Erről jut eszembe
"Mégis lesz szobor!" Buszról szálltam le, amikor a beszédfoszlány megütötte a fülemet. Vásárhelyi ember ilyen szóra önkéntelenül is felfigyel. A folytatást sajnos nem hallottam, vitt magával a tömeg. Csak találgattam, miről beszélgethetett a két utas. Valószínű, hogy a Marosszentgyörgyön felállítandó Petőfi-mellszobor volt a téma. Pár napja arról határozott a helyi önkormányzat. A tanácsban mindenki igennel szavazott. Ettől függetlenül még eltolódhat az avatás időpontja, ilyen ügyekben nagyon le tud lassulni a bürokratikus intézőgépezet. Hát még ha nem is a bürokrácia a fő lassító tényező! Lásd a Sütő-szobor körüli hercehurcát. Ebben a kérdésben április közepén fogadott el határozatot a marosvásárhelyi tanács, 22 szavazatból 16 volt igenlő. Határidőkről is döntöttek, május 25-ig kellett elkészülnie a szobor helyszínét kijelölő tanulmánynak, az író emlékét megörökítő alkotást július 25-ig kellett volna felállítani. Hol vagyunk attól?! A múlt héten, amikor Sütő András halálának 8. évfordulóján síremlékét koszorúztuk a vásárhelyi református temetőben, a jelenlevők hiába remélték, hogy pozitív fejleményekről hallhatnak tájékoztatót. Peti András alpolgármester csak annyit mondhatott, hogy szinte napi gyakorisággal felveti a problémát a polgármesternek, de előbbre nem tudnak jutni. Hol kitérő választ kap, hol azt a biztatást, hogy majd ha átalakítják a Vár sétányt, ott helye lesz a Sütő- emlékműnek is. Ezek szerint a városgazda így értelmezte a tanácsi döntésbe beiktatott kiegészítést, miszerint neki is felelnie kell a szoborállító határozat gyakorlatba ültetéséért. De miért csodálkozunk, ő mindig úgy tesz, ahogy kénye-kedve tartja. Elképzelései pedig az esetek többségében roppant meredekek. Ha kivitelezhetők lennének, mihamarabb bekövetkezne a város gyökeres színeváltozása, amire a jelek szerint olyan nagyon vágyik. Nagyratörő, na, mondjuk ki! Valóságos Szulejmán! A várfalon is lyukat vágna. És még mi mindent tehetne, ha ezek a kerékkötő magyar tanácsosok nem állnának állandóan dicső tervei, álmai útjába! Egyébként is mi ez, hogy szobor, folyton szobor! Lépcsőfestéssel is megoldható a tisztelgés. Jóváhagyással sem kell bajlódni különösebben, olcsóbb is, csak egyet gondol valaki, máris bepingálható egy újabb lépcsősor. Sajnos, ebből elég kevés van a városban. Azok a fránya, felelőtlen városvezető elődök ilyesmire bezzeg nem gondoltak! A Malomkő utcában is hogy el tudták dugni az elszabott, keskeny lépcsőfeljáratot. Portréból is csak hat fér a kettőre politikamentes, testvéri megosztásban. Petőfi arcképe máris jól felismerhető. Aki arra jár, hol a homlokára, hol az orrára léphet. A többi kiválasztott, Bolyai, Teleki és a három román személyiség sem ússza meg. Ha arra vezet az utunk, taposnunk kell rajtuk, akár akarjuk, akár nem. És még mi mindennek lehetnek ily módon kiszolgáltatva!
Most látom, csupa felkiáltójel ez a jegyzet. Vannak ilyen napok, amikor az emberre rátelepednek az indulatok. Nem baj, elmúlnak előbb-utóbb. A kérdőjelek viszont tartósan megmaradnak. És egyre több van belőlük. Most például az jut eszembe, és a számítógép máris írja szinte magától: Vásárhelyen mit ér a döntés, ha magyar?
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

V. Székelyföld Napok
Orbán Balázs-díjátadó gála
A magyar és székely himnusszal indult és Dzseztán-koncerttel zárult hétfő este az V. Székelyföld Napok keretében megszervezett Orbán Balázs-díj-átadó gála. Az eseményre a Kultúrpalota nagytermében került sor. A megtisztelő díjat idén Ráduly-Baka Zsuzsanna (Kovászna megye), Laczkó Albert-Elemér (Hargita megye) és Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának vezetője vehette át.
A rendezvényen fellépett Kilyén Ilka színművész, Buta Árpád előadóművész, a Tiberius Quartet, valamint a Dzseztán együttes. Műsorvezető B. Szabó Zsolt volt.
Székelyföld a múltunk, Székelyföld a jelenünk, és Székelyföld a jövőnk
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ünnepi beszédében kiemelte: – Akkor, amikor ilyen neves díjak átadására ülünk össze, óhatatlanul ki kell mondanunk, hogy Székelyföld a múltunk, Székelyföld a jelenünk, és Székelyföld a jövőnk. Mi, akik Székelyföldön élünk, Székelyföldön gondolkodunk, határozottan állítjuk, hogy van elképzelésünk Székelyföld jövőjéről, mert tiszteljük, becsüljük múltját, tudjuk, ismerjük és vállaljuk az örökségét, mert a mindennapokban azért dolgozunk, hogy hozzáadjunk Székelyföld értékeihez: mindenki a maga helyén, a maga módján, a maga tehetségével, de minden egyes alkalommal elkötelezetten a szülőföld iránt. Itt maradtunk ezen a földön, apáink, nagyapáink, dédapáink, szépapáink földjén, és itt akarunk maradni, a szülőföldön akarunk jövőt tervezni mindazoknak, akik utánunk következnek, és hiszünk abban, hogy ezen a földön magyar emberként tudjuk ezt a jövőt megtervezni. Amikor arról beszélünk, hogy van elképzelésünk, akkor azokra az intézményes garanciákra gondolunk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy nemzeti identitásunkat biztonságban tudjuk. Ezt nevezhetjük területi autonómiának akár, de a lényeg az, hogy ezt csupán a románokkal közösen tudjuk elképzelni, és az érvek erejét próbáljuk használni akkor, amikor meg akarjuk győzni őket, hogy ezek az intézményes garanciák előbbre viszik, erősebbé teszik ezt az országot. Ma még nem áll itt a megválasztott román tanácselnök, de biztos, el fog jönni az a pillanat, amikor az Orbán Balázs- díjakat együtt fogjuk átadni. Eljön az az idő, amikor az őszinte párbeszéd meggyőző tud lenni, ezért kell nekünk tenni mindennap, hogy ettől a jövőképtől ne féljen senki. Azok sem, akik itt élnek, de azok sem, akik nem Székelyföldön élnek, és úgy tekintenek Székelyföldre, mint valami csodabogárra – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Lukács Bence Ákos konzul Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának részéről köszöntötte az eseményt. A maga és a főkonzulátus nevében gratulált a díjazottaknak, és azt kívánta, kísérje őket továbbra is az egész magyar közösség megbecsülése.
Nem kell kitalálni Székelyföldet és a székelységet
A Magyar Polgári Párt elnöke, Bíró Zsolt Széchenyit parafrazálva úgy fogalmazott, nem kell kitalálni Székelyföldet és a székelységet. Viszont felhívta a figyelmet, hogy Marosvásárhelyen és Marosszéken van tennivaló a székely öntudat erősítése érdekében. Ezért külön üdvözölte, hogy Marosvásárhely és Marosszék újra bekapcsolódott a Székelyföld Napok rendezvénysorozatba, és hogy idén ebben már a város önkormányzata is partner. Véleménye szerint Székelyföld az erdélyi magyarság életében a belső anyaország szerepét tölti be, de ezt a szerepet csak akkor tudja hatékonyan ellátni, ha megteremtik annak gazdasági alapjait. Ezért kérik Székelyföld területi autonómiáját, azt az autonómiát, amely nemcsak erős önkormányzatiságot jelent, hanem gazdasági megerősödésünket, kulturális és oktatási intézményeink önállóságát is jelenti, illetve azt, hogy Székelyföld lakói legyenek azok, akik saját sorsukról döntenek. Rámutatott: vannak olyan helyzetek, amikor együtt kell lépni, ugyanolyan egységben, mint tavaly a székelyek nagy menetelésén. – Meneteljünk tehát együtt tovább az autonómia felé ugyanolyan egységben, ahogy sikerült azt tavaly megteremteni a Bereck és Kökös közötti szakaszon. Lehet, hogy kis lépés ez az Orbán Balázs-díj-kiosztó gála, de a nagy menetelés során kihagyhatatlan, és biztos vagyok benne, hogy egyet előre lépünk – mondta az MPP elnöke.
Csak nyugodt családi háttérrel lehet eredményesen dolgozni
Péter Ferenc, az RMDSZ Maros megyei szervezetének politikai alelnöke Orbán Balázs Székelyföld leírása című művét olyan történeti, néprajzi, régészeti, földrajzi és természetrajzi leírásnak, olyan dokumentumgyűjteménynek nevezte, ami ma is kiindulópont bármiféle, Székelyföld egészére, egy részére, de akár egyetlen településére vonatkozó vizsgálódásnak. Hangsúlyozta: Orbán Balázs arra törekedett, hogy népét fölemelje, ráébressze saját erejére, fölmutassa szellemi, kulturális értékeit, önbecsülésében megerősítse, és föltárja annak a földnek a gazdagságát, amelyen és amelyet ősei vére és verejtéke által magukénak tud. Idén a család és a munka összehangolásának jegyében olyan személyiségeket díjaztak, akik életükkel bebizonyították, hogy a család és a munka összeegyeztethető, és csak nyugodt családi háttérrel lehet eredményesen dolgozni – sommázta Péter Ferenc.
Annyit ér az ember élete, amennyi örömet szerez másoknak
Tamás Sándor, a Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint kinek-kinek annyit ér az élete, amennyi örömet szerez másoknak. Ezért is tartotta fontosnak, hogy az idei Orbán Balázs-díjat a hivatás és a család köré szervezték. Felhívta a figyelmet a Székelyföldön belüli szórványra, ahol kihívás magyarnak lenni. Székelyföldet egy "jó sütetű, éltető házi kenyérhez" hasonlította, kijelentve, hogy Székelyföldnek csak egyben van esélye, tömbre és peremvidékre egyaránt szükség van. Azért, hogy Székelyföld talpon tudjon maradni, mindenkire szükség van, ezért az elkövetkező időszakban "átírják a politika logikáját", vagyis nem a napi pártpolitikát fogják promoválni, hanem a nemzetpolitikát, mert Székelyföldnek minden becsületes emberre szüksége van.
Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke kijelentette: látszik, hogy Székelyföld az együttműködés útján halad, a Székelyföldbe vetett hit megkerülhetetlen tényezővé vált. Mint mondta, Orbán Balázs kívánsága teljesülőben van, az Orbán Balázs-díj átadása a Székelyföld legfontosabb és talán legrangosabb eseménye, hiszen a három megye együtt adja ezt a díjat, és az együtt szóban ott van az erő.
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke hangsúlyozta, hogy az idén a marosvásárhelyi önkormányzat nyitottabb volt, ami mind az augusztusi Vásárhelyi Forgatagon, mind az őszi fesztivál keretében tartott Székelyföld Napok rendezvényein megnyilvánult. Ezeket, mondta, értékelni kell, ezekre oda kell figyelni, és Maros megyében ezekre hangoltan kell folytatni a politizálást. Ugyanakkor Maros megye és a Székelyföld szociális problémáira, az odafigyelés, az együttérzés, a megoldások keresésének szükségességére figyelmeztetett. Ennek a felismerésnek a jegyében
Maros megye díjazottja Ludescher László
Ludescher László Nagykárolyban született 1973. május 3-án. A temesvári Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet 1996-ban, majd a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szociális munkás felsőfokú képesítést 2003-ban. Menedzseri tanulmányokat végzett Linzben, az idősgondozásra történő szakosodás mellett a pszichodrámai képzéseken túl a különböző típusú egyesületekkel való kommunikáció terén is szakmai ismeretekre tett szert.
2003-tól a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője, 2009-től a Főegyházmegyei Caritas szociális ágazatának a vezetője, hat megye – Fehér, Kolozs, Hunyad, Maros, Hargita, Kovászna – szociális munkáját koordinálja. Ebben a minőségében hozzájárult a Caritas tevékenységi palettájának a lényeges bővítéséhez, szakszerűsítéséhez, elsősorban a fogyatékos ellátása, a korai nevelés- fejlesztés, a családsegítés, a romaprogramok és az önkéntes programok területén. Ágazati igazgatóként felel továbbá a Főegyházmegyei Caritas által működtetett öregotthonokért, valamint a vidékfejlesztési programért.
A Székelyföldi Orbán Balázs-díj
A Székelyföld Napok alkalmával átadott Székelyföldi Orbán Balázs-díjat Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsa 2011-ben közösen hozta létre. Azoknak adományozzák, akik sokat tesznek a közös székelyföldi ügyekért.
A közös történelmi múlt és kultúra révén összetartozó három megye a régió egyik legjelentősebb kitüntetésének szánja a térség érdekében folytatott kimagasló tevékenységért. A 2014-es év a család és munka összehangolásának éve. Az idei Orbán Balázs-díjat olyan személyeknek ítélték, akik bebizonyították, hogy munka és család területén is lehet sikeresnek lenni, ugyanakkor lehet közösségi feladatokat vállalni, társadalmunk jövőépítésén, értékeink megőrzésén, hagyományaink ápolásán dolgozni.
A díj kör alakú, 70 mm-es átmérőjű, 4,5 mm vastagságú, kétoldalas ezüstből készült vert érme, amelyet emléklap és pénzjutalom kíséretében adományoznak a megyei önkormányzatok vezetői a külön erre az alkalomra szervezett ünnepségen a Székelyföld Napok keretében.
Az emléklap szövegét Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutató, a Kovászna Megyei Tanács munkatársa, az emléklap látványtervét Botár László csíkszeredai képzőművész tervezte.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Közös hangot ütöttek meg
Történészek, illetékes szakemberek és a civil szféra képviselői vettek részt a Peti András alpolgármester szervezte szerda esti kerekasztal-beszélgetésen, amelyen áttekintették azt a kétnyelvű utcanévlistát, amelyet Marosvásárhely önkormányzati képviselő-testülete 2007-ben fogadott el.
A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban szervezett eseményen a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő csoport számos módosító javaslatot fogalmazott meg a jegyzékben szereplő magyar utcanevekkel kapcsolatban. Az est során többek között olyan eseteket beszéltek át, mint a 2007-es listában szereplő Ko mu ves ut utca – így ékezetek nélkül, szünetekkel –, s egyetértettek abban, hogy azt helyesen Kőmívesnek kell nevezni. A csoport módosításai a  Bartos-Elekes Zsombor térképész megfogalmazta javaslatokra támaszkodtak. 
Peti András alpolgármester a találkozó elején kifejtette: a kétnyelvű utcanévtáblák ügye közel áll a szívéhez, és az asztalán lévő kétnyelvű táblák kihelyezését támogató aláírások miatt nem telik el úgy nap, hogy ne foglalkoztatná a kérdés.
A beszélgetés moderátora, Spielmann Sebestyén Mihály történész a találkozóról kifejtette: „Ez a beszélgetés sokkal jobb volt annál, mint amire számítottam: oldott volt, baráti. Holott az asztal túlsó felén ülők felét nem ismerem, mégis azonnal megtaláltuk a közös hangot”.
„Szerintem konstruktív beszélgetés volt, sikerült rengeteg utcanevet átbeszélni, és az általunk megfogalmazott javaslatokat közösen tovább tudtuk finomítani. Nagyon sok ilyen beszélgetésre lenne szükség, nemcsak a város utcaneveivel kapcsolatosan, hanem egyéb témákban is, mert ahol tényleg konstruktívan szólnak hozzá és nem politikai jellegű a beszélgetés, előre lehet haladni” – mondta Demeter Zoltán, a civil érdekérvényesítő csoport egyik tagja.
A csoportnak szakmai támogatást nyújtó Civil Elkötelezettség Mozgalom munkatársa, Horváth-Kovács Ádám a találkozót értékelve kiemelte: „Egyeztetés történt a magyar utcanévtáblák névjegyzékével kapcsolatosan. Mi mindent megteszünk, hogy ezt a listát hamarosan véglegesítsük, utána pedig a közigazgatás berkeibe fogjuk átengedni az ügyet, arra kérve a hivatalosságokat, hogy foglalkozzanak vele és fogadják el az új, módosított listát” .
