A történelmi Felvidék (Popély Gyula Felvidék 1914–1920 című kötetéről)
Popély Gyula történészprofesszor, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára az elmúlt években több könyvet írt a felvidéki magyarokról, elsősorban az oktatásügy helyzetéről. Most azonban a Felvidékkel kapcsolatban a legfontosabb kérdésről, e terület csehek általi megszállásáról és a megszállásért végzett cseh tevékenységről írta meg fenti című nagymonográfiáját. A 440 oldalas könyvet a Magyar Napló Kiadó adta ki 2010-ben, Rosonczy Ildikó szerkesztésében. 
A könyv jelentős eseménye a magyar történetírásnak: a két baloldali történelemfelfogással (kommunistával és neoliberálissal) szemben magyarérdekű mondanivalójú, szaktudományos módszerekkel megírt könyvet olvashatunk, amely kiküszöböli az említett baloldali felfogások történelmet leegyszerűsítő módszereit.
A szerző a történelmi Felvidék sorsát sokoldalúan mutatja be. Vonalvezetésében első helyen áll a cseh politikai elit Monarchia- illetve Magyarország-ellenes ténykedésének részletes leírása, de természetesen elemzi a budapesti kormányok (a Károlyi Mihály és Kun Béla nevével fémjelzett csoportok) tevékenységét. A könyv sokszínűségét mutatja, hogy a csehek által elfoglalt kárpátaljai ruszin népnek, valamint a felvidéki szász, lengyel etnikai csoportnak a sorsát is bemutatja, s részletesen elemzi a háború alatti és végi szlovák vezetők tevékenységét. A Magyarországon megjelenő könyvek között egyedülálló a nemzetközi szabadkőművesség Magyarország-elleni működésének bemutatása.
A cseh történelemről bizony keveset tudó magyar olvasók (kivéve a felvidéki magyarok) megtudhatják, hogy a Monarchiában élő cseh nép a gazdasági lehetőségek teljes gyakorlásában, s a politikai jogoknak is széles körű birtokában élt. Mégis, már a világháború előtt megkezdték nemzeti mozgalmukat, legalább két irányban: meg akarták valósítani a független cseh államot, ami részünkről érthető, valamint bensőséges kapcsolatokat kezdtek kialakítani a magyarországi szlovákokkal, abból a célból, hogy adott alkalommal, ha a történelem olyan lehetőséget hoz, elszakítsák ezt a területet, s létrehozzák az akkor még csak képzeletben élő Csehszlovákiát. S hogy bátran ábrándoztak, mutatja Karel Kramaønak, 1918 októberétől első miniszterelnöküknek 1922-ből származó visszaemlékezése korábbi céljaikra: „Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy Magyarországból csak Pest és vidéke maradna meg.” (Popély, 17. oldal.) S megindult részükről az a gátlástalan küzdelem, amelynek végén összeeszkábálták a Csehszlovák Köztársaságot, amelyről csak utólag (az 1990-es években) derült ki, hogy több ok miatt is életképtelen alakulat.
A harc módszereiről idézzük Popélyt: Masaryk „Már 1914 augusztusában (…) Hollandiába utazott és ott felvette a kapcsolatot a brit titkosszolgálattal (…) Masaryk – a bécsi Reichsrat tagja – tehát képviselői esküjét durván megszegve már 1914 augusztusában adatokat szolgáltatott az ellenségnek a Monarchia belső helyzetéről. Hazatérése után információiért Prágában felvehette az első megér-demelt honoráriumot. Október közepén a Prágába látogató Voskától minden lelki skrupulus nélkül átvett ezer amerikai dollárnak megfelelő értékű német márkát.” ([Popély, 18. oldal.] A szerző ezt az adatot egy 1998-ban Prágában megjelent cseh könyvből veszi, ami azt bizonyítja, hogy ismeri és beépíti munkájába a legfrissebb cseh szakirodalmat.) Részletek említése nélkül állapítjuk meg, hogy a későbbi Csehszlovákia mindegyik vezetője (Beneš külügyminiszter és Kramaø miniszterelnök) az angol, amerikai, orosz és francia titkosszolgálatoknak dolgoztak. Ez azt jelenti – s ez a recenzens megállapítása –, hogy furcsa nép és még furcsább állam az olyan, amelynek vezetői fölhasznált emberek. Igen, Popély könyve azt bizonyítja, hogy e cseh politikusokat az antantállamok vezetői pusztán fölhasználták a rettegett német birodalom és a Monarchia legyőzésére, s árulásuk fizetségeként kapták az államukat, persze nem a francia vagy orosz területekből, hanem a legyőzött és 1918 október végétől tehetségtelen, tehetetlen és koncepciótlan budapesti politikusok országából. Akkor ugyanis a budapesti vezetők (álnemzetiek, radikális szabadkőművesek és szociáldemokraták, később leninista kommunisták) semmivel sem voltak különbek a cseh vezetőknél, csak míg ezek csináltak maguknak egy országot, amazok elveszítették azt is, ami volt.
Popély elemzi a csehek által elterjesztett, Masarykkal kapcsolatos legendát, a humánus professzor meséjét. Kiderül, hogy Masaryk és emigráns társai a hosszú háborúért küzdöttek, abból a praktikus célból, hogy idő kell ahhoz, hogy meg tudják győzni az antantországok vezetőit Csehszlovákia létrehozásának fontosságáról. Ezért aztán mindent megtettek, hogy a központi hatalmak 1916. decemberi békejavaslatát utasítsák vissza az antant vezetői. Bizonyítható, hogy Masaryk és társai tevékenysége sok ember elpusztulását eredményezte, többek között a saját nemzetükből is.
A sok fontos megállapítás közül még egyet ki kell emelnünk, s ez a szabadkőművesség tevékenysége Magyarország szétdarabolása érdekében: „Az antantországokban – különösképpen Franciaországban – a hivatalos állampolitika irányvonalát egyre inkább a szabadkőművesség aknamunkája befolyásolta. A francia kormányokban már a háború kezdete óta meghatározó szerepe volt ennek a rejtelmes társaságnak. Nekik volt köszönhető például az is, hogy 1917 őszétől rohamosan növekedni kezdett Masaryk és Beneš presztízse a Szövetséges és Társult Hatalmak országaiban. A politikai agitáció utolérhetetlen zsonglőreinek számító két cseh politikus a franciákat azzal szédítette, hogy amennyiben szétverik az Osztrák–Magyar Monarchiát, ezzel »hozzájárulnak ama szent misszió teljesítéséhez, amit a Gondviselés bízott a forradalom népére, és előkészítik a ragyogó jövőt«. A hatalmas befolyással bíró, de láthatatlan szabadkőműves gépezet ily módon teljes fordulatszámmal beállt a cseh emigráció politikai törekvéseinek szolgálatába.” (Popély, 46. oldal.) A cseh független államra vonatkozó megállapításokat Popély a jelenleg Magyarországon radikális hagyományok alapján működő, ki tudja milyen módszerekkel dolgozó Martinovics szabadkőműves páholy vezetőjének 2002-ben Budapesten kiadott könyvéből idézi.
Popély Gyula könyve elemző és értékelő fejezetei közé tartozik a Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság elnevezésű, első magyarországi kommunista diktatúra vezetőinek reagálása a csehek területet elvevő szándékaira. Helyhiány miatt csak az egyik összegező megállapítását idézzük, ami előtt szinte könyvnyi fejezetekben végzi el a történelmi szakmai elemzést: „Lám, amikor Magyarország végre képes volt nemet mondani az antant parancsára, a békekonferencia máris kész volt az egyezkedésre, akár a tanácskormánnyal is. Vajon nem Károlyiéknak kellett volna következetesen védelmezni az ország és a nemzet érdekeit még 1918 novemberében, és nem hagyni odafejlődni az állapotokat, ahová azok 1919. március 21-re eljutottak? Károlyiék azonban képtelenek voltak – igaz, nem is akartak – erőt felmutatni az általuk istenített antant egyre képtelenebb utasítgatásaival szemben.”(Popély 291. oldal.) Érdekes – tesszük hozzá –, hogy míg a Károlyi-kormány vezetője adta/adatta ki a parancsot a haderő leszerelésére és állandó visszavonulására, éppen a szabadkőműves Jászi próbálja a keleti Svájc elméletével megőrizni az ország területi integritását 1918 november közepén, amikor az erdélyi románokkal tárgyal. Ő pedig nem ismerte föl, hogy mint Kossuth egykori Duna-konföderációs terve, úgy az ő keleti-Svájc elképzelése is (Erdély etnikai alapú kantonokra osztása az ország területi integitása megőrzése mellett) minden reális alapot nélkülöz a román hadsereg és nyugati szabadkőműves „testvérei” tevékenysége következtében.
A könyv utolsó negyvenoldalas fejezete az 1920. év párizsi eseményeivel, a trianoni diktátum megalkotásával és az Apponyi gróf vezette magyar küldöttség küzdelmével foglalkozik. Idézi még a francia sajtóban is megjelent cikkeket, melyek szerint a győztes francia kormány bizony nem volt lovagias Magyarországgal szemben. Ez a legenyhébb kifejezés, amit a hatalmi tébolyban és győzelmi mámorban szenvedő francia többségről el lehet mondani, ugyanis viselkedésüket a végeredmény, Magyarország területi megcsonkítása minősíti. Nem véletlen, hogy Popély a nagy előd, a történész Szekfű Gyula 1934-ben írt mondataival zárja munkáját, amelyek szerint a Trianon ellen egységes magyar nemzet legfontosabb célja a haza területi integritásának visszaállítása.
A recenzens reméli, hogy e könyvet észreveszik a Magyar Tudományos Akadémián is, amelynek történészrészlege mind erkölcsi, mind tudományos szempontból katasztrofális állapotban van. Popély Gyula könyvét pedig a következő évtizedekben a magyar olvasóközönség generációi fogják eligazító jelentőségű gondolatként és szakmunkaként olvasni.
(Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2010)
Raffay Ernő
irodalmiszemle.bici.sk

Nemzetpolitikai változásban bíznak az erdélyi vezetők
Üdvözölték az erdélyi magyar politikai szervezetek a Fidesz győzelmét a magyarországi országgyűlési választásokon, nemzetpolitikai szemléletváltást, az autonómiatörekvések támogatását és jó együttműködést várnak az új budapesti kabinettől.
A Fidesszel korábban is stratégiai partnerséget vállaló, Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nemzetpolitikai rendszerváltásra számít a következő időszakban. Toró T. Tibor, a szervezet ügyvezető elnöke elmondta: számítottak az eredményre, közös sikerként értékelik azt, hiszen a Fidesz korábban is hűséges partnere volt az erdélyi magyar jobboldalnak.
A rendszerváltás befejezését, illetve a nemzetpolitikára való kiterjesztését, a korábbi Orbán-kormány által elkezdett összmagyar nemzeti integráció folytatását várják el a Fidesztől. Abban bíznak, hogy újra felélesztik a nemzetstratégiai ügyekkel foglalkozó intézményeket, és átszabják a támogatáspolitikát is.
Az autonómiatörekvések tekintetében szeretnék, ha az új kormány és a magyar diplomácia teljes mellszélességgel felvállalná azokat, és nemzetközi szinten is megjelenítené az egységes Kárpát-medencei magyar ügyet.
A Háromszék kérdésére, miszerint a magyarországi választási eredmények kihatnak-e az erdélyi magyar szervezetekkel való kapcsolatra, Toró T. Tibor azt mondta: értékorientált viszonyra lenne szükség, jóllehet az RMDSZ a semleges, egyenlő távolság elvét hirdette meg. A nemzeti minimum kidolgozásában mindenkinek részt kell vennie, a viszony mélységét azonban annak kell meghatároznia, hogy mely szervezet mennyi részt vállal a célok megvalósításában.
Jó együttműködésben bízik Olosz Gergely, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője is, aki két képviselőtársával, Édler Andrással és Derzsi Ákossal Semjén Zsolt KDNP-elnök meghívására Budapestre utazott a választások napjára. Olosz hangsúlyozta: a magyarországi vezető első szavaival mondott köszönetet az egyetemes magyarságnak, amiért ,,hitben, reménykedésben, támogatásban" együtt voltak a jobboldal választóival. ,,Meggyőződésem, hogy jól tudunk majd együttműködni mindazokon a területeken, ahol ez szükséges lesz az összmagyarság érdekében" - szögezte le az RMDSZ frakcióvezetője.
Örömét fejezte ki a magyarországi választások eredménye kapcsán Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke is, aki bízik abban, hogy okos és határozott nemzetpolitikát folytat majd az új kormány. Székelyföld ügyében azt a magatartást várják el az új kabinettől, amelyet Ausztria tanúsított a dél-tiroli autonómiatörekvések kapcsán - fejtette ki a Háromszék érdeklődésére Izsák, aki szerint az új magyar kormány ezt meg is tudja valósítani. Az elmúlt nyolc év nemzetpolitikájához képest váltást, a korábbi nemzeti kormányok politikájának következetes folytatását reméli az SZNT elnöke.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kis cégekre figyel Budapest
„Fel kell mérnünk először, hol állunk gazdaságilag. A hiány minden bizonnyal sokkal magasabb, mint amennyit most láthatunk az állami költségvetésben” – kezdte kolozsvári előadását a magyar gazdaság állapotáról Missura Gábor, Járai Zsigmond állandó munkatársa.
A korábbi jegybankelnök és az Orbán kormány volt pénzügyminisztere helyett tartott előadásában Missura fel nem tárt adósságokról, tartozások rendezetlenségéről és korrupcióról beszélt. „Ezeket mind fel kell számolni, meg kell húzni a vonalat, és csak onnan tudunk elindulni” – hangsúlyozta. Arra is kitért, hogy mivel az utóbbi időben Magyarország csaknem egymillió munkahelyet veszített, állásokat pedig a kis- és középvállalkozások tudnak teremteni, a továbbiakban azok fejlődését kell támogatni.
Jelenleg 700 ezer állami alkalmazott van, „számukat csökkenteni kellene”, és ebben segítséget elsősorban az informatikai szakemberektől várnak, az eljárások egyszerűsítése és elektronikussá tételén keresztül.
„A közös agrárpolitika 1955-től indult, amelynek alapelveit a római szerződésben fogalmazták meg. Ebben többek között kimondták: a mi közösségünkben megtermelt tej értékesebb, mint a szomszédból jövő, és a mezőgazdasági termékeket támogatni kell” – erről beszélt a közös agrárpolitikáról tartott előadásában Vincze Mária közgazdász, egyetemi tanár.
Mindezek az intézkedések azt eredményezték, hogy a mezőgazdaság az unió országaiban fellendült, és hatalmas termékfelesleg halmozódott fel. Ennek következtében MacSharry ír közgazdász javaslatára a termelők 1992-től kezdődően differenciált támogatásban részesültek, és helyenként azt is támogatták, ha megműveletlenül hagytak földterületeket, illetve erdősítették azokat.
Később az új tagállamok csatlakozásával a mezőgazdaság egyre hatalmasabbá vált, és a támogatás az unió költségvetésének közel felét jelentette. Egyre több kritika éri a jelenlegi rendszert, és annak csökkentését vagy akár teljes felszámolását kérik. Ha ebben az irányban történnek lépések, Vincze szerint ezek rendkívül kedvezőtlenül érintenék mind Romániát mind pedig Magyarországot, hiszen mindkettő esetében az ország legerősebb termelőágazatáról van szó, és ha ez támogatás nélkül marad, akkor a gazdaság nehezen tud lábra állni.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Éhes eszkimók
A jobboldal Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Az azonban bizonyosra vehető, hogy az Orbán-kormány, ahogy eddig is tette, ezután is erejétől telhetően támogatni fogja a határon túli magyarságot. S egyáltalán nem mindegy, hogy a romániai magyarság politikai képviselete hogyan részesül ezekből a támogatásokból. Bár a fóka mind kevesebb, az eszkimók mind harciasabbaknak tűnnek...
Az, ami MPP háza táján az elmúlt napokban történt, valóban arra utal, hogy a Fidesz-közeli jobboldal pretendensei közt késélre menő küzdelem kezdődik a magyarországi kegyekért. Szász Jenő, Orbán Viktor egykori székelyföldi üdvöskéje, miután a román igazságszolgáltatás döntésére reagálva rendet teremtett a háza táján, megtisztította a pártot azoktól az „elemektől”, akik vonakodtak alávetni magukat a „többségi” akaratnak. S miután a saját portáján előállt a „rend”, késlekedés nélkül nekiesett a másik esélyes trónkövetelőnek, Tőkés Lászlónak.
Az RMDSZ nyilvánvalóan nem jelent túl nagy konkurenciát, a Fideszhez fűződő kapcsolatai még tisztázatlanok, a múltbeli feszültségek, az RMDSZ-nek a szocialisták iránti tapintatosabb álláspontja feltehetőleg nem mentek feledésbe. S bár a hivatalos fórumokon a Fidesz is a be nem avatkozás politikáját hirdeti, a múlt tapasztalatai alapján joggal számíthatunk arra, hogy Tőkés László Fidesznek tett szolgálatai nem maradnak viszonzatlanul. Ahogyan eddig sem maradtak. Nehéz lenne eldönteni, hogy Tőkés László megválasztásában mekkora szerepe volt Orbán Viktor korteskedéseinek, de bizonyosan nem kevés.
Igaz, a magyarországi kampányból ez ideig mi erdélyiek kimaradtunk. Ami egyébként a kampánynak magának sem tett rosszat. Nem volt Székely Himnusz és nem volt sem Tőkés László, sem Szász Jenő.
Így aztán érthető, hogy utóbbi nem késlekedik az egyébként is rossz napokat élő európarlamenti képviselő ellen frontális támadást elindítani. A vékonyabban csordogáló magyarországi támogatásokért ugyanis mindenekelőtt vele kell megküzdenie.
A hűtlen zsarnok hírébe keveredett férj ellenében most lehet, következésként most kell támadásba lendülni. Az Isten, haza, család hármasság látványos megbomlása könnyen azokat igazolhatja, akik a püspöki ájtatosság mögött korábban is ádáz politikusi ambíciókat szimatoltak.
Bárhogyan legyen is, az események azokat is kétségbe ejtik lassan, akik a romániai magyar politika megreformálását a jobboldal felemelkedésétől, az RMDSZ esélyes vetélytársaként fellépő radikálisabb alternatívától várták. Ezt a jobboldalt a jelek szerint a Fidesz kétharmados győzelme sem igen lesz képes kirángatni a kátyúból, amelybe hangadó személyiségei belevezették.
A jobboldal gyengeségét mi sem bizonyíthatná világosabban, mint az a tény, hogy Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül az elmúlt nyolc évben egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni. Hogy ennek mi volt az oka, annak eldöntését bízzuk a harcban álló felekre. Addig azonban, amíg a két vezéregyéniség mellett senki nem rúghat, labdába aligha számíthatunk rá, hogy a jobboldal olyan politikusi gárdával állhat elő, amely a ciklus végén – hacsak Băsescu elnök addig ránk nem húzza a tíz százalékot – eséllyel versenghet az RMDSZ profi módra politizáló képviselőivel.
Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktornak sem lesz könnyű. Egy nyíltan gyűlölködő Szlovákiával az oldalában, maga is rászorul a román elnökkel együttműködő RMDSZ-re, hisz a nemzetközi porondon csak ránk való hivatkozással bizonyíthatja, hogy ha van kivel, akkor ő bizony békés és termékeny együttműködésre, gyümölcsöző szomszédságpolitikára képes. A hiba tehát nem bennünk, hanem a szlovákokban van.
Nyilvánvalónak tűnik: mindannyiunknak az volna jó, ha a feltehetően kétharmados Fidesz ezt a tényállást még idejében felismerné.
Bíró Béla
Új Magyar Szó (Bukarest)

