Nemzetpolitikai államtitkárság: ülésezett a Máért oktatási szakbizottsága - A nemzeti felsőoktatási és köznevelési intézményrendszer átalakulásának a külhoni magyarság oktatását érintő változásairól szóló beszámoló szerepelt napirenden a többi között a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) oktatási és kulturális szakbizottságának szerdai, budapesti ülésén.
A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, hogy a negyedik alkalommal megtartott ülésen tájékoztató hangzott el a Balassi Intézet tevékenységéről, valamint a külhoni magyar kulturális és oktatási terület ösztöndíjprogramjairól.
A szakbizottság meghallgatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázati tapasztalatainak összegzését, a Határtalanul! és az Óvodák éve program értékelését, és tájékozódott a Külhoni magyar kisiskolások éve program tervezetéről.
A testület ülésén, amelynek elnöki teendőit Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár látja el, a határon túli magyar és a magyarországi pártok delegáltjain kívül részt vett Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója, Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Csete Örs, a Határtalanul! program igazgatója és Hatos Pál, a Balassi Intézet főigazgatója.
(MTI)

Répás Zsuzsanna: 2013 a külhoni magyar kisiskolák éve
Elindult a 2013 – a külhoni magyar kisiskolák éve című program, amelyre 100 millió forintot különítettek el a Bethlen Gábor Alapnál – jelentette be tegnap Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár Budapesten.
A helyettes államtitkár a Magyarság Házában tartott sajtótájékoztatón kiemelte: az a cél, hogy minél több kisgyermeket magyar iskolába írassanak szüleik, és egyre többen válasszák a magyar nyelvű oktatást. Szeretnének a szülők számára segítséget nyújtani, hogy iskolaválasztáskor valós és hiteles információkra támaszkodva tudjanak megalapozott döntést hozni – fejtette ki.
Arra is szeretnének rávilágítani, hogy az anyanyelvi nevelés, és a saját kultúra jelenti azt a biztos alapot, amire építeni lehet a jövőben – fűzte hozzá.
Ez a program a tavaly elindított külhoni magyar óvodák éve projekt folytatása. Most továbblépnek az oktatási rendszer második láncszemére, a kisiskolákra – jelezte Répás Zsuzsanna.
A helyettes államtitkár a közösségépítés fontossága mellett kitért arra, hogy általános és régióspecifikus módszertani csomagok egyaránt segítik a megvalósítást, valamint Kárpát-medencei körutat is terveznek a szakemberek a programban közreműködők részvételével. Szeretnének eljutni a kisiskolásokhoz, a pedagógusokhoz, a szülőkhöz és mindenkihez, aki meghatározó szerepet játszik ezen intézmények életében – hangsúlyozta.
Lesz emellett magyarországi továbbképzés, pályázatokat hirdetnek és a napokban honlap is indul www.kulhonikisiskolasok.hu címmel.
A program megvalósításában a Bethlen Gábor Alap, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és az Erzsébet Szálloda, Táborok és Vendégházak Nonprofit Közhasznú Kft. egyaránt közreműködik, a szakmai koordinációt a nemzetpolitikai államtitkárság látja el.
A sajtótájékoztatón a helyettes államtitkár programcsomagot és Gárdonyi Géza-mesekönyvet adott át a határon túli magyar pedagógusszövetségek képviselőinek. A mesegyűjteményt minden külhoni iskolába eljuttatják.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke felidézve a külhoni magyar óvodák éve programot kiemelte: azt látták, hogy valóban odafigyeltek a pedagógusok igényeire, egyeztettek velük. Nagyon jelentős lépés volt abban, hogy az egységes magyar nemzet ne csak fogalom legyen, hanem valósággá válhasson – mutatott rá. Ennek folytatása idén a külhoni magyar kisiskolák éve program.
A kisiskola olyan fontos láncszem, ahol minden eldől – állapította meg. Kiemelte: intézményeik csak akkor lesznek versenyképesek, ha a szülők által elvártakat megkapják a gyermekek az elemi magyar iskolákban.
Szabadság (Kolozsvár),

Anyaország és autonóm nemzeti közösségek viszonya
Egy autonóm közösség és az anyaországa közötti kapcsolat attól is függ, hogy az anyaországnak fűződnek-e érdekei az együttműködéshez – hangzott el a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet csütörtöki műhelybeszélgetésén.
Vizi Balázs nemzetközi jogász, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének kutatója az észak-olaszországi Valle d’Aostáról tartott előadásában kiemelte, ez Olaszország legkisebb területű és lakosságú tartománya (területe 3200 négyzetkilométer, lakosainak száma 128 ezer), Franciaország és Svájc határán, elszigetelt helyen fekszik. Hozzátette: a mai napig is a terület elszigeteltsége határozza meg az ott élők identitását.
Felidézte, 1861-ben az egységes olasz állam létrejöttekor Valle d’Aosta annak részévé vált, bár a lakosság nem tartotta magát olasznak, nem is nagyon beszélt olaszul. Ekkor az állam a közoktatás révén igyekezett egységes identitást kialakítani az országban, így helyi nyelven Valle d’Aostában sem folyt oktatás – közölte. Megjegyezte, ezzel a helyiek identitását azonban nem sikerült megváltoztatni.
Emlékeztetett arra, hogy a második világháborúban a partizánmozgalom a francia támogatásnak köszönhetően meglehetősen erős volt, a francia hadsereg be is vonult Valle d’Aostába. Ekkor a lakosság megosztott volt a tartomány jövőjét illetően: voltak, akik függetlenséget szerettek volna, mások az Olaszországon belüli autonómia, megint mások pedig a Franciaországhoz vagy Svájchoz való csatlakozás mellett foglaltak állást – magyarázta.
Hangsúlyozta, Valle d’Aosta végül különleges jogállású tartomány lett Olaszországon belül: a többinél sokkal nagyobb önállóságot kapott, és az olasz mellett biztosították a francia nyelv használatát is. Időközben azonban háttérbe szorultak a kapcsolatok Franciaországgal, és máig inkább az olasz befolyás a meghatározó – mondta.
A 2001-es olasz alkotmányreform kiterjesztette a tartományok önállóságát, ez a különleges jogállású területekre nem vonatkozott, így jelenleg Valle d’Aosta kiszolgáltatottabb Rómának, mint a többi tartomány.
Vizi Balázs kiemelte, Valle d’Aosta esetében különleges történelmi pillanat eredménye az autonómia létrejötte, a perifériális helyzetben lévő terület a gazdaságilag fejlett környezet ellenére azonban nem tud a gazdasági és demográfiai folyamatokkal szemben védekezni, az évek során „Piemont hátsó udvarává vált”.
Franciaország a második világháború idején meg akarta szerezni Valle d’Aosta területét, és miután ez nem sikerült, a kapcsolatok nem maradtak erősek – mutatott rá. Hangsúlyozta, Párizs álláspontja szerint a kétnyelvű autonómia működik, ezért Valle d’Aosta nem szerepel kiemelt helyen a francia külpolitikában, a francia kormány nem lép fel az érdekében, mert meg akarja őrizni a jó viszonyát Olaszországgal. Korábban sem az identitás, hanem a területszerzés lehetősége miatt volt fontos ez a tartomány Franciaországnak – fűzte hozzá.
Tóth Norbert, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kutatója a Finnországhoz tartozó Åland-szigetekről beszélt. Mint mondta, a jelenleg működő kisebbségi autonómiák közül az egyik legrégebbi, több mint 90 éve áll fenn. Jelenleg tart Finnországban a hatályos autonómiastatútum felülvizsgálata, miután 2010-ben a sziget csoport arra az álláspontra helyezkedett, hogy a megváltozott körülmények miatt erre szükség van – közölte.
Kifejtette, tavaly indult el a felülvizsgálat, és január végén adtak ki egy jelentést, amely a finnek és az Åland-szigetek kétoldalú tárgyalásai alapját fogja képezni. A legfontosabb kérdésekhez nem nyúlnak hozzá, de változtatásokra van szükség, mert az ålandi belső jog és az uniós jog eltérései miatt Finnországot vonják felelősségre – magyarázta. Megjegyezte, az Åland-szigetek azért is sürget intézkedéseket, hogy védje magát a gazdasági versenyben, ugyanis a terület jelenleg Finnország egyik legtehetősebb régiója, a munkanélküliség 3 százalék alatt van, és ezt az előnyös pozíciót nem szeretné elveszíteni.
Biztonságpolitikai szempontból nagyon kedvező helyen található a szigetcsoport: éppen Finnország és Svédország között. 1919-től tartozik Finnországhoz, de bármelyik hatalomhoz tartozott is a történelemben, mindig nagy volt a jelentősége stratégiai szempontból – mutatott rá. Kiemelte, a szigetek demilitarizált státusát és állandó semlegességét a 19. század óta nemzetközi szerződésben garantálják.
Úgy látja, a helyiek nem asszimilálódnak a finnekhez, egynyelvű svéd közösséget alkotnak. Arról is beszélt, hogy Svédország nem tölt be érdemi szerepet az Åland-szigetek helyzetének alakításában, mert álláspontja szerint az autonómia jól működik. A kapcsolataik mindenesetre nagyon erősek, de politikai kérdésekkel nem foglalkoznak, inkább gazdasági, kereskedelmi ügyekről tárgyalnak – közölte Tóth Norbert.
Az Åland-szigetek csaknem 1600 négyzetkilométeres területén mintegy 28 ezer ember él – tudósít az MTI.
Szabadság (Kolozsvár),

Harc, ami a magyar lelkekért folyik
Kerekasztal. Világosan látni, az autonómiák szolgálhatnák leginkább a nemzet elszakított részeinek továbbélését, kultúrájának megőrzését
Magyar önrendelkezés, magyarok autonómiái a határainkon túl. Mi lenne ez, Trianon késői kontrája? Vagy csak a külhoni magyarság természetes reflexei működnek, ahogy működnek más kisebbségbe szorult népeké is? A bukaresti politikai elit számára neuralgikus kérdés ez, talán túlzottan is az, de nem örülne neki a szlovák politikai osztály sem. Az autonómiákról beszélgettünk Kántor Zoltánnal, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatójával és Tóth Norbert nemzetközi jogásszal, kutatóval.
Sinkovics Ferenc: Volt-e, van-e valamiféle előzménye a székelyföldi magyar autonómiakövetelésnek? Kántor Zoltán: Igen, az 1950–60-as években létezett a Magyar, később Maros-Magyar Autonóm Tartomány. Tóth Norbert: Létezett, de hogyan! Egy vicc járta akkoriban arrafelé, mely szerint megkérdezik a székely embert, mi a véleménye az autonómiáról. Mire a székely azt mondja, az autó magyar, de a sofőr román. Ez egy sztálini presszióra és sztálini modell szerint felépített autonómia volt.
S. F.: Sztálini autonómiamodell?!
K. Z.: Lenin és Sztálin úgy akarta megoldani a kisebbségi kérdést a Szovjetunióban, hogy nemzeti önrendelkezést biztosított nekik. Persze csak formailag! Több mint százötven etnikai autonómiát hoztak létre, de mindegyiket Moszkvából irányították, s mindegyiknek egy párt által kinevezett bábfigura állt az élén. Így volt ez aztán Székelyföldön is. Stefano Bottoni kutatásai alapján tudjuk, hogy számos szovjet tanácsadó „segítette” aktívan annak idején a Maros-Magyar autonómia megteremtését. T. N.: A nullánál azért több volt ez az autonómia, mert mégiscsak adott valami kevés pluszjogot a magyaroknak. Például a román mellett a magyar is hivatalos nyelv lett.
K. Z.: De csak ott! Mert azok a magyarok akik nem az autonómia területén éltek, azok végképp nem kaptak semmit sem. Ceausescu tett pontot a dolog végére, amikor 1967-ben az Államtanács elnöke lett és elrendelte a közigazgatás átalakítását, az úgynevezett megyésítést. És ezzel meg is szűnt magyar autonómia.
S. F.: Mit szólt ehhez Moszkva? T. N.: Sztálin már rég halott volt, Brezsnyevéket pedig nem érdekelte a kérdés.
S. F.: A Vajdaságban is volt magyar autonómia. Sőt most a vajdasági magyarok mellett a vajdasági szerbek is az autonómia gondolatát dédelgetik, ők persze nem nemzeti, hanem gazdasági okokból. K. Z.: Téved, a Vajdaságban sosem volt magyar nemzeti autonómia, csak tartományi. Nagy a különbség. A jugoszláv alkotmány szerint például a Vajdaság és Koszovó nem élhetett a szövetségi államból való kiválás jogával, míg a többi tagállam igen.
T. N.: A szerb törekvések pedig azért erősödtek fel, mert napjainkban a Vajdaság adja az ország GDP-jének negyven százalékát, de Belgrád csak hét százalékot akar visszajuttatni neki.
S. F.: Hol a határ egy autonómia önállósága és az adott államhoz való lojalitása között?
K. Z.: A hadügy, a pénzügy és külügy területe mindig központi irányítás alatt van. A többi viszont a többség és a kisebbség közötti politikai alku kérdése.
T. N.: Ezt az autonómiák „alkotmányában”, azaz statútumában rögzítik. De semmit sem vésnek kőbe, ezek az alapokmányok élő, fejlődő szervezetek, amelyeket folyton értelmezgetnek, és csiszolgatnak, változtatnak rajtuk. Van ahol szinte folyamatosak a statútum körüli viták, ilyen például a Katalónia és Madrid, illetve a Baszkföld és Madrid közötti vita Spanyolországban.
S. F.: Van két fő autonómiaforma. A területi és a perszonális. Melyik az értékesebb?
K. Z.: A területi, de annak persze csak akkor van értelme, ha az adott régióban a kisebbség van többségben. Mert ez a többség hozza a döntéseket. A perszonális, vagyis a személyi elvű autonómia inkább a kisebbségnek mint a közösség tagjának nyújt jogokat. Mindenkinek egyformán, a székelyföldi magyarnak éppúgy, mint a bukarestinek De természetesen jelentős különbségek vannak aszerint, hogy milyen a kisebbség aránya egy adott településen, régióban. A baj az, hogy így viszont nem hozhatók létre és nem működtethetők a döntéshozó intézmények, tehát nem teremthető meg az az önkormányzatiság, amely a kisebbség hosszú távú reprodukciójához kell. Merthogy minden kisebbségnek ez a célja, önmaga reprodukciója, akárcsak a többségnek. Erdélyben meg lehetne teremteni a székelyföldi területi autonómiát. Ott kompakt tömbben élnek magyarok. T. N.: Szerintem viszont a területi autonómia nincs lakosságszámhoz kötve. A finneknél az ålandi svéd autonóm területen csupán 28 ezer ember él. Akár Siófokon, télen. De ez a területi autonómiák mintapéldája Európában. Elvileg nagyon sok kicsi autonómia is létrehozható, autonóm terület lehet akár egy járásból is.
K. Z.: Ha így vesszük, akkor például a Felvidéken Dunaszerdahely és környéke is kérhetné a területi autonómiát minden további nélkül.
S. F.: Miért nem kérik? Miért kérik az erdélyiek, s ők miért nem?
K. Z.: Ezernyi oka lehet. Az egyik, hogy kell egy elit az adott kisebbségen belül, amely megfogalmazza és életben is tartja az autonómia gondolatát, elmagyarázva saját népének, hogy az miért is lenne jó neki. Fontosak itt a gesztusok, az elit kezdeményezései is, mint például Erdélyben a székely zászló kitűzése. A Felvidéken csak érintőlegesen került szóba eddig az autonómia, az utóbbi időben meglátásom szerint egyre erősödik gondolat, illetve az ebbe az irányba mutató cselekedetek, s ez a helyzet például Kárpátalján is.
T. N.: Ne feledjük, Erdélyben nagyobb hagyományai vannak az önkormányzatiságnak, s ott az egyszer volt Maros-Magyar Autonómi Tartomány is, és a vajdasági magyarság is belekóstolt valami hasonlóba, de a Felvidéken és a Kárpátalján nem. A Vajdaságban most a tartományon belül működő Nemzeti Tanács már közel is áll a személyi autonómiához.
S. F.: Nem nagyon beszél róla senki, de az autonómiakérdések mélyén mindig ott bújik a gazdaság ügye is. Mint a vajdasági szerbek autonómiakövetelésében.
T. N.: Igen, az autonómia adhat egyfajta gazdasági önállóságot is. Az ålandi svédek például adókivetési joggal is rendelkeznek, de adhatnak adókedvezményeket is, ami fontos a befektetők, kereskedelmi partnerek odacsalogatásában, és többfajta bevételük is van még. K. Z.: A székelyek azt mondják, hogy a megyéik most a romániai megyék középmezőnyében vannak. De ha ők dönthetnék el, hogy mit fejlesztenek és hogyan, akkor hamar felemelkednének az élvonalba. S. F.: Lesz valami ezekből az álmokból? Hisz óriási feszültséget keltett Romániában a magyarok autonómiakövetelése. A hazai ellenzék épp ezért riogathat azzal, hogy a jelenlegi kormány akár a háborúig is képes fokozni az autonómiakövetelésből adódó román–magyar vitát, illetve hogy a sok budapesti kardcsörtetésért az erdélyi magyarok nyakán szorít majd Bukarest. K. Z.: Az erdélyi magyarság huszonhárom éve kéri az autonómiát. Az autonómia jó dolog, ezt a 2003-as Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, az úgynevezett Gross-jelentés is állítja, mert a tapasztalatok szerint csökkenti a konfliktusokat. Már csak arra lenne szükség hogy ezt bukaresti politikai elit is belássa végre.
S. F.: Lehet, de nemcsak Bukarest, hanem Pozsony is azt mondja például, hogy még békésebb lenne minden, ha szép csendesen asszimilálódnának a magyarok.
T. N.: Ezen nincs mit vitatkozni, a kisebbség joga eldönteni az asszimiláció tekintetében, hogy mit akar. De asszimilációra kényszeríteni egy közösséget súlyosan ellenkezik a nemzetközi joggal.
S. F.: Mégis erőltetik…
K. Z.: Mert a szomszédainkban mindenütt a homogén nemzetállam megteremtéséről álmodoznak. Elmúlt már az erőszakos asszimiláció kora, ez igaz, de javában zajlik a puha asszimiláció. Mit jelent ez? Például egy törvényt az államnyelv védelmében. Vagy a kettős állampolgárság tiltását. Vagy a vitát a helységnevek és az utcanevek kiírása körül.
S. F.: Meddig bírják ezt erővel és idegekkel a külhoni magyarok?
K. Z.: Sokáig, hisz volt idejük megedződni. Ugyanakkor a kisebb-nagyobb eredmények, mint például a vajdasági személyi elvű autonómia erőt adnak a többi külhoni magyar közösségnek is, Fontos magyar nemzetpolitikai elv, hogy addig is meg kell tartani, sőt folyamatosan erősíteni kell a magyar kisebbségi közösségeket, amíg létre nem jön az autonómia. Egy sor programot indított ennek érdekében Budapest, például a külhoni magyar óvodások évét, a külhoni magyar kisiskolások évét, s így tovább. És ott a külhoni magyar iskolák és más szervezetek beiratkozási kampánya is, mert ha magyar kisgyerek többségi iskolába megy, ott már elindul az asszimiláció felé. A kisebbségi vezetők pedig egy dolgot nem tehetnek meg sohasem, azt, hogy feladják. Ez egy harc a lelkekért. Számos helyi és budapesti kezdeményezés épp erre a társadalomépítésre összpontosít.
S. F.: A tervezett romániai regionális átalakítás célja nem ugyanaz, mint 1967-ben a megyésítésé?
K. Z.: Lehet, hogy ugyanaz. De most demokrácia van, legyen az bármilyen minőségű is, és minden kérdést, kezdeményezést nyílt színi vitára lehet bocsátani az országon belül, de az európai porondon is. És tévedés azt hinni, hogy ezek a viták nincsenek hatással a román közvéleményre. Sokan megértették, jogosnak tartották például a székelyzászló-kezdeményezést is.
T. N.: Ma már azért kezd az európai tudat részévé válni, hogy ha a 21. században a polgárok egy része az adott államhoz fordul valamilyen kérésével, akkor arról legkevesebb tárgyalni kell.
S. F.: Miért nem figyel a magyar autonómiatörekvésre az EU? Nagy-Britanniát, Franciaországot akár a Trianon miatti lelkiismeret-furdalás is ösztönözhetné.
T. N.: Itt három érdekelt van alapvetően. Románia, Magyarország és a Székelyföld. Ez az ő ügyük, ami, mondjuk, Írországban már nem foglalkoztat senkit sem. Talán nem is ismerik a problémát. Ismerik viszont Ålandot, mert a finnek ezzel reklámozzák magukat nemzetközi politikai színtéren, Åland az imázsuk része lett, még Koszovónak is inkább ezt a modellt ajánlották az önálló államiság helyett. Az EU-ról csak annyit, hogy a szervezet elsősorban az egyéni jogok védelmét tartja fontosnak, az autonómia viszont kollektív jogosultság. A nemzetközi jog nem rendelkezik arról, hogy aki kéri, annak autonómiát kell adni.
K. Z.: Látni kell, hogy nemzetközi szinten az igazságosság, a kisebbségi jogok kérdése és ennek legfejlettebb formája, az autonómia ügye egyes – téves – értelmezések szerint szembekerülhet a béke és a stabilitás európai eszméjével. És az EU ilyenkor a vélt stabilitásnak ad elsőbbséget.
S. F.: Nagy baj, hogy idehaza nincs egységes politikai akarat a kérdésben...
K. Z.: Ezzel nem értek egyet. Szerintem az autonómia ügyében többé-kevésbé egyetértés van. A baloldali ellenzéki pártok nem az autonómia kérdésétől idegenkednek, hanem a kettős állampolgárok választójogától.
T. N.: Itthon kevés szó esik róla, de az autonómia bevett intézménye az európaiságnak. Az Egyesült Királyságban például több autonóm terület is van. Spanyolország pedig eleve 17 autonóm közösségből épül fel. A skót függetlenség ügyében rendezendő népszavazáson sem lepődik meg senki, vagy azon sem, hogy Dánia egyik autonóm területe, a Feröer-szigetek önálló labdarúgó válogatottal indul a az EB-n és a VB-n. A briteknél ez már rég bejáratott dolog.
S. F.: Általában van egy pont ahol egy-egy autonómia önálló állammá akar válni. Példa rá Katalónia. Nem ijeszti ez a szomszéd államokat? Különösen Romániát? Koszovó is precedenst adott, volt is miatta egy kis román–magyar „diplomáciai” aktivitás. T. N.: A székelyek helyzete más. Nekik van anyaországuk, anyanemzetük, a katalánoknak, a skótoknak viszont nincs, ők tulajdonképpen önmaguk független anyaállamává akarnak válni.
S. F.: Rendre felvetődik a balliberális oldalon, hogy jó, autonóŹmiát kér Székelyföld, de Budapest miért avatkozik bele ebbe?
K. Z.: Direkt módon nem avatkozik bele. Nemzetstratégiai elv azonban, hogy a magyar állam támogatja a külhoni magyarok megfogalmazott igényeit, törekvéseit. Ez kötelesség és felelősség kérdése. Pontosabban: ez a kötelesség és a felelősség igazi kérdése. És ebben a magyar állam nem hátrálhat meg.
Sinkovics Ferenc
magyarhirlap.hu
Erdély.ma,

