Stratégiai partnerség minden vonalon?
A romániai magyar belpolitikai erőviszonyok megváltoztatásához is hozzájárulhat a magyar kormány és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kötött megállapodás, amelynek értelmében az utóbbi a könnyített honosítás folyamatában asszisztálna az anyaországi intézményeknek.
Újabb dimenzióval bővül a stratégiai partnerség
Szerdán, november 24-én megállapodást írt alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a magyar Külügyminisztériummal illetve a közigazgatási és igazságügyi tárcával. A budapesti ceremónia után Toró T. Tibor csütörtökön sajtótájékoztatót tartott Nagyváradon, amelyről a Krónika napilap tudósít. A Tőkés László nevével fémjelzett szervezet ügyvezető elnöke beszámolt arról, hogy a megállapodás tárgya az egyszerűsített honosítási eljárás megszerzésével kapcsolatos tájékoztatás. Elmondása szerint az „Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, azon belül is Tőkés László elnöknek nagy szerepe volt abban, hogy a határon túli magyarok könnyített honosításának kérdését a köztudatban tartsa”, ezért helyes, hogy őket kérték fel a kérdés erdélyi kezelésére.
Mint ismeretes, az EMNT már korábban bejelentette az ún. Erdélyi Demokrácia Központok létrehozását, amelyek civil funkciót, a polgárokkal való kapcsolattartás szerepét töltenék be. Ez a leendő infrastrukturális keret az egyezség révén új tartalommal is megtelik. Gergely Balázs, a demokrácia-központok országos koordinátora a Krónika összefoglalója szerint elmagyarázta, hogy Magyarország erdélyi konzulátusainak részleges tehermentesítését szolgálja majd a kezdeményezés. Az állampolgárságot igénylők iratcsomóinak ellenőrzésében, az igénylők informálásában kívánnak szerepet vállalni. Segíthetnek a kihelyezett konzuli napok megrendezésében, valamint az állampolgársági fogadalomtétel dátumának egyeztetésében is.
Gergely Balázs azt is kifejtette, hogy a központok dolgozói részt vehetnek azokon a képzéseken, amelyeken a külképviseletek munkatársai is, így gyakorlatilag rendelkezni fognak minden szükséges ismerettel is. Az Új Magyar Szó arról is beszámol, hogy az elképzelések szerint húsz ilyen demokrácia-központ nyílna meg jövő év januárjában, Nagyváradon pedig már az elkövetkező tíz napban elindul a működés. A határ menti városon kívül hasonló intézmények nyitják meg kapuikat többek között Szatmáron, Kolozsváron, Zilahon, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Udvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban is.
Eszközök a hatalmi harcban
Kétségtelen, hogy a felvázolt infrastruktúra-rendszer elengedhetetlen ahhoz, hogy a könnyített honosítási eljárás tényleg „könnyen” működjön, senki sem várhatja el, hogy a három romániai külképviselet (Bukarest, Kolozsvár, Csíkszereda) egyedül megbirkózzon ezzel a feladattal. Gyanúsabb kérdés azonban a folyamat igen hangsúlyos átpolitizálása. Ne feledjük el ugyanis, hogy az EMNT többször is beharangozta pártalakítási szándékát, a kettős állampolgársággal kapcsolatos információszolgáltatás és segítéség könnyen politikai tőkévé kovácsolható.
Korábban sem volt titok, hogy az Orbán-kormány kiemelkedő státuszt szán Tőkés László és a körülötte kialakult tömörülésnek a nemzetpolitikai rendszerváltás által létrejövő új helyzetben. Ezt támasztja alá a stratégiai partnerség megkötése is. Az új megállapodást tehát joggal értelmezhető úgy, mint az anyaországi vezetés tudatos beavatkozása a romániai magyar politikai erőtérbe.
A módszer nem új, hiszen hasonló minta volt felfedezhető a kedvezménytörvény életbe lépése után megszülető státusirodák kapcsán is. Abban az időben Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) égisze alatt lettek átpolitizálva a szolgáltatások. Igaz, akkor sokkal kisebb mértékben volt versenyhelyzet a különböző csoportosulások között, következésképpen a dolog tétje is alacsonyabb volt. A kötekedők nyugodtan kérdezhetik meg, hogy miért nem használták a kettős állampolgárság esetében is a már meglévő státusirodák adta szervezeti hálót.
Ennek a kérdésnek a kapcsán, a hónap elején a Nyugati Jelen közölt egy összeállítást. Székely István, az RMDSZ mellett működő státusiroda-hálózat vezetője elmondta, hogy szó sincs a rendszer megszűnésétől. Ettől függetlenül azonban, a sajtóorgánum szerint megfigyelhető egy fokozatos leépülés párhuzamosan a kedvezménytörvény fontosságának leértékelődésével. A magyar állampolgárság felvételével ugyanis automatikusan érvényét veszti a jogszabály, igaz a kettő harmonizálásának konkrétumairól keveset nyilatkoztak a nemzetpolitika döntéshozói. A státusirodák közrejátszanak még az oktatási-nevelési támogatások megpályázásában és kézbesítésében, ám ezek a funkciók is átkerülhetnek az EMNT fennhatósága alá.
Persze az RMDSZ sem kívánja teljesen átengedni a kettős állampolgárság témája fölötti monopóliumot az EMNT-nek. Ennek bizonyítéka, hogy a párt Bihar megyei szervezete nemrégiben tájékoztató körutat kezdett, és egy füzetet is kiadott a szükséges információkkal. A témáról tudósító Krónika kérdésére Tóró T. Tibor kijelentette, tudomása van, hogy „a piacon nyüzsög más is”, ám alapjában véve helyesnek tartja, hogy az RMDSZ is érdeklődik a téma kapcsán. A kettős állampolgárság körüli imázs-harcban azonban nagy valószínűséggel az EMNT rendelkezik több ponttal, főként, ha figyelembe vesszük a másik oldalon tapasztalható nem egyértelmű viszonyulást a kérdéshez. A döntő tényező persze továbbra is az marad, hogy az erdélyi magyarság mekkora jelentőséget tulajdonít a témának.
Pap Szilárd István, Erdély.ma

Furcsállott együttműködés
Furcsállotta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a hétvégén Marosvásárhelyen megtartott Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát (TEKT) követően, hogy a magyar kormány megállapodást kötött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT).
Mint írtuk, a Tőkés László nevével fémjelzett szervezet együttműködési szerződést írt alá a FIDESZ-kormánnyal, amelyben vállalta, hogy „elősegítendő az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérelmek zökkenőmentes benyújtását” Erdélyi Demokrácia Központokat állít fel.
A húsz fiókos hálózat „önkéntességi alapon” ellenőrzi az állampolgársági kérelmeket alátámasztó dokumentumokat, hogy „az igénylők ne vesztegessenek el sok időt a sokszor amúgy is zsúfolt konzulátusokon”.
„Már azt is furcsállnom kellett, hogy az EMNT bejelentette, pártot akarnak létrehozni, és utána Magyarországon is voltak ezzel egyetértő megnyilatkozások, még ha nem is a kormány részéről” – fogalmazott Markó. Hozzátette: az erdélyi magyarságnak van érdekvédelmi szervezete, amely mindent megtett annak érdekében, hogy az egész magyarságot képviselje. „Amikor láttuk, hogy ez nem teljesen sikerül, akkor létrehoztuk az erdélyi magyar összefogást, amely működött és meghozta az eredményt.
A külön egyezségek azt sugallják, az EMNT megpróbál egy politikai alternatívát teremteni az RMDSZ-szel szemben, ahelyett hogy az összefogás folytatását szorgalmaznák. Ha itt kezdünk pártokat létrehozni, annak könnyen az lehet az eredménye, hogy egyik szervezetnek sem lesz ereje ahhoz, hogy egyáltalán megszólaljon a magyarság érdekében” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Még csak „tudomásul veszik” Eckstein indulási szándékát
Korábbi, lapunknak adott nyilatkozatát ismételte meg a hétvégén Markó Béla amikor leszögezte: a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 11-i tanácskozásán jelenti be, hogy indul-e újabb elnöki mandátumért.
Ugyancsak a hétvégén került sor Kolozsváron a szövetség Kolozs megyei éves közgyűlésére, ahol Eckstein-Kovács Péter volt szenátor, az államfő jelenlegi kisebbségügyi tanácsosa bejelentette indulási szándékát az RMDSZ legmagasabb tisztségéért folyó versenyben. A küldöttek elvi döntést hoztak arról, hogy „tudomásul veszik Eckstein-Kovács indulási szándékát”, viszont arról, hogy őt vagy más jelöltet támogatnak majd a jövő februári kongresszuson, csak a Megyei Küldöttek Tanácsának december 17-i ülésén döntik el. Új Magyar Szó (Bukarest)

Orbán aggodalmát fejezte ki az erdélyi magyar politikusok elleni román vizsgálatok miatt
Aggodalmát fejezte ki Orbán Viktor miniszterelnök az erdélyi magyar politikusok ellen indított romániai hatósági vizsgálatok miatt. A kormányfő a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) csütörtöki budapesti ülésén emellett arról is beszélt: külhoni fiatal magyar vállalkozókat segítő programok indulhatnak.
A miniszterelnök előadásában országonként szólt a Kárpát-medencei magyarság helyzetéről. Romániával kapcsolatban úgy fogalmazott: a magyar kormány visszarendeződést érzékel a kisebbségi jogok területén, a nyelvhasználat kérdésében pedig az európai jogok elvitatását tapasztalja “a saját közösségeinktől”.
Kifogásolta továbbá, hogy nem gyorsult fel az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása, és szerinte az erdélyi magyar orvosképzés ügye sem a rendeződés irányába tart. “A magyar politikusok ellen különböző indokokkal indított hatósági vizsgálatok is inkább aggodalommal töltenek el bennünket, semmint a jogállami szempontok győzedelmeskedésének diadalérzésével” – közölte.
Orbán Viktor azt mondta: a magyar kabinet sajnálatosnak tartotta az elmúlt éveknek azt a román politikáját, amely nem kereste az együttműködést Bukarest és Budapest között. Hangsúlyozta: Magyarország mind a román népnek, mind a választott vezetőknek megadta a kijáró tiszteletet. “Most jó reményekkel figyeljük a Romániában lezajló politikai változásokat, tanulmányozzuk a helyzetet” – tette hozzá.
A felvidéki magyarság ügyében a miniszterelnök kifejtette: azt követően, hogy a nemzeti alapon szerveződő magyar párt nem került be a szlovák parlamentbe, a budapesti kormány egy nagyon szoros szlovák-magyar gazdasági együttműködés mellett tette le a voksát, azt remélve, hogy ez a kooperáció kedvező lesz az ottani magyarságnak is.
Értékelése szerint a gazdasági sikerek elvitathatatlanok – példaként említette a komáromi Duna-hidat mint zászlóshajót -, és “a szlovák-magyar kapcsolatok nagyon régen voltak olyan kiegyensúlyozottak, mint most”.
A felvidéki magyar pártnak azt kívánta, hogy a soron következő választáson legyen képviselete a magyarságnak a pozsonyi parlamentben.
Kárpátaljára rátérve a kormányfő örömét fejezte azért, hogy hosszú évek szembenállása után összefogás alakult ki az ottani magyarok között.
Délvidékkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy évek óta jó irányba tartó építkezés halad, egyúttal jelezte: a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy az ott létrejött egység sérüljön. A horvátországi magyaroknak azt kívánta Orbán Viktor, hogy olyan kormány legyen Zágrábban, amely a nemzeti érzést, a nemzeti büszkeséget pozitív államalkotó tényezőnek tekinti. Szlovéniáról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország minden segítséget megad Ljubljanának az “újkori népvándorlásból” fakadó feladatokhoz.
Orbán Viktor az értekezleten közölte azt is: külhoni fiatal magyar vállalkozókat segítő programok indulhatnak. Jelezte: a kormány elvi döntéseket hozott arról, hogy szakmai segítségnyújtással, valamint részben visszatérítendő, részben vissza nem térítendő támogatásokkal járuljanak hozzá ezekhez a programokhoz. A magyar nyelvű, jól képzett szakmunkások mellé szükség lesz külhoni magyar nyelvű és kultúrájú, sikeres fiatal vállalkozói rétegre is – emelte ki.
A kormányfő kitért az egységes oktatási tér megvalósítására is a Kárpát-medencében. Felidézte többek között a Sapientia megalapítását, majd megjegyezte: most azért harcolnak, hogy a komáromi Selye János Egyetem 2016-ban az akkreditációs bizottságtól megkapja azt az elismerést, ami a hosszú távú létezéséhez elengedhetetlen.
Ezek szép dolgok – fogalmazott -, de eljött az idő, hogy mindezt összekapcsolják egy magyar nyelvű, Kárpát-medencei felsőoktatási rendszerré. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kapta ezt a feladatot a kormánytól, és a miniszterelnök reményei szerint hamarosan akciótervekkel áll elő a tárcavezető. Jelezte, az előző napi kormányülésen már döntöttek pénzügyi forrásokról. A miniszterelnök beszámolt a Kárpát-medencei ösztöndíjprogram elindításáról, ami lehetővé teszi a diákoknak, hogy magyar állami ösztöndíjjal a Kárpát-medence összes magyar intézményében tanulmányokat folytathassanak. Összegzése szerint az oktatás, a tudás és gazdaság összekötése Magyarország egyik legfontosabb nemzetstratégiai kérdése, ezért helyes, hogy a határon túli politikában is az oktatás és a gazdaság kapja a legnagyobb hangsúlyt. Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a magyar nemzetpolitikát egy erős Közép-Európa-politika segíteni tudja. A mostani “invázió”, egy eddig is tudott, de ritkán látható felismerést hozott a felszínre: a régióban feszülhetnek komoly ellentétek, de vannak olyan veszedelmek, amelyeknél kiderül, a közép-európai népek mégiscsak egy közösségbe tartoznak, mégiscsak van közük egymáshoz – fogalmazott az illegális bevándorlásra utalva. Úgy összegzett: közép-európai együttműködés nélkül a nemzeti érdekeinket is nehéz, vagy talán egyenesen lehetetlen lenne jól szolgálni. A kormányfő jó hírnek tartotta, hogy az EU leggyorsabban fejlődő térsége Közép-Európa, és rossznak, hogy az “elmeszesedő” nyugat-európai gazdaságok egyre kevésbé alkalmasak visszatérni a korábbi növekedés útjára, sőt továbbra is növekvő eladósodástól szenvednek. Kitért arra is, hogy miközben védekezett az ország, építkezni sem felejtettek el. Utalt az “egyre izmosodó” gazdasági mutatókra, és arra kért mindenkit, idézze fel az öt évvel ezelőtti Magyarországot, majd vesse össze azzal, amit ma Budapesten tapasztal. Ha sikerül a munkát folytatni, a ciklus végére Magyarország egész elfogadható képet mutat majd – fogalmazott Orbán Viktor. Erdon.ro

