"A Legfelsőbb Bíróság határozata szerint Romániában a polgármesterek nem támadhatják meg a helyi tanácsok határozatait. Ez azt jelenti, hogy Gheorghe Funar kolozsvári polgármester a helyi közigazgatás működésének akadályozására alkalmas eszköz nélkül maradt. Funar rendszeresen megtámadta a közigazgatási bíróságokon a tanácsi határozatokat, amivel megbénította a helyi közigazgatás működését. 2002. májusa óta minden tanácsi határozatot megtámadott a közigazgatási bíróságon. /Borbély Tamás: Csökken a polgármester hatásköre. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./"

"Huszonötmillió lej honoráriumot szavazott meg Hajdu Gábor ügyvédnek nov. 13-i rendkívüli ülésén Székelyudvarhely városi tanácsa. Szász Jenő polgármester egyetlen napirendi pontot terjesztett elő erre az ülésre, arra kérve az RMDSZ-tanácsosokat, adjanak megbízást egy ügyvédnek, aki a várost képviselheti a csereháti iskolával kapcsolatos egyik perében. A város évek óta az Aris Industrie Rt.-vel kötött koncesszió semmissé nyilvánítását próbálja kiharcolni különböző bíróságokon. A másodfokon elveszített pert Kincses Előd ügyvéd jelenleg a Legfelsőbb Bíróságon fellebbezte meg, azonban az Aris Industrie Rt. közben elérte, hogy bírói ítélet született arról: a város köteles több mint 600 millió lej perköltséget fizetni. Ezért a végrehajtó lefoglalt egy városi tulajdonban lévő ingatlant, amelyet értékesíteni szándékozik, ha a városi kasszából nem egyenlítik ki az említett összeget. Az RMDSZ-tanácsosok Hajdu Gábort bízták meg, hogy érje el: függesszék fel a korábbi perköltségekről szóló döntés végrehajtását, míg ki nem derül, mit dönt a Cserehát-perben a Legfelsőbb Bíróság. /Zilahi Imre: Hajdu védi a várost. Újabb per Cserehát-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./"

"Ifj. Hegedüs Lóránd MIÉP-es politikus közösség elleni izgatás vádja alóli felmentése után a rendszerváltozás óta nem tapasztalt politikai támadások kereszttüzébe kerültek a magyar bíróságok. A MIÉP egykori képviselője azért került az igazságszolgáltatás elé, mert a magyarországi zsidó kisebbség önérzetét sértő cikket írt pár éve egy kis kerületi lapba. A Fővárosi Ítélőtábla jogerős felmentő ítélete után Kovács László MSZP-elnök, külügyminiszter közleményében tudatta: megdöbbenéssel vette tudomásul a bíróság döntését. Újhelyi István, a szocialisták médiapolitikusa hangsúlyozta: a maga részéről "büntetendőnek" tartja Hegedüs kijelentését. Répássy Róbert (Fidesz) képviselő azt a hangnemet tartja "megdöbbentőnek", amellyel a hatalmon lévő politikusok "nekimentek a bíróságoknak". Hozzátette: egy jogállamban kormánypárti politikus nem engedheti meg magának, hogy a független bíróságok ítéleteit bármilyen módon kommentálja. A Magyar Hírlapban Tamás Gáspár Miklós Erdélyből áttelepült filozófus antiszemitizmussal vádolta meg a Hegedüs ügyében ítélkező bírót. Állítása szerint "a bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket". Ezt követte a balliberális értelmiség egy részének akciója: országos napilapokban fizetett hirdetés formájában fejezte ki nemtetszését a felmentés miatt. A hirdetés szövege szerint az ítélet "azt üzeni a magyar társadalomnak, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, a rasszizmus és az antiszemitizmus legitim, összeegyeztethető eleme a hazai közéletnek". Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke visszautasította a magyar igazságszolgáltatást ért támadásokat. Egyben felkérte a köztársasági elnököt, a kormányt és az Országgyűlést, hogy ítélje el a bírák alkotmányos jogait sértő megnyilvánulásokat. Az elmúlt időszak jelenségeinek "burkolt célja lehet a bírák megfélemlítése és az ítélkezési gyakorlat befolyásolása. Ez egy jogállamban megengedhetetlen" - jelentette ki a főbíró. /Sz. Á.: Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 18./"

