EMI-tábor: Magyar polgármestert Vásárhelynek
Marosvásárhely polgármesteri széke több, mint egy székely nagyváros elöljárói pozíciója, az a székelyföldi autonómia megteremtésének is kulcsa – hangzott el azon a beszélgetésen, amelynek során a közös jelöltállításról már közel fél éve egyeztető helyi politikai szereplők ültek egy asztalhoz. Az előadók sorában – az MPP tábori bojkottja miatt – nem foglalt helyet László György, a párt Maros megyei elnöke, ám a közönség soraiból többször is hozzászólva mégis elmondta véleményét. Így Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármester, aki az egyetlen RMDSZ-es politikusként kapott meghívást az EMI-táborba (hogy eljött, és állta a sokszor éles, személyeskedéstől sem mentes megjegyzéseket, még a politikai riválisok is megköszönték neki), és Jakab István megyei EMNT-elnök, a korábbi egyeztetések egyik szereplője ült asztalhoz.
A témától sokszor elkanyarodó vitából az nem derült ki, hogy lesz-e közös jelöltje a három szervezetnek. Mindenki elismerte, hogy Marosvásárhely „visszahódítása" tizenkét év után stratégiai kérdés, és erre pedig közös magyar jelölt nélkül semmi esély, de az összefogás tartalmi szempontjait, illetve gyakorlati megvalósítását merőben másképpen látják a felek. Az RMDSZ ragaszkodik belső jelöltállítási szabályzatához, Csegzi szerint is csak ebben az esetben legitim, illetve esélyes egy jelölt. Elismerte ugyan, hogy sokszor a felső vezetés véleménye a döntő – a helyi politikusok sokkal könnyebben dűlőre tudnának jutni –, de azt is fontosnak tartotta – és ezt fel is rótta tárgyalópartnereinek –, hogy ne a jelölt személye legyen az elsődleges, hiszen nem csak magyar, de megfelelő polgármester kellene a székely „fővárosnak".
Az EMNT és az MPP képviselője ezzel szemben az elmúlt időszak sikertelenségeire utalva elvárja, hogy az RMDSZ változtasson eddigi, sokszor megalkuvó, de főleg lekezelő módszerein, helyezze a közös ügyet pártérdekei elé, és nagyon sürgősen nevezzék meg a közös jelöltet. Hiszen nem csak a fogyó magyarság (hivatalos statisztika szerint a magyarok aránya már 46 százalék körüli), hanem a romló életkörülmények, a passzivitás, a közügyektől való elfordulás is „választási tényező". Jakab István úgy vélte, öthavi eredménytelen tárgyalás után rákényszerültek a lépésre, ezért nevesítették múlt héten jelöltjüket, Vass Leventét, aki ráadásul RMDSZ-közeli politikus (Cseke Attila volt miniszter tanácsosaként dolgozott). László György a tárgyalások elején leszögezett szempontra emlékeztetett, miszerint a közös jelöltnek párton kívülinek kell lennie, szerinte ezért korántsem közeledtek az álláspontok, így ilyen körülmények között az MPP egy időre felfüggeszti részvételét a kerekasztal-beszélgetéseken.
A közös jelöltállításról a vita tehát még nem zárult le, s bár a felszólalókkal együtt a helyi politikai szereplők is hangsúlyozták, hogy csakis így lehet ismét magyar polgármestere Marosvásárhelynek, egyelőre nem tudni, lesz-e megállapodás.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Botrányt! A romániai magyar szervezetek nem elég okosak ahhoz, hogy felismerjék érdekeiket, ezért jóváhagyást kell kapniuk Budapestről.
Eljött tehát a megvilágosodásnak az órája! A szélsőséget is szerepeltető – RMDSZ által is finanszírozott – EMI táborban végre fény derült Tőkés László nemzetstratégiájára, amelyet – valljuk be – mi, profán kommentátorok sohasem értettünk meg a maga mélységében.
A rendezvényen megvillanó pallérozott elmék fényében azonban – amelyet ezúttal még Kövér László zömök korbácsba konyuló bajusza sem árnyékolt be – a maga teljes nagyszerűségében bontakozott ki az európai parlament alelnökének nagyívű nemzeti programja.
A fátylat erről a vízióról pedig nem más, mint a politikus brüsszeli irodavezetője, Szilágyi Zsolt lebbentette fel, aki a következőket mondta: „Ha nem érjük el az Európai Unió ingerküszöbét, akkor nem fognak ránk figyelni.” Márpedig az EU ingerküszöbét – folytatta a tisztségviselő – csakis radikális lépésekkel, botrányokkal lehet elérni. Ez azonban – kesergett Szilágyi – még mindig nem elég az üdvösséghez. Konszenzusnak kell kialakulnia a magyar külpolitikát illetően Erdélyben, azután ezt jóvá kell hagynia Budapestnek is. Ettől viszont még távol állunk, mert az RMDSZ „kormányútra tévedt” és kivonta magát az erdélyi magyar külpolitikából.
Nem tudom, hogy milyen magasan van az Európai Unió ingerküszöbe, de úgy tetszik, hogy annak eléréséhez Tőkés László két évtizedes, következetes, tudatosan és kitartó botrányos politizálása sem volt elegendő. Úgy tetszik, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb botrányokra van szükség, most már fenékig kell üríteni a politikai és magánéleti botrányok serlegét. Ezt kívánja a nemzetérdek, és nekünk – a látnoki politikus őszinte híveinek – szemernyi okunk sincs kételkedni abban, hogy Tőkés László botrányosságban is felül tudja múlni eddigi teljesítményét, ami kisebbségi politizálás fantáziátlan serege számára már most elképesztő.
Van azonban még két apró gond. Az egyik a konszenzus, amely a botránypolitizálás mellől úgymond hiányozna. Nos, Szilágyi úr nyitott kapukat dönget. Az a tény, hogy az RMDSZ az EP-választási lista első helyére tette fel legkeményebb ellenlábasát, Tőkés Lászlót, fényesen bizonyította a Szövetség elemi vonzódását a botrányos politikai döntések iránt. Mi több, megértve a nemzetérdek parancsát, az RMDSZ meg tudta fejelni botrányos magatartását a Boc-kormány melletti önpusztító kitartással. Nem tudjuk, hogy ez elég-e az EU ingerküszöbének eléréséhez, de mindenképp örvendetes, hogy a magyar érdekképviseletek között létrejött a közös nemzetstratégia alapja: a botrány.
Aligha kételkedhetünk benne, hogy ezt Budapest is jóvá fogja hagyni (ami a sikeres erdélyi magyar politika sine qua nonja, amint azt Szilágyi úr igen helyesen megvilágította), tekintettel arra, hogy az Orbán-kormány ugyanebből a nemzetmentő malasztból: a botrányból táplálkozik. Hogy miért kellene Budapestnek áldását adnia a romániai magyar szervezetek döntéseihez, azt sajnos Szilágyi Zsolt nem osztotta meg hallgatóságával. Így csak feltételezésekre vagyunk utalva. Az első és a legkézenfekvőbb: annak felismerése, hogy a romániai magyar szervezetek nem elég okosak ahhoz, hogy felismerjék saját érdekeiket, ezért jóváhagyást kell kapjanak Budapestről, ahol vélhetően sokkal jobban tudják, hogy mi a jó az itteni magyaroknak, mint ők maguk.
Már csak egy probléma maradt, nevezetesen annak kiderítése, hogy kik folytatják az erdélyi magyar külpolitikát, amelyből az RMDSZ – kormányútra tévedésével – mint tudjuk, kivonta magát. Szász Jenő és az MPP már biztosan nem, hiszen nem kaptak meghívást az EMI táborba.
Az Erdélyi Magyar Néppárt szintén nem, pedig a botrányosan meghamisított támogató aláírások minden bizonnyal számottevően emelték az új magyar nemzetstratégia fényét. Következésképp az erdélyi magyar külpolitika egyetlen alakítója, fóruma és ideológiai műhelye a gyergyószentmiklósi EMI tábor. Most már érthető a Betyársereg elkötelezett szövetségesének, a Jobbik elnökének, Vona Gábornak a meghívása a rendezvényre, s egyben arra is magyarázatot kaptunk, hogy miért támogatja a tábort az RMDSZ.
De vajon elég botrányos ez ahhoz, hogy elérje az EU ingerküszöbét?...
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

Egyetlen célravezető stratégia
„Jó dolog, ha mai korunkban, midőn az értékek devalválódnak, a fogyasztói idiotizmus egyre inkább teret hódít magának, a nemzeti közösségek elszakadnak saját gyökereiktől, kultúrájuktól, történelmüktől, a nemzetben gondolkodó embernek egyáltalán van még miért lelkesedni. De szerencsére van. Az Erdélyi Magyar Ifjak nevű szervezet által idén hetedik alkalommal megrendezett gyergyószentmiklósi tábor, mely nyugodtan nevezhetné magát Tusványoshoz hasonlóan nyári szabadegyetemnek, a maga nemében egyedülálló stabil szocializációs intézménnyé nőtte ki magát. Olyan tiszta kezdeményezés, mely mondhatni lakmuszpapírként működik: akik elvi síkon támadják, eleve besorolják magukat a nemzet-ellenes táborba. Itt nincs kompromisszum: nem hívnak meg a látszatobjektivitás kedvéért nemzetellenes vagy csak egyszerűen önmagukat lejáratott politikusokat, lett légyenek azok SZDSZ-esek MSZP-sek vagy horribile dictu RMDSZ-esek, MPP-sek. Nem hívnak meg a popularitás kedvéért az SZDSZ, kultúr-istállójába tartozó együtteseket, a programok pedig kivétel nélkül a nemzetépítésről szólnak: a szórványkérdésről, a népesedésről, a nemzeti kultúráról, a székely autonómiáról”
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Schmitt Pál a Krónikának: tizenötmillió magyarban gondolkodom
A magyar állampolgárság felvételére, a magyar nyelv védelmére, továbbá legalább egy idegen nyelv elsajátítására buzdított tegnap befejeződött kolozsvári látogatása során Schmitt Pál. A köztársasági elnök egység kialakítására szólította fel az erdélyi magyar politikai szervezeteket, vidékjárása során ellátogatott Magyarpalatkára és Válaszútra, amellett magas rangú állami kitüntetéseket adott át. Schmitt Pál a Krónikának elmondta: a könnyített honosítás révén nő a magyar nemzet tagjai közötti szolidaritás.
Kodály Zoltánt parafrazálva biztatott arra mindenkit tegnap Schmitt Pál Kolozsváron, hogy tanuljanak idegen nyelveket, hogy ezt a tudást felhasználva gazdagítsák anyanyelvüket. Kétnapos Kolozs megyei látogatása során a köztársasági elnök megnyitotta a 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszust, amelynek részvevői szerinte jelentősen hozzájárulnak a magyarságtudomány gazdagodásához.
Beszédében úgy foglalt állást: ma ismét felértékelődött a sajátos, az egyedi, a nemzeti kultúra (...), az embereknek mind nagyobb szükségük van olyan lokális, regionális világokra és újra megtalált közösségekre, ahol biztonságban és otthon érezhetik magukat. Kiemelte, hogy a magyar nyelv védelmében mindenkinek jut feladat, a köztársasági elnöknek például a nyelvek és a kultúrák iránti érzékenység növelésére kell törekednie, hangsúlyozva a nyelvtanulás fontosságát, hiszen az idegen nyelvvel párhuzamosan újra lehet tanulni, gazdagítani a magyart.
Traian Băsescu román államfő, a kongresszus másik fővédnöke üzenetét kisebbségügyi tanácsadója, Eckstein-Kovács Péter magyar nyelven tolmácsolta: a saját nyelv és kultúra biztos pont a gazdasági, szociális, politikai válságok közepette. Miközben Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár üdvözölte, hogy az ötévente megrendezett hungarológiai kongresszusnak az a kincses város ad otthont, ahol a magyar nyelv használata miatt sokakat megszólítanak az utcán, Florin Stamatian prefektus sajnálatát fejezte ki, hogy gyerekkorában csak annyit sikerült megtanulnia magyarul: „Kezicsókolom, nagymama, hol van Gyuri.” Schmitt Pál a tanácskozáson jelentette be, hogy védnöksége alá vett a kolozsvári levéltár által felfedezett felbecsülhetetlen értékű dokumentumok közül egy Mátyás királytól származó adománylevelet.
Az államfő tegnap megbeszélést folytatott négy erdélyi magyar politikai-közéleti szervezet vezetőivel is, akiket egység kialakítására szólított fel, annál is inkább, mivel ősszel népszámlálást, jövőre pedig helyhatósági és parlamenti választásokat rendeznek Romániában. Kifejtette, a négy szervezetnek – EMNT, RMDSZ, MPP és SZNT – el kell érnie, hogy mindenki bátran, határozottan vállalja fel magyarságát a lakossági összeíráson, a választások előtt pedig a legmegfelelőbb közös jelöltek felkutatására kell törekedniük a lehető legjobb eredmény érdekében. Az elnök leszögezte: ahogy most a kincses városban, úgy a jövőben a Sándor-palotában is csak együtt ül le a szervezetek vezetőivel.
Az államfő ezután megtekintette a Kolozsvár közeli Magyarpalatka visszaszolgáltatott református iskoláját, majd ellátogatott a Kallós Zoltán által létesített, a néprajzkutató nevét viselő válaszúti Mezőségi Néprajzi Múzeumba, továbbá a közel száz kisdiák oktatását-nevelését biztosító szórványkollégiumba. Kallós Zoltán „idegenvezetésével” a köztársasági elnök megismerkedett a tavaly megnyitott múzeum páratlan, a mezőségi, az erdélyi és a moldvai magyarság életmódját, értékrendszerét, népviseletét bemutató gyűjteményével. Schmitt elragadtatással szemlélte a magyarpalatkai, széki és más tájegységek kellékeiből álló tisztaszobák kincseit, a 18. századi magyar fanyerget, és tetszését különlegesen kivívta a kalotaszegi menyecske magyar címerrel ellátott ruhája. Nagyot derült az államelnöki delegáció annak a 19. századi tányérnak a feliratán, amely ezt üzente majdani tulajdonosának: „Végy meg, k…a, mert szép vagyok”. Schmitt Pál támogatásáról biztosította az elsősorban magyar állami finanszírozással épülő szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központot, ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy jövőre hat unokájával tér vissza Válaszútra, hogy feltöltődjenek magyar nyelvvel, kultúrával. Lapunk kérdésére az államfő nagyon jó érzésnek nevezte, hogy mandátuma idején több tízezerrel nő a magyar állampolgárok száma. „Én tizenötmilliós nemzetben gondolkodom. A számunk nem nő, mert a nemzet ugyanakkora marad, de a kötődésünk, a köztünk lévő szereteterő, a jogi kötődés, a kohézió, a szolidaritás egyértelműen növekszik annak révén, hogy magyarságérzésüket, – tudatukat nagyon sokan a magyar állampolgárság felvételével is erősítik” – jelentette ki a Krónikának a köztársasági elnök.
