Marosvásárhely egyik legfontosabb műemlék épülete, a Kultúrpalota új működési szabályzata szűkítette azoknak a tevékenységeknek a körét, amelyek megengedettek az épületben. Ioan Judea nyugalmazott ezredes, a Hősök Kultusza nevű, a magyarságra szakosodott „civil” egyesület elnöke kifogásolta, hogy a Kultúrpalotában minden az Osztrák-Magyar Monarchiára emlékezteti. Szerinte „románabbá” kellene változtatni az épületet. Ha a Kultúrpalota a magyaroké, akkor írják ki, hogy Magyar Kultúrpalota. Nos, ebben egyetért a lap munkatársa Judea ezredessel, aki 1990-ben Sütő András fél szemének kiverésénél asszisztált. A Kultúrpalota a magyar szecesszió műremeke, s annak is kell maradnia. /Bálint Zsombor: Egyetértünk, Judea úr! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./

A 70 éves Terényi Ede zeneszerzőt köszöntötték március 24-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében. A marosvásárhelyi születésű, Kolozsváron élő zeneszerző-zenepedagógus az ünnepi hangverseny szünetében legújabb kötetei mellett képzőművészeti alkotásaival is bemutatkozott. A művész különböző technikák – pasztell, grafika, szén, tempera – felhasználásával készítette alkotásait. /Terényi Edét köszöntötték. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./

Ötvenkilenc éve, 1946-ban húzták föl először a függönyt, csendült föl az első szó a színpadon Marosvásárhelyen. Akkor egy város fogott össze, hogy színháza legyen. Színházi Lyukasórát szervezett március 29-én Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság a Kultúrpalotában. A Színházi Világnap alkalmából a színház volt a téma: az egykori, legendás Székely Színház. Kárp György színművész üdvözölte a Lyukasórán megjelent egykori kollegákat a Székely Színházból: Szabó Ducit, Mende Gabyt, Székely M. Évát. /Nagy Botond: Emlékhozók szelleme. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./

Ízes csángó tájszólásban csendültek fel a szentes népdalok, történetek, mesék Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában április 9-én. A Bákó megyei Külsőrekecsin nevű településen építendő középiskola anyagi támogatásából vállaltak fel egy részt azok, akik a Feljött a nap szép fényesen című, csángó gyerekek énekeit, csángókról szóló írásokat és fényképeket tartalmazó CD-t jelképes összegért megvásárolták. Az idei tanévtől huszonegy csoport tanulhat anyanyelvén írni, olvasni mintegy tizenhárom csángó faluból. Jelenleg kilencszáz gyerek tanul, Hegyeli Attila tanár, a csángó oktatási program felelőse szerint Csángóföldön viszont negyven faluban beszélik, értik még a magyar nyelvet, ez közel kilencezer gyermeket tesz ki. Az általános iskola befejezte után már nem tudják biztosítani az anyanyelvi oktatást, ezért a gyerekek többsége nem is tanul tovább. Csak néhányuknak adatik meg a lehetőség arra, hogy szülőföldjétől, családjától és otthonától távol, alapítványok, különféle intézmények támogatásával elsajátítsanak egy szakmát. Az iskolaépítés mellett kapcsolatokat is kell építeni, ezt a célt hivatott szolgálni a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! nevet viselő program. Az esten elkelt téglajegyekből huszonöt millió lej és tíz euró gyűlt össze, a marosvásárhelyi Rákóczi Alapítvány pedig könyveket és három számítógépet ajánlott fel. /Mészely Réka: A moldvai csángók magyar oktatásáért. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./

Száz éve született Bordi András festőművész, aki érdemes lenne Marosvásárhely post mortem díszpolgári címére. A Kultúrpalota gondnoka és a nagybecsű műgyűjtemény, a képtár őre, igazgatója volt, aki a legnehezebb időkben műkincsek sokaságát mentette meg a háborús pusztulástól. Az általa újjáélesztett és közel egy évtizedig működtetett városi festőiskolában ifjú tehetségek százait nevelte. Meghatározó szerepe volt a marosvásárhelyi képzőművészeti mozgalom országos jelentőségűvé növelésében. A szülőfalu, Héderfája nem feledkezett róla. A nevét viselő iskolában rendezett kiállításon méltatták művészetét. Bordi András Budapestről, Párizsból is hazajött, jelentős állásajánlatok dacára előbb faluját, majd Marosvásárhelyt választotta élete, festészete helyszínéül. /N. M. K.: Száz éve született Bordi András (Héderfája, 1905. jún. 2. – Marosvásárhely, 1989. aug. 11.). = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

