Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2002. február 1.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) és az RMDSZ között aláírt új együttműködési megállapodás leginkább egy mini kormányprogramnak tűnik, nem csak a politikai együttműködés tervének - írta jan. 31-i kommentárjában az Adevarul című napilap. A megállapodással az RMDSZ a kormányon lévő szociáldemokraták szövetségese lett. Adrian Nastase kisebbségi kormányából az egyezménynek köszönhetően a törvényhozás mindkét házában kényelmes többséggel rendelkező kabinet lett. A kommentár szerint a megállapodással az RMDSZ "jelentős revansot vett azért a vereségért, amelyet Orbán Viktor csapatával együtt szenvedett el a magyar igazolványok ügyében". A budapesti imperialista kísérletek ellen tett határozott bukaresti lépések óriási mértékben visszakozásra késztették a magyar kormányt és romániai üzenetközvetítőit. A magyar igazolvány a jelenlegi formájában egyszerű fecni a jó magyarság igazolására— hangsúlyozta a kommentár. /Mini kormányprogramnak tűnik a megállapodás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./
2002. február 1.
A magyarországi kormányellenes média egyik ideológiai zászlóshajója, a 168 óra c. hetilap a Transindex vitafórumainak résztvevőit két ügyben faggatta, azzal a céllal, hogy a válaszokból, melyek múlt hétfőig kellett beérkezzenek, majd egy összeállítást készít. A két kérdés a következő: "1) Vajon milyen érdekek motiválhatták az RMDSZ-t, amikor támogatta és elfogadta a kedvezménytörvényt módosító, román-magyar egyetértési nyilatkozatot? 2) Vajon Orbán Viktort motiválták-e az erdélyi magyarság érdekei, amikor megkötötte az egyetértési nyilatkozatot?" Mit sugall a két kérdés? Nyilván azt, hogy az RMDSZ a magyar kormány nyomására helyeselt, Orbán Viktor meg önös érdekből írta alá az egyezségokmányt. Borbély Zsolt Attila szerint az RMDSZ nyilván azért támogatta az egyezséget, mert a román hatalommal való bármi áron megkötött kompromisszumra tett fel mindent. Ez az egyezség, amint azt egyébként Markó el is mondotta ismételten, megteremtette egy új RMDSZ-PSD megállapodás légkörét. Orbán Viktort ugyan mi más motiválhatta egy ilyen, kétségkívül megalázó egyezség aláírásában, mint az erdélyi magyarság érdeke, a státusztörvény minél zökkenőmentesebb életbeléptetése? /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi figyelő. Érdekek és értékek. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), febr. 1./
2002. február 4.
Febr. 2-án Csíkszeredában átadták az idei Julianus-díjakat. A csíkszeredai Julianus Alapítvány minden évben azok közül választja ki díjazottjait, akik tevékenységükkel a szórványban élő magyarság fennmaradását támogatták. A most kiosztott 2001-es elismeréseket dr. Fabó László, Horváth Vilmos, Németh Zsolt, Nyárádi Elemér és Pakó Benedek kapták. Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke mondott beszédet. A San Fransiscóban élő, a díjátadáson személyesen megjelenni nem tudó dr. Fabó László jogász évente több ezer dollárt gyűjt és küld a Domokos Pál Péter Alapítványnak a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatására. A szintén magyarországi születésű, 1956 után emigrált, jelenleg Belgiumban élő Horváth Vilmos a Duna Televízió elindulása után több mint 20 parabolaantennát ajándékozott a Kárpát-medencében élőknek, tavaly karácsonykor pedig csángó gyermekeknek juttatott jelentős pénzösszeget, a magyarság támogatására fordítva a rokkantságáért kapott anyagi segítséget. Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára nevében Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul vette át a Julianus-díjat. A díjazott sokat tett a Magyarország határain túli magyarokért és oroszlánrészt vállalt a kedvezménytörvény kidolgozásában. A Németh Zsolt köszönőszavait tolmácsoló Alföldi László főkonzul kijelentette, a Julianus-díj elismerése annak az értékrendnek, amelyet a magyar kormány felvállal. Az egyesült államokbeli Connecticutban élő Nyárádi Elemér jelentős összeggel támogatta az Erdélyben tanuló moldvai csángó gyermekek oktatását, moldvai csángó családoknak segített Erdélyben letelepedni, hozzájárult ahhoz, hogy a vicei iskola felvehesse Wass Albert nevét, és hogy az írónak szobrot állíthassanak az iskola udvarán. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok, kápolnákat, roma közösségi házat, bentlakásokat épített, táborokat szervezett, csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásában segédkezett. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 2001-es díjazottjaival együtt 50-re nőtt azon személyek száma, akik a szórványmagyarság érdekében kifejtett tevékenységükért megkapták a szervezet elismerését. /Kiss Edit: A szórványért végzett munkát ismerték el. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 4.
Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára nevében Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul vette át a Julianus-díjat. A díjazott sokat tett a Magyarország határain túli magyarokért és oroszlánrészt vállalt a kedvezménytörvény kidolgozásában. A Németh Zsolt köszönőszavait tolmácsoló Alföldi László főkonzul kijelentette, a Julianus-díj elismerése annak az értékrendnek, amelyet a magyar kormány felvállal. Az egyesült államokbeli Connecticutban élő Nyárádi Elemér jelentős összeggel támogatta az Erdélyben tanuló moldvai csángó gyermekek oktatását, moldvai csángó családoknak segített Erdélyben letelepedni, hozzájárult ahhoz, hogy a vicei iskola felvehesse Wass Albert nevét, és hogy az írónak szobrot állíthassanak az iskola udvarán. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok, kápolnákat, roma közösségi házat, bentlakásokat épített, táborokat szervezett, csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásában segédkezett. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 2001-es díjazottjaival együtt 50-re nőtt azon személyek száma, akik a szórványmagyarság érdekében kifejtett tevékenységükért megkapták a szervezet elismerését. /Kiss Edit: A szórványért végzett munkát ismerték el. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./
2002. február 5.
Az 1998-as magyarországi parlamenti választásokat követően a Magyar Szocialista Párt bejelentette, hogy konstruktív ellenzéki szerepre készül. Készült, készült, de közben kifutott az időből, és most már nem készül. Azazhogy készül, de nem ellenzékiségre, hanem egyenesen a kormányzásra. Kovács László pártelnök – aki 2001-ben csak az ATV Kereszttüzében tizenhétszer jelent meg – második, harmadik mondatával általában egyenesen Orbán Viktor miniszterelnököt támadta, bármi is volt a kérdés. És követték őt ebben mások is, ki szelídebben, ki kevésbé szelíden. A státustörvény, a magyar–román megegyezés kapcsán azt a valótlan és hihetetlen kijelentést tették, hogy Magyarországot pontosan 22 millió román munkavállaló fogja majd elárasztani. Visszatérve a magyar–román egyezséghez: Orbán Viktor nem önfejűen cselekedett, ugyanis az Országgyűlés felhatalmazta a magyar kormányt, hogy kedvezménytörvény-ügyben mindenik szomszédos országgal tárgyaljon és megállapodásra jusson! Megállapodni pedig a legtöbb esetben csak kompromisszumok árán lehet. Az MSZP (az SZDSZ-szel karöltve) már nyolc évvel korábban is jól "odaütöttek" a Világkiállításnak. Orbán Viktorral szembenHorn annak idején kijelentette, hogy ő bizony megelégszik azzal a bizonyos kétharmaddal, minek bonyolítani a helyzetet. Keller képviselő pedig a magyar–román egyezmény kapcsán "totális diplomáciai vereségről" beszélt, Horn pedig "árulásról", mert szerinte "csak vesztes kormány írhat alá ilyen szerződést". Amikor például az osztrák választásokat követően Jörg Haider a munkaerő szabad mozgásának korlátozásáról beszélt, a magyar baloldal igyekezett felhívni Európa figyelmét eme európaiatlan praktikára. Most ugyanazok másképpen vélekednek, s egy enyhe haideri gesztusra maguk is képesek lennének. Mert ha kormányra kerülnek, majd véget vetnek a nagy jövés-menésnek. /Németh János: Az MSZP és a nyuszika sapkája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./
2002. február 8.
