Antal Árpád: úgy tűnik, terroristának számít a magyar
Közel ezer fős tömeg jelent meg a szerdai tiltakozó akción a Kovászna megyei kormányhivatal előtt, ahol csütörtökön és pénteken Böjte atya, valamint Kató Béla mond imát. Antal Árpád az ellene indult bűnvádi eljárással kapcsolatban nyilatkozott.
Folyamatosan duzzad a magyar himnusz énekléséért kirótt büntetés ellen tiltakozók száma. Szerdán a beszédek ideje alatt többen is a „Nem hagyjuk, soha!” szavakat kiabálták be. A magyar himnuszt öt alkalommal énekelték a tiltakozók, ugyanakkor az esemény végeztével spontán módon került sor a székely himnusz éneklésére is. A tiltakozássorozat harmadik napján Sánta Imre bikfalvi református lelkész tartott imádságot, valamint a szervezők bejelentették: csütörtökön Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, míg pénteken Kató Béla református püspök is jelen lesznek az akción.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a DIICOT által indított bűnvádi eljárással kapcsolatban kissé cinikusan megjegyezte, „ideje volt huszonöt évvel a forradalom kitörését követően terroristákat keresni és találni ebben az országban”. Mint magyarázta, ezúttal úgy tűnik, a magyarság számít terroristának Romániában, majd megjegyezte: ha nem lenne tragikus, nevetnénk az eseten.
Kifejtette, egyelőre még nem derült ki, hogy a magyar himnusz SZKT-n való eléneklése, vagy az ott megfogalmazott álláspont-e a probléma, ugyanakkor továbbra is fenntartja azon kijelentését, miszerint megismétlődhetnek az 1990-es marosvásárhelyi etnikai zavargások Székelyföldön, amennyiben Marius Popica prefektus folytatja a bosszúhadjáratát. Mint fogalmazott, akkor sem a magyarság érdeke volt a zavargások kitörése, ahogyan most sem – zárta gondolatmenetét a városvezető.
Halálos fenyegetések és gyűlölködő, trágár kommentek tömkelege zúdult Antal Árpád Facebook oldalára, miután a szélsőséges román politikus, Bogdan Diaconu megosztotta a saját Facebook oldalán Antal Árpádnak a prefektúra épülete előtt tartott himnuszéneklést bemutató fényképalbumát. A megosztás mellé Diaconu véleményét is mellékelte: „miközben Antal Árpád kivezényeli a magyarokat himnuszt énekelni, mi arra ébredünk, hogy a magyar szélsőségesek Magyarország számára sajátítják ki a román földet és mi nem teszünk semmit”. Ezt követően több mint százan fenyegették meg, valamint magyarokat kiutasító tartalmú megjegyzéseket a városvezető közösségi oldalán.
A Diaconu megosztását követően a szélsőségesek felvetették, hogy a székely zászlót be kellene tiltani, az erdélyi magyaroknak a román állampolgárságát meg kellenne vonni, és a mongol származású magyarok választhatnak: vagy elmennek az országból, vagy meghalnak. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat az ügyel kapcsolatosan értesíti az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot, az ügyészséget, valamint a diplomáciai testületeket – tájékoztat az RMDSZ háromszéki sajtóirodája. 
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

A himnusz védelmében – Ezrek imádkoztak a Szabadság téren Sepsiszentgyörgyön
Ökumenikus szabadtéri istentisztelethez, nem zajos politikai rendezvényhez hasonlított a tegnapi megmozdulás, amelyen mintegy ötezer teli torokból szállt fel a nemzeti ima. Áhítattal, méltósággal, emelt fővel énekelt mindenki a Himnusz védelmében meghirdetett utcai tüntetés ötödik napján, békére buzdított minden felszólaló lelkész és politikus. Akkor sem volt kiabálás vagy fütyülés, amikor a kormányhoz címzett petíciót olvasták fel, három nyelven: hiszen nem valaki ellen, hanem saját szimbólumaink és jogaink érdekében vonultunk ki a Szabadság térre. A prefektúra sötét és néma maradt, ahogy eddig.
Szívszorító és felemelő is volt, ahogy a két hosszú zászló a fúvósok és huszárok mögött bekanyarodott a megyeháza elé. Az 250 méteres magyar zászlóval az állomási Szent Benedek-templomtól, az ugyanakkora székely zászlóval a szemerjai református templomtól indultak a hívek. Érkezésüket zászlólengetéssel és tapssal fogadták a már ott várakozók, és voltak könnyes szemek, amikor a tömeg rázendített a nemzeti imára. Ezek után a történelmi magyar egyházak egy-egy lelkésze állt – együtt – a kis emelvényre. Incze Zsolt református esperes arról beszélt, hogy szomorú és keserű érzései vannak, békétlen, mert ebben az államban a magyarokat nem szeretik, nem engedik énekelni és imádkozni, mert nincs igazságszolgáltatás, mert be akarják zárni a közösségért cselekvőket. Jó lenne harcra buzdítani, de a Biblia arra tanít, „egymással békében éljetek”, és mi azért vagyunk itt, hogy békességet kérjünk magunknak – mondotta, és áldott ünnepeket kívánt mindenkinek, aki ebben az országban él.
Dávid György római katolikus plébános könyörgést tartott, amelyben a nemzet és a valamiért szenvedő embertársak mellett a vezetőkért is elhangzott több kérés: legyenek bölcsek és előrelátók. A belső szabadságunktól nem tudnak megfosztani – hangsúlyozta, és végül a vallásgyakorlás szabadsága mellett foglalt állást. Bíró Attila unitárius lelkész arról beszélt, hogy egyesek szerint bűn áldást kérni és Istenhez anyanyelvünkön fordulni, de nincs olyan földi hatalom, amely megkövetelheti, hogy bánatunkban jókedvet, szűkölködésünkben bőséget hazudjunk. Segítséget kérünk Istentől, és ezt senki nem tilthatja meg nekünk – vette át a szót Zelenák József evangélikus-lutheránus esperes is, aki szerint a keresztény embernek joga és kötelessége imádkozni, lélek nélkül embertelenné válunk. Volt idő, amikor azt szerették volna, hogy ne imádkozzunk, lesték és számon kérték a templomba járókat, de ez is elmúlt, habár ma már látjuk, hogy mindig jönnek újak a régiek helyére. Csütörtökön leváltották a prefektust, de semmi nem szavatolja, hogy utódja más lesz – mégse féljünk, énekeljük bátran a mi himnuszunkat, ami nem mások ellen, hanem Istenhez szól.
Ekkor énekelték el másodszor a himnuszt a jelenlevők. Karácsonyi vers következett, Wass Albert ünnepre hangoló költeménye Kovács Emese XI. osztályos diák előadásában hangzott el. Ekkor már sötétedett, és gyertyákat, fáklyákat adogattak kézről kézre. A lángok fényében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke mondott beszédet. Ha karácsony előtt pár nappal a székelyek nem otthon, a családban, a templomban készülnek az ünnepre, akkor baj van – jelentette ki, és a 123. zsoltárt idézve kifejtette: ez is jelzi, hogy torkig vagyunk már. Egyéni és közösségi gondjaink összefonódnak, fulladozunk, tényleg elegünk van, és nem tudjuk már visszanyelni, muszáj kimondani fájdalmunkat. Gúnyolnak, bántanak a másságunkért, elegünk van a szegénységből, munkából, hátrányos megkülönböztetésből, igazságtalanságból – sorolta, és egy másik zsoltárral szemléltette, hogy akik állandóan a mások lepipálására törtek, azok még szegényebbek és nyomorultabbak lettek. Torkig vagyunk már, ezért fordulunk Istenhez – hangoztatta. Mintha csak erre vártak volna, megszólaltak a templomi harangok. A Miatyánkot egymás kezét fogva mormolta el a tömeg.
A kormányhoz címzett petíciót magyarul Gazda Zoltán, románul Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök, angolul Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat képviselője olvasta fel. Tamás Sándor maga mellé szólította Biró Zsolt MPP-elnököt és Váncsa Albert sepsiszentgyörgyi EMNP-elnököt is, és kijelentette: a sérelmeket nem lehet a prefektus leváltásával orvosolni. A kisebbség jogaiért, közérzetéért mindig a többség, a hatalom a felelős, és egyesek nem akarják, hogy otthon érezzük magunkat. Mi azonban felkérjük a hatalmat, hasson oda, hogy 25 évvel a diktatúra megdöntése után egyenlő polgárként élhessünk a szülőföldünkön.
Megemlítette, hogy Antal Árpád ellen a terroristaellenes ügyészség indított vizsgálatot, és biztosította, hogy nincs egyedül, mellette állnak – a tömeg tapssal fejezte ki szolidaritását. Biró Zsolt megköszönte a jelenlétet, az összefogást és a kitartást, és úgy vélekedett: együtt meg tudjuk védeni szülőföldünket, és jövőt tudunk biztosítani gyermekeinknek. Utolsóként a sorozatos, közös himnuszéneklés ötletgazdája, Bálint József lépett mikrofonhoz: elmondta, ezen a héten megtudtuk, milyen érzés együtt lenni, napról napra nagyobb létszámban, azokkal is, akikkel máskor talán haragosok és ellenfelek is vagyunk. Az első napokban megmutattuk, hogy bátrak vagyunk, ma megmutattuk, hogy sokan vagyunk és erősek vagyunk, a továbbiakban azt kell megmutatni, hogy kitartóak vagyunk – jelentette ki. És újból felcsendült a magyar, majd a székely himnusz is.
A Himnusz védelmében elindított közös éneklés szombaton déli 12 órakor az Erzsébet parkban felállított székely zászlónál folytatódik.
A székelyföldi követelések
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Románia kormánya hatalmát a kisebbségek elnémítására, megsemmisítésére, megalázására és ellehetetlenítésére használja. A kisebbségi nyelv üldözése, a kisebbségi vezetők börtönnel való fenyegetése, a visszaállamosítás, az erdélyi magyarság elleni rendszeres uszítás a XXI. században, az Európai Unióban nem méltó egy olyan országhoz, amely 25 éve lerázta magáról a diktatúra, az elnyomás láncait és a szabadság, a jogállamiság és az önkifejezés szabadságát választotta – ezzel kezdődik az a petíció, amelyet tegnap, a himnusz védelmében szervezett ötödik közös éneklésen olvastak fel Sepsiszentgyörgyön a prefektúra előtt; a román szöveget benyújtják a kormánynak.
A magyar közösség követeléseit tíz pontban fogalmazták meg: a magyar közösség elemi jogainak elvitatásával ne szítsák az ellentéteket a Székelyföldön élő románok és magyarok között, fogadjanak el a kisebbségi szimbólumok használatát, identitásának megőrzését lehetővé tevő törvényeket, hagyjanak fel a székely zászló, a magyar feliratok és a magyar himnusz üldözésével, tartsák tiszteletben a tulajdont, adják vissza a Mikót a református egyháznak, és mindent, amit államosítottak, tegyék lehetővé az érdemi párbeszédet Székelyföld autonómiájáról, adjanak kulturális autonómiát az erdélyi magyaroknak, önállósítsák a magyar orvosképzést Marosvásárhelyen, Székelyföldön legyen a magyar is regionális hivatalos nyelv, legyen vége a székelyföldi gazdasági bojkottnak, és tegyenek róla, hogy a székelység ne megtűrt idegen, hanem teljes jogú polgár legyen Romániában, amelynek ugyanolyan alkotó része, mint a többségi nemzet.
Háromszék
Erdély.ma

Kettős mérce: regionális szimbólumhasználat Romániában
Közlemény
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete heti rendszerességgel angol nyelvű hírlevelet indított annak érdekében, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a székelyföldi, erdélyi magyarság által elszenvedett diszkriminációra és különböző jogtiprásokra. E heti hírlevelünkben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a székely zászló helyzete 2013-hoz képest is sokat romlott, annak ellenére, hogy a probléma szerepelt az Amerikai Egyesült Államok Romániáról készített országjelentésében is.
A román hatóságok kettős mércét alkalmaznak a regionális szimbólumok tekintetében. Bírósági döntések kötelezik a polgármestereket arra, hogy a székely zászlót az intézmények homlokzatáról levegyék, azzal az indoklással, hogy Székelyföld nem adminisztratív egység, és Románia alkotmánya nem ismeri el a régiókat. Ennek ellenére Románia miniszterelnöke büszkén fotózkodott Moldova zászlójával, és Neamț váráról sem vetetik le bírósági döntéssel Moldova regionális zászlóját. Ez arra utal, hogy a román állam kettős mércét alkalmaz, csak a nemzeti kisebbségek nem használhatnak regionális szimbólumokat az országban.