"A Legfelsőbb Bíróság ugyan visszautasította Albert Álmosnak a végrehajtás felfüggesztése érdekében benyújtott keresetét, ám az ügy ezzel még nem zárult le - közölte a sepsiszentgyörgyi polgármester. Az ún. "első zászlóper" tavaly júniusban robbant ki, amikor a prefektus százmillió lejes bírságot rótt ki a megyeközpont polgármesterére, részint, mert a városháza tornyáról "eltűnt" a román zászló, részint, mert a polgármesteri hivatal kétnyelvű fejléces papírokat használt. A bírságot Albert Álmos nem fizette ki, ezért került sor pereskedésre, melynek során az onesti-i bíróság és a bákói törvényszék is a prefektúrának adott igazat. Ezt követően a polgármester a Legfelsőbb Bírósághoz, illetve a strasbourgi Emberjogi Bizottsághoz fordult, s míg e fórumoktól várja a döntést, a végrehajtás felfüggesztését kérte. Ezt utasította most el a Legfelsőbb Bíróság, de a büntetés kifizetéséről egyelőre szó sem lehet - jelentette ki Albert Álmos -, mivel időközben a bákói törvényszék újból napirendre tűzte az ügyet, az első tárgyalásra december 8-ra szól az idézés. Ha mégis fizetnie kellene, az összeg már rendelkezésére áll: a testvérvárosok és a helyi vállalkozók összeadták a százmilliót. /(vop): Az újratárgyalásig nem fizet a polgármester. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./"

"Elveszítette a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete (RMDE) a Kovászna Megyei Egészségbiztosítási Pénztár ellen indított pert. Az RMDE az egy évig tartó gyógyszerválság miatt perelte be a biztosítót, arra hivatkozva, hogy az intézmény nem teljesítette a törvényekben rögzített kötelességét. A biztosítópénztár ügyvédje arra hivatkozva hárította el a vádakat, hogy a megyei biztosítónak csak szerződéskötő szerepe van, a költségvetést a parlament szavazza meg, az országos biztosító javaslatára. Tudatában vannak annak, hogy az általuk kibocsátott összeg nem volt elegendő, ám nem állt módjukban több pénzt kiutalni az ingyenes és térítéses gyógyszerekre. Az RMDE igazságtalannak találta, hogy a tárgyaláson nem hallgatta ki tanúikat a bíró. Bitay Ödön, az RMDE elnöke kifejtette, fellebbeznek a brassói táblabíróságon, és ha ott is veszítenek, a Legfelsőbb Bíróságra viszik az ügyet, kedvezőtlen döntés esetén pedig a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulnak. /Farkas Réka: Veszített az RMDE. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./"

"Nagyváradon a római katolikus püspökség felkérte Pete István szenátort, hogy interpelláljon a Barokk Palota ügyében, amelynek tárgyalását a Legfelsőbb Bíróság ismét elnapolta. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a perben nem is lesz ítélethozatal, ugyanis időközben törvényerőre emelték az ingatlan restitúciójáról szóló sürgősségi rendeletet. 1998 júliusában az akkori kormány sürgősségi rendeletet bocsátott ki, melynek értelmében 17 volt egyházi ingatlant juttatott vissza jogos tulajdonosának, köztük a nagyváradi római katolikus püspöki palotát. A rendelet csak több mint öt év elmúltával, novemberben emelkedett törvényerőre, azt követően, hogy megjelent a Hivatalos Közlönyben, és az államfő kihirdette. Néhány nappal ezt követően a Legfelsőbb Bíróság ismét elhalasztotta az ítélethozatalt az ingatlan ügyében, áprilisra tűzte ki az újabb tárgyalást. Pete István szerint a szó szoros értelmében vett interpellálásnak nemigen van értelme, a Legfelsőbb Bíróság ugyanis nincs alárendelve az Igazságügyi Minisztériumnak. A honatya - elmondása szerint - inkább informális úton próbál meg eljárni az ügyben, mely szerinte is fölöttébb homályos. Pete szerint a sürgősségi rendelet törvényerőre emelését követően a Legfelsőbb Bíróság ejthette volna az ügyet. Még nem kapták meg a tárgyalás elhalasztásának hivatalos indoklását. /Pengő Zoltán: Tárgytalanná vált a palota-per? = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./"

Ioan Mihai Pacepa, a kommunista külföldi hírszerzés egykori vezetője visszakéri vagyonát. Az igényt az Egyesült Államokban álcázott személyazonosságú tábornok romániai ügyvédje jelentette be. A Legfelsőbb Bíróság 1999-ben rehabilitálta Ioan Mihai Pacepát, a Szekuritáté külföldi hírszerzésért felelős részlegének vezetője máig sem tudta visszaszerezni egyetlen vagyontárgyát sem. Pacepa szerint a mostani hírszerző szolgálatok alkalmazottainak mintegy fele a Szekuritáté egykori tisztjei közül kerül ki, akik ráadásul CIA-ellenes hangulatot tartanak fenn. Ioan Mihai Pacepa a Szekuritáté külföldi hírszerzését – az úgynevezett DIE-t (Departamentul de Informatii Externe) – vezette 1978 júliusának végéig, amikor az Egyesült Államok bonni nagykövetségén politikai menedékjogot kért. /Szőcs Levente: Pacepa tábornok visszakéri vagyonát. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./

