Nemrégiben Borsits László altábornagy, a magyar honvédség vezérkari főnöke meghívására Budapestre látogatott Vasile Ionel vezérezredes, a román hadsereg nagyvezérkari főnöke, megbeszélésük után aláírták a két hadsereg közötti együttműködési megállapodás függelékét. Ez alkalommal Für Lajos honvédelmi miniszter aláírta az egyezményt /dec. 14-én/, majd Bukarestben Victor Stanculescu védelmi miniszter is aláírta, így hatályba lépett a katonai egyezményt írt alá, amely hozzá fog járulni a bizalom növeléséhez. /Magyar-román katonai együttműködési egyezmény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Szőcs Géza szenátor a szenátus márc. 7-i ülésén megvilágította, hogy mit is jelent a romániai magyarság számára a közelgő márc. 15-i évforduló, melyet a román sajtó egy része rosszhiszeműen románellenes színben tüntet fel. Felszólította a magyarokat és románokat, hogy együtt emlékezzenek márc. 15-ére, fejet hajtva valamennyi áldozat előtt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./ Vacaru Viorel vatrás képviselő válaszában arról beszélt, hogy az RMDSZ szenátori csoportja vezetőjének álláspontja szemben áll a hivatalos magyarországi vélekedéssel. Kitért arra is, hogy szerinte 1848-ban a 12. pontért a magyar hadsereg román falvakat pusztított el, ezért ő és utódai készek szembeszállni az ősi román föld elszakítására tett kísérletekkel. /MTI/

A parlamenti RMDSZ-csoport jogászainak egy része marosvásárhelyi és kolozsvári jogászokkal együtt júl. 23-án megbeszélést tartott, elemezték az utóbbi két és fél év kisebbségeket ért jogsérelmeit. Megállapították, hogy az iskolapolitika diszkriminatív, a magyarság számarányánál kisebb mértékben jut be az egyetemekre. Emiatt egyrész a bűnüldöző szerveknél, másrészt az ügyészségeken és törvényszékeken mind kevesebben vannak magyar nemzetiségű jogészok. A marosvásárhelyi igazságszolgáltatás politikai érdekeket szolgál, határozatai jogsértőek, ezt mutatja Smaranda Enache és Kincses Előd parlamenti választhatóságát kizáró, Király István polgármesteri jelölését megakadályozó ítélet, a marosvásárhelyi események kizárólag magyar és cigány résztvevői elleni ítéletek. Ugyanakkor büntetlenek maradtak Sütő András elleni súlyos testi sértés tettesei, a magyar nemzetiségű áldozatok gyilkosai. A földtörvény alkalmazásánál is részrehajlás tapasztalható, a volt hadifoglyok jogait szabályozó 1990. évi 118-as törvényrendeletet diszkriminatív módon alkalmazzák a magyar hadsereg katonájaként szovjet fogságba esett észak-erdélyiekkel szemben. A közelmúlt legkirívóbb bírói visszaélése a Cseresznyés Pál és Barabás Ernő terhére kiszabott tíz-tíz év fogházbüntetés, amikor egy támadó megrúgását minősített emberölési kísérletnek tekintettek. Hasonló jogellenesség jellemzi az 1989. dec. 22-én Hargita megyében meglincselt rendőrök haláláért elítéltek esetét. Mind több aggasztó jelzés érkezik az ország különböző részeiből, ezért a résztvevők elhatározták, hogy a hazai és nemzetközi szervezetekhez fordulnak. /A Maros megyei RMDSZ: Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

Sepsey Tamás, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnöke cáfolta a Meridian román lap megállapítását, hogy a kárpótlásban csak a magyarok részesülnek, ellenkezőleg: a törvény mindazokra a volt magyar állampolgárokra - tehát román nemzetiségűekre is - vonatkozik, akik a második bécsi döntés értelmében magyar állampolgárokká váltak és a magyar hadsereg tagjaiként estek szovjet fogságba, vagy egyéb jogcímen jogosultak a kárpótlásra. Sepsey Tamás látogatását előre jelezte a román félnek. Nagyváradon, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Csíkszeredán és Székelyudvarhelyen adott az 1992. évi XXXII. törvényről tájékoztatást. /Magyar Hírlap, okt. 14./

