte át a jog hétköznapi emberek szintjén történő alkalmazását – fogalmazott Salat Levente.
Toró Tibor, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója szerint fontos különbséget tenni a városok és a magyar lakta kisebb települések, falvak kapacitása között. A magyar döntéshozóknak jó odafigyelniük, hogy legalább azokon a településeken érvényesüljön a jog, ahol magyar polgármesterek, alpolgármesterek vannak. A típusnyomtatványok biztosítására megyei szintű segítséget lehetne biztosítani. Szankcionálni kellene azokat az önkormányzatokat, ahol nem a törvény által biztosított formában járnak el.
Ehhez a problémakörhöz tartoznak az egészségügyben biztosított nyelvhasználati jogok is. Horváth István kifejtette: két törvényszabályozás is van erre vonatkozóan. Az orvosi kamara lázongani kezdett ezek bevezetésekor, mert úgy értelmezték, hogy az orvosoknak kellene megtanulniuk a páciens nyelvén, holott a magyar nyelvű tájékoztatás biztosítása a menedzsment dolga lenne.
Vizi Balázs (MTA TK Kisebbségkutató Intézet, Budapest) azzal kapcsolatosan, hogy az általános retorika szerint Romániában példás módon megoldották a kisebbségi anyanyelvhasználat kérdését, nemzetközi összefüggéseket is érintve kifejtette: tíz év alatt nem sok előrelépés történt, ennek ellenére megállapítható, a jogszabályok által biztosított jogosítványok jó színvonalt képviselnek.
Három színtér létezik, ami európai szinten szóba kerül, amikor valamilyen jog érvényesítéséről szó van:
Az első az a politikai szint, ahol ezt hatalmi kérdésként kezelik: ez a politikai háttéralkuk, egymással konfrontálódó nemzetképek terepe.
A második a jogszabályok szintje, ahol a jogszabályalkotásnak van egy belső dinamikája. Itt a legfontosabb kérdés, hogy van-e valamilyen ellenőrző vagy szankcionáló rendszer, illetve van-e olyan státusza a kisebbségi nyelvnek, amelyet az alkotmány vagy a törvények garantálnak. Ez Romániában nincs tisztázva.
A harmadik a társadalmi elfogadottság szintje, ahol nagyon sok probléma van: a jogismeret hiánya, a jogbiztonságba vetett bizalom hiánya, a nyelvek presztízse, a pénzkérdés.
Vizi Balázs szerint vegyes lakosságú területeken a kétnyelvűség támogatása, akár a közalkalmazottak nyelvtanfolyamokon való részvétele ösztönző hatású lenne. Nemzetközi összefüggésben elmondta: bár Dél-Tirol példáját gyakran pozitív értelemben említik, de ott is (ugyanakkor Belgiumban is) hasonló gondok merülnek fel a kisebbségi nyelvhasználat terén, mint Romániában. Egyetlen különbség talán csak a pénz kérdése.
Horváth István a nyelvi státus kérdését érintve kifejtette: Romániában a magyar nyelvnek nincs jogi státusa, csak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által beszélt nyelvnek. A törvényi szövegezés mindig ragaszkodik ahhoz, hogy ez egy egyéni jog. Az egész romániai törvénykezésben csak két normatív jog van, mely nevesíti a magyar közösséget: az egyik a nyelvi charta elfogadásához, a másik pedig a magyar nyelv napjának nemrég elfogadott megünnepléséhez kötődik.
Az egyik következő cél lehetne az anyanyelvhasználat megerősítésére a magyar nyelvi statútum kidolgozása, akár helyi szinteken is – javasolta Horváth István.
Hogyan lehet továbblépni és tartalommal tölteni fel a jelenlegi szabályozást? Vagy teljesen át kellene szabni azt? – tette fel a kérdést Papp-Zakor András.
Salat Levente szerint a romániai politikai mező igen komoly átalakulások idejét éli, a fő magyar politikai erő partner nélkül maradt. Ennek ellenére úgy látja, hogy van esély arra, hogy a kisebbségi törvény napirendre kerüljön. A fő problémát abban látja, hogy az RMDSZ érdekei ütköznek azzal, hogy ebben a kérdésben előrelépés történjen. Köztudottan van egy törvénytervezet, mely 2005 óta ott van a parlamentben, és amelynek fontos eleme a kulturális autonómia, amiről az érdekképviselet nem mond le.
Ez egy olyan csapdahelyzet, melyben ha volna is nyitottság a román fél részéről arra, hogy a kisebbségi törvény kérdését elővegyék, az RMDSZ nem engedheti meg magának, hogy lemondjon a kulturális autonómiáról. A BBTE professzora a továbblépés lehetőségét abban látja, hogy a Horváth István által is hangsúlyozott egyéni jogok helyett területhez köthető jogokként értelmezné a román törvénykezés az anyanyelvhasználati jogot.
Toró Tibor a nyelvi és etnikai kérdések – a nyelvi statútum és a kulturális autonómia – szétválasztása kapcsán elmondta: nagyon sokan intézményi szinten is keverik a két különböző jogot. Hozzátette: a hivatalos nyelvvé válás az autonómia szintjén van, az a román többség nélkül nem kivitelezhető. A jelenlegi szabályozás tartalommal való feltöltését illetően viszont külpolitikai szinten, a Romániáról szóló országjelentésekre támaszkodva lehetne eredményt elérni.
A továbbiakban a százalékarányos küszöb és az arányosság kérdésének problematikáját járták körül a beszélgetés résztvevői. Romániában körülbelül 120 olyan közigazgatási egység létezik, ahol 20 százalék fölött van a magyarság aránya. Ez számban kifejezve 60-70 ezer embert jelent. Ehhez képest vannak olyan nagyvárosok, ahol a magyarok több ezres nagyságrendben vannak jelen, de mivel nem érik el a százalékarányos küszöböt (ami egyébként külföldön általában 8 százalékot, Kárpátalján 10 százalékot jelent), nem gyakorolhatják nyelvi jogaikat. Ez ellentmondásos helyzeteket eredményez. Egy másik fontos probléma, a köztisztviselők számarányos leképeződése a közigazgatási egységekben. Számos esetben fordult elő, hogy egy állást a magyar nyelv ismeretének feltételéhez kötött egy-egy önkormányzat, ami miatt több kereset indult a diszkriminációellenes tanácsnál.
A kerekasztal-beszélgetés egyik következtetéseként Salat Levente kifejtette: bár nagyon látványos eredményekre nem lehet számítani a kisebbségi anyanyelvhasználatot illetően, de pesszimizmusra sincs ok, hiszen az adott lehetőségek jó kihasználása, a kérdés mikromenedzsmentje nagyon sok mozgásteret biztosít. Ehhez az kell, hogy ne általános politikai eszméket hajszoljunk, amiket majd kampány idején felhasználhatunk, hanem vizsgáljuk meg a jog alkalmazásának lehetőségeit.