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Perre mennek Floreával a reformátusok
A visszaszolgáltatásokat szabályozó törvényt kritizálta Dorin Florea keddi sajtótájékoztatóján, és újra elmondta, hogy nem ért egyet azzal, hogy középületeket, iskolákat adtak vissza a volt tulajdonosoknak. Kifakadása kapcsolatba hozható azzal, hogy mint megtudtuk: ügyvédet fogadtak a reformátusok az elmaradt házbérek behajtására.
A papok, az egyházak gondnokai a hibásak, hogy tulajdonukban levő épületekre nincs érvényes szerződés és a marosvásárhelyi városháza nem tud uniós pályázatokat lehívni a Bolyai Farkas Gimnázium és az Unirea Főgimnázium felújítására – hangoztatta keddi sajtótájékoztatóján Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester.
Papokra várva
 „Visszakapták, de nem vigyáznak semmire, nem fektetnek be, hull a vakolat, veszélyesek az osztálytermek. Sem az Unirea, sem a Bolyai esetében nem sikerült aláírni a hosszútávú szerződést, így nem tudunk uniós pályázatot lehívni. Pedig a szakosztályunk már elkezdte a pályázatok előkészítését, de amíg nincs szerződés, addig meg van kötve a kezünk. Mondtam, üzenetem a papoknak, hogy jöjjenek és kössük meg a szerződést, de mindhiába” – mondta Florea, aki a konkrét kérdésekre, hogy ha a szakiroda már nekifogott a pályázatok elkészítésének, tudja-e, hogy például a Bolyai épületének felújítása mennyibe kerülne, nem tudott pontos választ adni. „Száz éve nem volt felújítva az épület, amíg nem tudunk bemenni, hogy pontosan felmérjünk mindent, nem tudjuk, hogy mennyi pénzre van szükség, de legkevesebb 2,5 millió euróba bizonyára. Csak már írnák alá a szerződést a papok” – hangoztatta a városvezető.
Közeledő álláspontok a katolikusokkal
Az Unirea Főgimnáziumot a római katolikus státus adminisztrálja, ennek képviselője, Tamási Zsolt érdeklődésünkre elmondta, hogy több ízben egyeztettek a városháza képviselőivel, legutóbb szeptember végén. Úgy tűnik, végre közlekedtek az álláspontok, és napok kérdése, hogy aláírják az épület használatát magába foglaló hosszútávú bérleti szerződést. „Viták voltak a bér kapcsán, legutóbb pedig az maradt ki a városházától kapott szerződés-javaslatból, hogy ki a tulajdonképpeni haszonélvező, vagyis nem tüntették fel az Unireát és a Római Katolikus Gimnáziumot. Azt gondolom, hogy a szerződés belátható időn belül aláíródik, hiszen ez mindkét félnek érdeke, mint ahogy az is, hogy uniós pályázaton pénzt lehessen lehívni az épület korszerűsítésére” – mondta a római katolikus státus képviselője.
Pereskedni készülnek a reformátusok
Ballai Zoltántól, az Erdélyi Református Egyházkerület gazdasági tanácsadójától megtudtuk, hogy legutóbb tavaly nyáron ültek közös asztalhoz a püspökség és az marosvásárhelyi polgármesteri hivatal képviselői. „Azon a találkozón részt vett a polgármester és személyes tanácsadója, Csegzi Sándor is. Mi elmondtuk, hogy a Bolyai épületeinek használatáról szóló szerződés megkötésének a legfontosabb feltétele, hogy a polgármesteri hivatal törlessze a 2010 óta elmaradt bérleti díjakat és a felhalmazozott büntetőkamatot. Azt is elmondtuk, hogy mi már megrendeltünk egy uniós pályázathoz szükséges dokumentációt, ami 200 ezer euróba került, s amennyiben a városháza törleszti az elmaradásokat, ezt a rendelkezésére bocsátjuk, és hajlandóak vagyunk 20-25 éves szerződést kötni. Sajnálatos módon Marosvásárhelyen nem sikerült közelíteni az álláspontokat, s bár havonta kiszámlázzuk a bérleti díjakat, a városháza nem hajlandó fizetni. Az összeg már horribilisre duzzadt, megközelítőleg 3 millió lej, aminek egyharmada a bér, a többi a büntetőkamat. Mivel a városháza semmi hajlandóságot nem mutat a bér törlesztésére, ügyvédet fogadtunk. Napok kérdése, hogy bepereljük a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt, s így próbáljuk behajtani jogos követelésünket” – számolt be az egyházkerület álláspontjáról Ballai Zoltán.
A református egyházkerületnek sikerült  Nagyenyeden és Sepsiszentgyörgyön a városházával közösen uniós pénzalapokat lehívni és abból felújítani a kollégiumokat, ugyanakkor Kolozsváron is nyitott  a városvezetés az együttműködésre.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Fundálók, pallérok, építészek nyomában
Művelődéstörténeti kalandtúra
Az utókor igazságtalan a tervezőkkel, építészekkel. Míg egy festményen, zenemű kottáján ott van a szerző neve, az építészeti alkotásokon, remekműveken nem vagy csak elvétve találjuk meg a tervező és a kivitelező névjegyét. Így – néhány hangzatos kivételtől eltekintve – száz-kétszáz év alatt feledésbe merül, hogy kiknek köszönhetjük egy település jellegzetes arculatát, ismert középületeit, várakat, kastélyokat, az átlagosnál látványosabb lakóházakat, ipari létesítményeket. Munkásságuknak, életüknek a kutatását fiatal erdélyi művészettörténészek vállalták, akik rendszeresen be is mutatják munkájuk eredményét. Erről szólt a múlt pénteken és szombaton a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében megtartott művészettörténeti konferencia, amelyen az Erdélyben tevékenykedő hadmérnökök, mesterek, építészek munkássága rajzolódott ki a kora újkortól az első világháborúig. A fiatal erdélyi művészettörténészek mellett kiváló magyarországi szakemberek is előadtak, jelen voltak, hozzászóltak.
Régi idők idegen mesterei
– Amikor elkezdtem a pályát, a vásárhelyi származású B. Nagy Margit volt az egyetlen művészettörténész Kolozsváron. Ezért ha valaki azt mondta volna nekem 1996-ban, amikor az első művészettörténész évfolyam indult a Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem karán, hogy 18 év múlva egy hónap leforgása alatt két művészettörténeti konferencia színhelye lesz Marosvásárhely, akkor nagyon furcsán néztem volna rá. A rendezők minden tiszteletet megérdemelnek, hogy támogatókat toboroztak, és megszervezték a konferenciát – mondta Kovács András akadémikus, a BBTE nyugalmazott professzora, aki dr. Sisa József, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Intézetének igazgatója mellett a rendezvény védnökségét vállalta.
– Ez a konferencia azért fontos, mert az erdélyi, az Erdélyre irányuló művészettörténeti kutatások építészetcentrikusak, és rengeteg az új eredmény, amit egy ilyen, építészpályákat vizsgáló tanácskozás keretei között be lehet mutatni. Ezentúl rendkívül fontos, hogy a Maros Megyei Múzeum keretet biztosít ehhez a tudományos tevékenységhez, a tudományos koncepciók kidolgozásához, és műhelye lehet a kutatásoknak és rendezvényszervezésnek – mondta Orbán János tudományos kutató a szervezők nevében.
P. Kovács Klára, a BBTE tanársegéde Simone Genga, a Báthoryak szolgálatában álló urbinói származású építészről megjelent újabb adatokat foglalta össze.
Giovanni Morando Viscontinak (1652–1717), az Erdélyt megszálló királyi csapatok kötelékében dolgozó hadmérnöknek köszönhetjük Erdély részletes térképét. Felmérte a fejedelemség erődítményeit, elkészítette a gyulafehérvári vár terveit és vezette az építkezést. Munkásságáról dr. Kovács András professzor számolt be.
Terdik Szilveszter, a budapesti Iparművészeti Múzeum művészettörténésze Josef Hoffmann nagyváradi építőmester munkásságáról osztotta meg újabb kutatási eredményeit.
A nagyváradi püspökség 18. századi építkezéseiben részt vevő helyi és külföldi mesterek beazonosítását célzó levéltári felderítő munkájáról Kémenes Mónika nagyváradi művészettörténész beszélt.
Bara Júlia ösztöndíjas kutató a Károlyi család szolgálatában álló würzburgi származású Josef Bittheuser (1755–1828) uradalmi építész tevékenységét ismertette.
Hagyomány és korszerűség
A Marosvásárhelyre költöző budapesti iparművész, Toroczkai Wigand Ede építésszé válásának korszakáról szólt dr. Keserű Katalin budapesti professor emeritus (ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet) előadása. A 145 éve született Wigand Ede 1907-ben telepedett le Marosvásárhelyen. Építészeti stílusában az erdélyi hagyományokat ötvözte a századforduló nemzetközi mozgalmának jellegzetességeivel. Villatervei a belső és külső környezet egységére épültek, átjárható földszinttel, aszimmetrikus homlokzattal, az ellentétes sarkokra készült teraszokkal, nyeregtetővel. Középületein ezek a stílusjegyek középkori elemekkel ötvöződnek.
Kós Károllyal együtt készítették el Maros-Torda vármegye székházának tervét, ami sajnos nem valósult meg. Ő tervezte a Városháza bútorait, s sajátos építészeti anyanyelvének bizonyítéka a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara épülete. Városi villái szellemes, könnyed, modern stílusban épültek, mint például a Bernády Ház. De nemcsak Vásárhelyen tervezett, Árkos felé épült az érdekes, magas tetős Horváth- ház, Szombatfalván pedig a Nyirő-ház. Középületei közül a mezőségi (Komlód, Nagycég, Mezőújlak), nyárádmenti, kézdiszéki, háromszéki iskolákat említhetjük. A komlódi iskola hozzá nem értő felújításának bemutatásával az előadó szemléltette, hogy miképpen lehet egy épület eredeti stílusát tönkretenni.
Kós Károlyt 1909-ben személyesen kereste meg Budapesten dr. Bernády György, Marosvásárhely polgármestere, hogy megbízza a város közüzemi épületkomplexumának a megtervezésével. Az épület felépült, de Kós Károly terve, hogy valamelyik erdélyi nagyváros építőközösségével együttműködve egy modern, de ugyanakkor a helyi szellemi identitással is rendelkező várost létrehozzon, nem sikerült, s Kecskeméten sem talált fogadókészségre. Bár a marosvásárhelyi közüzem épületeit alulértékelték, a megbízás hozzásegítette Kós Károlyt, hogy a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tervezésére felkérjék, amit talán a "legerősebben a lelkéhez nőtt" építészeti feladatnak tekintett – hangzott el Anthony Gall, a Szent István Egyetem docensének előadásában. Mint elmondta, Kós Károly elképzelése Sepsiszentgyörgyön valósult meg, ahol 14 terve öltött testet. Fél évszázados közreműködéséről az újabb levéltári kutatások tanúskodnak, s ezek eredményéről készül a Kós Károly- életművet szenvedélyesen kutató s gyönyörű kiadványokban megörökítő ausztráliai származású építész újabb könyve.
Ez a Kós Károly-i álom valósult meg a XX. század kezdetének Temesvárán, ahol dr. Telbisz Károly (1854–1914) polgármester és Székely László (1877–1934) műépítész közreműködése révén sikerült egy korszerű, elegáns, látványos városképet kialakítani. Erről Szekernyés János művészeti író tartott előadást.
Az unitárius bazilikák tervezője
Hárman választották témául Pákei Lajos (1853–1921), Kolozsvár Monarchia korabeli főépítészének rendkívül gazdag munkásságát. Az unitárius családból származó, a budapesti és a müncheni műegyetemet, majd a Bécsi Művészeti Akadémiát elvégző mérnök és művész 50 középületet, 20 templomot és öt kastélyt tervezett a családi házak, villák, emléktáblák, síremlékek mellett. Főépítészként kiemelkedő szerepe volt Kolozsvár tereinek az újragondolásában, a korszerű városkép kialakításában.
Kastélyépítő munkásságáról Bordás Beáta kolozsvári művészettörténész tartott előadást. A kupolás, bazilikára hasonlító bölöni unitárius templom építésének körülményeit Fehér János sepsiszentgyörgyi művészettörténész ismertette.
Pákei Lajos nemcsak művelte, oktatta is az építészetet, s ehhez kiváló feltételeket teremtett. A Monarchia számos városához hasonlóan épült fel Kolozsváron az ipariskolai és iparmúzeumi palota a historizáló városépítészet jegyében. A két épületben ma a műszaki egyetem működik. Pákei Lajos az építészeti szaktárgyak tanáraként igazgatta éveken át az iskolát, amely építészeket, kő- és fafaragókat képezett, s tanítványainak keze nyomát számos épület őrzi Erdélyben és Magyarországon – hallottuk sok egyéb érdekes részlet mellett a Budapestről érkezett Székely Miklós (MTA BTK, Művészettörténeti Intézet) előadásában.
Jelinek Antal királyi mérnökről, aki a római katolikus leányiskolát (ma Művészeti Líceum) és néhány polgári épületet (Marosi-, Törpényi-ház) tervezett Marosvásárhelyen a historizáló építészet jegyében, Barabás Kisanna, a Keresztelő Szent János-plébánia levéltáros-muzeológusa beszélt. Dósa László királyi mérnök munkásságát, aki a Mészárosok Ipartestületének székházát, a református elemi és felsőbb leányiskola, a mezőmadarasi elemi iskola tervét, továbbá a Református Kollégium főépületének és konviktusának első tervvariánsát készítette, Oniga Erika, a Maros Megyei Múzeum művészettörténésze mutatta be.
A rendezvény szervezője a megyei múzeum történeti osztálya. Partnerei a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsésztudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Marosvásárhely műemléki topográfiája projekt, támogatója a megyei múzeumot fenntartó megyei tanács volt. Befejezésül pedig hadd jegyezzük meg, hogy a Fundálók, pallérok, építészek Erdélyben címet viselő és ötletes plakáttal hirdetett rendezvényt a szervezők ügyesen kifundálták. Új ismeretekben bővelkedő, érdekes, tanulságos konferencia volt, különösen azért, mert neves szaktekintélyek szereplése mellett meggyőződhettünk a tehetséges, jól képzett fiatal művelődéstörténészek szárnybontásáról is.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Félidejénél tart az országos színházi fesztivál
Két alkalommal játssza Az ördög próbája című produkcióját (rendező: Radu Afrim) ma délután és este a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Bukarestben, a Romániai Színházi Szövetség (UNITER), a kulturális minisztérium, a város polgármesteri hivatala és az ArCub központ szervezésében zajló XXIV. Országos Színházi Fesztiválon.
Szintén ma tekinthető meg a kolozsvári Román Színház Amalia respiră adânc című előadása (r.: Tudor Lucanu), majd holnap és holnapután az Aureliu Manea-trilógiát (r.: Tompa Gábor) nézhetik meg a jelenlévők. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban Silviu Purcărete által színre vitt Viktor, avagy a gyermekuralom szombaton és vasárnap volt látható a Bulandra Színház Toma Caragiu termében, míg pénteken, szintén két alkalommal vendégszerepelt Bukarestben a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház (Szebb az élet halál után, írta és rendezte: Mihai Măniuţiu).
Szabadság (Kolozsvár)

Dorin Florea a pápához készül fordulni a visszaszolgáltatott ingatlanok ügyében
A pápának akar írni Dorin Florea a visszaszolgáltatott ingatlanok ügyében. A marosvásárhelyi polgármester ma bejelentette, levelet küld Ferenc pápának.
Ebben tájékoztatja őt arról, hogy veszélybe kerültek a Művészeti Líceum és az Unirea Főgimnázium diákjai, miután az épületek tulajdonosa, a római-katolikus egyház nem végezte el a szükséges karbantartási munkálatokat. Bár a polgármester kérte az egyházat, 25 évre adja át a városnak az épületeket, hogy uniós alapokból újítsák fel azokat, erre végül is nem került sor.
Hasonló helyzetben van Dorin Florea szerint a Bolyai Farkas Elméleti Líceum épülete is, amelyet a református egyház kapott vissza, és amelynek közpénzeket utaltak ki felújítási munkálatokra. A pénzt szerinte most vissza kell szerezni.