Heltait a magyar ellenzék ellen is be akarta vetni a Securitate
Magyarországon is be akarta vetni a „Hegel” nevű informátorát a nyolcvanas évek végén Ceausescu hírhedt titkosszolgálata. A Securitate Szőcs Géza baráti társaságára akarta ráállítani a forrását, hogy zavart keltsen a budapesti ellenzéki társaságban. Egy csütörtökön nyilvánosságra került okirat szerint Heltai Péter volt „Hegel”, ám a neves tévés személyiség szerint – aki elismerte, hogy Romániában kapcsolatban állt az állambiztonsággal – ő soha nem teljesítette a rá kirótt feladatokat.
„A ’Hegel’ fedőnevű volt informátorunkat (…) bevetjük budapesti ellenzéki körökbe, mint például Ara-Kovács Attila, Toth Károly, Keszthelyi András és „SABOU” valamennyi kapcsolatához, aki az úgynevezett Erdélyi Magyar Hírügynökséggel működhetnek együtt, hogy kompromittálja őt, és hozzájáruljon a hiteltelenítéséhez és az elszigeteléséhez” – olvasható egy belső használatra készült román állambiztonsági jelentésben, hogy mivel akarta megbízni a Securitate (Secu) korábbi forrását.
Egy csütörtökön nyilvánosságra került – a Ceausescu-diktatúra hírhedt titkosszolgálatának iratait kezelő levéltára (Consiliul National pentru Studierea Archivelor Securitatii - CNSAS) által kiadott – 2010. november 25-i keltezésű hivatalos értesítés szerint Heltai Péter, az MTV korábbi főszerkesztője a Securitate „Hegel” fedőnevű informátora és forrása volt.
A leleplező (szakszóval: dekonspiráló) iratot a kolozsvári származású, Berlinben élő képzőművész, Gáll Tibor bocsátotta a rendelkezésünkre, akinek a CNSAS-től kikért – a nyolcvanas években az állambiztonság által róla vezetett – dossziéja két olyan jelentést is tartalmazott, melyet a Securitate tisztjei készítettek 1985-ben „Hegel” beszámolói alapján.
A Hírszerző szombaton részletesen ismertette a jelentések tartalmát, melyekből kiderül, hogy a Secu informátora az ellenzéki barátaival folytatott beszélgetéseiről legalább két alkalommal is biztosan beszámolt az állambiztonságnak.
A „Sabau-ügy” állása
Az 1987. szeptember 21-én – kizárólag belső használatra készült – „helyzetjelentés” szerint a Securitate azután sem akart lemondani informátoráról, hogy „Hegel” végleg áttelepült Magyarországra. A dokumentumot a kolozsvári filharmónia jelenlegi vezetője, egykori román ellenzéki, Marius Tabacu találta meg a saját, CNSAS-től kapott dossziéjába és bocsátotta a Hírszerző rendelkezésére.
A jelentés lényegében egy összefoglaló, amely vélhetően a Securitate felső vezetésének számol be a „Sabau” ügy állásáról. A különféle utalásokból (helyszínek, események, dátumok, illetve a dokumentumban szintén feltűnő feleség nevéből) arra lehet következtetni, hogy a „Sabau” név Szőcs Gézát, az Orbán-kormány jelenlegi államtitkárát takarja, akit az 1980-as évek eleje óta folyamatosan megfigyelt az állambiztonság.
Kijelölt feladatok
Heltai Péter – aki a román levéltár adatai szerint „Hegel” néven a Secu informátora volt – 1987-ben költözött át Magyarországra, majd MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa lett. Átköltözése után rendszeres kapcsolatban állt a Romániából időközben áttelepült Szőcs Gézával és baráti társaságával, az 1981-1982 között működött nagyváradi szamizdat újság, az Ellenpontok szerkesztőivel, így Ara-Kovács Attilával és Keszthelyi Andrással.
Az 1987-es jelentés szerint „Hegel” már nem volt a Securitate informátora, de további feladatokkal akarták megbízni. Az állambiztonság az eddig nyilvánosságra került jelentések szerint az ügynökeivel, forrásaival folytatott egyeztetések után rendszeresen kijelölt további feladatokat. Így „Hegel”-t már 1985-ben is arra próbálták rávenni, hogy magyarországi utazásai során vegye fel a kapcsolatot a Romániából áttelepült Tamás Gáspár Miklós filozófussal, illetve a szintén átköltözött Ara-Kováccsal, és tudjon meg minél többet a tevékenységükről.
Az 1987-es helyzetjelentés szerint „Hegel”-nek az lett volna a feladata, hogy az állambiztonságtól kapott információk elhintésével diszkreditálja és szigetleje el a Ceausescu-dikatúrát Magyarországon és Nyugat-Európában folyamatosan bíráló Szőcsöt.
„A legérdektelenebb dolgokról hadovált”
Heltai Péter – aki a Hírszerzőnek szombaton elismerte, hogy az 1987-es kiköltözéséig kapcsolatban állt a romám állambiztonsággal –, azt mondta, ezekről a Secu által kijelölt feladatokról most hallott először, soha nem teljesített ilyen kéréseket.
Névjegy
Heltai Péter 1962-ben Kolozsváron született. A Babes-Bolyai Egyetemen filozófia-történelem szakos tanárként végzett, majd egy évre rá, 1987-ben áttelepült Magyarországra. Még ebben az évben az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa lett. Az Országgyűlési Tudósítások alapító szerkesztője volt, majd az Magyar Televízióhoz került, ahol 2000-ig műsorigazgatóként, főszerkesztőként dolgozott. Ebben az évben részt vett az InfoRádió, majd a Budapesti Kommunikációs Főiskola megalapításában.
Jelenleg a Duna Tv reggeli műsorának kreatív menedzsere. Különböző kiadványokban megjelent fordításai, tanulmányai mellett önállóan is jegyez egy könyvet. 2009-es alakulása óta a Class FM-et működtető Advenio Zrt. igazgatósági tagja, idén július óta pedig felügyelőbizottsági tagja az RTL Klubot és számos más tévécsatornát működtető Magyar RTL Zrt.-nek. Heltait az utóbbi cégbe ugyanaz az Infocenter.hu Zrt.”delegálta”, amelynek igazgatója az Advenio többségi részvényese is.
Heltai azt mondta, ő soha nem írt alá beszervezési nyilatkozatot, nem volt ügynök, ám egy székelyföldi táborozás után – ahol a résztvevők elénekelték a székely himnuszt és magyar zászlót lobogtattak – őt is megfigyelték, és rendszeresen beidézték a rendőrségre. A Secu tisztjei ilyenkor elbeszélgettek vele, és ezekről a kikényszerített találkozókról készültek azok a jelentések, amelyek most nyilvánosságra kerültek.
Heltai azt is mondta, előfordult, hogy ő is leírt dolgokat az eléje tett papírra, de ilyenkor „a legérdektelenebb dolgokról hadovált”, és a fizikai fenyegetés hatása alatt tette ezt. Heltai a Hírszerzőnek azt állította, ezeken a találkozókon igyekezett olyasmiket mondani, amit a Secu már egyébként is tudott, hogy ne okozzon kárt a barátainak, ismerőseinek.
„Jó minőségű munka”
Úgy tűnik, ennek némileg ellentmond az 1987-es helyzetjelentés, mely szerint az áttelepült „Hegel”-lel azért kell továbbra is tartania a Secunak a kapcsolatot, mert korábban „jó minőségű tájékoztató munkát végzett”.
„Jó minőségű tájékoztató munkát végzett”
Heltai szerint ez hazugság, az 1985-ös jelentések is arról tanúskodnak, hogy a jegyzetelő tisztek mindenféléket „hozzáköltöttek” az általa mondottakhoz, kiforgatták a szavait, és olyasmiket adtak a szájába, amiket ő soha nem mondott. Szerinte, akik ezt a jelentést írták, esetleg „felvágni” akartak a feletteseik előtt, hogy milyen jó munkát végeznek.
Az Ellenpontok rövid története
Az Ellenpontok egy magyar nyelvű szamizdat folyóirat volt, amely Nagyváradon jelent meg 1982-ben. A lapot Ara-Kovács Attila, Tóth Károly, Szőcs Géza és Keszthelyi András szerkesztette. A sokszorosítást az első hat szám esetében írógéppel végezték, a további számok stencillel készültek. Az egyes lapszámok terjedelme általában 50-70, sűrűn gépelt oldalt tett ki. A lap eleinte szűk, értelmiségi körben terjedt, de megjelenéséről és a közölt cikkekről több alkalommal beszámolt a Szabad Európa Rádió is, így nemzetközi ismertségre tett szert - kiválta a Securitate haragját.
A román titkosrendőrség 1982. november 7-én tartóztatta le az Ellenpontok szerkesztőit. Többhetes, brutális kihallgatás után házi őrizetbe helyezték őket, de a nemzetközi tiltakozás hatására végül valamennyiük számára lehetővé tették az emigrációt. Ara-Kovács Attila és Keszthelyi András Budapesten él, Tóth Károly Antal és Tóth Ilona Svédországban. Szőcs Géza Svájcba távozott, de az 1989-es romániai változások után hazatért Erdélybe, május óta a második Orbán-kormány kulturális államtitkára.
Furcsa ellentmondást véltünk felfedezni abban is, hogy Heltai egy pénteki telefonbeszélgetésben azt mondta a Hírszerzőnek, hogy 1987-es átköltözése előtt nem is ismerte Szőcsöt, ám a kulturális államtitkár lapunknak azt nyilatkozta, az ő megfigyelései dossziéjában is rendszeresen feltűnik a „Hegel” fedőnevű informátor. Szőcs még nem kapta meg az álnevet felfedő okiratot, de „végtelenül szomorú és csalódott" lenne, ha a román állami hivatal a neki megküldött levélben Heltaival azonosítaná a róla jelentéseket készítő „Hegel"-t.
M. László Ferenc, Hírszerző

Tőkés újra hadat üzen - budapesti támogatással
Lényegében tűzszünet omlott össze az erdélyi magyar politikában a hét végén – azzal ugyanis, hogy Tőkés László saját párt szervezésére szánta el magát, valójában egy amúgy sem túl mélyre elásott csatabárdot kapott elő.
Tőkés hadüzenetének címzettje ugyanaz a szervezet, amelyik mindig is volt: az RMDSZ. Lépésének következményei egyelőre bizonytalanok. Egyvalami azonban már most sem az: döntésével lezárult az erdélyi magyar politikában egy viszonylag hosszú szélcsendes időszak.
Ez a politikai tér korábban is sokszor volt már csatazajtól hangos. Némi túlzással akár azt is lehetne mondani, hogy Tőkés, amikor csak tehette, rárontott az RMDSZ-re. Általában ő húzta a rövidebbet, ám amíg ez bekövetkezett, sok csúnya dolognak lehetett szemtanúja – és gyakran elszenvedője – az ottani magyarság.
Adódik persze a kérdés: miért éppen most láthatta elérkezettnek az időt zászlóbontásra a nimbuszában fogyatkozó radikális politikus? Ennek ottani okai tényleg nemigen látszanak: az RMDSZ rendben abszolválta a legutóbbi választásokat, és eddig semmi olyasmit nem tett a kormánykoalíció tagjaként, ami a választói bizalom megrendülésével járt volna. Ezért a trónigény mostani bejelentésének indokát nyilván másutt érdemes keresni: Budapesten. Ez az erdélyi magyar vizeket felkavaró bejelentés tudnillik egyértelműen arról árulkodik, hogy nemzetpolitikájukban Orbánék semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek előző kormányzati ciklusukból. Markó Béla és csapata már akkor nagy szálka volt a szemükben, csak éppen nem sikerült velük elbánniuk – sem Tőkés, sem Szász Jenő segítségével. Az egységbontó fideszes kísérletek akkor rendre elbuktak Erdélyben.
Nyáron viszont érvénybe lépett a megosztási politika új kiadása, és nem kizárólag Erdély vonatkozásában. Az Orbán-kormány azóta már rövid úton kitagadta a nemzetből a szlovákiai Hidat, és közvetlenül a kárpátaljai választások előtt köztörvényes gyanúba keverte az ottani Fidesz-barátok ellenlábasának számító UMDSZ-t. A jelekből ítélve most Erdélyen a sor. Kövér László például egyik legutóbbi tévés szereplésében már elkezdte pedzegetni, hogy az RMDSZ-re tulajdonképpen nincs is szükség – a párt nélkül is elérte volna az ottani magyarság azokat az eredményeket, amelyeket elért.
A határon túli magyar erővonalak átrajzolására irányuló fideszes próbálkozásokban nem csak a közvetlen politikai szempontok játszanak szerepet. Alapvető kérdés az is: ki ossza és kiknek az anyaországi milliárdokat a határon túlra? Erdélyben eddig ez a folyamat a szavazók által legitimált, ám a Fidesz által dezavuált RMDSZ közreműködésével zajlott. A nyár óta viszont más a helyzet. Vajon tényleg puszta inszinuáció volna a Tőkés-párt színre lépése és a püspök árnyékában szerveződő alapítványok (mindenekelőtt a gőzerővel alakuló erdélyi „demokrácia-központok”) létrehozása között szerves kapcsolatot látni? S attól sem kell tartani, hogy Tőkéséknek filléres gondjaik lennének a mostani vehemens és költséges pártgründolásban.
Kis Tibor, Népszabadság

Huszárvágással érkezik a Bethlen Gábor Alap
Kutyafuttában készül megreformálni a határon túli magyar támogatási rendszert a második Orbán-kormány. A sokszor vádolt Szülőföld Alap helyét az erdélyi fejedelemről elnevezett Bethlen Gábor Alap veszi át, amely a budapesti döntéshozók szerint rendet vág az átláthatatlan támogatáspolitikában. Az új formula ellenzői azonban csak fokozottabb átpolitizálást és központosítást látnak a kezdeményezésben. Megnéztük, hol az igazság.
November 26-án nyújtotta be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt a jogszabálytervezetet, amely révén a Bethlen Gábor Alap váltja fel a Szülőföld Alapot a határon túli magyar támogatásrendszer kezelésében. A változtatás deklarált célja, hogy az „átláthatatlanná” és „párhuzamossá” vált támogatási rendszert megreformálja. A nemzetpolitikáért felelős kormányfő-helyettes véleménye szerint az anyagi segítség alapvető célja - a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való egyéni és közösségi boldogulása, anyagi és szellemi gyarapodása, nyelvének és kultúrájának megőrzése és továbbfejlesztése, az anyaországgal való és egymás közötti sokoldalú kapcsolatának fenntartása és erősítése – nem változik meg az új rendben, csak az elérését szolgáló módszerek válnak hatékonyabbá.
Mi változik?
A Szülőföld Alap legnagyobb hiányosságai a kuszaság mellett a merevség és az ellenőrzési mechanizmusok gyengesége voltak. Ezen problémák önmagukban elegendő okot szolgáltatnak a változtatáshoz, hogyha az tényleg érdemi javulásokat von maga után. Melyek lennének az új összeállítás változtatásai. A Felvidék.ma közöl egy összefoglalót, amelyben ezeket taglalja. A törvénytervezet szerint a Bethlen Gábor Alapba adományok útján is kerülnének források, adományok, amelyeket magán és jogi személyek is benyújthatnak. A minimális keret mindig egy milliárd forint lenne, tehát az adományok után fennmaradó rést a kormány töltené ki.
Egy nagyobb módosításnak tűnik az is, hogy nemcsak szervezetek, hanem magánszemélyek is tudnának pályázni, így "lehetővé válna, hogy a határon túli kis- és középvállalkozások hozzájuthassanak olyan támogatásokhoz, amelyek például az európai uniós pályázataikhoz önrészt vagy kamattámogatást biztosítanak" – mondta el Ulicsák Szilárd, a támogatáspolitikáért felelős miniszteri biztos. A Szülőföld Alap jogutódját egy háromtagú bizottság vezetné, amely döntene a források elosztásáról, és amelynek tagjai a nemzetpolitikáért felelős miniszter, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára, valamint a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár lennének.
Az Alapnak minidig figyelembe kell majd vennie a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) és szakbizottságainak elvi iránymutatásait. A bizottság szakmai döntés-előkészítő szerve egy kilencfős Kollégium lenne. Az ellenőrzés tekintetében is szigorít a januártól életbe lépő tervezet. A pénzalapnak évente legalább egyszer a parlament előtt kell beszámolnia tevékenységéről, az Állami Számvevőszék pedig folyamatos megfigyelés alatt tartaná a szervezet működését.
Döntés az érintettek nélkül?
Mint minden szakpolitika, a határon túli magyarság támogatása és az általános értelemben vett nemzetpolitika is pénz kérdése. Az anyagi források elosztásának egy jól kidolgozott stratégia szerint kell működnie, hiszen csak így érhető el a vágyott eredmény. Ennek a szempontnak a tekintetében azonban a Bethlen Gábor Alap sem büszkélkedhet kedvező fogantatásnak. A tervezet gyors elfogadási határideje és rövid vitaideje legalábbis nem erre enged következtetni. Az is problémásnak tűnik, hogy a magyar kormány nem konzultált a határon túli magyarság képviselőivel. A nemrégiben megtartott MÁÉRT gyűlésen nem került napirendre a téma megvitatása, és arról sem láttak hírek napvilágot, hogy az anyaországi döntéshozók egyeztettek volna a kárpát-medencei magyarság politikusaival.
Nulla összegű játék
A Szülőföld Alapot gyakran érte az a kritika, hogy túlzottan átpolitizálja a támogatási rendszert, az egyes kormányok a saját klienseiket szolgálták ki általa, hátrányosan megkülönböztetve más szervezeteket. A kormányváltás előtt a balliberális kormányt vádolták gyakran azzal, hogy kétes kritériumok szerint oszt pénzt. A második Orbán-kormány sem mentesült ezektől a vádaktól, az elmúlt hetekben például az erdélyi Új Magyar Szó, illetve anyaországi lapok is cikkeztek a témában. Az Új Magyar Szó kifogásolta például, hogy sem az említett sajtóorgánum, sem más hasonlóak (pl. a Transindex.ro portál, az Új Szó szlovákiai magyar napilap) nem részesült az anyaország anyagi segítségében.
Bár az illetékesek minden alkalommal magyarázkodtak, a helyzet abszurditása nem szűnt meg, csak fokozódott. A politikai praktika, amely szerint a budapesti széljárások szerint változik a támogatottak köre, igen rossz fényt vethet a szépen megfogalmazott nemzetpolitikai célokra, és alapjában véve egy ördögi kört eredményez, amelyből hosszú távon senki nem profitál, csak veszít.
Vajon mentes lesz ettől a Bethlen Gábor Alap? Mint minden kezdeményezésnek, ennek is kijár a jóhiszemű megítélés. A jogszabálytervezetből nem olvashatunk ki semmit, ami arra engedne következtetni, hogy folytatódni fognak az eddigi praktikák. Így csak a kontextusból ítélhetünk, ami azonban nem ad feltétlen optimizmusra okot. Az új formula például azzal is jár, hogy a Szülőföld Alap létező infrastruktúráját egy huszárvágással megszüntetik, és újat építenek fel. Hogy ez az új szerkezet kikre alapozva és kik által épül, az kérdéses. Beszédes azonban a kettős állampolgársággal kapcsolatos tájékoztatás intézményes kivitelezése. Itt ugyanis azt látjuk, hogy erdélyi viszonylatban a létező, főként RMDSZ-es érdekeltségű irodák helyét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács demokrácia-központjai veszik át.
Az Erdély aranykora fölött regnáló fejedelem nevének választása kétségkívül szimbolikus jelentőségű, és valószínűleg a nemzetpolitikai rendszerváltás által megszülető aranykor egyik hírnöke kíván lenni. Eme aranykor legfontosabb követelménye talán az lenne, hogy az eddigi, Székely István a Szülőföld Alap Kulturális, Egyházi és Média Kollégiumának erdélyi tagja által „nulla összegű játéknak” nevezett logika helyét valami más vegye át. Kitekintő