Semjén: az autonómia a kisebbségi jogok királynője
Semjén Zsolt szerint az egyes külhoni magyar nemzetrészekre jellemző autonómia-elképzelések nem valóságtól elrugaszkodott törekvések, és mindegyikre van példa az Európai Unióban. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a témában tegnap kezdődött nemzetközi konferencián azt mondta: hamis beállítás, amikor azt a kérdést teszik fel, hogy területi vagy kulturális autonómiát támogatnak-e. Ez nem „vagy-vagy” hanem „és” kérdése. A szórványmagyarságot megilleti a kulturális autonómia, a tömbmagyarság számára pedig jár a területi autonómia – szögezte le.
Rámutatott: a nemzetek és a kisebbségek jogai emberi jogok a közösség szintjén. Emberi jogok tekintetében ugyanakkor nincs alku, az nem a többségi nemzet kegyéből jár, hanem emberi mivoltunkból következik. Semjén kiemelte: a közösségi jogok az emberi jogok megvalósulása a közösség szintjén, és a nemzetiségek, kisebbségek jogai, valamint a perszonális emberi jogok nem állíthatók szembe egymással, és nem választhatók el egymástól. Ugyanakkor az egyes nemzetrészeknek kell a testre szabott autonómiakoncepciót kidolgozniuk, és Budapestről nem kényszerítenek az autonómia igénylésére senkit. A magyar kormány azt fogja támogatni, amit az adott nemzetrész kidolgozott – jelezte. Utalt arra, hogy az autonómiáról szóló Gross-jelentés tíz évvel ezelőtt készült, és azt mondta: nagyon fontos, hogy a jelentés rámutat, a kisebbség–többség együttélése során az autonómia csökkenti a konfliktusokat, a kisebbségek számára lehetővé teszi az identitás megőrzését, a többségnek garancia a területi integritásra. Álláspontja szerint az autonómiának mindenki számára pozitív mérlege van. Olyan pozitív eredménye, ami nemcsak a kisebbségi nemzetrészeknek, hanem a többségi államoknak, és az anyaországnak is jó – summázta. Ahol az autonómia különböző formái megvalósulnak, ott a szellemi és gazdasági prosperitás is beindul az adott régióban – állapította meg a kormányfő helyettese. Az autonómia a kisebbségi jogok királynője – fogalmazott Semjén Zsolt (fotó), majd hozzátette: a magyarság nem alábbvaló egyetlen más nemzetnél sem. A magyar kisebbség tagjai nem lehetnek másodosztályú uniós polgárok, másodrangú emberek, és ami másoknak jár, nekünk is jár – szögezte le.
Kántor Zoltán köszöntőjében felidézte, hogy a Nemzetpolitikai Kutatóintézetet 16 hónappal ezelőtt hozták létre. Az intézet tudományos hátteret nyújt a kisebbségi politika megalkotásához, kutatásaikban külhoni kutatóintézetekkel is együttműködnek – emelte ki. Andreas Gross, a svájci nemzeti tanács és az Európa Tanács nemzeti közgyűlésének szociáldemokrata tagja arról beszélt, hogy a 2003-ban született jelentésben arra kívántak rámutatni, hogy az autonómia nem csökkenti a konfliktusokat, de az erőszak mértékét igen. Kiemelte: meg kell érteni, hogy az autonómia egy erős demokrácia része, s a demokráciát és az autonómiát nem lehet elkülöníteni egymástól. Transznacionális módon kell gondolkodni, „európai demokráciát” kell létrehozni, ma ugyanis túlságosan centralizáltak a demokráciák – vélekedett. Hangsúlyozta: az erős demokrácia olyan intézményeket biztosít, ami által az állampolgárok szabadok lehetnek. Ha mindazt nem teszik lehetővé, hogy a közös döntéshozatalban az emberek részt vegyenek, akkor a polgárok attól tarthatnak majd, hogy az adott országot nem lehet egybetartani. A döntési folyamatokban mindenkinek részt kell vennie – szögezte le.
Markku Suksi, a finn Abo Akadémia professzora – hasonlóan Semjén Zsolthoz – úgy fogalmazott: az autonómia a kisebbségi jogok királynője. Minél kevesebb az állam körül a nacionalizmus, annál nagyobb az autonómia biztosításának lehetősége – mutatott rá. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár zárszavában kiemelte: Magyarország számára a demokrácia olyan érték, amely nem csupán egy absztrakt fogalom, hanem élő gyakorlat. Rámutatott: az autonómiatörekvések támogatása prioritás, és magától értetődő, hogy a nemzeti közösségek együttélése, a demokratikus elvek és jogok érvényesítése szempontjából az autonómia a leghatékonyabb megoldás. Hozzátette: az autonómia a határon túl élő magyar közösségek számára is jogos és elérhető cél. „Számunkra alapelv, hogy a külhoni magyar közösségek részéről megfogalmazott igényeket támogatjuk az autonómia érdekében” – fogalmazott Répás Zsuzsanna, hozzátéve: ezeket az igényeket a külhoni magyarok fogalmazzák meg, és a magyar államnak alkotmányos kötelessége és felelőssége ezeket maximálisan felkarolni, segíteni. Úgy vélte, eddig is a lehető legtöbb eszközt használták fel a cél eléréséhez, és a jövőben is mindent megtesznek ennek érdekében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Miért késik a területi autonómia Erdélyben?
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet konferenciáján Andreas Gross svájci szociáldemokrata politikus úgy véli: csak akkor lehet autonómiáról beszélni Romániába, ha sikerül meggyőzni a többségi nemzetet, hogy ez az ő érdekeiket szolgálja.
Ludányi András, az ohio-i egyetem nyugalmazott professzora hozzáteszi: ehhez a küzdelemhez új szövetségeseket kell meg-nyerni.
Ludányi professzor nem optimista, ő nem hiszi, hogy 12 éven belül területi autonómia jöhetne létre Romániában. Az időszerű régiósítási vitáról pedig azt mondta, hogy az az idén nem fog lezárulni, ha pedig lezárul, akkor ő eléggé szkeptikus, ami a magyar autonómiatörekvéseket illeti. Majd azt is elmondta, hogy ha az autonómia ügyében nem is történt előrehaladás, de egy fajta regionális identitás mindenképpen körvonalazódott, és megerősödött.
A székelyzászló körüli vitáról Ludányi András kifejtette, hogy belementünk a csapdába, mert szerinte az nem volt véletlen, hiszen „mozgósította” a román többséget a magyar veszélyre éppen most, az alkotmánymódosítás, és a régiósítás előtt, ami kritikus az erdélyi magyarság jövőjét illetően. A brüsszeli polgári kezdeményezésről szólva az ohio-i egyetem nyugalmazott professzora azt mondta, hogy annak bár csak szimbolikus jelentősége van, mégsem szabad azt lebecsülni, mert egy fontos jelzés lenne az unió számára.
Ludányi András kijelentette: bármennyire is hisszük, várjuk, hogy az autonómia ügyét számunkra a nemzetközi jog biztosítsa, illetve oldja meg az erdélyi magyarság számára, ez illúzió, mert ennek a kérdésnek a megoldása Romániában van.
Andreas Gross svájci szociáldemokrata politikus szerint csak akkor lehet autonómiáról beszélni Romániában, ha sikerül meggyőzni a románokat, hogy ez az ő érdekeiket szolgálja.
A svájci szociáldemokrata politikus az erdélyi magyaroknak azt tanácsolja, hogy folytassák a meggyőző munkát, mert a többség nyitott lenne az ésszerű érvekre, mivel elegük van a manipulációkból, kezdenek átlátni a szitán, megundorodtak már a politikától.
Ludányi szerint Andreas Gross elve, miszerint erősíteni kell a demokráciát, és akkor nem lesz gond az autonómia engedélyezésével, csak elmélet. Az amerikai professzor inkább Magyarország, és a nemzetközi lobby támogatásában, valamint az állandó napirenden való tartásban látja a megoldást. Ha cselekszünk, nem csak beszélünk, és nem csak szimbólumokat űzünk, és próbálunk nemzetközi szövetségeseket találni, akkor sok munkával előbb-utóbb sikeresek leszünk, hangsúlyozta Ludányi András.
Kossuth Rádió
Erdély.ma.

Máért szórvány bizottság - Javaslatok a magyar szórvány napjának megünneplésére
Minden régiónak lesz saját rendezvénye, és lesz központi, anyaországi rendezvény is a november 15-én tartandó Kárpát-medencei magyar szórvány napján - többek között erről is szó volt a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága szerdai budapesti ülésén. A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott tájékoztatása szerint a konkrét programok kidolgozása a következő hónapok feladata lesz.
A közlemény szerint az ülésen Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár és Bodó Barna szakbizottsági elnök összegzése után a Bethlen Gábor Alap (BGA) és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet képviselői tartottak beszámolót a 2012-2013. évi támogatásokról, illetve a kiemelt nemzetpolitikai programokról.
A BGA képviseletében Mihály Erzsébet támogatásfinanszírozásai igazgató beszámolt a 2012. évi pályázatok tapasztalatairól valamint a 2013 első negyedévéről, a pályázatok beérkezése után felismerhető tendenciákról. Az igazgató kiemelte: a BGA által nyújtható támogatások keretösszege és a külhoni pályázók aktivitása is számottevően emelkedett, idén mintegy 30 százalékkal több pályázat érkezett, mint 2012-ben.
Az ülés második részében a bizottság külhoni tagjai beszámoltak az általuk képviselt régiók szórványt érintő aktuális kérdéseiről, problémáiról. Az egyes régiók képviselői javaslatokat fogalmaztak meg az idén először megünneplendő magyar szórvány napjáról, amelyet a bizottság legutóbbi ülésén született döntés alapján november 15-én, Bethlen Gábor születésnapján tartanak
MTI

Székelyföld esélyei és lehetőségei (Szakemberek a régiósításról)
Élettér és mozgástér címmel szervezett kétnapos konferenciát, műhelymunkát a Domokos Géza Egyesület, jeles hazai és magyarországi szakemberek tartottak és tartanak ma is előadásokat az erdélyi, a székelyföldi magyarság megmaradása szempontjából is jelentős, rendkívül aktuális kérdésekről. Tegnap a jelen romániai valóság nagy slágere, a regionalizáció szerepelt napirenden, ma a nemzeti kisebbségügy a fő téma. A rendezvény illeszkedik az egyesület által kezdeményezett megmozdulások sorába, a névadó Domokos Géza előtt is tisztelegnek, aki múlt héten töltötte volna 85. évét.
A Kovászna és Hargita megyei önkormányzatok képviselői elsősorban a jelenlegi rossz régiós felosztás hibáira, a román kormány tervezetének veszélyeire hívták fel a figyelmet. Tamás Sándor megyei elnök az egy nappal korábbi szakszervezeti konferencián bemutatott és lapunk által is ismertetett előadását ismételte meg, ezúttal magyarul. Borboly Csaba, Hargita megye tanácselnöke nem lehetett jelen, helyette András Zoltán, az önkormányzat elemző csoportjának képviselője sorakoztatta fel Románia jelenlegi fejlesztéspolitikájának kudarcait, melyek tükrében még érthetetlenebb, hogy a rosszul működő fejlesztési régiókat közigazgatási szerepkörrel is felruháznák.
Az 1998-ban létrehozott nyolc nagy régió valamelyest a statisztikai adatgyűjtési szerepnek tudott megfelelni, sem a tervezésben, sem a forráslehívásban, sem a területfejlesztésben nem voltak eredményesek, színlelt konzultáció folyt, megalapozatlan dokumentumok készültek – hívta fel a figyelmet.
Tóth Norbert nemzetközi jogász, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa rámutatott: sem a nemzetközi, sem az európai jogrend nem kedvez a kisebbségeknek, néhány jogszabály született, de ezek hatásköre szűk vagy számonkérhetőségük korlátozott. Az Európa Tanács dokumentuma, a helyi önkormányzatok regionális chartája például csak településekre vonatkozik, nem megyékre vagy régiókra, s az utóbbiakra is érvényes dokumentum elkészült ugyan, de a mai napig sem sikerült elfogadtatni. Az EU-ban született jogszabályok előírják, hogy regionális átszervezés esetén ki kell kérni az emberek véleményét, s vannak eszközök is ennek számonkérésére, az EB kötelességszegési eljárást vagy akár pert is indíthat egy-egy állam ellen. Kevés lehetőséget nyújt a nemzetközi jog, a kisebbségi jogokat az emberi jogok, így az egyéni jogok közé sorolják, egyetlen közösségi jogot ismernek el, az önrendelkezési jogot, de ezt is elsősorban államokra vonatkoztatva, államon belül csak föderális berendezkedés esetében fogadják el egy népcsoport ezen jogát – fejtette ki Tóth Norbert. Mindezek dacára van ok a bizakodásra – mondotta –, változik a világ, a XXI. század Európájában az államoknak egyetlen szövetségesük lesz, saját polgáruk, és minden polgárnak számítania kell kultúrától, anyanyelvtől függetlenül. Ennek jegyében fejlődik majd a nemzetközi jog is, s bővülnie kell az önrendelkezési jognak is – derült ki a előadásából.
Bottlik Zsolt, az ELTE földrajztudományi karának adjunktusa a magyarság területi megoszlását mutatta be, a Kárpát-medence etnikai térképének évszázadokon átívelő alakulásával tette egyértelművé: Székelyföldön a XV. század óta kompakt egységben élnek magyarok. Novák Zoltán Csaba történész az 1948–89 közötti Székelyföldet is érintő közigazgatási reformokról tartott előadást, arról, hogyan jött létre és mit jelentett 1952-ben szovjet nyomásra a Magyar Autonóm Tartomány, majd a helyi ellenállás miatt hogyan volt kénytelen Ceauşescu beleegyezni a magyar megyék kialakításába 1968-ban. Kolumbán Gábor egyetemi tanár a régió, regionalizáció, regionalizmus tudományos definíciójára építette előadását, és arra a következtetésre jutott: régiókat nem lehet létrehozni, azok önmaguktól léteznek, jó regionalizáció pedig nem lehetséges, ameddig nincsenek működő régiók. Románia felépítését a történelmi régiókra kellene alapozni, és ez a kérdéskör addig nem oldódik meg, amíg egy politikai elit nem vállalja fel az ország föderális átszervezését – fejtette ki. Kolumbán Gábor szerint ez lenne a székely kérdés megoldása is, etnikai alapú területi autonómia Erdély föderális tartományon belül elérhető, Bukaresttől azonban hiába várjuk, véleménye szerint a más jellegű ez irányú erőfeszítések nem vezetnek eredményre.
Csutak István Hargita megyei regionalizációs szakember Székelyföld áldatlan helyzetére, rendkívül rossz és folyamatosan romló gazdasági, társadalmi mutatóira irányította rá a figyelmet, s következtetése drasztikus: ha 25–30 éven belül nem érjük el az autonómiát, utána már fölösleges lesz, nem marad haszonélvezője.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Politológus vándorgyűlés Kolozsváron
A Magyar Politikatudományi Társaság Közép-Európa: együttműködés és versengés címmel rendezte meg 19. éves konferenciáját, amely először került lebonyolításra Magyarországon kívül.
A múlt hét végén tartott kétnapos előadássorozatra igen nagyszámú, összesen 110 előadó jelentkezett, akik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Óváry-termében, és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának termeiben ismertették kutatásaikat. A nyitó előadást Irina Culic és az Ideológia és hagyomány című könyvéért Kolnai-díjjal kitüntetett Mándi Tibor tartotta. Az írás szubjektív válogatás, néhány aktualitásánál/érintettségénél fogva fontosnak tekintett előadás rövid ismertetése. A teljes programleírás itt olvasható: http://mptt.ro/hu/reszletes-program/
Makro régiók
Ágh Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem politológusa az EU második makroregionális fejlesztési programjáról, a Duna-stratégiáról (bővebben: http://eu.kormany.hu/duna-regio-strategia) beszélt. A 2011-ben soros magyar EU-elnökség ideje alatt elfogadott stratégia a Balti-tengeri régió mintájára épült, azonban rövid időn belül egyfajta „sleeping beauty” lett. A tizennégy (nemcsak uniós) országot magába foglaló régió és elődje közti különbség ég és föld – állapította meg az előadó. Míg a Balti-tengeri régió gazdaságilag fejlett, intézményrendszerében stabil országokat tömörít, ahol az együttműködésnek évszázados hagyománya van, addig a Duna-régióban inkább a konfliktusnak van hagyománya, a térség GDP-jének 90%-át Németország adja. A múlt hónapban tartott kétéves gyűlésen igencsak elmarasztaló értékelés született, amelyet a professzor leginkább a globális válság és a decentralizáció – főleg magyarországi – megszüntetésének tulajdonított.
Noha a szubnacionális régiókról nemigen esett szó, az előadó emlékeztetett, hogy az EU a „nemzetek Európája” helyett a „régiók Európája” mellett döntött. Bár számos ország a régiósítás útjára lépett, a folyamat a jól ismert olasz- és spanyolországi példák után megtorpant.
A kisebbségi kérdés politikai dimenziói
Érdekes kitekintést jelentett Egeresi Zoltán, a Mathias Corvinus Collegium történészének a török nemzetpolitika határait feltérképező előadása. A bemutató során olyan, immár megfogyatkozott lélekszámú törökországi kisebbségek is szóba kerültek, mint a cserkeszek, azeriek, lázok, szírek, görögök vagy örmények. A kisebbségeket el nem ismerő, de etnikailag ma is igen heterogén török nemzetállam népességének belső arányszámai becsült értékek, népszámlálásuk a nemzetiségre és anyanyelvre nem kérdez rá.
Az ország birodalmi múltja jelentős határon túli kisebbséget hagyott maga után Balkán- és Közel-Kelet-szerte. Így beszélhetünk ma is 6-700 ezer bulgáriai, több mint 150 ezer moldovai, ugyancsak százezres nagyságrendű iraki és szíriai törökről (a jelenleg dúló háború ez utóbbit megjósolhatatlanná teszi), de több tíz ezren élnek a Balkán számos más országában is. A kapcsolattartás a határon túli kisebbségekkel nincs vagy elenyésző. Az utóbbi évtizedek két új nemzetstratégiai dimenziót hoztak: egyik a volt szovjet tagköztársaságok 100 milliós nagyságrendű türk rokonnépei, másik az immár 3,7 milliós, főleg nyugat-európai török diaszpóra. A rokon népekkel való közösségtudat igen gyenge, a nyitás (pl. a latin ABC és egy közös nyelv bevezetésére tett sikertelen kísérlet) jobbára külpolitikai-gazdasági hegemón szerepet szolgál, a diaszpóra irányába jóval aktívabb, de ennek ugyancsak gazdasági vetületei vannak.
Pach János, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány kutatója a magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetét vizsgálta, a 2011-es népszámlálási adatok és a nemzetiségek jogairól szóló, ugyanazon évben elfogadott CLXXIX. törvény (Njtv.) tükrében. Az előadás legfontosabb következtetése, hogy negyedszázaddal a rendszerváltás után a nemzetiségek is a közhatalom részeseivé válhatnak. A mandátumszerzésre matematikai esélye lesz a roma, német, román, szlovák és horvát közösségeknek, azonban reális eséllyel az előbbi kettőnél számolhatunk. Ellenben a sikertelenség számlájára írható, hogy továbbra sem sikerült visszaszorítani az etnobiznisz jelenségét. Az 1993-ban létrehozott kisebbségi önkormányzati rendszer gyakran visszaélésre is lehetőséget adott, hiszen a választás csak akkor tekinthető legitimnek, ha az visszavezethető az egyes önkormányzatok által képviselt kisebbségi közösséghez. Az aktív és passzív választójog regisztrációhoz való kötése azonban nem jelentett akadályt.
A kisebbségi kérdés immár hagyományosan különutas témája, a roma integráció ezennel a vártnál kevesebb előadót vonzott. Lajtai Mátyás, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) Kisebbségkutató Intézetének tudományos segédmunkatársa a roma civil szervezetek magyarországi kisebbségi önkormányzati választásokon való részvételéről tartott előadást. Bár a bejegyzett roma civil szervezetek száma kétségkívül jelentős (2010-es adat szerint összesen 333), ezek csupán elméleti maximumok, kérdés, hogy mennyi működik belőlük valójában. A kételyt tovább erősíti, hogy a feltételezett roma szervezeteknek kb. harmada indított legalább egy jelöltet valamelyik önkormányzati választáson. Néhány nagy szervezet „uralja” a kisebbségi önkormányzati választásokat, de többségében nem kapcsolódtak be a saját önkormányzati rendszer kiépítésébe.
Maradva a magyarországi romáknál, Papp Z. Attila oktatásszociológus, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a romák iskolai teljesítményét befolyásoló tényezőkről beszélt. A kissé bizarr, de jelenleg használatos terminológia szerint a 30–50%-ban romákat tömörítő iskolákat gettósodó, az 50% fölötti létszámúakat gettó-iskoláknak nevezik. Az iskolai teljesítményt befolyásoló, komplex okozati tényezők közül a családi háttér magasan a legfontosabbnak bizonyult. A fennálló trendek nem túl biztatóak: az eltérő gyerekvállalási szokások jól ismertek, a nem-romák elvándorlása a gettósodó iskolákban rendszerint megindul, a romák számarányának növekedésével csökken a kompetencia (kivételt a szocializációs környezettel kevéssé korreláló matematika képez). Mind az Integrációs Pedagógiai Program, mind a Cigány Kisebbségi Program hatását mérésekkel ellenőrizték: az oktatáspolitikai kísérlet sikertelen volt, még le is húzták az iskolai eredményeket.
A szekciók egyikében Kántor Zoltán, a kormányzati háttérintézményként működő, nemrégiben létrehozott Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója is előadást tartott. Az intézmény működését taglaló beszéde nem volt épp lélekmelengető, a politika és tudomány hibridintézményeként meghatározott kutatóintézetet (ti. a nemzetpolitikát) a politika aránytalan dominanciája jellemzi. Az intézetigazgató egy olyan tökéletlen politikai mezőről beszélt, amiben hiányos információk mentén, kapkodva születnek a döntések, egészen odáig elmenve, hogy a konszenzusos döntés ideáját az irracionalitás világába űzte. A jól átgondolt szakpolitikáknak csak töredéke valósul meg, hiszen azok a legkevesebb politikai tőkét hozzák, a legkevésbé látványosak. Egy közönség felől érkező hozzászólás a nemzetpolitika legitim és normatív jellegét kritizálta, miszerint az már nem is szakpolitika, hanem egyenesen apolitikus magatartás. Az előadást inkább nyugodt beletörődés, mintsem polemikusság hatotta át.
Salat Levente politológus, a BBTE Politikatudományi Intézetének egyetemi docense egy tipológia felállítására tévén kísérletet, üdítő széles-látókörűséggel vette szemügyre a kisebbségpolitikai eszközök lehetséges eszköztárát. Előadásában azon közkeletű felfogás ellen érvelt, miszerint a jó politikai közösség kulturális, etnikai, nyelvi szempontból homogén. A politikai gondolkodás történetének grafikonos ábrázolásával rámutatott, hogy 1989 után a John Stuart Mill fémjelezte szintre ugrottunk vissza.
Az ENSZ 2001-es adatsora görbe tükröt tart a sokak számára természetesnek tekintett etnikai homogenitásnak. A hivatkozott számadatok szerint a világ 201 számba vett állama közül mindössze 19 tekinthető kulturálisan homogénnek. Az országoknak több mint fele mindössze 50% alatti, vagy 50–74% közötti domináns többséggel bír. A világ nyelvpolitikai térképe ugyancsak rendkívül megosztott, a világ összes államának kb. felében egy a hivatalos nyelv, másik felében annál több (három államban nincs nyelvpolitika). Az előadó olyan elgondolkodtató példákat villantott fel, mint a hindi és angol mellett további 17 hivatalos regionális nyelvvel bíró India, ahol a honos nyelvek száma 405; vagy az angol és afrikaans mellett további 9 bantu nyelvet hivatalossá tevő Dél-afrikai Köztársaság, ahol kb. 30 a honos nyelvek száma.
Várospolitikák – közeledő kulturális projektünk apropóján
Bretter Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarának docense igen reflektív és kritikai szellemű előadásában Pécs 2010-es Európa kulturális fővárosa cím elnyerésének politikatörténeti hátterét világította meg. Az előadás alapját a politikacsinálásnak egy komplex koordinátarendszerben való elhelyezése adta, amiben a folyamat olyan szélső értékek között volt elhelyezhető, mint célszerűség vagy tárgyilagosság; és gyakorlatiasság vagy idealizmus. Az előadás gondolatmenete kísértetiesen hasonlított a fentebb érintett problémákhoz, csak itt a „klasszikus politikacsinálás” (classical policy making) nem a leírás, hanem a kritika tárgyaként szerepelt.
Az előadó jól érzékeltette a kulturális projekt polgári, idealisztikus elképzelése, és a politikum utilitarista, nem ritkán elvtelen gyakorlata közti különbséget. A tanácskozás és a végrehajtás politikai hagyományának kiegyensúlyozatlan és ellentmondásos viszonyából kiindulva olyan súlyos kérdések kerültek megfogalmazásra, mint hogy lehetséges-e egyáltalán a többszintű kormányzás? És ha igen, milyen feltételek között? A bizalmatlanság politikai hagyománya pedig hogyan segít majd bármiféle többszintű kormányzást?
Fókuszban az újjobboldal
Végül a Budapesti Corvinus Egyetem fiatal kutatója, Dániel Róna Sőrés Anettel közösen végzett szociológiai tanulmányáról adok rövid összefoglalót, amely az ún. kuruc.info-generációt vizsgálta közelebbről. A 2011–2012-ben lebonyolított, különböző módszerekkel dolgozó szociológiai felmérések szerint a 18–21 év közötti diákok harmada Jobbik-szimpatizáns, az idősebb fiatalok körében veszít népszerűségéből, de a korosztálytól független szimpátiaérték is 18%. Amit érdemes kiemelni, hogy a megkérdezettek körében az apa átlagnál alacsonyabb végzettségű, a diák pedig inkább kelet-magyarországi egyetem kötelékében végzi tanulmányait.
Még ha a Jobbik ismert internetes aktivitása hozzá is járul a párt fiatalok körében szerzett népszerűségéhez, magyarázatként nem állja meg a helyét, hiszen az LMP online tevékenysége ugyancsak aktív. Továbbá az újjobboldal nyilvános fórumai, tömegrendezvényei és nyári táborai sokszor a pártrendezvények egyedüli alternatíváját kínálják a több energiával és szabadidővel rendelkező fiatalok számára.
Győri Tamás
Szabadság (Kolozsvár)