Vizi Balázs a következtetések sorában elmondta: az anyanyelvhasználati kérdés folyamatos dinamikus mozgásban van. Állandó nyíltabb, erősebb vagy gyengébb küzdelem van a felek között. Nem valószínű, hogy itt a többség és a kisebbség között egy ideális konszenzus alakítható ki.
Jó tehát, ha hozzászokunk.
Papp-Zakor András egy dalszöveget parafrazálva zárta a beszélgetést: a helyzet jó, de nem reménytelen...
Mészáros Tímea
foter.ro/cikk
2015. november 5.
Szakértő: felértékelődhet az RMDSZ Romániában
A jelenlegi helyzetben felértékelődhet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) akár a kormányzati szerep, akár a parlamenti támogatás nyújtásának tekintetében – mondta a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója az M1 aktuális csatorna csütörtök reggeli műsorában.
Kántor Zoltán szerint az RMDSZ most azon munkálkodik, hogy „mi hozható ki" ebből a felértékelt szerepből a romániai magyarság javára.
Emlékeztetett, hogy minden egyes román párt tett már magyarellenes kijelentéseket, negatívan állnak az autonómiakérdéshez. Kántor Zoltán nem számít arra, hogy bármilyen „konstellációban" egyből autonómia lesz, de valamilyen előrelépésben lehet reménykedni.
MTI
Erdély.ma
A jelenlegi helyzetben felértékelődhet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) akár a kormányzati szerep, akár a parlamenti támogatás nyújtásának tekintetében – mondta a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója az M1 aktuális csatorna csütörtök reggeli műsorában.
Kántor Zoltán szerint az RMDSZ most azon munkálkodik, hogy „mi hozható ki" ebből a felértékelt szerepből a romániai magyarság javára.
Emlékeztetett, hogy minden egyes román párt tett már magyarellenes kijelentéseket, negatívan állnak az autonómiakérdéshez. Kántor Zoltán nem számít arra, hogy bármilyen „konstellációban" egyből autonómia lesz, de valamilyen előrelépésben lehet reménykedni.
MTI
Erdély.ma
2015. november 14.
A szórványban fogy leginkább a magyarság
A Kárpát-medence őshonos külhoni magyar közösségeit mindenütt érinti a szórványosodás jelensége, a magyarság ugyanakkor a szórványban fogy a legnagyobb arányban – mondta a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója az MTI-nek a vasárnapi magyar szórvány napja alkalmából.
Kántor Zoltán arra mutatott rá, hogy a szórvány nehezen definiálható fogalom, gyakorlatilag lehetetlen egy mindenki által elfogadott meghatározást találni, inkább nemzetpolitikai, mint tudományos kategória. A szórvány képezi a nemzet határait – fogalmazott, hozzátéve: ahol kevés kisebbségi él, ott kevesebb a kisebbségi identitást reprodukáló intézmény. Amikor szórványról beszélnek, a nemzeti kisebbség – nemzeti reprodukciós szempontból – legveszélyeztetettebb tagjaira, csoportjaira gondolnak. A szórvány a külhoni magyarságnak azon része, amely leginkább ki van téve az asszimilációnak.
A 2011-es népszámlálási adatok alapján a határon túli magyarok csupán 60 százaléka él magyar többségű településen, 40 százalékuk pedig kisebbségben. Ezen belül 20 százalékuk olyan településen él, amelyben a magyarok lélekszáma nem éri el a különböző kisebbségi jogokhoz általában szükséges 20 százalékot.
Kitért arra is, hogy Románia lakossága 2002 és 2011 között 12,2 százalékkal, a romániai magyarok lélekszáma pedig 13,6 százalékkal csökkent. 2002 és 2011 között a magyarság létszámának a csökkenése elérte vagy meghaladta a 25 százalékot. Azaz a külhoni magyarok körében megfigyelhető drasztikus népességfogyást nagyrészt a szórványközösségek egyre gyorsuló asszimilációs folyamata okozza – mutatott rá az igazgató.
Az asszimiláció folyamatának több tényezője van. Ezek között említette az általános, országos tényezőket, mint a társadalmi értékek, jogok és kötelezettségek, politikai kultúra, politikai intézmények, kormányzati politika, illetve a lokális tényezőket. Utóbbiak közé sorolta a demográfiai viszonyokat, a kulturális/oktatási intézmények helyi létét, a kisebbségi elitet és az etnikumközi hagyományokat. A szórványosodás folyamatában meghatározó a közvetlen környezet is: a család, baráti kör, iskola, munkahely – jegyezte meg Kántor Zoltán.
A lehetséges megoldásokról szólva kifejtette, hogy a szórványok fennmaradása, azaz az asszimiláció folyamatának lassítása az anyanyelvi oktatás, a közösségteremtés és a hitépítés erősítésével lehetséges. A nemzeti identitás ezen alappilléreinek hatékony támogatásához elsősorban szakpolitikai stratégiára, szakmailag alátámasztott döntésekre és a megfelelően kidolgozott szórványstratégia eredményeinek folyamatos kontrolljára van szükség. A szórványközösségek helyben maradása, azaz a külhoni magyarok demográfiai és társadalmi térvesztésének csökkentése érdekében elengedhetetlen továbbá a tömb és a szórvány közötti kapcsolat megerősítése – hangsúlyozta.
Kántor Zoltán ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a külhoni magyar társadalmak összetettebbek, mint hogy egyértelműen külön lehessen választani a tömbmagyarságot a szórványmagyarságtól. Éppen ezért ezeket a közösségeket célszerűbb a tágabb nemzetpolitikai stratégia keretdokumentumban lefektetett alapelvek keretében támogatni, a regionális és térszerkezeti jellegzetességeknek és helyi igényeknek megfelelően.
Az anyaországi támogatásokról szólva kitért a Kárpát-medencei szórványmagyarságot segítő Petőfi Sándor-programra, amelynek keretében a magyar állam ötven ösztöndíjast küld ki szórványterületekre, hogy a fogyásban lévő magyarság identitását megerősítse és segítse a közösségépítés folyamatait.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásainak egy jelentős része a szórványközösségekhez jut el – jelezte, hozzátéve: a nemzeti jelentőségű intézmények között is megtalálhatók a szórványkollégiumok, a szórványban működő intézmények. A nemzetpolitikai államtitkárság által meghirdetett tematikus évek külön figyelmet szentelnek a szórványközösségeknek, s a külhoni magyar közösségek, a magyar pártok kiemelten figyelnek a szórványra, és tömb-szórvány együttműködéseket támogatnak – közölte Kántor Zoltán.
Felidézte, hogy a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága 2013 májusában határozatot hozott, mely szerint november 15. – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapja – a magyar szórvány napja.
MTI
Erdély.ma
A Kárpát-medence őshonos külhoni magyar közösségeit mindenütt érinti a szórványosodás jelensége, a magyarság ugyanakkor a szórványban fogy a legnagyobb arányban – mondta a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója az MTI-nek a vasárnapi magyar szórvány napja alkalmából.