A polgármester azt mondta, kérni fogja a honatyákat, jogszabállyal állítsák le a visszaszolgáltatási törvény alkalmazását. Ugyanakkor azt gondolja, kényszeríteni kellene az egyházakat arra, hogy adják vissza ezeket az épületeket a városnak. Jelenleg a Polgármesteri Hivatal 5 visszaszolgáltatott, tanintézményként működő épület után négyzetméterenként 2 euró bért fizet.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Kiegyezett a városházával a katolikus egyház
Napokon belül érvényes bérleti szerződés alapján foglalja el a marosvásárhelyi Unirea Főgimnázium a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott iskolaépületet.
A marosvásárhelyi önkormányzat képviselő-testületének legutóbbi ülésén a sürgősségi napirendi pontok között szavazták meg egyöntetűen a szerződés végleges szövegét, amit nemsokára a város polgármestere és főtisztelendő Jakubinyi György érsek kézjegyével lát el.
A húsz évre szóló bérleti szerződés szabályozza az Unirea Főgimnázium és az újonnan megalakult, az idei tanévben még a Bolyaiban működő Római Katolikus Teológiai Gimnázium által elfoglalt épületrészeket és a bérleti díjakat is.
A városháza és a római katolikus státus egyezségre jutott arról, hogy az egyháznak visszaszolgáltatott épületrészekért a városháza havonta 24 990 lej fizet, és ez az összeg annak függvényben változik majd, hogy mekkora felületet foglal el az Unirea és mekkorát a jövő ősztől hazaköltőző katolikus gimnázium. A  tulajdonos és a bérlő megegyezett abban, hogy a bérleti díj felét az egyháznak utalják át, a másik felét egy külön bankszámára folyósítják, amit az épületegyüttes teljes felújításához szükséges pályázatra fordítják. Amennyiben két éven belül a városháza nem nyújtja be az uniós pályázatot, a felgyűlt összeg is a tulajdonost illeti.
A szerződés szabályozza, hogy az évek során mely osztálytermeket használja majd az Unirea, és melyeket a katolikus gimnázium, figyelembe véve, hogy ez utóbbi folyamatosan fogja növelni a diákok létszámát. Annak érdekében, hogy ne legyenek teremgondok, használhatóvá teszik majd az alagsori épületrészeket, és pályázat útján a főépület tetőterét is beépítenék.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Dr. Bereczki Boldizsár emlékére
Dr. Bereczki Boldizsár korai távozásával – mondhatni – lezárult egy jelentős fejezet a Marosvásárhelyi Állatkert történetében, ugyanis 36 évig állt nemcsak a város, hanem az ország egyik legjelentősebb állatkertje élén.
A jobbágytelki születésű Bereczki Boldizsár sokszor mondogatta, hogy már gyerekkorában megszerette az állatokat, így igen korán eldöntötte, hogy állatorvos lesz. Szászrégeni középiskolai tanulmányait követően a kolozsvári BBTE állatorvosi karára került, ahol évfolyamelsőként végzett. Szakmai pályafutását a görgényszentimrei baromfitenyészeten kezdte, innen került 1977-ben a Marosvásárhelyi Állatkerthez, ahol nyugdíjba vonulásáig, sőt ezt követően is összesen 36 évig dolgozott. Az állatkert-alapító Rend Lászlótól vette át az intézmény vezetését, amely akkor a városi néptanács irányítása alatt működött. A kezdeti időszak nehézségeit leküzdve kellett fenntartani, működtetni egy olyan egységet, amely sohasem volt jövedelmező. Az állatbarát, természetszerető marosvásárhelyieknek, lelkes önkénteseknek is köszönhetően sikerült megőrizni és gyarapítani az állományt. Jó tárgyalási készséggel, üzleti érzékkel is felvértezett, jó szervezőnek bizonyult Bereczki Boldizsár, akinek köszönhetően egzotikus, az országban nem létező állatok kerültek a kifutókba. Néhány év alatt a marosvásárhelyi az ország második legjobb állatkertjévé fejlődött. Csak a fővárosi előzte meg, de az is csak azért, mert annak idején nem lehetett jobb egy vidéki kert a fővárosinál. Bereczki Boldizsár azt is elérte, hogy az első jelentősebb beruházásként a bejárathoz kétszintes – irodahelyiségeknek is otthont adó – épületet emeljenek, megépüljön a majom- és a pálmaház. Szinte az induláskor sikerült felvenni a kapcsolatot a Budapesti Állatkerttel, amellyel attól kezdve igen jó kapcsolatot ápol a marosvásárhelyi. Közbenjárásával a szakmai együttműködés nemcsak a budapesti, hanem más magyarországi, sőt európai állatkertekkel is kiszélesedett. Szakismerete révén az ország legismertebb és legelismertebb állatkertésze lett. Majdnem minden hazai állatkertből hozzá fordultak tanácsért. Közvetlenül hozzájárult a romániai állatkerti törvény kidolgozásához. Bár szubjektív okok miatt visszautasította a Román Állatkertek Szövetsége elnökségi tisztségét, a kollégákat mindig szívesen, nagy szakértelemmel segítette munkájukban.
Az egyik szövetségi gyűlésen, amelyet a Marosvásárhelyi Állatkertben szerveztek, elmondta terveit. "Ezen a helyen elefánt- és zsiráfház, amott vízimadarak épülete lesz, kibővítjük a medvekifutót és egy nagymacskaházat is építünk." Kijelentésén akkor mindenki mosolygott, mert senki nem bízott abban, hogy ez a túl merész ötlet megvalósulhat. Kitartásával, hozzáértésével sikerült elindítani a tervet, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal európai uniós pályázata révén pedig finanszírozást is szerzett a kivitelezésre. Az álom néhány év alatt valóra vált. Közvetlen felügyeletével, irányításával húzták fel az új épületeket, bővítették a medvekifutót. Így mára Románia legkorszerűbb állatkertjévé vált a marosvásárhelyi, az induláskor alig néhány "összefércelt" ketrecben tartott hazai állat helyett több száz fajt mutatunk be a közel 40 hektáros területen.
Úgy akart nyugdíjba vonulni, hogy "mint a friss hóban hagyott nyomok", ő is hagyjon maga után egy vezető, példás állatkertet. Az igazi szakmai elismerést az első elefánt érkezése jelentette, amelyet azóta egy újabb is követett. A Marosvásárhelyi Állatkert az elsőként az országból bekerült az Európai Állatkertek Szövetségébe, ami annak a hosszú folyamatnak az eredménye, amely Bereczki Boldizsár személyes hozzájárulásával, szakmai hozzáállásával, kitartásával valósult meg. Nyugdíjba vonulása után még három évig nagy odaadással, munkaszeretettel segítette az új igazgatót, mert meg akart bizonyosodni arról, hogy jó kezekbe kerül szeretett állatkertje. Életét a Marosvásárhelyi Állatkertnek szentelte. Emlékezzen rá szeretettel minden állatbarát, állatszerető, állatkert- látogató, hiszen dr. Bereczki Boldizsár igen mély nyomokat hagyott maga után a hóban… Nyugodjon békében!
Kopacz András zoológus
Népújság (Marosvásárhely)

Nemzetközi turnén a Tompa Miklós Társulat
A lengyelországi Katowicében és Budapesten vendégszerepel hétvégén a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a tavalyi évad két előadásával. Radu Afrim Az ördög próbája című produkció december 13-án két alkalommal lesz látható a Europe in Śląski [Európa Sziléziában] című projekt keretén belül a lengyelországi Katowicében, december 15-án pedig a Határon Túli Hétfők elnevezésű programsorozat részeként a Thália Színház látja vendégül a Keresztes Attila által rendezett Figaro című előadást Budapesten.
Az erdélyi társulat nem idegen a Katowicében: tavaly a Mélyben című előadással mutatkozott be a Teatr Śląski közönségének. Ezúttal Radu Afrim Az ördög próbája című, az elmúlt évadban számos fesztiválon megfordult produkcióját látják vendégül. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház rendszeres vendége a Budapest belvárosában található Thália Színház határon túli színházaknak dedikált rendezvényein – és nem csak. A budapesti előadásról televíziós felvétel készül.
„Számunkra nagyon fontos ez a kiszállás. A statisztikai mutatók szerint itthon egyre több nézőnek örvendhetünk, a számos hazai és magyarországi vendég- és fesztiválszereplés mellett azonban kíváncsiak vagyunk és igényt tartunk Európa reakciójára, véleményére is az eddigi munkánkról” – hangsúlyozza Gáspárik Attila vezérigazgató a közelgő külföldi utazás jelentőségét.
A turnéra elkíséri a társulatot Peti András alpolgármester is, aki a Katowice és Marosvásárhely közötti kulturális kapcsolatok feltérképezésének szándékával tesz látogatást az észak-sziléziai városban. A Tompa Miklós Társulat lengyelországi kiszállását Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa támogatja.
Mindeközben a társulat itthon maradt része gőzerővel készül az óévbúcsúztató Mágnás Miska premierre Harsányi Zsolt rendezésében.
maszol.ro

Megszavazta az SZKT az RMDSZ kormányról való kilépését
A testület három ellenszavazat és hét tartózkodás mellett fogadta el a Szövetségi Állandó Tanács erre vonatkozó javaslatát.
Megszavazta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa a kormányról való kilépést. A testület három ellenszavazat és hét tartózkodás mellett fogadta el a Szövetségi Állandó Tanács erre vonatkozó javaslatát.
A szombaton, Marosvásárhelyen ülésező SZKT-nak a kormányról való távozás mellett a kulcsszava az újraterezés volt: az RMDSZ 25 év után újra ki kell találja a céljait, kommunikációját, közösséggel való kapcsolattartását.
Az ülés Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai tájékoztatójával indult, ezt követte az államelnök-választási kampány kiértékelője, majd politikai vita, a szövetség jövő évi kongresszusával kapcsolatos döntések meghozatala, valamint a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatos nyilatkozat elfogadása. A szombati eseményen, az ülés első részében kiosztották az Ezüstfenyő-díjakat.
Kelemen Hunor 27 személynek köszönte meg a "szülőföld visszaszerzéséhez" való hozzájárulását, a romániai magyarságért, a közösségért végzett munkáját, majd átadta az Ezüstfenyő-díjat.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök politikai beszámolójában értékelte az RMDSZ elmúlt 25 évét. Elmondta, negyedszázaddal a kommunizmus bukása után a világ megváltozott, az RMDSZ sem tehet úgy, mint aki a vonaton utazik, és azt hiszi, hogy ő egy helyben áll, csak a táj változik körülötte. A kommunizmus bukása után felnőtt egy új generáció, amelynek teljesen más a világképe, mint szüleinek. Az RMDSZ-nek ezeket a fiatalokat meg kell szólítania, hiszen ez a generáció nem elfordult a politikától, hanem eddig nem is érdeklődött iránta. Újratervezésre van szükség, hiszen a világ változik, és ez a változás az RMDSZ-t sem kíméli - mondta a szövetségi elnök. Kelemen olyan politikai eseményekről beszélt, amelyek premiernek számítanak. Elmondta, felbomlott az USL, ez nem volt újdonság, viszont az számított premiernek, hogy ezt követően az RMDSZ a szociáldemokratákkal vállalt kormányzati szerepet. Az is premier volt, hogy két magyar jelölt indult az államelnök-választáson, illetve az, hogy a kommunizmus bukása után első ízben választottak meg nem ortodox és nem román államfőt Romániában. A mai SZKT fő témájára áttérve Kelemen elmondta, az is premiernek számít, hogy az RMDSZ nem kormánybuktatás miatt, hanem egy belső elemzés eredményeként dönt úgy, hogy kivonul a kormányból. Elmondta, emellett nóvumnak számít az is, hogy 25 esztendő után először „visszaállamosítás” történt, a Székely Mikó kollégiumot igazságszolgáltatási eszközöket használva a demokratikus intézmények álruhájában „visszaállamosították”. Kelemen elmondta, amikor „választási esztendőben jóhiszeműen” vállalták a kormányzást, akkor még nagy többség támogatta a szövetség kormányzati részvételét. „Sok hibát követhet el egy politikai vezető. Elkövetheti azt a hibát, hogy soha nem figyel oda a választókra, de azt is, hogy nem képes döntéseket hozni, mert folyton azon gondolkodik, hogy erre a választók hogyan fognak reagálni. Éppen ezt szeretnénk elkerülni azáltal, hogy a SZÁT azt a javaslatot terjesztette elő, hogy lépjünk ki a kormányból” – mondta.
Kelemen elmondta, hogy az RMDSZ közvélemény-kutatást rendelt a második forduló után, amelynek eredményei alapján a kormányból való kilépés mellett döntöttek. „Ez volt a választók üzenete, és bízom abban, hogy helyesen döntünk, hogy meghallgatjuk ezt. A közvélemény-kutatásból mindössze néhány konklúziót emelek ki: a második fordulóban több romániai magyar szavazott, mint az elsőben. És mindezt úgy, hogy egyetlen román jelölt sem szólította meg őket. Nem igaz, hogy a magyar-magyar verseny mozgósító hatása van, mint állították ezt régebben egyesek pártalapítási szándékkal. Hazudtak, térdre akarták kényszeríteni az RMDSZ-t, és átvenni a helyét” – mondta.
Kelemen elmondta, hogy a magyar választók szavazatai protesztszavazatok voltak, és drámaian csökkent rövid idő alatt a kormányzást támogatók száma. „A magyar választók egy részét egyik magyar jelölt se tudta megszólítani. Nem bíztak bennünk, és ezzel szembe kell nézni, ki kell mondani, őszintén. Nekünk kell változnunk, változtatnunk” – mondta.
Elmondta, hogy a kormányzás nem kerül veszélybe a kilépéssel, és hogy az ellenzék nem akar kormányozni, sőt: arra próbálták rávenni az RMDSZ-t, hogy ne lépjenek ki a kormányból.
Kelemen szerint nem esélyes az alkotmánymódosítás, ha azt tekintjük, hogy az USL a kétharmadával sem tudta átvinni azt. A választási törvénykönyv megváltoztatása szerinte csak annak a belátása, amit az RMDSZ hét évvel ezelőtt mondott, hogy ez a választási rendszer nem jó.
Kelemen szerint az RMDSZ-nek hosszú távú célkitűzésekben kell gondolkodnia, amiket nem ír felül az alkotmánymódosítás, és amiket elvárnak az adófizetők, mint az oktatási, egészségügyi kérdések, vidékfejlesztés és infrastrukturális befektetések, a többség-kisebbség viszony hosszútávú rendezése. „Szükség lenne egy olyan megállapodásra, amellyel a többség garantálná, hogy nem fogja csorbítani a kisebbség jogait” – mondta. Felhozta a Mikó-ügyet példaként, és azt mondta, annak ellenére, hogy Romániában nem létezik a precedens fogalma jogi értelemben, ezt egy precedensként lehet értékelni a visszaállamosításra.
„Mit üzennek ezzel? Megbélyegeznek egy egyházat azzal, hogy azt mondják ki, nem a jogos tulajdonát kapta vissza. Elítélnek olyan embereket, akik jóhiszeműen alkalmazták a törvényt a parlament és a kormány megbízásából, tehát nem loptak vagy csaltak. Ezt burkolt formában visszaállamosításnak lehet értékelni, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Nem nyomást akarunk gyakorolni az igazságszolgáltatásra, de szolidaritást szeretnénk vállalni az elítéltekkel” – mondta.
A székely zászlókat és a magyar himnusz éneklését támadó prefektusoknak – Marius Popica Kovászna megyei prefektusnak – Kelemen azt üzente, hogy nem lehet háborút megnyerni himnusz, nyelvhasználat vagy szimbólumok ellen. Kelemen elmondta, hogy a prefektus négyszemközt beszélt arról, hogy utasításra cselekedett. „El kell mondanunk azt, hogy ezek a kérdések értelmezhetetlenek 25 évvel a rendszerváltás után” – mondta.
Kelemen azt is elmondta, hogy az Egyesült Államokkal, az EU-val való szoros partnerség mellett, egy német származású elnökkel nem lehetnek a romániai magyarok a „járulékos veszteség”.
„A közösség jövőjét garantálni kell, és ehhez szükségünk van némi újratervezésre. Nem elég, hogy hiszünk az érdekképviseletben. Az lenne a jó, ha minden romániai magyar hinne ebben. Az a dolgunk, hogy megerősítsük a hitet azokban, akik hisznek bennünk és visszaadjuk azoknak, akik elvesztették azt. Hitelesnek, rugalmasnak és odafigyelőnek kell lennünk. Változni kell, mert a világ is változik. Nem föladni kell, újra kell kötni a szövetséget. A választóinknak szövetségesre van szüksége, megbízható partnerre. Értékekre kell újjáépíteni a szövetséget” – mondta Kelemen.