A magyar álláspont szerint két út áll Szlovákia előtt: Európa, vagy a nacionalista káosz – közölte Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára azzal kapcsolatban, hogy a szlovák parlament elutasította a magyar státustörvényt. Németh szerint az elutasított státustörvény összhangban van az európai normákkal, így Szlovákia nem Magyarországgal, hanem Európával áll vitában. Németh közölte, európai fórumok megvizsgálták a magyar és a szlovák törvényt is, melyek előremutató trendnek minősítették a határon túli nemzetrészekre irányuló jogszabályalkotást. A magyar kormánynak semmi kétsége nincs afelől, hogy a státustörvény összhangban van az európai normákkal. Szlovákia nem Magyarországgal vitatkozik, mikor ezzel a váddal él, hanem Európával, a Velencei Bizottsággal, és saját magával is, mert Szlovákiának is van státustörvénye. /Németh: Európa vagy nacionalista káosz. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./
2002. február 15.
Budapesten febr. 14-én kezdődött a kétnapos nemzetközi kerekasztal-konferencia Politikai szélsőség és etnikai kapcsolatok az új évezredben címmel, melyet az amerikai központú Project on Ethnic Relations és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) közösen szervezett. A rendezvényen magas rangú romániai, szerbiai szlovákiai és magyar kormánytisztviselők, valamint neves amerikai és nyugat-európai politikusok és szakértők vesznek részt. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár megnyitójában hangsúlyozta: reméli, hogy a szlovákiai választási kampányban nem kap jelentős szerepet az aggasztó magyarellenes hang, amely a kedvezménytörvénnyel összefüggő pozsonyi parlamenti vitában előfordult. Németh Zsolt felszólalásában kiemelte: a politikai szélsőségek akkor nyerhetnek igazán teret, ha azt a média engedi. - Igazi programra, hosszú távú stratégiára és önfegyelemre van szükség a politikai szélsőségekkel szemben. A politikai erők feladata a szélsőséges jelenségek elszigetelése és kioltása - mondta Németh Zsolt. Adrian Severin, az EBESZ parlamenti közgyűlésének elnöke, volt román külügyminiszter arról beszélt, hogy nemcsak a szélsőséges jelenségek, hanem annak gyökerei ellen is fel kell lépni. Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok budapesti nagykövete azt emelte ki hozzászólásában, hogy a régióban élő különböző népeknek meg kell találniuk az utakat a békés együttéléshez, amit az elmúlt tíz esztendő történései is igazoltak. A kétnapos tanácskozáson részt vesz többek között Zarko Korac szerbiai miniszterelnök-helyettes, Ján Carnogursky szlovák igazságügy- miniszter, Frunda György, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátora. /Konferencia a szélsőségekről. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./
2002. február 20.
"Febr. 19-én Kolozsvárra látogatott Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára, akit erdélyi körútjára Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának az elnöke is elkísért. A politikus Vasile Soporan prefektussal és Serban Gratian megyei tanácselnökkel folytatott tárgyalásokat, majd Markó Bélával és Takács Csabával, az RMDSZ elnökével és ügyvezető elnökével találkozott. Ezt követően megtekintette a Központi Tájékoztatási Irodát, majd Kónya-Hamar Sándor képviselővel, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökével folytatott rövid megbeszélést. Az erdélyi magyar történelmi egyházfőkkel való munkaebéd után az államtitkár részt vett a Sapientia Alapítvány ünnepi kuratóriumi ülésén. Délután Németh Zsolt az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Reform Klub szervezte Polgári Fórumon tartott előadást, amelyen jelen volt Tőkés László és Pap Géza református püspök is. A Cristian Diaconescu román külügyi államtitkárral estére tervezett találkozó a román fél távolmaradása miatt elmaradt. Németh Zsolt kolozsvári programja a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetemről (ELTE) készített dokumentumfilm és a Video-Pontes készülő új stúdiójának megtekintésével zárult. Németh Zsolt a sajtótájékoztatón kifejtette: jelen pillanatban teljes az egyetértés a magyar–román kapcsolatok terén. Úgy vélte: a Magyarország és Románia közti jó kapcsolat a térség stabilitásának fontos tényezője és hozzájárul ahhoz, hogy az egész régió szabályozott, rendezett módon haladjon az európai integráció útján. Örömmel állapította meg, hogy Kolozs megye több magyarországi településsel tart fenn elmélyültebb kapcsolatot, kifejezve reményét, hogy ezt a jövőben sikerül majd még szorosabbra fűzni a gazdaság, a tudományos és kulturális élet számos területén. Németh Zsolt végül közölte: együttműködésre vagyunk ítélve, Románia és Magyarország, a románok és magyarok érdekei nem ellentétesek egymással. Vasile Soporan prefektus úgyszintén pozitívnak ítélte meg a román–magyar kapcsolatokat, hangsúlyozva, hogy a Nastase-Orbán megállapodás aláírása történelmi pillanat volt. Az RMDSZ csúcsvezetőségével folytatott tárgyalások után Németh Zsolt és Markó Béla közös sajtóértekezletet tartott. Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a látogatásra rendkívül fontos és jó pillanatban került sor, a két ország közötti kapcsolatok az utóbbi időben rendkívül dinamikusan fejlődtek. Magyarország és Románia a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos egyetértési nyilatkozat aláírásával az egész térség számára fontos üzenetet fogalmazott meg az etnikai kérdést illetően azáltal, hogy az együttműködés és nem a konfrontáció útját választotta. Az RMDSZ elnöke örömmel újságolta el a sajtónak, hogy Németh Zsolt különös meglepetést okozott számára, ugyanis a magyar államtitkár személyesen hozta el a szövetségi elnök nevére kiállított magyar igazolványt, amit Markó fontos ajándéknak, szimbolikus meglepetésnek értékelt. - Az elmúlt évek során nagy utat tettünk meg Románia és Magyarország kapcsolatépítésében. Ez az időszak egyszerre vezetett Magyarország és Románia, illetve az erdélyi magyarság és az anyaország összefogásához - mondotta Németh Zsolt. A politikai államtitkár mindenekelőtt azt emelte ki, az Orbán-Nastase megállapodás egyértelműen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. - Nem csupán a magyar–román összefogás tekintetében tettünk meg azonban nagy utat — folytatta —, hanem a Kárpát-medencei magyarság összefogásának a terén is. Ennek nagyon fontos célja volt, hogy megerősítsük az összetartozás érzését a Kárpát-medencében. Biztosak vagyunk abban, hogy egy egészséges identitású magyarság nagymértékben hozzájárul a szomszédos országok belső felemelkedéséhez és gyarapodásához. Ezért volt nagy jelentőségű például a