Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. március 30.
Új nemzetpolitika
Úgy tűnik, az áprilisi magyarországi országgyűlési választások szemléletváltást hoznak az elmúlt nyolc év balliberális kormányainak a külhoni magyarsággal kapcsolatos színtelen-szagtalan politikájához képest. Az intézményes magyar–magyar kapcsolatok terén például minden okunk megvan váltást feltételezni, több okból is. Nagy bizonyossággal kijelenthető: a Fideszt ma már senki és semmi nem képes megakadályozni abban, hogy megszerezze a kormányzáshoz szükséges ötvenszázalékos többséget az Országgyűlésben.
Márpedig az Orbán Viktor alakulata az elmúlt időszakban többször kinyilatkoztatta, fordulatot tervez a 2002 óta megroppant egységes határon túli magyar politikában, és a kormányzásra készülő polgári-nemzeti oldal számára fontos kiindulási pont a Kárpát-medencei magyarság együttműködése. Ennek megvalósítása terén nem elhanyagolandó szempont, hogy a Fidesz szinte valamennyi határon túli magyar politikai alakulattal jó kapcsolatot ápol – legyen az felvidéki vagy vajdasági párt –, kivéve történetesen az RMDSZ-t.
A második Orbán-kormány azonban minden bizonnyal szakít majd az elmúlt évek ama gyakorlatával is, hogy a Fidesz és a Markó Béla vezette alakulat között alig zajlott észlelhető párbeszéd. A közeledés eszközéül szolgál például a néppárti tagság és a két párt hatalmi pozíciója is, a jelek szerint azonban az igazi kapocs továbbra is Tőkés László lesz. Fideszes politikusok az utóbbi időben nemegyszer leszögezték: erdélyi viszonylatban az EMNT-t stratégiai partnernek tekintik, így az EP-képviselő vezette nemzeti tanács mindenképpen jelentősen befolyásolni fogja az anyaországi és a romániai magyar kormánypárt viszonyának alakulását. Ebből következik aztán az is, hogy a Fidesz ugyancsak akkor tekinti partnernek az MPP-t vagy az SZNT-t, ha sikerül megállapodniuk az EMNT-vel.
Látványos változást azonban a nemzetpolitika alakulása terén sem szabad remélni, ennek egyik alapvető oka pedig a Jobbik hőzöngő nacionalizmusa. A leendő magyar diplomácia dolgát nagyon meg fogja nehezíteni a szélsőjobb alakulat határrevíziós törekvése, amely folyamatos magyarázkodásra kényszeríti Budapestet szomszédaival szemben. És tulajdonképpen szintén a Jobbik miatt bukhat a kettős állampolgárság megadásának ügye is – feltéve, ha a Fidesz nem szerez kétharmadot.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
Úgy tűnik, az áprilisi magyarországi országgyűlési választások szemléletváltást hoznak az elmúlt nyolc év balliberális kormányainak a külhoni magyarsággal kapcsolatos színtelen-szagtalan politikájához képest. Az intézményes magyar–magyar kapcsolatok terén például minden okunk megvan váltást feltételezni, több okból is. Nagy bizonyossággal kijelenthető: a Fideszt ma már senki és semmi nem képes megakadályozni abban, hogy megszerezze a kormányzáshoz szükséges ötvenszázalékos többséget az Országgyűlésben.
Márpedig az Orbán Viktor alakulata az elmúlt időszakban többször kinyilatkoztatta, fordulatot tervez a 2002 óta megroppant egységes határon túli magyar politikában, és a kormányzásra készülő polgári-nemzeti oldal számára fontos kiindulási pont a Kárpát-medencei magyarság együttműködése. Ennek megvalósítása terén nem elhanyagolandó szempont, hogy a Fidesz szinte valamennyi határon túli magyar politikai alakulattal jó kapcsolatot ápol – legyen az felvidéki vagy vajdasági párt –, kivéve történetesen az RMDSZ-t.
A második Orbán-kormány azonban minden bizonnyal szakít majd az elmúlt évek ama gyakorlatával is, hogy a Fidesz és a Markó Béla vezette alakulat között alig zajlott észlelhető párbeszéd. A közeledés eszközéül szolgál például a néppárti tagság és a két párt hatalmi pozíciója is, a jelek szerint azonban az igazi kapocs továbbra is Tőkés László lesz. Fideszes politikusok az utóbbi időben nemegyszer leszögezték: erdélyi viszonylatban az EMNT-t stratégiai partnernek tekintik, így az EP-képviselő vezette nemzeti tanács mindenképpen jelentősen befolyásolni fogja az anyaországi és a romániai magyar kormánypárt viszonyának alakulását. Ebből következik aztán az is, hogy a Fidesz ugyancsak akkor tekinti partnernek az MPP-t vagy az SZNT-t, ha sikerül megállapodniuk az EMNT-vel.
Látványos változást azonban a nemzetpolitika alakulása terén sem szabad remélni, ennek egyik alapvető oka pedig a Jobbik hőzöngő nacionalizmusa. A leendő magyar diplomácia dolgát nagyon meg fogja nehezíteni a szélsőjobb alakulat határrevíziós törekvése, amely folyamatos magyarázkodásra kényszeríti Budapestet szomszédaival szemben. És tulajdonképpen szintén a Jobbik miatt bukhat a kettős állampolgárság megadásának ügye is – feltéve, ha a Fidesz nem szerez kétharmadot.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)
2010. április 6.
Nem múlik Köröstárkány nagypéntekje…
Bihar megye – Nagypénteken ismét csak a falu egy része emlékezett meg Köröstárkányban arról a 91 civil áldozatról, kiket 1919. április 19–én gyilkoltak meg az előretörő román félkatonai alakulat tagjai
Kellemes tavaszi idő köszöntött Köröstárkányra az idei nagypénteken, de a napfény még megcsillant a közeli Bihari havasok csúcsainak hósapkáján. Közel sem ilyen kellemes az a tragikus falutörténeti nap, amelyre 1990 óta több–kevesebb bátorsággal emlékeznek nyílvánosan a helyiek: a Székely Hadosztály visszavonulása nyomán előretörő román félkatonai alakulat tagjai 91 férfit, nőt és gyereket mészároltak le a falu központjában 1919 nagypéntekén. Az istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdetett igét, egyebek mellett arról szólva, hogy egyre biztonságosabb világot akarunk magunknak, miközben éppen az egyre tökéletesebb biztonsági rendszerektől rettegünk, és nem vesszük észre a valódit, a hit biztonságát. Mintegy biztatásként hozzátette: a kereszthalál a talpraállásra, az újrakezdésre is lehetőséget ad.
Sokan hazamentek
A prédikációért Szakács Zoltán helyi lelkész mondott köszönetet, majd elhangzott Mécs László Vadócba rózsát oltok című verse. A templomozás után az ünneplő/gyászoló feketébe öltözött hívek közül – akárcsak tavaly – sokan meg sem álltak az istenháza mellett lévő,1999 augusztusában felavatott emlékműnél, hanem tovább siettek, mintegy demonstrálva: a Belényesi medence falvában továbbra is békétlenség van. Az utca gépjárműforgalmát két rendőrnő vigyázta, és intette lassúbb haladásra a szinte hihetetlen számú közlekedőt. Ennek ellenére a motorok zaja többször fölé kerekedett a szónokokénak, kiknek sorába most – egészségi okból – nem volt ott Csapó József egykori szenátor, az emlékmű védnöke. Csűry István megállapította, hogy sajnos „a mi generációnk” még nem az, akiknek életében „rendbe kerülnek a dolgok”.
Nem haragudhatunk elődeinkre
Gábor Ferenc, az emlékműállítás, és az évenkénti megemlékezés szervezője így fogalmazott: szégyenkezem azok helyett, akik pár lépésről nem jönnek el egy évben egyszer fejet hajtani azok előtt, akik megteremtették Tárkány jólétét. Aktuláis viszálykodásra utalva hozzátette: szorongathatjuk egymás nyakát, de nem haragudhatunk elődeinkre, miközben unokáink jussát elherdáljuk. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke szerint Tárkány sorsa jól szemlélteti az összmagyarság XX. századi sorsát, ezért nem volt véletlen, hogy a 2004. december 5.–i népszavazás ötödik évfordulóján szervetett, elmúlt decemberi budapesti gyűlésen Gábor Ferenc is beszédet mondhatott. Az elnök összefogásra, és a Tárkány nevű Kárpát medencei települések szövetségében rejlő lehetőségek kihasználására buzdította a helyieket.
Pártpolitikától mentesen
A megemlékezés idén mentes volt a pártpolitikától, ami abban is megnyilvánult, hogy nem koszorúztak sem az RMDSZ, sem az MPP képviselői, akik egyébként sem voltak jelen. Fejet hajtottak viszont Patrubány Miklós és két budapesti magánember mellett a KREK, a Polgármesteri Hivatal, a helyi, a várasfenesi és a kisnyégerfalvi református egyházközség, a helyi iskola, a Pro Tharkan illetve a Fiatalokért és Oktatásért Egyesület, továbbá a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna liceum képviselői, fiatalok Wass Albert–verseket szavaltak. A koszorúzás utáni egy perces néma emlékezést a harang zúgása kísérte, majd a Himnusz és a Székelyhimnusz éneklése után Szakács Zoltán áldásával ért véget az idei ünnepség.
erdon.ma
Bihar megye – Nagypénteken ismét csak a falu egy része emlékezett meg Köröstárkányban arról a 91 civil áldozatról, kiket 1919. április 19–én gyilkoltak meg az előretörő román félkatonai alakulat tagjai
Kellemes tavaszi idő köszöntött Köröstárkányra az idei nagypénteken, de a napfény még megcsillant a közeli Bihari havasok csúcsainak hósapkáján. Közel sem ilyen kellemes az a tragikus falutörténeti nap, amelyre 1990 óta több–kevesebb bátorsággal emlékeznek nyílvánosan a helyiek: a Székely Hadosztály visszavonulása nyomán előretörő román félkatonai alakulat tagjai 91 férfit, nőt és gyereket mészároltak le a falu központjában 1919 nagypéntekén. Az istentiszteleten Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdetett igét, egyebek mellett arról szólva, hogy egyre biztonságosabb világot akarunk magunknak, miközben éppen az egyre tökéletesebb biztonsági rendszerektől rettegünk, és nem vesszük észre a valódit, a hit biztonságát. Mintegy biztatásként hozzátette: a kereszthalál a talpraállásra, az újrakezdésre is lehetőséget ad.
Sokan hazamentek
A prédikációért Szakács Zoltán helyi lelkész mondott köszönetet, majd elhangzott Mécs László Vadócba rózsát oltok című verse. A templomozás után az ünneplő/gyászoló feketébe öltözött hívek közül – akárcsak tavaly – sokan meg sem álltak az istenháza mellett lévő,1999 augusztusában felavatott emlékműnél, hanem tovább siettek, mintegy demonstrálva: a Belényesi medence falvában továbbra is békétlenség van. Az utca gépjárműforgalmát két rendőrnő vigyázta, és intette lassúbb haladásra a szinte hihetetlen számú közlekedőt. Ennek ellenére a motorok zaja többször fölé kerekedett a szónokokénak, kiknek sorába most – egészségi okból – nem volt ott Csapó József egykori szenátor, az emlékmű védnöke. Csűry István megállapította, hogy sajnos „a mi generációnk” még nem az, akiknek életében „rendbe kerülnek a dolgok”.
Nem haragudhatunk elődeinkre
Gábor Ferenc, az emlékműállítás, és az évenkénti megemlékezés szervezője így fogalmazott: szégyenkezem azok helyett, akik pár lépésről nem jönnek el egy évben egyszer fejet hajtani azok előtt, akik megteremtették Tárkány jólétét. Aktuláis viszálykodásra utalva hozzátette: szorongathatjuk egymás nyakát, de nem haragudhatunk elődeinkre, miközben unokáink jussát elherdáljuk. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke szerint Tárkány sorsa jól szemlélteti az összmagyarság XX. századi sorsát, ezért nem volt véletlen, hogy a 2004. december 5.–i népszavazás ötödik évfordulóján szervetett, elmúlt decemberi budapesti gyűlésen Gábor Ferenc is beszédet mondhatott. Az elnök összefogásra, és a Tárkány nevű Kárpát medencei települések szövetségében rejlő lehetőségek kihasználására buzdította a helyieket.
Pártpolitikától mentesen
A megemlékezés idén mentes volt a pártpolitikától, ami abban is megnyilvánult, hogy nem koszorúztak sem az RMDSZ, sem az MPP képviselői, akik egyébként sem voltak jelen. Fejet hajtottak viszont Patrubány Miklós és két budapesti magánember mellett a KREK, a Polgármesteri Hivatal, a helyi, a várasfenesi és a kisnyégerfalvi református egyházközség, a helyi iskola, a Pro Tharkan illetve a Fiatalokért és Oktatásért Egyesület, továbbá a nagyváradi Lórántffy Zsuzsanna liceum képviselői, fiatalok Wass Albert–verseket szavaltak. A koszorúzás utáni egy perces néma emlékezést a harang zúgása kísérte, majd a Himnusz és a Székelyhimnusz éneklése után Szakács Zoltán áldásával ért véget az idei ünnepség.
erdon.ma
2010. április 7.
Az MPP volt és jelenlegi tisztségviselőinek nyílt levele Szász Jenőhöz
Tisztelt Szász Jenő alapító elnök úr!
A Magyar Polgári Párt alapító elnöke által 2009. március 14-re Gyergyószentmiklósra összehívott gyűlés megszavazott egy új alapszabályzat-tervezetet (és programot) az MPP számára. A törvény értelmében ez az alapszabály-tervezet és elfogadásának iratai ellenőrzés végett benyújtásra kerültek a bukaresti törvényszékre. A bíró csak egy év elteltével hozott döntést, a következőképpen: az alapszabály-tervezetet nem fogadta el, és visszautasította annak bejegyzését. A döntés indoklását viszont a mai napig nem közölték.
A bírósági döntés azt jelenti, hogy továbbra is a bejegyzéskor elfogadott alapszabályzat érvényes. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi pártnak ma nincs Elnöksége, hiszen az alapító alelnökök az elmúlt időszakban egy kivétellel mind lemondtak.
Jelen helyzetben – a pontos bírósági döntés és indoklás ismeretének hiányában – elhamarkodottnak és súlyos felelőtlenségnek tartjuk az Országos Tanács megtartását április 10-én. Sem az alapszabályzat módosítása, sem az igencsak szükséges tisztújítás nincs megfelelően előkészítve. A megyei elnökök jelenleg az egyetlen legitim testület, mellyel közösen illett volna előkészíteni a párt megújulását is jelentő új Országos Tanácsot.
A jelen helyzet több mint zavaros, és félő, hogy az előkészítetlen szombati tanácskozás újabb jogvitát eredményez a párton belül. Mire e sietség, holott annak idején elnök úr még a megyei elnökök közös levele nyomán sem volt hajlandó összehívni az Országos Tanácsot? Ráadásul a jelenleg zajló háttéregyeztetések és a küldötti minőséggel nem rendelkezők újbóli összehívása kísértetiesen ismétli a tavalyi, botrányosra sikeredett Országos Tanács hibáit.
A kihirdetett bírósági döntésnek politikai következményei vannak és lesznek. Az MPP nem halad jó úton, és ezért a mindenkori elnök a leginkább felelősségre vonható. Jelen helyzetben sokan tudjuk, mi lenne a megfelelő lépés Ön részéről, mint ahogy azt Ön is nagyon jól tudja. A hasonló ballépéseknek és hibáknak, amelyeket Ön elkövetett az MPP nevében és annak képviseletében, máshol súlyos következményekkel járnak, melyeket legtöbb esetben önként vállalnak az érintettek.
Jelen levelünkkel arra kérjük az alapító elnök urat, hogy halassza el az Országos Tanács összehívását egy olyan időpontra, amikorra a bíróság indoklása is ismertté válik, és sikerül ennek értelmében megfelelőképpen előkészíteni az alapszabályzat-módosításokat, valamint a tisztújítást.
A bírósági döntés ismeretében szinte azonnal meghirdetett Országos Tanács elhamarkodott lépés volt. Az elnök úr újból saját csapdájába esik, amennyiben nem hallgat tanácsunkra, és a józan érvek ellenére megtartja szombaton az Országos Tanácsot. Kijelentjük, hogy ebben az esetben az ott bekövetkező események miatt kizárólag az alapító elnök tartozik felelősséggel, mind a párt tisztségviselői, mind pedig az egyszerű, de annál elhivatottabb és jó szándékú párttagok előtt.
Kérjük, vegye fontolóra fent megfogalmazottakat, és a párt érdekében felelős döntést hozzon!
Erdély-szerte, 2010. április 7.
Aláírók:
Bárdos Csaba, a tordaszentlászlói MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye
Borbély Zsolt Attila, MPP-tag, Arad megye
Bujdosó Albert Zsolt, az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökségi tagja
Csomortányi István, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye
Fekete Réka Mónika, OT-küldött, Maros megye
Ferencz Csaba, az MPP sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselőinek frakcióvezető-helyettese, Háromszék
Fetco Mihály, a székelyhídi MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye
Gazda Zoltán, az MPP Háromszéki szervezetének alelnöke
Gergely Balázs, volt OT-küldött és a kolozsvári MPP volt elnöke, Kolozs megye
Juhász Péter, OT-küldött, Kolozs megye
Kali István, volt OT-küldött és a marosvásárhelyi MPP volt alelnöke
Kavinszki András, nagyváradi MPP-elnökségi tag, OT-küldött, Bihar megye
Kiss Zoltán, az MPP Bihar megyei alelnöke, OT-küldött
Kosztin Emese, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött
Kosztin Juliánna, OT-küldött, Bihar megye
Lengyel György, az MPP Bihar megyei elnöke
Makkay József, OT-küldött, Kolozs megye
Mangel Imre, a bályoki MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye
Márton Zoltán, OT-küldött, Maros megye
Nagy István, OT-küldött, Arad megye
dr. Nemes Tibor, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő
Orbán Mihály, lemondott alapító alelnök, Bihar megye
Pethő István, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő
Tótszegi András, a mérai MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye
Tőkés András, a Maros megyei MPP volt elnöke, volt országos alelnök
Török László, az érmihályfalvai MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye
Sándor Krisztina, a Kolozs megyei MPP alelnöke, OT-küldött
Szabó Gyöngyi, OT-küldött, Bihar megye, a székelyhídi MPP elnökségi tagja
Walner András, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött
Zatykó Gyula, a nagyváradi MPP elnöke, OT-küldött
Erdély.ma
Tisztelt Szász Jenő alapító elnök úr!
A Magyar Polgári Párt alapító elnöke által 2009. március 14-re Gyergyószentmiklósra összehívott gyűlés megszavazott egy új alapszabályzat-tervezetet (és programot) az MPP számára. A törvény értelmében ez az alapszabály-tervezet és elfogadásának iratai ellenőrzés végett benyújtásra kerültek a bukaresti törvényszékre. A bíró csak egy év elteltével hozott döntést, a következőképpen: az alapszabály-tervezetet nem fogadta el, és visszautasította annak bejegyzését. A döntés indoklását viszont a mai napig nem közölték.
A bírósági döntés azt jelenti, hogy továbbra is a bejegyzéskor elfogadott alapszabályzat érvényes. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi pártnak ma nincs Elnöksége, hiszen az alapító alelnökök az elmúlt időszakban egy kivétellel mind lemondtak.
Jelen helyzetben – a pontos bírósági döntés és indoklás ismeretének hiányában – elhamarkodottnak és súlyos felelőtlenségnek tartjuk az Országos Tanács megtartását április 10-én. Sem az alapszabályzat módosítása, sem az igencsak szükséges tisztújítás nincs megfelelően előkészítve. A megyei elnökök jelenleg az egyetlen legitim testület, mellyel közösen illett volna előkészíteni a párt megújulását is jelentő új Országos Tanácsot.
A jelen helyzet több mint zavaros, és félő, hogy az előkészítetlen szombati tanácskozás újabb jogvitát eredményez a párton belül. Mire e sietség, holott annak idején elnök úr még a megyei elnökök közös levele nyomán sem volt hajlandó összehívni az Országos Tanácsot? Ráadásul a jelenleg zajló háttéregyeztetések és a küldötti minőséggel nem rendelkezők újbóli összehívása kísértetiesen ismétli a tavalyi, botrányosra sikeredett Országos Tanács hibáit.
A kihirdetett bírósági döntésnek politikai következményei vannak és lesznek. Az MPP nem halad jó úton, és ezért a mindenkori elnök a leginkább felelősségre vonható. Jelen helyzetben sokan tudjuk, mi lenne a megfelelő lépés Ön részéről, mint ahogy azt Ön is nagyon jól tudja. A hasonló ballépéseknek és hibáknak, amelyeket Ön elkövetett az MPP nevében és annak képviseletében, máshol súlyos következményekkel járnak, melyeket legtöbb esetben önként vállalnak az érintettek.
Jelen levelünkkel arra kérjük az alapító elnök urat, hogy halassza el az Országos Tanács összehívását egy olyan időpontra, amikorra a bíróság indoklása is ismertté válik, és sikerül ennek értelmében megfelelőképpen előkészíteni az alapszabályzat-módosításokat, valamint a tisztújítást.
A bírósági döntés ismeretében szinte azonnal meghirdetett Országos Tanács elhamarkodott lépés volt. Az elnök úr újból saját csapdájába esik, amennyiben nem hallgat tanácsunkra, és a józan érvek ellenére megtartja szombaton az Országos Tanácsot. Kijelentjük, hogy ebben az esetben az ott bekövetkező események miatt kizárólag az alapító elnök tartozik felelősséggel, mind a párt tisztségviselői, mind pedig az egyszerű, de annál elhivatottabb és jó szándékú párttagok előtt.
Kérjük, vegye fontolóra fent megfogalmazottakat, és a párt érdekében felelős döntést hozzon!
Erdély-szerte, 2010. április 7.
Aláírók:
Bárdos Csaba, a tordaszentlászlói MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye
Borbély Zsolt Attila, MPP-tag, Arad megye
Bujdosó Albert Zsolt, az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökségi tagja
Csomortányi István, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye
Fekete Réka Mónika, OT-küldött, Maros megye
Ferencz Csaba, az MPP sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselőinek frakcióvezető-helyettese, Háromszék
Fetco Mihály, a székelyhídi MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye
Gazda Zoltán, az MPP Háromszéki szervezetének alelnöke
Gergely Balázs, volt OT-küldött és a kolozsvári MPP volt elnöke, Kolozs megye
Juhász Péter, OT-küldött, Kolozs megye
Kali István, volt OT-küldött és a marosvásárhelyi MPP volt alelnöke
Kavinszki András, nagyváradi MPP-elnökségi tag, OT-küldött, Bihar megye
Kiss Zoltán, az MPP Bihar megyei alelnöke, OT-küldött
Kosztin Emese, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött
Kosztin Juliánna, OT-küldött, Bihar megye
Lengyel György, az MPP Bihar megyei elnöke
Makkay József, OT-küldött, Kolozs megye
Mangel Imre, a bályoki MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye
Márton Zoltán, OT-küldött, Maros megye
Nagy István, OT-küldött, Arad megye
dr. Nemes Tibor, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő
Orbán Mihály, lemondott alapító alelnök, Bihar megye
Pethő István, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő
Tótszegi András, a mérai MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye
Tőkés András, a Maros megyei MPP volt elnöke, volt országos alelnök
Török László, az érmihályfalvai MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye
Sándor Krisztina, a Kolozs megyei MPP alelnöke, OT-küldött
Szabó Gyöngyi, OT-küldött, Bihar megye, a székelyhídi MPP elnökségi tagja
Walner András, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött
Zatykó Gyula, a nagyváradi MPP elnöke, OT-küldött
Erdély.ma
2010. április 8.
Szász Jenő válasza Tőkés Lászlónak
Tisztelt Képviselő Úr!
Miután Ön nyílt levélben fordult az MPP tisztségviselőihez, illendőnek érzem, mint az MPP egyik országos tisztségviselője, hogy nyílt választ adjak a levelében foglaltakra.
Örülök, hogy elismeri a választás szabadságának a szükségességét és lehetőségét az erdélyi magyar politikiai közéletben. Ön személy szerint egy esztendővel ezelőtt élt is a választás szabadságával és különalkut kötött Markó Bélával, így annak az RMDSZ-nek lett az europarlamenti képviselője, amelyet amúgy a politikai képviselettel való visszaéléssel vádol. Ön egy esztendővel ezelőtt becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket. Ön erkölcsi önfelmentésként egy esztendővel ezelőtt már bukottnak minősítette a Magyar Polgári Pártot, amire az alkutársa, Markó Béla, azzal erősített rá, hogy Önnel együtt úgymond majd lefedik az „MPP kis szegmensét”. Az Ön politikai hűtlensége után, az Ön jogilag nem létező szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud. Önnek, egy esztendeje, nem a Magyar Polgári Párttal kellene leszámolnia, hanem saját lelkiismeretével kellene elszámolnia.