A politikai beszámolót követően a szövetség fórumai képviselőinek hozzászólások következtek. Elsőként Victor Ponta miniszterelnök jelenlegi tanácsosa, Frunda György lépett mikrofonhoz.
Frunda szerint nem jó döntés az, hogy az RMDSZ kilép a kormánykoalícióból csak azért, mert a szavazói egy részének a kedvére akar tenni. Szerinte senkiföldjére jut az RMDSZ, ha kilép a kormányról, és elveszti egyik legfontosabb eszközét. Kritizálta az RMDSZ-t továbbá azért is, mert nem mondta meg az embereknek a második forduló előtt, hogy kire kell szavazni. Szerinte „több mint hiba volt” ez, úgy, ahogy az is hibának számít, hogy nem adta meg az RMDSZ az irányvonalat az embereknek a Basescu leváltására vonatkozó népszavazáskor sem, és akkor is tévedett, amikor a polgármestereire bízta azt, hogy részt vesznek-e vagy sem a Székelyek Nagy Menetelésén, és hagyta, hogy az SZNT legyen a szervezője az eseménynek, ahelyett, hogy a kezdeményezés élére állt volna.
Szerinte nem a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT), azaz nem a mintegy 30 RMDSZ-vezető kellene döntsön a nagy horderejű kérdésekben, a nehéz döntéseket az SZKT-ra kell bízni. Szerinte nem jó az sem, hogy az SZKT csak félévente gyűl össze, ismét negyedévente kellene összehívni a testületet, vissza kell térni a közösséghez, hiszen ha ez nem történik meg, akkor az utóbbi választásokon begyűjtött, precedens nélküli alacsony számú szavazatnál is kevesebb voksot fog kapni az RMDSZ a 2016-os választások során. „Nem nyertünk abból, hogy Klaus Johannis nyert, mert nem fogja azokat a kisebbségi kérdéseket felvállalni, amelyeket Victor Ponta felvállalt volna” - sommázott Frunda György.
Szabó József, a MIÉRT elnöke szerint újra kell tervezni a jövőt, de úgy, hogy közben nem kellene kidobni az RMDSZ történetéből azt a fejezetet, amely az előző 25 évről szól. Kiemelte, az eredményeket együtt érte el a szövetség, együtt kell megtervezni a jövőt, anélkül, hogy ez régiós politikák vagy generációs kérdések mentén történne. „A különböző régiók, települések vitái nem kellene meghatározzák ezt az újratervezést” - fogalmazott Szabó.
Hozzátette, a következő periódusban a belső és külső kommunikációra kell koncentráljon az RMDSZ, az 1990 után született és mára már felnőtt generáció egy olyan világba született bele, amikor már létezett az RMDSZ, és elképzelhető, hogy nem értik, miről szól a szövetség.
Egyéni hozzászólásában Verestóy Attila elmondta, nincsenek kételyei, hogy az SZKT megszavazza a SZÁT javaslatát, azonban a nem politikai funkciókat meg kell tartani. A SZÁT döntését egy koraszülött, ám életképes gyerekhez hasonlította, akit segíteni kell. Elmondta, újratervezés szükséges, de együtt, egységben, szövetségben kell fellépni. "Mindenki fejezze be azt, hogy három politikai párt létezik Erdélyben. Mi nem párt vagyunk, hanem a romániai magyarság érdekképviselete" - hangsúlyozta.
Hegedüs Csilla kulturális miniszter megköszönte, hogy a szövetség bízott benne, amikor a kulturális minisztérium vezetésére javasolta. Bejelentette, a szövetségi elnök művelődési tárcavezetői munkája során elérte azt, hogy minden olyan köztéri műalkotáson, amelyet magyar ember alkot, magyar felirat is szerepeljen.
Borboly Csaba szerint az RMDSZ-nek alternatívákat kell felmutatnia, perspektívákat kell nyújtania, és azon kell dolgoznia, hogy az emberek problémáit megoldja.
Szabó Ödön szerint a kormányzást nem isteníteni vagy kárhoztatni kell, hanem használni, mint eszközt. A Markó Attila elleni második eljárásra is kitért, szerinte szemfényvesztés történik, az a látszat, hogy minden rendben van, de úgy indul eljárás állampolgárokkal szemben, hogy az okmányokon, ami alapján az eljárás indul, nem szerepel az aláírásuk.
Sógor Csaba elmondta, hogy az EP-ben napirenden kívüli felszólalásában fel fogja hozni a Mikó-ügyet és a székely zászlók ügyét is.
Eckstein-Kovács Péter szerint az RMDSZ két helyes döntést hozott. Azt, hogy a második fordulóban nem támogatják egyik jelöltet sem, és hogy kilépnek a kormányból.
Miért lépünk ki, ha továbbra is támogatjuk a Ponta-kormányt? – tette fel a kérdést, és azt mondta, hogy helyes döntéseket helyes tettek kell kövessék.
Elmondta, hogy feljelentette magát a DNA-nál, mert ő kezdeményezte a kormányrendeletet, amivel visszaadták a Mikó épületét. Végül arról értesítették, hogy nem indítanak pert ellene. Elmondta, hogy ezt a dokumentumot átadta Markó Attilának, hogy használja fel a perében.
Bunta Levente szerint vissza kell térni az alapokhoz, és meg kellene erősíteni azokat. Szerinte a hatalommal mint eszközzel nem élni „nem a leghelyesebb”.
Brassai Zsombor azt méltatta, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a katolikus Státus aláírta a dokumentumot, amelynek a keretében huszonöt év után elindulhatott a harmadik marosvásárhelyi magyar nyelvű iskola, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium. Szerinte ehhez nem volt elég a kormányzás, helyi politizálás. Az RMDSZ mindenkori érdeke a magyar érdek; a cél az, hogy erős maradjon az erdélyi magyar érdek, és szükséges a Kelemen által emlegetett újratervezés - tette hozzá. Szerinte a kilépés nem a „semmibe lépést” jelenti, hanem ellenzékbe lépést jelent. Szerinte az ellenzékben sokkal nyíltabban, sokkal bátrabban lehet majd beszélgetni. Kolozsvár alpolgármestere, Horváth Anna elmondta, zsigeri félelmet érzett akkor, amikor Markó Attila esetében a második ügyben is eljárás indult. Eszébe jutott a Markó családja, majd saját családja, hiszen minden tisztségviselő – dolgozzon önkormányzatnál vagy egyéb köztisztségben – naponta „vásárra viszi a bőrét”, nem érezheti magát biztonságban. Elmondta, ez ellen a helyzet ellen tenni kell, újra kell gondolni a közösség és a román állam közötti viszonyt.
Kelemen Hunor visszatért Frunda György kijelentésére: „Az volt az érzésem, nem ugyanabban az országban élek, mint Frunda György” - mondta, és hozzátette, nem igaz Frunda állítása, mely szerint az RMDSZ-nek kevesebb lenne a köztisztviselője, mint a korábbi ciklusban. „Elképedve hallgattam azt, hogy az RMDSZ-nek meg kell mutatnia az utat. Nem lehetünk annyira pökhendiek, hogy azt gondoljuk: a közösség üzenetével nem kell foglalkoznunk, mert tudjuk, hogy merre van az arra. Akkor is felelősséget vállalunk, amikor kormányozunk, és az is felelősségvállalás, hogy nem kormányozunk. Szerinte a kormányról való kilépés nem a szociáldemokratákról vagy az ideológiákról szól, az RMDSZ-nek nem szabad abba a tévedésbe esnie, hogy pártként gondol magára.
„Ha kiszálltunk a kormányról, akkor nem a senki földjére megyünk. Az RMDSZ párbeszédet akar és tud folytatni a román politika szereplőivel” - fogalmazott.
Az SZKT ezután nyilatkozatot fogadott el a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatban, és állást foglaltak a Székely Mikó Kollégium „visszaállamosítása” ellen.
Az SZKT kongresszusi biztosnak választotta meg Kovács Pétert, akinek javaslatára elfogadták, hogy az RMDSZ kongresszusát 2015. április 17-18. között, Kolozsváron tartsák.
K. M., F. J.
maszol.ro

Tudomány, kultúra, oktatás, településfejlesztés
Első évét zárja „újjáélesztése” után a Marosvásárhelyi Kulturális és Tudományegyetem, a volt Népi egyetem, ahol idén több mint huszonöt rendezvényt, eseményt szerveztek, illetve társultak ezekhez.
A Mihai Eminescu Ifjúsági Ház három termében működő Marosvásárhelyi Kulturális és Tudományegyetem (MKTE) idén 2114 elméleti és 660 gyakorlati órát tartott a kurzusain résztvevőknek, és mivel nincs is szakműhelyük, kénytelenek voltak együttműködéseket kötni termelői egységekkel, cégekkel, ezzel pedig átfogó, szervező szerepet is betöltöttek – ismertette az éves tevékenységet december 16-ai sajtótájékoztatóján Csegzi Sándor igazgató.
„Százhuszonhét tanulóval, tizennégy oktatóval (középiskolai és egyetemi tanárral), és mérnökökkel dolgoztunk együtt. Az új tehetségek felkarolása is célunk, ezért idén négy könyvbemutatót, valamint két kiállítást is szerveztünk, egyet festészeti és egyet fotó-témában. Részt vettünk a polgármesteri hivatal által a nyolcadikosok körében végzett továbbtanulási igényeket felmérő közvélemény-kutatás elkészítésében, mobilitási konferenciát szerveztünk polgármesterekkel. Tudományos kutatásban vettünk részt: kétszer felbocsájtottuk a sztratoszféra-ballont egy mérőeszközzel, (amellyel másodszor elértük a 33 140 méteres magasságot), ezzel egy követő- és visszaszerzési rendszerrel, valamint szakembercsoporttal gazdagodtunk. Robotika és automatizálási workshopot szerveztünk diákok számára, valamint a branding témakörében találkozókon vettünk részt, ennek januári eseményén Marosvásárhely brandje lesz a téma” – számolt be az igazgató.
Elmondta, 2015-ben az ipari szakképesítésekre vonatkozó, valamint művészeti és környezetvédelmi projektekkel (erdősítésre vonatkozó uniós projekt, három évre 20 ezer euró a Marosvásárhelyre eső rész) készülnek, bővítik a képzéseket (ruhatervezés, valamint orvosi angol), és költözni is fognak. „A menedzsmenttervem szerint három év alatt kell önfenntartóvá válnia az intézménynek, ehhez pedig elengedhetetlen uniós pályázatokat lehívni. A marosvásárhelyi önkormányzat jóváhagyta, hogy az Avram Iancu Szakközépiskola bentlakásának második emeletére (a főtéri alsó ortodox templom mögött – szerk. megj.) költözzünk, ahol hat termet és egy műhelyt alakítunk ki. Jelenleg 42 százalékban vagyunk önfenntartóak” – tudtuk meg Csegzi Sándortól.
Gáspár Botond |
Székelyhon.ro

Az RMDSZ méltányolja a prefektusok leváltását
Méltányolja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a román kormánynak azt a döntését, hogy leváltotta a Kovászna és a Maros megyei prefektusokat – jelentette ki pénteken az MTI-nek Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A politikus elmondta, a két megye prefektusával kapcsolatban kifogásokat fogalmaztak meg, amit Victor Ponta miniszterelnöknek is tolmácsoltak. Méltányolják a kormányfő lépését, aki „elfogadva a szövetség érveit cserélte le a prefektusokat”. A Hargita megyei magyar prefektus leváltása és alprefektussá való kinevezése azzal áll összefüggésben – magyarázta –, hogy az RMDSZ ellenzékbe vonult. Kovács Péter szerint az RMDSZ számára elfogadható ez a csere.
Emlékeztetett, hogy jogilag a prefektusok ugyan nem pártpolitikai érdekeket képviselnek, de bejáratott rendszer, hogy az éppen hivatalban lévő kormány nevezi ki őket, így gyakorlatilag politikai funkciónak számít a kormánymegbízotti funkció.
Felidézte, hogy az RMDSZ-nek Marius Popica Kovászna megyei volt prefektussal szemben volt leginkább kifogása. Kovács Péter szerint a legutóbbi kormányülésen prefektussá kinevezett alprefektus csak ideiglenes jelleggel tölti be a funkciót. „Bízunk abban, hogy olyan személy kerül majd erre a posztra, aki ismeri a helyi viszonyokat, a helyi román és magyar közösséget” – mondta a főtitkár.
Az MTI kérdésére elmondta: Vasile Oprea leváltott Maros megyei prefektus személyével szemben két kifogásuk volt. Az egyik az, hogy a Bánffy-örökösök egyik erdő visszaszolgáltatási perének áthelyezését kérte egy nem erdélyi bíróságra. A prefektus arra hivatkozott, hogy a magyarok mint a grófok leszármazottjai, veszélyforrást jelentenek az erdélyi és főként a szászrégeni bíróság függetlenségére. Az RMDSZ számára második, elfogadhatatlan lépése az volt – mondta Kovács Péter –, hogy miután politikai megállapodás született a marosvásárhelyi önkormányzatban a magyar tannyelvű II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium megalapításáról, akadályt gördített ez elé, megtámadva a közigazgatási bíróságon az önkormányzat döntését.
Marius Popica volt Kovászna megyei prefektus megbírságolta a Magyar Polgári Pártot (MPP) amiatt, hogy a június 4-ei trianoni megemlékezés résztvevői csak a magyar himnuszt énekelték el, és a román nem hangzott el. A romániai magyar politikai pártok szerint a prefektusnak nem volt jogalapja kiróni a bírságot. Emellett Kovászna megyében hosszú ideje tart a magyar és a székely szimbólumok használatával kapcsolatos vita a kormánymegbízott és a magyar többségű önkormányzatok között.
MTI
Székelyhon.ro

Áldozatuk nem merül feledésbe
Pénteken este a marosvásárhelyi várbeli volt katonai sorozó épületében fotókiállítás nyílt az 1989-es forradalom 25. évfordulója alkalmából. A tárlaton Bálint Zsigmond, Karácsonyi Zsigmond és Vajda György felvételei, illetve a múzeum archívumában levő fotók láthatók, az emeleten pedig Bálint Orsolya brassói fotóművésznek a témához kapcsolódó fotóesszéje tekinthető meg.
A kiállítást a Maros Megyei Múzeum rendezte. A tárlatot Soós Zoltán igazgató, Novák Zoltán és Sárándy Tamás történészek, valamint Vajda György újságíró nyitották meg. Nemcsak a képek segítenek felidézni a 25 évvel ezelőtti eseményt, hanem néhány 1989 előtti, a kommunista korszakot idéző pionírnyakkendő, ruha, egy régi írógép stb.
Soós Zoltán szimbolikusan pionírnyakkendőt kötött a nyakába és elmondta, ő is ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyben még elevenen él a múlt. Novák Zoltán történész röviden szólt az eseményekről. Corneliu Porumboiu dokumentumfilmjének a címét idézte: volt-e vagy nem forradalom a Bukaresttől keletre levő városokban? Majd Marosvásárhelyre vonatkozóan megadta a választ: Marosvásárhelyen valóban forradalom volt. Az emberek az utcára vonultak a diktatúra ellen tüntetni, rájuk lőttek, voltak halottak, a rendszer megváltozott. A város sajátos helyzete miatt azonban az 1989-ben beállt hatalmi egyensúly sajnálatos módon etnikai konfliktusba torkollt, ami mind a mai napig kihat a lakosságra.
A történész iskolások körében hirdetett a témáról esszépályázatot, és a megnyitón hozta nyilvánosságra a nyertesek nevét. Az első díjat Vizeli Ibolya, a Bolyai Farkas Líceum XI. osztályos tanulója nyerte el, második Láng Borbála, a Református Kollégium IX. osztályos diákja lett, míg a harmadik szintén a kollégiumba járó XI.-es Birizdó Szabolcs. Az első két helyezett brüsszeli jutalomkiránduláson vehet részt, a harmadik pedig 100 lejes pénzjutalmat vehetett át, az RMDSZ Maros megyei szervezetének díját.