Millenniumi-ünnepségsorozat, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) létrehozása és nem utolsósorban a státustörvény megalkotása — szögezte le a magyar politikus. Kifejezte reményét, hogy az új romániai magyar konzulátusok megnyitásának ügye kimozdul a holtpontról. Este zajlott az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Reform Klub szervezésében a Polgári Fórum. Németh Zsolt előadásában többek között a Magyarok Világszövetségének 1997-ben tartott ülését idézte fel, amelyen az akkori magyar kormányfő, Horn Gyula jelenlétében Tőkés László püspök a kétszeres kisebbségi sorsot kifogásolva kijelentette: eljött az idő a határon túli magyarok egyenjogúsítására. A magyar politikus szerint a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest 2002-ben mind a Kárpát-medencei összefogás, mind pedig a korábban bizalmatlansággal átitatott román–magyar viszony kedvezőbb lett. A hosszú, feszültséggel telített időszakra a kedvezménytörvény kapcsán megkötött Orbán-Nastase megállapodás tett pontot, mondotta az előadó. Az EMTE létrehozását az államtitkár egyedülálló munkának értékelte. Nincs fontosabb az egyetem sikerre vitelénél, hiszen ez fontos eleme az erdélyi magyarság jövőképének, fogalmazott. Azt ígérte, hogy a magyar polgári kormány minden támogatást megad majd az intézménynek. Pap Géza református püspök megköszönte a magyar kormánynak az ádáz harcot, kitartást, amellyel a kedvezménytörvény megalkotásáért és érvényesítéséért harcolt. Tőkés László püspök előadása kezdetén közölte: Németh Zsolt egy magyar igazolvánnyal lepte meg. A püspök úgy véli: a jelenlegi RMDSZ-politika hitelesíti és alátámasztja azt a hamis állítást, miszerint Romániában modellértékű a kisebbségpolitika. Tőkés László utalt a kormánypárt politikusainak azon kijelentéseire, hogy külföldön kívánják mediatizálni az RMDSZ-szel kötött együttműködési megállapodást, hogy "ország világ lássa, Romániában milyen jól megy sorunk". Hangsúlyozta: a magyarság asszimilációja és az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlás azonban nem támasztja alá azt a sikerpropagandát, amelyet az RMDSZ terjeszt. "Olyan csapdába kerültünk, amely végig ment Neptunon, Snagovon és Slanic Moldovan", mondotta. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy vélte: sok helyen az RMDSZ a kormánypárt platformjává válik, mint például Szilágy megyében. Hangsúlyozta: senki sem tudja elhitetni vele, hogy ez az "utódkommunista párt", a romániai MSZP, amely minden nyomorúságunk mögött áll, az erdélyi magyarság szövetségese lehet. Kifejtette: a romániai magyar közösség természetes szövetségese a magyar nemzet, és csak rájuk támaszkodva törhet ki ebből a helyzetből, hiszen a jelenlegi politikai palettán Romániában nem találhat igazi partnert. Felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai asszimáláció, a magyar politikai osztály beleolvadása a román politikába a magyarság számára végzetes lehet. Vigyázni kell, hogy "a kolozsvári gödrök ne váljanak az erdélyi magyarság csapdájává", összegezett a püspök. /Papp Annamária: Erdélyi körúton Németh Zsolt. Markó Béla átvette magyar igazolványát. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./"
2002. február 20.
Markó Béla RMDSZ- elnök febr. 16-án meghívottként vett részt Budapesten a FIDESZ- Kongresszuson. Beszédében megállapította, hogy az elmúlt tíz-tizenkét esztendőben sokáig problémákat tudtak felmutatni, és kevésbé megoldásokat is. Azonban "az utóbbi időben beérni látszik egy olyan nemzetpolitika, amelyben Magyarországnak és az Önök kormányának, de a kárpát-medencei magyar szervezeteknek is fontos érdemük van." "Beérni látszik egy politikai eszközrendszer a térség tagadhatatlanul legnagyobb és legmegoldatlanabb kérdésének, az etnikai-nemzeti kérdésnek a megoldására." Az etnikumközi viszonyok rendezésére lehet konfrontációs stratégiát kovácsolni, de lehet kooperatív stratégiát is építeni. A magyar kormány az utóbbi utat választotta. Ezúttal az erdélyi magyarság képviselete helyet kapott az asztal mellett. "A kedvezménytörvény Magyarország támogató szándékának törvénybe foglalása és a nemzeti együttlét új lehetősége is egyúttal, egyúttal kísérlet az új nemzetfogalom megalkotására. Megszületett az RMDSZ és a román kormánypárt közti megállapodás. "Egy erős, egészséges RMDSZ, amely ezt a megállapodást érvényesíteni tudja, ma a politikai stabilitás egyik fontos tényezője az országon belül és az országon kívül is." Az "erdélyi magyarság helyzete továbbra sem megnyugtató, egyszerre kell szembenéznünk az asszimiláció és a kitelepülés veszélyével. Olyan jogokat kell kiküzdenünk mielőbb, amelyek megerősítenek minket és ott tartanak a szülőföldünkön. Ehhez kell az önálló oktatási és kulturális intézményrendszer, de kell a visszaszerzett tulajdon, kell a gazdasági fellendülés, kell az otthoni munkalehetőség is." /RMDSZ-értékelő a FIDESZ- kongresszuson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
2002. február 21.
Febr. 19-én Kolozsváron a Protestáns Teológia dísztermében a polgári fórum vendége volt Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár volt. Mózes Árpád, evangélikus püspök köszönetet mondott a magyar kormánynak azért, hogy végre nemcsak a templom képezi anyanyelvünk mentsvárát, hanem az egyetem és a média is csatlakozott e nemes feladat teljesítéséhez. Kónya-Hamar Sándor megköszönte Németh Zsoltnak azt, amit a státustörvény kidolgozásakor fogalmazott meg, miszerint a határon túli magyarok is váljanak nemzetpolgárrá. A megyei RMDSZ-elnök kifejtette: ő a kétmilliomodik igazolványt szeretné átvenni, ami azt bizonyítaná, hogy a szövetség jó munkát végzett, és egyben mindenki meggyőződne a magyarság valós létszámáról. Németh Zsolt elmondta: az EU eredetisége abban rejlik, hogy képes volt felszámolni a nemzetállami kereteket. Az EU-tagság kibővítése nem a határok véglegesítését jelenti, hanem annál inkább azok megszüntetését, ezért a románok aggodalmai alaptalanok. Németh Zsolt nem látja indokoltnak a magyar igazolvány kiváltása körüli pszichés félelemről szóló jelentéseket, úgy véli a rendszerváltás óta fokozatosan csökkentek a kisebbségi nemzetiségvállalással kapcsolatos félelmek. Az államtitkár felkereste a Video-Pontes készülő új stúdióját, amely képes lesz a magyarországi közszolgálati televíziókat — a Magyar Televízió 1-es és 2-es műsorát, illetve a Duna Tv-t — rendszeres tudósításokkal, háromkamerás felvételekkel és élő közvetítésekkel hamarosan ellátni. /B. Á.–B. T.: Németh: Indokolatlanok a magyar igazolvány kiváltotta pszichés félelmek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./
2002. február 22.