Béla vezér feláldozásával
Annak ellenére, hogy sok szitokszó hagyta el a tollamat, valahányszor az RMDSZ-ről írtam, mindig hozzátettem, hogy az erdélyi magyarság létének vagy nem létének az egység a záloga. Az egységet nem szabad hagyni.
Október végén hazalátogattam, Pápáról Szalontára, s mint ilyenkor lenni szokott, elbeszélgetek, találkozok régi barátokkal, ismerősökkel. Az egyik ilyen beszélgetést eleveníteném fel, amelynek éppen az aktuális politikai erőfitogtatás volt a témája. Hajdúvárosi RMDSZ-korifeusunk – ismerve régi jó reformtömörüléses nézeteimet – felhánytorgatta, hogy miért kell most Tőkés Lászlónak új pártot alapítani? A válaszom egyszerű volt, mégpedig egy kérdés: miért kellett Tőkés Lászlót kiebrudalni az RMDSZ vezetőségéből? Továbbá az sem tetszik RMDSZ-es elöljárónknak, hogy a Fidesz nem kíván tárgyalni pártjuk országos és helyi vezetőivel. „Merthogy nem minden erdélyi magyar Markó Béla” – érvelt nekem okosan, utalva arra, hogy Orbán Viktor valószínűleg nem kedveli Markót, merthogy emez 2002-ben, már a választások második fordulója előtt sietett gratulálni Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelöltnek. Bizony, ez faragatlanság volt, hiszen minden jó „focimeccs” két félidőből áll, igazán megvárhatta volna Markó elnök a meccs végét jelentő sípszót. De nem, Markó már dörzsölte a markát, merthogy neki nem tetszett az, hogy az 1998–2002 között regnáló Orbán-kormány nem csak nekik és nem csak rajtuk keresztül juttattak pénzt a magyarországi adóforintokból az erdélyi magyarságnak.
„És most ennek isszuk a levét!” – dőlt a keserűség a szalontai RMDSZ-es prominensből, aki RMDSZ ide, RMDSZ oda, jó magyar, ehhez kétségem sem fér. Igazat adtam neki. Valóban nem minden erdélyi magyar Markó Béla. De még csak nem is Frunda György vagy Verestóy Attila...
Aztán felvetődött az új demokráciaközpontok létesítésének a kérdése is, amelyek a hírek szerint a magyar állampolgárság visszaadásában is szerepet játszanának. „Miért nem jók a státusirodák? Kiépített infrastruktúra, hálózat, kapcsolatok? Miért kell felforgatni azt is, ami jól működik?” – tette fel nekem a tulipános pártsajtóból kiolvasott kérdést, mintha én tudnám a választ... Arra gondolni sem mertem, hogy a kérdés költői volt felém, azt meghagyom a költőknek, többek között a versfaragó Markó Bélának, aki éppen a napokban vette át az Irodalmi Jelen versdíját. No de azt még Pápán is rebesgetik, hogy ezek a státusirodák az RMDSZ-pereputty „óvóhelyeiként” működtek nyolc éven át...
Hagyományőrző íjászként furcsa ötletem támadt: Markó Bélát fel kell áldozni – félreértés ne essék, csak úgy, szimbolikusan, mondhatni úgy is, hogy lenyugdíjazni –, mint ahogy tették őseink egykor Álmos vezérrel. A történészek szerint Álmost három okból áldozhatták fel: egyes feltevések szerint ekkor járt le vezéri megbízatása, és ezután feláldozták. Mások szerint a kendét – azaz a főfejedelmet, a szakrális fejedelmet – akkor kell feláldozni, ha döntő háborút veszít, mert ekkor bizonyossá válik, hogy meggyengült ítélőképessége. A harmadik feltevés szerint Álmos rituális feláldozásával ereje, bölcsessége és tehetsége átáramlik fiába, Árpádba.
No most ez mind igaz Markó Bélára is: lejárt a megbízatása, döntő háborúkat veszített a bukaresti politika harcterein – sőt a budapestin is –, továbbá erejére, bölcsességére és tehetségére (amelyek nem képezhetik vita tárgyát) szüksége lesz az utódjának.
Azt javasoltam RMDSZ-es barátomnak, hogy áldozzák fel már ezt a Markó Bélát, és tegyenek a helyére egy, a Fidesz számára szimpatikusabb figurát. És akkor talán egyezségre, valódi egységre tud jutni a magyarság, itt a Partiumban és Erdélyben, lezárulna ez a folytonos civódás a pénzek – romániai és magyarországi adófizetők pénzei, ne feledjük, közpénz – osztás-szorzásáról. Erre csodálkozásának adott hangot, hogy nem ilyen gerinctelennek ismert... Szerinte az gerinctelenség lenne, ha mindig a budapesti politika változásához igazítanánk az RMDSZ vezetésének színét-fonákját. Persze azt én is gerinctelenségnek tartanám, ha a szocialista-liberális – kommunista-internacionalista – erőkhöz dörgölőznénk, amelyek ki tudja hányadszor árulták már el saját nemzetüket 1919 óta. Hogy gerinctelenség-e az erdélyi magyar közösség érdekeit szem előtt tartani, vagyis az egységet, nem hinném. Szerintem meg az a gerinctelenség, ha valaki nem akarja észrevenni, hogy lejárt az ideje, hogy csatákat veszít sorjában, nem tudja magát feláldozni a közösség javára.
Persze független, szuverén is maradhat az RMDSZ (ne csak a konzervatív jobboldaltól, hanem az internacionalista baloldaltól is), de akkor ne toporzékoljon a magyarországi támogatásokért. Ebben az esetben elismerném: ez már gerincesség a javából. De addig jobb, ha széllel szemben nem pislog...
Legutóbbi hazalátogatásom óta azonban hallom, új szelek fújnak az RMDSZ ritkás erdejében. Béla vezér távozik, vagyis beáldozzák a háttérfigurák, ugyanakkor maradni is akar. Ha olvasná ezt a cikket, akkor tudnék adni neki egy tanácsot: ne maradjon. Azaz mégiscsak maradjon, csendben. Talán így esélye lesz arra, hogy egyszer még szobra is állíttatik valamelyik kies városka főterén itt, a Partiumban vagy Erdélyben. Hiszen jól-rosszul, az erdélyi magyarság kárára vagy hasznára – ezt elsősorban az ő lelkiismerete tudja –, de elvezetgette ezt az RMDSZ nevezetű Leviatánt.
Papp Gy. Attila, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Bethlen Alap: kevesebb a több?
Negyven százalékkal kevesebb magyar állami támogatáshoz juthatnak hozzá nyílt pályázat útján jövőre a határon túli magyar szervezetek. A Fidesz-kormány által megszüntetett Szülőföld Alapnál összesen kétmilliárd forintra lehetett pályázni, a Bethlen Gábor Alap létrehozásával a pályázati keret 1,2 milliárd forintra csökken – derül ki Ulicsák Szilárd szavaiból.
A miniszteri biztos az MTI-nek nyilatkozott a határon túlra nyújtott támogatásokról. Tájékoztatása szerint a közigazgatási tárcánál található 13 milliárd forintos keretből mintegy 1,2 milliárdot nyílt pályázaton hirdetnek meg.
A miniszteri biztos elmondta: 8,5 milliárd a normatív támogatás, a fennmaradó összeget pedig programfinanszírozásra osztanák szét. Az ÚMSZ adatai szerint 2009-ben a magyar kormány összesen 12 milliárd forintot fordított a határon túli magyarok támogatására. Az összeg nagy részéhez vagy pályázati úton (Szülőföld Alap), vagy kérelem alapján (magyar–magyar kapcsolattartás, oktatási-nevelési támogatás) lehetett hozzáférni, és mintegy kétmilliárd forint normatív támogatás jutott kiemelt jelentőségű intézményeknek (színházaknak, egyetemeknek).
Ulicsák Szilárd tájékoztatása szerint a Bethlen Gábor Alapnál egységes döntéshozatali és nyilvántartási rendszerben nyújtják az összes támogatást, a normatív kereteket is. Így átláthatóbbá válik a rendszer, és ki tudják szűrni a párhuzamosságokat is a továbbiakban – hangsúlyozta. Közölte: a jövőben minden évben lesz egy Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), amely kimondottan a támogatáspolitika fő irányait szabja meg, ennek alapján a szakbizottságok az egyes szakterületekre vonatkozóan egyértelmű útmutatásokat rögzítenek, s ennek alapján a Bethlen Gábor Alapkezelő megfogalmaz egy költségvetési javaslatot.
Erről a javaslatról fog dönteni egy háromtagú bizottság, amelynek tagja lesz Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Répás Zsuzsanna területért felelős helyettes államtitkár és Gál András Levente, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára. „Ezzel minőségi változás valósulhat meg, mert döntést a bizottság csak egyhangúlag hozhat meg” – mutatott rá Ulicsák Szilárd.
Kitért arra is, hogy a nevelési-oktatási keret éves, tanulónkénti 20 ezer forintos összegét kiterjesztik az óvodásokra is. Ez várhatóan 5-5,5 milliárd forintot tesz ki. Megjegyezte: komolyabb, helyszíni ellenőrzések várhatók, mert eddig előfordult, hogy egy nem magyar ajkú gyermek egy hétvégére elment valamilyen magyar képzésre, és ennek alapján igényelhette, és meg is kapta a támogatást.
Egyébként Ulicsák korábbi közlése szerint a jövő évi költségvetésben 1,3 milliárd forinttal több forrás jut majd a határon túli magyarság támogatására. A határon túli magyar felsőoktatásra az eddigi 1,3 milliárddal szemben 2,2 milliárd forint jutna. Ebből legnagyobb arányban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem részesedhet, mintegy 2 milliárd forinttal
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar státusztörvény: Óvodásoknak is jár a támogatás
A tavalyi év végén módosított sátusztörvénynek köszönhetően a kettős állampolgárság megszerzése után sem esnek el az eddigi támogatásoktól a magyar igazolvánnyal rendelkező magyarok. A 2010-es esztendő végén a Magyar kormány módosította a státusztörvény néhány előírását – nyilatkozta Répás Zsuzsanna Magyarország nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki azt is kihangsúlyozta, hogy a módosításoknak köszönhetően a kettős állampolgárság megszerzését követően sem esnek el az érintettek az az oktatási-nevelési és egyéb támogatásoktól, amit a magyar igazolvánnyal lehetett igényelni.
A döntés mintegy kilencszázezer embert érint, hiszen napjainkig ennyien igényeltek magyar igazolványt. A státustörvény által biztosított kedvezmények, támogatások igénylésére minden olyan személy jogosult, aki Magyarországgal szomszédos országban él, magyar ajkú, és mostantól az sem akadály, ha magyar állampolgár. A kedvezmények köre nem változott, minden juttatás ugyanúgy jár majd mint eddig, derül ki Répás nyilatkozatából. Az oktatási-nevelési támogatás éves, húszezer forintos összege az óvodások után is jár a státusztörvény módosítását követően, ugyanakkor az iskolások egy kétezer forintos taneszköz vásárlási támogatást is kapnak. A támogatás megítélését szigorúbban fogják elbírálni az idei esztendőtől kezdve, mivel a támogatás célja, hogy azok részesüljenek ebben, akik valóban magyar iskolába járatják gyermekeiket. Erdély.ma

Megvennének
Bocsássuk előre: az RMDSZ-nek jogában áll bárkit bármiről tájékoztatni. Mint ahogy a magyar kormánynak is jogában áll kiválasztani egy olyan partnert, amelyben jobban megbízik, mint másokban, és rábízni a könnyített honosításról szóló hivatalos tájékoztatást.
Ettől függetlenül az RMDSZ is segíthet a magyar polgároknak az eligazodásban, hiszen nyilvános információkról van szó. Az EMNT által működtetett demokrácia-központok létrehozása ugyanakkor már jó előre belekódolta a rendszerbe azt, hogy előbb-utóbb konfliktus tör ki a kérdésben a magyar kormány által háttérbe szorított RMDSZ és az EMNT között.
Az RMDSZ érzi, hogy nem neki áll a zászló, a demokrácia-központok ugyanis azt szolgálják, hogy az EMNT arathassa le a könnyített honosításhoz mint pozitív, százezrek által várt intézkedéshez kapcsolódó népszerűséget, bevezetve ezáltal a köztudatba a szervezetet és megszilárdítva annak alapjait. Nem véletlen hát, hogy az RMDSZ illetékesei is megpróbáltak egy kicsit a honosításhoz kapcsolódó népszerűség fényében sütkérezni – gondoljunk csak arra, hogy Bihar megyében az RMDSZ tájékoztató füzeteket adott ki, a szövetség székelyföldi elöljárói pedig demonstratíve elsőként folyamodtak magyar állampolgárságért. Amire azonban most a Bihar megyei RMDSZ készül, az már nem csupán az ordas demagógia fogalmát meríti ki, de szavazatvásárlásnak is tekinthető.
Az ugyanis, hogy a szövetség ingyen biztosítja a fordítást és a fényképkészítést az igénylőknek, úgy értelmezhető, hogy – anyagi lehetőségeivel visszaélve – úgy próbál meg rálicitálni riválisára, hogy egyszerűen pénzért vásárolja meg a potenciális szavazópolgárok jóindulatát. Persze nincs kétségünk afelől, hogy számos polgárnak jelentős segítséget jelentene, ha valaki átvállalná a mintegy ötven lejre rúgó költségeket, mégis visszásnak tartjuk, hogy egy politikai alakulat kétségbeesésében úgy próbálja megmenteni saját pozícióit, hogy kilóra akarja megvásárolni őket.
A pénz felhasználására jobb javaslatunk is lenne. Ha már ennyire jól áll anyagilag a bihari RMDSZ, akkor inkább befejezhetné az Adyról elnevezett nagyváradi „kulturális” létesítményt, amelyre még a Medgyessy-kormánytól kapott – a református egyházkerület érmindszenti Ady-projektjétől eltérített – 320 millió forintot, de a konferenciaterem kivételével ma is félig készen éktelenkedik
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár)

Kisdiktátorok esete az EU-val
A közösségnek nem pusztán gazdasági, hanem politikai és emberjogi szabványokat is statuálnia kellene.
Néhány évvel ezelőtt még nehéz lett volna elképzelni, hogy Románia és Magyarország egyszerre kerülnek az EU szégyenpadjára, s a két kormány szolidaritásának alapját a demokrácia-deficit fenntartása fogja jelenteni
Az Orbán-kormány sajtótörvénye Európában példátlan korlátozását jelenti a sajtószabadságnak, s a jogszabály joggal váltotta ki a kontinens civilizáltabb felének egyöntetű tiltakozását. Egy olyan Médiatanács (a hazai Audiovizuális Tanács megfelelője), amelyiknek az elnökét a miniszterelnök nevezi ki és tagjait a kormánytöbbséget alkotó pártok delegálhatják, nemcsak a lehetőségét, de a garanciáját jelenti a cenzúrának, a hatalom számára kényelmetlen médiumok elhallgattatásának, s akkor még nem beszéltünk a közszolgálati média egyetlen központi irányítás és felügyelet alá vonásáról. A jogszabály ugyanakkor hemzseg a média tartalomszabályozásának jogilag meghatározhatatlan, ideológiai színezetű, visszaélésekre alkalmat teremtő elemeitől (ilyen például: „a nemzeti összetartozás és a társadalmi integráció elősegítése, illetve megerősítése, valamint a házasság intézményének és a család értékeinek tiszteletben tartása”).
Kis hazánk esetében a schengeni csatlakozás elnapolása egyértelműen összefüggésbe hozható Traian Băsescu államfő ama kijelentésével, amely szerint Románia és Moldova Köztársaság egyesülése megvalósítható az elkövetkező tíz évben, s ez csak a politikusok akaratán múlik. A két ország állampolgársági törvénye is joggal aggasztja a brüsszeli illetékeseket. Ebben az összefüggésben különösen Románia helyzete aggályos, tekintettel arra, hogy EU-állampolgárságot biztosít olyan személyeknek, akiknek a lakóhelyük a közösség határain kívül esik. Másfelől Románia vitatja az 1947-es párizsi békeszerződés érvényességét.
A közösség tételes bírálatai között ugyan nem szerepel, de egyes nyilatkozatok utalnak rá, hogy a budapesti és bukaresti autokráciát nem nézik jó szemmel Brüsszelben. A „puszta Putyinja” és a „Kárpátok Lukasenkája” nagy kihívást jelent az EU jobbközép vezetésének, különösen olyan körülmények között, amikor a szélsőjobb előretörése a kontinensen muníciót szolgáltat a baloldali retorikának. Brüsszel számára most az igazi tét nem is az, hogy megváltoztassa a magyar médiatörvényt vagy rábírja Romániát határainak elismerésére, hanem az, hogy meg tudja-e védeni azokat a demokratikus értékeket, amelyek értelmet adtak létrejöttének. Minden bizonnyal ez a felismerés vezethette José Manuel Barroso-t, az Európai Bizottság elnökét, amikor a magyar EU elnökség hivatalos kezdetekor rendezett sajtótájékoztatón sem mulasztotta el figyelmeztetni Orbán Viktort arra, hogy ha a bizottság szakemberei szükségesnek vélik, változtatnia kell a médiatörvényen, mert a sajtószabadság olyan elv, amelynek alkalmazásától a közösség nem térhet el.
Az Európai Unió szempontjából némi optimizmusra adhat okot e tekintetben az, ahogyan a két ország vezetői reagáltak a brüsszeli bírálatokra. Egy héttel ezelőtt Orbán Viktor még azt nyilatkozta, hogy „eszük ágában sincs megváltoztatni a médiatörvényt”, ma már azt mondja, hogy ez lehetséges, ha az EU nagyon ragaszkodik hozzá. Traian Băsescu első reakciója is a határozott visszautasítás volt. Előreküldte külügyminiszterét, hogy korrupcióval vádolja meg Németországot és Franciaországot, majd megfenyegesse Brüsszelt Horvátország csatlakozásának megvétózásával, hogy aztán ő maga már békülékenyebb hangot üssön meg.
Az elkövetkező hetekben kiderülhet az, hogy mennyire hatékonyak az EU mechanizmusai a tagállamok demokratikus berendezkedésének fenntartása tekintetében, sőt beigazolódhatnak azok a szocialista és liberális vélemények, hogy a közösségnek nem pusztán gazdasági, hanem politikai és emberjogi szabványokat is statuálnia kellene a tagországok számára. Ugyanakkor az is bekövetkezhet, hogy a látszat és a béke kedvéért az Unió szemet huny kisdiktátorainak garázdálkodásai fölött, s ezzel veszélybe sodródik az egész konstrukció tekintélye és ereje.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