Sárándy Tamás, a kiállítás kurátora megköszönte munkatársainak, segítőinek, hogy létrejöhetett a tárlat. A fotók mellett Keresztes Pál filmjét és két installációt is láthatnak az ide látogatók. Elmondta, hogy a válogatással az volt a céljuk, hogy azok közül, akik megérték, átélték az eseményeket, minél többen megosszák emlékeiket a történészekkel, hogy minél hitelesebb kép maradjon fenn az 1989-es eseményekről.
Vajda György a dokumentumfotók jelentőségéről beszélt, majd megosztott két rövid epizódot az életéből. Az egyik, a forradalom előtti időszakban történt, a másik pedig közvetlenül az 1989-es eseményekhez kapcsolódóan. Ezután a látogatók figyelmébe ajánlotta Bálint Orsolya brassói fotóművész kiállítását, amely az új nemzedék szemszögéből "ábrázolja" mindazt, amit ránk hagyott a kommunista időszak.
Az egyik installáción Ana Blandiana Totul (Minden) című versének szavai szerepeltek. A költőnő a letűnt kort idéző kulcsszavakat fűzte verssé. Sárándy Tamás végül arra kérte a tárlatmegnyitóra látogatókat, hogy a vers mellé helyezett papírlapokra írjanak egy szót, azt, ami az eszükbe jut az 1989-es eseményekről.
A kiállítás egy hónapig látható, a szervezők kerekasztal-beszélgetést és egy újabb fotókiállítást is terveznek.
December 21-én, délelőtt a Győzelem téri emlékműnél megemlékeztek az 1989. december 21- én elhunyt forradalmárokra. A rendezvényen részt vettek a prefektúra, a megyei tanács, a polgármesteri hivatal, a hadsereg és a belügyminisztérium kötelékében szolgálók, valamint a forradalmárszervezetek képviselői. A megemlékezés ortodox és református szertartással kezdődött. Ezt követően Hamar Alpár Benjámin a kormány mellett működő forradalmárok államtitkársága Maros megyei kirendeltségének vezetőjeként szólalt fel azok nevében, akiknek volt bátorságuk december 21-én kivonulni a diktatúra ellen. Sérelmezte, hogy továbbra sem tisztázott, kik a felelősök azért, hogy az ország különböző településein, így Marosvásárhelyen is, a tüntetőkbe lőttek, sőt, az utána következő időszakban is nagyon sokan meghaltak. Úgy tiszteljük az elhunytak emlékét, ha a történelemben helyre tesszük a dolgokat, és megőrizzük mindazon ideálokat, amelyekért az életüket adták azok, akik az utcára vonultak december 17-étől 22-ig. A felszólalást megelőzően egy perc néma csenddel adóztak az áldozatok emlékének.
A beszédet követően a hivatalosságok megkoszorúzták az emlékművet, majd a jelen levő magánszemélyek is egy-egy virágszálat helyeztek el, és gyertyát gyújtottak a hat marosvásárhelyiért, akik életükkel fizettek a szabadságért.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Mérlegen a megyei tanács RMDSZ- frakciójának tevékenysége
Sikerült a döntő kérdésekben egyetérteni
Kelemen Márton alig kilenc hónapja a megyei tanács alelnöke, ugyanakkor az RMDSZ-frakció vezetője is. Őt kértük meg ebben a minőségben, készítsen mérleget arról, hogy milyen jelentős eredményeket sikerült elérni. Mennyivel tudták segíteni a magyarok által lakott közösségeket is?
– A legnagyobb megvalósítást talán abban látom, hogy sikerült egy olyan megyei tanácsi határozattervezetet jóváhagyni, ami lehetővé teszi azt, hogy különböző jelentősebb kulturális eseményeket célirányosan támogasson a megyei önkormányzat. Ezek közé az idén több, kizárólag magyar fesztivál is bekerült, mint az Alter-Native, a könyvnapok, a Harmonia Cordis. Az újabbak közül megemlíthetem a Marosszéki Lófuttatást vagy a Forgatagot. Eddig hagyományosan felkarolták a Görgény-, illetve a Maros-völgyi fesztiválokat, az idén ennek jegyében jelentős támogatást kapott a nyárádmenti is, remélem jövőre a Felső-Kis-Küküllő mentén is szervezhetünk hasonló rendezvényt. Mindezek mellett, bár nem magyar jellegű, de a díjazottak között voltak magyarok is, kiemelném az UNITER gálát, amelyet szintén felkarolt a megyei tanács. A rangos fesztivál méltó reklámot biztosított a megyének, kiemelten a Kultúrpalotának. Az említett eseményekről pozitív visszajelzések voltak, ezért elmondhatom, hogy kulturális szempontból jó évet zártunk.
– Hogyan állnak az infrastruktúra- beruházási tervekkel?
– Három nagyobb – a megyei tanács által beindított – tervünk áll kivitelezés alatt. Ezek közül először az integrált hulladékgazdálkodási projektet említeném meg. A megyei tanács befejezte a rá háruló beruházásokat. Hátravan még a marosvásárhelyi önkormányzat önrészeként elvégzendő befektetés: a kakasdi átrakóállomáshoz vezető út elkészítése és a közművesítés. Jövőben írjuk ki a közbeszerzési pályázatot a működtető kiválasztására. Ha minden jól megy, talán 2015 végére megnyithatjuk a kerelőszentpáli lerakót. A másik fontos beruházás a Nyárádmagyarós – Sóvárad közötti út korszerűsítése. Ezzel nagy lehetőség nyílik meg a Nyárádmentén arra, hogy kapcsolódjon a Szováta és környéke turisztikai zónához, ugyanakkor a vidék nem egy "zsákutcában" lesz, hanem az átmenő forgalom is jelentősen megnövelheti a gazdasági érdeklődést a környékbeli falvak iránt. Itt is a munkálatok 95%-ban elkészültek, egy rövid szakaszon kell még parterősítést végezni. Egy harmadik beruházásról is szólnék, ez a motorsportpálya. Sajnos itt nem haladtak megfelelően a munkálatok, mert a kivitelező mindenféle kifogást fogalmazott meg a feladatfüzettel kapcsolatosan. Jelenleg peres úton felbontottuk a szerződést. Remélem, hogy jövőre új kivitelezőt kereshetünk, és ez a beruházás is elkészülhet, ami szintén komoly turisztikai potenciállal rendelkezik. Az új tervek között van az Erdőszentgyörgy – Bözödújfalu – Hargita megye határa között korszerűsítendő út. Beindítottuk a közbeszerzési eljárást ez ügyben, és elkülönítettünk a költségvetésből 2,8 millió lejt, ami azt jelenti, hogy ez az út is elkészül. Hasonlóan jelentős az a lobbi is, amit a megyei önkormányzat folytatott annak érdekében, hogy folytassák az észak-erdélyi autópálya építését. Ígéret van arra, hogy két szakaszban itt is hozzáfognak jövőben a munkálatokhoz. Jelentős beruházás lesz a Koronka és Nagyernye között megépítendő terelőút is. Folyamatban van a területek kisajátítása, s ahogy ez befejeződik, hozzáfognak a kivitelezéshez. A határidő 2016 vége. Ezenkívül, ahol sikerült – több magyarlakta vidéken is – a megyei útügyi igazgatóság irányításával aszfaltszőnyeget terítettünk le és kátyúztunk.
– Az RMDSZ kilépett a kormányból. Miként hat ki ez a döntés a megyei közigazgatásra?
– A kormányból való kilépés az RMDSZ közösségi döntése volt. Amíg kormányban voltunk, elég jelentős pénzösszegeket hívhattunk le a kormányprogramokból finanszírozott projektekre. Az ilyen pénzalapokhoz való hozzáférési lehetőség kevesebb lesz. Remélem, sikerül megtalálnunk a reális kommunikációt a kormánnyal azért, hogy érvényesítsük érdekeinket.
– Milyen volt eddig az együttműködés Ciprian Dobre elnökkel, illetve a megyei tanácsban levő többi párt képviselőivel?
– Kilenc hónapos munkámról elmondhatom, hogy sikerült együttműködnünk és konzultálnunk bizonyos kérdésekben. Megtaláltam azokat a kommunikációs csatornákat és érveket, amelyek révén megfelelően együtt dolgozhattam Ciprian Dobre elnökkel. Elégedett vagyok azzal, ahogyan érvényesítettük a magyarság érdekeit a megyében. Nem érte negatív diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés a magyar közösségeket a költségvetés- kiegészítéskor. De ennek hagyománya van Maros megyében, amelyet már Lokodi Edit Emőke elnöksége alatt is figyelembe vettek. Bármilyen furcsának is tűnik ez – mert mondjuk, egy út minőségi állapotának nincsen nemzetisége –, nálunk, egy sajátos helyzetben levő megyében ezt az etnikai elosztást, egyensúlyt be kell tartani, mert ezáltal nem lesznek feszültségek. Megyénkben mindig figyelembe kell venni az etnikai arányokat, ebből adódóan vannak és lesznek is nézeteltérések, de ezen túlmenően sikerült a döntő kérdésekben egyezségre jutnunk és a lehetőségek szerint működtetnünk a megyei közigazgatást.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Politikamentes törvénykezést
Szükség van az egyensúlyra
Az év utolsó hetében, eddig még nem tisztázott okok miatt, leváltották Vasile Liviu Oprea prefektust, akinek a helyét Lucian Goga vette át. Annak ellenére, hogy az RMDSZ kilépett a kormányból, a változás egyelőre nem érintette Nagy Zsigmond alprefektust, aki az RMDSZ javaslatára foglalhatta el hivatalát. A helyettes kormánybiztost eddigi munkájáról és az új évi kilátásokról kérdeztük.
– Bár hivatalosan még nem tudni, mi az oka a Maros megyei prefektuscserének, valószínűleg abban az is közrejátszott, hogy Vasile Liviu Opreát feljelentette az RMDSZ az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, amiért az arra hivatkozva, hogy a magyarok – mint a grófok leszármazottjai – veszélyforrást jelentenek, a Bánffy-örökösök visszaszolgáltatási perének áthelyezését kérte Szászrégenből. Miként tud "politikamentesen" dolgozni ilyen körülmények között a magyar alprefektus?
– Az államigazgatás ezen a szinten valóban politikamentes kellene legyen. Sajnos, Maros megyében vannak olyan érzékeny témák, amelyekre oda kell figyelni. Ilyen az említett visszaszolgáltatási per is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nyomást, befolyást kell gyakorolni a jogszolgáltató hatóságokra, hanem hagyni kell, hogy a szabályos előírásoknak megfelelő döntést hozzák meg. Beiktatásomkor hangsúlyoztam, hogy jelenlétem a megyei közigazgatásban a normalitást jelenti, a két – román és a magyar – közösség közötti kapcsolatot erősítheti. Már az elején beszélgettem a volt prefektussal, és egyetértettünk abban, hogy a jó együttműködés érdekében azokban a kérdésekben, amelyek kiemelten érintik a magyarságot, konzultálunk. Minderre azért van szükség, hogy a törvényességet betartva olyan jogi, közigazgatási döntéseket hozzanak akár a megyei vagy a helyi közigazgatás szintjén, amelyek nem adhatnak okot etnikai konfliktusra. Így nem kellene politikai kérdés legyen a volt grófi erdők és ingatlanok visszaszolgáltatása, mégis egyesek azzá tették. A mi közösségünk így jogosan érzi azt, hogy visszaszorítják, megfosztják attól, ami neki jár, még akkor is, ha csupán néhány tulajdonosról van szó. Ha elismerjük, hogy Románia jogállam, akkor a politikusok is körültekintőbben kellene nyilatkozzanak mindezekről.
– Azt mondta az előbb, hogy beiktatásakor konzultált a prefektussal bizonyos, a magyarságot érintő kérdésben. Melyik volt ez az ügy?
– A székely zászló kifüggesztése a helyi közigazgatási egységek épületeire. Megpróbáltam elfogadtatni a prefektussal, hogy ez nem a román állam vagy a románok elleni gesztus, csupán az önazonosság egyik jele. Végül az ügy országos szintűvé fejlődött, és volt ahol sikerült kompromisszumos megoldást találni megyénkben is.
– Még egy konkrétum: szintén a volt prefektus óvta meg a marosvásárhelyi katolikus gimnázium első osztályainak 2014 szeptemberi elindítására vonatkozó marosvásárhelyi tanácsi határozatot, ami szintén a magyar oktatás előnyére vált volna. Miért nem sikerült ez ügyben jobb belátásra bírni a prefektust?
– Sajnos, ebben a kérdésben a döntést megelőzően nem konzultált velem a prefektus. Természetesen jogában áll elutasítani bármely határozatot, de jó lett volna, ha kikéri a véleményemet. Tudomásom szerint azzal indokolta a szeptemberi kezdésre vonatkozó helyi tanácsi határozat megóvását, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal későn nyújtotta be javaslatát az iskolahálózatról. Lehet, hogy ezzel indokolt döntést hozott a prefektúra, bármennyire is úgy tűnik, hogy "ellenünk" szólt.
– Talán amiatt, hogy nem sikerül megfelelően érvényesíteni érdekeinket, vannak, akik feltehetnék a kérdést: mi tesz a magyar alprefektus?
– Nos, azok számára, akik ezt a kérdést intéznék hozzám, elmondom, hogy az alprefektusi foglalatosság nem látványos. Nem állok előtérben, mint a politikus, de jelenlétem rendkívül hasznos elsősorban a helyi közigazgatási egységek – kiemelten a magyarok által lakott települések – működésének gördülékenyebbé tételében. Az volt a "szerencsém", hogy egy helyi közigazgatási egység jegyzőjeként kerültem ide, és tapasztalhattam, milyen működési zavarok vannak a különböző dekoncentrált intézmények, a prefektúra és a polgármesteri hivatalok közötti kapcsolatban. Ezeken segítettem olyan konkrét javaslatokkal, amelyeket a prefektúra elfogadott. Ezek közül megemlíteném a megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) vezetői és a polgármesteri hivatalok képviselői közötti találkozót, ahol konkrétan megbeszélhették, hogy a különböző támogatásokra milyen iratokat kell benyújtani. Ez egy fontos lépés volt, hiszen sok esetben a téves vagy hiányos kommunikáció miatt nem igényeltek támogatást a gazdák. Ugyanakkor azt is meg kellett érteni az emberekkel, hogy ezek az összegek nem szociális segélyek, hanem bizonyos feltételekhez kötött gazdaságfejlesztő beruházások, amelyeket ésszerűen, a törvénynek megfelelően kell elkölteni.
Ehhez hasonló kezdeményezés volt a földosztási folyamatot befejező 165/2013-as törvény alkalmazásáról szóló szakmai tanácskozás megszervezése. Ezen a polgármesteri hivatalok, valamint azok az alkalmazottak, akik a földfelméréssel, földmérleg készítésével foglalkoznak, találkozhattak a megyei Kataszteri és Terület-nyilvántartó Hivatal vezetőivel. A megbeszélésen több gyakorlati kérdést sikerült tisztázni, ami felgyorsította a folyamatot. Talán ennek is köszönhetően megyénkben 75 közigazgatási egységnek már a fővárosban is láttamozott dokumentációja van, folytathatják a birtoklevelek kibocsátását, amit az említett törvény felfüggesztett.
Tavaly december 12-én szakmai felkészítőt szerveztem a polgármesteri hivatalok jegyzőinek. Az előadók egyetemi tanárok voltak, akik az új polgári törvénykönyv alkalmazásáról, a helyi közigazgatási egység magán- és köztulajdon-viszonyáról tartottak előadást. Egy másik alkalommal a polgármesteri hivatalok jegyzői találkozhattak a közjegyzői kamara vezetőségével. Ezen a tanácskozáson a földforgalomra vonatkozó, nagyon gyakorlatias eljárásról kaptak felvilágosítást, mert, mint ismeretes, bevezették az elővásárlási jogot, ami vitát, nézeteltérést okozott egyes településeken.
Nemcsak a szakmabelieket világosítottam fel a törvényekről, hanem a helyi televízió- és rádiótársaságok meghívására a nézők, hallgatók által feltett jogi kérdésekben is eligazítást nyújtottam. Ezenkívül a Bernády Házban szervezett anyanyelv- használati konferencián e témakörben tartottam jogi, közigazgatási vonatkozású tájékoztatót. Egy alkalommal pedig az RMDSZ Maros megyei szervezete által Vármezőben szervezett helyi önkormányzati tanácskozáson az új tanácsosokat is felvilágosítottam a prefektúra helyi közigazgatásban betöltött szerepéről.