Új időszámítás a magyar politikai életben?
Általában minden választás átrajzolja a korábbi politikai palettát, de a mostani magyarországi eredmények a szokásosnál is drasztikusabb váltást hoznak, egyúttal megjelent néhány sajátos jelenség is. Ha valaki ezeket az irányváltásokat, pár évvel ezelőtt megjósolta volna, valószínűleg senki nem hitt volna neki. Azokat, akik az elmúlt időszakban figyelemmel követték a közvélemény-kutató intézetek előrejelzéseit, nem érte óriási meglepetés, bár még így is, az eredmények kihirdetése után is ezek egy része nehezen volt hihető, emészthető sokak számára.
Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy a rendszerváltozás óta ennyire még nem voltak felkapottak a politikai elemzők. Bár általában nagyot csökkent a politika iránti érdeklődés, mégis, még főműsoridőben is állandóan visszatérő téma volt nemcsak a „hogyan tovább?” (ami két forduló közt természetes), hanem hogy mi vezetett ide, hogyan történhetett mindez meg. Valószínűleg, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása hálás téma lesz még jó egy ideig néhány politológus számára.
Melyek is ezek a radikális változások? Az eredmények szinte minden eleme annak számíthat. A radikális szóra persze egyből a Jobbik jut sokaknak eszébe, erről a politikai alakulatról sokan nem hitték, hogy ilyen jó eredményt ér el. (Az európai parlamenti választások előtt a közvélemény-kutató intézetek nagy része nem is mérte népszerűségüket, de azóta már mindenki számol velük). Még nagyobb meglepetés volt a Legyen Más a Politika (LMP) eredménye, amely még fiatalabb párt, kevésbé letisztult ideológiával. Sokan csak „médiapárt”-nak titulálták – nem minden ok nélkül.
Új pártok gyors sikerei, radikalizmus és a zöld ideológia térhódítása, mindez nem magyar sajátosság, beillik a nyugat-európai trendekbe. (Sőt, az LMP esetében – a Véleményvezér blogot idézve – „egyszerűen arról van szó, hogy megérkezett Magyarországra [a régióba először és elsőként!] a nyugat-európai baloldal, annak minden bájával és agyrémével együtt.”) A külföldi sajtó nagy része nem rágódik már a Jobbik népszerűségének eredetén és ideológiáján sem, a nyugat-európai radikális pártok közt sok az éles különbség. Hasonlóképpen az LMP sikere is inkább a más pártokból kiábrándultak nagy számában keresendő, és nem annyira a meggyőződéses zöldek ugrás-szerű megnövekedésében.
A másik meglepetés, amit pár éve még senki nem hitt volna el, az a két fő rendszerváltó párt (jelenleg véglegesnek látszó) eltűnése. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) furcsa, tagjai számára nehezen megmagyarázható helyezkedéseivel, döntéseivel, állandó belső botrányaival elvesztette identitását, profilját, lassan leszalámizta magát. Az SZDSZ eltűnésének és a Jobbik népszerűségének néhány okát a későbbiekben megpróbálom bővebben kifejteni. Most már a Fidesz egyre biztosabbnak tűnő kétharmados eredményét emeli ki a nyugati sajtó is, mint egyik sajátos jelenséget.
Változó baloldal
A Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) lassan, de biztosan dolgozta le népszerűségét az elmúlt négy év alatt. Kormányzásukat a legtöbb elemző, publicista általában a katasztrófális jelzővel illeti. Az őszödi beszéd mérföldkőnek számított a lejtő elején, amit csak tetézett, hogy az akkori ellentüntetésekre mit sem reagált a miniszterelnök, a kormány. Azaz reagált, csak nem az ilyenkor szokásos és elvárt módon, lemondással, hanem banánköztársaságok diktatúrájára emlékeztető brutalitással és törvénytelen módon verette szét a tüntetőket. A brutalitásokért felelősöket sem kutatták fel, büntették meg, sőt volt a budapesti rendőrfőnököt ki is tüntették. Ritka nagy volt – még kelet-európai mércével is mérve – a választási ígéretek és a teljesítmények közti eltérés, ekkora gazdasági hanyatlást, ennyi korrupciós botrányt, a közbiztonság ilyen szintű leromlását, mint az elmúlt négy (vagy ha úgy tetszik nyolc) év alatt még nem produkált egyetlen demokratikus magyar kormány sem. Az sem mentette már a pártot, hogy profi kampányba kezdtek, számos új arcot indítottak, akár a miniszterelnökjelölt Mesterházy Attilát is. Veszteségminimalizálásra rendezkedtek be a kampány során is, mindez az elmúlt hónapokban javított ugyan a helyzetükön, de csodát már ezek a lépések sem hozhattak, mert magyar választók az elmúlt négy év „teljesítményeit” értékelték a mostani választásokon.
A jelenlegi eredmények tükrében elképzelhető, hogy sok baloldali szavazó a továbbiakban az MSZP kárára az LMP-hez igazol át, miután bebizonyosodott, hogy a kispártra leadott szavazat nem vész el. Ezt fogja segíteni a média szimpátiája (a korábban SZDSZ-t támogató média, amelynek az MSZP vállalhatatlanul ósdi volt), újszerű ötletei is. Hátrányára válhat, hogy túlságosan azonosítják az SZDSZ-szel (oktatási programja, roma ügyekben fellelhető az azonosság) valamint, hogy bizonyos szempontból ideológiája egy konglomerátum, ami eltér a hagyományos bal-jobb témáktól. Nagy feladat lesz e témákat ismertetni, köztudatba vinni, de a tét is nagy, mert ha ez sikerül, akkor egy újfajta erős baloldali párttá nőheti ki magát, a küszöbön álló generációs váltás nyomán akár átveheti az MSZP helyét is a baloldalon.
Kétharmad – kísértés és lehetőség
Az MSZP ámokfutása a Fidesz, – illetve a másik két új kis párt – malmára hajtotta a vizet. A Fidesz eredménye abból a szempontból is óriási, hogy szinte minimális erőbedobással nyertek maximálisan. Kampányuk is visszafogott volt, még a szokásos miniszterelnöki vita megtartásában sem voltak érdekeltek, konfliktuskerülő kampányra rendezkedtek be, hiszen a zászló amúgy is nekik állt (programjukat is későn dobták be, kevés részletezéssel, nehogy eltávolítsanak egyes potenciális szavazórétegeket, amelyek érdekeit sértették volna egyes pontok). Ekkora többség, mint a Fideszé, mint említettem, már ritkaságszámba megy Európában és ennek megítélése váltakozó. Mindenesetre nagy potenciált rejt magában. Potenciál abból a szempontból, hogy – mondhatni – szinte teljhatalma lesz ekkora többséggel a pártnak. Nem kell egyeztetnie, egyezkednie, szinte bármit átvihet a parlamenten. Ekkora teljhatalom megrészegítheti a hatalom birtokosait. Ennél jóval kevesebb hatalomtól is sokan megrészegedtek már a 1998–2002-es kormányzási ciklus idején a Fidesz politikusai, ezért is csappant meg a támogatók tábora az akkori négy év alatt.
Itthon ez sokaknak nem tűnt fel, nem volt téma, mert a demokratikus szabályok betartására, kiskirálykodó viselkedésre amúgy is kevésbé érzékeny az erdélyi magyar közvélemény (másképp fogalmazva: hozzászokott a balkáni mintákhoz), s főleg ha a szimpatikus pártról van szó, észre sem veszik sokan. A Fidesz már akkor is a legnépszerűbb párt volt Erdélyben, és ezirányú tapasztalatai kevésbé voltak az erdélyi magyarságnak. Nekünk szinte csak az ideáramló pénzek révén volt/van konkrét, adminisztratív kapcsolatunk a magyar kormányokkal, de ezen az egy téren is volt jó néhány pályázati botrány, amely a nyilvános verseny megkerülesével a saját klientúra, baráti kör támogatásáról szólt és/vagy egyértelműen hamis elszámolásokról. A Magyarországon élő lakosság viszont számos más területen tapasztalhatta meg ezt a jelenséget, amit akkor is büntetett a társadalom a négy év lejártával.
Másfelől az is igaz, hogy a Fidesz úgy került annak idején hatalomra, hogy a társadalom minden szegmensét a baloldal dominálta. Az élet minden területén, a médiától a piacon és a szakszervezeteken át a bankszektorig az MSZP és SZDSZ emberei voltak döntéshozói pozicíóban. Vagy a kommunista rendszer relikviáiként, a bársonyos forradalomnak köszönhetően vagy a korábbi Horn-kormánynak. Érthető, hogy ezen változtatni akartak, de a módszereket illetően nem mindig sikerült, néha a demokrácia látszatára sem adtak. Ez a balos dominancia most is fennáll, a nagy fokú politikai támogatottság most sem jelent társadalmi támogatottságot is (vagy legalábbis nem fedi a kettő egymást, jelentős az eltolódás, médiát, gazdaságot, stb. most is baloldali dominancia jellemzi). A gazdaságot, az adórendszert, közszférát, stb. újra akarják építeni, ami érthető, hiszen katasztrófális az állami intézmények hatékonysága, a gazdasági hanyatlik és a sor még folytatható. A kérdés: hogyan fogja gyakorlatba ültetni mindezt a kormány. Mennyire tudja visszafogni önmagát, hogy valóban a hatékonyság legyen a mérvadó az új struktúrák kiépítésénél, a kompetencia az új alkalmazottak kinevezésénél és nem a klientúraépítés. Egy ekkora többség elvileg kellene adjon akkora önbizalmat egy pártnak, hogy tagjai ellenálljanak a hatalmi visszaélések kísértésének, önmérsékletet gyakoroljon, és végre ne a saját hatalmának bebiztosítását kövesse.
Ugyanakkor meg kell jegyezni: olyan súlyos állapotban van ma Magyarország, hogy nagyon nagy és gyors változtatásokra van szükség számos területen. (Ez a visszaesés főleg akkor szembetűnő, ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás idején sok szempontból Magyarország a térség éllovasa volt. Például az első két évben több nyugati tőke áramlott e kis országba, mint a volt KGST összes államába együttvéve, beleértve a volt Szovjetuniót is.) Ezen váloztatások mértékének és gyorsaságának pedig csak hasznára válik egy ilyen nagy parlamenti többség. A sok parlamenti alku, kompromisszum csak csorbítaná a törvénycsomagokat, és meghosszabítaná a jelenlegi válság idejét. Mint néhány elemző már kifejtette, emiatt nem vevő a nyugati befektetők jó része az MSZP riogatására, miszerint a Fidesz kétharmada diktatórikus állapotokhoz vezetne. Határozott, gyors lépéseket várnak. Remélhetően ezt a forgatókönyvet fogja szolgálni a körvonalazódó kétharmados többség.
A továbbiakban megpróbálok a Jobbik már említett gyors felemelkedésére az SZDSZ hanyatlására vonatkozóan néhány szempontot felsorolni. A kettő összefügg, hiszen a baloldali kormányzás teremtette meg a Jobbik felemelkedésének táptalaját.
HERÉDI ZSOLT
FOLYTATJUK
Szabadság (Kolozsvár)

Markó: világos álláspontot!
Az RMDSZ az elmúlt húsz évben folyamatosan kérte, hogy a határon túli magyarság kérdésében alakuljon ki egyetértés a magyarországi politikai erők között, a Fidesz kétharmados választási győzelme nyomán remélhetőleg érvényesíteni lehet majd egy világos álláspontot ezen a téren – fejtette ki Markó Béla tegnap Bukarestben Markó Béla RMDSZ-elnök. Az RMDSZ elnöke megállapította: kétharmados többségével a Fidesz minden területen koalíciós kényszer nélkül végrehajthatja a reformelképzeléseket, beleértve a magyar–magyar viszony témakörét is. Hiszen az elmúlt húsz évet általában folytonos vita, időnként viszály jellemezte Magyarország és a határon túli magyarság kapcsolatait illetően – tette hozzá.
Az RMDSZ folyamatosan azt kérte, hogy ebben a kérdésben alakuljon ki egyetértés a magyarországi politikai erők között. Nyilvánvalóan ezután is lesznek eltérő vélemények e témával kapcsolatosan, de konszenzusra azért van szükség – mondta –, hogy világos és tiszta álláspontot lehessen érvényesíteni a határon túli magyarok ügyében.
Ez a teljes mandátum teljes felelősséget is ró a Fideszre, a jövőben ugyanis fontos intézkedéseket hozhat, például olyanokat, amelyek a kettős állampolgárságra vonatkoznak – állapította meg a politikus. A politikus egyetért azzal, hogy könnyített formában kellene megadni a kettős állampolgárságot azoknak a határon túli magyaroknak, akik ezt igénylik. „Ahogy én látom, az eddigi eljáráshoz képest az lehetne az egyik nagy különbség, hogy a kettős állampolgárság megadása ne járjon együtt feltétlenül a Magyarországon való letelepedéssel” – mondta.
Elmondta, hogy még nem történt meg a kapcsolatfelvétel az RMDSZ és a Fidesz között. „Gondolom, az elkövetkező időszakban előbb-utóbb sor kerül erre is” – jelentette ki. Ami a Tőkés László vezette EMNT-t illeti, az RMDSZ-nek érvényes megállapodása van e szervezettel a magyar összefogás keretében, és folytatni kívánja az együttműködést – mondta Markó Béla, jelezve, hogy még tavasszal sor kerül újabb egyeztetésre az erdélyi magyarságot érintő különböző kérdésekben.
Előkészít a Fidesz – Sólyom nem ismételhet?
Az országgyűlési választásokon győztes Fidesz elnöksége egyébként tegnapi ülésén a kormányzati munka előkészítéséről, a következő hetek feladatairól is tárgyalt. Szollár Domokos kormányszóvivő közölte: a Bajnai-kormány az új Országgyűlés alakuló ülésére, május 14-ére elkészít és nyilvánosságra hoz minden, az átadás-átvételről szóló dokumentumot. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke közben arról beszélt, szerinte Simor Andrásnak, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének le kell mondania posztjáról. Úgy fogalmazott: Simor Andrásnak ciprusi off-shore cégei napvilágra kerülésekor kellett volna lemondania. Közölte: Magyarország nagyon sokat köszönhet Sólyom Lászlónak, ő – mint mondta – személy szerint nagyra becsüli az államfőt, de ha azt kérdeznék, hogy szerinte Sólyom László lesz-e a következő években a köztársasági elnök, akkor azt válaszolná, hogy szerinte nem ő lesz.
Mesterházy lehet a frakcióvezető
Az MSZP elnöksége is ülésezett tegnap, a testület Mesterházy Attila jelenlegi frakcióvezetőt javasolja ismét a szocialisták országgyűlési képviselőcsoportja vezetőjének. A szocialista frakció május 3-án alakulhat meg, ott választhatják a képviselőcsoport vezetőjévé a listavezető politikust, aki egyébként a pártelnöki tisztségre is bejelentkezett. Az Országos Választási Bizottság közben felfüggesztette László Attila Tibor jobbikos képviselő mentelmi jogát. László mentelmi jogának felfüggesztését a Battonyai Városi Bíróság kérte, mert ellene feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel miatt szabálysértési eljárás van folyamatban.
Krónika (Kolozsvár)