Legutóbb, Markó Bélával, alkutársával együtt, távolmaradtak a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről is, és az EMNT azt üzente nekünk, a nagygyűlés résztvevőinek, hogy a „nemzeti nagyfene dülleszti a mellünket”.
Ezek után, Önnek nincs lehetősége, nekünk pedig nincs szükségünk arra, Tisztelt Képviselő úr, hogy erkölcsileg kioktassa a választás szabadságának a védelmezőit. Titulálhat engem „ámokfutónak”, a Magyar Polgári Párt velem egyetértő demokratikus többségét nevezheti „kritikátlan követőknek”, ám mindez nem a valóságról, hanem csupán az Ön indulatairól állít ki látleletet.
A Magyar Polgári Párt legfőbb döntéshozó testülete, az Országos Tanács soron következő ülésén a demokratikus többség szabad meggyőződéséből fakadó szavazatával meghozza azokat a politikai és személyi döntéseket, amelyek a Magyar Polgári Párt szervezeti önállóságát szolgálják.
A demokratikus szabályok tiszteletben tartása érdekében, felkérem Képviselő urat, hogy ahelyett, hogy kívülről üzengetne nekünk és távolmaradásra bújtogatna, inkább szembesüljön azzal a valósággal, amelyet egy esztendeje nem hajlandó tudomásul venni.
Továbbra is bízva az erdélyi magyar politikán belül a „nemzeti pólus” szükségességében, maradok a párbeszéd híve,
Szász Jenő,
a Magyar Polgári Párt elnöke
Székelyudvarhely, 2010. április 8.
Erdély.ma
Tisztelt Képviselő Úr!
Miután Ön nyílt levélben fordult az MPP tisztségviselőihez, illendőnek érzem, mint az MPP egyik országos tisztségviselője, hogy nyílt választ adjak a levelében foglaltakra.
Örülök, hogy elismeri a választás szabadságának a szükségességét és lehetőségét az erdélyi magyar politikiai közéletben. Ön személy szerint egy esztendővel ezelőtt élt is a választás szabadságával és különalkut kötött Markó Bélával, így annak az RMDSZ-nek lett az europarlamenti képviselője, amelyet amúgy a politikai képviselettel való visszaéléssel vádol. Ön egy esztendővel ezelőtt becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket. Ön erkölcsi önfelmentésként egy esztendővel ezelőtt már bukottnak minősítette a Magyar Polgári Pártot, amire az alkutársa, Markó Béla, azzal erősített rá, hogy Önnel együtt úgymond majd lefedik az „MPP kis szegmensét”. Az Ön politikai hűtlensége után, az Ön jogilag nem létező szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud. Önnek, egy esztendeje, nem a Magyar Polgári Párttal kellene leszámolnia, hanem saját lelkiismeretével kellene elszámolnia.
Legutóbb, Markó Bélával, alkutársával együtt, távolmaradtak a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről is, és az EMNT azt üzente nekünk, a nagygyűlés résztvevőinek, hogy a „nemzeti nagyfene dülleszti a mellünket”.
Ezek után, Önnek nincs lehetősége, nekünk pedig nincs szükségünk arra, Tisztelt Képviselő úr, hogy erkölcsileg kioktassa a választás szabadságának a védelmezőit. Titulálhat engem „ámokfutónak”, a Magyar Polgári Párt velem egyetértő demokratikus többségét nevezheti „kritikátlan követőknek”, ám mindez nem a valóságról, hanem csupán az Ön indulatairól állít ki látleletet.
A Magyar Polgári Párt legfőbb döntéshozó testülete, az Országos Tanács soron következő ülésén a demokratikus többség szabad meggyőződéséből fakadó szavazatával meghozza azokat a politikai és személyi döntéseket, amelyek a Magyar Polgári Párt szervezeti önállóságát szolgálják.
A demokratikus szabályok tiszteletben tartása érdekében, felkérem Képviselő urat, hogy ahelyett, hogy kívülről üzengetne nekünk és távolmaradásra bújtogatna, inkább szembesüljön azzal a valósággal, amelyet egy esztendeje nem hajlandó tudomásul venni.
Továbbra is bízva az erdélyi magyar politikán belül a „nemzeti pólus” szükségességében, maradok a párbeszéd híve,
Szász Jenő,
a Magyar Polgári Párt elnöke
Székelyudvarhely, 2010. április 8.
Erdély.ma
2010. április 9.
Szász: nincs szükségünk Tőkés erkölcsi kioktatására
Tőkés László egy esztendővel ezelőtt becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket, különalkut kötött Markó Bélával, ott árt az MPP-nek, ahol tud, ehelyett a saját lelkiismeretével kellene elszámolnia – írja az EP-képviselőnek írt nyílt válaszlevelében Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke.
A nyílt válaszlevélben Szász Jenő azt írja: örül, hogy Tőkés László „elismeri a választás szabadságának a szükségességét és lehetőségét az erdélyi magyar politikai közéletben”, azt viszont sérelmezi, hogy Tőkés „egy esztendővel ezelőtt élt is a választás szabadságával és különalkut kötött Markó Bélával, így annak az RMDSZ-nek lett az europarlamenti képviselője, amelyet amúgy a politikai képviselettel való visszaéléssel vádol”, ezzel pedig „becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket”.
„Az Ön politikai hűtlensége (kiemelés az eredetiben – szerk. megj.) után, az Ön jogilag nem létező szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud. Önnek, egy esztendeje, nem a Magyar Polgári Párttal kellene leszámolnia, hanem saját lelkiismeretével kellene elszámolnia” – írja Szász Jenő.
Az MPP elnöke azt is felrója Tőkésnek, hogy „alkutársával”, Markó Bélával együtt „távolmaradtak a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről is, és az EMNT azt üzente nekünk, a nagygyűlés résztvevőinek, hogy a »nemzeti nagyfene dülleszti a mellünket«”.
„Ezek után, Önnek nincs lehetősége, nekünk pedig nincs szükségünk arra, Tisztelt Képviselő úr, hogy erkölcsileg kioktassa a választás szabadságának a védelmezőit. Titulálhat engem »ámokfutónak«, a Magyar Polgári Párt velem egyetértő demokratikus többségét nevezheti »kritikátlan követőknek«, ám mindez nem a valóságról, hanem csupán az Ön indulatairól állít ki látleletet” – olvasható Szász Jenő válaszlevelében.
Szász szerint az MPP legfőbb döntéshozó testülete, az Országos Tanács „soron következő ülésén a demokratikus többség szabad meggyőződéséből fakadó szavazatával meghozza azokat a politikai és személyi döntéseket, amelyek a Magyar Polgári Párt szervezeti önállóságát szolgálják”.
Szász Jenő felkéri Tőkést, hogy „ahelyett, hogy kívülről üzengetne nekünk és távolmaradásra bújtogatna, inkább szembesüljön azzal a valósággal, amelyet egy esztendeje nem hajlandó tudomásul venni”.
Krónika (Kolozsvár)
Tőkés László egy esztendővel ezelőtt becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket, különalkut kötött Markó Bélával, ott árt az MPP-nek, ahol tud, ehelyett a saját lelkiismeretével kellene elszámolnia – írja az EP-képviselőnek írt nyílt válaszlevelében Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke.
A nyílt válaszlevélben Szász Jenő azt írja: örül, hogy Tőkés László „elismeri a választás szabadságának a szükségességét és lehetőségét az erdélyi magyar politikai közéletben”, azt viszont sérelmezi, hogy Tőkés „egy esztendővel ezelőtt élt is a választás szabadságával és különalkut kötött Markó Bélával, így annak az RMDSZ-nek lett az europarlamenti képviselője, amelyet amúgy a politikai képviselettel való visszaéléssel vádol”, ezzel pedig „becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket”.
„Az Ön politikai hűtlensége (kiemelés az eredetiben – szerk. megj.) után, az Ön jogilag nem létező szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud. Önnek, egy esztendeje, nem a Magyar Polgári Párttal kellene leszámolnia, hanem saját lelkiismeretével kellene elszámolnia” – írja Szász Jenő.
Az MPP elnöke azt is felrója Tőkésnek, hogy „alkutársával”, Markó Bélával együtt „távolmaradtak a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről is, és az EMNT azt üzente nekünk, a nagygyűlés résztvevőinek, hogy a »nemzeti nagyfene dülleszti a mellünket«”.
„Ezek után, Önnek nincs lehetősége, nekünk pedig nincs szükségünk arra, Tisztelt Képviselő úr, hogy erkölcsileg kioktassa a választás szabadságának a védelmezőit. Titulálhat engem »ámokfutónak«, a Magyar Polgári Párt velem egyetértő demokratikus többségét nevezheti »kritikátlan követőknek«, ám mindez nem a valóságról, hanem csupán az Ön indulatairól állít ki látleletet” – olvasható Szász Jenő válaszlevelében.
Szász szerint az MPP legfőbb döntéshozó testülete, az Országos Tanács „soron következő ülésén a demokratikus többség szabad meggyőződéséből fakadó szavazatával meghozza azokat a politikai és személyi döntéseket, amelyek a Magyar Polgári Párt szervezeti önállóságát szolgálják”.
Szász Jenő felkéri Tőkést, hogy „ahelyett, hogy kívülről üzengetne nekünk és távolmaradásra bújtogatna, inkább szembesüljön azzal a valósággal, amelyet egy esztendeje nem hajlandó tudomásul venni”.
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 10.
Ismét Szász Jenőt választották az MPP elnökévé
A mai Országos Tanácsán a Magyar Polgári Párt 124 tagú küldöttsége megerősítette tisztségében Szász Jenőt elnököt. A Gyergyószentmiklóson ismételten megszervezett gyűlésen csak 3 küldött voksolt az alapító elnök ellen. A korábban tervezett alapszabály-módosítást levették a napirendről, így a tanácskozás a régi szabályzat szerint zajlott.
Az alapszabályzat megszegése miatt az Országos Tanács Lengyel Györgyöt, Murvai Miklóst, Nagy Istvánt, Kali Istvánt, Borbély Zsolt Attilát és Gergely Balázst kizárta tagjai sorából
Erdély.ma
A mai Országos Tanácsán a Magyar Polgári Párt 124 tagú küldöttsége megerősítette tisztségében Szász Jenőt elnököt. A Gyergyószentmiklóson ismételten megszervezett gyűlésen csak 3 küldött voksolt az alapító elnök ellen. A korábban tervezett alapszabály-módosítást levették a napirendről, így a tanácskozás a régi szabályzat szerint zajlott.
Az alapszabályzat megszegése miatt az Országos Tanács Lengyel Györgyöt, Murvai Miklóst, Nagy Istvánt, Kali Istvánt, Borbély Zsolt Attilát és Gergely Balázst kizárta tagjai sorából
Erdély.ma
2010. április 12.
Újrakezdések
Az újrakezdések ideje következik a magyarországi belpolitikában, ahol a tegnapi választások eredményeként várhatóan több gyökeres változás áll elő. A hivatalos és a becsült eredmények ismerete nélkül is megállapítható, hogy eltűnik a magyarországi rendszerváltást levezető és meghatározó két párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF), valamint a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ). A Magyar Szocialista Párt (MSZP) várhatóan megalázó vereséget szenved, és történelmi mélypontra kerül. Tagja lehet viszont a magyar Országgyűlésnek a Lehet Más a Politika (LMP) civil kezdeményezésként létrejött párt, amely baloldali zöldpártként határozza meg magát.
A tegnapi választásnak csak egy nyertese lesz, a szélsőjobboldali nézeteket valló Jobbik, amely minden bizonnyal fennállása óta a legjobb eredményt produkálja. A megmérettetés abszolút győzteseként beharangozott Fidesz elsöprő győzelmére is számítani lehetett, de a nyolc éve ellenzékben lévő jobboldali erő fényes diadalát beárnyékolja, hogy a mostani választáson nem is volt ellenfele, hiszen az MSZP önmaga árnyékává zsugorodott.
Elsősorban a szocialistáknak kell újrakezdeniük az építkezést, hiszen meglehetősen kérdésessé vált, hogy a mostani megalázó pozícióból fel tud-e még állni valaha a Magyarországot az elmúlt húsz évből tizenkét évig irányító MSZP, vagy az SZDSZ-szel és az MDF-el együtt a román parasztpárt sorsára jut, és eltűnik a történelem süllyesztőjében. A magyarországi pártstruktúra szétzilálódása azt vetíti előre, hogy újabb politikai erők jelennek meg a következő időszakban, és nem kizárt, hogy visszatérnek a frontvonalba az elmúlt időszakban háttérbe vonult egyes tapasztalt politikusok. Egyelőre az is kérdés, hogy viharvert egykori pártjuk fedélzetére jönnek vissza, vagy újabb politikai konstrukció keretében kezdenek ismét politizálni. A nagy visszatérők között emlegetik többek között Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt és Kuncze Gábor egykori liberális pártvezért.
A politikai pártpalettán várható mozgások intenzitását elsősorban a Jobbik választási szereplése fogja befolyásolni. A szélsőjobboldali párt sikerének esetleges megdöbbentően magas arányai ugyanis fokozott mozgósító jelleggel hathatnak a demokrácia iránt elkötelezett magyarországi politikai és civil társadalmi körökben, amelyeket politikailag aktivizálhat a szélsőjobb riasztó előretörése. Az is meghatározó lesz e tekintetben, hogy mit kezd a Fidesz az ölébe hullt egyeduralmával. Hiszen még a kétharmados győzelem híján is kényelmes többségben kormányozhat majd Orbán Viktor, akit hatalmas felelősség terhel a következő négy évben, hogy milyen irányba vezeti Magyarországot.
Az újrakezdés kényszerétől a Fidesz sem szabadul meg, amelynek várhatóan a kormányzás egyedüli felelőseként újból elő kell kotornia naftalinszagúvá vált pragmatikus énjét. A Magyarországgal szomszédos országok vezető politikai köreiben tartanak a Fidesz győzelmétől, még ha Bukarestben ezt egyelőre csak az ellenzéki pártok fogalmazzák meg nyíltan. A román és a szlovák politikai elit által nacionalista pártnak tartott Fidesztől elszoktak ugyanis Bukarestben és Pozsonyban, és többnyire csak az elmúlt nyolc év ellenzékiségére emlékeznek. Viszont a Fidesz legutóbbi kormányzása alatt, 1998 és 2002 között bizonyította, képes racionálisan politizálni, hiszen akkor meglehetősen pragmatikusan alakította Magyarország és szomszédjai diplomáciai kapcsolatait. A Fidesznek ismét rá kell térnie erre az útra, s erre kényszeríti a Jobbik megerősödése is, hiszen Orbánéknak muszáj lesz markánsan érzékeltetniük a közvéleménnyel, főleg Nyugattal, hogy alapjában véve különböznek az ordas eszméket felkaroló Jobbiktól. Ma Bukarestben és Pozsonyban is gyakran egybemossák a két alakulatot, ami a Fidesznek, Magyarországnak és a határon túli magyarságnak egyaránt káros.
A Fidesz egyeduralma az erdélyi magyar politizálásra is minden bizonnyal kihat majd, hiszen az RMDSZ, az MPP és az EMNT tevékenységét mindig Bukarest és Budapest koordinátái határozták meg. Az MPP és az EMNT mindig is a Fidesz csatlósaként működött. Ez a két szervezet eleve meg sem kísérelt önálló erdélyi magyar politizálást folytatni, amit az RMDSZ sikeresen tett az elmúlt húsz évben. A jelek szerint azonban a romániai magyarság legreprezentatívabb érdekvédelmi szervezete is belefáradt az önállóságba, és főként a fiatal vezető nemzedéke révén hajlik a magyarországi pártokkal szemben képviselt egyenlő közelség elvének a feladására. Úgy tűnik, már csak az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetősége képviseli töretlenül ezt az elvet, amit azért is lenne kár feláldozni, mert a történelem során bebizonyosodott, hogy a sorsfordító pillanatokban a Magyarországot vezető politikai elit soha nem volt képes megfelelő árnyalt víziót képviselni az erdélyi magyarság sorsának kedvező alakítása érdekében. A Fidesznek elsősorban azt a csapdát kell elkerülnie, hogy magyarországi belpolitikai érdekeknek vesse alá a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)
Az újrakezdések ideje következik a magyarországi belpolitikában, ahol a tegnapi választások eredményeként várhatóan több gyökeres változás áll elő. A hivatalos és a becsült eredmények ismerete nélkül is megállapítható, hogy eltűnik a magyarországi rendszerváltást levezető és meghatározó két párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF), valamint a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ). A Magyar Szocialista Párt (MSZP) várhatóan megalázó vereséget szenved, és történelmi mélypontra kerül. Tagja lehet viszont a magyar Országgyűlésnek a Lehet Más a Politika (LMP) civil kezdeményezésként létrejött párt, amely baloldali zöldpártként határozza meg magát.
A tegnapi választásnak csak egy nyertese lesz, a szélsőjobboldali nézeteket valló Jobbik, amely minden bizonnyal fennállása óta a legjobb eredményt produkálja. A megmérettetés abszolút győzteseként beharangozott Fidesz elsöprő győzelmére is számítani lehetett, de a nyolc éve ellenzékben lévő jobboldali erő fényes diadalát beárnyékolja, hogy a mostani választáson nem is volt ellenfele, hiszen az MSZP önmaga árnyékává zsugorodott.
Elsősorban a szocialistáknak kell újrakezdeniük az építkezést, hiszen meglehetősen kérdésessé vált, hogy a mostani megalázó pozícióból fel tud-e még állni valaha a Magyarországot az elmúlt húsz évből tizenkét évig irányító MSZP, vagy az SZDSZ-szel és az MDF-el együtt a román parasztpárt sorsára jut, és eltűnik a történelem süllyesztőjében. A magyarországi pártstruktúra szétzilálódása azt vetíti előre, hogy újabb politikai erők jelennek meg a következő időszakban, és nem kizárt, hogy visszatérnek a frontvonalba az elmúlt időszakban háttérbe vonult egyes tapasztalt politikusok. Egyelőre az is kérdés, hogy viharvert egykori pártjuk fedélzetére jönnek vissza, vagy újabb politikai konstrukció keretében kezdenek ismét politizálni. A nagy visszatérők között emlegetik többek között Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt és Kuncze Gábor egykori liberális pártvezért.
A politikai pártpalettán várható mozgások intenzitását elsősorban a Jobbik választási szereplése fogja befolyásolni. A szélsőjobboldali párt sikerének esetleges megdöbbentően magas arányai ugyanis fokozott mozgósító jelleggel hathatnak a demokrácia iránt elkötelezett magyarországi politikai és civil társadalmi körökben, amelyeket politikailag aktivizálhat a szélsőjobb riasztó előretörése. Az is meghatározó lesz e tekintetben, hogy mit kezd a Fidesz az ölébe hullt egyeduralmával. Hiszen még a kétharmados győzelem híján is kényelmes többségben kormányozhat majd Orbán Viktor, akit hatalmas felelősség terhel a következő négy évben, hogy milyen irányba vezeti Magyarországot.
Az újrakezdés kényszerétől a Fidesz sem szabadul meg, amelynek várhatóan a kormányzás egyedüli felelőseként újból elő kell kotornia naftalinszagúvá vált pragmatikus énjét. A Magyarországgal szomszédos országok vezető politikai köreiben tartanak a Fidesz győzelmétől, még ha Bukarestben ezt egyelőre csak az ellenzéki pártok fogalmazzák meg nyíltan. A román és a szlovák politikai elit által nacionalista pártnak tartott Fidesztől elszoktak ugyanis Bukarestben és Pozsonyban, és többnyire csak az elmúlt nyolc év ellenzékiségére emlékeznek. Viszont a Fidesz legutóbbi kormányzása alatt, 1998 és 2002 között bizonyította, képes racionálisan politizálni, hiszen akkor meglehetősen pragmatikusan alakította Magyarország és szomszédjai diplomáciai kapcsolatait. A Fidesznek ismét rá kell térnie erre az útra, s erre kényszeríti a Jobbik megerősödése is, hiszen Orbánéknak muszáj lesz markánsan érzékeltetniük a közvéleménnyel, főleg Nyugattal, hogy alapjában véve különböznek az ordas eszméket felkaroló Jobbiktól. Ma Bukarestben és Pozsonyban is gyakran egybemossák a két alakulatot, ami a Fidesznek, Magyarországnak és a határon túli magyarságnak egyaránt káros.
A Fidesz egyeduralma az erdélyi magyar politizálásra is minden bizonnyal kihat majd, hiszen az RMDSZ, az MPP és az EMNT tevékenységét mindig Bukarest és Budapest koordinátái határozták meg. Az MPP és az EMNT mindig is a Fidesz csatlósaként működött. Ez a két szervezet eleve meg sem kísérelt önálló erdélyi magyar politizálást folytatni, amit az RMDSZ sikeresen tett az elmúlt húsz évben. A jelek szerint azonban a romániai magyarság legreprezentatívabb érdekvédelmi szervezete is belefáradt az önállóságba, és főként a fiatal vezető nemzedéke révén hajlik a magyarországi pártokkal szemben képviselt egyenlő közelség elvének a feladására. Úgy tűnik, már csak az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetősége képviseli töretlenül ezt az elvet, amit azért is lenne kár feláldozni, mert a történelem során bebizonyosodott, hogy a sorsfordító pillanatokban a Magyarországot vezető politikai elit soha nem volt képes megfelelő árnyalt víziót képviselni az erdélyi magyarság sorsának kedvező alakítása érdekében. A Fidesznek elsősorban azt a csapdát kell elkerülnie, hogy magyarországi belpolitikai érdekeknek vesse alá a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)
2010. április 12.
Hangok és hangulatok
Sokan beszélnek, de a pénznek mindennél és mindenkinél erősebben cseng a hangja.
Április 14-én éppen tíz esztendeje, hogy a Sapientia Alapítvány erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőiből álló kuratóriuma elhatározta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítását Csíkszeredában, Kolozsváron valamint Marosvásárhelyen létesítendő karokkal.
A csíkszeredai oktatás 2001. október 8-án indult Németh Zsoltnak, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottsága jelenlegi elnökének rövid és tömör emlékezetes mondatával: győztünk! Az EMTE, más magánegyetemekhez hasonlóan, ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, az utóbbi három esztendőben már több szakot akkreditáltak.
Jelenleg megkezdődött az egész egyetem akkreditálási folyamata, Csíkszeredában például éppen ezen a héten vizsgálódik a parlamentnek az ajánlatot benyújtó szakbizottság. Az akkor kormányon levő Fidesz kezdeményezésére valamennyi magyarországi párt egyetértett az egyetem támogatásával, ez nem változott az MSZP-SZDSZ kormányzás alatt sem, noha a romló gazdasági viszonyok között az egyetem vezetői közül többen is szóvá tették a támogatások viszonylagos csökkenését.
Németh Zsoltnak a székelység számára mindenképpen oktatástörténetet jelző mondata – hiszen az egyetemi távoktatás, a különböző romániai és magyarországi egyetemek kihelyezett tagozatai mellett ez jelentette Székelyföldön az első, úgymond önálló felsőoktatási intézményt – azóta többször is felbukkant a különböző szintű székelyföldi intézményvezetők beszédeiben; különösképpen az akkor még Magyar Polgári Szövetség, később Magyar Polgári Párt irányítói és a székelyföldi polgármesterek használták előszeretettel, mivel a hatásos szófordulatok – szerencsére – nem köthetők semmiféle szabadalomhoz.
A Fidesz székelyföldi kapcsolataihoz azonban az elmúlt évtizedben nem csupán az egyetem vagy éppen az MPSZ, illetve az MPP köthető – a magyarországi politikai pártoktól az egyenlő távolság betartását mindig is szorgalmazó RMDSZ-ről nem is beszélve –, hanem hullámzó, kormányzati pozícióktól függő személyi kapcsolatok mellett a média- és gazdasági érdekeltségek sem megvetendők.
Hogyan alakulnak most, a választási győzelem után a Fidesz székelyföldi kapcsolatai?
Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor, a leendő magyar miniszterelnök többször is személyesen biztosította Traian Băsescut, Románia elnökét a két ország szoros együttműködéséről, és nem feledve, hogy az RMDSZ ott van a kormányban, egyértelmű, hogy az RMDSZ és a Fidesz politika kapcsolatai erősödnek mind a román-magyar közvetítés, mind a magyar nemzetpolitika tekintetében.
Az is valószínűnek tűnik, hogy Szász Jenő, a frakciókra egyre jobban széteső MPP elnöke szombaton hiába választatta újra magát az alapszabályzat bebetonozásával és ellenzéke egyes tagjainak a pártból történő kizárásával, mert a Fidesz szemében leszálló ágba került, és a folyamatot csak gyorsítja az Orbán Viktor barátjával, Tőkés Lászlóval való éles szembekerülése. A szócsata azonban nem marad csupán a felszínen, hanem más típusú következményei is lesznek.