Székelyudvarhelyen március 3-ára halasztották a bíróságon a Szász Jenő polgármester vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány által az Erdélyi Riport /Nagyvárad/ hetilap ellen indított büntetőpert. Az alapítvány beperelte a sajtóorgánumot, mert a Vánky ház megvásárlásával kapcsolatban a hetilap munkatársai csalás gyanújával illették Szász Jenőt. Hajdú Gábor, az Erdélyi Riport védőügyvédje kifejtette, hogy ezelőtt egy hónappal előterjesztettek egy peráthelyezési kérést a Legfelsőbb Törvényszék büntetőjogi tanácsához, mert a lap fenntartással viseltetik a székelyudvarhelyi bíróság elfogulatlanságát illetően. A perben érintett Fekete Stefan által 1996 után megvásárolt Kogalniceanu utcai ingatlant a törvény szerint tíz évig nem lehetett volna eladni, és mégis eladták a Szász Jenő vezette Székelyudvarhelyért Alapítványnak. /(Oláh István): Megkérdőjelezték a bíróság elfogulatlanságát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) a Legfelsőbb Bíróságon fellebbez azon alapfokú bírói ítélet ellen, amely elrendeli a szervezet székelyudvarhelyi irodájának végrehajtó általi lezárását. A székelyudvarhelyi Ilyés Ibolya bírónő a Székelyudvarhelyi MADISZ és a polgármesteri hivatal között zajló per kapcsán február 16-án úgy ítélkezett, hogy az ifjúsági szervezet által magának követelt Kossuth Lajos utcai irodahelyiséget senki sem használhatja, míg a perben nem születik végső döntés. A helyi tanács 2003 augusztusában arról határozott, hogy a város pénzén felújított Kossuth utcai irodaházban hat irodát – köztük az Sz-MADISZ által béreltet is – az újonnan létesítendő lakossági nyilvántartó – népszerű nevén az útlevélosztály – rendelkezésére bocsátja. A 2003/75-ös határozat ugyanakkor arról rendelkezik, hogy az Sz-MADISZ az ugyanazon a folyosón található, egykor a SZINFO – Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda által használt irodahelyiséget kapja meg. A polgármesteri hivatal nem hajtotta végre ezt a határozatot, ugyanis az említett helyiséget az MPSZ jogelődje, az Udvarhelyért Polgári Egyesület bérelte már 2000 óta. Az útlevélosztály nem költözött be a számára kiutalt irodákba, de az Sz-MADISZ a függőben maradt tanácsi határozat alapján pert indított, hogy megszerezhesse az utcára néző emeleti iroda bérleti jogát. /Zilahi Imre: Lezárták az MPSZ-irodákat. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

Újratárgyalják az 1989-es temesvári forradalom vérbefojtása miatt elítélt Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac perét – döntötte el márc. 22-én a Semmítőszék, helyt adva az egykori főügyész, Tanase Joita fellebbezésének, aki procedurális okokra hivatkozva folyamodott a testülethez. Az újratárgyalásra azért kerül sor, mert a Legfelsőbb Bíróság három ügyésze 1999-ben megsértette a vádlottak védelemhez való jogát. 1999 júliusában Stanculescu és Chitac tábornokokat 15 év szabadságvesztésre ítélték rendkívül súlyos emberölés vádjával. Chitac és Stanculescu elítélése váratlan volt, hiszen addig valamennyi, az 1989-es véres események vérbefojtásával vádolt magas rangú katonatiszt esetében azért ejtették a vádat, merthogy parancsot, Nicolae Ceausescu utasítását teljesítették. A szemtanúk vallomása szerint mindkét tábornok személyesen is részt vett a temesvári ortodox katedrális előtti népi megmozdulás elfojtásában. /Újratárgyalják Chitac és Stanculescu perét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere hat év után újra kezdeményezi az 1918. December 1. sugárút átnevezését Petőfi Sándorra. Albert Álmos elmondta, készíti a dokumentációt a javaslat előterjesztésére a városi tanácsban. A polgármester hat évvel korábban próbálkozott először az utcanév megváltoztatásával. A Kovászna megyei prefektúra megtámadta a döntést, a Legfelsőbb Bíróság pedig végleges döntésben kimondta, hogy a sugárút elnevezése továbbra is 1918. December 1. /Petőfi Sándor nevét viselheti a sepsiszentgyörgyi December 1. sugárút. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./