Nemzet kormány
Óriási lehetőséget kapott a Fidesz és a KDNP alkotta pártszövetség az országgyűlési választások második fordulója nyomán a kétharmados többség megszerzésével. Nem tévednek, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy Európában egyedülálló eredmény született azáltal, hogy lényegében egy politikai alakulat ilyen nagyarányú győzelmet aratott, szerzett széles körű társadalmi felhatalmazást.
A vasárnapi döntőfordulóban még inkább megizmosodott hátországgal maga mögött a második Orbán-kormánynak minden eszköze megvan arra, hogy életbe léptesse a Magyarország kilábalásához, fellendítéséhez szükséges gazdaságpolitikai intézkedéseket.
E tekintetben nincs elfecsérelni való idő: a válság és a két cikluson átívelő balliberális kormányzatok által gazdasági szempontból már-már kilátástalan helyzetbe sodort ország állapota azonnali és határozott lépéseket követel, ezáltal a Fidesz politikusainak nagy valószínűséggel el kell felejteniük a száznapos türelmi idő intézményét. Ezzel párhuzamosan az új kormányzatnak fel kell építenie azt az új közjogi berendezkedést is, amelynek bizonyos elemeit a Fidesz az elmúlt hetekben-hónapokban már meglebegtette a társadalom előtt.
Lám, miközben itthon Traian Băsescu államfő és a parlamenti pártok hosszú ideje csupán tervezgetik a mélyreható államreform megvalósítását, az Orbán-kormány minden akadály nélkül véghezviheti az önkormányzati képviselők számának megfelezésére, valamint a honatyák létszámának csökkentésére vonatkozó elképzelését. A mindig is nemzetben, a magyarság határok fölötti egyesítésében gondolkodó jobboldalnak azonban talán az lesz a legnagyobb feladata, hogy visszaadja a magyaroknak – éljenek azok az anyaországban, a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban – azt a kincset, amit a „merjünk kicsik lenni” mottóval a balliberális oldal vett el tőlük: önbecsülésüket, az önmagukba vetett hitet.
A velejéig beteg gyurcsányi politika – amely őszinteségként próbálta eladni a hazugságot, és mélységesen megosztotta a nemzetet – ugyanis olyan erkölcsi károkat okozott, olyan mély sebeket ejtett a magyarországi és határon túli magyar társadalomban, amire mindenképpen gyógyírt kell találni. Mindez azonban nem lesz nehéz egy olyan kormány számára, amely a nemzeti együvé tartozást tekinti egyik hitvallásának, és amelyre minden magyar büszke lehet.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Nyolc miniszterrel alakul meg az Orbán-kormány
Semjén Zsolt általános miniszterelnök- helyettes
(MTI) – Nyolc miniszterrel alakul meg az Orbán-kormány: Matolcsy György vezeti a Nemzetgazdasági Minisztériumot, Martonyi János a külügyi tárcát, Pintér Sándor lesz a belügyminiszter, Fellegi Tamás a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányítója, Réthelyi Miklós a nemzeti erőforrásokért felelős tárcavezető, Fazekas Sándor a vidékfejlesztési miniszter, Hende Csaba a honvédelmi tárcavezető, Navracsics Tibor pedig a közigazgatásért és az igazságügyért felel majd a kormányfő helyetteseként.
Orbán Viktor hétfőn Budapesten, a Parlamentben – miután a leendő kormány megtartotta első előkészítő ülését – bejelentette azt is, hogy Semjén Zsolt általános miniszterelnök-helyettes lesz. Megjegyezte, jövő héten újabb szerződést köt egymással a két leendő kormányzó párt, a Fidesz és a KDNP.
A pártelnök azt már korábban bejelentette, hogy Varga Mihály a Miniszterelnökséget vezeti majd államtitkárként.
Orbán Viktor leendő kormánya tagjainak hétfői bemutatásakor hangsúlyozta, olyan kormánytagokra van szükség, akik meg tudnak felelni egy új politikai-gazdasági rendszer megalapításának.
A Fidesz elnöke azt mondta: kormánya feladata a nemzeti ügyek képviselete. Mint kifejtette, olyan kormánytagokra van szükség, akik megfelelő kvalitással, jártassággal bírnak, tapasztalt emberek, vezetők, és készen állnak arra, hogy politikai vezetőként viselkedjenek, döntéseket hozzanak, és azokért vállalják a felelősséget.
Matolcsy Györgyről szólva azt mondta: azt várják tőle az emberek, hogy a magyar gazdaságot állítsa talpra, és Széchenyi országépítő politikájának szellemében vezesse a nemzetgazdaság területét.
Martonyi Jánostól azt várja az ország, hogy szerezze vissza "hazánk nemzetközi tekintélyét", vezényelje le a januártól esedékes európai uniós elnökségi munkát, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a közép-európai együttműködés felépülhessen – fejtette ki Orbán Viktor.
Pintér Sándortól azt várja minden választó – folytatta –, hogy állítsa helyre a rendet és a közbiztonságot. Az ő esetében legnehezebb a munka, mert nincs vesztegetnivaló idő, ezért ide egy tapasztalt rendőri vezető kell, aki úgy ismeri ezt a területet, mint a saját tenyerét – emelte ki a leendő kormányfő.
Közölte: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányítója, Fellegi Tamás dolga az lesz, hogy védje meg a közvagyont az oligarchákkal szemben, és vegye fel velük a küzdelmet.
A nemzeti erőforrásokért felelős Réthelyi Miklóstól azt várják az emberek, hogy mentse meg a magyar egészségügyet, építse újra a szociális biztonságot, és teremtse meg a jövő kibontakozásának lehetőségét a fiatal nemzedékek számára – ismertette a Fidesz-elnök, rámutatva, hogy Réthelyi Miklós a leendő kabinet legtapasztaltabb tagja.
Fazekas Sándorral szemben az az állampolgári elvárás, hogy végre állítsa talpra a magyar vidéket, amely a jövő egyik erőforrása – mondta.
A honvédelmi miniszteri poszt várományosának, Hende Csabának pedig az lesz a dolga – folytatta Orbán Viktor –, hogy megtalálja a honvédség és a honvédelem helyét a XXI. századi nemzetközi együttműködés rendszerében, és vessen gátat annak, hogy a honvédség a bűnügyi krónikák folyamatos főszereplője legyen.
A kettős állampolgárság határon túli magyarok számára történő megadását említette az egyik legfontosabb célkitűzéseként újságíróknak hétfőn Semjén Zsolt, az általános miniszterelnök-helyettesi poszt várományosa. A KDNP elnöke megtiszteltetésnek tartja a felkérést, amit örömmel vállalt el.
Hozzátette: az általános miniszterelnök-helyettes munkájába várhatóan "minden politikai jellegű feladat" beletartozik majd. Megerősítette, hogy lesz a Fidesz és a KDNP között egy szerződés a kormány működési rendjéről, és ebben mindent részletesen rögzítenek majd.
A jövőbeni konkrét feladatairól előzetesen azt mondta: "mindig is foglalkoztam nemzetpolitikai ügyekkel és a jövőben is szívesen teszem ezt".
Újságírói kérdésre válaszolva kiemelte, a határon túli magyarok számára a kettős állampolgárság biztosítása erkölcsi kötelesség, különösen 2004. december 5., a kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta.
Népújság (Marosvásárhely)

Semjén: a mi szuverén ügyünk, kinek adunk állampolgárságot
A határon túlról magyar állampolgárságot szerzők szavazati joga nem a hamarosan módosítandó állampolgársági, hanem a választójogi törvényben lesz szabályozva – derül ki Semjén Zsoltnak, a nemzetpolitikáért is felelős leendő miniszterelnök-helyettesnek a Duna Televízió reggeli műsorában mondott szavaiból.
Kijelentette: tájékoztatják majd a szomszédos országokat az állampolgársági törvény változásáról, de konzultációkat nem folytatnak velük.
Amikor lecsökkentjük az Országgyűlés létszámát kétszáz főre, akkor a parlament választásának egész rendszerét is át kell alakítani. Ezzel együtt kerül megfogalmazásra a szavazati jog kérdése is – mondta a Duna Televízió Hattól nyolcig című műsorában Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, az Orbán-kormány leendő miniszterelnök-helyettese.
Az állampolgárság megadásának feltételeiről Semjén Zsolt azt mondta: terveik szerint egyedi kérelemre, gyorsított eljárással kapná meg a magyar állampolgárságot az, aki tud magyarul és Magyarországról származó ősökkel rendelkezik, beleértve ebbe azokat is, akik kivándoroltak a Kárpát-medencéből, például a csángók.
Hogyan áll majd az új parlament és a kormány a szlovákiai magyarok kéréséhez, miszerint június 12-ig, az ottani parlamenti választásokig ne módosítsa az állampolgársági törvényét Magyarország? – hangzott a Hattól nyolcig felvetése. Semjén Zsolt erre így reagált.
„A határon túli magyar vezetők álláspontját meghallgatjuk, de minket elsősorban az érdekel, mit gondolnak és akarnak a határon túli magyar emberek. Ők állampolgárságot akarnak, aki fel akarja venni, annak lehetővé kell ezt tenni". A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökének, Csáky Pálnak a témával kapcsolatos nyilatkozatáról Semjén Zsolt megjegyezte: Csáky arról beszélt, hogy a magyarországi vezetésnek tárgyalásokat kellene folytatni a témáról a szomszédos államokkal. A magyarországi sajtó azonban „konzultációt” adott a szlovákiai magyar politikus szájába.
„Természetesen érzékeny kérdés a szlovákiai választás. De vannak olyan alapvető nemzeti értékek és érdekek, amik nem rendelhetők alá bizonyos nemzetrészek helyi érdekeinek, még ha azokat figyelembe is kell venni” – érvelt Semjén Zsolt. Hozzátette: a magyarság számára identitásbeli kérdés is a magyar állampolgárság. Ennek mihamarabbi megtörténte szimbolikus üzenet is lesz – tette hozzá.
A leendő miniszterelnök-helyettes szerint mindenkit tájékoztatnak és készek párbeszédet folytatni, de álláspontjukat nem tehetik függővé más államok álláspontjától. „Tájékoztatást szívesen adunk, párbeszédet folytatunk, de konzultációt nem. A mi szuverén ügyünk, hogy kinek adunk magyar állampolgárságot „ – összegezte álláspontját.
Ami Ukrajnát illeti, úgy látja: nem a magyarok, hanem az oroszok miatt óvatos a kettős állampolgárság kérdésében. „Úgy gondolom, hogy ez a kérdés is kezelhető” – tette hozzá. Pozitív példaként említette ugyanakkor Szerbiát, melynek a politikai vezetése semmiféle akadályt nem gördít az ott élő magyarok magyar állampolgársága elé.
Megjegyezte: a világon bárhol élő románok, szlovákok, szerbek és horvátok is megszerezhetik anyaországuk állampolgárságát.
A Hattól nyolcig elszámoltatásra vonatkozó kérdésére Semjén Zsolt úgy reagált: erre azért van szükség, mert az ország erkölcsi megújulása elképzelhetetlen, ha azok, akik köztörvényes bűncselekményekkel, korrupciók tömkelegével tönkretették az országot, „belevigyoroghatnak a kamerába”.
Külön is reagált a 2006 őszének rendőri akciójára: „Az a rendőrterror és brutalitás, ami akkor történt, az a szembeköpése és arcul vágása volt a szabadságjognak, demokráciának és a jogállamnak. Ezért nem engedhető meg, hogy ezek a bűncselekmények elkenődjenek”. Ezek nem maradhatnak büntetlenül" – szögezte le Semjén Zsolt a Duna Televízióban.
Pintér Attila
Duna Tv, Hattól Nyolcig
Erdély.ma

Majális, Tőkés László és a nemzetpolitikai rendszerváltozás – Tőkés: európai összefogás eredménye a cianidos bányászat elutasítása
Közvetlen hangulatú, barátságos majálist szervezett szombaton az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány kolozsvári székhelyének udvarán, ahol a rendezvényre kíváncsiak kötetlenül ismerkedhettek, beszélgethettek a szervezet vezetőivel és más rangos tisztségviselőkkel, de bőségesen fogyaszthattak az ízletes bográcsgulyásból is. A majálist követően politikai beszélgetésre is sor került Tőkés László EP-képviselő, EMNT elnök és Mátis Jenő politológus között, Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség címmel, amelyen az EP-képviselő értékelte és bírálta az elmúlt húsz év politikai folyamatait, eredményeit. A majálist megelőzően Tőkés László sajtótájékoztatón ismertette a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Elmondta, hogy számára elégtétel az egyéves folyamat utáni lehengerlő siker, ami európai összefogás eredménye.
Baráti, közvetlen hangulatban zajlott szombaton délután az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány udvarán szervezett majális. Igaz ugyan, hogy a civilpolitikai szervezet vezetője, Tőkés László nem tudta megkóstolni Kiss Budai Tibor gulyását, de a résztvevők – többek között Szilágyi Mátyás jelenlegi, és Cseh Áron volt kolozsvári magyar főkonzul, továbbá az EMNT különböző szintű képviselői értékelték a Spritz Café tulajdonosa készítette ízletes falatokat.
A majálist követően az alapítvány gyűléstermében került sor a Nemzetpolitikai rendszerváltozás, avagy a négyharmados többség című előadásra, amelyen Mátis Jenő politológus Tőkés Lászlóval beszélgetett.
– Az itt jelen lévő Ilona lányom egykorú a rendszerváltozással, és nemrég vele egykorú, európai fiatalokkal értekezett az európai realitásokról. Érdekes őt példaként említenem, ugyanis mérni lehet vele is a rendszerváltozást – fogalmazott az EMNT elnöke, kifejezve ugyanakkor sajnálkozását, hogy az általuk kiharcolt és létrehozott egyházi iskolában is szembesült a rendszerváltás hiányával a központosított tanügyi rendszer okán.
Tőkés László központi kérdésként említette a húsz évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltozás folytatását. Szerinte az Orbán-kormány ma is emelkedést, biztosítást jelent, akárcsak 1998-ban, és akkor is, most is nagy élmény a magyarországi változás. Lényegében a 20 év az újrakezdések, a kitartás, az állhatatosság időszaka volt. Tőkés megjegyezte, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak ügyesen politizál, és az egyik záloga a folytatásnak. A rendszerváltozást a képviselő a bibliai 40 éves pusztai vándorláshoz is hasonlította, szerinte a folyamat második felénél tartunk, remélve, hogy minden gyorsabban zajlik majd. Tőkés bírálta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) működésképtelenségét. – Tavaly áprilisban aláírtuk a dokumentumot, kezet fogtunk a kamerák előtt, de nem mindenki tartja magára érvényesnek az iratban foglaltakat. Az RMDSZ egyes képviselői beágyazták magukat a PSD, PNL és PD-L üzleti szférájába, s úgy tűnik, képtelenek szabadulni a vonzáskörből – mondta.
Verespatak miatti RMDSZ-tudathasadás
A majális előtt sajtótájékoztatón ismertette Tőkés László EP-képviselő a cianidos bányászati technológiák alkalmazásának tilalmára vonatkozó EP-állásfoglalással kapcsolatos nézeteit. Mint ismeretes, május 5-én az Európai Parlament plénuma 488 igen, 48 nem és 57 tartózkodó szavazattal elfogadta az Áder János és Tőkés László képviselők, majd mások által is kezdeményezett európai néppárti beadványt, amelynek nyomán az Európai Bizottság elhatározhatja a tömegmérgező bányászati eljárás betiltását.
Tőkés László elégtételnek nevezte az egyéves folyamat utáni lehengerlő sikert, ami európai összefogás eredménye. Csernobil, a tiszai ciánkatasztrófa, újabban pedig a Mexikói-öbölben kialakult tragikus helyzet emlékeztet a környezetvédelem jelentőségére. Sajnálta, hogy a szavazást megelőző napokban Brüsszelben valóságos „bányászjárás” zajlott, a Roşia Montana Gold Corporation által felbújtatott verespataki emberekből álló küldöttség lobbizott, eredménytelenül, a tilalmi tervezet ellen. Anakronisztikusnak nevezte, hogy a PSD szinte teljesen támogatta a beadványt, a PDL ellenezte annak ellenére, hogy az Európai Néppárt tagja. Az RMDSZ pedig szkizofrén állapotba került: Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők Brüsszelben igennel szavaztak, de a Verespatak ügyében érintett Borbély László és Kelemen Hunor miniszterek a PD-L csapdájába kerülve mára hajlandók beadni a derekukat, bár két hónappal ezelőtt még határozottan kiálltak az ügy érdekében. Ebben a kérdésben elvi és nem konjunkturális politizálásra van szükség: tiltsák be a cián használatát!
Szégyenletesnek nevezte, hogy az aranyat kitermelni igyekvő cég nacionalistákként, szélsőségesekként tüntette fel az ellene fordulókat. Az áldozatokká vált verespataki lakosoknak alternatív megélhetési forrásokat kellene nyújtani (turizmus, famegmunkálás, állattenyésztés, keskeny nyomtávú vasút kihasználása stb.), és EU-s támogatást biztosítani. Világviszonylatban általános, hogy a kitermelők milliókat költenek lobbizásra, helyi polgármesterek megvásárlására ahelyett hogy azt a pénzt kutatásra, alternatív módszerek kidolgozására fektetnék be. Tőkés reméli, hogy az Európai Bizottság gyorsan és pozitívan dönt ebben a közös kérdésben, és a hazai hatalom 2011-ig nem ad ki semmilyen ciántechnológiára vonatkozó működési engedélyt.
K. O., Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Nemzetállam vagy polgári állam?
Az egyes országok és a politikusok egyaránt képmutatóan viselkednek a nemzeti kisebbségekhez tartozók kettős állampolgárságának kérdésében – mutatott rá keddi kommentárjában a Sme című szlovák liberális napilap.
Az újság úgy véli: a magyar politikusoknak igazuk van, amikor azt állítják, hogy a kettős állampolgárság önmagában nem probléma, s Európában megszokott dolog. „Az ördög azonban a részletekben rejlik" – jegyzi meg Peter Morvay, a Nemzetállam vagy polgári állam című kommentár szerzője.
Szerinte az a tény, hogy a határon túli magyarok formálisan egyéni kérés alapján fogják megkapni a magyar állampolgárságot, nem változtat azon a lényegen, hogy az, amit az Orbán-kormány tervez, nem más mint „a magyar állampolgárság tömeges megadása etnikai alapon" és „ez már probléma".
A magyar politikusoknak igazuk van, amikor azt állítják, hogy más államok, még az Európai Unió tagállamai is tömegesen és etnikai alapon adnak állampolgárságot, s ezért „nagyon képmutató lenne", ha éppen ezek az államok bírálnák az Orbán-kormány lépését. Gyakran emlegetett példa Románia, amely csak úgy szórja állampolgárságát a moldovai lakosok között.
„Képmutató azonban a magyar politikusok álláspontja is, beleértve a szlovákiai magyar politikusokét is. Vicces, hogy az állampolgárság kérdésében arról az országról vesznek példát, amelynek kisebbségi politikáját, konkrétan az ottani magyarok iránt is, többnyire joggal bírálják" – jegyzi meg a lap.
Kifejti: a határon túl élő saját kisebbségek, illetve a határokon belül élő más kisebbségekhez való viszony logikusan szorosan összefügg, és az érem két oldala. „Románia a határon túli kisebbségieknek ugyanazért ad állampolgárságot, amiért elnyomja az országban élő kisebbségeket: a nemzetállami logikához igazodik, amelyben a nemzet, az etnikai és a vérségi kapcsolat az adott ország állampolgárainak kapcsolata fölé van helyezve" – szögezi le a szerző.
Szerinte mindazok a szlovákiai magyar politikusok, akik szorgalmazzák a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, ezzel „lényegében azt követelik, hogy Magyarország a nemzetállami logika szerint működjön". „Ugyanazok az emberek ugyanakkor azt akarják Szlovákiától, hogy modern polgári alapokon nyugvó állam legyen, s a saját területén élő kisebbségekhez éppen a megfordított logika szerint viszonyuljon. A második esetben igazuk van, Szlovákiának éppen így kellene működnie" – jegyzi meg.
„Nem puszta képmutatás és mélyen erkölcstelen egyet követelni Szlovákiától, s annak az ellentétét Magyarországtól, aszerint, hogy mikor mi a kedvezőbb számunkra?" – teszi fel a kérdést a szerző.
Impulzus
Erdély.ma