Arra is kitérünk hírlevelünkben, hogy a helyzet hasonló Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlójával is. Idézzük Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnököt, aki elmondja, véleménye szerint Romániában vannak román és székely megyék, az előbbieknek szabad a helyi szimbólumhasználat, a székely megyékben tilos. A tanácselnök azt is kiemelte, hogy a Brassói Táblabíróság, mely a megyezászlót érvénytelenítette, egy olyan épületben található, mely előtt Brassó megye zászlója is ki van tűzve, és ez szintén a kettős mérce bizonyítéka.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat hírlevele
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kettős mérce: regionális szimbólumhasználat Romániában
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete heti rendszerességgel angol nyelvű hírlevelet indított annak érdekében, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a székelyföldi, erdélyi magyarság által elszenvedett diszkriminációra és különböző jogtiprásokra. A hírlevél célja az, hogy rendszeresen tudósítsuk a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, a különféle emberjogi szervezeteket, valamint külföldi politikai pártok képviselőit azokról a visszaélésekről és jogtiprásokról, melyeket az erdélyi magyarsággal szemben követnek el.
E heti hírlevelünkben arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a székely zászló helyzete 2013-hoz képest is sokat romlott, annak ellenére, hogy a probléma szerepelt az Amerikai Egyesült Államok Romániáról készített országjelentésében is, hogy a román hatóságok kettős mércét alkalmaznak a regionális szimbólumok tekintetében. Bírósági döntések kötelezik a polgármestereket arra, hogy a székely zászlót az intézmények homlokzatáról levegyék, azzal az indoklással, hogy Székelyföld nem adminisztratív egység, és Románia alkotmánya nem ismeri el a régiókat. Ennek ellenére Románia miniszterelnöke büszkén fotózkodott Moldova zászlójával, és Neamt váráról sem vetetik le bírósági döntéssel Moldova regionális zászlaját. Ez arra utal, hogy a román állam kettős mércét alkalmaz, csak a nemzeti kisebbségek nem használhatnak regionális szimbólumokat az országban. Arra is kitérünk hírlevelünkben, hogy a helyzet hasonló Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlajával is. Idézzük Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnököt, aki elmondja, véleménye szerint Romániában vannak román és székely megyék, az előbbieknek szabad a helyi szimbólumhasználat, a székely megyékben tilos. A tanácselnök azt is kiemelte, hogy a Brassói Táblabíróság, mely a megyezászlót érvénytelenítette, egy olyan épületben található, amelyre Brassó megye zászlója is ki van tűzve, és ez is a kettős mérce bizonyítéka.
Népújság (Marosvásárhely)

Szimbólumháború Székelyföldön
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat e heti hírlevelében arra hívja fel a figyelmet, hogy Kovászna megye prefektusa a magyar himnusz eléneklése miatt kiszabott bírság elleni tiltakozásként felállított SIC pannó eltávolítását kéri, arra hivatkozva, hogy a pannó sérti a kis egyesülést ünneplő román emberek nemzeti érzékenységét.
A hírlevél Tamás Sándort, Kovászna megye tanácsának elnökét idézi, aki fontos történelmi momentumnak nevezte Moldova és Havasalföld egyesülését, de kiemelte, hogy 1859-ben, a kis egyesüléskor Székelyföld már rég létezett. Az elnök szerint a prefektus kérése mögött olyan magyarellenességükről közismert ismert ultranacionalista szélsőséges provokátorok állnak, mint Dan Tanasa és Ioan Lacatusu. Az elnök azt is hangsúlyozta, hogy a SIC pannó nem irányul senki ellen, célja, hogy felhívja a figyelmet a kettős mércére, amit a székelyekkel szemben alkalmaznak a hatóságok.
"Gyűlöljük a magyar fajt"
A hírlevél arra is kitér, hogy Kopacz Levente kovásznai RMDSZ-tanácsos gépkocsijára idegengyűlölő, rasszista öntapadó matricát ragasztottak "Gyűlöljük a magyar fajt" felirattal, miközben kocsija a rendőrség épülete előtti parkolóban állt.
"Kopacz nem tesz feljelentést, mert nem bízik abban, hogy a hatóságok elfogulatlanul kivizsgálják az ügyet. Mi afölötti aggodalmunknak is hangot adunk, hogy ilyen uszító és gyűlölködő hangvételű, magyarellenes matricákat nyomtatnak és ragasztgatnak Kovásznán" – olvasható a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat e heti hírlevelében.
*
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat háromszéki szervezete heti rendszerességgel angol nyelvű hírlevelet indított annak érdekében, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a székelyföldi, erdélyi magyarság által elszenvedett diszkriminációra és különböző jogtiprásokra. A hírlevél célja az, hogy rendszeresen tudósítsák a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, a különféle emberjogi szervezeteket, valamint külföldi politikai pártok képviselőit azokról a visszaélésekről és jogtiprásokról, melyeket az erdélyi magyarsággal szemben követnek el.
Népújság (Marosvásárhely)

Zavarja a románok fórumát a nemzetközi hírlevél
Elferdíti a valóságot, és hamisan diszkriminációt kiált a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat háromszéki szervezete –állítja a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma.
A magyarellenes civil szervezetet a szolgálat angol nyelvű nemzetközi hírlevele zavarja, amelyben a hetente tájékoztatják a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, emberjogi szervezetek és külföldi politikai pártok képviselőit a székelyföldi, erdélyi magyarsággal szembeni visszaélésekről, jogtiprásokról.
A román szervezet közleményében az áll, hogy a hírlevél íróinak ki kell találniuk a jogfosztást, hiszen azokban a megyékben, ahol számbeli többségben vannak a magyarok, minden törvény által biztosított jogot élveznek, inkább a kisebbségben élő románokat diszkriminálják.
A szervezet ezért felszólítja a magyar politikai vezetőket, véleményformálókat, civileket és a sajtót, hogy ne népszerűsítsék a románellenes gyűlöletet, és „tisztességesen tájékoztassanak a térség történelmi valóságáról”.
Ugyanakkor követelik az államtól, hogy távolítsa el a Sepsiszentgyörgy központjában felállított SIC–Terra Siculorum feliratú óriáspannót, mert szerintük az az etnikai alapú szeparatizmust hirdeti. Arra is kérik a kormányt: járjon közbe az RMDSZ országos vezetőségénél, hogy „csillapítsa le a Kovászna megyei szervezet szélsőséges vezetőit”.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat háromszéki szervezete többek között a Mikó-ügyről, a december elsejei provokációkról, a nemzeti szimbólumokkal kapcsolatos kettős mércéről, a magyar himnusz eléneklse miatti bírságról tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Hírsaláta
JOHANNIS ÉS A MAGYAR PÜSPÖKÖK. A restitúciós panaszok képeznék a tárgyalás fő témáját az államfő és a magyar történelmi egyházak képviselői közötti, az utóbbiak által kezdeményezett egyeztetésnek. Reményre adott okot Klaus Johannis államfővé választása, ezért Csűry István, a Királyhágó-melléki és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület vezetője levelet írt neki, melyben jelezték az ingatlan-, föld- és erdő-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos problémákat.
Ezt Csűry István mondta el az Erdon.ro-nak. Az átirat megérkezett a címzetthez, de visszajelzés egyelőre nincs. Emellett az erdélyi magyar egyházak püspökei elhatározták, hogy a közeljövőben együttes ülést tartanak problémáik megvitatása végett. Amennyiben pedig sikerül időpontot egyeztetni a köztársasági elnökkel, együtt utaznak Bukarestbe tárgyalni.
SOK A KORRUPT RENDŐR. Tavaly nőtt a korrupcióellenes ügyészség által vizsgált rendőrségi vezetők száma – ismertette Codruţa Kövesi főügyész. Mint mondta, a rendőri tisztség nem csupán jogokat jelent, hanem megszorításokat is, például azt, hogy maradjanak távol a politikai osztálytól. Tavaly több mint nyolcvan rendőr ellen indult vizsgálat, a főügyész szerint azok kapcsolatban álltak mind a politikai, mind az üzleti szférával. (Agerpres)
NEM TETSZIK A JOGVÉDELMI SZOLGÁLAT. Zavarja Kovászna, Hargita és Maros Megye Civil Fórumát, hogy a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat angol nyelvű hírlevelekben tájékoztatja a közvéleményt a magyarellenes intézkedésekről. Elferdíti a valóságot, és hamisan diszkriminációt kiált a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat háromszéki szervezete – állítják. A magyarellenességéről elhíresült alakulatot a szolgálat angol nyelvű nemzetközi hírlevele bántja, amelyben hetente tájékoztatják a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, emberjogi szervezetek és külföldi politikai pártok képviselőit a székelyföldi, erdélyi magyarsággal szembeni visszaélésekről, jogtiprásokról. A Fórum közleménye szerint a hírlevél írói kitalálják a jogfosztást, hiszen azokban a megyékben, ahol többségben élnek a magyarok, minden törvény által biztosított jogot élveznek, inkább a kisebbségben élő románokat diszkriminálják. Továbbá felszólítják a magyar politikai vezetőket, véleményformálókat, civileket és a sajtót, hogy ne népszerűsítsék a románellenes gyűlöletet, és „tisztességesen tájékoztassanak a térség történelmi valóságáról”. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem hátrál meg a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat
Nem hátrál meg a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat háromszéki szervezete, továbbra is kiküldi azokat az angol nyelvű hírleveleket, melyekben a romániai magyarság által elszenvedett diszkriminációról tájékoztatja a nemzetközi közvéleményt.
Annak ellenére, hogy a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma azt állította, a magyarok csak kitalálják a jogfosztást, a székely megyékben ugyanis valójában a románokat diszkriminálják.
A szolgálat e heti hírlevelében arra hívja fel a figyelmet, hogy Romániában az állam adminisztratív eszközökkel és az alkotmányra való hivatkozással lehetetleníti el a referendumkezdeményezéseket, holott a népszavazás alapvető demokratikus elv.
Emlékeztetnek, 2013-ban az akkori Kovászna megyei prefektus annak ellenére akadályozta meg a referendum megszervezését a Székelyföld fejlesztési régióvá alakításáról, hogy az RMDSZ több mint 170 ezer támogató aláírást gyűjtött össze a kezdeményezést hangsúlyozandó.
Arra is kitérnek, hogy a magyar többségű megyékben is hiányoznak a gyógyszertárakból a magyar feliratok, annak ellenére, hogy Románia több olyan nemzetközi egyezményt aláírt és ratifikált, melyek biztosítják a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelven való tájékoztatást, többek között az egészségügy területén is.
„Ez a gyakorlatban egyáltalán nem működik, a magyar betegek nem kapnak anyanyelvükön írott információt a számukra felírt gyógyszerekről, és ez veszélyezteti az egészségüket” – áll a hírlevélben.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

„Antidemokratikus, hogy nem lehet népszavazás Székelyföldön”
Demokratikus elvet sért az, hogy a prefektusok akadályozzák a régiós szintű népszavazások megszervezését, továbbá a magyar anyanyelvű lakosság egészségét veszélyezteti az, hogy a gyógyszereknek nincs magyar nyelvű használati utasítása – hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét eheti angol nyelvű hírlevelében a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat háromszéki szervezete.
A háromszéki jogvédő szolgálat arra is figyelmeztet, hogy a román állam adminisztratív eszközökkel és az alkotmányra való hivatkozással lehetetleníti el a regionális népszavazás kezdeményezéseit, holott a referendumon való konzultáció alapvető demokratikus elv. Az angol nyelvű anyag rámutat arra, hogy a Kovászna megyei prefektura annak ellenére akadályozta meg a referendum megszervezését Székelyföld önálló fejlesztési régióvá alakításáról, hogy az RMDSZ két hét alatt több mint 170 ezer támogató aláírást gyűjtött össze.
Arra is felhívják a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy Romániában a magyar páciensek és betegek nem jutnak hozzá anyanyelvükön a gyógyszerekkel kapcsolatos információkhoz, így akár veszélybe is kerülhet egészségük.
A magyar nyelvű tájékoztató anyagok még a magyar többségű megyék gyógyszertáraiból is teljesen hiányoznak, annak ellenére, hogy Románia több olyan nemzetközi egyezményt elfogadott, melyek biztosítják a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelven történő tájékoztatást orvosi és gyógyszerészeti ellátás tekintetében is. Ez a gyakorlatban egyáltalán nem működik – írja a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat háromszéki szervezete.