Lezárult az első félév a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE). Tonk Sándor, az intézmény ideiglenes rektora megállapította: a diákok tanulási körülményei sok esetben messzemenően meghaladják az állami egyetemek lehetőségeit. A magyar kormány az EMTE részére megteremti az elektronikus információ-szolgáltatás nemzeti programjába való bekapcsolódást. Az oktatók helyzetét illetően a gondok változatlanul fennállnak, különösen Csíkszereda esetében, ahol nem sikerült kiépíteni saját oktatói közösséget és még mindig kevés az állandó főállású alkalmazott. Marosvásárhelyen ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt sokkal több az egyetemi státusú oktató. Alacsonyak a tanulmányi eredmények. Nagyon szigorúan kell venni az értékelést, szögezte le a rektor. Tervezték a korszerű egyetemi könyvtár létesítését Kolozsváron, azonban most már látható, hogy ezt a Sapientia Alapítvány egyedül nem tudja létrehozni. Ebben sok más intézménynek is részt kell vállalnia az akadémiától kezdve egészen a Széchényi Könyvtárig. Ősztől három szak - környezet-, zenetudományi és tömegkommunikációs szak - beindítását tervezik Kolozsváron. Nagy gondot jelent a megfelelő ingatlanok hiánya. Anyagi téren sokat jelentenek a különféle helyekről érkező adományok. Magyarországról például nemrég egy 84 éves nyugdíjas tanító néni 3 és fél millió forintot ajándékozott az egyetemnek. /Papp Annamária: Túl az első vizsgaszesszión Beszélgetés Tonk Sándorral, az EMTE rektorával. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./
2002. február folyamán
2001. nov. 16-án a Vatikáni Rádió negyedórás angol nyelvű műsorban foglalkozott a csángókérdéssel. Az adásban megszólalt Tytti-Isohookana Asumnaa, az Európa Tanács (ET) kulturális bizottságának finn tagja, annak a csángó kisebbségi kultúráról szóló dokumentumnak az előterjesztője, amelyet tavaly máj. 23-án Isztambulban az ET parlamenti közgyűlésének állandó bizottsága egyhangú szavazással elfogadott. Nov. 14-én az ET miniszteri bizottsága strasbourg-i ülésén adott ki állásfoglalást, hogy megerősítse az előző ajánlásban foglaltakat.Tytti-Isohookana Asumnaa asszony fontosnak tartja, hogy segítsenek a csángóknak önazonosságuk megerősítésében, hogy lehetőségük legyen anyanyelvükön tanulniuk. "Tudom, hogy jelenleg nehéz helyzetben élnek. Térségükben az iskolában és a templomban a román nyelvet használják és a csángóknak nincs lehetőségük arra, hogy előmozdítsák saját kultúrájukat – ami nagyon szomorú. Nem értem, hogy a román tisztségviselők miért olyan ellenségesek velük szemben és nem engedik meg, hogy előmozdítsák kultúrájukat. Az egész folyamat nagyon hosszú és eléggé nehéz volt. Az egyik kérdés, amiről sokat vitatkoztunk, az volt, hogyan írjuk a csángók nevét. Végül is közösen elfogadtuk azt az írásmódot – a magyart –, ahogyan ők írják anyanyelvükön a csángó szót." Arra a kérdésre, hogy eltelt fél évben történt-e valamilyen változás, a finn parlament tagja azt felelte: "Sajnos semmilyen hírt vagy üzenetet nem kaptam a csángók falvaiból. Nem tudom, hogy sikerült-e nekik megkezdeni az anyanyelvi oktatást vagy sem." Az ET továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet, de az a legfontosabb, hogy maguk a csángók adjanak hangot akaratuknak, annak az igényüknek, hogy legyen anyanyelvi oktatás az iskolákban és használhassák anyanyelvüket a templomokban. Egy nemzetközi szeminárium nagyon hasznos lenne számukra. Az ET kulturális bizottságának finn tagja megerősítette a dokumentum állítását, hogy a komoly tudósok – mind magyar, mind román – körében általánosan elfogadott tény, hogy a csángók magyar származásúak és Nyugatról érkeztek. A legutolsó jelentés végén van egy függelék, amelyet a román küldöttség írt. "Ez azonban különbözik mind az én véleményemtől, mind pedig a hivatalos jelentéstől. A bizottságunkban elhatároztuk, amikor a kérdésről megbeszélést folytattunk, hogy rendben van, adjuk meg nekik (a román delegációnak) a lehetőséget, hogy írják le a felfogásukat, de ezt – és szeretném ismét megemlíteni – nem hagyta jóvá a kulturális bizottság, sem az Európa Tanács."Tar Pál, Magyarország szentszéki nagykövete elmondta, hogy egyáltalán nincs közvetlen kapcsolata a csángókkal. A nagykövet tolmácsolta a magyar kormány legnagyobb megelégedését, hogy az Európa Tanács időt és fáradtságot szentelt a csángó kultúra kutatására, majd utalt rá, hogy a iasi-i püspök, Petru Gherghel levélben fejezte ki tiltakozását az ET-nél a dokumentumot illetően. Ismeretes, hogy a helyi püspök a legmagasabb fórum a liturgikus nyelvet illetően, és még a Vatikán sem tehet mást, mint hogy ajánlással fordul az érdekeltek felé. Mádl Ferenc magyar államfő okt. 9-én, a pápával és Angelo Sodano bíboros-államtitkárral folytatott megbeszéléseit követően a Vatikáni Rádiónak elmondta: "Sodano bíborossal a magyar nemzeti kisebbségek és lelkipásztori ellátásuk témájáról beszéltünk. A csángó kérdést illetően új fejleményt jelent az Európa Tanács dokumentuma, amely elismeri, hogy magyar nyelvről van szó, holott ezt sokan vitatták, még a román egyházakban is. Ami új, az az, hogy a Szentszék hivatalos képviselője az Európa Tanács napirendjére tűzte azt a javaslatot, hogy ennek a nemzeti kisebbségnek a lelkipásztori ellátását oldják meg." /Keresztény Szó (Kolozsvár), 2002. febr./
2002. március 6
Márc. 2-án Kolozsváron tanácskoztak a Magyarok Világszövetsége Küldöttgyűlésének erdélyi küldöttei. A kialakult álláspont szerint áprilisban megváltozna a Magyarok Világszövetségének mostani hármas tagoltsága. A küldöttgyűlés erdélyi tagjai a Felvidéki Országos Tanács korábbi döntéséhez hasonlóan támogatják a jelenlegi Kárpát-medencei és Anyaországi Régió egyesítését. Az elemző vita során elhangzott vélemények során megállapították: "a Világszövetség jelenlegi nehéz anyagi helyzetében is a magyar nemzeti érdekek és értékek szerint cselekedett." A küldöttek szerint a mindenkori magyar kormánynak és a Magyarok Világszövetségének partneri viszonyt kell ápolnia. Állásfoglalásukban kijelentik: a politikai és pártkötöttségektől mentes MVSZ a magyarországi választások után "a legjelentősebb magyar nemzeti erőként" továbbra is a párbeszéd kezdeményezője lesz. Az MVSZ első ízben szeretne a világ magyarjai számára egy közös március 15-i ünnepséget szervezni, ezért Esztergomba hívja a világ magyarjait. /Ülésezett a VET. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6/
2002. március 14.
Márc. 14-én veszi át Csíky Boldizsár marovásárhelyi zeneszerző Budapesten az Erkel-díjat. Ez a magyar kormány által létrehozott kitüntetés, zeneszerzőket tünetnek ki Erkel-díjjal. /(Máthé Éva): Csíky Boldizsár Erkel-díjat kap. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./
2002. március 15.
A magyar kormány márc. 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársaság érdemes művésze díjat adományozott Páll Lajos korondi festőművésznek, költőnek, és Tompa Gábor erdélyi magyar rendezőnek, költőnek. - A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) március 15-e alkalmából évente adományozott elismerései nem csak az egyéni művészi pályautat jutalmazzák, hanem a magyar művészeti életet is minősítik — köszöntötte Rockenbauer Zoltán, a tárca vezetője a díjazottakat márc. 14-én Budapesten az Iparművészeti Múzeumban. A miniszter Blattner Géza-díjat adományozott Kovács Ildikó, kolozsvári bábrendezőnek, Erkel Ferenc-díjat adományozott Csíky Boldizsár zeneszerzőnek, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatójának, Jászai Mari-díjat adományozott Balázs Attilának, a temesvári Állami Csiky Gergely Színház színművészének és Bogdán Zsoltnak, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművészének, József Attila-díjat adományozott Orbán János Dénes költőnek, Liszt Ferenc-díjat adományozott az erdélyi származású Ágoston András hegedűművésznek, Kiss B. Atilla operaénekesnek, Munkácsy Mihály-díjat Ujvárossy Lászlónak, a kolozsvári képzőművészeti tanszék adjunktusának. /Erdélyi művészeket tüntettek ki Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2002. március 15.
Orbán Viktor miniszterelnök álláspontja szerint a magyar külpolitika legfontosabb tételmondata az, hogy ott, ahol magyarokat bántanak, vagy magyarok számára sérelmes jogszabályok születnek, meg kell védeni a magyar kormánynak a magyar kisebbség érdekeit. – Mi ezt a külpolitikát folytattuk eddig is, és ezután is ezt tesszük. Sajnálom, hogy a baloldali ellenzék ezért rendszerese megtámad bennünket – fogalmazott a kormányfő szokásos szerda reggeli rádióinterjújában, márc. 13-án a Benes-dekrétumok ügye kapcsán. /Ha magyarokat bántanak valahol. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./
2002. március 16.