Funar kolozsvári polgármester a városi tanács ülésén kijelentette, hogy a magyar hadsereg még a 4. Erdélyi Hadsereggel sem tudna megküzdeni, nemhogy az egész román haderővel. /Németh Júlia: Tizenegymillió egy népszavazásért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

Az Országgyűlés tavaly szavazta meg azt a törvényt, amely a második világháború alatt életüktől megfosztottak kárpótlására vonatkozik. E törvény értelmében, mivel a második világháború alatt Magyarországhoz tartozott Észak-Erdély, a kárpótlásban részesednek romániai állampolgárok is. A kárpótlásról Székelyhídi Ágoston, az Erdélyi Szövetség elnöke kifejtette: erdélyi viszonylatban mintegy 30-35 ezer kárpótlásra jogosultat tartanak számon. A kárpótlásra szánt összeg meghaladja a hétmilliárd forintot. Annak idején románok is a magyar honvédség tagjaiként harcoltak, ezért a kárpótlás őket is megilleti. A várható erdélyi igénylők 70 százaléka magyar, 30 százaléka román. /Kárpótlás román állampolgároknak. = Magyar Nemzet, okt. 18./

A háborús veteránokkal foglalkozó törvénytervezet szerint háborús veteránok mindazok az észak-erdélyiek, akik katonai szolgálatra bevonultak a magyar hadseregbe. Spiroiu védelmi miniszter is támogatta ezt az álláspontot. A bizottsági ülésen a kolozsvári liberális képviselő, Petru Litiu viszont hevesen ellenezte, követelte, hogy töröljék ezt a részt. Végül módosító javaslat született: a volt magyar hadsereg katonái akkor minősíthető veteránoknak, ha nem harcoltak a román állam ellen. Ilyen szövegezéssel kerül a törvénytervezet a képviselőház elé. Ez visszalépés az 1946. évi 772-es törvényhez képest. /Kerekes Károly parlamenti képviselő: Veteránok, hadiözvegyek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

A képviselőház dec. 16-án tárgyalta a háborús veteránok törvényének három éve elkészített tervezetének harmincadik /!/ változatát. A többség megszavazta, hogy a bécsi döntés után Észak-Erdélyből a magyar hadseregbe besorozottak nem kaphatnak támogatást. A hitlerista német hadseregbe bevonult szászok viszont részesülnek a támogatásban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18., Kirekesztett Horthy-katonák. = Új Magyarország, dec. 17./

Mintegy 8-10 ezer románnak is kárpótlást nyújt a magyar állam a magyar hadsereg katonáiként elszenvedett szovjet hadifogságért, tudósított a bukaresti Adevarul jan. 10-i száma. A kárpótlás mintegy 36 ezer román állampolgárt érint, akiknek 20-25 százaléka román. /Népszabadság, jan. 11./

Érkeznek az értesítések a kárpótlásról azon észak-erdélyieknek, akiket a magyar hadseregbe behívtak és szovjet fogságba estek. Bizonyos árukat lehet értük vásárolni Magyarországon. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Deák János altábornagy, a magyar honvédség parancsnoka Dumitru Cioflina altábornagy, a román hadsereg vezérkari főnöke meghívására márc. 6-án háromnapos hivatalos látogatásra Bukarestbe érkezett. Aláírták a két hadsereg közötti 1994. évi együttműködési tervet, majd Deák János márc. 9-én találkozott az új védelmi miniszterrel, Gheorghe Tincával. Deák János látogatásáról a román sajtó nem adott hírt, Tinca sem tett erről említést a vele készült interjúkban. Az új védelmi minisztert márc. 8-án iktatták be hivatalába. - A román sajtóban támadták az új védelmi minisztert. Horia Rosu, a Liberális Párt `93 elnöke kijelentette, hogy Tinca személyében a Securitate egyik tagja tölt be miniszteri tisztséget. /Magyar Nemzet, márc. 10./ Deák János a Romániai Magyar Szónak nyilatkozva elmondta, hogy viszonozta Cioflina 1992-es látogatását. 1993-ban nem volt ilyen szintű látogatás a két fél között. A cél az együttműködés, a katonai kapcsolatok folyamatosságának biztosítása. A román fél arról tájékoztatott, hogy a jövőben kivonják a rendszerből a harcászati rakétákat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