Marosvásárhelyről évekkel korábban rossz magyarsággal, a város múltjának csupán egyoldalú történetét bemutató szóróanyaggal szemben, most rendelkezésre áll Marosvásárhely útikalauzának új kiadása, szövegében igényes. A gazdag képanyag alapján készült összehajtható leporellókat Plájás István szerkesztette. Borítóján Bethlen Gábor kiváltságlevele, Székely-Marosvásárhely hajdani térképe. A színvonalas várostörténet, a Kultúrpalota történte Bónis Johanna történész munkája, a Tükörterem üvegablakairól Asztalos Enikő tanárnő írt ismertetőt. /(b. gy.): Igényes leporellók megyeszékhelyünkről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

Nyilvános vitára hívta június 25-én Markó Bélát, az RMDSZ elnökét a kisebbségi törvényről Kincses Előd ügyvéd, a Maros megyei RMDSZ egykori elnöke. Kincses azt követően kezdeményezte a találkozót, hogy Markó az SZKT ülésén kijelentette: “olvasom egyik megfáradt jogászunk tollából, hogy a nemzetiségek régebbi, 1945-ös jogállása jobb”. Kincses továbbra is fenntartja ezt az álláspontját, és levelet küldött Markó Bélának, amelyben vitára hívja az RMDSZ elnökét a marosvásárhelyi Kultúrpalotába. “Úgy gondolom, hogy megfelelő törvényt nem sértésekkel, hanem nyílt, jogi és politikai érvekre alapuló vita révén kell megalkotni. Közönség előtt zajló vitára hívtam Markó urat. Remélem, hogy július 1-jén, 2-án vagy 3-án megjelenik a Kultúrpalota kistermében. Meghívót küldtem neki a bukaresti elnöki hivatalba. A vitán párhuzamot vonunk a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvény és az 1945-ös jogszabály között, és arról is szó lesz majd, hogy milyen hatással lesz a magyarság mindennapos életére az RMDSZ tervezetének, ha a parlament elfogadja azt. Azért hívtam párbeszédre Markó Béla urat, mivel ő folyton azt hangoztatja, hogy ennek az útnak a híve” – nyilatkozta Kincses. Egy héttel korábban Markó Béla azt mondta az SZKT ülésén, hogy a kisebbségi törvény vitája azért is hasznos volt, “hogy lássuk bizonyos bírálóink alacsony szakmai felkészültségének és kétséges szellemi képességeinek szintjét”. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

Bónis Johannát, a Marosvásárhelyi Történelmi Múzeum történészét bízták meg ideiglenesen az intézmény vezetésével. Az ideiglenes kinevezés két hónapra szól, a megyei tanács ezt követően szervezi meg a versenyvizsgát, ha sikerül, akkor elnyerheti a végleges kinevezést. Most meg kell ismernie a múzeum éppen aktuális és folyó ügyeit, amiből eddig őt teljesen kizártak. A döntésekről csak utólag értesült. Szerinte változtatni kell azon, hogy a múzeum vezetősége, adminisztrációja három épületben van szétszórva. Elsőrendű fontosságú lenne a Kultúrpalotában levő raktárak elköltöztetése és a helyiségek kiállítóteremmé való visszaalakítása. /(bodolai): A múzeum nagyobb figyelmet érdemel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 17./

Augusztus 20-át, Magyarország nemzeti ünnepét Erdélyben tölti Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elnöke. Augusztus 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában legősibb nemzeti ünnepünk jelentéséről, Szent István király nagyságáról beszélt. Kitért arra, hogy az Aranybulla 1222-ben foglalta törvénybe Szent István ünnepét: „Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, hacsak valami nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk megülni”. Dávid Antall József miniszterelnököt idézte: „Azt jelenti Szent István öröksége, hogy magyarság, kereszténység, európaiság elválaszthatatlan egymástól, s ebben gyökerezik egész szellemiségünk, európaiságunk. Minden magyar embernek augusztus 20-a azt jelenti, hogy megőrizzük múltunkat, jelenünkben mindent megteszünk a hazáért”. /Antalfi Imola: Augusztus 20. – az egyetemes magyarság jelképe. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

Hervadt virágokkal fogadta az Erdélyi Magyar Ifjak képviselője Szili Katalin országgyűlési elnököt Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, a december 5-i népszavazás kimenetelére utalva. A politikus magánjellegű látogatásra érkezett Erdélybe, ennek fő állomásai: Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy. Szili Katalin civil szervezetek, egyházak és az RMDSZ képviselőivel folytat megbeszéléseket. Elmondta: szükség van egy korszerű nemzetpolitika megfogalmazására, amely kiterjed a határon túli magyarság vidék fejlesztésére, oktatására, kulturális életére és mezőgazdaságára is. Románia uniós csatlakozásával kapcsolatban Szili Katalin megállapította: Magyarország számára is fontos, hogy ez az ország 2007. január elsejétől az EU teljes jogú tagjává váljon. Szili jelezte: a jövő héten, egyeztetni kíván a parlamenti pártokkal a határon túli magyarok bizottságának létrehozásáról, ez állandó jelleggel működne a magyar parlamentben. /E.-R. F.: Marosvásárhelyre látogatott Szili Katalin. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