Narancspuding
Próbaidejét tölti a II. Orbán-kormány, akármennyire is határozottan elhárította a türelmi időt a leendő pesti kabinet első embere, s még maga a beiktatás is pár hetes szusszanást hagyna az éppen belemelegedő hatalomnak. Hogy felpörgesse magát, parlamenti különszesszióban túlórázva letudja őszig a törvénymódosítások első (ha nem is minden szempontból legsürgősebb) csoportját. A kétharmad kezdeti izomgyakorlataiból mindeddig a győzelem nyomasztó súlyára és az önmérséklet nehézségeire utaló jelek villantak elő.
Orbán Viktor – korábbi miniszterelnöki habitusától eltérően – élen jár a visszafogottságban, körültekintésben. Hosszas ellenzéki szerepvállalása és személyiségének belső fejlődése arra késztetik, hogy már az elején néhány biztosítékot beépítsen a rendszerbe. A közvetlen környezetében kialakított nulladik fokú döntési szinten sokkal egyenletesebb a felelősségek elosztása, mintegy enyhítendő azt a felfokozott várakozást, amely pártja, de főleg ő maga iránt megnyilvánul. Nem meglepő, és aligha írható a forgatókönyv hiányára, ha sarkalatos gazdasági kérdésekben kitérő, vagy semlegesen általános válaszokat adott a választásokat követő első nemzetközi sajtótájékoztatóján: egyszerűen ódzkodott attól, hogy a voksszerzési hadjárat ígéretektől szárnyaló, lendületes retorikáját egyetlen éjszaka után az államigazgatás pragmatikus, szikár, kijelentő mondatszerkezeteire váltsa. A konkrétumokban olyasmire koncentrált, ami rövid távon látványosan felmutatható: a közbiztonság fokozására és kiterjesztésére. Ezáltal ugyanakkor az egyik kedvenc jobbikos kampánytémát rekvirálta el, bár vélhetően tisztában van azzal, hogyha minden harmadik utcasarkon ott posztol egy rendőr, az a szociális biztonság alapfeltételeit még távolról sem garantálja.
Kárpát-medencei viszonylatban üzenetértékű, hogy a külügy személyi és hatásköri leosztása a konzekvens vonalvezetést sejteti, bár a Semjén Zsolt asztalára áttolt nemzetpolitikai feladatcsomag nehezen írható le mindössze a KDNP-s partner étvágyának csillapításaként. A kettős állampolgárság körüli találgatások, véletlenként feltüntetett elszólások és áttételes utalások szintén zavaró tényezőként hatnak, hiszen most túl sokan (legújabban a parlamentből kiszorult MDF) úsznak rá a témára, mely az osztrák és a szlovén felet leszámítva, valamennyi szomszédos államban hullámokat ver.
A fenti kérdésekre lesz még alkalom bőven és szabatosabban visszatérni, egy dolog már az Országgyűlés alakuló ülésén kétségtelenné vált: a magyar parlament a kétosztatú hatalom–ellenzék paritás és a pártfrakciók mellett újabb kritériumrendszer szerint is tagolódik: vannak székely himnuszt éneklő honatyák és azt nem daloló képviselők. A Fidesz padsoraiból bár Vona-kodva, de mégis rázendítettek páran a Ki tudja merre… kezdetűre, meglehet a muzikálisabb alkatúak. Hogy a Jobbik vezérének mellénykedéséről eltereljék a figyelmet.
Nyolcéves diéta után egy dologgal biztosan nem vádolható az éppen nyeregbe lendülő budapesti kormánykoalíció: hogy híjával lenne az ét-, illetve hatalomvágynak. A pudingot hamarosan tálalják. Egyöntetűen kívánatos. Próbára vár.
ROSTÁS-PÉTER ISTVÁN
Szabadság (Kolozsvár)

RMDSZ-EMNT összefogást sürget Antal Árpád
Meg kell teremteni az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közti összefogást, hogy a román és magyar kormányoktól származó pénzforrásokat az erdélyi magyarság érdekében lehessen értékesíteni – jelentette ki tegnap Antal Árpád, sepsiszentgyörgyi polgármester. Kifejtette: azért fontos és aktuális most ez a kérdés, mert a magyarországi választások után „az anyaországban és itthon is letisztultak a viszonyok”.
A politikus szerint a következő időszakban két erőforrást lehet értékesíteni a magyar közösség javára. Az egyik az RMDSZ román kormányban való részvételéből származik, a másik pedig abból adódik, hogy a Fidesz az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) tekinti legfontosabb erdélyi partnerének. Antal Árpád szerint negatív forgatókönyv az, ha a hazai és magyarországi erőforrásokat a két szervezet egymás gyengítésére használja fel, a pozitív pedig az, ha működik az összefogás a két szervezet között, és a magyarság érdekében használják erőforrásaikat.
A polgármester kijelentése két nappal azután hangzott el, hogy Tőkés László, az EMNT elnöke közleményben felkérte az új magyar kormányt, hogy az elszámoltatás gyakorlatát terjessze ki a határon túlra is. A dokumentum szerint az elmúlt nyolc évben a magyar kormány határon túli magyarokra vonatkozó támogatáspolitikája valós kormányzati és társadalmi ellenőrzés hiányában sokszor „az egypártrendszer és klientúrájának építését szolgálta közösségépítés helyett”.
Mint ismert, a magyarországi kormánytámogatások jelenleg elsősorban a Szülőföld Alapon keresztül jutnak el a határon túli magyarokhoz. Nem tudni még, hogy a Fidesz-kormány milyen formában változtat az eddigi gyakorlaton.
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)

Közjogi értelemben egyesült a magyar nemzet - jelentette ki Semjén Zsolt a Fidesz-KDNP nagygyűlésén szombaton a Kossuth téren
Megjöttünk, mi nem kértünk száz napot, tíz napot, egy napot, egyetlen órát sem, a kormány még meg sem alakult, már megteremtettük, hogy a magyar nemzet közjogi értelemben egyesült - mondta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítására utalva a KDNP elnöke, akinek szavait "szép volt fiúk" felkiáltással fogadta a tömeg.
A kereszténydemokrata politikus kiemelte: az a nemzet, ami eddig is egy volt nyelvében, kultúrájában, történelmében, most végre közjogi értelemben is egy nemzet lehet.
Emlékeztetetve a héten elfogadott jogszabály részleteire rámutatott: a határon túliak nem úgy kaphatják meg az állampolgárságot, mint ahogy azt a szocialisták akarták, korlátozottan, hanem teljes körűen.
"Nincs A és B kategóriájú magyar állampolgár, nincs első és másodosztályú magyar állampolgár, egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgársággal - szögezte le, hozzátéve: nem tekintik kárnak, vagy veszélynek, ha egy pilisi szlovák felveszi a szlovák, vagy egy Gyulán élő román a román állampolgárságot.
Elvárjuk azonban, hogy a határon túl élő magyaroknak is lehessen magyar állampolgárságuk. Ha Romániának, Szerbiának, Horvátországnak, Szlovákiának lehet, akkor lehet nekünk is - jelentette ki.
Semjén Zsolt szerint jövő ilyenkor a nemzettársaink a polgártársaink is lehetnek. "Isten hozott kilencven keserves év után erdélyiek, felvidékek, délvidékiek, kárpátaljaiak, bárhol a világban élő magyarok, magyar állampolgárként" - fogalmazott.
A kormánypárti politikus megígérte, a második Orbán-kormány meg fog védeni minden magyar közösséget és embert, bárhol éljen is a világban.
Kitért arra is, hogy mindenkivel megpróbálnak szót érteni, de aki nem akar velük szót érteni, azoknak a kedvéért "soha többet nem adjuk fel nemzeti érdekeinket és emberi jogainkat"
A kereszténydemokraták első embere felidézte, hogy "Gyurcsány Ferenc és két tettestársa" nem átallott a magyarság ellen szavazni, 2004. december 5-én nem átallottak a saját nemzetük ellen kampányolni. Utalva arra, hogy több mint 97 százalékos többséggel fogadták el az állampolgárságról szóló törvényt kiemelte: a nemzeti egység megvalósult, a szocialistákban is felébredt a jóérzés, és ezáltal a saját pártjuktól is megvetetten "ezek az emberek, a gyurcsányizmus a történelem szemétdombjára került" - fogalmazott.
Semjén Zsolt beszélt arról is, hogy "kutya nehéz" időszak következik, az országot kirabolták, kifosztották, a szekrényeket telerakták csontvázakkal, az utakat taposóaknákkal.
Mi azonban nem a meghátrálás emberei vagyunk! - mondta a politikus, aki azt ígérte, a következő éveket arra szentelik, hogy felépítik Magyarországot a romokból. Ma a tüzes szív, holnap a hideg fej időszakának kell jönnie - tette hozzá. Azt kérte, hogy amikor nehéz időszak következik a kormányzásban, akkor is álljanak mögöttük - amire a tömeg Ott leszünk! felkiáltással válaszolt.
Hozzátette: pontosan tudják, hogy az egyetemes magyar nemzetnek felelősek, térben és időben. Nemcsak az anyaország, hanem a határon túl és a világon bárhol élő magyarság felé. Nemcsak az itt élőknek, hanem őseink és utódaink felé - emelte ki Semjén Zsolt.
A KDNP elnöke úgy fogalmazott: megdöntöttük a nemzetellenes gyurcsányizmust és megalapítottuk a nemzeti együttműködés rendszerét, ami azt jelenti, hogy folytatjuk Szent István országépítő nagy művét.
Paraméter.sk

Csak Szlovákia nem érti az érveinket – Martonyi János: Az új kormány elsőrendű feladata lesz a határon túli magyarok védelme
Elsőrendű feladata lesz az új kormánynak a határon túli magyarok megvédése a külügyi tárca várományosa szerint. Martonyi Jánosnak tegnap bizalmat szavazott mind a négy, a munkáját ellenőrző parlamenti bizottság. Időközben az Európai Bizottság közölte: nincsen illetékessége állampolgársági ügyekben. A határon túli magyarok üdvözölték a magyar állampolgársági törvény módosítását. A nemzetpolitikáért felelős leendő miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt jelezte, az új kormány határozott szándéka a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) összehívása.
Bizalmat szavazott Martonyi Jánosnak, a magyar külügyi tárca várományosának az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága. Hasonlóan döntött a nemzetbiztonsági és az európai ügyek bizottsága is. Martonyi János a külügyi bizottsági meghallgatásán elmondta, hogy a második Orbán-kormány nemzetpolitikája egy mondatban összefoglalható: Ne bántsd a magyart! „Sosem fogjuk szó nélkül hagyni, és mindenkori külpolitikánk elsőrendű feladata a magyarok megvédése lesz” – jelentette ki a leendő külügyminiszter, aki arról is beszélt, hogy mindent megtesznek majd a szerbiai Temerinben bebörtönzött magyar fiatalok kiszabadításáért, illetve a határon túli auto­nómiaformák előmozdításáért.
Martonyi János szerint feleslegesen félti Pozsony Szlovákia biztonságát a magyar állampolgárság kiterjesztésétől, mert Budapesten senki sem vonta kétségbe a szomszédos ország integritását és méltóságát, senki sem beszél területi kérdésről, nemzetbiztonságról vagy a határokról. „A szlovák állampolgársági törvény módosítása viszont ütközik a szlovák alkotmánnyal és a strasbourgi egyezménnyel is. A kérdést napirenden kell tartanunk a nemzetközi szervezetek előtt” – fűzte hozzá a külügyi tárca várományosa.
Időközben kiderült, hogy az Európai Bizottságnak nincsen illetékessége állampolgársági ügyekben. „Ezekről az Európai Unió tagországai saját illetékességi körükben jogosultak dönteni” – jelentette ki csütörtökön Brüsszelben Matthew Newman, az alapjogokért is felelős biztos, Viviane Reding szóvivője. Hasonló álláspontra helyezkedett Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa is.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) vezetői szerint a határon túli magyarokat a múltban ért sérelmekért erkölcsileg kárpótolja a magyar állampolgársági törvény módosítása. Kőszeghy Elemér, az UMDSZ elnökhelyettese azt valószínűsítette, hogy Kijev szemet huny a kárpátaljai magyarok kettős állampolgársága fölött.
A magyar állampolgársági törvény nemzeti rehabilitációs gesztus, de kérdés, hányan fogják igényelni a magyar állampolgárságot – vélekedik egy kolozsvári fórumon Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megbízott ügyvezető elnöke és Kelemen Hunor művelődési miniszter, akik szerint nem kell tömeges kivándorlástól tartani. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke szerint „ezek után el lehet gondolkodni a folytatásról is, az összes többi jogosultságról is egyeztetni kell mindazt, amit a magyar állampolgárság hoz magával”. Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint Trianont minden határon túlra szakadt magyar család megszenvedte, s most megtörtént a jelképes jóvátétel.
Magyar Hírlap

Alapot kell építenünk falak nélkül - Orbán Viktor beszéde a Kossuth téren
A székely himnusszal, majd a Himnusszal megkezdődött a Parlament épülete előtt a Fidesz-KDNP ünnepi nagygyűlése szombat délután, miután az Országgyűlés elfogadta a kormányprogramot, és az új Orbán-kabinet letette hivatali esküt.
Orbán Viktor szerint az ő feladatuk az, hogy alapot építsenek falak nélkül, az elmúlt nyolc évben felhúzott falakat pedig porig fogják rombolni, és gránitalapot építenek a helyükre.
Az új kormányfő a Fidesz-KDNP nagygyűlésén úgy fogalmazott: „azért jöttünk ma össze, hogy megerősítsük szövetségünket, és megerősítsük azt, amit négy éve mondtunk”. Így hangzott: „én maradok, fent vagy lent, de mindig maradok, mert ez nem jutalom, hanem hűség kérdése. Engem mindig meg fogtok találni, a sikerben, a bajban, az örömben, a munkában, és én az elkövetkező négy évben is harcolni fogok veletek, értetek, a hazámért”. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok – zárta szokásos fordulatával beszédét Orbán Viktor.
Közjogi értelemben egyesült a magyar nemzet
Ezt már Semjén Zsolt hangoztatta a nagygyűlésen. Megjöttünk, nem kértünk száz napot, tíz napot, egy napot, egyetlen órát sem, a kormány még meg sem alakult, már megteremtettük, hogy a magyar nemzet közjogi értelemben egyesült – mondta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítására utalva a KDNP elnöke, akinek szavait „szép volt fiúk” felkiáltással fogadta a tömeg.
Semjén Zsolt szerint „kutya nehéz” időszak következik, az országot kirabolták, kifosztották, a szekrényeket telerakták csontvázakkal.
Mi azonban nem a meghátrálás emberei vagyunk! – mondta a politikus, aki azt ígérte, a következő éveket arra szentelik, hogy felépítik Magyarországot a romokból.
A Kossuth tér a nemzet tere
A nemzet terének nevezte a Kossuth teret Schmitt Pál házelnök, amikor köszöntötte az ünnepi nagygyűlés résztvevőit .
A fideszes politikus úgy fogalmazott: „mától véglegesen visszafoglaltuk” a Kossuth teret, újra eljött az idő, amikor „újra kezünkbe vehetjük” az ország és a nemzet sorsát.
Kitért arra: nyolc év kellett ahhoz, hogy ne legyen kordon az ország háza és a nemzet között, ami elzárja a különféle világnézetű és származású embereket attól, hogy közel kerüljenek a Szent Koronához.
Szép ünnepet Magyarország – zárta a tömeghez intézett szavait Schmitt Pál, aki szerint, ha lenne az ország házának lelke, bizonyára azt is megérintené, akárcsak az ő lelkét, az ünneplők látványa.
Tömegek érkeztek az ország minden részéből
A Parlament előtti teret megtöltötték az ország különböző részeiről érkezett szimpatizánsok, akik nemzeti színű és árpádsávos zászlókat lobogtatnak, illetve településneveiket tartalmazó transzparenseket emelnek a magasba.
A feliratok szerint – többek között – Nyírlugosról, Tiszaújvárosból, Esztergomból, Szegedről, Emődről, Mohácsról és Bicskéről is érkeztek, hogy üdvözöljék a hivatalba lépett új kormányt és Orbán Viktor miniszterelnököt.
Az Országház főbejárata előtti lépcsőkre épült a színpad, amelynek két oldalán székek sorakoznak, ahol a meghívott vendégek foglalnak helyet. A szónoki pulpituson, a mikrofon előtt az „Új kezdet napja” felirat olvasható.
A tömegben egyaránt megtalálható valamennyi korosztály, de a túlnyomó többségben a középkorúak vannak. A színpadról megzenésített verseket énekelnek.
Duna Tv, MTI
Erdély.ma