A március 15-e alkalmából szervezett kolozsvári ünnepségek délben kezdődtek a főtéri Szent Mihály templomban, amely zsúfolásig megtelt kokárdát viselő magyarsággal. Az ökumenikus istentisztelet kezdetén Czirják Árpád érseki helynök köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Tonk Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, dr. Rezi Elek unitárius püspökhelyettes, Mózes Árpád, Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház vezetője beszélt. Ezek után Alföldi László főkonzul a magyar kormány nevében megköszönte Czirják Árpádnak, hogy évről évre megszervezi és helyet ad a március 15-i ünnepségeknek, felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök határon túli magyarokhoz intézett üzenetét. Az ökumenikus istentisztelet áldással, majd a Szózat és a Himnusz eléneklésével zárult. /Köllő Katalin: Erdélyi magyarok hazájában. Megyeszerte megünnepelték Március 15-ét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A hagyományokhoz híven az ökumenikus istentisztelet befejeztével Kolozsvár magyarsága a Biasini szállónál folytatta az emlékünnepséget. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szólt az egybegyűltekhez, az ünnepi beszédet Eckstein-Kovács Péter szenátor tartotta meg. Szabó László, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) részéről, a mai erdélyi magyar fiatalság tizenkét pontját tette közzé. A MIT által a tömegben osztogatott szórólapokon a következő állt: 1. Magyarságunk bátor vállalását — a küszöbön álló kulcsfontosságú népszámlálás alkalmával is. 2. "Restitutio in integrum"-ot: az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatását. 3. Önálló állami magyar egyetemet. 4. Erdélyi magyar bankot. 5. A Csereháti ügy igazságos és méltányos rendezését. 6. Alternatív katonaság bevezetését. 7. A politikai foglyok szabadon bocsátását és rehabilitációját (lásd Agache-ügy). 8. Államfői kegyelmet Bardóczy Csabának, Eva Maria Barki "persona non grata" minősítésének visszavonását. 9. Az RMDSZ térjen vissza eredeti programjához és a Kolozsvári Nyilatkozathoz. 10. Az RMDSZ csúcsvezetősége diktatúrájának eltörlését, az erdélyi magyarság sokszínűségének érvényesülését, az ifjúság megosztásának beszüntetését. 11. A Communitas Alapítvány közpénzeivel való nyilvános elszámolást. 12. Össznemzetben gondolkodó és cselekvő magyarországi kormányt. Végül megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát. /Ördög I. Béla: Méltósággal ünnepelte 1848 emlékét Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ 6/ A márc. 15-i ünnepségek Marosvásárhelyen, a Bernády téren elhelyezett Bem emléktáblánál kezdődtek. Balla Loránd, a Vártemplom lelkészének köszöntő beszéde után a marosvásárhelyi Kántortanító- képző Főiskola diákjai mutattak be rövid műsort, amit koszorúzás követett. Az ünnepség Petőfi Sándor szobránál folytatódott. Az ünnepség a Szózat, a nemzeti himnusz és a székely himnusz eléneklésével zárult. /Megemlékezés az összefogás jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./ Marosvásárhelyen márc. 15-én délután közel tízezer ember ajkáról csendült fel a Himnusz a Székely Vértanúk emlékművénél. Lobogott egymás mellett a román, a magyar és az Európai Unió zászlója. Adrian Nastase kormányfő üzenetét Silvia Ciornei, a kis- és középvállalatokért felelős miniszter tolmácsolta. Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Polonyi Géza követségi titkár olvasta fel. Frunda György szenátor beszédében figyelmeztetett: ki kell harcolni a kolozsvári állami magyar egyetemet, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar tagozatot és a színtiszta magyar Bolyai Farkas Líceumot. Beszédet mondott még Borbély László képviselő, Lakatos Péter református lelkész, Dávid Csaba, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke, Kiss Annamária, a marosvásárhelyi MADISZ elnöke és Keresztesi Péter, a MAKOSZ elnöke. /Mózes Edith: Ünnepelt Marosvásárhely magyarsága. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./
2002. március 18.
Romániában márc. 18-tól március 27-ig írják össze az ország lakosságát. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a romániai magyarok várható lélekszámáról, a magyar közösséget jellemző demográfiai irányokról nyilatkozott az MTI-nek. Az RMDSZ, az erdélyi magyar történelmi egyházak, a civil szervezetek, a romániai magyar sajtó egységesen arra buzdítja a romániai magyarokat, hogy a népesség összeírása során magyar nemzetiségűnek és magyar anyanyelvűnek vallják magukat. Az előző, 1992-es népszámlálás adatai szerint az ország lakossága 22.810.035 fő volt, ebből a magyar nemzetiségűek száma 1.624.959-et tett ki. Markó Béla szerint a valóságban ennél feltehetően 100-200 ezer fővel több magyar élt akkor Romániában. Az 1992-es népszámlálás idején nagyon erős magyarellenesség volt, valós az a feltételezés, hogy a kérdezőbiztosok nem mindenütt jártak el korrekt módon, és nem minden magyar merte vállalni nemzetiségét, anyanyelvét főként ott, ahol szórványban éltek a magyarok, és ahol a leginkább működött a közvetett megfélemlítés. Az 1992-es népszámlálás előtt negyed évszázaddal, 1977-ben írták össze utoljára Románia lakosságát. Akkor a 21 millió 560 ezer fős lakosságból 1 millió 714 ezer volt a magyarok száma. Az Erdéllyel kiegészült Romániában 1930-ban rendeztek először népszámlálást. Összesen 14 millió 280 ezer embert írtak össze. Közülük magyar anyanyelvűnek 1millió 554 ezer, magyar nemzetiségűnek 1 millió 425 ezer ember vallotta magát. Az ezt követő népszámlálások azt mutatták, hogy a magyar nemzetiségű lakosság száma ugyan folyamatosan növekedett, de a magyarok aránya a lakosságon belül folyamatosan csökkent. Míg a magyarok aránya 1930-ban 10 százalék volt, 1977-ben ez az arány 7,9 százalékra, 1992-ben pedig 7,1 százalékra csökkent. Egyes előrejelzések szerint a mostani népszámlálás is legalább százezerrel kevesebb, azaz mintegy 1,5 millió magyart mutat majd ki Romániában. - Nem akarom elhinni azt, hogy másfél millióan leszünk a népszámlálás után. Szeretnék bízni abban, hogy a 2002-es népszámlálás sem mutat ki kevesebb magyart, mint ahányat az 1992-es népszámlálás mutatott ki - mondta Markó Béla. A romániai magyarok körében is csökkent a születési arányszám, ezáltal csökken a közösség lélekszáma. Ehhez a magyarok esetében hozzá kell számítani az asszimilációt. A romániai magyar közösséget veszélyeztető harmadik tényező a kitelepülés. Markó szerint ez a folyamat ma a legaggasztóbb. Az anyaország vonzása nagyon erős, ám Markó hangsúlyozta, hogy nem lehet egyedüli oknak tekinteni azt az életszínvonal-különbséget, amely még hosszú ideig meglesz Magyarország és Románia között. - Ha Magyarország valóban segíteni akar, akkor látszólag a pillanatnyi érdekei ellen szóló módon kellene cselekednie, és ezt nyíltan ki kell mondani - szögezte le. A magyar politikai életnek, a magyar kormánynak mindig tudnia kell, pillanatnyi érdeke ellen kell cselekednie ahhoz, hogy nekünk segítsen. Azt kell megpróbálni, hogy itt Erdélyben segítsen munkahelyeket teremteni. Az itteni képzést kell támogatni, nem szabad azt támogatni, hogy most már a határ menti településekről középiskolába, sőt elemi iskolába is küldik ki a gyermekeket tanulni Magyarországra - mondta. /Népszámlálás. Romániai magyarok. Markó Béla nyilatkozata az MTI–nek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 18./
2002. március 23.