A víz elfolyik, a kövek maradnak nevet viselő rendezvény során szeptember 17-18-án Maros megye több történelmi jelentőségű, neves épületét lehetett meglátogatni. Marosvásárhely mellett a rendezvénybe bekapcsolódott Segesvár, Szászkézd, Keresd, Gernyeszeg, Marosvécs, Mikháza, Gyulakuta és Szováta. A kulturális örökség napjait a világ közel ötven országában ünnepelték meg. Marosvásárhelyen a Kultúrpalotát lehetett meglátogatni, a megyei tanács épületét, a Teleki Tékát, ingyenes orgonahangversenyt adott Molnár Tünde. Több más épület: az ortodox fa- és kőtemplom, a Bolyai Farkas Líceum és a megyeháza fogadta a látogatókat. /Mészely Réka: A kulturális örökség napjai megyénkben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

A gernyeszegi Teleki-kastélyt több mint ezren látogatták meg a Maros megyében első alkalommal megszervezett Európai Kulturális Örökség Napjai elnevezésű rendezvényen. Számos marosvásárhelyi és vidéki intézmény, kastély, templom és erődítmény látogatását szervezték meg. Sokan megnézték a marosvécsi Kemény-, a kerezsdi Bethlen-, a görgényszentimrei Bornemisza-kastélyt, Marosvásárhelyen pedig az egykori városházára, a mai közigazgatási palotára voltak a legtöbben kíváncsiak. A Toldalagi-palotát, a Teleki Tékát, a Kós Károly tervezte vízüzemet, a Bernády építtette vízgyűjtőt is több százan tekintették meg, akárcsak a képzőművészek műtermeinek otthont adó egykori megyeházát, valamint a Kultúrpalotát, ahol Molnár Tünde orgonaművész hangversenyét is meghallgathatták a látogatók. /Antal Erika: Műsoros műemléktúrák. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./

Egyes nemzetféltők számára még mindig gyűlöletre, uszításra alkalmas téma Marosvásárhelyen a Kossuth utca ügye, csakúgy, mint az Antonescu sétány Vár sétánnyá való átnevezése. Az utóbbira már 2003-ban született döntés, de ezt megtámadták. A helyi, román nyelvű napilap szeptember 27-i számában jelent meg a „tiltakozásnak” álcázott véleménynyilvánítás. Zengzetes címe: Kossuth Lajos és a zsaroló RMDSZ. Aláírói között ott találók a Román Nép Alapítvány, a veteránegyesület és még egypár hasonló szerzet képviselői. A tiltakozók szerint: „Kossuth Lajos az 1848-49-es forradalom első számú terroristája, akinek befolyása Erdélyre nézve katasztrofális volt. A román nép szenvedései a felkelők uralmának négy hónapja alatt: népirtások. Bem rendelte el. Kossuth engedélyezte (...). 40 ezer áldozat.” A román lap tudományosan megcáfolt, hamis adatokat közölt. A tiltakozók kérik: az utcanév ne változzon, Kossuth kultúrpalotabeli arcképét szedjék le, valamint az összes többi „interetnikus gyűlöletre” buzdító jelképet tüntessék el a Kultúrpalotából, a Megyeházából és Marosvásárhelyről. /Nagy Botond: Az uszítás újabb iskolapéldája. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./

A Castellum rendkívüli irodalmi estjének adott otthont szeptember 30-án Marosvásárhelyen a Kultúrpalota, ahol nyolcvanadik születésnapja alkalmából Csávossy György költőt és színműírót, a bor nagymesterét köszöntötték. – A poézis, dráma mesterét versei, színdarabjai a múló idő fölé emelték – hangzott el Csép Sándor vallomásában. Csávossy György a Jó boroknak szép hazája, Erdély című művéért tavaly az Év szerzője kitüntetést érdemelte ki. A könyv hatására filmet kezdtek forgatni Erdély borvidékein. Haller Béla, a Castellum elnöke a lírikus Csávossy Györgyről beszélt. /Mészely Réka: Borban, versben az igazság. A nyolcvanéves Csávossy Györgyöt köszöntötték. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 3./