– Gyakran hallani arról, hogy a prefektúra különböző bizottságok működését is összehangolja. Mik a szerepük ezeknek a grémiumoknak?
– Valójában a prefektúra egyik szerepe az, hogy összehangolja a kormány alárendeltségébe tartozó ún. dekoncentrált intézmények tevékenységét, nemcsak egymás, hanem a különböző társadalmi rétegek képviselői között. Egy ilyen bizottság az idősek társadalmi dialógus csoportja, amely, bár úgy tűnik, hogy fölösleges, a találkozók során az időskorúak igen hasznos gyakorlati javaslatokat fogalmaznak meg, elsősorban az őket érintő kérdésekben. A legutóbbi tanácskozáson megígértem, hogy a csoport idei első találkozójára meghívom a megye parlamenti képviselőit is, mivel nem egy konkrét törvénymódosító javaslat is elhangzott már, amelyeket érdemes volna fontolóra venni. A társadalmi dialógus csoport munkálatain is részt veszek, amelyeken a szakszervezetek vezetőivel, képviselőivel sok vitatott témát tisztázunk azért, hogy megelőzzük a konfliktushelyzeteket, amelyek tiltakozáshoz, sztrájkhoz vezethetnek. Fontos a megyei közrendészeti bizottság (ATOP) munkája is. Ezen arra keressük a választ, hogy miként lehet a helyi közigazgatási egységek, az egyház, a közrendészet, a rendőrség együttműködésével javítani a települések közbiztonságát. A megbeszéléseket követően olyan intézkedések születtek, mint a térfigyelő kamerák felszerelése különböző helységekbe, vagy akár a helyi rendőrség létrehozása, szerződéskötés őrző-védő cégekkel. Mindezek nyomán az érintett településeken látványosan csökkent a betörések száma, a lopás a termőföldekről. Még megemlíthetném a prefektúra kollégiumának havi ülését, a vészhelyzeti bizottság időnkénti tanácskozását – mindkét fórum tulajdonképpen a közigazgatási rendszer jobb működését segíti elő.
– Az RMDSZ nincs kormányon, és ez azt is jelenti, hogy az ön kinevezésére vonatkozó politikai alku megszűnt, bármikor távozhat.
– Egyelőre nincs tudomásom arról, hogy leváltanának. A politikai állástól függetlenül jó, ha a megyének magyar alprefektusa van. Egyrészt, mert a 38,1% magyart megilleti ez a beosztás, másrészt pedig szükség van egyensúlyozó tényezőre, olyan szakember munkájára, aki együtt tud dolgozni a helyi közigazgatási egységekkel, hogy a törvényeket betartva a legmegfelelőbb határozatokat hozzák. Mindez erősíti Románia jogállamiságát. Ami a jövőt illeti, még nem volt alkalmam érdemben tárgyalni Lucian Goga új prefektussal, természetesen konzultálok majd vele is. Azon vagyok, hogy 2015-ben is jól végezzem közösségünk érdekében azt a munkát, amellyel megbíztak.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Egyesületek, alapítványok támogatása
A 2015. évi helyi költségvetésből
A helyi költségvetésből 2015-ben anyagi támogatásban részesülhetnek szociális gondozással foglalkozó bejegyzett egyesületek, alapítványok, amelyek a Marosvásárhelyi Helyi Tanáccsal szerződéses megállapodást kötöttek. Az 1998. évi 34-es számú törvény, valamint az utólag módosított 2001. évi 1153-as számú kormányhatározat értelmében a támogatásban részesülő egyesületek jegyzékét, valamint a pénzsegély mértékét a decemberi helyi tanácsi határozattal fogadták el.
Az idei évre igényelt pénzsegély iratcsomóinak benyújtási határideje a helyi önkormányzat Ifjúsági, Kulturális és Sporttevékenységek, Lakásügyi Osztályára 2014. október 31-e volt. Október folyamán kilenc pályázatot nyújtottak be, a kritériumok alapján novemberben értékelte azokat a szakbizottság, ennek nyomán a támogatásra jogosult pályázatok pénzforrásának kiegészítésére 326.196 lejt különítenek el a helyi költségvetésből. Ezáltal 363 személy részesül szociális gondozói támogatásban, köztük idős személyek, cigánygyerekek, fogyatékkal élők, HIV- fertőzött, illetve AIDS-es kiskorúak/fiatalok, valamint szükségben élő családok tehetséges gyermekei.
A 2015 januárjától decemberéig folyósított pénztámogatást egyenlő részletekben minden hónap 25-éig juttatják majd el a nyertes pályázókhoz. A kilenc nyertes pályázó között van a görög katolikus Caritas Egyesület, amely 82 ezer lej összértékű pályázata kivitelezéséhez 41 ezer lejt kérelmezett a helyi tanácstól, a szakbizottság 28 ezer lejnyi finanszírozást ajánlott fel számukra. Az egyesület által felvállalt harminc idős embernek az otthoni gondozásához szükséges pénzsegély élelmiszerre, tisztálkodási szerekre, szállítóeszközök üzemanyag- költségének fedezésére stb. szükséges. Az UnitárCoop Alapítvány 43 ezer lejt igényelt a 63 ezer lejes pályázat kivitelezéséhez, a bizottság 32 ezret ajánlott a harmincöt idős személy otthoni szociális ellátására. A Hifa–Románia Egyesület a 104 ezer lej összértékű pályázatához a benyújtott 77 ezer lej helyett 50 ezret kap majd ötvennégy fogyatékkal élő személy saját otthonában való élelmiszerrel, tisztálkodási szerekkel, egészségügyi fogyóanyagokkal való ellátására, gondozására. A Családok és Nagycsaládok Marianum Egyesülete közel 29 ezer lej összértékű pályázatának finanszírozásához 14 ezer lejnyit igényelt és kapott a tizenöt idős személy saját lakásában való ellátására, gondozására. A Diakónia Keresztény Alapítvány 173 ezer lejes összértékű pályázatához 60 ezer lejt igényelt, a felajánlott összeg 46 ezer lej, ebből ötven idős személy részére juttatnak élelmiszert és tisztálkodási szereket, biztosítják az otthoni idősgondozást. A Szivárvány Alapítvány a 213 ezer lejes összértékű pályázatával szerencsésnek mondhatja magát, ugyanis 49.800 lejt igényelt, a bizottság ezúttal majdnem a kért összegre bólintott rá, éspedig 49.792 lejre. A nappali foglalkoztató központban a Hidegvölgyben élő 98 roma gyerek számára biztosítják majd az étkeztetést, illetve tanszereket, tisztálkodási szereket, a szállítóeszközök üzemanyag- költségét, a személyzet bérét stb. A Talentum Alapítvány 99 ezer lej összértékű pályázatához 62 ezer lejt igényelt a helyi költségvetésből, a jövő évben közel 47 ezret kap majd a nehéz sorban élő családokból származó negyven tehetséges gyerek és fiatal támogatására. A Rhema Alapítvány – Ioana nappali foglalkoztató központ 91 ezer lej összértékű pályázatához 45 ezer lejnyi finanszírozásra számított, a bizottság által jóváhagyott összeg közel 33 ezer lej, ami a Hegy utcai huszonnyolc cigány gyermek nappali foglalkoztatására: étkeztetésére, szállítására, tisztálkodására, a szállítóeszközök üzemanyagköltségére fordítható. Ugyancsak a Rhema Alapítvány HIV-fertőzött, illetve AIDS-es kiskorúak és fiatalok számára igényelt a 176 ezer lej összértékű pályázata kivitelezéséhez 53 ezer lejes támogatást a helyi költségvetésből, ennek kevesebb mint felét ítélte meg a szakbizottság: 24.272 lejt. Ezt az összeget 13 HIV-fertőzött/AIDS-es kiskorú és fiatal étkeztetésére, tisztálkodási szerekre, üzemanyagra stb. fordítanak.
Ahhoz, hogy a helyi költségvetésből havonta pénzsegélyben részesüljenek a nemkormányzati egyesületek, alapítványok, annak feltétele az előző év decemberében a helyi tanáccsal kötött szociális ellátási megállapodás, illetve annak bizonyítéka, hogy legkevesebb egy éve szociális szolgáltatást nyújtanak, nincs tartozásuk stb.
A törvény értelmében az állami pénzsegély nem fedezheti teljes mértékben a szociális ellátóegységek tevékenységét, a cél az anyagi források kiegészítése. A marosvásárhelyi tanács szociális ellátási és gazdasági ügyosztályai havonta ellenőrzik majd a támogatásban részesülő alapítványok által felvállalt szolgáltatások kivitelezését, a pénztámogatásnak a pályázatban foglaltak szerinti felhasználását, valamint a törvényes előírások betartását. Abban az esetben, ha a finanszírozó helyi tanács rendellenességeket talál, felbonthatja a megállapodási szerződést.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Izsák Balázs: megsértik a demokratikus jogokat
Idén is megszervezi a Székely Nemzeti Tanács a Székely Szabadság Napját. A március 10-i rendezvényre vonatkozó előzetes bejelentésre a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal tiltó határozattal válaszolt – közölte mai sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, SZNT elnök.
Izsák Balázs elmondta: a tiltó határozat indoklásában Marosvásárhely polgármestere arra hivatkozott, hogy a Székely Szabadság Napjának tavalyi és tavalyelőtti rendezvényein a résztvevők megsértették a gyülekezési jogról szóló törvényt, illetve, hogy idén a bejelentett időpontban és helyszínen egy más – a húsvéti böjttel és szokásokkal kapcsolatos - rendezvényt tartanak.
A tiltó határozat ellen jogorvoslati eljárást indítottak – jelentette be az SZNT elnöke. Izsák Balázs úgy fogalmazott: a tiltó határozat sérti a demokratikus jogokat.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma

Székely Szabadság Napja – Az EMNP kiáll a Székely Nemzeti Tanács mellett
Március 10., a Székely Szabadság Napja, immár nemzeti közösségünk többségének tudatába beivódott emlékezési dátum. Az elnyomó főhatalom elleni tiltakozás jelképeként autonómiaküzdelmünk mozgalmi ágának meghatározó része. A Székely Nemzeti Tanács által évente megszervezett emlékezés közösségi önazonosságunk fenntartásának eszköze, ugyanakkor természetes, hogy összekötendő az aktuális jogcsorbító intézkedések elleni tiltakozással.
A közel egyéves „szünet” ellenére nyilvánvaló, hogy a bukaresti hatalom nem mondott le a számunkra, erdélyi magyarok számára hátrányos új területi-közigazgatási regionális felosztásról. Ez ellen minden eszközzel tiltakoznunk kell. A demokratikus társadalmakban a gyülekezési- és véleménynyilvánítási szabadság alapvető jog, amivel mi is élni szeretnénk és élni is fogunk.
Az elmúlt években közösségünk bebizonyította, hogy képes méltósággal és fegyelmezetten, a törvények betartásával emlékezni, illetve ha kell, tiltakozni. Tette ezt annak ellenére, hogy a hatóságok viszonyulása sokszor inkább felelőtlen és provokatív volt, mint megbékélő és jövőbe tekintő. A tragikus 1990-es márciusi események 25. évfordulója körül elutasítunk minden olyan intézkedést, amely a feszültségek fokozódásához vezethet. A tiltakozó felvonulás betiltását – amellett, hogy alapvetően törvénytelen – pontosan ilyen felelőtlen és veszélyes intézkedésnek tekintjük. Az Európai Unióban az autonómia mindenütt, ahol alkalmazásra került, stabilitást, a feszültségek csökkenését és a számbeli többség-kisebbség viszonyának normalizálását vonta maga után. Ez a követendő példa, aminek a megvalósításáért párbeszédre és nyitottságra van szükség, és nem tiltásokra vagy egyéb elhallgattató és elnyomó intézkedésekre!
Az Erdélyi Magyar Néppárt kiáll a Székely Nemzeti Tanács mellett a tiltakozó felvonulás ügyében is. Felszólítjuk a marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalt, hogy mondvacsinált – a kommunista diktatúrára emlékeztető – indokokkal és módszerekkel ne csorbítsa alapvető jogunkat a méltóságteljes emlékezéshez és a békés, demokratikus tiltakozáshoz!
Ugyanakkor elvárjuk a bukaresti törvényhozó és végrehajtó hatalomtól, vegye tudomásul Székelyföld népének egyértelmű akaratát, amelyet a Székelyek Nagy Menetelése mellett a székelyföldi önkormányzatok által elfogadott határozatok növekvő száma is bizonyít, és álljon el a Székelyföld közigazgatási felosztását célzó törekvéseitől. Kolozsvár, 2015. február 12.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége nevében
Szilágyi Zsolt elnök
Erdély.ma

Felelőtlen és veszélyes tiltás (Felvonulás a Székely Szabadság Napján)
A március 10-ére, a székely szabadság napjára tervezett marosvásárhelyi felvonulás betiltása a város polgármestere által a kommunista diktatúrára emlékeztető mondvacsinált indokokkal és módszerekkel felelőtlen és veszélyes intézkedés, amely a feszültségek fokozódásához vezethet, ezért az Erdélyi Magyar Néppárt kiáll a Székely Nemzeti Tanács mellett, felszólítva a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt, „ne csorbítsa alapvető jogunkat a méltóságteljes emlékezéshez és a békés, demokratikus tiltakozáshoz” – fogalmazta meg Szilágyi Zsolt.
Az EMNP tegnapi közleményét jegyző pártelnök kiemeli, a székely szabadság napján az SZNT által szervezett emlékezés „közösségi önazonosságunk fenntartásának eszköze, ugyanakkor természetes, hogy összekötendő az aktuális jogcsorbító intézkedések elleni tiltakozással”. E jogcsorbító intézkedést az EMNP az erdélyi magyarság számára hátrányos területi-közigazgatási regionális felosztásban látja, melyről a közel egyéves szünet ellenére „nyilvánvaló, hogy a bukaresti hatalom nem mondott le”.
A jogcsorbító intézkedés ellen minden eszközzel tiltakoznunk kell – jelenti ki Szilágyi Zsolt, hozzátéve, az elmúlt években közösségünk bebizonyította, hogy képes méltósággal és fegyelmezetten, a törvények betartásával emlékezni, illetve ha kell, tiltakozni. „Tette ezt annak ellenére, hogy a hatóságok viszonyulása sokszor inkább felelőtlen és provokatív volt, mint megbékélő és jövőbe tekintő. A tragikus 1990-es márciusi események 25. évfordulója körül elutasítunk minden olyan intézkedést, amely a feszültségek fokozódásához vezethet. A tiltakozó felvonulás betiltását – amellett, hogy alapvetően törvénytelen – pontosan ilyen felelőtlen és veszélyes intézkedésnek tekintjük” – áll a közleményben. Mindezeket figyelembe véve az EMNP felszólítja a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalt, hogy „mondvacsinált – a kommunista diktatúrára emlékeztető – indokokkal és módszerekkel ne csorbítsa alapvető jogunkat a méltóságteljes emlékezéshez és a békés, demokratikus tiltakozáshoz!” „Ugyanakkor elvárjuk a bukaresti törvényhozó és végrehajtó hatalomtól, vegye tudomásul Székelyföld népének egyértelmű akaratát, amelyet a Székelyek nagy menetelése mellett a székelyföldi önkormányzatok által elfogadott határozatok növekvő száma is bizonyít, és álljon el a Székelyföld közigazgatási felosztását célzó törekvéseitől” – zárja közleményét Szilágyi Zsolt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magányos gyertyák
Mindig fájdalmas, ha egy, immár örök érvényűnek hitt folyamat megszakad. A székely vértanúk marosvásárhelyi emlékművénél rendszeresített megemlékezés és az azt követő felvonulás olyan léptékű eseménnyé nőtte ki magát, amely egyre több erdélyi magyar naptárában szorított magának kiemelt helyet.
Reménykeltően izmosodott az autonómiamozgalommal együtt, néhány apró, de elkerülhetetlen kilengést leszámítva olyan eseménnyé nőtte ki magát, amelyben erősnek, egységesnek érezhettük magunkat.
Egyre növekvő jelentőségét jelzi, hogy a román hatalom immár nem olyan összejövetelként kezeli, amely fölött nagyvonalúan el lehet siklani. Idén már vállalhatatlan, a törvénysértés mezsgyéjén billegő kompromisszumra igyekezett rászorítani a szervező Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek egyensúlyát bármilyen apró provokációval képes lett volna elbillenteni. Mivel a jogorvoslati kísérletek kútba estek, az SZNT keserű, de ésszerű döntésre kényszerült: idén nélkülöznünk kell a szervezett közösségi élményt.