Szakértő: cél, hogy magyar iskolába írassák a külhoni szülők gyermekeiket
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője szerint a legfontosabb cél, hogy a külhoni magyar területeken anyanyelvi oktatási intézménybe írassák a szülők a gyermekeiket, mert a többségi iskolákból minimális az esély a visszaíratásra.
Kántor Zoltán az Iskolaválasztás - nyelvmegtartás és/vagy érvényesülés címmel szerdán Budapesten rendezett konferencián felidézte, hogy tavaly a külhoni magyar óvodások évét rendezték meg a nemzetpolitikai államtitkárság kezdeményezésére, az idei pedig a kisiskolások éve. Mindkét programhoz továbbképzések, háttéranyagok, módszertani csomagok kapcsolódtak és kapcsolódnak. A kisiskolások évére 100 millió forintot különítettek el.
Hozzátette: a gyermekek 8-10 éves koráig terjedő időszak azért fontos mert addig eldől, hogy magyar nyelvű intézménybe kerülnek-e.
Szólt a szintén a nemzetpolitikai államtitkárság által kezdeményezett Ringató programról is. Ebben a módszertani foglalkozásoknak az a célja, hogy a gyermekek minél hamarabb magyar környezetbe kerüljenek, majd magyar nyelvű óvodába, iskolába írassák őket. A Ringató programmal a szülők már az óvoda- és iskolaválasztás előtt megismerkedhetnek a pedagógussal, a többi szülőtárssal - magyarázta.
A legfontosabb cél, hogy magyar nyelvű oktatási intézményekbe "tereljék" a gyerekeket, ha nem ez történik, minimális az esély, hogy a többségi iskolából később visszaírassák őket magyar intézményekbe - fogalmazott az intézet vezetője.
Tarnóczy Mariann, a Magyar Tudományos Akadémia Határon Túli Magyarok Titkárságának osztályvezetője arról beszélt, hogy 1997 óta finanszíroznak határon túli magyar kutatásokat, 2005 óta Kárpát-medencei intézményeket is támogatva.
Morvai Tünde, kutató a Szlovákiában a tömbben és a szórványterületen egyaránt végezett kutatásokról szólva hangsúlyozta, az egyik kutatási területen, Dunaszerdahelyen, a 22 500 lakos közül 75 százalék vallotta magát magyarnak. A város iskolarendszere kétnyelvű, kilenc óvodából, csak kettő a magyar nyelvű, egy szlovák és hat a vegyes. Hat alapiskola közül kettő magyar, míg a középfokú oktatásban 12 intézményből hét a magyar tanítási nyelvű.
A kutatás során szinte tabutémának számított az iskolaválasztás kérdése. Előfordult, hogy iskolaigazgató a kényes magyar-szlovák kapcsolatokra hivatkozva tagadta meg a válaszadást - összegezte.
Azok, akik a szlovák intézmény mellett döntöttek szempontként említették a szlovák nyelvi kompetenciák elsajátítását. Akik egykor szlovák intézménybe jártak, nagyobb arányban adták többségi óvodába és iskolába gyermeküket, mint akik magyar tannyelvűbe jártak. Vannak akik úgy gondolkodnak, hogy a magyarul tanulás nélkül 4-5 órával kevesebb a heti óraszám, és ez lehetőséget ad más idegen nyelv tanulására - mondta.
Szügyi Éva kutató a délvidéki helyzetet ismertetve hangsúlyozta, hogy a csökkenő gyermeklétszám, a szakképzett tanerő és a magyar tankönyvek hiánya jelentősen befolyásolja az intézményválasztást.
A tömbben és a szórványban egyaránt egyre kevesebb a magyarul tanuló diákok száma. A magyar általános iskolások 20 százaléka tanul szerb nyelven. Arányuk akár 30 százalékra is nőhet a tendenciákat látva - mondta.
A szakember zentai kutatása során szembesült azzal a jelenséggel, hogy a pedagógusok, szülők nem akarnak nyilatkozni az iskolaválasztás motivációiról. Általános szempontokat említettek, a lakóhely közelségét, az iskola hírnevét, más szülők tapasztalatait - tette hozzá.
Ferenc Viktória, a kárpátaljai kutatómunka eredményeiről elmondta, 5-8 éve új tendenciaként jelent meg a többségi iskolaválasztás. Korábban magától értetődő volt, hogy a magyar szülők magyar iskolát választanak. Törést az ukrán nyelvű emelt szintű érettségi és felvételi hozott. Ez az intézkedés azzal járt, hogy észrevehetően megnőtt a többségi iskolát választók száma.
Beregszászban adottak a teljes magyar nyelvű oktatás feltételei, mégis csak az összes iskolás 44 százaléka jár magyar nyelvű intézménybe. Az iskolaválasztási szempontok között említették a szülők az ukrán nyelv elsajátítását, az ukrajnai továbbtanulásra, emelt szintű érettségire való felkészülést és a későbbi boldogulást - mondta.
MTI

Tusványos: Nemzetközivé tenni az autonómia ügyét (Régióátalakítás és nemzeti érdek)
Minden eszközt ki kell használni, ha meg akarjuk akadályozni a magyar többségű megyék román fölényű régiókba olvasztását, elengedhetetlen, hogy a magyar szervezetek megtalálják az együtt cselekvés útját, és fontos lenne ügyünk mellé állítani a nemzetközi közvéleményt – fogalmazták meg azok az előadók, akik a regionalizmus és nemzeti érdek összefüggéseire keresték a választ tegnap Tusványoson.
Bakk Miklós politológus, moderátor vitaindítójában több kérdést vetett fel: hogyan függ össze Romániában a regionalizmus és a nemzeti érdek?; milyen regionalizációra van szüksége a román államnak?, illetve, ha mégis sikerül keresztülvinnie jelenlegi terveit, milyen forgatókönyvei lehetnek azoknak a regionalistáknak és autonomistáknak, akik ezt nem fogadják el? Bakk Miklós szerint a román politikai elit fordítva ült fel a regionalizmus történelmi lovára: míg a nyugati államok kibékültek saját történelmükkel, és erre építették saját, majd az unió regionális politikáját, addig Románia az európai regionális politikára akarja ráépíteni régióit, anélkül, hogy kibékült volna történelmével. Elsőként Valentin Stan politológus, bukaresti egyetemi tanár világított rá, sajátos humorával fűszerezve a román politikusok kétszínűségére. Sokan nem akarják elfogadni Bukarestben, de Székelyföld létezik, egy erős közösség él itt, saját történelemmel. A kormány regionalizációs tervei az európai kisebbségi charta előírásainak dacára feloldanák a székely többséget a román többségben, az új közigazgatási határok meghúzása éppen ezt jelentené – fogalmazott. Kitért Crin Antonescu és Victor Ponta álságos nyilatkozataira, nem kertelt, egyértelműen fogalmazott: nem lehet megbízni egyetlen szavukban sem. Megoldást azonban nem tudott javasolni, tanácsait a végén kérdésekre válaszolva fogalmazta meg, s ezek egyértelműek voltak: magyar összefogásra van szükség, és az ügy nemzetköziesítésére. Érdekes előadást tartott Andrea Carteny olasz történész, Kelet-Európa-kutató, a római egyetem fiatal tanára. Tanulmányozta a magyar és a román történelmet, elkezdett magyarul tanulni, majd Kolozsvárra ment doktorálni. Amikor megérkezett, már tudott valamennyire magyarul, de elég volt egy hónap, és majdnem románnak érezte magát, saját bőrén is érezhette a román asszimilációs erőt, hiszen tanult Kolozsvár múltjáról, de ő már egy román várost talált, ahol élnek ugyan magyarok, de nem láthatóak. Elutazott Marosvásárhelyre, ahol azt is láthatta, hogyan zajlik jelenleg az asszimiláció. Ekkor fogott neki Székelyföld történelmét tanulmányozni, és azzal szembesült: rengeteg a hasonlóság Dél-Tirollal, az lenne számunkra is a „tökéletes történelmi modell”. Ott erőszakkal is harcoltak, terrorizmus is volt, nemcsak demokratikus küzdelem, de rákényszerítették az olasz és osztrák kormányokat a tárgyalásokra. Végül területi autonómiájuk akkor lett, amikor Ausztria nemzetközi szintre emelte az ügyet. Rávilágított: jelenleg a történelmi jogok nem szerepelnek az alapvető emberi jogok között, pedig azok elismerése lehetne a kiindulópont a kisebbségi közösség jogainak bővítésére. Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója felhívta a figyelmet: a román politikum regionalizációval kapcsolatos érvei tulajdonképpen a nemzeti érdeket akarják leplezni, és el akarják fedni a kisebbségi érdeket. Elméleti előadásában a kisebbségek legitim jogait és lehetőségeit vázolta, de szólt a rendelkezésre álló eszköztárról is, az aláírásgyűjtésről, a demonstrációról, a nemzetközi közvélemény érzékennyé tételének lehetőségéről. Csegzi Sándor, Marosvásárhely volt alpolgármestere Dorin Florea jelenlegi városvezető helyét foglalta el az asztalnál. Pragmatikus módon közelítette meg Székelyföld problémáját, szólt a három magyar többségű megye együttműködésének eddigi hiányáról, illetve a körvonalazódó konszenzusról, azaz hogy mindenki elfogadta, Marosvásárhely legyen a régió központja. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke egyértelműen fogalmazott: Bukarestben azt hiszik, Románia nemzeti érdeke, hogy homogén nemzetállam legyen, s ennek rendelnék alá a régióátalakítást, ezt támasztotta alá az a megrendelt tanulmány is, amely a történelmi régiók „elmaszatolására” keresett tudományos érveket. Mások azonban – és nemcsak a magyarok – úgy gondolják, erősíteni kellene a régiók szerepét, ezt tartják nemzeti érdeknek, erős, autonóm térségeket szeretnének. Ez utóbbi elképzelés megvalósítására eddig egyetlen komoly terv létezik, a Néppárt tervezete, amely a történelmi régiók mentén képzeli el a regionalizációt. Fontosnak nevezte azt is, hogy Brassó és Székelyföld külön régióba essen – ez nemcsak az etnikai arányok miatt lényeges, hanem gazdasági szempontból is, Brassó elszívja a levegőt Székelyföldtől. Toró elengedhetetlennek tartja a magyar egység megteremtését, de elmondta azt is: az RMDSZ-nek több eszköze van, mint az EMNP-nek, csakhogy le kellene vetkőznie a pártpolitikai görcsöket. Nagyon fontos lehetőségnek nevezte a közösségi akarat felmutatását, elindult egy folyamat, s ez olyan naggyá dagadhat, hogy Bukarestben sem hagyhatják figyelmen kívül. „Az ingerküszöböt elértük már, de az EMNP egyedül nem elég ehhez. Várjuk, az RMDSZ mikor fogalmazza meg a maga utcai stratégiáját, mi ott leszünk mellettük.” Szerinte is szükséges a kérdés nemzetköziesítése, ezen eszközök integrált használata vezethet eredményekhez. A közönség soraiból érkezett hozzászólások során Kolumbán Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi megyerendszerben nem elképzelhető a régiósítás, bármennyire sulykolják az ellenkezőjét, a régiók nem a központi hatalommal, hanem a megyékkel állnak szemben. Szerinte a legnagyobb probléma, hogy senki nem mer hozzányúlni a ’68-as megyefelosztáshoz. Másik érdekes felvetés szintén a közönség soraiból érkezett: miért neveznek bennünket kisebbségnek, mikor mi nemzeti közösségnek tartjuk magunkat? Andrea Carteny szerint azért, mert jelenleg Romániában kisebbségben van a magyarság. A katalánok Spanyolországban nem számítanak kisebbségnek, hanem nemzeti közösségnek. Ezt kell elérnünk: meglegyenek azok a jogaink, hogy többé ne tekintsenek bennünket kisebbségnek.
Farkas Réka
Szabadság (Kolozsvár)