Október 23-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke mondott beszédet. A negyven éves tiltás megtette hatását: a mai generáció tudatába nem sikerült úgy bevinni 56 tragédiáját, hogy büszkék legyenek az akkori forradalmi eseményekre. Bakos Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának alelnöke is köszöntötte a jelen levő 56-os veteránokat. Nemcsak megemlékezés ez a rendezvény, hanem a még köztünk élő 56-os nemzedék iránti tiszteletadás ünnepe is, hangsúlyozta. Papszász Anna, aki az 56-os forradalom szemtanúja volt Budapesten, mondta el benyomásait, majd Kelemen Kálmán, az erdélyi megtorlások egyik áldozata beszélt a börtönben történtekről. A megemlékezésen emléklapot vehetett át a bebörtönzöttek közül Bartis Ferenc, dr. Bustya Dezső, dr. Csiha Kálmán, Gál Tibor, Gráma János, Kelemen Kálmán, Kelemen László, Lukács Gergely, Molnár Mihály, Nagy Lakatos János, Nagy Géza, Nagy János, Schuller Jenő, Szántó János, Tatárné Péterfi Irén, Varga László, Veres Sándor, Veres Zoltán, Pál László, Sándor Balázs, Török Mihály, Kovács Gyula, Patakfalvi János, Salamon László, Bara Lajos, Orbán Péter és Török József. /(antalfi): Az 1956-os forradalomra emlékeztek Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Újabb irodalmi találkozóhellyel gazdagodott Marosvásárhely. A Kultúrpalota, Bernády Ház, Deus Providebit Ház, Bocskai Terem, Diakóniai Központ, unitárius egyházi tanácsterem mellett most az új lehetőség a nemrég felújított Pálffy-ház. November 5-én itt volt Tomaso Kemeny, azaz Kemény Tamás, a gyermekkorában Olaszországba szakadt irodalmár /ma az egyik leghíresebb olasz, vagy olaszul (is) író költő/ könyvbemutatója. A szerző olasz nyelven írt, nemrégiben magyarra fordított Erdély aranypora /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című eposzának bemutatóján Kemény Tamással–Tomaso Kemennyel Szőcs Géza beszélgetett. Tomaso Kemeny Budapesten született, egész életében foglalkoztatta Erdély, annak történelme, mitológiája, és ennek eredménye a megszületett mű: La Transilvania Liberata. A páduai egyetemen angol irodalmat tanító Kemény Tamással erről is beszélgetett Szőcs Géza. /Nagy Botond: Erdélyi aranypor. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./

Marosvásárhelyen november 19-én a telt házas Kultúrpalota ünnepelte a kétszázharmincnyolc lakosnak Zalaegerszeg testvérváros tiszteletbeli polgárává avatását. Az összmagyarságban, együvé tartozásban gondolkodók Zalaegerszegen nem értettek egyet a múlt évi december 5-i népszavazás eredményével, ezt sajátos módon kifejezésre juttatják: „az egymás iránti felelősségtudat, a közös múlt, nyelv és hagyományok arra köteleztek, hogy ezt a csekélyke lépést megtegyük, bár nem nekünk kellene itt állni és ily módon próbálkozva jóvátételt tenni, Magyarország miniszterelnöke kellene a Kultúrpalota színpadáról magyar útleveleket és személyi igazolványokat adományozzon az itt élő véreinknek” – mondta dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere. A műsorvezető Kilyén Ilka színművésznő volt, a fellépő Szabó Csilla budapesti énekesnő immár „hazajár” Erdélybe. /(f.): Minden magyarért felelősen. Zalaegerszeg tiszteletbeli polgári címeket adományozott. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

Megalakulásának 16. évfordulóját ünnepelte a hét végén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Az évfordulós rendezvényt a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében tartották. Az ünnepség keretében átadták az immár hagyományos Ezüstfenyő-díjakat. /Kamaszkorú az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ Ünnepség keretében Marosvásárhelyen átadták az Ezüstfenyő-díjakat. Az ünnepségen mondott beszédében Markó Béla hangsúlyozta: Hosszú volt az út, sokszor csalódtunk és sokszor ért minket ütés, sokszor kellett elkanyarodnunk attól a céltól, amit közelinek láttunk. Mégis lehetséges és eredményes volt a küzdelmünk, fontos volt a mi együttlétünk, mondta Markó. /Marosvásárhelyen átadták az Ezüstfenyő-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