Rátz-Illés Zoltán, a Wass Albert-per ügyvédje eljuttatta a Román Hírszerzési Szolgálathoz (SRI) hivatalos kérését, amelyben a Wass-dossziét kéri tanulmányozásra. „Nem rehabilitációról beszélek: a kolozsvári népbíróság 1946. márc. 13-ai, 1-es számú ítéletének megsemmisítését szeretném elérni. Ha a tényállás nem indokolja, hogy Wass Albertet háborús bűnösként tartsák nyilván, akkor Románia Legfelsőbb Bíróságának meg kell semmisítenie ezt az ítéletet” – nyilatkozta Rátz. Ehhez viszont Románia legfőbb ügyészének a hozzájárulására van szükség – jelezte az ügyvédtől, aki a bukaresti katonai területi törvényszéktől kérte az üggyel kapcsolatos iratcsomót. Itt közölték vele, hogy a dossziét a SRI-től kell kérnie. Rátz-Illés Zoltán szeretné kideríteni, hol találhatóak meg az Amerikában állampolgárságot nyert Wass Albert kiadatását kérő dokumentumok, amelyeket Nicolae Ceausescu kommunista diktátor küldött az USA illetékes hatóságainak. Az ügyvéd szerint a szóban forgó két kiadatási kérelemre elutasító válasz érkezett, amelyek bizonyító erejűek lehetnek arra vonatkozóan, hogy Wass nem követett el háborús bűnöket. /Zilahi Imre: Semmissé tenni a Wass elleni ítéletet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./

Nem kezd újabb aláírásgyűjtésbe a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) – jelentette ki a Szász Jenő, az MPSZ elnöke. Reménykednek abban, hogy a Legfelsőbb Bíróság sürgősségi eljárással megvizsgálja óvásukat. – A választási iroda határozatai azt mutatják, hogy egy platformra került az RMDSZ és a Nagy-Románia Párt. Közösen buktatják el a választási esélyt kínáló Magyar Polgári Szövetséget, jelentette ki. – Ennek a versenyfutásnak az erkölcsi nyertesei mi vagyunk, és ez olyan erőt jelent, amire hosszú távon építeni lehet” – jelentette ki Szász Jenő. /Gazda Árpád: Hosszú távra tervez a Magyar Polgári Szövetség. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./

A Legfelsőbb Bíróság és visszautasította a Magyar Polgári Szövetség fellebbezését a Központi Választási Iroda döntése kapcsán. Az MPSZ értelmezése szerint a Legfelsőbb Bíróság visszautasítása azt jelenti, hogy a bíróság nem ismeri el a Központi Választási Iroda döntései elleni fellebbezési jogot. Pécsi Ferenc képviselő szerint politikai döntésről van szó, ami már jóval korábban megszületett. /Sz. K.: Visszautasították az MPSZ fellebbezését. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

Jún. 30-án volt Bukarestben a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség fellebbezési perének tárgyalása a Legfelsőbb Bíróságon. A tárgyaláson jelen volt, Tempfli József püspök, aki reményét fejezte ki, hogy ezúttal lezárul az évek óta húzódó fájdalmas per és a püspökség végre erkölcsi elégtételt nyer. A püspökség ügyvédje, Frunda György szenátor meggyőző érveléssel vázolta azt a kálváriát, amelyen átment az utóbbi évtizedekben az intézmény. A bírói tanács megállapította, hogy a Vatra Romaneasca beadványának nincs jogi alapja, ezért kérését, hogy beleavatkozzék a perbe, elutasította. Frunda György kifejtette, 1963-ban Bélteki Ferenc vikárius és dr. Hosszú László esperes aláírta azt az ajándékozási dokumentumot, amely szerint a püspöki palota örökös használati jogát átruházzák a városi tanácsra. Ez több szempontból is törvénytelen eljárás volt. Ilyen nagy értékű ingatlant csak a Szentszék ajándékozhat, vagy a püspökség, de ez esetben is szükséges a Szentszék részéről a meghatalmazás. A román Polgári Törvénykönyv szerint az ajándékozás szintén törvénytelennek bizonyul, mert csak a tulajdonos rendelkezhet az ingatlan sorsa fölött. Be kell bizonyítani, hogy az ajándékozás szándéka őszinte és hiteles volt. Az állam üldözte, letartóztatta és börtönbe vetette a papokat, ezért az ajándékozás nem lehetett őszinte. Aki a püspöki palotát megkapta, elrendelte, hogy 4 órán belül az egyház vonuljon ki az épületből, és így számtalan érték ment veszendőbe. A bírói tanács az ítélethirdetést júl. 9-re tűzte ki. /A per mélységesen erkölcsi jellegű. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