Elkerülhető a vég kezdete?
A törekvések nem ellentétesek, nem kioltják, hanem erősítik a nemzetépítési folyamatokat.
Hidegháború és árokásás zajlik Erdélyben január elseje óta, amióta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács demokrácia-központjaiban megkezdődött a magyar állampolgári kérvények kitöltése. Az RMDSZ palástolni próbálja féltékenységét, amiért az Orbán-kormány az EMNT-t tartja kizárólagos partnerének a visszahonosítási akcióban, közben attól tart, hogy a magyarországi támogatási összegek elosztása is teljes mértékben az EMNT feladata lesz az idéntől.
Hidegháború és árokásás zajlik Erdélyben január elseje óta, amióta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács demokrácia-központjaiban megkezdődött a magyar állampolgári kérvények kitöltése. Az RMDSZ palástolni próbálja féltékenységét, amiért az Orbán-kormány az EMNT-t tartja kizárólagos partnerének a visszahonosítási akcióban, közben attól tart, hogy a magyarországi támogatási összegek elosztása is teljes mértékben az EMNT feladata lesz az idéntől.
Eközben aktivizálódik az RMDSZ ellenzéke is, amelynek sajtója erős támadást indít a Markó Béla vezette alakulat ellen. Legutóbb a februárban leköszönő RMDSZ-elnököt igyekeztek rossz fényben beállítani, idézték válaszát, miszerint nem kíván (egyelőre) magyar állampolgár lenni. A tudósítók szándékosan vagy tudatlanságból viszont elhallgatták, hogy a román kormány miniszterelnök-helyetteseként a nemzetvédelmi törvény előírásai és a józan ész diktálta visszafogottság miatt nem is folyamodhat egy másik állampolgárságért.
Azt sem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy az RMDSZ kormányszerepének köszönhetően sem ütközik akadályba a magyar állampolgárság igénylése Erdélyben. Az erős erdélyi magyar érdekképviselet nélkül a román törvényhozás könnyen szlovakizálódhat!
Ma a nacionalizmus kártyáját a kormánykoalíció ellen kijátszó ellenzék hisztériakeltő próbálkozásait lehűti a kormányzó Demokrata-Liberális Párt, amely az RMDSZ támogatása nélkül népszerűtlenségének csúcsán hatalmasat bukna.
Az RMDSZ keresi az együttműködési lehetőséget a Fidesszel és a magyar külügygyel. Az együttműködést szorgalmazta Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács RMDSZ-es elnöke is, aki szerint a magyarországi politikai elitnek változtatnia kell azon a felfogásán, hogy „nem biztosít érdemi döntési/együttdöntési jogosítványokat a határon túli magyar politika legitim képviselőinek, olyan jogviszonyokat, amelyek alanya a határon túli magyarság.”
Borboly Csaba egyébként egy összmagyar alkotmány kidolgozását is javasolta. „Erdélyi székely magyar vezetőként akkor lennék elégedett Magyarország új alkotmányával, ha annak betűje és szelleme új alapokra helyezné a magyar–magyar viszonyrendszert, az őt érintő anyaországi döntési folyamatokban – a nemzeti együttműködés rendszerének megfelelően – partneri, mellérendelt szerepbe kerülne a határon túli magyarság” – mondja a Hargita megyei elnök, aki úgy látja, hogy az elmúlt húsz esztendőben felgyülemlett tapasztalat alapján megérett az idő a határon túli magyar közösségek közjogi szintű nagykorúsítására, s ezzel arra, hogy az új alkotmány ne csak Magyarország, de a magyar közösség egészének alaptörvényévé váljék.
A székelyföldi elöljáró indokoltnak tartja, hogy a jelenlegi alkotmány alapvető rendelkezéseinek első pontja – „Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért” – jobban részletezze a felelősségvállalás konkrét megvalósulási formáit, a kormányzati ciklusokon, illetve kiszámítható módon részletezze és szabályozza a Magyar Köztársaság által a határon túli magyarokért vállalt kötelezettségeket.
A javaslat – még akkor is, ha az már nehezen beékelhető a már elkészült magyar alkotmány szövegébe, mivel konvergens az alaptörvény szellemével – jelzi, hogy a magyar kormány és a romániai magyarság jelenlegi politikai képviseletének a törekvései nem ellentétesek, nem kioltják, hanem erősítik a nemzetépítési folyamatokat.
Az erdélyi magyar törvényhozó képviselet szempontjából fontos, hogy a magyar kormány komolyan veszi-e az együttműködést a gazdasági válság bátortalan és rövidtávon egyáltalán nem eredményes kezelésében meggyengült, de még mindig jelentős támogatással rendelkező RMDSZ-szel vagy csak az EMNT-t tartja majd partnerének. Ha a magyar kormány nem az együttműködést, hanem a versengést szorgalmazza az erdélyi magyar politikai és közéletben, óhatatlanul a vajdasági, kárpátaljai és felvidéki helyzetbe jutunk. Egy olyan országban, ahol a hatályos törvényeket sem tartja be a hatalom, ahol a nacionalizmus még mindig a politikai eszköztár aduja, ez az állapot a vég kezdetét jelentheti a magyar közösség számára.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

„Határozott magyar érdekképviselet alakul ki”
Nem csak izgalmas, hanem rendkívül aktuális témáról beszélgetünk ma este – nyitotta meg Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő közös, csütörtöki rendezvényét, amelynek meghívottja Schöpflin György európai parlamenti képviselő volt. Az Európai Estek házigazdájaként Sógor Csaba is felszólalt, aki szerint ezeknek a rendezvényeknek az a célja, hogy az Európai Néppárt minél több munkatársát elhozzák és megismertessék az erdélyi magyarsággal. Fontosnak tartotta ezt azért is, mert az elhívott képviselők olyan szakterületeken jártasak, amelyekkel a három erdélyi képviselő nem foglalkozik.
Schöpflin György európai parlamenti képviselő elmondta, hogy a megadott témát – Magyar országimázs: alkotmányozás, médiatörvény, határon túli magyarok – nem fogja jogi oldalról megközelíteni, bár van jogi végzettsége, inkább politikai oldalról közelíti meg.
Elsőként az alkotmányozásról beszélt. Schöpflin azt a kérdést feszegette, hogy miért is van szüksége Magyarországnak új alkotmányra? Megtudhattuk, hogy a készülő alkotmány Magyarország második alkotmánya lesz. Az elsőt 1949-ben kapta a magyar állam. A képviselő szerint elfogadhatatlan, hogy Magyarország az egyetlen volt kommunista ország, ahol a változások után nem írtak új alkotmányt. 1989-ben ugyanis átírták a Rákosi-féle alkotmányt, de a szerkezete megmaradt. 1990 óta az Alkotmánybíróságnak emiatt 133 korrekciót kellett leadnia. Schöpflin elmondta: Magyarországon nagyon lassan indult el az átalakulás, aminek akkor örültek, de később kiderült, hogy korai volt az öröm, ugyanis nem számoltak az átmentéssel. Az átmentés pedig azt jelentette, hogy a volt kommunista párt minden tulajdonát, hálózatát átmentette és később bevetette a politikába. A képviselő szerint 1989-ben a hallgatólagos alku az volt, hogy a kommunisták átadják a hatalmat, ennek fejében megtarthatják a „szürke” privatizáció során szerzett javakat, megmaradnak gazdagnak, de nem vesznek részt a politikában.
Ez azonban nem így történt, 1994-ben ugyanis visszatért az MSZP, a Horn-kormány idején pedig elindult egy újabb berendezkedés, amelynek következtében nagyon sokan úgy élték meg ezt az időszakot, mintha egyfajta egypártrendszerben élnének, fél-demokrácia volt Magyarországon. Ezért a képviselő fontosnak tartja, hogy legyen egy szimbolikus, ugyanakkor komoly új kezdet Magyarországon. Ezt szimbolizálja az új alkotmány, amely valószínűleg áprilisban fog hatályba lépni.
Mi az állampolgárság tartalma, milyen kapcsolat legyen az állam és az állampolgár között? – vetette fel a kérdést Schöpflin György. Szerinte az állampolgárság kétoldalú kapcsolatot feltételez, azaz lehetőséget kell teremteni az állam alulról jövő befolyásolására, ne csak négyévente szólhassanak bele az állampolgárok a politikába. A társadalom szerepe ugyanis jelenleg leszűkül arra, hogy négyévente egyszer szavazhat. A képviselő szerint az intézmények autoritása is nagyon gyenge, ezen is változtatni kell a jövőben. Schöpflin a szabálykövetésről is szót ejtett, elmondása szerint az emberek nem fogják a szabályokat követni, ha nem érzik úgy, hogy azok a szabályok róluk szólnak. Fontos, hogy a rendszer nyitott legyen, politikailag, gazdaságilag és jogilag is.
A médiatörvény kapcsán a képviselő elmondta: a média szerepe az, hogy egyfajta kontrollt gyakoroljon a hatalom felett. A másik oldalról azonban az újságírók is hatalmat gyakorolnak, ezt viszont nem ellenőrzi senki, ezért szabályozni kell. Ezt próbálja elérni a médiatörvény, amely egy kodifikált törvény. A médiatörvény sok mindent átvett más országok gyakorlatából és nagyon átfogó. A képviselő szerint a törvény hasznos és működőképes, de a gyakorlatba helyezése után dől el, hogyan fog működni, a gyakorlat ugyanis mindig átalakít törvényeket.
2002 és 2010 között Magyarország egy gyenge állam volt, ezt a szomszéd államok is felismerték, ezért nem is nagyon foglalkoztak vele. Ez azonban megváltozott, és kezd kialakulni egy nagyon határozott magyar érdekképviselet, amit a jelenlegi magyar kormány teljes joggal képvisel. Schöpflin szerint ez határozottan jó a határon túli magyar közösségek számára, ugyanis a szomszéd országok ezután számolni fognak Magyarországgal.
KISS GÁBOR. Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés: impertinens az RMDSZ
Szavazatokat akar vásárolni az RMDSZ azáltal, hogy ingyen fordítja le az érdeklődőknek a könnyített honosításhoz szükséges okmányokat – véli Tőkés László. Répás Zsuzsanna emlékeztetett: a magyar állam az EMNT-vel állapodott meg az együttműködésről.
Mérhetetlen impertinencia az RMDSZ részéről, hogy megkérdőjelezi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a magyar kormány közt létrejött szerződést, amelynek alapján az EMNT demokrácia-központjaiban kérhetnek hiteles információt a magyar állampolgárságot igénylő erdélyiek – jelentette ki a Krónika kérdésére Nagyváradon Tőkés László, az EMNT elnöke.
Mint arról beszámoltunk, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ingyen kívánja a dokumentumok fordítását elvégeztetni, illetve az igényléshez szükséges fotókat elkészíttetni, s a szervezet ügyvezetője, Szabó Ödön korábban lapunknak azt nyilatkozta, hogy a demokrácia-központ hálózatának költségeiből az összes erdélyi magyar dokumentumait le lehetne fordíttatni. Tőkés László szerint az RMDSZ szavazatszerzésre használja fel az ügyet. „Már odáig mentek, hogy pénzért akarják megvásárolni a szavazókat” – fogalmazott.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, a Magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője a pénteken, a váradi demokrácia-központban megtartott sajtótájékoztatón kérdésünkre azt válaszolta, a magyar állam a procedúrát ingyenessé tette, a járulékos költségeket pedig nem szabad összekeverni a központok létével. Kijelentette: örült, amikor Tőkés László fölajánlotta segítségét az ügyben, hiszen az egyszerűsített honosítási folyamat talán a legbonyolultabb államigazgatási feladat.
„Ezért nem tartom fair dolognak, hogy a demokrácia-központok költségeit és egyéb igényeit összekapcsolja ezzel a folyamattal” – vélekedett. Aláhúzta: mind a központok, mind a magyar államigazgatás ingyen végzi a honosítással kapcsolatos munkáját, és ingyen biztosított képzést az itt dolgozók számára. Ugyanakkor emlékeztetett: a magyar kormány megállapodást írt alá az EMNT-vel a segítségnyújtásról, és leszögezte: azokban a dossziékban, amelyeket itt állítanak össze, már semmi hiba nem lehet.
Tőkés László hozzátette: Szabó Ödön kijelentése azért is sántít, mert a demokrácia-központok nem elsősorban azért jöttek létre, hogy az állampolgársági procedúrában segítsenek, ám most ezt az ügyet is felvállalták. Tőkés ugyanakkor felvetette: az EMNT-nek levelet kellene intéznie az RMDSZ vezetőségéhez, hogy a viszonyokat tisztázza
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

A BKB javaslatai az új román tanügyi törvény alapján
A február 10.-én hatályba lépő új román tanügyi törvény (2011. évi 18.-as) 135. szakaszának rendelkezései új lehetőségeket nyitnak a romániai magyar nyelvű felsőoktatás bővítéséhez, szervezeti önállóságának megteremtéséhez.
A Babes-Bolyai Tudományegyetemen és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen magyar nyelveken működő karokat és oktatási vonalakat lehet létrehozni, amelyek különálló szervezeti egységbe szerveződhetnek és saját szervezeti szabályzatuk szerint működnek. A törvény szerint az egyetemek működését szabályozó chartákból a kisebbségi oktatást érintő diszkriminációs rendelkezéseket törölni kell, például a szemináriumok, a gyakorlatok, államvizsga dolgozatok, feliratok stb. nyelvének tekintetében.
Meg kell akadályoznunk hogy a történelem megismételhesse önmagát, és akárcsak 1998-ban, most is kisszámú, a magyar közösség akaratával szembehelyezkedő oktató gáncsolja el -tevőlegesen vagy passzivitása által- a következő hetekben elinduló újabb kezdeményezéseket. Ez a kérdés nem az egyetemi oktatók belügye, hanem az egész magyar közösség ügye. Emlékeztetnénk, hogy az oktatóink 80 százaléka több ízben aláírásával erősítette meg a magyar karok létrehozásának igényét, és a diákszervezeteink is ezt szorgalmazzák (lásd www.bolyai.eu). Kérjük a Magyar Köztársaság Kormányát, támogassa a BBTE és a MOGYE magyar karait is magukba foglaló szervezeti egységek létrehozását. Ugyanakkor tarthatatlannak ítéljük azt a korábbi gyakorlatot, hogy a magyar felsőoktatás elemi érdekei ellen, sőt esetenként Magyarország érdekei ellen fellépő oktatók jelentős támogatásban részesülnek. Javasoljuk, hogy a jövőben csak azok az oktatók és műhelyek kapjanak anyaországi anyagi támogatást, akik és amelyek nyíltan kiállnak a magyar karokat is magukba foglaló szervezeti egységek beindítása mellett. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy minden magyar egyetemi oktató a nyilvánosság előtt is vállalja fel álláspontját. Bízunk benne, hogy a jövő tanévben már a BBTE és a MOGYE magyar karain tanulhatnak diákjaink. Dr. Hantz Péter, alelnök,
Dr. Kovács Lehel István, alelnök. Erdely.ma

Vajon meddig is érnek el valójában Magyarország határai? Kántor: Nem lehet figyelmen kívül hagyni a szétfejlődést
Jelentős változásokat hozott a nemzetpolitikában az Orbán-kormány tavalyi hatalomra kerülése, amit jól példáz a kettős állampolgárság megszerzésének a könnyítése és a határon túli kisebbségi szervezettekkel való párbeszéd felújítása – mondta Kántor Zoltán a Magyar Külügyi Intézetben hétfőn tartott előadásában. A szakértő a szomszédos országokban tartandó idei népszámlálások kapcsán az MNO-nak kijelentette, pozitív hatása lehet a kormányzat intézkedéseinek, de a határon túli magyar szervezeteknek is aktivizálniuk kell magukat.
A nemzetpolitika a határon túli magyarok reprodukciójára irányul, aminek legfőképpen kulturális téren kell érvényesülnie – mondta el előadásában a külügyi intézet tudományos munkatársa. Ezekkel az eszközökkel természetesen világszerte minden állam él, de azok formái különbözhetnek – tette hozzá. Kántor szerint a nemzetpolitikát az elmúlt évtizedekben a folyamatos intézményesülés jellemezte, hazánk értékként tekintett a határon túli nemzettársaira, de egyben a szomszédos országokkal való kapcsolatok fejlesztésének az eszközeiként is. „A nemzet határai addig tartanak, ameddig a nemzeti intézmények elérnek” – szögezte le az előadó.
Kántor úgy véli, 1989-ig nemzetpolitikai konszenzus volt, ami 1995–96-ban a Horn-kormány által kötött alapszerződések révén felbomlott. 1998-tól ismételten egy új irány bontakozott ki a nemzetpolitikában, ami a státustörvénnyel teljesedett ki – hangsúlyozta a szakértő. Kántor szerint 2002 után ismételten háttérbe szorult a nemzetpolitika, aminek a betetőzése a 2004. december 5-i népszavazás volt. Az elmúlt évek során a külföldi szereplők hozzáállása is megváltozott a témában, legitimnek ismerik el a határon túli magyar szervezetek támogatását – mutatott rá a külügyi intézet munkatársa. Jelentős változásokat hozott a kormányváltás
A tavalyi kormányváltást követően ismételten alapvetően változott meg a nemzetpolitika az egyszerűsített honosítás könnyítésével, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ismételt összehívásával és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) újraértékelésével – vélte Kántor. A kettős állampolgárság kapcsán elmondta, hogy belpolitikai konszenzus alakult ki tavasszal emögött a téma mögött, és egyedül Szlovákia emelte föl a szavát a szomszédos államok közül. Kántor szerint a nyár eleji szlovákiai választásokra nem gyakorolt jelentős hatást a magyar parlament által megszavazott törvény (a kettős állampolgárság megadásának könnyítésére Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba szavazott nemmel). A külügyi intézet munkatársa szerint 2006 óta semmilyen javulás nem volt a szlovák–magyar kapcsolatokban, bár az utóbbi időben több a kétoldalú találkozó, de áttörés ezeken sem történt.
Mostanra felállt a megfelelő intézményrendszer az egyszerűsített honosítás érdekében, múlt pénteki adatok szerint 47 külképviseleten 12 ezren kérvényezték a magyar állampolgárságot – összegezte az eddigi eredményeket az előadó. A szavazati jog bővítése kapcsán Kántor elmondta, hogy Románia esetében a hatalmon lévők számára felemásan sült el annak megadása, mivel a parlamenti választáson a várttal szemben más eredmények születtek, míg az elnökválasztást a külföldiek szavazata döntötte el.
A szakértő arról is beszélt, hogy a határon túli magyarok mostanra egyre jobban kapcsolódnak az adott nemzet intézményeihez. A magyar jobboldal egységes entitásként látja a kisebbségi magyar közösséget, de a szétfejlődést nem tudomásul venni hiba lenne – tette hozzá.
Lehet ellenkezés, de csak néhány hétig tart?
Elképzelhető, hogy a mostani kormányzati nemzetpolitikai intézkedéseknek pozitív hatása lesz az idei népszámlálási eredményekre Szlovákiában és Romániában – mondta az MNO kérdésére Kántor. A szakértő szerint csak abban az esetben lehet teljesen jótékony a hatás, ha a határon túli magyar szervezetek kezdeményezései is alátámasztják ezt. Biztosan jó talaj a magyar állam intézkedéscsomagja, de önmagában keveset érhet a többi szereplő segítsége nélkül – tette hozzá.
A külügyi intézet munkatársa szerint a szavazati jog kiterjesztése adott esetben növelheti a feszültségeket a szomszédos államokkal, mert nem tudjuk, hogy milyen fejlemények várhatók ebben a kérdésben. Ha abból indulunk ki, hogy Románia határon túli állampolgárai is szavazhatnak, akkor elvben nem lehet probléma – tette hozzá.
Kántor úgy látja, Románia esetében mindig várható egy negatív tematizálás, ami néhány hetet tart, de aztán lecseng. Szerbia esetében kevésbé várhatók konfliktusok, mivel az ország minél előbb szeretne az Európai Unióhoz csatlakozni, és egy újabb konfliktus csak nehezítené a helyzetüket – vélte a szakértő. Ukrajna kapcsán Kántor elmondta, hogy keleti szomszédunk nem ismeri a kettős állampolgárság intézményét, és hogyha netán az ország területén szavaznak majd, akkor elképzelhető, hogy ez a nemtetszésüket váltja ki.
Kovács András. MNO.hu