Egynapos nemzeti összetartozás
Újabb szimbolikus gesztust tett a határon túli magyarok felé tegnap az Országgyűlés: a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét. A jogszabály kinyilvánítja: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja az egységes magyar nemzetnek”. A kedvezményesen állampolgárságot biztosító törvényt múlt héten fogadta el az Országgyűlés, a jogszabályt Sólyom László tegnap írta alá.
A Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította a Magyar Országgyűlés tegnap a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét. A javaslatra 302-en szavaztak igennel, a Fidesz és KDNP mellett a Jobbik, az MSZP-s Juhász Ferenc és az LMP-s Schiffer András, míg 55 MSZP-s képviselő nemmel voksolt, az LMP-ből pedig 12-en tartózkodtak.
A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel a Magyar Országgyűlés kinyilvánítja, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. A képviselők tegnap a jogszabály sürgős kihirdetését is kérték, mint ahogy azt a múlt szerdán elfogadott kettős állampolgárságról szóló törvénnyel kapcsolatban is megtették.
Sólyom László köztársasági elnök a határon túli magyaroknak kedvezményesen állampolgárságot biztosító törvényt tegnap írta alá, a jogszabály augusztus 20-án lép hatályba, de csak 2011. január 1-jétől alkalmazható. Az új törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet és az alkotmányos alapismeretek vizsgát, de a honosítás csak egyéni kérelem alapján történhet.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a jövőben olcsóbb lesz-e az állampolgárság megszerzése, de az már biztos, hogy gyorsabb. Eddig ugyanis egy-másfél évig is húzódhatott egy adott kérelem elbírálása, míg az új állampolgársági törvény szerint – ha az igénylő megfelel a feltételeknek – a kérelem benyújtásától számítva három hónapon belül megkaphatja a magyar állampolgárságot.
Lezajlott az átadás-átvétel
Fazekas Sándor már szombaton átvette elődjétől, Gráf Józseftől a vidékfejlesztési tárcát, míg a többi hét minisztériumban tegnap zajlott le az átadás-átvétel. A több ezer oldalas dokumentációkat szakértők vizsgálják át, és a lehetőségekhez képest minél előbb szeretnének végezni, illetve pontos képet kapni a tárcák helyzetéről. Navracsics Tibor bejelentette, egy hét alatt kiépül az új kormányzati apparátus, az államtitkárok még a héten hivatalba léphetnek. Tegnap az Orbán-kormány is megtartotta első ülését, amelyen az eddigi kétszeresére emelték az árvíz elleni védekezésre és a segítségre szoruló családok megsegítésére fordítható összeget.
Kánya Gyöngyvér, Budapest
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kettős
A napokban a Magyar Köztársaság parlamentje által megszavazott kettős állampolgársági törvényt vehemensen támadja a Szlovák Köztársaság vezetősége és a "hagyományosan" nemzetféltő összes szervezete, követelve Magyarországtól a visszavonását, minthogy nem volt előzetes konzultáció az ügyben a szomszédos országokkal.
Ha nem volna egy rendkívül komoly dologról szó, akkor még derülhetnénk is egy jót, a humoristák bizonyára úgyis megteszik majd. Hiszen azok a szlovákiai vezetők követelőznek, akik nem is olyan régen kabaréba vagy inkább tragikomédiába illő nyelvtörvényt fogadtak el, teljesen elutasítva minden, akár magyar, akár nemzetközi szervezet figyelmeztetését, tiltakozását. És persze saját, magyar anyanyelvű állampolgárainak véleményét és többszöri felszólalását is mereven elutasították. A törvény immár hatályba lépett, és bizonyos, elszigetelt esetekben feljelentések is érkeztek, kivizsgálások is folyamatban vannak. A nyilvánosságra került ügyek komolyságát valóban nehéz mosoly nélkül fogadni egy európai civilizációban felnőtt embernek, de éppen ettől rendkívül tragikus azoknak a szlovákiai magyaroknak a helyzete, akik a megalázó, köznapokon is bármikor előfordulható groteszk eseményeket megélni kénytelenek. A szlovákiai magyarok most már azzal kell szembenézzenek, hogy amennyiben saját elhatározásukból kérni "merészelik" a magyar állampolgárságot, akkor megfoszthatják őket hazájuk szlovák állampolgárságától!
Mindannyian tudjuk, hogy választási kampány zajlik Szlovákiában, azt pedig nekünk, román állampolgároknak most különösen jól eszünkbe kell vésnünk, hogy választási kampányban szinte bármilyen hazug ígéretet be lehet vetni, ennek "termését" az elmúlt hónapokban valamennyien a bőrünkön éreztük. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy azért nemzetiségi jogaink biztosítása tekintetében mégiscsak léptünk előre az elmúlt években, hiszen még arra is alkalom nyílhat, hogy az anyanyelvi oktatásban nyelvi korlátozások nélkül ismerhetjük meg hazánk földrajzát és történelmét is. Éppen a történelem kapcsán jut eszembe, hogy a Magyar Köztársaság felelős és illetékes vezetői elmagyarázhatnák szlovák megfelelőiknek, a második világháborúban győztes nagyhatalmaknak és a nemzetközi közvéleménynek, hogy Magyarország annak ellenére sem kérte népszavazás kiírását egyes területek hovatartozásáról, hogy a Párizsi Béke (1947. február 10.), amely a huszadik század második felére meghatározta a jogszerű európai határokat, az elmúlt húsz évben számtalan változáson esett át. Megszűnt Jugoszlávia, Csehszlovákia, felbomlott a Szovjetunió, márpedig Magyarország olyan békeszerződést cikkelyezett be 1947. június 12- én (a hatályba lépés dátuma 1947. szeptember 15.), amelyben nem szerepel Szerbia, Szlovákia vagy Ukrajna.
Szlovákia viszonylatában még azt is hozzá lehetne (kellene) tenni, hogy 1993. január elsejétől történt megalakulása előtt vajon "konzultált-e" szomszédaival, kérte-e beleegyezésüket a határvonalat illetően, folytatott-e diplomáciai tárgyalásokat erről a változásról? Felmerült-e, hogy a Trianoni Béke előírásaihoz képest a Párizsi Béke megváltoztatta az 1938. január elsejéig (tehát többek között a két Bécsi Diktátum előttig) érvényben levő magyar-csehszlovák határt olyan értelemben, hogy Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsun községeket Magyarország "átengedte" Csehszlovákiának. Akkor anno nem illett volna-e erről egyeztetni, megerősíteni vagy visszavonni ezt az "átadást"?
Nem lévén sem történész, sem diplomata, nincs tudomásom arról, hogy ilyen témájú tárgyalások folytak-e az érintett államok között vagy sem. Bizonyára azért a közismerten jobboldali Antall-kormány nem hagyhatta szó nélkül ezeket a tényeket, de feltételezhetően nem azért, mert határrevíziót szeretett volna elérni, csupán a miheztartás végett. Ha nem tette, most a magyar diplomáciára hárul ennek a figyelemfelkeltésnek a nyilvánosságra hozatala.
Szeretném viszont nagyon határozottan elmondani: semmilyen formában nem értenék egyet semmilyen határkiigazítással, hiszen egyetlen emberi életet sem szabadna a XXI. században azért feláldozni, hogy az egykori, egyértelműen igazságtalanul, nagyhatalmi önkénnyel és kishatalmi ármánnyal kijelölt államhatárokat ide-oda tologassák. Még akkor sem, ha nem egy települést valóságosan is kettészeltek a nagy szabásban közreműködő győztesek. Különösen érthetetlen Szlovákia szenvedélyes ragaszkodása olyan területekhez, amelyeken a határ szomszédságában évtizedek óta magukat magyarnak valló emberek döntő többsége él, megőrizve nemzeti identitását minden erőszak ellenére, vállalva annak minden kockázatát, és közben anyagi-szellemi értelemben egyaránt, állampolgári kötelezettségeinek teljesítésével folyamatosan gazdagítja...Szlovákiát. Kiemelten, csupa nagybetűkkel írnám le ismét: a Magyar Köztársaságtól elvárható, hogy közjogi, legmagasabb szinten ezúttal is kijelentse, nem óhajtja, nem kéri és nem is fogja kérni sem népszavazással, sem más módon a jelenleg érvényes államhatárok megváltoztatását! Az Európai Unió teljes jogú tagságát élvező országként ezt immár nem is tehetné, mint ahogy a többi tagállam sem teszi. Azt viszont határozottan követelnie kell, hogy magyar mivoltában megmaradni szándékozó egyetlen embert se érhessen hátrányos megkülönböztetés egyetlen uniós tagállamban sem!
Véleményem szerint a június negyedikére a magyar Országgyűlésben tervezett emléknap jó alkalom arra, hogy a nemzetközi közvélemény végre olyan tényekről is tudomást szerezhessen, amelyek számunkra ugyan ismertek és fájdalmasak, de egyértelműen bizonyíthatják, hogy képesek vagyunk szembenézni saját történelmi hibáinkkal is anélkül, hogy más nemzetek érzékenységét sértenénk. Őszintén szorítok azért, hogy az emléknap tárgyilagos légkörben, megfelelő méltósággal kerüljön lebonyolításra, nem engedve teret az önsajnálkozó, vádaskodó hevületnek.
Az elmúlt napok eseményei szerintem bebizonyították: magyarnak (vagy bármi másnak) lenni egyéni döntés következménye, nem érdem, de semmiképpen nem "bűn". Rendkívül pozitív fejleményként kell elismerni, hogy a román hatóságok korrekt magatartást tanúsítottak a csíksomlyói búcsúra és a pünkösdi megemlékezésekre érkezett, hatalmas tömeggel, mint ahogy ezúttal a zarándokok is az eseményhez illő módon tisztelték meg a több százados hagyományt. Ennek szellemében szeretném látni- tapasztalni, hogy valóban sikerül végre feldolgoznunk társadalmi méretekben is Trianont. És persze Párizst is, hiszen immár 63 éve ez számít jogszerűnek!
Virág György
Népújság (Marosvásárhely)

Nemzet, stratégia
Kezd körvonalazódni a Fidesz-kormány külpolitikai stratégiája, amelynek a jelek szerint szerves részét képezi a nemzetpolitika is. Egyértelmű, hogy Orbán Viktor miniszterelnök első külföldi útja, amely Varsóba vezetett, önmagán túlmutató esemény. A lengyelországi útnak természetesen semmi köze ahhoz a magyarázathoz, amelyet Robert Fico szlovák miniszterelnök fűzött hozzá, miszerint Orbán ezzel Szlovákiát kívánta megalázni.
A látogatás fő célja az, hogy megnyerje Lengyelországot a kelet-közép-európai régió országai közötti szorosabb együttműködés ügyének, amely elősegíthetné az érintett országok hatékonyabb érdekérvényesítését az EU-n belül és kívül is. Persze a hangzatos nyilatkozatokon túlmenően – miszerint egy ilyen csoportban egyik ország sem törekedne vezető szerepre – azért az is nyilvánvaló, hogy a nagyobb területű és nagyobb népességgel rendelkező államok nagyobb befolyással bírnának.
Itt jöhet be a képbe a kettős állampolgárságról és a nemzeti összetartozásról most elfogadott törvény: mindkettő hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország súlya növekedjen. Előbbi révén konkrétan megnövelheti polgárai számát magyar identitású és kultúrájú személyek százezreivel, utóbbi pedig ezen identitás megerősítését szolgálhatja azáltal, hogy szimbolikusan az összetartozás mementójává változtatja a trianoni diktátum aláírásának eddig csupán negatív konnotációkkal rendelkező napját. Egy ilyen együttműködéseből nehezen hagyható ki Szlovákia és Románia. Ehhez azonban szlovák részről fel kellene hagyni az olyan primitív provokációkkal, mint a trianoni diktátum államfői méltatása és a Trianon-emlékművek felállítása.
A viszony szorosabbra fűzéséhez a problémák kibeszélése szükséges, Trianonig visszamenően. Ha mi, magyarok elismerjük, hogy a szlovákok és a románok számára a diktátum a nemzeti önazonosság kiteljesedését jelenti, elvárhatjuk, hogy ők is elismerjék: mi a súlyosan igazságtalan határok miatt tragédiaként éljük meg a döntést. Az együttműködés megalapozásához már ez is kiindulópont lehetne. Meg az, hogy Pozsonyban felismerjék: nem a magyar állampolgárság kiterjesztése jelent nemzetbiztonsági kockázatot, hanem az, ha a kicsinyes sovinizmus miatt elszigetelődnek, és kimaradnak egy esetleg létrejövő közép-európai szövetségből.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

„Ne féljetek, nem megyünk haza!” – Hová jutottunk Trianon óta?
A magyar megosztottság és egymásra találás 90 esztendeje
A trianoni diktátum legfontosabb következménye, hogy a történelmi Magyarország megszűnte, az ország kétharmadának elcsatolása következtében létrejönnek azok a kényszerközösségek, melyekre ma azt mondjuk, „külhoni magyarok” – fogalmaz Bárdi Nándor történész. Az ő segítségével próbáltuk áttekinteni a békediktátum óta eltelt időszakot mind a határon túli magyarság, mind az anyaország szemszögéből.
Trianon értelmezése, szemlélete már a létrejöttének pillanatától eltér határon túli és magyarországi nézőpontból: Brassóból vizsgálva ezt a helyzetet más a történtek értelmezése, mintha Budapestről állapítjuk meg, mi történt – szögezi le Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Kisebbségben Magyarországról nézve Trianon alapvetően az ország területi vesztesége, míg kisebbségi szempontból a közösség létrejötte kapcsolódik ehhez az eseményhez – folytatja a kutató, aki Kolozsváron is rendszeresen tanít. – Ezek ugyanis egy politikai döntés, nem pedig valamilyen társadalomtörténeti folyamat során létrejött közösségek. E kényszerközösségek mint sorsközösségek 90 év alatt vállalt, regionális közösségekké váltak, s ez a magyar nemzetfelfogást is meghatározza.
A külhoni magyar látószög némiképp eltér a hazaitól. A kisebbségi magyar közösségeket az anyanyelv és a kultúra szervezi, így sokkal „nemzetesítettebb” közösségek, a nemzeti kultúrának fontosabb szerepe van, mint Magyarországon.
Míg a magyarországi népesség jelentős részének az ország a haza, s az állampolgársághoz köti ezt a fogalmat (bár folyamatosan nő azok száma, akik a határon túli magyarokat is a nemzet részének tartják), s a haza és az ország fogalma az anyaországban összekapcsolódik, a határon túliak a szülőföldből, a „kis tájból” indulnak ki, ehhez kötődik a magyar kultúra. Ez a virtuálishaza-felfogás a magyar médiatér használatán keresztül lesz valóságossá, integrálódik Magyarországhoz. Külön kérdés az, hogy a külhoni magyar világok termelte kultúra, ismeretek mennyire épülnek be ebbe a közös médiatérbe.
Bárdi rámutat: a 2004. decemberi népszavazás azért volt nagy hatással a külhoni magyar közvéleményre, mert az a hazafelfogásból elvárt emancipáció, hogy ők a létező magyar kultúra részesei, és az anyaországban sem idegenek, elutasításra talált. Legalábbis így élhették meg a szomszédországi magyarok.
Az adófizető és az áldozat konfliktusa
Az egyenlőtlen helyzetből adódnak a magyar–magyar konfliktusok. Vannak, akik magyar állampolgársággal bírnak, Magyarországon élnek, magyar kulturális állami intézményrendszert használhatnak, s van egy 2 millió 400 ezres csoport, melynek tagjai kisebbségi léthelyzetben maguknak teremtik meg ezt az intézményrendszert, s nem rendelkeznek azzal a kulturális esélyegyenlőséggel, mint a magyarországiak.
Előáll az adófizető és az áldozat konfliktusa: Magyarországról jön a támogatás, a hazai intézmények próbálnak élni a kompetenciával, hogy ők döntenek ezekről a helyzetekről. Vita alakul ki, hogy az adott közösség nem tudja-e jobban eldönteni a támogatás sorsát.
Ki a „magyarabb magyar”?
Némi kompenzálás is előfordul: amikor a határon túliak próbálják nemzetesítettségben, hitelességben, kulturális örökséghez való viszonyukban felülmúlni a magyarországiakat. Ennek egyik jellemző kifejezése a „tápos” – azaz művi, mesterkélt, nyámnyila – kritikus megnevezés, ahogy Kárpátalján vagy Erdélyben nevezik az anyaországi magyarokat.
A Balázs Ferenc Intézet korábbi kutatásai szerint, hogy miképpen látják a határon túliak az anyaországi magyarokat, két fontos sztereotípia alakult ki. Az egyik, hogy a magyarországiak „gőgösek, ridegek, számítóak”. A másik egyfajta mintakövetést jelez, eszerint a hazaiak civilizáltak, kulturáltak. A felvidékiek a legelfogadóbbak, a kárpátaljaiak a legelutasítóbbak Magyarországgal kapcsolatban, míg az erdélyieknél és a vajdaságiaknál fele-fele arányban oszlik meg a fent megadott két nagyobb megítéléstípus.
A revíziós politika
Korszakonként markánsan különböző az érem másik oldala, hogy miképpen reagál a megcsonkított, a magyar államiságot jogfolytonosságában továbbvivő ország a békediktátumra és következményeire – derül ki a kutató válaszaiból.
A két világháború között egyértelmű volt a revíziós jövőkép: ez egyrészt külpolitikai stratégia volt, másrészt az egész Horthy-korszak legfontosabb legitimációs ideológiája. Eszerint mindent, a társadalmi programokat, a belső ellentéteket, az ország gazdaságpolitikáját a revízió érdekeinek kellett alárendelni. A revízió célját végig nem tisztázták: lebegtették, hogy a történelmi Magyarország visszaállítása vagy az etnikai határok szerinti új határvonalak meghúzása a cél. A legfontosabb kérdés az volt, amit Jancsó Benedek fogalmazott meg: ha el is vesztette a magyarság területi integritását, kulturális integritását meg kell tartania annak érdekében, hogy egy későbbi békeszerződés során érvelni lehessen a magyar demográfiai, gazdasági pozíciókkal. A korabeli magyar külpolitika egyik alapelve pedig az volt, hogy a szomszédsági kapcsolatok csak akkor rendezhetők, ha a kisebbségi kérdésben is van előrelépés.
Más helyzetet teremtett az 1938–1944-es időszak, a visszacsatolások korszaka. Maradtak magyar kisebbségek a vissza nem tért területeken, s Magyarországra is nagy számban kerültek más nációbeli népcsoportok. Szlovákia vonatkozásában a reciprocitás elve működött: a magyar kisebbségeknek adott intézményi jogokért cserébe a szlovákiai magyarok is hasonló elbírálásban részesültek.
Ez Romániával kapcsolatban nem igazán működött, ott sokkal inkább túszhelyzet alakult ki a két közösség között. Észak-Erdélybe egymillió román került vissza, Dél-Erdélyben pedig ott maradt mintegy 100-150 ezer magyar. A visszacsatolt területeken mindenütt a magyarországi közigazgatást vezették be, de Észak-Erdélyben továbbra is fenntartották a kisebbségi korszakban létrehozott regionális és a nemzeti alapon szervezett intézményeket – ilyen volt az EME, az EMKE, az EGE vagy a szövetkezeti központok. Az erdélyi elit egyfajta mintaterületnek tartotta a régiót.
Létrehozták az Erdélyi Pártot, próbálták nem beengedni a magyar pártokat, s az észak-erdélyi románsággal szemben igyekeztek egységes tömbként megjelenni. A nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében alapvetően nem nemzetiségi autonómiában gondolkodtak, mint 1940 előtt, hanem az 1868-as nemzetiségi törvény továbbfejlesztésében, tehát a nyelvi jogokban és az egyházi autonómiában, például magyarok vezette, román nyelvű helyi közigazgatásban és oktatásban. Ezzel együtt Dél-Erdély megszerzéséről sem mondtak le. A háború utáni rendezéssel kapcsolatban pedig mind román, mind magyar részről készültek lakosságcseretervek. Ez akkoriban a kérdés egyik rendezési módjának tűnt.
Eszköztelenül A következő, 1944–1948 közötti időszakban a magyar kormányzat eszköztelen volt ezekben a kérdésekben. Még csak kisebbségvédelmi garanciákat sem tudott elérni a béketárgyalásokon. Az, hogy nem telepítettek ki nagyobb magyar tömböket a felvidékieken kívül, többek között annak köszönhető, hogy Magyarországon ez komoly belpolitikai gondokat jelenthetett volna. Másrészt Romániában a szovjetek egyik legfontosabb ütőkártyája volt, hogy lebegtették Észak-Erdély hovatartozását. Így sikerült elérniük, hogy 1945-ben Petru Groza vezetésével baloldali kormányt nevezzenek ki, amely 1948-ra fölszalámizta a polgári erőket. Egy ideig még küldözgetett az anyaország pénzt a kolozsvári egyetem fenntartására, a kisgazdapárt is próbálta a szövetkezeti mozgalmat segíteni Erdélyben. Ezek azonban már nem tudták befolyásolni a folyamatokat.
Az internacionalista zsákutca
Az ötvenes évektől a hatvanas évek közepéig tartott az automatizmus kora. A magyar kormányzat úgy gondolkodott, hogy egy adott ország belügye a nemzetiségi kérdés. Arra számítottak, hogy a szocializmus automatikusan meg fogja oldani ezeket a problémákat az osztályharc lezárultával. Csakhogy leereszkedett a vasfüggöny nemcsak nyugatra, de a környező szocialista országok felé is. A nyilvánosságra nem kerülő pártvezetői tárgyalásokon állandóan napirenden volt a kérdés, elsősorban Románia esetében. A kommunista párt vezetésében ebben az időszakban egyébként felülreprezentáltak, Rákosit is beleértve, a határon túlról származó politikusok.
A hatvanas évek közepétől kezdődő, Kádár által fémjelzett korszakban a keleti blokkban jellemző, hogy elfogy a szocialista országok legitimációs tartaléka Sztálin halála és a XX. kongresszus után. Szinte minden országban megjelenik a nemzeti érdek, a nemzeti függetlenség fokozott hangoztatása mint politikai legitimációs ideológia. Ezalól két ország kivétel. Egyrészt az NDK, ahol a függetlenség kérdéséhez az NSZK árnyékában elég nehéz lett volna hozzányúlni, másrészt Magyarország, ahol 1963-ig ültek az ’56-osok, illetve Kádár rendszerének ideológiája más típusú nemzeti érdeket hordozott magában. Kádáréknak egyfajta plebejus nemzetfogalma volt: a nemzeti érdekek helyett az életszínvonal biztosítására került a hangsúly.
Románia a Varsói Szerződés esetében ellenállt a tömbben való politizálásnak, a KGST vonatkozásában pedig annak a nemzetközi munkamegosztásnak, amely mezőgazdasági és nyersanyagtermelő szerepben konzerválhatná. Ebből adódott, hogy amikor a Szovjetunió és Románia kapcsolataiban fölmerült a hatvanas évek második felétől Besszarábia kérdése, Magyarországon bátrabban fogalmaztak a határon túli magyarok ügyében. S ezek a problémák 1968 után Csehszlovákiában, a hetvenes évek első felétől Romániában egyre súlyosabbakká váltak. Magyarországon pedig a párt és az elitcsoportok alkurendszerében nyomásgyakorló csoportosulások alakultak ki, így például aktivizálódott az Írószövetség, a népi írók sora.
A határon túli magyarok kérdésével 1966–1968-tól rendszeresen foglalkozott az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága. Különböző jelentések készültek a szomszédos szocialista országokkal működő kulturális kapcsolatokról, az ott élő magyarok helyzetéről, intézményi viszonyairól. 1976-ban MSZMP politikai bizottsági határozat születik, amely a lenini nemzetiségpolitikai normák szerint értékeli az egyes országok magyarságpolitikáját. Úgy ítélik meg, hogy Kárpátalján a legjobb a helyzet, ezenkívül Jugoszláviában jó a helyzet. (Itt fogadták el egyedül a Magyarországról kezdeményezett „kettős kötődés” és a nemzetiségek „híd” szerepére vonatkozó retorikát.) Csehszlovákiát az oktatási kérdések és a történeti viták miatt problematikusnak tartották. Romániában pedig kifejezetten úgy értékelték, hogy ott eltérnek a marxista–leninista nemzetiségpolitika normáitól.
A kulturális nemzetfogalom
Különböző próbálkozások történtek a romániai kapcsolatok rendezésére, de 1977-ben a nagyváradi találkozó nyomán kiderült, hogy ez a magas szintű találkozókra építő politika sem működik. Nyílt konfliktussá vált a Románia és Magyarország közti viszony, mikor a nyolcvanas évek elején nyilvánvalóvá vált a romániai gazdasági válság. A társadalmi homogenizációra épülő romániai politika külső-belső ellenségként konstruálta a magyarságot és Magyarországot. Magyarország óhatatlanul belekerült ebbe a konfliktusba, hiszen a nyolcvanas évek közepén tömegessé vált a romániai magyarok áttelepülése és a tiltott határátlépés. A 80-as években Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szokai Imre, Őszi István vezetésével megjelent egy olyan, az MSZMP KB külügyi apparátusában dolgozó csoport – Moszkvából visszatért diplomaták –, akik a magyar kisebbségi kérdés nemzetközi felvetése irányába, a kulturális nemzetfogalom felé mozdultak el. A határon túli magyarokkal való kapcsolattartást pedig a magyar külpolitika egyik legfontosabb feladatának tartották.
A dologban közrejátszott, hogy míg a népi írók, akik szintén kiemelt fontosságúnak látták e kérdést, kulturális, demográfiai problémának látták a határon túli magyarok ügyét, addig a harmadik, a határon túliakkal foglalkozó csoport, a demokratikus ellenzék elsősorban emberi jogi kérdésként kezelte, s egyik legfontosabb témájává vált a magyarországi szegénység mellett a határon túliak ügye.
Magyarságpolitika A Kádár-rendszer bukásával, 1988–1989-ben bekövetkezett a magyarságpolitika intézményesülésének időszaka. A Németh-kormány alatt létrejött a Nemzetiségi Kollégium, majd az Antall-kormányzat időszakában megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala. Ez a hivatal különböző felügyeleti szervek mellett 2006-ig működött, amikor létrehozták a Miniszterelnöki Hivatalon belül a kisebbségi és nemzetpolitikai szakállamtitkárságot.
Az 1990 utáni időszakban az alapvető jövőkép a társnemzeti státus megszerzése volt a határon túli magyarok számára. Erről viszont a 90-es évek közepére kiderült, hogy nem működik, sem az európai nyomásgyakorlás, sem a szomszédos országokkal való megegyezés nem hozza létre a különböző szintű magyar nemzeti autonómiaintézményeket. Egy másik kísérlet volt a kisebbségi magyar pártok részvétele az adott országok kormányzati politikájában a kilencvenes évek közepétől. Ez nagyon sok eredménnyel járt, de sehol sem jutott el külön kisebbségi törvény létrehozásáig. Ellenben a volt Jugoszlávia utódállamaiban felülről létrehozták a kisebbségi magyar nemzeti tanácsokat.
Mikor 1996 környékén kiderült, hogy Magyarországnak egyfajta geopolitikai előnye van a térségben, és valamiféle megoldást kell találni a schengeni határ-ellenőrzési rendszer bevezetése utáni kapcsolattartási problémákra, akkor jelenik meg a státustörvény elképzelése. Ez a koncepció azt célozta meg, hogy a határon túli magyarok jogilag és egyénileg is megragadhatóvá váljanak. A státustörvénnyel járó kedvezményeket úgy képzelték el, mint egy olyan katasztert, amely révén pontosan lehet tudni a kedvezményezettek körét, a kedvezményeket pedig tovább lehet fejleszteni.
Ennek a kedvezménytörvénynek a zsákutcájaként jelent meg, a működésképtelenségét jelezve, a kettős állampolgárság igénye – összegzi a jelenleg kialakult helyzetet Bárdi.
Ürügy a kisebbségek problémáinak felvetése
A 90-es évek elejétől kezdve a határon túli magyarok kérdése bizonyos értelemben virtualizálódott, mintegy ürügyként jelenik meg – jelzi kérdéseinkre a kutató. Már az MDF szétszakadásakor a kirobbanó Csurka–Antall-konfliktus látszólagos ürügye az ukrán–magyar alapszerződés volt. Gyurcsány Ferenc számára a népszavazás lehetőség volt arra, hogy megmutassa, Orbán Viktor legyőzhető. 1996-ban Orbán a jobboldal egységét, az MDF, a kisgazdapárt és a Fidesz koherenciáját az alapszerződés vitájában tudta megteremteni, amikor történeti távlatba emelte, hogy vajon az alapszerződés megoldja-e a kisebbségek problémáit és Trianon kérdését.
A magyar politikában, s ez akár a jelenlegi, a határon túliak állampolgárságának elnyerését könnyítő és kiterjesztő jogszabályra is vonatkozik, általában valamilyen más politikai folyamatnak van alárendelve, valamilyen pártpolitikai érdekharc áll a magyar kisebbségek adott ügyének, problémájának a felvetése mögött – summázza a kérdés aktuálpolitikai jelentéseit Bárdi Nándor.
Udvardy Zoltán
MNO.hu