A háromszéki jogvédő szolgálat angol nyelvű hírlevelei ellen a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil fóruma tiltakozását fejezte ki. A fórum szerint a hírlevelekben leírtak elferdítik a valóságot, hiszen ahol számbeli többségben vannak a magyarok, ott minden törvény által biztosított jogot élvezhetnek. Ezekben a megyékben inkább a kisebbségben élő románokat diszkriminálják –vélik.
Arra szólítják fel a magyar civil és politikai vezetőket, véleményformálókat, a magyar sajtót, hogy ne népszerűsítsék a románellenes gyűlöletet. Követelik az államtól, hogy a prefektúra épülete elől távolítsa el a SIC - Terra Siculorum felíratú óriáspannót, mert az az etnikai alapú szeparatizmust hirdeti, és kérik a kormánytól, hogy járjon közbe az RMDSZ országos vezetőségénél, hogy „csillapítsa le a Kovászna megyei szervezet szélsőséges vezetőit”.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat háromszéki szervezete az elmúlt időszakban többek között a Mikó-ügyről, a Noua Dreapta december elsejei sepsiszentgyörgyi provokációjáról, a szimbólumokkal kapcsolatos kettős mércéről, a Facebookon megjelent magyarellenes, halálos fenyegetésekről, a magyar himnusz éneklése miatti bírságról, majd a himnuszért tartott tüntetésről tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezetének célja az, hogy rendszeresen tájékoztassák a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, a különféle emberjogi szervezeteket, valamint külföldi politikai pártok képviselőit azokról a visszaélésekről és jogtiprásokról, melyeket szerintük az erdélyi magyarsággal szemben követnek el.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Demokráciadeficit Romániában
A székelyföldi regionális referendum ellehetetlenítése
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat e heti hírlevelében arra hívja fel a figyelmet, hogy a román állam adminisztratív eszközökkel és az alkotmányra való hivatkozással ellehetetleníti a regionális referendumkezdeményezéseket, és ez demokráciadeficitet okoz az országban, tekintve, hogy a referendumon való konzultáció alapvető demokratikus elv.
Hírlevelükben kitérnek arra, hogy 2013-ban az akkori Kovászna megyei prefektus annak ellenére akadályozta meg a referendum megszervezését Székelyföld fejlesztési régióvá alakításáról, hogy az RMDSZ két hét alatt több mint 170 ezer aláírást gyűjtött össze a referendum megszervezéséhez.
Magyar feliratok teljes hiánya a gyógyszereken
A hírlevél arra is kitér, hogy a magyar feliratok teljességgel hiányoznak a magyar többségű megyékben található gyógyszertárakból, annak ellenére, hogy Románia több olyan nemzetközi egyezményt aláírt és ratifikált, melyek biztosítják a nemzeti kisebbségek számára az anyanyelven való tájékoztatást egy sor területen, így például az orvosi és gyógyszerészeti információk tekintetében is. Ez a gyakorlatban egyáltalán nem működik, a magyar anyanyelvű páciensek és betegek nem jutnak hozzá anyanyelvű írott információhoz a gyógyszerekkel kapcsolatosan, melyeket felírnak számukra, egészségük így veszélyeztetve van.
***
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat háromszéki szervezete heti rendszerességgel angol nyelvű hírlevelet indított annak érdekében, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a székelyföldi, erdélyi magyarság által elszenvedett diszkriminációra és különböző jogtiprásokra. A hírlevél célja az, hogy rendszeresen tudósítsák a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársait, a különféle emberjogi szervezeteket, valamint külföldi politikai pártok képviselőit azokról a visszaélésekről és jogtiprásokról, melyeket az erdélyi magyarsággal szemben követnek el.
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar osztályok megszüntetésére hívják fel a figyelmet
Jogtalanul szüntetnének meg magyar osztályokat, hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat. A háromszéki szervezet e heti angol nyelvű levelében rámutat, az RMDSZ súlyos magyarellenes visszaélési próbálkozásokat észlelt a jövő évi beiskolázás terén. Egyes megyék iskoláiban jogtalanul szüntetnének meg magyar osztályokat.
A hírlevélben idézik Magyari Tivadart, az RMDSZ oktatásügyi főtitkár-helyettesét, aki szerint „olyan esetekkel szembesültek, ahol magyar osztályokat próbáltak meg összevonni vagy megszüntetni, a minisztériumból előre jelzett szűk pénzkeretre hivatkozva, holott ezeken a településeken a magyar gyermeklétszám nem csökkent, tehát ez indokolatlan lépés”.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat arra is kitér, hogy Arad polgármestere, Gheorghe Falcă bírálta az aradi rendőrséget és prefektusi hivatalt, amiért az Új Jobboldal feljelentése nyomán tájékoztatást kértek egy, az aradi polgármesteri hivatal falára kifüggesztett magyar nyelvű díszoklevél, valamint a Csíki Gergely Gimnázium homlokzatán elhelyezett magyar zászló miatt.
Idézik Gheorghe Falcă polgármestert, miszerint a prefektúrának és a rendőrségnek egyéb fontosabb dolga is kellene legyen, semmit szimbólumok után nyomozzon, valamint azt is, hogy a polgármester szerint mindez már „túl sok”.
Mint ismert, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete heti rendszerességgel angol nyelvű hírlevelet közöl annak érdekében, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét az erdélyi magyarság által elszenvedett diszkriminációra és különböző jogtiprásokra.
Kovács Zsolt
maszol.ro

Budapesten tart kiállítást az Igen, tessék! Mozgalom
Az anyanyelv nemzetközi napja alkalmából a Nemzetpolitikai Kutatóintézet meghívására rendezi be a Kincses többnyelvűség Kolozsváron című tárlatát az Igen, tessék! Mozgalom.
A korábban a kolozsvári Főtéren bemutatott kiállításanyagot a Nyelv(használat) a gyakorlatban című konferencián nyitják meg a Magyarság Házában, pénteken. Az eseményen kutatók és civilek ismertetik a kárpát-medencei anyanyelvhasználat tapasztalatait. Talpas Botond, az Igen, tessék! mozgalom elnöke illetve Bethlendi András ügyvezető Magyar nyelvhasználat Kolozsváron címmel ismertetik előadásukat.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet konferenciáján előadást tart egyebek mellett Beretka Katinka, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottsága részéről, Horony Ákos, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának jogsegélyszolgálata képviseletében, Toró Tibor, a Sapientia EMTE és a Bálványos Intézet kutatója, valamint Zsigmond József, a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat tagja.
A Kincses többnyelvűség Kolozsváron tárlat anyagai a mindennapi magánélet és a nyilvános anyanyelvhasználat kolozsvári történelmi példáit ábrázolják.
Paprika Rádió
Erdély.ma

A pénz anyanyelven beszél! Az "Igen, tessék"-ről és nyelvi jogokról Budapesten
Friss kutatási eredményekről és a kisebbségi magyar közösségek nyelvhasználatának aktuális helyzetéről számoltak be kutatók és civil jogvédő szolgálatok munkatársai egy közös konferencián, Budapesten, a Magyarság Házában.
Az esemény házigazdája a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Kántor Zoltán volt, a Nyelv(használat) a gyakorlatban című szakmai fórumot Ferenc Viktória, az intézet munkatársa moderálta. A nyelvi jogok állapotát érdemes időről-időre feltérképezni, és egymástól is inspirálódni, hiszen gyakran csak a nyelvhasználat ösztönzésével válhat a papíron lévő jogból élő jog - hangsúlyozta Kántor Zoltán.
Toró Tibor, a Sapientia EMTE és a Bálványos Intézet kutatója egy februárban zárult kutatás első eredményeiről számolt be, amely a magyar nyelv használatát vizsgálta az erdélyi polgármesteri hivatalokban. 323, 20%-os magyar lakossági arányt elérő településre küldtek közérdekű adatigénylést, és azt próbálták vizsgálni, vannak-e a hivatalban magyar alkalmazottak, lehetséges-e magyar nyelven az ügyfélfogadás, vannak-e magyar űrlapok, feliratok, válaszolnak-e magyar beadványokra stb.
Inkább a két székelyföldi megyéből érkeztek válaszok, és a városokból nagyobb arányban kaptak adatokat, mint falvakból. A kutatást kvalitatív módszerekkel folytatják majd a helyszíneken.
A honlapokat is lokalizálták, amennyiben volt honlap, elemezték annak tartalmát, nyelvi minőségét. A vizsgált honlapok 44%-a csak román nyelven tartalmazott információkat. A két magyar többségű megyében vannak inkább jellemzően magyar verziói is a honlapoknak, ezen a téren az adatok alapján úgy tűnik, az számít döntő tényezőnek, hogy magyar többségű-e a helyi tanács, nem pedig a polgármester etnikuma. Reálisan összességében csupán egynegyedükön elérhető magyar tartalom is. Mindössze 4,8%-uknál találhatóak meg a nyomtatványok magyar nyelven letölthető formában.
A webes jelenlét egyébként még mindig nem prioritás sok polgármesteri hivatal számára: csak a települések felénél frissítik rendszeresen a honlapot, és 14% egyáltalán nem tölt fel frissítéseket. A tanácshatározatokat kevesen töltik fel magyarul is, és a napirend előzetes közlése is csak a közel színmagyar településeken történik meg magyar nyelven.
Ahol a magyarság aránya 50% alá csökkent, jellemzően a magyar tanácsosok nem szólalnak föl magyarul a tanácsüléseken. Magyar formanyomtatványok kapcsán az önkormányzatok 16%-a válaszolta azt, hogy léteznek ilyenek és elérhetők, 37% azt válaszolta, hogy nincsenek, de bármikor, ha valaki igényelné, készítenek. Összegzésként elmondható, hogy 2007 óta kevés előrelépés történt ezen a téren, pl. elenyészően kevés a hivatalokhoz magyar nyelvű beadvánnyal fordulók aránya.
Bethlendi András és Talpas Botond az Igen tessék! mozgalomról és a kolozsvári magyar nyelvhasználatról beszélt a budapesti közönségnek. Közel négyszáz olyan kolozsvári vállalkozás van már, amely magyar nyelven is kiszolgálja a vásárlóit, klienseit. Mivel a felmérések szerint a kolozsvári magyar vásárlók akár hajlandóak kicsit többet fizetni, ha anyanyelvükön kapnak kiszolgálást, az "üzleti alapú" nyelvhasználat-bővítés előtt további lehetőségek állnak: folyamatosan keresik az újabb cégeket, akik az Igen, tessék! matrica kiragasztásával jelzik, hogy magyar nyelven is lehet hozzájuk fordulni.
A mozgalom havilapja 18 ezer magyar háztartásba jut el Kolozsváron és Kisbácsban. Olvasóik között végzett reprezentatív felmérésükből kiderül, ez a csoport, akiknek fontosak a nyelvi jogok fogyasztóként, Románia-viszonylatban jó anyagi helyzetben van, 85% anyanyelvi szinten vagy jól beszél románul (tehát nem azért várna el anyanyelvű kiszolgálást, mert nem boldogul az állam nyelvén), és 92%-nak az is fontos lenne, hogy a hivatalokban használhassa anyanyelvét.
A mozgalom háza táján az egyik utolsó felmérés leendő kolozsvári egyetemistákat célzott Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, akikkel fókuszcsoportos beszélgetéseket vezettek nyelvhasználati, identitásbeli kérdésekről. Az Igen, tessék! példaként szolgálhat más régióknak, érdemes megfontolni más külhoni magyar közösségekben is az átírt közmondás tanulságát, miszerint "a pénz anyanyelven beszél" - hangzott el a bemutatón.
Zsigmond József a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által felvállalt feladatokat vázolta, illetve a háromszéki hivatali anyanyelvhasználatról beszélt. Minden erdélyi megyében jelen vannak, feladataik közé a monitoring, a figyelemfelkeltés, jogorvoslat tartozik, több mint kétezer címre juttatják el hírlevelüket, melyben a jogsértésekről számolnak be, és az amerikai külügy is jelezte, hogy használni fogja ezeket országjelentéseiben.
Egyik legutóbbi konkrét esetük a börtönökben uralkodó állapotokra világít rá: olyan büntetésvégrehajtó intézetekben is, ahol a raboknak közel fele magyar, nincs semmilyen anyanyelvhasználati joguk, és az a fogoly, aki emiatt panaszt tett, megtorlást kapott. Az oktatás területén egy próbaérettségiző jelezte, hogy a vizsga előtt a tájékoztatót a kamerás felvételről és személyiségi jogaik tiszteletben tartásáról csak románul olvasták fel. Magyar anyanyelvű romák körében pedig olyan kérdőíves felmérést végeztek román kérdezőbiztosok, hogy a kérdőív kizárólag románul volt, az alanyok pedig nem tudtak románul.