Sikeres csapatjáték vagy vesztett meccs
A Fidesz—KDNP fölényes győzelme után a magyar nemzetpolitikában bekövetkezett változások — amint ezt nem csupán sejteni, hanem előre tudni lehetett — az erdélyi közéletbe és pártéletbe begyűrűzve jelentős erő- és befolyásátcsoportosításhoz vezettek.
Ennek személyhez köthető eklatáns példája Tőkés László és a köréje szerveződött politikai erők hazai, Kárpát-medencei és európai szerepkörének megerősödése, érzékelhető dominanciája, közösségi szinten az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak a politikai élet fő sodrásába kerülése. Ez gyökeresen átalakította a magyar—magyar viszonyokat, már az első nemzetpolitikai lépéseknél érzékelni lehetett, hogy pillanatnyilag, de távlatilag is az EMNT lesz a jobbközép magyar kormányzat meghatározó romániai partnere. Azon utólag is csak csodálkozni lehet, hogy az RMDSZ-nek a hazai pártok körüli váltakozó rajzása és ingajárata, a magyar szocialista és balliberális körökkel ápolt kapcsolata a szövetség vezetőit nem ébresztette rá erre, és a Gyurcsány-kormány bukása után is a pártok közötti azonos, egyenlő partnerkapcsolatokról nyilatkoztak. Az RMDSZ magyarországi bizalomvesztésének első tünete az, amikor a határokon kívül rekedt magyarságnak a magyar nemzethez való jogi kötődését nem az RMDSZ húsz év alatt hierarchikusan kiépült hálózatára bízták, hanem a Demokrácia Központokat részesítették előnyben. Volt is — van is — emiatt bizonyos körökben durcás féltékenység, a legjellemzőbb, mára már mosolyt fakasztó versengés, hogy a könnyített eljárással megszerezhető állampolgárság ügyintézését ki tartsa a kezében, mert tudni lehetett, hogy a magyar népesség egészét érintő kezdeményezés egyben partner- és pártválasztást is jelenthet. Ennek eddigi utolsó akkordja, hogy Szász Jenő — akit én nem azonosítok az MPP tulajdonképpeni tagságával — ugyancsak demokrácia-központosdit játszik, sőt, Tőkés László politikai és morális lejáratási próbálkozásai után, érezvén a sáfrány illatát, egy erdélyi magyar jobboldali szövetség létrehozásáért agitál — és most kapaszkodjunk meg — az RMDSZ ellenében, mintha az RMDSZ húszéves politikai szerepvállalását csak az őszödi rém, a gyurcsányizmus határozta volna meg, és nem lenne tagságának zöme a magyarság sorsa iránt elkötelezett. A szűkebb pátriánkban, Háromszéken már egy ideje hangoztatott kezdeményezés — a magyar pártok, szövetségek és a civil szféra összefogása — egyelőre országos szinten nem talált meghallgatásra. Enélkül pedig a hazai magyarság az országos politikai pályán még labdaadogató sem lehet.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemcsak lélekben
Úgy látszik, a magyar kormány nemcsak a szavak, hanem a tettek kormánya is. Amit megígért, eddig be is teljesítette. Legalábbis velünk, határon túliakkal kapcsolatban. Amit néhány éve még képtelenségnek és lehetetlenségnek gondoltunk, mára már valóság lett. Január elsejétől életbe lépett a könnyített honosítással megszerezhető magyar állampolgárság. És a jelek szerint itt nem állnak-nem állunk meg. Minden jel arra mutat, hogy valószínűleg valamilyen formában szavazati joghoz is jutunk. Persze ez sokak szemében már nemcsak szálka, hanem egyenesen gerenda. És ráadásul rendkívül szúrós.
Egyesek itt Közép-Kelet-Európában, de Nyugaton is ferde szemmel nézik a magyar jobboldali politikusok ezzel kapcsolatos kijelentéseit. Elfeledkezve arról, hogy kontinensünkön több országban is szavazhatnak azok, akik nem az adott ország területén születtek és élnek, de állampolgárságuk van. Például több millió külföldi olasz szavazott néhány éve a csizmaországi választások alkalmával, s szavazataikkal igencsak befolyásolták az eredményt is. De ugyanígy említhetnénk a horvátokat és másokat is. Ha ez nem tetszik, ám legyen az ő bajuk. Csakhogy mifelénk, ahogy lenni szokás, ezt az ötletet sem karolják fel egységesen. Nem is kell – tennék hozzá gyorsan egyesek –, hiszen demokrácia van. A balliberális oldal „természetesen” ezt is ellenzi. Hiszen félnek. Attól, hogy a szavazati jog megadásával rájuk kevesebben szavaznának. És tegyük hozzá – jogosan. Mármint, hogy jogosan félnek.
De nem azért, amiért esetleg ők gondolják. Nem elsősorban azért, mert a jobboldali kormányok többet támogattak minket. Nem azért, mert az Orbán-kormány adta meg a lehetőséget az állampolgárság kérvényezésére, nem elsősorban azért, mert a jobboldal próbált több pénzt juttatni határon túli egyházaknak, civil szervezeteknek, Sapientiának. Hanem inkább azért a hozzáállásért, amit a horngyulák, demszkygáborok, kovácslászlók, eörsimátyások és gyurcsányferencek tanúsítottak irányunkban az elmúlt húsz évben. Azért, amiért a balliberális kormány folyamatosan nyűgnek tekintett minket, s ezt néha ki is fejezte. Amiért nem tartottak magyaroknak, amiért sokszor ellenünk kampányoltak, amiért december 5-e előtt, de után is megtagadtak.
Most megint tiltakoznak, elégedetlenkednek és méltatlankodnak. Merthogy a szavazati jog megadása visszásságokat okozhat. S valljuk be, valóban furcsa lenne, ha például anyaországi helyhatósági választásokon is szavazhatnánk, hiszen több száz km távolságból nem tudhatjuk, hogy egy adott településnek ki lenne a megfelelőbb vezetője. De hát ezért vannak szakbizottságok, hogy a lehető legjobb megoldást válasszák. Nem egyik vagy másik fél számára előnyöset, hanem a méltányosat és igazságosat. Részünkről pedig elvárható volna, ha addig nyújtózkodnánk, ameddig a takarónk ér. Vagyis ne kérjünk többet, mint amennyit lehet. Ne kezdjünk el úgy viselkedni, mintha ezentúl nekünk is minden járna, ami a magyarországi lakosoknak (egészségügyi szolgáltatások, különböző más jellegű juttatások stb). Inkább örvendjünk annak, hogy oly sok évtized után, bár a határok még mindig elválasztanak minket, immár nemcsak lélekben lehetünk magyarok, hanem majd papíron, hivatalosan is.
Somogyi Botond. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Markó már fenyegetőzik és riogat
Markó Béla, az RMDSZ leköszönő elnöke szombaton a Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén élesen bírálta a magyar kormányt az „úgynevezett demokráciaközpontok” létrehozása miatt, mivel ezeket „pártalapítási céllal hozták létre” – az Erdély Magyar Néppárt megalakulására célozva – , s ez nem más, mint „pénzzel betegséget venni”. Az Orbán-kormányt ezzel gyakorlatilag megvádolta azzal, hogy a kedvezményes honosítás (a kettős állampolgárság megszerzése) elősegítésére magyarországi támogatással létrehozott központok „betegséget terjesztenek” az erdélyi magyarság soraiban. Szerinte Magyarországnak is nagy „betegsége” lenne, ha az RMDSZ parlamenti képviselete megszűnne az erdélyi demokrácia és pluralizmus kiteljesedése következtében. Markó ezzel ismét összemosta a másfél millió romániai magyarság egészét és az RMDSZ nevű, egyre népszerűtlenebb versenypártot. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Borulhat
Az nyilvánvaló és természetes, hogy mindig is befolyásoltak bennünket a magyarországi történések. A jók is, a rosszak is. Ám a megfontolt cselekvésnek nincs alternatívája, hiszen a szolgai rábólintásra és a hebehurgyaságra már sokszor ráfizetett az erdélyi magyarság. (Például a bécsi döntés után, amikor negyvenezer arrogáns dunántúli tisztviselőt helyeztek a nyakunkra, akik sok mindent elrontottak!)
Az nyilvánvaló és természetes, hogy mindig is befolyásoltak bennünket a magyarországi történések. A jók is, a rosszak is. Ám a megfontolt cselekvésnek nincs alternatívája, hiszen a szolgai rábólintásra és a hebehurgyaságra már sokszor ráfizetett az erdélyi magyarság. (Például a bécsi döntés után, amikor negyvenezer arrogáns dunántúli tisztviselőt helyeztek a nyakunkra, akik sok mindent elrontottak!)
Nem biztos, hogy ami ma jónak látszik, holnap is jó lesz, és mindenben kiállja az idő próbáját. Vonatkozik ez a kettős állampolgárságra és a vele ígért szavazati jogra is. Olyan nagy az eufória, hogy nem látunk egyebet, csak a jó hatásait. Annyira csak a jót, hogy az ellenvéleményekre nem figyelünk, nem is vagyunk kíváncsiak, megfogalmazóit kiközösítjük a nemzetből, vagy a „rossz magyar” címkét nyomjuk rájuk.
B. János székelyföldi olvasónk írja: a honosítással kapcsolatos néhány észrevételét (benne abbeli aggodalmát, hogy kiürül a Székelyföld, meg szavazatainkra csak anyaországi pártpolitikai érdekből van szükség!) elküldte két helyi lapnak is, de egyik sem hozta le, mivel úgy gondolták, hogy ez rontaná népszerűségüket! Mit mondjunk erre? A sajtóetika szerint a népszerűtlen véleményeket is le kellene közölni, mert az ilyesmi viszont növeli a lap hitelességét. Ám lehet, hogy a két újságnál úgy gondolják: rájuk is vonatkozik az új budapesti sajtótörvény. Minek okán elsősorban az ottani kormány jó, sőt kitűnő véleményét tükröző írásoknak kell teret adni.
Ha csak Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Duna Tv-nek adott interjúja nem módosít valamit ezen az állásponton is. A napokban a kereszténydemokrata politikus a Fidesz-kormány tagjai közül elsőnek mondta ki nyilvánosan: milyen jó, hogy az RMDSZ kormányon van, mert könnyen lehet intézni a honosítást. „Kegyelmi pillanat ez a román-magyar viszonyban. Ha jön egy másik kormány, nem biztos, hogy ilyen zökkenőmentes lesz a magyar állampolgárság kiadása!”
Nos, kedves kollégák, akik lapotok népszerűségét féltitek! Ezek nyomán lehet már írni arról is, hogy nem csak Tőkés Lászlónak és Toró T. Tibornak, de Markó Bélának, Kelemen Hunornak és a többieknek is van némi közük a gyorsított honosításhoz! Olyannyira van, hogy megkockáztatom: ha nekik nem lenne, Tőkéséknek sem lenne sok! Mert, ha az RMDSZ nem lenne kormányon és nem biztosítaná a békés, nyugodt hátteret, ha fejükre állnak, akkor sem tudták volna zavartalanul beindítani és működtetni a demokrácia-központokat!
Lám, minden könnyen borulhat, vele az eufória is...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Markó Béla: A magyarságom nem az állampolgárságomtól függ
Tizennyolc év az RMDSZ élén, két miniszterelnök-helyettesi mandátum, törvény a kisebbségi nyelvhasználatról és a magyar anyanyelvi oktatásról – Markó Béla a vele készített interjúnkban olyan ember benyomását kelti, aki derűvel áll fel a pártelnöki székből. Az RMDSZ nélkül kormány ma nemigen képzelhető el Romániában, hátországnak ott a kert és a szépirodalom, Székelyföld területi autonómiája pedig, ha nem is a láthatáron, de azon túl nem messze már felsejlik valahol. A politikusnak szinte csak a jól menő magyarországi megosztottságexport szúrja a szemét, az viszont nagyon. – Decemberben jelentette be, hogy távozik az RMDSZ éléről. Nem megfutamodás ez ebben a Romániában és Magyarországon is meglehetősen feszült pillanatban?
– Ha az elmúlt tizennyolc – de akár az RMDSZ alapítása óta eltelt huszonegy – évet vesszük, az igazság az, egyik pillanatban sem mondhattuk soha, hogy minden rendben van. Nehéz helyzet a mostani is, de azt nem állítanám, hogy különösen válságos lenne. Az RMDSZ működni fog. A politikai életben elfoglalt helyünk stabil, a román pártokkal kialakult egy partneri viszony, sőt ezzel együtt az a szemlélet is, hogy az RMDSZ megkerülhetetlen, amikor a kormányzásról van szó. Ez a kilencvenes években még messzemenően nem így volt: időről időre megkérdőjelezték a létjogosultságunkat, volt, hogy be akartak tiltani. Én már egy olyan pillanatban köszönök le az RMDSZ elnöki tisztségéről, amikor a román politikai életben tiszta a helye és a szerepe a szövetségnek. Ez a Magyarországgal fenntartott viszonyban is így van. Van persze, aki felveti, hogy a Fidesszel nincs minden rendezve, ami igaz, csakhogy itt sem látok olyan objektív problémákat, amelyek miatt ezt a helyzetet ne lehetne normalizálni. Ez a feladat az RMDSZ következő elnökére vár. Azért döntöttem úgy, hogy most adom át a stafétát, mert a személyes politikai attitűdömhöz az is hozzátartozik, hogy tudnom kell, mikor hagyom abba – tizennyolc év olyan hosszú idő, amely óhatatlanul kopáshoz vezet. Egy paradoxonnal úgy is fogalmazhatnék, az általam képviselt irányt nélkülem mások esetleg jobban vihetik tovább.
– A távozásával kapcsolatos kommentárok között volt olyan, amelyik egyszerre nevezte önt karizmatikusnak és kiégettnek. Ennyire egyszemélyes párt lenne az RMDSZ?
– Döntésemnek van egy személyes vetülete is:mögöttem és előttem ott a másik hivatás, a szépirodalom. Ez sokak számára nyilván kevésbé fontos, mint a politika, de én úgy érzem, ha van még egy életem, azt most már erre akarom szánni. Megfutamodásról nincs szó, hiszen lassan-lassan már azok közé a kevesek közé tartozom, akik íróként – egyáltalán, olyan emberként, akinek volt egy másik hivatása – ilyen hosszú időn át a politikában maradtak. Úgy hagyom abba, hogy örülök, ha azt mondják, hogy karizmatikus vezetője voltam az RMDSZ-nek, de hivatásos politikussá sohasem váltam. Ezért is remélem, hogy a mostani pillanat egyúttal korszakhatár is. Az elmúlt húsz évben az RMDSZ végigvitt egy küzdelmet a nyelvhasználati jogokért, az anyanyelvű oktatási jogokért, és ezt a küzdelmét végső soron siker koronázta. Betetőznünk annak a törvénynek az elfogadtatásával sikerült, amely teljes körű anyanyelvi oktatási jogokat biztosít, és csak örülhetek, hogy ez az én elnökségem alatt történt. Az új oktatási törvénnyel meg néhány önkormányzati hatáskörrel már átléptünk egy következő korszakba, amelynek a kollektív jogokért folytatott harc korának kell lennie. Ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt időszakban nem folytattuk ezért is a küzdelmet. Az áttörés az oktatási törvénnyel – vagyis hogy az iskolák ügyében a helyi közösségek döntsenek – már megtörtént.
– Az RMDSZ a következő kongresszusán, február 26-án választja meg új elnökét. Ön székely, és a támogatását élvező jelölt, Kelemen Hunor is az. Fontos, hogy a szövetség elnöke székely legyen?
– A legnagyobb és legproblematikusabb közössége az erdélyi magyarságnak a székelység. Amíg például a Partiumban a földrajzi helyzetnél fogva is fogékonyak a modernizációs törekvésekre, a Székelyföld sokkal konzervatívabb és tradicionálisabb régió – nagy feladat, hogy itt is felgyorsítsuk a modernizációt. Ehhez szükség van olyan vezetőkre, akik belülről ismerik, akik otthon vannak Székelyföldön. A mindenkori RMDSZ-elnök egyik legnagyobb feladata másrészt az, hogy együtt tartsa a különböző érdekeket. Nem lehetünk elfogultak. Nem szabad hagyni, hogy a székelyföldi, a partiumi vagy a szórványérdekek szembekerüljenek egymással. Ha valaki megnézné a régebbi közvélemény-kutatásokat, látná: annak ellenére, hogy székely vagyok, voltak olyan pillanatok, amikor más régiókban népszerűbb voltam, mert Székelyföldön éppenséggel úgy érezték, nem vagyok elég radikális.
– Mi lesz ön után az RMDSZ-szel? Veszélyben látja a parlamenti képviseletet? Budapesti hátszéllel mostanában alakul új magyar párt Erdélyben.
– Az új párttal a nagy gondom az, hogy még senki nem magyarázta meg, a programja alapvetően miben különbözik majd az RMDSZ-étől. Kétlem, hogy pártalapítási szándékot lehetne alapozni arra, hogy vannak magyarországi politikusok, akik jobban kedvelik az új párt egyik-másik személyiségét, mint az RMDSZ politikusait. Az erdélyi magyar közéletben az elmúlt huszonegy esztendőben végbement egy változás. Azok, akik valamikor úgy álltak velünk szemben, hogy tagadták a parlamenti politizálás és a kormányzati szerepvállalás létjogosultságát, mára szintén politikusokká váltak, az Európai Parlamentben vagy máshol. Észre sem veszik, hogy miközben kiléptek az RMDSZ-ből, a szövetség által követett politika őket is legyőzte, illetve meggyőzte. Ez már nem az a megosztottság, mint két évtizeddel ezelőtt. A pártalapítási szándék így hatalmas felelőtlenség, és nagy ostobaság is, amelynek ebben a pillanatban nem mérhetőek fel a következményei. Az RMDSZ 2012-ben ettől még be fog jutni a parlamentbe. Ha szükséges, el kell gondolkodnunk az összefogáson is, úgy, ahogy a 2009-es EP-választáson az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal már megtettük ezt. Az önkormányzati választásokon majd bemérjük, mi a helyzet az RMDSZ támogatottságával, de hogy egy divatos kifejezéssel éljek, azt a jóval több mint kétharmados – nyolcvan-egynéhány százalékos – támogatottságát a szövetség tartani tudja majd, egy új vezetőségnek pedig lesz lehetősége új energiákat generálni a szervezetben. Ezzel együtt tagadhatatlanul aggaszt a pártalapítási szándék, mert az nyilván nem megkönnyíti, hanem megnehezíti a megegyezés lehetőségét. Egyébként Romániában a koalíciós bejutási küszöb magasabb, mint az egyszerű, egy magyar–magyar szövetség pedig a kisebbség szavazati aránya miatt sem tudná ezt átlépni.
– 2008-ban egyszer már meghiúsult Erdélyben a magyar–magyar összefogás. Ön akkor beavatkozással vádolta meg Orbán Viktort az erdélyi magyar politikába. Ki tudják védeni az egymást követő magyar kormányok pórázra fogási kísérleteit?
– Ez az egyik kulcskérdése a jövő erdélyi magyar politikájának. Velem kapcsolatban leginkább azt emlegetik, hogy újra és újra egységet kérek, és nem fogadom el a többpártrendszert Erdélyben. Ez valóban így van; én azt állítom, hogy egységes politikai fellépésre van szükség, és csak ezen belül lehet és kell kialakítani a politikai pluralizmust. Kevésbé emlegetik azt, aminek én ugyanekkora jelentőséget tulajdonítok. Ez az önállóság. Akik nekünk így vagy úgy szemrehányást tettek, akik nem szeretnek, azoknak nem is az egységgel, hanem az önállóság elvével van gondjuk.
– Kik azok, akik önöket nem szeretik?
– Többször véleményt mondtam ezzel kapcsolatban. Neveket vagy pártokat most nem említenék sem Magyarországról, sem Romániából. Sem a mostani kormánypártból, sem a korábbiakból. Nem viszonyultak egyformán ehhez a kérdéshez, ez tagadhatatlan, de ha tisztességes vagyok, meg kell mondanom, hogy nem ugyanakkora vehemenciával, de többé vagy kevésbé mindenki megpróbálta maga alá rendelni az RMDSZ-t. Volt, aki óvatosan, udvariasan, csak sugallni akart álláspontokat és magatartást, és volt, aki ennél sokkal erőszakosabban lépett fel, ez nyilván alkati és koncepcionális kérdés is. Nem teszek egyenlőségjelet a próbálkozások közé. Ez a magyarországi–erdélyi viszonynak egy állandó problémája: mennyire tudunk mi, erdélyi magyar politikusok önállóan mozogni, miközben odaátról meg joggal elmondhatták, „de kedves barátaink, miért vártok támogatást tőlünk”? Itt persze nem párttámogatásról volt szó, de kétségtelen, hogy számítottunk hozzájárulásra művelődési és oktatási intézményeink, civil társadalmaink, egyházaink működéséhez, amit meg is kaptunk minden kormánytól, és joggal érezhették, hogy nekünk viszont hallgatnunk kellene rájuk. Nem voltak igazán éles, nyilvános és messzire visszhangzó viták emiatt, mert én ezt mindig kerültem, de lappangva tetten érhető volt a feszültség. Próbálkoztak román oldalról is persze, ami bonyolultabb és egyúttal reménytelenebb erőfeszítéseket jelent.
– Nem tart a széteséstől? A szövetség elnöki tisztéért jelentkezett olyan politikus – Olosz Gergely – is, aki olykor szóról szóra idéz a magyarországi jobboldal retorikájából.
– A szétesésnek megvan – mindig is megvolt – a maga kockázata. Sokszor jósolták már az elmúlt tizennyolc évben; voltak is olyan pillanatok, amelyekben az RMDSZ szét is eshetett volna, ha nem vigyázunk. Ha valaki ezt a szervezetet el akarja billenteni valamelyik oldalra, vagy egyeduralkodóvá akar tenni benne egy ideológiát, azzal szét is szakítja. Ebben a szövetségben változó arányban vannak jobboldaliak, vannak baloldaliak, bevallva vagy nem vallva be a hovatartozásukat. A szövetségben nem olyan vezetőre van szükség, aki esetleg rendkívül vehemens pártpolitikus, hanem olyanra, akiben van empátia és türelem meghallgatni a másikat. Ez egy másfajta vezetési stílust kíván.
- Támogatja az Európai Néppárt (EPP) az RMDSZ törekvéseit – különös tekintettel a Fideszhez fűződő, nem éppen felhőtlen viszonyra?
– A Fidesz szintén EPP-tag, így ha a két párt között vita van, abba a brüsszeli vezetés jogos önvédelemből nem szól bele. Olyan vitánk azért nem volt, amelyiket ki kellett volna vinnünk Brüsszelbe, és megmondom őszintén, idegenkedem attól, hogy egy magyar–magyar vitában más ítélkezzen – legyen az akár az EPP, amelyik egyébként se nagyon tud mit kezdeni egy etnikai képviselettel. Fontos számunkra a megszólalás, hogy láthatóvá váljunk Európában, nagyon markánsan senki nem állt ki a kisebbségjogi küzdelmeinkért. A nagy európai pártcsaládok nem tudnak mit kezdeni velünk. Nincs egységes szemlélet, álláspont még kevésbé.
– Az imént arról beszélt, hogy ami a kormányalakítást illeti, az RMDSZ megkerülhetetlen tényező a román politikában. Mi történik, ha a 2012-es választásokon a nemrég alakult széles baloldali koalíció, a Szociálliberális Szövetség (USL) nyer?
– Ez kapcsolódik a Magyarországgal ápolt viszonyra vonatkozó kérdéshez. Ott ha az egyik kormánnyal jó együttműködésben volt az RMDSZ, a következő kabinet általában sértetten kezdte, hogy mi miért is álltunk szóba az ellenfelével. Ez pártlogikával érthető, de a kellő bölcsesség hiányára vall. Egy erdélyi magyar érdekképviselet ugyanis nem párt. Aki az egész közösséget akarja képviselni, az Magyarországgal szemben nem viselkedhet úgy, hogy amikor „ezek” vannak kormányon, akkor most ellenzékben vagyunk, szóba sem állva velük, elkerüljük a házuk táját is, és nem érdekel, hogy az illető kormány támogatja-e Erdélyt; amikor pedig jönnek „azok”, akkor mi is fellélegzünk. Ez lehetetlen. Román viszonylatban már nem ilyen egyszerű a helyzet, a magyarellenesség és a nacionalizmus miatt sem. Azt nem állíthatom, hogy az RMDSZ bárkivel szövetségre lépne, de ha egy kormányprogramban nincsenek nacionalista kitételek, amelyek tagadják az etnikumközi viszonnyal kapcsolatos álláspontunkat, miért ne tehetné meg? Az RMDSZ-nek nem ideológiai alapon kell szövetségeket kötnie Bukarestben. Egyeseknek persze nem tetszik ez, és jön is a vád, hogy túl nagy az alkalmazkodókészségünk, amire a válaszom az, hogy hatalmi helyzetbe kell hoznunk ebben az országban a magyar érdekképviseletet. Ellenzékbe csak akkor visszük az ügyet, amikor magyar- és reformellenesnek bizonyul az adott kormány.
– Egy több mint kétszer akkora ország, mint Magyarország miniszterelnök-helyetteseként munkájának hányad része jut kifejezetten a kisebbségi ügyekre?
– Elég jelentős hányada ebből áll; egyedüli miniszterelnök-helyettese vagyok a román kormánynak. Ez egy erős pozíció, és annak ellenére, hogy általános tisztség, a koalíció megkötésekor külön felelősségi köröket kértem az oktatási, a kulturális és a kisebbségi területért, ami azt jelenti, hogy minden olyan kormányhatározatnak és minisztériumi javaslatnak, amely a szaktárcáktól jön, kötelezően a jóváhagyásommal kell bírnia.
– Székelyföld mikor nyerhet területi autonómiát?
– Ez rendkívüli mértékben függ Románia átalakulásától. Ha a helyi autonómiát sikerül kellőképpen kiépíteni, ha a decentralizációs folyamatot sikerül felgyorsítani, ha működnek az oktatási reformintézkedések, ha felállítják a helyi rendőri erőket – aminek a törvényi kerete már megvan –, az azt fogja jelenteni, hogy a központosított nemzetállami szemléletet leépítjük. Ezután a területi autonómiára is megnő az esély. Egy merev, alkotmányos nemzetállamban is el lehet képzelni Székelyföld autonómiáját, de csak sokkszerűen, olyan külső ráhatással, mint amilyen az EU vagy az ENSZ. Van, aki ebben reménykedik, de a két intézményben mindeddig nem láttam hajlandóságot ilyesmire. A nemzetközi elfogadottságon persze dolgoznunk kell, hogy legyen, aki kívülről is támogatja az autonómiát, de a lassú átalakulásnak szerintem több esélye van a győzelemre. Hogy Székelyföld mikor lehet autonóm, azzal kapcsolatban nem bocsátkoznék jóslatokba. Már csak azért sem, mert 1989–1990-ben sokat jósoltunk, és én furcsállva hallgattam, hogy Romániának húsz évre van szüksége ahhoz, hogy felnőjön a demokráciához. Formálisan persze demokrácia van, de hogy a kellő mélységig hatol-e, abban egyáltalán nem vagyok biztos.
– Egyik 2009-es előadásában azt mondta, Magyarország úgy tudja visszaszerezni stratégiai vezető szerepét a Kárpát-medencében, ha kiáll a határon túli magyar érdekvédelmi szervezetek önállóságáért. – Ez a múlt és a jövő legfajsúlyosabb kérdése.A határon túli magyar kisebbségeket két integrációs kényszer éri. Egyrészt a saját országunk társadalma akar minket minél inkább integrálni, aminek bizonyos fokig megvan a létjogosultsága, ha azt kérik tőlünk, hogy dolgozzunk együtt az ország javáért. Mi is ezt tesszük, amikor részt veszünk a kormányban, és nemcsak azzal foglalkozunk, hogy mi történik Erdélyben, hanem azzal is, hogy mi a Fekete-tenger partján, Olténiában vagy Moldovában – ez egyfajta integráció. Ennél erőteljesebb, és a belső óhajjal is találkozik a magyarországi integrációs szándék. Magyarország is integrálni akarja a nemzetet, beleértve minket is, hogy kialakuljon a közös intézményrendszer, hogy kompatibilis legyen a gondolkodásunk. Ennek így kell lennie: sokadmagammal gyerekkorom óta nekem is ez az álmom, hiszen számunkra a csodaország Magyarország volt. Közelről nézve aztán persze rájöhettünk, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, de ez így még rendben is van. Akkor kezdődik a baj, amikor ezt valakik kellő rugalmasság és bölcsesség hiányában nem tudják társítani azzal az igénnyel, hogy önállónak is kell lennünk. Magyarország úgy tud minket igazán a szülőföldünkön tartani, ha – hogy a kilencvenes évek óta ritkán hallható szólást idézzem – nemcsak halakat, hanem hálót is ad a kezünkbe, hogy mi magunk is foghassunk belőlük. A valódi megtartó erőt ez az önállóság jelenti, amikor van önálló életünk, hierarchiánk és oktatási rendszerünk is. Aki nem érti, hogy ez egy állandó dilemma, és hogy ebben az egymást kiegészítő ellentétpárban kell gondolkodni, az nagy hibát követ el.
– A maga részéről Magyarország most a kormányzati égisz alatt Erdélyben is felállított demokrácia-központokkal tenné vonzóbbá az integrációt.
– Ha a demokrácia-központok valóban úgy működnek, ahogy hallom, vagyis jelentős pénzbeli támogatást kaptak Magyarországról, akkor a véleményem egyszerű: ez azt jelenti, hogy Magyarország, a magyar kormány, vagy aki adta – nem tudom, hogy ki – arra adott pénzt, hogy itt az RMDSZ-szel szemben egy pártot hozzanak létre, és ezáltal gyengítsék az erdélyi magyarság önálló politikai fellépésének esélyeit. Látszólag más céljuk is van, segíteni a kettős állampolgárságért folyamodókon, és ez rendben van, mert pénzbe kerül, azt viszont nemcsak tudjuk, sejtjük vagy halljuk, de nyilatkozták is ezeknek a központoknak a vezetői, hogy emellett szervezik a párttagságot is. Megkérdezik a jelentkezőket, nem lépnének-e be az új alakulatba. Valakik magyarországi pénzből fizetik a megosztásunkat.
– Meg tudja győzni az RMDSZ ezeket a pénzforrásokat a maga igazáról?
– Annak nemcsak hogy nem örülök, de mélységesen elítélem, hogy Magyarországról pénzt adnak itteni pártszervezésre, egy új párt létrehozatalára, miközben senki nem tagadhatja, hogy az RMDSZ politikai szervezetként jelentős eredményeket mutatott fel az elmúlt két évtizedben. Kiépítettünk egy teljes jogrendszert és hálózatot az anyanyelvhasználatra, hatalmas mennyiségű államosított földet, erdőt, ingatlant szereztünk vissza magánszemélyeknek és egyházaknak is. De nem vagyok híve annak, hogy másokra kenjük a saját hibáinkat. Nagyon egyszerű és veszélyes teóriák, hogy mi erdélyi magyarok jobbak vagyunk, mert minket a történelem erre vagy arra predesztinált, miközben a magyarországi magyarok…én az ilyesmiben nem hiszek. Végtére is azok, akik ezt az új pártot létre akarják hozni, erdélyi magyarok. A kérdés így az, őket meg tudjuk-e győzni, hogy ezt nem így kellene csinálni. Egyszer már megpróbáltuk a magyar összefogással, és a 2009-es EP-választáson állított közös lista visszhangos sikert is aratott. Én azt mondtam volna, itt meggyőztünk mindenkit, de úgy tűnik, mégsem.
– Elképzelhetőnek tartja, hogy az RMDSZ a következő EP-választáson is közös listát indít Tőkés Lászlóval? – Ő most már a másik pártot szervezi, és abban a pillanatban, hogy ezt a másik pártot bejegyzik, felrúgja a magyar összefogást. Ettől még elképzelhető egy új összefogás, de ami létrejött, az azt hiszem összeomlik.
– Az RMDSZ-nek gyakorta vetik szemére, hogy a magyarországi baloldallal ápol bensőséges viszonyt; 1996-ban, a Horn-kormány alatt ön mégsem ment el a magyar–román alapszerződés aláírására. Mi az, amit megváltoztatna a dokumentumon?
– Az nyilvánvaló, hogy objektív feltételek miatt többet beleírni abba a szerződésbe nem lehetett, mint ami szerepelt benne. Itt inkább az a kérdés vetődik fel, alá kellett-e írni egyáltalán.
– Ön várt volna még?
– Valószínűleg igen. Az alapszerződésnek a valódi haszna annyi, hogy azóta nem folyik róla vita. Hogy az egész alapvetően mennyire tartalom nélküli dolog, az bizonyítja, hogy évek óta először tesznek fel nekem kérdést az alapszerződéssel kapcsolatban, illetve az, hogy sem magyar sem román politikust nem hallottam mostanában a dokumentumra hivatkozni, mondván, eszerint vagy aszerint a cikkely szerint valami nincs rendben. Jó, hogy megvan, de nem referenciaalap.
– Kihat-e valahogyan mégis a két ország jelenlegi viszonyára?
– Össze vagyunk kapcsolva; a határon nem áll meg semmi, sem a jó, sem a rossz, bár a jó néha igen, a rossz pedig soha. Ilyen szempontból nem állíthatom, hogy Magyarország ne tudna hatni Romániára és Románia Magyarországra, vagyis fontos lesz, hogy Magyarország mire képes a mi érdekünkben, de ebben a pillanatban szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy például a székelyföldi autonómia alapvetően a két ország viszonyától függ-e.
– Hanem mitől?
– Az erdélyi magyarság belső erejétől. A lassú, kitartó, türelmes, de kemény politizálástól. Ez a meghatározó tényező. Magyarország gyorsíthat vagy akár ronthat is ezen, de erdélyi magyarok nélkül ez nem fog menni.
– Hosszú kihagyás után tavaly szonett- és haikukötete jelent meg. Nehéz volt írnia?
– Vagy tíz éven át, amikor csak felmerült bennem, nagy szorongással gondoltam arra, tudom-e még valaha arra használni a töltőtollamat – még mindig azzal írok – amire régen, de végülis úgy tűnik, sikerült összefonnom az elszakadni látszó szálakat. Hogy milyen színvonalon, azt persze másoknak kell eldönteniük.
– Költőként és esszéíróként meglehetősen kevés metaforát használ a politikai beszédeiben. Magyarország viszont egy kicsit talán el is van kényeztetve ebből a szempontból.
– Szeretem a hatásos szónoklatokat, és értékelem, ha valaki politikusként kulturáltságról tesz tanúbizonyságot, ez kétségtelen, de ami engem illet, a politikában száraz, pragmatikus és nyers vagyok, sokkal inkább, mint mások – valószínűleg azért, mert versben ki tudom élni magam.
– Politikai irodalmat is művelni fog?
– Valamiféleképpen meg kell írnom ezt a húsz évet; itt kötelességről is szó van. Még nem tudom, milyen formában – memoár vagy más –, de el kell mondanom azt, amit erről a korról gondolok.
– Kéri majd a kettős állampolgárságot?
– Miniszterelnök-helyettesként nem, hiszen egy ilyen kérelem csak gyengítené a pozíciómat, és itt nem a személyes sorsomról van szó. Azután meglátom. Megmondom őszintén, hogy nálam az állampolgárság egyszerűen államiság kérdése. Minket valamikor ezelőtt több mint kilencven éve idekanyarítottak Romániához. Az állampolgárságot nem mi kértük, beleszülettünk, a másikról nem mi mondtunk le, elvették. Az állampolgárságnak számomra nincs olyan jelentősége, amelynek köze lenne a magyarságomhoz. Szimbolikus gesztusként – csak azért, hogy „magyarabb” legyek – nem fogom kérni a kettős állampolgárságot. Magyar nem ettől leszek. Nagyon őszintén: ha van valami gyakorlati fontossága a családom számára, esetleg elgondolkodom rajta. Bár ez az érvelés biztosan sokaknak nem tetszik.
______________________________________________________________________________ Tanár, költő és politikus
Mérsékelt, de ravasz politikus hagyja ott a pártelnöki tisztséget – méltatták az 1951-ben Kézdivásárhelyen született Markó Béla tevékenységét a román kommentárok. Az eredetileg magyar–francia szakos tanár, költő és szerkesztő vezetésével a Romániai Magyar Demokrata Szövetség először 1996-ban került kormányra; 2000-től 2004-ig pedig kívülről támogatta Adrian Nastase szocialista kabinetjét – ez alatt az idő alatt született a széles körű anyanyelv-használati jogokat biztosító törvényi háló. Miniszterelnök-helyettes először 2004-ben lett a liberálisokkal kötött koalícióval, majd 2010-ben a Traian Basescu elnökhöz közel álló demokrata liberálisokkal szövetségben. A politikus rendelkezik a Románia Csillaga érdemrenddel is, igaz, 2004-ben a hivatalos díjátadón ezt nem vette át, mert Ion Iliescu volt elnök egyik utolsó húzásával Corneliu Vadim Tudornak, a szélsőséges Nagy-Románia Párt vezetőjének is odaítélte.
nol.hu, Erdély.ma