Mi volt – mi lesz?
Trianonról méltóképpen és méltóságban emlékezett meg a magyar nemzet, a környező országokból érkező egyes reagálások pedig azt bizonyítják ismételten, hogy a vesztes – ha a traumát kellően nem tudta is feldolgozni – tisztább lélekkel állhat a történelem színe előtt, mint a nyolcvan évvel ezelőtti döntés haszonélvezői.
Nemzeteknek is van, lehet jellemereje – és a magyar politikai és egyházi elit erről tett tanúbizonyságot, amikor mind a parlamenti emlékülés, mind az emlékmise a Szent István-bazilikában a megbékélés emelkedett üzenetét küldte a népnek és a világnak.
A történelmi megbékélésnél is nehezebb azonban megbékélni az aktuális magyarországi helyzettel. Amerikáig visszhangzó és európai nemzeti valutákat is megingató kétes nyilatkozatok nyomán mélyrepülésben a forint, ami akkor is gond, ha államcsőd éppen nem fenyeget. A győztes választások után a Fidesz erőteljesen nyomta meg a „nehéz örökség” önigazoló szólamát, ám kompetencia és valóságérzék hiányában szavazóinak túlbiztosított hűsége sem (lenne) elég a helyzet megmentésére.
Az Európai Néppárt segítségében reménykednék az Orbán-kormány, amely Romániában is az ismert hatékonysággal támogatja a Băsescu–Boc tragikomikus párost?! Egyelőre a mindinkább talpra álló USA-ból jön az elismerés, igaz, kissé másfelé irányozva: a világ első embere, Barack Obama levélben gratulált Bajnai Gordon volt kormányfőnek a magyarországi válság sikeres kezelése miatt, amely „példaértékű lehet hasonló gondokkal küszködő több állam számára”.
Példaértékű lehetett volna még Románia számára is, ha az elnöki párt nem áldoz fel mindent spiritusz rektora újraválasztásának oltárán, ő pedig nem ragaszkodik minden idők leginkompetensebb miniszterelnökéhez. Személy szerint őket terheli elsősorban a felelősség, és nekik kell politikailag fizetniük. (A magunk köreiben pedig nem ártana, ha azok a választók, akik Traian Băsescura szavaztak, és azok a politikusok, akik a most – még – létező kormányszövetséget erőltették, visszafogottabbak lennének.)
Ennek a hétnek az eseményei meghatározóak lehetnek nem csupán a megszorító intézkedések tekintetében, hanem főleg abból a szempontból, hogy az elnöki hatalomkoncentráció mennyire képes feszíteni a húrt. (Hogy ne fogalmazzunk másképp: mikor „ejtik” a titkosszolgálatok a politikailag kiöregedett „univerzális játékost”?)
Amúgy nem nehéz megjósolni, hogy már a közeli jövőben mire lehet számítani: szelídebb változatban adóemelésre, kormányátalakításra, de a szakszervezeti és egyéb tiltakozó aktivitás lanyhulására; keményebb változatban tovább tartó tömegelégedetlenségre, politikai megrázkódtatásokra, előre hozott választások kiírására és végül kormányváltásra.
Vagyis mindenre, csak rendeződésre és nyugalomra nem.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