Németh Zsolt alig néhány nappal ezelőtt, a magyarság európai uniós lehetőségeiről beszélve, megint elfeledte egykori kedvenc szófordulatát, a Székelyföld „belső anyaországi” szerepét, és a jövőt az egyre erősödő határmenti együttműködésben látja, mivel a külhoni magyarság hetven százaléka ott él. Ami összecseng az önmagát végre-valahára civil egyesületként bejegyeztető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak azzal a meglehetősen ritka megfogalmazásával, miszerint a nemzeti integrációban igen nagy szerepe van az élénkülő gazdasági kapcsolatoknak.
Aki pedig ért a szóból, az jól tudja, hogy mit rejt ez a mondat, és az elkövetkező években leginkább milyen régiókat céloznak meg a magyarországi támogatások. Ami viszont nem jelenti egyben azt is, hogy bizonyos ágazatok – útfeljavítások, közüzemi tevékenység, hulladékgazdálkodás, turizmus stb. – Székelyföldön tevékenykedő, főként Magyarországról, Fidesz-közelből tőkésített cégei ne örvendenének a kormánycserének, hiszen a demokráciában és piacgazdaságban sokan beszélnek, de a pénznek mindennél és mindenkinél erősebben cseng a hangja.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)
Sokan beszélnek, de a pénznek mindennél és mindenkinél erősebben cseng a hangja.
Április 14-én éppen tíz esztendeje, hogy a Sapientia Alapítvány erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőiből álló kuratóriuma elhatározta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítását Csíkszeredában, Kolozsváron valamint Marosvásárhelyen létesítendő karokkal.
A csíkszeredai oktatás 2001. október 8-án indult Németh Zsoltnak, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottsága jelenlegi elnökének rövid és tömör emlékezetes mondatával: győztünk! Az EMTE, más magánegyetemekhez hasonlóan, ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, az utóbbi három esztendőben már több szakot akkreditáltak.
Jelenleg megkezdődött az egész egyetem akkreditálási folyamata, Csíkszeredában például éppen ezen a héten vizsgálódik a parlamentnek az ajánlatot benyújtó szakbizottság. Az akkor kormányon levő Fidesz kezdeményezésére valamennyi magyarországi párt egyetértett az egyetem támogatásával, ez nem változott az MSZP-SZDSZ kormányzás alatt sem, noha a romló gazdasági viszonyok között az egyetem vezetői közül többen is szóvá tették a támogatások viszonylagos csökkenését.
Németh Zsoltnak a székelység számára mindenképpen oktatástörténetet jelző mondata – hiszen az egyetemi távoktatás, a különböző romániai és magyarországi egyetemek kihelyezett tagozatai mellett ez jelentette Székelyföldön az első, úgymond önálló felsőoktatási intézményt – azóta többször is felbukkant a különböző szintű székelyföldi intézményvezetők beszédeiben; különösképpen az akkor még Magyar Polgári Szövetség, később Magyar Polgári Párt irányítói és a székelyföldi polgármesterek használták előszeretettel, mivel a hatásos szófordulatok – szerencsére – nem köthetők semmiféle szabadalomhoz.
A Fidesz székelyföldi kapcsolataihoz azonban az elmúlt évtizedben nem csupán az egyetem vagy éppen az MPSZ, illetve az MPP köthető – a magyarországi politikai pártoktól az egyenlő távolság betartását mindig is szorgalmazó RMDSZ-ről nem is beszélve –, hanem hullámzó, kormányzati pozícióktól függő személyi kapcsolatok mellett a média- és gazdasági érdekeltségek sem megvetendők.
Hogyan alakulnak most, a választási győzelem után a Fidesz székelyföldi kapcsolatai?
Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor, a leendő magyar miniszterelnök többször is személyesen biztosította Traian Băsescut, Románia elnökét a két ország szoros együttműködéséről, és nem feledve, hogy az RMDSZ ott van a kormányban, egyértelmű, hogy az RMDSZ és a Fidesz politika kapcsolatai erősödnek mind a román-magyar közvetítés, mind a magyar nemzetpolitika tekintetében.
Az is valószínűnek tűnik, hogy Szász Jenő, a frakciókra egyre jobban széteső MPP elnöke szombaton hiába választatta újra magát az alapszabályzat bebetonozásával és ellenzéke egyes tagjainak a pártból történő kizárásával, mert a Fidesz szemében leszálló ágba került, és a folyamatot csak gyorsítja az Orbán Viktor barátjával, Tőkés Lászlóval való éles szembekerülése. A szócsata azonban nem marad csupán a felszínen, hanem más típusú következményei is lesznek.
Németh Zsolt alig néhány nappal ezelőtt, a magyarság európai uniós lehetőségeiről beszélve, megint elfeledte egykori kedvenc szófordulatát, a Székelyföld „belső anyaországi” szerepét, és a jövőt az egyre erősödő határmenti együttműködésben látja, mivel a külhoni magyarság hetven százaléka ott él. Ami összecseng az önmagát végre-valahára civil egyesületként bejegyeztető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak azzal a meglehetősen ritka megfogalmazásával, miszerint a nemzeti integrációban igen nagy szerepe van az élénkülő gazdasági kapcsolatoknak.
Aki pedig ért a szóból, az jól tudja, hogy mit rejt ez a mondat, és az elkövetkező években leginkább milyen régiókat céloznak meg a magyarországi támogatások. Ami viszont nem jelenti egyben azt is, hogy bizonyos ágazatok – útfeljavítások, közüzemi tevékenység, hulladékgazdálkodás, turizmus stb. – Székelyföldön tevékenykedő, főként Magyarországról, Fidesz-közelből tőkésített cégei ne örvendenének a kormánycserének, hiszen a demokráciában és piacgazdaságban sokan beszélnek, de a pénznek mindennél és mindenkinél erősebben cseng a hangja.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 16.
Az átvilágítás része a rendszerváltásnak"
Nagyvárad – Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint a rendszerváltozásnak része kell legyen az átvilágítás, mert ha nem vágjuk el a szálakat, akkor meghosszabítjuk a kommunizmus folytonosságát.
Péntek délelőtt nagyváradi EP-irodájában sajtótájékoztatót tartott Tőkés László európai parlamenti képviselő, melynek fő témája a kommunista és a titkosszolgálati múlttal való szembenézés, illetve az ezek visszahúzó örökségétől való szabadulás volt. Azon meggyőződésének adott hangot, hogy a rendszerváltozásnak része kell legyen azátvilágítás, mert ha nem vágjuk el a kommunizmus és a demokrácia közötti szálakat, akkor meghosszabítjuk előbbinek folytonosságát. “Világos, hogy csakis akkor szakíthatunk a visszarendeződéssel, ha szembenézünk a múltunkkal”, fogalmazott. Arra emlékeztetett, hogy ennek tudatában az idén tovább folytatódott az egyházi átvilágítás, 2008-ban pedig az Országos Átvilágító Bizottság (CNSAS) igazolásának megfelelően szerinte összesen 16 református lelkészi személyről bizonyosodott be, hogy együttműködtek a Szekuritatéval. Ugyanakkor további lelkészi személyek esetének megitélése függőben, illetve folyamatban van, tette hozzá.
Negatív propaganda
A volt püspök meglátásában az átvilágítás folytatása komoly ellenállásba ütközik, mert a legutóbbi leleplezések nyomán sokan éles ellentámadása lendültek, és “közvetlen módon vagy különféle lejáratási módszerekkel próbálják akadályozni az igazság feltárását”. Meggyőződése: bizonnyal feltételezhető, hogy a szekustisztek, illetve volt tartótisztek megnevesítése őket magukat, valamint egykori és jelenlegi (?) kollaboránsaikat is erőteljesen aktivizálta. Az EP-képviselő neveket is említett, szerinte Florin Budea és Laura Gal újságírók, Aurel Căprariu alezredes, Aurel Agache volt kézdivásárhelyi milicista fia és Gheorghe Rădulescu járnak élen a negatív propaganda-kampányban. Megítélésében a politikai és az egyházi oldalon is hasonló, őt lejárató megnyilatkozások, aknamunkák tapasztalhatóak, példaként név szerint említette Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselőt, az “MPP-szócső” Polgári Élet című újságot, Veres-Kovács Attila várad-olaszi lelkipásztort, Visky István bihari lelkészértekezleti elnököt, Bátori Gyula volt gencsi lelkipásztort és Balogh Béla volt kolozsvári tiszteletest.
Tőkés László ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy “sok rovott múltú református lelkész” telepedett át Magyaszországra, mint amilyen állításában Halász Alexandru volt temesvári, Kovács Imre volt paptamási és Fazakas László volt margittai lelkészek vagy a Bereschi és a Tudorache fedőnevek viselői. Ugyanilyen vonatkozásban említette Bartha Tibor ortopéd főorvost is, aki Budapestre költözött. “Félő, hogy némelyiküket mind a mai napig kezében tartja a román titkosszolgálat, és emiatt ők új hazájukra nézve is veszélyt jelentenek. Húsz évvel a rendszerváltozás kezdete után, társadalmunk és nemzetünk erkölcsi-lelki megújulásának komoly előfeltétele a tisztulás”, vélekedett.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad – Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint a rendszerváltozásnak része kell legyen az átvilágítás, mert ha nem vágjuk el a szálakat, akkor meghosszabítjuk a kommunizmus folytonosságát.
Péntek délelőtt nagyváradi EP-irodájában sajtótájékoztatót tartott Tőkés László európai parlamenti képviselő, melynek fő témája a kommunista és a titkosszolgálati múlttal való szembenézés, illetve az ezek visszahúzó örökségétől való szabadulás volt. Azon meggyőződésének adott hangot, hogy a rendszerváltozásnak része kell legyen azátvilágítás, mert ha nem vágjuk el a kommunizmus és a demokrácia közötti szálakat, akkor meghosszabítjuk előbbinek folytonosságát. “Világos, hogy csakis akkor szakíthatunk a visszarendeződéssel, ha szembenézünk a múltunkkal”, fogalmazott. Arra emlékeztetett, hogy ennek tudatában az idén tovább folytatódott az egyházi átvilágítás, 2008-ban pedig az Országos Átvilágító Bizottság (CNSAS) igazolásának megfelelően szerinte összesen 16 református lelkészi személyről bizonyosodott be, hogy együttműködtek a Szekuritatéval. Ugyanakkor további lelkészi személyek esetének megitélése függőben, illetve folyamatban van, tette hozzá.
Negatív propaganda
A volt püspök meglátásában az átvilágítás folytatása komoly ellenállásba ütközik, mert a legutóbbi leleplezések nyomán sokan éles ellentámadása lendültek, és “közvetlen módon vagy különféle lejáratási módszerekkel próbálják akadályozni az igazság feltárását”. Meggyőződése: bizonnyal feltételezhető, hogy a szekustisztek, illetve volt tartótisztek megnevesítése őket magukat, valamint egykori és jelenlegi (?) kollaboránsaikat is erőteljesen aktivizálta. Az EP-képviselő neveket is említett, szerinte Florin Budea és Laura Gal újságírók, Aurel Căprariu alezredes, Aurel Agache volt kézdivásárhelyi milicista fia és Gheorghe Rădulescu járnak élen a negatív propaganda-kampányban. Megítélésében a politikai és az egyházi oldalon is hasonló, őt lejárató megnyilatkozások, aknamunkák tapasztalhatóak, példaként név szerint említette Lakatos Péter RMDSZ-es parlamenti képviselőt, az “MPP-szócső” Polgári Élet című újságot, Veres-Kovács Attila várad-olaszi lelkipásztort, Visky István bihari lelkészértekezleti elnököt, Bátori Gyula volt gencsi lelkipásztort és Balogh Béla volt kolozsvári tiszteletest.
Tőkés László ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy “sok rovott múltú református lelkész” telepedett át Magyaszországra, mint amilyen állításában Halász Alexandru volt temesvári, Kovács Imre volt paptamási és Fazakas László volt margittai lelkészek vagy a Bereschi és a Tudorache fedőnevek viselői. Ugyanilyen vonatkozásban említette Bartha Tibor ortopéd főorvost is, aki Budapestre költözött. “Félő, hogy némelyiküket mind a mai napig kezében tartja a román titkosszolgálat, és emiatt ők új hazájukra nézve is veszélyt jelentenek. Húsz évvel a rendszerváltozás kezdete után, társadalmunk és nemzetünk erkölcsi-lelki megújulásának komoly előfeltétele a tisztulás”, vélekedett.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2010. április 21.
Éhes eszkimók
A jobboldal Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Az azonban bizonyosra vehető, hogy az Orbán-kormány, ahogy eddig is tette, ezután is erejétől telhetően támogatni fogja a határon túli magyarságot. S egyáltalán nem mindegy, hogy a romániai magyarság politikai képviselete hogyan részesül ezekből a támogatásokból. Bár a fóka mind kevesebb, az eszkimók mind harciasabbaknak tűnnek...
Az, ami MPP háza táján az elmúlt napokban történt, valóban arra utal, hogy a Fidesz-közeli jobboldal pretendensei közt késélre menő küzdelem kezdődik a magyarországi kegyekért. Szász Jenő, Orbán Viktor egykori székelyföldi üdvöskéje, miután a román igazságszolgáltatás döntésére reagálva rendet teremtett a háza táján, megtisztította a pártot azoktól az „elemektől”, akik vonakodtak alávetni magukat a „többségi” akaratnak. S miután a saját portáján előállt a „rend”, késlekedés nélkül nekiesett a másik esélyes trónkövetelőnek, Tőkés Lászlónak.
Az RMDSZ nyilvánvalóan nem jelent túl nagy konkurenciát, a Fideszhez fűződő kapcsolatai még tisztázatlanok, a múltbeli feszültségek, az RMDSZ-nek a szocialisták iránti tapintatosabb álláspontja feltehetőleg nem mentek feledésbe. S bár a hivatalos fórumokon a Fidesz is a be nem avatkozás politikáját hirdeti, a múlt tapasztalatai alapján joggal számíthatunk arra, hogy Tőkés László Fidesznek tett szolgálatai nem maradnak viszonzatlanul. Ahogyan eddig sem maradtak. Nehéz lenne eldönteni, hogy Tőkés László megválasztásában mekkora szerepe volt Orbán Viktor korteskedéseinek, de bizonyosan nem kevés.
Igaz, a magyarországi kampányból ez ideig mi erdélyiek kimaradtunk. Ami egyébként a kampánynak magának sem tett rosszat. Nem volt Székely Himnusz és nem volt sem Tőkés László, sem Szász Jenő.
Így aztán érthető, hogy utóbbi nem késlekedik az egyébként is rossz napokat élő európarlamenti képviselő ellen frontális támadást elindítani. A vékonyabban csordogáló magyarországi támogatásokért ugyanis mindenekelőtt vele kell megküzdenie.
A hűtlen zsarnok hírébe keveredett férj ellenében most lehet, következésként most kell támadásba lendülni. Az Isten, haza, család hármasság látványos megbomlása könnyen azokat igazolhatja, akik a püspöki ájtatosság mögött korábban is ádáz politikusi ambíciókat szimatoltak.
Bárhogyan legyen is, az események azokat is kétségbe ejtik lassan, akik a romániai magyar politika megreformálását a jobboldal felemelkedésétől, az RMDSZ esélyes vetélytársaként fellépő radikálisabb alternatívától várták. Ezt a jobboldalt a jelek szerint a Fidesz kétharmados győzelme sem igen lesz képes kirángatni a kátyúból, amelybe hangadó személyiségei belevezették.
A jobboldal gyengeségét mi sem bizonyíthatná világosabban, mint az a tény, hogy Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül az elmúlt nyolc évben egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni. Hogy ennek mi volt az oka, annak eldöntését bízzuk a harcban álló felekre. Addig azonban, amíg a két vezéregyéniség mellett senki nem rúghat, labdába aligha számíthatunk rá, hogy a jobboldal olyan politikusi gárdával állhat elő, amely a ciklus végén – hacsak Băsescu elnök addig ránk nem húzza a tíz százalékot – eséllyel versenghet az RMDSZ profi módra politizáló képviselőivel.
Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktornak sem lesz könnyű. Egy nyíltan gyűlölködő Szlovákiával az oldalában, maga is rászorul a román elnökkel együttműködő RMDSZ-re, hisz a nemzetközi porondon csak ránk való hivatkozással bizonyíthatja, hogy ha van kivel, akkor ő bizony békés és termékeny együttműködésre, gyümölcsöző szomszédságpolitikára képes. A hiba tehát nem bennünk, hanem a szlovákokban van.
Nyilvánvalónak tűnik: mindannyiunknak az volna jó, ha a feltehetően kétharmados Fidesz ezt a tényállást még idejében felismerné.
Bíró Béla
Új Magyar Szó (Bukarest)
A jobboldal Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Az azonban bizonyosra vehető, hogy az Orbán-kormány, ahogy eddig is tette, ezután is erejétől telhetően támogatni fogja a határon túli magyarságot. S egyáltalán nem mindegy, hogy a romániai magyarság politikai képviselete hogyan részesül ezekből a támogatásokból. Bár a fóka mind kevesebb, az eszkimók mind harciasabbaknak tűnnek...
Az, ami MPP háza táján az elmúlt napokban történt, valóban arra utal, hogy a Fidesz-közeli jobboldal pretendensei közt késélre menő küzdelem kezdődik a magyarországi kegyekért. Szász Jenő, Orbán Viktor egykori székelyföldi üdvöskéje, miután a román igazságszolgáltatás döntésére reagálva rendet teremtett a háza táján, megtisztította a pártot azoktól az „elemektől”, akik vonakodtak alávetni magukat a „többségi” akaratnak. S miután a saját portáján előállt a „rend”, késlekedés nélkül nekiesett a másik esélyes trónkövetelőnek, Tőkés Lászlónak.
Az RMDSZ nyilvánvalóan nem jelent túl nagy konkurenciát, a Fideszhez fűződő kapcsolatai még tisztázatlanok, a múltbeli feszültségek, az RMDSZ-nek a szocialisták iránti tapintatosabb álláspontja feltehetőleg nem mentek feledésbe. S bár a hivatalos fórumokon a Fidesz is a be nem avatkozás politikáját hirdeti, a múlt tapasztalatai alapján joggal számíthatunk arra, hogy Tőkés László Fidesznek tett szolgálatai nem maradnak viszonzatlanul. Ahogyan eddig sem maradtak. Nehéz lenne eldönteni, hogy Tőkés László megválasztásában mekkora szerepe volt Orbán Viktor korteskedéseinek, de bizonyosan nem kevés.
Igaz, a magyarországi kampányból ez ideig mi erdélyiek kimaradtunk. Ami egyébként a kampánynak magának sem tett rosszat. Nem volt Székely Himnusz és nem volt sem Tőkés László, sem Szász Jenő.
Így aztán érthető, hogy utóbbi nem késlekedik az egyébként is rossz napokat élő európarlamenti képviselő ellen frontális támadást elindítani. A vékonyabban csordogáló magyarországi támogatásokért ugyanis mindenekelőtt vele kell megküzdenie.
A hűtlen zsarnok hírébe keveredett férj ellenében most lehet, következésként most kell támadásba lendülni. Az Isten, haza, család hármasság látványos megbomlása könnyen azokat igazolhatja, akik a püspöki ájtatosság mögött korábban is ádáz politikusi ambíciókat szimatoltak.
Bárhogyan legyen is, az események azokat is kétségbe ejtik lassan, akik a romániai magyar politika megreformálását a jobboldal felemelkedésétől, az RMDSZ esélyes vetélytársaként fellépő radikálisabb alternatívától várták. Ezt a jobboldalt a jelek szerint a Fidesz kétharmados győzelme sem igen lesz képes kirángatni a kátyúból, amelybe hangadó személyiségei belevezették.
A jobboldal gyengeségét mi sem bizonyíthatná világosabban, mint az a tény, hogy Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül az elmúlt nyolc évben egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni. Hogy ennek mi volt az oka, annak eldöntését bízzuk a harcban álló felekre. Addig azonban, amíg a két vezéregyéniség mellett senki nem rúghat, labdába aligha számíthatunk rá, hogy a jobboldal olyan politikusi gárdával állhat elő, amely a ciklus végén – hacsak Băsescu elnök addig ránk nem húzza a tíz százalékot – eséllyel versenghet az RMDSZ profi módra politizáló képviselőivel.
Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktornak sem lesz könnyű. Egy nyíltan gyűlölködő Szlovákiával az oldalában, maga is rászorul a román elnökkel együttműködő RMDSZ-re, hisz a nemzetközi porondon csak ránk való hivatkozással bizonyíthatja, hogy ha van kivel, akkor ő bizony békés és termékeny együttműködésre, gyümölcsöző szomszédságpolitikára képes. A hiba tehát nem bennünk, hanem a szlovákokban van.
Nyilvánvalónak tűnik: mindannyiunknak az volna jó, ha a feltehetően kétharmados Fidesz ezt a tényállást még idejében felismerné.
Bíró Béla
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 22.
Sepsiszentgyörgyön folytatódik az MPP-RMDSZ háború
Antal Árpád polgármester átverte az MPP-frakciót, és egy olyan határozatmellékletet csempészett a hétfői tanácsülés napirendjére, amelyet nem ismert, így egyöntetűen megszavazott a testület, s ezáltal megfosztották az összes hatáskörétől a nemrég visszahelyezett Bálint József alpolgármestert — állítják a sepsiszentgyörgyi tanács polgári frakciójának tagjai. A polgármester szerint erről szó sincs, a decemberi leváltást követő rendeletét erősítette meg most a tanács, nem volt titok, miről szavaznak, idejében megkapták az összes dokumentumot. Az MPP a határozat visszavonását és az ügy kivizsgálását kéri, ha szükséges, bírósági úton is eljárnak — nyilatkozták.
A hétfői rendkívüli tanácsülés napirendi pontjainak nagy részét pénteken kapták meg a tanácstagok, ám az inkriminált ötös határozat kiegészítésére csak hétfőn 10 óra 40 perckor, a tanácsülés kezdete előtt kevesebb mint két órával került sor, számítógépes kiközlésről lévén szó, a feltöltés pontos időpontja megjelenik — állítja Bálint József, aki papírral is igazolja az időpontot. Érvelésük szerint éppen ezért senki nem figyelt fel ennek tartalmára, és a határozat felvezetésében, indoklásában sem esett szó a jelentős változtatásról, így nem meglepő, hogy a tizennyolc jelen levő tanácstag egyöntetű igennel hagyta jóvá a határozatot. Az MPP-sek, pontosabban a gyűlésről hiányzó Bálint József este, a határozat tanulmányozásakor szembesült a ténnyel: az új elosztás szerint semmilyen feladatköre nem maradt. „Egyértelműen belopták, utolsó percben becsempészték a módosító mellékletet" — vélik a polgári tanácstagok, ellenőrizték, román tanácstag társaik sem tudtak a változtatásról, ismeretek hiányában szavazták meg a határozatot.
Antal Árpád polgármester értetlenül áll a polgáriak kifogásai előtt. Egy polgármesteri rendelettel még decemberben, Bálint leváltása után újraosztotta a feladatköröket, „hisz a munkának mennie kellett", azt a döntést terjesztette most elfogadásra a tanács elé, szerinte egyértelműen szerepelt benne minden változás. Ha május 4-én a brassói táblabíróság megerősíti a szentgyörgyi döntését, ad bőven feladatot az MPP-s alpolgármesternek, jól átlátható és ellenőrizhető munkát, például megbízza, szerezzen pénzt az utak javítására, csatornázásra — mondja. Senki nem próbált semmit becsempészni, félreértés történt, Kulcsár Tünde jegyző szerint az említett dokumentum már pénteken is a tanácstagok rendelkezésére állt, hétfőn jelezte egy képviselő (nem MPP-s és nem RMDSZ-es), hogy nem jól kivehető az ábra, így kicserélték a személyzeti beosztásról szóló rajzot, s ezért jelenik meg a későbbi időpont. Vállalja a felelősséget, és kollégái tanúsíthatják állítását — hangsúlyozza.
Az MPP-frakció nyilatkozatban is tiltakozik, „felháborodva vették tudomásul", hogy „törvénytelen manipuláció áldozatai", ragaszkodnak a határozat érvénytelenítéséhez és az eset kivizsgálásához.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Antal Árpád polgármester átverte az MPP-frakciót, és egy olyan határozatmellékletet csempészett a hétfői tanácsülés napirendjére, amelyet nem ismert, így egyöntetűen megszavazott a testület, s ezáltal megfosztották az összes hatáskörétől a nemrég visszahelyezett Bálint József alpolgármestert — állítják a sepsiszentgyörgyi tanács polgári frakciójának tagjai. A polgármester szerint erről szó sincs, a decemberi leváltást követő rendeletét erősítette meg most a tanács, nem volt titok, miről szavaznak, idejében megkapták az összes dokumentumot. Az MPP a határozat visszavonását és az ügy kivizsgálását kéri, ha szükséges, bírósági úton is eljárnak — nyilatkozták.