Márc. 18-án Frunda György szenátor részt vett az ET Jogi bizottságának párizsi ülésén, amelynek napirendjén szerepelt a bruxellesi tartomány francia kisebbségének az a kérése, hogy anyanyelvét használhassa a helyi közigazgatásban. A belga törvények pontosan előírják az egyes tartományokban használható hivatalos nyelveket (ez egyes tartományokban a francia, másokban a flamand). A francia kisebbség kérését csakis a belga törvények módosításával lehetne teljesíteni. Frunda György szenátor javasolta, hogy Belgium – Franciaország mellett az egyedüli ország, amely még nem ratifikálta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt – minél előbb ratifikálja az Európai Emberjogi Egyezmény 12. pontját, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartáját. A Bizottság elfogadta az RMDSZ szenátorának javaslatát tartalmazó zárójelentést. - Erik Jürgens, aki a státusztörvényről ír jelentéstervezetet, levélben kérte az ET Jogi Bizottságát, hogy ne látogasson Romániába, és hogy a Budapesten és Pozsonyban szerzett tapasztalatok alapján, az áprilisi ülésszakon mutassa be jelentéstervezetét. Frunda György szenátor javasolta, hogy Erik Jürgens látogasson el Bukarestbe és Belgrádba is, és jelentéstervezetében tüntesse fel azt a megoldást, amelyet a román és magyar kormány között létrejött megállapodás jelent, és térjen ki az RMDSZ-nek a kétoldali megállapodás létrejöttében játszott pozitív szerepvállalására. A szenátor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem lehet a jelentést úgy előterjeszteni, hogy előzőleg ne hallgassák meg az érintett kisebbségeket, valamint azokat, akik közvetlenül érdekeltek a kérdés megoldásában. /Frunda szenátor az ET Jogi bizottságának párizsi ülésén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./
2002. március 26.
Az RMDSZ vezetősége a magyar kormány külügyi küldöttségét fogadta az RMDSZ bukaresti Elnöki Hivatalában. A magyar küldöttség részéről jelen volt többek között Martonyi János külügyminiszter és Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete. Martonyi János a megbeszélés után közölte, hogy bukaresti látogatásának elsődleges célja Magyarország egyértelmű támogatásáról biztosítani Románia NATO-csatlakozási erőfeszítéseit a román fővárosban Szövetségesek tavasza címen megrendezett NATO-értekezleten. Markó Béla szövetségi elnök kifejtette: az utóbbi időben Románia csatlakozási esélyei nőttek. Megszűntek a státustörvény körüli feszültségek, jelezte Markó Béla, és három hónap távlatában Magyarország és Románia viszonyáról elmondható, hogy nem csak a státustörvény tekintetében, hanem minden viszonyban jól alakul. /Az RMDSZ vezetősége Magyarország külügyi küldöttségét fogadta. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 26./
2002. március 29.
Nem véletlen, hogy a Nastase-kormány éppen a NATO-csatlakozásra váró országok bukaresti csúcsértekezlete előtti héten hozott a háborús bűnösök kultuszát elítélő döntést, valamint a zsidó közösségi tulajdont védő rendeletet. Az sem véletlen, hogy Razvan Theodorescu miniszter a vilniusi csoport tanácskozása idején jelentette be: holokauszt-emlékművet emelnek Románia egyik nagyvárosában. Hiszen kell-e ennél tündöklőbb kirakat Romániának: elítélik Antonescu híveit, illetve azokat, akik szobrot emeltek a marsall tiszteletére, utcákat, tereket neveztek el róla. Az sem véletlen, hogy ez a romániai város éppen Marosvásárhely, és nem Iasi, Botosani vagy netalán Bukarest: a holokauszt-emlékmű olyan helyen készül el, ahol a zsidóirtásért nem a román hatalom, hanem az akkori magyar kormány felelős. Mindenki elégedett, illetve elégtételt kapott: a Nastase-kabinet, a helyi önkormányzat, a marosvásárhelyi zsidó közösség és az amerikai zsidóság, de a román holokauszt-tagadók Paunescu-féle csoportja is. /Salamon Márton László: Kemény dió. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./ Nagy port kavart Marosvásárhelyen a Jurnalul National hasábjain megjelent Markó-nyilatkozat, mely szerint "az RMDSZ nem támogatja a holokauszt-emlékműnek az erdélyi városban való felállítását". A zsidó hitközség vezetői szerint "Markó egész életműve ellentmond ennek a feltételezésnek". Az Izsák Márton által több mint ötven évvel ezelőtt készített alkotás néhány napja került Bukarestbe, ahol szokatlan gyorsasággal kiutalt kormánypénzekből öntik bronzba. Razvan Theodorescu művelődésügyi miniszter bejelentette, hogy a kormány Marosvásárhelyen szándékozik emlékművet állítani a holokauszt áldozatainak. - "A helyi művész által készített szobrot a marosvásárhelyi zsidó közösség kezdeményezésére fogják felállítani; ehhez semmi köze az RMDSZ-nek" – jelentette ki márc. 28-án Theodorescu, aki azt követően nyilatkozott a Jurnalul Nationalnak, hogy – a napilap szerint – Markó Béla elnök tiltakozott az emlékmű felállítására kijelölt helyszín ellen. Markó hangsúlyozta: az RMDSZ csak azokon a településeken támogatja a holokauszt áldozatainak emlékét szolgáló eljárásokat, ahol a történelmi adatok szerint zsidók elleni bűncselekményeket követtek el. A RMDSZ elnökének tiltakozására a miniszter azzal érvelt, hogy "ahogyan Antonescu zsidó származású románokat deportált, ugyanúgy deportált Horthy hadserege magyar zsidókat Erdélyből." Izsák Márton marosvásárhelyi szobrásznak az auschwitzi áldozatok emlékére gipszből készített alkotása 1947 óta áll a Nyár utcai zsidó temető ravatalozójában. "Kétszer is összegyűlt már a pénz a gipszmakett bronzba öntésére, de pénzváltáskor az egész odaveszett. Egy példányt a bukaresti múzeum megrendelésére is elkészítettem, ötven évvel ezelőtt. Azóta várom, hogy egyszer talán kerül pénz és emberi akarat a szobornak egy marosvásárhelyi köztéren történő felállítására – panaszolta az idős művész. "Valósággal mellbevágott Markó Bélának a Jurnalul Nationalban idézett kijelentése. Valószínűbbnek tartom az újságíró tévedését; nem lehet igaz, hogy az RMDSZ-elnök nem nézné jó szemmel a marosvásárhelyi holokauszt-emlékmű felállítását, hiszen egész életműve, emberi hozzáállása ellentmond ennek a feltételezésnek – jelentette ki Sauber Bernát hitközségi elnök a román nyelvű napilap márc. 26-i számában megjelent újságcikk kapcsán. Dorin Florea polgármester a Krónikának azt nyilatkozta: első perctől kezdve támogatója volt az ügynek, sőt területet is felajánlott Izsák Mártonnak, ahol elhelyezhetné a szobrot: a zsinagóga előtt. Fodor Imre alpolgármester szerint a marosvásárhelyi hitközség mindeddig nem kereste meg a városházát a szobor elkészítéséhez való hozzájárulási kérelemmel. Spielmann Mihály városi tanácsos szerint indokolatlan a félelem, hogy egy holokauszt-emlékművel a magyarságra fognak mutogatni. /Antal Erika, Salamon Márton László: Kísért a múlt Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./
2002. március 30.