A szenátus márc. 21-én folytatta a háborús veteránok és özvegyekkel kapcsolatos törvény vitáját. Az RMDSZ érvelése, tiltakozása ellenére elfogadták, hogy egykori magyar hadseregben szolgált román és magyar volt honvédek csak akkor minősíthetők veteránoknak /és jogosultak a kedvezményekre/, ha bizonyítani tudják, hogy nem harcoltak a román hadsereg ellen. A szenátus elutasította a kérést, hogy az RMDSZ felolvashassa nyilatkozatát, ezért az RMDSZ-szenátorok - tiltakozásul- kivonultak. A nyilatkozat kimondja, hogy a törvény a magyar nemzetiségűek ellen irányul. Ez a törvény alkotmányellenes, nem tartja tiszteletben az Európa Tanács 1201-es ajánlását, nem igazodik Helsinki szelleméhez, sérti az emberi jogokat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23., Nyilatkozat: RMDSZ Tájékoztató, 246. sz., márc. 22./ Az RMDSZ-szenátorok kivonulása után Dumitrascu szenátor kijelentette: nem igazságos olyan emberek kompenzálása, akik gyilkosságokat követtek el. Felháborodottan elítélte, hogy márc. 15-én egy idegen állam zászlaját kitűzték, javasolta, hogy tiltsák meg és büntessék azokat, akik ezt elkövetik, a büntetés kitoloncolás lehet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./

Márc. 30-án a parlament két háza a háborús veteránok törvénytervezetével kapcsolatban azt a változatot fogadta el, hogy az észak-erdélyiek, akik a magyar hadseregben szolgáltak, csak akkor részesülhetnek a veteránokat megillető kedvezményekben, ha nem harcoltak a román hadsereg ellen. Ilyen kitétel a dél-erdélyi szászok esetében nincs, akik a Wermacht, illetve az SS alakulataiban harcoltak. Amennyiben ezt a változatot fogadják el, az RMDSZ az Alkotmánybírósághoz fordul. /RMDSZ Tájékoztató, ápr. 1., 254. sz./

Az Alkotmánybíróság három törvényt utalt vissza a parlamenthez, megállapítván azok alkotmánysértő kitételeit: a háborús veteránok jogaira vonatkozó törvény kizárta mindazokat, akik a magyar hadseregben harcoltak, a mezőgazdasági jövedelmi adó törvény adót rótt ki a birtokosokra, végül a rádió és televíziós társaságok parlamenti ellenőrzésének módja bizonyult alkotmányellenesnek. /RMDSZ Tájékoztató, 285. sz., máj. 18./

Egyre többen jelzik, hogy a kedvező alkotmánybírósági döntés és a világos végrehajtási utasítások ellenére a veterántörvényt nem akarják alkalmazni magyarokra. A magyar hadseregbe harcolt és szovjet fogságba kerültekkel nem akarnak foglalkozni. Sinkó István RMDSZ-képviselő bátorít mindenkit, fellebbezzen, forduljon a törvényszékhez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./