Kántor Zoltán arra mutatott rá, hogy a szórvány nehezen definiálható fogalom, gyakorlatilag lehetetlen egy mindenki által elfogadott meghatározást találni, inkább nemzetpolitikai, mint tudományos kategória. A szórvány képezi a nemzet határait – fogalmazott, hozzátéve: ahol kevés kisebbségi él, ott kevesebb a kisebbségi identitást reprodukáló intézmény. Amikor szórványról beszélnek, a nemzeti kisebbség – nemzeti reprodukciós szempontból – legveszélyeztetettebb tagjaira, csoportjaira gondolnak. A szórvány a külhoni magyarságnak azon része, amely leginkább ki van téve az asszimilációnak.
A 2011-es népszámlálási adatok alapján a határon túli magyarok csupán 60 százaléka él magyar többségű településen, 40 százalékuk pedig kisebbségben. Ezen belül 20 százalékuk olyan településen él, amelyben a magyarok lélekszáma nem éri el a különböző kisebbségi jogokhoz általában szükséges 20 százalékot.
Kitért arra is, hogy Románia lakossága 2002 és 2011 között 12,2 százalékkal, a romániai magyarok lélekszáma pedig 13,6 százalékkal csökkent. 2002 és 2011 között a magyarság létszámának a csökkenése elérte vagy meghaladta a 25 százalékot. Azaz a külhoni magyarok körében megfigyelhető drasztikus népességfogyást nagyrészt a szórványközösségek egyre gyorsuló asszimilációs folyamata okozza – mutatott rá az igazgató.
Az asszimiláció folyamatának több tényezője van. Ezek között említette az általános, országos tényezőket, mint a társadalmi értékek, jogok és kötelezettségek, politikai kultúra, politikai intézmények, kormányzati politika, illetve a lokális tényezőket. Utóbbiak közé sorolta a demográfiai viszonyokat, a kulturális/oktatási intézmények helyi létét, a kisebbségi elitet és az etnikumközi hagyományokat. A szórványosodás folyamatában meghatározó a közvetlen környezet is: a család, baráti kör, iskola, munkahely – jegyezte meg Kántor Zoltán.
A lehetséges megoldásokról szólva kifejtette, hogy a szórványok fennmaradása, azaz az asszimiláció folyamatának lassítása az anyanyelvi oktatás, a közösségteremtés és a hitépítés erősítésével lehetséges. A nemzeti identitás ezen alappilléreinek hatékony támogatásához elsősorban szakpolitikai stratégiára, szakmailag alátámasztott döntésekre és a megfelelően kidolgozott szórványstratégia eredményeinek folyamatos kontrolljára van szükség. A szórványközösségek helyben maradása, azaz a külhoni magyarok demográfiai és társadalmi térvesztésének csökkentése érdekében elengedhetetlen továbbá a tömb és a szórvány közötti kapcsolat megerősítése – hangsúlyozta.
Kántor Zoltán ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a külhoni magyar társadalmak összetettebbek, mint hogy egyértelműen külön lehessen választani a tömbmagyarságot a szórványmagyarságtól. Éppen ezért ezeket a közösségeket célszerűbb a tágabb nemzetpolitikai stratégia keretdokumentumban lefektetett alapelvek keretében támogatni, a regionális és térszerkezeti jellegzetességeknek és helyi igényeknek megfelelően.
Az anyaországi támogatásokról szólva kitért a Kárpát-medencei szórványmagyarságot segítő Petőfi Sándor-programra, amelynek keretében a magyar állam ötven ösztöndíjast küld ki szórványterületekre, hogy a fogyásban lévő magyarság identitását megerősítse és segítse a közösségépítés folyamatait.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásainak egy jelentős része a szórványközösségekhez jut el – jelezte, hozzátéve: a nemzeti jelentőségű intézmények között is megtalálhatók a szórványkollégiumok, a szórványban működő intézmények. A nemzetpolitikai államtitkárság által meghirdetett tematikus évek külön figyelmet szentelnek a szórványközösségeknek, s a külhoni magyar közösségek, a magyar pártok kiemelten figyelnek a szórványra, és tömb-szórvány együttműködéseket támogatnak – közölte Kántor Zoltán.
Felidézte, hogy a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága 2013 májusában határozatot hozott, mely szerint november 15. – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapja – a magyar szórvány napja.
MTI
Erdély.ma
2015. november 16.
A magyar szórvány napja
Erdélyi és budapesti rendezvények
Az RMDSZ Vajdahunyadon és Temesváron tartott konferenciát a magyar szórvány napja jegyében, a magyar kormánynak a nemzetpolitikáért felelős államtitkára pedig Budapesten szólalt meg ugyanebben a témában.
Az RMDSZ intézményes keretet és anyagi forrást biztosít arra, hogy a szórványlapok megmaradjanak, és tartalmilag is megerősödjenek – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szombaton, A magyar sajtó jelene és jövője a szórványban című vajdahunyadi konferencián. „A sajtónak fontos szerepe van az asszimiláció és a nyelvvesztés megfékezésében, ezért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség partnere lesz minden olyan kezdeményezésnek, amelynek célja a szórványközösségek médiatermékeinek fennmaradása és támogatása”, hangsúlyozta Kelemen Hunor a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által szervezett konferencián. Tegnap Temesváron, a szórványnapi központi rendezvényen Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke ismertette a szórvány cselekvési tervet.
Potápi Árpád, a magyar szórvány napja alkalmából, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által a budapesti Magyarság Házában rendezett konferencián hangsúlyozta: egy november elején elfogadott országgyűlési határozat nyomán először tartják meg hivatalos formában az eseményt az egész Kárpát-medencében. Hozzátette, hogy a határon túli magyarság fele, több mint egymillió ember szórványban él. Elmondta, hogy a kezdeményezés Erdélyből, Böjte Csaba ferences atyától származik, majd felkarolta az RMDSZ. Azt javasolták, hogy Erdélyben nyilvánítsák a szórvány magyarság napjává november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születése, illetve halála napját.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
Erdélyi és budapesti rendezvények
Az RMDSZ Vajdahunyadon és Temesváron tartott konferenciát a magyar szórvány napja jegyében, a magyar kormánynak a nemzetpolitikáért felelős államtitkára pedig Budapesten szólalt meg ugyanebben a témában.
Az RMDSZ intézményes keretet és anyagi forrást biztosít arra, hogy a szórványlapok megmaradjanak, és tartalmilag is megerősödjenek – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szombaton, A magyar sajtó jelene és jövője a szórványban című vajdahunyadi konferencián. „A sajtónak fontos szerepe van az asszimiláció és a nyelvvesztés megfékezésében, ezért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség partnere lesz minden olyan kezdeményezésnek, amelynek célja a szórványközösségek médiatermékeinek fennmaradása és támogatása”, hangsúlyozta Kelemen Hunor a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által szervezett konferencián. Tegnap Temesváron, a szórványnapi központi rendezvényen Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke ismertette a szórvány cselekvési tervet.