A Magyarok Székelyföldi Társasága a több mint hétszázezres székelység életérzését kívánja most megfogalmazni, hogy biztatásul szolgáljon abban a küzdelemben, amelyet a Fidesz–Demokrata-Fórum Kormányzata folytat egy gyarapodó, sokasodó, erős, független és szabad haza megteremtéséért, amely az idegenbe szakadt és az országban élő magyarok közös otthona lesz itt a Kárpát-medencében – írta Beder Tibor, a társaság elnöke. /Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társasága elnöke: Üzenet a jövendő magyar kormánynak. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 30./ Lőrincz György író szintén kiállt Orbán Viktor miniszterelnök mellett: "szavazzanak arra a pártra, amely nyolcvan év után szót emelt a kisebbségbe szakadt magyarságért, vállalt minket és kiállt értünk..." –írta. /Lőrincz György: Van nekem is "még egy érvem"... = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 30./
2002. április 3.
A Pro Universitate Partium Alapítvány kuratóriuma megköszönte az erdélyi történelmi magyar egyházak híveinek, anyaországi és nyugati testvéreiknek a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem fenntartásához, ingatlanfejlesztéséhez a 2001?es esztendőben nyújtott erkölcsi és anyagi támogatását. A 2000?es esztendőtől kezdődően az egyetem anyagilag - az előző évekhez képest - összehasonlíthatatlanul jobb helyzetbe került azáltal, hogy a magyar kormány költségvetési támogatást biztosított az erdélyi?partiumi önálló magyar magánegyetemi rendszer kiépítéséhez. A Partium Keresztény Egyetem kórusának 2001. ápr. 20. ? máj. 8. között sorra került egyesült államokbeli és kanadai hangversenykörútja során /melyet az Illyés Közalapítvány támogatott/ összegyűlt 68 ezer USD és 13, 8 ezer kanadai dollár. Ezt az összeget szintén az egyetem fejlesztésére fordítják. /A Pro Universitate Alapítvány közleménye. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 3./
2002. április 6.
A Váradi Biblia nyomtatójának, Szenczi Kertész Ábrahámnak nevét viseli az a nagyváradi sajtóház és nyomda, amelyet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyitott anyaországi támogatással. A jan. 5-i avató ünnepségen hangsúlyozta Tőkés László püspök: nagyobb építkezés első lépése a sajtóház megnyitása. Szabó Tibor, a HTMH elnöke avatóbeszédében a sajtóház további támogatását ígérte. A sajtóházban nyomda és a Partiumi Közlöny és a Harangszó mellett helyet kap a kárpát-medencei tudósítói hálózat fiókja, amely a Duna TV, a Magyar Televízió, a bukaresti és a kolozsvári magyar stúdiók tudósítóiból áll. Könyvbemutatókkal köszöntötték az eseményt: Csetriné Lingvay Klára Nagyasszonyaink című könyve 15 erdélyi nagyasszony munkásságát, történetét feldolgozva láttatja Erdély történetét. Balaskó Vilmos Élet a föld alatt című, a román börtönök összeírását tartalmazó könyve másodkiadást ért meg. Bemutatták a Heidelbergi Káté revidiált kiadását, végül Szabó István tanár átfogó Ottomány monográfiáját mutatta be Dukrét Géza, a Partiumi Könyvek szerkesztője. A nagyváradi regionális sajtóház a harmadik a marosvásárhelyi és a kolozsvári után. /(Balla Tünde): A tények beszéljenek. Sajtóház nyílt Nagyváradon a magyar kormány támogatásával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./
2002. április 9.
A határon túli magyarság figyelemmel kísérte a magyarországi országgyűlési választások első fordulóját /ápr. 7./, hiszen annak tétje az anyaország határain kívül élők számára úgyszintén nagy. Markó Béla szövetségi elnök: A határon túli magyarság helyzetének nem lenne szabad pártpolitikai viták tárgyát képeznie Magyarországon, nem megosztó, hanem konszenzusteremtő kérdés kellene hogy legyen. Számunkra az a hasznos, ha a mindenkori magyar kormánnyal minél szorosabb kapcsolatot tartunk fenn, és minél közelebbi viszonyban vagyunk minden jelentős magyarországi politikai párttal. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: Árulkodó Medgyessy Péternek, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének nyilatkozata, amely folytatja a kilencvenes évek elején indult számmisztikát a magyarság létszámát illetően. A szocialista politikus kijelentette, hogy kétszer ötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ő is felvette Horn Gyula volt miniszterelnök tízmillió magyar állampolgárra vonatkozó nyilatkozatának fonalát, és sietett a tudtunkra adni, hogy nem folytatja az Antall?Orbán féle tizenötmilliós össznemzetben gondolkodó nemzetpolitikai irányvonalat, megjegyezve ugyanakkor, hogy a felelősséget nem hárítja el. Számunkra azonban ez a kiegészítése kevés vigaszt jelent, hiszen nem kevesebbről van szó, mint a Fidesz-kormány által beindított azon nemzetpolitikai koncepcióról, amely a magyar nemzet határokon átívelő egyesítésére törekszik. Ebben a tekintetben már-már áttörésnek számított a státustörvény elfogadása. Jelenleg azonban úgy néz ki, hogy amennyiben valóban az MSZP?SZDSZ alakíthat kormányt, akkor egyrészt a múltból átörökölt proletárinternacionalizmus, másrészt pedig a kozmopolitizmus által meghatározott szűkkeblű országpolitikai gondolkodásnak nincs szüksége a nemzetpolitika szélesebb távlataira. Ez a határon túli magyarok számára már-már lesújtó. Nemzetpolitikai vonatkozásban értékelve az eseményeket, lesújtónak merem nevezni, ha az Orbán-kormány által elkezdett nemzetpolitikai irányvonal megtörik, eltorzul, vagy leveszik napirendről. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint a miniszterelnökjelöltek vitája azt mutatta, hogy Magyarországon bármelyik nagy párt is nyerné meg a választásokat, radikális hangsúlyeltolódásra nem kerülhet sor, többek között a határon túli magyarokhoz fűződő viszonyt illetően sem. Kónya-Hamar Sándor képviselő: Hogy mi mindent sikerült elérnie az Orbán-kormánynak az elmúlt négy évben, a saját bőrünkön is lemérhetjük, hiszen amit a határon túli magyarságért tettek, nem kevés. Gondolok itt az egyetemre, a státustörvényre, a kulturális és gazdasági téren tett kezdeményezésekre, amelyeknek azonban politikai áldatlansága mindig megvolt, és meglesz. - A határon túli maggyarokkal kapcsolatban Kovács László úgy fogalmazott, hogy tízmillió magyar kormánya kerülhet személyükben hatalomra, az anyaországon kívül élők pedig boldolguljanak ott, ahova a történelmi sors helyezte őket. Nyilatkozatából egyértelműen kitűnik, hogy a szocialisták nem nemzeti, hanem állami keretben gondolkoznak, olyan politikai entitásban, amelyet 1994, és 1998 között is hangoztattak, és gyakoroltak. Semmiképpen nem az antalli és az orbáni megfogalmazást vállalják át. Vekov Károly parlamenti képviselő: ? Nagyobb szükségünk van a magyar kormány támogatására, mint valaha, s ez érvényes volt tegnap is, ma is és holnap is. Úgy vélem, lényegi változás nem fog bekövetkezni a magyar kormány politikájában a határon túli magyarságot és bennünket illetően sem. /Papp Annamária: Szükségük van a határon túli magyaroknak a budapesti kormány további támogatására. Erdélyi magyar politikusok a magyarországi választásokról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2002. április 10.