Az államfő tegnap megbeszélést folytatott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetőségével is. Ígéretet tett arra, hogy az akkreditáció kérdését ezentúl is prioritásként kezeli a felelős fórumokon, és elmondta, az RMDSZ vezetőitől pozitív visszajelzés érkezett az intézményi akkreditáció helyzetéről, így az erre vonatkozó végső döntést októberre várhatja az intézmény. Schmitt jelenlétében erdélyi magyarok tették le az állampolgársági esküt a kincses város magyar főkonzulátusán, megtekintette a Házsongárdi temetőt, ahol megkoszorúzta Dsida Jenő sírját. Kolozsvári látogatása záróakkordjaként Schmitt Pál tizenkilenc erdélyi magyar személyiségnek adott át állami kitüntetéseket. (Kitüntetett erdélyi magyarok. Schmitt Pál tegnap 19 erdélyi magyar személyiségnek adott át állami kitüntetést Kolozsváron. A Magyar Köztársaság arany érdemkeresztjében részesült Czirják Árpád nyugalmazott érseki helynök, Cs. Erdős Tibor festő, grafikus, Pozsony Ferenc néprajzkutató, Schupler Tibor, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye gazdasági igazgatója és Somai József közgazdász, a köztársasági érdemrend lovagkeresztjében pedig Pallai Béla Miklós József görög katolikus lelkész, Heim András és Valovits László grafikus, Fodor Imre, Marosvásárhely volt alpolgármestere, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárdért Alapítvány elnöke, Juhász Tamás egyetemi tanár, Király László költő, Kristófi János festő, Hermann János egyháztörténész, Balázs Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Alapítvány elnöke. Az érdemrend középkeresztjét Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, a köztársasági elnök érdemérmét Guttman Mihály zenetanár, karnagy és Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő kapta, míg elismerésben részesült Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen-kollégium igazgatója.)
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Sic: vicc vagy pénz?
Nem csak az RMDSZ vezetői, hanem Tusnádfürdő MPP-s polgármestere is elhatárolódott a hét végén a „székely pénz” bevezetésének gondolatától, amelyet a román politikusok a magyar szeparatista törekvések újabb bizonyítékaként kommentáltak
Ebben szerepet játszhat, hogy a kezdeményezés annak a tusnádi Éltes Zoltán vállalkozónak a nevéhez fűződik, aki tavaly új magyar párt megalakítását hirdette meg Erdélyi Erő néven. Az alakulat egyebek mellett a Szent Korona tanaira épít, és azt hirdeti, hogy 2030-ra az „erdélyi civilizációt” svájci színvonalra emeli.
E színvonal elérésének egyik eszköze lenne Éltes Zoltán szerint a Sic nevű pénzhelyettesítő utalványok bevezetése, egyelőre csak Hargita megyében. A vállalkozó első lépésként Siculorum-Bes Bank néven többedmagával pénzintézetet hozna létre, az abba belépő vállalkozók és magánszemélyek egymás közti üzletkötésekben és elszámolásokban Sic-et használhatnák mint csereeszközt.
„Olyan közösségi pénzintézetet akarunk létrehozni, ahol a pénzünk és megtakarított anyagi, valamint szellemi javaink is biztonságban vannak, és gyarapodnak” – magyarázta korábban a szekelyhon.ro-nak Éltes Zoltán, akit tegnap lapunknak a kezdeményezést népszerűsítő honlapon feltüntetett telefonszámok egyikén sem sikerült elérni. Tájékoztatása szerint a Sic pénz lehetőséget adna a tagok közötti cserekereskedelemre, ugyanakkor Székelyföld egyfajta jelképévé is válhatna, mivel azon a térség hírességeinek portréi lennének láthatók. Az egysicest például Bethlen Gábor erdélyi fejedelem arcképe díszítené.
Szándékaik szerint a bankalapítók szeptember végén véglegesítenék az új pénzintézet működései szabályzatát, ám előtte szűk körű találkozót terveztek szombatra egy tusnádfürdői csárdában. A hét végi találkozó azonban vélhetően nem jött létre, mert a vendéglő tulajdonosa, Albert Tibor polgármester lefújta a rendezvényt. Az elöljáró a Mediafaxnak arra hivatkozott, hogy a sajtóból tudta meg, mi a találkozó célja.
„Éltes Zoltán két hete megkért arra, hogy a csárdámban összejövetelt tarthasson, ám a rendezvény témáját nem árulta el. Amikor megtudtam, miről van szó, megtiltottam, hogy belépjen a vendéglőmbe” – számolt be a történtekről Albert. A polgármester hangsúlyozta: nem ért egyet az új pénznem bevezetésével és az új bank létrehozásával, Éltes Zoltánt pedig „kétes személynek” tartja.
Az RMDSZ szövetségi elnöke, Kelemen Hunor viccnek, politikai alelnöke, Borbély László pedig „egzotikus vágyálomnak” nevezte Éltes Zoltán kezdeményezését. „Bankókról nem lehet szó, hiszen ezt a román törvények tiltják. Ha jól értettem, ilyesmire volt precedens Svácjban és Magyarországon. Ez azonban még csak székelyföldi vállalkozók vágyálma. Higgyék el, senki nem akarja megszűntetni a román lejt az ország területén” – magyarázta a román újságírók kérdésére szombaton Borbély László.
A politikai alelnök által emlegetett egyik precedens a Magyarországon már évek óta használatos soproni kékfrank: ez egy olyan utalvány, más néven pénzhelyettesítő, amely biztosítja a gazdasági kapcsolatban levő szövetkezeti tagok között a hivatalos fizetőeszköz (forint) nélküli elszámolásokat.
A Wikipédia szerint a svájci WIR helyi számlapénz-rendszer az egyik legrégebbi a világon, ami hetven éve működik: a WIR Bank és a hozzá kapcsolódó helyi fizetőeszköz, a WIR eredetileg 16 taggal indult az 1929-es világválság után. A rendszer a vásárlóerő megteremtését teszi lehetővé saját kibocsátású pénzhelyettesítővel, amit egy 60 ezer résztvevőből álló nemzeti üzleti kör biztosít. Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó koalícióról, választásdokról, szövetségekről
Az ellenzék hatalmasat téved, ha azt hiszi, hogy az RMDSZ számára csak a kormányzati pozíció és a hatalom fontos – nyilatkozta Markó Béla kormányfő-helyettes az Agerpres hírügynökségnek adott interjújában. A szövetség volt elnöke, aki egyébként tegnap ünnepelte hatvanadik születésnapját, megállapította: bár az RMDSZ képesnek bizonyult különböző ideológiájú politikai alakulatokkal koalícióra lépni, a szövetségek alapját a romániai magyar etnikum sajátos igényeinek és az országos érdekeknek egyaránt megfelelő programok képezték.
Markó Béla úgy vélte, kissé gyermetegnek minősül az ellenzéki pártok vezetőinek a hozzáállása, amelynek értelmében az RMDSZ-nek ki kell lépnie a koalícióból, különben a Szociál-Liberális Szövetség (USL) kormányra kerülése után ellenzékbe kerül a magyar érdekvédelmi testület. A politikus szerint a fenyegető nyilatkozatok helyett inkább azt kellene tisztázni, hogy milyen megfontolásból lépne koalícióra az USL és az RMDSZ, s milyen célokat tudnának közösen megvalósítani.
A verespataki kitermelés tervét illetően Markó Béla hangsúlyozta: a döntést nemcsak a környezetvédelmi és kulturális tárca vezetőinek, hanem a teljes kormánykoalíciónak fel kell vállalnia, akár engedélyezik, akár leállítják a projektet. Mint kiemelte, a kisebbségi törvénytervezet elfogadása elsőbbséget élvez az RMDSZ célkitűzései között az őszi parlamenti ülésszak idején. A helyhatósági és parlamenti választások összevonása, az ország területi-gazdasági átszervezése nem szerepel sem a közös kormányprogramban, sem a koalíciós egyezményben, amelyek a választási rendszer újragondolását, a gazdasági fejlesztési régiók újrarendezését írják elő – fejtette ki a miniszterelnök-helyettes.
A szövetség és koalíciós partnere, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) egyetért az önkormányzati és parlamenti választások összevonásával, amely –véleménye szerint – a kampányra fordított összegek megtakarítása mellett nagyjából ugyanolyan mértékben lenne előnyös vagy előnytelen minden politikai párt számára. Az ország területi-közigazgatási átszervezését illetően az RMDSZ álláspontja változatlan, a felvetett nyolc új óriásmegye megnehezítené a közigazgatást, illetve a magyarlakta megyék sajátos problémái sem kezelhetőek megfelelően ezekben a hatalmas közigazgatási egységekben – emelte ki Markó Béla.
Az RMDSZ volt elnöke úgy vélte, az államfő kisebbségi tanácsosának tisztségéről lemondott Eckstein-Kovács Péter egyértelmű és összefüggő álláspontot tanúsított a verespataki bányaterv kapcsán, hiszen egy korábbi törvénytervezettel is a ciántechnológiás kitermelés betiltása mellett foglalt állást. Kifejtette: Eckstein-Kovács jelentős politikai érzékről tett tanúságot lemondásával, de ezt nem kellett volna a verespataki kérdéshez kötnie még akkor, ha ez is hozzájárult döntéséhez, amelyet Markó Béla tudomása szerint már hónapokkal azelőtt fontolgatott.
Az RMDSZ szervezeti formáját illetően a politikus kiemelte: a szövetségnek nem kell politikai párttá alakulnia, hiszen jelenlegi keretei között a pártoknál jóval rugalmasabban működhet, nagyobb mértékű véleményszabadságot engedélyez, és a szavazóbázis ideológiai változatosságának megfelelően különböző platformjai is létezhetnek. Mindemellett a politikai életben az érdekvédelmi szövetség pártként tevékenykedik, az RMDSZ politikai jellegű döntéseit minden tagjának tiszteletben kell tartania – magyarázta Markó Béla.
A bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozása kapcsán Markó Béla úgy gondolja: az új politikai alakulat semmiben nem különbözik majd a Magyar Polgári Párttól (MPP), amely annak reményében jött létre annak idején, hogy lekörözze az RMDSZ-t a politikai képviselet terén. – Az MPP tulajdonképpeni eredményeket csak a helyhatósági választások szintjén ért el, de támogatottságuk egyre csökken, és szerintem el is fog tűnni – mondta a kormányfő-helyettes, hozzáfűzve: az RMDSZ „megtörését” célzó személyeknek nem kellett volna kiválniuk a szövetségből, ahol sikereket érhettek volna el. – Az RMDSZ-nek jelenleg a választóközönségével való minél jobb kommunikációra, és nem más magyar pártokkal való szövetségekre kell gondolnia. A koalíciók megkötése előtt – akárcsak a román politikai alakulatok esetében – tisztázni kell a programokat, illetve mindazokat a célokat, amelyek az RMDSZ-szel való együttműködésben újat hozhatnak – jelentette ki Markó Béla. Szabadság (Kolozsvár)

Új esély
Volt, aki remélte, volt, aki biztosra vette, s volt, aki mindenáron meg akarta akadályozni. Tegnap délután hivatalossá vált: új magyar párt száll ringbe az erdélyi magyarság bizalmának megszerzéséért, az RMDSZ és az MPP után immár egy harmadik politikai alakulat, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) neve is bevésődhet a köztudatba.
A pártbejegyzés – akárcsak 2008-ban az MPP esetében – ezúttal sem bizonyult akadálymentes, könnyű feladatnak, gáncsoskodások, fellebbezések, halasztások, ellenséges bukaresti sajtókampány fűszerezte és nyújtotta több hónaposra az amúgy rutinszerűnek tekintett procedúrát. Nem hiányoztak a feljelentések, a törvénytelenül kiszivárogtatott aláírási ívek, a lefizetett akadékoskodók, s mivel Romániában élünk, egyértelmű volt: bármi lehetséges. Végül az EMNP zöld utat kapott a bukaresti táblabíróságon, kezdeményezői számára pedig most kezdődik a valódi kihívás: nemcsak újat, de hiteleset kell hozniuk a romániai magyar politikában, ma már a választás szabadságát, az alternatíva lehetőségét emlegetni nem elég, a kiábrándultak, a döntésektől sorozatosan távol maradók megszólításához ennél jóval többre van szükség. Nem lesz könnyű feladatuk, a politikai harcok során nemcsak a húsz év alatt jól beágyazódott, komoly apparátussal és jelentős támogatottsággal rendelkező RMDSZ-szel kell megküzdeniük, de a jelek szerint vetélytársuk lesz a jobboldalt mostanáig egyedül reprezentáló MPP is, amely ugyancsak ellenzéki szerepből indul, és amellyel kibékíthetetlennek tűnnek az ellentétek annak dacára, hogy Szász Jenő pártelnök a korábbi fagyos elzárkózás után hónapok óta a közös alternatíva kialakítását ajánlgatja. Megmérettetés lesz az erdélyi magyar politikai porondon, s bár igaz a mondás, hogy valós demokrácia csak versennyel építhető, sajátos helyzetünk miatt szükséges lenne a vetélkedés utáni megegyezés is. Talán jó jel, hogy épp most kezdődik egy olyan kampány (a népszámlálásé), amely során hosszú évek óta először mindhárom magyar politikai alakulat ugyanazt akarja, lehet, árnyalatnyi különbséggel, de egyformán ugyanarra ösztönöznek mindenkit: büszkén valljuk magunkat magyarnak! Választási verseny lesz tehát, mely során győz majd a jobbik. S talán éppen az új párt ringbe szállásának is köszönhetően megtörténhet, hogy ezúttal nemcsak egyik vagy másik alakulat, személy lesz a nyertes, hanem a magyar közösség. Rajtuk múlik, rajtunk is múlik.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bejegyezte a bíróság az Erdélyi Magyar Néppártot
Jóváhagyta csütörtökön a Bukaresti Táblabíróság az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzési kérelmét – jelentette be Kolozsváron Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke. Toró sajtótájékoztatón beszélt a bejegyzés folyamatáról, a menet közben tapasztalt nehézségekről, és azt is elmondta: túl korai még a modern európai néppártként elképzelt új alakulat konkrét struktúrájáról, vezetőségének összetételéről beszélni. Az EMNP három prioritása a népszámlálás, a Mikó Imre Terv társadalmi vitája, valamint a verespataki aranybánya kérdése – mondta.
Toró T. Tibor elmondta, a következő néhány hétben a pártszervezés kissé háttérbe szorul, mivel az októberi népszámlálásra összpontosítanak, ami jelenleg elsődleges fontosságú az EMNP számára. Ezt követően azonban beindul a szervezési munka, mivel, mint Toró mondta: a neheze csak most kezdődik, mivel a pártot fel kell készíteni a 2012-es választásokon való részvételre.
Az EMNT ügyvezető elnöke közölte, az alakulat nem cél, hanem eszköz a kezdeményezők számára ahhoz, hogy képviseljék többek között azt a több mint félmillió erdélyi magyar választót, akik az elmúlt évek során kiábrándultak az eddigi magyar képviseletből. (Az RMDSZ-nek az 1990-es parlamenti választásokon egymillió szavazatot sikerült összegyűjtenie, 2008-ra azonban ez a szám 400 ezer alá csökkent).