Autonómia és közigazgatási átszervezés Tusványoson
Tegnap hivatalosan is megnyitották a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. A megnyitón a szabadegyetem "szenátusi tagjai" vettek részt, ez a testület korábbi főszervezőkből, alapító atyákból, magyarországi támogatókból áll. Az első nap már szóba kerültek az idei rendezvény fő témái: az autonómia, a közigazgatási átszervezés és gazdasági kapcsolatok is.
A megnyitó panelbeszélgetésen Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke arról beszélt, hogy a 24. tábor arról is szól, hogy – mint fogalmazott – "a 24. órában vagyunk, ami az autonómiaküzdelmet jelenti". Szerinte ,,ez az a hét, ez az a tábor, ahol elmondhatjuk véleményünket az autonómiáról a Székelyföldön, Közép-Erdélyben és a Partiumban." Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke hangsúlyozta, hogy "akiknek fontos a nemzetpolitika, akik fontos szerepet játszhatnak benne", azok részt vesznek a tusnádfürdői szabadegyetemen. "Tusványoson" aláírásgyűjtést is folytatnak annak az erdélyi kiáltványnak a támogatására, amelyet a román kormány régiósítási terve ellen, a történelmi régiók és az autonómia mellett 119 erdélyi településen július 20-án megtartott tüntetésen fogadtak el – tette hozzá.
Egymásra utaltak a közép-európai országok
Egymásra utaltak a közép-európai országok, amelyek összefogva hatékonyabban tudnak részt venni az európai válság kezelésében – mondta Németh Zsolt szerdán a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitóján. A magyar külügyminisztérium államtitkára hangsúlyozta, hogy a határokon átívelő tevékenységekkel a magyarok a közép-európai együttműködés legnagyobb haszonélvezői lehetnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi jogok minden esetben a demokrácia kérdéskörébe tartoznak. Ha ezeket a jogokat törvény nem tiltja, "jogállamban nem ütközhet semmiféle akadályba" az érvényesülésük – jelentette ki, hozzátéve, hogy ennek támogatásában egyetértés mutatkozik Magyarországon.
A közép-európai együttműködésről szólva hangsúlyozta, hogy a régió országai "külön-külön keveset számítanak", viszont "együtt odaülhetünk a nagy európai válságkezelés asztalához". Az elkövetkező évek fontos kérdésének nevezte, hogy képes lesz-e Magyarország sikerét "szétteríteni az egész nemzet irányába", az országon belül a hátrányos helyzetű rétegek felé, illetve a határokon túlra. Úgy vélte, hogy hosszú távon a válság megoldásában a keresztény Európa segíthet, mivel "a társadalom tartópilléreit, a családot, a munkát, a legkülönbözőbb identitások közösségeit, a kisebbségeket meg kell erősíteni".
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a keresztény Európa nem vallási kategória, nem hívők is képviselhetik, mivel azt jelenti, hogy "vissza kell nyúlnunk az Európai Unió alapvető értékeihez".
Nemzetköziesíteni kell a régióátalakítás ügyét
A romániai régióátszervezésről szóló szerda délelőtti pódiumbeszélgetés magyar, román és olasz előadói is úgy vélték, az erdélyi magyarság többek között a probléma nemzetköziesítésével érheti el, hogy ne csorbuljanak érdekei.
Valentin Stan, a Bukaresti Tudományegyetem politológiatanára és Andrea Carteny, a Római Tudományegyetem Kelet-Európával foglalkozó tanára is azt javasolta, hogy a nemzetközi színtereken vessék fel a kérdést. Utóbbi úgy vélte, Románia és Moldova egyesítése is segíthetné a magyar autonómiatörekvéseket, hiszen az egyesülés rákényszeríthetné Romániát egy föderális államszerkezet kialakítására.
Andrea Carteny – aki Kolozsváron szerzett doktori címet a román és a magyar nacionalizmusból – úgy vélte, Európában a történelmi jog is az emberi jogok részévé kezd válni. Itt nem elég az afrikai mércéhez igazított emberi jogok egyetemes nyilatkozatára hivatkozni.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint az erdélyi magyar közösségnek a konfliktusokat is fel kell vállalnia, hogy számára kedvezően végződjön a régióátalakítás. Toró a békés, de konfliktusos eszközök közé sorolta a polgári engedetlenség eszközét, mely – mint említette – útelzárásokra vagy az adófizetés megtagadására is kiterjedhet. Hozzátette, ha a párbeszéd nem vezet eredményre, ezekkel az eszközökkel érheti el a magyar közösség "Bukarest ingerküszöbét". Az EMNP elnöke szerint a régióátalakításra nem veszélyforrásként, hanem lehetőségként kell tekinteni.
Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója úgy vélekedett, hogy a régióátalakítással kapcsolatos romániai technikai viták voltaképp a nemzetpolitikai célokat próbálják leplezni.
Rétvári Bence, a magyar közigazgatási minisztérium parlamenti államtitkára szerint a tervezett román közigazgatási reform súlyosan sérti az Európa Tanács és az Európai Unió nemzetközi jogi egyezményeit. Az MTI-nek nyilatkozva az államtitkár kiemelte: az unió és az Európa Tanács által elfogadott nemzetközi jogi egyezmények nemcsak védik a nemzetiségeket a közigazgatási rendszeren belül, de további, a közigazgatás szintjén is megjelenő garanciák bevezetését is javasolják. Kitért arra, hogy az Európa Tanács számos egyezményt, ajánlást fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak védelmében.
Marosvásárhelyen is irodát nyit a Kárpát Régió Üzleti Hálózat
Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben nyitja meg még az idén két új irodáját a Kárpát Régió Üzleti Hálózat (KRÜH) – jelentette be Szatmáry Kristóf gazdaságszabályozásért felelős magyar államtitkár szerdán, a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban.
A politikus az MTI-nek elmondta, hogy a KRÜH 11 irodájából négy működik Romániában. A marosvásárhelyi megnyitását az is indokolja, hogy hagyományosan régióközpontnak számít, és akár a leendő székelyföldi autonómia központja lehet. Szatmárnémeti pedig a partiumi magyarság szempontjából kiemelten fontos város.
Szatmáry Kristóf hangsúlyozta, hogy felértékelődik a Kárpát-medence és a közép-európai gazdasági tér Magyarország számára, azért is, mert a magyar gazdaságpolitikának válaszolnia kell a világgazdasági átalakulásra, arra, hogy a hagyományos globális folyamatok nem működnek jól.
Radetzky Jenő, a KRÜH vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarországnak érdeke a magyarlakta területek gazdasági erősödése. A magyar gazdasági növekedés nem képzelhető el a Kárpát-medence gazdasági integrációjának megerősítése nélkül – jelentette ki, hozzátéve, hogy a magyar külgazdasági tevékenység 35 százaléka a környező államokkal bonyolódik le, és Magyarország külkereskedelmi többlete ezekkel az országokkal szemben 5,8 milliárd euró.
(MTI/ tudósítások)
Népújság (Marosvásárhely)

A kutató, a vezető és a kisebbségi sors
Idén tizedik alkalommal szerveztek társadalomtudományi tábort a Szentegyháza melletti Szeltersz-fürdőn. Bárdi Nándor (PhD) történész-kutatóval, egyetemi oktatóval, az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetének munkatársával, a romániai magyarság múlt századi történetének egyik legavatottabb ismerőjével és az ezredvég óta zajló események értő szemlélőjével tudományról, társadalomról és magyarság helyzetéről beszélgettünk.
– Eltelt majdnem egy negyedszázad a rendszerváltozások óta Kelet-Európában. Nagy társadalmi változások következtek be. A társadalomtudományok képesek-e követni ezeket a jelenségeket?
– A társadalomtudományoknak az a dolga, hogy a valóság eseményeit vizsgálja. Persze a tudatlanság bátorsága volna egy ilyen nagy ívű kérdésre akár általános választ is adni. A kisebbségi magyar közösségekkel kapcsolatos kutatásokban jól látszik az, hogy míg 1989 előtt elsősorban a dokumentáláson, a leíráson volt a hangsúly, és külhoni műhelyek, szakemberek, kutatások hiányában irodalom-központú volt, addig a kilencvenes évek központi társadalomtudományos kérdése már az lett, hogy mi és hogyan szervezi és működteti ezeket a közösségeket? Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösségek: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán pl. a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. Ugyanakkor ez nem egy amorf entitás, hanem intézményi alrendszerekre (érdekvédelem, önkormányzati pozíciók vallási élet, nyilvánosság, oktatás, közművelődés, gazdaság) épül, amelyek annál hatékonyabbak, minél inkább a saját szakmai mezőny játékszabályai szerint működnek. (Pl. nem elég magyarul tanítani, hanem használható készségeket kell átadni és ennek megvannak a mérési és pedagógiai módszertani szabályai.) Érdemes erről a KAM, Biró A. Zoltán „klasszikus” értelmezése mellett Kiss Dénest olvasni. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hivószó alá sorolható be. Ide tartoznak a társadalmi rétegződésen belüli pozíciók (demográfiai adottságok, iskolai végzettség, foglalkozás, gazdasági aktivitás, településszerkezet), az oktatási intézményekben szerezett kompetenciák (szövegértés, logikai készség stb.), a kétnyelvűségből származó előnyök, illetve a megosztott kultúrájú társadalomban való érvényesülés tapasztalatai. Itt többek között Kontra Miklós nyelvészeti, Kiss Tamás demográfiai és Papp Z. Attila iskolai teljesítményekre vonatkozótanulmányai megkerülhetetlenek.
Az ezredforduló óta a kisebbségekre vonatkozó kutatásokat egyrészt a tagoltság, a tipologizálás és az összehasonlítás tematizálása jellemzi, lásd a Péntek János szerkesztette határtalanító nyelvtervezési összefoglalót, Kiss Tamás romániai rétegződési elemzését vagy a kisebbségjogi helyzetképeket. Másrészt a szaktudományokon belül a legfejlettebb módszertant és elméleti kereteket alkalmazzák a nemzeti-etnikai kutatásokban. Pl. Lőrincz D. József, Salat Levente, valamint. Így az élőnyelvi és a történeti-demográfiai kutatásokban, az etnográfiában és a földrajztudományban a kisebbségi tematika egyik központi kérdéssé vált, míg a magyar nyelvű szociológiában és a történettudományban az utóbbi évtizedben vált megkerülhetetlenné. Harmadrészt a magyar kutatási kérdés-hagyományok a somorjai Fórum Intézet, illetve a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet révén az adott országok nem magyar kisebbségeinek kutatásában is adaptálódtak. A magyarországi kisebbségkutatás sajátossága pedig az, hogy legalább öt markáns, egymástól különböző csoport kutatása folyik párhuzamosan (magyarországi nemzetiségek, külhoni magyarok, romák, zsidóság, migránsok) és ezen csoportok szerveződésének, a problémáik kezelésének összehasonlítása nemzetközileg is fontos tanulságokkal jár. A negyedik nagyon fontos dolog, hogy az ezredfordulón induló szakemberek nemzedékénél a kutatói szerep levált a társadalomépítői küldetéstudatról. Pontosabban az előbbi szakmai megfontolás vált a dominánsá, de úgy, hogy közben a kisebbségi közösségek aktuális problémáira is választ akarnak adni. Lásd például Szabó Á. Töhötöm vagy Székely István Gergő és kollégái munkáit. Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösség: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni, illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hívószó alá sorolható be.
– Tudnak-e a kutatók olyan következtetéseket levonni, amelyekkel akár valami stratégia-féleség készíthető a jövőre vonatkozóan?
– A társadalmi- vagy nemzetstratégiák nem szövegek, hanem egy intenzív közösségi szocializáció, reflektált önszemlélet, nemzedéki termékei. Az 1937-es Vásárhelyi Találkozó és annak határozatai, amelyek a maguk nemében egyedülállóak, egy tudatos új elitteremtés eredményei. A Budapesten „erdélyi”-ként szocializálódottak Reform Tömörülés szétesése, illetve a kolozsvári magyar központi könyvtár és a szakkollégiumi bentlakás programjának kudarca után nem hiszem, hogy a Bulgakov kocsma lenne az erre alkalmas szerkezet. De hasonló módon, más okokból az Sapientia Eredélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) sem tudja ezt betölteni. Amikor az EMTE egyik vezetőjétől megkérdeztem, hogy miért olyan amilyen a kommunikációs tanszék honlapja, – azaz miért nem az a központi tudásportál Erdélyben –, csak azt hajtogatta, hogy van honlapja, pont úgy, mint a többi tanszéknek stb.
A székelyföldi kisvárosokban létrejövő kezdeményezések pedig sok okból kifolyólag nem alkotnak hálózatot. Pl. az 1500 ottani RMDSZ tanácsosnak nem folyik a folyamatos képzése, nem szembesülnek a „jó példák” tapasztalatival sem (a teljesség igénye nélkül: a LAM Alpítvány, a Góbé termék, a CEMO, az Igen, tessék! mozgalom, a gyergyóremetei településfejlesztés, az Areopolisz és az Örökségünk egyesületek munkája stb.) A szerves, morálisan is megalapozott közösségi szocializáció nélkül a nemzetstratégia vagy épp az autonómia–szövegelés írott malaszt, pótcselekvés marad. Ez nem azt jelenti, hogy ne készülnének fontos anyagok a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben, a Kvantum csoportnál, a Babes-Bolyai Tudományemetem (BBTE) Szociológia Tanszékén, a Kriza János Néprajzi Társaságnál, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjánál, a KAM-nál, az Omnibusznál, a csíkszeredai volt Soros Központ közreműködésével a turizmus, a területfejlesztés, a népesség előszámítás, az agrárgazdálkodás és más kérdések tekintetében. A magyarságpolitikában a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának dokumentumai vagy a régebbi külügyi stratégia mellett én a Sólyom László kezdeményezte 2010-es konferenciát és az A határon túli magyarság a 21. században című című kötetet tartom a legfontosabbnak. Mindezekkel nem csak az a baj, hogy a „szakértői okostojáskodás” eléri-e a politikusok ingerküszöbét, hanem, hogy van-e olyan szakapparátus, amely képes ezeket az eredményeket nap mint nap a nyilvánosság és a döntéshozók felé közvetíteni?
– Európa, az Unió segítette-e a nemzetiségeket az egymás felé közeledéshez? Biztosított-e a jog és a jogorvoslat?
– Az Unió alapszerződésében nincs kisebbségjogi elvárás, nincs külön kisebbségi panaszeljárás. Vizi Balázs tanulmányai világosan tisztázzák ezeket a kérdéseket. Ugyanakkor a kapcsolattartásban és az Uniós fejlesztési pénzek lehívásában, ma már természetesnek vett, de történelmileg óriási változások következtek be. A székelyföldi agrárvilágból a XX. században mindig csak elvittek, a termőföldalapú támogatás és a különböző uniós pályázatok révén az utóbbi évtizedben azonban ez megfordult.
A helyben élők készségein múlik, hogy miként tudják ezt felhasználni. A határ-menti fejlesztési programok hasznosulásából leginkább a partiumi és a bánsági magyar nyelvtudás felértékelődése látszik, de itt sem volt hálózati stratégia a forrásfelhasználás maximalizálására. Kívülről – igen bárki mondhatja marslakóként – úgy néz ki, hogy nem is érzékeli a romániai magyarság a léptékváltásokat legyen az például a vasúti névhasználat, a Homoród-mentén lezajló útépítések, a csatornázás, a földgáz bevezetése stb.
Nem csak a Székelyföldre leszűkítve érvényes, hanem általánosan kulcskérdés az erdélyi magyarságra vetítve is a készségek intézményes fejlesztésének problémája. Hányan tudnak jó eredménnyel leérettségizni? Megoldódik-e román nyelvtanulás körüli áldatlan tehetetlenség? Mikor lesz középfokú angol nyelvtudása a romániai magyar érettségizők döntő többségének? Ugyanígy az érettségizők informatikai tudása eljut-e egy alapprogramozásig, honlap-készítésig? Erre persze lehet hárító választ adni: nálunk nincs középfokú állami nyelvvizsga, a tantervek Bukarestből érkeznek, majdhogynem általános a számítógéphiány stb. Ez azonban a megnyílt szolgáltatói és munkaerőpiacon senkit nem érdekel. Székelyföld nagy kitörési pontja a múlt század eleji mezőgazdasági válságból, majd a két világháború közti túlnépesedésből, a szocialista iparosításban az írni-olvasni tudók magas aránya és a folyamatos családi stratégiaként működő képzési mobilitás volt. Ez úgy látszik, ma sincs másként, sőt az Uniós kihívások ezt még inkább megkövetelik. Volt-e valahol a Székelyföldön érettségi eredmények problémája városi, megyei tanácsülés témája? Erre is ismerem az önfelmentő választ: miért a románoknál volt? De akkor mi is az összehasonlítási alap, mi is a hagyományhoz való viszony?
– Tíz éves ebben a formában ez a tábor? Mit lát: hová fejlődött? Megvan a kellő látogatottsága? Létezik a Kárpát-medencei kisugárzás? Év közben is együtt dolgoznak ezek a szakemberek? Milyen a nemzetközi visszhang és a kapcsolatrendszer?
– Tízedik alkalommal rendeztük meg a szelterszi társadalomtudományi tábort, de két évben elmaradt, tehát 12 évről van szó. A tábor funkciója egyrészt az, hogy a különböző társadalomtudományi területek kutatói tudjanak egymás munkájáról, másrészt egyfajta találkozási pont, ahol ki lehet beszélni nyugodtan – akár nyilvánosan akár kisebb körben – a szakmai problémákat, harmadrészt a fiatal kutatók számára egyfajta bemutatkozási lehetőség. Évente 60-70 fő jön el. Az alapító szervezők nem akartak különösebben „terjeszkedni”, romániai magyar történészeken, irodalmárokon, politológusokon, szociológusokon, etnográfusokon túl még filozófusokat, nyelvészeket próbáltunk bevonni – az utóbbiakat nem sok sikerrel –, illetve egyetemi hallgatókat, középiskolai tanárokat és a székelyföldi kulturális, tudományos intézmények munkatársait invitáljuk. Fogalmam sincs a kisugárzásról, a rendszeresen megjelenő magyarországi szakemberek (régebb Benda Gyula, Juhász Pál, Hadas Miklós és mások) örömmel, okulva okítottak. Ebben az évben először voltak itt a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársai, és nagyon érdekesek voltak egy a romániai magyarságtól eltérő pozíciókkal bíró kisebbségi közösség működéséről szóló beszámolóik és általánosabb kritikáik.
– Hogyan, kinek a segítségével valósult meg a mostani tábor?
– A tábornak immár hagyományosan a Szent Gellért Alapítvány menedékháza ad helyet. A napi egyszeri meleg ebédet és a sátorhelyeket finanszírozzák a támogatók a közös étkezéseket és a szállást a résztvevők finanszírozzák. Legfontosabb támogatónk a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a fentiekben többször is emlegetett kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Jakabffy Elemér Alapítvány.
Simó Márton
http://kulturhon.szhblog.ro

EMNP: európai állásfoglalást kérhetnek a külhoni magyar pártok az autonómiáról
Közösen kérhetnek európai szintű állásfoglalást az EU intézményeitől a külhoni magyar pártok a magyarlakta területek autonómiájának kérdésében - jelentette be Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke és Csáky Pál, a Magyar Közösség Pártja elnökségi tagja a Hitel-est elnevezésű sorozat kettős állampolgárságról és autonómiáról szóló kerekasztal-beszélgetésén szerdán Budapesten.
Toró T. Tibor az MTI-nek elmondta, október 18-án Lendván tárgyalnak erről a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács keretében, ahol minden, a kérdésben illetékes határon túli magyar szervezet jelen lesz, és minden bizonnyal kidolgoznak egy közös stratégiát.
Az EMNP elnöke a kerekasztal-beszélgetésen arról beszélt, hogy szeretnék elérni a Partiumban és Székelyföldön a magyarok számára az autonómiát, ennek érdekében politikai érdekérvényesítési eszközként tekintenek a háromszéki településekre október 27-re meghirdetett nagy székely menetelésre.
Hozzátette, van olyan magyar politikai erő Erdélyben, amely nem a magyar autonómiapolitikát képviseli, ezért nem érti az EU, hogy voltaképpen mit akarnak elérni a magyarok.
Szólt arról is, hogy áttörést jelent a kettős állampolgárság intézménye a határon túli magyarok számára, ezzel a lehetőséggel mind a tömbben, mind a szórványban lakók igyekeznek is élni. Úgy vélte, az év végére elérik Romániában az állampolgársági igények száma a 350 ezret.
Az erdélyi magyarságból véleménye szerint 100-200 ezren szavaznak majd a jövő évi magyar parlamenti választásokon. Mint mondta, az erdélyi magyaroknak új lesz a levélben való szavazás intézménye és a külhoni magyarok számára előírt választói névjegyzékbe való feliratkozás is.
Toró T. Tibor utalt arra, hogy "kőkemény nagyhatalmi érdekek érvényesülnek az EU-ban, Magyarország pedig nem nagyhatalom", emiatt nem elég erős, hogy érdekeit érvényesítse egyes nagyhatalmakkal szemben.
Csáky Pál azt mondta, sok idő telt el Trianon óta, és a 20. században "nem igazán sáfárkodtunk jól az idővel". Ellenpéldaként hozta fel Ausztriát, ahol mindvégig konszenzus volt a külhonban rekedt osztrák állampolgárokat illetően, ezért lett sikeres Dél-Tirol autonómiája.
Szerinte a szlovákiai nacionalizmus és magyarellenesség az egyik, a felvidéki magyarok meghasonlása pedig a másik oka annak, hogy Szlovákiában jóval kevesebben kérik a magyar állampolgárságot, mint máshol.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója hangsúlyozta, a kettős állampolgárság a nemzeti integráció keretébe tartozik, a magyarságot pedig több szinten kell integrálni. Az alaptörvény ezt elvi síkon teszi. Az egyének integrálása a státustörvénnyel kezdődött, s a magyar állampolgárság intézményével teljesedett ki.
Meglátása szerint helyi szinten a népesedéspolitikát és a migrációt nem tudják befolyásolni, ugyanakkor pozitívnak ítélte meg azt, hogy létezik a kisebbségben élő magyarságot kiszolgáló, "kialakuló" intézményrendszer és van nemzeti politikát valló kormány.
Megemlítette, hogy nemzetközi konferenciákon folyamatosan előadásokat tartanak, amelyeken elmagyarázzák "az európaiak által értett keretek között" a magyar autonómiatörekvéseket is. Hangsúlyozta: 2014-től bármi is lesz a parlamenti választás eredménye, minden politikai erőnek számolnia kell a külhoni magyarok politikai akaratával.
Vári Fábián László kárpátaljai költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja elmondta, hogy a kárpátaljai családoknak minden esetben negatívak az emlékei Trianonnal kapcsolatban, de a rossz emlékeken túl most új korszak kezdődött - fűzte hozzá.
Mint mondta, a rendszerváltáskor ébredtek rá arra a kisebbségi magyarok, hogy társadalmilag is szerveződniük kell, később azonban az egységes érdekvédelmi szervezet több irányzatra szakadt. A mostani vezetők céltudatosan készülnek arra, hogy megszervezzék a kárpátaljai magyarságot - állapította meg.
A kerekasztal-beszélgetést Gazsó L. Ferenc, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgató-helyettese vezette. Elmondta, október 27-én élő körkapcsolásban közvetíti a magyar közmédia a székelyek nagy menetelését.
(MTI)