Az anyaország körüli államokban élő magyar közösségek életének is fontos, bizonyos szempontból meghatározó jellegű eseményei az anyaországi választások, szögezte le Máthé Éva. Az a kérdés is megfogalmazódott, mi lesz az ősszel magyar állami támogatással beindított Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sorsa? Megkapja-e a további, elengedhetetlenül szükséges támogatásokat, vagy az első tanév után csúfosan kimúlik Antall József- 15 millió magyar vezetőjének tekintette magát - még ha csak lélekben is. Horn Gyula már csak tízmillió magyarban gondolkozott. Orbán Viktor négy évvel ezelőtti kijelentésére, miszerint az ország határai nem azonosak a nemzet határaival - Romániában felszisszentek a vezető politikusok. Medgyessy Péter "közjogilag" ismét elengedte a határon túli magyarok kezét. Helyes és értelmes kijelentés az, hogy közjogilag csakis tízmillió magyar miniszterelnöke lesz. De most, 2002-ben nekünk már nem elég azt mondani: természetesen a mindenkori magyar kormány felelősséggel tartozik az elszakadt nemzetrészeknek, hogy tevőlegesen hozzá kell járulnia életünk jobbításához. Ezen túl valami más is kell. Talán egy kevés érzelmi töltet, talán ígéret arra, hogy a kedvezménytörvény érvényben marad, s a Sapientia egyetem tovább járja a maga göröngyös, de biztos útját.? ?? sem Szili Katalinról, sem Lendvai Ildikóról nem tudom (sajnos) elképzelni, hogy álmatlan éjszakáik vannak a mi sorsunk sanyarúsága miatt.? ?Az MSZP nyilvánvalóan melléfogott akkor, amikor nemcsak több százezer, de több millió romániai munkavállaló várható beözönléséről papolt a kedvezménytörvény kapcsán. Jó lenne, ha kiegyensúlyozott, de nem elhidegülő nemzeti, nemzetiségi politikával maga mellé állítaná a határon túli magyarságot, nem csak a magyar választópolgárok felét. Az, hogy a pártnak nincs is szüksége ránk, mit se változtat azon, hogy a magyar nemzethez tartozunk. Valamit kezdeni kell velünk, még akkor is, ha egy más államnak (is) lojalitással tartozunk.? /Máthé Éva (Marosvásárhely): Értünk? Ellenünk? = Magyar Hírlap, ápr. 10./
2002. április 12.
A több magánegyetemet akkreditáló határozattal vált gyakorlatilag jogi személlyé a Sapientia EMTE, amelyet márc. 28-án hozott a kormány. A magyarországi választások kapcsán Tonk Sándor rektor elmondta, nem tart attól, hogy az esetleges kormányváltás befolyásolja a Sapentia finanszírozását. Tonk kifejtette, a költségvetési vita során a magyar ellenzéki pártok a kormány álláspontját támogatták, ami garanciát jelenthet arra, hogy a Sapientia működése zavartalan maradjon a Fidesz?MDF választási veresége esetén is. Tonk szerint a Sapientia?EMTE működése legalább két évre anyagilag mindenképpen biztosítva van. A rektor kiemelte, hogy Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje tavalyi erdélyi látogatásán arra a kérdésre, hogy mit tenne másként a Sapientia ügyében, azt nyilatkozta: még több pénzzel támogatná az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, mint ahogyan az Orbán-kormány teszi. Medgyessy a Krónikának adott exkluzív interjújában 2001 szeptemberében kifejtette: segíteni kívánja a határon túli magyar kultúrát, oktatást és médiát. ?Trianon óta nem volt példa akkora erőfeszítésre a magyar kormány részéről a határon túli magyarság megsegítésére, amekkora az Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozása? ? hangsúlyozta Tonk Sándor. A rektor szerint ?rossz üzenet? lenne minden irányban, ha ez a nagy lendülettel indult ügy kifulladna, és a mindenkori magyar kormány tudatában van annak, hogy a megkezdett munkát folytatni kell. /Salamon Márton László: Tonk Sándor nem aggódik. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./
2002. április 15.
Ápr. 15-én a Polgári Összefogás Budapesten, a Kossuth téren tartott nagygyűlésével egy időben Székelyudvarhelyen a Művelődési Ház is megtelt érdeklődőkkel, akik két óriáskivetítőn követték nyomon a budapesti eseményeket. A Fidesz MPP-vel szolidaritást vállaló székelyudvarhelyi és más székelyföldi polgárok üzenetét Szász Jenő, a város polgármestere tolmácsolta. A szónok többek között hangsúlyozta: ?Együtt vagyunk a nemzettel ezekben a lélekpróbáló időkben, itt állunk, mert másként nem tehetünk. A polgári szolidaritás napján mi, a keleti végek emberei sem maradhattunk némák. Valljuk, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Nem csak a magyar kormány a határon túli magyarokért, hanem mi is felelősek vagyunk a nemzetért. Mivel az ország és a nemzet határai nem esnek egybe, ezért mi nem szavazhatunk. De a választás rólunk is szól ? megmaradásunk, felemelkedésünk, az anyaországgal való kapcsolatunk függ tőle. (...) A jövő vasárnapi választás ezért a mi sorsunkról is szól. Megerősödni vagy beolvadni! Felemelkedni vagy visszasüllyedni! Gyarapodni vagy kivándorolni! Mi, határon túli magyarok folytonosságot akarunk! (...) Arra kérjük a velünk azonos módon gondolkodó polgárokat, Magyarország valamennyi választópolgárát, hogy értünk is szavazzanak, és ne ellenünk!" ? hangzott befejezésül az üzenet. /Szolidarizáló Székelyföld. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 15./
2002. április 19.
A Kolozsvári Állami Magyar Operának eddigi anyagi és egyéb természetű nehézségei, kellemetlenségei mellett egy újabb komoly problémával is szembe kell néznie: az énekkar tagjainak kivándorlása, "átigazolása" magyarországi hasonló intézményekhez olyan méreteket öltött, hogy azt már jelenségként kell kezelni. Ezzel a magyar opera is veszélyeztetett helyzetbe kerül. Simon Gábor, az opera igazgatója beszélt az előzményről: átszervezték a budapesti operaházat, és az új igazgatóság énekkari állásokat hirdetett meg, az itteni keresetnek körülbelül a nyolcszorosáért. Amennyiben a mindenkori magyar kormány a helyben maradást támogatja, egyfajta célirányos támogatási rendszert kellene kidolgozni a magyar intézmény támogatására. /(i): Kivándorlási hullám a magyar operánál. Simon: veszélyben az intézmény. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./
2002. április 20.
A Szabadság Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárt, a Fidesz Magyar Polgári Párt alelnökét kérdezte a magyar kormánypárt választási esélyeiről, a határon túli magyarok támogatásával kapcsolatos elképzeléseikről. Az MSZP előretörése annak tudható be, hogy az utolsó napokban jobban tudta mozgósítani ezt a bizonytalan réteget, hatékonyabb volt kampányfinisük, jegyezte meg Németh Zsolt, hozzátéve, hogy bizakodó a végeredményt illetően. "Az elmúlt 4 év folyamán, különösen a státustörvény megalkotásával, kiépítettük azokat a kereteket és azt az intézményrendszert, amelyen belül Magyarország támogatást nyújt a határon túli magyaroknak. A rendszer tehát adott, működik, az pedig, hogy mennyi forrást tudunk beletenni, függ Magyarország gazdasági helyzetének alakulásától, és - természetesen - a magyar kormány hozzáállásától és szándékaitól. Ezért nem mindegy a határon túli magyarok szempontjából sem, hogy ki alakít kormányt Magyarországon." - fejtette ki az államtitkár. Amennyiben az MSZP és az SZDSZ alakít kormányt, újból visszatér az alapszerződések megkötésének szelleme, "amikor nem tekintették egyenrangú partnernek a határon túliakat, nem vették figyelembe véleményüket." Medgyessy Péter az első forduló éjszakáján megint csak a tízmillió, pontosabban a kétszer ötmillió magyarról beszélt. /Székely Kriszta: Visszatérhet az alapszerződések szelleme? Beszélgetés Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./