A jogvédő szolgálat megkereste a bankokat is, talán ennek is köszönhetően Romániában négy bank készpénzfelvevő automatáinak van most már magyar menüje is. Multikat is megkerestek, és a sepsiszentgyörgyi Lidl esetében pozitív változást tudtak elérni, ugyanis alig pár hét alatt mindent kétnyelvűsítettek a szupermarketben.
21 közintézményben végeztek felmérést Kovászna megyében, ebből csak egyetlen esetében érvényesült a teljes kétnyelvűség (a közegészségügyi hivatalban). Sok intézményvezető nincs is tisztában azzal, hogy mire kötelezi vagy mire ad lehetőséget a törvény, sokan a sajtótájékoztatókat is csak románul tartják – mondta.
Csernicskó István és Tóth Enikő a II. Rákóczi Ferenc főiskola Hodinka Antal Intézete részéről az ukrán nyelvtörvény gyakorlati alkalmazásának helyzetéről számoltak be Kárpátalján. Az ukrán nyelvtörvény ugyanis, bár kevesen tudják, még érvényben van, és 18 nyelv beszélőinek biztosít széleskörű jogokat: 10%-os aránynál bizonyos rendelkezések kötelezőek, van, aminek bevezetéséről a helyi önkormányzatok dönthetnek, illetve a harmadik kategóriába azok a jogok tartoznak, melyekkel a polgár a saját választása alapján élhet (pl. hogy a nevét a személyi igazolványában magyarul, ékezetekkel szeretné-e viszontlátni).
A kutatók vizsgálták, hogy a törvény alkalmazásának elsődleges feltétele, a jogharmonizáció teljesült-e: 33 jogi dokumentum közül 24-et módosítottak a nyelvtörvénynek megfelelően, kettőt nem módosítottak arra hivatkozva, hogy tartalma megegyezik a korábbi verzióval, a többi esetében viszont felemás megoldásokra került sor (pl. a születési anyakönyvi kivonat esetében a polgár nem kérheti, hogy magyarul írják a nevét), vagy a jogharmonizáció elmaradt.
Vizsgálták a földrajzi nevek feltüntetését is a településeken, és azt találták, hogy ahol van két- vagy többnyelvű helységnévtábla, az korábban is megvolt, illetve a vasútállomásokon, megyehatárokon hiányoznak ezek a táblák, legföljebb angolul szerepel az ukrán mellett.
A hivatali ügyintézés terén 73 kárpátaljai települést érint a rendelkezés, melyből 69 falu (ezekben éri el a magyarság aránya a 10%-ot). Telefonos felmérés során negyven önkormányzatot értek el, azt tesztelve, lehet-e magyar nyelven hozzájuk fordulni tájékoztatásért, ahogyan a törvény erre kötelezné ezeket a hivatalokat. Csak 27 önkormányzat válaszolta azt, hogy lehet magyar beadvánnyal fordulni hozzájuk.
Beretka Katinka, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja a (kissé szerencsétlenül elnevezett) nyelv(rend)őrség kezdeményezésről és az ennek keretében végzett, most zárult terepkutatás tapasztalatairól számolt be. Nevével ellentétben a nyelv(rend)őrség nem büntet, nincs mandátuma bírságolni. Mivel a szerb közvélemény nagyon rosszul fogadta ezt a megnevezést, a továbbiakban a „rend” szó zárójelbe téve, mintegy idézőjelesen fog szerepelni a név – mondta el Beretka. Nyelvi jogvédő iroda létrehozására kaptak támogatást a Bethlen Gábor Alaptól, első feladat az volt, hogy egy nyelvhasználati helyzetképet kapjanak Szerbiában. 271 települést járt végig két fiatal, egyszerű polgárként, volt egy előre meghatározott forgatókönyv, hogy mit kérdeznek, milyen okmányokat szeretnének stb., ugyanakkor megfigyelték, hogy vannak-e az intézményeken külső névtáblák, magyar űrlapok, belső tájékoztatók. Ahol lehetett, fotóztak is.
A helységnévtáblák kapcsán nagyon kaotikus helyzetet tapasztaltak. Még ott is, ahol ki van téve a magyar településnév, az sok esetben a szerb név átírása magyar helyesírással; az intézménynevek feltüntetésénél is gyakoriak a rossz fordítások, vagy a részleges, helytelen megnevezések. Egyedüli intézmény a kincstár volt, amelynek minden településen helyesen tüntették föl a magyar nevét. A kutatás a napokban zárult le a weboldalak felmérésével, készül majd egy dokumentáció és egy honlap tavaszra. Terveik közt szerepel, hogy fordítási segítséget, tanácsadást nyújtanak majd az önkormányzatoknak. Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója néhány szempontot vázolt a kétnyelvűség és jogérvényesítés a szlovákiai gyakorlatban témához. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom igyekezett bevinni a köztudatba a kétnyelvűség kérdését, akcióik voltak, matricákat ragasztottak vagy éppen bemondták magyarul is a vonatok érkezését, közben pedig a háttérben szakmai munka is kezdődött - a Jogsegélyszolgálat működéséről kötet is készült (ennek honlapján be lehet jelenteni a jogsértéseket, tájékozódni lehet az anyanyelvhasználatról, törvényszövegek olvashatóak magyarul stb.) Kidolgozták a kisebbségek jogállásáról szóló törvény tervezetét is, amelyet főleg szlovák fórumokon igyekeznek tematizálni.
Tóth Károly elmondta, a vasút a szlovák államiság fontos kifejezője volt már Csehszlovákia megalakulásától, ez volt az első intézmény, amelyet „csehszlovákosítottak”, ezért nem lehetett kemény munka árán sem áttörést elérni, hogy a kétnyelvűség érvényesüljön az állomásokon. 1918 után még kompakt magyar tömb élt Dél-Szlovákiában, amellyel az új állam kormánya nem tudott kommunikálni, csak magyarul, ám ahogy a deportálások, lakosságcsere, asszimiláció következtében ez a helyzet fokozatosan megváltozott, és ahogyan nőtt a szlovák nyelvtudás a térségben, az anyanyelvhasználati jogok csökkentek. Ma már a magyaroknak is kvázi teher a kisebbségi nyelvhasználat a hivatalokban.
Konklúzió: növelni kell a magyar nyelv presztízsét Dél-Szlovákiában, hogy ne váljon konyhanyelvvé; erre az egyik megoldás az lehet, hogy segítik a vállalkozókat, hivatalokat a kétnyelvűsítésben.
Horony Ákos jogász a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala részéről a szlovákiai hivatali magyar nyelvhasználat helyzetét vázolta a 2010-2014 között végzett felmérések tükrében. Az államnyelvtörvényt „kiegyenlíteni” hivatott kisebbségi nyelvhasználati törvény többek között előírja Szlovákiában, hogy kétévente felmérést kell végezni a magyar nyelv használatáról is, az első ilyen kormányhivatali jelentés 2012-ben készült 512 magyarlakta település hivatalaiban.
Emellett civil szervezet (a Pro Civis) és a Most-Híd is készített felméréseket. A törvény szerint kötelező lenne a magyarlakta településeken a kétnyelvű helységnévtábla, magyar nyelvű tájékoztatás, közokiratok kiadása, ezek elmaradásáért bírság járna, ám mindeddig ezt nem alkalmazták – hívta fel a figyelmet. A tavalyi kormányhivatali felmérés például megállapította, a helységnévtáblát csak 94%-a tette ki az érintett településeknek, kétnyelvű űrlapot csak 52% biztosít, és magyarul csak 96%-uk ad tájékoztatást. A Most-Híd felméréséből pedig az derült ki, a települések 18,5%-a esetében vagy a helységnévtábla, vagy a hivatal épületéről a magyar felirat hiányzik. Tavaly a kormányhivatal jelentése szerint összesen négy magyar beadvány érkezett a hivatalokba (Dunaszerdahelyen), ezekre válaszoltak a hatóságok. Beszédes, hogy senki nem igényelt magyar nyelvű űrlapokat a hivatali ügyintézésben.
A konferencia zárásaként Fodor János történész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza megnyitotta azt a kiállítást, amely korábban a kolozsvári főtéren volt látható, és amely korabeli képeslapokon, újsághirdetéseken, fotókon, színházi plakátokon keresztül a város többnyelvűségének különböző korszakait illusztrálja. Amiről nem szól a kiállítás, de történelmileg visszakövethető és jó tudni, hogy különböző korszakokban valamilyen mértékben mindig volt többnyelvűség a városban, de mindig volt egy domináns nyelv – magyarázta Fodor János. A fejedelemség korában a magyar, a Habsburg-időszakban a német és a latin volt a hivatali ügyintézésben használt nyelv, a reformkorban egymással rivalizált a magyar és a német, a levert 48-as forradalomtól a kiegyezésig ismét a német vált uralkodóvá, utána a magyar nyelvet hozták pozícióba. A két világháború közti időszakból maradt fönn a leggazdagabb képeslapgyűjtemény, a város akkor válik kétnyelvűvé (román-magyar), legalábbis az első években. Korábban a román nyelv leginkább a magánszférában, mondjuk a magyar nyelvű képeslapok hátára írt román üzenetben lehetett jelen. 1945 után Romániában ambivalensen viszonyultak a román hatóságok a kétnyelvűséghez, és Kolozsváron, amely nem volt része a kétnyelvű Maros-Magyar Autonóm Tartománynak, a hivatali nyelvhasználatból kikopott a magyar nyelv. A nacionálkommunizmus évei után egy rövid időszakban a magyar közösség még reménykedett a nyelvi jogok érvényesülésének lehetőségében, de ezeket a reményeket az új évezred elejéig tartó „Funar-korszak” drasztikusan cáfolta.
Az Igen, tessék! mozgalom Kincses többnyelvűség című kiállításának a tavalyi holokauszt-emlékévre is készült néhány pannója, az utolsó darabon pedig „a dolgok mai állása”, a kétnyelvű kiszolgálás lehetőségét jelző zöld matricás bolti ajtó is látható. A kiállítás két hétig tekinthető meg a budapesti Magyarság házában (a budai Várban), utána pedig Bukarest látja vendégül.
B. D. T.
Transindex.ro

Nem használható a magyar nyelv a romániai börtönökben
Súlyos, emberi jogokat sértő visszaéléseket észlelt a romániai büntetés-végrehajtás területén a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat. Országosan több olyan börtön is működik, ahol a fogvatartottak több, mint 20%-a magyar anyanyelvű (pl. Feketehalom, Csíkszereda, Marosvásárhely stb.).
Ezekben az intézményekben, mégsem lehet használni sem szóban sem írásban a magyar nyelvet, nem lehet magyar nyelvű rádió és televíziós adáshoz hozzáférni, nem lehet magyar nyelven tanárt és pszichológust igényli.
Miközben az elítéltnek joga van a törvény értelmében anyanyelvét használni és ezen a nyelven kommunikálni társaival, bizonyos esetekben ez fenyítést von maga után. A magyar nyelvhasználat miatt kialakuló konfliktusoktól, a többség haragjától az illető személyt nem védik meg kellően a hatóságok. A súlyos lelki problémákkal küzdőknek joga van terapeutát igényelni, de senki nem biztosítja, hogy az elítélt az anyanyelvén kapjon segítséget, így sok esetben hátrányosan diszkriminálják a magyar foglyokat.
Bizonyítható továbbá, hogy aki szóvá teszi nyelvi jogainak sérülését, a teljes büntetését kénytelen leülni, rossz magaviselet miatt nem szabadulhat korábban.
Közlemény
Erdély.ma

VV RMDSZ
Finoman szólva szerencsétlenül időzítette a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a romániai magyar rabok által elszenvedett visszaélések elítélését angol nyelvű hírlevelében.
A hetente kiadott tájékoztatókat a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársainak, emberjogi szervezetek és külföldi politikai pártok képviselőinek címezik, és a székelyföldi, erdélyi magyarsággal szembeni jogtiprásokra hívják fel a figyelmet.
A kiadványokat átlapozva kijelenthető, hogy a feldolgozott témák fontos problémákra, felháborító eseményekre hívják fel a figyelmet – sajnos van miből válogatni. Azonban az is megállapítható, hogy a kezdeti lendület alábbhagyását megsínylette a külalak, illetve például a február 10-ei levélbe már olyan bosszantó hiba is becsúszott, amely egy, a nyelvi és kulturális jogokért küzdő szolgálat számára megengedhetetlen: a Csiky Gergely drámaírónkról elnevezett aradi főgimnáziumot Csíki Gergely néven említik magyarul és angolul is.