A Kárpát-medencei magyarság információs pontja
Az MTVA Kós Károly Kollégiuma a környező országokban élő magyar közösségek új információs pontja lett – mondta Havasi János, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) határon túli kapcsolatok különmegbízottja hétfőn, a kollégium Kisebbségi lét és identitástudat a Kárpát-medencében című békéscsabai konferenciáján.
A kollégium – az MTVA külhoni magyar médiaműhelyeket támogató tanácsadó testülete – segítségével a magyarországi közmédia hallgatói első kézből kapnak hiteles információt a Kárpát-medencében élő magyar közösségek társadalompolitikai, kulturális és gazdasági eseményeiről – magyarázta. Hozzátette, hogy a kollégium munkájának köszönhetően a közmédiának ma már a Kárpát-medence 67 pontján van tudósítója.
Havasi János előadásában a határon túli műsorokat az MTVA sikerágazatának nevezte. A műsorszerkezet egységes, a háttér- és a riportműsorok mellett a belpolitikai hírműsorokban is megjelennek a külhoniak aktuális hírei és közszereplőinek nyilatkozatai, míg korábban azokat külpolitikai hírként kezelték.
Az idei év kiemelt feladata a képzések és továbbképzések bővítése a külhoni magyar nyelvű sajtó munkatársainak – fűzte hozzá.
A konferencián előadást tartott Duray Miklós felvidéki politikus Szófondorlat és azonosságtudat címmel a kisebbségi szóhasználat és a nemzeti identitástudat történelmi összefüggéseiről. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója pedig a nemzeti integráció lehetőségeiről és a nemzeti identitás formálásában meghatározó intézményrendszer jelentőségéről beszélt. A konferencia délután Göncz László történész, szlovéniai parlamenti képviselő előadásával folytatódott, aki a muravidéki magyarság nemzettudatának alakulását és jelenlegi állapotát ismertette. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke a kárpátaljai magyarság helyzetéről beszélt. A konferencia hétfői első napját Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnöke előadása zárta, előadásának témája a magyar újságírói identitástudat Erdélyben.
A kétnapos békéscsabai konferencia második napján, kedden előadást tart Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságán belül működő autonómia albizottság elnöke
Népújság (Marosvásárhely)

A külhoni magyar kisiskolások évének eddigi eredményeiről, a nagyvárosi szórvány problémáiról és a Kárpát-medencei magyar szórvány napjának rendezvényeiről tárgyalt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) szakbizottsága keddi ülésén Budapesten.
A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a testület ülésén Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az idén már a Kárpát-medence minden régiójában november 15-én tartják a szórvány napját. Ezzel is szeretnék felhívni a figyelmet a szórványban élő magyarok sajátos problémáira és identitásuk megőrzésének fontosságára.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója hangsúlyozta, hogy a Magyar nemzetpolitika – A nemzetpolitikai stratégia kerete című dokumentum célja a gyarapodó magyar közösségek támogatása és az asszimiláció csökkentése, amely különösen a szórványterületeken fontos. A szakember ismertette az ezen célok megvalósítására indított kiemelt programokat, elsősorban a 2013 – A külhoni magyar kisiskolások éve program eddigi eredményeit és tapasztalatait.
Az igazgató beszámolt a programot népszerűsítő Kárpát-medencei körútról, amelyen a program huszonkét helyszínre jutott el, és nagyjából ötezer külhoni magyar kisiskolást mozgatott meg. Elmondta, a külhoni magyar pedagógusok módszertani csomagokat kaptak és régióspecifikus, közösségépítő továbbképzésekben vehettek részt, amelyek hozzájárulnak az egész kicsi gyerekek és az iskoláskorúak sikeres magyar nyelvű oktatásához is.
A közlemény szerint a szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a szórványban élő magyar szülők jóval nagyobb arányban íratják gyermekeiket többségi iskolákba, mint a tömbmagyarság tagjai, ezért magyarságuk megőrzése szempontjából a környezetükben élők jelentik a legnagyobb kihívást.
Az idei év tapasztalatai mellett felhívta a figyelmet a kutatóintézet novemberi szórványkonferenciájára is, amelyet a szórvány napjához kapcsolódva rendeznek meg. A konferencia célja, hogy a magyarországi közvélemény minél szélesebb rétegei is megismerhessék a szórványban élők körülményeit és az őket segítő programokat.
Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke a nagyvárosi szórvány gondjairól beszélt, arról, hogy a Kárpát-medence országaiban végzett 2011-es népszámlálások alapján a régió összes országában csökkent a magyarok lélekszáma és egyben arányszáma is. Hangsúlyozta, ez a csökkenés különösen a szórványterületeken, főleg a nagyvárosokban jelentős. Véleménye szerint a további csökkenés lassítása érdekében a nagyvárosokban élőknek olyan programot kell kidolgozni, amellyel kiemelten a lakótelepeken élő magyarokat lehet elérni.
(MTI)

Radikalizmus ellen autonómia
November 7-én tartja következő ülését a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) - jelentette be Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a Budapesten csütörtökön rendezett nemzetpolitikai napon.
Elmondta: a Máért dönt majd arról, hogy a külhoni magyar óvodák, majd az idei kisiskolások éve után milyen, az oktatás területén megvalósuló program következik. A vonatkozó cselekvési terv már készül az államtitkárság koordinálásával - jelezte. Az MTI úgy tudja: a Máért előtti napon, november 6-án ülésezik a Magyar Diaszpóra Tanács. Répás Zsuzsanna előadásában kiemelte, hogy a kormányváltás után teljesen új szemléletmód vette át a helyét a nemzetpolitikában, aminek a középpontjában az összetartozás és a magyar nemzet egységének gondolata áll. Ennek jegyében születtek meg a kormányzati és parlamenti döntések, amelyek közül kiemelte az egyszerűsített honosítást, a nemzeti összetartozás napjáról szóló határozatot, és külön kitért arra, hogy az új alaptörvény szintén rögzíti az összetartozást, a magyar állam felelősségvállalását a külhoni magyarság iránt. Beszámolt a nemzetpolitikai stratégia elfogadásáról is, aminek célja, hogy a külhoni magyar közösségek megmaradjanak, megerősödjenek, és valóban gyarapodó közösséggé váljanak. Répás Zsuzsanna szólt arról is, fontos a közigazgatási képzés megújulása, és örömének adott hangot, hogy ennek immár szerves része a nemzetpolitika. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója arról beszélt, hogy fontos, tervezhető legyen a nemzetpolitika. Az anyaország célja, hogy a kisebbségek megmaradjanak és gyarapodjanak - mutatott rá. Ha a kisebbségek jogokat, autonómiát kapnak, akkor kevésbé radikálisan fogalmazzák meg törekvéseiket és kisebb az esélye annak is, hogy esetleg radikális lépéseket tegyenek - állapította meg. Hangsúlyozta: a kisebbségek nem szeretnének többet, mint a többség, ugyanakkor jellemző, hogy ahol jelentős számú kisebbség él ott párhuzamos nemzetépítés folyik, és az anyaország a kisebbségi nemzetépítést támogatja. Kiemelte: az autonómia cél és eszköz egyben, és arra kell összpontosítani, hogy ennek eléréséig a külhoni társadalmak erősödjenek.
Halász Iván, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője arról beszélt, hogy az állampolgárság szolgálhat identitáspolitikai célokat és kiváló lehet migrációs, vagy humanitárius probléma kezelésére, de nem a kisebbségvédelem eszköze.
Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda vezetője a külhoni magyarok szavazásának menetét mutatta be. Kiemelte: az unió tagállamai közül csak három - Ciprus, Málta, és Írország - nem biztosítja határon túli állampolgárainak a szavazati jogot. Mint mondta, arra számít, hogy 150-200 ezer lesz a regisztrált külhoni magyar szavazók száma a jövő évi választáson. Szólt arról is, tárgyalásokat folytatnak, hogy biztonságos, roncsolás mentes válaszboríték álljon a polgárok rendelkezésére.
Wetzel Tamás, az egyszerűsített honosításért felelős miniszteri biztos elmondta, míg a korábbi években mintegy 5 ezer kérelmet nyújtottak be, az első évben a honosítás keretében már 200 ezer igénylés érkezett. Jelen pillanatban az igénylések száma már 521 ezer felett van, névmódosítást minden második igénylő kér - jelezte, hozzátéve: ez négy-ötmilliós iratanyagot jelent.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Kerekasztal-beszélgetés az autonómiáról
A magyar nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint az autonómia ügye mellé minden erdélyi politikai erő odaállt, ez jelentheti a biztosítékát az erdélyi magyar jövőnek. Répás Zsuzsanna e véleményének a Göröngyös úton: autonómia, regionális átalakítás, polgári kezdeményezés címmel a budapesti Magyarság Házában kedden rendezett kerekasztal-beszélgetésen adott hangot.
A helyettes államtitkár megnyitójában kifejtette: fontos, hogy legyenek olyan ügyek, közös pontok, amelyek befolyásolják az erdélyi magyarság jövőjét, amelyek mentén lehetőség van közös fellépésre. Az autonómia ügye ilyen lehet – mutatott rá.
Répás Zsuzsanna a Nemzetpolitikai Kutatóintézet létrehozását felidézve azt mondta: nagyon fontosnak tartották, hogy legyen egy tudományos bázis. Szükség van arra, hogy a kormányzati munkának megalapozott háttere legyen, amely alapján a konkrét társadalmi folyamatokat elemzik és következtetéseket vonnak le.
Dabis Attila, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottja szerint az autonómia előfeltétele az egységes akarat. A közösségi akarat felmutatása tekintetében a székelység nagyon jól áll – fejtette ki. A közigazgatási átszervezésre ugyanakkor mindenképpen szükség van, ha autonóm Székelyföldet szeretnének – jelezte.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke azt mondta: az elmúlt egy évben új helyzet alakult ki Romániában. Az, hogy az RMDSZ nem kormányzati tényező, meghatározza a történéseket is. Szerinte ma már inkább egyfajta kihátrálást látni a decentralizációs elképzelések tekintetében. Úgy tűnik, ez nagy falatnak bizonyult, de ébernek kell lenniük az átszervezésekkel kapcsolatban. Azt ugyanakkor valószínűsítette, hogy a fejlesztési régiók átszervezése előbb vagy utóbb megtörténik.
Biró Zsolt az autonómiáról szólva kiemelte: az egyedüli konkrét változat e kérdésben a Székelyföldre kidolgozott statútum. Reményét fejezte ki, hogy a javaslat újra törvényhozás elé kerülhet, és hogy október 27-én, a székelyek nagy menetelésén valóban együttműködve léphetnek fel.
Székely István, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkár-helyettese szerint az alkotmánymódosítás mögött nem áll politikai érdek. Kitért arra: hat javaslatuk közül négy "átment", a különleges státusú régiók és a regionális nyelv kérdését vetették el. A főtitkár- helyettes jó esélyt lát arra, hogy az aláírásgyűjtéssel, a székelyek nagy menetelésével és egyéb lobbimunkával megállítható lesz az adminisztratív hatáskörű közigazgatási régiók létrehozása Romániában.
Az autonómia keretét szerinte tartalommal kell feltölteni, szakpolitikai terveket kell hozzákapcsolni, mert egyébként a politikai csatározások eszközévé válhat. Csomagban gondolkodna, ami a szakpolitikai elképzeléseket, a konkrét törvényjavaslatokat és az azonnali intézkedéseket egyaránt tartalmazza – jelezte Székely István.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke kiemelte: az átszervezések ügyében a legnagyobb vita a nagyobbik kormánypárt berkeiben zajlik. A miniszterelnököt "rángatják" jobbról, balról, és nem képes egységes álláspontot kialakítani – mondta. Nagyon ingatag a helyzet, nagyon nehéz átlátni – jegyezte meg. Szerinte a fejlesztési régió az RMDSZ "játékszere", ők terjesztettek be erről javaslatot, amely most az asztalfiókban hever.
Kitért arra is: az identitás szempontjából kulcsfontosságú, hogy ne Bukarestből vezényelt oktatásügy legyen.
Az autonómiával kapcsolatban az egyik járható útnak különalku megkötését nevezte Bukaresttel, de szerinte eredményes lehet az "aszimmetrikus regionalizmus" is, amelyre komoly európai példák vannak, és ez nem csak a magyarlakta területek problémáit oldaná meg. Az elnök optimista volt a székelyek nagy menetelése ügyében, mint mondta, ez "egy ütős akció" lehet.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója hozzátette: az erdélyi autonómiatörekvések a leginkább intenzívek, kidolgozottak. Megjegyezte: az elmúlt húsz évben a politikai tiltakozások új fajtái is megjelentek, erre példa a székelyek nagy menetelése is.
Népújság (Marosvásárhely)