A magánemberként gyújtott gyertyák lobogását természetesen senki sem tilthatja meg, a helyzet mégis a folyamat újratervezésének szükségességét veti fel. A Székelyföld autonómiájának ügyét ugyanis vagy a kvázi állandó tiltakozások mozdíthatják elő, vagy – illetve az előbbivel párhuzamosan – az ügynek és akadályoztatásának nemzetközi színtérre való helyezése.
Az intézményes finanszírozási háttér hiányában ugyanis egyre inkább kimerülnek a mozgalom pénzügyi tartalékai, a magánemberi hozzájárulások lehetősége pedig igencsak véges. A mindenféle ürüggyel kiszabott bírságok pedig nemcsak arra alkalmasak, hogy egzisztenciális kérdéssé silányítsák az önrendelkezés ügyét, de erőteljesen demoralizáló hatásúak is.
A marosvásárhelyi kiszorítósdi következménye mindennél sürgősebbé teszi az egységes fellépést. Mert egyelőre bárhol is keressük, nem találjuk a marosvásárhelyi önkormányzatban jelentős erőként jelen lévő RMDSZ lobbitevékenységét, amely képes lett volna ellensúlyozni a városházi gonoszkodást. Míg még tart a lendület és a tűz, amely idén csak gyertyagyújtásra kárhoztatott.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár)

Székely szabadság napja – Megbüntetik a „felbujtókat"
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak alárendelt rendőrség vezetője szerint „bűnvádi eljárás indul a felbujtók ellen", ha március 10-én, a székely vértanúk kivégzésének évfordulóján tömeg gyűlik össze a vértanúk emlékművénél.
Valentin Bretfelean ezt az MTI kérdésére mondta el azt követően, hogy kedden újabb megemlékezési kérelmet utasított el a polgármesteri hivatal illetékes bizottsága. Az Agerpres hírügynökség szerint a kérelmet „Székely gárdához" köthető személyek nyújtották be, akik azonban nem jelentek meg, és nem is képviseltették magukat a bizottság ülésén, így nem lehetett velük a rendezvény részleteiről tárgyalni.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) múlt héten jelentette be, hogy a polgármester tiltását követően nem tart tömegdemonstrációt a Székely szabadság napján Marosvásárhelyen, de arra figyelmeztetett, hogy mindenkinek jogában áll egy szál virággal és gyertyával egyénileg leróni kegyeletét az emlékműnél.
„Büntetőjogi eljárásra számíthatnak a felbujtók. Tudjuk, hogy kik azok, akik a törvények megszegésére biztatják az embereket, tudjuk, mi jelenik meg az újságokban és a közösségi portálokon" – jelentette ki a rendőrfőnök. Arra a felvetésre, hogy még a Ceausescu-diktatúra idején is büntetlenül lehetett virágot vinni az emlékműhöz, Valentin Bretfelean kijelentette, „egy dolog, hogy az emberek maguktól odamennek, és más dolog, hogy valaki odahívja őket egy bizonyos időpontra". A marosvásárhelyi helyi rendőrség főnöke egyértelműnek tartja, hogy az esetleges március 10-i marosvásárhelyi tömeges megemlékezést felbujtók szerveznék.
A Székely szabadság napja elnevezésű rendezvényen az SZNT az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés 1854. március 10-én kivégzett három vezetőjének – Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak és Horváth Károlynak – marosvásárhelyi emlékoszlopánál szervez 2004 óta megemlékezést. A 2013-as és 2014-es rendezvény felvonulással és a romániai régiók kialakítására vonatkozó romániai kormányzati elképzelések elleni tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt.
Az idei Székely szabadság napján az SZNT Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön tart tiltakozó megmozdulásokat.
MTI

Erdély.ma

SZNT: nincs betiltás a következő két évre
Sajtóközleményben cáfolja a Székely Nemzeti Tanács sajtószolgálata, hogy Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala visszautasította volna a 2016-os és 2017-es Székely Szabadság Napja megszervezésére vonatkozó kérelmüket.
A közlemény szerint a törvényes előírásoknak megfelelő formában, hétfőn benyújtották a két rendezvény előzetes bejelentésére vonatkozó dokumentumot a polgármesteri hivatalba. „A törvényben előírt 48 órán belül a polgármestertől a rendezvények betiltására vonatkozó rendeletet nem kaptunk. Elmondható tehát, hogy semmilyen törvényes akadálya nincs annak, hogy a rendezvényeket megtartsuk, közvetkezésképpen azokat meg is fogjuk rendezni” – áll a dokumentumban.
Az SZNT fontosnak tartja továbbá leszögezni, hogy „a sajtóban megjelent, tiltásra vonatkozó hírek tévesek, sajnálatosnak tartjuk, hogy azok közzétevői az érintettek megkérdezése nélkül, és a polgármesteri hivatala által kiadott értesítés ismerete nélkül közölték az információkat”.
Szerdán az MTI az Agerpres hírügynökségre hivatkozva arról tudósított, hogy 2016-ban és 2017-ben sem tarthat március 10-én Marosvásárhelyen tiltakozó felvonulást az SZNT, a tömegmegmozdulások szervezésére vonatkozó kérelmeket vizsgáló városházi bizottság ugyanis negatívan véleményezte a felvonulásokra előterjesztett kérelmeket.
A bizottság a hírügynökség szerint arra hivatkozott, hogy az SZNT által megjelölt felvonulási útvonalon felújítási munkálatokat fognak végezni az elkövetkező időszakban, és törvény tiltja, hogy építőtelepeken szervezzenek tömegmegmozdulásokat. A polgármester e bizottsági vélemény alapján engedélyezi vagy tiltja be a tömegrendezvényeket.
Az SZNT nevében eljáró Siculitas egyesület azért folyamodott a polgármesteri hivatalhoz már 2015 februárjában a 2016-os és a 2017-es rendezvények ügyében, mert az idei kérelmét többek között arra hivatkozva utasították el, hogy a tervezett felvonulás útvonalába eső helyszínen a böjti szokásokkal kapcsolatos rendezvényt engedélyeztek. A törvény értelmében nem tartható két tömegrendezvény egy időben ugyanazon a helyszínen. Az MTI idézi Valentin Bretfeleant, a bizottság elnöki tisztségét is betöltő helyi rendőrfőnököt, aki elmondta, hogy ilyen távoli időpontokra nem adhattak ki engedélyt, hiszen változhatnak még addig a közrend biztosításának a körülményei, de hozzátette, biztosították a kérvényezőt, hogy övé az elsőbbség, ha más is ugyanakkor szeretne valamilyen rendezvényt tartani ugyanazon a helyszínen.
Székelyhon.ro

Jogok és szélsőségek
Joggal háborodott fel minden jóérzésű ember azon, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat betiltotta a székely szabadság napi felvonulást, amelyen az erdélyi magyar közösség önrendelkezési joga mellett álltak volna ki.
A városháza gesztusa úgy is magyarázható, hogy korlátozzák a gyülekezés és a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát, ami miatt akár fel is jelenthetők.
A város rendőrfőnökének nyilatkozatai, miszerint a tüntetésre „felbujtókat” feljelentik, illetve a tüntetési kérelmek elbírálására hivatott testület állásfoglalása, miszerint jövőre sem engedélyezik a megmozdulást, szinte már a provokáció kategóriájába tartozó gesztusok. Mintha csak azért feszítenék tovább a húrt, azért hergelnének, hogy a magyarok mindenképpen valamilyen „tiltott” megmozdulást szervezzenek, ezt követően pedig bármilyen „spontán incidens” megtörténhet – ami után a hatóságok ismét lobogtathatnák a törvényeknek fittyet hányó magyar szélsőségesekről készült felvételeket.
A baj csak az, hogy a hatóságok számára kitűnő ürügyet szolgáltatnak a tavalyi felvonuláson történtek. Annak nyomán, hogy egy csoport a „Veszszen Trianon!” jelszót skandálva kisebb dulakodásba keveredett a csendőrökkel, és a főszervező képtelen volt kordában tartani őket, sikerült ráégetni a szélsőséges jelzőt a magyar jogkövetelésekre. És nem számít, hogy provokátorokról van szó, vagy önerőből ilyen ostobák – tettükért a felelősség az esemény szervezőjét terheli.
Az RMDSZ többek között vélhetően ezért nem áll ki az idei felvonulás mellett, meg persze azért sem, mert ezzel ismét elismerné, hogy rajta kívül is jogosult bárki magyar ügyben bármilyen kezdeményezést elindítani. A vásárhelyi városházi illetékesek döntése mindemellett is tűrhetetlen, ezért indokoltak a több településen is tervezett tiltakozó megmozdulások.
A méltó válasz az lenne, ha Nagyváradtól Kézdivásárhelyig minél többen mutatnák ki tizedikén a szolidaritásukat, ahol lehet, utcára vonulva. Immár nemcsak a magyar közösséget megillető, tagjait a románokkal egyenrangú polgárokká tevő kisebbségi jogok, de a gyülekezési jog és a szólásszabadság mellett is kiállva. De csak akkor, ha ki tudjuk szorítani a saját szélsőségeseinket.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Alapfokon nem diszkrimináció az egynyelvűség
„A kétnyelvű táblák kihelyezése nem etnikai ügy, hanem törvényes kötelessége a városházának” – hangoztatta Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) vezetője, aki arról számolt be, hogy a bíróság alapfokon kimondta: a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal nem diszkriminál akkor, amikor nem helyezi ki a kétnyelvű utcanévtáblákat.
„Haller István a diszkriminációellenes tanács, jómagam a CEMO képviselőjeként vettem részt a tárgyaláson, amelyen kimondták, törlik a diszkrimináció megállapításáról szóló határozatot, vagyis a városháza nem diszkriminál
, amikor nem helyezi ki az utcanévtáblákat. Ezt a döntést a legfelsőbb bíróságon meg fogjuk támadni, hiszen azt gondoljuk, hogy a közigazgatási törvény világosan előírja, hol és milyen esetben kell kihelyezni a kétnyelvű táblákat, s ezt a marosvásárhelyi városháza nem tartja be. A román alpolgármesterrel való tárgyalások során kiderült, hogy a városvezetés ezt az ügyet állandóan megpróbálja etnikai síkra terelni, konfliktust gerjesztő magyar ügyként kezelni, holott a kétnyelvű táblák kihelyezése törvény által szavatolt jog, amivel élni kívánunk Marosvásárhelyen is” – mondta Szigeti Enikő, aki megígérte, hogy a végső döntésről is beszámol a sajtó képviselőinek.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Az EMNP is Bretfelean azonnali lemondását/lemondatását követeli
Az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi szervezete átiratban fordult Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalához, amelyben a helyi rendőrség vezetőjének azonnali lemondását vagy lemondatását követeli.
A Jakab István elnök által aláírt beadvány indoklásában az áll, hogy a Marosvásárhelyi Helyi Rendőrség vezetője "sokadik alkalommal él vissza hatalmával, és nacionalista megfontolásból etnikai feszültséget szít Marosvásárhelyen.
Indokolatlanul durva és törvénytelen fellépései a következők voltak: Lakó Péterfi Tünde kétnyelvű piaci termékcédulák osztogatása miatti megbüntetése; a Skócia függetlenségét támogató villámcsődület résztvevőinek megbüntetése; az EMNT székházára kitűzött székely zászló miatt kirótt büntetés; a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését megengedő ingatlantulajdonosok megfenyegetése".
A beadványban felhívják Dorin Florea polgármester figyelmét, hogy a rendőrfőnök nem a megoldásokban érdekelt, hanem a félelemkeltésben és a parancsuralmi városvezetői mentalitás meghonosításában. Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy "a helyi rendőrség alkalmazottai a helyi román, magyar és más nemzetiségű adófizető polgárok pénzéből azért vannak fizetve, hogy védelmezzék a város polgárait. Ezzel szemben Valentin Bretfelean sajátos jogértelmezésre hivatkozva rendszeresen a lakosság megfélemlítésére és provokálására használja a marosvásárhelyi helyi rendőrséget. Sajátos jogértelmezése minden alkalommal törvényszéki perek elvesztéséhez vezette a várost, perek, amelyeket szintén az adófizetők hozzájárulásából fizettek".
Ezért követelik Valentin Bretfelean azonnali lemondását vagy lemondatását a Marosvásárhelyi Helyi Rendőrség éléről.
Tiltakozó gyűlés a polgármesteri hivatal előtt
Egy másik beadványban a polgármesteri hivatal tudomására hozzák, hogy április 28-án 17 és 18 óra között az Erdélyi Magyar Néppárt tiltakozó gyűlést szervez a polgármesteri hivatal előtt a helyi rendőrség kétnyelvű utcanévtáblák ügyében tanúsított túlkapásai ellen. Kérik továbbá a Iuliu Maniu utca forgalmának lezárását a tiltakozás idejére a Tusnád és a Városháza utca közötti szakaszon.
Ezt a beadványt is Jakab István, az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi szervezetének elnöke látta el kézjegyével.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Bojkott a városi tanácsban
Mindaddig, amíg az utcanévtáblák ügye rendeződik
A marosvásárhelyi tanács múlt csütörtöki ülését nem tudták megtartani, ugyanis nem volt meg az ehhez szükséges jelenlét. Az RMDSZ-frakció tagjai ugyan ott voltak, de bojkottálták a gyűlést: a napirendi pontok megszavazásakor kikapcsolták a szavazókészüléket. A tanácsülésről hiányzott Ioana Roman demokrata párti képviselő, illetve még mindig betöltetlen a mandátumáról korábban lemondott Ciotlaus Ionela helye. Dorin Florea polgármester sem jelent meg az ülésen, üzenetét a sajtószóvivő olvasta fel. Peti András alpolgármester, az RMDSZ frakcióvezetője kijelentette: mindaddig bojkottálják a tanácsülést, amíg a polgármester napirendre nem tűzi az RMDSZ által előterjesztett újabb határozattervezetet a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében.
A tanácsülés előtt kerítettek sort a lakásgazdálkodási vállalat részvényesi gyűlésére, amikor az RMDSZ-frakció még szavazott, a tulajdonképpeni ülést azonban jelenlét hiánya miatt nem tartották meg. A napirendi pontok megszavazása előtt ugyanis az RMDSZ-tanácsosok kikapcsolták a szavazókészüléket, így nem volt meg az egyszerű többség a tanácsülés megtartásához, amelyen pedig legalább két vitatott határozattervezetről kellett volna szavazni: a parkolási szabályzat módosításáról és az ASA focicsapattal való társulásról. Peti András alpolgármester magyar és román nyelvű felszólalásában hangsúlyozta, bár az elmúlt időszak feszültségei, amikor természetellenes dolgok történtek az utcanévtáblák kihelyezése során, arra sarkalltak volna minden magánszemélyt, hogy határozottan emelje fel a szavát, az RMDSZ elsősorban tárgyalás útján, politikai eszközökkel kívánja képviselni a marosvásárhelyiek érdekeit. "Bár mindenki azt várta el, hogy szélsőségesen lépjünk fel, nem tettük, nem erre jogosított fel a marosvásárhelyi magyar közösség, hanem arra, hogy itt, a tanácsban nevezzük meg a problémákat, emeljük fel a szavunkat, megoldásokat kínáljunk. Tizenöt éve megoldatlan a kétnyelvű utcanévtáblák ügye, a türelmünk végéhez értünk: nemcsak a lakosság, mi is. Várjuk a megoldást, amihez mi a törvényes feltételeket megteremtettük, költségvetést szabtunk, mindent elkövettünk, hogy kikerüljenek e táblák. A helyi rendőrségtől a lakosság alázatosságot vár el, azt várja el, hogy partnere legyen, hogy szolgálja a közösséget nemcsak az utcanévtáblák, de a kerékpársávok, a zöldövezet megóvása ügyében is. Felháborítónak, hihetetlennek és főként erkölcstelennek tartjuk, hogy a helyi rendőrség 50.000 lejes bírsággal fenyegessen olyan kisnyugdíjasokat, akik havi 300 lejből kénytelenek megélni! Nem kérhetjük a helyi rendőrparancsnok leváltását, mert nem mi neveztük ki, nem voltunk benne a versenyvizsga-bizottságban, nincs lehetőségünk visszavonni, de kérjük, számoljon be a lakosságnak arról, hogy milyen jogszabályok alapján milyen cselekmények miatt helyezett kilátásba ekkora büntetést, mit tesz azért, hogy partnere legyen a közösségnek, milyen megelőző kampányokat kezdeményezett nemcsak a reklámtáblák ügyében, hanem más esetekben is, a bíróságon milyen eredményeket ért el azokban a perekben, amelyek táblaügyben indultak ellene. Remélem, a polgármester úr figyelembe veszi a lakossági észrevételeket és a jelentésünket" – nyilatkozta Peti András. Az alpolgármester bejelentette, hogy újabb határozattervezetet terjesztenek elő, ami, remélik, tényleg pontot tesz a táblaügyre, és átnyújtották minden tanácsosnak a kétnyelvű feliratok kihelyezésének támogatására összegyűjtött 15.000 aláírást is. Peti András hangsúlyozta: "a mi türelmünk is elfogyott, de továbbra is békés, tárgyalásos úton igyekszünk megoldani a kérdést" – tette hozzá.