Látható különbség
Sportnyelven szólva zongorázni lehet a különbséget a között, ahogyan a második Orbán-kormány, illetve a harmadik Boc-kormány nekiveselkedett a gazdasági-pénzügyi válság legyűrésének. Az áprilisi választásokon kétharmados többséget szerzett Fidesz–KDNP-pártszövetségnek az Orbán-kabinet május 29-i hivatalba lépésétől számítva bő egy hétre volt szüksége ahhoz, hogy konkrét válságellenes lépéseket és gazdaságélénkítő intézkedéseket egyaránt tartalmazó stratégiát tegyen le az asztalra.
Ez a lépés tegnap megtörtént, amikor Orbán Viktor miniszterelnök ismertette 29 pontos gazdasági akciótervét az Országgyűlésben. Persze tudjuk, hogy minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Sokatmondó azonban, hogy a kormányfő beszéde közben a forint erősödésnek indult, jelezve: a beharangozott intézkedéseket bizalommal fogadták a befektetők, akik máris túltették magukat a Fidesz néhány vezető politikusának a napokban tett, a magyar gazdaság „elgörögösödéséről” szóló nyilatkozatai fölött. Jó jel az is, hogy budapesti és londoni elemzők egybehangzóan pozitívnak nevezték az Orbán-programot, külön kiemelve például az adórendszer átláthatóságát szolgáló vagy a magyarországi vállalkozások versenyképességét erősítő pontokat.
Ehhez képest a román demokrata-liberálisok és az RMDSZ alkotta kormánynak a beiktatása óta eltelt fél év sem volt elegendő a román gazdaság motorjait beindító lépésekre, sőt a költségvetési kiadások visszaszorítása érdekében elengedhetetlen, Traian Băsescu államfő által már május elején beharangozott megszorításokat sem volt képes gyakorlatba ültetni. A bukaresti egy helyben topogásra még az sem mentség, hogy kétharmados többsége révén az Orbán-kormány gyakorlatilag korlátlan lehetőséget kapott az országlásra, hiszen a Boc-kabinet is viszonylag kényelmes parlamenti többséget tudhat maga mögött.
A bökkenő csak az, hogy a bukaresti kormány tagjainak elképzelésük sincs arról, miként húzzák ki a kátyúból az országot, ráadásul tetézi a bajt, hogy a PDL vezető politikusai az elmúlt hetekben ott hátráltak ki pártelnök-kormányfőjük népszerűtlen intézkedései mögül, ahol csak tudtak. Ha igaz a hír, hogy a két kormány ősszel folytatni készül az együttes ülések hagyományát, kölcsön lehetne kérni a magyar akciótervet. Csak ne legyen túl késő.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Németh Zsolt Bukarestben
Az Orbán-kormány beiktatása óta ma először lesz román-magyar diplomáciai tárgyalások színhelye Bukarest. Erre Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár romániai látogatása ad alkalmat. A magyarországi politikus Bogdan Mazuru külügyi államtitkárral találkozik a román fővárosban és Markó Béla kormányfő-helyettest is felkeresi hivatalában.
A Németh–Mazuru tárgyalások központi témája várhatóan a magyar állampolgárság könnyített megadásáról szóló törvény alkalmazása lesz, miután a román külügy korábban közölte: részletesen szeretne tájékozódni a jogszabályról.
Ennek érdekében a román külügyminisztérium pontosításokat kért Budapesttől, mielőbbi tárgyalást kezdeményezett a magyar féllel, a szenátus külügyi bizottsága pedig a következő napokban határozatot kíván elfogadni a jogszabály román megítéléséről. A bukaresti diplomácia arra kíváncsi, hogy a magyar állampolgársági törvény megfelel-e a nemzetközi jog előírásainak. Mindez abból a válaszból derül ki, amit a román külügy a Mediafax és a Rador hírügynökségek érdeklődésére adott a témában.
A tárca azt is jelezte: a román fél teljes mértékben kész a nyílt párbeszédre ebben az ügyben. Mint ismert, a román külügyminisztérium mindeddig nem foglalt hivatalosan állást a magyar állampolgársági törvény módosításával kapcsolatban. Korábban azonban Titus Corlăţean, a szenátus külügyi bizottságának szociáldemokrata elnöke kijelentette: Budapest „etnikai alapon készül állampolgárságot adni az ország határain kívül élő magyaroknak”, ami ellentétes a nemzetközi joggal.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Új Közép-Európát építene Magyarország
A következő hetekben-hónapokban kézzelfoghatóvá fog válni az a nemzeti fordulat, amelyet az új magyar kormány fontosnak tart a nemzetpolitikában, és amelyet megelőlegezett a kettős állampolgárságról, valamint a nemzeti együvé tartozásról szóló törvény – jelentette ki a Krónikának tegnap Németh Zsolt, miután Bukarestben megbeszélést folytatott Markó Béla RMDSZ-elnökkel, kormányfőhelyettessel.
A magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Duna-stratégiában részt vevő 14 ország külügyminiszterének konstancai találkozóján vesz részt, és ebből az alkalomból ellátogatott a román fővárosba is. A fideszes politikus elmondta: a második Orbán-kormány új közép-európai koncepciót terjeszt elő, amelynek lényege a térség országai közötti együttműködés elmélyítése és intenzívebbé tétele, új Közép-Európa fölépítése.
„Ennek a kooperációnak nem célja, hogy negatív szándékkal lépjen fel akár kelet, akár nyugat irányában, hanem az az értelme, hogy kiaknázza a közép-európai országok együttműködésében rejlő, az itt élő polgárok jövője szempontjából szerteágazó lehetőségeket” – húzta alá Németh Zsolt, aki szerint a Duna-stratégia megalkotásának kérdése jelentős makrorégiós fejlesztési lehetőségeket hordoz. Hozzátette: Lengyelország mellett Magyarország különös jelentőséget tulajdonít Romániának, hiszen ezzel a két, magát középhatalomnak tartó országgal való együttműködésnek döntő jelentősége van a közép-európai építkezés szempontjából.
„Üdvözöljük, hogy Bukarest is stratégiai partnerség megteremtésében gondolkodik, készen állunk tartalommal megtölteni ezt a partnerséget” – szögezte le az államtitkár. Németh Zsolt elmondta, Budapest kész arra, hogy román diplomatákat fogadjon a 2011-es magyar EU-elnökség idején az államigazgatásban, és szeretne olyan román célokat képviselni, mint az országnak a schengeni övezethez való csatlakozása. A politikus kérdésünkre közölte: Budapest a differenciáltság elvére épülő kiegyensúlyozottságra törekszik a magyar szomszédság- és nemzetpolitikában.
E tekintetben különösen örvendetesnek nevezte, hogy szomszédai egy kivétellel megértéssel fogadták az állampolgársági, valamint a Trianon-törvényt, ugyanakkor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ez a két jogszabály Szlovákia részéről hisztérikus reakciókat váltott ki. „Pozsony viszonyulása nem változtat azon, hogy a szomszédaink differenciáltan és alapvetően pozitívan viszonyulnak a magyar nemzetpolitikai célkitűzésekhez. Románia vonatkozásában azért is jók a stratégiai partnerség előfeltételei, mert a két, budapesti és bukaresti vezető kormánypárt ugyanazon európai pártcsaládhoz tartozik, az itt élő magyar közösséget érintő román magatartás ígéretes, a jelenleg zajló decentralizációs folyamatot messzemenően üdvözöljük, derűlátóak vagyunk az oktatási törvény elfogadása tekintetében is, és bízunk abban, hogy a központosítás leépítése folytatódni fog a székely fejlesztési régió kialakításával” – nyilatkozta a Krónikának Németh Zsolt, aláhúzva: az új budapesti kormány a kétoldalú kapcsolatok terén – mint általában a nemzetpolitikában – hangsúlyosan kezeli a regionalizáció kérdését.
Lapunk kérdésére a külügyminisztérium államtitkára elmondta, az Orbán-kormány nyitott a román–magyar együttes kormányülések folytatására, és reális célkitűzésnek tartja, hogy a következő tanácskozást ősszel megrendezzék. „Bízunk abban, hogy sikerül még inkább tartalommal megtölteni ezeket az együttes kormányüléseket” – jelentette ki a politikus. Németh Zsolt különben megköszönte, hogy a román kormány félmillió homokzsákkal és 50 millió forint gyorssegéllyel segítette a magyarországi árvízkárosultakat.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Szőcs Géza pályája és tervei - A meglepetésember
A legfontosabb parlamenti és kormányzati kultúrpolitikusi pozícióra is szépírót delegált a Fidesz-KDNP: az Országgyűlés kulturális bizottságát L. Simon László vezeti, és Szőcs Géza lesz a kulturális államtitkár. Külön érdekesség, hogy a magyar irodalmi hagyománytudatban periferikus neoavantgárd mindkettejüket megihlette (akárcsak az Országgyűlés egy másik íróját, Kukorelly Endrét). A jelek szerint a mozgalomnak összehasonlíthatatlanul jobbak a politikai, mint az irodalomtörténeti pozíciói.
Az új kormány tisztviselői közül alighanem Szőcs Géza életpályája a legfordulatosabb, az ő személyisége a legbonyolultabb, s kinevezése, noha voltak jelei, politikai értelemben a legmeglepőbb. És minden bizonnyal ő az, akinek alkatával a legkevésbé fér össze a közhivatalnoki státusz. Fontos politikai versek írója, bátor politikai ellenálló, mi több, gyakorló politikus is volt, ez utóbbi azonban nem Magyarországon, hanem Romániában, az RMDSZ alelnökeként és szenátoraként.
Kolozsvári évek
1953-ban született Marosvásárhelyen. "Egy ideig marosvásárhelyi nagyszüleim neveltek, olyan családban, ahol rengeteg természetjáró ember volt. Én meg valahogy belenőttem ebbe. Ilyen szempontból nem számítok urbánusnak" - meséli egy interjújában. Szocializációjának és egész későbbi életének azonban Kolozsvár a meghatározó színhelye. Gyermek- és kiskamaszkorát intenzív olvasással-tájékozódással múlatta, 15 éves korában már határozott véleménye volt a prágai tavasz eltiprásáról. A Heti Válaszban megjelent visszaemlékezése szerint az erdélyi magyar közhangulat messze nem állt egyértelműen Csehszlovákia mellett: haragudtak az "utódállamokra", különösen Csehszlovákiára a Benes-dekrétumok, a deportálások és a kitelepítések miatt. Azt, hogy Ceausescu Romániája kimaradt a katonai akcióból, a félelemmel magyarázták, és abban reménykedtek, hogy Hruscsov tankjai Romániába is ellátogatnak, és Dubcek után a román főtitkár következik. A kiskamasz bizarr és gyorsan múló reménykedése annyiban feltétlenül fontos, hogy megérteti a Szőcsöt és nemzedékét felnevelő szörnyű romániai évtizedek döntési szituációit. Kolozsvárott végezte el az egyetemet magyar-orosz szakon, tanulmányai közben diáklapot szerkesztett, majd az Igazság című Kolozs megyei pártlapnál helyezkedett el, a szombatonként megjelent Fellegvár című ifjúsági melléklet szerkesztőjeként. Tagja lett annak az értelmiségi baráti körnek, amelybe Balla Zsófia, Cselényi László (a Duna Tv jelenlegi elnöke), Tamás Gáspár Miklós, Orbán György zeneszerző is tartozott; többnyire Cselényiéknél találkoztak. A fiatal magyar bölcsész-értelmiségre nagy hatást gyakorolt Bretter György filozófus, az ő jelmondata, az "itt és mást" szellemében járt el lehetőségeihez képest Szőcs Géza is szerkesztőként. "Csak a (...) kultúra maradt meg utolsó bástyának, amely a hatvanas-hetvenes években egy utolsó - hatalmas és emlékezetes - túlizgatott tevékenységgel, jelentékeny teljesítmények egész sorával zárja le az erdélyi magyarság történeti egzisztenciáját" - írja Tamás Gáspár Miklós 1988-ban a Beszélő hasábjain. A fiatal Szőcs Géza szerkesztőként és kivált költőként e nagy teljesítmények egyikét nyújtotta. Gintli Tibor és Schein Gábor világirodalmi összefoglalója az erdélyi magyar költészet megújítójaként tárgyalja: "költészetéből (...) hiányoznak (...) a nemzeteszme romantikus közhelyeihez tartozó erkölcsi világszemlélet nyomai. Ez teszi lehetővé a fantasztikum és az abszurditás betörését." A Párizsi Magyar Műhelyben és a Vajdaság legendás lapjában, az Új Symposionban megjelenő széles intellektuális horizont, a kísérletező kedv rendkívüli hatással volt rá. Utóbbi egyébként közölte is Szőcsöt, ami 1983 elején ürügyet is szolgáltatott Sziveri János főszerkesztő és társai eltávolítására, az Új Symposion szerkesztőségének szétverésére; mint ahogyan egy országgal arrébb, a Ceausescu-diktatúrában előbb-utóbb Szőcs mellékletének, a Fellegvárnak is el kellett esnie. Sütő András 1979-ben Herder-díjban részesült, és a díjjal járó lehetőségként Szőcsöt jelölte ösztöndíjasnak, aki "beutazta a világot": Ausztriában, Svájcban és az Egyesült Államokban is megfordult, kapcsolatokat épített. A Fellegvár megfojtása után egy darabig az Igazságnál dolgozhatott a visszatért szerkesztő, aztán arra kényszerült, hogy tanári állást keressen. Ekkortájt döntött úgy, hogy csatlakozik az ötletgazda Ara-Kovács Attilához, és részt vett az Ellenpontok című szamizdat előállításában. A szerkesztők között volt Tóth Károly Antal és felesége, Tóth Ilona, az akkor 18 éves Keszthelyi András pedig a közreműködők között. Az Ellenpontok az egyetlen komolyabb magyar nyelvű erdélyi szamizdat kiadvány: 1981 decemberében indult, kilenc lapszámot ért meg, kisebbségi jogokkal, a magyar kisebbség brutális elnyomásával foglalkozott. A magyar demokratikus ellenzékkel Ara-Kovácson keresztül jó kapcsolatokat építettek ki, és Szőcsnek sok kapcsolata máig is fennmaradt abból az időből. Az Ellenpontok terjesztése a lebukás kockázata miatt igen nehéz volt, ezért csak kevesekhez juthatott el.
A laptól távol állt az izolacionizmus, foglalkozott a többi román nemzeti kisebbség problémáival is. Memorandumukat és a hozzá csatolt programjavaslatot, Tóth Károly Antal munkáját eljuttatták az 1982-ben Madridban rendezett Helsinki Utókonferencia résztvevőinek. "E vonatkozásban meggyőződésünk, hogy a programjavaslatunk, mely 'egyesek' számára a románok ellen irányulónak tűnhet, valójában a románság érdekeit is magában hordozza, hiszen a jogszerűség biztosítása az ő jogaikat is szükségképpen bővítené." Amennyiben elfelejtjük, milyen körülmények hívták életre a memorandumot, úgy találhatjuk, szövege billeg az univerzalista emberi jogi retorika és egyfajta szoft-nacionalizmus között. Szőcs végső soron az előbbi elképzelést választotta, a szamizdat Beszélőnek adott 1986-os nyilatkozata azzal a mondattal zárult, hogy "minden kisebbségnek, a románnak is pont azokat a jogokat szeretném, mint a magyar kisebbségnek".
Az Ellenpontok azonban nem csak a hatalom szemében lett vörös posztó, fellépett ellene a Szabad Európa Rádió román adása is. Viszont mellette foglalt állást az országot később elhagyni kényszerülő nagy tekintélyű román költő, Dorin Tudoran. Az Ellenpontok segített felhívni a külföldi közvélemény figyelmét a romániai kisebbségek, elsősorban a magyarság helyzetére, de a lap a nagy létszámú romániai cigányság helyzetéről is tájékoztatott. 1983 novemberében a Securitate (a román titkosrendőrség) rájött a szerkesztők kilétére, és letartóztatta őket. Szőcs, miután kijött, eltűnt egy időre, és amíg a Securitate kereste, Zalán Tibor verset írt hozzá (Táviratok Szőcs Géza ismeretlen címére), amit Magyarországon nem tudott publikálni, így az az Új Symposionban jelent meg. Ez lesz az utolsó cseppek egyike, a Szőcs melletti politikai kiállás után a rendszer lecsapott a Symposionra, Szőcsöt pedig ismét megtalálták. A tortúrák miatt embólia lépett fel szervezetében, kórházba került. Ezekben az években kritikus-művelődéstörténész édesapja tartotta el, mígnem kevéssel emigrációja előtt álláshoz jutott az Irodalomtörténeti Intézetben. 1986-ban hagyta el Romániát, Svájcba távozott, családja nem sokkal később követte.
Az Ellenpontok példásan bátor, nem pusztán egzisztenciájukat, de szabadságukat és fizikai létüket is kockára tevő munkatársainak a későbbi sorsa szinte példázatszerű. A Göteborgban élő, sértett Tóth Károly Antal, az Ellenpontok egykori motorja úgy érzi, Szőcs ki akarja sajátítani a kiadvány történetét. Néhány évvel ezelőtti levélváltásuk apropója, hogy Tóth antiszemita klisék egész sorát felvonultató cikket tett közzé a Nobel-díjjal kitüntetett Kertész Imréről, amit Szőcs visszautasított, és a múlttal való szembenézés szükségességét hangsúlyozta. Szőcs válaszlevele a Népszavában látott napvilágot, az újság Tóth viszontválaszát nem kívánta közölni, a Magyar Nemzet azonban teljes terjedelmében helyt adott a sértett denunciálásnak. Tóth írásai azóta is feltünedeznek, többnyire másodközlésként: a választási kampányban Bayer Zsolt ellenében állt ki a Jobbik mellett, és védelmébe vette a Raj Tamás halálát ünneplő kuruc.infót. Forrásaink szerint Tóth szerepe meghatározó volt a szamizdat kiadvány arculatának kialakításában, akkori erkölcsi integritása imponáló volt. Szőcs szereti színezni a saját szerepét, de e szerep ojektíve is igen fontos volt, mint ahogyan valódi és nagy volt a költő által vállalt kockázat is.
A bolyongás évei
Genfi tartózkodása idején Szőcs újságírásból élt, és segítette a magyar emigráció is. Sokat utazott, elsősorban az Egyesült Államokban, ahol egy alkalommal felkereste például Wass Albertet. Szőcs Géza ókonzervatív fantasztának, lényegében beszámíthatatlannak tartja Wasst, de nem elvetemültnek, íróként pedig hullámzó színvonalúnak; de első regényei némelyikét, főként A funtineli boszorkányt vállalható irodalmi teljesítménynek gondolja. Szintén az Egyesült Államokban ismerkedett meg Faludy Györggyel, akivel mély és szoros, Faludy haláláig tartó barátságot kötött. Hasonlóan rajongott a Faludynál is idősebb és hosszabb kort megért burgenlandi Takács Jenő zeneszerzőért. Mindhármójukban közös a világpolgári érzület, a klasszikus műveltségű, a humánkultúra egészét egységben látó reneszánsz ember iránti vonzalom, és a "száműzöttség" miatti rokonszenv egymás iránt. Budapestre azért tért vissza, hogy a Szabad Európa Rádió itteni irodavezetője legyen; svájci útlevelét ekkor visszaadta. Az 1989. decemberi forradalom után úgy döntött, repatriál Romániába, és kisebbségi politikusként dolgozik. Magas pártfunkciókat viselt az RMDSZ-ben, a bukaresti törvényhozás szenátora lett, ám konfliktusba került a pártbéli pragmatikus vonallal. 1993-ra marginalizálódott a párton belül, és a visszavonulás mellett döntött. Úgy érezte, hátba szúrták azok, akiket elvbarátainak hitt. Sokrétű és bonyolult sértettségei közül az "eremdéeszes" talán a legkomolyabb: ha az RMDSZ vezetését támadja, elveszíti minden humorérzékét. Elkötelezett autonomistaként Tőkés Lászlót támogatta, és úgy látta, hogy a magyar párt kormányzati részvétele öncél. Kudarca után többször megfogadta, hogy végleg szakít a politikával, mi több, még politikai publicisztikát is csak kivételes esetben ír. Mostani államtitkári megbízatását hivatalnoki munkának tekinti. Az RMDSZ lejárató kampányának tartja nehezen átlátható pénzügyeinek felszínre kerülését. A 90-es években könyv- és lapkiadással foglalkozott, a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnökségi tagjaként ingatlant vásárolt a Bem rakparton a kisebbségi magyarság céljaira a Magyar Hitel Bank által adományozott összegből. Saját kiadói vállalkozása, az Erdélyi Híradó budapesti képviselete működik itt. Állítása szerint szabályosan, előzetesen rögzített szerződéses feltételekkel és rövid ideig bérelte csak az ingatlan egy részét az Erdélyi Híradó, az ügyről hírt adó Népszabadság birtokába viszont olyan adatok jutottak, amelyek szerint a kiadó hosszú éveken át használta az ingatlant.
Szőcs lapjaiban állami cégek nagy összegű hirdetéseket helyeztek el, amit a példányszám korántsem indokolt volna, és a korabeli sajtóhírek szerint a költő nem számolt el megnyugtatóan a Duna Tv erdélyi tudósítói hálózatának kiépítésére felvett pénzekkel sem. A sajtóhírek ezenkívül hasonló célokra szánt, az amerikai emigrációtól származó, Szőcs Géza kezén szintén átmenő, bizonytalan sorsú pénzösszegekről is tudnak. Forrásaink egy része Szőcsöt "adminisztratív analfabétának" tartja, úgy véli, pusztán ez volt csak az oka a nyomában járó pénzügyi káosznak, mások viszont "hajmeresztő pénzügyi machinációkról" beszélnek.
Vissza a közéletbe
A felhasznált összegek látható eredménye az Erdélyi Híradó legfontosabb sorozata, az Előretolt Helyőrség könyvszéria, aminek szerkesztője Szőcs kolozsvári jobbkeze, tanítványa és barátja, Orbán János Dénes. Annak idején ő maga is ebben a sorozatban indult, ahogyan például Lövétei Lázár László, Nagy Koppány Zsolt vagy Szálinger Balázs. Az imponáló névsor ellenére is fel szokták vetni, hogy Szőcs és Orbán János Dénes intézményhálózata (a könyvkiadó és az Erdélyi Magyar Írók Ligája) lényegében monopolizálja Kolozsvár magyar irodalmi életét. Szőcs a 2000-es években viszonylag ritkán szólalt meg, elsősorban különc és szellemes ötletekkel hívta fel magára a figyelmet alkalmi politikai publicisztikái mellett. Kétlaki életét él, gyakran megfordul Magyarországon, lassan ide helyeződik élete súlypontja, de mindvégig sűrűn visszajár Kolozsvárra. A 2002-es választások idején azt nyilatkozta, hogy nincsen szavazati joga, idén már arról tudósított, hogy román-magyar kettős állampolgár. A harmadik évezred első évében folyóiratot alapított A Dunánál címmel, ami egy ideig "a Duna Tv folyóirataként" üzemelt, aztán a tévé magára hagyta, és lassan elsorvadt. Szőcs ezért talán legközelebbi ifjúkori barátját, Cselényi Lászlót hibáztatja elsősorban, bár kapcsolatuk ezt az ügyet jóval megelőzően is kimondottan ellenséges volt már. A költő egyébként a Duna kuratóriumának fideszes delegáltja lett az évtized második felében. A 2009-es EP-választásokon szóba került képviselői jelölése, amit azzal hárított el, hogy nemsokára nagyobb feladat vár rá. Ebben az évben Orbán Viktor kulturális stratégia kidolgozására kérte fel, feltehetően ebből láttunk mutatványokat az utóbbi hetekben. Tavaly októberben a Magyar Hírlapnak nyilatkozva fontosnak tartotta a kultúrpolitika kiemelt kezelését, az önálló minisztériumot, éppen az első Orbán-kormány mintájára, ahol az oktatásügytől is elválasztották a területet. A jelenlegi csúcsminisztériumi szisztéma végül a szociális rendszerrel és az egészségüggyel is összeterelte, igaz, a közben eltelt fél évben Szőcs rájött, "téves premissza" abból kiindulni, hogy az eredményes munkához, a hatékonyabb érdekérvényesítéshez önálló tárcára volna szükség. Államtitkári kinevezése ennek ellenére sem volt lefutott ügy, sokan sokféle irányból támadták párton belül, és ezek a harcok nem is maradtak meg a színfalak mögött. ' maga is utal rá, hogy személyéhez Orbán ragaszkodott eltökélten, de a kormányközeli sajtó szerint Csoóri Sándor például élesen ellenezte a jelölését. Szőcs kultúrpolitikai elképzeléseit nagyszabású zavarosság jellemzi, hol jobb, hol rosszabb ötletek meglehetősen inkoherens kavargása. Mint a Nagyítás c. hetilapban közölt programtervezetében is olvasható, elsősorban a filmművészet érdekli, egyrészt azért, mert ennek van a legnagyobb társadalmi hatása, másrészt azért, mert ez a művészeti ág igényli a legtöbb pénzt. Úgy véli, e területen idáig nem esztétikai szempontok, hanem lobbiérdekek döntöttek az állami pénzek sorsáról. Lapunk kérdésére közölte, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványnál "mostanáig elvégzett kis belső átvilágítás" komoly tanulságokat hordozott, megerősítette feltételezését a minőség szempontját felülíró csoportérdekről. Állítása szerint a Nagyításban közölt szavait félreértették, ő nem javasolta a három "F" (finanszírozandó, felejthető, felejtendő) kultúratámogatási elvét, hanem éppenséggel ezt akarja megtörni a pluralizmus nevében. Programtervezetében jelzi, hogy fontosnak tartja a kultúrateremtők anyagi biztonságának szavatolását - de koncepció helyett be kell érnünk a nehéz helyzetet illusztráló példákkal és a megütközéssel, hogy miért nincsen még Temesi Ferencnek Kossuth-díja. (Ezen L. Simon is meglepődött nemrég a Heti Válaszban; a Por szerzőjének díjazása, úgy tűnik, a Fidesz kultúrpolitikájának fundamentuma.) A kulturális termékek hozzáférhetővé tételét prioritásként kezeli Szőcs, de a kérdésre, hogy miként tervezi ezt megoldani, a Nagyításnak adott interjújában azt feleli: kulturális kohézió nélkül nincs nemzet. A további spekulációk helyett egy kutatócsoportnak "föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került" - hangzik a programtervezet következő ötlete, amely a megbékélési politikával is foglalkozik. "Azt gondolom, a jövendő miniszter, illetve államtitkár egyik első feladata az legyen, hogy kezdeményezzen... dialógusokat azzal a céllal, hogy párhuzamosan ismerhessük meg a történelemmel, a mai helyzettel és ki-ki jövőképével kapcsolatban a magunk álláspontját, s a meghatározó zsidó, cigány, román, szlovák és szerb gondolkodók, közösségi vezetők, történészek és társadalomtudósok álláspontját."
De Szőcs Géza nemcsak ezekkel keltett előzetesen figyelmet, hanem tiltakozó levelével is, amit Orbán Viktorhoz intézett a Balassi Intézet ügyében, helytelenítve azt a tervet, hogy átkerüljön a kulturális tárcától Navracsics Tibor közigazgatási minisztériumába. A levelet, amiben leendő államtitkársága hatókörének szűkítése ellen lobbizott, mint mondta, civilként írta, nem politikusként, ám akcióját a kormányzaton belüli érdekérvényesítés bevett módjának tekinti. Meglepő ötletekből valószínűleg a későbbiekben sem lesz hiány.
Vári György
Magyar Narancs (Budapest)