A hétfői rendkívüli tanácsülés napirendi pontjainak nagy részét pénteken kapták meg a tanácstagok, ám az inkriminált ötös határozat kiegészítésére csak hétfőn 10 óra 40 perckor, a tanácsülés kezdete előtt kevesebb mint két órával került sor, számítógépes kiközlésről lévén szó, a feltöltés pontos időpontja megjelenik — állítja Bálint József, aki papírral is igazolja az időpontot. Érvelésük szerint éppen ezért senki nem figyelt fel ennek tartalmára, és a határozat felvezetésében, indoklásában sem esett szó a jelentős változtatásról, így nem meglepő, hogy a tizennyolc jelen levő tanácstag egyöntetű igennel hagyta jóvá a határozatot. Az MPP-sek, pontosabban a gyűlésről hiányzó Bálint József este, a határozat tanulmányozásakor szembesült a ténnyel: az új elosztás szerint semmilyen feladatköre nem maradt. „Egyértelműen belopták, utolsó percben becsempészték a módosító mellékletet" — vélik a polgári tanácstagok, ellenőrizték, román tanácstag társaik sem tudtak a változtatásról, ismeretek hiányában szavazták meg a határozatot.
Antal Árpád polgármester értetlenül áll a polgáriak kifogásai előtt. Egy polgármesteri rendelettel még decemberben, Bálint leváltása után újraosztotta a feladatköröket, „hisz a munkának mennie kellett", azt a döntést terjesztette most elfogadásra a tanács elé, szerinte egyértelműen szerepelt benne minden változás. Ha május 4-én a brassói táblabíróság megerősíti a szentgyörgyi döntését, ad bőven feladatot az MPP-s alpolgármesternek, jól átlátható és ellenőrizhető munkát, például megbízza, szerezzen pénzt az utak javítására, csatornázásra — mondja. Senki nem próbált semmit becsempészni, félreértés történt, Kulcsár Tünde jegyző szerint az említett dokumentum már pénteken is a tanácstagok rendelkezésére állt, hétfőn jelezte egy képviselő (nem MPP-s és nem RMDSZ-es), hogy nem jól kivehető az ábra, így kicserélték a személyzeti beosztásról szóló rajzot, s ezért jelenik meg a későbbi időpont. Vállalja a felelősséget, és kollégái tanúsíthatják állítását — hangsúlyozza.
Az MPP-frakció nyilatkozatban is tiltakozik, „felháborodva vették tudomásul", hogy „törvénytelen manipuláció áldozatai", ragaszkodnak a határozat érvénytelenítéséhez és az eset kivizsgálásához.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. április 23.
Exkluzív Erdély Online-interjú Tőkés Lászlóval
– Az új, nagy politikai erővel rendelkező magyar kormány komoly esélyt nyújt a Kárpát-medencei magyar nemzetstratégia kiszélesítésére, hangsúlyozta Tőkés László EP-képviselő oldalunknak adott pénteki interjújában.
– Mire számíthat a határon túli magyarság az új magyarországi kormánytól?
– A magyarországi választások képe azt mutatja: nem csupán a gyõztes csapat nagyon jó, hanem az ellenfél is nagyon gyenge. Ebben az esetben senki sem mondhatja azt, hogy csupán protestszavazatról volt szó. A posztkommunista liberális vezetés a tönk szélére juttatta Magyarországot, tehát a protestszavazás is jellemzõ erre a választásra, másfelõl nagyon hangsúlyos a Fidesznek és szövetségeseinek a nemzeti érdekek melletti kiállása. Ez a kettõsség jellemzi ezeket a választásokat.
Továbbvinni az összefogást
– A magyarországi választások kimenetele összefogásra sarkallhatja a romániai magyar alakulatokat?
– Számomra a legfontosabb üzenet az, hogy a magyarországi választáson elfelejthetjük, hogy pártok között folyik a harc, hiszen az Orbán Viktor vezette szövetségnek olyan összefogást sikerült megvalósítania, amely mellett eltörpülnek a pártpolitikai szempontok. Ezt kellene kiterjesztenünk az egész Kárpát-medencére. Nem országpolitikára, hanem nemzetpolitikára van szükség. Ilyen szempontból tanulságos a határon túli nemzetrészek számára is, hogy félre kell tennünk a pártpolitikai szűkkeblűséget, amely tekintetben amúgy is teljesen esélytelen a helyzetünk a többségi utódállamokban. Ehelyett a nemzeti érdeket kell elõtérbe helyeznünk, és ekörül kell megteremtenünk a plurális egységet, amely vajúdik Erdélyben is. Sajnos nemhogy az RMDSZ-szel, de a másik táborban sem sikerül egy kívánatos összefogást megvalósítanunk. Számomra és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács számára egyértelmû az az üzenet, hogy a tavaly elkezdett magyar összefogást tovább kell vinnünk, ki kell szélesítenünk, és véglegesítenünk kell.
– Lát esélyt mindennek megvalósulására belátható idõn belül?
– Igen, mert olyan politikai erõtér alakul ki a Kárpát-medencében, amelynek a hatása alól nem vonhatja ki magát sem az RMDSZ, sem az MPP, hogy csak a két hazai magyar pártot említsem. Eddig joggal mondhattuk, hogy két szék között a pad alá kerültünk Budapest és Bukarest, Budapest és Pozsony, Budapest és Belgrád között. A politikai senkiföldjén vergõdtünk a megelõzõ kormány idõszakában, most viszont nekivethetjük a hátunkat egy szilárd magyarországi politikai háttérnek, és ezáltal kikovácsolhatjuk magunknak a Kárpát-medencei nemzetpolitikai stratégiát.
Rais W. István
erdon.ro
– Az új, nagy politikai erővel rendelkező magyar kormány komoly esélyt nyújt a Kárpát-medencei magyar nemzetstratégia kiszélesítésére, hangsúlyozta Tőkés László EP-képviselő oldalunknak adott pénteki interjújában.
– Mire számíthat a határon túli magyarság az új magyarországi kormánytól?
– A magyarországi választások képe azt mutatja: nem csupán a gyõztes csapat nagyon jó, hanem az ellenfél is nagyon gyenge. Ebben az esetben senki sem mondhatja azt, hogy csupán protestszavazatról volt szó. A posztkommunista liberális vezetés a tönk szélére juttatta Magyarországot, tehát a protestszavazás is jellemzõ erre a választásra, másfelõl nagyon hangsúlyos a Fidesznek és szövetségeseinek a nemzeti érdekek melletti kiállása. Ez a kettõsség jellemzi ezeket a választásokat.
Továbbvinni az összefogást
– A magyarországi választások kimenetele összefogásra sarkallhatja a romániai magyar alakulatokat?
– Számomra a legfontosabb üzenet az, hogy a magyarországi választáson elfelejthetjük, hogy pártok között folyik a harc, hiszen az Orbán Viktor vezette szövetségnek olyan összefogást sikerült megvalósítania, amely mellett eltörpülnek a pártpolitikai szempontok. Ezt kellene kiterjesztenünk az egész Kárpát-medencére. Nem országpolitikára, hanem nemzetpolitikára van szükség. Ilyen szempontból tanulságos a határon túli nemzetrészek számára is, hogy félre kell tennünk a pártpolitikai szűkkeblűséget, amely tekintetben amúgy is teljesen esélytelen a helyzetünk a többségi utódállamokban. Ehelyett a nemzeti érdeket kell elõtérbe helyeznünk, és ekörül kell megteremtenünk a plurális egységet, amely vajúdik Erdélyben is. Sajnos nemhogy az RMDSZ-szel, de a másik táborban sem sikerül egy kívánatos összefogást megvalósítanunk. Számomra és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács számára egyértelmû az az üzenet, hogy a tavaly elkezdett magyar összefogást tovább kell vinnünk, ki kell szélesítenünk, és véglegesítenünk kell.
– Lát esélyt mindennek megvalósulására belátható idõn belül?
– Igen, mert olyan politikai erõtér alakul ki a Kárpát-medencében, amelynek a hatása alól nem vonhatja ki magát sem az RMDSZ, sem az MPP, hogy csak a két hazai magyar pártot említsem. Eddig joggal mondhattuk, hogy két szék között a pad alá kerültünk Budapest és Bukarest, Budapest és Pozsony, Budapest és Belgrád között. A politikai senkiföldjén vergõdtünk a megelõzõ kormány idõszakában, most viszont nekivethetjük a hátunkat egy szilárd magyarországi politikai háttérnek, és ezáltal kikovácsolhatjuk magunknak a Kárpát-medencei nemzetpolitikai stratégiát.
Rais W. István
erdon.ro
2010. április 30.
Autonómiát kér az Érmellék
Székelyföldi mintára a partiumi-érmelléki régióban is beszélni kell az autonómia kérdéseiről és sajátos jogállásáról, ezért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vasárnap Érmihályfalván megszervezi az Érmelléki Autonómia Fórumot – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor EMNT-alelnök és Török Sándor, a szervezet Bihar megyei elnöke.
A Bartók Béla Művelődési Házban tartott eseményen jelen lesz Tőkés László európai parlamenti képviselő is. „Kilencven évvel Trianon után az EMNT meghirdette gyógyítási programját és ennek a történelmi tettnek lesz a nyitánya ez a fórum” – hangsúlyozta Török Sándor. Hozzátette: autonóm régiót szeretnének létrehozni, melynek megvalósításához az Érmelléki Autonómia Fórum lesz az első lépés.
„Ez nem csak az EMNT ügye, nem pártállás kérdése, ez mindenki számára fontos, aki magyar érzületű” – mondta el Török. Szerinte egyforma teher mellett egyforma jogok járnak mindenkinek, ezen autonómia semmilyen negatív hatást nem jelentene a lakosságra nézve, a magyarság megmaradását segítené.
Toró T. Tibor, a szervezet országos alelnöke elmondta: az autonómia és a megvalósításához szükséges kérdések felvetését az EMNT Bihar megyei szervezete kezdeményezte, hangsúlyozva, hogy a székelyföldi törekvések mintájára a Partiumban is hasonló kellene. A kezdeményezők célja megerősíteni és tudatosítani az érmelléki emberekben az autonómiához való jogot, az önrendelkezés iránti igényt.
A kezdeményezéshez csatlakozott a Szatmár és Szilágy megyei EMNT-vezetés is. Egy interregionális tervet alakítanának ki, mely közös politikai, kulturális és gazdasági fejlesztési stratégiát jelentene, így „saját lábon állna” a régió.
„Ezen a vidéken igen nagy arányban laknak magyarok s az autonómia folyamata beilleszthető lenne a decentralizációs folyamatokba. A nyelvi jogok kiterjesztése is megvalósítható lenne, különös tekintettel arra, hogy ez már Európa-szerte elterjedt gyakorlat” – hangzott el a sajtótájékoztatón, melyen elmondták, egy emberekhez közel álló programot szeretnének, melyhez az EMNT adná a keretet.
A szervezet azt tervezi, hogy a soron következő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon kéri a kezdeményezéshez az RMDSZ támogatását is. Több oldalról kell „megtámadni” a problémát, hogy az autonómia valósággá váljon – hangsúlyozták. Az EMNT-s vezetők szerint igen fontos az egyezségkötés az RMDSZ-szel és az MPP-vel, hogy a magyar–magyar önös érdekek ne írják felül a közös érdeket.
A körülbelül 90-100 ezer lakosságot számláló Érmellék Székelyföld és Kalotaszeg mellett Erdély „legmagyarabb” kistérségének számít.
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)
Székelyföldi mintára a partiumi-érmelléki régióban is beszélni kell az autonómia kérdéseiről és sajátos jogállásáról, ezért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vasárnap Érmihályfalván megszervezi az Érmelléki Autonómia Fórumot – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor EMNT-alelnök és Török Sándor, a szervezet Bihar megyei elnöke.
A Bartók Béla Művelődési Házban tartott eseményen jelen lesz Tőkés László európai parlamenti képviselő is. „Kilencven évvel Trianon után az EMNT meghirdette gyógyítási programját és ennek a történelmi tettnek lesz a nyitánya ez a fórum” – hangsúlyozta Török Sándor. Hozzátette: autonóm régiót szeretnének létrehozni, melynek megvalósításához az Érmelléki Autonómia Fórum lesz az első lépés.
„Ez nem csak az EMNT ügye, nem pártállás kérdése, ez mindenki számára fontos, aki magyar érzületű” – mondta el Török. Szerinte egyforma teher mellett egyforma jogok járnak mindenkinek, ezen autonómia semmilyen negatív hatást nem jelentene a lakosságra nézve, a magyarság megmaradását segítené.
Toró T. Tibor, a szervezet országos alelnöke elmondta: az autonómia és a megvalósításához szükséges kérdések felvetését az EMNT Bihar megyei szervezete kezdeményezte, hangsúlyozva, hogy a székelyföldi törekvések mintájára a Partiumban is hasonló kellene. A kezdeményezők célja megerősíteni és tudatosítani az érmelléki emberekben az autonómiához való jogot, az önrendelkezés iránti igényt.
A kezdeményezéshez csatlakozott a Szatmár és Szilágy megyei EMNT-vezetés is. Egy interregionális tervet alakítanának ki, mely közös politikai, kulturális és gazdasági fejlesztési stratégiát jelentene, így „saját lábon állna” a régió.
„Ezen a vidéken igen nagy arányban laknak magyarok s az autonómia folyamata beilleszthető lenne a decentralizációs folyamatokba. A nyelvi jogok kiterjesztése is megvalósítható lenne, különös tekintettel arra, hogy ez már Európa-szerte elterjedt gyakorlat” – hangzott el a sajtótájékoztatón, melyen elmondták, egy emberekhez közel álló programot szeretnének, melyhez az EMNT adná a keretet.
A szervezet azt tervezi, hogy a soron következő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon kéri a kezdeményezéshez az RMDSZ támogatását is. Több oldalról kell „megtámadni” a problémát, hogy az autonómia valósággá váljon – hangsúlyozták. Az EMNT-s vezetők szerint igen fontos az egyezségkötés az RMDSZ-szel és az MPP-vel, hogy a magyar–magyar önös érdekek ne írják felül a közös érdeket.
A körülbelül 90-100 ezer lakosságot számláló Érmellék Székelyföld és Kalotaszeg mellett Erdély „legmagyarabb” kistérségének számít.
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. május 4.
Partiumi-érmelléki fórum az autonómiáról
Székelyföld mellett a partiumi-érmelléki régió az a romániai terület, ahol tömbmagyarság él, s melynek sajátos autonóm jogállásáról tartott fórumot Mihályfalván az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Az eseményen Bihar, Szatmár és Szilágy megye képviseltette magát.
Az EMNT-t Tőkés László országos, Török Sándor nagyváradi, Veres Kupán Enikő szatmári, Sándor József zilahi elnökök képviselték. Török Sándor – aki egyben az ülésvezető szerepét is betöltötte – köszöntötte Toró T. Tibor ügyvezető elnököt, Kovács Csaba EMNT-igazgatót, Lengyel György Bihar megyei MPP-elnököt, Csomortányi Istvánt, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnökségi tagját, a magukat képviseltető Vitézi Rendeket, valamint a margittai, mihályfalvi és más érmelléki települések autonómia-pártolóit, akik megtöltötték a helyi művelődési házat.
A házigazda szerepét Kovács Zoltán RMDSZ-es polgármester, valamint Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, a helyi MPP-s tanácsos töltötte be. Tőkés László európai parlamenti képviselő ismertette a fórum lényegét, mely egy olyan kezdeményező bizottság megalakítását szorgalmazta, melynek tagjai hivatottak lesznek egy használható – a Partiumra és az Érmellékre szabható – autonómia-modell kidolgozására. Szilágyi Ferenc felolvasta Kéri Gáspár székelyhídi fogorvos levelét is, aki szintén egy járható utat javasolt a régió autonómia-elméletére vonatkozóan. Majd ismertette saját jól dokumentált, demográfiai és földrajzi adatokkal alátámasztott elméletét is. Ezt követően Csomortányi István mondta el elképzelését, hogyan lehetne megoldani a nem tiszta magyar területek önrendelkezési jogának biztosítását nyelvi, valamint közigazgatási szinten. Toró T. Tibor jogi szempontból elemezte a lehetőségeket, majd a különböző települések megjelent küldöttei is elmondták észrevételeiket, javaslataikat. Tőkés László indítványozta, hogy az ismertetett elméleteket, modelleket az alakulóban lévő kezdeményező testület „tekintse munkaanyagnak”, majd megválasztották az elnökséget is Szilágyi Ferenc (elnök), valamint Csomortányi István (alelnök) személyében. Hozzájuk csatlakoznak majd az említett három megye képviselői által javasolt további elnökségi tagok is. Az autonómiaelmélet kidolgozásának fővédnöke Kovács Zoltán helyi polgármester lett. A fórum mottójának – Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája – jegyében zárult találkozót a Váradi Dalnokok igazi vérpezsdítő indulói, Kossuth-nótái, valamint Marozsán Csilla népdalai tették színesebbé, hangulatosabbá.
Sütő Éva
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Székelyföld mellett a partiumi-érmelléki régió az a romániai terület, ahol tömbmagyarság él, s melynek sajátos autonóm jogállásáról tartott fórumot Mihályfalván az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Az eseményen Bihar, Szatmár és Szilágy megye képviseltette magát.
Az EMNT-t Tőkés László országos, Török Sándor nagyváradi, Veres Kupán Enikő szatmári, Sándor József zilahi elnökök képviselték. Török Sándor – aki egyben az ülésvezető szerepét is betöltötte – köszöntötte Toró T. Tibor ügyvezető elnököt, Kovács Csaba EMNT-igazgatót, Lengyel György Bihar megyei MPP-elnököt, Csomortányi Istvánt, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnökségi tagját, a magukat képviseltető Vitézi Rendeket, valamint a margittai, mihályfalvi és más érmelléki települések autonómia-pártolóit, akik megtöltötték a helyi művelődési házat.
A házigazda szerepét Kovács Zoltán RMDSZ-es polgármester, valamint Szilágyi Ferenc, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, a helyi MPP-s tanácsos töltötte be. Tőkés László európai parlamenti képviselő ismertette a fórum lényegét, mely egy olyan kezdeményező bizottság megalakítását szorgalmazta, melynek tagjai hivatottak lesznek egy használható – a Partiumra és az Érmellékre szabható – autonómia-modell kidolgozására. Szilágyi Ferenc felolvasta Kéri Gáspár székelyhídi fogorvos levelét is, aki szintén egy járható utat javasolt a régió autonómia-elméletére vonatkozóan. Majd ismertette saját jól dokumentált, demográfiai és földrajzi adatokkal alátámasztott elméletét is. Ezt követően Csomortányi István mondta el elképzelését, hogyan lehetne megoldani a nem tiszta magyar területek önrendelkezési jogának biztosítását nyelvi, valamint közigazgatási szinten. Toró T. Tibor jogi szempontból elemezte a lehetőségeket, majd a különböző települések megjelent küldöttei is elmondták észrevételeiket, javaslataikat. Tőkés László indítványozta, hogy az ismertetett elméleteket, modelleket az alakulóban lévő kezdeményező testület „tekintse munkaanyagnak”, majd megválasztották az elnökséget is Szilágyi Ferenc (elnök), valamint Csomortányi István (alelnök) személyében. Hozzájuk csatlakoznak majd az említett három megye képviselői által javasolt további elnökségi tagok is. Az autonómiaelmélet kidolgozásának fővédnöke Kovács Zoltán helyi polgármester lett. A fórum mottójának – Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája – jegyében zárult találkozót a Váradi Dalnokok igazi vérpezsdítő indulói, Kossuth-nótái, valamint Marozsán Csilla népdalai tették színesebbé, hangulatosabbá.
Sütő Éva
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. május 17.
Székelyföldi rendezvényeink dimenziói
A hét végén is egymásra torlódtak a kisebb-nagyobb közösségek részvételét megcélzó kulturális, sport- és egyéb rendezvények, amelyek, ha számszerűsítjük az érdeklődést, hol átütő, hol mérsékeltebb sikerrel célba is értek, ezek szervezői, kivitelezői és a résztvevők számára is sikerélményt produkáltak.
A múlt héten olyan üdvözlendő elmozdulást is láthattunk, hogy megyei, sőt, székelyföldi szinten is az egymás sarkára lépő, egymásra torlódó és emiatt a siker hatásfokát csökkentő rendezvényeket tájékoztató szándékkal közös listára fogták. Ez történt a Székelyföld Napok három megyét egybefogó listájának összeállításával, amely ez alkalommal mellőzte az eddig szokásos intézményi vagy megyék közötti elkülönülést.
A Kézdivásárhelyen először megrendezett Székelyföldi Termékkiállítás és Vásár jó példa arra is, hogy a két szomszédos megye illetékesei az előző időszakban tapasztalható torzsalkodás helyett a közös fellépést választották. Ez a rendezvény a ,,termék" fogalmát az áru kategóriából kiemelve a székelyföldi szellemi termék számára is teret biztosított. Ily módon a bodosi mézespogácsa társaságában jól megfért és ezt más dimenzióba emelte a többszörös országos kézilabdabajnok és olimpikon Kicsid Gábor vagy a Tulit Zsombor képviselte székely hegymászók, a többkönyves író és világjáró Gazda József teljesítményével. A világjáró székely geológusok fotókiállítása, amelyet a Klivalab Egyesület szervezett, Székelyföld szellemi határait a dél-afrikai Jóreménység fokáig, a chilei Andok gerincéig és Izland magasságáig tolta arrébb. Kár, hogy ennek a nagyszabású termékkiállításnak és vásárnak a híre-neve nem ütötte át a politikai szférából erre a területre is beszivárgó ellenlábasság falát, amiről senki sem beszélt, de sokan érezték-tudták, hogy a háttérben az RMDSZ—MPP ellentét munkál, és ez apasztja az érdeklődést.
A hét végén a Sepsiszentgyörgyön zajló Háromszéki Kolbászparádé is a magyarság nemzeti integrációs törekvésének a lecsapódása: a Zalánpataki Szorgos Asszonyok vagy a Duna-deltát járó horgászok jelenlététől a békéscsabai, gyulai, veszprémi kolbászkészítőket is Székelyföldre hódította. Vegyük észre, hogy az európai integráció, az egymásra találás jelei-jegyei ezek, akkor is, ha a kolbászt nem éppen az uniós receptek szerint töltik, mert van eset rá, mint a mostani is, hogy a miénk ehetőbb.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A hét végén is egymásra torlódtak a kisebb-nagyobb közösségek részvételét megcélzó kulturális, sport- és egyéb rendezvények, amelyek, ha számszerűsítjük az érdeklődést, hol átütő, hol mérsékeltebb sikerrel célba is értek, ezek szervezői, kivitelezői és a résztvevők számára is sikerélményt produkáltak.
A múlt héten olyan üdvözlendő elmozdulást is láthattunk, hogy megyei, sőt, székelyföldi szinten is az egymás sarkára lépő, egymásra torlódó és emiatt a siker hatásfokát csökkentő rendezvényeket tájékoztató szándékkal közös listára fogták. Ez történt a Székelyföld Napok három megyét egybefogó listájának összeállításával, amely ez alkalommal mellőzte az eddig szokásos intézményi vagy megyék közötti elkülönülést.
A Kézdivásárhelyen először megrendezett Székelyföldi Termékkiállítás és Vásár jó példa arra is, hogy a két szomszédos megye illetékesei az előző időszakban tapasztalható torzsalkodás helyett a közös fellépést választották. Ez a rendezvény a ,,termék" fogalmát az áru kategóriából kiemelve a székelyföldi szellemi termék számára is teret biztosított. Ily módon a bodosi mézespogácsa társaságában jól megfért és ezt más dimenzióba emelte a többszörös országos kézilabdabajnok és olimpikon Kicsid Gábor vagy a Tulit Zsombor képviselte székely hegymászók, a többkönyves író és világjáró Gazda József teljesítményével. A világjáró székely geológusok fotókiállítása, amelyet a Klivalab Egyesület szervezett, Székelyföld szellemi határait a dél-afrikai Jóreménység fokáig, a chilei Andok gerincéig és Izland magasságáig tolta arrébb. Kár, hogy ennek a nagyszabású termékkiállításnak és vásárnak a híre-neve nem ütötte át a politikai szférából erre a területre is beszivárgó ellenlábasság falát, amiről senki sem beszélt, de sokan érezték-tudták, hogy a háttérben az RMDSZ—MPP ellentét munkál, és ez apasztja az érdeklődést.