„Az Erdélyi Magyar Néppárt valós társadalmi igényt elégít ki, és a jövő év elejéig fel kell készülnie a romániai választásokra. Elsősorban azt a félmillió erdélyi magyart kívánjuk megszólítani, aki eddig távol maradt a politikától, nem élt választójogával, mert elégedetlen a magyar érdekvédelmi szervezetekkel” – hangsúlyozta Toró, aki korainak tartotta, hogy az RMDSZ-szel és az MPP-vel való összefogásról, a választásokon való közös részvételről nyilatkozzék.
„A gyerek születésekor kissé korai az esküvőről beszélni” – jegyezte meg a sajtótájékoztatón Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke.
Összefogásról később
Az EMNP képviselői kifejtették, szeretnék megerősíteni az EMNT és az EMNP stratégiai partnerségét, továbbá vázolták a következő időszak prioritásait. A következő néhány hétben a pártszervezés kissé háttérbe szorul, mivel elsősorban az októberben rendezendő romániai népszámlálásra fognak koncentrálni, és mindent elkövetnek, hogy valamennyi erdélyi magyar bátran vállalja identitását. Továbbá társadalmi vitát indítanak az erdélyi magyar közösség gazdasági fejlődését célzó Mikó Imre-tervről, ugyanakkor központi szerepet kap a Verespatakra tervezett ciántechnológiás bányaberuházás ügye, amelyet a pártalapítók elutasítanak.
Toró T. Tibor elmondta, a bejegyzésről pénteken számolnak be az EMNT elnökségének Gyergyószentmiklóson, míg szombaton ugyanott ülésezik az alakulat választmánya is, és az EMNP várhatóan még az idén, de legkésőbb a jövő év elején tartja első kongresszusát.
Kovács Péter aggódik, Szász Jenő reménykedik
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az EMNP bejegyzése kapcsán az Agerpres hírügynökségnek úgy nyilatkozott: a szövetség kész a párbeszédre az új alakulattal, nem zárja ki az együttműködést, viszont szerinte a Tőkés vezette „szűk csoportosulás” egyetlen célja a hatalom megszerzése. „Az új párt egyetlen eredménye az lesz, hogy bukaresti parlamenti képviselet nélkül marad a romániai magyarság” – vélekedett Kovács.
Szász Jenő MPP-elnök üdvözölte az EMNP megalakulását, ami szerinte hozzájárul az „erdélyi magyar rendszerváltáshoz”. A politikus reményének adott hangot, hogy az új párt együttműködik majd a polgáriakkal egy RMDSZ-ellenes alternatíva kiépítésében.
Pártbejegyzés buktatókkal
Mint ismeretes, bukaresti törvényszék júliusban azzal az indokkal nem engedélyezte első fokon az új politikai alakulat létrehozását, hogy programjában az alapvető emberi, közösségi és szabadságjogok képviseletét vállalta. Az igazságügyi testület az ítélet indoklásában úgy vélte: ez ellentétes a 2003-as, pártokra vonatkozó törvény előírásaival, amely szerint egy pártnak a nemzeti érdekek képviseletét kell vállalnia, nem pedig egy közösség érdekeire koncentrálnia.
A párt kezdeményezői fellebbeztek a határozat ellen, így a táblabíróság másodfokon hozta meg a végleges döntést.
Az új erdélyi magyar párt bejegyzése ellen a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőségért Párt, a Nép Pártja és egy magánszemély, Adrian Drăghici nyújtott be óvást a Bukaresti Törvényszéken. Utóbbi, egy bukaresti ügyvéd egyébként arra hivatkozva kérte az EMNP bejegyzésének elutasítását, hogy szerinte a mintegy 30 ezer kézjegyet sorjázó ívek hamis aláírásokat is tartalmaznak.
Korábban beszámoltunk arról, hogy Adrian Drăghici május 17-én egy bukaresti közjegyzőnél hitelesítette azt az okiratot, amelynek alapján felhatalmazta Budai Richárd bukaresti RMDSZ-elnököt és Novák Leventét (a Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette művelődési minisztérium tanácsadóját), hogy közösen vagy külön-külön bármikor betekintést nyerjenek, vagy lefotózhassák az EMNP bejegyzését célzó, 32654/3/2001-es számú dossziét.
A Bukaresti Törvényszék különben elutasította az aláírások hitelességét megkérdőjelező korábbi óvásokat.
Az EMNP hivatalos bejegyzéséhez szükséges iratokat és támogató aláírásokat idén május elején nyújtották be a Bukaresti Törvényszéken az új alakulat kezdeményezőinek képviselői. A párt bejegyzéséhez több mint 30 ezer aláírást gyűjtöttek össze az ország 19 megyéjében és Bukarestben.
Az EMNP létrehozásáról tavaly december 4-én döntött az EMNT Székelyudvarhelyen tartott országos küldöttgyűlése; Markó Béla, az RMDSZ akkori elnöke felelőtlennek nevezte a pártalapítási szándékot.
Idén januárban megkezdődött a párt bejegyzésének előkészítése, amihez a Velencei Bizottság által is elmarasztalt román párttörvény szerint az EMNP-seknek 25 ezer támogató aláírást kellett összegyűjteniük legalább 18 megyéből és Bukarestből. Az aláírásokat javarészét terepen, házról házra járva gyűjtötték be, emellett az EMNT által működtetett, a könnyített honosításban több mint 150 ezer erdélyi magyarnak segítséget nyújtó erdélyi demokrácia-központokban is lehetőséget biztosítottak az EMNP támogatói listájának aláírására. Krónika (Kolozsvár)

Tárgyalásra kész az új magyar párt (Számba vették a teendőket az EMNP vezetői)
A Gyergyószentmiklós melletti Borzonton tartotta a hét végén első munkamegbeszélését a frissen bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). A pártalapítást kezdeményező EMNT választmánya és elnöksége elsősorban a rövid és középtávú teendőket vette számba.
Az előttünk álló néhány hónapban a népszámlálásra, a magyarság vállalásának népszerűsítésére, a Mikó Imre-terv nevet kapott gazdaságfejlesztési elképzelés életbeültetésére és a verespataki ciántechnológiás bányanyitás meggátolására összpontosítanak, de nem marad háttérben a pártépítési munka sem – ígérték szombati sajtótájékoztatójukon. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke azt is elmondta, szükségesnek tartották az EMNP és az EMNT viszonyának tisztázását is, "a mozgalomnak csak korlátozott eszközei lehetnek, a párt ellenben a politikai síkon érheti el a célok megvalósulását, de a mozgalom által nyújtott hátország ad neki erőt" – szögezte le Toró, és hozzáfűzte, az RMDSZ elveszítette a kezdeti idők széles mozgalmi támogatását, az MPP-nek pedig nem is volt ilyen. Elmondták azt is, céljuk az autonómia és ezáltal az erdélyi magyarság jövőjének biztosítása. Toró T. Tibor kiemelte, az EMNP is parlamenti párttá akar válni, és szeretne minél több képviselői és polgármesteri tisztséget szerezni a helyi önkormányzatokban. "Ha nem így lenne, akkor nem lett volna szükség pártalapításra" – mondotta. Kiemelte, a magyarság minél erősebb képviseletének biztosítása érdekében létfontosságú az egyeztetés a másik két magyar párttal, ám egyelőre nincs konkrét receptjük, tisztában vannak vele, más stratégiára van szükség a szórványban, az ötvenszázalékos magyar lakosságú településeken és a magyar többségű városokban, községekben. Az EMNP képviselői elmondták, az új párt mindenre nyitott, de ragaszkodnak ahhoz, hogy az együttműködést komoly tárgyalások előzzék meg, ahol a felek egyenlő partnerekként ülnek majd le egymással.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMNT–EMNP-tanácskozás Borzonton
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmánya, illetve a múlt héten bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöksége tanácskozott szombaton Borzonton. Papp Előd, a székelyföldi, Zatykó Gyula, a partiumi, Gergely Balázs a Közép-Erdély régió megbízottja, és Toró T. Tibor ideiglenes elnök sajtótájékoztatón számolt be az EMNP bejegyzéséről.
– A szombati tanácskozás központi témáját az EMNT és az EMNP viszonya jelentette – mondta Toró T. Tibor, mert "meggyőződésünk, hogy bármilyen politikai párt csak akkor lehet erős, főleg ha kisebbségi közösséget képvisel, ha mögötte erős, elkötelezett civil-politikai mozgalom van". Véleménye szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot az utóbbi időben sikerült egy ilyen mozgalommá alakítani, amelyet azonban pártpolitikai eszközökkel kellett kiegészíteni. Az RMDSZ valamikor mozgalomként indult, de párttá alakult és a mozgalom kikopott alóla, az MPP-nek nem is sikerült egy mozgalmat maga köré szervezni, s az eredmény meg is látszik, jelentette ki egyebek között az elnök.
A szervezet prioritásai között elsősorban a népszámlálást, a Mikó Imre-tervet és a verespataki beruházás ügyét említette, amely "most fordul célegyenesbe".
Zatykó Gyula a népszámlálás sikeréért kidolgozott akciótervet ismertette, amely által megpróbálnak minél több háztartásba eljutni, és felhívni a figyelmet egyrészt a kérdőívek csapdáira, másrészt arra, hogy mennyire fontos, hogy a magyar emberek megvallják magyarságukat. Mivel ez nemzeti ügy, felajánlották az RMDSZ-nek, hogy a munkát végezzék közösen, de az RMDSZ külön úton indult. Ezért civil szervezetek támogatásával végzik majd ezt a munkát, a kampányzáróra pedig Zilahon kerül sor, így próbálva erősíteni az ottani emberekben a magyarságtudatot.
Papp Előd ismertette a Mikó Imre-tervet, amely "felhívás a gazdasági összefogásra, annak felismerésére, hogy vannak megvalósítható közös érdekek, amelyek a jelenlegi keretek jobb kihasználásával megerősítik társadalmunkat, célokat adnak minden rétegnek és fenntartható jövőképet az erdélyi magyarság számára".
Gergely Balázs a verespataki aranybányatervről kijelentette, hogy a beruházást ellenzők az EMNP bejegyzésével erős szövetségest nyertek, mert ezt eddig egyetlen parlamenti párt sem tette meg. Ebben a harcban a civil szféra mellett szövetséges az Európai Parlament, amelynek plénuma elutasította a ciántechnológiát, de partner a Magyar, illetve a Román Tudományos Akadémia. "Úgy tűnik, szerencsétlen fordulatot vett az évek óta húzódó ügy, a politikai erők és az óriási pénzalapokkal rendelkező befektető minden eszközt felhasznál, hogy célegyenesbe fordítsa a ciánalapú kitermelést. Amennyiben nem tudunk hatékonyan és nagyon határozottan fellépni ezzel szemben, jó esély van arra, hogy a bányaberuházás megvalósuljon, amely potenciális veszély mind a Kárpát-medence ökoszisztémájára nézve, mind az ott elő közösségek számára". A román kormány felelősségét emelte ki ebben az ügyben, és javasolta, hogy a pillanatnyilag regnáló kormány ne hozzon döntést ebben a kérdésben, szervezzen minél szélesebb társadalmi vitát, a döntést pedig bízzák a jövőre megalakuló új kormányra.
Felhívta a figyelmet, hogy bár a kísértés nagy, a "júdáspénz ne befolyásolja a projekt elfogadását", óva intette az RMDSZ-t, hogy bármilyen megfontolásból, "akár azért, hogy a jövő évi kampányt ebből a pénzből finanszírozzák, akár személyes nyereségvágyból a tervnek zöldutat adjon". Ugyanakkor felkérte Kelemen Hunort, döntse el, elsősorban magyar és magyar közösségi vezető-e és ez a prioritás számára, vagy az, hogy Románia egyik minisztere, és mint ilyent, köthetik bizonyos, számunkra ismeretlen koalíciós megállapodások. "Kelemen Hunor és az RMDSZ akkor tudja józanon és hitelesen képviselni a magyar közösség érdekét, ha a bányaberuházást elutasítja. Ne bújjunk aláírások mögé, a régészeti bizottság véleménye mögé, vagy nem egészen világos biztonsági ígéretek délibábjai mögé, mert veszíteni fognak, ha ennek a beruházásnak zöldutat adnak" – jelentette ki Gergely Balázs.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhelyen ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
A 2012-es választások, az ország újrafelosztása, a verespataki bányaprojekt és az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése volt a fő téma a szombaton Marosvásárhelyen megtartott SZKT- ülésen. Kelemen Hunor szövetségi elnök hangsúlyozta, minden magyar számít, az RMDSZ az arányos képviseletet tartja fontosnak a választási rendszer szempontjából.
Még az ülés megkezdése előtt leszavazták Eckstein Kovács Péter Verespatakra vonatkozó határozattervezetének napirendre tűzését, aminek értelmében az SZKT határozatot hozott volna arról, hogy az RMDSZ elutasítja Románia területén a ciántechnológián alapuló bányászatot. A szavazást követően hangzott el Kelemen Hunor szövetségi elnök négy fő kérdést érintő beszámolója. Időszerű problémákról beszélt, amelyek hosszú távon befolyásolhatják az erdélyi magyarság jövőjét, politikai érdekérvényesítő képességét: a jövő évi önkormányzati és parlamenti választások összevonásáról, a régiósításról, a választási rendszerről és Verespatakról, ugyanakkor nem hagyta szó nélkül az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését sem. A szövetségi elnök szerint egyrészt gazdasági (költségmegtakarítási), másrészt politikai érvek szólnak a 2012-es választások összevonása mellett. "A választások összevonásával nagyobb részvételre számítunk, jobban tudjuk mozgósítani szavazóinkat. Az elvi érvek, úgymint az, hogy az alkotmányos szabadságjogok, a demokrácia sérülnének, nem fenntarthatók, hiszen a választás szabadságának joga megvan" – jelentette ki, hozzátéve, hogy a választások összevonása más megközelítést, más stratégiát feltételez.
Hangsúlyozta, a választási rendszert illetően az RMDSZ az arányos képviseletet tartja fontosnak, azt, hogy minden szavazat mandátumban tükröződjön. A megyei listás rendszer a kiszámíthatóság szempontjából lenne jó, az RMDSZ azonban a "német vegyes rendszert" is jónak tartaná, azaz az egyéni választókerületes rendszer mellett az országos listát. Kelemen Hunor szerint a választások összevonását, illetve a választási rendszert az RMDSZ csak együtt, csomagban tudja kezelni, a választási rendszer ügyében pedig várhatóan az év végéig döntés születik, ugyanakkor a szövetség nem támogatja a levelezéses szavazást. Az ország régióinak átszervezése kapcsán kijelentette, 2012 előtt nem időszerű ezt megtenni, hiszen gazdasági válság idején ez társadalmi bizonytalanságot eredményezne, a választások után viszont szükség van a közigazgatási reformokra.
A verespataki beruházás ügyében a döntést Kelemen Hunor szerint sem a környezetvédelmi, sem a kulturális szaktárca, de még az RMDSZ sem hozhatja meg önmagában, ebben a kérdésben a kormánykoalíciónak kell állást foglalnia: támogatja-e vagy sem a ciántechnológiás bányaprojektet. Ami az EMNP bejegyzését illeti, a szövetségi elnök elmondta, kezdettől fogva hibának, tévedésnek, rossz döntésnek tartotta, mivel az új versenypárt gyengíti az erdélyi magyar közösséget. "A verseny az utolsó választások alkalmával nem erősítette az érdekképviseletet. Buta versenypárt buta stratégiával próbált nyerni, és sokat vesztettünk. A közvélemény-kutatások szerint az MPP-nek és az EMNP-nek együttvéve ugyanaz a támogatottsága, mint az MPP-nek volt 2008-ban, míg az RMDSZ-nek a támogatottsága – bár a kormányzati részvétel miatt kissé csökkent – még mindig 70 százalék körül van, és 2012 után is meg tudja őrizni az érdekképviseletet. Nem fogjuk hagyni, hogy ezt szétverjék, sem itthonról, sem Magyarországról. Képesek vagyunk hiteles jelöltekkel, programokkal kiállni. Minden magyar számít, hús- vér emberekben gondolkodunk" – mondta Kelemen Hunor. Hangsúlyozta, a válság hatására az erdélyi magyarok prioritásai átalakultak, elsősorban a gazdasági, szociális kérdések kerültek előtérbe, de ez nem jelenti azt, hogy a nemzetiséggel kapcsolatos problémák kevésbé fontosak.
Minden magyar, minden szavazat számít!
A szövetségi elnök beszámolója után a frakciók (Székelyföld, Partium, Novum Forum, Nemzeti Szabadelvű, MIÉRT, Tulipán, Szórvány, Kereszténydemokrata, Belső-Erdély, Progresszív) képviselői és egyéni felszólalók következtek, 3 illetve 5 percben. Szinte mindenik hozzászóló kitért az EMNP bejegyzésére, a 2012-es választásokra illetve a verespataki bányaprojektre.
Lakatos Péter a Partiumi frakció nevében az RMDSZ kormányzati szerepvállalását bírálta, hiszen, mint mondta, koalícióban vannak, de gyakorlatilag az történik, amit a PD-L akar. Jobb lett volna kilépni a koalícióból – jelentette ki, Kövér- Szász-Tőkéseknek pedig azt javasolta, érjék el, hogy az erdélyi felmenőkkel rendelkező magyar állampolgárok gyorsított eljárással vegyék fel a román állampolgárságot , szavazzanak a jövő évi választásokon, így az RMDSZ első helyen végez majd.
A Novum Forum frakció nevében dr. Kelemen Atilla rendkívül fontosnak nevezte a vidék "kézbentartását", hiszen az elmúlt választásokon is a vidék hozta minden párt esetében a szavazatok 60-70 százalékát, a vidékkel tudták megnyerni a Maros megyei tanácselnökséget. "Az EMNP bejegyzését veszélyesnek látom, bekövetkezhet, hogy minden magyar számítgatja majd, hol lenne érdemesebb indulni, esélyeket latolgat. A választások kitolása fél évvel lehetőséget ad az EMNP-nek, hogy megszervezze magát" – mondta.
A Keresztényemokrata frakció képviseletében Frunda György ara kérte Kelemen Hunort, hogy tegyék közzé a közvélemény-kutatások eredményeit, és közölte, nem aggódik az EMNP bejegyzése miatt, hiszen "ismerjük vezetőiket, tudjuk, mire képesek, ismerjük tevékenységüket az SZKT-ban, a parlamentben". Mindazonáltal elismerte, a választások kitolásával az EMNP időt, teret, lehetőséget nyer, ezért a RMDSZ-nek az előre hozott választásokat kellene szorgalmaznia. A választások összevonását rossz ötletnek tartotta, mivel "csorbítja a demokráciát", a választóknak pedig nemcsak a szabad választáshoz van joguk, hanem az információkhoz is. Alternatívája: először szervezzék meg a parlamenti, ezt követően az önkormányzati választásokat.
Bognár Zoltán a Progresszív frakció részéről fő problémának azt tartotta, hogy "hányan vagyunk, össze tudunk-e fogni és milyen esélyekkel indulunk a választásokon". Borbély László, a szövetség politikai elnöke Verespatak ügyére kitérve hangsúlyozta, 13 éve egyetlen környezetvédelmi miniszter sem vállalta, hogy ilyen vagy olyan döntést hozzon, de ezt meg kell tenni, a technikai bizottságot össze kellett ez ügyben hívni. Mindazonáltal Borbély szerint a választási törvény érdekli leginkább az RMDSZ-t, hiszen minden magyar, minden szavazat számít. Az RMDSZ nem fogad el egy olyan választási törvényt, ami nem felel meg a szövetségnek, az erdélyi magyarság érdekeinek – jelentette ki. Ami az EMNP-t illeti, "90 óta mindig mindig voltak pártocskák, amelyek ellenünk indultak, de itt vagyunk, és a jövőben is megnyerjük a választásokat" – jelentette ki, hozzátéve, "az EMNP az erdélyi magyarság akarata ellenére jegyezte be magát". Osváth Csaba ákosfalvi polgármester a választások előtti népszámlálás, a kérdőívek előkészítésének fontosságára hívta fe a figyelmet, Balogh József pedig arra, hogy a magyar vállalkozókat kell helyzetbe hozni, akiknek egyharmada az elmúlt négy évben csődöt mondott.
EMNP – politikai cián?
Végül Markó Béla miniszterelnök-helyettes szólalt fel, aki szerint az SZKT-n túl kevés hangzott el arról, ami számunkra a legfontosabb, például a tanügyi törvényről. – A MOGYE-n levő feszültség reális probléma, és ennek megoldása érdekében mindent megteszünk – hangsúlyozta. Az EMNP bejegyzését sokkal rosszabb, veszélyesebb beruházásnak nevezte, mint bármi más gazdasági beruházást, hiszen "politikai egységünket kérdőjelezi meg". "Politikai cián, nem tudom, milyen vegyítésben, töménységben. Magyarországi beruházás, politikai környezetszennyezés, de van erőnk, tapasztalatunk, hogy ezt megakadályozzuk" – jelentette ki Markó Béla.
A felszólalásokat követően a szövetségi szabályzat-felügyelő bizottság, a szövetségi ellenőrző bizottság és a szövetségi etikai és fegyelmi bizottság tagjait választották meg, Magyari Tivadar oktatási főtitkárhelyettest megerősítették tisztségében, megválasztották az SZKT állandó bizottságát.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Bejegyeztetett Ha a magyarság erős képviseletének létrehozása érdekében az EMNP, az RMDSZ és az MPP koalícióra lép, egyik sem jut be a parlamentbe.
Bejegyezték tehát az Erdélyi Magyar Néppártot. Amint arról Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke és az új párt kezdeményező bizottságának a tagja a Borzonton tartott elnökségi ülés után a sajtóval közölte, az EMNP stratégiai célja a magyarság minél erősebb képviseletének megteremtése érdekében az együttműködés a két másik magyar szervezettel, az RMDSZ-el és az MPP-vel.
Megállapítható tehát, hogy alig jegyezték be, máris történelmet ír az új párt. Nem versenyezni akar politikai ellenfeleivel, hanem együttműködni velük. Ebből az következik, hogy az EMNP programjában nincs alternatíva az RMDSZ és az MPP célkitűzéseihez képest, vagy ha van, akkor nem ragaszkodnak hozzá, az együttműködés – a magyarság erős képviselete érdekében – fontosabb a saját elképzelések megvalósításánál.
Arról, hogy miként képzeli el az együttműködést megcélzott politikai partnereivel az EMNP, sajnos nem sokat sikerült megtudni. Toró szerint ugyanis erre nincs recept. Ugyanakkor „a párt bármire nyitott, ha az együttműködést komoly tárgyalások előzik meg, ahol a felek egyenlő partnerekként ülnek majd egymással” – hangsúlyozza az eseményről szóló sajtótudósítás. Elgondolkodtató, hogy az EMNP szempontjából az együttműködés tartalma nem lényeges, hiszen ők bármire nyitottak, a fontos csak az, hogy komolyan vegyék őket.
Ami az RMDSZ számára bizonyára a legnehezebb próbatétel... Ebből a kijelentésből felsejlik az EMNP valódi célja: mindegy, milyen áron, csak ott lenni a képviseletben, részt kapni a helyi és az országos hatalomból. Mindezt nem a saját erőre támaszkodva, hanem az RMDSZ oldalvizén, a parlamenti küszöb elérésének meghiúsulásával fenyegetve. Ez – mielőtt még bárki is kételkedne – nem zsarolás, hanem az erős magyar képviselet megteremtése érdekében hozott önzetlen áldozatvállalás. Bizony.
De kivel is akar az EMNP együttműködni? Nos, mindenekelőtt az RMDSZ-el, azzal a szervezettel, amelyikről Tőkés László, az EMNT elnöke és az új párt legfőbb szorgalmazója a nagyváradi Szacsvay iskola névadó ünnepsége kapcsán minap a következőket fogalmazta meg: „Ez az eset felidézi az áldott emlékű Szacsvay Imre országgyűlési jegyzőről való megemlékezések eddigi gyakorlatát, amit a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-érában az MSZP-SZDSZ-barát nagyváradi, illetve bihari RMDSZ-klán sajátított ki, ezáltal erősítvén legitimációját permanens választási kampányában.
Tudnivaló, hogy a bihari udmr/rmdsz szervezet a lehető leggátlástalanabb etnobizniszt folytató, gazdasági és politikai hatalmat ötvöző, a román nacionál-kommunista politikai érdekeket kiszolgáló, magyar nemzetiségű román politikai klikk kezében található, akik az etnikai politikai képviseletet csak befolyásuk és hatalmuk megőrzésére használják. Ennek következtében természetszerűen mindig szembementek a Fidesz és a KDNP képviselte nemzeti politikával – most viszont elvtelenül igazodni próbálnak hozzá. (Botránykrónikájukat mellékelem...)”
Na, ez valóban komoly tárgyalási alap. Az EMNP tehát – szigorúan a magyarság képviseletének erősítéséért – együttműködni kíván a gátlástalanul etnobizniszelő, román nacionál-kommunista érdekeket kiszolgáló, politikai és gazdasági hatalmat ötvöző bihari udmr-szervezetet is magába foglaló RMDSZ-szel.
Ami azonban a tervezett együttműködés konkrét lehetőségeit illeti, abból nincs csak három: vagy koalícióra lép az EMNP, az RMDSZ és az MPP, s a magyarság erős képviseletének létrehozása érdekében egyik sem jut be a parlamentbe, mert – amint arra Lakatos Péter, a bihari RMDSZ szervezet parlamenti képviselője is rámutatott a szombati SZKT-n – akkor már kilenc százalékosra emelkedne a küszöb; vagy az EMNP makulátlan jelöltjei felkérezkednének a gátlástalanul etnobizniszelő, román nacionál-kommunista érdekeket kiszolgáló stb. RMDSZ listáira (mint tette azt Tőkés László a 2009-es EP-választáson).
A harmadik lehetőség a pártfúzió lehetne. Az EMNP jelöltjei, az autonómia lánglelkű lovagjai beolvasztanák frissen létrehozott pártjukat az RMDSZ-be, és ott folytatnák harcukat a gátlástalan etnobiznisz ellen...
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

Félszeg háromszéki kéznyújtás (Az EMNP-vel igen, az MPP-vel nem tárgyalna Tamás Sándor)
Fontos nemzeti kérdésekben szükség lesz az összefogásra – véli Tamás Sándor, a háromszéki RMDSZ elnöke, akinek álláspontja különbözik a szövetség országos vezetőinek viszonyulásától: Kelemen Hunorral, illetve Markó Bélával vagy Borbély Lászlóval ellentétben, ő köszönti a frissen bejegyzett EMNP-t, együttműködést keres és ígér.
Nem szabad a fejünket a homokba dugnunk, tudomásul kell vennünk, az RMDSZ-en kívül is van politikai élet – mondta Tamás Sándor, aki szerint bebizonyosodott ugyan, hogy a három évvel ezelőtt bejegyzett MPP csak luftballon volt, ígéreteiket nem tudták beváltani, és ahol döntő pozíciót szereztek, ott nem jobban, de rosszabbul mennek a dolgok, ám ennek ellenére oda kell figyelni a hasonló kezdeményezésekre. Tamás Sándor kiemelte, tisztában vannak azzal, hogy az erdélyi magyarság szempontjából fontos kérdésekben: a népszámlálás ügyében, a marosvásárhelyi polgármester-jelöltállítás, illetve a parlamenti képviselet kérdésében tárgyalni kell. "Vannak közös pontok, amelyeket meg kell találnunk, s emellett mindenki végezheti a dolgát, építkezhet" – fejtette ki Tamás Sándor. Háromszéken is van olyan település, ahol szükséges az összefogás, például a 99 százalékban magyarok lakta, de több mint másfél évtizede román polgármester által irányított Kőröspatakot csak így lehet visszaszerezni, már meg is állapodtak a helyi MPP-vel és más erőkkel, hogy egyetlen magyar jelöltet indítanak a jövő évi önkormányzati választásokon. Tamás Sándor azt is elmondta, személyesen is jó viszonyban van az EMNP megyei vezetőivel, de Toró T. Tiborral és Tőkés Lászlóval is, elismerte, ez az emberi tényező is befolyásolja az eljövendő együttműködést. Nem ugyanez a helyzet az MPP-vel. "Nem megyünk olyan udvarra, ahol mérgezik a kutat" – fejtette ki, s hozzáfűzte: "Szász Jenővel és a párt háromszéki vezetőivel nem az a legnagyobb gond, hogy már csak alig másfél százalékos a támogatottságuk, hanem az, hogy rendkívül arrogánsak, nehéz velük szót érteni." Kezet nyújt tehát az új pártnak, annak ellenére, hogy az RMDSZ csúcsvezetése igen keményen bírálta az EMNP kezdeményezőit? – tettük fel a kérdést a szövetség háromszéki vezetőjének. "Hát igen, amíg le nem vágják a kezem" – jegyezte meg Tamás Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bizonytalan az összefogás (Erdélyi magyar együttműködés)
A megyei tanács jövő heti ülésén az MPP ismét kéri a bő két hónapja megfogalmazott, a Hargita megyével közösen szervezett tanácsülésre vonatkozó javaslatának napirendre tűzését – jelentette be Kulcsár Terza József megyei MPP-s önkormányzati képviselő. Függetlenül attól, hogy sor kerül vagy sem Románia regionális átszervezésére, fontos üzenet lenne, ha a két választott megyei testület közösen nyilvánítaná ki, Székelyföld egységes és oszthatatlan régió – hangsúlyozta.
Az MPP háromszéki elnöke elmondta, hogy meglátása szerint az RMDSZ nem hajlandó együttműködni a polgáriakkal fontos nemzeti kérdésekben, s furcsállta, hogy most az új magyar párt, az EMNP bejegyzése kapcsán Tamás Sándor, a szövetség háromszéki elnöke fontosnak tartotta kiemelni, az új alakulattal igen, de az MPP-vel nem tud, így nem is akar szövetkezni. Kulcsár nem látja az EMNP–RMDSZ együttműködés esélyét, hisz már az RMDSZ-en belül is egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangzottak el (Tamás egészen mást mondott, mint Kelemen Hunor, Markó Béla vagy Borbély László). Szerinte azért is elképzelhetetlen az említett szövetség, mert az EMNP Tőkés László értékrendjét képviseli, aki mindig következetesen kommunizmusellenes volt, az RMDSZ pedig egy posztkommunista párt. Kulcsár Szász Jenő pártelnök véleményét ismételte el: az EMNP-nek az MPP-vel kellene együttműködnie a magyarság számára fontos ügyekben. Az MPP-n belül sem teljes az egyetértés, Nagy András, a háromszéki szervezet ügyvezető elnöke úgy látja, egy nemzeti minimum mentén megfogalmazott, teljes körű összefogásra van szükség az erdélyi magyar politikában, csak ilyen igen jelentős felhajtóerő szólíthatja meg, fordíthatja vissza a közélethez a kiábrándult tömegeket. Ez a szövetség azonban csak az RMDSZ megújulása után jöhet létre, és erre teremthet lehetőséget most az új párt bejegyzése – vélekedett.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem története –
A kolozsvári Bolyai Egyetem orvosi kara 1945-ban költözött Marosvásárhelyre, majd 1947-ben (nem kommunista, hanem királyi rendeletre) vált önálló, kizárólag magyar tannyelvű intézetté, mely az évek során jelentős szakmai tekintélyt vívott ki, és a Bolyai Egyetem után az erdélyi magyarság második legfontosabb felsőoktatási intézményévé vált. A román tagozatot 1962-ben Ceausescu telefonutasítására hozták létre, és ettől kezdve a gyakorlati oktatás vegyes csoportokban, román nyelven zajlott. Az elrománosítás a 80-as években igen erőszakossá és brutálissá vált, a rendszerváltás idején az oktatóknak csak egyharmada volt már magyar, míg a hallgatóknál az arány még rosszabb volt.
Az 1989-es változásokat követő eufórikus hangulat azt a remény ébresztette, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen valóban kialakulhat és önállóvá válhat a magyar tagozat. Az 1990 februári-márciusi sikertelen tárgyalásokat és ülősztrájkot követő marosvásárhelyi pogrom (melynek közvetlen kiváltó okai éppen ezen egyetemi események voltak) ezt a törekvést befagyasztotta, kialakítva egy számunkra előnytelen status quot. A csalódás hatalmas méreteket öltött, az elvándorlás az orvostanhallgatók és fiatal orvosok körében is fokozódott.
Bár a következő két évtizedben részeredmények néha születtek (pl. a külön beiskolázási számok, vagy a magyar dikok létszámának és részarányának növekedése – ez ma már megközelíti az 50%-ot), az oktatók számaránya tovább romlott (ma már csak 28-29%). A román többség ritkán engedélyezte tehetséges fiatal magyar oktatók felvételét, a ránk kényszerített rendszer a magyar oktatói utánpótlást esetlegessé és véletlenszerűvé tette. Ezzel párhuzamosan csökkent az egyetem presztizse is, az oktatói utánpólás legfontosabb kritériuma a balkáni-bizantin kultúrkörben elterjedt sógor-komasági rendszer lett.
Párhuzamosan a magyar tagozat oktatóinak a „leépítésével” zajlott az egyetem szakmai leépülése is. Bár a közelmúlt eseményeihez tartozna, itt említem meg, hogy egyetemünk általános orvosi és gyógyszerészeti kara a nemrégi besorolásnál B kategóriás minősítést kapott, a fogorvosi kar pedig egyenesen C kategoriás lett. Így fokozatosan elveszítjük a doktori iskolát, kevesebb minisztériumi támogatást kapunk egy diák után, és még az angol tagozaton is limitálták a beiskolázási lehetőségeket. A hat tradicinális romániai orvosi egyetem közül az utolsó helyre kerültünk, sőt a nemrég alapított egyetemek egy része is előttünk van. Pedig egykoron az ország legjobb (és nemcsak orvosi) egyetemei között voltunk számontartva. Ebből a helyzetből intézetünk – belátható időn belül – nem képes önerőből kilábalni, túl nagy a lemaradás. Az egyetlen kiút a négy magyarországi egyetem segítsége lenne, amit ők meg is ígértek (lásd alább), de ennek feltétele az önálló magyar tagozat létrejötte.
A közelmúlt eseményei
Az idén januárban megjelent, új romániai tanügyi törvény a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet (a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemhez és a marosvásárhelyi Művészeti – volt Színművészeti – Egyetemhez hasonlóan) multikulturális egyetemként határozza meg, és nemcsak lehetőséget ad a magyar (kisebbségi nyelvű) oktatás kifejlesztésére, önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozására (melyek un. departamentumok formájában működnének), hanem azt tételesen elő is írja (135. cikkely). Ezen cikkely kijelentő, és nem feltételes módot használ („se contituie” és nem „se poate constitui”, vagyis „magalakítandó”, nem pedig „megalakítható”). A törvény ugyan a departamentumok számát és megalakítását az egyetemi szenátusra hagyja (123. cikkely), de ugyanezen cikkely előírja azt is, hogy az egyetemi szenátus csak szigorúan a e törvényt betartva cselekedhet.
A tanügyi törvény hatályba lépését (február 8) követően román-magyar vegyes munkacsoport alakult meg, amely az új, ezen törvényhez igazodó egyetemi charta (belső működési szabályzat) kialakításán dolgozott. A román rektorhelyettes volt a román, prof. dr. Szabó Béla (az Általános Orvosi Kar dékánhelyettese) pedig a magyar küldöttég szószólója.
A több hónapon át zajló tárgyalásokon kompromisszum látszott körvonalazódni, az új szervezeti felépítésben létrehozandó különálló román és magyar főtanszékek (a fent említett departamentumok) létrehozásában már-már senki sem kételkedett, sőt június elején a MOGYE oktatóinak opciójukat kellett kifejezniük, hogy melyik tagozathoz kívánnak tartozni (a hivatalos, erre felszólító irat szerint is azért, mert a 2011-2012-es tanévben már önálló magyar és román departamentumokban folyik majd az oktatás).
Azonban június 16-án az Orvosi Kari Tanácsban a román fél – arra hivatkozva, hogy a magyar tagozat a jelenlegi állapotában nem felel meg az ARACIS (a román egyetemi akkreditációs bizottság) követelményeinek és ez veszélyeztetné az Egyetem létét – elállt az addigi tárgyalások megegyezéseitől (leszavazva saját javaslatát!), és olyan chartát javasolt közvitára, amely a magyar tagozat létrehozásának útján semmilyen előrelépést nem jelentett az addigi állapothoz képest (sőt, visszalépést – lásd alább). Az egyetemi szenátus mélységesen csalódott magyar tagjai ezt követően távol maradtak a szenátusi gyűlésről, amely így döntésképtelennek bizonyult, és a június 20-ra újrahívott szenátusi gyűlést sem tisztelték meg jelenlétükkel. Bár a 38 tagú (elméletileg 39, de egy román professzor elhalálozott, és helyét nem töltötték be) egyetemi szenátus 13 magyar tagja távol maradt, és így a kétharmados jelenlétre nem volt lehetőség (ez a jelenlegi egyetemi charta szerint alapkövetelmény, hiányában a szenátus szavazásképtelen), a charta- tervezetet megszavazták (szerintünk így ez is törvénytelen).
A szenátus magyar oktatói időközben sajtónyilatkozatot fogalmaztak meg a történtekről, és a tanügyi törvény betartására irányuló törekvéseikhez támogatást kértek a Tanügyminiszterhez címzett levelükben, felhívva a figyelmet a törvény betűjének szellemiségét megtagadó törvénytelenségekre a MOGYE szenátusában.
A beadványra válaszként, a Tanügyminiszter (Daniel Funeriu) a MOGYE román és magyar vezetőiből álló küldöttséget fogadott július elején Kolozsvárott, de ezen találkozó leginkább a román félt erősítette meg céljai kivitelezésében (a miniszter egy szóval sem utalt az új charta- tervezet törvényellenes voltára, és kompromisszumot ajánlott, amit a jelenlevő román vezetők elutasítottak). A megbeszélésen az RMDSZ képviseltette ugyan magát, de nem a legmagasabb szinten, bár a magyar tagozat tagjai elvárták volna, hogy az oktatási kérdésekért is felelős – és így a Tanügyminiszter közvetlen feletteseként számon tartható – (amúgy hosszú ideig Marosvásárhelyen élő) magyar miniszterelnök-helyettes személyesen vesse be politikai befolyását.
Az új egyetemi charta végleges formájának az elfogadására hivatott szenátusi gyűlést július 22.- re tűzte ki a vezetőség (megelőzte ezt egy formai közvitára bocsájtás – a törvény ugyanis ezt is előírja). Közben az elhunyt szenátusi tag helyére új személyt választott a kari tanács, bár annak mandátumát később elfelejtették a szenátusban érvényesíteni (tehát újra illegalitás történt).
Ezen gyűlés is jól átgondolt forgatókönyv szerint zajlott. Előbb különböző szabályzatok, dokumentumok részletes megvitatására és elfogadására került sor, miközben a lényeget, a charta megvitatását és azon belül a magyar nyelvhasználat és önszerveződés lehetőségeinek (pontosabban újabb beszűkítésének) problematikáját a legvégére hagyták. A magyarok is részt vettek ezen gyűlés elején, ameddig (4 órán keresztül) fontos, de a magyar nyelvű oktatással szorosan össze nem függő döntések születtek.
Majd a román rektor kijelentette, hogy ő és társai egyetértenek a magyar tagozat létrehozásával, de nem lehetséges, mivel a törvényt be kell tartani (!!!). Márpedig a magyar tagozat jelenlegi állapotában nem kapna akkreditációt. (Amikor pártutasításra beindult a román oktatás a MOGYE-n, vajon megfelelt minden akkreditációs feltételnek? És ha van akarat és segítségnyújtás, akkor miért nincs pár évnyi türelem is, mialatt új oktatói állások létesítésével, a magyarországi egyetemek és oktatók szakmai segítségével, a kutatási eredmények és az előreléptetések kibontakoztatásával sikerül majd megfelelni a feltételeknek!? És ki a felelős a magyar oktatói vonal hiányosságaiért? – nos, ezekre a kérdésekre nem válaszolt...).
A 13 magyar egyetemi szenátusi tag újra kivonult a szavazásról (pontosabban egyikük bent maradt, és nemmel szavazott). De ezen charta-t, amely bizonyos helyeken még visszalépéseket is tartalmaz (eddig a magyar tisztségviselőket a magyar oktatók választották meg, ezentúl – bár számuk változatlan marad – közös szavazás alapján történik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a román többség a nekik tetsző látszat-magyarokat, magyar anyanyelvű románokat fog ezen tisztségekbe juttatni) nem fogadhatjuk el.
A legfrissebb fejlemény viszont egy pozitív lépés: A négy magyarországi orvosi egyetem (a budapesti, a pécsi, a debreceni és a szegedi) elfogadott egy hétpontos „Támogató Nyilatozatot”, amelyben vállalják, hogy megalakulása esetén, az önálló magyar oktatási egységnek oly mértékű segítséget nyújtanak, hogy az legkésőbb egy éven belül teljesíteni fogja az összes ARACIS kritériumot (és amelyek nagy többségének már e pillanatban – tisztán belső erőkből – is meg tudna felelni). A fenti „Támogató Nyilatozat” Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárnál megtalálható, és már eljuttattuk sok felelős RMDSZ vezetőnek is. Ezen nyilatkozat hatástalanítja az egyetlen, önálló magyar struktúrák elleni szakmai érvet is.
Jelentőség A MOGYE ügye nemzetstratégiai fontossággal bír, ez lévén a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem után a második legnagyobb állami magyar felsőoktatási intézmény Romániában. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megfogalmazásában az önálló magyar oktatási vonalak és egységek kialakítása a MOGYE- n „nemzeti minimum”, vagyis az RMDSZ-el és az MPP-vel való bármely esetleges egyezség alapfeltétele. Ugyanebben a szellemben nyilatkozott a jelenlegi, nemzeti budapesti kormány több felelős tagja is.
Az önálló magyar struktúrák megalakulása azonban nemcsak nemzeti, hanem szakmai szempontból is fontos, mert egyetemünkön nagyon „megállt az idő”. Fontos lenne távolodni egy süllyedő hajótól, és egy korszerű oktatási-kutatási-gyógyítási egységet hozni létre.
Megoldások Meglátásunk szerint a helyi (marosvásárhelyi) lehetőségek teljesen kimerültek (hasonlóan a helyi tárgyalópartnereink szavahihetőségéhez). A megoldás csak a politikától jöhet.
Jelenleg a minket kisemmiző, diszkriminatív és a hatályos román tanügyi törvénynek ellentmondó egyetemi Charta- tervezet arra vár, hogy a tanügyminiszter a törvényesség szempontjából véleményezze. Nagyon fontos lenne a politikai nyomás, hogy a tanügyminiszter nyilvánítsa törvényellenesnek (amire a kolozsvári egyeztető tárgyalás során kevés kézséget mutatott) – mert szerintünk az is, és küldje vissza átdolgozásra az egyetemnek. Ezen politikai nyomás lehet direkt a magyar kormánytól a bukaresti kormány irányába, vagy pedig indirekt úton, az RMDSZ irányába. Amúgy az kormányzati felelősséget viselő RMDSZ-nek kötelessége lenne a helyzetet megoldani, és erre – a kormányban vállalt szerepe miatt – eszköze is van.
Ugyanakkor jó lenne egy olyan törvénykiegészítő (vagy a törvény gyakorlati alkalmazását pontosító) tanügyminiszteri rendelet is, mely megalakítja a magyar egységeket (vonal, szekció, departamentumok), vagyis kiveszi ezen intézkedések végrehajtását az egyetemi szenátus kezéből.
Véleményünk szerint ritka történelmi pillanat (lehetőség) adódott, hogy megalakuljanak az önálló magyar oktatási struktúrák a MOGYE-n. Ez hosszabb időre biztosítaná a tervezhető fejlődést, és csak ez lehet hosszabb távon a garanciája a magyar nyelven történő és megfelelő szakmai színvonalú erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzésnek, és végső soron az erdélyi magyar ajkú lakosság egészségügyi ellátásának is.
A MOGYE magyar oktatóinak nevében
Prof. Dr. Brassai Attila, a MOGYE Általános Orvosi Kar tanszékvezető egyetemi tanára
Marosvásárhely, 2011. október 5.
Erdély.ma

Kötelezővé tették a kétnyelvű nyelvű feliratozást Sepsiszentgyörgyön
A sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő testület arra kötelezi a megyeszékhelyen reklámozó cégeket, hogy a köztéren kihelyezett népszerűsítő anyagaik – hirdető- és reklámtáblák – szövegének felét magyar vagy adott esetben román nyelven jelenítsék meg. A román városatyák nem értettek egyet a szabályozással, szerintük ez ellentétes a piacgazdaság működésével, sérti a vállalkozási szabadságot.
Mădălin Guruianu tanácsos, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) sepsiszentgyörgyi elnöke, városi képviselő tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette, szerinte a tanácshatározat válasz a prefektúra felszólítására, hogy a reklámszövegeken is kötelező a román nyelv használata. Guruianu úgy véli, túlszabályozzák a nyelvhasználatot, hiszen a vállalkozók tudják, milyen célcsoportot akarnak megszólítani, és ezt milyen nyelven akarják megtenni. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, valójában a köztéren levő hirdetőtáblák tulajdonosai számára kötelező érvényű a határozat, ők kell hogy megteremtsék a nyelvi egyensúlyt. „A multikulturalitás költséges, de kifizetődő – ez az elvárás természetes gesztus az önkormányzat részéről” – szögezte le Antal Árpád.
A liberális képviselők azt is kifogásolták, hogy a kötelező kétnyelvűség miatt túlzsúfolt lesz a reklámfelület, például ha egy cégnek angol nyelvű jelmondata van, köteles azt románra és magyarra is lefordítani. Berecki Kinga polgári párti (MPP-s) tanácstag azt javasolta, hogy a lakosság számarányát figyelembe véve, a reklámtáblákon 75 százalék arányban jelenjen meg a magyar szöveg. Berecki Kinga kifejtette, a szabályozás a magyar cégvezetők esetében is szükséges, hiszen ők sem mindig használják a magyar nyelvet, nem elég öntudatosak. A multinacionális cégek sem figyelnek eléggé a regionális jellegzetességekre, ezt helyi szinten kell támogatni – mutatott rá. Sztakics Éva alpolgármester kifejtette, mivel mindenki ért románul, a vállalkozók gyakran kényelemből hajlamosak csak román nyelven népszerűsíteni a termékeiket. A határozat szerint a kötelező kétnyelvűséget több módon lehet érvényesíteni: a reklámfelület lehet kétnyelvű vagy felváltva magyar és román nyelvű.
A pannók tartalmának lecserélését különben is be kell jelenteni az urbanisztikai bizottságnak, így ellenőrzés alatt tudják tartani, ha egy hétig románul, majd egy hétig magyarul fogalmazzák meg a reklámot. Amint arról beszámoltunk, a Kovászna megyei prefektúra hivatalos állásfoglalást kért a kormánytól a kétnyelvű táblák alkalmazására vonatkozóan. György Ervin prefektus tegnap a Krónikának elmondta, még nem kaptak választ Bukarestből. A nyár folyamán az alprefektus a magyar nyelv használata ellen indított hadjáratot, többek között a Domo üzletláncot is felszólította, hogy reklámtáblákon ne csak magyarul hirdessen, majd György Ervin körlevélben szólította fel a közintézményeket, hogy használjanak kétnyelvű táblákat. Arról is beszámoltunk korábban, hogy júniusban a kolozsvári városháza megbüntette a helyi RMDSZ-t, mert a szövetség által szervezett, az erdélyi konzultációt hirdető pannója kizárólag magyarul tájékoztatja a polgárokat az akcióról.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Magyarellenes igazságszolgáltatás (Kettős mérce a román bíróságon)
A román igazságszolgáltatás részrehajlásáról, az elfogult ítéletekről beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. Két, majdnem egy időben érkezett végzést hasonlított össze: június végén kapta meg a döntést, mely értelmében megkímélik a börtöntől, de pénzbírságra büntetik, amiért levetette a román zászlót a Lábas Házról, pár nappal később pedig válaszoltak Tamás Sándorral közösen megfogalmazott feljelentésükre: nem találták bűnösnek azokat a filmfelvételről azonosított fiatalokat, akik meggyalázták Gábor Áron kökösi emlékművét.
A Lábas Ház zászlójának esetében a brassói román ügyész indoklása a következő: mivel két kiskorú gyermek eltartója, és nem visszaeső, azt javasolja, ne börtönbüntetéssel sújtsák Antal Árpád polgármestert, hanem a maximális pénzbírsággal. Elítélendőnek találták, ahogy a romániai hivatalos jelképekhez viszonyul. Antal Árpád kiemelte, a törvények valóban lehetővé teszik, hogy a civil szervezetek székházukra kitegyék a román zászlót, ám a Mihai Viteazul Szövetség egyetlen szobát kapott a Lábas Házban, azt ingyen használta, elvárták volna tőlük, hogy konzultáljanak a többi, ott székelő szervezettel, illetve a tulajdonos önkormányzattal. A levétellel azt akarták elkerülni, hogy mindenki oda és olyan zászlót biggyesszen ki, ahova és amilyent akar – mondotta. Ezt találta sértőnek, román jelképeket gyalázónak a bíróság. Ezzel szemben semmi elítélendőt nem láttak abban, hogy részeg fiatalok levizelik, ürülékkel kenik be Gábor Áron kökösi sírját, és egyértelmű üzenetként is megfogalmazzák, "a magyaroknak" szánják gesztusukat. A Facebook közösségi portálon népszerűsített filmecske szereplői ellen feljelentést tett Antal Árpád és Tamás Sándor emlékműgyalázás, közszeméremsértés, csendzavarás és diszkriminációra való felbujtás miatt, ebben az esetben azonban a bíróság nagyon engedékenynek bizonyult. Az ügyészi indoklás szerint az amúgy név szerint azonosított fiatalok alkoholos befolyásoltság alatt cselekedtek (ezt ő enyhítő körülménynek tekinti, amikor a jog általában súlyosbítónak), tettüket nem lehet sértőnek és diszkriminációra való felbujtásnak tekinteni – áll az ítéletben. Ez esetben az ügyészség nem javasolta a bűnvádi eljárás elindítását. Antal Árpád szerint a két ítélet összehasonlításából következik: a román igazságszolgáltatásban tapasztalható a magyarellenes hangulat, elmondta, keresi a lehetőséget, hogy a két döntést európai fórumoknak is bemutassa. Felhívta a figyelmet, pár tucatnyi itt élő román folyamatosan mérgezi az együttélést, név szerint is megemlítette a notórius feljelentőket: Dan Tănasă, Dan Suciu, Ioan Lăcătuşu, Maria Peligrad és Codrin Munteanu, akik állandóan provokálnak, románellenesnek akarják beállítani a magyar város- és megyevezetőséget. "Mi csak a magyar érdekeket próbáljuk érvényesíteni, nem a románság ellenében" – fogalmazott Antal Árpád. Hozzáfűzte: bosszantó, hogy "mások" ezeket az embereket támogatják, utalt a Dan Suciut alkalmazó baróti polgármesterre. Tamás Sándor megyeitanács-elnök szerint a "lejárt szavatosságú MPP-s politikusok" támogatják "ezeket", míg ők azon dolgoznak, hogy pályázatokat készítsenek, pénzt hozzanak a megyének. Antal Árpád úgy látja: nem véletlen mindaz, ami történik, nagyon nagy a nyomás Sepsiszentgyörgyön, hiszen Erdélyben a legnagyobb magyar többségű várossá vált, sokan dolgoznak azért, hogy ez megváltozzék.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Évforduló – Tiltakozás az anyanyelvű oktatás elsorvasztása ellen
Az aradi vértanúk üzenete különösen időszerű a romániai magyarság számára most, amikor a romániai magyar egyetemi oktatás terén korlátozni akarják a magyarság jogait – ez a közös gondolat fogalmazódott meg Marosvásárhelyen a nemzeti gyásznap alkalmából rendezett megemlékezésen.
Az esemény egyben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar nyelvű oktatásának elsorvasztása elleni tiltakozás volt, amit az RMDSZ, az EMNT és az MPP közösen szerveztek meg. Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei tanács elnöke sajnálattal állapította meg, hogy a romániai magyar felsőoktatás területén még mindig harcolni kell a jogokért. Emlékeztetett arra, hogy egykor a marosvásárhelyi orvosi egyetemen még magyar nyelven folyt az oktatás, később döntöttek úgy, hogy román nyelven is tanítanak, ma pedig ott tartunk, hogy a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása ellen kell harcolni.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az Európai Parlament alelnöke úgy fogalmazott: a szabadságharc hőseinek emléke a ma emberét is kötelezi arra, hogy mindig kiálljon a szabadság mellett. Utalt 1956-ra, de elsősorban az 1989-es romániai forradalomra. Ez utóbbinak a szellemiségét még mindig meg kell védeni, most éppen a magyar felsőoktatás terén – tette hozzá. – Ne hagyjuk, hogy a magyar felsőoktatás ügye áldozatául essen a továbbélő nacionálkommunizmus vértelen támadásának, a többségi politika agresszivitásának – hangsúlyozta az EMNT elnöke.
Az EP alelnöke visszautasította Marius Paşcan Maros megyei prefektusnak azt a vádját, miszerint a MOGYE magyar tagozatáért szervezett megmozdulás „provokáció” lenne. Felhívta Paşcan figyelmét arra, hogy a gyülekezési jog, a szólásszabadság csak a diktatúrákban nevezhető „provokációnak”. Örömmel vette tudomásul, hogy a tanügyminisztérium az oktatási törvény tiszteletben tartására szólította fel az egyetem szenátusát.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke beszédében azt tekintette az aradi vértanúk legfőbb üzenetének, hogy össze kell fogni, fel kell sorakozni egy eszme mögé. Felhívta a figyelmet: ha az RMDSZ nem lenne a parlamentben és a kormányban, nem születhetett volna meg az oktatási törvény.
A megjelentek között 1500 piros, fehér és sárga szegfűt osztottak ki. A résztvevők az egyetem épülete elé vonultak, és a virágokat az intézmény kerítésére tűzték, a sárga szegfűt a román oktatás, a fehéret a magyar oktatás, a pirosat pedig a szabadságért kiontott vér jelképeként.
Szabadság (Kolozsvár)

Szorosabb kapcsolat Ferencvárossal
Szorosabbra kívánja fűzni a kapcsolatot Sepsiszentgyörgy egyik testvérvárosa: Ferencváros új önkormányzata jövőben az eddigi összegek kétszeresét különítené el erre a célra, így a helyi tanácsok és polgármesteri hivatalok mellett művelődési intézmények, rendezvények támogatására is több jut majd – jelentette be Bálint József MPP-s alpolgármester, aki Sepsiszentgyörgy küldöttségével nemrég Ferenc-napi búcsún vett részt Budapest IX. kerületében.
Tulajdonképpen a ferencvárosiak tavaszi látogatását viszonoztuk, de nem egyszerűen udvariassági, hanem távlatokat erősítő találkozás volt, komoly beszélgetésekkel – mondotta. A házigazdák kedvezően fogadták azt a javaslatot is, hogy ne határon túli, hanem vidéki magyaroknak nevezzenek bennünket, hiszen ez is az összetartozást erősíti. Ferencvárosban kéthetente, néha hetente szerveznek eskütételt a visszahonosodó magyar állampolgároknak, alkalmanként ötven személynek – neveik mellett pedig újabban a születési helyüket is felolvassák, mintegy újrarajzolva a nemzeti határokat. (demeter)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Politikai indokot sejtenek a tévés Bardocz Sándor eltávolítása mögött
Leváltották a Román Televízió (RTV) kolozsvári területi stúdiója magyar szerkesztősége éléről Bardocz Sándort, helyére ideiglenesen Orbán S. Katalint nevezték ki. A regionális stúdió nemzetiségi adásának főszerkesztőjét hétfői hatállyal menesztette az RTV vezetősége, az Orbán kinevezéséről szóló határozat pedig tegnap érkezett meg Kolozsvárra; a döntésekről ma tájékoztatják hivatalosan a magyar szerkesztőséget.
A posztot 2003 óta betöltő Bardocz megerősítette a döntésekről szerzett értesüléseinket, ám mivel a közszolgálati tévé vezetőségétől nem kapott engedélyt, bővebben nem kívánt nyilatkozni. Úgy tudjuk, Bardocz kifogásolja a leváltásáról hozott döntést, amelyet bíróságon kíván megtámadni. Elégedetlenségének oka az, hogy a nemrég lezajlott szakmai minősítésen elégtelen osztályzatot kapott Romeo Couţitól, a regionális stúdió igazgatójától, holott a vezető beosztású tévés munkatársak évente lebonyolított felmérőin korábban mindig jó vagy nagyon jó minősítést szerzett.
Idén egyébként az RTV változtatott a minősítési procedúrán, és a beosztottakat, tevékenységüket egy 50 pontból álló kritériumrendszer alapján mérték fel, de anélkül, hogy az érintettet vizsgáztatnák vagy megkérdeznék. (Értesüléseink szerint az RTV többi regionális stúdiójának vezetői idén még nem estek át hasonló felmérőn). Bardocz megfellebbezte a Couţi által róla kiállított osztályzatot, ám óvását az RTV bukaresti vezetősége elutasította, és azt javasolta a magyar adás főszerkesztőjének, hogy leváltása nyomán vállalja el a 2003 előtt betöltött felelős szerkesztői beosztást. Lapunk értesülései szerint a Donát úti magyar szerkesztőség munkatársainak többsége értetlenül fogadta Bardocz eltávolításának hírét, amely mögött különben sokan politikai indítékot sejtenek.
Úgy tudjuk, az RMDSZ berkeiben egy ideje elégedetlenséget váltott ki, hogy a főszerkesztő a közsszolgálati médiaetika megkövetelte objektív tájékoztatás szellemében a politikai ellentábor képviselőit is meghívta a magyar adásba, amit egyesek úgy értelmeztek, hogy túl nagy teret szentelt az EMNT-nek és az MPP-nek.
Ennek kapcsán Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke úgy nyilatkozott: ha bebizonyosodik, hogy ez az oka Bardocz leváltásának, akkor mindez „csúnya politikai húzás” lenne azok részéről, akik politikai befolyással bírnak a közszolgálati médiára. „Bardocz Sándor szakmai tevékenységét nem kívánom véleményezni, annyit azonban elmondhatok, hogy a regionális stúdió magyar adása az elmúlt időszakban kielégítően viszonyult a többosztatú erdélyi magyar politikai színtérhez. Remélem, a főszerkesztő leváltásával nem az a cél, hogy megszűnjön az eddigi kiegyensúlyozott műsorpolitika” – szögezte le lapunknak Gergely.
A Krónika információi szerint a magyar szerkesztőség munkatársai közül többen attól tartanak, hogy az új főszerkesztő kinevezésével növekszik az RMDSZ-nek a regionális csatornára gyakorolt befolyása, tekintve, hogy Orbán S. Katalin Sebesi-Karen Attilának, az RTV vezetőtanácsa RMDSZ által delegált tagjának a felesége.
Az ideiglenesen kinevezett főszerkesztő azonban lapunk kérdésére rágalomnak nevezte ezeket a véleményeket, leszögezve: nem azóta dolgozik az újságírói pályán, amióta Sebesi-Karen felesége, továbbá külön kell választani a közszolgálati csatorna központi, illetve a regionális stúdió igazgatótanácsát, valamint az ezekben betöltött tisztségeket. „Mielőtt megkérdezték, hogy elvállalom-e a tisztséget, engem a kolozsvári stúdió vezetősége javasolt főszerkesztőnek, amit a bukaresti testületnek el kellett fogadnia. De én nem azáltal váltam újságíróvá, hogy a férjem milyen tisztséget tölt be valamilyen testületben” – jelentette ki a Krónikának a korábban a Bukaresti Rádiónak és a Duna Tv-nek is dolgozó újságíró. Orbán S. Katalin egyébként korainak tartotta arról beszélni, hogy részt kíván-e venni a tévés főszerkesztői tisztség végleges betöltésére kiírandó versenyvizsgán, terveiről pedig csak azután nyilatkozhat, ha ehhez a belső szabályzat alapján engedélyt kap az RTV vezetőségétől.
A hazai közszolgálati médiában különben nem ez az első eset, amikor házastársak révén „összefonódik” a szakma a politikával. Borbély Melinda, a Marosvásárhelyi Regionális Rádióstúdió kisebbségi adásaiért felelős főszerkesztője Borbély László környezetvédelmi miniszter, az RMDSZ politikai alelnökének felesége, míg Kós Anna, Markó Béla kormányfőhelyettes, a szövetség volt elnökének felesége az RTV bukaresti magyar adásának főmunkatársa.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Félrevezető szórólapok (Nem az MPP székelykedik)
Szinte megszokottá vált, minden jelentősebb esemény előestéjén félrevezető, diverziós szórólapok lepik el Sepsiszentgyörgyöt.
Nem történt ez másképp a népszámlálás kezdetét megelőző napon sem, több sepsiszentgyörgyi postaládában jelent meg (szerkesztőségünkbe Antal Árpád polgármester juttatta el) az MPP magyarság vállalására buzdító szórólapjának mintájára egy képeslap, amely arra biztatja a polgárokat, vallják magukat székelynek: "Vállald nemzeted az októberi népszámláláson! Mindig székelyek voltunk! Székelyeket Székelyföldnek!" "Nem ez az MPP üzenete, mi végig következetesen arra biztattuk az embereket, vallják magukat magyarnak a népszámláláson. Egyértelműen diverzióról van szó, valakik a magyarság megosztását akarják elérni, és bármilyen eszközt bevetnek" – fogalmazott Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke. Nem kizárt, a következő napokban más próbálkozások is lesznek – figyelmeztetett, de azt is leszögezte, nem szabad engednünk, hogy ez a megosztási kísérlet sikeres legyen. Az MPP elnöke kijelentette, a mai nap folyamán feljelentést tesz a rendőrségen a pártja nevével visszaélő szórólapok miatt.(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kolozsvári közszolgálati televízióban is elkezdődött a politikai tisztogatás?
Korábbi lapszámainkban beszámoltunk Biró Zsoltnak, a marosvásárhelyi közszolgálati rádió vezető hírszerkesztőjének vesszőfutásáról, de a jelenség szemlátomást nem egyedi, mert úgy tűnik, az RMDSZ a képernyőkön is be akarja biztosítani monopóliumát a következő választások előtt. Nemrég a kolozsvári területi tévéstúdió magyar szerkesztőségének éléről leváltották Bardocz Sándort, és helyére ideiglenesen a TVR adminisztratív bizottsági tagjának, Sebesi Karen Attilának a feleségét, Orbán S. Katalint nevezték ki.
Ebben az ügyben is kilóg a lóláb, hogy klasszikust idézzünk, nem is kicsit, hanem nagyon, hiszen Sebesi hosszú évek óta köztudottan az RMDSZ szolgálatában áll. Az erdélyi magyar sajtó dicsőségét pallérozandó a hírt elsőként egy kolozsvári román portál közölte. Ezt követően jól-rosszul a magyar sajtóorgánumok is „ráharaptak” a hírre, annak minden valós és valótlan sejtetésével: az az állítás például, miszerint Bardoczot a Tőkés Lászlóhoz valamint az EMNP-hez kötődő szimpátiája sodorta volna le a vezetői székből, gyenge lábakon áll. Információink szerint Bardocz egyetlen bűne talán az lehet, hogy meg merte szólaltatni a képernyőn a másik, nem RMDSZ-es oldalt is: EMNT, MPP, stb. Ami egyébként nemcsak egy közszolgálati, hanem minden becsületes újságíró kötelessége volna. Ezt a gyanúnkat megerősítette Gergely Balázs EMNT-alelnök is, aki megkérdezésünkre elmondta: a szervezetnek nem voltak sem baráti, sem más kapcsolatai Bardocz Sándorral, a tévé műsoraiban mostanáig politikai kiegyensúlyozottságot tapasztaltak, valamint abbeli reményeit fejezte ki, hogy az egyenlő távolságtartás elve a jelenlegi botrány ellenére is megmarad a kolozsvári stúdióban. Pontosabbakat egyelőre az érintettektől sem tudhattunk meg, hiszen a TVR belső szabályzata tiltja, hogy munkaügyi kérdésekben az alkalmazottak nyilatkozhassanak. E tiltás feloldását Bardocz ugyan kérvényezte, de folyamodványát elutasították.
A hivatalos verzió szerint a főszerkesztőnek azért kellett távoznia, mert az új minősítési rendszerben nem felelt meg az elvárásoknak. Bardocz mellesleg az elmúlt években folyamatosan jó, és nagyon jó minősítéseket kapott a munkájáért. Az új elvárások részleteiről, kritériumrendszeréről egyelőre nem tudni semmit, mert belső ügyként a TVR vezetősége azokat még titkosan kezeli. Magával Bardoczzal sem közölték, mi volt az oka az elégtelen osztályozásnak. A történtek miatt magukat – érthető módon – megnevezni nem akaró forrásaink szerint a kolozsvári szerkesztőségben rendkívül megromlott a hangulat, a kollégák egymással sem mernek beszélgetni, attól való félelmükben, hogy a vezércserét követően ők maguk is áldozatául eshetnek a tisztogatásnak. A leváltásokat és az ideiglenes kinevezéseket a televízió központi vezetősége anélkül viheti véghez, hogy annak okát vagy mikéntjét nyilvánosságra hozná, a törvények alapján viszont a különböző, így a vezetői állásásokat is meg kell hirdetnie. A hazai közszolgálati rádiónál és tévénél volt már példa arra, hogy bizonyos posztokat célzott személyekre hirdettek meg, és ha tartottak is versenyvizsgát, azt csak a látszat kedvéért tették meg.
A román sajtó értesülései szerint ilyen „suba alatti” belső manőverként nyerhetett Bukarestben zenei és szórakoztatói riporteri állást Orbán S. Katalin, akit néhány hónappal ezek után a Bardocz helyére ültettek. További részletek reményében – a gyanú árnyékát elhárítandó szándékkal – megkerestük az újságírónő férjét, Sebesi Karen Attilát, akinek az adminisztratív tanács tagjaként amúgy beleszólása van a kinevezésekbe. Sebesi megkeresésünkkor éppen Ukrajnába tartott, és a korábban is említett belső szabályzatra hivatkozva azt mondta, hogy amíg nem kér és kap írásos engedélyt az igazgatótanácstól, addig nem nyilatkozhat ebben az ügyben. Kérésünkre ígéretet tett, hogy ezt a napokban megteszi, tehát ha a tanács a Bardoczéval ellentétben pozitívan ítéli meg kérését, a következő lapszámunkban talán azt is közölhetjük, mi is történt valójában a kolozsvári televíziónál.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Éleződik a népszavazási vita
Terjedelmes, sértésekkel teletűzdelt nyílt levélben szólította fel a háromszéki MPP-t Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke: vonják vissza „gyáva és elhibázott népszavazási kezdeményezésüket". Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke elutasítja a felhívást és a vádakat, leszögezte: továbbra is nyitottak a tárgyalásra.
Borboly szerint az MPP-nek azért kellene visszavonnia kezdeményezését, „mert az nem szolgálja a székelyföldi autonómia ügyét". „Székelyföldnek nem előkészítetlen, átgondolatlan népszavazásokra van szüksége, hanem a térség fejlődését, gazdaságát és az itt lakók önazonosságának erősítését elősegítő konkrét megvalósításokra" – írja a Hargita megyei tanácselnök. Egész sor, sokszor ugyancsak személyeskedő vádat fogalmaz meg, majd leszögezi: „Mi, székelyföldi RMDSZ-es önkormányzatisok világos elképzeléssel rendelkezünk e térség felemelkedésére vonatkozólag. (...) Nap mint nap bővítjük kisebbségi jogainkat, autonómiánkat, és ha támadás irányul nemzeti közösségünk fele, azt visszaverjük" – áll a levél végén.
Kulcsár-Terza Józsefet megdöbbentette a szomszéd megyéből érkezett kioktatás, ugyanakkor nem érti, hogyan nevezhető gyávának egy olyan kezdeményezés, amely éppen a néphez fordulna, a tömegek véleményére lenne kíváncsi. „Szerintem az a gyáva, aki ezt nem meri vállalni" – mondotta a Háromszéknek. Borboly levelével az a legnagyobb gond, hogy sérteget, vádaskodásaival lesepri az MPP elképzelését, de semmilyen megoldást nem kínál – fejtette ki Kulcsár-Terza, aki egyenesen nevetségesnek tartja a naponta bővülő jogokról, autonómiáról szóló passzust. „Ez a levél Borboly Csabát minősíti. Meggyőződésem, felső utasításra cselekedett, s nem tett egyebet, mint hogy ismét igazolta, az RMDSZ nem az emberek, nem a magyarság érdekeit képviseli, hanem egy szűk érdekcsoportét" – fogalmazott.
Kulcsár Terza József elmondta, továbbra is keresik a párbeszéd lehetőségét a háromszéki RMDSZ-szel, és megpróbálják elérni, hogy a hétfői megyeitanács-ülésen érdemi döntés szülessék az egységes Székelyföld érdekében tartandó népszavazásról.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Borboly-Árus vita a Duna Tv-ben
Megalakulása óta surlódásokkal teli a Hargita megyei tanács két nagyobb frakciójának együttműködése. Az RMDSZ és az MPP tanácsosai a fontos kérdésekben se tudnak közös nevezőre jutni. Amint már korábban is írtuk, a legutóbbi tanácsülésen botrányos helyzet alakult ki. A tanácselnök utasítására a biztonsági őrök székestől távolították el a polgári frakció egyik képviselőjét. Röviden az esetről:
80 ezer lejjel támogatja a Megyei Tanács a balánbányai óvodát, hogy törlesszék a gázszámláikat a gázszolgáltató fele, és újraindítsák az épület fűtését – ezért is hívták össze az önkormányzat rendkívüli tanácskozását.
Az MPP is támogatta a határozattervezetet, ám Árus Zsolt tanácsos ezt a kápolnási iskola segítésének feltételéhez szerette volna kötni. Mivel erre nem mutatkozott hajlandóság, Árus azt mondta: „ Legyen már vége egyszer a hazudozásnak”. Arra a kérdésre, hogy kit tart hazugnak, Árus az RMDSZ-t és Borboly Csabát nevezte meg.
Ezt követően a tanácselnök a testület belső rendszabályára hivatkozva kiküldte a teremből Árus Zsoltot. Mivel a tanácsos nem akart távozni, a tanácselnök kivitette a biztonságiakkal székestől a teremből. Az eljárás ellen tiltakozva, az MPP többi tagja is kivonult a teremből. Duna Tv, Heti Hírmondó
Erdély.ma

A Székelyföldhöz való tartozásról tartanak népszavazást Kovászna megyében
Többórás, maratoni vita után, hétfőn, október 31-én megszületett a döntés Kovászna Megye Tanácsának legnehezebb napirendi pontjáról, amelynek célja, hogy népszavazás keretében döntsenek Székelyföld sorsáról. A népszavazás kérdése több hónapja foglalkoztatja a közvéleményt, Tamás Sándor a megyei önkormányzat vezetője, már korábban ígértet tett arra, hogy a kérdést a maga komolyságának megfelelően kezelik.
Az önkormányzati vezető elmondta: „Székelyföld mindannyiunk szívügye. Ha Bukarestben olyan elképzelések születnek, amelyek a székelyföldi embert bizonytalan helyzetbe hozzák, erre mindenképp reagál Háromszék, hiszen ha kulturális és gazdasági értelemben is szétszedik a régiót, arra lépnünk kell.
Nem hátrálunk meg egy ilyen fontosságú téma láttán. Ma, az MPP frakciónak szembesülnie kellett azzal, hogy az általuk előkészített tervezetben voltak súlyos tartalmi és formai hibák, többek közt kihagytak hat háromszéki színmagyar települést, amely nem férhetett volna be a megyehatárok módosításával átalakított régióba. Tehát a kiírandó népszavazásnak az a célja, hogy módosítsa Kovászna megye jelenlegi határait azzal a céllal, hogy a majdani Székelyföld elnevezésű közigazgatási egységhez csatlakozzon.”
A tanácsülésen részt vett Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád András is, aki rámutatott: „Az RMDSZ frakcióval lényegében átírtuk a tervezetet: hiányoltuk az előzetes egyeztetést, hiszen ha ez megtörtént volna, zökkenőmentes lett volna a mai ülés. Véleményem szerint abban a kérdésben, hogy akarjuk-e Székelyföld autonómiáját mindannyian egyetértünk, a kérdés az, hogy ki gondolja ezt komolyan és ki az, aki ezt a témát csupán politikai célokra használja.”
A határozat értelmében a népszavazásra 2012 március 11-én, vasárnap kerül sor. 
Erdély.ma

Népszavazás a Székelyföldről: Bukarestben támadják, itthon legyintenek
Nyilvánosan felszólítja Emil Boc kormányfőt és Traian Igaş belügyminisztert arra, hogy bírják rá a Kovászna megyei prefektust annak a határozatnak a közigazgatási bíróságon való megtámadására, amelyben Kovászna Megye Tanácsa elrendeli a Székelyföldről szóló népszavazást – jelentette ki tegnap Mircea Duşa, az SZDP képviselőházi frakcióvezetője, aki szerint a határozat célja az etnikai alapú területi autonómia kinyilvánítása, éppen azért érvényteleníteni kell, mert alaptörvénybe ütközik.
„Nagyon súlyos dologról van szó" – mondotta, a szöveg két „ravasz" kérdést tartalmaz, és megszegi „az alkotmány 34-es cikkelyét, amely az államszerkezetről és a területi-közigazgatási rendszerről szól". Duşa megjegyezte, hogy a hatóságok nem reagálnak, de ő nyilvános magyarázatot vár Kelemen Hunor RMDSZ-elnökről a népszavazás ügyében, hiszen a románok döbbenten állapítják meg, hogy az RMDSZ elnöke, aki más RMDSZ-es miniszterekkel együtt a kormány tagja, és felesküdt az alkotmányra, nem fejti ki véleményét, amikor „alattvalóik megszegik az alaptörvényt".