Aktív várakozástól a politikai cselekvésig
Százezres nagyságrendű részvételt ígér a Székelyföld autonómiájáért, a romániai régióátszervezés elleni tiltakozás céljából október 27-én szervezendő Székelyek Nagy Menetelése. Kántor Zoltán szociológus-politológussal, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatójával arról is beszéltünk, miért kell jelen lennie a partiumi magyarnak is a Kökös és Bereck közötti útszakaszon.
– Mit üzen önnek a várhatóan magas létszámú részvétel: az erdélyi magyarok megtanulták az érdekérvényesítés, a véleménynyilvánításnak ezt a válfaját? Több mint két évtizednyi passzivitás után hogyan helyezhető be ez a tiltakozási forma az erdélyi közegbe?
– Hosszú út végén van e tekintetben a székelyföldi magyarság. Miután csak a ’89-es forradalom alkalmával, illetve annak környékén találkozhatott tömegtüntetésekkel, a marosvásárhelyi fekete március alaposan el is vette a kedvét az utcai megmozdulásoktól. Azt követően a közelmúltig alig volt utcai megnyilvánulás, párhuzamban azzal, hogy a magyar közösségek számára szinte morálisan kötelező alapelv volt a békés úton való véleménynyilvánítás. Miközben több jel is azt igazolta, hogy mindezt nem honorálja a román többségi állam. És bár egyáltalán nem pártolom az észak-írországi vagy baszkföldi típusú erőszakos megnyilvánulásokat, azt mondom: ha ez a teljesen parlamenti tárgyalásos úton zajló politizálás nem vezetett a kívánt eredményekhez, akkor egy közösségnek az utcán is meg kell mutatnia magát. A közelmúlt hasonló megnyilvánulásai – a néhány évvel ezelőtti, a román hatalom által közvélemény-kutatásnak aláminősített népszavazás, vagy az idei, márciusi marosvásárhelyi tüntetés –, a küszöbön álló, minden korábbinál nagyobb tömegeket megmozgatni látszó nagy menetelés mellett több egyéb tiltakozási forma is elképzelhető, például egy tér hosszabb távú elfoglalása. Mert nem elég csak a magyar közvéleménynek üzenni, a román felé is egyszerre kell „ütősen” és békésen kommunikálni, valamint a nemzetközi közvélemény várhatóan jelen lévő képviselői felé is.
– A politikai cselekvések hatékonyságát jelentős mértékben befolyásolja az időzítés pillanata. „Idő” van most?
– Nagyon jónak tartom az időzítést. Nemrég volt ugyanis a katalóniai élőlánc, egy éve pedig a milliós léptékű barcelonai tüntetés, így a nyugati közvélemény is kötni tudja a székelyföldi menetelést ezekhez a nagy visszhangot kiváltó megnyilvánulásokhoz. Kommunikációs szempontból sokkal jelentősebb az átütőerő, ha egy nyugati modellre tudunk utalni, ellenkező esetben az ottani közvélemény hajlamos úgy tekinteni a székelyföldi közösségre, mint partikuláris, zavarkeltő érdekek csoportosulására. Amire a román államhatalom jó érzékkel rá is játszik. Újra és újra tudatosítani kell valamennyi szereplővel, hogy a szándék az autonómia, nem pedig az elszakadás – mindez a folyamatban lévő politikai-társadalmi átalakulás tükrében. Romániában zajlanak az alkotmánymódosítás, a régióátszervezések tárgyalásai, most aktuális hát a kérdés. Ha már megszületnek a döntések, sokkal nehezebbé válik az egész, nem beszélve arról az önvádról, hogy nem mentünk ki, amikor kellett. Ezt végig kell csinálni. A romániai magyarság már a falig hátrált a régióátalakítás ügyében, nincs tovább, most kell lépni. Egyértelművé kell tenni a román többség számára, hogy a jelenlegi tendenciák túlmennek a magyar közösség tűrőképességének a határán.
– Az autonómia fogalmának tisztázása, eszközeinek-lehetőségeinek tudatosítása tekintetében továbbra is súlyos hiányosságok tapasztalhatók. Hogyan lehetne közelebb jutni az érdemi beszédhez?
– Azt hiszem, leszögezhetjük: sokkal többen hiszik, hogy tisztában vannak, mi az autonómia, mint ahányan ténylegesen tudják is. Az egész annyira evidens, az emberek olyan mértékben szeretnék az önrendelkezést, annyira jelen van a közdiskurzusban, a politikai elit tagjain túl mégis csak kevesen tudnának válaszolni arra, hogy lényegében mi is az autonómia. A tudatosítás keretében nem csak a nagy célt kellene kommunikálni, hanem azt is, hogy mit jelent. Például a döntés felelősségét, azt, hogy egy-egy rossz döntés esetében már nem lehet Bukarestre mutogatni. Ez mind-mind a tanulási folyamat része. Fontos már most készülni a majdani állapotokra, közösségerősítő-összetartó cselekedetként számos, törvény által már ma is biztosított dolgot megvalósítani, életbe léptetni. Folyamatosan tenni kell azért, hogy az autonómiára való „aktív várakozás” közben ne gyengüljön le a társadalom.
– Milyen „terápiát” tartana célravezetőnek?
– Például a kisebbségi jogok jóval tudatosabb érvényesítését. A környező országokban sokkal több kisebbségi jog van érvényben – amelyek önmagukban természetesen nem elegendők a külhoni magyarság hosszútávú reprodukciójának biztosításához –, mint amennyivel valóban élnek is az érintett közösségek. Részben mert nem tudnak róla, vagy mert nem tartják fontosnak, legtöbb helyen a többségi állam is igyekszik elbátortalanítani ezeket a próbálkozásokat. Miközben amúgy sincs garancia, hogy nagyon gyorsan elterjednének. Kellenek hozzá azok a bátor emberek, akik vállalják, hogy jogérvényesítő erőfeszítéseik következményeként a saját ügyük megoldása akár két hónapot is késik, vagy hogy több illetékbélyeget kell vásárolniuk. Egészen addig, míg az egész be nem indul, nem válik mindennapi gyakorlattá. Örvendetes fejlemény, hogy Kárpát-medence szerte fiatalok kezdeményezik a hasonló ügyek képviseletét: Erdélyben az Igen, tessék! mozgalom, a CEMO Marosvásárhelyen vagy a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat, Felvidéken pedig a Kétnyelvű Dél-Szlovákiáért vagy a Pro Civis Egyesület.
– A kedvező jelek ellenére az emberek között továbbra is makacsul tartja magát a kérdés: Székelyföld autonómiája miért lenne jó mondjuk a partiumi magyarnak?
– A kérdés értelmezéséhez érdemes néhány dolgot leszögezni. Egyrészt azt, hogy az autonómia-törekvéseknek, magának az autonómiának is jóval nagyobb hagyománya van Székelyföldön, mint Partiumban, ahol a politika csak a legutóbbi időszakban fogalmazta meg egy esetleges autonómia célként való kitűzését. Másrészt az etnikai arányok és a két régió eltérő földrajzi helyzete is magyarázó ok: Partiumban a magyar és a román etnikum egymás mellett, kölcsönhatásban él, míg Székelyföldön markáns az elkülönülés a két etnikum között. Székelyföldön még most is egy esetleges területi autonómia nemzeti identitással kapcsolatos funkciói kerülnek előtérbe, a gazdasági és egyéb szakpolitikai funkciók taglalása egyelőre háttérbe szorul. A kérdés a közbeszédben is hasonló módon jelentkezik, ezért a partiumi magyarok számára kevésbé tűnik megvalósíthatónak a dolog, az így artikulált célokat pedig kevésbé érzik közelinek. Miközben a területi autonómiának csupán az egyik dimenziója szól a nemzeti identitásról, a nyelvhasználatról. Közelebb kell hozni az autonómia kínálta előnyöket. Egy kutatói előadás legfeljebb az egyetemistáknak hasznos, mindenki másnak azt is el kell mondani, hogy az autonómia saját döntési jogot jelent az oktatás, a nyelvhasználat, a helyi adók ügyében. A partiumi magyarság számára viszont inspiráló lehet a székelyföldi autonómia, és mobilizáló erejűek a jelenlegi autonómia-törekvések. A székelyföldi autonómia egyfajta hátország is lehet az Erdély egyéb vidékein élő magyarok számára.
– A tömeges véleménynyilvánítás remélhetőleg agyonhallgathatatlan tényén túl milyen hozadéka lehet még a menetelésnek?
– Meggyőződésem, hogy az élmény is roppant fontos lesz a jelenlévők számára. Amikor mi ’89-ben Temesváron skandáltuk, hogy „Le Ceauşescuval!” – vagy előtte 1989. december 15-én a néma kiállás Tőkés Lászlóért – bármikor lelőhettek volna, mégsem jutott eszünkbe félni, olyan védettséget kölcsönzött a közösség, hogy nem is fogtuk fel, milyen veszélyben forgunk. A menetelők számára ez a fajta közös élmény felbecsülhetetlen értéket jelent majd. Miroslav Hroch cseh történész szerint egy nemzetről attól a pillanattól beszélhetünk, amikor megvalósítja az első közös politikai cselekvést, mint közösségteremtő mozzanatot. Ez a menetelés azt a hitet is erősítheti, hogy igen, lehetséges, igen, képesek vagyunk összefogni. A tüntetés és a saját közösség mobilizálása azonban csak eszköz. Ezzel párhuzamosan a nemzetközi – politikai és tudományos – fórumokon megfelelő szakmai megalapozottsággal kell elmagyarázni a külhoni magyarok igényeit, és az adott állam többsége fele is érthető módon kell kommunikálni az igényeket.
Kántor Zoltán
Szociológus, politológus, 1968-ban született Temesváron. Szociológusi diplomáját a Temesvári Tudományegyetemen szerezte 1995-ben. Tanulmányait a Central European University Politikatudományi, majd a CEU Nacionalizmus Tanulmányok szakán folytatta. 2000-ben az ELTE Szociológia szakán MA fokozatot szerzett. Politikatudományi doktori fokozatát az ELTE-n szerezte. 1998-99-ben ösztöndíjas az Edinburgh-i Egyetemen. 1999-2006 között kutatóként dolgozott a Teleki László Intézet Közép-Európa Tanulmányok Központjában, 2006-2011 között a Magyar Külügyi Intézetben, jelenleg a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója. Korábban a Regio folyóirat szerkesztője, illetve az angol nyelven megjelenő Regio főszerkesztője; a Magyar Kisebbség című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Kisebbségkutatás folyóirat szerkesztője. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Kutatási területei: nemzeti kisebbségek, nacionalizmus, Románia, határon túli magyarok, státustörvény, állampolgárság, etnikai pártok.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Meg kell szólítani a román társadalmat
Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója a székely menetelés sikeréről, az autonómia kérdésének reneszánszáról
A több tízezer részvevővel megrendezett székely menetelés az eddigi tömegtüntetések után új formát kölcsönzött a székelyföldi, erdélyi autonómiatörekvéseknek. Haladt-e előrébb az erdélyi magyar közösség önrendelkezésért folytatott küzdelme az október 27-i demonstráció révén? Mindenképpen igen. Abban a vonatkozásban biztos, hogy az erdélyi magyarságot sikerült mobilizálni, és ez független a résztvevők számától. Néhány tízezer ember számára fontos volt, hogy szabadidejét, pénzét erre szánja. Az erdélyi magyar politikai szereplők pedig pozitív politikai cselekvésként élték meg a tüntetést. A közös élmény közösségteremtő hatású. Hogy a román politikai elitnél ez a tüntetés hogyan csapódott le, azt még korai értékelni. Mindenki tudta, hogy elutasító nyilatkozatok lesznek a román politikusok részéről. Viszont a román média egy része alapvetően korrekt módon számolt be a tüntetésről. A mostani menetelés sem tekinthető meg nem történtnek a román politikum részéről, és ha még lesznek hasonló jellegű megmozdulások, akkor még kevésbé kerülhető meg a kérdésről való tárgyalás.
Milyen mértékben visznek közelebb a célhoz a meneteléshez hasonló akciók? Milyen stratégia vezethet eredményre: az utcai demonstrációk radikalizálódása – el egészen a Székely Nemzeti Tanács által meglebegtetett polgári elégedetlenségig –, az autonómiaigény nemzetköziesítése, esetleg a kettő együttesen?
A menetelés, a tüntetések több célt szolgálnak: egyrészt mobilizálják saját közösségüket, másrészt jelzés az államnak és a többségi társadalomnak, harmadrészt pedig a nemzetközi közvéleményt is elérik üzenetükkel. A hírekből hallottuk, hogy a menetelés szervezői már a következő lépéseken gondolkodnak. A tömeges politikai cselekvések mindenképpen az autonómia elérésének eszköztárához tartoznak. Ne feledkezzünk viszont meg a román többség érzékennyé tételéről sem. Fontos szerepet játszott a menetelés az autonómia-kérdés (újbóli) tematizálásában. A román társadalomnak és politikumnak is el kell magyarázni, mit is szeretnének az erdélyi magyarok, miért tekintik jogosnak az autonómia igénylését. Erdélyi magyar elemzők, kutatók román nyelven írott tanulmányai, a Mensura Transylvanica román honlap-tervezete, a Facebookon működő, román–magyar együttéléssel foglalkozó különböző csoportok, vagy a nemzeti kérdésekben szervezett közös konferenciák segíthetnek ebben. Nemzetközi porondon is képviselni lehet és kell az ügyet, de oda csak megfelelő szakmai felkészültséggel érdemes menni. Számtalan kiadvány jelenik meg angol nyelven az autonómiákról. A nemzeti, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakma érti az autonómia kérdéskörét és főszabályként pozitívnak tekinti az autonómiát, mint a többség-kisebbségi kérdés rendezését. Az autonómiát ugyancsak inkább pozitívumként fogják fel a különböző európai szervezetek és intézmények, de az autonómia-törekvések támogatása kérdésében sokkal visszafogottabbak. Talán azért, mert az autonómia elérésére tett erőfeszítések konfliktusba torkolásától tartanak. Tehát akár a demonstrációk, akár a többség felé történő kommunikáció vagy a nemzetközi porondon való okos szereplés előre viheti az autonómia ügyét. Viszont legalább annyira fontos a saját társadalom irányába történő kommunikáció. Talán túl egyértelműnek tekintjük, hogy az emberek tudják, miért jó az autonómia; nem utolsó sorban azért, mert az emberek is így gondolják – lásd a néhány évvel ezelőtti urnás „népszavazást”. Úgy gondolom – és erre látok is bizonyos jeleket Erdélyben, de a Felvidéken és a Vajdaságban, és talán már Kárpátalján is –, hogy az autonómiákra jellemző bizonyos elemek, megoldások, intézkedések most is megvalósíthatók. Gondoljunk a kétnyelvű nyomtatványokra, a beleszólási jog követelésébe az iskolák elnevezésében vagy a kétnyelvűséget ösztönző kampányokra; de tágabb értelemben a székely zászló kérdése is ide tartozik. Ezek mind a létező jogokkal való élésre ösztönzik az embereket vagy a jogok tágítására vonatkoznak. Az RMDSZ bejelentette, hogy újabb, a dél-tiroli modellre épülő területi autonómiát szorgalmazó törvénytervezetet terjeszt a román parlament elé, a dokumentum sorsát illetően – már csak a korábbi statútumok elutasítása miatt is – azonban nem lehetnek illúzióink. Mégis: jelenthet-e követendő példát valamelyik európai önrendelkezési minta a Székelyföld számára? Vagy a tömbmagyar régió esetében inkább egyedi státus indokolt?
Az egész kérdéskört abból a szemszögből vizsgálnám, hogy milyen politikai berendezkedés felel meg a leginkább a romániai magyarság számára a gyarapodás, a nemzeti reprodukció szempontjából. A választ a romániai magyar elit körvonalazta: a területi autonómia a megoldás ott, ahol a magyarság többségben lehet az adott régióban (autonóm területen), és személyi elvű autonómia ott, ahol ez demográfiai okok miatt elméletben sem lehetséges. Számos pozitív példa van Nyugat-Európában, ezek közül a dél-tiroli a legismertebb; Székelyföld és Dél-Tirol között párhuzamok vonhatók. Kiindulási alapnak biztos megfelel, de amellett, hogy fontos a törvénytervezetre, a statútumra, a modellre összpontosítani, legalább olyan fontos a helyi jellegzetességeket is figyelembe venni – mint több eddigi elképzelésnél ez meg is történt –, és talán még fontosabb annak megértése és modellezése, hogy hogyan érték el mások az autonómiát. Nem létezik ilyen recept, a társadalmi-politikai helyzet annyira eltérő, hogy inkább az átvehető, megvalósítható elemekre kell összpontosítani. Az autonómia kérdése megint reneszánszát éli. A politikai cselekvések mellett számos konferencián vitatkoznak az autonómiáról. Ez egyrészt hozzájárul ahhoz, hogy – az elmúlt 23 év tapasztalatait is felhasználva – a romániai magyarság megtalálja a számára leginkább megfelelőnek tartott verzió(ka)t, másrészt pedig közelebb hozható az autonómia a magyar lakossághoz. Ugyanezekben a vitákban fog kikristályosodni, hogyan is kommunikálja a romániai magyarság igényeit a többség irányába. Illúzióink a rövidtávú eredmény szempontjából persze ne legyenek, de a sikerbe vetett hit nélkül nem fog menni.
Az Európai Bizottság által az elmúlt hónapokban elutasított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezések esete is azt bizonyítja, hogy az EU nemigen „vevő” a nemzeti kisebbségi jogok kiszélesítésére, szavatolására. Milyen módon lehet elérni Brüsszel ingerküszöbét?
Az Európai Bizottság csak abban az esetben fog bármilyen kezdeményezést tenni ebben a témában, amennyiben az európai jog szemszögéből támadhatatlan, kifogástalan helyzet áll elő. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy egy kezdeményezésből csakis akkor lehet kötelezően érvényes jogszabály, ha az Európai Parlament többsége és a Tanács – azaz a tagállamok – is rábólintanak. A tagállamok között pedig vannak olyanok, amelyek még a nemzeti kisebbségek létezését is tagadják – és most nem a Magyarországgal határos államokról beszélek. Egyszóval nem könnyű olyan közös európai szabályok alkotására kérni az EU-t, amelyet a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk, de valamiféleképpen ezt kell tenni, hiszen a tagállamokat nem lehet megkerülni. A kulcsszavak a jelenlegi európai joganyagban kodifikált alapjogok megsértése és a diszkrimináció lehetnek, erre érzékenyek a tagállamok és a nemzetközi intézmények is.
Hogyan lehet meggyőzni a román politikai osztályt, a többségi társadalmat arról, hogy az autonómia nem elszakadást, enklávét jelent, illetve nem a románság, Románia ellen irányul?
Azt hiszem, a románság, a romániai politikai elit pontosan tudja, hogy Erdélyt „nem veszítik el”, igazi komoly aggodalmat már nem érzékelek. A 2000-es évek elején még beszélhettünk komolyabb félelemről, de ez mára elmúlt. Ma már ez inkább csak a politikai harc eszköze. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy a román társadalom elfogadóbbá vált. Elképzelhető az is, hogy a többségi társadalom egy része a menetelés miatt még kevésbé akarja az autonómiát biztosítani a magyarság számára. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Nagy-Románia Pártnak a parlamentből való kikerülésével a nemzeti témát – retorikai szempontból finomabb formában – átvették a nagy, törvényhozási lehetőséggel rendelkező pártok. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a politikai elit meggyőzése mellett a román társadalom szélesebb rétegeire, a közvéleményre is kellő figyelem fordítódjon. Ha meg lehetne szólítani a román társadalom véleményformálóit, a központi sajtó egyes orgánumaiban építő jellegű párbeszéd folyna a témáról, nem lenne tabutéma többé a kérdés, akkor elmondhatnánk, hogy nagy előrelépés történt és a román döntéshozók hozzáállásában is változás állna be. Jelenleg ugyanis a román közvélemény szemében értelmezhetetlen az autonómia fogalma, könnyen összemossák az elszakadással, ha pedig minden általuk ismert vezető politikus és újságíró ebben erősíti meg őket, akkor ne csodálkozzunk, ha nem mutatnak empátiát ezen a téren. A közvélemény nyitottabbá válására azonban a politika is reagálna.
A bukaresti és a budapesti kormány között – elsősorban az ideológiai különbség miatt – nemigen lehet felfedezni az együttműködés jeleit. Milyen lehetőségei vannak ilyen körülmények közepette az anyaországnak előmozdítani az erdélyi magyarság jogainak érvényesítését, a különböző autonómiaformák gyakorlatba ültetését?
Úgy gondolom, hogy az együttműködés számos területen zökkenőmentes. A romániai magyar kisebbséget érintő kérdésekben viszont alapvetően sohasem volt feszültségmentes. Nem is lehet az, ameddig a romániai magyarság nem érzi biztosítva jogait, illetve lehetőségét a nemzeti gyarapodáshoz. A magyar állam támogatja a romániai magyarok által megfogalmazott követeléseket. Ezek közül egyik sem olyan, ami ellen elvi kifogást lehet emelni, illetve ne létezne rá európai példa. A román állam – nézetem szerint – épp a kisebbségi közösségek nemzeti reprodukciójához szükségesnek tekintett intézményeket nem támogatja. Az anyaország a nemzetközi porondon fejtheti ki álláspontját az autonómia szükségessége mellett, a kétoldalú megbeszéléseken képviselheti az autonómia, de tágabban a kisebbségi jogok kiterjesztésének kérdését, továbbá támogathatja az erdélyi magyarság által megfogalmazott célokat és törekvéseket. És ne felejtsük a legfontosabbat: a magyar állam támogatáspolitikája épp a külhoni magyar közösségek megerősödését célozza. Akár a tág értelemben vett oktatásra vonatkozó támogatások, mint a kiemelt programok – 2012 a külhoni magyar óvodák éve és 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve, illetve a 2014-es folytatás – lényegében a helyi közösségeket erősítik.
A székely menetelés esetében rég tapasztalt összefogás jött létre az erdélyi magyar politikai-társadalmi szervezetek között. Létrejöhet-e Ön szerint hasonló együttműködés – például koalíció formájában – a jövő tavaszi európai parlamenti választáson?
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni. Az erdélyi magyar társadalom sokrétű, komplex, plurális. Talán természetes – és több szempontból kívánatos is –, hogy több párt küzdjön meg a magyarok szavazataiért. A közös, közösségre vonatkozó érdekeken túl a pártoknak saját politikai érdekeik is vannak. A célok azonossága vagy hasonlósága nem jelenti feltétlenül, hogy az elérési utakban is egyetértés alakul ki.
Tankönyv a nemzetpolitikáról
A közigazgatási képzés részévé vált a nemzetpolitika – jelentette ki Semjén Zsolt a Nemzetpolitikai alapismeretek című kötet hétfői budapesti bemutatóján. A kormányfő nemzetpolitikáért felelős helyettese az MTI tudósítása szerint közölte, a világon elsőként született olyan tankönyv, ami a nemzetpolitikáról szól. A kötetet elsősorban a közigazgatásban dolgozóknak szánják, de a külhoni magyarságnak is ajánlják, mivel ezáltal pontosan tudni fogják, a magyar közigazgatásban milyen szerepe van ennek a területnek, és milyen elvárásokat támaszthatnak a mindenkori kormánnyal szemben. A könyv tudományos jelleggel nyolc fejezetben tekinti át történelmi, közigazgatási és nemzetstratégiai szempontból az egyes témákat, tisztáz alapfogalmakat, nemzetközi jogi aspektusokat. Kántor Zoltán, a kötet kidolgozásában közreműködő Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója elmondta, olyan honlap is készült az MTA Kisebbségkutató Intézetével közösen, amely megkönnyíti a nemzetpolitika oktatását.
Rostás Szabolcs

Krónika (Kolozsvár)

KMKF szórvány-diaszpóra munkacsoport - Napirenden a magyar oktatás KMKF szórvány-diaszpóra munkacsoport - Napirenden a magyar oktatás megerősítése
- A kivándorolt magyarok szerepe a diaszpórában, és a magyar oktatás megerősítése szerepelt egyebek között a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportjának keddi budapesti ülésén.
Révész Máriusz (Fidesz) társelnök az ülés után újságíróknak elmondta: a tanácskozáson áttekintették az elmúlt évtizedekben kivándorolt magyarok szerepét a diaszpórában. Közlése szerint előadást hallottak Spéder Zsolttól, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatójától, aki elmondta, hogy a magyarok kivándorlása az elmúlt két-három évben felgyorsult, de az arányuk még így is jelentősen elmarad a szomszédos országok tendenciáihoz képest. Az ülésen végigvették, hogy a folyamat hogyan lassítható, illetve azok a magyar szervezetek, amelyek az adott országban működnek, hogyan tudnak kapcsolatba kerülni a kivándorolt fiatalokkal.
A kormánypárti politikus megjegyezte: sokszor ugyanakkor még lehet kivándorlásról beszélni, hiszen van aki csak hosszabb tölt munkavállalóként külföldön. Sokan nem azzal a céllal mennek el, hogy kivándoroljanak, és úgy tervezik, visszatérnek Magyarországra - állapította meg.
Révész Máriusz tájékoztatása szerint külön igényként vetődött fel, hogy Németországban és Ausztriában a magyar oktatást megerősítsék, Bécsben egy magyar nyelvű iskola létrehozása is indokoltnak tűnik. Erre a témára remények szerint kormányzati szinten is jobban tudnak majd figyelni.
Konkrét elképzeléseket fogalmaztak meg az ülésen arról, hogyan célozzák meg azokat a többedik generációs magyarokat, akik már nem beszélik a nyelvet. Szeretnének cserediák-programot indítani a Youth For Understanding (YFU) szervezettel közösen, aminek keretében középiskolás éveikben a magyar felmenőkkel rendelkező fiatalok egy esztendőt Magyarországon tanulhatnának. Így akár Dél-Amerikából, Németországból, az Egyesült Államokból, Kanadából is lehetnek érdeklődők.
A fideszes politikus komoly esélyt lát arra, hogy az elképzelést szeptemberig végigvigyék. Felvetődött, hogy a hasonló programokat összegyűjtsék, és ezeket is eljuttatják a külhoni magyar szervezetekhez, hogy hirdessék azokat. A lehetőség megnyílhatna a romániai és szlovákiai magyarok számára is - jelezte.
Révész Máriusz beszámolt arról, hogy a testület előadást hallgatott meg a veszélyeztetett szórványiskolákról Kántor Zoltántól, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatójától. A kormánypárti politikus közlése szerint lehangoló kép rajzolódott ki a szórványban zajló folyamatokról. A pozitív ellenpélda Balázs-Bécsi Attila előadása volt, aki az erdélyi Téka Alapítvány munkatársaként dolgozik Szamosújváron, ahol önálló magyar iskola építése kezdődött meg a közelmúltban - ismertette a politikus.
Szerdán a Magyar Diaszpóra Tanács tart ülést a Parlamentben, ahol felszólal Orbán Viktor miniszterelnök. (MTI)

Húszéves a temesvári Szórvány Alapítvány
A szórványban élők vannak a legnehezebb helyzetben a magyar nemzet tagjai közül, ők jelentik a magyar nemzet végvárait, és nekik van szükségük leginkább segítségre – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár pénteken Temesváron, a Szórvány Alapítvány működésének húszéves évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.
A segítségnyújtás módozatairól szólva rámutatott: a nemzetpolitikai államtitkárság az oktatási és kulturális programokra helyezi a hangsúlyt, mert az identitás továbbörökítésében ezek az intézmények játsszák a legfontosabb szerepet.
A Szórvány Alapítvány az évforduló alkalmából Pro Minoritate díjban részesített több, a szórványközösségek támogatásában kiemelkedő érdemeket szerzett személyiséget. A kitüntetést idén Répás Zsuzsanna helyettes államtitkárnak, Halzl Józsefnek, a Rákóczi Szövetség elnökének és Kántor Zoltánnak, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatójának ítélte oda az alapítvány kuratóriuma. MTI
Erdély.ma