Potápi Árpád, a magyar szórvány napja alkalmából, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által a budapesti Magyarság Házában rendezett konferencián hangsúlyozta: egy november elején elfogadott országgyűlési határozat nyomán először tartják meg hivatalos formában az eseményt az egész Kárpát-medencében. Hozzátette, hogy a határon túli magyarság fele, több mint egymillió ember szórványban él. Elmondta, hogy a kezdeményezés Erdélyből, Böjte Csaba ferences atyától származik, majd felkarolta az RMDSZ. Azt javasolták, hogy Erdélyben nyilvánítsák a szórvány magyarság napjává november 15-ét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születése, illetve halála napját.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2015. november 20.
Mi tehető a szórványoktatásért? Kolozsvári kerekasztal a megoldásokról
Szakemberek beszélgettek a szórványoktatásról november 20-án, pénteken délelőtt, Kolozsváron a Kulturális Autonómia Tanács által elindított Nemzetpolitikai kerekasztal rendezvény első állomásaként.
A beszélgetésen Ferenc Viktória, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa, Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Magyari Tivadar, a BBTE oktatója, Morvai Tünde a budapesti MTA TK Kisebbségkutató Intézetmunkatársa vett részt, illetve – moderátorként – Papp-Zakor András, a Kolozsvári Rádió újságírója.
Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke elmondta, öt intézményt, két egyetemet és három kisebbségkutató intézetet kértek fel, hogy vegyenek részt a beszélgetésen. A Sapientia EMTE-t technikai okokból végül nem képviselte szakember.
Szórványban élő fiatalok számára valójában kiegészíti egymást a többségi társadalomba valló integráció és az identitásmegőrzés. Fiataljaink nagy része olyan gondokkal küzd, hogy viszonylag szűk földrajzi környezetben tud dolgozni – fogalmazott Magyari Tivadar.
A fiatalok román nyelvtudása gyengül, ez leginkább Székelyföldre és Partiumra érvényes. Kolozsváron is mostanában jelentkezik a probléma, hogy olyan gyerekek kerülnek be a tömegoktatásba gyerekek, akik egy hangot nem tudnak románul – mutatott rá Kiss Tamás kiemelve azonban, hogy Kolozsvárt nem tartja szórványnak. Morvai Tünde elmesélte: terepmunkák során tapasztalta, hogy magyar nyelvű óvoda nincs, csak magyar csoportok Szlovákiában, így előfordult, hogy a szórványtelepülésről óvodába kerülő hároméves kisfiú megkérdezte az apukájától: miért beszél vele angolul a (szlovák) óvónő?
Ingázás helyett intézményesült nagymamák
Pedagógusok és oktatásszervezők egyetértenek abban, hogy nyolcadik osztályig jobb nem ingáztatni a gyerekeket, és a kollégiumot is jobb elkerülni, mutatott rá Magyari Tivadar. Kárpátalján az ingázás nem gyakorlat, elsősorban helyben oldanák meg a problémákat, de sajnos a pedagógusok nehezen vállalják, hogy adott településen maradjanak. Így „intézményesült nagymamák” vállalják a magyar nyelvoktatást – vázolta fel Ferenc Viktória.
A hazai szórványoktatás problémája éppen a szűkösség - véli Kiss Tamás. Mint mondta: az osztályok összevonása, a szakok kínálatának szűkössége okoz gondokat, így pontosan a választási lehetőségek hiánya tereli olyan pályára a diákokat, amely a magyar oktatási rendszeren kívül esik. Magyari Tivadar hozzátette, a vasárnapi iskolák, délutáni foglalkozások a már román iskolákba került diákok esetén merülnek fel, és az okoz konfliktusokat. Beszélni kell a már román oktatásban részesülők kulturális felzárkóztatásáról is – szögezte le.
Mi a fontosabb?
Ki hoz hasznot a magyar közösségnek inkább: aki a pályáján érvényesül, de nem magyarul végezte iskoláit, vagy aki az identitásmegőrzés-központú kényszerpályán elindulva a szűkös kínálatból választ? – tette fel a kérdést Papp-Zakor András. Kiss Tamás azt mondta, a magyar oktatásból való kikerülés gyors asszimilációt jelent gyakran, így lehet, hogy egy sikeres emberről beszélhetünk majd, de nem a magyar közösségben maradóról.
Ferenc Viktória rávilágított, Kárpátalján számos ukrán gyerek is tanul magyarul, hiszen a nyelvtudás haszonnal járhat. Ha az anyanyelvű oktatásban versenyképes akar lenni egy iskola, akkor extra kínálatot, jobb oktatást kell kínálnia, tette hozzá.
Morvai Tünde elmondta, Szlovákiában gyakran azért íratják a magyar nyelű roma és a magyar szülők többségi iskolába a gyerekeiket, mert meglátásuk szerint jobb a szlovák nyelvű oktatás.
Vannak, akiknek fontos a magyar nyelv tanulása és használata, van aki nem érti, miért szükséges ez, és van aki még otthon sem beszél magyarul – vázolta fel Magyari Tivadar kihangsúlyozva, az opciók ennek mentén is alakulnak. A magyar közösség azon része, amelyik nem tartja a családi életen kívül fontosnak az anyanyelvhasználatot, gyakran a román iskolát választja, amelyik általában ráígér a magyar intézmények kínálatára, mondta.
Az oktató mint kulturális menedzser
Egy rossz minőségű, de nem összevont osztályokkal dolgozó román nyelvű oktatás verseng a magyar nyelvű, rossz minőségű, ráadásul összevont osztályokkal dolgozó oktatással, hangzott el. Kiss Tamás elmondta, a kolozsvári elit líceumokat lehet összehasonlítani a román elit líceumokkal, de ha ezeket más oktatási intézményekhez hasonlítjuk, a köztük levő egyenlőtlenségek miatt rosszul közelítjük meg a szórványoktatás problémáját. Eszközök ugyan lennének arra, hogy fellendítsük egy kisebb iskola, vagy magyar tagozat presztízsét, de a szórvány még a helyi elit vagy pedagógusok tekintetében is szűkös, tette hozzá.
Egy szórványoktatónak kulturális menedzsernek is kell lennie, de ezzel nincs mindig tisztában, pedig sokat lendíthet az oktatás minőségén – egészítette ki Ferenc Viktória.
öbb ezer vagy tízezer gyerek morzsolódik le a tízedik osztály környékén, létezik egy kényszeres iskolába járás, a gyerekek és a pedagógusok is várják, hogy megszabaduljanak egymástól – fogalmazott Magyari Tivadar. Sokszor a hátrányos helyzetű családokban más az iskolához való viszonyulás, mint máshol, ezen a területen pedig durva oktatási rendszert működtet az állam: a darabszám számít nekik. Az egyházi képzések segítik ki a hiányosságokat, de kérdés, hogy mennyire nőtték ki saját határaikat, tette hozzá.
Mi a teendő?
Ijesztően keveset tudunk tenni a szórványoktatásért – fogalmazott Magyari Tivadar. Ott lehet segíteni a leghamarabb, ahol a legkevesebb elemet kell megmozdítani, mondta, például a pedagógusképzés feljavításán, hiszen csak néhány intézményen belüli változásról van szó. Ugyanakkor beszélni kell a témáról, pontos helyzetelemzést adni.