20 éves a marosvásárhelyi Hahota színtársulat. Az első ideiglenes színpadot a marosvásárhelyi Kárpátok sétányon állították fel. Néhány év után, újból sikerült hamvaiból feltámasztani a csapatot, új tagokkal. A Hahota színtársulat mára képes zsúfolásig megtölteni a Kultúrpalotát, a falvak, városok művelődési otthonait. Az alapító tag, Puskás Győző mesélt kezdetről. 1985 nyarán maga köré gyűjtött néhány tehetséges fiatalt. Középiskolások voltak. Ő rendezte a darabokat. Egészen 1988 május 9-ig működtek, akkor egyszerre szekusok várták őket. Akkori előadásukat hatszáz magyar ember nézte végig. Akkor nagyon feszült volt a hangulat. Csak a közönség nyomására tudták lejátszani szekuritátés felügyelettel az előadásukat. 1988. május 10-én betiltották a Hahota működését. 1990-ben megpróbáltak újraindulni, de akkor a márciusi események tették tönkre az előadást. 1991 januárjában mégiscsak megpróbálták feléleszteni a társulatot, márciusban már sikerrel felléptek. Évadonként több bemutatójuk volt. Mindenféle díjat elvittek, mind alakítási, mind előadási díjakat. Sepsiszentgyörgyön az országos és nemzetközi nem hivatásos színházak fesztiválján többször is díjat hoztak, közönségdíjat, előadás-, főszerep- díjat. Jelenleg hivatalos színészek is játszanak a Hahota társulatában. /Mészely Réka: A két tölgytől a zsúfolásig telt Kultúrpalotáig. 20 éves a Hahota társulat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában megnyílt a 16 évvel ezelőtt elhuny Bordi András festőművész (Héderfája, 1905. jún. 2. – Marosvásárhely, 1989. aug. 11.) tárlata. A művész születésének centenáriumról még a nyáron emlékeztek szülőfalujában, Héderfáján. A Bordi-életműről színes katalógust is megjelentettek. Markó Enikő megyei kultúrtanácsos, a rendezvény fő szervezője kérésére sorra szólaltak meg az emlékezők. Banner Zoltán művészettörténész és műkritikus, aki közel három évtizede kismonográfiát írt Bordi Andrásról, a jelenlevők elé idézte az alkotó egyéniségét. A szülőföldjéhez, népéhez példásan ragaszkodó festő egy igen fontos művészettörténeti csoport, a székely festőiskola egyik kiváló képviselője. Ioan Virág György korábbi megyei tanácselnök kiemelte, hogy Bordi a szó szoros értelmében gondnoka volt a Bernády létrehozta Kultúrpalotának. /N.M.K.: Centenáriumi Bordi-kiállítás a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

Idei évadja utolsó estjét rendezte meg december 29-én a Kultúrpalota kistermében a Látó marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat szerkesztősége. A Látó belső munkatársai olvastak fel írásaikból. A műsorvezető főszerkesztő, Gálfalvi György ez alkalommal költői mivoltában köszönthette a pódiumon korábbi szerkesztőtársaihoz csatlakozott, lapalapítóként is számon tartott Markó Bélát. A költő politikus elmondta, új költeményt 1990 óta nem volt ideje írni. Örül a lehetőségnek, hogy irodalmi összejövetelen lehet együtt írókollégáival és az olvasókkal. A folyóirat jelenlegi szerkesztői közül a legifjabb, Szabó Róbert Csaba három rövid prózáját, Vida Gábor egy szellemes írását, Láng Zsolt különleges szócikkeit, Gálfalvi György novelláját és Kovács András Ferenc Kavafisz átiratait ismerhette meg a hallgatóság. /(nk): Évbúcsúztató a Látó Irodalmi Színpadán. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 31./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete és az Erdélyi Kárpát Egyesület rendezésében a zene, vers jegyében ünnepelték meg a magyar kultúra napját január 22-én, vasárnap Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, Kilyén Ilka műsorvezetésével. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke beszélt a 120 éves szervezetről. Az EMKE 120 évét örökíti meg egy könyv, amelyet az ünnepségen bemutattak. /Mészely Réka: Verssel, zenével ünnepelt az EMKE. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Marosvásárhely főterén áll a lenyűgöző Kultúrpalota. Maradandó élményt nyújt a Tükörterem és a Kisterem üvegablaka és bútorzata is. Az épületről hiányzik egy olyan márványtábla, mely ismertetné azoknak a szakembereknek a nevét, akik részt vettek a Kultúrpalota megalkotásában. Komor Marcell (1868–1944) és Jakab Dezső (1864–1932) műépítészek a tervezők. Komor Marcell tervezte meg a bolgár cár nyári palotáját, a szabadkai városházát és a zsinagógát, valamint a pozsonyi és a nagyváradi vigadó épületét is. Körösfői-Kriesch Aladár (1862–1920) festőművész dekorációja díszíti a Kultúrpalota homlokzatát és az előcsarnokot. Ő tervezte a Tükörterem üvegablakainak a képeit is, amit Nagy Sándor (1868–1910) festő- iparművésszel kiviteleztetett. Róth Miksa (1865–1944) üvegfestő a palota üvegképeit, Sidló Ferenc (1882–1953) és Kollár Ede (1866–1980) a homlokzatán lévő domborműveket kivitelezte. A budapesti Grünwald testvérek és a Schiffer cég a palota felépítésében vállaltak jelentős szerepet. Szükséges lenne a főbejáratnál az utólag elhelyezett, politikai felhangokkal megfogalmazott táblákat újakkal felcserélni, melyek román és magyar nyelven hirdetnék, hogy a Kultúrpalota 1911–1913 között épült, dr. Bernády György polgármesterségének az idején, Marosvásárhely város lakosságának a támogatásával. /Fodor Sándor S.: Adósai vagyunk az igazságnak . = Népújság (Marosvásárhely), febr. 11./