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: a külhoni magyarság számára kötelék a magyar állampolgárság- Az állampolgárságot igénylők magas száma jelzés, hogy a külhoni magyarság számára jelentőséggel bír a magyar állampolgárság, a kötelék a magyar államhoz, függetlenül attól, hogy szimbolikus okok miatt igényelték, vagy valamilyen hasznot remélnek tőle és a magyar útlevél birtoklásától. Egyebek mellett ezt tartalmazza a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzése, amelyet csütörtökön juttattak el az MTI-hez.
Mint közölték, február 5-ig 138 027-en adták le kérelmüket és 118 263 választópolgárt regisztráltak a külhoni választói névjegyzékbe.
Az elemzés készítői arra számítanak, hogy a regisztráltak száma valószínűleg 200 ezerig fog emelkedni - nem utolsó sorban a külhoni magyar szervezetek tájékoztató és segítő munkájának köszönhetően -, és a regisztráltak döntő többsége szavazni is fog. A legtöbben Erdélyből (mintegy 63 ezer) és a Vajdaságból (mintegy 21 ezer) adták le regisztrációs kérelmüket. A Nemzeti Választási Iroda a regisztrációs kérelmeket értesítési cím szerinti bontásban teszi közre. A kettős állampolgárságot tiltó országokból 1700-an regisztráltak. Az értesítést elektronikus úton kérők száma mintegy 45 ezer.
Úgy a regisztráció, mint a levélben történő szavazás újdonságnak számít a külhoni választók részére, így a procedurális nehézségek miatt vélhetően kevesebben fognak szavazni, mint ahány külhoni állampolgárnak ez szándékában áll. Mivel a levélben szavazás során további technikai nehézségek léphetnek fel - a szavazólap mellett egy azonosításra szolgáló űrlapot is ki kell tölteniük a választóknak, itt értelemszerűen hiánypótlásra vagy javításra nincs lehetőség -, fontos kérdés lesz a levélben beérkező, ám érvénytelennek nyilvánított szavazatok várhatóan magas száma.
További nehézséget fog jelenteni - folytatták - a levélben szavazásra rendelkezésre álló idő rövidsége, valamint az, hogy több nappal a választás előtt postára kell adni a borítékokat. Várhatóan szép számmal lesznek olyan szavazatok, amelyek a határidő után érkeznek be. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a külhoni szavazatok nem befolyásolják lényegesen a magyarországi választások végeredményét, de elképzelhető olyan helyzet, hogy szoros választási eredmény esetén a külhoni szavazatok befolyásolhatják a kormányalakítást - írták.
Rámutattak: a nemzetpolitika, a külhoniak támogatása, a kettős állampolgárság elismerése, a szavazati jog biztosítása a külhoniak számára elsősorban a nemzeti összetartozás ideáljával magyarázhatók. Az állampolgársági törvény módosítása és a szavazati jog kiterjesztése a nemzetpolitikának csupán egyik kiemelt vetülete: a magyar állam és a külhoni magyar egyének viszonyának - más formában ugyan, de elsőként a státustörvény által megtett - intézményesítése. Kitértek arra, hogy az állampolgárságot igénylők száma meghaladta az előzetes várakozásokat (emlékezetes, hogy 2010-ben az elemzők a 2010-2014-es kormányzati ciklus végére 200-400 ezerre prognosztizálták az állampolgárságot igénylők számát).
Február elejéig 575 ezren igényelték az állampolgárságot, és 510 ezren tették le az állampolgársági esküt. Ez a szám minden bizonnyal magasabb lenne, ha a felvidéki és a kárpátaljai magyarság is akadálymentesen igényelhette volna az állampolgárságot. Felidézték, hogy 2010-ben Szlovákia olyan törvényt fogadott el, miszerint elveszti szlovák állampolgárságát az, aki más állam állampolgárságát megszerzi. Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így a magyar állampolgárságot megszerzők szankciókra számíthatnak, amennyiben a magyar állampolgárság megszerzése az ukrán hatóságok számára kiderül. A diaszpórából az igénylők száma alacsonyabb a korábbi prognózisokhoz képest. Amint az várható volt, legnagyobb számban Erdélyből és a Vajdaságból igényelték az állampolgárságot.
Rámutattak: habár viták vannak arról, hogy az állampolgárság kiterjesztésének hatása összeegyeztethető-e a külhoni autonómiatörekvésekkel (mint az adott magyar közösségek legfontosabb követelése), ez a vita inkább akadémiai jellegű. A szerbiai/vajdasági példa (a Magyar Nemzeti Tanács működése) bizalomra ad okot, hogy két - elméletben különálló, de a politikai gyakorlatban ellenséges szándékkal könnyen összemosható - intézmény nem gátolja egymást - írták. Hozzátették: amennyiben előrehaladott és eredménnyel kecsegtető tárgyalások lennének egy szomszédos államban a magyar kisebbség és az adott állam között az autonómia létrehozásáról, úgy a magyar állampolgárok nagy száma esetleg hátráltató tényező lehetne a tárgyalások eredményességét tekintve. Mivel azonban jelenleg nem mutatkozik hajlandóság a szomszédos országok részéről (Románia, Szlovákia, Ukrajna) az autonómia-igények komoly tárgyalásával kapcsolatban, a magyar állampolgárság a külhoni magyarok számára identitáserősítő hatással bír.
A kettős integráció - az adott közösségbe és a magyar államhoz - is felvetheti annak a kérdését, hogy a magyar államhoz kötődés nem gyengíti-e az adott magyar közösségbe történő integrációt. Elméletben kötődés-konfliktus fennállhat, a gyakorlatban viszont az állampolgárság-igénylés, az állampolgársági eskü letétele, a regisztráció és a szavazás - főleg, hogy az állampolgárság-igénylésben és a regisztrációban a külhoni magyar szervezetek, pártok segítséget nyújtanak - inkább mobilizáló erővel bír, amely a közösségépítést és a helyi célokért való mobilizációt is elősegíti - fejtették ki.
Rögzítették azt is: a nemzetközi jog nem tiltja a kettős állampolgárságot. Ukrajna és Ausztria kivételével minden szomszédos állam ismeri a kettős állampolgárság jogintézményét, valamint biztosítja a külföldön élők szavazati jogát.
Budapest, , csütörtök (MTI)

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: várhatóan 200 ezren regisztrálnak a magyarországi választásokra
Az állampolgárságot igénylők magas száma jelzés, hogy a külhoni magyarság számára jelentőséggel bír a magyar állampolgárság, a kötelék a magyar államhoz, függetlenül attól, hogy szimbolikus okok miatt igényelték, vagy valamilyen hasznot remélnek tőle és a magyar útlevél birtoklásától. Egyebek mellett ezt tartalmazza a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzése, amelyet csütörtökön juttattak el az MTI-hez.
Mint közölték, február 5-ig 138 027-en adták le kérelmüket és 118 263 választópolgárt regisztráltak a külhoni választói névjegyzékbe.
Az elemzés készítői arra számítanak, hogy a regisztráltak száma valószínűleg 200 ezerig fog emelkedni - nem utolsó sorban a külhoni magyar szervezetek tájékoztató és segítő munkájának köszönhetően -, és a regisztráltak döntő többsége szavazni is fog. A legtöbben Erdélyből (mintegy 63 ezer) és a Vajdaságból (mintegy 21 ezer) adták le regisztrációs kérelmüket. A Nemzeti Választási Iroda a regisztrációs kérelmeket értesítési cím szerinti bontásban teszi közre. A kettős állampolgárságot tiltó országokból 1700-an regisztráltak. Az értesítést elektronikus úton kérők száma mintegy 45 ezer.
A regisztráció és a levélben történő szavazás újdonságnak számít a külhoni választók részére, így a procedurális nehézségek miatt vélhetően kevesebben fognak szavazni, mint ahány külhoni állampolgárnak ez szándékában áll. Mivel a levélben szavazás során további technikai nehézségek léphetnek fel - a szavazólap mellett egy azonosításra szolgáló űrlapot is ki kell tölteniük a választóknak, itt értelemszerűen hiánypótlásra vagy javításra nincs lehetőség -, fontos kérdés lesz a levélben beérkező, ám érvénytelennek nyilvánított szavazatok várhatóan magas száma.
További nehézséget jelent a levélben szavazásra rendelkezésre álló idő rövidsége, valamint az, hogy több nappal a választás előtt postára kell adni a borítékokat. Várhatóan szép számmal lesznek olyan szavazatok, amelyek a határidő után érkeznek be. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a külhoni szavazatok nem befolyásolják lényegesen a magyarországi választások végeredményét, de elképzelhető olyan helyzet, hogy szoros választási eredmény esetén a külhoni szavazatok befolyásolhatják a kormányalakítást - írták.
Az állampolgárságot igénylők száma meghaladta az előzetes várakozásokat (2010-ben az elemzők a 2010-2014-es kormányzati ciklus végére 200-400 ezerre prognosztizálták az állampolgárságot igénylők számát). Február elejéig 575 ezren igényelték az állampolgárságot, és 510 ezren tették le az állampolgársági esküt. Ez a szám minden bizonnyal magasabb lenne, ha a felvidéki és a kárpátaljai magyarság is akadálymentesen igényelhette volna az állampolgárságot. Felidézték, hogy 2010-ben Szlovákia olyan törvényt fogadott el, miszerint elveszti szlovák állampolgárságát az, aki más állam állampolgárságát megszerzi. Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így a magyar állampolgárságot megszerzők szankciókra számíthatnak, amennyiben a magyar állampolgárság megszerzése az ukrán hatóságok számára kiderül.
A diaszpórából az igénylők száma alacsonyabb a korábbi prognózisokhoz képest. Amint az várható volt, legnagyobb számban Erdélyből és a Vajdaságból igényelték az állampolgárságot.
Bár viták vannak arról, hogy az állampolgárság kiterjesztésének hatása összeegyeztethető-e a külhoni autonómiatörekvésekkel (mint az adott magyar közösségek legfontosabb követelése), ez a vita inkább akadémiai jellegű - vélik. Hozzátették: amennyiben előrehaladott és eredménnyel kecsegtető tárgyalások lennének egy szomszédos államban a magyar kisebbség és az adott állam között az autonómia létrehozásáról, úgy a magyar állampolgárok nagy száma esetleg hátráltató tényező lehetne a tárgyalások eredményességét tekintve. Mivel azonban jelenleg nem mutatkozik hajlandóság a szomszédos országok részéről (Románia, Szlovákia, Ukrajna) az autonómia-igények komoly tárgyalásával kapcsolatban, a magyar állampolgárság a külhoni magyarok számára identitáserősítő hatással bír.
A kettős integráció - az adott közösségbe és a magyar államhoz - is felvetheti annak a kérdését, hogy a magyar államhoz kötődés nem gyengíti-e az adott magyar közösségbe történő integrációt. Elméletben kötődés-konfliktus fennállhat, a gyakorlatban viszont az állampolgárság-igénylés, az állampolgársági eskü letétele, a regisztráció és a szavazás - főleg, hogy az állampolgárság-igénylésben és a regisztrációban a külhoni magyar szervezetek, pártok segítséget nyújtanak - inkább mobilizáló erővel bír, amely a közösségépítést és a helyi célokért való mobilizációt is elősegíti - vélik. (mti)
Transindex.ro,

Nemzetpolitikai Kutatóintézet: sok az akadály a román alkotmány módosítása előtt- A Nemzetpolitikai Kutatóintézet szerint egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul a román alkotmány tervezett módosítása, a kormánykoalíciónak még sok akadályt kell legyőznie és a parlamenti vitában is változhat még a tervezet szövege.
Az intézet az MTI-hez szerdán eljuttatott elemzésében hangsúlyozza azt is: az alkotmány módosításához mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy a parlamenti szavazásig fennmaradjon a kormányzó szövetség. Emlékeztetnek, hogy az utóbbi hónapokban nagyon kiéleződött a feszültség a szociáldemokrata PSD és a liberális PNL között.
A román alkotmánymódosítás első szövegváltozata tavaly júniusban készült el. Az alaptörvény módosításához kétharmados parlamenti többség szükséges, a parlament által elfogadott tervezetet pedig érvényes népszavazásnak is meg kell erősítenie. A referendumot a május 25-i európai parlamenti választásokkal egy időben készül megrendezni a román kormánykoalíció.
Az elemzés szerint ha marad a koalíció, három fő akadályt kell leküzdeniük azoknak az erőknek, amelyek végig szeretnék vinni az alkotmánymódosítást.
Az első akadály a feszes határidők betartása, összefüggésben a Velencei Bizottság (az Európa Tanács alkotmányjogi szakértői testülete) véleményével.
A második akadály az Alkotmánybíróság vizsgálata lehet. A testülettől sokan azt várják, hogy egy 2009-es véleménynyilvánító népszavazás eredményét kéri majd számon az alkotmánymódosító tervezeten. Akkor érvényes referendumot rendeztek, amelyen a többség arra szavazott, hogy a jövőben legyen egykamarás a román törvényhozás, és a képviselők száma ne haladja meg a 300-at. Ezeket a változtatásokat nem tartalmazza a jelenlegi tervezet (csak a képviselőház létszámát csökkentené 300-ra) - olvasható az elemzésben.
A harmadik akadály a népszavazás érvényességi küszöbének elérése lesz. A különböző felmérések és a jelenlegi trend figyelembevételével nagyon nehéznek ígérkezik az 50 százalékos részvétel elérése, még akkor is, ha a referendumot összekapcsolják az európai parlamenti választásokkal.
Kifejtik, a hatályos alkotmány 12. szakasza a román állam nemzeti jelképeiről szól, ez egészülne ki a tervezet szerint egy újabb bekezdéssel: "a nemzeti kisebbségek köz- és magánterületen szabadon használhatják saját szimbólumaikat, amelyek kifejezik etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukat". A rendelkezés így garantálja a szimbólumok szabad használatát a nemzeti kisebbségek számára, ám nem szól arról, hogy ezen szimbólumoknak milyen feltételeknek kell megfelelniük.
Ez azért fontos, mert a Közigazgatási és Regionális Fejlesztési Minisztérium február 7-én bocsátott közvitára egy a helyhatóságok által elfogadható zászlókról szóló törvénytervezetet, és e szerint csak a címerrel rendelkező közigazgatási egységeknek lehet zászlójuk. A zászlón pedig csak a címer és a közigazgatási egység neve szerepelhet. A szabad szimbólumhasználat tehát nem vonatkozna a helyhatóságokra, csak a nemzeti kisebbségekre, azaz gyakorlatilag a székely zászló nem lehetne például Hargita vagy Kovászna megye szimbóluma, csak a romániai magyar kisebbségé.
Kitérnek arra is: a jelenlegi alkotmány hatodik szakasza az identitáshoz való jogról szól, az első bekezdés értelmében "az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez". A tervezet szerint ezt követné egy bekezdés, amely kimondaná, hogy a nemzeti kisebbségek törvényes képviselői a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényen alapulva létrehozhatnak saját döntéshozói és végrehajtó szerveket. Ezeknek az intézményeknek az identitásuk kifejezésére, megőrzésére és fejlesztésére lenne hatáskörük. Az említett jogszabály az a nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet, amelynek elfogadásához a parlamentben évek óta nem volt meg a politikai akarat. Ha elfogadnák, a kulturális autonómia intézményrendszeréhez - amelyet ma a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által megalapított Kulturális Autonómia Tanács jelent - rendelnének bizonyos közhatalmi jogosítványokat.
Mint a Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzésében olvasható, a jelenlegi alkotmánynak az ország közigazgatási felosztására vonatkozó bekezdése úgy módosulna, hogy a közigazgatási egységek sorában megjelenne a régió is: "az ország területe közigazgatási szempontból községekre, városokra, megyékre és régiókra oszlik". Ez egy jövőbeni közigazgatási átszervezést feltételezne, sőt tulajdonképpen előírná a régiók megalakítását - állapítja meg az elemzés.
Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének múlt szerdai nyilatkozata szerint a dél-tiroli autonómiamodell alkalmazásához viheti közelebb Romániát a román alkotmánytervezetnek az az előírása, amely lehetővé tenné, hogy hagyományos térségek (alrégiók) közigazgatási egységekbe szerveződjenek az új közigazgatási régiókon belül.
(MTI)

Állampolgárság, szavazás
Érdemi következtetéseket és a folyamat értékelését a magyar állampolgárság kiterjesztéséről, valamint a külhoniak számára biztosított szavazati jogról csak a 2010–2014-es kormányzati ciklus végén, a választások után lehet levonni, de két hónappal a választások előtt is érdemes számot vetni a 2010-es állampolgársági törvény módosításának következményeivel. Az alábbiakban a budapesti Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet közös elemzését közöljük.
Az állampolgárságot 2014. február elejéig 575 ezren igényelték, 510 ezren tették le az állampolgársági esküt, február 5-éig 138 027-en adták le kérelmüket, és 118 263 választópolgárt regisztráltak a külhoni választói névjegyzékbe. A nemzetpolitika, a külhoniak támogatása, a kettős állampolgárság elismerése, a szavazati jog biztosítása a külhoniak számára elsősorban a nemzeti összetartozás ideáljával magyarázható.
Az állampolgársági törvény módosítása és a szavazati jog kiterjesztése a nemzetpolitikának csupán egyik kiemelt vetülete: a magyar állam és a külhoni magyar egyének viszonyának – más formában ugyan, de elsőként a státusztörvény által megtett – intézményesítése. A magyar nemzetpolitika a nemzeti integrációt helyezte középpontba a Magyar nemzetpolitika – a magyar nemzetpolitikai stratégia kerete című dokumentumban.
Ebben megfogalmazódik a nemzeti integráció stratégiai célja: a külhoni magyarok integrációja a saját közösségükbe, közösségként az adott államba, valamint az integráció az összmagyar nemzetbe, amelyet az állampolgársági kötelék erősít (a magyar állam mint a nemzet letéteményese felé). Mindez azon a felfogáson alapult, hogy az állampolgárság egy olyan kötelék, amely a külhoni magyarok identitását erősíti.
Kötelék a magyar államhoz
Habár a nemzethez tartozásnak nem feltétele az állampolgárság (hisz állampolgárság nélkül is magyarok a nem Magyarországon élő magyarok), a 2004. december 5-ei népszavazás után a magyar állampolgárság sokak számára a nemzethez tartozás szimbólumává vált. A magyar állampolgárság iránti igényt elsősorban a népszavazást övező viták és a népszavazás eredménye keltette fel (igaz, a státusztörvény körülötti vitában – habár kevésbé intenzíven – is felvetődött a kettős állampolgárság kérdése).
Egy 2009-es sikertelen kezdeményezés után, a 2010-es választásokat és kormányváltást követően 2010. május 26-án sor került a magyar állampolgársági törvény módosítására, amelynek eredményeként 2011. január 1-jével megindulhatott a külhoni magyarok kedvezményes honosítása.
A jogszabály lényege, hogy a magyar állampolgárság megszerzéséhez nem kell letelepedni Magyarországon, nem kell állampolgársági vizsgát tenni, elég a magyar nyelv ismerete és egy olyan felmenő, aki magyar állampolgár volt. Ez azon a felfogáson alapul, hogy habár a külhonban élő magyarok más államok állampolgárai, nemzeti vonatkozásban egyazon nemzet tagjai, függetlenül attól, hogy melyik államban élnek.
Az állampolgárságot igénylők száma meghaladta az előzetes várakozásokat (emlékezetes, hogy 2010-ben az elemzők a 2010–2014-es kormányzati ciklus végére 200-400 000-re prognosztizálták az állampolgárságot igénylők számát). Ez a szám minden bizonnyal magasabb lenne, ha a felvidéki és a kárpátaljai magyarság is akadálymentesen igényelhette volna az állampolgárságot. Ismeretes, hogy 2010-ben Szlovákia olyan törvényt fogadott el, miszerint elveszti szlovák állampolgárságát az, aki más állam állampolgárságát megszerzi.
Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így a magyar állampolgárságot megszerzők szankciókra számíthatnak, amennyiben a magyar állampolgárság megszerzése az ukrán hatóságok számára kiderül. A diaszpórából az igénylők száma alacsonyabb a korábbi prognózisokhoz képest. Amint az várható volt, legnagyobb számban Erdélyből és a Vajdaságból igényelték az állampolgárságot.
Az állampolgárságot igénylők magas száma jelzés, hogy a külhoni magyarság számára jelentőséggel bír a magyar állampolgárság, a kötelék a magyar államhoz, függetlenül attól, hogy szimbolikus okok miatt igényelte az állampolgárságot, vagy valamilyen hasznot remél a magyar állampolgárság (és magyar útlevél) birtoklásától. Az állampolgárságot igénylők különböző motivációkkal rendelkeznek. A szimbolikus vetület mellett pragmatikus okok is közrejátszanak (pl. a magyar állampolgárokkal egyenlő felvételi esélyek a magyarországi oktatási intézményekbe, egyszerűbb külföldi munkavállalás), valamint a magyar állampolgárság erősítheti az egyének és családok biztonságérzetét.
Habár viták vannak arról, hogy az állampolgárság kiterjesztésének hatása összeegyeztethető-e a külhoni autonómiatörekvésekkel (mint az adott magyar közösségek legfontosabb követelése), ez a vita inkább akadémiai jellegű. A szerbiai/vajdasági példa (a Magyar Nemzeti Tanács működése) bizalomra ad okot, hogy két – elméletben különálló, de a politikai gyakorlatban ellenséges szándékkal könnyen összemosható – intézmény nem gátolja egymást.
Amennyiben előrehaladott és eredménnyel kecsegtető tárgyalások lennének egy szomszédos államban a magyar kisebbség és az adott állam között az autonómia létrehozásáról, úgy a magyar állampolgárok nagy száma esetleg hátráltató tényező lehetne a tárgyalások eredményességét tekintve. Mivel azonban jelenleg nem mutatkozik hajlandóság a szomszédos országok részéről (Románia, Szlovákia, Ukrajna) az autonómiaigények komoly tárgyalásával kapcsolatban, a magyar állampolgárság a külhoni magyarok számára identitáserősítő hatással bír.
Mobilizáció, közösségépítés
A kettős integráció – az adott közösségbe és a magyar államhoz – is felvetheti annak a kérdését, hogy a magyar államhoz kötődés nem gyengíti-e az adott magyar közösségbe történő integrációt. Elméletben kötődéskonfliktus fennállhat, a gyakorlatban viszont az állampolgárság-igénylés, az állampolgársági eskü letétele, a regisztráció és a szavazás (főleg, hogy az állampolgárság-igénylésben és a regisztrációban a külhoni magyar szervezetek, pártok segítséget nyújtanak) inkább mobilizáló erővel bír, amely a közösségépítést és a helyi célokért való mobilizációt is elősegíti.
A nemzetközi jog nem tiltja a kettős állampolgárságot. Ukrajna és Ausztria kivételével minden szomszédos állam ismeri a kettős állampolgárság jogintézményét, valamint biztosítja a külföldön élők szavazati jogát. Az állampolgárság kiterjesztése – Szlovákia és részben Ukrajna kivételével – nem okozott konfliktusokat a szomszédos államokkal. Korábban Szlovákia is biztosította a kettős állampolgárságot. Emlékezetes, hogy Szlovákiában a magyar állampolgársági törvény módosítása után voltak a parlamenti választások, amelyek főszabályként a kisebbségi (magyar) kérdés tematizálásával jártak.
Az új magyar választási törvény lehetővé tette, hogy a más országokban élő, de magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárok is szavazzanak az országos listára, így a külhoni magyarok is részt vehetnek a magyarországi politika alakításában: regisztrálás után, levélben szavazhatnak. Ennek egyik legfontosabb hatása az, hogy a magyarországi pártokat rákényszeríti, hogy politikájukban, kampányukban hangsúlyosan figyelembe vegyék a külhoni magyarságot. A regisztráltak száma valószínűleg 200 ezerig fog emelkedni (nem utolsósorban a külhoni magyar szervezetek tájékoztató és segítő munkájának köszönhetően), és a regisztráltak döntő többsége szavazni is fog.
Úgy a regisztráció, mint a levélben történő szavazás újdonságnak számít a külhoni választók részére, így a procedurális nehézségek miatt vélhetően kevesebben fognak szavazni, mint ahány külhoni állampolgárnak ez szándékában áll. Mivel a levélben szavazás során további technikai nehézségek léphetnek fel (a szavazólap mellett egy azonosításra szolgáló űrlapot is ki kell tölteniük a választóknak, itt értelemszerűen hiánypótlásra vagy javításra nincs lehetőség), ezért fontos kérdés lesz a levélben beérkező, ám érvénytelennek nyilvánított szavazatok várhatóan magas száma.
További nehézséget fog jelenteni a levélben szavazásra rendelkezésre álló időszak rövidsége, valamint az a tény, hogy több nappal a választás előtt postára kell adni a borítékokat. Várhatóan szép számmal lesznek olyan szavazatok, amelyek a határidő után érkeznek be.
Erdély élen jár
Mivel egy magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgár szavazata több mint kétszer annyit nyom a latba, mint egy magyarországi lakcím nélküli állampolgáré, így a külhoni magyar állampolgárok szavazata két (legfeljebb három) mandátum sorsáról dönthet. A felmérések szerint a külhoni magyar szavazók nagy része a jelenlegi kormánypártokat fogja preferálni, ezt az arányt növeli a regisztrációs folyamat: azok, akik kritikusak a kormánypártokkal, várhatóan nem is regisztrálnak.
A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a külhoni szavazatok nem befolyásolják lényegesen a magyarországi választások végeredményét, de elképzelhető olyan helyzet, hogy szoros választási eredmény esetén a külhoni szavazatok befolyásolhatják a kormányalakítást. A legtöbben Erdélyből (mintegy 63 ezer) és a Vajdaságból (mintegy 21 ezer) adták le regisztrációs kérelmüket. A Nemzeti Választási Iroda a regisztrációs kérelmeket értesítési cím szerinti bontásban teszi közre. A kettős állampolgárságot tiltó országokból 1700-an regisztráltak. Az értesítést elektronikus úton kérők száma mintegy 45 ezer.
Az állampolgárság kiterjesztésének – mint ahogy a magyar állam nemzetpolitikájának – elsődleges célja a külhoni magyarság önszerveződésének, közösségépítésének erősítése, támogatása. Ebből a perspektívából az állampolgárság kiterjesztése – az igénylések számának alakulását és a közösségépítésre gyakorolt hatását tekintve – elérte az állampolgársági törvény módosításánál megfogalmazott célokat.
A magyar állampolgárság kiterjesztése az egyszerűsített honosítás által pozitív visszhangra talált a külhoni magyarság körében. Az igénylők száma és az igénylés folyamatossága azt jelzi, hogy a külhoni magyarok számára – az igénylés motivációjától függetlenül – fontos a magyar állampolgárság. Amenynyiben a regisztrálók száma eléri – és ez valószínűsíthető – a 200 ezret, kijelenthetjük, hogy a felnőtt korú új szavazati joggal rendelkező állampolgárok mintegy fele élni kíván szavazati jogával.
Krónika (Kolozsvár),