Nov. 28-án Zsigmond László RMDSZ-képviselőt fogadta Gheorghe Tinca védelmi miniszter. A találkozót az tette szükségessé, hogy a legtöbbször megtagadták a magyar hadseregben harcolt veteránok kérvényeinek, ügyeinek intézését. A megbeszélések eredményeképpen a miniszter módosította a rendeletet. /RMDSZ Tájékoztató, 422. sz., nov. 29./

A román és magyar hadseregnek nagyobb szerepet kell vállalnia a jövőben a két ország kapcsolatainak előmozdításában, vélekedett Gheoghe Tinca védelmi miniszter, a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva. A román-magyar megbékélés modelljének a francia-német modellt ajánlotta. /Magyar Hírlap, júl. 27./

Okt. 4-én Gheorghe Tinca védelmi miniszter Budapesten találkozott Kovács László külügyminiszterrel. Kovács László elmondta, hogy a megbékélés egybeesik a kormányprogrammal, sőt az MSZP választási programjában is szerepel. A megbékéléshez nélkülözhetetlen a feszültséget okozó kérdések rendezése. Tinca elmondta, hogy 240 ezerről az ezredfordulóra 190 ezerre csökkentik a román hadsereg létszámát /a magyar honvédség létszámát 90 ezerről már 1998-ra 60 ezerre csökken/. Magyar részről felvetették, hogy a román oktatási törvény és a nemzeti jelképekről hozott jogszabály sérti a kisebbségek jogait. Tinca szerint tekintettel kell lenni a többségi nemzet érzékenységére. Keleti György honvédelmi és Gheorghe Tinca védelmi miniszter közös nyilatkozatban fejtette ki, hogy a két ország nagy jelentőséget tulajdonít a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének, a két miniszter közös levelet írt William Perry amerikai védelmi miniszternek, hogy tájékoztassák őt a magyar-román katonai kapcsolatokról. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

"A Volt Szovjetunióbeli Hadifoglyok Érdekvédelmi Szövetsége jelentést készített "Hogyan alkalmazzák a 118/1990-es törvényrendeletet Maros megyében" címmel. Ebből kiderül, hogy Maros megyében 3500 ember esetében elzárkóztak a kedvezmények megadásától és a havi pótlék kifizetésétől, annak ellenére, hogy hadifoglyok voltak. Az indoklás: a magyar honvédség katonáiként estek fogságba. Hiába tiltja ezt a diszkriminációt a törvény. /Zsehránszky István: Maros megyében diszkrimináció van. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./ "

"Adrian Nastase febr. 23-án Kolozsvárra utazott. Sajtótájékoztatóján reagált Moses nagykövet előző napi kijelentéseire. Szerinte az amerikai nagykövet jobban tenné, ha az USA-beli választótestület szándékainak jobb ismeretében az ottani állapotokról mondana véleményt. Nastase kifejtette, hogy az RNEP, mivel nincs stratégiája, szobrokkal próbál szavazatokat gyűjteni. Hogy Antonescunak miért éppen Kolozsváron és nem Iasi-ban állítanának szobrot? Ott inkább megértené, Kolozsváron pedig folytathatnák az ásatásokat - jegyezte meg. Antonescuról az a véleménye, hogy ha 50 évig csend volt körülötte, szerepének felülvizsgálatával nyugodtan várni lehetne pár évet. Ballaszt-e az RNEP az ország európai integrációjában? Erre a kérdésre nem adott egyértelmű választ. Nastase szerint a magyar politikusoknak nem kellene akkora jelentőséget tulajdonítaniuk a szélsőséges nyilatkozatoknak, ellenkezőleg. Emlékeztetett arra, hogy négy évvel ezelőtt Für Lajos akkori honvédelmi miniszter a román választási kampány teljében jelentette ki, hogy a magyar hadsereg megvédelmezi a szomszédos országokban élő magyar kisebbségeket. Funart ez a mondat választatta meg polgármesternek. A Szabadság sajtótájékoztatóról tudósító munkatársa hozzátette: "Nem árt, hogy Adrian Nastase emlékeztetett a négy évvel ezelőtti balszerencsés kijelentésre. De nekünk is kötelességünk emlékeztetni arra, hogy az a mondat önmagában nem választatta volna meg Funart polgármesternek. Ahhoz jócskán besegített a televízió főműsorának esti híradója, amely hetekig konzervben tartotta a nyilatkozatot és a döntő menet előtti legmélyebb kampánycsendben szirénázott bele Kolozsvár nyugalmába - büntetlenül." /N. Á. [Nits Árpád]: Adrian Nastase Kolozsváron Antonescu várhatna pár évet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./"