Kiss Tamás azt mondta, a kérdés, hogy kinek kell tennie a szórványoktatásért? „Folyamatos monitorizálásra van szükség, hogy pontosan tudjuk, hol van szükség iskolabuszra, presztízsnövelő intézkedésre, hová kell szórványkollégium, mi a következménye annak, ha valahol alapítunk egyet” – fogalmazott a szociológus.
A szórvány veszélyeztetett állapota azt jelenti, hogy a szűkülő lehetőségeken osztoznak, és ez konfliktusokhoz vezet, mutatott rá Magyari Tivadar. Elindult ugyanakkor egy konkrétabb, higgadtabb párbeszéd, a koordináció is az információk találkozásával, és kollektív, jó rálátással bíró testületek által tud megvalósulni. Mindehhez természetesen elengedhetetlen a közösségekkel való egyeztetés – szögezte le.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
Szakemberek beszélgettek a szórványoktatásról november 20-án, pénteken délelőtt, Kolozsváron a Kulturális Autonómia Tanács által elindított Nemzetpolitikai kerekasztal rendezvény első állomásaként.
A beszélgetésen Ferenc Viktória, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa, Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, Magyari Tivadar, a BBTE oktatója, Morvai Tünde a budapesti MTA TK Kisebbségkutató Intézetmunkatársa vett részt, illetve – moderátorként – Papp-Zakor András, a Kolozsvári Rádió újságírója.
Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke elmondta, öt intézményt, két egyetemet és három kisebbségkutató intézetet kértek fel, hogy vegyenek részt a beszélgetésen. A Sapientia EMTE-t technikai okokból végül nem képviselte szakember.
Szórványban élő fiatalok számára valójában kiegészíti egymást a többségi társadalomba valló integráció és az identitásmegőrzés. Fiataljaink nagy része olyan gondokkal küzd, hogy viszonylag szűk földrajzi környezetben tud dolgozni – fogalmazott Magyari Tivadar.
A fiatalok román nyelvtudása gyengül, ez leginkább Székelyföldre és Partiumra érvényes. Kolozsváron is mostanában jelentkezik a probléma, hogy olyan gyerekek kerülnek be a tömegoktatásba gyerekek, akik egy hangot nem tudnak románul – mutatott rá Kiss Tamás kiemelve azonban, hogy Kolozsvárt nem tartja szórványnak. Morvai Tünde elmesélte: terepmunkák során tapasztalta, hogy magyar nyelvű óvoda nincs, csak magyar csoportok Szlovákiában, így előfordult, hogy a szórványtelepülésről óvodába kerülő hároméves kisfiú megkérdezte az apukájától: miért beszél vele angolul a (szlovák) óvónő?
Ingázás helyett intézményesült nagymamák
Pedagógusok és oktatásszervezők egyetértenek abban, hogy nyolcadik osztályig jobb nem ingáztatni a gyerekeket, és a kollégiumot is jobb elkerülni, mutatott rá Magyari Tivadar. Kárpátalján az ingázás nem gyakorlat, elsősorban helyben oldanák meg a problémákat, de sajnos a pedagógusok nehezen vállalják, hogy adott településen maradjanak. Így „intézményesült nagymamák” vállalják a magyar nyelvoktatást – vázolta fel Ferenc Viktória.
A hazai szórványoktatás problémája éppen a szűkösség - véli Kiss Tamás. Mint mondta: az osztályok összevonása, a szakok kínálatának szűkössége okoz gondokat, így pontosan a választási lehetőségek hiánya tereli olyan pályára a diákokat, amely a magyar oktatási rendszeren kívül esik. Magyari Tivadar hozzátette, a vasárnapi iskolák, délutáni foglalkozások a már román iskolákba került diákok esetén merülnek fel, és az okoz konfliktusokat. Beszélni kell a már román oktatásban részesülők kulturális felzárkóztatásáról is – szögezte le.
Mi a fontosabb?
Ki hoz hasznot a magyar közösségnek inkább: aki a pályáján érvényesül, de nem magyarul végezte iskoláit, vagy aki az identitásmegőrzés-központú kényszerpályán elindulva a szűkös kínálatból választ? – tette fel a kérdést Papp-Zakor András. Kiss Tamás azt mondta, a magyar oktatásból való kikerülés gyors asszimilációt jelent gyakran, így lehet, hogy egy sikeres emberről beszélhetünk majd, de nem a magyar közösségben maradóról.
Ferenc Viktória rávilágított, Kárpátalján számos ukrán gyerek is tanul magyarul, hiszen a nyelvtudás haszonnal járhat. Ha az anyanyelvű oktatásban versenyképes akar lenni egy iskola, akkor extra kínálatot, jobb oktatást kell kínálnia, tette hozzá.
Morvai Tünde elmondta, Szlovákiában gyakran azért íratják a magyar nyelű roma és a magyar szülők többségi iskolába a gyerekeiket, mert meglátásuk szerint jobb a szlovák nyelvű oktatás.
Vannak, akiknek fontos a magyar nyelv tanulása és használata, van aki nem érti, miért szükséges ez, és van aki még otthon sem beszél magyarul – vázolta fel Magyari Tivadar kihangsúlyozva, az opciók ennek mentén is alakulnak. A magyar közösség azon része, amelyik nem tartja a családi életen kívül fontosnak az anyanyelvhasználatot, gyakran a román iskolát választja, amelyik általában ráígér a magyar intézmények kínálatára, mondta.
Az oktató mint kulturális menedzser
Egy rossz minőségű, de nem összevont osztályokkal dolgozó román nyelvű oktatás verseng a magyar nyelvű, rossz minőségű, ráadásul összevont osztályokkal dolgozó oktatással, hangzott el. Kiss Tamás elmondta, a kolozsvári elit líceumokat lehet összehasonlítani a román elit líceumokkal, de ha ezeket más oktatási intézményekhez hasonlítjuk, a köztük levő egyenlőtlenségek miatt rosszul közelítjük meg a szórványoktatás problémáját. Eszközök ugyan lennének arra, hogy fellendítsük egy kisebb iskola, vagy magyar tagozat presztízsét, de a szórvány még a helyi elit vagy pedagógusok tekintetében is szűkös, tette hozzá.
Egy szórványoktatónak kulturális menedzsernek is kell lennie, de ezzel nincs mindig tisztában, pedig sokat lendíthet az oktatás minőségén – egészítette ki Ferenc Viktória.
öbb ezer vagy tízezer gyerek morzsolódik le a tízedik osztály környékén, létezik egy kényszeres iskolába járás, a gyerekek és a pedagógusok is várják, hogy megszabaduljanak egymástól – fogalmazott Magyari Tivadar. Sokszor a hátrányos helyzetű családokban más az iskolához való viszonyulás, mint máshol, ezen a területen pedig durva oktatási rendszert működtet az állam: a darabszám számít nekik. Az egyházi képzések segítik ki a hiányosságokat, de kérdés, hogy mennyire nőtték ki saját határaikat, tette hozzá.