Ennél is sajnálatosabb azonban, hogy a hírlevelek összeállítása kizárólag pártlogika alapján működik: csak azokra a problémákra hívja fel a figyelmet, amelyeket az RMDSZ is annak érez. A székely szabadság napja körüli botrány pedig azt bizonyítja, hogy a demokratikus jogok megsértésére rá se hederítő szövetség nem hajlandó pártatlanul képviselni az összmagyarság érdekeit, sőt üvöltő hallgatása gyakorlatilag alátámasztja a támadók jogsértő kirohanásait.
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a jogsértő vásárhelyi tiltások világgá kürtölése helyett legutóbb jobbnak látta, hogy a börtönben ülő nemzettársainkat féltse, akik például nem nézhetnek magyar nyelvű tévéadást.
Mindezt nem sokkal azután nehezményezik, hogy az RMDSZ január végén rácsok mögé vonult exminisztere, Nagy Zsolt a VVZS (Veled vagyunk, Zsolt!) nevű Facebook-oldal többezres rajongótáborának írt levelében arról mesélt, hogy a tévéjén kb. 10 csatorna fogható, de az Erdély Tv nincs közöttük.
A vásárhelyi ügy elhallgatása talán annak tudható be, hogy VV RMDSZ sajátos valóságshow-jából már kiestek az erdélyi magyarság párton kívüli szereplői – biztos azért nem értjük, mert már nem ugyanabban a Való Világban élünk.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Vezércikkünkre reagált a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat
Alább közöljük a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat reakcióját lapunk csütörtöki számában megjelent, VV RMDSZ című vezércikkünkre.
Háromszéki Mikó Imre Jogvédő Szolgálat: közösségi és nyelvi jogainknak az élet minden területén érvényt kell szereznünk
Őszintén örülünk annak, hogy a cikkíró, Páva Adorján jó kezdeményezésnek tartja a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezetének heti rendszerességgel küldött angol nyelvű hírlevelét.
A kezdeményezés nemrég indult, eddig tíz hírlevelet küldtünk, és a tapasztalat azt mutatja, hogy máris nagy az érdeklődés az erdélyi magyarság ügyei iránt, és az is világossá vált, hogy nagy szükség van az angol nyelvű híradásokra, összefoglalókra, ha az erdélyi magyarság törekvéseit a nemzetközi közvélemény figyelme elé akarjuk tárni.
Éppen ezért a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete nemcsak angol nyelvű hírlevelet működtet, hanem angol nyelvű éves jelentéseket is készít.
Sikernek könyveltük el az erdélyi magyarság ügyének nemzetközi megjelenítése szempontjából, hogy az Egyesült Államok Romániáról készített 2013-as emberjogi jelentésében az erdélyi magyarokról szóló részében a szervezetünk előzetes jelentésében szereplő problémák pontról pontra megjelentek.
Hibák sajnos néha előfordulnak, és ezért elnézést is kérünk azoktól, akik ezt nehezményezték, mi több, köszönettel tartozunk azért, amiért erre felhívták a figyelmünket. Őszintén remélem azonban, hogy egy angol nyelvű szövegben található, magyar névben előforduló ponthiba (Csiky Gergely Főgimnázium helyett Csíki Gergely Főgimnáziumot írtunk) nem változtat a híradás jelentőségén és nem kisebbíti munkatársaim érdemeit sem, akik önkéntes alapon végzik ezt a felelősségteljes és nagy figyelmet igénylő, fontos társadalmi és a közösség nemzetközi érdekképviseleti szempontjából jelentőségteljes munkát.
A hírleveleket úgy állítjuk össze, hogy azok ne csak szimbolikus témákat, hanem gyakorlati kérdéseket is érintsenek. Mi felhívjuk a világ figyelmét a székely zászlóra és az autonómiatörekvések fontosságára ugyanúgy, ahogyan a magyar kisiskolások, vagy a magyar fogvatartottakkal szemben elkövetett nyelvi diszkriminációra is, mert abban hiszünk, hogy közösségi és nyelvi jogainknak az élet minden területén érvényt kell szereznünk.
Szervezetünket egyébként bárki megkeresheti panaszokkal és javaslatokkal egyaránt, így jutott el hozzánk egy magyar fogvatartott panaszlevele, aki egy romániai börtönben tölti a büntetését. Munkatársunk meglátogatta őt és a helyszínen tájékozódott a helyzetről. Úgy találtuk, hogy a levélben jelzett problémák valósak, ezért tavalyi jelentésünkben már szerepel ez a probléma, és múlt heti hírlevelünkbe is belefoglaltuk, mivel mi minden magyar ember jogainak csorbítására odafigyelünk.
Ugyanakkor újfent hangsúlyozom, hogy hírleveleinkben kiemelt figyelmet kapott és kap ezután is a székely zászló, a székelység politikai törekvései, valamint a hatóságok azon igyekezete, hogy a székelyföldi törekvéseket csírájában elfojtsák. De ez nem jelenti azt, hogy szótlanul elmegyünk a hétköznapok szintjén felmerülő gyakorlati problémák mellett, őszintén remélem, hogy Páva Adorján sem gondolja azt, hogy a kettő kizárná egymást.
Mi örülünk annak, hogy a munkánkat figyelemmel kísérik, kérem, tegyenek így a továbbiakban is.
Tisztelettel, Benkő Erika
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezetének vezetője
Krónika (Kolozsvár)

Használható az anyanyelv a börtönben
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat súlyos, emberi jogokat sértő visszaéléseket észlelt a romániai büntetés-végrehajtás területén, állításaik szerint több hazai börtönben nem biztosított az anyanyelvhasználat, nem igényelhető anyanyelvű oktatás vagy pszichológusi segítség. A csíkszeredai börtönben viszont biztosított az anyanyelv használata – tájékoztatott az intézmény igazgatója.
A jogvédelmi szolgálat szerint az országban több olyan börtön is működik, ahol a fogvatartottak több, mint 20 százaléka magyar anyanyelvű (például Csíkszereda, Feketehalom, Marosvásárhely stb.). „Ezekben az intézményekben mégsem lehet használni sem szóban, sem írásban a magyar nyelvet, nem lehet magyar nyelvű rádió és televíziós adáshoz hozzáférni, magyar nyelven tanárt és pszichológust igényelni” – írja a szervezet legutóbbi hírlevele. A jogvédelmi szolgálatnak arról is tudomása van, hogy a magyar nyelvhasználat miatt kialakuló konfliktusoktól, a többség haragjától az illető személyt nem védik meg kellően a hatóságok.
„A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat Háromszéki Szervezetét egy elítélt kereste meg, aki azelőtt már minden európai és romániai, börtönökkel foglalkozó bizottsághoz fordult jogai érvényesítése végett, de mindig visszakerült az ügye a börtönhöz belső kivizsgálásra” – tájékoztatott kérdésünkre Zsigmond József asszisztens. A szervezet munkatársa a helyszínen ellenőrizte az esetet, és megállapította, a sérelmek helytállók. „Ez Feketehalmon történt, de nincs ez másként sehol az országban” – állítja.
A csíkszeredai börtönben viszont az anyanyelvhasználat joga biztosított – közölte érdeklődésünkre Ioan Blaga, az intézmény igazgatója. „Itt a fogvatartottaknak van lehetőségük használni a magyar nyelvet. Nem utasítunk el egy kérést sem csak abból az okból, hogy magyar nyelven fogalmazták meg, sőt a meghallgatások során a fogvatartottak sok esetben magyar nyelven fejezik ki magukat” – tájékoztatott Blaga, aki hivatalos átiratban válaszolt kérdéseinkre. A büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottainak mintegy fele legalább alapfokon ismeri a magyar nyelvet – tudtuk meg.
Az elítéltek celláiban a büntetés-végrehajtást szabályozó fontosabb törvények magyar nyelvű fordításai is rendelkezésre állnak, ugyanakkor a börtön könyvtárából lehet kölcsönözni magyar nyelvű könyveket. Magyar nyelvű tévéműsorok nézhetők, amelyek a városban szolgáltatást nyújtó egyik kábeltévés cég alapcsomagjában szerepelnek. A 2014–15-ös tanévben is indult magyar tannyelvű oktatás a börtönben, a Petőfi Sándor Általános Iskola keretében, az 1–4. osztályban 11 elítélt tanul, emellett még 17-en az 5–8. osztályos oktatás résztvevői – derült ki a tájékoztatóból.
Az igazgató közölte, jelenleg a börtön mindkét pszichológusi állása betöltetlen, ezeket igyekeznek betölteni, de ebben az esetben is a közintézményekre vonatkozó jogszabályok szerint kell eljárniuk. Bár a 2000 és 2012 között működött római katolikus börtönlelkészi állás megszűnt, az igazgató szerint a római katolikus és a református egyház képviselői időközönként lelkészi szolgálatot végeznek az intézményben.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Rács mögötti jogviták
Bár a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a romániai magyar rabok által elszenvedett súlyos visszaélésekre hívta fel a figyelmet, Ioan Blaga, a csíkszeredai börtön igazgatója érdeklődésünkre közölte, a székelyföldi intézményben nem sérülnek a magyar anyanyelvűek törvény által szavatolt jogai. Ezzel szemben egy fogvatartott szerint a feketehalmi börtönben nem igényelhető anyanyelvű oktatás vagy pszichológusi segítség.
Szó sincs arról, hogy a magyar elítéltek súlyos visszaélések áldozatai lennének a csíkszeredai börtönben – állítja Ioan Blaga, az intézmény igazgatója, akit azt követően kerestünk meg, hogy a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a magyar rabokkal szembeni jogtiprásokra hívta fel a figyelmet.
Blaga a szerkesztőségünkhöz eljuttatott hivatalos átiratban közölte, a megyeszékhelyi büntetés-végrehajtási intézetben a fogvatartott magyarok gond nélkül használhatják anyanyelvüket, és azt állítja, eddig egyetlen kérvényt sem utasítottak el amiatt, hogy azt magyar nyelven fogalmazták meg. Blaga szerint a rabok a meghallgatásokon is használhatják anyanyelvüket. Az intézményvezető közölte továbbá, a börtön alkalmazottainak mintegy fele alapfokon ismeri a magyar nyelvet.
Az átirat szerint az elítéltek celláiban a büntetés-végrehajtást szabályozó fontosabb törvények magyar nyelvű fordításai is rendelkezésre állnak, ugyanakkor a börtön könyvtárából lehet kölcsönözni magyar nyelvű könyveket. Blaga közölte továbbá, azokat a magyar nyelvű tévéműsorokat is lehet követni, amelyek az egyik csíkszeredai kábeltévés cég alapcsomagjában szerepelnek.
Az igazgató azonban hozzátette, jelenleg nem tudnak pszichológust biztosítani a rabok számára, mivel mindkét állás betöltetlen maradt. Bár a 2000 és 2012 között működött római katolikus börtönlelkészi állás megszűnt, az igazgató szerint a római katolikus és a református egyház képviselői időközönként lelkészi szolgálatot végeznek az intézményben. A 2014/2015-ös tanévben pedig magyar tannyelvű oktatás is indult, az 1–4. osztályban tizenegy, az 5–8. osztályban pedig tizenhét elítélt tanul.
Nemrég a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a Krónikához is eljuttatott közleményében foglalkozott a romániai magyar rabok helyzetével. Az általuk elszenvedett visszaélésekre egy Feketehalmon fogva tartott rab hívta fel a figyelmet, aki levelében arra panaszkodott, hogy napi rendszerességgel diszkriminálják a magyar börtönlakókat a Brassó megyei intézetben.
A 2013. február 28-ai keltezésű, román nyelvű írásában azt állítja, a feketehalmi börtön lakóinak mintegy negyven százaléka magyar nemzetiségű, ennek ellenére sem magyar pedagógust, sem pszichológust nem biztosítanak a számukra, és a hatályos jogszabályok ellenére a büntetés-végrehajtási szabályzathoz sem férnek hozzá anyanyelvükön.
Zsigmond József, a jogvédelmi szolgálat háromszéki szervezetének munkatársa elmondta, az elítélt korábban már minden európai és romániai, börtönökkel foglalkozó bizottságot megkeresett jogai érvényesítése végett, de mindig visszakerült az ügye a börtönhöz belső kivizsgálásra.
A jogvédelmi szolgálat szerint az országban több olyan börtön is működik, ahol a fogvatartottak több mint 20 százaléka magyar anyanyelvű (például Csíkszeredában, Feketehalmon és Marosvásárhelyen), ezekben az intézményekben azonban „nem lehet használni sem szóban, sem írásban a magyar nyelvet, nem lehet magyar nyelvű rádiós és televíziós adáshoz hozzáférni, magyar nyelvű tanárt és pszichológust igényelni".