Új minőségű kapcsolatok Romániával
Romániának a magyar nemzetpolitikai döntéseket illető megértő magatartását dicsérte Bukarestben Németh Zsolt. A külügyi államtitkár szerint az új magyar kormány érdemi közép-európai együttműködésre törekszik, amelyben Magyarországot és Romániát számtalan közös érdek fűzi össze.
A második Orbán-kormány beiktatása óta szerdán tartották az első román–magyar diplomáciai tárgyalásokat Bukarestben és Konstancán. Erre az adott alkalmat, hogy a Duna-stratégiában részt vevő 14 ország külügyminiszterei a fekete-tengeri kikötővárosban találkoztak. Németh Zsolt Bukarestben a magyar sajtó képviselői előtt azt hangsúlyozta, hogy az új magyar kormány érdemi közép-európai együttműködésre törekszik, s ebben Magyarországot és Romániát számtalan közös érdek fűzi össze. A külügyi államtitkár szerint Budapest nyitott a két ország új minőségű együttműködésére. Szerinte Közép-Európában új szemlélet van kialakulóban, s ezt jelzi az a szolidaritás is, amelyet egyrészt Románia tanúsított, amikor segítséget nyújtott a magyarországi árvízkárosultaknak, másrészt Budapest bizonyított, amikor a szlovákiai árvíz károsultjainak segítségére sietett. Az államtitkár hangsúlyozta: kormánya kiemelt feladatként tekint az érdemi közép-európai együttműködésre, s azt konkrét akciótervekkel, tartalommal kívánja megtölteni. „Ebbe a keretbe jól illeszkedik a Duna-stratégia” – mondta.
Németh Zsolt a kisebbségi kérdésről kijelentette, hogy az a jövőben fontos szerepet kap. Szerinte egyfajta nemzeti fordulatra van szükség a magyar nemzetpolitikában. Az elmúlt években Magyarország hidegen viszonyult a külhoni magyarokhoz. „Az új kormány ezért tartotta fontosnak már az első lépései között jelezni a külhoni magyarságnak, hogy nemzeti fordulat következik Magyarország és a határon túli magyarság viszonyában” – fűzte hozzá. Ezt erősíti a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvény és a magyar állampolgárság könnyített megadásáról szóló jogszabály sürgős elfogadása is. „Nagyra értékeltük, hogy szomszédaink megértéssel fogadták ezeket a lépéseket. Románia élen járt ebben a megértő magatartásban” – jelentette ki az államtitkár. A román külügy korábban közölte: részletesen szeretne tájékozódni az állampolgársági törvényről. Román hírügynökségek szerint a bukaresti szenátus külügyi bizottsága a következő napokban határozatot kíván elfogadni a jogszabály román megítéléséről. A bukaresti diplomácia arra kíváncsi, hogy a magyar állampolgársági törvény megfelel-e a nemzetközi jog előírásainak.
Nem szűnnek meg a közös kormányülések
Folytatódnak a román–magyar együttes kormányülések – erről állapodott meg szerdán Bukarestben Markó Béla, a román kormány miniszterelnök-helyettese Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral. A találkozón megegyeztek arról is, hogy elkezdik az ősszel esedékes közös munka előkészítését. Markó Bukarest és Budapest jövőbeni együttműködéséről tárgyalt Némethtel, és tájékoztatta a román kormány decentralizációs intézkedéseiről. Németh Zsolt kiemelte, hogy számtalan közös érdek köti össze a két országot, majd köszönetét fejezte ki a román állam által a magyarországi árvízkárosultaknak nyújtott segélyért. Kijelentette, hogy a magyar EU-s elnökség különösen jó alkalmat nyújt majd a magyar–román kapcsolatok elmélyítésére. Mindketten hangsúlyozták a két ország minél szorosabb együttműködésének fontosságát a Duna-stratégia vagy az energetika és az infrastrukturális fejlesztés területén. (MH)
Kristály Lehel
Magyar Hírlap

A keresztény jelző kötelez! – Évzáró a PKE-en
Zsúfolásig megtelt szombat délelőtt a nagyvárad-újvárosi református templom, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem tanévzáró ünnepségét tartották. Több mint háromszáz különböző vallású fiatal, szülők, barátok töltötték meg a templom padjait, de számos hazai és magyarországi politikai és egyházi személyiséget is láttunk a padsorokban.
Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Tőkés László volt püspök, EP-képviselő, a PKE elnöke. A veretesen kidolgozott prédikációban a címzetes püspök üdvözölte a PKE hallgatóit, kiemelve azt, mennyire fontos, hogy a fiatalokban tudatosuljon a keresztény értékrend fontossága, hogy felvérteződjenek egy olyan életszemlélettel, amely szelektál, megtart és hitet ad egy látványcentrikus, globalizált világban, ahol a médiával manipuláló érdekcsoportok sokszor tudatosan törekednek arra, hogy sivár fogyasztókká torzítsák a jövő generációit. Az egyházkerület volt püspöke, az egyetemalapítás kezdeményezője beszédében több aktuális politikai és közéleti eseményt is megemlített, szólt például a magyarországi politikai váltásról, üdvözölte a Fidesz–KDNP új határozatait, amelyek az elcsatolt részek magyar lakosságát is erőteljesen és remélhetőleg pozitívan érintik. Szó esett az anyaországi árvízkárosultakról, mint megtudtuk, a tegnapi ünnepi istentiszteleten begyűlt perselypénzt is ahhoz az összeghez adják, amellyel a magyarországi testvéreket akarják megsegíteni.
A lélek kardja Istennek fegyvere, utalt a Szentírásra Tőkés, figyelmeztetve a PKE végzős hallgatóit arra, hogy életükben, karrierjük folyamán se feledjék, Krisztus katonáiként a szeretet szent fegyverével kell építsék, javítsák és szebbé, igazabbá tegyék a világot. A hit harcosai soha nem támadnak, hangzott el a prédikációban, de elég erősek ahhoz, hogy Isten segedelmével megvédjék a veszélybe került igazi értékeket.
Az igehirdetést követően János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora mondott ünnepi évzáró beszédet. Gratulálva a most végzett fiataloknak sikeres, boldog életet kívánt nekik. Az ünnepi köszöntések során szót kapott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalban lévő püspöke is, aki a keresztény kötelességek éltetésére is buzdította az ifjakat. A PKE-nek már a nevébe foglalt„keresztény” jelző is egyfajta útmutató, hogy az itt végzett hallgatók ne feledjék, honnan lettek szárnyra bocsátva, hol tanultak s hogy a keresztény tradíciókon alapuló életszemlélet hirdetői kell legyenek.
Ezt követően felszólalt Szászfalvi László, a magyar kormány egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára. Az anyaországi politikus gratulált Tőkésnek az egyetem létrehozásáért, s a magyar nemzet teljes összefogásának szükségességére mutatott rá. A magyarság gyümölcsei a most végzett fiatalok, vélekedett az államtitkár, hát adja isten, hogy teremjenek a nemzet javára. Kitért az aktuális magyar politikai eseményekre is, biztosítva a jelenlevőket, hogy a második Orbán-kormány fokozott figyelemmel kíséri az erdélyi, partiumi magyarság sorsát is, és remélik, sikerül minél hamarabb elfelejteni azokat a nemzetáruló cseleket és cselekedeteket, amelyeket a Gyurcsány kormány követett el a kisebbségi létbe szakadt magyar közösségek ellen.
A beszédek között a Partiumi Kórus adott elő igen szép énekeket, emelve ezzel az évzáró ünnepélyességét. A kissé hosszúra nyúlt rendezvényen még mások is felszólaltak, így többek között Hermán M. János egyetemi lelkész, előadó-tanácsos, aki a moderátor szerepét is betöltötte az ünnepségen, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, Sorin Curilă a Nagyváradi Állami Egyetem képviseletében, Fésüs László, a Debreceni Egyetem rektora. Ezt követően a PKE rektora érdemokleveleket osztott ki az arra érdemes ifjaknak. Majd megtörtént az egyetem jelképes kulcsának átadása a következő, jövőre végző évfolyamnak. Az ünnepség a himnusz eléneklésével zárult.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szőcs Géza, a fekete bárány
Mint ismeretes, az új magyar kormánystruktúra nyolc csúcsminisztériumot foglal magába, ezek között az egyik a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEFMI), élén Réthelyi Miklós tárcavezetővel, amely minisztérium alá öt ágazat tartozik, mindeniket államtitkári rangú szakpolitikus irányítja. A tárca parlamenti államtitkára Halász János, közigazgatási államtitkára pedig Jávor András lett. A sportért Czene Attila, az oktatásért Hoffmann Rózsa, a szociálpolitikáért Soltész Miklós, az egészségügyért Szócska Miklós, míg a kultúráért Szőcs Géza felel államtitkárként.
Utóbbit már június 2-i kinevezése előtt számos támadás érte a választásokat csúfosan elbukott balliberális oldalról, de övön aluli ütéseket kapott származási helyéről, Erdélyből is. Szőcs Géza Marosvásárhelyen született 1953-ban, költő, író, szerkesztő, Szőcs István újságíró, kritikus fia. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981–82-ben szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság többször is letartóztatta és bántalmazta, ezután elhagyta Romániát. A rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990–91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991–1993 között politikai alelnöke volt. Az RMDSZ-ből lassan kiszorították a bukaresti hatalom iránt lojális klikkek, a kilencvenes évek közepétől inkább csak íróként, könyvkiadóként, kultúrpolitikusként tevékenykedett, Magyarországon előbb a Duna Tv, később az első Orbán-kormány háttérembereként vállalt feladatokat.
Szőcs Géza mostani kinevezését a Fideszen belül is kísérte elutasítás, ám Orbán Viktor kitartott mellette. Tette ezt annak ellenére, hogy már idén áprilisban, amikor rögvest a választások után felröppent Szőcs esetleges „kultuszminiszteri” megbízatása, Erdélyből megindult az ellen való áskálódás. Az RMDSZ mai vezetői nem mertek ugyan nyíltan fellépni a szövetség egykori főtitkára ellen, ezért a pártsajtót használták fel a lejáratására. A nagyváradi Bihari Napló például még az új Orbán-kormány körvonalazódása előtt rávetette magát a költőre, s jól értesültségét mímelve próbálta meg politikai spekulációkra bírni és ezzel csőbe húzni a költőt, majd Máris lecserélhetik Szőcs Gézát! címmel valósággal beleszuggerálta volna a Fidesz-vezetésbe annak alkalmatlanságát. Ugyanezt tette a múlt héten az Index című budapesti balliberális portál, amely kötekedő-gunyoros nagyinterjúban próbálta Szőcs kultúr- és nemzetpolitikai koncepcióit dehonesztáló szövegkörnyezetben tálalni.
Nem lehet nem észrevenni, hogy a Szőcs Gézát fúró RMDSZ ismét egy gyékényen árul a magyar nemzetre folyton rárontó magyarországi baloldallal.
*
Az új magyar kulturális államtitkár a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóján Kecskeméten, az Országzászló emlékmű avatásán azt mondta, hogy kétféle nézet ütközik a magyar nemzet számára tragikus trianoni döntés kapcsán: az egyik szemlélet önmagunk feladásához és a trianoni döntés elfogadásához, röviden magához Trianonhoz vezet, a másik tagadja Trianon igazságosságát, és mindent meg kíván tenni azért, hogy a nemzet épségét visszaállítsa. Az első világháborút lezáró trianoni szerződés következtében kilencven éve kialakult határok megváltoztatására nincs lehetőség, de az Európai Unió esély a nemzet újraegyesítésére – mondta Szőcs Géza, hozzáfűzve: a mi feladatunk ennek a megvalósítása.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tapogatózás az erdőben
Kapkodhatta a fejét Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettesi tisztségében tett első hivatalos látogatásán. A határon túli magyarság első számú kormányzati felelősének felkent politikus jött, látott, tárgyalt, talán hüledezett is egy sort, de ami mindennél fontosabb: remélhetőleg alapos elemzésnek veti alá az itt tapasztaltakat.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy romániai látogatásának programja önmagában is meglehetősen hektikusnak tűnt. Bukaresti pofavizitjei semmi újat sem hoztak — bizonyára nem is hozhattak —, legfeljebb a pátriárkánál tett rövid látogatásával kanyarodott le a mindenkori magyar vezetők szokásos ösvényéről. A Traian Băsescu iránt kifejtett hálájára már sokkal többen felkaphatták a fejüket, hiszen olyasmit köszönt meg a román államelnöknek, ami semmivel sem haladja meg a normalitás állapotát, mi több, régen szerepel már a román nemzeti gondoskodás eszköztárában: a kettős állampolgárság intézményének hallgatólagos elismerését.
Még elgondolkodtatóbb azonban, ahogyan — vélhetően rossz tanácsadóinak ,,köszönhetően" — Semjén Zsolt eltévedhetett a romániai magyar közélet dzsungelében. A hazai közszereplők ugyanis nem hagyták ki annak lehetőségét, hogy saját szájuk íze szerint igyekezzenek alakítani a miniszterelnök-helyettes formálódó romániai magyarképét. Belefért ebbe Tamás Sándor háromszéki tanácselnök kirohanása olyan — más politikai színű, de jelen sem lévő — polgármesterek ellen, akik kilógnak a fegyelmezett sorból, ezért aztán meg sem érdemlik az anyaország gondoskodó odafigyelését. Folytatódott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum szervezőinek retorikájával, amely szinte felvezette Semjénnek a felvidéki példát felhozó aggódását: összefogást biztosító közös politikai struktúrákra van szüksége a romániai magyarságnak. Mindezt újra csak olyan fórumon, amelyen mindössze két, ha mégoly fontos szereplője is volt jelen a romániai magyar politikai életnek, mint az RMDSZ és az EMNT.
Kétségtelen: a pozíciókeresés, kapcsolatépítés erőteljesen zajlik. Az új magyar kormány iránt megnyilvánuló várakozás és elvárások aligha kifogásolható eleme a lobbizás — ha azt megfelelő kritikai szűrőn keresztül engedik célba jutni a magyar kormány illetékesei. Rövid időn belül letisztul a kép, egyértelműbbé válik a képlet, az Orbán-kormány melyik tagja révén melyik hazai politikai szereplővel tartja majd a kapcsolatot. Az első kísérlet azonban nem túl biztató. Semjén Zsolt útja összességében több bizonytalanságot keltett, mint amennyi reménykedést csepegtetett a várakozókba.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Semjén egységes politikai konstrukciót sürget
A magyarságnak minél egységesebben kell megjelennie a politikai porondon, most az összefogásnak jött el az ideje ― állapította meg Kolozsváron Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki részt vett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ünnepi ülésén.
A Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia-EMTE) központi épületében tartott ülésen Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora külön felkérte Markó Bélát, a kormány miniszterelnök-helyettesét, hogy álljanak a jövő héten sorra kerülő akkreditációs döntés mellé, és segítsenek, hogy a törvényalkotás, majd a parlamenti szavazás az intézményi akkreditációról mihamarabb bekövetkezhessen. Az RMDSZ elnöke erre ígéretet tett, és kijelentette: amennyiben az Országos Akkreditációs Bizottság június 24-én kedvezően dönt a három városban ― Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában ― működő magyar magánegyetem akkreditációjáról, úgy a kormány mihamarabb megalkotja az ezt megalapozó törvényt, és a parlament őszi időszakában már sor kerülhet az állami elismertetést szentesítő szavazásra is. Semjén Zsolt a magyar kormánynak a határon túli magyar felsőoktatás melletti elkötelezettségéről biztosította a jelenlévőket, Markó Béla pedig felvetette, hogy a leendő magyar―román közös kormányülés egyik tárgypontjaként a román állami finanszírozás kérdését is emeljék be. Semjén jelezte: szükségesnek tartják az EMNT és az RMDSZ közötti együttműködést. A szlovákiai példa is mutatja — mondta a magyar miniszterelnök-helyettes —, hogy az összefogás meggyengülése esetén az etnikai pártok kikerülhetnek a törvényhozásból. Meg kell találni azt a politikai konstrukciót, amely a lehető legszélesebb összefogás kifejeződése ― állapította meg Semjén. Tájékoztatta a romániai magyarság jelen lévő képviselőit a magyar kormány támogatáspolitikai elképzeléseiről. Fontosnak tartotta a magyarság összefogását. Ezzel összefüggésben jelezte, hogy hamarosan újból összehívják a 2004 novembere óta nem ülésező Magyar Állandó Értekezletet.
Az EMEF napirendi pontjai közül elnapolták a Kulturális Autonómia Tanács megalapításáról szóló döntést, mert az RMDSZ és az EMNT között néhány tartalmi és formai kérdésben nézetkülönbségek merültek fel, ezek tisztázását valószínűleg pénteken Marosvásárhelyen végzik el a következő EMEF-ülés keretében.
Gyulafehérváron egyházpolitikai kérdésekről és a felekezeti oktatás ügyéről folytatott megbeszélést Semjén Zsolt Jakubinyi György érsekkel. A magyarországi egyházpolitika tervezett változásairól, a keresztény értékek európai képviseletéről folytatott megbeszélést követően újságírói kérdésre válaszolva a magyar politikus kifejtette: Budapest ellenzi a verespataki aranykitermelést célzó beruházás megvalósítását.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)