Az RMDSZ „kétes pénzügyeiről” beszél az EMNT
„Sokáig reménykedtünk, hogy mégsem Nagyvárad lesz a helyszíne a tizedik RMDSZ-kongresszusnak, hiszen a szövetség Bihar megyei szervezete az utóbbi években Kárpát-medence-szerte hírhedtté vált botrányaival és kétes pénzügyeivel” – közölték csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatójukon az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagjai.
Török Sándor megyei elnök felvázolta az általuk kifogásolt ügyletek krónikáját, különös tekintettel az Ady Endre Kulturális Központra, amelyet 320 millió forintból épített az RMDSZ a nagyváradi strand mellett. „A baj csak az, hogy a pénzt eredetileg a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek ítélte az első Orbán-kormány, arra, hogy Ady szülőfalujában, Érmindszenten épülhessen fel egy olyan központ, ahol az évente megszervezett Ady-zarándoklatokat megtarthatják, illetve egy termálhotel, ahol a jeles vendégeknek szállást biztosíthatnak” – idézte fel Török. A mindszenti létesítmény alapkövét elhelyezték, ám az időközben kormányra lépő MSZP átirányította a pénzt, így épülhetett fel a váradi központ, melynek szomszédságában évek óta befejezetlenül áll a projekt keretében tervezett termálhotel, tette hozzá. Az eredetileg kulturális központnak épített létesítményben egyébként kulturális rendezvényből tartanak a legkevesebbet: többek között a Bihar megyei RMDSZ különböző rendezvényeinek ad otthont, de lakodalmakat, keresztelő utáni partikat vagy éppen „megamulatósokat” tartanak itt.
Bihari RMDSZ-paktum az „ellenséggel”
Szövetségre lépett csütörtökön a Bihar megyei RMDSZ az ellenzéki pártok – a szociáldemokraták, nemzeti liberálisok és konzervatívok – alkotta Szociálliberális Unióval (USL). A bihari RMDSZ egyébként az országos RMDSZ–PDL-paktumtól eltérően korábban is a nemzeti liberálisokkal lépett szövetségre mind megyei, mind helyi szinten. Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke a csütörtöki eseményt követően úgy nyilatkozott, egyebek mellett azért is döntöttek az együttműködés mellett, mivel „a kormány nem képviseli megfelelően a megyét”. Kiss leszögezte, az RMDSZ helyi szervezetei autonómiát élveznek, s az országostól eltérő koalíciókat is megköthetnek. A megyei tanács alelnökeként azt rótta fel a központi RMDSZ-nek, hogy ahányszor kormánypénzekre próbálnak pályázni, mindig egy hölggyel kell tárgyalniuk – itt Elena Udrea fejlesztési miniszterre utalt. „Talán ezentúl nem egy hölggyel kellene tárgyalnunk, hogy Bihar megyébe is jöjjenek pénzek” – hangsúlyozta a központi vezetéssel egyébként már korábban is szembeforduló RMDSZ-es politikus. Hozzátette: nem hiszi, hogy Markó Béla RMDSZ-elnök felszólítaná őket, hogy mondjanak le erről az együttműködésről. „Talán mi győzzük meg a többieket, hogy térjenek át a mi utunkra” – fogalmazott Kiss. Egyébként a hétvégén az RMDSZ kongresszusával párhuzamosan zajlik az Ady-központban a Szociálliberális Unió Bihar megyei helyi és megyei önkormányzati politikusainak találkozója. Az USL célja a PDL– RMDSZ-kormány megdöntése.
Megakadályozott ünneplés?
Miután a helyi RMDSZ 15 és 20 óra között valamennyi olyan helyszínt lefoglalta, ahol Nagyváradon március 15-i megemlékezéseket szoktak tartani, az EMNT csak délután egy és fél három között szervezheti meg ünnepségeit – számolt be csütörtökön Orbán Mihály, az EMNT partiumi régióelnöke. A politikus azt kifogásolja, hogy az RMDSZ által szervezett megemlékezéseken egyik helyszínről a másikra vándorol a tömeg, így lehetetlen, hogy öt órán át mindenütt foglalt. Mint mesélték, megpróbálták előre a jövő évre lefoglalni az időpontokat, de állítólag nem lehet: csakis a folyó évre szabad engedélyt kérni. Azt azonban megtudták, hogy az RMDSZ már októberben lefoglalta az idei időpontot, bár értesüléseik szerint idén januárban lépett életbe a szigorítás, amely szerint tilos egy évre előre szervezni.
Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár)

