A második bécsi döntést 70 éve hozták meg
(MTI) – Hetven éve, 1940. augusztus 30-án hirdették ki a második bécsi döntést, amely Észak-Erdélyt visszaadta Magyarországnak.
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, a magyar népesség egyharmadát. A magyar politika fő célja ezután a területi revízió lett, amelyhez a fasiszta Olaszországnál és a nemzetiszocialista Németországnál keresett támogatást. 1938-ban az első bécsi döntés visszaadta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, majd 1939 márciusában, Csehszlovákia megszűnése után a magyar hadsereg Kárpátaljára vonult be.
Amikor a Szovjetunió 1940 júniusának végén kierőszakolta Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina átadását, a Teleki-kormány részleges mozgósítást rendelt el és csapatokat vezényelt a román határra. Német nyomásra augusztusban magyar-román tárgyalások kezdődtek, ezek kudarca után kiéleződött a két ország viszonya. A németek azonban nyugalmat akartak a térségben, már csak a Szovjetunió ellen tervezett háború miatt is. Így az augusztus végén egyeztetésre Bécsbe rendelt magyar és román delegáció azzal szembesült, hogy a német és olasz vezetés által meghozott döntés meghallgatására érkeztek.
Az augusztus 30-án a Belvedere-palotában Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter által kihirdetett második bécsi döntés Észak- Erdélyt Magyarországnak ítélte, ugyanakkor szavatolta a megmaradt román területek integritását. Az átcsatolt terület 43 591 négyzetkilométer volt, a 2.185.456 lakos 51,4 százaléka volt magyar. Visszakerült Szatmárnémeti, Nagyvárad, Kolozsvár, Nagykároly és Marosvásárhely, továbbá Máramaros és a Székelyföld. A bonyolult etnikai viszonyok, a magyar és román többségű területek keveredése, a Székelyföldnek a trianoni magyar határoktól való nagy távolsága miatt egymilliónál több román lakos is Magyarországhoz került, ugyanakkor mintegy 400 ezer magyar Romániában rekedt.
A magyar hadsereg 1940. szeptember 5-én lépte át a határt, az egyetlen halálos áldozatokat követelő fegyveres incidensre 9-én Ördögkútnál került sor. A parlamentbe 48 erdélyi magyar képviselő került be, 3 hely jutott a németségnek, az egymillió románnak fenntartott 12 mandátum betöltetlen maradt.
A területgyarapodásért az ország komoly árat fizetett. Növelni kellett a Németországba irányuló nyersanyag- és élelmiszerszállításokat, radikális lépések történtek a „zsidókérdésben”, a hazai német kisebbség egyetlen törvényes szervezetének a náci befolyás alatt álló Volksbundot ismerték el, az ország csatlakozott a tengelyhatalmi szerződésekhez, folytatódott a versenyfutás a náci Németország kegyeiért. Az „ország-gyarapítás” utolsó állomása 1941 áprilisában a Délvidék megszállása volt, ekkorra Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, a lakosság négymillió fővel gyarapodott, s a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része a határok között élt.
A második világháborús vereség után az 1947. február 10-i párizsi béke visszaállította Magyarország 1938 előtti határait, semmisnek mondta ki az első és a második bécsi döntést, sőt a Szigetközben három falut át kellett engedni Csehszlovákiának. Népújság (Marosvásárhely)

Hűbérbirtok?
Szent István királyunk ünnepén Szatmárnémetiben járt és előadást tartott Bárdi Nándor, az ismert pesti történész és kisebbségkutató. A kettős állampolgársággal kapcsolatos fejtegetését annak hangsúlyozásával kezdte: ha eddig nem tudtuk volna (sokan tudtuk!), vegyük tudomásul, hogy „ez a történet” nem rólunk, határon túli magyarokról szól, hanem Magyarország belső gondjairól, identitáskereséséről
Most is, hogy a Fidesz-kormány megadta, és akkor is erről szólt, amikor Kovács László, az MSZP elnöke a 2004-es népszavazáskor azzal riogatta a választókat, hogy huszonhárommillió román özönli el Magyarországot. A közvéleménnyel sikerült elhitetni, hogy a szocialisták támogatói az állampolgárság megadása ellen, a fideszesek pedig mellette voksoltak Bárdi szerint a valóság összetettebb, mert az MSZP-szimpatizánsok 32 százaléka mellette, ugyanakkor a fideszesek 20 százaléka ellene szavazott.
Ebből következik, hogy nem lehet csak egy párt nyakába önteni a szégyenlevest. A történész külön felhívta figyelmünket: ne legyenek illúzióink, Magyarország nem fogja, mivel nem tudja megoldani a határon túli magyarok problémáit. Ebből az következik: a helyzet kulcsa részben a mi kezünkben, részben a nemzetközi támogatottságban van.
S akkor mit tapasztalunk? Némelyik fideszes úgy próbálja beállítani, azt sugallja, hogy ők az erdélyi magyarok soraiban is rendet tesznek Az elmúlt napokban annyit idézték a lapok Kövér László egyik ide vonatkozó mondását, hogy már a klasszikusok sorába emelik.
Az Országgyűlés friss elnöke, aki elszólásairól már korábban híressé vált, a gyergyói EMI- táborban, amely jobbikosokat és más szélsőségeseket sem nélkülözött (ám akkor Kövér mit keresett ott?!) azt mondta, hogy pártja most dolgozza ki, miként viszonyuljon az erdélyi magyar szervezetekhez, s most határozza meg, hogy melyiknek milyen szerepet és feladatot szán.
Jól értették: feladatot! Mert hát mi ugye a Kövér hűbérbirtoka vagyunk, csupa lüke, elmebajos, tehetetlen emberek, akiknek halvány gőzük nincs, hogyan kell politizálni, kivédeni a román huncutságokat. Ezt sokkal jobban tudják a Rózsadombon lakó, románul egy kukkot nem tudó, velük soha nem élő budapesti politikusok.
Nem tudni, a jó ideje Brüsszelben élő európai parlamenti képviselőnkön kívül kik lesznek a kivételezettek. Tartunk tőle: a Jobbik itteni képződményei is, különben miért mutatkozott fideszes képviselő nem csak Gyergyóban, de Szatmár megyében is egy olyan rendezvényen, amelyet Vona Gábor neve fémjelzett?
Mert ugye, más a mérce Pesten és más Gyergyóban...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

(Vezércikk)
Mai álom egy nem létező múltról
Barátot tarts közel, ellenséget még közelebb! A közismert népi bölcseletet tartja láthatóan szem előtt az új magyar kormány, amelynek a nyugat felé sokszor fityiszt mutató külpolitikája a szomszédsági és régiós kapcsolatok erősítését, meglévő régiós kötelékek megszilárdítását és újak létrehozását promoválja.
Mert miközben Orbán Viktor miniszterelnökkel az élén a Fidesz-kormány nagy merészen kitessékeli a Nemzetközi Valutaalap bankárait az országból, alaposan meghökkentve a nemzetközi közvéleményt, a magyar diplomácia vezetője egy hónap leforgása alatt kétszer látogat Bukarestbe, egyéb, balkáni célpontjait nem is említve. (És akkor még nem beszéltünk arról, hogy előreláthatólag egy hónap múlva Martonyi János ismét itt lesz a – tavaly elmaradt – román–magyar kormányülésen, valamennyi kormánybeli társával együtt.)
Orbán Viktorék alighanem ráhibáztak itt valamire. A gazdasági válság ugyanis valóban közelebb hozhatja egymáshoz az Európa kevésbé szerencsés felén született embereket, népeket. Antropológiából ismert tény, hogy amikor egy embercsoport bajba kerül, az egyedek közelebb húzódnak egymáshoz, így próbálják óvni magukat és egymást a veszedelemtől. Egy másik szinten a válság most olyan konjunktúra, amikor érdemes elővenni a fiókban porosodó régiós stratégiákat, terveket, és a történelemben sem árt egy kicsit visszamenni. Például Németh Lászlóig, aki – valamikor a harmincas években – egy akkor sem létező múltat álmodott hazájának, a Duna-medencei népek testvériségét. Tudatosan vagy sem, Budapest mostani szomszédságpolitkájában a dunai népek összefogásának Németh László-i gondolatának nyomai fedezhetők fel.
Az író nagy port kavart, a „Tanú”-ban megjelent, Magyarok Romániában című esszéjében azonban csalódottan állapítja meg, hogy a magyar nép nem áll készen arra, hogy egy ilyen nemes cél zászlóvivője legyen ebben a térségben. Akkor is, mint ahogyan most is, egy gazdasági világválság után-közben született meg az összefogás nemes gondolata, amely akkor is elbukott, és most is ugyanazon bukhat el: a felsőbbrendűségi komplexuson, a magyar rátartiságon.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

A magyar kormány támogatja az autonómia-törekvéseket
(MTI) – A határon túli magyarság autonómia-törekvéseinek támogatását és a nemzet egyesítésének történelmi lehetőségét hangsúlyozták a kormánypárti felszólalók szeptember 18-án a Budapesten rendezett autonómia-konferencián.
Balsai István, a Fidesz frakcióvezető-helyettese ígéretet tett a határon túli és anyaországi hallgatóság előtt, hogy soha nem fogják az autonómia ügyét elfelejteni, mellékvágányra terelni. Minden erőt annak szentelünk majd, hogy az erről szóló döntések – amelyek nem Budapesten születnek majd – olyanok legyenek, amilyet a határon túli magyarok szeretnének – fogalmazott.
A kormánypárti politikus ugyanakkor megjegyezte: az autonómia kérdése Nyugat-Európában is napirenden van, nem tipikusan magyar vagy kelet-európai kérdésről van szó.
Balsai István, felidézve az egyszerűsített honosításról szóló jogszabály elfogadását, a döntést a ciklus meghatározó lépésének nevezte.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke azt mondta, hogy a kettős állampolgárságnak akkor lesz jótékony hatása a nemzet jövőjére, biztonságára, ha a magyarországi állampolgárság a létbiztonságot, az emberi élet egészséges feltételeinek megteremtését jelenti.
A politikus azon véleményének adott hangot, hogy az autonómia ügyében jó esély van illúziók nélkül számon kérhető feladatokat meghatározni a tudománynak, a politikának és a népképviseletnek egyaránt. Az európai példák, ellenpéldák, eredmények és kudarcok feltérképezése bőven ad lehetőséget és feladatot – mondta, hozzátéve: „ami tény, hogy Trianon óta folyamatos, nemzetgyilkos, a Kárpát-medence valamennyi területére kiterjedő etnikai tisztogatás áldozatai vagyunk”.
Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke arról beszélt, hogy a politikai rendszerváltás végrehajtására van szükség határon túl is. Ha egységes nemzetről beszélünk, egységes cselekvésre van szükség – jelentette ki, hozzátéve: ki kell iktatni a kettős mércét, ha magyar ügyekről van szó.
Duray Miklós felvidéki író, politikus azt mondta, ő megrögzött autonómiapárti, az ugyanis a demokrácia szerves része, és a határon túli magyarság jövőjét általa lehet bebiztosítani.
Ugyanakkor megállapította, hogy sem Romániában, sem Ukrajnában, sem a mai Szlovákiában nem igazán sikerült előrelépni a nyelvhasználaton és az oktatáson túl bármilyen jogi rendezés érdekében. Mint kifejtette: borúsan látja a helyzetet, a felvidéki magyarok szerinte feladták az autonómiát. Oda sem tudtak eljutni, hogy azon a szinten kerüljenek túl, amit 1919-ben, az első világháború után meghatároztak. Ez a veszélyes – fogalmazott.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke azt mondta, az előrehaladás első lépése nem a többség jó szándéka és nyitottsága, hanem az, hogy a saját közösségen belül szót váltsanak és szót értsenek egymással. Amíg ezen nem tudnak túllépni, sehol nem lesz autonómia, ebben egészen biztos – tette hozzá.
Meggyőződése, hogy az autonómia ügye nem Budapesten dől el. Sok a tévhit ugyanakkor az autonómiával kapcsolatban – vélte, hozzátéve: sokan álomként élik meg. Hozzáfűzte: számára az autonómia nem cél, hanem eszköz, megvalósítása nem „meseszerű”. Az autonómia és megvalósulása hosszadalmas folyamat, annak a jogrend részévé kell válnia. A kisebbségi politika ezt úgy tudja elérni, ha a többségnél kellő támogatást tud szerezni – fejtette ki. Népújság (Marosvásárhely)

Határ menti lobbi sztrádáért
Mivel a jövő héten első olvasatban már a kormány elé kerül a 2011-es állami költségvetés tervezete, Cornel Popa szenátor, a Nemzeti Liberális Párt Bihar megyei szervezetének elnöke szükségesnek tartotta, hogy több megyére, sőt az országhatáron túlra is kiterjedő figyelemfelkeltő akcióval sürgesse a végrehajtó hatalmat az észak-erdélyi autópálya megépítésének finanszírozására. A régióbeli fejlesztésre vonatkozó igényt nyomatékosította, hogy Hajdú-Bihar megyei fideszes képviselők is a kezdeményezés mellé álltak. A Berettyószéplakon végződött túrát egy fórum követte, amelyen a résztvevők közös nyilatkozatban szólították fel a kormányt (a bukarestit és a budapestit is) a sztrádák megépítésére.
A Berettyószéplaki Ipari Iskolacsoport szépen rendbe tett díszterme adott otthont az észak-erdélyi autópálya ügyéről szervezett fórumnak, amelyen Hajdú-Bihar, Szilágy és Bihar megyei törvényhozók – fideszesek, RMDSZ-esek és liberálisok –, önkormányzati képviselők, polgármesterek alpolgármesterek vettek részt. Közvetlen tájékoztatást kaphattak a dolgok (szó szerinti) állásáról a kivitelező Bechtel cég projektmenedzserétől, Michael Swinfordtól, a Bihar megyei szakaszt felügyelő Anamaria Savától, illetve az államot megrendelőként képviselő Országos Autópálya és Országút Társaság kolozsvári székhelyű területi igazgatójától, Ion Pantelimontól. Biharból a főszervező Cornel Popa mellé felsorakozott a megyei önkormányzat szintén liberális elnöke, Radu Ţîrle és alelnöke, Dumitru Voloşeniuc, Nicolae Jolţa ugyancsak NLP-s parlamenti képviselő; az RMDSZ-t egyedül Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök képviselte, míg Szilágyból Fekete Szabó András szenátor és Seres Dénes képviselő már a terepen, a széplaki viaduktnál csatlakozott a Váradról indult társasághoz. Ott volt még Tiberiu Marc, Szilágy megye tanácsának elnöke és helyettese, Cristian Ionescu, továbbá Zilah polgármestere és city managere, illetve Bihar megyei illetőségű Adrian Miroslav Merka, a Romániai Szlovákok és Csehek Demokratikus Szövetségének parlamenti képviselője. A határ túloldaláról Vitányi István fideszes képviselő és kollégája, egyben Püspökladány polgármestere, Arnóth Sándor, továbbá Muraközy István berettyóújfalui alpolgármester vett részt a találkozón.
Minden részvevő egyetértett abban, hogy a térség gazdasági fejlődését nagyban segítené, ha elkészülne az autópálya. A Boc-kabinet 2008 óta 569 milliót költött erre a sztrádára, ám nem a partiumi részre, mert itt – a széplaki viadukt kivételével – leállt a munka, és lassan a természet visszafoglalja a tőle elhódított területet. Erről „pályabejárásunk” alkalmával meggyőződhettünk. Popa szenátor hosszas utánajárással bebocsátást nyert a látogatók számára a Bechteltől az amúgy üres, de szigorúan őrzött munkatelepre, így Bisztraterebes határától Dólyáig a majdani autópályán gurulhattunk. A tömörített földes-kavicsos útalapon véges végig kiütközött a gyom, akár ki is írhatnák, hogy az autópálya füvére lépni tilos. A kivitelező cég vezetőinek és egyéb notabilitások jelenléte ellenére a térség felvigyázásával megbízott, fekete sisakba, védőruhába, csizmába öltözött vagyonőrök zavaró közelségből követték konvojunkat fekete dzsipjükkel, és állták körül a csoportot egy-egy megállónál.
A pályatest elkészült szakaszán egyébként már meglátszik a természet munkája: a vasbeton pillérek rozsdásodnak, repednek, az esők mély patakmedreket vágtak a töltések oldalába, több helyen földcsuszamlás, suvadás látható, csapadékból vagy talajvízből tavacskák képződtek. Állítólag egy év alatt másfél millió euróba kerülne az állagmegőrzés, de a már szinte félig kész, Széplakig tartó útrész befejezéséhez százmillió euró kellene. A kormány nem ad pénzt, csak a széplak melletti, 1,8 kilométer hosszú viaduktot fejezik be az idén, az az út viszont magában haszontalan, hisz nem visz sehonnan sehová. A határt túloldaláról érkezett vendégek – kettejük az önkormányzati választási kampányban is fontosnak tartotta időt szakítani a rendezvényre – is elsősorban az összeköttetés megteremtését szorgalmazták, hiszen ez az egész térség érdeke.
Csak pénzkérdés – derült ki a fórumon a felszólalásokból, s az is világos lett: az viszont politikai döntés kérdése, hogy a meglévő kevés pénzt az ország mely vidékének fejlesztésére adják. A fórumon megfogalmazott közös nyilatkozatok aláírói ezt a politikai döntést szeretnék a mi térségünk felé hajlítani például azzal is, hogy a közeljövőben esedékes román–magyar közös kormányülés egyik témájának ajánlják a sztrádaépítés finanszírozását. Minden részvevővel együtt reméljük, a kezdeményezést tettek is követik.
Máté Zsófia. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Központ a szórványért
A szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központ a térségben – mondta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. A szombati alapkőletételen a magyar kormány számos politikussal képviseltette magát, de jelen voltak az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezető politikusai is. Eközben a Tordán megrendezett szórványkonferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a szórványközösségek életét meghatározó kedvezőtlen folyamatokat csakis erős, önálló magyar tanintézetek, kulturális, közösségi központok létrehozásával lehet megállítani.
A vegyes házasságokból származó gyerekeket is magyar iskolába terelheti a Mezőségi Szórvány Oktatási Központ, azért van szükség egy korszerű oktatási intézmény felépítésére. A szamosújvári magyar általános iskola ugyanis a legrosszabb állapotban van, így sok magyar szülő inkább adja a modern és jól felszerelt román iskolákba a gyerekét – nyilatkozta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke szombaton, a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. Hozzáfűzte, különösen az olyan szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központjuk a térségben, ahol településenként csak egy-két magyar család él.
Hivatalosságok felvonulása
Szombat délelőtt az őszi napsütéses, de csípős, hideg időben több mint száz meghívott és érdeklődő sétált a Teleki Alapítvány székhelyétől a mezőségi szórvány magyarságot kiszolgálni hivatott leendő – bölcsődét, óvodát és iskolát egyesítő – oktatási központ udvarára. Hogy nem mindennapi eseményről volt szó, jól mutatja a tény, hogy szép számmal képviseltették magukat magyarországi tisztségviselők államtitkároktól miniszterelnöki tanácsosig. Rajtuk kívül jelen voltak a közalapítványok vezetői, a Kolozs megyei RMDSZ vezető politikusai, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselői. Egyik újságíró kolléga meg is jegyezte: ritkán lehet ennyi hivatalosságot a gödör szélén látni. Az alapkő letételét megelőzően számtalan magyarországi és hazai elöljáró mondott beszédet, az esemény ünnepélyességét a szamosújvári fiatalok népdalok éneklésével és versek szavalásával teremtették meg.
Az összefogás ereje
Elsőként Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke köszöntötte az alapkőletétel ünneplő közönségét, majd Gönczi István, a beruházás kivitelezője ismertette a Szervácziusz László műépítész készítette műszaki tervet. „Vállaljuk, hogy a lehető leghamarabb át fogjuk adni az épületeket” – jelentette ki a kivitelező. Ovidiu Drăgan, Szamosújvár polgármestere is üdvözölte a Mezőség felé nyitó és a hagyományt és kultúrát megőrző iskolaépítő programot. „Meg vagyok győződve róla, hogy sikeres lesz” – fejezte ki optimizmusát a polgármester. Ezt követően szinte valamennyi hivatalos vendég mondott hosszabb-rövidebb ünnepi beszédet. Révész Máriusz magyarországi parlamenti képviselő, Orbán Viktor miniszterelnök gyermek- és családügyi tanácsadója az összefogás és az egyetértés fontosságát hangsúlyozta. „Ott épül egy-egy csoda, ahol ember van és mögötte erős közösség van” – dicsérte Révész Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány és a szamosújváriak vállalását. A fideszes politikus azzal a pokolban játszódó viccel szemléltette az összefogás jelentőségét, amelyből kiderül, hogy az oroszokat az ördögöknek nagyon kell őrizniük, mert mind ki akarnak mászni az üstből, amelyben főnek, a németeknek ki kell tenni egy táblát, hogy kilépni tilos, a magyarokat meg nyugodtan őrizetlenül hagyhatják, mert azok úgyis egymást húzzák vissza.
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja beszédében kifejtette, stratégiai cél a szórvány iskolaközpont kiépítése. „A jelenlegi helyzetben nem tehetem meg, hogy ne emlékezzek meg az erdélyi magyar pedagógusok áldozatvállalásáról – mondta a főkonzul. Egységes cselekvést, konszenzust, ezt kérjük az erdélyi magyarságtól, mert Magyarország így tud hatékonyan fellépni a külhoni magyarok érdekében” – fogalmazta meg elvárásait Szilágyi Mátyás. „A bátor emberek földjén vagyunk, most” – jelentette ki Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke arra utalva, hogy olyan helyen sikerül oktatási központot létrehozni ahol korábban leírták a magyarságot. „A szórványkérdést depolitizálni kell, nem válhat pártpolitikai csatározások áldozatává” – szögezte le Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
Folyamatosan kell lobbizni
A Kemény Zsigmond Oktatási Központ várhatóan 650–700 magyarul tanuló kisdiákot fogad be majd. Balázs-Bécsi Attila elmondta, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont modelljét kívánják követni, ami azt jelenti, hogy az iskolaközpont közös román–magyar állami és alapítványi forrásokból finanszíroznák. A teljes beruházás értéke mintegy 3 millió euró, lejben kifejezve 12,63 millióba kerül. Jelenleg elkészült a teljes tervezési dokumentáció, megszerezték a szükséges építkezési engedélyt, a magyar kormány a Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok keretében 40 millió forintnyi támogatást nyújtott, így október elejétől elkezdődtek a munkálatok a szamosújvári önkormányzat 8000 négyzetméteres belvárosi telkén.
Szamosújváron jelenleg a magyar gyerekek vegyes tannyelvű intézetben tanulnak, nincs önálló magyar nyelvű iskola. Az új oktatási központ része annak a hosszú távú oktatási programnak, amelyet a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a szamosújvári Téka Alapítvány tíz éve indított útjára. A mezőségi szórványoktatási program vállalt célja, hogy megoldja a szórványban élő magyarok anyanyelvű oktatását. Eddig a program keretében már felépítettek egy korszerű kollégiumot Válaszúton az 1–4. osztályos elemisták számára, Szamosújváron az 5–12. osztályos általános és középiskolások tanulhatnak majd.
Az új intézmény a tervek szerint egyaránt kiszolgálja Szamosújvárt, a Kis-Szamos mentét, Észak-Mezőséget, Belső-Mezőséget és a Szamos menti dombságot, azaz a háromezer négyzetkilométeren található több mint harminc szórványtelepülést. Balázs-Bécsi Attila ugyanakkor kérdésünkre elmondta, folyamatosan kell lobbizniuk a különböző finanszírozási formák elnyeréséért, az építkezés különböző szakaszait ugyanis egyenként hajtják végre, ráadásul a kisebbségi oktatást nem kezeli kiemelt fontosságúnak az Európai Unió, ezért strukturális alapok sincsenek rá. A kivitelező szerint, ha lesz pénz, akár egy év alatt is be lehet fejezni az oktatási központ felépítését, reálisan számolva azonban örülni kell annak is, ha négy-öt év alatt elkészül az iskolaközpont – fogalmazta meg várakozásait Balázs-Bécsi Attila.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár),