Petre Turlea képviselő a képviselőházban arra szólította fel Teodor Melescanu külügyminisztert, hogy a román-magyar alapszerződés megkötésének előfeltételeként szabja meg: Magyarország fizessen kártérítést a magyar hadsereg által szerinte Észak-Erdély megszállása idején megölt 133 ezer román állampolgár leszármazottainak. A Rompres jelentése szerint Teodor Melescanu külügyminiszter az interpellációra adott válaszában kijelentette: az ilyesfajta előfeltételek nem ösztönöznék az alapszerződésről folyó tárgyalásokat. Az ilyesfajta kérdések, mondta a miniszter, egyes későbbi megbeszélések tárgyát képezhetik, amelyek a kétoldalú kapcsolatokban örökölt kérdések rendezésére irányulnak majd, és beilleszkednek a román-magyar történelmi megbékélési kezdeményezésbe. /Petre Turlea kárpótlást követel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

A Volt Szovjetunióbeli Hadifoglyok Érdekvédelmi Szövetsége vezetősége reagált a Romániai Magyar Szóban megjelent írásra: Maros megyében 3000-3500 személy kérelmét elutasították, nem kaphatták meg a 118/1990-es törvény rendelkezése értelmében járó jogokat, azon a címen, hogy nem a román hadseregben, hanem a magyar honvédségnél szolgáltak. Ez diszkrimináció, mert törvényellenes volt a döntés /más megyében megkapták a volt hadifoglyok, annak ellenére, hogy a honvédek voltak/, hiába fellebbeztek az ügyészséghez, nem kaptak választ. Most újból beadták a fellebbezést. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./ Előzmény: 261, 311. sz. jegyzet

A Csíki székelyek külön veteránszövetséget hoztak létre, mert nem tudtak hozzájutni a törvényesen járó juttatásokhoz. Hajdú Gábor szenátor elmondta, hogy szenátori irodája közreműködésével 2500 volt frontharcos kérelmét összegyűjtötték, majd a magyar honvédség budapesti katonai levéltárához fordultak, hogy adják meg az igazolásokat. Keleti György honvédelmi miniszter romániai látogatásán román kollégájával megegyeztek, hogy mindent megtesznek a háborús veteránok problémájának megoldására. Meglepetésükre, nyilatkozta Hajdú Gábor, a válaszok nagyot késve és szórványosan érkeztek. Érthetetlen, hogy a válaszok 90-95 százaléka nemleges. A pozitív válaszok pedig nem tartalmazták a román előírásokhoz nélkülözhetetlen tájékoztatást. Igazolásukban kikerülték a frontszolgálatot, holott éppen erről kérték a megerősítést. Végül Hajdú Gábor személyesen is járt ebben az ügyben Budapesten, a Fekete Sas utcában. Azt a felvilágosítást kapta, hogy valóban van olyan irattár, ahol a szükséges nyilvántartások megvannak, de - azzal ők nem tartanak kapcsolatot. Hajdú Gábort felháborította ez a válasz. /Zsehránszky István: Két hivatal között... a temetőben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23-24./

Háromnapos romániai látogatását ápr. 11-én befejezte Németh Sándor altábornagy, a magyar honvédség vezérkari főnöke. Tárgyalt Gheorghe Tinca védelmi miniszterrel is. Kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban folyó haderő-átalakításról. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