Mi a teendő?
Ijesztően keveset tudunk tenni a szórványoktatásért – fogalmazott Magyari Tivadar. Ott lehet segíteni a leghamarabb, ahol a legkevesebb elemet kell megmozdítani, mondta, például a pedagógusképzés feljavításán, hiszen csak néhány intézményen belüli változásról van szó. Ugyanakkor beszélni kell a témáról, pontos helyzetelemzést adni.
Kiss Tamás azt mondta, a kérdés, hogy kinek kell tennie a szórványoktatásért? „Folyamatos monitorizálásra van szükség, hogy pontosan tudjuk, hol van szükség iskolabuszra, presztízsnövelő intézkedésre, hová kell szórványkollégium, mi a következménye annak, ha valahol alapítunk egyet” – fogalmazott a szociológus.
A szórvány veszélyeztetett állapota azt jelenti, hogy a szűkülő lehetőségeken osztoznak, és ez konfliktusokhoz vezet, mutatott rá Magyari Tivadar. Elindult ugyanakkor egy konkrétabb, higgadtabb párbeszéd, a koordináció is az információk találkozásával, és kollektív, jó rálátással bíró testületek által tud megvalósulni. Mindehhez természetesen elengedhetetlen a közösségekkel való egyeztetés – szögezte le.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro
2015. november 25.
Baráti esték és könyvbemutató
November 27-én 18 órai kezdettel a „Baráti esték” meghívottja dr. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, politológus, egyetemi docens. Kántor Zoltán szociológusi diplomáját a Temesvári Tudományegyetem szociológia szakán szerezte 1995-ben. Tanulmányait 1995–6-ban a Central European University Politikatudományi, majd 1997–8-ban a Central European University Nacionalizmus Tanulmányok szakán folytatta. 2000-ben az ELTE Szociológia szakán MA-fokozatot szerzett. Phd-jét az ELTE ÁJTK Politikatudományi szakán írja. 1998–9-ben ösztöndíjas az Edinburgh-i Egyetemen. 1999–2006 között a Teleki László Intézet Közép Európa Tanulmányok Központjában kutatóként dolgozott, jelenleg a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa. A Regio folyóirat szerkesztője, az angol nyelven megjelenő Regio főszerkesztője és a Magyar Kisebbség folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Az ELTE Politikatudományi szak, ELTE Szociológia szak, Pázmány Péter Katolikus Egyetem megbízott oktatója.
Kutatási terület: nemzeti kisebbségek, nacionalizmus, Románia, határon túli magyarok, státustörvény, állampolgárság, etnikai pártok.
Publikációi Magyarországon, Romániában, Japánban, Spanyolországban, Németországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Ausztriában jelentek meg.
A beszélgetést követően, a résztvevők a Vinum Hungaricum által forgalmazott minőségi magyar borokat kóstolhatják meg. A borkóstolóra és szervezési költségekre való tekintettel, a beugró 20 lej. A szervezők, a Szórvány Alapítvány, az Új Ezredév Református Központ és Tamás Péter tiszteletbeli konzul, minden érdeklődőt szeretettel várnak a már megszokott helyen, az Új Ezredév Református Központban (Spl. Morarilor 1/b)!
Ugyanakkor , a „Baráti esték”-et megelőzően, 17 órai kezdettel Juhász Béla LEGYŐZTÜK A RÁKOT című könyvének bemutatójára kerül sor. A kötetet méltatja: dr. Bodó Barna.
Nyugati Jelen (Arad)
November 27-én 18 órai kezdettel a „Baráti esték” meghívottja dr. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, politológus, egyetemi docens. Kántor Zoltán szociológusi diplomáját a Temesvári Tudományegyetem szociológia szakán szerezte 1995-ben. Tanulmányait 1995–6-ban a Central European University Politikatudományi, majd 1997–8-ban a Central European University Nacionalizmus Tanulmányok szakán folytatta. 2000-ben az ELTE Szociológia szakán MA-fokozatot szerzett. Phd-jét az ELTE ÁJTK Politikatudományi szakán írja. 1998–9-ben ösztöndíjas az Edinburgh-i Egyetemen. 1999–2006 között a Teleki László Intézet Közép Európa Tanulmányok Központjában kutatóként dolgozott, jelenleg a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa. A Regio folyóirat szerkesztője, az angol nyelven megjelenő Regio főszerkesztője és a Magyar Kisebbség folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Az ELTE Politikatudományi szak, ELTE Szociológia szak, Pázmány Péter Katolikus Egyetem megbízott oktatója.
Kutatási terület: nemzeti kisebbségek, nacionalizmus, Románia, határon túli magyarok, státustörvény, állampolgárság, etnikai pártok.
Publikációi Magyarországon, Romániában, Japánban, Spanyolországban, Németországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Ausztriában jelentek meg.
A beszélgetést követően, a résztvevők a Vinum Hungaricum által forgalmazott minőségi magyar borokat kóstolhatják meg. A borkóstolóra és szervezési költségekre való tekintettel, a beugró 20 lej. A szervezők, a Szórvány Alapítvány, az Új Ezredév Református Központ és Tamás Péter tiszteletbeli konzul, minden érdeklődőt szeretettel várnak a már megszokott helyen, az Új Ezredév Református Központban (Spl. Morarilor 1/b)!
Ugyanakkor , a „Baráti esték”-et megelőzően, 17 órai kezdettel Juhász Béla LEGYŐZTÜK A RÁKOT című könyvének bemutatójára kerül sor. A kötetet méltatja: dr. Bodó Barna.
Nyugati Jelen (Arad)
2016. január 31.
Szász Jenő „fantomintézete” nem sokaknak hiányozna
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet jövője is veszélyben van, bár információink szerint még semmi sem dőlt el. Az évi 1,2-1,3 milliárd forintos költségvetéssel működő háttérintézmény feladatait a nemzetpolitika más aktorai is el tudnák végezni.
Lázár János bürokráciacsökkentési listáján szerepel a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) is, amelynek jogutódja a szuperintézménnyé avanzsáló Veritas Intézet lenne. A szervezet nemcsak az NSKI-t, hanem a Nemzeti Örökség Intézetét, valamint a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumot is magába olvaszthatja. Ez persze több dolgot is jelenthet: vagy megszűnik az intézet, vagy a Veritas veszi át a dolgozókat. Ebben az esetben jó eséllyel leépítéssel is kell számolni – elvégre ez lenne a bürokráciacsökkentés célja –, ráadásul az NSKI mint márka is eltűnne.
Pedig ez nem is oly régi: 2012. december 11-én jelent meg a Magyar Közlönyben a létrehozásáról határozó kormányrendelet, azóta 80-100 fővel és évente 1,2-1,3 milliárd forintos költségvetéssel működik. A Transindex úgy tudja, hogy a dolgozók többsége nyugdíjazás előtt álló ember, aki egzisztenciális okokból vállalta a munkát, ám sokan pontosan nem is tudják, mit csinálnak. Az intézmény vezetője az erdélyi Magyar Polgári Párt korábbi irányítója, a faipari mérnök és közgazdász végzettségű Szász Jenő, aki államtitkári fizetést kap – 2013-ban az Transindex 997 ezres bruttó bérről írt–, és állítólag Kövér László házelnökkel baráti viszonyt ápol.