Erősödik az erdélyi autonómiamozgalom
Erősödik a magyar-magyar együttműködés a különböző erdélyi autonómiamozgalmak kérdésében. Az új magyar kormány már határozottan áll ki a mozgalom mellett. Van okunk optimizmusra, vagy legyünk inkább realisták?
Erősödik a székely-magyar együttműködés
Az elmúlt hetekben több olyan hír látott napvilágot, melyek alapján jogosan következtet arra az ember, hogy az erdélyi (székelyföldi) autonómiatörekvések új lendületet kaphatnak, az új magyar kormány ugyanis több olyan erőfeszítést is tett/tesz, amivel a székely autonómia melletti elkötelezettségét bizonyítja – akár nemzetközi porondon is. Pár hete született például döntés arról, hogy a jövőben az Európa Tanácsban (ET) a magyar delegáció fogja képviselni a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT). Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a legnagyobb európai emberi jogi szervezetben ezentúl – hazánk tolmácsolásában – folyamatosan felszínen lehet tartani a székelyföldi autonómia kérdését.
Az, hogy az Európa Tanácsban ezzel a módszerrel megoldják a székelyek képviseletét, valóban nagy lépést jelenthet az autonómiához vezető igen rögös úton. Ez az a szervezet ugyanis, amelyik számos ajánlásában foglalkozik a nemzeti kisebbségek jogaival és érdekvédelmével, sőt, az ún. Gross jelentésében kiemeli az autonóm régiók pozitív tapasztalatait is. Nem véletlen tehát, hogy az SZNT éppen az ET-t szemelte ki, és kérte fel Magyarországot, hogy saját delegációja révén „jelenítse meg” a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseit a szervezetben.
A strasbourgi képviselet mellett az is szimbolikus jelentőségű, hogy az SZNT következő munkaülését Budapesten, az Országház felsőházi termében tartja. A székelyek meghívják tanácskozásukra Orbán Viktor miniszterelnököt, Schmitt Pál államfőt és a parlamenti pártok képviselőit is, hogy megvitassák a székely törekvések és a magyar nemzetpolitika céljainak összeegyeztethetőségét. Izsák Balázs, az SZNT elnöke az üléssel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a helyszín kiválasztásánál szempont volt, hogy minél nagyobb visszhangot váltson ki a magyar közvéleményben. Kifejezte abbéli reményét is, hogy Magyarország olyan patrónusa lesz a székelyföldi autonómiának, mint Ausztria a már autonóm Dél-Tirolnak.
Egész Erdély, sőt, a Partium is!
Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy nem csak a Székelyföld törekszik az önrendelkezés elérésére, hanem az egész erdélyi magyarság is. A romániai magyarság autonómiatörekvései hármas célrendszert jelenítenek meg: a Székelyföld területi autonómiáját; az ún. személyi elvű/kulturális autonómiát, amely nem a területet, hanem a magyar lakosságot ruházza fel érdekképviseleti és igazgatási jogosítványokkal bíró intézményrendszerrel; végül az ún. sajátos státusú önkormányzatokat, melyek a magyar többségű települések önkormányzatainak jelentenek önigazgatási jogokat.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke egy közelmúltban tett nyilatkozatában utalt arra, hogy a területi autonómia a Partiumra is kiterjeszthető lehetne. A kijelentés nagy felháborodást váltott ki a román fél oldaláról, noha Tőkés hangsúlyozta, hogy csakis „a román politikum beleegyezésével, kölcsönös egyezség alapján” szeretné megvalósítani a Partium autonómiáját. Ennek ellenére Corina Creţu román EP-képviselő kérte Tőkés László leváltását a Parlament alelnöki tisztségéről.
Paradox módon azonban Tőkés elképzelései éppen egy román kezdeményezésben találhatnak partnerre. A Krónika.ro hírportál csütörtökön közölt interjút Emil Aluas-szal, aki Erdélyiek Pártja néven indított mozgalmat a közelmúltban, méghozzá nem másért, mint Erdély és a Bánság autonómiájáért. Az autonómiapárti úriember – aki mellesleg foglalkozása szerint karmester és korábban Budapesten is tanult – román-magyar-német igazgatású autonóm régiókká alakítaná az említett országrészeket.
„Mi úgy képzeljük el, hogy az autonóm Erdélyt és Bánságot együtt irányítja egy román, egy magyar és egy német kormányzó, akiket szabad választásokon választanak meg” – mondta Alaus a Krónika riporterének, utalva arra is, hogy az RMDSZ-ben potenciális szövetségest lát. „Programunkban az szerepel, hogy az adóink 7 százalékát továbbra is Bukarestnek fizetnénk, hogy abból tartsák fenn a külpolitikát, a Nemzeti Bankot, stb. Mi nem akarjuk az ország feldarabolását, de úgy gondoljuk, hogy ennek a régiónak az áll érdekében, hogy maga döntsön a saját ügyeiben” – fogalmazta meg érveit a karmester-politikus.
És a valóság…
Az autonómiatörekvések jelenlegi állásának eddigi felvázolásából az ember már-már úgy érezheti, hogy az erdélyi és székelyföldi önrendelkezés megvalósulása pusztán karnyújtásnyira van. A valóság azonban az, hogy a helyzet nem ilyen rózsás, s a folyamat még igencsak gyerekcipőben jár.
A .sic domainnév beindítása, mint a székely autonómia első megnyilvánulási formája valószínűleg sokak számára ismert, hiszen aláírásgyűjtő akció is indult az ügy érdekében. „Székelyföld saját internetes azonosítója lehetővé teszi (tenné – a szerk.), hogy 2010 első negyedévétől a székelyföldi önkormányzatok, intézmények, cégek, magánszemélyek honlapjainak címe Székelyföldre utaló „.sic" végződésű legyen" – olvasható az SZNT 2009. májusi közleményében. Vagyis az SZNT előzetes értesülései szerint az ICANN-nek (az a szervezet, amely az internetes tartománynevek kiosztását intézi) már 2010. első negyedévében ki kellett volna írnia az aktuális pályázatot – ez azonban a mai napig nem történt meg.
Az SZNT elnöke, Izsák Balázs azonban a késedelem ellenére optimista: „sajnos, késik a kiírás, ez nem rajtunk múlik, viszont a mozgalommal tudatosítunk egy új jelképet, amely autonómiatörekvésünk fontos eszköze lehet”. Úgy tűnik tehát, hogy noha az autonómiatörekvések valóban új lendületet vehetnek Budapest (és talán bizonyos erdélyi román csoportosulások) támogatásával, a gyakorlat egyelőre felülírja az optimista várakozásokat... Erdély.ma

(MTI) - Tőkés: le kell zárni a posztkommunista átmenet korszakát
Le kell zárnunk a XX. század terhes örökségét, a rendszerváltozást megakasztó posztkommunista átmenet korszakát, és az egyesülő Európában végre el kell kezdenünk a XXI. századot - fejtette ki Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmányának kétnapos nagyváradi ülését követő vasárnapi sajtótájékoztatóján.
Az erről szóló közlemény szerint Tőkés László, aki egyben az EMNT elnöke, emlékeztetett: húsz éve kezdődött el a rendszerváltozás, amely idén áprilisban újabb lendületet kapott Magyarországon. Abbéli reményének adott hangot, hogy a magyarországi önkormányzati választások eredményeképpen kiteljesedhet az anyaországi folyamat. Magyarország ilyen szempontból modellértékű lehet Románia számára is - fogalmazott az EP-képviselő, aki szerint mind a román nagypolitikában, mind az erdélyi magyar belpolitikában szükség volna változásra.
- Le kell zárnunk a XX. század terhes örökségét, a rendszerváltozást megakasztó posztkommunista átmenet korszakát, és az egyesülő Európában végre el kell kezdenünk a XXI. századot, ki kell építenünk a valódi jogállamiságot és demokráciát. Ehhez soha vissza nem térő alkalmat jelent az Orbán Viktor miniszterelnök által javasolt Nemzeti Együttműködés Rendszere - jelentette ki Tőkés László.
Mint a közlemény fogalmaz, az EMNT a Fidesz-KDNP és az általuk felállított kormány stratégiai partnereként a közéleti és a nemzetpolitikai rendszerváltozás jegyében tartotta meg kétnapos ülését. A nemzeti együttműködésből az EMNT ki akarja venni a részét - hangsúlyozta Tőkés László. Hozzáfűzte: ebben a munkában mindenkire számítanak, a civil szférára, az egyházakra, a különböző politikai szervezetekre, mindenkire, aki a határok fölötti nemzetegyesítés érdekében, s egyben a külhoni magyar közösségek számára létfontosságú nemzeti autonómiák rendszerének felépítéséért dolgozik.
Toró T. Tibor ügyvezető elnök röviden beszámolt arról, hogy az EMNT elnöksége az új magyar kormány felállása után több ízben is találkozott az anyaországi vezetőkkel. Ezeken a találkozókon áttekintették, hogy az EMNT milyen konkrét formában és mértékben járulhat hozzá a nemzeti együttműködéshez.
Az ügyvezető elnök felhívta a figyelmet: a magyar nemzetegyesítés folyamatában leginkább információkra, ismeretekre, tudásra és hálózatépítésre van szükség. Ennek jegyében az EMNT olyan regionális központok létrehozását kezdeményezi, amelyek biztosítani tudják az információ- és tudáscserét a romániai és a magyarországi - intézményi és személyi - elit, illetve a magyar közösség tagjai és csoportjai között. Bukarest

Lesz új párt, de nem az EMNT-ből
Nem alakul párttá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), de katalizátora kíván lenni egy olyan párt létrejöttének, amely a Tőkés László által képviselt értékrendek mentén vívja ki Erdély és a Partium egyes részeinek autonómiáit – jelentette be tegnap Nagyváradon Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
A szervezet a hétvégén a partiumi városban tartotta kihelyezett elnökségi ülését. Tőkés László EMNT-elnök leszögezte: nem kíván pártelnök lenni. Toró T. Tibor elmondta: az EMNT jelenlegi fontos célkitűzése, hogy minél aktívabban kivegye a részét abból a munkából, amelyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemzeti együttműködésnek nevez.
Ennek érdekében a magyar kormány több tagjával is tárgyaltak már, akik szerepet vállaltak az új magyar nemzetpolitikában, illetve az elmúlt két kormányzati mandátumban különböző helyekre juttatott pénzbeli támogatások rendszerének átvilágításában. Az EMNT november 27-ére közgyűlését is összehívja, addig azonban minden területi szervezetnek meg kell tartania soros tisztújítását. A tanács úgynevezett erdélyi demokráciaközpontok létrehozását is tervezi: ezek elsősorban információs központokként működnek majd, pályázatfigyeléssel foglalkoznak, de azzal a monitoringtevékenységgel is, amelynek során az önkormányzatokat, a politikumot és a közéletet figyelik majd.
Toró azt mondja, az EMNT részt kíván venni a magyarországi alkotmányozási folyamatban is, jó lenne ugyanis, ha az új magyar alaptörvény nem csupán egy mondatban tartalmazná az anyaország határon túliak iránti felelősségét. Megújulásra, a 20 évvel ezelőtt elkezdődött rendszerváltás beteljesedésére van szükség Romániában is, éppúgy, ahogyan Magyarországon történt a parlamenti választások alkalmával – mondta Tőkés László. Az EMNT-elnök szerint az autonómiatörekvések megvalósításához politikai szereplőre van szükség – azt azonban mindketten leszögezték, hogy az EMNT nem akar párt, Tőkés pedig nem akar pártelnök lenni.
A készülő új alakulathoz partnerül szeretnék megnyerni az „eltérített” Magyar Polgári Pártot, melyben csalódtak, a Székely Nemzeti Tanácsot, az Erdélyi Magyar Ifjakat, sőt, az RMDSZ-t is – utóbbit azonban csak akkor, ha megújul. Toró leszögezte: bármi is lesz az új párt neve, azt szeretnék, hogy a Tőkés László által gyakorolt értékrend mentén, úgymond Tőkés-pártként működne, miközben az EMNT megmarad a civil módszerek mellett.
„Tévedés, hibás döntés egy új erdélyi magyar párt bejegyeztetése, mert az nem az egységet szolgálja” – jelentette ki a pártalapítási tervre reagálva tegnap Sepsiszentgyörgyön Kelemen Hunor. A művelődési miniszterré való kinevezésekor az RMDSZ ügyvezető elnöki tisztségéből felfüggesztett Kelemen szerint a romániai magyarság érdekeit parlamenti és europarlamenti szinten csak egységgel lehet képviselni.
„Olcsó populizmus, demagógia az autonómiával takarózni egy új párt alapításakor, hiszen a hivatali ügyeket sem úgy rendezzük, hogy nem járunk be a hivatalba, az autonómiáért sem lehet úgy harcolni, hogy nem veszünk részt a jogalkotásban” – fogalmazott a tárcavezető. Hozzátette, Tőkés olyan politikus, akinek van mondanivalója, és akivel nem mindig értenek egyet, ezen azonban az új párt bejegyzése sem változtat. Krónika (Kolozsvár),

Partumi tanárt díjaztak
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a hétvégén fogadta a partiumi autonómia érdekében dogozó munkacsoport tagjait. Ezen alkalomból személyesen gratulált dr. Szilágyi Ferencnek, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) oktatójának, aki az Egy régi tájegység és vonzáskörzet újjászületése. Érmellék és Debrecen kapcsolata című dolgozatával az első díjat nyerte el a Pálfi István Régiófejlesztési Alapítvány és a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-európai Segítő Szolgálata (CESCI) által meghirdetett „Határtalan Európa – határon átnyúló kapcsolatok” pályázatán. A díjnyertes pályamű szerzője egyebek mellett a Partiumi Autonómia Mozgalom Kezdeményező Testületét is vezeti. Szilágyi Ferenc az elismerő oklevelet a múlt héten, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) és a CESCI által szervezett Pálfi István Emléknapon vehette át, amelyre első ízben került sor 2010. október 12-én.
Pálfi István (1966–2006) tragikusan fiatalon elhunyt európai parlamenti képviselő az egyik úttörője volt a határon átnyúló együttműködések történetében forradalmi változásokat hozó európai területi együttműködési csoportosulás, az ún. EGTC-rendelet elkészítésének. Rövid, de tartalmas életművével példájává vált az elmaradt térségek felzárkóztatásáért, a népek határon átnyúló kapcsolatainak erősítéséért dolgozó szakembereknek és döntéshozóknak. Ezért döntött úgy a Magyar Köztársaság Kormánya, hogy emléknapot szervez és díjat alapít, amelyet minden évben a regionális együttműködésért a legtöbbet dolgozó személyeknek ítél oda. Az emlékérmet idén – elsőként – Jan Olbrycht lengyel politikus, néppárti európai parlamenti képviselő kapta, akinek a kitüntetést Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, valamint Gál András Levente, a KIM közigazgatási államtitkára adta át. A Duna Palotában tartott díjátadáson jelen voltak Schmitt Pál köztársasági elnök, Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke és több fideszes országgyűlési, illetve európai parlamenti képviselő. Navracsics Tibor az ünnepségen méltatta Pálfi Istvánnak a határokon átnyúló regionális együttműködésért Jan Olbrychttal közösen végzett munkáját – közölte Tőkés László EP-alelnök sajtóirodája. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Lejárt a nyolc szűk esztendő – Szőcs Géza számára az egész magyar kultúra fontos
Szőcs Géza kolozsvári költő, az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkáraként vett részt Csíkszeredában a hatodik Filmdok fesztivál díjkiosztó ünnepségén. A díszvendéggel székelyföldi látogatása alkalmából a napi politikáról, erdélyi kapcsolatairól, a magyar össznemzeti kultúra jövőjéről és kilátásairól beszélgettünk.
A filmdok fesztivált eddig csak távolról követtem, soha nem volt alkalmam személyesen is jelen lenni az eseményen. Ettől függetlenül felfigyeltem rá és sajnálattal vettem tudomásul, hogy egy adott pillanatban úgy tűnt, magyar állami támogatás híján a rendezvény kimúlik. Az új kormány hivatalba lépésével örömmel tapasztaltam, hogy van remény és lehetőség a filmdok feltámasztására. Megtettük a megfelelő lépéseket, és azért is jöttem örömmel az eredményhirdetésre: kicsit úgy érzem, a fesztivál a mi gyermekünk is, vagyis az új kulturális minisztérium államtitkárságáé.
Mennyire érte meglepetésként, amikor felkérték a miniszteri ranggal bíró, kultúráért felelős államtitkári poszt betöltésére?
Többször elmondtam már: meglepetés volt és mégsem. Eredetileg egy elméleti koncepció kidolgozása lett volna a feladatom. Pontosabban az, hogy miként lehetne helyrehozni azt a tudatrombolást, amelyet az elmúlt évek, évtizedek okoztak a magyar lelkületben. Miután ezt a felkérést elfogadtam és igyekeztem eleget tenni a kihívásnak, beleástam magam a kulturális intézményrendszer valóságába. Bevallom, elrettentő kép tárult elém. Amikor felkértek a szakterület irányítására, fenyegető hangokat hallottam magamban: ebbe csak belebukni lehet, ne vállald el. Közben annyi bizalmat éreztem és annyira megtisztelő volt a felkérés, hogy csak igent mondhattam. Pedig jó ideje eldöntöttem már, hogy nem fogok visszatérni a politikába: sem a parlamentbe, sem a végrehajtó hatalomba.
Valószínűleg sok támadás éri kolozsvári származása miatt, ugyanakkor az erdélyiek minden bizonnyal több odafigyelésre számíthatnak az anyaország részéről.
Örömmel hallok az erdélyiek bizalmáról, de el kell mondanom, hogy sok fanyalgást, sőt egyenesen rosszindulatú nyilatkozatokat is láttam ebből az irányból kinevezésem óta. Ennek dacára csak azt ígérhetem, amit az én helyzetemben bárki más ígérne: a határon túli magyarság a legjobbra és maximális támogatásunkra számíthat. Egységesen fogjuk kezelni a magyar kultúrát: a továbbiakban elképzelhetetlen a diszkrimináció és a hátrányos helyzet tudatos kialakítása vagy fenntartása. Nem egy tízmilliós, hanem egy tizenvalahány milliós közösség kultúrájáról, értékeiről, feladatairól, intézményi működéséről lesz szó. Ezt könnyű kijelenteni, de megvalósítani a legjobb szándék ellenére is nehéz.
Megnevezne néhány akadályt?
Most hívott fel valaki a frankfurti könyvvásárról: kiderült, a magyarországi könyvterjesztők cinizmusa folytán, a határon túli kiadók nem jutottak felülethez. Kérdem én: milyen más lehetősége van az erdélyi, a felvidéki vagy a délvidéki magyar kiadónak bemutatkozni a nemzetközi porondon? Nemrég néhány kiadó értesítést kapott: ha vannak Frankfurtban kiállítandó kötetei, néhány napon belül elküldhetik. Ezt tekintsük naiv és komolytalan ügykezelésnek. A Magyarország határain kívüli magyar kiadók átgondolt és előkészített bemutatása megoldatlan, bár én személyesen minden magyar műhely helyzetbe hozását támogatom, ez a saját felelősségem is. Azzal a kínálattal kellene megjelennünk, amit a közel tizenötmilliós lehetőségünk határoz meg. Más ügyek vonhatták el a figyelmünket, nem foglalkoztunk kellőképpen a vásárral, mert azt hittük, minden megy a maga jól bejáratott útján. Tévedtünk.
Beszéljünk a magyarországi sajtótámogatásról is: az elmúlt években a hazai ellenzéki, vagy ellenzékibb média teljesen kikerült az RMDSZ pénzosztásából. Lesz-e változás?
Helyzetem eleve nehéz, mert elfogultnak és ellenzékinek számítok, pontosabban RMDSZ-ellenesnek állítanak be. Időnként feltételezett vendettáimról röppennek fel teóriák, és sorolhatnám. Éppen ezért óvatosan közelítem meg a kérdést. Véleményem már sok évvel ezelőtt megfogalmaztam egy tanulmányban, amely a Magyar Kisebbség című folyóiratban jelent meg, Az RMDSZ faszarizmusa címmel. Már akkor jeleztem, hatalmas koncepcionális gondok vannak a kisebbségi területekre eljuttatott pénzek elszámolásával kapcsolatban. Konkrétan: ki és milyen elvek alapján osztja el a magyar adófizetők pénzét? Miután a világon semmi nem homogén, az erdélyi magyar közösség preferenciái sem írhatóak le homogén képletekben. Tömbmagyarságtól és szórványtól függetlenül nem lehet minden elvárásnak eleget tenni. Kétségtelen viszont, hogy valamiféle monopóliumot kiépíteni és megőrizni még eredményessége esetén is reménytelen dolog. Akinek jól megy, az a pénzcsapnál tolong, aki meg nem fér oda, az rosszul jár: így még az a hatásfok sem érhető el, amit a rendszer működtetői feltételeznek. Végtelenül differenciáltan, nagy odafigyeléssel és felelősségtudattal kell megtalálni a valóban támogatandó kulturális célokat. Ezeket a szándékokat nem írhatja felül a napi politika, nem válhatnak annak játékszerévé.
És a sajtó?
Nyilván a sajtó is a kultúra része, de egy napilap önmagában nem kulturális termék, csak hordozója annak. Ebben a dologban nem én vagyok a kompetens, hanem a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által irányított struktúra, amit jelenleg Répás Zsuzsa államtitkár vezet. Az általános vélemény az, hogy véget kell vetni mindenféle hegemóniának. Nyilvánvalóan van átjárás és konzultáció a tárcák között, ez nem is lehet másként. Megkockáztatom azt az állítást, hogy az erdélyi magyar sajtóra jobb napok várnak a nyolc szűk esztendő lejártával. Bár az ország anyagi-pénzügyi helyzete olyan amilyen, biztos, hogy a meglévő forrásokból az erdélyi magyar média teljes palettájának részesülnie kell.
Sokszínűbb lett az erdélyi magyar politika: kivel és milyen szinten tartja a kapcsolatot?
Örök életemben pártellenes voltam. Az átkosban is inkább elszenvedtem a párton kívüliség hátrányait, de nem léptem be. Annak idején az RMDSZ-nek is azért lettem tagja, mert vezetővé választottak, és ezzel automatikusan együtt járt a tagság. De – ideértve a Fideszt is – soha semmilyen más pártnak nem voltam tagja. Meggyőződésem, hogy a világ egyetlen országa, ahol a pártok a maguk valós és kívánatos fontossága szerint vannak jelen a társadalom életében, az Svájc. Rendkívül károsnak tartom, hogy barátságokat, sőt családi viszonyokat mérgez meg a pártpreferencia. Igyekszem emberi kapcsolataimat függetleníteni attól, hogy ki milyen színekben nyilvánul meg a közéletben. Az RMDSZ-szel például nincsenek intézményes kapcsolataim, de jó kapcsolatban állok néhány vezető képviselőjükkel, ugyanakkor vannak barátaim az MPP-ben és Tőkés Lászlóval az élen az EMNT-ben is. Ennek továbbra is így kell maradnia, mert a politikai zászlók cserélődnek, de a barátságok megmaradnak.
Kultúráért felelős államtitkárként globálisan tekint Erdélyre, vagy vannak kedvencei, például színház, vagy bármi más?
Alig van olyan terület, ami – ha szóba kerülne – ne lenne rendkívüli fontosságú. Kiemelt helyet érdemel a műemlékvédelem, a színház, az irodalom, a zene, a film, a sajtó. Szinte komolytalannak tűnik, hogy minden nagyon fontos, de valóban az: ez az értékvilág, amelyen belül az erdélyi magyar meg tudja élni, és kifejezésre tudja juttatni hovatartozását.
Jakab Lőrinc, Erdély.ma

November 5-én hat év után ülésezik a MÁÉRT
A magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök november 5-ére összehívta Budapestre a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amelyen minden bizonnyal szóba kerül majd a kettős állampolgárság ügye és a külhoni magyarok szavazati joga is.
A Magyar Állandó Értekezlet 1998 novemberében az előző Fidesz-kormány idejében kormányhatározattal létrejött tanácsadói és végrehajtás-technikai, politikai testület. Ezzel a döntéssel a Horn -kormány alatt 1996-ban először megtartott magyar-magyar csúcsértekezlet intézményesült. Tagjai a magyarországi parlamenti pártok és olyan kárpát-medencei magyar szervezetek képviselői, amelyek az adott országokban parlamenti vagy regionális – közlegitimitást élvező – képviselettel rendelkeznek. A MÁÉRT-nak a kormányhatározat szerint léteznek szakmai bizottságai is. A 2002-ben megtörtént kormányváltás után megváltozott a MÁÉRT jellege. Ettől kezdve nem a kormánynak a nemzetpolitikai elképzeléseit alakító testületeként működik, hanem a kormány elképzeléseit hivatott közvetíteni az érintettek felé. A jogosult résztvevők köre is megváltozott mivel a részvételi jogosultság nem a képviseleti legitimitástól függ, hanem a pártpolitikától. A szakmai bizottságok egy ideig még esetlegesen működtek.
A MÁÉRT utolsó ülésére 2004. november 11-én került sor. Az ülésen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök konfliktusba került a határon túli magyar vezetőkkel a kettős állampolgárság ügyében kiírt népszavazás miatt, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze.
A 2004. december 5-i népszavazás után, Kasza József szabadkai politikus kezdeményezésére, 2005. január 7-én a MÁÉRT határon túli tagjainak részvételével – és a magyarországi parlamenti pártok mellőzésével – megalakult Szabadkán a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF) azaz a „kis-MÁÉRT”. Ez az egyértelműen politikai okból alakult találkozási és vitafórum részint a MÁÉRT csődje miatt megfeneklett eszmecsere folyamatosságát volt hivatott szolgálni. Összehívására az okot mindenkor „a határon túli magyarság és a nemzet közös ügye” teremti meg. A HTMSZF soron következő ülését június 12-én tartotta Bécsben, ahol a MÁÉRT kárpát-medencei határon túli tagjai felvették a fórum teljes jogú tagjai sorába a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségét, az Észak-amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetségét, a Latin-amerikai Magyarok Országos Szervezeteinek Szövetségét. E tagfelvétellel a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma a világ magyarságának legátfogóbb keretévé vált. A kis-MÁÉRT legutóbbi, és talán utolsó ülésére Pécsett került sor a trianoni békediktátum 90. évfordulójára emlékezve.
Az Orbán-kormány közel hat évnyi mellőzés után hívta össze újra a MÁÉRT-et. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar polgármesterek VIII. világtalálkozójának második napján, Gödöllőn már bejelentette, hogy július 19-e előtt összehívják a Magyar Állandó Értekezletet, erre mégsem került sor. Semjén Zsolt július elején levélben fordult a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) eddigi résztvevőihez azzal a kérdéssel, szükségesnek tartanak-e változtatásokat a szervezetnél, és ha igen, milyen jellegűeket. A legszélesebb nemzeti együttműködési rendszerében az a helyes, ha az összehívás előtt megkérdezik a MÁÉRT-ben valaha résztvevő szervezeteket, hogy ők hogyan látják, milyen szervezeti változtatásokat szükséges végrehajtani - mondta akkor Semjén.
A MÁÉRT-nek megvan a világos statútuma, magyar pártok, politikai szervezetek vesznek részt benne, ez a magyar szervezetek fóruma. Aki részt akar venni benne, annak el kell fogadni a MÁÉRT statútumát, amely szerint a szervezetnek azok lehetnek tagjai, akik önmagukat magyarként definiálják - szögezte le Semjén Zsolt, a KDNP elnöke arra a felvetésre még június végén, a szlovákiai parlamenti választások után, hogy meghívják-e a MÁÉRT ülésére a Bugár Béla által alapított Most-Híd pártot. A Most-Híd elnöke erre úgy válaszolt: a párt a választóknak akar bizonyítani, nem a magyar politikának. „Egy párt nem attól válik ilyenné vagy olyanná, hogy mit bizonygat, hanem attól, hogy mit cselekszik. Mi a választóinknak akarunk bizonyítani, nem Semjén Zsoltnak, és nem Magyarországnak” – szögezte le Bugár. Megjegyezte, a Híd nem vazallusa egyetlen magyarországi és szlovákiai pártnak sem. „A labda Magyarországon pattog. Mi nem fogunk bizonygatni semmit, nekik kell dönteniük arról, hogy akarnak-e tisztességes partneri kapcsolatot a Híddal vagy nem“ - mondta a pártelnök.
Információink szerint Szlovákiából csak a Magyar Koalíció Pártja kapott meghívást a Magyar Állandó Értekezlet november 5-i ülésére. Felvidék.ma

Zágon ünnepelt (Csutak Vilmos-szobrot avattak)
Zágonnak van, mivel büszkélkednie, minden évben megemlékezhet egy-egy nagy elődről, szoborral tiszteleghet előttük - mondotta beszédében Kis József polgármester Csutak Vilmos igazgató-tanár, történész mellszobrának szombati avatóünnepségén. Az alkotás a Mikes-Szent-kereszty-kúria szobor- és kopjaparkját gazdagítja, a megemlékezésen a helybeliek mellett jelen volt Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, Pálosi Ferenc tiszteletbeli konzul, parlamenti képviselők, szenátorok, önkormányzati vezetők, egyházfők. A szobrot Zágon polgármestere és Szén József, Kisköre korábbi elöljárója leplezte le.
A mellszobor Kisköre testvértelepülés ajándékaként került Zágonba. Szén József beszédében kiemelte: Csutak Vilmos szobrával követendő pél-dát állítottak egy olyan faluban, amely őrzi a múlt értékeit. Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium jelenlegi igazgatója nagy elődje életútját elevenítette fel, hangsúlyozta kitartását, szülőföldje és a magyar oktatás melletti következetes kiállását. Incze Sándor esperes elmondta: a Székely Mikó Alapítvány már gondolt egy Csutak Vilmos-szobor állítására, de a zágoni polgármester megelőzte őket. Jövő évben azonban a megyeszékhelyen egész alakos szoborral tisztelegnek a nagy iskolaigazgató emléke előtt. Semjén Zsolt nem csak az eseményt méltatta, de kiemelte: a magyarországi rendszerváltás azonnali következményei érezhetőek, több, a határokon kívüli magyarságot érintő törvényt fogadott el az Országgyűlés. Jövő évben a szentgyörgyi Csutak-szobor állításánál magyar állampolgárokként, magyar útlevéllel a zsebükben ünnepelhetnek a háromszékiek - vázolta a jövő képét. A magyar miniszterelnök-helyettes jelenlétét az Orbán-kormány üzeneteként értelmezte Tamás Sándor tanácselnök: nyolc év hideg szünet után az új magyar kormány fontosnak tartja, hogy hangsúlyosan odafigyeljen Erdélyre, Székelyföldre - mondta.
Bokor Gábor, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MÁÉRT: Kik a meghívottak? – SEMJÉN: PÉNTEKEN ÖSSZEÜL A MAGYAR ÁLLANDÓ ÉRTEKEZLET
Összehívja a magyar kormány a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT); a hatéves szünet után pénteken a Parlamentben rendezendő tanácskozás témái között az oktatási-nevelési támogatás és a státusztörvény módosítása szerepel.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes keddi budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a MÁÉRT programját a határon túli szervezetektől beérkezett vélemények alapján állították össze.
Kiemelte: alapvető követelése volt a határon túli magyar szervezeteknek, hogy miután a Gyurcsány-kormány évekig nem hívta össze a MÁÉRT-et, az új kormány ezt tegye meg, s a nemzetpolitikai kérdéseket vitassák meg. Nekünk is egy identitásbeli kérdés, hogy próbáljuk meg jóvá tenni, amit az előző kormány elrontott - mondta, hozzátéve: ez egy egységes nemzet, a magyar nemzetpolitikai koncepciót nem lehet kialakítani a külhoni magyarok nélkül.
Közölte: a Híd-Most nem kapott meghívást a MÁÉRT-ra, mert - a meghívott határon túli magyar szervezetek véleményével összhangban - a tanácskozást a nemzeti érdekek képviseletére alakult, legitim magyar szervezetek fórumának tekintik. Ez fundamentális kérdés a magyar megmaradás érdekében - emelte ki a miniszterelnök-helyettes.
Hozzáfűzte: a Híd-Mosttal - amely többször deklarálta, hogy nem magyar pártnak, hanem vegyes pártnak tekinti magát - ugyanakkor korrekt és partneri viszonyra törekednek.
„A korrekt partneri kapcsolat az egy dolog, és a MÁÉRT-ra való meghívás az egy másik dolog” - fogalmazott a kereszténydemokrata politikus.
Semjén Zsolt hozzátette: ha ezen túlléptek volna, és magyar pártok helyett vegyes pártok is meghívást kaptak volna, akkor „ennek nem lenne vége”. Példaként említette, hogy a szerbiai Demokrata Pártban három magyar is mandátumot szerzett. Minden olyan nem magyar identitású párt is joggal kérhetné ezentúl meghívását, ahol létrehoztak magyar tagozatot, vagy magyar emberek, vagy magyar nevű emberek szerepelnek a politikusaik között. Ez a magyar jelleg feladását jelentené, ami az asszimilációt segítené elő - fogalmazott.
Közölte azt is, hogy elkészült a kettős állampolgársággal kapcsolatos tudnivalókról szóló honlap, amely minden technikai és tartalmi információt tartalmaz. Kérdésre válaszolva ismét megerősítette: személyes és pártja véleménye, hogy a határon túli magyarok szavazati jogot kaphassanak, az az Országgyűlés bölcsessége, hogy milyen megoldást választ. Hozzá a horvát példa áll a legközelebb, ahol a külhoniak pártlistán adhatják le voksaikat. A konzultációk során egyértelművé vált, a határon túli magyarság ragaszkodik a szavazati jogához.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár kiemelte: a MÁÉRT legfontosabb mondanivalója az újjáalakulás. Újrakezdjük a munkát, újra rendszeres fórumot szeretnénk biztosítani a magyar szervezetek számára - fogalmazott, hozzátéve: ez egy olyan fórumot jelent, ahol közösen megbeszélhetik a valamennyiüket érintő ügyeket.
Jelezte: újraindítják a MÁÉRT melletti bizottsági rendszert. Napirenden lesz a státusztörvény módosítása is, amit azért kell megtenni, mert mostani formájában azok, akik magyar állampolgárságot szereznek, nem tartozhatnának hatálya alá. Azt is szeretnék, ha az oktatási-nevelési támogatás újra vonatkozna az óvodásokra is.
Felidézte, hogy a MÁÉRT 1999 február 20-án alakult meg intézményes formában, előzménye az 1996-ban kétszer ülésező magyar-magyar csúcs, amit azonban az akkori Horn-kormány nem folytatott. Semjén Zsolt emlékeztetett arra, hogy a MÁÉRT-et utoljára 2004. novemberében Gyurcsány Ferenc hívta össze, amikor azonban a határon túli magyar szervezetek nem osztották álláspontját a kettős állampolgárság kérdésében, „dühében többet nem hívta össze”.
A magyar kormány, a parlamenti pártok, a határon túli magyar szervezetek, és európa parlamenti képviselettel rendelkező szervezetek részvételével tartandó értekezletre meghívást kapott Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt, Felvidékről a Magyar Koalíció Pártja, Vajdaságból a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, Horvátországból a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és Magyar Egyesületek Szövetsége, Muravidékről a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. Meghívást kapott a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, három képviselőt hívnak meg az USA-ból, a Kanadai Magyar Kultúrközpont, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács, a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége és Ausztráliából az Új Dél-Walesi Magyar Szövetség.
Semjén Zsolt kérdésre válaszolva beszélt még arról, hogy szeretné, ha a MÁÉRT az uniós magyar elnökség alatt is tartana majd ülést. Kitért arra is, hogy reményei szerint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát még idén összehívja Kövér László házelnök. (MTI)
A magyar-magyar értekezletek krónikája
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes keddi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a magyar kormány - hatéves szünet után - november 5-re összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT). Az első találkozót 1996-ban tartották, majd az első MÁÉRT 1999-ben ült össze. Eddigi összesen 8 MÁÉRT tanácskozást, majd 2005-től a határon túli magyar szervezetek részvételével több „kis-MÁÉRT”-et tartottak. Az MTI-Sajtóadatbank összeállítása az eddigi magyar-magyar találkozókról:
1996. július 4-5., Budapest: „Magyarország és a határon túli magyarság” címmel rendeztek tanácskozást, amelyen a kormány, a parlamenti pártok, a szomszédos országok magyar pártjai, szervezetei, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviselői vettek részt. Közös nyilatkozatban nyilvánították ki, hogy a határon túli magyarok identitása megőrzésének, közösségként való fennmaradásának és fejlődésének, valamint szülőföldjén való megmaradásának alapvető kérdése az önkormányzat, az autonómia létrehozása. A konferencia vendégeit fogadta Horn Gyula miniszterelnök.
1996. szeptember 4., Pápa: A tanácskozáson részt vettek a romániai, a vajdasági, a horvátországi, a szlovákiai és a kárpátaljai magyar szervezetek képviselői, valamint a Magyarok Világszövetsége és valamennyi parlamenti párt küldöttei, azonban a kormány nem képviseltette magát. A találkozó közös közlemény kiadásával zárult. Az ülést követően a találkozót kezdeményező határon túli magyar szervezetek vezetői bejelentették: bizottságot hoznak létre, amely elemzést készít az addig elkészített alapszerződések hatásáról.
1999. február 20., Budapest: A „Magyarország és a határon túli magyarság, 1999” címmel rendezett tanácskozáson - amely a záróokmány szerint az első Magyar Állandó Értekezlet volt - részt vett valamennyi parlamenti képviselettel rendelkező, határon túli romániai, vajdasági, horvátországi, szlovákiai és kárpátaljai magyar szervezet, a Magyarok Világszövetsége, mint a nyugati magyarság képviselője, illetve a magyar parlamenti pártok küldöttei. A konferencián beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter. Az elfogadott záródokumentum Magyar Állandó Értekezlet néven politikai konzultatív testületet hozott létre, amelynek feladata Magyarország és a határon túli magyarok folyamatos kapcsolattartásának biztosítása. Az értekezlet - a magyar miniszterelnök meghívására - évente legalább egyszer ülésezik. A dokumentum kimondta, hogy a Magyar Köztársaság politikai eszközökkel járul hozzá a határon túli magyarok szülőföldjükön való megmaradásához és polgárosodásához, kezdeményező politikát folytatva a kisebbségben élő magyarok egyéni és közösségi jogainak biztosítása érdekében.
1999. november 11-12., Budapest: A második Magyar Állandó Értekezleten a hazai parlamenti pártok, valamint a szomszédos országok azon magyar szervezetei képviseltették magukat, amelyek parlamenti vagy tartományi mandátummal rendelkeztek. Tanácskozási joggal jelen volt a Magyarok Világszövetsége Nyugati régiójának elnöke is. A tanácskozás zárónyilatkozatban kérte fel a magyar kormányt arra, hogy a szomszédos országok közös integrációs törekvésével összhangban vizsgálja meg a határon túli magyarok magyarországi jogállását szabályozó törvény megalkotásának lehetőségét.
2000. december 13-14., Budapest: A harmadik MÁÉRT-ülésen a magyar Országgyűlés pártjainak, a határon túli magyar szervezeteknek, valamint a Magyarok Világszövetsége Nyugati régiójának képviselői voltak jelen. Felszólalt Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter. A fórum a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezettel (kedvezménytörvény) összefüggésben megfogalmazta javaslatait a „magyarigazolvány” kiadásáról.
2001. október 25-26., Budapest: A negyedik MÁÉRT-ülésen részt vettek a magyar kormány, a magyarországi parlamenti pártok, a parlamenti, illetőleg tartományi képviselettel rendelkező határon túli magyar politikai szervezetek és a nyugati magyarság képviselői, s megvitatták a szomszédos államokban élő magyarokról szóló kedvezménytörvény végrehajtásának kérdéseit. Úgy határoztak, hogy magyarigazolványt az a magát magyarnak valló személy kaphat, aki tud magyarul, aki valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja, akit valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartanak számon vagy az állampolgársága szerinti állam magyarként tart nyilván. Az értekezleten beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter.
2002. július 17., Budapest: A Magyar Állandó Értekezlet ötödik ülésén kiemelt témaként szerepeltek az új kormánynak a határon túli magyarságot érintő elképzelései, a határon túli pártok, szervezetek álláspontjai, illetve a kedvezménytörvény végrehajtásának tapasztalatai. A zárónyilatkozatban a résztvevők megállapították, hogy tovább erősödött Magyarország és a határon túli magyar közösségek kapcsolatrendszere. Támogatták a kormányt a kedvezménytörvény céljainak megvalósításában, elfogadták a jogszabály módosításának szükségességét, s üdvözölték a kabinet azon szándékát, hogy a határon túli magyar szervezetek számára tényleges részvételt biztosít az őket közvetlenül érintő kérdések eldöntésében. Az értekezleten beszédet mondott Medgyessy Péter kormányfő és Kovács László külügyminiszter is.
2002. november 17., Budapest: A MÁÉRT hatodik ülésén létrejött megállapodás szerint az Országgyűlés módosítani fogja a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényt. Az ülés résztvevői elfogadták azt a kormány által előterjesztett változtatási javaslatot, amely lényegében kiemelné a státustörvényből a munkavállalásra vonatkozó szabályozást, ugyanakkor kiterjesztené az oktatás-nevelési támogatást. Az értekezleten felszólalt Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter is.
2003. május 24., Budapest: A hetedik ülés a kedvezménytörvény módosítását is tartalmazó zárónyilatkozat elfogadásával zárult. A dokumentumot három párt, illetve szervezet képviselője, Németh Zsolt (Fidesz), Kovács Miklós (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) és Ágoston András (Vajdasági Magyar Demokrata Párt) nem írta alá.
2004. november 12., Budapest: A MÁÉRT nyolcadik ülése a határon túli magyaroknak járó kettős állampolgárságról hivatalos zárónyilatkozat elfogadása nélkül zárult. A határon túli magyar szervezetek, valamint a Fidesz és az MDF a kettős állampolgárság támogatásáról fogadtak el nyilatkozatot, melyet az MSZP és az SZDSZ nem írt alá. Az MSZP azt javasolta, hogy az Országgyűlés még a kettős állampolgárságról szóló december 5-i népszavazás előtt fogadjon el törvényt a külhoni magyar útlevélről. Ez az okmány akadálytalan bejutást biztosítana a határon túli magyaroknak Magyarországra. A Fidesz azt indítványozta, hogy még a népszavazás előtt az „európai útlevélről” közösen megalkotandó törvénnyel határozzák meg, mit tartalmazzon a kettős állampolgárság. Az SZDSZ szorgalmazta, hogy alakuljon a MÁÉRT-en belül integrációs bizottság, az öt európai parlamenti párt egy-egy képviselőjének bevonásával, míg az MDF azt sürgette, hogy a magyar Országgyűlés keretén belül jöjjön létre a határon túli magyarokkal foglakozó bizottság, s javasolta a magyar állampolgárság kedvezményes honosítással való megszerzésének lehetővé tételét, illetve a külhoni állampolgárságról szóló törvény megalkotását. Vajdaságma.info

Az asszimiláció ellenszere a magyar állampolgárság – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az újraéledő nemzetpolitikáról
– Ön a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a magyar kormányban. Hogyan jellemezné az elmúlt húsz év magyar nemzetpolitikáját?
– Nemzetpolitikai szempontból az elmúlt húsz év nem váltotta be a magyar nemzet reményeit. Reményt adott ugyan Antall Józsefnek az a mondata, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke, az elmúlt időszak azonban messze nem teljesítette e mondat lényegét. Legnagyobb fájdalmunk 2004. december 5-e volt, amikor az MSZP-SZDSZ kormány, személy szerint Gyurcsány Ferenc – kicsinyes pártpolitikai megfontolásokból – nemzete elleni kampányával lelki Trianont idézett elő. Az idei országgyűlési választások után, a kétharmados felhatalmazás birtokában természetesnek tartottuk, hogy az új kormány megalakulása előtt az Országgyűlés elé kerüljön az állampolgársági törvény: tudtuk, egy percet sem szabad várakozni. Számos oka van annak, hogy ezt miért tettük. Először is ez a dolgok természetes folyamata. December ötödike fájdalmát leginkább azzal tudtuk enyhíteni, hogy az Országgyűlés első teendői közé soroltuk az állampolgárság megadását. Tisztában voltunk azzal, hogyha a törvénytervezetet azonnal benyújtjuk, a szocialisták között is lesz jóérzésű ember, aki megszavazza. Tudtuk: ha a szocialista pártban Gyurcsány Ferenc ismét szerephez jut, meg fogja akadályozni a szocialista képviselőket abban, hogy lelkiismeretük szerint szavazzanak. Megtörténhetett volna, hogy egyedül Szili Katalin szavazza meg az MSZP-ből a törvényt. Nem volt tehát közömbös számunkra, hogy az Országgyűlés 98 százalékban, vagy 85 százalékban szavazza meg a magyar állampolgárság törvényét a határon túli magyarok számára. Kegyelmi pillanatnak tartom, hogy a Magyarország határai körül levő hét országból hat támogatja állampolgársági törvényünket. Ezt nem volt szabad elodázni. Ebben a kérdésben Szlovákia nem vehető komolyan: a Fico-Slota féle szocialista-fasiszta koalíció részéről – bármilyen állampolgársági törvényt is szavazunk meg – ugyanilyen magyarellenes hisztéria következik. Fő irányelvünk: emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeinket soha többé nem rendeljük alá egyetlen ország belpolitikai hullámverésének sem.
– Az elmúlt nyolc esztendő rombolása mély nyomokat hagyott a nemzetben. Ön szerint ezek a sebek gyógyíthatóak-e? Sikerül új fejezetet nyitni a magyar nemzetpolitikában?
– Az állampolgársági törvény, úgy gondolom, önmagában új fejezetet nyit: nem csak az elmúlt nyolc évet, nem csak az utóbbi húsz esztendőt, és nem csak az 1944 óta tartó időszakot írja felül, hanem történelmi értelemben nyitja meg az utat a nemzet közjogi újraegyesítése előtt. Fontos látni, hogy egyfelől a magyar nemzet kultúrnemzet, ami a nyelv, a kultúra és a történelmi sorsközösség alapján áll, másfelől a magyar nemzet Szent István óta politikai nemzet volt, amelyet a közjog tartott egyben. Gondoljunk a Szent Korona jelentőségére. A magyar nemzet közjogi egysége meghaladta a magyar nemzet etnikai határait. Ebből következik, hogy ezer éves államiságunk történelmében a magyar nemzet nem csak kultúrnemzet volt, hanem közjogi nemzet is: a közjogi nemzetegyesítés nagyon erős impulzust jelent a magyar identitás megőrzésében. Láthatóan fölgyorsult a határon túli magyar nemzetrészek asszimilációja: ezt pusztán támogatási formákkal már nem lehet megakadályozni. A Szülőföld Alapon keresztül történő támogatások fontosak, de önmagukban nem elégségesek: erős impulzust kellett adni a magyarság számára, olyan impulzust, amely képes megállítani, megfordítani az asszimilációt. Az állampolgársági törvénnyel a magyar nemzetrészeket közjogi értelemben is a nemzethez kötjük.
– Kishitűek szerint európai uniós keretek között az elcsatolt nemzetrészek számára biztosított magyar állampolgárság nem hoz újat. Ezt ön hogyan kommentálja?
– Ez tételesen nem így van. Nyilvánvaló, hogy az állampolgárság alapvetően nem egzisztenciális, hanem identitásbeli megfontolásból kell a határon túli magyarságnak. Az erdélyiek és a felvidékiek a román és a szlovák állampolgárságuk mellett ugyan uniós állampolgárok is, ez mégsem pótolja a magyar identitásnak megfelelő magyar állampolgárságot. A vajdasági és a kárpátaljai magyarságnak egzisztenciális szempontból is fontos a magyar útlevél, hiszen ez biztosítja a szabad közlekedésüket. Én azt tartom természetesnek, hogy a magyarság többségének nem egzisztenciális okokból, hanem az identitás megőrzéséhez kell a magyar állampolgárság. Hadd mondjam el, hogy erdélyi gyökereim vannak. Bátyám a hetvenes években disszidált Svédországba. A rendszerváltás után besétált a stockholmi magyar nagykövetségre, és bemutatta régi útlevelét — időközben megkapta a svéd állampolgárságot —, és postafordultával visszakapta magyar útlevelét is. Édesanyám erdélyi rokonsága, aki szülőfaluját nem hagyta el, nem lehetett magyar állampolgár. Ezt mélyen igazságtalannak éreztem. Nyilvánvaló, hogy ezt a diszkriminációt fel kellett oldani. Ennek a feloldása az, hogy mindenki megkapja a magyar állampolgárságot, akinek ősei a magyar királyság területéről származtak, és aki valamilyen szinten beszél magyarul.
– Erdélyi és bukaresti útján első kézből kapott információt arról, hogy a román hivatalosságok hogyan viszonyulnak az új állampolgársági törvényhez. Milyen benyomásokkal tért haza?
– Az erdélyi és a bukaresti útnak két alapvető értelme van: az állampolgársági törvény szempontjából kulcsfontosságú, hogy 1918 óta először nem állt össze ellenünk a Kisantant. Az új törvény elfogadtatását nagymértékben segíti az, hogy a magyar állampolgársági törvény a román állampolgársági törvény vitáját követi. Ha Románia havi tízezer útlevelet adhat ki, elsősorban a Moldáv Köztársaság területén élő románoknak, akkor nekünk sem mondhatja senki, hogy nem biztosíthatunk magyar állampolgárságot akár az erdélyi, akár a kárpátaljai magyarságnak. Az Unió sem szólhat bele, hiszen Moldova, akárcsak Kárpátalja az Unió határain kívül fekszik. Ha Románia megteheti, akkor megtehetjük mi is. A román állampolgársági törvény lehetővé teszi például a Besszarábiában élő románoknak is a román állampolgárság megadását. Nehéz elképzelni, hogy egy besszarábiai románnak papírjai lennének arról, hogy ősei román állampolgárok voltak: az ortodoxiában hol van anyakönyvvezetés, hol nincs, tehát okiratilag felettébb nehéz ezt bizonyítani. A román állampolgársági törvényben van egy tudatos homályosság: úgy fogalmaz, hogy vélelmezhető, valószínűsítő a kérelmező őseinek román származása. Ez számunkra lehetővé teszi, hogy csángómagyar testvéreinkre is kiterjesszük a magyar állampolgárságot, hiszen a csángóknak csak töredéke tudná bizonyítani, hogy őse a Magyar Királyság területéről vándorolt ki. Ha Románia megteheti, hogy valószínűsítés és vélelmezés alapján állampolgárságot ad, ugyanazt mi is megtehetjük. Számunkra fontos ebben a kérdésben a Romániával való jóviszony: Románia támogatja a magyar állampolgárság megadását. Băsescu elnök úrnak, akinek szívügye, hogy a moldáviai románoknak román állampolgársága legyen, a hasonló elvekre épülő magyar állampolgárság megadását is támogatnia kellett. Ez nekünk politikailag fontos üzenet.
– Új tisztségében számos erdélyi magyar politikussal tárgyalt. A Fideszhez hagyományosan közelebb álló polgári politikusok közül nem mindenki örül annak, ha az új magyar kormány úgymond egyforma közelséggel kezeli a két erdélyi politikai oldalt. Köztudott, hogy az előző kormányzatnak egyedül az RMDSZ volt a kegyeltje. Lesznek-e új partnereik Erdélyben?
– Az erdélyi magyarság tekintetében mi nem szeretnénk beleszólni a szervezetek életébe. Ugyanakkor néhány szempontot érdemes megfontolni. Az első, ami számunkra Erdélyben és a Felvidéken egyaránt kulcsfontosságú: a Fidesz csak etnikai alapú magyar pártokat támogat. A vegyes pártok csúszást jelentenek az asszimiláció irányába. Nem az a megoldás, hogy román pártban legyen magyar tagozat: kisebbségi létben etnikai magyar politikára van szükség. Világosan kell látni, hogy az erdélyi magyar politika sokszínű. Az erdélyi magyar politikának, elsősorban az RMDSZ-nek ugyanakkor el kell gondolkodnia a folyamatos szavazatvesztés okai felől. Ennek nem pusztán az elvándorlás a magyarázata: egyfajta kiábrándulás tapasztalható a magyar képviseletből. Viszont azt is látni kell, hogyha a magyar politika kiesik a román nagypolitikából, a bukaresti parlamentből, akkor a magyar értelmiség ideológiai alapon román pártokba integrálódhat, ami a magyar etnikai politikai képviselet végét jelentené. A sokszínűség megőrzésével, a kritika jogosságának elismerésével a megoldás mégiscsak a magyar egység megtartása: ez lehet a garanciája annak, hogy a magyar etnikai politika megmaradjon a román parlamentben. Természetesen nem akarom megkerülni a kérdését: ezt a problémát alapvetően több dimenzióban kell kezelni. Nem csak politikai mezőny van: létezik az egyházak, a civil szerveződések világa is. A támogatások zöme alapvetően ezekhez a kisközösségekhez kell eljusson. Ők őrzik a magyar identitás lángját. A nagypolitika tekintetében azt tudom megerősíteni, hogy nem a magyar állam feladata igazságot teremteni az erdélyi magyar szervezetek között. Feladatunk az, hogy minél inkább az értékek mentén történő együttműködést munkáljuk. Nem titkolom, hogy személy szerint Tőkés Lászlót tekintem iránytűnek, aki az Európai Néppárt színeiben az Európai Parlament alelnöke, Erdély legmagasabb rangú politikusa. Az anyaország és az erdélyi magyar nemzetrészek között a helyes viszony szerintem az, ha a magyar kormány — az egyetemes magyar nemzetpolitika képviselőjeként — nemzetpolitikai kérdésekben nem dönt az erdélyi magyarság meghallgatása nélkül. Ugyanakkor a magyar kormány nem mondhat le arról, hogy üzenetet intézzen bármely nemzetrészhez. Ezek azok az alapelvek, amelyek keretében az erdélyi magyarság és a magyar kormány viszonyának működnie kell.
– Az előző magyar kormányzat határon túliak irányába fenntartott támogatáspolitikája közismert volt. Erre leginkább a néhai kommunista diktátor, Rákosi Mátyás híres mondása a jellemző: aki nincs velünk, az ellenünk van. Hogyan tervezi a Fidesz-kormány a Kárpát-medencei új támogatáspolitikát?
– Úgy fogalmaznék, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, és mindenki ide tartozik, aki a magyar identitás megőrzését tekinti céljának. Korábban valóban úgy volt, hogy az MSZP-kormány politikai szimpátia alapján osztogatta a támogatási pénzeket. Sok visszaélésre derül fény: nem véletlen, hogy zsákszámra próbálták eltüntetni ezek bizonyító iratait. Vélelmezhető, hogy ezen a területen is súlyos visszaélések történtek: ezek kivizsgálása folyamatban van. Az előző kormány átláthatatlan, bonyolult intézményeket hozott létre a támogatások leosztására: a magyar élet jelentős részére nem figyelt, ugyanakkor politikai indíttatású területekre párhuzamos intézményeken keresztül hihetetlen mennyiségű pénzeket juttatott. Ezt a rendszert akarjuk gyökeresen megváltoztatni egy tárcaközi bizottság létrehozásával, amelynek feladata lesz pontos térképet készíteni szakterületenként a határon túli magyarság szükségleteiről. Ezzel megszüntethetők a párhuzamosságok, ugyanakkor, ahol eddig hiány volt, azt pótolni tudjuk. Az új támogatáspolitika fő ismérve az átláthatóság lesz.
– Mennyiben fog változni a támogatások nagyságrendje?
– Mindenképpen növelni szeretnénk a jelenlegi támogatások mértékét. Az első Fidesz-kormány idején alakult ki az az új támogatáspolitika, amelynek az egyházi támogatás is szerves része volt: ennek tíz százaléka kötelezően a határon túli magyarságot illette meg. Az általunk akkor elképzelt és kidolgozott rendszert a szocialista kormány fokozatosan elsorvasztotta, leépítette. A szocialista kormányzat ránk hagyott gazdasági öröksége jelentősen leszűkítette lehetőségeinket. Ahogy az ország gazdasági helyzete javulni fog, a határon túli magyarság támogatására szánt pénzösszegek is folyamatosan nőni fognak.
Makkay József, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Toró T. Tibor: jövő év derekára megszülethet az új autonomista párt
A közelmúltban a romániai magyar sajtó felröppentette a hírt: új párt bejegyzésére készülődik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Lapunk újraindulásával fontosnak tartottuk már az első lapszámban körüljárni a témát, hiszen az EMNT kezdeményezése több szempontból is fontos: a szavazóit durva gazdasági megszorításokkal kiábrándító RMDSZ, illetve a semmitevés béklyójában vergődő Magyar Polgári Párt mellett egyre nagyobb azoknak a romániai magyar szavazóknak a tábora, akiket a meglévő két pártnál egy sokkal hitelesebb politikai erő tudna visszacsalogatni a szavazófülkékbe. Az is fontos szempont lehet az új párt bejegyzése körüli döntésben, hogy az Orbán-kormány számára Tőkés László személye széles körű megbecsülésnek örvend. A témát egy interjú erejéig Toró T. Tiborral, az EMNT ügyvezető elnökével jártuk körül. Magától adódik a beszélgetést indító kérdés:
— Milyen elvárásaik vannak az új magyar kormánytól?
— Nagy elvárásokkal tekintettünk a magyarországi változások elé. Amint az elmúlt években Tőkés László többször is megfogalmazta: a rendszerváltozás kiteljesedése mellett valódi rendszerváltásra van szükség a magyar nemzetpolitikában is. Elvárásunk az volt, hogy mind a szimbolikus gesztusok, mind a mindennapi életet érintő konkrét cselekvések terén változás történjen. Az új kormány, és a kétharmados országgyűlési többség eddigi tevékenységében nem is csalatkoztunk. Jó érzés volt látni, hogy az Országgyűlés megalakulása után szinte azonnal napirendre kerültek a határokon átívelő nemzetegyesítésre vonatkozó törvénytervezetek. A trianoni békediktátum 90. évfordulójára időzített, a nemzeti összetartozásról szóló tanúságtétel törvénye volt az első ilyen. A második már túlmutatott a szimbolikus gesztuson, hiszen a magyar állampolgársági törvény módosítása nyomán, gyorsított eljárással adható meg a magyar állampolgárság a határon túli magyarok számára. A két jogszabály elfogadása új nemzetpolitika kezdetét jelenti. Nyilván azt szeretnénk, ha a határokon átívelő nemzetegyesítési program minden szinten megmutatkozna. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) készen áll arra, hogy minden jó kezdeményezésnek partnere legyen, illetve olyan kérdésekben, ahol közvetlenül érintettek vagyunk, akár kezdeményezők is lehessünk.
— Milyen nemzetpolitikai témában kezdeményezne az EMNT?
— A magyarországi politika régi adóssága az alkotmányozási folyamat kiteljesítése , hiszen az az alaptörvény, amely alapján az utóbbi húsz évben Magyarország működött, 1989-ben kapta jelenlegi formáját, az akkori demokratikus ellenzék erői és a meggyengült állampárt közötti kompromisszum alapján. Ez az alkotmány a rendszerváltozás elindítására elégségesnek, kiteljesítésére és befejezésére azonban kevésnek, a nemzetegyesítésre pedig alkalmatlannak bizonyult. A nemzetpolitikai rendszerváltáshoz biztos, hogy új, az egész nemzethez szóló alkotmány kell! Ennek megalkotása közös feladat, amiből mi is ki szeretnénk venni a részünket. Fontosnak tartanánk, ha az új alkotmánytervezet preambulumába a Szent István-i örökségre és a keresztény értékek fontosságára való utalás mellé az egységes magyar nemzetre vonatkozó passzus is bekerülne. A jelenlegi alkotmánynak az a mondata, amely Magyarország felelősségét érinti a határon túli magyar nemzetrészek iránt, konkrétabb megfogalmazást kell kapjon. A magyar nemzetegyesítési program megfelelő alkotmányos garanciákat igényel, amelzekre később újabb törvényeket, jogszabályokat lehet építeni.
— A magyar kormány nemzeti párbeszédet hirdetett meg Magyarországon: a magyar nemzetpolitika szerves részeként ennek a párbeszédnek szerte a Kárpát-medencében működnie kell ahhoz, hogy nemzetpolitikailag fontos kérdésekben előre tudjunk lépni. Milyen esélyt lát arra, hogy Erdélyben a különböző politikai csoportosulások között valóban jövőbe mutató párbeszéd jöjjön létre?
— Elsődlegesen az a magyarországi folyamat a fontos, amely megteremti a nemzetpolitikai műhelyeket, és az ehhez kapcsolódó intézményeket. Nagy jelentősége van a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által koordinált nemzetpolitikai államtitkárságnak, és igen fontos az a tárcaközi koordinációs bizottság, amely összehangolja a nemzetpolitikai szempontból jelentőséggel bíró kormánystruktúrák erre vonatkozó döntéseit. Az újjászülető MÁÉRT-ban szintén a nemzetpolitikában gondolkodó magyarországi és határon túli politikusokat kell közös asztalhoz ültetni. A párbeszéd erdélyi részét természetesen nekünk, idehaza kell megoldanunk. Az erdélyi magyar politika sokszínű. A Magyar Polgári Párt megjelenésével bipolárissá váló erdélyi magyar politika lassan-lassan multipolárissá bonyolódik, amelynek igazi oka az, hogy ez a két pártpolitikai szereplő közül egyik sem képes az autonómia-program hiteles és eredményes képviseletére. Ezen a helyzeten az sem segített, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak folyamatosan párbeszédre és az autonómia érdekében történő közös cselekvésre ösztökélte őket. Erre alakult 2009-ben az EP-választási együttműködés fontos melléktermékeként az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, amely azonban kevés igazi eredményt hozott: a párbeszéd is csonkára sikeredett – az MPP képviselőit nem sikerült érdemben bevonni a tárgyalásokba, a közös cselekvés pedig főleg az RMDSZ ellenérdekeltségén akadt el. Ennek ellenére úgy érezzük, van még tartalék ebben a testületben, ha sikerül a virtuális kerekasztalhoz odaültetni azokat is, akiknek széke eddig üres maradt. Konkrétan a Magyar Polgári Pártról (MPP) és a Székely Nemzeti Tanácsról (SZNT) van szó. A két szervezetet érdemes külön tárgyalni. Az SZNT, amely önmagát székelyföldi közképviseletként határozza meg – bár szerintem ettől még távol áll – elvi okokból tartotta magát távol a tárgyalásoktól, de a maga konok-kitartó módján a Székelyföld területi autonómiájának kérdését sikeresen tartja a közbeszéd napirendjén. Bár pártpolitikai célokat nem fogalmaz meg – egyféle székelyföldi autonómia-lelkiismeretként próbál viselkedni a közéletben – szerintem ott a helye, ahol az autonómia-program érvényesítésének módozatairól próbáljuk az annyira szükséges konszenzust kialakítani. A másik hiányzó szereplő, a Magyar Polgári Párt az RMDSZ pártpolitikai alternatívájaként határozta meg önmagát. Az EMNT az elején úgy vélte, hogy saját civil-politikai eszközeivel katalizálni tudja a politikai szereplőket abban, hogy határozottan vállalják föl az autonómia ügyét. Be kell látnunk, hogy ez ritkán sikerült. Az RMDSZ az autonómiát inkább csak retorikai szinten vállalja föl, amikor azonban konkrét politikai cselekvésre van szükség, megtorpan: a bukaresti politikai szerepvállalás – a kormányzati ellenérdek – felülírja az autonómia ügyét. A Magyar Polgári Párt – hogy finoman fogalmazzak –, a jóra való restség bűnébe esve, tétlenségével tesz az autonómia ellen. Csak a Székelyföldön több száz önkormányzati képviselője és tucatnál több polgármestere van, de pártként képtelen ezeknek az amúgy elkötelezett és rátermett embereknek szakmai segítséget és politikai hátországot biztosítani, hogy sikeresen képviseljék saját településük és az autonómia ügyét. Be kell látnunk, hogy civil-politikai szervezetként eszközeink igen korlátozottak: az autonómia ügye iránt elkötelezett és azért hatékonyan cselekedni hajlandó pártpolitikai szereplő nélkül nincs áttörés. Ez a felismerés vezetett oda, hogy kimondjuk: ha a létező pártok ezt a szerepet nem tudják, vagy nem akarják felvállalni, akkor létre kell hozni egy igazi autonomista pártot.
– Legalább tizenöt éve az erdélyi magyar polgári oldal igen sok kritikát fogalmaz meg az RMDSZ-szel szemben. Az MPP-nek nem sikerült hatékony alternatívát nyújtania. Vajon sikeresebb lesz-e téren az EMNT párttá alakulása?
— Az EMNT nem pártosodik, nem is szeretném, hogy párttá váljon. Az EMNT legfeljebb a maga mozgalmi eszközeivel segíthet azoknak, aki elszánták magukat a pártalapításra, közben pedig megmarad annak, aminek született: széles merítésű, pártok feletti civil-politikai mozgalomnak, amely eddig kivívott súlyával és tekintélyével az integrált – területi és kulturális — autonómia koncepcióját emberközelbe hozza. Ez a tekintély jelentős részben elnökének, Tőkés Lászlónak köszönhető, aki immár harmadik éve az Európai Parlament pulpitusáról képviseli az autonómiatörekvéseket, és néhány hónapja az EP alelnökeként még nagyobb súllyal tudja megjeleníteni követeléseinket. Az EMNT feladata, hogy az autonómia-ügyben meghatározza azt a zsinórmértéket, amelynek segítségével az ettől eltérők lepleződnek. Verbálisan az erdélyi magyar politika nagy része autonomista, de általában megrekednek ezen a szinten, és amikor konkrétan dönteni kell, megtorpannak vagy sumákolni kezdenek. Az RMDSZ ezt hosszú évek óta művészi szinten műveli, az MPP pedig most tanulgatja. Sajnos, a választás szabadságának biztosítása – bár fontos a demokrácia-deficit kiküszöbölése szempontjából – nem elegendő egy valós alternatíva kiépítéséhez, ehhez ennél több kell. Egy autonomista pártnak a dolga, hogy elkötelezett és rátermett embereket hozzon döntéshozói helyzetbe, és aztán segítse őket munkájuk végzésében. A Mozgalomnak pedig továbbra is az a dolga, hogy az autonómia ügyét közelebb vigye az emberekhez és megértesse velük, hogy mindennapi életüket fogja pozitívan befolyásolni, ha sikerül megvalósítani. Ha elegendően sok embert sikerül erről meggyőzni, az autonómia ki fogja vájni a maga medrét. Egy olyan megduzzadt folyammá válik, amelynek az egységes nemzetállam bűvkörébe zárt többségi politika nem tudja útját állni.
— Az elmúlt húsz évben sokat beszéltünk az autonómiáról, de semmi nem valósult meg belőle. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a romániai magyarság két évtizede nyomtalanul telt el. Hogyan foglalná össze e sikertelenség okait?
– A sikertelenség fő oka az, hogy politikai elitünk fősodra igazából soha nem hitt az autonómia-programban, vagy ha az elején igen, ez hamar elmúlt. A bukaresti politikát lassan kitanuló, annak sajátosságaihoz jól igazodó magyar politikusok érdeke az évek folyamán folyamatosan átalakult. Rájöttek, ha az autonómia-programot sikerre vinnék, a bukaresti érdekkijárás veszít fontosságából, mert az igazán fontos döntések a hatáskörök és a források „hazatelepítése” következtében már otthon, Erdélyben születnének, az autonómia által megteremtett közigazgatási struktúrákban. Ezért az autonómiaprogramot ügyes retorikai fogással úgy odázzák el, hogy megteremtésének esélyét mindig a bizonytalan távolba tolják ki. Az RMDSZ vezetői számára mindig van valami, ami miatt a nagy stratégiai célok nem időszerűek, ennek hátterében azonban az rejtőzik, hogy valójában nem is akarják az autonómiát, hiszen annak sikere a kijárásos politika végét jelentené. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács történelmi érdeme, hogy létrejöttével és kiállásával nem engedte azt, hogy ez az elbukarestiesedett (egyes román elemzők szerint teljesen „elmitikásodott”) magyar politikai gárda eltüntesse az autonómia-programot a történelem süllyesztőjében. Ezért az autonómia-ellenes politikusok továbbra is kénytelenek autonomista retorikába csomagolni a semmittevést vagy az elodázást, esetenként a nemzetárulás határait súroló lépéseket. Ez azonban egyre nehezebb, egyre hiteltelenebb a tartalom nélküli autonomista frázis. Az RMDSZ-nek mindeddig sikerült az egyre magasabbnak látszó parlamenti küszöböt átlépni, de tartok tőle, hogy a hitel-készlet a végét járja: jelenleg olyan kormánykoalíció tagjaként járatja le magát, amely minden eddiginél brutálisabban nyúl bele az emberek zsebébe, ellehetetlenítve mindennapi életüket. Ezért is szükség van a hitelét vesztett képviselet leváltására és a politika rehabilitálására.
— Az új magyar kormány bevallott szándéka, hogy a kárpát-medencei magyar autonómia-formák megvalósítását segítse. Elképzelhetőnek tartja, hogy a jelenlegi politikai alakulatok ezt a törekvést Erdélyben érdemben képviselni tudják?
—Nem hiszem, hogy az RMDSZ képes lenne egy új, radikális nemzetpolitikai megújulásra. A belső hatalmi játszmákban jelenleg egymással szembenálló csoportok nem abban különböznek egymástól, hogy valamelyikük a Bukarest-centrikus politikát fel akarná váltani Erdély-centrikus, az autonómiát célzó politikával, vagy ha akad ilyen, az teljesen esélytelen.. A Szövetség tisztújító kongresszusa előtt néhány hónappal nem látom annak jelét, hogy Markó Béla bármelyik lehetséges kihívója elutasítaná a bukaresti kijárásos politikát, tehát nem számítok érdemi változásra. A MPP-ben pedig éppen a semmittevés az akadálya annak, hogy az RMDSZ reális alternatívája legyen. Az MPP-s önkormányzatok nem azért nem dolgoznak autonómia-ügyben, mert nem lennének rátermett embereik, hanem mert semmiféle segítséget nem kapnak a központi pártvezetéstől. Mindezek után megalapozottan állítható: ma nem úri passzió az autonomista párt létrehozása, hanem erkölcsi és politikai kötelessége azoknak, akik hisznek az autonómiában. Meggyőződésem, hogy Erdélyben ezek alkotják a többséget, még akkor is, ha ideig-óráig megtéveszti őket a hamis retorika.
– Mikorra jegyeznék be az új pártot?
— Ha azt akarjuk, hogy már a következő választásokon tényezővé válhasson, jövő év első felében létre kell hozni. Én azt szeretném, ha a pártalapításról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületeiben konszenzusközeli álláspont alakulna ki. Az EMNT november végén tartja esedékes évi küldöttgyűlését. Itt világos döntést kell szülessen: a küldöttek egyetértenek-e egy igazi autonomista párt létrehozásával, és a mozgalom támogatja-e a kezdeményező személyeket ezen törekvésükben? Ha a döntés megszületik, egy fél év alatt össze lehet hozni az új pártot. Én hiszem azt, hogy erre létezik igény és értelemszerűen megfelelő támogatottság. Fontos kimondani, és a kétkedőket megnyugtatni: nem egy harmadik pártra van szükség, hanem az első valódi AUTONOMISTA pártra. Másként fogalmazva: végre egy igazi Tőkés Pártra. Nem Tőkés László személyes pártjára – bár nem tagadom, azt szeretném, ha a párt és Tőkés László, az EMNT elnöke és a Kárpát-medencei magyar nemzetegyesítés szimbolikus alakja között olyan szoros viszony alakulna, hogy kölcsönösen segíthessék egymást a nemzetpolitikai szolgálatban – hanem egy olyan pártra, amely hűséggel, alázattal és konok következetességgel képviseli az erdélyi politikában azt az értékrendet, amelyet Tőkés László neve fémjelzett az elmúlt húsz évben. Azt a programot, amelyet Tőkés László jelenített meg egyházi vezetőként, politikusként, közéleti emberként, az egyik legismertebb magyarként szerte a nagyvilágban.
— Ismerve a politikai realitásokat, és azt, hogy ön a párbeszéd híve, meg kell kérdeznem: az új párt a meglévő erdélyi magyar pártok valamelyikének koalíciós partnere lesz-e a választásokon?
— Az új párt megjelenésével nem veszíti értelmét az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum. Az EMEF-nek igazából ezt követően lesz tétje. Ma azért nem tud eredményt felmutatni, mert az RMDSZ lebecsüli tárgyalópartnerét. Az RMDSZ a parlamenti és a kormányképviselet monopóliumával rendelkezik, és úgy gondolja, hogy mindez elegendő eszköz ahhoz, hogy ne kelljen érdemben egyeztessen döntéseiben, a párbeszédet pedig csak tessék-lássék, propaganda-célzattal folytatja, nem azért, mert számolni akar partnere álláspontjával.. Amennyiben az EMEF keretében az EMNT, és párt-szövetségese potenciálisan rendelkezik az RMDSZ-éhez hasonló eszközökkel, a tárgyalások új tétet kapak. Innentől kezdve nem tartom kizártnak, hogy a politikai racionalitás talaján maradva, új impulzust kap az együttműködés és ez magyar választási koalíció vagy akár választási párt formáját öltse. Tehát az autonomista párt újabb tétet és újabb esélyt adhat a párbeszédnek, az együttműködésnek és az összefogásnak Az viszont előre borítékolható, hogy olyan programban nem leszünk partnerek, amelynek középpontjában nem a mi integrált autonómia-koncepciónk van.
Kisréti Zsombor, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Összeült a Máért
Immár a 9. magyar-magyar találkozót tartják. Hat év kihagyás után újra ülésezik a Magyar Állandó Értekezlet Budapesten. A sikertelen 2004-es népszavazás óta nem volt MÁÉRT. Hat évvel ezelőtt az utolsó tanácskozás kudarcba fulladt a kettős állampolgárság vitája miatt. Azóta sokat változott a helyzet. Jövő januártól a határon túli magyarok már igényelhetik a magyar állampolgárságot.
A 9. MÁÉRT-et 6 év után hívják össze. Azért volt ekkora szünet, mert 2004-ben a kormány 3 héttel a kettős népszavazás előtt úgy összeveszett a határon túli szervezetekkel, hogy többé nem tárgyaltak egymással. A kettős állampolgárság kérdésében amúgy sohasem volt egyetértés a magyarországi pártok között. Míg az MDF és a Fidesz támogatta a jogszabályt, az SZDSZ ellenezte, az MSZP pedig már a 2002-es kormányváltás után is azzal érvelt, hogy az uniós csatlakozás után nem lesz rá szükség, mert a külhoni magyarok többsége előtt úgyis megnyílnak a határok. Gyurcsány Ferernc többször is úgy érvelt, a kettős állampolgárság megadása az elvándorlást erősítené, ezért ezt nem támogatják.
Elegendő aláírás a népszavazáshoz
2004-ben az Magyarok Világszövetsége elegendő számú aláírást gyűjtött össze ahhoz, hogy népszavazásra bocsássák a kérdést. Ha a referendumon az igenek győztek volna, akkor akár már 2005-től minden határon túl élő magát magyarnak valló ember kérhette volna a magyar állampolgárságot. Az ellenzéki pártok a kampányban kiálltak a kérdés mellett, és arra kérték a szavazókat, hogy igenjeikkel támogassák az ügyet. Közben a kormányzó MSZP és maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is arra bíztatta a választókat, hogy ne menjenek el szavazni, vagy ha igen, mondjanak nemet a kettős állampolgárságra. Ugyanezt kérte szimpatizánsaitól az SZDSZ is. A határon túli magyarok tömeges bevándorlásával és munkavállalásával riogatták az embereket.
A negatív kampány megtette a hatását
Sokan maradtak távol a szavazófülkéktől. A nyolcmillió szavazásra jogosult magyar választópolgár közül mindössze 3 millióan mentek el szavazni. A nagyfokú érdektelenség miatt a népszavazás eredménytelenül zárult. A határon túli magyarok elkeseredéssel fogadták a referendum eredményét. Erdélyben és Székelyföldön néhány vendéglőben Magyarország-ellenes feliratokat helyeztek el. Sokan azt fontolgatták, hogy visszaadják magyarigazolványukat. Az akkori kormányzat a feszültségek enyhítésére a határon túliak kedvezményes honosítását javasolta, az ellenzéki pártok pedig újra a kettős állampolgárság megadását sürgették.
9. találkozó
Immár a 9.magyar-magyar találkozót tartják. Hat év kihagyás után újra ülésezik a Magyar Állandó Értekezlet Budapesten. A sikertelen 2004-es népszavazás óta nem volt MÁÉRT. Hat évvel ezelőtt az utolsó tanácskozás kudarcba fulladt a kettős állampolgárság vitája miatt. Azóta sokat változott a helyzet. Jövő januártól a határon túli magyarok már igényelhetik a magyar állampolgárságot.
Gyökeres változás a nemzetpolitikában
A rendszerváltozás után gyökeres változást jelentett a magyar nemzetpolitikában, amikor Antall József kijelentette, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Már ekkor is rendszeresen találkoztak a magyar kormány és a határon túli magyarság képviselői. A Horn kormányzat idején azonban változott a nemzetpolitikai koncepció. A külhoni magyarsággal kapcsolatos kérdésekről a magyar-szlovák illetve a magyar-román alapszerződések egyeztető tárgyalásain esett szó. Az első Orbán-kormány idején a nemzetpolitika már a kormányprogram részévé vált. Egyre nagyobb igény mutatkozott a rendszeres véleménycserére határon túli magyarság képviselőivel.
A nemzetpolitikai kérdések összehangolását, az erdélyi autonómia, a státustörvény és a határon túliak oktatás-nevelési támogatását tartják fontos kérdésnek a Magyar Állandó Értekezleten részt vevő három romániai magyar szervezet vezető politikusai. Takács Csaba az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint az a fontos, hogy az ilyen tanácskozás során megerősödjenek a határon túli szervezetek és befolyásuk növekedjen saját hazájukban. Ellenkező esetben az ilyen konferenciák, idézzük: álmodozások maradnak. Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke az egységes nemzetstratégia fontosságáról beszélt még a tanácskozás előtt. Szász Jenő a Magyar Polgári Párt elnöke a határon túli gyermekek után juttatandó oktatási-nevelési támogatás visszaállításáért és a határon túli magyaroknak kedvezményeket nyújtó státustörvény kapcsán akar felszólalni a Máérten.
A MÁÉRT első nyolc ülése
Az első Magyar Állandó Értekezlet 1999-ben ült össze. Az ülés záródokumentuma kimondta: hogy a MÁÉRT feladata biztosítani Magyarország és a határon túli magyarok közötti folyamatos kapcsolatot. A nyilatkozat szerint a miniszterelnök meghívására évente legalább egyszer ülést tartanak. Már a MÁÉRT második tanácskozásán szó volt a határon túli magyarok státuszát rendező törvényről. A harmadik tanácskozáson pedig az ezzel kapcsolatos ajánlásokat, mint például a magyar igazolványok kiadására vonatkozó javaslatokat is beépítették státusztörvény tervezetébe.
Az Országgyűlés 2001. márciusában 94 százalékos többséggel elfogadta a „Szomszédos államokban élő magyarokról” szóló törvényt. A jogszabály 2002. január 1-jén lépett hatályba. A státusztörvény célja a szülőföldön maradás és a boldogulás segítése volt. Kedvezményeket és támogatásokat biztosított a határon túl élő magyaroknak. A magyarigazolványok tulajdonosai utazási, oktatási és kulturális kedvezményeket vehettek igénybe. A Medgyessy-kabinet idején is folytatódtak a MÁÉRT találkozók. 2003-ban a MÁÉRT hetedik ülésén módosították a kedvezménytörvényt. Az akkori kormány megfogalmazás szerint eurokonformmá tették a jogszabályt, és bővítették a kedvezmények körét is. A záródokumentumot három párt illetve szervezet nem írta alá.
Egy évvel később a népszavazás előtti hónapban tartották a MÁÉRT nyolcadik ülését. A MÁÉRT történetében ezen nem fogadtak el hivatalos zárónyilatkozatot. Nem tudtak közös nevezőre jutni a kettős állampolgárság ügyében. Miközben a határon túli magyar szervezetek, a Fidesz és az MDF is kiállt mellette, az MSZP és az SZDSZ nyíltan elutasította. Ezt követően megszakadtak a MÁÉRT ülések . A külhoni magyarság képviselői 2005-ben életre hívták új fórumukat a Kis-Máértot.
Duna Televízió, Erdély.ma

A MAGYAR ÁLLANDÓ ÉRTEKEZLET IX. ÜLÉSÉNEK ZÁRÓNYILATKOZATA
Hatéves szünet után 2010. november 5-én ismét összeült a Magyar Állandó Értekezlet Budapesten, a Parlamentben. Az ülésen elfogadott zárónyilatkozatot, melyet a MÁÉRT ülésén részt vevő szervezetek képviselői valamennyien aláírták.
A MAGYAR ÁLLANDÓ ÉRTEKEZLET IX. ÜLÉSÉNEK ZÁRÓNYILATKOZATA
2010. áprilisi választások politikai és társadalmi következményei lehetőséget teremtenek a magyar nemzet határok feletti újraegyesítésére. Az új politikai rend összekapcsolja a sokszínű magyar nemzetet, amelynek egyenrangú tagjai a magyarországi, a Kárpát-medencei, valamint a diaszpórában élő magyarok. A nemzetpolitikában megvalósuló fordulat egy megújult szemléletet tükröz, amelynek értelmében az elhanyagolt magyar-magyar kapcsolatokat az egymás iránti felelősségvállalás váltja fel. A múlt lezárásának jegyében a 2004 óta mellőzött Magyar Állandó Értekezlet 2010. november 5-i ülésével folytatja működését. A magyar-magyar kapcsolatok a nemzeti csúcstalálkozó keretében újra méltó módon teljesedhetnek ki az összetartozás-tudat erősítése, az önazonosság megőrzése, a nemzeti integráció megvalósítása érdekében. A MÁÉRT a nemzeti érdekeink képviseletére alakult legitim magyar szervezetek párbeszédének intézményesített fórumaként a közös gondolkodást és a magyar nemzetet érintő döntések közös meghozatalát szolgálja.
Az ülésen elhangzottakat összegezve a MÁÉRT tagjai az alábbi elvekben és célokban állapodnak meg:
Üdvözlik a budapesti kormány eddigi nemzetpolitikai tevékenységét. Egyetértenek abban, hogy a meghozott döntések, úgymint a Nemzeti Összetartozásról szóló törvény, valamint a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének lehetővé tétele a külhoni magyarság számára, valóban a nemzeti összetartozás erősítését szolgálják. Szintén örömmel fogadták a MÁÉRT összehívását, és megállapodnak a korábban is működő szakbizottsági rendszer újraindításában. A továbbiakban a következő szakbizottságok kezdik meg munkájukat:
külügyi és jogi szakbizottság,
oktatási és kulturális szakbizottság,
gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottság,
szórvány szakbizottság.
Állást foglalnak az autonómia különböző formái mint stratégiai célkitűzés mellett, mivel ezáltal látják leginkább biztosítottnak azt, hogy magyarként teljes életet lehessen élni a Kárpát-medencében, és ezt tekintik a határon túlra szakadt magyarság nemzeti megmaradása legfőbb biztosítékának.
Kifejezik meggyőződésüket, hogy a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének lehetősége új esélyt jelent a magyarság számára. A kulturális értelemben összetartozó nemzetet ez a jogszabály közjogi egységgé formálja.
Megállapodnak abban, hogy könnyített honosítás bevezetésével összhangban a Szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt is módosítani szükséges, valamint hogy az oktatási-nevelési támogatást újra az óvodásokra is kiterjesztik.
Hangot adnak abbéli meggyőződésüknek, hogy a 2011-es soros magyar EU-elnökség történelmi lehetőség az egész magyar nemzet érdekeinek képviseletére, értékeink felmutatására, tekintélyünk helyreállítására. Ezért kívánatos a hagyományos kulturális sokszínűség elvének előtérbe helyezése, illetve az összekapcsolódást segítő regionalizmus támogatása. Hangsúlyozzák továbbá, hogy kiemelten támogatják Horvátország, Szerbia és Ukrajna európai integrációját.
Megnyugvással állapították meg, hogy az új szlovák kormány mentes a nacionalizmustól, ám sajnálatukat fejezik ki, hogy az új kormánykoalíció eddig nem tette meg a bizalom helyreállításához szükséges lépéseket. A tagok elítélik a szlovák államnyelvtörvényt diszkriminatív, félelemkeltő szellemisége miatt. Megállapítják, hogy a törvény, a tervezett módosítások ellenére, továbbra is tartalmazza a kisebbségi magyar nyelvhasználatot korlátozó rendelkezéseket, szankciókat. Reményüket fejezik ki, hogy a szlovák kormány figyelembe fogja venni a Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság (Velencei Bizottság) ajánlásait a jogszabály módosításakor. A résztvevők kijelentik, hogy a jövőben is elutasítanak minden olyan intézkedést, amely hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a magyarság tagjaival szemben.
Reményüket fejezik ki, hogy Romániában hamarosan elfogadásra kerül az új oktatási törvény, amely számos ponton javítja a magyar oktatás helyzetét. Meggyőződésük, hogy a teljes körű anyanyelvű oktatás biztosítása, a többségi nyelv sajátos program szerinti tanítása, illetve az iskolarendszer decentralizációja és az iskolákkal kapcsolatos döntések átadása a helyi közösségeknek kiemelten segíti a magyarság boldogulását a többségi társadalmakban. Továbbra is szorgalmazzák az állami magyar egyetem visszaállítását. Ugyanakkor a tagok sürgetik a kisebbségek jogállásáról szóló törvény véglegesítését olyan formában, hogy az megteremtse a nemzeti közösségek kulturális autonómiájának közjogi keretét. Fontosnak tartják továbbá a romániai régiók átalakítására vonatkozó kezdeményezést, és elvárják, hogy ez elősegítse a magyarok által jelentős számban lakott régiók - kiemelten a Székelyföld - sajátos közigazgatási jogállásának kialakítását.
Üdvözlik a közvetlen demokratikus választás útján megalakult új vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsot. A kulturális autonómia ezen szervének létrejötte előremutató és biztató jel az egész Kárpát-medencei magyarság számára. A konferencia résztvevői remélik, hogy az MNT a gyakorlatban is érvényesítheti a törvényben előírt jogosítványait, és megkapja az ehhez szükséges költségvetési támogatásokat. Reményüket fejezik ki továbbá, hogy a vajdasági magyarokra nézve hátrányos - észak-bácskai és észak-bánáti - közigazgatási körzethatárok mielőbb módosításra kerülnek.
Fontosnak tartják, hogy a legutóbbi ukrajnai helyhatósági választások eredményeként létrejövő képviselőtestületekben - városi, járási és megyei szinten - jelen van a magyar érdekképviselet. Egyben aggodalmukat fejezik ki a kárpátaljai magyar oktatás helyzete miatt. A magyar tannyelvű iskolák érettségizői számára továbbra sincs biztosítva az anyanyelvű szaktantárgyi emeltszintű érettségi vizsga lehetősége, aggasztó a magyar tannyelvű egyházi líceumok helyzete is.
Támogatják a muravidéki magyar közösség érdekeit szolgáló általános szlovéniai nemzetiségi törvény elfogadását.
Üdvözlik a magyar kormány elkötelezettségét a szórványkérdést, illetve a diaszpórában élők megszólítását illetően. Felhívják a figyelmet arra, hogy szükséges egy, a nyugati magyar országos szövetségekkel közös cselekvési terv kidolgozása a nyugati magyarság megmaradása érdekében. A Nemzeti Regiszter létrehozása, valamint egy, a megfelelő anyagi forrásokkal rendelkező szórványstratégia a nemzet minden tagjának érdeke.
Felhívják a figyelmet az 1956-os forradalom és szabadságharc méltó, nemzeti identitásunkat erősítő 55. évfordulójának megünneplésére, a világ magyarságának bevonásával.
Felhívják a figyelmet a 2011-12-ben esedékes népszámlálások fontosságára, és hangsúlyozták a magyar önazonosság megvallásának jelentőségét.
Budapest, 2010. november 5.
A magyar kormány, a parlamenti pártok, a határon túli magyar szervezetek, és európai parlamenti képviselettel rendelkező szervezetek részvételével tartandó értekezletre meghívást kapott Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt, a Felvidékről a Magyar Koalíció Pártja, a Vajdaságból a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (Kovács Miklós elnök, Brenzovics László alelnök) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (Gajdos István elnök, Zubánics László UMNT elnök), Horvátországból a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és a Magyar Egyesületek Szövetsége, Muravidékről a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. Meghívást kapott a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, három képviselőt hívtak meg az USA-ból, meghívót kapott a Kanadai Magyar Kultúrközpont, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács, a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége és Ausztráliából az Új Dél-Walesi Magyar Szövetség. Az első Máért 1999-ben ült össze. Eddigi összesen nyolc Máért-tanácskozást tartottak, az utolsót 2004 novemberében Budapesten. Felvidék.ma

Véget ért a beteg korszak
Újra egységben a magyarság, hiába kergették szét hat éve a Máértot
Nemzetpolitikai mércével mérve történelmi jelentőségű tanácskozás színhelye volt tegnap a Parlament: hat esztendeig tartó szünet után ismét egy asztalnál tanácskoztak a külhoni magyar szervezetek, a magyar parlamenti pártok, valamint a budapesti kormány képviselői. A Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) 2004 novemberében utoljára Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök hívta össze, majd azzal, hogy többet nem egyeztetett a külhoni magyarokkal, hozzájárult a legfontosabb nemzetpolitikai fórum tetszhalottá nyilvánításához. Ezért is jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az értekezleten, hogy „soha többet nem szabad olyan hibákat elkövetni, mint amilyenek az elmúlt hat évben megnyomorították sok millió magyar ember életét”.
Adósságot törlesztettünk
Jön az összmagyar regiszter, Budapest megharcol minden magyarért - hangzott el a IX. Máérton.
Ellítélték a félelemkeltőnek nevezett szlovák nyelvtörvényt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tagjai abban a zárónyilatkozatban, amelyet a tanácskozás minden résztvevője ellátott pénteken a kézjegyével. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt mondta: példátlan nemzeti egység valósult meg a Máérton. Semjén a zárónyilatkozatot ismertetve kiemelte: a Máért résztvevői üdvözlik a nemzeti összetartozásról és a kettős állampolgárság megszerzéséről szóló törvényeket, és állást foglaltak a különböző autonómiaformák mellett.
Hat esztendeig tartó szünet után ismét egy asztalnál tanácskoztak a Parlamentben a külhoni magyar szervezetek, a magyar parlamenti pártok és a budapesti kormány képviselői. Ezt a fórumot 2004 novemberében utoljára Gyurcsány Ferenc akkori szocialista miniszterelnök hívta össze.
A IX. Máért megnyitóján Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kulcsfontosságúnak nevezte a határon túliak megmaradása szempontjából az asszimiláció megállítását. A politikus szerint több tényező fenyegeti a nemzet fennmaradását. Az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túliak esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot.
Semjén a folyamat megállítása érdekében az anyaország részéről elkötelezett nemzeti politikát tart szükségesnek, hogy a nemzet ügyének szolgálata evidencia legyen. A miniszterelnök-helyettes közölte, hogy Magyarország az emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekét soha többet nem rendeli alá más országok belpolitikájának, ugyanakkor a szlovákság felé ki volt és ki van nyújtva a kezünk.
Az állampolgárság-igénylés feltételeiről elmondta: Magyarország más államnak információt nem fog kiadni arról, ki magyar állampolgár és ki nem. Ismertette, hogy a Máért kapcsán a magyar identitást mint alapot nem lehet feladni, a magát vegyes pártként definiáló szlovákiai Most-Híd párttal partneri viszonyra törekednek, de nem a Máért keretében.
Semjén beszámolt arról a tervéről is, amely az összmagyar regiszter létrehozására irányul, és a kapcsolattartás fontos eszköze lehet. Ennek a jövő évtől kialakítandó regiszternek szerinte hatalmas nyomásgyakorló szerepe is lehet, például olyan helyzetben, mint a szlovák nyelvtörvény. „Meg fogunk harcolni minden magyarért” – fogalmazott Semjén Zsolt.
Németh Zsolt, a külügyi tárca parlamenti államtitkára köszöntőjében azt mondta: a Máért összehívásával régi adósságot törleszt a kormány. Emlékeztetett arra, hogy az első Máért a nemzeti összetartozást és az autonómiát tekintette a magyarság megmaradása legfontosabb zálogának. „Ma sem fogalmazhatunk másként” – jegyezte meg, majd kitért arra: a státustörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségen belül. Úgy vélte, 2003 májusában a kedvezménytörvény módosításával a magyar kormány megosztotta a Máért-szervezeteket, 2004 novemberében az utolsó Máért-ülésen pedig teljesen szembefordult a határon túliak akaratával. „Nem hangozhat el többé olyan kijelentés Magyarországon, amely a határon túli magyarság kirekesztésére irányul” – hangsúlyozta.
Németh azt mondta, hogy a következő években reményeik szerint megkezdődhet a húsz év alatt kidolgozott autonómiarendszer, az oktatási-kulturális stratégia megvalósítása az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is s a határtérségek fejlesztésének látványos folyamatát. Fontosnak nevezte, hogy a kormány úgy döntött, a Máértban részt vesznek az ellenzéki pártok is, s köszöntötte az EP képviseletében részt vevőket, köztük Tőkés Lászlót.
2 perces interjú: Duray Miklós a Máért egyik alapítója, az MKP volt alelnöke
Miként tekint a Máért egyik alapító atyjaként a 9. értekezletre annak tükrében, hogy hat esztendő tanácskozásai eddig rendre kimaradtak?
– Igaz, hogy sorrendben ez a 9. találkozó, de 2001 ősze óta az a néhány Máért, amelyet megtartottak, már értelmetlen volt. Azok már az értekezlet leépülését vetítették előre. A mostani tanácskozás új starthelyzetet jelent, de egyelőre nem körvonalazódott, hogy ez a helyzet milyen további lehetőségeket, illetve célegyenest rejt magában.
A kis Máértokkal az elmúlt években megpróbálták valamilyen formában pótolni a „nagyot”. – A kis Máértok is kényszerhelyzetet jelentettek, hogy ne szűnjön meg a határon túli szervezetek közötti egyeztetés. A Máért ugyanis a magyar kormány részvétele nélkül teljesen eszköztelen, de a kis Máértnak volt olyan hozadéka, amelynek az eredménye meglátszik a mostani újjáalakulás alkalmával. Jelesül, hogy helyet kaptak az asztalnál a dél-amerikai, ausztráliai és kanadai magyarok. Ez azért fontos, mert a Máért keretében kialakítandó nemzetpolitikai tervezeteknek nemcsak a Kárpát-medencei magyarokra kell vonatkozniuk, hanem a világ magyarságára. Más a KMKF, amelyben a parlamenti vagy regionális képviselettel rendelkező magyar pártoknak kell egyeztetniük azért, hogy a nemzetpolitika azon kérdéseinek, amelyek a magyar Országgyűlés elé kerülnek, legyen politikai előkészítésük a parlamenti tárgyalásokhoz.
2 perces interjú: Markó Béla a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke – Miként értékeli az RMDSZ azt, hogy hat év szünet után ismét összehívta a magyar kormány a Magyar Állandó Értekezletet?
Ebben a történetben végül is nem az a rendkívüli dolog, hogy újra összehívták a Máértot, hanem az volt a gond, hogy szüneteltették több éven át. Ugyanakkor én nem gondolom azt, hogy a Máérton születhetnek nagy hirtelen óriási döntések. Azok, illetve a bizonyos problémákra adott megoldások más módon jönnek létre. Viszont a Máért fontos találkozási forma. Ezt részben helyettesítette a Szili Katalin által korábban létrehozott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, de nem teljes egészében. Mindenesetre a Máért újbóli összehívását jó újrakezdésnek vagy folytatásnak tartom. Mindegy, miként fogalmazunk. Szükség van rá.
Amint itt, a folyosón tapasztaltam, az ülés zárónyilatkozata megfogalmazásából az RMDSZ is jócskán kivette a részét. Ön épp most mondta tollba pártja álláspontját Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak. Min módosítottak? – Nem rontottunk, csak javítottunk a nyilatkozaton.
Melyik részein?
Dúsítottunk rajta. Néhány konkrétumot még Romániával kapcsolatban is beírtunk.
Nekünk fontos, hogy a nyilatkozat kitérjen a román oktatási törvényre is.
Kristály Lehel, Magyar Hírlap

A tegnapi Máért a holnapért
A magyar nemzetet becsületsüllyesztőbe taszigáló kormány hat évvel ezelőtt holtvágányra állította a magyarság egészének ügyeit (az anyaországiak, a határon kívüliek, az emigrációba kényszerültek) legalább a kölcsönös konzultáció szintjén felvállaló fórum, a Máért működését.
A magyar kormány és a határon kívüli érdekképviseletek közötti szakítópróba a kettős állampolgárság megadása vagy meg nem adása volt. A kormány, személyesen az akkori kormányfő által dirigált kampány megtette hatását: a magyarországi választók többsége nem vett részt a témában szerencsétlenül kiírt népszavazáson, és emiatt az igen szavazatok viszonylagos többsége ellenére a népszavazás nem volt érvényes.
Ezzel párhuzamosan a kormány becstelen manőverekbe kezdett a nemzetegyesítés virtuális megvalósítása ellen. A Magyarországot elözönlő ,,23 millió román" és a hasonló politikai aberrációk, amelyeket az akkori rossz emlékű magyar külügyminiszter képviselt, a közéletet sokkoló, az egészséges nemzeti érzést mélyen sértő manőverek ellen fordultak. Olyasmi történt, mint amikor nagy felületen mély égési sebeket okoz valami szerencsétlenség, ami ellen az élni akaró szervezet felveszi a harcot. A magyarországi lakosság különféle intézményi, testvértelepülési, szakmai kapcsolatok kiépítésébe menekítette az együvé tartozás igényét és parancsát, és egyébként ezeket a megkopó érintkezési formákat élettel, aktivitással töltötte fel. Eközben érdekes volt érzékelni, hogy mondhatni majdnem pártállástól függetlenül Erdélyben a szocialisták az összmagyar érdekek képviseletének pályájára álltak.
Sőt, államvezetési szinten is történtek kísérletek a becsületmentésre. Ilyenek voltak egyrészt, a csonka-Máért helyébe lépett találkozók, amelyeken a durcás magyar kormány nem vett részt, valamint a Szili Katalin országgyűlési elnök kezdeményezte Magyar Képviselők Fóruma. A tegnap Budapesten tartott Magyar Állandó Értekezlet mérföldkő a magyarmagyar kapcsolatok, a nemzetegyesítés történetében. Azt a gyalázatot próbálja lemosni a mostani értekezlet, amelyet erre az intézményre rákent a majdnem évtizedes gyurcsányizmus. A mostani Máért a magyar nemzet holnapjának útjait jelöli ki, és jelzi: érdemes a Kárpát-medencében magyar embernek lenni.
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföld a visszatérés után I. (1940–1944)
Teleki számára nem volt olyan összeg, amit ne utalt volna ki szemrebbenés nélkül a terület infrastrukturális, szociális hálózatának fejlesztésére.
Az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntéssel Magyarországhoz „visszatért” területek helyzetét elemző társadalomkutatók, statisztikusok, publicisták, agrárszakemberek egybehangzó véleménye volt, hogy Magyarország területe gazdaságilag elmaradott, társadalmi viszonyaiban fejletlen, hátrányos helyzetű országrésszel gyarapodott.
Az 1940-1944 közötti időszakban a magyar állam a visszatért területeken, így a Székelyföldön is, egy komplex modernizációs, gazdasági-társadalmi felzárkóztató politikát alkalmazott. A helyzet azonnali szemrevételezése után állami támogatásokat sürgető időszak következett. A közgondolkodásban egyetértés volt abban, hogy az új államkeretek közötti fejlődésbeli különbségek kiküszöbölésére a kormányzatnak kell elvégezni az „egybehangolás” és az újjáépítés munkáját. A közhangulatnak ezt az elvárását a Teleki-kormány azonnal beinduló bőkezű támogatáspolitikája megerősítette, illetve eleve generálta is.
A miniszterelnök Erdély-politikájában „nem volt olyan összeg, amit ne utalt volna ki szemrebbenés nélkül a terület infrastrukturális, szociális hálózatának fejlesztésére [...] a kormány első számú belpolitikai célja, megelőzve minden mást (zsidókérdés, földreform, szociális törvénykezés) Észak-Erdély reintegrálása volt” – írja Ablonczy Balázs.
A reintegrációs törekvések fő kivitelezői a vármegyék törvényhatóságai voltak. A közigazgatási intézmények mellett azonban Erdélyben sajátos, a trianoni területen nem létező intézmények is részt vettek a fejlesztéspolitika megvalósításában. Ilyen volt az 1940. szeptember 14-én Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezésére alakult, Erdélyrészi Gazdasági Tanács, amely „legális adatgyűjtő, javaslattevő és tanácsadó szerv.”
Az EGT közvetítői hatáskörébe az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, az Erdélyrészi Hangya Szövetkezet és a kolozsvári „Szövetség” Gazdasági Hitelszövetkezetek Központja tartoztak. A Földművelésügyi Minisztérium 1941 júniusában Erdélyben létrehozta a FM Erdélyi Kirendeltségét. A minisztériumnak külön erdélyi költségvetése volt.
A nagy múltú Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület is megbízást kapott tevékenysége folytatására. Állami támogatással tovább folytatta tevékenységét az erdélyi szövetkezetek csúcsszervezete, a még 1920-ban alakult, Kolozsvárt székelő „Szövetség” Gazdasági és Hitelszövetkezetek Központja. 1940. október 16-án a Hangya Szövetkezetek igazgatósági gyűlésén elhatározták, hogy „Marosvásárhely székhellyel szövetkezetet hoznak létre, amelynek cége lesz: az Erdélyrészi Hangya Szövetkezetek Szövetsége, mint szövetkezet.” A gazdasági élet fellendítését segítendő, több új intézményt hoztak létre. 1943-ban, Marosvásárhely székhellyel alakult az Erdélyi Tejgazdasági és Tejértékesítő Szövetkezet, amely tejgyűjtő állomásokat, községi tejszövetkezeteket létesített. Az EMGE, a Futura, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete és a kolozsvári Szövetség létrehozta az Erdélyi Gazdák Magértékesítő Szövetkezetét, amely az ún. zárt erdélyi területen tevékenykedett (Háromszék, Csík Udvarhely, Maros-Torda, Szolnok-Doboka, Kolozs, Beszterce-Naszód, Szilágy vármegyék) A szociális támogatások területén a visszacsatolás után az első állami segélyszervezet az Erdélyi Szociális Szervezet volt, feladatkörét 1941 közepén az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (O.N.Cs.A) vette át. Az intézmény házakat építtetett és javíttatott, házi és kisipari támogatásokat folyósított a sokgyermekes családoknak, állatjuttatásokat (tehenek, lovak, sertések és kisállatok) bonyolított le. A házasulandóknak házassági kölcsönöket is nyújtott. A Nemzeti Önállósítási Alap kezdeti célkitűzése az értelmiségi munkanélküliek gazdasági önállósítása volt. A visszacsatolás után a szakképzett kereskedőket és iparosokat is támogatta.
A mezőgazdaság állami támogatása
A visszacsatoláskor a trianoni területen az állami gazdaságirányításnak már kialakult, sokrétű gyakorlata volt (főleg német és olasz példák nyomán). A kormányzat erdélyi mezőgazdaság fejlesztő programjában is érvényesítette ezt a tapasztalatot. A növénytermesztés színvonalának javítására kedvezményes vásárlással minőségi vetőmagakciókat szerveztek. Fontos szempont volt az ipari növények (rostlen, napraforgó, cukorrépa) és a Székelyföldön addig alig ismert, vagy kevéssé elterjedt takarmánynövények (lucerna, szarvaskerep, somkóró, baltacím) meghonosításának szorgalmazása. Marosvásárhelyen Gyümölcsészeti Felügyelőség létesült, a székely megyékben mindenütt gyümölcsészeti intézőségeket és növény-egészségügyi körzeteket állítottak fel, tanfolyamokat szerveztek, kiállításokat rendeztek. A gyümölcsösök ápolásához permetezőgépeket, vegyszereket osztottak kedvezményes áron, permetezőmester képző tanfolyamokat szerveztek ahová a nagycsaládosokat vették fel. Az állattenyésztés támogatása A FM megszervezte Erdélyben is az állattenyésző szolgálatokat, Vármegyei Állattenyésztő Állomásokat állított fel. Az állattenyésztési egyesületek (szarvasmarha-, juh- és sertés szakosztályokkal) feladata az állatkiállítások szervezése, vásárok rendezése volt. A FM törvényhatósági állattenyésztési alapot létesített, ebből támogatták a községekben az apaállattartást.
A lóállomány minőségi feljavítását a kormányzat elsősorban tenyészkanca akciók lebonyolításával támogatta. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének legfontosabb eljárása a fajtafeljavítás volt, ezt a törzskönyvezett apaállatok köztenyésztésben való elhelyezésével biztosították. A tenyészbikák vásárlásánál a székelyföldi gazdakörök 25 százalékos, a községek és közbirtokosságok 20 százalékos kedvezményt kaptak. A juhtenyésztés fellendítésére 1941-ben és 1942-ben kormányzati támogatással fésűs-gyapjas cigája kosokat és bárányokat osztottak ki. A baromfitenyésztés támogatására a FM Marosvásárhelyen keltető központ létrehozását rendelte el, ól építési segélyeket folyósított. Legelő- és rétgazdálkodás korszerűsítéséhez az EMGE Zöldmező ügyosztálya a szakszerű legelőgondozás, a legelőfeljavítási ismeretek terjesztésére telente zöldmező- és pásztorképző tanfolyamokat szervezett. A FM Erdélyi Kirendeltsége 1941-ben a legelőviszonyok megjavítása végett Erdélyben „mintalegelők” felállítását határozta el. A kijelölt mintalegelők gondozásának anyagi támogatása mellett, a gazdákat gazdasági tanfolyamokon oktatták, a szakszerű legelőkezelési ismereteket és legelőmestereket képeztek ki.
A mezőgazdasági gépellátás támogatása
A kormányzat több alkalommal indított kedvezményes gépvásárlási akciókat (vetőgép-, magtisztító gép és ún. kisgép akciókat bonyolítottak le). A mezőgazdasági termények tárolása, feldolgozása, a korszerű állattartás érdekében a mezőgazdasági építkezéseket is támogatta. A FM Erdélyben gabonatárház építési programot kezdeményezett. A kisgazdaságok támogatására állami segéllyel silóépítési akció, minta trágyatelep építési akció és – Kós Károly típusterve alapján – mintaistálló építési mozgalom indult. A tejipar fejlesztésére – a feldolgozásra és értékesítésre – különös gondot fordított a FM (államsegéllyel juhtej gyűjtő és gomolyakészítő, illetőleg juhgomolya-beváltó állomásokat létesítettek.) A feldolgozóipari építkezéseknek ezekben az években szintén jelentős megvalósításai voltak (pl. a csíkszentsimoni szesz- és keményítőgyár, a szárhegyi len feldolgozó üzem). A kisvárosokban az állam vágóhidak építését támogatta.
A mezőgazdasági képzés támogatása
Az erdélyi felsőfokú gazdasági képzést a kolozsvári Gazdasági Akadémia biztosította. Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön középfokú gazdasági tanintézet létesült, szintén Marosvásárhelyen 1942-ben sajt-és vajmestereket képző mezőgazdasági tejipari szakiskola kezdte meg működését.
Székelyföldön állami támogatással tovább működött a csíkszeredai mezőgazdasági szakiskola, a székelykeresztúri, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi téli gazdasági iskola. A rendszeres intézményi képzés mellett két-három hónapos téli gazdasági tanfolyamokat, mezőgazdasági gépkezelői tanfolyamokat, a háziasszonyok részére hathetes háztartási vándortanfolyamokat szerveztek.
Az erdőgazdaság támogatása
A visszacsatolt terület magas fokú erdősültsége (31,3 százalék) követkézményeként az erdőgazdaság az egyik legfontosabb gazdasági tényező volt. A kopár területek befásítása, vadpatakok megkötése, erdők feltárása és a közszolgálat jó hírének helyreállítása volt az azonnali feladat. Az addig járatlan helyeken vágott erdei útszakaszok épültek. A kormányzat a fakitermelésre kedvezményes hitelakciót engedélyezett.
Pénzügy, ipar, kereskedelem
A Magyar Nemzeti Bank az erdélyi pénzintézetekkel szemben megkülönböztetett hitelpolitikát folytatott: „míg egyes pénzintézetek különben saját tőkéiknek csak 50 százalékáig részesülhettek a Nemzeti Bank visszleszámítolási hitelében, Erdélyben annak 100 százalékáig részesültek.” A visszacsatolt erdélyi városok iparszerkezete – Kolozsvár kivételével – kisipari jellegű volt. A kormányzat a kisiparosokat folyamatosan olcsó, olykor fedezet nélküli hitelekkel támogatta.
Infrastrukturális fejlesztés: útépítések
A megyék költségvetésében a közúti alapokból fedezték a javítások, útépítések költségeit. Hidakat, átereszeket építettek újra, úttesteket építettek át, új útpályákat építettek ki, a hegyi utakon támfalakat építettek. Az utasforgalmat az ország fővárosa felé vasúton – a déda-szeretfalvi vonalrész átadása után – három személyszállító vonat biztosította: a Sepsiszentgyörgy-Kolozsvár-Nagyvárad útvonalon egy sebes-gyors, Sepsiszentgyörgy-Zsibó-Debrecen útvonalon egy személy-sebes és az 1943 nyarán beindított „Hargita Express” székely gyorsmotorvonat, amelyen a legtávolabbi megyeszékhelyről, Sepsiszentgyörgyről 12 óra alatt lehetett az ország fővárosába utazni. Megyei középítkezések: 1941-tavaszától széleskörű építkezési, helyreállítási munkálatok indultak. Elsősorban középületek felújítására került sor, de új épületeket is emeltek. A négy év alatt a városok belső tereinek rendezésére, arculatuk modernizálására is utaltak ki állami támogatásokat. A városoktól, községektől távoli lakott helyeken 1940-44 között postaügynökségek is nyíltak: a hegyi tanyákat – a közigazgatási besorolás szerint a „lakott hely”-eket is bekapcsolták a postahálózatba.
Minden járásban tűzrendészeti felügyelőket alkalmaztak, a községekben is tűzoltó szertárakat létesítettek és tűzoltó felszereléseket vásároltak. Az ifjúsági testedzést iskolai és iskolai kereteken kívül is támogatták. A kisvárosokban részben önerőből, részben kormányzati támogatásokkal sportlétesítmények jöttek létre. Különösen a téli sportok gyakorlásának feltételei javultak a negyvenes évek első felében.
Szociálpolitika, közellátási segélyezés és egészségvédelem
A szociális támogatásokra jellemző volt a komplexitás, sokrétűség. Állami támogatással „népruházati” akciók, a népélelmezés javítását célzó különböző segélyezési akciók zajlottak (zöldkeresztes tej- és cukorakciók), háziipari tanfolyamokat, főzőtanfolyamokat szerveztek. Az egészségügyi képzés javítására az egészségügyben dolgozók tanfolyamokat, tanácsadó szolgálatokat szerveztek (zöldkeresztes egészségvédelmi körök.) Fejlesztették az intézmények eszköz-felszereltségét (gőzfertőtlenítő gépek, mentőautók), egészségházak, szülőotthonok épültek. Az állam a kisvárosokban csatornázási, ivóvíz ellátási munkálatokat is támogatta. A szociális szervezetek mellett a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok segélyezésében az erdélyi társadalmi szervezetek, vagyonközösségek is részt vállaltak. Jövedelmeik tekintélyes részét fordították kulturális, szociális támogatásokra (az Erdélyrészi Hangya Központ, a Csíki Magánjavak).
Oláh Sándor
Transindex.ro

Neves szülötteire emlékezett Pécska
A város neves szülöttei közül gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) magyar vallásügyi és közoktatási miniszterre és Mester János (1879–1954) jezsuita szerzetesre, tanítóképzői főiskolai tanárra emlékeztek szombaton Pécskán a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület szervezésében.
A hagyományos Klebelsberg-napnak nemcsak az adott külön jelentőséget idén, hogy november 13-án lesz az államférfi születésének 135. évfordulója, hanem az is, hogy tíz éve állították fel a pécskai római katolikus templomkertben Jecza Péter néhai temesvári szobrászművész alkotását, a bronzból öntött Klebelsberg-szobrot. A jubileumi évfordulóra nem jöttek el olyan sokan, mint a szoborállítási ünnepségre – jegyezték meg az emlékrendezvények rendszeres résztvevői –, de azért voltak szép számban érdeklődő értelmiségiek a 2-es számú általános iskola dísztermében.
Klebelsberg Kunó ugyan Pécskán született, de utána nem sok köze volt a Maros menti nagyközséghez (ma már városhoz). „Két hónaposan vitték el innen, amikor huszárszázados édesapját lovasbaleset érte, amitől egy év és hat hónap múlva meghalt. Valószínű, hogy sosem tért vissza, de 12 éves korában valaki a családból járhatott erre, mert az anyakönyvi bizonyítványában, amit a román állami levéltár aradi fiókjában őriznek, van egy bejegyzés 1877-ből vagy 1878-ból. Bizonyára akkor kértek egy másolatot róla” – mesélte Nagy István főszervező, a közművelődési egyesület elnöke. Az elszegényedett grófi családból származó, részben tiroli gyökerű kultúrdiplomata emlékét őrzi Pécskán az 1996-ban a katolikus templom falán az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet által elhelyezett emléktábla.
Ujváry Gábor, a Kodolányi János Főiskola tudományos rektor-helyettese előadásában kiemelte, hogy Klebelsberg fokozatosan emelkedett a ranglétrán, ezért ismerte a közigazgatás csínját-bínját, és hogy ő volt a Bethlen István-kormány egyetlen, mindvégig hivatalban lévő minisztere (1922 és 1931 között, de előtte bő fél évig belügyminiszterként is dolgozott). Az iskolahálózat kiépítése, az analfabetizmus visszaszorítása, a népművelés, az alacsonyabb rétegek szellemi felemelkedése köszönhető neki. Hangoztatta, hogy „a kulturális diplomáciának meg kell előznie a politikai diplomáciát”, és elérte, hogy a kultúra és a közoktatásügy az egyik legjobban finanszírozott ágazat legyen. „Mindezt nagyon nehéz időszakban, Trianon után, amikor a nemzetközi közvélemény is Magyarországot életképtelen államnak tartotta elveszített területei miatt. De ekkor több mint ötezer iskolát hozott létre, megalapította a külföldi magyar kulturális intézeteket, amelyekbe fiatal magyar művészeket küldött állami ösztöndíjjal” – világított ár Ujváry Gábor, majd az egykori minisztert idézte, aki szerint „a politikai Trianonba bele kellett mennünk, de a kultúrpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne”. Aktív korában sok bírálat érte Klebelsberget a közművelődésre fordított vélt túlköltekezések miatt, de ő tartotta magát ahhoz, hogy inkább a kultúrára áldozzon az állam, semmint a fegyverkezésre, mert „a kulturális diplomáciával több mindent el lehet érni, mint a hagyományos diplomáciával”. Emellett kitartott, mert nem akart „kultúrpolitikai Nagymajtény, vagy Világos” részese lenni. „Lassan megtérülő befektetés az oktatás, de busásan megtérül” – mondta Ujváry Gábor. Klebelsberg államférfiúi nagyságát az jellemzi a legjobban – tette hozzá –, hogy tisztában volt a korlátaival, nem akart mindenben ő maga dönteni, hanem szakemberekkel vétette körül magát, és azokra hagyatkozott.
Szűcs Zoltán kolozsvári magyar konzul köszöntő szavai után Horváth László, a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója emlékezett a szoborállítás történetére. 1999-ben több mint egy tucat diákkal és Katona Kálmán akkori környezetvédelmi, közlekedési és hírközlési miniszterrel kerékpártúrát szervezett Aradra, a 13 vértanú kivégzésének 150. évfordulójára, és az emlékünnepség előestéjén Pécskán Heinrich József akkori plébános látta vendégül a csapatot. Továbbindulás előtt látta a templom falán a Klebelsberg-emléktáblát, és akkor megszületett az elhatározás a szoborállításra. A technikum akkori és volt diákjai adták össze a pénzt a szoborra, amit Pokorni Zoltán akkori magyar tanügyminiszter avatott fel. „A szobornak ma is olyan a kisugárzása, mint tíz évvel ezelőtt, és hű mása Kunónak, aki valóban egy ilyen morcos, kubista tekintetű kemény ember volt, aki ötezer iskolát kitalált, pénzt szerzett hozzá, és utána ellenőrizte. Azt szoktam mondani a diákjaimnak, hogy köszönjétek meg Klebelsbergnek, hogy ennyi tantermet épített, különben a nagyszüleitek analfabéták lettek volna, a szüleitek talán jártak volna iskolába, de belőletek biztos nem lett volna középiskolás vagy főiskolás hallgató” – mondta az igazgató.
A rendezvény második felében Mester Jánosra emlékeztek a jelenlévők, a pécskai és szegedi leszármazottak, hozzátartozók. Bella Ibolya, a 2-es iskola vallástanára és Pakott Géza farkaslaki származású szegedi jezsuita atya a rend történetéről és tevékenységéről értekezett, és előadást tartott a makói Bogoly József Ágoston irodalomtörténész. „1994-ben a Temesvári Ormós Zsigmond Társaság avatott emléktáblát a Pécskán született Ormósnak, 1999-ben a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület a névadójának, és ott éreztük a helyét Mester János emléktáblájának is, aki tavaly kapott egy emléktáblát, de az a családi háza helyén álló ház falára került – mondta Nagy István. – A sort folytatni fogjuk, hiszen a nagybányai festőiskola egyik jeles tagja, Nagy Oszkár is itt született. Ápolnunk kell a múltunkat, mert aki a múltját elfelejti, az elvész, és látjuk, hogy a múltunk elfeledtetéséért egyesek ádáz küzdelmet folytatnak.”
Mester János Pécskán született, de hatodik osztálytól Zádorlakra íratták iskolába, hogy németül tanuljon; Rómában végezte az egyetemet, Belgiumban volt szerzetes, de 1921-től 1950-ig Magyarországon oktatott pedagógiát, pszichológiát és filozófiát. Nagy István szerint a jezsuita szerzetes kedvenc mondása – amely az emléktáblára is felkerült – mindenkinek irányadó lehetne: „Úgy kell élnünk, ahogy hiszünk, mert különben úgy kezdünk hinni, amint élünk”.
Mester János életútját Oláh János szegedi nyugalmazott főiskolai tanár –, Mester János kutató – dolgozatának felolvasásával mutatták be. De minden jelenlévő megkapta azt az alkalomra készült füzetet, amely Mester Jánosnak a rendjéről 1941-ben írott tanulmányát tartalmazta, de Loyolai Szent Ignác életét és művét is bemutatta.
Az emléktáblát Dr. Horváth László budapesti és Bacsilla Sándor pécskai iskolaigazgatók leplezték le, és Király Árpád marosi főesperes és Czeglédi Ferenc helyi plébános áldotta meg.
A Pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület köszöni a Nyugati Jelen médiatámogatását, valamint a Városháza és tizenhat pécskai család támogatását, amelynek köszönhetően megtarthattuk a rendezvényt, és emléktáblát helyezhettünk el Mester János emlékére, amelyet Tóth János kőfaragó készített. Pataky Lehel Zsolt
www.nyugatijelen.com
Mester János /Magyarpécska, 1879- Budapest, 1954/ Erdély.ma

Kitüntették a Krónikát a felsőoktatás kiépítésének szorgalmazásáért
Noha hosszú út vezet a teljes értékű, az autonómia szellemében megszervezendő romániai magyar egyetemi hálózat kiépítéséhez, az erdélyi magyar közösség nem adhatja alább ennél az igénynél – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tegnap Kolozsváron a Báthory-díjak átadása alkalmából rendezett ünnepségen.
Az elismerést a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára az EMNT oktatási szakbizottsága 2005-től adományozza olyan személyiségnek vagy szervezetnek, akik az adott évben vagy a megelőző időszakban a legtöbbet tették a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás érdekében.
A korábbi évekhez hasonlóan idén is tizenhat Báthory-díjat osztottak ki: kitüntették Antal András nyugalmazott agronómus professzort, Ádám Valériánt, a Marosvásárhelyi Orvosképzésért Alapítvány ügyvivőjét, Deák Ernőt, a Nyugat-európai Magyar Szervezetek Szövetségének elnökét, a Duna Televíziót, az erdely.ma hírportált, Koszorús Ferencet, az American Hungarian Federation elnökét, a Kossuth Rádió Határok nélkül műsorát, a Krónikát, az MTV Kárpát Expressz műsorát, Smaranda Enachét, a Pro Europa Liga elnökét, Székely Leventét, a Genfi Magyar Misszió első beosztottját, Szilágyi Zsolt egykori RMDSZ-es parlamenti képviselőt, Szőcs Géza költőt, Vincze László újságírót, Wanek Ferencet, a Bolyai Társaság egykori elnökét és Zsembery Ferenc mérnök-vállalkozót.
Tőkés László felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmánybíróság által megakasztott, a kisebbségi oktatás számára számos kedvező előírást tartalmazó román oktatási törvény ellen bukaresti politikusok, sőt Andrei Marga, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora hisztérikus támadást indított, az EP alelnöke ugyanakkor olcsó engedménynek, porhintésnek nevezte, hogy a BBTE főépületében nemrég elhelyezték a Bolyai Egyetem öt egykori magyar rektorának arcmását, miközben a Ferencz József Tudományegyetem professzorainak, rektorainak domborművei hiányoznak a gyűjteményből.
Hantz Péter, a BKB alelnöke – akit egykor a magyar táblák elhelyezése miatt távolítottak el a BBTE-ről – „bizalombitorlóknak” nevezte az erdélyi magyar politika és akadémiai élet ama képviselőit, akik szerinte a „tanult tehetetlenség” állapotában mellőzik a magyar felsőoktatás ügyének előmozdítását. Szőcs Géza költő a díjátadáson felidézte, hogy a román állambiztonsági szervek által üldözött Ellenpontok című szamizdat kiadványban már 1984-ben felvetette a magyar egyetem ügyét, 1985-ben írt emlékiratában pedig szembesítette az anyanyelvű oktatáshoz való jogot papíron biztosító akkori román alkotmányt az ezzel ellentétes valósággal.
Közölte, az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkáraként kiemelt céljának tekinti bevinni a köztudatba Kolozsvár jelentős szellemi értékeit, például megjelölni a kincses város nagyjainak elfeledett szülőhelyét. Szőcs Géza konkrét ígéretet tett arra, hogy 2012-ben szobrot emelnek a kincses városban Végh Sándor hegedűművésznek, karnagynak, a 20. század egyik legnagyobb, 1997-ben elhunyt zenei előadóművészének, akinek tiszteletére nemzetközi vonósnégyesversenyt is tervez. Krónika (Kolozsvár)

135 éve született gróf Klebelsberg Kuno, magyar kultuszminiszter
Klebelsberg Kuno gróf olyan magyar történelmi személyiség, akinek érdemeit kockázatos néhány sorban összefoglalni, hiszen minden, amit létrehozott, rendkívüli fontosságú. A két világháború közötti időszak egyik nagy formátumú politikusa és értelmiségije, a magyar közoktatás talán legnagyobb reformátora.
Magyarpécskán látta meg a napvilágot, de iskoláit már Székesfehérváron végezte és Budapesten szerzett jogi doktorátust. Hamar az állami apparátusba kerül és a politikai „szamárlétra” számos fokozatát végigjárta: volt minisztériumi fogalmazó majd osztályvezető, közigazgatási bíróság bírája, majd a világháború idején vallás- és közoktatásügyi államtitkár. A Tanácsköztársaság alatt bujkálni kényszerül, de a Bethlen-kormányban már belügyminiszter, majd 1922-től kilenc éven át kultusz- és közoktatásügyi miniszter. Ebben a periódusban bontakozott ki Klebelsberg
szé- les körű és nagyvonalú oktatási programja. Alapcéljának tartotta a népoktatás korszerű- sítését, a széles néptömegek kulturális szintjének felemelkedését. Könyvtárral ellátott tanítólakásos iskolákat építtetett falun, népiskolákat a szétszórt és elszigetelt tanyákon; főiskolákat, egyetemeket (szegedi, pécsi, debreceni) és a felsőfokú oktatáshoz szükséges kutatóintézeteket hozott létre, a magyarság szellemi építkezésének szükségességét hirdette.
Az ő nevéhez fűződik a római Collegium Hungaricum létrehozása.
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, számos tudós társaságnak.
Klebelsberg Kunó 1932-ben halt meg.
Pécskán a római katolikus templom falán a hálás utókor által a rendszerváltozás után elhelyezett emléktábla, majd 2000-től a templomkertben mellszobor emlékeztet a városka kiválóságára.
Jecza Péter szobrát 2000. nov. 11-én avatták fel a pécskai római katolikus templom kertjében.
A nyugatijelen.com nyomán, Erdély.ma

Milyen jogon?
Erdélyi magyarként értetlenül állok a magyarországi jobboldali sajtó által kirobbantott közéleti felbolydulás és diplomáciai feszültségkeltés előtt. (Nota bene: a román nemzeti ünnep alkalmából rendezett budapesti protokolleseményről van szó, amelyet a nagy magyar népharag száműzött a Nemzeti Színházból.)
Az indok homályos: valami olyasmi, hogy nem ildomos egy épületben, amelynek a nevében benne van a „nemzeti” szó, olyan rendezvényt szervezni, amely egy – nem éppen a magyar nemzet dicső múltjával kapcsolatos – történelmi eseményhez fűződik. Magyarország keleti szomszédjának, NATO-beli szövetségesének, Európai Unió-beli egyik legfontosabb partnerének budapesti diplomáciai külképviselete december elsején ki van tiltva a Nemzeti Színházból, a Nemzeti Galériából, de még a Nemzeti Könyvtárban, a Nemzeti Bankban vagy a Hortobágyi Nemzeti Parkban sincs semmi keresnivalója.
Mert Románia – az az állam, amelynek kormányáról, elnökéről a Fidesz-kormány miniszterelnöke szuperlativuszokban beszél annak kapcsán, hogy vezetői természetesnek tartják a magyar állampolgárság kiterjesztését mintegy másfél millió állampolgárára – december elsején, hivatalos nemzeti ünnepén nemkívánatos ország Budapesten.
De kérdem én: mennyire hiteles az az anyaországi publicista-agitátor vagy politikus, aki a román nemzeti ünneptől nem tud aludni? Aki minden évben december elsején gyásznapot hirdet, fekete szalagot köt a karjára és fekete böjtöt tart. Mitől legitim az ő nagy magyar fájdalma – éppen az övé, aki a Trianon óta eltelt kilencven évből azt az akárhányat többségi nemzettagként élte le abban az országban, amelynek a neve Magyarország, amelynek a hivatalos nyelve a magyar, és amelynek a himnusza a Himnusz?
Éppen az övé, akinek szülőházát nem tették földdel egyenlővé a faluromboló nacionálkommunista rezsim buldózerei. Akinek a keresztnevét születése után az anyakönyvvezető nem írta át a többségi nyelvben létezőre. Akit nem ért hátrányos megkülönböztetés az iskolában és megaláztatás a katonai szolgálat ideje alatt magyarsága miatt. Akinek számára a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy anyanyelvén végezheti egyetemi tanulmányait. Akit nem helyeztek ki az egyetem elvégzése után isten háta mögötti helyre, ahol csak akkor szólaljon meg magyarul, ha hazatelefonál a falusi posta recsegő készülékéről.
Kérdem tehát én, erdélyi magyarként: milyen alapon mond ő ítéletet az utóbbi kilencven évről? Milyen alapon dönti ő el, hogy a román nemzeti ünnep egyben magyar gyásznap is kell hogy legyen?
És főleg: milyen jogon?
Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest)