A jogvédelmi szolgálatnak arról is tudomása van, hogy a magyarnyelv-használat miatt kialakuló konfliktusoktól, a többség haragjától az illető személyt nem védik meg kellően a hatóságok.
Gyergyai Csaba, Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

Székely ízek: levélben fordultak Klaus Johannis államfőhöz
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezetével közösen fordult levélben Klaus Johannis államelnökhöz a nem létezőként értékelt székely íz kapcsán.
A megyei és városi elöljárók levelükben megfogalmazták: fontos, hogy a Romániában élő magyarok a hatályos törvények által biztosított lehetőségekkel és jogokkal – amelyek saját közösségük számára adottak – félelem nélkül élhessenek. Arra is kitérnek benne, hogy a székelyföldi etnikai harmónia és az egymás iránti tisztelet feltételezi a más közösségek kultúrájának kölcsönös elfogadását – tájékoztat az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének sajtóirodája.
Mint a levélben is írják, Mircea Diacon visszaélt funkciójával, amikor a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetőjeként 2015 február 19-én büntetést szabott ki egy székelyudvarhelyi cégre lejárt szavatosságú áruk miatt, továbbá árucímkéinek kicserélésére kötelezte a hentesárut forgalmazó vállalkozást, mivel azokon az állt: „székely ízek”. Diacon akkor kijelentette, hogy nem léteznek székely ízek, illetve, mint korábban nyilatkozott: nem tudható, milyen a „székely íz”, hiszen az ételek édesek, savanyúak vagy keserűek lehetnek. Mindemellett kikerülte azt a kérdést, amely a román ízek létét firtatta.
Az államfőnek címzett levélben arra is kitérnek az elöljárók, miszerint gúnyos, illetve sértő hangnemben beszélt Diacon arról, hogy még milyen termékeket lehetne székely elnevezéssel címkézni. Antal Árpád és Tamás Sándor ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, az ez alkalommal kialakult kettős mércére, amely csak a székely ízek esetében szab ki büntetést, a román ízek esetében nem – utalva itt a Mega Image cég román ízek elnevezésű termékcsaládjára.
Klaus Johannist arra kérik levelükben, „vizsgálja ki az ügyet és hasson oda, hogy az illetékes hatóság függessze fel funkciójából az említett közhivatalnokot.” Kifejezték abbéli reményeiket is, hogy „sem a magyar, sem a román ízek, sem a szász szalámi, sem a cigánypecsenye elnevezésű ételek nem tűnnek el a közhivatalnokok felesleges túlkapásai következtében.”
A levélhez hasonló tartalmú tájékoztatót küld a miniszterelnöknek, az országos fogyasztóvédelmi egyesületnek, az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatal elnökének, a Consumers International elnökének, valamint feljelentést tesznek az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál és az ombudsmannál is – tudatták.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Markó Attila: „Nem bujkálok semmi és senki elől”
Budapesti tartózkodása óta először számol be részletesen Markó Attila képviselő az úgynevezett Bica-ügyben történő meghurcoltatásáról az Erdélyi Riport hetilap internetes oldalán hétfőn megjelent interjúban, amelyben leszögezi: nem bujkál semmi és senki elől. A politikus beszámol a letartóztatását jóváhagyó december 3-i parlamenti döntés regénybe illő előzményeiről: az ügyészségre történő berendeléséről, éjféli kihallgatásáról, a dossziét övező titkolózásokról. Markó vall azoknak a napoknak a hangulatáról is: arról, hogyan váltakozott benne az igazság kiderülésének reménye a román igazságszolgáltatás abúzusai okozta csalódottsággal. Az alábbiakban részletet közlünk az interjúból, amely teljes egészében itt olvasható: Ha a gyanúsított a beidézésekor nem jelenik meg az ügyészégen, rendszerint elfogató parancsot adnak ki a gyanúsított ellen. Nem merült fel önben, hogy „menekülése” sokan éppen a bűnössége bizonyítékának tekintik majd? Nyilván, hogy felmerült. Minden nap felmerül ez. De menekülés-e az, ha valaki saját ártatlanságának teljes bizonyosságával saját jogainak megvédését ily módon látja legeredményesebbnek? Menekülés-e az, ha védekezésem szabadsága érdekében meghoztam egy – általam sokkal rövidebbnek vélt időszakra – egy döntést? Nagyon kérek mindenkit: tegye mérlegre a dolgokat. Egyik serpenyőben a vázolt igazságtalanságok, visszaélések, emberi jogsérelmek, jogállami kisiklások – másikban az én átmeneti döntésem. Mi a tragikusabb? Melyik az elítélendő? Mi ellen kell fellépni? Mi a kivezető út? Vajon az, hogy hagyjuk ezt az állapotot továbbra is, és alávetjük magunkat minden jogtalanságnak? Vagy nem véletlenül inkább az, hogy visszaálljon a jogállami rend az országban, akár azon az áron is, hogy egy ilyen döntés által önként véget vetek a karrieremnek? Ha bűnös lennék, akkor nem lenne okom szembeszállni. De én ártatlan vagyok, és ezt ráadásul az ügyészek is tudják. Én inkább levetem magamról a politikusi kabátot és civilként veszem nyakamba ezt a háborút, mintsem fennmaradjon bármelyik ártatlan emberrel szemben is a visszaélés, jogtiprás lehetősége és esélye. Számított-e akkor arra, hogy – bár kérte a letartóztatását – az ügyészség mégsem fogja keresni? Nem. Abban a lelkiállapotban arra gondoltam, hogy egy ilyen parancsuralmi rendszer, mely egyre jobban hasonlít a Securitate egykori világára, akár le is lövet egy csendes utcában. Amikor viszont megláttam a Bica-vádiratot és azt, hogy kivettek abból a dossziéból, már rájöttem: ők is tudják, hogy elszúrtak valamit, de az ő szótárukban nem létezik a visszakozás szó, nem is beszélve arról a szóról, hogy „bocsánat”. Mivel azonban vélhetően az ügyészeket nagyon kínos helyzetbe hozta az a tény, hogy bebizonyosodott az igazam, ezért nem tehették már meg, hogy egy kalap alá vegyenek a többiekkel. Így jutottunk el oda, hogy az első beadványunk nyomán, amelyben bizonyítékokkal (beleértve saját bizonyítékaikat is!) alátámasztva kértük a vádak azonnali ejtését, az ügyészség a Bica-ügy vádiratában meghozta azt a természetes döntést, hogy abból a dossziéból kivesznek. Hadd hangsúlyozzam azonban itt is az ügyészség aljasságát, hisz a dossziéról való leválasztást az ügyészek még véletlenül sem azzal indokolták, hogy a távollétem bizonyításával felmerült az alapos gyanú teljes hiánya, hanem azzal, hogy mivel nem tudtak idézni, ezért nem akarják, hogy megfosszanak a védelemhez való jogtól. Hú, ez aztán igazi figyelmesség, kegyesség, gesztus! Ez az érvelés amúgy azért sem helyes, mert bárkit lehet ügyvédjén keresztül törvényesen idézni. A leválasztott dossziénak új száma és új tartalma van, ezáltal a parlamenti döntés érvényét vesztette. Jelen pillanatban tehát ellenem sem elfogató parancs, sem letartóztatást jóváhagyó parlamenti döntés nincs. Van viszont egy zsarolási eszközként használható üres dosszié. –
Mit tartalmaz ez az új dosszié? Ebben mivel gyanúsítják? Egyszerűen átemelték a Bica-dossziéban lévő, eredeti vádat az új dossziémba: hivatali visszaélés. Természetesen semmilyen cselekmény vagy mulasztás nincs a vád mögött, egyszerűen egy puszta vád van. Ráadásul, hadd tegyem hozzá, hogy amikor mi a médiában már kezdtük mondogatni, hogy ott sem voltam az ülésen, akkor az ügyészség is felfigyelt valamire, hisz december 3-án (a parlamenti szavazás napján) információkat kért a kormánytól arról, hogy 2011-ben milyen bizottsági üléspénzt vettem fel. Azt tervezték, hogy ezt nem lehet csak így megúszni, és arra számítottak, hogy én ugyan nem voltam ott, ezt már nem tudják erőltetni, de csak gazember vagyok, mert felvettem abban a hónapban a bizottsági üléspénzt (ami havonta, az ülések számától függetlenül a fizetés 1%-a, azaz akkor 41 lej volt). Ám mivel a kormány félreérthető választ küldött, az ügyészek elmulasztották megvizsgálni, hogy én nem a kártérítési, hanem az egyházi bizottság március havi ülésére kaptam üléspénzt, mely 24-én volt, és dokumentumok bizonyítják, hogy ott is voltam. Minden oldalról tisztázódott azóta ez az ügy. A vád azonban ott van, változatlanul. Ártatlansága bizonyítékainak birtokában kérte a vádak ejtését. Van valami fejlemény eben az ügyben? Decemberben, rögtön az iratokhoz való hozzáférés után kértük először, hogy ejtsenek minden vádat. Olyan erős undort és dühöt éreztem, hogy abban a pillanatban azt akartam, hogy bepereljek mindenkit, aki a bizonyítékok ellenére is kérte a letartóztatásom: DNA-ügyészeket, legfőbb ügyészt, igazságügyminisztert, a teljes parlamentet. Aztán rájöttem, hogy hiába jelentem fel azokat, akiken maga a döntés is múlik... Ráadásul a leválasztott dosszié tartalma is érdekes, hisz a leválasztás után néhány nappal ügyvédeim átlapozták, és kiderült, hogy – mint említettem – szinte üres. Azaz benne van a Bica-ügyből átemelt vád, de nincs cselekményi leírás, benne vannak a mi beadványaink és az arra adott válaszok, és a Bica-ügyben elrendelt vagyonzárlat. Kérdeztük, hogy cselekmény hiányában mi van a vagyonzárlattal? Az volt a válasz, hogy soha nem foganatosították, miközben december 2-án már a telekkönyvbe bejegyezték a lefoglalást. Januárban ismét kértük, most már nyomatékosabban a vádak ejtését, erre megkaptuk a dosszié másolatát, amelyből egyszerűen eltűnt a vagyont zároló rendelet. És ekkor újra azt a választ kaptuk, hogy még vizsgálódnak. A komplex Bica-ügyet néhány hét alatt összerakták, meglett a vádirat és elindult a bíróság útján, ezzel szemben az én üres dossziémban, amelyben egy cselekmény nélküli vád van, és ott van az összes ártatlanságot bizonyító dokumentum, három hónapja „vizsgálódnak”. Ezt hogyan lehetne jellemezni? Nemsokára egyébként ismét kérni fogom, hogy zárják le ezt az ügyet, hátha időközben „kivizsgálódtak”, de megfeledkeztek róla... Mi történne, ha mondjuk holnap visszatérne Romániába? Az üres 700-as dosszié, mint mondtam, azért létezik, hogy az ügyészek jelezzék: „nem úszod meg ezt ilyen könnyen, a markunkban vagy, valamivel úgyis elkapunk”. Hát jelzem ismét: a restitúciós és kárpótlási folyamat számomra egy szakmai cél volt és maradt, nem követtem el semmilyen bűncselekményt, nem kértem és nem kaptam soha semmit, és mindig csak arra figyeltem, hogy a kárpótoltak listájáról ne felejtsék le „véletlenül” a magyar embereket. A Bica-ügy kapcsán meg mélységesen elítélem mindazokat, akik a kommunista rendszer által meghurcoltak jogos kárpótlását magáncélokra használták. Ezért én ebből a megközelítésből nem értem, hogy miért akarnak „a markukban tartani”. Nagyon nehéz megérteniük, de kénytelenek lesznek: van olyan bizottsági tag is, aki nem saját meggazdagodása céljából vállalta ezt a munkát. Az üres dosszié léte azonban az ő felsőbbrendű erejük és törvények felettiségének bizonyítéka, egy kitűnő eszköz arra, hogy ha „megharagítom őket”, akkor bármikor bármilyen intézkedést foganatosítsanak, pusztán azért, mert nem hajlandók elfogadni, hogy tévedtek, és ezt minden eszközzel és teljes hangerővel el is mondom. És mivel én már a Mikó-üggyel, de ezzel is végérvényesen meggyőződtem, hogy Románia nem jogállam, legalábbis igen éles kisiklásai vannak, és semmi esélyem az igazam normális úton történő érvényesítésére, ezért nem vagyok hajlandó egeret játszani. Ezért egyértelmű, hogy ez a kérdés nem is létezne, ha az ügyészség tudomásul vette volna bizonyítékokat, első beadványunkra ejtette volna a vádat, és természetes módon, de nélkülem folytatta volna a Bica-ügyet. Jó ideje nem vesz rész a parlamenti munkában. Nem tart attól a vádtól, hogy Markó Attila „cserbenhagyta a háromszéki választóit”? Sajnos az ilyen típusú kommentárok mindig is létezni fognak, és nem is tudom elkerülni. Az embereknek joguk van megítélni a magatartásom. Ezek csak azt jelzik, hogy az így gondolkodók másképp látják azt a bizonyos mérleget, amit már többször említettem. Számukra az a fő kérdés, hogy én mit teszek, nem pedig az, hogy mi ennek az oka, mi a tényleges és súlyos probléma, és milyen módon kellene ezt a hullámot megállítani. Hangsúlyoznom kell, hogy a parlamenti tevékenység nem szorítkozik a teremben való jelenlétre. Törvénykezdeményezési jogom, kérdésfeltevési jogom, módosító javaslatok letételének joga változatlanul létezik és élek is ezekkel. Ugyanakkor minden színtéren próbálom a Mikó-ügyet előbbre vinni, például épp ezért találkoztam nemrég Hámos Lászlóval, az Amerikai Emberi Jogi Alapítvány (HHRF) elnökével. Ugyanez a helyzet a sepsiszentgyörgyiekhez fűződő viszonyommal is. A képviselői iroda tevékenysége nem állt le, az általunk elindított Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat kinőtte magát és elismerésre tett szert, jelentések és hírlevelek készülnek. Ez nem személyes sikerem, de egy olyan csapaté, amely velem együtt indította el ezt. Ami engem illet, változatlanul azon vagyok, hogy a magam módján minél közelebb maradjak a sepsiszentgyörgyiekhez. Minden nap azzal ébredek, hogy hátha ez az utolsó igazságtalan nap az életemben, és helyreáll a rend, visszatér minden a normális kerékvágásba. Remélem, hogy nem kell újra elmondanom, hogy ez már nem pusztán jogi kérdés, hanem legalább annyira egy emberi erőpróba is.