Válaszként Bretfelean Valentin, a helyi rendőrség igazgatója kijelentette: a kétnyelvű feliratozás a 2007. évi 371-es helyi tanácsi határozat alapján történik, amely előírja, hogy a mellékletben szereplő megnevezések alkalmazása tanácsi határozat alapján történik majd. "2007 óta egyetlen határozatot sem fogadtak el a helyzet szabályzására. Sehol a világon Berlintől Rómáig és Moszkvától Madridig nem lehet utcákat vagy hivatalos intézményeket feliratozni a helyi tanács engedélye és törvényes keret nélkül. A bírság jelentős, elismerem, de nem a mi hibánk, hogy ilyenek a törvények Romániában, mi ezeket kell alkalmazzuk. Ha nem tesszük, bűncselekményt követünk el" – jelentette ki a rendőrparancsnok. Bretfelean szerint így is nagy megértést tanúsítottak, hisz a törvény nem nyújt lehetőséget a figyelmeztetésre, de azért jártak el így, hogy esélyt adjanak a jogszabályok betartására. "Nem róttunk ki bírságot senkire, és úgy gondolom, nem is fogunk. Nem az az érdekünk, hogy elvegyük az emberek pénzét, hanem az, hogy rávegyük őket, tartsák be a törvényt" – tette hozzá.
Sabau Olimpiu képviselő, egy hullámhosszon Bretfelean Valentinnal, megjegyezte: szerinte a helyi rendőrség "túl szelíd volt". Aurel Trif sajtószóvivő a tanácsülésről hiányzó Dorin Florea polgármester üzenetét olvasta fel, aki egyoldalú, a nyomásgyakorlás érdekében véghezvitt bojkottal vádolta meg az RMDSZ-frakciót, ami károsan érinti a város nagy projektjeit és elfogadhatatlan egy multikulturális városban, amelynek harmóniára van szüksége.
Peti András újságírói kérdésre elmondta, az újonnan benyújtott határozattervezet tartalmazza a javított és kiegészített utcanévlajstromot, a jogi keretet. Abból kiindulva, hogy az emberek a megoldást várják, azon a tanácsülésen ott leszünk, ahol ezt a tervezetet megvitatják és szavaznak, ám mindaddig, míg nem kerül napirendre, bojkottálni fogjuk a tanácsüléseket. A polgármesteren múlik, mikor tűzik napirendre az RMDSZ tervezetét – tette hozzá.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Törvényértelmezés
Azt tartja a mondás, hogy minden csoda három napig tart. Marosvásárhely azonban egészen másként "működik", mint a világ többi része, itt mindig történnek "csodák". A legutóbbi, ami hetek óta magára hívja a közvélemény figyelmét, a kétnyelvű táblák háborúja. Ami attól lett háború, hogy a helyi rendőrség vezetője hadat üzent a "törvénytelenségnek", magyarán a kétnyelvű utcanévtábláknak és azoknak, akik, miután egy erre vonatkozó helyi tanácsi határozatot másfél évtizede sem léptette életbe az önkormányzat, saját kezükkel kezdték kitenni magánházakra, de azoknak a polgároknak is, akik megengedték, hogy az ingatlanjaikra feltegyék. Ezeket "a törvény nevében" szólították fel: 48 órán belül vegyék le a táblákat, különben harmincezertől ötvenezer lejig terjedő büntetést rónak ki rájuk. Az emberek egy része ijedtében engedett a nyomásnak, mások vállalták a konfrontációt, és peres úton támadták meg a rendőrségi túlkapást. Kis túlzással akár azt is mondhatnánk, hogy a kialakult helyzet talán még kapóra is jött a politikusoknak, hiszen egy éven belül helyhatósági választások lesznek… Minden helyi magyar politikai alakulat, illetve politikus elítélte a helyi rendőrség túlbuzgóságát, és a tiltakozás különböző formáit hirdette meg: az RMDSZ a helyi tanács munkáját bojkottálta, a Néppárt tiltakozó tüntetést hirdetett meg az önkormányzat épülete elé, amelyre "természetesen" nem kaptak engedélyt. Ez utóbbi, valamint a Magyar Polgári Párt ugyanakkor a rendőrigazgató azonnali menesztését követelte. Emellett egy kezdeményező csoport is aláírásokat gyűjtött, és a legutóbbi tanácsülésen petíció formájában tette le a helyi tanács asztalára, amelyben ugyancsak a rendőrfőnök leváltását kérik. Véleményük szerint az önkormányzat ezáltal bizonyít(hat)ná, hogy valóban harmóniát szeretne a marosvásárhelyiek között.
A "csoda" ezután is tartott. A minap az eddig némát játszó polgármester is megszólalt, provokációnak, kampányfogásnak nevezte és visszautasította a "nyomás-gyakorlást".
Azon nem csodálkozunk, hogy a rendőrfőnök azt állította, a magyar sajtó félretájékoztat, félrevezeti az embereket, amikor a különböző sajtótájékoztatókról tudósít. Azon viszont már igencsak elcsodálkoztunk, amikor egy RMDSZ-es képviselő ironikusan azt kérte számon, hogy mutassuk meg azt a törvénycikkelyt, amely előírja a kétnyelvű utcanévtáblákat, mert szeretne ő is tanulni valamit, többször is aláhúzva a helységnevekre vonatkozó kitételt.
Érdekes hozzáállás egy "érdekvédelmi" politikus részéről, aki a táblaháború kapcsán egyébként egyetlenegyszer sem szólalt meg… A kekeckedés a szatmári városi tanács 2009. júniusi ülésére emlékeztetett, amelyre az RMDSZ-es tanácsosok a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztésére határozattervezetet dolgoztak ki, és amelyre egy demokrata tanácsos azt mondta, a törvény valóban előírja, hogy minden olyan településen, ahol 20% fölötti lélekszámmal van jelen egy nemzeti kisebbség, többnyelvű kiírásokat kell alkalmazni. Ám ez a rendelkezés ahelységnevekre, a különböző intézmények megnevezésére, illetve közérdekű információk kifüggesztésére vonatkozik. És mivel a törvény erre nem kötelez, a kétnyelvű utcanevek kifüggesztése nem lenne hasznos a szatmárnémetiek számára, "csak bonyolítaná a helyzetet". Egy román politikustól nem is várunk mást, az a dolga, de amikor egy RMDSZ-es honatya "értelmez" egy, a saját kisebbsége szempontjából fontos dolgot, az igencsak sokatmondó.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar iskolák csaptak össze Marosvásárhelyen
Harminckét erdélyi és egy magyarországi közpiskolából 280 tanuló érkezett a hétvégén Marosvásárhelyre, hogy részt vegyen a tizedik alkalommal megrendezett magyar tannyelvű középiskolák országos tantárgyversenyén . Az eseménynek, mint minden évben, ez alkalommal is a Bolyai Farkas Elméleti Líceum adott otthont. A hivatalos megnyitót, ahogy később a díjkiosztó ünnepséget is az iskola dísztermében tartották, ahol Bálint István iskolaigazgató, Markó Béla szenátor, a tantárgyverseny védnöke, Gagyi József egyetemi tanár, a verseny elnöke, Ștefan Someșan főtanfelügyelő, Jeszenszky Attila szülőbizottsági elnök, valamint Bakos Levente a helyi önkormányzat képviselője köszöntötte a diákokat és tanárokat, hangsúlyozva a megmérettetés fontosságát, azt, hogy a tehetséggel megáldott diákok anyanyelvükön mérhetik össze tudásukat.
A biológiából, földrajzból, informatikából, társadalomtudományokból, történelemből, kémiaából és fizikából versenyző gimnazisták Szilágysomlyóról, Margittáról, Gyergyószentmiklósról, Kolozsvárról, Nyárádszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Nagyváradról, Nagykárolyból, Segesvárról, Csíkszeredából, Szovátáról, Székelykeresztúrról, Dicsőszentmártonból, Székelyudvarhelyről, Kézdivásárhelyről, Nagyváradról, Szászrégenből, Brassóból, Barótról, Szatmárnémetiből, Korondról érkeztek, ráadásul idén először egy budapesti tanintézmény is képviseltette magát: az Óbudai Árpád Gimnázium. A vetélkedőt olyan tantárgyakból szervezik évről évre, amelyek hiányoznak az országos olimpiászokról, ahol a magyar diákok anyanyelvükön versenyezhetnek. Ilyen például a Nyárády Erasmus Gyula Biológia Tantárgyversenyen a növény- és állatbiológia, az anatómia és élettan (orvosi biológia) vetélkedőn, a Teleki Sámuel Országos Középiskolai Földrajzversenyen az általános természetföldrajz-, valamint humánföldrajz vetélkedő.
A Kalkulusz Országos Informatika Tantárgyverseny programozói versenyén az első három díjazott felvételi nélkül bejuthat a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok marosvásárhelyi karára, az alábbi szakokra: informatika, mechatronika, számítástechnika, automatika és alkalmazott informatika, távközlés, számítógépes művelettervező és gyártásirányítás szakra. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika karán számít bele a felvételi jegybe. A Historia Nostra Történelmi Vetélkedő díjazott XI. és XII. osztályos diákjai a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Történelem Karára nyernek felvételit. A végső eredmények szerint a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium tanulói teljesítettek a legjobban, a legtöbb pontszámot ők érték el. A többi iskola sem maradt szégyenben, szorosan felzárkózott a szervezők-vendéglátók mögé. Antal Erika
maszol.ro

A kétnyelvűségért folyó harc újabb fejezete
Str. Bilingvism – Kétnyelvűség utca
A Civil Elkötelezettség Mozgalom tegnap sajtótájékoztatón ismertette a Marosvásárhelyi Ítélőtáblának a kétnyelvű utcanevek ügyében több hónap eltelte után megfogalmazott indoklását, amelyet május 12-én kaptak kézhez. Mint ismeretes, az Országos Diszkriminációellenes Tanács tavaly augusztusi határozata kimondta, hogy az egynyelvű, illetve a részlegesen kétnyelvű utcanévtáblák diszkriminatívak. Ezt a határozatot támadta meg a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, az Ítélőtábla nekik adott igazat, semmisnek nyilvánítva a Diszkriminációellenes Tanács határozatát.
Igazságtalan igazságszolgáltatás
Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója elmondta, hogy az Ítélőtábla határozatát megfellebbezik, és kérik, hogy nyilvánítsák semmisnek a bírónő ezen döntését, hiszen a 2007-es tanácsi határozatban ott van az utcanév-lajstrom, ahol világosan látszik, hogy azok a személynevek, amelyekre az indoklásban hivatkoznak, s amelyben azt magyarázzák, hogy a fordítással sérülnének a román történelmi személyiségek nevei, nincsenek lefordítva. A bírónő nevezetesen a Stefan cel Mare, a Mihai Viteazul, az Avram Iancu és a Horea utcát nevezi meg. – A világon sehol sem fordítanak le személyneveket, kivéve Marosvásárhelyt, ahol a Dózsa György és a Kinizsi Pál utcát sikerült átkeresztelni. A bírónő felsorol négy magyar utcanevet is, a Köteles Sámuelt, "Nagy Budai Antalt", a Márton Áront, a Bolyai Farkast, amelyek magyar személyiségekről vannak elnevezve, s ezeket soha senki nem gondolta, hogy lefordítsák románra – ez áll többek között a nyolcoldalas indoklásban, amelyben Corina Ioana Muresan bírónő kifejti, hogy miért nem indokolt a kétnyelvű utcanév-táblák használata Marosvásárhelyen.
– Még mindig döbbenettel olvasom ezeket az indoklásokat, hisz 14 évvel a közigazgatási törvény megszületése óta, gyakorlatilag az anyanyelv-használati jogoknak a bevezetése óta még mindig ott tartunk, hogy a bíróság úgy tesz, mintha ezek nem léteznének. A chartára – a kisebbségek nyelvhasználati jogait szavatoló Regionális Chartára vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájára – is hivatkoztam, amelyet nem fordítottam le románra. A chartaszakértők explicit kérték, hogy a földrajzi nevek esetén ne úgy értelmezzék a földrajzi nevet, hogy helységnév, hanem úgy, hogy helységnév, utcanév stb. A chartában toponímia szerepel, ami nem csak helységnevet, hanem utcanevet és minden egyes földrajzi nevet jelent. Ezt teljesen mellőzte a bírónő az indoklásában. Ugyanakkor használja a 2007-es utcanév-lajtromot, elismeri, hogy létezik, viszont az említett négy utcanév megakadályozza az összes többi lefordítását. A chartát úgy tekinti a bírónő, mint egy létező egyezményt, de elköveti azt a hibát, hogy azt állítja, hogy ezeket úgy kellett ratifikálni, hogy megfeleljenek a közigazgatási törvénynek, holott egy nemzetközi egyezmény erősebb, s az erősebb befolyásolja a gyengébbet. Amikor Románia ratifikálta a chartát, akkor a közigazgatási törvényben bizonyos módosításokat kellett volna eszközölni, csak ezt Románia mindmáig nem tekintette prioritásnak. Románia ratifikálta azt a cikkelyt, amely a toponímiára vonatkozik. Az alapján, amit Románia 2008-ban életbe léptetett, mi bárhol, bármikor magyarul kellene beszéljünk. Meglátjuk, hogyan dönt a Legfelsőbb Bíróság. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács azt állítja, hogy ott objektívebb döntéshozatal történik. De úgy tűnik, hogy az utóbbi évben az anyanyelv- használati perekben azért nem egyértelműek a döntések. Jó lett volna, ha 2001 után egyértelmű tanácsi határozatok születnek, mert akkor nem lennének ilyen félreértelmezések – fogalmazott Szigeti Enikő.
Büntetést senkire sem róttak ki
Barabás Miklós a kétnyelvű táblákkal kapcsolatban elmondta, hogy figyelemmel kísérik az utcanévtáblák sorsát. A rendőrségi akciók után körülbelül 60-70 táblát szereltek le, több mint 17-et visszatettek. Azóta is vannak megrendelők, akik igénylik a kétnyelvű utcanévtáblát. Érdekes, a rendőrségi túlkapások után döntöttek úgy, hogy csak azért is! A kétnyelvű táblák miatt büntetést még senki sem kapott. Múlt héten adtak át egy felszólítást, amelyben 48 órás hatállyal kérték a táblák eltávolítását, mert ellenkező esetben 30 ezertől 50 ezer lejig terjedő pénzbírság róható ki.
A rendőrök közben lefényképezték a táblákat, többször megfordulnak a ház körül, a megfélemlítési akció zajlik.
A kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését folytatjuk, továbbra is rendelnek az emberek belőlük. Készíttettünk egy matricát Str. Bilingvism – Kétnyelvűség utca felirattal. Mivel a kétnyelvű utcanévtáblák kapcsán sokszor elhangzott a reklám, ennek értelmében reklámakcióba kezdtünk. Ilyeneket lehet igényelni, bárhová fel lehet ragasztani. Ezzel szeretnénk felhívni a figyelmet erre a megoldatlan marosvásárhelyi problémára – mondta Barabás Miklós.
A CEMO aktivistái az egynyelvű "reklámtáblákat" összesítik, s kíváncsiak, hogy a kihelyezői kapnak-e magas büntetésről szóló felszólítást. Mert ha csak a kétnyelvű "reklámtáblát" kihelyezők kapnak felszólítást, akkor a Diszkriminációellenes Tanácsnál is be tudják bizonyítani, kettős mércével mér a rendőrség.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)