A marosvásárhelyi Kultúrpalota egyik hatalmi parancsszóra eltávolított többalakos, nagyméretű bronzreliefje eredetileg a nagyterem bejárati ajtaja fölött pompázott, majd eltávolítása után sok évtizeden át lappangott a palota alagsorában. A Kőrösfői-Kriesch Aladár terve alapján Sidló Ferenc által megmintázott, zománcdíszítéses műkincs Ferenc József megkoronázását örökítette meg. A domborművet Pokorny Attila szobrászművész kitartó munkával restaurálta. Február 16-án a reliefet visszahelyezték eredeti helyére, az előcsarnok főfalára. /Visszakerült helyére a dombormű. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

Vári Attila hatvanéves, a jubiláló írót köszöntötték március 2-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, a Látó folyóirat estjén. Az író beszélt új, Vanília című regényéről, melyet a Mentor, Káli Király István kiadója jelentetett meg. Vári Attila jó mesélő, több adomát mondott el, többek között gróf Teleki Mihály kommunizmusbeli, álláskereső önéletrajzát idézte: „Őseim szegény jobbágyok voltak, egészen a tizenharmadik századig...”. /Nagy Botond: Ünneplők és adomázók. Vári Attila 60 éves. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Március 18-án tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és Szövetségi Egyeztető Tanácsa együttes ülését Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, melyet az 1990. március 19–20-i marosvásárhelyi véres etnikumközi konfliktusra emlékezve kezdtek meg. Markó Béla elmondta: Traian Basescu államfőtől tudja, hogy Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester a március 15-i székely nagygyűlésen lemondott volna valamennyi autonómiával kapcsolatos dokumentum felolvasásáról annak érdekében, hogy az államelnök az ünnepségre a városba utazzon. Markó Béla a 16 évvel ezelőtti márciusi marosvásárhelyi eseményekre emlékezve leszögezte: valamennyi népnek túl kell tennie magát a történelmi sérelmeken, az emlékezetet pedig ébren kell tartania. A szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Líceum visszaszerzésért folytatott küzdelmével az erdélyi magyarság – az RMDSZ vezetésével – már 1990-ben az autonómia megteremtéséért harcolt. Ugyanígy sikerült előrelépni az egyházak, az anyanyelvű oktatás, a restitúció, a gazdaság autonómiája terén is. A székelyudvarhelyi nagygyűlésre utalva Markó annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az autonómiát nem kikiáltani, hanem kiküzdeni kell érte. Úgy vélte, ami Székelyudvarhelyen történt, csak arra volt jó, hogy a románok és a magyarok között tovább növekedjen a feszültség. Markó hangsúlyozta, az RMDSZ-nek nincs alternatívája, a szájhősködés és a megalkuvás, a hihetetlen elérzékenyülés egy államfői látogatástól, a lemondás az autonómiát célzó minden programpontról – ez nem alternatíva. Markó szerint Szász Jenő polgármester az államfővel való megbeszélése során nem említette az autonómiát. „Nekünk román politikus soha nem szabta meg azt, mit olvashatunk fel, hogyan nézzen ki a beszédünk” – mondta. Markó kifejtette: a korrupció ellen harcolni kell, de ez nem jogosít fel senkit arra, hogy csorbítsa a jogállamiság alapelveit, korlátozza a törvényhozás hatáskörét, és indokolatlanul növelje a titkosszolgálatok hatalmát. Kelemen Hunor SZET-elnök szerint a titkosszolgálati törvénycsomag a szolgálatok hatalmának növelésével a parlament gyengítését kívánja elérni. Kónya-Hamar Sándor pedig elítélte az „oszd meg, és uralkodj” stratégián alapuló államfői politikát, és üdvözölte, hogy a magyarság Nagyváradon az idén is együtt ünnepelte március 15-ét. Lakatos Péter a magyar futballban elterjedt „Puha vagy, Jenő!” bekiáltást vette kölcsön a székelyudvarhelyi polgármester bírálatára, Verestóy Attila viszont úgy vélekedett, hogy az RMDSZ-nek komolyan kell vennie a március 15-én történteket. Leszögezte ugyanakkor, hogy Udvarhely nem Szász Jenőt, hanem Orbán Viktor barátját választotta meg polgármesternek, ám ennek ellenére elmondta, hogy szükségesnek tartja a kapcsolatot a magyarországi