Jún. 30-án felavatták a Hargita megyében elesett rendőrök tiszteletére állított emlékművet Csíkszeredában, a rendőrség megyei székháza előtt. Az ünnepségen részt vett Marian Saniuta, közigazgatási és belügyminiszter és Dumitru Sorescu országos rendőrparancsnok is. Az emlékműre hét rendőr neve került fel: Cheuchisan Liviu-Teofil, Ferencz Emeric, Caprioara Marian, Danaila Gabi, Magyari Carol, Székely Gavril-Attila és Botas Ioan, közülük négyen 1989-ben haltak meg. Az emlékmű Kató Vladimír és Albert Márton alkotása. Az ünnepségen Marian Saniuta miniszter hangsúlyozta: az emlékmű felállításával a románok és a magyarok megmutatják az egész országnak, hogy a Hargita megyei közösség számára, a törvényesség, a közrend és a közbiztonság közös érték. /(Daczó Dénes): Emlékmű a rendőröknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./ A rendőrség telkén felállított emlékmű annak a csíkszeredai Kató Vladimír grafikusnak a munkája, aki a nemrégiben letartóztatott Csibi István által működtetett helyi hetilap újságírója volt. Az emlékművet eredetileg csak az 1989-es forradalom idején meglincselt egyenruhásoknak szánták a kollégák, felállításához azonban nem járult hozzá a csíkszeredai városi tanács. A rendőrség a bíróságon kereste igazát, és megnyerte az önkormányzat elleni pert. A város végül azzal a módosítással egyezett bele az emlékmű felállításába, hogy az a szolgálat közben elesett Hargita megyei rendőröknek állítson emléket. A forradalom idején megölt székelyföldi rendőrök esete még az elmúlt években is élesen megosztotta a közvéleményt. 1992 februárjában Ion Iliescu elnök valamennyi Hargita megyei rendőráldozat számára a „Forradalom mártírhőse” címet adományozta, Pataki Imre, Hargita megye akkori prefektusa azonban visszaküldte az okleveleket és az érmeket az államfőnek. A lincselésekben részt vevők ellen viszont még 1990-ben bűnvádi eljárás indult, többen közülük Magyarországon kerestek és kaptak menedéket. Az itthon maradtak közül a Legfelsőbb Bíróság a zetelaki Ilyést Istvánt 20, Boldizsár Ferencet és Karsai Lászlót 19 év börtönbüntetésre, az oroszhegyi Nagy Imrét és Vass-Kis Elődöt 18, Ambrus Pált és Nagy Istvánt 15 évre ítélte. 1994. március 24-én azonban az államfő az RMDSZ és a nemzetközi emberjogi szervezetek közbenjárására közkegyelemben részesítette őket. Nem sokkal a szabadulás után ketten is önkezükkel vetettek véget életüknek. – Nem a Hargita Megyei Rendőrkapitányság az egyedüli, amelynek udvarán az 1989-es eseményeket is felidéző emlékmű áll. A Temes megyei rendőrség bejáratánál egy helyi forradalmárszervezet azoknak állított 1990-ben emléktáblát, akiket a forradalom idején ott tartottak fogva és kínoztak meg. Az emléktáblát 1993-ban a rendőrség megpróbálta eltávolítani, de a forradalmárok tiltakozása nyomán kénytelen volt visszaállítani a helyére. /D. Balázs Ildikó, Gazda Árpád: Megbékélés? Feledékenység? = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./ A környezetüket évtizedeken keresztül terrorizáló rendőrök emlékének „kifehérítésére” irányuló törekvések bizonyítják, hogy a bukaresti hatalom továbbra sem hajlik a ’89-es események megbékélést segítő megítélésére. Szemében továbbra is rendőráldozatokra és fékevesztett gyilkosokra oszlik a tizenöt évvel ezelőtti szereposztás. Az egyik oldalon rendőrsírok sorakoznak, post mortem kitüntetések és előléptetések, a túloldalon pedig meghurcolt, elítélt, állandó menekülésre és beteges félelemre kárhoztatott élő áldozatok. /Csinta Samu: Visszajáró lelkek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