maszol/erdelyiriport.ro

Tiltakozik a jogvédő szolgálat
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete legutóbbi hírlevelében a nemzetközi közvélemény figyelmét is felhívja arra, hogy a 2015–2020-as közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia – amelynek tervezetét nemrég bocsátotta közvitára a belügyminisztérium – a közbiztonsági veszélyforrások közé sorolná az etnikai autonómia követelését.
Az RMDSZ parlamenti csoportja nyilatkozatában nemcsak jogsértőnek és az európai értékekkel összeegyeztethetetlennek, de kockázatosnak és veszélyesnek is tartja, hogy a belügyi dokumentum ugyanabban a mondatban említi az autonómiát, a közösségi jogokat és a közbiztonságot. A jogvédő szolgálat hírlevelében arra is kitért, hogy kisgyermeket érintő súlyos diszkriminációs eset történt a nagyváradi kórház sürgősségi osztályán. A kislány apja az újságíróknak elmondta: a nagyváradi gyermekkórház sürgősségi osztályán egy órája várakozó négyéves beteg gyermekét próbálta megnyugtatni, amikor az orvos rászólt, hogy ne beszéljenek magyarul. 
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erőltetett névadás
 Mikó Imre Jogvédő Szolgálat háromszéki szervezete hírlevelében arra hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy az egészségügyi minisztérium önkényesen, bárminemű konzultáció nélkül döntött, s közölte átiratban az intézmény vezetőségével, hogy az alapító dr. Benedek Gézáról elnevezett szívkórház nevét dr. Teculescu-Benedekre módosítja. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A jogtiprás újabb jelei
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete e heti angol nyelvű hírlevelében felhívja a figyelmet a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet elemzésére, melyben arról értekeznek, hogy a Velencei Bizottság elnökének Kolozsváron tett nyilatkozatai gyengítik az európai kisebbségvédelmet ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát.
Az elemzés annak kapcsán született, hogy a közelmúltban kisebbségi konferenciát tartottak Kolozsváron a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szervezésében, amelyen Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke modellértékűnek nevezte a romániai kisebbségvédelmet. A hírlevél részletesen idézi a kutatóintézet megállapításait, miszerint a román modell nem nevezhető mintaértékűnek, Románia késlekedik a Keretegyezmény végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Kartájának alkalmazásáról szóló jelentés leadásával, a konferenciára pedig a magyar szervezetek képviselői nem is kaptak meghívást. A hírlevél másik témája ismét a tanügyben észlelt nyelvi diszkrimináció, legutóbb a Közgazdaság, közigazgatás és kereskedelem témakörben szervezett tantárgyverseny országos fordulóján kaptak a magyar diákok olyan magyar nyelvűnek mondott tételsort, amely a román tételsor segítsége nélkül nem érthető.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Túlzott a hatóságok reakciója
Túlzott a román hatóságok reakciója a magyar politikai törekvésekkel szemben – áll a Mikó Imre Jogvédő Szoláglat háromszéki szervezetének legújabb hírlevelében, melyben a bukaresti székhelyű Active Watch sajtófigyelő ügynökség jelentésére hívják fel a figyelmet.
Az ügynökség a magyar kisebbség helyzetének sajtóban történő ábrázolására egy teljes fejezetet szán, megállapítva, hogy a román hatóságok igyekeznek ellehetetleníteni a magyar közösség hosszú távú politikai céljait. „A legtöbb korlátozási szándék a magyarság politikai törekvéseihez kapcsolható, olyan törekvésekhez, mint például a magyarság helyi, regionális szimbólumainak használatát szabályzó törvény elfogadásának szorgalmazása vagy az etnikai alapú területi autonómia megteremtésének témája. A román hatóságok azon ügyködtek, hogy betiltsák a szimbólumok használatát, és meggátolják az autonómiával kapcsolatos közvitákat” – áll a jelentésben, mely szerint „ugyan nem szisztematikusak a magyarság elleni fellépések, de a hatóságok számos esetben próbálták korlátozni a magyarok szabad véleménynyilvánításának jogát. Mind a sajtó, mind a hatóságok túlreagálják a magyarság politikai követeléseit, és már eleve szélsőségesnek tartják ezeket, és emiatt olyan közvitatémákat bélyegeznek meg, amelyek egy demokráciában legitimnek minősülnek.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Amerikai támogatás az erdélyi magyarságnak
A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány szervezésében háromnapos amerikai látogatáson részt vett RMDSZ-küldöttség a romániai visszaszolgáltatási folyamat fonákságairól, a jogállamiságot ért támadásokról, a korrupcióellenes harc égisze alatt elkövetett visszaélésekről, a román kormány gazdasági és politikai döntéseiről, a regionális biztonságpolitika kihívásairól, valamint az amerikai–román biztonságpolitikai, energetikai és befektetési együttműködés jövőjéről tájékoztatta partnereit, de Kelemen Hunor szövetségi elnök a magyar közösséget ért sérelmekről is beszélt, pontosabban a szimbólumhasználat korlátozásáról, illetve az erdélyi magyar közösség törekvéseinek jogosságáról – tájékoztat a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezetének hírlevele.
Joseph Pitts Pennsylvania állam republikánus képviselője, a Tom Lantos Emberjogi Bizottság elnöke maradéktalan támogatásáról biztosította az RMDSZ-t törekvéseiben. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy kollégáival közösen feltérképezik a legmegfelelőbb törvényhozási és nyomásgyakorlási eszközöket, amelyekkel hatni tudnak Romániára, hogy ne térjen le a demokratikus konszolidáció útjáról. Hasonlóképpen fogalmazott Reid Ribble, Wisconsin állam republikánus képviselője, a külügyi bizottság európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó albizottságának tagja. A kongresszusi képviselő aggodalommal vette tudomásul azt, hogy Románia korlátozza a magántulajdonhoz való jogot és a vallásszabadságot, már megszerzett jogait vonná vissza a magyarságtól, Románia őshonos kisebbségétől.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyelvi jogok Európában – Románia nem modell
A nyelvek európai napjának kikiáltott szeptember 26. előtt egy nappal a regionális nyelvekről, a nyelvi jogokról, a rendkívül különböző anyanyelvhasználati lehetőségekről tartottak konferenciát Sepsiszentgyörgyön. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által szervezett rendezvényen Kárpát-medencei és európai „körúton” vehettek részt az érdeklődők, pozitív és negatív példák sokaságát ismerhették meg, nemcsak a romániai helyzet fonákságaival szembesültek, de bepillantást nyerhettek az ennél is rosszabb felvidéki valóságba, hallhattak a jelentősen jobb vajdasági eredményekről, de a katalánok és a finnországi svédek helyzetéről is.
A román média képviselői, intézményvezetők távol maradtak, így a nyelvi jogok kiterjesztésének szükségességéről, az anyanyelvhasználat fontosságáról, a népek önrendelkezési jogáról megfogalmazott üzenetek nem érhettek célba.
A külföldi vendégek felé tett gesztusként angolul üdvözölte az egybegyűlteket a szervezők nevében Benkő Erika, reményét fejezte ki, hogy új, hasznos tudásra tehetnek szert a jelenlevők. Magyarul folytatta Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, aki elsősorban arra hívta fel a figyelmet, nem a román állam képviselőinek kell megfogalmazniuk, hogy példaértékű-e a romániai kisebbségek helyzete, erről véleményt mondani nekünk van jogunk. Valóban rengeteg előrelépés történt 1989 óta, de véleménye szerint azok az európai országok tekinthetőek modellnek, ahol egyenlő partnerként ismerik el a kisebbségben élő nemzeti közösségeket. Románia csak külső nyomásra volt hajlandó engedményeket tenni, most azonban ennek hiányában egy helyben állnak a dolgok, sőt, annak a veszélye is fenyeget, hogy elvesznek a megszerzett jogokból. Az ilyen konferenciák nagy hozadéka, hogy meg tudja mutatni a román közvéleménynek, mi az európai gyakorlat – vélekedett Kovács Péter.
Az önrendelkezés alanyi jogon jár
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke rövid székelyföldi bemutatót tartott a vendégeknek, majd Csóti György, a magyarországi Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója kapott szót, áttekintést nyújtott a magyar nyelvhasználati jogok Kárpát-medencei helyzetéről. Erdélyről szólva kiemelte, a román kisebbségpolitika szemfényvesztő és kétszínű. Elvárásként fogalmazta meg: anyanyelvhasználat születéstől a halálig, az élet minden területén. Ez a nemzeti megmaradásnak is alapfeltétele – mondotta. Nemzetpolitikai ars poeticaként jelentette ki: nem a többségi nemzettől kell várni, hogy jogokat adjon, az önrendelkezés alanyi jogon jár, hisz itt születtünk, őseink itt éltek, építkeztek, alkottak.
A magyarság megmaradását a különféle autonómiák szavatolhatják, és ezek megvalósításához két feltételnek kell teljesülnie: a legszélesebb össze­fogásra van szükség a magyar politikai erők között (véleménye szerint egy gyűjtőpárt tudna a leghatékonyabban fellépni), és kell az áldozathozatal a politikum és az egyszerű polgárok részéről egyaránt.
Az előbbieknek le kell tudniuk mondani a hatalomról, ha nem teljesülnek feltételeik, a kis lépések politikája nem hozta a várt eredményt, a lakosságnak pedig meg kell mozdulnia, tüntetésekre, közös fellépésekre, tömegtiltakozásokra lenne szükség. Székelyföldön megindult valami, lát kitörési lehetőséget – mondotta, de idézte Makovecz Imre tíz évvel ezelőtti kijelentését: „A szavak ideje lejárt, cselekedni kell”.
Pozitív példák
A dél-tiroli helyzetet ismertette Sergiu Constantin, az ottani Kisebbségi Jogok Európai Akadémiájának kutatója a teljes kétnyelvűségről és a ladinokat érintő részleges háromnyelvűségről beszélt, az oktatási hálózatról, a közigazgatási, igazságszolgáltatási nyelvhasználatról, a kultúrához való korlátlan hozzáférésről, és körvonalazódott az a modell, amely a kisebbségbe kényszerült magyarság számára egy­előre elérhetetlen álom.