A hét végén a Sepsiszentgyörgyön zajló Háromszéki Kolbászparádé is a magyarság nemzeti integrációs törekvésének a lecsapódása: a Zalánpataki Szorgos Asszonyok vagy a Duna-deltát járó horgászok jelenlététől a békéscsabai, gyulai, veszprémi kolbászkészítőket is Székelyföldre hódította. Vegyük észre, hogy az európai integráció, az egymásra találás jelei-jegyei ezek, akkor is, ha a kolbászt nem éppen az uniós receptek szerint töltik, mert van eset rá, mint a mostani is, hogy a miénk ehetőbb.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. május 29.
Erősítenék az összefogást, de az MPP nélkül
Most, hogy Magyarországon is lezajlottak a választások, és letisztult a helyzet, ideje felfrissíteni, új életet lehelni az erdélyi magyar összefogásba — véli Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ helyi elnöke, aki ezt az együttműködést továbbra is az RMDSZ és az EMNT között tudja elképzelni, véleménye szerint ,,az MPP teljesen elszigetelte magát".
Antal elmélete indoklásaként elmondta, szociológusként gyakran találkozik azzal, hogy az emberek fejében az összefogás a Tőkés—Markó egyezséget jelenti, ugyanakkor véleménye szerint az elmúlt két évben csődöt mondott minden kísérlet az RMDSZ—MPP együttműködésre. ,,Az MPP teljesen elszigetelte magát a valóságtól, sok értékes tagja keresi a kijárati ajtót, szívesen átállnának, ha nem is az RMDSZ-be, de az EMNT-be talán. Az MPP-ben azok maradnának, akikről bebizonyosodott, hogy összeférhetetlenek" — fejtette ki Antal Árpád.
Véleménye szerint azért is szükség van az összefogás felélesztésére, mert ha nem, a Tőkést támogató magyarországi kormányzati segítség és az RMDSZ romániai kormányzati szerepvállalása nem erősíti, kiolthatja egymást. Mindenki kárát vallja annak, ha a felek nem a magyarság gyarapítására, hanem egymás gyengítésére használják a rendelkezésük
re álló erőforrásokat — fejtette ki.
Antal Árpád szerint az RMDSZ—EMNT együttműködés erősítésének megfelelő fóruma az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, és létre kell hozni a Kulturális Autonómia Tanácsot is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Most, hogy Magyarországon is lezajlottak a választások, és letisztult a helyzet, ideje felfrissíteni, új életet lehelni az erdélyi magyar összefogásba — véli Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ helyi elnöke, aki ezt az együttműködést továbbra is az RMDSZ és az EMNT között tudja elképzelni, véleménye szerint ,,az MPP teljesen elszigetelte magát".
Antal elmélete indoklásaként elmondta, szociológusként gyakran találkozik azzal, hogy az emberek fejében az összefogás a Tőkés—Markó egyezséget jelenti, ugyanakkor véleménye szerint az elmúlt két évben csődöt mondott minden kísérlet az RMDSZ—MPP együttműködésre. ,,Az MPP teljesen elszigetelte magát a valóságtól, sok értékes tagja keresi a kijárati ajtót, szívesen átállnának, ha nem is az RMDSZ-be, de az EMNT-be talán. Az MPP-ben azok maradnának, akikről bebizonyosodott, hogy összeférhetetlenek" — fejtette ki Antal Árpád.
Véleménye szerint azért is szükség van az összefogás felélesztésére, mert ha nem, a Tőkést támogató magyarországi kormányzati segítség és az RMDSZ romániai kormányzati szerepvállalása nem erősíti, kiolthatja egymást. Mindenki kárát vallja annak, ha a felek nem a magyarság gyarapítására, hanem egymás gyengítésére használják a rendelkezésük
re álló erőforrásokat — fejtette ki.
Antal Árpád szerint az RMDSZ—EMNT együttműködés erősítésének megfelelő fóruma az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, és létre kell hozni a Kulturális Autonómia Tanácsot is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. június 6.
Tőkés: nem a revízió a megoldás, hanem a nemzeti összefogás
Trianon gyógyítása – ezzel a címmel szervezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megemlékezést Gyimesbükkön. A szentmise után a résztvevők az ezer éves határhoz, a kontumáci kápolnához vonultak. Méltatták azt is, hogy a magyar országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává tette a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját.
– Végre nemzeti összetartozássá válhat a 90 éves fájdalom, sérelem, akkor ezt úgy gondoltam, hogy nyomatékot kell adnunk, és örülnünk kell neki – állapította meg Szabó K. Attila nyugalmazott tanár.
Tőkés László szerint itt az ideje a gyógyulásnak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt mondta: véget kell vetni annak, hogy másokban keressük a szenvedés, a kudarcok okát.
– Fordulat állott be a trianoni szemléletünkben, a poszt-trianoni szindróma véget ért. A 20. századdal hadd érjen véget Trianon és minden következménye, és kezdődjön egy új korszak. Ez a megbékélés korszaka, ahol nem a határok revíziója a járható út, hanem a nemzeti összefogás – mondta Tőkés László, aki egyúttal a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére is kérte az embereket.
Farkaslakán felavatták Erdély első Trianon-emlékművét. Az apostoli kettős keresztet és az elszakított nemzetrészeket ábrázoló kopjafákat Albert Mátyás, Farkaslaka polgármestere, Szász Jenő, az MPP elnöke és Kövér László a Fidesz országos választmányának elnöke leplezte le.
Csúcs Mária, Jakab Endre
Erdély.ma
Trianon gyógyítása – ezzel a címmel szervezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megemlékezést Gyimesbükkön. A szentmise után a résztvevők az ezer éves határhoz, a kontumáci kápolnához vonultak. Méltatták azt is, hogy a magyar országgyűlés a Nemzeti Összetartozás Napjává tette a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját.
– Végre nemzeti összetartozássá válhat a 90 éves fájdalom, sérelem, akkor ezt úgy gondoltam, hogy nyomatékot kell adnunk, és örülnünk kell neki – állapította meg Szabó K. Attila nyugalmazott tanár.
Tőkés László szerint itt az ideje a gyógyulásnak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt mondta: véget kell vetni annak, hogy másokban keressük a szenvedés, a kudarcok okát.
– Fordulat állott be a trianoni szemléletünkben, a poszt-trianoni szindróma véget ért. A 20. századdal hadd érjen véget Trianon és minden következménye, és kezdődjön egy új korszak. Ez a megbékélés korszaka, ahol nem a határok revíziója a járható út, hanem a nemzeti összefogás – mondta Tőkés László, aki egyúttal a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére is kérte az embereket.
Farkaslakán felavatták Erdély első Trianon-emlékművét. Az apostoli kettős keresztet és az elszakított nemzetrészeket ábrázoló kopjafákat Albert Mátyás, Farkaslaka polgármestere, Szász Jenő, az MPP elnöke és Kövér László a Fidesz országos választmányának elnöke leplezte le.
Csúcs Mária, Jakab Endre
Erdély.ma
2010. június 10.
Szabadelvű Kör: a Jobbik nem kívánt vendég Erdélyben
Felháborodással értesült az RMDSZ Szabadelvű Köre arról, hogy a Jobbik szélsőjobboldali magyar párt egyik európai parlamenti képviselője parlamenti irodát nyitott Marosvásárhelyen – áll a szövetségi liberálisok közleményében. Megítélésük szerint Szegedi Csanád irodájának a jelenléte nemhogy segítené, hanem egyenesen akadályozni fogja az erdélyi magyarok, és ezen belül a székelyek bármilyen nemű autonómiatörekvését.
Hozzáteszik, a magyarországi szélsőjobboldal jelenléte Erdélyben rontja a román közéletben és politikumban a hiteles magyar érdekképviseletet, érveket adva a román nacionalistáknak.
"A magyarországi szélsőjobb revizionista üzenete a halál csókja minden erdélyi magyar autonómia-projekt vagy bármilyen más kisebbségi érdekérvényesítési küzdelem számára" - írják.
Nyomatékosítanak: Erdélynek nincs szüksége sem a magyar, sem a román szélsőségesekre, sem parlamenti irodák, sem nyári táborok, sem ifjúsági szervezetek, sem propagandaanyagok szintjén.
A Jobbik nem kívánt vendég Erdélyben.
"Interetnikus környezetben élünk, ahol egymás tisztelete és elfogadása alapérték. Aki ezt nem érti, az ne nyisson képviseleti irodát Erdélyben" - hangoztatja a liberális platform, amely felkér minden erdélyi magyar politikai szervezetet, az RMDSZ-t, az EMNT-t, az MPP-t, civil szervezetet, egyházat, ifjúsági szervezetet, sajtóorgánumot, hogy egyértelműen és félre nem érthetően határolódjon el a magyarországi szélsőjobb erdélyi terjeszkedésétől. Ebben a kérdésben nincs helye tétovázásnak, kétszínűségnek, hisz a feszültséggerjesztés következményeivel nekünk erdélyi magyaroknak kell számolnunk, nem a Jobbik képviselőinek" - zárják közleményüket. (hírszerk.)
Transindex.ro
Felháborodással értesült az RMDSZ Szabadelvű Köre arról, hogy a Jobbik szélsőjobboldali magyar párt egyik európai parlamenti képviselője parlamenti irodát nyitott Marosvásárhelyen – áll a szövetségi liberálisok közleményében. Megítélésük szerint Szegedi Csanád irodájának a jelenléte nemhogy segítené, hanem egyenesen akadályozni fogja az erdélyi magyarok, és ezen belül a székelyek bármilyen nemű autonómiatörekvését.
Hozzáteszik, a magyarországi szélsőjobboldal jelenléte Erdélyben rontja a román közéletben és politikumban a hiteles magyar érdekképviseletet, érveket adva a román nacionalistáknak.
"A magyarországi szélsőjobb revizionista üzenete a halál csókja minden erdélyi magyar autonómia-projekt vagy bármilyen más kisebbségi érdekérvényesítési küzdelem számára" - írják.
Nyomatékosítanak: Erdélynek nincs szüksége sem a magyar, sem a román szélsőségesekre, sem parlamenti irodák, sem nyári táborok, sem ifjúsági szervezetek, sem propagandaanyagok szintjén.
A Jobbik nem kívánt vendég Erdélyben.
"Interetnikus környezetben élünk, ahol egymás tisztelete és elfogadása alapérték. Aki ezt nem érti, az ne nyisson képviseleti irodát Erdélyben" - hangoztatja a liberális platform, amely felkér minden erdélyi magyar politikai szervezetet, az RMDSZ-t, az EMNT-t, az MPP-t, civil szervezetet, egyházat, ifjúsági szervezetet, sajtóorgánumot, hogy egyértelműen és félre nem érthetően határolódjon el a magyarországi szélsőjobb erdélyi terjeszkedésétől. Ebben a kérdésben nincs helye tétovázásnak, kétszínűségnek, hisz a feszültséggerjesztés következményeivel nekünk erdélyi magyaroknak kell számolnunk, nem a Jobbik képviselőinek" - zárják közleményüket. (hírszerk.)
Transindex.ro
2010. június 17.
Székelyföldi rendezvények dimenziói
A hét végén is egymásra torlódtak a kisebb-nagyobb közösségek részvételét megcélzó kulturális, sport- és egyéb rendezvények, amelyek, ha számszerűsítjük az érdeklődést, hol átütő, hol mérsékeltebb sikerrel célba is értek, ezek szervezői, kivitelezői és a résztvevők számára is sikerélményt produkáltak.
A múlt héten olyan üdvözlendő elmozdulást is láthattunk, hogy megyei, sőt, székelyföldi szinten is az egymás sarkára lépő, egymásra torlódó és emiatt a siker hatásfokát csökkentő rendezvényeket tájékoztató szándékkal közös listára fogták. Ez történt a Székelyföld Napok három megyét egybefogó listájának összeállításával, amely ez alkalommal mellőzte az eddig szokásos intézményi vagy megyék közötti elkülönülést.
A Kézdivásárhelyen először megrendezett Székelyföldi Termékkiállítás és Vásár jó példa arra is, hogy a két szomszédos megye illetékesei az előző időszakban tapasztalható torzsalkodás helyett a közös fellépést választották. Ez a rendezvény a ,,termék" fogalmát az áru kategóriából kiemelve a székelyföldi szellemi termék számára is teret biztosított. Ily módon a bodosi mézespogácsa társaságában jól megfért és ezt más dimenzióba emelte a többszörös országos kézilabdabajnok és olimpikon Kicsid Gábor vagy a Tulit Zsombor képviselte székely hegymászók, a többkönyves író és világjáró Gazda József teljesítményével. A világjáró székely geológusok fotókiállítása, amelyet a Klivalab Egyesület szervezett, Székelyföld szellemi határait a dél-afrikai Jóreménység fokáig, a chilei Andok gerincéig és Izland magasságáig tolta arrébb. Kár, hogy ennek a nagyszabású termékkiállításnak és vásárnak a híre-neve nem ütötte át a politikai szférából erre a területre is beszivárgó ellenlábasság falát, amiről senki sem beszélt, de sokan érezték-tudták, hogy a háttérben az RMDSZ—MPP ellentét munkál, és ez apasztja az érdeklődést.
A hét végén a Sepsiszentgyörgyön zajló Háromszéki Kolbászparádé is a magyarság nemzeti integrációs törekvésének a lecsapódása: a Zalánpataki Szorgos Asszonyok vagy a Duna-deltát járó horgászok jelenlététől a békéscsabai, gyulai, veszprémi kolbászkészítőket is Székelyföldre hódította. Vegyük észre, hogy az európai integráció, az egymásra találás jelei-jegyei ezek, akkor is, ha a kolbászt nem éppen az uniós receptek szerint töltik, mert van eset rá, mint a mostani is, hogy a miénk ehetőbb.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A hét végén is egymásra torlódtak a kisebb-nagyobb közösségek részvételét megcélzó kulturális, sport- és egyéb rendezvények, amelyek, ha számszerűsítjük az érdeklődést, hol átütő, hol mérsékeltebb sikerrel célba is értek, ezek szervezői, kivitelezői és a résztvevők számára is sikerélményt produkáltak.
A múlt héten olyan üdvözlendő elmozdulást is láthattunk, hogy megyei, sőt, székelyföldi szinten is az egymás sarkára lépő, egymásra torlódó és emiatt a siker hatásfokát csökkentő rendezvényeket tájékoztató szándékkal közös listára fogták. Ez történt a Székelyföld Napok három megyét egybefogó listájának összeállításával, amely ez alkalommal mellőzte az eddig szokásos intézményi vagy megyék közötti elkülönülést.
A Kézdivásárhelyen először megrendezett Székelyföldi Termékkiállítás és Vásár jó példa arra is, hogy a két szomszédos megye illetékesei az előző időszakban tapasztalható torzsalkodás helyett a közös fellépést választották. Ez a rendezvény a ,,termék" fogalmát az áru kategóriából kiemelve a székelyföldi szellemi termék számára is teret biztosított. Ily módon a bodosi mézespogácsa társaságában jól megfért és ezt más dimenzióba emelte a többszörös országos kézilabdabajnok és olimpikon Kicsid Gábor vagy a Tulit Zsombor képviselte székely hegymászók, a többkönyves író és világjáró Gazda József teljesítményével. A világjáró székely geológusok fotókiállítása, amelyet a Klivalab Egyesület szervezett, Székelyföld szellemi határait a dél-afrikai Jóreménység fokáig, a chilei Andok gerincéig és Izland magasságáig tolta arrébb. Kár, hogy ennek a nagyszabású termékkiállításnak és vásárnak a híre-neve nem ütötte át a politikai szférából erre a területre is beszivárgó ellenlábasság falát, amiről senki sem beszélt, de sokan érezték-tudták, hogy a háttérben az RMDSZ—MPP ellentét munkál, és ez apasztja az érdeklődést.
A hét végén a Sepsiszentgyörgyön zajló Háromszéki Kolbászparádé is a magyarság nemzeti integrációs törekvésének a lecsapódása: a Zalánpataki Szorgos Asszonyok vagy a Duna-deltát járó horgászok jelenlététől a békéscsabai, gyulai, veszprémi kolbászkészítőket is Székelyföldre hódította. Vegyük észre, hogy az európai integráció, az egymásra találás jelei-jegyei ezek, akkor is, ha a kolbászt nem éppen az uniós receptek szerint töltik, mert van eset rá, mint a mostani is, hogy a miénk ehetőbb.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. július 2.
Máért-dilemmák
Örvendetes, hogy az új budapesti kormány fel kívánja éleszteni a határon túli és az anyországi politikai képviseletek közötti párbeszéd fórumául szolgáló Magyar Állandó Értekezletet (Máért). Az is pozitívum, hogy ezzel nem szűnik meg az MSZP–SZDSZ-kormány által a „renitens” határon túliak miatt leállított Máért helyett kitalált KMKF sem. Ugyanilyen örvendetes hír, hogy a Máért összehívása előtt Budapest a korábbi résztvevők véleményét is kikéri annak kapcsán, milyen változtatásokat szeretnének.
Azzal viszont bizonyára az illetékesek is tisztában vannak, hogy jelenleg nem az a legnagyobb probléma, hogy a nyugati szervezetek milyen mértékben képviseltetik majd magukat a találkozón. A Kárpát-medencén belül a jelentős magyar közösségnek otthont adó szomszédos országok magyar szervezetei is kemény dilemma forrásai lehetnek, hiszen mind a Felvidéken, mind Kárpátalján, mind Erdélyben több alakulat is létezik, amely a magyar közösség képviseletét látja el, ám egyrészt egymással is versengenek, másrészt a jelenlegi magyar kormányhoz fűződő viszonyuk is eltérő. Kárpátalján a Fidesz mellett mindvégig kitartó KMKSZ és az MSZP-kormány által favorizált UMDSZ között feszült a viszony, míg Szlovákiában a választások óta teljesen átrendeződött a magyar politikai térkép. Az MKP kiesett a parlamentből, helyét pedig az a magyar–szlovák Híd vette át, amelyet az MKP-ból kivált politikusok alapítottak szlovákok bevonásával. A dilemma komoly, hiszen a Híd kormánypártként most jóval erősebb legitimitást képvisel, ám nem nevezhető magyar pártnak, ráadásul Bugár Béla pártelnök sem tűnik túlzottan készségesnek a feltétlen együttműködésre. Erdélyben sem egyszerűbb a helyzet: a parlamenti képviselettel rendelkező, kormányrésztvevő RMDSZ, a Fideszhez legközelebb álló EMNT, a kormánypárt kegyeiből kiesett MPP és az SZNT is Máért-meghívóra vár. Mindezek fényében a magyar kormánynak úgy kell lavíroznia, hogy a konfliktusok ellenére a Máért reprezentativitása mégis a lehető legnagyobb legyen. És az is ugyanilyen fontos szempont, hogy az értekezlet ne önmagért való kirakatszervezet legyen. Ha már ismét összehívják, érdemi tartalommal is rendelkeznie kellene, afféle összmagyar „miniparlamentként” kaphatna tényleges szerepet a magyar–magyar ügyek vitelében. Krónika (Kolozsvár)
Örvendetes, hogy az új budapesti kormány fel kívánja éleszteni a határon túli és az anyországi politikai képviseletek közötti párbeszéd fórumául szolgáló Magyar Állandó Értekezletet (Máért). Az is pozitívum, hogy ezzel nem szűnik meg az MSZP–SZDSZ-kormány által a „renitens” határon túliak miatt leállított Máért helyett kitalált KMKF sem. Ugyanilyen örvendetes hír, hogy a Máért összehívása előtt Budapest a korábbi résztvevők véleményét is kikéri annak kapcsán, milyen változtatásokat szeretnének.
Azzal viszont bizonyára az illetékesek is tisztában vannak, hogy jelenleg nem az a legnagyobb probléma, hogy a nyugati szervezetek milyen mértékben képviseltetik majd magukat a találkozón. A Kárpát-medencén belül a jelentős magyar közösségnek otthont adó szomszédos országok magyar szervezetei is kemény dilemma forrásai lehetnek, hiszen mind a Felvidéken, mind Kárpátalján, mind Erdélyben több alakulat is létezik, amely a magyar közösség képviseletét látja el, ám egyrészt egymással is versengenek, másrészt a jelenlegi magyar kormányhoz fűződő viszonyuk is eltérő. Kárpátalján a Fidesz mellett mindvégig kitartó KMKSZ és az MSZP-kormány által favorizált UMDSZ között feszült a viszony, míg Szlovákiában a választások óta teljesen átrendeződött a magyar politikai térkép. Az MKP kiesett a parlamentből, helyét pedig az a magyar–szlovák Híd vette át, amelyet az MKP-ból kivált politikusok alapítottak szlovákok bevonásával. A dilemma komoly, hiszen a Híd kormánypártként most jóval erősebb legitimitást képvisel, ám nem nevezhető magyar pártnak, ráadásul Bugár Béla pártelnök sem tűnik túlzottan készségesnek a feltétlen együttműködésre. Erdélyben sem egyszerűbb a helyzet: a parlamenti képviselettel rendelkező, kormányrésztvevő RMDSZ, a Fideszhez legközelebb álló EMNT, a kormánypárt kegyeiből kiesett MPP és az SZNT is Máért-meghívóra vár. Mindezek fényében a magyar kormánynak úgy kell lavíroznia, hogy a konfliktusok ellenére a Máért reprezentativitása mégis a lehető legnagyobb legyen. És az is ugyanilyen fontos szempont, hogy az értekezlet ne önmagért való kirakatszervezet legyen. Ha már ismét összehívják, érdemi tartalommal is rendelkeznie kellene, afféle összmagyar „miniparlamentként” kaphatna tényleges szerepet a magyar–magyar ügyek vitelében. Krónika (Kolozsvár)
2010. július 2.
Elkészült a székelyföldi roma-magyar konfliktusokról szóló jelentés
Mintegy 85 oldalas tanulmány készült a tavaly májusban a Székelyföldön, Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant magyar–roma konfliktus okairól, következményeiről, illetve a rendezési stratégiáról, ennek egy részét csütörtökön mutatták be Marosvásárhelyen.
Mint ismeretes, az események után több civil szervezet, politikus és emberjogi harcos konferencia keretében foglalkozott a történtekkel. Munkájukat segítette, hogy anyagi támogatást kaptak a Nyílt Társadalomért Soros Alapítványtól. Több hónapos kutatómunka után a Magyari Nándor László, Koreck Mária, Fosztó László és Toma Stefánia alkotta kutatócsoport elkészítette az előtanulmányt, amelyet csütörtökön, Marosvásárhelyen mutattak be első ízben a roma szervezetek képviselőinek, míg pénteken Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is ismertetik.
Magyari Nándor László szociológus szerint a kutatásnak az volt a fő célja, hogy projekteket kezdeményezzenek a konfliktusok feloldására, s a hasonló jellegű helyzetek megelőzésére. A Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban végzett kutatás kiegészítéseképpen, összehasonlítási alapot teremtve a Kovászna megyei Nagyborosnyó községet is górcső alá vették, ahol – bár a lakosság zöme roma nemzetiségű – nem alakult ki soha etnikai konfliktus. „A borosnyóiak sokkal nyitottabbak egymás iránt, sőt a kevés román anyanyelvű lakos iránt is. Ez sokat elmond” – sommázta Koreck Mária. Magyari Nándor László szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy a székelység tudatosítsa önmagában azt, hogy a Székelyföld lakosságának a 6,5 százaléka roma. „Ez a népcsoport a maga súlyos problémáival sehol nem jelenik meg például az igen dicséretes székelyföldi stratégiákban” – figyelmeztetett a szociológus. A kutatók, szakértők számára világossá vált, hogy három kérdéskör mentén lehet elindulni a helyzet javítása érdekében: tisztázni kell a tulajdonjogokat, meg kell oldani a beiskolázás kérdését, és munkahelyeket kellene teremteni a romáknak.
A jelentést összeállítók számtalan szempontból vizsgálták a két szóban forgó település életét. Úgy vélik: Csíkszentmártonban sokkal súlyosabb, nehezebben kezelhető a helyzet, mint Csíkszentkirályon. Ennek a fő okát abban látják, hogy Szentmártonban a magyar közösség is igen megosztott: a tanács öt RMDSZ-es és öt magyar polgári párti (MPP) képviselőből áll. Utóbbiak mellé sorakoznak fel a tehetősebb vállalkozók, ezek a hangadók. Ők nem akarják, hogy megoldódjék a konfliktus, egyetlen célt látnak maguk előtt, azt, hogy elüldözzék a községből a romákat, állítják a kutatók. Magyari Nándor László kérdésünkre elmondta: a két községből a roma közösségek nem tűntek el, és közben zajlanak a perek: a Romani Criss szervezet hat székely férfit perelt be a romák zaklatása miatt, a hatóságok pedig a romák illegálisan épült viskóinak az eltüntetése mellett érvelnek. Immár tíz roma otthon lebontásáról született jogerős ítélet. Az egyik ilyen, egyetlen, 15 négyzetméteres helyiségből álló viskóban például egy olyan asszony lakik kilenc gyermekével, akinek a férje börtönben ül. Nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)
Mintegy 85 oldalas tanulmány készült a tavaly májusban a Székelyföldön, Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant magyar–roma konfliktus okairól, következményeiről, illetve a rendezési stratégiáról, ennek egy részét csütörtökön mutatták be Marosvásárhelyen.