A Legfelsőbb Bíróság júl. 9-én elhangzott ítélete szerint a római katolikus püspökségé a nagyváradi Barokk-palota használati joga. Az ítélet több mint nyolc éve húzódó per végére tett pontot. A püspökség időközben birtokba vett már néhány helyiséget az épületben, köztük a palota kápolnáját, melyek restaurálása folyamatban van. Ennek fejében az egyház tavaly egyezséget kötött a prefektúrával és a megyei önkormányzattal, melynek értelmében legtovább öt évig még megtűrik a múzeumot az ingatlanban. /Pengő Zoltán: Végleg az egyházé a palota. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./

Román lapok szerint Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt parlamenti képviselője egy jún. 22-ével datált értesítést kapott a Legfelsőbb Semmítőszéktől, amelyben azt közlik a képviselővel, hogy a kivizsgálás nyomán megállapítást nyert, miszerint Wass Albert nem tekinthető háborús bűnösnek. A közlemény nyomán dúl-fúl a marosvásárhelyi Hősök Kultusza Egyesület, amely közleményt hozott nyilvánosságra ezzel kapcsolatban. Ebben név szerint is felsorolja azoknak a román, zsidó és magyar áldozatoknak a nevét, akik szerintük a Wass Albert által a magyar katonáknak adott kivégzési parancsok következtében veszítették életüket. Az egyesület felszólította a Legfelsőbb Semmítőszéket, hogy vizsgálja felül azt a közleményt, amit a képviselőhöz juttattak el, és másítsa meg véleményét a Wass Albert-üggyel kapcsolatban. /A Wass Albert-ügy újabb bonyodalmai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./

Nem indul bűnvádi eljárás a februárban megtartott Wass Albert-felolvasómaraton szervezői és résztvevői ellen – döntött a Legfelsőbb Semmítőszéki Ügyészség. A főügyészi indoklás szerint Wass Albertet sem emberiségellenes bűncselekmények, sem pedig háborús bűnök elkövetésével nem ítélték el. Adrian Moisoiu Maros megyei PRM-képviselő és Gheorghe Funar akkori kolozsvári polgármester ugyanis bűnvádi feljelentést tett a felolvasómaraton két védnöke, Vekov Károly és Makkai Gergely képviselő, valamint a rendezvény szervezői ellen. A nagy-romániások érvelése szerint a maratonban aktív szerepet vállalók a háborús bűnösként elítélt Wass Albert kultuszát ápolták, ezt pedig tiltják a hatályos törvények. Wass Albert rehabilitációjának, illetve perújrafelvételének ügye továbbra is napirenden levő kérdés marad. Az Erdélyi Magyar Ifjak és a Kárpátok Népe Egyesület azért szervezte meg idén februárban a 24 órás felolvasómaratont, hogy ezzel is népszerűsítse Wass Albert munkásságát, elősegítse a rehabilitálás folyamatát, és elérje a Wass-műveknek a tantervbe való felvételét. /Lukács János: Vétlen maratonszervezők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

Frunda György szenátor tisztázta, Wass Albert teljes rehabilitációjára akkor kerülhet sor, ha perújrafelvétel lesz, és annak az új pernek a végén kimondja a bíróság, hogy valóban nem tekinthető háborús bűnösnek Wass Albert. A Legfelsőbb Bíróság melletti ügyészség azt válaszolta, hogy Wass Albert nem tekinthető háborús bűnösnek, akkor ez azt jelenti, hogy őróla iskolákat, utcákat lehet elnevezni, akár szobrokat lehet neki állítani. Frunda kérte, hogy a főügyészség hozzá is juttassa el ezt a választ. Érdemes lesz a per újrafelvételét kérni a Legfelsőbb Bíróságon. Frunda levelet kapott egy román embertől, aki a Wass család kastélyában dolgozott, és aki azt állítja, amit Wass Albert is leírt az önéletrajzában, miszerint ott sem volt, amikor kivégezték a szóban forgó embereket. Tehát nem tekinthető bűnösnek. /Máthé Éva: Frunda György pontosít: Még nem zárult le a Wass Albert ügy. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy politikai döntések fosztják meg a választópolgárokat a választás szabadságától – nyilatkozta Szász Jenő. A Magyar Polgári Szövetség elnöke boszorkányüldözésnek minősítette, hogy az RMDSZ-szel szemben a választásokon indulni szándékozó szervezet aláírás-listáit az Országos Választási Iroda nem fogadta el. Szász Jenő elmondta, az MPSZ megfellebbezi az Országos Választási Iroda döntését a Legfelsőbb Törvényszéken, majd – akárcsak a helyhatósági választások esetében – a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz kíván fordulni jogorvoslatért. /Salamon Márton László: Szász Jenő: diktátor az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./