Jóban a birkózókkal és a mangalicatenyésztőkkel
Ez magyarázhatja az NSKI alapításának körülményeit is. A pletykák szerint az MPP vezérének erdélyi politikai életből való eltávolítását a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzékének szánt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kérte a Fidesztől. Így feladatot kellett keresni Szász Jenőnek, ezért alkothatták meg az NSKI-t. Ám utóbbi kitalálói jó eséllyel nem tudhattak arról, hogy hasonló néven és céllal már működik egy kormányzati háttérintézmény, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) – mondta egy, a nemzetpolitikát testközelből ismerő forrásunk.
Az NSKI alapító okirata szerint „a miniszterelnök irányítása alatt működő központi hivatal”, alkalmazottai pedig „fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek”. Meglehetősen sokoldalú szervezet, tavaly novemberben együttműködési megállapodást kötött a fideszes Németh Szilárd rezsibiztos vezette Magyar Birkózó Szövetséggel, és stratégiai partnerei között szerepel a Magyar Asztalitenisz Szövetség, a Civil Összefogás Fórum, több egyetem, külhoni pedagógusszervezetek és a Magyar Turizmus Zrt. is
Az NSKI rengeteg programot szervez és pénzel, így például a kárpát-medencei mangalicatenyésztők találkozóját is, stratégiai dokumentumokat alkot meg, mint A nemzetegyesítés fejlesztési programja 2014–2020-at, amelyet az ehhez szükséges regisztráció és belépés után sem lehet megnyitni az NSKI honlapjáról. A nyomtatott kiadványaik többször is megjelennek: külön-külön, valamint évente egy drága, fényes papírra nyomott, kemény borítós évkönyvben is. Ezenkívül iskolafelújítást is támogatnak, decemberben például Székelyudvarhelyen, Szász Jenő egykori gimnáziumában újíttattak fel egy osztálytermet – az Udvarhelyi Hírportál szerint pont azt, amelyikbe most a kislánya jár. Ezek mellett – ha már kutatóintézet –, némi tudományos munkát is végeznek ifjúságkutatási, felnőttképzési, hálózatfejlesztési, vidékfejlesztési és egyéb területeken.
Nincs különösebben szükség az NSKI-ra
Igaz, a kutatások tudományos megalapozottsága hagyhat némi kívánnivalót maga után, hiszen kisebbségpolitikával foglalkozó tudós nem dolgozik az NSKI-ban – mondta forrásunk. A Transindex ezzel kapcsolatban 2014-ben így írt: „a Nemzetstratégiai Kutatóintézet története »anekdotává vált«, és az nem fogja felborítani a kutatási mezőny erőviszonyait”. Ráadásul a háttérintézmények között akad párhuzamosság is: az NSKI minden feladatát el tudná végezni más intézmény is – a kutatási vonalat az NPKI, a közösségszervezési feladatokat a nemzetpolitikai államtitkárság, a Kárpát-haza Galériának pedig a Magyarság Háza is otthont tudna nyújtani.
Az NSKI szakmai berkekben járatos forrásunk és sajtóbeszámolók szerint sem tart fenn kapcsolatot a külhoni kisebbségkutató intézetekkel. A Transindex szerint ugyan megkerestek bizonyos műhelyeket az NSKI munkatársai, a kapcsolatfelvételek nem alakultak konkrét projektekké. Forrásunk emlékeztetett továbbá, hogy Szász Jenő 2013-ban a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán használt szavait sem fogadta jól a nemzetpolitikai szcéna. Szász akkor azt mondta, hogy kutatni kellene a helyben maradás ösztönzése helyett az „önkéntes területfeladás” lehetőségét, amelyet „kontrollált visszavonulásnak” is nevezett.
Megszűnik?
A fentiek alapján indokolt lehetne az NSKI megszüntetése, hiszen funkcióit a nemzetpolitika más szereplői is el tudnák látni. A költségvetésből az intézet működtetésére elkülönített, évi 1,2-1,3 milliárd forintot is el lehetne költeni ésszerűbben – ezt már Szávay István jobbikos parlamenti képviselő sugallta az Országgyűlés nemzeti összetartozási bizottságának 2015. április 13-ai ülésén. A területen járatos forrásunk szerint rengeteg pénzről van szó, amelyet ha elosztanának a nemzetpolitikai aktorok között, akkor akciókutatásokra – azaz bizonyos, külhonban esedékes beavatkozások hatásvizsgálatára – lehetne költeni.
A megszüntetés mellett szóló érv lehetne továbbá, hogy Szász Jenőt forrásunk szerint „lényegében senki sem szereti”. Ám mondata második fele így szólt: „de jól be van ágyazva”. Szász politikai kapcsolatai az NSKI megmentésénél jól jöhetnek – elvégre Lázár János „halállistája” is azért lett olyan hosszú, mert a Miniszterelnökséget vezető miniszter számolt azzal, hogy bizonyos háttérintézmények miatt lobbizni fognak a miniszterek. Hogy az NSKI az esetleges Lázár–Kövér ellentét miatt került-e a listára, forrásunk azt mondta: „a fene tudja”. Szerinte nagy a bizonytalanság a kérdésben, tudomása szerint helyettes államtitkári szintig nem tud senki arról a nemzetpolitikában, mi lesz az NSKI jövője.
Változó, el nem költött összegek
Az NSKI gazdasági működésére vonatkozó adatokat a 2014-esbeszámolójából tudunk kinyerni. E szerint 2013-at 1,3 milliárd forintos költségvetési előirányzattal kezdték, ez később 840 millió forintra csökkent. A pénzből végül 443,3 millió forintot költöttek el. Szász Jenő a cikkben említett nemzetiösszetartozás-bizottsági ülésen azt mondta, második működési évükben, azaz 2015-ben is 1,3 milliárd forint volt az előirányzat, ám ezt 100 millióval csökkentették. Informátorunk szerint Szász Jenőnek azt is felróják nemzetpolitikai berkekben, hogy megpróbált uniós forrásokat is szerezni, s nem járt sikerrel.
Földi Bence. mno.hu
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet jövője is veszélyben van, bár információink szerint még semmi sem dőlt el. Az évi 1,2-1,3 milliárd forintos költségvetéssel működő háttérintézmény feladatait a nemzetpolitika más aktorai is el tudnák végezni.
Lázár János bürokráciacsökkentési listáján szerepel a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) is, amelynek jogutódja a szuperintézménnyé avanzsáló Veritas Intézet lenne. A szervezet nemcsak az NSKI-t, hanem a Nemzeti Örökség Intézetét, valamint a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívumot is magába olvaszthatja. Ez persze több dolgot is jelenthet: vagy megszűnik az intézet, vagy a Veritas veszi át a dolgozókat. Ebben az esetben jó eséllyel leépítéssel is kell számolni – elvégre ez lenne a bürokráciacsökkentés célja –, ráadásul az NSKI mint márka is eltűnne.