politika valamennyi irányzatával. Eckstein-Kovács Péter szerint a kisebbségi törvény megfeneklett, a kolozsvári magyar oktatók kénytelenek voltak állásfoglalásra szólítani az RMDSZ-t egyetem-ügyben. A szenátor hangsúlyozta: az RMDSZ a korrupcióellenes harcban sem áll a jó oldalon. Toró T. Tibor úgy látta, Markó Béla szokatlan ingerültsége azt jelzi, hogy bajok vannak. A képviselő szerint az RMDSZ rosszul kezelte a székelyudvarhelyi fórum ügyét, s a történtekért „az RMDSZ-ben van a felelősség”. Arra bíztatott, hogy a szövetség vegye észre: „létezik az RMDSZ-en kívül is élet”. Gaal György kifejtette, hogy a visszaszolgáltatott földek, erdők és ingatlanok (magánházak, udvarházak) elkótyavetyélését az RMDSZ próbálja megakadályozni, Markó Béla elismerte, hogy a felelősség a székelyudvarhelyi dolgokért a szövetségre is hárul. Elakadt a kisebbségi törvény – ismerte el a szövetség elnöke, de megjegyezte: – Legradikálisabb püspök urunk elérzékenyülten üdvözli az államelnök párbeszédre nyitottságát és készségét, de ugyanez az elérzékenyült püspök urunk azért csak tudja, hogy az általa megalkuvónak, gyengének, mérsékeltnek, üresnek tartott kisebbségi törvénnyel kapcsolatban az államelnök nem szólt egy szót sem, illetve amit szólt, az nem ért semmit. Markó rámutatott: magától Traian Basescutól tudta meg március 14-én folytatott telefonbeszélgetésük során, hogy aznap délután Székelyudvarhelyen „a kezdeményezők óriási vitában és veszekedésben vannak, mert próbálják teljesíteni az államelnöknek azt a kérését, hogy nincs kiáltvány, nincs nyilatkozat, nincs semmi dokumentum a nagygyűlésen, és akkor az államelnök március 15-én elmegy a nagygyűlésre”. Az államelnököt óráról órára tájékoztatták: hogy néz ki a szöveg, hova jutottak, mi van a kiáltványban, mi nincs a kiáltványban. Az RMDSZ-elnök hangsúlyozta, az országban el kell jutni oda, ahova Európa eljutott: aki a közösség kenyerét eszi, a mi kenyerünket eszi, a mi szolgálatunkra áll – nem a mi szolgánk! –, az tudjon magyarul. A marosvásárhelyi SZKT-n elhangzottakra reagálva Szász Jenő kijelentette: Markó Béla nem tudhatja, hogy ő miről beszélt a román államfővel, hiszen Bukarestben két órán át, a március 16-i székelyudvarhelyi elnöki látogatás során pedig három és fél órán keresztül szűk körben, bizalmasan tárgyalt Traian Basescuval. Többek közt éppen az erdélyi és a székelyföldi magyarság autonómiatörekvéseiről beszéltek – közölte a székelyudvarhelyi polgármester. Szász szerint a Ion Iliescu és az Adrian Nastase vezette Szociáldemokrata Párttal a párbeszéd inkább üzleti ügyekről szólt, most azonban új fejezet nyílt a magyar–román dialógusban, új, őszinte szereplőkkel. Hangsúlyozta: ez az áttörés a március 15-i székely nagygyűlés és a román államfővel való tárgyalások következménye. Az RMDSZ-nek észre kellene vennie, hogy nincs egypártrendszer, és más is létezik a politikai porondon – vélekedett az udvarhelyi elöljáró. Arra kérte Markó Bélát, látogasson el ő is Székelyudvarhelyre, ahol szívesen és nagy tisztelettel fogadná. Leszögezte: az RMDSZ-nek pedig ott volna a helye az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség mellett, az autonómia ügyének közös frontján. /T. Sz. Z.: RMDSZ-bekiabálás: „Puha vagy, Jenő!” Markó Béla szerint nincs alternatívája az RMDSZ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

Április 11-én Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában Székely Bálint hegedűművész és Mariko Kondo zongoraművész kamaraestjén hazai ősbemutatóként csendült fel Csíky Csaba marosvásárhelyi zeneszerző szerzeménye, a Fantázia. Csíky Csaba eddig többnyire színpadi zenék és orgonadarabok komponistájaként mutatkozott, ezúttal újabb oldaláról is megismerhették. Hegedűre, zongorára írt Fantáziája elnyerte a hallgatóság tetszését. Csíky Csaba elmondta, pár esztendeje ajánlotta föl Székely Bálintnak, ők aztán Angliában előadták, most pedig itthon hangzott el. /(nk): Zenei ősbemutató. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./