Mint ismeretes, az események után több civil szervezet, politikus és emberjogi harcos konferencia keretében foglalkozott a történtekkel. Munkájukat segítette, hogy anyagi támogatást kaptak a Nyílt Társadalomért Soros Alapítványtól. Több hónapos kutatómunka után a Magyari Nándor László, Koreck Mária, Fosztó László és Toma Stefánia alkotta kutatócsoport elkészítette az előtanulmányt, amelyet csütörtökön, Marosvásárhelyen mutattak be első ízben a roma szervezetek képviselőinek, míg pénteken Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is ismertetik.
Magyari Nándor László szociológus szerint a kutatásnak az volt a fő célja, hogy projekteket kezdeményezzenek a konfliktusok feloldására, s a hasonló jellegű helyzetek megelőzésére. A Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban végzett kutatás kiegészítéseképpen, összehasonlítási alapot teremtve a Kovászna megyei Nagyborosnyó községet is górcső alá vették, ahol – bár a lakosság zöme roma nemzetiségű – nem alakult ki soha etnikai konfliktus. „A borosnyóiak sokkal nyitottabbak egymás iránt, sőt a kevés román anyanyelvű lakos iránt is. Ez sokat elmond” – sommázta Koreck Mária. Magyari Nándor László szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy a székelység tudatosítsa önmagában azt, hogy a Székelyföld lakosságának a 6,5 százaléka roma. „Ez a népcsoport a maga súlyos problémáival sehol nem jelenik meg például az igen dicséretes székelyföldi stratégiákban” – figyelmeztetett a szociológus. A kutatók, szakértők számára világossá vált, hogy három kérdéskör mentén lehet elindulni a helyzet javítása érdekében: tisztázni kell a tulajdonjogokat, meg kell oldani a beiskolázás kérdését, és munkahelyeket kellene teremteni a romáknak.
A jelentést összeállítók számtalan szempontból vizsgálták a két szóban forgó település életét. Úgy vélik: Csíkszentmártonban sokkal súlyosabb, nehezebben kezelhető a helyzet, mint Csíkszentkirályon. Ennek a fő okát abban látják, hogy Szentmártonban a magyar közösség is igen megosztott: a tanács öt RMDSZ-es és öt magyar polgári párti (MPP) képviselőből áll. Utóbbiak mellé sorakoznak fel a tehetősebb vállalkozók, ezek a hangadók. Ők nem akarják, hogy megoldódjék a konfliktus, egyetlen célt látnak maguk előtt, azt, hogy elüldözzék a községből a romákat, állítják a kutatók. Magyari Nándor László kérdésünkre elmondta: a két községből a roma közösségek nem tűntek el, és közben zajlanak a perek: a Romani Criss szervezet hat székely férfit perelt be a romák zaklatása miatt, a hatóságok pedig a romák illegálisan épült viskóinak az eltüntetése mellett érvelnek. Immár tíz roma otthon lebontásáról született jogerős ítélet. Az egyik ilyen, egyetlen, 15 négyzetméteres helyiségből álló viskóban például egy olyan asszony lakik kilenc gyermekével, akinek a férje börtönben ül. Nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)
2010. július 12.
Megfigyelés alatt (Székely Sziget Fortyogófürdőn)
Alig halkult el a motorok zaja, pénteken és szombaton máris újabb nagyszabású rendezvényre került sor Fortyogófürdőn, amelyet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi szervezete a második Székely Sziget Fesztivál helyszínéül választott.
A kedvezőtlen időjárás, a fortyogói fesztivállal egy időben Szejkefürdőn zajló Székelyföldi Rockmaraton és a gazdasági válság miatt a vártnál sokkal kevesebben, az egész Kárpát-medencéből mintegy hatszázan vettek részt a családias hangulatú rendezvényen, melyet mindkét nap éber figyelemmel kísért a rendőrség és a titkosszolgálat, a tábor területén nem, de a kerítésen kívül folyamatosan ellenőrizték és igazoltatták a résztvevőket. A megkülönböztetett érdeklődés elsősorban a román hatóságok által 1989 után többször is kitiltott és nemkívánatos személynek nyilvánított Toroczkai László HVIM-elnöknek és a Jobbik két parlamenti képviselőjének volt köszönhető. A fesztivál résztvevőinek csupán tíz-tizenöt százaléka volt helybeli fiatal. A két nap során tizenegy rockzenekar lépett színpadra, közülük a sztáregyüttes kétségtelenül az 1980-ban alakult Moby Dick volt. A kézdiszentléleki Perkő és a zabolai Gyöngyharmat Néptáncegyüttes is fellépett, és esténként táncházat is szerveztek. Az írók, jogtörténészek, őstörténet-kutatók, irodalomtörténészek és politikusok által megtartott előadásokon kívül a fesztivál programjából a kézműves-kiállítás és -vásár, az íjászat, a gyermeksarok, a rovásírás-oktatás, a harcművészet, a jurtaállítás és a borkóstoló sem hiányzott.
Seprődi József dicsőszentmártoni borász Kis-Küküllő menti borait mutatta be. Szombaton az erdélyi HVIM- és az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek nemzeti kerekasztal-beszélgetése örvendett a legnagyobb érdeklődésnek. Az utóbbin Toroczkai László, Zagyva György Gyula és Szávay István, a Jobbik parlamenti képviselői, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármestere, az MPP országos alelnöke volt a meghívott előadó. A sokak által várt Raffay Ernő történész objektív okok miatt nem érkezett meg. A fesztivál érdekes színfoltját a magyarországi Pécelről induló nemzetiszínű öreg Robor autóbusz jelentette. A felújított és piros-fehér-zöldre festett járgány már több alkalommal is megfordult Erdélyben, és 2008-ban 111 nap alatt 25 000 km-es utat tett meg a pekingi nyári olimpiai játékok helyszínéig és haza. A második Székely Sziget tegnap reggel rendbontás nélkül ért véget. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Alig halkult el a motorok zaja, pénteken és szombaton máris újabb nagyszabású rendezvényre került sor Fortyogófürdőn, amelyet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi szervezete a második Székely Sziget Fesztivál helyszínéül választott.
A kedvezőtlen időjárás, a fortyogói fesztivállal egy időben Szejkefürdőn zajló Székelyföldi Rockmaraton és a gazdasági válság miatt a vártnál sokkal kevesebben, az egész Kárpát-medencéből mintegy hatszázan vettek részt a családias hangulatú rendezvényen, melyet mindkét nap éber figyelemmel kísért a rendőrség és a titkosszolgálat, a tábor területén nem, de a kerítésen kívül folyamatosan ellenőrizték és igazoltatták a résztvevőket. A megkülönböztetett érdeklődés elsősorban a román hatóságok által 1989 után többször is kitiltott és nemkívánatos személynek nyilvánított Toroczkai László HVIM-elnöknek és a Jobbik két parlamenti képviselőjének volt köszönhető. A fesztivál résztvevőinek csupán tíz-tizenöt százaléka volt helybeli fiatal. A két nap során tizenegy rockzenekar lépett színpadra, közülük a sztáregyüttes kétségtelenül az 1980-ban alakult Moby Dick volt. A kézdiszentléleki Perkő és a zabolai Gyöngyharmat Néptáncegyüttes is fellépett, és esténként táncházat is szerveztek. Az írók, jogtörténészek, őstörténet-kutatók, irodalomtörténészek és politikusok által megtartott előadásokon kívül a fesztivál programjából a kézműves-kiállítás és -vásár, az íjászat, a gyermeksarok, a rovásírás-oktatás, a harcművészet, a jurtaállítás és a borkóstoló sem hiányzott.
Seprődi József dicsőszentmártoni borász Kis-Küküllő menti borait mutatta be. Szombaton az erdélyi HVIM- és az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek nemzeti kerekasztal-beszélgetése örvendett a legnagyobb érdeklődésnek. Az utóbbin Toroczkai László, Zagyva György Gyula és Szávay István, a Jobbik parlamenti képviselői, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és Rácz Károly, Kézdivásárhely polgármestere, az MPP országos alelnöke volt a meghívott előadó. A sokak által várt Raffay Ernő történész objektív okok miatt nem érkezett meg. A fesztivál érdekes színfoltját a magyarországi Pécelről induló nemzetiszínű öreg Robor autóbusz jelentette. A felújított és piros-fehér-zöldre festett járgány már több alkalommal is megfordult Erdélyben, és 2008-ban 111 nap alatt 25 000 km-es utat tett meg a pekingi nyári olimpiai játékok helyszínéig és haza. A második Székely Sziget tegnap reggel rendbontás nélkül ért véget. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. július 27.
És mégis autonómia
Mikor szívbajt kapnak a román pártok képviselői egy-egy hangsúlyosabb romániai magyar követeléskor — ami általában Tőkés László nevéhez fűződik —, két dolog derül ki: a magyar politikai közképviseletek önmagukba fordulva, maguk elé beszélve politizálnak, hangjuk csak legritkább esetekben jut el Bukarestig.
Másrészt: a román közélet máig Trianon-komplexussal küszködik, nem tudja feldolgozni országa nagyra kerekedését, s minden magyar autonómiakövetelésre hisztériába torkollóan reagál. Mert amit Tőkés László tusványosi bejelentését követően a bukaresti tévék, rádiók, újságok és a bennük mutatkozó politikusok elműveltek, az túllép minden racionális határon. A megszólalókon látszik, közel állnak a szívszélhűdéshez, s nem győzik túllicitálni egymást, mit kell tenni a pastorul Tekessel és híveivel, akik nem átallják kijelenteni: a székelyföldi magyar közösségnek az utcára vonulva kellene követelnie a területi autonómiát. Amiben — ha utánagondolunk — semmi eretnekség nincs, minden közösségnek megadatott a gyülekezési, szabad véleménynyilvánítási jog, ez sem alkotmányba, sem törvénybe nem ütközik, sem a fennálló államrend elleni összeesküvés ismérvét nem meríti ki. Annyit jelent csupán, hogy sok ezer, esetleg több tíz-, százezer ember kiáll egy tágasabb főtérre vagy mezőre, és azt mondja: több jogot, több szabadságot, valós önrendelkezést akarunk, mert csak úgy maradhatunk meg. Tőkés László nem fegyverbe szólította a magyarságot, még csak civil engedetlenségre sem bátorított senkit, csak felvetette, eredményt akkor érhet el egy kisebbség, autonómiával csak akkor rendelkezhet egy milliónál nagyobb nemzetrész, ha képes céljait pontosan megfogalmazni, s önmagát, követeléseit láthatóvá, tapinthatóvá tenni. De pont erre nem képes Székelyföld magyar lakossága. Az elmúlt húsz esztendő alatt csak halvány próbálkozásokat tett az autonómia elnyeréséért, főképp a kilencvenes években, mikor még a diktatúra emléke eleven volt. De igazi tömegmegmozdulást sem a néha-néha ellenzékben lévő RMDSZ, sem az MPP, sem a Székely Nemzeti Tanács nem tudott szervezni. Az a bizonyos népszavazás is csak félsiker, féleredmény volt.
Minden bizonnyal a meglehetősen nagy megélhetési gondokkal küszködő erdélyi magyarság zöme úgy gondolja, a lassú és kis lépések politikája egyfajta önrendelkezést is hoz majd a közösségnek, s jobb beérni annyival. Különben erre biztatja a magyar közösséget az RMDSZ is, elég számára a decentralizáció ígérete, az önkormányzatok talmi megerősödése, a kormányzásból fakadó inkább kisebb, mint nagyobb előny.
Tőkés azt mondta el, amit tennünk kellene, kiállni százezer szám, akárcsak Katalóniában, és valós személyi, kulturális és területi autonómiát követelni. Egyszer, tízszer, ezerszer. Más út a megmaradásra nincs.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Mikor szívbajt kapnak a román pártok képviselői egy-egy hangsúlyosabb romániai magyar követeléskor — ami általában Tőkés László nevéhez fűződik —, két dolog derül ki: a magyar politikai közképviseletek önmagukba fordulva, maguk elé beszélve politizálnak, hangjuk csak legritkább esetekben jut el Bukarestig.
Másrészt: a román közélet máig Trianon-komplexussal küszködik, nem tudja feldolgozni országa nagyra kerekedését, s minden magyar autonómiakövetelésre hisztériába torkollóan reagál. Mert amit Tőkés László tusványosi bejelentését követően a bukaresti tévék, rádiók, újságok és a bennük mutatkozó politikusok elműveltek, az túllép minden racionális határon. A megszólalókon látszik, közel állnak a szívszélhűdéshez, s nem győzik túllicitálni egymást, mit kell tenni a pastorul Tekessel és híveivel, akik nem átallják kijelenteni: a székelyföldi magyar közösségnek az utcára vonulva kellene követelnie a területi autonómiát. Amiben — ha utánagondolunk — semmi eretnekség nincs, minden közösségnek megadatott a gyülekezési, szabad véleménynyilvánítási jog, ez sem alkotmányba, sem törvénybe nem ütközik, sem a fennálló államrend elleni összeesküvés ismérvét nem meríti ki. Annyit jelent csupán, hogy sok ezer, esetleg több tíz-, százezer ember kiáll egy tágasabb főtérre vagy mezőre, és azt mondja: több jogot, több szabadságot, valós önrendelkezést akarunk, mert csak úgy maradhatunk meg. Tőkés László nem fegyverbe szólította a magyarságot, még csak civil engedetlenségre sem bátorított senkit, csak felvetette, eredményt akkor érhet el egy kisebbség, autonómiával csak akkor rendelkezhet egy milliónál nagyobb nemzetrész, ha képes céljait pontosan megfogalmazni, s önmagát, követeléseit láthatóvá, tapinthatóvá tenni. De pont erre nem képes Székelyföld magyar lakossága. Az elmúlt húsz esztendő alatt csak halvány próbálkozásokat tett az autonómia elnyeréséért, főképp a kilencvenes években, mikor még a diktatúra emléke eleven volt. De igazi tömegmegmozdulást sem a néha-néha ellenzékben lévő RMDSZ, sem az MPP, sem a Székely Nemzeti Tanács nem tudott szervezni. Az a bizonyos népszavazás is csak félsiker, féleredmény volt.
Minden bizonnyal a meglehetősen nagy megélhetési gondokkal küszködő erdélyi magyarság zöme úgy gondolja, a lassú és kis lépések politikája egyfajta önrendelkezést is hoz majd a közösségnek, s jobb beérni annyival. Különben erre biztatja a magyar közösséget az RMDSZ is, elég számára a decentralizáció ígérete, az önkormányzatok talmi megerősödése, a kormányzásból fakadó inkább kisebb, mint nagyobb előny.
Tőkés azt mondta el, amit tennünk kellene, kiállni százezer szám, akárcsak Katalóniában, és valós személyi, kulturális és területi autonómiát követelni. Egyszer, tízszer, ezerszer. Más út a megmaradásra nincs.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. július 27.
Új párt az erdélyi magyar láthatáron? - interjú Toró T. Tiborral
Testületi döntés még nem született erről, de nem zárható ki, hogy a 2012-es romániai önkormányzati és parlamenti választásokon új erdélyi magyar politikai szervezet, történetesen az EMNT, vagy a körülötte alakuló politikai alakulat is részt vegyen a megmérettetésen – nyilatkozta a Krónikának adott interjúban Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezésében szerepet vállaló Bálványos Intézet igazgatója szerint Tusványos politikát formáló tényezővé vált, és egyre többen vallják magukénak a szabadegyetem képviselte értékrendet.
A 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor is szolgált precedenssel: először vett részt a táborban a hivatalban lévő magyar miniszterelnök, a román államfő és az Európai Parlament – erdélyi magyar – alelnöke. Mennyire vált politikát formáló tényezővé Tusványos? – A dolgok szerencsés kimenetelén múlt, hogy idén ugyanazok a politikusok tartották a Tusványos záróelőadásait, akik a tavalyi jubileumi rendezvényen is, csak többnyire más minőségben. Orbán Viktor Fidesz-elnökből, az ellenzék egykori vezéréből azóta Magyarország miniszterelnöke lett, Traian Băsescut újraválasztották Románia államelnökévé, Tőkés László pedig az Európai Parlament alelnöke lett. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindez Tusványosnak az érdeme, hogy az itteni boszorkánykonyhában főztük ki azokat a stratégiákat, amelyek ilyen fényes eredményeket hoztak egy év alatt, de mindenképpen volt egy kis köze ehhez. Băsescu esetében például a számok is bizonyítják, hogy tavalyi tusványosi jelenléte számos magyar szavazatot hozott neki a konyhára, amelyek sokat nyomtak a latban decemberi újraválasztásakor. Viszont szeretném azt hinni, hogy a Fidesz nem akármilyen választási eredményéhez, Tőkés László EP-alelnökké választásához Tusványosnak is van köze, hiszen itt mindig jövőbe mutató tervek születnek, a háttérbeszélgetéseken és a nyílt fórumokon egyaránt olyan típusú üzenetek hangzanak el, amelyek aztán később politikát formálnak. Nem volt ez másképp az idén sem, hiszen a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács nyílt ülése, az azt övező tárgyalások szerintem meghatározzák a magyar nemzetstratégiát, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum nyílt ülése pedig talán átrajzolja kicsit a magyar összefogást, az erdélyi magyar politikát, a magyar–magyar kapcsolatokat. De azzal is elégedett vagyok, ahogyan a szabadegyetem egyre szélesebb körben közelebb kerül a fiatalokhoz, úgy látom, egyre többen vallják magukénak a tusványosi értékrendet.
Többször elhangzott az Olt-parti üdülővárosban, hogy Tusványos kormányra került. Mit tudnak kezdeni a hatalommal az alapítók a magyar–román és a magyar–magyar kapcsolatok elmélyítése érdekében, ami már húsz évvel ezelőtt prioritás volt? – Érzem Tusványos hatalomra kerülésének felelősségét, mert egyre többen látják: azok, akik fontos szerephez jutnak a Kárpát-medencei magyar politikában, részesei a tusványosi folyamatnak. Nagy felelősség nyomja a vállunkat, hogy meg tudjunk felelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket az emberek támasztanak velünk szemben. Jelentős felelősség például, hogyan rajzoljuk át a támogatáspolitikát, miként adjuk meg az öt évig Csipkerózsikaálmát alvó Magyar Állandó Értekezlet új arculatát, milyen módon adunk határozott karaktert a nemzetpolitikának, hogyan alakítunk ki olyan erdélyi magyar politikát, amely bele van ágyazva a magyar külpolitikába, és fontos eszköz a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseiben. De említhetném azt is, miként felelünk meg a kicsivel kisebb léptékű problémáknak: az állampolgárság, az egyetem ügyének, ágazati együttműködés szintjén a szociális, munkaügyi kihívásoknak. Meg kell teremtenünk a feladatmegoldás intézményi feltételeit, aminek egyik fontos eszköze lesz a Bálványos Intézet. Ez az intézmény azokat a tevékenységeket próbálja majd rendszerbe foglalni, amelyeket eddig különböző intézményekben végeztünk, egyfajta agytrösztnek szánjuk erdélyi magyar nemzetpolitikai szinten, és ennek keretében számítunk mindazoknak az együttműködésére, akik nemzetpolitikában gondolkodnak.
Az Orbán Viktor kormányfővel folytatott megbeszélések alapján várhatóan miként körvonalazódik a Fidesz és az erdélyi magyar szervezetek viszonya? – Az erdélyi magyar szervezeteknek el kell végezniük azt a mérleget, amely szükséges ahhoz, hogy úgymond tiszta lappal és felemelt fejjel álljanak az új magyar kormány elé. Például hogyan viszonyulnak az Orbán Viktor által meghirdetett nemzeti együttműködés programjához, és mit tettek ennek érdekében eddig. A mérlegvonás alapján a politikai közéletet az elmúlt években meghatározó civil-politikai szereplőknek – RMDSZ, EMNT, MPP, SZNT – meg kell fogalmazniuk, miként akarnak együttműködni az új magyar kormánnyal, amely a nemzetpolitika motorja, meghatározó eleme, de nem tud helyettünk döntéseket hozni Erdélyben. Az a szervezet, amely ezzel az igen erős legitimitású magyar kormánnyal és parlamenti többséggel nem tud együttműködni, annak igen nehéz lesz az élete a következő időszakban. Valamennyi szervezetnek magának kell döntenie a hogyan továbbról; a magyar kormány részéről nyitottság észlelhető, mindenkinek ott a helye, aki ebben a munkában részt kíván venni. A külhoni magyar érdekvédelmi szervezeteknek, pártoknak készülniük kell a valószínűleg szeptemberben új köntösben, új célokkal, prioritásokkal összeülő Máértre, ugyanakkor a széles merítésű nemzeti integrációs intézmény mellett mozgástere és feladata van a csak a határon túli magyar szervezetek alkotta KMAT-nak is, sőt adott esetben szélesebb mozgástere is lehet, mint a Máértnek, amelyben ott a magyar kormány is, amelyet kötnek bizonyos diplomáciai szabályok. Tehát a nemzetpolitika eredményes képviselete érdekében munkamegosztás lesz a két szervezet között. Ugyanez a munkamegosztás kellene hogy jellemezze a magyar összefogást is, csak sajnos partnereink ezt sokszor nem értik, az RMDSZ nem hajlandó a munkamegosztásra. Úgy gondolja, hogy amit nem tud elvégezni, az nem is szükséges. Hosszú évekig például az erdélyi magyar politika azért maradt eszköztelen, és nem kapott hangsúlyt az érdekérvényesítésben, mert az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, és a román külpolitika szekerét tolta, de arra már nem volt hajlandó, hogy helyzetbe hozza a szövetségen kívüli szervezeteket, erre vonatkozó javaslatunkat támadásnak vették és ellehetetlenítették. Az érdekérvényesítés megjelenítésének kerete lenne az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, amely megmutatta ugyan magát Tusványoson is, de a hogyan továbbról nem születtek megnyugtató megoldások.
Ön Tusnádfürdőn kijelentette, nagy nyomás nehezedik az EMNT-re, hogy politikai szereplővé váljék. Ezek szerint választási részvételt fontolgat a szervezet? – Valóban nagy a nyomás azokon, akik az EMNT-ben szerepet vállaltunk az elmúlt másfél évben, amióta más pályára helyeztük a szervezetet. Ez a civil-politikai mozgalom – amely területi szinten is kiépítette struktúráit, ugyanakkor bizottságain, szakmai műhelyein keresztül ágazati szinten is építkezik – kőkemény politikai célokért civil mozgalmi eszközökkel próbál tenni. Sokan éppen ezért jöttek a sorainkba, és nem azért, mert pártpolitikai célokat fogalmaztunk meg. Mások ugyanakkor éppen ilyen típusú célokat is várnak tőlünk, azt, hogy az érdekérvényesítésben ragadjuk meg az ilyen eszközöket is. Arra a dilemmára kell megoldást találnunk, hogy folytatjuk-e tovább az építkezést az EMNT bázisának kiszélesítése érdekében, civil-politikai mozgalomként, és nem élünk a pártpolitika eszközeivel, vagy pedig engedünk ennek a pozitív nyomásnak. Amely tulajdonképpen abból fakad, hogy a jelenleg rendelkezésre álló alternatívák mindegyike kívánnivalót hagy maga után. Hiszen a mi csapatunk akkor sem akarna visszamenni az RMDSZ-be, ha tudna. Ugyanakkor az MPP létrejöttét 2008-ig megelőző várakozás átfordult türelmetlenségbe, hiszen az akkori helyhatósági választásokon elért, a körülményekhez képest kielégítő eredményekhez viszonyítva se építkezni, se jövőképet felmutatni nem tudott a polgári párt. Az MPP nemigen tud mit kezdeni azzal a szereppel, amivel felruházta őt a választópolgárok egy része, ennek oka igazából a párt elnökében keresendő. Ne feledjük, az RMDSZ 2011 februárjában tisztújító kongresszust rendez, tehát bő fél év van arra, hogy változások induljanak el valamilyen irányba a szövetségben, az MPP jelenlegi helyzete pedig tarthatatlan, ezért elképzelhető, hogy ott is változások lesznek. Ha tehát az EMNT hangsúlyos politikai eszközökkel élni kívánó vonulata nem lesz elégedett azokkal a változásokkal, amelyek a következő időszakban bekövetkeznek az RMDSZ-ben és az MPP-ben, akkor a nemzeti tanács pártpolitikával kacérkodó emberei helyet találhatnak valamelyik szervezetben, amennyiben nem sikerül megoldást találni a jelenlegi struktúrákban. De igazából nekünk azt az alternatívát sem szabad elvetnünk, hogy létrehozzunk egy harmadik pártot, pontosabban a pártot, hiszen éppen a jelenlegi állapotokkal szemben szeretnénk alternatívát létrehozni. Én ez utóbbit látom a legvalószínűbb forgatókönyvnek, mindez azonban a személyes véleményem, mert az EMNT-ben még nem született testületi álláspont ebben az ügyben.