Tabajdi Csaba az RMDSZ kongresszusról: Elfogadhatatlan a Fidesz fenyegetőzése
„Nemzetpolitikai botrány történt az RMDSZ nagyváradi kongresszusán. A Fidesz honnan veszi a bátorságot, hogy durván megfenyegesse és arrogánsan kioktassa az erdélyi és a partiumi magyarság legnagyobb, egyetlen legitim parlamenti erejét, az RMDSZ-t, a román kormánykoalíció megbecsült tagját?” – tette fel közleményében a kérdést Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő, aki az RMDSZ meghívására, a szervezet nagyváradi mai kongresszusán vett részt.
Tabajdi úgy értékelte, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ elmúlt 18 éve a nemzeti többség és kisebbség partneri együttműködésének Európa szerte is példaértékű modellje. A többség-kisebbség együttműködésének nincs alternatívája. Az RMDSZ mind kormányzati tényezőként, mind ellenzékben a korábbi román szociáldemokrata kormány idején hatékonyan érvényesítette az erdélyi magyarság érdekeit.
Úgy fogalmaz: megrökönyödést és visszautasítást váltott ki Pelczné Dr. Gáll Ildikó, fideszes alelnök „kioktató és arrogáns beszéde”. „Az arrogáns fideszes magatartást a Fidesz miniszterelnökétől Strasbourgban már megtapasztalhattuk, de Erdélyben ez még szokatlan volt a hallgatóságnak, amely egyértelműen elutasította azt. Ez a fenyegető hangnem, tanítómesteri utasítgatás eddig példa nélküli volt a magyar-magyar kapcsolatokban” - írja, hangsúlyozva, hogy egyetlen magyar kormánynak és politikai erőnek, így a Fidesznek sincs joga, hogy kioktassa a határon túli magyarokat.
Tabajdi szerint mindez az Orbán-kormány nemzetpolitikájának kudarca. A Fidesznek meg kellene követnie az RMDSZ-t. Szakítania kellene eddigi antidemokratikus, a határon túli magyar közösségek belügyeibe való beavatkozással, a magyar pártpolitika határon túli exportjával. „A Fidesz folytatja a romániai magyarság megosztását, veszélybe sodorhatja a magyarok jövőbeni parlamenti képviseletét és kormányzati részvételét” – szögezte le a magyar európai parlamenti képviselő. Pelczné Dr. Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke szombaton a szövetség kongresszusán elmondott beszédében úgy fogalmazott: az RMDSZ előtt álló változás nem csak a fiatalításról szól hanem a helyes út megtalálásáról is, azaz a jövő együttműködéséről, amely lezárhatja a sikereket is tartalmazó, de ellentmondásokban sem szűkölködő két évtizedes korszakot. Mint mondta: a szervezetnek a sodródás és alkalmazkodás, illetve a tudatos jövőépítés között kell választani. Kiemelte: rögzíteni kell kik a szövetségesek és a hozzájuk főződő viszonyt is, közöttük az RMDSZ-nek a Fideszhez fűződő viszonyát, amit szükség esetén újra lehet értelmezni. Ha az RMDSZ a hosszú távú építkezést választja, a Fideszben biztos partnerre talál. „Biztosítom önöket: ha ma a változás mellett döntenek mi segítő kezet nyújtunk” - a magyar kormánypárti politikus.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László: Kelemen Hunor neve nem a változást üzeni
Bár jó néven veszik az RMDSZ új elnökétől, hogy együtt kíván működni velük az erdélyi magyar összefogás keretében, de Kelemen Hunor neve mégsem a változás üzenetét hordozza – nyilatkozta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az Európai Parlament alelnöke a Duna Televízió Hattól nyolcig című műsorában hétfőn reggel.
„Azt mondta valamelyik héten, hogy Markó Béla a századforduló egyik legnagyobb politikusa. Ez egy értékítélet. Márpedig nagyon szomorú, ha úgy látjuk, hogy a neptuni politika következetes hordozója a századforduló legnagyobb politikusa”.
Jelezte: felhívta Kelemen Hunort és gratulált neki megválasztása alkalmából. Azt jó néven veszik az új vezetőtől, hogy az erdélyi összefogás jegyében együtt kíván működni az EMNT-vel vagy a jövőbeli Erdélyi Magyar Néppárttal. „De egyelőre bizalomépítő gesztusokat várunk tőle, mert az RMDSZ eddigi magatartása mindig a kizárólagosság irányába haladt” – mondta Tőkés.
Az EMNT vezetője bírálta az RMDSZ eddig követett doktrínái közül azt, hogy az a jó, ha a párt mindig kormányon van. „Sajnos, sokszor az elnyomóinkkal együtt haladva nem tudjuk a mi sajátos érdekeinket képviselni”– hangoztatta. Ugyancsak kritizálta az úgymond egyenlő távolságtartás elvét, miszerint a romániai magyarság „éppoly távol lenne a Fidesz-kormánytól, mint a Gyurcsány-kormánytól”. Hozzátette: Bukarest fontos a romániai magyaroknak, de Budapest legalább olyan fontos, hiszen az a nemzet fővárosa. „Ezért Semjén Zsolt jövetele üzenetet hordoz. Az egység és a pluralitás együtt fontos. Kár, hogy az RMDSZ-kongresszus olyan mostohán fogadta Pelczné Gáll Ildikó alelnök asszonyt”.
Ahogy Magyarországon „nyolc nehéz esztendő után” végbement a nemzetpolitikai rendszerváltozás, ugyanerre van szükség Erdélyben is – mondta. A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács brüsszeli tanácskozása elé kijelentette: szeretnék, ha az Orbán Viktorhoz köthető nemzeti politika jegyében olyan rendszerváltozás menne végbe az egész Kárpát-medencében, amely más irányt szab a magyar nemzeti politikának.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarellenes demonstráció készül Bukarestben
AZ RMDSZ-ES MÉDIA CINKOSSÁGOT VÁLLALT
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége előtt szervez úgynevezett szolidaritástüntetést a Free Press Románia Alapítvány és az ActiveWatch Sajtómonitorizáló Ügynökség a magyar médiatörvény ellen, mégpedig a minden magyar nemzeti ünnepén, március 15-én. A kezdeményezők az internetes portálokon és közösségi oldalakon toborozzák a részvevőket. Beszállt az akcióba az RMDSZ központi lapja, az Új Magyar Szó, amely közel egy évtizede mocskolja és gyalázza a magyarországi polgári oldalt és annak erdélyi szimpatizánsait, az Orbán-kormány megalakulása óta különös vehemenciával és meg-megújuló erővel. A Bukarestben szerkesztett napilap - ez egykori kommunista pártlap, az Előre jogi és szellemi utódja . aznap fehér címoldallal jelenik meg, ezt a számot emelik magasba majd a tervezett demonstráció részvevői, azaz a román média képviselői és az RMDSZ bértollnokai.
A magyar Országgyűlés által elfogadott, a médiavállalkozások magyarországi működését szabályozó törvény elleni romániai acsarkodás ugyan csupán a folyománya az európai balliberális erők keltette hisztériakampánynak, de azért is furcsa, mert közben Romániában súlyos problémák vannak a sajtóval, amelynek jó részét a különböző politikai klikkek és gazdasági bűnszövetkezetek kontrollálják, országos szinten különösen, de helyileg is. Az Európai Parlament pénteken elfogadott egy állásfoglalást a magyar médiatörvény ürügyén, amelyben azt is kiemelik, hogy a médiapluralizmus és a sajtószabadság az Unióban és tagállamaiban továbbra is komoly aggodalomra ad okot, például Olaszországban, Bulgáriában, Romániában, Csehországban és Észtországban. Ezért az EU kormányát, a Bizottságot arra szólítják fel, hogy még idén javasoljon egy uniós irányelvet a sajtószabadság, médiapluralizmus és a sajtó független irányítása témájában.
Az EP állásfoglalása egyébiránt senkit semmire nem kötelez, ráadásul nagyon gyér többséggel született meg és a néppárti többségi frakció kudarcáról szól, amely nem volt képes ellensúlyozni a magyar nemzetellenes erők által elindított és az európai baloldal által továbbgerjesztett magyarellenes hadjáratot, csupán sajnálattal vette tudomásul a magyar kormány elleni idő előtti és indokolatlan támadásokat, amelyeket kifejezetten az Európai Unió magyar elnökségének kezdetére időzítettek. Az EP-ben ülő szocialista, liberális, zöldpárti és kommunista képviselők úgy fogalmazták meg áterőltetett állásfoglalásukat a magyar médiatörvényről, hogy fitytyet hánytak annak időközben elfogadott módosításaira, amelyek a Bizottság és a budapesti kormány közötti egyeztetések nyomán korszerűbbé tették ezt a törvényt azoknál a szabályozásoknál is, amelyek egyes érettebb demokráciákban érvényben vannak.
D. L., Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tabudöntögetés a nemzetpolitikában
A kisebbségkutatás és -politika mintha elkezdene megszűnni siralmi diszciplínának lenni
Jó alkalomnak bizonyult a Pro Minoritate kisebbségpolitikai folyóirat 2011-es tavaszi számának megjelenése arra, hogy a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Rektori Hivatalában hétfőn összegyűlt, a nemzet- és kisebbségpolitika iránt érdeklődő közönség megismerkedhessen a magyar kisebbségpolitika két évtizedes történetével, a jelenlegi állapotokkal, illetve a kirajzolódó tendenciákkal.
A szerkesztők felkérésére Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár A státusztörvénytől a kedvezményes honosításig címmel tartott előadást, Szarka László történész, egyetemi tanár pedig a most megjelent folyóirat két tematikus blokkja(Státusztörvények – elmélet, törvényi keret, gyakorlat, illetve Kisebbségek a visegrádi országokban) kapcsán tett érdekes megfigyeléseket.
– A rendszerváltás előtt a nemzetpolitika létezése is elképzelhetetlen volt. Komoly ellenállásra számíthatott mindenki, aki ezen változtatni akart. Az ellenállás elsősorban a szomszédos országokban volt tetten érhető – mondta előadása kezdetén Répás Zsuzsanna, emlékeztetve: a Nyugat-Európában, de elsősorban az Egyesült Államokban akkoriban kialakult nézet szerint a kelet-európai térségben a stabilitást leginkább veszélyeztető tényező a nacionalizmus feltámadása. „A nemzetpolitikában le kellett dőlniük bizonyos tabuknak. Ez egy folyamat, ami még mindig nem fejeződött be. A tabuk ledőlésének ütemében tudunk tovább lépni és újabb dolgokat alkotni a nemzetpolitikában” – szögezte le a helyettes államtitkár. Emlékeztetett: az Antall-kormány legnagyobb tette a nemzetpolitika terén az volt, hogy meghatározta azt a bizonyos hármas külpolitikai prioritásrendszert, amely az euroatlanti csatlakozást, a szomszédokkal való jó kapcsolatok ápolását és a határon túli magyarsággal való törődést foglalta magában. „Ez volt az első ledöntött tabu” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna, aki szerint az első Orbán-kormány idején még élő tabunak számított a kettős állampolgárság és az autonómiák kérdése. Meglátása szerint a kettős állampolgársággal kapcsolatos áttörést Románia érte el, amikor a határain kívül élő románoknak állampolgárságot kínált fel, s ennek érdekében kemény csatákat vívott nemzetközi színtéren. Ezt a példát követte Magyarország. Az autonómiáról is lehet ma már beszélni. „A Vajdasági magyarság az első a határon túli magyar közösségek közül, amely komoly eredményeket ért el ezen a téren. Ez áttörés, amely az egész Kárpát-medence számára útmutatást jelent, hiszen megszületett egy, az állam által elismert, autonóm intézmény” – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna.
Szarka László meglátása szerint a kisebbségkutatás és kisebbségpolitika „mintha elkezdene megszűnni siralmi diszciplínának lenni”, mintha nemcsak a veszteségeket venné számba, hanem már olyan elemeket is tartalmaz, amelyek akár az európai progresszív irányzatok részévé is válhatnak. „Annak, hogy a szlovák–magyar reláció a leginkább konfliktusoktól terhelt, egyszerű oka van: a legélesebb törésvonal az etnopolitikai modelleket illetően ma Magyarország és Szlovákia között húzódik. A szlovák etnopolitikát ma a kisebbségi közösségi jogok kriminalizálása jellemzi, míg Magyarországon a kisebbségi paradigma folyamatos meghaladását általában éppen a közösségépítésben jelöljük meg” – magyarázta Szarka László. Arra is felhívta a figyelmet, önmagában a nemzetpolitika pozitív szomszédságpolitika nélkül nem képes kezelni az állandó vegyesedési folyamatot, amely évtizedek óta jellemzője a térségnek, s amely a magyarság folyamatos fogyását eredményezi. Magyar Szó (Újvidék)