Marosvásárhelyen a Kultúrpalota főbejárat felett van két emléktábla. Az apró betűkkel szerepelnek dr. Gavril Ugron és Ioan Hallersen prefektusok és dr. Gheorghe Bernady polgármester. Hogy miért románra fordított keresztnévvel szerepelnek arra nincs magyarázat. Legalább ennyire felháborító a Bela Bartok vagy a Gheorghe Doja. A palota főbejárata felett a másik emléktábla szintén román nyelven hirdeti, hogy I. Ferdinand román király 1914 és 1924 között uralkodott. Hogy ennek mi köze a marosvásárhelyi Kultúrpalotához, amelynek építését 1913-ban fejezték be, nem lehet tudni. Dr. Bernády György szobrának sincs helye a főtéren, de Dandea polgármesternek és Avram Iancunak van. Ugyan mivel szereztek több érdemet erre? /Dávid F. István: Adós, fizess! = Népújság (Marosvásárhely), máj. 9./

Róth Miksát nem kell bemutatni Marosvásárhelyen, hiszen az ő munkái a holland királyi palotában, a mexikóvárosi Nemzeti Színházban vagy a budapesti Parlamentben éppúgy láthatóak, mint a Kultúrpalotában – vélekedett Fényi Tibor, a budapesti Róth Miksa Múzeum igazgatója. Marosvásárhely a világ egyik leggazdagabb városa az üvegfestészet szempontjából, a Kultúrpalota mellett ott áll a Városháza, ahol a szintén Róth Miksa által tervezett és festett üvegablakok láthatók a főbejáratnál, a lépcsőházban és a tanácsteremben is. Ez utóbbiaknak csak a kerete van meg, de még így is gyönyörűek, akárcsak a Petru Maior Egyetemen, a közegészségügyi igazgatóság Dózsa György utcai épületében vagy a vízművek szivattyúházában lévő Róth-alkotások. Az üvegfestészet szempontjából Marosvásárhelynek két testvérvárosa van, Kecskemét és Szabadka. Mindhárom településen részben ugyanazok az építészek dolgoztak, és mindháromban nagyon sok Róth-alkotás található. A kecskeméti és a szabadkai városháza nagytermét is, ugyanúgy, mint a marosvásárhelyit, festett ablakokkal díszítették. Szabadkán a II. világháború után az ablakok közepéről a magyar történelmi személyiségeket ábrázoló részeket kivették és levitték a pincébe. A hetvenes évek azután visszakerültek a képek a helyükre. Igaz ugyan, hogy a neveket tartalmazó üvegdarabokat nem „találták meg”, de bárki láthatja, hogy Könyves Kálmánról, Szent Istvánról vagy Szent László királyról van szó. Marosvásárhelyen a Városháza üvegablakai továbbra is hiányosak. A Kultúrpalota mellett Marosvásárhelyen a többi Róth-üvegablak sürgős védelemre, restaurálásra szorul. Elképzelhető, hogy Szabadkához hasonlóan, valahol egy pincében a Városházát díszítő üvegek is megmaradtak. Temesváron például a volt papi szeminárium épületének nyolc gyönyörű üvegablakát, mivel azok egyházi személyiségeket, például Szent Ferencet, Szent Gellértet ábrázolták, a kommunista uralom idején kiszedték, s ládákba rejtették. A rendszerváltást követően, a ’90-es évek közepén német segítséggel helyreállították a Nagy Sándor által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett ablakokat, s azok most a város büszkeségei. Valóban a régi Városházáról hiányzó ablakbetétek egy része a megyei múzeum raktárából előkerült. Megmaradtak Róth-alkotások Kolozsváron a Karolina-kórház egykori ravatalozójában, ami ma ortodox imaház, az ugyancsak kolozsvári vérközpontban és a kolozsvári Gyógyszerészeti Múzeumban is, a főtér sarkán. Gyergyóditróban és a Temesvárhoz közeli Detta katolikus templomában is vannak Róth-alkotások, de ilyen a dési ferences rendház homlokzati mozaikja is. /Bodolai Gyöngyi: Az üvegfestészet „Mona Lisája”. Hogyan sáfárkodunk az örökséggel? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

Május 22-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában rendezték meg az óvodások megyei mesemondó vetélkedőjét. A Hol volt, hol nem volt című versenyt első alkalommal szervezi meg a Maros Megyei Tanfelügyelőség. A „kis előadóművészek” szebbnél szebb magyar népmesékkel és állatmesékkel nyerték el a közönség tetszését. Kilyén Ilka színművésznő dicsérte a gyerekek színészi képességeit. /Menyhárt Borbála: Mesedélelőtt a Kultúrpalotában. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 23./