"Méhes Kati és Tóth-Páll Miklós, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának két művésze Bukarestben is előadta Több is veszett Mohácsnál... című irodalmi műsorát a magyar lélekről. In memoriam Gellért Sándor. Az előadóestről beszámoló Kacsir Mária elmondta, hogy ismerte Gellért Sándort, aki Debrecenben született 1916-ban, az 1948-as fordulat után Mikolára húzódott vissza. Kacsir kiadói lektorként órákig hallgatta "regölését": Gellért Sándor A magyarok háborúja címen a második magyar hadsereg kálváriájáról írt eposzt, ebből adott elő részleteket. Nagy tehetség, aki rossz helyre és rossz időben született - állapította meg róla Kacsir Mária. /A Hét (Bukarest), ápr. 12./ Gellért Sándor /Debrecen, 1916. dec. 11.- Szatmárnémeti, 1987. nov. 14./ 1945 után évtizedekig írta A magyarok háborúja című eposzát. Verseit, tanulmányait több kötetbe rendezte, de azok nem jelentek meg, kéziratban maradtak. Munkáiból egy válogatás látott napvilágot: A magány szikláján /Kriterion, Bukarest, 1983/, ebben több részlet olvasható A magyarok háborújából is."

Háromnapos romániai látogatását befejezte Németh Sándor altábornagy, a magyar honvédség vezérkari főnöke. Kíséretével megbeszélést folytatott Cioflina hadtesttábornokkal, megtekintett egy hegyivadász dandárt Curtea de Argesben, egy páncélos főiskolát Pitesti városában, és látogatást tett a katonai akadémián is, tárgyalt Gheorghe Tinca védelmi miniszterrel is. Kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban folyó haderő-átalakításról. A látogatást záró közös sajtóértekezleten Cioflina és Németh méltatta a két hadsereg közötti mintaszerű együttműködést. Cioflina szerint egyik vagy másik ország korábbi felvétele a NATO-ba nem vezetne a közöttük való kapcsolatok megromlására. A magyar vendég kizárta a Varsói Szerződés feltámasztását, vagy Magyarország részvételét valamilyen hasonló szervezetben. /Németh Sándor magyar vezérkari főnök látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

Ápr. 19-én Bukarestbe érkezett Tóth Tibor, honvédelmi minisztériumi államtitkár-helyettes Ioan Mircea Pascu védelmi minisztériumi államtitkár meghívására, hogy tárgyaljon a két hadsereg közötti bizalomerősítést szolgáló katonai szerződésről. A szerződés tervezetét a magyar fél dolgozta ki. /Magyar Hírlap, ápr. 20./