A romániai helyzetnél sokkal jobb a szerbiai – derült ki Beretka Katinka előadásából, aki a Magyar Nemzeti Tanács nyelvhasználati bizottságának tagjaként számolt be eddigi munkájukról, stratégiájukról, és példákkal is igazolta, kevés pénzzel is el lehet érni jó eredményeket. Szerbiában a magyarság aránya 3,5 százalék, jelentős többségük a Vajdaságban él, körülbelül 250 ezren. A szerb az állam nyelve, de minden más nyelv hivatalosan bevezethető, ha az azt anyanyelvének tekintő lakosság aránya eléri a 15 százalékot. Vajdaság 45 önkormányzata közül 31-ben a magyar nyelv egyenrangú a szerbbel. „Ez azt jelenti, hogy minden olyan szervnek, amely valamilyen közszolgáltatást végez, egyenrangúként kell használnia a magyar nyelvet is. Az összes eljárást magyar nyelven kell folytatni, ha ezt kérik, el kell fogadniuk a magyar nyelvű kérvényeket, magyar nyelvű okiratokat kell kiadniuk, illetve egyenrangúként kell elfogadniuk azokat, minden településen, intézményen meg kell jelentetni a két- vagy többnyelvű feliratokat” – mondta el.
Beszélt a magyar kisebbségi önkormányzat, a demokratikusan megválasztott Magyar Nemzeti Tanács feladatairól és arról a nyelvhasználati stratégiáról, amely vázolta, hogy 2012–2017 között honnan hová kell eljutni a jogérvényesítésben. A jogi keretek bővítésén túl igyekeztek a lakosságot is felrázni, reklámfilmekkel, szórólapokkal népszerűsítették jogaikat, és így érték el, hogy míg korábban heti egy, ma már napi 15 bejelentés érkezik a sérelmekről. Államot segítő akcióik is voltak, például kis szótárat állítottak össze a szerb hivatalnokok számára magyar alapkifejezésekkel, ebből több tízezer példányt juttattak el az önkormányzatoknak. Beretka Katinka azt is elmondta, hogy mindezen sikeres akcióikat nagy összefogással és kevés pénzből hajtották végre, 40 ezer euróból fedezték a költségeket.
Anyanyelv és identitás
Adrian Szelmeczi, az ActiveWatch munkatársa számos példával mutatta be, miként sérülnek az erdélyi magyarság nyelvhasználati és más jogai. Románia nagyon jól áll a törvények területén, nemzetközi jogszabályokat is ratifikált, de ezek gyakorlati alkalmazása hiányos, aránytalan a média és a hatóságok reakciója a kisebbségi követelésekre, a román hatóságok nagyobb figyelmet szentelnek a román nyelvi jogok tiszteletben tartására, mint a kisebbségi nyelvi jogokéra – mutatott rá. Bogdán Andrea és Mohácsek Magdolna a romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkáját ismertette, Marc Gafarot i Monjo pedig a katalánok helyzetéről beszélt. A barcelonai Külügyi Intézet közpolitikai koordinátora a spanyolországi autonóm tartomány történelmét vázolta, a nyelvi standardizációs törvény volt az egyike az elsőknek, amit az autonómia elnyerése után a katalán parlament elfogadott, és minden bizonnyal ennek is köszönhető, hogy valós kétnyelvűség alakult ki.
Neki katalán az anyanyelve, de a spanyolt nem tekinti idegen nyelvnek, és nagyon sok spanyol család tanítja otthon is katalánul gyermekét, mert tudja, ez segíti boldogulását. Az autonómia elnyerése után megtapasztalták a katalán nyelv újjászületését, és ez nagyon fontos az identitás megőrzése szempontjából – mondotta. Peter Backa szociológus a finnországi svédek történelmét, jelenkori helyzetét ismertette, nem kisebbségként élnek Finnországban – kikérik maguknak, ha valaki így nevezi –, amelynek már alkotmánya is kimondja: kétnyelvű ország. Finnországban a nyelvi küszöb 8 százalék, de számos esetben ennél kisebb arányú lakosságnál is bevezetik a kétnyelvűséget, mert az állam sok pénzt ad a svéd fordításokra. A kép, amelyet helyzetükről festett, az erdélyi magyarság számára álomszerűen ideális, problémáik, dilemmáik pedig eltörpülnek az itteni gondok mellett.
Nagyon hasonlít a romániai helyzethez a szlovákiai – derült ki Kovács Balázs felvidéki nyelvi jogi aktivista előadásából, sőt, sok szempontból még nehezebb, sötétebb a helyzetük, mint a miénk. A szlovák törvények a szlovák nyelv használatát kötelezik, megengedik ugyan a magyarét is, de mindenütt alárendeltként jelenik meg, és ebben a légkörben ez olyan, mintha be lenne tiltva – fejtette ki. Elsősorban a civil aktivisták tevékenységeit ismertette, több oka volt annak, hogy létrejött az új mozgalom: a népességfogyás jelentős mértéke – húsz év alatt 180 ezerrel fogyott a ma 448 ezres szlovákiai magyar közösség –, de hozzájárult a magyar politika fokozódó válsága is, mint fogalmazott, „összetévesztették a dolgokról való beszélést a munkával”, és megjelent egy új nemzedék új szemléletmóddal, új eszközrendszerrel. Számos akciójuk volt, magyar településtáblákat szereltek fel, tüntetéseket szerveztek, céljuk, hogy a magyar nyelv a szlovákkal egyenrangú regionális nyelv legyen – fejtette ki.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Diacon visszaélései csokorban (Világgá kürtölik a fogyasztóvédő tetteit)
Folyamatosan visszaél hivatalával a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal elnöke – tudatja a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat e heti körlevele, amely szerint Mircea Diacon ismételten hátrányos vagy sértő helyzetbe hozta a megye magyar nemzetiségű lakosságát.
A levél időrendi sorrendben emlékeztet Diacon feszültséget keltő tevékenységére: februárban a „székely ízek” miatt bírságolta meg a kereskedőket (az „olasz ízek”, „román ízek” forgalmazóit azonban nem) – azóta kérik leváltását is, mindeddig eredménytelenül – , márciusban az általa irányított iskolai vetélkedő időzítésével a magyar diákokat (a megyei mezőny kétharmadát) gyakorlatilag kizárta a versenyből, augusztusban a SIC (Terra Siculorum – Székelyföld) feliratú matricák miatt bírságolta meg a taxisokat, és riadalmat keltett, amikor rendőri kísérettel jelent meg az unitárius egyház által szervezett gyermektáborban, ahol nincs is joga ellenőrizni. Mindezt betetőzi a legutóbbi botrány: a főfogyasztóvédő ittas állapotban kocsmai verekedésbe keveredett, és utólag ezt is etnikai üldöztetésnek próbálja beállítani.
A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat – amelyet az RMDSZ azért hozott létre, hogy megfigyelje a romániai magyar közösséget érintő hátrányos megkülönböztetéseket, és jelezze, közvetítse azokat a nemzetközi közvélemény felé – levele végén kifejezi abbeli reményét, hogy „Románia képes megvédeni a kisebbségeit, és kettős mércével dolgozó közhivatalnokait rendre utasítja”.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Angolul a székely ízek üldözőjéről
A Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal vezetőjének visszaéléseire hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét e heti hírlevelében a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete.
Az angol nyelvű dokumentumban arról írnak, hogy Mircea Diacon folyamatosan visszaél funkciójával és hatalmával, hátrányos vagy sértő helyzetbe hozva a megye magyar nemzetiségű lakosságát.
A jogvédő szolgálat munkatársai felidézik, hogy februárban Diacon bírságot rótt ki a „székely ízek” miatt, miközben az „olasz ízek”, „román ízek” vagy más népek konyháiról elnevezett ételek elnevezése miatt nem járt el. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat levélben kereste meg az eset kapcsán a miniszterelnöki hivatalt és a fogyasztóvédelmi hatóság vezetőségét, kérve a szóban forgó személy leváltását, ami nem történt meg.
Diacon akkor is visszaélt befolyásával, mikor az általa irányított iskolai vetélkedőt március 15-ére időzítette, és ezzel gyakorlatilag kizárta a magyar diákokat, a megyei mezőny kétharmadát a versenyből. Augusztusban reklámanyagnak minősítette a SIC (Terra Siculorum – Székelyföld) feliratú öntapadós matricákat a sepsiszentgyörgyi taxisok autóin, majd szintén augusztusban rendőri kísérettel jelent meg az unitárius vallásórák résztvevőinek árkosi táborában, különböző kifogásokat fogalmazott meg, holott az egyházakat nincs joga ellenőrizni a fogyasztóvédelemnek.
Végül arról is beszámolnak, hogy kocsmai verekedésbe keveredett, és utólag etnikai üldöztetésnek próbálja beállítani a tényt, hogy ittas állapotban verekedés résztvevője volt. „Őszintén reméljük, hogy Románia képes megvédeni a kisebbségeit és kettős mércével dolgozó közhivatalnokait rendre utasítja” – zárja hírlevelét a jogvédő szolgálat.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Sovén „ellátás” a szentgyörgyi sürgősségen
Vizsgálat indult a sepsiszentgyörgyi megyei kórház sürgősségi osztályán, miután az egyik beteg arra panaszkodott: hátrányos megkülönböztetésben volt része, mivel nem tudott románul.
A sepsikőröspataki M. M. a Háromszék helyi napilapnak írt olvasói levélben számol be az esetről. Múlt héten éjszaka kért segítséget a sepsiszentgyörgyi megyei kórház sürgősségi osztályán, ám amikor kiderült, hogy csak magyarul tudja elmondani a tüneteit, a szolgálatos orvos azt mondta neki: „ha nem tud románul, menjen haza”.
Az asszony beszámolója szerint sokáig várakozott, amíg egy nővér lefordította a mondanivalóját, csak azután vizsgálta meg az ügyeletes orvos. Utána infúziót kapott, ám amikor az elfogyott, szinte fél órát kellett várnia, amíg a tűt kivették. „Nem ilyen ellátásra számítottam” – fogalmaz levelében a nő.
András-Nagy Róbert, a sepsiszentgyörgyi kórház igazgatója szerkesztőségünknek elmondta, hogy kivizsgálás indult az ügyben, és csak annak lezárása után hozzák nyilvánosságra következtetéseiket. Kifejtette, a beteg nem tett hivatalos panaszt az egészségügyi intézménynél, annak vezetői a sajtóban megjelent információk alapján kezdeményeztek kivizsgálást.
Az esetről a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat is értesült. Benkő Erika irodavezető érdeklődésünkre elmondta, hogy hivatalos levélben kértek tájékoztatást a kórház vezetőségétől az ügyről. Mint mesélte, felvették a kapcsolatot a panaszos hölggyel, aki elmondta, azért nem tett feljelentést, mivel nem tudta, hogy miként kell eljárni.
A páciens szerint a váróteremben az is elhangzott, hogy az orvosnő Brassóból ingázik, és nem ez az első eset, hogy számon kéri a betegektől: miért nem beszélnek románul. Benkő Erika elmondta, jogi tanácsadást nyújtanak a sértettnek, és segítenek megfogalmazni a kórház vezetőségének címzett feljelentést.
Korábban a sepsiszentgyörgyi kórház vezetősége a kétnyelvűség biztosítása kapcsán lapunknak úgy nyilatkozott, hogy minden téren biztosítani próbálják a betegekkel való akadálytalan kommunikációt, az akkreditáció egyik feltétele ugyanis az volt, hogy szolgáltatói szerződéssel olyan szakembert is foglalkoztassanak, aki szükség esetén jelbeszéddel tolmácsol a siketnémák és orvosok között. A szakemberek szerint az egészségügy nagyon érzékeny terület a kétnyelvűség szempontjából, a beteg számára ugyanis már az is kommunikációs korlátot jelent, hogy rosszul érzi magát, ezért fontos, hogy anyanyelvén kommunikálhasson állapotáról.
Egyébként az egészségügyi minisztérium 2013-ban készített felmérést az Európa Tanácsnak arról, hogy a hazai egészségügyi intézmények mennyire tesznek eleget a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájában előírtaknak. A székelyföldi egészségügyi illetékesek akkor azt nyilatkozták, megpróbálják biztosítani a magyar nyelvű kommunikációt is a többségében magyarok által lakott térségben.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Jogtiprást észleltek
Ha némi késéssel is, de hallatta hangját a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete a kézdivásárhelyi „terrorakció” kapcsán. Beke István Attilánál „a házkutatás… során olyan tárgyakat is lefoglaltak, amelyek legálisan lehettek a gyanúsítottnál (zászlók, pólók, a szervezet ügyvitele stb.). Az intézkedés a vádlott kiskorú gyermeke jelenlétében történt, akire nem voltak tekintettel a házkutatást végzők. Beke elektronikai cégénél is kutakodtak a hatóságok, elvitték az összes számítógép merevlemezét és a tulajdonos laptopját… Számára semmilyen nyelvi jogot nem biztosítottak, nem kérhetett tolmácsot, a jegyzőkönyveket csak román nyelven láthatta” – áll az e heti közleményben.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely