"Két okfejtés volt a Népszabadságban a dec. 1-jei Kempinski szállóbeli román-magyar "miniszterelnöki koccintásról", Aczél Endre (dec. 3.) és Tamás Gáspár Miklós (dec. 5.) tollából. Tamás is hangsúlyozza azt, hogy Erdély sorsa nem az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román népgyűlésen dőlt el. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában kiadott Erdély rövid története (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993) adatai szerint "a gyulafehérvári gyűlés 1228 delegátusa elfogadta az egyesülést". Tamás állításával szemben a gyűlésen csak a románok képviselői vettek részt, a szászokéi nem. Az erdélyi magyarok 1918. dec. 22-ére összehívták a kolozsvári nagygyűlést. Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonult román királyi csapatok parancsnoka azzal fenyegetőzött, hogy ágyúival fogja a gyűlést szétkergetni. A tragikus sorsú Apáthy professzor szervezésében "mégis nagy tömeg, mintegy 40 ezer ember gyűlt össze, köztük a román szocialisták és a bánsági svábok képviselői, mivel ők, éppúgy mint a szászok, egyelőre ugyancsak a magyar állam keretében kívántak megmaradni". Kincses vitatja TGM állítását, ugyanis Erdély elszakadásáért nem lehet a román jobbágyok magyarok általi elnyomását okolni, mivel a jobbágyrendszert már 80 évvel korábban, még 1848-ban eltörölték. A román közgondolkodás azt tartja, hogy 1918. december 1-jén egyesült Erdély Ó-Romániával. A Kempinski-beli ünnepségen való részvételével ezt a legendát támasztotta alá a magyar vezetés. Ha a területi revízióval kapcsolatos román félelmeket már nem kell eloszlatni, kérdés, a Kempinski-beli gesztussal miért kellett keserűséget okozni szinte a teljes romániai magyarságnak? Két, odahaza népszerűtlen tisztségviselő (Kelemen Atilla képviselőházi és Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető) részvétele, nem a romániai magyarság december elsejéről vallott véleményének módosulását, hanem a romániai magyar közvéleménnyel mit sem törődő RMDSZ-vezetőség politizálását minősíti, hangsúlyozta Kincses Előd. Egyetért Aczél Endrével, az erdélyi származású Medgyessy Péter miniszterelnök átlépte a Rubicont - de a Maros partjáról e lépés vitathatónak látszik. Jó lenne már látni azt, hogy a román vezetés mikor lépi át a romániai magyarság sérelmeire gyógyírt adó Rubicont - írta Kincses. /Dr. Kincses Előd ügyvéd (Megjelent a Népszabadságban): A Rubicon és a Maros. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 7./"

"Gátalján hivatalosan is megalakult a Gorove László Társaskör. Az új egylet a Temes megyei nagyközség magyar kisnyugdíjasainak segítését, Gátalja és Szigetfalu szociálisan hátrányos helyzetű magyarjainak felkarolását tűzte célul, de emellett a kulturális élet ápolását is felvállalja. A kör elnöke Grexa József községi RMDSZ-es tanácsos, a támogatásokat pályázat útján igyekszik elnyerni a társaság. Az alapító tagok január 13-án megbeszélést tartanak a gátaljai magyar óvodában, ahol a társaskör évi programját vitatják meg. Gorove László (1780-1839) örmény származású író volt, aki tevékenyen részt vett a reformkori közéletben. Egykori birtokán található a ma már többségében románok lakta nagyközség. Fia, Gorove István (1818-1881) fényesebb politikai karriert futott be, a társaskör mégis az író nevét vette fel, talán ezzel is jelezve, hogy az egylet tevékenysége apolitikus. István Szolnokon és Gyöngyösön járt középiskolába, majd Pesten jogot és filozófiát tanult. Gorove Istvánt 1843-ban az MTA levelező tagjai közé választották. Amikor Kossuth 1846-ban vidékre költözött és lemondott a Védegylet igazgatói állásáról, Gorove lett az utódja. Együtt fogalmazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot Kossuthtal és Szacsvayval. A szabadságharc bukását követően Törökországba, majd Párizsba ment. 1857-ben amnesztiával visszakapta a birtokait, és hazatért. A kiegyezés után Andrássy Gyula kormányában miniszteri tárcát kapott: 1867. február 20-tól 1870. május 24-ig földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, 1870. április 21. és 1871. június 21. között közmunka- és közlekedésügyi miniszter volt. Az 1874-ben létrejött Szabadelvű Párt első elnökének választották. /P. L. Zs.: Megalakult a Gorove László Társaskör. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./"

"Kézdivásárhelyen a hét elején a kézdiszéki polgármesterek, magánvállalkozók, iskolaigazgatók és lelkészek vettek részt a felső-háromszéki régiófejlesztési egyesület létrehozását kezdeményező tanácskozáson, melyen Demeter János, a megyei tanács elnöke, Vajda Lajos és Baka Mátyás, a megyei tanács két alelnöke és Csanádi András, a Magyar Tudományos Akadémia professzora is jelen volt. A majdani egyesület Kézdiszék gazdasági fejlesztési stratégiáját dolgozná ki, s ugyanakkor a különböző pályázatokat is előkészítené. Demeter János pozitív példaként a már létező és eredményesen működő Helyi Munkaügyi és Fejlesztési Egyesületet (HMFE) említette. Csanádi András Erdővidéken szerzett tapasztalatairól számolt be. A tanácskozás végén az a döntés született, hogy a községek társulnak a HMFE-hez, melynek bővített közgyűlését január 29-én tartják. Valószínűleg módosítják majd a HMFE alapszabályzatát, és felveszi a Felső-háromszéki Egyesület nevet. /(Iochom): Felső-háromszéki Egyesület alakul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./ "

"Jan. 28-án Aradon érdeklődőktől zsúfolt teremben tartotta meg előadását a Jelen Házban Toró Tibor professzor, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A jeles temesvári atomfizikust az RMDSZ keretében működő Reform Tömörülés kérte fel a Tiszteld múltad, s a jelent kösd a jövőhöz közösségépítő program aradi előadására. Toró Tibor vetítéssel egybekötött tudomány- és kultúrtörténeti előadásban vázolta fel Bolyai János munkásságát. Bolyait a világ tíz legnagyobb matematikusa közé sorolta. Itt fogalmazta meg híres mondását: "a semmiből egy új, más világot teremtettem..." A nem eukleidészi geometria felfedezőjének az immár nevét viselő temesvári utcában ötnyelvű emléktáblát állítottak, és ez talán az egyetlen olyan emléktábla a világon, amely matematikai képletet is tartalmaz - hangsúlyozta az előadó. Bolyaié a felfedezés, az orosz Lobacsevszkijé a közlés elsőbbsége. /P. P.: Toró Tibor professzor előadása a Jelen Házban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 29./"

"Egyértelműen örülnünk kell, noha tudom, hogy az öröm Magyarországon nem általános - fogalmazott Pomogáts Béla irodalomtörténész Budapesten, a Kossuth Klubban jan. 28-án rendezett vitaesten, amelynek Kertész Imre Nobel-díjának magyarországi fogadtatása volt a témája. Szavai szerint számára egy kicsit fájdalmas, hogy Kertész több alkalommal is elhatárolta magát attól a közösségtől, amely most mégis elfogadja őt. Pomogáts szerint nem volt szerencsés, és személyileg is bántotta őt, hogy Kertész Imre számos nyilatkozatában, tanulmányában elhatárolódott mindattól, ami magyar. Holott nem az a magyar, aki ma ki akarja tagadni őt - tette hozzá. 1956-ban Kertész Imre szívében ott volt az azonosulás pillanata és lehetősége, illetve tavaly decemberi stockholmi beszédében szintén az azonosulás, a felelősségvállalás volt érezhető - jegyezte meg az írószövetség volt elnöke. Bozóki András politológus szerint az első magyar irodalmi Nobel-díjat egyfelől határtalan öröm, másfelől zavarodottság, agresszivitás fogadta. Megítélése szerint Kertész Imre besorolhatatlan, beskatulyázhatatlan, politikai táborok által nehezen kisajátítható "figura". Kívülállósága, idegensége szerinte Bibó Istvánhoz, Bartók Bélához és Kurtág Györgyhöz teszi őt hasonlóvá. Sándor Iván író szerint a Kertész Imre Nobel-díját körbevevő agresszív reakciók és értetlenség oka az, hogy a szokásostól gyökeresen eltérő módon beszél nemcsak a holokausztról, hanem a XX. századi magyar történelemről is. Kertész Imre a méltósággal megfogalmazott felforgatás nyelvén, úgymond a szembenézés nyelvén ír, s e tekintetben a magyar irodalomban talán nincs elődje. Bojtár Endre szerint egy író megengedhet magának egy olyan mondatot, hogy nem szereti a magyarokat. Ettől még nem lesz hazaáruló, nem kell kitagadni a nemzetből - vélte az irodalomtörténész, akit a vitavezető, Márton László Párizsban élő újságíró az elfoglaltsága miatt távolmaradó Görgey Gábor kulturális miniszter helyett kért fel az ankéton való részvételre. Bojtár Endre úgy értékelte, hogy Kertész Imre írásaiban sokszor kíméletlenség üti meg az olvasót, ez azonban gyógyító hatású, ha az ember nem prekoncepcióval olvassa őt, ha nem tartja a magyart értékfogalomnak. A Nobel-díj sokkot jelentett Kertész Imre számára is -vélte; annyi szeretetet kapott Magyarországról, amennyire nem számított. Pomogáts Béla az irodalmi Nobel-díj odaítélése kapcsán elmondta, hogy a két világháború között esélyes magyar jelölt volt Kosztolányi Dezső és Herczeg Ferenc, a világháború után pedig Déry Tibort, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Pilinszky Jánost és Weöres Sándort is fölterjesztették, utóbbi csak az utolsó rostán esett ki. A három magyarországi jelölőszervezet, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar PEN Club és a Magyar Írószövetség - amelyek igyekeztek egyhangú jelöléseket tenni - a többi között Szabó Magdát, Mészöly Miklóst, Esterházy Pétert és Nádas Pétert is felterjesztette a díjra. (Az MTI nyomán) /Kertész Imre Nobel-díjának fogadtatása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./ "

"Elhunyt Imreh István professzor /Sepsiszentkirály, 1919. szept. 12. - Kolozsvár, 2003. jan. 31./, kiváló történész és szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 1948-ban a Bolyai Tudományegyetem előadó tanárává nevezték ki. Előbb a jog- és közgazdaságtudományi karon fejtette ki tevékenységét, majd 1950-től a történelem szakon tanított. A két kolozsvári egyetem 1959. évi egyesítése után a Babes-Bolyai Egyetemen az egyetemes legújabb kori történelem előadó tanára volt nyugalomba vonulásáig (1983). Közben a kolozsvári Történeti Intézet munkatársa, az Erdélyi Múzeum-Egyesület történeti levéltárának megbízott igazgatója is volt. A Magyar Néprajzi Társaság 1977-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben vette fel külső tagjai sorába. Gazdag tudományos munkássága középpontjában Erdély, s azon belül a székelység, különösen a rendtartó és a törvényhozó székely falu története állott. Temetésére február 4-én lesz Kolozsváron, a Házsongárdon. (RMSZ) /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./ Imreh István a legmagasabb szinten művelte nemcsak a történelemtudományt, hanem szociográfusként és a történelmi statisztika terén is a legjobbak között emlegetik. Mindenekelőtt Székelyföld kutatója volt. Érdeklődésének középpontjában a székely faluközösség értékmegtartó és értékteremtő életének feltárása állt. Ennek eredményeként jelennek meg korszak-meghatározó művei: 1973-ban A rendtartó székely falu, a falujegyzőkönyvek világából rekonstruált székely történet. 1983-ban megszületett A törvényhozó székely falu című munkája. Kimondottan székely vonatkozású könyvei a felsoroltakon kívül: Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején (1956), Székelyek a múló időben (1987), Kászonszéki krónika, 1650-1750 (1992), Látom az életem, nemigen gyönyörű - 1764 (1994). Ezenkívül még legalább tucatnyi könyvet írt, több mint háromszáz közleménye jelent meg. 1999-ben kiemelkedő történetírói és közéleti munkássága elismeréseként az Erdélyi Múzeum-Egyesület emlékkönyvet jelentetett meg tiszteletére. Imreh István egész életét a tudományos munka mellett az egyetemi oktatásnak szentelte. Kutatók generációit nevelte nagy szakmai igényességgel és hozzáértéssel. Kiváló szónoki tehetséggel rendelkezett, színes, magával ragadó előadásait mindig telt házas hallgatóság előtt tartotta. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./"

"A Házsongárdi temetőben nyugszik osdolai dr. gróf Kuun Géza. Neve ma már feledésbe merült, pedig egykor az erdélyi tudományosság nagy tisztelettel övezett képviselője volt, a mecénás-tudós főurak egyik utolsó megtestesítője. A keleti nyelvészetben szakosodott, megtanult héberül, arabul, törökül, perzsául és szírül. E nyelveket összehasonlító tanulmányokat írt, de kutatta néprajzukat, vallásukat is. A Magyar Tudományos Akadémiának 1883-tól tiszteleti tagja, 1901-től pedig másodelnöke volt. A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnökéül választotta, a Magyar Történelmi Társulatnak egyik alapítója volt, akárcsak az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, amelyet haláláig elnökként vezetett. A temetőben már évek óta garázdálkodók a mindkét portrét övező koszorút letörték, s megrongálták, kivésték a grófnő arcmását. A temető immár jó évtizede sírgyalázók vadászterülete. Feltörik a kripták ajtaját, ablakát, felfeszítik a koporsókat, eltüntetik a fém domborműveket. Így tűnt el Jordáky Lajos, Kovács György portréja s még annyi más sír dísze, címere, emblémája. /Gaal György: Gróf Kuun Géza síremlékét is megrabolták. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./"

"Febr. 6-án Nagyváradon Tempfli József római katolikus megyéspüspök és a hasonmás kiadványokat nyomtatás alá rendező Szilágyi Aladár közíró közösen mutatták be Bunyitay munkásságának újabb reprint köteteit: az 1892-ben írott Szent László emlékezete című emlékalbumot és az 1890-ben kiadott Nagyvárad természetrajza című tudományos gyűjteményt.A nagyváradi római katolikus egyházmegye történetét több kötetben feldolgozó Bunyitay Vince - a mű hasonmás kiadása anyaországi segédlettel a közelmúltban jelent meg- akit ezért a nagyvolumenű munkájáért levelező tagjának fogadott a Magyar Tudományos Akadémia. Bunyitay Vince /sz. Sátoraljaújhely, 1837. jan. 11./ apát történetírói, egyháztörténet-írói munkásságáról Tempfli püspök beszélt. /Balla Tünde: A Bunyitay-életmű újabb kötetei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./"

"A kilencvenes években jelentős szociológiai és szociolingvisztikai vizsgálatok indultak annak feltárására, hogy milyen az országhatárokon kívül rekedt magyar nemzeti közösségek helyzete. Ezek a vizsgálatok kiterjedtek a demográfiai-etnikai viszonyokra, a jogi, politikai és gazdasági helyzetre, az identitástudatra és az identitás változására, a nemzeti és történelmi tudatra, az iskolázottságra, a műveltségi szintre, a nyelvi helyzetre, a nyelv állapotára, a nyelvhasználatra stb. Az egész magyar nyelvterületre kiterjedő A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című összehangolt kutatási program eredményeit összegező sorozat kötetei sorra jelennek meg. /Csenicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában /Kárpátalján/, Budapest, 1998; Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban), Budapest-Újvidék, 1999; Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában, Budapest-Pozsony, 2000./ A vizsgálat egyértelmű megállapítása, hogy a magyar nyelv a környező országokban alárendelt státusban van. Használata emiatt csak szórványos a hivatalos szférában /magyar többségű önkormányzatokban/, jelentős mértékben korlátozott nyilvános fórumokon és munkahelyen. A korlátozással együtt jár a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés, a megfélemlítés és a megszégyenítés. Ennek a függő, kiszolgáltatott helyzetnek Szlovákiában és Jugoszláviában nyomatékot ad a hatályos nyelvtörvény. Az utódállamok az offenzív, sőt néha agresszív nyelvpolitikához csatlakoznak. A cél az elszigetelés az anyaországtól, a szándékos szétszórás, néha a kollektív bűnösség vádjával, a kiszorítás a társadalom fontos területeiről, pozícióiból. A román hadseregben továbbra is gyakori a magyar fiatalok megszégyenítése, megalázása, a nyelvi tiltás. A magyar többségű régiók igazgatása, többségi felügyelete egy belső gyarmati rendszernek felel meg /kizárólagos államnyelvi igazgatással, fokozottabb katonai és rendőri felügyelettel, például 1990 után szinte minden székelyföldi faluban csendőrlaktanya épült, de iskola vagy tanári lakás nem/. A kilencvenes évek elején egyes nyelvészeknek az volt a véleménye, hogy a kisebbségi nyelvváltozatok szétfejlődnek, eltávolodnak a magyarországitól. A terepkutatás azonban igazolta, hogy a magyar nyelv megőrizte viszonylagos szerves egységét. A nyelvi különbségek pedig áthidalhatók a nyelvi kodifikáció kiterjesztésével. A külső régiók nyelvhasználata archaikusabb, mint a centrumé. Ez sok esetben tartósabb nyelvi hagyományt, nyelvi értéket jelent. A hiányzó vagy töredékesen meglevő szint éppen a közéleti-szakmai szint. Az egyetemi szakoktatás hiánya eredményezte, hogy a szaknyelvi terminológiák különfejlődtek és leépültek. Székelyföldi szakiskolákban például magyar anyanyelvű tanárok tagadják meg szakmájuk magyar nyelvű oktatását arra hivatkozva, hogy nem ismerik a magyar szaknyelvet. Sürgető feladat az intézményteremtés és a szaknyelvi rehabilitáció és képzés. A kisebbségi kétnyelvűség bevezeti a nyelvi asszimilációt. Meghatározó az iskolai oktatás nyelve, a szűkebb családi környezet nyelve, valamint a munkahelyi környezet. A jövőt tekintve negatív tényező a demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulása, a vegyes családok számának növekedése, a nagyvárosokba költözés. Az etnikai arányok megváltoztatásának szándéka ma is fontos eleme minden szomszédos ország nemzetpolitikájának. Rontja a nyelvmegtartás esélyeit a magyar nyelv alárendelt jellege, az etnicista oktatáspolitika, a helyi önkényeskedés, a magyarellenes közhangulat, a publikusan és intézményesen megnyilvánuló magyargyűlölet, az elfogult döntések az igazságszolgáltatásban, a magyar nyelv, a magyar kultúra megbélyegzése. Általában aggasztóan csökken az iskolázottsági és műveltségi szint a magyar közösségekben, nagyobb arányú a tehetséges gyermekek elkallódása. Erdélyben ma mintegy ötvenezren államnyelven, románul végzik tanulmányaikat. Vannak ortodox magyarok, magyarul már nem tudó protestánsok, illetve katolikusok. Az elmúlt évtizedben ugyanakkor gyarapodtak a nyelvhasználat alkalmai és színterei: létrejöttek magyar intézmények. A sajtó és tömegkommunikáció erősítette a nemzeti kapcsolatot. Bővültek az anyanyelvi oktatás intézményes keretei. A Magyar Tudományos Akadémia újra a magyar nyelv fő intézményévé vált, szervezi, támogatja a kisebbségi szellemi műhelyeket, irányítja a közös nyelvi tervezést. /Péntek János: A kisebbségi magyar nyelv helyzete, állapot és esélyei. = A Hét (Bukarest), márc. 6./"

"A nemzeti ünnep, március 15-e alkalmából Kossuth-díjat adományoztak a következőknek: Bálint András Jászai Mari-díjas színművésznek, érdemes művésznek, a Radnóti Miklós Színház igazgatójának; Bodor Ádám Babérkoszorú-díjas és József Attila-díjas írónak; Cságoly Ferenc Ybl Miklós-díjas építésznek; Háger Ritta Munkácsy Mihály-díjas textilművésznek; Janikovszky Éva József Attila-díjas írónak, a Móra Kiadó nyugalmazott főszerkesztőjének; Kalmár Magda Liszt Ferenc-díjas operaénekesnek, kiváló művésznek; Kállai Kis Ernő Liszt Ferenc-díjas klarinét- és tárogatóművésznek; Király Levente Jászai Mari-díjas színművésznek, érdemes művésznek; Ligeti György zeneszerzőnek; Marton László Jászai Mari-díjas rendezőnek, kiváló művésznek; Marton László Munkácsy Mihály-díjas szobrászművésznek, kiváló művésznek; Maurer Dóra Munkácsy Mihály-díjas grafikusművésznek, festőművésznek; Oravecz Imre költőnek, műfordítónak; Presser Gábor Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnek, előadóművésznek, érdemes művésznek; Tarr Béla Balázs Béla-díjas filmrendezőnek és Vajda János Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőnek. Széchenyi-díjat adományoztak:Bori Imre írónak, irodalomtörténésznek; Csányi Vilmosnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Fejtő Ferenc írónak, történésznek, újságírónak; Frank János Munkácsy Mihály-díjas művészettörténésznek, muzeológusnak; Győry Kálmánnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Huszár Tibornak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Dr. Kemény Istvánnak, a szociológiai tudomány doktorának; Knoll József állami díjas farmakológusnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Kövesné dr. Gilicze Évának, a közlekedéstudomány doktorának; Dr. Kubinszky Mihálynak, a műszaki tudomány doktorának; Dr. Muszbek Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Niederhauser Emilnek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Dr. Pomogáts Bélának, az irodalomtudomány doktorának, József Attila-díjas irodalomtörténésznek; Prohászka Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Dr. Seregi Györgynek, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi docensének; Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténésznek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Dr. Szejtli Józsefnek, a kémiai tudomány doktorának; Dr. Szolcsányi Jánosnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának; Teplán Istvánnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának és Dr. Zawadowski Alfrédnak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának. Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozott: Kertész Imre Nobel-díjas és Kossuth-díjas írónak. /Kitüntetések március 15-e alkalmából. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./"

"Márc. 21-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) védnöksége alatt, nyolcadik alkalommal rendezték meg a fiatal műszakiak tudományos ülésszakát, amelyre Erdély minden részéből érkeztek részvevők. A megnyitón, amelyen többek között jelen volt Kerekes Sándor megyei tanácselnök-helyettes és Cseh Áron konzul, előbb dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományos Szakosztályának elnöke méltatta az ülésszak célkitűzéseit: emelni az erdélyi magyar műszaki értelmiség szakmai színvonalát, ösztönözni a kutatási munkát, tudományos kapcsolatokat alakítani ki, művelni a magyar műszaki nyelvet. Dr. Egyed Ákos EME-elnök emlékeztetett arra, hogy intézményének minden szakosztálya támogatja a kutatómunka számbavételének fórumait. Tavaly első ízben rendezték meg a Magyar Tudomány Napja Erdélyben című tudományos ülésszakot, együttműködési szerződést írtak alá a Magyar Tudományos Akadémiával. Dr. Csizmadia Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen nagy jelentősége van az anyanyelv művelésének: nem csak kommunikációs eszköz, de kultúra és gondolkodásmód hordozója is. Délután a részvevők három szekcióban összesen hetvennyolc előadást hallgathattak. /Ördög I. Béla: Fiatal műszakiak tudományos ülésszaka. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./"

"Nagy F. István ügyvezető oktatási alelnök március 26-án részt vesz Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia székházában megrendezett, A magyar nyelvű oktatási intézmények munkaerő-piaci kihívásai a Kárpát-medencében című konferencián. A rendezvényt a Márton Áron Szakkollégium, az MTA-Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a TLA-Közép-Európai Tanulmányok Központja szervezi. Ezen szakmai szervezetek az elmúlt időszakban több határon túli magyar kutatóműhely együttműködésével számos olyan kutatást koordináltak, amelyek elsődlegesen a határon túli magyar oktatással-szakképzéssel, ezen intézmények munkaerő-piaci kihívásaival, illetve az oktatási intézményhálózat helyzetével foglalkoztak. A konferencia, az egyes határon túli régiókban- önállónak is tekinthető- kutatási programok bemutatásán túl lehetőséget biztosít szakmai kapcsolatok létesítésére, elmélyítésére is. Márc. 27-én a Határon túli magyar felsőoktatás az EU csatlakozás tükrében című, a Professzorok Házában megrendezett konferencián vesz részt az oktatási alelnök, melynek szervezője az Oktatáskutató Intézet és a MÁSZ-Határon Túli Oktatás Fejlesztéséért Programiroda. A konferencia megszervezésének indítéka, hogy a térség közelgő uniós csatlakozása új kihívásokkal jár nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli magyar felsőoktatás számára is, ami vélhetően a szomszédos országok magyar felsőoktatás támogatásában, fejlesztésében is mélyreható változásokat fog eredményezni. /Határon túli magyar oktatást érintő konferenciák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./ "

"Márc. 29-én a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta rendes évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke levélben üdvözölte a közgyűlést. Elnöki beszámolójában dr. Egyed Ákos az EME 2002-ben elindított reformfolyamatát elevenítette fel: nőtt a tagság bizalma és érdeklődése, 429 rendes és 30 állandó taggal gazdagodtak, erősödött a belső rendtartás és munkafegyelem, elkezdődött a regionális kutatás és a korszerű informatikai adatbázis kialakítása. A tavalyi esztendő egyik legfontosabb eredménye az MTA-val megkötött együttműködési megállapodás volt. Ősszel hagyományteremtő szándékkal indult be az erdélyi Magyar Tudomány Napja. A közgyűlés meghallgatta és elfogadta Sipos Gábor főtitkári jelentését, Soó Tamás gazdasági tanácsosi beszámolóját, valamint Kerekes Jenő ellenőri jelentését. A közgyűlésen számos hozzászólás, javaslat hangzott el. Sipos Emese (Marosvásárhely) az Orvostudományi Értesítő című kiadvány várható beindításáról számolt be. Egyed Emese (Kolozsvár) nagyra értékelte az EMÉ-nek az irodalomtudományi kiadványok támogatásában vállalt szerepét. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának új tagjai: Antal Árpád, Tánczos Vilmos, Péntek János, Jakó Zsigmond (1. szakosztály); Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán, Molnár Géza (3. szakosztály); Vincze Mária, Vallasek Magdolna (4. szakosztály). /Ördög I. Béla: EME-reformtörekvések tudományos életünkben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./ Kolozsvár) Az EME taglétszáma 4963, 2039 rendes tag (ebből 1707 aktív. 332 nyugdíjas) 90 pártoló tag, 2739 egyetemi hallgató. /(Csomafáy Ferenc): Lezajlott az Erdélyi Múzeum Egyesület rendes évi közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./"

"Ápr. 5-én volt a tizennegyedik Kőrösi Csoma Sándor-napok záró ünnepsége, Csomakőrösön, a nagy Kelet-kutató szülőfalujában, a korábbi évekhez képest szerényebb részvétellel. Igét hirdetett Nemes Csaba, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkésze, majd a csomakőrösi egyház, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesölet, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont, a testvérvárosok, valamint a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Társaság és Magyar Tudományos Akadémia nevében dr. Bethlenfalvy Géza indológus koszorúkat helyezett el a faluközponti szobornál. Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke végül megköszönte a részvételt. /Bodor János: Véget értek a Csoma-napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./"

"A fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő temesvári Szórvány Alapítvány a jubileum alkalmából szervezett Szórvány Napok - 2003 című háromnapos konferencia megnyitóján, ápr. 10-án az alapítvány elnöke, Bodó Barna a diaszpóra-kutatás alapkérdésének azt nevezte, hogy a szórványba rekedt közösség képes újratermelni önmagát, kinevelni saját értelmiségi rétegét. Temesváron a Kós Károly Közösségi Központ konferenciatermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. A Szórvány Alapítvány számos hazai és magyarországi, valamint nyugat-európai tudományegyetemmel és szakintézettel áll társult viszonyban, ötszáz kötetes szakkönyvtára van, a Szórvány-füzetek sorozat már a tizenhetedik kötetnél tart. Bodó Barna bemutatta a legfrissebb, Státusdiskurzus című könyvet, amely a magyarországi státustörvény által kiváltott román közvéleményről és a jogszabály román sajtóbeli fogadtatásáról végzett kutatómunkát foglalja kötetbe. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány és az Anyanyelvi Konferencia elnöke aggodalmának adott hangot, mondván: "a magyar közvélemény mintha elfelejtett volna két és fél millió határon kívül rekedt magyart". Szerinte húsz-harminc éven belül teljesen kiveszhet a szórványmagyarságból a nemzethez való tartozás érzése. "Ha van nemzeti sorskérdés, akkor ez az - mondta. - A segítség nem az Illyés Közalapítvány vagy az Anyanyelvi Konferencia dolga, ehhez megfelelő magyar kormánystratégia kell." Pomogáts bírálta a jelenlegi magyar kormánynak a határon túli magyarok irányába folytatott támogatáspolitikáját. "Az 5500 milliárd forintos államháztartásból erre az évre alig valamivel több mint egymilliárd forintot hagytak jóvá a közalapítványnak, amennyit még utoljára szavazott meg az Orbán-kabinet" - mondta. Egyed Ákos történész és Ilyés Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete tagjának értekezése után kitüntették a kisebbségi jogok érvényesítésében végzett munkájukért Gabriel Andreescu és Kovács Péter kisebbségügyi szakértőket, valamint Tytti Isohookana-Asunmaa finn egyetemi tanárt. Személyesen csak Andreescu vette át a Pro Minoritate-díjat, a másik két kitüntetettnek később kézbesítik a pergamenre írt, latin nyelvű érdemokleveleket. A konferencia ápr. 11-én a buziásfürdői Park Szállóban folytatódik. /Pataky Lehel Zsolt: Szórvány Napok - 2003. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 11./"

"A 75 éves Újvári József tudományos pályafutása a geográfiához és ezen belül a hidrológiához kötődik. Az egyetemi évek után Szentpéterváron folytatta tanulmányait. Doktori tézise először nyújtott átfogó elemzést Románia hidrológiai szintéziséről. Kinevezték a bukaresti Hidrometeorológiai Vezérigazgatóságra kutatási osztályvezetőnek. Ekkor készül el, vezetése alatt, Románia első közepes vízlefolyási térképe és morfometriai atlasza, az időszakos folyóhálózat és az árvizek felbecslése, Románia földrajzi monográfiájának vízrajzi fejezete. 1958-tól előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, majd utána az egyesített Babes-Bolyain. 1981-ben professzori kinevezést kapott, majd 1990-től doktori vezető. Nyugdíjazása után az egyetem konzulens professzora. Oktatói tevékenysége nyomán alapvetően járul hozzá az erdélyi geográfus- és hidrológusképzéshez. Tudományos tevékenysége hat könyvben, számos egyetemi jegyzetben, több mint száz cikkben konkretizálódott, belföldön és külföldön. 1972-ben jelent meg Románia vízföldrajza című könyve, amely hallgatóknak, tanároknak és kutatóknak egyaránt jelent elengedhetetlen munkaeszközt, és amelyet joggal tekinthető egyedinek a szakirodalomban. Tudományos társaságok tagja és kitüntetettje. A Magyar Földrajzi Társaság "Pro Aqua" díjjal tünteti ki, tevékenykedik a Professzorok Világtanácsában, és köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. /Dr. Pándi Gábor egyetemi docens: Dr. Újvári József 75 éves. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./"

"Emlékszik, írta Sike Lajos, mennyire haragudott, amikor hírül vette, hogy Kocsis István író kolozsvári lakását budapestire cserélte. Éppen ő, akinek legtöbb műve a helyállásról, a felelősségről szólt. Most megértette és még jobban felnéz rá, mint amikor itthon ünnepelt erdélyi magyar író volt, amikor a szatmárnémeti színház sorozatban mutatta be drámáit, többségüket Gyöngyösi Gábor rendezésében. Az anyaországban írt új könyvei (pl. Történészek a kereszten, A Szent Korona tana, A Szent Korona misztériuma, A szakrális fejedelem, Széchenyi avagy a magyarságtudat regénye), de nem utolsósorban az itthoni meghívások nyomán tartott előadásai megváltoztatták véleményét. Amíg számos áttelepült erdélyi tollforgató nem tudta túlszárnyalni itthoni teljesítményét, Kocsisnak ez egyértelműen sikerült, még akkor is, ha az anyaországi kultúrpolitika elismerése ezt nem tükrözi egyértelműen. Az a hatalmas tudás- többlet, ami mind műveiből, mind élő beszédéből kiérződik, csak az anyaországban, pontosabban Budapesten szerezhető meg, hisz ott működik az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, s megannyi rangos gyűjtemény, kutatóintézet. A napokban a szatmárnémeti Kölcsey Főgimnáziumban Kocsis István volt iskolájának mai diákjaival találkozott. Nagy szó ma, ha akár 20-25 diák figyelmét rövidebb időre is le tudja kötni a történelem, hisz sokkal inkább érdekli őket az informatika, az angol nyelv. Kocsis István rájött arra, hogy a budapesti történészek sem ismerik nem ismeri a magyarság történelmét. Nagyon frappáns példákat hozott fel erre. Az első mindjárt a Lex Apponyi esete a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Hallgatta a tévében az MTA vezetőjének magyarázatát a gróf Apponyi Albert (1906-tól 1910-ig vallás és közoktatásügyi miniszter) nevéhez fűződő iskolatörvényről és nem hisz a fülének: az elnök úr a magyarországi nemzetiségek további elnyomása eszközének minősíti! Másnap legfontosabb dolga, hogy maga is elolvassa a Lex Apponyit. Két változatot is talál. Az egyikről mindjárt kiderül, hogy hamisítvány, amit Trianon után Constantin Angelescu román oktatásügyi miniszter fabrikált és terjesztett a Népszövetségben annak bizonyítására, hogy lám, a háború előtti Magyarországon még a román történelmet is magyarul kellett tanulják a románok! S az akadémia elnöke erről beszélt a tévében, de úgy mintha. az eredetiről szólna. Ez terjedt el Kádár János Magyarországán, olyannyira, hogy már csak kevesen tudták: nem ez az eredeti Lex Apponyi. Kocsis István véleménye: a történészek nem szeretnek forrásokat olvasni. /Sike Lajos: Hóna alatt Széchenyivel és a Szent Koronával: Kocsis István jóval többet hozott, mint amennyit elvitt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./"

"Ápr. 16-án a bukaresti Petőfi Házban Demény Lajos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja tartott előadást a magyar-román párbeszédről. Az est házigazdája, Varga Gábor, a Találmányi Hivatal vezetője, bevezetőjében Demény Lajos közéleti tevékenységét méltatta. Demény Lajos előadásának alapja az a magyarságot bemutató konferencia volt, melyet a Bukaresti Egyetem Történelem Karán tartottak meg jeles magyar és román előadók részvételével. Ennek anyagát foglalta össze a történész. A konferencián Lukács Antal utalt a Bod Péter erdélyi románok történetét bemutató írására. Marius Diaconescu csángókról szóló előadásában a moldvai magyarok elrománosításában a z olasz papok szerepét mutatta be. A XIX. században Iasi-ban létrehozott katolikus püspökség szemináriumáról a 1903-1904-ben ide látogató Ion Ciocan tanfelügyelő feljegyezte, hogy az itt tanuló csángó gyerekek nem mehetnek haza, szüleik havi egy alkalommal látogathatják meg őket, amikor felügyelet alatt és csak románul beszélhetnek velük. Innen kerülnek ki azok a katolikus papok, akik a lelkészi tevékenységeket végezték és végzik ma is Moldvában. Érdemes odafigyelni arra, hogy Lahovari és Brateanu a XIX-XX. században még Bákóról írva 20 000 magyar lakosról beszélt, akik nem tudnak románul. Demény Lajos még elmondta: a valódi párbeszéd létrejöttéhez elengedhetelenül fontos mindkét nép részéről a másikkal kapcsolatos előítéletekről való lemondás. /Gáspár Hajnal: Demény Lajos a magyar-román párbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24."

"Ápr. 26-án Kolozsváron a moldvai csángó közösségek kutatásáról tartottak konferenciát. Meinolf Arens a Vatikán csángópolitikájáról rajzolt nem sok optimizmusra okot adó képet, Marius Diaconescu pedig a csángók román eredetét bizonyító úgynevezett Martinas-elméletet zúzta porrá. A németországi Meinolf Arens és a bukaresti Marius Diaconescu történész tartotta a két legizgalmasabb előadást. A rendezvényt - amint a megnyitón Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke elmondta - azzal a céllal szervezték, hogy a különböző, csángókutatással foglalkozó műhelyek megismerjék egymás kutatási eredményeit, és összehangolják munkájukat. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója megemlítette, hogy a magyar csángókutatás a 20. században a csángómentéssel kapcsolódott össze, és ez az összekapcsolódás kedvezőtlenül hatott a tudományos munkára; most már viszont elérkezett annak az ideje, hogy a tudomány el tud vonatkoztatni az érzelmi megközelítéstől. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem tanára a moldvai katolikusok identitáskrízisének okait kutatván a román eredet mítoszát elemezte. A mítoszok kategóriájába sorolta a csángók román eredetének elméletét. Ez azért számít meglepetésnek, mert a Román Akadémia által szervezett tavalyi bukaresti és iasi-i csángószeminárium éppen a csángók román eredetének bizonyítását szolgálta. Diaconescu előadásából kiderült, a román eredetről Iosif Petru M. Pal, a moldvai Ferenc-rend vezetője már 1941-ben, néhány évvel Martinas munkája előtt könyvet adott ki. Ezek a munkák egy olyan korban születtek, amikor a bécsi döntést követően fellángoló román nacionalizmus a moldvai csángókat is megbélyegezte. Magyarságuk miatt a román hatóságok megtagadták a moldvai katolikusok állampolgári iratainak kiállítását, megvonták tőlük a földvásárlás jogát. E súlyos diszkriminációra azzal válaszolt a klérus, hogy hívei védelmében megpróbálta a csángók románságát bizonyítani. E bizonyítási szándék Dumitru Martinas művében csúcsosodott, ez azonban a megírásakor nem ütötte meg a kiadhatóság mércéjét. "Ezt a művet javították fel Ioan Coja történész vezetésével és adták ki az 1980-as években, amikor sürgősen kellett csattanós választ adni a Magyarországon feléledő Erdély iránti érdeklődésre" - magyarázta Marius Diaconescu. Meinolf Arens megjegyezte, a pápai levéltárak iratai alapján Rómában banalitásnak számított a népcsoport magyarsága. A kutató szerint a Vatikánnak a 19. század végétől általános törekvése volt a nemzeti római katolikus egyházak megteremtése. Raimund Netshamer bukaresti római katolikus püspököt a 20. század elején egy pápai kihallgatás után azzal az üzenettel bocsátották el: legyetek jó katolikusok, és legyetek jó románok. Ez a törekvés csak fokozódott azt követően, hogy Romániában betiltották a görög katolikus egyházat. Az 1960-as és 70-es évektől az egész szocialista táborból Moldvában építették a legtöbb római katolikus templomot. Arens úgy vélte, a csángók anyanyelvi hitéletének nem kedvez a keleti és nyugati keresztény egyházak egyesítésének római szándéka sem. A Vatikán ugyanis úgy látja, Bukaresten keresztül közeledhet az ortodoxiához. A német kutató példaként hozta fel II. János Pál pápa 1999-es romániai látogatását, amikor a szentatya - engedvén az ortodox követelésnek - nem látogatta meg erdélyi magyar híveit. A konferencián több erdélyi és magyarországi nyelvész, néprajzkutató és antropológus mutatta be kutatásának eredményeit. /Gazda Árpád: Porrá zúzott eredetmítosz. Konferenciát tartottak a csángókutatásról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./"

"Együttműködési megállapodás jött létre a csíkszeredai székhelyű Regionális és Antropológiai Kutatások Központja, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete (MTA PTI) között. A két intézmény 1996 óta tart fenn tudományos, kutatói kapcsolatot. A találkozón a két intézmény kutatói három évre szóló közös kutatási tématervet fogadtak el. /Tudományos intézmények együttműködési megállapodása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./ "

"Egy fiatal bukaresti román történész a nemrég Kolozsváron tartott csángó konferencián előadásában arra derített fényt, hogy a moldvai csángókat maga a moldvai katolikus egyház minősítette a negyvenes években román eredetűeknek azért, hogy megvédje a román hatalom részéről őket ért jogfosztással szemben. Az alapos kutatói munka eredményeként született bejelentést a konferencia hazai és külföldi kutatói elismeréssel fogadták. A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT), a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és az MTA Kisebbségkutató Intézete szervezésében rendezett konferenciáról, Marius Diaconescu nagy visszhangot kavart előadásáról Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanára beszélt. A Kolozsváron ápr. 26-án tartott konferencián olyan, a csángókkal foglalkozó kollégák voltak jelen Jászvásárból, Bukarestből, Kolozsvárról, Budapestről, Debrecenből, Miskolcról, Németországból. Néprajzosok, nyelvészek, történészek szakmai megbeszélése volt. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem történeti karának előadó tanára bemutatta, pontosan dokumentálva, hogy az 1940-es évek elején a moldvai katolikusság, hogy megvédje a moldvai katolikus magyarságot az Antonescu-féle atrocitásoktól - állampolgári jogaiktól fosztották meg őket, például nem vásárolhattak földet, nem állították ki számukra az állampolgársági bizonylatokat -, megalkotott egy mítoszt, eredettörténetet, mely arról szól, hogy a moldvai katolikusok erdélyi románok, akiket a Székelyföldön félig-meddig elmagyarosítottak, és ezért Erdélyből Moldvába menekültek.A román tudósok jó része már akkor is tudta, hogy ez koholmány. Később ezt az elméletet Dumitru Martinas újra elővette, munkáját a román hatalom dogmává merevítette. A hatalom 1990 után is dogmaként kezelte ezt az eredetmítoszt, amit a román tudományosság azóta sem fogadott el. Marius Diaconescunak lehetősége volt román egyházi levéltárakat átnéznie, állami levéltárakban, sőt, a vatikáni levéltárban is kutakodott, jól beszél és olvas magyarul. A jászvásári egyház szárnyai alatt hetente jelennek meg falumonográfiák, könyvek, ahol szajkózzák a már említett eredetmítoszt, de hosszú távon ezek nem számíthatnak elismerésre. Hamarosan megjelentetik a kolozsvári konferencia anyagát, és igyekeznek ezt idegen nyelveken is közzétenni, sőt, a világhálóra is feltenni. /Fekete Réka: Nemzet-nemzetiség: Megdőlt a román eredetmítosz (Csángó konferencia politika nélkül). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./"

"Máj. 17-re virradóra ismeretlen tettesek ismét pusztítottak Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben. Ezúttal dr. gróf Kuun Géza sírja esett a vandálok áldozatául. Gaál György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, a Házsongárd Alapítvány ügyvezető elnöke elmondta: gróf Kuun Géza 1839-ben született és 1905-ben halt meg Budapesten, a Magyar Főrendház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke, az Erdélyi Irodalmi Társaság első alapító elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka volt. Felesége klasszicizáló síremléket készíttetett svéd gránitból a sírjára, amelynek két oldalszárnyán a gróf és felesége domborműves portréja található, koszorúval övezve. A középső rész párkányán lefátyolozott, kezében rózsaszálat tartó leány bronzalak áll. Egy hónappal ezelőtt már megrongálták a sírt, és a grófnő arcmását, illetve a mindkét portrét övező koszorút ismeretlen tettesek levették és elvitték. Újabban a leányalakot feszítették le, amelyet azonban a vandálok mintegy ötven méterre a sírtól az úton hagytak. Gaal György szerint a még meglévő bronzszobrokat össze kellene gyűjteni, hiszen nem az első és valószínűleg nem is az utolsó eset, hogy a sírrombolók megpróbálják ellopni azokat. /P. A. M.: Megrongálták Kuun Géza sírját. El akarták lopni a bronzszobrot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./"

"Megjelent Jakab Albert Zsolt Háromszék néprajzi és honismereti bibliográfiája (1844-2002) című munkája, több mint hatszáz szerzőtől önálló könyvben, tanulmánykötetben, évkönyvben, periodikában szétszórtan megjelent 1878 publikáció adatait tartalmazza. A bibliográfiát a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) munkatársai az MTA Arany János Közalapítvány segítségével állítottak össze és az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával adtak ki. A Kriza János Néprajzi Társaság értesítőinek sorozatában a XIII. évfolyam 1-2-es kiadványaként megjelent kötet az elmúlt másfél század háromszéki vonatkozású néprajzi és honismereti munkáinak jegyzékét tartalmazza Orbán Balázstól a jelenkori szerzőkig. A KJNT munkatársai a néprajzi jellegű közlemények mellett összegyűjtötték a vidék egyházi, iskolai, művelődési életével kapcsolatos publikációk szakirodalmi adatait, valamint összesítették a Háromszék múltjával, művészettörténeti emlékeivel, régészeti feltárásaival kapcsolatos irodalmat is. A bibliográfia sepsiszentgyörgyi bemutatóján Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke elmondta, e hasznos tényanyagot tartalmazó munka az eddig megjelent szakirodalom áttekintéséhez nyújt segítséget. Pozsony Ferenc szerint a Háromszékkel foglalkozó munkák nagy száma arra utal, hogy vidéken is lehet tudományt művelni, erre igen jó példa Gazda Klára több évtizedes munkája: ő volt az, aki a Székely Nemzeti Múzeumnak a háromszéki tárgyi kultúrát bemutató, a második világháborúban elpusztult gyűjteményét újrateremtette. /Fekete Réka: Háromszék néprajzi és honismereti bibliográfiája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./"

"Máj. 28-án Budapesten a Néprajzi Múzeumban Pozsony Ferenc zabolai származású kolozsvári egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke intézményteremtő munkájáért és kutatásaiért átvette a Györffy István-díjat. A Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjáról (Györffy István néprajzkutató, 1884-1939) elnevezett jelenkori legnagyobb néprajzi kitüntetést Kósa László akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke adta át, a díjazott az alkalomból a szakma jeles képviselői jelenlétében Modernizáció és identitás a moldvai csángó falvakban címmel tartott előadást. /(fekete): Közélet: Györffy István-díjat kapott Pozsony Ferenc. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./"

"Erdélyi látogatását megelőzően Szabados Tamás, a Magyar Oktatási Minisztérium új politikai államtitkára exkluzív interjút adott. Jún. 11-én Kolozsváron találkozott a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tisztségviselőivel, rektor-helyettesekkel és tanszékvezetőkkel, valamint fiatal egyetemi oktatókkal, kutatókkal, majd látogatást tett az RMDSZ ügyvezető elnökségénél. 12-én Szamosújváron meglátogatja a Téka Alapítványt és a helybeli iskolát, majd Kolozsváron a Báthory István Líceumban magyar iskolaigazgatókkal folytat eszmecserét. Marosvásárhelyen megtekinti a Stúdium Alapítvány által, az Apáczai Közalapítvány támogatásával épített tanári lakásokat és könyvtárat, majd a marosvásárhelyi állami felsőoktatás magyar képviselőivel találkozik, este pedig Markó Béla RMDSZ elnökkel. Jún. 13-án látogatást tesz Margittán. Szabados Tamás elmondta, hogy friss államtitkárként a helyszínen akar tájékozódni a romániai magyar nyelvű felsőoktatás, illetve közoktatás helyzetéről. Az államtitkár magánemberként harminc éve jár Erdélybe. A Sapientia Egyetem jövőjét illetően a hangsúlyt nem a kiszélesítésére, egyre több szaknak az indítására helyeznénk, hanem a minőség biztosítására, hogy az akkreditáció folyamata minél zökkenőmentesebb legyen, szögezte le. "Tudomásul kell venni, hogy a támogatási pénzeket nem lehet növelni a végtelenségig." Szabados Tamás reméli, sikerül kiszélesíteni a Julianus Testvériskola Programban résztvevők körét. Minden terület esetében bevonják - már a döntés-előkészítés fázisában - a határon túli érdekképviseleti, szakmai szervezeteket. Folyamatosan működik az Ösztöndíjtanács, az Oktatási Tanács, a Határon Túli Tankönyv és Taneszköz Tanács, és most van megalakulóban a Határon Túli Felsőoktatási Tanács is, melynek mind a négy nagy régióban lennének regionális tanácsai. A hatékonyság érdekében fontos szempont még az oktatási támogatások összehangolása a különböző források - Oktatási Minisztérium, Apáczai Közalapítvány, Illyés Közalapítvány, Határon túli Magyarok Hivatala, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Magyar Tudományos Akadémia stb. - között. Ennek érdekében május 7-én már megtörtént az első egyeztetés, ezt folytatják mind vezetői, mind szakértői szinten. /(Guther M. Ilona): Elsődleges a minőségi oktatás biztosítása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./"

"Három évre szóló együttműködési megállapodást írtak alá jún. 13-án Bukarestben a román és a magyar tudományos akadémia vezetői. Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke elmondta: a két intézmény azt a célt tűzte ki, hogy fokozzák a két ország tudósainak együttműködését. Ennek keretében a Román Tudományos Akadémia segíti a Romániában élő magyar nemzetiségű tudósokat, az MTA pedig segíti Románia csatlakozását az Európai Unióhoz. A két akadémia együttműködése kiterjed a szakintézetekre is. Az MTA elnöke ennek példájaként említette, hogy pénteken Bukarestben kezdődött meg az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének és az RTA Világgazdasági Kutatóintézetének negyedik kerekasztal-konferenciája. A Román Tudományos Akadémia vezetése honoris causa címet adományozott Vízi E. Szilveszternek, aki díszdoktorként a román tudományos intézmény tiszteletbeli tagja is lett. /Román-magyar akadémiai együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./"

"Az Országgyűlés 195 igen szavazattal, 173 nem ellenében fogadta el a kedvezménytörvény módosítását. A változtatás szerint Magyarország, ha az érintett állam igényli, kétoldalú kormányközi megállapodás alapján nyújt a határon túli magyarságnak oktatási, kulturális támogatást a szülőföldön. Ugyanakkor a parlament döntése értelmében bővül a kedvezmények köre, az oktatási-nevelési támogatást már egy gyermek után igénybe lehet venni. A 2001-ben megalkotott törvényt elsősorban az Európa Tanács Velencei Bizottságának ajánlása alapján módosították a képviselők. A szöveget a határon túli magyar szervezetek és a magyarországi parlamenti pártok meghatározó többségének egyetértésével a Magyar Állandó Értekezlet májusi ülésén véglegesítették. Az ajánlások alapján a törvény preambulumában "az egységes magyar nemzethez tartozás" megfogalmazást a "magyar kulturális örökséghez való kötődés" kifejezés váltja fel. Mint ismeretes, az eredeti jogszabály hatályba lépése óta vitát váltott ki, feszültséget okozott Magyarország és érintett szomszédai, valamint az európai szervezetek között, számos elemében túlterjeszkedett a nemzetközi jogban kialakult szokásokon, illetve a nemzetközi szerződések keretein. A törvény a Horvátországban, Romániában, Szerbia-Montenegróban, Szlovákiában, Szlovéniában és Ukrajnában lakóhellyel rendelkező, nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személyekre terjed ki. A kedvezménytörvény a változás után világosan elválasztja egymástól a Magyarországon nyújtott kedvezményeket és támogatásokat a szomszédos államokban biztosított támogatásoktól. A magyarországi kedvezmények körét - ideértve a pedagógus- és oktatói kedvezményeket is - kiterjesztik a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjaira, a szomszédos államokban élő magyar tudósokra. A támogatásokat személyekhez, civil, iskolai és pedagógus szervezetekhez is el lehet juttatni, kétoldalú kormánymegállapodás alapján. Utazási kedvezményt viszont ezentúl csak célhoz kötötten lehet biztosítani, de a kedvezmények köre kiszélesedik a belföldi helyközi közlekedésben a menettérti viszonylatra, ahol a 90 százalékos kedvezményt évente négyszer lehet majd igénybe venni. Az utazási kedvezmények igénybevételénél a törvény a bizalmi elvre épít: a kedvezmény kulturális vagy oktatási célból való igénybevételét vélelmezni kell. A kedvezményhez a magyarigazolvány vagy a magyar hozzátartozói igazolvány felmutatásával automatikusan hozzá lehet jutni. A Velencei Bizottság által megállapított diszkrimináció feloldására a diákkedvezményeket a szomszédos államokban élő, nem magyar nemzetiségűekre is kiterjesztik, akárcsak a pedagógus-, illetve oktatói kedvezményeket, a magyar nyelv és irodalom, történelem és művelődéstörténet tárgyban oktatókra. A diák-, a pedagógus-, az oktatói kedvezményeket a magukat magyar nemzetiségűnek vallók továbbra is a magyarigazolvánnyal, a magyar hozzátartozói igazolvánnyal, valamint az e célra rendszeresített diák- vagy pedagógusigazolvánnyal, illetve oktatói kártyával vehetik igénybe. Ezentúl kizárólag a magyar diplomáciai és konzuli képviselethez lehet benyújtani magyarigazolvány iránti kérelmet. Az ajánlószervezetek tevékenységét megszüntetik, mivel az ellentétes a nemzetközi joggal. A munkavállalást illetően a módosított törvény szerint csak nemzetközi szerződés alapján lehet az általános, a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezésére vonatkozó szabályoktól eltérni. A törvény szövege kitér arra, hogy a magyar nemzetiségűeknek biztosított kedvezményeket és támogatásokat az EU-csatlakozás után azon uniós tagállamok állampolgárai számára is hozzáférhetővé teszik, akik kötődnek a magyar kultúrához. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség szerint a kedvezménytörvény módosításának parlamenti tárgyalása és elfogadása a demokratikus eljárás karikatúrája. A jogszabály elfogadását követően Németh Zsolt Fidesz-MPSZ az MTI-nek nyilatkozva felidézte, hogy az előterjesztés általános vitája hajnalban kezdődött a magyar parlamentben, majd a bizottságokban még aznap leszavazták a módosító indítványokat, és a plenáris ülésen lefolytatták a részletes vitát is. Németh Zsolt hangsúlyozta: a jogszabály módosításával Magyarország egyoldalú engedményt tesz a kedvezménytörvény megcsonkítására, ez pedig diplomáciai szarvashibának tekinthető. Utalt arra, hogy Szlovákia a módosítás ellenére továbbra is ellenzi a kedvezménytörvényt. A képviselő számára "a kedvezménytörvény megcsonkítása és a magyarigazolvány leértékelése" egyértelműen a nemzetpolitika megtorpanását tükrözi. "Ennek hátterében pedig egyértelműen a szocialista múlt kísértése tapintható ki, amikor lemondtak a határon túli magyarokról" - szögezte le az ellenzéki politikus. /Módosították a kedvezménytörvényt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./"

"Júl. 16-án Sepsiszentgyörgyön rendeztek találkozót, hogy ötleteket gyűjtsenek a Székelyföldi Kutatási és Fejlesztési Intézet létrehozásához. A tervezett intézet lezárja az intézményteremtési vetélkedést, eddig létrehoztak helyi alapítványokat, kis kutatóműhelyeket. A fejlesztési intézetnek meg kell teremtenie a szükséges kereteket ahhoz, hogy az eddig létrejött kis műhelyek, intézmények eredményei összekapcsolhatóvá váljanak. Ezt a célt szolgálják a székelyföldi kutatók számára kiírt ösztöndíjak is. Össze kell hangolnia az elképzeléseket, ebben pedig a Magyar Tudományos Akadémia és az akadémia intézetei megfelelő partnerek lehetnek - fejtette ki Szarka László. Demeter János, a megyei önkormányzat elnöke kifejtette: a Prosperitas Egyesület talán legfontosabb célkitűzése az, hogy létrehozza és működtesse a Székelyföldi Kutatási és Fejlesztési Intézetet. /Bakk Miklós: Az Intézet. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./"

"Ezekben a napokban zajlik Illyefalván a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő Szabó T. Attila Nyelvészeti Intézet konferenciája, témája a magyar nyelvű oktatás a Kárpát-medence viszonylatában. A résztvevők általában bírálták azt a módot, ahogyan a különböző Kárpát-medencei országokban magyar nyelvre fordítják a jogi és a gazdasági életben előforduló kifejezéseket. /A magyar nyelvű oktatás kérdései. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 19./"

"Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének felkérésére Nyugati Magyar Tudományos Tanács kezdte meg működését a magyar tudományosság nyugati támogatására és fejlesztésére; a testület tagja Teller Ede atomfizikus, Oláh György Nobel-díjas kémikus, Lámfalussy Sándor közgazdász, John Lukacs történész. A május 6-i közgyűlés szavazatával jóváhagyott testület az MTA tiszteleti, külső és köztestületi tagjaiból, valamint a magyar tudományosság iránt elkötelezett nyugati magyar szakemberekből áll - közölték. A Nyugati Magyar Tudományos Tanács ügyvezető elnöke a Svédországban élő Gulyás Balázs, az MTA külső tagja. A testület általános működését az MTA szervezi, a gyakorlati feladatok koordinálásával, valamint a titkári teendők ellátásával az MTA elnöke Hámos Lászlót, a Hungarian Human Rights Foundation (Magyar Emberi Jogok Alapítvány) elnökét bízta meg, aki az alapítvány budapesti és New York-i irodáin keresztül látja el feladatát. /Megalakult a Nyugati Magyar Tudományos Tanács. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 22./"