Nov. 23-án a Megyei Fellebbviteli Bíróság úgy döntött, hogy Marosvásárhelyen nem lehet kitenni a Kossuth Lajos utca névtáblát. Jogilag ez megfellebbezhetetlen határozat, csak Bukarestben, a Legfelsőbb Bíróságon lehet megtámadni. Csegzi Sándor alpolgármester a sajtóból értesült e döntésről. A bíróság döntése azt bizonyítja, hogy nem független a jogszolgálat Romániában – mondotta. Amennyiben valóban megfellebbezhetetlen a határozat, akkor az új tanács ismét napirendre tűzi majd a Kossuth utca ügyét és a működési szabályzatnak megfelelően fele plusz egy szavazattal el tudjuk ismét fogadtatni politikai partnereinkkel – nyilatkozta az alpolgármester. /Vajda György: Függőben a Kossuth utca ügye. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 2./

A Temesvári Műegyetem rektora képmutató módon állította, hogy szó nélkül alávetik magukat a Legfelsőbb Bíróság határozatának, amennyiben az az egykori Piarista Líceum épületegyüttesét visszaadja jogos tulajdonosának, a katolikus egyháznak. Köztudott, hogy a szóban forgó ingatlant a kormány sürgősségi rendelettel évekkel ezelőtt visszaadta a temesvári püspökségnek, és éppen a Műegyetem gáncsoskodása miatt eddig nem vehette birtokba. /(Sipos): Kétszínűség a négyzeten. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 7./

Nem foglalkozott érdemben Wass Albert ügyének vizsgálatával a Legfőbb Ügyészség. A Vekov Károly kolozsvári történész, volt parlamenti képviselő által a család nevében benyújtott per-újrafelvételi kérelmet azzal az indokkal utasították el, hogy az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló, tavaly elfogadott törvénycsomag értelmében megszűnt az effajta jogorvoslati elbírálás lehetősége. Wass Albert tehát háborús bűnös marad Romániában. A főügyészség eljárása azért különös, mert Vekov Károly kérelmét tavaly augusztus 17-én iktatták a legfelsőbb bíróság bűnügyi osztályán, a főügyészség által hivatkozási alapként említett törvénycsomag pedig csupán szeptember 1-jei hatállyal szünteti meg a per-újrafelvételi kérelem lehetőségét. Vekov Károly a Szekuritáté levéltárából megszerzett, az ügyhöz tartozó dokumentumokat is mellékelte kérvényéhez. Wass Albert szobrai sem kerülhetnek vissza Vice, Szászrégen és Holtmaros köztereire, s a bögözi és vicei iskola is búcsút mondhat a reménynek, hogy az író nevét viselje. /Lukács János: Nincs kegyelem Wassnak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./

A görög katolikus egyház a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordul, miután a Legfelsőbb Bíróságon is elvesztette a marosvásárhelyi „kis katedrális” visszaszerzéséért indított pert. /B. D. T.: Strasbourgig is elmennek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

1999-ben a Legfelső Bíróság elutasította a hírhedt Agache-perben elítélt kézdivásárhelyi polgárok fellebbezését. Frunda György, az ügyvédjük bejelentette, hogy a strasbourgi Emberjogi Bíróságnál megtámadja az ítéletet. Ennek alapján Filip Orbán Daniela Kamillát hét évre, Paizs Ottót és Héjja Dezsőt négy, Reiner Antalt és Kanabé Sándort három-három évre ítélték. Ketten börtönbe kerültek, mások elhagyták az országot. Február 8-ra tűzték ki a tárgyalást. Frunda kérte, hogy hosszabbítsák meg a dokumentáció beküldésének határidejét, ez megtörtént. Február 28-ában állapodtak meg, hogy minden bizonyító iratot beszerezhessenek. /Béres Katalin: Perújrafelvétel Strasbourgban. Az Agache-per elítéltjei reménykedhetnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Január végén alapfokon döntés született az Agache versus Rainer perben. A kézdivásár­helyi bíróság alapfokú döntését a két érintett fél a múlt hét elején kapta kézhez. Rainer Antal nem látja érdemesnek fellebbezni, úgyis elveszíti a pert. Rainer elmondta, hogy előbb Budapesten élő exfeleségét keresi fel – aki az esztelneki ház felének a kifizetésére tart igényt –, majd Bukarestbe készül, ahol Traian Basescu államfővel és Calin Popescu Tarice­anu miniszterelnökkel szeretne találkozni. A Legfelsőbb Bíróság 1999-es döntése értelmében az Agache család kérésére ez év januárjától Rainer Antal 2 376 856 lejes nyugdíjából 767 000 lejt vonnak le, és utalnak át az Agache család folyószámlájára. /Iochom István: Az alperes nem fellebbez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./