Répás: Minden közösségnek joga van nyelvét szabadon használni
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint minden közösségnek joga van kultúráját megtartani, megerősíteni, nyelvét fejleszteni és szabadon használni. Erről Répás Zsuzsanna Az Anyanyelvhasználat külhonban - a jogi lehetőségektől a megvalósításig című konferencia nyitónapján beszélt a fővárosban.
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint még rengeteg tennivaló akad a magyar nyelv teljes körű és szabad használata területén. Ami a Magyarországon élők számára magától értetődő természetességgel adott, az a szomszédos országokban a magyarság számára sokszor nehéz küzdelem tárgya - mondta Répás Zsuzsanna, aki a Nemzetpolitikai Kutatóintézet tanácskozásán hangsúlyozta a nyelv közösségmegtartó erejét, és úgy fogalmazott: egy nemzet fennmaradásának egyik tartóoszlopa saját, csak rá jellemző nyelve, nyelvi kifejezésmódja. A közös nyelv közös gondolkodásmódot, kulturális alapot, összetartozást feltételez - tette hozzá. Répás Zsuzsanna szerint ha megszűnnénk egy nyelvet beszélni, az a Kárpát-medence magyarságának létét, identitását tenné kétségessé. Minden közösségnek joga van kultúráját megtartani, megerősíteni, nyelvét ápolni. A közösségen belül minden egyénnek joga van anyanyelvével azonosulni, és ezt másokkal tiszteletben tartatni - rögzítette a helyettes államtitkár.
Hozzátette: minden közösségnek joga van arra is, hogy nyelvét fejlessze és szabadon használja. Elengedhetetlen az is, hogy a magyar közösség tisztában legyen jogaival, és tudatosan használja azokat - mutatott rá. Kitért arra, hogy a Magyar Állandó Értekezlet által elfogadott stratégia alapján számos programmal igyekeznek megerősíteni a magyar nyelvű intézményeket és a magyar nyelvhasználatot. Gyeney Laura, a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetője arról beszélt, hogy amíg megőrizzük anyanyelvünket, addig a nemzet is él. Az intézet legfontosabb feladata a kollektív és egyéni erőfeszítések támogatása jogsegélyszolgálaton keresztül - mondta. A kétnyelvűség területén a legnagyobb probléma a bíróságoknál van - jelezte, hozzátéve: a hozzájuk érkezett jelzések szerint a bírók sokszor nem is rendelkeznek az ehhez szükséges megfelelő képesítéssel.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője a nyelvi jogkiterjesztés fontosságát hangsúlyozta. A bátor nyelvhasználat az autonómia egyik eleme - jelentette ki. Bartha Csilla, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa kiemelte: ahol megvannak a jogvédelmi keretek a kisebbségi anyanyelv használatára, sokszor ott sem működnek kellőképpen. A másik probléma a jogtudatosság hiánya - mutatott rá. Hangsúlyozta: ahol tényleges gazdasági erővel is bír a magyar közösség, ott még az elindult nyelvi asszimilációs folyamatok is megváltoztathatók. A Magyarság Házában kezdődött tanácskozás pénteken folytatódik. Szó lesz többek között a civil szervezetek szerepéről a nyelvi jogok gyakorlatba ültetése területén.
hirado.hu,

Nemzetpolitikai alapismeretek
Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának rendezvény termében mutatták be, Magyarországon kívül, először azt az igen értékes tartalmat magába foglaló tankönyvet, amelynek címe: Nemzetpolitikai alapismeretek a közszolgálati tisztviselők, valamint egyetemisták számára készült.
2013-ban, dr. Kántor Zoltán szerkesztésében megjelent 220 oldalas kiadvány a magyar társadalom nemzetpolitikájáról, a külhoni magyarság önszerveződéséről, demográfiai és oktatási helyzetéről, a magyar állampolgárság kérdéséről, a nemzetpolitika és kormányzat viszonyáról nyújt ismereteket.
A könyvet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adta ki. „A könyv a nemzetpolitika tartalmának kifejtését több tudomány-terület metszetében vizsgálja, így valamennyi érdeklődő állampolgár számára is rendszerezett, mélyen elemző tudásanyagot kínál.”
Könyvbemutató
A rendezvényen jelen voltak Kántor Zoltán, a magyar Nemzetpolitikai Intézet igazgatója, a kiadvány szerkesztője, szerzője és Illyés Gergely szerző.
Magdó János főkonzul felvezető beszédében elmondta, hogy a könyv időszerű és aktuális. Három fejezetben tárgyalja a külhoni magyarok kérdését. Olvasva a könyvet, érdekesnek találta, miként változott az idők folyamán a jobb és baloldali pártoknak a külhoni magyarság kérdéséhez való viszonyuk, melyet Kántor Zoltán a „Nemzet, állam, kisebbség” című fejezetben tárgyal.
Antall József miniszterelnök tízmilliós országnak a kormányfőjeként- „lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.”
„Horn Gyula közjogilag tízmillió magyar miniszterelnökének tekintette magát, Orbán viszont Antall gondolatát tette magáévá… Aztán jött Medgyessy Péter, aki áthidaló megoldásként közjogilag ismét tízmillió magyar miniszter elnöke lett, de tizenötmillió magyarért vállalt felelősséget, majd Gyurcsány Ferenc, aki úgy gondolta, hogy „tizenötmillió magyar nevében, tizenötmillió érdekében” fog cselekedni.” Hangsúly eltolódások figyelhetők meg.
A könyv olvasmányos, nem komplikálják fölösleges szakismeretek – mondta Magdó János.
Dr. Bodó Barna, a Sapientia, EMTE oktatója tankönyvként, kézikönyvként határozza meg a kiadványt. Ilyen jellegű könyv nem jelent meg a Kárpát-medence kisebbségi kérdés által zaklatott területén. Minden nemzetnek meg van a határon túli kisebbsége.
Magyarország, a többi kelet-közép európai szocialista országhoz hasonlóan, a kommunizmus idején a kisebbségi kérdést az ország belügyének tekintette. Nem gondolkodtak nemzetpolitikai szempontból.
A könyv 3 fejezetében tárgyalják a külhoni magyarság problémáját. Illyés Gergely „ A szomszédos országok politikai rendszere. Külhoni magyar pártok” című írásában 6 ország, köztük Románia, közjogi berendezkedését, etnikai viszonyait, kisebbségi jogokat elemez. Hogyan kell sajtóhíreket értékelni? Szerinte fontos a közigazgatásban dolgozók számára, hogy megismerjék a szomszédos országok politikai rendszerét.
Kapitány Balázs a külhoni magyarok demográfiai kérdését taglalja. Ilyen könyv még nem jelent meg- vélekedett. Azért készült, hogy a köztisztviselők számára bizonyos ismereteket nyújtson e téren.
Papp Z. Attila a külhoni magyar oktatásról nyújt átfogó képet. „Külön alfejezetben foglalkozunk a határon túli magyar oktatás belső világára utaló, a nemzetközi felmérésekből leszűrhető folyamatokkal, valamint azzal is, hogy ebben a komplex világban milyen lehetőségei vannak az anyaországi támogatások sikerességének.”
Kántor Zoltán „Nemzetpolitika és kormányzat” című írásában az európai trendekről, a magyar-magyar párbeszéd formáiról, a támogatás politikáról, a nemzetpolitikai programokról értekezik. A cél, hogy a magyar közigazgatást érzékennyé tegyék a kisebbségi kérdés iránt. A köztisztviselők ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban bizonyos ismeretekkel kell, rendelkezzenek. Vizsgáznak. A külhoni magyarokra vonatkozólag megfelelő információkkal kell, rendelkezzenek.
Bodó Barna szerint a könyvet gazdagítani lehetne az illusztrációs anyag felhasználásával, mert e nélkül nem biztos, hogy látjuk a folyamatot. A képi átadás információ- növelő.
Táblázatok és ábrák pontosítják az információkat. A könyv gazdag könyvészeti anyaggal rendelkezik.
A 2010-es kormányváltást követően a nemzetpolitika gyökeresen átalakult. A 2011-ben kihirdetett Alaptörvény Alapvetés fejezetének D) cikke kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva, felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal”
A szerkesztőnek feltett kérdésemre: Ezt a valóban fontos tankönyvet, a Kárpát-medencében még hol szeretné bemutatni, ilyen nagy számú közönségnek? „Ahova hívnak, megyek”- válaszolta.
Pro Minoritate díj Kántor Zoltánnak
Az est második felében, Kántor Zoltánnak átadták a Temesvári Szórvány Alapítvány Pro Minoritate díját.
Laudációt mondott dr. Bodó Barna, az alapítvány elnöke.
„Kántor Zoltán, a Szórvány Alapítvány által alapított Pro Minoritate Díj egyik 2013-as kitüntetettje temesvári.
Mivel díjunk által a szórvány ügyével való törődést kívánjuk visszaigazolni – fontos. Kétszeresen is az.
A szórványkérdés elsősorban nem a szórvány ügye. Mi, akik lassan két évtizede foglalkozunk a szórványkérdéssel, ezt mindig elmondjuk, ha a kontextus úgy hozza. El kell mondanunk, mert a szórványt olyan helyi közösségként értelmezzük, amely identitását külső segítség, eszmei-intézményi- anyagi támogatás nélkül képtelen hosszabb távon megőrizni. A szórvány esetében kimutathatóan jelen van a strukturális asszimiláció, amikor külön politikai szándék és nyomás nélkül a helyi közösség számbelileg és identitásában is mindegyre gyengül. A szórványt kívülről kell, nemzetpolitikai szempontok és elvek jegyében támogatni, lévén a szórvány a nemzet határa. És ki nem védi a saját határait? – tehető fel a költőinek minősülő kérdés.
Tehát a szórványt szolgáljuk a Pro Minoritate Díj adományozásával.
Ha pedig a díjazott kutató éppenséggel a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója – akkor talán itt pontot is tehetnék laudációm végére. Pontot, hiszen a nemzetpolitika kutatójának éppen az a feladata, hogy megtalálja azokat az elméleti érveket és kijelölje azokat a közpolitikai kereteket, amelyek révén a szórvány esélyt kaphat. És Kántor Zoltán ezt teszi nemcsak akkor, amikor politikai elemzéseket készít, pl. az óvodások vagy a kisiskolások évének programjaihoz, hanem akkor is, amikor – más regiszterben, természetesen – nemzetstratégiát készít elő.
De Kántor Zoltán az egyetemi oktató és kutató is idézhető, hiszen az egykori temesvári szociológusból, aki a Közép-Európai Egyetem mesteri programjára érkezett Budapestre lassan két évtizede, akkor fedezte fel maga számára a nemzet fogalmát, amelynek kutatásával azóta is foglalkozik. Ha ma valaki a magyar politológiában nacionalizmus-elmélettel foglalkozik, akkor Kántor Zoltán munkáit nem kerülheti meg. És a nacionalizmus-elméletektől egyenes az út a kisebbségtudományig, díjazottunk másik előszeretettel művelt tudományos szakterületéig. Kántor Zoltán a kisebbségpolitika és a nacionalizmus-elmélet nemcsak magyar kontextusban ismert és elismert képviselője.
Hadd térjek vissza az indító gondolathoz, Kántor temesvári mivoltához.
A tudományos témaválasztás és a közéleti szerepvállalás Kántor Zoltán esetében egyértelműen igazolják: nem felejti el, honnan indult szakmai pályája. Köszönjük neki a téma iránti hűséget, és ugyanakkor el is várjuk ezt tőle. Elvárjuk, mert bár temesvári hallgatóként (még) nem ez a kérdéskör volt szakmai prioritásainak előterében, de itt élte meg azokat a helyzeteket, itt tapasztalta meg azokat a folyamatokat, amelyeket ma, értelmező szándékkal visszatekintve helyesen tud kezelni, beilleszteni a most kialakuló elméleti keretekbe. A szűkebb pátria, a gyermekkor és a fiatalság hangját és képét magával viszi az, akinek fontosak a gyökerek.
Kántor Zoltán számára fontosak.
Azt állítottam, hogy Kántor Zoltán temesvárisága kétszeresen fontos. Ez, a második, szociológiai méretekben megmutatkozó jelenségre utal.
A szórvány, éppen a fent jelzett jellegzetessége okán, nem rendelkezik megtartó képességgel. A szórvány képtelen otthon tartani értékeit. Példák, sikeres emberek sorát idézhetném, és nem csupán a legnagyobbakét, klasszikusokét. A magyar irodalom és művészet nagyjainak során adta Temesvár és a temesi táj, ha csak az utóbbi évszázadra gondolunk, innen indult Kós Károly és Méliusz József, Bartók Béla és Hauser Arnold, Kurtág György és Kerényi Károly, Herczeg Ferenc és Brocky Károly. És csak a legnagyobbak neveit soroltam fel.
Megkísért a kérdés: ha itt maradnak, vajon ugyanazt az irodalmi-művészeti pályát futják-e be? Hajlok a nemleges válaszra. Csak az utóbbi két évtizedben jeles temesvári írók, újságírók, művészek, kutatók sora költözött el innen – a szakmai boldogulás útjait keresve.
Minden szórvány a magyar irodalom és tudomány számára vidék. Temesvár is az. Nincsenek olyan intézményeink, nincsenek egyetemi katedráink, nincsenek szerkesztőségeink, nincsenek olyan szellemi műhelyeink, amelyek az itt kibomló tehetségek számára megfelelő vonzerőt gyakorolnának. Ezzel magyarázható az ismert jelenség: szórványban szellemi mindenesekkel szoktunk találkozni, akik magad uram alapon végzik dolgukat.
Ha Temesvárott marad, Kántor Zoltán nem futja be azt a szakmai pályát, amelyért most mi, temesváriak, díjat adományozunk neki.
Temesvár a magyar politikatudományban (is) vidék.
Díjunk tehát egyfajta elkötelező gesztus is: Kántor Zoltán, Te számunkra mindig elsősorban temesvári leszel. Ezt a szempontot kell beépítened a nemzetről szóló mondandódba.
Tudjuk, sikerülni fog.
Ehhez kívánunk Neked és családodnak megértést, kitartást, türelmet.
Köszönjük, amit tettél értünk és azt is, amit ezután fogsz.”
Csomafáy Ferenc
Erdon.ro,

Nyelvi jogok papíron
Olyan árnyékjelentést készít az RMDSZ a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának alkalmazásáról, amely valósan tükrözi a nyelvi jogok gyakorlati alkalmazását, ezáltal az Európa Tanács is megismeri a romániai kétnyelvűség reális problémáit – ismertette Markó Attila sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselő Budapesten az Anyanyelvhasználat külhonban – a jogi lehetőségektől a megvalósításig című konferencián.
A képviselő elmondta, hogy az RMDSZ átfogó és minden területre kiterjedő elemzést végzett a nyelvi jogok érvényesüléséről: az oktatásban, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, médiában, valamint a kulturális, gazdasági és szociális élet és külkapcsolatok területén is. ,,Az elemzés nyomán megbizonyosodtunk, hogy Romániában a legtöbb nyelvi jog csak papíron létezik. Az a kötelességünk, hogy erre felhívjuk az Európa Tanács figyelmét, de emellett a romániai közvélemény figyelmét is. Ugyanakkor olyan programokat kell kezdeményeznünk, amelyek a magyar közösség jogtudatosságát erősítik, hogy éljünk törvényben rögzített jogainkkal” – fogalmazott Markó Attila. Hozzátette: az RMDSZ árnyékjelentése arra törekszik, hogy a román hivatalos jelentésnek valósághű tükre legyen, emellett az Európa Tanács korábbi ajánlásaira is reflektáljon ezen a területen. A Kisebbségi Jogvédő Intézet, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett konferencián Markó Attila kitért arra is, hogy az RMDSZ az utóbbi időben számos olyan törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, amelyek a nyelvi jogok érvényesülését szolgálják az egészségügy, az igazságszolgáltatás, a Nép Ügyvédjének hivatala működésének területén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

"Az ukrán ellenzék nagy része egynyelvűségben érdekelt"
Csernicskó István, a beregszászi főiskola rektorhelyettese arról beszélt a Vasárnapi újságnak, hogy a mostani ukrajnai belpolitikai helyzetben, az utcai összecsapások idején a nyelvi jogok kérdésköre meglehetősen háttérbe szorul.
Románia számos európai kisebbségvédelmi egyezményt, határozatot elfogadott, a többi között a 2007-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját is. Ez utóbbi írja elő azt is, hogy a közkórházakban és szociális intézményekben biztosítani kell az anyanyelv használatát a kisebbségi nyelvet beszélő betegek, ellátottak számára. Mégis, az erről szóló RMDSZ-es törvénytervezetet a román törvényhozás szenátusa a héten elutasította. Ez csak egy példa a Kárpát-medencei magyar kisebbségi közösségek anyanyelvhasználatát korlátozó nemzetállami törekvések közül. A környező országok többségi társadalmai többnyire túlzó követelésnek, kiváltságnak tekintik a határon túli magyar közösségek azon követeléseit, amelyeket nemzetközi egyezmények elvileg megadnak számukra. Az erre vonatkozó uniós ajánlásokat, normákat sorra elfogadják ugyan, de annak biztos tudatában, hogy betartásuk nem kötelező, az unió szintjén ugyanis nincs átfogó kisebbségvédelmi jogi keret. Erről is szó volt a Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett Anyanyelvhasználat külhonban: a jogi lehetőségektől a megvalósításig című budapesti konferencián.
Forrás: Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság |
hirado.hu,