Tehát nem zárható ki, hogy a 2012-es romániai önkormányzati és parlamenti választásokon új erdélyi magyar politikai szervezet, történetesen az EMNT, vagy a körülötte alakuló politikai szervezet is részt vegyen a megmérettetésen? – Így igaz. Beszélgetések folytak erről az EMNT-ben, de hivatalosan nem tűztük napirendre a kérdést. Tény viszont, hogy erre nekünk a közeljövőben, még ebben az évben választ kell adnunk, ha komolyan vesszük azt a felelősséget, amellyel ránk tekintenek a bennünket támogató emberek.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
Testületi döntés még nem született erről, de nem zárható ki, hogy a 2012-es romániai önkormányzati és parlamenti választásokon új erdélyi magyar politikai szervezet, történetesen az EMNT, vagy a körülötte alakuló politikai alakulat is részt vegyen a megmérettetésen – nyilatkozta a Krónikának adott interjúban Toró T. Tibor. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezésében szerepet vállaló Bálványos Intézet igazgatója szerint Tusványos politikát formáló tényezővé vált, és egyre többen vallják magukénak a szabadegyetem képviselte értékrendet.
A 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor is szolgált precedenssel: először vett részt a táborban a hivatalban lévő magyar miniszterelnök, a román államfő és az Európai Parlament – erdélyi magyar – alelnöke. Mennyire vált politikát formáló tényezővé Tusványos? – A dolgok szerencsés kimenetelén múlt, hogy idén ugyanazok a politikusok tartották a Tusványos záróelőadásait, akik a tavalyi jubileumi rendezvényen is, csak többnyire más minőségben. Orbán Viktor Fidesz-elnökből, az ellenzék egykori vezéréből azóta Magyarország miniszterelnöke lett, Traian Băsescut újraválasztották Románia államelnökévé, Tőkés László pedig az Európai Parlament alelnöke lett. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindez Tusványosnak az érdeme, hogy az itteni boszorkánykonyhában főztük ki azokat a stratégiákat, amelyek ilyen fényes eredményeket hoztak egy év alatt, de mindenképpen volt egy kis köze ehhez. Băsescu esetében például a számok is bizonyítják, hogy tavalyi tusványosi jelenléte számos magyar szavazatot hozott neki a konyhára, amelyek sokat nyomtak a latban decemberi újraválasztásakor. Viszont szeretném azt hinni, hogy a Fidesz nem akármilyen választási eredményéhez, Tőkés László EP-alelnökké választásához Tusványosnak is van köze, hiszen itt mindig jövőbe mutató tervek születnek, a háttérbeszélgetéseken és a nyílt fórumokon egyaránt olyan típusú üzenetek hangzanak el, amelyek aztán később politikát formálnak. Nem volt ez másképp az idén sem, hiszen a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács nyílt ülése, az azt övező tárgyalások szerintem meghatározzák a magyar nemzetstratégiát, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum nyílt ülése pedig talán átrajzolja kicsit a magyar összefogást, az erdélyi magyar politikát, a magyar–magyar kapcsolatokat. De azzal is elégedett vagyok, ahogyan a szabadegyetem egyre szélesebb körben közelebb kerül a fiatalokhoz, úgy látom, egyre többen vallják magukénak a tusványosi értékrendet.
Többször elhangzott az Olt-parti üdülővárosban, hogy Tusványos kormányra került. Mit tudnak kezdeni a hatalommal az alapítók a magyar–román és a magyar–magyar kapcsolatok elmélyítése érdekében, ami már húsz évvel ezelőtt prioritás volt? – Érzem Tusványos hatalomra kerülésének felelősségét, mert egyre többen látják: azok, akik fontos szerephez jutnak a Kárpát-medencei magyar politikában, részesei a tusványosi folyamatnak. Nagy felelősség nyomja a vállunkat, hogy meg tudjunk felelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket az emberek támasztanak velünk szemben. Jelentős felelősség például, hogyan rajzoljuk át a támogatáspolitikát, miként adjuk meg az öt évig Csipkerózsikaálmát alvó Magyar Állandó Értekezlet új arculatát, milyen módon adunk határozott karaktert a nemzetpolitikának, hogyan alakítunk ki olyan erdélyi magyar politikát, amely bele van ágyazva a magyar külpolitikába, és fontos eszköz a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseiben. De említhetném azt is, miként felelünk meg a kicsivel kisebb léptékű problémáknak: az állampolgárság, az egyetem ügyének, ágazati együttműködés szintjén a szociális, munkaügyi kihívásoknak. Meg kell teremtenünk a feladatmegoldás intézményi feltételeit, aminek egyik fontos eszköze lesz a Bálványos Intézet. Ez az intézmény azokat a tevékenységeket próbálja majd rendszerbe foglalni, amelyeket eddig különböző intézményekben végeztünk, egyfajta agytrösztnek szánjuk erdélyi magyar nemzetpolitikai szinten, és ennek keretében számítunk mindazoknak az együttműködésére, akik nemzetpolitikában gondolkodnak.
Az Orbán Viktor kormányfővel folytatott megbeszélések alapján várhatóan miként körvonalazódik a Fidesz és az erdélyi magyar szervezetek viszonya? – Az erdélyi magyar szervezeteknek el kell végezniük azt a mérleget, amely szükséges ahhoz, hogy úgymond tiszta lappal és felemelt fejjel álljanak az új magyar kormány elé. Például hogyan viszonyulnak az Orbán Viktor által meghirdetett nemzeti együttműködés programjához, és mit tettek ennek érdekében eddig. A mérlegvonás alapján a politikai közéletet az elmúlt években meghatározó civil-politikai szereplőknek – RMDSZ, EMNT, MPP, SZNT – meg kell fogalmazniuk, miként akarnak együttműködni az új magyar kormánnyal, amely a nemzetpolitika motorja, meghatározó eleme, de nem tud helyettünk döntéseket hozni Erdélyben. Az a szervezet, amely ezzel az igen erős legitimitású magyar kormánnyal és parlamenti többséggel nem tud együttműködni, annak igen nehéz lesz az élete a következő időszakban. Valamennyi szervezetnek magának kell döntenie a hogyan továbbról; a magyar kormány részéről nyitottság észlelhető, mindenkinek ott a helye, aki ebben a munkában részt kíván venni. A külhoni magyar érdekvédelmi szervezeteknek, pártoknak készülniük kell a valószínűleg szeptemberben új köntösben, új célokkal, prioritásokkal összeülő Máértre, ugyanakkor a széles merítésű nemzeti integrációs intézmény mellett mozgástere és feladata van a csak a határon túli magyar szervezetek alkotta KMAT-nak is, sőt adott esetben szélesebb mozgástere is lehet, mint a Máértnek, amelyben ott a magyar kormány is, amelyet kötnek bizonyos diplomáciai szabályok. Tehát a nemzetpolitika eredményes képviselete érdekében munkamegosztás lesz a két szervezet között. Ugyanez a munkamegosztás kellene hogy jellemezze a magyar összefogást is, csak sajnos partnereink ezt sokszor nem értik, az RMDSZ nem hajlandó a munkamegosztásra. Úgy gondolja, hogy amit nem tud elvégezni, az nem is szükséges. Hosszú évekig például az erdélyi magyar politika azért maradt eszköztelen, és nem kapott hangsúlyt az érdekérvényesítésben, mert az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, és a román külpolitika szekerét tolta, de arra már nem volt hajlandó, hogy helyzetbe hozza a szövetségen kívüli szervezeteket, erre vonatkozó javaslatunkat támadásnak vették és ellehetetlenítették. Az érdekérvényesítés megjelenítésének kerete lenne az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, amely megmutatta ugyan magát Tusványoson is, de a hogyan továbbról nem születtek megnyugtató megoldások.
Ön Tusnádfürdőn kijelentette, nagy nyomás nehezedik az EMNT-re, hogy politikai szereplővé váljék. Ezek szerint választási részvételt fontolgat a szervezet? – Valóban nagy a nyomás azokon, akik az EMNT-ben szerepet vállaltunk az elmúlt másfél évben, amióta más pályára helyeztük a szervezetet. Ez a civil-politikai mozgalom – amely területi szinten is kiépítette struktúráit, ugyanakkor bizottságain, szakmai műhelyein keresztül ágazati szinten is építkezik – kőkemény politikai célokért civil mozgalmi eszközökkel próbál tenni. Sokan éppen ezért jöttek a sorainkba, és nem azért, mert pártpolitikai célokat fogalmaztunk meg. Mások ugyanakkor éppen ilyen típusú célokat is várnak tőlünk, azt, hogy az érdekérvényesítésben ragadjuk meg az ilyen eszközöket is. Arra a dilemmára kell megoldást találnunk, hogy folytatjuk-e tovább az építkezést az EMNT bázisának kiszélesítése érdekében, civil-politikai mozgalomként, és nem élünk a pártpolitika eszközeivel, vagy pedig engedünk ennek a pozitív nyomásnak. Amely tulajdonképpen abból fakad, hogy a jelenleg rendelkezésre álló alternatívák mindegyike kívánnivalót hagy maga után. Hiszen a mi csapatunk akkor sem akarna visszamenni az RMDSZ-be, ha tudna. Ugyanakkor az MPP létrejöttét 2008-ig megelőző várakozás átfordult türelmetlenségbe, hiszen az akkori helyhatósági választásokon elért, a körülményekhez képest kielégítő eredményekhez viszonyítva se építkezni, se jövőképet felmutatni nem tudott a polgári párt. Az MPP nemigen tud mit kezdeni azzal a szereppel, amivel felruházta őt a választópolgárok egy része, ennek oka igazából a párt elnökében keresendő. Ne feledjük, az RMDSZ 2011 februárjában tisztújító kongresszust rendez, tehát bő fél év van arra, hogy változások induljanak el valamilyen irányba a szövetségben, az MPP jelenlegi helyzete pedig tarthatatlan, ezért elképzelhető, hogy ott is változások lesznek. Ha tehát az EMNT hangsúlyos politikai eszközökkel élni kívánó vonulata nem lesz elégedett azokkal a változásokkal, amelyek a következő időszakban bekövetkeznek az RMDSZ-ben és az MPP-ben, akkor a nemzeti tanács pártpolitikával kacérkodó emberei helyet találhatnak valamelyik szervezetben, amennyiben nem sikerül megoldást találni a jelenlegi struktúrákban. De igazából nekünk azt az alternatívát sem szabad elvetnünk, hogy létrehozzunk egy harmadik pártot, pontosabban a pártot, hiszen éppen a jelenlegi állapotokkal szemben szeretnénk alternatívát létrehozni. Én ez utóbbit látom a legvalószínűbb forgatókönyvnek, mindez azonban a személyes véleményem, mert az EMNT-ben még nem született testületi álláspont ebben az ügyben.
Tehát nem zárható ki, hogy a 2012-es romániai önkormányzati és parlamenti választásokon új erdélyi magyar politikai szervezet, történetesen az EMNT, vagy a körülötte alakuló politikai szervezet is részt vegyen a megmérettetésen? – Így igaz. Beszélgetések folytak erről az EMNT-ben, de hivatalosan nem tűztük napirendre a kérdést. Tény viszont, hogy erre nekünk a közeljövőben, még ebben az évben választ kell adnunk, ha komolyan vesszük azt a felelősséget, amellyel ránk tekintenek a bennünket támogató emberek.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)
2010. július 30.
Tőkés: zajlanak az egyeztetések egy új magyar párt indításáról
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint ki kell alakítani a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködés, s ennek egy ágaként a romániai magyar nemzeti együttműködés rendszerét. Ha ehhez szükség van egy új pártra, vagy új választási közszereplőre Romániában, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kész elmenni addig – mondta az MTI-nek Nagyváradon Tőkés László.
Hozzátette: szervezetük erről egyeztet a RMDSZ, az MPP és az összes romániai magyar közszereplővel.
Ugyanakkor „az EMNT vállalja azt a felelősséget, hogy a Fidesz partnereként meghatározó szerepet játsszon a romániai magyar politika alakításában” – közölte Tőkés László.
A 2012-ben esedékes romániai országos választásokra utalva Tőkés László kifejtette: plurális magyar egységre, a magyar pártok és civil szervezetek együttműködésére van szükség a romániai magyar demokratikus fejlődés érdekében.
A pártosodás nem cél, de ha az MPP nem tudja betölteni nemzetpolitikai hivatását, az alternatíva szerepét, akkor – többek véleménye szerint – az EMNT-nek hozzá kell járulnia egy új politikai párt létrehozásához. Erről már zajlanak az egyeztetések – mondta a politikus.
Tőkés László pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján beszámolt arról is, hogy éles támadások érték a székely autonómia kapcsán Tusnádfürdőn kifejtett álláspontja miatt. A román szociáldemokrata párt bűnvádi feljelentést tett ellene, a Konzervatív Párt (PC) elnöke pedig levélben fordult az Európai Parlament elnökéhez az ügyben.
Tőkés László ennek kapcsán megismételte: amennyiben Koszovót megilleti a függetlenség, Székelyföldet is megilleti az autonómia. Amennyiben Katalóniában másfélmillió ember tüntethet az autonómiáért, szükség esetén miért ne fordulhatnának e demokratikus joghoz Székelyföld érdekében is? – tette fel a kérdést az EP alelnöke.
Ugyanakkor türelemre intett, hozzátéve, hogy „addig kell mondani, ameddig eljutunk a demokratikus párbeszédig, a békés rendezésig”. „Mi mindig békés eszközökkel küzdöttünk a jogainkért” – tette hozzá.
MTI. Erdély.ma
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint ki kell alakítani a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködés, s ennek egy ágaként a romániai magyar nemzeti együttműködés rendszerét. Ha ehhez szükség van egy új pártra, vagy új választási közszereplőre Romániában, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kész elmenni addig – mondta az MTI-nek Nagyváradon Tőkés László.
Hozzátette: szervezetük erről egyeztet a RMDSZ, az MPP és az összes romániai magyar közszereplővel.
Ugyanakkor „az EMNT vállalja azt a felelősséget, hogy a Fidesz partnereként meghatározó szerepet játsszon a romániai magyar politika alakításában” – közölte Tőkés László.
A 2012-ben esedékes romániai országos választásokra utalva Tőkés László kifejtette: plurális magyar egységre, a magyar pártok és civil szervezetek együttműködésére van szükség a romániai magyar demokratikus fejlődés érdekében.
A pártosodás nem cél, de ha az MPP nem tudja betölteni nemzetpolitikai hivatását, az alternatíva szerepét, akkor – többek véleménye szerint – az EMNT-nek hozzá kell járulnia egy új politikai párt létrehozásához. Erről már zajlanak az egyeztetések – mondta a politikus.
Tőkés László pénteki nagyváradi sajtótájékoztatóján beszámolt arról is, hogy éles támadások érték a székely autonómia kapcsán Tusnádfürdőn kifejtett álláspontja miatt. A román szociáldemokrata párt bűnvádi feljelentést tett ellene, a Konzervatív Párt (PC) elnöke pedig levélben fordult az Európai Parlament elnökéhez az ügyben.
Tőkés László ennek kapcsán megismételte: amennyiben Koszovót megilleti a függetlenség, Székelyföldet is megilleti az autonómia. Amennyiben Katalóniában másfélmillió ember tüntethet az autonómiáért, szükség esetén miért ne fordulhatnának e demokratikus joghoz Székelyföld érdekében is? – tette fel a kérdést az EP alelnöke.
Ugyanakkor türelemre intett, hozzátéve, hogy „addig kell mondani, ameddig eljutunk a demokratikus párbeszédig, a békés rendezésig”. „Mi mindig békés eszközökkel küzdöttünk a jogainkért” – tette hozzá.
MTI. Erdély.ma
2010. augusztus 2.
Tőkés: plurális magyar egység
„Az EMNT vállalja azt a felelősséget, hogy a Fidesz partnereként meghatározó szerepet játsszon a romániai magyar politika alakításában” – közölte hétvégi, Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján Tőkés László. Az Európai Parlament alelnöki tisztségét is betöltő volt református püspök szerint ki kell alakítani a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködést, s ennek egy ágaként a romániai magyar nemzeti együttműködés rendszerét.
„Ha ehhez szükség van egy új pártra, vagy új választási közszereplőre Romániában, az EMNT kész elmenni addig” – mondta az MTI-nek Tőkés. Hozzátette: erről egyeztetnek az RMDSZ-szel, az MPP-vel és az összes romániai magyar közszereplővel. A 2012-ben esedékes parlamenti választásokra utalva Tőkés kifejtette: plurális magyar egységre, a magyar pártok és civil szervezetek együttműködésére van szükség a romániai magyar demokratikus fejlődés érdekében.
„A pártosodás nem cél, de ha az MPP nem tudja betölteni nemzetpolitikai hivatását, az alternatíva szerepét, akkor az EMNT-nek hozzá kell járulnia egy új politikai párt létrehozásához. Erről már folynak az egyeztetések” – mondta a politikus.
Védi az autonomistákat
Tőkés nacionálkommunista reflexeknek tudta be azokat a vádakat, amelyek a román politikum és a sajtó részéről érték a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor alkalmával tett kijelentései miatt.
Mint ismeretes, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Székelyföld területi autonómiájának kivívását párhuzamba állította Koszovó függetlenségének kivívásával, illetve az autonómia elérése kapcsán a politikai eszköztár részeként a tömegdemonstrációt is említette, amely eszközzel nemrégiben a katalánok éltek. A román politikum testületileg hördült fel a némiképp torzított sajtóhíradásokat olvasva, nemzetárulást és erőszakra való felbujtást emlegetve.
„Még sajnálatosabb, hogy egyes RMDSZ-es politikusok is elhatárolósdit játszanak, némelyek egyenesen populistának bélyegezve az autonómiaküzdelemről mondottakat” – fejtette ki a volt református püspök. Tőkés idézte Markó Béla miniszterelnök-helyettes szavait, melyek értelmében az RMDSZ parlamentáris eszközökkel küzd a magyar közösség érdekében, majd hozzátette: a kettő nem zárja ki egymást.
„A közakarat kifejezésére szolgáló tömeggyűlés alkotmányos jog, egyben legitim európai gyakorlat” – mondta Tőkés, majd újságírói kérdésre azt is tisztázta: semmiféle erőszakos megnyilvánulásra nem buzdított, példaként emlegetve megannyi békés tiltakozó, vagy épp jogainkért síkraszálló nagygyűlést és felvonulást az elmúlt több mint két évtizedből.
Lista a kollaboránsokról
A tájékoztató második felében Tőkés az egyházi átvilágítással kapcsolatban megjegyezte: a vezetői tisztségre jelentkezők közül nagyon sokan nem felelnek meg a követelményeknek, mert kollaboráns múlttal rendelkeznek. Ezt bizonyítandó Tőkés kiosztott két olyan listát, amely a kollaboráns református lelkészek nevét tartalmazta. Új Magyar Szó (Bukarest)
„Az EMNT vállalja azt a felelősséget, hogy a Fidesz partnereként meghatározó szerepet játsszon a romániai magyar politika alakításában” – közölte hétvégi, Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján Tőkés László. Az Európai Parlament alelnöki tisztségét is betöltő volt református püspök szerint ki kell alakítani a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködést, s ennek egy ágaként a romániai magyar nemzeti együttműködés rendszerét.
„Ha ehhez szükség van egy új pártra, vagy új választási közszereplőre Romániában, az EMNT kész elmenni addig” – mondta az MTI-nek Tőkés. Hozzátette: erről egyeztetnek az RMDSZ-szel, az MPP-vel és az összes romániai magyar közszereplővel. A 2012-ben esedékes parlamenti választásokra utalva Tőkés kifejtette: plurális magyar egységre, a magyar pártok és civil szervezetek együttműködésére van szükség a romániai magyar demokratikus fejlődés érdekében.
„A pártosodás nem cél, de ha az MPP nem tudja betölteni nemzetpolitikai hivatását, az alternatíva szerepét, akkor az EMNT-nek hozzá kell járulnia egy új politikai párt létrehozásához. Erről már folynak az egyeztetések” – mondta a politikus.
Védi az autonomistákat
Tőkés nacionálkommunista reflexeknek tudta be azokat a vádakat, amelyek a román politikum és a sajtó részéről érték a 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor alkalmával tett kijelentései miatt.
Mint ismeretes, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Székelyföld területi autonómiájának kivívását párhuzamba állította Koszovó függetlenségének kivívásával, illetve az autonómia elérése kapcsán a politikai eszköztár részeként a tömegdemonstrációt is említette, amely eszközzel nemrégiben a katalánok éltek. A román politikum testületileg hördült fel a némiképp torzított sajtóhíradásokat olvasva, nemzetárulást és erőszakra való felbujtást emlegetve.
„Még sajnálatosabb, hogy egyes RMDSZ-es politikusok is elhatárolósdit játszanak, némelyek egyenesen populistának bélyegezve az autonómiaküzdelemről mondottakat” – fejtette ki a volt református püspök. Tőkés idézte Markó Béla miniszterelnök-helyettes szavait, melyek értelmében az RMDSZ parlamentáris eszközökkel küzd a magyar közösség érdekében, majd hozzátette: a kettő nem zárja ki egymást.
„A közakarat kifejezésére szolgáló tömeggyűlés alkotmányos jog, egyben legitim európai gyakorlat” – mondta Tőkés, majd újságírói kérdésre azt is tisztázta: semmiféle erőszakos megnyilvánulásra nem buzdított, példaként emlegetve megannyi békés tiltakozó, vagy épp jogainkért síkraszálló nagygyűlést és felvonulást az elmúlt több mint két évtizedből.
Lista a kollaboránsokról
A tájékoztató második felében Tőkés az egyházi átvilágítással kapcsolatban megjegyezte: a vezetői tisztségre jelentkezők közül nagyon sokan nem felelnek meg a követelményeknek, mert kollaboráns múlttal rendelkeznek. Ezt bizonyítandó Tőkés kiosztott két olyan listát, amely a kollaboráns református lelkészek nevét tartalmazta. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. augusztus 11.
Vita az ENSZ-ben Székelyföldről
Augusztus 9-én nagy érdeklődés mellett mutatták be az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Genfben zajló rasszizmusellenes értekezletén a romániai kisebbségek helyzetéről szóló ,,árnyékjelentést”, amelyet három magyar civil szervezet — a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), a Pro Regio Siculorum Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) — kezdeményezett.
A jelentésről szóló délutáni vita után az ENSZ képviselői kérdéseket fogalmaztak meg a román állam képviselőinek, egyebek mellett arról, mi a hivatalos álláspontjuk azzal kapcsolatban, hogy a székelyföldi magyarság 90 százaléka autonómiát akar, de felvetették azt is, diszkriminatív, hogy Romániában nem tüntetik fel a gyógyszerek összetevőit, használati útmutatóját magyarul is. Kiderült, az nem tett jót az ügynek, hogy a román kormány hivatalos küldöttségében három magyar képviselő is helyet kapott.
Az ENSZ elé kerülő, a magyar kisebbség helyzetéről szóló jelentés összeállítását Hantz Péter, a BKB elnöke kezdeményezte, és ő dolgozta ki a romániai magyar oktatásról szóló fejezetet. Felkérésére csatlakozott a munkához a Pro Regio Siculorum Egyesület, és összeállították a Székelyföldre vonatkozó fejezetet. Antal Árpád, a Pro Regio elnöke a Háromszéknek elmondta: igyekeztek olyan dokumentumot megfogalmazni, amelyben szerepel az összes, Székelyföldért tevékenykedő politikai és civil szervezet elképzelése, magáénak érezheti az RMDSZ, az MPP, az SZNT, illetve az EMNT egyaránt. Az ENSZ elé terjesztett tizenöt oldalas dokumentum külön fejezetben tárgyalja a székelyföldi magyarság ügyét. A bevezetőben vázolják a térség földrajzi fekvését, adottságait, történelmét és az 1989 utáni törekvéseket, a kudarcba fulladt hivatalos autonómianépszavazás-kezdeményezéseket, illetve azt a 210 000 főt megkérdező nem hivatalos referendumot, amely során a lakosság 90 százaléka kifejezte: területi autonómiát akar Székelyföldnek.
Megoldás: az autonómia
Felsorolják a térség legjelentősebb gondjait: a korlátozott anyanyelvhasználat jogát, a magyarok képviselőinek aránytalanul kis jelenlétét a központi és a helyben működő, de Bukarestnek alárendelt intézményekben, a térség gazdasági háttérbe szorítását, a költségvetési diszkriminációt, a fejletlen infrastruktúrát, a természeti kincsek állami monopólium alá tartozását, az elkobzott javak — pl. Csíki Magánjavak, egyházi vagyon — hiányos visszaszolgáltatását, az etnikai arányok megváltoztatását célzó törekvéseket, a magyarok elleni erőszakos fellépést. Törvényes megoldásként javasolják Székelyföld területi autonómiájának megadását, mely így átalakulhatna egy különleges jogi státussal rendelkező önálló fejlesztési régióvá.