Reiner Antal neve, sorsa az Agache-per kapcsán vált közismertté. Egyike azoknak a kézivásárhelyi embereknek, akiket egy hírhedt, koncepciós perben ítéltek el, s aki a rá kiszabott börtönbüntetést le is töltötte. 1989. december 22-i napon Kézdivásárhelyen a tömeg közvetlen kínzójára támadt, egy pénzéhes, vad és örökös bosszúvágytól lihegő milicistára, Agache Aurelre. Sok embernek okozott bajt, bánatot, többeket megvert, kifosztott, volt, akit megerőszakolt. Agachével végzett a népharag. Teljesen ötletszerűen öt embert választottak ki és megvádoltak gyilkossággal. Az elítélés nem volt jogilag tiszta eljárás (2001. március 26-án a Legfelsőbb Bíróság megfellebbezhetetlen döntése értelmében Filip Orbán Gabriella Kamillát hét évre, Paizs Ottót és Héjja Dezsőt négy-négy évre, Reiner Antalt és az időközben elhunyt Konrád Jánost három-három év börtönbüntetésre ítélték). Börtönben valójában csak Reiner ült, mert a beteg Héjját néhány hét után kiengedték, Paizs és Filip Kamilla Magyarországra menekült, Konrád meghalt. A román állam a forradalom hősévé avatta a néhai milicistát, szobrot és díszsírhelyet állítottak neki, és egyik gyermeke, Agache Aurel Dionisie megfogadta, hogy bosszút áll apja úgynevezett gyilkosain, perelt és perelt, s a román bíróság mindig neki adott igazat. Így történhet meg, hogy az egyetlen emberen, akinek volt még valamije – Esztelneken egy kis házrésze –, Reiner Antalon fogja behajtani az apján esett sérelmet. Az elfogult és igazságtalan ítéletet Frunda György ügyvéd a strasbourgi emberjogi bírósághoz továbbította. 2005. március 15-én Agache egyik gyermeke elárverezteti Reiner Antal házát. Addig kellene Háromszék polgárainak az eddig gyűjtött 47 millióhoz még 47,6-ot összegyűjtenie. /Simó Erzsébet: Negyvenhétmillió lejen múlik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

A nagyváradi ítélőtábla végleges döntést hozott: az ortodoxoknak át kell adniuk a Szatmárnémetiben a görög katolikusoknak a Mihály és Gábor arkangyalokról elnevezett templomot. A két világháború közt emelt, de félév százada a kommunista hatalom döntése nyomán az ortodoxoknak adott belvárosi templomot már évek óta peres eljárással próbálják visszaszerezni a görög katolikusok. Voltak már számukra kedvező bírósági ítéletek, de hiába, mert minden maradt a régiben. Ismerősek az ortodox egyház fondorlatai, elég a székelyföldi előrenyomulásuk eszközeire gondolni. A Szatmárnémetiben megjelenő román lap, az Informatia Zilei több ortodox papot megszólaltatott az ügyben, akik kimondták, hogy a templom továbbra is az övék marad. Azt is tudják, hogy fellebbezésüket a Legfelsőbb Bíróság csak 2006. június 13-án fogja tárgyalni! /(Sike Lajos): Nincs béke a szatmári görög katolikus templom körül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./

Az Ady Endre Emlékmúzeum védelmében kéthete kértek segítséget a nagyváradiak, mert a Legfelsőbb Bíróság a görög keleti egyháznak ítélte az intézménynek otthont adó hajdani Müllerájt, a régi Széchenyi-szálló épületével, és hétezer négyzetméternyi területtel egyetemben. A Müller-féle kávéház 50 évig volt Ady Endre méltó nagyváradi kegyhelye, a nagyváradiak most attól tartottak, hogy kegyeletsértő módon utcára kerülhet az intézmény. A költői hagyatékot ápoló Nagyváradi Ady Társaság, utcai demonstrációt helyezett kilátásba. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere most nyilvánosságra hozta: az Ady Endre Emlékmúzeum épülete nem ortodoxoké, hanem a Bihar megyei Tanács tulajdonában van. A megyei önkormányzat megfelelő iratokkal igazolni is tudja ezt. A nagyváradi Polgármesteri Hivatal jogászai korábban elmulasztottak utána járni, és mellékelni a perdöntő dokumentumokat. /(Lakatos Balla Tünde): Nem az ortodoxoké a Mülleráj! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./