Pedig ez nem is oly régi: 2012. december 11-én jelent meg a Magyar Közlönyben a létrehozásáról határozó kormányrendelet, azóta 80-100 fővel és évente 1,2-1,3 milliárd forintos költségvetéssel működik. A Transindex úgy tudja, hogy a dolgozók többsége nyugdíjazás előtt álló ember, aki egzisztenciális okokból vállalta a munkát, ám sokan pontosan nem is tudják, mit csinálnak. Az intézmény vezetője az erdélyi Magyar Polgári Párt korábbi irányítója, a faipari mérnök és közgazdász végzettségű Szász Jenő, aki államtitkári fizetést kap – 2013-ban az Transindex 997 ezres bruttó bérről írt–, és állítólag Kövér László házelnökkel baráti viszonyt ápol.
Jóban a birkózókkal és a mangalicatenyésztőkkel
Ez magyarázhatja az NSKI alapításának körülményeit is. A pletykák szerint az MPP vezérének erdélyi politikai életből való eltávolítását a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzékének szánt Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kérte a Fidesztől. Így feladatot kellett keresni Szász Jenőnek, ezért alkothatták meg az NSKI-t. Ám utóbbi kitalálói jó eséllyel nem tudhattak arról, hogy hasonló néven és céllal már működik egy kormányzati háttérintézmény, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) – mondta egy, a nemzetpolitikát testközelből ismerő forrásunk.
Az NSKI alapító okirata szerint „a miniszterelnök irányítása alatt működő központi hivatal”, alkalmazottai pedig „fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek”. Meglehetősen sokoldalú szervezet, tavaly novemberben együttműködési megállapodást kötött a fideszes Németh Szilárd rezsibiztos vezette Magyar Birkózó Szövetséggel, és stratégiai partnerei között szerepel a Magyar Asztalitenisz Szövetség, a Civil Összefogás Fórum, több egyetem, külhoni pedagógusszervezetek és a Magyar Turizmus Zrt. is
Az NSKI rengeteg programot szervez és pénzel, így például a kárpát-medencei mangalicatenyésztők találkozóját is, stratégiai dokumentumokat alkot meg, mint A nemzetegyesítés fejlesztési programja 2014–2020-at, amelyet az ehhez szükséges regisztráció és belépés után sem lehet megnyitni az NSKI honlapjáról. A nyomtatott kiadványaik többször is megjelennek: külön-külön, valamint évente egy drága, fényes papírra nyomott, kemény borítós évkönyvben is. Ezenkívül iskolafelújítást is támogatnak, decemberben például Székelyudvarhelyen, Szász Jenő egykori gimnáziumában újíttattak fel egy osztálytermet – az Udvarhelyi Hírportál szerint pont azt, amelyikbe most a kislánya jár. Ezek mellett – ha már kutatóintézet –, némi tudományos munkát is végeznek ifjúságkutatási, felnőttképzési, hálózatfejlesztési, vidékfejlesztési és egyéb területeken.
Nincs különösebben szükség az NSKI-ra
Igaz, a kutatások tudományos megalapozottsága hagyhat némi kívánnivalót maga után, hiszen kisebbségpolitikával foglalkozó tudós nem dolgozik az NSKI-ban – mondta forrásunk. A Transindex ezzel kapcsolatban 2014-ben így írt: „a Nemzetstratégiai Kutatóintézet története »anekdotává vált«, és az nem fogja felborítani a kutatási mezőny erőviszonyait”. Ráadásul a háttérintézmények között akad párhuzamosság is: az NSKI minden feladatát el tudná végezni más intézmény is – a kutatási vonalat az NPKI, a közösségszervezési feladatokat a nemzetpolitikai államtitkárság, a Kárpát-haza Galériának pedig a Magyarság Háza is otthont tudna nyújtani.
Az NSKI szakmai berkekben járatos forrásunk és sajtóbeszámolók szerint sem tart fenn kapcsolatot a külhoni kisebbségkutató intézetekkel. A Transindex szerint ugyan megkerestek bizonyos műhelyeket az NSKI munkatársai, a kapcsolatfelvételek nem alakultak konkrét projektekké. Forrásunk emlékeztetett továbbá, hogy Szász Jenő 2013-ban a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán használt szavait sem fogadta jól a nemzetpolitikai szcéna. Szász akkor azt mondta, hogy kutatni kellene a helyben maradás ösztönzése helyett az „önkéntes területfeladás” lehetőségét, amelyet „kontrollált visszavonulásnak” is nevezett.
Megszűnik?
A fentiek alapján indokolt lehetne az NSKI megszüntetése, hiszen funkcióit a nemzetpolitika más szereplői is el tudnák látni. A költségvetésből az intézet működtetésére elkülönített, évi 1,2-1,3 milliárd forintot is el lehetne költeni ésszerűbben – ezt már Szávay István jobbikos parlamenti képviselő sugallta az Országgyűlés nemzeti összetartozási bizottságának 2015. április 13-ai ülésén. A területen járatos forrásunk szerint rengeteg pénzről van szó, amelyet ha elosztanának a nemzetpolitikai aktorok között, akkor akciókutatásokra – azaz bizonyos, külhonban esedékes beavatkozások hatásvizsgálatára – lehetne költeni.
A megszüntetés mellett szóló érv lehetne továbbá, hogy Szász Jenőt forrásunk szerint „lényegében senki sem szereti”. Ám mondata második fele így szólt: „de jól be van ágyazva”. Szász politikai kapcsolatai az NSKI megmentésénél jól jöhetnek – elvégre Lázár János „halállistája” is azért lett olyan hosszú, mert a Miniszterelnökséget vezető miniszter számolt azzal, hogy bizonyos háttérintézmények miatt lobbizni fognak a miniszterek. Hogy az NSKI az esetleges Lázár–Kövér ellentét miatt került-e a listára, forrásunk azt mondta: „a fene tudja”. Szerinte nagy a bizonytalanság a kérdésben, tudomása szerint helyettes államtitkári szintig nem tud senki arról a nemzetpolitikában, mi lesz az NSKI jövője.
Változó, el nem költött összegek
Az NSKI gazdasági működésére vonatkozó adatokat a 2014-esbeszámolójából tudunk kinyerni. E szerint 2013-at 1,3 milliárd forintos költségvetési előirányzattal kezdték, ez később 840 millió forintra csökkent. A pénzből végül 443,3 millió forintot költöttek el. Szász Jenő a cikkben említett nemzetiösszetartozás-bizottsági ülésen azt mondta, második működési évükben, azaz 2015-ben is 1,3 milliárd forint volt az előirányzat, ám ezt 100 millióval csökkentették. Informátorunk szerint Szász Jenőnek azt is felróják nemzetpolitikai berkekben, hogy megpróbált uniós forrásokat is szerezni, s nem járt sikerrel.
Földi Bence. mno.hu