A 20. század erdélyi Bemje - életrajzi kötet Kratochvil Károlyról
A Székely Hadosztály parancsnokáról szóló könyvet mutattak be a szerdán délután a Hagyományőrzési Forrásközpontban.
Domonkos László szegedi származású, de Budapesten élő újságíró, közíró, a Duna Televízió munkatársa tavaly jelentette meg a Püski Masszi Könyvesház kiadásában a Székely Hadosztály parancsnokának, Kratochvil Károlynak az életrajzát Az elfelejtett parancsnok címmel. Egy évvel korábban Az elárult hadosztály címmel történelmi esszét jelentetett meg a Székely Hadosztály történetéről, szintén az említett kiadónál.
Az udvarhelyi könyvbemutatón a forrásközpont munkatársa, Mihály János tartott rövid bevezetőt, majd Erdei Katalin, a könyvkiadó igazgatója beszélt a Püski Masszi Könyvesházról, annak kiadványairól.
Domonkos László hosszú ideje kutatja az 1869-ben a monarchiabeli Brünnben (a mai csehországi Brno városa) született, de Brassóban gyerekeskedett, később pedig katonai karriert befutó Kratochvil Károly életét, aki harmincéves korában már a Ludovika katonai akadémia tanára volt. Az első világháborút követő igen zűrzavaros időben Kratochvil volt az, aki néhány ezernyi, főleg székely katonákból álló hadereje révén megálljt parancsolt az előrenyomuló román hadseregnek Erdély nyugati részén.
Az eseménysor, illetve Kratochvil Károly személye méltatlanul kevéssé ismert – hangsúlyozta Domonkos László, hozzátéve, hogy Magyarország történetírásában az utóbbi néhány évtizedben olyan mulasztások és bűnök történtek, amit ma is „nyög" az utókor – ezt szerinte jól jelzi, hogy ha megkérdeznénk, hogy hányan hallottak a Székely Hadosztályról, tíz emberből talán egy tudna valamit mondani róla.
Az első világháborút és az ún. „őszirózsás forradalmat" (ami egyes kutatók szerint sem őszirózsás, sem pedig forradalom nem volt) követően 1918 novemberében, Gyergyóholló térségében megjelentek az első román katonák Erdély földjén, majd fokozatosan megszállták Székelyföldet. Kolozsvárra, ahol jelentős magyar haderő tartózkodott, jelzett év karácsonyán vonultak be, mert a magyar kormány a nemzetközi megállapodás értelmében az ún. demarkációs vonalak mögé rendelte vissza a hadsereget. 1919. január 5-én a kolozsvári helyőrség parancsnokává még novemberben kinevezett Kratochvil Károly – miután az általa irányított hadtesteket teljes felszereléssel hazahozta az olasz frontról – a román betörés hírére főleg székelyekből álló haderőt toborzott.
A Székely Hadosztálynak nevezett haderő Kratochvil január 13-án kiadott hadparancsa nyomán a Máramarosszigettől (a Király-hágón át) a Belényesi-medencéig tartó, mintegy 170 kilométeres szakaszon gyakorlatilag lezárta a román hadsereg Magyarország felé nyomulását. Frontszakasz alakult ki, amit a hiányosan felszerelt magyar katonák egészen április 16-ig tartottak – e néhány hónap alatt állandó összecsapások voltak a két fél között.
„Eddig és ne tovább!" – ezt az elvet tartották szem előtt a magyar katonák, akik a Tanácsköztársaság, tehát a kommunisták hatalomátvétele (1919. március 21.) után egy hónappal, április 16-án kénytelenek voltak feladni állásaikat és a mai Magyarország észak-keleti részére visszavonulni. A történethez az is hozzátartozik, hogy a Károlyi-kormány egy francia ultimátum, az ún. Vix-jegyzék miatt mondott le márciusban: francia követelésre a magyar hadsereg a Tisza vonaláig kellett visszavonuljon, a kelet-magyarországi területekre a román közigazgatás terjedt volna ki.
Domonkos László elmondása szerint a Székely Hadosztály gyakorlatilag két tűz közé szorult – keletről a román hadsereg, nyugatról pedig a budapesti hatalmat kiszolgáló „szedett-vedett" vöröskatonák közé kerültek, utóbbiaktól nemhogy támogatást, de inkább támadásokat kaptak. Április 26-án Demecser községnél Kratochvil Károly kiadja utolsó hadparancsát, amiben – látva a reménytelenséget – katonáira bízza a további cselekedeteket. A katonákat hazaengedik, a parancsnokot internálják a románok: Brassóban házi őrizetben tölt majd két évet (itt ismeri meg feleségét, Izay Borbálát) – ahol eljárás folyik ellene, amiben a halálbüntetés is „benne van", de végül elengedik, 1922-ben pedig ismét katona lehet.
Aztán rövid időn belül, 1924-ben érthetetlen okokból mellőzik, nyugdíjazzák – a két világháború között igen aktív civil életet él (cikkeket, könyveket ír, egyesületeket hoz létre, előadásokat tart), kapcsolatban van Magyarország vezetőivel. A második világháború idején (ekkor már 71 éves) az akkori Magyar hadügyminisztérium kétszer is elutasítja azt az elképzelését, hogy székely katonákból szervezzen különleges haderőt – a háború végkimenetele, az orosz megszállás megtöri, 1946-ban meghal. A 20. század Bemjének is nevezett katonatiszt sírja a rákoskeresztúri temetőben van.
Domonkos a könyvbemutatón elmondta, hogy a Kratochvil-életrajz alapja a veszprémi levéltárban fellelhető 19 óriási doboznyi hagyaték, aminek feldolgozásában segítségére volt Nagy Szabolcs történész. A parancsnok halála után felesége, Borbála balatonszepezdi villájukban élt – a házba az új hatalom egy felvidéki családot telepített, akik összebarátkoztak vele, leszármazottaik mai napig ott élnek. Kratochvil Károly felesége 1982-ben hunyt el – gyerekük nem volt, fogadott fiuk az 1956-os eseményeket követően disszidált, fia ENSZ-katona lett, 1974-ben Cipruson békefenntartóként szolgált, ott érte a halál.
Domonkos László szerint Kratochvil Károly (akinek első erdélyi szobrát Kövér László avatta fel Kézdivásárhelyen 2009-ben) parancsnokságának és a Székely Hadosztály többhónapos harcának jelentősége abban állt, hogy a román hadsereg annyira megijedt az ellenállástól és a székelyek, magyarok haderejétől, hogy az eseményeket követően nem került sor Erdélyben etnikai tisztogatásra, illetve vérfürdőkre, mint 1848-ban.
A könyv kapható a Corvina könyvesboltban és a Hagyományőrzési Forrásközpontban.
Dokumentumfilm a Székely Hadosztályról
Kratochvil Károly életéről, illetve a Székely Hadosztályról idén dokumentumfilm készül – a film szerkesztője és a könyv szerzője, Domonkos László arra kéri azokat az erdélyi, székelyföldi személyeket, akiknek pl. apjuk, nagyapjuk a Székely Hadosztályban harcolt, visszaemlékezésekből, írásos emlékekből információi vannak a hadosztályról vagy annak parancsnokáról, jelezzék ezt saját e-mail-címén (dlaszlo@externet.hu), illetve a könyvkiadó elérhetőségén (1097, Budapest, Tóth Kálmán u. 33.,www.puskimasszikonyveshaz.com)
Katona Zoltán. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Az Orbán-kományt állította követendő mintának Tőkés
A korrupcióval szembeni magatartás tekintetében Romániának az Európai Parlamentről (EP) kellene példát vennie – mondta hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László, és egyben felszólította a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ): adjon számot az általa kezelt román és magyar költségvetési pénzekről.
A sajtótájékoztatón elhangzottakat az Európai Parlament alelnöki és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét betöltő Tőkés László nyilatkozatban fogalmazta meg. Az MTI-hez eljuttatott dokumentumban egyebek között utal arra, hogy a korrupcióval szembeni magatartás tekintetében Romániának az Európai Parlamentről kellene példát vennie, amely szerinte kérlelhetetlenül kiveti soraiból a korrupt politikusokat.
Tőkés felhívja a figyelmet a korrupcióra, mint a kelet- és közép-európai posztkommunista társadalmak rákfenéjére. „A kommunista diktatúra bukása után két évtizeddel Magyarországon is valóságos új rendszerváltozásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a magyar társadalmat átszövő korrupciós esetek felgöngyölítése végre elkezdődjön” – állapítja meg az EMNT elnöke. Szerinte az Orbán Viktor vezette magyar kormány jó példát mutat, amikor önálló elszámoltatási kormánybiztossal folytat intézményes harcot a korrupció ellen.
Tőkés emlékeztet a romániai Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben megválasztott Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester folyamatban lévő korrupciós ügyére. Felveti ugyanakkor a kérdést: mi lehet a magyarázata annak, hogy a román médiával ellentétben a romániai magyar nyelvű sajtó túlnyomó része oly „kíméletes gyengédséggel” kezeli a korrupciógyanús RMDSZ-es politikusokat. „Minő anyagi erők és biztonságtudat munkál abban az RMDSZ-pártban, mely az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött teljesen egymaga diszponál”, kizárólagos monopóliumot élvez a román adólejek és a magyar adóforintok százmilliói fölött? – teszi fel a kérdést Tőkés, megismételve azt a korábban is hangoztatott felhívását, miszerint az RMDSZ haladéktalanul adjon számot a romániai magyar közösségnek az általa kezelt és felhasznált, elköltött és elosztott román és magyar költségvetési pénzekről.
„Az anyaországi támogatási politika illetékeseit ezúton is felkérjük, hogy az eleddig a Medgyessy–Gyurcsány-kormányzat kedvezményezettjei sorába tartozott, zsákmányszerző RMDSZ-es körök iránt a kellő kritikát tanúsítsák, és az illő megszorításokat alkalmazzák” – olvasható a nyilatkozatban.
Tőkés szorgalmazza azt is, hogy a magyar kormány Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos hivatalán belül egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki hivatott volna a külhoni támogatási pénzek felhasználásának kivizsgálására, illetve a határ túloldalán elkövetett pénzügyi visszaéléseknek járna utána.
„Ne hagyjuk, hogy az RMDSZ pénzosztó szerepköréből kovácsoljon politikai tőkét” – hívta fel a figyelmet Tőkés László, példaként hozva fel, hogy a magyar állam adományából származó nevelési-oktatási támogatás elosztásának „eddigi monopóliumát” szerinte az RMDSZ, alig leplezett módon, saját választási kampánycéljaira használta fel. MTI

Aszfalt-tangó
Sok évvel ezelőtt Hofi Géza mondotta volt, hogy „a járdát nem kiharcolni, hanem leaszfaltozni kell”. A legendás magyar humorista azonban aligha volt jártas a politikában, mert ha az lett volna, akkor legalábbis árnyalja kijelentését, valahogy így: „Miután kiharcoltuk, a járdát nem árt le is aszfaltozni.”
A politika ugyanis szavazatszerzésről szól, a szavazó szimpátiájának megszerzéséről, és – legalábbis olyan, fejletlen demokráciájú országokban, mint amilyen Románia (és Magyarországot is nyugodt lelkiismerettel ide sorolhatjuk) – a szavazói szimpátia igencsak furcsa logika alapján működik. A szavazópolgárt látszólag igen kevéssé érdekli a járda aszfaltja, sokkal fogékonyabb a járdakiharcolás mikéntjének ecsetelésére, a hangoskodásra, az állandó csatazajra.
És látszólag az sem igazán érdekli a szavazót, hogy a hangoskodók általában szájhősök, hogy ágyúval akarnak verebet fogni, illetve hogy legtöbbször éppen az elszámoltatást leghangosabban követelőknek volna elszámolni valójuk. Számtalan példát lehetne adni ilyen politikusokra a kommunizmust elítélő, a korruptakat karóba húzással fenyegető – bár kommunista múltja, ingatlan- és flottapanamái kapcsán elhíresült – román államfőtől, el egészen a demokráciát sárba tipró budapesti „fülkeforradalmárokig”.
Hasonló példát szolgáltatott tegnap Tőkés László volt püspök is, aki az igazság és a becsületesség bajnokaként elveri a port egyrészt a romániai magyar sajtón, mivel az nem teregeti ki az RMDSZ-es politikusok korrupciós ügyeit, másrészt pedig magán az RMDSZ-en, amelynek bihari szervezetét „a magyarhoni MSZP-maffia bihari leányvállalataként működő klikknek” nevezi.
A sajtóról csak annyit, hogy igaza van Tőkés Lászlónak: a románhoz képest az erdélyi magyar sajtó valóban gyámoltalan. Ennek a gyámoltalanságnak, szemérmességnek, tekintélytiszteletnek azonban éppen ő maga volt a legnagyobb haszonélvezője. Ha összehasonlítjuk, hogy a román sajtó mit és mennyit cikkezett a volt püspök viselt ügyeiről azzal, ahogyan a magyar média tálalta ugyanezeket az ügyeket – nos, azt hiszem: Tőkés László nem kívánhatja őszintén, hogy a román sajtóhoz legyünk hasonlatosak. (És bizony a román média ellen indított sajtópereit sorra elvesztette...)
Ami az RMDSZ-t vádló tételeit illeti: Tőkés szerint „az RMDSZ-párt az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött egymaga diszponál, és a román adólejek és a magyar adóforintok százmillióinak élvezi a kizárólagos monopóliumát”. Az európai parlamenti képviselőnek különösen az adóforintok fájnak, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy felkéri a magyar kormányt: az elszámoltatási kormánybiztos hivatala keretében határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki.
No, itt megáll a tudomány, véget ér a logika. Hiszen köztudomású, hogy a Fidesz-kormány már tavaly óta minden Erdélynek szánt magyar költségvetési pénzt Tőkés László és az általa vezetett EMNT felé irányít. Köztudomású, hogy a honosítással kapcsolatos tájékoztatás leple alatt pártépítéssel foglalkozó demokrácia-központok működését magyar költségvetési pénzekből finanszírozzák (hiszen amikor megkérdezte lapunk a demokrácia-központok vezetőjétől, honnan származnak ezek a pénzek, hallgatás volt a válasz).
Köztudomású, hogy a Szülőföld Alap tavalyi támogatásait a Tőkés-barát szervezetek, intézmények között osztották szét, és aligha lehet másra számítani idén a Bethlen Gábor Alap esetében sem. Köztudomású, hogy a nevelési-oktatási támogatást is Tőkésék osztják idéntől, és az erdélyi vállalkozásoknak szánt gazdaságfejlesztési programot is ők futtatják majd.
Mindez köztudomású, mégis az vádol, aki vétkes, a tolvaj kiált tolvajt. A megvádolt pedig hallgat és legyint. Mert ő el van foglalva... a járdaaszfaltozással.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

A határon túli magyar szervezeteket is megviszgálják
A magyar kormány által a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatások ügyében is vizsgálódik majd az elszámoltatási kormánybiztos.
Budai Gyula ezt azután nyilatkozta az MTI-nek, hogy Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szorgalmazta: a magyar kormány az elszámoltatásért felelős kormánybiztos hivatalán belül egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki hivatott volna a külhoni támogatási pénzek felhasználásának kivizsgálására, illetve a határ túloldalán elkövetett pénzügyi visszaéléseknek járna utána.
A kormánybiztos az MTI-nek nyilatkozva elmondta: a kérdésben már tárgyalt Tőkés Lászlóval, és meg is állapodtak abban, hogy a magyar kormány által a határon túli magyar szervezeteknek és egyéb intézményeknek nyújtott állami támogatásokat érintően is szükséges elvégzi azt a munkát, ami Magyarországon az elszámoltatás területén már zajlik. A két politikus abban egyezett meg, hogy a határon túli szervezetekkel összefüggő vizsgálatok Budai Gyula hivatalán belül zajlanak majd.
Tőkés László hétfői, MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában azt kérdezte: „Minő anyagi erők és biztonságtudat munkál abban az RMDSZ-pártban, mely az erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött teljesen egymaga diszponál, kizárólagos monopóliumot élvez a román adólejek és a magyar adóforintok százmilliói fölött?”. Megismételte azt a korábban is hangoztatott felhívását, miszerint az RMDSZ haladéktalanul adjon számot a romániai magyar közösségnek az általa kezelt és felhasznált, elköltött és elosztott román és magyar költségvetési pénzekről.
„Az anyaországi támogatási politika illetékeseit ezúton is felkérjük, hogy az eleddig a Medgyessy-Gyurcsány-kormányzat kedvezményezettjei sorába tartozott, zsákmányszerző RMDSZ-es körök iránt a kellő kritikát tanúsítsák, és az illő megszorításokat alkalmazzák” – olvasható a nyilatkozatában.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) minden egyes forinttal és lejjel el tud számolni – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, akit az Új Magyar Szó című napilap idézett keddi számában Tőkés László közlése nyomán. Kelemen Hunor rámutatott: a román és a magyar illetékes szervek évente ellenőrzik az RMDSZ által elköltött költségvetési pénzeket, és soha semmilyen kifogásuk nem volt. Mint mondta, a jelenlegi magyarországi kormányzat is tartott már ellenőrzést, és külön kiemelték, hogy a nevelési-oktatási támogatás elosztásakor körültekintően jártak el. MNO