Önálló magyar állami egyetemet
A magyar oktatás helyzetéről szóló fejezet ismerteti a jelenlegi állapotokat: Románia lakosságának 6,6 százaléka magyar, de a felsőfokú oktatásban tanulóknak alig 4,4 százaléka, és közülük csak 1,6 százaléknak van lehetősége anyanyelvén tanulni. A dokumentum számos, a magyarok számára diszkriminatív eljárást sorol fel, majd megoldásként javasolja az államilag finanszírozott önálló Bolyai Egyetem és a magyar marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem visszaállítását, a mérnökképzésben, mezőgazdasági, állatorvosi, művészeti szakokon a magyar oktatás biztosítását, kiemeli, hogy számos szakon nincs magyar képzés, román állami támogatást kér a jelenleg csak Magyarország által finanszírozott Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Sapientiának, javasolja a magyar gyerekek számára diszkriminatív román iskolai vizsgák megváltoztatását és a csángók magyar oktatásának szavatolását.
Hátrányos magyar kormányzati képviselet
A Genfben zajló értekezlet egyik furcsasága, hogy a hivatalos román állami küldöttségben három magyar is jelen van, mi több, a delegáció elnöke Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke. Értesüléseink szerint az RMDSZ vállalhatónak találta a dokumentumot, és ígérte, tisztségviselői kiállnak mellette. Sejteni lehetett, s utólag ez beigazolódott, a magyar közösség ügyének nem tett jót, hogy képviselői a román hivatalos delegációban a kormány álláspontját kényszerültek képviselni, az amúgy is erős román lobbi által megdolgozott bizottsági tagok meg is jegyezték, nem csorbulhatnak a magyarság jogai, ha érdekképviselete tagja a kormánynak. Az autonómia kérdéséről Markó Attila kisebbségügyi államtitkár annyit mondott, van a magyarságnak hivatalos képviselete (lásd: RMDSZ), rá kell bízni a kérdést.
Mindezek ellenére Cunnold-Benkő Erika, a Pro Regio Siculorum elnöke, aki oroszlánrészt vállalt a dokumentum kidolgozásában és a székelyföldi fejezet bizottság előtti bemutatásában, igen pozitívnak értékelte, hogy ilyen jelentős nemzetközi fórum elé terjeszthették a romániai magyarság gondjait, és hogy sikerült nagyon nyíltan, őszintén beszélni az igényekről, követelésekről, olyan kérdések kerülhettek terítékre, amelyek eddig nem.
Az ENSZ genfi értekezletének végén összegzik a tapasztalatokat, majd több hónap alatt elkészül egy jelentés. Antal Árpád szerint már az is eredménynek tekinthető, ha említést tesznek arról, hogy a romániai magyarság helyzete még javításra szorul. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Augusztus 9-én nagy érdeklődés mellett mutatták be az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Genfben zajló rasszizmusellenes értekezletén a romániai kisebbségek helyzetéről szóló ,,árnyékjelentést”, amelyet három magyar civil szervezet — a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), a Pro Regio Siculorum Egyesület és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) — kezdeményezett.
A jelentésről szóló délutáni vita után az ENSZ képviselői kérdéseket fogalmaztak meg a román állam képviselőinek, egyebek mellett arról, mi a hivatalos álláspontjuk azzal kapcsolatban, hogy a székelyföldi magyarság 90 százaléka autonómiát akar, de felvetették azt is, diszkriminatív, hogy Romániában nem tüntetik fel a gyógyszerek összetevőit, használati útmutatóját magyarul is. Kiderült, az nem tett jót az ügynek, hogy a román kormány hivatalos küldöttségében három magyar képviselő is helyet kapott.
Az ENSZ elé kerülő, a magyar kisebbség helyzetéről szóló jelentés összeállítását Hantz Péter, a BKB elnöke kezdeményezte, és ő dolgozta ki a romániai magyar oktatásról szóló fejezetet. Felkérésére csatlakozott a munkához a Pro Regio Siculorum Egyesület, és összeállították a Székelyföldre vonatkozó fejezetet. Antal Árpád, a Pro Regio elnöke a Háromszéknek elmondta: igyekeztek olyan dokumentumot megfogalmazni, amelyben szerepel az összes, Székelyföldért tevékenykedő politikai és civil szervezet elképzelése, magáénak érezheti az RMDSZ, az MPP, az SZNT, illetve az EMNT egyaránt. Az ENSZ elé terjesztett tizenöt oldalas dokumentum külön fejezetben tárgyalja a székelyföldi magyarság ügyét. A bevezetőben vázolják a térség földrajzi fekvését, adottságait, történelmét és az 1989 utáni törekvéseket, a kudarcba fulladt hivatalos autonómianépszavazás-kezdeményezéseket, illetve azt a 210 000 főt megkérdező nem hivatalos referendumot, amely során a lakosság 90 százaléka kifejezte: területi autonómiát akar Székelyföldnek.
Megoldás: az autonómia
Felsorolják a térség legjelentősebb gondjait: a korlátozott anyanyelvhasználat jogát, a magyarok képviselőinek aránytalanul kis jelenlétét a központi és a helyben működő, de Bukarestnek alárendelt intézményekben, a térség gazdasági háttérbe szorítását, a költségvetési diszkriminációt, a fejletlen infrastruktúrát, a természeti kincsek állami monopólium alá tartozását, az elkobzott javak — pl. Csíki Magánjavak, egyházi vagyon — hiányos visszaszolgáltatását, az etnikai arányok megváltoztatását célzó törekvéseket, a magyarok elleni erőszakos fellépést. Törvényes megoldásként javasolják Székelyföld területi autonómiájának megadását, mely így átalakulhatna egy különleges jogi státussal rendelkező önálló fejlesztési régióvá.
Önálló magyar állami egyetemet
A magyar oktatás helyzetéről szóló fejezet ismerteti a jelenlegi állapotokat: Románia lakosságának 6,6 százaléka magyar, de a felsőfokú oktatásban tanulóknak alig 4,4 százaléka, és közülük csak 1,6 százaléknak van lehetősége anyanyelvén tanulni. A dokumentum számos, a magyarok számára diszkriminatív eljárást sorol fel, majd megoldásként javasolja az államilag finanszírozott önálló Bolyai Egyetem és a magyar marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem visszaállítását, a mérnökképzésben, mezőgazdasági, állatorvosi, művészeti szakokon a magyar oktatás biztosítását, kiemeli, hogy számos szakon nincs magyar képzés, román állami támogatást kér a jelenleg csak Magyarország által finanszírozott Partiumi Keresztény Egyetemnek és a Sapientiának, javasolja a magyar gyerekek számára diszkriminatív román iskolai vizsgák megváltoztatását és a csángók magyar oktatásának szavatolását.
Hátrányos magyar kormányzati képviselet
A Genfben zajló értekezlet egyik furcsasága, hogy a hivatalos román állami küldöttségben három magyar is jelen van, mi több, a delegáció elnöke Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke. Értesüléseink szerint az RMDSZ vállalhatónak találta a dokumentumot, és ígérte, tisztségviselői kiállnak mellette. Sejteni lehetett, s utólag ez beigazolódott, a magyar közösség ügyének nem tett jót, hogy képviselői a román hivatalos delegációban a kormány álláspontját kényszerültek képviselni, az amúgy is erős román lobbi által megdolgozott bizottsági tagok meg is jegyezték, nem csorbulhatnak a magyarság jogai, ha érdekképviselete tagja a kormánynak. Az autonómia kérdéséről Markó Attila kisebbségügyi államtitkár annyit mondott, van a magyarságnak hivatalos képviselete (lásd: RMDSZ), rá kell bízni a kérdést.
Mindezek ellenére Cunnold-Benkő Erika, a Pro Regio Siculorum elnöke, aki oroszlánrészt vállalt a dokumentum kidolgozásában és a székelyföldi fejezet bizottság előtti bemutatásában, igen pozitívnak értékelte, hogy ilyen jelentős nemzetközi fórum elé terjeszthették a romániai magyarság gondjait, és hogy sikerült nagyon nyíltan, őszintén beszélni az igényekről, követelésekről, olyan kérdések kerülhettek terítékre, amelyek eddig nem.
Az ENSZ genfi értekezletének végén összegzik a tapasztalatokat, majd több hónap alatt elkészül egy jelentés. Antal Árpád szerint már az is eredménynek tekinthető, ha említést tesznek arról, hogy a romániai magyarság helyzete még javításra szorul. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. augusztus 19.
Kövér László unszolására összefogásra hajlik az MPP
Az erdélyi magyar politikai szervezetek közti összefogást szorgalmazta Kövér László azon a székelyudvarhelyi tanácskozáson, amelyen a magyar országgyűlés elnöke az MPP országos vezetőségével találkozott – számolt be tegnap Bálint József, a polgári párt sepsiszentgyörgyi elnöke.
„Rendezni kell a viszonyt Tőkés László és a polgári párt között, mert ez a magyarság érdeke” – nyilatkozta Bálint József, aki újságírói kérdésre válaszolva hozzátette: ez volt Kövér László óhaja is. A politikus beszámolója szerint a székelyudvarhelyi tanácskozáson Kövér László további támogatásáról biztosította őket, mivel „következetesen megjelenítik a választás szabadságát”.
A magyar országgyűlés elnöke leszögezte, hogy a Fidesz egységes magyar nemzetpolitikában gondolkodik, amit úgy szeretne megvalósítani, hogy elkerülje az erdélyi magyar politikai szervezetek közti ellentéteket – nyilatkozta Bálint József.
„Józanul be kell látnunk, hogy az erdélyi magyarságot az RMDSZ képviseli a román parlamentben, de Budapesten is értékelik, hogy az MPP az a szervezet, amely következetes volt a szövetségeseit illetően” – szögezte le a politikus, aki szerint a polgári pártiaknak engedményeket kell tenniük, és az összefogásra kell fektetniük a hangsúlyt, hogy egymást kiegészítve vegyenek részt a Kárpát-medencei magyar nemzetpolitika alakításában.
„Be kell látnunk, hogy az MPP ennek a rendszernek csak egy része, és a hűség nem jelent kizárólagosságot, ilyen a politika” – jelentette ki. Hozzátette: úgy érzik, a Fidesz jó néven vette, hogy az MPP nem tolakodott első perctől osztogatásra várva, „ellentétben másokkal, akik az anyagi érdekeket helyezték előtérbe”.
Az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke úgy értesült, hogy a Fidesz a következő hetekben dolgozza ki a stratégiákat arra nézve, hogy „kitől mit várnak el, és kire milyen feladatot osztanak az egységes magyar nemzetpolitika megvalósítása érdekében”.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)
Az erdélyi magyar politikai szervezetek közti összefogást szorgalmazta Kövér László azon a székelyudvarhelyi tanácskozáson, amelyen a magyar országgyűlés elnöke az MPP országos vezetőségével találkozott – számolt be tegnap Bálint József, a polgári párt sepsiszentgyörgyi elnöke.
„Rendezni kell a viszonyt Tőkés László és a polgári párt között, mert ez a magyarság érdeke” – nyilatkozta Bálint József, aki újságírói kérdésre válaszolva hozzátette: ez volt Kövér László óhaja is. A politikus beszámolója szerint a székelyudvarhelyi tanácskozáson Kövér László további támogatásáról biztosította őket, mivel „következetesen megjelenítik a választás szabadságát”.
A magyar országgyűlés elnöke leszögezte, hogy a Fidesz egységes magyar nemzetpolitikában gondolkodik, amit úgy szeretne megvalósítani, hogy elkerülje az erdélyi magyar politikai szervezetek közti ellentéteket – nyilatkozta Bálint József.
„Józanul be kell látnunk, hogy az erdélyi magyarságot az RMDSZ képviseli a román parlamentben, de Budapesten is értékelik, hogy az MPP az a szervezet, amely következetes volt a szövetségeseit illetően” – szögezte le a politikus, aki szerint a polgári pártiaknak engedményeket kell tenniük, és az összefogásra kell fektetniük a hangsúlyt, hogy egymást kiegészítve vegyenek részt a Kárpát-medencei magyar nemzetpolitika alakításában.
„Be kell látnunk, hogy az MPP ennek a rendszernek csak egy része, és a hűség nem jelent kizárólagosságot, ilyen a politika” – jelentette ki. Hozzátette: úgy érzik, a Fidesz jó néven vette, hogy az MPP nem tolakodott első perctől osztogatásra várva, „ellentétben másokkal, akik az anyagi érdekeket helyezték előtérbe”.
Az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke úgy értesült, hogy a Fidesz a következő hetekben dolgozza ki a stratégiákat arra nézve, hogy „kitől mit várnak el, és kire milyen feladatot osztanak az egységes magyar nemzetpolitika megvalósítása érdekében”.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. augusztus 30.
Döntött a bíróság: nem jogellenes a székely zászló kitűzése
Mindenki emlékezhet még az Erdély szerte elhíresült makfalvi székely lobogó kálváriájára. Történt ugyanis, hogy 2009 december 23-án, a marosszéki Makfalva község helyi tanácsának MPP-frakciója kitűzte a székely lobogót a községháza homlokzatára. A polgármester eltávolíttatta azt, és a rendőrségen feljelentést tett a lobogót kitűzők ellen. Később, ismeretlen tettes jóvoltából a lobogó ismét felkerült a homlokzatra, és mindmáig ott lobog. Szinte feledésbe merült már a rendőrségi meghallgatás, a vádemelés, mikor 2010. augusztus 10-én a segesvári bíróság meghozta a székely lobogóra vonatkozó határozatát, mely felülmúlta minden várakozásunkat.
A határozat nem csak azt tartalmazza, amit minden normális, magát jogállamban képzelő polgár elvárt, éspedig, hogy a szóban forgó lobogó nem rasszista és xenofób szimbólum és használata nem törvénybe ütköző, hanem azt is, hogy a feljelentés tárgyát képező lobogó egy történelmi közösség szimbóluma. Ezt a megállapítást a Tisztelt Bíróság a Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma által, a rendelkezésére bocsátott tájékoztatójára alapozza.
A székely lobogó kálváriája, azon túlmenően, hogy mindenki számára megmutatta, ki hogyan áll a nemzetünket érintő kérdésekhez, nyilvánvalóvá tette, hogy a jelkép bátran használható és a riogatások ellenére nem kell semmiféle jogi következménytől tartania a lobogónkat nyíltan használni kívánó közösségeknek. Reméljük, ez a hír meghozza azon székelyföldi önkormányzatok bátorságát is, amelyek tartva a törvények értelmezhetőségétől, eddig nem tűzték ki a székely logogót. Makfalván a kitartás meghozta gyümölcsét. Márton Zoltán,
a Marosszéki Székely Tanács titkára. Erdély.ma
Mindenki emlékezhet még az Erdély szerte elhíresült makfalvi székely lobogó kálváriájára. Történt ugyanis, hogy 2009 december 23-án, a marosszéki Makfalva község helyi tanácsának MPP-frakciója kitűzte a székely lobogót a községháza homlokzatára. A polgármester eltávolíttatta azt, és a rendőrségen feljelentést tett a lobogót kitűzők ellen. Később, ismeretlen tettes jóvoltából a lobogó ismét felkerült a homlokzatra, és mindmáig ott lobog. Szinte feledésbe merült már a rendőrségi meghallgatás, a vádemelés, mikor 2010. augusztus 10-én a segesvári bíróság meghozta a székely lobogóra vonatkozó határozatát, mely felülmúlta minden várakozásunkat.
A határozat nem csak azt tartalmazza, amit minden normális, magát jogállamban képzelő polgár elvárt, éspedig, hogy a szóban forgó lobogó nem rasszista és xenofób szimbólum és használata nem törvénybe ütköző, hanem azt is, hogy a feljelentés tárgyát képező lobogó egy történelmi közösség szimbóluma. Ezt a megállapítást a Tisztelt Bíróság a Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma által, a rendelkezésére bocsátott tájékoztatójára alapozza.
A székely lobogó kálváriája, azon túlmenően, hogy mindenki számára megmutatta, ki hogyan áll a nemzetünket érintő kérdésekhez, nyilvánvalóvá tette, hogy a jelkép bátran használható és a riogatások ellenére nem kell semmiféle jogi következménytől tartania a lobogónkat nyíltan használni kívánó közösségeknek. Reméljük, ez a hír meghozza azon székelyföldi önkormányzatok bátorságát is, amelyek tartva a törvények értelmezhetőségétől, eddig nem tűzték ki a székely logogót. Makfalván a kitartás meghozta gyümölcsét. Márton Zoltán,
a Marosszéki Székely Tanács titkára. Erdély.ma
2010. szeptember 1.
A régiósítás titkos dimenziói
Jó román hazafinak lenni egy jó román pártban igencsak dicséretes dolog lehet. Jó román hazafinak lenni az RMDSZ-ben már kevésbé jár annyi érdemmel.
Nem elég szegény szövetségnek, hogy gyakran illetik a megalkuvás vádjával, most úgy tűnik, hogy egy vidéki aktivistája személyében még egy jó román hazafi is kikerült soraiból. Zsigmond Vencel makfalvi polgármester feljelentést tett MPP-s önkormányzati képviselő-kollégái ellen, mert azok úgy döntöttek, hogy a községházára kiteszik a székely zászlót. Mit ad Isten, a feljelentést a segesvári bíróság mellett működő ügyészség visszautasította, mondván: nem indítanak bűnvádi eljárást, mert a kulturális minisztérium tájékoztatása szerint egy történelmi közösség jelképéről van szó, és a lobogó nem sorolható a fasiszta, a rasszista vagy az idegengyűlölő szimbólumok közé, amelyek használatát a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet tiltja.
Ínyencek üljenek az első sorba, végül is az elmúlt 20 esztendőben kevés ennél tanulságosabb történet volt a szimbólumos–hazaárulós–magyarközösségmegosztós erőtérben. Az echte erdélyi magyar hülyeség térképéről az MPP és a segesvári ügyészség Makfalvát visszahódította a civilizációnak. Nem semmi!
Ez az a helyzet, amikor a RMDSZ a taktikai visszavonulás fegyverét választhatja, és legfeljebb lesütött szemekkel vicsoríthat a makfalvi polgármesterre, aki e lépése után akár az RMDSZ Nagy-Románia platformját is megalapíthatja, meglepődni senki nem fog. Az is valószínű, hogy Zsigmond Vencelen alaposan el is verik a port az RMDSZ-ben, pedig ha visszaforgatjuk a történet kerekét, kiderül, hogy egy-két RMDSZ-aktivistának volt még az emeletes marhaság kategóriába sorolható mondata. Bárczy Győző Maros megyei alprefektus például azt nyilatkozta a zászló kitűzésének jogszerűségéről, hogy „nem feltétlenül engedélyezi a törvény azt, amit nem tilt”. Bárczy a maga során a zászlós história kapcsán egész provokátori összeesküvést fedezett fel korábban, hiszen megállapítása szerint az MPP-s tanácsosok csak olyan településeken forszírozták a székely zászló kifüggesztését, ahol RMDSZ-es a polgármester, ami ugye provokáció. De nem is csak provokáció, hanem egyenesen szabotázs és rebellió.
Ha már a román törvény betűje szerint rendezzük a magyar szimbólumok dolgát, akkor lenne itt még valami. Igaz, heraldikailag mai napig vitatott, hogy a kék alapon aranyszínű hold és csillag milyen mértékben székely szimbólum, de lépjünk túl ezen, végül is, ha székely emberek egymással való politikai csatározásainak tárgya, akkor így is, úgy is megette a fene.
Hanem ugyanez a zászló Hargita megye zászlója is, ami körül ismét csak vannak kérdések. Nem másért, de a megye mint közigazgatási egység szimbóluma a jog jelenlegi állása szerint a megyecímer. A megyezászló momentán csak arra jó, hogy ugyancsak szimbólumértékű népünnepélyeken el lehessen mondani, hogy kitűzték a megyezászló rangra emelt székely zászlót. Persze jó kérdés, hogy egy román közigazgatási egységen messze túlmutató közösség történelmi szimbólumának megyezászlói rangra való emelése tulajdonképpen milyen művelet is? Emelés, vagy silányítás? Lényegtelen, jól mutat, és kész.
Mellesleg, vajon a Maros megyei alprefektus tudja, hogy a Maros megyei Makfalván nem csupán a székely zászlót, de egyben Hargita megye zászlaját is kitűzték? Ami már nem is provokáció, sőt több mint rebellió… ez egyenesen regionalizáció…
De vajon mikor jön a mesebeli erdész, és kerget haza mindenkit a grundról, válság van… komoly dolgokkal kellene foglalkozni… legalább azoknak, akik ezért kapják a közpénzt.
Orbán Ferenc. Hargita Népe (Csíkszereda)
Jó román hazafinak lenni egy jó román pártban igencsak dicséretes dolog lehet. Jó román hazafinak lenni az RMDSZ-ben már kevésbé jár annyi érdemmel.
Nem elég szegény szövetségnek, hogy gyakran illetik a megalkuvás vádjával, most úgy tűnik, hogy egy vidéki aktivistája személyében még egy jó román hazafi is kikerült soraiból. Zsigmond Vencel makfalvi polgármester feljelentést tett MPP-s önkormányzati képviselő-kollégái ellen, mert azok úgy döntöttek, hogy a községházára kiteszik a székely zászlót. Mit ad Isten, a feljelentést a segesvári bíróság mellett működő ügyészség visszautasította, mondván: nem indítanak bűnvádi eljárást, mert a kulturális minisztérium tájékoztatása szerint egy történelmi közösség jelképéről van szó, és a lobogó nem sorolható a fasiszta, a rasszista vagy az idegengyűlölő szimbólumok közé, amelyek használatát a 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet tiltja.
Ínyencek üljenek az első sorba, végül is az elmúlt 20 esztendőben kevés ennél tanulságosabb történet volt a szimbólumos–hazaárulós–magyarközösségmegosztós erőtérben. Az echte erdélyi magyar hülyeség térképéről az MPP és a segesvári ügyészség Makfalvát visszahódította a civilizációnak. Nem semmi!
Ez az a helyzet, amikor a RMDSZ a taktikai visszavonulás fegyverét választhatja, és legfeljebb lesütött szemekkel vicsoríthat a makfalvi polgármesterre, aki e lépése után akár az RMDSZ Nagy-Románia platformját is megalapíthatja, meglepődni senki nem fog. Az is valószínű, hogy Zsigmond Vencelen alaposan el is verik a port az RMDSZ-ben, pedig ha visszaforgatjuk a történet kerekét, kiderül, hogy egy-két RMDSZ-aktivistának volt még az emeletes marhaság kategóriába sorolható mondata. Bárczy Győző Maros megyei alprefektus például azt nyilatkozta a zászló kitűzésének jogszerűségéről, hogy „nem feltétlenül engedélyezi a törvény azt, amit nem tilt”. Bárczy a maga során a zászlós história kapcsán egész provokátori összeesküvést fedezett fel korábban, hiszen megállapítása szerint az MPP-s tanácsosok csak olyan településeken forszírozták a székely zászló kifüggesztését, ahol RMDSZ-es a polgármester, ami ugye provokáció. De nem is csak provokáció, hanem egyenesen szabotázs és rebellió.
Ha már a román törvény betűje szerint rendezzük a magyar szimbólumok dolgát, akkor lenne itt még valami. Igaz, heraldikailag mai napig vitatott, hogy a kék alapon aranyszínű hold és csillag milyen mértékben székely szimbólum, de lépjünk túl ezen, végül is, ha székely emberek egymással való politikai csatározásainak tárgya, akkor így is, úgy is megette a fene.
Hanem ugyanez a zászló Hargita megye zászlója is, ami körül ismét csak vannak kérdések. Nem másért, de a megye mint közigazgatási egység szimbóluma a jog jelenlegi állása szerint a megyecímer. A megyezászló momentán csak arra jó, hogy ugyancsak szimbólumértékű népünnepélyeken el lehessen mondani, hogy kitűzték a megyezászló rangra emelt székely zászlót. Persze jó kérdés, hogy egy román közigazgatási egységen messze túlmutató közösség történelmi szimbólumának megyezászlói rangra való emelése tulajdonképpen milyen művelet is? Emelés, vagy silányítás? Lényegtelen, jól mutat, és kész.
Mellesleg, vajon a Maros megyei alprefektus tudja, hogy a Maros megyei Makfalván nem csupán a székely zászlót, de egyben Hargita megye zászlaját is kitűzték? Ami már nem is provokáció, sőt több mint rebellió… ez egyenesen regionalizáció…
De vajon mikor jön a mesebeli erdész, és kerget haza mindenkit a grundról, válság van… komoly dolgokkal kellene foglalkozni… legalább azoknak, akik ezért kapják a közpénzt.
Orbán Ferenc. Hargita Népe (Csíkszereda)