"Általában nem szokott válaszolni a személyét ért támadásokra, írta Borbély Imre, mert "a magyar nemzet sorskérdéseit nem kell a magyarság ellenségeivel megvitatni. Bodor Pálnak a Szabadságban megjelent támadása viszont megkérdőjelezi a magyarságot átszelő törésvonalat. "Ez a törésvonal a magyarság közösségi érdekeit védő és az ettől eltérő érdekű magyarok között feszül." Alapkérdés: van-e magyarellenes magyarországi gazdasági, média- vagy politikai hatalom? 1988-89-ben beindult a vadprivatizáció, amit az akkori ellenzék politikai-gazdasági átmentésnek nevezett. Létrejött egy oligarchia, amelynek számottevő része méltán tarthat a mai napig egy igazságosabb újraelosztástól. A globalista, multinacionális pénzügyi és ipari hatalom részévé vált magyar gazdasági elit egzisztenciálisan ehhez a hatalomhoz, nem pedig a nemzet érdekeihez kötődik. Egy ponton ezzel szöges ellentétben áll, ez a bizonyos pont a középosztály léte és megerősödése.A középosztály mindenhol az országhoz kötött. - A globális hatalom a szociális államot támadja meg. Magyarországon ez a hatás eleve meggátolja a szociális állam kialakulását, helyette egy erősen polarizált dél-amerikai modell látszik megvalósulni. Érthetetlen tehát, hogy egy baloldali gondolkodó a globalista hatalom és a helyi érdekek között tátongó törésvonalra ne figyeljen fel. Ennek a hatalomnak a fő célkitűzése "a média kisajátítása, mert ezen keresztül vetheti be ideológiai fegyvereit, a kozmopolita baloldali liberalizmust, azzal a céllal, hogy a helyi /országos, nemzeti/ érdek védelmét gyengítse." A magát átmentő oligarchiának "politikai kiszolgálói valószínűleg minden pártban jelen vannak. Hangadó szerephez viszont az SZDSZ-ben, valamint az SZDSZ-szel csereszabatos MSZP-s szociál-liberális szárnyban jutottak." Leszögezhető, hogy a nemzet érdekeitől eltérő erők léteznek Magyarországon és 1994-től a politikai hatalomgyakorlásban jelen vannak. A hatás nem maradt el.Az SZDSZ kultúrpolitikája a hagyományos értékeket rombolja, a média zavartkeltő, lásd Pokol Béla Médiahatalom című könyvét, a magyar honvédséget módszeresen bomlasztják. Az utóbbi időben "a szociál-liberálisra festett propaganda-apparátus mindinkább a határon túli magyarok ellen irányuló magyar államsovinizmust szítja." Bodor Pál "egy kilenc hónappal ezelőtti, a fiam által írt cikkre, valamint a Duna Tv Hírmondójában fél évvel ezelőtt elhangzott kijelentéseimre most tér vissza, a világtalálkozó bagatellizálását célzó propaganda-hadjárat keretében, sajnálatos bizonyítéka annak, hogy eszközként ténykedik". /Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./ Előzmény: 1150, 1187, 1197. sz. jegyzet"

Közel fél évszázad elmúltával 35 magyar hozzátartozó és veterán kereste fel 1990. júl. 19-30-a között azt a térséget, ahol közel 130 ezer magyar honvéd nyugszik. Ekkor kivittek egy kopjafát is, amelyet akkor a hatóságok nem engedtek felállítani. 1991 júliusának végén Repjevka közelében felszentelték az első doni zarándokhelyet. 1992. jan. 3-án hivatalosan is bejegyezték a Don Menti Magyar Honvédsírok Gondozása Alapítványt Fényeslitke /Kossuth L. u. 179/ székhellyel azzal a céllal, hogy a 2. magyar hadseregnek e Don folyó térségében levő temetői azonosítsa, helyreállítsa, megszentelt kereszttel megjelölje és gondozza. Az alapítvány a magyar honvédeknek és munkaszolgálatosoknak állít emléket. 1992-ben öt temetőben állítottak emléket, a következő években további temetőket szenteltek meg. Tovább folytatják a temetők keresését és megszervezik a hozzátartozók negyedik zarándokútját, olvasható Márta Tibor elnök beszámolójában. /Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./

Kerekes Károly Románia új főügyészéhez, Nicolae Cochinescuhoz írt levelében figyelmébe ajánlotta korábbi, jún. 25-én kelt levelét, melyet elődjéhez, Vasile Manea Dragulinnak küldött annak érdekében, hogy a 1990/118-as törvényt alkalmazzák a magyar hadseregbe besorolt és szovjet hadifogságot szenvedettekre is. Kerekes Károly képviselő akciója sikerrel járt, a Legfelső Törvényszék 1996. febr. 12-i döntése kimondta, hogy a magyar katonák jogai azonosak a románokéval. Azonban először a hibás döntéseket meg kell semmisíteni, ezért kell újra a főügyész segítsége. Az új főügyész válaszolt: a döntések nem véglegesek, tehát ezek megtámadhatók. További, évekig tartó huzavonára lehet számítani. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./