Jóval lazábban reagáltak a határozat elfogadására az NLP helyi vezetői: Marius Obreja, a Kovászna megyei szervezet elnöke úgy véli, a Székelyföld közigazgatási-területi egység létrehozásával kapcsolatos népszavazás nem lesz más, mint versengés az RMDSZ és az MPP között, hogy melyikük „székelyebb", és mindezt az árnyékból vigyázza az Erdélyi Magyar Néppárt. Szerinte a népszavazás lényegében olyan kezdeményezés, amelynek sorsa, „mint tucatnyi hasonló kezdeményezésnek az évek során, hogy elfoszlik".
„Meg kellene érteni, hogy a Kovászna és Hargita megyei székelyek és románok problémái teljességgel mások", a térség lakossága a szegénységgel, a mindennapok szociális és gazdasági kérdéseivel küzd. Háromszék 
Erdély.ma

Új kezdet vagy taktikázás?
Ha az előző hetek, hónapok egymásnak feszülései, acsarkodásai, magyarázkodásai, mentegetőzései felől nézzük, igencsak váratlan döntés született Kovászna Megye Tanácsának hétfői ülésén, amikor a testület helyi népszavazás kiírását rendelte el a székelyföldi közigazgatási régióról, az erről szóló határozatot pedig mind az RMDSZ, mind az MPP képviselői megszavazták.
Persze, sok még a kérdés, az eddigi tapasztalatok alapján nem túl valószínű, hogy a referendum megszervezését jóváhagyja majd a prefektúra, a romániai igazságszolgáltatás. Azt is hosszan lehetne boncolgatni, mi szükség volt a többórás, kioktatástól, rosszindulatú megjegyzésektől sem mentes vitára az ülésen, ha a két magyar párt képviselői az alapvető kérdésben egyetértettek. Lehet azt felróni az egyik tábornak, szavazatszerzés céljából rukkolt elő az ötlettel, és lehet azt vetni a másik fél szemére, hogy csak akkor csatlakozott a kezdeményezéshez – és próbált meg annak élére állni –, amikor már semmilyen más kiutat nem láttak. Bizonyára azon is lehetne elmélkedni, hogy miként befolyásolják a történtek a két magyar párt népszerűségét, melyikük kovácsolhat politikai tőkét az esetből, a népszavazást jó ideje erőltető MPP vagy az ötlet mögé ímmel-ámmal, de mégiscsak felzárkózó RMDSZ. Kétségtelen, e végkifejlettel mindketten nyertek: az MPP a kezdeményező, a döntést kikényszerítő pártként lépve fel, a megyei RMDSZ pedig az országos – vagy akár a Hargita megyei – vezetéssel is szembeszegülő, tárgyalásra képes és hajlandó alakulat látszatát keltve. De talán nem ezek a legfontosabb vetületei az önkormányzat döntésének. Amit mindenképpen érdemes kiemelni – különösen a Hargita megyei tanács ülésén éppen az elmúlt napokban kirobbant székes botrány, illetve Borboly Csaba vádaskodással tűzdelt nyílt levele után –, hogy hosszas viták után mégiscsak egy meglehetősen egyértelmű állásfoglalás született az önkormányzat választott képviselői részéről, amely munícióként is bevethető a régiósítási vita során Bukarestben, és amelynek súlyát növelné, ha a szomszédos Hargita megye, illetve a marosszéki települések is hasonló lépésre szánnák el magukat. Hogy e fejlemény egy új, határozott fellépés kezdetét jelenti-e az autonómiáért folytatott küzdelemben, vagy pedig a pártpolitika mocsarába torkollva elhal, az továbbra is azon múlik: a magyar alakulatok vezetői komolyan gondolják-e az együtt cselekvést, vagy csak taktikáznak saját érdekeik mentén.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Enache független maradna, Vass „besorolná” az MPP-t
„Én még nem értesültem az MPP döntéséről. Előre is köszönöm a bizalmat, de továbbra is fenntartom, hogy függetlenként szeretnék indulni a jövő évi polgármesteri választásokon” – reagált lapunk megkeresésére Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) elnöke a Magyar Polgári Pártnak (MPP) arra a korábbi bejelentésére, hogy Benedek Imre és Smaranda Enache közül választja ki – ha kell, belső előválasztások során – marosvásárhelyi polgármesterjelöltjét. Az emberjogi aktivista azonban az Új Magyar Szó érdeklődésére kifejtette, nem áll el attól a kijelentésétől, amit indulása előtt tett: ha a választásokig az egyes pártok felajánlják támogatásukat, elfogadja, de nem indul pártszínekben. „Jelen pillanatban az indulók között én vagyok Dorin Florea legesélyesebb kihívója” – utalt Smaranda Enache egy augusztusban készült közvélemény-kutatásra, majd hozzátette: meglátása szerint a választók szkeptikusak a pártokkal szemben, amelyek „eddig nem bizonyították be, hogy harcba tudnak és akarnak szállni a várost tönkretevő demokrata liberális polgármesterrel”. Enache elmondása szerint erősíteni kell a marosvásárhelyi román és a magyar közösség egymás iránti bizalmát, de ezt csak és kizárólag a pártokon felüli összefogás hozhatja el. Vass Levente, az RMDSZ és az Erdélyi Nemzeti Tanács közös polgármesterjelöltje – aki indulásakor azt nyilatkozta, csak abban az esetben érdekli a jelölés, ha mindhárom magyar párt támogatja – lapunktól értesült az MPP-s határozatról. Érdeklődésünkre elmondta: meglátása szerint az MPP még keresi a helyét a polgármesteri székért folyó harcban. „Meggyőződésem, hogy ha még adunk egy kis gondolkodási időt Szász Jenő úréknak, belátják, hogy az egyetlen esély a választások megnyerésére, felzárkózni az RMDSZ és EMNT által támogatott jelölt mögé” – fogalmazott Vass Levente miniszteri tanácsos. Smaranda Enache indulásával kapcsolatban kijelentette: „bízom Enache asszony bölcsességében, abban, hogy belátja: a magyaroknak közös magyar jelöltre van szükségük.” Hozzátette: a Pro Europa Liga elnökéhez hasonlóan nem politikusként definiálja magát, de meggyőződése, hogy a magyarság nem maradhat politikai képviselet nélkül, éppen ezért egy független személy nem hozhatja meg a várt változást
Farkas István
Új Magyar Szó (Bukarest),

Elvhűség vagy párthűség?
Az Erdélyi Magyar Néppárt létrejötte felborzolta a status quo fenntartásában érdekelt RMDSZ-es nómenklatúra tagjainak kedélyét. Ez teljes mértékben érthető, hiszen húsz év elegendő volt ahhoz, hogy nemzeti közösségünk politizáló elitjén belül feldúsuljanak az „ügyből élők” és azok, akik az „ügyért” élnek, azok, akiknek nem a pozíció a fontos, hanem a közszolgálat, a kulcspozícióktól kellően távol kerüljenek ahhoz, hogy ne veszélyeztessék az előbbiek kisded játékait.
A legkönnyebb dolog a legkisebb ellenállás mentén haladni. Az erdélyi magyar politikai aréna erőteljesen polarizált: ez egy olyan klikkérdekű politikai vonalvezetést jelent, mely mímeli a hatalommal való konfliktust, azonban csak a lényeget nem érintő konfliktusokat vállal fel, amivel komoly kényelmetlenséget nemokoz az elnyomó románhatalomnak. Apró-cseprő engedmények révén ez a mindkét félnek előnyös politika eredményesnek állítható be, s így biztosítható, hogy a választói bázis minél később csökken a bejutási küszöb alá.
Húsz év távlatából egyértelműen kijelenthető, hogy ez a politikai vonalvezetés alkalmas ugyan egy szűk elit pozícióban tartására, de teljességgel alkalmatlan közösségi perspektíva megfogalmazására. Nem kell különösebb jóstehetséggel rendelkezni ahhoz, hogy előre lássuk: az idei népszámlálás újabb drasztikus létszámcsökkenéstfog regisztrálni.Vagyis ha nem áll be radikális változás az erdélyi magyarság sorsalakulásában, akkor szép csendesen elfogyunk. Mindezt nem volt nehéz előre látni két népszámlálás nélkül 1990-ben. Mégis azok, akik már a Kiáltó Szóban lefektetett programra s a konok és hajlíthatatlan autonómiaküzdelemre szerették volna építeni az akkor még közös szervezet programját, három éves koncepcionális harcot kellett folytassanak a kerékkötőkkel, a hátramozdítókkal, a román hatalom beépített vektoraival. Miután programszinten 1992 októberében győzelmet arattak, az újraszerveződő, a karrierista derékhad alig három esztendő elteltével a szervezetet más pályára állította s az autonómiaküzdelmet felváltotta a román hatalom külföldi legitimizálása. Az eredeti programhoz s a távlati célkitűzésekhez ragaszkodók előbb a szervezeten belül próbálták rákényszeríteni az RMDSZ csúcsvezetését saját programjának betartására, majd miután a szervezet az egyik legfontosabb célkitűzését, a belső népszámláson alapuló belső választások programját de facto feladta a szatmári kongresszuson, levonták a következtetést és saját szervezet alapításába fogtak. Az első két kísérlet, az MPSZ és az MPP zsákutcának bizonyult, az első az RMDSZ és a román hatalom összefonódásai, a második az MPP elnökének mindenáron való hatalomkonzerválási törekvései miatt.
Most aztláthatjuk,hogy az RMDSZ-t eredeti közösségszolgáló pályájáról eltérítők azt próbálják az EMNP-s csapatnak felróni, hogy volt mégbennük energia, eltökéltség és mersz új szervezetet alapítani. A RMDSZ elnökétől kezdve a legkisebbmegyei szervezetekig hallani a súlyos, erkölcsi jellegű vádakat.
Elég könnyű belátni, hogy nem az az elvhű, értékvezérelt ember, aki kitart egy eredeti céljait feladó, önmagából kifordult párt mellett, hanem az, aki párthovatartozástól függetlenül megmarad az eredeti célkitűzések, az eredeti eszmeiség mellett. Az elvhűség abszolút érték, a párthűség nem. Apárthűség is lehet erény, amennyiben az adott párt tisztességesen és következetesen képviseli azt az eszmeiséget, melynek szolgálatára szegődött. Az RMDSZ viszont magyar nemzeti önkormányzatból lett magyar szavazatokra építő román versenypárt. Az elvhűeket rajta kívül kell tehát keresni főszabály szerint, hogy most ne bántsuk az autonómia szervezeten belüli utóvédharcosait. Mi sem lett volna könnyebb az egykori Reform Tömörülés vezetőinek, mint szögre akasztani az autonómia-programot és beépülni az RMDSZ-apparátusába. Ennek ellenére a biztos karrier és könnyű érvényesülés helyett a rögös utat, az autonómia többfrontos harcát választották. Ahhoz, hogy most az orrhossznyi perspektíva érzékelésére képes RMDSZ-es mamelukok fröcsögjenek ellenük.
Persze sejthető volt az RMDSZ reakciója, nem várhattuk, hogy a pártpénz mellett erdélyi magyarságnak címzett támogatásokról való döntést kisajátító szervezet egykönnyen feladja politikai monopóliumát. Fogunk még hallani cifrábbakat is. De nem ez számít. Hanem az, hogy érdemi kérdésekben sikerül-e előremutató kompromisszumra jutni azokkal, akik pártkötődéstől függetlenül komolyan gondolják az erdélyi magyar ügyszolgálatot.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Illegalitásban az orvosi egyetem (Visszadobták a minisztérium javaslatait)
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa elvetette szerdán az oktatási minisztériumnak az egyetemi charta módosítására vonatkozó utasításait. A charta tervezetét a magyar résztvevők egységes ellenszavazata mellett, lényegi változtatások nélkül küldték vissza az oktatási tárcának.
Ezzel a MOGYE szenátusa újból elutasította az egyetem magyar oktatóinak, valamint a román oktatási minisztériumnak azt a kérését, hogy önálló magyar intézetek alakulhassanak meg a felsőoktatási intézményben. A történtek után a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) és az MPP is felháborodását fejezte ki, és elítélően nyilatkoztak az RMDSZ és az EMNP vezetői is. "Megítélésünk szerint a történtek után a MOGYE illegálisan működik, az egyetemi charta ellentmond a hatályos román tanügyi törvénynek. A helyzet megoldása azonnali intézkedéseket követel a kormányzati képviselőinktől. Ilyen lehet például az egyetem költségvetési támogatásának teljes megvonása" – írja dr. Brassai Attila egyetemi tanár, a BKB elnöke a döntés után kiadott közleményében. Később azt is elmondta, a Pécsi Tudományegyetem és a Semmelweis Egyetem pontos listát küldött a marosvásárhelyi felsőoktatási intézménynek arról, hogy mely magyar professzorok vállalják ideiglenesen a tanítást az erdélyi egyetemen azért, hogy az oktatói hiánnyal küszködő magyar nyelvű képzés megfelelhessen a romániai akkreditációs követelményeknek. Az egyetemi szenátus ennek ellenére sem volt hajlandó érdemben tárgyalni a magyar intézetekről. Az egyetem legfőbb döntéshozó testülete azt követően kényszerült újból napirendre tűzni a nyáron elfogadott új egyetemi charta módosítását, hogy az oktatási minisztérium október elején átiratban kérte fel az intézményt, érvényesítse maradéktalanul multikulturális jellegét. A kétharmados arányban román oktatók által alkotott szenátus azonban csak apró részleteket módosított a nyáron elfogadott chartában, és elvetette a magyar intézetek létrehozására vonatkozó minisztériumi kérést. Egy héttel ezelőtt ugyanis a román oktatók kérésére a magyar tanárok vállalták egy részletes terv kidolgozását, amelyben megnevezik az önálló magyar egyetemi struktúrában oktató professzorokat. A két magyarországi egyetem segítségével a magyar intézetek megközelítenék az állások betöltésének százszázalékos arányát, amivel jóval túlhaladnák a román akkreditációs törvény által megkövetelt hetven százalékot. Jelenleg a MOGYE a román és a romániai magyar oktatókkal együtt is csak 65 százalékos arányt teljesít.
Szász Jenő MPP-elnök szolidaritását fejezte ki a MOGYE magyar oktatóival és hallgatóival, és kitartásra kérte őket. Élesen bírálta a nemrég elfogadott oktatási törvényt, az RMDSZ-t, és lemondásra szólította fel Markó Béla oktatásért felelős miniszterelnök-helyettest. * Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke szerint az oktatási minisztériumnak meg kell vonnia az állami támogatást az intézménytől, hiszen az érvényes charta nélkül, illegálisan működik. * A MOGYE lassan a törvényen kívül kerül, és ügye politikai kérdéssé vált, hiszen úgy, ahogy az RMDSZ támogatja a magyar oktatók igényeit, a román oktatók mögé felsorakoztak a román pártok is – nyilatkozta Markó Béla, aki elfogadhatatlannak érzi, hogy az oktatási minisztérium láthatóan fél határozottan fellépni. Markó a MOGYE kapcsán saját koalíciós partnereiben sem bízik, ezért a kormánykoalíció elé kívánja vinni az ügyet és általában az új oktatási törvény alkalmazását, ennek ütemével is elégedetlen.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)