Nemzeti ünneprontás
Román-magyar diplomáciai viszályt okozott a december 1-jei budapesti rendezvény
Miközben december elsején, a román nemzeti ünnepen a budapesti román nagykövetség nem tarthatja meg rendezvényét a magyar Nemzeti Színházban, a székelyföldi önkormányzatok sorra jelentik be: a magyar nemzeti ünnepet, március 15-ét, saját hatáskörben hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánították.
Vihart kavart a román–magyar diplomáciai kapcsolatokban, hogy Alföldi Róbert, a magyar Nemzeti Színház igazgatója politikai nyomásra visszavonta azt a bérleti megállapodást, amelynek alapján az épületben a budapesti román nagykövetség rendezvényt tartott volna Románia nemzeti ünnepe alkalmából.
A bukaresti külügyminisztérium tegnap „sajnálatosnak” nevezte a kialakult helyzetet. Közleményük szerint a kiváló kétoldalú kapcsolatok tükrében a gesztus „elszigetelt kivételnek” minősül, és a magyar hatóságok támogatását kérik, hogy megfelelő helyszínt találjanak a november 30-i rendezvénynek.
Alföldi Róbert szerda este közölte: visszavonja a teátrum bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Közleményében emlékeztetett: „a Nemzeti Színház vezetőjeként engedélyeztem, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban, és bérbe vegyék a Nagytermet.”
Gesztusát az igazgató azzal indokolta, hogy „a két nemzet viharos történelme után, a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz”. Visszalépését pedig azzal magyarázta, rosszul mérte fel azt, hogy gesztusa félreérthető, és sok magyar ember érzését megsérti. „Az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakult helyzetet” – fogalmazott.
Alföldi Róbert arra utalt, hogy szándékai nyilvánosságra kerülése után a magyarországi jobboldali politikusok és publicisták össztüzébe került. Támadóinak – a Fidesznek, a Kereszténydemokrata Néppártnak és a Jobbiknak – az volt az érve, hogy a magyar nemzet többsége számára Erdély egykori elvesztése máig ható mély traumát jelent, ezért nem engedhető meg, hogy a „magyar nemzeti kultúra egyik szimbolikus terében”, a Nemzeti Színházban rendezzék meg. A Jobbik közleményében egyenesen hazaárulónak nevezte az igazgatót, és provokációnak azt, hogy a budapesti Román Kulturális Intézet a „magyar nemzet teátrumáját” kívánta bérbe venni a román nemzeti ünnep alkalmából.
Brânduşa Armanca: szó sincs provokációról
A budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója lapunk kérdésére elutasította a provokáció vádját. Brânduşa Armanca az ügy hátteréről elmondta: a román nagykövetség minden évben rendezvényt szervez a magyar fővárosban a román nemzeti ünnep alkalmából, s mivel ezek kulturális jellegűek, a szervezésből kiveszi a részét az intézet is.
„Intézetünk évente egy-egy reprezentatív intézményt keres meg azzal a kéréssel, adjon helyet a rendezvényünknek. Így 2005-ben az Uránia Nemzeti Filmszínház, 2006-ban a Művészetek Palotája, 2008-ban a Thália Színház, 2009-ben pedig a Belvárosi Színház fogadott be minket. Idén több intézményvezetőt is megkerestünk, és Alföldi Róbert volt az, aki igent mondott” – magyarázta az ÚMSZ-nek az igazgató.
Mint elmondta, az idei nemzeti ünnepen a Romanian Piano Trio ad elő Budapesten Bartók, Enescu és Haydn műveket. Brânduşa Armanca a kialakult helyzetet nem kívánta kommentálni, mint fogalmazott: ezt a román külügyre bízza.
Alföldi menesztése a tét
Lapunk budapesti forrásokból úgy tudja, az ügy hátterében Alföldi Róbert eltávolításának szándéka áll. A Gyurcsány-kormány idején kinevezett színházigazgatót a Fidesz hatalomra kerülése óta rendszeresen támadják a KDNP és a Jobbik politikusai távozását követelve. A támadások akkor erősödtek fel, amikor a Magyar Hírlap cikket jelentetett meg az Alföldi és a Román Kulturális Intézet közötti egyezségről. „Ez a cikk megrendelésre született. Ürügyként szolgál arra, hogy az igazgatót menesszék” – mondta informátorunk.
A cikk megjelenése után a Jobbik tüntetést helyezett kilátásba, ha a Nemzeti Színházban megtartják a román rendezvényt. Tegnap Szávay István, a Jobbik politikusa arról beszélt: változatlanul Alföldi Róbert menesztését várják a kormánytól. A Jobbik véleménye szerint az igazgató „kuplerájjá züllesztette” a Nemzeti Színházat.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Országháza, a Nemzet Háza
A magyar Országház felsőházi termében ülésező és a magyar Szent Korona előtt Székelyföld autonómiájáért esküt tevő közel háromszáz SZNT-küldöttnek jelenléte a november 19-i fórumon a házigazda szerepét is vállaló Kövér László házelnök szerint szimbolikus jelentőségű, s ezzel a gesztusértékű fogadással az Országháza valóban a Nemzet Házává vált.
A fogalom bevezetése arra utal, hogy az Országház építésének és rendeltetésének kezdetén valóban az Ország, a történelmi Magyarország háza volt. Felépítésében és működési rendjének kialakításában részt vett az akkori ország lakosságának a képviselete. Trianon után a világ legszebb parlamenti épülete a csonka-ország házává vált, amely a két világháború között próbálkozott megjeleníteni a nemzetközi politikai porondon is az elszakított nemzetrészek érdekeit. A háború után viszont a kommunista diktatúrák kelet-európai megjelenésével ,,a más országok belügyeibe való be nem avatkozás” ürügyén az elszakított nemzetrészeket leírták, s ezt a politikai kurzust aztán ,,átmentette” a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormány is. Ezek szerepét egyesek hiába fényezik még ma is, a tényeken nem lehet változtatni, 2004. december 5-én, a magyar szégyen napján gyakorlatilag kiiktattak bennünket, külhoni magyarokat a magyar nemzetből. Ezt a történelmi traumát is hivatott oldani a Székely Nemzeti Tanács magyar parlamenti jelenléte. Jelzi azt is, hogy a jelenlegi magyar parlament és kormány a székelység közképviseleti testületének autonómiaprogramját támogatja, s az anyaország szerepkörét újravállalva ennek nemzetközi képviseletét is érvényre juttatja. A remények szerint erre jó alkalom Magyarország nemsokára sorra kerülő uniós elnöksége. A Nemzet Házának elnöki tisztségét is betöltő Kövér László az SZNT törekvéseinek a magyar nemzetpolitikába való illesztését is hangsúlyozta. A jelenlévők Székelyföld területi autonómiájának létrejöttében a hosszú távú magyar megmaradás garanciáját látják, nem kérvén sem kevesebbet, sem többet, mint amennyi európai nemzettársainkat az autonómia kérdésében megilleti.
Ezt a gondolatot fontos nyomatékosítani, mert miközben jelképesen a nemzet budapesti házában az autonómiára esküszünk, itthon ezekben a napokban-hetekben felröppentett adminisztratív területi átszervezési tervek Székelyföld szétdarabolásának terveivé válhatnak, mint ahogyan erre immár kilencven esztendeje folyamatosan történnek kísérletek. Amíg tehát a szimbólumok világában autonómiát építünk, a román belpolitikában a takarékoskodás ürügyén az eddig kiharcolt, a még meglévő önrendelkezést megnyirbálni készülnek.
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szülőfalujában, Érmindszenten emlékeztek Ady Endrére
Mivel a szervezőknek nem sikerült konszenzusra jutniuk, idén két Ady-megemlékezést tartottak Érmindszenten. Az egyiket a még alakulóban lévő tasnádi Ady–Kölcsey Egyesület, a másikat a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK), a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC), valamint Tőkés László EP-képviselő szervezte.
A tasnádiak, akik az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettől (EMKE) vették át a szervezést, irodalmi vetélkedővel ünnepeltek a volt városi mozi épületében, ahova az RMDSZ megyei parlamenti képviseletét is meghívták.
A megemlékezésen Ady Endre költeményére utalva Günthner Tibor szenátor elmondta: „Nem csupán az értől az óceánig kell eljutnunk, hanem visszafelé is meg kell tennünk az utat, vagyis látnunk kell, mi történik a nagyvilágban, de cselekednünk a szülőföldön kell”. A tasnádiak az érmindszenti Ady-szülőház udvarán álló szobrot is megkoszorúzták.
Az 1957-ben megnyitott emlékmúzeum udvarán Tőkés László is elhelyezte az emlékezés koszorúit, az előbbi rendezvénytől függetlenül megtartott megemlékezésen. A zarándoklat rövid ünnepi istentisztelettel kezdődött az érmindszenti református templomban, amelyen Forró László idén püspökhelyettessé választott helyközkovácsi lelkipásztor hirdette az igét. A szobor körüli ünnepségen három református iskola, köztük a debreceni Ady Endre Gimnázium három osztálya is jelen volt. Tőkés László, az EMNT elnöke elmondta, a magyar ugartól el kell jutnunk az óceánig.
„Ady Endre faluja többet érdemel, fel kell szántani a magyar ugart, hogy sarjadjon az új magyar élet” – fogalmazott az EP-alelnök. A politikus hozzátette, súlyos adósságaink vannak, de nemcsak anyagiakban, hanem lelkiekben is; ennek megfelelően itt az ideje, hogy a nemzeti összefogás szellemében mindenki teljesítse azt, amit hite, nemzete és hazája megkövetel tőle.
Tőkés László emlékeztetett, 2002-ben a KREK a Széchenyi-terv keretében 320 millió forintot nyert egy érmindszenti beruházásra, ám az itt épülő termálfürdőre és kulturális központra szánt pénzeket az akkor hivatalba lépő Medgyessy-kormány „partiumi cinkosai” segítségével átirányította Nagyváradra, ahol csupán egy torzóban maradt kulturális központ készült el.
A volt református püspök szerint az érmindszenti zarándokhely megépítésének tervét nem adják fel, hiszen az nem csupán a település, hanem a térség gazdasági és kulturális életét is jelentősen fellendítené.
Végh Balázs, Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyről nem a budapesti Országgyűlésben szavaznak – Interjú Markó Béla RMDSZ-elnökkel, a bukaresti kormány miniszterelnök-helyettesével
Egyelőre kitart a kormányzati részvétel mellett az RMDSZ, de további megszorításokat nem hajlandó támogatni – mondta lapunknak Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A román kormány miniszterelnök-helyettese örömmel vette a MÁÉRT újraindítását, bár egyelőre még nem világos, hogy az együttműködés miről szól majd.
– Nemrég megingott a román kormánykoalíció az oktatási törvény miatt. Jogszabály most sincs. Többség van?
– Az oktatási törvény szakítópróba a számukra. Az nem lehetséges, hogy az RMDSZ kormányzati felelősséget vállaljon az ország általános problémáinak a megoldására – ráadásul ezek a megoldások egyáltalán nem népszerűek –, és mindeközben az oktatási rendszer reformja, ezen belül az anyanyelvű oktatási jogok bővítése ne haladjon előre. Ha a koalíció nem tudja összeszedni magát, az baljós előjel a jövőre nézve, és valószínűleg már ezért sem tudna az RMDSZ tovább menni.
– Meddig hajlandók várni?
– Az oktatási törvény kérdése a következő hetekben eldől. A kormány egy kivételes, de alkotmányos módszert választott a törvény elfogadására. Romániában lehetőség van sürgős esetekben arra, hogy a kormány felelősséget vállaljon egy törvénytervezetért.
– Két hete vetették fel a többség kérdését, ön most újabb néhány hét haladékról beszél...
– Akkor úgy tűnt, hogy napok alatt ide vagy oda lehet billenteni a helyzetet. Most kialakult egy esély, éspedig hogy folytatódhat a felelősségvállalási eljárás, ha az alkotmánybíróság igenlőleg válaszol a miniszterelnök kérdésére. Ebben az esetben egy két hét alatt végleges formájában kikerülhet a törvény a parlamentből.
– Az átállás a másik oldalra fel sem merül az RMDSZ számára?
– Az ellenzék egyszerre hívogat minket, és ezzel egyidejűleg olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyekből kiderül: nem támogatnák az ország történelmének és földrajzának az anyanyelvi oktatását. Márpedig ez számunkra az egyik kulcskérdés.
- Ezért türelmes az RMDSZ?
– Egyáltalán nem vagyunk türelmesek. A kormánykoalíció felbomlása és a kormány esetleges bukása gazdasági földrengést idézhetne elő Romániában, így szerintem méltánytalan dolog az RMDSZ től számon kérni, hogy miért ad néhány hetet a koalíciónak, hogy összeszedje magát.
– Az RMDSZ-t sokan bírálják a kormányzás miatt. Mit mond az elégedetleneknek?
– Sajnos még nem dőlt el, hogy Európa össze tudja e szedni magát. Ez kihat Romániára is. Egyelőre azt tudjuk, hogy a közszféra fizetései a nyáron csökkentett összegekhez képest 15 százalékkal nőnek, illetve a minimálbért megemeljük 670 lejre. 2012-re szeretnénk visszahozni a fizetéseket legalább az eredeti szintre. További megszorításokban nem gondolkozunk, és nem is tudnánk elfogadni.
–Nem fél, hogy ellenfelei kihasználják az RMDSZ helyzetét?
– Ezt egyszer már megéltem, 2004 és 2008 között. Miközben vezető politikusainkat a kormányzati gondok kötik le, a saját közösségünkkel nem beszélünk eleget. Hagyjuk, hogy mások beszéljenek arról, mit csinálunk mi, és ezt egyáltalán nem jóindulattal teszik. Akármilyen sok energiába kerül, amikor csak lehet, otthon kell lenni, Erdélyben.
– Néhány napja a szélsőjobboldali Székely Gárda felvetésére népszavazási kezdeményezés indult Csíkszereda román nevének eltörlésére. Egyetért a javaslattal?
– Egyik legnagyobb elégtételem – újból és újból –, hogyha végigmegyek Erdélyen, ma már nagyon sok helységnek a nevét kiírják magyarul, nemcsak Székelyföldön, hanem szórványvidéken is. Ami a népszavazást illeti, ezek tetszetős, népszerűség hajhászó kezdeményezések, amelyek többek közt arra hivatottak, hogy elfedjék: a helységnevek tekintetében milyen hatalmas előrelépés történt az elmúlt húsz esztendőben. Egyetlen gondom van vele, ami a magyar szélsőjobb befolyását is illeti: nem a magyar ,, kell megszavazni, hanem a román parlamentben.
–Mi a véleménye az Orbán-kormány új nemzetstratégiájáról?
– Feltétlenül jónak tartom a Máért újbóli összehívását. A hosszú távú stratégiai döntések nem ott születnek, viszont egyetértést lehet kialakítani bizonyos döntésekkel vagy elvi irányokkal kapcsolatban. Ennél is fontosabb, hogy találkozunk különböző, kisebbségi helyzetben élő magyar vezetőkkel, és véleményt cserélhetünk. Ilyen szempontból méltányolom, hogy egy sok évre elszakadt szálat fölvettek és összefűztek. A kettős állampolgárság kérdése ma már Romániában természetes, nem olyan nagy a tétje, mint korábban, persze az érzelmi vonatkozáson túl. Más kérdésekben még nem teljesen világos, hogy mi, hogyan lesz.
Az új oktatási törvény lehetővé tenné, hogy a kisebbségekhez tartozó diákok, így a magyarok is anyanyelvükön tanulják Románia földrajzát és történelmét, illetve anyanyelvükön vizsgázzanak e két tárgyból is. A jogszabály tervezete fél éve elakadt a szenátus oktatási bizottságában, ahol az ellenzék többségben van. Ezért október végén, a kormányzó RMDSZ sürgetésére Emil Boc kabinetje gyorsított eljárással, úgynevezett kormányzati felelősségvállalással, törvényhozási vita nélkül próbálta elfogadtatni a törvényt. A szenátus ellenzéki elnöke megóvta az eljárást, az alkotmányossági vita azóta tart. Ha az alkotmánybíróság a szenátus elnökének ad igazat, folytatni kell a „rendes” törvényhozási vitát, miközben a Házban a koalíciónak egyetlen szavazat többsége van.
Szőcs Levente – Bukarest, Népszabadság

Tőkés: „Itt az ideje, hogy felszántsuk a magyar ugart!”
Ebben az évben is megemlékeztek a nagyváradiak és máshonnan érkezettek egy zarándoklat keretében az Érmellékről indult költőóriásról, Ady Endréről és halhatatlan életművéről szülőfalujában, Érmindszenten, világra jöttének évfordulóján.
Az Ady korában még majd ezer főt számláló színmagyar, mostanra már közel százötven fős kicsiny településen mintegy ötven-hatvan magyar lakik csak, fiatal alig akad közöttük. A szombati ünnepségre azonban százan, kétszázan is eljöhettek. A gyéren lakott település temploma színültig megtelt, sokan állva tekintették végig az istentiszteletet, amelynek során Forró László, a KREK közigazgatási előadó-tanácsosa, megválasztott főjegyzője hirdette az igét. Ezek után Balla Árpád, a helyi gyülekezet lelkipásztora, majd pedig Barabás Zoltán, a Partiumi Magyar Művelődési Céh igazgatója köszöntötte a megjelenteket, s tartott előadást. Meleg Vilmos színművész elszavalta Ady A magyar ugaron című versét.
A Himnusz eléneklése után a gyülekezet átvonult Ady Endre szülőházához, az ünnepség a kúria és zsúpfedeles szülőház közötti udvaron álló Ady-szobornál folytatódott. Elsőként Barabás János, a Magyar Köztársaság kolozsvári konzulja tartott beszédet. „A magyar nyelv logikailag és esztétikailag a világ egyik legszebb nyelve. Összetartozásunk kapcsa és egyik legnagyobb jelképe kell hogy legyen” – hívta fel a figyelmet a magyarok közötti összefogásra. „Sokan mondják azt, hogy ha Ady nem magyarul ír, akkor világhírű költő lehetett volna. Azonban maga a tény, hogy magyar lehetett és magyarul írhatott, tette őt igazán naggyá”– folytatta. Cs. Tóth János, a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár és Művelődési Központ igazgatója is szóhoz jutott: „Több mint kilencven éve sír az Ady háza előtt magasló nyírfa. Sír a költő halála óta, s még jobban Trianon óta.” Majd a költő életére, munkásságára is kitért, verselemzést is hallhattunk tőle, továbbá a nemzeti összetartozást, illetve a trianoni sebek begyógyításának a fontosságát emelte ki, több ízben is. Beszédet mondott még Papcsák Ferenc zuglói polgármester, volt elszámoltatásért felelős kormánybiztos, valamint Vasy Géza irodalomtörténésznek, a Magyar Írószövetség személyesen meg nem érkezett elnökének az üzenete is elhangzott. Időközben szavalatokat hallhattunk, többek között Meleg Vilmos a költőóriástól olyan verseket adott elő, mint Az Értől az Óceánig vagy A tűz csiholója. Rákóczi Lajos köbölkúti magyartanár, volt parlamenti képviselő is előadta Ady Endre Hazamegyek a falumba című versét.
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke vezérszónokként hosszan beszélt a még mindig felszántatlan magyar ugarról, és azokról, akik ezért felelőssé tehetők. „Mi minden különbözőségek ellenére egy helyre tartozunk, de az árulóknak nincs helye közöttünk”– hangoztatta a volt püspök, aki Ady szellemében és nyíltságában beszélt, majd hozzátette, hogy ezért az újszerű, egyenes látásmódért a költőt sokan nem kedvelték. Kitért az elmúlt két évtized értékmegőrző hagyományára, az érmindszenti megemlékezésekre, melyekkel valahányszor a költő emlékének adóztak, és amelyet egyesek igyekeznek maguknak kisajátítani, majd öncélúan felhasználni: „Nem szabad kisajátítani az Ady-ünnepet. Szép dolog, hogy Tasnádon is megemlékeznek a költőről. De olyan ez, mintha Jézus születését nem Betlehemben, hanem mondjuk Jeruzsálemben vagy Katarban ünnepelnék”. A magyarok közötti összefogásra, nemzetünk, értékeink mellett való kiállásra és harcolásra buzdította a jelenlévőket, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy „végre valahára fel kell fedni a hazugságokat, a csalásokat. Itt az ideje, hogy felszántsuk a magyar ugart”. Továbbá kitért az Érmindszent felé vezető rossz útra, amelyért a magyarokat képviselő politikai elit semmit sem tett az elmúlt húsz évben. Hogy végre civilizáltan, méltó módon lehessen adózni a 133 éve született költő emlékének. Valamint arról a projektről is beszélt, amelyet Érmindszent még az előző Orbán-kormány idején nyert meg, és amelyet azt felváltó balliberális kormányzat valahogy sikeresen átjátszott Nagyváradra Medgyessyék és Gyurcsányék ottani barátainak. „Ady nem egy rekvizitum, nem is egy muzeális érték. Nem lehet őt így kezelni” – utalt azokra az álszentekre, akik egyszer egy évben eljönnek, képmutatóan koszorút helyeznek el a költő szobránál, fejet hajtanak, majd a látszólag nemes tetteiket álságos, önérdekű céljaikra használják fel.
A beszédek után partiumi református gimnazistáktól, valamint debreceni diákoktól hallhattak a jelenlévők szavalatokat, énekeket, majd következett a koszorúzás, amelynek során egyházi, politikai és civil szervezetek, iskolák képviselői, de magánszemélyek is elhelyezték virágaikat a szobornál. A rendezvény a Szózat eléneklésével zárult.
Balla Sándor, Reggeli Újság (Nagyvárad)